Várunk
„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári Főtemplom közösségének lapja
2012. Úrnapja
„…a hit ugyanis akkor növekszik, amikor a kapott szeretet megtapasztalásaként élik meg, s amikor kegyelem és öröm tapasztalataként adják tovább. (…) Csakis ha hiszünk növekszik és erősödik a hitünk.”
Részlet XVI. Benedek pápa A hit kapuja kezdetű apostoli leveléből
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2012. június 10.
ÚRNAPJA ELÉ Húsvét ünnepét a főoltárnál ünnepeltük. A felújítás rákényszerített minket arra, hogy a kevés hely miatt, az oldalhajók felállványozása miatt a főoltárnál mondjuk a szentmisét. A szentmisében kialakult gesztusok, formák több évszázadra tekintenek vissza. A pap és a hívő így ebben a helyzetben egy irányba tekint. Az egy irány a templomunk helyzetének következtében a pesti házak felett felkelő nap iránya, a kelet iránya, Istenre figyelésünk iránya, amely napnak sugarai az üvegablakokon keresztül olyan gyönyörűen beragyogják templomunkat. Rá szeretnénk figyelni papok és hívek együtt, arra, akitől életünket kaptuk, akinek hálát adhatunk, akitől kegyelmet kérhetünk, akinél irgalomra lelhetünk, a Mennyei Atyánkra. A liturgia azonban lehetővé teszi három alkalommal, hogy a tabernákulumnak a pap hátat fordítson. Hátat fordítson a felajánlott adományoknak, hogy a híveket felszólítsa, kérje, parancsolja meg nekik, hogy imádkozzanak, segítsék őt is a szent cselekményben az Istenre figyelésben. „Imádkozzatok testvéreim, hogy áldozatunk kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt. (Orate fratres: ut meum ac vestrum sacrifícium acceptabile fiat apud Deum Patrem omnipontetem.)” Olyan ez, mintha a hívek imádságával a pap magát is sarkalná, sürgetné a liturgia csúcspontja felé. Egy irányba haladjunk, ne hagyjuk el egymást, hogy kedves legyen előtte áldozatunk. A pap azért fordul a néphez, hogy közöljön vele valamit az Úr részéről: de hogyan tehetné ezt, ha előtte nem fordult ad Dominum, az Úr felé? A második kifordulással, megfordulással már az átváltoztatott Oltáriszentségnek fordít hátat a pap. Ez azonban olyan súlyos mondanivalóval bír, amelyet szembe kell mondani. Oda kell fordulni a másikhoz, a konszekrálás, a közös Miatyánk után egyetlen dolgod van már csak, mielőtt Vele akarsz találkozni. /”…hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.” Mt 5, 24 / Menj és békülj ki felebarátoddal, és szívből kérd a bocsánatát. „Pax Domini sit semper vobiscum. Köszöntsétek egymást a béke jelével.” Mondd neki szemébe nézve, hogy hibáztam, hogy gyenge voltam, hogy vétkeztem ellened. Mekkora erő kell hozzá, hogy a gyengeségünkön felül emelkedjünk, hogy a másik szemébe merjünk nézni, hogy elhiggyük a felénk nyújtott béke jobbot. Annak teljes tartalmával. A pap azért fordul a néphez, hogy közöljön vele valamit az Úr részéről: de hogyan tehetné ezt, ha előtte nem fordult ad Dominum, az Úr felé? A harmadik kifordulás már valami egészen más módon történik, már valami egészen újat mutat. A pap fogja a kelyhet és a megtört ostyát, és felemelve a következőt mondja: „Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit peccata mundi. Beati qui ad cenam Agni vocati sunt. – Íme, az Isten báránya íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív lakomájára Jézus, az Isteni bárány.” A pap azért fordul a néphez, hogy közöljön vele valamit az Úr 2
2012. Úrnapja
Várunk
XII. évfolyam, 70. szám
részéről: de hogyan tehetné ezt, ha előtte nem fordult ad Dominum, az Úr felé? Itt megsemmisül minden, pap és hívő, mindenki elveszik ebben a pillanatban. Íme, Őt kértük. Íme, Hozzá fohászkodtunk. Íme, Ő adja a kiengesztelődést. Íme, Ő van itt: a Bárány. Ennek a csúcspontnak a fokozása az Úrnapi körmenet. Ahol maga Krisztus jelenik meg városunk északi, keleti, déli, nyugati végében, hogy megáldja azokat, s vele megáldja egész városunkat. Megjelenik az evangélium által is, megjelenik szentségi valóságában is. Ez a kettős jelenlét valósul meg minden szentmisében. De most kilép a templomból, hogy érzékelhetővé tegye: mindennapunkban is velünk akar lenni, s meg akar áldani minden ügyünkben. Mi pedig hálával és imádattal fogadjuk az Ő áldását. Három fordulat, az imádság fordulata, a bűnbánat fordulata, a hódolat fordulata, hogy szeretetünket lángra lobbantsa. Amikor is megjött a hír, hogy Juhász-Kelly Danika megszületett. László atya
A pünkösd ünnepe utáni tizedik napra, Szentháromság vasárnapját követő csütörtökre esik Úrnapja. Ezen a napon Krisztus titokzatos testét, az Oltáriszentséget ünnepli az Egyház. Úrnapja a szegedi eredetű Lányi-kódexben szentvérnapként szerepel. Parancsolt ünneppé 1264-ben IV. Orbán pápa tette Lüttichi Szent Júlianna hatására, aki egy látomásában a teliholdat látta, amelyből egy darabka hiányzott. Júlianna úgy értelmezte látomását, hogy a Hold az egyházi évet jelképezi, amelyből valami hiányzik: az Oltáriszentség ünnepe. Az ünneppé nyilvánítás közvetlen előzménye a híres bolsenai csoda volt. A pápa épp Orvietóban időzött, amikor hírül vitték néki, hogy a közeli Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor vérezni kezdett. Az Egyház a nagyheti gyász miatt nem ünnepelhette méltóképpen az Utolsó Vacsora misztériumát. Az úrnapi liturgikus rend kialakuláshoz hozzájárult, hogy a középkor utolsó századaiban felbukkanó eretnekségek az átlényegülés misztériumát vették tagadásba, amelyekre az Egyház az eucharisztikus hit ünnepélyes megvallásával felelt. Az ünnep fő eseménye a körmenet, amelyen körülhordozzák az Oltáriszentséget. Útvonala mentén a négy égtáj irányában négy oltárt állítanak fel az ott tartandó rövid szertartáshoz. A stációknál evangéliumot olvasnak, és a pap áldást oszt az égtájak felé.
3
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2012. június 10.
A PLÉBÁNIA SZOLGÁLATÁBAN A 18 éves kor a kisközösségek életében is vízválasztó, s a mieink épp most válnak sorban választópolgárrá. Már nem elég motiváció az, hogy a szülők küldik őket, már nem elég a sokéves megszokás. Hogy a közösséghez tartozásnak értelmét lássák, hogy továbbra is szívesen jöjjenek, ahhoz ennél már több kell. Kellenek az erős személyes kapcsolatok, barátságok, amelyek „versenyképesek” az iskolai és más baráti kapcsolatokkal. Kellenek tartalmas programok, ahova érdemes elmenni akkor is, ha sokfelé és sokféle más programra csábítanak mindenkit. Kell hiteles lelki élet, mert a fiatalkor útkereséseiben biztos fogódzók nélkül eltéved az ember. És kell, hogy a közösségnek önmagán túlmutató célja legyen, mert részei vagyunk egy nagyobb közösségnek, és amink van, azt azért kaptuk, hogy másokkal is megosszuk. Mindezeket a szempontokat végiggondolva nem kellett sokat törnünk a fejünket tavaly nyáron, amikor fölmerült a kérdés, hogy mi is legyen a 2011-12-es év mottója a ministráns csoportunk életében: szenteljük ezt az évet a plébánia szolgálatára! Ezúton is köszönjük a Bernard családnak, hogy augusztusban Agárdon együtt tölthettünk 4-5 napot. Egy ősszel induló új kiscsoport vezetését is fölvállalva és tervezgetve sok szempontból már ott beindult ez a program. Ősszel aztán Laci atyától és Gál Kingától kértünk segítséget – hiszen ők látják át ezt a legjobban –, hogy mik lehetnének azok a területek, ahol igazán hasznunkat lehetne venni idén. Rengeteg ötletet kaptunk és kezdett körvonalazódni a feladat. Igyekeztünk úgy összeállítani az éves programunkat, hogy a plébánia minden korosztályára jusson valamennyi idő, azaz minden korosztálynak adhassunk valamit. Első gyűlésen konkretizáltuk a teendőket, amikhez egyenként, vállalásos alapon hamar gazdát, felelőst találtunk, így a kisvezetőkkel már csak a heti beosztást kellett megbeszélni. Az idősebbek tea-dálutánjára két alkalommal vittünk kulturális programot (süteménnyel együtt): volt történelmi játék, emlék-felidézés, közös népdaléneklés, novella felolvasás. A házas csoportoknak biztosítottuk a gyerekvigyázást az adventi és a nagyböjti lelkinap alatt Gál Kinga vezetésével. A ministránsoknak ősszel közös kirándulást és játékot szerveztünk. A már említett legkisebb (szeptemberben indult) mingyűl csoportnak májusban akadályversenyt tartottunk, ami az egész évben tanult ministrálás témakörre épült. Ezek mellett segítettünk Szent Miklós püspöknek az ajándékait és a karácsonyi karitász csomagokat összeállítani és kihordani. A karácsonyi játék szervezését, rendezését, egész lebonyolítását nagy sikerrel megvalósítottuk. A vasárnapról vasárnapra a ministránsok között kiosztott 4
2012. Úrnapja
Várunk
XII. évfolyam, 70. szám
rejtvényeket kitaláltuk és gépbe vittük. A plébánia könyvtárát témánként ABC rendbe gyűjtöttük. Helyesebb lenne azonban többes szám első helyett harmadik személyt használni, mert bár igyekeztünk mindenhol jelen lenni, többnyire csak a háttérből támogattuk a fiatalokat. Egyre gyarapodó családjaink mellett már nem tudunk akkora intenzitással részt venni a csoport életében, mint pár évvel ezelőtt. Amiért viszont egyik szemünk sír, a másik nevet. Sír, mert szívesen mentünk volna mi is a megszokott módon minden hétfőn 7-re a hittanterembe mingyűlre, de amikor a férjnek túlóráznia kell és nem ér haza még a fektetésre sem, vagy a négyből kettő gyerek beteg, akkor nem kérdés, hogy hol az édesanya helye. Idén először például a hétvégi lelkigyakorlatra egyedül utaztak a „gyerekek”, mi csak látogatóba mentünk le hozzájuk Esztergomba. A másik viszont nevet, mert ez az év azt mutatta meg, hogy fontos nekik a csapat, fontos nekik a plébániához tartozás, talpraesetten vették át tőlünk a vezetői feladatokat, és igazán dicséretesen helytálltak a sokféle feladatban. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki segített, hogy segíthessünk! A kihívások ezzel a jól sikerült évvel persze nem értek véget, jövőre valahogy hasonlóan kellene folytatni… Gál Helga, Kelly Kriszti, Juhász Peti, Koncz Levente
5
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2012. június 10.
Ami a húsvéti számból kimaradt:
LELKI FELÜDÜLÉS Egy szép tavaszi péntek délután a mingyűl csoporttal útra keltünk, és meg sem álltunk egészen Esztergomig. Egy hónappal azelőtt szintén elutaztunk, akkor Dágra mentünk, és ott töltöttünk el együtt egy hétvégét. A dági hétvége egész másról szólt, ott a főszerepet az együttlét, a beszélgetés, a játék és a sportolás töltötte be. Ezen mostani hétvégének a célja pedig egy lelki felfrissülés volt Urunk szenvedésének és feltámadásának ünnepe előtt. Szállásunk a Szent Adalbert központban volt, és a testi táplálékot is itt kaptuk. Lelki „étkezéseink” chefje ezúttal Ádám Miki volt, aki a szemináriumban tanul, és júniusban fogják diakónussá szentelni. Miki már többször tartott nekünk elmélkedéseket, fiatalos stílusa mellett rengeteg mély gondolatot ültetett el bennünk. Péntek este egy közös keresztút után kötetlen beszélgetést folytattunk. Este még néhányan csatlakoztak hozzánk, így majdnem teljes volt a csapat létszáma. A szombati nap fő témája a gyermek hitből a felnőtt hitbe való átlépés volt, ehhez előre elküldtük kérdéseinket Mikinek. Ezek alapján folytak a beszélgetések, rendkívül érdekes és megrendítő lelki élményeket szerzett nekünk ez a nap. A virágvasárnapi szertartást hazai pályán szerettük volna eltölteni, ezért szombat este haza indultunk. Nagyon jól éreztük magunkat, vezetőink is mind meglátogattak minket. Tökéletes hétvége volt, mindnyájan közelebb kerültünk Istenhez, és sikerült a Belé vetett hitünket más szemszögből néznünk és megerősítenünk. Koltay Vince
„NE PANASZKODJ: ÖRÜLJ!” Jótékony célú hangversenyt tartottak 2012. április 22-én Markaz katolikus templomában „Böjte Csaba gyermekei”, vagyis a Szent Ferenc alapítvány javára. Előadók voltak a Budapesti Semmelweis Orvos Kamarazenekar, a Szená-Torok (országgyűlési képviselők) vegyeskar (karigazgató: Iványi Tamás), Miller Lajos Kossuth-díjas operaénekes (helybéli lakos). A zenekart és a közös számokat Tardy László vezényelte. A zenei program után Böjte atya 45 perces beszédével gazdagodhatott a hallgatóság. Markaz kicsinyke falu a Mátra aljában. Szépen felújított katolikus temploma tömve fáradt, de ünnepélyes arcú emberrel. Kíváncsi tekintetek, várakozó csend. Néhány köszöntő szó után felzeng a kórus és zenekar előadásában: Jertek, áldjuk 6
2012. Úrnapja
Várunk
XII. évfolyam, 70. szám
Istent! Majd egy régebbi korban született gyönyörű zene: Händel F-dúr orgonaversenyének 2 tétele. A hallgatók fáradt vonásai kisimulnak, mintha megsimogatták volna az arcokat. Isten-áldotta helyen, isteni ihlettel írt gyönyörű zenék sora hangzik fel: Clark, Händel, Halmos, Szokolay, Massenet, Bartók, Beethoven örömmel, áhítattal átitatott dallamai. Orvos zenekar játszik: nemcsak testet, lelket is gyógyítanak. Majd énekszó zendül: a régebbi és mai „szenátorok” – képviselők torkából száll a dallam. Ki gondolta volna X-ről vagy Y „baloldali” képviselőről, hogy Gounod misét énekel, Kyriét??, Glóriát??, lelkes átéléssel!?! Végül felcsendül Beethoven világzenéje: Lángolj fel te égi szikra, szent öröm, te drága tűz! Miller Lajos szépen zengő szólójával. Az Örömóda válaszol arra a tapsorkánra, amely a muzsikusoknak és a koncert közben érkező Böjte Csaba atyának szól. A hallgatóság két ajándékot is kap az est folyamán: a gyönyörű zenéket és az atya életigenlő, szívből szívbe szálló gondolatait, amelyek summája: örülj, ne panaszkodj! Tekintetével, kedves hangjával buzdított, bíztatott. Lásd meg az élet (házasélet, munkahelyi élet, társadalmi élet) aprócseprő súrlódásai, napi gondjai vagy nagyobb megpróbáltatásai közepette az Isteni Szándék embert formáló tökéletességét. Igyekezzünk megtalálni az árnyban is a legapróbb fénysugarat, belekapaszkodni, el nem engedni, hogy segítségével sikerüljön bevilágítani, megjavítani a rosszakaratot, megszelídíteni a gonosz indulatokat. Próbáljuk segítségével elfogadni az esendőséget, megbocsátani a bántást, gyógyítani a nehezen gyógyuló sebeket! Hiszen mindenki, a leggonoszabb ember is vágyik arra, hogy – Csaba testvér vissza-visszatérő kifejezésével – „kiszeressük belőle” a jót, az értéket! Vigasztaljuk, bátorítsuk! Érezzünk rá Jézus segítségét kérve, kinek, miben tudunk segíteni! Ne kérjük számon a rosszat! Hiszen Ő sem kérte számon Zakeustól, a házasságtörő asszonytól, a meggyógyított sok-sok betegtől: miért tetted ezt vagy azt. Feltétel nélküli a szeretet? Igen! Illetve mégis! „Többet ne vétkezz!” Így szól, annak ellenére, hogy tudja: esendőek vagyunk, sokszor elbukunk, de nyújtsuk oda kezünket az elbukónak, ahogy Jézus is minden elesésünkből talpra állít bennünket. Nehéz helyzetünkben, haragunkban képzeljük azt, hogy Ő mellénk ül, mint legjobb barátunk, s megkérdezzük tőle: „te mit tennél a helyemben?” Megkapjuk rá szívünkben a választ! Legyünk nyitottak a megbocsátó szeretetre, s egyszer csak jelentéktelenné válik a panaszunk. A szeretet az egyetlen járható, világformáló út. Higgyünk az erejében! Szűnjünk meg panaszkodó nép lenni, ne azt sirassuk, ami nincs, hanem lássuk meg azt, amink van, örüljünk a meglévő értékeinknek, óvjuk, ne hagyjuk elpusztulni se magunkban, se 7
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2012. június 10.
környezetünkben! Pünkösdre készülve öltsük magunkra Jézus szerető vonásait! Adja Isten, hogy az isteni vonás mindnyájunk arcán felragyogjon! Ezekkel a szavakkal fejezte be Böjte atya 45 perces beszédét, amelyet szokása szerint derűs példákkal illusztrált saját élethelyzeteiből. A hallgatóság emelkedett lélekkel, szomjasan itta szavait, s a közel 2 órás szép program végén mindenki oldott arccal, derűs szemmel s a szívébe ültetett jóságra való mustármaggal távozott. Kedves Egyházközségi Társaim! Úgy érzem, ezt az élményt meg kellett veletek osztanom. Fogadjátok szeretettel! Tardyné Magdi
A HIT ÉVE A május 4-ei Budavári Beszélgetés a 2012. október 11-én kezdődő Hit évének lelkiségét vetítette elénk. A péntek esti alkalomra már szokatlanul korán érkező, egymást 30-40-70 éve ismerő hallgatóság egymást köszöntve, egy-egy mondattal lassan tette le a lezáruló hét sikereit, terheit, félbemaradt feladatait, élményeit. Az elsőáldozásra készülő gyermek áhítatának kisugárzását, a munkahelyi közösségben, ismerősök körében folytatott „missziók” 1+1%-os paraméterekben is megmutatkozó sikereit, a húsvéti ünnepi, születésnapi együttlét fényképei által megörökített őszinte tekintetek kapcsán átélt felismeréseket - egy pillanat alatt háttérbe szorította Miklós atya mosolygó, lendületes érkezése. A beszélgetés kezdetéig még volt több mint negyed óra, ami az egyre csendesebbé, meghittebbé váló köszöntések közegében felkészített minket a beszélgetés üzeneteire. Miklós atya a Hit Évének száz gondolatát szinte személyre szabottan adta át. Régóta, jól ismerve kis közösségünk legtöbb tagját, ezek a testreszabott gondolatok elszánt terveket gerjesztettek bennünk. A száz gondolat majd felét felelevenítve nemcsak az akkor jelenlévő hallgatók számára adnak személyes megerősítést, hanem az olvasók számára is, amit úgy érezhetnek, hogy bizonyára nekik címzett Miklós atya. Szentatyánk, XVI. Benedek pápa 2011. október 11-én a „Porta fidei” (A Hit kapuja) kezdetű levelében meghirdette a Hit évét, amely a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulóján kezdődik és 2013. november 24-én, a mi Urunk Jézus Krisztus a Mindenség Királyának ünnepén fejeződik be. Miklós atya felhívta a figyelmünket arra a kiadványra, amely nemcsak a Szentatya levelét, hanem ajánlásokat is tartalmaz a hívőknek és lelkipásztoraiknak. A Hit évének előzményeiről is hallhattunk részletes történelmi kitekintést. Nemcsak a közvetlenül Trianon előtti és utáni Magyarországon voltak gyenge ál8
2012. Úrnapja
Várunk
XII. évfolyam, 70. szám
lapotok keresztény szempontból, hanem Európa legnagyobb katolikus országaiban is. Most ketten is írnak Prohászka Ottokárról dolgozatot. Szembesülhetnek egy nagyon szétesett, liberális Magyarországgal, amely egy valódi megújhodásra várt. Akit akkoriban megkereszteltek, az bizonyára rendes ember volt, de a „kivezényelt” misére-járás, a szerzetesi oktatás, a beindított tanyasi iskolarendszer még kevés volt ahhoz, hogy a hitátadás hatékonyan működjön. A hitátadás a felnőttek ügye. A gyermekeket akkor lehet pasztorálni, előre küldeni, ha van hová mennie a gyermeknek. Ekkor jött a katolikus civilek szabad döntése alapján létrejövő egyesületi katolicizmus, amelyet az Egyház is támogatott. Ez volt az egyházközségek létrejöttének alapja is. Az egyesületi katolicizmnus összeszedte a használható katolikusokat, csatasorba állította, és ezek a szervezetek valóban jól működtek. Ezeknek a szervezeteknek a működése vezetett 1938-hoz, ami a katolikus Magyarország megújulását hozta. Időről időre szükség van egy olyan megújhodásra, amelyhez az előttünk álló „Hit éve” ad segítséget. Ez az év kedvező alkalom lesz arra, hogy minden hívő mélyebben megértse: a keresztény hit alapja egy eseménnyel, egy személlyel való találkozás, aki új horizontot nyit, s ezzel meghatározott irányt ad az életnek. A feltámadott Krisztussal való találkozásra alapuló hitet újra föl lehet fedezni a maga épségében és teljes ragyogásában. A hit napjainkban is olyan ajándék, amelyet föl kell fedeznünk, ápolnunk és tanúsítanunk kell, hogy az Úr mindegyikünknek megadja, hogy megélhessük a kereszténység szépségét és örömét. A hit megvallása egészen személyes és egyben közösségi aktus is. Ugyanis az Egyház a hit első számú alanya. A keresztény közösség hitében kapja mindenki a kereszténységet, a hívők népébe való belépés hatékony jelét, hogy elnyerje az üdvösséget. A mi kultúránkban igen sokan nem ismerik föl magukban a hit ajándékát, de becsülettel keresik saját létük értelmét és igazságát. Ez a keresés hiteles előjátéka lehet az Isten misztériumához vezető útnak. Az emberi értelembe ugyanis bele van írva az igény arra, ami érték, ami megmarad örökre. Kitörölhetetlenül bele van írva az emberi szívbe, hogy megtalálja Azt, akit nem keresnénk, ha Ő maga nem indult volna el, hogy találkozzon Velünk. A Katolikus Egyház Katekizmusa összefoglalja azt a sokféle utat, ahogyan az Egyház elmélkedett a hitről, ahogyan fejlődött a tanításban! A hit megvallása személyes és egyben közösségi aktus. A hit tartalmának ismerete lényeges ahhoz, hogy valaki teljes tudatossággal és akarattal elfogadhassa azt, amit az Egyház eléje tár. A hit ismerete vezet be az Isten által kinyilatkoztatott üdvösség misztériumá9
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2012. június 10.
nak teljességébe. Ennek elfogadása tehát magában foglalja a hit egész misztériumát, igaz voltát Isten biztosítja, aki kinyilatkoztatja önmagát, és engedi, hogy megismerjük szeretetének teljességét. A hit ugyanis – ma inkább, mint a múltban – komoly kérdéseknek van kitéve a megváltozott mentalitás miatt, amely az értelmi bizonyosságot a tudományos és technológiai eredmények területére szűkíti le. Az Egyház azonban soha nem félt bizonyítani, hogy nem lehet ellentmondás a hit és az igaz tudomány között, mert mindkettő az igazságra törekszik, bár eltérő utakon. Ebben az évben döntő lesz felidéznünk hitünk történelmét, amelyben megmutatkoznak az életszentség és a bűn közötti szakadék kifürkészhetetlen mélységei. Ez idő alatt tekintetünket Jézus Krisztusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére szegezzük: benne talál beteljesedést az emberi szív minden vágyakozása és szorongása. A szeretet öröme, a szenvedés és fájdalom drámájára adott választ a kapott bántásokkal szembeni megbocsátás hatalma és az élet győzelme a halál üressége felett. A Hit éve jó alkalom lesz a szeretetről (karitászról) való tanúságtétel feldolgozására. „Most megmarad ez a három, a hit, a remény és a szeretet, de a legnagyobb a szeretet” (Szent Pál). „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek?” A szeretet nélküli hit terméketlen, míg a hit nélküli szeretet kétségek között vergődő érzelem marad. A hitnek, a szeretetnek szüksége van egymásra úgy, hogy az egyik a másik számára nyitja meg az utat. Valóban sok keresztény szenteli oda életét a magányosoknak, a peremre szorultaknak, azoknak, akiket mások kirekesztettek. Nekik van elsősorban szükségük a figyelemre, őket a legfontosabb támogatni, mert bennük ismerhetjük föl Krisztus arcát. A beszélgetés ezen gondolatai során az előadó kis szüneteket tartott, látva a hallgatóság hirtelen elkalandozó gondolatait, hisz mindannyian megtapasztaltuk a passzív és aktív szeretet számtalan formáját. Volt, aki néhány órája jött ki hosszas kórházi kezeléséből, és az ott tapasztalt keresztényi szeretet működését és a korábban általa szolgált és szolgáltatott szeretet-közösségeket elevenítette fel. A Hit Évének kezdete egybeesik egy másik különleges eseményre való tiszteletteljes megemlékezéssel is, amely meghatározza napjaink Egyházának arculatát: Boldog II. János Pál pápa által az egyháznak ajándékozott „A Katolikus Egyház Katekizmusa” közzétételének 20. évfordulójával. XXIII. János pápa szerint a Zsinat „tisztán és sértetlenül akarta átadni a tanítást - VÁLTOZTATÁSOK ÉS ELSILÁNYOSODÁS NÉLKÜL” elszántan arra, hogy hűségesen tiszteletben tartva a tanítást elmélyíti, és úgy mutatja be, ahogyan 10
2012. Úrnapja
Várunk
XII. évfolyam, 70. szám
az megfelel korunk igényeinek. A Zsinat – Krisztus világosságából kiindulva, aki a szent liturgia ünneplésében és a maga isteni szavával megtisztít, megvilágosít és megszentel – el akarja mélyíteni az Egyház lényegi természetét és kapcsolatát a modern világgal. Szükség van arra, hogy erős elkötelezettség éljen bennünk az új evangelizációra, mert csak így fedezhetjük föl a hit örömét, továbbadásának lelkesítő erejét. A hit örömteli fölfedezése erősítheti a közösséget és az egységet is az Egyház nagy családját alkotó sokféle közösség között.” A Budavári Beszélgetés következő együttléte 2012. június 15-én, pénteken lesz 19 órától dr. Vörös Győzővel, aki a Hit Évének sok gondolatát folytatja. Győzőt sok vári barátunk csak könyveiből ismerheti, hisz húsz éve, gyakran Európától is távol kutatja az evagéliumi helyszíneket. A mostani személyes találkozás feltárásainak legújabb eredményeit bemutatva hitünket, ismereteinket is erősítheti a filmek, képek segítségével látványosan teljesebbé teheti evangéliumi tudásunkat. Pálffy László Az cikk első illusztrációját Stift Zoltán Angelico készítette.
HITTANOS KIRÁNDULÁS A BUDAKESZI VADASPARKBA 2012. május 5-én, szombaton reggel nagy sürgés volt a Bécsi kapunál: Csernáth Zoltán atya három hittan csoportjának tagjai indultak kirándulásra a Budakeszi Vadasparkba. Sokan voltunk, akik részt tudtunk venni, 17 gyerek és 11 felnőtt. Szép nap, napsütéses idő és csupa jó gyerek! Megérdemlik ezek a gyerekek a kirándulást, nagyon jó együtt lenni velük és látni az érdeklődést és az igyekezetet nemcsak a hittancsoportokban, hanem itt is. A vadaspark bejáratánál mindannyian sajnáltuk, hogy nem férünk bele már egy olyan remek kis kocsiba, amelybe a Heffner család legkisebb tagja átült, igazi terepjáró babakocsi volt ez. Megnéztük először a háziállatokat a kicsi állatkertben, ahol nagy bégetéssel próbáltuk szóra bírni a bárányokat, és ebbe néha a fehér csacsi és a mangalica is beleszólt. A legélethűbben Cserháti Laci bácsi bégetett, de Bódy Lőrinc, Tallós Farkas és Álmos is perfektül beszélgettek a bárányokkal, a kis kecskék pedig Duska Nonóéknak, a Heffner gyermekeknek és Bánhidaiéknak válaszolgattak a legszívesebben. A nyuszik nagy sikert arattak majszolási bemutatójukkal, amelyet a Csapodi gyerekeknek tartottak. Majd megkezdtük sétánkat a vadasparkban, ahol sok kis 11
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2012. június 10.
állaton és madáron kívül egy bölény pár, farkasok és őzek is láthatók. A soha máskor nem látott üregi nyulak ott szundítottak az üveg mögé vájt lakásaikban, a hollók szúrósan megnéztek minket, a hiúz bizony nem törődött velünk, csak szunyókált és az aranysakál idegesen fel-alá járkált, zavarta őt az előttünk haladó iskolai csapat vidám kiabálása. A mieink szép csendesen figyelték meg az állatokat, tudták, hogy a szabadban élő állatok minden neszre figyelnek. Séta közben meg-megálltunk egy-egy beszélgetésre, tízóraizásra, és beültünk a vadaspark „Állatijó bemutató”című kiselőadására, ahol az állatszerető előadó saját kis prémes állatait mutatta be és mesélt róluk: a kövér borzról, a hajlékony nyestről, az egérről, a rókáról, a macskáról, egy kis fekete kutyáról, akik ügyesen szerepeltek már több filmben is, most megtudtuk a különleges ismertetőjeleket. Tudta valaki, hogy az éjszakai állatoknak a szeme sokkal nagyobb, mint a nappaliaké és nagyon kiáll? Hogy a nyestnek a szaglása jó, nem a szeme? Hogy a borznak hogyan működik a védekező rendszere? Hogy a bagoly hogyan tud éjszaka vadászni? Most már mindannyian tudjuk. A csapat remekül állta a fáradalmakat, végignézte a sok látnivalót, még a kilátóba is felmásztak a legfürgébbek. Mindezek után jól kifáradva a sok élménytől, megköszönjük Istenünk, hogy ilyen szép napot tölthettünk együtt, és megköszönjük a kedves Cserkó atyának, hogy a három hittan csoport egyszerre kirándulhatott, így a családok, járjanak bár a gyerekek a három hittan csoport bármelyikébe, együtt kirándulhattak. Cserháti Lászlóné Nagybákay Krisztina
„…AZ IGAZSÁG LELKÉT, AKI ÖRÖKKÉ VELETEK MARAD…” „Nem hagylak árván benneteket (…) Majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.” (Jn 14,16-18) A mi keresztény hitünkben a legszebb, hogy van Üdvözítőnk. Jézus olyan Üdvözítő, aki képes arra és akarja is azt, hogy egész életünket teljessé tegye. Az Evangélium pontosan erről tesz tanúságot. Jézus sokféle betegségtől, bajtól, megkötözöttségtől szabadítja meg az embereket. A mi jóságos Megváltónk ezen csodái mutatják, hogy a teremtő Isten milyen gyengéden, odafigyelően, gondoskodóan szeret minket: lehajol az elesetthez, megtisztítja szívét, gyógyít és szabadít. Időnként nagyon fontos szemlélni ezeket a csodákat, mert Jézus gyógyító, szabadító tevékenysége nem ért véget. Ő ma is szeretne gyógyítani, szabadítani és új életet 12
2012. Úrnapja
Várunk
XII. évfolyam, 70. szám
ajándékozni. „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13,8). A názáreti Jézus, aki majdnem 2000 évvel ezelőtt Palesztinában élt és gyógyított, ma is itt van közöttünk és ugyanúgy szeret minket, ugyanakkora az ereje, ugyanolyan lehetőségei vannak, mint annakidején. Milyen módon? Legfőképpen a Mennyei Atya különleges ajándékai, a szentségek által. „Nem hagylak árván benneteket (…) Majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.” Jézus feltámadása után, mennybemenetele előtt megígéri tanítványainak a Szentlelket. A Szentlélek Mennyei Atyánk legcsodálatosabb ajándéka, hiszen a szentségekben őáltala teszi számunkra valóságosan jelenvalóvá Jézust. A szentségek közül az egyik legnagyobb ajándék számunkra az Oltáriszentség. Minden Szentmisében így imádkozik a pap: „Kérünk, szenteld meg ezt az adományt, áraszd le rá Szentlelkedet, hogy számunkra a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére legyen.” Ha az Oltáriszentség Krisztus Szent Teste és Vére, akkor önmagában hordozza Isten végtelen szeretetét is. A mindenható Isten tehát minden Szentmisében Jézus Szent Teste és Vére által önmaga szeretetével táplál minket. Újra és újra megújítja végtelen szeretetével a mi töredékes, tökéletlen szeretetünket, hogy az Ő tökéletes szeretetével szerethessünk. „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet bennetek.” (Jn 6,53) Nem lesz erő bennünk, hogy megmaradjunk Jézus tanításának útján. Nem lesz erő bennünk, hogy másokat szolgáljunk és szeressünk. Amikor a szentáldozás által Jézus szeretetéből táplálkozunk, egyre inkább saját hasonlatosságára formál minket. Ha megengedjük Jézusnak, hogy az Ő szeretete éljen bennünk, akkor jelenlétünk által Ő fog beszélni, cselekedni, szeretni. Bármerre megyünk, bármilyen tevékenységre is hív bennünket az Úr, Őt ajándékozhatjuk környezetünknek. Jézus ezekkel a szavakkal fordult tanítványaihoz: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20,23) A Mennyei Atya másik csodálatos ajándéka – amelyet szintén Szentlelke által ad nekünk – a bűnbánat szentsége, azaz a szentgyónás. Az Evangélium csodálatosan tanúskodik azokról az emberekről, akik Jézussal való találkozásuk után új életet kezdhettek: Lévi a vámos (a későbbi Szent Máté apostol), Zakeus, Szent Mária Magdolna, Szent Pál apostol (az egykori Saul), a házasságtörő asszony, Szent Péter apostol… Jézus megbocsátó szeretete megszabadította őket hatalmas terheiktől, a bűn rabságából, s felszabadította őket Isten szeretetére. „Nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.” (Jn 12,47) „Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.” (Lk 19,10) „Gyermekeim, föl sem tudjuk fogni Istennek irántunk való jóságát, amellyel a bűnbánat nagy szentségét alapította. Ha 13
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2012. június 10.
azt a kegyelmet kaptuk volna, hogy bármit kérhetünk Krisztus Urunktól, sosem gondoltunk volna rá, hogy ezt kérjük; de Ő előre látta gyöngeségünket és állhatatlanságunkat a jóban, és szeretete arra vitte, hogy megadja azt, amit kérni sem mertünk volna.” (Vianney Szent János) A bűnbánat szentségében Isten végtelenül irgalmas szeretete lehajol az őszinte bűnbánóhoz és felemeli. Nem emlékezik többé elkövetett bűneinkre. Új életet ajándékoz nekünk. Milyen jó lenne, ha legalább havi rendszerességgel élnénk Isten ezen csodálatos ajándékával! Ha újra és újra megengednénk Jézusnak, hogy megtisztítsa, megerősítse, gyógyítsa szívünket, lelkünket, egész életünket. Tehát a Mennyei Atya legcsodálatosabb ajándéka a Szentlélek, hiszen általa teszi jelenvalóvá számunkra Jézust. Mit jelent ez? Erről tanúskodjon Bruno Ferrero egyik csodálatos története: „Egy szívbeteg ember műtétjével kapcsolatos élményeiről mesélt. A műtét előtti napon egy kedves ápolónő jött kórtermébe. A nővér megfogta a kezét és megszorította. – Szorítsa meg Ön is, és érezze kezem érintését, mondta az embernek. – Figyeljen rám! – folytatta. – A holnapi műtét alatt az Ön szívét elkülönítik, ez idő alatt csak gépek fogják életben tartani. Miután szívét véglegesen visszahelyezik, és az operáció lezárul, öntudatát visszanyerve egy reanimációs szobában fog felébredni. Hat órán keresztül mozdulatlanul kell majd feküdnie. Lehet, hogy nem fog tudni mozogni, beszélni, talán még a szemeit sem tudja majd kinyitni, de öntudatánál lesz. Érezni és érteni fog mindent, ami maga körül fog történni. Azalatt a hat óra alatt én mindvégig Ön mellett leszek, fogom a kezét úgy, ahogy most is. Önnel leszek mindaddig, míg vissza nem nyeri erejét. Lehet, hogy végtelenül elhagyatottnak érzi majd magát, de ha megérzi kezem érintését, tudni fogja, hogy én nem hagyom magára. – Minden pontosan úgy történt, ahogy az ápolónő megmondta nekem - magyarázta az ember. – Felébredtem, de semmit nem tudtam tenni. Azonban éreztem kezének érintését: kezeiben tartva szorította kezeimet, órákon keresztül. És ez nem csak ígéret volt.” A Vigasztaló, a Szentlélek, akit Jézus megígért barátainak: egy életen át fogja kezünket. És ez nem csak ígéret! Zoltán atya
„A hit képesít arra bennünket, hogy felismerjük Krisztust, és az Ő szeretete sürget, hogy mindannyiszor segítsünk neki, amikor életünk útján felebarátunkban találkozunk vele. A hit erősít meg, hogy reménnyel és elkötelezettséggel tekintsünk világunkra, várva az ’új eget és új földet, melyekben igazságosság lakik’.”
Részlet XVI. Benedek pápa A hit kapuja apostoli leveléből
14
2012. Úrnapja
Várunk
XII. évfolyam, 70. szám
ZENEKARI TÁBOR A pünkösdi hétvégén Máriabesnyőn voltunk lelkigyakorlatos zenekari táborban. Mit is takar ez? Péntek estétől hétfő ebéd utánig töltöttük ott az időt sok próbával, a próbák között elmélkedéseket hallgatva. Elsősorban a június 17-én következő Schubert hangversenyre gyakoroltunk. Új darabot is tanultunk, a mindenki tetszését elnyerő Salve Reginát. Szombat délután és vasárnap, amikor Tardy karnagy úrnak a Mátyás templomban kellett szolgálnia, mi akkor sem tétlenkedtünk: zenekarunk koncertmestere, Schilling Eszter vette át az irányítást. Péntek este, szombaton és hétfő délelőtt voltak a lelkigyakorlatos elmélkedések. Zoltán atya nehéz témát választott, a Szenvedésről beszélt. Bevezetésként azt hallhattuk, hogy honnan és miért van az életünkben a szenvedés. A bűnbeesés következtében lépett az életünkbe a szenvedés, akkor, amikor az ember önmaga akart a középpontba kerülni. Szombaton ott folytatta Zoltán atya, hogy a szenvedés nem Istentől van, nem volt benne az eredeti tervében. Isten nem akarja a szenvedést, de megengedi, mert komolyan veszi a szabadságunkat. Az evilági életből törekednünk kell az Isten országa felé. Hogy eljuthassunk Isten országába, rendszeresen kell bűnbánatot tartanunk, és az Evangélium szerint kell élnünk. Szombat délután azt néztük meg, hogy a szenvedés milyen ajándékokat hozhat elő számunkra. Hallottuk azt is, hogy vannak olyan szenvedések, amiknek sokáig, esetleg egy életen át sem tudjuk felismerni az értelmét. Ezek csak a HIT segítségével viselhetők el. Hétfőn arról hallottunk, hogy a szenvedés sokszor megsebezhet minket. De ezek a sebek válhatnak áldássá, és ezek által tudunk mi is gyógyítani. Ha sikerül elfogadnunk, hogy Isten olyannak szeret, amilyenek vagyunk, akkor itt kezdődik a gyógyulás, és ilyenkor elmaradnak az életünkből a DE, MIÉRT, HA kezdetű kérdések. Ha kimondjuk, ami igazán a szívünkben van, akkor gyógyít meg az Isten. A lelki feltöltődésen és a sok próbán kívül volt időnk esténként jókedvűen beszélgetni. Erre sajnos év közben nem igazán jut idő, ezért is fontos volt ezen a hétvégén. Köszönjük Karnagy úrnak, Zoltán atyának és Laci atyának is ezt a szép és tartalmas három napot. Bodroghelyi Erzsi 15
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2012. június 10.
PÜNKÖSD CSODÁJA „Ólom-idő! Vajjon egy hétre mától pünköst is így lesz? Harsány, régi ünnep! Akkor csupa tüzes nyelv volt a Sátor, gyujtó, beszédes lángolás a mennyek.” (Babits Mihály) Ifjú koromban kevésbé volt értelmemben és szívemben Pünkösd ünnepe, jelentősége. Húsvét misztériumát, a szenvedést, a halált és a feltámadást jobban megértettem és átéreztem. Többet is készültünk rá! Heteken keresztül jártuk a pénteki keresztutakat, néztük a stációk képeit; a gonosz ítéletet, a borzalmas kínzatást. A keresztút fájdalmait testünkben is éreztük, és megtört szívvel borultunk le a keresztre feszítés, a kereszthalál képei előtt. „Imádunk Krisztus és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.” Megértettük „A keresztfához megyek …” népének sorainak szívbe markoló hívását. Tanultuk a katekizmusban, hogy „Amint az Atya Krisztust küldötte, úgy küldte Krisztus is a Szentlélekkel eltelt apostolokat…” Olvastuk a szentírásban Jézus sokszor elmondott szavait, ígéretét. „De amikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök… elvezet titeket a teljes igazságra.” Az ígéretek bennem öntudatlanul is csak úgy működtek, hogy minden vizsgám vagy nehéz döntésem előtt mindig fohászkodtam egyet: „Jöjj Szentlélek Úristen! Segítsd megoldani problémáimat.” De ezek a sorok még nem voltak tudással, őszinte érzelemmel áthatva. Igazán az első lelki „felütést” az Apostolok Cselekedeteit olvasva kaptam meg. „…Visszatértek Jeruzsálembe, amikor megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe,… az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt, egy szívvel-lélekkel állhatatosan imádkoztak.” (Apcsel 1,12-14) Az apostolok! Ez a magára hagyatott, talán el is keseredett kis csapat. Akik együtt jártak Jézussal, hallgatták tanítását, és valójában sokszor nem is értették. Egyszerű halászok voltak, akik nemigen ismerték fel, hogy Krisztus az Isten fia, mint ahogyan a feltámadás után Jézusban, az Istenben nem ismerték fel Krisztust. Micsoda zavarodottság! De együtt, egy szívvel és lélekkel IMÁDKOZTAK. Mi, a plébániai közösség mikor imádkozunk együtt? Egy szívvel-lélekkel napokon át tartósan és állhatatosan, Isten Anyjával, Szűzanyával, kérve a Szentlélek eljövetelét. Megvilágosító, erőt adó kegyelmét. A fentebb leírt újszövetségi idézet alapján értettem meg, hogy a Lélek eljöveteléért tenni is kell valamit. Legfőképpen imádkozni! „…Majd pedig szétoszló, 16
2012. Úrnapja
Várunk
XII. évfolyam, 70. szám
tüzes nyelvek lobbantak föl előttük, és leereszkedtek mindegyikükre. Valamennyien elteltek Szentlélekkel.” Megkapták Krisztus ígéretét. Ezután már nem is csodálkoztam, hogy „…különféle nyelveken kezdtek beszélni.” (Apcsel 2,4) Már nem is csodálkoztam, hogy Péter, az egyszerű halász (a Krisztus tagadó) a tizenegytől körülvéve előlépett, és emelt hangon kezdett beszélni. Ő, a tanulatlan elkezdett beszélni a prófétákról, Joelről, Dávid jövendöléséről, az Isten által igazolt Názáreti Jézusról, csodáiról, keresztjéről és halottaiból való feltámadásáról. Honnan ez az erő? Honnan ez a megvilágosodás? Honnan ez a hit? A Szentlélektől, amelyet az Úr Krisztus jövendölt és küldött el most számukra. Bárcsak mi is eltelnénk Pünkösd csodájával! „Szentlélek, aki a bennem élő Szeretet! …ölelj át, Szentlélek, a Te sötét ezüst felhőben, és védj meg saját beszédem, saját ítéleteim és saját elgondolásaim hevétől… Neked adom az akaratomat, hogy tisztítsd le és mosd le rólam a tökéletlenséget.” (Thomas Merton) Török Ferenc
MINISTRÁNS FOCIBAJNOKSÁG 2012 A futballvilágban nagy feltűnést keltett a 2012-es Európa-bajnokság előtti héten immáron ötödször megrendezésre kerülő Szent Tarzicius ministráns focikupa. A bajnokságra idén is rengeteg csapat nevezett, ezek között szerepelt a Boldogaszszony FC (röviden BAFC), plébániánk ifjú legényeiből toborzott, már harmadízben részt vevő csapat. A két évvel ezelőtti szereplésünk, az ott megszerzett dicsőséges harmadik helyezés mindezidáig legfényesebb sikerünk. Tavaly néhány szerencsétlen véletlen, és nem várt problémák miatt sajnos már a csoportkörben kiestünk, így kénytelenek voltunk búcsúzni a kupától. Az idei évben azonban újult erővel és hatalmas lelkesedéssel kezdődött meg a felkészülési időszak, izzasztó edzések és rengeteg lelki készület előzte meg a tornát. Ide tartozik még, hogy a csapat reményeit többek között a nyáron igazolt és szeptembertől a csapattal edző új csatár, Andrássy Peti személyéhez is fűzte. A keret rajta kívül gyakorlatilag változatlan volt, mindenki hatalmas elszántsággal nézett a feladat elé: legalább bejutni az elődöntőbe. Az elmúlt években mindannyiszor elbuktuk az első meccsünket, így az idén erre nagyobb figyelmet fordítottunk, mivel lélektanilag is fontos ez a találkozó. A csapat jól kezdte a mérkőzést, s bár sokáig nem született gól, a szép játék mégis 17
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2012. június 10.
reménnyel kecsegtetett. Ezután nem is kellett sokat várni, kb. 3 perccel a vége előtt a Barcelonából igazolt vérbeli klasszis csatárunk biztos lábbal megszerezte a vezetést. Nem nyugodhattunk azonban meg, mert az ellenfél bő 1 perccel a vége előtt talált egy szerencsés gólt, így újra nyílt lett a meccs. De nem adtuk fel és egy hosszú alsóba küldött közép-távoli hatalmas bombával bebiztosítottuk a győzelmet: 2:1. Kicsit megnyugodhattunk tehát, és a következő meccset is simán hoztuk 2:0-ra. A harmadik meccsen azonban sajnos igen megszorongattak minket, a védelem többször szétesett, így a végeredmény sajnos 0:2. Az utolsó csoportmeccset viszont ismét hoztuk 1:0-ra. Tehát csoportelsőként jutottunk tovább, ami felülmúlta minden reményünket. Az elődöntő sajnos nem úgy alakult, ahogy szerettük volna: bár az eredmény egy küzdős meccsen 0:0 lett, büntetők következtek, ahol lélektani fölénnyel sajnos az ellenfél diadalmaskodott, így csapatunk a bronzmeccs elé nézett. Ekkor már mind fizikailag, mind szellemileg eléggé el voltunk fáradva, így nem csoda, ha itt is gól nélküli döntetlen született. A büntetőpárbajban azonban ismét alulmaradt a csapat, így ebben az évben a szép kezdés ellenére sajnos csak a negyedik helyet szereztük meg. Öt góljával legalább a gólkirályi címet elhozta volna Andrássy Peti, de ezt nem osztották ki. A csapat tagjai voltak: Andrássy Peti, Bodroghelyi Peti, Csöndes Alex, Koltay Vince, Madar-Dank Viktor, Zrinyi-Gál Tamás. Köszönjük a szponzoroknak, a lelkes szurkolótábornak és mindenkinek, aki segített, hogy idáig elérjünk. Reméljük, hogy jövőre a még szorgalmasabb munka meghozza majd méltó gyümölcsét, és a BAFC újra dobogós lehet. Addig azonban még sok edzés, pihenés, lelki készület vár ránk, tehát egy év múlva talán már a döntő is jogos elvárás lehet. Zrinyi-Gál Tamás
SALVE REGINA Egyházzenei hangverseny Franz Schubert műveiből Az áprilisi Mozart és májusi Haydn egyházzenei hangverseny után június 17én, vasárnap este fél 8-kor templomunk Ének- és Zenekara Schubert műveket szólaltat meg. Az alig 31 évet megélt bécsi komponista dalai, zongoraművei, szimfóniái ma már a világ zenei életének ugyanúgy szerves részét képezik, mint az általa elérhetetlennek tekintett három előd – Haydn, Mozart és Beethoven – kompozíciói. Ezek közé tartoznak nagyszabású egyházzenei darabjai is, az Esz dúr és Asz dúr mise, amelyek formailag már Liszt és Bruckner miséit előlegzik. Két ki18
2012. Úrnapja
Várunk
XII. évfolyam, 70. szám
sebb miséje, a G dúr és B dúr templomunk zenei együttesének repertoárján is megtalálható. A vasárnap esti hangversenyt két Salve Regina kompozíció nyitja: az első négyszólamú vegyeskari mű, a második vonószenekarra és szoprán szólóra komponált motetta. Schubert fantáziáját igen megragadta az egyházi évben gyakran felcsendülő Mária antifóna költői szövege: „Salve Regina, Mater misericordiae – Üdvözlégy Királyné, irgalmasság anyja! Élet, édesség, reménység, üdvözlégy!” (Magyarul a litániákon Mennyországnak Királynéja szöveggel énekeljük.) A vasárnap este felcsendülő két darabon kívül további három feldolgozást is számon tartanak a szerzőtől. Ezt követően egy Tantum ergo hangzik fel az ének- és zenekar előadásában. Ez az ének is ismerős a liturgiában járatos hívek számára: szentségi áldás alkalmával ezzel köszöntjük a kenyér és bor színe alatt jelen lévő Üdvözítőt. Ám Schubert zenekari kísérettel komponálta meg a szöveget, és ez a mai gyakorlattól idegen. De nem idegen a Schubert idején szokásos liturgikus élettől. Nem a litániák, vagy szentségi ájtatosságok számára komponálta, hanem az Oltáriszentség jelenlétében bemutatandó Ünnepi mise számára. Abban az időben ugyanis gyakorlat volt, hogy a szentmise előtt kitették az Oltáriszentséget a főoltárra a tabernákulum fölé, és ott volt egészen a mise végéig. Az eltétel előtt természetesen áldás is volt, és ha az ordináriumot énekzenekar szólaltatta meg, akkor természetes volt, hogy az áldást megelőző Tantum ergo is ilyen együttesen hangzott fel. Ezt a szöveget is több alkalommal megzenésítette a szerző, amire nyilván miséinek előadásai adtak alkalmat a bécsi IX. kerület Lichtenthal plébániatemplomában. Az Ének- és Zenekar az egyházzenei hangverseny második felében a B dúr misét szólaltatja meg. A már idézett „nagy-misékkel” szemben formailag ez még a bécsi klasszikus mesterek darabjait idézi: a liturgikus szöveg tagolása, beosztása, a hangszerelés, a szólisták szerepe, az énekkar „használata” Mozart és Haydn nyomán alakul. A szöveg és zene kapcsolata viszont már a romantika útját járja: a zenei gondolat és a liturgikus szöveg, a szó, a dallam és a harmónia egymásra utaltsága ugyanolyan gazdag és mély, mint Schubert dalaiban. A szent zene iránt érdeklődőket szeretettel várja a június 17-i egyházzenei hangversenyre a templom Ének- és Zenekara, valamint: Tardy László karnagy
19
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2012. június 10.
ÉN MEGMONDTAM… hogy ez az év nehéz lesz A Várunk 70. számát lapozgatjuk… Akkortájt indult ez az újság Blanckenstein Miklós és Varga Janó atyák szárnyai alatt, amikor a templom cserepei, faragványai nagy számban hullani kezdtek, mi pedig megkezdtük a döntéshozók ostromlását – hasonlóképp a sajtóbeli akciókat is – annak érdekében, hogy a templom teljes felújítása megkezdődhessen. 70 lapszám után végre valóban érezhetjük (talán túlságosan is), hogy dolgoznak a templomon. Visszatekintve az elmúlt 12 évre, valódi hosszútávfutónak érzem magam: sok lapszámban számoltam be a felújítás állásáról (többször, mint a menetéről), és ha fel kell frissíteni az emlékezetemet, rendelkezésemre áll az eddigi 309 tervezői és 268 kivitelezői kooperáció jegyzőkönyve, 7-8 folyóméter tervanyag és restaurátori dokumentáció. E hosszú munka lassan célegyenesbe fordul. A húsvéti számban tett előrejelzések nagyrészt teljesültek: a hétköznapi misék Pünkösd ünnepével visszatérhettek a szentélybe, mivel a templomhajókban május végével befejeződtek a nagy porral járó munkák. Kisebb csúszások miatt egyes munkafolyamatok befejezése még tart, elsősorban elektromos területen. Ennek elsősorban az az oka, hogy a restaurátori tervek készítésének és engedélyezésének lassúsága miatt februárban több hetet késett a padsorok és stallumok elbontása. Ez minden további tevékenységet hátráltatott: csúszott az állványépítés, a nyomvonalak kialakítása, végül pedig a vezetékek behúzása és más erős- és gyengeáramú munkák. Mára már falban van a sok kilométernyi kábel, a kivésett hornyokat viszszajavították, persze a festés helyreállítása csak a falfestés restaurálásával egyidőben fog megtörténni. Folyik még a világítótestek felszerelése és beállítása, a tűzvédelmi rendszer üzembe helyezése, a gépészeti, a biztonsági és videomegfigyelő, a tűzvédelmi és az intelligens világításvezérlő rendszerek központjának programozása. A világítási rendszerből a korábbi, hosszas egyeztetések eredményeképpen kimaradtak a csillárok, mivel a tervező által megfelelőnek tartott minőségi lámpatestek nem voltak esztétikusan elhelyezhetők a korábbi koszorúcsillárok rekonstrukcióin. Templomunk új világítása három pilléren áll: a templomhajók mennyezetében megmaradnak az 1960-as években fúrt világítási lyukak, amelyek a járófelületek megfelelő fényviszonyait biztosítják (a lámpatesteken még módosítani kell, hiszen a világítási kép még jól láthatóan foltos, egyenetlen). Az oszlopfőkre, elsősorban a felső párkányokra kerülő lámpákkal oldják meg a menynyezet, valamint a falképek, oszlopok egyenletes megvilágítását. Ezek csúcstechnikájú lámpák – de ezen a területen a csúcstechnika sajnos nem egyenlő az apró méretekkel. A harmadik pillért az oszlopokra keleti és nyugati oldalról fel20
2012. Úrnapja
Várunk
XII. évfolyam, 70. szám
kerülő tizenegy kandeláber jelenti majd. Az öt-öt lámpabúrát hordozó kovácsoltvas szerkezetek elkészítésére végül a szakma egyik legjobbja, Lehoczky János kovács iparművész kapott megbízást. Neve garanciát jelent arra, hogy e rekonstruált lámpák a templomhoz méltó kivitelben készülnek el. A templomhajókba tervezett csillárok nem találkoztak a plébánia tetszésével, ezért határozott kérésünkre kikerültek a tervből, egyedül a szembemiséző oltár fölé kerül majd egy abroncs formájú csillár. Itt máig függ egy meztelen reflektor, hiszen az oltár kiemelt világítása jogos igény. Az új függeszték némi építészeti hangsúlyt is ad majd a szembemiséző oltár által meghatározott központi térnek. A templom alárendelt tereiben eddig is függött öt arany-vörös színű abroncscsillár, a Lechner Jenő által tervezett és az 1916-os koronázásra elkészült garnitúra maradványai. Valójában színházi díszlet minőségű pléhabroncsokról van szó, most mégis restaurálták és új világítótestekkel szerelték fel őket. Ezek biztosítják majd a Gara-kápolna, az emléktárgyüzlet, a kórus-próbaterem és (újdonságként) a Lorettói kápolna megvilágítását. A főkapu lépcsője és a keresztelőkút fölött egyegy új kovácsoltvas csillár függ majd, amelyek reményeink szerint szintén Lehoczky János műhelyében készülnek. Restaurálják a III. Béla-kápolna pazar rézcsillárait is, amelyek évtizedekig romos állapotban hányódtak a padláson, holott egykor a templom legigényesebb berendezési tárgyai közé tartoztak. Látványos elem a Menyasszony-kapu szélfogójának elkészült rekonstrukciója. A gyóntatószékekhez hasonló kivitelű kapuépítmény a világháborúban szenvedett végzetes sérüléseket. Újraépítése, amely a fennmaradt tervek és a fellelt töredékek alapján történt, az ólomüveg betétek elhelyezésével válik majd teljessé. A Menyasszony-kapun kívül is komoly munkák zajlanak: az előtte kialakítandó ovális térben díszburkolat készül, amely egyben rámpaként is szolgál: a mozgássérültek és babakocsisok itt akadálymentesen közelíthetik meg a templomot. Persze csak akkor, ha az Önkormányzat beruházásában elkészül a 2005 óta húzódó közterületi rendezés, és ezzel az utolsó akadály, a járdaszegély is eltűnik. Rövidesen megkezdődik az épület használatbavételi eljárása, amely során elsősorban a katasztrófavédelem (korábban tűzoltóság) szigorú követelményei okozhatnak nyugtalan perceket. Korábbi reményeinkkel szemben mégsem biztos, hogy ezzel párhuzamosan az állványok lebontására is sor kerül, ugyanis az Emberi Erőforrások Minisztériuma határozott szándékát jelezte a rekonstrukció gyors befejezésére. Ha a rövidesen parlament elé kerülő 2013-as költségvetésben is tükröződik e szándék, a meglévő állványokról mindjárt megkezdődhet a festett falfelületek restaurálása. Ebben az esetben persze az év második felében is „szűken lennénk” a templomban, de végre láthatóvá válna a fény az alagút végén: a templom felújításának teljes befejezése. Mátéffy Balázs 21
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2012. június 10.
70-KEDÜNK! Húsvét utánra tolódott április 1-jéről egy kedves családi ünnep, amikor szép számban köszöntöttünk egy 70. születésnapot. Pannika, Panni néni, avagy „Pudinger Panni néni” (vagyis Nagypál Gáborné Buchinger Anna) amolyan igazi falubeli lányka, így hát nem csoda, hogy sokan igyekeztünk részt venni a köszöntésen. Gyönyörű volt a kontraszt, ahogyan egy 11 éves kislegény (Szabó Bálint) trombita fanfárja indította, s a 92 éves bérmamama (Joánovits Ilonka néni) zárta a köszöntők sorát. Ez az ünnep járt az eszemben minap a szentélyben ülve a pünkösdvasárnapi litániára várva. A Szűzanyára nézve a szemem sarkában éppen látszott Rózsika néni (Tolcsvay) alakja, aki az oldalt álló pad szélén ült. Ő májusban a 95. születésnapját ünnepelte. 25-tel több ez Pannikáénál! Nagy melegség öntötte el a szívemet. Micsoda kincseink vannak! Ahogyan Rózsika néni ragaszkodva a Szűzanyához igyekezett minél többször a májusi litániára eljönni. De épp ilyen csoda „húgocskái”, Ilonka néni (92) és Hazai Lili néni (90) ragaszkodása az Úrhoz, hűséges kitartása az Oltáriszentség mellett. Méltó utódok következnek a sorban 80 év felett vagy épp afelé haladva, akik néhány évvel ugyan fiatalabbak, de példát véve az elődökről hűségük rendíthetetlen. Igen jól esett végig pásztázni gondolatban az arcokon, gazdagnak éreztem magam az ő közelségükben. Már-már átlag életkort kezdtem volna számolni, amikor eszembe ötlött, hogy nem ám itt zárjuk a sort! A mi kis közösségünkben kedves élenjáróink mellett bőségesen vannak, akik javítják ezt a statisztikát. Nézzük csak meg a mostani gólyahíreket, s még nem is teljes a sor, van kikért imádkozni továbbra is. Mekkora idő skálán éljük életünket, és milyen nagy ajándék, hogy szemünk előtt zajlik a picik élete éppúgy, mint a legrangosabbaké. Ajándék, mert az Úr állítja ezeket a példákat elénk, hogyan kell aktívan vállalni az életünket az elnehezülés idején is – legyen annak oka a korosodás vagy éppen az új életek elfogadásának boldogító, de fáradtságot nem kímélő feladata. Nekünk, a két tábor között lévőknek csak egy a dolgunk: fel is, le is legyen figyelmünk, s ahol kell, legyen jelen a segítségünk. És időnként szánjunk rá időt és nézzünk jól Rózsika néni és a többiek szemébe, mert sokat árulnak el arról a nagy titokról, amit mindannyian keresünk – az Úr jelenlétéről. S hogy ez a VÁRUNK éppen a 70. szám?! Talán ez sem véletlen. 70-kedjünk bátran, viseljük büszkén, amit az Isten nekünk ajándékoz. Török Ili 22
2012. Úrnapja
Várunk
XII. évfolyam, 70. szám
GÓLYAHÍR Május 1-jén reggel 8 óra 5 perckor megérkezett a 15. Gál-unoka: Zrinyi-Gál Emese Anna, így 9:6 feljöttek a lányok a nemek nemes versenyében. A 3820 g súlyú és 55 cm hosszú gyönyörű kisleány Szegeden látta meg a napvilágot, de testvéreivel, Lőrinccel és Ignáccal, no meg szüleivel hamarosan hazaérkeznek a Táncsics Mihály utcába. Dicsőség legyen érte az Úrnak! Zrinyi-Gál Vince, Kati, Lőrinc, Ignác, Emese Nagy örömmel adjuk hírül mindenkinek, hogy 2012. május 24-én reggel újra kitehettük ablakunkba a gólyát annak jeleként, hogy megszületett Zsuzsi. A testvérek – Gellért, Kinga, Orsi, Domi és Veronika – nagyon izgatottan várták már kishúgukat. Ugyanilyen örömmel várják nap mint nap az asztalunkra kerülő sok finomságot, amelyet mindenkinek nagyon köszönünk. Csapodi Kristóf és Anikó Örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy május 30-án 10 óra 34 perckor rakéta gyorsasággal megszületett kisfiúnk, Nezvál-Börzsei Bojta (2740 g 54 cm). Nővére, Hanga nagy figyelemmel szemléli kisöccse megnyilvánulásait, és szüleivel együtt nagy örömmel nyugtázza, hogy a kislegény mindössze eszik és alszik. Börzsei Luca és Nezvál Gergely Egy nap híján másfél év alatt másodszor vett minket tenyerére az Úr: 6-án megszületett Hanna kisöccse. Dani fiunk 4000 grammal és 59 cm-rel jött világra, ő is és édesanyja is jól vannak. Köszönjük mindenkinek, aki gondolt ránk, imádkozott értünk! Deo gratias! A Juhász-Kelly család
Mindhiába húztuk a lapzártát, a gólyahír rekordot nem sikerült megdöntenünk. Pedig a négy kis jövevénynek még két társa készülődik a napokban ráköszönni Isten csodálatos világára. Szövényi Anna első és Tardy Gergelyék ötödik babája bármelyik pillanatban megszülethet. Kísérjük imáinkkal mindannyiukat éppúgy, mint a sok-sok Isten-áldást többi családunkban. 23
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2012. június 10.
Minden kedves Olvasónknak élményekben gazdag, tartalmas, vidám nyarat kívánunk!
Várunk A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ Email:
[email protected] Plébánia hivatal: 1014 Bp. Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő – csütörtök 10.00-12.00; 15.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 7.30-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00
24
