Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Nemzetközi Marketing és TQM Szak Nappali Tagozat Üzleti Marketing Szakirány
EU-csatlakozás – Lehetőségek és esélyek a magyarországi kis- és középvállalkozások versenyképességének javítására
Budapest 2003.
Készítette: Berzi Tamás
EU csatlakozás – Lehetőségek és esélyek a magyarországi kis-és középvállalkozások versenyképességének javítására
I.
Bevezetés .............................................................................................................4
II.
Az EU vállalkozási politikája, vállalkozástámogatási rendszere ...................6 II.1. KKV-k az EU-ban ........................................................................................6 II.2. Regionális politika az EU-ban....................................................................11
III.
KKV-k Magyarországon .................................................................................16 III.1. A kis- és középvállalati szektor.................................................................16 III.2. A magyarországi kis-és középvállalkozások támogatási rendszere ..........25
IV.
A KKV-k kitüntetett szerepe a Nemzeti Fejlesztési Tervben.......................28 IV.1. Célok, prioritások......................................................................................28 IV.2. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program .......................................31 IV.3. Regionális Fejlesztési Operatív Program..................................................32
V.
A magyarországi kis-és középvállalkozások az uniós csatlakozás előtt ......41 V. 1. A KKV-k versenyképességét érintő legfontosabb EU szabályozások......41 V. 2. Primer felmérések a KKV-k uniós csatlakozására vonatkozóan...............47
VI.
Összefoglalás .....................................................................................................56
VII.
Felhasznált Irodalom .......................................................................................60
VIII. Mellékletek........................................................................................................62
I. BEVEZETÉS
Szakdolgozatom témájául a kis-és középvállalkozások tevékenységének vizsgálatát választottam, mégpedig abból a szempontból, hogy az uniós csatlakozás egyfelől milyen kihívások elé állítja őket, másfelől milyen fejlődési lehetőséget teremt számukra. A BGF Külkereskedelmi Karának nemzetközi marketing szakán több tárgy keretén belül hallottunk az uniós csatlakozás vállalkozási szférára gyakorolt hatásáról. A 2002. második félévben alkalmam volt Hollandiában a bredai International Business School-nál tanulmányokat folytatni, ahol az EU témakörben igen széleskörű ismereteket szerezhettünk. Mivel Magyarország éppen az uniós csatlakozás küszöbén áll, ez a terület igencsak felkeltette érdeklődésemet. Még korábbi marketing tanulmányaimból világos volt számomra, hogy, ahhoz, hogy az uniós csatlakozás eredményes legyen, a gazdaság versenyképességét erősíteni kell, amelynek egy igen fontos feltétele a kis-és középvállalati kör fejlesztése. Ugyancsak egyértelművé vált számomra, hogy előbbiekhez a korszerű marketing és menedzsment elengedhetetlen. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy a két területet igyekszem összekapcsolni, és azt vizsgálni, hogy a csatlakozás hogyan érinti a KKV-kat, illetve milyen teendőik vannak a sikeres helytállás érdekében. Ez a marketingnél sokkal szélesebb kérdéskör, de egyértelmű, hogy az is szervesen hozzá tartozik. Témaválasztásomat tehát ez a kettős érdeklődés indokolja. Meggyőződésem, hogy a KKV-k fejlesztése dinamizálni fogja a gazdaságot, és segítségével megvalósul a versenyképesség erősödése, valamint a területi egyenlőtlenségek mérséklődése is.
Azt feltételezem, hogy -
a KKV-k maguk is érzik, hogy az uniós csatlakozás milyen kihívásokat jelent számukra, de azokra nincsenek felkészülve,
-
komoly támogatási lehetőségekre számítanak,
-
a marketing, a korszerű menedzsment azok a területek, amelyben a KKV-knál a legnagyobb elmaradások tapasztalhatóak.
Szakdolgozatom elkészítésében széleskörű szekunder információbázisra támaszkodtam: -
Nemzeti Fejlesztési Terv,
-
Stratégiai tanulmányok,
-
Szakmai publikációk,
-
Sajtófigyelés,
-
Internet
Hipotéziseim igazolására a szekunder kutatáson kívül primer vizsgálatokat folytattam: -
KKV tanácsadók szakértői megkérdezése és
-
KKV-k vezető munkatársainak mélyinterjús megkérdezése formájában.
II. Az EU vállalkozási politikája, vállalkozástámogatási rendszere
II.1. KKV-k az EU-ban
A KKV-k szerepe az EU-ban Az Európai Unió vállalkozásfejlesztési politikája a kis-és középvállalkozások fejlődését elősegítő környezet megteremtését célozza az Unió egészének területén. Ez a politika azon a felismerésen, elven alapszik, hogy a régiók és kistérségek versenyképességének növelése az ott működő, meghatározó gazdasági szereplők tartós versenyelőnyének biztosításával érhető el. Ezek a meghatározó szereplők a kis-és középvállalkozások. Elsőként nézzük meg az EU 1996-ban elfogadott nómenklatúrája szerint mit értünk az előbbieken. Kis-és középvállalkozás: a legfeljebb 250 főt foglalkoztató, maximum 40 millió euró nettó árbevételű és/vagy 27 millió euró mérlegfőösszegű vállalkozás, amelyben nincs valamely nagyvállalalatnak 25 %-nál nagyobb tulajdoni részaránya. Kisvállalkozás: legfeljebb 50 főt foglalkozat és maximum 7 millió euró nettó árbevétele és/vagy 5 millió euró mérlegfőösszege lehetséges, amelyben szintén nincs valamely nagyvállalatnak 25 %-nál nagyobb részesedése. Az Európai Unióban, 1995-ben a vállalkozások 99.8 %-a KKV volt, a munkahelyek kétharmadát, a nettó árbevétel 55 %-át ők adták. A régiók versenyképességének javításához a KKV-k a foglalkoztatottság fenntartásával járulnak
hozzá.
Míg
a
nagyvállalatok
a
termelékenységüket
javítva
csökkentik
foglalkoztatottjaik számát, addig a KKV-k azok, amelyek a nagyvállalatok által leépített munkaerő alkalmazásával munkahelyteremtők. Ez részben a mára elterjedt outsourcingnak is köszönhető, vagyis annak, hogy a nagyvállalatok az alaptevékenységekre koncentrálva a többi
tevékenységet kihelyezik. Ez a kihelyezés döntően a KKV-k felé történik, amelyek rugalmasabbak és jobban képesek alkalmazkodni a változó piaci igényekhez. A KKV-k szinte kizárólag a térségi, regionális piacon működnek. A regionális gazdaságfejlesztés döntő módon a helyi KKV-k működésének támogatására, versenyelőnyeik kialakítására és fenntartására korlátozódik. A régiók versenyképességére nagy hatást gyakorló gazdasági szerkezetváltás gyorsasága is a KKV-któl, azok innovációs képességétől függ. Meg kell jegyezni, hogy a KKV-k méret eloszlásában, iparági megoszlásában jelentős különbségek mutatkoznak. Portugáliában és Görögországban például az átlagosnál nagyobb a mikrovállalkozások (1-9 főt foglalkoztató) aránya. Míg az északi országokban a KKV-k inkább a dinamikus, addig a déliekben inkább a kevésbé tőkeigényes szektorokra koncentrálódnak Versenyképesség- regionális versenyképesség Az Európai Területfejlesztési Perspektíva (ESDP) dokumentum felvázolja az EU területi fejlődésének jövőképét és területfejlesztési politikájának alapgondolatait. Három alapvető célkitűzés egyidejű teljesítését irányozza elő: •
a gazdasági és társadalmi kohéziót,
•
a természeti erőforrások és a kulturális örökség megőrzését, valamint
•
az európai térség kiegyensúlyozottabb versenyképességét.
Az EU-ban a fenntartható térbeli fejlődés megvalósítását célzó területi politika egyik legfontosabb vezérelve a regionális versenyképesség javítása. Az EU-ban már évek óta a régiók versenyképességének javítását tekintik a harmonikus fejlődés és a kohézió egyik legfontosabb eszközének. A vizsgálatok szerint az EU tagállamok között bizonyos konvergencia megfigyelhető, de az országokon belüli regionális különbségek lassabban, csak a fejlődés második fázisában mérséklődtek.” A regionális versenyképesség fogalma alapvetően az elmaradott régiók fejlődésének elősegítéséhez és a Strukturális Alapok hatékony felhasználásához kapcsolódik. A versenyképesség széles körben használt fogalom, ami az elmúlt évtizedben a globalizáció erősödésével újabb kérdéseket vetett fel, értelmezésével kapcsolatban különböző felfogások
alakultak ki. Az EU a versenyképesség egységes fogalmát oly módon definiálja, hogy „… a vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint létrehozására, miközben a nemzetközi versenynek ki van téve”. (Lengyel Imre, 2000.) Fenti értelmezés is megkülönbözteti a versenyképesség mikro - vállalatok, iparágak- és makro – régiók, városok, országok- vetületeit. A régiók versenyképességének vizsgálatánál fontos a területi verseny értelmezése, amelynek sajátossága a területi egységek közötti szükségszerű együttműködés. A regionális versenyképességre ható kulcstényezők: •
a kutatás és technológiai fejlesztés: a régióbeli eredményes K+F tevékenység, innovációk, oktatás, szakképzés,
•
a kis-és középvállalkozások,
•
közvetlen külföldi tőkebefektetések,
•
az infrastruktúra és humán tőke: műszaki, oktatási, szakképzési intézmények,
•
intézmények és társadalmi tőke: intézmények közötti együttműködés, közigazgatás.
A regionális versenyképesség javítása mind a regionális politika kialakításakor, mind a területi fejlesztési stratégiák kidolgozásakor fontos cél. A régiók fejlődésének gyorsításában a kis-és középvállalkozások szerepe jelentős, nemcsak közvetlenül, hanem közvetett módon a többi négy tényezőn keresztül is.
A KKV-k támogatása a közösségi politikában Az előbbiek is magyarázzák, hogy az EU minden tagországában kiemelt gazdaságpolitikai kérdés a KKV-k támogatása. Az EU-ban erre külön programokat indítottak, és több közösségi politikában is fontos szempont a támogatásuk. (europa.eu.int.) Az EU vállalkozási, vállalkozásfejlesztési politikájának 5 fő célja: 1. A vállalkozókészség serkentése, a vásárlóorientáción és erősebb szolgáltatási kultúrán alapuló szaktudás fejlesztése. 2. A fenntartható fejlődést figyelembe vevő szabályozás ösztönzése, a kutatást és az innovációt elősegítő üzleti környezet kialakításával. 3. A KKV-k finanszírozási környezetének javítása. 4. A KKV-k versenyképességének javítása. 5. A KKV-k számára szükséges üzleti hálózatok és szolgáltatások biztosítása. A kis- és középvállalatok támogatásának és fejlesztésének legfontosabb uniós eszközei továbbra is a többéves programok és az ezekhez kapcsolódó közös akciók. Az Európai Bizottság 2000 végén zárta le az 1997-2000 közötti, harmadik többéves KKV-fejlesztési programot. A programban Magyarország részlegesen vett részt 1998 decemberétől 2000. december 31-ig. Az EU Tanácsa 2000. decemberében határozatot hozott a 2001-2005-re szóló Többéves Vállalati és Vállalkozási Program (Multiannual Programme for Enterprise and Entrepreneurship, MAP) elindításáról, a megvalósításra 450 millió eurót irányoztak elő.
A Többéves Vállalati és Vállalkozásfejlesztési Program öt célt határoz meg: •
a vállalkozások növekedésének és versenyképességének fokozása (2,1 M euró/év)
•
a vállalkozások adminisztratív és szabályzó környezetének egyszerűsítése (0,5 M euró/év)
•
a vállalkozói kultúra célcsoportos fejlesztése (kisebbség, nők, fiatal vállalkozók) (2,2 M euró/év)
•
a KKV-k pénzügyi helyzetének javítása (66,27 M euró/év)
•
az uniós támogató szolgáltatások, programok igénybevételének megkönnyítése (19,7 euró/év)
•
egyéb projektek (2,66 M euró/év).
Az Európai Tanács 2000. júniusi lisszaboni ülésén megfogalmaztak egy úgy nevezett Európai Charta-t kisvállalatok részére. Ez tíz cselekvési irányt tartalmaz a KKV-k fejlesztésére vonatkozóan: •
Vállalkozások oktatása és képzése
•
Olcsóbb és gyorsabb indulás
•
Jobb törvénykezés és szabályozás
•
Szakmai ismeretek biztosítása
•
Az on-line hozzáférés biztosítása
•
Az egységes piac jobb kihasználása
•
Adó- és pénzügyek
•
A KKV-k technológiai teljesítményének erősítése
•
Sikeres üzleti modell és legmagasabb színtű KKV támogatás
•
A kisvállalati érdekek hatékonyabb képviseletének kialakítása Uniós és nemzeti szinten.
Magyarország 2002 áprilisában írta alá a Chartát. (dr. Szirmai-Németh, 2003.)
II.2.Regionális politika az EU-ban
Az EU tagállamok közt jelentős fejlettségbeli (strukturális) különbségek vannak, eltérések tapasztalhatóak a foglalkoztatás, az oktatás, képzés, az infrastruktúra, valamint a kutatás és technológia terén. Az Unió regionális politikája lényegében a területi egyenlőtlenségek megszüntetésére irányul.(www. Euforium.hu) A Maastrichti Szerződés értelmében az Európai Unió Regionális politikájának, a Strukturális Alapok támogatásainak általános célkitűzése: •
az Unión belüli regionális egyenlőtlenségek csökkentése és
•
a gazdasági és szociális kohézió erősítése.
Az uniós regionális fejlesztés hármas alapelve: •
a gazdasági és társadalmi kohézió
•
a természeti erőforrások és a kulturális örökség megőrzése
•
az európai tér kiegyensúlyozott versenyképességének biztosítása.
A struktúrapolitika részterületei: •
regionális politika
•
szociális politika
•
agrár és vidékfejlesztési politika
•
halászati politika
Az Európai Unió strukturális politikájának fő pénzügyi eszközei (Strukturális Alapok): •
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) a hátrányos helyzetű régiókat segíti (közlekedési, energiaipari, távközlési infrastruktúra, a környezetvédelem, oktatás- és egészségügy, termelő beruházások, kisvállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások és helyi fejlesztés);
•
Az Európai Szociális Alap (ESF) a foglalkoztatást támogatja (képzési és munkahely teremtési segély)
•
Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EAGGF, Orientációs Szekció) a mezőgazdaság és vidékfejlesztés nemzeti segítségnyújtási programjait támogatja.
•
A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (FIFG) a halászati eszközök modernizálását segíti.
A területi egyenlőtlenség lényegében az Unió déli országokkal- Görögország, Spanyolország, Portugália- való kibővülésével függ össze, amelynek következtében a gazdasági fejlettség korábbi homogenitása helyébe a heterogenitás lépett. A ma érvényben lévő közösségi regionális fejlesztés a regionális, strukturális támogatáspolitika nyolcvanas évek közepén kezdődött reformjának eredménye.(Horváth Zoltán,1999.) A strukturális alapokra épülő támogatáspolitika 1993-ban egészült ki az ún. Kohéziós Alapokkal. Míg a Strukturális Alapok a magasabb integrációs szintre való áttéréshez, az abbéli kompenzációhoz kötődtek, így elsősorban az infrastrukturális fejlesztésekre irányultak, addig a Kohéziós Alapok eredeti célja, hogy a gazdaságilag fejletlenebb tagországokat segítse a Gazdasági-és Pénzügyi Unióhoz való felzárkózásban. Az elemzések szerint a strukturális és kohéziós politika, ha nem is tudta elérni az elmaradtabb régiók felzárkóztatását, a regionális különbségek növekedését mindenképpen meg tudta akadályozni. Az Unió további bővítése természetesen felvetette a Strukturális és Kohéziós Alapok újragondolását, ami mind az Alapok célkitűzéseit, mind a költségvetést érintette. A
strukturális és kohéziós politika új szabályozó keretfeltételeit az Agenda 2000 költségvetési és reformcsomag egyik fő pontjaként fogadták el, és egyidejűleg a 2000-2006 között e célra fordítható pénzügyi eszközök költségvetéséről is döntöttek. A strukturális és kohéziós alapok felhasználásának, elosztásának hatékonyabbá tétele érdekében a korábbi célkitűzéseket összevonták. Így a korábbi hatról számukat háromra csökkentették. A Strukturális Alapok összevont célrendszerének elemei: •
a fejlődésben leginkább elmaradt régiókban segítse elő a fejlesztést és a strukturális átalakítást. (A keretből azok a régiók részesedhetnek, ahol az egy főre jutó GDP alacsonyabb a közösségi átlag 75 %-nál)
•
a szerkezetváltási nehézségekkel küzdő területek gazdasági és társadalmi átalakítása, olyan területeké, ahol az ipari és szolgáltató szektorban jelentős gazdasági, társadalmi változások mennek végbe, valamint ahol hanyatló mezőgazdasági, nehézségekkel küzdő városi, és halászattól függő elmaradó területek vannak.
•
az oktatási, képzési, foglalkoztatási rendszerek adaptálása, modernizálása.
Mind a Strukturális Alap, mind a Kohéziós Alap vissza nem térítendő támogatást nyújt és a tagállamokkal (ahol lehet, a magánszektorral együtt) társfinanszírozza a fejlesztési programokat.
Az
Agenda
2000-ben
célkitűzésenként
meghatározták
a
közösségi
társfinanszírozási arányokat is. Az ilyen jellegű segítségnyújtás az érintett országok pénzügyi erőfeszítéseinek kiegészítését célozza, nem pedig azok helyettesíthetőségét szolgálja. Az EU által meghatározott tervezési időszakra el kellett készíteni a Nemzeti Fejlesztési Tervet,
amely
stratégiai
tervezési
dokumentum,
ahhoz
szükséges,
hogy
a
kedvezményezettként megjelölt régiók igénybe vehessék a Strukturális Alapok támogatásait. A szakértőkkel folytatott beszélgetésekből az derült ki számomra, hogy a Strukturális Alapok igénybe vételéhez kapcsolódóan egy vita bontakozott ki. Mára Magyarországon lényegében megszűnt a tervezés, - nincsenek öt éves tervek stb.- a költségvetési előirányzatok alapján történnek a fejlesztések. A Strukturális Alapok igénybevételéhez 7 évre szóló Nemzeti Fejlesztési Tervet kellett kidolgozni, ez egyben a magyarországi tervezés eszközévé is vált.
Ugyanakkor mivel a Strukturális Alapok igénybevételéhez a kormányzat jelentős mértékben50 %- kell, hogy hozzájáruljon, lényegében nem sok mozgástér marad egyéb tervek kialakítására, illetve megvalósítására. A Nemzeti Fejlesztési Tervben meghatározásra kerülnek: •
a strukturális támogatási célok,
•
a megvalósításhoz szükséges legfontosabb programok és azok ütemezése,
•
a végrehajtás intézményrendszere, valamint
•
az állami támogatások nagyságrendje.
Az Európai Bizottság által jóváhagyott Közösségi Támogatási Keretnek a Nemzeti Fejlesztési Terv az alapja, amely Operatív Programok keretében valósul meg. Ezek az Operatív Programok konkretizálják azokat a prioritásokat és intézkedéseket, amelyek az EU strukturális alapjaiból támogathatók. Az NFT tartalmazza az országos helyzetelemzést, a gyenge és erős pontokat, az EU által korábban támogatott fejlesztések eredményességét, a fejlesztési stratégiát, a stratégia megvalósításának eszközeit, a végrehajtás intézményrendszerét, a partnerség igazolását és a pénzügyi ráfordításokat. A célkitűzésekből adódó feladatok továbbra is a négy strukturális alapon keresztül valósulnak meg. A strukturális politika által megfogalmazott, de a négy strukturális alap által le nem fedett célkitűzések esetében a közösségi kezdeményezéseken keresztül valósulnak meg. A közösségi kezdeményezések keretében az 1993-99-es időszakban 13 különálló program futott. Ezek olyan projektek finanszírozásával foglalkoztak, amelyek nem fértek bele a négy alap tevékenységébe, illetve amelyek több régiót egyszerre érintettek (határon átnyúló együttműködés) vagy nem jelentek meg a nemzeti programokban. 2000-től 3 ilyen közösségi kezdeményezés működik: •
INTERREG, a határokon átnyúló nemzetek és régiók közötti együttműködést támogatja.
•
EQUAL, a munkaerőpiacon létező mindennemű hátrányos megkülönböztetés és egyenlőtlenség leküzdésére irányuló nemzetek közötti együttműködést támogatja.
•
LEADER, a vidékfejlesztést szolgálja.
E programokra, tenderekre, pályázatokra a helyi, regionális szereplőknek maguknak kell pályázniuk. Nem az államok és régiók felterjesztett javaslatait bírálja el az Európai Bizottság, hanem maga a Bizottság határozza meg a programokat, és az egyes régiók és a Bizottság közötti közvetlen tárgyalás és a projekt benyújtása után a Bizottság egyedül bírálja el a pályázatokat. A finanszírozás hasonlít az intézményes támogatásokéhoz, de itt a nemzeti terveket az előre kidolgozott programok és végrehajtási előírásaik helyettesítik. A tervek felterjesztése regionális vagy központi szintű állami szervek részvételével, irányításával történik. Ugyanakkor az intézményi támogatáshoz képest e forma jóval nagyobb önállóságot jelent a regionális önkormányzatok számára, mivel a tervek kidolgozása a Bizottság előirányzatai szerint történik, a projektek tartalmát az állami szervek nem befolyásolhatják (Horváth Zoltán, 1999.) Az Európai Uniós csatlakozást követően Magyarországra is érvényes lesz a közösségi támogatáspolitika, Magyarország is hozzáférhet az Európai Közösség strukturális alapjainak és a Kohéziós Alapnak a forrásaihoz.
III. KKV-k Magyarországon III.1. A kis- és középvállalati szektor
A szektor fő jellemzői A vállalkozások tipizálása megegyezik az EU 1996-ban elfogadott nomenklatúrájával. A kis- és közepes vállalkozások definíciója egyértelmű, legautentikusabban az „1999. évi XCV. Törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról” tartalmazza, a KSH és az ECOSTAT is ezt a fogalom-meghatározást alkalmazza.
1. táblázat A működő vállalkozások száma Év, hó, nap
Működő vállalkozások száma
1995. dec. 31.
605 794
1996. dec. 31.
698 045
1997. jan. 01.
724 911
1997. dec. 31.
734 236
1998. jan. 01.
702 641
1998. dec. 31.
779 470
1999. jan. 01.
729 990
1999. dec. 31.
802 215
2000. jan. 01.
744 346
2000. dec. 31.
847 024
2001. jan. 01. 761 634 Forrás: Kis- és középvállalkozások a magyar gazdaságban. KSH, Budapest 2002
Fenti adatok azt mutatják, hogy a KKV-k száma évről évre elég jelentősen ingadozik. 2000ről 2001-re több, mint 85.000-zel csökkent, ami egy 10 %-os fogyatkozást jelent. Ez azt jelzi, hogy a KKV-k helyzete nem kiegyensúlyozott, sok próbálkozás sikertelen. Ha a működő vállalkozások számának alakulását összehasonlítjuk a regisztráltakéval, akkor azt látjuk, hogy a regisztrált vállalkozások száma stabilabb, vannak ugyan számbeli változások, de nem számottevőek. Egyedül 1996-ban volt egy erőteljes visszaesés, ami azután visszaállt, és mára már az 1995. évi csúcsot is meghaladja a regisztrált vállalkozások száma. (ld. 1. sz. mellékletben). 2. táblázat A működő vállalkozások száma és megoszlása nagyságkategóriák szerint 2001. június 30-án
Mikrovállalat
Kisvállalat
Közepes vállalat
Nagyvállalat 250 fő felett
Összesen
0 fős
1-9 fő
Összesen 0-9 fő
10-49 fő
50-249 fő
515 125
260 439
775 564
24 965
4 928
1 074
806 531
63,8%
32,3%
96,1%
3,1%
0,6%
0,2%
100%
Forrás: Kis- és középvállalkozások a magyar gazdaságban. KSH, Budapest 2002
A mikro-, kis- és közepes vállalkozások Magyarországon (az Európai Unióhoz hasonlóan) az összes vállalkozás több mint 99%-át teszik ki. Fenti mutatók szerint a működő vállalkozások több mint 96%-a mikro-vállalkozás. A vállalkozói aktivitás magas, de régiónként eltérő: míg Budapesten és a középmagyarországi régióban az ezer főre jutó vállalkozások száma az országos átlagot jelentősen meghaladja, (Budapesten 70, a közép-magyarországi régióban 40 %-kal), addig a kedvezőtlenebb helyzetű keleti régiókban annak csak 70-88%-a. Gondot jelent a kényszervállalkozások magas aránya. Kényszervállalkozók alatt régebben azokat a személyeket értettük, akik munkahelyük megszűnte miatt voltak kénytelenek vállalkozóként tevékenykedni. Ezzel szemben ma elsősorban azokat értjük e fogalomba tartozónak, akik alkalmazotti státusz helyett kénytelenek ugyanazt a tevékenységet vállalkozókként (szellemi foglalkozásoknál különösen jellemző) végezni.
A száz lakosra jutó vállalkozások száma 1995-ben Európában csak Csehországban, NagyBritanniában és a mediterrán térség államaiban volt magasabb, mint Magyarországon. A nemzetközi összehasonlításban is jelentős vállalkozássűrűség magyar specifikuma a mikro vállalkozások különösen magas, 96.1 %-os aránya. 3. táblázat A működő vállalkozások száma gazdasági ágak és nagyságkategóriák szerint 2001. június 30-án NagyKözép Kisvál vállala -válla-lalat t lat
Mikrovállalat Gazdasági ágak 0 fős
1-9 fő
Mezőgazdaság
24 757
9 140
Összese n 0-9 fő 33 897
Feldolgozóipar
41 925
30 407
Élelmiszer
3 059
Textília
Összesen
10-49 50-249 250 fő fő fő felett 1 616
655
67
36 235
72 332
6 987
1 984
598
81 901
3 390
6 449
1 232
300
114
8 095
7 162
4 085
11 247
1 154
428
117
12 946
8 493
7 367
15 860
1 071
193
34
17 158
9 275
5 820
15 095
1 119
404
191
16 809
4 755
2 788
7 543
439
95
24
8 101
Ipar összesen
42 272
30 775
73 047
7 162
2 108
662
82 979
Építőipar
41 873
24 874
66 747
3 266
380
33
70 426
Kereskedelem, javítás
103 452
84 870
188 322
6 348
711
91
195 472
Szállás- vendéglátás
19 242
18 955
38 197
1 463
132
23
39 815
Szállítás, távközlés
28 828
13 501
42 329
1 104
172
68
43 673
Pénzügyi tevékenység
18 008
2 165
20 173
252
119
23
20 567
Ingatlanügyek
171 032
53 350
224 382
2 981
504
79
227 946
Oktatás
14 205
2 805
17 010
138
10
2
17 160
Egészségügy
12 709
9 306
22 015
166
17
8
22 206
Egyéb szolgáltatás
38 664
10 696
49 360
469
120
18
49 967
Feldolgozó- Fa- papíripar iparon belül Gépipar Egyéb termékek
Összesen 515 125 260 439 775 564 24 965 4 928 1 074 Forrás: Kis- és középvállalkozások a magyar gazdaságban. KSH, Budapest 2002
806 531
Megállapítható, hogy a működő magyar vállalkozások majdnem felét a kereskedelemben és az ingatlanügyek területén tevékeny cégek teszik ki, amelyek a kisvállalati körből kerülnek ki. Ezzel szemben a nagyvállalatok csaknem kétharmada az iparban működik. Ezt a struktúrát
sok más tényező mellett nyilvánvalóan a belépési korlát befolyásolja. Ebből a gazdasági szerkezetből következik, hogy mivel a vállalkozások jelentős hányadát a mikrovállalkozások adják- amelyek feltehetően nincsenek a nagyvállalatokkal intenzív üzleti kapcsolatban- , a versenyképesség átlagos szintje alacsony. Továbbá azt is valószínűsíti, hogy a KKV-k fejlődési lehetőségét biztosító beszállítói státusz csak a vállalkozások kisebb része számára lehet kitűzhető cél. 4. táblázat A vállalkozások helyzetét jellemző fontosabb mutatók megoszlása méretkategóriák szerint 2000-ben
Jellemzők
Alkalmazott MikroKisKözepes NagyÖsszesen nélküli vállalkozás vállalkozás Vállalkozás vállalkozás
Vállalkozások 65,1 31,3 2,9 0,6 száma Foglalkoztatottak 11,4 26,3 14,3 16,5 száma Nettó árbevétel 1,6 11,9 8,6 19,2 Hozzáadott érték 2,7 13,3 8,6 16,7 Saját tőke 1,4 4,4 3,2 9,6 Export 0,4 3,2 3,0 11,9 Forrás: Kis- és középvállalkozások a magyar gazdaságban. KSH, Budapest 2002
0,1
100
31,9
100
58,7 58,8 81,5 81,6
100 100 100 100
A kis- és középvállalkozások hatékonysága alacsony: a GDP-ből való részesedésük csak 41. 3 % annak ellenére, hogy ez a szektor a magángazdaságban foglalkoztatottak 68. 1 %-ának, azaz több mint másfélmillió embernek biztosít munkahelyet. Így e vállalkozói kör teljesítménye mintegy 10 százalékkal marad el az Európai Unió átlagától. A hazai közép- és a kisvállalkozói szektor termelékenységének nagyvállalatokéhoz viszonyított lemaradása lényegesen nagyobb, a mikro-vállalkozásoké valamivel kisebb, az Európai Unióban tapasztalhatónál.
5. táblázat Az egy alkalmazottra jutó bruttó hozzáadott-érték eltérései az egyes vállalati kategóriák között Magyarországon és az EU-ban (2002) Magyarország EU Mikrovállalkozások/nagyvállalatok 0,357 0,348 Kisvállalatok/nagyvállalatok 0,358 0,652 Közepes vállalatok/nagyvállalatok 0,557 0,913 Forrás: „A KKV-k bejuttatása a beszállítói piacra” Tanulmány, Kopint-Datorg RT. 2002.
Az 5. táblázatból szembetűnő, hogy míg az EU-ban a közepes méretű vállalkozások termelékenysége majdnem eléri a nagyvállalatokét, addig Magyarországon ez az elmaradás jóval nagyobb. A magyar kis- és középvállalkozások exportáló képessége is elmarad európai uniós társaikétól: az exportértékesítés aránya az árbevételből a mikro vállalkozások esetében 6% (EU: 7%), a kisvállalkozásoknál 8% (EU: 14%), a közepes vállalkozások esetében 14% (EU: 17%), míg a nagyvállalatok esetében 32% (EU: 21%). A magyar KKV-k tehát sokkal inkább a hazai piacra vannak utalva, mint uniós társaik, és ez – szemben az erősen exportorientált magyarországi nagyvállalatokkal – korlátozza növekedési esélyeiket. A fenti számadatokból is kitűnik, hogy a magyarországi kis-és középvállalkozások teljesítőképessége alacsony. A különböző kutatások eredményei és saját vállalati vizsgálatom alapján a KKV-k legfontosabb gyengeségei az alábbiakban foglalhatóak össze: •
alacsony termelékenység,
•
tőkehiány,
•
elavult technológiák,
•
korszerű vezetési ismeretek hiánya,
•
marketing szemlélet, piacismeret hiánya.
A hazai tulajdonú kis- és közepes vállalkozások jelentős hányada alultőkésített. A tőkéhez jutás a KKV-k számára nehéz, a szektornak folyósítandó hitelezés a bankok számára túl
kockázatos, illetve nem jövedelmező. Szakértői vélemények szerint a vállalkozások 70%-a hitel nélkül gazdálkodik, s az alkalmazott nélküli, a mikro- és kisvállalkozások lényegesen kisebb arányban rendelkeznek hitelekkel, mint a közepes- és nagyvállalkozások. Hosszú lejáratú hitele csak a kisvállalkozások 20, a közepes és nagyvállalkozások 30 százalékának van. A kockázati tőke még viszonylag fejletlennek tekinthető, tevékenysége csak a már meglevő vállalkozásokra koncentrálódik. A finanszírozási gondokat Magyarországon tovább súlyosbítja a vállalkozások korszerűtlen eszközállománya, az elavult termelési technológia. A megfelelő ismeretek, a tudás hiánya is rontja a hatékonyságot. Nem megfelelőek a vállalatvezetési ismeretek: a jó műszaki, tudományos felkészültség gyakran nem párosul menedzsment-képességekkel, s hiányzik a marketing-szemlélet is. Ez derült ki saját kutatásomból is. A kis- és középvállalatok fejlődéséhez, piaci és vállalkozói ismereteik növeléséhez, innovatív képességük fejlesztéséhez nélkülözhetetlen az üzleti szolgáltatások fejlett piaca. Az üzleti, fejlesztési szolgáltatások kínálata jelentősen bővült ugyan, de a KKV-k körében kevesen veszik igénybe. Ebbe belejátszanak a földrajzi lefedettség, a hálózati kiépítettség egyenetlensége, a magas díjak, másfelől azonban legalább ennyire jellemző, hogy ezek a vállalkozások még csak most kezdik felismerni azok jelentőségét. Az előbbiekhez hozzájárul még az is, hogy Magyarországon a vállalatközi kapcsolatok gyengék, és súlyos gondot okoz az üzleti és nem üzleti szféra közti együttműködés hiánya is. A kooperációs kapcsolatok fejlesztését megnehezíti a megfelelő infrastruktúra hiánya. A fentiekből következik, hogy az uniós csatlakozás igen nagy kihívást jelent a kis-és középvállalkozásoknak. Az előbbiekben összegzett problémák világossá teszik, hogy a KKVk versenyképességét egy sor tényező rontja, amelyek kiküszöbölésével a régiók és a magyar gazdaság általános versenyképessége is javítható. Látható, hogy a KKV-k gazdasági potenciálja egyáltalán nincs kihasználva. Nagyon fontos lenne fejlesztésük és a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolásuk, aminek igen fontos eszköze lehet a beszállítói kapcsolatok megerősítése. Ily módon ugyanis a hazai KKV-k közvetett módon a magyarországi nagyvállalatok jelentős és folyamatosan bővülő exportjából is profitálhatnának.
Beszállítói pozíció, mint a KKV-k versenyképessége növelésének lehetősége Elsőként azt kívánom tisztázni, hogy mit is értünk beszállítói státuszon. „A késztermékgyártók alapvetően külső beszállítók által, saját specifikációjuk szerint megrendelésre készített, általában más végfelhasználó számára nem is felhasználható, más vásárlók számára értékesíthetetlen elemekből állítják össze termékeiket.” (KOPINTDATORG,2001.) Ma már kivétel nélkül minden ipari késztermékgyártó termékbeszállítókra alapoz, az ipari és különösen a feldolgozóipari késztermékeket előállító üzemek számára a legfontosabb anyagi input általában nem a nyers- és alapanyag, illetve az energia, hanem a beszállítók által szállított alkatrészek, részegységek. A végfelhasználók szerepe túlnő azon, hogy összeszerelik a beszállítók által előállított alkatrészeket, részelemeket. A végfelhasználók fejlesztik ki a termékeket, szervezik, ütemezik, szoros ellenőrzésük alatt tartják az egész termelési folyamatot. Ők döntenek az elfogadott beszállítói körről, és csak azokat a cégeket fogadják be a beszállítóik közé, amelyek képesek mennyiségi, minőségi, kommunikációs és árigényeiknek megfelelni. Ma már valamennyi késztermékgyártó igénybe veszi a beszállítók termékeit, szolgáltatásait is, de a beszállítókra főleg a feldolgozó-, ezen belül a gépiparban és az elektronikai iparban működő végtermékgyártók támaszkodnak nagymértékben. Végtermékgyártók és beszállítók között Magyarországon is gyakran alakul ki vertikális együttműködés, amely általában többszintű beszállítói piramis formáját ölti, amely hierarchikus jellegű felépítést mutat. (KOPINT-DATORG, 2001.) Az együttműködés azonban kialakulhat a piramis egyes szintjein elhelyezkedő vállalkozások között is, ebben az esetben vállalkozói hálózatról beszélhetünk. Ennek egy korszerű formáját jelentik a klaszterek, amelyekről a regionális versenyképesség témakörénél részletesebben beszéltem.
A beszállítók között a fejlett országokban, nagy számban találhatók kis- és közepes vállalkozások, Magyarországon azonban még mindig igaz, hogy •
a beszállítók között túlreprezentáltak a külföldi tulajdonú cégek,
•
a hazai beszállítói arány a külföldi tulajdonú cégeknél alacsonyabb, mint a magyar tulajdonúaknál,
•
igen jelentős a nagyvállalatok beszállításainak súlya.
A multinacionális cégek, különösen azok, amelyek Magyarországon a zöldmezős beruházást választották, eleinte, a 90-es évek elején általában kifejezetten óvatosak voltak a magyarországi helyi beszállítókkal és környezettel kapcsolatban. A helyi munkaerő és a helyi infrastruktúra bizonyos szükségszerű igénybevételétől eltekintve eleinte a főleg külföldi menedzsment minél nagyobb mértékben igyekezett függetlenedni a helyi gazdaságtól. Ezt az eltérő, sokszor alsóbbrendűnek tekintett gazdálkodási kultúra, az ismeretlen, nem teljes mértékben érthető szabályok, illetve az ezekből fakadó vélt vagy valós kockázatok indokolták. A zöldmezős beruházások eleinte mintegy idegen testként működtek a magyar környezetben. Az általuk alkalmazott technika már kialakult, jellemzően élőmunka intenzív volt, a helyi technológiai fejlesztés nem volt jelentős. A zöldmezős magyarországi üzemek anyag- és félkésztermék-ellátása centralizáltan, igen gyakran közvetlenül az anyavállalattól történt, illetve eleinte bevált, megbízható külföldi beszállítóikat bízták meg azzal, hogy ellássák a szükséges részegységekkel, alkatrészekkel magyarországi üzemeiket. A fejlődés következő fázisában, a háttériparban tevékeny külföldi tőke előbb-utóbb maga is beszállítók, köztük helyi beszállítók után nézett, így alakult ki a helyi, magyarországi beszállítói piramis. Sok esetben előfordult az is, hogy a bérmunka konstrukcióból fejlődött ki a beszállítói pozíció. Mára megváltozott a külföldi tulajdonú befektetések menedzsmentjének összetétele is, a külföldi menedzsereket sorra váltják fel magyarokkal. A kétségtelen fejlődés ellenére azonban a beszállítói programok még jelenleg is csak a kis- és közepes vállalkozások rendkívül szűk csoportját érintik. A
közepes
vállalkozások
számára
a
multinacionális
nagyvállalatoktól
beszállítói
megbízásokat nyerni igen nehéz. A méretekből fakadó különbségek nehezen áthidalhatók, igen nagy a versenyeztetés. Sokszor nem a klasszikus beszállításról van szó, hanem inkább outsourcingról. Ma a Magyarországon letelepedett multinacionális cégek kis- és
középvállalati körből kikerülő szállítóinak zöme olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal van jelen a multik által képviselt piaci szegmensben, amelyek nem közvetlenül illeszkednek a technológiai láncba. Jóval kevesebb olyan beszállítás van Magyarországon, amikor a kis-, illetve közepes méretű vállalat, valamely a késztermékbe beépülő alkatrészt, részegységet, szolgáltatást képes a multiknak nyújtani. Ez sokkal jellemzőbb az olyan ázsiai gyártóknál, például Suzuki, akik csak egyetlen termelő bázissal rendelkeznek, és jobban rá vannak utalva a helyi beszállítókra. A kis-és középvállalkozások fejlődése szempontjából pedig rendkívül fontos lenne a beszállítói szerep erősítése. Empirikus kutatások is kimutatták, hogy azoknak a kis- és közepes vállalkozásoknak a legjobbak a túlélési és fejlődési esélyei, amelyek képesek a Magyarországon letelepedett multinacionális cégek beszállítóivá válni. A beszállítói kapcsolatok fejlett termelési kultúrát, termelékeny és korszerű gyártási eljárásokat feltételeznek és hozzájárulnak a fejlett háttéripar kialakításához. A multinacionális nagyvállalatok a tapasztalatok szerint produktívalkatrész-beszállítóikat szívesen bevonják a K+F tevékenységbe, márpedig ez utóbbi a kis cégek fennmaradásának és fejlődésének fontos feltétele. Egyértelmű, hogy a kis-és közepes vállalkozásoknak szükségük lenne bizonyos támogatásra ahhoz, hogy ezt a beszállítói pozíciót elérjék. Az Integrátori Beszállítói Célprogramot 2000. novemberében hirdették meg, 2001 évi indulással. Újdonsága, hogy elsősorban azokat a közepes vagy nagyobb méretű potenciális vagy tényleges beszállítókat célozza, amelyek e tevékenységük megvalósításához maguk is újabb beszállítókat vesznek igénybe, vagyis a beszállítói piramis valamelyik köztes szintjén foglalhatják el helyüket. Ezeknek az un. integrátoroknak kell a beszállítói piramis alacsonyabb szintjein található többi tényleges és potenciális beszállítóhoz közvetíteni a végtermékgyártó
nagyvállalatok
elvárás-
és
normarendszerét,
minőségi
és
egyéb
követelményeit. A kis- és közepes vállalkozások fejlesztésére szolgáló intézményrendszerének szereplői a Regionális Fejlesztési Holding (a gazdaságpolitikai irányítás új, területi hálózatra épülő stratégiai intézménye.), a Vállalkozásfejlesztési Tanács (döntő szerepe van a Kis- és Középvállalkozások célelőirányzat felosztásában.), és a Magyar Vállalkozásfejlesztési
Alapítvány (tevékeny szerepet játszott a Helyi Kisvállalkozási Központok létrehozásában, korábban pedig a Phare programban.)
III.2. A magyarországi kis-és középvállalkozások támogatási rendszere
A kis-és középvállalkozások különböző forrásokból juthatnak támogatásokhoz: •
A központi költségvetésből, ami lényegében az ágazati támogatást jelenti a központi célelőirányzatokon keresztül. Korábban ezt szolgálta a Széchenyi Terv.
•
A regionális támogatási rendszeren keresztül, ami eddig a Phare programot jelentette, ez szolgált az elmaradott régiók fejlesztésére. A csatlakozás után a Strukturális Alapok vehetőek majd igénybe a NFT operatív programjain keresztül. (ERDF, ESF)
•
A Kohéziós Alapok állami fejlesztési programok finanszírozására szolgálnak, hatásuk a KKV-kre közvetetten, az infrastruktúra javulásával érvényesül.
•
A csatlakozás után a közösségi kezdeményezések is lehetőségeket jelentenek majd a KKV-k számára, közvetlenül pályázhatnak ezekre a programokra.
A Gazdasági Minisztérium 2000-ben három fontosabb célirányzatban több olyan pályázatot hirdetett meg, amelyeken KKV-k is indulhattak: •
a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat (GFC)
•
a Kis-és középvállalkozói célelőirányzat (KKC)
•
a Turisztikai Célelőirányzat (TC)
A GFC legfontosabb területei: •
a befektetések és beruházások ösztönzése; a hazai beszállítói kapcsolatok, a vállalatközi kapcsolatok erősítése,
•
a vállalkozások versenyképességének fejlesztése,
•
energiatakarékossági program,
•
kollektív befektetés-és exportösztönzés,
•
a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő megyék támogatása,
•
jogszabályokból adódó feladatok.
A KKC-k legfontosabb területei: •
a vállalakozások működési feltételeinek javítása
•
új típusú beszállítói program,
•
kisvállalati kölcsönprogram,
•
a piaci pozíciót, versenyképességet javító program. (www.gkm.hu)
EU tagként egyedi beruházás támogatás nem adható a vállalkozásoknak- a Széchenyi Terv ezen alapult-, hanem csak közvetett támogatás. A kis-és középvállalkozások támogatási rendszerét tanulmányozva azt állapítottam meg, hogy fejlődésüket legnagyobb mértékben a Nemzeti Fejlesztési Tervben meghatározott célok, programok segíthetik elő. Ezért a következőkben a Nemzeti Fejlesztési Tervet, abból a szempontból mutatom be, és elemzem, hogy abban milyen szerep jut a kis-és középvállalkozásoknak, illetve konkrétan azt vizsgálom, hogy az operatív programoktól, illetve megvalósulásuktól mennyiben várható a KKV-k megerősödése.
IV. A KKV-k kitüntetett szerepe a Nemzeti Fejlesztési Tervben
IV.1. Célok, prioritások
Magyarország 2004. május 1-én csatlakozik az Európai Unióhoz, és ezt követően jogosulttá válik az EU Strukturális és Kohéziós Alapjainak támogatására. A Nemzeti Fejlesztési Terv képezi az alapját a Bizottsággal folytatandó tárgyalásoknak, melyek eredményeként készül el a támogatások jogi keretét jelentő Közösségi Támogatási Keret. A Közösségi Támogatási Keret tartalmazza az EU és a magyar fél pénzügyi kötelezettség-vállalását arra, hogy 2004 és 2006 között a Strukturális Alapokból közösen finanszírozott egyes fejlesztési területekre milyen összeget fordítanak.(www.nfh.hu) Az NFT-ben megjelölt célok és prioritások alapján készülnek el a fejlesztési intézkedéseket tartalmazó ágazati és regionális Operatív Programok (OP). A dokumentumban indikátorokkal kell igazolni azt is, hogy az Operatív Programokban megjelenő prioritások és intézkedések valóban hozzájárulnak a NFT-ben megjelölt társadalmi-gazdasági célok eléréséhez. Az intézkedések végrehajtásának ellenőrzésére hatékony monitoring-rendszert kell felállítani, amely egyúttal a folyamatos társadalmi kontrollt is biztosítja. (2.sz. melléklet) Az előzetes számítások alapján 2004 és 2006 között az Európai Unió várhatóan közel 500 milliárd Ft támogatást nyújt az NFT végrehajtásához a Strukturális Alapokból, amit hazai állami, önkormányzati és magán finanszírozási források egészítenek ki. A magyar célkitűzések megvalósításához a Strukturális Alapok által támogatott Operatív Programok mellett a Kohéziós Alapból finanszírozott nagyméretű közlekedési és környezetvédelmi infrastrukturális projektek is hozzájárulnak, ezek várható összege a három évre 250 Mrd Ft. Így összesen, a hazai finanszírozással együtt 1100-1600 Mrd Ft fejlesztés valósulhat meg. A Nemzeti Fejlesztési Terv hosszú távú célja az életminőség javítása, az általános célja pedig az EU átlaghoz viszonyított jövedelmi különbségek mérséklése.
A Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott stratégiai célok: •
Versenyképesebb gazdaság
•
A humán erőforrások jobb kihasználása
•
Jobb minőségű környezet, kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés
Az uniós csatlakozással a magyarországi vállalkozásoknak egy sokkal élesebb versenypiacon kell majd helyt állniuk. A gazdaság jelenlegi gyenge pontjai szükségessé teszik, hogy a versenyképesség javítása az NFT célrendszerében az első helyen szerepeljen. A versenyképességet akadályozó legfontosabb tényezők: •
az alacsony termelékenység,
•
az alacsony technológiai szint,
•
a tőkehiány,
•
a gyenge KKV szektor.
Ahhoz, hogy a gazdaság versenyképessége javuljon, a jelenlegi akadályok ez elől elháruljanak, egy sor feltétel teljesítésére van szükség. Ezek között kiemelt szerepe van minden olyan folyamatnak, amely a termelői szektor versenyképességét, jövedelemtermelő képességét javítja. Ide tartozik, hogy növelni kell a termelékenységet, korszerűsíteni kell a termelői kapacitásokat, ösztönözni kell a tőkefelhalmozást, új technológiákat kell bevezetni, fejleszteni kell az üzleti infrastruktúrát. A versenyképesség javításának fontos területei az informatika, a környezetvédelem, a közlekedés, a humán erőforrások. Sok lehetőség van a turizmusban és a helyi regionális potenciál kiaknázásában is. Az említésekben utoljára hagytam a KKV szektorban rejlő potenciált, amitől a magyar gazdaság versenyképessége jelentősen függ. Már az előző pontban említettem, hogy a KKV-k körében a technológiák, a menedzsment képességek fejlesztése, jobb tőkepiaci pozíció megteremtése
nagyban
hozzájárulna
az
általános
versenyképesség
javulásához.
Mindenképpen fontosak a támogatások abból a szempontból, hogy a KKV-k beszállítókká válhassanak, és azon keresztül azok is bekapcsolódhassanak a nemzetközi vérkeringésbe.
A Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott célok közül a dolgozat témája szempontjából a harmadik cél még, amit megemlítenék, hiszen abban van még kiemelt szerepe a KKV-knak. A regionális egyenlőtlenségek csökkentéséhez egy fejlett kis-és középvállalkozói rendszer kiépülése ugyanis nagyban hozzájárulna. Ugyanígy a korszerűbb vállalkozások a jobb minőségű környezet kialakítását is jobban garantálhatják. Az NFT Stratégiája a prioritási tengelyeken keresztül valósul meg. A prioritási tengelyek az átfogó és specifikus célok eléréséhez szükséges, a Stratégia alapján körvonalazódott legsürgősebben fejlesztendő területeket határozzák meg a 2004-2006 közötti időszakra vonatkozóan, s így a fejlődési pálya elérésének első lépései. A NFT az alábbi 5 prioritási tengelyt határozza meg: 1. A termelőszektor versenyképességének javítása. 2. A foglalkoztatás növelése, az emberi erőforrások fejlesztése. 3. Jobb infrastruktúra, tisztább környezet biztosítása. 4. A regionális helyi potenciál erősítése. 5. A technikai segítségnyújtás. A
vizsgálódásom
tárgyát
képező
kis-és
középvállalkozások
fejlődési
lehetősége
szempontjából az 5 prioritási tengely közül a versenyképességi és a regionális bír kitüntetett jelentőséggel, mivel a fejlesztendő területek között ezekben jelennek meg célzottan a KKV-k. A továbbiakban e két prioritáshoz kapcsolódó operatív programokkal foglalkozom. A Gazdasági Versenyképesség Operatív programot (GVOP) az ERFA (Európai Regionális Fejlesztési Alap) finanszírozza, a Regionális Fejlesztési Operatív programot (RFOP) pedig az ERFA és az ESZA (Európai Szociális Alap).
IV.2. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program
Annak elérésében, hogy egy versenyképesebb termelőszektor jellemezze a magyar gazdaságot, nem kis szerepe lehet a kis-és középvállalkozásoknak. A gazdaság általános versenyképességének biztosításához természetesen más tényezők is hozzájárulnak, amelyeket
az alábbiakban jelzek, de vizsgálódásom szempontjából a GVOP az a vonatkozása érdekes, amely a KKV-k erősítését célozza.
A Prioritási tengely négy fejlesztendő területre osztható: •
Befektetés-ösztönzés
•
Kis- és középvállalkozások fejlesztése
•
Kutatás-fejlesztés és innováció
•
Információs társadalom, a tudásalapú gazdaság és a közigazgatás infrastrukturális feltételeinek fejlesztése
Az operatív program a magyar gazdaság európai fejlettségi szinthez való felzárkózását célozza, melyhez megítélésem szerint, a magyar gazdaság elmúlt 12 éves teljesítménye jó alapot biztosít. Mára egy igen jelentős szakmai infrastruktúra alakult ki, dinamikus gazdasági ágazatok, ipari centrumok jöttek létre. Ezek zöme ugyan külföldi tőkével működik, azonban megteremtheti a lehetőséget arra, hogy a gazdaságot éppen azáltal dinamizálja, hogy a kis-és középvállalkozások az ő beszállítóikká válhatnak. A korábbiakban már kitértem arra, hogy a kis-és középvállalkozásokra kiemelt figyelmet kell fordítani, hiszen a gazdaság versenyképességéhez igen jelentős mértékben járulhatnak hozzá. Ezekben a KKV-kban még nagyon sok potenciál, tartalék van, ami megfelelő támogatással, intézkedésekkel kiaknázható. A KKV szektor több mint másfélmillió embernek biztosít munkahelyet, fejlesztése is elsősorban foglalkoztatási szempontból fontos. A KKV-k helyzetének értékelésekor kitértem rá, hogy elsősorban a tőkehiány és a korszerű menedzsment ismeretek hiánya miatt, a szektor termelékenysége messze elmarad a nagyvállalatokétól. A kis- és középvállalkozásoknak segítségre van azonban szükségük ahhoz, hogy a multinacionális nagyvállalatok beszállítóivá válhassanak. Erre vonatkozóan a legfontosabb eszközök: •
az elavult géppark lecserélése korszerű, az EU szabványainak is megfelelő eszközökre, a technológiai folyamatok korszerűsítése, innovációs képesség erősítése,
•
korszerű minőségbiztosítási rendszerek bevezetése,
•
multinacionális, regionális vállalatokkal való beszállítói kapcsolatok fejlesztése,
•
a
kis-
és
középvállalkozások
üzleti
szolgáltatásokhoz
(pl.
információhoz,
tanácsadáshoz), valamint pénzügyi szolgáltatásokhoz (hitelhez, tőkéhez) jutásának megkönnyítése, •
korszerű vállalkozói ismeretek széleskörű elterjesztése,
•
az együttműködések kialakítása, közös üzleti szolgáltatások igénybevétele.
A kis-és középvállalkozások jövőbeli fejlődésre közvetlenül ható másik lényeges prioritás a regionális potenciál erősítése, amelynek eszköze a Regionális Fejlesztési Operatív Program. Az alábbiakban ezekkel foglalkozom részletesen.
IV. 3. Regionális Fejlesztési Operatív Program
Magyarországon a gazdaság fejlettsége regionálisan igen jelentős különbségeket mutat, amelyek mind földrajzi, mind tradicionális, mind gazdaságpolitikai okokra visszavezethetőek. Ez a területi fejlettségbeli különbség az elmúlt évtizedben tovább erősödött. Természetesen a külföldi működő tőke a már fejlettebb infrastruktúrával, szakképzett munkaerővel rendelkező térségekben jelent meg, így a korábbi regionális különbségek tovább erősödtek. A legfeltűnőbb a kelet-nyugati megosztottság, de ezen túl is nagy különbségek mutatkoznak. A GDP alapján mérve hazánk regionális gazdasági fejlettségbeli differenciáltsága a 2000. év folyamán tovább erősödött. A rangsor első három helyén álló régió továbbra is KözépMagyarország, Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl voltak, amelyekben az egy főre jutó bruttó hazai termék jelentős mértékben meghaladta, illetve a harmadik helyen álló régióban 2000-re elérte az országos átlagot. A többi négy régió sorrendje 1998 óta változatlan, átlagtól való lemaradásuk évről évre nőtt. Az elmaradottabb térségekre is igaz ugyanakkor, hogy a nagyvárosok kiemelkednek környezetükből, térségi szervező szerepük a csatlakozást követően fontossá válhat.
Megállapítható, hogy a dinamikusan fejlődő térségekben magasabb a vállalkozói aktivitás, a külföldi tőke aránya, de a piaci követelményeknek nem megfelelő tényezők következtében a növekedési potenciál kihasználatlan marad. A területfejlesztés általános célja a kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítése. Ehhez szükséges, hogy az ágazati operatív programok keretében megvalósuljanak mindazok a fejlesztések,
amelyekhez
a
Regionális
Operatív
Program
(ROP)
intézkedései
kapcsolódhatnak. A Regionális Operatív Program célul tűzi ki: •
a nagyvárosi centrumtérségek gazdasági környezetének fejlesztését és
•
az elmaradott térségek fejlesztését is.
Ezeket a célokat a ROP az alábbi három prioritáson keresztül valósítja meg: •
A regionális gazdasági környezet fejlesztése (helyi erőforrások hasznosítása)
•
Térségi infrastruktúra fejlesztése (rajta keresztül a hálózati kapcsolatok megerősítése, vállalkozások serkentése)
•
A
társadalom
megújuló
képességének
javítása
(piaci
igényekhez
igazodó
munkaerőképzés, továbbképzés). A célok elérése és a régiók fejlesztési stratégiái alapján az alábbi prioritások, főbb fejlesztési területek megvalósítása javasolt: •
Települési életminőség javítása
•
A regionális gazdaság versenyképességnek erősítése
•
A régiók gazdasági igényeihez igazodó tudásbázis kialakítása
A regionális gazdaság versenyképességének erősítése A regionális és kistérségi szinten is megfigyelhető gazdasági különbségek fokozatos megszüntetése, a jelentkező problémák megoldása érdekében a következő célok elérése szükséges:
•
A vállalkozások számára hátteret és fejlett szolgáltatásokat biztosító gazdasági infrastruktúra fejlesztése
•
A gazdasági versenyképesség javítását, a gazdasági aktivitás fokozását közvetlenül szolgáló közúti infrastruktúra fejlesztése
•
A kis- és középvállalatok együttműködésének ösztönzése, hálózatszerű szerveződésük támogatása
•
A turizmus jövedelemtermelő képességének javítása
•
A tudományos tevékenységet folytató szervezetek fejlesztése, és a gazdasági szférával kialakult kapcsolatrendszer dinamizálása
Az egyes régiók a gazdasági versenyképesség javítására önálló operatív programot dolgoznak ki. A kis-és középvállalkozások fejlesztése mindenhol igen fontos elemét képezi a regionális versenyképesség erősítésére irányuló programoknak.
A régiók operatív programjaiban az alábbi legfontosabb intézkedéseket találjuk: •
Szolgáltató-, inkubátorházak fejlesztése: Az intézkedés támogatja a szolgáltatóházak létesítését a meglévő ipari parkokban, logisztikai parkokban, az inkubátorházak, innovációs
központok
létesítését,
bővítését,
valamint
szolgáltatóházak,
inkubátorházak, innovációs központok eszköz-ellátását a szolgáltatások mennyiségi és minőségi javítása érdekében. •
KKV hálózatok fejlesztése: Itt olyan, a KKV-k együttműködő ágazati csoportjai által együttesen megvalósítandó fejlesztéseket találunk, mint piackutatási tanulmányok készítése, adatbázisok, információs rendszerek felállítása, mentorok, kutatók, művészek bevonásával megvalósuló termékfejlesztés, közösen használható eszközök beszerzése, közös marketing akciók, rendezvények, és képzési programok
megvalósítása. A beszállítói csoportok kialakulását célzott tevékenységek, pl. a pénzügyi minősítés megszerzésének támogatása, speciális finanszírozási eszközök, elsősorban a kockázati tőke, a lízing és a faktoring, a beszállítói kapcsolatok hatékonyságát javító informatikai fejlesztések segíthetik elő. •
A KKV-k együttműködési készségének, a kommunikációs kultúrájának fejlesztése: A KKV-k egymás közötti illetve termelési, innovációs, marketing és információs kapcsolatainak támogatásával ösztönözni kell a vállalkozói szövetségek, hálózatok és klaszterek kialakítását.
•
Gazdasági együttműködések és az ehhez kapcsolódó innovációs intézményekkel való együttműködés ösztönzése: Az erősen exportorientált, döntően külföldi tulajdonú nagyvállalati szektor valamint a belső piacra termelő, zömében hazai tulajdonú kis- és középvállalati szektor közötti termelési, innovációs és információs kapcsolatok erősítése, melynek egyik módszere lehet a klaszterek kialakítása.
A klaszterek, mint a kis-és középvállalkozások fejlesztésének egy lehetséges módja Klaszteren az azonos terméklánchoz vagy végtermékhez kötődő, térben koncentrálódott együttműködő KKV-k hálózatát értjük. A klaszterek, mindenhol a világon szervezetek laza hálózata, amelyekben önálló, egymással konkurens vállalatok vesznek részt, amelyek előnyök elérése érdekében képesek együttműködni bizonyos területen, miközben megőrzik elkülönült érdekeiket, versenytársi viszonyukat. Az együttműködés hátterében egy szolgáltató szervezet áll, amely a közös tevékenységek összehangolója és szervezője. A szakirodalom iparági és regionális klasztereket különböztet meg, én csak ez utóbbiakkal foglalkozom. A klaszterek előtérbe kerülése egyértelműen a globális versennyel, illetve annak kihívásaival függ össze. A globális verseny nemcsak az értékesítés és beszerzés globalitását eredményezte, hanem azt is, hogy a vállalkozások tevékenységüket bárhol végezhetik. A globális verseny újraértékelte a versenyelőnyök forrásait, előtérbe kerültek a lokális források. Megszületett a felismerés, hogy az erős globális versenyben azok a vállalatok sikeresek, amelyek erősen
támaszkodnak a lokális háttérre. Porter szerint, a globális versenyben nem elkülönült vállalatok vesznek részt, a globális verseny alapegységei a klaszterek. A klaszterek mind az iparági, mind a vállalati lokális versenyelőnyökre hatnak, témám szempontjából ez utóbbiak a fontosabbak. Porter a lokális versenyelőnyök két alaptípusát különbözteti meg; költségelőnyök és stratégiai pozícionálás. A költségelőnyök a működési hatékonyság növekedésén, a költségek csökkentésén alapulnak, és az alábbi tényezőkből származnak: •
outsourcing
•
a beszállítók versenyeztetése,
•
bizonyos tevékenység megosztás, például közös marketing,
•
közös K+F munka,
•
a folyamatos összehasonlítás (benchmarking) lehetősége,
•
a legjobb gyakorlat (best practice) elterjedése a klaszter tagok között.
A klaszterek a vállalkozásokat arra ösztönzik, hogy stratégiai versenyelőnyöket építsenek ki. A klaszterekben lehetőség van a helyi előnyök, így a jobb információbázisra, a beszállítók közelségére alapulóan az igények jobb, rugalmasabb kielégítésére, vagyis a verseny nem ár, hanem termékdifferenciálás alapú. A klaszter egy újfajta együttműködést jelent a gazdaság különböző szereplői között. A klasszikus hálózatokkal szemben nyitott szerveződések, az együttműködés alapját a társadalmi értékek képezik, egyidejűleg alapulnak együttműködésen és versenyen, vállalatok, intézmények, szakmai szervezetek egyaránt részt vesznek benne. Az OECD 2000-ben megtartott bolognai konferenciája a résztvevő nemzetek kormányai számára ajánlást fogalmazott meg, amely szerint a KKV-k klasztereken keresztül történő támogatását kiemelten ajánlja figyelmükbe. Ez megfelel a versenysemlegesség elvének, ami azt jelenti, hogy a vállalatok egyéni előnyökhöz juttatása a támogatási rendszereken keresztül nem lehetséges. Az egyéni támogatások helyett alakult ki a vállalatcsoportok segítése, piaci
információs, marketing, innovációs szolgáltatásokon, oktatáson, kedvező hitelfeltételek biztosításán, stb. keresztül. A nemzetközi gyakorlatban szinte minden fejlett országban megfigyelhetők klaszterek. Porter az Egyesült Államokban 33 térséget emelt ki, főként nagyvárosokat és vonzáskörzetüket, ahol a klaszteresedés jellemző. Ilyen például a Szilícium-völgy, ahol a mikrobiológia, biotechnológia, kockázati tőke területén alakultak ki klaszterek. Európában és azon belül főleg Olaszországban tipikus az önkormányzatok, szakmai szövetségek, helyi intézmények (bankok, egyetemek) és KKV együttműködésén alapuló klaszter. Míg az Egyesült Államokban a foglalkoztatottak 57%-a klaszterekhez tartozó vállalatoknál dolgozik, Olaszországban 30%. (Lengyel Imre -Deák Szabolcs 2003.) A különböző országokban, eltérő módon (önfejlődés – állami politika) létrejött és működő klaszterek rendkívül sokfélék. ( Hitesy, Bartucz és Hollai, 2002.) Olaszországban a KKV-k együttműködő hálózatai szerves fejlődés útján jöttek létre a gazdasági-társadalmi feltételek kedvező együttállása mellett és váltak Észak- Kelet és KözépOlaszország gazdasági fejlődésének motorjává az 1970-es években. Az olasz klaszterek jellemzője, hogy fejlett helyi intézményi háttérre támaszkodnak. A hagyományosan létező szakmai szervezetek, kamarák és más közvetítő intézmények katalizálják és stabilizálják a klaszterek fejlődését. Segítik a KKV-k/klaszterek érdekérvényesítését, közbenjárnak helyi, regionális, állami szinten a támogatások megszerzéséért. A klaszterekhez számos egyéb intézmény is kapcsolódik, különösen fontos a térségben működő, az ágazathoz kapcsolódó egyetemek, kutató intézetek szerepe, amelyek azon túl, hogy biztosítják a KKV-k vezető szakember gárdáját, lehetővé teszik számukra a K+F folyamatba való bekapcsolódást. Hasonlóképpen lényeges, hogy az adott térség szakiskolái biztosítsák az igényeknek megfelelő szakképzett munkaerőt. Ausztriában a beszállító típusú klaszter fejlesztés terjedt el, amely több integrátor vállalat és beszállítóik egymásra találását, kapcsolatát igyekszik fejleszteni, akár új projektek kitalálásával, megtervezésével és előmozdításával
Dániában hagyományosan az ipari kultúrának nem volt része a vállalati kooperáció, ezért először le kellett győzni az ellenérdekeltséget, be kellett azonosítani azt a hálózati ideát, amelyet a dán vállalatok képesek voltak követni és meg kellett teremteni az érdekeltségüket. A dán állam által finanszírozott 5 éves projektben külső network brókerek segítették a partnerek összehozását, a kooperáció kialakítását. A kelet-európai országok között Szlovénia jár legelöl a vállalati hálózatok, együttműködések támogatásában. A helyi KKV-k versenyképességének növelése érdekében a szlovén kormány már 1990–ben kialakította KKV fejlesztési politikáját. A szlovén kormány 5 éves klaszter fejlesztési programot alakított ki. Központi program keretében megfinanszírozzák legalább öt KKV-ből álló csoportok kialakulását és biztosítják egyetemi vagy kutató intézményekhez való kapcsolódásukat. A vállalatcsoportok új piackereséshez, közös marketingtevékenységhez, technológiai innovációhoz és új termékek kifejlesztéséhez kapnak támogatást. Két pilot programot is megvalósítottak az autóipar területén. Az eltelt évek alatt a textiliparban és a bútoriparban jött létre egy-egy klaszter, amelyekhez 30-40 cég tartozik. Ágazathoz tartozásuk igen változatos; először az egyszerűbb végtermék gyártó iparágakban jöttek létre, mint a textil, cipő, bőr, bútor, építőanyag gyártás, élelmiszeripar, a fejlődés későbbi stádiumában alakultak az ezeket kiszolgáló gépipari klaszterek és az egyéb összetettebb, korszerű iparághoz kapcsolódóak (pl. elektronika, informatika, autóipar). A fejlődő országokban indított klaszter programok, amelyek általában a nagyszámú, de elmaradott termelési szerkezetű, a világpiaci igényeknek megfelelő minőségi színvonalat elérni nehezen tudó KKV-k segítségére jöttek létre, szintén általában az egyszerűbb végtermék gyártó ágazatokban jöttek létre. Az utóbbi években a klaszterek egyre inkább a szolgáltatás, a turizmus, az innováció, a K+F, a hozzáadott érték termelés, és az export fejlesztésére irányulnak. A lokálisan szerveződő KKV-k támogatása mindenképpen lokális kategória. Ha a KKV-k szempontjából nézzük a klasztereket, akkor megállapíthatjuk, hogy a klasztereken keresztül való támogatásuk feltétlenül előnyös. A támogatás hatékonyabb, ha nem egy-egy vállalatot, hanem vállalatok csoportját célozza meg. Az egyedül gyenge és erőtlen KKV-k hálózatokba szerveződve nagyként képesek viselkedni, ami többek között azt jelenti, hogy
•
költség megtakarítást képesek elérni vásárlói pozícióikban (pl. közszolgáltatás, marketing),
•
innovációs képességük nő, egyedül ugyanis a költséges K+F beruházásokat nem tudnák megfinanszírozni,
•
piaci
megjelenésük
együtt
szintén
a
nagyokéhoz
hasonlítható
(marketing,
nagyságrend, kapacitás). Mindez együtt azt jelenti, hogy a KKV-k túlélési, fejlődési esélye a lokális hálózatok kialakulása révén jelentősen nő, általuk a kisebb vállalatok olyan előnyökhöz, információkhoz, tudásbázishoz juthatnak, amely segítségével megerősödhetnek, fejlődhetnek, és amelyekhez önerőből nem lennének képesek szert tenni. Magyarországon a klaszterek a regionális fejlesztés hatékony eszközei lehetnek. Jelenleg néhány klaszter működik. Talán a legjelentősebb az autóiparban működő PANAC, amelyben szakmai alapítók- Opel, Suzuki, Audi, Luk Savaria – egyéb alapítók- Citibank, IKT-, a gazdaságfejlesztés- GM, Regionális Fejlesztési Tanács-, felsőoktatás, banki szféra, továbbá partnertagok, regisztrált szolgáltatók vesznek részt. A PANAC tevékenysége felöleli a hálózatépítést, az információszolgáltatást, a vállalatfejlesztést, a projekttámogatást és a nemzetközi kapcsolatépítést.(dr. Horváth Piroska- dr. Kovácsné Ihász Anita 2003.)
V. A magyarországi kis-és középvállalkozások az uniós csatlakozás előtt
V.1. A KKV-k versenyképességét érintő legfontosabb uniós szabályozások A KKV-k fontosságát az uniós csatlakozásban már a korábbiakban tárgyaltam. Ebben a pontban azt összegzem, hogy melyek azok a legfontosabb uniós szabályozások, amelyek a kis-és középvállalkozásokat elsősorban érintik, és amelyek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy megállják a helyüket az egységes európai piacon. (Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról, Kis-és középvállalkozóknak, 2002.) Természetesen a KKV-k sem homogének abból a szempontból, hogy az eddigiekben mennyire kerültek kapcsolatba az EU-val. Nyilvánvalóan vannak olyan vállalkozások, amelyek már korábban megismerkedtek a legfontosabb uniós szabályokkal, és vannak, amelyek még előtte állnak e tanulási folyamatnak. Kétségtelenül ez utóbbiak vannak túlsúlyban. (europa.eu.int) (GKM kiadvány) Versenyszabályozás A közösségi versenypolitika célja, hogy az egységes piacon biztosítsa a tisztességes versenyfeltételeket. A közösség kizárólag olyan esetekkel foglalkozik, amelyek a tagállamok közötti kereskedelmet, illetve a szolgáltatások szabad áramlását akadályozzák. Fontos különbség a nemzeti és a közösségi versenypolitika között, hogy kiterjed a vállalkozások mellett a tagállamokra is, hiszen a kormányok is tudják torzítani a szabad versenyt. Az Európai Bizottság több különböző területen vizsgálja a verseny körülményeit: •
Összehangolt piaci fellépés
•
Visszaélés uralkodó piaci helyzettel
•
Vállalatok összeolvadása
•
Állami támogatások
•
Állami monopóliumok, liberalizáció
Ezen területek közül a következők azok, amelyek a KKV-k uniós versenyfeltételeit is érinthetik: Összehangolt piaci fellépés A Szerződés 81. cikkelye tilt minden olyan egyezményt, amely a tagállamok közti kereskedelmet akadályozhatja. Tilos az árak rögzítése, megállapodás az eladás kondícióiról, piacok felosztása, kollektív bojkott, mások diszkriminálása, közös eladóhelyek kialakítása. Az ilyen lépések automatikusan semmisnek minősülnek. Kivételnek számít, ha a vállalatok megállapodásai javítják a gyártást és az elosztást, illetve technikai vagy gazdasági fejlődést eredményez, miközben a vásárlók ebből profitálni tudnak. Állami támogatások A 87. cikkely (korábban 92.) kimondja: „bármely tagállam által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás, amely torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget azáltal, hogy bizonyos vállalatoknak vagy bizonyos javak termelésének kedvez, és amennyiben érinti a tagországok közötti kereskedelmet, összeegyeztethetetlen a Közös Piaccal”. Tehát a szabályzás tiltja az állami támogatásokat, azok többé nem számítanak az ország belügyének. A kis- és középvállalkozások esetében azonban számos kivétel van, mint a kutatás és fejlesztés, a környezetvédelem, a foglalkoztatás, valamint a bizonyos értékhatárt meg nem haladó támogatások nem esnek tilalom alá. Ez utóbbi a „de minimis” elv. Ez a szabály azt jelenti, hogy a bíróság nem veszi figyelembe a kisebb összegű támogatásokat, amelyeknek kedvezményezettjei maximum 150 főt foglalkoztatnak, forgalmuk nem éri el a 15 millió eurót, és az adott támogatás kisebb, mint 7,5%. A támogatás összege három év alatt nem haladhatja meg a 100 000 eurót. Kívánalom, hogy az állami támogatások minden típusának átláthatónak kell lennie és az egységes piacot, valamint az uniós versenyhelyzet javítását kell szolgálnia.
Közbeszerzés A közbeszerzés a különféle szolgáltatások és fogyasztási cikkek költségvetési szervek által történő beszerzését jelenti. Ezen beszerzések közös jellemzője, hogy a finanszírozás közpénzekből történik és sokszor igen jelentős értékűek a megrendelések. Magyarországon az 1995. évi közbeszerzésekről szóló törvény rendelkezik a közbeszerzések során kötelezően alkalmazandó szabályokról. A közbeszerzési eljárásnak három fajtáját különböztetjük meg (csakúgy, mint a közösségi irányelvek): nyílt, meghívásos, tárgyalásos. A nyílt eljáráson bárki jelentkezhet a felhívásra, míg a meghívásosnál csak a meghívottak tehetnek ajánlatot. Tárgyalásos eljárásnál a beszerző maga választja ki azokat, akikkel tárgyalások során próbál majd megegyezni. Ez utóbbi csak kellően indokolt esetben alkalmazható. Az Európai Unió gazdaságában a közbeszerzés fontos szerepet játszik. 1996-ban 720 milliárd ECU volt az összege, amely a Közösség GDP-jének 11%-val volt egyenértékű. Mielőtt bevezették a közösségi jogszabályozást az állami megrendelések csupán 2%-át kapták meg más tagállamok vállalatai. Akkoriban az Európai Unióban a közbeszerzésekkel odaítélendő összegeket a tagállamok korábban igyekeztek saját, hazai vállalataik között szétosztani úgy, hogy a helyi cégek nyerjék el a megrendeléseket. Politikai, gazdaságpolitikai okokból sokszor még annak ellenére is a hazai vállalatok voltak a szerződő felek, hogy árban vagy minőségben gyengébb ajánlatot tettek más tagállamokból érkező versenytársaiknál. Ez a körülmény volt az egyik az egységes piac létrehozását leginkább gátoló akadály. A hetvenes évektől az Európai Közösség megpróbálta a közbeszerzést is az egységes piac szellemében szabályozni. A szabályozásban már a közbeszerzési irányelvek nem kizárólag a kormányzati, hanem a közüzemi beszerzésekre is vonatkoztak. Az Európai Unióban így most már minden cég azonos feltételek mellett vehet részt a közbeszerzési pályázatokon. A csatlakozás után tehát a magyar vállalatok is azonos eséllyel indulhatnak a tagállamok közbeszerzési pályázatain. Terméktanúsítás Az Európai Unión belüli szabad áruforgalom egyik alapvető feltétele, hogy mindegyik tagországban egységes biztonsági előírások legyenek érvényben, illetve, hogy a tagországokban az érintett hatóságok, vizsgáló, ellenőrző és tanúsító intézmények az egységes előírások alapján dolgozzanak.
A termékbiztonsági követelmények megvalósításáért a termék gyártója a felelős. A gyártónak a terméken fel kell tüntetnie saját nevét, valamint olyan jelölést kell alkalmaznia, amiből megállapítható a gyártási hely és idő is. A gyártó felel azért, hogy a termék a forgalomba hozatalkor hibátlan volt, illetve a hiba utólagos ismertté válása után, ha szükséges visszahívja a terméket. A követelményeknek meg kell felelnie nem csak a gyártónak, hanem a beszállítóknak és a partnereknek is. A gyártó számára a minőségbiztosítási rendszer alkalmazása lehetővé teszi a kockázat minimalizálását. Módszerei a következők: •
A termék tervezésének szabályozása. ⇒ Kockázat csökkentés.
•
A dokumentált eljárás. ⇒ Csökkenti a nem megfelelő termék valószínűségét.
•
Az igazolási, ellenőrzési és a vizsgálati eljárások. ⇒ Megfelelő anyagok kerüljenek felhasználásra.
•
A termékazonosítási és nyomonkövetési rendszer. ⇒ Gátolja a keveredés veszélyét, illetve lehetővé teszi szükség esetén a termék javítását, vagy visszahívását.
•
A felelősségi rendszer. ⇒ Mindennek legyen meg a felelőse.
Az Európai Unió szabályozásának a lényege az állampolgárok biztonsága, az élet, az egészség, a környezet és a vagyon védelme. A követelményeket a direktívák határozzák meg, melyek jogszabályként működnek. A gyártó felelőssége a direktíváknak való megfelelőség igazolása. A CE jelölés a terméken azt jelenti, hogy az maradéktalanul megfelel a vonatkozó direktívák követelményeinek, tehát biztonságos és erről az előírt módon meg is győződtek. A CE jelölés azt mutatja, hogy a termék az EU-ban bárhol forgalmazható. A tanúsítás (megfelelőségi igazolás) előírt szintje a termék veszélyességétől, azaz a kockázat mértékétől függ, és ezt a termékre vonatkozó direktívák írják elő. A termékek többségénél a gyártó tanúsítása vagy független harmadik szerv tanúsítása elegendő. Nagyobb veszélyforrást jelentő termékek esetén az alkalmazott minőségbiztosítási rendszer bemutatása is követelmény lehet, amely garanciát nyújt arra, hogy a gyártó a terméket egyenletes színvonalon, a típusvizsgálatra beadott mintadarabbal azonos színvonalon tudja produkálni. Az Európai Unióban a hatóság a kereskedelemben ellenőrzi, hogy a CE jelöléssel ellátott termék rendelkezik-e a szükséges dokumentumokkal, a piacon lévő termék megfelel-e annak a
mintadarabnak, amelyen a típusvizsgálatot végezték, és megfelel-e a direktívák által előírt lényeges biztonsági követelményeknek. Szabványok Az Európai Unión belül a szabványosítás az egységes piac működésének fontos része. Az egyes árucikkek összetételét szabályozó speciális nemzeti rendelkezések fenntartása ugyanis hátrányos helyzetbe hozhatja a hazai termelőt a külföldivel szemben, hiszen tőle nem követelhető meg ugyanazoknak a rendelkezéseknek a betartása. A szabványok használata az önkéntességen alapul, de a figyelembevételükkel előállított termékek
gyártói,
forgalmazói
a
forgalomba
hozatal
során
előnybe
kerülnek,
versenyképességük nő. Az európai szabványosítási szervezetek által elfogadott szabványok átvétele a tagországok számára kötelező, ugyanakkor a nem harmonizált területeken nemzeti szabványok is hozhatók. A CEN, CENELEC és az ETSI az a három európai szabványügyi testület melyet a 98/34/EC sorszámú direktíva elismer. A CEN az európai szabványügyi bizottság, míg a CENELEC az elektrotechnika területét, és az ETSI a telekommunikáció területét szabályozza. Az EU célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben egységes szabványok legyenek a tagállamokban, ezért előírja az ún. EN szabványok átvételét. Magyarországon a szabványosítással kapcsolatos feladatokat a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) látja el. A honosított európai szabványokat az "MSZ EN... és a szabvány száma" jelölésről ismerhetjük fel. Az MSZT által alkotott nemzeti szabványok jelölése "MSZ... és a szabvány száma".
Fogyasztóvédelem Az Európai Unió nagy hangsúlyt fektet a fogyasztói érdek magas szintű védelmére, hiszen a fogyasztóvédelem az unió összes polgárának mindennapjait, közérzetét befolyásolja. Az uniós szintű szabályozás megteremtése az egységes piac kialakulása miatt vált fontossá. Ahhoz, hogy az unió polgárai magabiztosabban vásároljanak az országhatárokon kívül is -aminek
létre jövése a közös piac kialakulásának elengedhetetlen követelménye- tudniuk kell azt, hogy más tagországok árui is a hazaival hasonló mértékben megbízhatóak, más tagállamokban vásárolt termék meghibásodása esetén is ugyanolyan joguk van arra, hogy a terméket díjmentesen kicseréltethessék vagy megjavíttathassák. Az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának biztosításához közös jogszabályok kellettek. A fogyasztóvédelmi szabályozás alapját az Európai Unióban az öt fogyasztói alapjog képezi. A szabályozás szerint biztosítani kell: •
A fogyasztók egészségének és biztonságának védelmét,
•
A fogyasztók gazdasági érdekének védelmét,
•
A fogyasztóknak az oktatáshoz és tájékoztatáshoz való jogát,
•
A jogorvoslat és a kárigény érvényesítés jogát,
•
A fogyasztói érdek képviseletét.
A vállalkozások számára is nagy jelentőséggel kell, hogy bírjon a fogyasztóvédelem, ha érvényesülni akarnak az unió belső piacán. A Bizottság is kimondta, hogy a fogyasztói érdekek védelme egyben hozzáadott értéket is teremt, mivel azon vállalatok, amelyek eleget tesznek a követelményeknek egyben erősítik pozíciójukat is, hiszen a közös piacon folyó versenyben csak azok a vállalkozások tudnak hosszú távon megmaradni, amelyek elnyerik a fogyasztók bizalmát. A fogyasztóvédelmi szemlélet kialakulása az EU-csatlakozásig nagyon fontos a magyar vállalkozások számára. Nem elsősorban az uniós szabályozások illetve a hatóságoktól való félelem miatt kell őket betartani, hanem azért, mert különben kiszorulhatnak a piacról.
V.2. Primer felmérések a KKV-k jövőbeli helyzetével, uniós csatlakozásra való felkészülésére vonatkozóan
A kis-és középvállalkozások tevékenységéről, helyzetéről sok publikációban található elemzés, a KKV-k uniós csatlakozással kapcsolatos kihívásairól, várakozásaikról azonban csak kevés primer felvétel készült. A Bevezetőben megfogalmazott hipotéziseim igazolására •
felhasználtam annak a kutatásnak az eredményeit, amelyet 2002 június-júliusában a KOPINT-DATORG Rt. végzett, a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács megbízásából a budapesti és pest megyei kis- és középvállalkozások körében, továbbá
•
mélyinterjús megkérdezést folytattam 10 vállalkozásnál a KKV-k helyzetének, várakozásaiknak, igényeiknek jobb megértése érdekében.
A KKV-k bejutási lehetősége a beszállítói piacra A Kopint-Datorg 1011 kis-és középvállalkozást kérdezett meg a közép-magyarországi régióban a beszállítói pozícióval kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy az Európai Uniós csatlakozás kis-és középvállalkozásokkal szemben támasztott kihívása egyben a beszállítóvá válást is elő fogja segíteni, ily módon a nagyvállalatok dinamizálják a kis-és középvállalkozókat; innovációs képességüket, tudásbázisukat növelik. Az alábbiakban a kutatásból származó azon eredményeket mutatom be és értékelem, amelyek közelebb visznek bennünket ahhoz, hogy a KKV-kat hogyan lehet jobb helyzetbe hozni, a bennük lévő potenciált hogyan lehet jobban hasznosítani.
A kutatás által vizsgált számos terület közül -
a beszállítóvá válás problémáival és
-
a beszállítók támogatási igényeivel
foglalkozom. A beszállítóvá válás akadályai 6. táblázat Melyek voltak a legnagyobb akadályok, amelyeket le kellett küzdeniük azért, hogy beszállítóvá váljanak? (N=717, több válasz adható)
Beruházás finanszírozása, tőkehiány Erős piaci verseny, konkurencia Megfelelő árstruktúra kialakítása Minőségügyi akadályok Egyéb marketing akadályok Egyéb pénzügyi jellegű akadályok Piaci kapcsolatok hiánya Forgótőkehiány Infrastrukturális, technológiai akadályok Közszféra működésének hibái Fizetési határidők Piacra jutás, piacszerzés Információhiány Szűk piac Humán erőforrás akadályok Partner(ek) hibái Piaci erőfölény alkalmazása Egyéb Nem volt akadály Nincs válasz
% 15,6 15,3 12,5 10,4 7,5 5,9 5,0 4,7 4,3 3,7 3,6 2,7 1,9 1,8 1,6 1,6 1,2 3,6 13,2 0,8
A megkérdezettek sokféle akadályt soroltak fel, amelyeket le kellett küzdeniük annak érdekében, hogy beszállítóvá válhassanak. A megjelölt legfontosabb okok a tőkehiány, a verseny, a minőség és a piaci tényezők, ez utóbbiba az árpolitikát, a marketing akadályokat, a piaci kapcsolatok hiányát, a piacszerzési gondokat, az információhiányt sorolták. A mintában 15 olyan vállalkozás szerepelt, amelyek csak korábban voltak beszállítók, azóta a beszállítói kapcsolat felbomlott. Tanulságos, hogy a beszállítói kapcsolat felbomlásának több mint a felében, a piaci viszonyok megváltozása játszott szerepet. A vizsgálat eredményei szerint elsősorban piaci, pénzügyi és információs akadályokkal nem voltak képesek megbirkózni a vállalkozások. (3. sz. melléklet)
A Kopint-Datorg kutatásban megkérdezték azokat a vállalkozásokat, amelyek jelenleg még nem beszállítók, de azzá szeretnének válni, hogy mi jelenti számukra ennek elérésében a legnagyobb akadályt. A beszállítói státusz megszerzését tervező cégek jelentős része valamilyen piaci vagy marketing akadályt említett, mint például erős konkurencia, kapcsolat felvételi nehézségek, kereslethiány, piaci információhiány, piacszerzési nehézségek, kapcsolatok hiánya, stb. 7. táblázat Melyek a legnagyobb akadályok, melyeket le kell győzniük annak érdekében, hogy beszállítóvá váljanak? (N=37) Piaci és marketing akadályok Pénzügyi akadályok Infrastrukturális, technológiai akadályok Minőségügyi akadályok Közszféra működésének hibái Vállalatvezetési akadályok Információhiány Nincs akadály
% 42,1 23,7 5,3 2,6 2,6 2,6 2,6 18,4
A beszállítók támogatása A kutatás kitért arra a fontos kérdésre, hogy mely területeken milyen támogatásokra van szükségük a beszállítóknak.
8.táblázat Mit gondol az alábbi támogatási területek mennyire fontosak a beszállítóvá válás szempontjából? Kérem, hogy az alábbi területeket a fontosság alapján osztályozza 1-től 7-ig, ahol az 1-es jelenti a legkevésbé fontosat, a 7-es pedig a nagyon fontos támogatást! Beruházás támogatás Működő tőke ellátás javítása Szakmai képzés támogatása Technológia transzfer elősegítése Munkaerőképzés támogatása Minőségügyi minősítés megszerzése Üzletviteli képzés támogatása
Átlag 5,61 5,27 4,30 4,25 4,18 3,85 3,79
Látható, hogy a beruházás támogatás és a működő tőke ellátás a két legfontosabb terület, de fontos kérdés a képzés és a technológia transzfer elősegítése is. A megkérdezetteknek lehetőségük volt arra, hogy három kulcsterületet nevezzenek meg, amelyeken véleményük szerint érdemes lenne a cégeket támogatni annak érdekében, hogy beszállítóvá váljanak, ezeket a válaszokat tartalmazza az alábbi táblázat. 9.táblázat Beszállítóvá válás szempontjából kulcsfontosságú területek (N=1011, több válasz adható) Kulcsterületek Pénzügyi támogatások kellenének Közhatalmi támogatások: adócsökkentés, extenzív gazd.pol., stb. Infrastruktúra, gép-, és technológia támogatás Beruházás támogatás Marketingtámogatás: piacszerzés, ártámogatás, protekcionizmus, stb. Humán erőforrás fejlesztésben támogatás Információszolgáltatásban segítség Minőségbiztosítás fejlesztésében segítség Egyéb Nem tudja /nincs válasz
% 66,1 29,0 22,6 22,3 16,8 16,5 11,0 6,7 5,4 14,0
A válaszadók közel kétharmada úgy gondolta, hogy elsősorban pénzügyi támogatásokra van szükség. Közel 30%-uk említette azt, hogy a gazdálkodói környezet támogatásával (pl. adókedvezmények, gazdaságélénkítő gazdaságpolitika), lenne érdemes ösztönözni a
beszállítóvá válás előtt álló cégeket. A pénzügyi támogatások közül többen konkrétan megnevezték, hogy infrastrukturális, technológiai, gép- és egyéb beruházásokhoz szükséges támogatást igényelnek. A nem pénzügyi jellegű támogatások közül kiemelkednek a marketinggel, valamint az információszolgáltatással összefüggő támogatási formák. A válaszadók kb. 16-17%-a vélekedett úgy, hogy a humán erőforrás fejlesztésben is elengedhetetlenül szükséges támogatás. A továbbiakban a kutatás azt vizsgálta, hogy a megkérdezett cégek milyen pénzügyi és nem pénzügyi jellegű támogatásokat tartanak hatékonynak a beszállítóvá válás támogatása érdekében. 10. táblázat Milyen típusú pénzügyi támogatást tart a leghatékonyabbnak annak érdekében, hogy Önök egy cég beszállítójává válhassanak? (N=1011) % Vissza nem térítendő pénzügyi támogatás
59,9
Banki kölcsönök felvételéhez támogatás
22,3
Beruházások társfinanszírozása
9,8
Oktatás, képzés pénzügyi támogatása
2,5
Nem fontos a pénzügyi támogatás
2,8
NT/NV
2,8
Összesen
100,0
A cégek túlnyomó többsége - nem meglepő módon - a vissza nem térítendő pénzügyi támogatásokat tartja a leghatékonyabbnak. Emellett azonban a válaszadók közel egyötöde a banki kölcsönök felvételének támogatását tartja hatékony megoldásnak. A pénzügyi jellegű támogatások mellett a szakértői tanácsadást is az a terület, amely segíteni tudja a kis-és középvállalkozásokat a beszállítói pozíció elérésében. 11 táblázat Milyen típusú szakértői tanácsadást tart a leghatékonyabbnak annak érdekében, hogy Önök egy cég beszállítójává válhassanak? (N=1011) %
Piaci információnyújtás
32,1
Technológiák meghonosításához tanácsadás
18,4
Pályázati anyagok, üzleti terv elkészítéséhez tanácsadás
18,3
Üzletviteli tanácsadás
8,5
Minőségügyi bizonyítványok megszerzéséhez tanácsadás
6,9
Technológiai audit esetén tanácsadás
4,5
Nem fontos a szakértői tanácsadás
9,0
NT/NV
2,3
Összesen
100,0
Fenti adatok szerint, a piaci információnyújtás, a technológiai tanácsadás és a pályázati anyagok elkészítéséhez szükséges tanácsadásra van a legnagyobb igény. A szakértői tanácsadás iránti igény valószínűsíthetően nagyon megnövekszik majd, mivel nemcsak a beszállítói státusz megszerzéséhez, hanem a Strukturális Alapokhoz való hozzájutáshoz is szükség lesz az ilyen típusú segítségre. A kutatás eredményei abból a szempontból érdekesek, hogy azokat a tényezőket tárja fel, amelyek a kis-és közepes vállalkozások fejlődése szempontjából fontosak Látható, hogy a beszállítóvá váláshoz egy sor akadályt kell leküzdeniük, különböző problémákat kell megoldaniuk. Nyilvánvaló, hogy azok leküzdése egyben a versenyképesség javítását is eredményezi. Azoknak a gondoknak, problémáknak a megoldása, amelyek a beszállítóvá válás szempontjából megfogalmazódtak, szorosan kapcsolható az uniós csatlakozás által teremtett kihívásokhoz. A dolgozat korábbi részében tárgyalt Nemzeti Fejlesztési Terv, illetve az annak céljait megvalósító operatív programok pontosan olyan elemeket tartalmaznak, amelyek a KKV-k versenyképességének javulását hivatottak elősegíteni, egyebek mellett a beszállítói programok támogatásán keresztül. Természetesen a KKV-k pozíciójának erősödése, versenyképességük javulása más módon is megvalósulhat. A kis-és középvállalkozások a csatlakozás következtében egy sor kihívással szembesülnek majd, számos új feltétellel találják szembe magukat.
A KKV-k uniós csatlakozással kapcsolatos feladatai, várakozásai A kis- és középvállalkozások uniós csatlakozással kapcsolatos feladatainak jobb megismerése érdekében mélyinterjús vizsgálatot folytattam tíz vállalkozás körében. Felmérésem kvalitatív jellegű, azaz általánosításra kevéssé alkalmas, viszont ezzel a módszerrel úgy érzem sikerült közelebb kerülnöm a KKV-k problémáihoz, várakozásaikhoz. Az alábbiakban e felmérés legfontosabb megállapításait és az abból levonható következtetéseket foglalom össze. (A kérdéskatalógust ld. a 4. sz. mellékletben) A vállalkozások az elektronikai, gépipari és könnyűipari ágazatokból kerültek ki. Az ágazatok helyzete igen különböző, ez kihat az egyes vállalkozások uniós csatlakozással kapcsolatos véleményeire is. A mélyinterjúk azt mutatják, hogy leginkább az elektronikai ágazat számára várható új kihívás, illetve keményebb feltételek. Különösen a környezetvédelem és a szabványok területén gondolják, hogy jelentős feladatokat hárulnak majd vállalkozásukra. Az elektronikai iparba tartozók azt jelezték, hogy a csatlakozással várhatóan sok új környezetvédelmi előírás, szabályozás lép majd be. Az azokhoz való alkalmazkodás új technológiai fejlesztéseket követel majd meg, amely költségvonzata jelentős. A másik terület, ahol az ágazatot érinteni fogja a csatlakozás, az a szabványoké. A vállalkozások egy része az EU szabványokat már eddig is alkalmazta, mert a vevők részéről elvárás. Ugyanez jellemző a bérmunka konstrukcióban működő vállalakozásokra is. Az elektronikai ágazatban mondták, hogy az előírások még az eddigiekhez képest is szigorodni fognak, a felhasználókkal-ügyfeleikkel – szemben is követelmények lesznek, ami visszahat rájuk is, és ezek a szigorodó elvárások fejlesztési igényt is jelentenek. A támogatások terén főként közvetett hatással számolnak. Egyfelől arra gondolnak, hogy az állami megrendelőkön keresztül érvényesül majd a támogatások közvetett hatása, másfelől azt említették, hogy az ügyfelek több pályázati lehetősége szintén pozitív hatással lehet majd rájuk. A megkérdezettek mindegyike számol azzal, hogy a csatlakozás érinteni fogja saját vállalkozását. Természetesen az érintettség feltételezett mértékében vannak különbségek. Hozzá kell tennünk nem is biztos, hogy előre meg tudják ítélni a csatlakozás várható hatásait.
Ez különösen igaz azokra a vállalkozásokra, amelyek az eddigiekben nem kerültek kapcsolatba a nemzetközi piacokkal. Rákérdeztem, hogy kedvező, vagy kedvezőtlen hatással számolnak konkrét területeken. A megkérdezett vezetők véleménye megoszlott a megítélés tekintetében. Két kérdésben volt egyöntetű a véleményük, mindegyikük pozitív hatást vár a beszerzési és a finanszírozási lehetőségek területén. Ugyanígy egybehangzóan vélekednek a fogyasztók növekvő elvárásaival
kapcsolatban.
A
vállalkozások
saját
versenyképességük
alakulásával
kapcsolatban már kevésbé optimisták, valamivel többen mondták, hogy az uniós csatlakozás kedvezőtlenül fogja versenyképességüket érinteni. Az interjúkból az derült ki, hogy rövid távon gondolják ezt. Az a véleményük, hogy sokat kell majd tenniük a versenyképességük javítása érdekében, hiszen keményebb feltételekkel találják majd szemben magukat. A humán erőforrásokkal kapcsolatos meglátásaik eltérőek, egy részük úgy gondolja, hogy kedvező, míg más részük, hogy kedvezőtlen lesz a hatása. A mélyinterjú során arra is kerestem a választ, hogy a vállalkozások vezetői szerint az egyes vállalati területeket mennyire fogja érinteni az uniós csatlakozás. Az interjúk abban erősítettek meg, hogy a kis-és középvállalkozásokra az uniós csatlakozás elsődlegesen marketing szempontból gyakorol majd hatást. Úgy vélekednek, hogy leginkább az értékesítési csatornákra, a marketingre és a piaci információs rendszerekre, illetve a piaci információs lehetőségekre lesz hatása. Ezeken kívül a minőségpolitika, minőségbiztosítás és az innováció kérdése kerül majd előtérbe. Mivel a kis-és középvállalkozások egyik leggyengébb pontja a marketing, nyilvánvaló, hogy e téren sok támogatásra lesz szükségük a versenyképesség erősítése érdekében. Ehhez szorosan kapcsolódik az innováció igénye, ami részben marketing kérdés,
részben
persze
technológia
fejlesztés.
Egyéb
területeken,
mint
például
környezetvédelem, kommunikáció, oktatás kevésbé számítanak az uniós csatlakozás rájuk gyakorolt hatására. Ez részben abból származhat, hogy ezeken a területeken azoknál a vállalkozásoknál, amelyek nemzetközi piacokon eddig is megjelentek már eddig is érződött a hatás, másfelől sok vonatkozást még nem képesek felmérni. A vállalati vezetőkkel folytatott beszélgetésekből összességében az derült ki, hogy csak részben érzik magukat felkészültnek az uniós csatlakozással kapcsolatos kihívásoknak. A vállalkozások zöme a minőségbiztosítás (ISO), a szabványok terén tette meg a legtöbb lépést. Az uniós támogatási rendszerrel nemigen vannak tisztában, kevés az ismeretük a pályázati
rendszerről, lehetőségekről, az oktatási, képzési lehetőségekről. Csupán egy olyan cég volt a megkérdezettek között, aki tudatos lépéseket tett célpiacaik és a pályázati rendszer jobb megismerésére. A megkérdezett vállalati vezetők mindegyike számít támogatási lehetőségekre. Elsősorban a működési feltételek és a finanszírozási lehetőségek javulását remélik. A vezetők fele külön megemlítette, hogy az üzleti információs rendszerrel kapcsolatos szaktanácsadásra nagy szükségük lenne. Az interjúalanyok között két beszállító volt, ők azt említették, hogy a beszállítói pozíció fenntartásához, illetve megszerzéséhez technológiai fejlesztésekre, hitelezési lehetőségre és üzleti szaktanácsadásra van leginkább szükség. A legfontosabb elvárás, aminek meg kell felelniük a megbízhatóság és minőség.
VI. Összefoglalás
Dolgozatomban azzal a fő kérdéssel foglalkoztam, hogy az uniós csatlakozás milyen kihívásokat jelent majd a magyarországi kis-és középvállalkozások (KKV-k) számára, és ahhoz, hogy e kihívásoknak megfeleljenek, milyen támogatásokra van szükségük.
Elsőként azt vizsgáltam, hogy az Európai Unió, amelyhez 2004. májusában csatlakozunk, milyen vállalkozáspolitikai elveket és gyakorlatot mond magáénak. Arra voltam kíváncsi, hogy a kis-és középvállalkozások milyen szerephez jutnak ebben a vállalkozásfejlesztési politikában. Arra a megállapításra jutottam, hogy az Unió kiemelt szerepet tulajdonít a KKVknak, mégpedig abból a meggyőződésből, hogy a régiók versenyképessége nagymértékben függ hatékony működésüktől. Az Európai Unió regionális politikájának, az ahhoz kapcsolódó támogatási
politikának
az
elemzése
egyértelműen
igazolja,
hogy
egy
olyan
gazdaságfejlesztési koncepciót valló közösséghez kapcsolódunk, amely a KKV-k számára megteremti azt a környezetet, amely fejlődésüket biztosíthatja. Itt csak utalok az Európa Tanács 2000. évi Többéves Vállalati és Vállalkozási Programjára (Multiannual Programme for Enterprise and Entrepreneurship, MAP), amely megvalósítására 450 millió eurót irányoztak elő. Vizsgálódásaim másik célkitűzése az volt, hogy választ kapjak arra, hogy a magyar KKV-k jelenleg milyen helyzetben vannak, hiszen ez jelenti az alapot a jövőbeli teendők megfogalmazásához. Az elemzések, vizsgálatok legfontosabb megállapításai, hogy: •
a KKV-k nagy része alultőkésített,
•
jellemzőek az elavult technológiák,
•
a korszerű vezetési és marketing ismeretek, módszerek hiányoznak,
•
a KKV-k kapcsolati rendszere fejletlen.
A magyar KKV-k helyzetének elemezése megerősítette azt a hipotézisemet, hogy a vállalkozások nincsenek felkészülve az uniós csatlakozásra. Ezt önmagában a fentiekben vázolt helyzet is mutatja, de ez derült ki a KKV-k vezetőivel folytatott interjúkból is. A megkérdezett szakemberek maguk is úgy érzik, hogy még sokat kell tenniük annak érdekében, hogy a kihívásoknak meg tudjanak felelni. Szinte egyöntetű az a véleményük, hogy a versenyképességüket nagymértékben kell erősíteni, ami jelentős beruházásokat követel meg, amelyekhez természetesen forrásokra is szükségük van. Leginkább a piaci, marketing területen érzik magukat felkészületlennek, úgy gondolják e téren sok támogatásra lesz szükségük, versenyképességük erősítése érdekében. Az általuk elmondottakból kiderült, hogy eddig főként a minőségbiztosítás terén tettek lépéseket. Az uniós támogatási rendszerrel nemigen vannak tisztában, kevés az ismeretük a pályázati rendszerről, lehetőségekről, az oktatási, képzési lehetőségekről. Így tehát nyilvánvaló, hogy egy olyan gazdaság számára, amelyben •
a kis-és közepes vállalkozások száma meghatározó (a működő vállalkozások 99 %-a), ugyanakkor
•
a KKV-k teljesítőképessége- az előbbiekben említettek miatt- rendkívül alacsony (a GDP csupán 41.3%-a)
kitörési pontot jelenthet egy olyan gazdaságfejlesztés, amelynek homlokterében a kis-és középvállalkozások állnak. Ezek után azzal foglalkoztam, hogy az Európai Unió által megkövetelt Nemzeti Fejlesztési Terv, amely stratégiai tervezési dokumentum, ahhoz szükséges, hogy a kedvezményezettként megjelölt régiók igénybe vehessék a Strukturális Alapok támogatásait, milyen fejlődési pályát jelöl ki a magyar kis-és középvállalkozások számára, és ahhoz milyen támogató programokat kínál. Megvizsgáltam, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv milyen szerepet szán részükre az abban megfogalmazott általános és specifikus célok megvalósításában, és, hogy azok mennyiben segítik elő a KKV-k megerősödését, versenyképességük javulását. Megállapítottam, hogy ebből a szempontból az 5 prioritási tengely közül a versenyképességi és a regionális bír kitüntetett jelentőséggel, mivel a fejlesztendő területek között ezekben jelennek meg célzottan a KKV-k. A dolgozatban megvizsgáltam, hogy az e két prioritáshoz
kapcsolódó operatív program, a Gazdasági Versenyképesség Operatív program (GVOP) és a Regionális Fejlesztési Operatív Program (RFOP) konkrétan milyen intézkedéseket tartalmaz. Az operatív programokat abból a nézőpontból vizsgáltam, hogy a kis-és középvállalkozások problémáira mennyire reagálnak, mennyiben várható tőlük versenyképességük növekedése. Itt figyelembe vettem a mélyinterjúkból származó információkat is, vagyis azt, hogy maguk a KKV vezetők milyen támogatásokra tartanak igényt. A megkérdezett vállalati vezetők mindegyike számít támogatási lehetőségekre. Elsősorban a működési feltételek és a finanszírozási lehetőségek javulását remélik. A vezetők fele külön megemlítette, hogy az üzleti információs rendszerrel kapcsolatos szaktanácsadásra nagy szükségük lenne. A beszállítói kapcsolatokat is fontosnak tartották a megkérdezettek, de annak eléréséhez is támogatásra van szükségük. Az
operatív
programokban
található
eszközök
közül
az
alábbiakat
találom
a
leghatékonyabbnak: •
A multinacionális, regionális vállalatokkal való beszállítói kapcsolatok fejlesztése,
•
A
kis-
és
középvállalkozások
üzleti
szolgáltatásokhoz
(pl.
információhoz,
tanácsadáshoz), valamint pénzügyi szolgáltatásokhoz (hitelhez, tőkéhez) jutásának megkönnyítése, •
Korszerű vállalkozói ismeretek széleskörű elterjesztése,
•
Az együttműködések kialakítása, közös üzleti szolgáltatások igénybevétele
•
A kis- és középvállalatok együttműködésének ösztönzése, hálózatszerű szerveződésük támogatása
•
Gazdasági együttműködések és az ehhez kapcsolódó innovációs intézményekkel való együttműködés, klaszterek kialakítása, illetve azokhoz való csatlakozás.
Összefoglalva megállapítható, hogy a KKV-k versenyhelyzetének erősítése mind a gazdaság általános versenyképessége, mind a regionális egyenlőség szempontjából elsőrendű fontosságú. A dolgozatomban ennek sok elemét, feltételét, eszközrendszerét említettem. Két olyan lehetőséget emeltem ki, amely megítélésem szerint kiemelkedő szerepet játszhat abban, hogy a KKV-k számára az uniós csatlakozás valódi kitörést, fejlődési perspektívát jelentsen, ezek
•
a beszállítói pozíció kialakítása és
•
a klaszterek létrehozása, az azokhoz való csatlakozás.
A kis-és középvállalkozások fejlődése szempontjából rendkívül fontosnak tartom a beszállítói szerep erősítését. A beszállítói kapcsolatok fejlett termelési kultúrát, termelékeny és korszerű gyártási eljárásokat feltételeznek és hozzájárulnak a fejlett háttéripar kialakításához. Ugyanígy a KKV-k túlélési, fejlődési esélye a lokális hálózatok kialakulása révén jelentősen nő, általuk a kisebb vállalatok olyan előnyökhöz, információkhoz, tudásbázishoz juthatnak, amely segítségével megerősödhetnek, fejlődhetnek, és amelyekhez önerőből nem lennének képesek szert tenni.
VII. Felhasznált Irodalom
¾ Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem KisvállalkozásFejlesztési Központ. Kisvállalkozások fejlődési szakaszai, a szakaszváltások konfliktusai (Összefoglaló). Budapest. 2002. ¾ Forman Balázs. Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai. Európai Bizottság Magyarországi Delegációja. Kner Nyomda Rt., 2001. ¾ Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium. Gazdálkodj okosan az Európai Unióban. Budapest. 2003. ¾ Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium. Területfejlesztés Magyarországon. Komáromi Nyomda és Kiadó Kft, 2002. ¾ Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról. Kézikönyv kis- és középvállalkozóknak. Budapest. GKM, 2002. ¾ Hitesy, Bartucz és Hollai: „Közép-Magyarországi turisztikai klaszter” Tanulmány. 2002. ¾ Dr. Horváth Piroska-dr. Kovácsné Ihász Anita: „A klaszterek lehetséges hatásai a vállalati stratégiai menedzsmentre” Tanácsadói Konferencia, 2003. ¾ Horváth Zoltán. Kézikönyv az Európai Unióról. 1999. ¾ Iványi Károly: „Perspektívák és dilemmák európai uniós csatlakozásunk küszöbén.” EU Working Papers. 3/2002 ¾ Kállay László: „Paradigmaváltás a kisvállalkozás-fejlesztésében.” Közgazdasági Szemle 2002. július-augusztus: 557-573 o.
¾ KOPINT-DATORG Tanulmány. A KKV-k bejuttatása a beszállítói piacra. 2001. ¾ Lengyel Imre, és Deák Szabolcs: „Regionális/lokális klaszter: sikeres válasz a globális kihívásra.” Marketing & Menedzsment 2002. április: 17-26 o. ¾ Lengyel Imre: Regionális politika, Közgazdasági Szemle 2000/3 ¾ Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. OECD Területi vizsgálatok. Magyarország. Pécs: Sümegi Nyomdaipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft, 2001. ¾ Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. Tanulmányok a kis- és középvállalatok fejlesztési stratégiájáról. Budapest. 1998. ¾ Dr. Szirmai Péter, Németh Gergely: „Az EU-csatlakozás, mint kihívás a kis- és középvállalkozóknak”. Tanácsadói konferencia. 2003. ¾ „Nemzeti Fejlesztési Terv” http://www.nfh.hu ¾ „Activities of the European Union. Competition” EU versenypolitika. http://europa.eu.int/pol/comp/index_en.htm ¾ „Activities of the European Union. Enterprise” EU vállalkozáspolitika. http://europa.eu.int/pol/enter/index_en.htm ¾ „Activities of the European Union. Regional Policy” EU regionális politika. http://europa.eu.int/pol/reg/index_en.htm ¾ www.kum.hu, www.gkm.hu
1. sz.melléklet
A regisztrált vállalkozások száma
♦ Év
♦ Regisztrált vállalkozások száma
1989.
359 997
1990.
457 015
1991.
615 351
1992.
746 190
1993.
872 517
1994.
1 001 973
1995.
1 053 257
1996.
1 049 590
1997.
998 264
1998.
1 026 642
1999.
1 049 410
2000.
1 094 446
Forrás: Kis- és középvállalkozások a magyar gazdaságban. KSH, Budapest 2002
2. sz. melléklet Az NFT céljai, prioritásai és Operatív Programjai
Hosszú távú cél
I.
AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSA
Az EU átlaghoz viszonyított jövedelmi különbségek mérséklése ÁLTALÁNOS CÉL Versenyképesebb gazdaság
A humán erőforrások jobb kihasználása
SPECIFIKUS CÉL
PRIORITÁS
A termelőszektor versenyképességének javítása
A foglalkoztatás növelése és az emberi erőforrások fejlesztése
Jobb infrastruktúra, tisztább környezett biztosítása
Gazdasági Versenyképessé g OP
Agrár- és Vidékfejlesztési OP
Humánerőforrásfejlesztés OP
Jobb minőségű környezet, kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés
A regionális és helyi potenciál erősítése
Környezetvédele m és Infrastruktúra
Technikai segítségnyújtás
Regionális Fejlesztés OP
Operatív Program
BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.
3.sz. melléklet
Melyek voltak a legnagyobb akadályok, melyeket nem sikerült leküzdeniük? (N=15) Piaci és marketing akadályok Pénzügyi akadályok Információhiány Humán erőforrás akadályok Partner(ek) hibái Egyéb Nincs válasz
% 35,7 20,0 14,2 7,1 7,1 7,1 14,2
3
I.
II.
4. sz. melléklet
KÉRDÉSKATALÓGUS
KIS - ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK VEZETŐINEK MEGKÉRDEZÉSÉRE AZ UNIÓS CSATLAKOZÁSRÓL A Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karának vagyok a hallgatója. Szakdolgozati témául az uniós csatlakozás kis-és középvállalati szektorra gyakorolt várható hatásának vizsgálatát választottam. A beszélgetés során ebben a témakörben az alábbi kérdésköröket szeretném érinteni:
1. Az uniós csatlakozás várható hatása -
az ágazatra
-
az Önök vállalkozására
2. A csatlakozás várható hatása az Önök vállalatára -
a lehetőségek tekintetében, (beszerzés, értékesítés, ár, fogyasztói igény, finanszírozás stb.)
-
az egyes funkcionális tevékenységek (termékfejlesztés, innováció, minőségpolitika, marketing, kommunikáció stb.) vonatkozásában
3. Hogyan látja felkészültek-e az uniós csatlakozással járó kihívásokra? Mely területeken, milyen lépéseket tettek? Hol éreznek gyenge pontokat a felkészülésben? 4. Milyen támogatást várnak? Ismerik-e az uniós támogatási politikát?
4
Mellékletek
5
