Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány
A VISEGRÁDI NÉGYEK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉT ÉRINTŐ POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI TÉNYEZŐK
Budapest, 2006 3
Készítette: Kecskeméti Csilla
TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÉS ............................................................................................................................ 5 1. KÖZÉP- KELET EURÓPA FEJLŐDÉSE A RENDSZERVÁLTÁSIG POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI TÉREN ....................................................................................................... 6 1.1. MAGYARORSZÁG, LENGYELORSZÁG ÉS CSEHSZLOVÁKIA EGYÜTTMŰKÖDÉSE, MINT A KGST ÉS A VARSÓI SZERZŐDÉS TAGÁLLAMAI........................................................................ 6 1.1.1. KGST ........................................................................................................................ 6 1.1.2. Varsói Szerződés ...................................................................................................... 8 1.2. RENDSZERVÁLTÁSOK: 1989-90...................................................................................... 10 1.2.1. A politikai átmenet és kiváltói a három országban ................................................ 10 1.2.1.1. A lengyelországi folyamatok ............................................................................... 11 1.2.1.2. A magyarországi folyamatok............................................................................... 11 1.2.1.3. A csehszlovákiai folyamatok................................................................................ 12 1.2.2. A gazdasági átmenet és annak hatásai................................................................... 13 1.2.2.1. Gazdasági átmenet Csehszlovákiában ................................................................ 13 1.2.2.2. Gazdasági átmenet Lengyelországban................................................................ 15 1.2.2.3. Gazdasági átmenet Magyarországon.................................................................. 16 1.2.3. A társadalmi átmenet ............................................................................................. 18 1.2.3.1. A társadalmi sokk megélése, a rendszerváltás megítélése .................................. 18 1.2.3.2. A civil társadalom újjáéledése ............................................................................ 21 2. A VISEGRÁDI NÉGYEK MEGALAKULÁSA ............................................................. 27 2.1. A MEGALAKULÁS OKAI, ÉS CÉLJAI .................................................................................. 27 2.1.1. A prioritások egyezése............................................................................................ 28 2.1.1.1. Belpolitikai célok................................................................................................. 29 2.1.1.2. Gazdasági célok .................................................................................................. 29 2.1.1.3. Külpolitikai célok ................................................................................................ 30 2.2. A VISEGRÁDI NÉGYEK MEGALAKULÁSA: A VISEGRÁDI NYILATKOZAT.......................... 27 3. A VISEGRÁDI NÉGYEK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK FEJLŐDÉSE....................... 30 3.1. MAGYARORSZÁG, LENGYELORSZÁG ÉS CSEHSZLOVÁKIA EGYÜTTMŰKÖDÉSE A CEFTA MEGALAKULÁSÁIG ................................................................................................................ 33
4
3.2. A KÖZÉP-EURÓPAI SZABADKERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁS TARTALMI ELEMEI .......... 38 3.3. A VISEGRÁDI EGYÜTTMŰKÖDÉS CSEHSZLOVÁKIA SZÉTVÁLÁSA UTÁN .......................... 41 3.4. A KAPCSOLATOK ALAKULÁSA AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSIG................ 43 3.5. A CSATLAKOZÁSI TÁRGYALÁSOK VISEGRÁDI NÉZŐPONTBÓL ÉS AZ EU-BA KERÜLÉS FINISE .................................................................................................................................... 48
4. A VISEGRÁDI NÉGYEK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK JELENE ÉS JÖVŐJE........ 51 4.1. MIÉRT VAN SZÜKSÉGE AZ EURÓPAI UNIÓNAK A VISEGRÁDI NÉGYEKRE? ...................... 53 4.2. SZÜKSÉGES-E A VISEGRÁDI ORSZÁGOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE AZ EURÓPAI UNIÓN BELÜL? .............................................................................................................................................. 56 4.3. A VISEGRÁDI CSOPORT PROGRAMJA ÉS CÉLKITŰZÉSEI A MAGYAR ELNÖKSÉG ALATT .... 59 BEFEJEZÉS ........................................................................................................................... 62 ÖSSZEGZÉS .......................................................................................................................... 62 IRODALOMJEGYZÉK........................................................................................................ 64 MELLÉKLET
5
Bevezetés Csehszlovákia (1993. január 1-je után Csehország és Szlovákia), Magyarország és Lengyelország együttműködése a kilencvenes években a többi közép- kelet- európai ország számára példaértékű volt. A Visegrádi Együttműködés emelte ki ezeket az államokat a többi rendszerváltó ország közül, a csoportosulásnak megkülönböztető funkciója volt, ami a demonstrálta a Visegrádi Négyek integrációérettségét és együttműködési készségét. Dolgozatom első fejezetében bemutatom, hogy Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon a ’80-as évek második felében melyek voltak a rendszerváltást kiváltó fő tényezők, hogy hogyan játszódott le az országok társadalmi, politikai és gazdasági rendszerének átalakítása, és a rendszerváltás folyamatában milyen problémákkal kellett szembesülniük. A második részben azzal foglalkozom, hogy e négy állam vezetése hogyan ismerte fel, hogy országaik érdek- és értékközösséget alkotnak, melyek voltak a Visegrádi Együttműködés megalakulásának okai, és milyen célokat tűztek ki maguk elé az alapítók. A harmadik fejezet az együttműködés fejlődését mutatja be, hogy melyek voltak a gazdasági és politikai kapcsolatok elmélyülésének főbb állomásai, és milyen akadályokba ütközött a Visegrádi Négyek kooperációja, míg elérték a megalakuláskor lefektetett közös céljukat, tehát sikeresen csatlakoztak az euró-atlanti szervezetekhez. Az utolsó rész témája az együttműködés jelene és jövője, ami kapcsán a következő kérdéseket igyekszem megválaszolni: Hogyan alakul európai uniós tagállamokként a Visegrádi Csoport országainak kooperációja? Milyen formában tudnak együttműködni az Unión belül? Miért van szüksége az Eu-nak a V4-ekre? Melyek a Visegrádi Négyek 2005/2006-os magyar elnökségének fő prioritásai és mely programok valósultak meg eddig? Az együttműködés múltjának és jelenének bemutatása mellett azt szeretném bebizonyítani, hogy a Visegrádi Országok együttműködése kiállta a próbát, átvészelte a politikai vezetők által eléje gördített akadályokat, sikeresen véghez vitte küldetését, és céljai elérése után képes volt megújulni, a kapcsolatrendszert új alapokra helyezni, és szembesülni az új kihívásokkal. Ez egy minden korban és körülmények között életképes csoportosulás, egy igazi „túlélő”, melynek sikerességét és hasznosságát az idő igazolja.
5
1. Közép- Kelet Európa fejlődése a rendszerváltásig politikai és gazdasági téren
1.1. Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia együttműködése, mint a KGST és a Varsói Szerződés tagállamai
1.1.1. KGST
1949.
Január
25.-én
Sztálin
személyes
kezdeményezésére,
a
Marshall-terv
ellensúlyozására komolyabb előkészítő tárgyalások nélkül alakult meg Varsóban a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST). Az alapító tagok Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió voltak. Később csatlakozott Albánia, aki 1961-ig volt tagja, 1950-ben a Német Demokratikus Köztársaság, 1962-től Mongólia, 1972-től Kuba és 1978- tól Vietnám lett a szervezet tagja. A fizetési forgalomban használt elszámolási egysége a transzferábilis rubel volt. Az 1950-es évek közepéig a KGST érdemi tevékenységet nem fejtett ki, még elfogadott alapokmánya sem volt. 1959 decemberében kezdődött meg a szovjet tábor országainak gazdasági együttműködése, amely során elfogadták a KGST alapokmányát és meghatározták szervezeti felépítését és működését. A szervezet tagjai az 1960-as években már bizonyos eredményeket értek el termelési és kereskedelmi területen, de az 1970-es években kibontakozó olajválságok teljesen szétzilálták az együttműködést. Ekkorra már világossá vált, hogy a világpiacon amúgy is elmaradott technológiára és gazdasági bázisra épülő KGST versenyképtelen. 1991. június 28-án budapesti ülésén osztatják fel. A KGST tagországok kereskedelmének, szervezeti kereteit és eszköztárát a kilencvenes évek elejéig a KGST-kereskedelem szabályrendszere, intézményei, elszámolási, szállítási, megegyezési módjai határozták meg, tehát kereskedelempolitikájuk nagymértékben függött a KGST-kereskedelemtől, mely a Szovjetunió érdekeit szolgálta ki. A tagok gazdasági kapcsolataiban a Szovjetunióval folytatott kereskedelem dominált, a Moszkva
6
által meghatározott kereskedelempolitika nem vett figyelembe egyéni, tagországi érdekeket, így Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia is a szovjet rendszer érdekei szerint alakult a gazdaság és kereskedelem terén. Ezáltal mindhárom országban hasonló gazdasági és kereskedelmi struktúra honosodott meg, melynek alapja a nehézipar volt. Ez a rugalmatlan, erősen centralizált rendszer képtelen volt lépést tartani a világgazdasági változásokkal, az azokra adott válaszok idejétmúltak és eredménytelenek voltak. A
KGST-n
belüli
kereskedelem
hanyatlása
1985
és
1990
között
vált
visszafordíthatatlanná. Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia számára világossá vált, hogy a KGST –s kereskedelem napjai meg vannak számlálva, mert a Szovjetunió által a tagországokra ráerőszakolt kereskedelempolitikának nincs racionális alapja, ezért a válság elkerülése érdekében új piacok felé kell nyitni. Ekkor kezdték el jelentősen növelni a KGST-n kívüli országokkal folytatott kereskedelmük volumenét, míg a KGSTországokkal folytatott kereskedelmük volumene erősen visszaesett. Az exportban a különbség a „keleti”, illetve a „nyugati” kereskedelem dinamikájában Magyarország esetében volt a legjelentősebb, ahol a KGST-be irányuló kivitel egynegyedével csökkent, míg a világ többi régiója felé irányuló szállítások majdnem egyharmadával nőttek. E három ország egymás közti kereskedelme az egyes országok összforgalmának viszonylag kis részét tette ki, ez a részarány 10 százalék alatt maradt Lengyelország és Magyarország esetében, míg a három országon belül centrális helyet betöltő Csehszlovákiában is 12-14 százalék között ingadozott még az 1985-ös „klasszikus” KGST- korhoz tartozó évben is.1 1990-ben megállapodás született a KGST-n belüli kereskedelem feltételeinek radikális átalakításáról, a dollárelszámolás és a világpiaci árak alkalmazásáról, vagyis a KGST-kereskedelem sajátosságainak felszámolásáról.2 Ezután az előbb említett részarány, ami e három ország kölcsönös kereskedelmében elfoglalt helyét mutatja a korábbi szint felére esett Lengyelország és Magyarország, a kétharmadára
1
Richter Sándor-Tóth G. László: A Visegrádi Csoport országai közötti kereskedelem Külgazdaság 1994 6.szám 38. évfolyam Richter Sándor-Tóth G. László: A Visegrádi Csoport országai közötti kereskedelem 2 A KGST-től a CEFTA-ig: A Visegrádi Csoport országai közötti gazdasági kapcsolatok néhány kérdése (1994. Közgazdasági információs Szogálat)
7
Csehszlovákia esetében. 3 Az új feltételek 1991 eleji életbe lépését követően fél éven belül formálisan is megszűnt a KGST.
1.1.2. Varsói Szerződés
1955. május 14-én a Német Szövetségi Köztársaságnak a NATO-ba történt felvételére (1954.október 2.) adott reakcióként a szocialista országok létrehozták a keleti blokk országainak közös katonai főparancsnokságát. Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió miniszterelnökei 1955. május 11-14-e között Varsóban tanácskoztak, a megbeszélések utolsó napján barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt írtak alá. Az időzítés fő oka az volt, hogy az osztrák semlegességet kimondó államszerződés aláírásával megszűnt a szovjet csapatok romániai és magyarországi állomásozásának jogi alapja, a szárazföldi összeköttetés biztosítása a Szovjetunió és az ausztriai megszálló szovjet csapatok között. Az új szerződés - bár szövege nem foglalkozott a szovjet csapatok állomásoztatásával a szövetséges országokban – a „nyugati agresszorok elleni védelem” szükségességére hivatkozva megfelelő politikai keretet adott ehhez. A szerződés inkább volt a szocialista tábor Szovjetunióhoz való lojalitását biztosító politikai eszköz, mint a kelet-nyugati katonai konfrontáció eleme. Vezető testületei a Politikai Tanácskozó Testület és az Egyesült Fegyveres Erők Vezérkara. A főparancsnoksága Moszkvában volt. A Politikai Tanácskozó Testületben a döntő szót mindig a Szovjet Kommunista Párt főtitkára mondta ki, a tagországokban az állampártok első, illetve főtitkárai. Ez azt jelentette, hogy a tagországok saját fegyveres erőinél, főként pedig az egyesített fegyveres erőknél a közvetlen pártirányítás érvénysült. A Varsói Szerződés, mint katonai testület a Szovjetunió érdekeinek szolgálatában állt, mivel megfelelő eszköznek bizonyult arra, hogy a szocialista blokk országait ellenőrzése alatt tartsa, és meghiúsítsa azoknak bármiféle kitörési kísérletét. Tehát a külső fenyegetés elhárításának és az egymás megsegítésének címszavai alatt az országok belügyeibe avatkozott, ha olyan folyamatok kibontakozását látta, amelyek veszélyt jelentettek a 3
Richter Sándor-Tóth G. László: A Visegrádi Csoport országai közötti kereskedelem Külgazdaság 1994 6.szám 38. évfolyam
8
Szovjetunió befolyására a csatlós országokban. A belpolitikai folyamatokba való beavatkozás példája a szovjet csapatok bevonulása Budapestre 1956-os forradalom leverésére, ami azután történt meg, hogy Nagy Imre november 1-jén kinyilvánította a Varsói Szerződésből való kilépést és Magyarország semlegességét. A szovjet csapatok nagy erejű támadást hajtottak végre 1956. november 4-én Budapest ellen, és néhány nap alatt felmorzsolták a felkelők ellenállását. A katonaság bevetésével zárult az 1956. június 28-i a lengyelországi Poznanban tartott tűntetés
is,
a
munkások
béremelési
követeléseikkel
vonultak
az
utcára.
A
megmozdulásnak a lengyel hadsereg vérfürdője vetett véget, ekkor nem kellett segítségül hívni a baráti országok haderejét. De az 1968-as csehszlovákiai események megállítására már sokkal határozottabb katonai fellépésre volt szükség a Varsói Szerződés tagállamai részéről. 1968. augusztus 20-21-én szovjet, magyar, lengyel és bolgár csapatok segítségével és az NDK politikai támogatásával sikerült eltiporni a „prágai tavaszt”, ami véget vetett az újonnan született autonóm szervezeteknek és intézményeknek, melyeknek legfőbb követelésük az állami függetlenség volt. A „prágai tavasz” ekkorra már fogalommá vált, ami egy nép szabadságmozgalmát, a polgári társadalom csíráinak kiépülését takarta. A Varsó Szerződés fő és egyetlen eszköze a katonai nyomásgyakorlás volt, ami azt a célt szolgálta, hogy a szovjet befolyási övezetbe tartozó országokat a blokkban tartsa, és ennek érdekében mindenfajta az önállóság, függetlenség, semlegesség megszerzésére irányuló törekvést elfojtson. A résztvevő tagországok egysége azonban fokozatosan egyre lazábbá vált. Ez élesen mutatkozott meg az 1968. évi csehszlovákiai beavatkozás kapcsán, melyben Románia és Albánia nem vettek részt. Románia egy esetleges beavatkozás esetére mozgósította fegyveres erőit, Albánia pedig szeptemberben egyoldalúan kilépett a szervezetből, ami az ottani tengeralattjáró-támaszpont elvesztését jelentette a Szovjetunió számára. A tagországokban megindult demokratizálódási folyamtok, az állampártok szerepének csökkenése, majd megszűnése egyre inkább kérdésessé tette a szervezet fenntarthatóságát. A fegyveres erők polgári vezetés alá kerültek, s miután a tagországok sorra kinyilvánították kilépési szándékukat megszűnt a szovjet csapatoknak a tagországokban való állomásoztatására vonatkozó létjogosultsága is.
9
Február 25-én Budapesten ülésezett a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete. A tagállamok képviselői elfogadták a korábban kötött katonai megállapodások hatályának megszűnését és azt, hogy a szervezetet felszámolják, ami július 1.-én formálisan Prágában következett be.4
4
A magyarok krónikája Officina Nova kiadó 2000
10
1.2. Rendszerváltások: 1989-90
„A rendszerváltozás azt a folyamatot jelöli, amelynek során a második világháború után szovjet ellenőrzés alá került államokban és a felbomlott Szovjetunió utódállamaiban az egypárti diktatúrákat többpárti demokráciák, az állami és társadalmi tulajdonra épülő tervgazdaságokat pedig döntően magántulajdonra épülő piacgazdaságok váltották, illetve váltják fel. A belső átalakulás legtöbb esetben az egyes államok szuverenitásának visszanyerésével, azaz függetlenné válásukkal járt együtt. „5
1.2.1. A politikai átmenet és kiváltói a három országban
Az 1980-as évek végén nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet vezetés nem tudja megtartani befolyását a keleti blokk országai felett. 1985. március 11-én a Szovjet Kommunista Párt főtitkárának Mihail Gorbacsovot nevezték ki, aki felismerte ezt, és meghirdette az enyhülés és a békés együttélés politikáját. Gorbacsov liberális szellemiségű politikus, aki a szovjet társadalom demokratizálásában és a piacgazdaság kiterjesztésében látta a megoldást, reformmozgalmának alapelemei a glasznoszty (nyilvánosság) és peresztrojka (átalakítás) voltak. Magyarországon, Lengyelországban és Csehszlovákiában 1989-ben megkezdődött a politikai, gazdasági és társadalmi rendszer átalakítása, elkezdődött a többpártrendszer, a piacgazdaság és a plurális társadalom kialakítása. A változások fő elindítói a kommunista viszonyokkal való általános elégedetlenségben keresendőek. Az emberekben megfogalmazódott és egyre erősödött a nemzeti önállóság igénye.
5
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. Században Osiris 1999. Budapest
10
1.2.1.1. A lengyelországi folyamatok
A lengyelek elégedetlensége egész sor zavargásban és sztrájkban fejeződött ki (1956-ban, 1970-ben és 1980-ban). Ezek kiváltó okai főként a nyomorúságos közellátásba, meg az egyház és állam közötti feszültségekben rejlettek. Az 1980-as nagy sztrájkmozgalom rákényszeríttette a kormányt a Lech Walesa vezetésével működő „Szolidaritás” szabad szakszervezet elismerésére. 1981 decemberében az állam, melynek élén október óta Wojciech Jaruzelski tábornok tartotta kezében a hatalmat, a sztrájk elhúzódására hivatkozva rendkívüli állapotot vezetett be, betiltották a „Szolidaritás” tevékenységét, számos tagját és a rendszer más bírálóit letartóztatták. A „Szolidaritás” tevékenységének újraengedélyezéséért és a széles körű politikai reformokért vívott küzdelem az 1988. augusztusi sztrájkokkal érte el tetőpontját. A kormány és az ellenzék képviselőinek 1989 elején kezdődött kerekasztalmegbeszélésein megegyezés született a „Szolidaritás” betiltásának érvénytelenítéséről, a politikai klubok engedélyezéséről, az államelnöki intézmény és egy kétkamarás parlament létrehozásáról, valamint gazdasági reformokról. A „Szolidaritás Állampolgári Bizottságának” győzelmével 1989 júniusában létrejött Lengyelország háború utáni első nem kommunista kormánya.
1.2.1.2. A magyarországi folyamatok
A ’80-as évek Magyarországán két politikai erővonal alakult ki, az egyikbe a demokratikus és piacgazdasági elemeket előnyben részesítő reformerek, míg a másikat a szocialista rendszert támogató konzervatívok alkották. 1988 májusában Kádár János arra kényszerült, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkári tisztét átengedje Grósz Károly miniszterelnöknek. Az ő törekvései, hogy egyensúlyt teremtsen a párt konzervatív és reformerői között, rövidesen kudarcba fulladtak. A fokozatos elnépszerűtlenedése ellen küzdő MSZMP végül beleegyezett a békés átmenet intézményes kereteinek biztosításába, és a többpárti demokratikus választások megtartásában.
11
1989 júniusában feloldották a magyar-osztrák határzárat, melynek következtében az NDK polgárai tömegesen menekültek Nyugatra. Az 1956-os események újraértékelésére is sor került, 1989.-től a demokráciáért vívott forradalom és nemzeti függetlenség helyreállításáért vívott szabadságharc vált hivatalossá, és ehhez tartozik, hogy ’56 mártírjainak is megadták a végső tisztességet. Az 1990 tavaszán megrendezett választásokból a Magyar Demokrata fórum került ki győztesként, és Antall József vezetésével alakított, jobbközép koalíciós kormányt a Kisgazda Párt és a Kereszténydemokrata Néppárt bevonásával. Az új kormány elsődleges céljaként a szociális piacgazdaság bevezetését tűzte ki. Köztársasági elnökké Göncz Árpád író-műfordítót választotta meg az Országgyűlés.
1.2.1.3. A csehszlovákiai folyamatok
A „prágai tavasz” reformmozgalom 1968-as erőszakos elfojtása után Csehszlovákiában visszaállt a régi, ortodox rendszer, amely a Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár által kezdeményezett peresztrojkát is csak nagy vonakodva fogadta. Egyértelmű reformtendencia Gustáv Husák pártfőtitkár leváltása és Milos Jakes megválasztása után sem alakult ki. 1989 novemberében, a lengyelországi, magyarországi és az NDK-beli reformmozgalmak hatására Csehszlovákiában is megsokasodtak a tiltakozások, tömegtüntetések a párt- és állami vezetés ellen. Általános sztrájk tört ki, melynek nyomására létrejött a többségében nem kommunista és párton kívüli politikusokból álló „nemzeti megértés kormánya”. Egyre erőteljesebben és határozottabban sürgették, hogy a kommunista párt mondjon le hatalmi monopóliumáról. A párt Politikai Bizottsága végül is átértékelte és elítélte a „prágai tavasz” katonai leverését. Husák lemondása után 1989 decemberében Václav Havelt, az ellenzéki Polgárjogi Fórum vezetőjét választották meg államelnöknek. 1990 júniusában, az 1946 utáni első szabad választások győztese az abszolút többséget nyert Polgári Fórum lett.
12
1.2.2. A gazdasági átmenet és annak hatásai
Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia egymástól különböző helyzetben jutottak el a rendszerváltozás időpontjáig. Ennek az oka abban keresendő, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a gazdaságpolitikáikban eltérő hangsúlyok szerepeltek. Míg Magyarországon és Lengyelországban az új gondolkodásmód fő eleme az volt, hogy a magángazdaságnak nagyobb teret kell engedni, mert az egyéni érdek követése segíthet a gazdaság átalakításában, addig Csehszlovákiában viszonylag merev maradt a gazdasági struktúra, mert az egyéni vállalkozás, a Nyugattal fenntartott vállalati szintű kapcsolatok erősítésének igénye csak másodlagos maradt. A szocialista gazdasági rendszer felbomlásával a volt keleti blokk országai új világgazdasági kihívással szembesültek: a KGST-s keretekhez szokott gazdaságpolitikáknak egyszerre kellett menedzselniük a világgazdasági nyitással járó sokkot, a tulajdonosi szerkezet átalakítását és a gazdaság
teljes
transzformációját.
Magyarország,
Lengyelország
és
Csehszlovákia
alkalmazkodási kényszerhelyzetbe került, hiszen az addig általuk kevésbé tapasztalt piacgazdasági elemekhez kellett alkalmazkodniuk, és kellett elsajátítaniuk azokat. A legnagyobb kihívást mindhárom ország számára a versenyhez való alkalmazkodás, és a versenyképessé válás jelentette.
1.2.2.1. Gazdasági átmenet Csehszlovákiában
Csehszlovákia cseh része a második világháború előtt is Európa egyik legfejlettebb feldolgozóipari bázisával rendelkezett. Ez az ipari szerkezet a szocializmus idején is fennmaradt, bár nemzetközi versenyképessége csökkent. De ez a versenyképességbeli gyengeség nem mutatkozott azonnal. A gazdasági szerkezet átalakításában tett drasztikus, de fontos lépés volt a fizetőeszköz egyszeri jelentős leértékelése, melynek célja a keresekelemliberalizáció egyéb negatív eszközeinek – mint például a létszámleépítés, és vállalatbezárások - alkalmazása. Csehszlovákiában a munkanélküliség hosszú éveken keresztül a többi átalakuló országhoz képest alacsony arányú volt. Csehország és Szlovákia 1993-as szétválása
13
után a munkanélküliség cseh részen nem jelentett akut problémát, míg a szlovákoknál komoly gondként jelentkezett. Ennek az oka az volt, hogy a hadipar elsősorban Szlovákiára koncentrálódott, és ipari kibocsátásában és exportjában jelentős helyet töltött be. Így érthető, hogy annak összeomlása súlyos és hosszantartó válságot okozott Szlovákiában. Csehországban a gyors átalakulás gátját képezte a választott privatizációs módszer és a csődtörvény alkalmazásának mellőzése. A kuponos privatizáció során az ipar nagy része az állami bankok befektetési alapjainak tulajdonába mentek át, ami által a „valódi” magántulajdonos megjelenése elmaradt, ami nagymértékben gátolta a vállalati szektor versenyképessé tételét, mert hiányzott a fejlődés felgyorsításához szükséges tőke. Ehhez még hozzájárult az a kedvezőtlen fejlemény is, hogy a bankrendszer privatizációja 1998-1999-ig húzódott. A csődök szigorúbb alkalmazásának valamint a vállalati szektor privatizációjának elmaradása eredményeként a banki csődök szaporodtak és egyre nagyobb volumenű lett a bankkonszolidáció. 1997-ig a cseh megoldást a sikeres transzformáció mintájának számított. De a túlértékelt fix árfolyam összeomlása rávilágított arra a tényre, hogy az intézményi reformok elmaradásának súlyos gazdasági következményekkel járnak. A gazdaság súlyos recesszióba süllyedt, és a korábban kedvező munkanélküliségi adatok romlani kezdtek. A gazdaság válságba kerülésének legfontosabb oka a privatizációs folyamat elhibázott stratégiájában keresendő. A vállalatok és bankok kereszttulajdonlása, a kuponos privatizáció eredményeként a magántulajdonosi érdekek csak lassan alakultak ki. A gazdaság recesszióba süllyedésével az inflációs folyamatok is kedvezőtlenül alakultak. Miután Szlovákiában a cseh típusú kuponos privatizáció kudarcot vallott, a privatizáció elsődlegesen
a
klientúrakiépítés
eszközévé
vált
1998-ig.
A
valódi
privatizáció
megvalósításának folyamata csak 1998 után kezdődhetett meg, amikor is Mikulás Dzurinda által megalakult kormány a „nyitás” politikáját választotta. Azonban a pozitív politikai változásokat a gazdaság mélyrepülése követte. Ennek az volt a legfőbb oka, hogy a korábbi időszakban a gazdaságpolitika a GDP bővülését a hazai kereslet mesterséges gerjesztésével, elsősorban néhány infrastruktúra projektre irányuló forrásokkal élénkítette, és a külföldi tőke állománya csak lassan bővült. Ezen tényezők hatására nem alakultak ki a piacgazdasági körülmények között versenyképes rendszerek.
14
1.2.2.2. Gazdasági átmenet Lengyelországban
Lengyelország gazdasági átalakulását nagymértékben megnehezítette, hogy jelentős külföldi adósságterhet görgetett maga előtt, amelynek átütemezéséről tárgyalások folytak. Sikerült megállapodnia az adósságtehertől való megszabadulásról, de ez a mozzanat az ország számára a nemzetközi pénzpiacokon és a nemzetközi befektetők körében történő bizalomvesztést eredményezte. Emiatt maradt el kezdetben a külföldi tőke nagymértékű beáramlása. Sor került a külkereskedelem liberalizálására, a vállalati szektornak nyújtott állami támogatásokat visszafogták és elfogadható szintű makroökonómiai stabilitásra törekedtek. A vállalati szektor versenyképessége nagy hangsúlyt kapott, ennek érdekében csúszó leértékelést alkalmaztak az átalakulás kezdetétől. A kezdeti gazdasági sokk után Lengyelország volt az első régióbeli ország, ahol a gazdaság növekedésnek indult, amiben a feldolgozóipar dinamikus bővülése játszotta a fő szerepet. A lengyel privatizációs módszer eltért mind a magyar, a cseh és mind a szlovák módszertől. Tartalma annyiból állt, hogy a vállalatok menedzsmentje és az alkalmazottak együttesen vásárolták meg a vállalatokat, de nem készpénzért, hanem hitelből. Ezért a folyamat kezdeti időszakában nagy volt a félelem, hogy a tulajdonosi szerkezet ezen kombinációja akadályoztathatja a struktúra átalakítását és késleltetheti a friss tőke beáramlását a vállalati szektorba. A félelmek első része nem vált valóra, hiszen a vállalatok menedzsmentjei már a privatizáció első szakaszában elkezdték átalakítani a cégek szerkezetét, ennek tudható be a munkanélküliség gyors növekedése a kilencvenes évek elején. És a tőkeakkumuláció is a vártnál gyorsabban indult be, így a tőkehiány nem akadályozta a beruházási tevékenység gyors kiszélesedését. Először Lengyelország érte el az 1989-es GDP és ipari termelés szintjét. De ez nemcsak a gazdaság gyors növekedésének köszönhető, hanem az 1989-es szint már egy gyorsabb recessziós folyamat eredménye volt, tehát a gazdaság akkor már mélyponton volt, míg a magyar és csehszlovák gazdaság esetében nem ez volt a helyzet. A kilencvenes évek első felében a fogyasztói árak emelkedése volt jellemző, ami 15-20% körül mozgott évente, ezt az évtized második felében sikerült visszafogni.
15
1.2.2.3. Gazdasági átmenet Magyarországon
Magyarország a kilencvenes éveket komoly külső eladósodással kezdte meg, ami a gazdaságpolitika mozgásterét jelentősen beszűkítette. A magyar vezetés kiemelt célja volt, hogy a külföldi adósságot mindig pontosan törlessze, és az adósság átütemezésére ne kerüljön sor. Hiszen egy ilyen megállapodás az országot rendkívül kedvezőtlen helyzetbe hozta volna, és a külföldi piaci szereplők bizalmának a visszaszerzése sokkal lassabb és nehezebb lett volna, mint Lengyelország esetében, mert Magyarország alkupozíciója a lengyelhez képest jóval kisebb volt. A fizetésképtelenségtől való félelem több területen is kényszerpályára állította az ország gazdasági átalakítását, ami hosszabb távon látványos eredményekkel járt. A kereskedelem liberalizációja viszonylag gyorsan megtörtént, ennek tudható be kedvezőtlen hatásaként, hogy a hazai vállalatok ekkor még nem voltak képesek felvenni a versenyt a nyugati cégekkel. A vállalati szektort szintén kedvezőtlenül érintette, hogy nem került sor a hazai valuta azonnali jelentős leértékelésére, ami némi védelmet jelentett volna a piacvesztés és az átalakulás által kiváltott sokkal szemben. Magyarország szigorú csődtörvénye hatékonyan járult hozzá az életképes vállalatok és ágazatok szelektálásához, ami az 1993-as enyhítés után is a régió egyik legkeményebb és legkövetkezetesebben végrehajtott ilyen jellegű szabályrendszere maradt. A vállalati csődök nagy száma a banki követelések tömeges befagyásához vezetett, ami a bankszektort egyre rosszabb
állapotba
hozta,
és
a
kilencvenes
évek
közepére
kikényszeríttette
a
bankkonszolidáció végrehajtását, majd a pénzintézetek többségének külföldi befektetőknek eladását. Már a kilencvenes évek elején megkezdődött a felesleges munkaerő elbocsátása, a munkanélküliség enyhítéséhez az évtized közepén a beruházások és a kibocsátás növekedése jelentősen hozzájárult. Magyarországon a hangsúly a készpénzes privatizációra helyeződött, és a külföldi tőkebevonásra épített. Ezt egészítette ki néhány, a hazai befektetőket vagy a vállalati alkalmazottakat előnyben részesítő kedvezményes technika, de ezek jelentősége eltörpült a készpénzes, valódi tulajdonosi átalakulást eredményező technika mellett.
16
A magyar gazdaság a Bokros-csomag stabilizációs programjainak köszönhetően a régió legsikeresebb gazdasága lett. Közép-Európában egyedülálló eredményeket ért el a szerkezetátalakítás, a hatékonyságbővülés valamint az erőteljes GDP növekedés terén, így a kilencvenes évek végére régióban a versenyképesség területén a legkedvezőbb helyet töltötte be. A gazdasági növekedés megindulásában az export dinamikus bővülése játszotta a meghatározó szerepet. Ez a szint 1997-ben és 1998-ban is éves szinten meghaladta a 20%-ot, miközben Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában ez az érték egy számjegyű maradt.6 „A
Visegrádi
Országokban
a
piacgazdaság intézményrendszerének
kiépítésben,
a
versenyképes gazdasági szerkezet kialakításában mára Magyarország vált a legsikeresebbé. A mai tapasztalatok alapján utólag igazolható az a magyar gazdaságpolitika, amelynek a legfőbb megvalósított
lépése
a
külföldi
adósság
átütemezésének
elkerülése,
a
gyors
kereskedelemliberalizáció, a privatizáció gyorsítása és külföldieket bevonó stratégiája és a magánosítás kiterjesztése a bankrendszerre, erőművekre, valamint a pénzügyi fegyelmet kialakító és megerősítő jogszabályok bevezetése és alkalmazása. Ezek a lépések olyan kényszerpályát jelöltek ki a gazdasági szereplők számára, ahol lényegében csak két választásuk maradt: vagy alkalmazkodnak a kemény piaci követelményekhez, és ezáltal nemzetközileg is versenyképessé válnak, és így hozzájárulnak az ország gazdasági helyzetének a javulásához, vagy kénytelenek befejezni üzleti tevékenységüket. A gazdaság alkalmazkodóképességének erősödését talán az bizonyítja a legjobban, hogy az 1997-98-as pénzügyi válságot a közép- és kelet-európai régióban talán Magyarország vészelte át a legkisebb veszteséggel. Magyarország elsősorban azért tudta az imént vizsgált stratégiát megvalósítani, mert a rendszerváltozás után mindig a „legjobb” pillanatban került olyan gazdasági kényszerhelyzetbe, ahonnan a kivezető út a még radikálisabb átalakítás irányába vezetett. A többi közép-európai ország előbb-utóbb elkerülhetetlenül át kell menjen a magyarországihoz hasonló radikális transzformáción, mert a sikeres gazdasági növekedési pályára állásnak ez ma már alapfeltétele.”7
6
Novák Tamás: A gazdasági transzformáció tíz évének mérlege a visegrádi országokban és a Balkánon Pro Minoritate 2000 Tavasz 7 Novák Tamás: A gazdasági transzformáció tíz évének mérlege a visegrádi országokban és a Balkánon Pro Minoritate 2000 Tavasz
17
1.2.3. A társadalmi átmenet
1.2.3.1. A társadalmi sokk megélése, a rendszerváltás megítélése
A rendszerváltásnak nemcsak politikai és gazdasági, hanem társadalmi vetülete is van, hiszen a politikai és gazdasági adottságok jelentősen befolyásolják az emberek életét. A politikai és gazdasági rendszer megváltoztatásának igénye a lakosságban fogalmazódott meg, az életképtelen szocialista rendszerrel való elégedetlenség növekedése arra ösztönözte az embereket, hogy lépéseket tegyenek annak megváltoztatása érdekében. Több szabadságra és jobb életkörülményekre vágytak, önállóan akarták alakítani sorsukat, anélkül, hogy egy hatalom rájuk kényszerítse önös érdekeit. Tehát a változtatás igénye először az önálló gondolatokban jelentkezik, majd az egyező érdekek mentén egyre nagyobb körben terjed el, végül a tettek mezejére lép. Ez a folyamat a társadalomtól bizonyos érettségi szintet követel, hiszen tisztában kell lenni a tettek következményeivel, mérlegelni kell a folyamat pozitív és negatív hatásait, és elég rugalmasnak és felkészültnek kell lenni ahhoz, hogy befogadja és megértse az eseményeket. A későbbiek során fontos, hogy a társadalom tudjon élni az új rendszer által kínált lehetőségekkel, meglássa a benne rejlő pozitívumokat, és hatékonyan tudja kezelni a negatívumokat. A nyolcvanas évek végén a magyar, a lengyel, a cseh és a szlovák társadalom elérkezettnek látta az időt a változtatásra. A történelem igazságtalanságai által megtört nemzetek önállóan kívánták alakítani országuk sorsát. Szakítani akartak a Szovjetunió által rájuk erőszakolt keleti, szocialista irányultsággal, a „párt” egyeduralma helyett többpártrendszert és demokráciát, a tervutasításos rendszer helyett pedig piaci mechanizmuson alapuló gazdaságot akartak. A jövőjük biztonságát a nyugati integrációs formákhoz való csatlakozásban látták. De mindennek nagy ára volt, hiszen fel kellett számolni az addig megszokott és természetes szocialista struktúrát, és helyébe más, piaci szabályozáson nyugvó, profitszemléletű rendszert kellett
kiépíteni.
Addig
idegen
folyamatok
jelentkeztek,
mint
a
privatizáció,
a
munkanélküliség, és az infláció. A szociális biztonsághoz szokott lakosság nehezen tudta kezelni és megérteni az új körülményeket. A már profitorientált, versenyképességükért küzdő vállalatok termelésük 18
racionalizálása céljából gyakran dolgozók tömegeit bocsátották el. Az embereknek az addig ismeretlen munkanélküliségre kellett megoldást találniuk, hiszen az állam által folyósított munkanélküli segély nem tudta fedezni megélhetésüket. Meg kellett tanulniuk, hogy hogyan tudnak érvényesülni szakmailag ebben az új világban, hogyan tudják saját tudásukat, szakmai tapasztalataikat kamatoztatni. Tehát magánemberekként is versenyképessé kellett válniuk néhány hónap leforgása alatt. Az ILO beszámolója szerint 1989 és 1994 között a foglalkoztatottság mértéke a legkevésbé a Cseh Köztársaságban esett vissza mindössze 11,5 %-kal, míg a másik végletet Magyarország jelentette, ahol a vizsgált időszakban, tehát 5 év alatt 28%-kal csökkent a foglalkoztatottság mértéke. Általános tendencia, hogy az aktív korúak részvétele a munkában kisebb mértékben csökkent, a nyugdíjkorhatárt meghaladó korú foglalkoztatottak aránya pedig az átlagosnál jóval nagyobb mértékben esett vissza. Mindez természetes velejárója a gazdasági átalakulásnak, hiszen amikor nagyobb arányú leépítés van a gazdaság legtöbb területén elsősorban azokat bocsátják el, akiknek már megvan a nyugdíjjogosultságuk, eltartásuk tehát könnyebben oldható meg.8 A foglalkoztatottak létszáma a fő gazdasági ágakban alapján Magyarország mutatja a piacgazdaság irányába való átalakulás szempontjából a leginkább előre haladó képét. Közismert ugyanis, hogy minél fejlettebb egy ország gazdasága, annál nagyobb mértékű a szolgáltatás és az ahhoz tartozó tevékenységek körében foglalkoztatottak aránya. 9 A privatizációs folyamat kibontakozásával a magánszektorban való foglalkoztatottság egyre jobban nőtt. Ez az arány a ’90-es évek elején Szlovákiában 25%-kal, a Cseh Köztársaságban 45%-kal és Lengyelországban 60%-kal növekedett.10 A rendszerváltó országok lakossága számára nemcsak a munkanélküliség és az arra adandó hatékony válasz jelentett problémát, hanem a fogyasztói árak emelkedése, az infláció, és a reálbérek csökkenése is. Ez volt a munkanélküliség mellett a másik olyan sokkhatás, amit a szocialista ármechanizmushoz szokott emberek csak nehezen tudtak feldolgozni, hiszen a szocializmusban az árak hosszú évek alatt sem vagy csak nagyon csekély mértékben változtak. A kilencvenes évek első felében pedig hónapról hónapra erőteljesen emelkedtek az árak, míg a bérek nagysága változatlan maradt, így a lakosság vásárlóereje csökkent. 8
Nyitrai Ferencné: Foglalkoztatottság, bérek és munkanélküliség a visegrádi országokban Munkaügyi Szemle 1996. 40. évfolyam 12.szám 9 Nyitrai Ferencné: Foglalkoztatottság, bérek és munkanélküliség a visegrádi országokban Munkaügyi Szemle 1996. 40. évfolyam 12.szám 10 Nyitrai Ferencné: Foglalkoztatottság, bérek és munkanélküliség a visegrádi országokban Munkaügyi Szemle 1996. 40. évfolyam 12.szám
19
Ezekben az években a feketegazdaság egyre nagyobb térnyerése figyelhető meg, hiszen az emberek a kötelező adózást kikerülve próbálták növelni a jövedelmüket. Egyre többen vállaltak munkát úgy, hogy a munkaadó nem jelentette be őket a helyi munkaügyi hivataloknál, elkerülve így a különböző járulékok és adóterhek fizetését. A német és/vagy osztrák határhoz közel élő magyar, cseh, lengyel és szlovák munkavállalók gyakran vállaltak munkát a határ nyugati oldalán annak ellenére, hogy ott nagyobb munkatermelékenységet és munkaintenzitást igényeltek tőlük, de ezzel együtt magasabb fizetés járt. 1999-ben
három
kelet-európai
országban:
Csehországban,
Lengyelországban
és
Magyarországon kérdezték meg a lakosok véleményét a rendszerváltással és annak sikerességével, vagy sikertelenségével kapcsolatban. Ebből közvélemény kutatásból kiderül, hogy mindhárom ország polgárainak többsége úgy gondolta, hogy tíz évvel ezelőtt érdemes volt országuk akkori társadalmi rendszerét megváltoztatni, de ez a többség a magyarok esetében alig több mint a megkérdezettek felét, a cseheknél a megkérdezettek közel kétharmadát, a lengyeleknél a háromnegyedét jelenti. Ezzel szemben a demokráciával elégedettek mindhárom országban kisebbségben maradtak. Ami az akkori anyagi és az ország gazdasági helyzetét, illetve a jövőbeli kilátásokat illeti, ezeket a magyarok és lengyelek rosszabbnak ítélték, mint a csehek, de amíg az előbbi két országban a helyzet javulását várták, addig Csehországban a megkérdezettek véleménye szerint a saját anyagi helyzetük romlani fog. Az integrációs politikát a NATO- és EU - csatlakozást, mindhárom országban a többség támogatta, de a támogatottság mértéke Magyarországon volt a legmagasabb. A NATO – csatlakozással kapcsolatban a csehek gondolták legkevésbé, hogy az biztonságot nyújt, illetve, hogy az országuk nemzetközi helyzetét erősíti. 11 A rendszerváltás folyamata társadalmi szinten hosszú folyamat, ami több évtizedig is eltarthat, hiszen lakosságnak meg kell tanulnia, hogy hogyan kell kezelnie az újdonságokat, az új dolgok „rutinos használójává” kell válnia, és ki kell alakítania sajátos szemléletmódját, ami alapján racionálisan tudja mérlegelni, hogy mi éri meg és mi nem éri meg számára.
11
Csizér Kata: A rendszerváltás megítélése három visegrádi országban Társadalmi Riport 2000.
20
1.2.3.2. A civil társadalom újjáéledése
A demokráciának többpártrendszer, és pluralizmus mellett egyik elengedhetetlen feltétele a civil
társadalom
megléte.
magánkezdeményezéséből
A
létrejött
civil
társadalom
egyesületetei,
egységeit
szövetségei,
az
körei
állampolgárok adják,
melyek
alakulásának és működésének alapvető feltételei a szólás, a gyülekezés szabadsága, a sajtószabadság valamint a szervezetek létrehozásának és a hozzájuk való csatlakozásának joga. Ezek a kezdeményezések nagymértékben hozzájárulnak az átalakuló országokban ahhoz, hogy a polgárok megértsék, átvegyék és használják a demokrácia elemeit. A nyolcvanas évek végén és kilencvenes évek elején ezen állampolgári kezdeményezések Magyarországon, Lengyelországban és Csehszlovákiában a fénykorukat élték.
21
2. A Visegrádi Négyek megalakulása
2.1. A megalakulás okai, és céljai Az 1989-90-es rendszerváltást követően Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország speciális helyzetbe kerültek, a politikai irányváltás megtörtént, folytatódott az új rendszer intézményrendszerének kiépítése, és a gazdasági rendszerváltás (gazdasági modellváltás, külgazdasági reorientáció) is folyamatban volt. E három ország számára ekkorra világossá vált, hogy a belső viszályoktól terhes, szétesőben lévő Szovjetuniótól nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is távolodni kell, a stabil, demokratikus politikai intézményrendszerrel rendelkező, piacgazdaságokat működtető országok felé kell fordulniuk. Így egyre erőteljesebbé vált az Európai Közösségekhez és a NATO-hoz való csatlakozás igénye. E három – később négy – ország sajátos szubrégiót alkotott, hasonló célokkal és nemzetközi megállapodásokkal. A regionális integráció megvalósításának gondolata elsősorban külső hatások eredményeként vetődött fel. A hármas együttműködésnek több előzménye is volt, ugyanis a térség kiemelkedő gondolkodóit mindig is foglalkoztatta a nemzetállamok problémája. Ezeket a konföderációs elképzeléseket lehet fellelni Kossuth Dunamenti Szövetsége, Jászi Oszkár „Keleti Svájc” elméletében, illetve Ady Endre ás Balcescu költői munkássága során is ezek fogalmazódtak meg. A II. világháború után a Duna menti államok együttműködését, kibővítve Lengyelországgal, szorgalmazta Dimitrov és Tito, azonban ezeket a törekvéseket a sztálini Szovjetunió akadályozta meg. 1989-ben az Egyesült Államok volt nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbigniew Brzezinski vetette fel egy lengyel – cseh - szlovák együttműködés lehetőségét, amit lengyel javaslatra bővítettek ki Magyarországgal. A Visegrádi Négyek megalakulásának közvetlen előzményeként értékelhető a Németh-kormány kisintegrációs javaslata, amit az 1990-es szófiai KGST ülésen vetettek fel, miszerint a KGST keretein belül e három ország alkosson szorosabb integrációt, azaz vámuniót. Ez a javaslat a politikai rendszerváltás folyamatában nem kapott jelentős visszhangot. Majd kicsit később Pozsonyban Havel elnök is hasonló elképzeléseket hozott nyilvánosságra. 1990 második felében a Szovjetunió dezorganizációja következtében jelentkező problémák súlyosbodása, a két
27
Németország újraegyesülése, valamint a KGST közeli megszűnése a korábbi javaslatok felújítására ösztönözte e három ország vezetését. A Visegrádi Négyekről megállapítható, hogy az a regionalizmus 1990-es években indult, új szakaszának egyik terméke. Az új regionalizmus Kelet- és Kelet-Közép-Európában a rendszerváltásokkal összefüggésben jelentkezett, ugyanis a „blokk szervezetek” összeomlása által hagyott biztonsági vákuumot be kellett tölteni, de az e célból létrejött regionális csoportosulások nemcsak biztonságpolitikai, hanem gazdasági funkcióval is bírtak.12
2.1.1. A prioritások egyezése
A Visegrádi Csoport megalakulását belső és külső tényezők is ösztönözték. A belső tényezőkhöz tartozik a három ország földrajzi közelsége és a történelmi és kulturális hasonlóságaik, melyek nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország, Lengyelország és Cseh-Szlovákia egy közösséget alkosson. Ez főként abból adódik, hogy e három ország a történelem folyamán hasonlóan reagált az őket ért hatásokra, ez az egyezés a rendszerváltásra is igaz, hiszen az államszocializmus idején kibontakozó reformmozgalmaikban fellelhető rokon-vonások, és kapcsolatok, a rendszerváltás folyamatának tárgyalásos jellege, a piacgazdasági és demokratikus átmenet induló feltételeinek egyezése, valamint a rendszerváltással együttjáró szerkezetátalakításból adódó válság leküzdésére adott válaszok egybeesése is ezt támasztják alá. Ezek az azonosságok, egyezések és egybeesések jelentősen befolyásolták mind három országban a „közép-európai gondolat” kialakulását. Az integrációra való lépés külső tényezőit egyrészt az instabil szovjet politika kockázatai és a fennmaradni látszó birodalomújjáépítő törekvések, másrészt az euró-atlanti intézményi struktúrához való csatlakozási szándékok adják. Ezek hatására merült fel e három ország vezetőiben a közös magatartás kialakításának igénye. Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia számára világossá vált, hogy hárman együtt egy érdek- és értékközösséget alkotnak, és céljaikat csak együttesen tudják elérni, hiszen csak együtt rendelkeznek olyan
12
Dr. Nyusztay László: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: a Visegrádi Négyek első évtizedének néhány tapasztalat Tudományos Évkönyv 2002
28
érdekérvényesítő súllyal, amivel eredményeket lehet elérni az euró-atlanti integráció területén. Ez a felismerés azért is volt nagyon fontos, mert a Nyugat sem a rendszerváltások előtt, sem közvetlenül azokat követően nem rendelkezett világos koncepcióval az új demokráciák törekvéseinek kezeléséről. A Visegrádi Csoport megalakulását azonos érdekek vezérelték, Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország azonos kihívásokkal néztek szembe, prioritásaik megegyeztek.
2.1.1.1. Belpolitikai célok
Belpolitikai céljaikként mindhárman a pluralizmus, a demokratikus intézményrendszer és a jogállamiság kialakítását határozták meg. A demokrácia és annak intézményrendszerének kiépítése elengedhetetlen feltétele volt a nyugati integrációs formákhoz való kapcsolódásnak, először a keretfeltételeket kellett kialakítani, olyan új törvényeket kellett hozni, melyek a demokratikus alapokon nyugvó intézményrendszer alapköveivé tudtak válni. Teret kellett engedni az állampolgári kezdeményezéseknek, a civil társadalom kialakulásának.
2.1.1.2. Gazdasági célok
Gazdasági téren piac- és struktúraváltásra volt szükség, illetve a piacgazdaság megteremtésére. Súlyos gazdasági helyzetükből önerőből nem tudtak kilábalni. De a nyugateurópai integráció magában nem jelentett csodaszert, ezért volt szükség egy kelet-középeurópai regionális integrációra, mely ösztönözte a gazdasági és kereskedelmi kapcsolataikat, stabilizálta a nemzetgazdaságokat. Ez nem mondott ellent a világgazdasági nyitás politikájának, a nyugati integrációk felé való orientálódásuknak, mert az ilyen regionális integráció segítette a piacok integrálódását, könnyebben levezette a keletkezett válságok gondjait. Felismerték azt a tényt, hogy az egymással kialakított, piaci alapokon nyugvó együttműködésben komoly tartalékok vannak, azonban a nagyon alacsony szinten levő kapcsolatok nem erősítik ezt a nézetet. Mivel gazdasági szerkezetük számos hasonlóságot mutatott a közös KGST-s múlt miatt, problémáik azonos jellegűek voltak, ezek közül a tőke-, 29
energiahiány és a fejlett technika hiánya volt a legégetőbb. Ezeket a hiányokat az egymás közti kereskedelemből nem tudták pótolni, tehát egyetlen megoldásként az új orientáció, a Nyugat felé fordulás, a világgazdaság egészébe való bekapcsolódás kínálkozott.
2.1.1.3. Külpolitikai célok
A Visegrádi Országok külpolitikai célként a szuverenitásuk visszaszerzését, a reorientációt, és a nyugati integrációba való bekapcsolódást nevezték meg. A fő motiváció a Szovjetunió felbomlásával járó biztonsági vákuum betöltésére irányuló törekvésekben keresendő. Erre a problémára a megoldást a NATO-hoz való csatlakozásban látták. Ezen kívül mind három országnak be kellett bizonyítania, hogy képesek a már megkezdett, piacgazdaság és a demokrácia útját folytatni. Ennek az átalakulási folyamatnak az elismeréseként „nyerte el” e három/négy ország az Európai Tanács, OECD (1995 Csehország, 1996 Magyarország, Lengyelország, 2000 Szlovákia) és NATO (1999 Magyarország, Lengyelország, Csehország, 2003 Szlovákia) tagságot.
30
2.2. A Visegrádi Négyek megalakulása: a Visegrádi Nyilatkozat
„A Visegrádi Csoport létrehozása az 1990 utáni, új diplomácia fontos eredménye, hiszen megalapításával sikerült elkülöníteni a rendszerváltó országok között azokat, amelyek viszonylag legkedvezőbb induló feltételekkel és leghatározottabb politikai eltökéltséggel kezdték meg a piacgazdasági és demokratikus átmenetet.”13 A Visegrádi Négyek elnevezés az 1335-ös nevezetes visegrádi háromkirály-találkozóra utal, ami talán az első európai csúcstalálkozó volt. A Visegrádi Együttműködés a visegrádi gondolaton nyugszik, mely a közös sors és a közös érdekek terméke, azon a felismerésen nyugszik, hogy közösen kell fellépni a kívülről jövő agresszióval szemben, a térség lakóinak értékeinek, hagyományainak védelme érdekében. 1989 végén és 1990 elején a kommunista diktatúra ellen ismét cselekvően föllépő Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország szabad választások nyomán megalakult kormányai eltökélt szándékaként deklarálták közös céljaikért történő egybehangolt, közös fellépésüket. 1990. november 19-én került aláírásra az új európai elveket és célokat rögzítő Párizsi Karta. Itt javasolta Antall József csehszlovák és lengyel partnerének, hogy találkozzanak a három ország legfőbb politikai vezetői a következő év elején Visegrádon. Így került sor a három ország külügyminisztereinek január 21-i előkészítő találkozójára, és azt követően a február 15-i csúcsértekezletre, melyek eseményeit a nemzetközi sajtó széles körű figyelemmel kísért. Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia 1991. február 15-én Együttműködési Nyilatkozatban foglalta össze közös politikai és gazdasági törekvéseit, megállapodtak, hogy egybehangolják a Varsói Szerződés és a KGST fölszámolására irányuló politikájukat, és kinyilvánították azt a szándékukat, hogy minél hamarabb és minél teljesebb mértékben részt vegyenek az európai integrációban. Ünnepélyes Nyilatkozatukban deklarálták, hogy nemzeteink történelmi együvé tartozásának tudata és igénye immár akadálytalanul és népeink valóságos érdekeivel összhangban nyilvánulhat meg a politikai akarat legmagasabb szintjén” 14
13
Dr. Nyusztay László: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: a Visegrádi Négyek első évtizedének néhány tapasztalat Tudományos Évkönyv 2002
14
Jeszenszky Géza: A „visegrádi gondolat” és az euró-atlanti integráció Magyar Szemle 1998 7. évf. 7/8.szám
27
Václav Havel a Cseh és Szolvák Szövetségi Köztársaság elnöke, Lech Walesa, a Lengyel Köztársaság elnöke, és Antall József a Magyar Köztársaság miniszterelnöke megegyezett abban, hogy a továbbiakban összehangolják erőfeszítéseiket, így próbálják növelni azok megvalósulásának esélyeit. Nyilatkozatukban megfogalmazták, hogy e három államnak alapvetően azonos céljaik vannak, és mindhárman hasonló helyzetből indulnak. Fő célkitűzésük államaikban a függetlenség, a demokrácia és a szabadság helyreállítása, a totalitárius rendszer társadalmi, gazdasági és szellemi megjelenési formáinak a felszámolása, a parlamenti demokrácia, a korszerű jogállam kiépítése, az emberi jogok és alapvető jogok tiszteletben tartása, a korszerű piacgazdaság megteremtése, és Európa politikai, gazdasági, biztonsági és jogalkotási rendszerébe való teljes bekapcsolódás.15 Az államfők hangsúlyozták, hogy a három állam együttműködésének és fejlesztésének alapja a történelem folyamán kialakult kapcsolatrendszer, a közös kulturális, szellemi és vallási hagyományok, és örökség, melyekben fellelhető a három országot összekötő sajátos gondolkodásmód, ami a hosszú évszázadokon keresztül egymásra kifejtett kölcsönhatásokból adódik. A Nyilatkozatban hangot adtak azon véleményüknek is, hogy e három országnak nemcsak kormányközi szinten kell összehangolni tevékenységüket, hanem az állampolgárok és azok közösségeinek az együttműködése is feltétele a demokratikus társadalmi rend kiépülésének. A közös fellépés és összehangolt munka fontossága mellett nagy hangsúlyt fektettek a nemzeti identitás tiszteletben tartására, hiszen mindhárom nemzet kulturális, nyelvi, vallási és etnikai sajátosságai hozzátartoznak az európai értékrendszerhez. Így az együttműködés sikerességének egyik alapfeltétele, hogy a nemzeti közösségek egymás iránt toleránsak legyenek, tehát a gyűlöletet, a nacionalizmust illetve a szomszédokkal való viszálykodást teljes mértékben ki kell zárni. A Nyilatkozatban következő közös lépéseket deklarálták: Az európai intézményekkel való együttműködés és szoros kapcsolatok kialakítása érdekében a három ország képviselői folyamatosan konzultálnak. Kifejezték arra irányuló törekvésüket is, hogy állampolgáraik, társadalmi szervezeteik, intézményeik és egyházaik között zavartalan kapcsolatok
15
Az 1991-es Visegrádi Nyilatkozat www.kulugyminiszterium.hu letöltés dátuma:2005. október 21.
28
alakuljanak ki, erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az országok területén élő nemzeti kisebbségek jogai biztosítva legyenek, valamint a szubregionális kapcsolatépítés érdekében támogatják a területi önkormányzatok együttműködését is. A Nyilatkozat gazdasági vetülete a tőke és munkaerő szabad áramlásának elősegítését fogalmazta meg, aminek alapvető feltételéül szabta meg a piacalapú gazdasági együttműködést, valamint az áruk és szolgáltatások egymás közti előnyös kereskedelmét. A vállalati együttműködések támogatása és a külföldi tőkebefektetések feltételeinek megteremtése is fontos részét képezte az egymás közötti kereskedelem élénkítésének. Az „Európához való csatlakozás” elengedhetetlen feltételeként említették a közlekedési infrastruktúra fejlesztését, és szintén összehangoltan kívánták fejleszteni energiarendszereiket és távközlési hálózataikat. A felek a környezetvédelem területén esedékes összehangolt munkát is deklarálták, és nagy hangsúlyt fektettek az információ, a sajtótermékek és a kulturális értékek akadálytalan cseréjére is. A világsajtó is felismerte a találkozó és az ott elfogadott program jelentőségét, Jeszenszky Géza A „visegrádi gondolat” és az euró-atlanti integráció című tanulmányában a Frankfurter Allgemeine Zeitung következő megállapítását idézi: „A közép-európai országok egyedül gyengék, de együtt ellenállhatatlanok, amit elsőként Gorbacsov vett tudomásul”16 A visegrádi Együttműködés nem volt formális szövetség, a három ország kül- és biztonságpolitika bizonyos részterületein rendkívül sikeresen működött együtt, ugyanis a külügyminiszterek és diplomaták rendszeres találkozókon egyeztették álláspontjukat a Varsói Szerződés, majd a KGST feloszlatásával kapcsolatban, valamint az Európai Közösségekkel előkészületben lévő társulási egyezmények kapcsán.
16
Jeszenszky Géza: A „visegrádi gondolat” és az euró-atlanti integráció Magyar Szemle 1998 7. évf. 7/8.szám
29
3. A Visegrádi Négyek együttműködésének fejlődése A visegrádi országok vezetése a ’90-es évek első felében arra törekedett, hogy a rendszerváltás minél gyorsabban menjen végbe, és az minél kevesebb „fájdalommal” és veszteséggel járjon. Az együttműködés keretet biztosított arra, hogy a tagállamok kicseréljék tapasztalataikat egymás közt, tanulhattak egymás hibáiból és átültethették a másik országban sikeresnek bizonyult megoldásokat sajátjukba. A külpolitikai prioritásukként kitűzött cél, az euró-atlanti integráció területén is hatékonyabban tudtak együtt eljárni, mint egyedül, hiszen „külön-külön szegény rokonok vagyunk, egymás ellen is kijátszhatók… együttesen viszont komoly tényező”17. A Visegrádi Csoport országainak a kapcsolata az évek során egyre jobban elmélyült, a közös érdekek felismerése, és az összefogásban rejlő erő egyre tudatosabbá vált a vezetők számára. Ugyanis be kellett bizonyítani a „Nyugat” számára, hogy érdemesek vagyunk arra, hogy csatlakozzunk intézményrendszeréhez, és mindkét fél számára haszonnal jár, ha ez megtörténik. Tehát a Visegrádi Csoport megfelelő fórumnak bizonyult arra, hogy az évek során, e három, később négy ország be tudja bizonyítani, hogy érettek a NATO és Európai Uniós tagságra. Mindez azért is volt nagyon fontos, mert a kilencvenes évek elején a „Nyugat” nem tudta, hogy mit is kezdhetne a szovjet uralom alól felszabadult országokkal. Hiszen nem ismerte őket és a bennük rejlő lehetőségeket, ezért fenntartással fogadta közeledési szándékukat. A legfontosabb lépés, amit meg kellett tennie ezen országoknak, az az elhatározás volt, ami után már nem lehetett visszafordulni. Ezt a lépést a Szovjetuniótól való gazdasági és politikai elszakadás jelentette. Ezután az elszakadással keletkezett űrt kellett betölteni, amihez ismerni kellett a lehetőségeket. Tehát ez egy folyamat, a különböző lépések pontos összehangolása, ami komoly tervezőmunkát igényelt az államok vezetésétől. De hiába a szakszerű előkészítés, a pontos tervezés, az ügyes időzítés, ha azért nem tudunk a lehetőségekkel élni, és azokat kihasználni, mert a másik fél bizonytalan a befogadásunkat illetően. Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia felismerte, hogy egyedül nem megy, mert túl jelentéktelenek ahhoz, hogy ilyen „nagy hatalmak” számításba vegyék 17
Jeszenszky Géza: A „visegrádi gondolat” és az euró-atlanti integráció Magyar Szemle 1998 7. évf. 7/8.szám
30
őket. Ezért először „tárgyalóképessé” kellett válniuk, hogy felkeltsék a „Nyugat” figyelmét. Erre nyújtott nagyszerű lehetőséget ez a szubregionális együttműködés, mert ezzel a szövetséggel ez a három/négy ország megkülönböztette magát a többi rendszerváltó országtól, politikai és gazdasági súlyuk tekintetében feléjük emelkedett, és jelentős tárgyaló pozícióra tett szert. Tehát a visegrádi országok szövetségre lépése egy stratégiai lépés volt, amivel bizonyítani tudtuk a „Nyugat” számára az integrációra való érettségünket. A Visegrádi Négyek megalakulása azonban csak a kezdet volt, hiszen azt is meg kellett mutatni, hogy nemcsak „mondjuk, hanem csináljuk is”, azaz az elméletben lefektetetteket a gyakorlatba is át tudjuk ültetni. Mind a három/négy ország célja a NATO és EU tagság volt, de ehhez több szinten keresztül vezetett az út. Az első szinten azt kellett bebizonyítani, hogy sikerült kiépíteni a demokrácia intézményrendszerét, és az működik is. Erre a garanciát az Európa Tanács tagság adta, melynek már tagja volt lényegében minden demokratikus berendezkedésű nyugat- és dél-európai állam, majd a kommunista rendszerek bukása után a közép- és kelet európai országok (köztük elsőnek Magyarország) is csatlakoztak. Az Európa Tanács regionális kormányközi szervezet, melynek fő célkitűzései közt a pluralista demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok védelme, az európai kulturális identitás kialakulása és fejlesztése, a társadalmi problémák kezelése szerepel. Tehát az Európa Tanács tagsággal a működő demokrácia nyert elismerést. A második szinten a működő piacgazdaság meglétét kellett bizonyítani. A gazdasági transzformáció egy folyamat, melynek eredményeit csak néhány év elteltével lehet érezni. A lakosságot sokkoló, hirtelen fellépő és addig ismeretlen piaci folyamatokat meg kellett tanulni kezelni. A rendszerváltó országok számára nem létezett se jó és sem rossz példa, mivel a történelem során első alkalommal fordult elő, hogy tervgazdaság piaci mechanizmusok szerint működő gazdasággá alakult át. Tehát a visegrádi országok a rendszerváltoztatás „úttörőinek” számítanak. Mind a három, később négy ország eltérő megoldásokat alkalmazott, ami a gazdaság átalakításának közbülső lépéseit illeti, de a végeredmény mindegyikben ugyanaz lett, és hasonló folyamat játszódott le, csak míg az egyik országban előbb, úgy a másikban utóbb. A cél a gazdaság magánosítása, stabilizálása, és a piaci folyamatok előtérbe helyezése volt. De ehhez meg kellett tervezni, el kellett indítani, és véghez kellett vinni egy
31
folyamatot, melynek kezdetben a lakosság számára csak árnyoldalai léteztek. Gondolok itt az addig nem tapasztalt nagy mértékű inflációra és munkanélküliségre. Az országoknak olyan gazdaságpolitika kialakítására kellett törekedniük, amely által vonzóvá válhatnak a külföldi befektetők körében, de nem lehetetlenítik el saját vállalataik és
magánvállalkozóik
helyzetét.
Tehát
a
működő
piacgazdaság
feltételeinek
megteremtése, és annak kialakítása hosszabb időt vett igénybe, mint a demokratikus társadalmi struktúra kiépítése. A működő, versenyképes piacgazdaság az OECD-tagság (Organization for Economic Cooperation and Development) egyik alapfeltétele. A tagságot először Csehország nyerte el 1995-ban, majd 1996-ban követte Magyarország és Lengyelország, Szlovákia 2000-ben csatlakozott. A Gazdasági Együttműködési Szervezet fő céljának azt tekinti, hogy a tagországok együttműködésén keresztül elősegítse a tagországokban a gazdasági növekedést, a magas foglalkoztatási szintet és a pénzügyi stabilitást, illetve a világkereskedelem fejlődését. Tehát a fent említett Európa Tanács és OECD tagság szükséges, de nem elégséges feltételei voltak a későbbi Európai Uniós és NATO tagságnak. A Visegrádi Csoport, mint szubregionális együttműködés jó alapnak bizonyult, hiszen rámutatott Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia (később Csehország és Szlovákia) együttműködési képességére, megtanította, hogyan kell „csapatjátékosnak” lenni, hogy ezeket a tapasztalatokat később egy nagyobb integrációban hatékonyan tudják felhasználni az érintett országok. A Visegrádi Hármak, később Négyek története négy egymást követő periódusra osztható. Az első szakaszban a konzultáció és együttműködés keretei alakultak ki, és az egyes szakterületeken megtörtént a kapcsolatfelvétel. Ebben a periódusban köttettek az „Európamegállapodások” és alapult meg a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA). A második a kapcsolatok stagnálásának a szakasza, 1993 és 1998 közötti időszak. Ekkor gyakorlatilag a korábban létrehozott szervezeti formák nem működtek. De az a CEFTA keretén belüli együttműködés sikeresen haladt előre. Az évtized végére komoly eredményeket ért el, mint az egymás közti kereskedelem liberalizálása, a tagállamok arányának növekedése egymás külkereskedelmében, az áruszerkezet kedvező változásai, az együttműködés kiterjesztése a „négy szabadságra”
32
1998. és 2004. közötti szakaszra a Visegrádi Négyek újjászületése datálódik, ami az intenzív konzultációs, koordinációs tevékenységhez kapcsolódik, amit az uniós csatlakozási folyamat váltott ki. A negyedik periódus 2004. május 1-jén kezdődött, amikor a négy állam az Európai Unió tagállamává vált.
3.1. Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia együttműködése a CEFTA megalakulásáig
A
Visegrádi
Nyilatkozat
aláírása
mérföldkőnek
számított
a
három
ország
kapcsolatrendszerében. A három ország egyforma múlttal indult a rendszerváltás útján. Mindhárom
országot
KGST-,
illetve
szovjet
orientáció
jellemezte,
különösen
Csehszlovákiára volt jellemző a szovjet szakosodás. 1990-re, KGST-tagként eltöltött negyven év után mindhárom ország világkereskedelmi súlya csökkent (Magyarország 0,3%, Csehszlovákia 0,4%, Lengyelország 0,6%) Az egy főre számított összexportban és nyugatra irányuló kivitel tekintetében Magyarország vezetett. 1989-90-ban mindhárom ország megkezdte a piacgazdaság kiépítését, elindult a demokratizálódás útján. 1991-92-ben egyedülálló történelmi lehetőség kínálkozott e három országnak. A nagyhatalmak nemhogy gátolták volna, hanem ösztönözték és támogatták az integrálódási folyamatot. A magyar, lengyel és csehszlovák politikai vezetők is felismerték, hogy nem a rivalizálás, hanem az együttműködés lehet igazán eredményes. A térség stabilizálásának lehetőségét a piacgazdaság kialakításában és demokratizálódásban látták. A közös célok és érdekek, a hasonló gondok közös fellépést kívántak elsősorban gazdasági és külkereskedelmi téren. Mindhárman fontos lépéseket tettek a piacgazdaság kiépítése felé, Lengyelország sokkterápiás módszerhez folyamodott a gazdaság stabilizálása érdekében, míg Magyarországon és Csehszlovákiában erre nem volt szükség, mert ezen országok gazdasági feszültségei jóval kisebbek voltak, mint Lengyelországé. Mindhárom ország eladósodott (bár Csehszlovákia adósságállománya távol állt a kritikus szinttől), fizetésimérleg-problémákkal és gazdasági visszaeséssel küzdött. A gazdasági transzformáció miatt jelentős volt az infláció és a munkanélküliség. A probléma 33
kezelésének lehetőségét az integrációra való lépésben és a világgazdaságba való bekapcsolódásban látták. Tehát mindegyik ország gazdasági szükségszerűségből keresett új orientációt, amit a Nyugat felé fordulás és a világgazdaságba való bekapcsolódás jelentett. A földrajzi közelség, az azonos problémák és a hasonló történelemi háttér miatt egyre égetőbbé vált az egymás közötti integráció is. A Visegrádi Nyilatkozat aláírása után a tagok közötti együttműködés gyors fejlődésnek indult. Ezt bizonyítja az 1991. október 5-i krakkói csúcs, amikor is a lengyel-csehszlovák államközi szerződést, majd egy nappal később Varsóban a magyar- lengyel államközi szerződést írták alá. A magyar-csehszlovák államszerződés aláírására nem került sor ezeken a találkozókon ugyanis egyes szlovák politikai körök törekvései – a Meciar féle nacionalista politizálás – ekkor már jelentősen korlátozták a csehszlovák kormány mozgásszabadságát, ennek köszönhető, hogy a magyar fél által javasolt kisebbségvédelmi paragrafusokat nem fogadták el, és ezzel az utolsó pillanatban akadályozták meg a szerződés aláírását. Ennek ellenére ezek a találkozók és az azokon született közös állásfoglalások máig nagy jelentőséggel bírnak, hiszen a közös politizálás túllépett a közvetlen közös érdekeken. Ezt bizonyítja többek között a délszláv válság ügyében akkor tett közös nyilatkozat, melyben a három ország elítélte a hadviselés jogi normáival összeegyeztethetetlen cselekményeket, például a polgári lakosság és objektumok támadását, kinyilvánították, hogy biztosítani kell a nemzetek önrendelkezési jogát, az önálló államiság megszerzésének jogát, a kisebbségek jogait, a köztársaságok határainak a sérthetetlenségét valamint a demokrácia elveinek érvényesítését. Ekkorra már Lengyelországgal is kiegészült a tágabb közép-európai fórum, a Pentagonale, ami így Hexagonale lett, ebben nagy szerepe volt a magyar támogatásnak. Ezzel egy időben a „visegrádi” elnevezés is egyre jobban elterjedt, ami a három ország példásan szót értő magatartásának volt köszönhető, hiszen az egész volt kommunista tömb számára pozitív példával szolgált ez az új típusú politizálás és együttműködés. A Benelux és Visegrádi országok külügyminisztereinek találkozójára került sor 1991. szeptember 27-én, amikor a belga, holland és luxemburgi felek ígéretet tettek több évtizedes integrációs tapasztalataik átadására, és megállapodtak, hogy ennek érdekében rendszeresen találkoznak egymással. Jeszenszky Géza, magyar külügyminiszter a következőképpen értékelte a Visegrádi Együttműködés fél évét: „Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk sikeres regionális 34
együttműködésünknek Csehszlovákiával és Lengyelországgal. E három ország – sok évszázados hasonló vagy azonos történelmi tapasztalataira és kulturális hagyományaira építve – olyan szerves együttműködést alakíthat ki mind külpolitikai, mind biztonságpolitikai téren, amely példája lehet a kétpólusú Európa megszűnte utáni időszak sikeres stabilizációs törekvéseinek”18 A lengyel, csehszlovák és magyar együttműködés az Európai Közösséggel folytatott tárgyalások során is előnyösnek bizonyult, hiszen 1991. december 16-án e három országgal egyszerre írta alá az EK a társulási szerződést, az úgynevezett „Európai Megállapodást”. De nemcsak a Közösség, hanem a NATO is nagyra értékelte e hármas keretet, ezt bizonyítja, hogy 1991. december 20-án a NATO brüsszeli központjában megalakult az Észak-atlanti Együttműködési Tanács (NACC). 1992 januárjában Washingtonban, a Független Államok Közösségének országai megsegítésére összehívott külügyminiszteri értekezleten a három ország ismét sikeresen szerepelt, ami az előzetes egyeztetéseknek volt köszönhető. 1992 tavaszára nyilvánvalóvá vált, hogy az együttes fellépésnek köszönhetően Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország a nemzetközi életben jóval komolyabb tényezővé vált, mint külön-külön lehetett volna. A Visegrádi Országok együttműködése nemcsak kül- és biztonságpolitikai síkon mutatkozott meg, hanem egyre jobban előtérbe került a gazdasági és kereskedelmi kooperáció elmélyítésének a fontossága is, tehát, hogy e három ország gazdasági integrációra lépjen. Felvetődik a kérdés, hogy milyen előnyök származnak ebből az integrációból? Mit nyújthatnak egymásnak ezek a hasonló fejlettségi szinten lévő országok? Talán az első és legfontosabb szempont a piaci lehetőség, ami a szomszédos, hasonló gazdasági és társadalmi gondokkal küzdő országok számára nagyon fontos. A három/négy ország népessége 65 millió fő és területe 532 ezer km2, ami megközelítette az egyesült Németországét, bár meg kell említeni, hogy a fejlettségi szintjük jóval alacsonyabb, és gazdasági potenciáljuk is jóval kisebb volt. Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia szabadkereskedelmi megállapodásából fakadó nagyobb piaci potenciál a termelésre és foglalkoztatottságra pozitív hatással lehet. 18
Részlet Jeszenszky Géza a Magyar Országgyűlés külpolitikai vitanapján tartott miniszteri expozéjából 1991. október 15.
35
Az 1991. december 16-án az Európai Közösség és e három ország között aláírt társulási megállapodás pozitívan befolyásolta a három ország közötti viszonyt, hiszen a megállapodás megkövetelte az együttműködést, mert a kumulációs passzus értelmében az integrációhoz tartozó többi kelet-közép-európai államból származó beépített terméket vámszempontból EU-ból származónak, tehát kedvezményre jogosultnak ismerik el. Az EU szándéka ennek a pontnak a beépítésével az volt, hogy az európai integrációra történő felkészüléssel párhuzamosan az országok az egymás közötti együttműködést is fejlesszék. Így az országok bizonyítani tudják együttműködési készségüket, kapcsolatrendszerükben pedig alkalmazzák az EU pénzügyi elszámolási, jogi eljárásait az uniós feltétel- és követelményrendszer szerint. A másik fontos kérdés, amire választ kellett találnia a három kelet-közép-európai államnak, hogy milyen legyen az egymást közt kialakítandó regionális integráció formája. Felvetődött a Kelet-Európai Pénzügyi Unió (KEPU) terve, ami a többoldalú kereskedelmet segítette volna egy klíring unió keretében, ezt az 1950-58 között működött Európai Pénzügyi Unió mintájára javasolták. De ez a javaslat igen nagy vitákat váltott ki, mert a klíringrendszer visszalépést jelentett volna a konvertibilis elszámoláshoz viszonyítva, amire mindhárman törekedtek. 1991 őszén az EK társulással kapcsolatos tárgyalások előrehaladott szakaszában vetődött fel az ECU-zóna koncepció, aminek a célja a három ország valutáinak konvertibilitását elősegíteni az ECU-n alapuló árfolyamfegyelem segítségével, megerősíteni a belső gazdaságokat, segíteni a Nyugathoz való közeledésüket, integrációs törekvéseiket. Egy stabilizációs pénzalapot hoztak volna létre, amibe a tervek szerint bevonták volna az országok valutatartalékainak nagy részét, illetve az EK jegybankok is részt vettek volna benne. A zóna segített volna az államoknak elsajátítani, hogyan tudnak a nemzeti és közösségi érdekeket egyaránt figyelembe vevő mechanizmusokat kiépíteni, az egymás közötti kereskedelem pedig ECU alapú lett volna. De ez az ötlet nem valósult meg. A legcélszerűbb és legésszerűbb integrálódási forma a három országot magába foglaló szabadkereskedelmi övezet kialakítása volt. 1991. november 30-án fogadták az alapelveket, melyek szerint a vámok és kereskedelmi korlátozások lebontása kölcsönösen, szimmetrikusan történik, tíz év alatt, mivel egyik ország fejlettségi szintje sem engedi meg 36
a nem viszonos előny nyújtását. A tárgyalások idején az átlagos cseh-szlovák vámtarifa 6%-os, a lengyel 10%-os, a magyar 13%-os volt. A felek megállapodása nemcsak az iparra, hanem a mezőgazdaságra is vonatkozott.19 1992-ben az „Európai Megállapodások” életbelépése után Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország egymás piacain vámhátrányba kerültek, ugyanis 1992. március 1-jétől az EK viszonylatában az ipari vámok jelentős része megszűnt, míg a három ország az egymás közötti kereskedelemben a legnagyobb kedvezményes tarifát alkalmazta. Ezután a három állam törekvései ennek a hátrányos helyzetnek a felszámolására irányultak. Így az egymás közötti kereskedelem visszaesésének a megállítása érdekében felgyorsultak a szabadkereskedelem kialakítását célzó tárgyalások. 1992. április 17-én a visegrádi miniszterek Budapesten találkoztak, ahol létrehozták a gazdasági kooperáció intézményi keretét,
ez
volt
a
Közép-Európai
Együttműködési
Bizottság.
A
miniszterek
megállapodtak, hogy folyamatos konzultációkat és egyeztetéseket tartanak a gazdaság kérdéskörében, és a Bizottság ezeknek a tanácskozásoknak a fóruma lesz. 1992. december 21-én Krakkóban írták alá a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodást, továbbá a cseh fél kérésére egy közös nyilatkozatot, melyben az állt, hogy a felek kezdjenek tárgyalásokat arról, hogy a teljes vámmentesség a tervezett nyolc év helyett öt év alatt valósuljon meg. A Megállapodás rendelkezéseit 1993. március 1-jétől ideiglenesen alkalmazták, s 1994. július 1-jétől de jure is hatályba lépett, amikor is minden tagország ratifikálta és a letéteményes Lengyelországnál letétbe helyezték. Ekkortól fogja át a CEFTA a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat, de megmaradt a Visegrádi Csoport is, ami a közép-európai politikai együttműködést koordinálja.
19
Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben CEFTA – Közép Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás 149. old.
37
3.2. A Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás tartalmi elemei
A CEFTA preambuluma szerint a megállapodás azon szándéktól vezérelve jött létre, hogy a tagországok aktívan részt vegyenek az európai gazdasági integráció folyamatában. A megállapodás céljai közé tartozik a felek közötti kereskedelem bővítése, a korrekt versenyfeltételek
biztosítása
és
hozzájárulás
a
világkereskedelem
harmonikus
fejlődéséhez. Az aláíró felek megállapodtak abban, hogy az egyezmény tartalma kiterjed valamennyi ipari és mezőgazdasági termékre, és az ipari termékekre vonatkozó valamennyi vám- és nem vámjellegű kereskedelmi akadályt fokozatosan, legkésőbb 2001. január 1-jéig kell megszüntetni. A megállapodás alapelvei között szerepel az is, hogy a liberalizáció rendjét a szimmetria elve szerint alakítják ki, tehát a vám- és nem vámjellegű kereskedelmi akadályok lebontása egy időben és minden fél számára azonos mértékben következik be. Minden ország részéről általános törekvés volt, hogy a megállapodás legalább olyan kedvezményeket biztosítson, mint amelyeket a felek külön-külön az EKnak nyújtottak, illetve ezeket meg is haladhatják. Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország alapvető célkitűzése a CEFTA megállapodás aláírásával a kereskedelem kölcsönös liberalizálása és a gazdasági együttműködés fejlesztése volt. A felek az ipari termékek vonatkozásában célként a szabadkereskedelmet határozták meg. Ennek érdekében megállapodtak abban, hogy új vámokat nem vezetnek be, a meglévőket pedig fokozatosan lebontják. A vámok lebontása azonnal, középtávon vagy hosszabb időszak alatt történik, e szerint ezeket a termékeket három csoportba sorolták. Az „A” listán szereplő termékek esetében már 1993. március 1-jétől 0%-os vámtételt alkalmaztak, ez az úgynevezett gyorsító lista. A „B”, azaz normál listán azok a termékek szerepeltek, melyek kereskedelme 1997-re lesz vámmentes. A harmadik listára, a „C” listára a legérzékenyebb áruk kerültek, így ezek vámlebontása a megállapodás szerint 1995-ben kezdődik és 2001-ig tart, és hét szakaszban valósul meg. Ez az úgynevezett lassító lista. A nem vámjellegű kereskedelmi korlátokkal kapcsolatban is született határozat, ami szerint a felek nem vezetnek be új mennyiségi korlátokat, és a meglévőket 1993. március 1-jétől néhány kivétellel megszűntetik.
38
A mezőgazdasági termékeknél preferenciális megállapodás született, mert ezen a területen a szabadkereskedelem nem irányozható elő. Két csoportra osztották ezeket a termékeket. Az egyik csoportba a viszonylag érzékeny mezőgazdasági termékek tartoztak, melyek vámszintjét két éven át évi 10%-kal csökkentik, míg a másik csoportba tartozó kevésbé érzékeny áruknál öt év alatt évi 10%-kal. A megállapodás foglalkozik még a gazdasági verseny szabadságával, szellemi tulajdon védelmével, a fizetések rendjével, az állami kereskedelmi monopóliumok öt éven belüli megszüntetésével, valamint meghatároz a GATT szellemében bizonyos általános és biztonsági kivételeket. A CEFTA legfőbb irányító és döntéshozó fóruma az országok delegált képviselőiből álló Vegyes Bizottság, amelynek feladata a megállapodás végrehajtásának felügyelete. A Vegyes Bizottság elnöki tisztét az angol ábécé sorrendjében az országok egy-egy évre szólóan töltik be. A tagországok kormányfői évente egyszer találkoznak, de bármely tagország kezdeményezheti a Bizottság összehívását. A Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodást többször módosították annak érdekében, hogy a tagországok csökkentsék az EU-val és az EFTA-val fennálló versenyhátrányukat. A módosító tárgyalások során az alapelvek nem, csak a jegyzőkönyvek változtak. 1994 áprilisában arról született megállapodás, hogy július 1jétől felgyorsítják az ipari vámok lebontását, így a normál listás termékek vámjainak lebontása már ekkor megkezdődött és az eredeti terv előtt egy évvel befejeződött. A lassító listán szereplő érzékeny ipari termékek vámlebontása is elkezdődött, és 1998. január 1-jére néhány kivétellel befejeződött. A gyorsítás eszköze volt, hogy több terméket átsoroltak a „C” listáról a „B”-be. 1995 januárjában a mezőgazdasági miniszterek tárgyalásának
eredményeként
1996.
január
1-jétől
az
agrárvámokat
50%-kal
csökkentették, egyes mezőgazdasági kvótákat megszűntettek, illetve megállapodtak abban, hogy felgyorsítják a tárgyalásokat annak érdekében, hogy 1998-ra liberalizáltabb legyen az agrárpiac. 1995 szeptemberében határoztak a 2. sz. kiegészítő jegyzőkönyv életbelépéséről, amely a következő gyorsítási intézkedéseket tartalmazta: a kevésbe érzékeny ipari termékekre a vámok 1996. január 1-jétől megszűntek, tehát az eredeti elképzeléshez képest két évvel 39
korábban, a „C” listás termékek többségének az esetében 1997. január 1-jétől, itt már négy év a különbség. Néhány nagyon érzékeny termék kereskedelme azonban csak 2000. január 1-jétől vált vámmentessé, s csak a legérzékenyebb húsz termék vonatkozásában maradnak fenn 2001 végéig. Ennek eredményeként az ipari termékek CEFTA-n belüli forgalmának bő 90%-a 1997-től vámmentesen bonyolódik. 1995 decemberében a 3. sz. kiegészítő jegyzőkönyv aláírásával a mezőgazdasági termékek jóval szélesebb körét vonták be a liberalizált termékek közé.
Az
agrártermékeket négy csoportba sorolták. Az első csoportot az „A” lista termékei alkották, melyek vámszintje az országok multilaterális megállapodása alapján 1996 januárjától 0%os, és mennyiségi korlátozások sem vonatkoznak rájuk. A „B” listás termékek esetében a tagországok a legnagyobb kedvezményes vámtételnél kedvezőbb vámokat alakítottak ki, és itt sem alkalmaznak mennyiségi korlátozásokat. A harmadik, a „C” listán szereplő termékek kereskedelmére az országok bilaterális megállapodásai vonatkoznak, és esetenként mennyiségi kvótákkal szabályozhatják azt. A „D” lista termékeire pedig a legnagyobb kedvezményes vámokat alkalmazták az egymás közti kereskedelem során. A 4. sz. kiegészítő jegyzőkönyv a származási szabályok korszerűsítésével foglalkozik, melynek célja a páneurópai kumuláció bevezetése, azaz az európai országokat összekötő szabadkereskedelmi megállapodásokban rejlő előnyök kiaknázása és a származási szabályok egységesítése. A későbbiekben az 5-6-7. kiegészítő jegyzőkönyvek tovább liberalizálták az ipari termékek kereskedelmét, illetve kismértékben módosították a korábbi jegyzőkönyveket. A tagországoknak a ’90-es évek második felére sikerült elérniük végső céljukat: a CEFTA-n belül versenyelőnyt élveztek az Európai Uniós országokhoz képest. A CEFTA-országok egymás közötti kereskedelmének pozitív tendenciái, az elért kedvező eredmények és tapasztalatok hatására megnőtt az érdeklődés az integráció iránt. A tagországok kormányfői 1994-ben megállapodtak az újonnan jelentkező országokkal szembeni követelményekről. Ez alapján csak olyan ország lehet CEFTA-tag, amelynek társulásiviszony-megállapodása van az Európai Unióval, Kelet-Közép- Európa földrajzi régiójához tartozik, WTO-tag és bilaterális szabadkereskedelmi megállapodása van minden CEFTA-országgal. Ezeken kívül a jelentkezőnek el kell fogadnia a CEFTA 40
alapelveit, és belépését minden tagországnak támogatnia kell. Így válthatott taggá 1996ban Szlovénia, 1997-ben Románia, 1999-ben Bulgária és 2003-ban Horvátország. A CEFTA sikere nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Visegrádi Együttműködés országai felvételt nyerhettek az Európai Unióba. Ezek az országok történelmi, földrajzi, geopolitikai, stratégiai helyzetük miatt szubrégiót alkotnak Európában. A régió fő kereskedelmi, kooperációs partnere és tőkeexportőrje az EU. A CEFTA létrehozásának egyik célja az volt, hogy a közép-kelet európai országok külkereskedelmének a rendszerváltás
után
fellépő
rohamos
szűkülését
megállítsa,
fő
célkitűzése
a
szabadkereskedelem kialakítására irányult. Feladatát megfelelően betöltötte, hiszen a CEFTA-országok egymás közti kereskedelme rohamosan bővült, és működésének legpozitívabb eredményeként sikerült felszámolni a korábbi egyoldalú keleti függést, és ezzel egy időben reorientálni a külkereskedelmi forgalmat. Ez az eredményesség abban is megmutatkozik, hogy az országok kollektív alkuereje jelentősen megnőtt, és érdekérvényesítési képességük jobb lett. Ez annak köszönhető, hogy a visegrádiak a sikerek segítségével pozitív képet mutatnak magukról a fejlett világnak, bizonyítják, hogy domináns politikai hatalom nélkül is képesek együttműködni, de nemcsak a nyugatnak bizonyítanak ezzel, hanem a többi kelet-európai országnak is, számukra példaként szolgálnak, mert megmutatják, hogy az együttműködés stabilizálja és segíti az országok fejlődését. Az előbbiekben ismertetett demonstrációs hatás az integráció legfontosabb eredménye, ami a legjelentősebb mértékben segítette elő ezen országok euró-atlanti integrációját.
3.3. A Visegrádi Együttműködés Csehszlovákia szétválása után
A Visegrádi Együttműködés második szakasza Csehszlovákia szétválásával kezdődött. 1993. január 1-jétől Csehszlovákia két külön államra szakadt: Csehországra és Szlovákiára, így a Visegrádi Hármakból Visegrádi Négyek lettek. Az együttműködés történetében ez a periódus a stagnálást és a hanyatlást jelentette. Ez főként Meciar, szlovák és Klaus, cseh miniszterelnököknek köszönhető. Meciar együttműködés-ellenes magatartása nem volt meglepő, hiszen ő köztudottan nacionalista politikai vonalat
41
képviselt, és az ő ténykedésének volt többek között az is köszönhető, hogy 1991-ben a magyar-csehszlovák államszerződés aláírása kudarcba fulladt, mivel a magyar fél által javasolt kisebbségvédelmi paragrafusok Meciar véleménye szerint fértek bele a szerződésbe. Ezzel szemben a cseh miniszterelnök
„Visegrád-ellenes” kirohanásai
mindenkit váratlanul értek – emlékszik vissza Jeszenszky Géza A „visegrádi gondolat” és az euró-atlanti integráció című tanulmányában. Vaclav Klaus cseh kormányfő ezen magatartása azzal magyarázható, hogy a politikus meg volt győződve arról, hogy Csehország hamarabb lehet az Európai Unió tagja, ha nem vállal közösséget a három másik országgal. Ezzel szemben az együttműködést támogató másik két tagország, Magyarország és Lengyelország mindent elkövetett annak érdekében, hogy a kapcsolatrendszer fennmaradjon. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy magyar kezdeményezésre, alapos lengyel-magyar egyeztetések után, 1994 első felében a két ország egyidejűleg, diplomáciailag kiválóan előkészítve nyújtotta be felvételi kérelmét az EU-hoz. Ez a tetszhalott állapot nem volt érvényes a Visegrádi Négyek gazdasági és kereskedelmi kooperációjára, hiszen a CEFTA egyre sikeresebbé és hatékonyabbá vált. Az országok ugyanis felismerték, hogy az együttműködés gazdasági dimenziójának fejlesztése elengedhetetlen az egyes nemzetgazdaságok stabilizációja, a piacgazdasági nyitás és a külkereskedelem reorientációja szempontjából. Így ebben az időszakban a tagállamok csak a szabadkereskedelmi övezet kialakításának irányába tettek lépéseket, míg az együttműködés más szintjén nem történt előrelépés. A Visegrádi Együttműködés holt szakasza 1998-ig tartott, amikor is mindkét – az együttműködést elutasító - országban politikai fordulat következett be.
42
3.4. A kapcsolatok alakulása az Európai Unióhoz való csatlakozásig
A Visegrádi Négyek együttműködésének harmadik szakasza az 1998. és 2004. május 1-je közötti időszakra datálódik. Erre a periódusra a kapcsolatok újraéledése és elmélyülése jellemző. A kapcsolatok rendeződése az 1998-as cseh kormányváltásnak és a szlovák politikai áttörésnek volt köszönhető. Szlovákia a nacionalista politikai irányvonalat elutasítva a nyitás politikáját választotta, melyet Mikulas Dzurinda kormánya szavatolt. 1998 októberében Budapesten került sor a magyar, cseh és lengyel kormányfők találkozójára. A találkozó célja a Visegrádi Együttműködés újraélesztése volt. Ekkorra már mind a három ország megkezdte az integrációs tárgyalásokat az Európai Unióval, és ez a találkozó megfelelő közegnek bizonyult arra, hogy egyeztessék álláspontjaikat és érdekeiket. Mind három miniszterelnök kifejezte elkötelezettségét az együttműködés folytatása mellett, és hangsúlyozták az egymás közti kommunikáció fontosságát az euróatlanti integráció terén. A találkozó egyik fő célja az újonnan alakult szlovák kormányra való nyomásgyakorlás volt, ami arra irányult, hogy Szlovákiában is megszilárduljon a demokrácia, kialakuljon annak intézményrendszere, és legyen jellemző a nyugati orientáció. A magyar fél hangsúlyozta az évenkénti miniszterelnöki találkozó fontosságát, ami elősegíteni a négy ország közötti együttműködés elmélyítését, a kapcsolatok továbbfejlesztését.
A felek a találkozón aláírt nyilatkozatukban hangsúlyozták
elkötelezettségüket az európai demokratikus értékek, az emberi jogok és a piacgazdaság irányt.20 A Visegrádi Országok az 1999. május 14.-ei Pozsonyban született nyilatkozatukban megerősítették, hogy mindannyian helyesnek találják a kooperáció újraélesztését és a jövőben
a
kapcsolatok
elmélyítésén
fognak
fáradozni.
Ennek
érdekében
az
együttműködést egy új dimenzióra helyezték, mely már komoly együttműködési programokat tartalmazott. Ezek a programok több területre is kiterjedtek. Külpolitikai síkon az országok miniszterelnökei megállapodtak, hogy az együttműködés regionális 20
History, General Aims and Structure www.visegradgroup.org/main.asp?MainOblID=15742letöltés dátuma: 2005. október 25.
43
profiljának fenntartásában, ami a folyamatos konzultációkon, egyeztetéseken és közös nyilatkozatokon alapul. Egyetértettek abban is, hogy a NATO-tagság szempontjából különösen fontos a kül-, biztonság- és védelmi politika szakértőinek rendszeres találkozója, és azok folyamatos információcseréje. Az Európai Unióhoz való csatlakozási feltételek teljesítése érdekében a felek hangsúlyozták az összehangolt munka fontosságát az igazságügyi és belügyi területen is. Fő veszélyforrásnak a migrációt, a kábítószer kereskedelmet, a fegyver kereskedelmet, a nemzetközi bűnözést és a terrorizmust tekintették, ezeket csak együttes fellépéssel lehet visszaszorítani. Hangsúlyozták azon törekvésüket is, hogy hatékony együttműködés alakuljon ki az oktatás, kultúra, társadalmi élet, sport, tudomány, technológia környezetvédelem és infrastrukturális fejlesztések területén is. A kooperáció elmélyítése céljából ezeken a területeken is folyamatos információcserére és kapcsolattartásra van szükség, ami már túllép a kormányok közötti együttműködésen, hiszen megjelennek a nem kormányközi elemek is. Ezzel a négy ország állampolgárai mindennapos kapcsolatba kerülnek, ami által a Visegrádi Együttműködés polgárközelebbivé válik. Ezt a célt szolgálja az országok azon szándéka is, hogy az előbb említett területeken erősítsék a határon átnyúló, a települések, a régiók közötti együttműködést. Orbán Viktor magyar, Mikulás Dzurinda szlovák, Jery Buzek lengyel és Milos Zeman cseh miniszterelnökök az euró-atlanti integráció és a jószomszédi kapcsolatok fenntartásának elősegítése érdekében megállapodott, hogy a négy ország miniszterelnökei, kormánytagjai, államtitkárai és az együttműködést koordinálni hivatott biztosai évente- rotációs alapon- egymás országaiban találkoznak. 21 A Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Magyarország közötti együttműködést igyekszik elmélyíteni a Nemzetközi Visegrádi Alap, melyet 2000 júniusában alapított e négy ország. Ez a Visegrádi Négyek együttműködésének egyetlen létező intézménye, melynek székhelye Pozsonyban van. Az intézmény irányító szerve a Külügyminiszterek Konferenciája, a végrehajtásért az ügyvezető igazgató helyettese felel, az adminisztrációt a Titkárság látja el. Az elnökséget minden évben más visegrádi ország az ABC szabályai szerint tölti be. Hivatalos nyelve az angol. Az Alap küldetése a regionális kooperáció 21
Joint Statement of Prime Ministers 14.May 1999 www.visegradgroup.org/main.asp?MainOblID=15741&OblID=15741&ClaID=32237 letöltés dátuma:2005. október 25. Contents of Visegrad cooperation 1999 www.visegradgroup.org/main.asp?MainOblID=15739&OblID=15895 letöltés dátuma:2005. október 25.
44
erősítése a tagországok között, melynek eszközéül a közös kulturális, tudományos és egészségügyi projektek, az ifjúsági csereprogramok és a határmenti együttműködések szolgálnak. A költségvetés bevételi oldalát a tagok éves hozzájárulása adja, ami 2005.-ben 750000 Euro volt országonként, ami annak köszönhető, hogy a tagországok 2004. május 12-én Kromerizben határoztak a Visegrádi Alapba jutatott országonkénti támogatás mértékének 600000 Euróról 750000 Euróra való emeléséről.22 A kiadásokat a különböző ösztöndíj és kulturális projektek finanszírozása teszi ki, de emellett kiterjedhetnek a tagországok közötti humanitárius segélyezésre is.23 A Visegrádi Négyek együttműködése 2002 első feléig töretlenül fejlődött, amikor is Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország kapcsolatrendszere újabb problémákkal szembesült. Az egyik ilyen problémának az okozója a magyar fél volt, ami abból adódott, hogy a magyar Miniszterelnöki Hivatal idő előtt közölte a Visegrádi Négyek közös nyilatkozatának tervezetét, melyben e négy ország azon állásfoglalását fogalmazta meg, hogy a jelenlegi EU-tagokéval egyenlő elbánást szorgalmaz a majdan csatlakozó országok számára az agrár- és regionális támogatások tekintetében. Ezt a nyilatkozatot a négy ország kormányfője csak a soros magyarországi csúcsértekezleten fogadta volna el. Leszek Miller, lengyel miniszterelnök az MTI-nek a következő nyilatkozatot tette az üggyel kapcsolatban: a visegrádi miniszterelnöki találkozót Orbán Viktor
kezdeményezte,
a
főtárgyalók
Brüsszelben
találkoztak,
ahol
közös
nyilatkozattervezetet dolgoztak ki, amely mind a négy fél értékelése szerint igen jó volt. A dokumentumot
a
csúcstalálkozót
követő
közös
sajtóértekezleten
kellett
volna
nyilvánosságra hozni, de a magyar kormány előzetes egyeztetés és tájékoztatás nélkül, túl korán tette azt közzé, s Miller szerint a dokumentumban foglaltak így kisebb súllyal estek latba, mint ha azt közösen adták volna ki. Budapesten a történteket egészen másképp látták. Martonyi János, magyar külügyminiszter szerint kommunikáció technikai problémákból adódhatott a félreértés. A külügyminiszter szerint a főtárgyalók egyetértettek a nyilatkozat szövegében, a lengyel külügyminisztérium pedig írásban is megerősítette, hogy azt elfogadja közös álláspontként. A lengyel kormányfő szerint a cseh felet is meglepte a bejelentés, de ezt a cseh kormányszóvivő nem kommentálta. A Zycie című jobboldali lengyel napilapban az ezzel kapcsolatban megjelent cikk címe: 22
Jaromír Plísek: Visegrád kiállta a próbát és van jövője is www.visegradinfo.hu 2004.augusztus 25. letöltés dátuma: 2005. október 25. 23 A Nemzetközi Visegrádi Alap 2005.-ös költségvetése www.kulugyminiszterium.hu letöltés dátuma: 2005. október 25.
45
Magyarország megtöri a szolidaritást, melyben az áll, hogy a magyarok mondták le a csúcstalálkozót. A lengyel Európa-ügyi miniszter szerint a csúcstalálkozó időpontjának többszöri elhalasztása a közelgő parlamenti választásokkal áll összefüggésben, s a magyar kormány részéről „hiányzik a jóakarat” a találkozó megtartására.24 Ezek után „már csak olaj volt a tűzre” Orbán Viktor a Benes-dekrétumokkal kapcsolatos kijelentése, ugyanis a magyar kormányfő e törvények érvénytelenítéséhez kötötte volna Csehország és Szlovákia uniós tagsági felvételét. A csehek és a szlovákok bejelentették, hogy nem vonják vissza a dekrétumokat, amelyek kollektív bűnösként jelöli meg a németeket és a magyarokat a második világháborúban elkövetett vétkekért. Brüsszel szerint sem lehetnek ezek a törvények az EU-s tagság feltételei. Ez a vita igen negatívan hatott Budapest-Prága és Budapest-Pozsony kapcsolatára. Orbán ezen kijelentései hatására Szlovákia, Csehország és Lengyelország kormányfői lemondták a március 1-jére tervezett visegrádi csúcsot, melynek az lett volna a célja, hogy a négy ország közös álláspontot alakítson az EU finanszírozási elképzeléseivel kapcsolatban.
25
Ez részben a
magyar miniszterelnök azon kijelentésének köszönhető, amely szerint: „az olyan törvényeknek, amelyek a kollektív bűnösség elve alapján elveszik több millió állampolgár vagyonát nincs helyük a mai Európában”. 26 Az ügy jelentős visszhangot kapott a nemzetközi sajtóban is. Schröder, német kancellár is nyilvánosságra hozta véleményét, miszerint a Benes-dekrétumok máig érvényesülő diszkriminatív hatása útjában áll az integrációnak, ezen a ponton váltak az események európai jelentőségűvé. A kérdés minden színtéren konfliktustémává vált, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a német kancellár lemondta csehországi látogatását, amiben közre játszott Milos
Zeman,
cseh
kormányfő
azon
kinyilatkoztatása,
mely
„Hitler
ötödik
hadoszlopának” minősítette a szudétanémeteket.27 De mi is állhatott valójában az ügy hátterében? A Le Figaro szerint Orbán Viktor azért követelte a Benes-dekrétumok eltörlését, hogy biztosítsa újraválasztását, még annak az árán is, ha ez a szomszédok elidegenítésével jár, mivel szüksége van a szélsőséges MIÉP 24
Varsó bírálja Budapestet Hírösszefoglaló 2002. február 19. 42. szám www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30. 25 H. Reviczki Rozália: FAZ: Visegrád szétporladt 20025. február 25. www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30. 26 Szétporlasztott V4 Hírösszefoglaló 2002. február 27. 49. szám www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30. 27 Krajczár Gyula: Rom itt, haszon ott 2002.február 28. www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30.
46
szavazóinak a támogatóira. De a kényes téma felvetése nemcsak a magyar választások a kormánypárt számára kedvező kimenetelét szolgálhatja, hanem Prágában és Pozsonyban is befolyásolhatja ez az ügy a választások kimenetelét. 28 Mások is azon a véleményen voltak, hogy a magyar kormányfő kijelentései a Benesdekrétumok ügyében nem voltak véletlen elszólások, hanem a budapesti kormány stratégiájának részét képezték, melynek célja Budapest eltávolodása a Visegrádi Négyektől, az együttműködés szüneteltetése az EU-s csatlakozási tárgyalások lezárásáig volt. Ennek fő okát abban látták, hogy Magyarország egyéni elbírálást óhajtott az Európai Uniótól, mert gazdaságilag ekkor a többiek előtt állt, illetve Magyarországot megijesztették Lengyelország gazdasági nehézségei, és attól félt, hogy az EU elhalasztja a bővítést, amíg a lengyel helyezet nem stabilizálódik.29 Leszek Miller szerint a magyarokat és személy szerint Orbán Viktort terhelte a felelősség a Visegrádi Együttműködés megromlásáért, és a Hospodárské Noviny című prágai gazdasági és politikai napilapnak adott interjújában kifejezte reményeit azzal kapcsolatban, hogy ha a magyar választások után a szocialisták veszik át a hatalmat, akkor sikerül a visegrádi együttműködést újraindítani és javítani az általános hangulaton. A lengyel miniszterelnök kifejtette: Nyugat-Európa a Visegrádi Négyest a közép-európai elrendezés fontos elemének tekinti, és érdeke fűződik ahhoz, hogy ez a csoport működőképes és stabil legyen. Egy másik kérdés azt firtatta, Miller nem tart-e attól, hogy Václav Klaus, ha kormányzati pozícióba kerül a júniusi cseh parlamenti választáson, esetleg ismét szétveri a visegrádi együttműködést, ahogy azt a kilencvenes években egyszer már megtette. Miller válaszában leszögezte: "Beszéltem Klausszal, és nem hiszem, hogy Visegrád megszüntetését akarná". Miller fontosnak tartotta a négy ország európai uniós csatlakozásával kapcsolatos egyeztetéseket, és hangsúlyozta, hogy a csatlakozási folyamat sikerességének tekintetében nagy szerepe van Visegrádnak, hiszen ez a négy ország van a legjobban felkészülve a csatlakozásra.30 A 2002-es magyarországi választások valóban fordulópontot jelentettek a Négyek kapcsolatában. Az új magyar kormányfő, Medgyessy Péter álláspontja a korábbiakkal 28
H. Reviczki Rozália: FAZ: Visegrád szétporladt 2002. február 25 www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30. 29 Szétporlasztott V4 Hírösszefoglaló 2002. február 27. 49. szám www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30. 30 Schmidt Gábor: Orbán a hibás a visegrádi négyek elhidegüléséért 2002. április 29. www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30.
47
kapcsolatban világos, és lényegretörő volt, mely nagymértékben hozzájárult a feszültségek enyhítéséhez. A miniszterelnök kijelentette, hogy a magyar kormánynak nincs joga más országok európai integrációjával kapcsolatban állást foglalni, mert Magyarország még nem tagja az Európai Uniónak. Hangsúlyozta, hogy a V4 nem akar a múlt sérelmeivel foglalkozni, csak a jelen és a jövő teendői számítanak.
31
A magyar
külpolitika egyik fő feladata a visegrádi partnerek meggyőzése lett arról, hogy Magyarország nem kíván különutas politikát folytatni, és nagy jelentőséget tulajdonít a Visegrádi Együttműködésnek az euró-atlanti integráció folyamatában eddig elért sikerek terén, és ezt a vonalat kívánja folytatni a továbbiakban is.
3.5. A csatlakozási tárgyalások visegrádi nézőpontból és az EU-ba kerülés finise Az Európai Unióhoz való csatlakozásnak feltételei vannak, amelyeket minden csatlakozni vágyó államnak teljesítenie kell, mert csak ebbe az esetben válhat az unió tagjává. Ezeket az alapvető feltételeket az EU-tagországok 1993 júniusi koppenhágai csúcson határozták meg, ezért koppenhágai kritériumoknak nevezik azokat. Ezek alapján a jelölt államnak stabilan működő demokratikus intézményrendszerrel kell bírnia, amely garantálja a jogállam és az emberi jogok tényleges érvényesülését és biztosítja a kisebbségek védelmét, jogaik tiszteletben tartását. A tagság gazdasági kritériuma a működő piacgazdaság, amelynek képesnek kell lennie megbirkózni az Unióban meglévő piaci erők versenyével. Harmadik feltétel előírja, hogy a jelöltnek képesnek kell lennie eleget tenni a tagságból származó kötelezettségeknek, beleértve a politikai, valamint a gazdasági és monetáris unió céljait is. Az Európai Közösség és a Visegrádi Négyek között létrejött 1991-es „Európa Megállapodás” magában rejtette azt a tényt, hogy az EK pozitívan ítéli meg az ezekben az országokban lejátszódó változásokat. Bár még ekkor A Közösség nem rendelkezett világos koncepcióval a jövőt illetően, már Magyarországot, Lengyelországot és Csehszlovákiát kiemelte a többi rendszerváltó ország halmazából. Ezután e három /négy országon volt a sor, hogy bebizonyítsa érdemes a tagságra. De a bővítésre nemcsak a csatlakozni kívánó országoknak kell készen állniuk, hanem magának az Uniónak is
31
Szabó József: Új szakaszban a V4 együttműködés 2002. július 1. 51. szám www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30.
48
késznek kell lennie az új tagok befogadására. Az EU-tagok az 1997 decemberében megrendezett luxemburgi csúcson döntöttek arról, hogy a 13 jelölt közül 5+1 országgal megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat. A hat ország közül három a „Visegrádi Klub” tagja volt, Magyarország, Lengyelország és Csehország. Luxemburgban az EU állam- és kormányfői végleg elhatározták magukat a keleti bővítés mellett, ezzel véget ért az a bizonytalan állapot, amely a közép- és kelet- európai államokban a bővítéssel kapcsolatban a kilencvenes évek eleje óta tartott. Ezzel a döntéssel lehetővé vált, hogy a bővítési folyamat 1998 elején megkezdődjön, és ez által Európa mesterséges megosztottsága végleg lezáruljon. A jelöltek felkészültségét a Bizottság által készített átfogó jelentés, illetve az országok előrehaladásával külön-külön foglalkozó éves jelentések vizsgálják. A csatlakozási tárgyalások első szakasza a közösségi joganyag átvilágítása, azaz az „acquis screening”, amely során a tárgyalóparnerek áttekintik az EU 29 fejezetben összefoglalt joganyagát. Az EU-s joganyag ismertetése után a tagjelöltekkel külön-külön ülnek le tárgyalni arról, hogy milyen gyorsan képesek adaptálni azt. Az első körös országok, így Lengyelország, Magyarország és Csehország esetében ez a folyamat 1998. november 10-én kezdődött és 1999 júliusában zárult le. Ezt követően az érdemi tárgyalások meneti az átvilágításhoz hasonlóan fejezetenként sorban halad, az egyes fejezeteket csak akkor zárják le, ha sem a jelölt, és sem az Unió oldalán nem marad vitatott pont. 1999 decemberében megtartott helsinki csúcson született meg a döntés, hogy a Luxemburgban kimaradt országokkal is meg kell kezdeni a tárgyalásokat. A második körös országok között már jelen volt Szlovákia is. Velük 2000. február 15-én kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások. A 2000. december 7-10-i nizzai csúcson lezárták a tagállamok által a bővítés előfeltételének tartott intézményi reformokat, és megszületett a bővítést lehetővé tevő Nizzai Szerződés. A tagállamok itt nyilvánították ki azt is, hogy a 2003-t követő egy-két évben képzelik el a bővítés kezdetét. Az EU-s csatlakozási tárgyalások során a Visegrádi Négyek egysége csak képzet volt, ugyanis előtérbe kerültek az országok saját érdekei. Először Szlovákia, majd Csehország vált ki a „négyes fogatból”. Csehország külügyminisztere, Cyril Svoboda világossá tette, hogy „ezután mindenki saját érdekei szerint cselekszik”.
32
Ez a négy ország eltérő
érdekeinek köszönhető, hiszen míg Lengyelország és Csehország a nemzeti költségvetés 32
Kocsis Györgyi: Visszaszámlálás HVG 2002. december 14. 50. szám
49
pozíciójának javítása volt, addig Magyarország a közvetlen agrárkifizetések arányának emelésében volt érdekelt. A német-lengyel különalku - Gerhard Schröder és Leszek Miller megállapodása, hogy Varsó a felzárkóztatási térségfejlesztési alapból 2005-re és 2006-ra 1 milliárd Eurót „előre hozhat” - megvilágította, hogy ebben a tekintetben nem működik a kooperáció a V4-ek között. Az EU nem szívesen tett engedményeket a belépők számára, mind a négy országban közös volt, hogy az ellenzéki pártok a kormányok hibáinak rótták fel az elért eredményeket. 33 2002 decemberében a koppenhágai csúcson tíz tagjelölt országgal sikerült lezárni a csatlakozási tárgyalásokat. Ezek közt voltak a Visegrádi Négyek is, és így hat társukkal (Lettország, Litvánia, Észtország, Szlovénia, Málta és Ciprus) 2004. május 1-jén az Európai Unió teljes jogú tagjaivá válhattak. Ezzel a Visegrádi Együttműködés elérte azt a célt, amit a ’90-es évek elején maga elé tűzött.
33
Veress Kata: Kiállni az érdekeinkért www.mno.hu 2003. január 4. letöltés dátuma: 2005. október 30.
50
4. A Visegrádi Négyek együttműködésének jelene és jövője Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország történelmében 2004. május 1. fordulópontot jelentett, ugyanis ez a nap jelentette tizenöt éves munkájuk, törekvésük beteljesedését. A ’80-as évek végétől minden erőfeszítésük arra irányult, hogy tagjai lehessenek egy olyan közösségnek, mely a demokrácia, jogállamiság és piacgazdaság eszmerendszerén alapul. A rendszerváltások mind a négy országban sikeresen lezajlottak a ’90-es években, ez egy hosszú folyamat volt, mert a semmiből kellett megteremteni a demokratikus intézményrendszert és a piaci mechanizmusokon alapuló gazdaságot. Az évek során rengeteg kihívással szembesültek, de tudták, hogy nem fordulhatnak vissza, és folytatniuk kell a már megkezdett útjukat. A céljuk az euró-atlanti integráció volt, amihez több állomáson keresztül vezetett az út. Először át kellett venniük a nyugati országokban már több évtizede működő társadalmi berendezkedésének elemeit, ehhez meg kellett teremteni a politikai és gazdasági feltételeket, majd meg kellett mutatni, hogy a rendszer működőképes. Az országok minden megnyilvánulásának azt kellett tükröznie, hogy hajlandók és képesek sikeresen együttműködni egymással és más államokkal. Be kellett bizonyítani, hogy készen állnak az integrációra. Az EU-s tagság legfontosabb kritériuma az integrációérettség, amit mind a négy országnak bizonyítania kellett. Erre kínálkozott megoldásként a négy ország saját integrációja, a Visegrádi Együttműködés. A Visegrádi Négyek tizennégy éve nem nevezhető akadálymentesnek, a négy országnak sok problémát kellett együtt megoldania, hogy elérhessék végső céljukat, az uniós tagságot, ami a gazdasági és politikai biztonságot jelenti számukra, betölti a Szovjetunió megszűnésével keletkező biztonsági vákuumot. Ez azért is fontos, mert ezek az államok önmagukban kicsik és jelentéktelenek ahhoz, hogy a világpolitikában és világgazdaságban egyedül érvényesíteni tudják érdekeiket, ezért van szükségük egy olyan csoportosulásra, egységre, mely elég súllyal rendelkezik ahhoz, hogy ezt megtegye. 2004. május 1-je előtt sokan megkongatták a vészharangot, hogy vége a Visegrádi Együttműködésnek, mert az véghezvitte küldetését. Néhányan úgy vélték, hogy az EU-ba való belépés után a csoport megszűnik létezni, és ennek az oka Lengyelország. Az érvek szerint Lengyelország földrajzilag túlságosan nagy kiterjedésű, ellentétben a másik három országgal, melyek területük és lakosságuk alapján is kis országok. Ezen kívül nem szerves része Közép-Európa, hanem inkább a Baltikumhoz tartozik. A harmadik érv, ami a felbomlás mellett áll, hogy a lengyel hatalmi ambíciók ellentétben állnak a többi visegrádi
51
államéval. Ez Lengyelország néhány külpolitikai megnyilvánulására támaszkodik, mint például a kemény lengyel pozícióra az EU-s csatlakozási tárgyalások kapcsán, vagy az Egyesült Államokkal szemben a vízumkényszer esetében. A Visegrád megszűnését jóslók szerint a közép-európai együttműködésnek új modellre van szüksége, ami Lengyelország nélkül valósulna meg, és az Ausztriával és Szlovéniával történő kooperáción alapul, és ez több lesz, mint az eddigi Visegrád, mivel közös történelmi kooperáción alapul.34 Ezek a Visegrádi Együttműködés jövőjét negatív színben lefestő jóslatok nem következtek be, sőt az európai uniós tagság elmúlt másfél éve rácáfol az említett érvekre. Ezt erősíti a 2004. május 12-én Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Csehország kormányfői által aláírt deklaráció, ami a csehországi Kromerizben tartott csúcstalálkozó után született. Ez a dokumentum áttekinti a Visegrádi Csoport eddigi együttműködését az európai és euróatlanti integrációs folyamatban, és újra megfogalmazza az együttműködés tartalmát a jövőre nézve. A közös deklaráció elfogadásával a miniszterelnökök kifejezésre juttatták a kromerizi csúcs történelmi jelentőségét, ez volt ugyanis az országok uniós és NATOcsatlakozás utáni első ilyen formátumú közös találkozója. A csúcson megszámlálhatatlan gyakorlati kérdés merült fel, amelyek regionális érdekűek, mint például a közlekedési vagy energetikai infrastruktúra, az illegális bevándorlás, környezetvédelem, turizmus. A felek beszéltek még a kultúráról, iskolaügyről és egyáltalán az emberek közötti kapcsolatok kérdéseiről. Egyetértettek abban, hogy amennyiben nem ismeri valaki a legközelebbi szomszédját, nem tiszteli és nem képes vele konstruktívan együttdolgozni, aligha képes az együttműködésre egy szélesebb integrált egész keretén belül. Éppen ezt tekintik Délkelet Európa egyik legnagyobb problémájának. A nyilatkozat a regionális együttműködés gyakorlati dolgaira is kitért, és természetesen nem zárta ki a szélesebb nemzetközi fórumokon tárgyalt témákra vonatkozó kommunikációt, beleértve az esetleges együttműködést vagy akár koordinált közös fellépés lehetőségét. 35 Az Európai Unió tagállamai mind egy közösségbe tartoznak, minden tettüknek, megnyilvánulásuknak kihatása van az integráció jelenére és jövőjére. Az államok vezetőinek el kell sajátítani azokat a módszereket, melyekkel eredményesen alakítani tudják a közösség sorsát, de emellett a saját országuk érdekeit is szolgálják. Az Unió újdonsült tagjainak meg kell tanulniuk lobbizni érdekeikért, keresniük kell más 34
Jirí Vykoukal: A visegrádi négyek együttműködésének exitusa, avagy ne kövezzük meg a prófétákat www.visegradinfo.hu 2004. március 9. 2005. október 30. 35 Jaromír Plísek: Visegrád kiállta a próbát és van jövője is www.visegradinfo.hu 2004.augusztus 25. letöltés dátuma: 2005. október 30.
52
országokkal való érdekegyezésüket, szövetségeseket kell találniuk, mert csak így tudják saját országukat előnyös helyzetbe juttatni. Tehát az Unió tagjaiként is rengeteg kihívással szembesülnek a Visegrádi Országok, és az még a jövő titka, hogy milyen módszert választanak az akadályok leküzdésére, de Visegrád szellemisége és eszmerendszere sok esetben hathatós megoldásként kínálkozik.
4.1. Miért van szüksége az Európai Uniónak a Visegrádi Négyekre? Az előző fejezetek a Visegrádi Országok uniós tagsága melletti érveket ismertették, az integrációra lépés okait, indítékait és történetét mutatták be. De ez csak a dolgok egyik oldala, a másik oldalon ott áll az Európai Unió, mint egység. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a négy ország integrációjának folyamatáról, meg kell vizsgálni a másik oldal, az Unió álláspontját, indítékait is. A ’90-es évek elején az Európai Közösség még nem rendelkezett világos koncepcióval a rendszerváltó országokkal kapcsolatban, ugyanis még nem tudta, hogy hogyan kezelje ezt az addig ismeretlen jelenséget. Így várakozó álláspontra helyezkedett, és nagy figyelemmel kísérte az országokban végbemenő változásokat. A rendszerváltó országok közül először három közép- kelet- európai ország tűnt ki, Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia, akikkel úgy ítélte meg a Közösség, hogy érdemes mélyebb gazdasági kapcsolatokat kötni. Így születtek meg 1991 decemberében az „Európai Megállapodások”, ami az ipari termékek terén a szabadkereskedelmet tűzte ki célul. Majd az évek során egyre nagyobb figyelmet szentelt a három, később négy államra. A ’90-es évek elején mind a három/négy ország jelezte csatlakozási szándékát az Európai Unió felé, majd 1994 áprilisában először Magyarország és Lengyelország nyújtotta be csatlakozási kérelmét. Az Unió a négy országot egységként kezelte, mert előszeretettek alkalmazza a csoportszemléletet az országok egymástól való elkülönítése során, de a Visegrádi Országokat is rangsorolta, versenyt „szított közöttük”, így szűrte ki, hogy melyik ország a
53
legfejlettebb közülük, és így ösztönözte a többi országot további eredmények elérésére. Az Unió számára mindig volt egy „sláger ország”, amelyik a legjobban teljesített az általa generált versenyben. Így a Visegrádiak nemcsak együttműködőkké, hanem egymás versenytársaivá is váltak. Az Unió nyitása a Visegrádi Négyek felé minden előző kibővüléstől különbözött, hiszen korábban az EU saját centrumát terjesztette ki, vagy döntően politikai, geopolitikai, stratégiai okokból integrálta a dél-európai, a demokrácia útjára visszatért országokat. A V4-ek integrálása során azonban a közösség gazdaság-politikai rendszert váltó országokat fogadott be, és mind az Unión belül, mind a csatlakozó országokban belső integrációs feladatokat kellett megoldania. Ezenkívül az EU-nak újra kellett alakítania „keleti” stratégiáját és politikáját, ami az európai munkamegosztás egész kapcsolatrendszerének újjáformálásával járt. Ez a beszállítói és kooperációs kapcsolatok új, ésszerű alapokra helyezésével történt meg, amelyért cserébe új, távlatban is dinamikus piacok épültek ki a Visegrádi Országokban. Az Unió a kereskedelempolitika terén pozitív aszimmetriában részesítette a V4-eket, tehát több kedvezményt kaptak, mint amennyit nyújtottak. Az országok piacnyitása az EU számára sokkal nagyobb hasznot jelentett, mint a Visegrádiaknak, hiszen a piac kibővítésével az Unió nagymértékben növelte exportját, így nagyobb profitra tehetett szert. A Visegrádi csoport országaiknak a rendszerváltás után megfelelő pénzügyi háttérre volt szükség ahhoz, hogy finanszírozni tudják a gazdasági kapcsolataik kibővítését. Az Unióból származó tőketranszfer és az üzleti finanszírozás más formái ebben nagy segítséget jelentettek. Ezek fő formái a következők: a kormányközi hitelek, a kormányközi megállapodással és garanciával nyújtott bankhitelek, a nemzetközi programok keretében történő tőkeáramlás és a nyugati magán tőke közvetlen beruházásai. A Visegrádi Országokba irányuló tőke- és know how transzfer legnagyobb része az EU országaiból származik, ezeknek a beruházásoknak két területe van. Az egyik, amikor nemzetközi
nagyvállalatok
leányvállalatokat
létesítenek
erősen
tőkeintenzív
technológiával, aminek kettős célja van. Talán a legfontosabb cél a költségelőny, amit az olcsó beszállítások révén nyernek, a másik, szintén kevésbé elhanyagolható cél a legyártott termékekkel való piacszerzés, amit az adott ország termelőinek kiszorításával érnek el. A beruházások másik területét a nyugati kisvállalkozások jelentik, ezek főleg a
54
szolgáltatásokban, vendéglátásban és különböző termékek forgalmazásában vannak jelen. Ezek a cégek haszonmaximalizálásra és extraprofit szerzésre törekednek. Tehát az EU és a Visegrádi Négyek között fennálló gazdasági kapcsolatokról megállapítható, hogy mind a két fél számára előnyös, hiszen az Unió tagállamainak jelenléte a visegrádi piacokon hozzájárult a piacgazdaság kiépítéséhez, míg az EU számára új piacokat, befektetési és haszonszerzési lehetőségeket jelentett. Az így kialakuló egyre mélyebb gazdasági kapcsolatrendszer a gazdasági integráció egyre magasabb fokát érte el, mely folyamatnak a tetőpontját a gazdasági unió megvalósulása jelenti majd. Az EU annál jelentősebb gazdasági súllyal rendelkezik, minél több jól működő gazdaságot tömörít magába, csak így növelheti gazdasági erejét, és ellensúlyozhatja a világgazdaság másik két erőforrását. Tehát az Európai Unió számára a bővítési folyamat gazdasági előnyökkel jár, hiszen ezzel versenyképességét erősíti, piacait bővíti, amelyek segítségével hatékonyabban tudja felvenni a versenyt az USÁ-t, Kanadát és Mexikót magába
foglaló NAFTÁ-val, és Japánnal, aki egyre szorosabb
kapcsolatrendszerrel rendelkezik a délkelet-ázsiai országokban. Ezen kívül az újonnan csatlakozó országok az EU gazdasági növekedésének a húzóerejét képezik. Az EU visegrádi bővítésével nagyobb lett a földrajzi kiterjedése, ami a világpolitikai súlyának szempontjából és biztonságpolitikai szempontból is pozitív. Hiszen a csatlakozó országok alávetik magukat a közös politikák alá, az Unió által előirányzott cél- és eszmerendszert követik. Az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának keretén belül az érdekérvényesítő erő annál nagyobb, minél több állam, és minél nagyobb súllyal tagja a közösségnek. A közös fellépés a mai korban jelentősen felértékelődött, hiszen az államoknak több kihívással kell szembesülniük, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A veszélyforrások száma megsokszorozódott, gondoljunk csak a terrorizmusra, az ember- és fegyverkereskedelemre, az illegális bevándorlásra, a kábítószer-kereskedelemre, a nukleáris fegyverek elterjedésére, a környezetszennyezésre, melyek megoldása túlnő a nemzetállamok hatáskörén. Az Európai Unió közép- kelet- európai bővítéséhez az Unió részéről gazdasági, világpolitikai és biztonságpolitikai érdekek társultak.
55
4.2. Szükséges-e a Visegrádi Országok együttműködése az Európai Unión belül?
Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország európai uniós tagságával a Visegrádi Együttműködés életében új szakasz kezdődött. A V4-ek tizennégy éves munkája meghozta gyümölcsét, az EU teljes jogú tagjaivá váltak. Sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon 2004. május 1-je után szükség lesz-e a Visegrádi Csoport együttműködésére. A csatlakozás óta eltelt másfél év azt igazolta, hogy igenis szükség van a négy ország kooperációjára a jövőben is. Hiszen az Unión belül szövetségeseket kell találni ahhoz, hogy az egyes államok elérjék céljaikat, de ehhez meg kell találni az egyező érdekeket. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök a HVG-nek adott nyilatkozatában elmondta, hogy az EU-ban egy kölcsönös tanulási folyamat zajlik, „a tavaly belépett országok most azt próbálgatják, hogyan kell a nemzeti érdekeket érvényesíteni, a 15-ök, a régiek pedig azt tanulják, hogyan kell az egyre karakteresebb cseh, szlovák vagy éppen magyar álláspontot kezelni.” Gyurcsány hozzátette, „hogy a visegrádi négyek- illetve esetenként Ausztriával és Szlovéniával kiegészítve hatok- egy-egy kérdésben kialakított közös álláspontja már nem lehet olyan tényező, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.”36 A szövetséges az alkalmi, konkrét ügyektől függ, de ez nem zárja ki a koalíciók létét. Megállapíthatjuk, hogy ismét van együttműködés a Visegrádi Négyek között, noha 2002ben a csatlakozási tárgyalások végén, amikor komoly alkudozás folyt a pénzek elosztásáról, a négy ország eltért előre egyeztetett pozíciójától, ezért sokan már temették az együttműködést. Azóta azonban kiderült, hogy Csehországnak, Magyarországnak, Lengyelországnak és Szlovákiának az Európai Unióban bőven akadnak közös érdekeik, és az együttes fellépés növeli a súlyukat. Az EU most az alkotmány és a 2007 és 2013 közötti időszak költségvetésének kudarcai után különösen nehéz helyzetbe került, és szüksége van a támogatókra, amely kapcsán a V4-ek összehangolt fellépése szintén kedvező fényben tűnteti fel a közép- kelet- európai 36
40 nap a Föld körül HVG 2005. november 5. 44. szám
56
csoportosulást. Ezt igazolja az ez év júniusában Kazimierz Dolnyban tartott V4-csúcs, melyet követően a Visegrádi Csoport közös nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy kiállnak az EU-alkotmány mellett, mert szerintük a franciaországi és hollandiai népszavazás kudarca nem az EU-alkotmányos szerződésének tartalmával magyarázható, hanem más kívül álló okokkal.37 A kormányfők szerint folytatni kell az alkotmány ratifikálását. Ezenkívül kifejezték közös elkötelezettségüket az Unió további bővítése iránt, és megfogadták, hogy azon fognak fáradozni, hogy szorosabb együttműködés alakuljon ki az EU és Ukrajna között, és megkezdődjenek a tárgyalások a szabadkereskedelmi egyezményről. Az Ukrajnával kapcsolatos állásfoglalás azért is nagyon fontos, mert kétségtelen tény, hogy a V4-eknek nagyobb a helyismeretük, kiterjedtebb a kapcsolatrendszerük a szovjet illetve jugoszláv utódállamokban, és diplomatáik a mentalitásbeli közelség révén is magabiztosabban mozognak a régióban. A találkozón abban is megállapodtak, hogy az EU következő költségvetési periódusára vonatkozó kérdésekről folyamatosan egyeztetni fognak. A négy ország közös érdekei, – amiket szintén nyilatkozatukba foglaltak - hogy az EU ne csökkentse a vidékfejlesztésre szánt támogatásokat, illetve, hogy a lehető legkisebbre szabja a közös projektek kötelezően hazai finanszírozású hányadát. 2005 augusztusában a visegrádi kormányfők José Manuel Barossoval, az Európai Bizottság elnökével tárgyaltak. Gyurcsány Ferenc magyar, Jirí Paroubek cseh, Marek Belka lengyel és Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök és Barosso az Unió és a büdzsé aktuális kérdéseiről egyeztettek. A Bizottság elnöke elmondta, hogy általában támogatja a V4 elképzeléseit az EU pénzügyi kérdéseit illetően, és hozzátette, hogy ezután a találkozó után jobban érti a visegrádiak aggodalmait és prioritásait, a Bizottság pedig kész segíteni a büdzséhez vezető megoldás kidolgozását. A találkozón szóba kerültek közös mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikával kapcsolatos kérdések is, amelyek kapcsán Barosso kifejtette, hogy ezen közös politikák fenntartására szükség van. Marek Belka ismertette a fehéroroszországi helyzettel kapcsolatos lengyel törekvést, amit a többi visegrádi
kormányfő
is
támogatott.
Lengyelország
aggasztónak
tartja,
hogy
Fehéroroszországban még diktatórikus rendszer működik, és az elnök az összes civil szervezetet ellenőrzése alá akar vonni az országban. Barosso ezzel kapcsolatban közölte, hogy a Bizottság ügyvivőt fog küldeni Minszkbe, hogy ezzel egyértelmű legyen az EU 37
A Visegrádi Négyek kiállnak az EU-alkotmány mellett www.nol.hu 2005. június 10. letöltés dátuma 2005. október 30.
57
jelenléte, és támogassák az emberi jogokat, és sürgessék a demokratikus változásokat. Gyurcsány Ferenc pedig elmondta, hogy Horvátország EU-s csatlakozásának ügyében levelet kíván küldeni Tony Blairnek és Barossonak, hogy Horvátország előrehaladását ismerve fontolják meg a csatlakozási tárgyalások megkezdését Zágrábbal. 38 A V4-ek talán legfontosabb közös érdeke, hogy az Európai Unión belül egyenrangúak legyenek a régi tagállamokkal. Ez év szeptemberében a lengyelországi Wislában tartott találkozón Sólyom László magyar, Václav Klaus cseh, Evan Gasparovic szlovák és Aleksander Kwasniewski lengyel államfő ebben a témában tárgyalt. Az államfők nagy figyelmet szenteltek a tíz új tagállamot érintő korlátozásoknak például a szabad munkavállalást illetően.39 A Visegrádi Négyek felismerték azt a tényt, hogy az immár 25 tagúra bővült EU-ban csakis szövetségesek révén érvényesíthetik érdekeiket: kis ország a kis országgal, szomszéd a szomszéddal. Ezért az együttműködés egyre nagyobb jelentőséggel bír, ezt bizonyítja az is, hogy Ausztria és Szlovénia is egyre intenzívebben vesz részt az együttműködésben, amely márkaneve ily módon mindinkább V4+2 képletnek felel meg. A csehek és szlovákok részéről érződik némi aggodalom, nehogy Bécs esetleg vezető szerepre tegyen szert, a magyarok elválaszthatatlan partnernek tekintik az osztrákokat. Megnyugtatásként V4 államfői a korábbiakban említett szeptemberi lengyelországi csúcson a szlovák államfő által felvetett bővítési téma kapcsán egyetértettek abban, hogy a Visegrádi Együttműködést nem célszerű tovább szélesíteni, mert az a jelenlegi formájában a legelőnyösebb.
38
A Visegrádi Négyek és Barosso a büdzséért www.nol.hu 2005. augusztus 30. letöltés dátuma 2005. október 30. 39
Egyenrangúságot akar az EU-ban a visegrádi csoport www.nol.hu 2005. szeptember 30. letöltés dátuma 2005. október 30.
58
4.3. A Visegrádi Csoport programja és célkitűzései a magyar elnökség alatt
Ez év júniusában a Kazimierz Dolnyban megtartott V4-es csúcson adta át a Visegrádi Csoport soros elnökségét Lengyelország Magyarországnak. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök a találkozón ismertette a magyar elnökség programját és prioritásait. Magyarország legfontosabb célkitűzése a V4 identitás erősítése és egy kommunikációs stratégia kidolgozása azzal a céllal, hogy a V4 polgárközelsége tovább növekedjen. Ez azért szerepel központi témaként, mert fontos, hogy a hétköznapi emberek is megismerjék az együttműködés tartalmát, az elért eredményeket, a kooperáció részesévé válhassanak, kihasználva így a V4 által nyújtott lehetőségeket. Ehhez hatékony kommunikációs rendszerre van szükség, ami figyelemfelkeltő, könnyen hozzáférhető és kezelhető. A cél megvalósítását szolgálja az a közös Visegrádi Négyekről szóló honlap, melynek elkészítése folyamatban van, illetve a Külügyminisztérium illetékes főosztályának közreműködésével egy közös magyar-lengyel honlap készítése is tervben, ami az 1956-os forradalom
50.
évfordulójára
készül
el.
Ezeken
kívül
november
22.-én
a
Külügyminisztériumban tájékoztatót tartottak a civil szervezetek részére a Nemzetközi Visegrádi Alap által biztosított pályázati lehetőségekről. Az elnökségi program második célja a Visegrádi Négyek kohéziójának, konzultációs és együttműködési kapacitásának erősítése az EU napirendjén szereplő, valamint más fórumokon felvetődő fontos nemzetközi kérdésekben, és a közös érdekeket érintő ügyekben elfogadott közös álláspontok következetes képviselete. Ez a pont különösen fontos az elmúlt időszakban felerősödött EU szkeptikus hangulat miatt, hiszen a gyakoribb találkozók megfelelő fórumot biztosítanak az Európai Unió legfontosabb aktuális kérdéseinek megvitatására. A magyar elnökség első ilyen jellegű találkozójára 2005. július 11-én került sor, amikor is a visegrádi külügyminiszterek Budapesten találkoztak. Közös nyilatkozatuk első pontja a július 7.-ei londoni bombatámadáshoz kötődik, melyben elítélték a barbár terroristatámadásokat, melyek ártatlan emberek tucatjainak életét oltották ki és százakat sebesítettek meg, valamint kifejezték együttérzésüket az Egyesült Királysággal és állampolgáraival. Egyetértettek a szélesebb közreműködés fontosságában, ami a terrorista támadások megelőzésére szolgál. A találkozón a felek hangsúlyozták, hogy fontos az Alkotmányos szerződés ratifikációs 59
folyamatának továbbvitele, és hogy mielőbb konkrét eredmény szülessen a 2007-2013 közötti pénzügyi keretre vonatkozóan. A pénzügyi perspektíva és az Alkotmányszerződés voltak a fő témái az augusztusi V4 miniszterelnökök és Barosso között lezajlott találkozónak is, ami a Bizottság elnöke számára hatásos demonstráció volt a Visegrádi Országok közötti európai unión belüli együttműködésének, és jelentős mértékben hozzájárult a Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország közötti konzultáció pozitív megítéléséhez. Október 10-11-én került sor a Nyugat-Balkán témájában tartott külügyminiszteri találkozóra, amelyre meghívást kaptak Ausztria, Szlovénia és a térség külügyminiszterei is. A V4-ek számára különösen fontos e térség stabilizációja, aminek egyik oka a földrajzi közelség, más részről pedig a balkáni országokkal kialakítandó kapcsolatokból származó haszon sem mellékes. Ezért nagy hangsúlyt fektet Horvátország európai uniós tagságának a támogatására. A találkozón a felek Közép-Európa és NyugatBalkán közötti együttműködés perspektíváit vitatták meg. A miniszterek hat támogatási területet jelöltek ki közösen, mellyel céljuk a Nyugat-Balkán országainak európai integrációja, valamint megegyeztek abban is, hogy a találkozót évente újrarendezik Budapest Fórum néven. A találkozó jelentőségét növeli az a tény, hogy sikerült bebizonyítani, hogy a V4-es, illetve V4+2-es keret jelentős hozzáadott értéket képvisel az EU közös kül-, biztonság-, és szomszédságpolitikájában. Harmadik prioritásként a magyar fél a közép-európai átalakulási és modernizációs törekvések elősegítését tűzte ki, melynek részét képezi a kapcsolódás az EU versenyképességét javító erőfeszítésekhez, különös tekintettel az infrastruktúra- és a kutatás-fejlesztésre. A visegrádi külügyminiszterek már a júliusban Budapesten megrendezett találkozón üdvözölték a brit elnökség azon célkitűzését, amely az EU globális szerepének és politikai hitelességének erősítésére irányul, valamint egy modern, versenyképes Unió építésén fáradozik, ami képes és kész szembenézni a globalizálódó világ kihívásaival, majd kijelentették, hogy ezeket a célokat a V4-ek is teljes egészében magukénak vallják.40 A cél megvalósításának érdekében több tanácskozásra is sor került már. 2005. szeptember 22-23-án a lakásfelújítással kapcsolatban tanácskoztak a visegrádi képviselők, melynek célja az összehangolt érdekképviselet kialakítás a lakóépületek felújításának a strukturális és kohéziós alapokból történő finanszírozás érdekében.
40
Közös Nyilatkozat A Visegrádi Négyek külügyminisztereinek találkozója Budapest, www.kulugyminiszterium.hu 2005. július 11. letöltés dátuma 2005. október 30.
60
Az augusztus 19-én Pozsonyban megrendezésre került mezőgazdasági miniszterek találkozójának
napirendje
is
kapcsolódott
az
EU
versenyképességét
javító
erőfeszítésekhez. A téma a cukoripari reformmal kapcsolatos szerkezetátalakításon alapuló modell volt, ami a fenntartható fejlődés érdekében vált szükségessé. Szeptember 26-27-én rendezték meg a Visegrádi Négyek országainak II. fórumát, melynek célja a modernizáció volt, a fő témákat a régiók infrastrukturális összeköttetése, az oktatási és kulturális együttműködés képezték. A régiók képviselői beszéltek közös projektek betervezéséről és kivitelezéséről, valamint előadások hangoztak el az európai észak-déli korridor kivitelezésének lehetőségéről. A régiók versenyképességének a növelése volt a célja a Visegrádi Négyek és Benelux együttműködés keretében a V4 országok iparjogvédelmi hivatalainak látogatása a hágai székhelyű Benelux Védjegy és Mintaoltalmi Hivatalban, amire október 27.-28.-án került sor.
A
látogatás
központjában
az
információtechnológiai
projektek
pontosabb
megismerése szerepelt. A Nemzetközi Visegrádi Alap is prioritásként kezeli a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos projekteket, ugyanis ezek járulnak hozzá a legnagyobb mértékben a modernizációhoz, és a leghatékonyabb módja a térség versenyképessé tételének. A Visegrádi Négyek elfogadták azt a javaslatot, amely magyar kezdeményezés volt, hogy a mindenkori elnökség prioritásai tükröződjenek a Nemzetközi Visegrádi Alap pályázatainak elbírálása során. Az előzőekben leírtak alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar elnökség prioritásai már jelentős részben teljesültek, de az elnökség a célok megvalósítása érdekében tervez még találkozókat. Ezek közé tartozik, és talán a legnagyobb jelentőségű a december 2-ára tervezett Visegrádi Négyek miniszterelnökeinek informális találkozója, melyet az EU csúccsal összefüggésben szerveznek, és amelyre meghívást kapna az Európai Unió soros elnökségét betöltő Egyesült Királyság miniszterelnöke, Tony Blair is. A tervek között szerepel még egy V4-Benelux kormányfői találkozó a lemondott 2005. október 26-i helyett. 2006 februárjában a Visegrádi Együttműködés tizenötödik évfordulóját a visegrádi
miniszterelnökök
Visegrádon
ünnepelnék
meg.
Ha
ez
a
találkozó
miniszterelnöki szinten valósul meg, akkor 2006 márciusában ezt egy visegrádi külügyminiszteri találkozó követi. Majd 2006 júniusában a magyar elnökséget a Visegrádi Négyek miniszterelnöki találkozója zárja.
61
Befejezés A Visegrádi Négyek együttműködése kiállta az idő próbáját, az EU-s csatlakozással elérte a megalakuláskor maga elé tűzött célt. A négy ország gondolkodásmódjának alakításában jelentős szerephez jut a visegrádi dimenzió. A közös múlt, a megegyező politikai és gazdasági berendezkedés, a hasonló kihívások - melyekkel mind a négy államnak egyszerre vagy csak kis időeltolódással kellett szembenéznie - érdek- és értékközösséget alakított ki köztük. Ez a közösség saját eszmerendszerrel, gondolatvilággal rendelkezik, amit csak „visegrádi gondolatként” szoktak emlegetni.
A „visegrádi gondolat” az
együttműködés fő összetartó ereje, és az idők során bebizonyosodott, hogy ez független mindenféle politikai akarattól, ezt nem lehet eltörölni, vagy felszámolni, mert ez nem egyfajta kijelölt politikai irányvonal, hanem egy összetett eszmerendszer, ami az emberekben él. A többi EU-tagállam is példát vehet e négy ország összetartásáról, különösen ezekben az integráció számára bizonytalan, megpróbáltatásokkal teli időszakában.
Összegzés Csehország,
Lengyelország,
Szlovákia
és
Magyarország
közel
tizenöt
éves
együttműködése a nehézségek ellenére töretlen maradt, sőt az idők folyamán egyre jobban elmélyült. Ezt igazolják a Visegrádi Csoport sikerei, amiket az országok egyedül nem tudtak volna elérni. A legnagyobb sikernek eddig az Európai Unióhoz való csatlakozás bizonyult, ami a csoportosulás fő célkitűzése volt. De ezzel nem ért véget a Négyek kooperációja, hanem kapcsolataikat új alapokra helyezték. Az Európai Unió tagjaként eltöltött tizennyolc hónap is azt bizonyította, hogy az országok igénylik az együttműködést, a konzultációt és a közös állásfoglalást. Ez a négy ország a jelenleg betöltött politikai és gazdasági pozícióját annak a köszönheti, hogy a ’80-as évek végén ’90-es évek elején felismerték, hogy változtatni kell akkori helyzetükön, és nem féltek elindulni egy új, számukra addig ismeretlen úton. A hasonló történelmi háttérrel és adottságokkal rendelkező négy közép- kelet-európai ország céljai elérésére ugyanazt a stratégiát dolgozta ki. Felismerték, hogy együtt könnyebb, mint egyedül, és a nehéz 62
helyzetükben talán egymás segítségére is lehetnek, ezért az együttműködés mellett kötelezték el magukat. Így alakult meg 1991 februárjában a Visegrádi Együttműködés, mely megfelelő fórumot biztosított a négy rendszerváltó ország számára, hogy tapasztalataikat kicseréljék és konzultáljanak a problémás ügyekkel kapcsolatban. A kilencvenes évek zűrzavarában az együttműködés biztos pont volt a tagországok életében. A gazdasági kapcsolatok hamar fejlődésnek indultak, hiszen mindannyian kiszolgáltatott helyzetben voltak. A KGST megszűnése és a Szovjetunió felbomlása után fellépő bizonytalan gazdasági helyzet, és a kereskedelmi partnerek elveszítése komoly problémát okozott mind a négy országban. Ezen a helyzeten az egymás közötti gazdasági kooperáció enyhített. A kilencvenes évek első felében ez az együttműködés fokozatosan elmélyült, és az évtized második felében a négy országot tömörítő szabadkereskedelmi övezet alakult, amiben
nagy
szerepet
játszott
az
1992-ben
életre
hívott
Közép-Európai
Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA). A politikai együttműködés nem fejlődött olyan akadálymentesen, mint a gazdasági. Ehhez nagy mértékben hozzájárult Csehszlovákia szétválása után Meciar és Klaus kormányfők visegrádellenes politikai irányvonala. Majd a kilencvenes évek végén a szlovák és cseh kormányváltás után az együttműködés új lendületet kapott, ezt bizonyítja 2000-ben felállított Visegrádi Alap is. Az Európai Unióba való csatlakozásig ennek a négy országnak még szembe kellett néznie néhány nehézséggel, például ilyen volt az Orbán Viktor, magyar miniszterelnök által generált vita a Benes-dekrétumok ügyében, de a kormányváltás után a Medgyessy-kabinetnek sikerült rendeznie a helyzetet. Aztán az EUs csatlakozási tárgyalások kapcsán sem sikerült igazán közös nevezőre jutni, aminek az lett az eredménye, hogy mind a négyen külön-külön tárgyaltak a csatlakozásról, és az egyeztetések is elmaradtak. A visegrádi kapcsolatok újjáéledése az Európai Unióhoz való csatlakozás után élénkültek fel ismét, amikor is az országok nagy megelégedettségükben és örömükben felismerték, hogy az Unióban sem megy egyedül. Csak az tud igazán érvényesülni, akinek szövetségesei vannak, és azok a jó szövetségesek, akiknek közös érdekeik vannak, és ezeket együtt hajlandóak és képesek is képviselni és megvédeni más csoportokkal szemben. Ez a felismerés újból összehozta a „régi gárdát”, és ma már az Európai Unió tagjaiként próbálgatják szárnycsapásaikat.
63
Irodalomjegyzék A KGST-től a CEFTÁ-ig: A Visegrádi Csoport országai közötti gazdasági kapcsolatok néhány kérdése 1994. (Közgazdasági Információs Szogálat)
A magyarok krónikája Magyar Könyvklub Officina Nova 2000
A XX. század krónikája Magyar Könyvklub Officina Nova 1994
A Nemzetközi Visegrádi Alap 2005.-ös költségvetése www.kulugyminiszterium.hu letöltés dátuma: 2005. október 25.
A Regionális Partnerség és a Nyugat-Balkán külügyminiszteri találkozó Budapest, 2005. október 11. Közös Közleménye www.kulugyminiszterium.hu letöltés dátuma: 2005. november 20.
A Visegrádi Négyek kiállnak az EU-alkotmány mellett www.nol.hu 2005. június 10. letöltés dátuma 2005. október 30.
A Visegrádi Négyek és Barosso a büdzséért www.nol.hu 2005. augusztus 30.
64
letöltés dátuma 2005. október 30.
A visegrádi országok miniszterelnökeinek találkozója Budapest, 2005. augusztus 30. www.kulugyminiszterium.hu letöltés dátuma: 2005. október 25.
Az 1991-es Visegrádi Nyilatkozat www.kulugyminiszterium.hu letöltés dátuma:2005. október 21
Contents of Visegrad cooperation 1999 www.visegradgroup.org/main.asp?MainOblID=15739&OblID=15895 letöltés dátuma:2005. október 25. Csaba László: Rendszerátalakítás a visegrádi országokban Külgazdaság 1994. 6. szám
Csizér Kata: A rendszerváltás megítélése három visegrádi országban Társadalmi Riport 2000
Egri Zoltán: A Visegrádi Csoport regionális gazdasági elemzése az 1994-2004 közötti időszakban www.visegrad.info.hu letöltés dátuma: 2005. október 30.
Egyenrangúságot akar az EU-ban a visegrádi csoport www.nol.hu 2005. szeptember 30. 65
letöltés dátuma 2005. október 30.
Európa - Ezerarcú világunk Dunakönyv Kiadó Kft. 1991.
History, General Aims and Structure www.visegradgroup.org/main.asp?MainOblID=15742 letöltés dátuma: 2005. október 25.
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Magyar Országgyűlés 2002
H. Reviczki Rozália: FAZ: Visegrád szétporladt 2002. február 25. www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30.
Dr. Jánszky Ágnes-Sass Magdolna: A Visegrádi Országok gazdaságpolitikája és külkapcsolatai a preferenciális szerződésekből eredő versenyelőnyök és hátrányok
Jeszenszky Géza: A „visegrádi gondolat” és az euró-atlanti integráció Magyar Szemle 1998. 7.évf. 7/8. szám Joint Statement of Prime Ministers 14.May 1999 www.visegradgroup.org/main.asp?MainOblID=15741&OblID=15741&ClaID=32237 letöltés dátuma:2005. október 25.
Kocsis Györgyi: Visszaszámlálás 66
HVG 2002. december 14. 50. szám
Közös Nyilatkozat A Visegrádi Négyek külügyminisztereinek találkozója Budapest, www.kulugyminiszterium.hu 2005. július 11. letöltés dátuma 2005. október 30.
Kőrösi István: Az EU és a Visegrádi Országok Kihívások 1996 79. szám
Kőrösi István: Közép-Európa és az európai integráció Külgazdaság 1994 11. szám 38. évf.
Krajczár Gyula: Rom itt, haszon ott 2002.február 28. www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30.
Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben CEFTA – Közép Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 1999
Módosítják a visegrádi alapot www.nol.hu 2004. december 8. letöltés dátuma: 2005. október 25.
Vit Nejedlo: V4 országok újra Európában www.visegrad.info.hu letöltés dátuma: 2005.október 25. 67
Novák Tamás: A gazdasági transzformáció tíz évének mérlege a visegrádi országokban és a Balkánon Pro Minoritate 2000 Tavasz
Novák Tamás: A visegrádi országok gazdasági jellemzői tíz évvel a rendszerváltozás után Pro Minoritate 2001 Tavasz
Nyitrai Ferencné: Foglalkoztatottság, bérek és munkanélküliség a visegrádi országokban Munkaügyi Szemle 1996. 40.évf. 12. szám
Dr Nyusztay László: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: A Visegrádi Négyek első évtizedének tapasztalata Tudományos Évkönyv 2002
Jirí Pehe: Vége a Visegrádi Együttműködésnek? www.visegrad.info.hu letöltés dátuma: 2005. október 25.
Jaromír Plísek: Visegrád kiállta a próbát és van jövője is www.visegradinfo.hu 2004.augusztus 25. letöltés dátuma: 2005. október 30.
Richter Sándor-Tóth G. László: A Visegrádi Csoport országai közötti kereskedelem Külgazdaság 1994 6. szám 38. évf.
68
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. Században Osiris 1999. Budapest Schmidt Gábor: Orbán a hibás a visegrádi négyek elhidegüléséért 2002. április 29. www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30.
Szabó József: Új szakaszban a V4 együttműködés 2002. július 1. 51. szám www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30.
Szétporlasztott V4 Hírösszefoglaló 2002. február 27. 49. szám www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30.
Varsó bírálja Budapestet Hírösszefoglaló 2002. február 19. 42. szám www.nol.hu letöltés dátuma: 2005. október 30.
Veress Kata: Kiállni az érdekeinkért www.mno.hu 2003. január 4. letöltés dátuma: 2005. október 30.
Jirí Vykoukal: A visegrádi négyek együttműködésének exitusa, avagy ne kövezzük meg a prófétákat www.visegradinfo.hu 2004. március 9. letöltés dátuma: 2005. október 30.
V4 Magyar Elnökségi Program 2005/2006 69
http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/E3A66C9A-1A03-4D4D-9F25461902960952/0/V4_elnoksegi_program_m.pdf letöltés dátuma: 2005. október 30.
Jirí Weigl: Visegrádi Négyek – Dichtung und Wahrheit www.visegrad.info.hu letöltés dátuma: 2005. október 25.
40 nap a Föld körül HVG 2005. november 5. 44. szám
70
