BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ szak NAPPALI tagozat NEMZETKÖZI MARKETING szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ szak NAPPALI tagozat NEMZETKÖZI MARKETING szakirány

KÖRNYEZETTUDATOSSÁGGAL KAPCSOLATOS FOGYASZTÓI SZOKÁSOK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS A MAGYAR ÉS NÉMET PIACON

Készítette: Bertók Anita

Budapest, 2007.

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék .........................................................................................................................0 1. Bevezető gondolatok ..........................................................................................................3 2. A fenntartható fogyasztás ...................................................................................................4 2.1. A fenntartható fogyasztás fogalma kialakulásának, fejlődésének története ...............4 2.2. A fenntartható fejlődés ...............................................................................................8 2.3. A világ nagy vallásainak és kultúráinak tanítása a fogyasztásról...............................8 2.4. Magyarország a rendszerváltás után...........................................................................9 2.5. A fenntartható termelést segítő eszközök.................................................................10 2.6. Mit tehetünk a fenntarthatóságért? ...........................................................................11 2.6.1. A helyi termékek előnyben részesítése.............................................................12 2.6.2. A húsfogyasztás mérséklése .............................................................................13 2.6.3. Az öko-termékek és az ökológiai földművelés.................................................14 2.7. A fenntarthatóság megvalósításának akadályozó tényezői ......................................15 2.8. A fogyasztói viselkedést, környezettudatos vásárlást befolyásoló tényezők ...........15 2.9. Mit jelent a környezettudatos vásárlói magatartás?..................................................17 2.10. Nemzetközi fogyasztási adatok ............................................................................18 2.11. A fogyasztás növekedésének okai ........................................................................19 2.12. A megvalósítás formái: Jövőkép-tervezés, optimalizáció, dematerializáció........20 2.13. Magyarország ma .................................................................................................21 2.14. Vádak....................................................................................................................21 3. Kérdőív-elemzés...............................................................................................................22 3.1. Környezetvédelem ....................................................................................................23 3.1.1. A környezet védelmének két vetülete...............................................................24 3.1.2. Mit gondolnak az EU-polgárok a környezettudatossággal kapcsolatban? .......24 3.1.3. Mit tennének a polgárok leginkább környezetük védelméért?.........................25 3.1.4. A környezetbarát termékek nemzetközi megkülönböztetése ...........................26 3.1.5. Nemzetközi kutatási eredmények (szekunder forrás).......................................27 3.1.6. Ki a felelős a mai helyzetért? ...........................................................................28 3.1.7. Primer kutatási eredmények .............................................................................28 3.1.8. „Bio” és „öko” ..................................................................................................32 3.2. Hulladékgazdálkodás................................................................................................32 3.2.1. Hulladéktermelés ..............................................................................................32 3.2.2. A szelektív hulladékgyűjtés..............................................................................33 3.2.2.1. A megvalósítás .........................................................................................34 3.2.2.2. A német és magyar piac közötti különbségek – saját tapasztalatok .........36 3.2.2.3. Primer kutatási eredmények .....................................................................36 1

3.3. Energiatermelés és -fogyasztás.................................................................................37 3.3.1. Szekunder kutatási eredmények .......................................................................38 3.3.2. Primer adatok....................................................................................................38 3.3.3. Kezdeményezések itthon és külföldön .............................................................40 3.4. Közlekedés ...............................................................................................................40 3.4.1. A környezettudatos közlekedés lehetőségei .....................................................41 3.4.2. A hibrid autók nyújtotta előnyök......................................................................42 3.4.3. Primer eredmények...........................................................................................43 3.4.3.1. Magyar eredmények .................................................................................43 3.4.3.2. Német eredmények ...................................................................................45 3.4.3.3. Összehasonlítás.........................................................................................45 3.5. Egészséges táplálkozás .............................................................................................48 3.5.1. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változások...........................................49 3.5.2. Szekunder kutatási eredmények .......................................................................50 3.5.3. Csak egy trend-e az egészséges táplálkozás? ...................................................52 3.5.4. Mi is az a bio?...................................................................................................52 3.5.5. A „bio” minősítés .............................................................................................53 3.5.6. Az egészséges táplálkozás európai helyzete.....................................................53 3.5.7. A génmódosítás ................................................................................................54 3.5.7.1. Érvek/ellenérvek a génmódosítás mellett/ellen ........................................55 3.5.7.2. A hétköznapi ember véleménye a génmódosításról (szekunder adatok)..56 3.5.8. Néhány szó a bizonyos „E-számokról” ............................................................57 3.5.9. Állatkísérletek...................................................................................................57 3.5.10. Primer eredmények...........................................................................................57 3.5.10.1. Magyar eredmények .................................................................................57 3.5.10.2. Német eredmények ...................................................................................60 3.5.10.3. Összehasonlítás.........................................................................................61 3.6. Fogyasztóvédelem ....................................................................................................64 3.6.1. Az állam szerepvállalása hazánkban ................................................................64 4. Konklúzió .........................................................................................................................66 5. Függelék ...........................................................................................................................68 6. Táblázatok és ábrák jegyzéke ...........................................................................................89 7. Irodalomjegyzék ...............................................................................................................90

2

Szomszédimat, igaz, Agyonverém már mind, de hasztalan, Mindég kerülnek újak; s oly kevés A fókafaj. – Ha isten vagy, tegyed, Könyörgök, hogy kevesb ember legyen S több fóka. (Madách Imre: Az ember tragédiája)

1. Bevezető gondolatok

Szakdolgozatom megírását az motiválta, hogy manapság egyre gyakrabban találkozunk a fenntartható, környezettudatos fogyasztás kifejezéssel, de sokunknak csak felületes információink vannak róla, nem igazán tudjuk, hogy mit is jelent ez. Ameddig pedig nem értjük a kifejezést, addig azt sem fogjuk tudni, hogy mit kell tennünk! Pedig a probléma nagyon is aktuális, és a megoldás rajtunk, embereken múlik. Szakdolgozatom céljául épp ezért azt tűztem ki, hogy bemutassam a fenntarthatóság, környezettudatosság fogalmát, áttekintő képet adjak a témába tartozó területekről, úgy mint a környezetvédelem,

hulladékgyűjtés,

energiagazdálkodás,

közlekedés,

az

egészséges

táplálkozás vagy éppen a fogyasztóvédelem, és az ezekkel kapcsolatos fogyasztói szokásokról. Szeretném megismertetni a mai helyzet komolyságát, de a lehetséges megoldásokat is. A helyzet komolyságának megértéséhez pedig, úgy gondolom, segítséget nyújt, ha saját kutatással én magam is véleményeket gyűjtök, és így saját eredményeimmel támasztom alá vagy cáfolom meg a szekunder adatokat. A Németországgal történő összehasonlítást pedig azért tartom fontosnak, hogy lássuk: tőlünk nyugatra egy nagyobb, gazdaságilag fejlettebb országban mennyivel járnak előrébb, mennyire más az emberek hozzáállása, mit csinálnak jobban/rosszabbul, mit tanulhatunk tőlünk, vagy éppen mit nem szabad átvennünk. Ha vannak különbségek, akkor vajon mi az oka? Anyagi különbség? Más preferenciák? Sok más kérdés is felvetődött bennem, amiket a dolgozat folyamán felteszek, majd lehetőség szerint megválaszolok. Hogy ezekre a kérdésekre válaszokat kapjak, internetes kérdőíves kutatást végeztem. Ugyan a kutatás reprezentativitását nem tudtam megoldani, mégis remélem, hogy a válaszok valamennyire valós képet körvonalaznak.

3

2. A fenntartható fogyasztás

2.1. A fenntartható fogyasztás fogalma kialakulásának, fejlődésének története A világ neves tudósaiból álló Római Klub szakértője, Dennis Meadows és munkatársai 1972-ben készítették el e zártkörű elit társaság első jelentését „A növekedés határai” címmel, mely egyértelművé tette, hogy ha a világ népessége, iparosodása, környezetszennyezése, és az erőforrások kiaknázása a jelenlegi ütemben folytatódik, akkor száz éven belül biztosan feléljük a Föld természeti tartalékait. Ennek elkerülése érdekében dolgozták ki a globális egyensúly koncepcióját, mely a népesség további gyors növekedésének megakadályozását, az ipari termelés korlátozását és a nem megújuló természeti energiaforrások használatának visszaszorítását nevezte meg mint legfontosabb teendőket. A fejlődő országok politikusai természetesen mindezt nem fogadták túl nagy örömmel, hiszen ez a jelentés tulajdonképpen a zéró növekedés elvét fogalmazta meg.1 Ez a jelentés rázta fel ugyanakkor először a világ lelkiismeretét, és ennek nyomán tartották meg 1972-ben Stockholmban az első globális, emberi környezettel kapcsolatos környezetvédelmi összejövetelt, az Egyesült Nemzetek Konferenciáját, melyen 113 állam vett részt. (Magyarország diplomáciai bonyodalmak miatt nem volt jelen). A konferencia leginkább a természeti környezet veszélyeztetettségéről szólt, de a fejlődő országok gazdasági problémái is szóba jöttek. A konferencia eredményei közé tartozik, hogy elfogadták az emberi környezetről, irányelvekről szóló nyilatkozatot, megállapodtak egy új szakosított ENSZ intézmény, az UNEP (ENSZ Környezeti Programja) létrehozásáról, valamint e konferencia nyomán hozták létre világszerte az első környezetvédelmi, állami intézményeket. Ez Magyarországon 1977-ben történt meg az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal megalapításával. Arra is rájöttek, hogy a megvalósítás csak globális összefogás révén mehet végbe. Így alkották meg a „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” kifejezést, mely azóta számos szervezet vezérfonalává vált.

1

http://www.pszfz.bgf.hu/kozgazd/kornygt/kgt-fenntart.pdf

4

A rendezvény nyitó napját, június 5-ét azóta Környezetvédelmi Világnappá nevezték ki.2 Természetesen többféle vélemény is megfogalmazódott ezen új probléma kapcsán. A techno-optimista álláspont azt vallotta, hogy nem kell aggódnunk, hiszen a technika és a tudomány úgyis olyan rohanó léptekben fejlődik, hogy a probléma idővel magától megoldódik. Egy másik, az öko-pesszimista álláspont szerint azonban gyors változtatásra van szükség ahhoz, hogy a helyzet még talán visszafordítható legyen.3 1984-ben az ENSZ Közgyűlés létrehozta a Környezet és Fejlődés Világbizottságot, melynek vezetésével a norvég miniszterelnököt, Gro Harlem Brundtland asszonyt bízták meg. Ez a bizottság készítette el a "Közös Jövőnk" című jelentést, mely először fogalmazta meg a fenntartható fejlődés fogalmát, amely kompromisszumot jelentett a két tábor számára. A jelentés kimondja, hogy a gazdaság csak a környezet megőrzésével növekedhet. A fenntartható fejlődés három pillére, a környezet - gazdaság - társadalom egymással összefügg, a döntéseknél mindhármat figyelembe kell venni.4 A fenntartható fogyasztás kifejezés az 1992-es Riói konferencián az Agenda 21 aláírásával vált a tudományos és környezetpolitikai élet részévé. A konferencia célja az volt, hogy az energia- és nyersanyag-felhasználással, hulladékgazdálkodással kapcsolatos fogyasztási szokásainkat megváltoztassuk, így lehetővé téve egy fenntartható fejlődés megvalósítását. A konferencián nyitották meg aláírásra a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezményt és az Éghajlat-változási Keretegyezményt, melyeket "Riói egyezmények"-nek is neveznek. A Riói konferencia eredményeként erősítették meg a Globális Környezeti Alapot (GEF) is, melynek feladata lett többek között a két Riói egyezmény pénzügyi támogatási rendszerének működtetése. A Stockholm és Rio között eltelt 20 év nagy változást hozott, hiszen a Riói konferencián már optimizmus volt érzékelhető az ipari és gazdasági folyamatok fenntarthatóvá alakíthatósága terén. A fenntarthatóság fogalmát azóta sokféleképpen definiálták, de általános felfogás, hogy három dimenzióból tevődik össze, egy ökológiai, egy gazdasági és egy szociális dimenzióból. A fogalom azért sem teljesen egyértelmű, hiszen az elképzelések arról, hogy mi ökológiailag vagy szociálisan igazságos, nagyon különbözők.

2

http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/korny/stockholm.htm

3

Tarr Katalin (2003): Fenntartható fogyasztás

4

http://www.ff3.hu/stock.html

5

De lássuk a definíció egyik alternatíváját! „A fenntartható fogyasztás a szolgáltatások és a hozzájuk kapcsolódó termékek olyan módon történő felhasználása, amely a jelenleginél jobb általános társadalmi életminőséget eredményez, de közben minimálisra csökkenti a természeti források és a mérgező anyagok használatát, valamint a hulladék- és szennyező anyagok kibocsátását az adott szolgáltatás, illetve termék teljes életciklusa során, annak érdekében, hogy a jövő nemzedékek szükségletei – és egészsége – ne kerüljenek veszélybe.”5 Egy másik megfogalmazás szerint „A fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.” (ENSZ – Közös Jövőnk jelentés) A Résztvevők Konferenciájának 3. ülésszakán, a Kiotói Konferencián6 1997-ben, a napirendi pontok közül a legnagyobb figyelmet a Kiotói Jegyzőkönyv kapta, melyet az ülésszak végén fogadtak el. Ebben „a fejlett országok vállalták, hogy (1990-et tekintve bázisévnek) 2012-ig 5,2%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását (ezen belül az egyes országok esetében eltérések vannak, az Európai Unió eredeti tizenöt tagállama 8%-os, Magyarország 6%-os csökkentést vállalt)”. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése azért nagyon fontos, hiszen ezek okozzák a globális felmelegedést. A legjelentősebb a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4) és a dinitrogén-oxid (N2O), de ezeken kívül még több gáz is felelős lehet a hőmérsékletváltozásért. A globális éghajlati fordulópont7 egyes tudósok szerint 2015-ben következik be, ha kibocsátásunkat nem csökkentjük radikális mértékben. Az egyezményt eredetileg 189 ország írta alá, de nem léphetett hatályba, míg a részes felek legalább 55%-a nem ratifikálta azt. Miután 2004-ben Putyin elnök révén ez Oroszországban is megtörtént, közel egy évtizedig húzódó folyamat zárult le, s így 2005. február 16-ától a kiotói jegyzőkönyv életbe léphetett. A jegyzőkönyvet Magyarországon a 2007. évi IV. törvény hirdette ki (címe: az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményben Részes Felek Konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott Kiotói

5 6 7

http://www.emla.hu/aa2.8/img_upload/d013319bcd711f66787325693ee012c9/hid_vegso.pdf Kiotói folyamat: lásd 5. Melléklet „Globális éghajlati fordulópont alatt azt időpontot értjük, mely után már nem lehet megállítani a globális

felmelegedést. Olyan fizikai változások történnek a világban, hogy később a szén-dioxidot és a többi üvegházhatású gázt a levegőből történő kivonása esetén sem tudjuk az ökológiai katasztrófákat elkerülni. 2015re jelentős ivóvíztartalékok fogynak el a világ különböző pontjain. Sok tudós ezt az időpontot jelöli meg fordulópontként, többek között James Hansen, a NASA egyik űrkutató intézetének vezetője. Más kutatók 2020ra teszik a klímakatasztrófát.” Forrás: www.wikipedia.hu

6

Jegyzőkönyv kihirdetéséről). 8 Az elért eredményeket a tudósok meglehetősen negatívan értékelték: „5% csökkentés teljesen értéktelen, egy azonnali 50%-os visszafogás esetleg még megmenthetne minket”, csakúgy, mint a Greenpeace képviselői: „Kiotó egy hamarosan tragédiába torkolló bohózat újabb felvonása”. Épp ezért nem szabad ennyivel beérnünk, nagyon fontos, hogy újabb és újabb országok ratifikálják az egyezményt. Többek között például a nagy kibocsátó Egyesült Államok, Kína és India. A sok gazdasági, társadalmi, demográfiai változás a szociális különbségek további növekedéséhez vezettek. Ennek hatására alkotta meg az Európai Unió a fenntartható termelési eljárásokkal és fogyasztási szokásokkal foglalkozó keretprogramot, mely a Marrakech-i megállapodásra 9 épült. A következő lépés az Európai Unió 2002-ben, a dél-afrikai Johannesburgban tartott Fenntartható Fejlődés Világtalálkozója (WSSD, 2002) volt. Ezen áttekintették a Riói konferencia óta eltelt tíz évet, értékelték az elért eredményeket, a kitűzött célok megvalósulását, illetve feltárták a megvalósítást akadályozó tényezőket, az elmaradások okait. Ezenkívül egy olyan program-javaslatot fogalmaztak meg, mely arra kívánt rámutatni, hogy a fenntarthatóság nem az emberek igényeinek visszaszorítása, hanem a fogyasztás és termelés alapján a nem fenntartható termelési eljárások és fogyasztási szokások megváltoztatása oly módon, hogy eközben a környezetet óvjuk és az erőforrásokkal okosan gazdálkodunk. Az EU javaslat hangsúlyozta a fejlett országok fenntarthatóságban betöltött vezető szerepét. A megvalósítás három eszközét emelték ki, az életciklus-elemzést, az öko-címkézést és a környezeti hatások elemzését. Emellett pedig azt, hogy a cél megvalósítása érdekében fontos, hogy a fenntarthatóságot minden ágazati politikába beépítsük, támogassuk a „zöld piacgazdaság”-ot, és öko-hatékony innovációs rendszereket hozzunk létre amellett, hogy bővítjük a tudatosságot, kapacitást és szaktudást, valamint támogatjuk a kapcsolódó kutatásokat, fejlesztéseket.

8

http://www.mindentudas.hu/mindentudasegyeteme/20050204valtozas.html

9

2001 - Marrakech, COP-7 (Conference of Parties, a részt vevő országok hetedik konferenciája): 165 ország

négyezer delegáltja megállapodik a kiotói jegyzőkönyv jogerőre emelkedéséről, ha a szennyezés 55%-át produkáló, legalább 55 ország ratifikálja. Azonban a ratifikáció 2002-ben, Ausztrália, Kanada, Japán aláírása nélkül is életbe lépett. Céljuk az volt, hogy 2012-ig 5,2%-kal, az 1990-es szint alá csökkentsék a kibocsátást. Ez azonban alig 2 %-os csökkentést jelentett a kibocsátási kvóták kereskedelme és a szén-nyelők (erdőtelepítés, erdőállag-javítás, sőt: városi parkosítás!) beszámítása miatt. (http://hps.elte.hu/zagoni/kioto.htm)

7

2.2. A fenntartható fejlődés A fenntartható fejlődés tehát a társadalmi haladás – megfelelő életkörülmények, tágan értelmezett szociális jólét – elérése, megtartása érdekében a gazdasági fejlődés biztosítását és a környezeti feltételek megőrzését jelenti. Mindez nemcsak a jelen, hanem a jövő nemzedékekre is vonatkozik, mely feltételezi, hogy a környezet megőrzése mellett a gazdasági fejlődéssel együtt érvényesül a szociális igazságosság és az esélyegyenlőség.10 A nemzetközi környezetvédelmi együttműködés számos területén történt ugyan jelentős előrelépés, de Földünk általános környezeti állapota összességében mégis erőteljesen romlott. A társadalmak közötti fejlettségi, átlagos életminőségi különbségek is nagymértékben nőttek. A világkonferencia során a résztvevő államok elfogadták azt a politikai nyilatkozatot és végrehajtási tervet, melynek főbb céljai a vízellátás, közegészségügy területén 2015-ig az ivóvízhez nem jutók és a még minimális közegészségügyi szolgáltatásokat is nélkülözők számának felére csökkentése, az energiahordozókhoz való minél szélesebb hozzájutás megvalósítása, és 2020-ig az emberi egészségre és a természetre ártalmas vegyi anyag előállítási módszerek megszüntetése. Ezenkívül az akcióterv a fejlődő országok számára juttatott segélyek növelését támogatja, szorgalmazza vagy éppen, hogy 2010-ig mérsékelni kell a kihalófélben lévő állat- és növényfajok pusztulásának folyamatát.11

2.3. A világ nagy vallásainak és kultúráinak tanítása a fogyasztásról A lenti táblázatban a világ nagy vallásainak fogyasztásról alkotott véleményét olvashatjuk. Láthatóan mindegyik vallás hasonlóan gondolkodik a fogyasztást, a jólétet illetően, azaz kerülendőnek tartják a túlzott gazdagságot. A Föld lakóinak kb. 85 %a vallásos, érdekes, hogy ennek ellenére mégis létrejött a mai, materialista fogyasztói társadalom, mely talán a vallás gyengülését is mutatja.12

10

http://www.rec.hu/hftf/doc/SCP-JAVASL-4.pdf

11

http://www.ff3.hu/stock.html

12

http://hu.wikipedia.org/wiki/Statisztik%C3%A1k_az_ateizmusr%C3%B3l_%C3%A9s_vall%C3%A1sr%C3%

B3l

8

Vallás, kultúra Amerikai indián

Buddhista

A tanítás és forrása „Bármily nyomorúságosnak tűnünk is szemedben, magunkat… sokkal boldogabbnak érezzük, mint te, mert megelégszünk azzal a kevéssel, amink van.” (Micmac főnök) „Aki ezen a világon legyőzi étvágyát, mint a vízcseppek a lótuszvirágról, bánata lepereg arról.” (Dhammapada, 336.)

Keresztény

„Könnyebb a tevének átkelni a tű fokán, mint gazdagnak elérni a mennyek országát.” (Máté 19: 23-24)

Konfuciánus

„Bőség és szűkölködés egyaránt hibás” (Konfuciánus, XI.15)

Hindu

„Aki teljesen vágyak nélkül él,… békéhez ér.” (Bhagavad Gíta II.17)

Iszlám

„Szegénység az én dicsőségem” (Mohamed)

Zsidó

„Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem.” (Közmondások 30:8)

Tao

„Aki tudja, hogy neki elég, az gazdag.” (Tao Te King) 1. Táblázat – A világ nagy vallásainak és kultúráinak tanítása a fogyasztásról Forrás: Durning, 168. o.

2.4. Magyarország a rendszerváltás után Az elmúlt 17 év számos gazdasági kihívást hozott Magyarország számára. A gyors gazdasági változás jelentősen átstrukturálta a gazdaságot. 1990-1993 között a GDP 15%-kal visszaesett, majd ismét megindult a fellendülés. A GDP növekedése 1998-ban közel 5%-ot ért el, és hasonló mértékű növekedés következett be 1999-ben is, amikor a magyar gazdaság kibocsátása újra elérte az 1990. évi szintet. (www.kvvm.hu) Hazánk, a környező közép-kelet-európai országokhoz hasonlóan, komoly környezeti problémákat örökölt, és küzdenie kellett az energia- és szennyezés-intenzív ipari szerkezet hagyatékával, a mezőgazdaságból származó szennyező anyagok nagy mennyiségével és a nem megfelelő környezetvédelmi infrastruktúrával. Ez a helyzet azonban mára megváltozott, a gazdaság privatizációja, amely vonzza a külföldi tőkét, általában a tisztább termelési folyamatok, termékek, irányítási rendszerek elterjedését is lehetővé tette - ugyan a termelés és 9

szolgáltatások hatékonysága még napjainkra sem érte el a fejlett országok szintjét. 2004 jelentős változást hozott a gazdaságban. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás tovább fokozta az import-versenyt, például a textil-, a cipő- és az élelmiszeriparban, a kereskedelemben, és a lakossági fogyasztás mindössze 2,8%-kal, az előző évekénél lényegesen lassabban nőtt. 13 Fogyasztási szokásaink is változtak az elmúlt tizenhét év alatt: egyre inkább a környezeti szempontból kedvező termékeket választjuk, ugyanakkor fogyasztásunk mértéke nő, mely erősen lerontja ezt a kedvező hatást, ezért nagyon fontos szokásaink fenntarthatóvá tétele. Nem fenntartható vásárlói döntéseink motivációira társadalmi örökségünk, a bezártság is hatással lehet. A rendszerváltás előtt ugyanis a magyar társadalom egy olyan közegben élt, ahol nem vagy alig szerezhetett tapasztalatokat más kultúrákról, szokásokról. Így az emberek szükségletei nem terjedtek túl azon a szűk határon, amit Magyarország és a szomszédos országok határai jelentettek. A nyugati országok mozgalmai, törekvései csak a rendszerváltással kerültek a magyar társadalom horizontjába. Tehát nem véletlen, hogy kisebb a globális ökológiai vagy társadalmi problémákra való érzékenységünk, ezt is a globalizációval kell megtanulnunk.

2.5. A fenntartható termelést segítő eszközök A fenntartható termelést segítő eszközök és ösztönzők közé tartozik többek között az életciklus-elemzés.

Az

életciklus-elemzés

a

termékekkel,

szolgáltatásokkal

vagy

folyamatokkal kapcsolatos környezeti terhelések értékelésének módszertana. Alapelve, hogy a környezeti hatásokat nem csak egyetlen fázisban – például a termelés vagy a fogyasztás során –, hanem a ”bölcsőtől a sírig”, azaz a termékek és szolgáltatások összes életszakaszában figyelembe kell venni. Az életciklus szemlélet elterjesztése azért fontos, mert így a vásárlók a környezetet jobban kímélő termékeket és szolgáltatásokat fogják előnyben részesíteni vásárlásaik során, környezeti tudatosságuk és felelősségérzetük pedig nő. Mintaértékű lehet hazánk számára egy németországi gyakorlat. Itt ugyanis például úgy tették mérhetővé a vásárlók környezeti tudatosságát, hogy megalkottak egy Fenntartható Fogyasztói Kosár című projektet, mely az öko-címkézés hatását vizsgálja a fogyasztói,

13

http://www.rec.hu/hftf/doc/SCP-JAVASL-4.pdf

10

vásárlási szokásokra. A projektben megterveztek egy fogyasztói kosarat, mely a termékek és szolgáltatások olyan mennyisége, összetétele, amely az emberek átlagos fogyasztási szükségletét mutatja meg, tehát mindent magában foglal, amire az embereknek a rendes életvitelhez szükségük van. Így tehát jól jellemzi az adott termékcsoport fogyasztását.

2.6. Mit tehetünk a fenntarthatóságért? A

fenntartható

fogyasztás

megvalósításának

általános

feltétele,

hogy

a

biogazdaságokból származó, kevesebb feldolgozási munkafolyamaton átmenő, kevésbé csomagolt termékeket kellene választanunk. Fontos, hogy a gyártó cégek termékeiket ökológiai és szociális szempontból fenntartható módon gyártsák, és arra is fontos odafigyelni, hogy a reklámok sokszor felduzzasztják fogyasztási igényeinket, tehát csak annyit termeljünk és fogyasszunk, amennyire valóban szükségünk van, a hús és húskészítmények fogyasztását próbáljuk meg visszaszorítani, ezenkívül energiamegtakarítást jelent, ha főleg a szezonális és helyben termesztett zöldségeket, gyümölcsöt vásároljuk. Manapság

a

vásárlók

meglehetősen

kiszolgáltatottá

váltak.

A

pult

előtt

tanácstalankodva csak a reklámok útmutatásai alapján tudnak dönteni, hiszen az eladók egyre kevésbé rendelkeznek szakszerű információkkal a termékeket illetően. Döntéseikben a környezeti szempontok alig játszanak szerepet, hiszen többségükben már fel sem merül, hogy vásárlói döntéseikkel akaratlanul nagymértékben befolyásolják környezetük (és általában a környezet) állapotát. A környezetvédelmi problémák túlnyomó része a fogyasztói társadalom szemléletéből és működéséből ered. Az állandó és egyre növekvő fogyasztásra késztetés, a mesterséges igénykeltés okozza természeti erőforrásaink egyre gyorsabb felélését, a termelési környezetszennyezést,

a

hulladékhegyek

növekedését.

Elsődleges

feladatunk,

hogy

átgondoljuk fogyasztásunk mennyiségét és minőségét. Nem árt tudni például, hogy a háztartásokban keletkező hulladékok fele (évente fejenként kb. 200 kg) csomagolási hulladékból áll. Mindezek miatt fontos, hogy odafigyeljünk arra, mit is veszünk. A tudatos tájékozódás (nem a reklámok útján!) ma már etikai felelősség is. Tisztában kell lennünk azzal, hogy vásárláskor erkölcsi döntéseket is hozunk: például támogatjuk-e az éhbérért dolgoztató cégeket, vagy szemet hunyunk-e a környezetszennyezés felett. A gond persze az, hogy ezekhez az információkhoz nehéz hozzájutni, hiszen ezeket a cégek valószínűleg nem verik nagydobra. Mégis próbálkozni és figyelni kell. Remélhetőleg az ökológiai fogyasztóvédelem

11

megerősödésével a környezettudatos vásárlók helyzete is könnyebb lesz. 14 Egy indián intelem szerint ugyanis „Földünket nem őseinktől örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”. Fontos, hogy a fenntartható fogyasztási szokásokat elsősorban a fiatalok körében kell népszerűsíteni, hiszen az idősebb generációk fogyasztói szokásai is kedvező irányba befolyásolhatóak rajtuk keresztül. Mindehhez a fiataloknak érteniük is kell a fogyasztás és saját vásárlói döntéseik rövid és hosszú távú környezeti és társadalmi hatásait, ismerni a fenntarthatóbb termékek/szolgáltatások ismérveit, valamint tisztában kell lenniük azzal, hogy ezzel kapcsolatban milyen információkhoz és hol juthatnak. A cél végeredményben az anyagi javak iránti kereslet csökkentése, a szolgáltatások és az információ alapú gazdaság felé történő elmozdulás ösztönzése. A kormányzat és a vállalatok számára is elengedhetetlen a környezeti szempontok beépítése

beszerzési

döntéshozatalukba

és

gyakorlatukba,

azaz

a

zöldbeszerzés

népszerűsítése, ugyanis a vállalati és kormányzati beszerzések is fontos részét képezik a fogyasztási szokásoknak. 15 A fogyasztás fenntarthatóvá tételéhez alapvető szükséglet az élelmiszerek, az energiafogyasztás és a tömegközlekedés fenntartható alternatíváinak elérhetővé és megfizethetővé tétele, a fogyasztók információkkal való ellátása, a vásárlói tudatosság magasabb szintre emelése valamint a fogyasztói érdekvédelem. Lássuk, hogy mi kell az élelmiszerekkel kapcsolatos fenntartható fogyasztás megvalósításához! Ez esetben felmerül például a helyi termékek előnyben részesítése, a húsfogyasztás csökkentése és az ökotermékek vásárlására ösztönzés kérdése.

2.6.1. A helyi termékek előnyben részesítése A helyi termékek előnyben részesítése azért fontos, mert egyre jobban bővül a nemzetközi kereskedelem, a szállítási volumen egyre nő, és egyre inkább a közúti, sőt légi szállítás kerül előtérbe. Mindezek által jelentősen megnőtt mind a környezetszennyezés, mind az 14

http://www.e-misszio.hu/ispa/vasar/vasar.htm

15

http://www.rec.hu/hftf/doc/SCP-JAVASL-4.pdf

12

energiafelhasználás. Sokan mondják, hogy a helyi termékek vásárlásával óvhatjuk környezetünket, hiszen rövidebb utat kell a termékek szállításakor megtenni, de egyesekben felmerült a kérdés, hogy valóban előnyösebb-e, ha inkább van 1000 kisüzem kisebb beszerzési és piaci forgalommal ellátva a környék szükségletét, mintha lenne 100 nagyobb. Lehet, hogy mindkettőben van igazság, mindenesetre fontos, hogy ezek mellett ne feledkezzünk meg mindazokról a dolgokról, amik egyértelműen a környezetvédelmet szolgálják.

2.6.2. A húsfogyasztás mérséklése A fenntartható fejlődéshez hozzátartozik a húsfogyasztás mérséklése, melynek mind egészségügyi, mind környezeti szempontokból van előnye. Egészségügyi szempontból köztudott, hogy a mohó húsevők köréből kerülnek ki az elhízott emberek, és ők a leginkább szív- és érrendszeri betegségben szenvedők, illetve a húsevés előmozdíthatja egyes rákfajták kialakulását is. Ezért elsősorban a háziállathús-, illetve a húskészítmény-fogyasztás a felelős, mert ezekben számos betegséget okozó anyag található. Azt azonban sem a húsról sem másról nem lehet állítani, hogy mérsékletes fogyasztása káros lenne. Környezeti szempontból azért fontos a húsfogyasztás visszafogása, mert az állattartás, különösen a szarvasmarha-tartás, sok káros gázt termel. De a káros gázok kibocsátása mellett sokan azzal érvelnek, hogy a „gazdag országok állatai eszik meg a szegény országok táplálékát”. Közismert ugyanis, hogy a sertés az emberek konkurense a fogyasztásban, ezért vágták le elsőként a disznókat krízisidőszakok esetén, pl. a 2. világháborúban. Az OECD országok húsfogyasztásának 50%-os csökkentése mégis csak minimális hatással lenne a világ élelmiszerellátására, hiszen az alultápláltság legfőbb oka általában nem az élelmiszerhiány, hanem az alultápláltak alacsony vásárlóereje. A húsfogyasztás csökkenése esetén ráadásul a gabona iránti kereslet is visszaesne, és az emberi fogyasztás céljára nem állna többé rendelkezésre elegendő gabona, hiszen az alultápláltak nem biztosítanak elegendő vásárlóképes keresletet. „Nem a gazdag országok túltápláltsága az oka a szegény országokban lévő alultápláltságnak.” (5. World Food Survey, 1985, S. 73). Csak akkor segítenénk azzal, hogy kevesebbet fogyasztunk, ha a szegényebbek megkapnák a mi részünket. Ráadásul a húsfogyasztás csökkentése és ezzel az állattartás visszaszorítása a vidéki területeken jelentős elbocsátásokhoz vezetne, így tovább romlana a mezőgazdaság amúgy sem rózsás szociális helyzete.

13

2.6.3. Az öko-termékek és az ökológiai földművelés A harmadik fontos tényező, az öko-termékek arányának növekedése

szintén

nagymértékben hozzájárulna a fenntartható fogyasztás megvalósításához. A Német Környezetvédelmi Hivatal „Fenntartható Németország” című tanulmányában az ökotermékeket a fenntartható fejlődés indikátorának nevezte. A Wuppertal Intézet „Jövőképes Németország” című tanulmányában pedig az ökológiai földművelés bevezetését helyezte kilátásba. A fenntartható fejlődés dimenziói közül a szociális kritériumokat fontos nemcsak nemzeti, hanem globális szinten is figyelembe venni. Az ökológiai földművelés bevezetése, azaz az ásványi trágyákról és növényvédő szerekről történő lemondás az alapvető élelmiszerek termelési színvonalát csökkentené, így emelkednének az árak, ami ismét a szegényebb rétegeket sújtaná, míg a reáljövedelem elosztására csak kis hatással lenne. Épp ezért adhatók el a biotermékek magasabb áron. Így az öko-földművelés megvalósítása a harmadik világban elképzelhetetlen, ugyanis az ásványi trágya alkalmazásáról való lemondás se nem kívánatos, se nem fenntartható. Az ökológiai földművelés csak abból a szempontból lehet fenntartható, hogy a kívánt környezeti célokat hatékonyan, a lehető legkisebb eszközfelhasználással érjük el. A mezőgazdaság környezeti teljesítményének nagyobb mértékű honorálása lehetővé tenné több olyan földművelési mód létrehozását, amelyek segítségével a környezeti célok megvalósítása gazdaságosabban elérhető lenne, mint az ökológiai földműveléssel. 16 Az élelmiszerfogyasztás manapság egyre inkább csak egyszerű tápanyagszállítást jelent, pedig az evésnek mindenhol, de különösen a szegény társadalmakban fontos kulturális és szociális szerepe van, az evés az öröm egy forrása. Hogy ez a jövőben is így maradhasson a Földön élő lehető legtöbb ember számára, teljesítőképes mező- és táplálkozásgazdaságra van szükség!

16

http://www.dadalos-d.org/nachhaltigkeit/grundkurs_2/konsum.htm

14

2.7. A fenntarthatóság megvalósításának akadályozó tényezői A fenntarthatóság ellen ható akadályozó tényezők közül a legjelentősebbek az információhiány, a félrevezető reklámok, a társadalmi részvétel alacsony mértéke, a nem elég szigorú szabályozás, valamint a technológia, a szükséges pénz és együttműködés hiánya. A fenntartható termelési eljárások és fogyasztási szokások további jelentős akadálya az olyan támogatások, árrendszerek működtetése, melyek pazarló energia- és nyersanyagfelhasználásra ösztönöznek. Egyre szélesebb körben terjed az a szemlélet, mely szerint ezek a támogatások nemkívánatosak, és egyre több intézkedés születik ezek megszüntetésére.17

2.8. A fogyasztói viselkedést, környezettudatos vásárlást befolyásoló tényezők Mi lehet az oka az emberek nem fenntartható fogyasztásának, viselkedésük milyen tényezők függvénye? Aizen szerint a viselkedést befolyásoló tényezők a következményekkel kapcsolatos elképzelések, a társadalmi norma - a társadalom többsége által elfogadott értékek és viselkedési formák -, valamint a képesség, készség a viselkedési mintával kapcsolatban. A viselkedés megváltozásához ezekre mind szükség van, a tudás, illetve társadalmi norma esetében azonban az egyénre nemcsak valós észlelések hatnak. Napjainkban a reklámok és a kereskedelmi média nagyban befolyásolja azt, hogy mit gondolunk a világról. Az emberek személyes identitása gyakran összefonódik a vásárolt termékek imázsával. Erre építenek a reklámok: hamis percepciókat18 hoznak létre a termékek hasznosságával, társadalmi megítélésével kapcsolatban, és így hatékonyak a viselkedés megváltoztatásában. Bár ez vonzó lehet rövid távú hatékonysága folytán, mégsem javasolt, mert hosszú távon azonban nagyon káros hatása lehet. 19

17

http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2007&honap=5&cikk=3184

18

„A percepció olyan komplex folyamat, amely során az emberek szelektálják, rendezik és értelmezik az

érzékszervi ingereket, összefüggő értelmes képbe rendezve a világot.” Forrás: Hofmeister-Tóth, Törőcsik (1996): Fogyasztói magatartás 19

http://www.uni-kiel.de/agrarmarketing/Lehrstuhl/nachhaltigerkonsumdlg.pdf

15

A környezettudatos vásárlást többféle tényező is befolyásolja. Ezek a demográfiai jellemzők (kor, jövedelem, nem, iskolázottság, családi jellemzők, lakóhely), a pszichográfiai jellemzők (attitűdök, értékek, érintettség, észlelt eredményesség), viselkedési jellemzők (szokások, egyéb magatartások, tudás, környezeti megfontolások), piaci változók (ár, minőség) vagy éppen egyéb tényezők, úgymint a csoporthoz való tartozás vagy a vásárlás helye. Az egyént cselekedeteiben, vásárlói magatartásában nem mindig önös érdekek mozgatják, előfordul, hogy a társadalom más tagjainak érdekeit is szem előtt tartja. Sok mindenen múlik, hogy az egyén pl. vásárlásai során milyen és mekkora kockázatot vállal: mennyi pénzt hajlandó kiadni, mit vár a termék minőségétől, vagy éppen mennyire áldozza fel a kényelmét, stb. Nagyon fontos szerepe van a magyar átlagvásárló vásárlói döntéseinek motívumai közt az árnak, azonban vannak olyan célok, amelyek mellett való kiállás kevésbé múlik az anyagiakon. Egy kapcsolódó kutatás eredményei szerint elsősorban a státusz – vélt vagy valós társadalmi osztályba való tartozás - vagy éppen a tömegkultúra-ellenesség motiválhat erre, mely gyakran az identitás kifejezésére szolgál. A kutatásban megkérdezetteket vásárlói motivációik, értékpreferenciáikhoz való viszonyát szemlélve a következő két csoportba sorolhatjuk: 1. Közösségi értékeket vallók: ők azok, akik akkor fognak leginkább tudatosan viselkedni, ha ezt a számukra fontos közösség elismeri, vagy a cselekvés egyenértékű más hasonló érték motiválta cselekvésekkel (van, aki környezetbarát csomagolóanyagot vesz, de van, aki ehelyett mondjuk vállalja a szemétgyűjtést). Minél több pozitív közösségi cselekvésre van példája a vásárlónak, annál inkább hajlandó azt a normát a vásárlásra is kiterjeszteni. 2. Individualisták: ők akkor cselekszenek a fenntarthatóság elvének megfelelően, ha úgy érzik, hogy a döntés tényleg racionális. Az lenne irracionális, ha nem ezt tennék. Morális döntésekhez őket nem igazán lehet érzelmi eszközökkel, marketinggel, reklámmal meggyőzni, mert annál gyanakvóbbak lesznek. Fontos számukra a tudás, tájékozottság, utánaolvasnak, utánajárnak, vagy legalább átgondolják a dolgot. Nekik az a fontos, hogy saját maguk - közösségtől függetlenül - milyen értéket vallanak.20

20

http://www.okotars.hu/userfiles/downloads/hu/CR_kvalitativ.pdf

16

2.9. Mit jelent a környezettudatos vásárlói magatartás? Egyesek számára egy fontos társadalmi érték mellett való kiállást jelent a környezettudatos vásárlói magatartás, sokan azonban úgy érzik, hogy Magyarországon a társadalom nagy részére ez nem jellemző, az állami szabályozások mértéke sem megfelelő, így anyagi okokra hivatkozva ők is ritkábban vásárolnak környezetbarát termékeket. Mivel a környezetbarát termékjellemzők nálunk általában még hozzáadott értéknek számítanak, jobban elfogadjuk az ezen termékekhez tartozó magasabb árat. Amikor az ember terméket választ, a lehetőségeihez és igényeihez mérten értékek mellett is dönt: végtére is ezen alapul a modern marketing. Egy 2005-ben, a témakörben végzett kvalitatív kutatás eredményei arra vezettek, hogy „a tudatos vásárlást a fogyasztók többsége másképp értelmezi, mint ahogy azt a tudatos vásárlói viselkedést meghonosítani kívánó társadalmi mozgalom definiálja. Fő különbség, hogy az átlagfogyasztó szerint a tudatosság elsősorban a személyes szükségletekhez és lehetőségekhez igazított választást jelenti, és alig terjed ki a társadalmi felelősségvállalás érzése alapján való cselekvésre. Amennyiben igen, akkor is jobbára az egyén és maximum a közvetlen környezete hasznát mérlegeli, és nem igen „csatlakozik be” fogyasztói-vásárlói szerepben nagyobb társadalmi eszmék áramába.” Az, hogy kinek mi jelent értéket, teljesen szubjektív. Van, aki nagyobb jövedelemmel sem figyel pl. a környezetbarát csomagolásra, míg valakinek alacsony jövedelem mellett is fontos, hogy a kevésbé környezetszennyezőt vásárolja meg. Az emberek többsége még a különösen egészséges termékekért sem ad ki jóval több pénzt, bevallásuk szerint maximum 5-10 % árrésen belül hajlandóak mozogni. Ilyen speciális termékeket csak a gyerekeknek veszik meg, magukon spórolnak. Időhiány esetén azonban nem keresik az olcsóbb árakat kínáló üzletet, helyette kiskereskedésben, benzinkúton vásárolnak. Általában szinte kizárólag az ár és a megszokott minőség miatt hajlandóak lemondani az emberek kényelmükről. 21 Egyre gyakrabban felmerül a kérdés, hogy vajon elég-e, ha alkalmanként viselkedünk környezettudatosan – gyakran csak lelkiismeretünk megnyugtatása céljából -, vagy kötelesek vagyunk a jövő nemzedékek és a harmadik világ szegényei javára fogyasztásunkat jelentősen korlátozni? Vajon van-e tömegdemokráciánkban esély aszkézisre, az elérhető javakról történő önkéntes lemondásra? 21

http://www.okotars.hu/userfiles/downloads/hu/CR_kvalitativ.pdf

17

Carl Friedrich v. Weizsäcker 1978-ban írt, „Az aszkéta világkultúra ellenében haladunke?” című tanulmányában erre a kérdésre kereste a választ, és arra jutott, hogy az aszkétizmus mindig is csak a kis elitre és a kisebbségekre volt jellemző, az egyszerű átlagember ritkán gyakorolja az önkéntes aszkétizmust.22

2.10. Nemzetközi fogyasztási adatok Lássunk néhány adatot a világ fogyasztásának változására vonatkozóan! Az ENSZ jelentése alapján el lehet gondolkodni azon, hogyan lehet változtatni fogyasztási szokásainkon. Az egyéni fogyasztás volumene 1950-ben 4 billió dollár, 1975-ben 12 billió dollár, 1998-ban 24 billió dollár. Tehát az emberiség – anyagi értelemben – jobban él, folyamatosan gazdagodik, ugyanakkor a fogyasztási javak összességének egyenlőtlenségei nőnek a világrészek között. Így például a világ leggazdagabb egyötöde (1,25 Mrd ember) 86%-ot, legszegényebb egyötöde pedig mindössze 1,1%-ot fogyaszt. A gazdagok 9-szer több halat és húst esznek, 15-ször több energiát fogyasztanak, ők használják fel a papír 84%-át, és az ő tulajdonukban van a gépjárművek 84%-a. 1950 és 1990 között a Föld népessége megkétszereződött, a vízfogyasztás a háromszorosára nőtt, a felhasznált energia mennyisége pedig megötszöröződött. És hogy folytassuk a sort, a műtrágya-felhasználás közel megtízszereződött, a globális légi közlekedés hetvenszeresére nőtt. A 2. világháború utáni olcsóságra törekvő, technokrata, főtermék-centrikus, rövid távú gondolkodásmód tehát megtette hatását. A főtermék-centrikusság azt jelentette, hogy a melléktermékek hasznosítása és a termelési veszteségek csökkentése nem szerepelt a vállalatok céljai között, hiszen csak az volt fontos, hogy minél több, minél eladhatóbb terméket gyártsanak a legkisebb költségen. Először az 1990-es években kezdtek el figyelmet fordítani a környezet, az ökohatékonyság felé. De a fogyasztói oldalon is változásokra volt/van szükség. Ugyanis a problémák komolyan vételéhez fontos még tudni, hogy jelenlegi fogyasztási rátánk mellett az egy év alatt elfogyasztott nyersanyag egy év és három hónap alatt újul meg. Ha továbbra is ilyen ütemben nő a népesség, és környezetpusztító technológiáink sem alakulnak át, 2050-re a nyersanyagfelhasználás 200%-os túllépését jósolják, vagyis akkor már három Földre lenne szüksége az

22

http://www.dadalos-d.org/nachhaltigkeit/grundkurs_2/konsum.htm

18

emberiségnek.23 Súlyos probléma a vízkészletek apadása is. A nagy népességű területek (Dél-Ázsia, Afrika) vízhiányban szenvednek, gyakran harc folyik a vízért az egyes termelőágazatok és az ott élők között is. Például Egyiptom 54 millió lakosa vízkészletének 97%-át használja (össznépessége 75 millió). További következményként a fajok kipusztulása is fenyeget. Ezért hozta létre a WWF az Élő Bolygó Indexet, mely világszerte 1300 gerinces faj több mint 3600 populációját követi nyomon 1970 óta. Az eredmények alapján 1970 és 2003 közt nagyjából a gerinces fajok egyharmada tűnt el.24

2.11. A fogyasztás növekedésének okai A fogyasztás jelentős növekedésének okai között szerepel a növekedésorientált gondolkodásmód - a növekedés, gyarapodás jelentőségének - felértékelődése mind nemzetgazdasági, mind pedig egyéni (materialista értékek) szinten. A világkereskedelem bővülése és folyamatos technológiai innováció is erre ösztönöz az újabb és újabb világújdonságnak számító termékek megjelenésével (DVD-lejátszó, laptop, mobiltelefon, GPS, stb.), hiszen így gyors avulásuk révén folyamatosan az újabb dolgok megvételére ösztönöz. Emellett a tömegmédia is nem létező igényeket gerjeszt. Már a második világháború végétől egyre nagyobb autók megvételére buzdították az embereket, külön városi és kirándulós autót vetetnek velük, a mosógép szükségességét hirdették, vagy például megjelentek a kozmetikai cikkek férfias illatai. Időközben a fogyasztás fogalma is átalakult. A szükségletek kielégítésén túl az individualizmus és az önmegvalósítás fontosságának növekedésével jelentős szerepet kapott a fogyasztás szimbólumjellege. Előtérbe került a fogyasztás élmény- és élvezetjellege is: a fogyasztás önmagáért való lett, önmagában való értékké vált, sőt maga a vásárlási folyamat is élményszerű, élményorientált lett. Olyan demográfiai változások mentek végbe, mint például a háztartások létszámcsökkenése, nőtt az egyedül élők aránya. Ezenkívül a fogyasztói hitelek, hitelkártyák elterjedése is mind a növekvő fogyasztás indikációinak nevezhetők.25 A további okok között szerepel, hogy napjainkban több fogyasztói trend is jelen van. Ilyen 23

Dudás Katalin (2006): A környezettudatos vásárlói magatartás elemzése

24

http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2007&honap=5&cikk=3184

25

Dudás Katalin (2006): A környezettudatos vásárlói magatartás elemzése

19

a hedonizmus, miszerint sokan azzal támasztják alá pazarló fogyasztásukat, hogy „egyszer élünk!”. Jelen van mindennapjainkban az individualizmus – azaz a saját érdekek előtérbe helyezése -, mely főleg a fiatalokra jellemző, ezenkívül a mobilitás, mely az Európai Unióhoz való csatlakozással tovább erősödött. Mindezek mellett a természetesség is, a tradíciók és természet felé fordulás, amely új termékek igénylésével, új szokásokkal jár együtt.26

2.12. A megvalósítás dematerializáció A

fenntartható

termelési

formái:

eljárások

Jövőkép-tervezés,

és

fogyasztási

optimalizáció,

szokások

megvalósításának

kiindulópontja egy „Jövőkép”, melyet úgy kell kidolgozni, hogy meghatározzuk, mit kívánunk elérni közép- és hosszútávon ahhoz, hogy ezek a célok egy meghatározott irányba mutassanak. A jövőkép megalkotása segítségével meghatározhatjuk, hogyan lehet hosszú távon megvalósítani a jólét növekedését további károk okozása nélkül, valamint megtudhatjuk, sikerül-e a fenntarthatatlan fogyasztási tendenciákat lelassítani, visszafordítani, illetve a termelést anyag és energiatakarékosan, a környezetterhelést minimalizálva korszerűsíteni.27 Léteznek

még

fenntarthatóságot.

további Ezek

a

eszközök,

melyek

dematerializáció

és

segítségével optimalizáció.

megvalósíthatjuk A

a

dematerializáció

középpontjában az áll, hogy erőfeszítéseket kell tenni az anyag- és energiaráfordításnak, a hulladék kibocsátásának csökkentésére a termék vagy szolgáltatás életének minden szintjén. A dematerializáció tehát tulajdonképpen a termékek fejlesztéséről, ártalmatlanításáról és a létrehozás hatékonyságáról szól. A dematerializáció a hatékonyság két típusát foglalja magába, a termékhatékonyságot és a folyamathatékonyságot. A termékhatékonyság lényege, hogy használjunk kevesebbet ugyanannak a terméknek vagy szolgáltatásnak a létrehozásáért, míg a folyamathatékonyságé az, hogy tegyünk kevesebbet a termék vagy szolgáltatás létrehozásáért. Az optimalizációnak pedig három szempontja van, az eltérő fogyasztás (az infrastruktúra és a választék megváltoztatása), a tudatos fogyasztás (tudatosabb választás és használat) és a megfelelő fogyasztás (a fogyasztás szintjének és hajtóerejének megkérdőjelezése). 26

Hofmeister-Tóth, Törőcsik (1996): Fogyasztói magatartás p. 205.

27

http://www.rec.hu/hftf/doc/SCP-JAVASL-4.pdf

20

2.13. Magyarország ma Magyarországon jelenleg a fogyasztás szerkezete nagyon hasonló a fejlett európai országokéhoz, de nálunk a környezetbarát megoldások, a bio élelmiszerek vásárlása, a szelektív hulladékgyűjtés, a környezetbarát csomagolóanyagok választása sokkal lassabban terjednek, mint nyugati szomszédainknál. A lakosság már többségében érzi a helyzet súlyosságát, de leginkább a személyes érintettség és a média befolyásolja. De hogyan lesz a gondolatból cselekedet? Döntéseinket emocionális és racionális elemek is befolyásolják, a nehézség akkor van, ha ezek ellentmondanak egymásnak, mert pl. a szebben csomagolt termék jobban tetszik, vagy éppen esőben nincs kedvünk biciklivel közlekedni. Sokan hajlamosak vagyunk arra, hogy lustaságból inkább azt mondjuk, hogy mi egyedül úgysem tudjuk megváltani a világot. A prioritási sorrendben általában mi magunk, majd családunk áll az élen, úgyhogy legnagyobb motivációt a minket érintő kérdések jelentenek. Sokszor a másik oldalra

billen

a

mérleg,

ha

áldozatot

kell

hoznunk,

vagy

éppen

közvetlen

szükségletkielégítésről van szó.28

2.14. Vádak Visszatekintve a Riói konferencia eredményeire, jelentős változások mentek végbe a légszennyezés, a termelés és az öko-hatékonyság területén. De mégis, míg a termelésben észrevehető a változás, addig a fogyasztási minták továbbra is a fenntartható fejlődést veszélyeztetik. A fejlett országokat gyakran vádolják azzal, hogy túl sokat fogyasztanak. A kereskedelem szerepe a fejlődő országokból szerzett árucikkek és nyersanyagok tekintetében, melyek hozzájárulnak a fogyasztás eme mértékének megvalósításához, sokkal összetettebb és árnyaltabb, mint ahogy néhány, a globalizációval kapcsolatban felmerült vita állítja. A fejlett országok fogyasztása a fejlődő országok bevételeinek és gyarapodásának elengedhetetlen feltétele. És ha mondjuk Kínában vagy Indiában átvennék a jelenlegi nyugati fogyasztási szokásokat - ez ugyebár a fejlődés velejárója -, így további 2 milliárd „nyugati típusú” fogyasztó jelenne meg a világ piacain, ami egyszerűen nem valósítható meg a globális öko-

28

Nemcsicsné Zsóka Ágnes (2006): Környezettudatos magatartás – jövőnk záloga

21

rendszer katasztrofális összeomlásának kockázata nélkül. 29 A célok eléréséhez minden érintett fél - nemzeti kormányok, önkormányzatok, gazdasági szervezetek, ipar, tudományos élet és a nem kormányzati szervezetek, valamint a média hozzájárulására is szükség van.

3. Kérdőív-elemzés Dolgozatomban a német és magyar fogyasztók környezettudatosságának mértékét szeretném összehasonlítani. Ennek érdekében internetes kérdőíves, kvantitatív kutatást végeztem,

melynek

során

194

magyar

és

117

német

fogyasztót

kérdeztem

környezettudatossággal kapcsolatos fogyasztási szokásaikról. A kérdőív 21 fogyasztással kapcsolatos és 7 demográfiai adatokra vonatkozó kérdésből áll. A megkérdezés Interneten keresztül zajlott, az érintettek a kérdőívet

30

a www.windsurfing.hu/kerdoiv link alatt érhették

el. A kérdőív egyszerű vagy többválasztásos kérdéseket tartalmazott, néhány esetben pedig az 1-től 5-ig terjedő Likert-skála segítségével (1: nagyon nem értek egyet – 5: nagyon egyetértek) válaszoltak megkérdezetteim. A magyar kérdőívben a megkérdezettek között a nők felülreprezentáltak, a minta 63,4%-át teszik ki, melynek oka lehet, hogy a nők nyitottabbak a környezettudatossággal kapcsolatos kérdések iránt. Ugyanez az arány a német kérdőív eredményei között valamivel kevesebb, 53,3%, szintén a nők javára.31 Részletesebb elemzésre az egészség és a közlekedés témakörét választottam. Úgy gondoltam, hogy a szelektív hulladékgyűjtés kissé elcsépelt téma, a megújuló energiaforrások pedig olyan kis mértékben állnak a hazai fogyasztók rendelkezésére, hogy még nem lehetne érdemi következtetéseket levonni. Azonban ezekkel kapcsolatban is tettem fel kérdéseket kérdőívemben, így ezek lényegi eredményét is szeretném összefoglalni. Hipotézisem szerint leginkább a fiatal felnőttek, egyetemisták, főiskolások érdeklődnek e téma iránt, ők talán már kellő mennyiségű információval, tudással rendelkeznek ahhoz, hogy megértsék e társadalmi érték fontosságát, illetve a társadalmi célú hirdetésekkel leginkább 29

http://www.uneptie.org/pc/cp/reportspdf/esgs2002SC.pdf

30

Kérdőív lásd: 7. Melléklet

31

További részletes demográfiai elemzés az 1. Mellékletben

22

őket lehet célba venni, hiszen befogadóbbak, nyitottabbak az új dolgok, reformok iránt. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a környezettudatos magatartás nagyon jellemző a mai egyedülálló, 25-30 év körüli, viszonylag jól kereső, felsőfokú végzettséggel rendelkezőkre is, akik család híján megengedhetik maguknak, hogy a nagy kínálatból a bio termékeket válasszák. Emellett felsőfokú végzettségüknek köszönhetően talán többet hallottak a környezeti problémákról, és jobban felfogják a helyzet súlyosságát. Feltételezésem, hogy inkább a fiatal, magasabb jövedelmű, legalább főiskolai végzettséggel rendelkező és nagyobb városban élő, egyedülálló nők fogékonyak a környezettudatosságra, mely a németek esetében talán még jellemzőbb. Feltételezésem alapja, hogy a „szingli-életmód” itthon még kevésbé elterjedt, hiszen gazdaságunk még jóval fejletlenebb a nyugati társadalmakénál, így még kisebb a karrier-orientált emberek aránya, akiknél a családalapítás háttérbe szorul, és a kereset függvényévé válik.

3.1. Környezetvédelem Hasonló módon az egészséghez, elveiben a környezetvédelmet is mindenki pártolja. Azonban a közgondolkodásban a passzivitás is cselekvésnek minősül, mely ugyan nem rontja tovább, de nem is javítja a kialakult rossz helyzetet. A környezettudatosság megvalósításának célja, hogy a fogyasztók az öko-címkével ellátott termékeket részesítsék előnyben, a tömegközlekedés, illetve a vasúti közlekedés, a személygépjárművekkel szembeni komfortos alternatívává váljon, az élelmiszerfogyasztásban pedig a biotermékek, és a magyar áruk kerüljenek előtérbe, így elősegítve az egészség megőrzését és támogatva a hazai piacot. Nagyon fontos, hogy tudatosan bánjunk természeti erőforrásainkkal. Így hangsúlyt kell helyezni az országos energia-felhasználás csökkentésére, a megújuló energiahordozók alacsony részarányának növelésére, az üvegház-hatású gázok kibocsátásának mérséklésére, valamint az ipari és lakossági vízfelhasználás csökkentésére egyaránt.32 A környezet romlása ugyanis korlátozza a fogyasztók jövőbeli lehetőségeit: egyre kevésbé alkalmasak a folyók fürdésre, a sok olaj- és vegyi szennyeződés károsítja a növény- és állatvilágot, a szennyezett talajra épülő házakban veszélybe kerül a lakók egészsége.

32

http://www.rec.hu/hftf/doc/SCP-JAVASL-4.pdf

23

3.1.1. A környezet védelmének két vetülete A környezet védelmének két vetülete van: a közvetlen környezet és a természet védelme. Az egyén elsősorban természetesen azt a cselekvést tartja racionálisnak, amelyik közvetlen környezetére irányul, hiszen így tiszta lesz a lakása, az utcája, a városa. Ugyanis minél szélesebb környezet érdekében tesz valamit egy közösség, annál felületesebb lesz a részletek védelme. Az emberek szívesen tesznek ennek érdekében, kivéve, ha fölöslegesen cselekszenek, mert nincs meg a megfelelő infrastruktúra (pl. szelektív szemétgyűjtés). A legfőbb különbség az egészségvédelemhez viszonyítva, hogy amíg mindenki érzi, ha az egészségéért nem tesz, addig a természet „bosszúja” nem ilyen gyorsan vehető észre. Az emberek hajlamosak addig nem foglalkozni a problémákkal, ameddig a bajt a bőrükön nem érzik.33

3.1.2. Mit gondolnak az EU-polgárok a környezettudatossággal kapcsolatban? Az Európai Unió az Eurobarometer nevű uniós közvélemény-kutató havonta végez felméréseket 27 európai ország polgárainak környezethez való viszonyulásáról. A 2004-es kutatás eredményeinek rövid összefoglalása alapján szeretném bemutatni az európai helyzetet, az uniós polgárok környezettudatossággal kapcsolatos témákról alkotott véleményét. Saját értékelésük szerint a dánok a legtájékozottabbak környezeti ügyekben. A magyarok 48%-a jól tájékozottnak tartja magát, 34%-a kevésbé tájékozottnak, míg 14% teljesen tájékozatlan. A 15 környezeti ügy között a legnagyobb információhiány a génmanipulált termékeket jellemzi, míg a hulladékügyben a polgárok közepesen tájékozottnak tartják magukat. Azok az ügyek, amelyeket fontosnak tekintünk, és keveselljük ismereteinket róluk, az ember okozta katasztrófák, a vízszennyezés, a klímaváltozás és a légszennyezés, ami pedig nem igazán érdekel minket, az a városok élhetetlensége, fogyasztási szokásaink, közlekedésünk következményei és a zajszennyezés. A környezeti ügyek témakörében leginkább a környezetvédő szervezeteknek (42%), a tudósoknak (32%) és a tévének hiszünk (27%), a többi médium, szervezet ennél jóval kisebb presztízzsel rendelkezik. Környezeti ügyekben az újságokba vetett bizalom az egész EU-n belül itthon a legkisebb. Az ismerősöktől, családtól kapott információban azonban az átlagnál

33

http://www.okotars.hu/userfiles/downloads/hu/CR_kvalitativ.pdf

24

jobban megbízunk. És hogy honnan tájékozódunk? A portugálokkal együtt nekünk a legfontosabb információforrásunk a tévés hírműsor. Az Internet szerepe az észtek számára a legnagyobb (24%), a görögök, ciprusiak és mi, magyarok ezt elhanyagolhatónak tartjuk. Minél többet tanult valaki, annál fontosabbnak tartja a környezet hatását életminőségére. A gazdaság befolyása legkevésbé a németek, a belgák, az osztrákok és a britek életminőségére hat, a társadalmi tényezők leginkább a spanyolokra, magyarokra és a szlovákokra, legkevésbé a németekre és a britekre. Az összesített eredmények alapján az EU-polgárok 63%-a, a magyarok 62%-a szerint - ha választani kell - a környezet védelme fontosabb, mint a gazdasági versenyképesség. Hogyan lehetne orvosolni a környezeti problémákat? A polgárok EU-szerte a szigorúbb uniós és nemzeti szabályozásokat, a jelenlegi szabályok jobb betartatását és a környezettudatosság növelését tartják megoldásnak. A szennyező fizet elvet mi, magyarok az uniós átlagnál nagyobb mértékben szeretnénk alkalmazni. Az egyén környezetvédelemben betöltött súlyát a franciák, szlovének, görögök, luxemburgiak, csehek becsülik leginkább alá, legkevésbé az olaszok, svédek, spanyolok és hollandok.

3.1.3. Mit tennének a polgárok leginkább környezetük védelméért?

1. ábra - Mit tennének a környezetvédelemért a magyarok? Forrás: http://www.kukabuvar.hu/cikk/9068

25

Egy átlag EU-polgár számára a szelektív hulladékgyűjtés a legmegvalósíthatóbb, majd a háztartási energiafogyasztás és hulladékmennyiség csökkentése (pl. gazdaságos kiszerelés, utántöltő, egyszerű csomagolás választása), ökotermékek vásárlása a magasabb ár ellenére, tömegközlekedés a magánautózás helyett, nagyobb kiadásoknál környezeti szempontok figyelembe vétele, autómentesség, a legutolsóként pedig több adó fizetése a környezet védelme érdekében. Magyarországon a szelektálás, az öko-termékek vásárlása, és a hulladékmennyiség csökkentése végeztek dobogón (76%, 43% és 40% választja).34

3.1.4. A környezetbarát termékek nemzetközi megkülönböztetése A környezetbarát termékek megkülönböztetésére több országban speciális jelöléseket használnak, mint például Németországban a Grüne Punkt és a kék angyal, a skandináv országokban a fehér hattyú és itthon a zöld cédrus. Megfigyelték, hogy a címke hatására többen vásárolnak környezetbarát terméket. A gyökeres változáshoz vezető út négy szakaszból áll. Az első, hogy a fogyasztó kipróbálja, megtapasztalja a termékelőnyöket, majd kialakulhat a pozitív attitűd, melynek hatására a vásárló legközelebb is ezt a terméket vásárolja, majd létrejön a környezettudatos magatartás.35 Több országban is tettek még lépéseket, hogy megkülönböztethetővé tegyék a környezetbarát termékeket. Erre példa az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal 1993-ban létrehozott Energy Star programja. Ennek lényege, hogy az áram előállítása szén-dioxid kibocsátással is jár, így ez a jelölés azokon az elektronikus termékeken látható, melyek megfelelnek a program előírásainak. Belgiumban a szintén 1993-as öko-törvény alapján a környezetre ártalmasnak tartott termékekre vetettek ki adókat, míg Ausztriában az autó regisztrációs adót vezették be (ez hazánkban 2004. február 1-je óta van életben), melynek fizetése a járművek fogyasztása alapján történik. Ezenkívül különböző országokban számítógépes játékokat és klubokat is hoztak létre, melyek a fiatalokat a környezettudatosság fontosságára tanítják.

34

http://ec.europa.eu/environment/barometer/pdf/report_ebenv_2005_04_22_en.pdf

35

Vágási Mária (2000): A fenntartható fogyasztás és a környezettudatosság

26

3.1.5. Nemzetközi kutatási eredmények (szekunder forrás) „Ahhoz, hogy eljusson az az üzenet hozzánk, emberekhez, hogy a globális felmelegedés valóban létezik, és tennünk kell valamit a természet védelmében, nagyon extrém és életeket veszélyeztető időjárási változásokra volt szükség”- mondta Patrick Dodd, az AC Nielsen Európa elnöke. Az AC Nielsen piackutató vállalat 46 országban készített a témával kapcsolatban online felmérést, melynek során összesen 25 400 Internetezőt kérdeztek meg, Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában, a Balti országokban és a Közel-Keleten. Jó hír, hogy világszerte 10-ből 9 ember tart a globális felmelegedéstől, de rossz hír, hogy mindössze 57 %-uk értékeli nagyon komoly problémaként. Európában a válaszadók 95 %-a fél az éghajlatváltozástól, és szintén 57 % veszi igazán komolyan. Nem meglepő módon azon országok polgárai veszik a legkomolyabban a problémát, akik az utóbbi években maguk is tapasztalhatták a felmelegedés időjárási következményeit. A csehek tartanak ezektől a következményektől leginkább, 99%-uk tájékozott ebben az ügyben, őket a kínaiak, portugálok és oroszok követik 98%-kal. 2002 augusztusában, Prága – a világ egyik legszebb és leginkább megőrzött középkori városa – lett egy áradás áldozata, amikor is 40 000–en kényszerültek otthonuk elhagyására. Egy évvel később, 2003 nyarán Európa megélte eddigi legmelegebb nyarát, mikor Európaszerte kb. 35 000-en vesztették életüket, különösen sokan Franciaországban. Ez után a nyár után a franciák 80%-a, a braziloknak pedig 81%-a tartotta a globális felmelegedést hirtelen „nagyon komoly problémának”. A Latin-Amerikában élők tartják a legkomolyabbnak a globális felmelegedés problémáját, hiszen tudósok szerint azt a területet fogják leginkább katasztrófák sújtani az elkövetkezendő húsz évben. Az észak-amerikaiak, akik a világ legnagyobb szén-dioxid kibocsátói, mindössze 84%ban tartanak a következményektől, és kevesebb mint 43%-uk érzi jelentősnek a problémát. Ami viszont még aggasztóbb, hogy az észak-amerikaiak 12%-a egyáltalán nem hallott a globális felmelegedésről, 10-ből egyen pedig nem gondolják veszélyesnek a helyzetet. Ez lehetett az oka annak, hogy 2006-ban Al Gore elkészítette a környezetről szóló, sokat vitatott dokumentumfilmjét, mely a „Kellemetlen igazság” címet viselte. A tudatosság legkevésbé az Egyesült Arab Emirátusok (16%), az Egyesült Államok (13%) és Malajzia (11%) lakóira jellemző. A világ lakosságának fele szerint a globális felmelegedés az emberi tevékenységek következménye, 43% szerint pedig természetes változások és emberi tevékenységek közös 27

eredménye. Ismét a latin-amerikaiak tartják legnagyobb százalékban az emberi tevékenységéket a fő kiváltó tényezőnek. Azok, akik így gondolkodnak, sokkal készebbek változásokat véghezvinni a környezet védelméért. Épp ezért nagyon jó látni, hogy az ezt vallók aránya Kínában (73%) és Brazíliában (70%), azaz a világ két legnagyobb fejlődő országában a legnagyobb.36

3.1.6. Ki a felelős a mai helyzetért? Mintegy 25%-ban teszik felelőssé a fogyasztókat a savas esőkért, az üvegházhatásért és az ózonlyukért, és 50%-ban a hulladékok okozta veszélyekért. Azonban nem könnyű az eddig elért életszínvonalról lemondani, a kormányoknak pedig általában nincs elég pénzük a kivédésre, megszüntetésre. Az lenne a környezettudatos árképzés, ha a kevésbé ártalmas terméket olcsóbban adnák, és adóval terhelnék a káros terméket. Egy felmérés szerint a kelet-európaiak az átlagot tekintve jobban hisznek abban, hogy a társadalomnak lehet káros hatása a környezetre, mint a nyugat-európaiak vagy az északamerikaiak. A költség és haszon nem egy időben jelentkezik, általában hosszú távon érzékelhető a megtakarítás.

3.1.7. Primer kutatási eredmények Kérdőívemben található néhány kérdés arra vonatkozóan, hogy az emberek odafigyelneke a boltokban arra, hogy környezetbarát-e a termék, figyelik-e ezeket a jelöléseket. Elemzésem alapján – összehasonlítva a magyar és német válaszokat -, a környezetbarát termékek előnyben részesítése - számomra meglepő módon - nálunk jellemzőbb (32,47%), mint Németországban (26,5%). De vajon azok, akik a kérdőív első kérdésén belül bejelölték, hogy a környezetbarát termékeket részesítik előnyben, következetesen ezt válaszolják-e a kérdőívben később feltett kérdésre is, miszerint informálódnak-e arról, hogy a vásárolt termékek mennyire környezetbarát folyamatokkal készült-e?

36

http://www2.acnielsen.com/news/20070129.shtml

28

Informálódik-e Ön arról, hogy a vásárlása során megvett termékek előállításakor mennyire környezetbarát folyamatokat alkalmaztak? Magyar adatok

Német adatok

Igen Általában igen Előfordult már Nem

2. ábra - Tényező-e a vásárlásnál, hogy mennyire környezetbarát a termék?

A kördiagramokon tehát azok eredményeit láthatjuk, akik a kérdőív első kérdésére azt a választ adták, hogy előnyben részesítik a környezetbarát termékeket. Ahogy az a diagramokon is látszik, hazánkban 6%-kal többen (9,52%) állították, hogy odafigyelnek arra, hogy mennyire környezetbarát folyamatokon megy keresztül a vásárolt termék. A magyarok 30,1%-a mondta, hogy általában odafigyel, 50,8% válaszolta, hogy előfordult már, és 9,5% nem figyel oda erre, míg a németeknél a nem odafigyelők aránya lényegesen nagyobb (19,3%). Ami tehát azt mutatja, hogy mégsem teljesen igaz, hogy itthon a megkérdezettek 32%-a, Németországban pedig 26% a környezetbarát termékeket választja, vagy legalábbis csak akkor teszik ezt, ha egyértelműen látszik a terméken, és nem kell utánanézni. Ezért jó megoldás például az öko-címkézés, hiszen így egyszerűbb a környezetbarát termék kiválasztása. Annak oka, hogy a magyarok többen válaszolták, hogy odafigyelnek a termékjellemzőkre, lehet, hogy az, hogy Németországban jobbak a piaci feltételek, a kereskedők-gyártók szemlélete más, mert ők hosszabb távra terveznek, nem a gyors gazdagodást hajszolják. Ennek köszönhetően jobb minőségű termékeket? a német embereknek kevésbé kell odafigyelniük a termékek származására, nagyobb bennük a bizalom. Nálunk ez a bizalom még – jogosan – nem alakult ki, a feltételeknek és a hozzáállásnak még változniuk kell. Mint a feljebb bemutatott nemzetközi kutatásban, úgy saját kérdőívemben is találhatók azzal kapcsolatos kérdések, hogy az általam megkérdezettek mennyire veszik komolyan 29

Földünk környezeti problémáit. A magyar és német válaszok között csekély mértékű különbséget fedezhetünk fel. Nálunk pár százalékkal többen (22,7%) vannak azok, akik úgy gondolják, hogy nagyobb a probléma, mint ahogy azt a tudósok mondják, viszont azok aránya is nagyobb, akik nem tudnak véleményt formálni az adott kérdésről. Ez azt jelenti, hogy a németek nagyobb százaléka szerint nem olyan komolyak a problémák, mint azt állítják egyes tudósok, tehát optimistábbak jövőnkkel kapcsolatban. A magyarok és németek adta egyéb válaszok között leginkább a bizonytalanság és bizalmatlanság jelenik meg.

65,5 61,3 magyar válaszok 22,720,7

német válaszok 5,7

1,7

4,1 1,7 egyéb

10,3 6,2 nem hiszem, hogy annyira

70 60 50 40 30 20 10 0

nagyobb a probléma, mint azt a kutatók

százalék

Mennyire tartja komolynak a globális környezeti problémákat?

3. ábra – Mennyire tartják az emberek fontosnak a környezeti problémákat?

De ahogy azt az egyik egyéb válaszban is írták, szerintem teljesen mindegy, hogy ki mit mond, hiszünk-e a tudósoknak, vagy sem, az egyértelmű, hogy többségében pazarló és felelőtlen életet élünk, és azt hiszem, az sem kétséges, hogy a Föld erőforrásai végesek. A témával kapcsolatban felmerült bennem az a kérdés is, hogy vajon mennyire érzik azt az emberek, hogy az ő tettük is számít? Mennyire tudják, hogy ugyan kicsinek tűnnek a nagy egészhez viszonyítva, de fontos láncszemei ennek a bonyolult szerkezetnek. Kérdőívemben erre a kérdésre 1-től 5-ig terjedő skálán válaszolhattak a megkérdezettek. Ahogy azt az ábra is mutatja, jelentős eltérések vannak a két országban adott válaszok között. Az eredmények alapján azt láthatjuk, hogy a németek között sokkal egyenletesebben oszlanak el a válaszok az egyes skálaértékek között, míg nálunk kiugróan az 5-ös érték kapta a legtöbb bejelölést (75% jelölte be ezt a lehetőséget), azaz a legtöbben úgy gondolják, hogy egyénenként is nagyon jelentős szerepünk van a környezetvédelemben. Míg a németek véleménye a 3-as és 5-ös kategória között mozog.

30

százalék

Mennyire ért Ön egyet azzal, hogy nekünk, egyéneknek fontos szerepünk van a környezet védelmében? 80 70 60 50 40 30 20 10 0

75,26

magyar vélemények

38,6 29,82

23,68 3,51 0,52 1

4,39 2,06 2

német vélemények

20,1

2,06 3

4

5

skálaérték

4. ábra – Az egyéneknek mekkora szerepük van a környezet védelmében?

Még egy rövid elemzésre érdemes kérdésnek találom azt is, hogy az emberek mit gondolnak itthon, illetve Németországban arról, hogy az állam mennyit tesz a környezet megóvása érdekében. A magyar válaszadók közel ¾-e a 2 - 3-as kategóriát tartotta reálisnak – tehát úgy érzik, az állam közepes, de inkább kis hangsúlyt fektet erre a kérdésre -, míg a németek láthatóan elégedettebbek, szintén ¾-ük a 3 - 4-es kategóriát jelölte be, de viszonylag nagy arányban (12%) válaszolták azt is, hogy maximálisan közreműködik az állam. Ezen válaszok aránya itthon minimális (mindössze 0,52%). A különbség alapja valós, hiszen Németország jóval előrébb jár a környezettudatosságot illetően. Ennek oka egyrészt, hogy a nagyobb gazdasági jólét lehetővé teszi a szükséges infrastruktúra kiépítését, másrészt pedig a társadalom is előrébb jár a környezettudatosságra nevelés terén.

Véleménye szerint mekkora hangsúlyt fektet az állam a környezetvédelem területére? 50 42,78 34,48

százalék

40 30,93

30 20

15,98

10

37,93 magyar vélemények német vélemények

14,66

12,07

9,79

0,86

0 1

0,52 2

3

4

5

skálaérték

5. ábra – Mekkora hangsúlyt fektet az állam a környezetvédelem területére?

31

3.1.8. „Bio” és „öko” Manapság egyre gyakrabban találkozhatunk a „bio” és az „öko” szavacskákkal az élelmiszerektől kezdve a napi használati tárgyakon és vegyipari cikkeken át a szórakoztató elektronikai eszközök felületéig. Ennek oka, hogy érezve a környezettudatosság jelentőségének folyamatos növekedését, a forgalmazók a termék jobb eladhatósága érdekében használják ezeket a jelzőket. Ez azért lehet sikeres, mert a fogyasztók számára ezek a jelzők pozitív jelentéssel bírnak, mégpedig hogy a termék az élet („bio”) folyamatainak vagy a környezet („öko”) sajátosságainak figyelembevételével készült. Gyakran csak reklámfogás céljából használják ezeket a szavakat, hiszen ha a „bio”, „öko” jelölés feltételei nem szabályozottak, a termékek egészen mást takarhatnak, mint amit a fogyasztó hisz.

3.2. Hulladékgazdálkodás 3.2.1. Hulladéktermelés Az emberi lét velejárója a hulladéktermelés. A használhatatlan vagy csak megunt dolgokat az ember egyszerűen visszajuttatja a természetbe. Ez a mai, úgynevezett „fogyasztói társadalom”-ra egyre inkább igaz, hiszen az akciók, reklámok is erre ösztönöznek. Az ember által a természetbe juttatott hulladékok37 hosszú időn keresztül nem haladták meg a környezet és a természet tűrőképességének határát, mivel az anyagok természetes eredetűek voltak, mennyiségük pedig akkora volt, mely nem haladta meg a visszaépülés korlátait. A technikai forradalom után egyre inkább a mesterségesen előállított anyagok felé fordultak az ipar, ezzel lehetetlenné téve az eddig jól működő természetes körfolyamatot, melynek nyomán ezek az anyagok felhalmozódtak a természetben, így kezelésükről gondoskodni kell. A hulladéktermelés az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat ugyan, ám ez csak annak az eredménye, hogy az ipari tevékenység csökkent. A települési hulladék ezzel szemben ugyanakkor évente átlagosan 2-3%-kal gyarapodik, összetételében azonban legalább emelkedik a hasznosítható anyagok és az energetikailag kedvezőbb alkotók (pl.

37

Hulladékgazdálkodással kapcsolatos fogalmak lásd: 3. Melléklet

32

csomagolóanyagok) aránya, mely a növekvő jólétnek és a tudatosabb fogyasztói társadalom elterjedésének köszönhető. Az alábbi táblázatban látható az egyes anyagok lebomlási ideje. Azt hiszem, az adatok láttán komolyan el kell gondolkodnunk eddigi fogyasztási szokásainkon. Ezentúl nem árt meggondolnunk, hogy melyik csomagolású terméket választjuk, valamint a szelektivitás fontosságát is fel kell ismernünk, hiszen ily módon ezek a nehezen vagy egyáltalán le nem bomló anyagok több alkalommal felhasználhatók, újrahasznosíthatók lehetnek.

Tárgy

Lebomlási ideje

Pamutrongy

1-5 hónap

Papír

2-5 hónap

Kötél

3-14 hónap

Cigarettadoboz

1-12 év

Tejcsomagolás (műanyaggal bevont papír)

5 év

Nejlonzacskó

10-20 év

Bőr cipő

25-40 év

Nejlon szövet

30-40 év

Konzervdoboz

50-100 év

Sörösdobozokat összefogó műanyag karika

450 év

Zöld üveg

1 millió év

Műanyag üveg

Soha

2. Táblázat – A különböző anyagok lebomlási ideje

3.2.2. A szelektív hulladékgyűjtés Magyarországon a 90-es évek közepétől jelent meg a szelektív hulladékgyűjtés. Eleinte csak a papírt, kartont és a műanyagot gyűjtötték külön, ma viszont már 5 frakciót, a műanyagot, az úgynevezett PET-palackokat, a színes és fehér üveget, a fém italos dobozokat és a papír, karton hulladékot is.38 Már nálunk is rendelkezésre állnak a feldolgozó kapacitások, illetve a felesleg importra kerül. 38

Hulladékgyűjtési frakciók itthon, lásd: 4. Melléklet

33

A szelektív hulladékgyűjtés célja, hogy a lehető legkevesebb legyen a lerakásra kerülő hulladék, és az így külön gyűjtött anyagok újrahasználhatók legyenek, ezzel a körfolyamatban maradjanak. Tudnunk kell azonban, hogy nem minden gyűjthető szelektív módon, csupán a papírféleségek 60-70%-a, a műanyagok 30-40%-a, a fémek 80-90%-a, az üvegek 60-70%-a, a textilhulladék 60-70%-a, valamint a veszélyes hulladék 60-70%-a. A szelektíven gyűjtött hulladékok nagy előnye, hogy másodnyersanyagként sokkal könnyebben lehet felhasználni. A hulladékhasznosítás mérsékli vagy akár meg is szünteti a környezetszennyezést, csökkenti a természetes erőforrások felhasználását, és energia megtakarítást is jelent, ugyanis így a feldolgozás energiaigénye lényegesen kisebb. A legjobb, ha a szemetet rögtön a keletkezés helyén szelektáljuk (a lakásokban, háztartásokban). Így azonban az elszállítás költsége meglehetősen magas lenne, és erre hazánkban még nem áll készen a hulladékot mint nyersanyagot hasznosító iparág. A jövő azonban mindenképpen ez, hiszen Nyugaton (Németország, Svájc, stb.) ez már bevált módszer. Budapesten, Erzsébetváros kerületben, 2005 második felétől bevezették a lépcsőházankénti szelektív gyűjtést, illetve már sok településen olyan sűrűséggel helyeznek ki hulladékgyűjtő konténereket (szigeteket), hogy az minden lakos lakásától 500 méteren belül elérhető legyen. Gyakran merül fel a kérdés, hogy vajon egy-egy ember szelektív hulladékgyűjtése mennyire javíthatja a környezet állapotát. Lássuk: Magyarországon egy ember fogyasztása következtében naponta 0,66 kg, azaz évente 242,5 kg szilárd háztartási hulladék keletkezik. Így egy átlagos családban évi 1 tonna hulladékkal számolhatunk, aminek 1/3-a újrahasznosítható. Az adatok, azt hiszem, magukért beszélnek: Nagyon is sok értelme van a háztartásonkénti szelektív hulladékgyűjtésnek.39 3.2.2.1. A megvalósítás És hogy hogyan képzelhetjük el a megvalósítást? Első lépésként például az iskolákban kellene bevezetni a szelektív hulladékgyűjtést, hiszen ha a diákok az iskolában megértik a miérteket, és megszokják a rendszert, akkor a megtanult cselekvésformát valószínűleg majd otthon is gyakorolják, tapasztalataikat pedig átadják családtagjaiknak, ismerőseiknek. Nagyon fontos azonban a fokozatos bevezetés, egyrészt a szoktatás miatt, másrészt nem biztos, hogy minden szelektíven gyűjtött szemetet már a kezdetekben jól el tudunk helyezni, illetve

39

http://www.emla.hu/aa2.8/img_upload/d013319bcd711f66787325693ee012c9/hid_vegso.pdf

34

hasznosítását meg tudjuk oldani. Eredményt csak úgy érhetünk el, ha a résztvevők tisztában vannak vele, hogy mit miért tesznek, és látható eredménye van a folyamatnak. Ennek bemutatására nagyon jó példa a papír hasznosításának folyamata (folyamatos papírgyűjtés –hasznosítás – újrapapír).40 Hogy hogyan kezdjünk neki?41 Először is a legfontosabb, hogy igyekezzünk nem felesleges dolgokat venni, az akciók se csábítsanak el, még ha azzal próbálnak is ránk hatni, hogy "csak itt és csak most" vehetünk meg valamit olcsóbban. Gondoljuk végig, lehet, hogy nincs is rá szükségünk! Ez azonban általában csak utólag jut eszünkbe. A kereskedők a reklámokból élnek, hisz az embereket becsábítják a boltba, s ha már ott vannak, valószínűleg nem csak az akciós termékekből fognak vásárolni. A vásárolt termékeknél figyeljünk arra, hogy miből, hol és hogyan készült, mennyire tartós, mennyi és milyen hulladékot fog jelenteni, például, hogy milyen a csomagolása, hiszen gyakori, hogy a terméket jelentős mennyiségű többletcsomagolás fedi, mely vásárlás után azonnal a kukába kerül. Például a fogkrém tubusán kívül kartondobozba is van csomagolva; a bonbonokat csillogó-villogó papírok, pukkanós műanyagok és kilométeres masnik közé rejtik, vagy éppen hogy a lapka sajt minden egyes szeletét műanyag fólia borítja. Ez a túlzásba vitt csomagolás egyrészt a szállítás közbeni sérülés megelőzése érdekében történik, ugyanakkor segíti eladhatóvá tenni az árut. Minél színesebb a termék külseje, annál valószínűbb, hogy kedvezően alakulnak majd az eladások, hiszen a mai áru kavalkádban egyre kevésbé a tartalom, inkább a küllem és a márkanév alapján választunk. Lehet, hogy mutatósabbá teszi a terméket, de rövid időn belül csak hulladékhegyeinket növeli. Ezenfelül tulajdonképpen kétszer fizetünk a csomagolóanyagért: először a boltban, hiszen ez is be van építve a termék árába, majd szemétdíj formájában, hogy a kukásautó eltüntesse azt.42 A problémát felismerve alkották meg az úgynevezett 4R-elvet, mely folyamatszerűen foglalja össze a lehetséges teendőket: 1. Reuse (újra használat): próbáljuk a terméket úgy, ahogy van, átalakítás nélkül, újra használni 2. Reduce (csökkentés): minél inkább próbáljuk meg csökkenteni a keletkező hulladék mennyiségét

40

http://www.emla.hu/aa2.8/img_upload/d013319bcd711f66787325693ee012c9/hid_vegso.pdf

41

bővebben lásd: 2. Melléklet

42

http://www.e-misszio.hu/ispa/vasar/vasar.htm

35

3. Recycling (visszavezetés): a terméket kisebb átalakítások során próbáljuk visszavezetni a körforgásba 4. Recovery (visszanyerés): az áru még használható összetevőit kinyerve próbáljuk visszavinni a körfolyamatba már mint alapanyag 3.2.2.2. A német és magyar piac közötti különbségek – saját tapasztalatok Volt szerencsém a német és magyar piac közötti különbségeket személyesen is megtapasztalni. Németországban az utcán és a lakásokban is megvalósultak már a szelektív hulladékgyűjtés feltételei, és az emberek élnek is a lehetőséggel. A műanyag ásványvizes palackok is betétdíjasak, ami azt jelenti, hogy a palack gyakran többe kerül, mint maga az ásványvíz, ugyanis míg az ásványvíz 15 cent, addig a palack 25 cent. Ily módon nemcsak, hogy logikusan mindenki visszaviszi az üres flakont, sokan még gyűjtik is, így tovább fokozva a szelektív gyűjtés hatékonyságát. Emellett a cipőboltokban mindig megkérdezik a vásárlókat, hogy kérik-e a cipő kartondobozát, így szintén a szelektivitást segítik elő azáltal, hogy az emberek nem otthon fogják – esetleg nem elkülönítve – kidobni, hanem a boltok maguk gondoskodnak az elszállításról. Ez ráadásul azért is előnyös, mert így egyszerre nagyobb mennyiségeket tudnak elvinni, nem kis adagokban kell az elszállítást megoldani, és nem kell a hulladékért több helyre elmenni. 3.2.2.3. Primer kutatási eredmények Az általam megkérdezett magyarok több mint fele gyűjt valamilyen hulladékot szelektíven, míg német válaszadóim 4/5-e állította ugyanezt. Nem meglepően a németek lényegesen nagyobb százaléka gyűjti szelektíven szemetét. Eredményeim alapján, feltehetően a reprezentativitás hiánya miatt, a többi demográfiai tényező nincs hatással arra, hogy szelektíven gyűjtjük-e a szemetet vagy sem, pedig arra számítottam volna, hogy a 20-30 év közötti, felsőfokú végzettségű, egyedülálló nőkre jellemző leginkább. Érdekes különbség, hogy ugyan mindkét ország esetében az első négy leginkább szelektíven gyűjtött anyag a papír, az üveg és a műanyag, de hazánkban legtöbben a veszélyes hulladékot gyűjtik ily módon, a német válaszadóknál viszont ez csak a negyedik helyre szorult. A Magyarországon megkérdezettek több mint fele válaszolta, hogy lakásuk pár száz méteres körzetében található szelektív hulladékgyűjtő hely, 1/3-a válaszolta, hogy nincs.

36

Ugyanerre a kérdésre a németek több mint ¾-e válaszolt igennel, és csak nagyon kevesen mondták, hogy nincs, vagy nem tudják, hogy van-e. Ez sem meglepő, hiszen náluk már adott az ehhez szükséges infrastruktúra és anyagi háttér. Érdekes lehet megvizsgálni azt is, hogy mely településeken, milyen arányban jellemző, hogy nincsenek vagy nagyon ritkán vannak ilyen hulladékgyűjtők.

Azok aránya településtípusonként, akik lakásának pár száz méteres körzetében nincs szelektív hulladékgyűjtő hely 0 német adatok

8,1 7,3 4,8

kistelepülés város

magyar adatok

10

20

főváros

44,4

25,6 0

megyeszékhely

66,7

13,6

30

40

50

60

70

80

százalék

6. ábra – Hulladékgyűjtő helyek eloszlása településenként

Az ábrán jól látható a két ország szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos infrastrukturális különbsége. Láthatjuk, hogy Magyarországon a kistelepülések lakói számára legkevésbé kiépített a szelektív hulladékgyűjtő rendszer. Ez azonban az egész országban kezdetleges szinten áll. A települések közül a fővárosban építették ki legjobban ezt a rendszert, de a lakosság egynegyede még így sem jut hozzá a szolgáltatáshoz. Németországban minimálisak a különbségek is, és azok aránya is, akik infrastrukturális hiányossági okokból nem tudják külön gyűjteni a szemetet. Ahogy a települések nagysága csökken, úgy csökken a kiépítettség is, de még a kistelepüléseken sem több ez, mint 8 % . A válaszok alapján a német falvakban jól kiépített a rendszer, hiszen itt egy ember kivételével mindenki igennel válaszolt a kérdésre.

3.3. Energiatermelés és -fogyasztás Az energiatakarékosság és energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások kihasználása egyre fontosabbá válik, főleg Magyarországon, hiszen a GDP egységére vetített energiafogyasztás előfordul, hogy két, két és félszer magasabb a többi európai országhoz

37

viszonyítva. Az utóbbi években ugyanakkor megváltozott az energiafelhasználás szerkezete, az olaj- és földgázfelhasználás nőtt a szén javára. Az atomenergia és a megújuló energiák szerepe várhatóan folyamatosan nőni fog. A kormány 1995-ben fogadta el az energiatakarékossági programot, de jelentős pénzösszegeket kell még befektetni ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos Európai Unió-s elvárásokat, miszerint 2010-re 3,6%-ra növeljük ezek felhasználását.

3.3.1. Szekunder kutatási eredmények Egy, a bioenergetikai piac lakossági fogyasztóinak tájékozottságát felmérő kutatás eredményei szerint a 600 megkérdezett 90%-a hallott már a nap-, szél- és vízenergiáról, de mégis csak felületes ismeretekkel rendelkeznek ezekről az energiaforrásokról. A biodízel, a biogáz, a geotermikus energia is kb. a megkérdezettek fele által ismert, nem úgy, mint a bioetanol, a fotoelektromos energia vagy éppen az energiaerdő. Az ismeretszerzés forrása leggyakrabban a televízió, az írott sajtó, illetve a rádió. A kérdőívet kitöltők többsége támogatja például egy megújuló energiát termelő üzem létrehozását, ám anyagilag mégsem járulnának hozzá a megvalósításhoz, legfeljebb adóval. A válaszadók a megújuló energiaforrásokhoz elsősorban a környezetvédelem, az olcsóság és a helyi energia-előállítás témaköröket kapcsolták.43 A GfK Hungária Piackutató Intézet is készített egy felmérést a témával kapcsolatban, melyben többek között arról is megkérdezte az embereket, mit lennének hajlandók megtenni annak érdekében, hogy az energiafelhasználást csökkentsék. A legtöbben, tízből heten, készek a jövőben energiatakarékos izzókat használni, tízből hat ember pedig arra is hajlandó, hogy az elektromos készülékeket ne hagyja készenléti, úgynevezett stand-by üzemmódban, illetve energiatakarékos háztartási készülékeket vásároljanak. Nem meglepő, hogy ezeket az „áldozatokat” a legtöbben hajlandók meghozni, hisz a környezet mellett ezzel saját pénztárcájuknak is jót tesznek.

3.3.2. Primer adatok Saját kérdőívemben is található néhány rövid, a témára vonatkozó kérdés. Eredményeim

43

Dinya László -Domán Szilvia - Fodor Mónika - Tamus Antalné (2006): Az alternatív energiaforrások

lakossági megítélése

38

alapján azt a választ kaptam, hogy hazánkban lényegesen nagyobb hangsúlyt fektetnek az energiatakarékosságra, mint Németországban, hiszen míg itthon a megkérdezettek 80%-a mondta, hogy spórol az energiával, addig a németeknek mindössze 69%-a, mely jelentős különbségnek mondható. Ebben azonban valószínűleg az is közrejátszik, hogy mivel Magyarország gazdaságilag elmaradottabb, több a szegény ember, és ők valószínűleg nem is a környezettudatosság, hanem a pénzmegtakarítás céljából spórolnak az energiával, árammal. Hazánkban és német földön is a „legnépszerűbb” és egyben legkézenfekvőbb energiatakarékossági mód az árammal való spórolás, azaz odafigyelünk, hogy ne hagyjunk feleslegesen bekapcsolva semmit.

80 70 60 50 40 30 20 10 0

68

75,7 65

57,3 50

40,1

55,1

magyar adatok német adatok

29,9

egyéb

energiatakarékos háztartási gépek vásárlása

fűtés alacsonyabbra állítása

árammal való spórolás

2,5 energiatakarékos izzó vásárlása

százalék

Mit tesz Ön az energiatakarékosság érdekében? (az energiával takarékoskodó válaszadók százalékában)

7. ábra – Mit tesznek az emberek az energiatakarékosság érdekében?

Ahogy azt az ábrán is láthatjuk, nálunk jóval népszerűbb az energiatakarékos izzó és energiatakarékos háztartási gépek vásárlása, mint német társainknál, míg náluk a fűtés alacsonyabbra állítása gyakoribb. Az egyéb válaszok között szerepel, hogy néhányan nem hagyják stand-by üzemmódban készülékeiket - hiszen mint tudjuk, azzal is energiát fogyasztanak-, illetve többen válaszolták, hogy nem pazarolják a vizet. Jó, hogy valakinek ez is eszébe jutott, hiszen mindkettő, de különösen a vízfogyasztás csökkentése a fenntartható fogyasztás részét képezi. Remélhetőleg azonban nem csak ez a pár ember cselekszik így, csak a többiek elfelejtették beírni az egyéb kategóriába…

39

3.3.3. Kezdeményezések itthon és külföldön Itthon egy frissen indult kezdeményezés a Budapesti Elektromos Művek (Elmű) és az Észak-magyarországi Áramszolgáltató (Émász) programja. A cél elsősorban a háztartások és a kis üzleti vállalkozások energiatakarékosságának fokozása. A program négy elemből áll. Az egyik az iskolás korosztály energia- és környezettudatosságának fejlesztése. A másik az "energiapersely" interaktív ismeretterjesztőfelvilágosító program, amelyben energiatakarékossági ötleteket adnak. Az "energia pontban" az ügyfelek az e témában megjelent újdonságokról tájékozódhatnak, míg az "energia check" kis- és középvállalkozásoknak és önkormányzatoknak szól. Itt sorsolással kiválasztanak egy szervezetet, amelynél az Elmű-Émász teljes körű energetikai felmérést végez szakértő cégek által. (MTI) 44 Kínában, ahol a világ izzóinak 70%-a készül, fokozatosan áttérni készülnek az energiatakarékos izzók gyártására. Terveik szerint az elkövetkező 10 évben felhagynak a hagyományos villanykörték gyártásával. Ezzel közel fél millió tonna üvegházhatást okozó szén-dioxidtól szabadíthatják meg a Földet. Ezen energiatakarékos izzók előállítási költsége ugyan kb. négyszerese a hagyományos izzókénak, de élettartamuk közel tízszeres. Mivel az emberek többsége nem tud négyszeres árat fizetni ezekért a villanykörtékért, így azt a megoldást találták ki, hogy a ma közel 30 féle körte gyártását 4-5 félére csökkentik. Így pedig lehetővé válik a kisebb eladási ár.

3.4. Közlekedés Mint már említettem, két témát választottam részletesebb elemzésre. Ezek közül az egyik a közlekedés. Arra vagyok kíváncsi, hogy az egyes demográfiai változók hogyan hatnak a közlekedéssel kapcsolatos fogyasztói szokásokra. Hipotézisem az, hogy a környezetbarát közlekedés, azaz az autóval szemben a tömegközlekedés előnyben részesítése még nem igazán jellemző hazánkban. Az emberek általában autóban gondolkodnak, hiszen a tömegközlekedés legtöbbjük szerint meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után mind a járműveket, mind pedig a megbízhatóságot illetően. Ugyanakkor azt feltételezem, hogy Németországban az emberek könnyebben veszik rá

44

Reklámanyag lásd: 6. Melléklet

40

magukat a tömegközlekedés vagy éppen a bicikliutak használatára, egyrészt a magasabb minőség, megbízhatóság, másrészt a széleskörűbb kiépítettség miatt. Európa útjain több mint kétszázmillió autó fut, biztosítva a mobilitás szabadságát, ám sokan gondolnak ezekre a járművekre úgy, mint a Föld ökoszisztémáját károsító termékekre. Például a globális felmelegedés előidézőire, az üvegházhatású gázok kibocsátóira, a szmog, zaj és hulladék keletkezésének okozóira. Az elmúlt években az autóipar nagy lépést tett előre a személygépkocsik környezetre rótt terhelésének mérséklésében. Egyebek között a hibrid autó gyártásával.

3.4.1. A környezettudatos közlekedés lehetőségei A közlekedésből eredő szennyezés csökkentésének érdekében nagyon sok tennivalónk van. Először is a környezetbarát, vasúti, vízi és kombinált szállítás előtérbe helyezése szükséges a távolsági közúti tömegközlekedés és szállítás ellenében. Emellett a városi tömegközlekedésben is nagyon fontosak a környezetbarát fejlesztések, mind a közlekedésből eredő szennyezés, mind pedig a zsúfoltság csökkentése érdekében. Ilyen lehetőségek például a személyszállítási közszolgáltatások erősítése, valamint a biztonságos gyalogos és kerékpáros közlekedés.45 A környezetvédelem szempontjából éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a közlekedéssel, elsősorban az autóval való közlekedéssel kibocsátott nagy mennyiségű káros gázok mennyiségét mérsékeljük. Ennek két lehetséges módja van. Egyrészt az autóhasználattal szemben a tömegközlekedés előnyben részesítése legalább a városon belül, ahol a tömegközlekedés segítségével a legtöbb célpont könnyen elérhető, ráadásul a reggeli és esti csúcsforgalomban rengeteg időt, pénzt spórolhatunk, és sok kellemetlenségtől, feszültségtől is megóvhatjuk így magunkat. De ha már mindenképpen autóval utazunk, ne hagyjuk kihasználatlanul! Fontos, hogy ne egyedül üljünk autóba, hanem ha ismerünk valakit, aki ugyanabba az irányba tart, utazzunk együtt. Így nemcsak pénzt spórolunk, hanem csökkentjük a városban közlekedő autók számát is, így csökkentve a káros-anyag kibocsátást. A másik, viszonylag új lehetőség, a már fent említett hibrid meghajtású autók választása. Ezeket az autókat eredetileg a japán városi közlekedési szokásokra tervezték, vagyis kis távok 45

Dinya László -Domán Szilvia - Fodor Mónika - Tamus Antalné (2006): Az alternatív energiaforrások

lakossági megítélése

41

alacsony sebességű megtételére. A technológiai nehézségek megoldását követően a következő probléma merült fel: hogyan tehető eladhatóvá és árban versenyképessé egy olyan jármű, amelynek gyakorlati hasznát ma még csak kevesen ismerik fel. A legtöbb gyártó a hidrogénmeghajtású járművekben bízik, ezek rendkívül környezetbarát szerkezetek, hiszen a kocsi tiszta vizet pöfög ki. Ehhez azonban sok százmilliárd dolláros beruházásra lenne szükség és rengeteg időre, mire a töltőállomások kiépülhetnének. A hibrid fejlesztések rendkívüli nehézségei miatt több autógyár más irányba tapogatózik, az Audi, a BMW és a Volkswagen például a „tiszta dízelen” dolgozik, amely 30%-os hidrogéndúsítással előállított dízel üzemagyag, és így elvileg kétszer több energia leadására képes.46 Egy harmadik lehetőség lehet a néhány német városban már bevezetett rendszer, miszerint a városból szinte kizárják az autókat oly módon, hogy nagy összegű díjat kell fizetni a városon való áthaladás esetén. A város szélén parkolási lehetőséget nyújtanak, illetve a tömegközlekedési eszközök helyből elérhetőek, így ösztönzik a polgárokat autóhasználatuk háttérbe szorítására.

3.4.2. A hibrid autók nyújtotta előnyök A növekvő üzemanyagárak lendületbe hozták a hibrid autók eladását és gyártását is. Az elektromos autóhoz képest gyorsabb és kényelmesebb, a benzinmotoros kocsihoz képest zöldebb, de drágább. Ám az árkülönbözet két-három éven belül megtérülhet az üzemanyag megtakarításával. Az elmúlt hónapokban jelentősen megugrott a kereslet a benzin-elektromos meghajtású autók iránt. A hibrid autók bár nem szüntetik meg a széndioxid-kibocsátást, de legalább csökkentik azt, és ami nagy előny, a meglévő infrastruktúrára – a benzinkutakra – támaszkodnak. A Toyota csúcsvezetői szerint a világ nem teheti meg, hogy további negyven évet várjon az új technológia megszületéséig, így szerintük a kiút jelenleg csak a hibrid lehet.47 A magyarok több mint 40%-a hajlandó lenne, hogy kisebb széndioxid kibocsátású új, vagy használt autót vásároljon. Hibriddel nemcsak tisztább, de gyorsabb is az élet Amerikában, ugyanis itt egyre több állam támogatja üzemeltetőit az adókedvezmények mellett közlekedési előnyökkel is. Az 46

http://hvg.hu/gazdasag/20050406hibrid.aspx

47

http://heti.demokrata.hu/index.php?Itemid=36&id=1360&option=com_content&task=view

42

államok többségében a legbelső sávokat jelenleg csak minimálisan három személlyel vagy tele kocsival közlekedők használhatják, ám a hibridek akkor is átsorolhatnak, ha a vezető egyedül ül az autóban. A carpoolsávokban természetesen kisebb a forgalom, ezért gyorsabb a haladás. Ezt környezetvédelmi megfontolásokból találták ki, hogy ezzel próbálják "tömegközlekedésibb" eszközzé formálni az autót, melyben napjainkban is általában csak egyedül utaznak a vezetők. Az ösztönzés hatására egyre több azonos cél felé tartó szomszéd áll össze, és használ egy autót. Az új törvény és persze az egyre dráguló benzinárak hatására valószínűleg ugrásszerűen megnő a hibridek iránti kereslet, legalábbis Amerikában.48

3.4.3. Primer eredmények 3.4.3.1. Magyar eredmények A környezet védelme érdekében a megkérdezett magyarok negyede – ha teheti - autó helyett inkább a tömegközlekedést használja, illetve lehetőség szerint gyalog közlekedik. A legfőbb motiváló tényezők ebben az utódok jövője és a saját jövőnk biztosítása, valamint a pénzspórolás. Arra a kérdésre, hogy amennyiben személygépkocsival közlekedik, általában hány személy ül az autóban, a megkérdezettek 66%-a azt jelölte be, hogy ketten-hárman, és mindössze 23% utazik egyedül. Érdekes lehet megvizsgálni, hogy kik és miért utaznak egyedül járművükön. Ők jellemzően városon belül és kívül is saját járművüket használják. Ennek legalapvetőbb oka, hogy nem elégedettek a tömegközlekedés minőségével (34,7%-ban ez az ok), az ehhez viszonyított jegy- és bérletárakat drágállják, illetve a bicikliutak hiánya is szerepet játszik döntésükben. Azonban elég csekély azok aránya, akik a kedvezőbb feltételek mellett sem vennék igénybe a tömegközlekedést vagy azért, mert munkaeszköz az autó, vagy egészségügyi probléma miatt nem ajánlott. Akkor tehát ki utazik egyedül? Talán nem meglepő módon a férfiak közül kétszer annyian autóznak egyedül (32,9%), mint nő társaik esetében (16,8%). Ennek legkézenfekvőbb oka, hogy a férfiak gyakrabban vállalnak olyan munkát, ahol utazni kell, hiszen egy nő ezt ritkábban teheti meg, ha a családban rá hárul többek között a főzés és gyereknevelés feladata. 48

http://nol.hu/cikk/376190/

43

Illetve, ha egy autó van a családban, akkor általában a férfi feladata a családtagok „szállítása” munkahelyre, iskolába, hiszen hazánkban még él az a nézet, miszerint a férfiak jobban tudnak vezetni. Az egyedülállók természetesen általában az autóban is egyedül ülnek. Ahogy számítottam, a fővárosban élő diplomásokra legjellemzőbb az egyedül autózás. Ennek oka, hogy nagyobbak a távolságok, így például egy családon belül gyakran van szükség két autóra, vagy pedig csak a család egyik tagja tud autóval közlekedni, míg a másik a tömegközlekedést használja. Budapesten gyakori, hogy az emberek a külvárosban laknak, ahonnan más módon nem könnyű megközelíteni a belvárost. Egy harmadik lehetséges magyarázat, hogy a fővárosban nagyobb az egyedül élők száma, hiszen itt több olyan munkahely van, ahol bizony gyakori, hogy este 7-ig, 8-ig vagy akár tovább benn kell maradni, hogy az ember végezzen a munkájával, ez pedig megnehezíti a pártalálást. Az egyedül való utazás a válaszadók közül leginkább a vezető beosztásúakra, a vállalkozókra és a szellemi foglalkoztatottakra jellemző. Mindez nem meglepő, hiszen a vezetők szoros időbeosztása nem teszi lehetővé az alkalmazkodást, a vállalkozóknak pedig általában munkaeszköz az autó. Az anyagi háttér pedig általában mindhárom csoport esetében biztosított. A havi nettó átlagkereset növekedésével egyre nő az egyedül utazók aránya, melynek oka, hogy minél jobban megengedheti magának valaki, annál valószínűbb, hogy saját autóval fog rendelkezni, melyet általában egyedül használ. Az, hogy a városon belül mivel közlekedik az ember, attól is függ, hogy mekkora településen lakik, dolgozik, hogy milyen messze van ez a kettő egymástól, illetve, hogy mennyire jól működik a tömegközlekedés. Például a fővárosban a tömegközlekedők aránya a legnagyobb, majd az autó következik a sorban. Ennek oka, hogy Budapesten a tömegközlekedés kiépítettsége viszonylag jónak mondható. A gyalog közlekedők és biciklisek aránya minimális, egyrészt a nagy távolságok, másrészt a bicikliutak hiánya miatt. A megyeszékhelyeken, városokban és kisebb településeken - Budapesttel ellentétben - a gyalog közlekedők vannak a legtöbben, majd az autóval, tömegközlekedéssel járók következnek, míg biciklivel szintén nagyon kevesen járnak. A városon kívüli közlekedésben egyértelműen az autóé a vezető szerep, míg a vonattal, illetve busszal utazók közötti különbség minimális. Lássuk, hogyan alakul mindez a német válaszadók esetében!

44

3.4.3.2. Német eredmények A németek 38,3%-a lehetőség szerint a tömegközlekedést használja az autó ellenében, így védi környezetét. A legfőbb ösztönző erő saját és utódaik jövőjének biztosítása, a természet iránt érzett tisztelet és a környezettudatosság. Az autóval utazók több mint 60%-a esetében kettőnél többen ülnek általában autóba, de a maradék negyven százalék sajnos még mindig egyedül utazik. A német egyedül autózókra jellemző, hogy leginkább a tömegközlekedés árának csökkentésével, a minőség és megbízhatóság javításával lehetne őket a tömegközlekedésre szoktatni, több mint 10%-uk azonban még a javuló tömegközlekedés ellenére sem váltana át az autóról. Az egyedül utazók többségükben férfiak, az összes megkérdezett férfi 43%-a utazik egyedül, míg a nőknél ez az arány 34%. Természetesen a házasságban élőkre jellemző legkevésbé, hogy egyedül utaznak. A diplomások esetében azonban nagyon gyakori, akár foglalkoztatottak, akár vezető beosztásúak, akár pedig vállalkozók. Az, hogy az ember mivel közlekedik, mint már említettem, függ egyrészt attól, hogy hol lakik, és hol dolgozik, másrészt pedig attól, hogy milyenek a lehetőségei. A német megkérdezettek a falvak kivételével – ahol körülbelül a lakosok fele autóval közlekedik, hiszen a munkahely ez esetben biztosan másik településen található - minden településtípusban a tömegközlekedést részesítik előnyben, az esetek többségében a tömegközlekedők aránya több mint kétszer nagyobb, mint az autót használóké. A gyalog és kerékpárral közlekedők száma a főváros kivételével mindenhol jelentős, a kisvárosokban a legtöbb, ahol a lakók fele közlekedik így, a nagyvárosokban és falvakban pedig 30% körül mozog az arány. A városon kívüli közlekedés többségében autóval történik, de jelentős a vonattal közlekedők száma is, míg a busszal való távolsági közlekedés német megkérdezetteim esetében nagyon ritka. 3.4.3.3. Összehasonlítás Érdemes összehasonlítani a magyarok és németek környezettudatosságát a közlekedési szokások alapján is, hiszen úgy gondolom, ebben is lehetnek az eltérő fejlettségi szint miatt alapvető eltérések. Az első különbség például, hogy a németek jellemzően nagyobb mértékben részesítik előnyben a tömegközlekedést. Míg nálunk a válaszadók negyede használja autó helyett

45

lehetőség szerint inkább a tömegközlekedési eszközöket – a környezet védelmének érdekében -, addig Németországban ez 38%. Ennek oka, mint már említettem, valószínűleg a tömegközlekedés jobb minősége és jobb megbízhatósága. A legfőbb ösztönző erőben is van egy kis eltérés. Érdekes módon a németek nagyobb arányban nevezték meg motiváló tényezőként saját jövőjük biztosítását, míg nálunk az utódok jövőjének biztosítása lebeg inkább szem előtt. Ennek a magyarázata valószínűleg nem a németek nagyobb önzőségében rejlik, hanem abban, hogy ők égetőbbnek tartják a problémát. Azaz azért fontos, hogy valamit tegyenek, mert egyébként a következmények nem az utódok életében következnek be, hanem hamarabb. További motivációbeli eltérés, hogy a németek jóval nagyobb arányban mondták, hogy a büntetés elkerülése miatt is óvják a környezetet. Ennek oka az lehet, hogy Németországban több törvényi, rendeleti szabályozás van érvényben, mint nálunk. Érdekes módon a németek nagyobb jólétük ellenére többen jelölték be, hogy azért is tesznek a környezet védelme érdekében, mert így jelentős összegeket tudnak megspórolni. Az egyéb válaszok között leginkább a természet szeretete, tisztelete, a magyarok esetében pedig a természet szeretete mellett a tisztaság, a kötelességtudat és a saját elvárásoknak való megfelelés jelent meg.

38,8 29,628,3 22,3 17,6

magyar adatok német adatok

12

1,2 Utódaim jövőjének biztosítása

Saját jövőm biztosítása

Pénzspórolás

0,2

4,7 4,4 Egyéb

7,8

27,4

Nem tudom

8,4

Megfelelés a társadalmi elvárásoknak

45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

Büntetés elkerülése

százalék

Mi a legfőbb oka, hogy tesz valamit környezete védelme érdekében?

8. ábra – Mi az oka, hogy tesz valamit a környezet védelméért?

Abban, hogy mi a környezettudatos viselkedésre ösztönző motiváció, szerepet játszhat, hogy mit gondolnak az emberek a környezeti problémák súlyosságáról. Egy GfK kutatás eredményei alapján a magyar megkérdezettek 47%-a szerint reális az, amit a szakértők a klímaváltozásról és annak a Föld népességére gyakorolt hatásáról mondanak. Az állítással

46

egyetértők aránya egyre növekszik a magasabb iskolai végzettséggel. A felsőfokú végzettségűek körében közel 54% ez az arány.

A megkérdezettek 28%-a szerint a

klímaváltozást illetően már ma rosszabb a helyzet, mint amit a tudósok állítanak. A nők valamivel nagyobb arányban osztják ezt a véleményt, mint a férfiak. A magyarok 11%-a véli úgy, hogy a klímaváltozás és globális felmelegedés körül folytatott vitát nagyon eltúlozzák. Az én kérdőíves megkérdezésem válaszai alapján a magyar megkérdezettek 63%-a szerint mondanak igazat a kutatók a környezeti problémákkal kapcsolatban, 25%-uk látja nagyobbnak a problémát, mindössze 7% gondolja úgy, hogy a probléma fel van nagyítva, míg 4% nem tud véleményt alkotni. A németeknél kb. ugyanennyi azok aránya, akik úgy gondolják, hogy a kutatók a valós mértékben jelenítik meg a környezeti problémákat, nálunk valamivel kevesebb, 21% véli a problémát nagyobbnak, mint ahogy azt állítják, 11% szerint túloznak a kutatók, míg mindössze 2% bizonytalan. Az erre a kérdésre adott válaszok alapján megállapíthatjuk, hogy Magyarországon kicsit többen látják nagyobbnak a környezeti problémákat, mint ahogy a németek esetében. Ez feltehetően a magyarok pesszimizmusával hozható összefüggésbe. A hazai válaszokból az is kitűnik, hogy nálunk ugyanakkor a bizonytalanok aránya is nagyobb, míg a németek között azok vannak többen, akik szerint ezek a problémák fel vannak nagyítva. Bizonytalanságunk oka pedig valószínűleg az, hogy kevesebb információval rendelkezünk. Az autóban egyedül utazók száma lényegesen (17,5%-kal) nagyobb Németországban. Ennek oka valószínűleg megint csak a nagyobb jólét, melynek köszönhetően többen megengedhetik maguknak, hogy akár hamarabb vegyenek személygépkocsit, vagy családon belül több autóval is rendelkezzenek, ami növeli az egyedül utazás esélyét. Míg a magyar autósok a tömegközlekedés minőségével és a bicikliutak számával nem elégedettek, addig a német autósok elégedettek a bicikliutak számával, de a tömegközlekedés árait drágállják. Egy másik különbség, hogy a németek 10%-a, a magyaroknak pedig csak 6%-a nem váltaná le autóját a javuló tömegközlekedés ellenére sem. A nemek alapján egyértelműen látható, hogy mindkét ország esetében a férfiakra jellemző leginkább, hogy egyedül utaznak autójukban. Ugyanakkor, ahogy azt az alábbi diagramon is láthatjuk, a német válaszadóknál mindkét nem esetében jellemzőbb az egyedül való utazás. A német férfiak esetében 10%-kal többen, a nők esetében pedig több mint kétszerannyian ülnek egyedül autóba, mint nálunk.

47

Autóval egyedül utazók aránya nemek szerint 100%

százalék

80% 60%

42,9

34,5

német adatok magyar adatok

40% 20%

32,9

16,8

0% nők

férfiak nem ek

9. ábra – Egyedül autózók aránya nemek szerint

Hasonlóság a két ország között, hogy mindkét esetben a fővárosban a legcsekélyebb a gyalog vagy kerékpárral közlekedők aránya. Különbségek, hogy míg Németországban a biciklisek mindenhol jóval többen vannak, mint nálunk, és a tömegközlekedők száma a nem a fővárosban lakók között is lényegesen nagyobb, addig nálunk a gyalogosok aránya számottevőbb. A városon kívüli közlekedés pedig mindkét esetben leginkább autóval történik, de a vonattal közlekedők száma is jelentős, míg a busszal való távolsági közlekedés mindkét említett ország esetében ritka. Véleményem szerint ennek az az oka, hogy a vonatközlekedés nincs kitéve a túl nagy forgalom viszontagságainak, a vonaton az ember fel tud kelni, tud egy kicsit sétálni, el tud menni mosdóba, az Intercity vonatokon pedig büfékocsi is található, ha megéheznénk, megszomjaznánk.

3.5. Egészséges táplálkozás Az egészség témaköre elég tág, éppen ezért én ezt az egészséges táplálkozásra szeretném szűkíteni. Ezt a témát elég hangsúlyosnak tartom, ezért ez a másik, hosszabb elemzésre szánt fejezet. Úgy gondolom, hogy a témán belül elengedhetetlen beszélni a piacon viszonylag újként megjelenő bio- és ökoélelmiszer fogalmáról, az oly sokat emlegetett „E”-kről (azaz tartósítószerekről), színezékekről, illetve a szintén sok mindenkiben félelmeket keltő géntechnológiáról. "Amit eszel, azzá leszel" - tartja a mondás. Manapság rendkívül sok szó esik az egészséges táplálkozásról, és ezzel kapcsolatban különböző nézetekkel találkozhatunk.

48

Vannak, akik szerint a vegetarianizmus a megoldás, míg mások szerint egyszerűen csak változatosan

kell

táplálkoznunk,

hogy

egészségesek

maradjunk.

Egyben

azonban

mindannyian egyetértenek, mégpedig, hogy a különféle vegyszerek nem tesznek jót a szervezetnek. Lassan, de biztosan hazánkban is kezdenek elterjedni a vegyszermentes, „bio” élelmiszerek. A közgondolkodás szerint a hazai termékek fogyasztásában a magyar gazdaság technológiai elmaradottságának köszönhetően nincs környezeti kockázat. A hazai termékek iránti nosztalgikus igény ma is erős Magyarországon, a régi jól bevált márkákban jobban bíznak az emberek, mint a külföldről importált kétes minőségű árukban és technológiákban. Hasonló a helyzet a házi termesztésű, a piacon kapható zöldség és gyümölcs esetén: a parasztember biztos hogy nem használ semmilyen környezetkárosító vegyszert vagy technológiát – nagyon erős a bizalom irántuk. Mivel az egészség a fizikai jólét egyik legfőbb motiválója, ezért hajlandó a fogyasztó ezért a legmagasabb árat megfizetni. Itt a haszon némi túlzással az életben mérhető. Hipotézisem szerint az egészséges táplálkozás egyrészt az idősebb korosztályra jellemző, akik egészségügyi problémákkal szenvednek, így jobban értik már az egészséges táplálkozás fontosságát, illetve általában anyagilag sem jelent nekik gondot ezen drágább termékek megvásárlása. Másrészt pedig azokra a jól kereső, diplomás fiatal nőkre tartom jellemzőnek, akik ezt az egészséges táplálkozás-trendet magukénak vallják divatossága, illetve pozitív egészségügyi hatása miatt. A génkezelt termékekről véleményem szerint meglehetősen negatív kép él az emberek fejében már csak azért is, hiszen az EU-ban tilos az ilyen termékek gyártása, forgalmazása.

3.5.1. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változások Az utóbbi évtizedekben ún. civilizációs betegségek ütötték fel fejüket szerte a világon. A kialakult helyzetre az egyik lehetséges megoldást a megváltozott életmódhoz illeszkedő táplálkozás jelentheti. A táplálkozás legnagyobb arányban az elhízásra van hatással, melynek következménye számos civilizációs (krónikus) betegség, mint a szív- és érrendszeri betegségek sora, a magas vérnyomás, vagy éppen a cukorbetegség. Az Európai Unió többi országaira lényegesen egészségesebb táplálkozás jellemző. Megoldást leginkább olyan élelmiszerek jelenthetnek, amelyek csökkentik vagy megszüntetik a helytelen táplálkozásból

49

adódó betegségeket és hiánytüneteket (funkcionális élelmiszerek). Ezek piaci térhódítását Magyarországon azonban két tényező is gátolja: az egyik az egészségtudatos fogyasztók alacsony aránya, illetve az élelmiszerekhez kapcsolódó tévhitek. 49 Az elmúlt 20 év jelentős változást hozott az ökogazdálkodás területén is. 2002-ig folyamatos növekedést tapasztalhattunk, azonban ekkor elkezdett csökkenni az ökogazdák száma (www.organic-europe.net, 2004). 2006 elejétől a forgalomban is gyenge visszaesés volt érezhető, melynek oka feltehetően az inkább kínálati jellegű piac miatti árcsökkenés. A fogyasztók keresletében azonban nem volt negatív változás. A legnagyobb mennyiséget Európában a németek veszik, a fejenkénti fogyasztás viszont Dániában és Svájcban a legmagasabb. Az újonnan csatlakozott országok közül Csehországban a legerősebb az ökoélelmiszer-piac. Mértéke azonban messze elmarad a fejlett nyugati országokétól, a fejenkénti költés 1,25 euró, ami a német fogyasztás harmincadának felel meg. A hazai ökotermékek piaca az EU csatlakozás óta kínálati jellegű. Az elmúlt években azonban a hazai ökoélelmiszer-fogyasztás növekszik, mely leginkább az alapvető élelmiszerek, úgy mint a zöldségek, gyümölcsök, tejtermékek és pékipari készítmények területén észlelhető. A változás okai elsősorban a fogyasztói preferenciák és a magatartás trendek átalakulása. A vásárlók az olcsóbb termékek iránt érdeklődnek, melyek a szuper- és hipermarketekben kaphatók. Az ilyen jellegű fogyasztás növekedésének akadályozó tényezői az igényhiány és a tévhitek mellett, hogy hiányoznak a szükséges technikai eszközök, a tanúsítvány megszerzése bonyolult és drága, illetve az eladók néha képzetlenek.50

3.5.2. Szekunder kutatási eredmények Lássuk néhány, a GfK Hungária által végzett kutatás eredményét, melynek egyes részei összehasonlítási alapot biztosítanak az általam végzett kutatás számára, másrészt pedig rálátást engednek a témakörre. A GfK Hungária egyik nemrégen készült felméréséből kiderült, hogy Magyarországon, a 15 éven felüli lakosságnak csak kis aránya - 13%-a - figyel a kiegyensúlyozott táplálkozásra. 58 százalék úgy véli, hogy „teljesen normálisan étkezik, így szervezetébe automatikusan bekerül mindaz, ami szükséges”, 29% pedig „csak olyasmit eszik, ami ízlik neki, még akkor 49

http://www.taplalkozasmarketing.hu/2006/SzakalyZ.pdf

50

http://www.taplalkozasmarketing.hu/2006/SzenteV.pdf

50

is, ha az állítólag kevésbé egészséges”. A megkérdezettek 88%-át egyáltalán nem érdekli a „manapság tapasztalható bio-, fitnesz- és wellness-őrület, ahol megmondják, mi az egészséges”. A tudatos táplálkozás leginkább a hölgyekre jellemző, az egészséges táplálkozásra odafigyelők csoportjának 70%-a közülük kerül ki, a férfiak aránya csupán 30%. Korosztály szerint (40%-ban) a 60 év felettiek képviseltetik magukat leginkább, elsősorban valószínűleg egészségük rosszabb állapota miatt. A megkérdezettek mintegy harmada nem tudja igazán, mitől is „bio” egy bioélelmiszer. A leggyakoribb verzió, hogy egészséges és nem tartalmaz tartósítószert és ebben a legkevesebb a mesterséges anyag, adalékanyag. A kutatás szerint a bioélelmiszerek közül a legnépszerűbbek a biozöldségek és gyümölcsök. A tudatos biotermék-vásárlók 42%-a e termékcsoport árukínálatából választja a biológiailag ellenőrzött minőségűt. Biokenyeret közel minden harmadik, bio zöldség- és gyümölcslevet pedig minden negyedik biotermék-vásárló fogyaszt. A válaszadók 26,2%-a joghurtból, illetve kefírből, 25,8% müzliből és müzliszeletből vásárol bioárut. A bioélelmiszer beszerzési helye legnagyobb arányban, 43%-ban, a hipermarket. A válaszadók 25%-a piacon szerzi be az ökológiai minőségű élelmiszereket, 18% a láncba szerveződött kisboltokat említette, míg 17% nyilatkozott úgy, hogy ő maga termeli meg ezeket az élelmiszereket. A szaküzleteket, azaz bioboltokat a megkérdezettek 15%-a említette beszerzési forrásként. A GfK Hungária adalékanyagokra, tartósítószerekre vonatkozó kutatása alapján az emberek a különböző adalékanyagoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a bio termékjellemzőknél. Tartósítószer nélküli élelmiszert keres a válaszadók nagyobbik fele, és még többeknek számít, hogy ne legyen mesterséges ízesítőanyag vagy színezék az ételbenitalban. A mesterséges színezéket, ízesítőanyagokat, továbbá tartósítószereket is a nők igyekeznek nagyobb arányban elkerülni, közel kétharmadukra jellemző, míg a férfiaknak csak felére. Az iskolai végzettség növekedésével egyre többeknek fontos, hogy színezék nélküli élelmiszert vegyenek.51

51

Forrás: GfK Hungária, Custom Research – Fogyasztási cikk kutatás

51

3.5.3. Csak egy trend-e az egészséges táplálkozás? Felmerült bennem, és gondolom sokakban még, hogy vajon az egészséges táplálkozás nem csupán egy trend-e? Hirtelen jelent meg a köztudatban, számomra egybefonódva a fitnesz - wellness lázzal, a fogyókúrával, a müzli-evéssel, a gyümölcsturmix-ivással vagy éppen a tökéletes alakkal. Ha valóban egy trend, akkor azt hiszem az egyik leghasznosabb a trendek közül. Főleg, ha elsősorban az egészséges táplálkozást foglalja magába, és például nem az olyan mértékű fogyókúrát, mely már káros. Ha egy trend, akkor már csak abban kell reménykednünk, hogy sokáig nem megy ki a divatból, illetve ahhoz vezet, hogy egy idő után már ne trend legyen, hanem szokássá alakuljon.

3.5.4. Mi is az a bio? Nemrég még azt tartották „bio”-nak, ami például kukacos, hiszen ezt biztosan nem kezelték vegyszerrel, ez azonban nem árt tudni, hogy egy tévhit, hiszen nem megfelelő vegyszeres kezeléssel is elérhető ez az eredmény. Fontos tehát, hogy meghatározzuk mi az a bio, hiszen sokak a reformélelmiszereket vagy éppen a natúrtermékeket is bionak tartják, holott reformélelmiszer az, amit éppen aktuálisan a legegészségesebbnek tartanak, a natúrtermékek pedig kevésbé feldolgozott, adalékanyagoktól többnyire mentes termékek. Akkor valójában mi a biotermék? A bio ellenőrzött körülmények között termelt, műtrágyát és toxikus anyagot nem tartalmazó élelmiszer. A kórokozókkal szemben olyan természetes eredetű szerekkel "permeteznek", amik nem szívódnak fel növényekben, vízzel lemoshatók. Ezen termékek hozama alacsonyabb, előállítási költségük pedig magasabb, így ugyan drágák, de jó minőséget garantálnak. Az egészséges élelmiszerek, mint pl. a biotermékek, minden esetben magas minőséget sejtetnek, tehát elfogadható az átlagosnál magasabb árszint. Specialitásuk miatt pedig valamely társadalmi csoport kiváltságának, luxusnak is minősülnek. A bioélelmiszerek tehát az átlag lakosság számára drágák, habár az áraik folyamatosan csökkennek. Ezek a termékek a közgondolkodás szerint semmilyen egészség-kockázati tényezővel nem rendelkeznek. A bio-termékről soha senki nem fogja feltételezni, hogy állatkísérleteket végeztek rajta: így viszont jó pár humán vagy morális érték képes a biotermékekkel asszociatívan összekapcsolódni, úgy mint pl. a lelki egészség, belső harmónia.

52

A Magyarországon termelt biotermékek 95%-át Nyugat-Európában értékesítik, így nincs könnyű helyzetben az, aki az ökotáplálkozás híve.

3.5.5. A „bio” minősítés Magyarországon is szigorúan ellenőrzik a biokertészeteket, biogazdákat, mely az FVMfelügyelet mellett a Biokontroll Hungária Kht. feladata. Az ellenőrző szerv a helyszíni ellenőrzés során a termékelőállítás minden elemét rögzíti, melyre bio előírások van érvényben. Amennyiben a rögzített adatok nem ütköznek nagymértékben az előírásokkal, akkor kiadják a Minősítő Tanúsítványt. Ez a dokumentum hatalmazza fel a termelőt arra, hogy – a tanúsítványban felsorolt termékeit – ökológiai (biológiai, bio stb.) jelöléssel forgalmazza. A mezőgazdasági alapanyagok és az élelmiszerek esetében az EU-ban, így Magyarországon is a jogszabály, a Tanács 2092/91 / EGK Rendelete írja elő, hogy milyen követelmények betartása esetén lehet a termék „bio”, „öko” jelölésű. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók és a termelők között kizárt a félreértés, és azt is, hogy szabálysértést követnek el mindazok, akik a jelölést nem az előírásoknak megfelelően és ellenőrzési rendszerben előállított termékre alkalmazzák. 52 Magyarországon is egyre több bolt választékában szerepelnek rendszeresen ezek az áruk. Figyeljünk oda, hogy a termék ellenőrzött-e! A termelők és a kereskedők élnek az Internet adta lehetőségekkel: több honlapon is házhoz szállítással rendelhető meg az ellenőrzött biotermék.

3.5.6. Az egészséges táplálkozás európai helyzete Nyugat-Európában

nagyon

komoly

állami

támogatást

kap

a

biogazdálkodás.

Németországban például a kormány egy többéves programot indított el a biogazdálkodás támogatására. Hollandiában, Ausztriában, Skandináviában több mint 10 éve létezik már biogazdálkodást támogató program. Ezek nemcsak támogatják a biogazdákat, hanem a fogyasztók felvilágosítására is hangsúlyt helyeznek. Németországban, Hollandiában például a fogyasztókban igyekeznek a biotermékek iránti érdeklődést úgy felébreszteni, hogy 52

http://www.biokultura.org/biotermek/eloallitas.htm

53

felvilágosításokat tartanak szülőknek, nevelőknek arról, mi az a bio. Düsseldorfban csak bioételt kapnak a gyerekek az óvodákban, az egyetemi menzákon pedig álatlában kétféle menü van: bio és nem bio, közel azonos áron. A vállalatoknál, az üzemi menzákon, a szállodákban is egyre inkább terjed a bioétel. Kezdetben nem áll át egy egész üzemi konyha a bioételekre, csak, mondjuk, a krumpli és a káposzta lesz bio, mert így könnyebb a beszerzés is, nagyobb mennyiségben lehet ugyanattól a gazdától vásárolni. További érdekesség, hogy a háborúk előtt a férfiak spermaszáma kétszerese volt a ma élő férfiakénak. A dán biogazdák körében végeztek egy felmérést, melynek eredményei azt mutatják, hogy az ő spermaszámuk épp olyan magas, mint a háború előtt volt, ami részben nagy valószínűséggel a bio táplálkozásnak köszönhető. Ez nagyon fontos információ, hiszen Magyarországon minden hatodik, Németországban pedig minden ötödik házaspár terméketlen! Ez a tendencia ott a legnagyobb mértékű, ahol a legtöbb műételt, konzervet fogyasztják az emberek.

3.5.7. A génmódosítás Sokan a génmódosított növényekben látják a jövő mezőgazdasági válságának megoldását, ugyanakkor számos ellenzője is van. Először 1994-ben kerültek genetikailag manipulált növények mezőgazdasági termesztésbe, 1996-ban pedig már tizenöt transzgénikus növényt illetően nyújtottak be engedélykérelmet az USA-ban és Kanadában. Legnagyobb területen az Egyesült Államokban termesztenek génmódosított növényeket, mintegy 42 millió hektáron. A génmódosított növényeknek két csoportja terjed a világpiacon: az egyik valamilyen gyomirtó szerre ellenálló, a másik egyes rovarkártevők leküzdését teszi lehetővé. A gyomirtószer-tűrő növénybe egy olyan enzim kerül, amely a növény számára azt kevésbé mérgező származékká bontja le, és ezt követően a permetezést csak a módosított növény éli túl. A rovarellenes toxint termelő növény viszont elpusztítja saját kártevői egy részét, ily módon biztosítván védelmet ellenük. Gyakran hangoztatott érv, hogy a genetikailag módosított növények termesztése kevesebb vegyszerhasználatot igényel, amit viszont számos adat cáfol. A kártevők és gyomok hamar rezisztensekké válnak, ami egy idő után még erősebb növényvédő szer használatát teszi szükségessé.

54

3.5.7.1. Érvek/ellenérvek a génmódosítás mellett/ellen Az egyik érv, amely a génmódosított növények mellett szól, hogy kevesebb herbicid szükséges a termesztés során. Számos vizsgálat igazolta ugyanis a herbicidek negatív hatását az emberi szervezetre. Nőtt például a spontán abortuszok száma azon nők esetében, akik ilyen ültetvényeken dolgoztak, míg a megszületett csecsemőknél nagy volt a különböző malformációkkal születettek aránya. A GM-növények termesztésének első kilenc évében az ezeket a növényeket termesztő gazdák bevétele jelentősen nőtt, hat százalékkal kevesebb növényvédő szert alkalmaztak, továbbá tizennégy százalékkal csökkent az ökológiai lábnyom, és egyedül 2004-ben tízmillió kilogrammal kevesebb szén-dioxid került a levegőbe a GMnövények termesztésének köszönhetően. A genetikailag módosított növények termesztésének legfőbb célja az egyre gyarapodó emberiség táplálkozási igényeinek kielégítése, az éhezés megszüntetése, és mindez olyan megvalósítása, melyhez nincs szükség őserdők kivágására és a környezetkárosító növényvédő szerek használatának tovább növelésére. Ezáltal arra is lehetőség nyílik, hogy a genetikailag módosított növényekben gyógyszereket és az immunrendszert segítő ellenanyagokat, valamint oltóanyagokat termeljünk, és így a közegészség eddig soha nem látott mértékben javuljon. Bár senki sem kételkedik abban, hogy az emberiség vonatkozásában ezek nemes és hasznos célkitűzések, a kérdés továbbra is az, hogy eléggé érettek vagyunk-e számot vetni a bennük rejlő lehetőségekkel. 53 A fogyasztók nagy része alapvetően konzervatív az ételek tekintetében. Ez sok esetben vallási szabályokon alapul. Így például nem lehet elítélni azt a hívő keresztényt, aki felháborodik, ha a böjt idején általa fogyasztani kívánt kukorica vagy szója állati géneket tartalmaz. Visszautasításban részesülhetnek ugyanakkor azok az állati termékek, amelyekbe valamilyen emberi eredetű gén került, amit a fogyasztó egyenesen a kannibalizmussal asszociálhat. Az Egyesült Királyságban a Food Advisory Committee igyekszik hatni abba az irányba, hogy az ilyen élelmiszereken a gyártó köteles legyen feltüntetni a transzgénikus eredetet, hiszen a fogyasztónak joga van rá, hogy ezeket a termékeket felismerje, és adott esetben visszautasítsa. Újabb gazdaságetikai probléma, hogy vajon megengedhető-e olyan növények genetikai módosítása, amelyeket eddig csupán trópusi országok termeszthettek, és ebből ered nemzeti 53

http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2007&honap=5&cikk=3184

55

jövedelmük jelentős része, míg a génsebészeti beavatkozás hatására ezek mérsékelt égövi termesztésre is alkalmassá válnak. Mi lesz ezekkel a trópusi országokkal? Európában, mint már említettem, tilos a genetikailag módosított növények termesztése. Ennek azonban nemcsak az lehet az oka, hogy ezeknek a génmódosított termékeknek egészségkárosító hatásuk van, hanem az EU így védi saját piacait, gazdáit, ugyanis csak így tudja kizárni az amerikai génmódosított, nagyobb, szebb és olcsóbb terméket. Az EU Környezetvédelmi Bizottságánál a tagállamok közül egyedül Magyarországnak sikerült elérnie, hogy területén csupán igen szigorú feltételek mellett termeszthessenek génmódosított növényeket. Az ökológiai gazdálkodásban a génmanipulált szervezetek és származékaik nem használhatók fel, vagyis nemcsak a „génpiszkált" transzgénikus növények termesztése és állatok tenyésztése tilos, hanem génmanipulált mikroorganizmusok és az általuk termelt anyagok alkalmazása is. 3.5.7.2. A hétköznapi ember véleménye a génmódosításról (szekunder adatok) Egy, a GfK Piackutató Intézet által végzett nemzetközi kutatás alapján a génkezelt élelmiszereket különbözőképpen ítélik meg Európában. A magyar közvélemény a lengyelhez és az angolhoz hasonlít, ők alig érdeklődnek a téma iránt. Nálunk a felnőtt lakosság kétharmada ismeri az élelmiszerek génkezelésének fogalmát, és inkább károsnak tartja, mint előnyösnek. Életkor szerint az 50 évnél idősebbek károsabbnak tartják a génkezelést, mint a fiatalabbak. A képzettség és a jövedelem növekedésével egyre kisebb arányban tartják a génkezelést hátrányosnak. Ezzel szemben az osztrákok és franciák aktívan ellenzik a génmanipulált ennivalókat, közben Németországban is növekedett az ellenzők aránya, jelenleg 44%-ot tesz ki. A kérdésben tájékozatlannak tartja magát az olaszok és spanyolok egyharmada. Példa a pozitív beállítódásra, hogy Hollandiában minden negyedik, NagyBritanniában pedig minden ötödik fogyasztó el tudja képzelni ilyen termékek vásárlását, ha majd kapni lehet őket a boltokban. Összességében a vizsgált nyolc európai ország válaszadóinak 18%-a fogyasztana minden további nélkül génkezelt élelmiszereket. A kategorikus elutasítók aránya 40%. Információhiány miatt nincs véleménye 27 %-nak, míg a többi 15%-ot nem érdekli a dolog, nem foglalkozik vele. 54

54

Forrás: GfK Hungária, Custom Research – Fogyasztási cikk kutatás

56

3.5.8. Néhány szó a bizonyos „E-számokról” Sokan tartanak az E-számoktól, holott csak néhányuk káros. Nem árt tudni, hogy közülük a legtöbb ártalmatlan adalékanyag: Pl. E 270 = tejsav, E 296 = almasav, E 330 = citromsav, E 500 = Na-karbonát, E- 948 = oxigén.55

3.5.9. Állatkísérletek Több szervezet is tiltakozik az állatkísérletek ellen. De hogyan lehet ezeket a teszteléseket úgy megoldani, hogy az állatok és mi is jól járjunk? A leginkább a parfümiparban alkalmazott állatkísérletek alternatívájának kifejlesztése egyre nagyobb fontosságot kapott napjainkban. Ennek oka, hogy az EU a tervek szerint 2009 márciusától kitiltja országaiból azon gyártók termékeit, akik ilyen jellegű kísérleteket folytatnak. Évente körülbelül 6000 állaton tesztelnek szépészeti ipari termékeket, leggyakrabban Franciaországban. Nem csoda hát, hogy a francia L’Oréal cég az utóbbi évtizedekben több mint félmilliárd eurót költött az állatkímélő megoldások kutatásának támogatására. Most úgy tűnik, hogy a legjobbnak ígérkező alternatíva a plasztikai műtétek során megmaradt bőrsejtek továbbfejlesztésével az úgynevezett műbőr létrehozása.56

3.5.10. Primer eredmények Kérdőívem témához kapcsolódó kérdéseire kapott válaszok alapján szeretném összehasonlítani a magyar és német, általam megkérdezett, fogyasztók véleményét az egyes termékjellemzők fontosságáról, valamint a bio és génmódosított termékekről alkotott képről. 3.5.10.1. Magyar eredmények A magyarok a termékjellemzők közül a legfontosabbnak a szavatossági időt tartják, több mint 65% a legnagyobb, 5-ös fontosságot tulajdonította ennek a jellemzőnek, további 21% 55

http://www.biokultura.org/biotermek/eloallitas.htm

56

Műbőrözés, HVG, 2007. november 24., 47.szám, p.54.

57

pedig a 4-es kategóriába sorolta. Megfigyelhető, hogy az összes, 15 termékjellemző közül az egészséggel kapcsolatosaknak tulajdonítják a legnagyobb jelentőséget. A tartósítószer- és adalékanyag-mentesség, valamint a természetes alapanyagok is nagyon fontosak a válaszok alapján, míg a teljesen bio termékjellemzők a megkérdezettek 60%-a szerint csak közepes fontosságúak. A biót vásárlók esetében a legfontosabb jellemzők hasonlóképpen alakulnak, az első helyen a szavatossági idő áll, majd a termékösszetevők, a sorban következő fontosságú pedig az, hogy környezetbarát legyen a termék. Azonban a bio termékjellemző az ő esetükben is csak a közepesen fontos kategória alá esik, ami némi ellentmondást okoz. Arra a kérdésre, hogy Ön vásárol-e biotermékeket, számomra meglepően sokan, a magyar megkérdezettek több mint fele, 54,64 %, igennel felelt. Azért feltételeztem, hogy kevesebben fogyasztanak bioélelmiszereket, mivel ezek az átlagnál magasabb áron érhetők el, és a hazai vásárlóerő árérzékenyebb, mint a nyugat-európai országokban. De először is egyrészt tisztáznunk kell, hogy mit tartanak a fogyasztók bioélelmiszernek, másrészt pedig, hogy ez milyen gyakran jellemző a vásárlásokra. A kérdőívre adott válaszokból sajnos nem tudtam meg, hogy mit ért az egyes fogyasztó a bio kifejezés alatt. De úgy gondolom, sokaknak a bio a piacon megvett vagy éppen saját kertben termesztett zöldséget, gyümölcsöt jelenti. A bio kifejezést a leggyakrabban a zöldségekhez, gyümölcsökhöz társítjuk, holott ma már szinte mindenből van bio. Létezik biotojás, biogabonafélék, bio zöldség- és gyümölcslevek, müzlik, lekvárok és még sorolhatnánk. Az általam megkérdezett magyarországi biót vásárlók 36%-a hetente, 63% pedig ennél ritkábban vesz ilyen termékeket, tehát úgy tűnik, hogy ugyan sokan vásárolnak bioélelmiszereket, ezek még nem épültek be a mindennapi táplálkozásba. A legnagyobb akadályozó tényező abban, hogy gyakrabban vegyenek ilyen termékeket, a magas ár. A nők 58,2%-a vásárol biotermékeket, míg a férfiaknak pontosan fele. Ez az adat azt mutatja, hogy a nők nyitottabbak az újdonságok, illetve az egészségesebb táplálkozás iránt, de ugyanakkor azt is jelentheti, hogy mivel általában a nők végzik a bevásárlást, talán ők jobban is tájékozottak ezen a területen, mint azok a férfiak, akik a vásárlásban nem vesznek részt, már csak a kész vacsorát látják. Azt gondoltam, hogy inkább az egyedülálló nőkre jellemző az egészséges táplálkozás iránti elkötelezettség, adataim azonban sorra cáfolják meg hipotéziseimet, ugyanis az eredmények alapján a házasságban élőkre jellemző ez leginkább, mind a férjezett nők - az ő 69%-uk vesz bioélelmiszereket -, mind a házas férfiak esetében, ahol ez 56,7%. Az 58

egyedülállóknál lényegesen kisebb ez az arány, 54,1% a nők és 42,9% a férfiak esetében. Meglepő módon a 41-50 év közöttiek 83,3 %-a vásárol bioélelmiszereket, így a korcsoportok közül ők vásárolnak legtöbben ilyen termékeket. A 31-40 év közöttiek közül 61,4%, az 51-60 év közöttiek 56,5%-a vásárol biotermékeket. Ennek oka lehet, hogy ők már megalapozták anyagi jólétüket, így lehetőségük nyílik arra, hogy megvegyék ezeket a magasabb árfekvésű termékeket, míg a tanulók, illetve fiatal pályakezdők kevésbé engedhetik meg maguknak, az ő prioritásaik között elsősorban a lakás- és autóvásárlás szerepel. Másrészt az idősebb korosztály egyre gyakrabban szembesül különböző betegségekkel, így náluk az egészséges táplálkozás jelentősége egyre inkább felértékelődik. A megkérdezettek 45%-a azonban nem vásárol biotermékeket, ami még mindig nagyon nagy arány. A nem vásárlás oka a legtöbb esetben, 35%-ban a túl magas ár, illetve az ezen termékekkel szembeni bizalom hiánya, hiszen sokan nem hiszik el, hogy ezek valóban bio jellemzőkkel rendelkeznek. Ezek az élelmiszerek ráadásul még korlátozottan érhetők el, de emellett az érdeklődés és az ismeretek hiánya is befolyásolja a fogyasztókat. A biotermékeket nem vásárlók esetében a termékjellemzők közötti fontossági sorrend is átrendeződik. Számukra is a szavatossági idő a legfontosabb, de a termékösszetevők milyensége, illetve a környezetbarát jellemzők fontossága hátrasorolódik. A legnagyobb különbség a bio termékjellemző jelentőségének további csökkenése - az összes jellemző közül ennek tulajdonították a legkisebb jelentőséget -, ami azt mutatja, hogy valóban nem csak a magas ár miatt nem vásárolnak bioélelmiszereket. A biót nem vásárlók aránya a 18-30 éves korosztályban legmagasabb. A génmanipulált termékekkel kapcsolatban minden korcsoportnak fenntartásai vannak. A megkérdezettek 67,5%-a tart tőlük, a nők és férfiak közel azonos mértékben. Mindössze 2,6% tartja hasznosnak ezeket az élelmiszereket. Több egyéni vélemény szerint káros, de inkább hosszú távon érzékelhető negatív hatása van, sokak nem igazán ismerik, vagy épp ízetlenebbnek tartják a hagyományos élelmiszereknél, ezért inkább kerülik vásárlásukat. Viszonylag sokan, 14,1% azonban nem tud véleményt alkotni a témáról, valószínűleg, mivel nem rendelkeznek elég információval a génkezelés előnyeivel, hátrányaival kapcsolatban. Ezt a tudatlanságot nagyon fontos lenne feloldani.

59

Mit gondol a génmódosított zöldségekről, gyümölcsökről? A) Tartok tőlük B) Hasznosnak tartom, hiszen ezek a termékek szebbek, nagyobb a hozam C) Nem tudom D) Egyéb: 10. ábra – Mit gondolnak a magyarok a génmódosított termékekről?

3.5.10.2. Német eredmények A német megkérdezettek esetében a legfontosabb termékjellemző a kényelem és elérhetőség. A szavatossági idő és a természetes termékjellemzők csak a megbízható márka után következnek a sorban. A német válaszadók 61,4%-a vesz biotermékeket. A vásárlás gyakorisága általában a heti több alkalom és a havi vásárlás között mozog. A biotermékeket vásárlók válaszai alapján a természetes alapanyagok, majd a szavatosság a fontosak amellett, hogy a kényelemnek és az elérhetőségnek még mindig nagy jelentőséget tulajdonítanak. A megkérdezett német nők 64,4%-a, a férfiak 55,8%-a vesz biotermékeket. A német válaszadók 52,8%-a hetente többször, de legalább heti egy alkalommal vásárol bioterméket. A korosztályok közötti megoszlás szerint a leginkább a 41-50 év közöttiekre jellemző a biotermékek vétele, a sorban a következő legtöbbet a 21-30 évesek vásárolják. Ugyanakkor a fiatal, 18-20 év közöttiekre is jellemző, hiszen 56,5%-ban ők is igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy vásárolnak-e biotermékeket. Azok számára, akik nem feltétlenül a természetes alapanyagok hívei, mások a prioritások. Míg a biotermékeket vásárlók számára a termék egészséggel kapcsolatos minőségi jellemzői a fontosak, addig jelen esetben a márkázottság, a kényelem, a rendezett üzlethelyiség a legfontosabb, míg a fejlesztés során az állatkísérletek kerülése vagy éppen a jótékonyság a legkisebb, 1-es fontosságot kapta. A nem vásárlás oka itt is a túlzottan magas ár, a bizalom, azaz a bizonyíték hiánya arról, hogy ezek valóban különböznek minőségben a többitől, illetve van, aki nem is foglalkozik

60

vele, hogy mit tesz a kosarába. A német emberek többsége is, mint az az alábbi ábrán látható, tart a génmanipulált termékektől, és szintén jelentős százalékuk nem rendelkezik elegendő információval. A németek esetében mindössze 6,9% tartja hasznosnak ezeket az élelmiszereket. Az egyéb válaszok között többféle verzió is szerepel, egyrészt ismét a bizonytalanság jelenik meg több válaszban, mely a géntechnikailag megváltoztatott élelmiszerek vásárlásának elkerüléséhez vezet, másrészt sokan írták, hogy nem érdekli őket, hogy génkezelt-e vagy sem, nem tartanak tőle. Mit gondol a génkezelt zöldségekről, gyümölcsökről? A) Tartok tőlük B) Hasznosnak tartom, hiszen ezek a termékek szebbek, nagyobb a hozam C) Nem tudom D) Egyéb:

11. ábra – Mit gondolnak a németek a génkezelt termékekről?

3.5.10.3. Összehasonlítás Összehasonlítva a magyar és német válaszok eredményeit, a német megkérdezettek esetében érdekes módon a kényelem és az elérhetőség a legfontosabb, a szavatossági idő és a természetes termékjellemzők csak a megbízható márka után következnek a sorban, nem úgy, mint a hazai válaszok esetében. Ennek oka lehet az, hogy a németek jobban bíznak a termékekben, hiszen ők jobban meg tudják fizetni a minőséget, kevésbé vannak kitéve a rossz minőségű, de olcsó termékek fenyegetésének. A biotermékek jelentősége náluk is szinte az utolsó helyet foglalja el a 15 jellemző közül. Mindezek ellenére a német válaszadók a magyaroknál 6%-kal többen vesznek biotermékeket, de a válaszok alapján ők sem mindennapi gyakorisággal. A biotermékeket vásárlók válaszai jobban hasonlítanak a nálunk tapasztalt válaszokra. Az ő esetükben a magyar biót vásárlókhoz hasonlóan, mint már említettem, a természetes alapanyagok, majd a 61

szavatosság a lényeges, ugyan a kényelem és elérhetőség még mindig fontos. De ami a németek esetében sokkal fontosabb, mint nálunk, az, hogy állatkísérleteket ne végezzenek egy termék előállítása, fejlesztése során. A megkérdezett német nők 6,2%-kal, a férfiak 5,8%-kal többen vesznek vegyi anyagoktól mentes termékeket, tehát Németországban ez mindkét nem esetében kicsit nagyobb arányban jellemző. A német válaszadók 12,8%-kal nagyobb arányban vesznek hetente többször, de legalább heti egy alkalommal bioterméket. Az alábbi ábrán az összehasonlított adatokat láthatjuk.

százalék

Biotermékek vásárlási gyakorisága itthon és Németországban (A bioterméket vásárlók százalékos arányában kifejezve) 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

39,7 34

31,7 31,1

28,3 A magyar bio termékeket vásárlók aránya

17,1

2,9 0,9 naponta

8,6

5,7

hetente többször

hetente

A német bio termékeket vásárlók aránya

havonta ritkábban

gyakoriság

12. ábra – Biotermékek vásárlási gyakorisága

A korosztályok szerinti megoszlást az alábbi diagram szemlélteti. Mindkét országban a 41-50 év közöttiekre legjellemzőbb a bioélelmiszerek vétele, de Németországban a 18-20, illetve a 21-30 évesek vásárolnak biotermékeket nagyobb arányban, mint itthon, míg hazánkban a 31-41 és a 41-50 éves korosztályra jellemzőbb, mint a németek esetében. Ez megfelel hipotézisemnek, miszerint a fiatal korosztályban külföldön már jóval inkább megjelenik az egészséges életmódra való törekvés, mely olyan pozitív változás, ami remélhetőleg hazánkban is rövidesen bekövetkezik, hiszen a bajt könnyebb megelőzni, mint orvosolni.

62

Biotermékeket vásárlók a kor függvényében ( az egyes korosztályok hány százaléka vásárol biotermékeket) 100

83,380

százalék

80 60 40

56,5

65,5 45,9

61,4 50

56,654,5

33,3

magyar adatok német adatok

20 0 18-20

21-30

31-40

41-50

51-60

korcsoportok

13. ábra – A biotermékek vásárlói kor szerinti megoszlásban

Azok számára, akik nem feltétlenül a természetes alapanyagok hívei, a német és magyar válaszadók esetében is mások a prioritások. A nem vásárlás oka mindkét esetben a túlzottan magas ár, a bizalom, azaz a bizonyíték hiánya arról, hogy ezek valóban különböznek minőségben a többitől, illetve van, aki nem is foglalkozik vele, hogy mit tesz a kosarába. A német emberek többsége, hozzánk hasonlóan tart a génmanipulált termékektől, és szintén jelentős százalékuk nem rendelkezik elegendő információval. A németek esetében jóval többen, de itt is mindössze 6,9 % tartja hasznosnak ezeket az élelmiszereket. Ennek oka, hogy valószínűleg, ők többet tudnak erről az eljárásról. Mint láthattuk, a nem vásárlás legfőbb oka általában az, hogy az embereknek nincs elég pénzük a drágább bioélelmiszerekre. Ez akkor azt jelenti, hogy ha megfelelővé válnának például az itthoni anyagi feltételek, jelentős változások következnének be táplálkozási szokásainkban? Én azt hiszem, ez összetettebb probléma. Az egyéni preferenciáknak, értékeknek, szokásoknak talán még nagyobb befolyásuk van. Hiszen vajon mennyi anyagi többlet szükséges ahhoz, hogy az egészséges táplálkozás fontosabb legyen, mint például egy finom csoki, vagy chips? Lehet, hogyha fontosabbnak tartanánk az egészséges táplálkozást, akkor összejönne arra a drágább biogyümölcsre vagy -kenyérre a pénz, amennyiben lemondunk az édességekről vagy éppen a mozikban olyan drága popcornról.

63

3.6. Fogyasztóvédelem „A vásárlók laikusok a termékek, szolgáltatások megítélésében, amit részben vagy egészben el is ismernek. Képtelenek arra, hogy a megvásárolandó termék jellemzőit objektíven rangsorolják, más termékekhez viszonyított előnyeit alaposan megindokolják.” Épp ez az, amit kihasználnak a termelők és kereskedők, így károkat okozva a fogyasztónak. Így például a termék hamarabb tönkremegy, nem tartalmazza az ígért előnyöket vagy éppen nem megfelelő a minőség-ár arány. Épp ezért fontos a piaci verseny, hiszen így lehet leginkább ösztönözni a termelőt, kereskedőt arra, hogy jobbat gyártson, mint a versenytárs.

3.6.1. Az állam szerepvállalása hazánkban Az állam szerepvállalása hazánkban 1968 óta tart. Ekkor alapították meg ugyanis a Kereskedelmi Megvizsgáló Intézetet (a Kermit). Magyarországon a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF) célja volt, hogy hazánkban is önálló fogyasztóvédelmi politika és törvény jöjjön létre, melynek nyomán az Országgyűlés 1997. december 15-én fogadta el a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. Törvényt. Az EU 2002-2006 közötti időszakra szóló V. fogyasztóvédelmi akcióterve alapján dolgozta ki a Kormány középtávú fogyasztóvédelmi politikáját, mely legfontosabb területként az élelmiszerbiztonságot és az elektronikus kereskedelemmel és a lakossági szolgáltatásokkal (pénzügyi és biztosítási) kapcsolatos fogyasztóvédelmet határozta meg. Azonban a fogyasztónak is reálisnak kell lennie, egy túl olcsó dologtól ne várjunk csodát. Fontos, hogy információkat gyűjtsünk akár ismerősöktől, akár Internetről vagy éppen újságcikkekből.57 A fogyasztóvédelem jelentősége is egyre nő a folyamatosan bővülő piaci kínálat nyomán. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1985-ös Fogyasztóvédelmi Irányelveiben leszögezte, hogy minden állampolgár fogyasztóként rendelkezik alapvető szükségleteik kielégítéséhez való joggal, a veszélyes termékek és eljárások ellen való tiltakozás jogával, a választás jogával, a választáshoz szükséges tények ismeretének jogával. Ezenkívül a jogos panaszok tisztességes rendezéséhez való joggal, az egészséges és elviselhető környezetben való élethez való joggal, a kormány irányelveinek meghatározásába és végrehajtásába való beleszólás jogával, a

57

Hofmeister-Tóth, Törőcsik (1996): Fogyasztói magatartás p.216.

64

tájékozott és tudatos fogyasztóvá váláshoz szükséges ismeretek, valamint a tudás elsajátításához való joggal. Az EU fogyasztóvédelmi politikájának főbb követelményei az alapvető egészségügyi és biztonsági követelmények biztosítása, a fogyasztók magas színvonalú védelme, a fogyasztók számára az őket érintő kérdésekbe való beleszólás biztosítása valamint a határon átnyúló kereskedelemmel kapcsolatos bizalmuk kiépítése.58 „Az ökológiai fogyasztóvédelem olyan fogyasztói, vásárlói magatartás meghonosítása a tudatosítás, az információterjesztés, a nyilvánosság és a jogrend átalakításának eszközeivel, amely elsődleges szempontnak tartja a környezet terhelésének csökkentését.” Ehhez mind mennyiségi, mind minőségi változásokra szükség van. Elengedhetetlen, hogy csökkentsük a fogyasztás mértékét, és átalakuljanak fogyasztási, vásárlási szokásaink a termék környezeti tulajdonságainak szem előtt tartásával (pl. környezetbarát termék, hazai termék, természetes anyagokból készült, vegyszermentes).59

58 59

http://www.emla.hu/aa2.8/img_upload/d013319bcd711f66787325693ee012c9/hid_vegso.pdf http://www.e-misszio.hu/ispa/vasar/vasar.htm

65

4. Konklúzió Az ember a Földnek vagy apja vagy rablója - mondja Zarathusztra, az ősi iráni vallás, a párszi megalapítója. Már ő felismerte, hogy következmény nélkül nem pusztíthatjuk a természetet. Ezt pedig a ma polgára kezdi el igazán érezni. Egyre fontosabbá válik a kérdés: megállítható-e ez a negatív folyamat? Ahogy azt a dolgozatban olvashattuk, a probléma tudományos felismerése már évtizedekkel ezelőtt megtörtént. Azt azonban, hogy ezt a hétköznapi ember is felfogja, megértse, és a fenntarthatóság megvalósítása érdekében megváltoztassa fogyasztói szokásait, nem könnyű elérni. Addig semmilyen változás nem történt, amíg el nem kezdtük érezni saját bőrünkön a hatásokat. Akkor vettük először komolyan környezetünk problémáit, amikor megtapasztaltuk az első igazán forró nyarat, az első hó és hideg nélküli telet, amikor gyakoribbá váltak a heves, tornádó erősségű viharok vagy éppen amikor egyre gyakrabban kellett szembesülnünk az áradásokkal vagy más természeti katasztrófákkal. Ahhoz azonban, hogy a fogyasztó is tisztában legyen saját tetteinek, szokásainak súlyával, elsősorban széleskörű információszolgáltatásra, ösztönző rendszerekre van szükség. Ám nemcsak a fogyasztókban, hanem a kormányokban és vállalatokban is tudatosítani kell a fenntarthatóság jelentőségét. A nyugati országokban - köztük a vizsgált Németországban is ez a folyamat már előrébb jár. Ennek okai elsősorban a jobb anyagi feltételek, ami nemcsak az infrastrukturális kiépítést teszi lehetővé, hanem a tájékoztatás megfelelő rendszeréhez is elengedhetetlen. Már itthon is megjelent a szándék egy környezettudatosabb, fenntarthatóbb fogyasztásra, azonban ez valószínűleg hosszú folyamat lesz. Ugyan mi is szeretnénk egészségesebben élni, de egyelőre nincs hozzá kedvünk, pénzünk, vagy gyakran nem is foglalkozunk vele eléggé. Kevésbé vagyunk nyitottak a változásra, amit teszünk, arra elsősorban az elvárásoknak való megfelelés motivál, nem belső kényszer. Az emberek gyakran hárítják el magukról a felelősséget azzal, hogy ők egy személyben úgysem tehetnek semmit, vagy halogatják a cselekvést, „Nem ezen az egy napon múlik!” felkiáltással. Zárásul hadd idézzem Dr. Balogh János akadémikus, az ökológia elismert professzorának szavait: ”A világ legnagyobb baja az, hogy ki akar nőni abból, amiből nem nőhet ki. Pedig nézzünk csak szét a természetben és gondolkodjunk. Nézzük meg a rétet, a búzamezőt vagy 66

az erdőt. Azt látjuk, hogy az erdő (a rét, a búzamező) teteje vízszintes. A fa elér egy bizonyos magasságot és tovább nem növekszik. Vagyis a mennyiségi (magassági) növekedésnek fölső határa (korláta) van. Olyan élő rendszer tehát, amely korlátlanul növekedhet, nincs a világban. Azazhogy mégiscsak akad kettő. Az egyik a rákos daganat, amely addig burjánzik-növekszik, amíg meg nem öli az élőt. A másik pedig az emberi gazdaság, amely ugyanígy növekszik, és egy ponton túl ugyanúgy megöli magát a gazdaságot. És most gondoljunk vissza az erdő (a rét, a búzamező), a bioszféra üzenetére: ember, növekedni csak egy határig tudsz, ha ezt túlléped, elpusztítod önmagad. Ez törvény. És az ember ezt nem akarja elhinni.” 60

60

http://www.veg.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=514&mode=&order=0&thold=0

67

5. Függelék 1. Melléklet – A kérdőív megkérdezetteinek részletes demográfiai elemzése A megkérdezettek kor, családi állapot és lakóhely szerinti megoszlása A kor tekintetében a legtöbb válaszadó a 21-30 év közötti (51,6%), illetve a 31-40 (22,9%) év közötti korosztályba tartozik, ami alátámaszthatja feltételezésem, miszerint a fiatalabb korosztály fogékonyabb a környezettudatossággal kapcsolatos dolgok, az újdonságok iránt. Másrészről viszont az arányt a megkérdezés módja is befolyásolhatta, hiszen az Internet, mint viszonylag új kommunikációs forma, szintén inkább a fiatalabb korosztályon belül elfogadott csatorna. Ugyanez az arány picit másként alakul a német megkérdezettek esetében, ahol is a 21-30 év közötti korosztály mellett (a minta 49%-a) a 18-20 év közötti korosztály képviselteti legnagyobb arányban magát (21,3%).

A megkérdezettek korcsoport szerinti megoszlása 12 23

korcsoportok

71-

31-40

11 23 1018 11

18-20

23

51-60

német megkérdezettek magyar megkérdezettek

44 56

6 0

99

50

100

150

fő

14. ábra – A megkérdezettek kor szerinti megoszlása

Családi állapot szerint Magyarországon a megkérdezettek 37%-a házas, 32%-a pár- vagy élettársi kapcsolatban él, ugyanekkora az egyedülállók aránya. A német válaszadók esetében 51% az egyedülálló, elvált, 30,5% a párkapcsolatban élő és 18,5% a házasságban élők aránya. Lakóhely alapján a megyeszékhelyen élők a válaszadók 45,8%-át, a fővárosban élők 20,3%-ot, a falvakban élők 15,6%-ot, a nagyobb városban élők 11,5%-ot, a kisvárosban élők pedig 6,8%-ot tesznek ki. A német megkérdezettek 19,4%-a él a fővárosban, 12%-a él falvakban, 33,3%-a nagyvárosokat, 35,2% pedig a kisvárosokat képviseli.

68

A megkérdezettek végzettség és foglalkozás szerinti megoszlása Végzettség szerint a megkérdezettek között a diplomások felülreprezentáltak (67,2%), míg a 8 általános vagy annál alacsonyabb, illetve a szakmunkás képzettséggel rendelkezők alulreprezentáltak, ők összesen csak a válaszadók 3,7%-át alkotják. Ennek oka, hogy mind a szakmunkásként dolgozókat, mind az idős korosztályt, akik közül még kevesen tanulhattak tovább felsőfokú intézményekben, és így ebbe a csoportba eshetnek, nagyon nehéz - ha nem lehetetlen - Interneten keresztül elérni. Elsősorban azért, mert munkájukhoz nem tartozik hozzá, illetve anyagi hátterük is ritkán teszi lehetővé az Internet elérést. Az érettségivel rendelkezők aránya 29,2%, de ez az arány nagyban tartalmazza a felsőfokú tanulmányaikat még be nem fejezetteket is. A német válaszadóknál is minimális az alapfokú végzettséggel rendelkező megkérdezettek aránya. A szakképzettséggel rendelkezők aránya azonban nagyobb, mint hazánkban (7,4%). Ennek oka azonban az eltérő iskolarendszer, hiszen a szakmunkásképzés egészen más helyet foglal el a németeknél, mint akár nálunk, akár máshol. A német ún. duális szakképzésnek nagy a társadalmi presztízse. A fiatalok 75%-a, az érettségizettek 20%-a lép be ebbe a rendszerbe, hogy erősítsék munkaerő-piaci pozícióikat. A német megkérdezettek 58,3%-a rendelkezik érettségivel, 31,5%-a pedig diplomával. A magyar válaszadók legnagyobb százalékban szellemi beosztottak, a minta 54,2%-át teszik ki, utána pedig a tanulók következnek 19,3%-kal. A német megkérdezettek többsége diák. Ennek oka egyrészről, hogy a fiatalok sokkal több időt töltenek Internet használattal, másrészt nyitottabbak a változások iránt, illetve a németországi kérdőív-kitöltéssel kapcsolatos lehetőségeim korlátozottak voltak.

104 magyar megkérdezettek 54

20

33

német megkérdezettek

Munkanélküli

45

15 215 146 Önálló vállalkozó

70 37

Szellemi beosztott

120 100 80 60 40 20 0

Tanuló

fő

A m egkérdezettek foglalkozás szerinti m egoszlása

foglalkozás

15. ábra – A megkérdezettek foglalkozás szerinti megoszlása

69

A válaszadók megoszlása havi nettó átlagkereset szerint A megkérdezettek 30,1%-a 80 000-120 000 forint között keres, jelentős, 24% a 80 000-nél kevesebbet keresők aránya, melynek oka túlnyomórészt, hogy a megkérdezett diákok (19,3%) többségében ezt a kategóriát jelölték be, hiszen általában önálló jövedelemmel nem rendelkeznek. 20,2% 120 000-150 000 forint közötti keresettel rendelkezik, míg a fennmaradó rész, viszonylag nagy, 25,6% ennél több havi jövedelemmel rendelkezik.

Havi nettó magyar, német átlagkereset

80.000 alatt 80.000-120.000 120.000-150.000 150.000-200.000 200.000-250.000 250.000-

16. ábra – A megkérdezettek havi nettó átlagkereset szerinti megoszlása

A német mintában a jövedelemkategóriákat euróban adtam meg, a magyar, forintban kifejezett összegek átváltásával. Ez alapján a 320 eurónál kisebb jövedelemmel rendelkezők aránya 18,4%, mely 89,4%-ban diákok válasza volt. A jövedelmek eloszlása viszonylag egyenletes, de a megkérdezettekre legnagyobb arányban (29,1%-ban) az 1000 euró feletti kereset

jellemző,

mely

azt

mutatja,

hogy

a

Magyarországon

relevánsnak

tűnő

jövedelemkategóriák nem ültethetők át a német gyakorlatba, hiszen Németország sokkal fejlettebb, és ezáltal a lakosság körében nagyobb a jólét. Ezeket az adatokat azért tartottam fontosnak, hogy megtudjam, vajon a családi állapot, a lakóhely vagy éppen a végzettség hatással van-e arra, hogy az emberek magukénak vallják-e a környezettudatosság elvét.

70

2. Melléklet - Gyakorlati tanácsok Gyakorlati tanácsok a környezettudatosság megvalósítása érdekében 1.

Csak azt vegyük meg, amire tényleg szükségünk van! Ne dőljünk be minden akciónak!

2.

Mindig érdemes mérlegelni és összehasonlítani az árufajtákat egymással: ne a csicsás

csomagolóanyag és/vagy a reklám alapján döntsünk! A csomagolóanyag olykor legalább annyiba (ha nem többe! – l. például az alumínium italos dobozokat) kerül, mint maga a termék. 3.

A pénztárnál felajánlott műanyag szatyor (még ha ingyen is adják) nagyszerűen

helyettesíthető az otthonról hozott kosárral vagy összehajtható vászontáskával. 4.

Válasszunk! A felkínált márkák között általában akad olyan, amelyk környezetvédelmi

szempontból

jobb

a

műanyagflakonos/üveges

csomagolása: méz,

adagolóflakonos/papírcsomagolású

műanyagzacskós/papírtasakos

kristálycukor,

szappan, tejszínhab

spray/zacskós tejszín, stb. 5.

Ne vásároljunk alumínium italos dobozban sört, üdítőt, ásványvizet! 1 db italos doboz

energiaigénye = egy naponta villanyborotvával borotválkozó férfi 1 évi energiaigénye. Kerüljük az egyéb fémcsomagolásokat (konzervek, tubusok) is! 6.

Lehetőség

szerint

vásároljunk

újrahasznosítható

ill.

újrahasznosított

anyagú

csomagolásokban! (Ez utóbbit általában feltüntetik a csomagoláson, de vigyázzunk: a három egymásba forduló nyíl használatát senki nem szabályozza/ellenőrzi, éppúgy jelölhet újrahasznosított, mint újrahasznosítható anyagot Az újrahasznosíthatóság jelzése azonban egyáltalán nem garantálja, hogy az adott csomagolást tényleg újra is hasznosítják majd.) 7.

Válasszuk az utántöltős kiszereléseket, hajtógázas palackok helyett a pumpásakat!

Sok csomagolási hulladék megspórolható, ha piacon, esetleg közvetlenül a termelőtől vásárolunk, ahol az árun se papír, se zacskó. 8.

Igyekezzünk konzerv, fagyasztott vagy más módon tartósított ételek helyett frisset

vásárolni! 9.

Ha választásainkkal a tartós, javítható dolgokat részesítjük előnyben, ritkábban kell

azokat lecserélni, kidobni.

71

10.

Léteznek olyan áruk is, amelyeknek van egyszer, illetve többször használatos

változatuk (például eldobható, illetve tartós borotva), ezeknél jobb az utóbbit választani. Az eldobható termékek végtelenül praktikusnak tűnhetnek, ám valójában iszonyú nagy nyersanyagpazarlást és hulladéktöbbletet jelentenek. 11.

Vigyázzunk a nyereményjátékokkal! Leginkább az üdítőitalokhoz kapcsolódnak, folyton

újabb és újabb kupakgyűjtögetésre serkentenek. A baj csak az, hogy ezek az akciók az esetek többségében az eldobható műanyagpalackos kiszerelésre vonatkoznak, tehát eleve fokozott szeméttermelésre ösztönöznek. Ráadásul a beváltható nyeremények értéke mindig alacsonyabb, mint amennyit (az üdítők megvásárlásával) valójában kifizetünk értük. 61

61

Forrás: http://www.e-misszio.hu/ispa/vasar/vasar.htm

72

3. Melléklet - Hulladékgazdálkodási alapfogalmak

Hulladékgazdálkodással kapcsolatos alapfogalmak Hulladék: bármely, az ember mindnapi élete, munkája gazdasági tevékenysége során keletkező, a keletkezés helyén feleslegessé váló és további kezelést igénylő tárgy, anyag vagy anyagmaradvány, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles; Veszélyes hulladék: Az alábbi tulajdonságok: robbanó, tűzveszélyes, mérgező, maró, fertőző közül eggyel vagy többel rendelkező, illetve ilyen anyagokat vagy összetevőket tartalmazó, eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentő hulladék; Települési hulladék: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék; Folyékony hulladék: az a hulladékká vált folyadék, amelyet nem vezetnek el, és nem bocsátanak ki szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül; Hulladékgazdálkodás: a hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszere, beleértve a hulladék keletkezésének megelőzését, mennyiségének és veszélyességének csökkentését, kezelését, ezek tervezését és ellenőrzését, a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetését, bezárását, utógondozását, a működés felhagyását követő vizsgálatokat, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadást és oktatást, Újrahasználat: a terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználása; a többször felhasználható, újra tölthető termék a forgási ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká; Hasznosítás: a hulladéknak vagy valamely összetevőjének a termelésben vagy a szolgáltatásban, gazdasági haszonnal történő felhasználása; Ártalmatlanítás: a hulladék okozta környezetterhelés csökkentése, környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatásának megszüntetése, kizárása - a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy anyagi minőségének megváltoztatásával, jogszabályban felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával; Kezelés: a hulladék veszélyeztető hatásainak csökkentésére, a környezetszennyezés megelőzésére és kizárására, a termelésbe vagy a fogyasztásba történő visszavezetésére irányuló tevékenység, valamint a kezelést megvalósító eljárás alkalmazása, beleértve a kezelőlétesítmények utógondozását is;

73

Gyűjtés: a hulladék rendezett összeszedése, válogatása a további kezelésre történő elszállítás érdekében; Begyűjtés: a hulladéknak a hulladék birtokosaitól történő átvétele a hulladék birtokosa vagy a begyűjtő telephelyén, továbbá a begyűjtőhelyen (gyűjtőpontokon, hulladékgyűjtő udvaron, tároló-, kezelőtelepen) és a további kezelés érdekében történő összegyűjtés, válogatás a begyűjtő telephelyén; Szállítás: a hulladék telephelyen kívüli mozgatása, beleértve a szállítmányozást és a fuvarozást is; Előkezelés: a hulladék begyűjtését, tárolását, hasznosítását, illetőleg ártalmatlanítását elősegítő, azok biztonságát növelő, a környezetterhelést csökkentő tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával jár; Tárolás: a hulladéknak termelője által a környezet veszélyeztetését kizáró módon végzett, három évnél rövidebb ideig tartó elhelyezése; 62

62

Forrás: http://www.e-misszio.hu/ispa/vasar/vasar.htm

74

4. Melléklet - Hulladékgyűjtési frakciók

A Fővárosi Közterület Fenntartó Rt. által biztosított hulladékgyűjtési frakciók Műanyag palack gyűjtő (sárga) Üdítős, ásványvizes PET-palackokat dobhatunk bele. Ha Ön a palackot kimossa, azt külön köszönjük, a lényeg, hogy üres legyen! A palackokat „gyűrjük” össze, hogy kevesebb helyet foglaljanak! Ne dobjunk bele zsíros, olajos, háztartási vegyi anyaggal szennyezett (pl. tisztítószeres) flakont, tejes, joghurtos poharat, margarinos dobozt, hungarocellt, CD-lemezt, magnó- és videokazettát, egyéb műanyagnak ítélt elektronikai hulladékot! Fehér üveg gyűjtő (fehér) Tiszta, kiöblített italos és egyéb, a háztartásban már feleslegessé vált színezetlen üveget dobhatunk ide. Ha Ön az üveget kimossa és leszedi a műanyag kupakot, karikát, fém csavaros fedelet, azt külön köszönjük, a lényeg, hogy az üveg üres legyen! Ne dobjunk bele színes üveget (pl. zöld, barna üveget), tükröt, villanykörtét, szemüveget, nagyítót, drótszövetes üveget, kerámiát, porcelánt, neoncsövet! Színes üveg gyűjtő (zöld) Dobhatunk bele színes (zöld, barna, sárga) italos, üveget. Ha kimossa és leszedi a műanyag vagy fém kupakot, karikát, csavaros fedelet, azt külön köszönjük, a lényeg, hogy az üveg üres legyen! Ne dobjunk bele színezetlen, azaz fehér üveget, drótszövetes üveget, katedrál üveget, kerámiát, porcelánt! Papírkarton gyűjtő (kék) Újságot, folyóiratot, füzetet, könyvet, hullámpapírt, csomagolópapírt, kartondobozt. Az újságokat ne kössük össze! A dobozokat nyomjuk, hajtsuk össze, hogy minél kevesebb helyet foglaljanak, ezáltal minél több papírhulladék férjen a tartályba.63

63

Forrás: http://www.emla.hu/aa2.8/img_upload/d013319bcd711f66787325693ee012c9/hid_vegso.pdf

75

5. Melléklet – Kiotói folyamat A kiotói folyamat - Klímavédelmi tárgyalások 1798 - Jean-Baptiste Fourier francia matematikus, Napóleon szárnysegédje az egyiptomi hadjárat során elgondolkodik a talajok anyagi minősége és a felszíni léghőmérséklet közötti összefüggésen. Arra a következtetésre jut, hogy a Föld légköre egy edényt lefedő üveglaphoz hasonlóan viselkedik: a bejövő fényt átengedi, a kimenő hő egy részét visszatartja. 1824 - ben publikálja eredményeit Párizsban: megszületik az üvegház-hasonlat. 1896 - Svante Arrhenius, későbbi Nobel-díjas svéd kémikus kiszámítja, hogy az emberi tevékenység által a légkörbe juttatott széndioxid melegíti a földfelszínt. 1955 - Neumann János: az ember által az éghajlatra mért csapás az atomháború veszélyével állítható párhuzamba („Túlélhetjük-e a technológiát?”, Fortune magazin). 1956 - A cikk nyomán kezdeményezik a légkör széndioxid-tartalmának rendszeres mérését. 1958 - Felállítják a Mauna Loa Obszervatóriumot Hawaiin, mely méri a légköri CO2-t. Megállapítják a gyors emelkedést. 1961 - Fritz Baade: a populáció az 1960-as 3 milliárdról 2000-re megduplázódhat („Versenyfutás a 2000. évig”, Közgazdasági és Jogi Kiadó) 1962 - Rachel Carson: „Néma tavasz” (A DDT növényvédő- és rovarirtószer környezeti ártalmairól. „Az ember a természet része; harca a természet ellen harc önmaga ellen” – a környezetvédelmi mozgalom megszületése). 1968 - Huszonöt ország nyolcvan tudósa megalapítja a Római Klubot. 1970 - Balogh János akadémikus beszéde az MTA-ban: „Az elmúlt száz év során több mint 360 milliárd tonna széndioxid került a levegőbe, ... ilyen módon rövid távon az a veszély fenyeget bennünket, hogy bolygónkat óriási üvegházzá változtatjuk; hosszú távon pedig az, hogyha a folyamat valamilyen módon nem fékeződik, mindnyájunkat hőhalál fenyeget.” 1972 - Megjelenik a Római Klub jelentése, „A növekedés határai”. Az emberiség extenzív ipari és népességi növekedése fenntarthatatlan; gyökeres irányváltás szükséges a szénés fémalapú technológiáról egy zöld (környezetével egyensúlyi kölcsönhatásban élő) gazdaság felé. 1972 - Felvetődik a hirtelen klímaváltozás eshetősége (S. Johnsen)

76

1972 - Stockholm: ENSZ Környezetvédelmi világkonferencia 1972 - Róma: az Európai Közösség kijelenti: „A gazdasági növekedés nem önmagáért való. Legfontosabb célja, hogy az életkörülmények különbségei csökkenjenek. A növekedés valamennyi társadalmi partner részvételével történhet. Európa szellemiségének megfelelően különös figyelmet kell fordítani az olyan értékekre, mint amilyen a környezet megóvása.” 1973 - Megjelenik a Gaia-hipotézis. A Föld egységes organikus rendszer, melynek működési egyensúlyát az emberi technológia alapjaiban zavarja meg. 1973-76 - Az Európai Közösség Első Környezetvédelmi Akcióprogramja (Második: 1977-81, Harmadik: 1982-86, Negyedik: 1987-92, Ötödik: 1993-2000) 1980 - Az alternatív (egyensúlyi, ökológiai) közgazdaságtan alapműve: E.F. Schumacher: A kicsi szép. 1982 - A hirtelen klímaváltozások múltbeli megtörténtének bebizonyulása (DansgaardOeschger). 1983 - Becslések látnak napvilágot, melyek szerint a Föld ismert kőolajtartalékainak eltüzelése a légkör széndioxid-tartalmának megnégyszereződésére vezet. 1986 - Varga Domokos: Föld és ég (Móra Könyvkiadó): „A sok széndioxid miatt jobban megreked a meleg a Föld levegőburka alatt. ‘Mi lesz, ha olvadni kezdenek a sarki jégtömegek? Ha emelkedni kezd a tenger vize, s elönti a mélyebben fekvő parti területeket? Ha sok más vidéket növekvő szárazság, sőt elsivatagosodás fenyeget?’ Egyre több ilyen kérdést hallani. Mások ellenben cáfolják e rémképeket. A lassú változás hozhat szerintük még jót is. Ha ugyan nem hoz mégis rosszat.” 1987 - A Környezet és Fejlődés Világbizottság ún. Brundtland-jelentése „Közös jövőnk” címmel bevezeti a fenntartható fejlődés fogalmát: a jelenlegi gazdasági növekedés a Föld véges ökológiai rendszerében nem fenntartható. 1987 - Montreali jegyzőkönyv az ózonréteget pusztító anyagok tilalmáról. 1988 - A WMO (Meteorológiai Világszervezet) és az UNEP (United Nations Environment Program, ENSZ Környezeti Program) megalapítja az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületet (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC). Feladata, hogy „értékelje azokat a tudományos, technikai és társadalmi-gazdasági információkat, amelyek az ember által okozott éghajlatváltozás kockázatának megértéséhez szükségesek.” — Az addigi legmelegebb esztendõ. 1989 - A Scientific American különszáma: „Megőrizhető-e a Föld?” 1990 - Az IPCC 1. munkacsoportjának Első helyzetértékelő jelentése: a kockázat növekszik. 77

1990 - A Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet jelentése a globális felmelegedésről (megjelenik az Oxford University Pressnél). 1992 - A Maastrichti Uniós Szerződés tartalmazza a fenntartható fejlődés elvét és a környezetpolitikát, mint „a gazdasági és a környezeti érdekek közötti konfliktus feloldásának eszközét”. 1992 - Rio de Janeiro: Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferenciája. Nyilatkozat; a Montreali jegyzőkönyv kiterjesztése az ott nem szabályozott (az ózont nem lebontó, de üvegházhatású) gázokra. Agenda 21: a fenntartható fejlődés intézményrendszere a XXI. századra; az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC, Framework Convention on Climate Change) útnak indítása. Megállapítják: „a Föld lakosságának csupán 20 %-a él a fejlett országokban, mégis õk felelõsek az összkibocsátás 80 százalékáért. A 60 milliós Anglia légszennyezése akkora, mint az 1 milliárdos Indiáé”. 1995 - Berlin: COP-1 (Conference of Parties, a részt vevő országok első konferenciája). Helmut Kohl: „Rióban elfogadtuk, hogy az üvegház-hatású gázok kibocsátását 2000ig az 1990-es szintre szorítjuk vissza.” (Nem teljesült.) „Az ipari országok felelőssége, hogy 2000 után tartósan csökkentsék a kibocsátást. Ez az első, feltétlenül szükséges lépés.” 1996 - Genf: COP-2 (a részes felek második konferenciája). „Az üvegház-gázok légköri koncentrációinak az ipari forradalom előtti szint kétszeresén való stabilizálása megköveteli, hogy a globális kibocsátás a jelenlegi szint 50 %-a alá csökkenjen.” „Ahhoz azonban, hogy a hőmérséklet-növekedés ne lépje túl a kritikusnak tekinthető 2 Celsius-fokot, a globális kibocsátás nem nőhet az 1990-es szint fölé. Ahhoz tehát, hogy az elmaradott országok tovább fejlődhessenek és növelhessék kibocsátásukat, a fejlett ipari országoknak nagyarányú csökkentést kell végrehajtaniuk.” 1997 - Bill Clinton az ENSZ közgyűlésén: „Az elmúlt években országunk gazdasági növekedése gyors volt, s ezt az üvegház-gázok kibocsátásának növekedése kísérte, az új technológiák ellenére.” Egy hónappal későbbi beszéde szerint „elegendő tudományos tény mutatja, hogy a globális felmelegedés már nem elmélet, hanem valós tény. Amerikának felelősségteljes magatartást kell tanúsítania, mert ha ezt nem teszi meg, unokáinkra katasztrófa vár.” 1997 - Kiotó, COP-3 (harmadik konferencia), Kiotói Protokoll. A 2008 és 2012 közötti időszakra az 1990-es szinthez képest 5 % csökkentést ígér; ratifikációja azonban elmaradt. 1997 - A regisztrált emberi történelem addigi legmelegebb esztendeje. 78

1998 - Amerika, szenátusi meghallgatás: „Az USA a riói megállapodásban kibocsátása csökkentését vállalta. Ezzel szemben országunk emisszója jelentősen növekedett.” 1998 - Buenos Aires, COP-4. Vita az emisszió-kereskedelemről, megegyezés nélkül. „A kibocsátási kvótákkal való üzérkedés kedvéért föláldozták a jövőt” (A Föld Barátai szervezet). 1998 - Újabb „legmelegebb év”. 1999 - A mérések meggyőzően mutatják a múltban végbement gyors, pusztító éghajlati átalakulásokat. 1999 - Bonn, COP-5. A megállapodás elmarad. CAN (Climate Action Network): Azonnali korlátozás és teljes technológiai irányváltás szükséges. 2000 - Angol és amerikai klimatológusok bejelentik: a melegedés gyorsabb és veszélyesebb, mint gondolták. 2000 - Hága, COP-6: kudarc. Zöldek: a kapitalizmus megbukott, a növekedés téves társadalmi céltételezésnek

bizonyult.

Globalizációja,

további

világméretû

elterjesztése

életveszélyes. Pénzt vagy életet! 2000 - Rekordok sora dől meg, erdőtüzek Amerikában, áradások Európában, Ázsiában. 2001 - Bonn, COP-6bis. Megállapodás 5.2 %-os csökkentésről az 1990-es szinthez képest. Egyezmény az ellenőrzésről, a megállapodást megszegők elleni szankciókról ( + 30%ot kell teljesíteniük). Az egyezmény értéke nem a vállalt százalék, hanem az egyetértés, a csatlakozások lehetőségnek megnyílása. 2001 - Marrakech, COP-7: 165 ország négyezer delegáltja megállapodik: a kiotói jegyzőkönyv jogerőre emelkedhet, ha a szennyezés 55 %-át produkáló, legalább 55 ország ratifikálja. EU: ratifikáció 2002-ben, akkor is, ha Ausztrália, Kanada, Japán nem írja alá. Formailag: 2012-ig 5.2 %-kal az 1990-es szint alá kell menni. Tartalmilag ez alig 2 %-os csökkentés a kibocsátási kvóták kereskedelme és a szénnyelők (erdőtelepítés, erdőállag-javítás, sőt: városi parkosítás!) beszámítása miatt. 2002 - Johannesburg, 'Rió + 10' , 'Föld-csúcs', 'Fenntartható Fejlődés Világkonferencia'. Oroszország megígéri a Kiotói Protokoll ratifikációját, de lebegteti: konkrét lépést egyelőre nem tesz. 2002 - COP-8, Új-Delhi 2003 - COP-9, Milánó 2004 - COP-10, Buenos Aires 2004 - Putyin elnök Oroszország nevében aláírja a szerződést, a Duma mindkét háza ratifikálja. 79

2005. február 16. - a Kiotói Egyezmény hatályba lép. 2005 - COP11 COP/MOP1, Montreal (MOP: Meeting of the Parties) 2006 - COP12 /MOP2, Nairobi 2007 - COP13 /MOp3, Bali 64

64

Forrás: http://hps.elte.hu/zagoni/kioto.htm

80

6. Melléklet - Reklámanyag Az Elmű és Émász közös kezdeményezésének reklámanyaga

81

7. Melléklet - Kérdőív

KÉRDŐÍV

Jó napot kívánok! Bertók Anita vagyok. Szakdolgozatomhoz szükséges felmérést végzek a környezettudatosság témakörében, és az Ön véleményére is kíváncsi lennék. A kérdőív kitöltése néhány percet vesz igénybe. Kérem, a kérdéseket sorban válaszolja meg, és ne térjen vissza már megválaszolt kérdésekre! Amennyiben a lehetőségek közül az „egyéb” kategóriát választja, kérem, írja le, mit ért alatta! A válaszokat összesítve, név nélkül dolgozom fel. Köszönöm, hogy válaszaival segíti diplomamunkámat!

1. Tesz-e Ön valamit az alábbiak közül a környezet megóvása érdekében? (Több válasz is lehetséges) 1. Nem szemetelek 2. Spórolok az energiával (pl. energiatakarékos izzó, egyedi fűtés) 3. Szelektíven gyűjtöm a hulladékot 4. A környezetbarát termékeket részesítem előnyben 5. Ha tehetem, autó helyett inkább tömegközlekedést használok 6. Semmit nem teszek Æ amennyiben ezt a választ jelölte be, ugorjon a 6. kérdésre 7. Egyéb: 2. Mi a legfőbb oka annak, hogy tesz valamit környezete védelme érdekében? (több válasz is lehetséges) 1. Büntetés elkerülése 2. A társadalmi elvárásoknak való megfelelés 3. Pénzspórolás 4. Saját jövőm biztosítása 5. Utódaim jövőjének biztosítása 6. Nem tudom 7. Egyéb:

82

3. Ha spórol az energiával otthonában, hogyan teszi ezt? (több válasz is lehetséges) 1. Energiatakarékos izzót használok 2. Odafigyelek, hogy feleslegesen ne menjen az áram 3. Ha tehetem, alacsonyabbra állítom a fűtést 4. Energiatakarékos háztartási gépeket vásárolok 5. Nem spórolok az energiával 6. Egyéb: 4. Ha részt vesz a szelektív hulladékgyűjtésben, mit gyűjt szelektíven? (több válasz is lehetséges) 1. Elhasznált ruhát 2. Papírt 3. Üveget 4. Fémeket 5. Műanyagot 6. Szerves hulladékot 7. Veszélyes hulladékot (elem, elektronikai eszközök, gyógyszer) 8. Nem gyűjtök szelektíven hulladékot Æ amennyiben ezt a választ jelölte be, ugorjon a 6. kérdésre 5. Van-e az Ön lakóhelye pár száz méteres körzetében szelektív hulladékgyűjtő hely? 1. Van 2. Nincs 3. Nem tudom 6. Informálódik-e Ön általában arról, hogy a vásárlása során megvett termékek milyen módon készülnek, az azt előállító vállalatok mennyire környezetbarát folyamatokat alkalmaznak? 1. Igen 2. Általában igen 3. Előfordult már 4. Nem 7. Ha személygépkocsival utazik, általában hány személy ül az autóban? 83

1. Csak én 2. Kettő - három 3. Négy - öt 8. Hogyan közlekedik leggyakrabban városon belül? 1. Gyalog 2. Kerékpárral 3. Autóval 4. Tömegközlekedéssel 9.Milyen közlekedési eszközzel utazik általában városon kívül? 1. Autó 2. Busz 3. Vonat 10. Amennyiben

autót

használ,

hajlandó

lenne-e

csökkenteni

autóval

való

közlekedésének gyakoriságát? (több válasz is lehetséges) (ha nem használ autót, kérem, ezt a kérdést hagyja ki) 1. Igen, ha jobb minőségű lenne a tömegközlekedés 2. Igen, ha olcsóbb lenne a tömegközlekedés 3. Igen, ha megbízhatóbb lenne a tömegközlekedés 4. Igen, ha több bicikliút lenne 5. Nem 6. Nem tudom 7. Egyéb: 11. Mennyire tartja komolynak a globális környezeti problémákat? 1. Nagyobb a probléma, mint azt a kutatók állítják 2. A kutatók igazat mondanak 3. Nem hiszem, hogy annyira nagy lenne a baj, mint azt állítják 4. Nem tudom 5. Egyéb:

84

12. Kérem, jelölje 1-től 5-ig terjedő skálán, hogy az alábbi felsorolásban szereplő termékjellemzők az Ön számára milyen fontossággal bírnak! (1 – nem fontos, 5 – nagyon fontos) 1. Kényelem, elérhetőség

1

2

3

4

5

2. Megbízható minőség (márka)

1

2

3

4

5

3. Esztétikus csomagolás, szép termék

1

2

3

4

5

4. Nagy méret, gazdaságosság

1

2

3

4

5

5. Praktikus csomagolás

1

2

3

4

5

6. Szavatossági idő

1

2

3

4

5

1

2

3

4

5

1

2

3

4

5

9. Környezetbarát csomagolóanyag

1

2

3

4

5

10. Hazai termék legyen

1

2

3

4

5

11. Környezetbarát termék

1

2

3

4

5

12. Üzlet igényessége, szaküzlet

1

2

3

4

5

13. Bio termék (védjegy)

1

2

3

4

5

2

3

4

5

7. Termékösszetevők: lehetőleg tartósítószer-, és adalékanyag mentes legyen 8. Termékösszetevők: Természetes alapanyagokból készüljön

14. Állatkísérleteket nem alkalmaztak előállításakor 1

15. Jótékonysági akció: a termék megvásárlásával karitatív célokat szolgálok (pl.gyermekétkeztetés, gyógyítás, stb.)

1

2

3

4

5

13. Vásárol-e biotermékeket? 1. Igen

Æ

amennyiben ezt a választ jelölte be, a 16. kérdésre nem kell

válaszolnia 2. Nem Æ

amennyiben ezt a választ jelölte be, ugorjon a 16. kérdésre

14. Milyen gyakran vásárol bioterméket? 1. Naponta 2. Hetente többször 3. Hetente 4. Havonta többször 5. Havonta 85

6. Ritkábban 15. Mi az oka annak, hogy nem vásárol biotermékeket? 1. Túl drága 2. Nem hiszem el, hogy jobb, mint a többi 3. Nem érdekel 4. Nem ismerem 5. Egyéb: 16. Mit gondol a génkezelt zöldségekről, gyümölcsökről? (több válasz is lehetséges) 1. Tartok tőlük 2. Hasznosnak tartom, hiszen ezek a zöldségek, gyümölcsök szebbek, nagyobb a terméshozam 3. Nem tudom 4. Egyéb:

17. Kérem, jelölje be az alábbi skálán, hogy Ön szerint az állam mekkora hangsúlyt fektet a környezetvédelem témakörére? (1 – kis hangsúlyt fektet, 5 – nagy hangsúlyt fektet) 1

2

3

4

5

18. Kérem, jelölje be az alábbi skálán, hogy Ön szerint a médiának mekkora szerepe van az emberek környezettudatosságra nevelésében? (1 – nincs hatása, 5 - jelentős hatása van) 1

2

3

4

5

19. Kérem, jelölje be az alábbi skálán, hogy Ön mennyire ért egyet azzal az állítással, hogy nekünk, egyéneknek fontos szerepünk van a környezet védelmében? (1 – nincs nagy szerepünk, 5 – fontos szerepünk van) 1

2

3

4

5

20. Ön szerint van-e különbség a nyugati társadalmakban és hazánkban a környezettudatosság mértéke között? 86

1. Igen, a nyugati társadalmakban nagyobb a környezettudatosság 2. Igen, hazánkban nagyobb a környezettudatosság 3. Nincs különbség Æ amennyiben ezt a választ jelölte be, ugorjon a demográfiai adatok témakörre 4. Nem tudom megítélni Æ amennyiben ezt a választ jelölte be, ugorjon a demográfiai adatok témakörre 21. Véleménye szerint mi lehet a különbség oka? 1. Gazdasági fejlettség - nagyobb jólét 2. Társadalmi környezet, nevelésbeli különbségek 3. Állami fellépés mértéke (törvények, szabályozások) 4. Egyéb: Demográfiai adatok Neme:

1. Nő

2. Férfi

Kérem, jelölje be, mely korcsoportba tartozik Ön! 1. 18-20 2. 21-30 3. 31-40 4. 41-50 5. 51-60 6. 61-70 7. 71Milyen az Ön családi állapota? 1. Egyedülálló / elvált / özvegy 2. Párkapcsolatban él / élettársi kapcsolat 3. Házas Kérem, jelölje be lakóhelye típusát! 1. Főváros 2. Megyeszékhely

87

3. Város 4. Kisváros 5. Kistelepülés Kérem, jelölje be legmagasabb iskolai végzettségét! 1. 8 általános vagy kevesebb 2. Szakmunkásképző 3. Érettségi (középiskola vagy gimnázium) 4. Diploma (főiskola vagy egyetem)

Mi az Ön foglalkozása? 1. Tanuló 2. Fizikai beosztott 3. Szellemi beosztott 4. Vezető beosztású (közép-, felsővezető) 5. Önálló vállalkozó 6. Nyugdíjas 7. Munkanélküli 8. Egyéb: Kérem, jelölje be, hogy havi nettó átlagkeresete alapján mely alábbi kategóriába tartozik! (Ft) 1. 80.000 alatt 2. 80.000-120.000 3. 120.000-150.000 4. 150.000-200.000 5. 200.000-250.000 6. 250.000-

Köszönöm válaszait!

88

6. Táblázatok és ábrák jegyzéke Ábrák 1. ábra - Mit tennének a környezetvédelemért a magyarok?....................................................25 2. ábra - Tényező-e a vásárlásnál, hogy mennyire környezetbarát a termék? ..........................29 3. ábra – Mennyire tartják az emberek fontosnak a környezeti problémákat? .........................30 4. ábra – Az egyéneknek mekkora szerepük van a környezet védelmében?............................31 5. ábra – Mekkora hangsúlyt fektet az állam a környezetvédelem területére?.........................31 6. ábra – Hulladékgyűjtő helyek eloszlása településenként .....................................................37 7. ábra – Mit tesznek az emberek az energiatakarékosság érdekében? ....................................39 8. ábra – Mi az oka, hogy tesz valamit a környezet védelméért? .............................................46 9. ábra – Egyedül autózók aránya nemek szerint .....................................................................48 10. ábra – Mit gondolnak a magyarok a génmódosított termékekről? .....................................60 11. ábra – Mit gondolnak a németek a génkezelt termékekről? ...............................................61 12. ábra – Biotermékek vásárlási gyakorisága .........................................................................62 13. ábra – A biotermékek vásárlói kor szerinti megoszlásban .................................................63 14. ábra – A megkérdezettek kor szerinti megoszlása..............................................................68 15. ábra – A megkérdezettek foglalkozás szerinti megoszlása ................................................69 16. ábra – A megkérdezettek havi nettó átlagkereset szerinti megoszlása...............................70

Mellékletek 1. Melléklet – A kérdőív megkérdezetteinek részletes demográfiai elemzése.........................68 2. Melléklet - Gyakorlati tanácsok ...........................................................................................71 3. Melléklet - Hulladékgazdálkodási alapfogalmak .................................................................73 4. Melléklet - Hulladékgyűjtési frakciók..................................................................................75 5. Melléklet – Kiotói folyamat .................................................................................................76 6. Melléklet - Reklámanyag......................................................................................................81 7. Melléklet - Kérdőív ..............................................................................................................82

Táblázatok 1. Táblázat – A világ nagy vallásainak és kultúráinak tanítása a fogyasztásról.........................9 2. Táblázat – A különböző anyagok lebomlási ideje...............................................................33

89

7. Irodalomjegyzék Könyvek: Hofmeister-Tóth Ágnes, Törőcsik Mária: Fogyasztói magatartás (Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp, 1996.) Simai Mihály: Zöldebb lesz-e a világ? – A fenntartható fejlődés szerkezeti problémái a XXI. század elején (Akadémia Kiadó, Bp., 2001.) Dr. Valkó László: Fenntartható/környezetbarát fogyasztás és a lakosság környezeti tudata (A BKÁE Környezettudományi Intézetének tanulmányai 18. szám, 2003.) TDK-dolgozatok Csordás Izabella (2002.): környezettudatosság, BKÁE

Fenntartható

fogyasztás

–

marketing-kommunikáció

–

Tarr Katalin (2003.): Fenntartható fogyasztás, BKÁE Cikkek A Fenntartható Fejlődés Honlapja - Stockholmtól Johannesburgig: http://www.ff3.hu/stock.html AC Nielsen, UK - Global Warming: A Self-Inflicted, Very Serious Problem, According to More Than Half the World's Online Population, 2007. január: http://www2.acnielsen.com/news/20070129.shtml Alan Durning: Mennyi az elég? In: A világ helyzete 1991, p.168. Föld Napja Alapítvány, Bp. D@dalos, Deutschen Teil des internationalen UNESCO Bildungsservers – Nachhaltiger Konsum: http://www.dadalos-d.org/nachhaltigkeit/grundkurs_2/konsum.htm Dinya László -Domán Szilvia - Fodor Mónika - Tamus Antalné: Az alternatív energiaforrások lakossági megítélése, In: Marketing & Menedzsment, 2006. 40. évfolyam 4. szám Dudás Katalin: A környezettudatos vásárlói magatartás, In: Marketing & Menedzsment, 2006. 40. évfolyam 5-6. szám p.106-113. Hajdú-Bihar Megyei Hulladékgazdálkodási program - A környezettudatos vásárlás: http://www.e-misszio.hu/ispa/vasar/vasar.htm Heti Demokrata - Lassan, de biztosan - Egyre népszerűbb a hibrid autó: http://heti.demokrata.hu/index.php?Itemid=36&id=1360&option=com_content&task=view

90

HVG - A hibrid autó mentheti meg a környezetet és az iparágat: http://hvg.hu/gazdasag/20050406hibrid.aspx Vágási Mária: A fenntartható fogyasztás és a környezettudatosság, In: Marketing & Menedzsment, 2000. 34. évfolyam 6. szám Műbőrözés, In: HVG, 2007. november 24., 47.szám, p.54. Nemcsicsné Zsóka: Környezettudatos magatartás – jövőnk záloga, In: Környezetvédelem, 2006. 14. évf. 1. szám, p.20. Korunk - A kultúra, a tudomány fóruma, Balog Adalbert: A környezettudatosság, mint erkölcsi kérdés: http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2007&honap=5&cikk=3184 Kukabúvár - a Hulladék Munkaszövetség lapja, Könczey Réka - Bedobnád magad a környezetért? 2007. tavasz http://www.kukabuvar.hu/cikk/9068 Magyar Biokultúra Szövetség - Minek nevezzelek? Ökológia? Bio? Natúr? Reform?: http://www.biokultura.org/biotermek/eloallitas.htm Mindentudás Egyeteme - Változás - hatás - válaszadás. Globális és regionális klímapolitika 2005-ben és utána: http://www.mindentudas.hu/mindentudasegyeteme/20050204valtozas.html Népszabadság online - A hibrid lehet a globális mentőautó: http://nol.hu/cikk/376190/ Sajtóközlemények A magyarok többsége egyáltalán nem vásárol bioélelmiszert - GfK Hungária, Fogyasztási cikk kutatás, 2007. január (http://gfk.hu/sajtokoz/fr1.htm) Egyelőre kevesen táplálkoznak tudatosan - GfK Hungária, Fogyasztási cikk kutatás, 2007. január (http://gfk.hu/sajtokoz/fr1.htm) Klímaváltozás: tízből három magyar szerint a tudósok alábecsülik a helyzet súlyosságát, GfK Hungária, Fogyasztási cikk kutatás, 2007. június (http://gfk.hu/sajtokoz/fr1.htm) Megoszlanak az európai vélemények a génkezelt élelmiszerekről - GfK Hungária, Fogyasztási cikk kutatás, 2004. március (http://gfk.hu/sajtokoz/fr1.htm) Szelektív hulladékgyűjtés: Együttműködne a lakosság többsége, GfK Hungária, Fogyasztási cikk kutatás, 2007. március (http://gfk.hu/sajtokoz/fr1.htm)

91

Tanulmányok BGF - Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar Zalaegerszegi Intézete – Fenntartható fejlődés, a fenntarthatóság definíciója, magyarázata, 2007. április: http://www.pszfz.bgf.hu/kozgazd/kornygt/kgt-fenntart.pdf Capital Research Piac- és Közvélemény-kutató Intézet - A fair trade rendszer magyarországi meghonosításának lehetőségei, kvalitatív kutatási fázis, 2005. július: http://www.okotars.hu/userfiles/downloads/hu/CR_kvalitativ.pdf Eurobarometer uniós közvéleménykutató - Az európai polgárok környezettel kapcsolatos attitűdjei (The attitudes of European citizens towards environment), 2005. április: http://ec.europa.eu/environment/barometer/pdf/report_ebenv_2005_04_22_en.pdf Élelmiszer, Táplálkozás és Marketing, III. évfolyam 2006/1. - Szakály Z. - A táplálkozásmarketing új irányai: http://www.taplalkozasmarketing.hu/2006/SzakalyZ.pdf Élelmiszer, Táplálkozás és Marketing, III. évfolyam 2006/1. – Szente V. - Tendenciák az ökoélelmiszerek fogyasztásában és értékesítésében: http://www.taplalkozasmarketing.hu/2006/SzenteV.pdf EMLA Alapítvány a Környezeti Oktatás Támogatására - „HÍD” - gyakorlati környezeti oktatási hálózat Összefoglaló tanulmány és oktatási modul ajánlás a hálózati tagok részére, 2005. június, Budapest: http://www.emla.hu/aa2.8/img_upload/d013319bcd711f66787325693ee012c9/hid_vegso.pdf Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ - Fenntartható termelési eljárások és fogyasztási szokások keretprogram (2005-2015), 2004. szeptember, Szentendre: http://www.rec.hu/hftf/doc/SCP-JAVASL-4.pdf Webcímek Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium: www.kvvm.hu Magyar Virtuális Enciklopédia – Stockholmi Konferencia: http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/korny/stockholm.htm Wikipedia, a szabad lexikon - Statisztikák az ateizmusról és vallásról: http://hu.wikipedia.org/wiki/Statisztik%C3%A1k_az_ateizmusr%C3%B3l_%C3%A9s_vall% C3%A1sr%C3%B3l

92