Várunk
„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári Főtemplom közösségének lapja
2009. Krisztus Király
A VÉRTANÚK HŰSÉGE REMÉNY FORRÁSA A SZÁMUNKRA. FELHASÍTJA FELETTÜNK A BŰNBŐL ÉS NYOMORÚSÁGBÓL SZŐTT SZÜRKE ÉGBOLTOT, HOGY TÁVOLABBRA, A MENNYORSZÁGBA LÁSSUNK, MERT OTT VAN A MI IGAZI HAZÁNK, ISTEN ÖRÖMÉBEN.
Erdő Péter bíboros homíilájából Meszlényi Zoltán boldoggá avatásakor
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2009. november 22.
KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPÉRE Fejezzük be az egyházi évet annak a tapasztalatnak a megfogalmazásával, hogy ebben az évben is király volt Jézus Krisztus. Nem csak egy a még meglévő királyok között. A világ kormányzása Jézus kezében maradt. Állandóan sokan azt akarják, hogy a világ felett úrrá legyenek a politika, a gazdaság és az informálás terén egyaránt. Ehhez meg kell nyerni a befolyásos, gazdag emberek gondolkodását is. Ennek az uralomnak a megszerzéséhez pedig harcolni kell. Legyőzni a másikat! Isten világfeletti uralma azzal kezdődött, hogy megteremtette. Ha egy percre levenné róla kezét és szívét, minden megsemmisülne. Minden aszerint él és működik, ahogyan Teremtője beleépítette örök törvényeit. Ez érvényes a legkisebb atomtól a tejútrendszerek átláthatatlan méretéig. Uralma leghangsúlyosabb bemutatása a kereszten történt: meghalt és feltámadt, hogy mindent megmenthessen. Gyenge, félénk ember! Megremegsz, elbizonytalanodsz az események feltartóztathatatlan sodrásában? A bármikor rád törő betegség és halál ténye hogyan hat rád? Sokszor tudatosítsd, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm 8,28). Mert a „minden” fölött az egyedül hatalmas és győztes Jézus Krisztus áll! Ember, ezzel a hittel közelíts minden munkanélküli, beteg, haldokló és gyászoló emberhez. Naponta többször imádkozom a Miatyánkot. Így többször van alkalmam tudatosan mondani az ima befejező mondatát: „Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.” Te milyennek ismerted meg Jézus Krisztust? Kicsoda számodra Jézus Krisztus? Hány órán keresztül bírod ki azt, hogy tudatosan nem gondolsz Jézus Krisztusra? Imre atya A KERESZTÉNY EMBER KÜLDETÉSE NEM AZ, HOGY SAJÁT MAGÁT HIRDESSE , HANEM J ÉZUS K RISZTUST , AZ U RAT . M ERT – AMINT S ZENT P ÁL ÍRJA – I STEN „ A MI SZÍVÜNKET IS MEGVILÁGOSÍTOTTA , HOGY DICSŐSÉGÉNEK ISMERETE FELRAGYOGJON NEKÜNK K RISZTUS ARCÁN ” (2K OR 4,6). A S ZENTLÉLEK ADJA MEG A KÉPESSÉGET , HOGY NYÍLTAN TANÚSKODJUK J ÉZUSRÓL .
Erdő Péter bíboros homíilájából Meszlényi Zoltán boldoggá avatásakor 2
Krisztus Király
Várunk
X. évfolyam, 54. szám
TEMPLOMUNKRÓL A rekonstrukciós munkák az elmúlt hónapokban fennakadásokkal ugyan, de a korábban jelzett ütemezés szerint haladtak tovább. Megkezdődött az altemplom és az alagsori személyzeti helyiségek átadás-átvételi eljárása, és reményeink szerint még az Advent előtt be is fejeződik. Valószínű tehát, hogy a Rorate szentmisék megszokott helyükön, az Altemplomban lehetnek majd. A bizonytalanság a kápolna tűzvédelmi rendszere körüli problémákból adódik. A kivitelezőnek ugyanis a Szentélyen keresztül kellene kiépítenie a lenti tűzvédelmi rendszer vezetékezését, ezt pedig ebben az építési ütemben a templom használhatósága érdekében nem engedhettük meg. Mivel tűzjelzés nélkül nem kaphatunk használatbavételi engedélyt a felújított területekre, egyetlen megoldás maradt, az ideiglenes vezetékezés, ami viszont nem szerepel a kivitelező szerződésében. Jelenleg úgy tűnik, hogy a probléma Advent első hétfőjéig megoldódik. A kápolna kisebb mértékű felújításra szorult a templom többi részénél, hiszen ezen a területen a Plébánia beruházásában 1993-ban és 2001-ben is komoly felújítási munkák folytak. Az alagsori személyzeti terekben nagyobb változások történtek, létrejött a diszpécseri helyiség, ahonnan a gépészeti (fűtés, hűtés, szellőztetés), az elektromos és informatikai rendszerek, valamint a tűzvédelmi és biztonsági rendszerek felügyelhetők és vezérelhetők lesznek. Ezek egyelőre csak a felújított részeken üzemelnek, és a most létrehozott „agyra” a felújítás során fokozatosan kapcsolják majd rá a templom többi részén kialakítandó hálózatokat. Megújult a személyzeti szoba, elkészült az északi oldalon kiépített földalatti bővítmény másik lejárata, és a régi hittanterem helyén létrejött egy vezetői munkahely (gondnoki szoba), így a templomban dolgozó alkalmazottaink munkáját ezután már nem teljes egészében az Országház utcai épületből kell irányítani. A személyzeti terek átvétele után munkatársaink birtokba vehetik új helyüket, az általuk eddig használt raktárhelyiség felszabadulása pedig reményeim szerint hozzájárul a templom nagyobb rendjéhez. A múzeumi termekben a festőrestaurátori munka az utóbbi hetekben nagyobb lendületet vett, és magas színvonalon folytatódik. A díszítőfestés felújításának előrehaladott állapota miatt különösen fájdalmas volt a Bélatermekben és a Béla-toronyban bekövetkezett beázás, amelynek okait a kivitelező egyelőre csak keresi. A múzeumi berendezéssel kapcsolatos egyeztetések tovább haladnak, ugyanakkor egyes tárgyaknak a beruházás keretében elvégzendő és igen időigényes restaurálása még meg sem kezdődött. Mindezek alapján nem látok esélyt arra, hogy a kiállítás a tervezett forgatókönyvvel és a tervezett időben, 2010 első félévében megnyíljon. 3
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2009. november 22.
A harangtorony külső felújítása továbbra is folyik, de szintén nincs esély arra, hogy ebben az évben befejeződjön, hiszen a téli fagy nem kedvez ennek a munkának. A következő héten sor kerül a harangtorony és a huszártorony végződésében talált emlékiratok visszahelyezésére. A tavasszal megtalált dokumentumokat az elmúlt fél évben szkenneltük, lefotóztuk és restauráltattuk. Az anyagot november 17-én az ismereteink szerinti legideálisabb körülmények között, savmentes csomagolóanyagban, szilikagél és aktív szén hozzáadása után légmentesen visszazártuk az üveg-, majd a rézhengerekbe. A harangtorony csúcsán természetesen új emlékiratot is elhelyezünk majd. A jövő évi kilátásokat illetőleg a Népszabadság november 7-i száma az irányadó, amely szerint a költségvetésben 400 millió Ft van a Mátyás-templomra. Mivel az állam szerződéses kötelezettségvállalása a 2010. évre – az idén tavasszal megkötött, illetve módosított vállalkozási szerződések szerint – 1 milliárd 630 millió Ft, világos, hogy a jövő évben komoly munkavégzéssel nem számolhatunk, és az áprilisban meghatározott 2012 decemberi véghatáridő is irreálissá vált. Ezek a fejlemények persze nem meglepőek. A kivitelező kérése ellenére a templomtérben – éppen e pénzügyi bizonytalanságokra hivatkozva – mindeddig nem adtunk át munkaterületet. Sajnálatos, hogy aggályaink beigazolódtak, de a templom a beruházás megtorpanása ellenére is használható és üzemeltethető állapotban áll a 2010. év elé. Hirtelen hét jegyespárt tudok összeszámolni, akiknek eddig szelíd sürgetéssel adtam tudtára: ha nem sietnek az esküvővel, a munkák előrehaladása miatt talán már nem vonulhatnak végig a főhajón, vagy állványok alatt mondják ki az igent. Legutóbb Török Vikinek mondtam: „hát, novemberben talán még lehet…”. Ezennel újra meghirdethetem: hajadonok, legények, 2010: reményfutam! Mátéffy Balázs
ISTEN FELÉ VEZETŐ ÚT Kezdődik Ádvent, a Karácsonyra való felkészülés időszaka. Életünkben újra és újra visszatér ez a csodálatos ünnepre való várakozás. Készülünk szívünkben, lelkünkben hitünk egyik legnagyobb misztériumára: Isten megtestesülésére. Isten szeretete felülmúlhatatlan. Olyan módon jön elénk a bűn által megkötözött emberekhez, ahogy sosem gondoltuk volna. Felveszi emberi formánkat, sorsközösséget vállal velünk, s elénk éli Önmaga gyógyító, szabadító, mindent megújító szeretetét. Olyan Önmagához vezető utat készít számunkra, amely az irgalmas, önfeláldozó isteni szeretettel van kikövezve. Ahhoz, hogy rátaláljunk Istenre, nincs szükség semmiféle különös vallási praktikára. Annyi a feladatunk, engedjük meg Istennek, hogy szeressen minket, s lépésről-lépésre egyre közelebb vezessen bennünket Önmagához. 4
Krisztus Király
Várunk
X. évfolyam, 54. szám
„Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én valami újat viszek végbe.” (Iz 43,18-19) Ezekkel a szavakkal vigasztalja Izajás próféta, a babiloni fogságban raboskodó népét. Bizonyára közülük többen is úgy gondolhatták, hogy Isten megfeledkezett róluk. Isten népe bűnei miatt került fogságba, ahonnan úgy nézett ki, nincs szabadulás. Isten azonban prófétáján keresztül vigasztalja őket, hogy csodálatos terve van velük. Ki szeretné őket vezetni a fogságból olyan formában, olyan úton, amely minden emberi képzeletet felülmúl. Isten szeretete mindig valami újat szeretne ajándékozni nekünk. Ő sosem ismétli önmagát. Végtelen szeretetével túltesz a múltban végbevitt tettein, és minden elképzelésünket felülmúlja. Az ádventi időben fontos erre gondolnunk, hogy Isten bennünket is ki szeretne vezetni rabságainkból. A bűn, az engedetlenség, az önzés, a kicsinyhitűség és a félelmeink rabságából. El szeretne bennünket vezetni az Ő szeretetének teljes szabadságára. Isten azt szeretné, hogy az Ő szeretete, öröme, békéje és boldogsága töltse be szívünket, lelkünket. Önmaga életében szeretne részesíteni minket. Lehet, hogy már számtalanszor szerettünk volna megszabadulni visszatérő bűneinktől, hibáinktól, gyengeségeinktől, megkötözöttségeinktől, s mégsem sikerült. Lehet, hogy ideig-óráig segített valamit az emberi erőfeszítés, azonban egy idő után újra visszazuhantunk. Emiatt gyakran kedvetlenség, elkeseredettség, lázadás van bennünk. A szabadulás útja csupán önerőből számunkra járhatatlan. Isten azonban segíteni szeretne nekünk. Új utakon szeretne vezetni bennünket. Olyan utat szán nekünk, amelyről tudja, hogy Vele együtt számunkra is járható. Ádvent egyik komoly lehetősége és feladata, hogy felfedezzük ezt az utat. Az elcsendesedés, az imádság által megláthatjuk, megtapasztalhatjuk Isten vezetését az életünkben. Fontos időnként visszagondolni a megtett útra, hogy Jézus eddig milyen módon vezetett minket. Miként éltük át az Ő szabadítását, gyógyító szeretetét. Ez feléleszti bennünk a bizalmat, hogy Isten valóban végtelenül szeret, s az Ő szeretete egy legyőzhetetlen erő. Bátran megbízhatunk Benne, mert Ő velünk van, s a lehető legjobbat akarja nekünk. Arra hív bennünket, hogy mindent bízzunk Rá – feltételek nélkül –, amitől szabadulni, amiből gyógyulni, amiben változni szeretnénk. Ha valóban mindezeket teljes bizalommal az Ő kezébe helyezzük, csodálatos utakat fog mutatni nekünk. „Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én valami újat viszek végbe.” (Iz 43,18-19) Tiszta szívemből kívánom minden testvéremnek, hogy ez az Ádvent igazi megtisztulást hozzon mindnyájunknak. Szívünket, lelkünket – Isten végtelen szeretete által – elő tudjuk készíteni Isten legcsodálatosabb ajándéka, Jézus Krisztus számára. Cserkó atya 5
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2009. november 22.
FATIMAI ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ Varjú Imre atya, a Budavári Nagyboldogasszony templom plébánosa meghívására és jóvoltából juthattam el egykori plébánosom és egy család társaságában most először Fatimába, ahol 92 évvel ezelőtt három pásztorgyermeknek megjelent a Boldogságos Szűz, és ahol október 13-án táncolt a Nap az égen. Ez a Szentszék által is hitelesített kegyhely nagy tömegeket vonz (évente mintegy 4 millió ember keresi fel) és mindannyiunkat emlékeztet Isten tapintható jelenlétére a mai szekularizált világban is. Zarándoklatunk október 9-től 14-ig tartott, s e néhány nap alatt igen sok élménnyel gazdagodtunk. A hagyományos értelemben nem is tekinthetjük zarándoklatnak, hiszen utazásunk, szállásunk és ellátásunk minden kényelmet biztosított. Repülővel érkeztünk Portugália fővárosába, ahonnan bérelt autóval indultunk a kb. 120 km-re fekvő Fatimába. Itt az Isteni Ige Misszionáriusai egykori szemináriumában szálltunk meg és kaptunk teljes ellátást. Az épület kb. 20 perces sétára volt a bazilikától, így gyalog is könnyen eljuthattunk a közös rózsafüzérek és szentmisék helyszínére. A különféle nyelveken elmondott rózsafüzérek és gyertyás körmenetek minden este fél 10-kor kezdődtek, és a körmenetről sohasem hiányozhatott a jól ismert fatimai himnusz: „A 13 de Maio / Na Cova da Iria / Apareceu brilhando / A Virgem Maria / Avé, Avé, Avé Maria / Avé, Avé, Avé Maria”. Csodálatos látványt nyújtott a százezres tömeg, amikor a refrénre egyszerre emelték fel gyertyáikat. Ennél talán csak az volt meghatóbb, amikor a portugál és a nagy világnyelvek után magyarul is előimádkozhattunk 5-5 Üdvözlégyet Imre atyával egy-egy este. Fatimának a viszonylag nagy távolság ellenére több magyar vonatkozása is van. Ennek legfőbb oka az a felajánlás, amelyet 6
Krisztus Király
Várunk
X. évfolyam, 54. szám
első szent királyunk 1038-ban a világtörténelemben először tett Máriának. A fatimai bazilika nemcsak a három látnok sírját rejti, hanem Szent István királyunk nagyméretű szobrát is a bal oldalbejárat felett. A másik kapcsolódási pont Kondor Lajos SVD atya személye, aki külföldre került hazánk fiaként évtizedeket töltött tevékenyen Fatimában. Lajos atyát kétszer is meglátogattuk, és súlyos betegsége ellenére nagy szeretettel fogadott és áldott meg bennünket ágyából. Neki köszönhető többek között a magyar keresztút gondolata, amely külföldi magyarok adományából épült fel Aljustrelben, Lúcia, Ferenc és Jácinta szülőházainak közelében, olajfák és paratölgyek között haladva. Az 1964-ben átadott keresztutat járva különféle csoportokkal találkoztunk és lehettünk büszkék a stációk tetején található kettőskeresztre és a kálvária kápolnában ábrázolt magyar szentekre. A kommunista rendszer bukása után, 1992-ben egészült ki a keresztút a 15. stációval. Két napon tettünk autós kirándulást a távolabbi környék nevezetességeihez. Az első ilyen alkalommal nyugatnak vettük az irányt. Batalha lenyűgöző gótikus temploma és Alcobaça történelmi emlékei után az Atlanti óceán partján fekvő Nazaré városában nyílt lehetőség a szárított hal „kipróbálására”. Második ilyen utunk délre, a főváros felé vezetett. Lisszabonból már kaptunk némi ízelítőt péntek esti érkezésünkkor a repülőgépről, a repülőtér ugyanis a város belsejében található. Ezt az ismerkedést mélyítettük el azon a délutánon, amikor felkerestük a helyenként több km széles Tejo folyó partján azt a városrészt, ahonnan a nagy felfedezők egykor elindultak. Itt különlegesen elkápráztatott bennünket a hajón érkező kincsekből a XVI. században felépített Szent Jeromos monostor és templom, valamint a hasonló stílusban épült Torre de Belém. Nem volt célom az, hogy erről az útról kimerítő teljességgel írjak, csupán néhány olyan élményt és érdekességet villantottam fel, amely megragadja az először Fatimába érkezőket. Indulásom előtt sokan kérték, hogy imádkozzam értük. Ezt a kérést kiterjesztve templomunk minden hívére és különösen a betegekre örömmel teljesítettem, és teszem majd a jövőben is a kölcsönösség reményében. Rózsafüzér Királynője, könyörögj érettünk! Kosinsky Béla atya 7
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2009. november 22.
Mozgalmas napokat élt át az Ének- és Zenekar október-november fordulóján. A szokásos szolgálatok mellett koncertek is tarkították az estéket. Október 31-én különleges bemutató – Mosonyi Mihály F-dúr miséje – volt templomunkban, amelyről külön is olvashatunk Tardy karnagy úr beszámolójában. November 1-jén az Újpesti Művelődési Központban hangzott fel Mozart Requiemje. November 2-án az egyházközség elhunytjaiért a 6 órai szentmisén gregorián requiemet énekelt az énekkar, majd 19.30-kor a máltai lovagrend elhunytjaiért Vavrinecz Mór Requiemje hangzott fel. Ez utóbbi most különös hatással volt a szentmisén résztvevőkre, igen sokan most fedezték fel e mű emelkedett, fájdalmas, imádságos értékeit. Végül november 6-án este a Haydn-év keretében 4 énekkar közreműködésével a Nelson-misét adta elő zenei együttesünk. Ez a mise idén Krisztus Király ünnepi miséje is.
HOLLAND VENDÉGEINK Október 30-án templomunk Ének- és Zenekara egy holland kórussal együtt szólaltatta meg a magyar Mosonyi Mihály III. F-dúr miséjét. Kérdezhetné valaki: hogyan lehet rávenni egy holland kórust arra, hogy egy itthon is alig ismert zeneszerző hosszú és nehéz művét megtanulja. A kérdés nyitja egy név: Scholcz Péter, Hollandiában élő magyar muzsikus neve. Néhány évvel ezelőtt bukkant fel kórusunkon, itteni rokona, a zenekarban nagybőgőn muzsikáló Vasváry Árpád révén. Amikor első alkalommal vett részt egy 10 órai nagymisén, felajánlotta, szívesen bőgőzik ő is, ha kell. Rendszerint kell, hiszen évek óta egyetlen állandó nagybőgőse van a zenekarnak. Az első hosszabb beszélgetés folyamán kiderült: „Mosonyiügyben utazik” – a szó szoros értelmében: amikor ideje engedi, hazarepül Magyarországra, és zenei gyűjtemények, templomi kottatárak mélyén kutatja Mosonyi Mihály zeneműveit. Ismereteim szerint ennek az ügynek ő jelenleg a legnagyobb pártolója és ismerője. A magyar zenetudományi közélet is számon tartja kutatásait, amikor a 19. századi magyar zene területe kerül egy konferencián vagy zenei rendezvényen terítékre, meghívják, és ő jön, részt vesz a munkában. De nemcsak itthon, hanem választott hazájában, Hollandiában is ezt teszi. Saját kórusával hangfelvételeket készít a megtalált művekről, így vették fel Mosonyi két nagyobb miséjét, az A-dúr és F-dúr misét is CD-re. A közreműködők mind hollandok: az amsterdami Liszt Ferenc Kórus és Zenekar tagjai. A misék mellett Mosonyi egyéb egyházi művei hallhatók: az első magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos requiemjére komponált Libera me, a Lauda Sion Salvatorem úrnapi szekvencia, egy graduale és offertorium, Ave Maria, Pater noster és Ave verum. Csupa olyan mű, amelyet Scholcz Péter kutatott fel, és itthon szinte soha nem hallható. Pedig Mosonyi Mihály a maga korában (1815 és 1870 között élt) jelentős alakja volt a magyar zenei életnek. A mai Burgenland területén, Frauenkirchenben 8
Krisztus Király
Várunk
X. évfolyam, 54. szám
(Boldogasszonyfalva) született, tanítói pályára készült, néhány évig nemesi családoknál tanítóskodott is, közben zeneileg képezte magát. 1942-ben költözött Pestre és kapcsolódott be az itteni zenei életbe. Első szimfóniáját a Pestbudai Hangászegyesület mutatta be nagy sikerrel 1844-ben. A szimfonikus és egyházi zene mellett igen gazdag kamarazenei munkássága is, ezek nagy része is kéziratban maradt fenn. Liszt Ferenc nagyra becsülte tehetségét és zeneszerzői munkáját. Ezt azzal is kifejezte, hogy az esztergomi bazilika felszentelésére írt Missa Solennishez (Esztergomi mise) Mosonyit kérte meg, hogy írjon betétként Graduale-t és Offertoriumot. Liszt tiszteletét azzal is kifejezte, hogy halálára gyászzenét komponált, és egyik művének, a Szép Ilonka című operájának témáiból zongoraparafrázist komponált. Scholcz Péter két éve elhozta Mosonyi Ave Maria-jának ének-zenekari kottáit, és azt 2008. január 1-én vezényletével be is mutattuk. Vele volt Greetje de Haan énekművész-karnagy, aki a bemutatón a szoprán szólót énekelte. A mise utáni beszélgetésben felvetette: szívesen jönne saját kórusával, a Min Ghesellen énekkarral Budapestre és adna a mi együttesünkkel közös koncertet a Mátyás-templomban. Telefonbeszélgetés, e-mailezés, majd a kórus elnökségének látogatása után alakult ki az időpont és a műsor: Mozart, Franck, Durufly egy-egy motettája, majd Mosonyi Mihály F-dúr miséje. A Mosonyi-mise anyagát ismét Scholcz Péter „szállította”. A mű stílusa érdekes módon idegennek hatott a kórus és a zenekar számára. Pedig ahonnan Mosonyi merített, az nálunk repertoáron van: a bécsi klasszikusok formavilága és a romantikusok harmóniafűzése. A dallamok és motívumok tekintetében viszont valóban olyasmivel találkoztunk a darabban, amit szokni és tanulni kellett. A 19. század magyar zenéje – így volt ezzel még Erkel Ferenc is operáiban – kereste a maga nyelvét. Próbálta levetkőzni a „német béklyót” és kereste a maga saját hangját. A verbunkos zene és a népszínművek világa erősen hatott legtöbbjükre. Nem ők tehetnek róla, hogy az ősi magyar zenei nyelvet – a népzene gazdag világát – csak a 19. század végén fedezi fel Vikár Béla, és az ő nyomain elindulva tárja fel majd Kodály és Bartók. A Mosonyi mise előadására megfeszített munkával készültünk: kórusnap Máriabesnyőn, amelynek végén nagy sikerű Haydn-koncertet adtunk a kegytemplomban, zenekari szólampróbák, majd a Min Ghesellen kórussal közös próba október 28-án, csütörtökön. Két nappal később, a hangverseny napján délután 5 órától újabb együttes próba volt, majd 7 órakor a koncert, amelyet plébános atyánk bevezető szavai nyitottak meg. Az első részben Greetje de Haan vezényelte Mozart Sancta Maria graduale-ját, Durufly Ubi caritas motettáját és C. Franck 150. zsoltárát. A Mosonyi misét Scholcz Péter vezette igen nagy zenei biztonsággal: érezni lehetett, hogy a partitúra minden hangját ismeri. Az énekes szólisták Greetje de Haan és Páni János voltak. A jól sikerült és a közönség által nagy tet9
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2009. november 22.
széssel fogadott koncert után együtt ünnepeltünk a plébánia dísztermében. Az Ének- és Zenekar tagjai hozták, készítették a harapnivaló nagy részét, de a hollandok is hozzátették a magukét: egy óriási, mintegy 50 cm átmérőjű sajtot adtak ajándékba. A szép este kölcsönös ajándékozással és énekléssel fejeződött be. Szőjük a terveket a folytatásról: a Mosonyi-mise műsoron tartásáról és a viszontlátogatásról. Reméljük, hamarosan erre is sor kerül. Tardy László
Több héten át hirdettük templomunkban, hogy Dévára adományokat gyűjtünk. Mindenekelőtt hálás köszönet Imre atyának és Cserkó atyának, hogy oly szeretettel viselték el életterük szűkülését az egyre sokasodó adományok miatt. Végül útnak indulhatott a rakomány, amelynek darabjai az utolsó napon csodás, katonás díszsorfalként várták „buszbaszállásukat”. A szervezésről, az útról, az ott átélt pillanatokról és Csaba testvér rövid, szeretetteljes üzenetéről olvasható az alábbi összeállítás.
SEGÍTENI JÓ avagy a II. dévai akció Huh, hát bevallom, valójában azt sem tudom, hol kezdjem. Elindulhatnék ugyanis tavaly szeptembertől, amikortól egy évet a dévai árvaházban töltöttem óvónőként, de írhatnék csupán idén szeptembertől is, amikor Lupi fejéből kipattant az ötlet, hogy a múltkori gyűjtést megismételhetnénk. Azt hiszem, maradnék az utóbbi variációnál, ugyanis olyan esemény- és élménydús volt az elmúlt évem, hogy nem tudnám most röviden összefoglalni, na meg ez esetben inkább azt szeretném közvetíteni, hogy közös összefogással milyen hatalmas örömet sikerült okoznunk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyerekeinek, dolgozóinak. Tehát e formájában az ötlet bizony nem az én fejemből pattant ki. Persze azért bevallom, gondolkoztam rajta, hogy milyen jó is lenne, ha támogatnánk az árvaházat. Mivel a tavalyi évben kissé úgymond részükké lettem, így olyan érzésem volt, hogyha most gyűjtést szerveznék, akkor picit, mintha a saját családomnak gyűjtenék, az meg ugyebár elég furán venné ki magát. Ezért igencsak megörültem, amikor Lupi felkeresett ötletével, s így már bátran mertem továbblépni. Külön jól jött, hogy szeptember elején kimentem két hétre segíteni utódomnak az óvodába, hisz így személyesen meg tudtam kérdezgetni a nevelőket, óvónőket, tanítónőket, 10
Krisztus Király
Várunk
X. évfolyam, 54. szám
hogy mire lenne szükségük. Ők összeállítottak egy listát, s ez alapján hirdettük meg a gyűjtést. Tavaly egy kisbusznyi adomány gyűlt össze, ami leginkább az óvoda támogatását célozta, hisz akkor még csak annak szükségleteit láttam igazán. Idén viszont szerettünk volna kiterjesztettebben, a szociális családok megsegítésére is odafigyelni. Kezdetét vette tehát a gyűjtés. Izgultam rendesen, hogy mennyien fognak megmozdulni, összejön-e legalább egy kisbusznyi adomány. Mikor egy hét után bekukkantottam a plébániára, Kinga nagy boldogan mutatta, hogy van már egy szőnyeg, meg valami edény, de bevallom őszintén, én nem tudtam ennyire lelkesedni, mert kissé aggódtam, hogy másfél hét alatt érkezik-e még ehhez annyi dolog, amivel egyáltalán érdemes útnak indulni. Aztán hirtelen felgyorsultak az események. Egymás után jöttek a hívások, hogy innen-onnan is számíthatunk csomagra, s szépen telni kezdett a plébánia előtere, majd könyvtára, aztán az egyik mosdó helyisége, s a lépcsőházba is jutottak cuccok. Kezdődhetett a szortírozás, majd porciózás a családok számára, hogy mindenki megkaphassa, amire szüksége van. Sorra húzhattam le a listámon szereplő dolgokat, hogy már ez is meg van, de szuper. El kell, hogy mondjam, nagyon éreztem a Jóisten jelenlétét. Minden felmerülő probléma, kérdés, aggodalom megoldódott, néha azon nyomban. Például épp gondolkodtam, hogy de jó lenne még gyümölcsöket venni a gyerekeknek, csak hát nincs rá pénz, és abban a pillanatban csörgött a telefonom, hogy valaki pénzadománnyal szeretne hozzájárulni gyűjtéshez. Hihetetlen volt! Aztán kissé nehezen boldogultam volna egyedül a már tengernyi dobozzal, s csaknem minden napra jelentkezett valaki segíteni a pakolásban, csomagkészítésben. Hatalmas örömmel telt ez a pár hét, olyan boldog voltam, hogy ennyien készek egy jó célt támogatni, s közben folyton a szemem előtt lebegett, hogy mennyire fognak örülni Déván. Persze egy ilyen akciónál szinte elkerülhetetlen, hogy ne adódjanak kisebbnagyobb nehézségek, de egy idő után teljesen nyugodt voltam. Valahogy folyton azt éreztem, hogy a Jóisten mosolyogva kíséri figyelemmel ezt az egész ügyet, és tudtam, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, és úgy is lett. Képzeljétek el, hogy az igen csak hosszú listáról MINDEN meglett, sőt szinte mindenből bizony többszörösen érkezett. Nem volt olyan dolog, amit jeleztek, hogy szükséges lenne, és ne adományozott volna valaki éppen azt. Ez is döbbenetes tapasztalat volt számomra: tényleg, a mosógéptől a TV-n keresztül a gipszöntőformáig minden összegyűlt. Az az igazság, hogy hosszú oldalakon keresztül tudnám még ecsetelni, hogy mennyi segítséget, erőt, támogatást kaptam a gyűjtés körüli munkálatokban, de megpróbálom visszafogni magam, mert még nem maradna hely a többi cikknek. Úgyhogy ugornék november 6-ára, amikor is három remek sráccal, valamint három dugig tömött kisbusszal nekivágtunk a nagy útnak. Az esőt és néhány 11
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2009. november 22.
kényszerű várakozást leszámítva minden zökkenőmentesen ment, s a csaknem kilenc órásra húzódott utazást követően kissé fáradtan ugyan, de annál nagyobb lelkesedéssel érkeztünk meg Dévára. Nekem mindig erősebben zakatol a szívem, amikor újra ott járok, s nem volt ez másként a mostani alkalommal sem. Nem csupán a hozzá fűződő emlékek, hanem van a helynek egy különös varázsa, atmoszférája is, amely ezt kiváltja. Valójában ezt nem lehet átadni, el kell menni, és érezni lehet a levegőben, tényleg. Különös érzés volt félig vendégként, félig odatartozóként jelen lenni. Pont vacsoraidő volt, így mindenkivel egyszerre találkozhattam az ebédlőben. Nagynagy szeretettel és a díszvendégeknek járó fogadtatásban részesítettek minket, még ásványvíz is került az asztalra ☺. Szinte azt sem tudtam, hova forduljak, hol egyik, hol másik gyerek ugrott a nyakamba, nagyszerű, bár bevallom kissé felkavaró érzés is volt így hirtelen egyszerre látni mindegyiküket. „Szerencsére” az én tavalyi ovisaim közül épp alig voltak egy-ketten az árvaházban, így egyik szemem sírt, hogy nem ölelgethettem meg őket, a másik viszont picit örült, hisz rettentő nehéz lett volna újra elválni tőlük. Vacsora után a nagyobb gyerekek segítségével hipp-hopp kipakoltuk a buszokat. (A plébániai porszívót megpillantván a kupacban, még idejében kimentettem, de volt pár egyéb belekeveredett személyes holmi, ami – illetve amely gazdája – nem járt ilyen szerencsével). Pillanatok alatt rendesen megtelt a kolostor hosszú folyosója. Ezután csak egy-két családhoz vittük el személyesen az adományokat, hisz már fekvéshez készülődtek a porontyok. Joli néni családjánál viszont nekünk köszönhetően aznap kivételesen kissé eltolódott a takarodó időpontja, ugyanis teljesen felélénkültek a gyerekek a csomagok kipakolása közben. A nagyobbak alaposan szemügyre vettek, s rácsodálkoztak minden apró dologra, a két ovis fiúcska pedig szinte extázisba esett az adományba vitt TV dobozától, amelyből ottlétünk alatt szinte ki sem szálltak. Szívmelengető érzés volt látni, mennyire örülnek. Végül a pénteki nap lezárásaként meginvitáltunk pár nevelőt – aki épp meg tudta oldani, hogy kimozdulhasson – egy sör melletti beszélgetésre. Igazán jó volt ismét kicsit hallani róluk, hogy miként is telnek napjaik mostanság. Eközben Tibi, az egyik nevelő újdonsült férje folyamatosan lelkendezett, hogy de jó lesz, másnap reggel pirítóst tudnak reggelizni az új kenyérpirítónak köszönhetően, ebédre meg palacsintát süt, hisz már azt is van mivel. Másnap pedig első képünk az volt, amint Tibi az új hegyezővel tűhegyesre hegyezte a gyerekek összes ceruzáját, s mindezt hatalmas lelkesedéssel. Reggeli után még egy-egy gyors látogatást tettünk pár családnál, majd fájó szívvel, de úgy gondolom, mindegyikünk számára maradandó élményekkel gazdagodva hazaindultunk. Szívem vágya szerint még megálltunk az egyik volt ovisomék lakóhelyénél, és átadtuk a részükre összeállított csomagot. Most nem 12
Várunk
Krisztus Király
X. évfolyam, 54. szám
részletezem, hogy milyen körülmények között élnek, pedig elgondolkodtató lenne, mindenesetre egészen biztos vagyok benne, hogy mérhetetlenül nagy segítséget jelentett nekik a közös összefogásból született kis csomagocska. Majd a mi nagyszerű sofőrjeink a nem kis fáradtság ellenére hősiesen végigvezették a rövidnek nem mondható hazavezető utat. Végezetül szeretném továbbítani a dévaiak mérhetetlen háláját, valamint saját magam is köszönetet mondanék legszívesebben személyesen, egyesével mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy ez a gyűjtés megvalósulhatott, és ilyen remélni sem mert módon sikeres lehetett. Bevallom, én még most is hatása alatt állok ennek a kilátogatásnak, valamint az azt megelőző pár hetes, igen aktív közös készülődésnek, ami nélkül úgy gondolom, nem sikerülhetett volna ennyire nagyszerűen ez a megmozdulás. Van egy olyan érzésem, hogy nem ez volt az utolsó efféle kezdeményezésünk, hisz segíteni valóban jó. ☺ Simon Juli
Az utazás után az egyik „remek srác”, ahogy Juli a sofőröket hívta, Juhász Peti az alábbi mailt kapta Csaba testvértől:
Kedves Péter! Hálás szeretettel köszönöm a jóságotokat, azt a hatalmas szeretetet, amellyel megszerveztétek és célba is juttattátok az adományokat. Külön köszönöm a kisfilmet. Isten áldása legyen rajtatok és mindazokon, akik szeretettel támogatták a gyermekeinket. Hálás szívvel, Csaba testvér
S hogy milyen volt a sűrűjében élni a gyűjtés heteiben, nap mint nap, sőt percenként újra cuccolni az újabb érkező adományokkal, helyet találni, ahová még el lehet rakni az éppen jött csomagot? Mintha ez is emelkedettebb lett volna, mint egy otthoni rumli rendbetétele. A Wikipédia internetes értelmező szótár szerint a szkepticizmus (a görög „σκέπτεσθαι”, szkepteszthai szóból, amelynek jelentése körbenézni, megfontolni) szó két dologra utalhat: 13
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2009. november 22.
filozófiai szkepticizmus – filozófiai iskola, amely kritikusan vizsgálja, hogy az érzékek által közvetített valóság és a szerzett tudás mennyiben feleltethető meg egyáltalán a valóságnak, illetve lehet-e bárki is birtokában a tökéletes igazságnak; • tudományos szkepticizmus – tudományos vagy gyakorlati állásfoglalás, amelyben valaki az olyan állítások valóságosságát kérdőjelezi meg, amelyek nincsenek a tudományos módszer szerint igazolva. Azt hiszem, valójában a szkepticizmus egy olyan betegség, amelyből a Jóisten és a mások hite egy csapásra kigyógyít mindenkit. •
Amikor egy hónapja Juli elkérte a plébánia előtereit, hogy a dévai adományokat odagyűjtsék, a fent említett filozófiai iskola hűséges követőjeként kritikusan vizsgálgattam az adományok által reálisan elfoglalható maximális terület és a Juli által előre jelzett listához szükséges hely arányait. Hihetetlennek tűnt, hogy az 5 működő televízióra, a számítógépekre, a mosógépre, a hűtőszekrényre és hasonló háztartási gépekre való vágyat ki tudjuk elégíteni. Néhány csomag mosópor és egy-két tábla csokoládé pedig nem foglal akkora helyet. Aztán elindult a gyűjtés, és a plébánián egymás kezébe adták a kilincset. Két hétig csak ajtót nyitogattam, de nem a keresztelésre jelentkezők száma növekedett meg hirtelen erre az időszakra, hanem érkeztek a kisebb-nagyobb adományok. Végül nem néhány csomag mosópor, hanem több mint 100 kiló jött össze; nem 5 televízió, hanem legalább 8; nem néhány tábla csokoládé, hanem 10 karton édesség. Amikor az egyik szemetes összetört a pakolásban, Juli legyintett, hogy majd jön még egy, ha tényleg szükség van rá, és másnap valaki szégyenkezve, hogy csak ennyivel tud hozzájárulni az adományokhoz, egy tökéletes állapotban lévő szemetes kosarat hozott. Ezalatt Juli – aki ismer minden dévai nevelőt – óriási gonddal állította össze a személyre, illetve nevelőcsaládra szabott csomagokat. Ahova új nevelő érkezett, oda teljesen felszerelt háztartást csomagolt. Minden kezdő háziasszony boldogan fogadna egy-egy ilyen gondosan összeválogatott konyhai készletet, porszívót, vasalót… Minden családba jutott édesség és természetesen fogkefe a gyermekek számának megfelelően. A lányos családok hajsütővassal szépítkezhetnek ezután, de érkezett focilabda, meg lekvár és vitamin is az oviba. A pénzadományokért pedig friss gyümölcsöt tudtak vásárolni útközben a gyerekeknek. Az idei dévai gyűjtés nekem nagy tanítást adott: nem kell „minden olyan állítás valóságosságát megkérdőjelezni, amely nincs tudományos módszer szerint igazolva”, és igenis „van olyan, hogy valaki a tökéletes igazság birtokában van”. Juli, Lupi, Peti, Bence és mindenki, aki meghallotta a dévaiak kérését, azt továbbította és lehetőségeihez mérten teljesítette! Rólatok beszélek! Gál Kinga 14
Krisztus Király
Várunk
X. évfolyam, 54. szám
„HOGY PANNONIA SACRA ÉLŐ VALÓSÁG LEGYEN!” Bíró László püspök a Mátyás-templomban A Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola nagykorúvá válásának ünnepét a Mátyás-templom falai között ünnepelte. 18 éve néhány lelkes pedagógus, szülő kezdeményezésére katolikus iskola alapíttatott a Városmajor és a Csaba utca sarkán a volt állami fiúnevelde helyén. Az első néhány osztályt még alig töltötték meg gyerekekkel, a hatalmas elhatározás, a lelkesedés azonban már megvolt a szívekben. A család, a haza, a nemzeti értékek szeretete, tisztelete hatotta át már akkor az iskolát, és szerencsére ezek az értékek csak tovább erősödtek az évek folyamán. Ma már az iskola – ahogy az egy nagykorú ifjúhoz illik – példát mutat, erőt sugároz azoknak is, akik tévelyegnek és keresik a helyes utat. Bíró püspök úrra már nem csak hívei, barátai, a magyar katonák, de régi és új lakhelye is tisztelettel tekint. (Néhány napja ez utóbbi díszpolgári címmel fejezte ki nagyrabecsülését.) A november 15-i vasárnapon a Pannónia Sacra-ért misézett püspök úr templomunkban. Már megszoktuk, hogy ha a Püspök atya jelen van egy misén, akkor a legnagyobb templom is megtelik családokkal, barátokkal, legyen az egy esküvő vagy akár emlékmise. Nincs még egy éve, hogy XVI. Benedek pápa kinevezte Magyarország katonai ordináriusává, s a püspöki beiktatási misére a Szent István bazilika is megtelt 2009. január 9-én. Vári közösségünket különös szeretettel támogatja. Volt már nálunk Budavári beszélgetésen a keresztény családok megerősítéséért, majd a magzati élet védelmében adventi lelkigyakorlatunkat irányította gondolataival. A fenti ünnepség hangulatát leginkább Bíró püspök úr szentbeszédjében elhangzott gondolatai fejezik ki. E gondolatokkal szeretnénk megköszönni a lehetőséget és a befogadó magatartást egyházközségünknek. - Aki mer hűséges lenni, az a hűséges Isten jutalmát kapja. - Mi is hiszünk abban, hogy ha gyökereinkhez ragaszkodunk, szabadok leszünk és ragyogni fogunk, mint a csillagok. - Aki a kor szellemével házasodik, az hamar özveggyé válik. - Az Isten jobbján ülő Krisztus nem passzív, hanem szüntelen teremtő. - A Pannónia Sacra-ban nem lapos ideológiai tudást kapunk, hanem tudásunknak vertikuma, horizontja is van. - Az Evangélium egy példaképet állít elénk. - Korunk válsága abból fakad, hogy szembemegyünk a teremtés rendjével. - Aki bemutatta önmaga áldozatát, az örökre helyet foglal Jézus jobbján. 15
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2009. november 22.
- Az Evangélium egy világképet állít elénk, amelyben hisszük, hogy a világ véges. A csillagok lehullnak, a Nap és a Hold is, de az ember számára van jövő. Az egész teremtett világ az Emberfiával érkezik, és hisszük, hogy érdemes érte tenni, Krisztus bátorít minket, hogy ne fáradjunk el munkálkodni, ne fáradjunk el szeretni. Életünk értelmes, jövőbe mutató. - A prédikáció zárása: Hisszük, hogy van Pannonia Sacra és lesz Pannonia Sacra az iskolánk falain belül és kívül is. Amen. p.s. Mint ahogy a legfontosabb eseményeink többségét, ezt is megörökítettük filmen, hogy unokáink is megnézhessék, valamint átélhessék azok is, akik nem tudtak eljönni. Pálffy László November 14-én ismét megtelt templomunk egy örömünnepre: esküvő volt a „faluban”, Török Viki és Csapó József esküvője. Hálatelt szívvel emlékezünk a meghitt szertartásra, minden résztvevő szeretetére. Megsokszorozódik az öröm, ha sikerül megosztani másokkal. Nagy ajándék így mindenki, aki velünk ünnepelt. S bár az örömapa, Török Ferenc vacsorán elmondott beszéde valójában az ifjú párnak szólt, szeretettel kívánom mindenkinek, hogy önmagára vonatkoztatva megkapja a kívánt kegyelmeket általa. Török Ili Kedveseim! Drága Viki és Johnny! Örömmel és nagy-nagy reménnyel forgatom kezeim között esküvői meghívótokat, közös életetek első filmkockáit. Az egymásra találás boldog öröme, a kisvasút vidámsága, a gyűrűváltás romantikája és a mai este vacsora asztalának kavics darabjai köszönnek vissza rám. Életetek közös filmje most indult el. A forgatókönyvet ti írjátok, napról napra megújuló szeretettel, egymás melletti döntéssel, jóban-rosszban való kitartással. A film rendezését, az operatőri munkát bízzátok a jó Istenre. Kitűnő rendező! Ismeri a szereplők vágyait, a jelenetek valós tartalmát, a szükséges fényviszonyokat, és ha azt mondja: „Csapó 2009” – igazodjatok a felvétel indulásához. Az Ő rendezése mellett ez a film nem lesz horror, nem lesz thriller, hanem egy csodálatos kalandfilm, a szerelem mindent elsöprő erejével. Igazi családfilm lesz az általatok elindított generációk történetével. Legyen ennek a filmnek nagy közönségsikere! Kapjanak sokan vigasztalást és támogatást általa, és segítsenek sokan a ti gondjaitokon, szerepetek boldog eljátszásában. A bemutató nagyon szépen indult, és kérem a jó Istent, a nagy Rendezőt, hogy ez a film happy end-del végződjék. Imádom a happy end-eket! A jó Isten áldjon meg Benneteket! /Török Ferenc/ 16
Krisztus Király
Várunk
X. évfolyam, 54. szám
BUDAVÁRI BESZÉLGETÉSEK Különleges módon kezdődött az októberi utolsó péntek este a plébánián. Az emeleti dísztermet a vendégek alkotásai és László Kata (énekkarunk lelkes tagja) fotói díszítették. A különleges alkalom díszlete az érdeklődőket azonnal megfogta, a nagy magyar haza különleges gyöngyszemeit érzékeltetve. Az utóbbi években egyre gyakrabban fordult elő, hogy a plébániára látogató beszélgetőtársak párosával jöttek, és így sokszínűbben, dinamikusabban ismerhettük meg vendégeink példaértékű életútját. Különösen érdekes barátságot, együttműködést ismerhettünk meg az október 30-i péntek estén. A hosszúra nyúlt nyári szünetet követően zsúfolásig megtelt az emeleti nagyterem. Kóka Rozália és Petrás Mária a magyar kulturális élet elismert, megbecsült és egyre népszerűbb művészei voltak a vendégeink. A beszélgetés szokatlan formában történt, hisz az évtizedek óta egymást jól ismerő két művész egymást mutatta be a hallgatóságnak. A különösen nehéz életút forgataga szinte megdöbbentette a hallgatóságot, hisz elképzelhetetlen volt a vári közönség számára a moldvai csángók majd’ évenkénti kiüldöztetése, új haza keresésének kényszere. A történetek, dalok színes egyvelege elkápráztatta a jelenlévőket, és büszkévé is tett minket, hogy hozzánk tartoznak azok is, akik életük során tizedszer is képesek újra otthont teremteni, talpra állni, mindig újabb és újabb „hazájukban” határozottan képviselni a legfőbb értékeket – Isten, haza, család szeretetét. Akik nem lehettek velünk ezen az estén, az élmények jórészét átélhetik CDken, könyvek segítségével, hisz megörökítettük ennek az estnek is sok szép történetét, énekét, ahogy Petrás Máriával és Kóka Rozáliával való korábbi találkozások alkalmával készült felvételeket is. Kóka Rozália Székelyföld ízét, zamatát hozta el közénk. Több évtizedes kutató-gyűjtő munkáját nemcsak élőszóban, hanem könyv alakban is megjelentette. Igazi mesemondó. Elődei méltó követője. Petrás Mária Moldvából jött közénk, csángó dalaival és szobraival járja hazánkat, de egyre gyakrabban hívják határainkon túlra is. A Budavári Beszélgetések programjai 2009. év végén és 2010 elején is folytatódnak: November 27-én pénteken este 7 órától karácsonyi ajándékozásra készülünk. A jelenlévők mindegyike átélheti az ajándékozás örömét és a megajándékozott gazdagodását. A Budavári beszélgetések évadzáró estjének vendége 2009. december 4-én 7 órakor dr. Párdányi Miklós, a Budai Ciszterci Szent Imre gimnázium igazgatója lesz. Igazgató urat sokan, mint a József Attila Gimnázium tanárát ismerik. 17
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2009. november 22.
A ciszterci nevelés nagyszerű értékeiből szerencsére sok fontosat az 1948-1989 között József Attila nevét viselő iskolában is sikerült megtartani. A szerzetesi iskolák 1989-ben kaptak lehetőséget újraindulásra. 1997-től majd’ ezer tanulóval már egységesen, a harmincas években megszokott hagyományok mentén folyik a tanítás. Párdányi igazgató úr életútján keresztül megérthetjük az utóbbi évtizedek oktatásának küzdelmeit. A november 20-i Budavári beszélgetés vendégei a Béres házaspár és Török Tilla vajdasági előadóművész volt. Ez az este műfaját tekintve könyvbemutató volt, ahol a kiadók gyűjteményükről beszéltek, Tilla pedig dallal, zenével illusztrálta azokat. Dr. Béres József és felesége, Klára asszony nemcsak az egészségünk megóvását szolgáló Béres csepp segítségével véd minket, hanem a magyar kultúra számos más helyén nyújt hathatós segítséget. Aki eddig testi bajainkban volt segítségünkre, most énekeivel a lelkét kívánja istápolni és erősíteni a világ minden tájára szétszóródott magyaroknak. A Szép Magyar Ének című „Béres könyv” azokat is elkápráztatja, akik nyelvünket nem beszélik (angol nyelven is tartalmazza a dalokat, énekes imádságokat). A nagy örömet okozó könyv az elmúlt félezer év sok száz imádságos énekét, gyermekdalát, párosító énekét, népdalát, hazafias énekét, ünnepi dalait gyűjtötte egybe. Pálffy László
GÓLYAHÍREK Örömmel közöljük mindenkivel, aki még nem szerzett róla tudomást, hogy 2009. szeptember 11-én megszületett kislányunk Nezvál-Börzsei Hanga. Hálás köszönet mindenkinek, aki imádsággal kísérte megérkezését. Börzsei Luca és Nezvál Gergely 2009. október 12-én hajnalban megszületett Mátéffy Pál Szixtusz. Mindazoknak, akiknek ez már nem újdonság, hálásan köszönjük a sok kedves szót, segítséget, és a fölséges komatálakat, amelyeknek köszönhetően a gyermek és papája szépen fejlődnek! Mátéffy Balázs és Zita, valamint Hanka, Bori, Zsiga, Juli és Dini November 8-án délután hunori daliás méretekkel (4280 gr, 60 cm hosszú és hosszú barna haj) megszületett Szövényi Hunor szülei és nagyszülei örömére. 18
Krisztus Király
Várunk
X. évfolyam, 54. szám
HÍREK Adventben minden szombaton este a 6 órai szentmise kezdetén ünnepélyes keretek között gyújtjuk meg az adventi koszorún a soron következő gyertyát. Aki csak teheti, vegyen részt e rövid közös imádságon, első alkalommal november 28-án. November 29-én vasárnap délután fél 5-kor indul szálláskeresésre a Szent Család. A plébánia első emeleti termeiben várunk minden kedves érdeklődőt, aki szívesen csatlakozna a hagyományainkhoz, s örömmel adna szállást egy éjszakára a Szent Családnak. November 30-tól kezdődően – vasárnap kivételével – minden reggel 6 órakor RORATE szentmise lesz az altemplomban. December 4-e elsőpéntek. Emlékezzünk arra, hogy a Papok éve alkalmából Képviselőtestületünk az esti 6 órai szentmisét papjainkért mondatja. Imádkozzunk értük együtt ezen a szentmisén és odahaza ki-ki lehetőségei szerint minél többet! Idén is meglátogat minket Szent Miklós püspök. December 6-án az esti 6 órai szentmisét követően várható érkezése. A hétköznapok feladatai, gondjai között ne feledkezzünk meg Szeplőtelen Fogantatás ünnepéről, december 8-áról. Vegyünk részt minél nagyobb létszámban szentmisén a Szűzanya tiszteletére, pártfogásának kiesdésére. E napon teljes búcsú nyerhető templomunkban a szokott feltételekkel. Egyházközségünk adventi lelkinapját december 19-én tartjuk, amelyre mindenkit nagy szeretettel hívunk. Vigassy Mihály atya délután 2 és 4 órakor tart elmélkedést a plébánia első emeleti nagytermében, majd az esti 6 órai szentmisén prédikál. A misén lesz lehetőség nála szentgyónást végezni. Sokszor megtapasztaltuk már a közös elmélkedés, elcsendesedés közösségépítő hatását. Vegyünk részt minél többen a lelkinapon! Már előre jelezzük, hogy a karácsonyi játék időpontja idén is december 24én16 óra. Gyermekeink nagy lelkesedéssel készülnek most is a kis Jézus köszöntésére. Várjuk örömmel és figyeljük szeretettel előadásukat! Karácsony ünnepén december 25-én a 10 órai szentmisén Mosonyi Mihály Fdúr miséje hangzik fel. Másnap, december 26-án immár hagyományosan Halmos Karácsonyi miséjét adja elő Ének- és Zenekarunk.
19
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2009. november 22.
FŐPÁSZTORUNK IMÁJA
MESZLÉNYI ZOLTÁN PÜSPÖK BOLDOGGÁAVATÁSÁN Boldog Zoltán püspök! Eljöttünk, hogy meghajoljunk vértanúságod nagysága előtt. Eljöttünk, hogy ujjongva fogadjuk Benedek pápa döntését és az oltáron tiszteljünk Téged, nemzetünk szentjei és boldogjai sorában. Eljöttünk, hogy beletekintsünk bizalmad és hűséged tiszta tükrébe és a pártfogásodat kérjük. Könyörögj Püspöki Karunkért, papságunkért és szerzeteseinkért, hogy fáradhatatlanul és lelkiismeretesen szenteljük az életünket Krisztus ügyének! Könyörögj egész népünkért, hogy meggyógyítsa Isten lelkünk sok sebét, hogy boldoggáavatásod legyen a mi számunkra is a kiengesztelődés nagy ünnepe, hogy múltunk sérelmei az irgalmasság fényében már ne a keserűség és a széthúzás forrásai legyenek, hanem a megértés és a megbékélés útját mutassák! Könyörögj mindazokért, akik igazságtalanságot szenvedtek, mert a megbocsátás csodálatos lehetősége mindig az ő kezükben van. Könyörögj értünk, hogy őszintén bánjuk, ha sérelmet vagy szenvedést okoztunk másoknak, és legyünk készek a kiengesztelődésre! Könyörögj mindnyájunkért, hogy a szívek megújulása tegye jobbá, boldogabbá körülöttünk a világot és vezessen el minél több embert Krisztushoz, aki végső és teljes boldogságunk! Amen.
Várunk
A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Török Viktória, Mátéffy Balázs. A címlaprajzot Török Ferenc készítette. Külön köszönet Sasmadárnak a sokszorosításért, a szorgos lányoknak a tűzésért, hajtogatásért, a sekrestyéseknek a terjesztésért. Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, törődésükkel segítették a közös munkát. 20
