Mi azonban új eget és új földet várunk. A Budavári Főtemplom közösségének lapja

Várunk

„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári Főtemplom közösségének lapja

2012. Karácsony

„Mindig vidáman mosolyogjatok a gyermekekre, a szegényekre, minden szenvedőre vagy magára hagyottra! Ne csak figyelemmel forduljatok feléjük, hanem tárjátok ki a szíveteket is nekik.”

Boldog Kalkuttai Teréz anya

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

Várunk

2012. december 25.

ZAVARBA JÖTT Amikor olyan ajándékot kapok, amire nem számítok, akkor zavarba jövök. Régen a felelésnél egy-egy váratlan kérdéstől, ami készületlenül ért, vagy ha azt gondoltam, illett volna válaszolni, szintén zavarba jöttem. A jelenben is zavar fog el, ha a begyakorolt szerepeimhez képest valami új történik velem. Így ebben a helyzetben kiesem a szerepeimből és keresem a helyes magatartást, valamint szeretném, ha meg tudnék felelni az elképzeléseknek, a rám osztott szerepeknek. Lehet, hogy csak én vagyok így ezzel? Talán nem, de ha többen vagyunk így ezzel, akkor jó látni, hogy a csibészebb gyerekek, akik úgy látszik rugalmasabbak és előttünk járnak a személyiség fejlődésében, nevetnek rajtunk, ha látják zavarunkat, szinte ezzel vonnak kérdőre minket. Miért jöttél zavarba? Ilyen nyíltan nevelnek minket, ilyen őszintén lepleznek le bennünket, és a kacagásukkal oldják vagy szeretnék feloldani a helyzetet. Két ilyen epizód is foglalkoztat a karácsony ünnepére készülve. Zakariás /Keresztelő János apja/ a templomban zavarba jön. Az áldozat bemutatása közben jelenik meg neki az angyal, aki aztán közli vele, hogy minden megváltozik az életében. A helyzet szokatlan, sőt sokkal több annál, hihetetlen. Mit keres egy angyal a templomban? Mit akar mondani? És nemcsak, hogy akar, de mond is. Azt mondja, amit annyira, de annyira szeretett volna hallani: azt, hogy ő, Zakariás, apa lesz, gyermeke lesz. A lemondó lelkületet, az elfelejtett reményt, a teljesen megsemmisült hitet most újra lángra lehet gyújtani, most a pislákoló mécs lobogni kezd. Igaz, hogy még nem benne, Zakariásban, hanem valaki Másban, aki az egészet tudta és tervezte és meg is alkotta, és íme most közli vele. Itt és most ebben a helyzetben valami olyan kaland kezdődik, ami meghaladja az emberi képzeletet. Meghaladja az emberi erőt, hitet, reményt, akaratot. Hát ilyen lenne az Isten, ennyire zavarba hozó? Vagy ennyire minden képzeletet túlszárnyaló, ajándékozó? A másik, ezzel párhuzamos történet Jézus születéséhez kapcsolódik. Mária zavarba jött, amikor az angyal belépett hozzá? Vagy amikor köszöntötte? Vagy ahogyan köszöntötte? Azt írja Lukács evangélista, Mária zavarba jött, de a pásztorok is zavarba jöttek, amikor az angyal megjelent nekik. Az Istennel szemben az ember úgy látszik, mindig zavarba jön. A helyzet, a mondat, az ígéret olyan fényt kap, amit emberi ésszel nem lehet megérteni. Állj meg a jászol előtt és kérdezd meg magadtól, kérdezd meg a kicsiny gyermektől: miért vagyok zavarban. Miért nem értem a hírt? Miért nem hiszem el? Miért játszom a szerepemet? Legalább ma ne féljek zavarba kerülni. Mert úgy látszik, abban ott van a remény, az ajándék, az ígéret. Krisztus megszülethet a mi zavaraink közepette is. Áldott Karácsonyt kívánok minden olvasónak! László atya 2

2012. Karácsony

Várunk

XIII. évfolyam, 73. szám

RORATE-verseny Ilyen Adventünk talán még sose volt! El se mertük hinni, hogy van értelme versenyt hirdetni a hajnali rorate misékre. Örülünk, ha a felnőttek össze tudják magukat szedni a hagyományok ápolására, a hajnali várakozás közös megélésére. Csodálatos lelkesedés töltötte be ezeket a kora reggeli találkozásokat. Minden alkalommal legalább 5 ministráns vezette fel a miséző atyát, de legtöbbször még ennél is többen voltak az oltár körül szolgálók. A versenynek hivatalosan 5 győztese lett: Csapodi Gellért, Csapodi Kinga, Zrinyi-Gál Tekla, Bodroghelyi Péter és Fitos Gábor. De győztese minden gyermek, aki ha nem is minden nap, de akárcsak egyszer is hajnalban jött dicsérni az Urat: Petra, Bogi, Fülöp, Hanka, Andi, Hanna, Répi, Ági, Dávid, Levi, Fanni, Anna, Ákos, Emese, Piri (talán nem maradt ki senki). Köszönjük, hogy meghallottátok a hívó szót, és lelkesedésetek a közös várakozást megnemesítette. Fogadjátok szeretettel a következő Lélek-postán érkezett levelet.

LEVÉL AZ EGYHÁZKÖZSÉG RORÁTÉINAK KICSI SZŐLŐMUNKÁSAIHOZ

Drága Gyermekeink! Napról-napra egyre gazdagabb szívvel, a legszebb várakozással – és egyre nagyobb fizikai megpróbáltatással – igyekszünk a hajnali rorátékra. Valljuk be, a szép és még szebb korúaknak sem könnyű a téli hol hideg, hol ködös zúzmarás vagy ólmosan langyos levegőre kimenni a finom meleg ágyból. Ám a csengetés után, hallva az apró lábak sietős lépteit és meghallva kedves, kristályosan csengő hangotokon a „Rorate caeli de super”-t, fölemeljük a szívünket, elszáll a fáradtságunk, és a ti hangotokon még elmélyültebben imádkozzuk mi is: „…vétkeztünk, tisztátalanná fordult az életünk…”, „…bűneink sodornak minket…” Ám bízunk mindnyájan az Igazságos Bíró könyörületességében! Drága kis Szőlőmunkás! Aki csak egyszer, aki kétszer, aki többször, aki legtöbbször szolgáltál a rorátékon! Megszépítetted napjainkat, még ünnepélyesebbé tetted várakozásunkat! Legyen béred/béretek egy gyönyörű szép, boldog, ÁLDOTT KARÁCSONY! Szerető köszönettel a rorátékon általatok is gazdagodó hívek nevében Tardy Magdi néni 3


Várunk

2012. december 25.

KODÁLY ZOLTÁN, AZ EGYHÁZI ZENE „PEDAGÓGUSA” 130 éve született a XX. századi zene egyik óriása Az 1990-es évek elején egyházzenei konferenciát rendeztek a portugáliai Fatimában. A téma a zsinat utáni liturgikus zene volt. Minden résztvevőnek saját hazája egyházzenéjéből kellett valamit bemutatnia. Az első két nap után az a vélemény alakult ki, hogy a XX. század második felének zenei stílusa nem megfelelő a liturgiában való alkalmazásra. A harmadik napra már csak Ausztria és Magyarország zenéje maradt. Az osztrákok Anton Heiller egy vesperását mutatták be, én Kodály Magyar miséjét, Szőnyi Erzsébet magyar nyelvű Stabat Mater-ét, Koloss István, Dobos Kálmán és Sáry László egy-egy művének hangfelvételét vittem. A bemutatás után a konferencia elnöke így szólt: „Fogalmazhatjuk újra a záródokumentumot, mert az osztrákok és magyarok megmutatták, hogy ma is lehet a liturgia számára megfelelő műveket írni. Majd hozzátette: Szerencsések a magyarok, hogy volt egy Kodályuk, aki az egyházi zenében is olyan mércét adott, melyet még az őt követő harmadik generáció is irányadónak tart.” A liturgia, a liturgikus esemény a közösségért és a közösséggel együtt végzett istentisztelet. Ebben mindenki egyénileg, de egyben a közösség tagjaként vesz részt. Kodály Zoltán egybegyűjtött írásainak (Visszatekintés) előszavában ezt olvassuk: „A néphez, melynek ezeréves látható története és talán még jobban nyelvében, dalában élő többezeréves élete ellenállhatatlanul vonz magához, vérségi kötelékek nélkül is.” Ez a vonzalom munkált benne akkor is, amikor liturgikus zenét komponált. Nem akart és talán nem is tudott eltekinteni attól, kik lesznek a hallgatók, kik vesznek majd részt a liturgiában. Tudta, hogy szintézisbe kell hoznia egyéni mondandóját a közösség által hordozott, évszázadok során kialakult, továbbadott értékekkel, még ha azok gyakran rejtettek maradtak is. De azt is célul tűzte maga elé, hogy a magyarság számára hidat épít, bekapcsolja az európai zene másfélezer éves örökségének folyamatába. Egykori nagyszombati tanára, Toldy Béla kérésére írt kis sorozata, és az abból később kialakított Pange lingua ciklus ilyen „pedagógiai” célzatú mű. Zenei tekintetben rossz emlékei közé tartozott a nagyszombati iskola vasárnap délutáni istentiszteletein felhangzó Tantum ergo-k sora. Ezért a 19. századi, többnyire gyenge német darabok helyett öt új művet küldött az iskola diákjai számára. Az Öt Tantum ergo minden egyes darabja az európai zene kiemelkedő stílusaihoz vezeti az éneklő gyermekeket: az első a többezeréves egyszólamú zenekultúrához, mely4

2012. Karácsony

Várunk


ből a gregorián is táplálkozott; a második a 15-16. századi mesterek varázslatos világához, Josquin, Lassus, Palestrina zenéjének modális hangzása felé épít utat. A harmadik az ugyancsak ekkor virágzó népi többszólamúság dúr harmóniáinak üde csengésébe avatja be az énekeseket. A negyedik a 18. század folyamán uralomra jutó klasszikus stílus legtisztábban Haydnnál megtalálható egyszerű formáját mutatja fel; az ötödik Liszt Ferenc transzcendens zenei nyelvét idézve táplálja a zenére szomjazó gyermekeket. A ciklussá formált öt tétel elé pedig orgona előjátékot (Praeludiumot) készített, melyben az első tétel dallamát Bach polifóniájának eszközeivel dolgozta fel. A Praeludium kéziratával egy angliai látogatás alkalmával egészen meglepő módon találkoztam. Feleségemmel Alan Tongue Cambridge-i karmesternél voltunk vendégségben, (többször vezényelte ének-zenekarunkat), aki elvitt bennünket a magyar szecessziós festészet egyik kiváló mesterének, Nagy Sándornak lányához, Hervay Eszterhez. Teázás közben mesélt gyermekkori élményeiről, melyeket édesapja gödöllői lakásán élt át. Neves vendégek fordultak meg náluk, köztük zenészek: Dohnányi, Bartók, Kodály és mások. Édesapja javaslatára többször rögtönöztek a vendégek: a költők verset írtak, a festők egy megadott témára vázlatot, képet készítettek, a zenészek improvizáltak, hol hangszeren, hol kottapapíron. A történet e pontjánál Hervay Eszter felállt, és a szekrény fiókjából több megsárgult kottalapot vett elő. Én meglepődve ismertem fel a Pange lingua orgona Praeludiumának kéziratát. Az első oldal alján ez volt olvasható: Nagy Sándoréknak szeretettel 1929 tavaszán Kodály Zoltán. Kodály munkatársa, Vargyas Lajos rendezte sajtó alá papír darabkákra írt apró jegyzeteit, melyek mennyiségét a kiérlelt, közre is adott írások háromszorosára becsülte. (A kötet címe: Közélet, Vallomások, Zeneélet). Ebben külön fejezetbe gyűjtötte az egyházi zenével kapcsolatos jegyzeteket. Sokat tanulhatunk belőlük. Egyik jegyzetlapján Pázmánytól idéz: „Az egyház zenészének, mint Pázmány mondja a jó tanítóról, ”. Ilyen „ösztökélő bot” volt a fővárosi templomok karnagyai, orgonistái számára. Palestrinával kapcsolatban írja: „itt-ott többször kerül a név a templomkapukra. Hogy szelleme is megszólal-e ugyanakkor a templomkóruson, az más kérdés… Dallamait nem halljuk, nem szárnyalnak, eltűnnek az egyhangú akkordszövedékben.… Ha Palestrina mise van műsoron, illő a változó részeket is eredeti dallammal, orgonakíséret nélkül énekelni…” Érthető, hogy érdekelte, hogyan hangzik a templomokban Palestrina zenéje, hiszen zeneszerzői stílusában komoly gazdagodást hozott a Palestrina stílussal való több évtizedes foglalkozás. Ebben ismerte fel „az igazi, időtálló lényegét a jó stílusnak.” 5


Várunk

2012. december 25.

Ezt akarta továbbadni zeneszerző növendékeinek is, hogy a dallamépítkezésben, a szólamvezetésben, az imitációs technikában kellő jártasságra tegyenek szert. Nádasy Alfonz bencés szerzetes visszaemlékezéseiből tudjuk, mennyire foglalkoztatta Kodályt az Egyház ősi zenéje a gregorián. Egy jegyzetlapon ez olvasható: „A gregorián nem esett le egyszerre az égből… A gregorián emberi mű …Századokon át gyűlt, változott, s az Egyház örökifjú, folyton megújuló természete biztosítja: még fog változni.” Kodály Zoltán felesége, Emma asszony halála után azt kérte Alfonz atyától, hogy az évenkénti megemlékező szentmiséken (a Szent Család templomban november 22-én, Szent Cecília napján) mindenkor gregoriánt énekeljenek. Ezt tesszük az ő halálévfordulóján is minden év márciusának elején itt, a Budavári Főtemplomban, immár 44 éve. Kodály érdeklődéssel fordult az egyházi ének felé is. Itt is a gyökerek kutatása, megismerése vezeti. A reformátusok 1751-ben megjelent énekgyűjteményét, melynek szövegei 1569 óta ismeretesek, teljes egészében lemásolta, majd a Kisdi Benedek egri érsek által 1651-ben kinyomtattatott Cantus Catholici dallamaival vetette egybe. A protestáns egyházzenével való kapcsolatából nagyszerű zsoltár feldolgozások születtek (köztük a Psalmus Hungaricus), a katolikus népénekek egy része pedig beépült az egyházi évhez kapcsolódó művek (Angyalok és pásztorok, Vízkereszt, Pünkösdölő stb.) zenei anyagába. Az 1931-ben kinyomtatott új katolikus énektár, a Szent Vagy Uram! elkészítésében maga is közreműködött. Előszavában a szerkesztők (Harmat Artúr, Sík Sándor) ezt írják: „E túlontúl súlyos munkában a szerkesztők… nem vállalták egyedül a felelősséget, miért is a kiadók régi magyar zenénk legjelesebb tudósának, Kodály Zoltánnak közreműködését kérték ki… A régi dallamok Kodály közreműködésével autenticitást nyertek.” Az orgonisták - kántorok munkáját nagyon szigorúan ítélte meg. Egyik jegyzetében így ír: „Orgonisták! … Az istentisztelet művészi egység… Orgonistáink közt még igen kevés ébredt tudatára, hogy az ő működése is szolgálat, szoros összműködésben a papéval… az orgona minden szisszenése(?) összefüggjön, hangulati visszhangban legyen az áldozat minden mozzanatával…” Az ő korában még a csendes misék egy részén az orgonistának halk játékkal kísérnie kellett a liturgikus cselekményt. Arra, hogy milyennek képzelte egy csendes misén az orgonista közreműködését, maga adott példát az Organoedia ad missam lectam (Orgonajáték az olvasott miséhez) c. művével. (Volt tapasztalata, hiszen a téli pihenések alakalmával gyakran helyettesítette a galyatetői kápolnában a kántort.) Az Organoedia zenei anyagát felhasználva írta meg a II. világháború befejezése előtt a Missa brevis-t szólistákra, vegyeskarra és orgonára, melyet templomunk énekkara 6

2012. Karácsony

Várunk


is műsoron tart. (Legközelebb sajnos csak 2014-ben fogja énekelni, amikor a nagyorgona teljesen kész lesz.) Mindkét műben találhatók olyan dallamok, melyek a rendszeresen templomba járó hívek számára ismerősek voltak Az Introitus és Kyrie dallama a „Szent vagy, Uram, szent vagy” éneket, a Gloria kezdése a „Jöjj Szentlélek Úristen”-t, a Sanctus bevezetése az „Égből szállott szent Kenyér” énekünk harmadik sorát juttatja eszünkbe. De az egész művet átszövik olyan, a gregorián zenéből származó motívumok, melyek ugyancsak ismerősek a hívek számára. Így akarta megteremteni azt a művészi egységet a zene, a liturgia és a résztvevők között, melyről a fenti idézetben szól. Jegyzeteiben a miértre is megadja a választ: „A népdalfeldolgozások (hozzátehetjük: a népének és gregorián feldolgozások) korszakán keresztül fejlődhetünk csak, ha minden kedvez, olyan nagyobb egyéni művekig, amelyekben majd a nép is magára ismer, mert úgy érzi, köze van hozzá, része van benne.” (Ilyen az 1936. szeptember 2-án templomunkban bemutatott Budavári Te Deum is!) A Magyar misében, melyet nemcsak az énekkar, hanem templomunk híveinek jelentős része is ismer és énekel, sem gregorián, sem népének motívumok használatát nem találjuk. A mű egy olyan „zenei hitvallás”, mely magába ötvözi mindazt a tapasztalatot, melyet Kodály a magyar és az európai egyházi zene többszáz éves hagyományából egy élet folyamán magába sűrített. Megtaláljuk benne a liturgia szellemének megragadását, a zene és a liturgikus cselekmény folyamatának egységét, az egyéni hangvétel és az egyetemes zenei örökség olyan szintézisét, mely méltán keltette fel a hívek, az énekesek mellett a külföldi szakemberek csodálatát is. Tardy László

TÉLI LELKIGYAKORLAT Andrássy December 7-től 9-ig kis mingyűl csoportunk egy hétvégét töltött el Dömösön. Bodroghelyi Noémi és Tölgyesi Réka (a szervezők) a helyi plébániára szervezték meg a szállást, ahol nyugodt körülmények között tölthettük el ezt a kis időt. Az első estén főleg az elmúlt hét történéseit beszéltük meg, ami hosszasan az éjszakába nyúlt. Másnap délelőtt egy finom reggeli után készülődtünk a lelkigyakorlat első felvonására, melyet egy kispap, Ádám Miki tartott nekünk. Ő sajnos egyéb elfoglaltságai miatt csak ebédig tudott köztünk maradni, de ez a kevés idő is 7


Várunk

2012. december 25.

nagyon hasznosnak és érdekesnek bizonyult mindannyiunk számára. A délelőtti rész egy finom bolognai spagettivel zárult. Miki távozása előtt még hagyott nekünk délutánra is feladatot, melyet Koltay Vince vezényletével – ha kicsit nehezen is – de átbeszéltünk, végiggondoltunk. Ezt követően melegen felöltöztünk, és elindultunk misére a helyi kis templomba, de előtte még megnéztük a templom előtti karácsonyi vásárt. Az igencsak rövid mise (26 perc) után, elmentünk a Duna-partra, hogy egy kicsit még sétáljunk. A sötétben alig láttunk valamit, de a túlparton lévő SzentMihály hegy vonalai támpontot adtak arról, hol is vagyunk nagyjából. Miután senki nem akart megmártózni a Dunában, és már kezdtük érezni a végtagjainkon a rendkívüli hideget, utunkat vissza, a plébánia felé vettük. Utolsó este „activityztünk” és szókirakóztunk, majd jól megpakoltuk a kályhákat és lefeküdtünk aludni. Másnap már főleg a pakolás, a rendrakás és még az utolsó ebéd elkészítése tette ki a programunkat. Az ebéd egy nagyon finom paprikás krumpli volt a hagyományokhoz híven, amit a már megszokott Piri-Vince kettős készített el nekünk. Végül a 13:40-es busszal Pest felé vettük az irányt, de az utazás során sem unatkoztunk, hanem egy játék keretében jól éreztük magunkat. Szeretném megköszönni Noéminek és Répinek a szervezést, valamint a Plébániának és a vezetőknek – Krisztinek és Helgának – a háttérben való segítségét és támogatását. Péter

HAZATÉRÉS – IDŐUTAZÁS A HIT ÉVÉBEN Adventi lelkinap – 2012 December 8-án vidám hangulatban indult az immár elmaradhatatlan lelkinap: igen sokan nagy örömmel köszöntötték „vendégünket”, Dr. Nemes György piarista atyát. Vendégünket? Hát igen, ma már ez is mondható. De Gyuri atya hazajött közénk, itt nőtt fel velünk, és idejárt haza a közértházba látogatóba. Életünk nagy eseményein most is meg-megjelenik, hacsak ideje engedi, s akkor döbbenünk rá az idő különös játékára. Kedves példaként említette erre, amikor édesanyám gyászmiséjén meglepetve hallgatta az emlékezést Gál-nagyira, aki az ő emlékében semmiképp nem egy nagyi jelenségként él. De milyen öröm a közös

8

2012. Karácsony

Várunk


emlékekre gondolni! Minden, ami összeköt bennünket, templomi életünkhöz tartozik, ezekre sok kis utalást is tett 3 elmélkedésében. „Elhatároztam, hogy itt is nagyon jól fogom érezni magam, mert az erkölcsről, mint értékrendről lehet beszélni” – mondta bevezetőjében. És ez már a témára is rámutatott. A Hit éve van – a hitről elmélkedtünk. A hit jelenthet bizonytalanságot valamiben, de jelenthet biztonságot is – valaki tekintélye miatt elhiszek neki valamit. Tudásunk legnagyobb része is hit, hiszen elfogadjuk a többiek tapasztalatát. A konkrét értelemben a hit lényege, hogy igaznak tartjuk Isten szavát, mert Ő nem csal és nem csalatkozik. Számomra ez azt jelenti, hogy elvszerűen a cselekedeteimet a hithez szabjam. Korszerűen gondolkodva a mai világ furcsaságait, nehézségeit, számunkra sokszor visszataszító, erőszakos nyomulását figyelve: ne mi legyünk olyanokká, mint a világ, hanem a világot tegyük olyanná, mint az evangélium. Nem mindig tudjuk ezt megcsinálni. Honor atyától idézett egy csodás emléket. Egy gyónó fiatal sok csúnyaságot sorolt fel. „De szép lelked van, fiam!”- szólt gyóntató papként a válasz. 30 év múlva ez a fiatal újra találkozott Honor atyával, s ő mondta vissza az előbbi mondatot, majd hozzátette: Egész életemben arra törekedtem, hogy ez igaz legyen! Hitünk alapjait, tételeit, igazságait meg kell tanulni. A tudatlanság egy idő után egyre lejjebb viszi a hit értékét, majd szükségtelennek, primitívnek tartja, és elhagyja. Megváltozott a vallás helyzete. Ma nincs vallásüldözés nálunk, hanem vallás ellenes kampány van. Szavak, fogalmak lejáratása, közönségessé tétele. Ugyanakkor a keresztény értékrend elleni kampány is van. Hitünk erejével fel kell vállalni az értékek melletti kiállást – minden korunkbeli lejáratás ellenére! Az üldözés idején mégis jártunk templomba – bár üldözték, s még az engedélyezettek is hátrányban voltak (pl. egyházi iskolában érettségiző egyetemi felvételi ellehetetlenítése). Ez talán még súlyosabb bűne volt az elmúlt rendszernek. A kinyilatkoztatásban Istennek engedelmességgel tartozunk. Aki nem emellett dönt, az a Szentlélek ellen vét. Aki válogat a hittételekben, a hitet hobbi szintre süllyeszti. Hit elleni súlyos bűn, ha egy-egy tételt elutasítunk, ha Istent felülbíráljuk. A világ nem keresztény, de nekünk kereszténnyé kell tenni. A világ nem jó, de nekünk jobbá kell tenni – még akkor is, ha az igaz hitért küzdőket szánakozó mosollyal leszólják. A sátán mindig jelen van, ő ugyan azt mondja, hogy nincs, de minden hatalom az övé. Olyan, mint a konkoly-hintő: előnye nincs belőle, de akarja a rosszat. A világot kell olyanná tenni, amilyennek Krisztus akarja. A „harcban” azonban mérsékletet kell tanúsítani. Nem minden rosszra szabad azonnal ugrani, mert legtöbbször ez a céljuk a rosszal, provokálni akarnak. A sarkalatos erények - okosság, igazságosság, lelki erősség, mértékletesség – erkölcsi életünk sarok pillérei. Krisztus mondja: azért vannak, hogy alkalmasak le9


Várunk

2012. december 25.

gyünk mások szolgálatára. Az ötödik pedig az alázat: mások megbecsülése. Testvéreink, a szentek élete sokat segít a lehetetlennek látszó feladat megküzdésében. Nekik sikerült jobbá tenni a világot - akár csak a környezetükben is. Nyíri profeszszor mondta: Óriások vállán állunk, ezért látunk messzebbre, mint ők. A szent akkor is aláveti magát az egyház döntésének, amikor tudja, hogy később neki lesz igaza – jó példa erre Loyolai Szent Ignác (akinek imáját a Hit évében minden szentmise áldozása után közösen elimádkozunk – a szerk.). A Hit évében különösen is szem előtt kell tartanunk, hogy a keresztény egység elősegítése minden keresztény embernek kötelessége. A szellemi értékek arra valók, hogy használjunk velük. Micsoda különbség, hogy egy kő-törő követ tör, pénzt keres, hogy a családját el tudja tartani, vagy pedig katedrálist épít. Mindhárom együtt szükséges a keresztény értékrend szerint. A harmonikus emberi kapcsolatért meg kell küzdeni az áteredő bűn miatt. Lejegyezte: TI

*** A lelkinap utáni szentmisén a következő gondolatok segítették a lelkiismeret vizsgálatot, talán a minden napokban is hasznos lehet újra elolvasni, átgondolni a kérdéseket: • Törekedtem-e arra, hogy cselekedeteim hitemhez igazodjanak, ahhoz méltók legyenek? • A Hit évében külön is erősítettem-e hitemet lelki olvasmánnyal, imádsággal vagy más módon – vagy alkalmam lett volna, de elmulasztottam? • Kiálltam-e a keresztény értékrend mellett – akárcsak azzal, hogy lezártam a TV-t egy ahhoz méltatlan műsor alatt? • Megvolt-e bennem a szabad vallásgyakorlás öröme, a lelkesedés hitem megélésében? • Próbáltam-e jobbá tenni a világot magam körül – akárcsak egy megértő, elfogadó mosollyal elkeseredett vagy magányos szomszédom, munkatársam felé – vagy adódott volna, de elmulasztottam? • Képes voltam-e emberi kapcsolataim harmóniájáért küzdeni, azért a magam vágyait, fájdalmait leküzdeni?

10

2012. Karácsony

Várunk


HOL VOLT, HOL NEM VOLT, RÉGEN VOLT, BÁR IGAZ VOLT! Akkoriban még az is előfordult, hogy esett a hó így karácsony idején, sőt olyanra is emlékszem, amikor az járdák szélén feltornyozott hóbuckák magasabbra nőttek nálunk. Minden évben újra és újra december 24-én du. 4 órakor elsötétült a templom, és Tardy karnagy úr éneke – melyhez többen csatlakoztak az ott lévők közül – karácsonyi hangulattal töltötte el a szíveket. Így kezdődtek akkoriban a karácsonyi betlehemesek a Mátyás templomban. Jöttek a botjaikra támaszkodó pásztorok kifordított irhabundájukban, a ministránsruhába öltözött angyalok, József az ács, aki átölelte karján a kis Jézussal érkező feleségét, Máriát. Kezdetben, kis ministránsként faragott bottal a kezemben a pásztorok seregét szaporítva hallgattam, ahogy szép tiszta hangon énekelte Mária: „Magasztalja lelkem az én Uramat…” Aztán az évek peregtek tovább. Felnőtt egy generáció, aki egyre inkább szerette volna kezébe venni a kezdeményezést. Így történt, hogy már öreg fejjel (lehettem vagy 21-22 éves) felkérést kaptam egy, az addigi karácsonyi játékokban nem megszokott szerepre. Egy rossz családapát kellett alakítanom. Olyat, aki nem ismerte Istent, és mindig történt körülötte valami, ami lehetővé tette számára a veszekedést feleségével, gyerekeivel, de legfőképpen a minden lében két kanál anyósával. Abszolút szociológiai darab volt. Kezdő, VIII. kerületi pedagógusként volt honnan meríteni a szerep megformálásához. No, de ami a legszebb volt, az a szereposztás. Olyan társakat kaptam magam mellé (anyós: Kohut Barbara), akikkel állandóan ugrattuk egymást a hétköznapokban is, így aztán minden adva volt egy jó előadáshoz. Ezt csak segítette, hogy a MACSIE (Mai Csirkék Egyesülete: Sz. Adri, Dodó, Zsófi, Csucsú) által írt és rendezett színdarab mind a mai napig nem készült el. Egészen pontosan nem készült hozzá szövegkönyv csak forgatókönyv, ami csupán a szituációk sorrendjét tartalmazta. Így aztán nem volt két olyan próba, ahol ugyanaz hangzott volna el. És így volt ez az előadással is. Voltunk anynyira „rosszak”, hogy a legnagyobb poénjainkat nem sütöttük el a próbákon, azokat az előadásra tartogattuk. Voltak is kellemetlen szituációk, hiszen nekünk ott a „színpadon” egyet nem lehetett, elnevetni magunkat. Arra nagyon emlékszem, hogy a stallumban helyet foglaló Gál Péter szemei könnyben úsztak a nevetéstől.

11


Várunk

2012. december 25.

De minden jó, ha a vége jó. Az előadás végére, a barátaik hatására a templom felé irányt vett gyermekei által, maga az apa is megszelídült. És a karácsonyt már szeretetben élte meg családja minden tagjával, még anyósával is! Kisgyermekként, a karácsonyi játékokat követve hazafelé indulva a templomból édesanyámmal, édesapámmal és két testvéremmel azt számolgattuk, hány olyan lakást találunk, ahol már járt a Jézuska. S szívünkben egyre nőtt az izgalom, hozzánk megérkezett-e már. S aztán nem sokkal később egy halk csengő jelezte: „Itt vagyok!”. És a viaszgyertyák félhomályába hazatérőket otthon váró nagyival átölelt minket, hogy szeretetében újból és újból egyesítsen bennünket, ne csak a Földi, hanem az egész örökélet idejére. Körmendy Károly

RÁKOSFALVI BETLEHEM-JÁRÁS Budapest-Zugló határában valamikor elhelyezkedő kis sváb község, gyermekkorom boldog színtere már csak nevében létezik. Felfalták az Őrs vezér tere hatalmas tíz-szintes panel házai. A 70-es évek végére tűnt el végleg Rákosfalva. Édesanyámmal együtt könnyezve hagytuk el a lebontásra ítélt települést, és költöztünk a „városba”. 1977-ben jártam újra „Falva” eltűnt színhelyén. Idegenként lézengtem a háztömbök között, ahol a lakópark utcanevei: Zalán utca, Ond vezér utca, Szigetvári utca, Vezér utca már csak nekem jelentették Rákosfalva életét, az itt lakók számára semleges névtáblák voltak. De megdobbant a szívem, amikor az Álmos vezér térre érkeztem, és megpillantottam a Szent István templomot. Hajdan előttem „székesegyházként” magasodott a földszintes házak fölé a település közepén. Most ott állt előttem egy pöttöm kis épület, mintha összement volna az idők során. Jelentéktelenné zsugorodott, mintha egyházunk képét mutatta volna. De mégis! Tornya felkiáltójelként állt a téren a sokszor megmászott hársfák között. Most ismét megidézem életét, időutazást teszek vissza az 1940-es évekbe. A templom képe mellett megjelenik előttem Dr. Meszlényi Mihály kedves alakja, aki a község akkori plébánosa és első embere volt a tehetős sváb családoknak. Mi, gyerekek nagyon szerettük, és lelkesen szolgáltunk az oltár körül, vagy 12

2012. Karácsony

Várunk


„fújtattuk” a karzat egyszerű orgonáját. Boldogan vettünk részt az általa szervezett játékokon, így az adventi időben szokásos betlehem járásokon is. 4 fős csapatokba rendezett bennünket, kezünkbe nyomta a kántálás szövegét, és megkezdődtek a próbák. Mindenkinek tudni kellett a többiek szerepét is, ha netán valamelyikünk izgalmában belesül mondókájába, a másik ki tudja segíteni. A szülők elkészítették a pásztor ruhákat: a ködmönt, a bundát és a kucsmát, ahogy illett. Nekem jutott mindig feladatul a betlehemi templom elkészítése. Édesapám segítségével kartonból hajtogattuk a tornyokat, a jelképes templom tetőt, és nagy gondossággal rajzoltam Münch bácsi irka boltjából hozott színes papírokra a Szent Családot. A plébános úr felosztotta a terepet: volt Zalán utcai, Ond vezér utcai, Szigetvár utcai és Vezér utcai csapat. Az utóbbiba kerülni nagy szerencse volt, mert itt laktak a „pantallós emberek”. Sok nevezetes sváb család élt a községben. A mi csapatunk jobbára a Klötzl, a Stein, a Mainich és a Palmayer családok udvarát látogatta. Legszívesebben a Stein lányokhoz mentünk a Pilot udvarba. (Hogy az udvart miért hívták Pilotnak, máig se tudom.) A 4 lány magányosan élt; volt akinek a fronton halt meg a férje, a másikat elhagyta és külföldre távozott, de a két legtakarosabb még pártában volt. Gúnynevet is ragasztottak rájuk, a „4 kacsa”, merthogy állandóan fürödtek. Utóbb nehezen tudtam elképzelni, miként tették ezt, mert vizük csak a kútban volt. Szigorúan, meghatározott időben kellett megjelennünk. A lányok egy fészer alatt vártak már bennünket, hordóra állított 4 gyertyával. Lelkesen kántáltuk a pásztorjáték szövegét, különösen amikor könynyezni láttuk némelyiket. Ajándékul kaptunk egy bögre meleg tejet és ropogós kiflit hozzá. Rákosfalván sok gazda tartott tehenet, és az asszonyok, a „milimárik” kannákban hordták a tejet a pesti piacokra. Máig sajnálom, hogy Gyurkovics Tiborék udvarába soha nem jutottam el, de eljutott hozzánk édesanyjának zongorája. Ma is unokahúgom szobájában áll, Zsóki lánya játszik rajta. Rákosfalvát a HÉV sínek választották el a félelmetes idegen területtől a HATHÁZ-tól, hat darab kis pénzen épült „oncsa” házaktól, amelyek négyszintes épületek voltak. Egy szinten hosszú gangra felfűzve 16 darab szoba-konyhás lakás helyezkedett el, középen lépcsőházzal, és szintenkénti közös fürdőszobával. Egy ház 64 lakást számolt. Összességében a hatház 384 lakást „kaptározott”. 5 fős családokkal számolva (márpedig ez minimum volt) az együttes 1920 személyt zsúfolt eggyé - zömében nagyon tisztességes gyári munkásembereket, egy kis falut. De ők mások voltak! Nagyon mások a rákosfalvi gazdák, vagy a tehetős középosztály-beli kereskedők, tanítók, orvosok mellett. Rákosfalva híres volt civakodó, duhaj, fuvaros legényeiről. Sátoros ünnepeken sokszor csattantak a pofonok, amelyek végül verekedésbe torkollottak. No de a hatház lakói között élő proli lumpenek sem vol13


Várunk

2012. december 25.

tak különbek. Isten mentsen meg mindenkit attól, ha az elválasztó síneket átlépve egymásra talált ez a két csapat. Még vér is folyt. Csendőrök tettek végül rendet. Folytatva a betlehemi történetet a 4 főből álló csapat összetétele a hagyományok szerint alakult. Az egy-kettő-három jelű pásztor, meg az öreg pásztor. Az öreg vitte a Betlehemet. Nem szerettem ezt a szerepet, mert az öregnek mindig le kellett feküdnie a padlóra vagy a földre, amely sok esetben nem volt tisztának mondható, sőt érezhetően kutya, macska vagy trágya illatot árasztott. A fentebb említett sváb családok mellett még több portát is meglátogattunk. Sőt! Elmentünk a hatházba is azokhoz a családokhoz, akiket a templomból ismertünk. Legszomorúbb találkozásunk Bagdiéknál, nagyon beteg osztálytársunknál volt. Súlyos betegen, lázasan feküdt ágyában. Mi köréje térdeltünk, még az öreg is. Játék helyett halkan elénekeltük a Mennyből az angyalt. Könnyes szemmel intett vékony kis karjával felénk, mi pedig fojtogató sírással távoztunk. Nem élte meg a Karácsonyt. A rákosfalvi betlehem-járás utolsó állomásánál történt a nagy skandallum. „A kutya harap” feliratú kapu előtt, Vitmayerék udvaránál tétova várakozásunk közben megjelentek a hatházi betlehemesek. Egyik bátrabb legényük rögtön az ajtóhoz furakodott. „Mi voltunk előbb” kiáltottam rosszallással. „Na és mit számít az, kisöcsém?” – hangzott a lekicsinylő válasz, és máris lerepült fejemről a kucsmám, le a sáros földre. No a mi öregünknek sem kellett több, és furkós botjával nagyot ütött a hetvenkedő derekára. Néhány pillanat múlva a két csapat egymásnak esett, majd a földön folytatódott a hempergő verekedés. Egymásba kapaszkodó két gyermek kupac, sárba taposott Betlehemek, szakadozó pásztorruhák. A ribillióra rádörrentett egy ismerős hang: „Hát ti mit csináltok itt, pernahajderek?” Meszlényi plébános úr magasodott felettünk. „Tessék azonnal felállni!” Fájdalmak között feltápászkodtunk. „Hát így kíséritek ti a kis Jézust?” Nem mertük kékfoltos szemeinket ráemelni. „Most rögtön összekapaszkodtok, és együtt elénekeljük a Mennyből az angyalt!” Durcás, mocskos, itt-ott vérfoltos arccal elkezdtünk énekelni. De az „…Istennek fia, aki született” strófánál kezdtek kisimulni az arcok. Amikor az „Ő lesz néktek üdvözítőtök” felhangzott, már mosolygós tekintetek simultak a plébános úrra. „No itt van mindenkinek egy szelet csokoládé, és rögtön hazamentek!” Boldogan vettük át, és amikor sorban megsimogatta a fejünket, úgy éreztem, hogy számunkra megérkezett a Karácsony, és megszületett az „Istennek Fia”! Török Ferenc

14

2012. Karácsony

Várunk


Advent végefelé, amikor már „élesedik a helyzet”, bepillantottunk néhány ablakon, vajon hogyan készülődünk Karácsonyra, a kis Jézus születésének ünnepére. Vajon sikerül-e korunkkal szembe menni és a lényegre figyelni? Különös Adventünk és Karácsonyunk van: egyetlen (bár elég nagy) szobába összehúzódva élünk: szállást kerestünk a lakásfelújítás idejére és Zitáék befogadtak. A legszükségesebbekkel, minimális felszereltséggel jöttünk át, saját adventi koszorúnk azért van, de a karácsonyfa már nem fér majd be. Úgyhogy adventi naptározunk és esténként a koszorúnál imádkozunk, s ha mind a három nagy jól viselkedik, akkor háromszor is meggyújtva ugyanazokat a gyertyákat, mert mindegyik fújni szeretne… A szokásos decemberi rohanást még az építkezés közismert nehézségeivel megfejelve azért próbálunk kis nyugalmat teremteni legalább a szívünkben. Koncz család Különös Adventünk és Karácsonyunk van: egyetlen üres szobánkat rövid megszakítással egy éve lakja valamelyik szálláskereső rokonunk családjával, amíg a saját otthona elkészül. Amúgy sem túl csöndes napjaink így még ziláltabbak, úgyhogy jobbnak láttuk, ha már előre tudatosítjuk: ez az ünnep és a rá való készület sem fog meghitt nyugalomban telni. A biztos pont az adventben egyedül a pénteki tévéböjt volt, és bizony előfordult, hogy egyszerre két új gyertyát gyújtottunk a koszorún. Mi felnőttek egyedül abban bízunk, hogy az érkező Úr nem a betlehemi viaszfigura, hanem a nekünk adott gyerekek és a hozzánk vezérelt vendég szemével tekint ránk. Titkos reményünk az Apostol biztatása: „Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül” (Zsid 13,2). Ezért készült néhány éjszaka árán egy újabb „angyalos” karácsonyi játék. Adventünk hála a sok körülöttünk csillogó szempárért, amelyekben az érkező Jézus néz ránk – és ő akkor is vár ránk Szenteste, ha éppen nem sikerül mindent kívül-belül ünneplőbe öltöztetnünk. Mátéffy család Az idei Karácsony számunkra igazán különleges lesz, mert mi nem csak Jézus születését várjuk, hanem első gyermekünkét is, így igazán átérezzük a Szent Család várakozását ebben az adventi időszakban. A lelki készülődésben segített a nemrégiben véget ért Szentlélek Szeminárium és az adventi időszak elején megtartott aszitos lelkigyakorlat is. Reménnyel, hittel és nagy szeretettel várjuk e közelgő nagy eseményeket. ifj.Wehner család 15


Várunk

2012. december 25.

Mikor kicsik voltunk, adventben mindig jósággyöngyöket fűztünk. Kaptunk kalendáriumot is, hogy minden napra jusson valami nassolni való. Mióta nagyobbak vagyunk, a családban mindenki vállal pár napot, amire egy szentírási idézetet keres, és hozzá kapcsolódó feladatot ír. Anya egy kicsi dobozba azért még mindig rejt egy kis apróságot jutalomként! Esténként a koszorú mellett összegyűlve adunk hálát a napért, és nézzük meg a holnap feladatát. Mi így készülünk Jézus születésére. Tölgyesi család Minden Advent elején nagy terveink vannak, mi mindennel fogunk készülni, aztán lassan letisztul, mi az, amit jövőre újra megpróbálunk. Elmaradhatatlan az adventi naptár zsákocskáinak bontogatása, az esti imában a rorate éneklése, a közös mézeskalácssütés. Az ajándékok készítése már jócskán zajlik, és készül a Betlehem, hogy Szenteste megérkezhessen belé a kis Jézus. Ebben az évben is izgalommal vártuk, ki hozza el hozzánk, és mi kinek visszük tovább a Szentcsalád képet. Lelkesen várják a nagyok a karácsonyi betlehemes próbáit, majd az előadást is! Vágó Kriszti Nagyon szeretem az adventet. Hálás vagyok a külső jeleiért, amelyekre mint mankók támaszkodhatok, akkor is, ha úgy érzem sosem érem utol magam. A gyerekek az adventi naptáraknak köszönhetően reggelente lelkesen kelnek fel, este pedig az együtt készített koszorú mellett imádkozva már nem csak a gyertyák gyújtásának, de az elfújásának is kialakult a családi szertartása. Minden héten más adventi éneket választanak a nagyok és lassan Vero is velük kántálja őket. A Szent Család éppen tegnap „szállt meg” nálunk és ma már „tovább is adtunk” rajta. Az iskolások elkezdték próbálni a pásztorjátékot. Gellért és Kinga pedig továbbra is állhatatosan járnak a hajnali misékre és éneklik a rorátét. Ilyenkor azt gondolom, hogy bármennyire tökéletlenül is próbálkozunk megélni velük együtt az adventet, azért az irány az jó. Csapodi család Az advent mindannyiunknak a várakozás ideje, azonban a gyerekek várakozásába egy semmi máshoz nem fogható izgatottság vegyül. Bár a három „nagy” számára már nem újdonság a gyertyagyújtás, a karácsonyi énekek gyakorlása esténként az adventi koszorú körül, az angyalok megjelenése a lakás különböző pontjain, mégis napról-napra, évről-évre új felfedezés. Adventi naptárunk egy filc karácsonyfa, melyre az aznap jól viselkedő gyerekeknek este egy újabb díszt hoz az 16

2012. Karácsony

Várunk


angyal; reméljük, mire eljön a Karácsony, szép lesz a fa. Ugyanakkor decemberre a nyári energiatartalékok elfogynak, egyre hidegebb és sötétebb van, egyre nehezebb reggel időben elindulni, az utolsó hetek egyre sűrűsödő óvodai-iskolai programjai sem a nyugodt karácsonyi ráhangolódást segítik. A Karácsony mégis eljön, nem mi hozzuk létre, mindannyiunk számára ajándék. Schanda család Ilyen a mi idei adventi készülődésünk… Esténként gyertyát gyújtunk és az esti ima után imádkozunk egy nevelőotthoni és egy beteg kisgyermekért, mert Zoli atyánál vállalták ezt a gyerekmisén, és nem maradhat el a nap végén. És megkérdezik naponta: szerinted segített már Rajtuk az ima? A hónap első keddjén anyukák a gyerekeinkért rózsafűzért imádkoztunk, másnap a gyerekek is kérték, hogy este mi is imádkozzunk rózsafűzért itthon, egymásért, és számolták a gyöngyöket a fűzéren. Az én idei karácsonyi ajándékomat már meg is kaptam: Dávid megtanult boldogságos rózsafűzért imádkozni, és mosolyogva mondja a „titkokat”, Fanni is ügyesen halad. Nóri meglátja a rózsafűzért és mondja: „szőmálija”. És már megvan a másik ajándékunk is: egy sajátkészítésű Betlehem. December első hétvégéjén egy önfeledt agyagozással kezdődött az egész: a gyerekek kis betlehemi alakot formáztak, mert rossz idő volt és jó volt itthon, együtt lenni. Megszületett kis Jézus, Mária, József, három királyok, pásztor és bárányok… utána héten kedvük szerint lefestették az alakokat, színeket kevertek, Boldizsár képét feketére kenték, és kapott egy régi 1 forintost a kezébe, ami oda is kötött a friss agyagba. Mindenki olyan lett, amilyennek ők elképzelik. Ezt a készülődést Apa is továbbvitte, készített hozzá egy faistállót, ablakkal, forgáccsal. És várjuk, várjuk, hogy Szenteste megszülessen a kis JÉZUS! Heffner család Adventben minden évben kiteszünk a falra egy „tépőzáras” karácsonyfát, körülötte huszonnégy számozott zsákkal. A zsákok minden napra egy kis finomságot rejtenek, a fára pedig a nap végén ki-ki a jócselekedeteiért rakhat egy díszt. A gyerekek számára is könnyen követhető, hogy ahogy fogynak a zsákocskák, úgy válik egyre díszesebbé a karácsonyfa. Szerencsések vagyunk, mert az otthoni nevelést az óvodában, iskolában is kiegészítik hasonló készülődéssel. Fülöpék kis kalendáriumot kapnak, mely minden napra egy feladatot ír elő, így az itthon szokásos jócselekedetek újabb lehetőségekkel bővültek. Idén gyermekeink a hajnali roráték áldozatának szépségét is megízlelték, heti három rorátén nagy lelkesedéssel ministrálnak. Az ő készülődésük, őszinte igyekezetük minket szülőket is nagyobb összeszedettségre sarkallnak. ifj. Török család 17


Várunk

2012. december 25.

Adventi készületem igéje: „Legyen nekem a Te igéd szerint!” Mária igenje Jézust, azaz a megváltást ajándékozta nekünk. Mit jelent ez? Az Istennek kimondott igen, valamilyen formában mindig életet ajándékoz. Mindennap törekszem Istennek kimondani ezt az igent: a napi Szentségimádással és Rózsafüzérrel, minden lelki és testi szenvedés Istennek való felajánlásával és napi szolgálatommal. Bár nagyon kicsi vagyok és gyarló, Szűzanya példája mégis arra sarkall, hogy Isten minden őszintén benne bízó ember életéből elő tudja hozni azt a csodálatos szeretettervet, melyet megálmodott számára. Cserkó atya Már a megismerkedésünk előtt megtanultuk mind a ketten, hogy akiket közvetlenül mellénk sodort az Élet, egyszerűbben fogalmazva a Jóisten, azokhoz különös küldetésünk van. Erzsébeten a hatalmas lakótelep helyett csak a lépcsőházunk tucatnyi lakóját ajándékoztuk meg. Mindenki szeretettel fogadta tőlünk a tányérnyi bejglit, mézeskalácsot, vaníliás kiflit, birsalmasajtot. A kis ajándékkal együtt sikerült a lakótársak fenyőünnepébe, vagy jobb esetben szeretet ünnepébe becsempészni a mi ünnepünket is: Megváltónk megtestesülését. Idén a vári lakótársakkal szeretnénk megosztani az örömünket. A kicsi Úri utcai házban csak hat lakás van rajtunk kívül. Izgatottan készülünk kis meglepetéseinkkel, és bízunk benne, hogy az Úr velünk együtt kopog majd minden lakás ajtaján. Papp-Faller család Gyermekeinknek rengeteg izgalmat, hiszen nekik mégiscsak a legnagyobb ünnep… és nekünk is, mert nagyon jó érzés őket boldognak látni. Számomra pedig az arra való törekvést, ahogyan az év többi napján is élnünk kellene, de a várakozás meghitt pillanataiban ezt könnyebb „megvalósítani”. Ha az imádságból, a csendességből, a figyelemből, a jóságra való igyekezetből gyermekeink is megtapasztalnak, megértenek valamit, mi is megújult szívvel várhatjuk a Megváltó érkezését. Klement család Tobozgyűjtés, koszorúkészítés, a mikulások és angyalok kikerülnek a kandalló párkányára és szerte mindenütt a lakásba. Előkerülnek az ádventi és karácsonyi muzsikák, Kaláka: Szabad-e benne bejönni ide betlehemmel, Szilas Imre „bóbián”, (vagyis Karácsonyi Mise) Elemke kedvence. Beszélgetünk. Az Isten fiáról Jézusról, anyjáról Máriáról és a szamárról. 18

2012. Karácsony

Várunk


Idén kicsit többet az angyalokról. Eljátsszuk, az utat betlehem felé, különböző szereposztásokkal, persze a lényeg a szamár és az, hogy Mária női vagy férfi lovagló-ülésben teszi meg az utat. A fiúk teljesen saját teológiai okfejtés eredményeként, egészen biztosan tudják, hogy Nagymamai, mint angyal hoz nekik idén ajándékot. Engedem, jobbára én is hinni akarom, hogy Édesanyám már a mennyei karácsonyi játék rendezésében szorgoskodik és rohan, mert felvételt nyert az „édes üdvösség” mennyországbeli gasztronómiai bizottságba, ott sincs pihenés. Igazi betlehemi barlang-istállót készítünk a fiúkkal fából. Készülődünk, amikor áldást adok a gyerekeknek reggel, az áldás szövege mellé oda biggyesztem „és adjon neked szép ádventi várakozást az Úr…” Leveleket írunk. A gyerekek az angyaloknak, mi felnőttek azoknak, akikkel sokat találkoztunk ugyan az év során, mégis maradt olyasmi, ami lezáratlan, helye van a kiengesztelődésnek közöttünk. Egy éves csak még az ötlet, még nem igazán tradíció, de olyan felszabadító és békés érzés. Hozták-vittük a Szent Családot. Összeköt és integrál az a gesztus, áldás arra aki meghonosította itt és azokra akik minden évben veszik a fáradtságot hogy, megszervezzék. Békésen és elfogadóan ballagunk az események és mulasztásaink után. Diplomáciai és logisztikai bravúrokat szervezünk, hogy a család kevésbé csereszabatos tagjai is boldogan együtt lehessenek szenteste és 25-én. Igyekszünk Katussal együtt mozdulni, lépni, hogy jól viseljük Elizeus palástját. Áldott az Úr, mert meglátogat minket és olyan jó erre gondolni. Olyan vigasztaló a találkozást várni, olyan megnyugtató keresni a múlt és a jövő képeit magunkban, hogy dicsőséget zenghessünk és békességet nyerhessünk. Eszter család Adventi készülethez hozzátartozik a roratéra járás. Ennél fogva a mi családunkból is vannak, akik majdnem minden roratén ott vannak. Korábbi években volt, hogy angyalkáztunk adventben, azaz kihúztuk egymás nevét, és az általunk húzottra különösen odafigyeltünk, segítettünk neki, amiben csak lehetett, persze úgy, hogy ez neki ne tűnjön fel. Amikor mindenki itthon van, olyankor este leülünk az adventi koszorú mellé, és együtt imádkozunk. Ebben az évben minden nap mindenki végez valami közös munkát, kitereget, vásárol vagy valami hasonló. Ezzel vagyunk segítségére egymásnak, ez több odafigyelést is igényel. Ez a közös „felajánlás”. Az én személyes adventemhez, bár minden évben elhatározom, hogy jövőre már nem fog, de az utóbbi években szorosan hozzátartozik a karácsonyi játék próbák lebonyolítása. Persze az utolsó hét már 19


Várunk

2012. december 25.

nagy készülődéssel telik, a lányok közösen sütiket sütnek, a fiúk (azaz én és valamelyik lány) ajándékokat szállítanak a város különböző pontjaiba. A szülők bezárkóznak az angyalokkal a nagyszobába, és akkor oda már nem szabad bemenni, mert készülődnek. Ezek azok a dolgok, amik nekem igazán hozzátartoznak az adventi készülethez, ezek nélkül nem tudom elképzelni a karácsonyt. Gál család Lelki kameránkkal még láttunk olyat is, ahol a nagymama készítgette a kis papír csipke ingeket, hogy az unokák gyűjthessék a jócselekedeteiket egészen karácsonyig. Mert ez csak akkor érvényes, ha az ingecskét Nagyi készíti! Ugyancsak ellestünk egy beszélgetést advent 3. vasárnapjának estéjén, amikor régi „hőskori” éjféli misékre emlékeztek. Micsoda tömeg tolongott még a téren mise közben is, mert bent már dugig megtelt a templom. Milyen ordibálásokat, már-már verekedéseket kellett akkor az asszisztencia tagjainak fehér albájukban méltósággal közébük állva elcsendesíteni. Vagy micsoda bravúr volt, amint Karnagy úr épp egy behúzni készülő srácot felcsalt a karzatra, mondván: Látott már orgonát közelről? – így a magasra lendült jobb horog ámulatban csendesedett le odafönt. A tömeg között hátul egy ponton azért akkor is – mint minden mise alatt – igazi mennyei béke uralkodott: Honor atya rendíthetetlenül ült a gyóntatószékben, s várta, fogadta a gyógyulni vágyókat. Persze sokan nem is tudták, miért vannak ott a templomban, csak brahiból jöttek – de a Lélek talán nyomott hagyott bennük, talán emlékezni fognak az ilyen körülmények között is felemelő ünnepre. Vagy egyik évben a mise előtti várakozást kitöltő Török Erzsébet angyali hangjára, amint csodás karácsonyi énekekkel töltötte be a teli templomot. Éveken át – Kistétényi Melinda orgona improvizációi ébresztgették fel a megbúvó karácsonyi dalokat a szívekben. Talán minden kedves olvasó egyetért azzal, hogy de jól esett végigolvasni ezeket az adventi mindennapok bensőséges készülődését sejtető sorokat. Igazi puha, meleg jászol készült a vári családok „istállójában”, ahová boldog örömmel született meg a kis Jézus. Fel nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett!

20

2012. Karácsony

Várunk


BUDAVÁRI BESZÉLGETÉSEK November, december Kányádi Sándor költő verseit évtizedek óta olvastuk, daloltuk gyermekeinknek. Örök gyermekvilágunkban Benedek Elek mellett foglalt helyet, így a vele való találkozás varázslatos volt, a mesék, történetek, dalok, mondókák eredetének megismerése hatalmas élményt jelentett számunkra. Rövidebb személyes találkozásokra is gyakran adódott lehetőségünk. Kányádi Sándor, mint kerületünk díszpolgára gyakori vendége volt a vári ünnepeknek. Néhány mondatos beszélgetésekre volt lehetőségünk, könyvbemutatókon, önkormányzati ünnepségeken, amikor történelmi emléknapokon emlékeztünk. Legutóbbi, 2012. október 1-jei találkozásunk a Döbrentei téren volt, amikor megnyitotta az általa megálmodott Mesemúzeumot. Mesemúzeuma 300 m2-en mutatja be a magyar mesevilág hőseit, és majd 30 szobácskája segít meseszerűen széppé tenni világunkat, amiben sok-sok küzdelem árán a harmadik fiúgyermek révén a jó elnyeri méltó jutalmát, bizakodva nézünk a jövőbe. Kányádi Sándort otthona előtt vártam, hogy felhozhassam közénk a plébániára. Az úton ugyan megbeszéltük a tervezett forgatókönyvet, a jelenlévőket bemutattam (Rita közben telefonon tájékoztatott a Beszélgetésre várókról, hogy „a terem megtelt”). A közös énekléseket követően a nagy költő a kisgyermekekhez fordult, így készíthettem ismét néhány tucat képet azokról a gyerekekről, akik számára fontos volt a személyes találkozás. Megörökíthettem azokat a pillanatokat, amikor a mesélő költő álomvilágot varázsol a hallgatók köré. Öregkorukban, unokáiknak szóló meséik mellé büszkén mutogathatják majd a képeket arról, hogy ki is tanította énekelni, szavalni, mesét mondani, még ha csak egy- két órás „együttlétben” is. Még számtalan kérdés merült fel, sokan mentek bemutatkozni, és hogy egy közös emlék, fénykép legyen a felejthetetlen együttlét felidézésére, de két óra elteltével a megértő hallgatóság – tekintettel az idős művész fáradsággal ötvözött szomorúságára, hazaengedte őt. Nagyon bízunk benne, hogy Sanyi bácsival még sokszor fogunk találkozni a Döbrentei térnél a Mesemúzeumban, vagy újabb könyveinek bemutatói alkalmából. A Beszélgetések évzáró együttlétével egy majd tíz évvel korábbi „Családi kör” hangulatát idéztük. A terem berendezésével Hedri Kati nénire is emlékeztünk. Egy száz éves herendi lámpa világította be a termet, és a Budavári Beszélgetések a plébánia eseményeinek kifüggesztett régi képein Kati néni mosolya tette teljessé az emlékezést. A Wehner család is meglepődött a fotókon, melyek egy régi családi kirándulásukról szóló beszámolójuk alkalmával készültek. 21


Várunk

2012. december 25.

Akkor is a család templomok, emberek, hegyek élményeit osztották meg velünk (még a földszinten voltunk.) Most is megtelt a terem érdeklődőkkel, zsibongással, s a meghirdetett előadás kissé késve kezdődött, mert a család által körbejárt 200 helyszín filmjeinek, képeinek összevágása még az utolsó pillanatban is zajlott. Már két éve készültem arra, hogy a család beszámolóján keresztül utazzunk el más kontinensekre, s most mindez megvalósulhatott. A 16 ezer kilométeres 29 napos utazás küzdelmeit egy száz darabból összerakott egy órás film tette számunkra felejthetetlen élménnyé. Az Ararát hegyére -15C-ban feljutni nem csak apának és fiúknak, de a 16-20 éves lányoknak is hatalmas küzdelem volt. Az Ararát hegyének bibliai történetei, mint történelmi tény nyer évről-évre egyre teljesebb tanúbizonyságot, de Noé bárkájáról szívesen, gyakran gondolkodunk. Ki miért került fel és ki miért nem. Két és fél óra elteltével a hallgatóság lelki és szellemi élményekben, ismeretekben és emléktárgyakban gazdagabban távozott. Volt, aki a Perzsiából származó, gyönyörű féldrágakövet köszönve ment haza, volt, aki közös utat tervezett a Wehner családdal. Küzdelmüket ismét megtapasztalva sokunknak erőt adott, vagy, hogy még erősebbek lehessünk, minél több társunkat segíthessünk. Géza sok száz embernek, – köztük vári közösségünk több tagjának – adott munkát, támogatást, hogy gyermekeiket felnevelhessék. A 2006. decemberi Budavári beszélgetés után a vendég Böjte Csabát is zavarba hozta a rengeteg ajándék, közte Géza zavarba ejtően nagyvonalú támogatása, aki szerényen szabadkozott. Magyarázta, hogy itt a közelünkben is bizonyára találhatnánk rászorulókat, akik felemelhetők. A Wehner család filmjein és fényképein keresztül nem csak a kereszténység történelmi helyszíneinek, gyökereinek európai és ázsiai képeit szívhatták magukba, hanem erősödött bennük a szándék, hogy a személyes, családi élmények közösségi megosztását is tervezzék. Az ámulatba esett, meghatott hallgatóságról is készítettem filmeket. A filmek, fotók, emlékképek segítségével az élmények megosztásával azok ereje, értéke is megsokszorozódik. Bár már a vári családoknak összesen több ezer, személyre, családra csoportosított „emlék”-képet adtam albumban, keretben, vagy pendrive-on, az elmúlt 20 év „templomi” ünnepek eseményeinek szereplőről, azok mind a technika, mind a szakértelem hiánya miatt sok kívánni valót hagytak maguk után. Azt tervezem, hogy a látványrögzítés terén nagyobb talentummal rendelkező Miklós fiunk segítségével a ”plébániai” ünnepek, események képeit közkinccsé tehető formátumba hozzuk. 2013-ban a Budavári beszélgetések sora a 12 éve megszokott menetrendben folytatódik. Január 25- én, pénteken este 7-től Pálffy István, a Kereszténydemok22

2012. Karácsony

Várunk


rata Néppárt képviselője lesz a vendégünk. Sokszor hallhattuk keresztény értékeinkért tett parlamenti felszólalását, de talán még többször láthattuk a televízió egyéni hangú hírközvetítőjeként. Bízom benne, hogy színes egyénisége felkeltette a Budavári Beszélgetések gyakori, vagy kevésbé gyakori résztvevőinek érdeklődését. Február utolsó péntekén a március 15-ei emlékezésre készülve vendégünk egy korábbi pannonhalmi diák, aki a Forradalom és szabadságharc esélyeiről írt könyvében ’56 különleges értékű hőseire emlékezik. Szívfájdalmat okoz felidézni reményeinket, de ezt különleges óvatossággal teszi (ugyanis vendégünk szakmáját tekintve szív sebész). Pálffy László

ÜL A TÉL A HEGY TETEJÉN Ül a tél a hegy tetején. Fehér kucsma van a fején. A hátán meg fehér suba. Készülődik a faluba. Tápászkodik, fölkel s jövet fehér terveket szövöget. Szórja, hinti, hol elhalad, két marokkal a friss havat. Fehéredik domb és lapály. Olykor-olykor a tél megáll. Gondos gazdaként széttekint, aztán munkába fog megint. Ahol kilátszik a vetés, vet oda egy marokkal, és mire a mi falunkba ér, mögötte már minden fehér. Egy kicsit még tipeg-topog, befagyasztja a patakot. Lepihen és a szürkület csöndjében füstöt ereget. Kányádi Sándor 23


Várunk

2012. december 25.

ALAKULUNK templomunk felújításáról Karácsonyra egy kicsit fellélegezhettünk. Az elmúlt hetek változásai olyan gyorsak voltak, hogy még azok is kapkodták a fejüket, akik naponta megfordultak a templomban. Néhány nap alatt bontották el a hajókban álló állványokat, szinte egy csapásra kerültek föl az oszlopokra az új, kovácsoltvas kandeláberek, és a déli oldalhajó megújult Szűz Mária-ablaka is imponáló gyorsasággal került a helyére. A Karácsonytól Vízkeresztig tartó két hét alatt a templom nagy része így használhatóvá vált. Azután persze ismét összeszorulunk, de helycserével: a liturgia a templomhajókban folyik majd, a restaurátorok pedig a kereszthajót és a szentélyt veszik munkába. De mi is történt pontosan az elmúlt hónapokban? Az eredeti véghatáridő, 2012. december 15-e közeledtével meglódult a papírmunka. A létrejött szerződésmódosítás a befejezési határidőt ismét igen szűkre szabta: 2013. május 31. Az összes munka befejezése azonban – valljuk meg őszintén – teljesen irreális erre az időpontra. Az új határidőt a Plébánia javaslata ellenére határozták meg. Sajnos előre látható, hogy a jövő év elején a határidő okozta új problémára is megoldást kell találnunk. A kialakult helyzetből annyi előnyünk származhat, hogy a nagy felfordulással járó feladatokat május végéig elvégzik. Az ismét feszesebbé váló munkatempót jelzi, hogy befejeződött a templomhajók falfestményeinek és díszítőfestésének restaurálása. Ma már elmondhatjuk, hogy jócskán túl vagyunk a tizenegyezer négyzetméter díszítőfestés felén. A festett felületeket mindenütt kenyérbéllel radírozták le, ezután restaurátori módszerekkel (az eredeti felületbe illeszkedő helyi beavatkozásokkal) javították a motívumokat. A falképek közül a legtöbb fejfájást az északi oldal szekkói okozták, ugyanis a konzerválóanyag, amelyet a hatvanas években vittek fel a falfestmények felületére, ötven év alatt erősen megsötétedett. A szürke réteget csak a festménnyel együtt lehetne eltávolítani, ezért a restaurátorok pasztellkrétával adták vissza a rossz állapotban ránk maradt kompozíciók tónusait. Ez a kiegészítés tartós, de a későbbiekben szükség esetén maradéktalanul eltávolítható a konzerválóanyag felületéről. Ennek a kellemetlen meglepetésnek következménye, hogy az északi oldalkápolnák fölötti Lotz Károly-féle történelmi fríz képei csak felfrissültek, de a három kompozíció bizony nem nyerte vissza régi erejét. Az északi falsíkokat uraló három angyalfigura viszont újra érvényesül – hála a tisztításnak és az új lámpáknak. Ezek a lebegő, mégis súlyos alakok, amelyek a Béla-termek ablaksora fölött, az északi kis rózsaablakok alatt egy máriás fohász három részletét 24

2012. Karácsony

Várunk


tartják, olyan erővel tagolják a falfelületeket, mintha építészeti elemek lennének. Most egy kicsit jobban érthető, hogy Székely Bertalan miért tartotta fontosnak, hogy az angyalokat maga fesse meg, miközben a nagy történelmi tablók elkészítését mind Lotz Károlyra hagyta. Az ünnepekre bent hagyott néhány állvány azokat a helyeket jelzi, ahol komolyabb károk érték a falfestést. A Szent László- és a Szent Keresztkápolnában, illetve a Mária-kapu lépcsője fölött a gyakori beázások miatt erősen salétromos falak sótalanítása szükséges, de a kápolnákban egyes helyeken csak a sótelített régi mennyezetvakolat leverése és új vakolat készítése jelent megoldást. Ezeket a munkákat már októberben megkezdték, hogy Húsvétra a végére jussanak. A festők állványainak lebontása után folytatódhatott a padlóburkolat lerakása. Az északi oldalhajó kivételével, ahová az építkezés „összehúzta magát” az ünnepek idejére, el is készült a kerámiaburkolat. A paraván mögött zajló munkákból a templomba járók eddig csak azt észlelték, hogy a nagy gyóntatószékek hol ide, hol oda táncoltak az épületben, hiszen szinte mindenütt útban voltak. Advent közepén az egyik épp a templom középpontjában találta magát – lehetne-e szebb figyelmeztetést találni a karácsonyi szentgyónás fontosságára? Hiányzó padjaink hírnökeként december 19-én érkezett vissza a szentélybe az első restaurált stallum, a Budapest főváros címerével ellátott úgynevezett kegyúri pad, hogy Karácsonykor a köztünk ünneplő főpolgármester mindjárt használatba is vehesse. Padsoraink csak később követik: akkor kerülhetnek viszsza, ha a templomhajók teljesen üresek lesznek. Kevésbé volt alkalomhoz illő, hogy a világítás vezérlésének folyamatban lévő programozása miatt Adventben egyszer sem tudtunk teljesen sötétet csinálni a templomban, így nemcsak a gyertyagyújtások történtek világosban, hanem még a Mikulás érkezése is. A rengeteg áramkör rendezése és a vezérlés programozása óriási feladat, és csak a lámpák végleges beállítása után lehet teljesen befejezni. Ez pedig még várat magára, hiszen csak állványmentes templomban végezhető, amikor gurulóállványról, de legalább létráról minden világítótesthez hozzá lehet férni. Addig néhány lámpa bizony még szembevilágít, néhány pedig egyenesen úgy áll a helyén, mintha maga sem tudná, miért került oda. A templom mostani képe, a rengeteg új fényforrás láttán azonban már most megnyugodhatunk: nem lesz sötét. Változatlanul gyors tempóban folyik az ólmozott üvegablakok restaurálása. Elkészültek és helyükre kerültek a Gara-kápolna magyar szenteket ábrázoló ablakai, és az ünnepek után a már visszakerült nagy Mária-ablak ikertestvérét, a Szent Erzsébet-ablakot is beépítik. Az ablakok visszahelyezésénél ügyelünk arra, hogy a II. világháború után itt-ott helytelen sorrendben visszarakott elemeket 25


Várunk

2012. december 25.

Forster Gyula és Nemes Antal plébános leírásai alapján az eredeti állapotnak megfelelően építsük vissza. A Szűzanya életének eseményeit bemutató hatalmas ablakon is javítanunk kellett, mivel a Fájdalmas Anya és a Mennybevétel jelenetét korábban felcserélték. Van még hasonló hiba a templomban. Mivel Vízkeresztig még biztosan láthatók a szentély ablakai, beszámolómat rendhagyó módon rejtvénnyel fejezem be. Aki megtalálja a szentély ablakainak hibáit, az egy egyeztetett időpontban bepillanthat a felújítás kulisszái mögé. A megfejtéseket e-mailen a [email protected] címre várom. A kérdések tehát: 1. A szentély két ablakát felcserélték, ezzel sérült a szentek hierarchiája. Mely két ablak ez? 2. Két másik ablakot is felcseréltek a szentélyen, de az ábrázolt szentek neve az eredeti helyen maradt. A csere miatt tehát két figura nem a neki megfelelő attribútumot tartja a kezében. Mely két ablak ez? 3. A szentély egyik ablakán látható felirat megsérülhetett, és helyreállításkor értelmetlen szöveg került a helyére. Mely ablakon olvasható a halandzsaszöveg? Mátéffy Balázs

HÁLAADÁS AZ ELMÚLT ÉVÉRT Szilveszter napján, az év utolsó estéjén hagyományosan megtartjuk az évvégi hálaadást. Az esti 6 órai szentmisén Plébános atya beszámol az elmúlt év lelkipásztori és közösségi eseményeiről. Adjunk hálát együtt a sok kegyelemért, amellyel az Úr megajándékozott bennünket! Szerkesztői korrekció: Előző számunkban tévesen jeleztük a kirándulási beszámoló készítőjének nevét. T.Piri helyett Sz. Piri, vagyis Székely Piroska volt, aki szeretetével megajándékozta a kedves olvasókat. Köszönet érte, és ezúton elnézést kérünk a tévedésért. Szerk. 26

2012. Karácsony

Várunk


AZ ÉNEK-ZENEKAR MŰSORA AZ ÜNNEPEKEN Az énekkar december 23-án, advent negyedik vasárnapján Lisznyai Szabó Gábor Missa antqua-ját, Arcadelt Ave Maria-ját és Kodály Adventi énekét énekli. E napon és az ünnepeken Hock Bertalan orgonaművész orgonál és templomunk karnagya, Tardy László vezényel. Aztán megérkezik Karácsony! Ki tudja, hogyan érkezik? Ha nagy hideget hoz magával, elkergeti a zenészeket, pedig már újra lenne hely számukra a rekonstrukciós körülmények között. Az ünnepeket ezért úgy tervezi az együttes, hogy szükség esetén a tervezett mise orgonával is megadja a belső emelkedettséget. Karácsony első napján Halmos László Karácsonyi miséje mellett Demény Dezső Adeste fideles motettája, J. S. Bach. Szép csillag száll kezdetű korálja hangzik el az Ének-Zenekar közreműködésével. A misében szólót énekel Keszthelyi Csilla. Karácsony másnapján, Szent István vértanú ünnepén Harmat Artúr e napra írott motettájával (Látom a megnyílt eget) indul az ünnepi nagymise, majd Büky Géza Missa festiva-ja és J. S. Bach: 147. kantátájából a „Jézus az én örömöm” tétel hangzik el. Szólót Török Ilona és Páni János énekelnek. December 30-án, Szent család ünnepén Schubert: G dúr mise lesz műsoron, Széll Cecília, Csapó József és Páni János szóló énekével. Elhangzik még Esterházy Pál Puer natus-a és Bárdos Lajos Szent karácsony éjjel c. műve. Az Újesztendő első napján Mozart Kleine Orgelmesse, Mosonyi Mihály: Ave Maria-ja és G. F. Händel: Halleluja kórusa hangzik el templomunkban. Közreműködnek: Greetje de Haahn, Keszthelyi Csilla, Török Ilona, Pető József és Páni János. Ugyancsak január 1-jén délután 4 órakor a Semmelweis Kamarazenekar megtartja szokásos Újévi hangversenyét, melyre szeretettel várják az érdeklődőket. Január 6-án, Vízkereszt ünnepén a templom egykori karnagyának, Vavrinecz Mórnak Karácsonyi miséjét adja elő az Ének-Zenekar Széll Cecília, Komáromi Márton és Páni János közreműködésével. Január 13-án, Urunk megkeresztelkedése ünnepén a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Laudate kórusa énekel.

27


Várunk

2012. december 25.

A KARÁCSONYI JÉZUSHOZ Jézus, te is születtél, milyen fiú lehettél? Verekedni szerettél? Hát mosdani? . . . Vagy jobb voltál minden földi gyereknél?

Panasz is volt néha rád? Ne szomorítson a vád: ha elszakadt a ruhád, vagy valamit összetörtél, kiporolt-e jó anyád?

Hát zöld egrest ettél-e egészséged vesztére? Fáról sokszor estél-e? Kék foltokkal rakva hányszor értél haza estére?

Ó, te égi, tiszta fény, követni mernélek én, szakadékok peremén, ha tudnám: te is így kezdted, gyermekként, akárcsak én.

Bódás János MINDEN OLVASÓNKNAK ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS KEGYELMEKBEN GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!

Várunk A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ E-mail: [email protected] Plébánia hivatal: 1014 Bp. Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő – csütörtök 10.00-12.00; 15.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00

28

Mi azonban új eget és új földet várunk. A Budavári Főtemplom közösségének lapja

Recommend Documents