Budapesti Gazdasági Főiskola. KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat. Export-import menedzsment szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Export-import menedzsment szakirány

MAGYARORSZÁG HELYZETE A NEMZETKÖZI BORPIACI KÖRNYEZETBEN AZ EURÓPAI UNIÓS CSATLAKOZÁSRA KÉSZÜLVE

Készítette: Lóth Barbara

Budapest, 2002.

Tartalomjegyzék Bevezetés...........................................................................................................................5 I A BORPIACI KÖRNYEZET 1.1 A világ borpiaca........................................................................................................7 1.1.1 A világ szőlőterülete....................................................................................7 1.1.2 A világ szőlőtermesztése.............................................................................8 1.1.3 A világ bortermelése....................................................................................9 1.1.4 A világ borfogyasztása.................................................................................9 1.1.5 A világ borexportja....................................................................................10 1.1.6 A világ borimportja....................................................................................11 1.1.7 A világ borpiacának bővülése....................................................................11 1.2 Az „Újvilág” borpiacának rövid történeti áttekintése........................................13 1.2.1 Ausztrália...................................................................................................13 1.2.2 Dél-Afrika..................................................................................................13 1.2.3 Argentína...................................................................................................14 1.2.4 Chile...........................................................................................................14 1.2.5 Kalifornia...................................................................................................14 1.3 Az EU borpiacának rövid jellemzése....................................................................15 II HAZÀNK BORTÖRTÈNELME ÈS JELENLEGI BORPIACI HELYZETE 2.1 A magyar bor és borkereskedelem történetének áttekintése..............................18 2.1.1 A kezdetektől az utolsó Árpád-házi király uralkodásáig...........................18 2.1.2 Róbert Károly uralkodásától a 18. század végéig......................................19 2.1.3 A 19. század és a 20. század első felének bortörténelme Magyarországon........................................................................................22 2.1.4 A borágazat helyzete a szocializmus idején..............................................23 2.1.5 A magyar borgazdaság helyzete a rendszerváltozást megelőzően és azt követően............................................................................................25 2.2 A magyar borpiac...................................................................................................28 2.2.1 Szőlőtermő területeink...............................................................................29 2.2.2 A magyar bortermelés................................................................................30

3

2.2.3 A magyar borexport...................................................................................30 2.2.4 A magyar borimport...................................................................................36 III MAGYARORSZÀG ÈS AZ EURÒPAI UNIÒ KAPCSOLATA A BORGAZDASÀG TEKINTETÈBEN 3.1 Magyarország és az Európai Unió közötti bormegállapodás.............................37 3.1.1 A borkereskedelmi megállapodás..............................................................37 3.1.2 Az eredetvédelmi megállapodás................................................................38 3.2 A borpiac szabályozása Magyarországon, a hegyközségek és az eredetvédelmi rendszer rövid ismertetése...................................................................................39 3.2.1 Törvényi szabályozás.................................................................................39 3.2.2 A hegyközségek.........................................................................................40 3.2.3 Az eredetvédelem......................................................................................42 3.2.4 Az eredetvédelmi rendszer alkotóelemei...................................................43 3.2.4.1 A termőhelykataszter..................................................................44 3.2.4.2 Az ültetvénykataszter..................................................................45 3.2.4.3 A borkataszter.............................................................................46 3.4 Az Európai Unió szőlészeti-borászati szabályozása............................................47 3.4.1 Az Európai Unió új közös borpiaci rendtartásának termelési potenciált befolyásoló elemei...................................................................................48 3.4.1.1 A szőlőterület növekedésének megakadályozása.......................48 3.4.1.2 A szőlőtermő-területek termelésből való végleges kivonásáért járó támogatások.....................................................50 3.4.1.3 A szerkezet-átalakítás és átállítás támogatása.............................50 3.4.2 Piacszabályozási intézkedések...................................................................51 Összefoglalás..................................................................................................................53 A TÀBLÀZATOK ÈS ÀBRÀK JEGYZÈKE.................................................................55 IRODALOMJEGYZÉK..................................................................................................56 FÜGGELÉK....................................................................................................................58

4

Bevezetés

A magyarok számára a szőlőtermesztés és a borászat már a honfoglalás óta az egyik legfontosabb mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat. Minden országban, ahol szőlőt termesztenek, majd abból jó minőségű bort előállítanak, a nemzeti arculat kialakításában

jelentős

szerepet

játszik

a

borgazdaság.

Ennek

megfelelően

Magyarországon is fontos termék a bor, mind a belföldi értékesítés, mind pedig külgazdaságunk

szempontjából,

valamint

jelentős

szerepet

játszik

a

foglalkoztatáspolitikában is, hiszen 200-250 ezer ember megélhetését biztosítja. Fontos megemlíteni még a szőlő- és bortermelés gazdaságpolitikai, természetvédelmi, környezetvédelmi, tájvédelmi jelentőségét is. Ugyan az elmúlt évtizedek alatt a magyar bor hírneve jelentős mértékben megkopott, a jelen szakemberei hihetetlen lelkesedéssel és szeretettel próbálják visszaszerezni a magyar bor ismertségét, sőt elismertségét. A 90-es évek második felére olyan nagy méreteket öltött a borhamisítás Magyarországon, hogy az a termelők számára mintegy félmillió hektoliter szőlőbor értékesítését akadályozta meg. 3-4 milliárd forintra tehető a kár, amit ez az államnak okozott. Ezen túlmenően a magyar bor híre jelentősen csökkent, amit a külpiaci értékesítések adatai is tükröznek.

Mivel a magyar bor tradícionálisan az egyik

legjelentősebb exporttermékünk, a régi hírnevet szükségszerű visszaszerezni, hogy a magyar bor újra a régi fényében csilloghasson. Többek között ezért is választottam szakdolgozatom témájául a borpiaci helyzet áttekintését. A világ borászata és borpiaca az elmúlt évek, évtizedek során jelentős változásokon ment keresztül. Ezek a változások már a 60-as, 70-es években megfigyelhetők voltak, a 80-as években azonban felerősödve jelentkeztek. A változások okai többrétűek. Említhetjük közöttük az Európára jellemző bortúltermelést, a nem hagyományosan bortermelő országok térnyerését a nemzetközi borpiacon, valamint a borfogyasztási szokások is átalakuláson estek át. A magyar bor jövőjére nézve is fontosnak tartom a lehetséges versenytársak helyzetének ismeretét. Ennélfogva betekintést szeretnék nyújtani azoknak a borpiacon újonnan megjelent, tengerentúli országoknak a történetébe, amelyek a lehetőségek

5

maximális kihasználása mellett nagymértékben növelik külföldön értékesített boraik mennyiségét. A magyar borgazdaság jelenlegi nehéz helyzete igen sok okra vezethető vissza. A helyzet könnyebb megértéséhez bemutatom dolgozatomban a magyar bor és borkereskedelem történetét. A múlt eseményeiből lehetőségünk van ötleteket meríteni, a korábbi tapasztalatokra támaszkodva bővíteni ismereteinket. Dolgozatomban megvizsgálom, hogy mi okozhatta a magyar bor exportjának csökkenését. Az Európai Unió várhatóan néhány éven belül bővíti tagállamainak létszámát, melynek során valószínűleg Magyarország is

csatlakozni fog

az

Unióhoz.

Elengedhetetlen ezért, hogy áttekintsük az Unión belül érvényes szabályozásokat, amelyek a csatlakozást követően Magyarországra nézve is kötelezőek lesznek. Összefoglalva fel szeretném tárni a borpiaci környezet egyes elemeinek kapcsolatát, azok hatását a Magyarországon termelt bor értékesítési lehetőségeire, illetve fejlődésének útjára.

6

1.1 A világ borpiaca A szőlő- és bortermelés már évezredek óta fontos szerepet játszik az emberek életében, de a mai értelemben vett nemzetközi borpiac csak az ipari forradalmak után, a gazdasági fellendüléssel párhuzamosan kezdett kialakulni. A fellendülés maga után vonta a nagyobb árupiac és a növekvő kereslet kialakulását is. A második nagyobb ugrást az expanzió felé a 2. világháború utáni időszak hozta el, amikor az életszínvonal emelkedése mellett a mennyiségi és főleg a minőségi igények jelentősen megnőttek. Erre az időszakra tehető a szállítás, szállítmányozás határainak kiszélesedése is, a technikai fejlődés következtében az áruszállítás körülményei ugyanis mind az anyagi, mind az idő viszonylatában kedvezőbbé vált. A világ bortermelése és ezzel párhuzamosan annak borpiaca az elmúlt évekhez képest átrendeződik. Új bortermelő államok jelennek meg, akikről eddig alig hallott a borszakma,

illetve

a

korábbi

hagyományos

bortermelő

országok

veszítenek

jelentőségükből. Ez a folyamat nem újkeletű, ám az elmúlt években nagymértékben felgyorsult. A magyar bortermelők és –exportőrök számára is hangsúlyos ez a kérdés, hiszen a magyar bor egykori hírnevét visszaszerezni, a korábbi elismertségét feleleveníteni alapvetően ma a világban tapasztalható új tendenciák ismeretében lehet. 1.1.1 A világ szőlőterülete A 10 legnagyobb szőlőterülettel rendelkező ország a világ szőlőterületéből 66,3%-kal részesedik. Közülük az első három ország (Spanyolország, Franciaország és Olaszország) Európában található, és 3 millió hektárra tehető a szőlőterületük nagysága. Ez az összes szőlőterület 37,9%-a. Európa a világ szőlőterületéből összességében 68%kal részesedik. A szőlőterület kb. 2 millió hektárral csökkent az elmúlt 20 év folyamán. 1981-1985 között a világ szőlőterületének átlaga 9,8 millió hektár volt, míg 2000-ben 7,9 millió hektárt tett ki. Összességében azonban elmondható, hogy a szőlőterületek nagysága inkább Európában csökkent, míg a világ más részein növekedett. Az újvilágban (Ausztrália, Egyesült Államok, Chile, Dél-Afrika) a szőlőterületek nagysága dinamikusan fejlődik, ám ez a folyamat pár év múlva várhatóan alább fog hagyni. A világ szőlőterületének csökkenése ellenére a bortermelésben nem figyelhető meg lényeges csökkenés, ami a termésátlagok növekedésével magyarázható. Ennek oka a

7

fajtaösszetétel javulására és a borágazati technológia színvonalának emelkedésére vezethető vissza. A szőlőterület változására ma is a csökkenő tendencia érvényes. 1. táblázat: A 10 legnagyobb szőlőterülettel rendelkező ország, 2000 Ország 1000 ha Részesedés % 1Spanyolország 1 180 14,91 2Franciaország 917 11,59 3Olaszország 908 11,47 4Törökország 581 7,34 5Egyesült Államok 413 5,22 6Irán 270 3,41 7Portugália 261 3,30 8Kína 260 3,29 9Románia 248 3,14 10Argentína 209 2,65 Az első 10 összesen 5 247 66,32 Világ összesen 7 913 100,00 Forrás: Bor és Piac, 2001. 6. Szám

1.1.2 A világ szőlőtermesztése 2000-ben a világ szőlőtermése 62,4 millió tonna volt, amelyből a listavezető Olaszország 14,21%-kal részesedett. Az átlagtermés az utóbbi évek során jelentősen növekedett. Az elmúlt időszakra 5 t/ha, míg jelenleg 7,7 t/ha a jellemző. A szőlőtermelés a szőlőterületeknél jobban koncentrált, mivel itt megfigyelhető, hogy az első négy ország 48%-kal részesedik a világ össztermeléséből.

2. táblázat: A 10 legnagyobb szőlőtermelő ország, 2000 Ország 1000 t Részesedés % 1Olaszország 8 871 14,21 2Franciaország 7 627 12,22 3Egyesült Államok 6 792 10,88 4Spanyolország 6 641 10,64 5Törökország 3 400 5,45 6Kína 3 013 4,83 7Irán 2 350 3,77 8Argentína 2 191 3,51 9Chile 1 900 3,04 10Németország 1 314 2,10 Az első 10 összesen 44 099 70,65 Világ összesen 62 409 100 Forrás: Bor és Piac, 2001. 6. Szám

8

1.1.3 A világ bortermelése A világon megtermelt bor mennyisége 1982 óta folyamatosan csökken, ám a 90-es évek végén emelkedés volt tapasztalható. Az utóbbi évekre jellemző az évi összesen 270 millió hl bortermelés, amely még a szőlőterületeknél is jobban koncentrált, tekintve az első három ország 54,6%-os részesedését. Ez 150 millió hl-t jelent. Európa adja a világ bortermelésének 73-75%-át. A bor világpiacán az elmúlt évtizedben a túltermelés állandóvá vált, különösen az Európai Unió bortermelő államaiban. A túltermelés csökkentését az Unió szigorú szabályozásokkal próbálja meg elérni, amire később fogok kitérni. 3. táblázat: A 10 legnagyobb bortermelő ország, 2000 Ország 1000 hl Részesedés % 1Franciaország 57 541 20,93 2Olaszország 51 620 18,78 3Spanyolország 41 131 14,96 4Egyesült Államok 22 100 8,04 5Argentína 12 537 4,56 6Németország 9 852 3,58 7Ausztrália 8 592 3,13 8Dél-Afrika 6 949 2,53 9Portugália 6 694 2,43 10Chile 6 674 2,43 Az első 10 összesen 223 690 81,37 Világ összesen 274 912 100,00 Forrás: Bor és Piac, 2001. 6. szám

1.1.4 A világ borfogyasztása A borfogyasztás 1982 óta 25%-kal csökkent a világon. 219 millió hl bort fogyaszt évente a világ lakossága , ami 1 főre levetítve 41 liternyi borfogyasztást jelent. A megtermelt és elfogyasztott bor mennyisége közötti különbség 2000-ben 55 millió hl volt. A fennmaradó mennyiség magyarázatára a későbbiek során fogok kitérni (ld. felesleg, lepárlás, egyéb piacszabályozási mechanizmusok). Nemzetközi kereskedelmi forgalomba a világon megtermelt összes bor 22-25%-a kerül évente. A borfogyasztási szokások átalakulóban vannak a világon, a kereslet egyre inkább a drága minőségi borok, elsősorban a vörösbor irányába tolódik el. Az 1996-1999 közötti időszakot figyelembe véve például Németországban a vörösbor részaránya 33%-ról 43%-ra nőtt. Ez is alátámasztja azt, hogy a boriparnak az elkövetkezendő években nagyobb figyelmet kell szentelnie a kereslet alakulására, a kereslet és kínálat egymáshoz való közelítésére.

9

A legtöbb bort Európában, Észak- és Dél-Amerikában fogyasztják. Az egy főre jutó elfogyasztott bor mennyisége Luxemburgban a legmagasabb, ahol ez évenként átlagosan 70 l-t tesz ki. Olaszországban, Franciaországban és Portugáliában egyaránt a 60 l személyenkénti éves borfogyasztás a jellemző. Kiemelkedő Nagy-Britannia helye, mivel itt több mint 10%-kal növekszik a borfogyasztás évente. Ez a magyar bortermelők és borkereskedők számára is megfontolandó, hasznos lenne növelni az erre a piacra irányuló borexportunkat. A borfogyasztás növekedése szempontjából az ázsiai piac sem lenne elhanyagolható, hiszen Japánban pl. 10 év alatt megkétszereződött a borfogyasztás. 4. táblázat: A 10 legnagyobb borfogyasztó ország, 2000 Ország 1000 hl Részesedés % 1Franciaország 32 900 15,00 2Olaszország 30 800 14,04 3Egyesült Államok 21 400 9,76 4Németország 19 565 8,92 5Spanyolország 14 500 6,61 6Argentína 12 759 5,82 7Egyesült Királyság 9 146 4,17 8Kína 5 535 2,52 9Oroszország 5 500 2,51 10Románia 5 215 2,38 Az első 10 összesen 157 320 71,73 Világ összesen 219 357 100 Forrás: Bor és Piac, 2001. 6. Szám

1.1.5 A világ borexportja A borfogyasztás szoros összefüggésben áll a bor és bortermékek exportjával. 64,74 millió hl-tett ki 2000-ben a világon összesen exportált bor mennyisége, amelyből Európa részesedése 82%. A három legnagyobb borexportáló ország Olaszország, Franciaország és Spanyolország, amelyek az összes borexport 64%-át képviselik. Mindhárom ország borkivitelét tekintve növekedés tapasztalható az 1994-es adatokhoz képest. Rajtuk kívül a többi Európai Uniós szőlőtermelő állam, illetve a közép-, dél- és kelet-európai államok a legjelentősebb borexportőrök. Egyre inkább meghatározó szerephez jutnak a borexport területén az ún. Újvilág államai.

10

1.1.6 A világ borimportja A világ borimportja 2000-ben 60 millió hl volt. A két legnagyobb borimportőr ország Nagy-Britannia és Németország. Együttesen a két ország a világ borimportjának 35,5%-át teszi ki. Németország különleges helyet foglal el a világ borpiacán, hiszen jelen van mind bortermelőként, borexportőrként, mind pedig borimportőrként. 2000-ben 12 millió hl bort importált. Abban az esetben a legnagyobb borimportőr Németország, ha kirívóan alacsony a szőlőtermés. A Nagy-Britanniába irányuló borkivitel legnagyobb hányadát Franciaország (32,5%), Olaszország (13,4%), Németország (12,0%) és Ausztrália (9,6%) biztosítja. Ezen államokon túl 3% feletti részarányt képvisel még Spanyolország, Dél-Afrika, Bulgária, az USA és Chile. Az USA és Kanada jelentős mennyiségben importál bort és borterméket. A kelet-európai államok közül érdemes kiemelni Lengyelországot, ill. a balti államokat. A megtermelt és elfogyasztott bor mennyisége között számottevő különbség tapasztalható a bor piacán. Évente 40-70 millió hl borfelesleg keletkezik a világban, ebből mintegy 20 millió hl az Európai Unióban. A túlkínálat mérséklése vezérelte az uniós szakembereket,

5. táblázat: A borfelesleg alakulása a világon (millió hl) 1996 1997 1998 1999 2000

50,5 41,3 36,5 57,3 55,5

hogy a szőlő- és bortermelés szigorú szabályozás alá kerüljön.

1.1.7 A világ borpiacának bővülése Az elmúlt évtized során vonták magukra a világ figyelmét azok az országok, ahol korábban a bortermelés nem képviselt jelentős pozíciót. Ezek között az országok között az Újvilág borászata nagymértékű fejlődésen ment keresztül az elmúlt két évtizedben. Az Újvilág ebben az értelemben nem csupán Amerikát (USA, Kanada, Chile, Argentína) jelenti, hanem Ausztráliát, Új-Zélandot és Dél-Afrikát is. Az Európai Unióval ellentétben ezekben az országokban növelik a szőlő termőterületeit. Erre korlátozás nélkül van lehetőségük, mivel náluk nincsen bortörvény. Jelentős összegeket fordítanak boraik külpiaci értékesítésére, az arra irányuló marketingtevékenységre. Az agresszív marketingpolitika miatt is, de a világ borpiacán tapasztalható ízlésváltozás miatt is igen sikeresnek bizonyultak még a tengerentúli

11

piacokon is ezek az országok. Egyre keresettebbek a távoli, egzotikus ízvilágot tükröző borok, aminek az Újvilág borai teljes mértékben megfelelnek. Ezek a borok új stílust honosítottak meg. Az európai bortermelő országokkal ellentétben az éghajlati viszonyoknak megfelelően megbízhatóan meleg a nyár, így a borokat megbízható minőségben tudják előállítani. Az Újvilág borainak minőségére vonatkozóan az 1976. évi „párizsi bírálat” is elismerő esemény volt. Ekkor zajlott le a világban nagy port kavaró borverseny, amelyen a kaliforniai borok maguk mögött hagyták a francia borokat.Tizenöt francia borkritikus hasonlított össze vakkóstoláson Kaliforniából és Franciaországból származó borokat, és a kaliforniai borok jobbnak bizonyultak. A francia felháborodás következtében meg kellett ismételni a versenyt, ahol azonban az elsőhöz hasonló eredmény született. Az 1980-as évek végén a borexport 85%-a négy államból származott: Franciaországból, Olaszországból, Portugáliából és Spanyolországból. 1997-re ez a részesedés 72%-ra csökkent, jelenleg 70% alatti. Chile és Ausztrália borexportja ezzel szemben hihetetlen mértékben növekedett. Az elmúlt néhány év alatt Chile 400%-kal, Ausztrália 350%-kal növelte borexportját. 1. ábra: Az "Újvilág" EU-ba irányuló borkivitelének alakulása, ezer ECU 1400000 1200000 1000000 800000 600000 400000 200000 0 1988 1990 1992 1994 1996 1998

Az Újvilág borainak térnyerését leginkább az Egyesült Királyság borpiaci változásaival tudjuk mérni, mivel ez az ország az egyik legnagyobb borimportőr a világon. 2000-ben például 3-5%-kal csökkent a hagyományosan vezető szállítók közül Franciaország és Németország részesedése, míg Spanyolország és Olaszország

12

részesedése 6-7%-kal növekedett. Ezeket az arányokat összehasonlítva az Újvilág angol borpiaci részesedésével, lényeges eltéréseket kapunk. Chile ugyanis 7%-kal, az USA 16%-kal, Újzéland 19%-kal, Dél-Afrika és Ausztrália 21-21%-kal, Argentína pedig 28%-kal növelte piaci részesedését. Ausztrália tíz év alatt Franciaország után az Egyesült Királyság második legnagyobb borszállítójává vált. Az új borok azért is arattak ilyen rövid idő alatt sikert a külpiacokon, mert a címkéken egyértelműen feltüntették a szőlőfajtát, a bor származásának helye pedig csak másodrangú volt.

1.2 Az „Újvilág” borpiacának rövid történeti áttekintése 1.2.1 Ausztráliába a szőlővesszőket az 1788-ban ideérkezett telepesek hozták magukkal. Kezdetben Sydney környékén létesítettek ültetvényt, azonban az itteni szubtrópusi klíma nem kedvezett a szőlőnek. Ennek következtében a hűvösebb DélAusztráliai területekre települtek át a szőlőbirtokosok, Barossa Valleybe és Coonawarrába. A 19. század közepére tehető „felívelésük”, amelyben a német bevándorlók is szerepet játszottak. Azóta az ausztrál boroknak nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a világ borpiaci szakemberei, ám az elmúlt 20 évben üstökös-szerűen ívelt fel az ausztrál borok csillaga. Ez annak volt köszönhető, hogy a korábbiakkal ellentétben egyre inkább a minőségre helyezték a hangsúlyt a pincészetek, kimondvakimondatlanul azzal a céllal, hogy az Ó- és az Újvilág versenytársaival fel tudják venni a versenyt. 1.2.2 Dél-Afrikába az első holland telepesek juttattak el szőlőtőkéket a 17. század közepén. Az Európából Indiába tartó utazók számára pihenőállomást létesített a Tábla-hegy lábánál a Kelet-Indiai Társaság, ahova elsősorban a tengerészek kívánságára szőlőt telepített. Előbb a németek, majd a francia hugenotta menekültek révén fejlődött tovább a borkészítés Dél-Afrikában. Kezdetben Fokváros közelében alakult ki a borkészítés központja (Stellenbosch, Paarl), majd egyre inkább az ország belseje felé is kezdett élénkülni a szőlő- és bortermelés. Dél-Afrikában a bortermeléshez igen kedvezőek a feltételek, hiszen a világ minden fontosabb szőlőfajtájának megfelelnek az itteni körülmények. Egy bizonyos szőlőfajta, nevezetesen a Pinotage csak itt található meg, ezért is hívják a „jóreménység borának” is. A dél-afrikai borok fellendülését két

13

okra vezethetjük vissza. Egyrészt a világpiaci tendenciának megfelelően a fogyasztók körében egyre inkább előtérbe kerülnek a távoli, egzotikus vidékről származó borok, másrészt pedig az apartheid-politika felszámolásával az ország ismét bekerült a nemzetközi kereskedelmi vérkeringésbe. 1.2.3 Dél-Afrika mellett Argentína is rendelkezik egy szőlőfajtával, amely sehol máshol nem nevelhető fajtatisztán: a malbec szőlő. Korábban a criolla szőlő volt az uralkodó, ám az újabb szőlőtelepítések során az európai szőlőfajtákat részesítik előnyben. Ezzel párhuzamosan a minőségi borok élveznek nagyobb népszerűséget, míg a tömegbor termelése visszaszorulóban van. 1.2.4 Dél-Amerikában Chilébe érkezett először a szőlő a spanyol hódítókkal 1551-ben, ezt követően pedig Argentínába. Spanyolország csak megszorításokkal engedélyezte a dél-amerikai bortermelést, így próbálta megóvni a hazai termelőket az új versenytársaktól. A 19. század elejétől fogva, a Spanyolországtól való elszakadás után viszont már szabadon kibontakozhatott a bortermelés. Míg Chilében a francia, az Andok túloldalán, Argentínában inkább az olasz befolyás mutatkozott meg. A magas borkultúrával rendelkező országok hatására a szőlőtelepítésre a magas minőségi követelményrendszer volt jellemző. A 70-es évek közepén a borfogyasztás nagymértékben lecsökkent, fellendülés csak néhány évvel ezelőtt jelentkezett. Chilében a Pinochet-diktatúra után a gazdasági élet helyreállítása nyomán a borgazdaság is talpra állt, és 1992-ben a megtermelt 3 millió hektárnyi össztermelésből 1 millió került exportra. 1.2.5

A világ legnagyobb borüzeme Kaliforniában található, a Gallo-

birodalom, amely 40000 hektárnyi területen termett szőlőt dolgoz fel. Még kiaknázatlanok a San Francisco-i öböltől északra fekvő területek, ahol a Napa Valley is található.

14

1.3 Az EU borpiacának rövid jellemzése A világ borpiaci helyzetének áttekintése után Magyarország szűkebb környezetének, az Európai Unió borpiacának jellemzésére szeretnék kitérni. A magyar borok legfőbb felvevőpiaca az Európai Unió, ezért is fontos ismerni ennek részleteit. 2. ábra: A világ és az EU bortermelésének alakulása az elmúlt évtizedben (millió hl) 400 300 200 100 0

00 20

98 19

96 19

94 19

92 19

19

90

Világ összesen Európai Unió

Az Európai Unió a világ legnagyobb bortermelője. Az 1990-es évtizedben a világ bortermeléséből 60 és 67% közötti mértékben részesedett. Ez az arány természetesen ingadozó. 2000-ben a világon összesen 284 millió hektoliter bort termeltek, ebből 177 milliót az EU, és ezen belül 59 milliót Franciaország, 58 milliót Olaszország és 36 milliót Spanyolország. E három ország a világ bortermelésének közel 54%-át adja. Megemlítendő, hogy Franciaországban az agrárbevételek 14%-át a borágazat adja. 70.000 3. ábra: A 3 legnagyobb bortermelő ország bortermelése (1000 hl) 60.000 50.000 Franciaország O laszország Spanyolország

40.000 30.000 20.000 10.000 0 1996 1997 1998 1999 2000 2001

1999-ben az EU szőlőterületei összesen 3,286 millió hektárt tettek ki, a szőlőtermő terület a céltudatos csökkentés következtében folyamatosan fogy. 1995-ben még 3,394 millió hektár volt. A 90-es években 3,9 millió hektárról 3,3 millió hektárra

15

csökkent. A legnagyobb bortermelő ország, Franciaország bortermő területe csupán 865 ezer hektárt tett ki. Ezekből az adatokból már következtethetünk a jelentős hektáronkénti hozamkülönbségekre. Egyszer fejtett borban számolva Franciaország 61,4 hl/ha hozamot ért el 1999-ben, míg Spanyolország csak 27,6 hl/ha-t. A legmagasabb hozamok Németországban tapasztalhatók. Az Európai Unió átlaga 48 hl/ha volt, ahogy az a 4. mellékletben is látható. A borfogyasztásban szintén az EU a világelső, a világ borfogyasztásának 55 %át adja. Közel 130 millió hektolitert fogyaszt az EU lakossága, ám ez a tendencia tartósan csökkenő: 1983-ban még 45 liter volt a személyenkénti borfogyasztás, 1998ban azonban már csak 33,6 liter. Az exportált bor mennyiségét tekintve is az Európai Unió az első. Évente 11-12 millió hektoliter bor alkotja az Unió exportját, ami a világ 64-67 millió hektoliteres exportjából közel 20%-ot jelent. A legnagyobb borexportőr-országok az Unión belül Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Németország, Portugália és Ausztria. Ezek az adatok csupán a harmadik országokkal folytatott borkülkereskedelemre vonatkoznak. Az Európai Unió összes borexportjának valamivel több mint 70%-a az EU-n belül valósul meg: 1999-ben az EU teljes borexportja 49 millió hektoliter volt, ennek a mennyiségnek háromnegyede az Unión belül cserélt gazdát és csak egynegyedének célországa volt azon kívüli. 4. ábra: Az EU borimportjának megoszlása, 2001 Olaszország Franciaország Spanyolország Németország Ausztrália Portugália Chile USA Dél-Afrika Bulgária Egyéb

Az Unió borimportja több mint 6 millió hektoliter. Ez az érték azonban csupán 40%-a a borexporténak. Az Unió harmadik országokból származó borimportja az 1990. évi 0,5%-ról 1999-re 2,6%-ra emelkedett. 1988 és 1999 között az érték alapon számított Unión belüli borimport megduplázódott, míg a harmadik országokból származó borbevitel a tízszeresére nőtt. A mennyiség alapján számított borimport-növekedési

16

mutatók azonban ennél lényegesen alacsonyabbak: az intra-Eur import indexe 137%, míg az extra-Euré 392%. Az EU harmadik országbeli fő borszállítói a következők: Ausztrália, USA, Chile Dél-Afrika, Bulgária, Magyarország, Új-Zéland, Argentína, Macedónia és Románia. A Magyarország számára konkurenciát jelentő országokból származó Európai Uniós borimport-adatokat részletesebben a 6. melléklet mutatja be. Áttérve hazánk borpiaci helyzetének elemzésére, először Magyarország bortörténelmét mutatom be.

17

2.1 A magyar bor és borkereskedelem történetének áttekintése 2.1.1 A kezdetektől az utolsó Árpád-házi király uralkodásáig Honfoglaló elődeink minden valószínűség szerint már találtak szőlőt a Kárpátmedencében, emellett azonban a vándorlások során ők maguk is megismerkedhettek a szőlővel és a borral. Erre utal az is, hogy a magyar „bor” szó török származású, nem pedig a latin „vinum” szóból eredeteztethető. Török eredetű szavunk még a „szőlő”, a „szűr”, a „csiger” is. Elődeink a Kaukázus vidékén török fajú népekkel kerültek kapcsolatba, rajtuk keresztül kerülhetett a magyarokhoz is a borkészítés tudománya. A Kárpát-medence területén már a Honfoglalás előtt is létezett szőlőtermesztés. Az itt talált szőlőterületek nagyrészt a rómaiaknak voltak köszönhetők. A meghódított provinciákban nem korlátozták a szőlőtermelést, bár akadtak ezzel ellentétes intézkedések is. Domitianus császár például megtiltotta, hogy új szőlőket telepítsenek az Alpok vonulatain túl, és a meglévő szőlőterület felére csökkentésére adott utasítást. Birodalma ugyanis szűkében volt a gabonának, így a szőlő egy részét gabonával akarta lecserélni. Az i.sz. 3. században uralkodó Probus császár neve azonban a magyar borászat történetében a nagyszabású szőlőtelepítésekkel kapcsolódott össze. A Duna menti római tartományokban ugyanis intézkedéseinek hatására fellendült a szőlőtermesztés, Pannónia és Dácia területén így Probus volt a „szőlőtermelés újrateremtője”. Visszatérve a Honfoglalás utáni időszakhoz elmondható, hogy ugyan a kalandozó magyarok előnyben részesítették a lovas rablóháborúkat a földműveléssel szemben, a Kárpát-medencében élő más néptöredékeknek köszönhetően azonban ezt az időszakot átvészelték a szőlőültetvények. A szőlőtermesztést és bortermelést I. István király uralkodása alatt már igen nagyra tartották. Erre oklevelekből és más dokumentumokból következtethetünk, pl. tizedet elsősorban a szőlő után kellett szolgáltatnia a lakosságnak. A Buda környéki dombokon II. Géza uralkodása alatt kiirtották az erdőket, helyüket pedig szőlővel ültették be, ekkor kezdődött meg ezen a vidéken a szőlőművelés. Az első szőlőhegyek Óbuda, Kis-Gellérthegy és Sashegy voltak.

18

Magyarországon a 12. század végén nem volt hiány borban és élelemben, így az országon átvonuló keresztes vitézek ellátása sem okozott gondot. Ebben az időszakban indult meg a borkereskedés is mind belföldön, mind külföldön. A tatárjárás súlyos pusztításokat okozott, a tatárok elvonulása után ezeknek a károknak a helyreállítása IV. Béla nevéhez fűződik. Külföldről hívott telepeseket az elnéptelenedett vidékek benépesítéséhez. Tokaj-Hegyaljára olaszok kerültek, akik szülőföldjükről hoztak magukkal szőlővesszőket: a bocca d’orót, ami bakatorrá vált a magyar nyelvhasználatban, valamint a Campoformióból származó, a magyarban furmintként meghonosodott szőlővesszőt. Az olasz telepesek emlékét őrzik a következő helységnevek is: Olaszliszka, Bodrogolaszi. IV. Béla a telepeseket többnyire a fejlett szőlőkultúrájú országokból hívta, mivel a szőlőtermesztés, a borászat fejlesztése nagy jelentőségű volt politikájában. Várakat építtetett az újabb támadások megfékezésére, amelyek körül szőlőskertek létesültek, és ezek a területek lettek a minőségi borvidékek központjai (Somló, Csókakő, Gyöngyös, Eger, Pécs, Siklós, stb.). Már IV. Béla uralkodása alatt sikerült a kereskedelmet újra fellendíteni a tatárjárás pusztításai után, III. Endre pedig a Németország és Lengyelország irányába történő borkivitelt fejlesztette tovább.

2.1.2 Róbert Károly uralkodásától a 18. század végéig Az Árpád-ház kihalása után az örökösödés körül kialakult viták nem kedveztek a szőlő- és borgazdálkodás fejlődésének. Róbert Károly uralkodása alatt viszont ismét fellendült a bortermelés és -kereskedelem. 1310-ben például már nagy piaca volt a magyar bornak Krakkóban, amit főként a Dunántúlról, azon belül pedig a Somlóról szereztek be. Nagy Lajos uralkodása alatt is kedvezőek voltak a feltételek a bortermeléshez és a borkereskedéshez, Zsigmond azonban nem szentelt nagy figyelmet a borkereskedelem fejlesztésére. Mátyás király idején az élet minden területére a fejlődés, virágzás volt jellemző, így volt ez a borászattal is. A korabeli emberek nagy mennyiségű bort fogyasztottak. Ennek magyarázata egyrészt a fűszeres ételekben keresendő, másrészt a rossz minőségű

19

ivóvízben, ami gyakran vérhast okozott. A bor kedveltségének jele az is, hogy Mátyás visegrádi palotájában ünnepi alkalmakkor a fehér és vörös márványból készült szökőkútból fehér- és vörösbor csorgott. A 15. században tehát már megjelent a vörösbor, a hagyományok szerint Mátyás király uralkodása alatt ültettek át szőlővesszőt Burgundiából (burgundi). A kadarka elterjedése is erre az időszakra tehető, bár a török hódoltság ideje alatt a törökök, és az előlük menekülő rácok is hoztak hazánkba kadarkát. A törökök által megszállt területekről a lakosság egyrésze elmenekült, másokat a törökök hurcoltak el, így nem volt ki dolgozzon a szőlőkben. A borkereskedelmet a törökök vették a kezükbe, ők azonban nem az addigi piacainkra vitték a bort, hanem a keleti területekre. Ennek következtében az osztrákok, németek és lengyelek borpiacán kialakuló űrt más borexportáló ország tölthette be. Azokon a területeken, ahova a törökök nem jutottak el, fellendült a szőlőművelés. Ez részben azért történt, mert a törökök elől menekülő szőlőművelők felfrissítették új otthonuk szőlőkultúráját, részben pedig a bor belföldi keresletének kielégítése miatt. Tudomásunk szerint az első borhamisítás is ebben az időszakban történt (1611), amikoris a borhamisítóra 100 márka pénzbírságot szabtak ki. Korabeli feljegyzések szerint előkelő asztali borok voltak a badacsonyi, pestkőbányai, somlói, neszmélyi, vaáli, moóri, villányi borok. Itt tehát még nemigen hallhatunk a tokaji bor hírnevéről. A feljegyzések szerint az 1650-es évekre tehető a Tokaji aszú születése. A hagyomány

szerint

1650

őszén

Sepsi

Laczkó

Máté,

Lorántffy

Zsuzsanna

fejedelemasszony udvari papja elrendelte, hogy a szokottnál később szüreteljenek, tartva a török martalócoktól. A kései szüret következtében a szőlőszemek egy része elkezdett töppedni, azaz aszúsodni. Sepsi Laczkó Máté húsvétra az aszúsodott szemekből előállított bort kínálhatta Lorántffy Zsuzsannának. Az 1655. évi országgyűlés el is rendelte az aszúszőlő különválasztását a tokaji borvidéken, ez is mutatja a bor különlegességét. 1686 után, a törökök kiűzését követően a szőlőtermelés országszerte fellendült. A 18. század elején a magyar borkivitelnek négy fő iránya volt: 1.

Bécsen keresztül a Duna vonalán Ausztriába és Németországba,

2.

Pozsonyon át Sziléziába és Stettinbe,

20

3.

Lengyelországba a Szepességen keresztül, ahová főként tokajit szállítottak,

4. II.

Havasalföldre és Moldvába. Rákóczi

Ferenc

szabadságharcában

is

nagy

szerepe

volt

a

borkereskedelemnek. Legfőképpen a Lengyelországba kivitt bor adta meg a felkelés anyagi hátterét. Még külpolitikai eszköznek is megfelelt a tokaji bor, ugyanis a fejedelem gyakran küldött belőle XIV. Lajosnak, hogy ezzel is szilárdítsa a Napkirály támogatását. A szabadságharc leverését követő évtizedekben a szőlő- és bortermelést súlyos gondok súlytották. Nem csak a Habsburg-elnyomás, hanem a bor minőségének a romlása is problémát okozott. Egyre többször lehetett hallani borhamisításokról, ezért az 1723-as országgyűlés is foglalkozott a kérdés megoldásával. A Habsburg-udvarban ebben az időszakban több fiatal magyar nemes szolgált testőrként, általuk ismerte meg Mária Terézia a magyar bort. Ekkor vált hagyománnyá az udvarban a somlói bor fogyasztása a nászéjszakákon, mivel a közhiedelem szerint a somlói fiú utódok nemzését segíti elő. Innen származik a somlói bor másik elnevezése is: a nászéjszakák bora. A hírnév ellenére -vagy talán éppen azért- a Habsburgok korlátozni próbálták a magyar bor exportját, hogy ezzel is elősegítsék az osztrák bor versenytársának a piacról való kiszorítását. Különféle rendeletekkel akarták ezt elérni, így pl. az addig olcsónak számító dunai szállítást megdrágították, ill. előírták, hogy az a kereskedő, aki magyar bort külföldre akar szállítani, legalább ugyanannyi osztrák bort is köteles kivinni. Ez a rendelkezés azonban nem vezetett sikerre, mivel az oszták bor piaca így sem bővült. II. József uralkodása alatt felmérték a császárság és Magyarország szőlészeti és borászati helyzetét. Az ország szőlőterülete 994500 katasztrális hold (571838 ha) volt, az évi termés pedig 18 millió bécsi akót (kb. 9 millió hl) tett ki. A szőlőterület az összes terület 3,2 %-át adta.

21

2.1.3

A 19. század és a 20. század első felének bortörténelme Magyarországon

A napóleoni háborúk alatt a többi mezőgazdasági terményhez hasonlóan a bor ára is emelkedett. A Habsburgok kissé enyhítettek a politikai és gazdasági elnyomáson. Mindezek hatására az 1810-es években a bortermelés már megközelítette az évi 24 millió akót (kb. 12 millió hl). A háborúk után a mezőgazdasági termékek ára egész Európában visszaesett. Ekkortájt volt kialakulóban Európa-szerte a borpiacok felosztása, Magyarország viszont kimaradt ebből. A vámtörvény, az ingadozó minőség, a palackozott borok gyakori megzavarosodása és megromlása hatására fokozatosan elvesztettük a piacainkat. A magyar borászat elmaradt a kor követelményei mögött. Széchenyi István is felismerte a korszerű szőlőtermesztés, borászat jelentőségét, Világ c. könyvében szót is emelt a magyar borkezelés elmaradottsága ellen. A magyarság azonban nem engedett a hagyományokból. A Habsburgok gazdaságpolitikája miatt az ausztriai borexportunk értéke 409 ezer forintot tett ki, míg ezzel egyidőben 440 ezer forint értékben importáltunk osztrák bort. Az 1848-49. évi szabadságharc bukása után, az abszolutizmus önkényuralma alatt is érvényben maradt néhány korábbi reform, többek között a jobbágyság felszabadítását sem tudták megsemmisíteni. Az 1867-es kiegyezést követően az Osztrák-Magyar Monarchiában a gazdasági élet fellendülése volt tapasztalható. Korszerűsödött a szőlőművelés és a bortermelés is. Megjelentek a borászattal kapcsolatos kézikönyvek, folyóiratok, kiállításokat rendeztek. A 19. század végén megrendezett nemzetközi kiállításokon a magyar bor igen eredményesen szerepelt. 1875-ben jelent meg Magyarországon a filoxéra. Először egy délvidéki, pancsovai ültetvényen észlelték a szakemberek, ahonnan igen gyorsan terjedt tovább, és 20 év alatt az ültetvények közel 60%-át kipusztította. Az akkori hagyomány és a szakemberek elképzelései szerint a szigorú határzárral és a fertőzött terület kiirtásával elejét vehetik a filoxéra-vésznek. A kiirtásokkal párhuzamosan kártalanították a szőlőtulajdonosokat, de csakhamar kiderült, hogy a fertőzés gyorsabban terjedt a kiirtás üteménél.

22

A francia szőlőültetvényeket korábban ellepte a filoxéra, az itteni tapasztalatokra támaszkodva alkalmazták a szőlők szénkénegezését a hazai szőlészek is. Ennek, és a gyökeres oltványokkal való telepítésnek köszönhetően 1903-ra az ország szőlőterülete csaknem 468 ezer katasztrális holdra emelkedett, ami 1896-ban 352 ezer kh volt. Ezévben jelent meg a szőlőfelújítási törvény, amely fokozta a lepusztított borvidékek rekonstrukcióját. A szőlőrekonstrukció során főként a homokos területeken új telepítések is történtek, nem csupán újratelepítések. A homokos talajon ugyanis nem tudott terjedni a gyökértetű, így ezeken a területeken szőlővesszőtelepeket létesítettek. 5. ábra: Magyarország borexportja (ezer hl) 2500 2000 1500 1000 500 0 1875

1938

1951

1954

1957

1960

1963

A filoxéra-vész alighogy befejeződött, az 1. világháború, az azt követő trianoni határmódosítások újabb csapást mértek a magyar borgazdaságra is. A háború alatt leginkább a hiányos művelés, utána pedig szőlőterületeink és a borfogyasztók nagyrészének elvesztése tetőzte a gondokat. A 20-as években a borexport 25 ezer hl-re csökkent, a 30-as évekre már javult a helyzet. Ekkor az export 200 ezer hl-t tett ki. Nemzetközi jelentőséggel bírt a Nemzetközi Borászati Hivatal, az OIV 1924-es megalapítása, amely szervezetnek Magyarország is alapító tagja. A két világháború közötti időszakban a bor értékesítése nehézségekbe ütközött, így egyre inkább a csemegeszőlő-termesztés felé fordult a szőlőtermesztők figyelme.

2.1.4 A borágazat helyzete a szocializmus idején A 2. világháborút követően, 1949-ben megkezdődött a szocialista nagyüzemi szőlőtermesztés és borgazdaság kialakítása. Szétválasztották a szőlészetet és a borászatot, utóbbit pedig teljesen államosították. A szőlőfeldolgozás tovább nem folyhatott magángazdaságokban. Hét állami pincegazdaságot hoztak létre, ezek

23

végezték a borászati tevékenységeket és a borforgalmazást is. Jellemző volt a kötelező beszolgáltatás és a gyors ütemű iparosítás. „A telepítések lelassultak, felújítást, tőkepótlást alig végeztek, a tápanyag-utánpótlás, a növényvédelem és a talajművelés hiányos volt, s a közepes termést is zsaroló metszéssel csikarták ki a szőlőtőkékből.” (Kozma Pál) Mindezek következtében 1956-ra csaknem 48 ezer ha szőlő pusztult ki. 1957 után javulni kezdett a szőlő- és borgazdaságunk helyzete. Megkezdődött a harmadik szőlőrekonstrukció, melynek hatására két évtized alatt végbement az ágazat tudományos és technikai korszerűsítése. A rekonstrukció nagyfokú állami támogatással ment végbe, eredményeként 1965-re a szőlőültetvények területe 247 ezer ha-ra növekedett. Az ezt követő évtizedekben területrendezési és talajjavító munkálatok is végbementek, talajvizsgálatokat végeztek, új eljárások honosodtak meg. A nagyüzemi szőlő- és bortermelés azonban a táj- és fajtaborok készítésének szempontjából nem volt kedvező. Egyre többször lehetett hallani borhamisításokról, ezzel párhuzamosan pedig megkezdődött a borok eredetvédelmének kialakulása is. A hatvanas évektől a KGST egyre inkább a biztos piacot képviselte a magyar bor számára, de kis mennyiségben a nyugati piacra is szállítottunk bort. A nyugati export összetétele igen kedvezőtlen volt, mivel leginkább folyóbor került kivitelre. A hazai piac ellátása másodlagos volt, a cél az exportpiacok igényeinek való megfelelés volt, ami már túlzott méreteket öltött. A túlzott exportorientáltság leginkább a volt Szovjetunió és az NDK borpiacaira irányult, ahol azonban a mennyiségi követelmények nem párosultak a minőség iránt támasztott követelményekkel. A bor kivitelét az időszak végéig egyedül a Monimpex végezhette, mivel a borexport állami monopólium volt. Az

1990-es

években

a

rendszerváltozást

követő

szerkezetváltozás

a

borgazdaságot is közelről érintette. A privatizáció során megszűnt az állami és szövetkezeti

nagyüzemek

nagyrésze,

azok

átalakultak

magángazdaságokká,

részvénytársaságokká, és a külföldi tőke is megjelent a magyar borgazdaságban. A 90es évekre jellemző borpiaci változásokra részletesebben a következő fejezetben térek ki, mivel a borgazdaság átalakulása az ágazat mai állapotára közvetlen hatással volt.

24

2.1.5 A magyar borgazdaság helyzete a rendszerváltozást megelőzően és azt követően Az elmúlt évtized eseményei határozták meg leginkább a borágazat jelenlegi helyzetét, annak lehetőségeit és a fejlődés, a változások irányvonalát. Nem csak a borágazat, hanem az egész gazdaság fejlődésére kihatottak a rendszerváltozást követő események, a régióra jellemző átalakulások, valamint a világpiaci tendenciák. Magyarországon a rendszerváltozás a borpiac átrendeződését vonta maga után. Korábban az ágazatra az erőltetett, túlzott exportérdekeltség volt jellemző, ami jórészt a volt Szovjetunió felvevőpiacán, valamint a hosszútávú, kormányszinten megkötött egyezményeken alapult. A hosszútávú egyezmények hatására a magyar borszakma elkényelmesedett, hiszen mindenféle nehézség nélkül kerülhetett hatalmas mennyiségű hazai bor kivitelre. Az ágazat túlzott exportérdekeltségét alátámasztja az a statisztikai adat is, mely szerint a termés 60-70%-a került kivitelre. Ezzel ellentétben a nyugat-európai, hagyományosan bortermelő országok, mint Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Németország a megtermelt bor 20-30%-át exportálták. A magyar borexport túlerőltetetten növekedett. 1971-ben a borexport meghaladta az 1 millió, 1978-ban a 2 millió, majd 1983-ban a 3 millió hl-es mennyiséget. Az exportra kerülő bor nagyrésze, 1987-ben annak 41%-a a volt Szovjetunióba irányult, így ez az ország volt a magyar bor legnagyobb felvevője. 1991re visszaesett a 13. helyre, legnagyobb mennyiségben azóta Németország importál magyar bort. A teljes magyar borkivitel 28%-a került a német viszonylatban exportra. A legnagyobb probléma a korábbi exportpiacaink igénytelensége volt, amelynek következtében a magyar borral szemben támasztott minőségi követelmények háttérbe szorultak. Ezzel ellentétben a mennyiségre helyeződött a hangsúly, mivel a magyar vállalatok inkább ebben voltak érdekeltek. A már említett hosszútávú egyezmények alapján a magyar bor számára biztosítva volt a felvevőpiac. Emellett nem csak a szükséges alapanyagok mennyisége vált kiszámíthatóvá, hanem a fejlesztések üteme is. A kiszámíthatóság hatására a magyar kereskedők elhanyagolták az értékesítéshez kapcsolódó, azt szolgáló feladatokat is.

25

A hazai bor eladásához, igényességének fenntartásához elengedhetetlen lett volna a marketingtevékenységgel kapcsolatos feladatok ellátása, azonban az itthoni körülmények között az ehhez szükséges feltételek is hiányoztak. Tiltott tevékenység volt például a borok, bortermékek reklámozása Magyarországon. A rendszerváltozást követően a borgazdaságban ún. „piaci zavar” alakult ki. A „piaci zavar” kialakulásában kétségtelenül nagy szerepet játszott a külpiaci helyzet megváltozása, azonban belgazdasági tényezők is hozzájárultak. Okai között lehet megemlíteni a nem megfelelő termelői hátteret (a borgazdaságok közepes színvonalú technikai felszereltségét, a gazdasági szabályozást, az árpolitikát, a szőlőtelepítések elhanyagolását), a restriktív pénzügyi politikát és gyakorlatot. Tartalék képzésére, akkumulációra korábban az ágazatnak nem volt lehetősége. Meg kell említeni az exporttámogatás alacsony mértékét, amely jóval alacsonyabb volt a nemzetközi protekcionizmus támogatási színvonalánál. 1989-ig a borkülkereskedelem állami monopólium volt, a belkereskedelmi rendszerből pedig hiányzott a bornagykereskedelem. A 80-as évektől kezdve folyamatosan túltermelés volt jellemző a nemzetközi borpiacra, ami részben a fogyasztás stagnálásának, ill. mérséklődésének volt köszönhető. A borfogyasztás csökkenésében szerepet játszott az egészséges életmód előtérbe kerülése. A „piaci zavar” kialakulásához tehát ezeken a belgazdasági tényezőkön kívül legnagyobb mértékben a külföldi piacvesztés vezetett. A volt Szovjetunió képviselte a magyar borok legnagyobb importőrországát, így annak fizetésképtelenné válása közvetlenül fenyegette a magyar borexportőröket. A német újraegyesítést követően Magyarország korábbi második legnagyobb borimportőre, az NDK piaca is összeomlott. Lengyelország tradícionális, több száz éves piacunk, de csupán a gazdaság állapotának javulásával lehet ezzel a piaccal számolni. A „szamorodni” szó is lengyel eredetű, jelentése: ahogy termett. A KGST piacok megszűnése után a korábbi évek átlagának csupán 40%-a került a volt KGST-országokban értékesítésre. Ahogy látjuk, a korábbi exportpiacainkra az 1989-91-es időszak utáni gazdasági helyzetben nem számíthattunk, így új értékesítési lehetőségek felkutatására volt szükség. A korábban említett kiszámíthatóság miatt a vállalatok azonban rugalmatlanná, piacérzéketlenné váltak. A korábbi évtizedek kényelmes megoldása, miszerint tervezhető volt a magyar bor külpiaca, párosulva a

26

minőség másodrangú szerepével, a rendszerváltozás utáni időszakban „ütött vissza”. Ekkor szakadt a szakemberek nyakába ugyanis az a sok teendő, amivel korábban nem volt szükségük foglalkozni. Meg kellett ismerniük és fejleszteni kellett ismereteiket a marketing területén, az új igényeknek megfelelő csomagolástechnológiai területen és más,

infrastrukturális

területen

(palack-,

címkeelőállítás,

üvegezési

módok,

címketervezés). A kilencvenes évek közepére a volt Szovjetunió utódállamai ismét fontos felvevőpiacainkká váltak. A tíz legtöbb magyar bort importáló ország között megtalálhatjuk Kazahsztánt, Ukrajnát és a Moldvai Köztársaságot is. Az utóbbi időkben azonban a fizetőképesség-csökkenés hatására az ide irányuló kivitel jelentősen visszaesett. 2000-ben ismét növekedett az orosz piac magyar viszonylatú borimportja, ebből is láthatjuk, hogy borexportunk szempontjából ez a régió nagyon változékony.

27

2.2 A magyar borpiac Magyarországon a 90-es évek eleje óta tartó átalakulásban a szőlő-bor ágazatnak a többi ágazathoz képest is csak lassan sikerül újraszervezni a borpiac működését. Oka nem csak az új helyzethez való alkalmazkodásban keresendő, hanem az ágazaton kívüli, a rendszerváltozást kísérő jelenségekben is. A bor különleges termék, mivel esetében a termelés helye egyedivé teszi a terméket. Az előállított bor jellege, a szőlőtermesztés hatékonysága nem csupán a szőlőfajtától, a technológiától és az évenként más-más hatásoktól függ, hanem a termőhely ökológiai viszonyaitól is. Magyarország klímája kontinentális, az évi középhőmérséklet 9-11 Co. A tenyészidőszakban lehullott csapadék mennyisége 300-500 mm, eloszlása azonban szélsőséges, mivel gyakori az aszály. A tenyészidő hossza átlagosan 180 nap, a napsütéses órák száma a tenyészidőszakban 1250-1500 óra. Eredményesen a szőlőtermesztéssel 250-300 méter tengerszint feletti magasságig lehet foglalkozni. Mindezek alapján elmondható, hogy hazánkban a természeti környezet elsősorban a fehérborok termelésének kedvez, ám egyes területek alkalmasak minőségi vörösborok előállítására is, pl. Eger, Villány. A szőlőtermesztés élőmunkaigénye messze felülmúlja az ugyanazon a területen folytatott szántóföldi növénytermesztés élőmunkaigényét, annak 5-6-szorosa. A növénytermesztés átlagos árbevételéhez viszonyítva a szőlőterületek 6-8-szoros árbevételt biztosítanak. A 3,4-4,5 millió hektoliter megtermelt bor évi 20 milliárd forint értékű előállítást jelent. Ebből a mennyiségből jut elegendő a hazai borfogyasztás kiszolgálására, emellett pedig a kivitel 80-100 millió USD értéket képviselhet. A szőlőtermelés a mezőgazdaságilag művelhető területekből csupán 2%-kal részesedik, míg a mezőgazdaság és élelmiszeripar bruttó termelési értékének mintegy 5%-át adja. A szőlő- és bortermelés 430 település lakosait foglalkoztatja, 200-250 ezer ember megélhetését biztosítja, így a bortermelés a foglalkoztatáspolitikában is különleges

szerepet

tölt

be,

valamint

gazdaságpolitikai,

természetvédelmi,

környezetvédelmi, tájvédelmi jelentősége is meghatározó. Alkalmas a turizmus, a vidéki vendéglátás, üdültetés, mint jövedelemszerző tevékenység megvalósítására és fellendítésére. A mezőgazdaságon belül a szőlőtermesztés a költségigényes ágazatok

28

közé tartozik, mivel egy szőlőtelepítés majdnem 30 évre meghatározza a földterület hasznosítását. 2.2.1 Szőlőtermő területeink Hazánk szőlőtermő területe 1965-ben érte el a maximumát, amikor csaknem 250 ezer hektárt tett ki. Ezt követően folyamatosan csökkent, jelenleg 93 ezer hektár. A csökkenés okai között említhetjük egyrészt, hogy évek óta folyamatosan csökkent a telepítések nagysága. 1993 és 1995 között a szőlőtelepítések még az évi 100 hektárt sem érték el, de 1996-tól a támogatások hatására élénkült a telepítési kedv (1000 ha/év). Sajnos az ültetvények megújításához szükséges évi 3000-5000 hektár telepítésétől ez jócskán elmarad. A szőlőtermő területek csökkenése másrészt a rendszerváltozás utáni tulajdonosváltás körül kialakult bizonytalanságra is visszavezethető.

A megfelelő

mértékű telepítéseknek nemcsak a pénzügyi helyzet támasztott akadályt, de megfelelő minőségű és mennyiségű szaporítóanyag sem állt rendelkezésre. A rendszerváltozás után ugyanis a szaporítóanyag iránti kereslet, így annak termelése is nagymértékben csökkent. 6. táblázat: A magyar szőlőtermő terület alakulása Év Összes szőlőterület (ha) Termőterület (ha) 1971 222 000 212 000 1979 174 000 155 000 1989 140 000 110 000 1993 132 000 106 000 1996 131 000 100 000 1997 131 000 99 000 1998 130 000 99 000 1999 127 000 98 000 Forrás: FVM

A KSH adatai szerint a szőlőültetvények 68,8%-a fehér, 24%-a pedig vörös borszőlőfajtával van telepítve. A fennmaradó 7,2%-ot csemegeszőlő és direkttermő fajták teszik ki. Több mint 90 fehér, 28 vörös és 25 csemegeszőlő-fajta található a magyar borvidékeken. A magyarországon található 22 borvidéket 63 ezer hektár alkotja. Az összes szőlőültetvény 72%-a a borvidékeken és bortermőhelyeken koncentrálódik. A világon a borfogyasztás tekintetében egyre inkább előtérbe kerülnek a minőségi borok. Magyarországon a minőségi borok aránya nemzetközi összehasonlításban is alacsony,

29

ennek okai között lehet említeni, hogy történelmi borvidékeinken csupán a szőlőtermő területek egynegyede helyezkedik el. Magyarország a világ szőlőterületéből 1,5%-kal, szőlőterméséből pedig 1,2%-kal részesedik. 2.2.2 A magyar bortermelés 1993-1997 között a bortermés 4-4,3 millió hl volt évente, és ezt követően is 4 millió hl körüli mennyiség volt jellemző a bortermelésre. Ez a mennyiség a 80-as évek elején mért adatoktól átlagosan 20%-kal marad el. Meg kell azonban jegyezni, hogy az egyes évek bortermésének

alakulása egymástól szélsőséges módon eltérhet. A

borágazat jellemzően eszközigényes ágazat, azonban az eszközök nagyrészét csupán a szüreti időszakban lehet felhasználni. A pincékbe kerülő 4 millió hl körüli bormennyiség 50-60%-a tartozik az olcsóbb termékek közé, az elmúlt 12 év alatt azonban nőtt a minőségi borok iránti kereslet. Évente 80 milliárd forint értékben kerül bor forgalomba. 6. ábra: Magyarország bortermelése 1970től (ezer hl) 8000 7000 6000 5000 4000 3000

19 70 19 73 19 76 19 79 19 82 19 85 19 88 19 91 19 94 19 97

2000

2.2.3 A magyar borexport Magyarország számára a bor az egyik hagyományos és fontos exportcikk, azonban nem tudja tartani a korábban elért piaci pozícióját és részesedését. A teljes magyar élelmiszergazdasági kivitelből a borexport részesedése kiszámíthatatlan, évrőlévre változik. 1991-2000 között abból 1,75-5,44 %-kal részesedett. Az elmúlt évek során jelentős változásokon ment keresztül a magyar borkivitel, de az azt megelőző évtizedek borpiaci helyzetét is az ingadozó termelés és a szintén változékony borkivitel jellemezte. Az 1983-1985 közötti időszakban borexportunk

30

meghaladta a 3 millió hl-t, míg 1991-ben alig haladta meg a 800 ezer hl-es mennyiséget, 1992-ben pedig 667 ezer hl-t tett ki. Az 1992-es szint volt az ágazat exportjának mélypontja. A pincékben a nagymennyiségű eladatlan bor miatt több mint 3 millió hl bor halmozódott fel, ami teret engedett az ún. kannásbor forgalmazásának. Ezt követően a borgazdaságra a fellendülés volt jellemző, egészen 1996-ig. Ekkor bor- és bortermékexportunk elérte a 1,5 millió hl-es szintet, amely értékben 114 millió USD árbevételt eredményezett. Ez az exportmennyiség reálisnak nevezhető. Az 1999-es évet követően ismét 1 millió hl-nél kevesebb bort tudtunk exportálni. A nagymértékű csökkenésnek a már vázolt külpiaci változások voltak döntő mértékben az okai. A magyar borexport mértéke csökkent mind a korábbi legnagyobb felvevőpiacunk, Oroszország felé, mind pedig a CEFTA-államok irányában. 7. táblázat: Magyarország borexportja (ezer hl) Év

Hordós bor Palackos bor

1983 1 109 1984 1 082 1985 1 121 1990 361 1991 361 1992 326 1993 287 1994 349 1995 467 1996 415 1999 310 Forrás: KSH, AKII

Bor és Pezsgő pezsgő összesen 2 586 430 3 016 2 746 464 3 210 2 704 517 3 221 1 287 311 1 598 782 80 862 597 74 671 634 192 826 707 154 861 1 068 205 1 273 1 173 169 1 342 827 16 843

Bor összesen

1 477 1 664 1 583 926 421 271 347 358 601 758 517

A Magyarországon megtermelt bormennyiségből évente átlagosan 1-1,3 millió hl kerül exportra, míg a fennmaradó 3 millió hl fedezi a belföldi fogyasztást. Az elmúlt évek adatai ennek sajnos ellentmondanak, de a feléledő marketingtevékenység hatására valószínűleg a tendencia nem lesz tartós. Hazánkban az egy főre jutó borfogyasztás az elmúlt negyven évben 21-38 liter között ingadozott, míg az elmúlt évtizedben az éves fogyasztás személyenként 30 liter körül állandósult.

A borexport csökkenésének okai:

31

- országos marketing program hiánya - a támogatások alacsony szintje - ültetvények kor- és fajtaösszetétele, fejlesztések elmaradása - új versenytársak - egyes vélemények szerint a túl kis borvidékek - kis üzemméret Szakértői vélemények szerint a magyar bor külpiaci sikereit nagymértékben elősegítené, ha Magyarország egységes marketingprogramot fejlesztene ki. Évi 500 millió forintos ráfordítás mellett a hazai borkivitel számára elérhetővé válna a 90-es évek végére jellemző 1 millió hl-es szint. A tőkeszegény vállalkozások azonban saját erejükből nem képesek ekkora anyagi áldozatot hozni, így az állam segítségére mindenképpen szükség van. Felmérések szerint manapság a vevő szemre vásárol, ezért kiemelkedő jelentősége van a bor „megjelenésének”. Nagyobb figyelmet érdemelnek a borospalackok, azok címkéi, hogy a vásárlónak megakadjon rajta a szeme, felkeltse az érdeklődését. Sajnos a mai magyar borvertikumban megfigyelhető, hogy a bortermelő örül, ha bora kikerül a kezei közül, azt követően már nem fordít rá figyelmet. Érdemes lenne azonban már itt elkezdeni a marketingtevékenységet, hogy a fogyasztó minél jobban megismerhesse, minél közelebbről átélhesse a bor világát. Erre kiválóan megfelel a borturizmus. Fejlesztéséből nem csupán a szőlő- és borgazdaság profitálhatna, de Magyarország másik gazdasági szektora, az idegenforgalom is. Egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a borutak kiépítésének, és azok ismertté tételének. Mivel a bor bizalmi termék, a külföldi vásárlót nagymértékben befolyásolja, hogy mennyire ismeri a bor származási országát, ha már járt ott, akkor milyen élményekkel tért haza. A jó bornak is kell cégér! A fejlesztési támogatások közül a szőlőtelepítésre vonatkozó összeg nem elég jelentős ahhoz, hogy a folyamatosan csökkenő új telepítések tendenciája megforduljon. A szőlőművelésbe vont terület nagysága 90 ezer hektár körüli, ami annak is betudható, hogy a kipusztulás nagyobb ütemű, mint amekkora az új telepítések nagysága. Az exporttámogatás mértéke sem volt kielégítő az elmúlt években, ami szintén közrejátszik a borexport csökkenésében, hiszen a külföldi versenytársak lényegesen nagyobb szubvencióval jelennek meg

a piacon.

A borvertikumban így a

jövedelemtermelő képesség rendkívül alacsony. A tavalyi (2001-es) árfolyam-

32

politikából adódó veszteséget sem kompenzálta az állam a cégeknek. Ugyan a bor és bortermékek közvetlen exporttámogatását a nemzetközi kereskedelmi egyezmények tiltják, a marketingtevékenységhez, a piacra jutási feltételekhez segítséget nyújthat a költségvetés. A támogatások mértékével ellentétben a borágazatra terhelt adók mértéke nagy. A jövedéki adó Magyarországon literenként 5 forint, míg az EU-ban 0%. A borra vonatkozó általános forgalmi adó hazánkban 25%, az EU-ban pedig 12%. A magyar szőlőültetvények kor- és fajtaösszetétele nem versenyképes a nemzetközi piacon. Az ültetvények fele elöregedett. Európai Uniós tagságunk eléréséig mindenképpen növelnünk kell a szőlőültetvények területét, hiszen az Unióban erre már nem lesz lehetőségünk. A következő években évente legalább ötezer hektár új szőlőt kellene telepíteni ahhoz, hogy áruszőlőtermelésünk a 100 ezer hektár körüli szinten stabilizálódjon. Egy hektár szőlő telepítése azonban 3-4 millió forintba kerül, így érthető, hogy a tőkeszegény ágazatban 1996-2002 között évente 800-1200 hektárnyi új ültetvényt telepítettek, a kívánatos 5-6 ezerrel szemben. Az utóbbi években a fejlesztések terén is lemaradás tapasztalható. Erre a problémára megoldást jelenthetnek a pinceszövetkezetek, amikre részletesebben később térek ki. A magyar borok számára is új versenytársakként jelennek meg a világ borpiacán az Újvilág bortermelő államai. Ezek az országok az Európai Unió piacán agresszív marketingpolitikájuknak is köszönhetően egyre nagyobb teret hódítanak. Egyes

vélemények

szerint

Magyarországon

túlságosan

elaprózottak

a

borvidékek. 1947-ben, amikor 200 ezer hektár körül alakult a magyar szőlőterületek nagysága, 16 borvidék létezett. Exportunk csökkenésében az is szerepet játszik, hogy a huszonkét borvidék közül az elmúlt néhány évben jó néhány elvesztette arculatát, majdnem minden borvidéken szinte azonos a fajtaösszetétel. Erre azonban a körülmények is kényszerítik a bortermelőket, hiszen a külpiaci térnyerés egyik lehetősége az, hogy az ottani igényeknek és ismereteknek megfelelő termékekkel lépjünk piacra. A különböző magyar borvidékek nevei egyelőre ismeretlenül csengnek külpiacainkon, ezért az ismerős fajtákon keresztül lehetne meghódítani a külföldi vásárlókat. Majd miután meg- és elismerték ezeket a termékeket, piacra dobhatjuk az igazi magyar borokat, amit egyediségük határoz meg. Kétségtelen, a legjobb megoldás az, ha a termelők mind a divatos világfajtákat, mind pedig a hungarikumokat termesztik.

33

A szakemberek között is megoszlanak a vélemények, miszerint a külföldön már jól ismert fajtákból készült borokkal lehetnek sikeresek a termelők, vagy inkább a hagyományosan magyar fajták borai célravezetőbbek ebből a szempontból. Várhatóan Magyarország Uniós csatlakozása után felélénkül a kereslet a még ismeretlen fajták iránt, így a juhfark, furmint és kadarka borszőlőfajta is előtérbe kerülhet. A fogyasztási szokások változása az utóbbi években a különleges, egzotikus ízvilágú boroknak kedvez. Ezt az aspektust figyelembe véve azt mondhatnánk, hogy a külpiac nyitott az új borokra. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. Külföldön sajnos a magyar fajtákból készült borok meglehetősen ismeretlenek. Vannak kivételek, mint például a Cserszegi fűszeres, ami 1998–ban a Hilltop Neszmély Rt. boraként az Év Fehérbora címet nyerte el Angliában, ám a többi magyar fajta egyelőre kevéssé ismert. Európában, így hazánkban is a borágazatra a decentralizáltság jellemző. Az itthoni termelési szerkezetre jellemző a sok, 1000 hl-nél kevesebb bort előállító szőlőbirtokos. A jövedéki törvény alapján 50 ezer főnél is többen regisztráltatták magukat az 1500 m2-es szőlőterületnél nagyobb birtokosok. Olaszországban is hasonló a helyzet, ott a szőlőtermesztők száma több mint 1 millió, majdnem 1 millió hektáron. Jó ötletnek tartom a pinceszövetkezetek létrehozását. A szövetkezetbe tömörülő gazdaságok együttesen alkalmazhatnak borászt, marketingfelelőst, együtt vásárolhatnák meg a szürethez szükséges, nagyobb befektetést igénylő eszközöket. Ennek során növekedne az esély a borgazdaságok nyereségessé válására, jövedelmezőségére. Idén, azaz 2002-ben az exportált bor mennyisége nem éri el a tavalyi azonos időszakét, és az 1998. évitől 40%-kal marad el. A palackos borexport mennyisége jelentős árcsökkenés mellett kismértékben nőtt 2000-ben, tavaly azonban ismét visszaesett. Az idei évre jellemző eladások ettől további 12,7% elmaradást mutatnak, valamivel kedvezőbb átlagár mellett. A magyar bor és bortermékek legfontosabb exportpiacai ma az Európai Unió, a CEFTA, a balti államok és a skandináv államok. Ezek az országok a vezető borfelvevő piacaink mind az exportált mennyiséget, mind az értéket figyelembe véve. Az Európai Unió országai közül Németország és Nagy-Britannia importál a legnagyobb mennyiségben magyar bort és borterméket. A CEFTA államok közül Lengyelország, Szlovákia és Csehország képiseli a magyar borok és bortermékek legfontosabb külpiacait.

34

A magyar bor legfontosabb piaca ma az Európai Unió, a tagállamok közül is Németország, Nagy-Britannia, Skandinávia országai, a Benelux-államok. Ezek az országok a minőségi borainkat részesítik előnyben, bár Németországba folyóbort is exportálunk nagyobb mennyiségben. Ez legfőképpen a német bornagykereskedők számára előnyös. A hordós bor még 1993-ban is a Németországba irányuló exportunk 50%-át tette ki. Ez is mutatja az exportszerkezet meglehetősen lassú átalakulását. 1996ban Németország 196 ezer hl bort importált Magyarországról, ami 1997-ben 227 ezer hl-re emelkedett. Az Egyesült Királyság Németország mellett a világ legnagyobb borimportőre. Az angol borkereskedelem szerepe jelentős a jó bortermőhelyek felkutatásában, mivel csak azok a borok jutottak el az angol gyarmatok piacaira, amelyek elviselték a hosszú tengeri úton történő szállítást. Így fedezték fel a Bordeaux, Jerez, Porto, Madeira területéről származó jó minőségű borokat. A magyar borok ma az angol piacon az alsó árkategóriában találhatóak. A Nagy-Britanniába bort exportáló államok sorában Magyarország a tizedik helyet foglalja el (1996), 1,39%-os részaránnyal. Itt is a minőségi borokon van a hangsúly. 1989-ben még csak 28 ezer hl bort exportáltunk Nagy-Britanniába, 1996-ban ez az adat már 162 ezer hl volt. Az általános élelmiszergazdasági exportunkat tekintve az Egyesült Királyság csupán a 18-20. helyen áll, borászati exportunkban viszont a második helyet foglalja el. 1997-re a volt Szovjetunió államaiba irányuló magyar borexport az 1980-as évekhez viszonyítva drasztikus mértékben lecsökkent. Ennek okai között lehet említeni a Szovjetunió megszűnését, a FÁK megalakulását, az importkorlátozó intézkedéseket, valamint a hazai exporttámogatás alacsony mértékét. Az orosz piac jelentős mennyiségű magyar bor felvevője lenne, de az ország gyakran fizetésképtelen. Ez az oka annak, hogy 1997-ben, amikor hazánk borexportja 960 ezer hl volt, az orosz piacon 95 ezer hl bort értékesítettünk, míg 2001-ben az összes 930 ezer hl-es kivitelből csupán 19 ezer hl volt az orosz kivitel. Az ideiglenes fizetésképtelenséget, a magas orosz vámokat és belső adókat csak azok az országok tudják felvállalni, ahol magasabbak az állami támogatások. A magyar borok tehát sajnos egyelőre kiszorultak erről a nagy piacról. Magyarország a világ borexport forgalmából 2,2 %-kal részesedik.

35

2.2.4 A magyar borimport A borbehozatal Magyarországra mind mennyiségben, mind értékben kifejezve nagyságrendekkel kisebb a borexportnál. 2000-ben a bor- és bortermék-behozatalunk nem érte el a 34 ezer hl-es mennyiséget. Az import exportunknak csupán 2,5%-át teszi ki. A behozott bortermékek összmennyisége évről-évre kis mértékben növekedik, ennek azonban nincs zavaró hatása a borpiacra. Importra elsősorban választékbővítés céljából, valamint technológiai okokból kerül sor (festőborok).

36

3.1 Magyarország és az Európai Unió közötti bormegállapodás Magyarország és az Európai Unió közötti borkereskedelmet szabályozó bormegállapodás 1993. november 29-én került aláírásra Brüsszelben. Hatályba lépését követően, azaz 1993. december 1-től fogva öt éven keresztül volt érvényes, 1998. december 31-ig. A bormegállapodást az Általános Mezőgazdasági Egyezménytől elkülönülten tárgyalták és írták alá, ami tanújele annak, hogy a borgazdaság jelentős terület mind az EU, mind pedig a magyar gazdaság keretein belül. A bormegállapodás két részből áll: !

a borkereskedelmi, és

!

az eredetvédelmi megállapodásból.

3.1.1 A borkereskedelmi megállapodás A

borkereskedelmi

megállapodás

keretében

kölcsönösen

rögzített

mennyiségekre meghatározott vámkedvezményeket nyújtanak egymásnak a felek. Magyarország az EU területére 1993-ban 20%, 1994-ben 40%, 1995-től pedig 60%-os vámkedvezménnyel szállíthat bort és pezsgőt. Az első évben összesen 187500 hl a kedvezményezett mennyiség. Mivel a megállapodás decemberben lépett hatályba, az első év adatának 1/12-ed, azaz decemberre eső részét kell figyelembe venni. Ez a kedvezményezett mennyiség a palackos bor esetében 15000 hl-rel, a pezsgő esetében pedig 200 hl-rel növekszik 1998-ig évente. A hordós bornál ezzel ellentétben változatlan marad, mivel az EU a palackozott borokat és a pezsgőt részesíti előnyben a kedvezményezett mennyiségek éves növekedésénél. Ez Magyarország érdekeivel is összhangban van, hiszen ezek a termékek jobb árbevételt biztosítanak. 1995-től a három korábbi EFTA ország belépését követően az Unió a hordós bor kedvezményes éves keretét további 43600 hl-rel, a palackozott borét pedig 11930 hl-rel megemelte. Az EU Magyarországra irányuló borexportjára vonatkozó kedvezményezett mennyiség 1993-ban 90000 hl, azaz ennek 1/12-ed része. A keret évente a palackos bor esetében 4500 hl-rel, a pezsgőnél 125 hl-rel növekszik. A hordós bor esetében itt sem történik változás. A vámkedvezmény mértéke az EU-ból származó borra és pezsgőre az első évben 10%, 1994-ben 20%, 1995-től pedig 30% Magyarországon.

37

3.1.2 Az eredetvédelmi megállapodás Az eredetvédelmi megállapodás a bormegállapodás második része. A „Megállapodás a bor megnevezésének kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről” 1994. márciusában, illetve áprilisában lépett hatályba. A megállapodás alapja a két fél bortörvénye. A bormegnevezések kölcsönös védelme érdekében a felek arra vállalnak kötelezettséget a megállapodás értelmében, hogy amikor a felek országaiból származó borokat ezek területein kívülre szállítják, és ott forgalomba kerül, az egyik szerződő fél a megállapodásban rögzített védett megnevezéseit ne használja a másik szerződő fél saját területéről származó bor leírására. Ezek a bormegnevezések részben ún. hagyományos kifejezések, mint pl. tokaji aszú 6 puttonyos, tájbor, muzeális bor, részben pedig földrajzi megnevezések. A borkereskedelmi megállapodást az elhúzódó viták és egyeztetési nehézségek miatt csak 2000. január 1-i hatállyal újították meg a felek. Az új megállapodás a jelentősen megemelt mennyiségek mellett már kölcsönös vámmentességet biztosított. Egy évre szólt, majd 2001-ben újabb, ismét emelt mennyiségeket tartalmazó megállapodás született, amely Magyarország Európai Uniós csatlakozásáig lesz érvényben.

38

3.2 A borpiac szabályozása Magyarországon, a hegyközségek és az eredetvédelmi rendszer rövid ismertetése 3.2.1 Törvényi szabályozás Az első magyar bortörvény az 1893. XXIII. törvénycikk volt, majd a későbbiek folyamán 1908-ban, 1924-ben, 1929-ben, 1936-ban, 1959-ben és 1970-ben jelentek meg a borászattal kapcsolatos törvények. A rendszerváltozás után a felszínre került gondok egyértelművé

tették,

hogy

újabb,

a

megváltozott

körülményekhez

igazodó

intézkedésekre van szükség. Ennek eredményeképpen született meg az 1997. évi CXXI. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról, amely 1998. január 1-én lépett hatályba. A bortörvény betartását az Országos Borminősítő Intézet (OBI) végzi. Az OBI adja ki a borok forgalmazási engedélyeit. Ennek az a feltétele, hogy a bor feleljen meg a törvényben előírt értékeknek mind az érzékszervi vizsgálaton, mind a kémiai analízis során. Az új bortörvény az Európai Uniós jogharmonizáció jegyében született. Elsődlegesen az eredetvédelem, a hatósági jogkörök bővítése, a hamisítások csökkentése és a minőségellenőrzés hatékonyságának javítása szerepel fő célként a törvényben. Ezeken kívül célja még a magyar bor piacképességének javítása is a minőségi követelmények előírása és érvényesítése érdekében. A törvény hatályba lépését követően az árutermelő szőlőterület alsó határa 500 m2 lett, árutermelő ültetvényt csak a minősített, szőlőkataszterbe tartozó területen lehet létesíteni, törvényi szintre emelkedett a szőlőtulajdonosok művelési kötelezettsége, a borvidéki fajtalistát a hegyközségeknek kell összeállítani. A törvény értelmében tilos direkt termő amerikai fajtákkal új szőlőt telepíteni, vagy a meglévőt pótolni, felújítani avagy újratelepíteni. Ezeket a direkt termő fajtákat a törvény hatályba lépését követő két éven belül, azaz 2000. december 31-ig ki kellett vágni. A nem palackozott borok esetében szabályozza a kiszerelés formáját.

39

A bortörvény 1997-es módosítása előtt a borminőségi kategóriák a következők voltak: -

asztali bor

-

tájbor

-

minőségi bor

-

különleges minőségű bor

-

muzeális bor.

A muzeális bor elnevezés megszűnt, a minőségi és különleges minőségű bornál az elnevezésbe bekerült a meghatározott termőhelyről való származás. A származási igazolásokkal kapcsolatban is történtek változások, azokat hegybíró adja ki, meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor esetén pedig a Hegyközségi Bizottság. Forgalomba hozni csak a hegyközségi nyilvántartási rendszer által azonosítható bort lehet, így a nyilvántartási rendszer biztosítja a forgalomba kerülő bor eredetét a termőhely, a fajta és az előállító vonatkozásában. 3.2.2 A hegyközségek A rendszerváltozás után az állam szerepe hirtelen nagymértékben csökkent a gazdaság minden területén, így a borgazdaságban is. Ezzel párhuzamosan szükségessé vált a termelőket egységesen szabályozó, érdekeiket védő, a magyar borpiacot felügyelő, koordináló intézményrendszer kialakítása. E célból született meg a hegyközségi törvény (1994. évi CII. törvény), és a bortörvényhez kapcsolódó módosítása (2000. évi XCIX. Törvény). A hegyközségekről szóló törvényt 1994. december 27-én fogadták el. Ezután fokozatosan került kialakításra a hegyközségi rendszer. Utolsó lépésként a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa alakult meg, 1996. márciusában, tehát a rendszer létrejötte alig másfél év alatt valósult meg. A hegyközségi törvény megfelel mind az Európai Unió elvárásainak, mind pedig a magyar nemzeti hagyományoknak. A hegyközségek célja az eredetvédelem és minőségvédelem, a szőlővel, borral foglalkozók illetve a felvásárlók közös érdekeinek képiselete. Hegyközséget minden olyan borvidékhez vagy bortermőhelyhez tartozó településen alakítani kell, ahol legalább 50 hektár árutermelő szőlőültetvény található. A hegyközség összefogja az 500 m2-nél nagyobb szőlőterülettel rendelkező szőlő- és

40

bortermelőket. Rajtuk kívül a hegyközség tagjai azok a felvásárlók is, akik egy naptári éven belül a hegyközség területén belül legalább 1 tonna szőlőt vagy 5 hektoliter bort vásárol. A fentiek során már említettek alapján (ti. az új bortörvény származási igazolásokkal kapcsolatos változásai) a hegyközségek a borok iránti megbízhatóságot, hitelességet is képviselik a tagok által termelt illetve forgalmazott borok minőségének és származásának garantálásán keresztül. Árutermelő tevékenységre csak a tagok jogosultak 1996. január 1-től, mivel csak ők kaphatják meg a hegyközség által kiadott származási bizonyítványokat. A hegyközségi rendszer köztestületként működik. Eszerint tehát a szőlő- és borágazat szereplőire nézve a tagság kötelező, ugyanakkor a hegyközségek a jogi szabályozás szerint önkormányzati testületet alkotnak. A hegyközségi rendszer hármas tagolású. Alapegységeként a hegyközségek működnek, amelyek a borvidéki és bortermőhelyi településeken alakulnak meg, az ottani szőlőültetvényeket képviselik. Magyarországon 313 hegyközség működik. Feladatuk a bortermelés, borkereskedelem területükön történő összehangolása és irányítása. A termelők kötelesek jelenteni a hegyközségeknek termelésüket és készletüket. A hegyközségek borvidékenként Hegyközségi Tanácsot hoznak létre. Tagjai a hegyközségek elnökei és képviselői. Ez alapján a bortermőhelyi hegyközségek a működési területükhöz legközelebb található borvidék Hegyközségi Tanácsához tartoznak. Célja az adott borvidék egységes arculatának kialakítása, illetve fenntartása. Ellenőrző funkciót is betölt az egyes hegyközségek közötti kapcsolatok terén, hogy az egymás érdekeit ne sértsék meg sem technológiai, sem kereskedelmi vagy más egyéb téren. A korábbi 20, 1998-tól pedig a 22 borvidéki Hegyközségi Tanács alkotja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát (HNT). A tagok között találhatók az összes Hegyközségi Tanács elnöke, azok egy-egy további képviselője, valamint a főtitkár. Feladata a hazai borgazdaság érdekeinek

képviselete, a borvidékek szakmai és

gazdasági érdekeinek összehangolása. Összefoglalva a hegyközségi szervezet legfontosabb feladatai a következők: ›

a termelői, fogyasztási adatok gyűjtése, összegzése,

›

a termelők tevékenységének, érdekeinek összehangolása,

›

szaktanácsadás, szolgáltatások nyújtása,

41

›

a hegyközségi rendtartás kialakítása.

A szervezet egyik legfontosabb feladata az eredetvédelem biztosítása. Szabályozza és ellenőrzi többek között a telepítést, a termőhelyet, a fajtát, vagyis a minőségre ható legfontosabb tényezőket. 3.2.3 Az eredetvédelem Magyarországon az 1990-es évek elejéig a szőlő- és bortermelést a mennyiségi termelés jellemezte, biztos felvevőpiacok alkották a magyar bor külföldön történő értékesítését. Jellemző volt még a borgazdaság fejlesztésének egytényezős jellege. Egyegy tényező kiemelésével oldották meg az ágazati fejlesztés kérdését, mint például az üzemméret növelése vagy a fajtaváltás. A 80-as évek elején vetődött fel a termőhely szerepének növelése. A mennyiségorientált termelésről a 90-es évek során fokozatosan a minőségorientált termelésre helyeződött a hangsúly, amihez szervesen kapcsolódik az eredetvédelmi rendszer kialakítása. „Az eredetvédelem a bor földrajzi és a technológiai eredetét védi és marketing eszközökkel terjeszti.” (Botos E.) Az eredetvédelem egy rendszer, amely szabályozza, ellenőrzi, ezáltal védi a földrajzi és technológiai eredetet. Nemzetközi viszonylatban az eredetvédelem azokban az országokban vált hagyománnyá, amelyekben a szőlőművelés és a bortermelés területén a termőhelyhez történt hosszú és sikeres alkalmazkodás mehetett végbe. Az Európai Unió területén az egyes tagországok szabályozása döntően az Unió elvei alapján, de a helyi sajátosságoknak megfelelően történik. Az eredetvédelmi rendszerek területén megkülönböztethetünk két fő és egy átmeneti típust. Ezek a latin, a német és az olasz rendszerek. E három rendszer közül a latin tekinthető dominánsnak. Mindhárom típusnál a következő kategóriák léteznek: -

asztali bor

-

tájjellegű bor

-

minőségi bor

-

különleges minőségi bor.

42

A latin típusú eredetvédelmi rendszerben kiemelt jelentőséget kap a termőhely, és csak ezen keresztül kerülnek előtérbe a fajtával kapcsolatos és a technológiai elemek. Az ún. védett eredetű bor fogalma is ebben a rendszerben kap jelentőséget. Ezek a borok egyes atlanti és mediterrán országok piacán AOC, DOC, DOCG elnevezéssel kerülnek értékesítésre. A latin rendszerben az embertől független természeti tényezők a meghatározóak. A német típusú eredetvédelmi rendszer a latinnal ellentétben nem a termőhely köré összpontosul, hanem a termék kerül az eredetvédelem középpontjába. A német rendszerben csak minőségi bort adó termőhelyek vannak, ez azonban nem jelenti azt, hogy itt nem létezik asztali bor. Létezik, de nem a termőhely szabja meg, hanem egyéb tényezők, mint például az évjárat. Egy termőhelyről származhatnak tehát különböző kategóriájú borok is. A terméken keresztül ebben az eredetvédelmi rendszerben inkább a technológia, a termék analitikai minősége kerül előtérbe. A német rendszer alapja az emberi fejlesztő tevékenység, a humán tényezők összessége. Míg a latin rendszerre egy egységes intézményi háttér jellemző, a többinél megadott jogosítványokkal rendelkező intézmények működnek. Kétféle eredet létezik tehát: földrajzi eredet és technológiai eredet. Magyarországon a bor eredetvédelmi rendszer kérdésében a bortörvény nyújt némi segítséget, de jelenlegi formájában az általa közvetített szabályozások a bortermelők és –forgalmazók számára még nem teljesen egyértelműek. A törvény ugyanis mindkét eredetvédelmi rendszerből vesz át elemeket. Megjelenik a törvényben a borvidéki rendszer (latin rendszer) és a „meghatározott termőhelyi eredetű minőségi bor” (német rendszer) fogalma is. 3.2.4 Az eredetvédelmi rendszer alkotóelemei Az eredetvédelmi rendszer szempontjából különleges szerepe van a borvidékeknek. Tulajdonképpen a borvidékek az eredetvédelem területi egységei. Az új bortörvény konkrétan megfogalmazza a borvidék fogalmát és az azt teljesítő kritériumokat. A borvidékek alapja a kataszteri felmérés. Az első szőlőkataszter Magyarországon 1720-ban készült el, ez azonban nem terjedt ki az egész ország

43

területére. Az első országos szőlőkataszter 1953-ban készült el, és ezt vizsgálta felül a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet 1979 és 1981 között. A kataszter szó a legtöbb nyelvben létezik, még ha kissé módosult formában is: cataster, cadastre, catastro, stb. A telekkönyvi nyilvántartásokat nevezik kataszternek, azaz egyfajta nyilvántartási rendszert jelöl. A kataszteri rendszerek egy-egy vertikumi szintet fognak át, de horizontális kiterjedésűek. Az egyes vertikumi szintekhez tartozó erőforrásokat tartják nyilván, valamint a termelési eszközöket. A kataszterek csoportosítását a következőképpen végezhetjük el. Két nagy csoportra lehet bontani a katasztereket, a szőlőkataszterre és a borkataszterre. Mindkettő katasztertípusnak vannak állandó és változó elemei. A szőlőkataszter állandó elemei a termőhelykataszter és az ültetvénykataszter, míg a változó (azaz az évjárathoz kötött elemek) a termesztéstechnológi katasztere és a gazdasági mutatók katasztere. A borkataszter állandó elemei közé tartoznak a bortermelők, a borászati kapacitások, a bortípusok kategóriái, termőhelyek és szőlőfajták, valamint a bortechnológiák termékféleségenkénti katasztere. Változó elemei közé soroljuk a szőlőalapanyag-termelés mennyiségét, a minőségi mutatókat, és a gazdasági mutatók kataszterét, mivel ezek évjárattól függően változhatnak. 3.2.4.1 A termőhelykataszter Az ország egész területére 1982-ben készült el a termőhelykataszter, ami a szőlő termőterületeinek egy egységes területi minősítése, nyilvántartási rendszere. Ökológiai jellemzők alapján 400 pontos rendszerben, 18 szempont szerint minősítették a szőlő termőhelyeit. A minősítési rendszer négy osztályba sorolja a termőhelyeket szőlőtermesztésre való alkalmasságuk szerint. Ez a négy osztály a következő: kiválóan alkalmas (I-es), alkalmas (II-es), feltételesen alkalmas (III-as) és alkalmatlan (IV-es csoport). A termőhelyek közül 48% kiválóan alkalmasnak, míg 26,7% alkalmasnak bizonyult. Az összterület 4%-át teszik ki a minősítés szerint a szőlőtermesztésre alkalmatlan területek.

44

Magyarország területe talajtanilag, domborzatilag és a klíma szempontjából heterogén szerkezetű, ezért elmondható, hogy hazánkban szinte mindenhol vannak szőlőtermesztésre alkalmas területek, körzetek, de ezek nem egyforma sűrűségben fordulnak elő. Azokon a területeken alakultak ki a borvidékek, bortermő helyek, ahol az előbb említett körzetek sűrűbben fordulnak elő. Az eredetvédelmi rendszerbe csak a borvidékek területei, és csak az I-es és II-es kataszteri osztályba sorolt területek kerülhetnek be. 8. táblázat: A szőlő termőhelyi kataszter országos összesítő adatai Kategóriák Terület (ha) Átlagos terület (ha) Átlagos pontérték I. 191 968 37 321 II. 106 493 58 258 III. 84 229 144 212 IV. 16 123 111 171 Összesen 398 813 Forrás: SZBKI

3.2.4.2 Az ültetvénykataszter Az eredetvédelmi rendszer második alapeleme az ültetvénykataszter, vagyis a szőlőültetvényekről készült nyilvántartás. A vizsgálat kiterjedt a szőlőfajták, a szőlőültetvények

életkorának,

sortávolságának,

művelésmódjának,

a

tőkehiány

mértékének, az ültetvények kezeltségi állapotának, valamint biológiai produktivitásának elemzésére. A szőlőültetvények életkora Magyarország Európai Uniós csatlakozásának kapcsán is különösen fontos, hiszen az Unióban igen szigorú szabályozások vannak érvényben az új szőlőtelepítéseket illetően. A felvételezett ültetvények 40%-a 15 évnél idősebb, 50%-a 5-10 éves, tehát az összes szőlőültetvényünknek csupán a fele szolgál potenciális termelési háttérként.

45

3.2.4.3 A borkataszter A borkataszter, vagy más néven a pincekataszter a harmadik adatbázis az eredetvédelmi rendszerhez. Adatai lehetővé teszik, hogy azonosítani lehessen a borászati létesítményeket. Tartalmazza a szőlő feldolgozásával, a bor tárolásával és palackozásával kapcsolatos jellemzőket, így az építmények, a tárolóedényzet, a felszereltség, a technikai színvonal és a kapacitás jellemzőit. A pince-, ill. borkataszter célja, hogy nyomon követhető legyen a bor útja a szőlőfeldolgozástól fogva egészen a palackozásig, ezzel is elősegítve a származás- és eredetvédelem hatékonyságát. A kataszteri rendszerek fontos szerepet játszanak az egyes borvidékek stratégiájának megalapozásánál, azok fejlesztésénél, ennél is fontosabb azonban az eredetvédelemben betöltött szerepe.

3.3 Jogharmonizáció Az agrárágazatok közül az Európai Unió elsőként a magyar szőlő- és borjogot ismerte el a közösségi szabályozással egyenértékűvé. Ez is tükrözi, hogy az 1997. november 18-án elfogadott a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló CXII. törvény számos helyen összhangban van az Európai Unió előírásaival. A törvény 1998. január 1-én lépett hatályba.

46

3.4 Az Európai Unió szőlészeti-borászati szabályozása Már 1962-ben megkezdődött az Európai Unió borpiaci szabályozásának kialakítása, a Római Szerződés 39. cikkének megfelelően. Ezeknek az első előírásoknak a célja a termelők és a fogyasztók védelme, azok elfogadható áron és minőségben történő ellátása volt. Miután a borászati termékek esetében túltermelés alakult ki, az 1970-es évek második felétől a fő cél a borpiac egyensúlyának helyreállítása lett. Ekkor alakult ki a részben ma is érvényes szőlészeti-borászati szabályozás, valamint az intervenciós mechanizmus. Az első kivágási programot és szőlőtelepítési tilalmat 1976ban vezették be, ezt követően pedig többször is növelték a kivágási támogatások mértékét. A Világkereskedelmi Szervezettel (GATT/WTO) folytatott tárgyalások eredményeképpen a kereskedelem liberalizáltabbá vált. Az uniós piac annyira megnyílt a többi ország előtt, hogy a korábbi, zárt piac esetében alkalmazott eszközök már nem voltak alkalmasak a piac szabályozására. 1999-ben, az AGENDA 2000 csomag keretében elfogadták a közösségi borjog átfogó reformját. A borpiaci szabályozás alapelve a versenyképesség növelése a minőség javítása, a struktúraváltás és a termelési potenciál piaci igényekhez való igazítása által. Az EU borpiaci politika alapelvei a következők: ›

A borpiac stabilizálása, a termelői jövedelmek biztosítása.

›

A minőségi borok támogatás nélkül legyenek értékesíthetők.

›

Az asztali borok termelésénél belső ártámogatás és külső védelmi rendszer működik.

›

A szabályozás a mennyiségi adatokra épül, amely a kötelező adatszolgáltatáson alapul.

A borok minőségének javítását, a minőségi borok arányának növekedését tartja szem előtt az Unió, mivel e borok esetében a kereslet nagyobb a kínálatnál, a feleslegek képződéséhez így nem járulnak hozzá. A piacszabályozási intézkedések ennél fogva nem vonatkoznak a minőségi borokra. Az asztali borok minőségének javítása elengedhetetlen a feleslegek képződésének csökkentésében. A borpiaci reform struktúraváltást célzó programjai segítik a piaci igényekhez való jobb alkalmazkodást, valamint a környezetkímélő gazdálkodás előtérbe kerülését is (fajtaváltás, tereprendezés vagy jobb művelési technológiára való átállás által).

47

Az Európai Unió szőlőtermelési potenciálra vonatkozó szabályozása a Tanács 1999. május 17-i 1493/1999/EK számú, a közös borpiaci szervezetről szóló rendelet (alaprendelet) II. címében (2-23. cikk), valamint a termelési potenciál tekintetében az alaprendelet végrehajtását szabályozó 1227/2000/EK számú bizottsági rendeletben található. A szabályozás két területre osztható. A jogszabályok egy része az áruk szabad mozgását, a fogyasztók eligazodását, a minőség garantálását és a termelők számára egyenlő versenyfeltételek biztosítását segíti elő. Ide tartoznak a nyilvántartásra, adatszolgáltatásra, borászati eljárásokra, analitikai módszerekre, szőlőfajtákra, a kiszerelésre, a külkereskedelemre és az ellenőrzésre vonatkozó előírások. A szabályozás másik csoportjába sorolhatók azok az elemek, amelyek célja a borpiaci egyensúly biztosítása. Ezek az ún. piacszabályozási rendeletek, amelyek körébe sorolhatók a telepítési korlátozások, az ültetvénykivágási és szerkezetátalakítási támogatások. A szabályozás két csoportja szervesen kapcsolódik egymáshoz, egymást kiegészítik. A termelési potenciál szabályozása piaci mechanizmusok által történik. 3.4.1 Az Európai Unió új közös borpiaci rendtartásának termelési potenciált befolyásoló elemei 3.4.1.1 A szőlőterület növekedésének megakadályozása Az EU-ban 2010. július 31-ig tilos a már meglévő borszőlőtermő terület növelése. Lehetőséget ad a szabályozás a létező ültetvények kivágása után azok újratelepítésére. A kivágott ültetvények méretét azonban nem haladhatja meg az új szőlőterületek nagysága. Amennyiben a termelő ezzel a lehetőséggel 5 éven belül nem él, számára a jog felhasználása elévül, de nemzeti szinten megmarad. Az újratelepítési jog átruházható, ha a tagállam ezt nem tiltja, azonban az átruházás nem vezethet a termelési potenciál növekedéséhez. Kivételt jelent a telepítési tilalom alól a „kísérletek, nemes törzsültetvények létrehozása és nemzeti előírásoknak megfelelően végrehajtott tagosítás, tereprendezés illetve közérdekű kisajátítás, vagy kizárólag családi fogyasztás céljára szolgáló

48

ültetvények” létrehozása. (TV.) Legkésőbb 2003. július 31-ig adhatnak a tagállamok új telepítési jogot ezekre a területekre. Az új telepítési jogokat le kell vonni az újonnan létrehozott telepítési jogokból. Az újonnan létrehozott telepítési jog szintén kivételt jelent a telepítési tilalom alól. Az EU területén 68000 ha újonnan létrehozott telepítési jog használható fel azokon a területeken, amelyeken minőségi vagy földrajzi jelzéssel ellátott asztali borok termelhetők, és amelyek iránt bizonyítottan élénk a kereslet. A 68000 ha a tagállamok összes szőlőtermő felületének 1,5%-át adja. Lehetőség van a telepítési jogok átcsoportosítására, hogy a telepítést arra a borvidékre lehessen koncentrálni, ahol szükség van rá. Az újonnan létrehozott telepítési jogok felosztása az EU borpiaci rendtartás 6. cikke szerint:

10. táblázat: A telepítési jogok felosztása Németország:

1.534

hektár

Görögország:

1.098

hektár

Spanyolország:

17.355

hektár

Franciaország:

13.565

hektár

Olaszország:

12.933

hektár

Luxemburg:

18

hektár

Ausztria:

737

hektár

Portugália:

3.760

hektár

Közösségi jogtartalék:

17.000

hektár

Összesen:

68.000

hektár

49

3.4.1.2 A szőlőtermő-területek termelésből való végleges kivonásáért járó támogatások Az EU borpiaci reformja után is érvényben maradtak a kivágási támogatásról szóló intézkedések. Ezek szerint a tagállamoknak lehetőségük van a támogatás feltételeinek, valamint azoknak a területeknek a meghatározására, amelyeken a támogatás igénybe vehető. A kivágási támogatás a 0,1 ha-nál nagyobb területek kivágása esetében folyósítható. A támogatás igénybe vételét követően a termelő lemond az adott területre vonatkozó újratelepítési jogáról, tehát az adott tagállam szőlőtermő területe ennyivel végleg csökken. A támogatás hektáronkénti összegét is a tagállamok határozhatják meg a hozam és a termelt bor jellege alapján, az EU által előírt felső határon belül. Ez a felső határ 1450 és 12300 Euro között mozoghat. Támogatás elhanyagolt ültetvények esetében nem adható. 3.4.1.3 A szerkezet-átalakítás és átállítás támogatása A szőlőterületek szerkezet-átalakításának és átállításának támogatása segíti a termelés és a piaci kereslet összhangjának megteremtését. Ezt a következő eszközökkel kívánják elérni: ›

fajtaváltás,

›

szőlőültetvények áttelepítése,

›

művelési mód változtatás.

A rendelkezésre álló támogatás összegét az EU határozza meg, részedesése azonban nem haladhatja meg az 50%-ot. Kivételt jelent az 1. célterület, ahol az EUhozzájárulás 75%-os. A támogatás kiegészítésére a tagállamok részéről nincsen lehetőség, kivéve, ha nagyobb hektárszámon osztja el a megkapott támogatást, mint az eredetileg megállapított területnagyság. A program kidolgozása a tagállamok feladata. Meg kell határozniuk többek között a legkisebb támogatható felület mértékét, a végrehajtás ütemezését. A szerkezetjavítási támogatás szőlészeti célokra kapható, nincsen lehetőség borászati fejlesztések támogatására.

50

Az eddig említetteken kívül az Európai Unió borpiaci szabályozásában a következő elemek szintén nagy jelentőséggel bírnak. 3.4.2 Piacszabályozási intézkedések A piaci mechanizmusok részleteit a Bizottság 2000. július 25-i 1623/2000/EK rendelete tartalmazza. Az Európai Unión belüli feleslegek levezetése a célja annak a rendeletnek, amely alapján az EU-n belül termelt borok és bortermékek exportjának előmozdítására támogatás vehető igénybe. Az ún. exportvisszatérítés a világpiaci és az Uniós ár közötti különbségek fedezésére vehető igénybe. A visszatérítés értékét rendszeres időközönként állapítják meg a gazdasági helyzet, a marketing- és szállítási költségek, valamint a piaci szervezet céljai alapján. A harmadik országokkal folytatott kereskedelem területén az a célkitűzés, hogy a harmadik országok árai és azok ingadozásai ne veszélyeztessék az uniós piac stabilitását. A közös piacot a termékek alkoholtartalmától függő értékű közös vámmal kívánják stabilizálni, a vámtételeket azonban a GATT/WTO megállapodásnak megfelelően fokozatosan csökkentik. A magánraktározási támogatás célja, hogy a borfelesleg egy részét egy meghatározott időszakra kivonják a piacról, ezzel is elősegítve a piaci árak javítását. A támogatás akkor vehető igénybe, ha a termelő kötelezettséget vállal arra, hogy a támogatási szerződés időtartama alatt termékeit nem hozza forgalomba. Ez a támogatás borra, szőlőmustra, szőlőmust-sűrítményre és finomított szőlőmust-sűrítményre vehető igénybe. Ahhoz, hogy a termelők élhessenek ezzel a lehetőséggel, termékeiknek meg kell felelniük bizonyos minőségi feltételeknek. A magánraktározási támogatás összege fedezi a tárolás technikai költségeit, valamint a kamatterheket. A borlepárlásról szóló intézkedés alkalmat ad a termelőknek, hogy önkéntesen ajánlják fel termékeik egy részét lepárlásra. Így lehetőség nyílik a borpiacon kialakult feleslegek levezetésére. A szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlási intézkedés keretében a termelőknek kb. 12 millió hl bor lepárlására van lehetőségük. A borkészítés melléktermékeinek kötelező lepárlása azt a célt szolgálja, hogy megakadályozzák a gyenge minőségű, alacsony természetes alkohol-tartalmú boroknak a törköly túlpréselése és a seprő ismételt felhasználása útján történő készítését. A krízislepárlást

51

jelentős piaci zavarok esetében rendelheti el az Európai Bizottság. Ez akkor áll fenn, ha a szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlási intézkedés keretei kimerültek. Az EU új borpiaci szabályozásának célja tehát a kereslet-kínálat kialakult egyensúlyának fenntartása, az ágazat versenyképességének javítása, az intervenció, mint a többlettermés mesterséges felvevőpiacának megszűntetése úgy, hogy a bor ipari célú felhasználását továbbra is segítsék, a regionális eltérések messzemenő figyelembe vétele a szabályozásban és a jogszabályi háttér egyszerűsítése. Az új szabályozás a korábbi eszközök új gazdaságfilozófia alapján történő módosítását jelenti, nem pedig egy teljesen új eszköztár alkalmazását.

52

Összefoglalás Dolgozatomban megkíséreltem bemutatni Magyarország helyzetét a nemzetközi borpiaci környezetben, részletezve az Európai Unió borgazdaságra vonatkozó szabályozását is. A magyar szőlő- és bortermelés nagy hagyományokkal rendelkezik. Már I. István királyunk idején nagy becsben tartották a szőlőt, a tatárjárás után is nagy gondot fordítottak a szőlőültetvényekben keletkezett károk helyreállítására. Mátyás király visegrádi udvarában a márványkutakból bor csörgedezett, a Rákóczi-szabadságharc idején pedig már a fejlett borkereskedelem játszott jelentős szerepet. A Habsburgok korlátozó intézkedései ellenére is jelentős mennyiségű magyar bort termeltek, amit azonban a filoxéra-vész, majd a két világháború lelassított. A huszadik század második felére a nagyüzemi szőlőtermesztés, a biztos külpiaci értékesítés volt jellemző, aminek a rendszerváltozás vetett véget. A borpiac ezt követő újraszervezése során sok nehézségbe ütköztek a szakemberek. Dolgozatomban kitértem ezekre a nehézségekre is, így például a korábbi exportpiacaink elvesztésére, a megváltozott piaci körülményekhez való igazodás hiányára, a támogatások alacsony voltára, az új versenytársak megjelenésére, a borágazat decentralizáltságára. A változó borpiaci környezetben az eredetvédelem egyre nagyobb szerephez jut. A termelők önszabályozó rendszere egyfajta garanciát ad a bor földrajzi, illetve technológiai eredetére. Az eredetvédelmi rendszerben mind a termelők, mind a fogyasztók érdekei találkoznak, hiszen a termelők számára marketingeszköz lehet, a fogyasztókban pedig a bizalmat erősíti. A bor bizalmi termék, így ennek szerepe elsődleges.

Hazánkban

az

eredetvédelmi

rendszer

fontos

részét

alkotják

a

hegyközségek, így az ő szerepükre is kitértem. Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása a többi országhoz hasonlóan komoly kihívás a magyar borágazat szereplői számára is. Az Unió közel 400 millió fős piaca meg fog nyílni Magyarország számára a csatlakozás után, ezzel párhuzamosan azonban a magyar borpiac is szabaddá válik a francia, olasz és spanyol

53

borok előtt, a magyar boroknak ezzel igen komoly versenyhelyzetet teremtve a hazai piacon. Mivel a bor bizalmi termék, a jelenből táplálkozva tudunk csak a jövőben sikereket elérni, így egyre nagyobb hangsúlyt kell a marketing-tevékenység, a borkereskedelem adta lehetőségek kihasználására helyezni. A világ bortermelésében megfigyelhető kínálat növekedésével párhuzamosan a hangsúly a jó minőség előállítására, valamint az egyedi termékekre helyeződik át. Egyrészt szintén a kínálat növekedésével, másrészt pedig a termelés, a fogyasztás és a kereskedelem globalizációjával magyarázható a nemzetközi szervezetek egyre erősebb szerepe. Ennek kapcsán Magyarország és az EU kapcsolatára, az azok területén érvényes szabályozásra is kitértem a dolgozatomban. Dolgozatom befejezése után is figyelemmel szeretném kísérni a magyar borpiaci helyzet fejlődését, a magyar bor értékének visszaállítására irányuló problémák megoldását, a magyar bor útját.

54

A TÀBLÀZATOK ÈS ÀBRÀK JEGYZÈKE 1. táblázat: A 10 legnagyobb szőlőterülettel rendelkező ország, 2000 2. táblázat: A 10 legnagyobb szőlőtermelő ország, 2000 3. táblázat: A 10 legnagyobb bortermelő ország, 2000 4. táblázat: A 10 legnagyobb borfogyasztó ország, 2000 5. táblázat: A borfelesleg alakulása a világon 1. ábra:

Az "Újvilág" EU-ba irányuló borkivitelének alakulása

2. ábra:

A világ és az EU bortermelésének alakulása az elmúlt évtizedben

3. ábra:

A 3 legnagyobb bortermelo ország bortermelése

4. ábra:

Az EU borimportjának megoszlása, 2001

5. ábra:

Magyarország borexportja

6. táblázat: A magyar szőlőtermő terület alakulása 7. ábra:

Magyarország bortermelése 1970-tol

8. táblázat: Magyarország borexportja 9. táblázat: A szőlő termőhelyi kataszter országos összesítő adatai 10. táblázat: A telepítési jogok felosztása

55

IRODALOMJEGYZÉK Alkonyi László et al.: Magyar borok könyve: fejezetek a magyar bor világából, Budapest, Akó K.: Agroinform, 2001. Botos Ernő, Szabó Attila: „Versenyképes bor”: szakmai továbbképzés:jegyzet, Kecskemét, FM SzBKI, 1996. Csoma Zsigmond, Balogh István: Milleniumi szőlős- boroskönyv: a szőlő és bor Magyarországon: írások és gondolatok egy agrárágazat múltjáról, jelenéről, jövőjéről a harmadik ezredfordulón, Budapest, Agroinform: M. Bortörténeti Társaság, 2000. Dömötör József: Borivóknak való…: A szőlő és a bor múltja, jelene és jövője, Budapest, Natura, 1973. Halász Zoltán: Borkönyv, Budapest, Agrárinformációs Vállalat, 1990. Halász Zoltán: Könyv a magyar borról, Budapest, Corvina, 1981. Halmai Péter: Az EU agrárrendszere, Budapest, Mezőgazda Kiadó, 1995. Herpay Balázsné: A magyar borgazdaság kihívásai: jogszabályok, borversenyek, jövedelmezőség, Budapest, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1998. Herpay Balázsné: Bor-külkereskedelem, In: Szőlő és Bor Évkönyve, Budapest, Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvány, 1998. Horváth Csaba: A magyar borászat és az EU, Budapest, MKIK, 2002. Katona József: Magyar borkalauz, Budapest, Corvina, 1990. Katona József: Magyar borok- borvidékek, Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1963. Komoróczy György: Borkivitelünk észak felé: fejezet a magyar kereskedelem történetéből, Kassa, Kazinczy Társaság, 1944. Kopcsay László, Totth Gedeon: A magyar borászat versenyképességét meghatározó tényezők 1-2. rész, Budapest, Magyar Szőlő- és Borgazdaság, 1997. Mercz Árpád: Borászati kislexikon, Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2001. Mikulás Ildikó: Az EU közös borpiaci szervezete, Budapest, Agroinform, 1998. Müller István, Csanádi József, Dömötör József: A borkereskedelem ábécéje: kézikönyv gyakorlati tanácsokkal, Balatonfüred, Pelsovin Trade, 1993.

56

Szabó-Jilek Jenő: Nagy hírű boraink: a tokaji borok életútja, Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1977. Tattay Levente: A bor és az agrártermékek eredetvédelme, Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2001. Tompa Béla: A bor itthon és a nagyvilágban, Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1967. Török Sándor: Magyar borkultúra, Budapest, Mezőgazda Kiadó, 1995. Zilai Zoltán: A magyar borpiac változásai, In: Szőlő és Bor Évkönyve, Budapest, Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvány, 1998. Novák Zalán: Négy évtized borpiaci tendenciái, Gazdálkodás, 44 (1), 2000. pp. 53-58. Fórián Zoltán: Világpiaci prés alatt a magyar borászat, Élelmezési ipar, 55 (9), 2001. pp. 257-263. Jo, Williamson: Nagy-Britannia borpiaca, Bor és piac, 2 (1), 2001. pp. 14-17. Tattay Levente: Borvédjegyek a marketingben, Marketing és Menedzsment, 35 (5-6), 2001. pp. 85-90. Tattay Levente: A bor cégérei. Boreredet-megjelölések, borvédjegyek, Élelmezési ipar, 56 (7), 2002. pp. 214-218. Mikulás Ildikó: Az Európai Unió borpiaci rendtartása, Kertészet és Szőlészet, 51 (5), 2002. pp. 18-19.

57

FÜGGELÉK

1. melléklet: A világ legnagyobb bortermelő országai 2. melléklet: A világ és az Európai Unió bortermelése 3. melléklet: A 10 legnagyobb borimportáló és borexportáló ország 4. melléklet: Az Európai Unió borgazdaságának jellemző adatai 5. melléklet: Az EU bortermelése; Az Európai Unió borimportja 6. melléklet: Az EU borimportja főbb szállító országok szerint 7. melléklet: Az Európai Unió országaiba irányuló magyar borexport 8. melléklet: Magyarország szőlő- és bortermelése 9. melléklet: A magyar szőlő- és bortermelés alakulása 1961 és 1999 között 10. melléklet: Magyarország borexportja 11. melléklet: Bortermékek 2002. évi exportjának összehasonlítása korábbi évek forgalmával 12. melléklet: A magyar borexport részesedése a teljes magyar élelmiszergazdasági kivitelből 13. melléklet: Az Európai Unió területéről származó borok export mennyiségei az EUval kötött bormegállapodás értelmében; A magyar borok exportmennyiségei az EU-val kötött bormegállapodás értelmében 14. melléklet: Az új borexportőr országok EU-ba irányuló borkivitelének alakulása

58

A világ legnagyobb bortermelő országai (millió hl) Ország 1989-1991 átl. 1995 1996 1997 1998 1999 2000 Világ összesen 278,0 255,0271,5264,2262,1284,3283,5 Franciaország 56,2 55,6 59,7 56,1 54,3 62,9 58,8 Olaszország 58,3 56,2 58,8 50,9 57,1 58,1 57,8 Spanyolország 34,1 21,2 29,9 34,4 29,9 34,3 35,9 USA 18,0 18,7 18,9 19,0 20,5 20,8 25,0 Argentína 16,3 16,4 12,7 12,7 12,7 15,9 15,9 Dél-Afrikai Közt. 9,6 9,5 9,5 9,5 7,7 8,0 7,9 Portugália 9,5 7,3 9,5 8,8 3,6 7,6 6,0 Németország 11,6 8,5 8,6 8,5 10,8 12,2 11,2 Ausztrália 4,5 5,0 6,7 6,2 7,4 8,5 8,5 Románia 4,8 5,5 5,8 5,8 5,0 6,5 5,8 Görögország 4,2 3,8 4,1 4,4 4,5 4,1 4,2 Magyarország 4,6 3,3 4,2 4,2 4,3 3,3 3,0 Chile 3,4 3,2 3,8 4,5 5,5 4,8 5,6 Forrás: FAO Production Yearbook, 1997., FAOSTAT 2000.

59

1. melléklet

A világ és az Európai Unió bortermelése Év 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000

Világ Európai Unió 285,15 187,95 255,94 161,56 290,36 195,46 255,61 162,55 253,78 157,35 252,10 154,50 270,30 173,69 265,30 159,48 262,13 163,17 284,34 182,26 283,55 176,99

Termelés, millió hl Franciaország Olaszország Portugália Spanyolország Németország 65,52 54,87 11,10 39,69 9,51 42,67 59,79 9,83 31,39 10,70 64,93 68,69 7,60 33,83 13,48 53,31 62,67 4,70 26,51 9,92 54,64 59,28 6,35 20,78 10,11 55,60 56,20 7,06 21,04 8,36 60,04 58,77 9,48 30,40 8,64 55,10 50,56 5,91 33,22 8,49 54,27 57,14 3,58 29,92 10,83 62,94 58,07 7,60 34,26 12,29 58,80 57,81 6,03 35,92 11,25

Forrás: FAOSTAT

Arány a világ bortermeléséből, %

EU Franciaország Olaszország Spanyolország 65,9 23,0 19,2 13,9 63,1 16,7 23,4 12,3 67,3 22,4 23,7 1,7 63,6 20,9 24,5 10,4 62,0 21,5 23,4 8,2 61,3 22,1 22,3 8,3 64,3 22,2 21,7 11,2 60,0 20,8 19,1 12,5 62,2 20,7 21,8 11,4 64,1 22,1 20,4 12,0 60 62,4 20,7 20,4 12,7

2. melléklet

A 10 legnagyobb borimportáló ország, 2000

A 10 legnagyobb borexportáló ország, 2000

Ország 1000 hl Részesedés % 1 Németország 12.024 19,99 2 Egyesült Királyság 9.361 15,56 3 Franciaország 5.583 9,28 4 Egyesült Államok 4.615 7,67 5 Oroszország 3.768 6,26 6 Hollandia 3.388 5,63 7 Belgium 2.210 3,67 8 Kanada 2.194 3,65 9 Svájc 1.817 3,02 10Dánia 1.677 2,79 Az első 10 összesen 46.637 77,52 Világ összesen 60.166 100,00

Ország 1000 hl Részesedés % 1 Olaszország 17.797 27,49 2 Franciaország 15.085 23,30 3 Spanyolország 8.651 13,36 4 Egyesült Államok 2.973 4,59 5 Ausztrália 2.849 4,40 6 Chile 2.697 4,17 7 Németország 2.537 3,92 8 Portugália 2.100 3,24 9 Moldávia 1.524 2,35 10Dél-Afrika 1.395 2,15 Az első 10 összesen 57.608 88,97 Világ összesen 64.744 100,00

Forrás: Bor és Piac, 2001. 6. szám

Forrás: Bor és Piac, 2001. 6. Szám

61

3. melléklet

4. melléklet

Az Európai Unió borgazdaságának jellemző adatai Ország

Terület 1000 ha 1994/1995 1995/1996 1996/1997 1997/1998 1998/1999 EU-15 3.394 3.351 3.330 3.287 3.286 Franciaország 869 877 887 862 865 Olaszország 866 851 842 837 827 Spanyolország 1.189 1.154 1.134 1.123 1.130 Németország 106 106 102 102 104 Portugália 259 258 258 257 258 Ausztria 49 49 49 48 48 Ország

Hozam (egyszerfejtett borban számolva) hl/ha 1994/1995 1995/1996 1996/1997 1997/1998 1998/1999 EU-15 45,8 45,3 50,8 51,5 48,0 Franciaország 61,4 62,0 64,3 62,2 61,4 Olaszország 67,9 65,5 66,9 60,4 69,1 Spanyolország 17,3 17,4 26,9 29,6 27,6 Németország 98,2 78,9 85,1 80,4 103,1 Portugália 25,2 27,6 37,6 23,9 14,5 Ausztria 54,0 43,6 43,1 37,5 56,3 Ország

Bortermelés 1000 hl 1994/1995 1995/1996 1996/1997 1997/1998 1998/1999 EU-15 155.495 151.767 169.129 157.777 162.562 Franciaország 53.325 54.354 57.047 53.612 53.071 Olaszország 58.776 55.702 56.321 50.563 57.140 Spanyolország 20.574 20.045 31.000 33.218 31.173 Németország 10.406 8.361 8.678 8.394 10.727 Portugália 6.521 7.131 8.712 6.124 3.750 Ausztria 2.647 2.134 2.110 1.802 2.703 Forrás: Európai Bizottság (EUROSTAT és DG-06)

62

Az EU bortermelése 1996 Ausztria 2.110 Franciaország 57.047 Görögország 4.109 Luxemburg 128 Németország 8.642 Olaszország 58.772 Portugália 9.712 Spanyolország 31.000

Bortermelés (1000 hl) 1997 1998 1999 2000 1.802 2.703 2.803 2.377 53.561 52.671 60.235 59.741 3.987 3.826 3.680 3.558 75 160 184 132 8.495 10.834 12.286 9.000 50.894 54.188 58.073 55.512 6.124 3.621 7.806 6.694 33.218 30.320 32.679 45.331

5. melléklet

2001 2.688 56.000 3.477 138 9.800 52.000 7.658 32.250

Forrás: OIV, Deutscher Weinbauverband

Az Európai Unió borimportja Év

INTRA-EUR EXTRA-EUR Összesen INTRA-EUR EXTRA-EUR Összesen 1000 ECU ezer hl 1988 3.230.614 154.213 3.384.827 24.696 1.653 26.349 1989 3.552.512 165.936 3.718.448 27.182 1.524 28.705 1990 3.813.962 213.784 4.027.746 25.029 1.986 27.016 1991 3.953.571 273.711 4.227.282 26.835 2.314 29.149 1992 3.968.425 326.956 4.295.381 26.623 2.622 29.246 1993 3.636.457 367.458 4.003.915 26.098 2.667 28.765 1994 4.011.665 420.629 4.432.294 30.449 2.741 33.190 1995 4.394.132 540.779 4.934.911 29.889 4.648 34.537 1996 4.822.986 758.292 5.581.278 28.651 5.774 34.424 1997 5.426.905 1.033.341 6.460.246 30.811 5.562 36.372 1998 6.159.831 1.251.069 7.410.900 34.110 5.913 40.022 1999 6.411.708 1.557.360 7.969.068 33.802 6.479 40.281

Forrás: Az Európai Unió hivatalos külkereskedelmi statisztikája

63

6. melléklet

Az EU borimportja főbb szállító országok* szerint, 1999 (ezer hl) Szállító ország Mennyiség Részesedés %-a EU összes importja 40.280,8 100,00 1 Olaszország 13.207,1 32,8 2 Franciaország 10.063,5 25,0 3 Spanyolország 6.113,8 15,2 4 Németország 1.596,3 4,0 5 Ausztrália 1.378,0 3,4 6 Portugália 1.243,1 3,1 7 Chile 938,7 2,3 8 USA 931,6 2,3 9 Dél-Afrika 855,9 2,1 10 Bulgária 522,3 1,3 11 Macedónia 485,0 1,2 12 Görögország 438,7 1,1 13 Magyarország 392,1 1,0 14 Egyesült Királyság 358,2 0,9 15 Ausztria 240,0 0,6 16 Argentína 216,5 0,5 17 Románia 211,4 0,5 18 Belgium 188,6 0,5 19 Hollandia 184,3 0,5 20 Új-Zéland 115,5 0,3 21 Dánia 79,0 0,2 22 Luxemburg 65,4 0,2 23 Tunézia 61,8 0,2 24 Szlovénia 53,2 0,1 25 Marokkó 53,1 0,1 26 Törökország 39,9 0,1 27 Horvátország 39,3 0,1 28 Ciprus 26,0 0,1 29 Algéria 21,5 0,1 30 Svájc 16,5 0,0 31 Ukrajna 16,1 0,0 32 Svédország 15,3 0,0 33 Mexikó 12,0 0,0 34 Bosznia-Hercegovina 10,6 0,0 *Csak a 10 ezer hl-nél nagyobb szállítók adatait tartalmazza. Forrás: Eurostat/Comext

64

7. melléklet

Az Európai Unió országaiba irányuló magyar borexport, millió USD-ben (a 2000. évi kivitel nagyságrendi sorrendjében) Érték 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. Ország Németország 13,31 16,84 11,91 11,53 11,89 15,67 22,14 22,41 24,50 18,45 Nagy-Britannia 7,74 8,76 10,24 13,35 14,41 17,06 17,04 19,87 19,42 13,55 Svédország 2,42 2,53 1,70 1,73 2,53 3,25 2,66 2,42 2,70 2,59 Finnország 1,94 2,56 2,22 2,81 2,44 2,40 2,45 2,24 2,57 1,78 Franciaország 0,26 0,19 1,14 0,76 4,73 1,36 1,61 1,57 1,39 1,60 Hollandia 0,44 0,44 0,30 0,29 0,42 0,54 1,31 1,80 1,38 0,86 Olaszország 0,40 0,65 0,01 0,02 0,09 0,13 0,16 0,39 0,43 0,50 Ausztria 0,16 0,25 0,06 0,22 0,26 0,181,10 0,57 0,47 Belgium 0,260,25 0,36 0,34 0,27 0,20 0,27 0,32 0,26 Dánia 0,21 0,23 0,15 0,09 0,39 0,31 0,25 0,16 0,22 0,25 Spanyolország 0,25 0,30 0,01 0,08 0,10 0,07 0,22 0,29 0,19 0,19 Görögország 0,12 0,08 0,08 0,07 0,12 0,06 0,04 0,09 0,09 0,12 Írország 0,06 0,04 0,02 0,17 0,12 0,22 0,02 0,07 0,07 0,03 Luxemburg 0,01 0,02 0,12 0,33Portugália EU összesen 27,58 32,89 28,21 31,81 37,84 41,52 48,10 52,68 53,85 40,65 Forrás:AKII adatbázis

65

8. melléklet

Magyarország szőlő- és bortermelése 1986-1990 évek átlaga 1996 1997 1998 1999 2000 2001 Szőlőterület, 1000 ha 142 131 131 130 127 106 93 ebből termőterület, 1000 ha 112 100 99 99 99 89 92 Termésátlag a termőterületen, t/ha 5,10 6,10 6,60 6,60 5,00 7,20 9,40 Szőlőtermelés, 1000 t 676 665 717 720 570 684 811 ebből étkezési szőlő, 1000 t 45 38 43 39 45 32 48 Bortermelés, mó hl 4,31 4,19 4,47 4,33 3,34 4,30 5,40 Szőlőtelepítés, ha 1573 550 890 560 1175 1425 1700 Forrás: Agrár Európa, 2002. október

66

A magyar szőlő- és bortermelés alakulása 1961 és 1999 között Év 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999

Összes szőlőterület Termőterület Szőlőtermés Bortermelés (1000 ha) (1000 ha) (1000 t) (1000 hl) 204 591 3.507 219 551 3.131 229 737 4.243 243 927 5.545 247 427 2.425 245 569 3.366 240 792 4.789 236 835 4.843 234 743 4.379 222 212 745 4.289 219 210 844 5.034 213 206 1.016 6.231 210 203 690 4.258 206 199 813 4.951 200 183 742 4.511 192 176 920 5.622 186 169 786 4.755 174 155 839 5.186 168 147 898 5.708 161 136 624 3.758 159 130 1.047 6.781 157 128 979 6.275 155 127 801 5.072 154 125 466 2.890 147 115 691 4.417 145 113 512 3.263 143 109 739 4.707 140 110 580 3.711 138 111 863 5.472 136 110 759 4.607 135 110 662 3.878 132 106 607 3.644 132 101 614 3.694 131 100 544 3.289 131 100 665 4.188 131 99 717 4.472 130 99 720 4.334 127 98 570 3.339

Forrás: FVM

67

9. melléklet

Magyarország borexportja (1000hl) Hordós Palackos Bor Pezsgő Bor és bor bor összesen pezsgő összesen 1960 476 33 509 1 510 1961 351 60 411 1 412 1962 238 93 330 1 331 1963 284 113 397 2 399 1964 446 118 564 2 566 1965 534 155 689 3 692 1966 443 190 633 4 637 1967 469 213 682 4 686 1968 528 233 761 5 766 1969 557 301 859 7 866 1970 622 352 975 8 983 1971 447 641 1.088 17 1.105 1972 682 518 1.201 20 1.221 1973 833 623 1.456 44 1.500 1974 941 682 1.623 59 1.682 1975 840 682 1.522 91 1.613 1976 847 811 1.658 115 1.773 1977 927 1.080 2.007 136 2.143 1978 1.007 867 1.874 177 2.051 1979 1.149 917 2.066 194 2.260 1980 1.117 975 2.092 215 2.307 1981 1.168 1.083 2.251 266 2.517 1982 1.154 1.117 2.271 313 2.584 1983 1.109 1.477 2.586 430 3.016 1984 1.082 1.664 2.746 464 3.210 1985 1.121 1.583 2.704 517 3.221 1986 531 1.214 1.745 355 2.100 1987 552 1.162 1.714 356 2.070 1988 602 1.232 1.834 300 2.134 1989 540 1.394 1.934 340 2.274 1990 361 926 1.287 311 1.598 1991 361 421 782 80 862 1992 326 271 597 74 671 1993 287 347 634 192 826 1994 349 358 707 154 861 1995 467 601 1.068 205 1.273 1996 415 758 1.173 169 1.342 1997 373 498 871 50 921 1998 541 450 991 19 1.010 1999 310 517 827 16 843 2000 804

Év

Forrás: KSH, AKII

68

10. melléklet

11. melléklet

Bortermékek 2002. évi exportjának összehasonlítása korábbi évek forgalmával Megnevezés Pezsgő Palackos bor Hordós bor Vermut Szőlőlé,must, mustsűrítmény Összesen Ebből bor must nélkül

1998. I-VIII. hónap1999. I-VIII. hónap2000. I-VIII. hónap2001. I-VIII. hónap2002. I-VIII. hónap 2002/01 % hl e USD hl e USD hl e USD hl e USD hl e USD hl % 9848 1415 6214 1044 7465 1213 5568 786 7409 1112 133,1 337393 46158 332774 40964 375458 35507 262011 27360 228827 26723 87,3 408698 19417 195943 9334 152489 7591 179064 8943 204435 10197 114,2 6907 674 4884 572 4117 373 10377 623 12007 774 115,7 6057 768903 762846

329 67993 67664

7488 547302 539814

399 52313 51914

19063 558593 539530

Forrás: HNT

69

626 45311 44684

6058 463078 457020

233 37945 37713

473 453152 452679

49 38855 38806

7,8 97,9 99,1

12. melléklet

A magyar borexport részesedése a teljes magyar élelmiszergazdasági kivitelből, érték millió USD és indexek Év 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000

Export értéke, millió USD Indexek, 1991=100% Indexek, előző év=100% Teljes él. gazd. Bor Bor aránya, % Teljes él. gazd. Bor Teljes él. gazd. Bor 2.636 46,1 1,75 100,0 100,0.. .. 2.653 62,6 2,36 100,6 135,8 100,6 135,8 1.974 7,4 5,44 74,9 233,0 74,4 171,6 2.307 92,8 4,02 87,5 201,3 116,9 86,4 2.901 124,3 4,28 110,1 269,6 125,7 133,9 2.746 94,3 3,43 104,2 204,6 94,7 75,9 2.857 118,3 4,14 108,4 256,6 104,0 125,5 2.772 74,4 2,68 105,2 161,4 97,0 62,9 2.310 79,5 3,44 87,6 172,5 83,3 106,9 2.256 64,4 2,85 85,6 139,7 97,7 81,0

Forrás: AKII adatbázis

70

14. melléklet

Az Európai Unió területéről származó borok export mennyiségei az EU-val kötött bormegállapodás értelmében (hl) Év

1993. dec. 1994 1995 1996 1997 1998

Vámkedvezmény Palackozott Hordós bor Pezsgő Összesen minőségi bor 10% 20% 30% 30% 30% 30%

2000 28500 33000 37500 42000 46500

5291 63500 63500 63500 63500 63500

208 2625 2750 2875 3000 3150

7500 94625 99250 103875 108500 113150

A magyar borok exportmennyiségei az EU-val kötött bormegállapodás értelmében (hl) Év 1993. dec. 1994 1995 1996 1997 1998

Vámkedvezmény 20% 40% 60% 60% 60% 60%

Palackozott Hordós bor Pezsgő Összesen minőségi bor 9583 5833 208 15625 130000 70000 2700 202700 145000 70000 2900 217900 160000 70000 3100 233100 175000 70000 3300 248300 190000 70000 3500 263500

71

Az új borexportőr országok EU-ba irányuló borkivitelének alakulása, ezer ECU Év Dél-Afrika USA Chile 1988 5.750 17.068 2.405 1989 6.086 19.283 5.417 1990 4.000 25.054 7.754 1991 10.568 34.160 13.592 1992 18.169 47.506 20.031 1993 24.632 42.842 18.371 1994 38.434 52.268 25.975 1995 58.580 73.341 46.251 1996 101.184 116.159 82.950 1997 137.541 162.558 141.669 1998 171.895 229.373 173.069 1999 197.594 280.343 244.759 1999/1988 % 3.436,4 1.642,5 10.177,1 Forrás: Eurostat/ Comext

Argentína 1.489 2.718 5.303 4.347 4.671 3.964 5.345 28.219 33.904 29.355 43.038 49.857 3.348,4

Ausztrália Új-Zéland Együtt 19.267 2.850 48.829 25.270 3.694 62.468 31.027 5.305 78.443 50.483 8.245 121.395 64.116 13.138 167.631 92.563 15.846 198.218 117.671 15.270 254.963 141.908 17.425 365.724 193.708 26.788 554.693 275.669 39.196 785.988 348.189 44.905 1.010.469 482.963 56.599 1.312.115 2.506,7 1.985,9 2.687,2