Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Export-Import Menedzsment szakirány
HAZÁNK ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ MÉHÉSZETI ÁGAZATÁNAK PIACI HELYZETE ÉS KERESKEDELME AZ UNIÓS CSATLAKOZÁS FÉNYÉBEN
Készítette: Nagy Péter Budapest, 2005.
Tartalomjegyzék Bevezetés ......................................................................................................................................5 I. A méz jellemzői és a hazai méhészkedés jelentősége............................................................7 I. 1. A méz tulajdonságai .....................................................................................................7 I.1.1. A méz meghatározása.......................................................................................7 I.1.2. A méz csoportosítása .........................................................................................7 I.1.3. A méz összetétele ..............................................................................................8 I.1.4. A méz fajtái .......................................................................................................9 I.1.5. A méz minőségi kritériumai ............................................................................10 I.2. A méhek és a méhészet jelentősége.............................................................................11 I.2.1. A magyar méhész ágazat szabályozása ...........................................................12 I.2.2. A méhészkedés története .................................................................................13 I.2.3. A hazai méhész szerveződés története.............................................................14 I.2.4. Az OMME – Országos Magyar Méhészeti Egyesület tevékenysége ..............15 II. Az Európai Unió méhészeti ágazatának piaci helyzete ....................................................17 II.1. A méhészek és a méhcsaládok száma Európai Unióban...................................17 II.2.1. Az Európai Unió mézfogyasztása ..................................................................19 II.2.2. Mézfogyasztási szokások ...............................................................................19 II.3. A mézértékesítés formái.............................................................................................19 II.4. A magyar méhészeti ágazat helyzete .........................................................................20 II.4.1. A hazai méhészetek száma és szerkezete.......................................................20 II.4.2. A méhcsaládok száma és eloszlása ................................................................23 II.4.2.1. A méhcsaládok száma és eloszlása megyénként.........................................24 II.4.2.2. A hazai és uniós méhcsaládsűrűség ............................................................24 II.5. A mézelő területek változása hazánkban ...................................................................25 II.6. A méhészkedés feltételei............................................................................................26 II.7. A méhészkedés célja ..................................................................................................27 II.8. A hazai mézfogyasztás fő jellemzői, szokások és lehetőségek..................................28 II.9. A méz hazai kereskedelmi és értékesítési rendszere..................................................29 III. A mézkereskedelem alakulása az Európai Unióban .......................................................31 III.1. Az EU helyzete a világ mézkereskedelmében ..........................................................31 III.1.2. Az Európai Unió nagy méztermelő tagországainak termelése .....................32
3
III.1.3. Az uniós import legfőbb jellemzői ...............................................................33 II.1.4. A méztermelés szabályozása az Európai Unióban.........................................35 III.1.5. Az uniós mézárak..........................................................................................35 III.1.6. Harmadik országokkal folytatott kereskedelem............................................37 III.1.7. A csatlakozás hatására bekövetkező változások ...........................................38 III.2. A magyar méz külkereskedelme...............................................................................38 III.2.1. A magyar méztermelés alakulása..................................................................39 III.2.2. Hazánk méztermelésének és mézexportjának összehasonlítása ...................39 III.2.3. A mézértékesítés exportbevételének és az export átlagárának alakulása .....41 III.2.4. A magyar mézexport és import megoszlása .................................................42 III.2.5. Az EU és a GATT-WTO által meghatározott vámtételek a csatlakozást megelőzően ............................................................................43 III.2.6. A magyar mézexport helyzete az Európai Unió felé ....................................44 III.2.7. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk hatásai és következményei.........46 III.2.8. A jelenlegi uniós mézkereskedelmi körülmények hazánkra nézve ..............47 IV. A magyar méhészágazat fejlesztési lehetőségei az Európai Unióban ............................49 IV.1. A méhészágazat támogatási rendszere és átvételének hatásai..................................49 IV.1.1. A hazai támogatások köre.............................................................................49 IV.2.2. A méhészek által igényelhető támogatások az Európai Unióban.................49 IV.3.3. A Magyar Méhészeti Nemzeti Program .......................................................50 IV.4. Magyar, „régiós” akácméz mint hungarikum az EU mézpiacán..............................51 Záró gondolatok ........................................................................................................................53 Irodalomjegyzék........................................................................................................................54 Függelék .....................................................................................................................................56 Melléklet.....................................................................................................................................67
4
Bevezetés A magyar méz – ezen belül a magyar akácméz – hazánk nagy jelentőséggel és exporterővel bíró terméke, egy igazi hungaricum1, melyre jó minősége és egyedi íze miatt is méltán büszkék lehetünk.
Szakdolgozatom
témájául
egy
számomra
régóta
érdekesnek,
és
uniós
csatlakozásunkat követően egy igen aktuálisnak tartott terület bemutatását és feldolgozását tűztem ki célul. A méz általános tulajdonságainak, jellemzőinek bemutatását követően ismertetni kívánom a magyar, illetve az uniós méhészeti ágazat jelenlegi helyzetét, a szektor felépítését. A méhészetek nagysága, méhcsaládok számának alakulása, a méhészkedés gazdálkodási formáinak megoszlása, valamint a magyar méhésztársadalmat összefogó Országos Magyar Méhészeti Egyesület munkája által egyfajta átfogó képet kaphatunk a magyar méhészeti ágazatról. Az Európai Uniós méhészkedés helyzete is fontos tényező, mivel az itteni piaci igényektől függünk. Ezt követően a hazánk és az Európai Unió felvásárlópiaca között kialakult külkereskedelmi kapcsolatok alakulását vizsgálom. Fontos megemlíteni, hogy többféle fajtamézet is termelnek hazánkban, ám mennyisége, népszerűsége és fogyasztása alapján is a legjelentőbb ezek közül az akácméz. Egyike azon kevés magyar mezőgazdasági termékeinknek, melyekből nem, vagy csak rendkívül kis mennyiségben szorulunk külföldi behozatalra, és évek óta emelkedő exportot teljesítünk elsősorban az Európai Unió nagyobb tagországai felé. A méz külkereskedelmi mérlegében tehát jelentős mértékben az export dominál, és e kivitel döntő többsége az Európai Unió nyugati országai felé irányul: Németország, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztria. Tény, hogy Magyarország saját méztermésének döntő többségét szállítja külföldre, az unióban ezzel a teljesítményével a negyedik legnagyobb beszállítónak felelünk meg. A magyar méz exportja terén rendkívül nagy potenciálok rejlenek. Az exportbevétel viszont teljes mértékben a világpiaci árak alakulásától függ, mivel méztermelésünk mennyiségével – kicsiny ország lévén nem – nem lehetünk áralakítók csupán követők.
1
hungaricum: A kifejezést a IV. fejezetben tárgyalom részletesen
5
Az Európai Unió méztermelése és kereskedelme a legnagyobb a világban, így az ügyletek folyamatainak és a tendenciák változásának megvizsgálása és ismerete hosszú távon mindenképpen érdemes feladat a magyar méhészágazat szereplőinek. A 2004. május 1-jei Európai Uniós csatlakozásunkkal jelentős változások következtek be a magyar kereskedelem és mezőgazdaság jövőjének és versenyképességének tekintetében. A magyar méhészek és a méhészeti termékekkel foglalkozók szempontjából elsősorban kedvező fejlemények születtek, mivel a méz exportjának vámmentessé válása a többi uniós ország felé véget vetett az utóbbi évek bizonytalanságának. Ettől függetlenül, a szabad piaci helyzettel nem oldódott meg a magyar méz minőségének megfelelő, és az elfogadható mézértékesítés, szakdolgozatomban ennek megvizsgálását és a lehetséges kiutakat is felvázolom.
6
I. A méz jellemzői és a hazai méhészkedés jelentősége I.1. A méz tulajdonságai I.1.1. A méz meghatározása
Erre a kérdésre több hivatalos forrásból származó meghatározás is pontos választ adhat nekünk, amellett, hogy tudjuk, és biztosan állíthatjuk, hogy a méz még a mai napig is az emberiség egyik legjelentősebb természeti adománya. A méz a méhek gazdaságilag legjelentősebb terméke. Az Európai Unió 2001. december 20-án elfogadott egyik irányelve szerint: „A méz az Apis mellifera mézelő méhek által a növényi nektárból vagy élő növényi részek nedvéből, illetve növényi részek kiválasztott anyagából előállított természetes anyag, amelyet a méhek begyűjtenek, saját különleges anyagaik hozzáadásával átalakítanak, raktároznak, majd dehidratálnak és lépekben érlelnek.”2 A mézelő méhek tehát egy igen bonyolult és összetett folyamat során állítják elő a számukra is élelemként szolgáló mézet. A Magyar Élelmiszerkönyvben ez az előírás, valamint a mellékletben olvasható meghatározások 1997. augusztus 1-jén léptek hatályba.3 I.1.2. A méz csoportosítása A mézet igen sok szempont alapján csoportosíthatjuk: többek között eredete, előállítása illetve megjelenési módja, színe és fajtája szerint. A Magyar Élelmiszerkönyv meghatározásában a méz eredete szerint lehet virágméz (nektárméz), mely az egyes növények virágának nektárjából származó méz, illetve édesharmatméz (mézharmatméz), ami főképpen a növényi nedvet szívó rovarok által (Hemiptera) az élő növényi részek kiválasztott anyagából vagy nedvébõl nyert méz.
2 3
Az EK 2001/110. számú irányelve Magyar Élelmiszerkönyv - Méz (1-3-74/409 számú előírás), 4. melléklet
7
Előállítási és megjelenési mód szerint a következő felsorolást állíthatjuk fel: •
Lépesméz: a méhek által újonnan épített, még a szűzlépek sejtjeiben vagy kizárólag méhviaszalapú műlépre épített, szűzlépben tárolt és lefedett sejteket tartalmazó egész lépben vagy léprészekben értékesített méz.
•
Darabolt lépesméz: egy vagy több lépdarabot tartalmazó méz.
•
Csorgatott méz: olyan méz, amelyet a fiasítástól mentes lépekből, azok felnyitása után kicsurgatással nyernek.
•
Pergetett méz: olyan méz, amelyet a fiasítástól mentes lépekből centrifugálással nyernek.
•
Sajtolt méz: fiasítástól mentes lépek sajtolásával, 45C fokot meg nem haladó mérsékelt hő alkalmazásával vagy anélkül nyert méz.
•
Filtrált méz: amelyből az idegen szerves és szervetlen anyagokat olyan szűrési módszerrel távolítják el, amely a méz virágportartalmának jelentős csökkenését eredményezi.
I.1.3. A méz összetétele A méz elsődlegesen különféle cukrokból, túlnyomórészt fruktózból (gyümölcscukor) és glükózból (szőlőcukor), vízből, összetett cukrokból, valamint egyéb anyagokból (szerves savak, enzimek ásványi anyagok, vitaminok és a begyűjtött mézben lévő szilárd részecskék) áll. 1.ábra Az akácméz összetevői víz; 19% szőlőcukor; 31% egyéb anyagok; 4% összetett cukrok; 7%
Egyéb anyagok: aminosavak, fehérjék, enzimek, vitaminok, savak, aromaanyagok, ásványisó, színanyagok
gyümölcscukor; 39%
8
Forrás: Méhészet folyóirat, 2002/2.szám
A méz színe függően a virágnektár eredetétől a csaknem színtelen világos, opálostól a sötétbarnáig terjedhet. A méz állaga általában folyékony, sűrűn folyó vagy részben, illetve egészen kristályos is lehet. A kristályosodás természetes folyamat, amely a méz telített oldat szerkezetéből, valamint a gyümölcs- és szőlőcukor arányból ered. A méz íze és aromája eltérő lehet a növényi eredettől függően. Az előírás alapján „a mézhez a fogyasztói forgalomba kerülő mézhez vagy az emberi fogyasztás céljára készült termékekben való felhasználás során más élelmiszer összetevő (beleértve az élelmiszer-adalékokat is), valamint a mézen kívüli egyéb anyag nem adható hozzá.” 4 A méznek - amennyire csak lehetséges – az összetételétől idegen szerves vagy szervetlen anyagoktól mentesnek kell lennie. A sütő-főző méz kivételével a méznek nem lehet idegen íze vagy zamata, erjedése nem kezdődhet meg, nem lehet mesterségesen megváltoztatott savtartalmú, továbbá nem melegíthető olyan módon, hogy a természetes enzimek elpusztuljanak, vagy jelentős mértékben inaktiválódjanak benne. A filtrált méz kivételével sem pollen, sem pedig egyéb természetes alkotóeleme nem távolítható el a mézből, kivéve, ha ez az idegen eredetű szerves és szervetlen anyagok eltávolításának elkerülhetetlen következménye. Az Élelmiszerkönyv szigorúan kitér a méz egyes alkotóelemeinek megfelelő arányára és mennyiségi határértékeire. Amikor a méz fogyasztói forgalomba kerül, vagy amikor emberi fogyasztás céljára készült termékekben kerül felhasználásra, a méz több minőségi követelménynek is meg kell, hogy feleljen. I.1.4. A méz fajtái5 Magyarországon körülbelül 14-15 különböző eredetű és tulajdonságú méz termelhető, melyek előfordulása elsősorban a mézgyűjtőterület elhelyezkedésétől függ. Nagyobb virágos legelő esetén beszélhetünk fajtamézről – ekkor a méhek csak az adott nektárt illetve virágport gyűjtik a kaptárba –, több nektárforrás esetén pedig vegyes virágmézről. A vegyes virágmézben különböző nektárforrások keverednek, és akkor keletkezik, ha a méhek egy növény virágzása alatt nem termelnek elvehető és elegendő mennyiségű mézet. Ilyenkor a méhész nem veszi el a mézet a kaptárakból, hanem addig vár, míg más nektárforrásokból össze nem gyűlik elegendő mennyiség.
4 5
4.2. melléklet Forrás: A Magyar Méhészeti Nemzeti Program (Melléklet a 152/2004. (X. 18.) FVM rendelethez
9
A magyar méztermelésben meghatározó és legnagyobb mennyiségben termelhető fajtaméz az akácméz. Az akácméz mellett kisebb mértékben az alábbi fajtamézek termelése számottevő: gyümölcsök, repce, selyemfű, napraforgó, hárs, szelídgesztenye, facélia, zsálya, levendula, menta, medvehagyma, pohánka stb. 6 Szakdolgozatomban elsősorban az akácmézre koncentrálok, mivel a magyar méztermelés legjelentősebb részét ez a fajtaméz teszi ki, valamint több cikk is hűen helyezi a magyar akácmézet olyan megtisztelő helyre, mint ami „a borok között a tokajit” illeti.7 I.1.5. A méz minőségi kritériumai A magyar mézek minőségükkel a nemzetközi piacokon is versenyképesek. A mézek minőségellenőrzési, minőségbiztosítási és minőségtanúsítási rendszere garantálja azt, hogy mind exportra, mind belföldi fogyasztásra csak kifogástalan minőségű méz kerüljön. A minőség-ellenőrzési rendszer főszereplői az Állat-egészségügyi Szolgálat megyei szervezetei, melyek monitoringvizsgálatokat és szúrópróbaszerű ellenőrzéseket folytatnak. A méz exportőrök átvétel előtt tételenkénti laboratóriumi ellenőrzést végeznek. Kiszállítás előtt az egész tétel ismételt ellenőrzése történik meg. A minőségvizsgálat céljára akkreditált laboratóriumok vannak. Minőségi viták esetén a brémai laboratóriumhoz (APICA Institut für Honig Analitik Qualitat) fordulhatnak a méhészek.
6 7
A leggyakoribb fajtamézek és tulajdonságaik az 1. táblázatban olvashatók Kecskés Csaba, dr. Kulcsár Rózsa: A méhészet Magyarországon 2000-ben, 2001. 8.szám Budapest
10
I.2. A méhek és a méhészet jelentősége8 A méz tulajdonságainak vizsgálata és értékelése mellett hasonló fontosságú a méhek jelentőségét is kiemelni és megismerni, hiszen ők végzik az igazi lényeges munkát. Az emberiség a méhek nélkül nem csak egyik legrégebbről ismert édes eledelével lenne szegényebb, hanem mezőgazdaságunk is hiányt szenvedne egy világméretű és egyre nagyobb fejlődést mutató ágazatban, a méhészkedésben. A méhekre utaló első régészeti leletek – borostyánkőbe zárt ősméh kövületek – a mintegy 50 millió évvel ezelőtti földtörténeti harmadkor elejéről kerültek elő. Valószínű, hogy már korábban is éltek méhek, ám az ember csak a negyedkorban jelent meg. A mézet zsákmányoló ember legrégebbi képe a spanyolországi Cuevas de Araňas barlang falára rajzolva maradt fenn a mintegy 20 ezer évvel ezelőtti csiszolt kőszerszámok idejéből. A méhfajták számát körülbelül 15 ezerre becsülik, melyek mind az ízeltlábúak törzsébe és a hártyásszárnyúak rendjébe tartoznak. A számunkra érdekes és a méhészek tevékenysége szempontjából fontos mézelő méhek családja csak egy töredékét képezik ennek a nagyszámú rovarfélének. A mézelő méh családjának létrehozója az anyaméh. Vele együtt maradó gyermekei a munkásméhek vagy dolgozók és a herék. Az anya és a munkás nőstények, míg a here hím. A nőstény ősi feladata a szaporítás és az ivadék gondozása. A mézelő méh esetében ez a két feladat megoszlik a kétféle nőstény között. Az anya csak szaporít, a munkás eleséget gyűjt, etet és épít. A mézelő méh két nőstényének teste is különleges feladatához módosult. A munkás hasán viasztermelő mirigy található bölcső (sejt) építésére, lábán virágporgyűjtő kosara és keféje, szájában a fiasítás számára szolgáló eleséget készítő garatmirigye. Petefészke ellenben fejletlen: a munkás csak kivételesen petézik (álanya). Az anyaméh petefészke óriási méretű, de sem viaszmirigye, sem virágporgyűjtője, sem eleségtermelő mirigye nincs.
A méhek amellett hogy mézet és egyéb méhészeti termékeket – úgy, mint a viasz, a propolisz, méhpempő – termelnek, ennél jóval nagyobb, közvetett gazdasági hasznot is hajtanak: ők végzik a mezőgazdaságban fontos virágporozta növények mintegy 80 százalékának megporzását. A méhek a rovarporozta növények terméshozamának növekedésében nélkülözhetetlen szerepet töltenek be, mely a méztermés hasznának akár 15-20-szorosában is kifejezhető. 8
Forrás: Örösi Pál Zoltán: Méhek között 1989. Budapest. 7. old.
11
Más rovarokkal szemben a méhek számos olyan előnyös tulajdonsággal rendelkeznek, amelyeknek köszönhetően ők végzik a beporzás legnagyobb hányadát. Népes, nagy családokban élnek, télen is fennmaradnak egyedeik, melyek már kora tavasszal kirepülnek virágport és nektárt gyűjteni. A méhek virághűek, ezért ha elkezdik gyűjteni egy bizonyos növény nektárját vagy mézharmatját, nem járnak másfajta növényekre, míg az előbbi el nem virágzik, hiába biztosítana a másik fajta több nektárt. Ösztöneikből eredő alapvető tulajdonságuk, hogy gyűjtenek és raktároznak. Az ember a méheknek ezt az utóbbi tulajdonságát aknázza ki a méhészkedés és a méztermelés során. A méhek rovartársaikhoz képest nagyobb hatósugarú területet képesek bejárni, beporozni. A kaptárak mozgathatóak, és a méhcsaládok vándoroltatásával a méhész több egymástól távoli és máskor nyíló viráglegelőt is képes elérni. A méhészet tehát nagy gazdasági jelentőséggel bír, egyrészt a növények beporzása, másrészt a méhészeti termékek termelése révén. I.2.1. A magyar méhész ágazat szabályozása A méhészet a mezőgazdasághoz tartozó termelési ágazat. A magyar külkereskedelem szempontjából jelentőségét az húzza alá, hogy az élelmiszergazdasági termékek közül a méz termelt mennyiségének mintegy 85-90 százalékát külföldön értékesítjük. A méhészkedés tevékenységének törvényi meghatározása és szabályozása összhangban van az Európai Unió rendeleteivel. A hazai méhészkedés nagy múltját az is bizonyítja, hogy már több mint 35 évvel ezelőtt, 1969-ben a 15/1969. (XI. 6.) számú MÉM rendeletben (1. melléklet) foglalták össze a méhészkedés legfontosabb kritériumait és a tevékenység folytatásának feltételeit. A következő, már részletesebben leíró szabályozást 1994-ben fogadta el az Országgyűlés. Ez a rendelet – a 42/1994. (VI. 28.) FM rendelet a méhanyanevelő telep üzemeltetésének engedélyezéséről, valamint a méhanya és szaporítóanyag előállításáról, felhasználásáról, (2. melléklet) - foglalkozik a méhanyanevelő telepek üzemeltetése mellett a különböző engedélyköteles tevékenységekkel és a hivatalos szervek feladataival, valamint az azokkal történő ügyintézés menetével.
12
Az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséget kapott a minőségbiztosítás és a méhegészségügy. Nem csak a méz összetételének, és pollentartalmának kell a felállított kritériumokat megfelelnie, hanem az egész méhészkedési folyamat során nagyon fontos az egészséges méhállomány fenntartása, és a betegségek megelőzése, kivédése. A 70/2003. (VI. 27.) számú FVM rendeletben fektették le az erre vonatkozó szabályokat és rendelkezéseket (3. melléklet). Elmondhatjuk, hogy hazánkban megfelelő módon törvényileg is szabályozva vannak a méhészeti ágazatra vonatkozó elvárások. I.2.2. A magyar méhészkedés története Művelése a történelem során ritkán kapcsolódott falusi gazdaságokhoz, vagy mezőgazdasági üzemekhez, sokkal inkább iparosok, tanítók illetve papok voltak, akik a méhészkedés mesterségével foglalkoztak. „Őseink már a Honfoglalás előtt ismerték a méheket és a mézet, nyelvtudósaink szerint e két szavunk finnugor eredetre vezethető vissza.”9 Az Árpádkori királyok idejében már elterjedten művelték hazánkban a méhészkedés mesterségét, erről tesz tanúbizonyságot több akkori helységnevünk is: Méhes, Méhkerék, Födémes, stb. A Honfoglalás utáni első mézzel kapcsolatos írásos dokumentum 1015-ből maradt ránk. Az okmány a pécsváradi monostornak adományozott javakat sorolja fel, többek között 12 méhészről, hat viaszöntőről és egyéb méhészkedéssel kapcsolatos tárgyról is említést tesz. Az idők folyamán a méhészkedésnek nagy gazdasági jelentősége lett a középkori Magyarországon, a méz és a viasz értékes árucikkeknek számítottak. A méhészkedés igen nagy anyagi haszonnal járt, így különféle adókat vetettek ki rá. A későbbi századokban a király mellett már a földművesek is igényt tartottak a méhészeti termékekre kivetett adókra, mely a bevétel egy tizedét jelentette kilenced formájában. Az akkori egyedüli édesítőszer a méz volt, míg a gyertya készítésére méhviaszra volt szükség. A méz és viasz iránt magas áruk ellenére nagy volt a kereslet, mivel új mesterségek kialakulásával ezek nélkülözhetetlen alapanyagként szolgáltak: megjelentek a mézsör-készítők és a viasziparosok, valamint az orvosok, patikusok, vajákosok is használtak mézet készítményeikhez. A XIV. században már élénk kereskedelem folyt a méhészeti termékekkel és
9
Forrás: Nikovitz Antal: A méhész kézikönyve 1. 1983 Bp. 12.old.
13
a legtöbb város vámot vetett ki rájuk. Ebben az időben szerte Európában a magyar méz, méhviasz, mézsör és mézes tészta jó hírnévnek örvendett. A törökök bejövetelével a magyar méhészkedés és mézkultúránk is tovább fejlődött; ebből az időszakból ered a „törökméz” kifejezésünk is. A XVII. században a hegyvidékeken már öszvérekkel húzott szekereken szállították a méheket újabb méhlegelőkre s ezzel elkezdődött a méhcsaládok vándoroltatása. A következő évszázadban kissé visszaesett a méhészkedés jelentősége, ami a répacukor megjelenésével és ipari szintű előretörésével magyarázható. 1741-ben – akkori feljegyzések – alapján 65 ezer forint értékben vittek ki az országból. 1780-ra a méz és egyéb méhészeti termékek kivitele elérte a 350 ezer forintot. A következő nagyobb előrelépés Mária Terézia uralkodása ideje alatt történt, amikor 1770-ben Bécsben méhészeti főiskolát alapított, majd öt évvel később végérvényesen eltörölte a méhészeti tizedet, és minden módon támogatta a méhészet fejlesztését. Az első méhészeti előadó, Pete Ferenc tett először említést a kaptár őséről, melyet az különböztetett meg a kastól, hogy deszkából készült. A XIX. század fordulóján jelentek meg az első kaptárak a világon. A század közepén a keretes kaptár, a műlép és a pergető forradalmasította a világ méhészetét. I.2.3. A hazai méhész szerveződés története A hazánkban munkálkodó méhészek együttműködését, intézményes formában való megjelenésének csíráját a bánáti első méhészeti társulat 1765-ös megalakulásával számítjuk. Az első méhészeti egyesületet 1841-ben Székesfehérváron hozták létre. Az 1848/49-es szabadságharc megszakította a kezdeti fejlődést, azonban a palackba a kiszabadult szellemet már visszazárni nem lehetett, s különböző formában az önszerveződés a felszínre tört, utat talált magának s kiszélesedett. A szabadságharc után legelsőnek a Békésmegyei Méhészegyesület alakult meg, Göndöcs Benedek apátplébános vezetésével 1873ben. Nagyobb, regionális szervezetet hozott létre ugyanebben az időben Grand Miklós néptanító Búzáson, Dél-magyarországi Méhészegyesület néven, 1874-ben. Ez az egyesület már szaklapot is indított német nyelven, Ungarische Biene címmel. Évenként vándorgyűléseket tartottak, előadásokkal, kiállítással. Az Ungarische Biene c. szaklap 1877-ben magyarul is megjelent, Magyar Méh címen, majd pár év múltán már csak magyarul jelent meg.
14
Időközben 1878-ban, egyes adatok szerint 1879-ben Budapesten is megalakult az Országos Méhészeti Egyesület, országos hatáskörrel, mely nevéből is kitűnt. Néha, korabeli iratokban és visszaemlékezésben Országos Méhészegyesület néven is olvasható, hol külön írva, hol egybeírva a Méhészegyesület névrészt. Az egyesületek fő feladata ebben az időben az oktatás, az ismeretterjesztés volt. Az ekkori idők a méhészeti tudás terjedésének hőskorát jelentették, a babonák, középkori hiedelmek felszámolását, eloszlatására tett erőfeszítéseket, az új elméleti és gyakorlati ismeretek terjesztését. A méhészeti szakirodalom magas színvonalon állt, melyet az is bizonyít, hogy csupán 1945-ig összesen 31 méhészeti témájú szaklap jelent meg hazánkban. A Földművelési Minisztérium 1949-ben alapította meg a Mézforgalmi Nemzeti Vállalatot, melynek kizárólagos joga volt a forgalomba hozott méz ellenőrzésére. A termelőktől közvetlenül csak ez az állami szervezet vásárolhatott mézet értékesítés, illetve ipari feldolgozás céljából. Később ez a szervezet átalakult az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központtá, amelynek feladata az áruméz felvásárlása és forgalomba hozatala volt. I.2.4. Az OMME – Országos Magyar Méhészeti Egyesület tevékenysége10 Már a kezdetektől jelentős lépéseket tett a magyar méhészkedés fejlődése érdekében, melyek fémjelzik munkáját, és bizonyítják, hogy a méhész érdekek érvényesítéséért munkálkodik. Megteremtette, majd megszervezte a két csatornás értékesítési rendszert, megdöntötte az akkori mézfelvásárló szövetkezet, a Hungaronektár monopol helyzetét. A méhészet adóztatási rendszerének kidolgozásában már alakulásakor részt vett, melynek következtében a méhészet állattenyésztésnek minősül. A növénytermesztéshez viszonyítva ez igen kedvező adózást jelent. Elősegítette a propolisz kozmetikai és egészség megőrzésében való szerepének elismerését, elismertetését, minek következtében a propolisz közismertté vált, s ma is forgalmazott cikk.
10
www.omme.hu - az Országos Magyar Méhészeti Egyesület információs oldala, letöltés ideje: 2005-04-29 15:27
15
A méhészek, mint termelők közvetlen mézértékesítés lehetőségei jogszabályi hátterének kialakulását és a mézértékesítés elterjedését is kidolgozta. Non profit szervezetként létrehozta a Mellifera Kft.-t, a méhészek felvásárló és értékesítő szervezetét. Ezzel forradalmi változás állt elő a mézpiacon, a méhészek javára. Később azonban a vállalkozás magánkézbe került. Segítette, megszervezte a Méhészeti Terméktanács létrejöttét, melyet az akkori jogszabályi előírások kívántak meg. Alakuló közgyűlése 1993. júniusában, bírósági bejegyzése 1993 novemberében, minisztériumi elismerése 1995. márciusában történt. Ezzel a társegyesülettel közösen munkálkodott szoros együttműködésben, míg a Méhészeti Terméktanács be nem olvadt az OMME szervezetébe 2004-ben. A Terméktanáccsal közösen részt vett a méhészek támogatási rendszerének a kidolgozásában. Ennek eredménye az aránylag magas, korábban soha el nem ért támogatás. Szorgalmazta az Agrárkamarák Méhészeti Alosztályainak a létrehozását. Folyamatosan részt vett és részt vesz a mindenkori adórendszer kidolgozásában javaslataival, észrevételeivel Az OMME közreműködése során és alapján a korábban érvényes Növényvédelmi Törvény a méhészek számára kedvező irányban változott. A jogszabály mai, érvényben lévő változata az eddigiekhez viszonyítva a legjobb fogalmazású. Segíti a méhészeti könyvkiadást és terjesztést. Megszervezte a Magyar Méhészek I. és II. Világtalálkozóját. Létrehozta a Méhek napja elnevezésű évente ismétlődő sikeres rendezvényét, mely lassan hagyománnyá válik. Segíti, támogatja a regionális méhész rendezvények szervezését. Bekapcsolódott a nemzetközi méhészszervezetek (Apiszlávia, CEFTA, és a legfontosabbként a világszervezetnek, az Apimondiának a munkájába. A hivatalos kapcsolatokon felül a személyes kapcsolatok kialakítására is törekszik az egyesület, melynek során eddig előadást tartott Erich Schifferstein az Apimondia elnökhelyettese és megtiszteltette kongresszusunkat Asger Soogard Jörgensen az Apimondia elnöke is. Elkészítette az Egyesület az OMME hosszú távú programját, melyet az egyesület tagjai széles körben megismerhettek. A jobb kommunikáció és információ áramlás érdekében 5 év óta hírlevelet ad ki az egyesület tagjaink évente három alkalommal, melyben a Méhészet szaklap információin túl részletesebben is tájékoztatást kap a méhész társadalom. A jelenlegi egyik legfontosabb 16
feladatának az EU-hoz való csatlakozás szabályainak megismertetése és a szükséges információk gyors továbbítását tűzte ki. Kétévenként méhészkongresszus kerül megrendezésre nemzetközi résztvevőkkel.
II. Az Európai Unió méhészeti ágazatának piaci helyzete II.1. A méhészek és a méhcsaládok száma Európai Unióban A statisztikák szerint a 2003-as évben a 15 tagállamot tömörítő EU-ban 460 ezer méhész tevékenykedett, s megközelítőleg 15 millió méhcsalád található Európában, így az egy négyzetkilométerre jutó méhsűrűség hétszerese a világ átlagának. Az európai hivatásos méhészek
többsége
három
országban
koncentrálódik:
Spanyolországban
(16,4%),
Görögországban (12,5%), illetve Franciaországban (3%). 2. ábra A méhészek száma az egyes EU tagországokban A többi 7 tagország
251
Anglia
200
Ausztria
150
Méhészek összesen
35 000 25 527
1 800
Portugália
hivatásos
43 150
26 000
290
Németország
103 600
1 100
Olaszország
75 000
Görögország
3 000
Franciaország
3 000
24 000
4 560
Spanyolország 0
100 000 27 794
20 000
40 000
60 000
80 000
100 000
120 000
Forrás: Méhészeti Terméktanács
Az EU-s méhészek közül mindössze 13 ezerre tehető az úgynevezett professzionális, hivatásos méhészek száma, akik – az EU Mezőgazdasági Bizottságának javaslata alapján – legalább 150 méhcsaládos állománnyal rendelkeznek. Viszont érdemes megjegyezni, hogy a hivatásosnak nevezett méhészek gondozása alatt áll az Európában található méhcsaládok mintegy 42 százaléka, amely egyértelműen mutatja a méhállomány jelentős mértékű koncentrálódását. A legtöbb
méhcsalád
Spanyolországban
(2,2
millió),
Franciaországban
Görögországban (1,2 millió) és Olaszországban (1,1 millió) található (3. ábra).
17
(1,5
millió),
3. ábra A méhállomány megoszlása az egyes EU tagországokban hivatásos méhészeknél Méhcsaládok összesen
46 640 447 213 40 000 200 000 30 000 377 664 345 000 632 500 50 000
A többi 7 tagország Anglia Ausztria Portugália Németország
1 038 000
300 000
Olaszország
1 100 000 770 000
Görögország
528 000
Franciaország
1 446 900 1 561 615
Spanyolország
0
500 000
1 217 000
1 000 000
1 500 000
2 000 000
2 193 366 2 500 000
Forrás: Méhészeti Terméktanács
Sajnálatos módon a gyenge jövedelmezőség valamint a harmadik országokból érkező méz versenye miatt az igen nagy ökológiai és gazdasági jelentőségű méhészet hanyatlik. Nélküle az EU-ban 20 000 növényfajt fenyegetne a kihalás veszélye. A méhek megporzó tevékenysége a mezőgazdaságnak tizenöt-húszszor nagyobb hasznot hajt, mint a méztermelés. 11 A mézértékesítés szempontjából a mézhozam legalább fele közvetlenül jut a fogyasztóhoz és kiskereskedőhöz az Európai Unióban. Ez alól egyedül Spanyolország a kivétel. A fogyasztóknak történő közvetlen értékesítés az eladások 38 százalékát, a kiskereskedőknek történő értékesítés pedig 22 százalékát teszik ki, ami azt jelenti, hogy a termelők által értékesített méz több mint fele közvetlenül kerül értékesítésre. A fogyasztói árakat tekintve a közvetlen eladási árak Németországban és Ausztriában a legmagasabbak, kb. 8-10 euró kilogrammonként. A nem közvetlenül értékesített, azaz hordóban eladott lédig méz ára az előbb említettektől jóval alacsonyabb. Azokban a tagállamokban, ahol a hivatásos méhészek aránya a legmagasabb, tulajdonképpen a hordós méz ára hasonló a magyarországi virágméz felvásárlási árához.12
11 12
Forrás: www.omme.hu 2005.02.24. Léner József: Uniós számok, Méhészet, 2003. 4. szám.
18
II.2.1. Az Európai Unió mézfogyasztása Az Európai Unió 286 ezer tonnás mézfogyasztásával rekordot ért el. Az egy főre jutó átlagos mézfogyasztás az utóbbi években emelkedést mutat (0,8 kg/év), és előfordulnak nagy mézfogyasztási kultúrával rendelkező országok, mint például Görögország 1,7, Ausztria 1,4, Portugália 1,2 és Németország 1,1 kilogrammos fejenkénti fogyasztással. II.2.2. Mézfogyasztási szokások Az EU-ban megtermelt méz 85 százalékát a háztartások fogyasztják, a fennmaradó 15 százalék pedig ipari felhasználásra kerül. Az EU tagállamai közül Olaszországban a legnagyobb arányú – mintegy 40 százalék – a méz ipari felhasználása. Az ipari mézet elsősorban a sütő-, édes-, malom-, és a szeszipar dolgozza fel édesítőszerként. Ezen kívül alapanyagkén használja a gyógyszer-, a kozmetikai-, valamit a dohányipar. Az alacsony beszerzési értékű helyettesítők – invertcukor, izocukor – elterjedése ellenére, a méz megőrizte vezető pozícióját az élelmiszeripari feldolgozásban, amelynek oka, hogy rendkívül értékes alkotórészeket tartalmaz. II.3. A mézértékesítés formái A méz értékesítése tagállamonként változatos képet mutat. Az uniós méhészek az általuk megtermelt méznek csaknem felét háztól, közvetlen értékesítés formájában adják el. Az ezen felül fennmaradó mézmennyiség felét még mindig nem a nagykereskedők viszik el, hanem termelői csoportoknak, szövetkezeteknek, illetve egyesüléseknek adják tovább, akik kiszerelő és csomagoló üzemeikben saját márkanév alatt címkézve értékesítik azt – ami főleg Spanyolországban és Írországban jellemző. Az Európai Unióban a méz termékpálya részei a termelés, a csomagolás és a kereskedelem. A termékpálya szakaszai az egyes tagállamokban eltérhetnek, és azokat három különböző forma jellemzi: •
méhészetek, amelyek rendelkeznek feldolgozási-, és csomagolási kapacitással. Ezek a méhészek a mézet közvetlenül értékesítik a fogyasztónak, üzleti forgalmuk nem jelentős, importméz forgalmazásával nem foglalkoznak.
19
•
szövetkezések, melyek felvásárlással, feldolgozással, csomagolással és értékesítéssel foglalkoznak, gyakran saját márkával is rendelkeznek, valamint importmézet is forgalmaznak.
•
csomagolóüzemek, melyek egyaránt vásárolják az EU-n belül előállított mézet, valamint importmézet is, saját márka használata céljából. A mézet viszonteladóknak és ipari felhasználásra is értékesítik.
II.4. A magyar méhészeti ágazat helyzete Az utóbbi években az Európai Unióhoz való csatlakozásunk közeledtével több tanulmány, valamint értekezés is készült a magyar méhészeti ágazat felmérése és számbavétele céljából. Ezek rendkívül hasznos információk nem csak maguknak a méhészeknek, hanem az agrárium ennek a szegmensével foglalkozó szakembereinek is. Úgy gondolom, hogy elég alapos és részletes elemzések készültek, melyekből átfogó képet kaphatunk a magyar méhészkedés jelenlegi helyzetéről. Az EU-hoz való csatlakozásunk következményeként született meg az Európai Tanács 797/2004. rendeletének 3. cikkelyében előírt jelentés a méhészeti ágazat termelési és értékesítési szerkezetéről, valamint ugyanezen rendelet 1. cikkelyében megkövetelt Méhészeti Nemzeti Program. A 797/2004. számú rendelet – tekintettel a méhészeti ágazat jelentőségére és sajátosságaira – intézkedéseket, támogatásokat tartalmaz a méhészeti ágazat fejlesztésére. Az uniós támogatásokhoz való jutás egyik feltétele az, hogy az egyes tagállamok összeállítsanak egy olyan nemzeti programot (NP), amelynek célja a méztermelési és értékesítési feltételek javítása. II.4.1. A hazai méhészetek száma és szerkezete 4. ábra A méhészetek száma 22000 20000
19923 19013
18000 16000
16970 17598
16672
16887 15372
14000
15677
17087 16579
16235 15302 15576
12000 10000 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Forrás: Méhészeti Terméktanács
20
A magyar méhészeti ágazat több mint 15 ezer magyar család megélhetéséhez nyújt kiegészítő vagy fő jövedelemforrást, így közvetve is hozzájárul a vidék népességmegtartó képességéhez. Megfigyelhető, hogy az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat a méhészetek számának alakulása. A 2003-as évben 15 302 méhészt regisztráltak a Méhészeti Terméktanács munkatársai hazánkban. Egy 1991-es csúcsot követően a méhészetek folyamatos, hullámzó és lassú csökkenést mutatnak. Ennek oka a szerkezeti felépítésben keresendő. Egyre inkább terjed a professzionális méhészkedési kultúra – a kedvtelésből való méhészkedés háttérbe szorulásával egyidejűleg. A méhészkedés tevékenységének végzése során felmerülő költségek és kiadások a kisebb állománnyal rendelkező méhészetekben nem, vagy csak részlegesen fedezhetőek. 5. ábra
81-149 családos 16%
A méhészetek megoszlása családszám szerint
150 vagy annál több 7%
< 20 családos 39%
41-80 családos 24%
21-40 családos 14%
Forrás: Méhészeti Terméktanács
A méhészetek családszám szerinti megoszlásánál is megfigyelhető, hogy az ágazatra a szétaprózottság jellemző. A 20 vagy annál kevesebb méhcsaláddal rendelkező méhészek aránya a legmagasabb, mintegy 39 százalék. A legalább 150 méhcsaláddal tevékenykedő méhészek eddig csak 7 százalékos, de folyamatosan emelkedő arányt képviselnek (5. ábra). Ez a jövőre nézve amiatt is fontos, mivel az Európai Unióban csak a legalább 150 méhcsaládot tartó méhészetek arányában részesülhet a magyar méhészágazat támogatásokból. Hazánkban 98 darab 300 vagy annál több méhcsaláddal rendelkező méhészet található, a 400 vagy annál több méhcsaláddal rendelkező méhészetek száma pedig 21, míg az 500 vagy annál több méhcsaláddal bíró méhészetek közül hetet regisztráltak. A legnagyobb magyarországi méhészethez 962 méhcsaláddal tartozik, mely kiugróan magas családszámával egyedi színfoltja a hazai méhészágazatnak.
21
Hivatásos méhészetnek nevezik a 150 méhcsaládnál nagyobb állományt, ami támogatásilag, a versenyképesség valamint a méhészet technológiai fejlődése és fejlesztése szempontjából is előnyösebbnek mondható, mint a kisebb méhészetek működése. 6. ábra A professzionális méhészetek számának alakulása 18 000
683
16 000
847
16 404
14 000
1050
15 732
1057
15 275
14 519
Ebből a „professzionáli s” (legalább 150 méhcsaláddal rendelkező) méhészek száma
12 000 10 000 Méhészetek száma
8 000 6 000 4 000 2 000 0 1999
2000
2001
2002
Forrás: Méhészeti Terméktanács
Az utóbbi években folyamatosan emelkedik a nagyobb állománnyal rendelkezők száma, ami elsősorban a koncentrálódás jele, és így a technológiai fejlesztés is előtérbe kerülhet ezeknél a méhészeteknél. Hosszú évek átlagában a méhészetek számát a 15-17 ezer között lehet meghúzni, ebből a professzionális (minimum 150 méhcsaláddal rendelkező) méhészetek száma pedig ezer körül alakul. A 2002-es évben 1057 hivatásos méhészetet regisztráltak hazánkban. Ez a szám az előző évekhez képest emelkedett, és remélhetőleg ez a tendencia nem fog megállni (6. ábra). II.4.2. A méhcsaládok száma és eloszlása Hazánkban a méhcsaládok száma elég hullámzó értéket mutatott az utóbbi évtizedben. A legutóbb, 2004-ben mért adatok szerint több mint 870 ezer méhcsaláddal rendelkeznek összesen a magyar méhészek. Erőteljes emelkedés volt megfigyelhető az 1996-os évtől kezdődően, ami a mézárak megugrásának tudható be (7. ábra). A professzionális méhészek által birtokolt méhcsaládok száma 150-200 ezer kaptárra tehető, ami szerencsére folyamatosan emelkedik. A hazai helyzet elemzésekor fontos megjegyezni, hogy igen jelentős különbségek figyelhetők meg a méhkaptára fajtái között. Sok egyedi és eltérő rendszerben folyik a méhészkedés, szinte mindenki megesküszik az általa használt rendszer hatékonyságára. Ezek
22
között a két fő csoportot a fekvő és a rakodó rendszer alkotja, melyek a kaptárban lévő keretméretek és a kaptárak szerkezeti felépítésében különböznek egymástól. 7. ábra A méhcsaládok száma 950000 900000 850000 800000 750000 700000 650000 600000 550000 1990
1992
1994
1996
1998
2000
2002
2004
Forrás: Méhészeti Terméktanács
II.4.2.1. A méhcsaládok száma és eloszlása megyénként A méhcsaládok megyénként való megoszlása az ország kis mérete ellenére is igen nagy számbeli különbséget mutat. Következik ez az egyes országrészek, régiók eltérő természeti, éghajlati adottságaiból, továbbá a méhészkedési hagyományok eltérő jellegéből. Az országos átlagtól való eltérés legnagyobb a déli régióban, ezen belül Bács-Kiskun megyében, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A kevesebb számú méhcsaládot tartó méhészek aránya Komárom-Esztergom, Vas és Békés megyére jellemző, ami azt bizonyítja, hogy e megyékben elaprózottabban találhatóak a méhesek, és azok kisebb mértékű méhészkedést folytatnak. A méhcsaládok számának nagyságcsoportjaiban a méhészek megoszlása azt mutatja, hogy az 1-5 méhcsaládot tartók aránya, Észak-Magyarországon a legmagasabb, míg a Közép-Dunántúlon a legalacsonyabb. A 150-nél nagyobb méhcsaládot tartók zömmel a Dél-Dunántúlon vannak, az összes ilyen méhcsaládszámmal rendelkező méhészek közel 50 százaléka itt koncentrálódik. Ugyanebbe a csoportban lévő méhtartók közül Zala megye részesedése a legmagasabb (32%), a legkisebb pedig Komárom-Esztergom megyéé, mely csupán az egy százalékot éri el.
23
8. ábra Méhcsaládok száma megyénként 69 055
Zala Veszprém Vas Tolna Szabolcs-Szatmár-Bereg Somogy Pest Nógrád Komárom-Esztergom Jász-Nagykun-Szolnok Heves Hajdú-Bihar Győr-Moson-Sopron Fejér Csongrád Budapest Borsod-Abaúj-Zemplén Békés Baranya Bács-Kiskun
29 291 22 246 34 049 73 288 77 027 51 792 28 529 9 788 40 790 28 832 39 221 31 432 31 196 30 878 5 797 78 078 47 501 53 545 90 315 0
10 000
20 000
30 000
40 000
50 000
60 000
70 000
80 000
90 000
100 000
Forrás: Méhészeti Terméktanács
Mindenképpen kívánatos lenne a több méhcsaládot tartók számarányának növelése, elsősorban az Európai Unióban is preferált 150 családos méhészetek elérése érdekében is, valamint a technológiai fejlesztés lehetőségének céljából. II.4.2.2. A hazai és uniós méhcsaládsűrűség A méhészetek létfontosságú szerepet töltenek be az ökológia és mezőgazdasági termények – elsősorban a virágporozta termények – egyensúlyának fenntartásában. Hazánkban a beporzást a jelenlegi méhcsaládok segítségével az ország minden pontján biztonsággal el lehet végezni. Az átlagos méhcsaládsűrűség Magyarországon 9 méhcsalád/km2, mely európai viszonylatban is magasnak mondható, mivel az EU átlagos méhsűrűsége 2,7 méhcsalád/km2. Az Európai Unió tagállamai közül a legmagasabb a méhsűrűség Görögországban található, mely 9,2 méhcsalád négyzetkilométerenként.
24
II.5. A mézelő területek változása hazánkban Az elmúlt 50-60 évben háromszor változott meg jelentősen a magyar méhlegelő. Először a negyvenes, ötvenes évek tájékán, amikor az akácra való vándorlás, a vándorméhészkedés elterjedtté és általánossá vált. Erre az időre esett a tarlóhántás elterjedése is, mely a tisztesfüves területeket csökkentette, bár még nem szüntette meg azokat teljesen. Ebben az időben az akácméztermelés jelentős mértékben nőtt, bár a vegyes méz aránya 60-80 százalék körülire csökkenve még így is meghaladta az akácméztermés arányát. A második időszak az 1950-1970-es évek közé esett, amikor kialakultak a nagyüzemek, valamint magas fokú gépesítés és kemizálás ment végbe a földeken a nagytáblás gazdálkodások elterjedésével. Ebben az időszakban a megtermelt akácméz arány már 80-90 százalékra emelkedett, míg a vegyes méz a maradék 10-20 százalékot tette ki. A harmadik időszak az 1975-ös évek tájékától kezdődően már javuló tendenciát mutat. Erre az időre esett az olajos növények, kezdetben a repce, majd a napraforgó termelésének fokozatos és mind erősebb térhódítása. Termőterületeik mára már megtöbbszöröződtek. Különösen a napraforgó vetésterülete nőtt meg. Ebben az időszakban az akác- és vegyes méz aránya, évenkénti kisebb-nagyobb ingadozással, nagyjából 50-50 százalék körülivé vált. A selyemkóró, vagy más néven selyemfű, vaddohány – egyik erősen terjeszkedő, rendszeres vándorlásra is érdemes mézelő növényünk – immár évek óta rendszeresen lehet pergetni számottevő mértékben fajtamézet. A déli országrészekben csapadékos időjárás esetén jó eredményt adhat. A szelídgesztenyének csak néhány tájegységen van méhészeti értéke. A termesztett növények közül jelentős a napraforgó és a repce vetésterülete. Egyes tájegységekre korlátozódik a facélia, mustár, olajretek, levendula, pohánka és egyes gyógy- és takarmánynövények. A hazai ökológiai körülményekhez jól alkalmazkodó, e tájon őshonos méhfajtával, a krajnai méhvel rendelkezünk. Tenyésztése évek óta állami felügyelet mellett, szabályozott és ellenőrzött körülmények között folyik. A méhészeti egyesület és a méhészek is fontosnak tartják, hogy az Uniós előírásoknak megfelelően ne legyenek külföldről hazánkba érkező méhfajta keresztezések, mivel ezek hátrányosan érintenék a tiszta fajtavonal hosszabb távú fennmaradását.
25
Az emberi tényezőt a magyar méhészet kedvező adottságai közé soroljuk. A mai magyar méhészkedés színvonalára jótékonyan hatnak az évszázados hagyományok, a méhészek szakmaszeretete, a méhésztársadalomnak az utóbbi években egyre inkább kialakuló szervezettsége és szolidaritása. A magyar méhészetben kialakult szervezeti-érdekvédelmi rendszer alkalmas a méhészek problémáinak hiteles érzékelésére, a megoldási javaslatok kidolgozására és képviseletére. Ezt a szerepkört és feladatot az Országos Magyar Méhészeti Egyesület képviseli és hordja vállán. Az emberi tényező kedvező formálásában döntő szerepe van a szakképzésnek és az oktatásnak is, mely egyre inkább előtérbe kerül az Uniós támogatási feltételek között is. Magas színvonalon működik a hazai méhegészségügyi rendszer, amely rendszeres ellenőrzéssel biztosítja, szaktanácsadással segíti a méhbetegségekkel szembeni védekezést. Magyarország a nagy méhcsaládsűrűség és az intenzív vándorlás miatt fokozottan kitett a betegségek terjedésének. Bár az ország kis területű, igen nagy a lehetőség az egyes pergetési időszakok közötti vándoroltatásra, mivel sok nektárt adó virágterület található hazánkban. A legnagyobb veszélyt - csakúgy, mint a világon mindenütt - a varra atka jelenti, mely az egyik legnagyobb veszélyforrás a méhekkel foglalkozók számára. A hosszú tél után beköszöntő tavasz (májusi vész), a hordástalan, hosszú nyár (nyúlós kötésrothadás) mind kedvez a betegségek megjelenésének. A betegségek megelőzése, az ellenük való hatásos védekezés az uniós nemzeti programok kiemelt feladata. II.6. A méhészkedés feltételei Magyarország természeti adottságai kedvezőek a méhészkedés számára. Viszonylag hosszú – jó években áprilistól szeptember végéig tart – a virágzási időszak, amely alatt a méhek nektárhoz jutnak. Hazánk természeti adottsága alapján szinte az egész ország területe alkalmas a méhészkedésre. A méhészeti szempontból fontosabb növények területe idővel különböző mértékben folyamatosan változik. A változások gyorsabbak és jelentősebbek a szántóföldi növényeknél és a kertészeti kultúráknál, mint az erdőállományok esetében. Magyarország nagy kiterjedésű akácosokkal rendelkezik, amely a magyar méhészet legfontosabb bázisa. A hárserdők jó méhlegelőt adnak. A fűzek, a gyümölcs, a juharok a méhcsaládok tavaszi fejlődéséhez és az új méhállomány etetéséhez és neveléséhez nélkülözhetetlenek.
26
II.7. A méhészkedés célja Az Agrármarketing Centrum (AMC) által végzett felmérés szerint a megkérdezettek 72 százaléka kereset-kiegészítés, 20 százaléka hobbi céljából végzi a méhészeti tevékenységet. A főállású méhészetek csupán 7 százalékkal, míg a vállalkozásokban működtetett méhészetek csupán 1 százalékkal részesedtek a felmérés szerint (9. ábra). Az ágazat teljes egészében kistermelői kézben és magántulajdonosi kézben van. A gazdálkodó szervezetek – jogi és nem jogi személyiségű gazdasági társaságok, szövetkezetek – tulajdonában lévő méhcsaládok száma 2000-ben mindössze az 1700-at érte el. 9. ábra A méhészkedés célja Magyarországon 7%
Kereset kiegészítés
1%
20%
Hobbi
Főállású méhész 72%
Vállalkozás
Forrás: Méhészeti Terméktanács, Agrármarketing Centrum (AMC)
A hobbi méhészek – akik főleg a társadalom nyugdíjas korú rétegéből kerülnek ki, és jelentős, 20 százalékos arányt képviselnek – elsősorban kis méhállományuk fenntartási költségeik miatt nem tudnak megfelelő összeget fordítani az egyre nagyobb jelentőséggel bíró technológiai fejlesztésekre. Erősen emberi munkaigényes tevékenységet kénytelenek így folytatni, mely hatékonyságbeli elmaradást eredményez, a sok befektetett munkaóra nem tud megtérülni hasonló mértékben. A negyven és 150 méhcsaláddal rendelkező méhészek többsége másodállásban, kereset kiegészítés céljából folytatja ezt a tevékenységet. A főállású, és valamilyen vállalkozás formájában tevékenykedő méhészek aránya rendkívül alacsony, együtt csupán 8 százalékot alkotnak (3. ábra). II.8. A hazai mézfogyasztás fő jellemzői, szokások és lehetőségek A különböző háztartások fogyasztási statisztikai felmérései igazolják, hogy a hazai mézfogyasztás éves volumene már évek óta mintegy 4000 tonna körüli. Ennek alapján az egy főre jutó éves fogyasztás 40 dkg-ra tehető, amely így 50-57 százalékkal marad el az uniós
27
átlagtól, és csak harmada-negyede a görög (1,7 kg), az osztrák (1,4 kg) vagy a német (1,1kg) fogyasztásnak.13 A hazai mézfogyasztás emelkedése vagy csökkenése nem függ közvetlenül az árváltozás alakulásától, ám fontos megjegyezni, hogy a méz fogyasztói ára lényegesen magasabb az egyéb édesítőszerekhez képest. A Központi Statisztikai Hivatal háztartás-statisztikai adatgyűjtéséből származó fogyasztási adatok azt mutatják, hogy általában a lakosság tíz százaléka fogyaszt rendszeresen mézet, és a rendszeres mézfogyasztókra átlagosan az évi tíz kilogrammos mennyiség jellemző. A fennmaradó 90 százalék csak alkalomszerűen, azt is inkább másodlagos formában – sütés vagy főzés utáni állapotban – veszi magához a mézet. A 2000. évi adatgyűjtés alapján a hazai mézfogyasztás abban az évben 4310 tonna volt, mely szerint egy átlagos háztartás évi 11 és fél kilogramm mézet fogyasztott. Ebből is következik, hogy az európai viszonylatban is magasnak tekinthető hazai méztermelés jelentős része külföldi kivitelre kerül.14 A hazai mézfogyasztás mintegy 90%-a lakossági fogyasztás. A méz 10%-át az ipar (sütödék, konzervgyárak, gyógyszergyárak, kozmetikai laboratóriumok stb.) használja fel. A méhészeti termékek fogyasztása napjainkban szinte csak a mézre korlátozódik. Megfigyelhető, hogy családonként kialakult szokás szerint változik a mézfogyasztási kultúra. A néhány éve még jelentős volumenben és értékben árusított propolisz – melyet elsősorban orvosi készítmények alapanyagaként használtak fel –, és virágpor értékesítése jelentősen csökkent, a méhméregé gyakorlatilag megszűnt. Fellendülőben van ezzel szemben a korábban ugyancsak visszaszorult viaszértékesítés, melyet főleg díszítő gyertyák és dekorációs anyagok készítésére vásárolnak. A hazai mézfogyasztás növelése érdekében elsősorban a médiában van szükség hatékony marketing eszközökkel hangsúlyozni a minőségi magyar méz előnyeit és az egészségre gyakorolt kedvező hatását. Jó hír, hogy már elkezdődött a méz hazai népszerűsítése az iskolákban, és ez amiatt is kedvező, mivel ebben a korban még nagyon jól alakíthatóak az étkezési szokások. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület sikeresen pályázott az FVM Agrármarketing Centrum Kht. által adható támogatásokra, így a méhek napja, az iskolai méz program és a gödöllői kongresszus céljára 1-1 millió forint támogatást kapott 2004-ben.
13 14
Fehér István: Ezer forint fölött a méz ára, Világgazdaság, 2006. 05.06. 12 p. Forrás: Kecskés Csaba, dr. Kulcsár Rózsa: A méhészet Magyarországon 2000-ben, Méhészet, 2001. 8. szám, 1214.old.
28
II.9. A méz hazai kereskedelmi és értékesítési rendszere15 A mézforgalmazásban jelenleg többcsatornás értékesítés valósul meg Magyarországon. A megtermelt méz nagy része, mintegy 83 százaléka nagybani felvásárlóknak, illetve kereskedőknek hordós kiszerelésben kerül eladásra. A másik nagyobb kategória a háztól való közvetlen értékesítés, ami 15 százalékos részesedést mutat, és végül elenyésző a közvetlenül ipari felhasználóknak történő, vagy közvetlenül kiszerelt eladások aránya (10. ábra). 10. ábra A belföldi mézértékesítés megoszlása a különböző értékesítési csatornák között Közvetlenül nagybani felvásárlóknak, kereskedőknek („hordósan") Közvetlenül kiszerelve kiskereskedők felé (üzleteknek)
83%
Közvetlenül ipari felhasználóknak (mézeskalácsos, édesipar)
15%
Közvetlenül a fogyasztók felé („háztól” és piacon) 1% 1%
Forrás: Méhészeti Terméktanács
A Méhészeti Terméktanács ismeretei szerint hazánkban 34 kereskedelmi vállalkozás foglalkozik méz felvásárlásával, közülük 22 regisztrálta magát a korábban működő Méhészeti Terméktanácsnál, melynek szerepkörét az Országos Magyar Méhészeti Egyesület látja el. A többi tizenkét cég egyéb tevékenysége mellett foglalkozik mézkereskedelemmel, illetve alkalmi felvásárlóként jelenik meg a piacon. A regisztrált kereskedők közül egy részvénytársaság, két betéti társaság és két egyéni vállalkozó található közöttük. A kereskedelmi vállalkozások többsége kis tőkeerejű, minimális jegyzett tőkével rendelkező gazdasági társaság, illetve egyéni vállalkozó. A kereskedelmi vállalkozások közül 8-10 tekinthető viszonylag tőkeerősnek, melyek egyenként 50-200 millió forint nagyságú saját vagyonnal rendelkeznek. Általában a külföldi vevő vagy tulajdonos biztosítja – előleg vagy hitel formájában – a felvásárláshoz szükséges forgóeszközt, ami viszont így rontja a kereskedő áralkuját.
15
Forrás: Sárosi István - Az EU csatlakozás várható hatásai a méhészeti szakágazat helyzetére, a szakágazat specifikus programja
29
A kereskedő cégek ebből a helyzetből adódóan csak magas árrés vagy nagy forgási sebesség mellett érik el az elvárt eredményt. A stratégiai felvásárlás illetve a készletezés lehetősége így nem is nagyon képzelhető el. A kereskedők általában felvásárlók közvetítésével kerülnek kapcsolatba a termelőkkel. A felvásárló a kereskedelmi céggel szerződéses kapcsolatban áll. Feladata a termelő felkeresése, az elsődleges minőségvizsgálat elvégzése, a megállapodás megkötése és a méz elszállítása. A Méhészeti Terméktanácsnál bejegyzett kereskedelmi cégek egyben integrátorok, akik integrátori szerződést kötnek a termelők általuk elérhető körével. Az integrátori szerződéseket a megyei FVM hivatalok regisztrálják, és jelentősége a termelői és kereskedői igények találkozásában van. Az integrátori szerződés a kereskedő részéről kötelezettségvállalást jelent a termés átvételére. Ezen felül az integrátor kiegészítő szolgáltatásokat vállal. Ilyen egyebek mellett a göngyöleg ellátás, cukor és gyógyszer szállítása a termelőhöz. Ezeket a szolgáltatásokat az integrátor természetesen térítés ellenében végzi. A kereskedő az integrátori szerződések és a ténylegesen realizált felvásárlások után tőkepótló hitelhez és kamattámogatáshoz jut. A kamattámogatást az integrátori szerződés szerint a kereskedő négy év alatti integrátori felár formájában juttatja vissza a termelőnek. Az integráció valamennyi felvásárlásra termelő méhészre kiterjed. Az integrátori rendszer formailag alkalmas lenne arra, hogy kölcsönösen előnyös és szabályozott viszonyt hozzon létre a termelők és a kereskedők között, azonban a jelenlegi feltétel rendszer ezt a szerepet nem tudja betölteni. Fontosabb okai a következők: • Az integrátori szerződés csak a kereskedő felé jelent jogilag kikényszeríthető kötelezettségvállalást. A termelő minden következmény nélkül adhatja el a termését annak, aki többet ígér érte. • A jelenlegi kereskedő-termelő viszonyra általánosságban jellemző az információ hiánya. A termelők nem közölnek valós adatokat készleteikről, míg a kereskedők nem mindig valós piaci információkkal látják el a termelőket. • A kereskedő cégek között sajnos megjelentek olyan vállalkozások, melyek a gyors anyagi haszonszerzés reményében kezdtek a mézkereskedésbe. • A piaci helyzetet jellemzi, hogy az integrátori szerződéseket nem egészítik ki konkrét szállítási szerződéssel. A rendszer legnagyobb hibája az, hogy a kereskedő érvényes 30
felvásárlási szerződés nélkül ajánlja fel a terméket az importőrnek. Ugyanazt a terméket több kereskedő is eladásra kínálja. Az érkező ajánlatok alapján az importőr a ténylegesen meglévőnél nagyobb kínálatot érzékel, aminek hatására árcsökkenés következik be.
III. A mézkereskedelem alakulása az Európai Unióban
III.1. Az EU helyzete a világ mézkereskedelmében Napjainkban a világ méztermelése éves szinten mintegy 1,3 millió tonna körül alakul – a FAO adatai alapján 2004-ben 1 306 591 tonna méz termett összesen (10. táblázat). Egyes becslések szerint ezt a mennyiséget több mint 50 millió méhcsalád állít elő. Ebből kiindulva, kiszámolhatjuk, hogy Földünk minden 126-dik lakójára jut egy méhcsalád. El lehet mondani, hogy a méhészkedés nem csak Európában, hanem az egész világon a mezőgazdaság területileg legelterjedtebb ágazata. Az Európai Unió Ázsia után a méz második legnagyobb termelőjének számít, a termelést elsődlegesen meghatározó időjárástól függően átlagosan évi 153 ezer tonnás mennyiséggel (12. táblázat). 2004-ben a 25 tagúra bővült EU méztermelése meghaladta a 161 ezer tonnát. Ennek ellenére az unió csak mintegy 50 százalékban tudja fogyasztását a belső termelésből kielégíteni. Az évi átlagos 176 ezer tonnát is meghaladó mézimportjával és csekély exportjával az Európai Unió a világ legnagyobb mézvásárlója volt 2003-ban. Ez a helyezés abból is következik, hogy itt viszonylag alacsony a méhcsaládonkénti átlagos méztermés, valamint az európai lakosság nagy száma, és az egy főre eső világátlag fölötti mézfogyasztás is megfigyelhető. A csatlakozást követő import és export adatok a nemzeti statisztikai hivatalok rendszereinek összehangolása miatt még nem állnak az Európai Bizottság agrárpolitikai hivatalának rendelkezésére. Hazánk legfontosabb és egyben legjelentősebb exportpiaca már évek óta az Európai Unió, valamint új tagállami helyzetünk okán is lényeges, hogy megismerjük kereskedelmi helyzetét, az uniós méhészeti ágazat szerkezetét, illetve az itt zajló kereskedelmi folyamatokat.
31
III.1.2. Az Európai Unió nagy méztermelő tagországainak termelése 1. táblázat Az Európai Unió legnagyobb méztermelői (ezer tonna) 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 Spanyolország 23,96 28,39 22,04 19,27 27,31 31,54 32,70 24,60 26,65 22,23 36,69 14,67 15,07 16,31 Németország Magyarország 10,74 15,87 16,24 16,05 15,81 15,65 16,74 Franciaország 17,28 17,37 17,78 19,18 17,01 15,80 17,21 12,90 12,60 13,81 14,63 14,28 13,75 14,46 Görögország Lengyelország 12,89 10,73 9,29 10,46 9,26 9,07 9,35
1999 30,46 20,29 16,01 18,10 14,24 8,90
2000 28,86 20,41 15,17 15,69 14,33 8,62
2001 31,62 25,95 15,34 15,38 17,63 9,53
2002 35,72 14,62 15,20 15,00 14,93 9,64
2003 35,07 23,69 21,90 15,00 15,15 11,62
2004Átlag: 36,05 29,46 16,00 21,32 16,20 15,92 15,10 16,61 15,00 14,44 15,30 10,36
11. ábra 40,00 35,00
A legnagyobb m ézterem elő országok m ézterm elési volum ene (ezer tonna) Spanyolország
30,00 25,00 20,00 15,00
Németország
10,00 5,00 0,00
Lengyelország
Magyarország Franciaország
19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04
Görögország
A kibővült Európai Unió 25 tagállama közül hazánkkal együtt hat nagy méztermelő országot sorolhatunk fel: Spanyolország, Németország, Magyarország, Franciaország, Görögország, Lengyelország (11.ábra). Elsősorban ezeknek az országoknak a méztermelését és külkereskedelmét érdemes részletesebben megvizsgálni az uniós tendenciák megismerése végett. A tagállamok között a legnagyobb termelő – emellett a legmagasabb ellátottsági szinttel (94,3 százalék) rendelkező – ország Spanyolország 36 ezer tonnával. Termelése az utóbbi években minden esetben meghaladta a 30 ezer tonnás mennyiséget. Egyedül 1995–ben történt egy nagyobb visszaesés, amikor a 20 ezer tonnás mennyiséget sem sikerült elérni a spanyol méhészeknek. A második helyen Németország következik átlagosan 21 ezer tonnával, bár a 2004-es évben erős, mintegy 32 százalékos visszaesés volt megfigyelhető termelésében. Átlagosan évi 21 ezer tonna a megtermelt mennyiség Németországban. Az utóbbi éveket figyelve az 1995-ös évben kiugróan magas mennyiségű lett a termés, ami a kedvező időjárási feltételeknek volt 32
köszönhető. Németország a világ legnagyobb mézimportőre. A 2003-as évben 93 ezer tonnás importmennyiséget teljesített, és évek óta az átlagos 90 ezer tonna mézimportot mindig realizálódik. Németország legfőbb szállítói: Argentína, Kína, Mexikó és Magyarország. Az ide érkező importméz nagy része hordós kiszerelésben kerül be az országba, amit mézkiszerelő üzemekben feldolgoznak majd vagy forgalomba hoznak, vagy pedig re-exportra kerül. Franciaország évi átlagos 16,6 ezer tonnás méztermelésével szinten a nagy méhészeti hagyományokkal rendelkező országok között található. A ’90-es évek elején magasabb termésátlagot produkált az ország, ennek oka itt is a méhészetek számának csökkenésében illetve a koncentrálódás növekedésében figyelhető meg. Görögország éves méztermelése 14-15 ezer tonna, ami szinte teljes egészében belső felhasználásra kerül, önellátottsági szintje az elmúlt években elérte a 88-94 százalékot. Az újonnan csatlakozó országok közül hazánk mellett Lengyelországot említhetjük meg a nagyobb méztermés tekintetében. 2004-ben jelentős, mintegy 32 százalékos termésátlag növekedés következett be az előző évi terméshez képest. Átlagosan 10 ezer tonna körüli az éves méztermelése, ám 1997-től kezdődően igen nagy mennyiségű import is áramlik az országba, ami 2004-ben elérte a négy és fél ezer tonnát. Elsősorban a belső fogyasztás emelkedése lehet ennek a tendenciának az oka. III.1.3. Az uniós import legfőbb jellemzői 12. ábra Az EU legnagyobb mézimportőr tagállamainak összimportja ezer tonna 180 170 160 150 140 130 120 110 100 1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
Az EU mézimportjának legnagyobb hányada több év óta ugyanabba a négy tagállamba irányul: Németországba (93,5 ezer tonna), az Egyesült Királyságba (21,8 ezer tonna), Franciaországba 33
(15,2 ezer tonna) és Olaszországba (14,4 ezer tonna). 2003-ban ez az arány 82 százalékos részesedést mutatott, de volt olyan év, hogy ez az arány a 87 százalékot is meghaladta. A németországi piaci helyzetére jellemző, hogy helyben, kiszerelő üzemekben történik meg az országban termelt, és a külföldről az országba bevitt mézek keverése és üvegbe töltése. Ennek az importárak alacsonyan tartásában van jelentősége. A magyar hordós méz export árának alacsony szintje, tehát közvetve ennek a helyzetnek is betudható. 13. ábra Az EU három legnagyobb mézbeszállító országának exportja ezer tonna 120 000 100 000 80 000 60 000 40 000 20 000
19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04
0
Az unióba érkező import méz döntő többségét már évek óta három ország határozza meg. Az Európai Unió legnagyobb beszállítói rendre három ország: Kína, Argentína és Mexikó (13. ábra). Mindhárom ország méztermelése stabil szinten helyezkedik el: 2004-ben Kína 276 ezer tonnás rekordot ért el, Argentínában 80 ezer tonna méz termett ebben az évben, míg Mexikó több mint 55 ezres eredményt hozott. Az utóbbi években egyre erősödő verseny alakult ki Argentína és Kína között. Argentína 45 ezer tonnás mennyiségével és 31 százalékos piaci részesedéssel az EU első számú mézellátója lett 1995-ben, amivel megelőzte Kínát és Mexikót. Az 1996-1998 közötti időszakban Argentína folyamatosan veszített piaci pozíciójából, a mélypontot 1997-ben érte el, mindössze 13 százalékos részesedéssel. Ennek oka az volt, hogy a német márka a dollárhoz képest leértékelődött, így Argentína 42 ezer tonnára növelte kivitelét az Egyesül Államokba. Ugyanezen időszakban Kína 35-36 százalékra növelte részesedését az EU mézpiacán. Mexikó megtartotta stabil 12 százalékos részesedését, és ez a részesedés stabil szinten figyelhető meg. Míg 1999-ben Argentína közel 30 százalékkal újra átvette piacvezető szerepét, megelőzve ezzel Kínát, és a 2002-es, az unió országaiba irányuló kínai import tiltása tovább csökkentette a kínai méz arányát.
34
III.1.4. A méztermelés szabályozása az Európai Unióban Az Európai Unióban hagyományos értelemben vett piacszabályozásról, más néven közös piaci rendtartásról nem beszélhetünk. Nincsenek termelési korlátozások, nincs árszabályozás, nincsenek központi intervenciós felvásárlások. Jelentős mértékben eltér a mezőgazdaság többi ágához képest a társadalomban való elismertsége is. Az Uniós jogszabályok között a Közös Agrárpolitikát megalapozó több ezernyi jogszabályból mindössze nagyon kevés foglalkozik a mézzel – általában több terméket is érintő állategészségügyi, illetve élelmiszer-ipari jogszabályok – a kimondottan mézre illetve a méz termelésére vonatkozó előírások közül a hatályos Európai Tanács 2001/110/EK irányelve foglalkozik a méz és egyéb méhészeti termékek előállításának tevékenységéről. Egy korábbi szintén fontos jogszabály az 1974-ben kiadott előírás, amely elsősorban minőségi követelményeket határoz meg a termékkel kapcsolatban. Érdemes megjegyezni, hogy az ebben foglaltakat a Magyar Élelmiszerkönyv 1997. január 1-től hatályban lévő előírásai tartalmazzák. A piacszabályozás területéhez kapcsolható viszont az a több évre szóló, 1997-ben elindított támogatási program, amelynek fő célja a méhészeti termelés, illetve a méhészeti termékek – s ezen belül elsősorban a méz – értékesítési feltételeinek javítása. A program sikeres végrehajtása egyben növelné, az Európai Unió belső termelését – így az önellátottság szintjén is, csökkentve ezzel a Közösség importfüggését. Ennek értelmében 2002. január 31-ével az EU meg is tiltotta az állati eredetű kínai termékek így ennek megfelelően a kínai méz importját. Sajnos a tiltás ellenére bár kisebb mennyiségben de más országokon keresztül továbbra is érkezett kétséges minőségű kínai méz, és a 2004. július 15-től újból legálisan lehet kínai mézet exportálni az Európai Unió területére. Erre vonatkozóan megállapították – és az OMME a 2004. évi beszámolójában nyílt levél formájában is kifejti, hogy a kínai méhészkedési módszerek minőségileg nem megfelelőek. Fontos élelmiszerbiztonsági alapelv, hogy csupán a végtermék ellenőrzése nem nyújt kielégítő biztonságot, mivel az csak a teljes termelési folyamat megvizsgálásával állapítható meg. A kínai termelési technológiát általában az jellemzi, hogy nincs a méhcsaládoknak elegendő gyűjtőtere és lépkészlete, ezért a kínai méhész még nektárt perget és azt ipari üzemeikben sűrítik be „mézzé”. Ez a termék az EU normák szerint nem nevezhető méznek – mivel rendeletben rögzítve van, hogy tilos a méz belső összetevőit mesterségesen megváltoztatni.16
16
A 2001/158. számú EK-határozat és 96/23. számú EK-irányelv alapján
35
A méznek egy viszonylag stabil élelmiszernek kell lennie természetes formájában, ez a kritérium nem áll fenn a kínai méhészek kétséges körülmények között tárolt természetes eredetű híg cukorszirupjára. Emellett fontos azt a tényt is megemlíteni, hogy az ország nem rendelkezik független ellenőrző intézményekkel és hatóságokkal, valamint független sajtó sem működik. Sajnos nem rendelkeznek azokkal a rendkívül fontos ellenőrző mechanizmusokkal, melyek a demokratikus országokban védelmet jelentenek az esetlegesen felmerülő élelmiszerbiztonsági vagy egészségügyi problémák jelentkezésekor. A szabályozás témakörébe tartozik még, hogy az Európai Unió területén szabadon lehet vándorolni, az egyetlen kizáró ok az amerikai nyúlós költésrothadásban szenvedő állomány. Egyik tagállam sem hozhat semmilyen vándorlást tiltó rendelkezést. Azonban megfigyelhető, hogy a tagországok közötti vándorlás nem jellemző, egyrészt a helyismeret hiánya, a szállítási bonyodalmak valamint a nyelvi problémák miatt is. Az Unió területén az egyes méhfajták eredete és tartása sincsen korlátozva, szabadon lehet vásárolni méhanyákat, akár más országbeli anyanevelőktől is.17 III.1.5. Az uniós mézárak Az átlagos méz importárak 1994-1997 között növekvő tendenciájúak voltak, a három nagy beszállító közül Mexikó érte el a legmagasabb értékesítési árat 1997-ben kilogrammonként 1,46 eurót, ehhez azonban 1996-hoz képest 4,5 százalékkal kevesebb mennyiség társult. A legalacsonyabb átlagos értékesítési árat Kína érte el (1,16euro/kg). A kínai méz importátlagára 1994-1997 között közel kétszeresére nőtt, növekvő volumen mellett. Ebben az időben keresleti piac alakult ki az EU mézpiacán, mivel Argentína, Mexikó, Magyarország EU-ba irányuló mézexportja csökkent. Az Európai Unión belül a legmagasabb fogyasztói átlagár Németországban, illetve Ausztriában található, melyek átszámítva kétezer forintnak felelnek meg. A déli országokban, ahol több a méhész, és olcsóbban állítják elő a mézet, ott ezer forintos volt az átlagár 2003-ban. 2003-ban az Európai Unió három legjelentősebb méztermelő országának (Spanyolország, Olaszország, Portugália) súlyozott termelői felvásárlási átlagára kétszerese volt ugyanazon időszak magyar felvásárlási árainak. Magyarország tehát ártartalékkal rendelkezik a súlyozott felvásárlási árakat illetően, azaz a kereskedők által a termelőktől felvásárolt méz ára jóval a 17
Bross Péter: Terítéken a jövő, méhészkedés az EU-ban3. 2001/3. szám
36
még elérhető szint alatt realizálódik. A súlyozott magyar ár a spanyol ár 75 százaléka, a portugál ár 73 százaléka és az olasz ár 85 százaléka volt 1999-ben. A magyar termelői ár az utóbbi években csak Spanyolország, Olaszország és Portugália áraival emelkedtek együtt, annak ellenére, hogy akácmézünk elismerten kiváló minőségű termék. Amennyiben a magyar termelői piaci átlagárat hasonlítjuk össze az EU tagállamok közvetlen értékesítési áraival, ártartalékaink szintén kedvezőek. III.1.6. Harmadik országokkal folytatott kereskedelem A harmadik országokkal való kereskedelem kifejezés alatt az Európai Unióban a külső, azaz nem EU tagállamokkal folytatott áruforgalmat értik. Az Unió egyik tagországából egy másik tagországába történő értékesítés az egységes belső piac 1993-as létrejöttétől, azaz a belső államhatárok időpontjától belkereskedelemnek, hivatalos megnevezéssel „Közösségen belüli kereskedelem”-nek számít. Az ilyen jellegű áruforgalom védővámok, és egyéb mesterséges korlátozások nélkül történik – kivéve bizonyos állategészségügyi előírások betartását – ugyanakkor itt az Unió export-támogatások alkalmazására sincs lehetőség. Ahogy már fentebb olvasható az Európai Unió a világ legjelentősebb mézimportőr gazdasága. Ennek megfelelően az EU gyakorlatilag nem exportál mézet, így természetesen nem is biztosít exporttámogatást a kivitelhez. Ugyanakkor a méz behozatalát vámmal sújtja, melynek célja nem az import megakadályozása, hanem elsősorban a kereskedők hasznának csökkentése és saját vámbevételeinek növelése. Az Európai Bizottság emellett fontosnak tartotta, hogy a méznek a harmadik országokból tagországaiba való beviteléhez jogi szabályozás legyen kidolgozva, mivel az exportáló országoknak bitosítékot kell adniuk „szermaradvány és egyéb anyagcsoportok ellenőrzése tekintetében” 18 . Ennek következtében felsorolható azoknak az országoknak a sora, melyek ezt a biztonsági kritériumot 2001-ben, az irányelv legfontosabb részeinek hatálybalépésekor vállalni tudták: Argentína, Ausztrália, Bulgária, Brazília, Kanada, Chile, Kína, Kuba, Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Guatemala, Horvátország, Magyarország, Izrael, India, Litvánia, Málta, Mexikó, Nicaragua, Új-Zéland, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Salvador, Törökország, az Amerikai Egyesült Államok, Uruguay és Vietnam. A 2001. szeptemberében megtartott Bizottsági ülés újabb országoknak engedélyezte – az előbbi kritériumok betartásával – a tagállami mézpiacra való beszállítást: Moldova, Norvégia, Lengyelország, San Marino, Zambia. A vámok hozzájárulnak ahhoz is, hogy az EU
18
Az Európai Bizottság 2001/158. számú EK-határozata értelmében
37
méztermelőinek jövedelme ne csökkenjen, hiszen az olcsó importból származó méz számukra előnytelen árverseny kialakulásához vezetne. III.1.7. A csatlakozás hatására bekövetkező változások A 2004-es Európai Uniós bővítéssel a harmadik országokhoz tartozók köre jelentős mértékben csökkent: Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, a Cseh Köztársaság, Ciprus, Málta, Lengyelország, Észtország, Lettország és Litvánia, mint újonnan csatlakozott tagállamok már a közös piaci feltételeknek megfelelően folytathatják mézkereskedelmüket az unióban. III.2. A magyar méz külkereskedelme 2. táblázat A magyar méz külkereskedelme 1992 és 2003 között Az export Év Export Export Méztermelés Export aránya a bevétel átlagár, (tonna) (tonna) termelésből mUSD USD/kg (%) 1992 10742 7525 11,07 1,47 70% 1993 15873 13566 14,6 1,08 85% 1994 16236 13498 16,8 1,24 83% 1995 16050 13028 23,14 1,78 81% 1996 15810 13159 25,13 1,91 83% 1997 12200 7675 14,1 1,84 63% 1998 13739 9262 19,62 2,12 67% 1999 20500 9889 15,91 1,61 48% 2000 14200 12806 16,41 1,28 90% 2001 13300 12725 19,26 1,51 96% 2002 15200 15023 36,6 2,44 99% 2003 21900 15773 51,85 3,29 72% 2004 16000 n.a. n.a. n.a. n.a. Átlag: 15479,2 11994,1 22,0 1,8 78,2%
Import (tonna) 457 556 728 764 710 406 548 441 857 690 958 1275 n.a. 699,2
Forrás: KSH Budapest, Méhészeti Terméktanács
Az összefoglaló táblázat tartalmazza a magyar méz külkereskedelmének legfontosabb adatait: méztermelés, exportvolumen, exportbevétel, export átlagár, importvolumen. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtti évtizedben realizálódott exportunk hűen reprezentálja a térség és az unió mézkereskedelmi tendenciáit.
38
III.2.1. A magyar méztermelés alakulása A magyar méztermelés volumene kedvező időjárási feltételek mellett átlagosan eléri az évi 1415 ezer tonnát, bár mint minden mezőgazdasági ágazatnál, az időjárási körülmények itt is nagymértékben beleszólnak a végső eredménybe. Az 1992 és 2003 közötti évek méztermését figyelve megállapítható, hogy két igen alacsony eredményt hozó évet kivéve – melyek 1992-ben és 1997-ben a késő tavaszi fagyok hatására az akácvirág lefagyása miatt következtek be – általában a 14-15 ezer tonna méztermés minden évben realizálódik. Két kiemelkedően jó évet is magáénak tudhat a magyar méhészágazat. 1999-ben 20 500 tonnás mézhozamot ért el, ami 33 százalékos növekedést jelentett az előző évi terméshez képest. A 2003-as évben pedig – a kedvező időjárási és hordási körülményeknek köszönhetően – rekord mennyiségű, mintegy 21 ezer tonna méz termett hazánkban, és ez 44,1 százalékos kiugróan magas növekedést jelentett az előző évi eredményhez képest. 2004-ben 16 ezer tonnás méztermelés realizálódott hazánkban, ami az előző évhez képest jelentős visszaesést jelentett. (2. táblázat) III.2.2. Hazánk méztermelésének és mézexportjának összehasonlítása Az Európai Unió jelenlegi méztermelő országainak rangsorában az előkelő negyedik, ötödik helyet foglaljuk el. A magyar méz az Európai Unióban elismert minőségű méznek számít, ráadásul termelésünk 50-60 százaléka – 2000-től kezdve szinte minden évben mintegy 68 százaléka – az Unióban viszonylag kevesebb mennyiségben termelhető akácméz. 14. ábra A magyar méztermelés és kivitel alakulása Méztermelés (tonna)
25000
Export (tonna)
21900 20500
20000 15873 15000
16236
16050
15810
13566 13498 13028 13159 12200 10742
10000
7675
7525
9262
15200 15023
14200
13739
15773
1280613300 12725
9889
5000
0 1992
1993
1994
1995
1996
1997
Forrás: KSH Budapest, Méhészeti Terméktanács
39
1998
1999
2000
2001
2002
2003
A magyarországi mézexport alakulását – ezen belül elsősorban az exportbevételünket és az exportárat – nagymértékben befolyásolják a világpiaci tendenciák. Mivel hazánk mézexportja a világ mézkereskedelmének csupán egy százalékát teszi ki, így nem rendelkezünk befolyásoló pozícióval. A világ mézexportjának 60 százalékát három ország bonyolítja: Kína, Argentína és Mexikó. A három nagy importőr pedig – Európai Unió, Amerikai Egyesült Államok és Japán – a világ mézimport 75 százalékát bonyolítja le. Hazánk mézkivitele az ország földrajzi elhelyezkedése, felvevő piaca, valamint a 2004. május 1-i tagsága révén is az Európai Unióban lezajló mézkereskedelmi folyamatok alakulásától függ. A hazai mézexportunk aránya a termeléshez képest a XX. ábra szerint alakult a vizsgált időszakban. Az 1992-es alacsony export volument követően 1993 és 1996 között egy stabil 13 és 14 ezer tonna közötti kivitel jellemezte hazánkat, melynek nagy része az unió tagállamaiba irányult. Ezekben az években az itthon megtermelt mézmennyiség igen magas arányában, mintegy 83 százalékban külföldön került értékesítésre. Termelésünk 78 százaléka átlagosan minden évben exportra kerül. Két kiugró eltérés megfigyelhető azonban – ezek 1997-ben és 2002-ben történtek –, melyek okaként az Európai Unióba beérkező kínai méz hatását róhatjuk fel. 1997-ben az uniót elárasztó, olcsó kínai akácméz kielégítette a belső mézfogyasztási igényt, így – bár jelentős mértékben nem változott az exportár – mégis méztermelésünknek alig 63 százaléka került exportra. Ez a negatív hatás egészen 2002. január 1-ig meg is maradt. Ekkor ugyanis az Európai Bizottság megtiltotta az állati eredetű termékek – ezen belül a kínai méz – exportját tagországaiba, a felmerült állat-egészségügyi problémák miatt.19 Sajnos a tilalom nem volt hatással a közvetítő országokon keresztül ennek ellenére beérkező kínai mézre, így a kétséges minőségű kínai méz továbbra is jelen volt az uniós kereskedelemben. A másik rendhagyó, ám pozitív irányú exportvolumen 2002-ben valósult meg, amikor méztermelésünk csaknem teljes egészében kivitelre került, ezzel 98 százalékos rekord mennyiséget elérve. Lényeges azonban megjegyezni, hogy importunk nagy része a hazai feldolgozást követően reexport ügylet formájában szinten elhagyja az országot, aminek hatására saját termelésünk kiviteli része, ha kevéssel is, de mégis alacsonyabb arányú. A kiemelkedően jó termést hozó 2003-as évben azonban nagyobb mennyiségű méztartalék maradt a termelőknél illetve a kereskedőknél. Az évi termésnek csupán 72 százaléka került kivitelre, az előző évek több mint 90 százalékos arányához képest. 2004-ben a FAO statisztikák szerint 16 ezer tonnás méztermés volt hazánkban, és ennek a mézmennyiségnek a nagy része szinten a hagyományos felvevőpiacunkra került. A 2005-ös évben az akác területeken végzett vizsgálatok szerint az 19
Az Európai Tanács 2002/337. számú EK-határozata szerint
40
akácvirágok kifejlődését jelentős fagykár nem fenyegette. Az országos felmérés során az akácvirágok fürtjeinek méretét figyelték meg, 20 a megvalósult méztermelést azonban az időjárás idén is, mint mindig pozitív vagy negatív irányban is befolyásolhatja. III.2.3. A mézértékesítés exportbevételének és az export átlagárának alakulása Az 1992-es év alacsony bevételét követő négy éves időszakban az exportbevétel minden évben jelentős mértékű – átlagosan több mint 23 százalékos –, 1995-ben pedig közel 38 százalékos bevétel növekedést mutatott. 15. ábra Magyar export átlagár, USD/kg 3,50
3,29
3,00 2,50 2,00
2,12
1,91 1,47
1,24
1,50 1,00
1,84
1,78
2,44 1,61 1,28
1,08
1,51
0,50 0,00 1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
Az export átlagár is folyamatosan emelkedő tendenciát hozott, és szintén 1995-ben közel 43 százalékos emelkedéssel megközelítette az 1,8 USD/kg árfolyamot. 1997-ben a kínai mézdömping hatására, kivitelünk visszaesésének eredményeként exportbevételünk is jelentős, mintegy 44 százalékos csökkenéssel csupán 14,1 millió USD értéket ért el. A következő évtől ismét sikerült növelni az exportált méz mennyiségét, ám ez exportbevételünkben csak 1998-ban mutatkozott meg, az export átlagár enyhe emelkedése miatt. A 2000-es év az exportár tekintetében nagyon negatív képet mutatott, amit az EU hazánk felé kedvezőtlen hatású vámkontingense (10,38%), valamint a harmadik országokból érkező nagy mennyiségű importméz okozott az EU piacán. A 2002-es és 2003-as években megugrott mind a bevételünk, mind az átlagos exportár is a kínai méz szermaradvány-problémái és az argentin méztermés raktáron maradása miatt. A 2004-es évre vonatkozólag elmondható, hogy a kínai méz a betiltása ellenére is bejutott az EU piacaira, Tanzánia, Vietnám és egyéb dél-kelet ázsiai országokon keresztül. 2004. július 15-től az Európai Bizottság feloldotta a kínai állati eredetű termékek behozatali tilalmát, ezzel újból szabad utat kapott a kínai nagy mennyiségű méz az
20
8. számú melléklet
41
unió felvevőpiacai felé, és ennek hatására a magyar és az uniós export átlagár csökkenése várható. III.2.4. A magyar mézexport és import megoszlása A magyar méhészet export orientált mezőgazdasági ágazat. Méztermelésünk az alacsony hazai – átlagosan évi négyezer tonnás – fogyasztást többszörösen is meghaladja. Szerencsére a magyarországi méz minősége és elismertsége révén is már elvárt termék az EU-ban, illetve felvásárló célországainkban. 16. ábra A magyar méz exportjának és importjának alakulása 16000
Export (tonna)
14000
13566 13498
Import (tonna)
13028 13159
15023
15773
12806 12725
12000 10000
9262
9889
7675
8000 7525 6000 4000 2000 0
457
556
728
764
710
406
548
441
857
690
958
1275
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Forrás: Méhészeti Terméktanács
Ennek ellenére mézimportunk az utóbbi években emelkedő tendenciát mutat, bár természetesen az exportvolumenhez képest nagyságrendekkel kisebb mennyiségben. Az utóbbi évek átlagában 5,8 százalékos az import aránya az export mennyiségéhez képest. A GATT-WTO megállapodások értelmében az 1995 és 2000 közötti időszakban hazánknak a mézre vonatkozó ad valorem21 vámot a 40 százalékos alapvámról 34 (MFN – Legnagyobb kedvezmény elve alapján számolt vámtarifa) százalékra kellett csökkentenie. 22 Az ezt követő években növekedett a hazánkba kedvezményes vámkontingens mellett importálható méz mennyisége. Hazánk részére a GATT-WTO megállapodás keretében 30 százalékos vám mellett 3448 tonna méz kedvezményes beengedését vállalta 2000-ben. Természetesen ennek a mennyiségnek csupán töredéke kerül hazánkba, mivel a méz terén külkereskedelmi mérlegünk egyértelműen a kivitel felé fordul. 21 22
Ad valorem: érték szerinti; az import termékekre kivetett vámérték 40/1994. (XI.24) IKM-PM rendelet
42
A 2003-ban behozott 1275 tonna méz mézkivitelünk 8 százalékának felelt meg. Ez a mézbehozatal a szomszédos országok – elsősorban Románia és Szlovákia –felől érkezik, és ottani, a magyar mézhez képest alacsonyabb áron kerül felvásárlásra a kereskedők részéről. Ezek elsősorban akác-, és napraforgómézek. III.2.5. Az EU és a GATT-WTO által meghatározott vámtételek a csatlakozást megelőzően 3. táblázat HS 04090000 04090000 EU vámérték
Éves mennyiségek (tonna) Alkalmazandó vám (az MNF 1996-97 1997-98 1998-99 %-ában) 93% 17% ad valorem MFN*0,93
Korlátozások nélkül 450 450 23,25
21,62
1999-2000
2000-2003
450
450
450
20,1
18,7
10,38
Az Európai Unió 2004-es bővítését megelőzően a magyar méz rentabilitását nagymértékben befolyásolták a hazánkra vonatkozó EU-s vámok mértéke, valamint az ezekhez kapcsolódó vámkontingens nagysága. Az Európai Megállapodásban az EU 25 százalékos MFN vámot határozott meg a magyar mézexportra vonatkozóan, ugyanakkor 450 tonnás mennyiségig 17 százalékos ad valorem vámban egyeztek meg a szerződő felek. A GATT uruguay-i fordulóján született, 1995-ben életbe lépett megállapodás következtében az Európai Unió és Magyarország közötti szerződés is módosításra került. A méz esetében ez azt jelentette, hogy 1996-tól kezdődően korlátozás nélkül lehetett természetes mézet (KN04090000) exportálni a legnagyobb kedvezményes vámtétel 93 százalékos alkalmazása mellett az Európai Unió felé. A 450 mennyiségig a 17 százalékos ad valorem vámtétel érvényben maradt (3. táblázat). Az Európai Unióba exportált méz (HSkód 0409000) vámtarifája 2000. június 30-ig 18,7 százalékos volt. 2000. július 1-től 17,3 százalékos MFN vám helyett, a hazánkból származó méz vámjának mértéke 10,38 százalékra csökkent – ami a 17,3 százalékos MFN vám 60 százaléka. Emellett a vámtétel mellett kvóta nélkül szállíthatott hazánk mézet az Európai Unió országaiba. A vámokról folytatott tárgyalásokat azonban valószínűleg túl gyorsan és nem eléggé körültekintően zárta le a Brüsszelben tárgyaló magyar küldöttség, mivel a mi 10,38 százalékos vámunkkal szemben Románia 6 ezer tonna, Bulgária 3 ezer tonna és Csehország 1 ezer tonna mézmennyiségre kapott 0 százalékos beviteli vámtételt az EU felől 2001. január 1-i hatállyal. Ez a döntés a három országnak azért volt rendkívül kedvező eredmény, mivel
43
mézexportjuk szinte teljes egészét így vámmentesen tudták az EU tagországaiba bevinni. Ezáltal a magyar méz - hiába jobb minőségű - minimum 10 százaléknyi árhátrányba került. Ez érződik is az exportbevételek alakulásán: míg 1986-ban 13 ezer tonna export mellett 25 millió dollár volt a bevétel, 2001-ben 12,725 ezer tonna kivitel már csak 19,26 millió dollárt hozott, míg 2004-ben az átlagár folyamatos esésével tovább csökken a bevételünk. Az igaz, hogy a 10,38 százalékos vámérték időszakában az EU piacain általánosan csökkentek az árak, csakhogy míg a román vagy az argentin, esetleg a kínai termékek 20-25 százalékkal, addig a magyar mézért 40 százalékkal kevesebbet fizettek az importőrökhöz. Ennek következtében hazánk egyértelműen hátrányba került szomszédos jelentősebb mézexporttal bíró országokkal szemben. Ez a vámkontingens egészen 2002. áprilisáig hatályban maradt, míg nem az új agrárkereskedelmi megállapodás megszületésével kissé fellélegezhettek a magyar méhészek: ezt követően semmiféle korlátozás nem nehezíti magyar a méz és méhészeti termékek piacra kerülését az unió országaiban. III.2.6. A magyar mézexport helyzete az Európai Unió felé Hazánk az Unió tagállamai között előkelő helyen áll a méztermelő országok rangsorában. A hazánkban előállított méznek kb. 85-90 százaléka exportra, ezen belül szinte kizárólag az Európai Unió országaiba kerül, mely az utóbbi éveket megfigyelve az Unió mézimportjának 810 százalékát teszi ki. A magyar méz az Európai Unióban elismert minőségi terméknek számít, ráadásul termelésünk igen jelentős része a többi országban viszonylag ritka akácméz, mely harmonikus, lágy, kevésbé savas ízével rendkívül nagy népszerűségnek örvend. Egy átlagosnak tekinthető évben az EU-ba irányuló kivitelünk az ottani termelés 10 százalékának felel meg. A kedvező években 13-14 ezer tonna körüli kiszállítással az Unió legjelentősebb kereskedelmi partnerei közé tartozunk az akácméz kereskedelem terén.
44
4. táblázat Magyarország 2003. évi mézexportjának EU-s országonkénti megoszlása Mennyiség
Megoszlás
(t )
%
Összes ország (24)
15 773
100
EU országok összesen
14 422
91,43
EU-n kívüliek
1 351
8,57
Németország
4685
29,71
Olaszország
3 373
21,38
Franciaország
2 563
16,25
Nagy-Britannia
1 223
7,75
Ausztria
871
5,14
előző 5 ország összesen
12 655
80,23
Többi 19 ország
3 118
19,77
Ország
Öt ország kiemelve:
A magyar méz fő felvevő piacai az utóbbi években alig változtak. Jelentős felvásárlóink közé tartozik Németország (30%), Olaszország (21%), Franciaország (16%), Nagy-Britannia (8%) és Ausztria (5%), valamint a többi uniós ország is nagy mennyiségben részesedik hazánk mézkiviteléből, mivel hazánk mézexportjának döntő része – mintegy 92 százaléka – az EU tagállamok piacaira kerül. A magyar mézexport a célországok számát tekintve tehát diverzifikált, azonban az egyes piacokra jutó mennyiséget tekintve specializált. A felsorolt öt ország mézexportunk 80 százalékát veszi fel (17.ábra). 17. ábra Magyarország 2003.évi mézexportjának EU-s országonkénti megoszlása Németország 30%
A többi 19 ország 20% Ausztria 5%
Nagy-Britannia 8% Olaszország 21%
Franciaország 16%
Forrás: Méhészeti Terméktanács
45
Fontos megjegyezni, azonban hogy a kivitt mézmennyiségnek – mely a belföldön történő, nagybani kereskedők részére eladott mézet jelenti – szinte egésze hordós kiszerelésben, „lédig” formában hagyja el az országot. Az importőrök a magyar mézet máshonnan származó gyengébb minőségű mézek feljavítására használják, esetenként harmadik piacokon, melyek, mint a magyar exportőr konkurenciája jelennek meg. Sajnos az importőröknek nem érdekük a magyar eredetet feltüntető, kiszerelt mézek forgalmazása, mivel nem akarják az eredet megjelölésével járó költségeket és kockázatot felvállalni. Ennek azért van negatív hatása, mivel az így külföldön értékesített magyar méz eredetjelzés ellenében csak egyértelműen alacsonyabb áron kerülhet eladásra. Talán ennek megváltoztatását lehetne a magyar méhészszövetség legfontosabb céljaként kitűzni. A magyar mézexport helyzetét rontja a magyar kereskedők árversenye is. Ezek a folyamatok az exportárak folyamatos és jelentős mértékű esését okozzák. III.2.7. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk hatásai és következményei Csatlakozásunknak mézexportunkra vonatkozólag elsődlegesen a korábbi belső határok, illetve ezzel együtt a korábban még exportunkat sújtó, az utolsó években igen kedvezőtlenül alakuló vámok megszűnését is jelentette, így a magyar méz versenyképességének jelentős javulását várhattuk belépésünkkel. Előnyösnek tekintettük belépésünkkor azt a tényt, hogy a többi, Európai Unióba bekerülő kelet-európai országok közül egyedül Lengyelország termelése vethető össze nagyságrendileg a magyarral, ugyanakkor a lengyel méz koránt sem örvend a magyaréhoz hasonló fokú elismertséggel, és az országnak a többi tagállam felé irányuló export mennyisége sem jelentős. Hazánk EU-ba való bekerülésének legjelentősebb eredménye a vámtételek, kontingensek és kvóták végeleges eltörlése, melyek a csatlakozást megelőző évben magasabbak voltak, mint a szomszédos exportáló országokra vonatkozó szabályozások. „Az Európai Unióhoz történő csatlakozással a hazai termelők előtt egy több száz milliós piac nyílik meg, kiaknázható értékesítési lehetőségekkel, a szabadon áramló szellemi, tőke és egyéb gazdasági javak korlátozás nélküli áramlásának előnyeivel. A magyar gazdaság – s ezen belül a mezőgazdaság – kellő felkészülés segítségével olajozottan működő része lehet a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalmának, mely hosszú távon biztosíthatja a magyar polgárok jólétét.” 23 – írta tanulmányában Hajdu Zoltán, az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium munkatársa még uniós csatlakozásunkat megelőzően. Fontos megjegyezni, hogy
23
Hajdu Zoltán: A méz termelésének szabályozása az Európai Unióban, FVM, 2000. 11.
46
ezek a remények csakis jól átgondolt és alaposan megtervezett nemzeti szintű stratégia felállításával válhatnak valóra, melyek megfogalmazása szerencsére a hazai méhészek és a méhészeti szerveződések berkeiben már megtörtént, és folyamatosan napirenden található. Emellett az unió tagállamai felé történő mézkivitelünket sok olyan szerteágazó és összetett tényező is befolyásolja, melyekre nem lehetünk hatással. Elsősorban ide a világpiaci termelési tendenciát lehet sorolni, melyet nagy mennyiségével Argentína, Mexikó, illetve Kína befolyásol. Ez egyre súlyosbodó problémát jelent, mivel ezek az úgynevezett harmadik országok egyre nagyobb mennyiségű mézet termelnek kétséges minőségben és körülmények között. Sajnos exportunk mennyiségileg nem befolyásoló tényező, bár hosszútávon a méztermelési potenciálunk emelkedésére számíthatunk, mivel akácerdő területünk nagyobb méz-, és nektármennyiséget is képes adni. A magyar méz minősége Európa szerte elismert, és itt fontos kiemelni a magyar akácmézet, mint Európa szerte keresett és kedvelt fajtamézet, melynek termelésében és forgalmazásában igen nagy lehetőségek rejlenek. III.2.8. A jelenlegi uniós mézkereskedelmi körülmények hazánkra nézve24 A magyarországi méztermelők és kereskedők egyaránt nehéz hónapokat kénytelenek átélni a csatlakozást követő hónapokban. Az unióhoz való csatlakozásunk sajnos nem elsősorban azokat az előnyöket és várt reményeket domborította ki, melyekre leginkább számítottak a méhészágazat szereplői. 2004. július 15-én a tagállamok jóváhagyták az Európai Bizottság azon döntését, melynek értelmében feloldották a számos Kínából származó állati eredetű termék, így a kínai méz és egyéb méhészeti termékek behozatalának tilalmát az uniós tagállamok piacaira. A feloldás valójában a kínai méz beérkezésének legalitását teremtette meg, mivel tranzit országokon keresztül már az elmúlt két évben, ha kisebb mennyiségben is, de jelen volt a kínai méz az EU-s piacokon. A tilalom feloldása így azonnal éreztette hatását a magyar akác, és vegyes virágméz kereskedői felvásárlói áraiban, melyek jelenleg is erősen süllyedő szinten tartják a hazai árakat. A természetes méz nettó felvásárlási árai (átlag Ft/kg) 5. táblázat Idő akácméz vegyes virágméz 500 310 2005. május 480 320 2005. március 593,45 401,86 2004. július 747,20 556,12 2003. július Forrás: Méhészeti Terméktanács
24
Forrás: Tunkel Tamás, az FVM Agárpiaci Osztály főmunkatársának elemzése és összegző információi alapján
47
Így az egy évvel korábbi felvásárlási árakhoz képest mintegy 40-50 százalékkal csökkentek a mézárak, az akácméz 500 Ft/kg-ra míg a vegyes virágméz 310 Ft/kg-ra, és még ennek ellenére sem realizálódik megfelelő mennyiségű kereslet a magyar akácméz iránt. A beáramló olcsó argentin és mexikói mézek az árak mélyponton maradását erősítik. A másik számunkra szintén negatív hatással járó döntés 2004. augusztusában született meg az Európai Tanács 2001/110/ EK számú irányelvének teljes körű hatálybalépésével. Az irányelv nem érte el célját a fogyasztók és a termelők érdekvédelmét illetően, mivel nem szabályozta megfelelően az unió piacaira kerülő mézek előállítására és kinyerésére vonatkozó tevékenységeket. A szermaradványokkal rendelkező és kétséges módón ultraszűrt és kezelt import mézek ellen így nem lehet hatékonyan fellépni, valamint az unióban forgalmazott mézek üvegein nem kell a származási helyet feltüntetni, csupán elegendő annyit felírni: „uniós”, illetve „unión kívüli méz”. Mint köztudott, mézünket az ázsiai, dél-amerikai és mexikói mézek feljavítására használják. Rontja a magyar méhészet piaci helyzetét az a körülmény is, hogy a harmadik országokból Európába kerülő méz termelőinek nagyságrendekkel alacsonyabb önköltséggel kell számolnia a közösségi méhészekhez képest. Az őszi és téli méhtakarmányként használt cukor világpiaci ára 200 EUR/kg, míg az Európai Unión belül a cukor intervenciós ára 631,9 EUR/kg. Jelentős kiadási tétel a vándorlás során a hazai üzemanyagok magas ára is a méhészek felé. A 2004. novemberében megrendezett strassbourgi és brüsszeli magyar méhésztüntetések célja az volt, hogy az uniós törvényhozók és képviselők is felismerjék, hosszútávon nem elviselhető helyzetbe került a magyar és a közösségi méhészágazat. A tüntetés és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület hatékony kampánya hatására is a Mezőgazdasági és Halászati Miniszterek Tanácsának 2005. április 26-án Luxemburgban tartott ülésén, a tagországok elfogadták a Tanács 2001/110/EK számú, mézről szóló irányelvének átdolgozására tett javaslatot, szükségesnek tartva a fogyasztók korrekt tájékoztatását, az európai termelők hátrányainak megszüntetését.
48
IV. A magyar méhészágazat fejlesztési lehetőségei az Európai Unióban IV. A méhészágazat támogatási rendszere és átvételének hatásai IV.1. A hazai támogatások köre A hazánkban korábban a méhészek által igényelhető közvetlen és normatív támogatások – melyeket a méhészek a regisztrált méhcsaládszámuk alapján kaptak – leépítése várható, ez a 2004-es évben 800Ft-ot jelent méhcsaládonként. A méhanya-támogatás továbbra is igényelhető, valamint előzetesen elismert méz ágazati termelői csoportok vissza nem térítendő támogatást kérhetnek az árbevételük tíz százalékáig, de összességében legfeljebb 25 millió forintot. IV.2. A méhészek által igényelhető támogatások az Európai Unióban Az EU évente összesen 25 millió euró közösségi hozzájárulást biztosít a már huszonötre emelkedett tagállamok számára a méhészeti ágazatfejlesztés megvalósítása érdekében. Ebből az összegből az egyes tagállamok a 150-nél nem kevesebb méhcsaláddal rendelkező hivatásos méhészeik számarányában részesülnek. A tagállamok a 25 millió eurós támogatás nekik járó részét kötelesek ugyanekkora összeggel saját költségvetésükből is kiegészíteni. Az Európai Tanács 797/2004/EK rendeletében megfogalmazott program végrehajtásáért nem csupán az állami szervek, a minisztériumok, hanem velük közreműködve az adott tagállamok nemzeti méhész-szövetségei és szakmai szervezetei is felelősek. Hazánkban ezt a szerepkört az Országos Magyar Méhészeti Egyesület képviseli. E szervezeteknek közösen kell éves nemzeti programokat készíteniük, amelyek kitérnek az adott ország méztermelésének hátterére és feltételrendszerére, tartalmazzák a megvalósítani kívánt célokat, az igénybe venni szándékozott eszközök részletes meghatározását, költségbecslést, regionális és nemzeti szintű pénzügyi tervet, a tagállam mézre és méhészetre vonatkozó jogszabályainak ismertetését. Mivel az EU költségvetéséből származó pénzek felhasználását rendkívül szigorú szabályok határozzák meg, a programoknak ellenőrzési tervet és értékelési eljárásokat is tartalmazniuk kell.
Az egyes támogatások a következő célok eléréséhez vehetők igénybe:
49
- méhészegyesületek részére technikai segítség biztosítása (a méz termelési feltételeinek javítása érdekében), - a varroa atka és egyéb betegségek elleni védekezés, - a vándoroltatás körülményeinek javítása, - a laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges eszközök beszerzésének támogatása, - minőségjavító céllal folytatott kutatási programok támogatása.
Az EU rendeletben meghatározott nemzeti programok jogcímein túlmenően, a méhészeti ágazat számára egyéb elérhető támogatási jogcímek is rendelkezésre állnak. Ilyenek a méhlegelő célú növénytermesztés, a gépbeszerzések, továbbá a fiatal vállalkozók, a termelői csoportok, és a minőség biztosítási rendszerek alkalmazásának támogatása.
IV.3. A Magyar Méhészeti Nemzeti Program A Nemzeti Program tartalmazza és megfogalmazza a méz termelésének és értékesítésének javítására irányuló intézkedéseket, melyeket a 797/2004/EK rendelete alapján építettek fel a programot szerkesztők. Részletesen bemutatja Magyarország méhészeti ágazatát, tartalmaz minden, az unió által kért információt. Az eredeti, közel 100 oldalas Nemzeti Program egyszerűsített, rövidített formáját kellett magyar, angol és francia fordításban beadni az illetékes Bizottságnak. A program készítői által kidolgozott finanszírozási tervek az 5-7. mellékletekben olvashatóak.
A program elősegíti, hogy az ágazat kihasználja az ország kedvező adottságait, ezen keresztül növelje az ágazat versenyképességét, fejlődését. Ez egyrészt gazdasági haszonnal jár, másrészt lényeges az ökológiai egyensúly és a sokszínűség fenntartásában. Fontos a magyar méhészet társadalmi szerepének erősítése, valamint e szerep erkölcsi és anyagi formában történő elismertetése. A társadalmi szerep a vidék népességmegtartó képessége erősítésében, a lakosság egészséges, kiváló minőségű méhészeti termékekkel történő ellátásában, valamint a méhek általi beporzás más módon meg nem oldható feladatának biztonságos elvégzésében nyilvánul meg. A Nemzeti Program fontosnak tartja, hogy a magyar méhészet őrizze meg versenyképességét az EU csatlakozást követően is. Erősödjön a méhész társadalom összefogása, a méhészek 50
fogékonysága az új módszerek, eljárások és eszközök, valamint a vállalkozásszerű gazdálkodás iránt. A fenti célok elérésének köszönhetően a méhészkedésből élők biztos megélhetését lehet elérni, valamint fejlesztési forrást a szakágazatban átlagosnak tekinthető hatékonysággal tevékenykedő méhészek számára. IV.4. Magyar, „régiós” akácméz mint hungarikum az EU mézpiacán A hungarikum fogalmát a következőképpen határozzák meg általánosítva: ''Hungarikumnak tekinthető egy állat vagy növény, vagy abból készített élelmiszer-ipari termék, amely a magyar termelési kultúrához, tudáshoz, az itt élő lakosság generációi során kialakult hagyományokhoz kapcsolódik; s amelyet a magyarországi lakosság - de legalább egy kisebb tájegység lakossága szűkebb hazájára nézve - maga is magyarnak, a magyarságra jellemzőnek és közismertnek fogad el, s a külföld is magyar sajátosságként ismer(het) meg.''25 Jelenleg sem hatályos jogi szabályozás, sem önkorlátozó iparági megállapodás nem rögzíti, hogy a hungarikum szót mely gyártók vagy termelők, milyen termékeikre használhatják. 1992-ben az EGK közösségi védelmet adott azon termékeknek, amelyek a saját országukban jogi oltalmat nyertek, s nevükben hordozzák a történelmi és mindmáig működő gyártási helyük földrajzi nevét. A májusi csatlakozás során a közösségi joganyagba a magyar termékek jogi oltalmát is beemelik majd. A magyar akácméz átlagosan 10 ezer tonna mennyiségben kerül be az unió országaiba. A másik fő akácmézet adó ország Kína, ahonnan az akácméz átlagosan 25 ezer tonnás mennyiségben jut el az Európai Unióba. A mintegy 300 ezer tonnás uniós mézfogyasztás legalább 15-20 százaléka akácmézből tevődik össze, így minimum 45-60 ezer tonna az akácmézfogyasztás. Az akácméz kínálat és fogyasztás mennyiségbeli különbségét, mintegy 1025 ezer tonnás mennyiséget kevert, valójában nem igazi akácméz alkotja az uniós piacokon. Az egész magyar méhész szakma szerint az egyetlen és leghatékonyabb megoldás egy önálló szolgáltató szervezet vagy termelői szövetkezet létrehozása lenne, annak érdekében, hogy az uniós fogyasztók által üvegben megvett akácméz valóban akácméz legyen. A szervezeti forma
25Forrás:
http://www.ujdieta.hu/dieta2004-02-12.htm
51
lehetővé tenné, hogy az országban termelt akácméz csakis regionális eredetjelzéssel, hungarikumként kerülhessen ki az országból, ezzel keresleti helyzetet teremtve annak piacán. Fontos, hogy a szervezet mögött nagy mennyiségű tőke álljon rendelkezésre, a nehezebb termelési vagy értékesítési időszakok kivédése érdekében, valamint, hogy az akácmézet termelő méhészek nagy többsége rajtuk keresztül értékesítse mézét. A magyar jogszabályok és törvényi rendeletek - az uniós joggal összhangban - nem ismerik a hungarikum fogalmát, hanem helyette a földrajzi eredetvédelemmel foglalkoznak, azaz oltalomban részesülhet az eredet-megjelölés, ha a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható. Ez a magyar akácmézre, olyan módon alkalmazható, hogy a Somogy vagy Szabolcs megyei akácerdőkről gyűjtött mézet, mint tájjellegű mezőgazdasági terméket levédetik, és a szükséges szabványok, illetve anyagi vonzatokat követően a megalapított szövetkezet csomagolja ki a mézet saját címkével és arculattal. A szükséges beruházás hosszútávon térülne meg, ami bizonyos áldozatvállalást követel mind a termelőktől mind a bekapcsolódó kereskedőktől. Az EU piacain biztos kereslet lenne az így forgalomba hozott, magasabb minőségű és természetesen magasabb értékű és árú méz iránt.
52
Záró gondolatok A hazai méhészágazat egyik fő ellentmondása, hogy rendelkezünk egy kiváló minőségű, az Európai Unió területén is elismert akácmézzel, azonban az ebben rejlő lehetőségeket csak korlátozott mértékben vagyunk képesek kihasználni. Dolgozatom összefoglalásaként táblázatban részletezem a hazai méhészágazat piaci és kereskedelmi jellemzőit az erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek tükrében uniós csatlakozásunkat követően. A magyar méhészeti ágazat SWOT-analízise Erősségek – Strengths • A méztermelés terén komparatív előnyökkel rendelkezünk • Több évtizedes hagyománnyal van hazánkban a méhészkedésnek • Többszörösen is önellátók vagyunk a méz és egyéb méhészeti termékekből • Magas az országos méhcsaládsűrűség (9méhcsalád/km2) • EU-s csatlakozásunk hatására beindult a méhésztársadalom összefogása - OMME • Koncentrálódás indult meg a gazdaságosabb termelés érdekében • Akácmézünk jó minőségű, keresett termék az EUban • Németország fő export célországunk, mely a világ legnagyobb mézfelvásárlója • Az EU mézbevitelében 10%-os részesedésünk van • A megtermelt méz 80-90%-át képesek vagyunk külföldön értékesíteni • Fő célországainkban magas a mézfogyasztás Lehetőségek – Opportunities • A hazai méztermelési kapacitásunkat megkétszerezhetjük • A mézfogyasztás nemzetközi szintű emelkedésével nagy volumenű mézkereslet várható • Hatásos marketingmunkával növelhető mézexportunk és a hazai fogyasztás is ösztönözhető • Méz szövetkezetek létrehozása saját kiszerelés és értékesítés céljából • A hordós helyett üveges értékesítés az EU-ban • Az akácméz mint hungarikum kerül magasabb termékkategóriába
53
Gyengeségek – Weaknesses • Kis ország lévén, a világtermelés tendenciáinak ki vagyunk szolgáltatva • Exportunk csak az EU-n belül diverzifikált, más célországaink száma elenyésző • Alacsony a hazai mézfogyasztás • A magyar méz hordós kiszerelésben kerül exportra • A magyar méz eredetvédelme nem megfelelő • Akácmézünk más országból származó mézek javítására kerül felhasználásra
Veszélyek – Threats • Versenytársaink kiszoríthatnak piacainkról • A kínai méz dömping hulláma az EU mézpiacán • Különböző méhbetegségek (pl. varroa atka) elterjedése • A méz világpiaci árának csökkenése • A versenytársak új, hatékonyabb eladási stratégiát dolgoznak ki
Irodalomjegyzék 1. BALDAVÁRI LÁSZLÓ: A magyar méz reklámja, =Méhészet, 2005. 2. szám. 16. p. 2. BÓKA ZSOLT: Méhészeti jogszabályok az Európai Unióban, =Méhészet, 2004. 2. szám. pp. 16-17. 3. BÖGRÉNÉ BODROGI GABRIELLA: Statisztika –Adattár, =Méhészet, 2004. 10. szám. 17. p. 4. BROSS PÉTER: Terítéken a jövő – méhészkedés az EU-ban 2., =Méhészet, 2001. 2. szám. pp. 2-3. 5. DR. SZALAY LÁSZLÓ: A méz szerepe a táplálkozásban, =Méhészet, 2002. 2. szám. pp. 16-17. 6. DR. VICZE ERNŐ: Méhek, méhészet, környezet I. =Méhészet, 2000. 12. szám. 10. p. 7. DR. VICZE ERNŐ: Néhány gondolat a magyar méhészetről 1. =Méhészet, 2000. 4. szám. 4. p. 8. FEHÉR ISTVÁN: Magyarország méztermelésének és exportjának alakulása (1992-2002), 9. =Világgazdaság, 2003. 05.08. 12 p. 10. FEHÉR ISTVÁN: Ezer forint fölött a méz ára, =Világgazdaság, 2003. 05.06. 12. p. 11. FEHÉR ISTVÁN: Hátrányba kerültek a hazai méhészeti cégek, =Világgazdaság, 2002.03.11. 12 p. 12. FEHÉR ISTVÁN: Veszélyes kínai import, =Világgazdaság, 2004. 07. 29. 3 p. 13. HAJDU ZOLTÁN: A méz termelésének szabályozása az Európai Unióban, FVM EU Integrációs Osztály, 2000. 11. 14. KECSKÉS CSABA– DR. KULCSÁR RÓZSA: A méhészet Magyarországon 2000-ben, =Méhészet, 2001. 8. szám. pp. 12-14. 15. KIRSCH ÁBEL: A Nemzeti Program ürügyén, =Méhészet, 2005. 1. szám. 12. p. 16. LÉNER JÓZSEF. Uniós számok, =Méhészet, 2003. 4. szám. 17. p. 17. LUKÁCS GÁBOR: A Magyar Élelmiszerkönyv Méz előírásának és Mézfélék irányelvének bemutatása, =Méhészet, 1996. 11. szám. pp. 8-9. 18. MALYA PÉTER: A méhészet képviselete az Európai Unióban, =Méhészet, 2004. 11. szám. 5.p. 19. MALYA PÉTER: Kereskedelempolitikai változások, =Méhészet, 2000. 8. szám. 8.p.
54
20. MÁRTON ANDRÁS: A méhészkedés és az Európai Unió, =Méhészet, 2003. 4. szám. 16. p. 21. NYÁRS LEVENTE: A méhészeti ágazat elemzése, 2002. 6. szám. pp. 20-21. 22. NYÁRS LEVENTE: A magyarországi méztermelés helyzete és szerepe az EU fogyasztásában, =Gazdaság, 2002. 46.évf. pp. 20-21. 23. ORSZÁGOS MAGYAR MÉHÉSZETI EGYESÜLET: A méhészeti ágazat fejlesztése, =Méhészet, 2001. 2. szám. pp. 12-13. 24. ORSZÁGOS MAGYAR MÉHÉSZETI EGYESÜLET: A méhészeti ágazat fejlesztése, =Méhészet, 2001. 3. szám. pp. 12-13. 25. ORSZÁGOS MAGYAR MÉHÉSZETI EGYESÜLET: A világ méhészete, =Méhészet, 2003. 8. szám. pp. 6-7. 26. ORSZÁGOS MAGYAR MÉHÉSZETI EGYESÜLET: Beszámoló az OMME 2004. évi munkájáról, 2005. március 27. RUFF JÁNOS: A méhészkedés kezdetei, =Méhészet, 1999. 4. szám. p 2. 28. SÁFIÁN JÁNOS: Az akácmézpiac szabályozása, =Méhészet, 2001. 5. szám. 16. p. 29. SAJERMANN GÉZA: Négy esztendő mérlege, =Méhészet, 2000. 2. szám. pp. 8-10. 30. SZALAY GYULA: Kiszámíthatóbb közös jövőt! =Méhészet, 2005. 2. szám. 17. p. 31. TAKÁCS FERENC: Esélyünk az akácméz, =Méhészet, 2005. 4. szám. pp. 10-11. 32. TAKÁCS FERENC: Mézkereskedelem, =Méhészet, 2004. 8. szám. pp. 6-7. 33. VILÁGGAZDASÁG: Kapós a magyar méz az EU-ban, 2002.07.24. 8. p. 34. DVD-Jogtár 2005. február 28. Internetes források: http://faostat.fao.org/faostat/collections?version=ext&hasbulk=0&subset=agriculture http://epp.eurostat.cec.eu.int http://portal.ksh.hu http://www.fvm.hu/ http://www.eu-info.hu
55
Függelék 1. táblázat Az egyes fajtamézek legfontosabb tulajdonságai
Akác
Vegyesvirág Repce
harmonikus, lágy kevésbé kellemes, savas ízű, változatos Íze ízű akácvirág illatú aranysárga, víztiszta, később színtelentől sötétedő, Színe az enyhén egészen a sárgásig sötétbarnáig híg, magas gyorsan gyüm.cukort kristályosodi Állaga ar-talma k miatt erősítőszer és nyugtató édesítőszer, hatású, süteményekh Fogyasztá köhögés ez, érzékeny ellen, sa: gyomrúak is fertőtlenítő fogyaszthatjá hatása miatt k Forrás: Méhészeti Terméktanács
Hárs
íze kellemesen határozott, édes ízű zamatos
Gesztenye
Selyemkór ó
enyhén kesernyés utóízű
erősen fűszeres, jellegzetes ízű, illatos
víztiszta, a világos sárga, majd vagy kissé sárgától a sárgásbarna kristályosod sárgás középbarná va fehér színű ig terjed lassan nem kevésbé gyorsan kristályosod kristályoso kristályoso kristályoso dik gyorsan dik dik ik
gyomorsav túltengés ellen
56
nyugtató hatású, meghülés ellen
rendszeres fogyasztása csökkenti a trombózis kialakulását
sok nyomeleme , ásványisót tartalmaz
2. táblázat A magyar méhészet főbb adatai (1991-2003)
Év
A méhészetek száma
Méhcsaládok száma
Méztermelés (tonna)
1991
19923
716394
10023
1992
19013
725615
10742
1993
17598
674230
15873
1994
16970
646806
16236
1995
16887
669438
16050
1996
15372
604797
15811
1997
15677
642078
12200
1998
16672
690345
13739
1999
17087
806539
20500
2000
16579
840235
14200
2001
16235
896563
13300
2002
15576
881610
15200
2003
15302
872650
21900
Forrás: Méhészeti Terméktanács
57
3. táblázat A hazai méhcsaládok megyénkénti megoszlása Méhcsaládok száma (1996-2003)
Megye megnevezése 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.
Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-AbaújZemplén Budapest Csongrád Fejér Győr-MosonSopron Hajdú-Bihar Heves Jász-NagykunSzolnok KomáromEsztergom Nógrád Pest Somogy SzabolcsSzatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen:
1996 55 786 31 653 27 184 46 650
1997 68 217 36 247 34 702 45 178
1998 71 233 33 951 38 643 53 083
1999 85 953 46 143 41 503 66 899
2000 84 195 51 510 47 137 71 929
2001 89 384 56 333 50 453 69 825
2002 88 660 51 265 50 561 77 536
2003 90 315 53 545 47 501 78 078
5 895 6 081 6 054 5 485 5 836 6 125 5 910 5 797 17 593 17 626 18 493 22 840 23 772 32 300 28 179 30 878 25 438 26 258 29 948 34 307 34 682 32 419 31 632 31 196 20 796 21 841 23 197 25 992 26 094 28 350 27 372 31 432 29 499 28 045 32 555 38 367 35 957 41 782 39 194 39 221 21 482 21 591 24 416 28 209 28 336 30 636 31 936 28 832 30 000 30 000 34 730 42 863 45 230 57 348 48 846 40 790 4 754
3 134
3 415
6 593
8 802
8 911
8 679
9 788
23 306 43 137 55 607 44 984
26 581 44 777 61 504 46 201
25 725 44 047 69 037 51 240
31 861 49 270 68 199 63 823
31 140 53 143 73 498 68 070
34 193 50 664 71 185 73 839
30 097 54 135 77 518 75 347
28 529 51 792 77 027 73 288
26 036 19 146 28 282 47 569
25 756 18 632 28 463 51 583
27 200 19 513 30 799 53 066
33 388 22 167 33 792 58 885
32 179 22 463 34 477 61 785
35 215 23 035 35 496 69 070
33 969 21 794 31 208 67 772
34 049 22 246 29 291 69 055
642 417
690 345
806 539
840 235
881 610
872 650
604 797 Forrás: Méhészeti Terméktanács
58
896 563
4. táblázat A méhészetek megoszlása családszám szerint 2002. évi < 20 21-40 41-80 családos betelelés adatai családos családos Méhészetek száma 6 116 2 206 3 725 15 576 % 39,3 14,1 23,9 Méhcsaládok száma 103 333 70 254 224 161 881 610 % 11,72 7,97 25,43 Forrás: Méhészeti Terméktanács 5.
81-149 családos
150 vagy annál több
2 472 15,9
1 057 6,8
267 239 30,31
216 623 24,57
táblázat A „professzionális” méhészetek és méhcsaládok számának alakulása Év Méhészetek száma (összesen országosan) Ebből a „professzionális” (legalább 150 méhcsaláddal rendelkező)
1999
2000
2001
2002
17 087
16579
16 325
15 576
15 732 847
15 275 1050
14 519 1057
5,1%
6,4%
6,8%
840 235
896 563
881 610
168759
214429
216623
20,1%
23,9%
24,6%
16 404 méhészek száma 683 Ebből a „professzionális” (legalább 150 méhcsaláddal rendelkező) méhészek aránya 4,0% Méhcsaládok száma (összesen országosan) 806539 A „professzionális” (legalább 150 méhcsaláddal rendelkező) méhészek által birtokolt méhcsaládok száma 129046 (méhcsaládok aránya %) 16,0% Forrás: Méhészeti Terméktanács
59
6. táblázat A méhészkedés célja Magyarországon Megnevezés Kereset kiegészítés Hobbi Főállású méhész Vállalkozás Forrás: Méhészeti Terméktanács
Százalék 72,8 19,5 6,5 1,2
7. táblázat A méztermelés és a mézértékesítés összefoglaló adatai év
1992
méztermelés
1992 - 2003 export import
Export
export
(tonna)
(tonna)
(tonna)
bevétel mUSD
támogatás mFt
10742
7525
457
11,07
174
556 728 764 710 406 548 441 857 690 958 1275
14,6 16,8 23,14 25,13 14,1 19,62 15,91 16,41 19,26 36,6 51,85
337 500 772 390 151 -
1993 15873 13566 1994 16236 13498 1995 16050 13028 1996 15810 13159 1997 12200 7675 1998 13739 9262 1999 20500 9889 2000 14200 12806 2001 13300 12725 2002 15200 15023 2003 21900 15773 Forrás: Méhészeti Terméktanács
60
8. táblázat A belföldi (hazai termelésű méz) mézértékesítés megoszlása a különböző értékesítési csatornák között Értékesítési csatorna
%
Közvetlenül nagybani felvásárlóknak, kereskedőknek („hordósan") 83 Közvetlenül kiszerelve kiskereskedők felé (üzleteknek) 1 Közvetlenül ipari felhasználóknak (mézeskalácsos, édesipar) Közvetlenül a fogyasztók felé („háztól” és piacon) Forrás: Méhészeti Terméktanács
1 15
9. táblázat Magyarország megoszlása
2003.
évi
mézexportjának
EU-s
országonkénti
Mennyiség (tonna ) 15 773
Megoszlás % 100
EU országok összesen
14 422
91,43
EU-n kívüliek
1 351
8,57
Öt ország kiemelve: Németország Olaszország Franciaország Nagy-Britannia Ausztria Többi 19 ország
4685,00 3 373 2 563 1 223 871 3 118
29,71 21,38 16,25 7,75 5,14 19,77
előző 5 ország összesen
12 655
80,23
Ország Összes ország (24)
Forrás: Méhészeti Terméktanács
61
10. táblázat Az Európai Unió által alkalmazott vámtételek a magyar mézexportra Éves mennyiségek (tonna) Alkalmazandó HS vám (az MNF 19961997199819992000%-ában) 97 98 99 2000 2003 04090000 93% Korlátozások nélkül 04090000 17% ad valorem 450 450 450 450 450 EU vámérték MFN*0,93 23,25 21,62 20,1 18,7 10,38 Forrás: 241/1998. (XII.31.) Korm. Rendelet (az MNF vám induló értéke 25%)
11.táblázat A világ méztermelése Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
Mennyiség (ezer tonna) 1113873 1133657 1114282 1148947 1099533 1154026 1186389 1232643 1247696 1261126 1271596 1313175 1306591
Forrás: FAO www.fao.org/waicent/portal/statistics_en.asp
62
12. táblázat A 15 tagú Európai Unió mézimportjának volumene 1992 és 2003 között (ezer tonna) 1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
Németország
89,23
80,522
82,866
89,215
87,952
83,295
93,552
89,617
Egyesült Királyság
22,746
18,031
12,628
14,388
21,069
21,223
24,699
22,902
95,016
92,2
98,909
93,532
22,748
26,151
29,901
21,867
Franciaország
8,326
6,2
8,618
11,585
12,552
11,946
12,503
15,319
15,724
15,547
16,836
15,165
Olaszország
12,384
10,344
11,362
13,482
11,762
12,201
12,074
12,439
12,487
11,961
14,073
14,449
Spanyolország
11,603
11,317
13,112
16,249
8,964
7,169
10,26
13,335
13,625
14,756
10,91
11,119
Hollandia
8,479
6,241
8,464
6,922
6,964
5,53
6,789
8,314
8,234
4,549
5,495
9,575
0
0
0
0
0
0
0
0
10,144
10,475
8,561
6,652
Dánia
4,248
4,151
5,16
3,445
3,742
3,228
6,858
5,161
5,596
6,557
4,41
5,486
Ausztria
6,168
5,46
5,669
3,684
6,013
4,208
4,439
5,634
4,43
4,612
5,474
4,297
Svédország
2,914
2,473
4,366
2,005
2,591
2,355
2,901
2,926
2,348
2,435
2,647
2,622
Portugália
0,386
0,256
0,288
0,603
0,994
1,338
0,956
1,123
1,797
1,967
1,966
1,914
Görögország
2,678
2,029
2,294
2,003
2,006
2,294
3,352
2,616
2,079
2,433
2,755
1,609
Írország
1,019
1,983
1,562
1,887
1,931
1,506
1,277
1,134
1,1
1,436
1,966
1,27
Finnország
0,669
0,672
0,824
0,828
0,784
0,924
1,168
1,271
1,293
1,029
0,962
0,989
Luxemburg
0
0
0
0
0
0
0
0
0,12
0,102
0,121
0,148
Összesen:
170,85
149,68
157,21
166,30
167,32
157,22
180,83
181,79
196,74
196,21
204,99
190,69
Összes átlaga:
176,65
Belgium
Forrás: FAO www.fao.org/waicent/portal/statistics_en.asp
63
13. táblázat A 25 tagúra bővült Európai Unió tagországainak méztermelése (ezer tonna) 1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
Ausztria
5
8
8,5
8
6,5
6
7,5
9,3
Belgium
0
0
0
0
0
0
0
0
0,9
0,7
0,6
0,65
0,45
0,39
0,45
0,57
Ciprus
2000
2001
2002
2003
2004
8,7
8
7,7
9
9
1,46
1,4
1,5
1,5
1,5
0,75
0,95
1,002
1
1
7,783
7,75
7,267
5,433
4,532
8,085
7,318
7,553
6,231
5,664
6,303
6,303
Észtország
0,6
0,65
0,642
0,621
0,335
0,303
0,115
0,336
0,334
0,291
0,771
0,535
0,5
Finnország
1,7
1,718
1,904
1,85
1
1,7
0,8
1,6
1,05
1,77
1,7
1,7
1,7
Franciaország
17,28
17,373
17,78
19,181
17,008
15,797
17,212
18,097
15,691
15,383
15
15
15
Németország
24,6
26,648
22,233
36,685
14,674
15,069
16,306
20,286
20,409
25,951
14,62
23,691
16
Görögország
12,9
12,595
13,807
14,625
14,28
13,751
14,46
14,241
14,332
17,632
14,934
15,146
15
Magyarország
10,74
15,873
16,236
16,05
15,811
15,653
16,739
16,013
15,165
15,337
15,2
21
16
Írország
0,145
0,163
0,163
0,25
0,2
0,21
0,2
0,2
0,24
0,26
0,197
0,197
0,197
12,5
13,2
12,5
10
11
11
11
9,7
10
10
10
10
10
1,906
2,053
1,42
1,033
0,563
0,7
0,286
0,362
0,333
0,575
0,76
0,552
0,65
1,8
1,65
1,6
1,5
1
0,9
0,858
0,832
0,816
1,078
1,256
1,156
1,1
Hollandia Lengyelország
0 12,89
0 10,728
0 9,292
0 10,459
0 9,256
0 9,073
0 9,346
0 8,901
0 8,623
0 9,528
0 9,644
0 11,62
0 11
Portugália
3,465
4,196
4,253
3,6
3,672
3,69
3,703
4,465
4,461
4,538
4,592
4,6
4,6
3,178
3,337
3,534
3,043
2,895
2,824
3,371
3,493
3,253
3,091
2,65
2,65
Szlovénia
1,102
1,592
2,052
1,296
1,8
1,5
1,9
1,37
2,3
2,55
2,45
2,5
2,5
Spanyolország
23,96
28,393
22,036
19,274
27,312
31,544
32,7
30,456
28,86
31,617
35,722
35,074
36,045
Svédország
2,177
1,978
2,047
2,184
1,58
1,426
0,774
1,394
2,6
3
3,3
3,4
3,4
Cseh Köztársaság
Olaszország Lettország Litvánia
Szlovákia
3
3
3
3
3,7
4,1
4,1
4,1
2,87
3
5
7
7
Összesen:
136,7
161,47
151,15
161,06
138,62
140,23
149,36
152,91
150,04
162,34
154,1
173,62
161,15
Összátlag:
153,3
Egyesült Királyság
Dánia, Luxemburg és Málta kivételével
Forrás: FAO www.fao.org/waicent/portal/statistics_en.asp
64
14. táblázat A 25 tagú Európai Unió tagországainak exportbevétele 1992 és 2003 között (mUSD) Országok / Évek Németország Spanyolország Magyarország Olaszország Dánia Franciaország Belgium Szlovénia Írország Litvánia Svédország Ciprus Lettország Luxemburg Észtország Cseh Köztársaság Szlovákia Portugália Egyesült Királyság Ausztria Finnország Görögország Hollandia Lengyelország Málta
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 29,222 27,714 30,714 33,744 40,092 33,406 32,899 35,418 38,606 34,737 53,465 79,291 8,588 7,107 9,705 10,535 16,668 20,329 20,667 14,316 17,238 14,476 31,983 38,385 11,28 14,791 16,96 24,076 25,127 14,059 19,621 15,906 16,413 19,255 36,605 52,04 1,006 2,262 3,223 3,07 5,641 7,144 6,413 7,851 6,541 7,856 9,731 9,238 4,106 3,814 4,998 3,81 4,231 3,924 4,441 6,405 4,009 3,849 6,215 12,316 12,206 6,492 9,505 12,283 10,032 7,704 9,459 9,416 8,44 7,83 10,568 12,067 0 0 0 0 0 0 0 0 9,877 9,273 9,625 10,267 0,559 454 735 453 313 315 421 200 1,953 537 680 946 0,159 0,307 605 582 886 814 613 373 719 671 1,01 833 0 0 51 1 4 0 0 0 0 0 8 132 0,111 42 205 50 19 26 82 19 43 40 56 122 0,338 0,89 124 229 178 31 55 79 8 90 170 44 0 10 0 2 0 1 0 0 1 37 51 28 0 0 0 0 0 0 0 0 6 5 20 13 0,1 5 39 3 9 68 16 32 15 9 11 11 2,328 4,48 6,987 3,845 372 2,164 1,52 2,645 2,306 3,577 6,044 1,26 2,362 1,419 1,48 2,574 2,318 1,998 1,945 1,987 2,332 5,312 0,34 18 984 309 1,389 1,659 1,217 603 1,197 1,847 4,032 5,306 2,706 2,777 3,05 2,739 2,623 2,43 2,443 2,253 2,424 1,727 4,051 4,176 0,857 1,025 869 920 1,259 1,75 1,122 2,236 1,855 1,803 2,574 3,499 0 26 54 188 67 62 31 12 18 2 0 3 1,265 979 1,329 759 1,4 1,17 1,273 1,875 1,111 1,995 1,288 1,866 2,289 1,356 1,465 876 1,063 763 1,775 2,312 2,665 686 590 1,642 1,963 1,825 1,596 655 129 1,416 785 590 629 621 193 1,227 0,6 1 0 8 8 26 7 9 0 3 0 1
Összesen:
76,696 74,682 93,053
103,7 116,46 100,04 107,82 103,42 118,36 111,64 178,84 244,81
Forrás: FAO www.fao.org/waicent/portal/statistics_en.asp
15. táblázat Megnevezés (Ft/kg) 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 87 104 115 124 135 150 160 160 168 180 Kristálycukor Méz (termelői piaci átlagár) 236 489 573 681 725 750 710 750 590 500 2,71 4,70 4,98 5,49 5,37 5,00 4,44 4,69 4,76 5,07 Méz/cukor árarány Forrás: FAO www.fao.org/waicent/portal/statistics_en.asp
65
16. táblázat A méhállomány és méhészetek megoszlása az Európai Unióban Ország
Méhcsaládok összesen
Spanyolország Franciaország Görögország Olaszország Németország Portugália Ausztria Anglia A többi 7 tagország Összesen:
2 193 366 1 446 900 1 217 000 1 100 000 1 038 000 632 500 377 664 200 000
Hivatásos %
Méhészek hivatásos összesen hivatásos méhészeknél 1 561 615 27 794 4 560 528 000 100 000 3 000 770 000 24 000 3 000 300 000 75 000 1 100 50 000 103 600 290 345 000 26 000 1 800 30 000 25 527 150 40 000 35 000 200
447 213 8 652 643
46 640 3 671 255
Forrás: FAO www.fao.org/waicent/portal/statistics_en.asp
66
43 150 460 071
251 14 351
16,4% 3,0% 12,5% 1,5% 0,3% 6,9% 0,6% 0,6% 0,6% 3,1%
Mellékletek
Jogszabályok 1. melléklet 15/1969. (XI. 6.) MÉM rendelet a méhészetről 1. § A méhészkedést - a vonatkozó külön (állategészségügyi, növényvédelmi stb.) jogszabályok megtartásával - erre alkalmas területen mindenki szabadon gyakorolhatja. Háztömbök területén méhészetet létesíteni és fenntartani nem szabad. 2. § (1) A többlakásos lakóházak udvarán és közös használatú kertjében méhészetet létesíteni csak az összes lakás bérlõjének (tulajdonosának) hozzájárulásával és a (2) bekezdésben foglaltak megtartása mellett szabad. (2) Méhészetet közös használatú épülettől és a szomszéd ingatlanoktól 4 méter, használatban levő utaktól (közúttól, sajáthasználatú úttól pedig az út melletti vízvezető árok külső szélétől számított 10 méter távolságon túl szabad csak elhelyezni. A sajáthasználatú út tulajdonosa (használója) az út ideiglenes lezárása esetén az úton és az út mentén a letelepedést engedélyezheti. (3) Ha a szomszéd ingatlantól való 4 méter távolságot megtartani nem lehet, a méheknek ellenkező irányban vagy - legalább 2 méter magas, tömör (deszka stb.) kerítés vagy élősövény létesítésével - a magasban való kirepülését kell biztosítani. 4. § Vándoroltatás a méhcsaládoknak az állandó telephelyről méhlegelő kihasználása, illetőleg megporzás céljából történő ideiglenes elszállítása, kivéve a rajnak vagy az anyának erre szolgáló ládában való szállítását. 5. § (1) Vándorméhészetek telepítésére a 43/1968. (XII. 6.) MÉM rendelet 51. §-ának és az alábbi (2)-(4) bekezdéseknek a rendelkezései irányadók. (2) Államilag ellenőrzött anyanevelő és pároztató telephez 5 km-es körzeten belül méhcsaládokkal letelepedni csak a telepvezető engedélyével szabad. (3) Utak közelében történő letelepedés esetén a méhlakásokat úgy kell elhelyezni, hogy azok kijáró nyílásai az úttal ellentétes irányban legyenek. Az úton a méhészettől jobbra és balra 5060 méter távolságra, jól látható helyen "Vigyázat, méhek!" felirattal figyelmeztető táblát kell elhelyezni. (4) Vándorméhészetet 20 családnál nagyobb állandó méhészettől csak legalább 200 méter távolságra szabad elhelyezni. Ettől a szabálytól azonban az érdekeltek megegyezéssel eltérhetnek. 6. § (1) a vándorméhészet tulajdonosa (kezelője) köteles a méheknek a vándorterületre vitelét és elszállítását a hatósági állatorvosnak az érkezést követő, illetőleg az elszállítást megelőző munkanapon bejelenteni. A vándorterületre való érkezésekor a letelepedési megállapodást, továbbá az állategészségügyi állomás körzeti orvosa által kiállított és a méhek betegségtől való mentességét igazoló, 30 napnál nem régebbi keletű bizonyítványt is be kell mutatni. (2) A vándorterületre érkezésről történő bejelentés során közölni kell a tulajdonos (kezelő) nevét és lakóhelyét, a méhek legutóbbi tartási helyét, az állatorvosi bizonyítvány számát, keltét és kiállításának helyét, a méhlakások számát és az elhelyezésre szolgáló terület pontos megjelölését (dűlő, hrsz. stb.) és a méhállomány őrzésének módját. A hatósági állatorvos ezeket az adatokat nyilvántartani köteles. (3) A vándorméhészetet a hatósági állatorvos a méhegészségügyi felelős útján is ellenőriztetheti. 67
(4) A vándorméhészet tulajdonosa (kezelője) a vándortanyán - lakott, zárt (bekerített) területen belül is - köteles jól látható helyen a nevét és állandó telephelyét (címét) legalább 30 x 40 cm nagyságú táblán feltüntetni. 7. § Az országhatártól számított 10 km-en belül a szomszéd állam területéről vagy ismeretlen helyről jött méhrajt - észlelője vagy befogója - köteles a hatósági állatorvosnak haladéktalanul bejelenteni, aki gondoskodik a méhraj kiirtásáról. 8. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a méhészetre vonatkozólag a felszabadulás előtt kiadott jogszabályok, utasítások és egyéb rendelkezések hatályukat vesztik; hatályukat vesztik továbbá a 66. 113/1947. 2. melléklet 42/1994. (VI. 28.) FM rendelet a méhanyanevelő telep üzemeltetésének engedélyezéséről, valamint a méhanya és szaporítóanyag előállításáról, felhasználásáról Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) végrehajtására, a Tv. 49. §-a (1) bekezdésének a)/1., 10. pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. § (1) Méhanyanevelő telepet létesíteni, üzemeltetni csak az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (a továbbiakban: OMMI) engedélyével és az állategészségügyi előírásoknak megfelelően szabad. (2) a méhanyanevelő telep tevékenységét irányító személynek méhészeti szakmai képzettséggel és méhanyanevelő telepi engedéllyel rendelkező, két személy által igazolt méhészeti szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie. 2. § Méhanyát tenyésztési céllal előállítani csak elismert tenyésztő szervezet tenyészetszámmal ellátott méhanyanevelő telepén szabad, természetes párzással vagy mesterséges termékenyítéssel. 3. § (1) A méhanyanevelő telep üzemeltetése iránti kérelmet (a továbbiakban: kérelem) az OMMI-hez kell benyújtani, a tárgyév április 30. napjáig. (2) A kérelemnek tartalmaznia kell a) az engedélyt kérő nevét, lakcímét, továbbá - ha nem a tulajdonos az üzemeltető - az üzemeltető nevét és lakcímét is, b) a méhanyanevelő telep pontos címét; c) a méhcsaládok számát; d) az évente forgalomba hozatalra tervezett méhanyák számát; e) a méhanyanevelő telep azonosító számát, ha azzal már rendelkezik. (3) A kérelemhez csatolni kell
68
a) az OMMI által megbízott szakintézet véleményét a technológiai szint és fajtajelleg megfelelőségéről; b) az állategészségügyi hatóság igazolását arról, hogy a méhanyanevelő telep az állategészségügyi előírásoknak megfelel. 4. § (1) Az OMMI a méhanyanevelő telep üzemeltetését akkor engedélyezi, ha a technológiai szint kielégítő, fajtajelleg-vizsgálatok alapján a tenyésztésre kiválasztott, legalább öt méhcsaládból a fajta határértékeinek legalább három megfelel, továbbá, ha az illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás is javasolja. (2) Az üzemeltetési engedély meghatározott tevékenységre és egy évre vonatkozik. A kiadott engedélyekről az OMMI értesíti a területileg illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalát. (3) Az üzemeltetés megszűnését a tevékenységi kör vagy a feltételek megváltozását harminc napon belül az OMMI-nek be kell jelenteni. Amennyiben a méhanyanevelő telepen az állategészségügyi állapot kedvezőtlenül megváltozik, az eljáró állategészségügyi hatóság a tenyészállat felkínálást és forgalmazást határozatban korlátozhatja, amiről az OMMI-t és a méhészet üzemeltetőjét értesíti. (4) Az elismert méhanyanevelő telepről származó legalább öt tenyészanyának szánt méhcsalád fajtavizsgálatát és az állategészségügyi felülvizsgálatot minden naptári évben el kell végezni. 5. § Az engedélyezéshez szükséges - a 3. § (3) bekezdésében megjelölt véleményt és hatósági igazolást megalapozó - alapvizsgálatokért a kérelmezőnek - vagy helyette az azt átvállaló gazdálkodó szervnek - vizsgálati díjat kell fizetnie. A vizsgálati díj a vizsgálatot végzőt illeti meg. 6. § A méhanyanevelő telep üzemeltetési engedélyének visszavonására akkor kerülhet sor, ha azt a telep tulajdonosa kéri, továbbá, ha a telep, illetve a méhállomány az e rendeletben foglalt követelményeknek nem felel meg. 7. § (1) Az a méhanyanevelő telep, ahol a) az apai származás is ismert, és b) 10 km sugarú körzetben idegen származású méhészet nincs, továbbá c) elismert tenyésztő szervezet által meghatározott tenyésztési programot valósít meg, kérelemre pároztatóteleppé nyilvánítható. (2) Pároztatóteleppé nyilvánítást kérhet minden méhanyanevelő telepi engedéllyel rendelkező méhész; az erre vonatkozó szándékot az OMMI-hez kell bejelenteni. A kérelem mintáját az 1. számú melléklet tartalmazza. (3) A kérelem elbírálásánál az OMMI figyelembe veszi a méhtenyésztéssel foglalkozó szakintézet véleményét.
69
8. § (1) Tenyészanya értékesítésre csak származási igazolással ellátva kínálható fel. A származási igazolás kiállításáról a tenyészetszámmal ellátott, engedéllyel rendelkező méhanyanevelő gondoskodik. A származási igazolás mintáját a 2. számú melléklet tartalmazza. (2) Méhanyanevelésre csak elismert méhfajtát szabad felhasználni, és forgalomba hozni. (3) Tenyészanyagként csak származási igazolással ellátott, méhanyanevelő telepen, pároztatótelepen előállított, illetve törzskönyvezett, természetes párzással vagy mesterségesen termékenyített méhanya, továbbá párzatlan méhanya, méhanya bölcső, álca, pete (tenyészetszámmal ellátva) hozható forgalomba. 9. § A méhanyanevelő telep üzemeltetője méhanyanevelő telepi naplót (összesítőt), mesterséges termékenyítés, illetve pároztatótelep esetén törzskönyvet köteles vezetni. A méhanyanevelő telepi napló mintáját a 3. számú melléklet, illetve a törzskönyv mintáját a 4. számú melléklet tartalmazza. A méhanyanevelő-telepi naplót, illetve a törzskönyvet naprakészen kell vezetni, és nem selejtezhetők. 10. § A méhanyanevelő telep ellenőrzését és tenyésztési adatainak nyilvántartását az OMMI által kijelölt szakintézet végzi. 11. § Az OMMI a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben évente közzéteszi az üzemeltetési engedéllyel rendelkező, illetve pároztatóteleppé nyilvánított méhanyanevelő telepek listáját. 12. § Ez a rendelet 1994. július 1. napján lép hatályba, egyidejűleg a méhészetről szóló 15/1969. (XI. 6.) MÉM rendelet 7/A. és 7/B. §-ai, továbbá 1., 2. számú mellékletei hatályukat vesztik. 3. melléklet 70/2003. (VI. 27.) FVM rendelet a méhállományok védelméről és a mézelő méhek egyes betegségeinek megelőzéséről és leküzdéséről Az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény (a továbbiakban: törvény) 45. §-ának 11. pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: I. Fejezet - ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Fogalom meghatározások 1. § 1. Méhészet: egy telephelyen méhlakásban (fatönkben, kasban, kaptárban, szállítható, vontatható, stabil méhesházban) tartott méhcsaládok és tartozékaik összessége. 2. Méhcsalád: a méhlakáson belül, egy légtérben együtt élő anya, kifejlett méhek és a fiasítás. 3. Méhraj: a méhcsalád természetes szaporodása vagy mesterséges szaporítása révén keletkező, fiasítás nélküli, kisebb egyedszámú méhcsalád. 4. Fiasítás: a méhcsalád által elfoglalt keretek lépsejtjeiben lévő peték, álcák és bábok összessége. 70
5. Lép: a méhek által saját viaszból készített cellákból, sejtsokféleségekből álló viaszépítmény, amely a méhek élelmének raktározására és a fiasítás nevelésére szolgál. 6. Sonkoly: a méz kipergetése, kisajtolása után visszamaradó - keretből, kasból kivágott viasznyerésre alkalmas, kiselejtezett lép, léptörmelék. 7. Méhegészségügyi felelős: a hatósági állatorvos méhegészségüggyel kapcsolatos munkáját segítő, megfelelő méhészeti ismeretekkel rendelkező személy. A méhegészségügyi felelős megbízatására vonatkozó szabályokat és a feladatait e rendelet 5. és 6. §-a tartalmazza. 8. Monitoring vizsgálat: az illetékes hatósági állatorvos vagy méhegészségügyi felelős által, az év meghatározott időszakában, állami költségre elvégzett, a mézelő méhek fertőző betegségének felderítésére irányuló, az adott méhészet minden méhcsaládján és méhraján elvégzendő vizsgálat, amelynek egyaránt ki kell terjednie a méhekre, a fiasításos lépekre, fiasítás hiánya esetén a fészek lépekben fellelhető elhalt, beszáradt fiasításmaradványaira (pörkökre). Általános előírások 2. § A méhészkedést (méhtartást) minden év február végéig, az újonnan kezdett méhészkedést pedig e tevékenység megkezdésétől számított nyolc napon belül kell bejelenteni a méhek tartási helye szerint illetékes települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzőjénél, aki a méhészt nyilvántartásba veszi, és a nyilvántartást folyamatosan vezeti. Amennyiben a méhek állandó tartási helye nem a méhész lakóhelyével összefüggő területen (udvarban, kertben stb.) van, a méhész köteles a méhek tartási helyén a nevét, lakcímét, telefonszámát, a tartási helyen lévő méhcsaládok számát egy legalább 40x30 cm nagyságú táblán jól látható módon feltüntetni. 3. § (1) A méhész köteles a méhek tavaszi tisztuló kirepülése és a betelelés közötti időszakban a méhcsaládjait legalább háromhetenként méhegészségügyi szempontból ellenőrizni, s ennek során mind a kifejlett méheken, mind a fiasítás teljes terjedelmén, valamint a kaptárhulladékon fertőző betegség tüneteit, illetve élősködők jelenlétét keresni. A vizsgálatnak ki kell terjednie a Varroa-atka jelenlétére, illetve az atkák számának változására. (2) Bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségre utaló jelek, illetve bizonytalan jellegű elváltozások észlelése esetén a méhész haladéktalanul köteles értesíteni erről a méhegészségügyi felelőst vagy a hatósági állatorvost. Varroa-atkák felszaporodása esetén köteles az e rendeletben foglaltak szerinti gyógykezelést végrehajtani. (3) A méhész köteles tűrni és mindenben elősegíteni a hatósági állatorvos vagy a méhegészségügyi felelős által végzett vizsgálat, illetve egyéb intézkedés lefolytatását. 4. § (1) A méhészkedésre alkalmas, üres méhlakást (kaptárt, kast) úgy kell tárolni, hogy abba a méhek se a kijáró nyíláson, se az esetleges réseken ne juthassanak be. A méhészkedésre alkalmatlan, üres méhlakásokat meg kell semmisíteni. Használt méhlakást, annak tartozékait, méhészeti felszerelést csak a 6. számú mellékletben leírt fertőtlenítés után szabad másnak átadni. (2) Méheket fertőzött méhészetből vagy ismeretlen helyről származó mézzel etetni tilos.
71
(3) Lépet szabadban, vagy méhcsalád és méhraj kaptárján kívül, méhek számára hozzáférhető helyen tartani tilos. Használt lépet csak engedélyezett műlépkészítő üzemben való ipari feldolgozásra lehet átadni, illetve eladni. A méhek szállítása és vándoroltatása 8. § (1) A méheket - beleértve az anyát és a fiasítást is - állandó tartási helyükről átköltözés, vándoroltatás vagy elidegenítés esetén egy hétnél nem régebbi, a 2. számú melléklet alapján kiállított állatorvosi igazolással szabad kivinni. Az igazolás a kiállítástól számított hét napig, méhek folyamatos vándoroltatása esetén annak egész időtartamára érvényes. Az igazolást - ha jogszabály másképpen nem rendelkezik - a hatósági állatorvos állítja ki. (2) Az állatorvosi igazolás kizárólag kedvező eredményű vizsgálat esetén állítható ki. A vizsgálatot a hatósági állatorvos a méhegészségügyi felelős segítségével folytatja le. A vizsgálat elvégzéséért külön jogszabályban megállapított összegű díjat kell fizetni. (3) A vizsgálatnak ki kell terjednie az adott méhészet minden méhcsaládjára és méhrajára, különösképpen a fiasítás teljes terjedelmére, valamint a kaptár hulladékára. A vizsgálat során a mézelő méhek fertőző betegségeinek a tüneteit kell keresni. (4) A méhész az állatorvosi igazolást a vándoroltatás során köteles mindig magánál tartani és ellenőrzés esetén bemutatni. A méhek csak az igazolással szállíthatók, ennek hiányában a szállítást meg kell tiltani. 9. § (1) A méhek kiszállítását a kiszállítást megelőző, beszállítását annak megtörténtét követő hetvenkettő órán belül be kell jelenteni a települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzőjének. Beszállítás esetén a bejelentést a 3. számú melléklet alapján kiállított nyomtatvány ajánlott levélként történő megküldésével, vagy személyes eljuttatásával kell teljesíteni. A nyomtatvány igazoló szelvényét a települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője - a teljesítés módjától függően - a méhész lakóhelyére küldi meg vagy személyesen adja át. A kijelentést a 4. számú melléklet alapján kiállított nyomtatványon kell teljesíteni személyesen, vagy annak ajánlott levélként történő megküldésével. (2) Vándoroltatás során a méhek csak olyan helyre telepíthetők, amely nem áll községi zárlat alatt. (3) A vándoroltatás befejezése után a méhész köteles a hazatelepülését a hatósági állatorvosnál és a jegyzőnél hetvenkettő órán belül bejelenteni. (4) A települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője - a törvény 42. §ának (4) bekezdése alapján - nyilvántartja a méhész nevét és lakóhelyét, a méhcsaládok állandó és legutóbbi tartási helyét, az állatorvosi igazolás számát, keltét és kiállításának helyét, a méhcsaládok számát, az elhelyezésre szolgáló terület pontos megjelölését (dűlő, hrsz. stb.) és a letelepedés idejét. 10. § (1) A kerületi főállatorvos köteles a működési területén letelepedett vándorméhészetek szúrópróbaszerű - a hatósági állatorvos által lefolytatott - ellenőrzését a települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzőjénél vezetett nyilvántartás alapján megszervezni.
72
(2) Az országhatártól számított tíz kilométeres körzeten belül, a szomszédos állam területéről, vagy ismeretlen helyről származó méhrajt észlelője vagy befogója köteles a települési önkormányzat jegyzőjénél haladéktalanul bejelenteni, aki a kiirtás végrehajtása érdekében értesíti a kerületi főállatorvost, aki elrendeli a méhraj állami kártalanítás nélküli leölését. A méz felvásárlására és adásvételére vonatkozó előírások 14. § (1) A méz felvásárlásakor a méhésznek az 5. számú mellékletnek megfelelő állategészségügyi bizonyítványt kell beszereznie, amit - ha jogszabály másképpen nem rendelkezik - a méz tárolási helye szerint illetékes hatósági állatorvos négy példányban állít ki. Ha a méhek tartási helye és a méz tárolási helye nem azonos és ezért a méhcsaládok vizsgálata nem lehetséges, akkor a méhek tartási helye szerint illetékes hatósági állatorvos közreműködését kell kérni. A bizonyítvány eredeti példányát a méz tulajdonosa tartja magánál, két másolati példányt át kell adnia a felvásárlónak, egy pedig a hatósági állatorvosnál marad. A felvásárló a bizonyítványokat köteles összegyűjteni, nyilvántartásba venni, három évig a felvásárlás helyén megőrizni és ellenőrzéskor a hatósági állatorvosnak bemutatni. (2) A méz felvásárlására csak az állomás által regisztrált természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság jogosult, és a felvásárlás, illetve a tárolás csak az állomás által engedélyezett helyen történhet, ahol a mézfelvásárló köteles az engedélyt jól látható helyen kifüggeszteni. (3) A felvásárlónak a felvásárolt mézről nyilvántartást kell vezetnie, ami tartalmazza a méhész nevét, lakcímét, a felvásárlás idejét, a felvásárolt méz fajtáját, mennyiségét, valamint az állategészségügyi bizonyítvány számát. Ha a méz feldolgozása nem a felvásárló telephelyén történik, a felvásárlónak a szállítmányhoz mellékelnie kell az állat-egészségügyi bizonyítvány egy másolati példányát, a nyilvántartásba pedig be kell jegyezni, hogy a mézet mikor, melyik mézüzembe szállították tovább. (4) A méz tárolására csak tiszta tárolóedény használható, amely a méz mint élelmiszer tárolására alkalmas, és megfelelően fertőtleníthető. A méz felvásárlója, feldolgozója és értékesítője köteles gondoskodni arról, hogy az üres, és a mézzel teli tárolóedénybe méhek ne jussanak be. A méhésznek a saját méhészetéből származó mézet úgy kell tárolnia, hogy ahhoz méhek ne férjenek hozzá. (5) A méz felvásárlójának a méz tárolására szolgáló hordókat, eszközöket azok kiürülése után ki kell tisztítania és szükség esetén, járványügyi okból a 6. számú melléklet szerint fertőtlenítenie. A méhészek részére csak tiszta hordók adhatók ki. II. Fejezet A MÉHBETEGSÉGEKRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK 15. § Az e fejezet rendelkezéseit az egyes betegségekre vonatkozó különös szabályokkal együtt kell alkalmazni, azonban az e fejezet rendelkezéseit a varroózis és a kis kaptárbogár esetében nem kell alkalmazni.
73
A betegségek megállapítása és a helyi zárlat 16. § (1) A hatósági állatorvos, amennyiben méhbetegség gyanújáról értesül, köteles vizsgálat céljából a legrövidebb időn belül a helyszínre kiszállni. A betegség gyanújának megerősítését követően a hatósági állatorvos az érintett méhészetre helyi zárlatot köteles elrendelni. A helyi zárlat alá vont méhészetben található összes méhcsaládot meg kell vizsgálni, és minden betegségre gyanús méhcsaládból, - a 7. számú melléklet előírásainak figyelembevételével laboratóriumi vizsgálat céljából vizsgálati anyagot kell küldeni az illetékes állat-egészségügyi intézetbe (a továbbiakban: intézet). A mintavételnek a hatósági állatorvos irányításával, a betegség gyanújának megállapítását követő lehető legrövidebb időn belül kell megtörténnie. A mintavételt a méhegészségügyi felelős végzi el. (2) A betegséget hatóságilag - a laboratóriumi vizsgálat eredménye alapján - a hatósági állatorvos állapítja meg. A betegség megállapítását követően a hatósági állatorvosnak a betegség eredetére vonatkozóan az alábbiakra kiterjedő vizsgálatot kell lefolytatnia: a) a méhcsalád saját tenyésztésű-e, és ha nem, mikor és honnan került a méhészetbe, valamint a méhész fogott-e be idegen rajt; b) került-e kaptár vagy méhészeti felszerelés a méhészetbe, és ha igen, honnan és mikor; c) került-e lép, viasz vagy méhek etetésére szolgáló méz a méhészetbe, és ha igen, honnan és mikor; d) honnan származik a méhészetben használt műlép; e) a méhész kikkel vándorolt és merre; f) a betegséget előzőleg a településen mikor és melyik méhészetben állapították meg, és milyen állapotúak az ott található méhészeti felszerelések; g) a méhésznek hány méhészete van, és ezek között milyen forgalom volt az elmúlt hatvan nap során; h) a méhész mikor, hol, mennyit pergetett az elmúlt hatvan napban, hol, és hogyan tárolta a mézet, valamint kinek, mikor, mennyi mézet értékesített ezekből a pergetésekből. (3) A légcsőatka-kór megállapítását követő vizsgálat során nem kell figyelembe venni a (2) bekezdés b), c), d) és j) pontjait. (4) A betegség megállapítását követően a hatósági állatorvos - a (2) bekezdés szerint elvégzett vizsgálat alapján - a fertőzöttségre gyanús méhészetekre is helyi zárlatot rendel el. (5) A betegség gyanújának megállapítását követően, de még a mintavételt megelőzően a méhészet valamennyi méhlakását - ha korábban nem volt megjelölve - a későbbi pontos azonosítást lehetővé tevő módon, tartósan meg kell jelölni. A méhlakások megjelölése a tulajdonos kötelezettsége. (6) Fertőzött, fertőzöttségre gyanús méhészetben minden olyan méhészeti tevékenység végzése tilos, amely a betegségnek egyik méhcsaládról a másikra való terjedésével járhat. 74
(7) A nyúlós és enyhébb költésrothadás, valamint a légcsőatka-kór megállapításával és leküzdésével kapcsolatos közérdekű vizsgálatokat a hatósági állatorvos irányításával, állami költségre kell elvégezni. A községi zárlat 17. § (1) A méhbetegség megállapítását követően - a helyi zárlat alá vont fertőzött méhészet körül legalább öt km-es sugarú kör által határolt területre - a kerületi főállatorvos községi zárlatot köteles elrendelni. (2) A kerületi főállatorvos a betegség felszámolását a hatósági állatorvoson és a méhegészségügyi felelősön keresztül irányítja. A zárlat enyhítése 18. § (1) A zárlat alól a nem fogékony állatokra felmentés adható. (2) A községi zárlat alatt álló terület helyi zárlat alatt nem álló méhészetéből - a kerületi főállatorvos engedélyével - a méheket az egyes betegségeknél megállapított, a zárlat enyhítésére vonatkozó különös szabályok szerint lehet kiszállítani. A kiszállítás csak olyan helyre történhet, amely méhbetegség miatt helyi zárlat alatt nem áll. (3) A kerületi főállatorvos az engedélyt a hatósági állatorvos által kiállított állatorvosi igazolás alapján adja ki. Ha a kiszállítás másik állat-egészségügyi kerület vagy megye területére történik, az engedély csak a fogadás helye szerint illetékes állomás hozzájárulásával adható ki. Ha a méhcsaládokat másik község területére szállítják, a két hely között - a méhek visszarepülési veszélye miatt - legalább tíz kilométer távolságnak kell lennie. (4) A méhészet tulajdonosa köteles a méhek - zárlat alatt nem álló területre történő - bevitelét letelepedése után, az érkezést követő munkanapon a 3. számú melléklet szerint a települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzőjénél bejelenteni. A méhek bevitelét a területileg illetékes kerületi főállatorvosnak is be kell jelenteni és a szállítási engedélyt is át kell adni. 19. § A növényvédelmi beavatkozás következtében szükséges gyors áttelepülés (menekülés) szabályai a következők: a) az áttelepülés során a község vagy a községrész határának elhagyása tilos; b) az áttelepülés tényét a méhész a hatósági állatorvosnak haladéktalanul köteles bejelenteni; c) a méhész köteles a méheket tizennégy napon belül az eredeti telephelyre visszatelepíteni. A zárlat feloldása 20. § (1) A helyi zárlatot az egyes betegségekre vonatkozó különös szabályokban foglaltaknak megfelelően kell feloldani. (2) A községi zárlatot akkor kell feloldani, ha a zárlat alatt álló területen már egy hely sem áll a betegség miatt helyi zárlat alatt. 75
(3) A betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha már sem helyi, sem községi zárlat nem áll fenn. Fertőtlenítés 21. § A betegség felszámolásával kapcsolatos fertőtlenítést a 6. számú mellékletben leírtak szerint kell végrehajtani. A fertőtlenítés elvégzése vagy elvégeztetése - a hatósági állatorvos felügyelete és irányítása mellett - a méhész kötelessége. 4. mellékelet MAGYAR ÉLELMISZERKÖNYV - MÉZ (1-3-74/409 számú előírás) 1. § Ezen elõírás az I. mellékletben meghatározott termékekre vonatkozik. Ezeknek a termékeknek meg kell felelniük a II. melléklet követelményeinek. 2. § Az élelmiszerek jelölésére vonatkozó általános elõírásokon túlmenõen az I. mellékletben meghatározott termékekre az alábbi követelményeket kell alkalmazni: 1. A méz megnevezést csak az I. melléklet 1. pontjában meghatározott termékekre szabad alkalmazniés kizárólag ezzel a megnevezéssel kerülhetnek forgalomba. 2. Az I. melléklet 2. és 3. pontjában felsorolt megnevezések csak az ott leírt meghatározások szerintiértelemben használhatók. Ezek a megnevezések helyettesíthetõk az egyszerű méz elnevezéssel, kivéve filtrált méz, lépesméz (táblás lépesméz vagy lépesmézszelet), lépesmézet tartalmazó méz és sütõ-fõzõ méz esetében. Azonban: a) A sütõ-fõzõ méz esetében a "kizárólag fõzés, illetve sütés céljára" szöveget a termék címkéjén a termék megnevezése mellett fel kell tüntetni. b) A filtrált méz és a sütõ-fõzõ méz kivételével a termék megnevezése kiegészülhet az alábbiakkal : - növényi eredetre való utalással, ha a méz teljesen vagy túlnyomó részben a jelzett növényrõl (növényekrõl) származik és megvannak az ezekre jellemzõ érzékszervi, fizikaikémiaiés mikroszkópos tulajdonságai, - egy regionális, területi - földrajzi eredetre utaló névvel, ha a termék teljes mértékben a jelölt területrõl származik, - különleges minõségi jellemzõkkel. 3. Sütõ-fõzõ méz felhasználásával készült élelmiszerek megnevezésében a "méz" kifejezés alkalmazása megengedett, de az összetevõk felsorolásakor a sütõ-fõzõ méz kifejezést kell használni. 4. a) A címkén minden esetben fel kell tüntetni a méz eredetét, a származási ország(ok) nevének megjelölésével. Különbözõ országokból származó mézek keveréskor a felsorolás a következõkkel helyettesíthetõ: - EU-országok mézkeveréke,
76
- nem EU-országok mézkeveréke, - EU- és nem EU-országok mézkeveréke. b) A termékek jelölésével és csomagolásával kapcsolatban a fentiek mellett a mindenkor érvényben lévõ rendeletek hatályos elõírásai az irányadók. 3. § A filtrált méz és a sütõ-fõzõ méz esetében a csomagolási egységeken és az árukísérõ kereskedelmi dokumentumokon egyértelműen fel kell tüntetni a termékek teljes nevét az I. melléklet 2. (b) (viii) és 3. pontja alapján. 4. § A nemzetközileg elfogadott módszerek, pl. a Codex Alimentarius módszerei, alkalmazhatók a mézek megfelelõségének ellenõrzésére. 5. § Ezen elõírás I. mellékletében meghatározott termékekre kiegészítõ nemzeti elõírás nem hozható. 6. § Ez az elõírás 2003. augusztus 1-jén lép hatályba. Ezen elõírás hatálybalépésével a Magyar Élelmiszerkönyv 1-3-74/409 "Méz" elõírása hatályát veszti. A 2003. augusztus 1-je elõtt csomagolt termékek minõségmegõrzési idõtartamuk lejártáig forgalmazhatók. 7.1. számú melléklet A termékek megnevezései, meghatározásai és jellemzõi 1. A méz az Apis mellifera méhek által a növényi nektárból vagy élõ növényi részek nedvébõl, illetve növényi nedveket szívó rovarok által az élõ növényi részek kiválasztott anyagából gyűjtött természetesédes anyag, amelyet a méhek begyűjtenek, saját anyagaik hozzáadásával átalakítanak, raktároznak, dehidrálnak, és lépekben érlelnek. 2. A mézek fõbb típusai a következõk a) Eredet szerint i. Virágméz (nektárméz): növények nektárjából származó méz ii. Édesharmatméz (mézharmatméz): fõképpen a növényi nedvet szívó rovarok által (Hemiptera) az élõ növényi részek kiválasztott anyagából vagy nedvébõl nyert méz. b) Elõállítási és/vagy megjelenési mód szerint iii. Lépesméz: a méhek által újonnan épített, még a szűzlépek sejtjeiben vagy kizárólag méhviaszalapú műlépre épített, szűzlépben tárolt és lefedett sejteket tartalmazó egész lépben vagy léprészekben értékesített méz. iv. Darabolt lépesméz: egy vagy több lépdarabot tartalmazó méz. v. Csorgatott méz: olyan méz, amelyet a fiasítástól mentes lépekbõl, azok felnyitása után
77
kicsurgatással nyernek. vi. Pergetett méz: olyan méz, amelyet a fiasítástól mentes lépekbõl centrifugálással nyernek. vii. Sajtolt méz: fiasítástól mentes lépek sajtolásával, 45 oC-ot meg nem haladó mérsékelt hõ alkalmazásával vagy anélkül nyert méz. viii. Filtrált méz: amelybõl az idegen szerves és szervetlen anyagokat olyan szűrési módszerrel távolítják el, amely a méz virágportartalmának jelentõs csökkenését eredményezi. 3. Sütõ-fõzõ méz Ipari felhasználásra alkalmas vagy élelmiszerekben összetevõként további feldolgozásra kerülõ méz, amely lehet: - idegen ízű és szagú vagy - erjedésnek indult, vagy már megerjedt, vagy - túlmelegített. 7.2. számú melléklet A méz összetételi követleményei A méz elsõdlegesen különféle cukrokból, túlnyomórészt fruktózból és glukózból, valamint egyéb anyagokból (szerves savak, enzimek és a begyűjtött mézben lévõ szilárd részecskék) áll. A méz színe a csaknem színtelentõl a sötétbarnáig terjed. A méz állaga folyékony, sűrűn folyó vagy részben, illetõve egészen kristályos is lehet. A méz íze és aromája eltérõ, a növényi eredettõl függ. A mézhez ¦ a fogyasztói forgalomba kerülõ mézhez vagy az emberi fogyasztás céljára készült termékekben való felhasználás során ¦ más élelmiszer-összetevõ (beleértve az élelmiszer-adalékokat is), valamint a mézen kívüli egyéb anyag nem adható hozzá. A méznek - amennyire csak lehetséges - azösszetételétõl idegen szerves vagy szervetlen anyagoktól mentesnek kell lennie. Az I. melléklet 3. pontjában meghatározott méz kivételével a méznek nem lehet idegen íze vagy zamata, erjedése nem kezdõdhetett meg, nem lehet mesterségesen megváltoztatott savtartalmú, továbbá nem melegíthetõ olyan módon, hogy a természetes enzimek elpusztuljanak, vagy jelentõs mértékben inaktiválódjanak benne. Az I. melléklet 2. (b) (viii) pontjában foglaltak kivételével sem pollen, sem pedig egyéb természetes alkotóeleme nem távolítható el a mézbõl, kivéve, ha ez az idegen eredetű szerves és szervetlen anyagok eltávolításának elkerülhetetlen következménye. Amikor a méz fogyasztói forgalomba kerül, vagy amikor emberi fogyasztás céljára készült termékekben kerül felhasználásra, a méznek az alábbi minõségi követelményeknek meg kell felelnie: 1. Cukortartalom 1.1. Fruktóz- és glukóztartalom - Virágméz: legalább 60 g/100 g - Édesharmatméz, virágméz és édesharmatméz keverékei: legalább 45 g/100 g 1.2. Szacharóztartalom - általában legfeljebb 5 g/100 g - akác (Robinia pseudoacacia), lucerna (Medicago sativa), banks-cserje (Banksia menziesii), baltavirág (Hedysarum), vöröslõ eukaliptusz (Eucalyptus camadulensis), hócserje (Eucryphia lucida, Eucryphia milligani), citrusfélék (Citrus spp.): legfeljebb 10 g/100 g
78
- levendula (Lavandula spp.), borágó (Borago officinalis) legfeljebb 15 g/100 g 2. Nedvességtartalom - általában legfeljebb 20 % - hangaméz (Calluna spp.) és a sütõ-fõzõ méz általában: legfeljebb 23 % - hangafélékrõl (Calluna spp.) gyűjtött sütõ-fõzõ méz: legfeljebb 25 % 3. Vízben oldhatatlan szilárdanyag-tartalom - általában legfeljebb 0,1 g/100 g - sajtolt méz: legfeljebb 0,5 g/100 g 4. Elektromos vezetõképesség - mézek általában, kivéve a szelídgesztenye-, édesharmatméz, és ezek keverékeit: legfeljebb 0,8 mS/cm - szelídgesztenye-, édesharmatméz, és ezek keverékei az alábbiak kivételével: szamócacserje (Arbutus unedo), erika (Erica), eukaliptusz (Eucalyptus spp.), hárs (Tilia spp.), csarab (Calluna vulgaris), teamirtusz (Leptospermum), hangamirtusz (Melaleuca spp.): legalább 0,8 mS/cm 5. Savfok - általában legfeljebb 50 milliekvivalens/1000 g - sütõ-fõzõ méz: legfeljebb 80 milliekvivalens/1000 g 6. Diasztázaktivitás és hidroxi-metil-furfurol (HMF)-tartalom feldolgozás és homogenizálás után a) Diasztázaktivitás (Schade-skála szerint ) - általában, kivéve a sütõ-fõzõ mézet: legalább 8 - kis természetes enzimtartalmú mézek (pl. citrusméz), ha a HMF-tartalom nem több, mint 15 mg/ kg: legalább 3 b) HMF-tartalom - általában, kivéve a sütõ-fõzõ mézet: legfeljebb 40 mg/kg - kis enzimtartalmú mézek esetében, ahol a diasztázaktivitás legalább 3 (Schade-skála szerint ): legfeljebb 15 mg/kg - bizonyítottan trópusi eredetű mézek és ezek keverékei esetén: legfeljebb 80 mg/kg
79
5. melléklet A 2004/2005. évre vonatkozó finanszírozási terv Országos becsült költségek és finanszírozási terv A célok leírása és finanszírozása Tagállam: Magyarország
Program: 2004/2005 Elõirányzott kiadások
Fellépések leírása
Összesen
50%
EU
euró
euró
euró
1 220 000
610 000
610 000
1 900 000
950 000
950 000
510 000
255 000
255 000
22 000
11 000
11 000
A méhcsaládok számának szinten tartása
150 000
75 000
75 000
Program összesen
3 802 000
1 901 000
1 901 000
Szaktanácsadás
közös
Méhészeti képzés országos koordinálása Méhészeti oktatók képzése Méhegészségügyi
oktatók
szakmai
képzése Elméleti képzés Gyakorlati képzés Régiós
rendezvények,
nemzetközi
szemináriumok és kongresszusok Szaktanácsadás Varroa atka elleni védekezés Kezelési költségek Alternatív kezelés
Vándorméhészet
racionalizálása,
évszakok szerinti méhlegelõ kihasználás Kaptárak,
méhészeti
felszerelések
azonosítása Eszközbeszerzés Méz elemzése Elemzések költségeinek átvállalása
80
finanszírozás
6. melléklet A 2005/2006. évre vonatkozó finanszírozási terv A célok leírása és finanszírozása Tagállam: Magyarország
Program: 2005/2006 Elõirányzott kiadások
Fellépések leírása
Összesen
50%
EU
euró
euró
finanszírozás euró
Szaktanácsadás
1 220 000
610 000
610 000
1 900 000
950 000
950 000
510 000
255 000
255 000
22 000
11 000
11 000
A méhcsaládok számának szinten tartása
150 000
75 000
75 000
Program összesen
3 802 000
1 901 000
1 901 000
Méhészeti képzés országos koordinálása Méhészeti oktatók képzése Méhegészségügyi oktatók szakmai képzése Elméleti képzés Gyakorlati képzés Régiós rendezvények, nemzetközi szemináriumok és kongresszusok Szaktanácsadás Varroa atka elleni védekezés Kezelési költségek Alternatív kezelés Vándorméhészet racionalizálása, évszakok szerinti méhlegelõ kihasználás Kaptárak, méhészeti felszerelések azonosítása Eszközbeszerzés Méz elemzése Elemzések költségeinek átvállalása
81
közös
7. melléklet A 2006/2007. évre vonatkozó finanszírozási terv A célok leírása és finanszírozása Tagállam: Magyarország
Program: 2006/2007 Elõirányzott kiadások
Fellépések leírása
Összesen
50%
EU
euró
euró
finanszírozás euró
Szaktanácsadás
1 220 000
610 000
610 000
1 900 000
950 000
950 000
510 000
255 000
255 000
22 000
11 000
11 000
A méhcsaládok számának szinten tartása
150 000
75 000
75 000
Program összesen
3 802 000
1 901 000
1 901 000
Méhészeti képzés országos koordinálása Méhészeti oktatók képzése Méhegészségügyi oktatók szakmai képzése Elméleti képzés Gyakorlati képzés Régiós
rendezvények,
nemzetközi
szemináriumok
és
kongresszusok Szaktanácsadás Varroa atka elleni védekezés Kezelési költségek Alternatív kezelés Vándorméhészet racionalizálása, évszakok szerinti méhlegelõ kihasználás Kaptárak, méhészeti felszerelések azonosítása Eszközbeszerzés Méz elemzése Elemzések költségeinek átvállalása
82
közös
8. melléklet 32/2005. (IV. 8.) FVM rendelet a Magyar Méhészeti Nemzeti Program alapján nyújtható méhészeti támogatások igénybevételének részletes szabályairól A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2003. évi LXXIII. törvény 45. § (2) bekezdésének c) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: A rendelet hatálya 1. § A rendelet hatálya a Magyar Méhészeti Nemzeti Program (a továbbiakban: Méhészeti Program) alapján a központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 152/2004. (X. 18.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdésének a) -e) pontjaiban meghatározott célok megvalósításával összefüggő egyes támogatások igénybevételével kapcsolatos eljárásra terjed ki. A támogatás célja 2. § A támogatás célja a méhészeti tevékenység hatékonyságának növelése. A támogatás forrása és jogcímei 3. § (1) A támogatás forrását az R. 3. §-ának (1) bekezdése határozza meg. (2) Támogatás vehető igénybe az alábbi jogcímekre: a) méhegészségügyi ismeretek gyűjtéséhez és terjesztéséhez [R. 1. § (1) bek. a) pont]; b) elméleti ismeretterjesztéshez [R. 1. § (1) bek. a) pont]; c) gyakorlati ismeretterjesztéshez [R. 1. § (1) bek. a) pont]; d) külföldi kaptártípusok összehasonlító vizsgálatának teszt telepei kialakításához [R. 1. § (1) bek. a) pont]; e) bemutató méhészetek látogatásához [R. 1. § (1) bek. a) pont]; f) varroa atka elleni alternatív védekezéshez és a kapcsolódó ellenőrző rendszer működtetéséhez [R. 1. § (1) bek. b) pont]; g) kaptárak, méhészeti felszerelések azonosítási rendszerének kialakításához [R. 1. § (1) bek. c) pont]; h) vándoroltatáshoz szükséges új eszközök beszerzéséhez [R. 1. § (1) bek. c) pont]; i) a méz fizikai-kémiai tulajdonságainak elemzéséhez [R. 1. §(1) bek. d) pont]; j) méhcsaládok számának szinten tartásához [R. 1. § (1) bek. e) pont]. Az egyes támogatási jogcímek igénybevételének részletes szabályai 5. §
83
(1) A 3. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti támogatás a méhegészségügyi nemzetközi szakirodalom naprakész nyomon követésére és az ott szerzett szakismeret méhésztársadalomhoz történő eljuttatására vehető igénybe. Támogatási kérelem folyamatosan, több alkalommal nyújtható be. A támogatás kerete az R. 5. §-ának (4) bekezdése szerinti végrehajtási időszakra legfeljebb 20 000 euró. (2) A támogatás igénybevételére az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (a továbbiakban: OMME) jogosult. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésre benyújtott támogatási kérelemhez csatolni kell a következőket: a) részletes ismertetést a szakirodalomról, annak beszerzéséről, fordításáról, a szerzett szakismeret hozzáférhetőségéről/közzétételéről; b) a támogatási kérelemhez a kapcsolódó költségeket igazoló bizonylatok (számla, kifizetést igazoló bizonylat) másolati példányait; c) az R. 5. § (2) bekezdésében meghatározott egyéb dokumentumokat. 6. § (1) A 3. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti támogatás a méhészek széles körű szakismeretének bővítését szolgáló tevékenységhez vehető igénybe. Támogatási kérelem több alkalommal, folyamatosan nyújtható be. A támogatás kerete a végrehajtási időszakra legfeljebb 220 000 euró. (2) A támogatás igénybevételére jogosultak köre: a) méhészeti ismeretterjesztési programok esetében a Méhészeti Terméktanács (a továbbiakban: MT), az OMME, illetve a tagszervezeteik; b) a Méhészeti Program alapján a központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap társfinanszírozásában nyújtott egyes támogatások igénybevételének részletes szabályairól szóló 153/2004. (X. 18.) FVM rendelet 4. § (1) bekezdésének c) pontja szerint kialakított szaktanácsadó hálózat ismeretbővítése esetében az OMME. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésre benyújtott támogatási kérelemhez csatolni kell a következőket: a) a program részletes tematikáját; b) az előadók listáját; c) tagszervezeti kérelem esetén az OMME indoklással ellátott javaslatát az igénybe vehető támogatás összegéről; d) a támogatási kérelemhez kapcsolódó költségeket igazoló bizonylatok (számla, kifizetést igazoló bizonylat) másolati példányait; e) az R. 5. § (2) bekezdésében meghatározott egyéb, a támogatási kérelem elbírálásához szükséges dokumentumokat. (4) Támogatási kérelmet csak olyan programokra lehet benyújtani, amelyen legalább húsz fő vesz részt. 7. § (1) A 3. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti támogatás a gyakorlati méhészkedés bemutatása
84
érdekében az egyes technológiákhoz kapcsolódó tanulmányok, oktatófilmek készítéséhez vehető igénybe. A támogatás kerete a végrehajtási időszakra legfeljebb 70 000 euró. (2) A támogatás igénybevételére az a kérelmező jogosult, aki/amely megfelel a támogatási feltételeknek. A kérelmet e rendelet hatálybalépését követő harminc napot követően, legkésőbb szeptember 15-éig lehet benyújtani. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésre benyújtott kérelemnek tartalmaznia kell a következőket: a) a tanulmány/oktatófilm részletes tematikáját/forgatókönyvét; b) oktatófilm esetében a támogatási kérelemhez kapcsolódó költségeket, illetve a költségeket igazoló bizonylatok (számla, illetve pénzügyi teljesítését igazoló bizonylat) másolati példányát; c) az OMME támogató nyilatkozatát. (4) A támogatás mértéke tanulmányok esetén legfeljebb 1100 euró/tanulmány. 8. § (1) A 3. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti támogatás célja egyes külföldi kaptártípusok magyarországi összehasonlítása. Ennek érdekében támogatás vehető igénybe telephelyek kialakításához. Támogatási kérelem kérelmezőnként több alkalommal, folyamatosan nyújtható be. (2) Külföldi kaptártípusok összehasonlító vizsgálata esetén az OMME, illetve az OMME javaslata alapján az a méhész jogosult a támogatás igénybevételére, aki vállalja a programban való részvételt. A támogatás kerete a végrehajtási időszakra legfeljebb 80 000 euró. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésre benyújtott támogatási kérelemhez csatolni kell a következőket: a) az egyes kaptártípusok bemutatását, beszerzésének módját; b) az árajánlatokat; c) a teszt telepek kijelölésének szempontjait; d) a kutatóintézeti, felsőoktatási intézményi együttműködés módját; e) a támogatási kérelemhez kapcsolódó költségeket igazoló bizonylatok (számla, illetve pénzügyi teljesítését igazoló bizonylat) másolati példányait; f) méhész esetén az OMME javaslatát, illetve az együttműködést igazoló dokumentumot; g) az R. 5. § (2) bekezdésében meghatározott egyéb, a támogatási kérelem elbírálásához szükséges dokumentumokat. 9. § (1) A 3. § (2) bekezdésének e) pontja szerinti támogatás célja a méhészkedés gyakorlati bemutatása egy-egy méhész telephelyén. Ennek érdekében támogatás vehető igénybe bemutatók látogatásához. Támogatási kérelem kérelmezőnként több alkalommal, folyamatosan nyújtható be. (2) Az OMME által elfogadott ún. bemutató méhészetek látogatásához, ismertetéséhez támogatás vehető igénybe. A támogatásra az MT, az OMME, illetve a tagszervezeteikjogosultak. Támogatás csak olyan bemutató látogatásához nyújtható, amelyen a résztvevők száma legalább húsz fő. A támogatás kerete a végrehajtási időszakra legfeljebb 100 000 euró.
85
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésre benyújtott támogatási kérelemhez csatolni kell a következőket: a) a bemutató helyszínét, tematikáját, a bemutató vezetők nevét; b) a támogatási kérelemhez kapcsolódó költségeket igazoló bizonylatok (számla, illetve pénzügyi teljesítését igazoló bizonylat) másolati példányait; c) az R. 5. § (2) bekezdésében meghatározott egyéb, a támogatási kérelem elbírálásához szükséges dokumentumokat. 10. § (1) A 3. § (2) bekezdésének f) pontja szerinti támogatás a higiénikus aljdeszka alkalmazásához és ehhez kapcsolódóan a varroa atka fertőzöttség hazai felügyeleti rendszerének működtetéséhez vehető igénybe. A támogatás kerete a végrehajtási időszakra legfeljebb 100 000 euró. (2) A támogatás igénybevételére az OMME, illetve az OMME javaslata alapján az a méhész jogosult, aki vállalja a programban való részvételt. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésre benyújtott támogatási kérelemhez csatolni kell a következőket: a) a beszerzést, a sorozatgyártást, az árajánlatokat, a szétosztást; b) az adatszolgáltatás, a feldolgozás, a közzététel részletes ismertetését; c) a végrehajtás ütemezését és költségkalkulációját; d) a támogatási kérelemhez kapcsolódó költségeket igazoló bizonylatok (számla, illetve pénzügyi teljesítését igazoló bizonylat) másolati példányait; e) méhész esetén az OMME javaslatát, illetve az együttműködést igazoló dokumentumot; f) az R. 5. § (2) bekezdésében meghatározott egyéb, a támogatási kérelem elbírálásához szükséges dokumentumokat. 11. § (1) A 3. § (2) bekezdésének g) pontja szerinti támogatás a méhegészségügyi nyomon követhetőség, minőségbiztosítási rendszerek bevezetése és a méhészetek, illetve az értékesebb méhészeti felszerelések vagyonvédelme érdekében azonosító és nyilvántartó rendszer kialakításához vehető igénybe. A támogatás kerete a végrehajtási időszakra legfeljebb 160 000 euró. (2) A támogatás igénybevételére az R. 5. §-ának (3) bekezdése alapján az OMME jogosult. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésre benyújtott támogatási kérelemhez csatolni kell a következőket: a) a végrehajtás részletes tervét; b) a feladatok ütemezését; c) a tervezett beszerzések bemutatását; d) teljes költségkalkulációt; e) a támogatási kérelemhez kapcsolódó költségeket igazoló bizonylatok (számla, illetve pénzügyi teljesítését igazoló bizonylat) másolati példányait; f) az R. 5. § (2) bekezdésében meghatározott egyéb, a támogatási kérelem elbírálásához szükséges dokumentumokat.
86
12. § (1) A 3. § (2) bekezdésének h) pontja szerinti támogatás az eredményes méhészkedés elérése érdekében a vándoroltatást elősegítő speciális eszközcsoportok beszerzéséhez vehető igénybe. A támogatás kerete a végrehajtási időszakra legfeljebb 350 000 euró. A támogatás igénybevételére jogosult a méhészeti tevékenységet végző őstermelő, egyéni vállalkozó, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, illetve az általuk létrehozott szövetkezet, illetve elismert vagy előzetesen elismert termelői csoport. (2) A támogatás kaptárak szállítására kialakított, a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 2. § (9) bekezdésének h) pontja szerinti új pótkocsi beszerzéséhez vehető igénybe. (3) Kérelmenként egy pótkocsi támogatható. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésre benyújtott támogatási kérelemhez csatolni kell a következőket: a) az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igazolását a 2004. június 1. és szeptember 30. között végzett felmérés szerinti méhcsaládszámról; b) az MT vagy az OMME tagságról szóló igazolást; c) a támogatási kérelemhez kapcsolódó költségeket igazoló bizonylatok (számla, illetve pénzügyi teljesítését igazoló bizonylat) másolati példányait; d) az R. 5. § (2) bekezdésében meghatározott egyéb, a támogatási kérelem elbírálásához szükséges dokumentumokat. (5) A támogatás mértéke kérelmenként az elszámolható költség legfeljebb ötven százaléka, de nem haladhatja meg az 1200 eurót. 13. § (1) A 3. § (2) bekezdésének i) pontja szerinti támogatás a kereskedelmi forgalomban lévő mézek folyamatos vizsgálatához, illetve azok eredményének közzétételéhez vehető igénybe. Támogatási kérelem több alkalommal nyújtható be. A támogatás kerete a végrehajtási időszakra legfeljebb 22 000 euró. (2) A támogatás igénybevételére az a laboratórium jogosult, amely az OMME megbízása alapján végzi az (1) bekezdés szerinti vizsgálatot. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésre benyújtott támogatási kérelemhez csatolni kell a következőket: a) részletes tervet a méz mintavételéről, a vizsgálatról és az eredmények közzétételéről; b) teljes költségkalkulációt; c) a támogatási kérelemhez kapcsolódó költségeket igazoló bizonylatok (számla, illetve pénzügyi teljesítését igazoló bizonylat) másolati példányait; d) az R. 5. § (2) bekezdésében meghatározott egyéb, a támogatási kérelem elbírálásához szükséges dokumentumokat. 14. § (1) A 3. § (2) bekezdésének j) pontja szerinti támogatás a méhállomány mind állategészségügyi, mind genetikai szempontból megfelelő tenyészanyaggal történő pótlásához vehető igénybe. A támogatás kerete a végrehajtási időszakra legfeljebb 150 000 euró. (2) A támogatás igénybevételére az a méhész jogosult, aki/amely a Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesülete tagjaitól, minősített törzscsaládtól származó párzott, petéző méhanyát,
87
párzatlan méhanyát (a továbbiakban: méhanya), anyabölcsőt vásárol. (3) Támogatás méhanyánként, bölcsőnként egy-egy alkalommal, az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás előző év június 1-je és szeptember 30-a között végzett felmérése szerinti méhcsaládszám legfeljebb ötven százalékának megfelelő számú méhanyára, illetve bölcsőre vehető igénybe. (4) A támogatás mértéke: a) párzott, petéző méhanyánként 4 euró; b) párzatlan anyánként, anyabölcsőnként 1,5 euró. (5) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésre benyújtott támogatási kérelemhez csatolni kell a következőket: a) az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igazolását a 2004. június 1. és szeptember 30. között végzett felmérése szerinti méhcsaládszámról; b) az MT, illetve az OMME tagságról szóló igazolást; c) a támogatási kérelemhez kapcsolódó költségeket igazoló bizonylatok (számla, illetve pénzügyi teljesítését igazoló bizonylat) másolati példányait [a méhanya, illetve anyabölcső beszerzéséről szóló számlán szerepeltetni kell a (2) bekezdés szerinti törzscsalád nyilvántartási számát]; d) az R. 5. § (2) bekezdésében meghatározott egyéb, a támogatási kérelem elbírálásához szükséges dokumentumokat. (6) A támogatási kérelmet a jogosult a Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesületén keresztül köteles a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutató Intézettel ellenjegyeztetni.
88
9. számú melléklet Előrejelzések az akác és repcevirágzásról. 2005. április 20-22. között OMME munkatársai által végzett felmérése szerint az országban az akácon megjelent virágfürtök mérete az alábbiak szerint alakult: Megye
Az akácfürt mérete (cm-ben)
Baranya
1-1,5
Bács-Kiskun
1
Békés
0,8
Borsod
rügyfakadás utáni állapot-0,3
Budapest
1
Csongrád
0,8-1,1
Fejér (korai)
1,5
Fejér (késői)
0,5-1
Győr-Moson-Sopron (korai)
1,5
Győr-Moson-Sopron (késői)
0,5
Hajdú-Bihar
1-2
Heves (korai)
1,5-2
Heves (késői)
rügyfakadás utáni állapot
Komárom (korai)
1,5-2
Komárom (késői)
rügyfakadás utáni állapot- 0,2
Nógrád
0,5
Pest
0,5
Somogy (korai)
2
Somogy (késői)
1
Szabolcs-Szatmár-Bereg
1-1,2
Szolnok
nincs adat
Tolna (korai)
1-1,5
Tolna (késői)
1
Vas
1
Veszprém (korai)
1
Veszprém (késői)
0,2
Zala (korai)
1
Zala (késői) 0,3
0,3
89
