Várunk
„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári Főtemplom közösségének lapja
2013. Húsvét
„Őrizzük meg Krisztust az életünkben, hogy megőrizzünk másokat, megőrizzük a teremtett világot!” Részlet Ferenc pápa beszédéből, amelyet péteri szolgálatának megkezdésén mondott
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
ETŰD – FELTÁMADÁSRA Schäffer Erzsébet húsvéti írása
Emlékszem, az utolsó kép után mérhetetlen mélységű volt a csend a moziban. Ott is maradt a nézők fele a helyén. A kifelé igyekvők is meg-megálltak, néztek a vászon felé, mintha várnának valamit, mintha maradnának még. Gyalog mentünk végig a körúton, aztán át a hídon, s tovább, hazafelé. Leginkább hallgattunk. Bevallom, féltem Mel Gibson filmjétől. A konkrétságától, a naturalizmusától, a vértől. Másnap egy társaságban beszélgetünk. Valaki azt mondja, a filmben a korbácsolás ideje túl hosszú. Legalább negyed óra. Igen, kibírhatatlanul hosszú. Jó néhányszor becsuktam a szemem. És hosszú a keresztút is. Kegyetlenül hosszú. Hiába múlnak napok, még közel van minden. Ölében a fiával, még előttem Mária tekintete. Még bennem az utolsó könnycseppbe foglalt Mindenség. És ott van a mozi nézőteréről a társak csöndje is. Ekkor szól valaki, hogy a Jézus anyját játszó Maia Morgenstern román színésznő itt van Budapesten. Bevallom, nem is annyira a személyes kíváncsiság vitt oda. Én megőriztem volna Máriát annak az eszköztelen, visszafogott, mélyen belülről élő asszonynak, amilyennek a történetben megismertem. A forgatás alatt egy titkot őrzött. A Jézust alakító James Caviezel így mesélt erről. – Amikor levettek a keresztről, az ölébe helyezték a fejemet. Kicsit magához húzott. Egy furcsa zökkenést, határozott kis rúgást észleltem. A hasa kemény volt, mint egy labda. Felnéztem rá. Maia szeme könnyes volt, rám nézett, azt mondta. – Igen, gyermeket várok. Napokkal később, hogy láttam a filmet, egy barátommal állunk a megállóban. Meséli, tizenhét éves gimnazista lányával kettesben mentek el a moziba. Hazafelé inkább csak hallgattak. Otthon Lilla, aki tudta, hogy anyja nem akarja megnézni a filmet, rábeszélőn mondja: – Anya menj el…! Anyja rázza a fejét, nem. Lilla ránéz, csöndesen, szinte súgja: – Anya, Ő végigcsinálta! Neked csak végig kell nézni… Reviczky Gyula: Húsvét Fakadnak már a virágok, Kiderül az ég, És a föld most készül ülni Drága ünnepét. Szíveinkben, mint a földön, Ma öröm legyen, Feltámadt az isten-ember Győzedelmesen!
Aki tudja, mint töré fel Sírját a dicső; Aki látja, hogy a földön Minden újra nő: Gondoljon feltámadásra, Mely örök leszen… Feltámadt az isten-ember Győzedelmesen!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok a Várunk olvasóinak áldott Húsvéti ünnepeket! László atya 2
2013. Húsvét
Várunk
XIII. évfolyam, 75. szám
HABEMUS PAPAM! 2013. március 13-án este hét óra után pár perccel szállt fel a fehér füst a Sixtuskápolna kéményéből és megszólaltak a Szent Péter-bazilika harangjai. Annuntio vobis gaudium magnum; habemus Papam: Eminentissimum ac Reverendissimum Dominum, Dominum Georgium Marium Sanctae Romanae Ecclesiae Cardinalem Bergoglio qui sibi nomen imposuit Franciscum Jean-Louis Tauran protodiakónus bíboros bejelentése után az új pápa, az argentin jezsuita Jorge Mario Bergoglio, eddigi Buenos Aires-i érsek kilépett a Szent Péter-bazilika erkélyére, és így köszöntötte a híveket: „Testvéreim, jó estét! Tudjátok, hogy a konklávé kötelessége, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, a bíboros testvéreim a világ másik végére mentek el érte, de itt vagyunk. Köszönöm a fogadtatást. A római egyházmegyei közösségnek megvan a püspöke: köszönöm! Először is imádkozni szeretnék emeritus püspökünkért, XVI. Benedekért. Imádkozzunk érte együtt, hogy az Úr megáldja és a Szűzanya oltalmazza.” Ezt követően a Szentatya elimádkozta a hívekkel a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Dicsőséget, majd így folytatta: „Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép közös útján. A római egyház útja ez, azé a városé, amely a szeretetben minden egyházat vezet. A testvériség, a szeretet, a köztünk lévő bizalom útja ez. Imádkozzunk mindig egymásért, kölcsönösen. Imádkozzunk az egész világért, azért, hogy széles körű testvériség valósuljon meg. Azt kívánom, hogy ez az út, amit ma elkezdünk az Egyházban, és amelyben engem az itt jelenlévő bíboros helynököm fog segíteni, gyümölcsöző legyen ennek a gyönyörű városnak az evangelizálásában! Most szeretnék áldást adni, de előbb, előtte szívességet kérek tőletek: mielőtt a püspök megáldaná a népet, azt kérem, hogy ti imádkozzatok az Úrhoz, hogy Ő megáldjon engem: a nép imáját kérem, amely áldást kér püspöke számára. Mondjuk el csendben ezt az imát, a ti imádságotokat értem.” Ferenc pápa Urbi et orbi áldást adott minden jelenlévő hívőre, majd így búcsúzott tőlük: „Testvérek, elköszönök. Nagyon köszönöm, ahogy fogadtatok. Imádkozzatok értem, és hamarosan újra találkozunk! Holnap a Szűzanyához szeretnék menni imádkozni, hogy oltalmazza Róma egész városát. Jó éjszakát és jó pihenést!”
3
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
Az új pápa a Ferenc nevet választotta: ez az első alkalom az egyház kétezer éves történetében, csakúgy, mint az, hogy az új pápa latin-amerikai és a Jézus Társasága tagja. Jorge Mario Bergoglio SJ Krisztus 266. helytartója – az eddigi Buenos Aires-i érsek 1936. december 17én született Buenos Airesben, olasz bevándorló munkáscsaládban. Ötgyermekes családban nőtt fel, édesapja Olaszországból vándorolt ki Argentínába, és a vasútnál dolgozott. Vegyészipari középiskolát végzett, majd a papi hivatást választotta. A szeminárium elvégzése után, 1958-ban belépett a jezsuita rendbe. Chilében végezte humán tanulmányait, majd 1963-ban visszatért Buenos Aires-be, ahol filozófiából szerzett diplomát a San José egyetemen. 1964 és 65 között irodalmat és pszichológiát tanított Santa Fe a Szeplőtelen Szűzanya intézetben, majd Buenos Aires-ben. 1969-ben szentelték pappá. 1973. július 31-én megválasztották Argentína jezsuita provinciálisának. Ezt a tisztségét hat éven át töltötte be. 1980-tól annak a szemináriumnak a rektora volt, amelyben végzett. 1986-ban Németországban fejezte be doktori tézisét. 1997-ben Buenos Aires koadjutor érsekévé nevezték ki, majd 1998-ban, Antonio Quarracino bíboros halálakor, az argentin főváros érseke lett. 2001-ben kreálta bíborossá II. János Pál pápa. Három vatikáni kongregációnak is tagja, 2005 óta az Argentin Püspöki Konferencia elnöke. Bergoglio teológiai gondolkodásában inkább mértékletes, kész a párbeszédre. Küzd a társadalmi igazságtalanságok ellen, határozottan kiáll a szegények mellett. Aszketikus hozzáállással viszonyul a világhoz: tömegközlekedéssel jár, nem költözött be a főpapi rezidenciába, s állítólag még ételeit is maga készíti. Sokoldalú: jó szakács, szereti az operát, a görög műveltség barátja, Shakespeare és Dosztojevszkij a kedvenc írója. Több lelkiségi könyv szerzője. A 2001-es rendes püspöki szinódus főrelátora volt, majd 2005 és 2011 között az Argentin Püspöki Konferencia elnöki tisztségét töltötte be. Jól úszik, erős, holott gyerekkora óta tüdőproblémái vannak. A kevés szavú ember megszólalásainak súlya van a 40 milliós Argentínában, ahol a lakosság 90 százaléka katolikus. Karácsony és húsvét idején Bergoglio beteg gyerekeket ápoló kórházakat, fogházakat keresett fel, megmosta a betegek és foglyok lábát. A közszereplés nem az ő műfaja.
4
2013. Húsvét
Várunk
XIII. évfolyam, 75. szám
A pápa címere és jelmondata Ferenc pápa címere felidézi püspöki címerét és megőrizte korábbi mottóját is. A Szentatya a címerpajzsot illetően megőrizte a püspökké szentelése óta használt elemeket. A kék színű pajzsot a pápai méltóságot övező szimbólumok veszik körül úgy, ahogyan azt elődje, XVI. Benedek pápa is használta (eszerint a püspöki süveg két kulcs, egy arany és ezüst kulcs között helyezkedik el, amelyeket egy vörös kötél köt össze). A címerpajzs felső részén a jezsuita rend emblémája látható. Ez egy sugárzó nap, amelyben vörös színnel három betű látható: IHS, vagyis Jézus nevének görög monogramja. Az „H” betűn egy kereszt látható, a monogram alatt pedig három fekete szög. Ez alatt jobb oldalon egy csillag, bal oldalon pedig a nárdusvirág figyelhető meg. A csillag a régi címerhasználat szerint Szűz Máriát, Krisztus és az Egyház Anyját jelképezi, míg a nárdusvirág Szent Józsefre, az egyetemes Egyház védőszentjére utal. A hispániai ikonográfiai hagyományban Szent Józsefet nárdusvirággal a kezében ábrázolják. Ezekkel a jelképekkel a Szentatya kifejezi mély tiszteletét Szűz Mária és Szent József iránt. Ferenc pápa mottója: „Miserando atque eligendo” („megkönyörült és kiválasztotta” – Mt 9,9) Az idézet Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből származik – „Meglátta őt Jézus, megkönyörült rajta, és kiválasztotta” –, aki a Szent Máté meghívásáról szóló evangéliumi részletet kommentálva így írt: Jézus meglátta a vámost, és mivel ebben a látásban ott volt könyörülete és kiválasztása is, azt mondta neki: Kövess engem! Pápasága első két napján az új pápa megerősítette az egyszerűség iránti elkötelezettségét szavakban éppúgy, mint tettekben. A jövőre nézve pedig egy „mozgásban lévő” egyház képét vetítette előre. „Apró gesztusok forradalma” Az új pápa számos apró – mégis sokatmondó gesztussal – tért el már az első pillanatokban is a hagyományoktól. Megválasztását követően például a Sixtus5
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
kápolna oltára előtt állva fogadta a bíborosokat, akik tisztelegtek előtte. Az előírások szerint az új pápa egy trónon ülve fogadja a bíborosok e gesztusát. Egy másik érdekesség, hogy a pápa egyszerű fehér öltözetben jelent meg a Szent Péter-bazilika központi loggiáján a bíborvörös vállgallér nélkül. A kereszt, amelyet viselt, a korábbi püspöki keresztje volt. Az Urbi et Orbi áldást követően a Szent Márta Házba való visszatéréshez már előkészítették a Szentatya külön járművét. Ő azonban nem szállt be az autóba, hanem a többi bíborossal együtt kisbusszal tért vissza szálláshelyére. A megválasztását követő ünnepi vacsora végén csak néhány köszönő szót mondott Ferenc pápa: „Isten bocsásson meg nektek azért, amit tettetek!” (Ezzel I. János Pált idézte.) Szokatlannak mondható a Szentatya gyűrűválasztása is. Három gyűrűmintát mutattak be Ferenc pápának, ő egy VI. Pálnak készítettet választott. Azonban azt kérte, ne aranyból készítsék el, így a gyűrűje aranyozott ezüst. A Szentatya egyszerűsége köszön vissza abban a párbeszédben is, amelyet Ferenc pápa a Papok Házának recepciósával folytatott, ahol a konklávé kezdetéig lakott: „Tréfál, Szentatyám? Ki akarja fizetni a számláját? – Példát kell mutatnom, éppen azért, mert én vagyok a pápa.” Majd érdeklődött az alkalmazottak családjának hogyléte felől, mert ott tartózkodása alatt baráti viszonyba került velük. Talán már meg sem lepődünk azon, hogy a pápa március 18-án telefonált Buenos Airesbe, hogy üdvözölje kedvenc újságosát és jelezze, mostantól nem kéri, hogy reggelente kihozza számára a lapokat. A telefont Daniel Del Regno, az újságos fia vette fel. „Szervusz, Daniel; Jorge bíboros vagyok.” Daniel először azt hitte, valamelyik barátja viccel, aki tudja, hogy az érsek mindennap náluk vette újságot. De a hang megismételte: „Tényleg, Jorge Bergoglio vagyok, Rómából telefonálok.” – „Teljesen ledöbbentem, zokogni kezdtem, nem tudtam megszólalni” – mondta el később egy argentin lapnak Del Regno. „Megköszönte, hogy mindaddig kihordtuk neki az újságot, és jókívánságait küldte a családomnak. Kérdeztem, viszontláthatjuk-e még, mire azt felelte, hogy mostanában nagyon nehéz volna, de mindig velünk lesz. Mielőtt letette, kért, hogy imádkozzam érte.” Daniel apja, Luis Del Regno elmondta: minden reggel ők vitték ki az újságot az érseknek. Vasárnaponként „reggel fél hat körül ő jött a standunk felé, és megvette a La Naciónt. Néhány percig beszélgetett velünk, aztán busszal ment Luganóba, ahol teát osztott fiataloknak és betegeknek.” Hozzátette: Jorge érsek minden hónap végén visszahozta az összes gumit, amivel az újságokat fogták öszsze, hogy el ne fújja őket a szél. A Magyar Kurír írásaiból összeállította: Csapó Viktória 6
2013. Húsvét
Várunk
XIII. évfolyam, 75. szám
325 ÉV A LITURGIA SZOLGÁLATÁBAN Húsvétvasárnap nevezetes nap templomunk életében, nemcsak a felülmúlhatatlanul nagy ünnep miatt. Ezt jegyzi a „krónika” a templom ének-zenekarának folyamatos zenei működése kezdetének most épp 325 évvel ezelőtt. A feltámadás megünnepléséhez társulva püspöki szentmisében ad hálát az együttes a 10 órai ünnepi nagymisén. A Várunk következő számaiban szeretnénk bemutatni a zenei együttes múltját és jelenét abban a reményben, hogy mindennapjaink megalapozzák a jövőjét is. Felelősségünk is van, hisz nagy egyháztörténeti, zenetörténeti és kultúrtörténeti hagyaték, amely korunkban folytatódik.
™˜ LELKINAP – MÁRCIUS 23. Az idei lelkinap ugyan hivatalosan szombaton tíz órakor kezdődött, valójában már a péntek esti „Budavári Beszélgetések” program is ide sorolható. Bánóczky Előd atya volt a vendégünk ezen a két találkozón. Igen, az az Előd atya, aki huszonkét évig szolgálta a budavári egyházközség apraját-nagyját. Az elmúlt években már a kőbányai Szent Család-templom plébánosaként dolgozik, de ahogy belépett a nagyterembe, mindenki mint családtaghoz fordult felé. Valljuk be, mi résztvevők is boldogan fiatalodtunk vissza évtizedeket Előd atya megjelenésével. Nem kívánom témánként, kronológia szerint felidézni a lelkinap tanítását. Engedtessék meg a krónikásnak, hogy a tanításnak azon részét emelje ki, amelyik őt különösen is megérintette. Nagy hatást tett rám, hogy Előd atya a történelmi eseményeket, a teológiai tanítást és lelkipásztori tapasztalatait felhasználva világított rá a Szentírás személyesen nekünk szóló üzenetére. Erre szeretnék egy megrázóan szép példát idézni. A zsidó nép egyiptomi fogságának végső idejében különösen nehéz csapások sújtották a fáraó birodalmát. A Szentírás röviden csak leírja ezeket a szörnyűségeket, amik végül odavezettek, hogy a zsidók szabad utat kaptak a kivonulásra. Az utolsó csapás az elsőszülöttek lemészárlása volt. Isten ilyen áron bírta rá a fáraót, hogy engedjen? – tette föl a kérdést Előd atya. Az élők Istene, ilyen rettenetes áldozatot követelt volna meg? Nem, volt a határozott válasz. Az utóbbi évek kutatásai alapján feltételezhetjük, hogy abban az időben egy valóban szörnyű méretű földrengés, tűzhányó kitörés rázta meg az egyiptomi területet. Ez pontosan olyan hatást okozott azon a vidéken, mint amit a Szentírásban olvashatunk. A 7
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
nagy hőben felszabaduló vas-származékok vörösre festették a vizeket, egyben tömeges halpusztulást okoztak. A szárazföldi élővilág is felbolydult, erre utalnak a sáskák, békák csapásai. Az egyiptomi vallási előírásokban rendkívüli esetben az életáldozatot is előírták. Így történt, hogy a vallási vezetők javaslatára a fáraó elrendelte az elsőszülöttek megölését, és ezzel az istenek kiengesztelését. Minden családban végezni kellett az elsőszülött gyermekkel, és a vérével be kellett kenni a ház kapuját. Ahol a család nem tudta megtenni ezt, ott a jel hiányában a katonák hajtották végre a kivégzést. A rettegő zsidó családoknak Mózes kiadta az utasítást, hogy egy bárányt öljenek le, és azzal a vérrel jelöljék meg a házat. Így a katonák, látva a jelet, nem mentek be a házba. Ez a rettenet éjszakája volt Egyiptomban mindenkinek. A zsidókat végül a bárány vére mentette meg és indult meg ezzel az eseménnyel a mind a mai napig megünnepelt Exodus – kivonulás. A bárány vérével kellett megjelölniük a házat. Minket, a megváltás-gyermekeit ugyancsak a Bárány vére jelölt meg. A mi Bárányunk, Jézus Krisztus vállalta értünk a halált, vérét ontotta értünk, és ezzel Isten gyermekeivé tett bennünket. Mindannyian megjelöltek vagyunk, az ő jelét viseljük homlokunkon, és csak rajtunk múlik, hogy vállaljuk-e a hozzátartozással járó életet, vagy inkább tudomást sem veszünk róla. Így az ünnephez közeledve mindenkinek el kell gondolkodnia, lelkiismeretvizsgálatot kell végeznie, hogy mit jelent számára Krisztus vérével való megjelölés, az, hogy Krisztushoz tartozunk. Tudatában vagyunk-e ennek, életünket, cselekedeteinket ez irányítja-e? Köszönjük Előd atyának, hogy velünk volt, hogy tanított, lelkiismeretvizsgálatra indított minket. Kérjük az Urat, áldja meg pásztori szolgálatát a Szent Család plébánián. Gál Péter „Őrizni az embereket, gondoskodni mindenkiről, minden emberről, szeretettel, különösen a gyermekekről, az öregekről, azokról, akiknek élete a leginkább törékeny, és akik gyakran szívünk peremére szorulnak. Gondoskodni egymásról a családban: a házastársak kölcsönösen őrizzék egymást, a szülők pedig gondoskodjanak gyermekeikről, majd idővel a gyermekek váljanak szüleik őrzőivé. Őszintén megélni a barátságokat, ami azt jelenti, kölcsönösen megőrizzük egymást a bizalomteli közelségben, a tiszteletben, a jóban. Lényegében minden az ember őrzésére lett bízva, ez a felelősség mindenkit érint. Legyetek Isten ajándékainak őrzői!” Részlet Ferenc pápa beszédéből, amelyet péteri szolgálatának megkezdésén mondott 8
2013. Húsvét
Várunk
XIII. évfolyam, 75. szám
Nem magától értetődő dolog, hogy az ember a Szentföldre eljut. Van, akinek hívő élete nagy vágya, ami sikerül. No meg vannak olyan kerek évfordulók, amelyek alkalmat adnak arra, hogy ezt az életünket átszövő csodás és szívünkben élő, ám földrajzilag távoli világot közelebb hozzák szerető szívek. Így történt, hogy az Úr kegyelméből a Tardy és a Török házaspár elzarándokolhatott a Szentföldre.
LEVÉL ERZSÉBETNEK A FÉLELMEKRŐL, SZENTFÖLDI UTUNK VÉGÉN
Kérdeztem tőled, jártál-e már a Szentföldön, s így válaszoltál: „Jaj, nem! Én nem mernék odamenni, félek!” Rád csodálkoztam: „Mitől?”… „Mert ott váratlan támadások lehetnek, örök bizonytalanságban lennék, mikor történik valami szörnyűség.” Édes Barátném! Valóban, ha az éremnek EZT az oldalát nézem, megtörténHET minden rossz. Megtörténhet már az utunk elején: a repülőgép viharba kerülHET, vagy támadás érHETI kívülről, sőt belülről is! Vagy még korábban, a repülőtéri vizsgálatok sorozatánál valaki valami félelmetes dolgot viHET magával vagy cselekedhet. De nézzük később, például Jeruzsálemben az árusoktól nyüzsgő keresztúton valóban félhetnék, hogy elkeveredhetek a színes kavalkádban, hogy lekapják a válltáskám, hogy sietős lépteim megbotlanak a kesze-kusza köveken, lépcsőkön. De leginkább attól félHETNÉK, hogy a rám ömlő rengeteg élmény elvonja figyelmemet a szívemben-lelkemben zengő stációs imáktól. Ám valami (de inkább VALAKI) megóv a lényegtelen dolgoktól, s képes vagyok a LEGFONTOSABBRA koncentrálni. Hidd el, Erzsébet, hogy ezek a belső félelmek a komoly félelmek. Végig úgy éreztem, hogy a „Zarándokok Ura”, aki kilenc verőfényes tavaszi nappal ajándékozott meg, segítségemre volt a félelmek legyőzésében. Bizony félhettem volna attól is, hogy nem leszek képes gazdag élményekkel telt kosaram kincseit elraktározni emlékezetemben, de csak be kell hunyni a szemem, és máris ott térdelek a Szentsír-bazilikában a kereszt tövénél, érintem a Szentsírt, megsimítom a Getszemáni Kert szikláját, imádkozom Mária elszenderedésének templomában, s az Utolsó Vacsora termének falához dőlök, egy fohásznyi időre. Bevallom, féltve (nem félve) óvtam szívemet-lelkemet a turisták zajának figyelemelterelő nyüzsgésétől, amelyet a zarándoklat vezetője, Richárd atya több alkalommal is tanácsolt. Amikor a Siratófalhoz mentünk, (nők külön a férfiaktól) sok-sok imádkozó és bámészkodó között az ősi Jeruzsálem templomának egyetlen megmaradt falához – mely valóban félelmetesen magasodott fölénk – a
9
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
kövek közé én is beraktam néhány barátomnak kérő levélkéjét s köztük sajátomat, a Teremtő Egy Istenhez fohászkodva: Unokáink MAJDANI himnusza Megáldottál Istenünk jókedvvel, bőséggel Védő karod nyújtottad küzdvén ellenséggel Elűzted balsorsunkat: lett sok víg esztendőnk Napfénybe borítottad jelenünk s jövendőnk. Félünk a jövőtől? Legyen minden tevékenykedésünk építő, egymást segítő! Bevallom, minden templomban amerre jártunk a Szentföldön, fohászkodtunk édes hazánk vezetőiért, lépéseik, cselekedeteik tisztaságáért. (Hátha a Szentséges Földhöz közelebb vannak a Szentséges Fülek.) Hát bizony kicsit féltem a Holt Tenger vizére bizalommal ráfeküdni: csak második próbálkozásra sikerült, a földi uram óvó közreműködésével. (Először bizonyára „kicsinyhitű” voltam.) Nem úgy a Genezáreti tavon hajózva! A gyönyörű napfényben simán fodrozódó vízen csak megnyugodni lehetett! Török Ferenc kapitány úr felvonta a magyar zászlót, s a tó közepén megélt gyönyörű szentmisének még a sirálycsapat is csöndben várta meg a végét. Ott te sem féltél volna, Erzsébet! Volt okunk külső félelemre? Bizonyára, hisz Júdea köves pusztaságában a hullámzó dombok között, meredek sziklafal tetején miséztek az atyák, s velük szemben három szinten elhelyezkedve majd fél méter magas lépcsőkön ültünk mi, többiek. Ha valakinek tériszonya volt, legfeljebb nem ment fel a legfelső lépcsősorra. Ám sem itt, sem a Megkísértés hegyén, sem a Názáret feletti sziklák között nem panaszkodott senki a szédítő magasságra. Mintha védettek lettünk volna. Persze amikor átmentünk a palesztin területre, az kicsit izgalmas volt: fal, drótkerítés, fegyveres katonák választják el a két világot. Az izraeli tolmács nem jöhet velünk, az ellenőrző pontnál felváltja egy oda férjhez ment magyar hölgy. Betlehem: a Születés Temploma. Itt (vagy errefelé) jött világra a béke isteni Követe. Micsoda ellentmondás! Izrael minden újabb épülete, mint egy-egy erődítmény: keskeny, lőrés-szerű ablakok 4-5-6 emeletes városnegyedekben. Mondják: a meleg ellen védekeznek (!?). Néhol kilométereken keresztül megy a buszunk 7 (!) méter magas falak mellett… 10
Várunk
2013. Húsvét
XIII. évfolyam, 75. szám
Tudod, Erzsébet, a félelem lelkünk belső történései során ragad belénk. Ha megpróbálja az ember őszintén megkeresni a gyökerét, biztos, hogy sikerül rátalálni a feloldásra. Szintén Betlehemben, a Születés templomában mindenkori karácsonyaink legszentebb helyszínén, a szentmisénken Keresztes Szilárd püspök atya szent beszéde a félelmekről szólt, melynek konklúziója: „A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.” (1 Jn 4,18) A félelmeinket naponta kell legyőznünk, hogy naponta tudjuk elfogadni, befogadni Istent, hogy mindig tudjunk érte és egymásért áldozatot hozni, és mindig induljunk el, ha Isten valahova vezetni akar bennünket. Minket idevezetett a Szentföldre, megtalálni félelmeink feloldását a szent helyeken, ahol elhangzottak a biztatások: „Ne félj, Mária!” „Ne félj, József!” „Pásztorok, ne féljetek!” „Ne féljetek, kicsinyhitűek!” A sok bátorítás minket is kell, hogy bátorítson! Ha újra otthon leszünk, még sok mesélni valóm lesz, addig is szeretettel ölellek: Lehitraoth! – Viszontlátásra! Ima a zarándokút végére Istenem add megtartani a szem a szív a lélek építő emlékeit a víz a kövek a fény harmóniájának csodáját.
Ne engedd, hogy a felejtés hamuja elrejtse mindazt a sok gyönyörűséget, amellyel megajándékoztál! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! (2013. március 7., az ELAL repülőgépen) Tardyné T. Magdi
11
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
HÚSVÉT FELÉ AZ ÚTON – 2013 A nagyböjti idő sajátos eszközeivel vezet Húsvétig. Sajátos eszközökkel, amelyek egyedül az egyházi év időszakai közül nyomatékosítják életünk legnagyobb igazságait. Nem véletlen, hogy a hetente közösségben végzett keresztút járás külön kegyelmek forrása. Nagyböjt idején a papok is gyakran élnek a penitencia adásakor ezzel a lehetőséggel: végezz keresztutat. Az emberi élet közösségi létre hivatott. A keresztény ember nemcsak elfogadja, hogy egymaga senki nem képes életben maradni, hanem feladata is, így törekszik is a hitét, a mindennapjait közösség felé nyitottan megélni. Keresztutat mondani persze magányosan is lehet, de a kegyelem kiáradása közösségben kézzel foghatóvá válik. Február végén az Úr különös kegyelméből megsimíthattuk a Golgotát, térdelhettünk az üres sír csöpp kápolnájában. Szédelegve jártuk végig a Szentsír bazilika minden kis zugát, szemmel és itt-ott kézzel simogatva a helyeket, ahol az Úr szenvedett. A Via Dolorosat végigjárva megváltozott a kép és a vágy bennem a keresztút járásról. Akkor is ilyen zsibvásár lehetett, amikor Jézus botladozott keresztjét hordozván, mint most az arab bazársoron van, ami maga a Via Dolorosa. És mégis képes voltam a szent helyekre figyelni, az „állomásokat” emlékemben felidézni, szívemben dédelgetni. Csak rajtam múlik, hogy jelen tudok-e lenni a közösségi együttléteken az Úrral is. Messzire kellett mennem a leckéért, de mélyen belém hasított, bennem él. Idehaza minden pénteken más közösség vezette keresztúti ájtatosságunkat templomunkban. Ezek az imák a sokszínűségükkel hatalmas csokor lángoló gyertyaként világítanak a Golgotán. Jelzik, hogy együtt jártuk az utat egészen Húsvétig, hogy aztán együtt lássuk meg az üres sírt. A házas csoportok közössége a házasság szentségén keresztül vezette utunkat. II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet A keresztény házastársak is ismerik életük keresztjét. Az első helyen áll. Nemcsak azért, mert az ágy fölé vagy a szoba falára helyezték. A kereszt ott van a házastársi és családi élet számos helyzetében. Családot alapítani Krisztus elvárásai szerint, az a kereszt fölvételét jelenti. Természetesen a családi élet nem mentes az örömteli és boldog pillanatoktól, melyeket Isten a szentségi kegyelmen keresztül ad. De a kereszt ott lesz a fájdalmas pillanatokban és a mindennapi élet szürkeségében is. Ne feledjük: az esküvő napján az összekulcsolt kezek és az egységet jelképező jegygyűrűk fölé a kereszt jelét rajzolták. Ősi magyar szokás szerint pedig a 12
2013. Húsvét
Várunk
XIII. évfolyam, 75. szám
keresztre tettük eskünket. A házastársak „igen”-je magában foglalta a keresztet is. Kereszttel sújtott Jézus, add, hogy családi tűzhelyünk keresztjeit kísérje öröm és béke! A Jézus Szíve közösség tagjai Tűz Tamás – Pipó József verses-zenés elmélkedésével segítették az elmélyülést. IV. állomás: A találkozás A titokba csak ő van beavatva, Micsoda perc! Tanú vagyok megint. finom metszésű száján ott remeg, Fúvatlanul a szél arcon legyint: s míg átkozódnak bakók, fogdmegek, a Találkozás észbontó kegyelme. zsoltárt rebeg halványra ájult ajka. Én vétkeim, volna mit hallanom, Az Asszony ő, a Szűz, az Isten Anyja, és szégyenkeznem mélyen és nagyon, a zajló árban nyíló rést kutat, de átölel a Megváltó szerelme. hogy könnyben ázó emberarcukat bemárthassák isteni aranyba. Egyházközségünk képviseletében a Pasztorális Tanács tagjai így imádkoztak: VI. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak. A kendőt nyújtó szeretet állomása ez. A leleményes szereteté. A Krisztus arcát lelkünk kendőjére másoló szeretet állomása. Milyen eszköztelenül élt és tevékenykedett Jézus. Megmutatta, hogy nem kell sok dolog, nem kellenek drága eszközök, hogy szívünk szeretetét egymásnak kifejezzük, jelezzük. Mindig akad egy kendőnyi dolog a házban, ház körül, hogy a családtagok könnyeit letöröljük, bánatát, fájdalmát enyhítsük. „A szeretet leleményes” - hirdeti szent Pál a korinthusi levélben. Csak ne legyünk érzéketlenek mások iránt, csak ne rejtőzzünk el önzésünk csigaházába. Ne sajnáljuk egymástól a kendőnyi időt, szeretetet, hogy Krisztus arca kirajzolódhasson lelkünk kendőjén. Templomunk Ének- és Zenekara tagjai Kránitz Mihály atya imáival vezettek. VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel „Ő a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés.” (Iz 53,3) Újabb esés, újabb zuhanás – miattunk. Jézus belső ereje ezt is elviseli. Ismét és ismét eltűri értünk, emberekért. Tudjuk, hogy nincs tökéletes ember, de tudjuk, hogy van tökéletes bánat, amely a legmélyebb pontról is felemel. /A szövegekhez mindig kapcsolódott váltakozva magyar gregorián és Victoria több szólamú dalla13
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
mán: Én nemzetem! Te ellened mit vétettem? Avagy miben szomorítottalak meg téged? Felelj nékem!/ Ministránsaink – kicsik és nagyobbak – megható összeszedettséggel olvasták fel az imákat. X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól Akit halálra ítéltek, elvesztette életét és mindenét. Így tépik le a durva katonák az Úrról köntösét. És mialatt lemeztelenedik és szegénysége teljessé válik, az Atya dicsőséggel ruházza föl. Urunk, Jézus Krisztus, ha nem ügyelünk rá, oly könnyen megvetjük az embereket, eltékozoljuk a természet kincseit és bűneinkkel eljátsszuk szabadságunkat. Ajándékozz meg bennünket a jó tanács Lelkével, amely megmutatja a helyes irányt és segít életünket megváltoztatni. Ámen. A felnőtt fiatalok Aszit közössége II. János Pál pápa szavaival imádkozott. XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik Beteljesednek a próféta szavai. Megkezdődik a kivégzés. A hóhérok a kereszt fájához szögezik az Elítélt kezét és lábát. Amikor a hóhérok fölemelik a keresztet, megkezdődik a halálküzdelem. Be kell teljesednie e szavaknak is: „Én, majd ha magasba emelnek a földről, mindeneket magamhoz fogok vonzani”. Mi az, ami „vonz” ebben a kereszten agonizáló Elítéltben? Egy ilyen szenvedés kétségtelenül részvétet ébreszt. De a részvét túlságosan kevés, hogy az életünket hozzákössük ahhoz, aki a fán függ. Hogyan lehet megmagyarázni, hogy nemzedékről nemzedékre ez a rettenetes látvány emberek megszámlálhatatlan sokaságát vonzotta, és ők a keresztet tették hitük ismertetőjelévé? Ki ad magyarázatot azokra a férfiakra és nőkre, akik a történelem folyamán e jelre tekintve éltek és adták oda életüket? Krisztus a keresztről a szeretet erejével vonz, az isteni szeretet erejével, mely vonakodás nélkül teljesen odaadta magát. A végtelen szeretet erejével, amely a földről fölemelte a kereszt fájára Krisztus testének súlyát, hogy ellensúlya legyen az ősbűnnek. A határtalan szeretet erejével, mely a szeretet minden hiányát pótolni képes, és lehetővé teszi az embernek, hogy újra menedéket találjon az irgalmas Atya karjai között. Fölmagasztalt Krisztus, megfeszített Szeretet, áraszd szívünkbe szeretetedet, hogy keresztedben fölismerjük megváltásunk jelét, és sebeid vonzásában veled együtt éljünk és haljunk, aki az Atyával és a Szentlélekkel egységben élsz és uralkodol most és mindörökké. Amen.
14
2013. Húsvét
Várunk
XIII. évfolyam, 75. szám
Laci atya és Cserkó atya a pannonhalmi keresztút szövegével vezetett minket. XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről „Ó, ti mindnyájan, akik az úton jártok, tekintsetek ide, és lássátok: van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam?” (Siral 1,12). Uram, Jézus Krisztus! Egykor a világ legszegényebb helyén fektettek jászolba, mert a világ nem fogadta be az isteni fényt. A világ a fény teljes kioltására törekedett, mert jobban szerette a sötétséget. A kioltott fényt adja a világ ismét Mária karjaiba, akinek lelkében a hit fénye tovább ragyog. Anyádnak ezért a nagy hitéért add, hogy lelkemben soha ne győzzön a sötétség, és a hit fényét mindig megőrizzem a világ sötétségében. Így bandukoltunk végig Húsvét felé együtt, ki-ki a maga szíve szeretetét megosztva a közösséggel. Megérkeztünk. Íme üres a sír. Milyen jó, hogy akkor is voltak, akik nem értették, mi történt, s maga az Úr Jézus mindent megmagyarázott. S azóta is kapunk csodálatos társakat, akik minket is segítenek a felfoghatatlan megközelítésében. II. János Pál pápa: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak, és nem így kellett bemennie dicsőségébe?” Jézusnak az Emmausz felé tartó tanítványokhoz intézett e szavai visszhangzanak lelkünkben a keresztút végén. Ők is, mint mi, hallottak Jézus szenvedéséről és megfeszítéséről. Hazafelé tartva Krisztus ismeretlen zarándokként csatlakozott hozzájuk, és ők elmondták neki mindazt, ami Jézussal történt, „aki hatalmas próféta volt szóban és tettben Isten és az egész nép előtt”, hogyan adták őt halálra a főpapok és a nép vezetői, és hogyan feszítették meg. Szomorúan fejezték be: „Mi pedig azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt; és ma már harmadnapja mindannak, ami történt”. A tanítványok bátortalanok és csalódottak. Nekünk sem könnyű megértenünk, miért kell az üdvösség útjának a szenvedésen és a halálon át vezetnie. A mai embernek szüksége van rá, hogy találkozzék a megfeszített és föltámadott Jézussal! Ki képes megérteni az igazságtalanul elítélteket, ha nem az isteni Elítélt? Ki képes beteljesíteni a méltóságuktól megfosztott és reménytelen férfiak és nők várakozását, ha nem a megcsúfolt és megalázott Király? Ki képes megérteni annyi megvetett és vétlen élet fájdalmát és magányát, ha nem Isten megfeszített Fia? Nyissuk meg szívünket Krisztus előtt: ő válaszolni fog legmélyebb várakozásainkra. Ő maga fogja föltárni nekünk szenvedésének és kereszthalálának misztériumait. „Akkor megnyílt a szemük, és felismerték őt.” Jézus szavaira a két szomorú vándor szíve felderült és lángolni kezdett az örömtől. A kenyértörésben fölismer15
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
ték Mesterüket. Bárcsak fölismernék a mai emberek is, mint ők, a kenyértörésben, az Eucharisztia misztériumában Üdvözítőjük jelenlétét. Találkozzanak vele Húsvétjának szentségében, és fogadják Őt útitársul. „Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!” TI
•œ •œ •œ „URAM, JÓ NEKÜNK ITT LENNÜNK!” Mt 17,1 A címben szereplő bibliai idézetet azzal egészíthetnénk ki, hogy: Uram jó nekünk itt lennünk és EGYÜTT lennünk! Mi, Budai barátok, több mint egy év után újra összejöttünk és arra vállalkoztunk, hogy a közelgő húsvéti ünnep alkalmából valami szép és nemes dolgot adunk ajándékba a híveknek (és magunknak). Azt, amit mi együtt tudunk, egy misztériumjátékot. Ez a misztériumjáték elgondolásunk szerint (talán) segíthet abban, hogy hozzátegyünk valamit a Nagyhét mélyebb átéléséhez, emeljük az ünnep fényét és így szolgáljuk a közösségünket. „Virágszombatja estéjén / Mária Fiát kérdezvén, Hogy nagyhéten mi lesz dolga, / Néki Szent Fia megmondja.” Előzmények. Sok év kihagyás után, 2002-ben felújítottuk gyermekkorunk régi, szép hagyományát, a karácsonyi és a húsvéti misztériumjátékokat. A két „szomszédvár”, a kapucinus templom és a Mátyás-templom régi és mai ministránsai, vállalkozó szellemű hívei és barátaik szerepel(tek)nek ezeken az előadásokon. BUDAI BARÁTOK-nak neveztük el magunkat. Az első előadásunk 2002 karácsonyán volt, és azóta 22 alkalommal, 11 misztériumjátékot mutattunk be. Saját templomaink mellett Déván, a Szent Ferenc Alapítvány vendégeként, a „legkisebbeknek”, a gyermekotthon lakóinak is előadhattuk az Isten szegénykéje című misztériumjátékot. A mai napig előadásainkon - nem kis büszkeségünkre – több mint 120-an szerepeltek! „Virágvasárnap mit teszel? / Szent Fiam, hogy mit mívelöl? Akkor anyám király leszek, / Jeruzsálembe bemegyek.” Résztvevők. Előadásunkban egy képzeletbeli magyar falu közössége adja elő Krisztus szenvedéstörténetet. Az elképzelt falu lakói között, ugyanúgy, mint közöttünk, különböző foglalkozású (kántor, sekrestyés, orvos, diák, mérnök, tanár, könyvtáros stb.) és életkorú (11 és 76 év közötti) emberek vannak. A szereplők 16
2013. Húsvét
Várunk
XIII. évfolyam, 75. szám
közt van teljes család, édesapa, édesanya és három gyermekük, van nagypapa az unokájával, vannak testvérek, rokonok, barátok. Ők a BUDAI BARÁTOK. Mindannyian civilek, különböző talentumokkal. Közös „értékünk”, hogy nem vagyunk színészek, de még csak amatőr színészek sem, hanem az élet különböző területein helytálló „egyszerű” emberek. Csak remélni tudjuk azt, hogy a kapott talentumokkal jól sáfárkodunk. Úgy gondoljuk, hogy a „közönség” sem idegen, hiszen ők is a „falu” lakói, ismerősök, barátok, családtagok. „Hát nagyhétfőn mit fogsz tenni? / Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor anyám beteg leszek, / A templomba nem mehetek.” Előkészület. Úgy gondoltuk, hogy az ünnep méltó megünnepléséhez a már nyolc éve általunk bemutatott A Megfeszített (Nyirő József) című filmdráma rövidített változatát újítjuk fel. Tudtuk, hogy a Mátyástemplomban ezúttal a felújítás miatt figyelembe kell vennünk a helyszín jelenlegi speciális adottságait, és csak az utolsó pillanatban fog eldőlni, hogy pontosan milyen körülmények között játszunk. Fontosabb volt azonban a lelki rákészülés. A nagyböjt jellegzetes cselekedete az imádság és az ünnepre való lelki felkészülés. Imádkozni azonban nem csak szavakkal lehet, hanem cselekedettel is. A több mint két hónapos próbaidőszak számunkra a lelki ráhangolódás egyik eszköze, a tettekkel megvalósuló imádság volt. „Hát nagykedden mit fogsz tenni? / Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor anyám vándor leszek, / Utcáról utcára megyek.” Próbák. Az elmúlt két hónap történéseit, hangulatát leírni pár mondatban nehéz, ezért csak szavakkal, gondolatfoszlányokkal tudom érzékeltetni. Hit, a Szentlélek támogató ereje, szeretet, erő, alázat, szolgálat, kitartás, remény, összefogás, barátság, közösség, odafigyelés, egymás segítése, türelem, szorgalom, fegyelem, derű, kitartás, szövegtanulás, veríték... „Hát nagyszerdán mit fogsz tenni? / Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor Olajfák hegyére / Megyek gecemáni kertbe.” Az előadások elé. A felénk irányuló bizalmat és szeretetet szeretnénk Önök felé visszasugározni. Tisztában vagyunk azzal, hogy mi csak eszköz vagyunk. Nem 17
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
mi vagyunk a fontosak, hanem az, amit el szeretnénk mondani. Ezért nem használunk az előadásban jelmezeket, a kellékek is csak jelzés-szerűek, hogy ne ránk, hanem a mondanivalóra hívjuk fel a figyelmet. Kérünk mindenkit szeretettel, hogy passiójátékunkat ne a szemükkel nézzék és a fülükkel hallgassák, hanem a szívükkel és a lelkükkel fogadják be. Hiszünk abban, hogy ránk is vonatkoznak Boldog Kalkuttai Teréz anya szavai: „Amit teszünk csak egy csepp a tengerben, e nélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” Bizalmukat köszöni: Bodroghelyi László, Bodroghelyi Péter, Bognár Gábor, Csapodi Gellért, Csapodi Kinga, Csepely-Knorr Kristóf, Csöndes Alex, Duska Noémi, Eszter András, Eszter Elemér, Farkas Balázs, Farkass Márk, Farkass Máté, ifj. Farkass Péter, Fitos Gábor, Fitos Péter, Fodor Artur, Gál Péter, Halabuk József, Hegedűs Ferenc, Heller Erik, Jakab Tibor, Joánovits Árpád, Joánovits György, Kazatsay Imre, Kopcsay Ágnes, Kovács Nándor, Kovássy Albert, Massány András, Meena Ming, Pálffy László, Paulini Levente, Puskás Márta, Somogyi Endre, Tardy György, Tardy László, Tölgyesi Andrea, Tölgyesi László, Tölgyesi Petra, Tölgyesi Réka, Zsömböly Gergő, Zsömböly Lukács nevében: Farkass Péter A cikkben lévő idézetek az Aranymiatyánkból valók (csángómagyar ima). Előadásaink: 2002. Karácsony – Karácsonyi játék (Kapucinus-templom), 2003. Húsvét – Passió (Kapucinus-templom), 2003. Búcsú – Isten szegénykéje (Kapucinus-templom), 2003. Karácsony – Karácsonyi játék (Mátyás-templom), Betlehemes játék (Kapucinus-templom), Élővé tettél (Kapucinus-templom), 2004. Húsvét – Passiójáték (Kapucinus-templom, Mátyás-templom), 2004. Karácsony – Dickens: Karácsonyi ének (Mátyás-templom, Kapucinus-templom), 2005. Húsvét – Nyirő József: A Megfeszített (Mátyás-templom, Kapucinus-templom), 2005. Ősz – Isten szegénykéje (Kapucinus-templom, Déva), 2005. Karácsony – És azon az éjszakán megszületett Jézus – Erdélyi pásztorjáték (Mátyás-templom, Kapucinus-templom), 2006. Karácsony – Az Alsóvízvári csoda (Mátyás-templom, Kapucinus-templom), 2009. Pünkösd – Isten szegénykéje (Kapucinus-templom), 2009. Karácsony – Élővé tettél (Kapucinus-templom), 2011. Karácsony – Az Alsóvízvári csoda (Mátyás-templom, Kapucinus-templom), 2013. Húsvét – Nyirő József: A Megfeszített (Mátyás-templom, Kapucinus-templom)
18
2013. Húsvét
Várunk
XIII. évfolyam, 75. szám
A Budavári Beszélgetések során idén is emlékeztünk a márciusi ünnepkörre, mégpedig március 8-án, amikor Dr. Ócsai Antal Görgey Arthurról tartott előadást. Az est egyik hallgatója megajándékozta újságunkat erről az estről a következő írással.
GÖRGEY ARTHUR LÁBA NYOMÁN Dr. Ócsai Antal, a jászberényi Szent Erzsébet Kórház intenzív osztályának vezető főorvosa, a Görgey-kör alelnöke, a címet is viselő könyv szerzője volt a február 22-i Budavári Beszélgetések vendég-előadója. Személyesen itt találkoztam Tónival először, de már véletlen virtuális találkozásunk során (egy levelezési listán figyeltem fel rá) bizonyos voltam benne, hogy bár egy emberöltőnyi korkülönbség van köztünk, ugyanúgy lelkesedünk egy különleges, sok honfitársunk által nem ismert vagy el nem ismert emberért, és ez a lelkesedés összeköt minket, az élet más területein is fontos vezérfonalunk, világító lángoszlopunk a hétköznapi küzdelmekben, a fásultság leküzdésében. Tóni előadása lenyűgöző volt, a hallgatóság (melynek soraiban a Görgey-kör számos tagja helyet foglalt) néma csendben itta az általa fejből szavalt Görgeyleveleket, hadparancsokat, visszaemlékezéseket. Elszorult szívvel néztük az egykori helyszínekről, épületekről vetített, utóbbi években készült fényképeket, többsége az elhanyagoltságról, pusztulásról, a feledésről tanúskodik (a Szöllősi-sík ma egy a sok gondozatlan út menti rét közül…). Görgey tetteit, szándékait, személyiségének vonásait itt nincs hely felsorolni. Elég legyen annyi, hogy mártír hadseregünk legjobbjai mindvégig benne látták hazánk megmentésének, majd pedig legalább becsülete megőrzésének egyetlen zálogát. Akivel összehozta a sors, mindenkire rendkívüli hatást tett. Kíméletlen őszintesége, rendkívüli elvárásai (magával szemben is!), tántoríthatatlan jelleme számos gyűlölőt és rajongót szereztek neki. Hadvezéri teljesítményét az ellenség is ámulva csodálta. Az orosz cár így írt erről: „Sehogy sem tudok napirendre térni afölött, hogy Görgey hogyan kerülhette meg hadseregünket előbb jobb-, aztán a balszárnyán, hogyan tehetett ilyen hatalmas kört, hogy teremhetett délen…!” Érdemeit növeli, hihetetlen tartásáról tesz tanúbizonyságot, hogy nyári hadjáratát a négyszeres túlerőben lévő oroszokkal szemben a komáromi csatában szerzett életveszélyes fejsérülése mellett vezeti. (Kész csoda, illetve korabeli orvosi bravúr, hogy életben maradt: egy gránátrepesz 12-15 cm hosszan felszakította koponyáját, a seb a későbbi napokban elgennyesedett, ezért újra meg kellett műteni…) Hogy áruló lett volna? Soha! Egyetlen gondolatában sem. Hazájáért mindent: karriert, tudományt, családot, megélhetést, életet feláldozott. Mivel a dicső aradi 19
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
halál nem jutott osztályrészéül, elvállalta a még nagyobb áldozatot: az áruló szerepét is, kitaszítva a társadalomból. „Előre látom, hogy talán milliók… árulással fognak vádolni. Talán már holnap fegyvert ad az elvakult gyűlölet egy életemre törő kézbe: mégis szilárd meggyőződésem követem… mindenekelőtt arra kérem önöket – kötelezve magam, hogy határozatuk értelmében fogok cselekedni –, hogy ne áltassák magukat rózsás reményekkel, mert lehet, hogy utunk a vérpadra vezet.” Idősebb korára enyhült az őt és családját fojtogató gyűlölet, akadtak tisztelői is (pl. Krúdy, Móricz). Krúdy így ír a „visegrádi remetéről”: „Legjelentősebb típusa volt annak a XIX. századbeli megcsalatkozott magyarnak, aki a szabadságharc gejzír-lendülete után úgy hozzászokik vala a tétlenkedő, morfondírozó, üldögélésekkel, vállvonogatással teli élethez, hogy emiatt nem jut eszébe akkor sem csinálni valamit, amikor az időjárás azt megengedné. De hát mit is lehetett volna Görgey Artúrnak Magyarországon csinálni, aki emberöltőkön át programja volt a gyűlöletnek, az istentagadó nemzeti keserűségnek, okozója annak, ha a pipaszár eldugult, vagy megbukott a függetlenségi követ? Mit mívelhetett volna Görgey a remetéskedésen kívül? Élőhalottja volt századának, történelmi keresztút, okozója egy bús korszaknak, amelyben ugyan pihent a testi erő, de a lélek annál többet szenvedett. Hiába jöttek új tudósaink, akik a történelmi távlatokat élesebb látócsöveken vizsgálgatták, a nemzet nem engedett igazából, Görgeynek meg kellett maradnia „visegrádi remetének”. A sok becsületsértő titulus mellett ezt a címet engedélyezte a tábornoknak a közvélemény. Manapság, mióta élettapasztalatunk, viszontagságunk folytán jobban látjuk a XIX. század történetét, persze más érzelmekkel megy el a korszak magyarja a visegrádi kert mellett, ahol a tábornok mindig csak a lugasban üldögélt, nem lépett bele soha egyetlen legendás pókhálóba sem. Voltaképpen századának egyik legbölcsebb embere volt, aki soha sem akart kijönni a kertből, ahová madárijesztőnek helyezte el a közvélemény. Kiáltozhattak a ház körül gyerekek, seregélyek, szajkók, a tábornok nem adott életjelt magáról, akár a Kossuth-nótát, akár a Gotterhaltét játszották ablaka alatt. Regényalak volt, anélkül hogy a ponyvaregényeket megihlető történelmi regényt írtak volna róla. Fantáziabeli képmása volt a bajbaesett hazafinak, aki egész életében vezekel a megbocsátás reménysége nélkül. Hadvezérből kertész lett, aki időjósló szerkezetekkel vette magát körül, kénytelen volt hinni a befőttesüvegbe zárt levelibékának, a napraforgónak, a falkúszó folyondárnak, hogy van mozgás a világon, csak vele nem történik semmi hatvanhat esztendőn keresztül. Manapság ellepik a kirándulók Visegrádot, amelyet nem lehet a világ egyetlen szép tájékához sem hasonlítani, annyira magyar, vérbeli, történelmi, hogy csak magyarok érezhetik meg azokat a hangulatokat, amelyek a királylátott erdőségekből, 20
2013. Húsvét
Várunk
XIII. évfolyam, 75. szám
históriai aranyat emésztett romfalakból árad a fehér hajó utasai felé. Már elment innen az is, aki a XIX. század magyarjai közül a legtöbb pirosló indulatot fakasztotta. Nem ácsorog többé a Salamon-torony aljánál az a fantomszerű öregember, akiről mindenki tudott Magyarországon, valójában pedig nagyon kevesen ismerték. Nem támaszkodik merevülten sétabotjára, és nem néz elgondolkozva a hajó után, mint az élet számkivetettje. A hajó elcsobogott a vidám emberekkel, a remete valóban olyan remetéje maradt a magyar múlt időnek, hogy most már alig emlékeznek rá. Nagyobb problémák foglalkoztatják a nemzetet, mint az a kínos álomtalanság, hogy valóban áruló volt-e Görgey.” 165 év viharain át is ugyanazzal az átható éles kék szemével biztat minket: elveinket soha fel ne adjuk, üres szólamok helyett a tettekre koncentráljunk, elvárásaink számonkérését magunkon kezdjük, a magyar születésünkkel járó kötelességeinket soha ne feledjük. 31 éves vagyok. Ő is ennyi volt, mikor életművét (nem életét) befejezte. Pehelykönnyűnek érzem magam, mikor elé állok. Bizakodjunk, hogy az Igaz Bíró előtt mindketten meg tudunk majd állni… „Mit Istennek megfejthetetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal s az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet.” Szentpéteri Róbert
Vigyük el Krisztus keresztjének győzelmét mindenkinek és mindenhová; vigyük el Istennek ezt a nagy szeretetét!” Részlet Ferenc pápa virágvasárnapi szentbeszédéből
21
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
URUNK BEVONULÁSA AZ ÁLLVÁNYERDŐBE Virágvasárnap olyan hideg volt, hogy a kidolgozott vészforgatókönyvet is el kellett dobnunk, amely szerint ha a templomot belül nem lehet a körbejárni, kint tartottuk volna meg a körmenetet. Ott, akkor bosszantott a helyzet, hogy még az időjárás is ellenünk van. Utólag viszont úgy látom, hogy a kényszer olyan megoldásra vezetett, amelyre magunktól kellett volna rátalálnunk: ha ez valóban az Jézus bevonulásának ünnepe, akkor 2013-ban hová is vonulhatna be az Úr, ha nem félig-meddig már elkészült szentélyébe? Így esett, hogy a pálmaágakat lengető gyerekek nyomában az Úr is, mi is bevonultunk az állványok közé. A szentély képe ekkor még a munkaterület tipikus képét mutatta: csomagolóanyagok, padlólapok, állványelemek mindenfelé. Azóta a kivitelező ígéretének megfelelően a kereszthajóban és a szentélyben befejeződött az állványbontás (a Várunk előző számában még én sem bíztam az ígéret teljesíthetőségében). A pontos befejezésnél nagyobb öröm, hogy a festő- és üvegrestaurátori munkák átvételekor nem találkoztunk a sietség kirívó következményeivel. Természetesen az állványbontás nem jelenti a munkák befejezését, hiszen előttünk áll még a díszítőfestés helyreállítása kb. 3 m magasságig, illetve a nagy üvegablakok visszahelyezése is – ez utóbbi miatt a későbbiekben is megjelennek még kisebb állványok a templomban. Csak Feketevasárnap után került sor a loretói és a Szent Imre-kápolna szárnyasoltárainak szétbontására, hogy műhelybe szállíthassák őket. A tervek szerint május végére készülhetnek el. Végre sor kerülhet a loretói kápolna márvány kegyszobrának restaurálására is – ennek munkálatait a helyszínen végzik, de így is nehézállványt kell építeni, hogy a szakemberek a szobrot kihúzva hozzáférjenek szobor hátsó oldalához és a mögötte lévő ólomüveg ablakhoz. Ha ennek a munkának vége, kezdődhet a kerámiaburkolat helyreállítása. A loretói kápolna burkolata eredetileg mintás volt, a templomtértől eltérő színű kerámialapjait sárga és fekete színű mázzal készített motívumok díszítették. Mivel az eredeti mázas minta csak a stallum alatt és egyes sarkokban, kis foltokban maradt fenn, teljes rekonstrukció készül új lapokból. Az épen maradt régi elemeket tanúfelületként megőrizzük. Folyamatban van még a bútorok, faszobrok, a szentélyhez kapcsolódó fémtárgyak, a kerámiából készült Jézus Szíve- és Xavéri Szent Ferenc-szobor restaurálása, és mivel a KÖH tudományos osztálya visszadobta a Mária-kapu középkori domborművére a restaurátor által benyújtott kutatásiengedély-kérelmet, legbecsesebb középkori emlékünk restaurálásának még az előkészületei sem folytathatók. 22
2013. Húsvét
Várunk
XIII. évfolyam, 75. szám
A munkálatok befejezésének új véghatáridejéről még mindig nem született döntés. Ez azonban csak idő kérdése, hiszen bármilyen látványos haladást ért el a kivitelező, a teljes munkát lehetetlen tavasz végéig befejezni. A több éves nemfizetés következményeképpen előállt lemaradást még olyan huszáros rohamokkal sem lehet behozni, amilyet az elmúlt fél évben láttunk. Biztos azonban, hogy a burkolatbontások és állványozás jegyében eltelt bő egy év után sokkal nyugodtabbra fordul a templom élete. A jövőben is lesznek kellemetlenségek, de ilyen súlyos korlátozásokra már nem kell számítanunk. Életünk lassan visszazökkenhet a régi kerékvágásba. A Várunk karácsonyi számában a színes ablakokkal kapcsolatos feladvány jelent meg. A nyertes megfejtőt sajnos technikai okokból nem tudom bemutatni (a három kérdésre egy helyes válasz sem érkezett), azonban szolgálhatok három helyes válasszal: 1. A szentély két felcserélt ablaka Szűz Máriáé és Szent Péteré volt, így Péter került a főoltár mögött középen álló Krisztus-ablak jobbjára. Ez a hely a Szűzanyát illeti. Az eredeti sorrend visszaállítása megtörtént, az ablakok figurális mezői azonban még műhelybe fognak kerülni, hogy az 1994-es robbantás utáni helyreállítás korrekcióját végrehajthassák. 2. A másik csere a felső ablaksorban volt, az oltárral szemben állva a középtől jobbra. Itt Szent Adalbert püspök koronát, Szent Asztrik pedig kenettel teli edényt tartott a kezében, ráadásul mindketten hátat fordítottak párjuknak. Ma már a helyreállított eredeti rendet látjuk: a Szent Istvánt bérmáló (az ablakok készítésének idején közkeletű, de téves feltételezés szerint keresztelő) Adalbert püspök az ifjú Vajk vezérhez fordul, a Szent Koronát hozó Asztrik apát pedig az érett korban ábrázolt Szent Istvánhoz. (Visszacseréltük egyébként a középső ablakpár két figuráját is: az idős, koronát felajánló Szent István és Szűz Mária is érthetetlen módon megcserélve, egymásnak háttal álltak.) 3. A halandzsaszöveget Keresztelő Szent János tartotta az alsó sorban, az oltártól jobbra. A kezében lévő szalagon az „Íme az Isten báránya” mondat állott latinul, ám az „Ecce agnus” szavak után a sérült vagy elpusztult „Dei” szöveg helyett ellenkező irányban az értelmetlen „ceilori” betűk voltak olvashatók. A feliratos szalag rekonstrukciója most folyik, Szent János és szomszédjai: Szent István vértanú és a két Szent Ferenc, Xavéri és Szeráfi (Assisi) ablakai üresen állnak. Mátéffy Balázs
23
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
ORGONÁINK A tavalyi húsvéti számban írtunk utoljára az orgonáról. Akkor március végén a helyén állt a szekrény és a szerkezet. Igen bizakodtunk, hogy „kis időre” megszakad a munka, azután majd… Vártuk, hogy a rózsaablak elkészültével nekiláthatnak a kórusdobogó építésének és ügyesen ütemezve, a sípokat még a főhajó állványozása előtt beállítva, megszólalhat a nagyorgona hangja is. A rózsaablak azonban hónapokig nem készült, a kórusdobogó építése pedig hosszas vita tárgya volt. Amikorra végre mégis kész lett, a templomban felgyorsultak az események. Beállványozták a főhajót, majd a kórus előtti teret a mennyezetig. Decemberben még elhelyezhettük a homlokzatban álló sípokat. Nem végleges helyére ugyan, de felkerült a játszóasztal is, de a karzatra benyúló vasak miatt nem lehetett összeállítani. Közben december végével lejárt az orgona befejezésre kitűzött eredeti határidő, az orgonaépítőknek másik munkát kellett elkezdeni. Az állvány lebontásával feltárult a „kész orgona”. Legalábbis feltekintve mindenki azt kérdezi, mikor szólal már meg, mert látja, hogy benn állnak a sípok. Igen, mind a 80 db bent áll a közel 7000-ből!!! Közben beállványozták a kereszthajót is, megszüntetve a kapcsolatot a karorgonával. Nagy örömünkre elkészült ugyan a központi nagy játszóasztal, amiről a templomhajóból lehetne játszani, de kiderült, hogy a padláson nem annyi vezetéket és nem úgy húztak be, mint kellett volna. Így mégsem sikerült elkerülni egy elektromos orgona beállítását. Kis húsvéti ajándékként sikerült rávenni a pécsi orgonaépítő gyárat, hogy néhány regisztert mégis állítsanak be a nagyorgonába, amivel legalább a kórus kíséretét el tudjuk látni a karzaton. Ez a feketevasárnap (márc. 17.) már hallható is volt. Az orgonakészítőkkel együttműködő elektronikus szakember folyamatosan dolgozik a két orgona és a központi játszóasztal összekötésén, így egyre több használati lehetőség nyílik meg az újrakezdésig. Hogy a papírok is rendben legyenek, módosítják a befejezés határidejét, de sajnos a pécsiek legközelebb csak szeptembertől tudják folytatni a munkát. Reméljük, addig tényleg minden állvány végérvényesen lekerül, és semmi sem akadályozza az intonációt, azaz a hangzás beállítását. A hangszer teljes elkészülte így valószínűleg jövő húsvétra várható. De hogy ne veszítsük el lelkesedésünket, ősztől kezdve napról napra többet hallhatunk majd az épülő orgonából. Hock Bertalan 24
2013. Húsvét
Várunk
XIII. évfolyam, 75. szám
A Budavári beszélgetések március 22-i vendége nem is volt igazi vendég, hisz Bánóczky Előd atya 22 évig volt mindannyiunk társa, segítője zarándok utunkon, mint templomunk káplánja. Az est témájául is nem véletlen, hogy a szívéhez és mint Nagyboldogasszony „tulajdonosok” a mi szívünkhöz is oly közelálló Szűz Máriát választotta. Ószövetség, előképek, szent helyek – oltalom: mindez együtt hangzott el a beszélgetésen.
ELŐD ATYA HAZAJÖTT ÉS MÁRIÁRÓL MESÉLT! „Oltalmad alá futunk, Istennek szent szülője! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, Ó dicsőséges és áldott Szűz!” Virágvasárnapot megelőző pénteken Előd atya volt a Budavári Beszélgetések előadója. A magyar nép történelme, a Nagyboldogasszony-eszmén alapuló államisága még az idegenek vagy istentagadók számára is egyedülálló a világon. Hogy a „Nagyasszony” kifejezés alatt a magyarok királynőt értettek, azt nemcsak a katolikusok vagy azok vallják, akik elfogadják a Szent István-i felajánlást, hanem azok is, akik nem katolikusok vagy nem tartják jelentősnek ezt a felajánlást. Amikor először lehettünk Budavári Beszélgetésen az emeleti teremben, Böjte Csaba testvér volt a vendégünk, tőle hallottuk a kedves viccet: Szent Péter a mennyország kapujában teljesítve szolgálatát egyszer panaszra ment a Jóistenhez, és így méltatlankodott: „Én hiába vagyok kellőképpen szigorú a lelkekhez, és elelküldöm némelyik belépni méltatlant, a Te kedves édesanyád Uram beengedi őket az ablakon!” „Bizony a „Szűzanya köténye sok mindent eltakar!”mondják faluhelyen ma is, ha valami kellemetlen kis gyarlóságra derül fény a közösségben. Előd Atya előadásában elhangzott, hogy valamennyien Tamás vagyunk, mert nekünk a 21. század embereinek nehezünkre esik hinni, állandóan tanúkat akarunk hallani és bizonyítékokat akarunk látni. XVI. Benedek pápa méltán mondta egy oltárkép előtt a Szentföldön: „Mint Szent Tamás apostolnak nektek is megadatik itt a földön, hogy érintsétek azokat a történelmi valóságokat, amelyek Isten fiába vetett hitünk megvallásának alapját jelentik.” Jézus Krisztustól elválaszthatatlan édesanyja, Szűz Mária, s így az Úr tevékenységeinek helyszíne Szűz Mária tevékenységeinek helyszíne is egyben. Az a környezet, amely Jézust körülvette, Szűz Máriát is körülvette, jellemezte. Hatalmas lelki és testi erő rejlik a szó mögött „fiat!”, azaz „legyen”, lehetővé téve, hogy az Isten emberként közénk jöjjön. Mekkora hit és bátorság kellett ehhez! 25
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
Ellátogattunk fényképek segítségével számtalan helyszínre, köztük a Látogatás templomába Ein Karembe, amely Jeruzsálemtől hét és fél km-re, délnyugatra található. Idős Erzsébet szavai hatják át a templombelső terét: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” (Lukács evangelista szerint) Ezen a helyen hangzottak el e szavak a 13 éves Szűz Mária felé, aki meglátogatta idős rokonát. A jelenlegi templom 1935-ben Bertoluzzi tervei szerint épült, az eredeti, lerombolt templom stílusában. Freskója Szűz Mária látogatását ábrázolja. „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, repesett méhében a gyermek.”(Lk 1,41) Mária Erzsébetnél tett látogatása során még részt vett a sátoros ünnepen, majd csatlakozott egy zarándok csoporthoz, és így biztonsággal térhetett haza. „Napról napra növekedett méhében a Gyermek. Máriát félelem szállta meg, ezért hazament a maga házába, és elrejtőzött Izrael fiainak szemei elől.” A születés temploma bejáratától indulhattunk el később képzeletben. Érdekes, hogy a bejárat mennyire alacsony, ugyanis a XVII. században azért tették alacsonyabbra, hogy a mohamedánok se belovagolni, se tevét bevinni ne tudjanak. Megtudtuk Előd atyától, hogy Máriának rendkívüli teológiai műveltsége volt. Jóllehet a zsidóságban a lányok nem jártak iskolába, írni, olvasni sem tudtak, de a környezet, amelyben Mária felnőtt, a templomi intézet, a rokonsága, az ároni papi törzse és bölcs nagybátyja, Zakariás kivételes körülmény volt számára. Külleme is nemes, nemcsak erős, jó fizikumú, de úgy erős, hogy közben elegáns, kecses. Intelligens tekintet, ívelt szemöldök, erőteljes járomcsont, egyenes orr, a korhoz képest magas, karcsú termet, szép kéz, hosszú ujjak jellemezték. Jó érzés volt mindezt freskókon, fényképeken látni is. Mivel akkoriban úgy hitték, hogy Jézus megtestesülése és halála napja ugyanarra a naptári napra esett, március 25-ét hamarosan az angyali üdvözlet napjaként kezdték ünnepelni, amelyből a kilenc hónap hozzáadásával adódott a december 25-i dátum. Ismét más keresztények tudták vagy kiszámították, hogy Krisztus után 26
2013. Húsvét
Várunk
XIII. évfolyam, 75. szám
30-ban április 7-én feszítették keresztre Jézust, e nappal azonosították az angyali üdvözlet dátumát, és január 6-hoz jutottak, mint születésnaphoz. Ezért ünneplik ma is az örmények a Julián naptár szerint az angyali üdvözlet ünnepét április 7-én, a karácsonyt pedig január 6-án. A Mária-tisztelet tehát egyidős az egyházzal – a széles körben terjedő tévhit ellenére, miszerint a Mária-tisztelet csak 431-ben az Efezusi Zsinattal kezdődött, amikor Máriát minden hívő felé kötelezően istenszülőként határozták meg. Az összes Mária-imádság közül a legkorábbi, ugyanakkor a legszebbek egyike a beszámolómat kezdő ima. Bizonyítja azt a mélységes bizalmat, amellyel a keresztények minden időben a közbenjáró Istenanyához fordultak. Ez a hit volt az, amely a bajok és üldözések idején megtartotta őket. „Irgalmasságod alá menekülünk Istenszülő. Sírásunkat ne vesd meg a bajban, hanem ments meg minket a veszedelemben, te egyedül tiszta, egyedül áldott.” A korai kereszténység Máriatiszteletének bizonyítékát fedezték fel 1917-ben Egyiptomban, amikor egy halott mellé temetett papirusztekercsen a fenti imádságra leltek görög nyelven. A papirusz idejét a 3. sz. első felére datálják, s ez nem kis szenzáció, hívta rá fel a figyelmet Előd atya. Pálffy László Az előadást rögzítettük, minden kedves érdeklődő számára szívesen rendelkezésre is bocsájtjuk. Érdeklődni lehet a Plébániahivatalban.
„Ne legyetek soha szomorúak! Egy keresztény soha nem lehet szomorú! Ne engedjetek soha a bátortalanság érzésének! A mi örömünk nem a birtoklásból fakad, hanem abból, hogy találkoztunk egy Személylyel: Jézussal, aki közöttünk van. Abból születik, hogy tudjuk: Jézussal soha nem vagyunk egyedül, a nehéz pillanatokban sem, amikor életünk útján olykor leküzdhetetlennek tűnő problémákkal és akadályokkal találkozunk. Az ilyen pillanatokban megjelenik az ellenség, az ördög, aki angyalnak álcázza magát és alattomosan szól hozzánk. Ne hallgassatok rá! Kövessük Jézust! Mi elkísérjük, követjük Jézust, de mindenekelőtt tudjuk, hogy Ő kísér el minket: ebben áll a mi örömünk, reményünk, amit el kell vinnünk a világba. (…) Arra kérlek titeket: ne hagyjátok, hogy ellopják reményeteket! Azt a reményt, amit Jézus ad nekünk”. Részlet Ferenc pápa virágvasárnapi szentbeszédéből 27
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2013. március 31.
HÍREK ™ Húsvétvasárnap a 10 órai ünnepélyes nagymisét Dr. Cserháti Ferenc püspök atya mutatja be. Ezen Mozart Spatzenmesse című miséje hangzik el. Másnap, húsvéthétfőn Halmos László Napmiséjét zenekari kísérettel hallhatjuk a 10 órai nagymisén. ™ A korai Húsvét miatt idén Gyümölcsoltó Boldogasszony szép tavaszi ünnepe április 8-ára lett áthelyezve. Ezen a napon templomunkban teljes búcsú nyerhető. Szeretettel hívjuk a híveket az esti 6 órai szentmisére, amelyen megemlékezünk a most elhunyt Farkas Éva operaénekesről, aki több mint 20 évig volt templomunk zenei együttesének alt szólistája. ™ A Budavári Beszélgetések 2013. április 19- én, pénteken 19 órától Dr. Török József professzor urat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hittudományi Kara tanszékvezető egyetemi tanárát látja vendégül. Az est témája: A pápa és a pápaság történelme, az új pápa. ™ 2013. április 26-án, pénteken este fél 8-tól Anyák-napi készülődés zenés est lesz a Budavári Beszélgetések keretében. Tallián Marianne és Lázár Balázs Békesség-óhajtás címmel többek között Janus Pannonius, Babits Mihály, Reményik Sándor, Pilinszky János költeményeit adják elő. A szerzők hitével az előadók tanúságot tesznek a hagyományos értékek mellett. Mindkét alkalomra nagy szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!
Feltámadt Krisztus!
?
Várunk
A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ E-mail:
[email protected] Plébánia hivatal: 1014 Bp. Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő – csütörtök 10.00-12.00; 15.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap első szombatján 17.00
28
