Várunk
„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári Főtemplom közösségének lapja
2014. Karácsony
Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2014. november 23.
ISTEN A GYERMEKBEN „Komor gótikus épület az ódon püspöki palota, falai salétromtól nyirkosak, gyötrelmes hely téli éjszakákon. A szomszédos székesegyház pedig hatalmas, csak körüljárni is kevés egy élet; kápolnáknak, sekrestyéknek olyan szövevényét rejti, hogy miután évszázadokig elhagyatottan álltak, némelyik úgyszólván máig sincs felderítve közülük. Mit csinál majd itt a Szentestén a szikár érsek egymagában, míg a város ünnepel? – kérdezik az emberek. Hogy tudja leküzdeni a mélabút? Mindenkinek van valami vigasza: a fiúcskának kisvonat és fenyőtoboz, a húgának játékbaba, az anyának a gyermekei, a betegnek egy új reménység, az agglegénynek az ivócimborája, a rabnak egy másik rab hangja a szomszédos cellából. De mit fog csinálni az érsek? A buzgó Valentino tiszteletes, őexcellenciája titkára csak mosolygott az ilyen beszédek hallatán. Az érseknek Szenteste ott van Isten. Magányosan térdelni a jéghideg, üres katedrálisban első látásra keservesnek tűnik, pedig ha tudnák! Nem magányos, nem fázik, és nem érzi elhagyatottnak magát. Karácsonykor Isten az érsek kedvéért szétárad a templomban, a hajókban valósággal túlcsordul, olyannyira, hogy csak üggyel-bajjal lehet becsukni tőle az ajtókat.” Dino Buzzati karácsonyi története arra világít rá, hogy az Isten túlcsorduló szeretetével fordul hozzánk. Ez a szeretet – legyünk bármilyen élethelyzetben is-, ha nyitott szívvel élünk, megtalál bennünket. Ez a szeretet az, amelyet ha már csak pár pillanatra is engednénk túlcsordulni magunkban, boldog emberek lehetnénk. Ez a karácsony titka. Az a titok, amelyet nem mindig akarunk megfejteni, tudomásul venni. Hogy a Jóisten meg akar szólítani bennünket. Az adventi időszakban várakoztunk, készültünk, próbáltuk meghallani a hívó hangokat, tudtuk, sejtettük, hogy valaki vár ránk, kéri: közeledjünk feléje. Az Atya az, aki szólongat bennünket, embereket. Nem tudjuk, az Isten miért választotta a jelen üdvrendet, miért közeledik hozzánk emberi utakon: időben, térben, kiválasztottjában, megtestesült Fiában. Nagyon is emberi kérdések ezek: Miért éppen Ábrahámot, s nem a korabeli hatalmasok egyikét választotta ki? Nem köthetett volna szövetséget valami jelentősebb néppel Izrael helyett? Egyszerű falusi leányt halmoz el kegyelmével, hogy anyja lehessen egyszülött Fiának? Ha homály is fedi eljárásának okait, a cél teljesen világos. Azért hívott, szólongatott bennünket, hogy megmutassa szeretetét. Valami hatalmas dolog történt Jézus születésekor, valami olyan történt az első karácsonykor, hogy azóta is, ezen a napon összebékülnek egymással még a haragosok is, fölvillan ilyenkor egy-egy sugár. Az Isten emberré lett. Isten nem egyszerűen csak ember lett, hanem embereken ke2
2014. Karácsony
Várunk
XV. évfolyam, 85. szám
resztül lett ember. És tulajdonképpen ez az, amit hordozhatunk és vihetünk és adhatunk: hogy embereken keresztül lesz ember az Isten. Szinte felfoghatatlan, hogy az ember is hordozója lehet az isteni jóságnak, szeretetnek, irgalomnak, szépségnek. Isten ma is testet keres, megtestesülést az Ő szeretete, jósága, békessége számára. Testet, emberi testet, amelyik megvalósítja, sugározza Jézust. A karácsony nagy kérdése ma hozzánk ez: ki ad testet Isten gondolatának? Ki adja magát látható, megfogható megvalósítására Isten jó akaratának? Ki adja a kezét, hogy segítsen, sebeket kötözzön, könnyet töröljön vele Isten? Ki adja a lábát, hogy örömöt, vigasztalást vigyen általa valahova Isten? Ki adja a nyelvét, hogy jó szót mondjon vele valakinek Isten? – Hiszen ezért van karácsony, ezért jelent meg testben Isten. Ne csak elfogadd az életet, amint van, hanem tedd olyanná, amilyennek lennie kell. A karácsony ünnepére készültünk és azt ünnepeljük ott a betlehemi barlangban és otthon a fa alatt, amikor felolvassuk a Lukács evangéliumát és elénekeljük a Mennyből az angyalt. Isten elküldte Fiát a világba, hogy értünk, a mi üdvösségünkért megszülessen. Emberré legyen. S ez a karácsonyi kicsi ember ragyogó fények nélkül teszi igazi otthonná, ünnepi otthonná azt a bizonyos betlehemi barlangot. S talán itt kellene megállnunk egy pillanatra, és meghallani a hívó szót: Megszületett valaki, aki szegény létére megmutatja az igazi gazdagságot. S az ő gazdagságából próbálunk meríteni – a magunk módján: bevásárolva, tülekedve, rohanva, szinte végkimerülten zuhanva a karácsonyfa alá. De hiába minden rohanás, az ünnepet nem tudjuk tönkretenni. A jászol, a Gyermek egyszerűsége és szegénysége túlél minden vihart, minden túldíszített giccsparádét. Egyszerű szegénységével emlékeztet, hogy az otthonhoz, az ünnephez nem dolgok, kereskedelmi forgalomba hozott termékek szükségesek, hanem egyedül az ember. Igazi, kereső és nap mint nap új titkokat felfedező Ember, aki a Gyermekben képes felfedezni az Istent. Áldott karácsonyt kívánok! László atya
3
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2014. december 25.
Idén a karácsony előtti legkésőbbi szombatra került az adventi lelkinap, aminek voltak nehézségei. Például az, hogy a szerkesztőségnek nem maradt ideje arra, hogy felkérjen valakit egy kis ízelítő, összefoglaló írására, mert a Várunk karácsonyi számának sokszorosításával addigra már el is kellett volna készülni, nemhogy még cikket írjunk. De ki viszont nem maradhat a lelkinap, ez világos volt előttünk! És ekkor jött Hatházi Robi atya, aki az elmélkedéseket tartotta, és annyi plébánosi teendője és vizsgái között vállalta, hogy elküldi az alapgondolatokat, amelyekről a lelkinap szól. Igazi karácsonyi ajándékként olvashatjuk. Egy lelkigyakorlat jegyzetei…
KARÁCSONYRA KÉSZÜLVE „Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál!” Az advent nem mindig béke és nyugalom. Sokszor harc, küzdelem. A fény és sötétség harca körülöttünk és bennünk. Nem egyszerű várakozás, hanem mély vágyakozás az Isten után, hogy jöjjön már végre, legyen közöttünk, bennünk. Készítjük a szívekben az utat Jézusnak. Sokszor kemény a szívünk, és a világ mindent meg is tesz, hogy egyre keményebb, érzéketlenebb legyen. De ahhoz, hogy Isten formálni tudja, lágynak kell lenni a szívünknek. Bárcsak szétszakadnának a falak, melyek elválasztanak bennünket Istentől, egymástól! Hit és szeretet A hitünk mindig válasz az Isten szeretetére. Első lépés az övé, megmutatja szeretetét, és én válaszul elkezdem csodálni, és igent mondok az Ő barátságára. Ez a kapcsolat egybe akarja forrasztani a szívemet, értelmemet, akaratomat. Nemcsak időleges találkozásokra hív, hanem az élet teljes közösségére. Isten nem a természetesre akar hívni, hanem természetfelettire. A vele való egyre mélyebb egység hozza meg számunkra a szeretet tökéletességét. Szemlélődés és tevékenység egysége hozza meg számunkra a gyümölcsöző életet. Isten arra hív bennünket, hogy egész létünkkel csatlakozzunk Krisztus önajándékozásába. A legnagyobb ajándék mindig én magam vagyok, számomra pedig a másik ember. Azért kell szemlélődnöm, elmerülni Isten jelenlétében, hogy a hétköznapokban, az aktuális helyzetekben felismerjem, mi ott és akkor a szeretet, amit gyakorolnom kell. Képessé kell válnom arra, hogy meg tudjam törni másoknak az Ige kenyerét is, kilépve önmagamból a komfortzónámból hirdetni Isten szeretetét, a megtestesült Igét! 4
2014. Karácsony
Várunk
XV. évfolyam, 85. szám
Isten országát építeni Az evangélium központi tartalma: Isten országa közel van. Közel jött az Ország az Ige megtestesülésében, és arra vár, hogy befogadjuk és megvalósítsuk. Két dolgot vár: hitet és megtérést. De hogyan jön el az Isten országa? Először is eljött Krisztusban, és eljön újra és újra, amikor befogadom az Isten közeledtét, érkezését, érintését, amikor engedem, hogy a szívemre beszéljen. Másodszor itt van bennem. Az Isten Országa bennem van a szívem mélyén, onnan fejti ki hatását. Bennem növekszik annyira, hogy nem tud megmaradni a szívem keretei között, és kiárad másokra is általam. Harmadszor Isten Országa jelen van az egyházban. Jelen van a közösségeinkben. Így akar másokat vonzani. A köztünk lévő Isten Országa meg akar mutatkozni, kinyílni akar az emberek felé, azok felé, akik keresik Istent. A mi közösségeinkben kell láthatóvá válnia, annyira, hogy mások is vágyakozzanak rá, és részesei akarjanak lenni.
Hálát adunk Urunk a várakozásért, amivel eltöltötted az elmúlt hetek napjait, s hogy számunkra igazi várakozás lehetett. Hálát adunk a roraték meghitt félhomályáért, ami vezetett minket a közeledő fény felé. Hálát adunk az adventi koszorún a 4 égő gyertyáért, s azért különösen, hogy ezeket mindig gyermekeink énekével gyújtottuk meg. Hálát adunk a meghívásért, amivel magadhoz kötöttél bennünket, és hálát adunk azért is, hogy elfogadod napról-napra csetlő-botló válaszainkat erre a hívásra. Hálát adunk a Szent Család járás során talált új szállásokért, és az így kapott és adott sok-sok szeretetért. Hálát adunk neked Urunk, hogy fölcserélted magad, hogy a legtökéletesebb találkozást megéld velünk, emberekkel. Hálát adunk papjainkért, akik vállalták a mi vezetésünket Feléd - különösen is Robi atyáért, aki megajándékozott minket azzal, hogy felgyújtotta az ő kis lámpácskáját közöttünk, hogy mint egy nagyon erős reflektor fénysugár tanítson minket a hegyre épült város fényeinek meggyújtására.
5
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2014. december 25.
BANDI BÁCSI 89 Nagyon szerencsés templomhoz tartozunk, ami az atyák számát illeti. Mindig Budapest legkisebb plébániája voltunk, de amióta az eszemet tudom, sosem volt háromnál kevesebb csak nálunk szolgálatot teljesítő papunk. Egészen mostanáig. Bandi bácsi több mint 20 év után, 89. születésnapján elbúcsúzott tőlünk, mert ahogy ő mondta, annyira nehezen mozog már, hogy az oltárszolgálata kezd veszélyes tevékenység lenni. Kedves Bandi Bácsi! Hálás vagyok neked, hogy amikor idejöttél, teljesen ismeretlenül is volt bátorságod Bandi Bácsiként bemutatkozni, mondván, hogy egy a mi Atyánk, az Isten, te inkább bácsi maradnál, de ha már testvérek vagyunk ebben az Atyában, a tegeződéshez ragaszkodsz, akár 5, akár 75 éves valaki. Köszönöm örök vidámságodat. Döbbenetes, hogy mennyi viccet tudsz megjegyezni, és mindig az aktuálisat elővenni, előadni és önfeledten kacagni is rajta. Kimeríthetetlen ez a kincsesbányád. Mindig csodálattal hallgattam a prédikációidat. Pappászentelésedkor még a régi rítus szerint tartottad a szentmiséket, de a zsinati megújulásnak azt hiszem a legjobb példája vagy. Nemigen hallottam olyan papot, aki a modern teológiában annyira tájékozott lett volna, mint te. Külön ajándékod nekem, hogy ahogy egyre erőtlenedtél, merted rám bízni magadat az oltár mellett. Talán nem haragszol, ha itt leírom, amit akkor meséltél nekem, amikor legutóbbi kórházi kezelésed alatt meglátogattalak. Fiatal papként beléptél a kármelita harmadrendbe, ahol a Péter nevet kaptad. Mostanában lett ennek jelentése számodra, mondtad, amikor arra a Péternek szóló jézusi mondatra gondolsz, hogy lesz idő, amikor mások öveznek föl, és oda visznek, ahová nem akarod. Számodra eljött ez az idő. Nem vagy már ura a testednek, de a péteri méltóságod fénye csöppet sem kopott meg. Pihenj sokat, foglalj minket imáidba, és ha a Szentlélek jónak látná, hogy növelje erődet, tudd, hogy örülünk neked, bármikor jössz! Isten éltessen születésnapodon! Szeretettel: Mátéffyné Gál Zita
6
2014. Karácsony
Várunk
XV. évfolyam, 85. szám
Aki rendszeresen járt Adventben a roratekra, hétfő – szerda - péntek reggelente Kránitz Mihály atyát hallhatta a szentmisén, plébános úrral koncelebrálva. Mindig mosolygós szeretettel, kitartóan segítette várakozásunkat, emelte föl szívünket a félhomályos reggeleken. Köszönjük neki, hogy megosztotta velünk ezt az időszakot. És köszönjük, hogy mindig készségesen ad gondolataiból a Várunk olvasói számára.
AZ ÚR MEGJELENÉSE – VÍZKERESZT ÜNNEPE január 6. Ezen napon a napkeleti bölcsek látogatására emlékezünk, akik a messzi távolból indultak el, hogy az újszülött Messiást köszönthessék. Karácsonyi hangulatunkat még inkább fokozza a három tudós ember látogatása a gyermek Jézusnál. Isten először a szívükben indította fel a vágyat, hogy elinduljanak, mint annak idején Ábrahám esetében történt, akihez az Úr így szólt: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.” (Teremtés könyve 12,1). A Zsidókhoz írt levélben Ábrahám magatartásáról azt olvassuk, hogy hitből engedelmeskedett a hívásnak, és „elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy” (Zsidókhoz írt levél 11,8). Valami hasonló történik Isten Fiának a megtestesülésekor, azzal a különbséggel, hogy míg Ábrahámtól kezdve a remény éltette a választott népet, addig az Újszövetségben valóságosan elérkezett, akit vártak: a Messiás. Ábrahámot az Isten szava vezette, a bölcseket pedig a csillag. Az a Gyermek, akit a pásztorok karácsony éjszakáján imádtak, a világmindenség ura. Hosszú és fáradságos útjuk végén a bölcsek is szemlélhették az isteni Gyermeket, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Valójában a „három királyok” már annak a hatalmas csodának a tanúi, hogy az Isten megjelent a világban, először egy családiasabb körben, most pedig a népek képviseletében érkező bölcseknek is. Az egyház kétezer év óta arról tesz tanúságot, hogy igen, a Messiás megjelent (innen az epifánia = megjelenés alkalmazása az ünnepre), hogy beteljesedjenek a jövendölések, és kezdődjék meg az emberiség megváltása, a kegyelem és az igazság kiáradása immár nemcsak egy választott nép, hanem az egész világ számára. A napkeleti bölcseket csillag vezette a betlehemi jászolig, és ott az egyszerűségben tapasztalhatták meg a dicsőség ragyogását, az Atya fiának kisgyermek képében való megjelenését. Ezt először édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária, nevelőapja, Szent József és a pásztorok tapasztalhatták meg, most pedig Isten titokzatos rendelkezése folytán a nagy titok kitárul, és eljut mindenkihez. A jövendölésről természetesen tudtak az írástudók, de a nép vezetői egyáltalán nem készültek a Messiás fogadására. A bölcsek világosítják fel Heródes királyt is, ami7
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2014. december 25.
kor megkérdezik, hogy „hol van a zsidók újszülött királya”. Az írások szólnak arról, hogy a Messiásnak Betlehemben kell megszületnie. A király tanácsadói végül is távol tartják magukat az eseménytől, Heródest pedig inkább a riválisával való leszámolás foglalkoztatja. Arra akarja rávenni a bölcseket, hogy majd térjenek vissza, ha megtalálták a gyermeket. A bölcseket azonban titokzatos módon Isten egy csillag által vezeti. Ezt bizonyára sokan látták, de nem tulajdonítottak neki fontosságot, egyedül a távolról jött tudósokat foglalkoztatta. Úgy érezték, hogy szívük-lelkük mélyén a csillag megjelenésével együtt ösztönzést kapnak arra, hogy keressék az igazságot. Ma talán épp ez a legnagyobb veszély, hogy az ember elmerül a világi dolgok között, nem indul el, nem hallja meg a hangot, nem látja meg a csillagot, és nem is követi. Természetesen Jézus megtalálásához ma már nincs szükség egy üstökösre, mert ő nagyon is közel van hozzánk. Vízkereszt napjának ünnepe egyetlen üzenetet közvetít számunkra, mégpedig azt, hogy vegyük észre Isten jelenlétét közöttünk, és a karácsonyi hangulatot ne csak az érzelmek szintjén éljük meg, hanem a tettek és a hívő magatartás szintjén is, amikor folyamatosan azon az úton járunk, mely Jézushoz vezet. Ahogy a bölcsek is eligazodtak a történelem útvesztőiben, sugallatot kapva, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, úgy nekünk is a Jézussal való találkozás öröméből és kegyelméből élve földi életünkben kell megtalálnunk és másoknak is megmutatnunk Isten közénk jött Fiát. Nem a hatalom vagy a látvány eszközeivel, hanem amint a Szűzanya a karján tartja gyermekét, hasonlóképpen kell hordoznunk egész életünkkel látható módon, mivel ő most általunk akar megjelenni az egyházban és a világban, és közvetíteni tudjuk azt az örömet, amely kétezer évvel ezelőtt is eltöltötte a bölcsek szívét, amint megpillantották a Betlehembe vezető csillagot.
Mihály atya
90 ÉV A Budavári Beszélgetés keretében november 28-án délután Dragonits Tamás volt a vendég. A termet az építész 90. születésnapjához illően díszítettük fel. A falakon körbe az általa megmentett felújított, helyreállított vári épületek többségéről fellelt korábbi és felújított állapotának képei függtek. A beszélgetés napján megjelent könyve, Dragonits Tamás: Szemtanúság. A könyv és a délutáni beszélgetés részben vagy egészben Tamás tervei szerint felújított épületekről szólnak (Mátyástemplom, Dísz tér 11, 13, 16, Fortuna utca 7, 8, 12, 14, 16, Hess András tér 3, 5, Móra Ferenc utca 2/b, Országház utca 2, 5, 7, 8, 10, 15, 20, 26, 27, 30-32, Szentháromság utca 7, Petermann bíró utca 9, Táncsics Mihály utca 10, 11, 16, 18, 21, 8
2014. Karácsony
Várunk
XV. évfolyam, 85. szám
23, 26, Tárnok utca 10, 12, 14, 16, 24, 26, Úri utca 2, 11, 15, 17, 18, 19, 20, 22, 31, 35, 36, 37, 39, 53). A Budavári Beszélgetések szokásos párbeszédei és vetítései most ajándékozásokkal, köszöntésekkel és dedikálással színesedett. A beszélgetések megkezdődtek már jóval a meghirdetett kezdési időpont előtt, Tamás megérkezésekor a vári szomszédok jóvoltából. A születésnapi köszöntések sorozata közt Tamás még a kabátját is alig tudta levenni, közben keze megtelt születésnapi ajándékokkal. A „hivatalos” kezdéskor Török Ferenc szakmai köszöntőjében kollégaként emlékezett Tamásra. „Kedves Tamás Bátyám! Boldogan állok előtted, hogy a 90 éves Dragonits Tamást köszöntsem. Nem igaz, de 90 év! Ha most melletted ülne 3 és fél éves unokám, Juliska (miként majdnem minden este vacsora közben mellettem) és látná mindig mosolygós szemeidet, és mesélnél neki összetéveszthetetlen hanghordozásoddal, biztosan azt mondaná: „Tamás bácsi, te nem vagy öreg, csak idős. Te nem bottal jársz, csak támaszkodsz rá.” Engem mindig hasonló szavakkal fiatalít. És igaza lenne! A te mindig derűs szemeid, örömteli vidám nyitottságod a fiatalok számára és nekem az öreg, akarom mondani az idős számra is utánozhatatlan példaképül szolgálna. No meg a mesélő kedv. Mesélni pedig csak az tud, aki mögött nagyon gazdag élményekkel teli életút áll. És a tiéd ilyen. Változó munkahelyek – KÖZTI, VÁTI, a Váci Egyházmegye főépítésze – csak építész életed, tehetséged változó állomásai. A minőséget alkotásaid szépsége adják. Nagyon egyszerűsített megközelítésben számomra kétféle építészet létezik: - tradicionális, amelynek meghatározója a hely és az idő, - modernista, amelynek számára a hely nem létezik, a helyet az általa alkotott (néha egoista) épület teremti meg, az idő pedig a technológiai adottságok függvénye. Hamvas Béla mondja: „A helynek nemcsak fizikája, hanem metafizikája is van. Nemcsak látvány, hanem Genius Loci, a hely szelleme, amelyet történelem, emberi és gazdasági adottságok, a nagyon sokrétű élet határozzák meg. Én úgy ismerem munkáidat, mint a tradicionális építészet legszebb jeleit. Ez a munkásság a Genius Loci szellemében született, formálódott, és tett a műemlékvédelem ikonjává. Nagy hegymászó vagy! Ha felkísérnélek Sárvár, Egervár, Veszprém, Esztergom magaslataira, ott életműved nagyszerű nyomaival találkoznék. No meg Budavár! Amelynek minden utcája rólad mesél. Kedvenceim: a Tárnok eszpresszó, az Aranyhordó, az Úri utca 31., no meg a Sün-ház szépségei előtt, a múlt üzeneteinek érthető formái előtt csak meghajolni lehet. Ezt az életutat nem hiába 9
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2014. december 25.
becsülték meg Ybl Miklós-díjjal, Forster-díjjal, Köztársasági érdemrenddel, a Göteborgi Egyetem díszdoktorságával, de nem is sorolom tovább, mert sokat így is kifelejtenék. Számodra az építészet története a rehabilitáció, az újrateremtés története felkutatott, megbúvó nyomokon. Ezen nyomokon számos építész (jómagam is) követett. Tegnap este felütöttem kedvenc költőm, Kosztolányi Dezső vesrses kötetét, és ott találtam a következő sorokat: „… légy áldott régi hely, légy áldott régi ház…” A költő soraihoz csak azt tehetem hozzá: Légy áldott, kedves Tamás! Isten éltessen!” /Török Ferenc/ Tamás szokása szerint 50 perc alatt száz történetet elevenített fel, fél-száz kollégára emlékezve. Felidézte számunkra azt az élményét, amikor egy-egy romos épület előtt állva igyekezett annak lelkét megismerni, majd (ha hagyták) aszerint helyreállítatni. Bár minden felújított épületét egyformán szerette, de azért egy tucat épülettel kapcsolatos küzdelmét kiemelte (Mátyás-templom fehérre meszelése elleni küzdelmét, Fortuna utca 7, 8, 12, 14, 16, Hess András tér 3, 5, Móra Ferenc utca, Dísz tér és Szent György tér felújítását). A beszélgetés végén Tamás szokása szerint valami különleges gondolattal búcsúzott: „Leginkább nem azokra az épületekre vagyok büszke, amiket felújítottam, hanem azokra, amik átalakítását meg tudtam akadályozni”.
Nemrég bensőséges ünnepet ültünk a templomban: egy aranylakodalmat hálaadó szentmise keretében. Kapcsolata a váriakhoz mélyen gyökerezik. A férj a templom énekkarában gyönyörű basszusszólók között lassan 3 évtizede a nagypénteki passió felejthetetlen, átélt és megrázó Jézusa, ezt nemcsak a 10 órai zenekaros misék látogatói, hanem egész közösségünk felidézheti magában. De hűséges felesége, sőt felnőtt gyermekeik is – amíg az unokák miatt ezt még megtehették - énekkarunk oszlopos tagjai.
FÉL ÉVSZÁZAD EGYÜTT Bár esetükben ötven évnél is többről van szó. Gyermekkoruktól fogva ismerték egymást abból a Máriaremetei templomból és kórusból, ahol a mára ikonná vált Werner atya működött, s miután a barátságból szerelem lett, ő is adta össze
10
2014. Karácsony
Várunk
XV. évfolyam, 85. szám
fiatal tanítványait 1964. november 4-én: Páni Jánost és Máriát, akik lassan harminc éve tagjai a Mátyás-templom énekkarának. Keveseknek adatik meg az életben, hogy olyan szentéletű és hatalmas zenei tudású ember mellett cseperedjen fel, mint amilyen Werner, azaz „Lojzi” atya volt. Mária és János ezen szerencsések közé tartozik. Gyermekkoruktól fogva ismerhették azt a Werner Alajost, aki Rómából a „Gregorián Ének Mestere” és az „Egyházi Zeneszerzés Doktora” címmel tért haza, akit a világhírű Caruso tanított hangképzésre, aki itthon megalapította a világhíressé vált Schola Cantorum Sabariensis fiúkórust, és aki megszámlálhatatlan módon vett részt a magyar egyházzenei életben. Aki a kommunista időkben illegalitásba kényszerült Regnum Marianum egyik papjaként többször börtönbe, majd vidéki száműzetésbe került, alázattal tűrte a rámért újabb büntetéseket, de bárhová vetette a sors, mindenütt kórust alapított: gyermekekből, helyi hívekből, rabokból, börtönőrökből. Aki aszketikus életet élve minden ajándékát megosztotta a nyájával – lett légyen az gyümölcs, télikabát vagy egy aranyóra, amelyet eladott, és a pénzt a szegények között osztotta szét. Nincs tévedés, tudom, hogy ezen rövid cikk nem Werner atyáról szóló megemlékezés, hanem Mária és János aranylakodalma kapcsán íródik, de ha tudnának róla (mert nem tudnak…), akkor egyetértenének azzal, hogy kettejük között különleges, közös kapcsot jelentenek azok a fiatalkori meghatározó élmények és tanítások is, amit Lojzi atyától kaptak, az életéből láttak. Örökre elkötelezte őket a zene szeretete mellett, alapos zenei képzéssel látva el őket. János operaénekesnek készült, s bár ebbéli tervei nem sikerültek, mérnökemberként is rendszeresen szólót énekel: ő „Jézus hangja” a passiókban (53 éve énekelte először), és több nagy zenekari mű telthangú basszusa. Máriába is úgy beleivódott az atyától tanult zenei pontosság, hogy amikor az alt szólamban egy-egy nehezebb mű tanulásakor „csikorognak a kerekek”, bizony, többen őfelé fülelve igyekeznek megtalálni a pontos hangot. Családapaként és családanyaként is tagjai voltak a Werner atya vezette máriaremetei kórusnak, amely az atya 1978-ben bekövetkezett halála után pár évvel megszűnt. Aztán 1986 Virágvasárnapján, a Mátyás-templom nagymiséjén úgy megfogta őket az ének- és zenekar szolgálata, hogy a mise után János felment a kórusra, és Tardy László karnagytól megkérdezte, hogy feleségével és két kamasz gyermekével négyesben beállhatnának-e a kórusba. Húsvétvasárnap már ott énekeltek. (Vajon milyen érzés lehetett kettejüknek, amikor 1988-ban, az ének-zenekar olaszországi turnéján a Szent Péter Bazilikában énekelhették a sokat üldözött Werner atya Magnificatját?) János felelős mérnöki pozíciója (túlórákkal, vidéki utakkal tetézve) és Mária Pannonia Filmstúdió-beli rajzfilmfestő-kihúzó munkája (lásd Pumuckli; Macska11
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2014. december 25.
fogó; A hetedik testvér; Vacak, Az erdő hőse; Vili, a veréb; Mecki /sünicsaládról szóló rajzfilm, Németországban/; Ének a csodaszarvasról; Az ember tragédiája, amelyekben Mária is rajzolt) által sosem vetette fel őket a pénz, és egy régi családi ház felében élve a lakhely méretében sem bővelkedtek. Mégsem gondolkodtak túl sokat, amikor a sors eléjük vetett egy félárva, otthonról menekült kamasz testvérpárt, és úgy döntöttek: inkább befogadják őket az otthonukba, mintsem rideg intézetbe kerüljenek a gyerekek. Igaz, hogy Mária jól tudta, mit jelent az árvaság, de jóval több belső késztetés kellett ehhez a nem mindennapi lépésükhöz. (A testvérpár egyike e sorok írója, aki csak remélni tudja, hogy Mária néni és János bácsi sosem bánta meg hajdani jócselekedetét.) (A szerkesztőség biztos forrásból tudja, hogy bizony hogy nem – épp ellenkezőleg Olyan aggódó szeretettel voltak mindig a két gyermek iránt, még most felnőtt korukban is, mint saját gyermekeik felé.) Az, hogy szerényen ünnepeljék meg házastársi esküjük 50. évfordulóját, féligmeddig sikerült. A cukrászdabeli, gyermekek és unokák körében zajlott köszöntés után a Kránitz Mihály atya által tartott meghitt, kedd esti hálaadó szentmisén szinte az egész kórus ott volt. Tardy László karnagy úr vezényletével, Werner Alajos Mercedes miséjével, Égi Szűzvirág c. motettájával és Te Deumjával köszöntötték a hosszú évek óta éneklésével szolgáló Páni Jánost és Máriát. Veress Kata
Talán sok olvasónk nem tudja pontosan, hogy a közösségi találkozások lelkes szervezője, Pálffy László munkája messze nem egy, az átkosból örökölt kultúros szerepkör. Bár tiszteletre méltóan nagy lelkesedéssel és energiával szervezi és vezeti a legkülönbözőbb emberekkel a találkozásokat, a Budavári Beszélgetések estjeit. Megcsodálhatjuk hihetetlenül gazdag és sokirányú tájékozottságát, ahogy irányítja a beszélgetések fonalát, és főleg azt, hogy ennyi és ilyen sokféle ember, közéleti, híres ember megközelítésére képes, baráti találkozásra jönnek közénk hívására. Laci igazán a játékok között van otthon. Munkája révén játékok sora az ő találmánya a Szerencsejáték Rt-nél, sőt még II. – azóta már Szent - János Pál pápáról is készített táblás társasjátékot 25 évvel ezelőtt. Nem csoda tehát, ha boldogan invitált mindenkit a Keresztények játékai kiállításra Pestre, a Munkácsy utcába. Ezen a kiállításon tárgyakban és történetekben elevenedett fel sok hasznos, értékmentő játék. Tárlatvezetéseket tartott, amelynek utolsó alkalmáról készített beszámolót is a Várunk számára. A játékkiállítás ezret is meghaladó tárgya 8 múzeum, illetve gyűjtemény anyagából mutatta be a játékok, szerencsejátékok kétezer éves történetét. (A 12
2014. Karácsony
Várunk
XV. évfolyam, 85. szám
tárlatvezetésen mindig inspiráló volt több vári család látogatása, ez alkalommal a Nagypál család és Török Ferenc is velünk járta végig a termeket.) A Munkácsy Mihály utca múzeumában természetes volt, hogy Munkácsy alkotásait idézve mutatjuk be az önálló szerencsejáték-eszközt: a kockát, hiszen például a festő egyik Golgota ábrázolásában segít értelmezni a római katonák kockajátékát. Az épületben kiállított sok száz játék, azok szabályainak betartásával történő társas együttlét fontosságát Platon: Állam című művéből, Szókratészt idézve érzékelhettük: „Gyermekeinket már eleve törvénytisztelőbb játékhoz kell szoktatnunk, mert ha fittyet hány a törvénynek (játék-szabálynak), törvényszegőkké lesznek maguk is, akkor pedig lehetetlen belőlük törvénytisztelő és erkölcsös férfiakat nevelni. ...Ha viszont a gyermekek már a játék során jó irányba indulnak, … – az előbbiekkel ellentétben - híven kíséri minden lépésüket, növekszik bennük, s még azt is helyrehozza, ami azelőtt hiba volt….” Néhány érdekességet e lap olvasói számára is kiemelnék. A Mátyás-templom közösségének nem lehetett ismeretlen a most 130 éves „Sorsjegykölcsön” játék, ami a pénzügyi alapját képezte több egyházi ingatlan építésének és felújításának, kiemelkedően „Budavári koronázási templom helyreállításának, a lipótvárosi Bazilika építésének”. A meglehetősen drága (5 forintos) sorsjegyből 800.000 darabot adtak el, ami 4 millió forintot eredményezett az Egyházi alapnak, amelyből még 1936-ig, 50 éven át 102 sorsolás alkalmával szervezett sorsolási sorozat nyereményeit is ki tudták fizetni. Az 1732. február 14-én tartott itáliai sorsolás már a XII. Kelemen pápa által 1730-ban engedélyezett formában 90 számból 5 szám kisorsolására épült sorsolási sorozat volt. Azóta is a világ számos helyén – Magyarországon is – a püspökök, papok a sorsolási bizottság mellett jelenlétükkel is „hitelesítik” a sorsolást, aminek bevételéből jelentős arányban részesedett, részesedik az állam és az egyház. Templomok épülnek, épülnek ujjá, árvaházak, szeretetotthonok, menhelyek emelkednek. Ez az egyházi áldással működő sorozat már a XVIII. században 29 európai országban segítette a boldogulást és az álmodozást. Nagy játékosokat, játéktervezőket idéztünk a tárlatvezetés során, mint például a Kossuth-díjas Rubik Ernő, Orosz István, Hernádi Gyula, hogy csak néhányukat emeljük ki. A kiállításon több 450-460 éves társas-, kockajáték mellett szerepelt Pascal neve. Őt a nagy játékosok is talán csak az 1654-ben megalkotott rulett-kereke révén, annak kitalálójaként ismerik. Tanulságos volt az alkotó gondolatait is megismernünk: „Az összes égitest, az égbolt összes csillaga, a Föld és minden birodalma öszsze nem hasonlítható a szellemi világ legkisebbikével. Mert a szellem tud önmagáról. A testek semmiről sem tudnak. Az összes test együttesen nem lenne képes egyetlen gondolatot kihozni magából. Ez lehetetlen, mert a gondolkodás a 13
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2014. december 25.
lét más szintjéhez tartozik. Az összes test és az összes szellem együttesen nem lenne képes az igazi szeretetnek egyetlen rezdülését sem kihozni önmagából. Ez lehetetlen, mert a szeretet természetfölötti szintről való. A szívnek megvannak a maga érvei, melyeket az értelem nem ismer. A szív az, amelyik az Istent megérzi és nem az értelem. Isten megismerése a saját nyomorúságunk megismerése nélkül elbizakodottá tesz bennünket. Nyomorúságos állapotunk belátása, ha Istent nem ismerjük, kétségbe ejt. Jézus Krisztus megismerése a közvetítő elem. Benne megismerjük az Istent és a mi nyomorúságunkat.” Talán nem mindenki ismeri a keresztény családoknál régebben, vasárnap esténként játszott sorsjátékot. Ez a „sors”-játék, a „Mama kis segítője” játék. Ebben a családi játékban hetente titokban kisorsolnak a család gyermekei közül egy valakit, akinek a következő héten a mamát fokozott mértékben kell segíteni. A sorsolás során nincs eredmény-hirdetés. A kisorsolt neve titokban marad. A hét folyamán a többi családtag is azon fáradozik, hogy a mamát segítve talán majd a mama azt tippeli, hogy őket sorsolták ki a „Mama kis segítőjének”. A segítésben versengő gyermekek közül néha napok múlva sem derül ki, hogy ki is a kisorsolt segítő. Nálunk a karácsony esti együttlétben, egymásra figyelésben segít egy dobókockás játék. A fa alatt lévő kisebb-nagyobb, titokzatosan becsomagolt ajándékok kívülről csak az ajándékozottak nevét tartalmazzák. A felbontási sorrendben segít a dobókocka. Hattagú családunk tagjait a kocka oldalával korsorrendben azonosítottuk be. Ha az egyest dobtuk ki, akkor a család legfiatalabb tagja, Kristófunk dönt, hogy az ő ajándékai közül melyiket bontja fel. A többiek figyelmesen várakozva követik a csomag kibontásának kíváncsiságát, majd a tartalom által okozott örömet közösen átélve következik Kristókfunk kockadobása, mindaddig dobálnak az ajándékokat kibontott „szerencsések”, amíg az összes ajándékot fel nem bontjuk. Milyen jó lenne megismerni más, családi apró játékokat is. Talán egy alkalommal erre is sort keríthetünk itt, Budavárában, visszatérve a pesti kiállítás élményeiben gazdagodva. Pálffy László
14
2014. Karácsony
Várunk
XV. évfolyam, 85. szám
GONDOSKODÓ SZERETET Plébániánk karitász csoportja az idei adventben több alkalommal is kérte a hívek segítségét különböző akciók során. A cél minden esetben az volt, hogy a közelgő ünnepen támogatni tudjunk családokat, egyedülállókat, hogy egy kis örömet vigyünk a hétköznapi nehézségek közé. A Szent Erzsébet kenyere, az Egymillió csillag a szegényekért akciók során több mint 240 ezer forint gyűlt össze, amelyet teljes egészében karácsonyi ajándékcsomagokra fordítottunk. Összesen 60 csomagot tudtunk készíteni, amelyeket plébániánk két fiatalja hordott ki. Idén is szerveztünk jótékonysági vásárt, amelyhez Lengyelné Hazai Beáta vezetésével az óvodások és iskolások közel 100 apró ajándéktárgyat készítettek. A ministránsok és a hittanosok sem tétlenkedtek, papírcsillagokat, csuhé angyalkákat gyártottak. Nagy öröm volt látni, hogy az idősebb korosztályok is bekapcsolódtak az előkészületekbe saját készítésű alkotásaikkal. Az összefogásnak köszönhetően mintegy 210 ezer forint gyűlt össze és szinte minden ajándéktárgy gazdára talált! Hálásan köszönjük segítőinknek és adományozóinknak a támogatást, amely lehetővé tette, hogy a vásár bevételét felajánlva segíthessük egy 4 éves, súlyos beteg kisfiú gyógykezelését! Búcsúzóul szeretnék megosztani egy történetet, amellyel az egyik gyűjtés során ajándékozott meg minket a Jóisten. Az egyik szentmisére teljesen átázott kabátban érkezett egy idős néni. A mise után odajött, megkérdezte, hogy mit csinálunk. Miután megmondtuk, hogy adományokat gyűjtünk, elővette a cellux-szal összeragasztott erszényét, és miközben elmondta, hogy épp előző nap váltotta fel a húszezresét, ami még hó végéig van, kérte, hogy vegyünk ki 200 forintot a tárcájából. Gombóccal a torkunkban nyúltunk az tárcájába és dobtuk a dobozba adományát. A néni búcsúzóul azt mondta, hogy meggyújtja majd a gyertyát, úgyis csak ő van otthon meg a Szűzanya... Majd elment. Utána mentem és megkérdeztem, hogy itt lakik-e a várban. Megkérdeztem, hogy elfogadja-e, ha karácsonyra viszünk neki egy kis csomagot ajándékba. Meglepődött, nem tudta, hogy ilyet szokás itt. A legjobban annak örült, hogy valaki el fogja vinni neki. Annyit kért, hogy ha lehet, gyertya legyen a csomagban! Tettünk bele! Hálás szívvel köszönjük a nagylelkű támogatásokat, a tárgyi felajánlásokat, de legfőképpen azt, hogy szeretettel és önzetlenül segítettek az év során! a Budavári Xavéri Szent Ferenc Karitász önkéntesei nevében: Viki
15
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2014. december 25.
A Várunk szerkesztősége megdöbbenve vette észre, hogy előző számunk megjelenésével megkezdtük az újság 15. évfolyamát. Ennek örömén felbuzdulva „alapító atyáinkat” – Blanckenstein Miklós akkori plébánost és Varga János akkori káplánt – arra kértük, gondoljanak vissza a kezdetekre. Kedves Váriak! 15 évvel ezelőtt izgatottan vártuk az első szám megjelenését. Nagy öröm volt kézbe venni és látni, hogy valami szép született. Önmagában egy újságnak is lehet örülni, de igazán a belőle áradó élet, ami Istenről és emberről szól, ad okot a hálaadásra. Azt hiszem, minden számot megkaptam Esztergomba kerülésem után is. Politikai szabadságunk visszanyerésének egyik hozadéka volt a szabad sajtó. Több katolikus lap indulása körül is bábáskodhattam. Lenyűgöző, hogy mennyi önkéntes, elkötelezett testvérünk fáradozott ez ügyben. Azt gondolom, hogy a plébániai kis újságok, ill. hírlevelek az egyik sikertörténet. Nem az ingyenesség a meghatározó, hanem a személyesség. A gólyahírektől kezdve a közösségi rendezvényeken át a templomunk felújításáig mindenről olvashattunk. A Várunk minden szempontból élen jár. Méltó a nemzeti szentély színvonalához és igaz az, amit címül választottatok, hogy vártok mindenkit, aki a Budavári Nagyboldogasszony Plébánia közösségéhez, pontosabban a Jóistenhez akar csatlakozni. Köszönöm személyesen is a stábnak, hogy vállalják a jóhír közvetítését. Szívből kívánom az egyre erősebb közösség papjainak és világi híveinek, hogy eggyé forrva tegyenek tanúságot Krisztusról. Misézem és imádkozom Értetek. A régi barátsággal: Miklós atya
Várunk 15 Ha megnézek, akár csak 5-6 éve készült fényképeket is, látszik rajtuk az eltelt idő… Ha kezembe veszek 20-30 éves újságokat, ismerősek, de mégis érezni a korukat. Az eltelt időt. A Várunk-kal más a helyzet, számomra olyan mint az Egyház, egyszerű és örök fiatal. Megszoktam, hogy a régvolt események – esküvők, keresztelők – időpontjának meghatározásánál egy speciális algoritmust kell alkalmazni. A becsült időhöz automatikusan hozzáadni 1 évet, illetve hosszabb idő esetén 2-3 évet. Tehát ha 3 évre gondolok, jobb 4-et mondani, ha 6-ot jobb rögtön 8-at, így kevesebbet tévedek, job16
2014. Karácsony
Várunk
XV. évfolyam, 85. szám
ban eltalálom a helyes számot. A Várunk esetében – ezzel a módszerrel - nem találtam volna el a 14 évet. Tényleg ilyen régen lett volna? Ha utána számolok, gondolok, akkor egyértelmű, de egyébként teljesen furcsa. És azt mondják, a háborús évek duplán számítanak… Ezek szerint, ha harc, küzdelem volt is, de mégsem háború… Az indulás nagyon emlékezetes számomra. Eszem ágában sem volt újságot alapítani, de egyre erősebb volt az igény, hogy legyen egy plébániai újság. Ezt én is fontosnak tartottam. Elkezdett forogni az agyam, dédelgettem a gondolatot. Rólunk kell, hogy szóljon a mi közösségünkről, annak sajátos adottságaival együtt és arról, ami számunkra fontos és ebben mindig benne van a misszió is, mint az öröm megosztása, az Evangélium megélése, továbbadása. Amikor egyszer csak felötlött a név, akkor már biztosan tudtam, hogy itt a pillanat, lesz újság. Ebben megerősített a közvetlen munkatársak egyetértése és lelkesedése. Mindenképpen szerettem volna 2000-ben, a Nagy Jubileum évében, és az egyházi év kezdetén, tehát Advent elején kihozni az első, mégoly rövid számot is. Az idő rövidsége miatt nem övezte nagy támogatás az ötletet, de úgy voltam, hogy ha sikerül, akkor legyen. És talán meglepetés, öröm lesz mindenkinek kézbe venni az újságot, mint igazi újdonságot. Egy kezdet mindig csoda. Ez is az volt kicsit, hiszen az utolsó héten Németországot, Hollandiát, Belgiumot érintő néhány ezer kilométeres szolgálati utat kellett megtenni, ott is elég sűrű programmal. A cikkeket ékezet nélküli gépeken és ahol internetet találtam, ott tudtam tovább írni, illetve küldeni haza a plébániára. Aztán szombat koradélután helyett - útitársaim kérésére is – péntek éjjel hazajöttünk. Így szombat reggel, néhány óra alvás után – ami a Várunk készítésének olyan, már-már lényegi velejárója, mint a pékeknek a hajnali kelés, vagy a művészeknek az éjszakázás –, készen lett a O. szám. A hívó szó „Várunk” helyénvalónak bizonyult, oldottabban úgy is mondhatnám „bejött”. Akiket – ismeretlenül is – vártunk, megérkeztek, és egyre inkább igaz, hogy sokakat VÁRUNK. A templom ismert és kedvelt, a közösség pedig egyre nyitottabb, egyre színesebb, gazdagabb. A templom akkor vonzó, ha kész, ha minden a helyén van, ha szép és ragyog. De még egy dolog szükséges: a nyitott kapu, amelyen az emberek örömmel mennek s lépnek be az Isten házába. A közösség akkor vonzó, ha alakul, épül, fejlődésben van, aminek szintén előfeltétele a nyitott kapu. Sőt még annál is fontosabb a közösség tagjainak nyitott szíve. A VÁRUNK szó a keresztény ember örök adventjének alapmagatartását is kifejezi. Az interneten találtam egy blogban a következő idézetet, ami szinte éppen ellentétes a mi hozzáállásunkkal: 17
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2014. december 25.
„Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk... Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk… A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk… Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy máshova mehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon… Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…” Tanulságos ez is, mert mi nem így várunk. Mi nem – mindig - valami másra várakozunk, menekülve a jelentől, hanem várunk valamit: „új eget és új földet” az ígéretek beteljesedését és várunk Valakit: Jézust, Aki beteljesíti életünket. Mi saját helyünkön akarunk azzá lenni, akiknek Isten megálmodott, adott esetben – a jelenlegi újságkészítők, olvasók – a Várban, sajátjuknak tudva azt. A szó nem birtokló, kisajátító, hanem házigazdai értelmében. És így erre hívunk, ehhez várunk másokat is… Tehát ezzel a – többszörös tartalmú, jelentésű – tudatossággal éljük meg a jelent, várunk és közben nem egyszerűen eltelik, hanem kiteljesedik az életünk. Jelenlegi szolgálati helyem is Vár valamennyire. A kommunizmus sötét éveiben a Collegium Pázmáneum titkosszolgálati fedőneve „Ostromlott Vár” volt. Az elnevezés – túl azon, hogy szerintem konspiratív célokra nagyon nem praktikus – sokat elárul az illetékes állami szervek hozzáállásáról. A Pázmáneum ugyanis sem harcra nem készült, maximum lelki értelemben, sem pedig okot nem adott a támadásra, az ostromra. Főleg Mindszenty hercegprímás úr ittléte idején (1971-1975) volt erős a megfigyelés és az ostrom. De bevenni nem tudták… Ezért úgy tekintek rá, mint erős várra, fellegvárra. Itt és számomra a többes szám első személy birtokos esete a lelki összetartozáson, az Egyház közösségén keresztül valósul meg. A középpontjában pedig itt is Ő van, Aki az eredete és legvégső oka, forrása és célja életünknek, Aki – a bibliai kép szerint – erős Vár, a mi erős Várunk (Zsolt 46, 1), az Úr, Aki bennünket egy néppé tesz, Isten, Aki oltalmunk és kősziklánk. (Zsolt 94,22) Ezt jelenti ma számomra a Várunk, és hogy mindez valóban és a szó legteljesebb értelmében közös, és amiért közös, adjon erőt mindannyiunknak a folytatáshoz! Hálával, imával és szeretettel: Janó atya 18
2014. Karácsony
Várunk
XV. évfolyam, 85. szám
HÍREK Mint ahogy az elmúlt karácsonyon is, idén is a Plébánián a lépcsőfordulóban áll egy kis karácsonyfa, rajta aranylón csillogó díszekkel - ajándékokkal. Ezek a Budavári Beszélgetések felvételeinek részleteit tartalmazzák, a csillogó díszek maguk a DVD-k. Habsburg Mihály és Chistiana, Orosz István, Seremetyeff-Papp János, Hámori József, Vásáry Tamás, Hock Bertalan és Hock Bertalan, Bugár Mészáros Károly, Dragonits Tamás, a Zsolnay család látogatását és a Munkácsy Mihály utcai Beszélgetést, a keresztények játékát tartalmazzák a DVD-k. Egy-egy DVD-n 3-4 beszélgetés jelentős része látható. A DVD-k különféle tartalmúak, ami a borító tasakokon olvasható. Ezek a kis csillogó ajándék DVD-k hazavihetők, helyükbe naponta 8-10 darab készül és kerül fel a fára Vízkeresztig. Köszönjük Pálffy Lacinak! Január 16-án, a péntek esti mise után 7-től Dr. Vörös Győző jön el hozzánk, aki a szentföldi magyar ásatások vezetője a Holt-tenger keleti partján, Jordániában. Huszonegyedik éve el a Közel-Keleten (immáron feleségével és gyermekeivel), és a kezdetektől magyar színekben dolgozott: 2009 óta a Magyar Művészeti Akadémia kutatócsoport-vezetőjeként. Előadásában beszámolót hallhatunk majd a Machaerus várkastélyáról, amely az egyetlen Izraelen kívül eső heródesi palota, és amelynek magyar régészeti feltárása varázslatos eredményeket hozott napvilágra. A történelmi helyszín az evangéliumokból is ismert: itt volt Keresztelő Szent János börtöne, és ez az a palota, ahol Herodes Antipas születésnapján Salome táncolt és édesanyja, Herodias tanácsot adott neki. A Budai Egyházközségek XVI. Farsangi Bálját, a MOM Kulturális Központban (1124 Budapest, Csörsz u. 18.) rendezik meg 2015. február 14-én, szombaton 19.00 – 02.00 óra között. A bál fővédnökei: Erdő Péter bíboros, esztergombudapesti érsek és Tarlós István főpolgármester. A bál díszvendége: Keresztény Élet hetilap kiadója. Sztárvendég: Daniel Speer Brass zenekar. Jegyek 2014. december 15-től kaphatók: Szent Anna Plébániatemplom, 1011 Bp. Batthyány tér 7. Városmajori Jézus Szíve Plébánia, 1122 Bp. Csaba u. 5. Szent Imre Ciszterci Egyházközség, 1118 Bp. Himfy u. 9. Belépőjegy büfével 4.000 Ft és egy tálca süteményt kell vinni magunkkal.
19
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2014. december 25.
Kicsi Krisztuskának Szép Szűz Máriának Mostan igen örülünk. Minden feleinknek, Mind elleneinknek Bő sok áldást regölünk. Míg a világ világ, Gondod legyen miránk, Uram Isten, légy velünk! Sík Sándor : Regös ének - részlet
Minden kedves Olvasónknak áldott karácsonyt és kegyelmekben gazdag új esztendőt kívánunk!
Várunk
A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ E-mail:
[email protected] Plébánia: Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő, csütörtök 10.00-14.00; kedd, szerda 15.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00
20