Mi azonban új eget és új földet várunk

Vá r u n k

„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári Főtemplom közösségének lapja

2009. A Szent Kereszt felmagasztalása

A kereszt az a kapu, amelyen át Krisztus belépett dicsőségébe, kiengesztelve az egész emberiséget és legyőzve minden ellenségeskedést. Mane nobiscum, Domine, maradj velünk, Urunk, aki szent kereszted által megváltottad a világot! XVI. Benedek pápa

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

Várunk

2009. szeptember 14.

Szent Kereszt Felmagasztalásának ünneplése 2009-ben alkalmat ad arra, hogy ez évben is elgondolkodjunk a szenvedés és a halál értelméről. A kereszt nem üresen állt 2000 évvel ezelőtt a Golgota hegyén, hanem rá volt szögezve Jézus Krisztus. A kereszt, a szenvedés és halál titkát Ő élte át, és a benne hívő embereknek Ő tudja hitelesen elmondani annak értelmét. A szenvedés az emberi történelem kezdete óta minden korszaknak, népnek és egyénnek súlyos problémát okozott. Már a II. század közepén Szent Jusztinusz filozófus és vértanú megfogalmazta az egyházatyák meggyőződését: a kereszt az egész történelmet átjárja, és az Úristen minden ember számára lehetővé teszi a benne való részesedést. A kereszt áldását pedig éppen a szenvedésen keresztül ajánlja fel nekünk Krisztus. Ezért Őt kérdezzük meg: hogyan egyeztethető össze a szenvedés egy mindenható és jóságos Isten létével, aki meg tudta volna akadályozni a szenvedésünket? Miért vállalta el értünk Krisztus a szenvedést és a kereszthalált? Az emberré lett Fiúisten minden bűn következményét, a bűn büntetését azért vette magára, hogy minden ember vissza tudjon térni a Mennyei Atyához. Mi tehát ezen az úton tudunk csak örök célunkba eljutni. Jézus Atyja és irántunk való szeretetből azért áldozta fel magát, hogy a világ megtudja, mennyire szereti Atyját. Az Egyház egész történelme is csak a kereszt fényében érthető. A Time hetilap több évet Kínában töltött riportere szerint nagy a valószínűsége, hogy a legnagyobb keresztény ország Kína lesz. Kínában ugyanis minden Rómához hű püspököt és papot többszörösen meghurcolt a kommunista diktatúra. Az afrikai országokban az erőszakos iszlámosítástól szenvednek. Ha a kereszt fényében vizsgáljuk meg a történelmet, kezdettől találunk olyan személyeket, akik bizonyos fokig Krisztushoz hasonultak, mivel szeretetből éltek és haltak, bizalommal szenvedtek. Krisztus kegyelme életet formáló erővé vált bennük. Ilyen krisztusi vonásokat mutató pogány lehetett a kínai bölcs Konfucius, akit a hagyomány szerint a fejedelem elbocsájtott hivatalából, mivel túlságosan becsületes volt, s attól kezdve szegény tanítóként élt. Tanítványainak lelkére kötötte, hogy ha az erkölcsi jó megkívánja, akkor életüket is fel kell áldozniuk. Ilyen ember volt a hindu Gandhi, akit békeszeretete miatt honfitársai gyilkoltak meg. Mennyivel többet kaptunk mi keresztények, akik nemcsak sejtjük és reméljük a kereszt életadó voltát, hanem ennek a keresztből fakadó életnek az Urát is ismerjük. Sajnos mi kishitűek vagyunk, panaszkodunk, még a kereszt árnyékától is félünk. Pedig, ha szeretetből elfogadnánk a szenvedést és halált, mint Isten ajándékát, megtisztulnánk önző, bűnös vágyainktól. Álljunk ez évben is a kereszt elé tanulékony lélekkel. A rajta szenvedett és meghalt Jézus Krisztus ma is tanítani akarja a keresztről híveit, mindannyiunkat. Imre atya 2

A Szent Kereszt felmagasztalása

Várunk

IX. évfolyam, 53. szám

IMA A PAPSÁG ÉVÉRE Alább közöljük Erdő Péter bíboros úr imáját, amelyet szeretettel ajánl közösségi imádkozásra a papság évében szentmisék után, illetve egyéni imára is minden katolikus hívő számára. Mindenható Isten! Te elküldted Fiadat a világba, hogy Megváltónk és örök főpapunk legyen, és kiárasztottad a Szentlelket, hogy működjön Egyházadban. Kérünk, erősítsd és vezesd az életszentség útján püspökeinket és papjainkat, akikkel megajándékoztad Egyházadat! Ébressz papi hivatásokat! Adj bátorságot fiataljainknak, hogy igent mondjanak hívásodra, és állhatatosak maradjanak küldetésükben! Adj lendületet, energiát és áldozatkészséget papjaidnak! Add, hogy a világi hívők imával és tettekkel segítsék lelkipásztoraikat és egymást a Hozzád vezető úton! Vezesd családjainkat és közösségeinket a hit, a remény, a szeretet és az egység hiteles megélésének útján, hogy életük példájával sokakat Hozzád vonzzanak! Szentséges Szűz Mária, Egyházunk Anyja, Vianney Szent János, a papok védőszentje és Istennek minden szentjei! Támogassátok imáinkat hathatós közbenjárásotokkal, hogy az Egyház a Szentlélek segítségével, a papok és a hívek életszentsége által megújuljon, s így egyre tökéletesebben tölthesse be hivatását a lelkek üdvösségének munkálásában! Ámen.

BÚCSÚ BÉLA ATYÁTÓL Főpásztorunk 2009. augusztus 1-jével eddigi káplánunkat, Kosinsky Béla atyát a külsőferencvárosi Szent Kereszt plébániára helyezte át. Július 31-én, búcsúztatásán hangzott el a következő köszöntő: Kedves Béla atya! Ilyen forró, gondolatszegény nyári estén szeretnék köszönetet mondani neked a szentbeszédben adott mai tanításodért, amelynek lényege ez volt: a változás mindig azért van, hogy alkalmat adjon nekünk a tökéletesedésre. Számomra ez a gondolat meghatározza a mai búcsúeste hangulatát, és enyhíti azt a szomorúságot, amely mindannyiunkat jellemez: a még csak éppen hogy megismert kedves lelkipásztor, barát és munkatárs távozásán érzett fájdalmat, és annak szívszorító tudatát, hogy mindez kárpótlás nélküli veszteség, hiszen a helyedre nem érkezik senki. Mindannyian más és más emlékeket őrzünk rólad, de biztosan mindannyiunkban nyomot hagyott az, ahogyan az élet mindennapi apróságait a figyelmes szeretet jeleivel tudtad megtölteni. Hiányozni fognak a mindig tapintato3


Várunk


san rövid beszélgetések, az esti borozások (részemről, állapotbeli kötelességeimre tekintettel inkább az esti borozásra való invitálások), és előre aggódom: ki fog helyettem is figyelni arra, hogy a nagy munkában el ne feledkezzem az ebédről? Bármit is tartogat számodra az Úristen a papi élet számtalan kegyelmében, egy dolog már biztos: a mi közösségünké a megtiszteltetés, hogy ennek a pályának kiindulási pontja lehetett. Vagyis neked ugyanúgy, mint nekünk – ha más értelemben is – mindig a Mátyás-templom lesz az első. A kapcsolat a mi részünkről sem szakad meg, hiszen még éppen csak elkezdődött a papság éve, amelynek során az Ének- és Zenekar tagjai érted imádkoznak. És nem csak ők. Kedves Atya, tartsa meg az Úr arcodon a finom mosolyt és a tiszta pillantást, ajkadon a halk szavakat, és papi életed során, amely most továbbível tőlünk, teljesítse be azt a jót, amit szemünk láttára megkezdett benned. Mátéffy Balázs

ISTVÁN DIÁKONUS Augusztus közepétől egy hónapig kedves segítője volt az oltár mellett a miséző papnak templomunkban. Rendezett, összeszedett megjelenése sokunk érdeklődését felkeltette – ki is ő, honnan jött és merre visz az útja. Egy biztos: olyan hivatás, amelyet szívesen ajánlunk a kedves Olvasók imáiba, hogy így segítsük őt ezen a szép, de nem könnyű úton. A nevem Antku István, Szatmárnémetiben születtem 1982. január 27-én. Hitet gyakorló keresztény családba születtem, már 6 éves koromtól rendszeresen jártam ministrálni. Általános iskolai tanulmányaim után, 1996-ban a „Hám János” Római Katolikus Teológiai Iskolaközpontba felvételiztem. 2000-ben érettségiztem, majd egy évet egy varrodában dolgoztam, mint vasalós. 2001-ben felvételiztem a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolára. Nálunk a teológia IV. éve után van egy gyakorlati év, és utána folytatódik az utolsó két elméleti év. A gyakorlati évemnek első felét a szatmárnémeti „Szent Alajos” Római Katolikus konviktusban töltöttem nevelőként a gimnazisták között. A második félévben a nagybányai Krisztus Király plébánián voltam, ahol nagyobb betekintést nyerhettem a papi életbe. A gyakorlati évem után nem mentem rögtön vissza folytatni a tanulmányaimat, mert úgy éreztem, hogy szükségem van gondolkodási időre, hogy eldöntsem, mégis milyen hivatást érzek, mi az Isten igazi szándéka velem. Az eltelt két év alatt taxisofőrként és gépkocsivezető oktatóként dolgoztam. A két év alatt megfogalmazódott bennem az, ami 6 éves koromtól mindig is bennem volt, hogy szeretek a templomban lenni, szeretem mindazt tenni, amit a pap tesz az oltárnál. Éreztem az isteni hívást, amely egy olyan érzés, egy olyan jelenség bennem, amit nem tudok fizikailag megmagyarázni. Érzem az Isten utáni vágyat, hogy őt és az 4


Várunk


embereket szolgáljam. Híd szeretnék lenni az emberek számára, amelyen keresztül eljuthatnak Istenhez. 2008-ban újra folytatni kezdtem a teológiai tanulmányaimat. 2009. július 4-én Nm. és Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök a szatmári Székesegyházban diakónussá szentelt másik két társammal együtt. Jelmondatom „Mindenben hasonló lett hozzánk” – Jézushoz szeretnék én is hasonlítani, Istent és az evangéliumot hirdetni az embereknek. Nem felülről és lenézően, hanem egészen az emberekhez hasonlóan, egyszerűen köztük és értük.

SZENT PÁLLAL AZ ÉRDI LELKIGYAKORLATON Idén 20. alkalommal voltunk lelkigyakorlaton Érden a KÉK (Keresztény Élet Közössége) jezsuita lelkiség szervezésében. Most is 5 napon keresztül tanultuk, hogyan kell a mindennapokat az Úrral egységben élni. Újra és újra rácsodálkozunk ilyenkor, hogy a Szentírás mennyire a mai embernek (is) szól, módszereket tanulunk arra, hogyan találjuk meg legjobban az annyira szükséges kapaszkodókat, amelyek az igaz úton tartanak bennünket. Idén Szent Pál volt a témája az együttlétünknek. Egyszerű gyakorlatokkal és nagyon gazdag teológiai bevezetőkkel csodálatos közelségbe kerültünk vele. Bár az eltöltött napok élményei nehezen adhatók át, néhány gondolat mindenképpen megosztásra vár. Az első délelőtt kezdő gyakorlata minden évben arra való, hogy a zaklatott világból meg tudjunk érkezni a lecsendesedés helyére – képletesen szólva: hogy a lelkünk utol tudja érni a testünket. Ehhez hosszabb séta alatt érzékeinkre figyelünk, mindig igen jól esik a lecsendesedés. Idén útitársnak Szent Pál is mellénk szegődött. Megdöbbentő volt ráébredni, hogy a legelemibb dolgokra is kitért írásaiban. A római levélben írja (16,25-26): „Ami Istenről megismerhető, ki lett nyilatkoztatva…A teremtés óta a láthatatlan valóságát a teremtésben láthatjuk.” Istent felismerni a teremtett világban – erre buzdít szavaival. (Szent Bonaventúra is megfogalmazza ezt: Isten érzékeinken keresztül lép be belénk.) Az egész kicsit is meg kell látni a teremtett világban – „Nem az Urat láttam-e?” Ha így nézünk, tudatosan próbálunk látni, belső felismeréssé válik a „látvány” – a szívünkkel leszünk képesek látni. Szent Pál írja: Isten felragyogott a szívünkben, hogy mi is megvilágosodjunk, hogy felismerhessük Jézust. (2 Kor 4,6) Tudatosan kell hallgatni is, hogy mint Szent Pál, mi is meghalljuk a „hangot”. Ő hallotta a hangot, szólt hozzá a damaszkuszi úton, s a látásnál erősebb volt ez a hallás. Milyen fontos tehát elcsendesedni, nem beszélni, időt adni magunknak, hogy a halk hangot is, talán a csendet is meg tudjuk hallani. Belső mosolyra indít, ahogy Szent Pál a szaglásra figyelmeztet: Isten jó illata vagyunk (2 Kor 2,15). Az evangélium hirdetését illathoz hasonlítja. Ugyanígy az 5


Várunk


ízérzékelésben is jelzi az Úrral való kapcsolatot: „Tejet adtam nektek szilárd étel helyett.” Hit és ízlelés összetartozik, a legapróbb jóban is az Úr az ajándékozó. A tapintás igazi gyógyító eszköze az Úrnak. Szent Pál útja „megtérése” után egy érintéssel kezdődik, amellyel meggyógyul háromnapos vakságából. Vagy másként: „Köszöntsétek egymást szent csókkal.” (1 Kor 16,20 és 2 Kor 13,12) Ennek persze több köze legyen az agapéhoz, mint az éroszhoz. Éljünk a lehetőséggel, hogy Istent megtapasztaljuk a teremtett világban! Mi is történt a damaszkuszi úton – tényleg Pál megtérése? Pál megismerkedett Jézus útjával, a kereszténységgel, és ennek ellensége lett, meg akarta semmisíteni. Farizeus volt, a törvény mellett teljesen elkötelezett. A fiatal egyház üldözője lett, mert úgy érezte, ha a törvényhez hű, ezt kell tennie. Hangsúlyozta, hogy ő zsidó. Ő a törvényben való hűségben cselekedett. Szent Lukács az Apostolok Cselekedeteiben háromszor is említi a damaszkuszi úton történteket (ApCsel 9,1-21, ApCsel 22,5-16, ApCsel 26,12-18). Lukács jelezni akarta, hogy Saul élete belsőleg fordult meg, összeomlott. A kérdésben – miért üldözöl engem – benne van, hogy a keresztények üldözésével Krisztust üldözte. A Krisztus titokzatos testéről szóló tanítás itt már megcsendül. Szent Pál leveleiben visszafogottabban beszél a történtekről, de a lényeget igazán megfogalmazva – Jézus Krisztus kinyilatkoztatta neki magát, megjelent neki. Mértéktartóan ír, a Galata levélben a legszemélyesebben: úgy tapasztalta meg Krisztust, mint aki benne él (Gal 1,15-17). Villámszerűnek mutatja be a „megtérését”, csak Isten közbeavatkozásának tudható be (Gal 2,19-20, Fil 3,7-9): 1. A személyes húsvét megtapasztalása fényt hoz az ő életébe, új teremtésként tudja csak értelmezni. 2. A húsvét megtapasztalása belső szabadságot eredményez nála, erre alapozza meghívását, küldetését: „Nem vagyok-e szabad? Nem vagyok-e apostol? Nem láttam-e az Urat?” (1 Kor 9,1) 3. Pál megváltozásának oka a húsvéti megtapasztalás, amellyel új élet indul benne: „…a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,19-20) A damaszkuszi élménnyel a törvény iránt buzgó emberből új ember lesz. Nem hitetlenségből tért hitre, ezért nem nevezhetjük megtérésnek. Ez prófétai meghívás! Izrael Istenétől, akiért ő mindig buzgólkodott, meghívást, küldetést kap. Szent Pál kb. tíz év alatt mintegy 10.000 km-t tett meg gyalog és hajón. Sátorkészítő mester volt, amivel út közben is eltartotta magát, csak Filippiben fogadott el adományokat. Gyülekezeteket alapított, közösségeket épített. Kérdéseikre választ, több témáról eligazítást adott, segített az Úr megünneplését, az úrvacsorát beilleszteni élethelyzeteikbe. Először Krisztus keresztjéről kezd beszélni, mindig Krisztus keresztjére hivatkozik. Mi a kereszt? A zsidóknak botrány, „…mi pedig Krisztust, a 6


Várunk


megfeszítettet hirdetjük…” Az Úrvacsora ünneplését a realitás alapjára akarta helyezni. Mivel az Úrvacsora a feltámadt Krisztus örömét akarja kifejezni, meg kell nyilvánulnia az egymás közötti életben. Ebben az egymás közötti megosztásban Kereszt és Feltámadás összetartozik. A konkrét élet, egymás elfogadása is osztozás – ez a szeretet. Mindkettőben ünnepli az Urat, így részesül Krisztus testében; így tartozunk össze, vagyunk egy test – mindannyian Krisztusban vagyunk. Közös nyelvet beszélni feltételezi a közös ismeretet, megértést. Fontos a közös, hogy megértsük egymást, hogy ugyanazon hullámhosszon legyünk. Ez a LÉLEK! Hogyan érezzük meg a Lélek jelenlétét? Azt mondjuk: lelki megtapasztalás. Szent Ignác a vigasz tapasztalatáról beszél: érezni az életemben minden nehézség ellenére – fönt, lent, küzdelemben, vitában: JÓ EZ ÍGY. Jézus mondja: „Az én békémet adom nektek.” „Békét adok szíveteknek.”. Ez mind egy bizonyos minőséget fejez ki, ahol a Lélek jelenlétét a testünkben érezzük. És ez a lényeg: egyre jobban a Lélek megtapasztalásából lássuk életünk dolgait, tegyük és szervezzük. A Lélek szemével látni a dolgainkat, a világot is. Ezt érti Pál prófétálás alatt! Ez nem egy esemény, hanem növekvő hit: megnyílok annak a valóságnak, ami vagyok is. Nem én csinálom, csak megnyílok neki. Ez a hitben járás nyit meg egyre jobban. Megerősítő volt Pál megigazulásról szóló teológiáján elmélkedni. Isten szeret minket, elfogadott minket, így érjük el az üdvösségünket azért, hogy a mennybe jussunk – ez a megigazulás: Istennel Istenben élni. Pál tanítja, hogy nem a törvény által igazulunk meg. Törvény maga az Ószövetség, a parancsolatok, az ehhez kapcsolódó vallási gyakorlat. Pál magáról mondja, hogy a törvényért buzgólkodott, teljes meggyőződéssel be akarta teljesíteni. Büszke is rá mindig. Aztán a Filippi levélben írja: „…minden értéktelen, az én Uram ismerete mindent felülmúl…” Nem a törvény által igazulunk meg, egyedül a Jézus Krisztusban való hit által. A törvényben áll az is, hogy átkozott mindaz, aki nem tartja meg a törvény előírásait. Pál mondja: Mindannyian tudjuk, hogy ez lehetetlen. Nem tehet a törvény megigazulttá. A törvényben az is van: mindenki átkozott, aki a fán függ. Aki így hal meg, az átkozott. Igenám, de Jézus így halt meg. És ez az „átkozott” feltámadottként találkozott vele! Jézus ezt az átkot magára vette. A kereszten nyilatkoztatta ki Isten szeretetét. Mert a halálban az ember teljesen tehetetlen, semmi nem érvényes: Isten szeretete nyilvánul meg. Így teljesíti be Jézus az áldást, amit Isten Ábrahámnak ígért. Krisztusban az egész világ meg lett váltva. Ő Isten igenje a világra. 7


Várunk


A halálról és a feltámadásról Pál csodálatosan tanít: a világ a maga bölcsességével nem talál el Istenhez. Ezért Isten a kereszten át mutat utat. A kereszt a tehetetlenség, erőtlenség. Nem a mi gondolkodásunk vezet Istenhez, hanem ahol mi már semmit nem tehetünk. Damaszkusz előtt a keresztre feszített Messiás lehetetlent jelentett. Egy messiás, akit gonosztevőként halálra ítélnek, teljesen elképzelhetetlen. De Pál ezzel a Krisztussal feltámadottként találkozik. A keresztre feszített feltámadt! Minden gondolatát ebből következteti ki, ez a teológiájának középpontja. A római százados a kereszt alatt mondja ki: Valóban Isten fia volt. Pálnak ez nem volt lehetséges. Ő a keresztet csak a feltámadás felől képes látni. A halálra és a keresztre csak a feltámadásból tud ránézni. Az első Korintusi levélben megfogalmazza hitvallását: Krisztus meghalt bűneinkért – eltemették – feltámadt – megjelent = ez a hitvallás. „Utolsóként nekem is megjelent, az idétlennek.”– írja. Jézus élete, cselekedete és halála üdvösségünkre vált a feltámadás által. A halál bilincsei enélkül Jézusnak is meglennének (1 Kor 15,19): „…szánalmasabbak lennénk minden más embernél…” Aki hisz a feltámadásban, annak az egész életet magához kell ragadnia. Ahol egy ember valóban belsőleg önzetlen, mások számára jelen van – ha erre képes – akkor abban a szeretetben van benne, amit Pál mutat be. Ahol emberhez méltó életet lehet élni, az önmagában is érték. Itt a földön nincs válasz sok helyzetre: ahol emberek elnyomásban élnek, a keresztet élik át, erre csak a feltámadás a válasz. A kereszt a világunk alapvető helyzete. Pálnak a keresztre feszített jelent meg. A kereszt nem átmeneti állapot, hanem alapvető helyzet. Egyetlen megoldás a feltámadás! A kereszt az Isten igenje a világra. Amilyen ez a világ úgy mondott rá igent – Fia értünk bűnné lett. Isten hatalma erős a mi világunkkal szemben, és ezt Jézus feltámadásában mutatja meg. Ezt akarja Pál átadni: Isten szeretete kinyilatkoztatik. Befejezésül egy kérdés merült fel a lelkigyakorlat végén bennünk: megigazulás és üdvözülés – hogy is van ez? P. Alois Berger jezsuita atya a következőket válaszolta: A hitem nem az, amit én „csinálok”, hanem az én válaszom Isten szeretetére. Isten minden emberben jelen van. Isten jelenlétével vonz minden embert, a keresés minden emberben megvan. Ennek megfelelni úgy, ahogy az az ember képes, azon is múlik, hogy a szív megnyílik-e. Mindenki megigazul, aki a maga lelkiismerete szerint él. Lehet, hogy épp nem talál el kifejezetten Krisztushoz – ez a teremtés legbelsőbb titka –, de mindenki megnyílik ennek a titoknak, aki lelkiismerete szerint él. Mi tudatosan élünk Krisztusban a kegyelem által, de lehet, hogy valaki el se jut Krisztushoz. Aki tudatosan ellenáll, az maga a kereszt: a szeretettel szemben való ellenállás által jött létre a kereszt. A feltámadásban azt mondja ki, hogy Isten nem tehetetlen ez ellen. Hogy egy tudatosan ellenkező embernél hogy van ez, nem tudjuk. Isten valósága a világban – ez a titok. A kinyilatkoztatás történik a világban. A vita, hogy az ember képes-e erre, nem vezet tovább, csak a kereszt: Isten nagyobb mindennél. Lejegyezte: Török Ili 8


In In In És

Várunk


hoc signo: e jelben győzni fogsz; hoc signo: a kereszt ez a jel; hoc signo: a kereszt, mely lesújt, a kereszt, mely mindig fölemel. Reményik Sándor

Három év után az idén nyáron ismét nagytáborba gyűltek ministránsaink a legkisebbektől egészen az asszisztenciáig. A vezetők, felnőtt gyerekeink egy éven át készültek arra, hogy papi támogatás mellett részt vállaljanak a lelkipásztori gondoskodásból. Ha elolvassuk a négy beszámolót, örülhet a szívünk: dolgozik az Úr gyermekeink szívében!

MI ÉPÍTJÜK! Ha valaki esetleg nem tudná pontosan, hogy kik végzik a Mátyás-templom rekonstrukciós munkáit, vagyis kik azok, akik építik a Templomot, egészen nyugodtan kérdezze meg gyermekét, unokáját vagy egy ismerős fiatalt, aki ott volt a 2009-es ministráns nagytáborban. És, ha szabad, még egy jó tanács: higgye is el neki a választ, akkor is, ha történetesen nem a Reneszánsz Zártkörűen Működő Részvénytársaságot említené. Mert reményeim szerint nem azt fogja. Reményeim szerint mosolyogva kérdez majd vissza: „Hogy-hogy ki? Hát mi magunk!” A ministráns közösségünk egyik legszebb hagyományát folytató, három év után ismét megtartott nagytáborunk hat napjának lelki mottója és vezérfonala ugyanis ez volt: „Templomot építünk.” Kifejezve ezzel, hogy nagyon fontos a templom szépségét újjávarázsoló mesteremberek munkája, és nagy-nagy köszönet jár a munkálatokat lelkiismeretesen felügyelőknek, de ez önmagában édeskevés. Az igazi kérdés az, hogy mi, a Budavári Nagyboldogasszony-templom fiataljai (és öregjei), a plébánia közössége építjük-e azt a Templomot, amelynek szegletköve Jézus Krisztus. 2008 nyarának végén, a tábori előkészületek kezdetén a kihívás nem tűnt kicsinek. Korántsem csak azért, mert egy 65 táborlakót felölelő nagytábor megszervezése már logisztikailag is komoly odafigyelést igényel. Sokkal inkább az foglalkoztatott bennünket, miként tudjuk átvinni a legkisebb hétévesektől a legnagyobb harmincasokig mindenkinek a szentírási üzenetet: mi magunk vagyunk a Templom, az Egyház, nekünk kell krisztusi közösséggé formálódnunk, és ebben 9


Várunk


senkinek a személyiségét nem nélkülözhetjük. A gondolat feldolgozásában segítettek minket a korcsoportok szerint megtartott lelki és a korosztályokat vegyítő játékos programok, amelyek a „Mózes sátra – Salamon temploma – Krisztus Egyháza” gondolatsorra épültek, valamint szépen mutatták fel nekünk nap mint nap az igazi keresztény közösség ismérveit a tábori csapatok nevei, a Lélek gyümölcsei (így tehát volt Öröm, Jóság, Hűség, Türelem, Önmegtartóztatás, Békesség, Kedvesség és Szelídség csapatunk). Az, hogy végül – nyugodt lélekkel írom – megfeleltünk a kihívásnak, maga volt a mottónk legfelemelőbb megtapasztalása: megannyi fiatal lelkes elkötelezettsége, figyelmes és fegyelmezett készülete, a ministránsvezetők éves munkája, és valamennyi táborozó nyitott lelkű, vidám jelenléte kellett ahhoz, hogy mindahányan az átelmélkedett igazságban tapasztalatokkal is megerősödve térjünk haza. Nagyon nagy élmény volt nekünk, szervezőknek és vezetőknek, ahogy a tábor végéhez közeledve a legkisebbektől kezdve sorra kaptuk azokat a gondolatokat, amelyek egyértelműsítették: valóban áll össze a fejekben, miről is szóltak a megelőző napok. Adja Isten, hogy itthon is, amikor éppen álmélkodni vagy bosszankodni kezdenénk a templomteret egyre jobban behálózó állványokon, néha inkább a kérdés jusson eszünkbe: hogy’ állunk az egymás közti állványainkkal, építjük-e közösségünket, hogy az a Lélek gyümölcseit teremje. Mert a nagytáborban újfent megélhettük: a mi elkötelezettségünk kiváló terepet biztosít Őneki, hogy köztünk munkálkodjon. Azt viszont nekünk kell „hoznunk”! Török Bernát A 2009. évi nagytáborban, amely Jászberény mellett Homokpusztán szerveződött, 65-en vettünk részt. Bár az út hosszú volt, de megérte odamenni. A résztvevőket törzsekbe osztották, ahol minden korosztály képviseltette magát, kicsitől a nagyig. A megérkezés után sátrakat vertünk fel, és abban aludtunk. A föld kemény volt kicsit, de idővel megszoktam. Minden törzs segített egy nap (naposok voltunk) a főzésben, rendrakásban. Bőségesen volt étel, semmiben nem szenvedtünk hiányt. A táborban sok új dolgot tanultam, de az Ószövetség volt az, ami a legtöbb új információt adta. Az idő nagyon meleg volt, de ez talán kellemessé is tette az ottlétet. Nemcsak tanultunk, de rengeteg sportos foglalkozás is zajlott. Lovagoltunk is, na meg métáztunk, és fociztunk. De nemcsak a sport volt nagyon hangulatos, ha10


Várunk


nem az éjszakai tábortűz, ami dalolás mellett megtette a hatását a szívünkben. Egy kispappal is találkoztam, aki nemsokára végezni fog. (Sok szerencsét kívánok neki!) Jó volt vele beszélgetni. Lelki gyakorlaton is részt vettünk, ahol megtanultam jobban értékelni másokat és a környezetemet. Mindezek mellett – még saját magunknak is – kisebb ajándékokat készítettünk (pl. kukoricaszárból készült babát). Rengeteg barátra tettem szert, akikkel nagyon jól éreztem magam, és az összes vezető nagyon jó fej volt. Az elválás a barátoktól és a tábortól nekem fájdalmas volt, de az emléke bennem örökre megmarad. Alig várom a következő tábort! Madar-Dank Viktor Teljesen máshogy készültem erre a nagytáborra, mint az eddigiekre. Vagyis ez így nem teljesen igaz, mert gyakorlatilag ugyanúgy „csak” vártam az indulásra, mint a többi előtt, de a gondolataimban máshogy készültem rá. Belegondoltam, hogy mi (Helga és Kriszti csoportja) leszünk a legnagyobb vezetettek, és ez azért már felelősséggel is jár. „Nagyobbként” már nem csak résztvevőként, hanem segítőként is számítottak ránk a vezetők, ha nem is sok programban, de azokban is érezhettük, hogy kapni is jó, de adni olykor sokkal jobb. És az is remek érzés, hogy ahogyan kicsiként felnéztünk a nagyokra a szokásos nagytábori métában, úgy most tőlünk várták már a nagy ütéseket, a métaköröket. Ezeknek ellenére volt bennem egy kis félsz is a tábor előtt. Megijedtem, hogy már kevésbé leszek résztvevője a tábornak, hogy nem nekem fog szólni. Utólag már nem értem, hogy miért voltak bennem ilyen érzések, ilyen aggodalmak, mert a tábor során egyszer sem volt bennem az az érzés, hogy most miért nekem kell segíteni, miért én figyeljek a kisebbekre. Mindenki segített, amikor megkérték rá, sokaktól nem is kellett kérni, ha látták, hogy segíthetnek, ott termettek. A tábor komolyabb beszélgetéseit mindenki a saját ministránscsoportjával végezte, de más vezetővel, így másokkal elmélkedhettünk, gondolkozhattunk a szakrálisabb témákról, mint év közben. A mi csoportunkkal Bálesz beszélgetett. Ha már Bálesznél tartunk… Hozzá fűzhető, neki köszönhető a zenei része a tábornak. Remekül összehozott zenekarával dallamokat hozott az imákba, misékbe és nem utolsó sorban a tábortűzi éneklésekbe. Ha még egy hétig tart a tábor, talán már hang se jönne ki a torkomon, így is már eléggé akadozott a beszédem a végére. De hát ki tudott ellenállni ezeknek a daloknak. Akárcsak a tábornak, az akadályversenynek is a központi témája a templomépítés volt. Nyolc csapat volt a táborban, mindegyikben minden ministránscsoportból volt gyerek, és volt két vezetője, akik akadályok voltak az akadályversenyen. Minden csapatnak minden tagja egy-egy fontos köve az épülő templomnak. Az akadályversenyen a tábori csapatunk legidősebb vezetettjeként 11


Várunk


gondoltam arra, hogy szeretnék minél többet segíteni a többieknek, de rá kellett döbbennem, hogy nekem segítettek rengeteget a csapattársaim. Rá kellett jönnöm, hogy valóban mindenki nagyon fontos építőköve a mi templomunknak. Bodroghelyi Peti Egy tábor valahogy mindig tanulságos. Nemcsak, mert közelebb visz annak megértéséhez, mi a kapcsolat a tételesen felvázolt és az átélt valóság között, vagy mert rávilágít a hasonlóságra egy szaharai utazás és egy lengéscsillapítóját vesztett Mercedes típusú kisbusz között, hanem arra is fényt derít, hogy ami egy konga felső végéből ritmikus hangszerkíséret, az este 11 után, a tűz mellett, egy hálózsákban fekve, ugyanazon konga másik feléről szemlélve az eseményt sokkal inkább egy „a csendrendelet súlyos áthágása” néven ismert jelenségre emlékeztet. De egy tábor nem a tanulságok miatt jó. Meg nem is a helyszín teszi jóvá. Sőt megkockáztatom, még csak nem is a programok (amik egyébként jók voltak) adják egy tábor ízét. (Ezt az állításomat egy Husserl nevű filozófus is alátámasztaná, ha még élne.) Sokkal inkább az emberek. Azok az arcok, akik hajnali 8-kor, valahol az álom és az ébrenlét határmezsgyéjén ingatag balanszként tétovázva azon tűnődnek, vajon ez még a halászfogó vagy már a reggeli ima? Meg akik az esti tábortűz jeles alkalmából felteszik maguknak a kérdést, pontosan mi is az a „váttándzsú”, és milyen mondatkörnyezetbe illesztve csusszanna át egy érettségi esszé ellenőrzésén? Meg akik nem haboznak legádázabb havasi ember-hangszínüket is latba vetni, ha a csapattársak bíztatása a feladat. Akik megélik azt az emberségünk legmélyén rejlő, őszinte, eredeti, romlatlan egységet mindazokkal a fajtársakkal, akik egyetértenek abban, hogy a bíró részrehajlóan ítélt, amikor a pályán kívül látta lepattanni a labdát… De főleg azok, akik egy szűk hétre nem félnek beengedni a másik embert saját életüknek olyan tartományaiba is, amik a hétköznapok monoton ringásában finoman szólva is nehezen megközelíthetők. Meg akiket érdeklik a másik embernek ugyanezek a mélységei. Szóval akik szeretik felebarátaikat. Mert ők elkezdték olyannak elfogadni a másik embert, amilyennek Isten elfogadja. És ez a tábor értelme. Meg a közösség lényege. A nyári tábor JÓ volt, és miattunk volt JÓ. Én mindenkinek, aki a fentiek közül bármelyik kategóriába tartozónak érzi magát, köszönöm. Ádám Miklós esztergomi szeminarista 12


Várunk


A FIATAL HÁZASOK CSOPORTJÁNAK LELKIGYAKORLATA Az idei évben a fiatal házasok és családok köre augusztus 20. és 24. között Mátraszentimrén tartotta szokásos évi családi feltöltődését és lelkigyakorlatát. Bár a házas kör számára a nyár végi közös elvonulás és töltekezés már bevett gyakorlat, számunkra, akik csak az elmúlt évben csatlakoztunk a közösséghez, mindez újdonságnak számított. Néhány korábbi lelkigyakorlat tapasztalatával a hátunk mögött, amit gyerekkel „nehezítve” vagy éppen a gyerekeket nagyszülői felügyeletre bízva, de éppen ezért talán kicsit túl nagy szabadságban éltünk meg, sokat tanakodtunk, milyen néhány napnak is nézünk elébe. Lehet-e egyszerre az Úrra figyelni és töltekezni jelenlétével, s közben érdemi időt tölteni a családdal, s mindezt egy nagyobb közösség együttlétébe ágyazva. Így utólag úgy látjuk, ha kisebbnagyobb hangsúlyeltolódásokkal is, de azért alapjában véve sikerült. Az Úrral való kapcsolatunk építését, csiszolását a misék, a szentségimádás és Zoli atya elmélkedései segítették, s mindamellett azért a családi együttlétre is maradt idő egy kis közös játék vagy éppen közös séta formájában. Külön köszönjük Zoli atyának a lelkiismeretes felkészülést az elmélkedésekre, a be nem tervezett „extra” misét és szentségimádást! A legmaradandóbb élménynek azonban mégiscsak az bizonyult, amire a legkevésbé gondoltunk a készülődés ideje alatt: a közösségi együttlét élménye. S hogy ebbe mi tartozik? Például annak megtapasztalása, hogy különbözőségünk valóban érték, egy-egy megnyilvánulás a közös beszélgetések alatt, ami a hithez való eltérő viszonyulásunkról vagy eltérő felfogásunkról tesz tanúbizonyságot, nagyon is elgondolkodtató lehet, és ha nyitottak vagyunk, komoly építő erővel bírhat számunkra. De ugyanez igaz az élet apró dolgaira is. Látni, hallani, hogyan válaszol valaki más a miénkhez hasonló élethelyzetre vagy problémára, legalább annyira tanulságos volt számunkra. Aztán ide tartozik például az öröm, amit éreztünk, amikor láttuk, hogyan játszik együtt a gyereksereg, s külön öröm és megnyugvás volt, amikor a mi gyerekeink is be tudtak csatlakozni a közös játékba, úgy éreztük most már ők is ahhoz a közösséghez tartoznak, ahova mi. De ide sorolnám a négy lelkes és fáradhatatlan gyerekfelvigyázó – Répi, Andi, Noémi és Peti - szolgálatát is, akikre nemcsak a misék vagy a beszélgetések alatt lehetett rábízni a gyerekeket, de minden időben és mindenféle feladattal számíthattunk 13


Várunk


rájuk, s akik nemcsak vigyáztak gyerekeinkre, hanem sokkal inkább önfeledten és odaadóan játszottak velük. Ezúton is köszönjük segítségüket! S végezetül maradandó élmény az utolsó esti tábortűz, a közös éneklés és beszélgetés. Talán nem véletlen, hogy gyerekeinkre ez bírt a legnagyobb hatással, mint a közösség legkézzelfoghatóbb élménye. A közösségben, minden különbözőségünk, minden súrlódás és minden nehézség ellenére valóban komoly erők rejlenek, ezért érdemes építeni és ápolni. S talán részben ez is tükröződött a gyerekek arcán is, amikor lelkesen énekeltek a tábortűz körül. Gidófalvy Andrea és Elemér

JÉZUS-ÖSVÉNY DEVECSEREN Meghívást kaptunk Katival, hogy látogassuk meg egy számunkra ismert katolikus lelkiség nyaralását Devecseren. Kíváncsiak lettünk, hogy mi viszi az embert éppen Devecserre, aztán amikor utánanéztünk és kiderült, hogy a környéken vezet a „Jézus-ösvény”, elhatároztuk, hogy engedünk a meghívásnak. Ide kívánkozik a plébános atyának, Mód Miklósnak a neve. Ő az, aki a megfogant gondolatot a közösségével megvalósította. A Jézus-ösvény a Devecsertől 4 km-re fekvő Kolontárról indul. Ott építették fel a templomdomb alatt a Betlehemi barlang hiteles másolatát. Innen indulhatnak a zarándokok a Jordán partján a Názáretbe vezető úton. A Jordánt a Torna patak teszi jelenvalóvá, Názáretet pedig Devecserben érjük el. Útközben megpihenhetünk Mária kútjánál. Bő és a forróságban szomjat oltóan hideg vizű forrás körül építettek ki pihenőt Miklós atyáék. A devecseri Pap-réten áll a názáreti ház mása. Hogy Jézus pont ilyen házban nőtte föl, nem tudhatjuk, de hogy Palesztínában évezredek óta ilyen házakban élnek az emberek, azt igen. A 4 km-es zarándokutat a közösség a kicsik tempójához igazítva 2 és fél óra alatt tette meg. Útközben imádkoztunk, énekeltünk és újra átéltük a megtestesülés örömhírét. Mivel a látogatásunk csak egy napig tartott, a következő két szakaszt már nem tudtuk végigjárni barátainkkal. A második nap, amely Devecsertől Borszörcsökig tart, a szenvedés útja. A cél ezen a napon a borszörcsöki Kálvária-kápolna és a fából faragott stációk. Ezen az úton a szenvedéstörténetet imádkozzák végig a zarándokok. A harmadik nap kicsit komolyabb sétát jelent, föl a Somló oldalán a hatalmas kereszthez. Az öröm útján is több állomás segít az elmélyülésben és a pihenésben. Ezen a délutánon a mindenkit magához ölelő és szerető Jézussal lehet találkozni. Mód Miklós plébános atya nemcsak a Jézus-ösvényt, hanem szállást, étkezést is kínál a zarándokoknak. Jelenleg kb. 150 embert tud Devecser és Kolontár két 14


Várunk


helyszínén elszállásolni. A szobák jelentős része hideg-meleg vizes fürdőszobával van ellátva. Nagy terület áll rendelkezésre sátrazásra is közös zuhanyozókkal. Hol van Devecser? - merülhet föl a kérdés. Veszprémtől 45 km-re nyugatra, a 8-as út mellett, a Budapest – Szombathely vasútvonalon. Jogos lehet még egy utolsó kérdés, hogy miért is született ez a beszámoló. Biztosan sokan emlékeznek még a máriabesnyői egyházközségi zsinatra, vagy az azt követő balatongyöröki nyaralásra. A képviselőtestület egyik ülésén felvetődött egy újabb, közös nyaralás (?) ötlete. Igyekeztünk olyan szemmel körülnézni, amikor a meghívásunknak eleget tettünk, hogy plébániánk minden tagja, 1 évestől 90 évesig részt tudna-e venni egy ilyen eseményen. Az ott látottak, tapasztaltak alapján mindenképpen javasoljuk, hogy néhány fős küldöttség keresse fel Mód Miklós atyát, és mérje föl most már konkrétan a mi közösségünk szempontjából a lehetőségeket. Gál Kati és Péter Júniusban néhány napig kiállítás volt látható a plébánia Gál István-termében az első emeleten. Nagy hirtelenséggel szerveződött, így kevesekhez jutott el a híre, de igen szép műalkotások voltak láthatók négy erdélyi művész keze nyomán.

ERDÉLYI MŰVÉSZEK ITTHON Mindenki tudja, hogy Erdély gyönyörű, és rengeteg kincset tartogat az őt felfedezni vágyók számára. Legutolsó utazásunk alkalmával nemcsak a táj szépsége hatott ránk, hanem az ott élő emberek is. Sok kiváló művészt ismertünk meg, festőket, szobrászokat, fafaragókat és keramikusokat is. A 11 órás út után még átbeszélgettük az éjszakát – nagy élmény volt! Élveztük a vendégszeretetüket és szégyelltük, hogy álmosak vagyunk. Szerettük volna, ha minél többen megismerik őket és alkotásaikat, így született meg az első kiállítás lakókerületünkben, a II. kerületben. Polgármesterünk dr. Láng Zsolt nyitott minden jó kezdeményezésre, és tettekkel is segíti azokat. Nagy örömünkre ugyanezt tapasztaltuk az I. kerületben is, ahol dr. Varjú Imre plébános úr és dr. Nagy Gábor Tamás polgármester tárt karokkal várták az alkotásokat. A Plébánia méltó helyet biztosított, a polgármester úr pedig elvállalta a kiállítás megnyitását. Mivel sajnos sok idő nem volt a szervezésre, ezért a Portus Buda Group segítsége jól jött a kiállítás információs anyagainak elkészítésénél és a műtárgyak installációjánál. Néhány szó a kiállító művészekről: PÁLL LAJOS festőművész elmúlt 70 éves. Korondon született és szülőföldje tájait, embereit és életképeit festi a vászonra. 15


Várunk


KUTI DÉNES 1952-ben született Marosvásárhelyen. 1976 óta Szovátán él és dolgozik. Tájképei, erdőrészletei érdekes ecsettechnikát hordoznak. BÍRÓ GÁBOR Székelyudvarhelyen született és ott is él. Olajfestményei és pasztell képei absztrakt vonalvezetésűek. SÁNTA CSABA a fiatalabb nemzedéket képviseli, 1964-ben született Szovátán. Köztéri szobrai mellett bronz kisplasztikával is foglalkozik. A szervező Pro-Top-Art Galéria 2006-ban kezdte működését azzal a szándékkal, hogy a kortárs képzőművészeti alkotások bemutatása mellett találkozóhelyet teremtsen a kultúra és a művészet iránt érdeklődőknek, ahol a művészek, a gyűjtők, a szponzorok és a közönség leülhetnek ismerkedni, beszélgetni egymással. Talán tekinthető „alapkőletételnek” ez a közös kiállítás. Köszönet Varjú Imre plébános úrnak és a közösségnek a szíves fogadtatásért és a megtisztelő lehetőségért. Prodán Zsuzsa (Pro-Top-Art), a kiállítás szervezője

SZAKRÁLIS MŰVÉSZETEK HETE 2009 A Kulturális Örökség Napjaihoz kapcsolódva immár harmadik alkalommal rendezik meg szeptember 19. és 27. között a Szakrális Művészetek Hete programsorozatot, amelynek idei központi gondolata: „Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága” (Jn 1,4). 2009-ben a Kulturális Örökségnapok központi témája a szakrális tér, amelyhez csatlakozva a szakrális terekben rendeznek kulturális eseményeket, ismertetik a szakrális terek funkcióit. A programsorozat szeptember 20án délelőtt 11 órakor nyílik meg a Nemzeti Múzeumban. A hét során – amelyhez idén már a Kárpát-medence több szegletéből is csatlakoznak – számos kiállítást tekinthetnek meg többek között a Nemzeti Múzeumban (Tiszta forrásból, Királylányok messze földről), a Néprajzi Múzeumban (Agnus Dei ábrázolások), az Iparművészeti Múzeumban (Mézeskalács és viasz), a Textilmúzeumban (Tűvel festett szentképek). A Józsefvárosi Galériában cigányfestők tárlata nyílik majd, valamint több galéria és kisebb múzeum is erre a hétre összeállított ingyenes bemutatóval várja az érdeklődőket. A Szent István-bazilika altemplomában „Szent István király intelmei” címmel Csete Ildikó textilkiállítása tekinthető meg. A Magdolna-toronynál, a helyőrségi templom alapjaira fénytemplomot építenek lézerből, eközben Pál Fe16


Várunk


renc atya tart előadást. Nógrádi Péter zeneszerző estje keretében két ünnepi eseményre is sor kerül. Ezen az estén lesz a magyarországi bemutatója a Missa Carminum című művének, amely a Szent Ferenc-mise alcímet viseli, valamint ekkor lesz a Suscipe – Loyolai Szent Ignác imádsága című mű ősbemutatója is. „Valljalak, tagadjalak...” címmel a Nagykovácsi Keresztyén Népfőiskola Irodalmi Tagozata rendez irodalmi esetet, amelyen az ember és Isten kapcsolatát, annak változásait, a keresés, elvesztés és megtalálás útját járják be, elsősorban a Bibliából és a magyar irodalomból merítve. Szintén irodalmi művekből épül majd fel a Szeretetnyelv címet viselő est is. Kassán Ars Sacra Spes Nostra címmel Radnóti verseire komponált zenés estet rendeznek Ádám Attila, Lupac Marian és Enrico Pompili közreműködésével. Oroszhegyesen szakrális textilekből és festményekből nyílik majd kiállítás, valamint Bogdán József papköltő tart irodalmi estet. Az országszerte megrendezendő programokról bővebben olvashatnak a szervező Ars Sacra Alapítvány honlapján (www.ars-sacra.hu), valamint a szeptemberben megjelenő programfüzetben. TöVi

NYITOTT TEMPLOMOK ÉJSZAKÁJA A Kulturális Örökség Napjai és a Szakrális Művészetek Hete rendezvénysorozathoz kapcsolódik szeptember 19-én a Nyitott templomok éjszakája elnevezésű program, amely során ismét megnyitják kapuikat Budapest templomai, színes programok keretében. A város több templomában lesz ingyenes idegenvezetés, többek között a Mátyás-templomban, a 200 éves Avilai Nagy Szent Teréz-templomban, a centenáriumát ünneplő Jézus Szíve-templomban, a Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya templomban, a Bakáts téri templomban, az Örökimádás-templomban és a Budai Ciszterci Szent Imre Plébániatemplomban. Számos kiállítás tekinthető meg, mint például Feszty Masa a nagyközönség számára eddig nem látott, jezsuita témájú képeiből vagy a templomok miseruháiból, egyházművészeti gyűjteményekből. Az idei Örökségnapok központi témája a „Szakrális terek”, amely egyben lehetőségek gazdag tárházát kínálja a templomok, kápolnák számára, hogy ne csupán a gazdag építészeti tereket mutassák be, hanem a benne élő közösségek által megélt szakralitás sokszínűségét is. TöVi 17


Várunk


HÍREK  Nagy örömmel újságoljuk, hogy plébániánk sikeresen pályázott a Budavári Önkormányzat karitatív és szociális támogatásra kiírt pályázatán. Gyógyszerre, rezsiköltségre és élelmiszervásárlásra fordítható a már meg is érkezett összeg. Arra kérjük kedves Olvasóinkat, hogy ne maradjon ki senki, akinek szüksége lehet rá, járjanak figyelmes szemmel és szívvel a mindennapokban, s ha egyedülálló, nagycsaládos, beteg vagy rászoruló van a közelükben, jelezzék a plébánia irodán. Éljünk az Önkormányzat által felajánlott lehetőséggel – enyhítsük a nehéz terheket!  Októberben újraindítjuk a Rózsafüzér-társulatot. Szűzanyánk már sokszor bizonyította, hogy fatimai ígéretének megfelelően Szeplőtelen Szívével szereti és segíti azokat, akik naponta imádkozzák a szentolvasót. Várjuk azok jelentkezését, akik szívesen csatlakoznak a rózsafüzért naponta imádkozók köréhez, hogy Imre atya vezetésével ismét átélhessük a közös imádság erejét.

ZENEI HÍREK & Szeptember 27-én, vasárnap 19.30-kor Ének- és Zenekarunk elhunyt tagjai emlékére Mozart Requiemje hangzik fel templomunk zenei együttesének előadásában. x Október 31-én, szombaton este fél 8-kor Mosonyi Mihály F-dúr miséje hangzik fel a hollandiai Min Ghesellen énekkar és templomunk Ének- és Zenekara közreműködésével. A Hollandiában élő Scholcz Péter magyar zeneművész, karmester hívatásának tartja Mosonyi Mihály műveinek felkutatását. Az ő felesége, Greetje de Haan a vendég énekkar vezetője. Talán lesz alkalom az F-dúr misét a holland énekkar otthonában is közösen előadni a jövő év folyamán. b November 2-án, hétfőn, halottak napján, az esti 6 órai szentmisén gregorián requiemet énekel énekkarunk. A 19.30-kor kezdődő szentmisén Vavrinecz Mór Requiemjét adja elő Ének- és Zenekarunk. U A Haydn-év alkalmából nemzetközi kórushangverseny lesz templomunkban november 6-án este fél 8-kor. A koncert második felében Haydn Nelson miséje hangzik fel templomunk együttesének közreműködésével. 18


Várunk


GÓLYAHÍREK Örömmel adjuk hírül, hogy 2009. július 25-én reggel megszületett Lengyel Borbála 4120 grammal, 60 centiméterrel. A szülők, Gábor és Beáta, a testvére Panni és az egész Hazai család boldogan fogadta az új jövevényt. 2009. július 28-án megszületett tökéletes kislányunk, Zalányi Lujza Zita! Mivel „csak” 4 kilóval jött a világra, 1 hónap alatt 5 és fél kilóra hízott szerető családja nagy örömére. Ahogy eddig megismertük, nagyon nyugodt és vidám baba. Köszönjük a sok ránk gondolást: Z. Zolnay Eszter, Zalányi Levente, Zalányi Simon Nagyon vártuk, és megérkezett: megszületett Pribenszky Gellért. Gyönyörű és egészséges kisbaba, áldás szüleinek, Beának és Csabának!

BUDAVÁRI BESZÉLGETÉSEK A nyári szünet után folytatódik a Budavári Beszélgetések tízéves sorozata. Október 30-án, pénteken este 7 órától Kóka Rozália és Petrás Mária, a magyar kulturális élet elismert, megbecsült és egyre népszerűbb művészei lesznek a vendégeink a szokásos helyen, a Plébánia első emeleti Fábián-termében. Kóka Rozália Székelyföld ízét, zamatát hozza el közénk. Több évtizedes kutató-gyűjtő munkáját nemcsak élőszóban, hanem könyv alakban is megjelenteti. Igazi mesemondó, elődei méltó követője. Petrás Mária Moldvából jött közénk, csángó dalaival és szobraival járja hazánkat, de egyre gyakrabban hívják határainkon túlra is. Mindig maradandó élményt nyújt. A Budavári Beszélgetések őszi sorozata a karácsonyra való felkészülés jegyében folytatódik november 20-án, november 27-én és december 4-én. Ezen három alkalommal a hallgatóság különféle ajándékokban részesül majd. Többek között Béres József legújabb alkotását élvezhetik majd a jelenlévők. Az időpont péntek esténként 19 vagy 20 óra (hirdetni fogjuk), s a helyszín is változatlan: a plébánia Országház utca 14. sz. alatti épületében az első emeleti Fábián-terem.

19


Várunk


TERVEZGETÜNK Jönnek az őszi-téli hosszú délutánok, esték, amelyeknek hasznos eltöltése kicsinek-nagynak egyaránt nehezebb, mint a világos, napsütötte nyári időszakban. Talán októbertől ebben segíthetnek a következő kezdeményezések: – Kézimunka kört szervez Joánovits Icu néni és Gál Kinga kicsikneknagyoknak egyaránt, – Kisgyermekek számára a majdani ministráns szolgálatban is jól hasznosítható előadó és beszédkészséget, kreativitást fejlesztő színjátszó kört terveznek színész fiataljaink, – Sőt még az is lehet, hogy néptánctanulásra is lesz lehetőség. Ha kialakulnak a feltételek, a hirdetőtáblán olvashatók lesznek. Addig még csak dédelgetjük terveinket.

ÉPÜLGETÜNK Templomunk felújítása nyáron sem állt meg. A templom homlokzatai elkészültek, és a harangtornyon is ütemesen folynak a munkák. A kivitelező ígérete szerint ez évben lebontja a külső állványokat. Az altemplomi helyiségek, ha nem is az augusztus 31-i határidőre, de belátható időn belül elkészülnek. Sajnos nem ilyen biztató a helyzet a múzeum termeivel, ahol a munka lassabban halad. A múzeumi berendezések gyártás előtti egyeztetése folyik. A kőrestaurátorok már a templomon belül is dolgoznak. Munkájuk nyomán bebizonyosodott, hogy a Loretói kápolna kapuzata teljes egészében középkori, hasonlóan a kórus alatti zömök pillér fejezetéhez, amelyen az eredeti, kék színű háttérfestés nyomai is előkerültek. A KÖH tervtanácsa elfogadta a kórus mellvédjének áttörésére és kb. 45 cmes lesüllyesztésére irányuló elképzeléseinket. A tervek kidolgozása megkezdődött.

"

Várunk

A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Török Viktória, Mátéffy Balázs. A címlaprajzot Török Ferenc készítette. Külön köszönet Sasmadárnak a sokszorosításért, a szorgos lányoknak a tűzésért, hajtogatásért, a sekrestyéseknek a terjesztésért. Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, törődésükkel segítették a közös munkát.

20

Mi azonban új eget és új földet várunk

Recommend Documents