MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XV. évfolyam 12. szám (176.)
– Makkai Edit.
Az Úr hazahívta: – Trattner Emilia, Bíró Anna, Fábián László, Martinka János, Antal Imre, Albert Mária, Kádár Attila.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! A Szent Család: Jézus, Mária, József december 29 XVI. Benedek pápa 2010. november 7-én szentelte fel Barcelonában a Sagrada Familia-templomot, amely a tervek szerint 2026-ra készül el teljesen. A templom tervezőjéről, Antoni Gaudíról való megemlékezés után hangsúlyozta a Szent Család temploma mai felszentelésének jelentőségét. Ez olyan korban történt, amelyben az emberek azt hiszik, Istentől függetlenül építhetik fel az életüket. Gaudí műve által megmutatja, hogy az ember igazi mércéje Isten, és a valódi eredetiség titka nem más, mint a visszatérés az eredetihez, Istenhez. – A názáreti Szent Család, ez a kis család mindig is a szeretet, az imádság és a munka iskolája volt. Napjainkban az életkörülmények megváltoztak, hatalmas technikai, társadalmi és kultúrális fejlődés zajlott le. E fejlődésnek együtt kell járnia az erkölcs, a mások iránti figyelem fejlődésével, védeni és segíteni kell a családokat, hiszen az emberi élet alapja az egy férfi és egy nő közötti nagylelkű és felbonthatatlan szeretet. Az igazi szabadság csak ott születhet meg és maradhat fenn, ahol szeretet és hűség uralkodik. Az egyház tehát megfelelő gazdasági és szociális intézkedéseket kér ahhoz, hogy a nők maradéktalanul megvalósíthassák hivatásukat otthon és a munkahelyükön, a házasságban egyesülő férfi és nő alkotta család élvezze az állam támogatását. A gyermekek élete szent és sérthetetlen legyen fogantatásuk pillanatától kezdve, segítsék elő jogi és szociális téren is a születések számának növekedését. Az egyház szemben áll mindennel, ami az emberi élet ellen irányul, és támogat mindent, amely elősegíti a természet rendjét, a család intézményének javát. – Nagy örömünkre szolgált, hogy magyar nyelven is meg12
2013 december
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Élő adás! ADVENT
Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. Ebben az évben a karácsonyi éjféli szent misét is közvetítjük 2013. december 24-én este 11,00 órától.
A szó maga eljövetelt jelent. Kinek kell eljönnie, ki az, akinek nevétől visszhangzik a világ? Jézus Krisztus, aki eljövetelével megváltoztatta a történelmet s benne az embert. Ő az, akire a milliók várakoznak, s aki után így sóvárgott az emberiség: „Rorate coeli desuper, et nubes pluant iustum” – Harmatozzatok égi magasak! Felhők csöpögjétek az igazat.
A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani. Íly módon bekapcsolódhatnak az áhitatba azon kedves híveinknek is, akik betegség, ágyhozkötöttség vagy más elfoglaltság miatt nem tudnak részt venni a szentmisén. Ugyanakkor lehetőség nyílik, hogy az évfordulós vagy szándékokra mondatott szentmisék is hallhatók legyenek a világ bármely részén azon hozzátartozók, családtagok, ismerősök, rokonok, vagy más személyek számára, akik külföldön vagy más városokban élnek, de nincs lehetőségük ezen alkalmakra hazautazni. Az ilyen szándékot előzetesen be kell jelenteni a plébániahivatalban.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
Ez a vágy az első karácsonykor betelt, de az évről évre visszatérő adventben újra felidézzük ezt a vágyat. Jöjjön el az Úr!
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
jelent a családról és az emberi életről szóló egyházi tanítást tartalmazó gyűjtemény, amelyet a Család Pápai Tanácsa állított össze. A könyv Családlexikon címen jelent meg. – Ferenc pápa döntött 2014. október 5-étől 19-ig tartandó Rendkívüli Püspöki Szinódus előkészületéről. A tanácskozást A családpasztoráció kihívásai az evangelizáció összefüggésében címmel rendezik, amelynek főrelátora Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Verbényi István
A négy decemberi hét (ez a mostani advent ideje) a karácsony eljövetelére készít fel. A hajmali misék csendes – meghitt – hangulata azt a csodás melegséget, szeretetet idézi, amelyről az evangélista azt mondja: az idők teljessége, amelyet népünk évszázados szenténeke így hirdet: Ha szentséges arcod ragyog vándor-útunk végén, megnyugszanak egymás mellett a nemzetek békén. Hisz minden advent eljövetelt hirdet: Krisztus eljön és békét hoz, a szívekbe, a világba. Erre a kegy-ajándékra várunk, s ezt szeretnénk megkapni minden karácsonykor életünkben. Az eljövetel – „adventus” – meghozza az igaz hit világát, megnyítja szent Atyánk mennyországát. Jöjj el, Uram Jézus, s hozz boldog karácsonyt, adj örök karácsonyt! Szabó Lajos, plébános
Túrmezei Erzsébet:
Pótvizsga szeretetből A Mester nagy iskolájában Ma szeretetből pótvizsgáztam. Tanítóm előtt remegve álltam... Az első vizsgán én megbuktam. A tételt bár kívülről tudtam, De a gyakorlatban előre alig jutottam. Szeretem én, ki engem szeret, Minden jó embert, akit csak lehet, De az ellenségem? Aki megrágalmaz, kinevet, Ad mindenféle csúfnevet, Gyaláz és megaláz engemet? Ilyet nem tudok szeretni! Nem! És ezt húztam ki a tételen, ,,Hogy az ellenségemet is szeressem!" Szereted-e? – Kérdezte tanárom, Az én Mesterem és Megváltóm. Nem tudom, hiába próbálom! Szelíden monda, de erélyesen: – Pótvizsgára mész, és ha mégsem Tanulod, megbuksz egészen. A szeretet nehéz tétel, A legtöbben ebben buknak el, Mert, aki bánt is, szeretnünk kell! De Mesterem tovább tanított, Különórára magához hívott, Szeretetével sokat kivívott! Mutatta kezén, lábán a sebet, Hogy mennyit terem a szeretet, Eltűri a kereszt-szegeket. Eltűri a gúnyt, a gyalázatot, Töviskoszorút, s nehéz bánatot. A dárdaszúrást, mit értem kapott. Így tanított, szívem felrázta. Látta, hogy hajlok a tanításra. Szeretetét a szívembe zárta. 2
És most pótvizsgáztam belőle. Ott volt az ellenségem is. Gúnyos megjegyzést kaptam tőle, De szeretettel feleltem, S e szeretettel őt megnyertem... És a pótvizsgán átmentem. Tovább tanulok, tovább megyek, Vannak ,,szeretet-egyetemek", Magasak, s mégsem elérhetetlenek! Mert más tudományt sokat tanulhatok, Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok. Ha szeretet nincs bennem: semmi vagyok.
Siófok A siófoki evangélikus templom 1990ben épült Makovecz Imre tervei alapján. Felszentelésére 1992-ben került sor. Az épület ötvözi a népi építészet hagyományait a legmodernebb eszközökkel, igazi építészeti különlegesség. A templom építését Finnország is támogatta, az Oulu park, ahol található, egy finn városról van elnevezve, mely Siófok testvérvárosa. Az épület nagyobb részt fából készült, teljes harmóniában áll környezetével, az építéshez használt faanyag jelentős része Ouluból érkezett.
Puszta Sándor:
Betlehemi éj A hold beszűrt a kunyhórepedésen, Ezüst halmot hintett szerte szépen. A glória már fényes messze zengett. Elaludtak. Szendergett a Gyermek. Mária édesen, a bölcsőre hajolva, József, az ács, s fejénél a szalma. Aludt a csacsi és a hű ökör. Ez éjjel nem riadt egy kutya se föl. Bogrács alatt a tűz, csuporban a tej, A fák, a bokrok, mind. És száz virágkehely. Aludt a jószág. A tágas gádorok. A mindig virrasztó csordapásztorok. Egy kis bari, tán álmán, bégetett. Sóhaja gyapjak taváb veszett. Aludt a ház. A csend. A kispatak. Háztető a nád. S a ház előtti pad. Aludt a szerszám, a szíj, ostoron a nyél. Gyalogúton, állva, elaludt a szél. Gyöngyháztollú szárnnyal mind, a madarak. Aludt az éj is, egy nagy fa alatt…
A főbejárat feletti angyalszárnyak a templomba térő hívőket óvják, a torony tetején az életfából kinövő kereszt jelképezi a halált legyőző örök életet. Mivel nyaranként a városban sok a német turista, ezért a nyári szezonban minden vasárnap német nyelvű istentiszteletet is tartanak.
A glória már csak szinte zümmögött, Mint a hold zenéje alvó fű között. A Hűség virraszt csak Léptét hallani, Hogy ébren legyen itt Mindig valaki…
A siófoki evangélikus templom 11
mogja, hogy ilyen még életében nem történt meg vele soha. Otthon, a gyerekek egyenesen szüleikhez rohannak, hogy elmeséljék furcsa kalandjukat a tündérekkel. A szülők ámulva hallgatják ezt a hihetetlen történetet, majd közösen elültetik a ház elé a kis fenyőfát. – Remélem gyorsan nagyra nő, – mondja Tomi, miközben Kriszti gondosan eligazítja az apró ágacskákat. Ezen az éjszakán különös dolgok történtek nagyapóék kertjében. Halvány, sárgás fény kíséretében egy csapat tündér libbent be az udvarra, körültáncolják a kis fenyőfát és teleszórják megannyi fényes csillaggal. Egy tündér bekukucskál a szobába, és látja, hogy a gyerekek még alszanak. – Gyorsan, gyorsan, – sürgeti a többieket – nemsokára reggel lesz, és akkor biztos rögtön kinéznek az ablakon. – Már készen is vagyunk, – éneklik a többiek. – Hát nem gyönyörű ez a kis fa? Most aztán huss, repüljünk vissza az erdőbe... Reggel Tomi egyenesen az ablakhoz szalad és a meglepetéstől a szája is tátva marad. – Nézd Kriszti, csoda történt! – kiáltja boldogan. – De szép, jaj de szép! – ujjonganak a gyerekek. Az este elültetett kis fa az éjjel hatalmas fenyőfává cseperedett, és ágait sok-sok csillag díszíti. – Ez lesz a legszebb karácsonyfánk, ami valaha is volt, – mondja Kriszti, – majd feldíszítjük gömbökkel és gyertyákkal is. Csodaszép lesz! Délután neki is látnak a munkának. Soha még nem díszítettek ilyen lelkesen karácsonyfát. Még a kutyus is segített nekik a díszítésnél. – A legszebb ünnep a karácsony – mondja Kriszti ragyogó arccal. – Köszönjük kedves tündérek, köszönjük, kiáltja az erdő felé. Végre elérkezett a Szenteste. Miközben a gyerekek boldogan az ajándékaikat bontogatják, ki-kitekintgetnek a házuk előtt álló gyönyörű fenyőfára. Milyen szép is ez a karácsony! Harald Scheel – Sibylle Jung Fordította: Bakó Krisztina 10
Matekovics János Zoltán:
Téli készülődés Ki látott még ilyet: A természet alig piheg, Fagyos díszeivel, Körülöleli őt A hideg. Hófehér lepellel Betakarja, Ártó szándékok elől Elbújtatja, Míg fehér pihetakaróját A tavasz Újra Le nem húzza. És akkor lássatok csodát: Télen, A takarója alatt, Új életre Készíti elő Magát A világ! És ez így megy Éveken át, És ez így megy Éveken át
Karácsonyra várva Ködös, kietlen, szomorú decemberi estéken nagy nagy reménnyel és mélységes vággyal várom a karácsonyt. Virrasztok a korai sötétben, mint a betlehemi pásztorok, a hit messzelátóján egyre az eget vizsgálom, mint a napkeleti bölcsek. Mikor lassan kialszik minden fény, és a sötét – ez az örökké gyászruhás özvegy – a maga komorságának szótlan hangulatát sugározza szét, mikor a téltől, a dermesztő hidegtől minden olyan hangulattalan, mint a decemberi erdő, olyan jó rágondolni s tudni azt, hogy karácsonykor angyali szárnyakon repül felénk a kisdeddé lett Isten s beteljesül a Szentírás borút, sötétséget, reménytelenséget és félelmet feloldó és vigasztaló üzenete: „És az Ige testté lett.” Várom a karácsonyt! Mit is várok benne? Míg gyermek voltam, édes, titokzatos lappangó sejtéssel kipattanó titkot vártam, és ajándékot. Megrezzent szívem a boldog izgalomtól mikor a hetek óta lezárt „nagy ház” ajtaja csodát nyitott meg előttem, s az üdvözültek boldog dantei mosolyával térdeltem le a karácsonyfa előtt testvéreimmel együtt és mutogattam mindenkinek: mit hozott a Jézuska. Amit kaptam, az volt az ajándék és hit; hogy Jézuska hozza, az volt a boldogító titok. De mily szomorú! Titkok nyitjára kiváncsi eszünk, titkokat tisztelni nem tudó kamasz lelkületünk utána kiváncsiskodott, utána kutatott a zárt ajtók titkának, az ajándékok eredetének. És megtudta a valót! Mit ért vele? Egy világ omlott össze bennem: a gyermekkor boldog tudatlansága, a mély hit világa, mely semmit sem tart Isten részéről lehetetlennek. Úgy jártam, mint Lohengrin Elzája, aki amíg urában titkot látott, míg nem tudta nevét, származását, addig boldogan élt vele, mikor mindezt megkérdezte, megtudta, Lohengrin örökre eltűnt. Isten alkotott meg úgy, hogy csak azt tiszteljük, amiben titkot látunk. Nem az ajándék volt tehát a fontos, hanem a titok. Ajándékot azután is kaptam, de a karácsony nem volt már a régi. Hiányzott belőle a titok, a természetfölötti, a hit. Most pedig az általános szegénység idején lassan el-elmaradozik az ajándék is...
Miért várom mégis, felnőtt koromban is, lelkesedéssel, imádsággal, lélektisztulással a sok-sok nehézség között is boldogan a karácsonyt? Adyban is felszítódik karácsony táján a vágy: De jó volna mindent, mindent Elfeledni. De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermekszívvel A világgal kibékülni, Szeretetben üdvözülni. (Karácsony) Várom a karácsonyt, mert gyermek vagyok újra: semmi mást nem várok, mint a kis Jézust. Ő nekem minden: titok és ajándék egyszerre: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3, 16) Ez, hogy Isten engem szeret, hogy hozzám való viszonya meleg, édes, alkalmazkodó, atyai, anyai, testvéri leereszkedés, – ez a boldogító titok. És hogy egyszülött Fiát adja, ajándékozza nekem, kezembe, lelkembe, ajkamra, szívembe, életembe, mint a kenyér színének pólyájába takart édes kis gyermeket – ez az ajándék. Ez a hit boldogítóbb, édesebb mint a gyermekkor karácsonyhite, mert tartalma valóság, igazság. Sőt értelmemet felülmúló, életfelfogásomat, boldogságfogalmamat messze túllépő igazság, valóság. És éppen ezért boldogítóbb is ez a hit, ez az éjféli karácsonyi harangszó, mint a gyermek csalódó hite, mint a karácsonyfa üvegcsengettyűje. Ezért, ez a hitből fakadó öröm elég, sőt sok nekem: megvan a titok, amelyben hiszek: Isten nagyon szeret engem és megvan az ajándék: Egyszülött Fiát nekem adá. Ezt a férfikorban megélt s egyre inkább átélt örömet szeretném híveimnek és minden embernek átadni, kiárasztani. Ezért várom ebben a karácsonyban is a kis Jézust. Semmit sem várok, csak Őt. Őt várni boldogító titok, Őt kapni boldígtó ajándék. Ő nekem a Minden! És így – mert Ő kisdedként jön el – engem is újra kisdeddé tesz, ki boldogan várom a mézzel folyó egek éjszakáját – a karácsonyt. Ezekkel a gondolatokkal kivánom kedves híveimnek, a megye összes lakójának s az Egyházi Tudósító minden olvasójának karácsonyi ajándékul ezt a gyermekded lelkületet, amelyet újra töltsön meg a betlehemi Gyermek az Ő isteni erejével. Így lesz újra „velünk az Isten”. Szabó Lajos, plébános 3
Adventi ima Uram Jézus! te vagy az, kit a sötétségben bolyongó világ négyezer évig epedve várt. E négyezer év emlékezetét az adventi négy hét hajnalaiban üljük meg, a jámbor ősatyák buzgó óhajtásával könyörögve hozzád: Jöjj el, édes Üdvözítőnk! Szabadíts ki a bűn rabságából, melybe többszörös ígéretünk után is megint visszaestünk! Tudjuk, hogy már itt az óra az álomból fölkelnünk, mert most közelebb van a mi üdvösségünk. A tudatlanság és tévelygés éjjele elmúlt, az igazság napja feltűnt benned, Uram Jézus! Áraszd ránk kegyelmedet, hogy elvetvén a sötétség cselekedeteit, a világosság fegyvereibe öltözzünk; mint nappal tisztességesen járjunk, szeplőtelen érzéssel, irigykedés nélküli szeretetben. Mert te vagy az, ki egykor el fogsz jönni nagy hatalommal és dicsőséggel, mikor jelek lesznek a napban és holdban és csillagokban, és a földön a népek szorongatása, a tenger zúgása és a habok fölháborodásakor; mikor elszáradnak az emberek azok félelme és várása miatt, mik az egész világra következnek. Te mondottad ezt, kinek beszédei az ég és föld elmúltával sem múlnak el. Uram Jézus! tudjuk, hogy te vagy a világnak megígért váltsága, ki eljövendő valál, s így mást nem kell várnunk. Imádva ismerjük el isteni erődet, te vagy az, ki által a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangéliumot hirdetik. Oszlasd el elménk vakságát, hogy tisztán láthassuk igazságod mennyei fényét; segítsd föl gyarlóságunkat, hogy utaidon ingadozás nélkül járhassunk; nyisd meg füleinket! hogy igédet mindenkor szívesen hallgassuk; tisztíts meg minket a vétek szennyétől; támaszd föl lelkünket, ha talán a bűn halálába süllyedett volna; add híven követnünk evangéliumodat, melyet üdvözítésünkre hirdetsz nekünk, kik isteni Fölséged előtt mindnyájan oly szegények vagyunk. Őrizz meg a könnyelműségtől, hogy ne legyünk ingadozó nádszálak, melyeket az indulatok szele mindenfelé hajt; ne keressük a kényelem megrontó puhaságait, hanem mint előköveted, Keresztelő Szent János, önmegtagadással, keresztjeink szíves elviselésével készítsünk Neked utat szíveinkbe. 4
Közel vagy, Uram, hozzánk, azért örvendünk benned mindenkor, igen örülünk, semmin sem aggódva, hanem minden imádságban és könyörgésben kéréseinket hálaadással terjesztjük isteni színed elé; hogy a te békességed, mely felülhalad minden értelmet, oltalmazza meg szíveinket és elménket tebenned, Uram Jézus Krisztus! Kit a próféták megjövendöltek, kit a pusztában kiáltó szent hírnököd oly szívrendítve és alázatossággal hirdetett, arra sem tartva magát méltónak, hogy sarud kötelékét megoldja. Ő a bűnbánat keresztségét hirdette a bűnök bocsánatára; add kegyelmedet, Uram Jézus, hogy kik a te szent keresztséged által új teremtmények lettünk, de lelkünk tiszta ártatlanságát bűneinkkel elvesztettük, töredelmes bűnbánat által méltólag elkészítsük utadat, egyenesekké tegyük ösvényeidet, betöltve minden hiányt, megalázva a kevélység minden hegyét, elegyengetve a gyarlóság minden göröngyeit, és szívünk darabos utait simákká téve: hogy megláthassunk és méltán elfogadhassunk téged, Isten Üdvözítőjét. Jöjj el, jöjj el, édes Üdvözítőnk, s maradj nálunk mindörökké. Ámen.
Megtérésért Mutasd, Uram, irgalmadat, vigasztald véle szívemet! Engedd, hogy megtaláljalak, mert lelkem csak Terád eped! Nézd, itt van amaz ember, kit rablók megrohantak, összetörtek, s mint a holtat, a Jerikói úton hagytak! Kegyes Szamaritánusom, jöjj, hogy karod föltámogasson! És juhod vagyok: tévelygek elveszetten. Keress meg, vigy aklodba két kezedben! Amint vágyol, tégy aként velem: csak Nálad itt maradjak mind ez életen! Dicsérve mindazok közt Téged, kik ott fenn Benned találtak öröklétet! Szent Jeromos
válasszuk! Ugye, milyen gyönyörű? Nagyapónak is tetszik a fa, és már emeli is a kis fejszét, hogy kivágja, amikor... – Mi a manó? Hát ez meg micsoda? – csodálMessze-messze fent északon, a sűrű fenyőerdő mélyén él a hómanók népe. Takaros, kicsi házi- kozik nagyapó. A semmiből hirtelen előbukkan kóikban laknak a hatalmas, öreg fenyőfák tövében. egy kis tündér és megpróbálja nagyapó kezéből A hómanók nagyon vidám és barátságos kis kitépni a fejszét. Eközben egy másik tündér elliblények. Szeretik az erdők-mezők állatait, növé- ben a rémült gyerekek előtt és rákoppint az orruknyeit, védik és óvják őket a betolakodóktól bará- ra, mire azok ijedtükben belepottyannak a hóba. – Nem szégyelled magad, nagyapó? – kérdezi a taikkal, a hótündérekkel együtt. Amikor beköszönt a tél, a hómanók előbújnak nagyobbik tündér mérgesen. – Ugyan miért kellene szégyellnem magam? rejtekeikből és szorgosan gyűjtögetik a rőzsét és a különböző bogyókat. A kis hómanógyerekek elő- – válaszolja nagypapa homlokát ráncolva. – Nem vághatod ki csak úgy az ártatlan kis veszik szánkójukat és vígan csúszkálnak naphoszfákat! Fájdalmat okozol nekik! – méltatlankodik a szat a lejtőkön. tündér, miközben összecsapja a szárnyait. Hamarosan itt a karácsony. – Segítség! Mi történik itt? – kiáltja Egy közeli faluból két kisgyerek, Krisznagyapó. Kriszti és Tomi álmélkodva nézik, ti és Tomi kora hajnalban útra kelnek nagyahogyan mindenhonnan kis tündérek bújpapájukkal. Nagy, díszes szánjukon egyenak elő, majd körülveszik nagyapót, jó nesen a hómanók erdejébe tartanak, erősen belékapaszkodnak és a magashogy egy szép fenyőfát keressenek ba emelik. Ám nincs sok idejük az ünnepre. bámészkodni, mert már ők is a leveA rénszarvas lassan lépdel az gőben vannak. Olyan magasan, erdei ösvényen, mert ilyenkor hogy a fák koronái fölött a falumég igencsak sötét van errefejuk házait is láthatják. lé. Ahogy egyre beljebb A gyerekek reszketve haladnak a fenyőfák között, bújnak nagyapóhoz, amikor Kriszti és Tomi még szoroa tündérek leteszik őket sabban összebújnak a vasvégre egy jó erős fenyőtag takaró alatt. Hirtelen ágra. Ekkor megjelenik valami nesz üti meg a előttük a tündérkirálynő fülüket. Egy ág reccsent és így szól: volna? – Fogjátok ezt a kis – Hiszen ezek hómafenyőfát, és ültessétek el a nók! – kiált föl Kriszti. – Jó kertetekbe. Ez emlékeztesreggelt, jó reggelt! – integet Kedves gyerekek! sen benneteket ránk minnagyapó a manóknak. Színezzétek ki a karácsonyfát! denkor. Tudjátok meg, Egyszer csak különös érzés fogja el a két kisgyereket. Egy különös, sár- hogy nem szabad bántani az ártatlan fákat. A fa olyan pici és törékeny, hogy a gyerekek gás fény világítja meg a fenyőket. Mi lehet ez? Nagyapó azonban mindebből semmit sem vesz alig mernek hozzáérni. Miután nagyapó megígéri, észre, és megállítja a szánt egy kis tisztás szélén. hogy soha többé nem vág ki egy fenyőfát sem, a Itt sok kis karcsú fenyőfácska növekszik békésen tündérek visszarepítik őket a tisztásra. Felülnek a szánkóra, hogy ne fázzanak betakarják magukat a nagy fenyők ágainak védelme alatt. Mindhárman leszállnak a szánkóról. Tomi egy pokróccal és elindulnak hazafelé. Közben elkezd szállingózni a hó. azonnal odaszalad egy formás, kis fához, amely Kriszti óvatosan tartja kezében a kis fenyőfát, első látásra megtetszett neki. – Nagypapa! – kiáltja boldogan. – Ezt a fát miközben nagyapó fejét rázva egész úton azt mor-
A legszebb karácsonyfa
9
rekek vagyunk, adjál nekünk apát és anyát is, aki védelmezzen bennünket! – Apát adjak, meg anyát is? – kérdezte az Úr meglepetten. – Igen, mert csak te tudsz adni! Te vagy a mindenható, a jó és a könyörületes! – Várjatok egy keveset, hadd gondolkodjak – mondta az Úr, és két tenyerébe hajtotta fejét. Hosszasan gondolkodott. A két gyermek közben önfeledt játékba kezdett. Nevetgélésük úgy hatott a dombon, mint ezernyi ezüstcsengettyű. – Mivel védtelenek vagytok, ártatlanok, és kedvemet lelem bennetek, ezért meghallgattam és teljesítem kéréseteket! Íme, itt van ez a föld, amit nemrég megáldottam. Ezt az áldott földet, Erdélyt és Pannóniát nektek adom örök időkre! De mivel ellenségeitek megszaporodnak majd és sanyargatni fognak benneteket, tisztaságotok és jóságotok miatt, ezért erős hitet és reményt adok nektek, amit itt, ezen a szent helyen, Csíksomlyón minden évben megerősítetek. Apát is adok nektek, én leszek az Atyátok, mert én vagyok mindenek Atyja, a világ teremtője! Anyát is adok, a Szűzanyát, Máriát, Jézus Krisztusnak, a világ megváltójának és szeretett fiamnak anyját! Ő legyen a ti anyátok és bajaitokban mindig őhozzá kiáltsatok! Csodálatos szépségű asszony jelent meg, fehér ruhában, ragyogó fényben. Lehajolt megsimogatta a két árvát, majd felemelte és keblére emelte őket! Azóta hosszú idő eltelt, sok minden megváltozott, de egy dolog változatlan. Minden pünkösdkor százezrek vonulnak ki a búcsú hegyére megerősödni hitben és reményben. Közöttünk van valóban nemzetünk anyja, érezzük kezének simogatását és azt a földöntúli boldogságot, ahogy szerető anyaként keblére ölel bennünket
8
Szalay Mátyás:
Ajándékok, melyek nem kerülnek pénzbe
Békesség a földön! Valamikor megsimogatta hajunk, Mosolygó puha csókot adott S elaltatott az édesanyánk. Bohóka reménnyel elaludtunk, Neszeltük az angyal szárnya-suhogását, S Jézuska a karácsonyi álmok Aranyesőjét hintette le reánk. Ez az emlék a szívünk szelíd éke. Glória, glória az égben az Úrnak, A földön béke, béke. Édesanyánktól elcsal az élet. Magával visz a tengerviharokra Az Isten-lelke-vezette sereg. Hanem a vészben, a szélben A lelkünk mélyén egy karácsonyi emlék Szelíden az utunkba pereg… Ez az emlék a szívünk örök éke, Glória, glória az égben az Úrnak, A földön béke, béke. Valakit néha szíven fog a bánat S a remény hídját nem verheti ki rajta, Mert tenger a bánata, tenger… Átsírja vele a világot, de hiába. (Ki osztana könnyet, ki osztana tengert?) S a karácsonyi Betlehem előtt Boldogan könnybelábad az ember.
1 jó szót szólni. Egy beteget felvidítani. Valakinek kezet nyújtani. Megdicsérni az ételt. Nem feledkezni meg egy közeledő születésnapról. Óvatosan csukni be az ajtót. Apróságoknak örülni. Mindenért hálásnak lenni. Jó tanácsot adni. Egy levél írásával örömöt szerezni. Apró tűszúrásokon nem évődni. Jogos panaszt nem emlegetni föl újra. Nem tenni szóvá, ha a másik hibázott. Nem fogni fel elutasításként, ha háttérbe szorulunk. Levert hangulatot nem venni komolyan. Nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt. Megtalálni az elismerő, dicsérő szót a jóra, az együttérzés szavát a megalázottnak, egy tréfás szót a gyerekeknek. Meleg kézszorítással vigasztalni a szomorút. Becsületesen elismerni az elkövetett helytelenséget. Örülni a holnapi napnak. Bizonyos dolgokra aludni egyet. Mindenre rászánni a kellő időt és gondot. És mindenben: szeretettel lenni.
„Légy olyan, mint a madár, mely alól, ha kivágják a fát, nem zuhan le, hanem még magasabbra repül." Prohászka Ottokár
Itt a vigasznak soha-soha vége! Glória, glória az égben az Úrnak, A földön béke, béke. Valahol trónt emel a sötétség; Tele van köddel, borúval a szív S a hite romjaival a lélek. És a ködön átsugárzik a csillag… A jászol előtt lekonyul a beteg fej… Uram, könnyesen sírom a Hiszekegyet, 5
Kelj fel és győzni fogsz! Hagyd abba! Add fel, számodra már nincs esély! Ezt hallom sokszor. Itt nyerni nincs remény. Ha elborít a csüggedés, lehorgasztom fejem. Felidézem, amit láttam egy régi versenyen. Az emlék reményt sugall, amint eszembe jut. Újjá születni érzem a régi kisfiút. Sok kis legény, kis férfiak a futó versenyen. Nagy az izgalom a félelem. Még jól emlékezem. A rajtvonalnál álltak ők, mind győzelemben hitt. Holtversenybe lenni tán, vagy lenni második? A pálya szélén ott feszít, sok szurkoló apa. Minden fiúnak most kell, mindent megmutatnia. Harsan a síp! Indulnak, szívükben vágy feszül. Mind arra vágy, csak ő legyen a hős egyedül. S kiváltképpen az egy fiú, kit apja elkísért. Az elsők közt futott. – Apám oly büszke lesz ezért. Ám lába alá hirtelen, egy fűcsomó került. A győzni vágyó fiú, megbotlott, s elterült. Egyensúlyért kapkodott, széttárta karjait. A nézősereg kuncogott látván, ahogy elbukik. És vele együtt minden remény, míg fekve maradt. Akkor azt kívánta, tűnne el tüstént a föld alatt. Apja, aki látta mily nagy bajban van. Tekintetével üzente: – Kelj fel, és győzz, fiam! Felállt hamar, nincs is semmi baj Behozható a táv, ha gyorsabban szalad. Futott a többi után, megint győzni akart, De buzgalmában megcsúszott, ismét elhasalt. Bár fel se keltem volna! Kettős a szégyenem. Indulni is hiba volt, futnom már reménytelen. A nevető arcok között, apja áll magányosan. Tekintetével üzente: – Kelj fel, és győzz, fiam! Felugrott, és indult tovább, tíz métert vesztett el. Ezt behozom – gondolta – keményen futni kell! Hat-nyolc métert a távból le is dolgozott, De oly nagyon iparkodott, hogy ismét felbukott. Legyőzötten hever, szemeiből könny pereg. Kár már szaladni, hisz felkelni sem merek. Oda lett minden remény, és minden akarat. Elcsüggedt, mert a céltól messze elmaradt. Feladom! Vesztettem! A szégyen rám ragad. 6
De apja eszébe jut, s rájött: ezt nem szabad! Kelj fel! – Hallott egy suttogást, hallotta hangtalan.. Foglald el helyed! Feladnod soha sem szabad. A győzelemnek egy titka van. Kelj fel ha elbuktál, Folytasd fiam! A vereséggel ne alkudjál! Új céllal, új erővel, ismét feltápászkodott. Győzni vagy veszíteni, feladni nem fogom. Az élmezőny már messze járt, de ő csak futott Mintha győzhetne, rohant, és mindent beleadott. Bár három ízben elbukott, mégis futott tovább. Első nem lesz, de haladt, s a célig meg sem állt. A győztes már célba ért büszkén és boldogan. Aki nem szégyenült meg, örülni módja van. És a bukott fiú is beérkezett az utolsó helyen. Lesütött szemmel. – Ne lássam szégyenem! Ám üdvrivalgás tört ki, nagyobb, mint az előbb. A közönség, mint győztest, úgy ünnepelte őt! Apjának ennyit szólt csupán: – Jól elszúrtam, nahát! Nekem Te győztél – mondta az – hisz futottál tovább! Most, amikor minden oly sötét, a gond, baj elborít. E fiú emléke nekem még ma is sokat segít. Az élet is csak verseny, melyben sok futó szalad. És a győzelem titka: Kelj fel és haladj! Hagyd abba! Add fel! Kántálhatnak hasztalan. Mert bennem szól egy másik hang. KELJ FEL ÉS GYŐZNI FOGSZ, FIAM! Szerző ismeretlen Feldolgozta: Bácsi István
Kelj fel és győzz, fiam!
Az egyik legszebb történet
Figyelte, ahogy elvonulnak az égtájak irányába, mint a vándorhangyák. Amikor az utolsó népA Jóisten Csíksomlyón osztotta szét világun- csoportot is elnyelte a messzeség, az Úrra rászakat a nemzetek között. Azért, hogy a nemzetek ne kadta a sűrű csend és a néma magány. Akkor civakodjanak a kék bolygó területei fölött, össze- abban a pillanatban másvalaki azt hitte volna, hívta őket a csíksomlyói dombtetőre. hogy azt a helyet, a megáldott szent helyet nem adta még oda senkinek. Mivel az Úr cselekedetei Ott, ahol a kápolna most áll, az Úr megáldot- nem véletlenszerűek és céltalanok. Ezért az Úr ta a földet. Ezért ott a föld mélyéből áradni fog kiült a csíksomlyói dombra és várt. Várt türelmeörök időkig a jóság energiája. sen, tudta, kikre kell várnia. Íme, egy elkésett furcsa népcsoport közeledett a domb felé. MezítláTódultak a nemzetek minden felülről. Jöttek bas kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen. A tehén északról és délről, keletről és nyugatról. Lóháton, hátán egy kislány ült, feje körül sokszínű virágelefántháton és tevekoszorú és ismeretháton, ökrök vontatlen nyelven dalolt. ta szekereken. MegA dal beleolvadt a teltek a közeli domtájba és feloldotta a bok népek sokaságámagányt. Mint az val. Bármennyien is arany, ahogy felnevoltak, egyre csak mesíti az ötvözetet. jöttek és úgy látAz Úrnak felvidult a szott, nem fogynak lelke, mert bebizoel soha. A megérkenyosodott, hogy zettek felsorakoztak minden a terv szeegymás mellé. Minrint megy és már denki beszélte mintudta kié lesz a megdenki nyelvét. FegyA Salvator kápolna áldott föld! ver nem volt senkinél, mert maga az Úr hívta őket és az egész kör– Kik vagytok ti? – kérdezte a gyerekeket. A nyéken jóság és békesség uralkodott. fiúcska lehajtotta fejét és hallgatott. Nem bírt szóhoz jutni a megilletődéstől. A kislány egy csoA Sátán nem lépte át a Kárpátok gerincét, kor virágot nyújtott az Úrnak. mert megtiltatott neki. – Üdvözölve légy, mi Urunk Istenünk! Én Amikor mindenki egybegyűlt az Úristen fel- Magyar vagyok a testvérem Székely. Messzi újította az emberekkel kötött szerződést. Ennek földről jövünk és eltévedtünk az úton. Az Úr elfojeléül gyönyörű szivárvány jelent meg hegyek gadta a virágot és újra örült az ő lelkében, mert fölött. Emlékeztette a világ nemzeteit a tízparan- soha nem kapott ajándékot embertől. csolatra. Majd igazságosan szétosztotta a földet népcsoportok között. A következő intelemmel en– Hol vannak szüleitek? Túl gyöngék vagygedte útjukra: „Szaporodjatok és sokasodjatok. tok még ahhoz, hogy egy nemzet sorsát cipeljéNépesítsétek be a földet mely néktek adatott. tek! – Nincsenek szüleink, nem is voltak! – CsiUralkodjatok a föld állatai és növényei fölött. lingelte a kislány. – Honnan jöttetek? – faggatta Uralkodjatok igazságosan és céltudatosan jó gaz- tovább az Úr. – Csillagösvényről. – szólalt meg a da módjára!” Aztán megáldotta az emberek soka- fiúcska is félénken. – Országot akartok magatokságát, és útjukra bocsátotta őket! nak? – Azt akarunk Uram. De mivel mi még gye7
Kelj fel és győzni fogsz! Hagyd abba! Add fel, számodra már nincs esély! Ezt hallom sokszor. Itt nyerni nincs remény. Ha elborít a csüggedés, lehorgasztom fejem. Felidézem, amit láttam egy régi versenyen. Az emlék reményt sugall, amint eszembe jut. Újjá születni érzem a régi kisfiút. Sok kis legény, kis férfiak a futó versenyen. Nagy az izgalom a félelem. Még jól emlékezem. A rajtvonalnál álltak ők, mind győzelemben hitt. Holtversenybe lenni tán, vagy lenni második? A pálya szélén ott feszít, sok szurkoló apa. Minden fiúnak most kell, mindent megmutatnia. Harsan a síp! Indulnak, szívükben vágy feszül. Mind arra vágy, csak ő legyen a hős egyedül. S kiváltképpen az egy fiú, kit apja elkísért. Az elsők közt futott. – Apám oly büszke lesz ezért. Ám lába alá hirtelen, egy fűcsomó került. A győzni vágyó fiú, megbotlott, s elterült. Egyensúlyért kapkodott, széttárta karjait. A nézősereg kuncogott látván, ahogy elbukik. És vele együtt minden remény, míg fekve maradt. Akkor azt kívánta, tűnne el tüstént a föld alatt. Apja, aki látta mily nagy bajban van. Tekintetével üzente: – Kelj fel, és győzz, fiam! Felállt hamar, nincs is semmi baj Behozható a táv, ha gyorsabban szalad. Futott a többi után, megint győzni akart, De buzgalmában megcsúszott, ismét elhasalt. Bár fel se keltem volna! Kettős a szégyenem. Indulni is hiba volt, futnom már reménytelen. A nevető arcok között, apja áll magányosan. Tekintetével üzente: – Kelj fel, és győzz, fiam! Felugrott, és indult tovább, tíz métert vesztett el. Ezt behozom – gondolta – keményen futni kell! Hat-nyolc métert a távból le is dolgozott, De oly nagyon iparkodott, hogy ismét felbukott. Legyőzötten hever, szemeiből könny pereg. Kár már szaladni, hisz felkelni sem merek. Oda lett minden remény, és minden akarat. Elcsüggedt, mert a céltól messze elmaradt. Feladom! Vesztettem! A szégyen rám ragad. 6
De apja eszébe jut, s rájött: ezt nem szabad! Kelj fel! – Hallott egy suttogást, hallotta hangtalan.. Foglald el helyed! Feladnod soha sem szabad. A győzelemnek egy titka van. Kelj fel ha elbuktál, Folytasd fiam! A vereséggel ne alkudjál! Új céllal, új erővel, ismét feltápászkodott. Győzni vagy veszíteni, feladni nem fogom. Az élmezőny már messze járt, de ő csak futott Mintha győzhetne, rohant, és mindent beleadott. Bár három ízben elbukott, mégis futott tovább. Első nem lesz, de haladt, s a célig meg sem állt. A győztes már célba ért büszkén és boldogan. Aki nem szégyenült meg, örülni módja van. És a bukott fiú is beérkezett az utolsó helyen. Lesütött szemmel. – Ne lássam szégyenem! Ám üdvrivalgás tört ki, nagyobb, mint az előbb. A közönség, mint győztest, úgy ünnepelte őt! Apjának ennyit szólt csupán: – Jól elszúrtam, nahát! Nekem Te győztél – mondta az – hisz futottál tovább! Most, amikor minden oly sötét, a gond, baj elborít. E fiú emléke nekem még ma is sokat segít. Az élet is csak verseny, melyben sok futó szalad. És a győzelem titka: Kelj fel és haladj! Hagyd abba! Add fel! Kántálhatnak hasztalan. Mert bennem szól egy másik hang. KELJ FEL ÉS GYŐZNI FOGSZ, FIAM! Szerző ismeretlen Feldolgozta: Bácsi István
Kelj fel és győzz, fiam!
Az egyik legszebb történet
Figyelte, ahogy elvonulnak az égtájak irányába, mint a vándorhangyák. Amikor az utolsó népA Jóisten Csíksomlyón osztotta szét világun- csoportot is elnyelte a messzeség, az Úrra rászakat a nemzetek között. Azért, hogy a nemzetek ne kadta a sűrű csend és a néma magány. Akkor civakodjanak a kék bolygó területei fölött, össze- abban a pillanatban másvalaki azt hitte volna, hívta őket a csíksomlyói dombtetőre. hogy azt a helyet, a megáldott szent helyet nem adta még oda senkinek. Mivel az Úr cselekedetei Ott, ahol a kápolna most áll, az Úr megáldot- nem véletlenszerűek és céltalanok. Ezért az Úr ta a földet. Ezért ott a föld mélyéből áradni fog kiült a csíksomlyói dombra és várt. Várt türelmeörök időkig a jóság energiája. sen, tudta, kikre kell várnia. Íme, egy elkésett furcsa népcsoport közeledett a domb felé. MezítláTódultak a nemzetek minden felülről. Jöttek bas kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen. A tehén északról és délről, keletről és nyugatról. Lóháton, hátán egy kislány ült, feje körül sokszínű virágelefántháton és tevekoszorú és ismeretháton, ökrök vontatlen nyelven dalolt. ta szekereken. MegA dal beleolvadt a teltek a közeli domtájba és feloldotta a bok népek sokaságámagányt. Mint az val. Bármennyien is arany, ahogy felnevoltak, egyre csak mesíti az ötvözetet. jöttek és úgy látAz Úrnak felvidult a szott, nem fogynak lelke, mert bebizoel soha. A megérkenyosodott, hogy zettek felsorakoztak minden a terv szeegymás mellé. Minrint megy és már denki beszélte mintudta kié lesz a megdenki nyelvét. FegyA Salvator kápolna áldott föld! ver nem volt senkinél, mert maga az Úr hívta őket és az egész kör– Kik vagytok ti? – kérdezte a gyerekeket. A nyéken jóság és békesség uralkodott. fiúcska lehajtotta fejét és hallgatott. Nem bírt szóhoz jutni a megilletődéstől. A kislány egy csoA Sátán nem lépte át a Kárpátok gerincét, kor virágot nyújtott az Úrnak. mert megtiltatott neki. – Üdvözölve légy, mi Urunk Istenünk! Én Amikor mindenki egybegyűlt az Úristen fel- Magyar vagyok a testvérem Székely. Messzi újította az emberekkel kötött szerződést. Ennek földről jövünk és eltévedtünk az úton. Az Úr elfojeléül gyönyörű szivárvány jelent meg hegyek gadta a virágot és újra örült az ő lelkében, mert fölött. Emlékeztette a világ nemzeteit a tízparan- soha nem kapott ajándékot embertől. csolatra. Majd igazságosan szétosztotta a földet népcsoportok között. A következő intelemmel en– Hol vannak szüleitek? Túl gyöngék vagygedte útjukra: „Szaporodjatok és sokasodjatok. tok még ahhoz, hogy egy nemzet sorsát cipeljéNépesítsétek be a földet mely néktek adatott. tek! – Nincsenek szüleink, nem is voltak! – CsiUralkodjatok a föld állatai és növényei fölött. lingelte a kislány. – Honnan jöttetek? – faggatta Uralkodjatok igazságosan és céltudatosan jó gaz- tovább az Úr. – Csillagösvényről. – szólalt meg a da módjára!” Aztán megáldotta az emberek soka- fiúcska is félénken. – Országot akartok magatokságát, és útjukra bocsátotta őket! nak? – Azt akarunk Uram. De mivel mi még gye7
rekek vagyunk, adjál nekünk apát és anyát is, aki védelmezzen bennünket! – Apát adjak, meg anyát is? – kérdezte az Úr meglepetten. – Igen, mert csak te tudsz adni! Te vagy a mindenható, a jó és a könyörületes! – Várjatok egy keveset, hadd gondolkodjak – mondta az Úr, és két tenyerébe hajtotta fejét. Hosszasan gondolkodott. A két gyermek közben önfeledt játékba kezdett. Nevetgélésük úgy hatott a dombon, mint ezernyi ezüstcsengettyű. – Mivel védtelenek vagytok, ártatlanok, és kedvemet lelem bennetek, ezért meghallgattam és teljesítem kéréseteket! Íme, itt van ez a föld, amit nemrég megáldottam. Ezt az áldott földet, Erdélyt és Pannóniát nektek adom örök időkre! De mivel ellenségeitek megszaporodnak majd és sanyargatni fognak benneteket, tisztaságotok és jóságotok miatt, ezért erős hitet és reményt adok nektek, amit itt, ezen a szent helyen, Csíksomlyón minden évben megerősítetek. Apát is adok nektek, én leszek az Atyátok, mert én vagyok mindenek Atyja, a világ teremtője! Anyát is adok, a Szűzanyát, Máriát, Jézus Krisztusnak, a világ megváltójának és szeretett fiamnak anyját! Ő legyen a ti anyátok és bajaitokban mindig őhozzá kiáltsatok! Csodálatos szépségű asszony jelent meg, fehér ruhában, ragyogó fényben. Lehajolt megsimogatta a két árvát, majd felemelte és keblére emelte őket! Azóta hosszú idő eltelt, sok minden megváltozott, de egy dolog változatlan. Minden pünkösdkor százezrek vonulnak ki a búcsú hegyére megerősödni hitben és reményben. Közöttünk van valóban nemzetünk anyja, érezzük kezének simogatását és azt a földöntúli boldogságot, ahogy szerető anyaként keblére ölel bennünket
8
Szalay Mátyás:
Ajándékok, melyek nem kerülnek pénzbe
Békesség a földön! Valamikor megsimogatta hajunk, Mosolygó puha csókot adott S elaltatott az édesanyánk. Bohóka reménnyel elaludtunk, Neszeltük az angyal szárnya-suhogását, S Jézuska a karácsonyi álmok Aranyesőjét hintette le reánk. Ez az emlék a szívünk szelíd éke. Glória, glória az égben az Úrnak, A földön béke, béke. Édesanyánktól elcsal az élet. Magával visz a tengerviharokra Az Isten-lelke-vezette sereg. Hanem a vészben, a szélben A lelkünk mélyén egy karácsonyi emlék Szelíden az utunkba pereg… Ez az emlék a szívünk örök éke, Glória, glória az égben az Úrnak, A földön béke, béke. Valakit néha szíven fog a bánat S a remény hídját nem verheti ki rajta, Mert tenger a bánata, tenger… Átsírja vele a világot, de hiába. (Ki osztana könnyet, ki osztana tengert?) S a karácsonyi Betlehem előtt Boldogan könnybelábad az ember.
1 jó szót szólni. Egy beteget felvidítani. Valakinek kezet nyújtani. Megdicsérni az ételt. Nem feledkezni meg egy közeledő születésnapról. Óvatosan csukni be az ajtót. Apróságoknak örülni. Mindenért hálásnak lenni. Jó tanácsot adni. Egy levél írásával örömöt szerezni. Apró tűszúrásokon nem évődni. Jogos panaszt nem emlegetni föl újra. Nem tenni szóvá, ha a másik hibázott. Nem fogni fel elutasításként, ha háttérbe szorulunk. Levert hangulatot nem venni komolyan. Nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt. Megtalálni az elismerő, dicsérő szót a jóra, az együttérzés szavát a megalázottnak, egy tréfás szót a gyerekeknek. Meleg kézszorítással vigasztalni a szomorút. Becsületesen elismerni az elkövetett helytelenséget. Örülni a holnapi napnak. Bizonyos dolgokra aludni egyet. Mindenre rászánni a kellő időt és gondot. És mindenben: szeretettel lenni.
„Légy olyan, mint a madár, mely alól, ha kivágják a fát, nem zuhan le, hanem még magasabbra repül." Prohászka Ottokár
Itt a vigasznak soha-soha vége! Glória, glória az égben az Úrnak, A földön béke, béke. Valahol trónt emel a sötétség; Tele van köddel, borúval a szív S a hite romjaival a lélek. És a ködön átsugárzik a csillag… A jászol előtt lekonyul a beteg fej… Uram, könnyesen sírom a Hiszekegyet, 5
Adventi ima Uram Jézus! te vagy az, kit a sötétségben bolyongó világ négyezer évig epedve várt. E négyezer év emlékezetét az adventi négy hét hajnalaiban üljük meg, a jámbor ősatyák buzgó óhajtásával könyörögve hozzád: Jöjj el, édes Üdvözítőnk! Szabadíts ki a bűn rabságából, melybe többszörös ígéretünk után is megint visszaestünk! Tudjuk, hogy már itt az óra az álomból fölkelnünk, mert most közelebb van a mi üdvösségünk. A tudatlanság és tévelygés éjjele elmúlt, az igazság napja feltűnt benned, Uram Jézus! Áraszd ránk kegyelmedet, hogy elvetvén a sötétség cselekedeteit, a világosság fegyvereibe öltözzünk; mint nappal tisztességesen járjunk, szeplőtelen érzéssel, irigykedés nélküli szeretetben. Mert te vagy az, ki egykor el fogsz jönni nagy hatalommal és dicsőséggel, mikor jelek lesznek a napban és holdban és csillagokban, és a földön a népek szorongatása, a tenger zúgása és a habok fölháborodásakor; mikor elszáradnak az emberek azok félelme és várása miatt, mik az egész világra következnek. Te mondottad ezt, kinek beszédei az ég és föld elmúltával sem múlnak el. Uram Jézus! tudjuk, hogy te vagy a világnak megígért váltsága, ki eljövendő valál, s így mást nem kell várnunk. Imádva ismerjük el isteni erődet, te vagy az, ki által a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangéliumot hirdetik. Oszlasd el elménk vakságát, hogy tisztán láthassuk igazságod mennyei fényét; segítsd föl gyarlóságunkat, hogy utaidon ingadozás nélkül járhassunk; nyisd meg füleinket! hogy igédet mindenkor szívesen hallgassuk; tisztíts meg minket a vétek szennyétől; támaszd föl lelkünket, ha talán a bűn halálába süllyedett volna; add híven követnünk evangéliumodat, melyet üdvözítésünkre hirdetsz nekünk, kik isteni Fölséged előtt mindnyájan oly szegények vagyunk. Őrizz meg a könnyelműségtől, hogy ne legyünk ingadozó nádszálak, melyeket az indulatok szele mindenfelé hajt; ne keressük a kényelem megrontó puhaságait, hanem mint előköveted, Keresztelő Szent János, önmegtagadással, keresztjeink szíves elviselésével készítsünk Neked utat szíveinkbe. 4
Közel vagy, Uram, hozzánk, azért örvendünk benned mindenkor, igen örülünk, semmin sem aggódva, hanem minden imádságban és könyörgésben kéréseinket hálaadással terjesztjük isteni színed elé; hogy a te békességed, mely felülhalad minden értelmet, oltalmazza meg szíveinket és elménket tebenned, Uram Jézus Krisztus! Kit a próféták megjövendöltek, kit a pusztában kiáltó szent hírnököd oly szívrendítve és alázatossággal hirdetett, arra sem tartva magát méltónak, hogy sarud kötelékét megoldja. Ő a bűnbánat keresztségét hirdette a bűnök bocsánatára; add kegyelmedet, Uram Jézus, hogy kik a te szent keresztséged által új teremtmények lettünk, de lelkünk tiszta ártatlanságát bűneinkkel elvesztettük, töredelmes bűnbánat által méltólag elkészítsük utadat, egyenesekké tegyük ösvényeidet, betöltve minden hiányt, megalázva a kevélység minden hegyét, elegyengetve a gyarlóság minden göröngyeit, és szívünk darabos utait simákká téve: hogy megláthassunk és méltán elfogadhassunk téged, Isten Üdvözítőjét. Jöjj el, jöjj el, édes Üdvözítőnk, s maradj nálunk mindörökké. Ámen.
Megtérésért Mutasd, Uram, irgalmadat, vigasztald véle szívemet! Engedd, hogy megtaláljalak, mert lelkem csak Terád eped! Nézd, itt van amaz ember, kit rablók megrohantak, összetörtek, s mint a holtat, a Jerikói úton hagytak! Kegyes Szamaritánusom, jöjj, hogy karod föltámogasson! És juhod vagyok: tévelygek elveszetten. Keress meg, vigy aklodba két kezedben! Amint vágyol, tégy aként velem: csak Nálad itt maradjak mind ez életen! Dicsérve mindazok közt Téged, kik ott fenn Benned találtak öröklétet! Szent Jeromos
válasszuk! Ugye, milyen gyönyörű? Nagyapónak is tetszik a fa, és már emeli is a kis fejszét, hogy kivágja, amikor... – Mi a manó? Hát ez meg micsoda? – csodálMessze-messze fent északon, a sűrű fenyőerdő mélyén él a hómanók népe. Takaros, kicsi házi- kozik nagyapó. A semmiből hirtelen előbukkan kóikban laknak a hatalmas, öreg fenyőfák tövében. egy kis tündér és megpróbálja nagyapó kezéből A hómanók nagyon vidám és barátságos kis kitépni a fejszét. Eközben egy másik tündér elliblények. Szeretik az erdők-mezők állatait, növé- ben a rémült gyerekek előtt és rákoppint az orruknyeit, védik és óvják őket a betolakodóktól bará- ra, mire azok ijedtükben belepottyannak a hóba. – Nem szégyelled magad, nagyapó? – kérdezi a taikkal, a hótündérekkel együtt. Amikor beköszönt a tél, a hómanók előbújnak nagyobbik tündér mérgesen. – Ugyan miért kellene szégyellnem magam? rejtekeikből és szorgosan gyűjtögetik a rőzsét és a különböző bogyókat. A kis hómanógyerekek elő- – válaszolja nagypapa homlokát ráncolva. – Nem vághatod ki csak úgy az ártatlan kis veszik szánkójukat és vígan csúszkálnak naphoszfákat! Fájdalmat okozol nekik! – méltatlankodik a szat a lejtőkön. tündér, miközben összecsapja a szárnyait. Hamarosan itt a karácsony. – Segítség! Mi történik itt? – kiáltja Egy közeli faluból két kisgyerek, Krisznagyapó. Kriszti és Tomi álmélkodva nézik, ti és Tomi kora hajnalban útra kelnek nagyahogyan mindenhonnan kis tündérek bújpapájukkal. Nagy, díszes szánjukon egyenak elő, majd körülveszik nagyapót, jó nesen a hómanók erdejébe tartanak, erősen belékapaszkodnak és a magashogy egy szép fenyőfát keressenek ba emelik. Ám nincs sok idejük az ünnepre. bámészkodni, mert már ők is a leveA rénszarvas lassan lépdel az gőben vannak. Olyan magasan, erdei ösvényen, mert ilyenkor hogy a fák koronái fölött a falumég igencsak sötét van errefejuk házait is láthatják. lé. Ahogy egyre beljebb A gyerekek reszketve haladnak a fenyőfák között, bújnak nagyapóhoz, amikor Kriszti és Tomi még szoroa tündérek leteszik őket sabban összebújnak a vasvégre egy jó erős fenyőtag takaró alatt. Hirtelen ágra. Ekkor megjelenik valami nesz üti meg a előttük a tündérkirálynő fülüket. Egy ág reccsent és így szól: volna? – Fogjátok ezt a kis – Hiszen ezek hómafenyőfát, és ültessétek el a nók! – kiált föl Kriszti. – Jó kertetekbe. Ez emlékeztesreggelt, jó reggelt! – integet Kedves gyerekek! sen benneteket ránk minnagyapó a manóknak. Színezzétek ki a karácsonyfát! denkor. Tudjátok meg, Egyszer csak különös érzés fogja el a két kisgyereket. Egy különös, sár- hogy nem szabad bántani az ártatlan fákat. A fa olyan pici és törékeny, hogy a gyerekek gás fény világítja meg a fenyőket. Mi lehet ez? Nagyapó azonban mindebből semmit sem vesz alig mernek hozzáérni. Miután nagyapó megígéri, észre, és megállítja a szánt egy kis tisztás szélén. hogy soha többé nem vág ki egy fenyőfát sem, a Itt sok kis karcsú fenyőfácska növekszik békésen tündérek visszarepítik őket a tisztásra. Felülnek a szánkóra, hogy ne fázzanak betakarják magukat a nagy fenyők ágainak védelme alatt. Mindhárman leszállnak a szánkóról. Tomi egy pokróccal és elindulnak hazafelé. Közben elkezd szállingózni a hó. azonnal odaszalad egy formás, kis fához, amely Kriszti óvatosan tartja kezében a kis fenyőfát, első látásra megtetszett neki. – Nagypapa! – kiáltja boldogan. – Ezt a fát miközben nagyapó fejét rázva egész úton azt mor-
A legszebb karácsonyfa
9
mogja, hogy ilyen még életében nem történt meg vele soha. Otthon, a gyerekek egyenesen szüleikhez rohannak, hogy elmeséljék furcsa kalandjukat a tündérekkel. A szülők ámulva hallgatják ezt a hihetetlen történetet, majd közösen elültetik a ház elé a kis fenyőfát. – Remélem gyorsan nagyra nő, – mondja Tomi, miközben Kriszti gondosan eligazítja az apró ágacskákat. Ezen az éjszakán különös dolgok történtek nagyapóék kertjében. Halvány, sárgás fény kíséretében egy csapat tündér libbent be az udvarra, körültáncolják a kis fenyőfát és teleszórják megannyi fényes csillaggal. Egy tündér bekukucskál a szobába, és látja, hogy a gyerekek még alszanak. – Gyorsan, gyorsan, – sürgeti a többieket – nemsokára reggel lesz, és akkor biztos rögtön kinéznek az ablakon. – Már készen is vagyunk, – éneklik a többiek. – Hát nem gyönyörű ez a kis fa? Most aztán huss, repüljünk vissza az erdőbe... Reggel Tomi egyenesen az ablakhoz szalad és a meglepetéstől a szája is tátva marad. – Nézd Kriszti, csoda történt! – kiáltja boldogan. – De szép, jaj de szép! – ujjonganak a gyerekek. Az este elültetett kis fa az éjjel hatalmas fenyőfává cseperedett, és ágait sok-sok csillag díszíti. – Ez lesz a legszebb karácsonyfánk, ami valaha is volt, – mondja Kriszti, – majd feldíszítjük gömbökkel és gyertyákkal is. Csodaszép lesz! Délután neki is látnak a munkának. Soha még nem díszítettek ilyen lelkesen karácsonyfát. Még a kutyus is segített nekik a díszítésnél. – A legszebb ünnep a karácsony – mondja Kriszti ragyogó arccal. – Köszönjük kedves tündérek, köszönjük, kiáltja az erdő felé. Végre elérkezett a Szenteste. Miközben a gyerekek boldogan az ajándékaikat bontogatják, ki-kitekintgetnek a házuk előtt álló gyönyörű fenyőfára. Milyen szép is ez a karácsony! Harald Scheel – Sibylle Jung Fordította: Bakó Krisztina 10
Matekovics János Zoltán:
Téli készülődés Ki látott még ilyet: A természet alig piheg, Fagyos díszeivel, Körülöleli őt A hideg. Hófehér lepellel Betakarja, Ártó szándékok elől Elbújtatja, Míg fehér pihetakaróját A tavasz Újra Le nem húzza. És akkor lássatok csodát: Télen, A takarója alatt, Új életre Készíti elő Magát A világ! És ez így megy Éveken át, És ez így megy Éveken át
Karácsonyra várva Ködös, kietlen, szomorú decemberi estéken nagy nagy reménnyel és mélységes vággyal várom a karácsonyt. Virrasztok a korai sötétben, mint a betlehemi pásztorok, a hit messzelátóján egyre az eget vizsgálom, mint a napkeleti bölcsek. Mikor lassan kialszik minden fény, és a sötét – ez az örökké gyászruhás özvegy – a maga komorságának szótlan hangulatát sugározza szét, mikor a téltől, a dermesztő hidegtől minden olyan hangulattalan, mint a decemberi erdő, olyan jó rágondolni s tudni azt, hogy karácsonykor angyali szárnyakon repül felénk a kisdeddé lett Isten s beteljesül a Szentírás borút, sötétséget, reménytelenséget és félelmet feloldó és vigasztaló üzenete: „És az Ige testté lett.” Várom a karácsonyt! Mit is várok benne? Míg gyermek voltam, édes, titokzatos lappangó sejtéssel kipattanó titkot vártam, és ajándékot. Megrezzent szívem a boldog izgalomtól mikor a hetek óta lezárt „nagy ház” ajtaja csodát nyitott meg előttem, s az üdvözültek boldog dantei mosolyával térdeltem le a karácsonyfa előtt testvéreimmel együtt és mutogattam mindenkinek: mit hozott a Jézuska. Amit kaptam, az volt az ajándék és hit; hogy Jézuska hozza, az volt a boldogító titok. De mily szomorú! Titkok nyitjára kiváncsi eszünk, titkokat tisztelni nem tudó kamasz lelkületünk utána kiváncsiskodott, utána kutatott a zárt ajtók titkának, az ajándékok eredetének. És megtudta a valót! Mit ért vele? Egy világ omlott össze bennem: a gyermekkor boldog tudatlansága, a mély hit világa, mely semmit sem tart Isten részéről lehetetlennek. Úgy jártam, mint Lohengrin Elzája, aki amíg urában titkot látott, míg nem tudta nevét, származását, addig boldogan élt vele, mikor mindezt megkérdezte, megtudta, Lohengrin örökre eltűnt. Isten alkotott meg úgy, hogy csak azt tiszteljük, amiben titkot látunk. Nem az ajándék volt tehát a fontos, hanem a titok. Ajándékot azután is kaptam, de a karácsony nem volt már a régi. Hiányzott belőle a titok, a természetfölötti, a hit. Most pedig az általános szegénység idején lassan el-elmaradozik az ajándék is...
Miért várom mégis, felnőtt koromban is, lelkesedéssel, imádsággal, lélektisztulással a sok-sok nehézség között is boldogan a karácsonyt? Adyban is felszítódik karácsony táján a vágy: De jó volna mindent, mindent Elfeledni. De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermekszívvel A világgal kibékülni, Szeretetben üdvözülni. (Karácsony) Várom a karácsonyt, mert gyermek vagyok újra: semmi mást nem várok, mint a kis Jézust. Ő nekem minden: titok és ajándék egyszerre: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3, 16) Ez, hogy Isten engem szeret, hogy hozzám való viszonya meleg, édes, alkalmazkodó, atyai, anyai, testvéri leereszkedés, – ez a boldogító titok. És hogy egyszülött Fiát adja, ajándékozza nekem, kezembe, lelkembe, ajkamra, szívembe, életembe, mint a kenyér színének pólyájába takart édes kis gyermeket – ez az ajándék. Ez a hit boldogítóbb, édesebb mint a gyermekkor karácsonyhite, mert tartalma valóság, igazság. Sőt értelmemet felülmúló, életfelfogásomat, boldogságfogalmamat messze túllépő igazság, valóság. És éppen ezért boldogítóbb is ez a hit, ez az éjféli karácsonyi harangszó, mint a gyermek csalódó hite, mint a karácsonyfa üvegcsengettyűje. Ezért, ez a hitből fakadó öröm elég, sőt sok nekem: megvan a titok, amelyben hiszek: Isten nagyon szeret engem és megvan az ajándék: Egyszülött Fiát nekem adá. Ezt a férfikorban megélt s egyre inkább átélt örömet szeretném híveimnek és minden embernek átadni, kiárasztani. Ezért várom ebben a karácsonyban is a kis Jézust. Semmit sem várok, csak Őt. Őt várni boldogító titok, Őt kapni boldígtó ajándék. Ő nekem a Minden! És így – mert Ő kisdedként jön el – engem is újra kisdeddé tesz, ki boldogan várom a mézzel folyó egek éjszakáját – a karácsonyt. Ezekkel a gondolatokkal kivánom kedves híveimnek, a megye összes lakójának s az Egyházi Tudósító minden olvasójának karácsonyi ajándékul ezt a gyermekded lelkületet, amelyet újra töltsön meg a betlehemi Gyermek az Ő isteni erejével. Így lesz újra „velünk az Isten”. Szabó Lajos, plébános 3
Túrmezei Erzsébet:
Pótvizsga szeretetből A Mester nagy iskolájában Ma szeretetből pótvizsgáztam. Tanítóm előtt remegve álltam... Az első vizsgán én megbuktam. A tételt bár kívülről tudtam, De a gyakorlatban előre alig jutottam. Szeretem én, ki engem szeret, Minden jó embert, akit csak lehet, De az ellenségem? Aki megrágalmaz, kinevet, Ad mindenféle csúfnevet, Gyaláz és megaláz engemet? Ilyet nem tudok szeretni! Nem! És ezt húztam ki a tételen, ,,Hogy az ellenségemet is szeressem!" Szereted-e? – Kérdezte tanárom, Az én Mesterem és Megváltóm. Nem tudom, hiába próbálom! Szelíden monda, de erélyesen: – Pótvizsgára mész, és ha mégsem Tanulod, megbuksz egészen. A szeretet nehéz tétel, A legtöbben ebben buknak el, Mert, aki bánt is, szeretnünk kell! De Mesterem tovább tanított, Különórára magához hívott, Szeretetével sokat kivívott! Mutatta kezén, lábán a sebet, Hogy mennyit terem a szeretet, Eltűri a kereszt-szegeket. Eltűri a gúnyt, a gyalázatot, Töviskoszorút, s nehéz bánatot. A dárdaszúrást, mit értem kapott. Így tanított, szívem felrázta. Látta, hogy hajlok a tanításra. Szeretetét a szívembe zárta. 2
És most pótvizsgáztam belőle. Ott volt az ellenségem is. Gúnyos megjegyzést kaptam tőle, De szeretettel feleltem, S e szeretettel őt megnyertem... És a pótvizsgán átmentem. Tovább tanulok, tovább megyek, Vannak ,,szeretet-egyetemek", Magasak, s mégsem elérhetetlenek! Mert más tudományt sokat tanulhatok, Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok. Ha szeretet nincs bennem: semmi vagyok.
Siófok A siófoki evangélikus templom 1990ben épült Makovecz Imre tervei alapján. Felszentelésére 1992-ben került sor. Az épület ötvözi a népi építészet hagyományait a legmodernebb eszközökkel, igazi építészeti különlegesség. A templom építését Finnország is támogatta, az Oulu park, ahol található, egy finn városról van elnevezve, mely Siófok testvérvárosa. Az épület nagyobb részt fából készült, teljes harmóniában áll környezetével, az építéshez használt faanyag jelentős része Ouluból érkezett.
Puszta Sándor:
Betlehemi éj A hold beszűrt a kunyhórepedésen, Ezüst halmot hintett szerte szépen. A glória már fényes messze zengett. Elaludtak. Szendergett a Gyermek. Mária édesen, a bölcsőre hajolva, József, az ács, s fejénél a szalma. Aludt a csacsi és a hű ökör. Ez éjjel nem riadt egy kutya se föl. Bogrács alatt a tűz, csuporban a tej, A fák, a bokrok, mind. És száz virágkehely. Aludt a jószág. A tágas gádorok. A mindig virrasztó csordapásztorok. Egy kis bari, tán álmán, bégetett. Sóhaja gyapjak taváb veszett. Aludt a ház. A csend. A kispatak. Háztető a nád. S a ház előtti pad. Aludt a szerszám, a szíj, ostoron a nyél. Gyalogúton, állva, elaludt a szél. Gyöngyháztollú szárnnyal mind, a madarak. Aludt az éj is, egy nagy fa alatt…
A főbejárat feletti angyalszárnyak a templomba térő hívőket óvják, a torony tetején az életfából kinövő kereszt jelképezi a halált legyőző örök életet. Mivel nyaranként a városban sok a német turista, ezért a nyári szezonban minden vasárnap német nyelvű istentiszteletet is tartanak.
A glória már csak szinte zümmögött, Mint a hold zenéje alvó fű között. A Hűség virraszt csak Léptét hallani, Hogy ébren legyen itt Mindig valaki…
A siófoki evangélikus templom 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XV. évfolyam 12. szám (176.)
– Makkai Edit.
Az Úr hazahívta: – Trattner Emilia, Bíró Anna, Fábián László, Martinka János, Antal Imre, Albert Mária, Kádár Attila.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! A Szent Család: Jézus, Mária, József december 29 XVI. Benedek pápa 2010. november 7-én szentelte fel Barcelonában a Sagrada Familia-templomot, amely a tervek szerint 2026-ra készül el teljesen. A templom tervezőjéről, Antoni Gaudíról való megemlékezés után hangsúlyozta a Szent Család temploma mai felszentelésének jelentőségét. Ez olyan korban történt, amelyben az emberek azt hiszik, Istentől függetlenül építhetik fel az életüket. Gaudí műve által megmutatja, hogy az ember igazi mércéje Isten, és a valódi eredetiség titka nem más, mint a visszatérés az eredetihez, Istenhez. – A názáreti Szent Család, ez a kis család mindig is a szeretet, az imádság és a munka iskolája volt. Napjainkban az életkörülmények megváltoztak, hatalmas technikai, társadalmi és kultúrális fejlődés zajlott le. E fejlődésnek együtt kell járnia az erkölcs, a mások iránti figyelem fejlődésével, védeni és segíteni kell a családokat, hiszen az emberi élet alapja az egy férfi és egy nő közötti nagylelkű és felbonthatatlan szeretet. Az igazi szabadság csak ott születhet meg és maradhat fenn, ahol szeretet és hűség uralkodik. Az egyház tehát megfelelő gazdasági és szociális intézkedéseket kér ahhoz, hogy a nők maradéktalanul megvalósíthassák hivatásukat otthon és a munkahelyükön, a házasságban egyesülő férfi és nő alkotta család élvezze az állam támogatását. A gyermekek élete szent és sérthetetlen legyen fogantatásuk pillanatától kezdve, segítsék elő jogi és szociális téren is a születések számának növekedését. Az egyház szemben áll mindennel, ami az emberi élet ellen irányul, és támogat mindent, amely elősegíti a természet rendjét, a család intézményének javát. – Nagy örömünkre szolgált, hogy magyar nyelven is meg12
2013 december
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Élő adás! ADVENT
Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. Ebben az évben a karácsonyi éjféli szent misét is közvetítjük 2013. december 24-én este 11,00 órától.
A szó maga eljövetelt jelent. Kinek kell eljönnie, ki az, akinek nevétől visszhangzik a világ? Jézus Krisztus, aki eljövetelével megváltoztatta a történelmet s benne az embert. Ő az, akire a milliók várakoznak, s aki után így sóvárgott az emberiség: „Rorate coeli desuper, et nubes pluant iustum” – Harmatozzatok égi magasak! Felhők csöpögjétek az igazat.
A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani. Íly módon bekapcsolódhatnak az áhitatba azon kedves híveinknek is, akik betegség, ágyhozkötöttség vagy más elfoglaltság miatt nem tudnak részt venni a szentmisén. Ugyanakkor lehetőség nyílik, hogy az évfordulós vagy szándékokra mondatott szentmisék is hallhatók legyenek a világ bármely részén azon hozzátartozók, családtagok, ismerősök, rokonok, vagy más személyek számára, akik külföldön vagy más városokban élnek, de nincs lehetőségük ezen alkalmakra hazautazni. Az ilyen szándékot előzetesen be kell jelenteni a plébániahivatalban.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
Ez a vágy az első karácsonykor betelt, de az évről évre visszatérő adventben újra felidézzük ezt a vágyat. Jöjjön el az Úr!
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
jelent a családról és az emberi életről szóló egyházi tanítást tartalmazó gyűjtemény, amelyet a Család Pápai Tanácsa állított össze. A könyv Családlexikon címen jelent meg. – Ferenc pápa döntött 2014. október 5-étől 19-ig tartandó Rendkívüli Püspöki Szinódus előkészületéről. A tanácskozást A családpasztoráció kihívásai az evangelizáció összefüggésében címmel rendezik, amelynek főrelátora Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Verbényi István
A négy decemberi hét (ez a mostani advent ideje) a karácsony eljövetelére készít fel. A hajmali misék csendes – meghitt – hangulata azt a csodás melegséget, szeretetet idézi, amelyről az evangélista azt mondja: az idők teljessége, amelyet népünk évszázados szenténeke így hirdet: Ha szentséges arcod ragyog vándor-útunk végén, megnyugszanak egymás mellett a nemzetek békén. Hisz minden advent eljövetelt hirdet: Krisztus eljön és békét hoz, a szívekbe, a világba. Erre a kegy-ajándékra várunk, s ezt szeretnénk megkapni minden karácsonykor életünkben. Az eljövetel – „adventus” – meghozza az igaz hit világát, megnyítja szent Atyánk mennyországát. Jöjj el, Uram Jézus, s hozz boldog karácsonyt, adj örök karácsonyt! Szabó Lajos, plébános
