Mi azonban új eget és új földet várunk

Vá r u n k

„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári Főtemplom közösségének lapja

2009. Húsvét

„HA FÖLMEGYEK AZ ÉGBE, OTT VAGY; HA LESZÁLLOK A MÉLYSÉGBE, OTT IS JELEN VAGY. … NEKED NEM SÖTÉT A SÖTÉTSÉG, ÉS AZ ÉJ MINT A NAPPAL, OLY VILÁGOS ELŐTTED; SZÁMODRA A SÖTÉTSÉG OLYAN, MINT A FÉNY” ZSOLT 138,8-12

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

Várunk

2009. április 12.

A HÚSVÉTI ÖRÖMHÍR JÁRJON ÁT BENNÜNKET! Halálhírek érkeznek… Temetésekre kell mennünk… Egyre növekszik a „hazaköltözöttek” névsora... Mégsem szabad vigasztalhatatlanul szomorkodnunk, elkeserednünk. A Húsvéti Örömhír járjon át bennünket! Ez pedig így hangzik: erősebb az Élet, mint a halál! Akiben mi hiszünk, Ő átment a halálon is, és azt kéri, hogy kitartóan kövessük Őt, szorosan járjunk a nyomában. Krisztus feltámadása azt hirdeti, hogy a szenvedés és a halál fenyegető, pusztító képe álarcnak bizonyult, és félelmet akarnak kelteni. A feltámadás fényében lehullott ez az álarc. A feltámadt Jézus velünk van. Ő már csak az Élet útján megy, és aki Őt követi, azt az örök élet felé vezeti. Éppen ezért jogunk van sorsunkat az örök élet oldaláról nézni. Húsvétvasárnap reggel mind a feltámadás hírét, mind ennek örömét is el akarták vinni az asszonyok a csalódott tanítványoknak. Azóta ezt az örömhírt a hívő keresztényekre bízta a Jóisten. Itt nemcsak ismertetnünk kell valamit a világgal. Azt tudjuk hitelesen továbbadni, amiben mi is meggyőződésesen hiszünk. A hírvivő asszonyok útközben találkoztak a feltámadt Jézussal. Ha az ő feladatukat vállaljuk, számíthatunk rá, hogy mi is személyesen találkozunk a feltámadt Krisztussal. Krisztus feltámadása óta jogosak még a könnyeink? A világ megváltozott Húsvéttal, de a könnyek megmaradtak, csak megváltoztak. Minden nap van szenvedés, fájdalom, amelyekkel együtt járnak a könnyek. Ha tudjuk, hogy a feltámadt Krisztus el fogja venni a szenvedést, meg fogja szüntetni a fájdalmat és akkor már csak a vigasztalás örömkönnyei maradnak meg. Naponta kísérnek minket a részvét könnyei, ezek azonban Isten jutalmát vonzzák le. Főleg Nagyböjtben természetesek a bűnbánat könnyei, ezek azonban nem meddők, nem kergetnek kétségbeesésbe, mert fölszárítja őket a bűnbocsánat. Akik siratják mások bűneit (a megszólás helyett), egyek lesznek Jézussal, aki sírt Jeruzsálem bűnei miatt. Akik ismerik a szeretet könnyeit, azok tudják, hogy mi a boldogság itt a földön. Minden év Húsvétja felkínálja a szívből ünneplőknek ezt az örömteli és könynyekig boldog ünneplést. Kívánom Kedves Híveinknek, hogy ilyen lelkülettel ünnepeljük együtt Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását! Imre atya 2

Húsvét

Várunk

IX. évfolyam, 4. szám

NAGYBÖJTI LELKINAP Március 21-én ismét vendégünk volt Horváth Zoltán terézvárosi plébános úr, aki segített elcsendesedni szaladós, zajos világunkban – hisz Nagyböjt ennek az ideje kell legyen. Az együtt töltött idő alatt rápillantottunk az örömhírre, az evangéliumra. Ebben a liturgikus évben Szent Márk szerint veszi az Egyház az evangéliumi részeket, így a virágvasárnapi passiót is az ő leírásában hallottuk. Érdekesnek tűnik Szent Márk módszere, ahogyan szerkeszti a leírtakat: két csoportra osztja a szereplőket – egyik csoport Jézus mellett van, elfogadják őt, és vannak, akik szembehelyezkednek vele, nem fogadják el, azon gondolkodnak, hogyan lehetne elhallgattatni. Mindez nem csupán írói eszköz, hanem nagyon fontos lelki szerepe van. Ezáltal arra kényszeríti az olvasót, aki a Szentírást a kezében tartja, hogy döntsön. Egyszerűen döntenie kell, kivel tart, melyik táborhoz tartozik. Mert más út nincs, más hely nincs a történetben, csak mellette vagy ellene. A mi világunk leginkább az is-is világa: el is fogadja, nem is. De ilyen nincs! Ezt így nem lehet! Döntenem kell Jézussal kapcsolatban, hová helyezem az életemben. Engedem-e, hogy irányítson? Mi köze van a munkámhoz, a családi életemhez? Amikor II. János Pál pápa New Yorkban járt, a főúton óriási éljenzés között vonult. A híradások arról is jeleztek, hogy ezalatt az egyik párhuzamos utcában az egyneműek házasságáért, a másikban az abortusz engedélyezéséért tüntetők vonultak. Aki tehát Jézus mellett dönt, nem mehet mellékutcában, a főúton kell mennie! A történet helyszínén a farizeusok, az írástudók egyértelműen arra törekszenek, hogy elhallgattassák Jézust. Jézus úgy beszél, hogy felhívja gyengeségeikre a figyelmet. Míg ők kifelé mutatják, hogy a törvényeket mind betartják, belül a szívükben tiszta „kosz” minden. Jézus mindezt tudja, s ezért az első szava ez: Térjetek meg. Ők viszont nem tudnak kilépni a maguk világából. A jelenlévő nép akkoriban még tekintélytisztelő volt. Ha a vezetőjük mondott valamit, azt mondták ők is – mert hisz a vezető mondta. Nem jártak utána a dolgoknak, csak dühödten kiáltották: Keresztre vele! Lehet, hogy tán más lett volna a véleményük, de nem is gondolták át, csak mentek a vezetőik után. És mi van velem? Utánajárok-e a hallottaknak, vagy beveszek minden maszlagot? Megnézem-e a hétköznapi dolgokra mit válaszol a Biblia? Pilátus is jelen van. Addigra már sokakat lemészárolt, eggyel több vagy kevesebb mindegy lett volna. De ő mégis megtorpant. Miért? Mert Jézus azt válaszolta neki: „Semmi hatalmad nem volna, ha fentről nem kaptad volna.” Megdöbbenti: tehát van egy másik hatalom! Vajon a pénz, az erőszak, a hatalom világában képesek vagyunk-e mi kitekinteni arra, ami nem látszik és mégis van?

3


Várunk

2009. április 12.

A történet helyszínén a tanítványok is jelen vannak. A két legkarakteresebb Júdás és Péter. Júdás lázadó típusú, Jézusban egyszerűen csalódik, amikor az evilági királyságot visszautasítja. Nem ilyennek képzelte őt. A csalódott ember dönt: jelentkezik, hogy segít elintézni Jézust. Elsősorban a csalódottsága viszi ebbe a szerepbe. De hiszen ma is sokan vannak így. Elvárnák, hogy itt legyen most bizonyos dolgokban az Isten, ugyanakkor bizonyosakba ne szóljon bele. Vajon én is elvárok Jézustól dolgokat, másokból meg kizárom, majd magam eldöntöm, mi legyen? Aztán Júdás végignézi, amit szervezett – összeverik, megostorozzák, kigúnyolják, kivégzik Jézust. És ekkor a csalódott ember kétségbeesett. És mint akkor, most is rosszul döntött – öngyilkos lett. Péter volt valamennyiük vezetője. Sok eseményben, amire csak három tanítványt vitt magával Jézus, ő ott volt, tehát sokkal többet látott, jobban ismerte, többet értett meg. Jézus mindent előre elmondott, ami Péterrel fog történni, és mégis elköveti a háromszori tagadást. Mi történt Péterrel, hogy így megváltozott? Látta, hogy Jézussal mit tettek, és egyszerűen félt, hogy akkor vele is ezt tennék. De hányszor megtagadjuk mi is Jézust, amikor konkrétumra kerül sor! A mindent eldöntő nagy különbség a két apostol között az, hogy amikor Péter a másodszori kakasszóra ráeszmélt tettére, keserves sírásra fakadt. Júdás kétségbeesett – nem hitte, hogy Jézus meg tudja bocsátani a vétkét. Péter sírása azt jelzi, hogy hiszi: Jézus megbocsát neki. Ilyen bocsánatra csak az Isten képes. Hány ember él kétségbeejtő gyötrelemben, mert elhagyta az Istent, s nem hiszi, hogy ezt az Isten megbocsátja neki? Péter jól ismerte Jézust és tudta ezt. Itt van még János és Mária Magdolna is a jelentekben. János a legfiatalabb, a szeretett tanítvány. A „felnőttek” mind elmentek a kereszt alól, a fiatal ott áll – nincs benne félelem, ami az öregekben már van. Még nem törődött bele jó pár dologba. „Ha Jézust szeretem, szaladok és csinálom vele, ha vele kell halnom, akkor vele halok.” A szíve a torkában dobog, de ott van, kiáll Jézus mellett. Ezt a jánosi szeretetet, tüzet, lelkesedést el kellene tanulni! Mária Magdolna is ott van a kereszt alatt. Neki Jézus nagyon sok bűnét megbocsátotta, megszólták érte, megvádolták miatta Jézust. Azt az embert látja a kereszten, aki kiemelte onnan, ahonnan magától sose tudott volna felemelkedni. Hányszor fordulunk el, szólunk meg megtért bűnöst – mit szövegel ez itt nekem – pedig a lelkesedés bennük sokkal lángolóbb. Micsoda erő az eltévedt és visszatért ember szívében a visszafogadottság érzése! Milyen érdekes, ők ketten győződnek meg először, hogy Jézus feltámadt. János benéz a sírba és hisz. Mária Magdolna átöleli Jézus lábát örömében, hogy visszakapta. Mi dolgunk ezzel? Dönteni kell, kihez tartozom. Júdáshoz-e – örökké kétségbeesek, elvárásaim vannak Jézussal szemben? Vagy Péterhez-e – esküdözöm, az 4

Húsvét

Várunk


adott pillanatban viszont elfutok, de meg tudok bánni? Vagy mint János, tisztán szeretem Jézust, csak mert eljött, hogy megváltson és szeret? Lehet, hogy Mária Magdolnával távol kerültem tőle, de visszafogadott és sokat megbocsátott nekem? Dönteni kell tehát, hinni vagy elutasítani. Mózes népe lázadása ellenére könyörög az Úrhoz, hogy ne hagyja el őket. „Csinálj rézkígyót, ha hittel rátekintenek, megszabadulnak.” Azóta tudjuk: aki a keresztre hittel rátekint, annak Jézus eltörli bűneit. Mint Szent Gellért a Gellérthegyen, föl kell mutatni a keresztet, mert a kereszt nélkül nem üdvözülhetünk. Horváth Zoltán atya gondolatait lejegyezte: TI

Adjatok teret az imádságnak életetekben! Egyedül imádkozni jó, de még ennél is sokkal szebb és gyümölcsözőbb együtt imádkozni, mert az Úr biztosít minket, hogy jelen van mindenhol, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az ő nevében. Részlet a Szentatya idei ifjúsági világnapra írt üzenetéből

AZONOSSÁG ÉS HITVALLÁS Európai identitásom alapja a Katolikus Egyház hitvallása A Magyar Művészeti Akadémia tagjai elhatározták, hogy vizsgálódásuk tárgyává teszik az identitás fogalmát, különös tekintettel az európai identitás kérdésére. Jómagam fél évszázadot töltöttem a Katolikus Egyház szolgálatában számos templom tervezésével és építésével, és legalább ennyi időt tudatos keresztény hívőként gyakorolva és megküzdve hitemet. Magától értetődő volt, hogy identitásomat a Katolikus Egyház tanításán belül próbálom megfogalmazni. Az Apostoli Hitvallás átelmélkedése közben, a Szentírást és a Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumát is kézben tartva valóban rátaláltam a gyökerekre, amelyekből élet fakadt bennem. Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében – Isten megkülönböztette magát a teremtett világtól, és azt az ember megismerésének tárgyává tette. Száműzte népétől, Izraeltől a természetimádás és bálványimádás minden formáját. A világ kutatható és megismerhető! A világ nem szükségszerűség, vak végzet vagy véletlen következmény. A világnak megvan a ma5


Várunk

2009. április 12.

ga Teremtés adta rendje. Isten megajándékozta teremtményeit azzal a méltósággal, hogy önállóan cselekedjenek. Az embernek személyi méltósága van, az Istenképmás méltóságában nem valami, hanem valaki, aki képes önmagát megismerni és Istennel közösségre lépni, a teremtésben közreműködni. Az összes ember egyetlen emberi nemet alkot, az Istenhez rendelt élet egyenlőségében és szabadságában. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától – Hiszem az evangéliumok Jézusát, akiben Isten megnyilatkozása tökéletes. Az Isten Fia valóságos ember lett – ez a világtörténelem legnagyobb eseménye. Valóságos, vagyis létező és megismerhető. Jézus személye megkérdőjelezhetetlenné teszi tehát számomra, hogy az igazság megismerhető. Hogyan ne lenne az, mikor Jézus a hegyi beszédben meghirdette Isten országát és a nyolc boldogságot. Beszélt az irgalmas szamaritánusról, a két testvérről, a jóságos atyáról. Beszélt a dúsgazdagról és a szegény Lázárról. És meghirdette a legfőbb törvényt, az Isten és az ember szeretetének kettős parancsát. Szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették – Fájdalommal borulok le a szenvedő Krisztus előtt. Fájdalommal, de még nagyobb hálával, amiért példát adott az igaz szeretetről; „szeressétek egymást, mint ahogyan én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,12-14.) Amiért értelmet adott minden emberi szenvedésnek. Nincs elveszett élet, nincs hiábavaló szenvedés. Szenvedésben válhat az ember igazán Isten társává, mert az Isten itt hajol le legmélyebben az emberhez. Az emberi szolidaritás magját, legsarkalatosabb pontját is itt találom meg, hiszen a szenvedők között végtelen lehetőség nyílik a segítségnyújtásra. A kereszt jelében mindig van feltámadás! … Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül – Jézus föltámadása az Őbelé vetett hitünk legnagyobb igazsága és a kereszttel együtt a húsvéti misztérium lényeges része. Krisztus „halálával legyőzte a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott”. Krisztus feltámadása Isten transzcendens műve, a megtestesülés csúcspontja. A feltámadás bizonyítja Krisztus istenségét. „Ha igazán hiszünk, telve kell lennünk bátorsággal és határozottsággal, hogy előrehaladjunk az Isten és a felebaráti szeretet gyakorlásában.” (J. Renard) Fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat – Krisztus azzal a hatalommal fog ítélni, amelyet a világ megváltójaként szerzett, aki azért jött, hogy üdvözítse az embereket. Nyilvánosságra fognak kerülni a szívek titkai, és egyenként mindenkinek minden cselekedete, amit az Istennek és a felebarátnak tett. Mindenki a tettei szerint ítéltetik örök életre vagy örök kárhozatra a legfőbb törvény szerint. Nem lehet tehát 6

Húsvét

Várunk


következmények nélkül élni, sodródni a világban. Isten előtt felelősek vagyunk önmagunkért és egymásért. Súlya van gondolatainknak, szavainknak, cselekedeteinknek és mulasztásainknak. Felelősséggel kell vállalni és ellátni feladatainkat! „Meghalás nélkül, annak megsemmisülése nélkül, ami pusztán a magamé, nincs Istennel való közösség és nincs megváltás.” (J. Ratzinger) Hiszek Szentlélekben – Az oszthatatlan Szentháromságban a Fiú és a Szentlélek különbözik ugyan, de szét nem választható. Ötven nappal a feltámadás után Pünkösdkor a megdicsőült Jézus kiárasztja a Lelket és kinyilvánítja, mint isteni személyt, ezáltal a Szentháromság kinyilatkoztatása teljessé vált. A Szentlélek építi, élteti és megszenteli az Egyházat. Így indít a Lélek minket is, képessé tesz arra, hogy Isten művét építsük. Hiszem, hogy az ember alkalmas a jóra, hogy bízhatunk egymás képességében, s reménnyel telve munkálkodhatunk. Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat – Az Egyház azt a népet jelenti, amelyet az Isten meghív és összegyűjt az egész földkerekségről, hogy egy közösséget alkotva hirdesse és az összes nemzetek között megvalósítsa Istennek Jézus Krisztus által megalapított országát. Isten terve az, hogy közösségben építsük ezt az Országot. Ennek értelmében nem szabad, hogy a világot elidegenedett egyének önzésének terepévé tegyük. Közösséget kell alkotnunk, mert így tudjuk csak egyesíteni azt, amit a Lélek elhint közöttünk. Most mi vagyunk soron, hogy Istent megdicsőítsük egy emberi életben. Hiszem a szentek közösségét – Közösség van a szent személyek között, azaz azok között, akik a kegyelemből eggyé váltak a meghalt és feltámadott Krisztussal. Egy részük zarándok a földön; mások eltávozván ebből az életből, tisztulnak a mi imádságaink segítségével is, végül mások Isten dicsőségének örvendenek és közbenjárnak értünk. Valamennyien együtt Krisztusban egy családot alkotnak, az Egyházat, a Szentháromság dicséretére és dicsőségére. „Az élet, a történelem mindig azokat igazolta, akik a helyesnek felismert útról soha le nem tértek; a meggyőződésből vállalt elveket soha fel nem adták; a korlátok előtt meg nem torpantak; a felismert célokat soha el nem hagyták; …meggyőződésüket soha meg nem tagadták… Nem elit emberek, nem tudósok vitték előbbre a történelem ügyét, hanem mindig az elszánt emberek.” (Keleti K.) Hiszem a bűnök bocsánatát – A bűnbocsánat első és fő szentsége a keresztség. A keresztség után elkövetett bűnök bocsánatára alapította Krisztus a kiengesztelődés vagy bűnbocsánat szentségét, amely által a megkeresztelt ember kiengesztelődik Istennel és az Egyházzal. Csodálatos alapélményem, hogy nem vagyunk elveszve, még ha el is botlunk újra és újra. „Keserves fáradozás emberi természetünk földies vonásait korrigálni. Még a keresztények sem dicsekedhetnek túlságosan nagy eredményekkel e téren. De mégis van egy bizonyosságunk: egy7


Várunk

2009. április 12.

szer viselni fogjuk a mennyei ember arcvonásait! Egyszer lényünk kettőssége átadja helyét a jó egyértelműségének. Kétségtelen, hogy mi magunk nem fogjuk megteremteni ezt az új embert. De megteremti majd az Isten.” (P. Lührmann) Hiszem a test föltámadását és az örök életet – A test szó az embert jelenti, gyenge és halandó állapotában. „A test az üdvösség sarokpontja.” Hiszek a test megmentéséért testté lett Igében; a test feltámadásában és a test megváltásának beteljesedésében. A megszokottság mai orgiájában kevés az igazi megrendültség, ezzel szemben a Szentírás tele van igazán megrendült emberrel. „Ameddig Isten története az emberrel tart, az mindig szíven talált emberek története: szembetalálják magukat az élő Istennel, és dönteniük kell vele kapcsolatban”. (L. Bamberg) „Higgy és találtál, mert hinni annyit jelent, mint megtalálni. Mert mire nem talál rá a hit? Eléri az elérhetetlent, felismeri a felismerhetetlent, megragadja a végtelent, rátalál a végső okra, és szélesre tárt keblére öleli … magát az örökkévalóságot.” (Szent Bernát) Török Ferenc

Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa: és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja!

EXULTET Exultet annyit jelent: „ujjongjon”. Ezzel a szóval kezdődik a húsvéti örömének, amelyet általában a diakónus énekel az éppen meggyújtott húsvéti gyertya mellett a virrasztás kezdetén. A fényliturgia (lucernárium) vezeti be Krisztus húsvéti titkának megünneplését, és ennek is legünnepélyesebb része az Exultet, amelyet minden esetben énekelni kell. „Az Exultet az örömre való felhívással és az énekesért mondott imára való felszólítással veszi kezdetét. Aztán prefáció formára vált, amely himnikus lelkesedésben ünnepli a pászka éjszakáját, és megénekli szabadulásunkat. … Végül a himnusz a húsvéti gyertya, mint a természetes fény forrása felé fordul, és utal az alkonyt nem ismerő hajnalcsillagra (Jel 22,16; 2Pét 1,19).” (Rupert Berger, Lelkipásztori Liturgikus Lexikon, Bp. 2008.) A liturgiában fontos szerepet töltenek be a jelek. Krisztus feltámadása fényként ragyog a bűn sötétségében. A direktóriumban vastag betűvel van szedve az 8

Húsvét

Várunk


éjszakai ünneplésre való kitétel. „A húsvéti vigília egész ünneplése éjjel történik, ne kezdődjék a sötétség beállta előtt és ne végződjék a vasárnapi pirkadat után. Ezt az előírást szigorúan be kell tartani.” A Húsvét jelentőségét talán nem kell külön hangsúlyozni, hiszen ez a kereszténység lelke. De talán érdemes emlékeztetni arra a tényre, hogy Isten az éjszaka közepe táján valósította meg tervét, népének kiszabadítását a szolgaságból (vö. Kiv 11,4; 12,12.29). Erre emlékeztet bennünket a húsvéti gyertya fénye és az Exultet szövege. A Szentírás így ír erről a különös éjszakáról: „Ez az éjszaka, amelyen az Úr virrasztott, hogy kihozza őket Egyiptom földjéről, legyen Izrael fiai számára is az Úr tiszteletére átvirrasztott éjszaka minden nemzedéken át.” (Kiv 12,42). „Mert amikor mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott, mindenható szava zord harcos módjára ott termett az égből, királyi trónjáról a pusztulásra szánt föld közepén” (Bölcs 18,14-15). Valóban ez az Úr éjszakája, amikor mi is éberen várjuk a Vőlegény érkezését (vö. Mt 25,6). Az Exultet összefoglalja nemcsak Krisztus halálát és feltámadását, hanem az egész üdvtörténetet. Isten hatalommal avatkozik be az emberiség történelmébe és hozza létre a párbeszéd lehetőségét Isten és ember között. A zsidó hagyomány szerint ennek az üdvtörténetnek négy sarokpontja van, és ezek alkotják Isten átvonulásának (pászkájának) tengelyét. Az úgynevezett négy éjszaka a következő eseményekből áll: a világ teremtése; Izsák feláldozása; kivonulás Egyiptomból; a világ vége. Az első három adja ki a vigília első három olvasmányát. (Templomunkban a vigília hét ószövetségi olvasmányából csak három hangzik el: a teremtés, a kivonulás, és Ezekiel jövendölése – A szerk.) A húsvéti éjszaka különlegességét ez az időfelettiség jelenti, amelyben kinyilvánul az Istentől ajándékba kapott élet. Egyetlen éjszaka sűríti magába az üdvtörténet nagy eseményeit és az egész történelmet. Minden húsvéti ünnepléssel, történjen az egy vasárnapi vagy akár egy hétköznapi szentmise keretében, az örökkévalóságba lépünk be. „Áldott éj, mert ekkor hoztad ki az ősatyákat, Izrael fiait Egyiptomból, száraz lábbal a Vörös-tengeren átvitted őket. … Áldott éj, a halál bilincsét ekkor törte szét Krisztus, és az alvilág mélyéről mint győző tért vissza.” Béla atya Áldott ez az éjszaka, mely ma szerte az egész világon a Krisztusban hívőket a világ tévelygéseitől és a bűnök homályától elválasztván a kegyelemnek átadja s a szentek közösségébe kapcsolja őket.

9


Várunk

2009. április 12.

ISTEN IRGALMAS SZERETETE „Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos bíróra. Vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást. Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához.” (1Pét 2,23-25) Döbbenetes Isten alázata és mindent átölelő szeretete. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Az ősbűntől fogva számtalanszor fellázadtunk Isten ellen. Bűneink által kiszakítottuk magunkat Teremtőnk életet adó szeretetéből, mely számára a lehető legfájdalmasabb. Miközben Ő arra vágyakozik, hogy minél tökéletesebben betölthesse szívünket Önmagával, mi számtalanszor lepaktálunk a sátánnal. Elkezdünk alkudozni vele, s ezáltal kétségbe vonjuk teremtő Istenünk szavahihatőségét. Bűneink által elfordulunk Istentől, kitépjuk magunkat az Ő életet adó szeretetéből. Elhisszük a kísértőnek, hogy van egyszerűbb, jobb út, mint amit Isten mutatott nekünk. Így szívünkön keresztül beengedjük a sötétség erőit a világba, amelyek a bizalmatlanság, a félelem, és a gyűlölködés által egyre inkább megkötöznek bennünket. Mindezek ellenére Isten nem fordult el, nem undorodott meg tőlünk. Olyan módon hajolt le az elbukott emberhez, ami minden képzeletet felülmúl. „A mi betegségeinket Ő viselte, és a mi fájdalmainkat Ő hordozta. (…) Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk (…), és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.” (Iz 53,4.6) Isten lehajolt az elesett emberiséghez, hiszen Ő nagyon jól tudja, hogy önerőből nem tudunk felállni. Kiszakítani ki tudtuk magunkat Isten éltető szeretetéből, de saját magunktól visszatérni képtelenek vagyunk. Csodálatos, hogy Isten nem saját sérelmeit nézi, nem olvassa ránk, hogy mit követtünk el ellene, hanem tiszta szívből vágyakozik utánunk. Semmi sem drága Neki azért, hogy újra önmagához ölelhessen bennünket. Még Önmagát is feláldozta értünk, hogy bűneinktől és azok következményeitől megszabadítson bennünket. „Mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot…” (Oz 6,6) „Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.” (Jn 12,47) Isten irgalmas szeretete nekünk az életet jelenti. „Te jóságodban megalkottad az embert, és ámbár igazságod szerint kárhozatot érdemelt, irgalmadból mégis megváltottad Krisztus, a mi Urunk által.” (Mi10

Húsvét

Várunk


sekönyv, II. közös prefáció) Számunkra Isten egyik legfontosabb tulajdonsága az Ő végtelen, irgalmas szeretete. „Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Iz 1,18) „Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem.” (Iz 43,25) Olyan hatalmas ajándék ez számunkra, amit teljes egészében felfogni nem tudunk. Isten nem is ezt várja tőlünk, hanem hogy éljünk az Ő irgalmával. Arra hív bennünket, hogy engedjük be életünkbe az Ő végtelen, gyógyító szeretetét. A Szentírás tanúsága szerint mindazon emberek élete, akik hittel fordultak Jézus által közénk érkező irgalmas Isteni Szeretet felé, azok élete gyökeresen megváltozott. A vámszedőből apostol, a Krisztust megtagadó tanítványból pápa, a bűnös asszonyból a feltámadás első tanúja, az elvakult farizeusból Krisztus egyik leghűségesebb hirdetője, a megfeszített latorból pedig az egyik első szent lett. Mindnyájunk életével csodálatos elképzelése van Istennek. „Íme, tenyeremre rajzoltalak téged; falaid előttem vannak szüntelen.” (Iz 49,16) Nem kell mást tennünk, mint rábíznunk önmagunkat Teremtőnk irgalmas szeretetére. Ő lépésrőllépésre kibontakoztatja életünk Tőle kapott ajándékait. Bármilyen mélyen vagyunk, bármilyen kilátástalan is a helyzetünk, nem vagyunk elveszettek. Isten arra vár, hogy igent mondjunk az Ő mindent átölelő szeretetére. Arra vár, hogy Önmagát ajándékozhassa nekünk, hiszen legnagyobb vágya, hogy betölthessen minket végtelen szeretetével. Ha mindennél fontosabbnak tartjuk a Vele való találkozást, ha törekszünk Őt életünk középpontjába helyezni, megújul az életünk. A Szentlélek egyre hasonlatosabbá formál bennünket Jézushoz, így majd az Atya nekünk is ezt mondja: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!” (2Pét 1,17) Cserkó atya

Húsvét második vasárnapja, fehérvasárnap, április 19. az isteni irgalmasság vasárnapja. Gondoljunk az ezáltal kapott kincseinkre. Bizalom az irgalmas Istenben címmel országos konferenciát szervez-

nek a ciszterciek Szent Imre-templomában (Budapest, XI. Villányi út 27.) április 18-án. Az esemény fővédnöke Erdő Péter bíboros, védnöke Ternyák Csaba egri érsek. A szervezőbizottság vezetője Katona István egri segédpüspök, az Isteni Irgalmasság Alapítvány elnöke. A rendezvényen előadást tart többek között Beer Miklós váci megyéspüspök és Székely János esztergom-budapesti segédpüspök. A 18 órakor kezdődő szentmisét Juliusz Janusz apostoli nuncius mutatja be. 11


Várunk

2009. április 12.

MI A TITKA? Gondolatok a jubileumi Haydn-évre Miért él még ma is – 200 évvel halála után – oly sok ember lelkében a zenéje? Miért játsszák-éneklik darabjait profik és amatőrök ugyanolyan lelkesedéssel? Miért indít meg ma is minket lassú tételeinek bensőséges áradása, miért csal mosolyt arcunkra gyors tételeinek játékos sziporkázása? Egyszerű falusi család szülötte volt, csodálatos hangja segítette a bécsi Stephansdom gyermekénekesei közé, ahonnan aztán mutáláskor ki is rakták. De addigra ő már nemcsak az egyházi zene dallamaival, harmóniáival szívta tele magát, hanem azok mögé látva új távlatokat fedezett fel. A három bécsi klasszikus mester közül ő volt a legidősebb, s mint „legidősebb fiúhoz” illik, ő indult elsőnek „világot látni”: merre is jár a 18. század derekán a zenei élet szekere? Hová törekszik, milyen új lehetőségeket, eszközöket kínál a kor a jövő számára? Ezt azért is csak ő tehette meg, mert az Úristen egy mindenre rácsodálkozó, derűs, kiegyensúlyozott természettel ajándékozta meg. Hiányzott belőle Mozart szertelensége és Beethoven lázadó, korlátokat széttörő dinamizmusa. Ő vezette át a barokk utáni átmeneti stílust abba a „klasszikus” mederbe, amely aztán elég tágasnak bizonyult ahhoz, hogy mindhármuk zenéjét magába fogadja. Elsőnek járta be a működésük helyéről „bécsi klasszikusnak” elnevezett zenei nyelv teljes területét, és a közben szerzett ismereteket, tapasztalatokat önzetlenül osztotta meg a két „fiatalabb testvérrel”. Kezei között válik a szimfónia azzá a műfajjá, amely mindhármuk zsenijének tág teret adott szebbnél szebb alkotások létrehozására. A hangszeres kamarazene legigényesebb formáját, a vonósnégyest is ő „teremtette” meg. Amikor már oly sokan kérték és annyi megrendelőnek ígérte meg újabb és újabb vonósnégyes megírását, hogy nem győzte sem idővel, sem energiával, Mozartot kérte meg, hogy írja meg helyette a darabokat. Ezt a felkérést Mozart igen nagy megtiszteltetésnek vette, és örömmel teljesítette. Igazi forma- és műfajteremtő zseni volt, aki játékos örömmel „fundált ki” újabb és újabb lehetőségeket a maga és kortársai számára. Nem véletlen, hogy ő írt Schöpfung (Teremtés) címmel oratóriumot. Nagyon „otthon volt” a „teremtés birodalmában”, kiismerte magát annak minden „szögletében”. Erre azért volt képes, mert a 12

Húsvét

Várunk


mindennapokat is Isten jelenlétében élte. Még a szimfóniák első partitúra oldalára is gyakran írta a négy betűt: A.M.D.G. Ad Maiorem Dei Gloriam – Isten nagyobb dicsőségére. Nagy igyekezettel törekedett arra, hogy ne csak a zeneileg műveltek, hanem az egyszerű „polgárok” számára is érthető, örömet okozó műveket alkosson. A legkomolyabb, legmagasztosabb dolgokról is úgy tudott zenéjével vallani, hogy szinte minden hallgatója úgy érezte: „nekem szól, nekem írta”. Ugyanakkor műveiből árad a humor, a jókedv. Egyházi zenéje sem kivétel ez alól, s amikor néhány vaskalapos egyházzenész azt vetette szemére, hogy túl vidámak miséi, ezt válaszolta: „Nem tehetek róla: mindig jókedvem támad, ha az Úristenre gondolok” Művei hamar utat találtak templomunk kórusához is. A leltárban található régi Haydn misék a legelső nyomtatott kiadásból valók. Ezeket már az 1800-as évek elején hallhatták a budai hívek. Seyler József, Adler György karnagyok (a 19. század első felében működtek nálunk) nagy tisztelői voltak Haydn zenéjének, és ez az általuk komponált egyházi műveken is érződik. Miséi Vavrinecz Mór, Sugár Viktor karnagysága idején éppen úgy felhangzottak, mint amikor Bárdos Lajos és Várhelyi Antal vezette az együttest. Bárdos különösen a Nelson-misét vezényelte szívesen. 1962 júniusa végén, karnagyi munkája befejezésekor is ez volt műsoron. Utóda, Kósa Sándor, a Terézia- és a Harmónia-misét vette fel az együttes repertoárjába. Húsvétvasárnap a Máriacelli mise kerül előadásra, amelynek bemutatása Horler Miklós személyéhez kötődik: a Haller téri templomban már vezényelt művet szerette volna itt, a várban is előadni, és kérésére hozta meg Fábián kanonok úr az ének-zenekari anyagot Bécsből. Igazi nyereség volt az együttes számára, de egyben igazi erőpróba is, hiszen a Gloria, Credo és Agnus tételek fugái kemény diót jelentenek még a leggyakorlottabb énekes számára is. A Gloria Gratias agimus hálaéneke, a Credo Et incarnatusa, a Benedictus szóló-kvartettje nagyszerű lehetőségeket kínál az énekes szólisták számára. Április 24-én, pénteken délután 5 órakor Juliusz Janusz nuncius úr ünnepi szentmisével emlékezik meg templomunkban XVI. Benedek pápa megválasztásának évfordulójáról. Ekkor is Haydn-mise csendül fel: a B-dúr „Kis Orgonamise”, más nevén Istenes Szent János-mise, amely ugyancsak Fábián kanonok úr kapcsán került repertoárba (ő volt a Kanonok úr védőszentje). A Terézia-misét Pünkösdkor szeretnénk megszólaltatni, közben pedig tanuljuk, gyakoroljuk a talán legtöbb szépséget kínáló, de egyben legnagyobb erőfeszítést is kívánó Harmónia-mise tételeit. Befejezésül hadd említsem meg ehhez kapcsolódó kedves emlékemet: 1966 őszén vezényeltem először e művet. Az Ének- és Zenekar tudta, hiszen elődöm, Kósa Sándor igen alapos munkával beta13


Várunk

2009. április 12.

nította. De nekem teljesen új volt a mű, és a nagy létszámú zenekar összefogásához sem volt még meg a kellő gyakorlatom. A mise mégis nagyobb nehézségek nélkül „lement”. Utána bejött a toronyszobába a zenekar akkori titkára, Sasváry Dezső bácsi, és a következőket mondta: „Gratulálok Laci, igaz elvesztettem 50 forintot” (ez akkor egy próba és az előadás zenekari tiszteletdíja volt). „Hogyhogy?” – kérdeztem. „Fogadtunk a pulttársammal, hogyha máshol nem, a Credo végi Et vitam venturi fúgában biztosan szét fog menni a darab. De nem ment szét, és ennek örülök igazán.” Mi pedig most annak örülünk, hogy a Haydn-év lehetőséget kínál arra, hogy ezeket a csodálatos műveket ismét megszólaltathassuk. Reméljük, a rekonstrukció folyamata sem fogja akadályozni a zenés misék megtartását. Tardy László

A PAPSÁG ÉVE – 2009-2010 „Ugyanaz a lelkület éljen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt”– hallatszik a Filippi levél Krisztus-himnusza elején (Fil 2,5). A pap, ahogy a hagyomány tartja „alter Christus”, vagyis „Krisztus mása”, „egy másik Krisztus”, aki őt megjeleníti, bemutatja. Ezt a hivatást csak nagy felelősséggel lehet vállalni. Ugyanakkor minden papi élet mögött egy személyes megszólítás húzódik, ahogy az első tanítványok esetében is. Jézus rájuk nézett és hívta, akit kiválasztott: „Jöjj, kövess engem!” Egy lelkesedéssel, élményekkel és a Mester közelében eltöltött intenzív időszak után, Jézus szenvedése előestéjén megmosta az apostolok lábát, átadta az Eukarisztia titkát: „Maradjatok meg szeretetemben”, – kérte – „Barátaim vagytok!” (Jn 15,9.14) A tanítványoknak ekkor még Jézus szenvedését és kereszthalálát is meg kellett tapasztalniuk, de a feltámadás és az Úr Jézus megjelenései minden kételyt eloszlattak. A hitben és a szeretetben való növekedést a Szentlélek eljövetele koronázta meg, és az apostolok igehirdetőkké váltak, ami gyakran járt együtt a személyes tanúságtétellel, azaz a vértanúsággal. XVI. Benedek pápa 2009. június 19-től, Jézus Szentséges Szívének ünnepétől meghirdette a Papság Évét, amely egy éven át tart, 2010. június 19-ig „Krisztus hűsége, a pap hűsége” mottóval. A vatikáni Szent Péter-bazilikában lesz a jubileumi év megnyitója egy ünnepélyes vesperás keretében, ahol kihelyezik az Ars-i plébános, Vianney Szent János (1786-1859) ereklyéit. A plébánosok és a papok példaképe halálának 150. évfordulójára időzített ünnepi esztendőt a Papi Kongregáció gondozza, egyetértésben a megyés főpásztorokkal és a szerzetesi 14

Húsvét

Várunk


elöljárókkal. A Szentatya ezzel a pap küldetésének fontosságára akarja felhívni a figyelmet, amely az Egyházban és a társadalomban bontakozik ki. Az emlékév folyamán XVI. Benedek pápa valamennyi pap védőszentjének hirdeti majd ki Vianney Szent Jánost, aki eddig a plébánosok védőszentje volt (1925 óta). Vianney Szent Jánost Szent X. Piusz pápa 1905-ben avatta boldoggá, majd XI. Piusz pápa 1925-ben szentté. Már II. János Pál pápa a papi megszentelődés napjává emelte Jézus Szentséges Szívének ünnepét, s most ugyanezen az ünnepen kezdődik és majd egy év múlva záródik is a „papság esztendeje”. Az újdonságok között szerepel ebben az évben, hogy a Papi Kongregáció kiad egy direktóriumot, egyfajta útmutató könyvet a papság használatára, amely különösen a gyóntatók és a lelkivezetők számára gyűjti össze XVI. Benedek pápa írásait, reflektálva a pap mai életére és küldetésére. Már a mostani 2009-es év során (szeptember 29. és október 3. között) egy nemzetközi papi lelkigyakorlatot szerveznek Ars-ban, a szentéletű plébános állomáshelyén – ahol negyvenegy évig szolgált – a papság számára. Ez tulajdonképpen már a második ilyen alkalom, az első 2005-ben volt. Ez az összejövetel a papi élet megújítását és az örömteli testvéri együttlétet is jelenti majd. A találkozó alkalmat nyújt a papi hivatásokért való imára is. A lelkigyakorlatot Christoph Schönborn bécsi érsek vezeti, szimultán tolmácsolással. A hiteles papi élet kulcsa nem más, mint a Krisztusért érzett szeretet, amely a pap szívét hevíti, és ezáltal őt hirdetheti szenvedélyesen. Szent Pál erről így ír: „Számomra az élet Krisztus!” (Fil 1,21) A papnak mindig Krisztushoz kell hasonlóvá válnia, az imádság és az Egyházzal való élő kapcsolat által, mert ez biztosítja a saját maga és a rábízottak üdvösségét. Mihály atya

„A reménység kérdése valójában emberi életünk és keresztényi küldetésünk középpontjában van, különösen a mai korban. Mindannyian észrevesszük a remény szükségét, de nem akármilyen reményét, hanem a szilárd és megbízható reményét (…). A fiatalság különösen is a remény ideje, mivel különböző várakozásokkal néz a jövőbe.” Részlet a Szentatya idei ifjúsági világnapra írt üzenetéből 15


Várunk

2009. április 12.

A május 3-i hétvégén vendéget várunk templomunkba. Egy esztergomi szeminarista kispap ünnepel velünk a szentmiséken. Valamennyi társával együtt ezt a hétvégét plébániákon töltik, hogy a Hivatások Vasárnapján az élő közösségekben tegyenek tanúságot papi életre való meghívásukról. XVI. Benedek pápa üzenetben fordult hozzánk a hivatások 46. világnapja alkalmából, amelynek összefoglalóját olvashatjuk. „A PAPI ÉS SZERZETESI HIVATÁSBAN

ISTEN HÍVÁSA ÉS AZ EMBER SZABADON ADOTT VÁLASZA TALÁLKOZIK A SZERETETEN ÉS AZ IMÁN KERESZTÜL.” Húsvét negyedik vasárnapján, május 3-án a Hivatások Világnapján esedékes imanap alkalmából a Szentatya arra kér bennünket, hogy állítsuk elmélkedéseink középpontjába a világnapra választott témát, amely így hangzik: „Bizalom Isten kezdeményezése iránt és válasz az emberek részéről.” Az Egyházban örök figyelmeztetésként újra és újra felhangzanak Jézus szavai: „Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.” Az Úr arra int tehát bennünket, hogy szüntelenül és bizakodva kérjük a hivatások ajándékát. Csak az állandóan imádkozó keresztény közösség tud növekedni az Istentől jövő kezdeményezés iránti hitben és reménységben. A papságra és a megszentelt életre szóló elhivatottság rendkívüli isteni ajándék, amely abba a széleskörű szeretet- és üdvösségtervbe illeszkedik, amelyet Isten minden ember és az egész emberiség számára elgondolt. Pál apostol – akinek az idén kétezredik születési évfordulójára emlékezünk – az Efezusiakhoz írt levelében ezt mondja: „Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban… választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte.” Az életszentségre szóló egyetemes meghívásban rendkívüli Isten azon kezdeményezése, hogy kiválaszt egynéhány embert, hogy közelebbről kövessék Fiát, Jézus Krisztust és legyenek az Ő kiváltságos szolgái és tanúi. Az isteni Mester személyesen választotta ki apostolait, akikhez a továbbiakban mások is csatlakoztak, így a századok során papok és Istennek szentelt személyek megszámlálhatatlan sokasága áldozta életét az egyházban az Evangélium szolgálatára. Mindannyiunk első kötelessége ezért, hogy állhatatos imádsággal éberen tartsuk az isteni kezdeményezést a családokban, a plébániákon, a lelkisé16

Húsvét

Várunk


gi mozgalmakban, a szerzetes közösségekben és az egyházmegyei élet minden területén. Imádkozzunk azért, hogy növekedjen a hívekben a bizalom Istenben, legyenek meggyőződve arról, hogy az aratás Ura továbbra is kéri majd egyesektől, hogy szabadon válaszoljanak a papságra és a megszentelt életre szóló meghívásra. Az Eucharisztia a legméltóbb kifejezése annak, hogy az Atya Egyszülött Fiában szabadon felajánlotta az üdvösséget az emberiségnek. Ezt a titkot szemlélve értjük meg igazán, hogy az isteni kezdeményezésbe helyezett bizalom hogyan alakítja és teszi még értékesebbé az ember Istennek adott válaszát. Ezt az üdvözítő titkot újítják meg újból és újból Isten dicsőséges újra eljöveteléig a papok, akik éppen az eucharisztikus Krisztusban találnak rá a hivatás-párbeszéd csodálatos példaképére, vagyis arra, hogy Krisztus feltétlen bizalommal válaszol az Atya kezdeményezésére. Az isteni kezdeményezés és az emberi válasz egymásba fonódása a szeretetben csodálatos módon jelen van a szerzetesi hivatásban is. A II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű, az Egyházról szóló konstitúciójában ez áll: „Az Istennek szentelt tisztaság, szegénység és engedelmesség evangéliumi tanácsai… isteni ajándékok, amelyeket az Egyház az Úrtól kapott és az Ő kegyelmével mindig megőrzi azokat.” XVI. Benedek pápa a hivatások világnapjára írt üzenetében végül megerősíti, hogy a papi szolgálatban és a szerzeteséletben lehetetlen lenne egyedül a saját erőre támaszkodni. Ismételten hangsúlyozni kell ezért, hogy az isteni hívásra csak az válaszolhat, aki tisztában van azzal, hogy a kezdeményezés Istentől indult ki és egyedül ő képes véghez vinni benne az üdvösség tervét. Ám amikor az ember szabadon válaszol Isten hívására, egyáltalán nem mond le személyes felelősségéről, sőt közös felelősségvállalássá válik, felelősség Krisztusban és Krisztussal, Szentlelke működésének erejében. A Szentatya hivatás-világnapi üzenete ezzel a buzdítással zárul: „Kedves barátaim, ne hátráljatok meg a nehézségek és a kétségek elől, bízzatok Istenben és kövessétek hűséggel Jézust. Így tanúi lesztek annak az örömnek, amely a vele való bensőséges közösségből fakad. Tegyek úgy, mint Szűz Mária, akit hite miatt minden nemzedék boldognak nevezett. Fordítsátok minden spirituális energiátokat a Mennyei Atya üdvözítő tervének megvalósítására, amint Mária tette, ti is ápoljátok szívetekben a hódolat és az imádás képességét Isten iránt. Istennek hatalma van ahhoz, hogy nagy dolgokat műveljen, mert Szent az ő neve.”

17


Várunk

2009. április 12.

ÍME, AZ EMBER – EGY PÁPA ARCAI Kiállítás II. János Pál pápáról A fenti címmel nyílt kiállítás április 2-án Arturo Mari fotógráfus közel 200 fotójából és II. János Pálhoz kötődő tárgyakból. A kiállítás gerincét alkotó 183 kép a L’Osservatore Romano archívumából, a bemutatott tárgyak pedig Krakkóból, Pannonhalmáról, valamint Erdő Péter bíboros és Juliusz Janusz apostoli nuncius felajánlásából származnak. A látogató nyolc teremben (nyolc témában) nyerhet bepillantást II. János Pál életébe és tevékenységébe. Külön sorozat idézi fel a nagy pápa magyarországi látogatásait, apostoli útjait, gyermekekkel vagy éppen államfőkkel való találkozásait, de láthatunk képeket amelyeken elmélyülten imádkozik, vagy a természetben pihen, sportol. A kiállítás megtekintése közben elcsendesülésre és imádságra is lehetőség van az egyik teremben berendezett kis kápolnában. Néhány érdekesség a tárlatból: Karol Wojtyła fiatalkorában használt sífelszerelése; kiránduláshoz használt sátra; Juliusz Janusz apostoli nuncius személyes fotótablója; Erdő Péter birétuma, amelyet bíborossá kreálásakor kapott II. János Páltól; fonetikus misekönyv, amelyet a pápa 1991-es látogatásakor a magyar nyelvű szentmiséken használt; valamint a Castel Gandolfói pápamobil. A kiállítás június 2-ig tekinthető meg. Közösségünk nagy öröme, igazi felbecsülhetetlen gazdagsága, hogy oly sok fiatal család van közöttünk. A hitünk szerinti élet, az Isten szeretete és ezáltal az emberekkel való szeretetközösség megélése sok-sok kis gyermekünkben már születésétől természetes. Ez az erőnk is, és korosodván a magány megosztásának is záloga. Jó lenne, ha így növekedhetne a közösségünk, s a természetbeni akadályok sem állnák útját a fiatalok velünk maradásának. A sok kis élet, amelyekért a várakozás idején imában együtt fordultunk az Úrhoz, növekszik Isten kegyelméből. Így egyre nagyobb tér szükséges a mindennapjaikhoz, amit bizony a jelen lakások nem tudnak biztosítani. Ezúton is buzdítjuk Olvasóinkat, ha tudnak olyan lakásról, amelynek fenntartása – talán épp mérete miatt – már terhet jelent tulajdonosának, bérlőjének, kérje őt, hogy bizalommal gondoljon a plébániánkhoz tartozó fiatal családokra! (Koncz Levente és Gál Helga már biztosan szívesen menne nagyobb lakásba, de érdeklődés esetén lenne még cserepartner.) Beszéljünk róla, hogy mielőbb megtaláljuk mindannyiunk számára a legjobb változást. 18

Húsvét

Várunk


HÍREK Április 24-én, pénteken 17 órakor Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius hálaadó szentmisét mutat be templomunkban XVI. Benedek pápa megválasztásának negyedik évfordulója alkalmából. Május 2-án 10.30-kor ünnepi szentmisével emlékeznek Mindszenty József bíborosra az országos engesztelő zarándoklat keretében a hercegprímás sírjánál, az esztergomi bazilikában. 2009. május 1. és 3. között immár 30. alkalommal rendezik meg a márianosztrai ifjúsági zarándoklatot. A jubileumi zarándoklat mottója: „...zarándok, mint az őseim mind” (Zsolt 39,13). További információ és jelentkezés: www.marianosztra.zarandoklat.hu Május 16-án immár harmadik alkalommal indul útjára az Élő rózsafüzér zarándoklat, amelynek fő célja a közös ima Budapestért. A zarándoklatot kilenc szakaszban szervezik meg Budapest körül, és egész nap lehet csatlakozni a gyalogosokhoz. Az indulási pontokról a zarándoklat honlapján lehet tájékozódni: elorozsafuzer.zarandoklat.hu. Tizenöt évvel ezelőtt, 1994-ben tartott zsinatot az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye. Ezt követően indult el a pünkösdhétfői egyházmegyei majális, a Karizmák Ünnepe. Idén június 1-jén 10 és 14 óra között erre is emlékezve várják a plébániák és mozgalmak csoportjai interaktív programokkal az érdeklődőket. A templomban napközben folyamatos szentségimádás lesz, valamint szentgyónási lehetőség. A nap csúcspontja a hagyományoknak megfelelően a főpásztori gondolatok és a hálaadó szentmise lesz.

Minden kedves olvasónknak áldott Húsvétot kívánunk!

19


Várunk

2009. április 12.

KÖZÉRDEKŰ TELEFONSZÁMOK – A BIBLIÁBÓL ☺ Ha szomorú vagy, hívd a Jn 14-et! Ha hasznosabb szeretnél lenni, hívd a Jn 15 -öt! Ha valaki cserbenhagy, hívd a Zsolt 27-et! Ha bűnt követtél el, hívd a Zsolt 51-et! Ha veszélyben vagy, hívd a Zsolt 91-et! Ha aggódsz valami miatt, hívd a Mt 6,19-34-et! Ha honvágyad van, hívd a Zsolt 121-et! Ha hitednek erősítésre van szüksége, hívd a Zsid 11-et! Ha magányos vagy, hívd a Zsolt 23-at! Amikor Istent távolinak érzed, hívd a Zsolt 139-et! Ha keserű és kritikus lettél, hívd az 1Kor 13-at! Ha szeretnél megnyugodni, hívd a Mt 11,25-30-at! Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél, hívd a Zsolt 90-et! Ha imáid gyengék és önzőek, hívd a Zsolt 67-et! Ha bátorításra van szükséged, hívd a Józs 1-et! Ha depresszióba estél, hívd a Zsolt 27-et! Ha elvesztetted a bizalmadat az emberekben, hívd az 1Kor 13-at! Ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd a Jn 15-öt! Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd a Zsolt 126-ot!

Várunk

A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Török Viktória, Mátéffy Balázs. A címlaprajzot Török Ferenc készítette. Külön köszönet Sasmadárnak a sokszorosításért, a szorgos lányoknak a tűzésért, hajtogatásért, a sekrestyéseknek a terjesztésért. Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, törődésükkel segítették a közös munkát. A szerkesztőség e-mail címe: [email protected]

20

Mi azonban új eget és új földet várunk

Recommend Documents