BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Nemzetközi Menedzsment Szakirány
A TŐKEMEGFELELÉSI MUTATÓ SZÁMÍTÁSA A BÁZEL II ALAPJÁN
Készítette: Dimitrova Irena Budapest, 2007
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS
4
1. A BÁZELI BIZOTTSÁG RÖVID TÖRTÉNETE
7
2. A BÁZEL I ÉS BÁZEL II ÖSSZEHASONLÍTÁSA
9
3. AZ ÚJ BÁZELI EGYEZMÉNY FELÉPÍTÉSE
13
4. ALKALMAZÁSI TERÜLET
14
5. A MINIMÁLIS TŐKEKÖVETELMÉNY KISZÁMÍTÁSA
17
6. A SZTENDERD MÓDSZER
22
6. 1. KOCKÁZATCSÖKKENTÉSI TECHNIKÁK A SZTENDERD MÓDSZERBEN
30
7. BELSŐ MINŐSÍTÉSEN ALAPULÓ MÓDSZEREK (IRB)
38
7. 1. KOCKÁZATI KOMPONENSEK
43
7. 2. MINIMUMKÖVETELMÉNYEK
46
7. 3. A TŐKEKÖVETELMÉNY SZÁMÍTÁSA AZ IRB MÓDSZER ALAPJÁN
50
7. 4. KOCKÁZATCSÖKKENTÉSI TECHNIKÁK AZ IRB MÓDSZERBEN
53
7. 5. AZ IRB MÓDSZER ALKALMAZÁSÁRA TÖRTÉNŐ ÁTTÉRÉS
56
8. ÉRTÉKPAPÍROSÍTÁS
57
9. MŰKÖDÉSI KOCKÁZAT
59
10. PIACI KOCKÁZAT
64
10. 1. SZTENDERD MÉRÉSI MÓDSZER
67
10. 1. 1. KAMATKOCKÁZAT
67
2
10. 1. 2. TŐKEPOZÍCIÓ KOCKÁZAT
69
10. 1. 3. DEVIZAKOCKÁZAT
70
10. 1. 4. ÁRUKOCKÁZAT
72
10. 1. 5. OPCIÓK KEZELÉSE
74
10. 2. BELSŐ MODELEK FELHASZNÁLÁSA A PIACI KOCKÁZATOK ÉRTÉKELÉSÉRE
76
11. FELÜGYELETI FELÜLVIZSGÁLAT
78
12. PIACI FEGYELEM
81
13. BULGÁRIA ÉS A BÁZEL II
83
ÖSSZEFOGLALÁS
87
IRODALOMJEGYZÉK
89
MELLÉKLETEK
90
1. 2. 3. 4. 5. 6.
SZÁMÚ MELLÉKLET SZÁMÚ MELLÉKLET SZÁMÚ MELLÉKLET SZÁMÚ MELLÉKLET SZÁMÚ MELLÉKLET SZÁMÚ MELLÉKLET
90 91 92 93 101 104
3
BEVEZETÉS 2004 júniusában a Bázeli Bizottság közzétette a bankok tőkemegfelelési követelményei új szabályainak bevezetésére vonatkozó keretegyezmény végleges változatát. A fenti egyezmény, amely a nagy nyilvánosság előtt Bázel II néven vált ismerté, a bankfelügyelet területén a legjelentősebb változás a nyolcvanas évek vége óta. A felügyeleti hatóságok legfontosabb feladata a banki szféra stabilitásának a fenntartása. Ez akkor lehetséges, ha a hatóságok képesek úgy meghatározni a „stabilitás” fogalmát, hogy az érvényes legyen az összes bankra, valamint ha rendelkeznek az ennek mérésére alkalmas eszközökkel. Ezzel kapcsolatban felmerült a minimális követelményének kérdése, amelynek minden egyes hitelintézetnek meg kell felelnie, így biztosítva az egész bankszektor stabilitásának alapvető feltételét. Adott hitelintézet stabilitása annak fizetésképtelensége bekövetkezésének a valószínűségétől függ. A fenti valószínűség csökkentésében hatalmas szerepet játszik a bank saját tőkéje. Minél nagyobb a tőkésítés, annál nagyobb a bank lehetősége a váratlan veszteségek kezelésére. Elméleti szempontból nézve adott bank fizetésképtelenségének leküzdéséhez szükséges tőke a bank kockázati profiljának a függvénye. A tőkemegfelelés meghatározására az 1988-ban1 kidolgozott első keretegyezményig, ismertebb nevén a Bázel I-ig, a banki stabilitás a tőkeellátottságon alapul, amely a saját tőke és a mérleg főösszeg közötti hányadost jelenti. A fenti mutató hátránya abban áll, hogy nem számolja el az egyes aktívák és mérlegen kívüli pozíciók különböző kockázati profilját. A kockázati profil kiéleződhet nagyobb kockázatok vállalásának következményeként, ezzel együtt a tőkeellátottsági mutató mégis változatlanul marad. Más szóval ez a mutató nem tudja jelezni a fizetésképtelenség bekövetkezésének a valószínűségét.
1
1988 előtt a fejlett országok különböző szinten saját szabályokat vezetnek be a tőkére vonatkozóan. A
tőkeszabályozás fejlődése olyan szintre jut el, amelyen nem célszerű, sőt téves a nemzetközileg aktív hitelintézeteket különböző nemzeti sztenderdek sokaságával szabályozni.
4
Ezért a Bázel I elfogadásával a bankok saját tőkéjének kötelező minimális mérete a hitelintézet aktíváinak és mérlegen kívüli pozícióinak kockázati profilja szerint kerül meghatározásra. Ezzel egyidőben a saját tőke struktúrájára is új definíciót határoznak meg, melyek a Tier 1 és Tier 22 néven ismertek. Ily módon a tőkeellátottság a szavatoló tőke3 és a kockázati súlyozású aktívák közötti hányadossá alakul át. A Bázel I meghatározza, hogy adott bank szavatoló tőkéje nem lehet kisebb a kockázati súlyozású aktíváinak 8%-ánál. Az ok, hogy miért épp ekkora értékben lett meghatározva, semmilyen matematikai, statisztikai számolás nem támasztja alá, de az biztos, hogy hosszas lobbymunka és nehezen megkötött egyezmény eredményeként született meg4. Az 1988-as keretegyezményt bevezetik a világ több mint száz országának felügyeleti hatósága körében, és nagyon pozitív szerepet játszik világméretben a bankok saját tőkéjének növelésében és tőkealapjának a megszilárdításában 5. Figyelembe véve a bankok kereskedelmi műveletei méretének ugrásszerű növekedését, megérik a helyzet arra, hogy Bázel I kiegészítésre kerüljön. 1996-ban szabályokat vezetnek be a kereskedelmi portfolióban lévő piaci
kockázatok
kimutatására
a
kamatszázalékok,
a
részvényárfolyamok,
a
devizaárfolyamok, a nyersanyagárak változásaival és a fent említettek fedezésére szolgáló szavatoló tőke félretevésével kapcsolatban. Ugyanígy új tőkekategóriát, az úgynevezett Tier 3 tőkét is meghatároznak. A kiegészítés csúcspontjaként a hatóságok engedélyezik belső banki modellek használatát a piaci kockázatok mennyiségi meghatározására. Kiderül azonban, hogy az 1996. évi kiegészítés nem elegendő a Bázel I egyéb, felmerült hátrányainak a leküzdésére, ezért 1999. júniusában a Bizottság új egyezmény kidolgozásába kezd. Mint a néhány országban még érvényben lévő Bázel I szabályozás(Bulgária, Magyarország), így az új egyezmény is egységes módszertant jelent a bankok tőkemegfelelésének a 2
Lásd a IV. fejezetben részletezve.
3
Egy bank szavatoló tőkéje a saját tökéjének és az alárendelt kölcsöntőkéjének összege, a bank hosszú távú, hátrásorolt forrásainak mutatója. 4
A tőkemegfelelési mutató és a tőkeellátottsági mutató közti differencia könnyen értelmezhető az elsőszámú mellékletben szereplő táblázat segítségével. 5
Még az olyan, hagyományokat tisztelő országok is, mint az Amerikai Egyesült Államok megváltoztatják saját modelljüket, amelyet 1950 óta alkalmaz a Szövetségi Tartaléki Rendszer, és 1989-ben elfogadják az új szabályokat.
5
meghatározására. A Bázel II-ben újnak számít nemcsak a keretegyezmény tökéletesítése a bankok kötelező minimális méretű szavatolótőkéjének teljesebb megállapítása révén, az általuk vállalt hitel-, piaci-, és működési kockázatoknak megfelelően, a fentieket átfogó, differenciált és egyedi kimutatása által, hanem mindenek előtt a bankfelügyeleti szervek tevékenységének tartalmi és funkcióbeli megváltozása miatt, amikor is átkerül a hangsúlyt a meghatározott mutatók betartásáról a használt kockázatkezelő rendszerek minőségellenőrző módszereinek alkalmazására és a kockázatoknak saját tőkével történő fedezésére.
6
1. A BÁZELI BIZOTTSÁG RÖVID TÖRTÉNETE A Bázeli Bizottság létrehozásának közvetlen okát az 1974-ben bekövetkező banki megrázkódtatások idézik elő. Ekkor két ország vezető bankjánál bekövetkező drámai események megingatják szinte az egész nemzetközi banki közösséget. 1974. júniusában Nyugat-Németországban a hatóságok bezárják a Herstatt Bankhaust devizaműveletek miatt bekövetkező banki veszteségek miatt anélkül, hogy számításba vennék vagy vállalnák a felelősséget azokért a jelentős veszteségekért, amelyek fentiek miatt következnek be több tucatnyi, más országban lévő bankoknál. Ugyanezen év októberében az USA-ban bezárják a Franklin National Bankot a bankbetét állomány rossz kezelése, a nemzetközi deviza piacokon elkövetett nagyméretű spekulációk és a túlzottan ambiciózus expanziók miatt. Ezen negatív tapasztalatok sora idézi elő az 1974-es esztendő végén a G-10-es országok összehívását, amikor is megalakítják a bázeli székhelyű Nemzetközi Elszámolások Bankja égisze alatt a Bankszabályozási és Felügyeleti Gyakorlatok Bizottságát, melynek jelenlegi elnevezése a Bázeli Bizottság. Azóta az intézet találkozóit rendszeresen, évente háromszornégyszer is megrendezik, általában Svájc harmadik legnagyobb városában, Bázelben. A Bizottság tagjait Belgium, Kanada, Németország, Olaszország, Japán, Hollandia, Svédország, Nagy Britannia, az Egyesült Államok, Luxemburg és Svájc6 képviselői alkotják. A különböző országokat központi bankjaik és azon intézményük képviseli, amely hivatalosan felel a banktevékenység ésszerű felügyeletéért akkor, ha ezt nem az adott központi bank végzi el. A Bizottság elnöke Peter Cook7 lesz, az Angol Bank akkori igazgató helyettese, aki a nyolcvanas évek elején lefekteti a banki kockázatkezelés alapját és bevezeti a nevezetes 8%ot. A jelenlegi elnök T. de Swaan, a Holland Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, aki 1997 április 10-én foglalta e tisztséget. A Bizottság az országok bankfelügyeleti problémáinak együttműködési fórumaként funkcionál, igyekszik átfogni a felügyeleti hálózat fedetlen területeit és javítani a bankfelügyelet minőségét az egész világban. Nem rendelkezik semmiféle államok feletti hivatalos felügyeleti jogokkal. Záradékainak nem bírnak és sosem volt tervbe véve, hogy bírjanak jogi erővel. Inkább széleskörű felügyeleti követelményeket és irányokat fogalmaz meg, továbbá a legjobb gyakorlatnak megfelelő dokumentumokat ajánl, 6 7
A Bizottságban képviselt intézmények a 2. számú mellékletben kerülnek feltüntetésre. A közös mérőszám még „Cooke-hányados” néven is ismert
7
amikor is elvárja, hogy az adott szervek tegyenek lépéseket az alkalmazásukra, hozzanak olyan konkrét törvényes vagy egyéb intézkedéseket, amelyek leginkább megfelelnek nemzeti rendszereiknek.
8
2. A BÁZEL I ÉS BÁZEL II ÖSSZEHASONLÍTÁSA A Bázel I egyik legnagyobb hátránya a Bázel II-vel szemben az, hogy a saját tőke félretevése egy leegyszerűsített és durva metodika alapján történik, amely meghatározza a kockázati súlyú aktívákat ugyan, de nem veszi figyelembe megfelelő mértékben a különböző hiteltermékek kockázati profilját és az adós hitelképességének kimutatását. A fent említettek következtében a hitelintézetek gyakran alaptalanul nagy kockázatot vállalnak, ezáltal az adósok is egyenlőtlen helyzetbe kerülnek. A nagyobb hitelképességgel rendelkezők és a hitelszerződés szerinti kötelezettségeiket teljesítők támogatják azokat, akik nem teljesítik a kötelezettségeiket, ugyanis a jó ügyfelektől befolyó jövedelemmel kell fedezni a rossz ügyfelek miatt okozott veszteségeket. Az ügyfelek hitelképessége megkülönböztetésének hiánya miatt a fejlett tőkepiacú országokban a jobb ügyfelek egyre inkább kezdik a tőkepiacokon beszerezni a számukra szükséges saját és kölcsöntőkét. Ez a bankok kockázati profiljának kiéleződéséhez és a kockázatok felgyülemléséhez vezet az egész bankszektorban amiatt, hogy a jobb ügyfelek abbahagyják a banki hitelek felvételét – amely jelenség ”adverse selection” néven ismert. Ezzel szemben a Bázel II-nél a saját tőke minimális méretének kiszámítására használt módszer az adósok különböző hitelképességéhez igazodik. Ez a módszer arra kötelezi a bankokat, hogy a hitelképességük szerint különböztessék meg ügyfeleiket. Végül is ez a vállalt kockázat és a hitel ára közti megfelelőséghez vezet8. Az alacsonyabb hitelképességű ügyfelek kénytelek lesznek magasabb kamatokat fizetni, ami természetes, mivel a vállalt kockázat velük szemben nagyobb, ami több saját tőke félretevését követeli meg, amelynek a piaci ára viszonylag magasabb a beszerzéséhez szükséges kiemelkedő költségek miatt. A Bázel II a hitel árának a vállalt kockázattal való szorosabb összefüggésbe hozásával ösztönzi a cégek tőkealapjának a megerősítését és fentiek pénzügyi helyzetének a javulását, ami pedig saját részről pozitívan hat a hitelképességükre. Ily módon egyidejűleg érhető el a bankok és ügyfeleik saját tőke felhasználásának optimalizálása. Ezért el lehet mondani azt, hogy Bázel II egy új, egyre inkább megerősödő bankkultúrára ad választ, amelynek az alapját a bank-ügyfél viszony objektívabbá tétele és a piaci mechanizmusoknak megfelelő kialakítása képezi. 8
A Bázel I és a Bázel II sztenderdizált kockázati súlyok közti különbséget a harmadik számú mellékletben található táblázat mutatja be.
9
Az új bázeli direktíva különösen nagy jelentőségű a kontinentális Európa országaira nézve. Az angol-amerikai régió országaival ellentétben a cégek közép – és hosszú távú finanszírozása főleg banki hitelekkel történik és sokkal kisebb mértékben a tőkepiac által. Ennek következtében a bankok kockázati profilja az öreg földrész országaiban jelentősen élesebb, ami nagymértékben megmagyarázza fentiek alacsonyabb rentabilitását. Ezért különösen fontos, hogy Bázel II bevezetése ne járjon együtt a banki hitelek alaptalan megdrágulásával, és ily módon korlátozva legyen a kis - és középvállalatok befektetési aktivitása, melyek a legtöbb Uniós tagország nemzeti gazdaságának gerincét képezik. Hogy ez megvalósítható-e vagy sem, azt egyelőre még nem lehet biztosan meghatározni. Egyedül azt szabad bátran kijelenteni, hogy a Bázel II megteremti a szükséges keretfeltételeket a hitel árának pontosabb megállapítására, a hiteltermék kockázati profiljától és az adós hitelképességétől függően. A Bázel I nem mutatja ki megfelelő fokon a technikák hitelkockázat csökkentési lehetőségeit, mint eszközt, amely a saját tőke minimális kötelező méretének pontosabb megállapítását szolgálja. Azon kívül a bevezetésétől mostanáig eltelt időszakban széles körűen elterjedtek a hitel derivatívák. A Bázel II megszünteti ezt a hátrányt is. A saját tőke minimális kötelező méretének kiszámítására alkalmazott technikák előirányzott kimutatási lehetőségei fontos ösztönzésként hatnak arra, hogy a bankok alkalmazzák ezeket, amely nemcsak saját tőke megtakarításhoz vezet, hanem a kockázatkezelési rendszerek tökéletesítését is serkenti. A Bázel I-ben nem mutatható az a kockázati kategória, ami a második helyen áll jelentőségi szempontból a hitelkockázat mögött. Ez a működési kockázat. A használatban lévő metodika szerint kiszámított minimális tőke egy részének fedeznie kell ezt a kockázatot, de a módszer nem mutatja ki fenti kockázat méretét. Az utóbbi években gyakorivá váltak a bankalkalmazottak jogtalan cselekedetei, a hatástalan belső ellenőrzések és informatikai rendszerek zavarai következtében elszenvedett veszteségek. Ezért a Bizottság tagjai egyetértenek abban, hogy szükség van a saját tőkéből félretenni speciálisan ezekre az egyre növekvő számban előforduló kockázatokra. Ez a döntés nemcsak az utóbbi évek fejlődésére adott válasz, hanem rendkívül fontos megelőző intézkedés is a bankok bonyolult és összetett működésére nézve, amely a korszerű informatikai rendszerek alkalmazásából következik. A kezelői rendszer bármilyen zavara jelentős veszteségekhez vezethet, nemcsak egyes bankokra,
10
hanem adott országok bankszektorára nézve is, de még a nemzetközi pénzügyi piacok működésére is. A pénzügyi innovációk fejlődésével új kockázatok jelentek meg, amelyek Bázel I-nél nem kerülnek kimutatásra a tőkemegfelelőség meghatározásakor. Így például széleskörűen elterjedt a tőkearbitrázs, a hitelnyújtás helyetti értékpapír-kibocsátás eredményeként. A bankok kivezetnek a mérlegükből meghatározott aktívákat (úgy mint a jelzáloghiteleket, fogyasztási hiteleket, hitelkártya követeléseket, törlesztetlen hitelekek), amelyeket átruháznak az erre a célra létrehozott leányvállalatokra, melyek saját részről az átruházott aktívákkal fedezett értékpapírokat bocsátanak ki, ily módon saját tőkét takarítanak meg. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy mennyire tudja a félretett saját tőke fedezni azokat a váratlan veszteségeket, amelyek azon hitelek nem visszafizetéséből erednek, amelyek a hitelnyújtás helyett kibocsátott értékpapírok fedezeteként szolgálnak. Ezért nem véletlen, hogy az új egyezmény egy része pontosan a hitelnyújtás helyetti értékpapír-kibocsátásnak és a vele kapcsolatos kockázatoknak lett szentelve. A nyolcvanas évek kezdetétől a befektetői bankoknál megfigyelhető a piaci kockázatok azonosítására és értékelésére vonatkozó tudományos módszerek intenzív bevezetése. Ezzel nagymértékben magyarázható az a tény, hogy a növekvő piaci kockázatok ellenére egy bank sem került egzisztenciális válságba. A befektetői bankoktól eltérően a kereskedelmi bankok sokáig nem voltak megfelelően érzékenyek a kockázat problémája iránt. A kilencvenes évek közepén azonban megkezdődött egy átgondolási folyamat, amely nem utolsósorban a tőkepiacok rohamos fejlődésének tudható be, melynek következtében a kereskedelmi bankok fokozatosan belefolytak a befektetői banki tevékenységbe, s innentől kezdve felmerült náluk is a modern kockázatkezelő rendszerek bevezetésének szükségessége. Az első keretegyezménynek megfelelően azonban a modern kockázatkezelő rendszerekkel rendelkező hitelintézeteknek több saját tőkét kell félretenniük, mint amennyit a kockázati profiljuk igényel. És fordítva, azok a bankok, amelyek nem rendelkeznek ilyen rendszerekkel, valószínűleg nem tesznek félre elegendő mennyiségű saját tőkét a mérlegükben és a mérlegen kívüli pozícióikban rejlő kockázatok fedezésére. Gyakorlatilag a bankok egyenlőtlen feltételek mellett működnek. Ily módon a Bázel I nem ösztönzi a hitelintézeteket a kockázatkezelő rendszereik tökéletesítésére és negatív hatást gyakorol a tőke hatékony felhasználására. Ezen kívül lehetőséget teremt olyan hitelintézetek létezésére, amelyek nem
11
rendelkeznek elégséges tőkével a reális kockázati profilra való tekintettel, melynek következtében fizetésképtelenné válhatnak.
12
3. AZ ÚJ BÁZELI EGYEZMÉNY FELÉPÍTÉSE
Első rész: Alkalmazási terület
Második rész: Első Pillér: A tőkemegfelelési mutató számítása 1. Minimum tőkekövetelmények 2. Hitelkockázat számítása a sztenderd módszer alapján 3. Hitelkockázat számítása a belső minősítésen alapuló módszerek alapján 4. Értékpapírosítás 5. Működési kockázat 6. Piaci kockázat
Harmadik rész: Második Pillér: Felügyeleti felülvizsgálat
Negyedik rész: Harmadik Pillér: Piaci fegyelem
13
4. ALKALMAZÁSI TERÜLET Az új Bázeli Egyezmény legnagyobb része a nemzetközi tevékenységet folytató konszolidált bankokra vonatkozik. Ez a legjobb módszer a leányvállalatokkal rendelkező hitelintézetek tőkeintegritásának a megvédésére. A szabályozás alkalmazási köre magában foglalja az olyan teljesen konszolidált alapú holdingokat, amelyek anyavállalatból és a fentiből kiinduló, bankcsoporton belüli leányvállalatokból állnak, annak érdekében, hogy az anyavállalat biztosítsa az egész bankcsoport kockázatvállalását. Az alkalmazás területébe tartozik még az összes nemzetközi tevékenységet folytató bank a teljesen konszolidált alapú fiókjaival együtt. Kiegészítőlég jelenik meg a befektetők védelme, mint a felügyeleti bizottsági tevékenység egyik fő célja, ugyanis fontos annak a biztosítása, hogy a meglévő tőkemennyiségként elismert tőke rendelkezésre álljon a befektetők számára. Tehát a fentieknek megfelelően a felügyeleti hatóságok ellenőrizniük kell, hogy az egyes bankok rendelkeznek-e a megfelelő banki állománnyal. Banki, befektetési és egyéb pénzügyi tevékenységek A nemzetközi piacon működő bankok és egyéb pénzügyi intézetek9 a lehető legmagasabb fokú konszolidálás alá kerülnek. Ily módon a többségi tulajdonban lévő vagy többségi befolyás alatt lévő banki társaságok, befektető társaságok, és egyéb pénzügyi társaságok teljes körű konszolidálás alá kell hogy kerüljenek. A bankok például az alábbi tevékenységekkel foglalkozhatnak: pénzügyi lízing, hitelkártya kibocsátás, portfoliókezelés, befektetési tanácsadás, letétkezelés és letéti őrzés, valamint fentiekkel kapcsolatos szolgáltatások és egyéb, ezekhez hasonló kisegítő tevékenységek. A felügyeleti szerv határozza meg a folyósított összegek méretét, a konszolidált tőkéből való ésszerű rendeltetését és a kisebbségi érdekeket, amelyek sérülhetnek nem teljes tulajdonú bankok, befektetési vagy egyéb pénzügyi társaságok konszolidálása során. Előfordulhatnak olyan esetek is, bizonyos befektetési vagy más szabályozott hitelintézetek konszolidálása nem fogadható el. Ez azokban az esetekben fordul elő, amikor a fenti holdingok tulajdonának megszerzése adósság révén történik,
9
a pénzügyi tevékenységek nem foglalják magukba a biztosítói tevékenységet
14
előzetesen kötött szerződés alapján vagy szabályozás tárgyát képezik, illetve a törvény nem irányoz elő konszolidálást a szavatoló tőkére. Amennyiben a befektetési társaságok, a többségi tulajdonú és egyéb pénzügyi leányvállalatok nem kerülnek konszolidálásra, akkor az egész társaság és a társaságban lévő, szavatoló tőkével kapcsolatos többi befektetés, amely a csoport számára kisegítő tevékenységet folytat, kikerül a konszolidációból és a fenti leányvállalatok aktívái és kötelezettségei, valamint a bennük levő harmadik személyek általi befektetések kikerülnek a bank mérlegéből. A felügyelő hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy a társaság, amely konszolidáción kívül marad, és amelynek a tőkebefektetései kikerülnek a konszolidációból, megfelel a tőkére vonatkozó követelményeknek. Bankokon, befektetési és egyéb pénzügyi intézeteken belül lévő jelentős kisebbségi befektetések A bankok és az egyéb befektetési és pénzügyi társaságok tevékenysége során meglévő jelentős kisebbségi befektetések, amelyeknél gyakorlatilag hiányzik az ellenőrzés, kikerülnek a bankcsoport tőkéjéből. Alternatívaként hasonló befektetések konszolidálása történhet arányosan, meghatározott feltételek mellett. Az arányosan történő konszolidálás megfelelő lehet a vegyes vállalatok esetében vagy abban az esetben, amikor a felügyelő hatóság meggyőződött arról, hogy az anyavállalattól törvényesen vagy ténylegesen elvárják, hogy csak arányos alapon támogassa a társaságot, és a többi nagy részvényesnek vannak eszközei és hajlandósága az arányos alapon történő támogatásra. A küszöb meghatározása, ameddig a kisebbségi befektetések jelentősnek tekintendők – és amelytől függ, hogy konszolidálásra kerülnek-e vagy sem – a helyi könyvelési és szabályozási gyakorlattól függ. Biztosító társaságok A biztosító társaságként működő leányvállalatokkal rendelkező bank viseli leányvállalatai teljes kockázatát, minek következtében vállalnia kell, és el kell ismernie az egész csoportot terhelő kockázatokat. Amikor meghatározásra kerül a bankok szavatoló tőkéje, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ebben a fázisban elvileg jó az, ha kivételre kerül a biztosító leányvállalatokban lévő vagyon értéke, valamint az egyéb, bennük lévő szavatoló tőkével kapcsolatos befektetések és a jelentős kisebbségi befektetések. Az ilyen módszer alkalmazásakor az adott hitelintézet kiveszi a mérlegéből az adott biztosító társaságban lévő aktívákat és passzívákat, valamint a harmadik személy által a biztosítóba fektetett 15
befektetéseket. Valamennyi alkalmazásra kerülő alternatív módszernek minden esetben tartalmaznia kell a csoport alapon történő perspektívát és a tőkekövetelmény meghatározását. A
bankoknak
ismertetniük
kell
a
biztosító
társaságok
elszámolt
tőkepozíciónak
meghatározásánál használt nemzeti szabályozási módszert. A többségi tulajdonú, ellenőrzött biztosító társaságokba fektetett tőke meghaladhatja az ilyen társaságnál megkövetelt szavatoló tőke mértékét (járulékos tőke). A felügyeleti hatóság engedélyt adhatnak az ilyen járulékos tőke elismerésére a bank tőkemegfelelésének precíz kiszámításakor, meglehetősen korlátozott körülmények és feltételek mellett. Azoknak a bankoknak, amelyek elismerik a biztosító leányvállalataiban lévő járulékos tőkét, nyilvánosságra kell hozniuk ennek a járulékos tőkének az összegét, el kell azt ismerniük a bank tőkéjében. A hatóságnak biztosnak kell lennie abban, hogy a nem konszolidált, többségi tulajdonú, ellenőrzött biztosító társaságok, amelyeknek a tőkebefektetései kikerültek a mérlegből vagy alternatív csoport szintű megközelítés tárgyát képezik, önmagukban is rendelkeznek tőkemegfeleléssel, minek következtében minimális a bank esetleges jövőbeli veszteségének lehetősége. Kereskedelmi társaságok jelentős tőkebefektetései Kereskedelmi társaságokba fektetett, meghatározott anyagi szint feletti kisebbségi és többségi befektetések nem kerülnek beszámításra a bank tőkéjébe. Az anyagi szintet a nemzeti számviteli törvényhozás a szabályozási gyakorlatok határozzák meg. A kereskedelmi társaságokba fektetett, jelentős egyedi befektetésekre vonatkozóan a banki tőke 15%-ának megfelelő anyagi szint kerül alkalmazásra, valamint a fenti befektetések összes mennyisége a bank tőkéjének 60%-a lehet, vagy még a fentieknél is alacsonyabb szintek. A bank tőkéjéből kikerülő összeg a befektetés meghatározott anyagi szintje feletti összegnek felel meg. A fentiekben leírt anyagi szintek alatti kereskedelmi társaságokba fektetett jelentős kisebbségi és többségi befektetések minimum 100%-os kockázati értékelést kapnak.
16
5. A MINIMÁLIS TŐKEKÖVETELMÉNY KISZÁMÍTÁSA Ez a rész ismerteti a hitel-, piaci-, és működési kockázatra vonatkozó összesített minimális tőkekövetelményt. A tőke koefficiens a szavatoló tőke és a kockázattal súlyozott aktívák definíciójának alkalmazásával kerül kiszámításra. Az összesített tőke koefficiensnek minimum 8%-nak kell lennie. A Tier 2-ben lévő tőke a Tier 1-ben lévő tőke 100%-ára korlátozódik. Tőke elemek Tier 1
Társasági tőke Nyílt tartalékok
Tier 2
Rejtett tartalékok Aktívák átértékelési tartaléka Alapvető tartalékok / alapvető hitelveszteségi tartalékok Hibrid tőke instrumentumok (adósság/vagyon) Alárendelt kölcsöntőke
Tier 3
A bankok a Tier 3-at az adott állami intézmények és szervek megítélése szerint használhatják. Ez a csoport a rövidlejáratú alárendelt kölcsöntőkéből áll, amelynek egyetlen célja a tőkekövetelmény arányainak megvédése a piaci kockázatoktól.
A Tier 1, Tier 2 és Tier 3. elemeinek összességét be lehet venni a tőkealapba, Az alábbi korlátozások figyelembe vételével.
17
A TŐKE ÖSSZETEVŐ RÉSZE Alapvető tőke (Tier 1 vagy Alapvető vagyoni érték) A Bizottság megítélése szerint a tőke kulcseleme, amelyre alapvető hangsúlyt kell helyezni, a társasági tőke és a nyílt tartalékok. A fenti kulcselem az egyetlen közös elem a szóban forgó államok valamennyi bankrendszerében. Ez teljesen világossá válik a nyilvánosságra hozott mérleg és könyvelési dokumentumokból, amelyek alapján kidolgozásra kerülnek a legtöbb tőkemegfelelési állásfoglalások. A társasági tőkére és a nyílt tartalékokra helyezett hangsúlyt tükrözi a Bizottság attaséinak hatalmas szerepe, amellyel biztosítani igyekszenek azt, hogy az alapvető bankok a megfelelő minőségen és szinten tartsák az általános tőketartalékaikat. 1. Társasági tőke – csak a részvénytársaság állandó tőkéjét foglalja magába. (A kibocsátott és teljes egészében kifizetett törzsrészvények / általános leltár és hosszúlejáratú nem kumulált elsőbbségi részvények.) 2. Nyílt tartalékok – részesedési osztalékok, nem felosztott nyereség, általános tartalékok és nyílt tartalékok, általános alapok (például általános banki alapok). A konszolidált bankszámlák esetén ide tartoznak a nem teljes tulajdonú leányvállalatok társasági tulajdonában lévő kisebbségi érdekeltségek is. A tőke ezen alapdefiníciója kizárja a tartalékok átértékelését és a kumulált elsőbbségi részvényeket. Kiegészítő tőke (Tier 2) 1. Rejtett tartalékok – a nyilvánosságra nem hozott, rejtett tartalékokat különböző módon lehet kialakítani a tagországok különböző jogszabályi, számviteli sztenderdjei és rendeleti szerint. A kiegészítő tőke csak azokat a tartalékokat taglalja és vizsgálja, amelyek a nyereség és veszteség könyvelésében és kiszámításában szerepelnek, és melyeket a felügyeleti hatóságok elfogadtak és elismertek. Ezek a tartalékok a nyílt tartalékokhoz hasonlóan kiváló minőségi jellemzőkkel kell hogy rendelkezzenek. Így nem lehetnek jelzáloggal vagy egyéb kötelezettségekkel terhelve, szabadnak és bármikor felhasználásra késznek kell lenniük az előre be nem látható, jövőbeli veszteségek fedezésére.
18
2. Átértékelt tartalékok – ezen tartalékok kétféleképpen keletkezhetnek. Az egyik keletkezési lehetőségük azokban az országokban van, ahol a bankoknak (és egyéb kereskedelmi társaságoknak) engedélyük van arra, hogy időnként átértékeljék fixált aktíváikat – amelyek általában a bank tulajdonában lévő helyiségek – piaci értékük változásának megfelelően. Egyes országokban az átértékelés mértékét jogszabály határozza meg. Az ilyen fajta átértékelés a mérleg elülső oldalán kerül feltüntetésre átértékelt tartalékok formájában. Másrészt látens formájú átértékelésből származó rejtett értékek származhatnak holdingok hosszú lejáratú értékpapírjaiból, amelyek a mérlegben a beszerzési bekerülési áron szerepelnek. Mindkét fajta átértékelt tartalékot be lehet venni a Tier 2-be, amennyiben ezek aktíváinak az értéke helyesen és korrekten lett meghatározva, valamint teljesen tükrözik az árfluktuáció és a kényszereladás lehetőségét. 3. Alapvető províziók / alapvető hitelveszteségi tartalékok – a jelenleg nem definiált, jövőbeni perspektívában figyelembe vehető, hitelveszteségre félretett províziók teljesen rendelkezésre álló és szabad tartalékok az utólag kialakuló veszteségekre, és innen ered a kiegészítő elemek közötti minősítésük. Аz egyes anyagi aktívák vagy közzétett passzívák negatív változásainak azonosítására szolgáló províziókat ki kell zárni függetlenül attól, hogy egyediek vagy csoportosak e. A Tier 2-be való besorolás feltételeinek eleget tévő alapvető províziók / alapvető hitelveszteségi tartalékok limitjei a következők: - 1,25 százalékpont kockázati súlyozású aktívákra, amennyiben a bank a standard módszert alkalmazza a hitelkockázatra; és - 0,6 százalékpont kockázati súlyozású hitel aktívákra, amennyiben a bank az IRB módszert alkalmazza a hitelkockázatra. 4. Hibrid (adósság/ vagyoni érték) tőke instrumentumok – ebbe a kategóriába tartozik az összes olyan tőke instrumentum, melyek vegyesen tartalmaznak meghatározott vagyoni érték jellemzőket és adott adóssági jellemzőket. Ezek közül mindegyik rendelkezik egyedi sajátosságokkal, melyek révén befolyásolhatják az adósságnak, mint tőkének a minőségét. Ott, ahol ezek a tőkeeszközök hasonlóságot mutatnak a vagyoni értékkel, be lehet venni fentieket a kiegészítő tőkébe. A hibrid tőke instrumentumoknak a következő feltételeknek kell megfelelniük:
19
- fedezetlennek, alárendeltnek és teljesen kifizethetőnek kell lenniük; - nem téríthetők meg a tulajdonos kezdeményezésére vagy a bank felügyeleti szervének előzetes egyetértése nélkül; - rendelkezésre állnak a veszteségben való részvételre anélkül, hogy a banknak abba kellene hagynia a kereskedelmi tevékenységét (a hagyományos alárendelt adósságtól eltérően). 5. Határidős alárendelt adósság – a határidős alárendelt adósság instrumentumai jelentős különbözőséget mutatnak tőke összetevői mivoltukat illetően a fix esedékességet illetően, és annak tekintetében, hogy nem tudnak veszteséget abszorbálni, kivétel ezalól a likvidáció esete. A fenti különbözőségek kiegészítő korlátozásokat állítanak fel az olyan adósság méretére vonatkozóan, amely rendelkezik a tőkealapba való bevételhez szükséges jellemzőkkel. Ennek eredményként arra a végső elhatározásra jutottak, hogy a határidős alárendelt adósság azon instrumentumait, amelyeknek a minimális elsődleges határideje az esedékességig öt évnél több, be lehet venni a tőke kiegészítő elemei közé, de csak az alapvető tőke maximum 50%-áig és a megfelelő amortizációs megegyezések rájuk való alkalmazása mellett. Rövidlejáratú alárendelt adósság fedező piaci kockázat ( Tier 3) A piaci kockázatot lefedő megengedett tőke elvi formája a részvényesek vagyoni értékéből és a vele kapcsolatos jövedelmekből, azaz a Tier 1 tőkéjéből és a kiegészítő tőkéből, azaz a Tier 2 tőkéjéből áll. A bankok azonban az állami szervek és az illetékes szabályozási intézmények belátása szerint bevezethetik a rövidlejáratú alárendelt adósságból álló harmadik tőkeoszlopot, a Tier 3-t is, melynek egyetlen célja, hogy megvédje a tőkekövetelmény arányait a piaci kockázattal szemben. Kiegészítésképpen, mivel a Bizottság úgy véli, hogy a Tier 3-ban lévő tőke csak a piaci kockázat kivédésére alkalmas, a tagországok jelentős része határozottan amellett van, hogy az új bázeli szabályozásban lefektetett elvek legyenek összekötve azzal a javaslattal, miszerint a Tier 1-ben lévő tőke képezze legalább a felét az elfogadható tőke összegének, vagyis a Tier 2ben és Tier 3-ban lévő tőke összege nem lehet nagyobb a Tier 1-ben összegénél. Ennek ellenére a Bizottság úgy döntött, hogy minden egyes döntés azzal kapcsolatban, hogy a fenti szabály alkalmazásra kerüljön-e vagy sem, nemzeti határozat tárgya. Egyes tagországok folytathatják a korlátozó intézkedések alkalmazását, azoknak az eseteknek e kivételével, amikor a banki tevékenységek arányosan nagyon alacsonyak. Kiegészítésként, a nemzeti 20
szerveknek jogukban fog állni saját belátásuk szerint megtagadni a rövidlejáratú alárendelt adósságokat az egyes bankoknak vagy az egész bankrendszernek. SZAVATOLÓ TŐKE, AZAZ Tier 1 + Tier 2 AKTÍVÁK KOCKÁZATI SÚLYOZÁSA A kockázati súlyozású aktívák összege a következők szerint kerül kiszámításra: a piaci és működési kockázat tőkekövetelményét meg kell szorozni 12,5-vel és a kapott számot hozzá kell adni a hitelkockázati súlyozású aktívákhoz. A Bizottság skálázási tényezőt alkalmaz a minimális tőkekövetelmények általános szintjének a fenntartására, és egyidejűleg ösztönzi az előrehaladottabb, kockázatérzékeny hozzáállások adaptálását, amelyeket az új bázeli direktíva biztosít. A skálatényező az IRB módszer által meghatározott hitelkockázati súlyozású aktívákra kerül alkalmazásra. Jelenleg a legjobb skálatényező mutató értéke 1,06. Az állami intézmények és szervek folytatni fogják a tőkekövetelmények ellenőrzését az új egyezmény alkalmazásának ideje alatt. Azonkívül a Bizottság saját részről felügyelni fogja a szabályozás felhasználásakor megszerzett tapasztalatokat. A négyes számú mellékletben találhatóak a 2008. január 1.-től érvénybe lépő, táblázatokban összesített szavatoló tőke valamint a kockázati súlyozott aktívák számításával kapcsolatos információk.
21
6. A SZTENDERD MÓDSZER Az új Bázeli egyezmény a tőkemegfelelési mutató számítására a bankoknak két lehetőséget biztosít. Az egyik az úgynevezett sztenderd módszer, amely a hitelkockázatot sztenderdizált módszerrel méri. A külső minősítő intézmények határozzák meg az egyes hitelfelvevők kitettségeinek kockázati súlyát10. A másik alternatíva a belső minősítésen alapuló módszer, az úgynevezett IRB módszer, ami a sztenderd módszernél lényegesen szigorúbb feltételeket támaszt a tőkemegfelelési mutató számítását illetően . Az IRB módszer sajátosságaival majd a hetedik fejezetben találkozhatunk. Az új sztenderd módszer a kockázatmérséklő technikák szélesebb körű elfogadásával valamint a differenciált kockázati súlyok használatával a szabályozó tőkét jóval érzékenyebbé teszi és közelebb hozza a kockázatvállalással arányos közgazdaságilag szükséges tőkéhez. Mindezt úgy teszi, hogy nem veszélyezteti a módszer egyszerűségét. A jelenlegi egyezményhez képest, ezekután sem fog megváltozni a kockázati súlyok rögzítésének alapja (a hitelfelvevő kategóriák szerint alakul: állam, bankok, vállalatok, stb.), valamint továbbra is a kockázattal súlyozott eszközök értéke és a kockázatvállalások sztenderd felügyeleti súlyokkal eredményezett szorzatának összegzésével lesz meghatározva. Változást könyvelhetünk el azonban abban a részében, mely korábban az állammal szemben támasztott követelésekre alkalmazott kockázati súlyozást a szóban forgó ország OECD tagságához kötötte. Az új módszer szerint nem lesz mérvadó a tagság megléte, mivel a külső minősítő intézmények által kiadott minősítések fogják az adott állammal szembeni követelésekre használt kockázati súlyokat meghatározni. Ezek a külső minősítő intézmények értékelései
és
felbecslései
szolgálnak
alapul
a
többi
eszközkategóriába
tartozó
kockázatvállalás kockázati súlyához, melyeket a felügyeleti hatóság különböző kockázati súlyoknak feleltet meg. Ez az úgynevezett leképezési folyamat.
Az összes Bázel II által kialakított hitelfelvevő csoportra érvényes a több lehetséges kockázati kategória, amely jelentősen megnöveli a tőkekövetelmény kockázatérzékenységét. Az új javaslatban e kockázatvállalásra öt lehetséges besorolást képeztek; 0%, 20%, 50%, 100%
10
Az általam használt adatok a Standard & Pool metodikáját követik. Ennek használata csupán egy lehetőség, további külső hitelezési értékelő intézmények is léteznek, melynek adatait egyaránt jól fel lehet használni. Ilyen például a Fitch vagy a Moody’s.
22
illetve 150%. Az értékkategóriáknál fontos megjegyezni azt, hogy a 150%-os súly nem azt jelenti, hogy a felvett hitel esetében a 100%-nál nagyobb veszteség kalkulálható, hanem azt, hogy annak tőkekövetelménye nem 8%, hanem 12%. A következőkben a javaslat különböző eszközkategóriákra vonatkozó előírásairól lesz szó: Állammal, központi bankokkal szembeni kitettségek Az új szabályozás szerint az állammal valamint a központi bankokkal szembeni követelések megállapítását a felügyeleti hatóságok által elfogadott külső minősítések határozzák meg. Állammal szembeni AAA követelések minősítése AAKockázati súly 0%
A+ A20%
BBB+ BBB50%
BB+ B100%
Balatt 150%
Nem minősített 100%
A táblázatban megnevezett kockázati súlyokon túl kedvezményes kockázati súly érvényes azon követelésekre, melyek hazai devizában denomináltak és finanszírozottak. Azon országok esetében, melyek 100%-os súlyozásuk miatt hátrányos helyzetbe sorolandóak, mivel nem rendelkeznek külső minősítéssel, a Bázeli Bizottság elfogadja a szélesebb körben hozzáférhető exporthitel intézetek országkockázati minősítését, így ez szolgál az ország kockázati súlyának meghatározására. E szerint a bankok két besorolás közül választhatnak. Az egyik az OECD metodológián alapuló kockázati besorolás, az úgynevezett Ökonometriai modell, aminél figyelembe vesszük a kvantitatív indikátorok három csoportját; az ország fizetési fegyelmét, a pénzügyi indikátorokat (pl: adósság/GDP, tartalékok/import) és olyan gazdasági mutatókat, mint a gazdasági növekedés vagy az infláció. A másik ilyen besorolás az OECD által meghatározott kockázati súlyrendszer, mely az országokat hét különböző kockázati kategória szerint osztályozza. Exporhitel intézetek 1 2 3 4-6 7 kockázati besorolása Kockázati súly 0% 20% 50% 100% 150% Bankokkal szembeni kitettségek Az egyezmény két lehetőséget kínál a bankokkal szemben felállított követelések kockázati súlyának megállapítására, és ezek közül minden egyes hitelintézet kiválasztja a saját maga számára a legmegfelelőbb mérési módszert
23
Az első választási lehetőség jelentése, hogy a bankok a bejegyzés szerinti állam kockázati besorolásánál eggyel magasabb, azaz kedvezőtlenebb százalékkategóriába kerülnek. A szabály alól kivételt képez az adott ország azon nyilvántartott bankja, amely BB+; Bminősítéssel bír és a minősítéssel nem rendelkező országok bankjai. A javaslat szerint ezek a követelések egységesen 100%-os kockázati súlyt kapnak. A B- minősítéssel bíró bankok államaikhoz hasonlóan szintén a 150%-os kategóriába sorolandóak.
Állammal szembeni követelések - minősítése - kockázati súlya Bankokkal szembeni követelések kockázati súlya
AAA AA0% 20%
A+ A20% 50%
BBB+ BBB50% 100%
BB+ B100% 100%
Balatt 150% 150%
Nem min. 100% 100%
A második lehetőség a külső minősítő intézetek minősítései alapján sorolja különböző kockázati osztályokba a bankokkal szembeni követeléseket. A három hónapnál rövidebb futamidejű követeléseknél lehetőség van ezen választás esetén, egy százalékkategóriával – de a legkisebb alkalmazható kockázati súly értéke minimum 20% - alacsonyabb közegbe sorolni, ezáltal kedvezőbb helyzetbe kerülni. A kedvező kockázati súly alkalmazása érvényes a minősített és minősítéssel nem rendelkező bankokra egyaránt, kivéve a B- alatti kategóriájú szerveket. Az ő esetükben marad a 150%-os kockázati súly. Az új szabályozásban lehetőség nyílik a minősítéssel rendelkező bankok számára, hogy az adott intézmény kaphat jobb minősítést, mint a bejegyzés szerinti állam, de kockázati súly értéke itt sem süllyedhet 20% alá.
Bankokkal szembeni követelések - minősítése - kockázati súlya 3 hónapnál rövidebb lejáratú követelések kockázati súlya
AAA AA20% 20%
A+ A50% 20%
BBB+ BBB50% 20%
BB+ B100% 50%
Balatt 150% 150%
Nem min. 50% 20%
Vagyis azon bankokkal szembeni követelések, melyek három hónapnál rövidebb eredeti futamidejűek és a hazai devizában vannak denominálva és finanszírozva, eggyel kedvezőtlenebb kockázati súlyt kapnak, mint a bejegyzés szerinti állam kockázati besorolása. A kockázati súly ebben esetben sem kerülhet 20%-os érték alá.
24
Multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek (MDBs)11 A multilaterális fejlesztési bankokkal szemben támasztott követelések kockázati súlyozása az előzőekben már ismertetett külső minősítő intézetek értékeléseire alapul, annyi különbséggel, hogy a három hónapnál rövidebb futamidejű követelésekre kapható kedvezményben nem részesülhetnek. Azon bankoknál, melyek kielégítik a Bázeli Bizottság által megállapított kritériumrendszert, 0%-os kockázati súlyozást alkalmaznak12. Az előírt feltételek a következők: - Az adott bank rendelkezzen a külső minősítő intézmények többsége által megajánlott AAA értékeléssel. - Az adott banknak olyan államok alkotta részvényesi felépítéssel kell rendelkeznie, aminek minősítése AA- vagy annál kedvezőbb. - Az adott bank rendelkezzen a megfelelő tőkeellátottsággal és tőkelikviditással. - Szükséges az adott bank által folytatott hitelezési politika jelenléte, mely szigorú szabályok szerint, konzervatív módon biztosítja a bank működését. Nem központi kormányzati költségvetési intézményekkel szembeni kitettségek (PSEs)13 A nem központi kormányzati költségvetési szervekkel szemben megállapított követelések besorolása a bankokkal szembeni kockázati súlyozás szerint alakul14, de hasonló módon a multilaterális fejlesztési bankokhoz, ők sem jogosultak a rövid lejáratú követelésekhez társuló kedvezményes súlyozásra. Az adott szerv bevételszerző képességétől vagy az intézményre jellemző, központi szerv által vállalt garancia mértékétől függően kérvényezhetik ugyanazon kockázati besorolást, mint az
11
Multilateral Development Banks
12
Multilaterális fejlesztési bankok jelenleg jogosultak a 0%-os kockázati sulya: IBRD: Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank; IFC: Nemzetközi Pénzügyi Társaság; ADB:Ázsiai Fejlesztési Bank; AfDB: Afrikai Fejlesztési Bank; EBRD: Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank; IADB: Közép-Amerikai Fejlesztési Bank; EIB: Európai Beruházási Bank; EIF:Európai Beruházási Alap; NIB: Északi Beruházási Bank; CDB: Karibi Fejlesztési Bank; IDB: Iszlám Fejlesztési Bank; CEDB: Európai Fejlesztési Bank Tanácsa. Ezeken kivül: BIS:A Nemzetközi fizetések Bankja; IMF:A Nemzetközi Valutaalap; ECB:Az Európai Központi Bank; EC:Az Európai Közösségek; Világbank csoport 13
Non-Central Government Public Sector Entities
14
Ezen nem központi kormányzati költségvetési szervek esetében megengedhető, hogy az adott ország bankjainak meghatározott módszertől eltérő súlyozási módot válasszanak, azaz nem kötelező ugyanazon opció használata a kockázati súlyozás tekintetében.
25
államok esetében használt kockázati súlyozás. Azon piacon működő állami tulajdonban lévő kereskedelmi vállalatok, ahol érvényesek a kereslet és a kínálat szabályai, már a vállalatokra vonatkozó kockázati súlyozás kategóriájába sorolandóak. Befektetési vállalkozásokkal szembeni kitettségek Ezen követelések jellemezhetőek mind a bankokra érvényes követelésrendszerrel, mind pedig a vállalatokra alkalmazandó követelésekkel. Abban az esetben tartoznak a bankokkal szembeni kockázati besoroláshoz, ha hasonló kockázati súlyozás kategóriájába esnek. A hasonlóság ebben az esetben úgy magyarázható, hogy az adott befektetési vállalkozás szabályozása megegyezik az összes többi leányvállalat működési struktúrájával. Vállalatokkal szemben támasztott követelések A
következő
táblázattal
betekintést
nyerhetünk
a
vállalatokkal
-
beleértve
a
biztosítótársaságokat is - szembeni kockázati súlyozásba. A minősített vállalatok esetében sem érvényesül a szuverén plafon, ami azt jelenti, hogy egy adott vállalat kedvezőbb külső minősítéssel is rendelkezhet mint az állam, melynek területén működik. Ez azonban a nem minősített vállalkozások esetében nem érvényes, azaz nem kaphatnak államuknál jobb értékelésű mutatókat. Vállaltokkal szembeni AAA követelések
AA-
Kockázati súly
20%
A+ A-
BBB+ BB-
BB- alatt
Nem minősített
50%
100%
150%
100%
Visszajelzések alapján kifogásolható, hogy a minősítéssel nem rendelkező vállalatok megkapják a minősített, BB- kategória alattinál kedvezőbb 100%-os minősítést. Ez azért nem megfelelő, mivel a rossz minősítést kapott vállalatok inkább feladják minősítésüket és tartoznak a nem minősített vállalatok közé, ezáltal jobb gazdasági helyzetben tüntetve fel önmagukat. Ez nem azt jelenti, hogy a nem minősített vállalatok többsége 150%-os kockázati súllyal értelmezhető, mivel előfordulnak olyan társaságok, melyek tevékenysége nem igényli a szükséges minősítés meglétét. Ezért ezt a nem minősített vállalatok alkotta 100%-os kockázati rátát a bizottság két szempont szerint felülvizsgálja; az országokban ahol magasabbak a vállalatokkal szembeni követelések veszteségrátái, lehetőséget biztosít a kockázati súly megemelésére. Valamint felülvizsgálhatja
26
azt is, hogy a bankok által tartott vállalati hitelekportfólió gyengébb minősége indokolja e a jelenlegi 100%-os kockázati súlynál magasabb százalékérték alkalmazása. A vállalatok egy országon belül megkaphatják egységesen a 100%-os kockázati súlyozást bankjaiktól akkor, ha azt a felügyeleti hatóság engedélyezi. Ekkor nincs szükség a külső minősítési intézmények jelentéseinek figyelembevételére. Ha a felügyeleti szerv ezt a lehetőséget rendelkezésre bocsátja, figyelembe kell vennie, hogy bankjaik ugyanazon módszer szerint állapítják meg a vállalatok kockázati súlyát és nem szemezgetnek a két értékelési lehetőség közül. Lakossági portfólió szereplőivel szembeni kitettségek A lakossági és kisösszegű hitelezések esetében az új bázeli direktíva a kockázati súlyokat egységes 75%-os értékben határozta meg. Ez az érték ebben az esetben sem rögzített, hiszen a felügyeleti hatóság ezt megemelheti, ha azt a veszteségráták indokolják. Ezen felül még a hiteligénylőknek meg kell felelni a javaslat által felállított követelményeknek is, melyek a következők - A hitelfelvevő csak természetes személy vagy kisvállalkozás lehet - A hiteltípusok közül megengedett a rulírozó hitel, a folyószámlahitel (beleértve a hitelkártyákat és a számlahiteleket), személyi hitel, lízing (úgy mint részlettörlesztéses kölcsön,
autóra
felvett
kötelezettségvállalás.
A
hitel
és
szabályozás
lízing), az
diákhitel,
értékpapírokat,
kisvállalkozói melyek
hitel
vagy
kötvényként
vagy
részvényként vannak bejegyezve valamint a jelzáloghiteleket – melyek ingatlannal fedezett követelések címszó alatt szerepelnek - kizárja ezen csoportból. - Mivel ez a kategória meglehetősen sok ügyfelet számlál, diverzifikált, ez indokolja a kedvezőbb 75%-os érték meghatározását. - Feltétel az is, hogy az igényelt hitelek értéke alacsony legyen, azaz egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szembeni kitettség értéke egy millió euró alatt legyen. Lakóingatlannal fedezett követelések A bizottság ezen hitelezés esetében a sztenderd kockázati súlyt 35%-ban határozta meg. A felügyeleti hatóságnak külön figyelmet kell fordítania bizonyos szigorúan átgondolt kritériumok teljesítésére, mint például a hitel összegét jelentősen meghaladó értékű biztosíték létezése, vagy annak kérdése, hogy a felvett hitel lakáscélra lett felhasználva vagy sem. Ha ezen feltételek nem teljesülnek, abban az esetben lehet megemelni a 35%-os kockázati súlyértéket. 27
Kereskedelmi ingatlannal fedezett követelések Számos esetben fordult elő fizetési probléma a kereskedelmi ingatlannal fedezett követelések kategóriájában. Számuk jelentősen megszaporodott az utóbbi pár évtizedben, ezért a Bázel II szabályzat értelmében egy kedvezőtlen, 100%-os kockázati értékbe lettek besorolva. A Bizottság azonban azt is észlelte, hogy fejlett és jól működő piaci környezetben, adott körülmények mellett, ha teljesítik a feltételeket, kockázati súly tekintetében kedvezőbb besorolásra jogosultak. Pédául 50%-os csökkentett súlyozás alkalmazható a hitel azon részére, mely nem haladja meg a kereskedelmi ingatlan piaci értékének 50%-át. Ha a hitel e korlátát túllépi, határon felüli részre már a 100%-os kockázati érték alkalmazandó. Lejárt hitelek A 90 napja lejárt hitelek fedezetlen részének (a lakóingatlannal fedezett hitelek kivételével) kezelése 150%-os súlyozást kap, ha a hitel céltartalékának szintje a teljes hitelállomány 20%a alá esik. Az értékelés 100%-os osztályozást kap, ha a céltartalékok szintje a hitelállomány 20 és 50%-a között van és szintén a 100%-os kategóriába sorolandó, ha a céltartalékok szintje a hitelállomány legalább 50%-át eléri, ám ekkor adott indokkal a felügyeleti bizottság a kockázati súlyt 50%-ra is csökkentheti. Magas kockázati eszközök és egyéb eszközök Ezen kategóriát a magas kockázati súlyt kapott gazdasági szereplők alkotják, pontosabban a B- alatti minősítéssel rendelkező államok, bankok, befektetési vállalkozások, a BB- alatti vállalatok, illetve minden 90 napja lejárt hitel. Ezek egységesen a 150%-os kockázati súlyt kapják. Magas kockázatú egyéb eszközökre jellemző az is, hogy jellemezhetik őket ezen százaléknál magasabb kockázati értékkel (kockázati tőke, zártkörű befektetés) is, ez azt jelenti hogy a 350%-os kategóriába sorolandóak a BB+ és BB- közötti minősítést kapott értékpapírosításból eredő intézmények. Mérlegen kívüli tételek A mérlegen kívüli tételek a sztenderd módszer szerint számolva átválthatóak a hitelezési kitettséggel megegyező formába az úgynevezett konverziós faktorok (CCF)15 segítségével. A
15
Credit Conversion Factors
28
mérlegen kívüli tételekre általában jellemző, hogy 100%-os kockázati súlyt kapnak. Kivételt képeznek ezalól a 0%-os, 20%-os és 50%-os kockázati súllyal bíró tételek. 0%-os, azaz az úgynevezett kockázatmentes tételek csoportja. Ide tartoznak a kölcsönnyújtás, az
értékpapír-vásárlás,
a
bankgarancia
és
a
bankkezesség
nyújtására
és
egyéb
kockázatvállalásra vonatkozó le nem hívott ígérvény és hitelkeret. Ide azon, bankok által vállalt kötelezettségek tartoznak, melyek bármely időpontban, előzetes értesítés és feltételek nélkül visszavonhatóak. 20%-os, azaz az alacsony kockázati súllyal bíró mérlegen kívüli tételek. Ezt a csoportot a 0%os csoportban már megemlített eszközök alkotják a bank által nem saját kockázatra nyitott hitelek kivételével. Új eszközként megjelenik az okmányos meghitelezés. A kategória jellemzője, hogy az ide sorolt tételek egytől egyig rövid lejáratúak a 0%-os kockázati súlyozású eszközökhöz hasonlóan. A kettő különbsége, hogy a kockázatvállalásra vonatkozó nem hívott igérvény és hitelkeret feltétel nélkül nem bontható fel. A hitelfelvevő hitelképességéban bekövetkező minőségi romlás nem eredményezi automatikusan a megállapodás felmondását. Az 50%-os csoportba kerültek azon tételek, melyek közepes kockázati súlyúnak tekinthetőek. Ezek jellemzője az egy éven túlnyúló lejárai tételek, továbbá a következőek: - a nem hitelhelyettesítő jellegű garanciák -
az
értékpapír
kibocsátásához
vállalt
jegyzési
garancia,
valamint
a
jegyzési
garanciavállalásához tartozó igérvény - a visszavonhatatlan készenléti hitellevél, ami nem hitelhelyettesítő jellegű - a rövid lejáratú rulírozó hitelmegállapodás - a kibocsátott akkreditív és a megerősített akkreditív - a 0 és 20%-os csoportba tartozó tételek
29
6. 1. KOCKÁZATCSÖKKENTÉSI TECHNIKÁK A SZTENDERD MÓDSZERBEN A bankok már az elmúlt évtizedekben is számos módszert dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogy milyen módon lehetne csökkenteni hitelezési kockázatukat. Az 1996-ban módosított bázeli javaslat viszont már több sztenderdizált eszközt biztosít a pénzintézeteknek hitelkockázatuk minimalizálására. Ilyen technika például a biztosítékok, a garanciák, a hitelderivatívák és a nettósítási egyezmények elismerhetősége. Az újabb kockázatmérséklő módszerek jóváhagyása egy részről gerjesztőként hat a bankok kockázatkezelő rendszereinek továbbfejlesztésére, más részről az új direktíva megemeli a minimumkövetelmények szintjét, szigorúbb feltételeket ír elő ezek alkalmazására. A kidolgozását az inspirálta, hogy szükségessé vált egy egységes jogszabályi háttér, amely alapja kialakíthatóak a piaci szereplőknél
a
belső
szabályzatok
és
lehetővé
válik
az
ezekbe
meghatározott
kockázatcsökkentési eszközök ellenőrzése is. Ha a bank megfelel ezen kitételeknek, akkor még mindig eleget kell tennie a felügyeleti vizsgálati folyamat kritériumainak, melyek az új szabályozás harmadik pillérében vannak megfogalmazva. A bankok különböző kockázatmérséklést célzó eszközök közül választhatnak és ezen módszerek mindegyike a kockázati érzékenység más-más megközelítését tartja szem előtt. Noha alkalmazásuk hasonló módon működik, a kockázati súlyozást meghatározó rendszerük eltérő és kockázati tulajdonságaikban is különbözőséget vélhetünk felfedezni. A kockázatcsökkentésre alkalmazott technikák három legfőbb jellemzője, hogy adott módszerrel kiszámított tőkekövetelmény sohasem haladhatja meg egy ugyanilyen tranzakció tőkekövetelményét ezen technikák alkalmazása nélkül kalkulálva. A szabályozás kitér arra is, hogy a kockázatcsökkentési alternatívák többszöri figyelembevétele szabályellenes és törvénybe ütköző. Abban az esetben, ha a bank többféle kockázatcsökkentő módot alkalmaz egyszerre egyetlen kockázatvállalásra, akkor a kockázatvállalási értékeket fel kell neki osztania a szerint, mekkora részt fedezett le a kockázatmérséklő eszközzel. Mivel ezen részek különböző kockázati súllyal bírnak, nem értelmezhetjük őket egy százalékértékként. Hasonló módon számoljuk a fedezetet akkor is, ha ugyanolyan típusú eszközről beszélünk, azonban ezen eszközök lejárata nem megegyező. Ilyenkor a tőkeszükségletet a lejárat időpontja alapján kell szétválasztani.
30
A hitelkockázat csökkentésének egyik velejáró folyamata, hogy egyidejűleg növeli más kockázatok mértékét. Erre lehet példa a piaci vagy a működési kockázat. Éppen emiatt a pénzintézeteknek megfelelő belső eljárásokkal kell orvosolnia az esetlegesen fellépő belső kockázatokat. Összefoglalva a kockázat csökkentésére alkalmas eszközök jellemzőit, bizonyos mértékben képesek csökkenteni a hitelkockázatot, de nem mindig tudják azt tökéletesen megszüntetni. Ekkor a fennmaradt kockázati részt ily módon számoljuk: Fennmaradó (reziduális) rész = kockázatvállalás – kockázatcsökkentő elemek Ez a különbség a következő három esetben jelentkezhet: 1.
Asset missmatch
– Eltérő eszközök esetében
2.
Maturity missmatch – Eltérő lejáratok esetében
3.
Currency missmatch – Eltérő devizanemek esetében
Biztosítékok Az új bázeli egyezmény sztenderd módszerére vonatkozó fejezetében a biztosítékok szintén csak pénzügyi biztosítékként értelmezhetőek annyi módosítással, hogy ezen területet a direktíva kibővítette. Egy biztosítéknak minden esetben meg kell felelnie a következő kitételeknek: •
időben stabil és újraértékelhető
•
független a kockázatvállalás értékétől
•
biztonságos, csőd esetén jogilag „megfogható” legyen.
Feltétel továbbá a pénzügyi szerv felé a belső szabályrendszer kialakítása és értelmezhetősége a biztosítékokra vonatkozóan. A szabályozás a hitelt biztosító bank és a hitelfelvevő számára is tőkekövetelmény meglétét írja elő, ami abban az esetben is igaz, hogyha a pénzügyi intézet csupán közvetítői szerepet tölt be egy tranzakcióban és garanciát vállal egy harmadik személyért.
31
A jelenleg érvényes jogszabály sztenderd módszerét vizsgálva két módszer létezik a pénzügyi biztosítékkal fedezett tranzakciók tőkekövetelmény kiszámítására. Az egyik a helyettesítés elvén alapuló egyszerű módszer, a másik a kockázatvállalást a biztosíték értékével csökkentő komplex
módszer.
A
pénzintézetek
fejlettségi
szintjüknek
megfelelően
szabadon
választhatnak e kettő lehetőség közül. A kiválasztott módszer ezután érvényes lesz minden egyes tranzakcióra a következetesség elvét követve. Elismerhető pénzügyi biztosítékok köre Az új bázeli direktívában az egyszerű módszert nézve a következő eszközök fogadhatóak el pénzügyi biztosítékként: 1. Bankszámlapénz és készpénz jellegű eszközök készpénzbetétek készpénzletétek 2. Arany 3. Külső hitelminősítő intézetek minősítései által elismert kötvények 4. Nem minősített, de egyéb feltételeknek eleget tevő kötvények 5. Tőzsdei indexben szereplő részvény vagy átváltható kötvény. 6. Befektetési jegyek, melyeknek alapja kizárólag az eddig felsorolt magas minősítésű pénzügyi eszközökbe fektet be. A komplex módszert vizsgálva megállapíthatjuk, hogy pénzügyi biztosítékként magába foglalja az eddig ismertetett instrumentumokat, továbbá két újabb eszközkategóriát tartalmaz: Az első csoport olyan részvényeket jelöl, melyek elismert tőzsdéken vannak bejegyezve, de a tőzsdeindexben nem szerepelnek. A második eszközhalmaz az első pontban ismertetett részvényekbe fektetett befektetési alapok jegyei.
32
Az egyszerű módszer jellemzése Az új egyezmény elődjéhez hasonlóan a helyettesítési megközelítést veszi alapul, miszerint a tőkekövetelmény értékének meghatározása alatt a kockázatvállalás biztosítékkal fedezett részére az adott biztosíték kockázati súlya alkalmazható. Ha az adott bank az egyszerű módszert választja a biztosíték elfogadtatására, akkor a biztosítékra vonatkozó szerződésnek a kockázatvállalás teljes futamidejére érvényesnek kell lennie, és legalább hathavonta újra kell értékelni a piaci árak tekintetében. Ez az úgynevezett „market to market” számítási forma. A biztosítékkal fedezett kockázati súly százalékértéke 20%-os minimumszintben van meghatározva, azonban a bizottság két kivételt fogalmaz meg rendeletében. Az egyik ilyen kivétel a 0%-os kockázati súly alkalmazása, ami repo-tranzakciók esetében alkalmazható, valamint akkor, ha a hitelfelvevő az úgynevezett professzionális piaci szereplők16 körébe tartozik. A 0%-os repo-tranzakciók esetében felmerülő követelmények a következők: •
A kockázatvállalás és a biztosíték formája készpénz, vagy ha a biztosíték olyan állam vagy önkormányzat által kibocsátott részvény amely a sztenderd módszer alapján 0 %os kockázati súlyt kap
•
A kitettség és a kockázatmérséklő eszköz ugyanazon devizanemben van meghatározva.
•
Ha napi tranzakcióról van szó, ahol mind a kockázatvállalás, mind pedig a biztosíték napi rendszerességgel van kiértékelve piaci árának viszonylatában.
Kedvezményes 10%-os kockázati súly érvényes azokra a tranzakciókra, ahol a hitelfelvevő nem tagja a professzionális piaci szereplők körének. Az egyszerű módszer azon bankok számára készült, melyek kisebb számban bonyolítanak biztosítékkal fedezett ügyleteket. Ezen módszer sokkal költségkímélőbb mint komplex párja, ami szintén nem utolsó szempont a pénzintézetek mérlegelése esetén. Ebből adódóan viszont kevésbé pontos adatokat szolgáltat, mint a komplex számítás, ezáltal a tőkeszükséglet kisebb mértékű kockázatmérséklését eredményezi. Vagy például ha lejárati eltérés áll fenn a biztosíték és a fedezendő kockázatvállalás közt, akkor a szabályozás csak és a kizárólag a komplex számítási módszert fogadja el, illetve az egyszerűnél nem engedi figyelembe venni a biztosítékot 16
A professzionális piaci szereplők közé sorolható a felügyelet döntésének függvényében: az állam, a központi bank, a nem központi kormányzati költségvetési szerv, a bankok , a befektetési vállalkozások valamint egyéb pénzügyi szervezetek (biztosítótársaságokat beleértve), amelyek 20%-os súlyozásúak, a kockázati szabályozás alá eső befektetési alapok, a szabályzat nyugdíjpénztárak és elismert klíring szervezetek.
33
A komplex módszer jellemzése A számítás alapját a biztosítékokból keletkező készpénzérték közelítése adja. A kockázatcsökkentő hatás a biztosíték eladása után készpénzbevételként jelenik meg és a potenciális árváltozások konkretizálásával adható meg. A módszer vázát az képezi, hogy mind a biztosítékok, mind pedig a kockázatvállalás értékét úgynevezett haircutokkal korrigálják, ezután pedig a két korrigált érték különbségét súlyozzák a kockázatvállalásra vonatkozó kockázati súllyal. A módosított érték meghatározására két fajta haircut felhasználása nyújthat segítséget. A haircutok rendkívül fontosak, mivel elengedhetetlen szerepet töltenek be a kockázatvállalások tőkekövetelmény kalkulációjában. Az első a bázeli bizottság által megadott sztenderd felügyeleti haircutok17, melyek százalékos formában jelennek meg, naponta értékelik őket, letétkiigazítást végeznek rajtuk és tíz napos tartási periódus – likvidációhoz szükséges idő vonatkozik rájuk. Ha az újraértékelés és letétkiigazítás eltér a fent említettektől, akkor a tőkekövetelmény kalkulációja más formában kerül kiszámításra, az úgynevezett ”idő négyzetgyöke” képlet segítségével.18 A haircutok értékét meghatározó tényező a tranzakció jellege, az újraértékelési és letétkiigazítási gyakoriságra kiterjedő direktívák tükrében meghatározza a számításhoz felhasznált feltételezett minimum periódust. A rendelkezés három különböző műveletet és ehhez kapcsolható tartási periódust különböztet meg. Ezeket a következő táblázat mutatja be: Minimum tartási Újraértékelés és letétigazítás
Tranzakciótipúsok
periódus
gyakorisága
Repó tipusú tranzakciók
5 munkanap
Napi letét-kiigazítás
Tőkepiaci indíttatású ügyletek
10 munkanap
Napi letét-kiigazítás
Biztosítékfedezet
mellett
történő 20 munkanap
Napi kiértékelés
hitelezés Ha az adott haircut értéke nem napi rendszerességgel, tehát tágabb időintervallumonként kerül meghatározásra, a korrigált értékek kiszámítására alkalmazott haircut értéke felfelé tolódik az „idő négyzetgyöke” képlet alapján, ami a mellékletben 3-as és 4-es szám alatt található.
17
Az ötösszámú mellékletben megtalálható jelenlegi javaslat szerint érvényes sztenderd felügyeleti haircutokat bemutató táblázat. 18
A két képlet részletes leírása az ötösszámú mellékletben megtalálható
34
Hasonlóan az egyszerű módszerhez, azok a repo-típusú tranzakciók, melyekben professzionális piaci résztvevők szerepelnek és beleillenek a bizottság által előírt bizonyos szigorú feltételrendszerbe, az alkalmazható haircut 0%-os értéket vesz fel. A haircutok másik fajtája az úgynevezett saját számítású haircutok, melyek akkor alkalmazhatóak, ha bizonyos előírt feltételeknek megfelelnek. A feltételek két csoportra oszthatók, mennyiségi, illetve minőségi feltételekre. Előbbi a haircut számításához elengedhetetlen adatállományra vonatkozik, utóbbi pedig a hitelintézet kockázatkezelési folyamataival kapcsolatos követelményeket tartalmazza. A bizottság azért biztosítja ezen választási lehetőséget a bankok számára, mivel a bankok ezáltal tudják fejleszteni saját kockázatkezelési rendszerüket, ily módon előállítva az alacsonyabb tőkefedezetet. Mindkét haircut egyaránt felhasználható a sztenderd módszert választott bankok és a belső minősítésen alapuló módszerrel dolgozó pénzintézetek esetében. Összefoglalva tehát, az alkalmazott haircut értékét befolyásolja az eszközök típusa, a tranzakció jellege és a piaci értékelés (mark-to-market), valamint a letétkiigazítás (remargining) gyakorisága is. A direktíva a haircutokat nézve nem tesz különbséget a sztenderd módszert választott bankok valamint az IRB módszer alapján működő pénzügyi intézetek között. Ez utóbbiak viszont csak a komplex módszert alkalmazhatják a hitelezési kockázataik csökkentésére. A sztenderd felügyeleti haircutokon és a saját felügyeleti haircutokon kívül a bankok alkalmazhatják
az
úgynevezett
VAR19
modelleket
is
a
kockázatvállalások
tőkekövetelményének számításához, de ezeket kizárólag a repó típusú tranzakciók egyes eseteiben tehetik. Nettósítási megállapodás A hitelbiztosítékoktól függetlenül a Bázeli Bizottság szerint adott hitelintézeti szerv alkalmazhatja a hitelkockázat mérsékléséhez a nettósítási megállapodásokat is. A megállapodás értelmében a bank nettó módon állapíthatja meg egy adott kockázatvállaláshoz tartozó tőkekövetelményét. Ezen alkalmazás azon ügyfél esetében lehetséges, aki a hitelt nyújtó intézetnél rendelkezik biztosítékként funkcionáló betéttel.
19
Value at Risk
35
A nettósítási megállapodások minimum követelményei a következők: •
Jogi biztonság követelménye: kikényszeríthető az érintett hitelintézet által partnere fizetésképtelensége és csődje esetén egyaránt
•
Közvetlen hozzáférhetőség követelménye: úgy magyarázható, hogy az ügyfél fizetésképtelensége vagy csődje esetén a bank összevonhatja partnerével szembeni követeléseit, és kötelezettségeit, más szóval hiteleit és betéteit.
Azon repó-típusú tranzakciók, melyek kétoldalú nettósítási megállapodásról szólnak és eleget tesznek adott követelményeknek, a nettó pozíciót figyelembe vevő képlet segítségével számíthatók. Az említett képlet a mellékletben található. Ennél a kockázatcsökkentési technikánál az alkalmazandó haircut értéke 0%, kivéve akkor, ha a kötelezettség és követelés devizanemben nem egyezik, mert ekkor megkapja a 8%-os deviza-eltérési haircutot. Garanciák és hitelderivatívák A két külön kategória jelen esetben azért szerepel egy címszó alatt, mert hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Az előírt feltételeknek eleget téve, a garanciák és hitelderivatívák
csoportja
is
kockázatcsökkentési
eszközként
funkcionálhat
a
tőkekövetelmény számításánál. Legfőbb jellemzőik közé tartozik, hogy feltétel nélkül, visszavonhatatlan és a hitelfelvevővel szemben közvetlen követelést alkotnak. A kockázatvállaláshoz
való
viszonyuk
explicit,
mivel
nem
csupán
a
jogbiztonsági
követelményeknek tesznek eleget, hanem bizonyos további feltételeknek is megfelelnek, melyek kapcsolódnak a kockázatkezelési rendszerekhez. A Bázeli javaslat szerint ezután is a helyettesítési módszer lesz mérvadó, ahol a fedezett részre érvényes garanciát és a hitelkockázati védelmet biztosító fél kockázati súlya a meghatározó. A fedezetlen részre mindig a hiteligénylő százalékos értékben megadott kockázati besorolása értendő a tőkekövetelmény megállapításában. Olyan esetekben, amikor a kockázatvállalás és a rá vonatkozó garancia vagy hitelderivatíva más-más devizanemben kerül meghatározásra, alkalmazni kell a felügyeleti hatóságok által meghatározott 8%-os sztenderd haircutot.
36
Eltérések a kockázatvállalás és a kockázatcsökkentő eszközök között Lejárati eltérések Az egyszerű módszer nem képes ezeket az eltéréseket kezelni, ezért nem fogad el olyan kockázatmérséklő eszközt, aminek lejárata és a kockázati kitettség futamidejének lejárata nem esik ugyanazon dátumra. Eszerint ez a „mismatch” csak a komplex módszerben értelmezhető. A direktíva szerint a lejárati eltérés konzervatív módon kerül meghatározásra,mivel a maturity mismatch-t nem tudja kezelni az egyszerű módszer, ezért nem vehető figyelembe a prudens működés érdekében. A lejárati eltérés nem vehető figyelembe, ha a a kockázatmérséklő eszköz futamideje tizenkét hónapnál rövidebb intervallumra esik. Ha ez a futamidő az előbb említett egy évnél hosszabb időre van megállapítva, a mellékletben levő képlet segítségével kell módosítani a fennálló eltéréseket. Devizanem eltérések Ahogy arról már a korrabiakban említést tettünk, az is okozhat eltérést, hogy a kockázatmérséklő
eszközök
és
az
általa
fedezett
kockázatvállalások
különböző
devizanemekben vannak denominálva. Ezen esetekre vonatkozóan a mellékletben feltüntetett képlet alkalmazandó, mely figyelembe veszi a piaci árfolyamokat.
37
7. BELSŐ MINŐSÍTÉSEN ALAPULÓ MÓDSZEREK (IRB)
Az új bázeli direktíva egyik legnagyobb horderejű újdonságának a belső minősítésen alapuló módszer a tőkekockázat hitelkövetelmények kalkulációjára, azaz az úgynevezett IRB módszer számít. Ezen számítás értelmében a minimumfeltételeket teljesítő bankoknak nem muszáj kizárólag külső minősítési intézetek értékelésére hagyatkoznia, mint ahogy az a sztenderd módszer esetében szükséges, hanem saját belső minősítési becslésekre és kiértékelésekre támaszkodva is meghatározhatják a kockázati súly értékét. A Bizottság új szabályzata szerint ez együtt jár a pénzkezelő hitelintézetek kockázati rendszerének egyidejű fejlesztési törekvésével, mivel a külső minősítési intézetek jelentésein alapuló besoroláshoz képest az új rendszerben várhatóan elérhető egy kedvezőbb kockázati súlykategóriába való besorolás. Azonban az IRB bevezetése szigorú feltételekhez kötött. Mivel a bankok saját becsléseiket alkalmazzák, elengedhetetlen a bevezetés pillanatától a felügyeleti hatóságok jelenléte, akik folyamatosan vizsgálják
a
bázeli
bizottság
által
felállított
széleskörű,
minősítési
rendszerre,
kockázatkezelési folyamatokra, belső ellenőrzésre vonatkozó szabályrendszer betartását. A szabályozás szerint a bankok egyaránt választhatják mind az alap, mind pedig a fejlett módszert a kockázati súly számítására. Az alap módszerben a bank a nemteljesítés valószínűségére alapoz (PD), a többi, kockázati súlyos mérlegfőösszeg meghatározáshoz szükséges adatot a Bizottság szolgáltatja. Ezzel szemben a fejlett módszer a kockázati tényezők minden egyes elemére kitér, tehát a nemteljesítés valószínűségére, a nemteljesítéskor fellépő átlagos veszteségre (LGD) és a nemteljesítéskor keletkező kockázati kitettség értékére (EAD) is. Ahogy a sztenderd módszer esetében megfigyelhető, a tőkekövetelmény számítási folyamatában a hitelfelvevők itt is különböző eszközkategóriákba lesznek besorolva. Az IRB módszer eszközkategóriái A pénzügyi intézeteknek az IRB módszer használata esetén kockázatvállalásaikat öt különböző kategóriába kell besorolni; az államokkal, bankokkal, vállalatokkal, lakossággal és részvénybefektetésekkel
szemben
támasztott
kockázatvállalási
követelések. A
fenti
osztályozás alapjául a Bázeli Bizottság előírásai szolgálnak. Vannak azonban olyan bankok,
38
melyek más elemeket is alkalmazhatnak belső mérési módszerükben. Ebben az esetben hatóságilag bizonyítaniuk kell, hogy az általuk használt besorolási metodika megfelelő és következetes. Állammal szembeni kitettségek Ide sorolandóak mindazon államok, melyek a sztenderd módszer alapján is ebbe a csoportba tartoznak, a központi bankok, egyes nem központi költségvetés alá tartozó szervek, melyek az állammal szembeni kockázatvállalásokkal azonosíthatóak. Továbbá ide soroljuk a 0%-os kockázati súlyozású multilaterális fejlesztési bankokat.20 Bankokkal szembeni kitettségek A kategória részét képezik a bankokkal szembeni kockázatvállalások valamint a befektetési vállalkozások, de csak akkor, ha a hitelintézetekkel közel megegyező szabályozás szerint tevékenykednek. Ide kategorizáljuk azokat a nem központi költségvetési szerveket, melyek a sztenderd módszerben a bankokkal azonos módon voltak kezelve, valamint azon multilaterális fejlesztési bankokat, melyek a sztenderd feltételrendszerben nem esnek a 0%-os kockázati súly kategóriájába. Vállalatokkal szembeni kitettségek A vállalat kitettségét általában a kereskedelmi társaság adóskötelezettségeivel definiáljuk. A bankok különbséget tesznek kis – és középvállalatoknak (SME21) nyújtott hitelek között, melyekre a tőkekövetelmény nagyságát a vállalat mérete határozza meg. Ezen kategórián belül a szabályozás további hitelezési osztályt különböztet meg, az úgynevezett speciális hitelek csoportját (SL). Az ide tartozó kockázatvállalások egyedi jellemzőkkel rendelkeznek, ezért a többi vállalkozási kötelezettségek képest különböző kezelési módot igényelnek. A hitelcsoport jellemzői: -a hitelt igénybevevő általában speciális célú egység (SPE22), melyet kizárólag az beruházás létrehozására alapítottak; -a fent említett egység nem rendelkezik további tevékenységi körrel, amiből vissza tudja fizetni a kitettségét 20
Ezen kívül az IMF, BIS, ECB valamint az EC Small and Medium-sized Enterprises 22 Special Purpose Entity 21
39
-a kockázatvállalás feltétele, hogy a hitelező ellenőrzése alá vonja a beruházás kivitelezését valamint az ezáltal keletkező bevételeket -a felvett hitel visszafizetésének legfőbb forrását a megfinanszírozott beruházás fogja biztosítani, mint például az eszköz eladási ára vagy bérleti díja. A speciális hitelek csoportja további öt alkategóriába képezhető le, melyek a következők: 1. Projektfinanszírozás, ami olyan finanszírozási forma, melyben a befektetést egyetlen projekt képezi, melynek forrását a visszafizetési garancia jelenti. A befektetések ezen típusa egy
hatalmas,
összetett
és
költséges
berendezés,
mint
például
az
erőművek,
telekommunikációs kiépítettség, közlekedési infrastruktúra. 2. Tárgyi eszközfinanszírozás, ami a materiális eszközök – hajók, repülőgépek, műholdrendszerek - felvásárlására vonatkozik, ahol a visszafizetést nagyban befolyásolja a befektetett javakból származó pénzáramlás. Elsődleges forrásként a bérleti vagy lízingszerződést szolgál. 3. Árufinanszírozás, amelyet rövid futamidejű hitelek határoznak meg, ezeknek célja az árutőzsdén zajló kereskedés finanszírozása (olaj, fém, gabona), ahol a visszafizetés az áru eladása után válik esedékessé, mivel a hitelfelvevőnek semmilyen más bevételi forrása nincsen az említetteken kívül. 4. Jövedelemtermelő ingatlanok finanszírozása, ahol a finanszírozási alapot jelenthetik például irodaházak, bevásárlóközpontok, raktárak vagy szállodák. Jellemzője, hogy a visszafizetési biztosítékot az adott eszköz bérleti joga, lízingje vagy éppen eladása adja. Ebben a formában a Bizottság megköveteli, hogy a hitelt felvevő társaság érdekelt legyen az ingatlanpiacon. 5. Magas volatilitású kereskedelmi ingatlanok finanszírozása esetében a finanszírozó szintén kereskedelmi ingatlanokba kíván beruházni azzal a különbséggel, hogy jelen esetben a kockázat mértéke nagyon magas, jóval erőteljesebb, mint a többi speciális hitelkategóriában, mivel a várható veszteség mértéke nagyobb, mint az előzőek esetében. Lakossági portfolió szereplőivel szembeni kitettségek A lakossági portfoliók a sztenderd módszer viszonyában vizsgálva változást mutatnak. Ebbe az eszközkategóriába soroljuk a természetes személyek számára nyújtott hiteleket.23 23
Például személyi hitelek, folyószámlahitelek, hitelkártya hitelek, rulírozó hitelek, diákhitelek, autóhitelek továbbá hasonló jellemzőkkel rendelkező hitelek.
40
A felügyeleti hatóságok megszabhatnak egy felső limitet, aminél magasabb összegű hiteleket már a vállalati kategóriába sorolják. Ide tartoznak a lakóingatlan fedezete mellett nyújtott hitelek is, a kockázatvállalás nagyságától teljesen függetlenül, de csak akkor, ha az ingatlan tulajdonosa illetve bérlője természetes személy és a törlesztés maximum 20%-a származik az ingatlanból történő bevételből. Ezen kívül ebbe a kategóriába tartoznak az egymillió Eurós összeget nem meghaladó hitelek, melyeket a hitelezési intézetek kizárólag a kis-, mikro- esetleg középvállalkozások számára nyitottak. Részvénybefektetések A részvénybefektetések eszközkategória elemeit a banki könyvben szereplő közvetlen és közvetett részesedések alkotják, melyek nem sorolhatóak a konszolidációs körbe, ami azt jelenti, hogy nem vonják le őket a bank szavatoló tőkéjéből. A besorolás további feltétele a nem visszafizetendő jelleg, ami azt jelenti, hogy az invesztált összeg csak eladás útján térülhet meg és a részvénybefektetés a kibocsátót nem kötelezi visszafizetési garanciára. A leírt eszközökön túl a direktíva további instrumentumokat is megjelöl, melyek szintén részvénybefektetés jelleggel bírnak. Ide tartoznak: - a bankok legfőbb tőkeelemeihez hasonló tulajdonságokkal felruházott eszközök - a közgazdasági szemléletben részesedésként megjelenő adósságpapírok - adósság címszó alatt megszerzett részvénybefektetések Az eddig számba vett öt eszközkategórián kívül a Bázeli Bizottság további csoportokat nevez meg, amik kockázati tulajdonságaik szerint könnyedén meghatározhatóak. Az egyik ilyen típus a rulírozó hitelek, melyben természetes személyek részesülhetnek legfeljebb 100.000 USA Dollár összegig fedezetlen hitelként. Ezek az ügyfél kívánsága szerint bármekkora pénzösszeget jelenthetnek a bank által megszabott határokon belül. Ezen kitettségek esetében általánosságban az mondható el, hogy a várható nyereség nagyobb a realizálható veszteség mértékénél.
41
A másik idetartozó kategória az úgynevezett vásárolt követelések csoportja, amelyek nem csak a lakossági portfolióban jelennek meg, hanem a vállalati egységben is ugyanúgy fellelhetőek. Ha a lakossági portfolióban találhatóak, akkor a lakossággal szembeni kockázatvállalásokkal azonos módon, azaz pool alapon kerül kiszámításra a tőkekövetelmény. Ha a vállalati eszközkategóriáról beszélünk, akkor figyelembe kell vennünk a vállalati kockázatra használt becsléseket és értékeléseket.
42
7. 1. KOCKÁZATI KOMPONENSEK A Bázeli Bizottság előírja az IRB módszert alkalmazó hitelintézeteknek, hogy a tőkekövetelményük
meghatározásához
bizonyos
fő
kockázati
komponenseket
kell
használniuk. Az említett összetevők input szerepet játszanak a kockázatvállaláshoz tartozó kockázati súly kiszámításában. Ezek segítségével az eltérő eszközökhöz tartozó tőkekövetelmény mértékét adhatjuk meg. Ezen elemeket a dolgozat következő részében kerülnek részletezésre. Az új bázeli szabályzat szerint a bankoknak becslésekkel kell rendelkeznie e négy fő kockázati elemre: •
PD, azaz a nemteljesítés valószínűsége
•
LGD, azaz a nemteljesítés által generált veszteség mértéke
•
EAD, azaz nemteljesítés esetén a kockázati kitettség értéke
•
M, azaz a futamidő
Az IRB alap módszere esetén a hitelezési intézeteknek csupán a PD komponensre kell saját becsléseket előállítani. Az összetevők többi részletére a felügyelet által megadott standard paramétereket használják. A fejlett módszerben a bank mindezt saját becslései alapján készíti elő. Kockázati komponensek Módszer
PD Alap
LGD Fejlett
Alap
EAD Fejlett
Alap
M Fejlett
Alap
Fejlett
módszer módszer módszer módszer módszer módszer módszer módszer
Államok Bankok
Saját
Saját
Adott
Saját
Adott
Saját
Adott
Saját
Vállalatok
becslések becslések becslések becslések becslések becslések becslések becslések
Részvénybefektetések Lakossági portfóliók
Nincs alap módszer, a paraméterekre saját becslést alkalmaznak
43
A kockázati komponensek a következőkben kerülnek bemutatásra: A nemteljesítés valószínűsége Függetlenül attól, hogy a hitelintézetek az alap vagy a fejlett módszert alkalmazzák-e, a bankoknak becslést kell készíteniük minden egyes ügyfél esetén a nemteljesítés valószínűségéről. Ezen paraméter meghatározásához a bázeli bizottság által kiadott módon kell eljárni. Ez akkor következik be, ha a következő két feltételből legalább egy fennáll a hitelfelvevővel kapcsolatban: •
Annak valószínűsége, hogy az adós nem tud eleget tenni vállalt fizetési kötelezettségeinek az adott hitelintézet felé
•
Az adós fizetési kötelezettségének teljesítési ideje meghaladja a 90 napot
Fontos megjegyezni, hogy a nemteljesítés valószínűségének vizsgálatát a lakossági portfolió esetében nézve, a megalkotott definíciót nem az adósra magára kell értelmezni, hanem a kockázatvállalás szintjére. Eszerint, ha az adós nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, attól még többi kockázatvállalására nem lehet alkalmazni a nemteljesítés valószínűségét. Azon esetekben, amikor a banknak részvénybefektetése van egy adott vállalatban, ugyanakkor a szóban forgó hitelintézetnek követelése is fennáll ugyanezen társaságnál, akkor ezen követelésnek nemteljesítése esetén a részvénybefektetésre is érvénybe lép a tőkekövetelmény kalkulációja. A nemteljesítés által generált veszteség mértéke Ennek a kockázati paraméternek az értéke mutatja, hogy a bank nem fogja veszteségként elkönyvelni a kockázatvállalás teljes mértékét, hanem ennek csak egy részét. A veszteségráta úgy definiálható, mint a kockázatvállalás azon része, amely nem térül meg. Amíg a nemfizetés valószínűsége a külön eszközkategóriákba besorolt hitelfelvevőkre vonatkozik, addig a nemteljesítés által generált veszteségeket a tranzakció-specifikus elemek nagymértékben meghatározzák. Ilyenek például a kockázatcsökkentési technikák megléte vagy az alárendeltség foka. Mint már említettük, az alap módszer alkalmazásánál a bankok nem használják saját becsléseiket, hanem a felügyeleti hatóságok által biztosított sztenderd paraméter-százalákokat veszik alapul. A jelenlegi javaslat szerint ezt 45%-ban határozták meg, azonban ez az érték képlékeny. A változás mértéke függ a tranzakcióba bevont kockázatcsökkentési technikák jellemzőitől. Csökkentett LGD felügyeleti értékek jellemzik a lakóingatlannal, illetve 44
kereskedelmi ingatlannal fedezett tranzakciókat. Minden más kockázatvállalás fedezetlennek minősül. A fejlett módszerben a bankok kockázatvállalásaik meghatározására saját, belső becsléseiket használják. Ezek alkalmazását az új direktívában előírt minimumkövetelményekhez kötik. A nemteljesítés bekövetkezésekor a kockázati kitettség értéke Mérlegen belüli kockázatvállalások esetében, a nemfizetés az a pénzben kifejezett hitelösszeg, amit a hitelt felvevő egyén kézhez kapott. A mérlegen kívüli tranzakcióknál a kockázati kitettség a kockázatvállalás hitelegyenértékesített, a mérlegtétellé válás lehetőségét magában foglaló konverziós faktorokkal korrigált összegével kerül kiszámolásra. Hasonló módon, mint a veszteségkomponensnél, a kockázatvállalás értéke itt is a tranzakció-specifikus tényezőktől függ. A felügyeleti hatóságok 100%-os kockázati súlyt írnak elő a derivatívákra. Ezt az értéket nagyrészt a sztenderd módszert alkalmazó hitelezési intézetek használják. A fentebb megadott komponensekhez hasonlóan, a fejlett módszerrel számoló bankok saját becsléseikkel dolgoznak, amennyiben azok a szigorú minimumfeltételeknek eleget tesznek. Futamidő A direktíva a futamidőt úgynevezett korrekciós elemként kezeli a tőkekövetelmény megállapítására. Azonos feltételek mellett a hosszabb lejáratú kockázatvállalások magasabb kockázatot határoznak meg, ezáltal nagyobb tőkeszükségletet igényelnek. Az alap modellben az új bázeli szabályozás két és fél évben adja meg a lejárat átlagos idejét. A fejlett módszerben ugyanez a direktíva a tényleges lejáratok alkalmazását írja elő, miszerint a futamidő alsó határát egy évben, felső határát pedig öt évben határozzák meg. Abban az esetben, ha a bank a tényleges lejáratot az imént felsoroltak szerint sem tudja behatárolni, akkor a számolásnál figyelembevett érték a kötelezettség maximum lejáratáig fennmaradt futamidő, tehát míg a hiteligénylő a szerződésben előírt kötelezettségeit nem teljesítette.
45
7. 2. MINIMUMKÖVETELMÉNYEK Azon bankoknak, melyek az IRB módszert szeretnék használni az új, belső minősítésen alapuló tőkemegfelelési mutató számításához igazolniuk kell a felügyeleti hatóság felé, hogy az
alkalmazás
egész
idejére
vonatkozóan
megfelelnek
a
bizottság
által
előírt
minimumkövetelmények mindegyikének. A követelmények szintjét és szigorúságát meghatározza, hogy az adott hitelintézet az alap vagy a fejlett módszert választja a kalkulációhoz. A minimumkövetelmények lényegét a kitűzött célok, minősítési valamint kockázatkezelési rendszerre megfogalmazott elvek sora alkotja. Ezek a feltételek a nemzetközi pénzügyi piacok és a minősítési rendszerek inhomogenitása miatt iránymutató szerepet töltenek be, nem tekinthetőek minden egyes intézmény által követendő előírásnak. A Bázeli Bizottság ezáltal a hatóságok feladatának tekinti azon folyamatot, mely az adott bank belső ellenőrzési és irányítási tevékenységét ellenőrzi az IRB módszer tükrében. Amennyiben elégtelenség tapasztalható, a hitelintézet köteles a felügyeleti szerv által elfogadott korrekciós terv teljesítésére, vagy adott esetben a nem megfelelési által okozott kockázat csekély mértékének bizonyítására. Utóbbiak elmulasztása esetén a felügyeleti szerv kötelezheti a bankot a belső minősítési rendszer további alkalmazásának felfüggesztésére. Minősítési rendszer24 A Bizottság által alkotott meghatározás szerint a minősítési rendszer a módszereket és folyamatokat, az adatgyűjtést és hitelkockázatmérést segítő informatikai alkalmazásokat, a belső minősítések kockázati besorolását, illetve a nemteljesítésre és a veszteségek valószínűségére vonatkozó becslések összességét jelenti. Az IRB módszert alkalmazó minősítési rendszernek két dimenzója lehetséges. Az egyik a az adóssal kapcsolatban felmerülő nemteljesítési valószínűséget jelenti, míg a másik a tranzakcióspecifikus elemeket foglalja magába. A bank jelen rendszert használva köteles tudatos hitelpolitikát folytatni, amiben minden ügyfelét kockázati szint szerint kategorizálja, a besorolás szempontjait megfogalmazza, valamint azt, hogy adott kategóriához mely kockázati szint rendelhető. Tranzakcióformától függetlenül, ugyanazon adóshoz eltérő tranzakció során rendelt összegeket ugyanazon
24
Rating System
46
hitelkategóriába kell sorolni. Kivételt képez ezalól a hazai és külföldi valutában denominált kockázatvállalás, ami eltérő kategóriába sorolandó. A második dimenzióba olyan ügyfélközpontú tényezők tartoznak, mint az alárendeltség foka, a biztosíték, vagy a terméktípus. Adott banknak kockázatvállalások kategóriáinak szerkezetét tekintve minél alacsonyabb koncentrációra kell törekednie, miszerint nem megengedett, hogy adott kategóriához a többihez viszonyítva feltűnően sok hiteligénylő van rendelve. Ezért a direktíva a létrehozandó csoportok számát minimum nyolc kategóriában állapította meg. Ebből hét kategória érvényes a teljesítőkre, egy pedig a nemteljesítőkre. Érdemes megjegyezni, hogy a speciális hitelek csoportját vizsgálva a bankok csak négy teljesítő és egyetlen nemteljesítő kategóriát különítenek el. A felügyeleti hatóság indokolt esetben az imént említett nyolc kategórián túli osztályok létrehozására kötelezheti a hitelintézeteket. A jelenleg alkalmazásban lévő minősítési rendszer felépítésének célja, hogy kizárólag olyan kockázatvállalások tartozzanak ugyanazon minősítési kategóriába, melyek azonos kockázati jellemzőkkel bírnak. A hitelintézeteknek meg kell fogalmazni minden egyes minősítési kategória pontos definícióját, mégpedig úgy, hogy az egy harmadik fél számára is könnyen értelmezhető és világos legyen. Ezenfelül írásban kell rögzíteni az egy-egy kategóriába való besorolás legfőbb szempontjait s ezeket indokolni is kell. Az adott osztályok közti különbségeknek jól érzékelhetőnek kell lennie ahhoz, hogy az egyes szintek precízen behatárolhatóak legyenek, ebben nagyon fontos szerepen van a különböző földrajzi fekvések és üzleti területek csoportosításának konzisztenciája. Egy adott minősítési kategóriába történő besoroláshoz a bank köteles az adósról a lehető legtöbb naprakész információ felhasználására, ideértve a belső minősítés elkészítéséhez alapul szolgáló külső minősítési intézmények által kibocsátott értékeléseket is. A garanciát nyújtó fél minél kevesebb adatot bocsát a bank rendelkezésére, annak annál konzervatívabb módon kell viszonyulnia a hitelfelvevőhöz. Egy kategóriába való besoroláshoz mindene esetben egy tágabb intervallumot felölelő időszak vizsgálata szükséges. Ilyenek például az úgynevezett stressz-tesztek méréseire alapozott becslések, melyek mesterségesen kreált válságszituációban, váratlan gazdasági események bekövetkezésére vázolják az adós fél fizetési hajlandóságát, illetve fizetési képességét a hitelintézet számára. Mivel pontosan nem lehet meghatározni a jövőbeni kedvezőtlen 47
gazdasági-pénzügyi fordulatok lehetőségét, ezért a bank köteles mindenkor partnerével szemben konzervatív módon eljárni, akkor is ha annak mutatói adott esetben kimagaslóan pozitívak. A kategóriába való sikeres besorolást segítik még némely alkalmazott statisztikai modellek is, a scoringok. Noha ezek a helytelen emberi döntésekből fakadó hibákat figyelmen kívül hagyják, mégis viszonylag reális képet adnak a hitelfelvevőről a rendelkezésre álló információk bizonyos részének felhasználásával. A scoring modell által felhasználásra került információk reprezentatív jellegét illetve, hogy az így kiszámításra került tőkekövetelmény valóban a tényleges kockázatokat tükrözi-e, a hitelintézeteknek adatokkal kell alátámasztani. A hitelbírálati procedúra során minden hiteligénylő esetében meg kell határozni az imént említett módszerek segítségével, hogy az melyik kockázati kategóriába sorolható be. A besorolás hitelessége miatt ezt évente legalább egyszer újra kell számolni, ha szükséges felülírni vagy indokolt esetben más minősítési kategóriába áthelyezni. A kalkulációnak és annak a kategóriának, ahova a garanciát nyújtó fél tartozik mindenkor tükröznie kell az adós adott pénzügyi helyzetét és a kockázatvállalással kapcsolatos információkat. A besorolási folyamatot lépésről lépésre írásban rögzíteni kell és biztosítani annak függetlenségét, ennek betartatásában érdekelt szerv a felügyeleti hatóság. A belső minősítési rendszer által kapott minősítéseknek szerves részét kell, hogy képezze az esetleges veszteségekkel kapcsolatos becslések meghatározása, a hitelbírálati procedúra, a kockázatkezelési folyamat, a belső tőkeallokáció és a vállalati irányítás, más szóval a corporate government. A csupán belső minősítési rendszerre végzett tőkekövetelmény számításhoz a kizárólag csak imputokra alapozó minősítési rendszer használata nem elegendő. Ezenfelül a banknak a felügyeleti hatóság részére biztosítani kell azon dokumentumokat, melyek igazolják azt, hogy a minimumkövetelményeket teljesítő minősítési rendszert alkalmazza már a bevezetést megelőző harmadik évtől. A fejlett módszert használni kívánó hitelintézetek esetében szintén be kell mutatni a jogosultságukat az LGD* és EAD kockázati elemek becslésére vonatkozóan. Az is előfordulhat, hogy a bankok a tőkekövetelmény meghatározásához más-más becsléseket használnak. Ilyen esetben a folyamatokat mindig rögzíteni kell és ezek megalapozottságra vonatkozó dokumentumokkal a felügyeleti hatóság felé továbbítani.
48
Adatállomány Az adósról rendelkezésre álló adathalmaz és a tranzakció specifikus jellemzők az IRB módszer magját jelentő belső minősítések egyik legérzékenyebb pontjának számítanak. Az előírások szerint az adatsornak kellően részletezettnek kellene lennie annak érdekében, hogy a jövőbeni esetleges újracsoportosítás könnyebben végrehajtható legyen. Az adatállomány tekintetében a bankoknak meg kell felelnie a harmadik pillért alkotó közzétételi követelményeknek, amely majd a 12. fejezetben kerül részletezésre, továbbá nyilvántartásba kell vennie a garanciát nyújtó felet jellemző információk esetleges változásait a kategóriába való besoroláshoz. A nemteljesítő adósokkal, a tranzakciókkal, valamint a becsült és valós nemteljesítési valószínűségek hiteligénylő kategóriánkénti összevetésével kapcsolatos mindennemű információ eltárolás előírásban megfogalmazott követelmény. A minősítésekben bekövetkező változásokat jelölő migrációs mátrixot szintén meg kell adni. Ugyanakkor a Bázel II direktíva bevezetése előtt összegyűjtött információkat a rugalmasság elvét követve ezek után is fel lehet használni, viszont a már az egyezmény érvénybeléptetése után szerzett adatoknak már igazodniuk kell a minimumkövetelményekhez. Vállalati irányítás és ellenőrzés A becslési folyamat elemeit és a minősítési rendszerrel kapcsolatos szempontokat el kell fogadtatni a bank igazgatótanácsa vagy a vezetés illetékes szerve által. Elengedhetetlen, hogy a minősítési rendszer felépítése és működése kellően ismert legyen vezetői körökben is, hisz csak ily módon tudja biztosítani annak megfelelő működését. A jelentéseknek tartalmaznia kell a különböző kategóriánkénti kockázati szinteket, a kategóriák közti mozgásokat valamint a kockázati komponensek kategóriánkénti becslését és összevetését a valódi kimenetekkel. A hitelintézetnek fel kell állítania egy független, a minősítő rendszer felépítéséért, pontos alkalmazásáért és működéséért felelős hitelkockázat ellenőrző szervet, mely évente legalább egyszer felülvizsgálja a belső minősítő rendszert és a minimumkövetelmények betartását.
49
7. 3. A TŐKEKÖVETELMÉNY SZÁMÍTÁSA AZ IRB MÓDSZER ALAPJÁN A belső minősítésen alpuló módszerben a kockázattal súlyozott eszközök értékét és a tőkekövetelmény mértékét az úgynevezett kockázati súly görbe határozza meg a kockázati komponensek segítségével. Minden eszközkategória esetében különböző kockázati súly függvénnyel számolunk, ami tartalmazza az adott kategóriát jellemző adatokat. Egy adott hitel kockázati súlyát a nemteljesítés valószínűségének, azaz a PD-nek, a veszteség átlagértékének, azaz az LGD-nek és a fejlett módszer alkalmazása esetén a futamidőnek a függvénye határozza meg. Az ily módon kapott tőkekövetelmény mértéke nem vehet fel alacsonyabb értéket, mint az előírásokban megfogalmazott a 8%-os határ. A tőkekövetelmény számításának bemutatása a következőkben eszközkategóriákra bontva történik. Állammal, bankokkal és vállalatokkal szembeni követelések Az alapmódszerrel történő számoláshoz a hitelintézetnek csak a nemfizetés valószínűségére vonatkozó becslést kell megadnia, a fejlett módszerben viszont szükséges az adott kockázatvállaláshoz köthető összes kockázati elemre vonatkozó belső becslés megadása. A vállalatok és bankok esetében az egy évre kiszámított PD mértéke nem lehet kisebb 0,03%nál. Az államokkal szembeni kockázatvállalások esetében ez az alsó küszön nem kerül meghatározásra. A nemteljesítők csoportjába sorolt adósok 100%-os kockázati súlyt kapnak. A veszteség átlagos értékét a bázeli bizottság egyöntetűleg 45%-ban – alárendelt követelések esetében 75% - adta meg. A fejlett módszerben a hitelintézet saját becsléseire hagyatkozik. Az IRB módszer rendelkezése a futamidővel kapcsolatban, hogy minél hosszabb lejáratú egy kockázatvállalás, annál magasabb kockázati súly értéket vesz fel. Az IRB módszer lehetőséget biztosít a bankoknak, hogy az 50 millió Eurót nem meghaladó, alacsonyabb árbevétellel rendelkező kis- és középvállalkozások hiteleit külön kategórában, korrekciós tényezők segítségével vizsgálja. Ez a tényező a vállat méretének függvényében változik, az értéket ennek megfelelő formulával csökkenti, ami a mellékletben található. A Bizottság előírja, hogy azon esetekben, amikor az éves árbevétel nem tükrözi a vállalat valós méreteit a kockázati súly az adott vállalat éves mérlegfőösszegével kerül kiszámításra. A bankoknak ezentúl lehetősége nyílik arra, hogy a kisvállalkozásoknak nyújtott alacsony összegű hiteleket – 1 millió Euró alatti – a lakossági portfóliónak megfelelően pool alapon 50
kezelje. A vállalati portfólióba tartozó, de elkülönülő öt fajta speciális hitelre szintén más tőkekövetelmény meghatározás vonatkozik. Abban az esetben, ha a bankok nem képesek meghatározni a nemteljesítés valószínűségének értékét, akkor segítségül kell hívni a külső minősítő intézetek becsléseit és az általuk meghatározott sztenderd kockázati kategórákba kell azokat sorolni. Lakossági portfólió Lakkosági portfóliókészítés esetén a hitelintézeteknek minden komponensre vonatkozó saját becslésekkel
kell
rendelkeznie
annak
meghatározására.
Ennek
megfelelően
a
tőkekövetelmény kiszámítása jelen eesetben a fejlett módszer szerint történik. A korábban ismertetett eszközkategórák leírásaihoz igazodva, a lakossági portfólión belül
három
akategórát különböztetünk meg, a lakóingatlannal fedezett hitelek csoportját, a rulírozó jeleggű hitelek csoportját és az egyéb hiteleket. Mindegyikhez külön-külön más kockázati súlyú görbe tartozik. Hasonló módon a vállalatokhoz és a bankokhoz a PD érték számításánál az alsó határérték 0,03%-ban lett meghatározva. A kockázatvállalás kalkulációjához felhasznált
képletek
automatikus
módon
az
LGD
értékhez
tartozó
maximum
tőkekövetelményt rendelik, nem tartalmaznak explicit lejárati korrekciót. Amíg a lakóingatlannal fedezett hitelek a korreláció mindig konstans, addig a másik két hiteltípusnál a nemfizetés valószínűségének változásával megfelelően mértékben nő illetve csökken. Részvénybefektetések A Bázeli Bizottság a részvénybefektetésekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározására két módszert dolgozott ki. Az egyik az úgynevezett piaci alapú megközelítés, melynek további két alosztályába az egyszerű kockázati súlyozású módszer és a belső modellen alapuló módszer tartozik. A másik megközelítés PD/LGD néven vált imserté és azon bankok számára elérhető, melyek az előbb felsorolt eszközkategóriára használják a fejlett módszert. A kereskedési könyvben található részvénybefektetések tőkekövetelmények számítását ezekután is a piaci kockázatokat szabályozó előírások fogalmazzák meg. Ezekről a későbbiekben, a tízedik fejezetben teszünk bővebb említést. A banki könyvben szereplő tételek esetében a felügyeleti hatóság határozza meg, hogy a bankok által mely módszer lesz alkalmazandó a kockázattal súlyozott eszközök kiszámítására. A választott módszernek meg kell felelnie az adott intézmény nagyságának és
51
részvénybefektetésének. Abban az esetben, ha a hatóság engedélyezi mindkét módszer alkalmazását, akkor a hitelintézet által választott módszert következetesen kell beépíteni. Piaci alapú megközelítés Az egyszerű kockázati súlyozású modell alkalmazása esetén a bizottság által elismert, tőzsdén jegyzett részvénybefektetések 300%-os súlyt kapnak, míg minden egyéb részesedésre 400%os súly érvényes. A
belső
kockázatmérésen
alapuló
módszer
alkalmazása
esetén
a
bankok
saját
részvénybefektetéseik tőkekövetelményének meghatározására a VaR modelleket használják. E számítási módszer esetében kitétel, hogy a kiszámított tőkeszükséglet értéke nem lehet kisebb az egyszerű számítási módszerben megadott százalékértékek. PD/LGD módszer A módszer felépítésének minimumfeltételei megfelelnek a vállalti portfóliók alapmódszerére érvényes alkalmazással. A részesedésre vonatkozó, hitelintézet által meghatározott PD értéknek ugyanazon követelményeknek kell eleget tennie mint az adott vállalathoz tartozó hitel nemteljesítés valószínűségi étékének. Ha a vállalkozás minden előírásnak eleget tesz, de a bank adatok hiányában mégsem tudja meghatározni a nemteljesítés valószínűségét, akkor a bank részesedésére érvényes kockázati súly értékét a vállalati kockázati súly görbéből eredő másfélszeres kockázati súly adja ki. Amikor a PD/LGD módszernél kiszámításra kerül a tőkekövetelmény értéke, akkor annak szintje nem kerülhet az egyszerű kockázati súlyozású modellben megállapított kockázati súlyok értéke, azaz a tőzsdén jegyzett részesedések és az egyéb részesedések kockázati súlya alá. A maximalálisan megengedett kockázati súlyérték nem haladhatja meg az 1250%-os határt.
52
7. 4. KOCKÁZATCSÖKKENTÉSI TECHNIKÁK AZ IRB MÓDSZERBEN Az alap és fejlett módszerben használt kockázatmérséklő technikák más és más tulajdonságokkal rendelkeznek, kockázatcsökkentő hatásuk egymástól eltérő módon érvényesíthető. Biztosítékok Ahhoz, hogy egy bank kockázatcsökkentő technikát alkalmazhasson, eleget kell tennie a Bizottság által meghatározott szigorú minimumkövetelményeknek. A sztenderd módszerhez hasonlóan a belső minősítésen alapuló módszer szintén elfogadja a pénzügyi biztosítékokat, de további biztosítékok elismerését is engedélyezi, úgy mint: •
a kinnlevő követelések
•
fedezetként szolgáló egyes lakó- és kereskedelmi ingatlanok
•
egyéb fizikai biztosítékok, amik csak tőzsdei elemek lehetnek. Adott piacon a felügyeleti hatóság szabja meg, melyik biztosítéktípus felel meg és melyik nem alkalmazható kockázattcsökkentés céljából.
A tőkekövetelmény számításában a kockázatcsökkentő hatás a veszteség átlagos mértékének csökkenésében jelentkezik, de ennek figyelembevétele a minimumfeltételeknek való megfeleléshez kötött. Az IRB módszerben a tőkekövetelmény számítás metodikája pénzügyi biztosítékok esetében a sztenderd modell komplex módszerével azonosítható. Az ily módon megadott LGD érték a kockázatvállalás kockázatcsökkentő hatásának figyelembe vételével és anélkül kalkulált értékeinek hányadosával arányosan változik. Az LGD értéke 45% és 75%-os értékeket vehet fel. Eszerint a hitelintézetek a veszteségráta értékének változtatásával érzékeltetik a biztosíték kockázatmérséklő hatását, ami a nemteljesítés bekövetkezésekor érvényes kockázati kitettségi érték (EAD) meghatározásakor már nem alkalmazható. Akkor, ha egy tranzakción belül több különböző fajta biztosíték kerül bevezetésre, a sztenderd módszernek megfelelően kell eljárni, miszerint a kockázatvállalás értékét biztosíték típusonkénti egységekre kell osztani. A kockázattal súlyozott eszközök értéke minden egyes fedezett részre külön kiszámításra kerül. 53
A fejlett módszert a bankok a hatóság engedélyével alkalmazhatják államokkal, más bankokkal és vállalatokkal szemben. Ilyenkor mindig elegett kell tenni a felügyeleti hatóság által kiszabott további minimumkövetelményeknek. Ebben a módszerben nagyon fontos szerepet tölt be az EAD értéke a PD kockázati komponens mellet. Garanciák és hitelderivatívák Az alap illetve a fejlett módszerben a garanciákat és hitelderivatívákat, mint kockázatmérséklő eszközöket eltérő módon kezelik. Alapmódszerben való alkalmazásuk valamint a garanciát nyújtható felek csoportja a sztenderd módszer előírásait követi, kiegészítve azokkal a vállalatokkal, melyek nem rendelkeznek külső minősítéssel, de hitelintézet által meghatározott belső minősítésnek megfelelően legalább az A- minősítési kategóriába lettek besorolva. Ennek érvényesítéséhez természetesen ki kell elégíteniük még a direktívában előírt minimumkövetelményeket. Alap módszerben a garanciával fedezett kockázatvállalások kockázati súlya a garanciát nyújtó fél kockázati súly görbéjéből számolható ki. A bank ekkor választhatja a garáns fél minősítési kategótiájához vett PD értéket vagy a garáns és adós minősítési kategóriája közt található PD értéket is. Utóbbi lehetőség viszont csakk akkor áll fenn, ha a bank a teljes helyettesítést nem fogadja el biztosítottnak. A hitelintézet a tranzakció LGD értékét helyettesíteni tudja a garanciához tartozó LGD értékkel, hiszen legtöbb esetben ezen két adapt megegyezik. Ezalól kivételnek tekinthet, ha a helyettesített kockázatvállalás alárendelt, vagy ha más biztosítékkal már fedezve van. Részleges fedezés esetén a fedezetlen részhez továbbra is az adós kockázati súlyát kell hozzárendelni. Devizanemekben fellépő eltéréskor a kockázatvállalás értékét fel kell osztani továbbá a sztenderd módszerben előírtaknak megfelelően eljárni. Fejlett módszerben a garanciák és hitelderivaták kockázatcsökkentő hatása az adós besorolásának módosításában illetve az LGD érték korrigációjában jelentkezik. Viszont adott esetben egyszerre csak egyetlen változtatás megengedett. A kockázatcsökkentő hatás elismerése mindig konzisztens módon történik, valamely kockázati összetevő módosulásával egybekötve. A garanciát nyújtó félre az LGD hitelintézet által végrehajtott becslésénél nincsenek kiszabott korlátozások, a garancia formáját illetően viszont a szabályozás már állít fel bizonyos minimumkövetelményeket. Alapelvnek tekinthető, hogy a korrigált kockázati súly értékének mindig nagyobbnak kell lennie, mint a garanciát nyújtó féllel szembeni kockázatvállalásnak a kockázati súlya.
54
Lakossági portfóliókról ugyanez mondható el, tehát a kockázatcsökkentő hatás itt is az LGD/PD érték valamelyikének változásában érzékelhető. Részvénybefektetések piaci alapú módszerrel számított tőkekövetelményének meghatározása esetén a direktíva kockázatcsökkentő hatásként csak a garanciákat fogadja el, a biztosítékokat nem. Nettósítás Vállalati és lakossági portfolio esetén a mérlegn belüli nettósítás szintén a sztenderd módszerben előírtaknak megfelelően történik. Ha devizanembeli vagy lejárati eltérés jelentkezik, akkor is a sztenderd módszerben foglaltak számítanak irányadónak.
55
7. 5. Az IRB módszer alkalmazására történő áttérés Azon bankok esetében, melyek a belső minősítési rendszert nem teljeskörűen alkalmazzák a bankcsoport egészére, a Bázeli Bizottság elvárja a módszer közeljövőben való bevezetését az egész holdingra nézve. Nemzeti hatáskörben azon hitelntézetek leányvállalatai valamint eszközcsoportjai esetében nem szükséges csak az áttérés, melyek nagyságrendileg és kockázati értékük miatt nem számítanak jelentősnek. Ezek tőkekövetelménye a sztenderd módszer szerint adható meg, melyhez a felügyeleti hatóság a harmadik pillér alá tartozó, pótlólagos tőkekövetelményt biztosíthat. Az imént említett alacsony jelentőségű kockázati értékkel biro bankok esetében , ahol nem áll készen a megfelelő adatsor a becslések elkészítéséhez, a bázeli direktíva engedélyez egy lassabb volumenű, lépésről lépésre történő áttérést. De mihelyt készen áll e becslésekkel való számításra, azaz rendelkezik az eddig hiányzó információsorral, határozott időn belül neki is fel kell vennie a belső minősítési módszert, az IRB alkalmazását. Ha egy leányvállalat adott eszközkategóriára az IRB módszert használja, akkor ehhez a csoporthoz köthető minden kockázatra a belső minősítési módszert kell következetesen bevezetnie. A fokozatos áttérés sorrendje tehát először az üzlten belüli összes eszközcsoportra való áttérést, majd ezután a holdingon belül az össz üzleti szinten történő alkalmazást takarja. A harmadik fázis az IRB alap módszeréről a fejlettre való átállás. A negyedik szint a hitekockázati modelleken alapuló tőkekövetelmény számítására való átttérés, ezen folyamat alkalmazása azonban még nem engedélyezett. A belső minősítési módszerre fokozatosan átálló hitelintézeteknek a hatóság számára be kell nyújtani egy alkalmazási tervet, amit ezek után el is kell fogadtatnia azzal. A felügyelő szervnek pedig az áttérés periódusában biztosítani kell, hogy a bank által vezetett osztályon belül ne legyen lehetőség például keresztgarancia nyújtására vagy eszköeladásra, melyek a hitelkockázat tőkekövetelményét más-más módon meghatározó egységek közt a kockázatok átcsoportosításával a szabályozói tőkekövetelményt redukálhatják. A belső minősítési módszerről a szenderd módszerre, illetve a fejlett módszerről alap módszerre való visszalépést csak indokolt esetben lehetséges felügyeleti engedélyhez kötve.
56
8. ÉRTÉKPAPÍROSÍTÁS Az utóbbi években a vezető bankok25 egyre aktívabban vesznek részt aktívák teljes vagy részleges átruházásának folyamatában, valamint olyan értékpapírok kibocsátásában, amelyek ilyen átruházott aktívákkal kerülnek fedezésre. Az értékpapírosítás bonyolult folyamat, ezért több országban ritkábban alkalmazzák. Alapvető formájában az értékpapírosítás homogén aktívákból létrehozott poollal kapcsolatos. A homogenizálás azért fontos, mert lehetővé teszi a hitelkockázat rentábilis elemzését. A létrehozott pool eladásra kerül egy speciális célú társaságnak vagy trösztnek, amely úgy finanszírozza a vásárlást, hogy a pool aktíváival fedezett értékpapírokat bocsát ki. Az értékpapírosítás folyamatában az alábbi aktívákat lehet felhasználni: •
eszközalapú értékpapír
•
jelzálog fedezetű értékpapírok
•
kamatláb vagy deviza swap ügyletek
•
hitelderivátok
Az aktívák értékpapírosításából származó alapvető haszon abból áll, hogy a bankoknak lehetőségük van arra, hogy átruházzák a hitelezésből adódó kockázataikat más személyekre, és így tőkeforrásokat szabadítanak fel új hitelezésre, amire egyébként nem lenne lehetőségük. Ily módon megy végbe a nem likvid aktívák likvid eszközökké történő transzformálása új hitelek rendelkezésre bocsátására. Az aktívák átruházási sémája nem statikus. Az értékpapírosítás egész sor technikája jött létre az utóbbi időben, és az innovációs folyamat üteme egyre gyorsabbá válik. Néhány modellnek nemcsak a szerkezete összetett és bonyolult, hanem arra is törekednek, hogy bővítsék a pool összevonásra alkalmas aktívák fajtáit és összetételét.
25
Az értékpapírosítás jelenleg nagyon népszerű az USA-ban. Ezen kívül jelentős mennyiségű aktívákkal fedezett
értékpapírokat adnak ki még Kanadában és Nagy Britanniában.
57
Amennyiben az értékpapírosítás folyamatát nem végzik ésszerűen, ez kockázatos lehet a kezdeményező bank számára, ha a bank nem tesz félre tőkét ennek a fedezésére. Az alapvető kockázat akkor lép fel, ha nem megy végbe igazi eladás, és az eladó banknak el kell ismernie bizonyos vagy a teljes kockázatot, ha később abbamarad az aktívák kiszolgálása. Pontosan emiatt az értékpapírosításnak a bank kockázatára tükröződő hatása speciális figyelmet igényel és külön helyet kapott a bázeli irányelvben. Az irányelv két módszert ajánl fel az értékpapírosítás kockázatának kiszámítására: •
sztenderd módszer
•
belső minősítésen alapuló módszerek
58
9. MŰKÖDÉSI KOCKÁZAT Működési kockázatnak minősül annak a veszteségnek a kockázata, amely a belső folyamatok, személyek és rendszerek nem megfelelő és sikertelen kezeléséből adódik, valamint amikor a veszteség külső esemény következtében jön létre. Fenti definíció meghatározza a jogszabályi kockázatot, de kizárja a stratégiai és reputációs kockázatot. A jogszabályi kockázat magában foglalja a szankciókból, büntető jegyzőkönyvekből, az adott eljáró szervek által kiszabott intézkedésekből, a felügyeleti szervek szankcióiból és a viták rendezéséből adódó kockázatokat. A működési kockázat tőkekövetelményét háromféle módon lehet kiszámítani а növekedő bonyolultság és a kockázatra való érzékenység folyamatosságában. 1. Alap indikációs módszer Az alap indikációs módszert használó bankoknak az előző három év átlagának megfelelő tőkével kell rendelkezniük a pozitív bruttó évi jövedelem fix százaléka az úgynevezett ”denoted alpha” mellett. Azoknak az éveknek a számadatait, amelyekben a bruttó évi jövedelemben negatív szám vagy nulla szerepel, ki kell zárni az átlagos érték kiszámításánál mind a számlálóból, mind a nevezőből.
KBIA = [ ∑(GI 1…n × α) ] / n, ahol KBIA = tőkekövetelmény аz alap indikációs módszer szerint GI = évi bruttó jövedelem n = az előző három év darabszáma, amelyekben a jövedelem pozitív szám volt α = 15%, a Bizottság által meghatározott érték, a tőke széleskörű ipari szintjével kapcsolatosan, amely az indikátor ipari széleskörűségének szintjével kerül megkövetelésre.
59
2. Sztenderd módszer Az alkalmazott sztenderd módszer minőségi megítélésének céljából a banknak kielégítő információt kell szolgáltatnia a felügyeleti hatóság számára, amelynek minimálisan az alábbiakat kell tartalmaznia: •
Az igazgató tanács összetétele és a magas szintű tisztségviselők, akik aktívan részt vesznek az új bázeli szabályozás működési kockázati részének megfigyelésében és ellenőrzésében;
•
Rendelkezésre áll a működési kockázat kezelési rendszer, amely helytálló, stabil koncepciójú, kidolgozott és teljes egészében bevezetett;
•
Elégséges erőforrások állnak rendelkezésre a módszer alkalmazására az alapvető üzletágak, ellenőrző és auditáló szervezeti egységek viszonylatában.
A felügyelő hatóságoknak jogukban áll ragaszkodni a bank sztenderd módszerére vonatkozó elsődleges monitorozási időszak elvégzéséhez, mielőtt az a szavatoló tőke céljaira történő felhasználásra kerülne. A bank tevékenysége nyolc üzletágra oszlik szét: vállalati pénzügyek, kereskedelem és értékesítések, lakossági portfolió, kereskedelmi portfolió, fizetések és megegyezések, ügynökségeknek nyújtott szolgáltatások, alapkezelői tevékenység és lakossági közvetítői tevékenység. A felhasználandó eljárások tervét világosan kell dokumentálni. Konkrétabban, a bejegyzett üzletágaknak és definícióknak érthetőnek és megfelelően részletesnek kell lenniük, hogy biztosítsák a harmadik személyek számára az üzletág üzleti tervének felhasználását, illetve lemásolását. A fő vezető szervek felelősek a tervezés politikájáért, amelyet az igazgató tanácsnak jóvá kell hagynia. Az összes üzletág keretein belül az általános bevétel széleskörű indikátor, amely az üzleti tevékenység skálájának meghatalmazására szolgál és ily módon a működési kockázat kimutatásának lehetséges skálája valamennyi üzletág keretein belül. Valamennyi üzletág vonatkozásában a tőkekövetelmény kiszámítása a bruttó jövedelemnek az adott üzletághoz rendelt faktorral (”denoted beta”) történő beszorzásával végezhető el. A Béta értéke az iparilag széleskörű reláció meghatalmazottjaként szolgál az adott üzletágban elszenvedett veszteségek működési kockázata és az adott üzletág bruttó jövedelmének összegszintje 60
között. Meg kell jegyezni, hogy a sztenderd módszernél a bruttó jövedelem minden egyes üzletág viszonylatában kerül mérésre, nempedig az egész intézményre vonatkozóan, vagyis a vállalati pénzügyek üzletág esetében az indikátor a vállalati pénzügyek üzletágban létrehozott bruttó jövedelmet jelenti. Az általános tőkekövetelmény a szavatoló tőkedíj három éves összegéből számított átlagértéknek felel meg, valamennyi üzletáganként minden egyes évre vonatkozóan. Valamennyi külön évben, bármely üzletáganként vett negatív tőkefelszámítás (amelyek a negatív bruttó jövedelem eredményeként keletkeznek) kompenzálhatja más üzletágak pozitív tőke felszámítását bármiféle korlátozás nélkül. Amikor azonban adott éven belül az összes üzletáganként aggregált tőke felszámítás negatív, akkor ebben az évben a számlálóba nulla kerül. A tőkekövetelmény az alábbiak szerint fejezhető ki:
KTSA = { [ ∑ évek 1-3 max [ ∑ (GI 1-8 x β 1-8), 0 ] } 3, ahol KTSA = tőkekövetelmény a standard módszer szerint GI 1-8 = az adott évi bruttó jövedelem úgy, ahogy a fentiekben аz alap indikációs módszer alkalmazásánál definiálva lett az összes nyolc üzletágra ß 1-8 = A Bizottság által meghatározott fix százalék, amely a szükséges tőkeszintre vonatkozik mind a nyolc üzletágban. A Béta értékeinek részletezésére az alábbi táblázatban kerül sor
Üzletág Vállalati pénzügyek (β1) Kereskedelem és értékesítések (β2) Lakossági portfolió (β2) Kereskedelmi portfolió (β4) Fizetések és megegyezések (β5) Ügynökségi szolgáltatások (β6) Alapkezelői tevékenység (β7) Lakossági közvetítői tevékenység (β8)
Béta faktor 18% 18% 12% 15% 18% 15% 12% 12%
61
3. Előzetes mérési módszer (AMA) Az előzetes mérési módszernél a szavatoló tőkére vonatkozó követelmények megegyeznek a belső működési kockázat mérésére használt azon rendszerből kivett kockázat mérési adatokkal, amely rendszer tartalmazza az előzetes mérési módszer minőségi és mennyiségi ismérveit. Minőségi sztenderdek A banknak rendelkeznie kell független működési kockázatkezelő rendszerrel, amely felelősséget visel a hitelintézet működési kockázat kezelési keretének tervezéséért és annak teljesítéséért. A működési kockázatkezelés felel az alábbiakért: - a bank működési kockázata ellenőrzésével és kezelésével kapcsolatos politikájának és eljárásainak rendszerezése; - a bank működési kockázatának mérését végző metodika tervezéséért, teljesítéséért és a működési kockázat kimutatását végző rendszerért; - a működési kockázat meghatározására, mérésére, monitorozására, ellenőrzésére, enyhítésére és könnyítésére vonatkozó stratégiák kidolgozásáért. Mennyiségi sztenderdek Előzetes mérési módszer sztenderdjeinek megbízhatósága A banknak be kell mutatnia, hogy az általa használt módszer alkalmas arra, hogy feltárja a potenciális súlyos, „később jelentkező” veszteségeket. Attól függetlenül, hogy milyen módszert alkalmaz a bank, be kell tudnia bizonyítani, hogy működési kockázat mérése megfelel a szabványoknak, amelyek összehasonlíthatók a belső, minősítésen alapuló hitelkockázati rendszer szabványaival. Belső adatok A belső veszteségek nyomon követése fontos feltétel a működési kockázat mérését végző megbízható rendszer kidolgozásánál és működésénél. A fenti rendszer akkor a leghelytállóbb és legalkalmazhatóbb, amikor kategorikusan és világosan kapcsolatban áll a bank üzleti tevékenységeivel, technológiai és kockázat kezelési folyamataival.
62
Külső adatok A bank működési kockázat mérését végző rendszernek külső adatokat kell felhasználnia (nyilvános adatok és/vagy az ipar által összesített adatokat). Ezeknek a külső adatoknak tartalmazniuk kell a veszteségek reális méretére vonatkozó információkat, az üzleti műveletek skálájára vonatkozó információkat, valamint a veszteségek bekövetkezésekor tartalmazniuk kell a veszteséget előidéző körülményeket.
63
10. PIACI KOCKÁZAT 1997 végétől a bankoknak - már amennyiben az adott felügyeleti szervek ezt megkövetelik fel kell mérniük a piaci kockázatokat, be kell venniük a tőkeszámításukba kiegészítésként a hitelkockázatok mellett. A piaci kockázat a mérlegben lévő és a mérlegen kívüli pozíciók veszteségi kockázataként jelentkezik, ami a piaci árak változásának következtében jön létre. A fenti számítások tárgyát az alábbi kockázatok képezik: •
pénzügyi instrumentumokkal26 és kereskedési könyvekben27 lévő értékpapírokkal kapcsolatos kockázatok;
•
árfolyam kockázatok és árukockázatok az egész bankon belül
A pénzügyi instrumentumokra és értékpapírokra vonatkozó tőkekövetelmények a bankok kereskedési könyveiben lévő pozíciók mindenkori piaci értékére vonatkozóan kerül alkalmazásra. A külföldi devizaváltási kockázatokra és a kereskedelmi ügyletek kockázataira vonatkozó tőkeszámítások a bank teljes valutában lévő pozícióira és áruira kerülnek alkalmazásra, bizonyos szabadságot adva a strukturális valuta pozíciók kizárásával. Elfogadott, hogy a fenti pozíciók közül egyesek piaci áron kerülnek elszámolásra és értékelésre, míg másokat a mérleg szerinti értéken kell figyelembe venni.
26
Pénzügyi instrumentum minden olyan szerződés, amely adott társaság számára pénzügyi aktívákat és más
társaság számára pénzügyi kötelezettségeket indít el. A pénzügyi instrumentumok egyrészt alapvető pénzügyi instrumentumokból (vagy készpénz instrumentumok) másrészt derivátokban lévő pozíciókból és mérlegen kívüli instrumentumokból állnak. A pénzügyi aktíva készpénz, egyéb pénzügyi aktíva megszerzésére vagy szerződéses jogot ad egy adott kedvező feltétel mellett, a pénzügyi aktíva cseréjére. A pénzügyi felelősség szerződésben foglalt kötelezettség, miszerint készpénz vagy egyéb pénzügyi aktíva kifizetésére kerül sor potenciálisan kedvezőtlen körülmények mellett. 27
Kereskedési könyv a bank pénzügyi instrumentumokban lévő saját pozícióit jelenti, amelyeket célzottan rövid
lejáratú értékesítésekre tart a bank, vagy a bank vállalja ezeket azzal a szándékkal, hogy kihasználja rövidlejáratúan a tényleges vagy várható vételi és eladási árkülönbözetet. A pénzügyi instrumentumokat, a kereskedési könyvbe való bekerülésük és feldolgozásuk céljából, nem kötheti korlátozó megegyezés a forgalmazhatóságukat vagy a teljes fedezettségüket illetően. Kiegészítésként még annyit, hogy a pozíciókat pontosan és gyakran kell értékelni és a portfoliót aktívan kell kezelni.
64
Mint a hitelkockázatnál, itt is a piaci kockázat tőkekövetelményei globális konszolidált alapon kerülnek elszámolásra. Ott, ahol ez megfelelő és célszerű, az állami szervek engedélyezhetik az egy csoportba tartozó bankoknak és pénzügyi intézeteknek, amelyeknél csoport szintű, globális konszolidált könyvvezetés folyik, melynek keretén belül a tőke globális szinten értékelődik, hogy egy és ugyanazon instrumentumban rövid és hosszú pozíciókat számoljanak el (például devizák, áruk, részvények és kötvények) nettó alapon, a bejegyzés28 helyétől függetlenül. Ezen kívül valamennyi nemzeti jogi szervezet megőrzi azt a jogát, hogy monitorozza nem konszolidált alapon az egyes intézmények piaci kockázatát azzal a céllal, hogy biztosítsa a csoporton belül esetlegesen fellépő túltengés felügyeletét. A felügyeleti szervek kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a bankok ne hagyhassanak ki pozíciókat az elszámolás napján, hogy ilyen módon próbálják elkerülni a kockázat mérését. A pozíciók kereskedési könyvben történő pontos értékelésének kerete minimum az alábbiakat kell, hogy tartalmazza: 1. Rendszerek és ellenőrzés A bankoknak ki kell dolgozniuk, és fenn kell tartaniuk a megfelelő ellenőrzési rendszert, melynek kapacitása biztosítja a felügyeleti hatóság és a bank vezetősége számára értékelésük és számításaik pontosságát és megbízhatóságát. A rendszereknek integrálhatóaknak kell lenniük a szervezet keretein belül lévő többi kockázatértékelő rendszerekhez (például hitelelemzés). 2. Értékelési metodikák 2. 1. Piaci Marketing (Marking to market) A kifejezés minimálisan magában foglalja a pozíciók napi értékelését, meglévő kész árakon, amelyeken zár a piac és amelyek független forrásból kell, hogy származzanak. Ilyen meglévő kész árak, a piaci záróárak: a deviza-árfolyamok, vagy néhány, jó reputációval rendelkező, független közvetítőtől származó árfolyamár. A bankoknak követniük kell az árakat a lehető leggyakoribb frissítéssel.
28
Azon leányvállalatok pozíciói, amelyek nincsenek teljes mértékben az anyavállalat tulajdonában, és annak az
országnak az általános könyvelési elveinek vannak alávetve, amely felügyeletet gyakorol az anyavállalat felett.
65
2. 2. Modellmarketing (Marking to Model) Amikor nincs lehetőség a piaci marketingre, a bankoknak a pénzügyi modellt kell alkalmazniuk a pozíciók vagy a portfolió árainak meghatározására, hogy interpoláljanak a kész árak és a meglévő piaci árak között. A bankok akkor használhatják ezt a módszert, amikor bebizonyosodott, hogy a modell pontos és precíz. A „marking to model” egy olyan értékelés, amelyet extrapolálni kell, vagy más módon kell kiszámítani a beérkező piaci értékek alapján. A modellmarketing alkalmazásánál általában bizonyos konzervativizmust kell tanúsítani. A bank vezetésének tisztában kell lennie a kereskedési könyv azon elemeivel, amelyek a modell tárgyát képezik, és ismerniük kell azt az anyagi bizonytalanságot, amely felmerülhet, amikor ezt a modellt alkalmazzák a kockázat és a banktevékenység működéséhez szükséges tőkekövetelmény kiszámításakor. 2. 3. Független árellenőrzés A független árellenőrzés különbözik a napi „marking to market” értékeléstől. Ezen folyamat során periódikusan ellenőrzésre kerül a bemenő piaci ár vagy modell. Amíg a napi modellmarketing tevékenységeket a dealerek végzik, addig a piaci árak és modellek ellenőrzését a dealeri szervezeti egységtől független szervezeti egység végzi legalább havonta egyszer (vagy a piaci/kereskedelmi tevékenység jellegzetességeitől függően, akár gyakrabban is). A független árellenőrzés biztosítja azon piaci ár vagy modell magasabb szintű pontosságát, amelyek a nyereség és veszteség meghatározásában kerülnek felhasználásra, amíg a napi megjelölések az elszámolási dátumok közti előzetes kezeléskor kerülnek feldolgozásra. 3. Az értékelések vagy a tartalékok szabályozása A bankoknak ki kell alakítaniuk árakat vagy tartalékokat szabályozó eljárásokat. A hatóságok a bankoktól várják el annak a megítélését, hogy felhasználják-e harmadik személyek értékeléseit, akiknek feladata, hogy eldöntsék, szükség van-e az értékelések szabályozására. Hasonló döntésre van szükség a „marking to model” módszer alkalmazásánál is. A felügyeleti hatóságok elvárják, hogy gondos vizsgálat alá kerüljenek legalább az alábbi értékelések vagy tartalékok szabályozásai: nem megvásárolt hitelek, piaczárási árak, működési kockázat, korai felmondás, befektetési és pénzügyi költségek, jövőbeni adminisztrációs költségek, és ahol ez szükséges, modellmarketing kockázat.
66
10. 1. SZTENDERD MÉRÉSI MÓDSZER A piaci kockázat mérésekor engedélyezve van két alapvető metodika közötti választás, amelyeket az állami szerveknek jóvá kell hagyniuk. Az egyik alternatíva a kockázatok sztenderdizált
módszerek
szerinti
mérése,
amely
a
következőkkel
foglalkozik:
kamatkockázatok, tőke pozíciók kockázata, árfolyamkockázat és árukockázat. 10. 1. 1. Kamatkockázat A sztenderd keret méri azt a kockázatot, amely az adóssági értékpapír pozíciók és egyéb a kereskedési könyvben szereplő, kamatszázalékokkal kapcsolatos instrumentumok tartásával vagy vállalásával kapcsolatos. A keretben foglalt instrumentumok tartalmazzák az összes fix és lebegő kamatozású adóssági értékpapírokat és a hasonló viselkedésű instrumentumokat. A minimális tőkekövetelmény két részből tevődik össze - külön- külön kalkulálva – az egyik az úgynevezett. „egyedi kockázat”29 , amely valamennyi értékpapírral kapcsolatban jelentkezik, attól függetlenül, hogy hosszú vagy rövid pozícióról van-e szó, a másik pedig a portfolióban lévő kamatkockázat, amely az „általános piaci kockázat” terminológiát kapta, amikor is a különböző értékpapírok vagy instrumentumok hosszú és rövid pozíciói kompenzálhatják egymást.
Egyedi kockázat Az egyedi kockázatra képzett tőkekövetelménynek az a feladata, hogy védjen az egyes értékpapírok kedvezőtlen árváltozásaitól, amelyek a konkrét kibocsátóval kapcsolatos tényezők miatt jöhetnek létre. Még ha a kibocsátó egy és ugyanazon személy, akkor sem lehet megengedni a különböző kibocsátások közötti kompenzálást, mivel a szelvények kamatszázalékainak különbözősége, a likviditás és a vásárlások jellegzetességei miatt az árak kis határidők között változhatnak. Az egyedi kockázat megállapításához a következő kategóriákba soroljuk a papírokat:
29
Az egyedi kockázat magába foglalja az adott adóssági- vagy tőke értékpapírnak az általános mindennapi piaci kereskedelmen kívüli mozgásából adódó kockázatát és azokból az eseményekből eredő kockázatot, amikor a különböző adóssági- vagy tőke értékpapír ára élesen eltér az általános piaci áraktól, például ellenőrző csomag megvételére tett ajánlat vagy más sokkoló esemény, például nem teljesítési kockázat.
67
Az „állami” kategória magában foglalja az állami instrumentumok összes fajtáját, beleértve a kötvényeket, a kincstárjegyeket és az egyéb rövidlejáratú instrumentumokat. A „minősített” kategóriában vannak a közszektor és a multilaterális bankok által kiadott értékpapírok. Az „egyéb” kategóriába kerül az összes többi értékpapír.30 Általános piaci kockázat Az általános piaci kockázatra vonatkozó követelmények célja, hogy csökkentsék a piaci szintű kamatváltozásokból adódó veszteségeket. Két elvi módszer között lehet választani a kockázat mérésekor. Eredeti futamidő módszer Ennél a módszernél az adóssági értékpapírok és egyéb expozíciós források rövid és hosszú pozíciói a kamatszázalékokhoz képest, beleértve a derivatívákat31 is, lejárati skálán helyezkednek el, amely tizenhárom időintervallumból, illetve a kis kamatszázalékú szelvényes instrumentumok esetében tizenöt időintervallumból áll. A fix százalékú instrumentumokat a lejáratig visszamaradó idő szerint kell felosztani, a lebegő kamatozású termékeket pedig a következő átértékelés dátumáig fennmaradó idő szerint. Ki lehet hagyni az egyforma kibocsátású – de nem ugyanazon kibocsátó különböző kibocsátásait - egyforma értékű ellentétes pozícióikat, attól függetlenül, hogy fentiek ténylegesek vagy feltételesek-e. A kalkuláció első lépése minden egyes intervallumban a pozíciók koefficienssel történő súlyozása. A koefficiens úgy van kialakítva, hogy tükrözze a fenti pozícióknak feltételezett kamatszázalék változásokkal szembeni árérzékenységét. A különböző időintervallum súlyai a mellékletben levő táblázatban kerültek feltüntetésre.32 A kalkuláció következő lépése a különböző időintervallumokban súlyozott rövid és hosszú pozíciók kompenzálása, melynek eredményeként minden egyes időintervallumra egy rövid és egy hosszú pozíciót kapunk. Mivel minden intervallum különböző instrumentumokat és 30
Ezek a 6-os számú melléklet 6-os számmal jelzett táblázatában vannak részletesen feltüntetve. A mérési rendszernek magában kell foglalnia az összes, a kereskedési könyvben lévő derivatívákat és mérlegen kívüli instrumentumokat, amelyek reagálnak a kamatszázalék változásokra, például az FRA és egyéb forward szerződések, kötvény future ügyletek, kamat swap-ok és forward deviza pozíciók. A derivatívákat át kell konvertálni a megfelelő alap instrumentum pozíciókba, és fentieket alá kell vetni a speciális és általános piaci kockázatra vonatkozó tőkefelszámításoknak.
31
32
Az iménti utaláshoz a 6-os számú melléklet 7-es számú táblázata kapcsolódik.
68
lejáratokat tartalmaz, a kisebb, kompenzált pozícióra - függetlenül attól, hogy rövid-e vagy hosszú pozíció – 10%-os tőkefelszámítás történik az alapvető kockázat és a különbözetből adódó kockázat kifejezésére. Fentiek szerint, amennyiben a súlyozott hosszú pozíciók összege adott időintervallumban 120 millió Euró, és a súlyozott rövid pozíciók összege 100 millió Euró, akkor erre az időintervallumra az úgynevezett „függőleges tiltás” a 100 millió Euró 10%-a lesz, vagyis 10 millió Euró. Ezen kívül a bankoknak joguk lesz két körben történő horizontális kompenzáció elvégzésére, az első kör a nettó pozíciók között három zóna mindegyikében, majd a nettó pozíciók között a három különböző zónában. A folyamat jól áttekinthető a 6-os számú melléklet ide tartozó táblázatában. A kompenzálás a tiltások lépcsőzetessége mellett történik, az összehasonlítható pozíciók részeként kifejezve. A hátralévő futamidő módszer A módszert alkalmazva azok a bankok, amelyeknek megvan a megfelelő lehetőségük, használhatnak pontosabb módszert az egész piaci kockázatuk mérésére. Ennél a módszernél kiszámításra kerül minden egyes instrumentum árérzékenysége, mint a kamatszázalékok 0,6 és 1 százalékpont közti változása аz instrumentum lejáratától függően. A kapott mérések elosztásra kerülnek a tizenöt időintervallum között, miután minden egyes intervallum rövid és hosszú pozíciója 5% kockázati súlyt kap.33 Minden egyes intervallum nettó pozíciói ugyanúgy kezelendők, mint a lejárati módszernél. 10. 1. 2. TŐKEPOZÍCIÓ KOCKÁZAT Az új direktíva minimális tőke sztenderdet ír elő a kereskedési könyvben lévő tőkepozíciók tartásával vagy vállalásával kapcsolatos kockázat fedezésére. Fenti követelmény egyaránt alkalmazandó valamennyi instrumentumban lévő rövid és hosszú pozícióra, amely a részvényekhez34 hasonló piaci viselkedést mutat. A kamatkockázat kiszámításának metodikájához hasonlóan itt is két külön kalkulált felszámítás alkalmazunk. Az egyedi kockázat a bank bruttó tőkepozícióihoz hasonlóan kerül megállapításra. Ez egyenlő az összes hosszú és az összes rövid tőkepozíciók összegével. Erre az összegre 8%-ot kell felszámolni. 33
Ez a 6-os számmal jelzett melléklet 9-es táblázatában nyomonkövethető. Figyelembe veendők az összes szavazati jogú vagy nem szavazati jogú törzsrészvények, részvényként viselkedő konvertibilis értékpapírok, valamint a tőke értékpapírokra vonatkozó vásárlási vagy eladási kötelezettségek.
34
69
Kivétel ezalól, ha a portfolió egyidejűleg likvid és helyesen van befektetve a különböző üzletágakba. Ebben az esetben a kockázati súly 4%-ban van megállapítva. Az általános piaci kockázat a rövid és hosszú pozíciók egészének piacon tartási kockázatához hasonlóan kerül megállapításra. Ennél a kockázatnál a pozíciókat piaconként kell kiszámítani, ami azt jelenti, hogy minden egyes nemzeti piacra, amelyen a banknak tőkeinstrumentumai vannak, külön kalkulációt kell készíteni. Az általános kockázatra 8%-ot kell felszámolni. Kiegészítő 2%-os tőkét kell felszámolni a rövid és hosszú pozíciókra az index szerződés szerint, melynek fedeznie kell olyan tényezőket, mint például a teljesítési kockázat. A külön vizsgálandó pozíciók kivételével a tőkederivátokat35 és azokat a mérlegen kívüli pozíciókat, amelyekre hatással vannak a részvényárak, be kell venni a mérésekbe. Ezek át lesznek alakítva feltételes tőkepozíciókba, hogy lehessen alkalmazni rájuk a speciális és általános piaci kockázat sztenderd képletét. 10. 1. 3. DEVIZAKOCKÁZAT Ez a kockázat külföldi devizákban, beleértve az aranyban36 tartott vagy vállalt pozíciókból eredő kockázatot jelenti. Tőkekövetelményének a kiszámításához két lehetőség biztosított. Az első az expozíciónak az értékelése, pozíciónként egy és ugyanazon devizában. A második a rövid és hosszú pozíciók kockázatának értékelése különböző devizákban. Az expozíciók értékelése ugyanazon devizában Ennél a módszernél meg kell határozni a bank nyitott nettó pozícióit minden devizában az alábbiak összeadásával: - a nettó spot pozíció, azaz az aktívák összes elemei a passzívák összes elmei nélkül, beleértve az adott devizában denominált, felhalmozódott kamatokat.
35
Ide tartoznak a forward és future szerződések, amelyek a mindenkori piaci árakon kerülnek elszámolásra; tözsdeindexekkel kapcsolatos future ügyletek, amelyek a feltételes alapvető tőkeinstrumentumok piacközti árán kerülnek elszámolásra és a tőke swapok.
36
Az aranyat inkább külföldi devizában lévő pozíciónak kell tekinteni, nem mint árut, mert instabil ára miatt közelebb áll a devizaárfolyamok ingadozásához.
70
- a nettó forward pozíció37, melyet úgy számolunk ki, hogy az összes megkapott összegből kivonjuk az összes forward deviza ügyletek után fizetendő összegeket, beleértve a deviza future ügyleteket és a deviza swapok tőkerészét. - garanciák és egyéb instrumentumok, amelyek biztosan idő előtti felmondottnak tekintendők és valószínűleg nem térülnek meg - jövőbeni nettó kiadások és bevételek, amelyek még nincsenek felszámítva, de már teljesen lefedettek - az összes egyéb elem, amely devizában lévő nyereséget vagy veszteséget jelent, valamint a külföldi devizában lévő opciók nettó összege. A devizakockázatok közé tartoznak a bankok strukturált pozíciókkal kapcsolatos kockázatai. Ezért ezek kezelése külön figyelmet igényel. Egy megfelelő méretű deviza pozíció megvédi a bankot a valutaárfolyamok mozgásából adódó veszteségektől, de nem feltétlenül védi meg a bank tőkemegfelelési arányát. Amennyiben a bank tőkéje nemzeti valutában denominált és a bank rendelkezik teljesen megfelelő méretű devizaaktívákból és passzívákból álló portfolióval, a bank tőke/aktívák aránya csökkenni fog, ha a nemzeti valuta leértékelődik. Rövid pozíciók nemzeti valutában való tartásával a bank meg tudja védeni tőkemegfelelési arányát, annak ellenére, hogy a pozíció veszteséget hoz a nemzeti valuta drágulásakor. A fenti említettek miatt a felügyeleti szervek engedélyezhetik a hitelintézeteknek tőkemegfelelésük ilyen módon történő megvédését. Ennek következtében az összes olyan pozíciót38, amelyet adott bank célirányosan azért vállalt fel, hogy részben vagy teljesen hedzseljen a valutaárfolyamoknak a tőke összetételére vonatkozó kedvezőtlen hatása ellen, ki lehet zárni a nettó nyitott pozíciók kiszámításakor. Másrészről nem szükséges tőkefelszámítást végezni azokra a pozíciókra, amelyek olyan elemekkel kapcsolatosak, melyek levonásra kerülnek a bank tőkéjéből a tőkealap kiszámításakor, így például nem konszolidált kirendeltségekbe fektetett, külföldi devizabefektetések.
37
A devizában és aranyban lévő forward pozíciók általában a piac mindenkori spot árfolyamain kerülnek értékelésre.
38
Ezeknek a pozícióknak strukturális, azaz nem kereskedelmi jellegűnek kell lenniük és nem használhatók fel
semmi másra csak a bank tőkemegfelelőségi arányának megvédésére.
71
Az expozíciók értékelése különböző devizában A külföldi devizában és aranyban lévő pozíciók devizaárfolyam kockázatának értékelésére a bankoknak két metodika áll a rendelkezésére. Az egyik alternatíva az úgynevezett „gyorsíró” módszer, amely minden devizát egyformán kezel. Ennél a módszernél az összes külföldi devizában és aranyban lévő nettó pozíciónkénti névérték összeg konvertálódik spot árfolyamon az elszámolási valutába. Az összes nyitott pozíció nettó értékét úgy kapjuk meg, hogy a nettó rövid vagy nettó hosszú pozíciók összegeit összeadjuk, és amelyiknek összege a kettő közül a nagyobb, ahhoz adjuk az aranyban lévő nettó pozíciót az előjeltől függetlenül. A tőkefelszámítás a nyitott nettó pozíció 8%-a lesz. Azt a bankot, amely jelentéktelen mennyiségű külföldi devizát kezel és nem vállal deviza pozíciókat a saját számlájára, a nemzeti intézmény megítélése szerint fel lehet szabadítani a tőkemegfelelési követelmény alól ezekre a pozíciókra vonatkozóan. A devizaárfolyam kockázat mérésének másik alternatívája precízebb, belső modelleket használ. Ennek a módszernek az alkalmazásához teljesíteni kell bizonyos előírt követelményeket. Magyarországon és Bulgáriában egyenlőre nem várható ennek a módszernek bevezetése. 10. 1. 4. ÁRUKOCKÁZAT Az áru olyan anyagi termék, amellyel a másodlagos piacon kereskednek, illetve ezen a piacon lehet kereskedni vele. Ilyen áru például a mezőgazdasági termék, az ásványi anyagok, beleértve a kőolajat és a nemes fémeket, az arany kivételével. Az áruk árkockázata bonyolultabb és változékonyabb a deviza– és kamatkockázatnál. Az árupiacok ezen kívül még nem is annyira likvidek, mint a kamat-és devizapiacok, melynek következtében a kereslet és a kínálat változásai nagyobb hatással lehetnek az árakra és az ingadozásokra. A piac fentiekben leírt jellemzői megnehezítik az árak átláthatóságát, az árukockázat hatékony meghatározását. Az anyagi termékekkel történő kereskedésre vonatkozó kockázatnál a spot árban bekövetkező változás jelenti a legnagyobb kockázatot. A bankok esetében azonban, amelyek derivatívákkal kapcsolatos szerződésekből álló portfolióra vonatkozó stratégiákat alkalmaznak, még ehhez kiegészítő kockázatok járulnak, amelyek sokkal nagyobbak lehetnek a spot árban bekövetkező változás kockázatánál. Ide tartozik az alábbi három kockázat: - Alapkockázat, amely felléphet hasonló áruk árai közti kölcsönös hatás időbeni változása esetén
72
- Kamatkockázat, amely felléphet forward pozíciók és opciók átviteli költségeinek változásakor - Forward kiegyensúlyozatlanságának kockázata, amely a forward ár változásai következtében léphet fel, a kamatszázalék változásától eltérő okok miatt. Három alternatíva létezik az árupozíciók kockázatának kalkulálására. Értékelni lehet sztenderd módon, amikor vagy nagyon egyszerű keret, vagy értékelési rendszer kerül alkalmazásra, amely
külön
fedezi
a
forward
kiegyensúlyozatlanságának
kockázatát
és
a
kamatkockázatot. E két módszer csak azokra a bankokra alkalmas, amelyek viszonylag korlátozott mértékben folytatnak árukereskedelmet. Mint a többi kategóriába eső piaci kockázat esetén, a bankok használhatnak belső modelleket is az árukockázat mérésére, de csak abban az esetben, ha megfelelnek bizonyos követelményeknek ezek alkalmazására. Várhatóan a jövőben több kereskedelmi bank is elfogadja ezt a metodikát39. A lejárati skála módszere A tőkefelszámítás fenti módszer szerint történő kiszámításakor a bankok először az árupozícióikat40 sztenderd mérőegységben kell, hogy kifejezzék, például hordóban, kilogrammban, grammban. Ezután az összes áruban lévő nettó pozíció nemzeti devizába kerül konvertálásra a mindenkori spot árfolyamokon. Majd a forward kiegyensúlyozatlanságának kockázata és a kamatkockázat fedezésére minden időintervallumban tőkefelszámításra kerül sor az összemérhető hosszú és rövid pozíciók időintervallumának keretén belül. A metodika nagyon
hasonlít
a
kamatinstrumentumoknál
mérőegységekben kifejezett egyes árupozíciók
használt 41
metodikára.
A
sztenderd
először a lejárati skálában lesznek
alkalmazva, amikor is a fizikai tartalékok az első időintervallumban kerülnek szétosztásra. Minden időintervallum esetében az összemérhető hosszú és rövid pozíciók összegét először megszorozzuk az áru spot árával, utána pedig ennek az intervallumnak megfelelő spreаd százalékkal.42 A közelebbi időintervallumok fennmaradó nettó pozícióit át lehet vinni a távolabbi időintervallumokban lévő expozíciók kompenzálására. Mivel azonban a fentiekben 39
Magyarországon nem várható ennek a módszernek 2007 év végéig történő alkalmazása
40
Ide tartoznak az összes áru derivátok és mérlegen kívüli pozíciók, amelyekre hatással vannak az áruk árváltozásai, amiket át kell alakítani úgynevezett függő áru pozíciókká.
41
Minden egyes árura külön lejárati skála kerül alkalmazásra.
42
Az említett folyamat megtekinthető a 6-os számú melléklet 10-es számú táblázatában.
73
leírt, különböző időintervallumok közti
pozícióhedzselés pontatlan, egy kiegészítő
felszámításra kerül sor, amely az átvitt nettó pozíció 0,6%-ának felel meg. A tőkefelszámítás minden egyes átvitt nettó pozícióból alakult összemérhető összegre a fentiekben leírt módon kerül kiszámításra. Ennek a folyamatnak a végén adott banknak vagy csak rövid, vagy csak hosszú pozíciói lesznek, amelyekre vonatkozóan 15%-os tőkefelszámításra kerül sor. Annak ellenére, hogy különböző áruk esetén az ingadozás mérete különböző, az egyszerűség érdekében és annak figyelembevételével, hogy a bankok általában elég kevés nyitott árupozíciókat tartanak fenn, egységes tőkefelszámításra kerül sor. Azon bankok, amelyek fentiek vonatkozásában ennél precízebbek akarnak lenni, használhatják a belső minősítésen alapuló modellt. Egyszerűsített módszer Az egyszerűsített módszernél ugyanaz az eljárás kerül alkalmazásra, mint a lejárati skála módszernél. Itt is figyelembe vesszük nemcsak az összes árupozíciókat, hanem az összes áru derivátokat és mérlegen kívüli pozíciókat is, melyek a mindenkori spot árakon kerülnek értékelésre. A tőkefelszámítás minden egyes árura vonatkozóan a rövid vagy hosszú nettó pozíciók 15%-ának felel meg. Ezen kívül a bank felszámol minden egyes árura még fix 3%-ot az alapkockázatra, kamatkockázatra és forward kiegyensúlyozatlanság kockázatra. 10. 1. 5. OPCIÓK KEZELÉSE Figyelembe véve az opciókkal kapcsolatos banki tevékenység sokoldalúságát és ezek árkockázat értékelésének nehézségeit, több alternatív módszer is megengedett kockázatuk mérésére. Egyszerűsített módszer Azok a bankok, amelyek csak vásárolt opciókat használnak választhatják az úgynevezett egyszerűsített módszert, amelynél az opció pozíciók kiegészítően kalkulált tőkefelszámítás tárgyát képezik, amely magában foglalja az általános piaci és a egyedi kockázatot. Az ily módon kiszámított kockázati értékek hozzáadódnak az adott kategória, azaz a kamat- és tőkeinstrumentumok, külföldi devizák és áruk tőkefelszámításaihoz, amelyek a korábbiakban már felsorolásra kerültek. 74
Példa a kalkuláció elvégzésére: Ha 100 db, egyenként 10 USA Dollárra értékelt részvények tulajdonosának van ekvivalens eladási opciója 11 USA Dollár ügyleti áron, a tőkefelszámításnak a következő képlet szerint kell történnie: 1000 x 16% (8% az egyedi és 8% a piaci kockázatra) = 160, amiből levonjuk az opció nyereségének összegét, ami (11-10) x 100 = 100, vagyis a tőkefelszámítás eredménye 60 lesz. Hasonló módszer kerül alkalmazásra azokra az opciókra, amelyeknek az alapvető instrumentuma külföldi deviza, kamat instrumentum vagy áru. Pozíciók Hosszú darabos és hosszú put opció Vagy Rövid darabos és hosszú call opció Hosszú call opció vagy Hosszú put opció
Kezelés A tőkefelszámítás egyenlő: az alapvető értékpapír43 piaci értéke szorozva a speciális és az általános piaci kockázatra44 felszámított összeggel, amelyből levonásra kerül opcióra eső nyereség (amennyiben van nyereség) A tőkefelszámítás egyenlő az alábbiakban leírt két érték közül a kisebbikkel: 1. Az alapvető értékpapír piaci értéke megszorozva a speciális és az általános piaci kockázatra felszámított összeggel 2. Az opció piaci értéke
Köztes módszerek Azon bankok, amelyek nem csak vásárolt opciókat használnak, hanem maguk is bocsátanak ki opciókat várhatóan az úgynevezett delta plusz módszert, vagy a kockázatkezelés teljes modelljét fogják alkalmazni, amely belső modelleken alapul, viszont utóbbi módszer az első időszakban nem kerül Magyarországon alkalmazásra. Delta plusz módszer Ennél a modellnél a bankok opció pozícióikat delta súllyal viszik be a sztenderd metodikába. Ezek az opciók olyan pozíciókként kerülnek elszámolásra, amelyek az alapvető instrumentum
43
feltételezve, hogy ezt az aktívát kapjuk az opció gyakorlásakor
44
egyes opcióknak nincs speciális kockázatuk, például amikor az alapvető instrumentum kamatszázalék, deviza vagy áru, viszont kamat instrumentumok opciói hordoznak magukban speciális kockázatot.
75
piaci értékének delta értékével történő szorzatával egyenlők. Mivel azonban delta nem fedi teljes mértékben az opció pozíciókkal kapcsolatos kockázatokat, a banknak értékelnie kell a Gamma és Vega érzékenységet is – ahol Gamma méri a delta változás ütemét, Vega pedig az adott opció értékének érzékenységét az ingadozási fok változásaival szemben - , hogy ki tudja számolni az összes tőkefelszámítást. Ez az érzékenység elfogadott tőzsdei modell vagy a bank saját opció értékelési modellje szerint kerül kiszámításra. Miután kalkulálásra került a delta kockázatból eredő tőkefelszámítás mértéke, el kell végezni ezt a számítást a Gamma és Vega kockázatokra, külön-külön az opció minden egyes pozíciójára. Ennek megadásához egy és ugyanazon alap instrumentumként kell kezelni az alábbi pozíciókat: •
kamatszázalékoknál – minden időintervallumot
•
tőke értékpapíroknál – minden nemzeti piacot
•
külföldi devizánál és aranynál – minden deviza és arany párost
•
árunál – minden külön árut
Gamma-hatás = ½ x Gamma x VU2 , ahol VU45 az alap instrumentum változása százalékban kifejezve. Egy és ugyanazon alap instrumentumként valamennyi opcióra vagy pozitív, vagy negatív hatás alakul ki. Ezeket a Gamma-hatásokat összeadjuk, és ennek következményeként kapjuk meg a nettó Gamma-hatást minden egyes alap instrumentumra. A tőke kalkulációba csak ez kerül be negatív előjellel. Ingadozási kockázat esetén a bankoknak tőke felszámításokat kell kalkulálniuk úgy, hogy minden egyes ugyanazon alap instrumentumú Vega pozíció összegét megszorozzák az ingadozás arányos változásával, ami +/- 25% között mozog. 10. 2. BELSŐ MODELLEK FELHASZNÁLÁSA A PIACI KOCKÁZATOK ÉRTÉKELÉSÉRE Belső modellek használata szigorúan a bank felügyeleti szervének jóváhagyásától függ. Ilyen modell felhasználásakor minimum az alábbi feltételeknek kell teljesülnie:
45
Amikor az alap instrumentum kamatszázalék, ez a koefficiens nem fixált, és a meghatározása bonyolult számításokon alapul; a tőkeértékpapírokra az alap instrumentum piaci értékét megszorozzuk 8%-kal, valuta és arany opcióknál szintén 8%-kal, áru opcióknál pedig 15%-kal.
76
•
a bank kockázatkezelési rendszere koncepció szempontjából ésszerű, és teljes egészében következetesen alkalmazásra kerül
•
a banknak megfelelő létszámú szakképzett alkalmazott áll a rendelkezésére a bonyolult modellek használatához nemcsak a kereskedelmi tevékenység, hanem a kockázatellenőrzés és a belső ellenőrzés tekintetében is
•
a felügyeleti szervek megítélése szerint a bank által használt modellek adatai bizonyítottan elfogadott pontosságúak a piaci kockázat értékelését illetően.
A felügyeleti szerveknek jogukban áll megkövetelni az adott belső modellek elsődleges monitorjának és éles környezetben történő kipróbálásának elvégzését, mielőtt a modell felügyeleti célokra felhasználása kerül a tőke szempontjából. A fenti általános követelményeken kívül a hitelintézeteknek meg kell felelniük egyéb, egész sor minőségi és mennyiségi feltételeknek.
77
11. FELÜGYELETI FELÜLVIZSGÁLAT A felügyeleti felülvizsgálat a tőkére vonatkozó új keretegyezmény projekt külön elemét képezi. Itt kerülnek megfogalmazásra a felügyeleti hatóság munkájának tartalmára, funkciójára és szervezetére vonatkozó rendelkezések. A banki intézmények hatékony felülvizsgálata az erős gazdasági környezet lényeges komponense, mivel a bankrendszer központi szerepet játszik a fizetések elvégzésében valamint a megtakarítások mobilizálásában és elosztásában. A felügyeleti felülvizsgálat tevékenységi körébe tartozik, hogy biztosítsa a pénzintézetek veszélytelen és ésszerű műveletvégzését, valamint azt, hogy elegendő tőkével és tartalékokkal rendelkezzenek a tevékenységük során felmerülő kockázatok kiküszöbölésére. Az erős és hatékony bankfelügyeleti felülvizsgálat olyan társadalmi javakat biztosít, amelyeket a piac valószínűleg nem tud teljes egészében biztosítani, éppen ezért a hatékony makrogazdasági politikával együtt a bankfelügyeleti felülvizsgálatnak is rendkívüli jelentősége van minden egyes ország pénzügyi stabilitásának elérésében. A hatékony bankfelügyeleti felülvizsgálati rendszernek világos célokat és felelősségeket kell meghatároznia minden olyan intézmény számára, mely a banki szervezetek felügyeletében részt vesz. A felügyeleti intézményeknek céljaik elérésére műveleti önállóssággal kell bírniuk, rendelkezniük kell az információgyűjtéshez szükséges eszközökkel és felhatalmazásokkal, továbbá azokkal a jogokkal, amelyekkel megkövetelhetik határozataik végrehajtását. Ezen kívül biztosítani kell számukra a megfelelő erőforrásokat, beleértve a humán erőforrásokat is, s a szükséges finanszírozást és technológiákat. Az információ gyűjtésére és elemzésére kétféle módszert különböztetünk meg. Egyrészt ez a helyszínen elvégezhető felügyelők és szakképzett könyvvizsgálók közreműködésével, másrészt távolról, dokumentumok alapján is. A felügyeleti vizsgálatok és a távolsági felügyelet arányától függetlenül a felügyeletet végzőknek rendszeres kapcsolatban kell lenniük a hitelintézet vezetőségével. A kimutatás kiterjesztése és gyakorisága a hitelintézet szervezeti felépítésétől, nagyságától és tevékenységének fajtáitól függ. Vannak kimutatások, melyeket minden hónapban el kell készíteni, vannak negyedéves és éves kimutatások. Ezen kívül egyes kimutatások bizonyos 78
eseményekkel kapcsolatban készülnek, ami azt jelenti, hogy ezeket csak akkor kell elkészíteni, ha az esemény bekövetkezik46. Fontos helyet foglal el az új bázeli irányelvben a nemzetközi tevékenységet folytató bankok úgynevezett „konszolidált felügyelete”. Ez magában foglalja a banki és nem banki tevékenység vizsgálatának lehetőségét, amelyet a hitelintézet közvetlenül vagy közvetve végez leányvállalatain vagy kirendeltségein keresztül, helyi illetve külföldi fiókjaiban. A hatóságoknak kell eldönteniük mely követelményeket alkalmazzák az adott bankra konszolidálva vagy nem konszolidálva és melyeket mindkét módon. Minden esetben azonban a felügyeleti hatóságoknak módszereik alkalmazásakor meg kell ismerniük a bankszervezet vagy bankcsoport szervezetének egészét
47
. A konszolidált
felügyelet kulcskomponense a felügyelet és a leányvállalat közötti kapcsolat és információcsere
létrehozása,
valamint
a
tevékenységek
koordinálása
azokkal
a
szervezetekkel, amelyek a konkrét egység felügyeletéért felelnek a szervezeti felépítés egészén belül. A
banktevékenység,
amint
arról
az
eddigiek
során
meggyőződhettünk,
sokféle
kockázatvállalással jár együtt. Emiatt rendkívül fontos jelentősége van annak, hogy a bankfelügyeleti szervek tisztában legyenek a bankok által végzett tevékenység jellegével, és ésszerű, megfelelő minimális tőkekövetelményeket állapítsanak meg a várható veszteségek semlegesítésére, amikor ezek az adott hitelintézetben bekövetkeznek. A felügyeleti szervnek képesnek kell lennie felmérni a felhasznált módszerek hatékonyságát a kockázatok azonosítására, mérésére és ellenőrzésére vonatkozóan. Ez magában foglalja egyrészt a különböző kockázatkezelési belső banki rendszerek ellenőrzését és jóváhagyását, másrészt időszakos tesztek48 lebonyolítását is, melyeknek célja, hogy megállapítsák a bank képességét a lehetséges bonyolult szituációk megoldására és megvizsgálják a korai figyelmeztetések bevezetését alkalmazó rendszereket. Következésképpen kijelenthetjük, hogy teljesen új minőségű bankfelügyeletről van szó, melynek tevékenysége átmenetet jelent a mennyiségi mutatókról a minőségi mutatókra való áttérésre. Ha eddig a banki kockázatok saját tőkével való fedezésének szabályai voltak 46
például új kirendeltségbe való befektetés során
47
a Bázeli Bizottság konszolidált felügyeletet javasol
48
az úgynevezett „stressz test”
79
előtérbe helyezve a nagy expozíciókra, a likviditásra vonatkozóan, akkor most a bankfelügyelet olyan szabályokat vezet be, amelyeknek célja komplett rendszerek és instrumentumok felhasználása a kockázat kezelésére. Ez lehetővé teszi a hitelintézet pillanatnyi pénzügyi helyzetének pontosabb meghatározását. A bankfelügyelet tartalmának és funkcióinak megváltozásával intenzívebbé válik a bankok és a felügyeleti hatóságok közti közötti dialógus.
80
12. PIACI FEGYELEM Vitathatatlan, hogy az új bázeli irányelv egyik lényeges eleme a piaci fegyelem. Ez írja elő azokat a formákat és módszereket, amelyeknek a segítségével a bankoknak közzé kell tenniük a tevékenységükre vonatkozó információkat. A banki szféra hozzáértői szerint pontosan e miatt a változás miatt fognak a pénzintézetek a jövőben arra törekedni, hogy hatékonyabbak legyenek, a lehető legjobb eredményeket mutassák ki, valamint sokkal figyelmesebben fogják értékelni új kockázatokba való befektetéseik várható hatását a tőkemegfelelésük szintjére. Felügyeleti körökben mind több követőre talál az a nézet, miszerint a banki üzlet átláthatósága egyike a legésszerűbb eszközöknek fenti önszabályozására és fegyelmezésére. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a bankok olyan intézmények, melyek szolgáltatásának egyik fő eleme a bizalom, a fentieknek maximálisan átláthatóknak kell lenniük a piaccal szemben, érthető kritériumokat és elegendő mennyiségű adatot kell szolgáltatniuk, hogy ügyfeleiknek lehetőségük legyen megkülönböztetést tenniük. Ezért állíthatjuk, hogy a pénzintézet tevékenységére vonatkozó adatok közzététele növeli a szektor jó hírnevét. Ebben a témában azonban vita tárgyát képezi a feltárás és közzététel foka, amikor is a felügyeleti információ túlzott feltárása a nyilvánosság előtt egész sor negatívummal járna együtt. Egyrészt egyik vagy másik bank egyedi adatai elemezhetők nem hozzáértő módon, amelyek a hitelintézet helyzetére vonatkozó helytelen következtetések levonásához vezethetnek, másrészt a nyilvánosságra hozott információt felhasználhatja az adott pénzintézet konkurense is. Ezért az információ átláthatósága, a bankok és a befektetési társaságok által történő nyilvánosságra hozása, mint a piaci mechanizmusokra való hatás előfeltétele, fontos szerepet játszik a tőkére vonatkozó új keretegyezmény projektben. A közzétételre vonatkozó követelmények arra kényszerítik a hitelintézeteket, hogy óvatos és biztos módon végezzék tevékenységüket. A piaci fegyelem elősegíti a felügyelet azon erőfeszítéseit, amelyek az intézmények nagyfokú megbízhatóságának és a piac stabil működésének a fenntartására irányulnak. A piaci fegyelemmel kapcsolatos kulcskövetelmények megkövetelik az összes hitelintézettől, hogy széleskörű belső információt közöljenek, például az általuk alkalmazott értékelési módszerekről, piaci- és kockázati politikájukról. A felügyeletnek saját részről pedig értékelnie kell a nyilvánosságra hozott információ elegendőségét és minőségét a felügyelt intézmény tevékenységétől és kockázati profiljától függően. A nyilvánosságra hozandó információ kiterjedtsége és felelőssége az adott hitelintézetnek a megfelelő bankcsoportban betöltött rendeltetésétől és helyétől függően kerül meghatározásra. Jelentős leányvállalatok vagy 81
alcsoportok meglétekor az anyavállalatnak kiegészítő információt kell közzétennie fentiek tevékenységére és kockázati profiljára vonatkozóan egyedi vagy alcsoporti konszolidált alapon. Azoknak a bankoknak, amelyek IRB módszert, hitelkockázatot csökkentő módszereket szándékoznak alkalmazni és aktívákkal fedezett értékpapírokat akarnak kibocsátani, forgalmazni, szélesebb körű információt kell nyilvánosságra hozniuk, például belső kockázatkezelési szabályaikra, alkalmazott kockázatértékelési modelljeikre, kockázatmegelőzési és kockázatcsökkentő módszereikre vonatkozóan. Aktív nemzetközi tevékenységet folytató bankintézményeknek és befektetési társaságoknak gyakrabban kell tevékenységükre vonatkozó információt közzétenniük. Ezekre az esetekre kiemelt figyelem lett fordítva a saját tőkére, az egyes tőkekövetelményekre, valamint a tőke megfelelésre vonatkozóan, amelyekről negyedévente kell információt szolgáltatni. A nyilvánosságra hozott információnak a megfelelő helyen és formában kell megjelennie úgy, hogy az könnyen hozzáférhető legyen a piaci résztvevők számára is. Ez lehetővé teszi a pénzintézetek ügyfelei és partnerei számára, hogy a legmegfelelőbb döntéseket hozzák a konkrét bankkal kapcsolatos viszonyukra vonatkozóan. Az Uniós követelményeknek megfelelően az információ nemzeti és európai szinten kerül begyűjtésre és tárolásra, elektronikus adatbázis formájában és minden igénylő számára hozzáférhető módon.
82
13. BULGÁRIA ÉS A BÁZEL II Bulgáriában a rendszerváltás után 1989-ben a Bolgár Nemzeti Bank pénzpolitikája hatástalannak bizonyul. Ezekre az évekre a rohamosan növekedő infláció és a Bolgár Leva értékének állandó csökkenése jellemző. Maga a bankrendszer tőkeszegénnyé válik és elveszti stabilitását. Ebben az erősen válságos pénzügyi és gazdasági helyzetben vetődik fel a Valutatanács bevezetésének a gondolata. Hosszas viták és konzultációk után 1997 július 1.-én ez az elképzelés valóra válik, és Bulgária mind a mai napig a Valutatanács rendszerében működik49. Ezzel párhuzamosan a kormány megszorító fiskális, a kereskedelmi bankok pedig megszorító pénzügyi-hitelezési politikát alakítanak ki. E három tényező pozitívan hat nemcsak magára a bankrendszerre, hanem Bulgária pénzügyi és tőkepiaci fejlődésére is. A pénzügyi hitelezési politika fejlődési lehetősége a Valutatanács és a devizakorlátozások feltételei mellett szabadságot ad a kereskedelmi bankoknak arra, hogy rendkívül nagyméretben fejlesszék aktív bankműveleteiket. Az utóbbi évek során felgyorsítva aktiválják tevékenységüket, és körülbelül másfél éve tartósan fenntartják a hitelállományaik évi csaknem 50%-os növekedését. Az 1997-es évhez képest, amikor is a hitelek aránya a bankok aktíváinak mindössze 22%-át tette ki, most, amikor a hitelek az aktíváknak több mint 50%-át képezik, a hitelkockázatnak kétségtelenül domináló szerepe van. Pontosan ezért az új tőkeegyezmény témája - amely egyrészt új követelményeket támaszt a hitel- és piaci kockázat kezelése felé, másrészt tőkefelszámításra kötelez a működési kockázatra vonatkozóan is – rendkívül aktuális, és az utóbbi hónapokban egyre inkább magára vonja az ország társadalmának a figyelmét. Az új tőkére vonatkozó keretegyezményhez való adaptálódás azért is fontos, mert Bulgária már teljes jogú tagja az Európai Uniónak, és teljes értékűen vesz részt a pénzügyi szolgáltatások egységes piacán. A tagfelvétel dátumától számítva komolyabb figyelmet fordítanak a kereskedelmi bankok tevékenységére és általában az ország pénzügyi szektorára. 49
Amikor kiválasztásra kerül, hogy melyik devizához kötődjön a Leva, a bolgárok a német márkát választják az
amerikai dollár helyett. Ez azért történik így, mert már akkor figyelembe veszik azt a perspektívát, miszerint Bulgária a jövőben tagjává válik majd az Európai Szövetségnek és az európai devizarendszernek. Jelenleg a Bolgár fizetőeszköz az Euróhoz van kötve, és ez így lesz mindaddig, amíg Bulgáriában be nem vezetik ezt az egységes közösségi pénznemet, mint alapvető fizetőegységet.
83
Ennek az oka, hogy az aláírt szerződésben nincsenek előirányozva megelőzési klauzák valamint halasztási időszak az európai törvényhozás alkalmazására. Ami pedig az új bázeli egyezményt illeti, már létrejött a projektirányelv, amely bevezeti az új szabályokat, és közös keretet jelöl ki a közösségi zónában működő bankok felé támasztott tőkekövetelményeknek. Ily módon az összes Uniós hitelintézményeknek, beleértve a bolgárokat is, méretüktől és műveleti fajtáiktól függetlenül alkalmazniuk kell az új tőkeszabályozást. Az új direktíva sikeres alkalmazásának természetes és szükséges feltétele kétségtelenül az, hogy a banki társadalom részt vegyen a felkészülési folyamatban. Ennek érdekében a bolgár bankfelügyelet erre kijelölt szakértői csoportja az ország vezető bankjainak szakértőivel együtt azt a feladatot kapta, hogy körvonalazza a tőkére vonatkozó új keretegyezmény alkalmazásával kapcsolatos problémákat és a szükséges intézkedéseket. A Bolgár Nemzeti Bank az év végére várja, hogy a bankok aktivitást mutassanak az új szabályozás követelményei iránt, az új szabályozásra való fokozatos áttérés érdekében megtett időbeni felkészültségüket illetően. A hitelintézetek felkészülésben való részvétele még a felkészülési fázisban lehetővé teszi számukra és a felügyeleti hatóságok számára az új keretegyezmény paramétereinek pontos megállapítását, amelynek ki kell mutatnia az intézmények közti differenciákat, belső gyakorlataikat, kockázati profiljukat valamint a helyi szabályozás és piaci környezet sajátosságait. Elmondhatjuk, hogy Bulgáriában a Bázel II bevezetésére való felkészülés már 2002-ben kezdetét vette. Ekkor küldi meg a Bizottság a nemzeti felügyeleti szerveknek az új tőkeegyezmény projekt tesztjére vonatkozó kérdőív csomagot és metodológiai utasítást. A QIS 3 elnevezésű teszt célja annak a megállapítása, hogy miként hatnak a kockázati súlyozású aktívák kiszámítására szolgáló új módszerek a különböző országok tőkemegfelelésére. A teszt eredményei a projekt tökéletesítését segítik elő. Bulgária is képviselve van a 8 bankot elemző vizsgálatban, ahol fenti bankok a legnagyobb méretű aktívákkal rendelkező első tíz bankból kerültek kiválasztásra. Így hazámnak, Bulgáriának először van lehetősége részt venni a Bázeli Bizottság új tőkeegyezmény projektjének előkészítésében. Ami a Bázel II bevezetésének végső határidejét, 2007. január 1.-ét illeti, a legtöbb Európai Uniós tagország eleget tett a Bázeli Bizottság követelményeinek. Bulgária, mint az európai közösségbe most belépett tagállam, kérte a határidő egy évvel való meghosszabbítását, ami azt jelenti, hogy 2008. január elsejétől kezdve kell betartania a bázeli előírásokat. Mindezidáig 84
nincsenek közvetlen megfigyelések és konkrét tények a bankszektor felkészültségét illetően, de a Bolgár Nemzeti Bank állítja, hogy a pénzügyi szektor Bulgáriában az év végéig teljesíti a támasztott követelményeket. Bulgáriában a Bázel II „kezdeményezés” három alapvető fázisban kerül teljesítésre: Az első fázis az adatbázis előkészítésére vonatkozik, amely a kereskedelmi bankok informatikai bázisaiban kerül tárolásra. A második fázis a kockázatértékelés paramétereinek kiszámításával kapcsolatos. A harmadik fázisban kerül sor a tőkemegfelelés és a tőke azon méretének a kiszámítására, amelyet félre kell tenni minden egyes külön kockázat fedezésére, amit a kereskedelmi bankok kimutatnak. Bulgáriában a jelenleg érvényben lévő rendelkezés, amely a tőkemegfelelést szabályozza, a Bolgár Nemzeti Bank 8. számú Rendelete. Fenti rendelet a Bolgár Köztársaságnak az Európai Szövetséggel folytatott tárgyalásai során vállalt kötelezettségeire és a bolgár törvényhozásnak az európai szövetségivel való harmonizálására jött létre. Ebben a rendeletben vannak lefektetve a Bázel II-ből eredő tőkekövetelmények alapjai. Az új tőkeegyezmény követelményeitől eltérően azonban, a bolgár rendeletben megfogalmazott tőkemegfelelési követelmények és a bankok által folyósított hitelek kockázatkezelési értékelésének követelményei szigorúbbak. A Bolgár Nemzeti Bank az ország hitelpiacának dinamikus fejlődésével és ehhez kapcsolódóan a bankok által vállalt kockázatok felgyorsulásával indokolja határozatát. 8. SZÁMÚ RENDELET TŐKEMEGFELELÉSI MUTATÓ 12% LAKOSSÁGI PORTFOLIÓ 100% LAKÓINGATLANNAL FEDEZETT 50% KÖVETELÉSEK
BÁZEL II 8% 75% 35%
Bulgáriában a Bázel II teljes alkalmazása után a legtöbb hitelintézet várhatóan sztenderd módszereket fog alkalmazni a hitelkockázat, a működési és piaci kockázat mérésére, de nincs kizárva a belső modellek használatának lehetősége sem.
85
A bázeli direktíva második pillérével, a bankfelügyelettel kapcsolatban minden jel arra mutat, hogy az ország már elérte a teljes harmonizációt az Európai Szövetség összes jelenlegi követelményével kapcsolatban, ami a tőkemegfelelést, a konszolidált felügyeletet, a banki befektetések méreteinek szabályozását illeti. Az adatok nyilvánosságát illetően, ami a bázeli direktíva harmadik pillérében került megfogalmazásra, a mai napig még nem került megvalósításra Bulgáriában. Erre csak a jövő év elejétől, 2008-tól kerül sor. Jelenleg a bankoknak nem kell közzétenni semmiféle információt a tevékenységük lényegére vonatkozóan. A Bolgár Nemzeti Bank időszakosan csak összesített adatokat tesz közzé bankcsoportokra és az egész bankrendszerre vonatkozóan.
A banki tőkekövetelmények változása Bulgáriában (%) tőkekövetelmény (fix LGD)
10 9 8 7 6 5 4 3
tőkekövetelmény (változó LGD)
1987 - 2006
86
ÖSSZEFOGLALÁS Diplomamunkám célja az volt, hogy ismertesse az új bázeli egyezmény három pillérét. A fentieket úgy kell tekinteni, mint egy egységes koncepció elválaszthatatlan részeit. Ezen koncepció alapjában az a meggyőződés áll, hogy a banki tevékenység bonyolultságának a növekedésével a bankok stabilitását nem lehet biztosítani a bankfelügyelet hagyományos formáival és módszereivel, hanem ez mindenekelőtt a kockázat belső banki kezelésével és a bankokkal együtt történő kölcsönös megfigyeléssel valósítható meg, a piaci fegyelem megerősítésének értelmében véve, amely a banki szektor individualizálásához vezet. Pontosan ezért állíthatjuk, hogy a három pillér kölcsönösen kiegészíti egymást. A tőkeegyezmény felülvizsgálatának folyamatában élénk viták lángoltak fel a bankiparban, a törvényhozó körökben, úgymint a jogszabályozó szerveknél, valamint hozzászólások formájában a pénzügyi berkekben és a sajtóban egyaránt. Felmerült a kérdés, hogy az új egyezmény bevezetése bonyolult-e valójában. Az igazság, hogy valóban az, mivel a bankgyakorlat eszközei bonyolultak és sokoldalúak. Szemmel látható, hogy könnyebb egyszerű szabályokat hozni, mint bonyolultakat. A banki tevékenység azonban napjainkban egyáltalán nem egyszerű dolog. A bankok bonyolult termékek és szolgáltatások széles skáláját
kínálják.
Ugyancsak
széleskörű
instrumentumokat,
bonyolult
matematikai
modelleket, jogi dokumentumokat használnak, hogy kivédjék a kockázatokat és a veszteségeket. Sőt, mi több, a vezető bankok állandóan el akarnak különülni a konkurenciától, beleértve ide termékeiket is. A pénzügyi és banki szféra állandó innovációja az oka annak, hogy nehéz teljesíteni a szabályozó szervek azon feladatát, miszerint egyszerű és általánosan alkalmazható szabályokat hozzanak létre, amelyek egyformán érvényesek az összes banktermékre és szolgáltatásra, figyelembe véve ezek sokszínűségének teljességét. Gyakorlatilag az új bázeli előirányzat bonyolultsága maguknak a bankoknak köszönhető, akik megkívánják, hogy ne csak a változatosságban bővelkedő kockázataik legyenek figyelembe véve, hanem minden egyes kockázat érzékenységi foka is, legyen az hitel-, működési vagy piaci kockázat. Összesítve elmondhatjuk, hogy a Bázel II-ben három széles körű jogszabályi követelmény kategória került megfogalmazásra. E közül a három fundamentum közül a követelmények első kategóriája előirányozza a kereskedelmi bankoknak, hogy a veszteségek fedezésére, tartalék formájában meghatározott mennyiségű tőkét tegyenek félre, amelynek mennyisége a 87
kockázat szintjétől függ. A tőkefelszámításokra vonatkozó követelmények függetlenek attól, hogy fejlett-e vagy sem az ország bankszektora, vannak–e hatékonyan működő kereskedelmi bankjai vagy sem, mivelhogy a követelmények egységesen kerülnek alkalmazásra valamennyi országban. A második jogszabályi követelmény kategória előírja a piac résztvevői számára a banki tevékenység figyelését, és az átláthatóságra való törekvést. Ez előírja a hitelintézmények számára a banki ellenőrzésben való részvételt, melynek alkalmazása célszerű még azokban az országokban is, amelyekben fejletlen még a tőkepiacok szintje, a számviteli standardok és a jogi rendszerek, mert ez ösztönzően hat tevékenységük hatékonyságának a növelésére, és ennek következtében a banki válságok lehetőségének elkerülésére. A direktíva harmadik pillére nagyobb hatalommal ruházza fel a hatóságot, amely lehetőséget biztosít az állami szabályozó szerveknek, hogy figyeljék és fegyelmezzék a hitelintézeteket. Ennek természetesen vannak pozitív és negatív oldalai, ugyanis a túlzásba vitt ellenőrzés a bankok hatékonyságának csökkenését eredményezheti. Összegezésként elmondhatjuk, hogy nem kis kihívások állnak a hitelintézetek előtt, ami az új bázeli szabályozókat és standardokat illeti. A hitelintézeteknek bonyolult és összetett feladatok sokaságával kell megbirkózniuk, valamint költségvetésük jelentős részét fel kell használniuk az informatikai-technológiai hálózatuk megváltoztatására, hogy azok alkalmasak legyenek az új szabályozási rendszerben történő működésre. A Bázel II bevezetése jelenti a legintenzívebb és legnagyobb „felújítást”, amelyet a bankszektor valaha is látott, mivel egyesíti a kockázatkezelés legkorszerűbb eredményeit és gyakorlatait. Minél gyorsabban készül fel az összes bank az alkalmazására, annál jobban fog ez hatni a már globalizált pénzügyi rendszerre, a bankszektor bizonytalanságának mérséklésére, a különböző formákban megjelenő kockázat csökkentésére, a stabil, előrelátható és átlátszó pénzügyi társadalom kialakítása céljából mind nemzeti, mind világméretekben.
88
IRODALOMJEGYZÉK
http://www.mnb.hu http://www.pszaf.hu http://www.pszaf.hu/bazel2/hitelkock.pdf http://http://www.pszaf.hu/bazel2/kockcsokk.pdf http://www.pszaf.hu/bazel2/irbmodsz.pdf
http://www.bis.org http://www.bis.org/publ/bcbs128.htm http://www.bis.org/publ/bcbs128.pdf?noframes=1 http://www.bis.org/stability.htm http://www.bis.org/bcbs/history.htm
http://financebg.com/?act=showarticles&more=11547
http://business.club.bg/news/137848.html
http://www.bnb.bg/bnb/home.nsf/fsWebIndexBul?OpenFrameset
http://www.pari.bg
89
MELLÉKLETEK 1. SZÁMÚ MELLÉKLET
Táblázat 1.
”X” BANK ”Y” BANK
SAJÁT
SZAVATOLÓ
TŐKE
TŐKE
5,0 5,0
8,0 4,0
MÉRLEG- KOCKÁZATI FŐÖSSZEG ÖSSZEG 100,0 100,0
140,0 50,0
TŐKEELLÁTOTTSÁG
5,0% 5,0%
TŐKEMEGFELELÉSI MUTATÓ 5,7% 8,0%
TŐKEELÁTOTTSÁG = SAJÁT TŐKE MÉRLEGFŐŐSSZEG TŐKEELÁTOTTSÁG “X”BANK = 5,0/100 = 5,0% TŐKEELÁTOTTSÁG “Y”BANK = 5,0/100 = 5,0% TŐKEMEGFELELÉSI MUTATÓ = SZAVATOLÓ TŐKE KOCKÁZATI ŐSSZEG TŐKEMEGFELELÉSI MUTATÓ “X”BANK = 8,0/140,0 = 5,7% TŐKEMEGFELELÉSI MUTATÓ “X”BANK = 4,0/50,0 = 8,0%
90
2. SZÁMÚ MELLÉKLET Az itt felsorolt intézmények a Bázeli Bizottság banki felügyeletét látják el Belgium
Belga Nemzeti Bank Banki, Pénzügyi és Biztosítási Bizottság
Kanada
Kanadai Nemzeti Bank Pénzügyi Intémények Ellanőrző Hivatala
France
Bankbizottság Francia Nemzeti Bank
Germany
Német Szövetségi Bank Német Pénzügyi Szolgáltatások Állami Felügyelete (BAFin)
Italy
Olasz Nemzeti Bank
Japan
Japán Nemzeti Bank Japán Pénzügyi Felügyelet
Luxembourg
A Pénzügyi Szektor Felügyeleti Bizottsága
Netherlands
Holland Nemzeti Bank
Spain
Spanyol Nemzeti Bank
Sweden
Svéd Bankegyesület
Switzerland
Svájci Nemzeti Bank Svájci Központi Bankbizottság
United Kingdom
Angol Nemzeti Bank Pénzügyi Szolgáltatások Felügyelete
United States
Szövetségi Tartalék Rendszer Kormányzótanácsa New York-i Szövetségi Tartalék Bank Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Egyesült Államok Szövetségi Betétbiztosítási Társasága
Titkárság
Nemzetközi Fizetések Bankja
91
3. SZÁMÚ MELLÉKLET Táblázat 2. Államok Központi bankok Bankok Nem központi kormányzati költségvetési intézmények Vállalatok Lakossági portfolió Lakóingatlannal fedezett követelések
Bázel I Bázel II 0% 0%-150% 20% 100% 100% 100% 50%
20%-150% változó 20%-150% 75% 35%
92
4. SZÁMÚ MELLÉKLET
HITELINTÉZETEK SZAVATOLÓ TŐKE SZÁMÍTÁSA
Táblázat 3. Sorszám
PSZÁF sorkód
Megnevezés
1
CAA1
KOCKÁZATOK FEDEZÉSÉRE FIGYELEMBE VEHETŐ SZAVATOLÓ TŐKE ÖSSZESEN
2
CAA11
ALAPVETŐ TŐKE
3
CAA111
ALAPVETŐ TŐKEKÉNT ELISMERT TŐKEELEMEK
6
CAA1111
Befizetett jegyzett tőke
7
CAA111101
ebből: Osztalék-elsőbbségi, a nyereséges évben az elmúlt év(ek) elmaradt hozamkifizetésére fel nem jogosító, jegyzett és befizetett, még vissza nem vásárolt részvények
8
CAA11111
a) Cégbíróságon bejegyzett tőke
9
CAA11112
b) Felügyeletnek bemutatott, befizetett jegyzett tőkeemelés összege, amelyet a Cégbíróság még nem jegyzett be
10
CAA11113
c) (-) Cégbíróságon még nem bejegyzett tőkeleszállítás összege
11
CAA11114
d) (-) Jegyzett tőke be nem fizetett része
12
CAA1112
(-) Saját részvények
13
CAA1113
Tőketartalék
14
CAA11131
a) Számviteli tőketartalék
15
CAA11132
b) (-) Tőketartalék csökkenése a Felügyeletnek bemutatott, befizetett, Cégbíróságon még nem bejegyzett jegyzett tőke emelés miatt
16
CAA11133
c) Tőketartalék növekedése a Cégbíróságon még nem bejegyzett jegyzett tőke leszállítás miatt
18
CAA1115
(-) Osztalék-elsőbbségi, a nyereséges évben az elmúlt év(ek) elmaradt hozamkifizetésére feljogosító, jegyzett és befizetett, még vissza nem vásárolt részvények
19
CAA112
ALAPVETŐ TŐKEKÉNT ELISMERT TARTALÉKOK
20
CAA1121
Tartalékok
93
21
CAA11211
Lekötött tartalék alapvető tőkeként figyelembe vehető része
22
CAA112111
Fel nem osztható szövetkezeti vagyonrész
23
CAA112112
Visszavásárolt saját részvények könyv szerinti értéke
24
CAA112113
Visszavásárolt saját részvények névértéke és a könyv szerinti értéke különbözete, előjelesen
25
CAA11212
Általános tartalék
26
CAA11213
Eredménytartalék
27
CAA112131
a1) Számviteli eredménytartalék, ha pozitív
28
CAA112132
a2) (-) Számviteli eredménytartalék, ha negatív
29
CAA112133
b) (-) Eredménytartalék csökkenése a Felügyeletnek bemutatott, befizetett, Cégbíróságon még nem bejegyzett jegyzett tőke emelés miatt
30
CAA112134
c) Eredménytartalék növekedése a Cégbíróságon még nem bejegyzett jegyzett tőke leszállítás miatt
31
CAA112301
Könyvvizsgáló által hitelesített pozitív évközi mérleg szerinti eredmény
32
CAA1124a01
(-) Könyvvizsgáló által nem hitelesített negatív évközi eredmény
33
CAA1124b01
(-) Könyvvizsgáló által hitelesített negatív évközi mérleg szerinti eredmény
34
CAA1125
(-) Értékpapírosított eszközökből származó jövőbeni jövedelem tőkésítéséből származó és az értékpapírosítás pozícióinak hitelminőségét javító nettó nyereségek
35
CAA113
ÁLTALÁNOS KOCKÁZATI CÉLTARTALÉK a mérlegfőösszeg 1,25 %-áig
36
CAA1131
Általános kockázati céltartalék
37
CAA1132
Általános kockázati céltartalék adótartalma
38
CAA1133
Korrigált mérlegfőösszeg 1,25%-a
39
CAA114
ALAPVETŐ KÖLCSÖNTŐKE teljes összege
40
CAA115
(-) EGYÉB LEVONÁSOK AZ ALAPVETŐ TŐKÉBŐL
41
CAA1151
(-) Immateriális javak
42
CAA1153
(-) Alapvető kölcsöntőke limit feletti része
43
CAA1154
(-) Kockázati céltartalék és az értékvesztés hiánya (általános kockázati céltartalék nélkül)
44
CAA12
JÁRULÉKOS TŐKE
94
45
CAA1211
Alapvető kölcsöntőkéből a járulékos tőkébe beszámítható rész
46
CAA1213
Értékelési tartalékok
47
CAA12131
a) értékhelyesbítésből
48
CAA12132
b) valós értékelésből
49
CAA1217
IRB szerinti értékvesztés és céltartalék többlet
50
CAA1218
Járulékos kölcsöntőke
51
CAA1222
Osztalék-elsőbbségi, a nyereséges évben az elmúlt év(ek) elmaradt hozamkifizetésére feljogosító, jegyzett és befizetett, még vissza nem vásárolt részvények
52
CAA1223
Alárendelt kölcsöntőke
53
CAA1224
Részvénnyé átváltoztatható kötvények
54
CAA1225
(-) Alárendelt kölcsöntőke és osztalék-elsőbbségi, a nyereséges évben az elmúlt év(ek) elmaradt hozamkifizetésére feljogosító, jegyzett és befizetett, még vissza nem vásárolt részvények összegének limit feletti része
55
CAA123
(-) JÁRULÉKOS TŐKE LIMIT FELETTI RÉSZE
56
CAA13
(-) LEVONÁSOK AZ ALAPVETŐ TŐKÉBŐL ÉS A JÁRULÉKOS TŐKÉBŐL
57
CAA1301
Ebből:(-) Levonások az alapvető tőkéből
58
CAA1302
Ebből: (-) Levonások a járulékos tőkéből
59
CAA131
(-) PIBv-ben lévő tőkebefektetések korlátozása miatt
60
CAA132
(-) PIBv-ben lévő alárendelt kölcsöntőke korlátozása miatt
61
CAA133
(-) A PIBv-ben lévő nem befolyásoló tőke befektetés és alárendelt kölcsöntőke korlátozása miatt
62
CAA134
(-) Biztosítóban lévő tőkebefektetések korlátozása miatt
63
CAA135
(-) Biztosítónak nyújtott alárendelt kölcsöntőke korlátozása miatt
64
CAA136
(-) A Biztosítóban lévő nem befolyásoló tőke befektetés és alárendelt kölcsöntőke korlátozása miatt
95
65
CAA13LE
Kiegészítő információ: KORLÁTOZÁSOK ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ ÖSSZES ALAPVETŐ ÉS JÁRULÉKOS TŐKE
66
CAA137
(-) A kockázattal súlyozott eszközértéknél figyelembe nem vett értékpapírosítási kitettségek
67
CAA138
(-) IRB szerinti értékvesztés és céltartalék hiány, valamint IRB részesedések várható vesztesége
68
CAA139
(-) Befektetési korlátozások miatti limittúllépések összege
69
CAA139a01
(-) Hitelintézet egy vállalkozásban lévő befektetése könyv szerinti értékének a hitelintézet szavatolótőkéje 15 % feletti része.
70
CAA139a02
(-) Hitelintézet egy vállalkozásban lévő befektetésének a vállalkozás jegyzett tőkéjének 51 %-át meghaladó része.
71
CAA139a03
(-) Hitelintézet összes,vállalkozásokban meglévő befolyásoló részesedései nettó könyv szerinti értékének a hitelintézet szavatolótőkéje 60 %-át meghaladó része.
72
CAAK139a04
d) Hitelintézet Hpt 84.§-ban meghatározott célú ingatlanbefektetéseinek a hitelintézet szavatolótőkéje 5 %-át meghaladó része.
73
CAA1310
(-) Nyitva szállítás a szerződés szerinti második fizetés vagy szállítási késedelem utáni 5 munkanaptól az ügylet lejáratáig
74
CAA1311
(-) Nagykockázat vállalásának korlátozása miatti limittúlépés
75
CAA1311a01
(-) Hitelintézet egy ügyféllel, ügyfélcsoporttal szembeni nagykockázatvállalásának a hitelintézet szavatolótőkéje 25 % feletti része
76
CAA1311a02
(-) Hitelintézet által vállalt nagykockázat-vállalásoknak a hitelintézet szavatolótőkéje nyolcszoros összege feletti része
77
CAA1311a03
(-) Hitelintézet befolyásoló részesedéssel rendelkező egyedi ügyfeleivel, ügyfélcsoportjaival szembeni nagykockázat-vállalásának a hitelintézet szavatolótőkéje 20 % feletti része
78
CAA14
KOCKÁZATOK FEDEZÉSÉRE FIGYELEMBE VEHETŐ ÖSSZES ALAPVETŐ TŐKE
79
CAA15
KOCKÁZATOK FEDEZÉSÉRE FIGYELEMBE VEHETŐ ÖSSZES JÁRULÉKOS TŐKE
80
CAA15H
KOCKÁZATOK FEDEZÉSÉRE FIGYELEMBE VEHETŐ, LEVONÁSOK UTÁNI ÖSSZES ALAPVETŐ ÉS JÁRULÉKOS TŐKE
96
81
CAA16
PIACI KOCKÁZATOK FEDEZÉSÉRE FELHASZNÁLHATÓ ÖSSZES KIEGÉSZÍTŐ TŐKE
82
CAA161
Járulékos tőke szavatoló tőkébe be nem számítható része
83
CAA163
Kiegészítő alárendelt kölcsöntőke
84
CAA167
(-) Elismert, de fel nem használt kiegészítő tőke
85
CAA181
Kiegészítő információk: IRB SZERINTI ÉRTÉKVESZTÉS/ CÉLTARTALÉK TÖBBLET (+) / HIÁNY (-)
86
CAA1811
IRB szerint beszámítható értékvesztés/céltartalék
87
CAA1812
(-) IRB szerint várható veszteségek
88
CAA182
ALÁRENDELT KÖLCSÖNTŐKE SZÁMVITELI ÉRTÉKE
89
CAA183
INDULÓ TŐKEKÖVETELMÉNY
97
HITELINTÉZETEK TŐKEKÖVETELMÉNY SZÁMÍTÁSA
Táblázat 4. Sorszám 1
PSZÁF sorkód CAB2
TŐKEKÖVETELMÉNY- ELSŐ PILLÉR
CAB21
ÖSSZES TŐKEKÖVETELMÉNY A HITELEZÉSI, PARTNER, FELHÍGULÁSI ÉS NYITVASZÁLLÍTÁSI KOCKÁZATOKRA Sztenderd módszer (továbbiakban SA) tőkekövetelménye (értékpapírosított pozíció nélkül)
2 3
Megnevezés
CAB211 CAB2111a
SA módszer tőkekövetelménye kitettségi osztályok szerint (értékpapírosított pozíció nélkül)
5
CAB21111a01
Központi kormányok és központi bankok
6
CAB21111a02
Regionális kormányok vagy helyi önkormányzatok
7
CAB21111a03
Közszektorbeli intézmények
8
CAB21111a04
Multilaterális fejlesztési bankok
9
CAB21111a05
Nemzetközi szervezetek
10
CAB21111a06
Hitelintézetek és befektetési vállalkozások
11
CAB21111a07
Vállalkozások
12
CAB21111a071
ebből: rövid lejáratú követelések
13
CAB21111a08
Lakosság
14
CAB21111a09
Ingatlannal fedezett követelések
15
CAB21111a10
Késedelmes tételek
16
CAB21111a12
Fedezett kötvények
17
CAB21111a14
Kollektív befektetési értékpapírok
18
CAB21111a15
Egyéb tételek
CAB21111a151
ebből: felügyelet által kiemelten kockázatosnak minősített kategóriába tartozó tételek
CAB2111b
Tartós mentesítés esetén az alap belső minősítésen (továbbiakban FIRB), illetve fejlett belső minősítésen alapuló (továbbiakban AIRB) módszert alkalmazó hitelintézetek SA módszer szerinti tőkekövetelménye IRB kitettségi osztályok szerint (értékpapírosított pozíció nélkül)
21
CAB2111b01
Központi kormányok és központi bankok
22
CAB2111b02
Hitelintézetek és befektetési vállalkozások
23
CAB2111b03
Vállalkozások
24
CAB2111b04
Lakosság
25
CAB2111b05
Részesedések
26
CAB2111b06
Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök
CAB2111c
Fokozatos bevezetés esetén az alap belső minősítésen (továbbiakban FIRB), illetve fejlett belső minősítésen alapuló (továbbiakban AIRB) módszert alkalmazó hitelintézetek SA módszer szerinti tőkekövetelménye IRB kitettségi osztályok szerint (értékpapírosított pozíció nélkül)
4
19
20
27
98
28
CAB2111c01
Központi kormányok és központi bankok
29
CAB2111c02
Hitelintézetek és befektetési vállalkozások
30
CAB2111c03
Vállalkozások
31
CAB2111c04
Lakosság
32
CAB2111c05
Részesedések
33
CAB2111c06
Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök
CAB2112
37
CAB212101
Értékpapírosított pozíciók SA módszer szerinti tőkekövetelménye IRB módszer tőkekövetelménye (értékpapírosított pozíció nélkül) FIRB módszer tőkekövetelménye, azaz nem saját nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) becslést és hitelegyenértékesítési tényezőt (CCF) alkalmaznak (értékpapírosított pozíció nélkül) Központi kormányok és központi bankok
38
CAB212102
Hitelintézetek és befektetési vállalkozások
39
CAB2121021
ebből: hitelintézetek és befektetési vállalkozások
40
CAB212103
Vállalkozások
CAB2122
AIRB módszer tőkekövetelménye, azaz saját nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) becslést és hitelegyenértékesítési tényezőt (CCF) alkalmaznak (értékpapírosított pozíció nélkül)
42
CAB212201
Központi kormány és központi bank
43
CAB212202
Hitelintézetek és befektetési vállalkozások
44
CAB2122021
ebből: hitelintézetek és befektetési vállalkozások
45
CAB212203
Vállalkozások
46
CAB212204
Lakosság
47
CAB2123
Részesedések IRB módszer szerint tőkekövetelménye
CAB2124
Értékpapírosított pozíciók IRB módszer szerinti tőkekövetelménye Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök tőkekövetelménye
34 35
CAB212 CAB2121
36
41
48 49 50 51
CAB2125 CAB22 CAB23
ELSZÁMOLÁSI/ SZÁLLÍTÁSI KOCKÁZAT TŐKEKÖVETELMÉNYE ÖSSZES TŐKEKÖVETELMÉNY A POZÍCIÓ-, DEVIZAÁRFOLYAM ÉS ÁRUKOCKÁZATRA
CAB231
Pozíció-, devizaárfolyam és árukockázat szenderd módszer szerinti tőkekövetelménye eszközcsoportonként
53
CAB2311
Kereskedési célú,hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok
54
CAB2312
Részvények
55
CAB2313
Deviza
56
CAB2314
Áruk
CAB232
Pozíció-, devizaárfolyam és árukockázat belső model szerinti tőkekövetelménye
CAB24
ÖSSZES TŐKEKÖVETELMÉNY A MŰKÖDÉSI KOCKÁZATRA Alapmutató módszer szerinti tőkekövetelmény (BIA módszer)
52
57 58 59 60
CAB241 CAB242
Sztenderdizált/Alternatív sztenderdizált tőkekövetelmény (SA/ASA módszer)
módszer
szerinti
99
CAB243
Működési kockázat fejlett mérési tőkekövetelmény (AMA módszer)
CAB26
EGYÉB ÉS ÁTMENETI TŐKEKÖVETELMÉNY
CAB261
Átmeneti rendelkezésként előírt tőkekövetelmény minimális alsó korlátjának elérésére vonatkozó tőketöbblet
CAB3
ÖSSZEGZŐ ADATOK
CAB31
Szavatoló tőke többlet/hiány tőkekövetelmények előtt
CAB31a
Tőkemegfelelési mutató (továbbiakban TMM) egyéb és átmeneti tőkekövetelmények előtt
CAB32
Szavatoló tőke többlet/hiány tőkekövetelmények után
68
CAB32a
TMM egyéb és átmeneti tőkekövetelmények után
69
CABK3H
TŐKEKÖVETELMÉNY- MÁSODIK PILLÉR
CABK33
FELÜGYELETI FELÜLVIZSGÁLAT (SREP) ELŐÍRÁSAINAK FIGYELEMBE VÉTELÉT KÖVETŐ TŐKEKÖVETELMÉNY Szavatoló tőke többlet/hiány felügyeleti felülvizsgálat előírásainak figyelembevételét követően
61 62 63 64 65 66 67
70 71 72 73 74
CABK33a
módszer
egyéb
egyéb
és
és
szerinti
átmeneti
átmeneti
CABK33b
Tőkemegfelelési index felügyeleti felülvizsgálat előírásainak figyelembevételét követően
CABK33c
TMM felügyeleti felülvizsgálat előírásainak figyelembevételét követően BELSŐ TŐKEMEGFELELÉS ÉRTÉKELÉS (ICAAP) SZAVATOLÓ TŐKE SZÜKSÉGLETE
CABK34 CABK34a
Szavatoló tőke többlet/hiány belső tőkemegfelelés értékelést követően
76
CABK34b
Tőkemegfelelési index belső tőkemegfelelés értékelést követően
77
CABK34c
TMM belső tőkemegfelelés értékelést követően
75
100
5. SZÁMÚ MELLÉKLET Sztenderd felügyeleti haircut-ok (%-ban kifejezve) Táblázat 5. Minősítés
Hátralevő futámidő
<1 év >1 év, <5 év >5 év A+-BBB-/A2/A3 és <1 év >1 év, <5 év nem minősített banki kibocsátású biztosítékként elismerhető ÉP >5 év Minden BB+-BBTőzsdei indexet alkató részvények és arany Elismert tőzsdén jegyzett részvények AAA-AA-A-/A1
Befektetési alapok/UCITS Készpenz (azonos devizanemben)
Állam/központi bank/PSE/MDB 0.5 2 4 1 3
Egyéb kibocsátok 1 4 8 2 6
6 12 15 15 25 Azon értékpápírra vonatkozó legmagasabb haircut, amelybe az alap befektet 0
1. A biztosítékkal fedezett kockázatvállalások tőkekövetelmény számítása
E’ = max {0, [E * (1 + He) – C * (1 – Hc – Hfx)]}, ahol E’= a kockázatcsökkentés hatását figyelembe vevő kockázatvállalás értéke E = a kockázatvállalás értéke C = a biztosíték értéke He = a kockázatvállaláshoz tartozó haircut Hc = a biztosítékhoz tartozó haircut Hfx = a devizanemek eltérését kifejező haircut
2. Az „idő négyzetgyöke” képlet 101
E képlet a sztenderd felügyeleti és a saját számítású haircut értékek alkalmazására is vonatkozik.
H = HM√ [NR + (TM− 1)] / √TM, ahol TM= a tranzakció által meghatározott minimum tartási periódus HM= a minimum tartási periódushoz tartozó haircut NR= az alkalmazott újraértékelési és letétkiigazítás gyakorisága napokban kifejezve
3. Ha a bank sztenderd felügyeleti haircut-okat alkalmaz, a képlet a következő formát ölti: TM= a tranzakció által meghatározott minimum tartási periódus, amely 5 (repó típusú tranzakciók), 10 (tőkepiaci indíttatású ügyletek) vagy 20 nap (biztosítékkal fedezett hitelezés)
H = H10√ [NR + (TM− 1)] / √10, ahol
4. Ha a bank volatilitásbecsléseit T tartási periódusra számítja, amely a T minimum tartási periódustól eltér, akkor az adott tartási periódusra vonatkozó haircut-okat az alábbi képlet alapján módosíthatja (T minimum tartási periódusnak megfelelő haircutra átszámítva):
HM = HN [√TM / √TM] , ahol TN = a bank által alkalmazott tartási periódus haircut számításra HN = a TN tartási perióduson alapuló haircut értéke
Repó típusú tranzakciók nettósítása A kockázatcsökkentés utáni kockázatvállalási érték számítása a nettósítási megállapodást tartalmazó repó típusú tranzakciók esetében a következőképpen módosul:
E’ = max {0, [( Σ(E) - Σ(C)) + Σ (Es * Hs) + ( Σ (Efx) * Hfx)]}, ahol 102
Es = adott értékpapírban fennálló nettó pozíció abszolút értéke Hs = Es-hez tartozó haircut értéke Efx = az elszámolási devizanemtől eltérő devizanemben fennálló nettó pozíció abszolút értéke
Lejárati eltérés
P(adjusted) = P * t / T , ahol P = a hitelkockázati védelem (például biztosíték, garancia) haircutokkal módosított értéke t = a hitelkockázati védelemre vonatkozó szerződés hátralevő futamideje években, t = min ( T, hitelkockázati védelem hátralevő futamideje) T = a kockázatvállalás hátralevő futamideje (t
Devizanemek eltérése
G (adjusted) = G * (1 – Hfx), ahol G = hitelkockázati védelem nominális értéke Hfx = az alapkötelezettség és a hitelkockázati védelem devizanemének eltérését kifejező haircut
103
6. SZÁMÚ MELLÉKLET
Táblázat 6. Külső minősítő Eszközkategóriák
Állami
Intézmények
Kockázati súlyok
minősítései AAA /AA-
0%
A+ / BBB-
0.25% (ha a hátralevő futamidő 6 hónap vagy annál kevesebb) 1.00% (ha a hátralevő futamidő > 6 hónap és < 24 hónap ) 1.60% (ha a hátralevő futamidő túllépi a 24 hónapot )
BB+ / B-
8.00%
B- alatt
12.00%
Minősítéssel nem 8.00% rendelkező Minősített
0.25% (ha a hátralevő futamidő 6 hónap vagy annál kevesebb) 1.00% (ha a hátralevő futamidő > 6 hónap és < 24 hónap ) 1.60% (ha a hátralevő futamidő túllépi a 24 hónapot )
Egyéb
BB+ / B-
8.00%
B- alatt
12.00%
Minősítéssel nem 8.00% rendelkező
104
EREDETI FUTAMIDŐ MÓDSZER Táblázat 7. Kamatszelvényes kötvény 3% - os vagy annál nagyobb 1 hónapos vagy annál rövidebb 1 – 3 hónapos 3 – 6 hónapos 6 – 12 hónapos
Kamatszelvényes kötvény Kockázati 3% - nál kisebb súly 0.00% 1 hónapos vagy annál rövidebb 0.20% 1 – 3 hónapos 0.40% 3 – 6 hónapos 0.70% 6 – 12 hónapos
Feltételezett hozamváltozás 1.00 1.00 1.00 1.00
1 – 2 éves 2 – 3 éves 3 – 4 éves
1.0 – 1.9 éves 1.9 – 2.8 éves 2.8 – 3.6 éves
1.25% 1.75% 2.25%
0.90 0.80 0.75
4 – 5 éves 5 – 7 éves 7 – 10 éves 10 – 15 éves 15 – 20 éves 20 évnél hosszabb
3.6 – 4.3 éves 4.3 – 5.7 éves 5.7 – 7.3 éves 7.3 – 9.3 éves 9.3 – 10.6 éves 10.6 – 12 éves 12 – 20 éves 20 évnél hosszabb
2.75% 3.25% 3.75% 4.50% 5.25% 6.00% 8.00% 12.50%
0.75 0.70 0.65 0.60 0.60 0.60 0.60 0.60
HORIZONTÁLIS KOMPENZÁCIÓ Táblázat 8. Zóna Lejárat Zónán belül Zónák közötti Egyes és hármas zóna között Zóna 1 0 – 1 hónapos 1 – 3 hónapos 40 % 3 – 6 hónapos 6 – 12 hónapos Zóna 2 1 – 2 éves 2 – 3 éves 30% 40% 100% 3 – 4 éves 4 – 5 éves 5 – 7 éves Zóna 3 7 – 10 éves 10 – 15 éves 30% 15 – 20 éves 20 évnél hosszabb
105
A HÁTRALÉVŐ FUTAMIDŐ MÓDSZER Táblázat 9. Zóna Feltételezett hozamváltozás Zóna 1 1.00 1 hónapos vagy annál rövidebb 1.00 1 – 3 hónapos 1.00 3 – 6 hónapos 1.00 6 – 12 hónapos Zóna 2 1.0 – 1.9 éves 1.9 – 2.8 éves 2.8 – 3.6 éves
0.90 0.80 0.75
Zóna 3 3.6 – 4.3 éves 4.3 – 5.7 éves 5.7 – 7.3 éves 7.3 – 9.3 éves 9.3 – 10.6 éves 10.6 – 12 éves 12 – 20 éves 20 évnél hosszabb
0.75 0.70 0.65 0.60 0.60 0.60 0.60 0.60
A LEJÁRATI SKÁLA MÓDSZERE Táblázat 10. Spot érték 0 – 1 hónapos 1 – 3 hónapos 3 – 6 hónapos 6 – 12 hónapos 1 – 2 éves 2 – 3 éves 3 évnél hosszabb
Spread érték 1.5% 1.5% 1.5% 1.5% 1.5% 1.5% 1.5%
106
