BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK. Nappali tagozat

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat EU kapcsolatok szakirány

A NAGY (OROSZ) MEDVE A NAGY EURÓPÁBAN OROSZORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGI, KERESKEDELMI KAPCSOLATAI

Készítette: Török Katalin

Budapest, 2007

Tartalomjegyzék

Bevezetés - Az „Orosz Medve” és a „Nagy Európa”................5 I. A kapcsolatok áttekintése 2007-ig ..........................................7 I.1. A POSZTSZOVJET MODERNIZÁCIÓS CIKLUS 1999-IG ................................................. 7 I.1.1. A szovjet tervgazdaság .................................................................................... 8 I.2. TACIS, PCA - OROSZORSZÁG ÉS AZ EU KÖLCSÖNÖS STRATÉGIÁJÁNAK MEGFOGALMAZÁSA

....................................................................................................... 9

I.3. AZ 1998-AS OROSZ PÉNZÜGYI VÁLSÁG ÉS HATÁSAI AZ OROSZ GAZDASÁGRA ........ 13 I.3.1.A pénzügyi válság hatása Oroszország és az Európai Unió kapcsolatára .... 16 I.4. AZ EU-OROSZ KAPCSOLATOK ALAKULÁSA AZ EZREDFORDULÓ UTÁN ................... 17 I.4.1. Az intézményi szerkezet................................................................................. 17 I.4.2. Összefogás a terrorizmus ellen...................................................................... 20 I.4.3. Az Északi Dimenzió – Kalinyigrád ................................................................ 21 I.4.4. Oroszország piacgazdaság............................................................................ 23 I.4.5. Közös Terek ................................................................................................... 25 I.4.6.Oroszországot a WTO-ba? ............................................................................. 28 I.5. ENERGIADIALÓGUS ................................................................................................ 30

II. Jelen és jövő ..........................................................................35 II.1. A MINDKÉT FÉL SZÁMÁRA SZÜKSÉGES JÓ KAPCSOLAT ......................................... 35 II.1.1. Hasonlítsuk össze adatok alapján a két fél méreteit, gazdaságát: (5. táblázat) .................................................................................................................. 36 II.2.1. ENERGIA – A kölcsönös függés kulcspontja ............................................... 37 II.2. OROSZORSZÁG BEFOLYÁSA ÉS SÚLYA A VILÁGON ÉS EURÓPÁBAN NAPJAINKBAN 44 II.3. OROSZORSZÁG EGYOLDALÚ GAZDASÁGA: AZ ENERGIAHORDOZÓKON KÍVÜL MIRE ÉPÍTHET?...................................................................................................................... 49

II.3.1. EU-orosz kereskedelmi kapcsolatok ............................................................ 50 II.3.2. Tőkeáramlások az EU és Oroszország között .............................................. 55 II.3.4. Az orosz gazdaság egyoldalúsága................................................................ 60 II. 4. A LEGUTÓBBI CSÚCSTALÁLKOZÓ EREDMÉNYEI, FELVETŐDÖTT KÉRDÉSEK.......... 63 3

Konklúzió ...................................................................................64 Ábrák, mellékletek ....................................................................66 Irodalomjegyzék ........................................................................68

4

Bevezetés - Az „Orosz Medve” és a „Nagy Európa” A korábbi bipoláris nagyhatalom, a Szovjetunió legjelentősebb utódállama és jogutódja, Oroszország, még az utóbbi évtizedben bekövetkezett lényeges világpolitikai és gazdasági térvesztése ellenére is a világ figyelmének középpontjában áll. Nem hiába illetik még manapság is a „Nagy Medve” (angolul: „Russian Bear”) elnevezéssel. Területét tekintve a világ legnagyobb, rendkívül összetett állama, 89 „szubjektumra” (megyére, autonóm területre, köztársaságra stb.) felosztva. Azaz lényegében egy régiókból álló föderáció. Lakossága alapján pedig Európa legnagyobb állama. Mindez alapján nem meglepő, hogy napjainkban az Európai Unió harmadik legnagyobb külkereskedelmi partnere az Egyesült Államok és Kína után. Valamint az EU külpolitikájának is jelentős szereplője.1 Dolgozatomban szeretném kihangsúlyozni, hogy mennyire nem elhanyagolható szereplője az orosz medve a világnak, azon belül is Európának. Miért fontos az Unió számára, hogy jó kapcsolatot alakítson ki az Orosz Föderációval? A 2004-es keleti bővítést követően immár közös határa van az Európai Uniónak és Oroszországnak, ami igen csak megnöveli a kapcsolattartás és együttműködés szükségességét. Elengedhetetlen, hogy mindkét fél állást foglaljon a másikkal szemben. Az Európai Uniónak meg kell határoznia Oroszország-politikáját, az Orosz Föderációnak pedig EU-politikáját. Látni fogjuk, hogy ez korántsem egyszerű. Nagyon sok vitás terület van a két fél között, amiket olykor szinte lehetetlen áthidalni. Legfontosabb kapocs az energia. Évek óta folyamatban van az ún. energiadialógus Oroszország és az Európai Unió között, és főleg az utóbbi számára kezd fenyegető fontosságúvá válni ezen kérdés tisztázása. Ami az Orosz gazdaság egyoldalúságát illeti, megvizsgálom, mire építhet még Oroszország az energiahordozókon kívül? Választásom azért esett ezen témára, mivel főiskolai tanulmányaim során sikerült kissé megismerkednem az orosz nyelvvel, kultúrával, és szeretném összekötni európai uniós tanulmányaimat és ezt az egészen más világot. 2006 novemberében lehető1

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-AR-07-005/EN/KS-AR-07-005-EN.PDF -

External and intra-European Union trade Monthly statistics — Issue number /2007 – Eurostat Statistical Books/2007 edition (Letöltve: 2007-05-01)

5

ségem volt egy ösztöndíjprogram keretében hat hetet tölteni Moszkvában, a Puskin Orosz Nyelvi Intézetben. Ezidő alatt betekintést nyerhettem eme óriási város rejtelmeibe, az ott élő emberek gondolkodásába, valamint az orosz kultúrába. Az orosz emberek nem tudták és nem akarják feladni a Nagy Medve eszméjét, vagyis, hogy Oroszország világhatalom, de vajon bírhat-e még az Orosz Föderáció múlt századi befolyásával és súlyával?

6

I. A kapcsolatok áttekintése 2007-ig I.1. A posztszovjet modernizációs ciklus 1999-ig Oroszország felzárkózása a nyugat-európai kapitalista országokhoz, mint egy ún. „posztszovjet modernizáció”2, immár több mint egy évtizede húzódik. Rendkívül nehéz beilleszkednie az évtizedekig tartó elszigeteltség után a mindeközben óriásit fejlődő Európába. Ehhez az egyik legfontosabb tényező az Európai Unióval való együttműködése. Ennek három lehetséges módozatát helyezték kilátásba a 21. századra: a teljes jogú taggá válás, a szoros együttműködés társulási megállapodások formájában, illetve fejlődő kereskedelmi kapcsolatok kialakítása közös kereskedelempolitika alapján. A csatlakozás kérdése egyelőre nem vetődik fel. (Bár Putyin elnök egy 2001-es nyilatkozatában ezt sem vetette el.) A legvonzóbb lehetőség továbbra is a társulási megállapodások kötése, hiszen ezzel Oroszország részt vehet az integrációs folyamatokban, és elkerülhetővé válik a diszkriminálódása és elszigetelődése, valamint hozzájárul a reformfolyamatok felgyorsulásához is. Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok intézményesítésével, jelentős változások következtek be. Az Oroszországgal folytatott kereskedelem forgalma 1995-ben már 700 százalékos növekedést mutatott a Szovjetunióval hat évvel korábban bonyolított kereskedelem mennyiségi értékeivel összehasonlítva. Az 1995 és 1999 közötti időszakban azonban Oroszország pozícióit mint uniós exportpiac, és mint importforrás egyaránt megrendültek. Négy év alatt 2,8 százalékról 1,9 százalékra esett vissza részesedése az Unió összes exportjából, amelynek értelmében 1999-ben az EU mindössze a tizenkettedik legfontosabb exportpiacként tartotta számon Oroszországot.3 Érdemes megemlíteni a kétoldalú kapcsolatokra ható, szembetűnő és jelentős pozicionális különbséget: míg az EU a világgazdasági folyamatok egyik meghatározó szereplője, addig Oroszország képességein és lehetőségein jóval alul teljesítő világgazdasági szereplő, amely elrettentő nukleáris potenciáljával, még mindig jelentős katonai erejét, ENSZ-BT-tagságával befolyásos világpolitikai tényezőnek minősül.4 Ugyanakkor Oroszországot helyzete és pozíciója kiemeli a szovjet utódállamok sorából: Itt volt 2

Szilágyi Ákos: Oroszország elrablása [1999], Helikon Eurostat (2000) 4 Dr. Viczai Péter Tamás [2003]: Oroszország és az Európai Unió kapcsolatai. In: EU Working Papers, 2/2003 3

7

található a SZU lakosságának fele, területének háromnegyede, az állóeszköz 60 százaléka, az ipari termelés kétharmada, a kőolajbányászat 90 százaléka, a földgázkitermelés 80 százaléka. Mindezek előnye az EU számára, hogy könnyebben hozzájut az orosz áru, beruházási, és munkaerőpiachoz anélkül, hogy meg kellene oldania az orosz csatlakozás bonyolult problémáit. Annál is inkább mivel a közeljövőre nézve az alábbi elrendeződés várható az európai kontinensen: az EU magja („szűk” európai föderáció), az Európai Unió (mintegy 25-30 állam), valamint az ún. „Nagy Európa” (ami azon az EU-n kívüli országokat foglalja magában – többek között Oroszországot is – amelyek egyfajta társulás formájában együttműködnek az Unióval).5

I.1.1. A szovjet tervgazdaság A Szovjetunió, mint ismeretes, a tervutasításos gazdasági irányítási modell kialakítója, és továbbítója a többi kelet-európai országba is. A szovjet gazdaságban szinte teljes mértékben mellőzték a piaci szabályokat. Az árak hatóságilag rögzítettek voltak. Mindezek következménye volt az áruhiány (mind a fogyasztási mind a beruházási javakat illetően), aminek köszönhetően pedig elterjedt a korrupció és a feketepiac, ami a mai napig megoldandó probléma Oroszország számára. Az államnak a külkereskedelemben is monopóliuma volt, vagyis a termelőket elzárta a külpiaci hatásoktól és ún. külkereskedelmi vállalatokon keresztül intézte az exportot és importot. Ez tette lehetővé azt is, hogy a szocialista országok egymás között különösebb minőség és egyéb követelmények nélkül kereskedtek a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa – a szocialista országok gazdasági együttműködésének intézménye) keretein belül. A közöttük zajló kereskedelem mesterséges árakon és árfolyamokon zajlott, a világpiaci árváltozások – pl. olajárrobbanások – csak torzított formában és megkésve jelentkeztek. Mindezek meghozták a következményüket a Szovjetunió 1991. decemberi felbomlása után. A szövetség nemcsak politikai, hanem gazdasági értelemben is szétesett. A korábbi KGST-n belüli vállalatközi szállítások, hirtelen külkereskedelemmé váltak az új utódállamok (Oroszország, Ukrajna, Belorusszia, Moldávia, Kazahsztán, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán, Kirgizisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tadzsikisztán, és a három balti állam: Észtország, Lettország, Litvánia) között. A szétválás okozta problémák kezelése érdekében hozták létre 1991 végén a Független Államok Közössé5

Jensen: Az Európai Unió és Oroszország kapcsolatai (Témák, pillérek, szintek), [2001]

8

gét (FÁK), de az nem tudta ellátni a neki szánt funkciókat. Az összes országban elkezdődött a külgazdasági kapcsolatok átorientálódási folyamata, új külgazdasági partnerek keresése. Szinte a semmiből kellet elkezdeni a piacgazdasági intézmények kiépítését, és a gazdaság működésének piaci alapokra helyezését. Többek között olyan feladatok vártak megoldásra, mint a korábban állami tulajdonban lévő vállalatok privatizálása, a gazdaság hadijellegének felszámolása, valamint az árliberalizáció. Ezen feladatok természetesen csak hosszú távon és nehezen valósíthatóak meg, mivel egy erős mentalitásbeli váltásra (pl.: korrupció megszüntetése stb.) is szükség van. Ez a folyamat máig nem fejeződött be. A fent felsorolt megvalósítandó teendőkben jelentős segítséget nyújtott (nyújt) és szerepet vállal az Európai Unió. Hiszen mint már a bevezetésben említettem, az EUnak is érdeke Oroszország felzárkózása, hogy minél szélesebb körű kereskedelmi partnerré válhassanak.

I.2. TACIS, PCA - Oroszország és az EU kölcsönös stratégiájának megfogalmazása Az Unió 1991-ben indította el segélyprogramját a szovjet utódállamok részére. Ez a TACIS (Technical Assistance to the Commonwealth of Independent States)6 nevet kapta. Célja volt, hogy segítse a volt szovjet tagköztársaságok átállását a piacgazdasági modellre, és a demokratikus fejlődés útjára. A TACIS elősegíti kis- és középvállalkozások fejlesztését, támogatja az infrastruktúra korszerűsítését, a környezetvédelmi beruházásokat, a vidékfejlesztést és a mezőgazdaság felzárkóztatását, továbbá hozzájárul a regionális együttműködések fejlesztéséhez, valamint az atomerőművek biztonságos működéséhez. Valamint kiemeli az intézményi, jogi és adminisztratív reformok elősegítését és a gazdasági és társadalmi fejődést Oroszországban számottevő nyomatékot adva a szabadsággal, igazsággal és biztonsággal kapcsolatos kérdéseknek, beleértve a törvénykezési reformot, a szervezett bűnözés, a terrorizmus és a kivándorlás elleni harcot. 2004 óta Oroszország élvezheti a TACIS előnyeit olyan egyszerű projektek formájában, amelyek egyidejűleg működnek Oroszország és a kibővített EU határának mindkét oldalán.

6

TACIS – 1991 – External Relations http://ec.europa.eu/external_relations/consultations/webcov_tacis.htm (Letöltve: 2007. 04. 06.)

9

Oroszországnak ezidáig több mint 2,6 milliárd eurót juttattak el a TACIS keretében, hogy támogassák a piacgazdaság felé vezető útját valamint, hogy megerősítsék a demokráciát és a jogi szabályozást. 1999-ig Oroszország 1,274 milliárd euró támogatást kapott,7 főként az intézményi és jogi reformokra, a gazdasági fejlődés támogatására. A jelenlegi támogatások legfőbb programjai a következők: nemzeti fejlesztések, határon túli és regionális programok, és speciális ösztönző programok a kiemelt nukleáris biztonság érdekében. Az EU és az orosz gazdaság jövőbeni integrációjának támogatása szintén a program kiemelt része. Az EECCA térségben (Eastern Europe, the Caucasus and Central Asia – Kelet Európa, Kaukázus és Közép Ázsia) egy növekvő divergencia figyelhető meg mind az országokon belül és között párosítva egy növekvő nemzetközi aggodalommal a jelenlevő problémák miatt. Így szükség volt a TACIS további bővítésére. Jelenleg a TACIS-t kiterjesztették 2006-ig. Az új irányvonal az eddigi működés tapasztalatain alapszik és bővíti ki azt.8 A közös elképzelések megvalósításának ugyancsak fontos állomása volt az elsősorban gazdasági kapcsolatokra koncentrálódó, az EU-orosz szerződéses viszonyt lényegében új alapokra helyező, 1994-es Partnerségi és Együttműködési Egyezmény (PCA – Partnership and Cooperation Agreement), amelyet az 1994-ben kirobbant csecsenföldi háború miatt csak 1997 decemberében ratifikáltak és írtak alá Korfun. Ennek köszönhetően váltak rendszeressé az intézményes kapcsolatok az Unió és Oroszország különböző szintű képviselői között. Gazdasági értelemben visszatükrözte azokat a változásokat, amelyek az OF létrejötte óta az orosz-EU kapcsolatokban bekövetkeztek. Az Oroszországgal folytatott kereskedelem forgalma 1995-ben már 700 százalékos növekedést mutatott a Szovjetunióval hat évvel korábban bonyolított kereskedelem mennyiségi értékeivel összehasonlítva. Az EU-orosz együttműködést az uniós tagállamok a többi közép-kelet-európai országhoz hasonló módon képzelik el, vagyis a három legfontosabb integrációs célkitűzés: a piacgazdaság létrehozása, a politikai demokrácia kialakítása és az alapvető értékek figyelembe vétele.

7

Tables summerizing the allocation of TACIS resources, 1991-1999 /2000.11.22: http://ec.europa.eu/external_relations/consultations/webcov_tacis.htm (Letöltve: 2007.04.05.) 8

Tacis Regional Co-operation 2002-2006 http://ec.europa.eu/external_relations/ceeca/rsp/csp2002.htm (Letöltve: 2007.03.17.)

10

A PCA 2007-ben, azaz idén lejárt, azonban a felek a legutóbbi csúcstalálkozó alkalmával megállapodtak, hogy az új együttműködési stratégia kialakításáig a régit tekintik érvényesnek, és évente automatikusan megújítják a régit. Kivéve, ha valamelyik félnek ellentétes javaslata támad. Még kérdéses, mi lesz a járható út a két fél között. Szakemberek szerint Oroszországnak meg kell határoznia egyrészt Oroszország fejlődésének modelljét, másrészt az EU-val való együttműködés stratégiai célját. A két elképzelhető modell: integráció, vagyis egy lehetséges belépés a jövő Európájába, vagy két „erőközpont” egyszerű együttműködése integráció nélkül. Oroszország számára a legelfogadhatóbb verzió egy új kétoldalú egyezmény megkötése lenne integráció nélkül. A kapcsolatban szintén kiindulópontként szolgált az 1995. november 23-án közzétett, Az Európai Unió és az Orosz Föderáció leendő kapcsolatai című határozat. Ennek célkitűzései a következők: •

demokratikus reformok, nyitott demokrácia létrehozása törvényes kormányzással;

•

kölcsönösen előnyös piacgazdaság kialakítása az orosz és az európai nemzetek számára;

•

az együttműködés elmélyítése az igazságszolgáltatásban és a belügyi szervek munkájában;

•

biztonsági kérdések, az európai stabilitás fenntartása, a globális biztonsághoz való hozzájárulás;

•

a külpolitikai kapcsolatok javítása, a közös kihívásokkal szembeni együttes fellépés, továbbá intenzívebb együttműködés Oroszországgal.

A következő fontos állomás az 1999-es kölni csúcstalálkozón elfogadott „Az EU közös stratégiája Oroszország irányában” című dokumentum, amely a PCA továbbgondolásaként és korszerűsítéseként is értelmezhető, amely az alábbi prioritások alapján megfogalmazott EU programok javaslatait tartalmazza: •

a demokrácia, a jogállamiság és a közintézmények megerősítése Oroszországban;

•

Oroszország integrálása egy közös európai gazdasági, társadalmi és szociális övezetbe (fokozatos jogközelítés, különösen a vámjogszabályok és a szabványosítás területén, gazdasági tanácsadás, szabadkereskedelmi övezet lehetőségének kialakítása, szociális piacgazdaság kiépítésének segítése);

11

•

együttműködés az összeurópai és az azon túlmutató stabilitás és biztonság erősítése érdekében (a politikai párbeszéd és a diplomáciai kapcsolatok erősítése, Oroszország segítés, hogy megtalálja a helyét Európában);

•

együttműködés az Európát közösen érintő problémák megoldásában (környezetvédelem, egészségügy, atomenergia-biztonság, bűnözés) {Köln (1999)}.9 Az új koncepció értelmében kiemelődött az intézményi reformok szükségessége,

továbbá előtérbe került az együttműködés az illegális migráció és a nemzetközi bűnözés ellni küzdelem terén. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Nagy Európa biztonsági dimenziójában az Orosz Föderáció beépülésének útja az egyes tagországokkal, az európai és euroatlanti intézményekkel történő partnerségi rendszer fejlesztésén keresztül vezet. Az Európai Unióról kialakított vélemény Oroszországban alapvetően pozitív, amit az is igazol, hogy 1999 októberében az orosz kormány elfogadta az EU-orosz kapcsolatok fejlesztésének középtávú stratégiáját a 2000-2010-es időszakra, (CFSP - Az Orosz Föderáció Középtávú EU Stratégiája), amelyben a maga által megoldandó feladatokat vázolta fel a kapcsolatok további építése érdekében. Ez a Putyin elnök által nyilvánosságra hozott dokumentum főleg orosz részről tekinthető nagy előrelépésnek az EU-OF viszonyában. Bár még hosszú az út az európai folyamatok teljes megértéséig Oroszországban, az orosz politikai vezetés rájött arra, hogy az Európával kialakított jó viszony alapvető követelménye az átgondolt és jól strukturált kapcsolatok ápolása az Európai Unióval. Egyes elemzők véleménye szerint azonban az Európával ápolt kapcsolatok a pozitív hozzáállás ellenére is kvázi szimbolikus jelentőséggel bírnak Moszkva számára. Az sem teljesen egyértelmű, hogy a stratégiai partnerség a EU-val kialakított hosszútávú, konstruktív kapcsolatokat, vagy a többpólusú világ kialakítása érdekében folytatott, nem utolsó sorban az USA túlhatalmát kiegyensúlyozó orosz politikát jelöl-e. A kétely nem véletlen, mivel az említett, a orosz fél által kidolgozott, és 1999. végén az EU-Oroszország csúcson bemutatásra került középtávú stratégia, például a mulitpoláris világrend létrehozását is hangsúlyozza, illetve kimondja, hogy az EU-orosz együttműködés lehetőleg járuljon hozzá Oroszország FÁK térségre vonatkozó kormányközi kapcsolataihoz és erősítse abban vezető szerepét. Ebből is következik, hogy a nyilatkozat több ponton nincs összhangban az EU elképzeléseivel. Ilyen még például a Kalinyingrád jövőjét érintő kérdés, amely a 2004-es bővítéssel vált fontos ponttá. Ugyanis az EU eredeti álláspontja szerint Lengyelország és Litvánia csatlakozása után e két ország kö9

Dr. Viczai Péter Tamás [2003]: Oroszország és az Európai Unió kapcsolatai. In: EU Working Papers, 2/2003

12

zött elhelyezkedő, Oroszországgal közös határral nem rendelkező, de moszkvai irányítás alatt álló és az ország részének minősülő Kalinyigrádba a jövőben az orosz állampolgárok kizárólag vízum ellenében utazhatnának.10

I.3. Az 1998-as orosz pénzügyi válság és hatásai az orosz gazdaságra11 1998 tavaszán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kilencvenes évek elején elindult átalakulási folyamat során felgyülemlett számos súlyos probléma – pl. belső államadósság-halmozás, az országon belüli adósság-láncolatok fenntartása, a reál- és pénzügyi szféra éles szétválása, az előbbi folyamatos hanyatlása és a szükséges szerkezetváltások elmaradása stb. – továbbgörgetése az elkövetkezőkben nem járható út, radikális váltásokra van szükség. Ezen változások egy részét maga a válság kényszerítette ki. A válság végül az augusztusi rendkívüli intézkedések bejelentésével robbant ki. A bejelentések a következők voltak: a rubel leértékelésével egyenértékű jelentős árfolyammódosítás, a 90 napos moratórium a kereskedelmi bankok külföldi adósságtörlesztésének fizetésére, valamint az 1999 vége előtt lejáró mintegy 40 milliárd dollárnyi állampapír egyoldalú átütemezése. A rubel óriási mértékű leértékelése, az infláció felpörgése, tehát a pénzügyek összeomlása nem hagyta érintetlenül a reálfolyamatokat sem. A GDP és az ipari termelés egyaránt csökkenni kezdett. Azért is érdekes, hogy a válság a pénzügyi szférában tört ki, mert a 90-es évektől kezdve éppen ebben a gazdasági ágazatban mutatkozott óriási előrehaladás. Sikerült a hiperinflációt (1992-ben az előző évhez képest 2610,0 százalékos változás) letörni és a rubel árfolyamát stabilizálni. Bár a reálgazdaságban továbbra sem mutatkoztak a kilábalás egyértelmű jelei, de 1997-re a viszszaesés megállt. Mindezek alapján 1997 végén, 1998 elején meglehetősen optimista előrejelzések láttak napvilágot az orosz gazdaságot illetően belföldön és külföldön egyaránt. De alaptalannak bizonyultak. A válság előjelei már 1998 tavaszán jelentkeztek. Megakadályozni még a nemzetközi szervezetek 23 milliárdos hitelcsomagja sem tudta, csak késleltette. A legfontosabb előjel az 1993 közepe óta tartó átgondolatlan rövidlejáratú orosz állampapír-kibocsátásokból eredő növekvő fizetési kötelezettség volt. Más-

10

Dr. Viczai Péter Tamás [2003]: Oroszország és az Európai Unió kapcsolatai. In: EU Working Papers, 2/2003 11 Bassa Zoltán – Buzás Sándor – Ludvig Zsuzsa – Majoros Pál – Székely-Doby András – Szigetvári Tamás [2003]: Világgazdasági régiók, Perfekt

13

részt részben az állampapírok magas hozamai miatt, részben pedig egyes óriási összegekre rúgó állami alapok kezelése miatt elkényelmesedett, a külföld felé nagymértékben eladósodott, a reálszférában viszont hitelezőként alig jelen lévő bankrendszer fizetési problémái említhetők. Harmadrészt az évek óta tartó reálfelértékelődés következtében, 1998 derekára a rubel túlértékeltsége nyilvánvalóvá vált, a leértékelési várakozások hatására a rubel igen erős nyomás alá került, aminek a központi bank óriási összegű intervenciókkal próbált ellenállni. A pénzügyi problémákat súlyosbította és hatásait felerősítette az egyidejűleg zajló politikai válság (egymást követő kormányok és kormányfők, a kinevezések körüli belső zűrzavarok). A pénzügyi válság mélységét és komplexitását jól jellemzik a következő számadatok és folyamatok. (1. táblázat). Egyre súlyosabb problémává váltak az óriási mértékű tőkekiáramlások az országból: néhány hónap alatt dollár-milliárdok hagyták el az országot. 1998. január 1-jén három 0 levágásával denominálták a rubelt. Így az 1997-es 5960 Rubel/USD árfolyam helyett, 1998-ban 20,65 rubelt adtak 1 dollárért. A külföldi és belföldi tőkekiáramlás és ezzel szorosan összefüggésben a bizalom megrendülése következtében a rubel árfolyama tarthatatlanná vált, az új deklarált – 6,09,5 Rubel/USD – sávon belül tartása sem volt biztosítható. Majd a rubel rövid ideig tartó szerényebb erősödését követően a rubel értékvesztése mérsékeltebb ütemben folytatódott. Az infláció, a hirtelen emelkedő importárak, valamint a lakosság rubeltől való menekülése következtében előálló vásárlási láz miatt egyik napról a másikra felpörgött, és a korábbi 1-2 százalékkal szemben a havi infláció újra 2 számjegyűvé vált. 1. táblázat: Az orosz gazdaság fontosabb pénzügyi mutatói, 1992-1999

Év

Infláció, %os változás

2610,0 1992 230,0 1995 11,0 1997 84,4 1998 36,5 1999 Forrás: Goszkomstat, IMF

Költségvetés egyenlege/GDP (%) -3,4 -3,2 -5,2 -0,9 1,9

Folyó fizetési mérleg egyenlege (Mrd USD) … 4,4 -2,6 -2,1 22,2

Rubel/dollár árfolyam

Külső adósság, Mrd USD

415 4640 5960 20,65 27,0

… 133,2 167,4 185,7 177,1

A pénzügyek összeomlása nem hagyhatta érintetlenül a reálfolyamatokat sem. A válság idején a GDP és az ipari termelés egyaránt csökkenni kezdett. 1992-ben a GDP a

14

költségvetés egyenlegéhez viszonyítva még 3,4 százalékos deficitet mutatott, és az évek alatt csak folyamatosan romlott. 1998-ra elérte az 5,6 százalékot. A hosszas belpolitikai csatározások után 1998 szeptemberében felállott Primakovkormány nem hozott megfelelő követendő döntést a gazdaságpolitika számára. A pénzügyi krach következtében az egész orosz bankrendszer összeomlott (az intézkedések során többek között megszűnt az állampapírpiac, megdrágultak a külföldi hitelek és bezárultak a külső tőkebevonási lehetőségek). A bankrendszer konszolidációja máig sem teljesen fejeződött be. Az ipar mellett a mezőgazdaság is válságban volt, és a 90-es évek termeléséhez képest egyharmadára esett vissza. Az ipar a „holland kór” tünjaeteit mutatta, vagyis egyre inkább az energiaszektorra szakosodott, és katasztrofális helyzetet mutatott, és ezt az olajárak és színesfémárak tartós világpiaci emelkedése is súlyosbította. A beruházásokat is szembetűnően érintette a válság: már 1997-ben érzékelhető volt a beruházások visszaesése a 90-es évekhez képest és ez 1998-ban is folytatódott Az említett súlyos problémák ellenére azért meglepő módon akadt némi jó is a válság hatásaiban. Igaz, hogy a pénzügyek összeomlása a reálgazdasági folyamatokra irányította a figyelmet, többek között az orosz ipar leépülése megállításának szükségességére is, de lényeges döntések ez ügyben nem születtek. Ugyanakkor a célkitűzéseket viszont magától segítette a rubel leértékelődéséből adódó javuló export-versenyképesség, de még inkább a drasztikus mértékben megdrágult import helyettesítését, olcsóbb, orosz termékeket igénylő hazai kereslet. Ez a megnövekedett kereslet néhány hónap alatt számottevő felfutást hozott egyes iparágakban (élelmiszeriparban, az egyes fogyasztási cikkek gyártásában, a termeléshez szükséges alapanyagok kitermelésében, valamint a gépgyártásban). Mindennek köszönhetően az orosz gazdaság már 1999-ben több mint 6 százalékkal növekedett, amire az előző évtizedben nem akadt példa. Tehát elmondható, hogy a 1998-ban kirobbant válság mintegy szükségszerű következménye volt a rendszerváltást követően felgyülemlett pénzügyi feszültségeknek. Nagyon hirtelen nyíltak meg a lehetőségek a tőke ki- és beáramlását nem tudták még kordában tartani. Későn jöttek rá a gazdaság vezetői, hogy radikálisan kell beavatkozni, és ez a beavatkozás, ami az 1998 augusztusi intézkedésekben nyilvánult meg, csak még inkább elmérgesítette a helyzetet. Egy strukturálatlan bankrendszer képtelen volt kezelni az óriási mértékű hiteleket külföld felé, valamint tőkemozgásokat. Felkészületlenül érte az orosz gazdaságot mindez. 15

Itt eszméltek rá először, hogy gondot jelenthet, hogy az ipari szektor eléggé egyoldalú vált: szinte minden kizárólag az energiaszektor körül kezdett el forogni, ami a reálszférát illeti. Erre a következőkben bővebben kitérek majd.

I.3.1.A pénzügyi válság hatása Oroszország és az Európai Unió kapcsolatára A válság következtében megrendült a Nyugat bizalma Oroszországban. Az ott uralkodó politikai, gazdasági bizonytalanság, valamint a Nyugat érdekeit sértő gazdasági intézkedések óvatosságra késztették az Európai Uniót. Természetesen a teljes elfordulás nem következhetett be. Oroszországban szinte már az éhínség fenyegetett, melyet az EU és az USA is élelmiszersegélyekkel próbált enyhíteni.12 Az Európai Unió ezen helyzetben teljesen hátat fordíthatott volna Oroszországnak, de a segélynyújtásból is látszik, hogy nem tette. Nem tehette, hiszen tisztában volt vele, hogy egy ekkora ország, mely nemrég még nagyhatalom volt a világon, nem zárható ki Európa politikájából, kereskedelméből, legfeljebb háttérbe szorítható. Az EU mindenkor támogatta Oroszország felzárkózását, hiszen szükség van rá, már csak ami az energiaügyeket illeti is. Másrészről az EU tisztában volt vele, hogy a tervezett keleti bővítések után közös határ köti majd össze Oroszországgal, ami elengedhetetlenné teszi a kapcsolatok szorosabbra fűzését. Igaz ámbár, hogy az európai üzleti szféra elfordult Oroszországtól, hiszen egy olyan labilis és mélyponton lévő gazdaság nem volt megbízható befektetési terület. Putyin elnök megválasztását követően Oroszország gyorsan azonban visszatért gazdaságának javításához. Arra kellett törekednie, hogy jó kapcsolatot alakítson ki az Európai Unió tagállamaival. És ezen törekvését az EU is támogatta. A két fél egyre szorosabbra kezdte fűzni együttműködését. És az ezredfordulót követően már tisztán láthatóak a kölcsönös együttműködés eredményei.

12

Ludvig Zsuzsa [2000]: Oroszország Európában – kapcsolatok a jelenlegi és a bővülő Európai Unióval (In: Deák András [2001]: Oroszország a világgazdaságban – válság előtt és után. Aula, Budapest

16

I.4. Az EU-orosz kapcsolatok alakulása az ezredforduló után I.4.1. Az intézményi szerkezet Az EU széleskörű hálózatot épített ki az orosz kétoldalú intézményi kapcsolatokra különböző formákban, amelyeket a PCA határoz meg. Ez alá tartozik (1. Ábra): •

évente két csúcstalálkozó a két ország küldöttsége között;

•

a 2003-as szentpétervári csúcstalálkozón döntöttek a már létező Együttműködési Tanács (Cooperation Council) megerősítéséről, amely az Állandó Társulási Tanács (PPC – Permanent Partnership Council) létrehozását jelentette. A PPC találkozói gyakoribbak (évente kétszer) és különböző miniszteri szinteken zajlanak, mint például a környezetvédelmi miniszterek, vagy az energiaügyi miniszterek tanácskozását jelentik;

•

szakértői egyeztetések

•

politikai párbeszéd a külügyminiszteri és vezetői találkozókon

•

konzultációk az emberi jogi kérdéseket illetően 2005 óta;

•

Parlamenti Együttműködési Bizottság, ahol az Európai Parlament és az Orosz Duma tagjai üléseznek rendszeresen, hogy megvitassák az aktuális kérdéseket;

•

ezentúl még kilenc albizottság is működik, amelyek gyakorlati kérdésekkel foglalkoznak és felváltva működnek Moszkvában illetve Brüsszelben.

Az EU részéről az Oroszországgal folytatott politikai párbeszéd a Csúcstalálkozókon, a PPC és más találkozókon az ún. Trojka-formátumban zajlik. Ez azt jelenti, hogy részt vesz a soros elnök, a bizottság elnöke és az Európai Tanács főtitkára. A következőkben a fontosabb csúcstalálkozók végigkövetésével írom le az ezredforduló óta alakuló kapcsolatokat az EU és Oroszország között, figyelembe véve az azokról szóló nyilatkozatokat, amelyeket az érintett vezető politikusok tettek. Az 1. mellékletben megtalálhatók az ezredfordulót követő csúcstalálkozók fontosabb eseményei.

17

1. Ábra: EU és Oroszország közötti intézményi szerkezet

Prodi: Mit tartogat a 21. század az EU-orosz kapcsolatoknak? A kilencedik csúcstalálkozón, 2002. május 29-én, Moszkvában Romano Prodi beszédében megfogalmazta véleményét arról, hogy mit tartogat a 21. század az EUorosz kapcsolatoknak. Úgy gondolta, hogy a 21. század rendkívüli lehetőségeket rejt a jövőbeni kapcsolatoknak. A 2004-es EU bővítéstől is kedvező fordulatot remélt, mely eddig nem is remélt kapukat nyit meg majd számukra a kereskedelemben. Az EU szomszédos országai közül Oroszország a legfontosabb. Rendkívül fontos az együttműködés, hogy maximálisan profitáljanak a bővítés kínálta lehetőségekből, úgy mint az új piacok megnyílása, valamint a növekvő befektetési lehetőségek. „Az EU-nak szüksége van Oroszországra, és Oroszországnak szüksége van az EU-ra.”13 Vagyis Romano Prodi megfogalmazta a két fél kölcsönös függését.

13

What the 21st Century holds for the EU – Russia relationship – Romano Prodi; www.europa.eu (Letöltve: 2007.04.29.)

18

Az első csúcstalálkozó az ezredforduló után 2000. Május 29., Moszkva - A találkozón részt vett az Európai Tanács elnöke, A. Guterres, az EU Kül- és Biztonságpolikai főképviselője, Javier Solana, az Európai Közösség Bizottságának elnöke, Romano Prodi, valamint az Orosz Föderáció elnöke, V. Putyin. A találkozón elhangzottak az Európai Unió és az OF önálló, legfontosabb tervezett lépései a kapcsolat erősítésére vonatkozóan, valamint a közös kihívások, a nemzetközi kérdések és a PCA kibővítésének tervezete. Az EU képviselői pozitívan fogadták Putyin elnök kinevezését, és új reformtervezetét. Putyin bejelentette, hogy az új gazdasági program elsősorban a tartós növekedést, a sürgető szociális problémák haladó szellemű megoldását célozza, valamint a további integrálódást a világgazdaságba. Fontos feladatának tekinti, hogy kedvező feltételeket teremtsen a befektetések számára Oroszországban, hiszen a befektetések növekedése elengedhetetlen a gazdaság fejlődéséhez. Vagyis Putyin elnök egyértelműen elismeri, hogy Oroszországnak szüksége van az Európai Unió támogatására a fejlődéshez, és igyekszik visszaszerezni a nyugati befektetők bizalmát Oroszországban. Az EU véleménye szerit Putyin új gazdasági programja elengedhetetlenül fontos. Lehetőséget ad Oroszországnak, hogy kitörjön a gazdasági hanyatlás ördögi köréből. A befektetők bizalmának újbóli elnyerése és ezáltal a befektetések növelése a reálgazdaságban kulcsfontosságú lépés lenne.14 Tehát az EU mindenképp támogatja Oroszország felzárkózását, hiszen ez számára is kedvező eredményeket hozhat. Megnyílnak a kedvező befektetési lehetőségek az európai vállalatok előtt, ha Oroszország visszanyeri megbízhatóságát és egy erős piaccal tud előlépni. De ehhez mindenképp szükség van a reformokra és a megbízható kormányzásra. Megfogalmazódott, hogy az EU szeretné bevonni Oroszországot az integrációs folyamatokba, hogy ezáltal is erősítsék és hangsúlyozzák az együttműködés fontosságát a két fél között. Az EU vezetői feltárták az Unió integrációs folyamatának legfontosabb elemeit: az EU intézményeinek megerősítését, a bővítést, a Közös Kül- és Biztonságpolitika erősítését és ennek keretében az Európai Biztonsági és Védelmi Politika fejlesztését. Az EU megerősítette, hogy valószínűleg számítani fog Oroszország részvételére a jövőbeni krízis kezelés működtetésében. Putyin elnök mindezekben támogatásáról biztosította az EU képviselőit. Hiszen számára is fontos az együttműködés erősítése. 14

http://ec.europa.eu/external_relations/russia/summit_29_05_00/index.htm EU-Russia Summit, Joint Statement, Moscow, May 29, 2000 (Letöltve: 2007.04.15.)

19

Szó esett az EU tervezett 2004-es bővítéséről, amely aggodalommal tölti el Oroszországot, különös tekintettel a már fentebb említett kalinyigrádi helyzetre. Valamint a bővítéssel közös határa lesz a két félnek, amely jelentősen megnöveli az együttműködés fontosságát. Oroszország lesz az EU legnagyobb keleti szomszédja, mely egyben kapocs is Ázsia felé. Az Európai Unió szeretné bevonni Oroszországot a nukleáris biztonság növelésébe, és jövőbeni környezeti kihívások megoldásába. Az EU örömmel fogadta Oroszország lépéseit a stratégiai fegyverek csökkentésére irányulóan, hiszen a közös kül- és biztonságpolitika nagyon fontos szerepet játszik az EU politikáiban.

I.4.2. Összefogás a terrorizmus ellen A 2001. október 3.-ai Brüsszeli találkozó15 egyik legfontosabb kérdése a terrorizmus elleni harc volt, amely a 2001. szeptember 11-ei Egyesült Államok elleni terrortámadás miatt vetődött fel nyomatékosabban. A találkozó résztvevői (G. Verhofstadt, Javier Solana, R. Prodi és V. Putyin) egyöntetűen mélységesen elítélik a támadást és a terrorizmust. Putyin elnök határozottan cáfolta, hogy Oroszországnak szándékában állt volna hadi segítséget nyújtani az Északi Afgán Szövetségnek. A vezetők döntöttek arról, hogy megerősítik az összefogást és az együttműködést a terrorizmus, valamint a biológiai és nukleáris terrorista aktivisták ellen. Ezzel az Európai Unió egy hatalmas szövetségest tudhat maga mögött. Ezen kívül szó volt még igazságügyi és belügyi kérdésekről. Már a TACIS is megfogalmazza az együttműködés szükségességét ezen a területen a szervezett bűnözés, a drog – és emberkereskedelem valamint az illegális bevándorlás ellen. Oroszországban sajnos rendívül súlyos problémát jelentenek ezek a kérdések, melyek rendezése óriási feladatot vetít az orosz vezetés elé, és az európai közreműködéssel közelebb kerülnek a megoldáshoz. Ha nem oldódnak meg az illegális bevándorlással és emberkereskedelemmel stb. kapcsolatos problémák, akkor az főként a keleti bővítést követően vet majd fel kényes kérdéseket a két fél között, mikor is a közös határok létrejöttével komoly veszélyt jelenthetnek ezen problémák az EU biztonságpolitikája számára, hiszen az EUn belül már úgymond „szabad az út” azoknak a személyeknek, vagy csempészáruknak, melyek átlépték az EU határát. 15

http://ec.europa.eu/external_relations/russia/summit_10_01/dc_en.htm : EU-Russia Summit Joint Statement, Brussels 2/10/2001 (Letöltve: 2005. 10. 29.)

20

Hangsúlyozták, hogy szükség van Oroszországban az igazságszolgáltatás reformjára, a bírók és az igazságügyi dolgozók képzésére. Mivel köztudottan Oroszországban eléggé kiterjedt maffia hálózat valamint bűnözői körök működnek, melynek megfékezéséhez képzett, és mindenre felkészült igazságszolgáltatásra van szükség, mely legfőképp egyöntetűen kiszűri a korrupció lehetőségét. Ez utóbbi sajnos Oroszországban még mindig óriási problémát jelent, melynek megoldása nem halasztható.

I.4.3. Az Északi Dimenzió – Kalinyigrád Az Északi Dimenzió az EU kül- és határon túli politikáját tekintve visszatükrözi az EU kapcsolatát Oroszországgal a Balti- és a Jeges-tenger régiójában (2. melléklet). Számos kérdés vetődik fel ezekkel a térségekkel kapcsolatban, amelyek szintén fontos szerepet játszanak az EU és Oroszország együttműködését illetően. Ezeknek a kérdéseknek a megvitatását a PCA keretein belül hajtják végre. Különös hangsúlyt fektetnek a szubszidiaritásra és minden Északon érdekelt aktív részvételére ideértve a regionális szervezeteket, a helyi és regionális hatóságokat, a tudományos és üzleti közösségeket, és magát a civil társadalmat. Számos kulcsfontosságú témát ismertek fel az északi párbeszéd és együttműködés során: •

a gazdaság, az üzlet és az infrastruktúra

•

a humán erőforrások, az oktatás, a kultúra, a tudományos kutatások és az egészség;

•

a környezetvédelem, a nukleáris biztonság és a természetes erőforrások;

•

a határon túli együttműködés és a regionális fejlesztések

•

igazságügyi és belügyi kérdések.

Az Északi Dimenzió különös figyelmet fordít a speciális szükségletekkel rendelkező régiókra, mint például Kalinyigrád és a jeges-tengeri régió. Az Északi Dimenzió az érdekeltek hatékony beavatkozásával működik, ahol Európai Uniós pénzügyi támogatásokra van szükség, ott az Északi dimenzió az EU létező pénzügyi eszközeire hagyatkozik, nevezetesen a TACIS-ra és az Interreg-re. Olyan projektekre használják ezeket a támogatásokat, amelyek jelentős hozzáadott értékkel bírnak. A 90-es évektől kezdve hosszútávú változások következtek be Észak-Európa térképén. A Balti Államok 1991-ben visszanyerték függetlenségüket. Finnország és Svédország 1995-ben, Észtország, Lettország, Litvánia és Lengyelország pedig 2004-ben csatlako21

zott az Európai Unióhoz. Ezek az események nagyban növelték az EU jelenlétét az északi és a balti térségben, és lényegesen kiterjesztették az EU és az Orosz Föderáció közös határát. Ez mintegy felszólítás volt, hogy konstruktívan meghatározzák a kihívásokat és a lehetőségeket, amelyeket ezek a változások hoztak létre. Az Északi Dimenzió témáját először 1997-ben a luxemburgi Európai Tanácsban ismerték fel. Az elkövetkező években a koncepció egyre konkrétabbá vált. 1998-ban, Bécsben elfogadták egy Bizottsági Párbeszédet az Északi Dimenzió uniós politikájáról. 1999-ben az EU finn elnöksége alatt egy Miniszteri Konferenciát tartottak az Északi Dimenzióról, ahol „leltár a Jelenlegi Tevékenységekről az Északi Dimenzióban” címmel készült jelentést fogadtak el. A helsinki Európai Tanács 1999 decemberében felkérte a Bizottságot, hogy készítse el az Északi Dimenzióról szóló ún. Akció Tervet (NDAP) és ezt 2000 júniusában el is fogadták. 2003-ra készült el a másodi Akció Terv a 2004-2006-os időszakra vonatkozóan. Az Északi Dimenzióról az Európai Bizottság készít éves jelentéseket.16 Ezen párbeszéd egyik legfontosabb orosz vonatkozása a kalinyigrádi régió helyzete. A viszonylag lassú fejlődést mutató és Európától, a demokratikus jogállamiság megalkotása tekintetében nagy lemaradással bíró Oroszországnál is lényegesen fejletlenebb Kalinyigrád számos probléma forrását jelenti a keleti bővítés tekintetében. Ugyanis az EU eredeti álláspontja szerint Lengyelország és Litvánia csatlakozása után e két ország között elhelyezkedő, Oroszországgal közös határral nem rendelkező, de moszkvai irányítás alatt álló és az ország részének minősülő Kalinyigrádba a jövőben az orosz állampolgárok kizárólag vízum ellenében utazhatnának. Az enklávé és a tagjelölt országok kapcsolatainak elemzésére az EU több tanulmányt is készített. A problémák tényleges megoldására, többek között az orosz anyaország és Kalinyigrád közötti tranzitforgalom (vízumkérdés) ügyében a 2002 novemberében, Brüsszelben megtartott EU-orosz csúcstalálkozón született megoldás. A találkozón az EU és az Orosz Föderáció közös nyilatkozatban ismerték el Kalinyigrád megye sajátos helyzetét. Leszögezték továbbá, hogy fokozni kívánják az együttműködést az enklávé szociális és gazdasági fejlődésének előmozdítása érdekében. A közös nyilatkozatban az EU vállalta, hogy 2003. július 1-ig megteremti az egyszerűsített utazási dokumentum (Facilated Transit Document – FTD) működésének jogi hátterét. Az FTD-vel az orosz állampolgárok kizárólag az orosz anyaország és az enklávé között közlekedhetnek a Kalinyigrád-Litvánia16

http://ec.europa.eu/external_relations/north_dim/index.htm#Introduction : The Northern Dimension – overwiew (Letöltve: 2007.11.06.)

22

Fehéroroszország-Oroszország útvonalon. A tervek szerint az FTD csak célforgalomban és szárazföldi útvonalon lesz használatos. Oroszországnak a 2004-es EU bővítés után fontos volt a kalinyigrádi enklávéval – az EU-taggá váló Litvánián át – fenntartott teherforgalma tranzitjának szabályozása, valamint a baltikumi orosz kisebbségek jogvédelme is. A 2004. május 19.-ei találkozón Romano Prodi elmondta, hogy az EU továbbra is jelentős támogatásokat fog nyújtani a kalinyigrádi régió fejlesztésére, ahogyan ezt már 1999 óta is tette.. A három balti ország 2004-es EU csatlakozása Moszkva és a volt szovjet tagköztársaságok viszonyában feszültséget keltett. Észtország, Lettország és Litvánia tagságával az EU és Oroszország között létrejött a közös határ. A 2005. májusi csúcstalálkozón a két fél tárgyalásokat kezdett a vízumkorlátozás enyhítéséről Az ott aláírt megállapodás a két fél viszonyában a választóvonalak nélküli Európa felépítését teszi lehetővé.

I.4.4. Oroszország piacgazdaság A tervgazdálkodás átalakítása piacgazdasággá rendkívül nehéz feladatokat állított az akkori orosz vezetés, és egyben a társadalom elé. Át kellett alakítani gazdaság intézményeit, mely összefüggött a politikai érdekeltségekkel. Kérdés volt, hogy mely csoportok támogatják és melyek utasítják majd el a reformcsomagokat. A reformfolyamatoknak Oroszországban alapvetően négy szakasza volt: demokratizálás, privatizálás, liberalizálás valamint struktúraváltás. Oroszország aranytartalékai 1991-re nagyon mélyre zuhantak, óriási volt az infláció. Akkor lépett életbe Gajdar pénzügyminiszter antiinflációs politikája. Liberalizálni kellett az árakat és az ebből fakadó árrobbanás együtt járt a pénzügyi-, hitel- és monetáris politika keményítésével. 1992-re létrejött egy nagyon erős proinflációs blokk, valamint a kezdődő privatizáció lehetőséget adott a vezetőségeknek, hogy teljes tulajdonosaivá váljanak saját vállalataiknak. Jelcin elnök konfliktusai a parlementtel viszont egy elhúzódó politikai válságba sodorták az országot, ezáltal veszélyes helyzetbe kerültek mind a kormányt mind a gazdaságot érintő reformok. Ez a gazdasági sokkterápia szétverte az előző rendszer maradványait, birkózott az ország az inflációval egy éven keresztül.

23

Azonban a politika hagyta elszabadulni az 1998-as pénzügyi válságot, aminek következménye lett a korrupció, a rablógazdaság. Mindez leterítette az orosz gazdaságot.17 Oroszország gazdasági mutatói az ezredforduló utáni években javuló tendenciát mutattak. 2001-ben az inflációs ráta 21,5 százalék volt, ami 2004-re 10,9 százalékra esett vissza. A reál GDP 2004-ben már 7,1 százalékkal növekedett, a 2001-es 5,1 százalékos növekedéshez képest. (2. táblázat).18 Ezek az adatok is jól mutatják, hogy Oroszország az 1998-as pénzügyi válságot követően elkezdte felzárkózását a nyugati országokhoz és jelentős fejlődésen megy végbe. Ez részben köszönhető az EU-val egyre szorosabbra fűződő kapcsolatoknak is, és annak a ténynek, hogy a 2002-es brüsszeli csúcstalálkozón az Unió hivatalosan is piacgazdaságnak minősítette az Orosz Föderációt. Fontos még, hogy Oroszország tagja legyen a nemzetközi kereskedelmi jog normáit meghatározó szervezetnek, ellenkező esetben bizonyos termékei kiszorulhatnak a világkereskedelem vérkeringéséből. Ebben az értelemben Moszkva szkeptikusan viszonyult az EU keleti bővítéséhez. Oroszország elsősorban nem a bővítés tényét sérelmezte, hanem azt, hogy kívül maradt volna az újra rajzolódó szabadkereskedelmi övezet határain, amennyiben termékeinek továbbra is kemény korlátozásokkal kell szembenéznie az EU piacain. Az Európaegyezmények fokozatos érvényre jutásával az orosz termékek egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek az uniós piacokon a társult országok termékeihez képest. Az orosz iparcikkek a volt KGST országok piacairól is egyre jobban kiszorulnak, elsősorban a társulási egyezmények Oroszországra nézve kedvezőtlen hatásai következtében. Így, ha az EU keleti bővítéséből származó veszteségeket nem kompenzálja Oroszország számára egy szabadkereskedelmi övezet, akkor az OF az Unió minél kisebb mértékű bővítésében érdekelt. Ezért a legfontosabb jövőben feladatnak tartotta az EU bővítéséből származó nehézségek minimalizálását. A két fél további közeledése mindenekelőtt az OF demokratikus intézményeinek megerősítésén keresztül, a törvényesség megszilárdításával, a modern piacgazdaság fejlesztésével, egy erős középosztály kialakulásának elősegítésével, valamint a fejlett, az emberi jogokat tiszteletben tartó civil társadalom létrehozásával mehet végbe. Oroszország 2004 márciusában már szóbeli, de végleges ígéretet tett arra, hogy az EUval fennálló partnerségi és együttműködési megállapodásnak (PCA) összes kedvezményét kiterjeszti a tíz új EU-tagra. Az erről szóló jegyzőkönyv aláírásával egy időben az 17

Dr. Pécsi Kálmán: Változóban az orosz gazdaság 1991-1994 (A vajúdás gondjai). Európai Integrációs Tudományos Társaság, Budapest [1994] 18 Eurostat – http://www.europa.eu (Letöltve: 2007. 05. 20.)

24

EU és Oroszország közös nyilatkozatot adott ki a bővítéssel kapcsolatban az orosz felet nyugtalanító kérdések megoldásának lehetséges útjairól. A bővítés után Oroszország nagyobb kvótákat igényelt acél- és gabonaexportőrei számára, és kérte az EU-t, hogy ne terjessze ki az új tagokra a dömpingellenes szabályait és energiahordozó-beszerzési korlátozásait, vagy legalábbis adjon rájuk haladékot. Putyin elnök úgy nyilatkozott a találkozón, hogy Oroszországnak és az EU-nak egyenlő partnerekké kell válniuk. „A párbeszédben nem lehetnek irányítók és irányítottak” – mondta Putyin.19 2. táblázat: Növekedés Oroszországban 2001 és 2004 között Mutató

2001

2002

2003

2004

Reál GDP (növekedés %-ban)

5,1

4,7

7,3

7,1

Inflációs ráta (%)

21,5

15,8

13,7

10,9

Fizetési mérleg egyenleg (GDP %-ában)

10,9

9,0

8,2

10,2

Forrás: EUROSTAT

I.4.5. Közös Terek Az EU 2004-es keleti bővítésével kapcsolatos csatlakozási szerződések aláírása után 2003. május 31-én, Szentpéterváron megtartott csúcstalálkozó már a 2004-es tagjelölt országok is részt vettek. A tanácskozás fő témája, az EU és Moszkva kapcsolatai mellett, a küszöbön álló bővítés volt. A csúcson részt vett az akkori magyar miniszterelnök, Medgyessy Péter is, aki hozzászólásában arról beszélt, hogy az EU-nak új eszmeiségre, a „Nagy Európa” ideáljára van szüksége, emellett úgy értékelte, hogy az új világrend stabilitásához elengedhetetlen Oroszország és az Unió jó kapcsolata. A találko19

V. V. Putyin – 2004. május 19. www.eubusiness.com (Letöltve: 2007.11.02.)

25

zón sok érdekes politikai nyilatkozat hangzott el: Putyin elnök békülékeny hangot ütött meg Irak kérdésében, kiemelve George W. Bush amerikai elnök személyes érdemét az ENSZ Biztonsági Tanácsában Irakról elfogadott határozat kompromisszuma kérdésében. (Ez jelentős fordulat az orosz elnök hozzáállásában, aki korábban egyértelműen elítélte az iraki háborút.) Az elnök azt is kilátásba helyezte a csúcstalálkozón, hogy a jövőben Oroszország valutatartalékai egy részét euróban fogja tartani. Az addig egyoldalúan dollárfüggő gazdaságú Oroszország elnöke úgy vélte, hogy a közös európai valuta egyre fontosabb szerepet fog játszani a világgazdaságban, és az euró szerepe a 2004-es bővítéssel csak növekedni fog. Moszkva és Brüsszel, illetve a tagállamok viszonyát terhelő vízumkérdés kapcsán azt vetette fel, hogy pontos lépéssorozatot kellene elfogadni a vízumkényszer megszüntetése érdekében. Romano Prodi, az Európai Unió Bizottságának elnöke nyilatkozatában erről a kérdésről hangsúlyozta, hogy a vízummentesség Oroszországgal csak egy hosszabb folyamat eredménye lehet. Ezeken kívül bővítés történt a Partnerségi és Együttműködési Egyezményben (PCA) a jövőbeni kapcsolatok fejlesztésére irányulóan valamint Oroszország integrálásáról a Nagy Európába. Oroszország és az EU ekkor fejezte ki célját, hogy a jövőben ún. közös terek létrehozásával fejlesztené az együttműködést, amit a PCA kibővítéseként fogalmazna meg. Négy ilyen közös teret jelöltek meg: gazdaság; szabadság, biztonság, és igazságosság; közös külső biztonság; valamint kutatás és oktatás, beleértve a kulturális aspektusokat. A közös gazdasági tér kialakítása érdekében megegyeztek egy jövőbeni Közös Európai Gazdasági Tér (CEES – Common European Economic Space) alakításáról is. Ezen megegyezés fekteti majd le a későbbi együttműködés alapjait. Szükséges a kapcsolatok intézményesítése, hiszen egyre kibővültebb keretek közt zajlanak a tárgyalások, melyek így nyomon követhetőbbé és szervezettebbé válhatnak. Egyetértettek abban is, hogy ennek keretein belül az EU és Oroszország kiemeli az energia párbeszéd jelentősségét (különös figyelmet tulajdonítva a támogató befektetéseknek, amelyek fejlesztik a befektetési környezetet), továbbá a közlekedés fejlesztését, valamint a környezetvédelem fontosságát ideértve a nukleáris biztonság kérdését, a klimatikus változásokat különös tekintettel a Kyoto-i Egyezményre. A szabadság, biztonság és igazságosság közös terének kialakításában megerősítették az ember-ember kapcsolatok fontosságát, támogatva a kölcsönös megértést a népeink között. Továbbá tárgyalja hosszútávon a vízummentesség kérdését. Hangsúlyozza a közös érdekeket az együttműködés erősítésében törvénykezése és belügyi kérdésekben. Valamint ide tartozik a szervezett bűnözés elleni összefogás fejlesztése. 26

A külső biztonság közös tere azt fogalmazza meg, hogy az EU és Oroszország partnerek a biztonság biztosításában, a krízis menedzsmentben valamint a nemzetközi kapcsolatokban. Ide tartozik a terrorizmus elleni összefogás, a kölcsönös segítségnyújtás krízishelyzetek megoldásában, a béke és stabilitás biztosítása. A 2006-os csúcstalálkozón Szocsiban aláírás született a vízumkönnyítésről, valamint a visszafogadásról, amelyek jelentően megkönnyítik a két fél közötti kapcsolatok fenntartását és erősítését. A kutatás és oktatás közös tere: a Tudományos és Technológiai Együttműködési Megállapodás fogalmazza meg a közös kérdéseket. Céljuk erősíteni a versenyt, megerősíteni a kapcsolatokat a kutatás és az innováció között, és bátorítani a szoros együttműködést az oktatás terén, beleértve az egyetemi kurzusok növekvő számát és képzéseit. A 2003. novemberi római csúcstalálkozó20 fontos eredménye, hogy Oroszország csatlakozott a bolognai folyamathoz, ami a diplomák kölcsönös elismertségét biztosítja számára az EU-ban. 2006-ra épül fel Moszkvában egy európai intézmény, amit az EU és Oroszország közösen alapított és támogat. 2005. májusban a moszkvai csúcson21 Oroszország és az EU széleskörű partnerségi megállapodást hozott nyilvánosságra. Az egyezmény biztonsági, gazdasági és humanitárius kérdésekkel foglalkozik, célja az egységes piac megteremtése Oroszország és az EU között, és bővíteni az együttműködést a szállításban, az energiaiparban, a pénzügyi szolgáltatásokban, a távközlésben, a környezetvédelemben és a helyi konfliktusok megoldásában, továbbá összehangolni a jogi szabványokat és ösztönözni a kereskedelmet és a beruházásokat. Az EU programokat kínál a demokrácia, a törvények uralma, az emberi jogok, a független igazságszolgáltatás és sajtó támogatására, a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem előmozdítására is. Az EU humanitárius és gazdasági segélyekkel akar segíteni Oroszországnak a moldovai, az abháziai, a déloszétiai és a Nagorno-Karabah-i konfliktusok rendezésében. Putyin elnök a Moszkvában aláírt megállapodás csomag elfogadását a „sorompók nélküli Európa felé vezető útnak” nevezte. Ez a megállapodás áttörésnek számít az EU-orosz kapcsolatokban, hiszen a két fél tárgyalásokat kezd a vízumkorlátozás enyhítéséről. Hosszabb távon az EU vízummentességet vezetne be az orosz állampolgárok részére, cserében azért, ha

20

http://ec.europa.eu/external_relations/russia/summit11_03/ip03_1496.htm: EU-Russia Summit, Joint Statement, Rome – 06/11/2003 (Letöltve: 2007.04.17.) 21 http://ec.europa.eu/external_relations/russia/summit_05_05/index.htm: EU-Russia Summit, Moscow 10/05/2005 (Letöltve: 2007.04.17.)

27

Moszkva ígéretet tenne, hogy visszafogadja azokat az illegális bevándorlókat, akik Oroszország területéről léptek az Unióba. Az itt megkötött megállapodás hónapok óta tartó egyeztetések sikerének számított. A két fél viszonyában a választó vonalak nélküli – Putyin szavai szerint – a „Nagy Európa” felépítését teszi lehetővé.

I.4.6.Oroszországot a WTO-ba? A jövőt tekintve (és már hosszú ideje) nagyon fontos kérdés Oroszország és az EU kapcsolatát is illetően, Oroszország WTO csatlakozása. Romano Prodi a 2000. május 29.-ei moszkvai csúcstalálkozón azt mondta, hogy mivel az EU már Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnere, ezért mindenképp célja, hogy támogassa Oroszország erőfeszítéseit a WTO tagság eléréséhez. Szerinte a három fő ok: •

már a PCA is különös hangsúlyt helyez az orosz törvénykezés, a technikai normák, és az üzleti gyakorlat modernizálására. Ezen változtatások túlnyomó része elengedhetetlen a csatlakozási feltételek teljesítéséhez is;

•

másrészt a tagság előrelépést jelent a gazdasági kapcsolatokra nézve, amely egy jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodás lehetőségéhez vezet;

•

valamint lehetővé teszi Oroszország számára, hogy a maximálisan hasznot szerezzen a szorosabb gazdasági együttműködésekből, amelyeket az EU új „külpolitikája” keretében akarnak kiépíteni.

A csatlakozás minden érintett fél számára előny lenne, hiszen Oroszország bekerülne egy nemzetközi szabályozású kereskedelmi rendszerbe, ezzel hangsúlyozná a nyitottságát, átláthatóságát és a kiszámíthatóságát, amelyek kulcsfontosságúak a külföldi tőke vonzásához és ösztönzőleg hatnak egy változatosabb növekedésre és gazdasági vezetésre. Az EU-nak Oroszország a WTO tagsággal szintén egy nyitottabb, kiszámítható, átlátható és hatékony kereskedelmi partnerré válna. A WTO-nak azért van szüksége Oroszországra, hogy valóban nevezhesse magát Világ Kereskedelmi Szervezetnek. Oroszországot a 2002. november 11-én tartott brüsszeli EU-orosz csúcstalálkozón az Unió hivatalosan is piacgazdaságnak minősítette, és mint ilyennek nagy lényeges, hogy tagja legyen a nemzetközi kereskedelmi jog normáit meghatározó szervezetnek, ellenkező esetben bizonyos termékei kiszorulhatnak a világkereskedelemből. Az Európai Unió bővítését követő első EU-orosz csúcstalálkozón, 2004. május 19-én Moszkvában is hangsúlyt kapott Oroszország WTO csatlakozása, ahol kulcsfontosságú 28

kritikus pontokban sikerült egyezségre jutniuk a résztvevőknek. Például csökkentették az ipari termékek adóját 18 százalékról 7,6 százalékra valamint Oroszország több szolgáltatási szektort fog megnyitni a külföldi tőkének (pl.: telefonszolgáltatás, közlekedés, pénzügyi szolgáltatások, építkezések, szállítás, környezetvédelem, túrizmus, hírügynökségek terén). A 2005. májusi csúcstalálkozót az EU vezetői felhasználták, hogy véglegesítsék a kétoldalú kereskedelmi tárgyalásokat abból a célból, hogy Moszkva 2006 elején csatlakozhasson a WTO-hoz. Oroszország még mindig a legnagyobb, a WTO falain kívül rekedt, kereskedő állam. 2006 júliusában úgy tűnt, hogy Oroszország 2007. március végén WTO taggá válhat, közben azonban újabb nehézség támadt: az orosz-grúz viszony elmérgesedése oda vezetett, hogy Grúzia visszavonta korábbi hozzájárulását Oroszország WTO tagságához, márpedig a WTO-ba történő felvétel feltétele, hogy minden tagország jóváhagyja az újonnan jelentkező csatlakozását. 2006 novemberében újabb előrelépések történtek a tárgyalásokat illetően, ugyanis Oroszország és az Egyesült Államok tizenkét évi tárgyalássorozat után kétoldalú megállapodást írt a lát a WTO tagság feltételeiről. Az egyezmény keretében Oroszország számos termékcsoport esetében – így a számítógéptechnológia, a repülőgépgyártás, a mezőgazdaság, a gépipar területén – csökkenti az importvámokat, és a szellemi tulajdonjog védelmének erősítésében is jelentős haladást ígért. Ezzel a megállapodással elhárult az egyik utolsó akadálya a tagság elől. Grúzia és Moldova azonban továbbra is fenyegeti Moszkvát, hogy csak azzal a feltétellel egyezik bele az orosz tagságba, ha Moszkva beszünteti illegális kereskedelmi kapcsolatait Abháziával és Dél-Oszétiával, és elismeri ezek határait. 2007 januárjában végül komoly előrelépés történt a WTO-belépéssel kapcsolatos orosz-grúz tárgyalásokon, mellyel Oroszország gyakorlatilag befejezte a kétoldalú orosz-grúz tárgyalásokat, és már csak a csoportos megbeszéléseket kell lezárnia.22

22

http://www.nol.hu/cikk/424968/ - Aláírták az amerikai-orosz megállapodást Oroszország WTOtagságáról (2007. 04. 26)

29

I.5. Energiadialógus A 2000. október 30.-ai párizsi csúcstalálkozó talán legfontosabb eredménye az EU-orosz „energiadialógus”, párbeszéd intézményesítése.23 Hogy miért fontos a párbeszéd ebben a kérdésben? Oroszország évek óta az EU megbízható energia szolgáltatója a nehéz belső időszakok ellenére is. Ígyhát az EU szeretne továbbra is Oroszország energia exportjának legfőbb felvevőpiaca lenni. Ez az erős kölcsönös érdek és függőség jelenti, hogy az energia szektor jelentős alapját képezi a további EU-orosz stratégiai partnerségnek, és példaként szolgálhat más közös érdekterületeken az együttműködésre. Az Európai Unió az energiapolitikai partnerséggel a tagországok energiaellátásának biztonságát kívánja növelni. Bár az Unióban egyre nagyobb részarányt képviselnek a megújuló energiaforrások, az előrejelzések szerint mégis növekedni fog Oroszország jelentősége az energiahordozók európai piacán. A megbízhatósága persze megkérdőjelezhető, ha az év elején bekövetkezett orosz-ukrán gázvita okozta szállítás-leállítást tekintjük, amikor is 2 év alatt másodszor fordult elő, hogy pusztán politikai okokból veszélybe került Európa gázellátása. Az EU 15-ben az orosz gáz és olaj részaránya a termék teljes behozatalából 10-30 százalék körüli, a négy visegrádi országban 75 százalék feletti. De ez a függés kétoldalú, hiszen az orosz földgáz- és nyersolajkivitel kb. 70 százaléka az EU-25-be irányul. Azonban Oroszország számára alternatívát jelenthet a kínai, a japán és az amerikai piac is.24 3. táblázat: Az EU-25 olajimportjának eredete

Oroszország

Norvégia

(2005)

Szaúd‐Arábia

Líbia

Ország

%

Oroszország

30,11

Norvégia

17,07

Szaúd-Arábia

10,63

Líbia

9,01

Más olajtermelő országok

33,18

33,18%

Forrás: European Commission – Registration of Crude

30,11%

9,01%

Oil Imports and Deliveries in the Community (2005)

23

http://ec.europa.eu/external_relations/russia/summit_11_02/js_meast.htm - Tenth EU-Russia Summit – Brussels 11/11/2002 (2007.04.16.) 24 Európai Tükör 2006/11

30

4. táblázat: Az EU-25 gázimportjának eredete

Oroszország Algéria Más olajtermelők

(2005) Ország

%

Oroszország

36,7

Norvégia

24,5

Algéria

19,1

Nigéria

37,0

Más olajtermelő országok

16

Norvégia Nigéria

16 % 36,7% 37%

Forrás: Organisation for Economic Co-operation and Development

24,5%

Mint a fenti táblázatból kitűnik az EU olajimportjának 30 százaléka, gázimportjának pedig 37 százaléka származik Oroszországból.(3., 4. táblázat és ábra) Ez is nagymértékben kihangsúlyozza a függőséget. Előrejelzések szerint 2030-ra az akkorra már 30 tagú EU energiaszükségletét 70 százalékban az orosz import fogja kielégíteni. Ez eléggé ijesztő számnak tűnhet, de az EU már megkezdte a tárgyalásokat esetleges alternatív energiaforrásokról a függőség csökkentése érdekében. A további exportőr ország közül Norvégia, Algéria, valamint Nigéria képvisel még jelentős arányt az EU gázimportjában, azonban ezen országok közül egyikkel sem helyettesíthető az orosz forrás, csakúgy mint az olaj esetében, ahol is a főbb exportőrök között van szintén Norvégia, valamint Szaúd-Arábia és Líbia. Oroszországban az energia szektor kulcsfontosságú szerepet játszik a külföldi befektetésekben és az export bevételekben egyaránt.25 A szektornak előreláthatólag 2020-ra kb. 560-650 milliárd euró tőkére lesz szüksége. Itt merül fel az a kérdés, vajon hajlandó lesz-e Oroszország megnyitni energia piacát a külföldi befektetők előtt, valamint elegendőek lesznek-e a reformok a befektetők bizalmának visszanyeréséhez. Valószínűleg ez utóbbit sikerül megvalósítani, azonban ez egyúttal külföldi tőkerészesedést eredményezne az orosz gazdaság kulcsszektorában, ami elég érzékeny pontja az orosz gondolkodásnak, valamint a vezetésnek. Mind az EU mind Oroszország kölcsönös érdeke, hogy növeljék az átfogó energiabiztonságot a kontinensen, hiszen a legfőbb közös pont a közös kontinens, melyet védeni kell a globalizáció káros hatásaitól, és ezt a tényt felismerve tesz közös erőfeszítéseket Oroszország és az Európai Unió. 25

http://ec.europa.eu/energy/russia/overview/why_en.htm: European Union-Russia Energy Dialogue (Letöltve: 2007.04.07.)

31

A 2002-es csúcstalálkozó közös nyilatkozatában a résztvevők (V. Putyin, G. Persson, Javier Solana és Romano Prodi) úgy fogalmaztak, hogy: „lehetőséget fogunk biztosítani az energia szektorral kapcsolatos összes olyan kérdés megvitatására, amely a közös érdekeket szolgálja. Ide értve az energiatakarékossági megegyezés bevezetését, a gyártás és a szállítás infrastruktúrájának ésszerűsítését, az európai befektetési lehetőségeket, valamint a gyártó és fogyasztó országok közötti kapcsolatokat. Az Energia Karta (Energy Charter Treaty) tervezett ratifikációja Oroszország részéről, és a befektetési környezet fejlesztése rendkívül fontos mozzanatok lesznek.” A szerződés előkészítési időszakában, 2001. februártól szeptemberig, az energia szektor közös kérdéseinek elemzésére orosz és EU-beli szakértőcsoportokat alakítottak. A kérdések közé tartozik az energia stratégiák és az egyensúly, a befektetések, a technológiai transzferek, az energia infrastruktúra, az energia hatékonyság (amit a TACIS finanszíroz), és környezetvédelem. Ezen csoportok folyamatosan készítik jelentéseiket. Az eddig elért eredmények az energiadialógusban:26 •

a közös elektromos áram hálózat kiépítése;

•

szerződés rögzíti Oroszország EU-nak biztosított hosszú távú földgáz kínálatát;

•

egy kölcsönösen elfogadható megegyezés a nukleáris anyagok kereskedelmének elszámolásáról;

•

Olaj-kérdésekben: o Az európai vállalatok befektetési politikájának támogatása; o A növekvő vezetékhálózat kiépítésének és az ezáltal növekvő orosz olajkínálat lehetőségének vizsgálata; o Hajózási biztonság; o Információáramlás az olajpiacon: Oroszország csatlakozása egy Bizottsági energiapiac figyelő rendszerhez;

•

Szén: javaslatok a tiszta szén technológiára a kerekasztali üléseken és a szemináriumokon.

•

Energia-hatékonyság: o A kísérleti projektek fejlesztése (Astrakhan, Arkhangels, Kalinyigrád): célja, hogy fokozzák az energia ésszerű felhasználását és fejlesszék az energia-megtakarítás lehetőségeit (a TACIS program finanszírozásában);

26

Christian Cleutinx Director Co-ordinator of the EU-Russia Energy Dialogue Directorate- General forEnergy and Transport European Commission: The EU-Russia Energy Dialogue – 2004 http://www.europa.eu (2007. 04. 29.)

32

o Megegyeztek, hogy közösen elemzik a hatékony energia-felhasználással és az energiakereslettel kapcsolatos kérdéseket. (EU-s gyakorlat ismertetése, alternatív üzemanyagok használata, sűrített földgáz alkalmazása a szállítási szektorban) stb. A 2004-es keleti bővítés ismét felvetette a már évek óta nyitott kérdést mind Brüsszel mind Moszkva részéről: „a taggá váló közép-kelet-európai országok igen erőteljes – az EU-15-ökét messze felülmúló – energetikai függése az orosz szállításoktól, illetve ehhez kapcsolódóan várható diverzifikálási törekvések az említett országok részéről.”27 Tehát felvetődött a kérdés, hogy növelhető-e még a függés, vagy inkább csökkenteni kellene azt. Az utóbbi érdekében alternatív beszerzési források biztosítására kell törekedni, megőrizve ugyanakkor a kapcsolatok eddigi stabilitását és megbízhatóságát. Az energiadialógus lehetőséget adhat az európai tőke intenzívebb jelenlétére Oroszország legfontosabb ágazataiban: az olaj- és gáziparban. A folyamat részeként merülhet fel az európai tőke egyre erőteljesebb érdeklődése az új csővezeték-építési projektek és egyéb lehetőségek iránt, ami az európai és orosz cégek szorosabb együttműködését vonhatják maguk után. Azonban az utóbbi évek tapasztalatai szerint a tartósan magas világpiaci olajárak az ágazat orosz vállalatainak pénzügyi helyzetét nagymértékben javították, és így nemigen szorulnak rá a külföldi tőkére. Az energiadialógust mindkét fél különös gonddal kezeli és a politikákban is jelentős szerep jut ezen kérdéseknek. Amellett azonban, hogy ez az együttműködés erősítheti a két fél közötti kapcsolatokat, viták és nézeteltérések fő fóruma is egyben. A keleti bővítés kapcsán a vitás kérdések között volt az Oroszország által szorgalmazott és a közép-kelet-európai országokkal gyakorlatban is alkalmazott úgynevezett hosszú távú gázszállítási egyezmények kérdése, amelyek viszont szemben állnak az Európai Unió által fontosnak tartott liberalizációs folyamattal. Ám ezt a nézeteltérést a 2004. április végi közös nyilatkozatban orvosolták mely kimondja, hogy: az Európai Unió nem fog korlátozásokat bevezetni a szénhidrogének importjával kapcsolatban, és elismeri a hosszú távú egyezmények pozitív szerepét az európai gázpiac stabil és megbízható ellátásában. 27

Ludvig Zsuzsa [2000]: Oroszország Európában – kapcsolatok a jelenlegi és a bővülő Európai Unióval (In: Deák András [2001]: Oroszország a világgazdaságban – válság előtt és után. Aula, Budapest

33

Ahogy a fentiekből kitűnik az Unió legsúlyosabb problémája az energiakapcsolatokat illetően, hogy mindenki egyenlően juthasson hozzá az oroszországi csővezetékek használatához, és szeretné elérni, hogy szűnjön meg a jelenlegi diszkrimináció. Másrészt az Unió változtatásokat szeretne elérni az oroszországi ágazati monopóliumok és a versenyfeltételek kérdésében is.28 Oroszországból jelenleg Fehéroroszországon és Ukrajnán keresztül érkezik a kőolaj és a földgáz Európába. Európa a 2005-ös és 2006-os krízisből kiindulva változtatni akar a helyzeten. Ugyanis jelenleg ha Oroszországnak bármelyik előbb említett két országgal vitája akad, egész Európa energia-ellátása veszélybe kerülhet. Ebben a helyzetben 2010-re változás várható, mivel az EU tervei közt szerepel a Németországot és Oroszországot közvetlenül összekötő, a Balti-tenger mélyén húzódó csővezeték, valamint a tervezett Nabucco gázvezeték (2011-re), amely Oroszország elkerülésével Közép-Ázsiából és a Kaszpi-tenger körzetéből fog földgázt szállítani Európába. A későbbiekben bővebb említést teszek ezen területekről. Nagy kérdés marad, hogy hogyan alakulnak a viszonyok 2006/2007 után. A vélemények nagyrészt két táborra oszlanak: a többség szerint szükség lenne egy „taktikai szünetre”, mert az orosz gazdasági szféra felkészületlen a mélyebb együttműködésre; a szakemberek másik része szerint intenzívebbé kellene tenni a párbeszédet. Szakemberek szerint Oroszországnak meg kell határoznia egyrészt Oroszország fejlődésének modelljét, másrészt az EU-val való együttműködés stratégiai célját. A két elképzelhető modell: integráció, vagyis egy lehetséges belépés a jövő Európájába, vagy két „erőközpont” egyszerű együttműködése integráció nélkül. Oroszország számára a legelfogadhatóbb verzió egy új kétoldalú egyezmény megkötése lenne integráció nélkül.

28

Ludvig Zsuzsa [2000]: Oroszország Európában – kapcsolatok a jelenlegi és a bővülő Európai Unióval (In: Deák András [2001]: Oroszország a világgazdaságban – válság előtt és után. Aula, Budapest

34

II. Jelen és jövő II.1. A mindkét fél számára szükséges jó kapcsolat A két fél közötti kölcsönös függés vitathatatlan. Ennek egyrészről földrajzi, másrészről természetesen gazdasági okai vannak. Oroszországot méretei kétségtelenül nem elhanyagolhatóvá teszik. Másrészről a 2004-es bővítés óta még hosszabb közös határral rendelkeznek, ami elengedhetetlenné teszi a mélyebb együttműködést a két fél között. Finnország, Észtország, és Lettország keleti határainál maga a „Nagy Medve” őrködik, vagy éppen „támad”. Úgy néz ki az EU keleti bővítéseinek itt határt szab Oroszország, és a jövőben, legalábbis a közeljövőben teljességgel kizárt egy esetleges orosz csatlakozás. Bár maga Putyin tett erről kijelentést egy nyilatkozatában még 2001-ben. 5. táblázat: Az Európai Unió és Oroszország adatainak összehasonlítása

Népesség Terület Népsűrűség Születéskor várható élettartam

Orosz Föderáció (2006) 143 millió fő 17 075 000 km2 8,3 fő/ km2 67 év

EU-27 (2006) 493 millió fő 4 423 000 km2 113 fő/ km2 75,8 év (2005)

GDP (€) GDP/fő (€)

740 milliárd 9200

10 750 milliárd 22 300 (EU-25)

GDP Ágazati megoszlása Ipar Szolgáltatás Mezőgazdaság

36,6% 58,2% 5,3%

27,2% (EU-25) 67,1% (EU-25) 4,3% (EU-25)

Forrás: European Commission External Relations – EU Russia Relations, May 2007

35

II.1.1. Hasonlítsuk össze adatok alapján a két fél méreteit, gazdaságát: (5. táblázat) Oroszország területe mintegy 17 075 000 km². Ez megközelítőleg a négyszerese az EU területének, ami 4 423 000 km². Az Orosz Föderáció méretei a 25 EU tagállamhoz képest óriásiak. Ez az tükrözi, mennyire szükség van az összefogásra Európában, hiszen egyedüli államokként még a legnagyobb, Németország sem tudja felvenni a versenyt a világgazdaság nagyhatalmaival. A népességben is jelentős a különbség: Oroszország lakossága 8,3 fő négyzetkilométerenként, az EU-ban ekkora területen 113-an élnek. Itt természetesen földrajzi, éghajlati szempontokat is figyelembe kell venni. Oroszországban nagyon sok a ritkán, gyéren lakott terület főként ami az északi részeket illeti. A születéskor várható élettartam az EU-ban 75,8 év, Oroszországban ez csupán 67. Itt szerepet játszik természetesen a fejlettségi szint. Oroszországban, főként a keleti országrészben rendkívül rossz az egészségügyi ellátás, valamint a szegényebb területeken elmaradott az ellátás színvonala is, hiszen nem tudják megfizetni az Európában már rutinnal alkalmazott technikákat. Az ellentét a két fél között a GDP-ben látszik. És ez az a pont amiét Oroszország nem tud élni méreteivel, adottságaival. Oroszország GDP-je 2006-ban 740 milliárd €, lakosságra bontva 9200 €/fő. Az Európai Unióban ugyanezek a számok a következők: GDP (2006): 10 750 milliárd €, és 22 300 €/fő (EU-25). A két fél gazdasági szektorok szerinti megoszlása nagyjából megegyezik. Mind Oroszországban, mind az EU-ban mára a szolgáltatóipar a legjelentősebb, ezt követi az ipar majd a mezőgazdaság. Oroszországban azért meglepő ez az adat, mivel a gazdaság elég egyoldalúan egy ipari szektorra, az energiára épül. A fejlődés abban látszik, hogy mostanra Oroszország is elkezdett nagyobb hangsúlyt fektetni a szolgáltatások fontosságára. Ráadásul az Oroszországba érkező befektetők is nagyrészt a szolgáltatóipart preferálják, gondolok itt a bankokra, és egyéb pénzügyi intézményekre legfőképp. Ennek ellenére a pénzügyi közvetítő rendszer hatékonysága Oroszországban továbbra is gyenge. A bankszektor fejlesztéséhez jó lehetőséget biztosítana, ha lehetővé tennék a külföldiek tulajdonhoz jutását a szektorban. Azonban erre jelenleg nem sok jel mutat. Oroszországban eléggé erőteljesen igyekeznek távol tartani a külföldi tőkét a stratégiai jelentőségű szektorokban, mint például az energiaipar, vagy az említett bankrendszer.29

29

Csaba László [2006]: A felemelkedő Európa, Akadémiai Kiadó, Budapest

36

II.2.1. ENERGIA – A kölcsönös függés kulcspontja A fő kapocs, az energia: Oroszország az Európai Unió harmadik legjelentősebb kereskedelmi partnere. Ami az importot illeti ezzel megelőzve Norvégiát és Japánt és követve Kínát és az Egyesült Államokat. Az export oldalon az USA és Svájc után, viszont Kínát megelőzve. Mint említetem a fő import termék az EU-ban az energia. Ez a függés egyre riasztóbbá válik főként az EU számára, hiszen Oroszország már két alkalommal elzárta a gáz illetve olajvezetéket az EU irányába bejelentés vagy figyelmeztetés nélkül a tél közepén. Már fentebb említést tettem a felek között zajló energiadialógusról, de nézzük meg ezen párbeszéd kényes pontjait. 2006-ban az Oroszország és Ukrajna között zajló gázár-vita miatt Európa nagy részében gázhiány keletkezett. Január 2-án Magyarország bejelentette, hogy 40 százalékkal megcsappantak az orosz energia-szállítmányok. Ausztriában, Szlovákiában és Romániában egyharmadával csökkentek a szállítások. Franciaország 25-30 százalékos, Lengyelország 14 százalékos kiesést jelentett. Olaszország valamint Németország is hasonló adatokról számolt be. Szerencsére a vita megoldódott, és január 3-ára helyre álltak a szállítások.30 De mi történt volna, ha nem egyezik meg Oroszország és Ukrajna? Fél Európa lakossága gáz nélkül marad a tél közepén? Csaknem ugyanez ismétlődött meg 2007 januárjában csak az olajjal. 2007. január 8-án estére leállt a Druzsba vezetéken Fehéroroszországon keresztül érkező orosz olaj importja. Moszkva elzárt a csapot. Az orosz cégek előreláthatatlan kényszerhelyzettel indokolták az európai vállalatokkal szembeni szerződéses kötelezettségeik elmulasztását. Oroszország úgy indokolta meg a történteket, hogy a fehérorosz hatóságok több százezer tonnával rövidítették meg az orosz exportszállításokat. Fehéroroszország szerint azonban az általa január 3-án, visszamenőleg újév napjától kirótt, az oroszok által meg nem fizetett tranzitdíj fejében foglalta le az orosz olajat. Oroszország 2007-től nemcsak kétszeres földgázárat kényszerített Fehéroroszországra, hanem exportvámot is kivetett az oda irányuló olajszállításokra. Fehéroroszország válaszul tonnánként 45 dolláros tranzitdíjjal sújtotta a Druzsbán keresztül Európába áramló orosz olajat. Miután az orosz vállalat nem fizette meg a tranzitvámot, Minszk csempészárunak minősítette az orosz tranzitolajat és perrel fenyegette meg az orosz céget. Végül tárgyalások útján sikerült megegyezniük, és január 11-én helyre áll-

30

Jonathan Stern: The Russian-Ukranian gas crisis of January 2006, Oxford Institute for Energy Studies)

37

tak a szállítások.31 Az EU eléggé tart attól, hogyha ezt Oroszország többször is megteszi, egyszer csak energia, fűtés nélkül marad fél Európa. Így egyre inkább igyekszik új forrásokat és import lehetőséget találni, akár a Távol-Keletről is. (Erre dolgozatomban a későbbiek folyamán részletesen kitérek). Mára egyértelművé vált Európa számára, hogy diverzifikálni kell Európa energiaellátását. Az energiaellátás diverzifikálásával kapcsolatban több tagállami javaslat is született. A magyar javaslat szerint létre kellene hozni egy európai uniós Energiabiztonsági Központot, amely egyfajta technológiai központként követhetné figyelemmel az energiaszolgáltatás zavartalan alakulását. A 2006 márciusában kiadott Zöld Könyvben az EU megfogalmazta energiastratégiáját. Cél, hogy versenyképessé valamint integrálttá tegyék az EU energia piacát. A 2006 júniusi csúcstalálkozón kiadott dokumentumban megfogalmazott célok között van, hogy átfogó megállapodást kell kötni Oroszországgal minden energiatermékről, valamint, hogy integrálják az orosz és az európai energiapiacot. A jövőbeni tervek az energiakérdés megoldását illetően: az EU, az USA, Oroszország, Kína, Japán, Dél-Korea és India egy ún. Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor (ITER) megépítése, amely a Napban végbemenő fúziós energiatermelő folyamatokat próbálja majd utánozni, ezzel korlátlan mennyiségű, tiszta energiát létrehozva. Először furcsállhatnánk Oroszország támogatását, hiszen így elvesztené befolyását az energiahordozók terén, ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy a források végesek. Oroszország befolyásának legfőbb eszköze az energia. Három dolog, ami szükséges a befolyás fenntartásához: először is az orosz energia tartalékok és termelés feletti ellenőrzés, a csővezetékek feletti ellenőrzés valamint hosszú távú kapcsolatok fenntartása az európai vásárlókkal. Oroszország egy új csővezeték kiépítését tervezi Bulgária és Görögország között, ami elkerülné Törökországot. Nem az olaj a függés fő oka, mivel az áthidalható, hanem a gáz. Itt kell megemlítenem Oroszország és a Balkán kapcsolatának fontosságát, mely Bulgária és Románia 2007-es EU csatlakozása óta csak erősödött. A II. világháborút követően a balkáni terület szovjet befolyás alá került, majd a Szovjetunió felbomlását követően Jugoszláviában kibontakozó háborúk, zavargások ismét kapcsolatba hozták a két felet. A balkáni háborúk idején Oroszország segélyekkel látta el Jugoszláviát, hogy együttérzéséről biztosítsa. A Balkán mind az EU, mind Oroszország részéről egyet 31

Energy Information Administration (Official Energy Statistics from the U.S. Government) – Russia – Oil Exports: http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/Russia/Oil_exports.html (Letöltve: 2007. 11. 10.)

38

jelentett: háború a régi Jugoszláviában. Oroszország különös figyelemmel kísérte a Balkánon zajló eseményeket. Ennek több oka is felvetődhet. Először is a szláv kulturális és vallási megértés, a nemzeti patriotizmus Oroszország részéről. Másrészt Oroszországban féltek annak lehetőségétől, hogy náluk is megtörténik ami Jugoszláviában. Akkoriban az Orosz Föderációt gazdasági krízis sújtotta, attól tartottak, hogy a központi hatalmak egyszerűen szétszakítják. Az 1995-ös Boszniai, majd az 1998-as koszovói események után kristályosodtak ki a kapcsolatok az Orosz Föderáció és a Nyugat között. Ezen események alatt ellentétes véleményt képviseltek, mivel Oroszország hasonlóságot vélt felfedezni a Csecsenföldön és Koszovóban játszódó események között, és tartott a Nyugat beavatkozásától. Oroszország a rendszerváltást követően mindig is egyfajta szimbolikus külpolitikát folytatott a régi Jugoszlávia felé. A Balkán egyre fontosabb „közvetítő” szerephez jut az orosz-európai kapcsolatokban, főként az olajszállításokat illetően. Oroszország nem hosszútávú stratégiát követ a Balkánnal, hanem egyfajta geopolitikai játékot űz.32 Az orosz gázszállítmányok jelenleg négy fő vezetéken érkeznek Európába: Transzbalkán I, Transzbalkán II., Yamal valamint a nemrégiben elkészült Kék Áramlat (Blue Stream). Moszkva számára azóta vált fontos saját elképzelését is megvalósítani, mióta az USA és Európa elkezdte kidolgozni egy Kelet-Nyugati korridor kiépítését, mely Törökországon keresztül szállítaná a nyersanyagot kikerülve Oroszországot. Jelenleg Európa gázellátása három fő úton történik: Oroszország, Észak-Afrika és az Északitenger, azonban szükség lenne a közel-keleti és a Kaszpi-tengeri régióra is. A Kék Áramlat megépítése kiélezi a versenyt a dél-európai piacért. A vezeték a Fekete-tenger orosz partjáról indul, a tenger alatt egészen Törökországig. Mostanában azonban további két vezeték-tervezet vetődött fel: a Kék Áramlat 2, valamint a „Déli Áramlat” (South Stream). A Kék Áramlat 2 az 1-hez hasonló útvonalat követne. A Déli Áramlat Oroszország fekete-tengeri partjától a tengerfenéken futna Bulgáriáig és onnan egészen Olaszországig. Ez utóbbi projekt az Európa által kigondolt Nabucco (3. sz. melléklet) riválisa. A Nabucco Törökországból Ausztriába szállítaná a gázt keresztül Bulgárián, Románián és Magyarországon kikerülve Oroszországot. A Nabucco a 2006-ban megépített Baku-Erzurum vezeték folytatása lenne, mely most Azerbajdzsánból Törökországba szállít. Ezen projektekben Bulgária központi szerephez jut, és rendkívül nehéz 32

Peter Bonin: The last reserves of the imagined Great Power. Ont he significance of the Balkans for Russioan political and economic actors. (Original: (German) Osteuropa 2002, 4/5) http://www.newbalkanpolitics.org.mk/oldsite/issue_2/bonin.eng.asp (Letöltve: 2007. 10. 25.)

39

helyzet elé néz tekintve, hogy 2007. január 1-től EU tagállam. Ugyanezen állítás igaz Magyarországra is. Hiszen Oroszország földalatti földgáztárolók kiépítését ajánlotta fel Magyarországnak és Ausztriának is a Nabucco-val szemben. Magyarország ebben a helyzetben döntő pozíciót foglal el. Hazánkba az energia import 80 százaléka Oroszországból érkezik, vagyis rendkívüli mértékben függünk az orosz szállításoktól. Ez óriási nyomást gyakorol a kormányra: választanunk kell az orosz gázszállítás és a Nabucco között. Meg is vádoltak minket, hogy aláássuk az EU energiapolitikáját, mikor az magyar kormányfő tárgyalt a témában V. Putyinnal. 33 Ezen kívül az orosz energiaóriás, a Gazprom, minél nagyobb szerephez akar jutni az európai országok energiainfrastruktúrájában, viszont Oroszország nem akarja beengedni az európai vállalatokat, ráadásul az elmúlt években bekövetkezett gazdasági fellendülésnek köszönhetően nem is nagyon szorul rá a külföldi befektetőkre. Egy probléma, ami ismét felmerül azonban az orosz gázellátást illetően: a tartalékok végesek. A Nabucco lehet az első komoly lépés Európa részéről, mely az orosz energiafüggés csökkentésére irányul és ad alternatívát. Ugyanis Oroszország nem jelenthet hosszú távú stratégiát az EU gázellátásának biztosítására. Ugyan aláírták az Energia Kartát, de Oroszország sem a Szerződést, sem a Tranzit Protokollt nem ratifikálta. Másrészt Oroszország szeretné megőrizni a Gazprom monopol helyzetét, ami korántsem kedvez az európai energiaipari vállalatoknak. Két alternatíva merülhet fel a kérdés rendezésére: Európa más energiaforrás után néz (pl. Nabucco), vagy Oroszország is bővíti az együttműködést más gázkitermelőkkel, hiszen az ő tartalékai is végesek. A Nabucco megépítését 2012-re tűzték ki. Ezzel egyidőben Oroszország és Németország egy Ukrajnát és Lengyelországot elkerülő gázvezetéket tervez kiépíteni a Balti-tenger alatt, de ez egy svéd tanulmány szerint megosztaná az EU-t, hiszen Oroszország bármikor elzárhatná az Ukrajnába, Lengyelországba és Fehéroroszországba irányuló csapokat anélkül, hogy gondot okozna valamely „nagy” európai országnak. Tehát tervek ugyan vannak, azonban egyelőre az európai energiafüggés növekszik. A gázfogyasztás tíz év alatt másfélszeresére nőtt, amihez nagy import-igény tartozik. Az előrejelzések szerint 2030-ra a világ olajfelhasználása 30 százalékkal nő. Az EU a világ energiájának hetedét használja, de a fejlődő országok energiaigénye ötször gyorsabban nő mint az EU-é. Ezért fontos politikai eszközök alkalmazása együttműködés 33

Nicklas Norling: Gazprom’s Monopoly and Nabucco’s Potentials: Strategic Decisions for Europe (Silk Road Paper, 2007 November – Central Asia- Caucasus Institute Silk Road Studies Program) http://www.silkroadstudies.org/new/docs/Silkroadpapers/2007/0711Nabucco.pdf (Letöltve: 2007. 11. 20.)

40

keretein belül. Az energiapolitika közös európai biztonsági kérdés. Az ellátásbiztonság szempontjából az új tagállamok nincsenek egyszerű helyzetben, Kelet-KözépEurópában a kínálati struktúra gyenge, ugyanis egyetlen ellátási forrásuk van. A régióban hiányzik az igazi verseny, ezért magasabb szociális és gazdasági költségek jelentkeznek a gázellátás biztosításban. A régión belül Magyarország helyzete még rosszabb. A felhasználásban túl magas a gáz aránya, több mint 40 százalék. A háztartások 90 százalékában gáz alapú fűtés van. Ezért is kell Magyarországnak élen járni az új infrastruktúra és az új közép-európai piac létrehozásában.34 Mivel Oroszország nem tagja az OPEC-nek, így az elmúlt években növelhette olaj termelését. 1998 és 2005 között Oroszország olaj kitermelése 40 százalékkal növelte a világ olajkínálatát. Szaúd-Arábia után az Orosz Föderáció a második legnagyobb olajtermelő a világon. 2005-ben Oroszország 12,1, Szaúd-Arábia 13,5 százalékát tette ki a világ olajkitermelésének. Oroszország ismert olajtartalékai sokkal kisebbek, mint Szaúd-Arábia és olajipara is több szempontból elmaradottabb. Oroszország olajtartaléka 6 százaléka a világ olajtartalékainak, míg Szaúd-Arábia 22 százalékot birtokol. (8. táblázat) 8. táblázat: A világ legnagyobb olajtartalékkal rendelkező országai Ország

Olajtartalék (milliárd hordó)

Részesedése a világ olajtartalékaiból (%)

Rendelkezésre álló tartalékok (év)

22.0 11.5 9.6 8.5 8.1

Kitermelés – 2005 (millió hordó) 11.0 4.0 1.8 2.6 2.6

Szaúd-Arábia Irán Irak Kuvait Egyesült Arab Emirátusok Venezuela Orosz Föderáció Kazahsztán Líbia Nigéria

264.2 137.5 115.0 101.5 97.8 79.7 74.4

6.6 6.2

3.0 9.6

72.6 21.4

39.6 39.1 35.9

3.3 3.3 3.0

1.4 1.7 2.6

79.6 63 38.1

65.6 93.0 >100 >100 97.4

Forrás: British Petroleum (2006)

A Szovjetunió összeomlása után, az 1990-es években, a volt szovjet államokban jelentősen visszaesett az olajkitermelés. Az 1998-as pénzügyi válságot követően az orosz olajkitermelés ismét elkezdett növekedni. 1999-től 50 százalékkal nőtt a kitermelés. 34

Bősze Barbara: Security of energy supply in Hungary- Regio Minorities, Politics, Society-English Edtion, 2006 – CEEOL http://www.ceeol.com/aspx/getdocument.aspx?logid=5&id=62b11187-47484448-af40-0943af652404 (Letöltve: 2007. 10. 25.)

41

2004 végét követően ismét lelassult a kitermelés intenzitása. 2005-ben Oroszország kitermelése 9.6 millió hordót tett ki naponta, ami még mindig kevesebb, mint a szocializmus fénykorában, és mindössze 3 százalékkal nő évente. Jelenleg az orosz olaj export meghaladja a szocialista idők exportját. Ahogy a ’90-es évektől élesen visszaesett a hazai kereslet, Oroszország gyorsabban szerette volna növelni nyersolaj exportját mint annak kitermelését. 1999 és 2004 között átlagosan két tizedes jeggyel javult az éves export. Ami a földgázkitermelést illeti Oroszország 2005-ben a világ földgáztartalékainak egynegyedét birtokolta. (9. táblázat)

9. táblázat: A világ legnagyobb gáztartalékkal rendelkező országai (2005 vége) Ország

Gáztartalék (trillió m3)

Orosz Föderáció Irán Szaúd-Arábia Egyesült Arab Emirátusok USA Nigéria Algéria Venezuela Irak Kazahsztán

47,8

Részesedése a világ gáztartalékaiból (%) 26,6

Kitermelés – 2005 (milliárd m3) 598,0

Rendelkezésre álló tartalékok (év) 80

26,7 6,9 6,0

14,9 3,8 3,4

87,0 69,5 46,6

>100 99,3 >100

5,5 5,2 4,6 4,3 3,2 3,0

3,0 2,9 2,5 2,4 1,8 1,7

525,7 21,8 87,8 28,9 23,5

10,4 >100 52,2 >100 >100 >100

Forrás: British Petroleum (2006)

Oroszország gáztartalékai úgy tűnik hosszú távon elegendőek ellentétben az olajjal. A jelenlegi kitermelési szintet tartva még egy-két évszázadig elegendőnek tűnnek. A földgáz nagy része három szibériai területről származik, és eddig csak két területen folyik csúcskitermelés. Az Orosz Föderáció 2005-ben a világ földgázkitermelésének 22%-át tette ki. Oroszország a világ legnagyobb gáz fogyasztója és exportőre egyben. A gázkitermelés körülbelül kétharmada marad a hazai piacon, jóval alacsonyabb áron, mint amit külföldre exportál. Egy másik kényes kérdés a nukleáris energia, mely több aspektusból is felmerül: az EU és Oroszország tárgyalásokat folytat a nukleáris anyagok kereskedelméről, vala42

mint az Európai Unió szeretné, ha újrakezdődnének az első generációs nukleáris reaktorokról szóló egyeztetések. A 2003-as római csúcstalálkozón döntöttek a Tudományos és Technológiai Együttműködési Megállapodás megújításáról, mely már a Biztonsági és Nukleáris Fúzióra is kiterjed. Különösen nagy fontosságot tulajdonítanak a klímaváltozással és a környezettel kapcsolatos együttműködésnek. Az Európai Unió nagyon sok országgal dolgozik együtt a környezeti problémák leküzdésén. Alapvető az együttműködés a jövőre nézve globális szinten, az európai kontinensen belül, mind helyi szinten, ahol határaik találkoznak – földön és vízen egyaránt. Globális szinten az EU és Oroszország közötti elkötelezettség alapvető a klímaváltozás ellen folytatott harc sikeréhez. Támogatni kell az erdők fenntartható, hosszútávú felhasználását; meg kell szakítani a biológiai változatosság, sokszínűség hanyatlását, valamint csökkenteni kell az energiaforrások pazarló felhasználását. Kulcsfontosságú pont volt, amikor Oroszország ratifikálta 2005-ben a Kyotói Protokollt, bár itt megjegyzendő, hogy kijelentett addig nem lépteti érvénybe a szabályokat, ameddig az USA nem írja alá az Egyezményt. Azonban, ha Oroszország gyakorlatba ülteti a Kyotói Egyezményt az sokat segíthet, hogy az elérje célkitűzését, azaz csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása a világon a globális felmelegedés elleni harc keretében. Oroszország és az Európai Unió az európai régió környezeti problémái ellen is küzdenek közös erővel. A célok között olyanok szerepelnek, mint a határokon átnyúló levegőszennyezések, az ipari balesetek kockázatának csökkentése, az európai tengerek, mint például a Balti-, a Jeges- és a Fekete-tenger vizeinek tisztítása, hogy megmentsék Észak-Európa sérülékeny környezetét valamint, hogy megvédjék a természetes területeket, a veszélyeztetett fajokat, valamint a biológiai sokszínűséget. Mint közvetlen szomszédok, az Európai Unió és Oroszország szorosan együttműködik, hogy védjék a határon átnyúló ásványkincseket, valamint hogy tisztán tartsák a közös folyókat és tavakat. A két fél közötti együttműködésnek az említett területeken mára kézzelfogható eredményei vannak: • az Északi Dimenzió Környezeti Együttműködés (Northern Dimension Environmental Partnership – NDEP) projektek közös finanszírozása; • kétoldalú együttműködés a Kyotói Protokoll bevezetésével kapcsolatban; • az EU által alapított Orosz Regionális Környezeti Központ tevékenysége, melynek célja a környezet-tudatos szemlélet növelése az emberekben; 43

• 2005-ben megnyitották az NDEP által támogatott Dél- Nyugati Szennyvíztisztító Erőművet Szentpéterváron. A 2006 októberében Helsinkiben elindított EU-orosz környezeti párbeszéd nagyban előmozdította ezt az együttműködést. Szakértői csoportok dolgoznak új, közös akciók kidolgozásán a klímaváltozással, az ipari szennyezéssel, a természetvédelemmel, az erdőgazdasággal, a vízi és tengeri témákkal, a környezeti politikák összehangolásával, valamint a projektek környezet-hatékonyságának felbecslésével kapcsolatban. Tehát láthatjuk, hogy rendkívül szoros kapcsolat áll fenn a két fél között, és Oroszország, pontosítva Vlagyimir Putyin és kormánya elég radikális lépésekre is képes befolyásának megtartása érdekében. Oroszország mára a demokrácia állama lett, legalábbis ezt a képet igyekeznek festeni magukról, azonban még mindig élnek a „múltban” megszokott módszerek és a hatalom mindenekfelett valósága uralkodik a mindennapi életben. Ezek alapján elmondható, hogy az Európai Uniónak nagyon is ajánlatos és érdemes jó kapcsolatokat ápolni az Orosz Föderációval. Igaz főleg mostanában rendkívül sok kérdésben képviselnek ellentétes álláspontot (főleg ami az energiakérdést, a Kyotói Egyezményt, és az emberi jogokat illeti).

II.2. Oroszország befolyása és súlya a világon és Európában napjainkban Oroszország a második világháború előtt még a „Nagy Medve” szerepét töltötte be egyértelműen Európában és a világon. Rettenthetetlen cárjai és hadseregeik óriási hatalommal ruházták fel. A későbbi Szovjetunió is rendkívüli befolyással bírt. Az akkori bipoláris világrend egyik alappillérének számított. Az összeomlott Szovjetunió romjaiban is hatalmas, de vajon bírhat-e még múltbeli súlyával és befolyásával? A rendszerváltást követően már úgyis gazdasági válságban lévő Oroszországot a politikai-ideológiai támadások, az orosz állam csatasorba állítása az iszlám elleni világháborúban még mélyebb válságba lökték. Erre a válságra egyedül Vlagyimir Putyinnak volt válasza. Putyin elnök és csoportja valóságos kőolaj- és földgázdiktatúrát épített ki, amely egy időre megfékezte a hanyatlást. Oroszország ismét hatalom lett. Lassanként minden kormány és vezetés Oroszország szomszédországaiban megtapasztalja, hogy az orosz állam vezetőivel (politikailag) jóban lenni életveszélyes. Az oroszellenes amerikai és a nyugati EU államok Kelet-Európát is Oroszország ellen 44

akarják fordítani több-kevesebb sikerrel, ugyanis a kelet-európai államok nem a legstabilabbak. Magyarországot tekintve a jobboldal egyértelműen oroszellenességre szólít fel, míg a kormányoldal egyre szorosabb kapcsolatokat igyekszik kiépíteni Oroszországgal. Az Orosz Föderációval egyébként maguk is üzletelő nyugati hatalmak zokon vették a jelenleg hivatalban lévő magyar kormánytól, hogy orosz érdekeltségű gázvezetéket részesít előnyben a még csak tervezett nyugat-európai érdekeltségűvel szemben. És érdekes, hogy ezen álláspont megtudása után kezdték bírálni a magyar miniszterelnököt és azzal vádolni, hogy nem demokrata.35 Bár egyetlen adu jelenleg Oroszország a kezében az energia. Egyetlen, de óriási eszköz a kezében, hiszen ezzel sakkban tarthatja egész Európát. Többször volt már példa rá, főleg az elmúlt három év során, hogy Oroszország semmit és senkit nem kímélve érvényesítette akaratát. Vlagyimir Putyin elnök, eddig már két alkalommal is előzetes figyelmeztetés nélkül egyszerűen elzárta a gáz illetve olajszállítást Európába. Ez is azt mutatja, hogy ahol Oroszország előnyt érez, ahol érvényesítheti és megmutathatja hatalmát, ott meg is teszi. Ebből a szempontból veszélyesnek mondható, és így a világ számára előnyösebb és biztonságosabb is a „félig lefegyverzett” Medve. Oroszország mindemellett nagyon sok mindent tesz annak érdekében, hogy visszaszerezze korábbi súlyát és hatalmát. Ehhez mindenekelőtt fel kell zárkóznia a nyugathoz. A szocializmus miatti ún. lemaradás nagyon is meglátszik még mindig Oroszországon. Elvben demokrácia uralkodik, azonban ezt rengeteg esetben nem tartják be. Másrészről pedig nagyon szigorú szabályokkal és büntetésekkel igyekeznek betartatni a törvényeket az állampolgárokkal. Itt említeném meg saját tapasztalataimat. 2006 telén volt alkalmam hat hetet tölteni a moszkvai Puskin Intézetben ösztöndíjjal. Egy pár napra társaimmal elutaztunk Szentpétervárra, hogy felfedezzük a várost. Beléptünk a metróba, amiről előtte rengeteget hallottam és nagyon érdekelt. Ugyanis olyan megoldással építették, hogy az ember magát a szerelvényt nem is látja, hiszen egy fal mögött áll meg és csak az ajtai előtt lévő vastag vasajtók nyílnak a felszálláshoz-leszálláshoz. Én, mint turista, elővettem fényképezőgépemet, hogy megörökítem mit is láttam. Abban a pillanatban, ahogy elkattintottam a képet a vállamra tette a kezét egy rendőr, hogy itt tilos a fotózás, ki van téve a tábla. Próbáltam neki gyenge nyelvtudásommal elmagyarázni, hogy digitális a fényképező gépem és ha akarja a szeme előtt kitörlöm a képet. De hajthatatlan volt, és kifizette ve35

Tamás Gáspár Miklós: Az oroszkérdés, Népszabadság – 2007. április 27.

45

lem a 100 rubel bírságot, ami akkor kb. 800 forintnak felelt meg. Társaim és én sem értettem, hogy mi lehet az oka annak, hogy egy ennyire nyilvános helyen tilos a fotózás. Csak híreszteléseket hallottunk utána olyan dolgokról, hogy állambiztonsági indokai vannak. Szintén a metróról kell megemlítenem, hogy a moszkvai metró építésekor olyan szempontokat vettek figyelembe, hogy a későbbiekben maga az alagútrendszer és a megállók egy földalatti városként szolgáljanak egy esetleges csapás, háború esetén. És valóban minden állomás egy-egy főtérhez hasonlít. A mondás szerint még lakóalkalmatosságok is találhatók odalenn… Mindenesetre számomra még mindig egy félelmetes és rendkívül titokzatos ország marad. És éppen ez az oka, amiért az Európai Uniónak és akár az egész világnak is tartania kell a Nagy Medvétől. Váratlanul és kíméletlenül rántja elő eszközeit céljai elérése érdekében. Maga az elnök személye is egyértelműen tiszteletet parancsoló és félelmet keltő. Az orosz emberek kivétel nélkül tisztelik, még ha sokan nem is értenek egyet a módszereivel. Nem vennék a bátorságot, hogy ellent mondjanak az „uralkodónak”. Hiszen a cárizmus idején is az tartotta egyben ezt a hatalmas országot, hogy tisztelték és félték az uralkodót, aki keménykezű és „rettenthetetlen” volt. Tehát Oroszország ismét hatalom. Főként ami Európát illeti, ahol ezen hatalom fő forrása a gáz és az olaj. Ezt a tényt felismerve Putyin elnök és támogatói az olaj- és gáztársaságok szinte valamennyi vezető posztját az Ő bizalmasaival, régi, megbízható KGB-sekkel töltötték fel, akiknek jó része ezzel egyidőben még fontos állami tisztségeket is betölt. Az energia kitermelése és forgalmazása nagyrészt állami vagy az állam által ellenőrzött cégek kezében van – például Gazprom, az orosz energiaóriás – a jövedelem nagy része közvetlenül vagy közvetve az állami költségvetésbe folyik. Ezáltal az orosz vezetésnek hatalmas pénzügyi eszközök vannak a kezében. Egy látszólag normális gazdasági tevékenység, az orosz befektetések valójában az orosz nagyhatalmi politika szolgálatában állnak. Ugyanis az orosz külföldi befektetések mögött is nagyhatalmi és nem piaci célok állnak. Az Orosz Állam sok esetben törvényesnek nem nevezhető, politikai célokat szolgáló eszközökkel védi a belső piacot és főként ellehetetlenítve a stratégiai iparágakba történő befektetéseket. Természetesen az orosz vezetés mindezt tagadja. „Oroszországot komolyan kell venni. Oroszországgal partnerségre kell törekedni, azonban a jelenlegi orosz politika már értékek alapján formálódik, mint amelyekre a mi de-

46

mokratikus társadalmaink épülnek. Meg kell találni az együttműködés alapjául szolgáló gazdasági érdekeket.”36 Oroszországban már most érezhető a feszültség a fél év múlva esedékes elnökválasztás miatt. Lehetséges, hogy alkotmánymódosítással ismét Vlagyimir Putyiné lesz a poszt. Az orosz energiaóriásnak, a Gazpromnak, ez az előrevetített győzelem már most veszteségeket okoz, ugyanis az elnökválasztásig nem lesz tarifa-módosítás a vállalatnál, ugyanis egy emelés inflációt és ezáltal társadalmi elégedetlenséget okozna, és ezt az elnökválasztás előtt nem merik bevállalni. Valamint az árak viszonylag alacsony szinten maradása miatt nem lesz radikális fogyasztáscsökkenés, ami egy jelentés alapján 4,2 milliárd köbméter földgáz-hiánnyal járhat. A trend azonban már félelmetes: 2010-re 27,7 milliárd, újabb 5 év múlva már 46,6 milliárd köbméter lehet a hiány. Ha a világ földgáztartalékainak (saját bevallása szerint) 26,6 százalékával rendelkező Oroszország belső ellátási nehézségei miatt csökkenteni kényszerül az európai exportot, annak komoly hatása lesz az EU-tagországok gazdaságára. Azonban remélhetőleg erre nem kerül sor, mert a Gazprom vezetője jobb belátásra bírhatja a Kremlt. Egy másik alsóházi javaslat is felmerül, ami felhatalmazza az államfőt, hogy „az állam biztonságát, polgárainak szabadságjogait, egészségét veszélyeztető” esetekben tetszése szerint büntető intézkedéseket hozzon a törvényhozás és a végrehajtó hatalom jóváhagyása nélkül. Ez azért veszélyes, mert egyetlen ember nem tetsző cselekedete is elég ahhoz, hogy Putyin egy egész országra gazdasági szankciót vessen ki. A javaslat hallatán úgy látszik, hogy szokatlan módon ugyan, de orosz döntéshozók szembeszállni látszanak Putyin akaratával. A javaslat könnyen visszaüthet az orosz gazdaságra, ha az államfő például egy szankcióban befagyasztja egy-egy országgal a kereskedelmet.37 Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy Putyin valóban mindent megtenne a hatalom megtartásáért. Harmadik ciklusára készül, bár ennek nincsenek alkotmányos eszközei. Elviekben két lehetősége van: a következő elnök idő előtti leléptetése, vagy miniszterelnökként az alkotmány módosítása. Vlagyimir Putyin már bejelentette, hogy elnöki mandátuma lejárta után szívesen lenne akár miniszterelnök is. Tette mindezt azután, hogy egy szürke és ismeretlen politikust, Viktor Zubkovot jelölte a miniszterelnöki posztra.

36

Gyarmati István: A medve és a puma, Népszabadság 2006. november 16 – http://nol.hu/cikk/424534/ (Letöltve: 2007.05.02.) 37 Gereben Ágnes: Gazdaságpolitikai viták az orosz vezetésben, Világgazdaság 2006.11.21.http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=150421 (Letöltve: 2007.05.06.)

47

Az elemzők egyik oldala szerint ez úgy valósulhatna meg, hogy Zubkov egészségügyi vagy más okból idő előtt lemondana az elnökségről, és Putyin vagy előrehozott választásokon vagy - mint második közjogi méltóság - automatikusan lépne a helyére. Az orosz alkotmány nem tiltja, hogy valaki kettőnél többször is elnöknek jelöltesse magát, csak azt köti ki, hogy egyhuzamban nem vállalhat három ciklust az államfő. Más elemzők viszont úgy vélekednek, hogy a jövő márciusi elnökválasztás után szerepcsere következik: Oroszországot gyenge elnök (Zubkov) és vaskezű kormányfő (Putyin) fogja irányítani. Ha ez így történik, a végrehajtói hatalom minden formája a miniszterelnöki kézben koncentrálódik majd. Ezzel az irányítás új csomópontja jönne létre, a miniszterelnöki poszt az elnökéhez hasonló hatalommal járna. Egyéb vélemények szerint a volt KGB-sből miniszterelnök lesz, de nem arra fogja használni parlamenti többségét, hogy az elnököt gyengítő alkotmánymódosítást fogadtasson el, hanem arra, hogy leendő újraválasztott államfőként még több hatalma legyen: például tovább tartson az elnöki ciklus, vagy többször is újraválasztathassa magát. Maga Putyin is tagadja, hogy alkotmánymódosítást tervezne, ugyanis ezzel azt rombolná le amit eddig elért a demokráciában. Érdekes helyzet állna elő, ha Putyin miniszterelnökként tartaná meg a hatalmat, ugyanis éppen ez az antidemokratikus gesztus adna a parlamentáris demokráciának egy esélyt Oroszországban. A jelenlegi felállás szerint az elnök jelöli ki a miniszterelnököt, és fel is oszlathatja a parlament alsó házát, az állami dumát, ha az vonakodik elismerni az ő választottját. Ám ha Putyin a parlamenti többséget élvező párt listavezetőjeként elfogadja a kormányfői pozíciót, az a jelenleg teljesen súlytalan kormány és parlament megerősödésével járna. Moszkvát nemrég elborították az Egyesült Oroszország párt hirdetései, amelyeken az olvasható: "Putyin terve Oroszország győzelme". Akárhogyan is alakul a helyzet, az biztos, hogy második ciklusa végén Putyin nem fog eltűnni a politikai színtérről, amit részben igazol, hogy népszerűsége alig néhányszor esett 70 százalék alá az elmúlt 8 évben, és a legutóbbi adatok szerint most éppen 80 százalékon ál.38 Putyin 2001 szeptember 11-e után tett kijelentése Oroszország irányultságát is jelzi: Oroszország nem egyszerűen európai állam, hanem nyugat-európai állam. Putyin az első elnök, akit demokratikusan választottak és támogatását két cikluson keresztül is megőrizte. Megválasztása után rögtön reformokba kezdett, melyek céljai közül legki-

38

Exiled Russian Oligarchs: Battle for Moscow 2008, New York, USA – 2007 http://www.russianpresscenter.com/report_may_2007.pdf (Letöltve: 2007. 11. 15.)

48

emelkedőbb a piacgazdaság rendszerének teljes kiépítése, valamint a piac-oligarchikus erőkkel való leszámolás.39 Putyin hihetetlen közkedveltségének oka nagyon egyszerű: elnökségének nyolc éve alatt megduplázódott az átlagjövedelem, felére csökkent a létminimum alatt élők száma. Az oroszok nagy többsége méltányosabbnak, biztonságosabbnak, valamint kiszámíthatóbbnak

tartja

a

jelenlegi

orosz

rendszert,

és

a

kormány

politikáját.

Miért tűnik úgy, hogy Oroszországban jobban kedvelik a diktatórikus rendszert, mint a demokráciát? Oroszországban sosem volt a politikai hagyomány része a parlamentáris demokrácia. Az orosz demokrácia az első világháború előtt virágzott egészen rövid ideig, és a liberális demokrácia kialakulásához szükséges négy feltételből jelenleg is csak egy teljesül: az, hogy többpártrendszer van. Mint fentebb említettem, Oroszország jelenleg a balkáni térségben is növeli befolyását a gázszállítást illetően. A balkáni térség kulcsfontosságú szerephez jutott a kérdést illetően tekintve Románia és Bulgária 2007-es EU csatlakozását. A dél- keleteurópai államoknak, valamint Magyarországnak is állást kell foglalniuk a közeljövőben, hogy az európai vagy az orosz gázvezeték-építési projektek preferálják. Ez valószínűleg sorsdöntő esemény lesz és változást fog okozni az EU és Oroszország közötti kapcsolatokban. Itt kiütközik majd, hogy melyik fél gyakorol nagyobb befolyást ezen országokra. Ugyanis az említett országokban mindkét projektnek körülbelül azonos előnyei és hátrányai lennének, a kérdés „kitől tartanak jobban?”, meg tudja-e Oroszország őrizni befolyását a térség felett?

II.3. Oroszország egyoldalú gazdasága: az energiahordozókon kívül mire építhet? Az EU-orosz gazdasági kapcsolatoknak alapvetően három fő pillére van: a kereskedelem, a befektetések és a segélyek. Az energiahordozók képviselik a legnagyobb hányadot a két fél közötti kereskedelemben, tekintve Oroszország export oldalát. Ugyanakkor meg kell vizsgálnunk mik azok az egyéb tényezők, melyek fontos szerepet játszanak a felek közötti kereskedelemben és hogyan alakult ezek aránya az elmúlt években. Tehát a következőkben a kereskedelmi kapcsolatok és a befektetések bemuta-

39

Csaba László [2004]: Oroszország Európában, Competitio, 2. évf. 2. sz.

49

tására térnék ki, érintve a két fél kereskedelmének kezdeti fázisait, és feltárva az ezredforduló utáni helyzetet napjainkig. Mindenképp meg kell vizsgálni azt is, mi az oka az orosz gazdaság egyoldalúságának, és milyen alternatívái lehetnek, amellyel megszüntethető, vagy legalábbis enyhíthető az egyoldalúság.

II.3.1. EU-orosz kereskedelmi kapcsolatok A Szovjetunió felbomlása után, Oroszországban is megkezdődhetett a piacgazdasági modell kialakítása. Ezzel egyértelműen megindult a külgazdasági nyitás. Megszűnt az állam külkereskedelmi monopóliuma, a rubel árfolyamát a továbbiakban a piaci értékítélet alakította és a vállalatok alanyi jogává vált a külkereskedelmi tevékenység. A rubel konvertibilitását 1996-ban jelentették be, majd lépésenként bevezették a kötött árfolyamot. Ennek eredményességét cáfolni látszott az 1998-as pénzügyi válság. A 90es évek közepére már kezdett liberálissá válni a külkereskedelem. Az elsődleges szabályozó eszközök a vámok lettek. 1992-től kezdve a kivitel jelentős növekedésnek indult. Azonban mivel az import növekedése jelentősen elmaradt az exportétól, így évről évre hatalmas külkereskedelmi többlet jött létre. Az import lemaradása hátráltatta a modernizációt és a technika-technológia megújulását. A változás csak 2001-től kezd láthatóvá válni, amikortól is a behozatal meghaladja az kivitelt és nő a modernizációt elősegítő termékek aránya az importban. Oroszország hatalmas méreteiből adódóan jelentős gazdasági súllyal rendelkezik a világgazdaság néhány ágazatában. A világ második legnagyobb burgonya, tej, barnaszén és tégla termelője, harmadik legjelentősebb nyersvas előállítója, negyedik helyen áll az elektromos energia, vasérc, acél, hengerelt vas, farost, fűrészáruk, különböző gabonakultúrák és pamutszövetek termelésében. A világon az ötödik legjelentősebb műtrágyagyártó, cukorrépa- és halkitermelő. De mint ismeretes az OF elsősorban nyersanyagokat és energiahordozókat exportál. Oroszország importját legfőbbképpen az élelmiszerek, az iparcikkek, a gyógyszerkészítmények, a gépek, a technológiák és a luxuscikkek uralják. Az ezredfordulót követőn valamelyest kezd helyreállni az OF külkereskedelmi mérlege, de az export még mindig meghaladja az import mértékét. 2002-től az Oroszországból származó export legfőképp hét országba irányult. Az ezredfordulóra az Európai Unió több mint 35 százalékát, míg 2004 májusában újonnan csatlakozott tagokkal bővülő integráció már az orosz kivitel több mint felét fogadja. A rendszerváltás előtt jelentős szerepet betöltő FÁK-országokba irányuló kivitel az ösz50

szes export mindössze 15,8 százaléka volt 2003-ban. Az import a kivitelnél valamelyest nagyobb földrajzi koncentrációt mutatott. Öt országból származik az orosz import több mint 40 százaléka. Ezek közül Németország a rendszerváltás óta folyamatosan 10 százalék feletti részesedéssel szerepelt. Az EU és Oroszország kereskedelme alapvetően visszafogottnak volt mondható, de a 2004-es bővítést követően erősödni kezdett. Az EU és Putyin elnök egyetért abban, hogy az orosz gazdaság felhozatalának elsődleges feltétele a hazai reformfolyamat. Ez teszi majd lehetővé a WTO-tagságot számára. Mint az előző fejezetben említettem, az EU támogatásáról biztosítja Oroszországot a WTO csatlakozást illetően, valamint a gazdasági növekedés tekintetében. Ezzel saját érdekeit is képviselve, hiszen számára jelentős könnyebbséget jelentene az Orosz Föderációval való külkereskedelem tekintetében, ha Oroszország is egy nemzetközi szabályozásrendszer tagjaként nyitottabb, áttekinthetőbb és kiszámíthatóbb partnerré válna. Oroszország és az EU a külkereskedelemben eltérő súllyal szereplő partnerei egymásnak. 2007-ben Oroszország az EU harmadik, amíg az EU Oroszország legfontosabb külkereskedelmi partnere, kitéve ezzel az összes külkereskedelmének 50 százalékát. Az EU importjának 10,1 százaléka származik Oroszországból és exportjának 6,2 százaléka irányul az OF-ba. (12., 13. táblázat)

10. táblázat: EU Oroszországból származó importjának összetétele (2006) Termék % 66,5 Energia 9,5 Késztermékek 2,9 Vegyi anyagok 21,1 Egyéb import Összesen 100,0

11. táblázat: EU-ból származó orosz import összetétele (2006) Termék % 17,7 Elektromos és nem elektromos berendezések 15,1 Vegyi anyagok Közlekedési eszközök 12,0 55,2 Egyéb import Összesen 100,0

Forrás: http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113440.pdf - Az EU bilaterális, valamint világkereskedelme – Oroszország – 2007. 08. 07. (Letöltve: 2007. 11. 15.)

Az EU Oroszországból érkező importjának legnagyobb hányadát az energiabehozatal képezi (mintegy 66,5 százaléka), ezt követik a késztermékek (9,5 százalék), valamint a vegyi anyagok (2,9 százalék). Ezzel szemben az EU-ból származó orosz import legfőbb elemei: az elektromos és nem elektromos berendezések (17,7 százalék), a vegyi anyagok (15,1 százalék), valamint a közlekedési eszközök

51

(12 százalék).40 Ezen adatok az a 11. és 12. táblázatban láthatóak. Tehát érzékelhető mennyire egyoldalú a külkereskedelem Oroszországban legfontosabb partnerével, az Európai Unióval. Ahhoz, hogy mindkét fél számára előnyösek legyenek ezek a kapcsolatok, Oroszországnak mindenféleképp „több lábon kell állnia”. Hiszen mint említésre kerül a dolgozatban is, Oroszország energiatartalékai is végesek, ráadásul Európa is új szállítási alternatívákat keres. Mi történik, ha kimerülnek Oroszország nyersanyag-tartalékai? Fel kell készülni a gazdaságnak egy ilyen eshetőségre is. Ehhez pedig az kell, hogy növeljék az exportálható, Nyugaton is versenyképes késztermékek skáláját. Ehhez szükségük lesz jól képzett szakemberekre, akik fel tudják mérni, mire van igény a Nyugaton, mi az amivel fel tudják venni a versenyt. Sajnos az utóbbi években eléggé elhanyagolta Oroszország ezt a vonalat. A két fél közötti legtöbb kereskedelmi jellegű súrlódást az EU részéről bevezetésre kerülő dömpingeljárások okozzák, orosz részről ugyanis sérelmesnek, keménynek sőt sokszor egyenesen diszkriminatívnak tartják a számos orosz terméket – többnyire fémeket, ötvözeteket, műtrágyát és egyéb vegyi anyagokat – érintő szankciókat. Ami a legfontosabb partnereket illeti az EU-15-ön belül, meg kell említeni Németországot, Olaszországot, Hollandiát, Finnországot, Franciaországot és Nagy-Britanniát. Tehát az élen (Spanyolország kivételével) megtalálható valamennyi uniós „nagy” és az Oroszországgal tradicionálisan szoros gazdasági kapcsolatokat ápoló szomszédos Finnország.41 A 2007-es keleti bővítés is sok vitás kérdést vetett fel. Például többek között 2006 novemberében merült fel a hír, hogy Moszkva fél az újonnan csatlakozott országoktól. Úgy vélte, hogy Bulgáriában és Romániában nem megfelelőek az egészségügyi normák. Magyar oldalról remélték, hogy a nézeteltérés nem érinti a magyar-orosz kétoldali agrárkapcsolatokat. A bejelentés, miszerint Oroszország 2007-től be akarta tiltani az összes állatitermék-importot az EU-ból, tovább bonyolította az EU és Oroszország kapcsolatát, hiszen Moszkva korábban a lengyel termékekre rendelt el importtilalmat. Ezzel ismét korlátozó, és világkereskedelmet befolyásoló erejét fitogtatva és mintegy figyelmeztetve a világot, hogy „itt vagyok 40

http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113440.pdf - Az EU bilaterális, valamint világkereskedelme – Oroszország – 2007. 08. 07. (Letöltve: 2007. 11. 15.)

41

Ludvig Zsuzsa [2000]: Oroszország Európában – kapcsolatok a jelenlegi és a bővülő Európai Unióval (In: Deák András [2001]: Oroszország a világgazdaságban – válság előtt és után. Aula, Budapest

52

és beleszólhatok”. Az orosz fél szerint ez csak egy végső lépés lett volna akkor, ha a román és a bolgár húsipari termékekről nem kapnának minőségi tanúsítványt. Az EU szóvivője indokolatlannak nevezte az eljárást, mivel ezzel Oroszország szinte kétségbe vonta, hogy az EU a két ország felvétele előtt beláthatóan ellenőrizte, hogy biztosítva legyen az élelmiszer-biztonság színvonala.42 Amint látható ezen a területen is rendkívül kiéleződik a kölcsönös függés a két fél között. Az Európai Unió Oroszország első számú kereskedelmi partnere, mind az exportot mind az importot illetően. Oroszország főként mezőgazdasági termékeket, valamint ipari késztermékeket importál az EU-ból. Ipari késztermékek alatt gépeket, vegyipari termékeket, valamint szállítási eszközöket kell érteni. Hiszen köztudottan Oroszország eléggé elmaradott e tekintetben. Alig rendelkezik saját gépgyárral. Még a szocializmus idején oly fejlett gépgyártása és vegyipara mára elavulttá vált a nyugati világhoz képest, bár az utóbbi kezdi visszanyerni pozícióját, köszönhetően a külföldi befektetéseknek. Ugyanakkor az Európai Unió is importál mind mezőgazdasági termékeket, mind ipari késztermékeket az Orosz Föderációból, hiszen az egyszerűbb berendezésekhez, melyeket ott is előállítanak, rendkívül kedvező áron juthat hozzá az EU.

42

http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=150848: Rettegnek az oroszok a román és a bolgár hústól, Világgazdaság online – 2006. 11. 22. (Letöltve: 2007.05.08.)

53

12. táblázat: AZ EU KERESKEDELME

13. táblázat: OROSZORSZÁG LEG-

LEGFONTOSABB PARTNEREIVEL

FŐBB KERESKEDELMI PARTNEREI

(2006)

(2006)

Partnerországok

Millió

Partnerországok

%

euró

EU kereskedelme

2 516

OF Kereskedelme

a világon

604

1

USA

444 410

17,7

1

2

Kína

255 130

10,1

3

Oroszország

208 966

4

Svájc

5

100,0

Millió euró

%

355 027

100,0

EU

183 685

54,8

2

Kína

22 716

6,8

8,3

3

Ukrajna

19 218

5,7

157 651

6,3

4

Törökország

13 515

4,0

Japán

121 139

4,8

5

USA

12 164

3,6

6

Norvégia

117 232

4,7

6

Svájc

10 600

3,2

7

Törökország

84 995

3,4

7

Kazahsztán

10 154

3,0

8

Korea

61 114

2,4

8

Japán

9 900

3,0

9

India

46 422

1,8

9

Korea

6 911

2,1

10

Kanada

46 085

1,8

10

Fehéroroszország

4 165

1,2

11

Románia

44 935

1,8

11

India

3 075

0,9

12

Brazília

43 963

1,7

12

Románia

3 025

0,9

13

Szaúdi Arábia

40 945

1,6

13

Brazília

3 945

0,9

14

Taiwan

39 307

1,6

14

Bulgária

2 617

0,8

15

Szingapúr

38 857

1,5

15

Üzbegisztán

1 886

0,6

16

Dél-Afrika

38 283

1,5

16

Irán

1 693

0,5

17

Hong Kong

33 839

1,3

17

Izrael

1 562

0,5

18

Algéria

33 794

1,3

18

Norvégia

1 448

0,4

19

Ausztrália

32 315

1,3

19

Azerbajdzsán

1 294

0,4

20

WA_AO

32 027

1,3

20

Egyiptom

1 088

0,3

a világon

Forrás: EUROSTAT (Comext, Statistical regime 4)

Forrás: EUROSTAT (Comext, Statistical regime 4)

II.3.2. Tőkeáramlások az EU és Oroszország között A nyitás részeként Oroszország fokozatosan kezdte beengedni az országba – az államközi hiteleken túlmenően – az üzleti szférából érkező külföldi tőkét, bár a közép-európai országokkal ellentétben a külföldi befektetéseken belül a közvetlen befektetések szerepe szerény, és az úgynevezett egyéb befektetések kategóriájába tartozó különböző hitelek kaptak elsőbbséget. Egyre inkább nyitott a külföldi befektetők előtt az orosz tőzsde, és 1996 nyarától kezdve egyre inkább lehetővé 54

vált részvételük az orosz állampapírpiacon is. Oroszország nyugati megítélése egyre kedvezőbb lett, ami gyorsította a világgazdasági integrálódást. Oroszország elméletileg sok vonzó tulajdonsággal rendelkezik a külföldi tőke számára: hatalmas értékű és ritka természeti kincsek, a még mindig képzettnek számító munkaerővel, különösen magasan kvalifikált szakemberekkel, és óriási potenciális fogyasztói piaccal. Tehát elméletileg megfelel minden kritériumnak a külföldi tőkebeáramláshoz (resource seeking, market seeking, efficiency seeking). Viszont az előzményekre való tekintettel kockázatos térségnek tűnt a 90-es években. És az 1998-as válság csak tetőzte ezt, és visszalökte a már növekedni látszó befektetési kedvet a térségben. Jelcin irányításának évei alatt politikailag is instabillá vált az ország. Mindvégig dúlt a harc a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között, ennek tetejébe ott volt a jogi szabályozatlanság és a korrupció problémája. Tehát érthető, hogy ebben az időszakban miért nem volt vonzó lehetőség Oroszország a külföldi befektetéseknek. Putyin elnök kinevezése után jelentősen pozitív fordulatot vettek az események. Ez köszönhető volt a körülmények pozitív összejátszásának is. Gondolok itt a világpiaci olajárak kedvező alakulására vagy a rubel értékvesztésére, melynek következményeként az importhoz képest rendkívül olcsóvá vált hazai termékek iránti kereslet jelentős növekedése. Putyin elnök elkezdte véghezvinni reformjait, ami a külföldi megítélés tekintetében is népszerű volt. Ezekre a reformokra, mint már fentebb említésre került, a WTO-tagság eléréséhez is elengedhetetlenül szükség volt. A reformoknak köszönhetően nőttek a befektetések, de főleg a könnyebben kivonható, gyorsabban megtérülő formák és ágazatok dominálnak. A tartós jelenléti szándékra való közvetlen befektetések értéke és aránya az összesen belül feltűnően alacsony. Különösen visszaestek az 1998-as válságot követően a portfólió befektetések. Az EU-ból beérkező éves FDI, 2001-2002-ben enyhe visszaesést mutatott, azonban 2003-ban az előrejelzéseknél jóval magasabbra szökött, mintegy 8,1 százalékra a 2002-es 1,3 százalékhoz képest. Ennek egyik fő oka lehet a 2003-ban a szentpétervári csúcstalálkozón a közös gazdasági térről hozott nyilatkozat. Az európai FDI Oroszországban igen kevés. 2002-ben 2,2 milliárd € volt jóval alacsonyabban a lehetőségeknél. Egy másik jelentős forrás a tőkebeáramlás

55

(2001 – kb. 15-20 milliárd $), annak ellenére, hogy 2002-2003-ban visszaesést mutatott.43 Jelenleg a külföldi tőkebefektetések előtt mindkét fél számára óriási lehetőségek kínálkoznak. Ezen befektetések több mint 40 százalékát birtokolja most az EU Oroszországban. Ezzel egyidőben az orosz cégek az utóbbi években egyre aktívabbak Európában. Leggyakrabban stratégiai ágazatok megszerzésére törekednek. A vezetékek, tározók, finomítók és kereskedelmi infrastruktúra megszerzésére irányuló beruházások révén akár az egész értéklánc felügyeletét megvalósíthatják. Befektetéseik egyik fontos célterülete a közép- és kelet-európai régió. Általánosságban megállapítható, hogy a közvetlen külföldi tőkebefektetések orosz gazdaságban játszott szerepe mindezidáig jóval szerényebb volt, mint az átalakuló közép-kelet európai térség más országaiban. A visszafogott tőkebeáramlással ellentétben az orosz gazdaságból – legnagyobb részt illegális módon, a belső gazdasági feltételrendszerrel szembeni bizalomhiánnyal összefüggésben – kiáramlott tőkék nagyságrenddel nagyobb összegei állnak. Orosz közgazdászok e hatalmas külföldön lévő orosz eredetű tőkére utalva gyakran fogalmaznak úgy, hogy Oroszország tulajdonképpen a világ egyik legnagyobb hitelezője, nem pedig adósa. A nagyobb politikai , gazdasági stabilitás és javuló jogi környezet következtében természetesen a tőkemenekülés mértéke valamelyest csökkent, azonban még mindig tetemes nagyságú. Az elmúlt években az országból különböző csatornákon kiáramlott tőke összes mennyisége rendre meghaladta a külföldről tőkebefektetésként beérkező tőke nagyságát. Még meglepőbb azonban, hogy a GDP oroszországi szintje mellett az utóbbi években ugyanez volt a helyzet az FDI-áramlások tekintetében is. Azonban az orosz befektetési környezet javulásának egy bizonyos jele már évek óta a ciprusi tőke álruhájában visszaáramló orosz eredetű tőke. A kilencvenes évekre mindvégig jellemző forrásszegény helyzetben Oroszország fokozott mértékben szorult rá egyrészt a nemzetközi tőkepiacokról, másrészt a különböző nemzetközi pénzügyi intézményektől beszerezhető hitelekre. Oroszország tagja a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), a Világban intézményeinek és a Párizsi Klubnak is. Az oroszországi gazdasági átalakulás során az IMF szerepe a kilencvenes évek végéig kitüntetett volt. Egyrészt az IMF a fejlett nyugat részéről már a kezdetek43

http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113440.pdf - Az EU bilaterális, valamint világkereskedelme – Oroszország – 2007. 08. 07. (Letöltve: 2007. 11. 15.)

56

kor kiválasztódott, mint az átalakulást tanácsaival és hiteleivel elősegítő vezető szerepű intézmény. Másrészt a hitelezésekkel összefüggésben folytatott tanácsadás, és a hitelfelvételek teljesítésének monitoringja során az IMF nemcsak hogy végigszemlélte az 1998 augusztusa-ősze táján végülis válságba torkolló oroszországi átalakulási folyamatot, hanem abban – az orosz fél által részben megfogadott tanácsok következtében – maga is tevékenyen részt vett. A kilencvenes évek végére Oroszország az IMF legnagyobb adósává vált. A helyzet a válság utáni időszakban alapvetően megváltozott, Oroszország először nem kapott újabb hiteleket a nemzetközi pénzügyi szervezetektől, később pedig már nem is szorult azokra rá.44 A befektetési klíma fejlesztése, különösen egy a tulajdonjogot hatékonyabban védő törvénykezéssel, különösen lényeges Oroszország számára, hogy több befektetést s know-how-t vonzzon külföldről, és hogy visszaállítsa a tőkeáramlás mértékét. A külföldi tőkebefektetések számára mindkét irányban óriási lehetőségek kínálkoznak. A hatalmas ország méreteihez és a speciális orosz gazdaság által elvileg kínált lehetőségekhez képest az Oroszországba eddig beáramlott külföldi tőke mennyisége nagyon kevés. „Eddig a legnagyobb érdeklődést az amerikai vállalatok mutatták, de „mint ország csoport itt is az Európai Unió áll az élen a közvetlen külföldi befektetések állományának 2002-ben már több mint 40 százalékával, éves szinten körülbelül 1,6-1,7 milliárd dollár összegű beruházásokkal. Ezen belül kiemelt szerep szintén a „nagyoknak” jut: elsősorban a német, brit, francia, továbbá holland, svéd és finn vállalatoknak. Mind a flow, mind pedig a stock adatok jelezik azonban, hogy az amerikai túlsúly csökkenőben van. 2000-től az Egyesült Államokból származó közvetlen beruházások csökkenő, míg a 15ökből érkezők növekvő tendenciát mutatnak.”45 Az EU-ból származó befektetések összege a hivatalosan nyilvántartottnál (14., 15. táblázat ) köztudottan magasabb. Ennek az az oka, hogy a hivatalos orosz statisztikák általában csak az első tíz befektetőre közölnek ország szintű adatokat. Bár egyáltalán nem elhanyagolhatóak az úgynevezett „egyéb országok” címszóval jelzett adatok sem, hiszen ezek nagy valószínűséggel tartalmaznak más uniós or44

Bassa Zoltán – Buzás Sándor – Ludvig Zsuzsa – Majoros Pál – Székely-Doby András – Szigetvári Tamás [2003]: Világgazdasági régiók, Perfekt 45 Ludvig Zsuzsa: Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsoaltai, Közgazdasági Szemle, LI. évf., 2004. szeptember (849-869. o.)

57

szágokból származó közvetlen befektetéseket is, ráadásul ezek a számok viszonylag magasak. Azért valószínű ez az állítás, mivel Oroszországban a befektető országok száma akár a százat is meghaladhatja. A 14, 15. táblázatokból látható, hogy 2001 és 2005 között mindkét fél részéről emelkedett a befektetések mennyisége. Ezen adatok szerint azonban az Európai Unió befektetései lényegesen magasabbak Oroszországénál. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ezek csak a hivatalos adatok, és mint említettem, nem mindig a valós külföldi tőke áramlásokat fedik. Az is igaz, hogy az orosz tőke mennyisége Európában szinte megduplázódott 2004 és 2005 között. Az EU befektetései is jelentős növekedést mutattak, de kisebb mértékben. Tehát ezen adatok mutatják az orosz befektetői kedv élénkülését, és lehetőségeinek növekedését, ami az európai országokat illeti. A külföldről, köztük az Európai Unióból Oroszországba érkező tőke legkedveltebb formái az úgynevezett egyéb befektetések, különböző, gyakran kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó hitelek. Ez is a nyugati vállalatok óvatosságát jelzi. Az Oroszországból származó tőkeáramlások még kevésbé ellenőrizhetőek, a statisztikák csak szórványosan állnak rendelkezésre, de kijelenthető, hogy a legális orosz eredetű közvetlen külföldi befektetések legpreferáltabb ország csoportjai az Egyesült Államok és az Európai Unió. Utóbbin belül is Németország, NagyBritannia és Hollandia. Az orosz cégek terjeszkedése Európában egyre jelentősebb. Főként az energiaóriásokban próbálják biztosítani a helyet és a befolyást maguknak. Orosz cégek leggyakrabban stratégiai ágazatok megszerzésére törekednek. Befektetéseik másik fontos célterülete a keleti bővítés óta a közép- és keleteurópai régió, bár ezt gyakran sem Oroszország, sem a fogadó ország hivatalos statisztikáiból nem lehet megállapítani, ugyanis vagy egy harmadik ország, illetve külföldi leányvállalatok közbeiktatásával valósul meg a tőkeexport. A kereskedelmi mérleg szempontjából érdekes, hogy mivel az uniós behozatal értékét jelentősen befolyásolja az energiahordozók világpiaci ára, így az utóbbi években a szénhidrogének világpiaci árának emelkedése Oroszországnak kedvezett, tehát az Európai Unió jelentős deficitet volt kénytelen elkönyvelni Oroszországgal folytatott külkereskedelmében.

58

14. táblázat Az EU-25 működőtőke-mozgásai Oroszországgal (millió euró) 2001 2002 2003 2004 2005 2 495 2 454 7 704 5 878 8 997 EU-25 FDI Oroszországból 752 342 704 196 4 107 EU-25 FDI Oroszországba 1 743 2 112 7 000 5 682 4 890 Nettó FDI áramlások az EU-25ben 15. táblázat: EU és Oroszország Közvetlen Külföldi Beruházások (FDI)

Millió euró

EU-25 FDI Oroszországban 2004 vége 2005 vége 20 983 31 324

Orosz FDI az EU-25-ben 2004 vége 2005 vége 5 558 9 213

Forrás: EU Bilateral Trade and Trade with the World – Russia (2007/08/07)

Tehát elmondható, hogy Oroszország saját beruházásait szinte ráerőltetné Európára, főként ami az energiaszektort illeti, viszont ő nem hajlandó megnyitni saját energiapiacát a külföldi befektetők számára. A 2006. 05. 29-én Szocsiban megtartott csúcstalálkozón Vlagyimir Putyin kiemelte, hogy az orosz energiaszektor megnyitásáért azt várja cserébe, hogy az EU is biztosítson az orosz cégek számára hozzáférést az energia-infrastruktúrájához. Az orosz elnök azt várja el, hogy az engedmények közösek legyenek. Vlagyimir Putyin még ezen csúcstalálkozó előtt eléggé kiélezett hangnemben tárgyalt erről a témáról Angela Merkel német kancellárral. Ott azzal fenyegetőzött, hogy Kína felé fogja irányítani energiaberuházásait, ha az EU-ban zárt kapukat talál. A fentiekből is kitűnik, hogy még mindig szinte kizárólag az energia körül forog minden. Miért alakult ki ez az egyoldalú gazdaság Oroszországban?

II.3.4. Az orosz gazdaság egyoldalúsága Az iparosítás a belföldön kiaknázható nyersanyagok kitermelésével, ipari felhasználásával és exportjával kezdődött. Azok az országok és azok a térségek kerülhettek az élvonalba, ahol az iparosításhoz szükséges nyersanyagok – például a 19. század második felében az acéltermeléshez szén és vasérc – rendelkezésre álltak. Később csökkentek a szállítási költségek. Így kisebb lett a jelentősége annak, hogy az ipari fejlődéshez szükséges nyersanyagok belföldön is rendelkezésre álljanak. Még a globalizáció és az információ-technológia csúcskorában is előny59

höz juttathat egy gazdaságot a természeti erőforrások bősége. Norvégiában például mindezek racionális felhasználása gazdasági- és társadalmi fejlődést segített elő. Az orosz gazdaság jelenlegi struktúráján változtatni kell: hosszú távon az orosz gazdaság fejlődését a nem természeti erőforrásokra alapozott ágazatokra, különösen a legkorszerűbb technikát és technológiát képviselő feldolgozó-ipari és szolgáltató ágazatok fejlesztésére kell alapozni. Az orosz gazdaságpolitikának költségvetési eszközökkel is meg kell teremtenie annak feltételeit, hogy a nyersanyagtermelő ágazatokból forrásokat lehessen elvonni a fenti célokra. Ezen változtatásokhoz azonban időre van szükség. Legelőször is azt kell eldönteni, hogy mely szektorok vagy ágazatok azok, melyeket erősíteni kell? Több vélemény van a változtatásokkal kapcsolatban. A többség úgy gondolja, hogy nem szabad államilag meghatározni, milyen irányban haladjon tovább az orosz gazdaság. A piac és nem pedig az állam kell, hogy legyen a fejlődés irányítója, hiszen Oroszország piacgazdaság és vállalnia kell az ezzel járó kockázatokat. Sokan foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy miért akadályozza egy ország gazdasági fejlődését a nyersanyagokban való gazdagság. Főként akkor fenyeget ez a veszély, ha az adott gazdaság csak néhány nyersanyag termelésére és exportjára koncentrálódik. Oroszországra az elmúlt évtizedekben ez jellemző: 2003-ban az orosz GDP több mint 25 százalékát az olaj- és gáziparban állították elő, miközben a lakosság mindössze egy százaléka dolgozik ebben a két ágazatban. A nyersanyagszektor mai prioritása egyértelműen hátráltatja az orosz gazdasági fejlődést. A következtetés persze nem általános, hiszen önmagában az a tény, hogy egy ország nyersanyagokban gazdag se nem feltétele a tartós növekedésnek, se nem akadályozója a modernizálásnak. Inkább arról lehet szó, hogy bizonyos körülmények között nem szünteti meg, vagy éppenséggel konzerválja a modernizálás akadályait. A nagy kihívás az orosz gazdaság számára az, hogy széles sávban növelje azoknak a korszerű termékeknek – mind termelési és fogyasztási cikkeknek – a kibocsátását, amelyek mind a hazai, mind a nemzetközi piacokon versenyképesek a külföldiekkel szemben. Ha sikerül mindezt elérniük az tükrözheti igazán az Oroszországban végbement reformok sikerességét. Nagyon fontos kérdés mostanában orosz gazdaságfejlesztési körökben, hogyan lehet változtatni az egyoldalú fejlődésen és kiküszöbölni annak veszélyeit. Egyes 60

vélemények szerint tény, hogy a mai egyoldalú fejlődés akadályozza és megnehezíti a korszerűsítés és a fejlődés ésszerű alternatíváinak megtalálását. A kialakult gazdasági gondolkodásmód, mely a nyersanyagokra és az azokban rejlő lehetőségekre koncentrál, akadályozza a változást: a feldolgozóipar és a szolgáltatások dinamikus fejlődését. Az olajra és a gázra alapozott gazdaságfejlesztési struktúra nem maga a probléma, hanem a valódi problémák következménye és további gondok forrása. Tehát a fejlesztési források nyersanyagoktól más ágazatokba történő csoportosítása nem elegendő feltétel a modernizáláshoz. Egy nyersanyagokban gazdag ország általában egyoldalú iparszerkezete diverzifikálására használja fel a nyersanyagok kiaknázását. Ez a tendencia főként a fejlődő országokra jellemző, azonban Oroszország helyzete eltér ettől. Az Orosz Föderáció gazdaságfejlesztési felelőseire az a feladat vár, hogy újjáélesszék, újból versenyképessé tegyék a korábban virágzó feldolgozóipart, valamint új infokommunikációs ágazatokat hozzanak létre. Az olajra alapozott növekedés legfőbb hátránya a nemzetközi árak hullámzása miatti kockázat és bizonytalanság. A nyersanyagpiaci fellendülés árthat a belföldi feldolgozóiparnak, mert erősödik az ország valutája, és az iparcikkgyártók nehezebben viselik az importversenyt. Azonban az olaj akadályozza a társadalom gazdasági fejlődését, valamint hátráltatja a politikai intézmények felzárkózását. Az erős globális növekedés stimulálta az energia keresletet, ami a termelési korlátokkal és a kínálat bizonytalanságával együtt magas olajárakhoz vezetett. A folytatást tekintve az olaj keresletének emelkedése prognosztizálható, szükség lesz mind rövid-, közép- és hosszútávú beruházásokra a feltáráshoz, a kitermeléshez és az energia infrastruktúra fejlesztéséhez a növekvő igények kielégítéséhez.46 Oroszországnak legfőbbképpen tőkére és beruházásokra van szüksége a korszerűsítéshez és újabb gazdasági ágazatok versenyképessé tételéhez. Ehhez azonban az kell, hogy ne zárkózzanak el attól, hogy megnyissák a lehetőségeket az európai befektetők előtt a stratégiai ágazatokban is, valamint még stabilabbá tegyék a politikai körülményeket, biztonságos helyzetet teremtve a befektetők számára.

46

http://en.g8russia.ru/g8/history/gleneagles2005/14/: G8 Summit 2005: Global Economy and Oil (Letöltve: 2007. 10. 14.)

61

II. 4. A legutóbbi csúcstalálkozó eredményei, felvetődött kérdések A 2007. október 26-án Mafrában (Portugália) megtartott csúcstalálkozó egyik legfontosabb eredménye az Európai Unió és Oroszország által aláírt „acélegyezmény”. Az egyezmény felemeli az Oroszországból az EU-ba acéltermékek import kvótáját, mivel már figyelembe kell venni az újonnan csatlakozott Románia és Bulgária behozatalait is, mely jelentős hányadot képvisel az EU-ban. Az egyezményre azért is szükség van, mivel az Európai Unió acélimportjának legfőbb forrása már régóta Oroszország. Másrészről azért is egyre fontosabb intézményesíteni a kereskedelmi együttműködéseket, mivel Oroszország az EU harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere. A Közös Gazdasági Tér keretében folytatott egyeztetések keretében az Európai Unió vezetői hangsúlyozták annak fontosságát, hogy Oroszország nyissa meg a befektetési lehetőségeket, valamint próbáljon egyezségre jutni az EU tagországokkal energiaipari befektetéseit illetően. Az EU továbbra is támogatja Oroszország mielőbbi WTO csatlakozását, valamint hangsúlyozták a további egyeztetések és együttműködés fontosságát az energiabiztonság valamint az emberi jogok kérdésében. 47

47

http://www.eu2007.pt/UE/vEN/Noticias_Documentos/20071026RUSSIACOM.htm: Press release of the 20th EU-Russia Summit, Mafra 26/10/2007 (Letöltve: 2007. 11. 24.)

62

Konklúzió Az orosz gazdaság, mint láthatjuk jelentős változáson és fejlődésen ment végig a Szovjetunió felbomlása óta. Egyre inkább integrálódik a Nagy Európába, és fűzi szorosabbra vele kapcsolatait. Mint az Európai Unió harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, és legnagyobb energia beszállítója, rendkívül fontos szerepet játszik annak külkapcsolatiban. Mindezen tényezők eredményezik a két fél kölcsönös függését, melyet Európa szeretne enyhíteni, természetesen nem a kapcsolatok megromlása árán. De be kell látnunk, hogy egy ekkora függőség a hatalmas Oroszországtól nem tesz jót a kapcsolatoknak. Sajnos az orosz vezetés történelmi példákból is kiindulva hajlamos kihasználni egyre növekvő befolyását, és visszaélni azzal. A 2007. december 2-án megtartott parlamenti választások legfrissebb eredményei szerint Vlagyimir Putyin elsöprő győzelmet aratott, valamint pártja, az Egységes Oroszország párt is óriási többséget élvez majd az orosz parlamentben. Tehát a kérdés, hogyan fogja a jelenlegi elnök megőrizni hatalmát és pozícióját megoldottnak látszik. Ezek után minden bizonnyal megerősödik majd a márciusi elnökválasztásokat követően a miniszterelnöki és háttérbe szorul az elnöki pozíció Oroszországban. Azt, hogy ennek milyen következményei lesznek az orosz demokráciára nézve, mely már most is inogni látszik, nem nehéz elképzelni. Már rögtön a választás után rengetegen vitatják a választások szabályszerűségét, valamint diplomáciai válságot is előrejeleznek a szakértők, hiszen az Európai Biztonsági és Együttműködési Tanács (EBESZ) képviselői nem voltak jelen a választáson, mivel Moszkva nem adta ki időben a vízumaikat. Oroszország egyre inkább úgy tűnik, hogy kezdi visszanyerni múlt századbeli világgazdasági súlyát, hiszen nem csak az Európai Unióval fűzi szorosabbra kapcsolatait, de a balkáni térségben is növekszik befolyása, hiszen fontos kapoccsá vált az a térség az EU és Oroszország között főleg ami az új csővezeték projekteket illeti. Az orosz gazdaság rendkívüli erősödése az elmúlt években jelentősen javította az országban a befektetői légkört, azonban még mindig sok feszültség mutatkozik az orosz vezetésben, valamint az elmaradottabb régiókkal kapcsolatosan. Másrészről Oroszország nem hajlandó megnyitni a kapukat a stratégiai ágazataiba érkező befektetések előtt. 63

Tehát az orosz gazdaság mondhatni visszanyerte erejét. De vajon meddig építhető egy ekkora állam egyetlen szektor, a nyersanyagipar köré? Képes lesz-e Oroszország változtatni gazdasága egyoldalúságán? Ez a jövő kérdése, de mindenesetre együttműködése az Európai Unióval vitathatatlanul elősegítette és elősegíti felzárkózását mind Európában, mind a világon, és ezen kapcsolatok egyértelműen pozitív hatással vannak az EU tagállamok gazdaságaira is, főként ami a 2004-ben és idén csatlakozott kelet-európai tagállamokat illeti. Végezetül pedig szeretnék köszönetet mondani konzulensemnek, Takács Gábornak, illetve tanáraimnak a szakmai segítségért, valamint családomnak és barátaimnak a támogatásért.

64

2001

Putyin elnök Terrorizmus kinevezése; elleni összefoOrosz reform- gás tervezet; Energiadialógus intézményesítése

2000

2003

Oroszország Az EU és csatlakozik a Oroszország közötti kölcsö- bolognai folyamathoz; nös függés megfogalmazá- Állandó Társulási Tanács létsa; rehozása az EU Kalinyigrádi vízumkérdés és Oroszország között rendezése; Az EU piacgazdaságnak minősíti Oroszországot

2002

PCA kiterjesztése az új EU tagállamokra, Közös terek megfogalmazása, Ipari termékek adójának csökkentése Oroszországban

2004

2006

2007

Vízumkorláto- Vízumkönnyí- PCA lejárata zás enyhítése, tés Döntés: PCA Partnerségi évenkénti megmegállapodás újítása erősítése: új cél: egységes piac megteremtése

2005

1. melléklet: Az ezredfordulót követő csúcstalálkozók fontosabb eseményei

Ábrák, mellékletek

65

2. melléklet: Az Északi Dimenzió

Forrás: http://www.europa.eu.int/comm/external_relations/north_dim/index.htm

3. melléklet: A Nabucco, A Kék Áramlat csővezetékek és a tervezett meghoszzabbítás

Forrás: http://www.origo.hu/uzletinegyed/magyargazdasag/20070914-szukseges-de-nem-eleg-anabucco-az-energiabiztonsaghoz.html (Letöltve: 2007. 10. 25.)

66

Irodalomjegyzék Könyvek, tanulmányok, folyóiratok: Az Európai Unió és Oroszország gazdasági kapcsolatai – Európai Tükör 2006/11 Bassa Zoltán – Buzás Sándor – Ludvig Zsuzsa – Majoros Pál – Székely-Doby András – Szigetvári Tamás [2003]: Világgazdasági régiók, Perfekt Bonin, Peter: The last reserves of the imagined Great Power. Ont he significance of the Balkans for Russioan political and economic actors. (Original: (German) Osteuropa 2002, 4/5) http://www.newbalkanpolitics.org.mk/oldsite/issue_2/bonin.eng.asp (Letöltve: 2007. 10. 25.) Bősze Barbara: Security of energy supply in Hungary- Regio Minorities, Politics, Society-English Edtion, 2006 – CEEOL http://www.ceeol.com/aspx/getdocument.aspx?logid=5&id=62b11187-47484448-af40-0943af652404 (Letöltve: 2007. 10. 25.) Cleutinx, Christian (Director Co-ordinator of the EU-Russia Energy Dialogue Directorate- General forEnergy and Transport European Commission): The EURussia Energy Dialogue – 2004 http://www.europa.eu (2007. 04. 29.) Csaba László [2004]: Oroszország Európában, Competitio, 2. évf. 2. sz. Csaba László [2006]: A felemelkedő Európa, Akadémiai Kiadó, Budapest Deák András – Farkas Péter – Ludvig Zsuzsa – Réthi Sándor [2001]: Oroszország a világgazdaságban – a válság előtt és után, Aula, Budapest Energy Information Administration (Official Energy Statistics from the U.S. Government) – Russia – Oil Exports: http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/Russia/Oil_exports.html (Letöltve: 2007. 11. 10.) Exiled Russian Oligarchs: Battle for Moscow 2008, New York, USA – 2007 http://www.russianpresscenter.com/report_may_2007.pdf (Letöltve: 2007. 11. 15.)

67

Gereben Ágnes: Gazdaságpolitikai viták az orosz vezetésben, Világgazdaság 2006.11.21.- http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=150421 (Letöltve: 2007.05.06.) Gyarmati István: A medve és a puma, Népszabadság 2006. november 16 – http://nol.hu/cikk/424534/ (Letöltve: 2007.05.02.) Jensen: Az Európai Unió és Oroszország kapcsolatai (Témák, pillérek, szintek), [2001] Ludvig Zsuzsa [2000]: Oroszország Európában – kapcsolatok a jelenlegi és a bővülő Európai Unióval (In: Deák András [2001]: Oroszország a világgazdaságban – válság előtt és után. Aula, Budapest Ludvig Zsuzsa: Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsoaltai, Közgazdasági Szemle, LI. évf., 2004. szeptember (849-869. o.) Norling, Nicklas: Gazprom’s Monopoly and Nabucco’s Potentials: Strategic Decisions for Europe (Silk Road Paper, 2007 November – Central Asia- Caucasus Institute Silk Road Studies Program) http://www.silkroadstudies.org/new/docs/Silkroadpapers/2007/0711Nabucco.pdf (Letöltve: 2007. 11. 20.) Dr. Pécsi Kálmán: Változóban az orosz gazdaság 1991-1994 (A vajúdás gondjai). Európai Integrációs Tudományos Társaság, Budapest [1994] Stern, Jonathan: The Russian-Ukranian gas crisis of January 2006, Oxford Institute for Energy Studies) Szilágyi Ákos: Oroszország elrablása [1999], Helikon Tamás Gáspár Miklós: Az oroszkérdés, Népszabadság – 2007. április 27 The Bear at the throat- The Economist, 2007. április 12. Dr. Viczai Péter Tamás [2003]: Oroszország és az Európai Unió kapcsolatai. In: EU Working Papers, 2/2003

68

Egyéb Internetes források: TACIS – 1991 – External Relations http://ec.europa.eu/external_relations/consultations/webcov_tacis.htm (Letöltve: 2007. 04. 06.) Tables summerizing the allocation of TACIS resources, 1991-1999 /2000.11.22: http://ec.europa.eu/external_relations/consultations/webcov_tacis.htm (Letöltve: 2007.04.05.) Tacis Regional Co-operation 2002-2006 http://ec.europa.eu/external_relations/ceeca/rsp/csp2002.htm (Letöltve: 2007.03.17.) http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=150848: Rettegnek az oroszok a román és a bolgár hústól, Világgazdaság online – 2006. 11. 22. (Letöltve: 2007.05.08.) What the 21st Century holds for the EU – Russia relationship – Romano Prodi; www.europa.eu (Letöltve: 2007.04.29.) http://ec.europa.eu/external_relations/russia/summit_29_05_00/index.htm EURussia Summit, Joint Statement, Moscow, May 29, 2000 (Letöltve: 2007.04.15.) http://ec.europa.eu/external_relations/russia/summit_10_01/dc_en.htm : EURussia Summit Joint Statement, Brussels 2/10/2001 (Letöltve: 2005. 10. 29.) http://ec.europa.eu/external_relations/north_dim/index.htm#Introduction : The Northern Dimension – overwiew (Letöltve: 2007.11.06.) http://ec.europa.eu/external_relations/russia/summit11_03/ip03_1496.htm: EURussia Summit, Joint Statement, Rome – 06/11/2003 (Letöltve: 2007.04.17.) http://ec.europa.eu/external_relations/russia/summit_05_05/index.htm: EU-Russia Summit, Moscow 10/05/2005 (Letöltve: 2007.04.17.) http://www.nol.hu/cikk/424968/ - Aláírták az amerikai-orosz megállapodást Oroszország WTO-tagságáról (2007. 04. 26) http://ec.europa.eu/external_relations/russia/summit_11_02/js_meast.htm - Tenth EU-Russia Summit – Brussels 11/11/2002 (2007.04.16.) http://ec.europa.eu/energy/russia/overview/why_en.htm: European Union-Russia Energy Dialogue (Letöltve: 2007.04.07.) 69

http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113440.pdf - Az EU bilaterális, valamint világkereskedelme – Oroszország – 2007. 08. 07. (Letöltve: 2007. 11. 15.) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113440.pdf : EU-25 Foreign Investment with Russia (Letöltve: 2007. 10. 14.) http://en.g8russia.ru/g8/history/gleneagles2005/14/: G8 Summit 2005: Global Economy and Oil (Letöltve: 2007. 10. 14.) http://www.eu2007.pt/UE/vEN/Noticias_Documentos/20071026RUSSIACOM.ht m: Press release of the 20th EU-Russia Summit, Mafra 26/10/2007 (Letöltve: 2007. 11. 24.) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-AR-07-005/EN/KS-AR07-005-EN.PDF - External and intra-European Union trade Monthly statistics — Issue number /2007 – Eurostat Statistical Books/2007 edition (Letöltve: 2007-0501) www.eubusiness.com – V. V. Putyin – 2004. május 19. (Letöltve: 2007.11.02.)

70