Várunk
„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári Főtemplom közösségének lapja
2011. Húsvét
„Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust”
(Jn 17,3)
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2011. április 24.
KRISZTUS FELTÁMADT! Keresztúti imádságot írtunk az egyik imacsoporttal, miközben Haydn műve Krisztus hét szava a kereszten szólt a lejátszóból. Ilyen nagyböjtöm utoljára gimnazista koromban volt. Az elimádkozás során gyengeségeinket láttuk, az elcsukló fájdalom szava tette az imát élővé. Mindenki egy kicsit magáról beszélt, olykor Pilátusként, olykor Máriaként, megint máskor szögező katonaként térdelünk le a kereszten fekvő Krisztushoz. Mennyi arc, mennyi álarc és ezekből az álarcokból, így az ünnep előtt, néhány lekerül-lekerült, néhány pillanatra meglátjuk az igazit, felcsillan az, ami valóságos bennünk. Olykor odaszegezzük a családtagjainkat, odaszegezzük gyermekeinket, apa a fiát vagy lányát, anya a kamasz fiút vagy leányt, a házastárs a házastársat. Tudjuk mindannyian kit, és azt is, kiket hagytam, hagytunk ki. Milyen jó volt ez a találkozás önmagunkkal, gyengeségeinkkel, amelyektől Krisztus eljött, hogy megszabadítson minket, ha pedig nem tud, nem akarjuk, akkor ez a kereszt a mi üdvösségünkre lesz. A nagyböjt péntekjein együtt jártuk a plébánia közösségeinek keresztútját. A Teadélután tagjai külön próbával és szinte fellépési lázzal készültek a szenvedés titkának átelmélkedésére. A hangsúlyból is éreztük, hogy mennyi tapasztalat, hit, imádság áradt egy-egy állomás felolvasójának szava, elhallgatott csendje mögött. Aztán az Aszit (asszisztencia) tagjai következtek, akik Jelenits atya keresztútjával akartak bennünket közelebb vinni Krisztus titkának mélységeihez. Jó volt látni a buzgóságot, látni a megállást a hét zaja után, a fiatalt, aki keresztényként és hitvallóként most oda lép a keresztet hordozó Krisztushoz, és eltöpreng az állomások titkának üzenete fölött. Harmadik pénteken az énekkar jött velünk, akik felemelték a lelket és a tekintetet művészi énekükkel és az orgona kísérettel. Tardy Magdi dirigálásával – aki a Karnagy urat betegsége miatt helyettesítette – „új” vezetőt kapott kórusunk. A Liszt-évre tekintettel most Liszt: Via Crucis-át adták elő. A Stabat Mater rész sokszor új színnel gazdagodva tért vissza, de mindig más vonatkozásban fejezte ki az állomás lényegi mondandóját. (Ezen a napon volt a Holland-Magyar meccs, nem tudták énekeseink, mennyire igaz lesz énekük. Dolorosa.) Aztán a szerdai családos hittan tagjai csatlakozva a csütörtökiekhez együtt léptek oda a keresztutat járó Krisztus mellé a régi, Fábián kanonok úr által imádkozott keresztúttal - annak idején tényleg ezt imádkozták az egész egyházmegyében. Emlékszem plébánosaim keresztútjaira, ők is ezt imádkozták. Mindig eszembe jut az egyik atya, akit nagyon szerettünk, de nem volt a liturgia nagy ismerője, és a sírba tételnél kezdtük az első állomást. Mindig eszembe jut, vajon jó helyen kezdjük-e el utunkat. Persze szegény atyát mindenki Pilátusként ítélte el. 2
2011. Húsvét
Várunk
XI. évfolyam, 63. szám
Plébániánk Jézus Szíve közössége keresztútján sajnos nem tudtam itt lenni – Előd atyánál tartottam triduumot –, de a káplán atya elmondása alapján nagyon személyes keresztúttal ajándékozták meg a jelenlévőket. A személyes hangvételben a spontaneitás és a krisztusi arcél dominált. A Pasztorális Tanács tagja, Tölgyesi Laci vállalta az utolsó közösségi keresztút megszervezését. Látni kellett volna azt a buzgalmat és finomságot, ahogy készültek rá a gitárosok, Levente, Tamás és Péter. Titokban szerették volna tartani az ének részét, és valami, valaki mégis azt akarta, hogy együtt készüljünk fel erre a keresztútra. Azt láttam, sikerült. Répi és Ági olyan magaslatokra vitt bennünket, hogy fájdalom és szenvedés kézzelfogható volt keresztutunkon. Köszönöm mindenkinek ezt az utat, amit eddig bejártunk. A Feltámadt Krisztus örömével és gyógyító szeretetével kívánok mindenkinek áldott Húsvéti ünnepet. Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! László atya
3
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2011. április 24.
Kedves budavári, plébániai lakótársunk, Udvardy György püspök atya lett a Pécsi Egyházmegye új megyéspüspöke. Ki is ő és hogyan indul útnak Pécsre? XVI. Benedek pápa Excellenciás és Főtisztelendő Udvardy György, ez ideig marazanae-i címzetes püspök, esztergom-budapesti segédpüspök urat pécsi megyéspüspökké nevezte ki – írja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának közleménye. Udvardy György 1960. május 14-én született Balassagyarmaton. 1985. június 15én szentelték pappá Esztergomban. 1985-től káplán volt Érsekvadkerten, majd 1988-tól 1990-ig Csitáron plébánosként szolgált. 1990. és 1993. között Rómában folytatott tanulmányokat. 1993-tól 2003-ig hitoktatási felügyelő. 1997–2004 között a PPKE Hittudományi Kar Levelező Tagozatának tanára, és 1998-tól a PPKE Hittudományi Karának docense 2004-ig. Ugyanezen időben a Társadalmi – Oktatási – Kulturális Szakterület püspöki helynöke. 1999-ben pápai káplán címet kapott. 2000-től az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára. 2003-04-ben plébános Budapest–Erzsébetvárosban. 2003-tól érseki általános helynök és vagyonkezelő az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében, valamint 2004-től az Országos Hitoktatási Bizottság elnöke. 2004. január 24-én marazanae-i c. püspökké és esztergom-budapesti segédpüspökké nevezte ki a Szentatya. 2004. február 21-én szentelték püspökké Esztergomban. Rövid levélben köszöntöttük Gyuri atyát, amikor a hírt bejelentette a rádió: Kedves Püspök Atya! Ezúton szeretném köszönteni kinevezése alkalmából. Most épp nem találkoztunk a plébánia kapujában vagy az utcán, mint amúgy szinte naponta, hogy személyesen megtehettem volna. Szeretnénk, hogy tudja: szombat óta az esti közös imánkban Püspök atyáért is külön imádkozunk. Kérjük a Szentlélek segítségét, a bölcsesség adományát, és békés, szeretetteljes fogadtatást, közös munkálkodást odalent Pécsett. Ferivel együtt sok szeretettel köszöntöm: Török Ili
4
2011. Húsvét
Várunk
XI. évfolyam, 63. szám
A válasz mindannyiunknak, budaváriaknak szól: Kedves Ili! Nagyon köszönöm kedves sorait, amelyeket kinevezésemmel kapcsolatban küldött. Nagyon hálás vagyok Önöknek, a plébániai Közösség minden tagjának szeretetükért. Ezt szeretném megköszönni május 1-jén a bérmálási szentmisében, ahol elköszönök a Közösség minden tagjától. Köszönöm az imákat! Hálával és szeretettel: Udvardy György A levélváltás után személyesen is sikerült találkozni a pápa megválasztási évforduló és a pápai nuncius búcsújának tiszteletére rendezett fogadáson, ahol még egy kérdést sikerült feltenni: Püspök atya! Milyen érzéssel indul Pécsre? Visszatekintve eddigi feladataimra, talán még egyik se volt soha első ránézésre olyan, mint amire nagyon vágytam volna. Aztán mindig kiderült, milyen sokat lehetett belőlük tanulni. Az elmúlt püspöki évek nagyon komoly iskolának tekinthetők a maguk sokféle feladataival. Ha a Szentlélek most is kézen fogva vezet, mint életemben eddig mindig, talán „ketten” el tudjuk majd látni a pécsi feladatokat. Bízom az Ő segítségében és a sokak által megígért ima erejében. Ami külön is öröm, hogy ott is vannak hegyek, ahol folytatni tudom a nagyon szükséges és kedvelt mozgást, a futást. Kicsit különös húsvétom lesz, hisz még nem vagyok Pécsett beiktatva, de húsvéthétfőn már leszek, s idehaza is már kevesebb holmim lesz, mert egy-két kocsival addigra lekerül. Biztosan lesz azért hol kisegíteni az ünnepi liturgiákon, azután indulás Pécsre! Kedves Püspök Atya! A Várunk minden olvasója nevében kívánjuk a jó Isten bőséges áldását életére, munkájára!
Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül.
Mt 10,40-41 5
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2011. április 24.
„PÉLDÁT ADTAM NEKTEK, HOGY AMIT ÉN TETTEM, TI IS TEGYÉTEK MEG” „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek…” (Lk 22,15) Jézus legnagyobb ajándékát készül adni: Önmagát az Eucharisztiában. Mindezt milyen módon teszi? Ugyanazzal a végtelen szeretettel és alázattal, amely egész földi működését jellemezte. Most is azokra figyel, akiket Isten rábízott. Most is arra figyel, miként tudná a legragyogóbban ajándékozni tanítványainak az Atya végtelen szeretetét. Bár Ő a végtelen Isten, mégis minket szolgál. Bár Ő a végtelen Isten, mégis hatalmas alázattal fordul felénk. Jézus a húsvéti vacsorát megelőző lábmosásban is pontosan ezt teszi: egyszerű szolgálatával ragyogja be tanítványai közé Istent. Jézus látszólag nem tesz nagy dolgot, hiszen a lábmosás egy szolga vagy rabszolga feladata lenne. E mögött az egyszerű cselekedet mögött mégis hatalmas dolog történik! A végtelen Isten kiüresíti önmagát, hogy lehajló szeretetét ajándékozhassa nekünk. Egyesével letérdel a tanítványok elé, hogy mint egy szolga, szolgáljon nekik. Ezzel nagyon fontos dolgot üzen nekünk Isten! Életünkben nincs olyan helyzet vagy munka, amelyben ne lehetne Istent ragyogni. Életünknek nincs olyan szituációja, ahol ne lehetne Isten szeretetévé válni. Abban a pillanatban, hogy le tudunk mondani saját fontosságunkról, s azt keressük, Isten mit tenne az adott helyzetben, milyen módon ajándékozhatnánk az Ő szeretetét, megtörténik a csoda! Az utolsóvacsorának csodálatos nyitánya a lábmosás jelenete. Jézus ezzel döbbenti rá az egymással versengő tanítványokat, hogy itt valami nagyon fontos fog történni. Jézus mérhetetlen alázata jelenik meg abban, hogy megmossa tanítványai lábait. Ezzel a még leginkább önmaga körül forgó ember még nem tud mit kezdeni. Ezért fakad ki Péter: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” (Jn 13,8) Ettől a pillanattól kezdve, mindenki teljesen Jézusra figyelt. A lábmosás igazi lelkifürdő volt. Krisztus lehajló szeretete a tanítványok döbbenetén keresztül megszabadította őket a versengéstől és az önmaguk körül való forgástól. Így a tizenkettő – Júdás kivételével már – tiszták ahhoz, hogy valóban befogadhassák Jézust a kenyér és a bor színe alatt. Jézus annak ellenére, hogy Ő a végtelen Isten, mégis tudott egészen kicsivé lenni. Ennek legcsodálatosabb példája az Oltáriszentség. Jézus belebújik egy falat kenyérbe és egy korty borba, hogy Önmagával táplálhassa tanítványait. Jézus a mai napig is ezt teszi, hiszen a Szentlélek által minden Szentmisében megismétlődik az Utolsóvacsora csodája. Ez az emberi elme számára felfoghatatlan titok, de csodálatosan jelzi, hogy Isten végtelenül szeret minket, s teljesen a miénk akar lenni. 6
2011. Húsvét
Várunk
XI. évfolyam, 63. szám
„Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” Jézus az utolsóvacsorában megtanít minket a felebarátunk iránti szeretet legigazibb, „legkeresztényibb” módjára. Merjünk egészen kicsivé válni a felebaráttal szemben, hogy szolgáló jelenlétünk által, Isten szeretetével tápláljuk őt. Merjünk egészen kicsivé lenni, hogy Isten csodálatos szeretete átragyoghasson rajtunk. Jézus kenyérré válik, hogy beléphessen mindnyájunk életébe, hogy ehetővé váljék, hogy eggyé váljon velünk, hogy szolgáljon, szeressen bennünket. Fontos, hogy a mi jelenlétünk, szolgáló szeretetünk is legyen egy falat kenyér a másik számára. Minél inkább megéljük ezt a titkot, annál tökéletesebben ragyoghatjuk Isten irgalmas, gyógyító szeretetét a világnak. Cserkó atya
LISZT FERENC KRISZTUS-ORATÓRIUMA A 2011-es év kettős Liszt jubileumi esztendő: 200 éve született és 125 éve halt meg a magát mindig magyarnak valló és nemzetének mindig önzetlen segítséget adó művész, akit Vörösmarty Mihály róla írt versében „mindig hű rokon”- ként tisztel. Mit jelentett és mit jelent Liszt és zenéje nekünk, magyaroknak, és mit adott a világnak? Vörösmarty a kortárs szemével, szívével boncolgatja versében ezt a kérdést: „Hírhedett zenésze a világnak” – indítja versét a költő, majd később így nevezi: „Nagy tanítvány a vészek honából.” Tudjuk, hogy a kor nagy magyarjai – Széchenyi, Kossuth, Kölcsey, Arany – egyenrangúak koruk számos európai hírű gondolkodójával, írójával, költőjével, de tevékenységük köre – és ismertségük is – a nemzet és a nemzet nyelvének határain belül marad. Munkácsy Mihály még az, akinek művészete, munkája – a festészet egyetemes nyelve miatt – az akkori világ számára ismertté válik. A reformkor hevében, lendületében élő költő – és kortársai – a nemzet felemelkedésén fáradoznak, és ehhez várnak támogatást a zeneköltőtől: „Van-e hangod a beteg hazának A velőket rázó húrokon?” Liszt zongorajátékában és darabjaiban olyan mágikus erőt éreztek, amely hathatósan támogathatja küzdelmüket: „Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban Őseink is megmozduljanak… Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal, Hogy szívekbe menjen által a dal; 7
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2011. április 24.
S a felébredt tiszta szenvedélyen Nagy fiakban tettek érjenek, És a gyenge és erős serényen Tenni tűrni egyesüljenek; És a nemzet, mint egy férfi, álljon Érc karokkal győzni a Viszályon.” A vers írásakor már 40 éves költő szinte a lehetetlent kívánja az akkor alig 19 éves, de már a világ „hírhedett zenészeként” számon tartott művésztől. Talán megérezte benne azt, hogy Lisztnek hajlandósága volt a kortársak által megoldhatatlannak tartott feladatok felvállalására. Zongorajátékában, darabjaiban sorra jelennek meg új és mások számára elképzelhetetlennek tűnő megoldások, amelyek átalakítják a hangszerről és a zongorázásról alkotott korábbi képet. Orgonaművei a hangszert – amely 1750 után „tetszhalottként” aludta Csipkerózsika álmát - újra a barokk kor és Bach által megteremtett magasságba emelik. Legnagyobb vágya, álma az egyházi zene reformja, amelyre fiatal kora óta készül. A régi mesterek műveit tanulmányozza, Palestrinát és kortársait; lelkesedésében tollat ragad a gregorián ének érdekében, amelyet az előző évszázadok száműztek a templomok falai közül. Mindkettőt beépíti saját egyházi műveibe, egybeszőve a romantika emlőin kialakult saját stílusával. Ez a törekvése sokak számára nemcsak értelmetlennek tűnt, de ellenszenves is volt: „Mindenki ellenem van. A katolikusok, mert egyházi zenémet profánnak tartják; a protestánsok, mert nekik a zeném katolikus; a szabadkőművesek, mert a zenémet klerikálisnak érzik…” – fakad ki egyik levelében. A Krisztus oratórium több mint 10 évig készül. A három részből álló hatalmas kompozíció méltó párja Munkácsy Mihály triptichonjának. Az első rész, a „Karácsonyi oratórium” öt tételt foglal magában: 1. Bevezetés – a Rorate coeli adventi gregorián dallammal indul. 2. Pastorale – az angyalok hírül adják a betlehemi pusztában tanyázó pásztoroknak a Messiás születését. 3. Stabat Mater speciosa – a gyermekét boldogan „birtokló” anya zenei képe. 4. A pásztorok imádása a jászolnál. 5. A három király hódolata. Az öt részt összefoglalóan így jellemezhetnénk: az Üdvözítő megjelenése, „epifániája”: a prófétai jövendölésben, az angyalok énekében, Mária „Istenanyaságában”, a pogány nemzeteket képviselő Háromkirályok hódolatában. A második rész, amely ugyancsak öt tételből áll, Jézus működését állítja középpontba: a „tanító”: 6. A nyolc boldogság; az „imádkozó”: 7. Pater noster - Miatyánk 8
2011. Húsvét
Várunk
XI. évfolyam, 63. szám
az „építő”: 8. „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházam…” a „csodatevő”: 9. A háborgó tenger lecsendesítése. az „uralkodó”: A jeruzsálemi bevonulás – „Áldott, aki az Úr nevében királyként érkezik..” A záró harmadik rész a Megváltót álltja elénk, aki szenvedése, halála és feltámadása által kimenti a bukott emberiséget a bűn szolgaságából: a „szenvedő Megváltó”: 11. „Szomorú az én lelkem mindhalálig…De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit Te.” a vele együtt szenvedő Anya: 12. Stabat Mater dolorosa – A Fájdalmas Anya lelkének tükrében látjuk a „Megfeszítettet”. a még „rejtőzködő” Megváltó : 13. Ó filii et filiae – a vasárnap hajnalban a sírhoz siető asszonyok éneke. a „megdicsőült” Krisztus: 14. „Harmadnapra feltámadott… Christus vincit Christus regnat, Christus imperat.” – aki előtt a hívek serege Alleluját és Hozsannát zengve hódol. Az oratórium „funkciója”, szerepe kialakulásának idejétől ( 1600 körül ) jelentősen megváltozott. A műfaj a liturgián kívüli vallásos művek megszólaltatási helyéről, az imádkozó kápolnáról (teremről) kapta nevét. A művek terjedelme és előadói apparátusa a következő századokban jelentősen túlnövi az intim hangulatú imahelyek zárt terét. G.F. Händel oratóriumai már a templomok zengő akusztikájú hatalmas térségét igénylik, hogy elmondhassák a választott nép életének egy-egy nagy eseményét. Haydn Teremtés oratóriuma pedig a hangversenytermek közönsége számára közvetíti a világ és az ember teremtésének „eseményét”. Liszt művének írásakor korának vallási állapotából indul ki: „Manapság, amikor az oltár remeg és inog, amikor a szószék és a vallási ceremónia a gúnyolódás és a szkeptikusok céltáblája, a művészetnek el kell hagynia a szentek szentjét… meg kell keresnie azt a színteret, ahol teljes pompájában megjelenhet a külvilág számára. Nagyon gyakran – igazából még a gyakorinál is többször – kell, hogy a zene elismerje az Istent és az embert, mint léte mozgatórugóit! Sietnie kell egyiktől a másikig, megnemesíteni, megnyugtatni és megszelídíteni az embert, áldani és dicsérni az Istent.” Liszt sorai a zene „közvetítő” szerepéről szólnak, amelynek „sietnie kell egyiktől (Isten) a másikig (ember)… A „lehetetlent” fogalmazza meg szavakban: Isten és ember között Krisztus az egyetlen közvetítő, ezért a zene is, amely felismeri igazi mozgatórugóit és szerepét, „krisztusi” kell, hogy legyen. Úgy gondolom, ez az az üzenet, amely a mának és nekünk is szól: tennünk kell azért, hogy az evangélium örömhíre akár a zene, akár a szó és a tettek útján eljusson az emberekhez, hogy lázasan rohanó és egyre jobban eldurvuló korunkban megnyugodva, megszelídítve és megnemesedve képesek legyenek „áldani és dicsérni az Istent.” 9
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2011. április 24.
A jubileumi évben a Krisztus oratóriumot választották a világ számára az „Év zeneművének”. Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóján, október 22-én a világ számos pontján ez a mű fog felcsendülni koncerttermekben, templomokban, rádióban, televízióban. A mintegy négy óra időtartamú zene igen nehéz feladat elé állítja mind az élőadókat, mind a hallgatókat. Talán jobb lenne három estén előadni egy-egy részt. Így kevésbé fáradna el előadó és hallgató, mindkettő jobban el tudna mélyedni a részletekben. A mű gazdagsága és szépsége azonban mindenkit kárpótol a fáradozásáért, a hívő ember számára pedig feltárja az Üdvözítő küldetésének, megváltói művének mélységeit. Húsvétvasárnap a 10 órai ünnepi nagymisén az oratórium zárótétele, a Resurrexit hangzik el templomunk Ének- és Zenekarának előadásában. Az egész művet keretbe foglaló két gregorián dallam, a Rorate coeli és az Ite missa est – Deo gratias dallam itt újra felcsendül: az előbbi sejtelmesen kapcsolja egybe az üdvösség hajnalát a feltámadás hajnalával, az utóbbi – amely a jeruzsálemi bevonulás tétel fő motívuma – a Krisztus örök királyságát hirdető Christus vincit fúgát vezeti be, amely a szólisták és a kórus énekében „allelujázó, hozsannázó” hálaénekként zengi a feltámadt Üdvözítő dicséretét. Tardy László
Itt szeretnénk előre jelezni, hogy templomunkban elsősorban a liturgia keretei között lesznek Liszt művek hallhatóak a kettős jubileum alkalmából. Március 25én a keresztút alkalmával hangzott fel a Via crucis rövidített változata. Húsvétvasárnap az ünnepi nagymisén a Krisztus oratóriumból hangzanak fel részletek, kivonulásra a csodálatos húsvéti öröm zenéje, a Resurrexit tétel. Május 22-én 10 órakor a Missa choralis, június 19-én a Koronázási mise ünnepli az Eucharisztia megjelenését közöttünk. Péter-Pál napján felcsendül Péter örökre szóló „kinevezése”: Tu es Petrus. Július 24-én Janáček feldolgozásában a B dúr mise, augusztus 20-án pedig a hagyományoknak megfelelően a Koronázási mise ünnepli Szent István királyunk emlékezetét. Október 15-én este 8 órakor hangverseny keretében több énekkar közreműködésével hangzik fel ismét a Koronázási mise. Október 23-án, éppen a 200. születésnapot követő napon, nemzeti ünnepünkön a Missa choralis-t énekli énekkarunk. Méltó befejezése a liturgikus évnek, hogy Krisztus Király ünnepén még egy alkalommal felhangzik a Koronázási mise. Ezeket az alkalmakat mindig hirdetjük, várjuk kedves híveinket az Úr asztala köré, hogy nagy kulturális örökségünket a legméltóbb módon ünnepeljük meg. 10
2011. Húsvét
Várunk
XI. évfolyam, 63. szám
ISTEN TERVE SZERINTI ÖNMAGUNK LEGYÜNK! Március 19-én tartotta meg Zoli atya közösségünknek, az idősebbik plébániai ifjúházas közösségnek az idei nagyböjti lelkigyakorlatot. Többségünk meg tudta oldani, hogy legyen egész napra gyerekvigyázó, így 10 órától késő délutánig tartott a szentségimádással végződő lelki nap. Három hosszabb elmélkedést hallgattunk végig, s még az utánuk kapott kérdések közös megbeszélésére is maradt elegendő idő, mert a szüneteket nem húztuk a szükségesen túl. Zoli atya mondanivalóját a köré a kérdés köré építette fel, hogy mi akadályozhat bennünket abban, hogy az Isten terve szerinti önmagunk legyünk. Istenképiségünk révén bennünk van a vágy, hogy tökéletes szeretetet adjunk és kapjunk, életünkben azonban sok minden akadályoz minket ebben. Az első ilyen a kapcsolatainkat gyakran mérgező türelmetlenség. Ez sok forrásból származhat. Lehet, hogy egyszerűen nem alszom eleget, túlvállalom magamat - mondta Zoli atya, némi nyílt és derűs önbírálattal -, vagy másként helytelen az életmódom testi vonatkozásokban. De a türelmetlenségnek ezeknél mélyebb lelki okai is lehetnek, s ha rendszeresen utolér ez a lelkiállapot, akkor érdemes eltűnődni az okán. Mert az igazi ok nem abban van rendszerint, ami vagy aki miatt türelmetlenkedem, hanem magamban. Leggyakrabban önmagammal vagyok elégedetlen, önmagam ismétlődő hibái vagy bűnei töltenek el szorongással. Ezzel kapcsolatban Zoli atya az alázatot ajánlotta figyelmünkbe, ami elsősorban azt jelenti, hogy elhisszük, minden, ami velünk történik, értünk történik. Isten nem enged meg semmi olyat, ami ne válhatna a hasznunkra, ha megfelelően fogadjuk. Még ismétlődő elbukásaink is őhozzá vezethetnek el. Mert bűneinket Isten – éppen Jézus halálának és feltámadásának húsvéti misztériuma révén – eltörli és elfelejti, ha mi megbánjuk azokat. Az így értett alázat ellentéte a gőg, s ez az, ami leginkább képes gátolni, hogy életünkben a szeretet gyümölcseit teremjük. A gőg akadályozhat minket leginkább abban, hogy az Isten terve szerinti önmagunk legyünk. A gőgös ember önmaga körül forog, saját szempontjából akar mindent megítélni, önmagába zárul. A gőg gyakran az életünk során elszenvedett szeretethiány következménye, s egyben az Istenbe vetett bizalom hiánya. Elfordít Istentől, s így minden bűn kútfeje lesz. A gőg elleni legjobb küzdelem – hiszen ez valamilyen mértékben mindenkiben benne rejlik –, ha megpróbálunk mindenért hálát adni Istennek, ami velünk történik, még a kellemetlen élményekért is. A hálaadás gyakorlatában válhatunk képessé a gőgtől való megszabadulásra, Isten ajándékainak elfogadására. Az elmélkedések és beszélgetés nem is fejeződhetett volna be tartalmasabban, mint az altemplomi csöndes szentségimádással. Zoli atya segítségével újra olyan ösztönzést adott nekünk az Úr a nagyböjti készülődésben, amit más módon nem élhettünk volna meg. Bódy Zsombor, Bódy-Márkus Rozi 11
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2011. április 24.
LÉGY TE A SÁR ISTEN KEZÉBEN! Nagyböjti lelkinap a plébánián április 2-án Szép ajándékként kaptuk Süllei atyától a plébániai lelkinapra Palánki Ferenc egri segédpüspök atyát, miskolci helynököt. Szavai mélyen érintették a jelenlévők lelkét, mert a legszebb kincseket bányászta elő bensőnkből: olyan természetességgel beszélt a bennünk élő isteni világról, hogy úgy éreztük, belőlünk fakadnak az elhangzó gondolatok. Mindennapjaink harcai közepette imáinkat napi penzumként – szinte gépiesen – végezzük jobbára reggel és este abban a megelégedett tudatban: igen, én hiszek Istenben! Ám eközben elszemélytelenedik hitünk, elsikkad a közvetlen megszólítása ANNAK, aki legjobb barátunk – testvérünk – társunk. Mondjuk ki tudatosan, bizalommal: BENNED hiszek Istenem! Így válhat élővé a hitünk, az Ő személyes megszólításával, érezve Őt tevékenykedéseink minden pillanatában láthatatlan háttérként. Érezve a „mindenütt láthatatlant, de mindenben láthatót”. Csakis így növekedhetünk, erősödhetünk benne, Ővele. Erőtlennek érzem magam? Semminek? És a sár hogyan volt alkalmas a vakon született szemének meggyógyítására? A sár, amelyen mindenki tapos??! Hát legyek én a sár! Ám azt soha ne felejtsem el, hogy csakis Isten kezében válhatok mások számára gyógyírrá, Jézus alázatával: „Atyám, legyen meg a Te akaratod!” Ha így éljük minden percünket alázatos bizalommal fordulva az Úr felé, akkor válik hitünk tevékenyen élővé a szeretetben gyökerezve. De ne csak „jóleső érzés” legyen az a szeretet, hanem cselekvő, lehajló, segítő igyekezettel tegyem szebbé azok életét, akikkel valamilyen kapcsolatba kerülök. „Akit porig aláztak, porig kell ahhoz lehajolni.” – idézte püspök atya Baranyi Ferenc költőnk szavait. Hogyan lehetünk képesek ilyen állandó „szeretet-készenlétben” élni? Csakis Krisztus keresztjébe öltözve, mert Isten arra hívott meg minket, és NEM ARRA ÍTÉLT! Ha megtanuljuk képviselni az Ő szeretetét, vele együtt élhetjük meg a kereszt győzelmét. Az alázatos lehajlások krisztusi példáit említette püspök atya: Máté evangélista, Zakeus, a lábmosás, a szamáriai asszony, a tékozló fiú története, Péter tagadásainak megbocsátása: mindnek az az üzenete számunkra: Én ÍGY is szeretlek, amilyen vagy! Bár Isten így is szeret minket, amilyenek vagyunk, azért a legfontosabb iránytűnk a Szeretet Himnusza legyen: Jézushoz hasonlóan legyünk jóságosak, türelmesek, megbocsátók, ne keressük csakis a magunk igazát, hogy erősödhessünk az erényekben. Képesek legyünk úgy nézni embertársunkra, ahogy Jézus néz ránk, próbáljuk bennük megtalálni a feltámadt Krisztus jelenlétét. Ha ilyen lelkiséggel közelítünk Húsvét szent beteljesülése felé, az Örök Élet elnyerésének reménye is erősebbé válhat bennünk! Tardy Magdi 12
2011. Húsvét
Várunk
XI. évfolyam, 63. szám
MÁRIAGYŰDÖN HÚSVÉT FELÉ! Április 8-10 között templomunk énekkara Máriagyűdre látogatott. A fő célunk a húsvéti felkészülés volt. Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóján, a jubileumi évben a Krisztus oratórium csodálatos zárótételét kellett megtanulni, amely a teljes mű valamennyi fő zenei gondolatát tartalmazza. Ez nem kis feladatot jelentett, de igen lelkesen fogtunk hozzá, és sokat haladtunk. A zenei felkészülés mellett a lelkiek sem maradtak el, Csernáth Zoltán atya gondoskodott erről. Gondolatait szeretettel osztom meg az olvasókkal. Jézus nem ítéli el azt, aki hallgatja tanítását, de nem tartja meg azt. (Jn.12.47) Ő azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett. (Lk.19.10) Ő az, aki beteljesíti a próféták jövendöléseit: ”Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira, az igazságért, amit tettekre váltott, élni fog”.(Ezekiel18.21) Bizonyos bűneink újra és újra visszatérnek. Miért lehet ez? Mert mögötte ott vannak bűneink gyökerei. Ahogyan a gyümölcsfa gyümölcsének betegsége eredhet a gyökerét megtámadó kórokozótól, ugyanígy életünk gyökereiben is lehet láthatatlan kártevő. Ilyen három betűs méreg: a gőg. – Mi is ez? Életem nehéz helyzeteiben mit teszek? Istenre hagyatkozom, vagy a magam feje után megyek? Az Ő országát akarom építeni? (Az építő teszi helyre a köveket, s nem a kő jelöli ki a maga helyét!) Isten nem mindent akar, de mivel szabad akaratot adott, kénytelen megengedni (pl.: gázolás ittasan) Ezért mindig kérdezzem meg kudarc, betegség vagy más nehéz helyzetben: Istenem, mit akarsz üzenni ezzel? Ha indulataim eluralkodnak rajtam, Őt dicsőítsem, mert így is alakít engem. Kis szent Teréz mondta: ha a közösségben nem lennének nehezen elviselhető emberek, drága pénzen kellene vásárolni, mert általuk csiszolódunk. Isten mindig a végtelen szeretet és jóság, mindent énértem akar vagy enged meg. Jézus is a szenvedésből tanult engedelmességet, akkor én mit akarok? Ehhez azonban alázat kell, ami Vianney Szent János szerint olyan, mint a szentolvasóban a lánc. Összetartja életünk erényeit. Ezért hát mindent elfogadok Istentől, mindenért igyekszem hálát adni, mert az ő ragyogó szeretete átölel minket. Ingerültség, türelmetlenség – Miért vagyok ilyen? Átgondoltam? PL: Alszom-e eleget? Menekülök-e a belső problémák elöl, halasztgatok valami fontosat? Túl sokat vállalok, mert nem tudok nemet mondani, hagyom, hogy ellepjenek a feladatok? Kell tudni nemet mondani! Kísértések lesznek mindig: pl.: Van értelme? Ez neked úgysem megy! stb. Az ördög két szava a „majd” és a „de”. Az Úr Jézus arra vár, hogy elfogadjam Megváltómnak! Vele minden lehetséges, csak bíz13
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2011. április 24.
zak benne! A Teremtő Isten van, amikor megengedi az újabb elbukást. Isten maga a tisztaság, neki fájnak bűneink a leginkább. Tekints a feszületre! Magára vállalja a szenvedést, hogy általa feleszméljünk: önmagunkban nagyon gyengék és esendők vagyunk. Ha kimondom a rosszat, megszabadulok tőle. A gonoszlélek a bűn elkövetése előtt elveszi a szégyenérzetet, azután meg bőven visszaadja. A gyónásban Isten teljesen új kezdetet ajándékoz nekünk. „Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bűneidre nem emlékezem többé.”(Iz 43,25 és Mt 9,2) Vágyaink – A Teremtő Isten képmására teremtett bennünket. Éppé, teljessé, szentté akar tenni minket. Lehet-e engem így szeretni? Isten igazán szeret engem? Elfogad olyannak, amilyen vagyok? De ne csak engem szeressenek, hanem én is tudjak szeretni, másokért odaadhassam magamat. Mégis e vágyak miért teljesíthetők nehezen? A távollevésnek több oka lehet. Ha arcomat Isten felé fordítom, tőle kapom a ragyogást, ezért fontos a rendszeres szentgyónás, ima. Tehát rendszeresség az imaéletben, szentségek vételében! A másik ok lehet az életünk folyamán elszenvedett szeretethiány. Kisebbrendűségi érzések alakulhatnak ki bennem, ezek elvehetik szabadságomat. (Engem nem lehet szeretni!) Az önértékelés torzulásához vezethet a helytelen szülői elvárás, aminek a gyermek igyekszik megfelelni, s ha nem tud, törés következik be személyisége kialakulásában. Ennél is rosszabb, ha a környezethez való alkalmazkodásban később még bűnt is képes lesz elkövetni azért, hogy elfogadják! S a gondolatot folytatva az ilyen ember úgy gondolja, Istennek is meg kell felelnie, aki szigorú bíró, de szíve az Ő szeretetét nem tudja befogadni. Tudnunk kell: a Teremtő Isten szeretete nem feltételekhez szabott. Ő maga a Szeretet. Mindig a legjobbat akarja. Arra kell törekednem, hogy befogadjam a szeretetét. Egy modern példával élve olyan, mint a GPS, ha szükséges, újra tervezi az útvonalat, amelyet a pillanatnyi állapotomhoz igazít az üdvösség felé vezető úton. A szeretethiány következményei az önmagunk körül forgás, a be nem gyógyuló sebek. A hiányokhoz pótlékokat keresünk, de ez csak ideig-óráig segít, és üresség követi. De soha nem vagyunk elveszettek! Jézus szeretetében mindenki újjá épülhet. Ő mindent ajándékká alakíthat, nem szabad leragadni annál: Jaj, mit tettem? Isten miért engedte ezt meg? Bármi történjen velem, erre gondoljak: Jézussal menni fog, ő fel tudja építeni az életem. A gyógyulás módjai – Kereszténynek lenni öröm. Van Üdvözítőnk, aki végtelenül szeret minket, s életünket akarja megjobbítani. Ő előre látta bűneinket, de látta imáinkat is. Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, itt van közöttünk erejével.
14
2011. Húsvét
Várunk
XI. évfolyam, 63. szám
A gyógyulás három pillére: 1./ A hit: Bármilyen helyzetben rábízom magam Jézusra, mert meg tud gyógyítani! Tehát nem mondom, nekem ez nem fog sikerülni, mert ez hitetlenség! Hanem így gondolkodom: Uram, veled menni fog! 2./ Az őszinteség: Mi az én fájdalmam, mivel küzdök? Ki kell mondani, különben bennem marad. A negatív érzések, a bűn csak a kimondások által szűnik meg. Jézus sebei szereztek számunkra gyógyulást. A remény nem engedi, hogy megszégyenüljünk. Ez a megszentelő kegyelem. A keresztségem által Jézus gyógyító szeretete bennem van. Közelebb vagyok hozzá, mint akik hajdan valóban megérintették őt és meggyógyultak. 3./ Az ima: hálaadás és dicsőítés: Mindenért adjak hálát, a bűneim következményeiért is, mert Ő mindent a javamra fordít. Most és mindig áldjam az Urat! ”Elhiszed, hogy ez is érted történt?” – erre gondoljak. Amikor valami nagyon nyomaszt, menjek be egy templomba azzal a hittel, hogy Jézus tud segíteni. Ezután mondjam el neki, ami fáj, és adjak hálát mindenért. Isten kihív a kishitűségből, a gőgösségből, a lustaságból, ha mellette döntök, megtapasztalhatom, milyen jó az Úrhoz tartozni. Általam is építeni akarja országát. S ha ezt elfogadom, ajándékká lehetek. DEO GRATIAS! Opawsky Ilona szoprán szólamvezető „Sok kemény terhet raktál rám, de újra életet adsz, és kiemelsz a földnek mélyéből. Állítsd helyre híremet és engedd, hogy újra megvigasztalódjam. S hűségedet, Uram, zeneszóval magasztalom Izrael szentje, hárfán játszom neked. Ajkam örül, amikor neked énekelek, s lelkem ujjong, mert megváltottad. Naphosszat áldja nyelvem igazságosságodat…” (71. zsoltár)
15
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2011. április 24.
MUNKÁCSY-TRILÓGIA Egyik áprilisi hétvégén ellátogattam a Magyar Nemzeti Galéria Munkácsy trilógia kiállítására, és így másodjára is megtekintettem a Munkácsy Mihály három festményét. A képek tanulmányozásához „segítségül hívtam” a Szent István Társulat által kiadott Bibliát, és korábban a kiállításon készített jegyzeteimet. A tárlat 2010. november 23. és 2011. április 30. között tekinthető meg. A három kép – Krisztus Pilátus előtt: (1881), Golgota: (1884), Ecce Homo: (1895-96) – amelyek Jézus földi életének utolsó óráit mutatják be. Úgy is lehet értelmezni, hogy mind a három mű egy-egy keresztúti stáció. Munkácsyra jelentősen hatott Rembrandt festészete, valamint nagy szeretettel látogatta végig a kor leghíresebb európai múzeumait – ezeket tekinthetjük a trilógia megalkotása előzményeinek. Az Ecce Homo című kép a Déri Frigyes Múzeum tulajdona, míg a Golgota Pákh Imre műgyűjtő, a Krisztus Pilátus előtt pedig a Hamilton Gallery tulajdonában van. E két utóbbi kép is a debreceni Déri Múzeumban állandóan látható. A három kép 1995. augusztus 24-én „találkozott”, előtte a Világot járták be, műgyűjtők, alapítványok tulajdonában voltak. Krisztus Pilátus előtt – 1880 nyarán kezdett el rajta dolgozni a festő. A forrás Szent János evangéliumának 18. fejezete. Munkácsy a felfogadott modelljeire az akkori kor ruháinak másolatait adta, így megelevenítve az akkori pillanatot. A festmény mozgalmas, a távolban látjuk a tiszta kék eget, a házak tetejét, a palota díszített oszlopait, a nép gúnyolódó, olykor hangos kiáltásait, és az ítélkező főpapokat. Jézus fehér, egyszerű ruhában áll a helytartó ítélőszéke előtt, akinek ruhája szintén fehér. Isten hatalmas alázata, hogy Jézus személyében – értünk emberekért – aláveti magát egy igazságtalan, földi ítéletnek. Halálunk után nekünk embereknek is számot kell adni Isten trónja előtt elkövetett bűneinkről. Isten végtelenül gyengéd és irgalmas, de vajon mi emberek törekszünk-e az őszinte alázatra és bűnbánatra? Olyannak tűnik a római katona, aki Krisztus mellett áll lándzsájával, mintha Krisztust védené. Ennek csodálatos üzenete van: Királyokat szokás védeni a katonáknak. Krisztus az igazságtalan, szörnyű események közepette is mindvégig megőrizte királyi méltóságát, ragyogó, alázatos szeretetét. Az elől álló és ülő főpapok és a háttérben álló nép ruhája között ellentét figyelhető meg. A főpapoké gazdag, díszes, többszínű és lábukon sarut hordanak, míg az utca népéjé egyszínű és nem viselnek sarut. Ezeket az ellentéteket megfigyelhetjük a többi képen is. A kor római törvényei szerint Jézus nem volt bűnös.
16
2011. Húsvét
Várunk
XI. évfolyam, 63. szám
Golgota – Munkácsy vázlatait 1881-ben kezdte el rajzolni, tervezni. Szintén modelleket keresett, bérelt, de Jézus alakjához saját magát köttette fel a keresztfára, mert az a modellje, akiről Jézust modellezte volna, balesetet szenvedett. A mű eseménydús. Az ég egyre jobban sötétül, vihar közeleg, a vihar elől a mellét verő férfi menekül a kép bal alsó sarkában, háta mögött két elégedett idős férfi főpap távozik. A nép már nem bírál, mindannyian Jézusra tekintenek. Az ács, akinek egyik kezében létra, a másikban balta, miután elvégezte dolgát egyszerűen csak áll, nézi, de nem érti, hogy Mária és Mária Magdolna miért siratják Jézust. János elkeseredetten áll és a síró asszonyokra tekint. Jézus és a két bűnös a keresztfán, ami az akkori (római) kor egyik legkegyetlenebb kivégzés eszköze volt. Az egyik bűnös feltekint az égre, a másik a földre lefelé tekint, keresztje előtt a tér üres. Jézus keresztjére Pilátus az alábbi szöveget íratta: INRI. „Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a kereszt fölé helyeztette. Ez volt ráírva: A Názáreti Jézus, a zsidók királya. Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, görögül és latinul volt írva. A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: A zsidók királya vagyok! Pilátus azt felelte: Amit írtam, azt megírtam!” (Jn 19,19-22) A keresztfán Jézus utolsó szavait a 4 evangélista kicsit másként írta le: Szent Lukács: „Atyám! kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46) Szent János: „Beteljesedett!”(Jn 19,30) Szent Márk: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” (Mk 15,34) Szent Máté szerint: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) A kép bal alsó sarkában egy fehér ruhában ülő lovast figyelhetünk meg, aki feldíszített lováról visszanéz az Emberfiára. A Bibliában János Jelenések könyvének 19. fejezetében egy fehér lovasról olvashatunk, aki Krisztus és a Világ végén fog eljönni: „Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő. Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják. Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszővel kormányozza majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.” (Jel 19,11-16) Ecce Homo – Munkácsy ezt a képet készítette el utoljára. Ha a bibliai eseményeket figyeljük, akkor a Krisztus Pilátus után ennek a képnek kellett volna előbb elkészülnie, és legvégül a Golgotának. A művész már ekkor súlyos beteg volt. Vajon a beteg Munkácsy saját magáról modellezte az Isten Fiát? Jézus is 17
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2011. április 24.
szenvedett, Munkácsy is betegségével küzdött. Mindkettőjüknek megvolt a maga keresztje. A főszereplő Jézus, aki egy oszlopos erkélyen áll, fején töviskorona. Korona, amit királyok viseltek, s majd a későbbi történelmi időkben királyok koronáján ott van a kereszt, mint például a Szent Koronán is. Pilátus jelentette ki: „Ecce Homo”, ami annyit jelent, hogy: „Íme, az ember.” (Jn 19,5) ,,Vegyétek át ti őt, és feszítsétek keresztre, mert én nem találok vétket benne.” (Jn 19,6) Az utca emberei feldühödve fogadják a kijelentést, amelyet a művész kiválóan érzékeltet a boltozat alatt kiáltozó emberrel, a kezek, karok mozdulataival, amelyek olykor ökölbe szorultak. A nép így válaszolt a helytartónak: „Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak. El vele, el vele, feszítsd meg őt!” (Jn 19,12) A tömegben az asszonyok nem gúnyolódnak, hanem olyanoknak tűnnek, mintha megijedtek volna és sajnálnák Jézust, mint a kép bal alsó sarkában épp távozó nő alakja, előtte álló csecsemőjét a karján hordó fiatal anya, mellette egy arcát fehér kendővel betakaró asszony, aki éppen összeesett az ítélet hallatán, de egy férfi segít neki, hogy talpon tudjon maradni. Vajon ők Mária és János? S a legutolsó, a lépcső alatt álló fiatal hölgy, aki kezét összekulcsolja, mintha imádkozna. Ő lenne Mária Magdolna? Elmélkedjünk egy kicsit, éljük bele magunkat az akkori kor eseményeibe, történéseibe. Érdekes végiggondolni, vajon én hol álltam volna? Mit tettem volna? Ki vagyok én? Talán válaszunk után könnyebben értjük meg a feltámadást is: „Krisztus feltámadt.” Fitos Gábor
A kiengesztelődésről és bűnbánatról szólva, a mai világ embereinek – férfiaknak és nőknek egyaránt – fel kell figyelniök és újra át kell gondolniok Jézus Krisztusnak, megváltónknak és tanítónknak azokat a szavait, amelyekkel működését megkezdte: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” Mai, élő nyelvre fordítva: fogadjátok el a szeretet örömteljes jóhírét, az istengyermekké fogadást és az ebből következő testvériséget Részlet II. János Pál pápa Reconciliatio et poenitentia kezdetű apostoli buzdításából a kiengesztelődésről és bűnbánatról
18
2011. Húsvét
Várunk
XI. évfolyam, 63. szám
BUDAVÁRI BESZÉLGETÉSEK Március 25-én a februári alkalomra emlékezve az akkori vendég, Borókai Gábor által irányított újság, a Heti Válasz legfrissebb példányait tettem ki a székekre. Az újság a március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából átadott legmagasabb állami kitüntetések díjazottjait mutatta be, s a kitüntetettek között felfedezhettük személyes ismerőseinket is, akik már korábban a Budavári Beszélgetés vendégei voltak. Felemelő élmény volt ebből az alkalomból is felidéznünk Böjte Csaba testvérrel való beszélgetéseinket, amikor saját életében bevált tetteivel, történeteivel, mint praktikus tanácsokkal segített minket, hogy miként lehet mosolygósabb és több gyermek körülöttünk, miként foghatunk össze, és gyorsan, hatékonyan tehetünk rendet, tisztaságot élő és élettelen környezetünkben. Optimizmussal tölthetett el dr. Párdányi Imre igazgató úr erős hittel, szeretettel, vasakarattal megvalósított keresztény oktatási stratégiájának legmagasabb szintű elismerése. Sokat segített Sándor György humoralista görbe tükre, amiben olyan gyakran könnyebben láttuk meg a mélyebb igazságot. Dr. Kránitz Mihály professzor kedvessége, teológiai bölcsessége, filmjei, úti élményei újabb és újabb szállakkal kötöttek össze minket a határainkon túlra szakadt templomainkkal, honfitársainkkal és egymással is. A most állami kitüntetésben is részesült vendégeink közül talán Berecz Andrást hallgathattuk a leggyakrabban, hisz számtalan CD-jét ajándékozgattuk egymásnak. A Budavári Beszélgetés vendégeként Czakó Gábor a szerteágazó, de mindvégig mosolygó beszélgetését követően régi és új, felnőtt és gyermek könyvet dedikált a nagyszámú hallgatóságnak. Így könnyű őt felidézni könyveit a könyvespolcról levéve, könyveinek újraolvasásával. Kedves összecsengés, hogy a magas állami kitüntetést szintén egykori vendégünk, dr. Schmitt Pál adta át, aki akkor EU parlamenti képviselőként járt nálunk. Már jóval a kezdés előtt megtelt a plébániánk díszterme. Dr. Hende Csaba miniszter, a polgári körök korábbi koordinátora volt a vendégünk. Régóta készültünk arra, hogy ebben a közösségbe is köszönthessük régi kedves ismerősünket, „harcostársunkat”, barátunkat. Voltak barátok a Hende Csaba által támogatott, létrehozott „Szövetség a Nemzetért Alapítvány”, a „Nemzeti Konzultáció” Alapítvány” által is támogatott közösségektől. Voltak, akik a hazai és külföldi katasztrófákban, árvízben segítő magyar hadsereg sikeres kármentő szerepét tisztelve jöttek, hogy beszélhessenek a miniszter úrral. A honvédelem szerelmesei, iskolai szülőtársak (a Pannónia Sacra Katolikus Iskolába jártak ikerlányai), több polgári körös aktivista, aki a Dísz téren 2002 májusában meghirdetett társadalmi összefogás szükségességét átérezve mentették értékeinket.
19
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2011. április 24.
Varázslatos volt, amikor Hende Csaba csillogó tekintettel bejelentette, hogy a Budavári Beszélgetésre tervezett témák helyett az őt most legjobban foglalkoztató nemzetmentő feladatokról beszél. Erőt adó volt a katonaság miniszterétől hallani a nemzetmentés tervének új formáját. Böjte Csaba testvért idézte, aznapi 3 órás beszélgetésükből emelt ki: „Az elmúlt években bejártam széltében - hosszában a Kárpát medencét, és észrevételeimet, gondolataimat három csoportba fogalmazom meg. Az egyik, a „Tündérkert” névvel fémjelzett feladat, hogy nagyon sok gond, nagyon sok probléma van. Nagyon sok seb éktelenkedik szülőföldünkön. A tények sokszor elkeserítők, a feladatok sokak szerint meghaladják erőinket, képességeinket, de mégsem hagyhatjuk ernyedten, hogy a folyamatosan pergő hétköznapok szétmarják rendezett világunkat. Tisztségünk, Isten adta feladatunk nem elgyászolni, passzívan elsiratni lassan olvadó értékeinket, hanem megőrizni, alázattal továbbépíteni társadalmunkat, mindazt, ami számunkra fontos, amit őseink ránk hagytak, ami életünk részeként meghatároz bennünket.” A másik program a „Roncsház” nevet kapta, amelynek keretében az egyszerű emberek lakáskörülményeinek javítására, életterének szépítésére irányuló gondolatait fogalmaztuk meg. Az utolsó részben egy átfogó Kárpát-medencei népnevelés beindítást javasolja, „amely vágyainkat, álmainkat olyan értékek felé irányítaná, amelyek valóban boldoggá tudnának tenni bennünket, és amelyek eléréséért nem kellene egymásnak vetélytársai legyünk.” Sokunkban szabadított fel hatalmas tenni akarást, amely már a Kárpát- medence határain is túlmutatott. Az egyik, néhány napja Japánból érkezett hozzászólót bizonyára a magyar hadsereg gyakori mentési munkáinak sikere ösztönözte arra, hogy a magyar hazánál is nagyobb bajban vergődő Japán megsegítésére buzdítson. Egy világcsodának számító földrengés-biztos, cunami ellen is nagyfokú védettséget biztosító magyar építészeti szabadalom (Szombathelyi Imre és Sámsondi Kiss Béla) megvalósítását javasolta, amivel 15 nap alatt lehet „bombabiztos” olcsó házakat építeni. Én is felidéztem a hadseregben, sorkatonai szolgálatom 18 hónapját, amikor a laktanya több száz szakképzetlen, de tenni akaró, értékteremtő vággyal élő katonatársát tanítottuk. Néhány diplomás rajtársammal összefogva az ács-állványozó szakmunkás képzést felosztottuk egymás közt. Az ezredparancsnok engedélyezte, hogy a délelőtti harcászati kiképzést követően taníthassunk, miközben a tanulókkal együtt mi is ács-állványozó szakmunkásokká váltunk. A tenni akarás számtalan példája, felajánlása érkezett. A hallgatóság számtalan kérdéssel állt el. Voltak, akikben egy régebbi nemzetmentő terv kezdeti sikerei is megfogalmazódtak, és arra bíztatták a hallgatóságot, hogy az akkori eredményeket folytatva bizakodjunk a mostani tervek megvalósulásai sikerében. Bizonyára kevesen és csak részleteiben emlékszünk arra, hogy a Budavári beszélgetések egy 20
2011. Húsvét
Várunk
XI. évfolyam, 63. szám
korábbi vendége, Dr. Náray-Szabó Gábor professzor is beszámolt egy „Szent István Terv” kezdeményezésről, és annak akkori sikereiről. Professzor úr jó néhány éve volt vendégünk. Az általa vezetett közösség, a Professzorok Batthyány Köre alapításának 10 éves évfordulójára állt elő Magyarország felemelkedését segítő gondolatokkal. A 2005-ben az általuk összefogott jóakarat zsinórmértéket jelentett a közélet és a politika számára. Professzor úr óvatos optimizmussal a következőképpen fogalmazta meg akkor reményeit: „Kialakulhat a magyar polgári – nemzeti – konzervatív oldalon egy olyan erős szellemi bázis, amelyik lehetőséget ad arra, hogy egy jobboldali nemzeti - konzervatív kormányzás intellektuális hátterét megteremtse.” Az akkori, a gondolatok a nemzet felemelkedéséről alcímű tervezetet bölcs tanulmányok egészítették ki. Dr. Náray-Szabó Gábor szép hajójában sokan eveztünk, utaztunk, vitorlájába a szél bele-bele kapott. Lassan felfedezhettük, hogy többen akarják a szelet a hajó vitorlájából kifogni, mint ahányan előrehaladásáért küzdöttünk, pedig már az akkori terv is közös érdekeinkre épített, foglakozott Magyarország múltjával és kívánatos jövőjével, a vidék problémáival, népesedéssel, a cigányság helyzetével, oktatással, gazdasággal és (egy kicsit) Európával is. Akik nem lehettek velünk, azoknak kínáljuk: szokás szerint a beszélgetést DVD-re vettük, és így otthonukban dr. Hende Csaba plébánia közösségünknek szóló üzenetét meghallgathatják. Pálffy László
VISSZAJÖTTEK A HARANGOK A húsvéti vigília keretében, amikor az egyház közössége ismét a Glóriát zengi, világszerte újra megszólalnak a harangok. A rövidke hallgatás után is alkalom nyílik annak átélésére, hogy az örömet hirdető, a távol lévőket az istentisztelet ritmusába kapcsoló harangok szavának is csak a Húsvét titkának fényében van értelme. Amikor egy szentmise közössége, ha mégoly maroknyi is, összegyűlik a templomban, hogy a Feltámadottat újra és újra megismerje a kenyértörésben, a harang megszólal. Akkor is, ha ma már mindenkinek a csuklóján karóra van, zsebében intelligens telefonok, amelyek figyelmeztethetik az időpontokra, hiszen a harang feladata nem csak a hívogatás, hanem az emlékeztetés is: itt olyan esemény történik, amely akkor is érint téged, amikor távol vagy. Vannak alkalmak, amikor a harang egyértelműen a keresztény memoria, az imádságos emlékezés gyakorlására hív fel. Ilyen a péntek délután három órakor felcsendülő áldozati harangszó: emlékezz ember, hogy a reményre megváltott teremtmény vagy, de arra is, hogy milyen áron történt megváltásod. Az Úrangyalára 21
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2011. április 24.
hívó harangszó is hasonló ehhez, amellyel az Egyház imádságra és a megtestesülés titkának szemlélésére hív mindannyiunkat. A feltámadás fényében még azok a harangozási alkalmak is, amelyek pusztán híradásnak, hívogatásnak tűnnek, az örömhír hirdetőivé válnak. Ilyen az ünnepi szentmiséken az Úrfelmutatáskor szokásos harangozás. Ki gondolna ma már arra, hogy néhány száz éve még a jó halál utáni keresztény vágyakozás ihlette ezt a gyakorlatot? Elődeink úgy gondolták, hogy az Oltáriszentség puszta látása révén megkapják azt a kegyelmet, hogy aznap nem halnak meg készületlenül, az Úr szentségei nélkül. Ezért az Úrfelmutatásra való harangozáskor bizony a vásározók is beözönlöttek a templomba, hogy lássák a magasba emelt Szent Testet. Eljárásukat ma már sokan megmosolyogják, mégis érzik e harangszó változatlan szerepét: az oltáron megismétlődő áldozat, a fizikailag jelen lévő hívek és a „kint” lévők összekapcsolását, egyesítését. A kint lévők emlékeztetését, hogy a bent zajló cselekmény értük is történik, és a bent lévők figyelmeztetését, hogy ők a kint lévőkért vannak itt, hiszen az Úr üdvözítő szándéka egyetemes. Templomunk haragjainak megújulása alkalom lehet mindannyiunknak, hogy jobban odafigyeljünk üzenetükre. Ezzel kapcsolatban persze a Plébániának, benne jómagamnak is feladata, hogy olyan harangrend jöjjön létre, amely áttekinthető és érthető: megjelenjen benne az ünnepek hierarchiája a köznapok visszafogottságtól legnagyobb ünnepeink „plenum”, azaz összharangozásáig, amely évente csupán hathét alkalommal csendül majd fel. Az lenne az igazán szép, ha a vári hívő a délben szóló három harang hallatán elgondolkodna, milyen ünnep is van, hiszen más a harangszó, mint a szokásos – és ezzel már az ő szívébe is befészkelné magát az ünnep. Hat harangunk, bár nem ritmushangszer, ezért dallamokat játszani nem tud, mégis különböző variációkban megszólaltatva különböző harmóniákat zeng majd. Ugyan kell hozzá némi zenei hallás, odafigyelés, de a fül egyre könnyebben kihallja a harangzúgásból a zenei motívumot. A dó-ré-mi hangokban felismerhető lesz a Miatyánk dallamának a kezdete (de szinte végigénekelhető e három hangon a gyászmise gregorián introitusa, a Requiem is). A lá-dó-ré hangokban visszacseng a gregorián Te Deum, a szó-lá-dó hármasban pedig a Gloria kezdete. Hogy a négy harang által zengett „Ah hol vagy, magyarok…” – motívum, vagy az öt harangból álló „Tantum ergo sacramentum”– téma mennyire lesz érthető, kihallható, magam sem tudom, hiszen a nagyböjt csendjében nem próbálgattuk a harangokat, csak annyiszor szóltak, ahányszor a beállítások, az átadás-átvétel vagy a tesztmérések miatt elkerülhetetlen volt. Mindez kiderülhet Húsvéthétfőn, az esti szentmise után tartandó hangversenyen, amely egyszersmind a harangok „közönségbemutatója” is lesz. A koncert számai között ugyanis bemutatjuk és meg is szólaltatjuk a harangokat, a hangverseny végén pedig meghallhatjuk a teljes „plenum”-ot. Mátéffy Balázs 22
2011. Húsvét
Várunk
XI. évfolyam, 63. szám
HÍREK Jótékonysági hangverseny az új harangok működésbe lépése alkalmából 2011. április 25-én este 7 órakor -Műsoron: Liszt, Stradella, Pergolesi, Händel, Gounod, Haydn, Mozart, Rossini, Fauré, Berlioz, Duruflé, Franck egyházzenei alkotásai. Közreműködnek: Németi Gergely (tenor), a Bécsi Állami Operaház magánénekese, Kertész Mónika (mezzoszoprán), Hercz Péter (basszus), Capo di tutti i capi Kamarakórus, karvezető: Zongor Attila. A templom harangjait bemutatja: Mátéffy Balázs, a templom egyházművészeti gyűjteményének vezetője. A hangverseny alatt külön-külön, majd együttesen is megszólalnak a harangok. Május 1-jén délelőtt 10 órakor avatja boldoggá XVI. Benedek pápa elődjét, II. János Pál pápát. A szertartást a Duna TV és az MTV is közvetíti, valamint a Szent István-bazilika előtt kivetítőn is követhető lesz. Május elsején este a 6 órai szentmise keretében szolgáltatja ki Dr. Udvardy György püspök atya a bérmálás szentségét fiataljainknak. Ezen az estén köszöntjük őt pécsi megyéspüspöki kinevezése alkalmából, és búcsúzik budavári kedves híveitől. Lezárult a nagyvisnyói nyári tábor jelentkezési időszaka. Nagy örömmel értesítjük olvasóinkat, hogy ezidáig 151-en fogadták el az invitálást. Amennyiben az ünnepek elmúltával még lenne, aki csatlakozna a közösséghez, a plébánián jelezheti ezt az igényét. Mindszenty engesztelő zarándoklat - 2011. május 7-én 10.30-kor Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szentmisét mutat be az esztergomi bazilikában Mindszenty József halálának 36. évfordulóján a hercegprímás sírja felett. Szentbeszédet mond Schönberg Jenő szatmárnémeti megyéspüspök. A szentmisére mindenkit szeretettel várnak. Nagymarosi ifjúsági találkozó: Boldogság - szélessávon! 5-10-20-40 éve házas házaspárok osztják meg május 21-én tapasztalataikat kapcsolatról, családról, életről. http://nagymaros.katolikus.hu/
Minden kedves Olvasónknak áldott Húsvétot kívánunk!
23
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2011. április 24.
II. János Pál pápa boldoggáavatását a magyar média is nagy figyelemmel kíséri és azon a hétvégén számos műsorral emlékezik meg a Nagy Pápáról. április 29. péntek M1 21.40 Karol – Az ember, aki pápa lett 2/1 április 30. szombat Duna TV 12.05 – Isten kezében Duna TV 16.10 – Törzsasztal Duna TV 18.55 – Az aranyműves boltja Duna TV II 19.30 – II. János Pál – Isten elszánt szolgája M1 21.05 – Karol – Az ember, aki pápa lett 2/2 M1 22.55 – Velünk élt – összeállítás a pápa magyarországi látogatásairól (M2 22.50) május 1. vasárnap MR1 Kossuth Rádió 6.00 – Vasárnapi újság MR3 Bartók Rádió 8.00 – Muzsikáló reggel M1 9.00 – Katolikus krónika M1-M2 9.30 – Egy pápa életrajza Duna TV 9.30 – II. János Pál pápa – Félelem nélkül Duna TV, M1, M2 10.00 – II. János Pál pápa boldoggáavatása élő közvetítés Rómából (ismétlés: M2 23.40) MR1 Kossuth Rádió 12.00, 17.30 – Krónika Duna TV 12.35 – Élő egyház Duna TV 15.50 – II. János Pál pápa magyar földön MR3 Bartók Rádió 15.05 – Musica Sacra – Egyházzenei magazin MR1 Kossuth Rádió 16.00 – Disputa Duna TV 19.00 – Kikötő – Extra Duna TV 19.45 – Heti hírmondó Duna TV 20.30 – Klubszoba Duna TV II 21.30 –Ennio Morricone: Dal az elrejtezett Istenről
Várunk
A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs. Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ Email:
[email protected] Plébánia hivatal: 1014 Bp. Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő – csütörtök 10.00-12.00; 15.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.30 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00
24
