Vá r u n k
„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári Főtemplom közösségének lapja
2004. Karácsony
Mária igen-je az angyal üdvözlésére földi körülményeink konkrétságában kap helyet, alázatos hódolattal az isteni akarat előtt, amely meg akarja váltani az emberiséget, nem a történelemtől, hanem a történelemben. Valóban, megóvva az eredeti bűn minden foltjától, az „új Éva” egyedi módon részesült Krisztus művében, Aki a tökéletes Közvetítő és Megváltó. Fia által elsőként megváltva, részesül szentségének teljességéből. Ő már az, ami az egész Egyház lenni vágyik és remél. Ő az Egyház eszkatológikus ikonja. Részlet II. János Pál pápa 2004. december 8-i szentbeszédéből
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2004. december 25.
Egy francia hajótörött ír naplójában a szorongató érzésről, amely akkor töltötte el, amikor az ismeretlen szigeten bolyongott. Estefelé járt már, amikor visszaérkezett partra vergődésének színhelyére. Ott, a homokba rajzolva egy szabályos csillag tűnt fel előtte. Megdobbant a szíve: van valaki, aki tud rólam… Van valaki, aki jelt adott nekem… Ugye eljön, hogy segítsen rajtam… Ne félj ember! Isten nemcsak megalkotta a világot és benne Téged is. Törődik Veled, eljön, hogy segítsen Rajtad. Mert „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Rajtam a sor, hogy vágyva várjam, észre vegyem, amikor megérkezik, és befogadjam. Ugye mekkora ez az adventi és karácsonyi feladat, és milyen kevés az időm és erőm. De azért buzgón és őszintén éneklem: „Jöjj el, édes Üdvözítőnk!” Imre atya A DADOGÓ NOTKER
KARÁCSONYI SZEKVENCIÁJA Ejha, énekeljük szent dícséretre méltón ennek a napnak verseit, melyen fény jelent, szívünket vidítani! Az éjjel ködei közé tűnnek bűneink fekete árnyékai. Ma szülte a Tenger szűz Csillaga e világra az új üdvösség örömét, kitől fél a Pokol s a kegyetlen Halál retten; ez fogja őt megölni még! Nyög legyőzve a régi kórság: prédáját a sárga kígyó veszti már A hullt ember, 2
a tévedt bárány, örök kincsét visszalelni kezdi már. Örülnek e nap a mennyei szent seregek, az angyalok, mivel az elveszett tízedik drachma, ím, megtaláltatott. Az éjszakának is új csillaga van, melyre bölcsek bölcs szeme riadt hajdanán. Nyájak mesterei sugárt láttanak; Isten vitézeinek arca vakitott. Örülj, Isten anyja, kit
körülállnak szent bábák módjára dalolva az angyalok, s zengve az Urat! Krisztus, Atyád egyfia, ki érettünk embertestet vettél, fogd föl forró szíveden, aki buzgón kér! S kiknek így emberségben részesük méltóztattál, Jézus, lenni, fogadd méltón könyörgésüket: tedd, hogy ők istenségben legyenek részeseid, Isten, méltasd őket erre, Isten egyfia!
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2004. december 25.
Ó BŰN NÉLKÜL FOGANTATOTT… 150 éve hirdették ki a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját Az alábbiakban közöljük Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek atya 2004. december 8., a Szeplőtelen fogantatás dogmája kihirdetésének 150. évfordulóján, a Mátyás-templomban tartott ünnepi szentmisén elmondott beszédét. Kedves Testvérek! 150 esztendeje annak, hogy 1854. december 8-án Boldog IX. Piusz pápa ünnepélyesen kihirdette: „az a tanítás…, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában a Mindenható Isten kegyelméből és kiváltságából az emberi nem Üdvözítőjének érdemeire való tekintettel, az áteredő bűn minden szennyétől eleve mentes volt, Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek.”. A dogma kihirdetésének napján a Szent Péter Bazilikában maga olvasta fel a hittételt tartalmazó Ineffabilis Deus kezdetű bulla utolsó mondatait. A hitigazság kihirdetése hosszú történelmi eszmélődés eredménye volt, ősi liturgikus hagyományok is megerősítették a Szeplőtelen fogantatás igazságának elfogadását. Olyan fontos volt a hagyomány megőrzésében a liturgia szerepe, hogy maga a bulla is indoklásul az Istentiszteletre utal, és kimondja, hogy „a hit szabálya az imádság szabályából veszi indoklását.” (lex orandi lex credendi). Szíriai Szent Efrém már a IV. században így ír Szűz Máriáról: „Te és anyád szebb mindenkinél. Mert nincs rajtad semmi szeplő és semmi folt nincs Édesanyádon”. Ez a szeplőtelen szépség rejlik a ma felolvasott ünnepi evangélium szavaiban is. Mikor az angyal belép Máriához, ezt mondja: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Amikor Máriát szeplőtelennek valljuk, ezzel két dolgot állítunk róla. Negatív értelemben azt mondjuk, hogy az eredeti bűn szeplője nélkül fogantatott, pozitív értelemben pedig azt, hogy minden kegyelemmel és ajándékkal jött a világra. Keleti keresztény testvéreink főleg ezt a pozitív szempontot hangsúlyozzák, Máriát Panhagianak teljesen szentnek nevezik, a latin hagyomány pedig a teljesen szép elnevezéssel illeti őt (tota pulchra). Ugyanezt akarjuk kifejezni, amikor Máriát kegyelemmel teljesnek nevezzük. De a kegyelem szónak is, a görög charis-nak az Újszövetség eredeti szövegében gazdag a jelentése. Jelent irgalmat, kedvezményt, bocsánatot, de jelent szépséget, bájt, szeretetre méltóságot is. Szűz Máriát valóban elborította az Isteni kegynek az ingyenes ajándéka, az az Isteni kegyesség, amely ha bűnnel találkozik, akkor bocsánatként és irgalomként jelenik meg. De sugárzott az a szépség is, amely ebből az Isteni kegyességből fakad, és amelyet ma a kegyelem állapotának nevezünk. Szűz Mária kegyelemmel teljes, mert Isten egyedül álló módon kiválasztotta, és kegyeibe fogadta 3
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2004. december 25.
őt. Krisztus érdeméből eleve mentes volt az áteredő bűntől. De kegyelemmel teljes azért is, mert Isten választása ragyogóvá, szeplőtelenné, egészen széppé tette. A Szeplőtelen fogantatás ünnepe ma is üzenetet hordoz számunkra. Ha ez az ünnep a kegyelem és a szépség ünnepe, akkor nagyon is aktuális mondanivalója van a mai ember számára. A szépség minden embert megragad, ihletője az emberi cselekvésnek. A nemes szépség minden ember számára kedves. Az igazi szépség tehát egyfajta közösséget teremt, de a legnagyszerűbb műalkotások mindannyiunkat magunkkal ragadnak. Dosztojevszkij szerint a világot a szépség fogja megszabadítani. De a szépséggel is úgy áll a dolog, mint a jósággal és az igazsággal. Mindezek a létnek és magának Istennek a tulajdonságai, de ha megszemélyesítjük őket, és kizárólag valamely személyben vagy dologban akarjuk megragadni, sok szenvedést és tragédiát okozhatnak. Pascal szerint a dolgoknak és az értékeknek három rendje van: a testi és anyagi világ, a szellemi és értelmi világ, végül pedig a szent, a szentség világa. A jóság, az életszentség és a kegyesség vagy igazi szépség ezen a harmadik szinten helyezkedik el. A szépség is azonban megjelenhet mind a három szinten: anyagi, erkölcsi vagy lelki szinten egyaránt. A Szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária szépsége ezen a legmagasabb szinten helyezkedik el, vagyis az életszentség és a kegyelem szintjén. Belső szépség ez, fényből és harmóniából szőve, tökéletes megfelelés a valóság és aközött a kép között, amely Istenben élt, amikor az asszonyt teremtette. Méltán nevezi tehát az egyházi költészet Máriát új Évának, akiben Éva küldetése rendeltetése teljes ragyogásában és tökéletességében megjelent. VI. Pál pápa milánói érsek korában mondta erről: „Aki a Szűz Anya Isteni és emberi sugárzásának visszatükröződését keresi lelkünkben és testvéreink lelkében, annak elszorítja szívét, ha egészen mást lát”. Sok fiatal és idősebb ember lelkében a kísértések és a torzulások elhomályosítják ezt a képet, sok szétesett családban nehezen pillantják meg a fiatalok ennek a harmóniának a szépségét. A keresztények nem becsülik le a szépséget, és nem is félnek tőle. Már az Ószövetségben az Énekek Éneke a menyasszony és a vőlegény szépségét ünnepli. Ez a szépség a teremtett anyagvilág legszebb virága. Mert már olyan szépség, amelyben a puszta anyagi harmónia humanizálódik, új fényt kap az értelemmel és szabadsággal megáldott ember személyében. Isten arra hívja az embert, hogy újra felragyogtassa ezt a szépséget a világ előtt, azt a szépséget, amely egyszerre kelt gyönyörűséget, tiszteletet és felelősség érzetet Isten teremtményei iránt. Ez az a szépség, amely felvezeti az embert az életszentség magasságába, Istennek abba a közelségébe, amely a kegyelem teljesnek a bűn nélkül fogantatott Szent Szűznek kezdettől fogva túláradó mértékben megadatott, abba a szeplőtelen fényességbe, amelyet Krisztus ígér Szeplőtelen jegyesének, az egyháznak a megpróbáltatásokkal teli világtörténelem küzdelmei után. Bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk!
4
Karácsony
Várunk
V. évf. 2. szám
GYERMEK SZÜLETETT, FIÚ ADATOTT… Beszélgetés Habsburg Györggyel W A családi örömhír az országos sajtóban is benne volt. Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy itt volt a keresztelő. Ennek kapcsán gondoltam, hogy a „Várunk” számára egy beszélgetést kérek. Most Adventben vagyunk, Karácsony előtt. Hogyan emlékszik vissza gyerekkorából a családi Adventekre, Karácsonyokra? – Természetesen csak pozitív emlékek vannak. Amikor még Németországban voltunk, az adventi időben édesanyám mindig valami nagyon különlegeset csinált. Egy dobozban sok kis cetli volt, amelyből minden reggel ki kellett egyet húzni, amire rá volt írva, mit kellett aznap tenni. Mindig volt rajta egy feladat, amit – mint normális gyerek – nem nagyon szerettem megcsinálni, de adventi időben fontos valami jót cselekedni. Utána pedig nem volt vita, hogy miért kell megcsinálni a cetlire írt feladatot. Minden vasárnap szép összejövetel volt – csokoládéval. Mindenki nagyon örült, hogy egyre közelebb van Karácsony. Tudtuk, hogy akkor Spanyolországba megyünk, mert minden évben az egész család kocsival odautazott, és ott töltötte a karácsonyt. Ezért nekem teljesen új dolog volt hóban tölteni az ünnepet. Sok pozitív és szép emlékem van, hiszen sokan (heten) voltunk gyerekek. Aztán ahogy a nagyobbak családot alapítottak, egyre kevesebben lettünk, hiszen ők külön ünnepeltek. A feleségemmel úgy döntöttünk, hogy karácsonykor mindig otthon vagyunk, mert ez olyan, amit kis családunk a házunkban szeretne ünnepelni. W Mennyivel más volt az advent vagy a karácsony azok után, hogy saját gyermekek születtek? Nyilván minden gyermek várása különleges hangulat, hiszen a születés egy csoda. És ilyen szemmel nézve – azt gondolom – kicsit másmilyenné válik a karácsony ünneplése. – Természetesen, hiszen mindig nagyobb a család, egyre több közvetlen családtag van ott karácsonykor. Először Zsófiával, aztán Zsófiával és Ildikóval, és most Zsófia, Ildikó és Károly Konstantinnal. Ez természetesen nagy öröm, amikor az ember – különösen Karácsonykor – családi ünnepen látja, hogyan nő a család. De sokkal több ennél, hogy örömöt lehet szerezni a gyerekeknek. Ám egy nagyobb család több felelősséggel jár. Amikor csak ketten voltunk Eilikával, egyszerűen valahova elutaztunk. Most már mindent szépen át kell gondolni, sokszor – mivel még kicsik – ezt vagy azt nem lehet megcsinálni, fő szempont: hogy mi lenne jó a gyereknek. W Azt hiszem, nemcsak mi, felnőttek szerzünk örömet a gyerekeknek, hanem viszont. Főleg a gyerekek tudnak nagy örömet szerezni a szülőknek. – Így van. A szülőnek a legnagyobb öröm, amikor örülni látja gyermekét. Ez nagyon pozitív. 5
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2004. december 25.
W Olvastam valahol – és azt hiszem, így a természetes -, hogy az első két lánynak is nagyon örültek, de mégis most született fiú – Károly Konstantin. Hogyan fogadták? – Nagyon őszinte vagyok. A családomban először öt lány volt, utána jöttünk mi, a két fiú. Hála Istennek, nem vagyok olyan hihetetlen nyomás alatt, hogy mit fog mondani a család, ha véletlenül nem születik ez a fiú. 280 tagú családom van – nem nagyon valószínű, hogy ezzel a családdal történik valami. Nekem igazán nem volt fontos, hogy most feltétlenül fiúnak kell születnie. Ha öt, hat vagy hét lányom lett volna, pont ilyen boldog ember lettem volna. Örülök, hogy van egy Károly Konstantin, de nekem a legfontosabb, hogy a gyerek egészséges és boldog legyen. Nagy öröm, ha többen születnek. Én is nagy családban nőttem fel. Édesapámnak is hét testvére volt. Extrém eset: Zita királynénak 23 testvére volt. Egy nagy család, az valami csodálatos! Amikor nagy családról beszélünk, nem mindig lányokról vagy fiúkról van szó. Nagy család, nekem teljesen mindegy, hogy fiú vagy lány. W Károly Konstantin mint 22. unoka született. És vajon hányadik dédunoka, IV. Károlyhoz vagy I. Károlyhoz képest? Nyilván egy ekkora családban nagyon nehéz megmondani… – Biztos ki lehetne számolni, de sajnos… Át kellene gondolni: mi harmincketten vagyunk unokatestvérek. A mi családunk huszonkettőt tudott produkálni, el tudja képzelni, hogy ez más családban mennyi dédunoka! Van olyan unokatestvér, akinek csak 1-2 gyereke van. Nézzük csak… 87..ha jól számolom, de ez változik közben. W Most, amikor a keresztelőre jöttek ide a Mátyás-templomba, már megtörtént a dédnagypapa boldoggá avatása. Az érdekelne engem igazán, milyen lelkülettel, gondolatokkal jöttek ide – mégis csak - az első fiúgyermek keresztelésére. – Természetesen nagyon sok történelmi kapcsolat van a Mátyástemplommal. Ez a koronázási templom, a nagyapámat itt koronázták. Utána 1992ben a nővérem, Walburga házasságkötése volt itt. Első lányom, Zsófia is itt volt keresztelve. Úgy gondoltam, ezt a szép hagyományt azzal kellene folytatni, hogy elsőszülött fiam is itt legyen keresztelve. Gondolkodtunk, milyen időpont lenne a legjobb. Normálisan minél hamarabb meg kellene keresztelni, de nagyon szerettem volna, hogy több családtag is jelen tudjon lenni. Nagyapám boldoggá avatása után kerestem egy időpontot, ami megfelelne a legtöbb családtagnak, hogy Budapestre jöjjön. Ez pontosan egybeesett édesapám születésnapjával. Úgyis sokan tervezték, hogy jelen lesznek az ő 92. születésnapján, ezért terveztük úgy, hogy a születésnapot, keresztelőt együtt ünnepelhessük. Nagy öröm volt, amikor édesapám a keresztelő után elmesélte nekem, hogy amikor ott ült a templomban, eszébe jutottak azok a gyermekkori emlékek, amikor a nagyapámat királlyá koronázták. Visszaemlékezett, hogy pontosan ezen a helyen, ahol Károly Konstantint keresztelték, lett megkoronázva. Visszaemlékezett, mi6
Karácsony
Várunk
V. évf. 2. szám
lyen volt a ceremónia és most – hosszú idő után – a fiamnak a keresztelése. Nekem külön öröm volt, hogy édesapámnak ilyen nagyon tetszett, hogy ebben a templomban volt a keresztelő. Természetesen nekünk is nagy öröm volt, hogy Bíboros Atya keresztelte a fiam, hogy a Szentatya küldött egy áldást, és hogy olyan sok magyar és külföldi barát jött ezen a napon velünk együtt ünnepelni. És utána az egész család és baráti kör össze tudott jönni az altemplomban. Gyönyörű szép volt az altemplom! Olyan hihetetlenül szépen volt díszítve: az egész keresztelőnek a családi összejövetel hangulatát adta meg. W Hogyan fogadta a család, milyen érzés, hogy nagyapját boldoggá avatták? – Ezt nehéz elmagyarázni. Ez valami hihetetlen! Az ember ott van a Szent Péter téren és látja a nagyapjának a képét a templom előtt, a boldoggá avatási ceremónia alatt! Ez egy olyan öröm, különösen azon idő alatt, amikor nagyon sokan kritizálták a nagyapám. Sok ember, akik nem igazán komolyan foglalkoztak vele. Aztán azt látjuk, hogy jön a számunkra legfontosabb intézmény és egy nagyon hosszú vizsgálat, egy precíz eljárás után azt a kitüntetést adják neki, hogy boldoggá avatják. Hát ez valami hihetetlen! Természetesen ez is egy felelősség. Mert amikor egy családtag kapja ezt a kitüntetést, az egész családnak ilyen „színvonalon” kell viselkedni, hogy méltó legyen ehhez a kitüntetéshez, amit mi, utódok kaptunk meg. W Általában a szentté avatás, boldoggá avatás feltétele egy igazolható csoda. Ebben az esetben egy szerzetesnőnél történt csodás gyógyulás. Gondolom, a családon belül is tapasztalják, érzékelik az ő közbenjárását. – Hogyne lehetne érezni! Ez valami csoda, ami abszolút jelen van. Mielőtt az egész boldoggá avatás történt, már sokszor kértem – mondjuk – jótanácsot tőle. Nagyon sok kéréssel jöttem, és nagyon sokszor éreztem, hogy jelen van a családi életünkben. Lehet érezni, hogy figyeli, mi történik a családunkkal. Ez nagy biztonságot ad, és segítséget. W Sok mindent lehetett olvasni az újságokban, sok pozitívat is, hála Istennek. De van-e valami olyan kis apró részlet, ami például az újságírók figyelmét elkerülte, amit most meg tudna velünk osztani Boldog Károly királlyal kapcsolatban? – Ő a legnehezebb időben lett király. Az I. világháború közben annak összes rémálom-problémájával. Természetesen csak édesapám tud visszaemlékezni a vele töltött időre, mint kisgyerek. Az apja a fronton volt, vagy olyan sok munkája volt, hogy nem tudta az idejét a gyerekekkel tölteni. Nagyon pontosan tudta, milyen feladatok vannak egy császár és király számára. És ez a felelősség az első helyen állt, és ezért – bár a család igen fontos volt – nagyon ritkán tudott vele együtt lenni az édesapám. Madeira szigetén, amikor száműzték a családot, már több időt tudtak együtt tölteni. Mesélte, milyen humoros ember volt és nagyon sok dologról milyen 7
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2004. december 25.
jól tudott vele beszélgetni, milyen sok dologról vitatkoztak humorosan. Ez egy olyan oldal, ami nem igazán köztudott. Helytelen úgy bemutatni őt, mint egy nagyon komoly, mindig szomorú embert, Legtöbbször mint császárral és királlyal foglalkoznak vele, illetve élete utolsó heteivel, amikor nagyon sokat szenvedett a tüdőgyulladás miatt, amiben meg is halt. De ez rövid idő volt, amit együtt tudott tölteni a saját édesapjával. Ő egy teljesen más oldalát látta. W Ma se élünk túl könnyű időket. Vajon mit üzenne nekünk Boldog Károly király ma, ide Magyarországra, Európába? – Azt gondolom, ugyanazt, mint amit az édesapám szeretne üzenni. Optimistának kellene lenni, a pozitívat nézni. Látni kellene, milyen lehetőségek vannak a jövőben, milyen szép változások történtek ebben az országban, és milyen lehetőségek vannak, hogyha a jövőben is változik a helyzet. Igen, nagyon sok probléma van. De milyen sokat változott az ország az elmúlt tíz évben, milyen óriási fejlődés van! Amikor a városban körbenézünk és látjuk, milyen szép új épületek vannak, új üzletek, új színek – olyan sok pozitív változást lehet látni. Nem kellene olyan sokat panaszkodni, inkább látni a lehetőségeket és kihasználni ezeket. W Mi, keresztények akkor is optimisták vagyunk, amikor mások nem azok. De vajon hogyan lehet optimistának lenni kereszténység nélkül? Mi lesz Európával, ha ennyire ki akarják hagyni a kereszténységet? – Hihetetlenül szomorú tény, hogy ez megtörtént, mert Európa keresztény kontinens. De azt gondolom, nagyobb problémát is átéltünk már a történelemben mint azt, hogy ezt nem sikerült bevenni az Európai Unió Alkotmányának Preambulumába. Az Alkotmány nagyon szép és nagyon fontos, de velünk kellene kezdeni! Amikor sikerül a másiknak példát mutatnunk; milyen óriási segítség tudna lenni, amikor azt a segítséget elfogadjuk, amit a hit nekünk ad. Természetesen mindig fontos nagy témákkal foglalkozni, de végül mindenki visszajut a saját életéhez és ott sokkal többet tudna tenni. Amikor próbálunk példa lenni, ebben a formában sokkal többet tudunk elérni. W A kereszténységet sokan a magánéletre akarják redukálni. Ez biztosan nem helyes, de talán egy indítás arra, hogy a magánéletünkben személyesen igyekezzünk jobban megélni a hitünket. – És ha mi jó példát tudunk mutatni, lehet, hogy más emberek elgondolkoznak ezen. Miért fontos ez? Sokszor látom, hogy a példa, amit az ember ad, az egyik legfontosabb dolog. Azért még dolgozni fogunk, hogy ez bekerüljön az Alkotmányba. Ez az Alkotmány biztos, hogy változni fog a következő években. Mert amikor az ember már látja, milyen vastag ez az Alkotmány és mi van benne, már szinte tudható, hogy a jövőben meg fog változni. Ha csak egy négy oldalas alkotmány lenne, sokkal jobban félnék, mert négy oldalt nagyon nehéz változtatni. Ez 8
Karácsony
Várunk
V. évf. 2. szám
azonban még sok lehetőséget ad. Az osztrák Alkotmány például több, mint 120szor került változtatásra. W Ez az új munkakör a Vöröskereszt élén milyen kihívást, milyen feladatokat, alkalmasint milyen reményeket jelent? – Számomra ez teljesen új feladat, mert nem régóta foglalkozom ezzel a területtel, de gondolom, a diplomáciai munka, amit eddig végeztem, még sok jó ötletet tud adni. A Vöröskereszten belül a szaktudás megvan és ha ez támogatást tud kapni, remélem, sikerülni fog egy igazi uniós Vöröskeresztet felépíteni Magyarországon. Mint uniós tagnak, új pályázati, együttműködői lehetőségek vannak más országokkal is, amire Magyarországon szükség van. Gondolom, ebben tudok a legjobban segíteni, mivel ezek a nemzetközi kapcsolataim megvannak. W A diplomáciai tevékenység megmarad emellett? – Igen, az tovább megy. 1996 óta inkább európai integrációval foglalkoztam május 1-ig, most pedig európai uniós kérdésekkel. W Azért a családra mindig lesz idő? – Próbálok. Szabadabban tudom beosztani az időmet, mivel nem kell egy irodában ülnöm 8-4-ig. Így a gyerekek is nagyon fontos szerepet tudnak kapni. W Akkor tehát a Karácsony a családé. Nagyon szép Karácsonyt kívánok az egész családnak az olvasói közönség nevében is! – Köszönöm, viszont kívánom! Habsburg Györggyel Janó atya beszélgetett
HITJELÖLTEINK December 12-én, vasárnap az esti 6 órai szentmisében újabb katekumenek csatlakoztak közösségünkhöz. Az alábbiakban az ő bemutatkozásaikat olvashatjuk.
? Advent harmadik vasárnapján történt életem egyik meghatározó eseménye, amikor is a szentmise keretei közt a hívek előtt kérhettem katekumenné fogadásomat. Elég hosszú út vezetett idáig. Édesanyám és családja katolikus, édesapámék pedig reformátusok. Amikor megszülettem, nem tudták eldönteni, kinek a vallására kereszteljenek. Végül úgy állapodtak meg, legyen ez majd az én döntésem. A keresztény élet felé vezető első lépcsőfokokat anyai dédnagymamám és nagymamám segítségével tettem meg. Vallásukat gyakorló katolikusként meséltek nekem Istenről, Jézusról, a Bibliáról. Érdeklődő gyermekként szívesen hallgattam 9
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2004. december 25.
történeteiket. Szentmisére is elvittek, és megtanítottak imádkozni. Egy idő után egyértelművé vált számomra, hogy erre az útra nekem is rá kell lépnem, és meg szeretnék keresztelkedni. Ezt a vágyamat később a tanulás, a főiskolai diákévek háttérbe szorították, de Isten és a hozzá kapcsolódó gondolatok ezen idő alatt is foglalkoztattak. Újabb fordulóponthoz akkor érkeztem, amikor megtudtam, hogy a munkahelyemen két kollégám is tagja a közösségnek. Az egyik, akkor még szintén katekumenként, lelkesen mesélt a Janó atya által vezetett foglalkozásokról. Azon felül, hogy azt gondoltam, én is szívesen lennék tagja a közösségnek, adott egy lökést is, úgy éreztem, nem várhatok tovább, most már meg kell keresztelkednem. Az ő segítségükkel jutottam el én is ezekre a foglalkozásokra, a közösségbe és általuk még egy lépcsőfokkal közelebb Istenhez. Szeretném megköszönni nekik és mindenkinek, akik eddigi utam során a segítségemre voltak. Külön köszönet vőlegényemnek, aki a hittan foglalkozásokra a kezdettől fogva elkísér. Mára az egyszerű kísérőből ő is a hit és Isten iránt érdeklődő emberré vált. Nagy öröm számomra, hogy így együtt tehetjük meg a további lépéseket a még teljesebb keresztényi élet felé. Szentmihályi Renáta
? Hát megtörtént. A Katolikus Egyház és annak közössége befogadott. Ezzel egy régi tervem, vágyam, álmom eléréséhez egy lépéssel közelebb kerültem. A cél a keresztség felvétele. 1976-ban születtem. Születésemkor nem lettem megkeresztelve most nem részletezett okok miatt. Mindig bántott a tudat, hogy én nem tartoztam „hivatalosan” a közösséghez. Ez a hitemet nem befolyásolta, de mindenképpen fontos nekem. Sosem kételkedtem Isten létében, jelenlétében, hatalmában. Rám mindig vigyázott. Életem során minden nehéz helyzetben megsegített, és olyan dolgokat éltem át, éltem túl, amelyekre sokaknak esélyük sem volt, és sokan a szerencsémnek tulajdonítanak. Ennyi szerencse nincsen. Sokszor gondolataimban vitatkoztam Istennel. Veszekedtem Vele. Ő nem fordult mégsem ellenem, mindig segített akkor is, amikor nem kértem. Akkor is meghallgatott, amikor némán álltam. A szívem sugallatát akkor is meghallotta. Sokszor sok mindent nem a Krisztusi útmutatások alapján tettem életemben. Sok jót cselekedtem, de nagyon sok rosszat is. Isten mégis minden alkalommal megbocsátott, hiába voltam gyarló és bűnös oly sokszor. Ez a végtelen Megbocsátás és Szeretet. Nem érdemeltem ki sohasem, mégis jutott belőle bőven nekem.
10
Karácsony
Várunk
V. évf. 2. szám
Sosem értettem miért én, miért nem mások részesültek ebben a kegyben, de KÖSZÖNÖM. Sok mindent tettem életemben, amire nem vagyok büszke, erre az vagyok! Fazekas Ferenc
? Különös jelentőséggel bíró nap volt számomra 2004. december 12-e. A Megváltó születését váró időszak 3., reménnyel teli vasárnapján az esti 6-os misén Janó atya a Koronázó Főtemplomban, a budavári keresztény közösség előtt és részvételével a közösség reménybeli tagjává fogadott három -immáron- katekumen társammal egyetemben. Hosszú utat követő első kézzelfogható lépésem volt ez a hit felé. A lelki igény, hogy Istennel bensőséges kapcsolatot alakítsak ki, sok éve motoszkált bennem. A gyakorlat felé történő lépés elmaradását mindig kicsi, önző kételyeim okozták. A templom kegytárgyboltjában dolgozó kedves kolléganőim segítsége nélkül minden bizonnyal máig sem tettem volna semmit. Eszterrel való véget nem érő beszélgetéseim és Erzsi – jóval gyakorlatiasabb- közbenjárása segítségével végül elkezdtem Janó atya keresztség-előkészítő foglalkozásait látogatni. Nem tagadom, minden beszélgetés során akadt, amin megütköztem, de a kételyek átgondolkodott órák és az idő múlásának segítségével bizonyossággá értek bennem. Szeretnék Jézus nyomában járni. A kulcs – számomra - a megalázkodás. A legértékesebb emberi erény, és bizony sokat kellett vitáznom magammal, mire nem csak mondani, de érezni is tudtam szépségét. Nem kell mindenre bizonyíték. Feltétel nélkül bízni csak irracionálisan lehet. Nem vall az értelem hiányára, ha az emberi aggyal megfoghatatlan dolgokat alázatból elfogadjuk. Köszönöm Janó atyának és Istennek, hogy ezt megértették velem. Köszönöm befogadásomat a vári közösség minden tagjának és Janó atyának, valamint a fent említett (illetve nem említett, de nem elfelejtett) barátaimnak, illetve kezesemnek, Szabó Andinak a belém vetett hitét és értékes segítségét. Baumann Helga
? Nevem Krisztián. Szüleim római katolikusok, engem és testvéreimet nem kereszteltettek meg. A keresztény vallással akkor kerültem kapcsolatba, amikor feleségemmel megismerkedtünk. Kapcsolatunk kezdetétől fogva beszélgettünk a kereszténységről, de ekkor még nem éreztem úgy, hogy nekem ilyen értékek szerint kellene élnem. Megbeszéltük, hogy egyházi esküvőt is szeretnénk tartani, és 11
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2004. december 25.
elkezdtünk jegyes oktatásra járni. Ezek alatt az órák alatt egyre inkább érlelődött bennem az elhatározás, hogy szeretnék megismerkedni jobban a keresztény értékekkel, de még mindig nem tudtam a keresztség felvételére rászánni magam. A templomi esküvő olyan hatással volt rám, amely elindított ezen az úton. Feleségem is támogatott (támogat) ebben, azóta is együtt járunk a felkészítő foglalkozásokra. A befogadáson bizonyossá vált, hogy választott utam már végleges, és megnyugvást jelent számomra.
KÓTA DÍJ 2004. December 10-én az alábbi szövegű levelet kézbesítette címemre a posta: „ Mátyás-templom Énekkara, Tardy László karnagy úr részére… A Magyar Kórusok és Zenekarok szövetsége – KÓTA elnöksége 2004. júniusi ülésén kitüntetést alapított KÓTA DÍJ néven. Örömmel értesítjük, hogy a Mátyás Templom Énekkara a KÓRUS kategóriában a magyar zenekultúrában kifejtett munkásságáért elsőként részesül ebben a kitüntetésben…” A díj átadására december 16-án a Kodály Zoltán tiszteletére rendezett hangversenyen került sor a Zeneakadémia Nagytermében. A színpadon helyet foglaló kitüntetettek között volt többek között Szőnyi Erzsébet és Kocsár Miklós zeneszerző, Párkai István, Katanics Mária, Baross Gábor karnagyok, különböző zenei együttesek, zenekarok, gyermekkórusok tagjai, vezetői, mecénásai. A díjakat a KÓTA vezetői – Kollár Éva elnök, Mindszenti Zsuzsánna az ifjúsági tagozat és Birinyi József, a népzenei tagozat elnöke – adták át. A közönség – és köztük énekkarunk tagjai – lelkes tapsa alatt vehettük át Varjú Imre atyával a megtisztelő díjat. Ezt követően egy gyönyörű hangversenyt is kaptunk ajándékba, melyen a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium énekesei, a Zeneakadémia Vegyeskara, a Magyar Rádió Gyermekkórusa és a Kodály Zoltán Kórusiskola egykori növendékeiből alakult Cantate Kórus kápráztatott el bennünket gyönyörű énekével. Mindannyiunk számára, akik jelen voltunk, felejthetetlen élmény marad a 2004 évi Kodály születésnapi koncert. Tardy László karnagy
12
Karácsony
Várunk
V. évf. 2. szám
ADVENTI IMA A KONYHÁBÓL Kedves Ili! Amikor Janó megkért, hogy fordítsak valamit a karácsonyi Várunk-ba, rövid kis adventi imádságok jutottak eszembe az ismert creightoni honlapról, csak akkor nem volt időm nekilátni. Aztán az Adventi Lelki Napon, amikor kis csoportokban arról beszélgettünk hol találkozhatunk Istennel, újra eszembe jutott, hogy a Karácsonyt megelőző napokban a tengersok tennivaló közt reménytelenül igyekszünk időt találni az imádságra, miközben olyan egyszerű a dolog. Lehet imádkozni tésztagyúrás közben is, s van is erre egy rövid kis gondolatsor, ezt kellene lefordítani. Aztán rájöttem, hogy mire a Várunk megjelenik, már Karácsony lesz, s biz a finom fogásoknak addigra készen kell állni, tehát az 'Adventi ima a konyhából' addigra már aktualitását veszti. Erzsébet néni biztatott, hogy azért csak fordítsam le, egy átlag háziasszonynak az év többi napján is tág tere van a konyhában, s hátha eszébe jut a fenti kis imáról ez az Advent, ez a Karácsony, illetve, hogy minden tevékenységünkben, még a konyhában is, mindig velünk van az Úr. Szeretettel küldöm tehát: Mariann Milyen örömet okoz ez nekem, Uram! Köszönöm, hogy a konyhába irányítottál, hogy rövid időt Veled töltsek a csendben. A helyiséget lassacskán csodálatos illatok töltik be, és családom tagjai -ahogy az ilyen alkalmakkor lenni szokott- külön kiruccanásokat tesznek a konyha felderítésére, hogy azután együtt kóstolgassuk a készülő ételeket. Köszönet Uram mindannyiukért, ezekért a különleges emberekért. Életem receptjének ’hozzávalói’ ők: ízüket-zamatukat és csodálatos melegségüket adják, hogy egyszeri s meg nem ismételhető fogássá álljunk össze a Te dicsőítésedre. Tudod, Uram a konyhai munka nagyon is olyan, mint én vagyok. Piszkos, nyúlós, ragacsos, rendetlen, s ha csak kicsit is nem figyelek, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan elterveztem. S pont ez a rendetlenség az, ahol Hozzád fordulhatok. Segíts nekem, amikor szembesülnöm kell tökéletlenségemmel! Ajándékozz meg alázatossággal, amikor saját szegénységemmel viaskodom! Engedd, hogy szereteted mélységét érezzem akkor is, ha az eredmény, amivel Eléd állhatok szerény, sőt a széleinél még egy kicsit meg is égett! Légy velem Uram ma, ebben a konyhában! Segíts, hogy a Veled töltött bensőséges csendet jól használjam, s imádkozzak azokért, akik ebből az ételből enni fognak! Engedd, hogy azokról is megemlékezzek, akiknek szerte a világon olyan kevés ennivaló jut, és áldd meg azokat, akik azt a keveset, ami nekik adatott megosztják másokkal! (Az eredeti szöveg az alábbi címen található: www.creighton.edu/CollaborativeMinistry/Advent/advent-prayers.html)
13
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2004. december 25.
BETEG VOLTAM ÉS MEGLÁTOGATTATOK Köszönetnyilvánítás a sok imáért és az önzetlen szeretetért Szeretném megköszönni mindenkinek, akik október 24-én este a 6 órai szentmisén, amelyet Imre atya mutatott be, értem imádkoztak, amikor is a súlyos műtétet rajtam végrehajtották. Amikor a Budai Irgalmasrendi Kórház sebészetén a doktor úr bejelentette, hogy a lábamat amputálni kell, a Jó Istenre bízva magamat az orvossal közöltem a beleegyezésemet. Megköszönte döntésemet, és azt mondta, hogy még vasárnap este végrehajtja a műtétet. Este a szentmise kezdetével egyidőben vittek a műtőbe. Mivel csak érzéstelenítéssel hajtották végre a beavatkozást, az egész időt végig imádkozhattam. Kértem a Jó Isten segítségét, és olyan lelkierőt adott, ami azóta is bennem él. Éreztem, hogy aki adja a keresztet, ad erőt annak elviselésére is. Gondoltam a Szűzanyával, felmentem a Kálváriára, és fájdalmaimat egyesítettem Krisztus fájdalmaival. Elimádkoztam az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét is. Az egy óra úgy elrepült, hogy észre sem vettem. Pont 19 órakor vittek vissza a kórterembe. Az operáló orvos annyit mondott: ma maga volt a nap hőse. Szobatársaim is csodálkoztak, hogy műtét után is tudok mosolyogni. Hétfőn délelőtt már jött a gyógytornásznő, kedden már járókára állított, majd mindenki csodálkozására egyedül ültem vissza az ágyba. A kórházban minden nap jött valaki áldoztatni. Az Úr Szent Teste mindig újabb erőt adott nekem. Egyik alkalommal egy nagyon csinos asszony jött, s áldozás után mondtam, hogy az én fiam piarista tanár. Erre rögtön azt felelte: Nemes György tanár úr? Ő a fiamnak volt az osztályfőnöke még a Mikszáth Kálmán téren. (Ilyen kicsi a világ!) György fiam minden nap beutazott Vácról meglátogatni, és a műtét előtt feladta a betegek szentségét. Rita lányom a napi látogatásokon kívül minden erejét latba vetette, hogy minden gyógyászati segédeszköz rendelkezésre álljon, mire a lakásba haza jövök. Drága férjem, aki maga sem egészséges, naponta kétszer is bejött hozzám. A közeli rokonok és ismerősök majdnem minden nap meglátogattak, s Imre atya szintén meglátogatott a kórházban. Szomszédaink, Farkas Péterék is állandóan segítségünkre vannak és voltak akkor is, amikor a férjem beteg volt. Csepelyné Mariann, Éderné Iluska, Hazainé Lili, Ducza Anikóék, Jákfalvyné Magdi, Csendéné Irénke mind-mind mellettünk álltak és állnak ma is. Mindnyájuknak köszönettel tartozunk. Külön köszönet Nagypál Gábornak, aki a lányommal együtt a gyógyászati segédeszközöket hazahozta. 14
Karácsony
Várunk
V. évf. 2. szám
November 5-én hozott haza a mentő a kórházból. Azóta a kedves vári ismerősök és lakosok állandóan érdeklődnek utánam és imáikról biztosítanak. November 19-én épp Erzsébet napján Török Viki látogatott meg és közölte, hogy az egyházközségi tagokkal megbeszélve minden szombat és vasárnap (amikor nem kapunk ebédet) mindig más család hoz ebédet, hogy ezzel se legyen gondunk. Advent előtti héten még adventi koszorút is kaptunk. Előd atya minden vasárnap nagy szeretettel hozza az Eucharisztiát és megáldoztat. Meglátogatott Janó atya is, és jókedvem láttán azt mondta, jó látni nekik is az ilyen beteget. Bandi bácsinak is nagyon szépen köszönöm a sok imát és misét! A hétvégi ebédekkel együtt még a „Szállást keres a Szent Család” is megérkezett hozzánk. Mindenkinek hálás köszönetet mondok, akik akár imával vagy más módon segítségünkre voltak és lesznek a következőkben is. Egyben kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és áldásos, békés újévet kívánok mindenkinek, imádságos szeretettel: Nemes Ödönné, Teri néni
Mennél hangosabbam káromolják azt a nevet, amelyben egyedül van üdvösségünk, annál hangosabban és annál nagyobb örömmel valljuk: Benned lakozik az Istenség teljessége! Neked szólnak a karácsonyi harangok! Neked ujjonganak a gyermekszívek! Előtted hajoljon meg minden térd, téged valljon meg minden nyelv! Te vagy minden kor sarokköve, minden világosságot kereső fényessége, minden éhező eleven kenyere, az örök béke hirdetője. Te vezesd mindazt, ami békétlen Isten békességére! A szeretet kötelékével fűzd össze mindazokat, akik idegenek lettek egymás számárai Engeszteld ki egymással mindazokat, akik ellenségek lettek! Add meg nekünk a békét! Michael Faulhaber
15
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2004. december 25.
HOGYAN LETT FELTALÁLÓ A TŰZOLTÓBÓL? Ki ne hallott volna az aquincumi víziorgonáról? De talán a fenti kérdést már csak kevesen kapcsolnák a hangszerek királynőjéhez. Pedig a kettő összefügg egymással! Advent kezdetén kedvcsinálóként, már írtam arról a tervünkről, hogy azokból a barátainkból, akik az orgona, az orgonazene iránt érdeklődnek, szeretnénk egy baráti társaságot, kört szervezni. Nos január 16-án délután fél négyre minden érdeklődőt szeretettel várunk a Mátyás templom kórusára, ahol egy rövid diavetítéses előadás mellett máris megismerkedhetnek a hangszer néhány sajátosságával. Az alapító tagok reményei szerint az előadások mellett lesz kirándulás is– hogy megismerjük Magyarország orgonáit. Remélem az Orgonabarátok köre is olyan sikeres lesz, mint Vasárnapesti Egyházzenei áhítat-sorozatunk, amely 2005-ben ünnepli 15 éves fennállását. Várunk tehát mindenkit szeretettel január 16-án!
Hock Bertalan
CANTUS VITAE A Várunk egy idei korábbi számában a Veni Creator Spiritus pünkösdi himnusz kapcsán írtam Gustav Mahler monumentális alkotásáról, a 8. szimfóniáról. A mű második része Goethe Faust-jának zárójelenetét dolgozza fel. Valahányszor a Faust-tal, mint irodalmi művel találkozom, mindig Madách Imre halhatatlan drámája, Az ember tragédiája jut eszembe, s újra meg újra meg kell állapítanom, hogy ez utóbbi mennyivel tömörebb, ugyanakkor színesebb, kortalanul aktuális, lebilincselő, egyben nekünk, magyaroknak nemzeti alapművünk, maga „a Tragédia”. Ezért ha a Faust helyet kaphatott a Várunk lapjain, engedtessék meg, hogy most az Ember tragédiájának Dohnányi Ernő általi „megzenésítéséről” szólhassak röviden. A szimfonikus kantáta minden téren nagy hasonlóságot mutat Mahler művével. A témaválasztás, a Faust és a Tragédia párhuzama, magáért beszél. A zenei megfogalmazás is igen hasonló: mindkét szerző hatalmas előadói apparátust mozgat. Nem tudom, kell-e annyi közreműködő művész a Cantus Vitae megszólaltatásához, mint az Ezrek szimfóniájához, de közös jellemző a XX. századi nagyzenekar mellett a szólisták és felnőtt-, valamint gyermekkar szere16
Karácsony
Várunk
V. évf. 2. szám
peltetése. Mindkét zeneszerző csupán részleteket emelt ki az irodalmi szövegből, így is másfél órásak a kompozíciók. Felvetődik a kérdés: melyik volt előbb? Nem tudom, de talán nem is fontos. Mahler művét 1910-ben mutatták be, Dohnányi Cantus Vitae-jét csak 1941ben. Ugyanakkor a zenetörténet szerint Dohnányi már 1900 márciusábanáprilisában bemutatkozó amerikai turnéján elkezdett foglalkozni a művével. A „szakállas vicc” jut az ember eszébe: ki teremtette a világot? Természetesen az Atyaisten. De előtte két szovjet mérnök már beszélt róla! Ha már itt tartunk: Dohnányi a párizsi színbe a Marseilleaise zenei anyagát dolgozta be, a motívumok azonban egyre torzabban szólnak, átfolynak az Internacionálé dallamába; az agresszív, harsogó zene nem vezet sehova, végül teljes összevisszaságot hallhatunk, s utána csönd. De van tétel, amelyben keringő, foxtrott szól. Megijedni azért nem kell, a mű nagyon szép – nekem, aki évtizedek óta szeretem Dohnányi templomszentelési Szegedi miséjét, gyönyörű. A mű egyik utolsó tételében – karácsonykor így van rendjén - a vegyeskar és a gyermekkar együtt énekli: „Dicsőség a magasban Istenünknek! Dicsérje Őt a föld és a nagy ég”! Madách szavai, Dohnányi zenéje ma is aktuálisak: BOLDOG KARÁCSONYT! Székely Ákos
Egyetlen jószándékú ember sem vonhatja ki magát azon feladat alól, hogy küzdjön a jó győzelméért a rossz felett. Ez a harc hatásosan csak a szeretet fegyvereivel vívható meg. Ahol a jó győz a rossz fölött, ott a szeretet uralkodik, és ahol a szeretet uralkodik ott béke tölt be mindent. Az Evangélium tanítását javasolja nekünk újra a II. Vatikáni Zsinat, amikor így fogalmaz: „Az ember tökéletesedésének és így a világ átalakításának legalapvetőbb törvénye a szeretet új parancsa.” II. János Pál pápa Béke-világnapi üzenete 17
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
IRODALMI
Várunk
2004. december 25.
MELLÉKLET
Figyelem! Műveket csak álnéven fogadunk el! A Szerk.
A KÜRTÖS KALÁCS TITKA! 1268-at írtak, a tatárok betörtek Székelyhonba. Az őrtüzek mindenütt kigyúltak, a harangok megszólaltak. Jő a tatár, itt a veszedelem! Mindenki meneküljön védett helyre! Máréfalván is megkondult a harang, a népet a bíró azonnal riasztotta. A Les-hegy tetejére felküldte a vigyázókat, onnan figyelték, adnak-e jelt az udvarhelyi Budváriak. Asszonyokat, gyerekeket minden ennivalóval a Les-hegy derekán lévő felsősziklabarlangba indítottak, mert a veszedelemben mindig odabújtak. A tatárra sokat várni nem kellett, a vigyázók futva jöttek egyszerre: Jő a tatár, emberek! A férfiak a bíró vezetésével az alsó barlangba vonultak, mert onnan jól célba vehető az ellenség nyíllal. Jött a tatár horda, nagy kiáltozással, ostorpattogtatással bevágtattak az üres faluba. Keresték a magyarokat házakban, templomban, míg végre nyomot kaptak, s a Les-hegy aljába levágtattak. Meglátták a barlangokat, a lóról leugráltak.
18
A sziklában felkapaszkodva igyekeztek, hogy megközelítsék a magyarokat. Akkor intett bíró uram, s a legények nyílzáport zúdítottak a tatárra. Ám egyre feljebb jöttek a tatárok, a nyílzápor bennük kevés kárt okozott. Annyian voltak, mint égen a csillag, s mind vérszomjas a magyarokra. A bíró látta, így nem sokra megy ezzel, a lóhátról irányító nagy orrú kánt célba vette, jól célozva egy nyíllövéssel szíven találta, s a kán lefordult lováról holtan. A tatárok ettől úgy megrémültek, hogy visszavonultak, s tanácskozni kezdtek. Elhatározták, kiéheztetik a székelyeket, ezért a hegy aljában letelepedtek, mintha ott akarnának maradni, ezért olyan tábort vertek. Elfogyott a székelyek ennivalója. Élelmet szerezni viszont nem tudtak, mert a tatárnak ezer szeme őrizte a barlangokat. Akkor a bíró felszólt feleségének a beszélőcsövön, ami a két barlangot összekötötte: - No feleség, próbálok még egyet, éhen halni szégyen. Inkább megyünk a tatárra fegyverrel. Nem úgy lesz az, édes uram, -
Várunk
Karácsony
- jött vissza az asszony hangja. Valamit gondoltam már, s azzal elkergetem a tatárt. Azzal az asszony szalmából fonatott egy kalácsot, ami, mint egy kályhakürtő, olyan volt. A szalmakalácsot egy póznára erősítették, s a felsőbarlang nyílásán kitették. A tatároknak erre azt kiáltotta a bíróné: - Lám, mi jól élünk fent, ti meg éheztek odalent!
V. évf. 2. szám
hogy ily kalácsra telik a székelynek, nagyon megdühödött a horda, az üres falut teljesen lerombolta, s nagy haraggal elvágtatott onnan. Székelyföldön ezt kürtöskalácsnak hívják, ezzel a tatár eszén túljárt. Ma finom tésztából csinálják, és sokan örömmel fogyasztják. Ez a kürtöskalács titka. Istennek hála, hogy az utókor számára megőrizte ezt a székely népmonda!
Amikor a tatár látta ezt, Primus, a krónikás
BETLEHEMI ÁLOM Behunyom a szememet és álmodom, Betlehembe szárnyalok az álmokon, Jászol előtt térdepelek csendesen, Most született Megváltónkat meglesem. Ott fekszik az istállóban középen, Báránykák és tehénkéknek körében, Pici ember, de már most a legnagyobb, Felnézek, s a csillag is ránk ragyog. Szűz Mária, Szent József és angyalok, Vigyáznak rá, míg fenn a Hold andalog,
Majd ha felnő, Ő lesz az, ki gyámolít, Példát mutat és mindenre megtanít. Lehajtom a fejemet és kérem Őt, Adjon nekem hitet, reményt és erőt, Szeretetet, megbocsátást, türelmet, Meghalljam, mit odaföntről üzennek. Betlehemi álmom, lassan véget ér, Köszönet a nékünk küldött gyermekér’, Angyalszárnyak repítenek vissza már, A Szent Család mindnyájunkat vissza vár. kruntorád.ám ® 2004. december 12
19
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2004. december 25.
A KARÁCSONYFASZÁMLÁLÁS „Te, Zita” – szólt bele a telefonba Kristóf, „itt ülünk Ritával, és egyre nyugtalanabbul tervezzük a 24-e délutáni programot. Ha Peti lesz idén a kis Jézus a pásztorjátékban, akkor hogy tudunk elmenni karácsonyfát számolni veletek? Bele fog férni mind a kettő? Elég, ha háromkor megszoptatja?” Lassan 25 éve „számoljuk a karácsonyfákat”. Ami valamikor kényszer szülte időhúzásnak tűnt, mára a család karácsonyi készületének egyik fontos részévé vált. Zita 5 éves lehetett. A karácsonyi játékra már igazi kislány ruhába öltözött. Harisnyanadrág, szoknya, ünnepi cipő. A globális felmelegedés még gyerekcipőben járhatott, mert emlékem szerint kemény hideg volt aznap. „A templomig nem lesz baj, de mit csináljak velük utána, amíg a karácsonyfa elkészül?” – kérdeztem Katit. A vári sétának nem kedvezett a harisnyanadrág, szoknya, ünnepi cipő hármasa. „Tudod mit, vidd el őket karácsonyfát számolni!” – ajánlotta. A pásztorjáték után beültettem a kicsiket az autóba, és nekiindultunk. Már a Tárnok utcában is voltak szívet melengető ablakok. Leereszkedtünk a Palota úton, át a Krisztina körútra, majd Hegyalja út, és irány a Citadella. Lassan, komótosan mentünk, igyekeztem időt biztosítani az otthon szorgoskodó angyalkának. A Gellért hegy oldalában majd’ minden ablakban látni lehetett a feldíszített karácsonyfákat. A Citadella tetején megfordultunk, és ki sem kellett szállnunk, hogy rácsodálkozzunk Budapest ezernyi apró fényére. Visszafelé a Villányi út volt a cél. Már-már leértünk, amikor egy telefonfülkét vettünk észre. „Várjatok, megkérdezem a mamát, hogyan állnak az angyalkák!” Mehetünk haza, elkészültek. Nem siettünk, hazafelé is folyt a számolás és persze az izgatott készülődés. Lassan 25 éve „számoljuk a karácsonyfákat”. Ha majd megnőnek…, ha majd megházasodnak…, ha majd gyerekük lesz… Megnőttek, megházasodtak és gyerekeik lettek, de 24-én a pásztorjáték után - most már két autóval - indulni kell. Le a Palota úton, föl a Hegyalja úton, szétnézni a Citadella mellől és telefonálni a telefonfülkéből. (Érdekes, a mobiltelefon nem fogja az angyalok hangját.) Ma is ugyanolyan kíváncsian várnak: „Mi van, mehetünk?” „Mehetünk, az angyalkák készen vannak.” Gál Péter Másokat gazdaggá tesz, önmaga szegénnyé lesz: magára veszi ugyanis testem nyomorúságát, hogy elnyerjem istenségének gazdagságát. Nazianzi Szent Gergely 20
Karácsony
Várunk
V. évf. 2. szám
HOL VAGY, KARÁCSONY? Az utcasarkon nyit épp egy butik, csicsás nő rakja ki csicsás áruit. Gondterhelten robog el egy templomszolga, hisz a perselye csak a drágaságot kongja. A battyogó őrjárat jobbra-balra vizslat, kapkodják is a linkek vacak vackaikat. Sorsjegyárusok, jósok, sündörgő pimaszok, és bóvli, bóvli asztalon, szívekben, szemekben, agyakban, szavakban, papíron, képeken, s áradnak köztük kölykök és vének, sihederek, lányok, kiégett szépek, s maguk se tudják, hogy mocskosak, csupaszok. Megyek köztük, mert valahogy átdereng a fény sátrakon, rongyokon, a színek szemetén, mint sűrű lombok között a napsugár még rothadót is megcsillant és általjár, úgy átsuhan, átszitál rajtuk a Karácsony: az aluljárók falán és kövén, a lépcsőn, a rácson, a hamis és csúnya gyertyás fenyőkön, giccses képeken, az árusok haja bozontján, a csillagszórókon, az újságos ponyván, s milyen furcsa, hogy szemét hátán szemét szólongatja kupacban a Logosz ünnepét, s kapkodva várja, hogy közibük eljöjjön ... Mert mire az éjféli mise felcsendül, csak a piszok marad itt meg egyedül, mint a Teremtés előtt az üres káosz, mihez úgy nyúltál, mint a világ anyagához, hát csak rajta, Karácsony, rajta te Kisded, mert hogy az új Teremtést végbe is vigyed, ha egyébbel nem is, szeméttel szolgálunk – jöjj Te Megváltó, Te közeli Isten, kinek mosolya, csillaga innen kisegítsen, áradó fénye, aranya, tüzének zománca koszos odvainkat sikálja, formálja, Te egyetlen igazi kincsünk és Királyunk... Lénárd Ödön: Börtönversek, V. 21
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2004. december 25.
KÖZÖSSÉGI JÁTÉKOK Egyházközségünk december 11-én Kránitz Mihályt hallgathatta a példakép, a közösség fontosságáról. Az itt leírt játéktervemet felhasználók között bizonyára kevesebb lesz az elmagányosodó, pesszimista ember. Ez a társasági szerencsejáték, ami akár családi, szilveszteri partikon is színesítheti szórakozásaink játékos formáit. A játék alkalmas legalább öt, de legfeljebb ötven játékos szórakozására. • „A legkisebb egyke a nyerő” néven nevezhető játék semmiféle kelléket nem igényel, legfeljebb nyereményként néhány szaloncukor előkészíthető. A játéksorozat öt-tíz másodperces kis egységekből áll. • Minden egység azonos. • Egy egység abból áll, hogy a játékosok mindegyike egyszerre, vezérszóra (például egyik játékostársuk „Most!” felszólítására) felmutat két kezének ujjaival jelezve egy természetes számot. Két kézfejének ökölbeszorításával jelzi azt, hogy ő a 0-s számot mutatta fel. Értelemszerűen a 10 ujjának felmutatásával a 10-es számot választotta. • A játékban az nyer, aki a legkisebb olyan számot mutatta fel, amit más játékostársa nem. Így például, ha hárman mutatták fel a 0-át, ketten az 1-et, és hárman a 2-őt, és a 3-as számot senki se mutatta fel, de a 4-es számot csak egy játékos mutatta fel, akkor e 4-es számot felmutató játékos nyerte ezt a játékot, függetlenül attól, hogy a nála nagyobb számokat hányan mutatták fel. • A felmutatás nyertese például egy szaloncukrot nyer. • Előfordulhat egy felmutatás során az, hogy minden felmutatott számot több játékos mutatott fel. Ilyenkor ebben a fordulóban nincs nyertes. • A játéksorozat a játékosok számától függően élvezetesen játszható akár húszharminc felmutatással, vagy akár egy fél órán keresztül is. • A játszadozás során szerencsére a játékosok azt gondolják, hogy a játékostársaikra való figyelésnek, azok kedvenc számának kifürkészése révén az empátiának, tudásnak is lehet némi szerepe, de ez nem baj, általában azonban a vakszerencse dönti el, hogy ki lesz a nyertes. • A játéksorozat nyertesének a legtöbbször nyertes (a legtöbb szaloncukrot nyerő) résztvevőt hirdetjük ki. Pálffy László 22
Buék 2005!
Karácsony
Várunk
V. évf. 2. szám
– Hogy találták fel a rézdrótot? – Két skót egyszerre hajolt le egy pénzérméért. – Hogy legel a fejetlen tehén? – Ugyanúgy, mint az, amelyik már meg van fejve! – Miért van a méheknek királynőjük? – Mert ha kormányuk lenne, nem lenne méz. – Miért nincs Kukorica Jancsinak 8 általánosa? – Mert hetedikben lemorzsolódott. – Hogyan veti el az okos gazda a futóbabot? – Uccu neki vesd el magad! – Hogy hívják a butuska indiánlányt? – Szőkenő szarvas.
– Felakaszthatom a kabátját, uram? – Tőlem akár fejbe is lőheti. Melyik a kakukktojás? a) Arany b) Petőfi c) Ezüst „Cézár nyílj ki”, mondta Brutus, és belevágta a tőrt. Hátul Antoniusék összesúgtak: Ez már döfi! Eszkimótörvény: Kunyhó mögül sárga hóból ne egyél. Két diszjunkt halmaz galériát nyit. Bejön egy vevő. - Jó napot kívánok, Dürerképet szeretnék vásárolni. - Sajnáljuk, de metszetekkel nem foglalkozunk. Robin Hood a halálos ágyán fekszik, magához hívatja a családtagokat, és az az utolsó kívánsága, hogy még egyszer lőhessen az íjával, és ott temessék el, ahol a nyílvessző leesik. Így temették Robin Hood-ot a szekrény tetejére... Kedves figyelmességek szeretteinknek 2005-re (A Várunk népi gyűjtéséből): – Olyan ronda vagy, hogy kiskorodban bottal piszkáltak! – Anyukád csontot kötött a nyakadba, hogy legalább a kutya játsszon veled! – Fejbe váglak mint vakondot a rotációs kapa! – Olyan büdös vagy, hogy a pap is vízipisztollyal keresztelt! – Elnyomlak, mint Orbit rágó a sörszagot! – Ha ilyen feje lenne a mókusnak, magára gyújtaná az erdőt! – Félbeszakítalak, mint reklám a Vészhelyzetet! – Olyan csúnya vagy, hogy születésedkor az orvos sírt fel először! 23
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2004. december 25.
HÍREK, ESEMÉNYEK Az INCORONATA 2005. évi hangversenysorozata Templomunk Kulturális Központja – a Katedrálisok zenéje után – ismét hangversenysorozatot rendez, melynek címe: Európa Zenei Országútján. A négy hangversenyen a templom Ének- és Zenekara egyenlőre csak kisebb utat jár be: a Salzburg – Bécs – Kismarton – Eszterháza -Tata – Buda útvonalat. Ám a mesterek között többen annál nagyobbak: Caldara, Michael Haydn, W. A. Mozart (Salzburg); Beethoven, Schubert, Bruckner (Bécs); Eszterházi Pál, Georg Werner, Joseph Haydn, Menner Bernát (Kismarton, Eszterháza, Tata); Seyler József, Liszt Ferenc, Vavrinecz Mór, Bogisich Mihály, Szabó Xavér (Buda). A sorozat január 14-én, pénteken este indul, az előzőhöz hasonlóan zenei magyarázattal, „idegenvezetéssel” társítva. Az Ének- és Zenekar szeretettel vár mindenkit a sorozat hangversenyeire. A koncertek időpontjai: 2005. január 14., február 18., április 15. és május 27. Mindegyik koncert helyszíne a Mátyás-templom és kezdete 1930.
GÓLYAHÍREK Örömmel adjuk hírül, hogy december 20-án megszületett várva várt kisfiúnk, Török Fülöp Péter (4150gr, 58cm). Mamájával együtt nagyon jól érzi magát. A hosszú várakozás alatt érte mondott imákat hálásan köszönjük, és áldott karácsonyt kívánunk mindhárman. Török Dávid és Zalányi Kinga Testvérei, Katica és Julcsi nagy örömére december 21-én megszületett Tardy Ferenc János (4350gr, 55cm), karnagyunk 6. unokája! Édesanyjával mindketten jól vannak és remélik, hogy a karácsonyt már otthon együtt ünnepelhetik.
" 24
Várunk A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Varga János, Török Viktória, Török Ferencné, Pölöskey Krisztina, Rudolf Krisztina, Mátéffy Balázs A címlaprajzot Török Ferenc készítette. Külön köszönet a szorgos lányoknak a tűzésért, hajtogatásért. Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, törődésükkel segítették a közös munkát.
