Galaktika Fantasztikus Könyvek

Alapítva: 1972-ben

sci-fi • játék• tudomány • film •technika• szórakozás

www.galaktikamagazin.hu

XXIX. évf., 2008. augusztus . ára: 870 Ft

- A hónap témája ------ >_______

Levegőszennyezés

ROBINSON • LEIBER • K Á NAI • BUDRYS • SW A N W IC K

(tdLí

Galaktika Fantasztikus Könyvek Diaspar. Város az idők v ég ezetén. Ö n m a g á b a zárt, haldokló társad alm át m ár csak a g é p e k vigyázzák. Mit te h e t egy lázadó a változatlanságba fagyott technikai tökéletességgel szem ben? És akár győz, akár veszít, vajon van-e m ég hová m enni a falakon túl?

Clarké klasszikusának szenzációs m eg lep e té sek k e l szolgáló teljesebb, új kiadása.

Az első szó jogán M a rem ek h a n g u la tb a n vagyok, hiszen lassacsk án b eé rn e k a z o k n a k a fá k n a k a g yüm ölcsei, am elyeket g o n d o san ö n tö z tü n k . A valóságban p ed ig ez m ost azt jelen ti, hogy regény k a te ­ g ó riáb an az idei Z soldos P éter-d íj n y ertese az á lta lu n k k ia d o tt A Keringés cím ű k ö n y v és a n n a k szerzője, László Z oltán lett. S zám u n k ra persze ed d ig sem volt kétséges, hogy rem ek szerző nk m eg é re tt az elism erésr e p í Keringés p edig v aló b an egy ragyogó szto ri, m in d e n k in e k csak a já n la n i tu d o m . P Időközben a p á r h ó n ap ja in d u lt közösségi p o rtá lu n k ra , az In te rG a la k tik á ra m á r több m in t ezren re g isz trá lta k - az ezred ik Torday T ib or nevű o lv asó n k le tt, ju ta lm u l ajándék—^ — j— k ö nyv-csom agot és G BK -tagságot k a p o tt - , s a fejlődés I I tö retlen , aki még nem ism eri, érd em es e lláto g atn ia oda: in te rg a la k tik a .h u . i k

N éhányan p a n a sz k o d ta k , hogy ú jab b an nem találják a k ö n yveinket a b o lto k b a n , h iá b a keresik a jól ism ert

^ ' 1

^

; “j .

G ala k tik a F a n ta sz tik u s Könyvek lógót. A kik ren d szere-

sen v ásáro ljá k k ö te te in k e t, az o k n a k ta lá n nem m ondok újat azzal, hogy legutóbbi c ím la p ja in k tényleg kicsit m egv álto ztak , u g y an is elölről a g erin cre és a h á tla p ra k e rü lt a GFK felira t, az első b o rító n m o stan tó l csak k iad ó n k , a , M etro p o lis M edia lógója szerepel. R em én y k ed ü n k b en n e, hogy ettő l a kis v á lto ztatástó l rajo n g ó in k az é rt m ég felismmmm m erik k ö n y v ein k et, és az MM lógót u g y an ú g y szívükbe z á rjá k idővel, ahogyan a kezd etek b en a K ozm osz Könyvek KK lógóját, illetve a GFK lógóját, am elyek a g erin c szerves ta rto z é k a i m a ra d n a k to v áb b ra is.

f é

1

* .

. v *’

J t® ”

LENN A SIVÁR FÖLDÖN NYEREMÉNYJÁTÉK A K o ssu th K iad ó , a M o jzer K iad ó és a G a la k tik a kö zö s já té k á b a n a P h ilip K. Dick n ég y n o v elláját ta r ta lm a z ó „ L e n n a siv á r F ö ld ö n ” cím ű h a n g o sk ö n y v e t n y e rh e tik m eg o lv a só in k k ö zü l h á r m a n azok, a k ik felso ro lják leg aláb b h á ro m , D ick írá sá b ó l ^ ^ Í ® i á » S » o t!Íon

észü lt m o zifilm m a g y a r vagy an g o l cím é t.

* .V

Burger István fő sze rk esztő

Júliusi s z á m u n k V a lle jo -já té k á n a k n y ertese: B ányai E velin, D u n a h a ra s z ti.

A Pokolba tartó vonat h a n g o sk ö n y v e t n y ertek : Sipos M ihály, K arcag; L a n ta i Éva, Kocs; Soós S á n d o r, S zolnok.

\ megfejtéseket e-mailben vagy postán kérjük beküldeni

S zavazzon és n y erjen já té k b a n

i szerkesztőségünkbe augusztus 20-ig. A nyertesek nevét

k ö n y v cso m ag o t n y ert:

a kővetkező szántunkban közöljük.

Ig n ácz A ttila , B u d a p est.

CflLflKTIKA - Nyári különkiadás: 2008. augusztus 31., 14:000 M ille n á ris P a rk , Jövő h á z a , W orld C y b er G an ies 2008 Képes G áborral beszélget C sordás A ttila, a G alak tik a m agazin k o m m u n ik áció s vezetője. Téma: a szám ítógépes játékok evolúciója

Az első szó jogán

' s í.. ‘ \ *((£••'

GALAKTIGfl XXIX. évfolyam, 221. szám Tiszteletbeli főszerkesztő:|Kuczka Péter [

Partnereink:

Főszerkesztő: Burger István Irodalmi szerkesztő: Németh Attila ([email protected])

IESZTERGOMI ■IA.rARfeKSSRÖ\mKBStÉ.T

Tudományos szerkesztő: Kovács „Tücsi” Mihály ([email protected]) Olvasószerkesztő: Hajdú Éva

• • BRITISH COUNCIL # • Hungary

Terjesztésvezető: Schittler Farkas ([email protected]) Szerkesztőségvezető: Homonnai Frigyesné ([email protected]) Lapterv/grafika: Varga Balázs Online munkatársak: Barna Andrea, Peres Levente

<£-l3>

Canada Council for th e Arts

Lapigazgató: Svelta Zsóka Sales: Kuba Ilona tel.: 06-70/215-8700 ([email protected])

Oktatísllgyi és Kulturílis Főigazgatóság

K u ltú ra p ro g ra m

Kommunikációs vezető: Csordás Attila tel.: 06-70/948-4802 ([email protected]) A borítón Tornász Maronski (Lengyelország) festménye. Az illusztrációk telber munkái.

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója Dr. Grandpierre Attila csillagász, kandidátus, az MTA Csillagászati Kutatóintézetének főmunkatársa

E számunk hirdetői:

Réz András esztéta Lőrincz L. László Zsoldos Péter-díjas író S. Sárdi Margit irodalomtörténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitörténeti Társaság elnöke

Bird Computer Dreher

Szerkesztőség: 1122 Bp. Moszkva tér 13. félem.

IDG-Hungary

Tel: 06-1-457-0250, Nyitva: H -P 10-16 óra között

Dialóg Campus Kiadó

Fogadóórák: Irodalom: kedd 14-16 óra Tudomány: előzetes egyeztetéssel Kiadó: Metropolis Media Group Kft.

Hammer Port.hu

Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója

Index

Terjeszti országosan a Lapker Rt.

Trickom Productions

Nyomdai munkák: Radin Print Kft.

Ekren Kiadó

Felelős vezető: Antun BaSic Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám) 9570 Ft fél évre (6 szám) 5220 Ft

IT-Business Zsigmond Király Főiskola

E m ail: [email protected] Az előfizetés teljesíthető átutalással: 63100150-11050607

Maecenas

vagy rózsaszín postautalványon a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre. A megjegyzés rovatba kérjük beírni

A Metropolis Media lapcsoport tagjai:

a kedvezményezett nevét és postázási címét. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

HU-ISSN 0133-2430

Ajándék Magazin

Frank M. Robinson: Keleti szél, nyugati szél (2. ré:

Légszennyezés

26

Fritz Leiber: Amerika, te csodaszép!

Játékajánló

Kánai András: Imagine

46

Interjú Jonathan Lethemmel

48

Dmitrij Kazakov: Régiség

Filmajánló

64

Michael Swanwick: Kis szoba Koboldvárosban

Megvalósult sci-fi

Arnaldo Zarza: A Bebilaqua-eset

84

Algis Budrys-megemlékezés

85

Algis Budrys: Grabow, Collicker meg én

90

Interjú Magyari Bélaval, Gáborral és Dórával

92

Jaroslav Zyka: A gondolat

96

Könyvajánló

74 A Bebilaqua-eset

ü v í t e t t a f ü l e m mellett a szél. Kanyar következett. Fölengedtem a gázpedált, visz-

S

szaváltottam, a sebességmérő mutatója lejjebb esett. A kerék m intha önálló életre kelt volna, jobbra rándult. R áhajtottam az útpadkára, a látóterem pe­ rem én táncoltak az aszfaltot szegélyező fák lombos ágai. A kocsi hátsó része kifarolt. Rátapostam a gáz­ ra, és am ikor a kerék újból egyenesbe került, tövig nyomtam. Szemem az előttem száguldó kilences rajtszám ú kocsira szegeződött. Ez volt az utolsó kö­ röm, ha ezt megcsinálom, nekem csapják le a kockás zászlót... Kipihentnek és m agabiztosnak éreztem magam , egy voltam az autó lüktető ere­ jével. Nyomtam egy padlógázt, és porlepte autós­ szem üvegem en keresztül lát-

A ztán vége lett. Felkapcsolták a villanyt, és én egy játékvolán felett kucorogtam. M indkét kezemmel a korm ánykereket m arkoltam , az arcom on patakok­ ban folyt az izzadság. Fájt a gyomrom, m ert még m indig éreztem a kipufogógáz szagát, és kétségbe­ esetten próbáltam felvenni a maszkomat. Sokkal valóságosabb volt az élmény, m int előzőleg hittem - a hom orított képernyő biztosította a térhatást, és m indegyik szék úgy volt beállítva, m int egy vezető­ ülés. Még szagokat is pum páltak a terem be... A kis teátrum ban nyújtózkodtak és indulni ké­ szültek a többiek, lassan én is ellazultam és feltápászkodtam , ám a lábam még m indig remegett. -M é g jó, hogy erre ideért, Jim - ütötte meg egy hang a fülemet. - Joe

(befejezőrész)

SZEL Ha bárki a zt hiszi, a környezetszennyezés terén ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk, az olvassa el ezt a kisregényt, és utána lélegezzen mélyeket - amíg még lehet. tam , ahogy egyre közelebb kerülök a Kilences piros foltjához, m ár éreztem is az ikerkipufogók füstjét. Az utolsó kanyarnál beértem, lehagytam, és hirtelen egyedül m aradtam a pályaszakaszon, a táj úgy m a­ radt el mellettem, m int am ikor az alm áról hámozás közben legördül a héja. Békésen kérődző tehenek, régi pajták vesztek egy pillanat alatt a messzeség­ be, m ajd m indkét oldalon a kordon mögött éljenző emberek álltak. A kiabálásukat nem hallottam , el­ nyomta azokat a saját autóm sikolya. A ztán megje­ lentek a pálya szélein kifeszített transzparensek, a cél felé dübörögtem. Égő gum i és elhasznált olaj átható szaga csapta meg az orrom at, meg a saját izzadsá­ gomé, tűzött a nap, az aszfalt csillámlott, a szemem sarkából pedig elm osódott foltként láttam a tribünt, az autókat és a lecsapódó zászlót...

Moore előadásáról lemaradt, de erre az oktatófilmre nagyon büszkék vagyunk. Van is miért. A következő héten a Meadowdale ’73 lesz, abban is akad egy-két jó pillanat, de valahogy nem olyan valóságos, meg hát eléggé szemcsés is, ha érti, mire gondolok. - Ki az a Joe Moore? - kérdeztem. - A régi szép időkben autóversenyzőket edzett. M indenről van valam i jópofa története, szem é­ lyesen ism erte a legnagyobb pilótákat. Hahó! Jól van? Jól voltam, csak nehéz volt visszazökkenni a valóságba. A száguldás, a zajok, a szagok - m int­ ha tényleg vezettem volna... Többnek tű n t puszta szemfényvesztésnél. Csak aki azokban a szűk panel­ barakkokban nőtt fel, akinek nap m int nap gyötre­ lem volt m inden levegővétel, csak az érezhette ezt a

zmm 221 felszabadult érzést, azt, hogy valam i törvénytelent csinált... - Igen, m in d en ren d b en - m o n d tam . - Jól vagyok. - A múgy m it is m ondott, hová valósi? - A Boston-New York-W ashington megalopoliszba - hazudtam . Ő bólintott, én pedig levegőt vettem, ezzel is húztam az időt. Alaposan szemügyre akartam venni. Jack Ellis nagyobb darab volt, m int Pearson, és közel sem olyan jól ápolt. Pearson verej­ tékezett, újdonsült, behem ót barátom viszont hatá­ rozottan izzadt. Az ötvenes évei elején járhatott, ke­ rekedő pocakját m ár a jól szabott, drága öltöny sem sokáig takarta el, a válla pedig a válltömés nélkül is hatalm as lehetett. Tipikus vállalkozó, gondoltam. Szőrös mellű, szívélyeskedő üzletem ber...

Evés közben az a kellemetlen érzésem tám adt, hogy méricskél engem és valahogy nem tetszem neki. - Maga igen fiatal - bökte ki végül. - Nem sok fiatal iratkozik be hozzánk - am i azt illeti, még a lá­ togatóink is idősebbek. - Nagyapám autókereskedő volt - füllentettem. - Volt egy Ford-szalonja M ilwaukee-ban - amíg el nem vették tőle. Teli szájjal bólintott és részvétteljesen nézett rám egy darabig. - Régen a fiatalok szenvedélye volt az autózás. A srácok állandóan a gépeiket bütykölgették a hátsó udvarban. Szinte m indenkinek volt saját autója... - M agának is volt? - Hogyne lett volna. A fater benzinkutat vezetett

- A klubszobákat látta már? - M ost járo k itt először - m ondtam . - Üj fiú

a Beszolgáltatás Napjáig, na ehhez m it szól? - Egy pillanatra elveszett az emlékei közt, aztán m egkér­

vagyok. - Gond egy szál se! Akkor m egm utatok mindent! - Ügy beszélt, m intha be lenne programozva. - Elő­ ször is jól feltankolunk. Az étterm ünk m intha nem is ebben a világban lenne. Nem túlzott. Az új Transz-Amerika épületnek nyolcvanhetedik emeletén voltunk. Ellis egy ablak

dezte: - Van klubja is odahaza? - Ilyen, m in t ez, nincs - m ondtam óvatosan. Szigorúak a törvények. - Kinéztem az ablakon. Keleten, ahol élek, nagyon idegesek a levegő m iatt az em berek... - Sokatm ondóan felemeltem a hang­

melletti asztalhoz vezetett. A m agasban majdnem olyan szép kék volt az ég, m in t Monte festményein.

súlyt. Ellis összeráncolta a homlokát. - De ugye nem hiszi el a sok ostobaságot? Szem enszedett hazugság m inden, am it m ondanak, de

Az utcát nem is láttam. - Tessék, a névjegykártyánk - nyújtott felém Ellis egy papírdarabot. Warshawsky & Warshawsky A n tik A utók Klubja, ez állt a kártyán, meg egy városi cím. Ellis nagy kört írt le a kezével. - Mi terveztük a berendezést - pazar, nem? El kellett ism ernem , hogy az. A falakat régi ut­ cai viadalokat ábrázoló képek díszítették, néhány

nyilván maga sem m ost jött le a falvédőről. Az erő­ művek meg a hulladékégetők tehetnek mindenről,

rejtett hangszóróból halk, tom pa berregés szólt közben - ahogy az autók befordulnak az S-kanyarokban valam i réges-régi gyorsulási versenyen. A terem közepén egy talapzaton agyonkróm ozott m otorblokk forgott méltóságteljesen egy apró spotlám pa m egvilágításában. M iközben álm élkodtam , megjelent egy pincérnő, és felállított egy áll­ ványon forgó csem egéstálat; egy perc is eltelt, m ire rájöttem , hogy ez egy ősrégi faabroncs, a küllők

szet. - A rra gondoltam, a bíró biztos nem fog kesz­ tyűs kézzel b ánni ezzel az Ellisszel. Lenyelte az utolsó falat szendvicset, és elkezdte pufók arcát törölgetni, m in t egy tan á r a táblát. - Magát milyen járgányok érdeklik? Az én ked­ venceim az ötajtós négyülésesek, a jó öreg családi igavonók. Fordok, Chevyk, Plym outhok - egy ládá­

közt valódi ezüst tálkákkal. Ellis végigfuttatta vaskos hüvelykujját az étlapon. - Próbáljon ki egy Barney Oldfieldet - javasolta. - M arhasült és am erikai sajt fekete zabkenyéren.

m indig is azokat kellett volna okolni. Rohadjanak meg. Meg azt a sok embert. M inden kilégzéssel a levegőt szennyezzük, eszébe jutott ez valaha is? A szentségit, hát gondolja csak végig, akárhányszor elfingja m a g á t... - Igaza van - bólintottam felfújták ezt az egé­

ban m egvan az ötvenes évektől kezdve m inden m o­ dell, 1:18-as m éretarányban. Na és maga? Nem feleltem neki, csak bám ultam ki az ablakon, és sokáig egy fogpiszkálót babráltam , amíg a keres­ kedő fészkelődni nem kezdett. A ztán úgy éreztem, eljött a pillanat.

w>

wem ssi - Azért jöttem , hogy autót vegyek - m ondtam . Elsötétedett a tekintete, m intha valaki lehúzott volna egy redőnyt.

Késő délután volt, kezdetét vette a csúcsforgalom. A nnyira nem volt vészes, m int általában, de azért nem volt kellemes. Felvettem egy maszkot, és elin­

- Kurva drága hobbi - jegyezte meg rezzenéste­ len arccal. - M iért nem fotózgat inkább? - Egy barátom nak lesz - m ondtam . - Pénz nem számít.

dultam a városi raktártelep felé, amely rögtön az üzleti negyed után következett. A buszokra nem lehetett felférni, a napnak ebben a részében viszont képtelenség volt elektrotaxit fogni. Ráadásul gyakor­ latilag beállt a forgalom a sűrű ködben. A reflektorok halványsárga pöttyöknek látszottak a növekvő sö­

Megjelent a pincérnő a csekkel, Ellis aláírta. - Baromi drága - ismételte meg bizonytalanul. - N incsenek otthon összeköttetéseim - foly­ tattam . - Barátok javasolták, hogy próbáljam meg errefelé. Rám nézett. - Hogyan akarja elszállítani keletre? - D arabokban - feleltem. - Ládákban, alkat­ részként. - Miből gondolja, hogy van itt bárm i eladó? Vállat vontam. - Hegyek, erdők, kiváló rejtekhelyek. Lefogadom, hogy rengeteg olyan ember van a környéken, aki nem szolgáltatta be a gépkocsiját. - Csak megbízta valam i nagykutya, igaz? - Maga szerint? - kérdeztem. - És különben is m it számít? A pénz az péfiz. Ha igaz az, hogy a pupilla kitágul, am ikor valami olyat látunk, am i tetszik nekünk, akkor az is igaz, hogy összehúzódik, ha olyat, am i nem - az övé m in­ denesetre akkora lett, m int egy őzsörét. - Rendben van - szólalt meg végül. - M egbe­ széljük, m ikorra hozza a pénzt, gondolom, nincs m ost m agánál, azt viszont ne feledje: am ikor ekko­ ra összeg cserél gazdát, veszélyessé válhat a játék. - Szándékosan áthajolt az asztal fölött, hogy egy kissé kinyílhasson a kabátja. A kis fegyver és a pisz­ tolytáska szinte elveszett a tagbaszakadt férfi dere­ kán. Visszaült, húsos m utatóujjával m egpörgette a csemegéstálat, és pörgés közben ügyesen a fogpiszkálójára szúrt egy olajbogyót. - A legtöbb keleti ide jár vásárolni - folytatta csöndesen. - Ügy látszik, jó a hírünk. - Szünetet tartott. - Természetesen meg­ próbáljuk úgy intézni, hogy m inél kevesebb legyen benne a kockázat. Feltápászkodott és hátba veregetett. Ismét azt a Jack Ellist láttam , akit az előbb: csillogó fogak, fülig érő mosoly. - Ügy értem, nekünk minél kevesebb legyen ben­ ne a kockázat - tette hozzá vigyorogva.

tétben, és hébe-hóba rá kellett villantanom a zseb­ lám pám at egy utcanévtáblára, hogy tudjam, merre járok. M onte-nál m ár leadtam a jelentésemet. Elm ond­ ta, hogy a kórházak egyre gyorsabban telnek meg hörghurutosokkal; a városi hullaházat nem is kér­ deztem. Még a H árm as Számú Légtározó haszonleső gazemberei is elkezdtek aggódni; megígérték M onté­ nak, hogy ha reggelig nem tisztul a levegő, megfúj­ hatja a riadót és lezárhatja a várost. M egpendítettem, hogy találtam egy igazi autókereket, de nem nagyon érdekelte, am int láttam . Fontosabb dolgokon járt az esze; ez az én bulim volt, és hogy m it hozok ki belőle, az egyes-egyedül rajtam múlott. Még néhány háztömb, és megfogyatkoztak az emberek. Egyszer csak egyedül m aradtam az utcán, a raktárak irdatlan m éretűre nőttek köröttem a h o ­ mályban, özönvíz előtti szörnyetegeknek tűntek, a téglát és a betont több éves korom- és szennylerakó­ dás színezte feketére. M egtaláltam a keresett címet, rátenyereltem a kapucsengőre, és vártam . Hosszú szünet után léptek tom pa visszhangjait hallottam , majd félrecsúszott a tolóajtó. Ellis állt a csarnok sár­ ga fényében, a mosoly úgy terült szét bum fordi ké­ pén, m int egy gumiszalag. - Pont időben érkezett - suttogta. - Jöjjön, Jim, bem utatom a fiúkat. Követtem őt egy rövid átjáróban, m egpróbáltam nem hozzáérni a mocskos, meszelt falhoz. Aztán egy vasajtóhoz értünk, kukucskálóval. Ellis hárm at ko­ pogott, a kukklyuk kinyílt, ő pedig azt mondta: - Joe küldött. Kezdtem megrém ülni. A z ég szerelmére, m inek ez a színjáték? Az ajtó kinyílt, és ekkor m intha valaki mellbe taszított volna. Hatalm as garázst rejtett a vas­ ajtó, benne hat vagy hét veterán autó, a földön szanaszéjjel szórva szerszámok. Három, kezeslábasba öltözött szerelő dolgozott lámpafénynél, m ásik kettő az ajtó mellett ácsorgott. Ellisnél is nagyobb darabok

voltak, és hirtelen nagyon megörültem, hogy m a­ gam m al hoztam a M ark II-est. - Jeff, Ray, bem utatom Mr. M orrisont. - Kezet nyújtottam . Azok pléhpofával csak biccentettek. - M enjünk! - sürgetett Ellis. - Körbevezetem az épületben. - Engedelm esen utánaügettem , ő meg elkezdte m utogatni birodalm a m esés kincseit. Full extrás m űhely - büszke lenne rá m az öregem. M ennyezeti csörlő, ezzel emeljük ki a m otorokat, m indennel felszerelt esztergapad ... sok alkatrészt ugyanis m i m agun k kell, hogy előállítsunk, az ere­ detik m ár nincsenek forgalom ban, és persze m ár rég beolvasztották az utolsó ócska tragacsot is. Megállt egy m unkapad mellett. Az asztal m ögött hatalm as állványt láttam , tele csillogó-villogó szer­ szám okkal. - Nem is rossz régiségekkel üzletelni. El sem hinné, m i m indent talál az em ber egy-két vidéki árverésen. Én m indegyikre elmegyek. M u­ tatom : teljes készlet nyomatékjelző csavarkulcs, csőkulcs m inden m éretben, villáskulcs, hézagm é­ rő, am it csak akar. Végignéztem a szerszámokat - Ellis láthatóan büszke volt a gyűjteményére - , aztán hirtelen érez­ tem, ahogy végigfut a hátam on a hideg. Fura, gon­ doltam, ez az egész helyzet fenemód fura. Csak még azt nem tudtam , miért. Ellis az egyik autóhoz lépett, és szeretetteljesen megpaskolta a lökhárítót. A ztán kigombolta a kabát­ ját, hogy kilátsszon a pisztoly, a mellényébe akasz­ totta m indkét hüvelykujját, háttal a kocsinak dőlt és elmosolyodott. Valahonnét még egy seprűszalm át is kerített, azt rágicsálta. - Szóval, m it tehetünk önért, Jim? A készletünk korlátozott, az áraink csillagászatiak, mégsem jött még vissza reklam álni senki! - A könyökével meg­ bökte a mögötte levő autót. - Vessen egy pillantást erre a ’73-as Chevy Biscayne-re, a nyakam rá, hogy az egész tetves országban nem talál még egyet ilyen jó állapotban. Egy tízest leperkál és m ár viheti is - de csak azért, m ert igen rokonszenves képe van. - Átsé­ tált egy kékre fújt, gyönyörű szép döghöz, amelynek ezüstözött hűtőrácsa olyan volt, m in t sok, egymás mellé állított konyhakés. - Vagy jobb’ szeretne in­ kább egy ’76-os nyitott Caddyt, m űbőr üléshuzattal? Nem sok ilyet kapni már! - Nem tette hozzá, m iért, de magamtól is rájöttem: nyitott sportkocsiban egy forgalmas napon halálos adag szén-monoxid kerül­ hetett a szervezetbe. DO

r^DRYS • SWAN W ir t.'

A LEGJOBB AJÁNLAT A GALAXISBAN lapozzon»:

SALAKTRfl 221 - A magáé lehet - m utatott Ellis egy m ásik modellt éppen tizenöt rugóért. - Felém fordult és haverkodó pillantást vetett rám . - Üsse kő, Jim, m agának legyen tizenkettő és fél, m ondjuk úgy, hogy sporttársi kedvezménnyel. Eredeti az üléshu­ zat és m ind a négy gumi, még tízezer mérföld sincs benne - az előző tulajdonosa egy öreg nénike volt Pasadenában; csak esküvőkre járt vele. Ezen kuncogott egyet és várakozásteljesen nézett rám . Fölvettem a pókerarcot. - Körül akar még nézni egy kicsit? Tessék csak, m intha otthon lenne! - Csillogott a szeme és nagyon magabiztosnak tűnt; ez aggasztott egy kissé. - Aha - feleltem szórakozottan. - Még körülnéz­ nék. - Volt a falon egy régebbi fajta, tárcsázós telefon: afelé araszoltam. - Ez egy korai Knudsen kétüléses - sorolta to ­ vább Ellis. - A hippikorszak kedvelt kocsija, eredeti gyári fényezéssel. Fölényesen megsim ogattam a szélvédőt, majd a vidám Ellis szemébe néztem. - Le van tartóztatva - közöltem. - És a többiek is, egytől egyig. Az arca hirtelen olyan Tett, m int egy aszpikos garnélarák. Az egyik mögötte álló szerelő megm oc­ cant, de én m ár kaptam is elő a M ark II-esemet. A m inirakéta a szerelő bal válla mellett süvített el. Nem volt dörrenés, nem rúgott vissza a fegyver, csak a szikrák záporoztak a csövéből, és a m űhely túlolda­ lán - Da dum m ! - megdördült egy százliteres olajos­ hordó. Akkora lyuk tátongott az oldalán, hogy átfért volna rajta az ember feje. A szerelő elfehéredett. - Jézus Krisztus, Jack, miféle elmebeteget szabadí­ tottál te a nyakunkra! - Ellis maga is falfehér volt és reszketett, m árpedig ez meglepett: keményebb faszi­ nak gondoltam. - Az asztalhoz, gyerünk! - m ondtam hűvösen és meglóbáltam a fegyvert. - Kezeket az ágyék elé, és senki ne mozduljon! - A szerelők hullasápadtak voltak, és Ellis is csak nagy nehezen nyerte vissza a hidegvérét. Leakasztottam a kagylót és tárcsáztam . M iután letettem, Ellis dünnyögni kezdett: - M i a vád? - Vád ak - javítottam ki. -A Levegőfelügyelet Szabályzata, harm adik paragrafus, negyedik-ötödik bekezdés. Belső égésű motorok karbantartása, árusí­ tása és használata.

Ellis értetlenül m eredt rám . - Hát maga nem is tudja? - kérdezte erőtlenül. - Mit kellene tudnom? - Én nem foglalkozom belső égésű motorokkal. Megnyalta a száját. - Isten ments, hiszen a z t... tiltja a törvény. A m unkapad, gondoltam hirtelen. Az a kurva m unkapad. M ár az elején éreztem, hogy valam i nem stim mel, kár volt így elkapkodni. - Nézze csak meg! - ajánlotta félszegen Ellis. Nyissa fel bárm elyik motorháztetőt, ha nem hiszi. Úgy beszélt, m intha üvegtáblákból épült volna az arca, amelyek m ost elcsúsztak egymáson. Intettem neki hogy menjen előre. - Maga nyissa ki, Ellis! - Ellis bólintott, m int egy víz alá m erülő kacsa, m ajd ugyancsak kacsamozgás­ sal odatotyogott az egyik autóhoz, valam it megütögetett az utastérben, majd felemelte a motorháztetőt és hátralépett. Egy pillantás is elég volt, hogy görcsbe ránduljon a gyomrom. Hülye vagyok az autókhoz, de egy ben­ zinm otort azért még én is meg tudok különböztetni egy vízforralótói. Azt is tudtam már, m i volt olyan fura azon a m unkapadon - a szerszámok csak kira­ katdíszek voltak. A legtöbb azért volt vadonatúj, m ert nyilván még sohasem használták. Nem volt min. - A motorokat gőz hajtja - m ondta Ellis szinte bocsánatkérően. - Van engedélyem, hogy felújít­ sam és gőzgépekkel lássam el a régi autókat. Tudom, hogy a nagyvárosokban ez is tilos, de itt, a tanyákon meg néhány kisvárosban nem. - Rám nézett. - Egy vagyonba került az a rohadt engedély. - A kkor m ire ez az egész porhintés? És m inek a fegyver? - Ez? - kérdezte idióta arccal. Benyúlt a kabát­ jába és a földre dobta a pisztolyt; az tom pa puffanó hangot hallatva felpattant: festett játékpisztoly volt. A veszély érzete része az eladás izgalmának. - Most m ár szeretett volna dühösnek látszani, csakhogy tú l­ ságosan is ráijesztettem, ezért nem sikerült neki. A vevők rengeteg dohányt fizetnek, hát valódi drá­ m át akarnak. Ezért van, tudja, a kukucskáló is meg minden. - Mély lélegzetet vett, és am ikor kieresztet­ te, azzal együtt egy kuncogás is kitört belőle. Egyál­ talán nem illett egy ekkora mélákhoz. - A klubja - m ondtam . - Maga a klub is illegális. Ellis szája sarkában mosoly bujkált, és ebből m in ­ dent megértettem . A klub sem m iben sem különbö-

zött egy tiltott italméréstől a szesztilalom idején, azokban is érdekelt volt a bírók és politikusok fele. Tiszta sor. A nálam idősebbek talán elfogulatla­ nabbak, kevésbé részrehajlóbbak is voltak n ála m ... Pearson címjegyzéke tele volt vezetéknevekkel és a keresztnevek kezdőbetűivel, csakhogy fogalmam sem volt, m ennyire befolyásosak a tulajdonosaik; egyszerűen tapasztalatlan voltam és nem láttam át azonnal az összefüggéseket. Visszatereltem Ellist a m unkapadhoz, és morcos pillantást vetettem a többiekre. A szerelőnek, akire a frászt hoztam a M ark II-esemmel, a nadrágja elején sötét folt kezdett terjengeni, egy pillanatra még meg

lapítva: J9 72-b en

is sajnáltam. Aztán m agam at kezdtem sajnálni. Monte bővebb eligazítást is adhatott volna, vagy legalább kijelölhe­ tett volna mellém egy társat, csakhogy m inden fi­ gyelmét lekötötte a köhécselés meg a politizálás. Igy leforrázva eloldalogtam, és nem értem el sem mit, csak azt, hogy nagy valószínűséggel be fogják perelni

Kin

a Légőrséget, és legalább egymillió dollárra fog rúgni a perköltség, m ire Ellis elfelejti ezt a kalandot. Nem csak az égbolt színe volt gyászos. Az egész nap siralm asra sikeredett. Az este hátralevő részében egy kocsm ában húztam meg magam , alighanem ez volt a legokosabb, am it tehettem. Hiába viseltek maszkot az emberek, mégis öklendeztek és hánytak az utcán, és m agam is m in ­ den lépésnél éreztem, ahogy egyre jobban rám tör a rókázhatnék. Láttam egy em bert, aki gyufát akart gyújtani, hogy elolvashasson egy utcanévtáblát, csakhogy azonnal ki is aludt az aprócska láng - egy­ szerűen nem volt elég oxigén a levegőben. A m entő­ autók szirénái m ost m ár megállás nélkül vijjogtak, ebből tudtam , hogy a szíveseknek ismét keserves éjszakájuk lesz. Reggelig hullani fognak, m int a le­ gyek... Űjabb vendég vágódott be az ajtón, zihálva és köhögve, nagy kortyokban nyeldekelte a kocsma gépszűrte, viszonylag tiszta levegőjét. Kértem még egy felest, és m egpróbáltam nem odafigyelni a hangra; sajnos egyre csak szegény Monte jutott róla az eszembe, ahogy m ajd’ megfullad az íróasztala mögött. Mire pedig felvirrad a holnap, talán m ár m u n ­ kája sem lesz az öregnek, gondoltam. Engem biztos, hogy kirúgnak: m ai baklövésem egy vagon pén- [>t>

Ajánlatunk csak belföldi m egrendelésre érvényes, az akció éves előfizetésre vonatkozik. Az akció időtartama 2008. július 1 - 2008. augusztus 15. Tel.: 06-1-457-0250 • e-maihelofizetestfflgalaktikamagazin.hu «

-

'A z a k c ió e l ő f iz e té s m e g h o s s z a b b í t a s a r a n e m v e h e t ő ig é n y b e , k iz a r o la g u j e lő f i z e tő k r e é r v é n y e s , v a g y o ly a n r é g i e lő f iz e tő in k r e , a k ik a z u t ó b b i 3 h ó n a p b a n n e m r e n d e l k e z t e k a k tív e lő f iz e té s e k k e l.

eflLflKTO 221 zébe fog kerülni a cégnek - m árpedig a politikusok szemében ez megbocsáthatatlan bűn. Félig kiittam az italomat, és az agyam ban újra vé­ gigpörgettem az aznap történteket, m egpróbáltam valahogy kitalálni, hol lehet az a bizonyos rejtekhely. Ellis ügyleteiről csak aznap szereztem tudom ást, de ez nem is volt meglepő. Senki sem fog lakott terület­ hez közel olyan járgányt vezetni, am i első pillantásra füsteregető gépszörnynek látszik - a városiak nyom ­ ban halálra köveznék. Pedig valakinek saját autója van, gondoltam. Va­ lakinek, aki elég gazdag ahhoz, hogy ne kelljen félnie egy büntetőpertől, aki megszállott autóbolond... De csak nem voltam beljebb. Az igazán gazdag emberek nagyon is a figyelem központjában voltak, a politi­ kusok dettó. Ha ki is derülne róluk bárm i turpisság, az úgyis el lenne tussolva. Vagy ha nem, hát orvul le­ lőné őket valaki - m ondjuk egy olyan szerencsétlen flótás, m int aki az im ént a kocsma végében próbálta átm osni a tüdejét. Ennek a valakinek van pénze, de nem dúskál ben­ ne. Ez a valaki odáig van az autókért - máskülönben nem vállalná a kockázatqt -> ennek a valakinek ez a kockázat abszolút m inim ális... És aztán, épp úgy, m int azokban régi képregé­ nyekben, egyszer csak m egvillant a fejem fölött a villanykörte. Korántsem volt biztos, hogy igazam van, mégis az életemet tettem volna rá - és elképzel­ hetőnek tűnt, hogy a végén csakugyan az életembe fog kerülni ez a kaland. Feltoltam egy maszkot az orrom ra, és úgy hagy­ tam el a kocsmát, m int akit űznek. O dakint rájöt­ tem, m it érezhetett az előbbi vendég, megértettem , m iért nézett rám olyan rém ülten, am ikor kiléptem a sötét utcára. Sűrű köd szitált, a hőmérséklet viszont lejjebb m ent egy kicsit, úgyhogy az ingem végre nem pisz­ kos, nyirkos rongyként tapadt a bőröm höz. Az arra közlekedő buszok reflektorait fél m éter után m ár nem is lehetett látni! A keréknyom aik azonban ott m aradtak az utcákat borító nyirkos, szürkés ham u­ ban, elkeserítő volt a látvány. A legtöbb ember, akibe belebotlottam - imbolygó árnyalakok a sötétben -, bevizezte a maszkját, hátha attól jobb lesz. Sok iro­

daépület alsó szintjén még égtek a villanyok, gondo­ lom, néhányan el sem m ertek indulni hazafelé; tisz­ tább volt a levegő az iktatószekrények között, m int a saját lakásukban. Két emeletet lehetett csak látni, annál följebb m indent betakart a füstös homály. Jó órányi séta u tán enyhe kaptató következett, ebből tudtam , hogy közelítek a dom boldalhoz... Hálát adtam a jóistennek, hogy az üzleti negyed kö­ zelebb épült a hegyekhez, m int az óceánhoz. Sajgott a lábam , fájt a mellkasom, fáradt voltam és levert, de legalább m ár a tüdőm et nem kellett kiköpnöm. Az épületek kezdtek m egritkulni, és az utcák vé­ gül teljesen elnéptelenedtek. A fakabátok általában elkapták az em bert, ha késő éjjel a Forrest Hillsen lődörgött, de aznap éjjel még abban is kételkedtem, hogy járőrözik-e egyáltalán valaki. Szerintem ők is azzal volt elfoglalva, hogy elszállítsák a szívbetegeket a St. Francisbe... A körzet szaglásza egy alacsony, ódon épület tetején kapott helyet az egyik mellékutcában. A m i­ kor megláttam , azt vettem észre, hogy alig kapok levegőt. Egy háztöm bbel arrébb, a kanyarban m in­ den átm enet nélkül a sem mibe veszett az utca. Az épület, am it az im ént hagytam el, m ár alig látszott a sápadt holdfényben. Az ablakokat bedeszkázták; Kiadó - hirdette a falra szögeit tábla. Visszasétáltam és felkapcsoltam az elem lám pámat. M álladozott a vakolat, a táblát megette a rozsda; m inden jel arra m utatott, hogy soha, senki nem akarta kivenni az első szintet. Soha? Az azért nem olyan biztos, gon­ doltam, de akkor is úgy döntöttem , hagyom inkább bedeszkázva. M egtapogattam azért a deszkákat, és az ujjaim hirtelen egy görcslyukhoz értek. Ki tudtam tapintani alatta a vastag üveget. Letérdeltem és rá­ világítottam a zseblám pám m al a lyukra. A saját ké­ pem bám ult vissza rám . Belülről feketére festették az üveget, ezért m int egy fekete márványlap, m indent visszatükrözött. Hirtelen összeállt a kép. A bedeszkázott ablakok, az a hatalm as, túlm éretezett üveg... És az ugyancsak túlm éretezett, ugyancsak bedeszkázott ajtók. Ismét rávilágítottam az ajtó fölötti betonhom lokzatra. Idő­ től feketítve, de még m indig olvashatóan ott álltak a betűk, amelyeket a büszke

CBiIlagüK nem

emberért vannak

A7

lajdonos megrendelésére véstek a kőbe évtizedekkel ezelőtt: RICHARD SIEBEN LINCOLN-MERCURY. Megvagy hát! - gondoltam diadalittasan. Kör­ bepillantottam - egy lélek sem volt az utcán rajtam kívül - és füleltem. Néma csend volt, csak a közle­ kedés távoli moraját lehetett hallani, messze a város­ ban még zajlott az élet. Fülledt, forró éjszaka lesz a központban, a parkok és a tűzlépcsők mégis üresek lesznek, és ötm illióan fognak hánykolódni szűk kis hálószobáikban; a szabadban aludni felérne egy öngyilkossággal. Forest Hillsben hűvösebb volt - és csöndesebb. A fülemet az ablak fölötti deszkákra tapasztottam , és m intha hallottam is volna, hogy odabent motoszkál valaki. Sőt, valam i fémes csilingelőst is hallani vél­ tem. V ártam picit, m ajd az oldalajtóhoz sompolyog­ tam , amelyen fekete betűkkel a Légőrség felirat volt látható. M inden nyomozó rendelkezett saját kulccsal ezekhez az ajtókhoz, így nem okozott gondot be­ m enni. Kihalt volt a felső szint; a lám pák nem égtek, és egyedül a szaglász rajztűinek a sercegését lehetett hallani a papírhengeren. Csöndben leosontam a hátsó lépcsőkön. A lépcsőház nyitott ajtaján belépve egy rövid folyosóra jutottam . Megéreztem (talán a levegő szagából?), hogy nem rég jártak itt. Behúztam m agam után az ajtót, és egy másodpercig mozdulat­ lanul álltam a sötétben. Nem hallottam neszezést az ajtó túloldaláról. Próbaképp tekertem egyet az ajtó­ gombon. Nem volt kulcsra zárva. Résnyire nyitottam az ajtót (nyikorgott egy kicsit) és bekukkantottam - sehol senki majd teljesen kinyitottam és kiléptem a bem utatóterem szintjé­ re. A mennyezetről zöldes árnyalatú villanykörte lógott, him bálózott kissé az enyhe léghuzatban, a terem sarkaiban pajkosan kergetőztek az árnyékok. A terem túlsó végén fallal elválasztva két kis irodát alakítottak ki, régen ezekben köttettek meg a bom ba üzletek. A padlón szétszórt egy-két szerszámtól elte­ kintve m ajdnem üres volt a helyiség. A kellős közepén viszont ott állt az autó. Elakadt a lélegzetem. Nem hasonlított Jack Ellis felújított családi autóira. M echanikus fenevad gub­ basztott a padlón, szinte élt. Karcsú, íves lökhárítója átm enet nélkül csatlakozott a hűtőrácshoz, az pedig

a krómacél motorháztetőhöz, így az egész autó olyan áram vonalas volt, akár egy cápa. Az első fényszórók mélyen be voltak ágyazva a lökhárítóba, csillogó króm foglalta őket elegáns keretbe. A kerekek drót­ küllői huncutul ragyogtak a fényben. Benéztem az oldalablakon. A műszerfalon pedáns elrendezésben sorakoztak a kapcsolók és a mérőműszerek, a spor­ tos ülések borításáról pedig ránézésre meg lehetett állapítani, hogy eredeti fekete bőr. Karcsú, akár egy gazella, mégis erős, m int a bi­ valy, gondoltam. M integy megigézve odaballagtam , gyengéden megcirógattam a lökhárítót, és ekkor a hátam m ögül a fülembe csendült egy hang: - Gyönyörű, nem igaz? M egfordultam, m int egy filmhős a lassított felvé­ telen. - Az, Dave - értettem egyet - , meseszép. Dave Ice a Légőrségtől. Az összes szaglász ura. Bizonyára az egyik kereskedő irodájában bújt el, m áskülönben észrevettem volna. Megállt az autó m ásik oldalán, és ugyanazzal a szeretetteljes moz­ dulattal sim ította végig a motorháztetőt, ahogy egy öreg néni simogatná szeretett cicuskáját. A jobb ke­ zében tarto tt M ark II—es egyenesen a m ellkasom ra szegeződött. - H onnan jöttél rá, hogy az enyém? - kérdezte, m intha m i sem történt volna. - Először M onte-ra gyanakodtam - vallottam be. - A ztán rájöttem, hogy te vagy az igazi autóbolond. Megcsillant a szeme. - M ondd csak - kérdezte kíváncsian Monte-ot beköpted volna? - Be - feleltem őszintén. Azt nem tettem hoz­ zá, hogy fogalm am sincs, m it m ondtam volna és kinek, hogy ezen a részén még csak el sem gondol­ koztam . - Volt idő, am ikor még én is így éreztem - dünynyögte. - A m ikor olyan tacskó voltam, m int te. - Rád nem is gyanakodtam az elején, m ert nem gondoltam, hogy telik egy ilyenre - m ondtam . Elmosolyodott - Családi ereklye. Az apám vette fiatalkorában, és nem volt szíve beszolgáltatni. - Felkapta a fejét. Neked lett volna?

14

GflLttTim 221

Nyugtalanul néztem rá, nem válaszoltam, ő pe­ dig könnyedén így szólt: - Gyerünk, bökd ki, Jimmy, épp azt mesélted, hogy jöttél rá, hogy az enyém a járgány. Elpirultam. - Tudtam, hogy csakis olyan valaki lehet, aki tu d ­

Dave végül büszkén megszólalt: - Ennél jobb gépet nehezen találni. Hathengeres, egysoros motor, négy egész két tized literes hengerűrtartalom , sűrítési arány kilenc az egyhez, Z enithStormberg ikerporlasztók... - A ztán rám rivallt: Egy kukkot nem értesz abból, am it mondok, igaz-e?

ja, aki teljesen biztos benne, hogy nem kaphatják el. A szaglászok igen hatékony szerkezetek, előttük nem lehet titokban tartan i ilyesmit. Az egyetlen megoldás az adataik megham isítása, m árpedig ezt Monte-on kívül csak te teheted meg. Űjabb félmosoly. - Igazad van. - H árom nappal ezelőtt szúrtad el - m ondtam . Vállat vont.

guggolt a m otorháztető alatt, m in t valam i gyönyörű, m echanikus háziállat - olyan hatalm as, hogy azon csodálkoztam , hogyan lehet rácsukni egyáltalán a

- így jártam . Beteg voltam, nem tudtam időben bem enni az irodába, nem tudtam m egm ásítani a jelentést. - És ezen m últ m inden - bólintottam . - Hogy­ hogy csak egyszer? A szaglásznak sokkal többször kellett volna észlelnie, nem csak egyszer. Nem m ondott sem mit, és egy újabb hosszú pil­ lanatig m indketten átadtuk m agunkat az autó cso­ dálatának.

motorháztetőt. A ztán rém ülten jöttem rá, hogy nem úgy reagál­ tam , ahogy kellett volna. A klubos filmvetítés óta valam i megváltozott b en n em ... - N yugodtan bele is ülhetsz - m o n d ta Dave kedvesen. - Csak ne nyúlj sem m ihez. - H alkan beszélt, szinte suttogott. - M inden m ű k ö d ik b e n ­ ne, Jim, m in d en pöpecül m űködik. Meg van ola­ jozva, m eg van zsírozva, tele a tan k , az aksi töltve,

- Igaz - vallottam be. - Egy árva kukkot sem. - Megnézed a motort? Bólintottam, ő előrelépett, hátratessékelt a M ark II-essel, és kinyitotta a motorháztetőt. A látványt igazán csak az értékelhette, aki konyított is valam it az autókhoz. A m otor tiszta volt és polírozott, és úgy

enmcTiKn 221 és ha ak arn ád , m ost azonnal k ih ajth atn ál vele az utcára. Haboztam. - A környéken lakók... - . . . törődjenek a saját dolgukkal! - fejezte be he­ lyettem. - Ők ezt úgysem értik, különben meg ilyen­ kor éjszaka pillanatok alatt kijutsz a dom bok közül. Na, szállj csak b e ... - kérte, majd ingerülten felcsat­ tant: - Azt m ondtam , szállj be! Egy pillanatnyi tétovázás u tán kinyitottam az aj­ tót, és becsusszantam az ülésbe. Életre kelt a mozi, igazi korm ánykereket tartottam a bal kezemben, jobb kezemben a váltó, m ár-m ár a szél fütyülését és a motor bőgését is hallo ttam ... Valami a tarkóm nak nyomódott. Kővé m ered­ tem. Dave pont a fülem mögé nyomta a fegyver csö­ vét, és az oldalsó visszapillantóban láttam , ahogy az

kem a kárpitot. Kiszálltam. Remegett a lábam , az autónak kellett dőlnöm. - Kockázatos dolog autótulajdonosnak lenni húztam az időt. - Nem m indenki szeret benneteket... Bólintott. - Sajnos. - Évek óta a Légőrségnél dolgozol - folytattam szemrehányón. - Hogy lehettél képes erre a kettős

nyit is érdeklődik a többi em ber iránt, vagy igen? Mulatságosnak tű n t ez a pocakos kis emberke, akit úgy is ki tudtam volna ütni, ha hátrakötik az egyik kezemet. Tízszerte veszélyesebb volt mégis, m int amilyen veszélyesnek Ellis képzelte magát. - Csak a vesztesek törődnek másokkal, Jim. É n ... A földre vetettem magam , és villámgyorsan oldalt gördültem, hogy kikerüljek a lám pa fény­ köréből. Dave M ark II-ese szikrát szórt, éreztem a gallérom mellett a perzselő meleget, és a m inirakéta visítva szántott végig a betonpadlón. Hasra vágód­ tam és előrántottam a saját fegyveremet. Az első lövést vaktában adtam le, felhorzsolt fém csikorgá­ sát hallottam , és m agam ban halkan szitkozódtam - az autót találtam el. A ztán m egint csend lett, és én négykézláb igyekeztem vissza az oltalmazó sötétbe. Ki ak artam lőni a lám pát, de a körte még m indig ide-oda him bálózott. Nem akartam a lőszert paza­ rolni, m ert szinte biztos voltam benne, hogy úgyis elhibázom. A ztán tovafutó léptek zaja hallatszott. Talpra ugrottam , és láttam , hogy Dave afelé az ajtó felé menekül, amelyen én bejöttem. Olyan sebezhe­ tőnek látszott... pufók volt, lassú és csámpás, és úgy futott, m in t egy nő. •

V o n n e g u t-é le tm ííso r o z a t a M a e ce n as Könyvkiadó g o n d o zásáb an

játékra? - A levegőre célzol? - kérdezte. - Ugyan, fim m agyarázta türelm esen - , nem a gépek szennyezik a környezetet, hanem az emberek. Gallyra vágják a levegőt, a tavakat, az egész Földet, és ezt nem lehet megállítani. - Tiltakozni kezdtem, de ő egy kézmoz­ dulattal csendre intett. - Na ja, egy darabig persze lelkes az em ber - m int te most. De az idő... tudod, az idő felemészt téged, lehetsz te akárm ilyen lelkes még az elején. Az életedet szenteled egy ügynek, az­ tán hirtelen azon veszed észre magad, hogy elhíztál, megkopaszodtál és m indenki tojik nagy ívben a lel­ kesedésedre. Kapod a kis fizetésedet, am iből kényel­ mesen eléldegélsz, ezzel vásárolják meg a saját mocs­ kos kis lelkiismeretüket. Amíg egy ruppót is keresel, ez m ár csak így marad. - Felfortyant. - Ugye egy percig sem veszed komolyan, hogy bárki egy fikarc­

"Senki egy fikarcnyit sem törődik vele, hogy mi megy igazából a világban, sem pedig azzal, hogy hogyan is kerültünk ekkora slamasztikába." Watter F. Starbuck, gyakorló börtöntöltelék

t t l É i s w w w .m aecenaskiado.hu

Dt>

Keleti szél, nyugati szél

ujja a ravaszra feszül és egy m illim étert visszahúz. Te jószagú atyaúristen... Dave lehiggadt. - Mégis jobb lesz, ha kiszállsz - m ondta bocsá­ natkérőn. - Nem akarom , hogy összemaszatold ne­

15

16

mxm 221 - Dave! - ordítottam . - Dave!!! Állj meg! Véletlen volt, nem tehettem róla. Alacsonyra cé­ loztam és oldalra, csak a lábáról szerettem volna le­ dönteni, ő viszont úgy tett, ahogyan én az előbb, és hasra akarta vetni m agát az árnyékban. Ha talpon m arad, a kis rakéta csak a térdét súrolja meg. így azonban a mellkasát trancsírozta szét. Összecsuklott. O darohantam és elkaptam , m i­ előtt elérte volna az ajtót. Egy kicsit még oldalra tudott fordulni a karom ban, így a halála pillánatában is az autóját bám ulta. Elöntötte a szem em et a könny. Erről sem tehettem . Sohasem fogom elfelej­ teni, m i m indent tett értem Dave, h am arabb fogom elfelejteni az egyetlen éjszakát, am ikor az életemre tört. Talán csak fenyegetett, talán nem is volt valódi fenyegetés - a kifröccsent vérnek és a cafatos h ú s­ n ak viszont nagyon is valódi kinézete van. Gyengéden lefektettem a földre, és a sarokban lévő telefonhoz ballagtam . A rra gondoltam , M onte még úgyis bent van az irodájában. Bepötyögtem a számot. - Az igazgató u rat kérem - szóltam bele a kagy­ lóba, m ajd vártam , hogy bekapcsoljon a hangazonosítós jelfogó. - Monte, itt Jim M orrison beszél. Itt vagyok a ... - Elhallgattam . - Bocsánat, azt hittem , M onte a z ... - Csöndben m aradtam , m ert az idegen hang a vonal túlsó végén közölte velem, hogy M onte m eghalt az éjjel, ugyanis nyitva m aradt az ablaka, és a tüdeje telítődött az éjszaka lebegő mocskával. - Sajnálom - nyögtem elhaló hangon. - Sajnálom, őszintén sajnálom ... - A hang azonban rendületle­ nül folytatta, és tudatosult bennem , hogy egy m ag­ nófelvételt hallgatok, egy lélek sincs az irodában. A ztán arra is rájöttem , m iért. A földre ejtettem a telefonkagylót, de a hang ott is fújta tovább, m in th a a betontól várna részvétnyilvánítást. Ki kellene hívnom a zsarukat, gondoltam . Ki kén e... M égsem te tte m . W an d át h ív ta m in k áb b . T udtam , h o g y legalább egy ó ra, am íg m in ­ d en k aját összeszed a la k á sá b a n és fog egy e le k tro ta x it - de m ég így e lh a g y h a tju k a v áro st, m ire m e g v irra d .

A vicc csak az volt, hogy többé sohasem virrad t meg. A felvételből az is kiderült, hogy a radioaktív füst elérte az országhatárt, a sárkány lehelete be­ burkolta a földgolyót, és ugyanolyan szennyezett levegőt sodor a szél, m in t am ilyen a városok fölött lebeg. A katasztrófa nem egyik napról a m ásikra következik be, de olyan sokáig sem kell m ajd rá v á rn i... Tényleg senkit sem érdekelt, gondoltam ; n em ­ csak itt, m áshol sem. Dave-nek igaza volt, de még m ennyire, hogy igaza. Olyan lett az atm oszféra, m in t egy légnem ű szennycsatorna, akit pedig még egy picit is érdekelt volna a Föld sorsa, egyszerűen nem k apott levegőt és belefúlt a bűzbe, m ert annyi ereje sem volt, hogy becsukja az ablakot. Visszaballagtam a fényben fürdő autóhoz, és vé­ gighúztam az ujjamat a lökhárítón, ahol a m inirakéta m eghúzta a fényezést. Dave sosem bocsátotta volna meg ezt nekem, gondoltam. A ztán kinyitottam az ajtót és kom ótosan elhelyezkedtem a volán mögött. Szeretetteljesen babráltam a sebváltót és végigfuttat­ tam a tekintetem a műszerfalon, az üzemanyag- és olajszintjelzőkön, a sebesség- és a fordulatszámmérő n ... A kulcsok a kézifék mellett fityegtek. Gyönyö­ rű m asina, gondoltam ismét. Sohasem szerettem az autókat... egészen mostanáig. K örülfuttattam az ujjaim a korm ánykeréken, ki­ tapogattam az indítókapcsolót a korm ányoszlopon oldalán. B edugtam és elfordítottam a kulcsot, és csukott szem mel hallgattam a m otor duruzsolását. Éreztem, hogy az autó m egrázkódik a duzzadó erő­ től, m egrázkódtam én is, a bem utatóterem ben fala visszaverte az elfojtott dübörgést. Az autóklubban vetített filmből tan u ltam m indent, ám ez az oktatás alaposnak és elegendőnek bizonyult. Leállítottam a m o to rt és vártam . Ha W anda ideér, indu lu n k a hegyekbe. A h e­ gyekbe, a fenyők közé, az utolsó tiszta vizű tóhoz, hogy vessünk egy utolsó pillantást a kék égre, m i­ előtt végleg bebarnul a fejünk felett, és m egvárjuk, hogy m egsem m isítő csapást m érjen rá n k féltve őr­ zött kincsünk: a levegő. Kollárik Péterfordítása

A magyar Bradbury lélegzételállítóan izgalm as, filozofikus első regénye*

Július 25. és 27. között huszonnyolcadik alkalommal rendezték meg Salgótarjánban a HungaroCont, a magyarországi SF-rajongólMéves találkozóját. A rendezvény keretei közt immár hagyományosan kiosztották a Zsoldos Péter-díjakat is, melyeket hazai szerzők nyerhetnek el.^

Idén a legjobb regényért járó kitüntetést

László Zoltán: Keringés cím ű műve kapta, mely kiadónk gondozásában jelent meg, a novellák közül pedig a zsűri

Bán János: A.K.I. cím ű írását ítélte legjobbnak. Mindkét szerzőnek gratulálunk

Keresse a könyvesboltokban!

W

F

. í

eflLflCTIKR 221

Légszennyezés Amikor a légszennyezésről beszélünk, általában csak a szmogra gondolunk, pedig ez a jelenség hihetetlenül komplex és bonyolult, mind összetevőiben, mind folyamatában. Vizsgáljuk meg egy kicsit alaposabban. szm o g olyan gáz z o k a t , szilárd réré­ szecskéket és aeroszolokat ta tartalm rtalm az, az, é­ .amelyek m egváltoztatják a légkör term észetes összetételét, v alam in t károsak lehetnek az em beri egészségre, élő szervezetekre, talajra, vízre és a környezet m ás részeit is k árosíthatják. A tiszta levegő a term észetben előforduló anyagokból áll. A száraz levegő 99%-át oxigén és

dioxid), csak ak k o r válh at veszélyessé, ha kon­ konválhat centrációja sokkal m agasabbá válik az átlagosnál. átlagosnál, A levegő alapvetően kétféle forrásból szenyszenvnveződik. Az ún. term észetes légszennyezés v u l­ kánokból, erdőtüzekből, óceánokból szárm azó tengeri sókból, kozm ikus porból, növényi polle­ nekből, m ocsarakból és nedves, vizes területek­ ről, v alam in t m ás olyan forrásokból szárm azik, am ik et az em ber nem befolyásol. Ez azóta van így, m ióta a Föld létezik. Az em beri vagy a n tro p o g én légszennyezés az e m b eri tevékenység m ia tt fordul elő a m in d e n ­ napi életü n k b en . F orrások közül p éld ak é n t e m ­ líth e tjü k az ipari kém ényeket és tevékenységet, autók, k am io n o k szén -d io x id -k ib o csátását, m e­ zőgazdaságot, erőm űveket, a m ik b arn aszen et,

A

nitrogén alkotja, a fennm aradó 1% argont, szén­ dioxidot, hélium ot és m ás nyom gázokat ta rta l­ m az. A levegő tartalm az h a t még például vízgőzt, am i a térfogat 4%-át is elérheti. A tiszta levegőben nincsenek káros m ennyiségben vegyi vagy káros anyagok, am elyeknek negatív hatásai v an n ak az élő szervezetekre. N éhány gáz, am ely a tiszta levegő rendes összetevője (m int például a szén­

..... ...

*

\

A

19

A barna felhő m egdöbbentő h ír já rta be a v i­ lágsajtót: Ázsia délkeleti részét, valam int a C sendes-óceán p artv id ék ét gigászi szm ogfelhő ta k a rta el. A m éretei döbbenetesek voltak: m in t­ egy tízm illió(!) négyzetkilom éter terü letet fedett be h árom kilom éteres vastagságban - három 002 - b e n

olajat vagy gázt égetnek el, a bány ászato t, vala­ m in t a h u lladéklerakókat. G yakran a légkörnek nehéz ezekhez a többlet-szennyezésekhez a l­ k alm azk o d n ia, és ennek következtében m agas k o ncentrációk jelen tk ezh etn ek regionális vagy lokális skálán.

A légszennyezés típusai

felelősek a globális felm elegedésért, am elyet m ind term észetes, m in d antropogén légszennyező tevé­ kenység is okoz. Ezenfelül regionális és lokális skálán léteznek m ás, szintúgy gáznem ű légszennyezők, például a nitrogén-oxidok, a kén-dioxid, a szén-m onoxid és a szénhidrogének széles skálája (ezeket m ásképp, angol rövidítéssel VOC-nak nevezzük. VOC = illé­ kony szerves vegyületek). M indegyiket a szerves üzem anyagok égése bocsátja ki, azonban a VOC-k főleg term észetes forrásból k erü ln ek a légkörbe. K örnyezeti és egészségi problém ák gyak ran for­ d u lnak elő, am ikor ezen gázok közül kettő vagy több aktív azonos időben. M ind az üvegházgázok, m ind ezek a regionális gázok az e ls ő d le g e s szennyezőkre példák - ezek a források a Föld fel­ színéről szárm aznak. A regionális gázok kém iai reakcióba is léphet­ nek a napsugárzás, a m agas hőm érséklet és néha a nedvesség révén, így kialakítva a m á s o d la g o s szennyezést, a fotokém iai szm ogot. A szm og Dt>

nyezés m érgezte meg en nyire a levegőt, am elyért elsősorban a k ínai és az indiai ip art tehetjük felelőssé. U gyanakkor jelentős m ennyiségű volt a felhőben a korom és a pernye, mivel a terület országaiban sokan h aszn áln ak faszenet, teh én ­ trágyát, vagy rossz m inőségű p etróleum ot főzés­ re, fűtésre. A helyzetet súlyosbította a kon tin en st sújtó szárazság, am ely m iatt a keletkező h ata l­ m as erdőtüzek tovább terhelték a légkört. A szm ogtakaró következtében csökkent a látótávolság: az összefüggő felhőtakaró a föld­ felszínre érkező napsugárzás 10% százalékát ta rto tta vissza, ezzel lehűlést okozott a felszínen - ugyan ak k o r m aga a felhő az elnyelt fény m iatt felm elegedett. A tudósok véleménye szerint a fel­ hő m iatt n ő tt a vih aro k ereje, u g yanakkor csök­ kent a szárazföldre ju tó csapadék m ennyisége. Egyes vélem ények szerint évente ak á r egym il­ lió áldozata is lehetett a szm oggal összefüggésbe hozható légúti m egbetegedéseknek. A kutatók m egállapították, hogy ennek a felhőnek m á r a globális éghajlatra is h atása volt.

Légszennyezés

A légszennyezést két fő típusra oszthatjuk. Az első a kibocsátott gázok általi légszennyezés - az ilyen gázok főleg a fosszilis üzem anyagok elége­ téséből szárm aznak. H árom gáznem ű szennyező létezik, am ely a légkört globálisan befolyásolja: ez a szén-dioxid, a m etán és a dinitrogén-oxid. Ezeket „üvegházgázoknak” nevezzük, mivel ezek

m illiárd em ber él itt, a Föld teljes lakosságának fele. A felhő anyaga nagyjából ugyanaz volt, m in t a Los Angeles-i szm ognak. Az iparból, a közleke­ désből és az energiaszektorból szárm azó szeny-

GflLfllTO 221 Oxigánbár Tokió, a japán fővá­ ros arról vált hírhedtté, hogy a városban el­ viselhetetlenné tette az életet a szmog. A kkoriban szoktak rá a lakosok a m aszkok viselésére is. Ezek u tán nem m eglepő, hogy az ezredfor­ duló u tán nem sokkal oxigénbár nyílt az ország­

A

nyolcvanas év ek ben

ban. Az első éltető slu k k ra O szakában lehetett befizetni. Az oxigénbár m űködése egyszerű: leül a vendég a bárpulthoz, egy m aszkot ta rt az arca elé, m ajd m élyeket lélegzik a tiszta oxigénből. A tulajdonos szerint az oxigén igencsak jó hatással van a m ásnaposságtól szenvedő, vagy a stressztől gyötrődő em berekre. 2002-ben m ár B angkokban is nyílt ilyen bár, az ellazulást m adárcsicsergés és vízesés m oraja segíti. A zóta sorban n y íln ak a hasonló b áro k a Távol-Keleten, am elyekben p ár d o llárért 10 per| cig élvezheti a vendég a friss levegőt, am ely rá: adásul szám os különböző illattal rendelhető. Tavaly k u ty ák n ak nyílt oxigénbár Tokióban. É rthető m ódon a légszennyezéstől a k utyák szenvednek a legjobban, hiszen a fejük a k ip u ­ fogók m agasságában van. A bárba betérő gazdik kedvencüket egy henger alakú tartály b a teszik, am elybe tíz percig pum pálják az oxigént. A szol­ gáltatás díja átszám olva körülbelül ezer forintba kerül. A kiknek ez is kevés, azok szám ára palacko­ zott oxigén is kapható - az egyik japán üzletlánc k ín álatáb an szereplő palack kb. 35 lélegzetvétel­ nyi oxigént tartalm az.

jelentős problém át okoz a világ legtöbb nagyvá­ rosában. Fő összetevője érdekes m ódon az ózon, am ely nagy koncentrációban légzési problém ákat és szem gyulladást okozhat. Míg a sztratoszférá­ ban az ózon előnyös, m ert elnyeli a napból érke­ ző káros U V -sugárzást, addig a városi levegőben veszélyes. A szennyezők m ásik típusa a részecskékből álló anyag, am elyhez a levegőben lebegő részecs­ kék széles skálája tartozik. F.z kezdődik a legki­ sebb m ére tta rto m án y ú alkotóelem ekkel, ezek nagyon finom részecskék, vagy aeroszolok - ezek jelentik a legnagyobb veszélyt az em beri egész­ ségre. U gyanazokból a forrásokból k erü ln ek ki, m in t a gázok, ráad ásu l ezek is k ialak u lh atn ak kém iai úton a légkörben. Télen szám os városban, különösen a szegény országokban, az em berek fát haszn áln ak a fűtésre. E nnek égésekor kikerülő részecskék b a rn a hom ályt o k ozhatnak a terület fölött. A nagyobb részecskék piszkot okoznak és gátolhatják a növényeket a növekedésben, m ert kiülepednek a leveleiken. A légszennyezés globális és lokális h atásait nem lehet egym ástól elválasztani, így például ha káros anyagokat b o csátu n k a légkörbe, ezek a szél révén átlépik az országhatárokat. E nnek k ö ­ vetkeztében nem zetközi összefogás szükséges, hogy a levegőm inőséget meg tu d ju k javítani. A levegőszennyezés globális káros h atása m agában foglalja ezenkívül a fokozott üvegházhatást, vagy az ózonlyukat. A szm og és a savas esők a legin­ kább ism ert lokális hatások, és főleg azokat az em bereket érin tik , akik városi területen laknak. A levegőszennyezés az egészségünket fenyegeti és gazdasági k árokat is okozhat.

A szmog A „szm og ” szó az angol fü st és köd szavakból sz á rm a z ik (sm oke + fog). A szót 1911 k ö rü l DD

WCG

2008

W o r l d

C y b e r

G a m e s

2008. AUGUSZTUS 31. 10:00-20:00

G yere

el t e is

M A G Y A RO R SZÁ G L É G NAGYORB

)VG

l / v 1 JLj I V ü F i V / VV I

TÖBB MINT 8 0 INGYENES,

HELYSZÍNI BAJNOKSÁG TÖBB MILLIÓ F O R IN T N Y I NYERE MENN YE L.

FERGETEGES KONCERTEK: B O O G IE M A M M A Su b u r b a n N e o n TH E TROUSERS

EGESZ N A P O S INGYENES RE NDE ZVE NY

HU.WORLDCYBERGAMES.COM T Á M O G A T Ó IN K : V IL Á G S Z IN T !}

GYÉM ÁNT

O

PL A TIN A

E ZÜ ST

GIGABYTE A

Ö-Wnk

PLEÜMAX


BuHdino Networks for Peoote

XBOX 360

■ Mn*ibt« bit of s a m s u n g

KI EMELT MÉDIATÁMOGATÓK

MÉDIATÁMOGATÓK

mmu HM E2UT' ism

H^

v

P

f O

/ i e e r

GALflKTO 221 H arold Des Voeux fizikus találta ki. Kétfajta szm og létezik, az egyik a I.o nd on -típu sú szm og, a m it főleg a szén égéséből és a k é n -d io x id és p o r

koncentrációja Londonban 21,8 (ig/köbméter volt, Budapesten 29,5, Rómában 43,3, Sevillában 44,4, K rak k ó b an pedig 45,4. Ö sszeh aso n lítás­

kib o csátásb ó l szárm az ó légszennyezés okoz. Az ilyen szennyezés k öddel p á ro su lv a levegőben lebegő kénsavcsep p ek et e red m én y ezh et. A m ik o r 1952-ben, L o n d o n b an a szm og idején a k én -d io x id k o n cen tráció ja m e g h a la d ta a 3,5 m g m en n y iség et 1 k ö b m é te rb e n , n ag y szám ú ha-

k én t K rak k ó b an az 1970-es és 1980-as években az évi átlagos kon cen tráció m eg h alad ta a 100 |ig/ k ö b m étert és télen m ég a 200 |ig /k ö b m é te rt is, köszö n h ető en az acélg y ártásn ak és az erőm űveknek. Ezeket a g y árak at m o d ern iz álták azóta, és a term elésü k is csökkent, így jelentősen jav u lt

lálesetet o ko zott. A L o n d o n -típ u sú szm og előszőr 1850-ben fo rd u lt elő, s m o sta n á b a n egyre ritkább. A Los A ngeles-típusú szm og (fotokém iai szm og) napfényes napokon, inten zív közlekedés m ellett fordul elő. A kipufogógázból a n itrogénoxidok és a szénhidrogén ek reakcióba lépnek a napfény jelenlétében, és á rta lm a s gázak és aeroszolok keverékét hozzák létre. A fotokém iai szm og ózont is ta rta lm a z , em ellett m eg találh atók b en n e form aldehidek , ketonok és PAN (azaz

a levegő m inősége,

A sze n n y ez és v eszély ei L átható tehát, m ennyi bonyolult dolog is az, ahogyan k ialakul a légszennyezés. E zenkívül nem elh an y ag o lh ató ak a rá n k g yakorolt h atásai sem , viszont m ost ne a globális veszélyekre gondőljünk, m in t a felm elegedés, vagy az id ő járásra gyakorolt hatás. Szám os veszély leselkedik az em b erre közvetlenül a légszennyezés folyományaképp. Szám os betegség és a környezetszeny-

p eroxiacetil-nitrátok). A fentiekben e m líte tt nyezés kö zö tti k apcsolatot csak az utóbbi évekanyagok m indegyike ingerli a szem et és káro ben ism erték fel. A külön bö ző statisz tik á k , és sítja a légzőrendszert, v a la m in t hatással van a : az ebből levezetett következtetések és becslések növényzetre is. Ez a típu sú szm og fordul elő nyariasztó képet festenek. ran ta a nagyvárosokban . Egyik legnagyobb p ro b lém án k a közlekedés. További k áros anyag a városok levegőjében a Az E urópai U nióban m in d en negyedik lakos kepor és a korom . N éhány adat: 1999-ben például vesebb, m in t ö tszáz m éternyi távolságra él egy a 10 m ik ro m étern él kisebb átm érő jű anyagok közúttól. Az ü v eg h ázh atást okozó gázok kibo-

Y e llo w

In d u s

M

c l t in g

H

im a l a y a n

R.

R.

G L A C ir n s

M ekong Irra w a d y

R.

R.

S

oot

B

P

a r t i c l e s in

row n

C

louos

>#* \

0flWC!Kfl 221 Vegyük meg az esőerdőt!

M

eg lepő

k ije l e n t é s s e l

b o r z o lta

fel

Johan Eliasch svéd szárm azású angol

üzletem ber a világ környezetvédőinek és Bra­ zília korm án y án ak kedélyét. Eliasch állítólag azt m ondta, hogy 50 m illiárd d o llárért az egész

csátásán ak több m in t ö tö d éért a közlekedés a felelős, ezeknek pedig 93 százalékát te rm e lik a közutakon haladó autók, gépjárm űvek. R áad á­ sul a forgalom 1990-2003 között 20 százalékkal n őtt. A légi forgalom okozta k ö rn y ezetszen n y e­ zés 1990-2004 k özött csaknem m egduplázódott, 86 százalékkal em elkedett. Az E urópai K örnyezetvédelm i Ü gynökség fig yelm eztetése sz e rin t az E urópai U nióban és a k örnyező ország o k b an a légszennyezés évente n ég y m illió e m b er h a lá lá é rt felelős. A d io x in t, nehézfém eket ta rta lm a z ó szen n y ező d és d a ­ g an ato k a t, légzési n ehézség ek et, a sz tm á t, v a­ la m in t tro m b ó z ist és in fa rk tu s t is oko zh at. Sokáig azt h ittü k , hogy csak a gy erek ek és az idősek v a n n a k veszélyben, de a viszonylag egészséges feln ő ttek n él is je le n tk e z n e k m á r a betegségek. Az évek a la tt ö sszeg y ű jtö tt a d ato k sok b i­ z o nyítékot szo lg á lta tta k a légszennyezés és a b etegségek összefüggésére, sok ö ssz e h a so n lí­ tá s t le h e te tt végezni a szen n y ez e tte b b és tisz ­ tá b b helyeken élő gyerekek és feln ő ttek k ö zö tt. N éhány ilyen m egfigyelés: m a m á r b izo n y íték van a rra , hogy so k k al g y ak o rib b az a llerg iás m egbetegedések m egjelenése a fo rg alm a s u ta k m ellett lakó gyerekek k öréb en . New York-i k is­ m a m ák o n és ú jszü lö ttek en vég zett v izsgálatból k id e rü lt, hogy a légszennyeződés h a tá s á ra m eg­ v áltozhat a m agzat krom o sz ó m a sz erk e ze te , ez jelen tő sen növeli a súlyos betegségek k ia la k u ­ lá sá n a k esélyét. A légszennyezés lehet a n n a k is az oka, hogy kevesebb fiú születik. Erre a m egállapításra brazil kutatók ju to ttak . Ism ert tény, hogy a lánym agza­ tok sokkal jobban viselik a rossz körülm énye- DO

A m azonas-vidéki őserdőt meg lehetne vásárol­ ni - ez körülbelül 7743 m illiárd fo rin tn a k felel meg. Az angol ú rt, aki a Head sp o rtszerg y ár tulaj­ donosa, lelkes környezetvédőként ism erik: alapí­ tója és igazgatója a Cool E arth nevű környezetvédő szervezetnek, am ely az A m azonas-m enti esőerdőket akarja m egvédeni a kipusztulástól. A tagok a rra buzd ítan ak, hogy aki teheti, vásá­ roljon parcellákat az őserdőben, ezzel az adott terü let m egvédhető a pusztulástól. Az ötlet alapjaiban véve nem is hangzik roszszul, és 50 m illiárd dollár ebből a szem pontból nem is olyan nagy összeg, hiszen így m egm ene­ külhet a Föld tüdejének becézett terület. Eliasch vélem énye szerint az A m azonas sokkal fonto­ sabb az em beriség szám ára, m in th o g y egyedül a brazil k o rm án y ra lehetne bízni sorsát. Az üzletem ber - akin ek állítólag m á r 160 ezer h ek tá r esőerdő van a b irto k áb an - véleménye term észetesen igencsak felkeltette a brazil kor­ m ány érdeklődését, s vizsgálatot in d íto ttak elle­ ne - ennek során d erü lt ki, hogy a Eliasch egyik cége, a svéd G ethal illegálisan term elt ki fát Bra­ zília esőerdeiből. A G ethalt a b razil korm ány 230 m illió do llár pén zbüntetésre ítélte.

snLncTicn 221

24

í n a h a t a l m a s h arc o t vív a po rral. A Góbi sivatag fo lyam atosan terjeszkedik: évről évre tö bb m i n t 2000 n ég y z e tk ilo m é te r­ rel a túllegeltetés, az erdő k k iirtása, v a la m in t a szárazság m iatt. Sárga S á rk á n y n a k nevezik azo kat az óriási p o rv ih a ro k a t, am elyek Kína

K

északi sivatagaiból i n d u l n a k el m i n d e n ta ­ vasszal és h a ta l m a s k á ro k a t o k o z n a k a keleti terü letek en - a h o m o k ré te g befedi a h áza k a t és az autókat, a gépeket eltömíti, a földeken k ény telenek a b b a h a g y n i a m u n k á t , a k ó rh á ­ zak at ped ig elá rasztják a légúti betegségektől szenvedők. A h o m o k d ű n é k m á r a m in te g y 200 k ilo m é terre m egközelítették Pekinget. A k o rm á n y m e g h ird e tte a Nagy Zöld Fal Projektet, am ely az eddig tervezett legnagyobb szabású ökológiai p ro g r a m . M egvalósítása s o ­ r á n ötezer k ilo m éte r hosszú erdősávot telepí­ tenének, am ely n ek ö sszterülete 9 millió h e k tá r lesz. A 2 5 0 - 6 0 0 m é te r széles erdő n e m mélyen gyökerező, h o m o k t ű r ő növényfélékből áll. A k o rm á n y tá m o ga tja a szárazságo t jól tű rő , ge­ n etik a ila g m ó d o s íto tt növények k u ta tá sá t is. Az erdő Pekingtől Belső-Mongóliáig h ú zó d n a. A k o r m á n y ezzel kívánja m e gak a d ály ozn i a si­ vatag további terjedését, és m egfogni a port. A tervek szerin t Nagy Zöld Fal 2010-re k é­ szül el teljesen, a kia dás tú l fogja lépni a 8 m i l ­ liárd dollárt.

két, ezért születik az átlagnál kevesebb fiú a leg­ szennyezettebb területeken. M ár is m e rt tény, hogy a belélegzett m i k ­ roszkopikus részecskék elju tn ak az agyba, de egy friss ku ta tás újabb ered m é n y ek et hozott. Eszerint a szen ny ezett levegő hatással van az agyi inform ációfeldolgozásra. Elég csak egy óráig kip u fo gó g ázok kal szen ny ezett levegőt lélegeznünk, megfájdul a fejünk, de az agy­ m ű k ö d é s ü n k b e n is elváltozás következik be. A k u ta tó k azt is feltételezik, hogy az egyre g y a ­ ko rib b A lzh eim e r-k ór is a légszennyezés követ­ kezménye lehet - a világ egyik legszennyezet­ tebb n a g y v á ro s á b a n , M e x ik óv áro sb an ta r to t t k u ty á k n á l ta lálta k u gy anis a h h o z haso nló agyi elváltozásokat, am ily enek az A lzh eim er-k óros em berek n él fo rd u ln a k elő. A tiszta levegőjű fa­ lusi kö rny ezetb en t a r to t t k u ty á k n á l sokkal rit­ k áb b a k voltak az ilyen agyi elváltozások. Nem tud juk , m e n n y i idő alatt fognak e r e d ­ m én y t hozni az e lm ú lt években k ibo csáto tt és a közeljövőre terv ezett intézkedések. 2014-re az E uró pai Unió e lő írá sa in a k megfelelően 75%kal kell c sö k k en ten i a levegőt szennyező a n y a ­ gok k ibo csátásá t. Érzékeltetésül egyetlen adat: 2007-ben a r o m á n ia i vállalatok 540 ezer to n n a szén dioxidot b o c s á t h a tn a k ki, a m e n n y isé g ­ nek 2013-ban 148 ezer to n n á r a kell c sökkennie. E hhez a levegőt legin k ább szennyező 174 v á l­ la la tn a k 7 m illiá rd eu ró t kell k orszerűsítésre fo rdítania. Szkeptikus vagyok eb b en az ügyben, a pénz ug y an is m ég m in d ig fontosabb, m in t az élet. De rem én y k e d jü n k , hogy a most b e in d u lt változás e r e d m é n y t fog hozni. G yerm ekeink, u n o k á in k élete függ tőle. Kovács „ T iksi" M ihály

Csatlakozzon Galaktikus Flottánkhoz! » í-á

Ha 5 000 Ft felett vásárol szerkesztőségünkben, egy „űrhajóval" lepjük meg!

MBSpí

.

Ezentúl n e m c sa k jO lv a s h a t , írhat is ■

-

...

.....

"

"•

S z e r k e s z t ő s é g ü n k címe: 1 1 2 2 B p . M o s z k v a t é r 13. V á r ju k k e d v e s v á s á r l ó in k a t m u n k a n a p o k o n lO -tő l 1 6 ó r á ig

j Vajon elkövetkezhet-e pillanat, hogy a környezetvédelem egy állam poli tikájá nak alapkő vévé válik? Egyelőre valószínűtlen vágyálomnak tűnik, de ki tudja, mit hoz a jövő?

m is s z a t é r e k

V

9k c

A n g l i á b a . G yorsírással

íro m ezt, 2000. jú liu s 5-én, a D a lla sL ondon rak éta fedélzetén, m iközben az felfelé ível a sztrato szféra ibolyaszín n ap p ali szórt fényéből az ionoszféra örök, csillagokkal p e tty ezett bíborába. A D allasi Egyetem felajánlotta, hogy egy szem eszteren át én vezessem a költészeti k u r­ zusokat, de v isszau tasíto ttam , b á r így je len tő ­ sen több h o n o rá riu m o t k ap ta m volna a L anierelőadásokért, és négy h ó n a p o n át m á so d ik költő lehettem volna a b en n lak ó u tán . M ajdnem biztos vagyok b en n e, hogy elvesz­ tettem E m ilyt, h a b á r azt tervezzük, hogy két hét m úlva ta lálk o zu n k L o ndonban, feltéve, hogy sik erü l b e ik ta tn ia ezt a m egállót ú tb a n N igerbe, ahol m ajd felveszi a szolgálatot a B ékehadtest­ nél. N em a n agy h áb o rú s fenyegetettség m ia tt h a ­ gyom el A m erikát. Ügy gondolom , ez az új fenye­ getés, csak úgy, m in t az összes többi, p u sz tá n egy új lépés, m ég ha egy hosszú és baljós lépés is a

v ilág p o litik a sak k táb láján . M indeközben persze fo ly tató d n ak a végtelen, apró h á b o rú k C sádban, C sehszlovákiában, S zu m átrán , Sziám bán, Pa­ k isz tá n b a n és B olíviában, ahogy A m erik a és a K o m m u n ista Liga erő síti a h atárv o n alait. E g yáltalán n em az é rt hagyom el A m erik át, m e rt z a k la tta k v olna azzal, hogy egy esetleges, sem leges m ű h o ld as kém vagyok. Lehetséges, hogy m egfigyeltek az elő ad ásaim o n , de h a így volt, a k k o r azt a n n y ira észrevétlenül tették, m in t az ellenőrzéseket m ég A n gliában, m ielő tt engedélyezték v olna az a m e rik a i látogatásom at. Az USA titk o sszo lg álatai h ih e te tle n ü l dörzsö ltté v áltak az ilyesfajta ügyek kezelését illetően. R á­ a d ásu l A m erik áb an több m in t k irály ia n b á n ta k velem - o tth o n é rezh ettem m ag am egy család körében, ak ik p o n t az o tth o n terem tésh ez é rte t­ tek a legjobban. Az árn y a k m ia tt kell távoznom . A m erik a tele van árn y ak k al. Ezt leg tisztáb b an G rissim p ro ­ fesszor békés és kedves o tth o n á b a n ta p a szta l­ tam . Az árn y ak , m elyek e lle n á llh a ta tla n u l össze-

enmcncn 221 g y űltek m entorom k ated rája m ö g ö tt, épp akkor, m ik o r m á r m e g tan u ltam sok k al v isszafo g o ttab ­ b an és ren d ezetteb b en öltö zk ö d n i G rissim ék k edvéért, sőt m ég a zuhan y o zásra is g y a k rab b an k erítettem sort. Az árn y ak , am elyek legink áb b Em ily G rissim k ö rü l m u ta ttá k m eg m ag u k at, és am ik et seh o ­ g yan sem tu d ta m eloszlatni. A zt hiszem , ném elyek sok k al k önnyebben fel tu d ják ism ern i A m erik a árn y ait m o stan ság , m i­ vel a n n y ira tiszta o tt a levegő. Én legalábbis m in ­ d enképp. A bból ítélve, a m it saját szem em m el lá t­ ta m T exasban, az am e rik a ia k teljesen legyőzték a szm og problém áját. A lágyan ívelő au tó u tak o n gyors, elektrom os autók d o ro m b o ln ak és s u h a n ­ nak, a k á r fegyelm ezett ezüstm acsk ák . A nem zet en ergiájának m ajd n em fele ato m reak to ro k b ó l szárm azik, m íg a fen n m arad ó széntüzelésű e rő ­ m űvek legfeljebb csak egy kevés, vibráló h ő t b o ­

hajával. Legalább a n n y i ideig szolgált csap at­ tisz tk én t és az ű rp ro g ra m b a n , m in t am ió ta m á r a fizika professzora. M ellette állt a karcsú , fehér h ajú felesége, m eg Emily, anyjához h aso n ló an a k lasszikus m agas csípőjű hosszú szoknyában, az a k k o rib an nagyon divatos D irectoire stílu sn ak m egfelelően. V égül Em ily bátyja, Jack, világosszürke ru h á b a n , ő rm esteri csíkokkal. Épp sza­ badságon volt Sziám ból. Szolid öltözékük és könnyed te s tta rtá s u k egy róm ai tógára em lékeztetett, a m in t p rec í­ zen, m égis látszólag v életlen szerű en o m lik alá.

A n ag y közhely azo n b an , m isze rin t h a A m eri­ ka R óm a, a k k o r A nglia G örögország, csak nem a k a rt k im e n n i a fejem ből. G rissim professzor m u ta to tt be a többiek­ nek - m ég O xfordban talá lk o z o tt ap ám m al, aztá n persze később is, N ag y -B ritan n ia m eg­ szállásakor, a H árom éves R iadó alatt. M egle­ pődve v ettem észre, stílu su k m en n y ire h aso n lít az enyém hez. A ztán e lin d u ltu n k az elektrom os kocsijuk felé, m elynek ajtai n esztelenül k in y íltak k ö zele d tü n k re. G rissim ék egyszerű bája le k ellett volna, hogy nyűgözzön, a k árcsak a k ülvárosi táj, a m i m ellett su h a n tu n k , k ü lönösképp m ivel a költészetem ú jro m a n tik u s, és sokkal in k áb b te k in t viszsza K eatsre és Shelley-re, m in t S hakespeare-re. Mégis, épp ellenkezően h a to tt rá m m indez. Tíz percen belül tá m a d t egy kényelm etlen érzésem , és azon v ettem észre m agam , hogy trá g á ru l kez­ dek beszélni, és aljas kis m egjegyzéseket teszek A m erik ára. S zenvtelenül és v áro siasán fogadták a d u rv a ­ ságom , m eg m u tatv a ezzel, hogy m egértenek, b á r nem m in d ig érte n e k egyet velem , és tö rté k m a ­ g u k at, hogy b izto sítsan ak , nem egész A m erika ilyen. Én m égis m ég tovább feszítettem a h ú rt, hogy a végén m á r b o lo n d n a k éreztem m agam , és b efogtam a szám . Én lettem a d u rv a ró m ai, g o n ­ d o ltam m ag am b an , sőt, ta lá n a barb ár. E zután Em ily és az anyja v itték a beszélge­ tést, hízelegtek, és olyan h a tá st értek el, m in th a le sim ítan á k a m orgós és n agyképű iíjú b rit költő csap zo tt tollait. A visszafogott, földszintes h ázat egy lo m b h u l­ lató, ezüstös eu k alip tu sz árnyékolta, és egy gén­ kezelt k reozotcserje. E nnyi látszo tt G rissim ék o tth o n á b ó l, am ely k itá ru lt, hogy befogadja füsttelen já rm ű v ü n k e t. E lk ísértek a lak o sztály o m ­ hoz, am ely egy h áló - és egy dolgozószobából állt, frissítő t k ap tam , m ajd o tth a g y ta k , hogy csiszolgassam első előadásom anyagát. A k ilátás híven tü k rö z ő d ö tt a fenti ablakból a p a n o rám a ab la k ­ ra, a levegő, ha ez lehetséges, frissebb volt, m in t o d a k in t, így egyre nehezebb volt észben ta r ta ­ nom , hogy m élyen a föld ala tt vagyok. A znap v acso rán ál vendéglátóm nagyon fi­ gyelm es volt, és igyekezett m eg n y u g tatn i, m ert eléggé ideges v oltam az első előadásom m ia tt, W>

Amerika, te csodaszép!

csátan ak ki m agukból. M ég a folyam ok és folyók is kéken és tisz tá n folynak újra, a vízi élet p edig v isszatér a keleti N agy-tavakba. Ö sszefoglalva, A m erik a cso d a­ szép, a m ost m á r h o llan d o k at is m egelőző tisz­ taságával, k ifin o m u lt ízlésével, am in e k kö szö n ­ h ető en az összes ép ü letü k kecses, és a megfelelő helyen fekszik. A reklám ok, b á r jo b b an fo rm ál­ já k a gondolkod ást, m in t valah a, v isszaszo ru l­ tak , és m á r-m á r a legapróbb részletekbe m enően igyekeznek m in d en sértést kikü szö b ö ln i. A légkör tisztasága m á r ak k o r elég erőteljesen feltűnt, am ik o r m egérkeztem a d allasi ra k é ta k i­ kötőbe, ahol G rissim ék v á rta k rám a leszálló té­ ren kívül. F eltűnő csopo rt voltak, m in d m agasak, n y u godtan, de m égis összetarto zv a á llta k ott. O tt volt a professzor ősz, m égis k ato n á sra n y írt

27

28

és nagyrészt sikerrel is já rt. Igy lassan ő szintén kezdtem m egkedvelni, sőt tisz te ln i G rissim éket. U gyanebben a p illan a tb a n , a gyöngyházfényű étkezőben v ettem észre először az á rn y a k a t k ö ­ rü lö ttü k . Fizikai árnyak? A ligha, h a b á r n éh a teljesen úgy néztek ki. Tovább gondo lk o d tam , agyam főleg az előadáson já rt, v alahogy így: E zek a jó em berek annyira h o zzá szo k ta k a háború m en eté­ hez, a fo lya m a to s kis háborúkhoz, és a nagy m ia t­ ti fenyegetettséghez, és annyira sikeresen rejtik el a feszü ltség je le it m agukban, hogy m ár m ajd n em elfelejtették, hogy a z egyáltalán o tt van. Szeretik a z o tth o n u k a t és a z országukat, a buzgó életm ó d ­ j u k biztonságát, olyan nagyon szeretik, hogy nem is tu d n a k a z érzelm eik ilyetén mélységéről. A znap este jól sik erü lt az előadásom . A k ö ­ zönség n agy volt, tiszteletteljes és láth ató lag figyelt is. Az afrik a i és m exikói arcok látványa m eghazudtolta azt, a m it m o n d ta k nekem arról,

hogy a beolvadás p u szta színlelés A m erik áb an . Ö rü ln ö m k ellett volna, és egy ideig ö rü ltem is a hosszú, to m p íto tt, do b p erg ésszerű tap sn ak, és a sok intelligens, hízelgő h o zzászólásnak, am it k é ­ sőbb k ap tam . A kkor m á r nem k ellett volna lát­ n o m az á rn y ak at, de m égis lá tta m őket. M ásnap E m ily k ö rb ev itt a v áro so n egy hoszszú, ezüstös robogón, am in e k a h átsó ülésén ü l­ tem . E m lékszem az egyszerű, ám m égis form ális m o zd u latra, ahogy a csípőjére te tte a karo m , és egy p illan atig a kezem en p ih e n te tte a kezét, m i­ közben tito k z a to sa n m osolygott a válla fölött. A m osoly m ellett em lékszem m ég egy aran y o s sp a­ n y o l-am erik ai tem ető re, pasztellszín stu k k ó k ­ kal, a m agas K ennedy-sírem lékre, a b u g y b o rék o ­ ló, színjátszó algaoszlopokra, a m in t ö sszetartv a n y ú ln a k a h o riz o n t felé, a távolban felszálló r a ­ k é tá k ra és a fényes, fü sttelen csík ra, a m it m ag u k u tá n h ú ztak . E m ily m ajd n em a n n y ira te rm é ­ szetes volt, m in t egy b rit lány,

GflLRKTO 221 persze sokkal értelm esebb és előkelőbb. A rra az egy n ap ra az árn y ak teljesen eltűntek. Este té rte k vissza, m ik o r vacsora u tá n össze­ g y ű ltü n k a n ap p alib an az első igazi, nyugalm as, el nem sietett beszélgetésünkre. Az elő ad ásaim at egy laza ó raren d b e tették, legalábbis egy a m e ri­

- Felügyeljük a m érgek h aszn álatát, de m égis h ag y ju k m in d en k in e k , hogy m eg tan u lja ko n t­ ro lláln i a saját szereit, k ü lö n ö sen m ost, hogy m etab o lik u s tisztító sz e re in k v a n n a k a veleszüle­ te tt alkoholizm us kezelésére. A rról is b eszám o ltak , hogy az a m e rik a i p o ­

kai szám ára lazába, nem nekem , egy n ap ra k et­

litik ai szélsőségek, m in d a b aloldal, m in d a jobb-, a m i a k k o ra n agy dolo g n ak tű n t a század közepén, n ag y részt eltű n te k az országból, vagy

tőt. K ényelm esen, körívben ü ltü n k a széles k a n ­ dalló előtt, az égő, gy an tás farö n k ö k sárg áb an és n aran csszín b en játszo ttak . N éha Jack te tt a tű zre. Időről időre egy kis ham u eső h u llo tt a k é­ m ényből, és az apró szem csék csillogva kifehéredtek, a k á r m egannyi csillag. Kissé m eglepődtem , hogy G rissim ék olyan so ­ kat isznak, m in t az angolok, b á r nagyon finom an b á n ta k a szeszes italu k k al. Em ily volt a kivétel a családban, csak egy kis sh e rry t ivott és elszívott h áro m hosszú, vékony m a rih u á n á s c ig arettát, a m it egy elegáns, aranyfelirato s, Lissajous g ör­ békkel d íszített csom agból h ú z o tt elő. Lassan szívta a cig aretták at, ajka m eg-m egrem egett, egy halk, trillázó h an g kíséretében. G rissim professzor kezdte a társa lg á st azzal, hogy lebecsülte A m erika sik erein ek az o kait, és én fo ly tattam azzal, hogy szerin tem ezek sokkal jelentősebbek voltak, m in t g ondoltam . N em va­ lam i furcsa a m erik ai o k n ak v oltak köszönhetők, m o n d ta a professzor, és n em is v alam i felsőbb­ rendű erkölcsi o k nak, p u sztán a tech n o ló g ián ak és a k o m p u terizált civilizációnak, am i teljes m é r­ ték ben és bőkezűen tám o g atta az országot. Ezen két nagy m atem atik ai erőn ek az elsöprő ereje olyan pro b lém ák at oldott m eg, m in t a tú ln é p e ­ sedés, m in d ezt egyszerű és esztétik u s fogam zásgátlással. Meg péld áu l a stag n áló vagy egyoldalú agyi képességet a h atáro k n élk ü li, félautom ata o k tatással és pszichiátriával. V alam int, b á r nem tú l jelentősen, de a d ro g p ro b lém á ra is szü letett m egoldás, a m a rih u á n a és a peyote legalizálá­ sával, követve az egyszerű elvet, hogy csak a gy orsan függőséget okozó szereket korláto zták , m eg azokat, a m elyek bizo n y íto tta n k á ro sítjá k az idegszöveteket.

legalábbis n em volt k ö rü lö ttü k többé a k k o ra fel­ h ajtás, k ö szö n h ető en u gyanezen erők növekedé­ sének, a m ik A m erik át m ég szebbé és v irágzóbbá tették . A békefelvonulások és a k isem b erek tü n ­ tetései eg y arán t kezd tek h a n y a tla n i a h atv an a s évekbeli csúcsuk u tán . H abár le voltam nyűgözve, m égsem dőltem be m in d en n ek , h a n e m m eg p ró b áltam rá m u ta t­ ni a fekete ly u k a k ra ebben a ragyogó képben. M ár o tth o n éreztem m agam G rissim éknél, és m eg ta n u lta m , hogy sem m i olyat n em m o n d h a ­ tok, am itő l fe lh áb o ro d n án ak , vagy m eg zav aro d ­ n án ak , teljesen ö n m ag am tu d ta m m a ra d n i, és őszin tén fe ltá rh atta m az a n tia m e rik a i gondola­ ta im a t, persze u d v ariasab b an , és rem élhetőleg h atáso sab b an , m in t teg n ap a rak étaállo m ásró l visszafelé - m in th a m á r ezer éve tö rté n t volna. T ulajdonképpen azzal érveltem , hogy sok, vagy a legtöbb a m e rik a it leheletnyi kifin o m u lt p u rita n iz m u s vezéreli, am itő l úgy vélik, a v i­ lág nem biztonságos, hacsak nem ők az erköl­ csi d ö n tő b író k , és hogy ez a p u rita n iz m u s teljes m érték b en azon a tu lajd o n o n és p én zen , tehát az erkölcsi értelem b en v e tt ip aro n alapult, am i m eg találh ató a svájci és skót p resbiteriánusoknál és a ko rai p ro te stá n so k n á l is. - Ö nök p u ritá n o k stílussal, ö n u ralo m m al és széles látó k ö rrel - m o n d tam . - M égis u g y an ­ olyan p u ritá n o k , m ég ha a p u rita n iz m u su k fény­ évekre is van a m assach u settsi teo k raták étó l, és a szigorú szabályoktól, am ik e t K álvin pró b ált m eg b ev ezetn i G enfben. T ulajdonképpen - te t­ tem hozzá figyelm etlenül - a p u rita n iz m u su k nem a n n y ira észak-európai, so k k al in k áb b ró ­ m ai m in tá t követ.

30

GRLflKra 221 A pró m osolyokat k a p ta m válaszként, és a fe­ jem vertem a falba, hogy ezzel az elcsépelt h a so n ­ la tta l k ellett b ek apcsolód n o m a beszélgetésbe. Ezen a p o n to n E m ily élénken, m égis h ű v ö ­ sen kezdte védeni A m erik át, rá m u ta tv a a n e m ­ zet egyre növekvő to leran ciájára és esztéticizm u sára, tö rtén etileg elk ü lö n ítette egym ástól a p u rita n iz m u st és a k álv in izm u st, és a rra is e m ­ lékeztetett, hogy a k ín a ia k és oroszok sokkal in k áb b p u ritán o k , m in t b á rk i m ás ezen a földgo­ lyón - és nem k ifin o m u ltan vagy leheletnyien. V isszavágtam , felidézve a különféle tap aszta­ lataim at az oroszokkal kapcsolatban, am iben a szovjetunióbeli látogatásaim során volt részem , v alam in t beszám oltam a közeli kollégák tö rtén ete­ iről, ak ik m á r já rta k K ínában. De m ég így is Em ily állt nyerésre. Ez részben a n n a k volt köszönhető, hogy m inél több szócsatát v ív tam vele, an n ál k e­ vésbé érdekelt, hogy az én érveim diad alm ask o d ­ janak, sokkal inkább szerettem volna m eg tö rn i a nyugalm át és kicsalni belőle valam i heves érzelm i reakciót, hogy lássam a halvány b ő rt elpirulni, a cigarettától higgadt szeipeit d ühtől szikrázni. De sajnos ebben sem voltam sikeres. E kkor Jack húga segítségére sietett, szelíden m ag y arázta, m en n y ire lib erális g o n d olkodású A m erika, alátám asztv a ezt n éh án y ázsiai ö rö m ­ tan y a leírásával, am ik et k a to n a i szabadsága el­ töltése so rán látogatott meg. - Bangkok persze m ost m á r egy kom or város - vallotta be - , a k o m m u n ista gerillák fel-felbukk annak , és tele van elkerített, lebom bázott helyek­ kel és robbanószerekkel teli területekkel. Olyasmi, m in t Saigon leírása á la h atv an as évek. A hogy az em ber sétál a kátyús utakon, és a szem élyzet nél­ küli, kósza rak éta züm m ögő h an g jára figyel, mely az em beri hőt keresi, vagy a h a lk hangját a diverzánsoknak, ak ik egy tekergő ejtőernyővel érkezik. Az em ber egyben ta rtja a gondolatait a tu d ato t tágító elm e-bom ba ellen. A sötét m ellékutcából m eg tám ad h at egy m ásfél m éteres acél százlábú, az a táv irán y íto tt fajta, am it a dzsungelharcok során alkalm azunk, és am it az ellenség elkap, és renegáttá bütyköl át. De a jó öreg Bangkok legtöbb

vonzó vonása - a vállalkozókkal és lányokkal és m ás egyéb hozzájuk kapcsolódó szórakoztató sze­ m élyzettel - egy az egyben átk erü lt K andyba és Trincom alee-ba, Ceylonra. A ztán Jack tovább ecsetelte, m ilyenek a bol­ dog, o rgiára b uzdító csarnokok és bárok, a vidám pasztellszínek, a fűszeres ételek, a gyengének tű n ő , m égis erős italok, a tiszta, apró, nevető örö m lá­ nyok, ak ik életük tíz m unkaévében, tizenöttől huszonötig így tám ogatják a családjukat, az a ra ­ nyozott tem plom ok, a karcsú táncosok, a k ik n ek a m o zdulata a fekete szem öldökük ívéhez igazodik, a sárga- és n aran csszín köpenyes papok. M eg p ró b álta m m e g b u k tatn i az é rv ren d szerét azzal, hogy m in d e n rő l tú l leereszkedően beszél, de n em já rta m sikerrel. A b u d d h izm u s az élet egy nagyon vonzó fo rm ája - fejezte be - , kivéve, hogy nem tu d ják, h o g y an fo gadjanak egy h áb o rú t. De ha csak a n irv á n á t keresik, a k k o r tá n n em is kell tu d n iu k . Egy p illa n a tra a kem ény arca elhalv án y o d o tt, m in th a őneki sem jö n n e rosszul egy csepp n ir ­ ván a, és so k k al több á rn y g y ű lt köré és a többiek köré akkor. A többi előad ásm en tes estén fo ly ta ttu k a k a n ­ d alló n ál való beszélgetéseket. E m ily és én tö b b ­ ször is v issz a té rtü n k a p u rita n iz m u ssa l k ap cso ­ latos v itá n k h o z , a m it a többiek olyan halvány, jó in d u la tú m osollyal h allg attak , a m i n éh a m árm á r rav aszn ak h a to tt. A v iták b a n re n d sz e rin t a lu lm ara d tam . A ztán , a h a to d ik éjszakán, E m ily b ev etette a fő érv et - vagy ü n n ep elte a győzelm ét, vagy csak egy su g allatn ak en gedelm eskedett. M ár épp el­ helyezkedtem az ág y am b an , m ik o r a csengőm to m p a v illan ásai e lá ra sz to ttá k a szobát, h á ro m m áso d p ercen k én t felvillant a m eglehetősen szö rn y ű fehér fény. Pislogva k o to rásztam az éj­ jeliszekrényen a szoba felszereléséhez tarto z ó táv irán y ító u tá n , am ellyel irá n y íth a tta m a t á ­ vét és az ajtót, m ajd m eg n y o m tam az u tóbbihoz ta rto z ó gom bot. Az ajtó k in y ílt, és az előszoba h alvány fényé­ ben o tt állt E m ily sötét

SflLflKTIKfl 221 alakja, a k á r egy élő árny. M ég egy kicsit a csen ­ gő gom bján ta rto tta az ujját, elég időre ahh o z, hogy m ég két h a n g ta la n fény m egvilágítsa egy p illan atra. Szűk k im o n ó t viselt - Jack legújabb ajándékát, m esélte később - , és p latinaszőke,

e lő ttem egyenesen, m agasan, és a szem em be n é ­ z ett, m in t v alam i am azo n vagy P h ry n e a b írái előtt, Em ily engedte, hogy a k im o n ó lecsússzon a válláról. S zeretkezésünk so rá n eleven volt, de gyen­

sim a haja úgy o m lo tt alá, a k á r egy nyílegyenes vízesés, és nagyon jól illett az ezüstös, világosszürke selyem hez. A nélkül, hogy eltú lo zta volna, kik észítette az arcát, hogy úgy nézzen ki, m in t egy tem plom i tán co s - m ajd n em fehér púder, keskeny, szinte feketén ívelő szem öldök, zöld szem festék egy kevés ezüstös csillám m al, és nem tú l elütő, m égis érzéki vörös ajkak. N em jö tt be a szobába, de egy p illa n a t m úlva, m ialatt idegesen felültem , újra árn y ék k á vált, és hívogatóan in te tt felém. Felkaptam a köntösöm et, és h a n g ta la n u l k ö ­ vettem le a hallba. A torkom k iszá ra d t és öszszeszorult, a szívem kissé erő seb b en dobogott, eg y arán t a n y u g talan ság tó l és az izgalom tól. R ájöttem , hogy az eg y ü tt eltö ltö tt h é tn e k az elle­ nére elm ém egy része m ég m in d ig úgy te k in te tt a G rissim h áz a sp á rra , m in t p rű d század o sra és hölgyére a m ú lt századból, a m ik o r a n n y i n y u g ­ díjas tiszt élt a San A ntonio-k ö rn y ék i v illák b an , m in t ah án y an m ost élnek a D a lla s -F o rt W o rth

géd. N em , in k áb b az u d v arias a helyes kifejezés, azt hiszem . Nagy ö rö m m el feledkeztem meg a h ét feszültségeiről, b izo n y talan ság airó l és saját m a g a m n ak k öszönhető m eg aláztatásaim ró l. - Még m in d ig p u ritá n n a k tartasz? - kérdezte lágyan u tán a, m iközben az elm osódott festékű vörös ajka rám m osolygott oldalról, szürke szem é­ b en titokzatos, hom ályos árnyként tek in tett rám . - Persze - válaszoltam őszintén. - A p u ritá n ,

nagyvárosi térségben. E m ily szobája nem az a rideg, ezü st cella vagy az az ön im ád ó szentély volt, am in ek néha elk ép ­ zeltem - k ü lönösen m ik o r fölém k erek ed ett a v i­ táb an - , h an em egy m á r-m á r re n d e tle n m ú z e u ­ m i m űhely, Em ily érdeklődéséhez és em lékeihez igazítva. Még az óvodai tan u ló g ép ét is m e g ta r­ to tta, az első szén-dioxid-pisztolyát, egy h o k i­ ütőt és m ég m in d en m ás apróságot eg yetem ista korából, és a B ékehadtestnél eltö ltö tt időkből. De ezeket csak sokkal később v ettem észre. A felkelő telihold fénye a nagy p a n o rám aab lak o n át m egtöltö tte a szobát. A n n y ira m ég tu d ta m go ndolkodni, hogy eszem be ju sso n , hogy a v aló ­ di hold m ost újhold, teh át ez egy e lm ú lt éjszakai felvétel. Még a k o m m u n ista és a m e rik a i erő d ö k ­ re sem gondoltam akkor, se a b o m b á k ra , am ik et elő irányoztak a Földre. A ztán , m ik ö zb en o tt állt

ak i h e té rát játszik, de attó l m ég p u ritá n m arad . L ustán válaszolt: - S zerintem p edig te játszo d a h u n t, ak i m eg­ erőszakolja a V esta-szüzet. E ttől a választól m o csk o sak at k ezdtem m o n ­ d a n i neki. É lénken figyelt, m ajd h o g y n em k i­ éhezve, g o ndoltam egy p illa n atra , de az utolsó hozzáfűznivalója ez volt: - N agyon jól csinálod, d rág ám . - M ajd ajká­ val m eg állíto tta az enyém et, a m i k ü lö n b en k é n ­ köves á tk o k at z ú d íto tt volna rá az elviselhetetlen n y u g alm a m iatt. M ásnap reggel egy verset kezdtem írn i E m ilyről, de elvesztem az elem zések és spekuláci­ ók között. Túl h a m a r kezdtem neki, gondoltam . B ár G rissim ék továbbra is u gyanolyan jóind u la tú a k és b a rátság o sak voltak, m in t m in d ig , úgy éreztem , tu d n a k az Em ilyvel való kapcsola­ to m b a n b eállt változásról. T alán épp ez ért m u ­ ta tta k m ég több kedvességet irán y o m b a. N em tu d o m , hogy ta lá lh a ttá k ki, hisz E m ily továbbra is ugyan o ly an hűvös volt elő ttü k , m in t szokott, én p ed ig m eg p ró b áltam az esem ények elő tti ö n ­ m ag am at játszan i. T alán ez é rt n em szak ad t soha félbe a p u rita n iz m u sró l szóló vita. Két n ap p a l később a beszélgetés Jack és Em ily b áty jára, Jeffre terelő d ö tt, aki elesett a Nagy V isszavonulás so rán , a m i Jam m uból és K asm ír­ ból P a k isztán felé ta rto tt. M egem lítették, hogy az utolsó szabadsága so rán W>

GM TIKA 221 épp a h ázn ál v endégeskedett egy jugoszláv v en ­ dég óraadó, egy nagyon tehetséges fiatal szo b ­ rásznő. Úgy vettem ki, hogy ő és JefF elég közel kerü ltek egym áshoz. - Boldog vagyok, hogy Jeff m eg ism erh ette a szerelm et - m o n d ta E m ily anyja csöndesen. H angján h allatszo tt, hogy sírás kerü lg eti, de ez az arcán nem látszott. - N agyon boldog vagyok. - A professzor nem tú l feltű n ő en felesége kezére te tte a kezét. Úgy véltem , ezt a m egjegyzést nekem céloz­ ta, és így a k a rta áld ását ad n i k ap cso lato m ra Em ilyvel. M eghatódtam , de u g y an ak k o r kicsit ideges is lettem , m eg az é rt is n y u g ta la n voltam , hogy egyáltalán idegeskedek. A m egjegyzése visszahozta az árn y ak at, a m ik m ég tovább sö ­ tétü ltek , m ik o r Jack egy kicsit m ogorván, egy katona érzéketlenségével, m égis vigyorogva, n e ­ hogy sértődés legyen, ezt m ondta: - Em lékezz, anyám , ne szállásolj el többé m ű ­ vésznőket vagy professzorasszonyokat, leg aláb b ­ is ak k o r ne, m ik o r a szabadságom töltöm . Nem hoz szerencsét. A ddigra m á r h a tá ro z o tta n zavart, hogy nem vagyok képes verset írn i. Az utolsó előadások könnyedén folytak, és k re a tív n a k k ellett volna éreznem m agam , de n em éreztem . Vagy in k áb b kreatív n ak éreztem u gy an m agam , de m égsem tu d ta m alkotni. A zt is g o n dolni véltem , hogy G rissim ék közé kezdek ta rto z n i. H alkabb lettem , a k ö z tü n k lévő fesztelenség ellenére. Végig azon gondolkodtam , van-e v alam i összefüggés a k et­ tő között. F elaján lo tták az o k tató i k inevezést, de késleltettem a végső választ. A znap este a szeretk ezésü n k u tá n , a lem e­ nő félhold, a valódi éjszakai égbolt a la tt ezú ttal (b á r a hold eltű n ését töb b szö r visszajátszottuk), E m ilynek csak az első p ro b lém ám ró l beszéltem . M egszorította a kezem . - Sose hagyd abba a versírást, drágám ! m ondta. - A m erik án ak szüksége v an a k ö lté­ szetre. E nnek a c sa lá d n a k ... Ez a félbeszakadt m o n d a t volt a legközelebb ahhoz, hogy házasságró l beszéljünk. E m ily rö g ­

tö n összeszedte m agát, és rá n em jellem zően ő is m ocskosat m o n d o tt. - De fel a fejjel. Még egy verset sem szám íto k fel érte. A helyett, hogy válaszoljak a célzásra, a saját té m á m n á l m ara d tam . - T udnom kéne verset írn i - m o n d tam . A m erik a csodaszép, a H eszp erid ák óriási a ra n y ­ alm ája, ahogy ny ugaton függ, a k á r a lem enő nap. De egy féreg van az alm a m ag jáb an , egy nagy, pikkelyes fekete sárkány. M ikor E m ily n em szólt közbe, foly tattam . - E m lék szem egy h ird e té sre : „E gyesítsd a kis ad ó ssá g a id a t egy n a g y a d ó sság b a”. Persze, nem ilyen ro sszu l fo g alm a z tá k m eg, az ő e lő a d á su k ­ b a n n ag y o n szép n ek h a to tt. De ti, a m e rik a ia k ilyenek v ag y to k . Ö sszeg y ű jtö tté te k a d ü h e ite ­ k e t egy n ag y d ü h b e. E lh o ztáto k az o tth o n i d ü ­ h ö k et, ah o l ú g y tű n t, re m e k ü l m eg o ld o ttá to k a p ro b lé m áito k at, ezt be kell v alljam , és ezeket a d ü h ö k e t a K o m m u n ista L igára irá n y íto ttá to k . Vagy d ü h h ely ett m o n d h a tn é k félelm et is. Egy és u gy an az. E m ily m ég m in d ig n em sza k íto tt félbe, így továbbm entem . - V együk az egyszerű idegbeteget. Felállít m aga szá m ára egy tökéletes tervet: ezer k ö te­ lezettség, ezer am bíció. A m íg e n n ek a terv n ek m egfelelően él, eleget tesz a k ö telezettségeknek és az a m b íció k n ak is, addig m in d e n jól megy. T ulajdonképpen h ajlam os a köz sz ám ára z sen i­ n ek tű n n i, abb an , am it elér, p o n t, m in t A m erik a nekem . De v an egy n ag y problém a, am it sosem vesz bele a terv b e, és m élyen a tu d a tta la n á b a ássa: a kérdés, k i ő valójában, és m it akar? És ez a végén m in d ig m eg b u k tatja. E kkor E m ily végre h a lk a n hozzászólt. - V an valam i, a m it el kell m o n d an o m , kedve­ sem . Bár sokat beszélek róla általáb an , de m élyen g yűlölök p o litik á ró l és nem zetk ö zi k apcsolatok­ ról tárg y aln i. A hogy a régi ezredesem m o n d ­ ta: „N em szám ít sokat, m elyik oldalon harcol, Emily, h a v an báto rság a felállni és a csapathoz ta rto z n i. Zálogba teszi az életét, a vagyonát, a

kus -érthetetlen becsületét, és a végén beváltja a zá:igot!” És m ost, d rág ám , a lu d n i szeretnék. L ekuporodtam az ágya m ellé, m ielő tt visz-/.atértem volna a szobám ba, h allg a tta m , ahogy a légzése egyenletessé válik, és m ag am b an így szóltam : - Igen, te is a n irv á n á t keresed, ak árcsak :ack. De nem ébresztettem fel, hogy ezt elm o n d jam

WU

neki, vagy b á rm i m ást, am i o tt volt a fejem ben. Mégis, a ki nem m o n d o tt dolgok to vábbra is o tt m o to szk álh attak az ag yam b a n , m e rt a k ö ­ vetkező k an d alló s beszélgetésü n k k o r - négy nedves a m erik ai és egy angol, a k in ek m á r csak egy v isszam arad t előadása volt - azon vettem eszre m agam , hogy belefogtam egy igen hosszú beszám olóba egy tudós orosz családról, ak ik n él lak tam , m ik o r a P u sk in elő ad á saim at ta r to t­ ta m L eningrádban. O tt is, m in t A m erik áb an , a szm og és kisebbségi problém a m egoldódott. Kinangsúlyoztam R osanovék előkelőségét, b arátságosságát, a to leran ciát és kifin o m u ltság o t, am i felváltotta a régi, m erev rag aszk o d ást a kulturnij m ag atartásh o z, és azt a leheletnyi m elan k ó liát, am i aláh ú z o tt, m égis ném ileg é rv én y telen ített m in d en t, am it m o n d tak . Ö sszefoglalva, m in d e n t m eg tettem , hogy kihangsúly o zzam , m en n y ire h aso n líta n a k G rissim ékre. V égezetül így szól­ tam : - G rissim professzor, az első éjszaka, m i­ kor b eszéltünk, azt m o n d ta, A m erik a sik e­ re szinte k izárólag a tudom ány, te c h n ik a és a k o m p u terizált civilizáció elsöprő erejének k ö ­ szönhető. A K om m unista Liga tagjai szin tén így gondolják, és tu lajd o n k ép p en h a m a ra b b tették m eg h itv allásu k at, m in t A m erika. - Ez nagyon érdekes - m o n d ta m erengőn, m ajd b ó lin to tt. - A n n y ira valószínű és m égsem az, egyszerre. M in th a a Kelet kém iai atom jai valam elyest eltérnének a N yugatétól. M ag u k az elek tro n o k ... - Professzor, ezt ugye nem g ondolja... - T erm észeresen nem . P u sz tá n egy m etafora. De b á rm it is gondolt, n em h iszem , hogy csak m etafora volt. Em ily élesen szólt hozzám : - K ihagytál m ég egy hasonlóságot, m égpedig a legfontosabbat. Hogy teljes szívükből u tál- tX>

fl m esszi jövőben, egg távoli hald békeszEreta lakói eggtől eggig nők. Sajátos társadalmuk rendkívüli ered­ ményeket ért el a biológiai tudományok terén, többek közt képessé tette őket a férfiak nélküli, szűznem zéses szaporodásra. Zárt világukba azonban hirtelen idegenek törnek be, amikor egg szomszédos civilizáció úgy dont, erővel kiaknázza a Shora óceánjainak kincseit, fl szerző Elízium-ciklusának második kötete megjelenésekor elnyerte a rangos John W. Campbell emlékdíjat, mint az év legjobb amerikai SF-regénge.

34

gim

m

já k az ellenséget, és sose fogják m eg érten i vagy m egbízni benne. E rre nem volt őszinte és teljes válaszom , b á r p róbálkoztam . M ásnap te tte m m ég egy kísérletet, hogy é rz é­ seim et költem énybe öntsem , sötét költem énybe, és nem já rta m sikerrel. V égérvényesen vissza­ u ta síto tta m oktatói kinevezésem et, visszaig a­ zoltam a foglalást a D allas-L o n d o n ra k é tá ra két nap p al későbbre és m e g ta rto tta m az u to lsó L an ier-előadást. Július negyedike csöndes n ap volt. E m ily újra elvitt a robogójával k irá n d u ln i, és b á r élveztem az arcom ba csapó szelet, beszélg etésü n k p edig elég boldog és gyengéd volt, m á r e lm ú lt a v a rá ­ zsa. Alig lá tta m v alam it A m erik a szépségéből, az á rn y ak m ia tt, a m it az elm ém v etített k i rá. A znap este a tű z m elle tti b eszélg eté sü n k eléggé b a n á lis volt. A kö zep én m in d k im e n tü n k m eg n é z n i a tű zijáték o t. C sillagos éjszak a volt, te rm é sz e te se n n ag y o n tisz ta , és a tű z ijá té k m é r­ h e te tle n ü l tá v o lin a k tű n t: tü n é k e n y ró zsaszín , zöld és b o ro s ty á n csillag felh ő n ek . A h a lk d u r ­ ro g áso k v ég telen ü l m esszirő l jö tte k , és m o n d a ­ n om sem kell, n em volt sem m iféle vegyi fü stb ő l keletkező fü stc sík vagy felhő. R osanovékkal tö ltö tt u tolsó estém re em lé k e z te te tt L e n in g rá d b an , a P u sk in -e lő a d á so k u tá n . M in d le s é tá l­ tu n k a K irovszkij su g á rú to n a N agy N éváig, és a csillogó v ízen tú lró l n é z tü k a V lagyivosztok p o sta ra k é tá t, ahogy felszáll a M ars m ező rő l, a g y ű rű s , elek tro m o s k ilö v ő állásb ó l, a m i so k k al m ag asab b volt, m in t az E iffel-torony. Ez m ájus elsején tö rté n t. Később, m ég ak k o r este, első alk alo m m al m entem egyedül E m ily ajtajához, és m eg ny o m ­ ta m a fénygom bot. Féltem , n em jö n át é rtem , p e ­ dig szükségem volt rá. Feszült volt és ideges, nem a k a rt egy szótagnál hosszabb szavakat m o n d an i, m égse b írt m egállni egy helyben, fel-alá lépdelt, a k á r egy n y u g h a ta tla n m acska. Le a k a rta já tsz a ­ n i a p an o rám aab lak b an a b olíviai csata felvé­ telét, az eredeti h an gokk al, csak lehalk ítv a. Ezt m egvétóztam , így végül k ieg y ez tü n k egy h ite ­

221 les alaszk ai erd ő tű zb en . A szex és a k atasztró fa összeillő dolgok. A vad, vörös fény lü k te te tt és villo g o tt a szobában, h ata lm a s, ijesztő árn y a k at vetve, a tű z h a lk a n m o rajlo tt, a h u rrik á n csat­ to g o tt, fü lü n k e t b etö ltö tté k a ro b b an áso k , és m i szeretk eztü n k , azzal a heves és elk esered ett láza­ dással, és ö rökké h álás vagyok en n ek az em lék­ nek, a m i m in th a a v ilág végéig ta rta n a . A szex­ n ek és a tu d a ttá g ító u ta k n a k szin tén m egvan a közös p ontja. E zu tán úgy alu d tam , m in t egy jó lla k o tt tigris. E m ily h ajn alig v á rt, az tá n felkeltett, és v isszaza­ v a rt a saját szobám ba. M ásnap G rissim ék m in d a n n y ia n elbúcsúz­ ta tta k . A hogy le sé tá ltu n k az ezü st állo m ásró l az in d u ló p ály ára, E m ily és én k icsit lem a ra d tu n k . M egállt, átölelt és m egcsókolt p u sztító vadsággal. A többiek továbbm entek, és elég jólneveltek vol­ ta k ahh o z, ho gy ne nézzenek vissza. A következő p illa n a tb a n E m ily m á r m eg in t a hűvös ön m ag a volt, és a szokásos cig arettáját szívta. M ost a ra k é ta m á r lefelé száll, a csillagok h alv án y u ln ak . H alk fü ty ü lés h an g zik , ahogy a sztrato szféra levegőm olekulái ö sszeütköznek a titá n páncéllal. C sak egy u g rá su n k volt, félúton a szabadesés közben, m ik o r kissé felg y o rsíto ttu n k a z tá n lelassu ltu n k , hogy v isszak ap ju k az ere d e­ ti sebességet, te ttü k m in d e z t ta lá n azé rt, hogy e lk erü ljü n k egy k ém m ű h o ld at, vagy az egyik atom fejű figyelőrakétát, a m i örökösen a Föld k ö ­ rü l k ering. Az u tasítá s felhangzik: „K érem , k a p ­ csolják be b izto n ság i öveiket!” N em is tu d o m . T alán olyan részegen kellett v olna A m erik áb a m en n em , m in t D ylan Thom as, de céltu d ato san , és üvölteni a h item et, a k á r Isten szavait vagy v illám ait. Talán ak k o r legyőzhet­ tem volna az á rn y ak at. De n e m ... R em élem , E m ily el tu d jö n n i Londonba. Talán o tt, a m ásféle h áttérb e n , á rn y a k m ás fajtájáv al... Pár m ásodperc m úlva a nagy rakétasugár meg­ törik, és kilöki magából a tiszta, steril hélium ot, egyenesen bele a mocskos, rákkeltő londoni szm og­ ba, én pedig hazaérek. B á n d i E szter ford ítá sa

www.interqalaktika.hu

Megszületett, sör íze van es e g ész nap élvezheted!

M o s t a n t ó l mindig

Már vártad, hogy m egérk ezzen , d e el sem tudtad képzelni, milyen lesz valójában. A D re h e r 2 4 e g y új te c h n o ló g iá n a k k ö s z ö n h e tő e n a te lje s s ö rtű z é s i fo ly a m a to n k e r e s z ­ tü lm ent, é s u tó la g s e m k e lle tt k iv o n n i b e lő le a z a lk o h o lt. E z é rt te h e t té n y le g ig a z i s ö r iz e , m e ly e t b á rm ik o r é lv e z h e ts z .

Túl sok komputerjáték van, amelyek alig különböznek egymástól - most azonban egy olyan új ötlet jött, amely új utakra viheti a szórakozást. á r h á r o m é v e annak, hogy először bu k kantak fel h írm orzsák a Spore nevű játékról. Története szerint lényeket k re ­ álunk, amelyeket gondoznunk kell és fel kell nevel­ nünk. Sokan azt gondolták, hogy ez nem m ás, m int egy felturbózott, digitális tamagocsi. A nnyi m in ­ dent nevelhetünk a gépünkön, a halaktól a vadken­ derig, mégis m itől lenne ez más? A kérdés azonban rosszul van feltéve: nem mitől,

építhetjük a m agu nk kis privát szörnyét. M eghatá­ rozhatjuk azt is, m it egyen, milyen tulajdonságok­ kal bírjon. A Spore Lénylabor önálló term ék; olyan kreatív készlet, amely alkalm at ad a játékosoknak saját, egyedi terem tm ényeik megalkotására. Az ingyenes próbaverzió letölthető a vvebről; ez a Spore Lénylabor eszköztárának 25 százalékát ta r­

hanem kitől. A játék szülőatyja Will Wright, akinek a S/ms-játékokat köszönhetjük. Ettől még a Spore lehetne akár egy tam agocsi-szim ulátor is, de nem, W ill a terem tést, az evolúciót adja a kezünkbe. Hogy m ire is szám íthatunk? Az egyik legjobban sikerült szlogen visszaadja a várható játékélm ényt: olyasmi ez, m int egy ajándék, amelyet egy képze­ letbeli isten az első születésnapjára kapna: a terem ­ tés m iniuniverzum a egy dobozban.

alkotott terem tm ényeket. A program m al készült terem tm ények im portálhatok a Spore később, va­ lószínűleg 2008. szeptem ber 5-én megjelenő teljes

M

A játék gyakorlatilag öt különálló részből áll. Az első rész a lények megterem tése. Ehhez a ren ­ delkezésünkre áll egy Lénylabornak nevezett játék, amelyben kedvünk szerint ép íthetünk n ekünk tet­ sző - vagy éppen nem tetsző - kreatúrákat. Több száz testrész: szemek, orr, száj, fül, láb, szárny, csáp, uszony stb. áll a rendelkezésünkre, amelyekből fel­

talm azza, és lehetővé teszi, hogy a játékosok meg­ formálják, kiszínezzék, és játékra hívják az általuk

változatába. A játék története szerint lényünk az őslevesbe születik bele. A program a végtagjai alapján ki­ számolja a mozgását, és m i tesztelhetjük életben m aradási képességeit. Segítjük túlélését, fejlődését, kibontakozását. De m it n ekünk Lénylabor, ha rendelkezésünkre állnak napjaink játszóterei, a szociális hálózatok: a képmegosztók, film megosztók, az iwiwhez hasonló kapcsolati hálók. A játékban ráadásul el is érhető m indez. A p ro g ram lehetővé teszi, hogy a játékosok m egal­ kossák saját terem tm ényeiket; hogy kipróbálják őket, képeket és film felvételeket készítsenek ró ­ luk. Az így készült képeket és film eket egyetlen gom bnyom ással meg is oszthatják b arátaik k al a Sporepédián. Ez egy hatalm as, szabadon hozzáférhető in ­ ternetes tárhely, ahová a játékosok feltölthetik terem tm ényeiket, közzétehetik észrevételeiket m ások lényeivel kapcsolatban, szem ügyre vehetik a helyi hírességeket és egyéb ta rta lm ak h o z is hoz­ záférhetnek.

Wm

A szórakoztatóan anim ált lények tulajdonságait alkotóik az interneten keresztül m egoszthatják ba­ rátaikkal, bárhol éljenek is a világon. így a felhasz­ nálók játszva benépesíthetik saját galaxisaikat. A teljes játék, a Spore készítőinek egyik legra­ gyogóbb ötlete, hogy a tényleges megjelenés előtt három hónappal piacra dobták a Lénylabort. így m ire a játék a boltokba kerül, kreatúrák ezrei vár iák, hogy rászabadulhassanak a játékra. W right azt reméli, őszre elérik a százezer fajt, és az év végére átlépik az egym illiós határt. A M axis stúdió bejelentette, hogy a rajongók a Lcnylabor megjelenését követően 22 óra(!) alatt töltöttek fel százezer fajt, és 18 nap alatt több m int egym illió terem tm ényt hoztak létre és osz­ tottak meg. Az egym illiom odik terem tm ény a „Sapiusgeenus”, egy kétlábú, zöld színben pom pá­ zó k reatú ra, am elyet alkotója, J-la m in g C h id o ri” első szám ú kedvencei közt tart szám on. - 18 nap kellett ahhoz, hogy elérjék a lo ld fajainak szám át. Istennek ehhez, hat napra volt szüksége tréfálko­ zott W right. Az igazi kaland azonban szeptem berben kez­ dődik, am ikor megjelenik a játék. Galaxisokra és bolygók ezreire szabadulhatunk rá, hogy lényünk­ nek megfelelő otthoni keressünk, ahol jól érzi m a­ gát, ahol szaporodik és rem élhetőleg nem pusztítja

221

el m ás faj. Innentől bontakozik ki a játék szim uláci­ ós és stratégiai oldala. A játék m ásodik körében eldönthetjük lényünk tulajdonságait, így például azt, hogy növény-, hús-, vagy m indenevő legyen-e, magányos vagy csopor­ tos életm ódot folytasson-e. K ialakíthatjuk az öszszes külső és belső tulajdonságát. A h arm adik fokozatban m ár az egész fej, azaz egyedek ezreinek és m illióinak irányítása lesz a ke­ zünkben. Terjesztenünk kell majd a fajt és az életet. Létre kell hoznunk egy életközösséget, k om m uni­ kációt az egyedek között, valam int eszközöket kell biztosítanunk a fejlődésükhöz. A negyedik lépcsőfok igazi Síms-pálya. Az álta­ lunk terelgetett lények közösségeket hoznak létre, városokat építenek, szocializálódnak, közlekedést, oktatást, ipart és in frastru k tú rát terem tenek. Az egész bolygót behálózó és elfoglaló civilizációt épí­ tenek. Ha pedig m indezt elértük, jöhet az ötödik lépcsőfok, a világűr m eghódítása. Ne felejtsük el azonban, hogy mindeközben együtt kell m űköd­ nünk vagy épp kíizdenünk kell m ás játékosok fa­ jaival a túlélésért. Ha a játék olyan lesz, m int am ilyennek megál­ m odták, hosszú évekre lefoglalhat bennünket. A játékhoz kapcsolódó további inform ációkat a www.intergalaktika.hu oldalain olvashatnak.

SflLflKTIKfl 221

38

A merényletek elkövetői rendszerint változást akarnak. Ennek értelmében ha egy merénylet meghiúsul, minden marad a régiben. A következő történet ezt a logikát kérdőjelezi meg. Kánai András

á r n y a k l a s s a n k ú szta k a horizont perem én. A világ bonyolult, lassan mozgó képpé szelídült, ahogy a szem e előtti sötétebb és halványabb fo lto k a lakot váltottak. Tompa, mélyről konduló za j társult a látom áshoz. M intha em berform ák lennének - ám abban sem volt biz­ tos, hogy ezt a bizarr jelenést vajon nem álm odja-e. De a Kis Em berek valóságosak; ők m ondták, hogy tegye meg. M egpróbáltam, de elbuktam , fu to tt á t

A

z

rajta a gondolatnál is halkabban. L áthatatlan ta ­ nácsadói vártak egy ideig, m a jd újra megszólaltak: türelem. Hamarosan sikerülni fog. Két alak gubbasztott a New York-i m etró egyik használaton kívüli alagútjában. R ajtuk kívül nem volt o tt senki, csak a porlepte szürkeség. Egy csonkán kiálló betonperem en ültek, alattuk, a sínek közt kupacba gyű lt hulladék bűzölgött. A tom pa sárga fényű lám pák a szokásosnál is gyé­ rebben o n to tták a világosságot, így csak a figyel­ m es szem lélő vehette észre a speciális, de azonnal beazonosítható egyenruhát. M ikor kezdődik? - kérdezte a kisebbik, m ire m ég ültében is hórihorgas tá rsa n em törődöm a r­ cot vágott.

- Én tudjam ? N ekünk azt m ondták, hogy ez rendkívül fontos küldetés. Még ak k o r is, h a m ost épp a sem m i szélén unatk o zu n k . Egy p illan atra elhallgattak, és csak finom neszezés törte meg a csendet, m in th a n ag y ra n ő tt rágcsálók osontak volna el a falak m ellett. - M iért rendkívüli? - M ert 2000-et íru n k . És m e rt decem ber 12-e van. - Feléledésnap. Tudom. De m i ebben a re n d ­ kívüli? - Húsz éve, hogy ő visszajött a halálból. M egint a kisebbik szólt, de halk ab b an , m in t az előbb. - Hova valósi vagy? - D él-K arolinából jö ttem . H át te? - Engem biz’ A tlan táb an találtak meg. Sosem felejtem el a toborzó szavait: „Nézzék, a Gaia Osz­ tag n em egyszerűen egy rendvédelm i szervezet. M i v ag y u n k a bolygó, egész L ennonium elitcsapa­ ta. Lehet, hogy azt hallották, csak a környezetvé­ delm i kihágásokat v ag y u n k h iv ato ttak b ü n tetn i, de higgyék el, kem ény kézzel csap u n k le a köz­ tü n k bujkáló ellenségre.” - Ja, igen. Te ak k o r m ár rög tö n tu d tad , hogy a Földalattiakra gondol? - n ézett rá a m agas.

eflLflKTIKfi 221 - Sejtettem . A rrafelé já rta a m endem onda, -ogy a környéken gyűlnek össze, elhagyatott rajtákról, titokzatos pincékről beszéltek. Csak suttogva m erem m ondani, hogy néh án y an látni vélték őket egy elhagyatott bányajáratban. - Micsoda?! És bejelentették? - Á! - legyintett társa. - Kivizsgálták, és a szo­ kásos túlbuzgóságot állapították meg. Az em berek ott is rém eket látnak, ahol nem kéne. - Szóval te is először találkozol velük. - Először látom őket - javíto tta ki az atlantai. Isten m ents, hogy közelebbi ism eretségbe k e rü l­ ik velük! - Isten? - h ú zta el a száját a m ásik. - V életlenül csúszott ki - h a d a rta rém ülten a kisebbik. - Nem úgy gond o ltam ... Ugye nem szólsz róla senkinek? - Nem vagyok olyan típus. De vigyázz, m iket reszélsz, nem akarok m iattad bajba kerü ln i. N e­ vem nagyon fontos a Gaia Osztag. Sem m i kedvem cíész életem ben a földet tú rn i valahol a világ vé:?n. Inkább New York, m in t a trágyaszagú farm . -.múgy Alfréd vagyok. Te...? - John. Pont m in t ő - tette hozzá fellélegezve a kisebbik. - Te, A lfréd ... - Fred. C sak Fred. - .. .szóval, Fred, m iért ez a készültség? - Az évforduló m iatt, John. A huszadik. - Gondolod, hogy most nagyobb balhé várható? John elm osolyodott, m in t aki tu d valam it. - H át, vannak, ak ik szerint ez a kerek szám fel­ bátorít egypár bajkeverőt arra, hogy kom olyabb akcióba kezdjenek. - De m it akarnak? M aroknyian van n ak . Egy nagyobb sejtet ism erü n k az egykori Berlinben, a Kapitalista K om m andót, de ra jtu k kívül sem m i em lítésre m éltó csoportról nem hallani. Nincs egységes vezetőjük, sem m i szervezettséget nem :u d nak felm utatni. És m ond d csak m eg őszin­ tén: m ilyen összeesküvés az, am elyből hiányzik a 'angelm e, a vezér?! - Igazad van, de m égis veszélyt jelentenek m ondta Fred. - H úsz éve, hogy elkezdődött. Az­ óta változott meg a világ. A régi láncokat leráztuk, a bolygó sebeit, ha lassan is, de gyógyítgatjuk, és igyekszünk egyenlőséget v in n i a Föld eldugott régióiba is. Az eszm e bekebelezi az ism ert vilá­ got. S okaknak nehezére esik m egem észteni, de

az igazság az, hogy m in d ezt neki köszönhetjük. L ennonium épül. - És n ekik éppen ez nem tetszik. - N em bizony - fintorgott Fred. - Szeretnék visszahozni a régi jó világot. Ezért szervezkednek. Bár látszólag, oké, elism erem , árta lm a tla n á lm o ­ d ozóknak tű n n ek , m ost m égis jó o k u n k van felté­ telezni, hogy nagy dobásra készülnek. - A többiek hol vannak? - John egy picit ide­ gesnek tű n t. - John, John. Az Osztag szétszóródott a m etró egész területén. A m űveletben rengetegen vesznek részt. A m i do lg u n k m ost csak annyi, hogy itt ü l­ jü n k . - És várjunk. - Pontosan. Ú gyhogy a parancs: láblógatás. Az akció fősodra am úgy is elkerül m inket. Ha errefe­ lé m enekülnének, elkapjuk őket. Ennyi. - De m it akarnak? - m akacskodott John. - Fú. E rről beszélni sem szabadna. Elég annyi, csak suttogva, hajolj közelebb, hogy a rendszert ak arják m egváltoztatni. R adikálisan. - Ezt hogy tu d n á k elérni? - John elgondolko­ d ott, m ajd szinte fejbekólintotta a felismerés. H iszen ah h o z... - Pontosan. Meg ak arják gyilkolni őt. Képzeld el, m i lenne, ha sikerülne! M aguk elé nézve b ám u lták a konzervekből, ru h ák b ó l, újságpapírokból és felism erhetetlen törm elékekből álló h alm ot, m in th a kiolvashatná­ n ak belőle b árm it. Im agine all the people liv in g fo r today - csen­ d ü lt fel a fejhallgatóból a sem m ivel össze nem té­ veszthető, ezú ttal ciripelésre hasonlító dallam . - Első figyelm eztetés - m ondta John rekedten. - Ne légy ennyire feszült! H am arosan kez­ d ü n k . A ddig is kapcsolj adásra! M ár b ent van az e m berünk. Könnyed m ozdulattal leugrottak a sínek mellé, és elm erültek a fülükbe érkező m ondatok tengerében. A terem ben bizonytalan járással, lassan jelentek m eg az első résztvevők. H árom m ásik, egybenyi­ to tt helyiségen kellett az érkezőknek áthaladniuk, am elyeknél önkéntes figyelők álltak, próbálták k iszű rn i a kém eket és provokátorokat. A felfor­ d íto tt kekszesdobozra hasonlító term ek egy-egy ajtóval kapcsolódtak egym áshoz, de tek in tettel a Dl>

4i

SPILfiKTIKn 221 különleges alkalom ra, az ajtókat kiszedték, csak a keretek m arad tak a helyükön, hogy m inél többen

Igen - felelték a tekintetek. Beszélj még, kérlel­ ték, és ő h ang nélkül is értette.

elférhessenek. A zelőtt ra k tá rn a k h aszn álták ezt a vénséges pincét, de m á r csak a falakon ülő sötét, bizonytalan eredetű foltok áru lk o d ta k erről. A leghátsó terem m el együtt, ahol a gyűlést ál­ talában tarto ttá k , ez a föld felszíne alá költöztetett agóra legalább négyszáz em b ert tu d o tt m agába

- Húsz éve kezdődött, igen, húsz éve, azzal a balul elsült m erénylettel. Az Ellenség, ahogy el­ nevezték, az a zavaros fejű, ügyetlen fantaszta in ­ d íto tta el a lavinát: m egpróbálta m egölni, de JL a h a rm a d ik napon feltám adt.

fogadni, de ennél szinte m in d ig többen vettek részt a találkozókon. Eleinte k ü lö n ö seb b ' rend nélkül ta rto ttá k az összejöveteleket. Úgy a h u sza­ dik alkalom környékén alak u lt ki a koreográfia - összecsukható székeket ra k ta k szinte m inden talpalatnyi helyre. A később jövők m ia tt a kezdeti rend m indig m egbom lott. Az első sor előtt azon­ b an jó két m étert hagytak, hogy a beszélő egy kis m ozgástérhez jusson, és ne egy helyben kelljen to ­ porognia. Az idő tépázta szőnyeg azonban a h a r­ m adik sorból m ár láth atatlan m aradt. A szónok baloldalt, egy apró ajtón lépett ki, kezében jegy­ zetek, a nyom ában még egy em ber, m e rt az ritk á n fordult elő, hogy csak egyvalaki osztotta meg gon­ dolatait a bent lévőkkel. A h arm in cas éveiben járó, sű rű fekete hajú fér­ fi végignézett az előtte ülőkön. A saját m o n d atain tépelődött, és idegesen gyűrögette a papírlapokat. Nagy m egtiszteltetés, hogy m egint beszélhet n e ­ kik egy m ásik világról. Ez éltette őt, és h itt abban, hogy a többieket is.

- JL? M icsoda tiszteletlenség ez?! - szólalt m eg a kisebbik.

A terem elcsendesült. M egvárta, am íg az utolsó szem pár is rá szegeződik. Látta, hogy m á r nagyon h allan i akarják, am iért idejöttek. A m iért oly sokat kockáztattak m ár eddig is. Polgártársaim ! - Ezt a szót úgy ejtette m in th a csak ü n n ep n ap o k ra tarto g atn á. - M inket a hivatalosságok csak úgy hívnak: a Földalattiak. Nem tudják, vagy nem a k a rn a k róla tu d o m ást venni, m ennyire összetett társaság vagyunk. Nézz rá a m elletted ülőre, h a nem is ism ered, polgár­ társad. E lőfordulhat, hogy nem p o n t abban hisz, am iben te, m ás a kedvenc étele. Ha egyedül van, a te fülednek különös dallam ot dúdolgat m agában, de közös veled abban, hogy meg akarja m utatni: van még ökle. M ert tudja, m in d en sejtjében érzi, hogy ez m ost nem a szelíd gondolatok ideje. És m iért? M ert egy em ber kifosztotta a v ilágunkat, és nem hagyott n ek ü n k sem m it.

- Az ő kis hétköznapi engedetlenségük - v ála­ szolta társa. - De m ár nem sokáig. A szakállas férfi egy kicsivel közelebb h ú zó d o tt hallgatóságához. M ost a lélegzetüket is h allani vélte. - Feltám adt, állítják. Először show m űsorokban lépett fel történetével, m ajd egyre több követője lett. A testet öltött vízöntő, ahogy eleinte hívták. Majd am ik o r h atalo m ra jutott, m egelégedett a John névvel is. M ily kegyesnek tűnt! De em lékez­ zünk, m i következett ezután! Elvették v allásainkat, m ondván, hogy azo­ kat tú lh a lad ta az idő, és az ósdi bab o n ák m ások szabadságát korlátozzák. Ezrével ta rtó z ta ttá k le a g yárak vezetőit, m ert k im ondták, hogy a gaz­ d agságukat m ások kizsákm ányolásával érték el. R ánk sütötték: im perialisták. M aradiak, a régi rabszolgái, a jövő akadályozói, egy letűnésre ítélt kor figurái. H át így le ttü n k ellenségei az új ren d ­ nek. - N ekem egy kis m a n u fa k tú rá m volt, ahol üvegkristályokat g y á rto ttu n k - szólalt meg a tö ­ megből egy ősz férfi. - Istenem , de szépen csil­ ki, logtak a napfényben! Az üzem et a nagyapám épí­ tette a sem m iből. Egy nap jö tt a Gaia Osztag, és lefoglalta a nép nevében. Az én am erik ai álm om itt véget ért. Senki sem rivallt az idős em berre, hogy h a ll­ gasson. A hogy a m ú ltk o ri gyűlésen valakitől el­ hangzott: a fájdalom m al m egidézett történetek ébren ta rtjá k a rem ényt. - De nem csak az a m erik aiak ra jö tt vész. JL-t m in d e n ü tt k irály n ak kijáró tisztelettel fogadták. M iután kölcsönös gazdasági és eszm ei szövetséget k ö tö tt a szovjetekkel, az esem ények felpörögtek. Csak egy kicsiny terü leten , N yugat-Berlin egy ré­ szében m arad tak m ég m agántulajdonok.

eflLflKTlCfl 221 - De beszélik, azt is felszám olják. - Igen - válaszolta a szakállas férfi az újabb reszólásra, am i ezúttal fiatalabb résztvevőt sejte­ tett. - M it ak arn ak ezek? H allgatni is fáj. Én egy néhai -eszvénykirály lakásában lakom . Régen ilyenre • isem gondolhattunk. E ltűntek a szegények az utcákról, m ert a m áséból végre n ekik is jutott. A harácsolás, a nyerészkedés, az önös érdek haj■aszása a m últé. C sak a közösség érdeke szám it, '■enki sem sírja vissza azokat a napokat - m éltatm k o d o tt ism ét a kisebbik. - Ne légy patetikus! A zt hagyd meg nekik! - És am ikor m in d en t elvettek, még azt is kérték, -zeressük az új rendet. Tudjuk, mivel jár, ha nem rajongunk a Feléledésnapokért, a tem plom okból i:alakított Happy C entrum o k ért, a felvonulá­ sik ért és az egyenlőségi törvényért, az egész Új : ::káért: a Gaia Osztag csönget be hozzánk. Vab színűleg verőfényes nappal, hogy a szom szédok - lássák, így járh at bárki és m in d en k i. H át ebből épül a m i fényes L ennonium unk. - Polgártársak! H át ezt akartu k ? A k arta ezt egyáltalán valaki az itt ülők közül? - Nem! - visszhangozták a falak a választ, ahogy egyszerre több száz torokból tö rt fel a k i­ áltás. - Csak egy em ber. C supán egyetleneggyel van i baj. M inden tőle függ, és tőle függ m indenki. Kérdezem én: m eddig még? A szónok lehunyta a szem ét, m ély levegőt vett.

-♦ h e sz a ^

-

A legszebb részhez ért. - De képzeljetek el egy m ásik jövőt. Képzeljé­ tek el, hogy újra szabadon vállalkozhattok. Kép­ zeljétek el, hogy m egint a képesség dönti m ajd el, ki gazdag, ki nem . Képzeljétek el, hogy igazi va­ d o n t gyűjthettek, és tovább is ad hatjátok u tó d a­ i n a k . Képzeljétek el, hogy azt gondolhatjátok es terjeszthetitek, am iben hisztek. Egy új világról beszélek, am i ugyan nem tökéletes, de m egvan rá a lehetőségünk, hogy javítsunk rajta. Rövid szünetet tarto tt, és m ár m ondta is. - Képzeljetek el egy világot John nélkül! Az utolsó szóra m ozgolódás tá m a d t a hátsó sorokban. Először a székcsikorgás jött, m ajd a lábdobogás, és a dohos szagú levegő m egtelt oda [>(>

m CD m e llé k le tt e l is

i«nden szar"

Kaphat0' Aválogata

-döszak

18 „óta a* a albolT,airol

,e gfontosaö

*

. h o e le jé n

w w w .ham m erw orld.hu

wem 221 nem illő zajokkal. A felfordulásra az elöl ülők is felkapták fejüket. M ielőtt b á rm ire g ondolhattak volna, több tu cat Gaia O sztagos h atolt be a terem ­ be, b akancsuk alatt élesen csikorgott a por. Ve­ zetőjük, egy m agas, tagbaszakadt rendvédelm is ordibálva adott utasításokat. A kavarodásban, a beom ló falak robajából, a törm elékek fojtogató kavargásából és a félelem mel teli rikoltozásokból kialakuló fejetlenségben könnyedén elk ap ták és m egbilincselték a m enek ü ln i próbálókat, m íg a többieket az egyik sarokba szorították. Az akció szervezetten, néh án y perc alatt lezaj­ lott, és a terem re hirtelen úgy h u llo tt rá a csönd, m in t fehér lepedő a bútorokra. - Vége - m ondta a nagyobbik. M ár n em ültek láblógatva, hanem a b eta n u lt m ozdulatokkal kém lelték a m etró m esszibe nyúló járatát. A vá ra ­ kozásban elgém beredett tagjaikat m ozgatták. - N incs rá n k tovább szükség? Nem is csin ál­ tu n k sem m it. Sebaj. A k k o r... - Érzed? - Társa idegesen szak íto tta félbe. Nem érzed? M eg in t... T ejó ég, ez egy... A biztonsági szolgálat em bereinek jeges lehelet kúszott zubbonyuk szövetébe, m egsim ogatta a b ő ­ rüket, és szelíden végigszánkázott a csontjaikon. Soha nem gondolták volna, hogy a Földalattiak ide merészkednek. Nem voltak biztosak benne, hogy

összevisszaságban elrendezett, igazi stílusparádét felvonultató bútorok jelezték, hogy valam i nagyon nincs rendben: a szőnyeg felpúposodott, a franciás kom ód és a hideg, japán fehér asztal m ár oldalá­ ra dőlt, akár a találatot kapott, süllyedő fregatt. A biztonságis szólni akart, de abban a pillanatban a csillárok rem egni kezdtek, a bútorok enyhén meg­ csúsztak, és a helyzet még siralm asabbá vált. Yoko padlóig érő furcsa, égkék selyem ruhában álldogált, ném án, m int egy halott menyasszony kísértete. John hol tartózkodik, kérdezte volna a katona, am ikor ha­ talm as robajjal beszakadt a ház alja. Utolsó m ondata előtt a tiszt döbbenten jött rá, hogy óriási hiba volt a M úzeum ot a rezidenciával egybeépíteni, de John ragaszkodott ehhez, hogy bárki megtekinthesse azt a veszedelmes eretneket. Nem szám ítottak arra, m i történhet vele, ha egyszer a gonoszt felébreszti vala­ m i az álmából. A nnyira megbíztak a szerekben és a falakban, gondolta. Hiba, hiba, hiba - kattogta az agya, m int egy megkergült roboté. A M úzeum , az Ellenség, John! - ord íto tta, és a first ladyvel eg y ü tt elnyelte őket a hirtelen tá ­ m ad t szakadék. Az egész épület baljósan m egrázkódott, m eg­ süllyedt, közben egy szinttel lejjebb a szeszélyes földm ozgással dacolva vagy féltucatnyi osztagos pró b ált talpon m arad n i és John n yom ára akadni. Az Ellenség a faillatú padlón hevert. Fejsebét fogdosta, nem tú l m ély vágást és ragadós folyadékot talált bizo n y talan u l mozgó ujja. V alam i történ t,

ez az ellenség akciója, m ert tú l tökéletesnek tű n t, hogy m indez csupán a szétszórtan bujkáló terro ­ ristasejtek szám láját terhelné. Rövid telefonálás u tán kiderült, hogy a talpuk alatt a föld gyom ra szokatlan öklendezésre készül, m in th a csak valam i gigantikus, rom lott falatot majszolt volna az előbb. - Földrengés! M indenk i az evakuáláshoz! A rangidős tiszt felrohant a márványlépcsőn, de m ost nem gyönyörködött az 1981—1995-ös Év Embe­ re plakátokban. A Time magazin címlapjaiból beke­ retezett képek szinte izzottak, m int a vészlámpa, és hűen visszaadták, m iként öregedett a jól ism ert arc. A tisztnek azonban m ost nem akadt ideje bám ész­

gondolta kábán. Élesen változott a kép, am it ed ­ dig m egszokott. M ég m in d ig úgy érezte, m in th a valaki erős k á­ bítószerrel p u m p álta volna tele, és vörösvérsejtjei sem szállítan án ak m ást, csak kételyeket. Hol van? H ogyan k erü lt ide? C hapm an. M ark D avid C hapm an. Ez vagyok. M int egy bekapcsolt elektroncsöves tévé, csak las­ san állt össze a kép, m agáról való tudása. Feltápászkodott, és lesöpörte ru h ájáró l a szilánkokat. Egy furcsa szobában találta m agát. Utolsó biz­

kodni. A m ikor felért, az első emeleten, a művészi

tos em léke egy dörrenés volt, aj

Róbert Charles Wilson regénye egyszerre sodró SF-thriller, szerelmi történet és apokaliptikus vízió, de mindenképpen csúcsminőségű irodalmi mii.

W C m 221 csodálkozó kerek szem üveges arc, a sziréna m o ­ noton sikolya. Az is eszébe ju to tt, hogy néha láto ­ m ások gyötrik, m elyben em berek nézik, és azok a különös hangok!... Igen, a Kis Em berek, b arátai és ellenségei, ők tö m ik tele a fejét m indenfélével. K örülnézve látta, hogy eddig egy körülbelül hétszer ötm éteres, átlátszó anyagból készült, h e r­ m etikusan z á rt kalodában ta rto ttá k . M ellette csö­ vek, hűvös acélterm inál. De m iért? Ezt még m in ­ dig nem értette. Lassan fogta fel a távoli robajokat. Elindult, botorkálva, hogy felfedezze a szobát. Úgy tű n t, valam ilyen kiállítási részlegen jár: Képek a falakon, vitrinek, fényesre csiszolt üveg­ lapok alatt lapuló m egkopott tárgyak. H am ar ész­ revette a Double Fantasy borítóját, am elyen egy kézírást olvasott. Résre szűkü lt szem m el, h u n y o ­ rogva betűzte a nevet: L-E-N-N-O-N. Alig öt perc alatt végzett a szobával, a szám ára >merős környezet m ellett egy tévéképernyős áll­ vány vonta m agára a figyelm et. Olyan szerkezet­ nek tű n t, amellyel még soha nem találkozott. Tudta persze, m i az a kom puter, ta lá n ez is az, vélte, 5e akkor is ... olyan p ici... olyan félelmetes. Nem ralált rajta gom bokat, csak a képernyőn olvasta, hogy „Inform ációk a Feléledésről és az Ellenség­ rő l”. M egfontoltan, h atáro zo ttan m eg érintette a képernyőn lüktető egyik színes négyzetet. Először az Ellenséget a k a rta m egism erni, de nem könnyen fogadta be az igazságot. Ő m aga volt az Ellenség. V égignézett egy tökéletes tisztaságú, fényű és színű film et, a gyerm ekkorától a m erényletig. K ristálytisztán hallatszott a narráto r. Elám ult, m ennyi m in d en t szedtek róla össze, és úgy találta, ro g y van benne igazság, bár túlzásba esett a hang, i mi kor őt „m inden idők legveszélyesebb b ű n ö ző ­ in e k ” titulálta. Persze a Kis Em bereket n em em ­ lítették, az az ő titk a m aradt. A Feléledés m ár érdekesebbnek bizonyult. - M iután C hapm an lelőtte, John L ennonnál -legállapították a halált. E zután előkészítették i tem etését, de váratlanul életjelek m utatkoztak rajta, és felkelt! N em m egm ondtam , hogy népsze­ rűbbek vagyunk, m in t Jézus Krisztus? - kérdezte mosolyogva, és en n i kért, m ert megéhezett. N apo­ kon, sőt órákon belül körbefutotta a Földet a hír, és hirtelen az is rokonszenvezett vele, aki előtte ki nem állhatta. A szavát kom olyan vették, a ciniku-

sabb vélem ényekre meg szinte senki sem figyelt m ár. A politikusok egym ás u tá n látogatták meg, és ő csak h am ar m egalapította a békepártot. A világot többé nem lehet szegényekre és gazdagokra oszta­ ni - hangoztatta. De nevezetes beszédet m ondott Brezsnyev tem etésén is. („A világ egyetlen nagy kom m una. Javai ugyanolyan jogon illetnek meg m indenkit. Csak törekedjünk az igazságos elosz­ tásra!”) A Fehér H ázat ’84-ben játszi könnyed­ séggel bevette, és egyik első elnöki rendeletével szobrot állított a Capitolium on Che G uevarának, ak it példaképének nevezett. C hapm an csodálkoz­ va figyelte a korabeli képeket, L ennonnak az ak­ kori szovjet államfővel történő kézfogását, közös sajtótájékoztatójukat az im perializm us veszélye­ iről, Gorbacsov, a különc főtitkár lem ondatását. K ülönösen m egragadta a Pravda am erikai, angol nyelvű kiad ásán ak egyik vezércikke, am elyben a peresztrojka értelm etlenségét leplezték le, és elm a­ rasztalták a kelet-európai országok antikom m un ista értelm iségi m ozgalm ait, m in t a világbékét akadályozó erőfeszítéseket. Az USA kölcsönös és jól jövedelm ező m egállapodások egész sorát kötöt­ te a Szovjetunióval, gazdasági és k u ltu rális téren egyaránt. A hidegháború hivatalosan is véget ért. Nézte tovább a sorjázó képeket: Paul M cC artney furcsa öngyilkosságát, a Gaia Osztag m egalakí­ tását, a környezetvédelm i kihágások azonnali m egtorlását, a nyugat-európai ko m m u n ista m oz­ galm ak m egerősödését és u ralo m ra jutását, s azt a spo n tán lelkesedést, am i m inden évben decem ber 12-én a Feléledésnapot kísérte. De ez n em igaz, döbbent rá C hapm an. Akkor, o tt nem engedelm eskedtem a Kis E m berek sü r­ getésének. Erős voltam . A földbe lőttem , és csak álltam leengedett pisztollyal, szem ben vele, bölcs, istentelen szem ébe néztem , s tu d ta m , hogy nem megy. És nem csin áltam sem m it. Az égvilágon sem m i se történt. A kkor észrevette a tárg y ak között a Zabhegye­ ző t, és elm osolyodott. Felkapta, és beleolvasott, m ost is ugyanazokat az érzéseket v áltotta ki b e ­ lőle, m in t m indig. Rem ekm ű, az én Bibliám, m eg­ váltó gondolatok gyűjtem énye; H olden Caulfield vagyok, gondolta. L etette a szakadt borítójú re ­ gényt, továbbsietett, csaknem a terem végéig, és m eglátta a pisztolyt. K iállították azt is. Az El­ lenség eszköze, am ely m egpróbálta k ioltani John I>t>

életét - állt a katalóguscetlin. Felvette a fegyvert. Ügy találta, m ég m indig kellem es a fogása, és a m aradék golyók is benne van n ak . Meg is nézte: h ián y talan u l o tt ültek a tárb an . M ozgolódást, nyögést h allo tt a terem egyik sarkából. Sietős léptekkel kerülgette a törm elékeket. A hálóruh ás, idős John a saro k b an ült, erősen vér­ zett a feje, de am ikor felnézett a melléje lépő férfi­ ra, m eg rán d u lt a teste. - A rengések... ideszaladtam , h áth a bizto n sá­ gosabb... M ark, te nem akarsz m egölni. Egyen­ lőséget akarsz, ahogy én, az Im ag in e-b e n ... még d edikáltam is neked azt az album ot. H iszen én vagyok a kedvenc zenészed. Az Ellenség csak állt, és hagyta, hogy keresz­ tülfolyjanak rajta John szavai. - Sok m in d en tö rtén t azóta. A fe ltá m a d á s... m i ketten persze tudjuk, hogy nem tö rté n t meg. Yoko ötlete volt az egész. A lövések u tán , a rendőrök m eg a m entők kiérkezése előtt találta ki, hogy csináljunk egy igazi, gigantikus perform ance-1, nagyobbat, m in t a pizsam ás ’69-ben. Világraszóló m űvészet, m ondta. Csak Rét rajongó kellett hozzá: egy ism erős orvos és a halottkém , aki éjjel-nappal a „Somé Tim e in New York City” d allam ait dudorászta. A sajtó - az hozta a form áját. Felröppentet­ te a h írt, a többi m eg csak úgy jött. M egtörtént. Jól sikerült a m i kis h appenin g ü n k , ó, nagyon is jól. Istenem , de fiatalok voltunk! Idegesen játszott a kezével, a szavak pedig gyorsan követték egym ást. - És bejött. H ih etetlen , nem ? H ogy m i m in ­ den tö rté n t azóta, el sem h in n éd ! Az em b er csak ám ul, ha belegondol. De ne nézz rá m így, m e g ré­ m ítesz. .. n em én a k a rta la k id erak n i, csak az e m ­ b e re k ... Ha v an szent, a k k o r n ek ik m in d ig kell b ű n b a k is, te m eg teljesen m ag ad b a ro sk ad v a áll­ tá i a lövés u tán . M egadtad m ag ad m in d e n ellen­ állás nélkül, m in th a fel sem fognád, m i tö rté n ik veled. M in th a ... m ással beszélgetnél, igen, p o n t m in t m ost! Én term észetesen soha n em b á n ta n á ­ lak. A hhoz is én rag aszko d tam , hogy a közelem ­

b en legyél. M in t az első szám ú rajongóm . M ert ugye te vagy az? Ezt C hapm an m á r alig hallotta. Csak üvöltött, ahogy a száján kifért: - H agyjatok békén! Engedjetek el! - A fejét fogta, de a pisztolyt is kem ényen m arkolta, m in ­ den ízében rázk ó d n i kezdett, m ajd m egvadult d ervisként pörgött. Meg kellett kapaszkodnia a sarokhoz közeli ajtó kilincsében. Mélyeket léleg­ zett és kiegyenesedett. M egnyugodott. D erűs m o ­ so ly játszo tt a szája szélén. Ő az - m o n d ták im m á r megszelídülve a Kis E m berek. H át n em emlékszel? Ő követte el az is­ ten k áro m lást is, az Im agine-nel. N épszerűbbnek m o n d ta m agát Jézusnál, de látod, te csináltál b e ­ lőle istent! M i k é rtü n k rá, hogy likvidált ezt a csa­ lót, de te gyenge voltál és gyáva. Életben hagytad. Cserébe húsz évre b e z árt az ö n tu d atlan ság b ö rtö ­ nébe. P szichonarkotikum okkal tö m ö tt tele, hogy tetszhalo tt látványosságként h ird esd az ő legyőz­ hetetlenségét. A csövek helye m ég o tt a kezeden, a k á r a stigm ák. Caulfield hag y n á ezt?! Emlékezz: csak m i vo ltu n k neked. Csak te és m i és a m agány és a képzelet, két elveszett évtizeden át. Igazat b e­ szélünk. Hallod? Hallod, a m it m ondunk? M ark D avid C hapm an h irtelen m egállt, m in t aki egy titkos jelenést lát, és felrém lett b enne az élmény, am ik o r először szívott füves cigit, és elő­ ször szólították m eg a Kis Em berek. - M iért kellett arról dalolnod, hogy ne b irto ­ koljunk sem m it, am ik o r te m agad nem úgy éltél? Im agine all thepeople livingfor today - dúdolta, és végtelen d erű kerítette hatalm ába. Egy expressz­ vonat sebességével robogott át rajta m in d en érzés, am it valaha átélt, az összes gondolat, amelyekkel balsik erű m erénylete előtt viaskodott. A ngyal va­ gyok és állat, m o rm o lta m aga elé. E rrő l m it sem tu d o tt, de v a la h o l N yugatB e rlin b e n é p p en egy m a jd n e m száz éves c i­ p ő k é sz ítő ü z e m b e r o n to tta k b e a G aia O sztag v á lo g a to tt e m b e rei, m ik ö z b e n ő la s sa n az el­ k e re k e d ő sze m ű Jo h n L e n n o n ra em elte régi-ú j p isz to ly á t.

A test varázsa

Eifert János A k tfo to g ráfia

oldal, k em é n y tá b lá s

160

A könyv m agyar é s n ém e t nyelven is kapható! 6 9 8 0 Ft

Eifert János fo tó m ű v é s z szám ára az ak tfotó olyan k ifejezési form a, am elyre a portré v a g y a c s e n d é le t nem k é p e s . A jól m e g r a g a d o tt ak tfotó u g y a n is a le g m é ly e b b g o n d o la to k a t é s é r z é s e k e t is kifejezi. Eifert ak tk ép ei a te s t é s lélek harm óniáját ragadják m eg. A m ű v ész Kenneth Clark-et idézi, aki e g y ­ kor úgy fo ga lm azo tt: „Az akt nem tém ája, h anem formája a m ű v é s z e tn e k ”. Eifert János ez t a hitvallást k ép viseli A ktfotográfia cím ű k ön yv éb en . A kötet az aktáb rázolás m ű vészettörtén eti áttekintésétó'l a legújabb fé n y k é­ p ezési technikák b em u ta tá sá ig vezeti az o lv asó t. A szerzó' áttekinti, h ogy a m e z íte le n s é g áb rázolása a különböző' korokban é s társadalm i k özegek b en mennyire eltérő' volt. A skála a s z é p s é g d icséretétől a botrányig terjedt.

ry C

DIALÓG CAM PUS KIADÓ 1 0 8 8 BU DA PEST, RÁKÓCZI ÚT 9 . • TELEFO N /FA X : 1 /2 6 6 - 0 0 2 5 W W W .D IA LO G C A M PU S.H U • V A SA R LA S@ D IA LO G C A M PU S.H U

A

H a L o v e c r a f t v í g j á t é k o t ír A science-fiction és a szépirodalom közötti határok eltörlésén munkálkodók egyik legelismertebb képviselője Jonathan Lethem amerikai szerző. A Locusdíjas író SF-, krimi- és szépirodalmi elemeket ötvöző műveiben tudatosan törekszik a besorolhatatlanságra. A hangulatában sokszor David Lynchet és Philip K. Dicket idéző Amerikai amnézia című regényének magyar nyelvű megjelenése apropójából beszélgettünk a szerzővel. Galaktika: Mi ösztönözte az Amerikai amné­ zia megírására?

szerint nincsen szükség drogokra ahhoz, hogy a dolgok mélyére ássunk?

Jo n ath an L ethem : Az A m erikai am nézia az a fajta könyv, amelyről azt gondoltam, pályafutásom során vagy tucatszor fogom megírni, nem csak egyszer. A m ikor először íróvá akartam válni, ti­

J. L.: Nos, akkoriban, a nyolcvanas évek közepén, különösen Észak-Kaliforniában, ahol éltem, a v irtu ­ ális valóságot hihetetlen m értékű érdeklődés övezte - tényleg ez volt az új LSD, vagy legalábbis m indenki

nédzserként, sem m it sem szerettem jobban, m int a poszt-apokaliptikus SF-et, álmokkal, kábítósze­ rekkel és széthulló valóságokkal. Nem zavart, hogy egyértelműen Philip K. Dick követője vagyok, és azt

ezt m ondta, vagy ettől félt, esetleg ezt remélte. Én kétkedéssel fogadtam ezeket a kinyilatkoztatásokat, ugyanakkor bizonyos értelem ben megértettem a re­ ményeket is. A könyv egy korábbi verziója - am inek a cím e Fraktálnapok volt - sokkal komolyabban fog­ lalkozott a számítógépekkel és a virtuális valósággal. Végül is, m iután m indezt beleírtam, úgy döntöttem , hogy kihagyom belőle, és a könyv végeredményben sokkal jobb lett. Úgy döntöttem , hogy a hallucináció tiszta form áira helyezem a hangsúlyt - az álm okra, am ik univerzálisak, és sem milyen külső ismeretet vagy eszközt nem igényelnek, még egy cigipapírt vagy pipát sem.

képzeltem, szám talan könyvem fogja közvetlenül folytatni munkásságát. Téhát a kérdés talán inkább az lehetne, m i ösztönzött arra, hogy bárm i m ást is írjak az A m erikai am nézia mellett!

G: Rengeteg féle disztópia található a könyvben. Ezek külön-külön lettek megírva, és később rakta őket egy kötetbe, vagy a kez­ detektől regényben gondolkodott? J. L.: Valójában az első fejezetet önálló történet­ ként írtam , és az utána következő disztópiákból is sok olyan teljes világokból eredt, amelyeket m ás tö r­ ténetekhez találtam ki - leginkább a Zöld rész ilyen, de hasonlóan született a Jó szerencse/rossz szerencse Város is, akárcsak a televangelista robotok ötlete. Egy idő után azonban láttam , hogy ezek a történetek önm agukban nem állják meg a helyüket, ugyanak­ kor m ind egy irányba m utatnak - annak az öröme felé, am it afölött éreztem, hogy ilyen sokféleképpen pusztíthatom el a világot. Végül úgy döntöttem , hogy egyesítem m indezt egy történetté, am i önm agában a világ elpusztításának késztetését vizsgálja.

G: Nem titok, hogy szereti Philip K. Dick írásait. A széthulló valóságok és álmok köz­ ponti témái a könyvnek. Drogok azonban nincsenek, vagy legalábbis közel sem olyan mértékben, mint a Dick-könyvekben. Ezek

G: Az Am erikai amnézia egy másik Jonathan könyvére emlékeztet, aminek a címe Gulliver utazásai. Bizonyos értelemben hason­ ló a cselekményük, egy ember furcsa helyekre megy, ahol különös szerzetekkel találkozik, és őrült társadalmakban találja magát. Mit gon­ dol erről? J. L.: Nem hinném , hogy melléfogott, ha a re­ gény Swiftre emlékezteti, akinek a könyvét fiatalon valóban olvastam, de ha „közös nevezőt” keresünk a történetet illetően, különösen ha olyan befolyá­ sokról beszélünk, am ik tú lm utatnak a szokásos SFhatásokon, akkor azt m ondanám , sokkal nagyobb hatással volt a regényemre - és egyébként m inden történetem re - az Alice Csodaországban és az Alice Tükörországban Lewis Carrolltól, csakúgy m int az Óz, a nagy varázsló filmváltozata.

G: Befolyásolták a könyvet személyes ta­ pasztalatai? Sokat utazott keresztül Ameri­ can? J. L.: Igen, ez a történet szám talan m ódon állít emléket az első nyugat-kansasi utam nak (amerre r érm ékként sokat jártam , sőt még éltem is ott egy •ing). 18 éves korom ban a barátom m al, Eliottal edgkocsikáztuk a vidéket, egészen Denverig, ahol -veszítettem a kocsimat. A ztán elváltunk egyisastól egy időre, és én autóstoppoltam Denvertől ■ Wyomingig, majd keresztül Utah állam on és it r a d á n , egészen San Fransiscóig. A stoppolás négy lapom ba került, de ezek voltak életem legőrültebb és legmozgalmasabb napjai - a könyv összegyűjt ebből ^ áiány mozzanatot, és átalakítja Chaos utazásává.

G: Szerintem a könyv önmagában kerek, « v , ahogy van, de egyesek szerint nyitott a •égé, és folytatásért kiált. Erről mit gondol? J. L.: Im ádom a nyitott befejezéseket, és teljes­ nek tekintem őket - ez a regény szerintem is „ke: < . bár tudom , néhány olvasót felbőszít a vége. •Jö úgy érzi, hogy folytatásra van szüksége, an n ak m án lo m a Girl in Landscape-et, am i ak ár úgy is ér­ telmezhető, hogy ugyanaz a család, am elyik elérte New Yorkot, m ost a M arsra költözik. (Komolyan m ondom , bár ha így olvassák, az A m erikai am né­ ziát kellene az első, a Girl in Landscape-et pedig a a arm adik könyvnek tekinteni egy trilógiában, egy hiányzó könyvvel, am i elmeséli, hogyan ju to ttak el New Yorkba.)

G: Együtt járt a Bennington College-be Bret Easton Ellisszel. Ő egy interjúban azt mondta önről, hogy megírta generációja há­ rom legfontosabb könyvének egyikét. Még mindig tartják a kapcsolatot? Mit gondol a sőnyveiről? ]. L.: A nnyira borzongató szám om ra, hogy Bret s v érez a Fortress o f Solitude cím ű regényem kap­ tá n ! Ő az egyik legjobb olvasóm, m ind közül, akik­ kel valaha találkoztam - a Benningtonban szörnyen megijesztett azzal, hogy kirázta a kisujjából, am it a “ Imekről és az irodalom ról tudni kell. Az A m eri­ kai psycho a mesterműve, de a legutóbbi regénye, a Holdpark is csodálatos, A m erikában meglehetősen érdemtelenül alulértékelték.

G: Ha jól tudom, most is egy Dickhatásokban bővelkedő könyvet ír. SF lesz? Tudna róla mondani pár mondatot?

J. L.: Igen - az új (egyelőre cím nélküli) könyv egy M anhattan északkeleti részén játszódó, hosszú és őrült regény lesz. A könyvben szerepel egy nem túl bizalomgerjesztő baráti társaság, bohém New York­ iak, akiknek m indennapi életét lassan hatalm ába keríti egy betolakodó valóság-törés, nem is annyira más, m int az Am erikai amnézia ban, talán csak sok­ kal inkább tudatalatti. Úgy gondolok rá, m intha az am erikai vígjátéksorozat, a Seinfeld egy évadját új­ raírta volna H. P. Lovecraft. G: Vannak kedvenc SF-írói Dick mellett? Hatással voltak a munkásságára? J. L.: Abszolút - és a hatásuk nagyon is nyilván­ való, azt hiszem, még az Am erikai am nézia tekin­ tetében is. A három kedvenc SF-íróm J. G. Ballard, Sámuel Delany és Thomas Disch. Persze van még szám talan m ás kedvencem is, akiknek nagyon él­ veztem az írásait, és akik hatással voltak rám , többek között LeGuin, Heinlein, Bradbury, Simak, Lafferty és Sheckley, de szám om ra egyikük sem éri el az első négy mélységét. Persze Kafkát és Borgest szintén SFíróknak tekintem. az interjút Csordás Attila készítette

n 'sss „Tísrasr Run flB^3)KáBHK,!ii^lLAi »*” « • •


m

u ' '■

1 ■* *

yf

Ha fl távoli jövő szétrajzott emberiségé egyszer újra fölfedezi f a f É k e i , és kutatni kezd a régi civilizáció romjai között, milyen következtetéseket von majd le T t f r egykori ősei életéről? Dmitrij Kazakov

A

H e r m é s z m e g r á z k ó d o t t , m intha egy óriás ökle találta volna el, felvisítottak a ki­ bocsátott fékezőtalpak.

- Hölgyeim és uraim , köszöntőm önöket meg­ érkezésünk alkalmával - szólalt meg Sztasz, levéve sisakját. - Üdvözlök m indenkit az emberiség ősha­ zájában, a fenébe is! Az ajtó halk nyikorgással félrecsúszott, és hideg levegő áradt be az űrhajóba. - Nem néz ki túlságosan vendégszeretőnek. -

- Lapátot? - kerekedett el Nata kék szeme, baba­ arcán értetlen kifejezés jelent meg. - Erről nem volt szó! M iért nem használunk közönséges talajmeg­

A tájkép zömm el törmelékkupacokból állt, itt-ott falmaradványok meredeztek. Néhol fű zöldellt, fale­

m unkáló gépeket? - Megfeledkeztél valam iről - m ondta Sztasz. - A Földön vagyunk, a látogatások elől elzárt zónában, fölöttünk orbitális járőrök köröznek. Ha a legcseké­ lyebb energetikai aktivitást is felfedezik, az elkövet­ kező negyven évben ingyen fogsz lapátolni, valahol az u ránbányákban... A Föld, az emberiség őshazája, a Szétszóratás egyik háborújában az űrből végrehajtott bom ba­ tám adás áldozatásul esett. A tám adást az Igazi Dzsihád fanatikusai követték el. A Földet ezután

velek susogtak, a felkelő nap sugarai megvilágították azt, am i valaha város volt, de m ostanra hatalm as szem étdom bbá változott, am i legfeljebb a történé­ szeket érdekelheti. No m eg azt, ak i jó p én z t csinál a tö rté n ele m ­ ből. - Ez semmi, majd ha megfogod a lapátot, még ke­ vésbé tetszik majd - hüm m ögött Sztasz.

m indenki elhagyta. Másfél évszázada beköszöntött a béke, de a földlakók leszárm azottai nem népesítet­ ték be újra a bolygót, hanem afféle védett régészeti területté alakították át. - Fölösleges banális dolgokat m agyarázni, anél­ kül is tudjuk m indnyájan - m orogta Tolik, és meg­ indult lefelé a lépcsőn. - Gyerünk, barátn ém ... Nata felpattant a helyéről.

Tolik óvatosan kinézett, ahogy feltápászkodott a székéből.

SflLflICra 221 - Ó, lesz még bajunk ezzel a párocskával, eskü­ szöm a szellemekre - m orogta Anton a kuckójából. Megcsikordult egy palack kupakja, halk bugyogás hallatszott, s a fülkében alkoholszag áradt szét. Lara szokás szerint hallgatott, de a pillantásában több megvetés volt, m int öt prófétáéban, akik egy nyilvánosházban találják m agukat. Sztasz abból élt, hogy ócska lomokat, úgynevezett régiségeket szállított Metropoliába. A hadsereg volt vadászrepülője m ár tíz utat tett meg a Földre (ezeket íz utakat a kalózrégészek portyának nevezték), az utolsó hat alkalom m al Larával és A nionnal együtt. Nata és Tolik ez előtt az út előtt került a Hermész redélzetére, az utolsó pillanatban, am ikor kiderült, '-ogy Sztasz egyik állandó segítőjét narkóügyben elkapta a rendőrség, a m ásiknak meg sikerült össze-zednie valam i fertőzést, így karanténba dugták. Ez a két fiatal ember, akik szerelmesek voltak egymásba, és arról álm odoztak, hogy egy időre elabadulnak Metropoliából, tíz napja még jó mégol­ y n a k tűnt Sztasznak. - Semmi baj, majd belejönnek - mondta, kiká-

-pillogott, jelezve, hogy a m echanikus legalább egy decit magába töltött már, Lara a falra függesztett :iagnoszter gombjait nyomkodta. - Menjünk, szívjunk egy kis friss levegőt. - Sztasz vegigsimította feje búbját, érezve, hogyan böködi a tenyerét rövidre nyírt haja. - Lesz még idő dolgozni, i fenébe is... Az első napot m indig arra szánta, hogy körül-ezzenek, m egszokják a helyet - ehhez a szabály­ hoz legelső önálló portyája óta ragaszkodott. Ma meg m indenki arra kószál, am erre akar, holnap -esteitől viszont kezdődik a m egterhelő és u n a l­ mas m unka. Sztasz lement a lépcsőn, felemelte arcát, odatari Jtta a meleg napsugaraknak és a szél érintésének,

tyúkhúséra emlékezetett. Sztasz különösebb élvezet nélkül falta a száraz, rostos masszát. - Ezt fogjuk e n n i... egész idő alatt? - Nata el­ fordította tekintetét az ablaktól, amelyen túl csak mélységes feketeség volt, és m éltatlankodva nézett a parancsnokra. - M it javasolsz? - kérdezte Sztasz. - Fegyverünk van, de nem lesz időnk helyi vadakra vadászni. Te meg aligha tudsz lőni. - Te viszont igen - m orogta Tolik. - Megesett - válaszolta Sztasz nyugodtan. - Ak­ koriban, am ikor te még emelt fővel sétáltál az asztal alatt. Tolik megfeszült, pofacsontjai kidudorodtak, szürke szemében félelem villant. A volt divatárubolti eladó tökéletesen tisztában volt azzal, hogy ha össze­ csapásra kerülne sor, könyörtelenül ellátnák a baját. - Nos, ez rendben. - Sztasz pillantása Antonra vándorolt. - Beszéljünk a m unkáról. Hogy állunk a felszereléssel? - M indent ellenőriztem, m inden m űködik. - A m echanikus elégedetten böffentett egyet, és a mell­ zsebéből kikandikáló palack u tán nyúlt. Anton folyamatosan ivott. Mióta ismerte, Sztasz egyetlen alkalom m al látta'csak józannak. Az egyik távolsági járatú kereskedelmi űrhajó volt gépésze azonban soha nem itta le magát az eszméletlenségig, és bárm ilyen állapotban kitűnően végezte a dolgát. - Lara? - A biológiai m utatók norm álisak. - Mielőtt Sztasz csapatába került volna, Lara hosszú évekig orvosként dolgozott Metropolia egyik kórházában. - Ez remek. Holnap nekilátunk. - Sztasz nyújtóz­ kodott, érezte, hogy recsegnek-ropognak az ízületei. - Ébresztő hajnalban, úgyhogy azt javaslom, ne sé­ tálgassatok túl sokáig... Ő m aga kim ent a hajóból, leült a lépcső legfelső

Hnety különösen kellemes volt a fülledt kabinban ■: itt egy hét után, de pillantását a felszín vonzotta. e r ö n ázte a romokat, a szokott éberségével megjer*ezte a részleteket: egy csaknem ép m űanyag csé­ ré egy tükör sárga keretben, nagyon régi... abban i 'esben csillog valami, meg kellene nézn i...

fokára, elővett a zsebéből egy m űanyag csövecskét, amely a hajdani cigarettára emlékeztetett, kinyitotta a kupakját, és a csövet az orrába dugta. Sztasz még a hadseregben szokott rá, hogy belélegezze a pokoli gomba spóráit. Nagyot sóhajtott, bizsergett az o rr­ lyuka, majd a bizsergés lejjebb szállt, a torkába, s el­ érte a mellkasát. Ott kellemes zsibbadtságot okozott, izmai elernyedtek, egész testén meleg hullám futott

A konzerv ropogott a foguk alatt, m intha folyami homok lenne; az íze sárgabarackkal kevert szárított

végig. Tolik és Nata suhant el mellette, de rájuk se he­ derített. Dt>

Régiség

ralódva székéből. Anton magába roskadva ült, szeme olajosan

49

eflLflCTKfi 221 Ült, a sötét eget nézte, amelyen a szakadozott fel­ hők között ritkásan fénylettek a csillagok, hallgatta, hogy a kabinban mélabúsan és áthatóan, m int egy működő vibrolapát, Anton énekelget. Azután Lara hangja szólalt meg, Anton elhallga­ tott. A lépcsőre és lent a talajra viliódzó kékes fény hullott, amelyet a szórakoztató egység videolejátszója bocsátott ki. A Hermész alakja egy elnyújtott tojásra emlékezte­ tett. Felső részét a kabin foglalta el, ez volt az egyet­ len helyiség, amely az emberek rendelkezésére állt. Hátsó részén volt a hajtómű, alul pedig a rakodótér, amely jelenleg csaknem teljesen üres volt. A raktér kapui zúgva félrehúzódtak, láthatóvá téve a szürkés fényt árasztó falakat. - Itt vannak az aranyoskák - nézett be Sztasz, és kihúzott néhány m űszert, amelyek fém tányérra hasonlítottak. - Irányított m űködésű kézi szken­ nerek. .. Az átnézendő területeket m ár felosztottuk egymás közt, úgyhogy fogjátok ezeket, és dologra! - És m iért nem lehet fölszedni, am i a felszínen van? - rázta a fejét Nata. - A nnyi m inden van o tt... - Azok többnyire értéktelen vackok - köpött egyet Anton. - Azokon nem lehet keresni. A pénz említésére Tolik arca m egrándult, szeme m ohón felvillant. A volt eladó éppen a pénz m iatt jött ide, úgy határozott, hogy rövid idő alatt gazdag ember lesz. - Ezzel a szenzorral lehet bekapcsolni. - A repü­ lés alatt Sztasz elm agyarázta a szkenner működését, de nem bízott abban, hogy elsőre megjegyezték. - A ti feladatotok, hogy sietség nélkül, lépésről lépés­ re végigjárjátok a területeteket, ez a készülék pedig magától megállapítja, hol és m i fekszik a föld alatt, milyen mélyen és m indezt meg is jegyzi. Világos, a fenébe is? - Aha. - Nata szeme nagyra nyílt, száját eltátotta: a M odern Művészeti Egyetemen, ahonnan egye­ nesen a kalózrégészek közé csöppent, ilyesmit nem tanítottak. - Akkor rajta! - Sztasz aktivizálta a szkennert, s megigazította fülében a kom m unikáció kis m ikro­ fonját. - M ostantól egészen ebédig dolgozunk...

Lara, aki ügyeletesként a Hermészen m aradt, in ­ tegetett utánuk, azután eltűnt a hajó belsejében. Az ő feladata volt figyelemmel kísérni a bolygó fölött keringő őrjáratokat: hátha valam elyiknek hirtelen eszébe jut ellenőrizni a két nagy folyó összefolyásá­ nál fekvő, rom ba dőlt várost. Sztasz elkísérte pillantásával Natát és Tolikot, öklével megfenyegette Antont, majd elindult ah­ hoz a szektorhoz, amelyet meghagyott magának. Magától értetődően a legbonyolultabbat választot­ ta, amelyben m inden jel szerint hatalm as kultikus építmények voltak - ezeket a m últban bevásárlóköz­ pontoknak nevezték. Lassan lépkedett, időnként a szkenner képernyőjére pillantott, de főleg inkább a lába elé nézett. Anton nem hazudott: am i a felszínen kallódik, többnyire nem képvisel értéket, de néha u nikum tárgyak, felbecsülhetetlen értékű dolgok is hevernek a felszínen... Csakhogy az újoncoknak ezt nem kell feltétlenül tudniuk. A kézi szkenneren nem volt pontos a kép, a kép­ ernyőn értelm etlen jelek futottak. Az engedéllyel dolgozó hivatalos régészek nagy szkennereket hasz­ nálnak, amelyekkel több tucat m éterre le lehet látni a föld alá, és a felszínről megnézni, m i is fekszik ott lenn. De egy ilyen berendezés rengeteg energiát za­ bái, és az űrből könnyen érzékelhető a működtetése. M inden leletet halk sípolás jelzett, a képernyőn színes jelzések villantak fel: az ezüstös szín fémet, a sárga műanyagot, a kék üveget, a zöld fát jelzett... Egy helyen, törött téglák kupacán Sztasz megállt meglepetésében: néhány m éter mélyen jókora ha­ lom, nem túl nagy, négyszögletes tárgy hevert, am e­ lyek - a felvillanó pirosas színből ítélve - a szkenner szám ára ismeretlen anyagból készültek. Néhány másodpercig állt, azon tűnődve, m ik lehetnek azok, majd továbbment. A vibrolapát könnyű csikorgással hatolt be a kőbe, szállt a por, Sztasz kezében m egrándult a nyél, m int a szabadulni próbáló kígyó. A kőlap m egrepedt és szétesett. Húzd! - Sztasz kikapcsolta a lapátot, leugrott lapról, Tolik és A nton pedig fél-

A z Egyesült Á llam ok a m últé, a jövő az iszlámé! Egy kettészak ad t USA a vallási fan atik u so k szorításában!

%y*

omncTKn 221 ■ESKiia az egyik darabját. A kőtöm b lassan és keleütem l mozdult ki helyéből, sötét nyílást tárva fel, ■ nrivbe Lara világított be. - =rmadik napja dolgoztak a Földön, a raktérnek mar rsaknem egyötödét megtöltötték. Csordultig te; a szétnyitható konténereket ősi számítógéL sat részeivel, fém- és porcelánszobrocskákkal, edényekkel és olyan bonyolult berendezések aival, amelyek rendeletetése m ár régen fele; merült: televíziók, fényképezőgépek, lejátszók vel. Mindez itt csupán szemétnek minősül, de nér hét m últán és néhány tucat fényévvel távolabb , régiséggé válik. - Mi van ott? - kérdezte Anton, letörölve arcáról a rarejtéket. - Valamilyen lomok - felelte Lara, még mélyeb­ ben i nyílás fölé hajolva. - Innen nem lehet lá tn i... - Tolik, ugorj be. - Sztasz kitapogatta az övén az -ar.Ttóberendezést, m egérintette az egyik szenzort,

i:«dtől maszatos kéz, benne egy porcelántányérral. A feltárt üreg tartalm át, a törött bútorokat és edé■weket öt perc alatt átrakták a targoncára. - Vidd a hajóhoz - m ondta Sztasz A ntonnak. o ez d , ha végeztél az átrakodással. - És m i hova megyünk? - kérdezte a föld alól ; ■kapaszkodott Tolik, aki úgy festett, m int egy májrsiöortól szenvedő bányász. - Késő van m á r... - Van még idő. - Sztasz a horizont szélén függő, * r ■ napkorongra nézett. - M enjünk, nézzünk még

A vibrolapátok nem is annyira szétvágták, m int inkább miszlikbe aprították a téglát, mindenfelé rö ­ pült a törmelék, és olyan zaj volt, hogy belefájdult a fülük, koponyájuk belsejében érezték a kellemetlen dübörgést. A m ikor előtűnt a szintek közti födém le­ meze, Sztasz kikapcsolta a lapátot, és néhány percig dühödten piszkálta a fülét. A két lapátnak nem sokáig állt ellent a födém, széttörve feltárt egy helyiséget, amely zsúfolva volt nem túl nagy dobozokkal, és töm ény porszagot árasztott. - Most én következem. - Sztasz átadta a lapátot L arának és leugrott. Lába alatt m egm ozdult a kupac, a férfi hadonászott, s nekitám aszkodott az érdes fal­ nak. - Na, m i van ott? - hallatszott fentről Tolik izga­ tott hangja. - M indjárt meglátjuk. - Sztasz lehajolt, felvett egy kisebb dobozt, amelynek fedelén valamilyen felirat volt. A doboz egyik éle be volt csukva, a többi három viszont nem, feltárva a belső részt, amely egy halom nagyon vékony szürkés lemezből állt. - Menj odébb, ne zárd el a fényt... Ahogy a föntiek arrébb mentek, világosabb lett. - Mi az? - kíváncsiskodott Lara. - Nem úgy néz ki, m int valam i készülék, de dísztárgyra sem hason­ lít. .. - Talán valamilyen vallás kultikus tárg y a... - ta­ lálgatott Sztasz. - Meg kell nézni az ú tm utatóban... B ár... Sikerült félrehajtania a doboz fedelét. Az alatta található fehér lemezkék könnyedén meghajoltak, m indkét oldalukat apró fekete betűk százai borítot­ ták. - Ezt papírnak hívják - m ondta Sztasz. - Nem

- vTig még nem nyúltak hozzá. A targonca elindult a Hermész felé, A nton in£3t3ozva és orra alatt valam it dudorászva követte, :-j_sz pedig elindult oda, ahol a szkenner az értheif je n összetételű tárgyak lelőhelyét jelezte.

túl tartós anyag, csak néhány példány m aradt fenn a belőle készült tárgyakból. Rendszerint csak egy-egy darab, azok is inkább csak töredékek... M ost... Ismerte a legfontosabb földi ábécék betűinek for­ máját. Ezt a várost, ahogyan az az első leletek alap­ ján kiderült szám ukra, olyan emberek lakták, akik a cirill ábécét használták, és Sztasznak volt valami

- Itt van - m ondta Sztasz, am ikor elérték a téglanaimot. - Nézzük m eg...

fogalma arról, hogyan hangzottak a betűk által jelölt hangok.

- i d valamit. -. törött téglahalom alatt rejlő, szokatlan lelethez

_ _

Róbert Ferrigno:

:

Ima egy bérgyilkosért

r/

Régiség

a qiy antigraw al ellátott kis targonca siklott lágyan ikiíaebb. - Feladogatod, én meg majd átveszem ... íik morgott valam it, de engedelmesen lemás a a c i a nyíláson. Visszhangos puffanás hallatszott, rangos károm kodással kísérve, majd kinyúlt egy

51

MJKTtt 221 - Vilenin - olvasta. - És ez m it jelent? - csodálkozott Tolik. - Nem tudom , a fenébe is. - Sztasz nem játszotta meg a szakértőt. - Menjünk, nézzük meg az útm u ­ tatót. A zután bekapcsoljuk a transzkribert, megnéz­ zük, m ire jut a fordítással. M ielőtt visszam ászott volna a felszínre, felm ar­ kolt még néhány dobozt. Nem sokban különböztek az elsőtől, csak színes képekkel voltak díszítve. Az egyiken egy zord férfi állt, ősrégi pisztollyal a ke­ zében. - Na m i van, m enjek oda hozzátok? - hangzott fel a fülében A nton recsegő tenorja. - Nem kell, m együnk vissza - felelte Sztasz. A csillogó és gömbölyded H ermész úgy nézett ki a rom ok között, m int valam i eltévedt jéghegy a pusztában. A nton a teherkapunál tüsténkedett, Nata a lépcső tetején álldogált, m in t hörcsög az ürege előtt. Tolikot m eglátva felvisított, és elérohant. - M intha egy éve nem látta volna - m ondta Lara epésen az összeölelkező párocskát nézve, de a hang­ jában ott bujkált az irigység is. - Fiatalok - dörm ögte Sztasz. Felmentek a hajóra. Lara a vizesblokk felé iram o­ dott, hogy lemossa magáról a m unkanap szennyét, Sztasz pedig letelepedett a pulthoz, ujjait végigfuttat­ ta a szenzorokon. Felvillant a képernyő, megjelent rajta az útm utató „A Föld XX-XXII. századi anyagi kultúrája” fejeze­ tének lógója - egy oldalra dőlt, kerek torony képe, amely tornyot évszázadokkal korábban valam iért pisainak nevezték. - Na, m i van? - türem kedett be a fülkébe Anton, szeszszagot árasztva. Sztasz gyorsan végigfutott az útm utató fejezetein, és a lista legutolsó, nem túl terjedelmes címszavánál állapodott meg: „Papírból készült term ékek” A képernyőn felvillantak azoknak a tárgyaknak a képei, amelyeket a hivatalos expedíciók hoztak a Földről. Egyes lapok... az anyag töredékei... érthetetlen, feltehetőleg rituális rendeltetésű tekercsek... újsá­ gok, még belegondolni is furcsa - valaha azokat is papírból készítették... - Aha, itt van. - Sztasz leállította a keresést. - Ezt az izét úgy nevezik, hogy „könyv”. És a fedél rajta a borító.

- És m ire jó ez a könyv? - A fülkébe Tolik bújt be, a rajta csüggő Natával. - O hm ... - Sztasz belenézett a m agyarázó szö­ vegbe, és tanácstalanul m egvakarta a tarkóját. - Ol­ vasták. .. - Minek? - képedt el Anton, bugyogás, kortyolás, majd elégedett böffentés hallatszott. - Szórakozásból. - Sztasz megfordult, és berak­ ta a könyveket a transzkriber leolvasó blokkjába. M indjárt kipróbáljuk. A fordítókészülék röviden felberregett, nyitott egy virtuális képernyőt, ezen egymás után jelentek meg a sorok. V. I. Lenin Összegyűjtött művei, 15. kötet - közöl­ te az első. Dashiell Ham m ett: A máltai sólyom - a m áso­ dik. Főzzünk gyorsan és ízletesen. Különleges recep­ tek gyűjteménye - a harm adik. - Ilyesmit olvastak szórakozásból? - m ondta Nata. - Egyszerűen betűk egy szilárd felületen? Effektek, extrák meg egyebek nélkül? Bár megértem az őseinket, nekik még nem voltak szórakoztató egy­ ségeik. .. - Hallgass, barátném . És legalább drágák ezek? Ezek a könyvek? - Tolik gondolatai m indig egy irányban működtek. Sztasznak sem m i kétsége sem volt, hogy ha a volt eladó értene az űrhajó vezetéséhez, és meglennének a megfelelő kapcsolatai az orgazdákkal, m egpróbál­ ná kinyírni az expedíció tagjait. Pusztán csak azért, hogy ne kelljen osztozkodnia. - Nem tu d o m - m ondta Sztasz. - Az infor­ m áció m ennyiségéből ítélve alig találtak ilyet, legfeljebb egy-egy példányt. A régiségek kedvelői aligha fizetnek sokat olyasm iért, am irő l n em is tu d n a k ... A legrosszabb esetben eladjuk súlyra m in t papírt. A szürke és töm ör felhők alacsonyan futottak, az eső egy alagutat ásó rab kitartásával zuhogott. Sztasz és Nata különösebb sietség nélkül kotorászott a rom ­ halm azban. - Ez így lesz ezután is? - kérdezte a lány az égre nézve. - Ki tudja? - vont vállat Sztasz. - A földi naptár elveszett, újat csinálni senkinek sem jutott eszébe, időjárás-előrejelzésről meg csak álm odni lehet.

GflLAKTO221 A fülében lévő m ikrofon halkan felbúgott, majd izonyatos hangerővel felüvöltött. Nata felkiáltott, a 'éléhez kapott. - Az űr isteneire! Mit művel ez? - ordította Sztasz, ;s eliram odott arra, ahol az esőben csillogott a Her■'■.észt álcázó mező „esernyője”. A nedves köveken csaknem kifordult a lába, de a bokájába hasító fájdalom ellenére fokozta a ■,-bességet. Feldübörgött a lépcsőn, berontott a ilkébe, ahol az őrségben hagyott Tolik a pult fölé görnyedt. - M it csináltál, te tetű! - Sztasz odaugrott hozzá, behúzott neki egyet. Az állát találta el, és Tolik hátrazökkent a karoszekben, fogai hangosan összekoccantak. - Véletlenül m egérintettem azt a szenzort... motyogta sírós hangon a volt eladó, és eltakarta az

program nak megfelelően, elkezdett em bertársakat keresni a közelben. És talált is - az űrben járőröző hajókon. - M indenki azonnal jöjjön vissza! - bömbölte Sztasz a m ikrofonba, kikapcsolva a szerencsétlen szenzort. - Felszerelést összeszedni! És igyekezze­ tek, a fenébe is! Félrelökte Tolikot, maga ült oda a pulthoz, behoz­ ta a képernyőre a térfigyelő szkennerek adatait. Az egyik őrjáratozó űrhajó pontosan a zeniten lebegett, két m ásik lassan közeledett kelet felől. De a legrosszabb az volt, hogy az elsőről lekapcsolódott egy kisebb objektum - egy felderítő modul. - Űr istenei! - Sztasz kellemetlen nyilallást érzett a szívgödrében. - Mi történt? - bukott be a fülkébe Anton, aki olyan vizes volt, m in t egy folyóba esett egér. - Csak az, hogy rövidesen m olekulákra porlasztanak szét m inket - felelte Sztasz, egymás u tán kap­ csolva ki az energetikai egységeket. - Dicstelenül, de gyorsan és fájdalommentesen pusztulunk el... A felderítő m odul különösebb sietség nélkül ereszkedett lefelé, a Hermész műszerei érzékelték a W)

.háromszáz oldal információ .másfél köbméter bor .hét szerző —^

2008 legjobb borai az Index borblogja szerint Szerkesztette:

Jónás Csaba és Uj Péter Kapható a könyvesboltokban és a Bookline-on: www.bookline.hu

Régiség

arcát. - Melyiket? - Ezt itt. Sztasz nehezen fogta vissza magát, hogy ne húz:.:o be neki másodszor is. Toliknak sikerült a távoli _r-:solat blokkját bekapcsolnia, és az, a belé táplált

53

SflLRCTIKfl 221

54

földfelszínt tapogató „szemeit”, de az álcázó mező egyelőre még tartotta magát. - M i tö rt... - lépett be Lara, de elég volt egyetlen

rohant hozzá, átkarolta a nyakát, és valam i kedvesen biztatót kezdett a fülébe suttogni.

pillantást vetnie a képernyőkre. - A francba! - Ügy van - dörm ögte Sztasz, lekapcsolva az életfeltételeket biztosító egységet. - Imádkozzatok az összes istenekhez, m ást nem teh etü n k ...

Lassan sötétedett, az eső kopogott a hajó burko­ latán, a cseppek végigfolytak az ablaküvegeken, alkonyat b orult a rom ba dőlt városra, elm osva a rom ok körvonalait. A napi m unkával m ár régen végeztek, a vacsorát megették. A Hermész legény­ sége a tom pa, de még éppen elégséges vészvilágítás m ellett pihent - ez a fény m ár ötven m éterről sem érzékelhető. Sztasz a pilótaülésben szundikált, fél füllel hall­

Kialudt a fény, megderm edtek a kisegítő pultok, hangos csattanással kikapcsolt a központi generátor, csak a nagy képernyő és a Hermészi takaró mező ge­ nerátora működött. A nyitott bejáraton kintről halk sípolás hallat­ szott be. Hol fölerősödött, hol elhalkult - a felderítő m odul egy helyben lebegve végigvizsgálta a rom o­ kat, igyekezett felfedezni a bolygóról érkezett jelzés forrását. Sztasz önkéntelenül is visszafojtotta lélegzetét ha most észreveszik őket a járőrözők, a Hermészen nem segítenek sem nagy teljesítményű hajtóművei, sem manőverező képessége, sem háborút megjárt, tapasztalt pilótája. Elég egyetlen lövés a fotonágyúból, és a hajóból csak egy elszenesedett folt m arad. A nton halkan dünnyögött az orra alatt, talán énekelt, talán imádkozott. Lara a falnak dőlve állt, Nata rém ülten hüppögött, Tolik pedig hideglelősen reszketett, m int egy epilepsziás. A m ikor a m odul m egindult fölfelé, Sztasz úgy érezte, hogy korábban m egderm edt szíve újra verni kezd, testét elöntötte a verejték. - Ezt m egúsztuk - m ondta megfordulva és súlyos pillantással végigmérve a csapatot. - De még hosszú

gatva Anton dallam talan énekét és a halk koppanásokat, ahogy Lara ellenőrizte a patika készleteit. Tolik és Nata az undorító időjárástól függetlenül a rom ok között kószált. - Jaj, de unalm as - jegyezte mag Anton abba­ hagyva a soros dalt, amely alig különbözött az előző tíztől. - A videolejátszót sem lehet bekapcsolni... Három nap múlva beledöglünk az unalomba. - Olvass könyvet - tanácsolta Lara. - Nézd, mennyi van. A rak tár felét ezekkel a papírizékkel töm tük tele. Ki gondolta, hogy ennyire nehezek? - Ügy van - m ondta Sztasz, ki sem nyitva a szemét. - Talán nem is baj, hogy installáltuk a transzkribert. H árom nappal korábban, am ikor felfedezték a könyvraktárt, a transzkriber segítségével sikerült összehozniuk egy dekódoló program ot, és föltették m indegyikük személyi komputeregységére. - Kipróbálhatjuk. - Anton m egvakarta itt-ott

ideig éber megfigyelés alatt tartják majd ezt a kör­ zetet az összes hullám hosszon.... És m it gondoltok, m it jelent ez? - M-mit? - kérdezte Tolik. - Hát csak azt, hogy lapítanunk kell, m int trutym ó a fűben - ordította Sztasz. - Egyetlen készüléket sem kapcsolhatunk be, am i elárulhatna minket! - Konzervet eszünk hidegen, nem használhatjuk a kom m unikációt - m agyarázta Lara - És ha vala­ melyiketek megbetegszik, a diagnosztert sem akti­ válhatom.

Sztasz csodálkozva hüm m ögött - a legkevésbé sem szám ított arra, hogy Lara ötletét komolyan veszik. A nton viszonylag gyorsan visszatért, kezében vaskos, narancssárga borítójú könyvet szorongat­ va. A gépész övén függő komputeregység finom an felberregett, a szeme előtt virtuális szemüvegféle jelent meg, amely lehetővé tette, hogy a cirill betűs szöveg m ár M etropolia nyelvére lefordítva váljék

Tolik, akinek az állán jókora kék folt virított, hisz­ térikusan zokogva lecsúszott a fal mentén. Nata oda­

láthatóvá. - Mi az? - kérdezte Lara.

Egy köddé vált faj nyomai Egy átjáró az idegen világokba

borzas tincsekkel tarkított kopasz fejét. - Megyek, kiválasztok valam it...

salai™ - Ö öö... Carlos Castaneda - felelte Anton. - Na­ gyon megtetszett a címe: A z álmodás művészete. - A jóízű és egészséges alvásról? - Sztasz kim á­ szott a székéből, és érdeklődve nézte a borítót, am e­ lyen egy pucér férfi díszelgett, feje búbján egy tengeri

ssi

be átfordítani a vékony papírlemezt, amelyet lapnak neveztek. Elolvasta az első szót, és úgy érezte, a fejében megrezdül valam i... Az olvasás furcsa folyamatnak bizonyult. A papí­ ron sorakozó különös szimbólumok sorai hangok­

kagylóval. - Megyek, keresek valam it én is ... A raktérbe keskeny és kényelmetlen átjáró veze­ tett a fülke hátsó részéből, amelyet csak repülés köz­ ben használtak, de Sztasznak m ost egyszerűen nem volt kedve bőrig ázni az esőben. Kinyitotta az ajtót, és a falhoz erősített kis létrán leereszkedett oda, ahol oszlopokba halm ozva álltak i könyvek. Körülnézett, és elgondolkodva végigsi­ mította az állát, amelyen a szőr m ár elérte hajának

mek nézése vagy virtuális játék közben. Észre sem vette, hogy Lara visszajött a fülkébe a Jane Eyre kö­ tetével, s hogy a visszatért Tolik és Nata elkerekedett

nosszát. Százával hevertek ott a könyvek, és Sztasz nem tudta, hogyan válasszon közülük a böngészőprog­ ram vagy útm utató segítsége nélkül. Találomra ki­ választott egyet, fekete volt, és olyan vaskos, m int egy sörbár törzsvendége. L. N. Tolsztoj - állt a borítón. Háború és béke. Sztasz elgondolkodva méregette a kötetet a te-

szemmel b ám ulja... Olvasott. A m ikor nagy nehezen elszakadt az éppen ol­ vasott oldaltól, felfedezte, hogy odakint sötét van, Anton a Castaneda-kötetet átölelve hortyog, Nata is alszik, Lara halkan szipog, Tolik pedig akkorára nyílt szemmel lapoz, m int a bagolyé fényes délben. Sztasz félretette a könyvet, és eloltotta a villanyt.

sell valam i egyszerűbbet. Viszonylag gyorsan meg­ találta a megfelelő könyvecskét - az elnyűtt kötet >zines borítóját szkafanderbe öltözött férfi képe dí­ szítette. Róbert Heinlein: Csillagközi invázió - betűzte ki némi nehézség árán Sztasz. - Valószínűleg az egyik d ső űrháború valamelyik veteránjának visszaemlé­ kezései. Pont ez kell nekem ... Felkapaszkodott a létrán, és az ajtóban ösz-eütközött Larával. A lány v alam iért zavarba tt, félreállt az útjából, de am ik o r Sztasz elm ent n e ü e tte , m áris iram o d o tt lefele a ra k tá r fél• rnálvába. - Ezzel meg m i van? - kérdezte Sztasz. Anton nem válaszolt, a narancssárga könyv m ó ­ ri! csak kopaszodó homloka és meg-megránduló oldöke látszott ki. Sztasz vállat vont, és széké­ hez ment. Kinyitotta a könyvet, néhány percig azon tű n ő ­ dött, hová tűntek a betűk, és csak azután jutott eszé­

Frederik Pohl:

A hícsík nyoihffi

ká, színekké, illatokká váltak az agyában, valamiféle gondolatokat ébresztettek, amelyek nyilvánvaló kap­ csolatban álltak azzal, am it a szöveg le írt... Sztasz ott érezte magát a regény hősei mellett, sokkal inkább kiszakadt a valóságból, m int videofil­

A pult felől felhangzó dallam talan csörömpölés adta hírül, hogy ideje felkelni. Sztasz megfordult, és meg­ próbálta kinyitni a szemét. Csak a harm adik kísér­ letre sikerült. A vizesblokk ajtaja fölött égett a lám pa - Anton, m int mindig, m indenkinél korábban kelt. - Jó reggelt - szólalt meg Sztasz, ülő helyzetbe transzform álva székét, majd m egérintette a karfán lévő szenzort, és a takaró eltűnt az erre rendeltetett üregben. - Jó reggelt - válaszolt különösebb öröm nélkül Tolik. Mellette a földön borítójával fölfelé egy nyitott könyv hevert, cím lapján egy fenyegető külsejű férfiú egy szépséges leányzót fojtogatott, aki mindössze né­ hány négyzetcentim éternyi átlátszó kelm ét viselt. James Hadley Chase: Biztosabb, ha meghal - ol­ vasta Sztasz. Anton előjött a vizesblokkból, ahová észrevét­ lenül és lendületesen, m int egy kisegér, rögtön be­ su rran t Lara. Nata nyújtózkodott,

Régiség

■p erén, azután visszatette - korai még egy ekkora m onstrum nak nekiveselkedni, kezdetnek keresni

55

56

omm\ 221

a takaró lecsúszott a melléről, de Sztasz pillantása magától suhant át a lány kezében tartott kis kötetre. Régibb Edda - hirdette rajta a felirat. - Esküszöm a szellemekre, furán érzem m a­ gam - m ondta Anton. - Nehéz a fejem, m in t piálás után, csak m ost különböző gondolatok m ozognak b e n n e ... - Majd később mesélsz róluk - felelte Sztasz. foglalkozz inkább a reggelivel. Ma te vagy az ügye­ letes. - Ugyan m it foglalkozzak vele? - vont vállat a gé­ pész. - Még a sütőt sem lehet bekapcsolni. - Legalább nyisd ki a konzerveket. - Sztasz meg­ érintette a pulton a szenzort, és elgyönyörködött a félrecsúszó ajtó látványában. Gyorsan megreggeliztek, az üres konzervdoboz­ ok a hulladékmegsemm isítőbe kerültek. A készülék felzúgott, az emberek pedig egyenként kim ásztak a hajóból a szürke ég alá, a rom ok fölött gomolygó ködbe. Sztasz és Nata a Tolik által nem rég feltárt rész felé indult. Sietség nélkül fésülték át a romokat. Kezdetben silány leletekre bukkantak, Sztasz hátizsákjában

csak néhány kanál csörömpölt, a zsebében pedig egy prim itív kom m unikációs eszköz lapult, amelyet va­ laha mobiltelefonnak neveztek. - Megint nincs szerencsénk - m ondta Nata, am i­ kor a következő kupac alatt is csak olyan törm elé­ ket találtak, am it ugyanúgy nem lehet eladni, m int a tavalyi havat. - Mit gondolsz, tényleg lehetséges ilyesmi? - Mi? - Sztasz helyére tett egy kődarabot, és cso­ dálkozva nézett a szokatlanul szom orú és elgondol­ kodó lányra. - Miről beszélsz? - A könyvekről. - Nata zavartan elhallgatott. - Tényleg m inden úgy történt, ahogy ott leírták? Sigurd meg B rünhilde... -N em tudom , a fenébe is. - Sztasz vállat vont. Előző nap m ár az első oldaltól kezdve megértette, hogy a Csillagközi invázió százszázalékos kitaláció, m ert az emberek sosem háborúztak semmiféle bo­ garakkal. De ez a felismerés nem gátolta meg abban, hogy a valóság leírásaként fogja fel a könyvet. - Nem tudom - ismételte meg Sztasz. - Dolgozzunk inkább, a szórakozásról majd később beszélünk. - Jól van - bólintott Nata, és elindultak a szken­ ner m em óriájában tárolt következő pont felé. A men-

GflLflCTKfl 221 dem ondákkal ellentétben a kalózrégész m unkája többnyire unalm as, egyhangú, nincs benne sem mi öröm, nem lövöldözésekből, üldözésekből és káprá­ zatos leletekből áll, hanem banális kotorászásból a szemétben. Ebédidőre Sztasz és Nata fülig koszos volt, a háti­ zsák pedig jóval nehezebb lett. - Na m i van, megyünk? - kérdezte a lány, am i­ kor Sztasz személyi komputeregységében halkan felpittyegett az időmérő. - M enjünk - felelt Sztasz. - M ár korog a gyom­ rom . .. A reggel óta szakadatlanul gomolygó köd elült, a

ez után a Castaneda után végleg begolyózott... A nton felpattant, m in th a érzékeny pontján találták volna el, és kim eredt szem mel, hanyatthom lok felrohant a lépcsőn. N ata jelentőségteljesen m egforgatta az ujját a halántékán, Sztasz csak a fe­ jét csóválta. Az egész napos m unka után lábuk nehezen moz­ gott, a zsákm ánnyal teli hátizsák úgy törte a hátukat, m intha a visszaúton a tudom ány előtt ismeretlen m ódon több tucat púpot növesztettek volna.

Sztasz nem tévedett, A rom ok mögött feltűnt a Hermész, ajtaja nyitva, a lépcső aljánál pedig a h a­ donászó Nata és Tolik. A szél indulatos kiáltásokat sodort feléjük. - Ezek meg m it ordítoznak? - kérdezte Anton, megigazítva a hátizsákját. - Nem tudom - m ondta Sztasz, és hozzátette az egyik könyvben olvasott mondatot: - Szerelmesek civódása után édes a békülés. Tolik és Nata korábban is veszekedett, de az egész kim erült néhány pofonban, a banális kijelen­ tésekben: „Menj a fenébe!”, „Menj te, barátném ...”, ezután következett a gyors és hányingert keltően könnyes kibékülés. Most egészen m ás forgatókönyv szerint zajlott a veszekedés. - Te silány báb, tudod egyáltalán, kivel hozott össze jó sorsod? - ordította Tolik. - Ilyen pompás legényt nem találsz m inden bokorban! - A te helyed a disznóólban van, a kutyák mellett! - felelte büszkén Nata. Az arca lángolt, a szeme villogott és rendkívül el­ szántnak látszott. Eltűnt a barátjával szembeni örö­ kös alázatossága, önbizalom töltötte el. - Talán úgy viselkedsz, m int egy férfi? - kérdezte Nata. - Gyáva vagy és nőies korcs! - Cserélj szalagot az írógépedben, a többiről majd gondoskodom én! - Tolik lépett egyet előre, de most nem pofonnal óhajtotta lecsillapítani a barátnőjét, m int rendszerint, hanem a vállát akarta átölelni. Nata visszahőkölt. - Te is hallod azt, am it én? - érdeklődött Sztasz, érzékelve, hogy m indjárt leesik az álla. - Aha - bólintott bam bán Anton. - Valahogy furcsán társalognak. Nem hittem volna, hogy ez a tetű egyáltalán ismer ilyen szavakat. Tolik közben észrevette, hogy vitájuknak tanúi

- M ikor érünk m ár oda? - kérdezte Anton, letörölve arcáról a verejtéket. - Ott, azok mögött a rom ok mögött kell lennie a Hermésznek - felelte Sztasz. - Ha nem tévedek...

akadtak. - Ez a m i szóváltásunk, fiúk - közölte méltóság­ teljesen. - Ahol két kutya m arakszik, harm adikra nincs szükség. Elintézzük m i m agunk ezt a dolgot a babával. Világosan beszéltem? - De még milyen világosan - felelte Sztasz. Csak meg ne öljétek egymást, nem hiányzik, hogy temetéssel kelljen bajlódnunk...

Aznap a hajótól legtávolabbi részen dolgoztak, egy régi vár rom jainál, ahonnan látható volt a két fo­ lyó összefolyásánál lévő hegyes földnyelv és rajta egy hatalm as, sárga templom romjai.

M egkerülték a veszekedő párocskát, és a rakodó­ tér kapujához indultak. M egszabadultak a hátizsák­ októl, és m ire visszaértek a lépcsőhöz, a vita folytató­ dott ugyan, de a Hermésztöí kicsit távolabb. [>t>

Régiség

szél szétkergette a felhőket, a Hermész úgy csillogott a napfényben, m int egy kristálytöm b, de az álcázó mező csaknem láthatatlanná vált. A lépcső alján, a puszta földön ülve Anton átszellemülten meredt valahová a semmibe. - Hát te? - érdeklődött Sztasz, beleszimatolva a levegőbe. - Lara és Tolik m egjött már? Az volt a legmeglepőbb, hogy nem lehetett szesz­ szagot érezni. - Még nem - felelte a gépész. - Elmozdult a kö­ zéppontom, és az energetikai testem ben fluktuáció kezdődött... Arca elé emelte a két kezét, és olyan csodálkozva bám ult rájuk, m intha először látná őket. - Nana - hőkölt vissza Sztasz. - Korábban is őrült volt - jegyezte meg Nata de

57

m / ktkr Dühös kiabálás hallatszott. - M i bajuk ezeknek? - kérdezte Sztasz, miközben felkapaszkodott a fülkébe. - Az igazi férfi - felelte bánatos mosollyal Lara, félretéve az elrongyolódott, színes kis kötetet, borító­ ján egy szenvedélyes leányzóval - feltétlenül észreve­ szi az igazi nő lángoló szívét és sebzett lelkét... Dübörgés hallatszott - Anton megbotlott az utol­ só lépcsőfokon, és döngve beverte a térdét a padló­ ba. A kezeslábasa zsebéből kipottyant flaska halkan, valahogy elárvultán csörömpölt. A vibrolapát sivított, m in t valam i megveszekedett hisztérika, erőtlenül csúszkált a fényes, sötét felüle­ ten, sekély karcolásokat hagyva csak maga után. - Miféle anyag ez? - kérdezte Tolik, m ikor Sztasz kikapcsolta a gépet, és megszűnt a sivítás. - Nem tudom , olyan, m intha közönséges kő len­ ne. Próbáljuk meg oldalról kiásni és megemelni. Kétfele indultak, m egtisztították a m ár feltárt rész melletti felületet, és Sztasz viszonylag gyorsan meg­ találta a kőlap peremét.. Betolta alá a vibrolapátot, bekapcsolta és derekasan nekifeküdt... Az izzadt tenyeréből kicsúszó nyél az arcába vá­ gódott, méghozzá olyan erővel, hogy elsötétült előtte a világ. Sztasz érezte, hogy zuhan, azután egy kőku­ pacon heverve tért magához. A fölé hajló Tolik arcán rém ület látszott. - M inden... lendben... - szólalt meg Sztasz az ál­ lába hasító fájdalomtól fintorogva. - A fenébe isz... - Felhasadt a szád, az orrod meg vérzik - közölte Tolik. - Medek L arához... - Sztasz támolyogva föltápászkodott. - Te meg addig vizsgáld át a többi részt. A hajóig vezető út kétszer annyi ideig tartott, m int általában, Sztasz szédült, és az a furcsa érzése tám adt, hogy a lábai hol m egnyúlnak, hol megrövi­ dülnek, m int a teleszkópos botok. A m ikor m eglátta a Hermészi és a lépcső alsó fokán ülő Larát, Sztasz megkönnyebbülten felsóhaj­ tott. - Mi van veled? - ugrott fel a lány, a könyvlapok megzizzentek. - Fellázadt a lapát. - Sztasz megpróbált moso­ lyogni, de a fájdalom m iatt inkább letett róla. - Gyere föl! - Lara átölelte a parancsnok derekát, és óvatosan fölvezette a lépcsőn.

221

M ikor beértek a hajó fülledt belsejébe, leültette a legközelebbi karosszékbe, és a patikához rohant. Sztasz egy pillanatra lehunyta a szemét, elúszott valahová, s am ikor magához tért, éles, kellemetlen szagot érzett, és egy hideg érintést az alkarján. - Könnyű agyrázkódásod volt - m ondta Lara. - M indjárt beadok valam it, attól könnyebb lesz, de estig feküdnöd kell. - Hát veled m i van? - Sztasznak csak ekkor tű n t fel, hogy Lara szeme vörös, az orra duzzadt. - Mi van, sírtál? Az injektor szárazan kattant, szúrást érzett az alkarja bőrén. - Semmi - felelte Lara, elfordítva a tekintetét. - Olyan könyv akadt a kezem be... sajnálom a hős­ nőt. .. m indenki elhagyja... - Hogy lehet sírni papíron levő betűk miatt? kérdezte Sztasz, de torkán akadt a szó, m ert eszébe jutott, m ennyire izgult a M ordor felé tartó hobbito­ kért. A Hermész három hetet töltött a Földön, tizenhárom nap telt el azóta, hogy kénytelenek voltak áttérni az energiacsendre. Ez idő alatt Sztasz vagy másfél tucat könyvvel végzett, főleg a hajdan fantasztikusnak ne­ vezett műfajból. Kezdetben nehezen ment, majdnem m inden ol­ dalnál bele kellett néznie a komputeregység szótá­ rába, hogy megkeresse a szám talan archaikus szó jelentését. De később belejött, és legalább annyira kezdte élvezni az olvasást, m int a pokoli gomba spó­ ráinak belélegzését. A többiek sem m aradtak el a parancsnoktól. Lara falta a szentim entális regényeket, Tolik a kemény öklű detektívekről szóló szövegeket, Nata m indenfé­ le olyan ostobaságot, m int a sagák és legendák. Anton is olvasott valamit, de érthetetlen okból dugdosta a könyveket. Még ennél is különösebb volt azonban, hogy felhagyott az ivással, esténként félre­ vonult az űrhajó egy eldugott zugába. Nata és Tolik kevés időt töltött együtt, a m últkori skandalum óta nemigen álltak szóba egymással, a volt eladó pedig m ár nem kezdeményezett beszélgetéseket arról, h o ­ gyan lehet minél gyorsabban meggazdagodni. Lara egyre növekvő érdeklődéssel kezdte figyel­ ni a férfit. Maga Sztasz pedig többször is azon kapta magát, hogy egy másik, tisztább, fényesebb világról ábrándozik, amelyben az emberek nem pénzért,

eM T IK fl 221 hanem eszményekért küzdenek, barátságon nem üzleti kapcsolatot értenek, hanem valam i mást, nem a szexet nevezik szerelemnek, ahol nem léteznek M etropolia kegyetlen törvényei, s m indenki szaba­ don megválaszthatja a maga ú tját... - Lehet sírni - m ondta Lara am int látod. - Az az em ber érzése, hogy bolondokházába ke­ veredett - m orm olta Sztasz, a pultra nézett, és csak­ nem felnyögött. A központi konzolon, m int hatalm as, kitárt szár­ nyú lepke, egy könyv feküdt. Sötét borítóján jókora betűk aranylottak: Fjodor Dosztojevszkij - Egy őrült naplója. Sztasz úgy ébredt, m intha megbökték volna, né­ hány másodpercig m ozdulatlanul feküdt, hallgatta, hogyan zúg a szél a falon túl, a Hermész belsejét elárasztó sötétet figyelte, majd felfigyelt arra, hogy abból ítélve, milyen tisztán hallja a hangot - nyitva a hajó ajtaja. Nyugtalanul megdobbant a szíve, arra késztetve, hogy azonnal felkeljen. Sztasz belebújt a kezeslába­

amely elég nagy és erős volt ahhoz, hogy átvágja egy fa törzsét. Csakhogy egyetlen fa sem volt a közelben. Anton még m agasabbra emelte a karját, a penge csillogott. Sztasz nekiiram odott, lába alatt csikorgott a kavics, a gépész felé fordította a fejét, a penge lendületesen megindult lefelé. Sztasz az utolsó m á­ sodpercben kapta el, megm arkolta A nton alkarját, összekapaszkodva gurultak végig a földön. - Mit művelsz, a francba is? - hörögte Sztasz, kikapva a kést a gépész kezéből, majd ráült legyűrt ellenfelére. - Engedj el - felelte Anton tom pán, bal kezéből kiejtve egy vékonyka kötetet. - Meg kell tennem . Az em ber legmagasabb rendű hivatása a halál, az önként vállalt és fájdalmas halál pedig az üdvösség csúcsaira re p ít...

- M icsoda agyrém ez? - Sztasz felállt, elfintorodott a fejébe hasító fájdalomtól, lehajolt és felvette a könyvet. - Add ide! - A nton megpróbált fektéből fölugrani, kopasz feje megcsillant, de Sztasz oldalt lépett, és a gépész célt tévesztett. - Azt m ár nem! - Sztasz érezte, hogy a dühtől lángol az arca. - A felszabadítás könyve? Igaz taní­ tás a halhatatlanságról? A hajóra! Futás! Különben rendezek én neked vérontást, nem halálosat, de fáj­ dalmasat! Még a sötétben is látszott, hogy Anton elsápad. Sietve feltápászkodott, és elindult a Hermész felé, szemét le nem véve a feldühödött parancsnokról. - Könyvekkel töm te a fejét! - vicsorgott Sztasz, sietve kapaszkodva fölfelé a lépcsőn. - Kapjon el egy hegyi troli... pfuj... ha még egyszer megengedem valakinek vagy saját m agam nak egyet is lapozni egy könyvben! Ébresztő, az anyátokat! Az utolsó lépcsőfokon A nton átesett, és bezuhant a hajóba. Az esés zaja összevegyült a fájdalomkiál­ tásával. A sötétben neszezés hallatszott, majd Nata elégedetlen hangja: - Mi van? Nem hagytok aludni!

[>D

Régiség

sába, megtapogatta zsebében a lámpát. Kívül nem volt olyan sötét, m int a hajóban, a las­ san vonuló felhőkön itt is, ott is áttűntek a csillagok, közvetlenül a horizont fölött pedig látszott a hold fe­ héres korongja. A nton a Hermészhez legközelebbi törmelék­ halom tetején térdelt, és valam it mormolt. Amikor magasba lökte a karját, Sztasz hátán végigfutott a hi­ deg: a gépész egy vibrokést szorongatott a m arkában,

59

SMCTO 221 - Elrepülünk! Azonnal! - Sztasz megkerülte Antont, odalépett a pulthoz, és a szenzort megérint­ ve villanyt gyújtott. - Amíg én keresek egy rést az őrjáratok között, ti kihányjátok az összes könyvet a raktérből! - Mi? - Lara fölült az ágyban, és elképedve pis­ logott. - Ez parancs! - vicsorgott Sztasz. - Világos?! - M it üvöltesz? - m ászo tt elő a tak aró alól Tolik, aki valahogy nagyon sápadt, ernyedt és p etyhüdt volt. Sztasz köpött egyet, és a p u lt felé fordult, behívta a képernyőre a térfigyelő szken­ nerek adatait. A Föld körül járőröző űrhajók nem tudják ellen­ őrizni a bolygó egész felszínét, m indig m aradnak mozgó „holt terek”, amelyekben a startot kísérő energiakibocsátás sokáig észrevétlen lehet. Háta mögött elégedetlen hangok hallatszottak, lépések, majd távolabb húzódtak, lejjebb, a raktérbe, de Sztasz nem foglalkozott velük. Dolgozott, keres­ ve azt a pillanatot, am ikor legközelebb kinyílik egy „ablak”. - H arm inchárom per$ múlva - mormolta, mikor végzett a számításokkal. - Készen kell len n ü n k ... Az ajtón kiáradó fény megvilágította a romokat, látszottak a sürgő-forgó emberek, am int a raktérből kihordják a könyvek kupacait. Sztasz néhány m á­ sodpercig figyelte őket, m ajd nekilátott átkutatni a fülkét, benézett mindenhova: a személyes holm ikat rejtő szekrényekbe, a székek alá, a zugokba, ahol rejtekhelyet lehet kialakítani. Biztos m indenki eldugott valam it saját magának, valam it, am i megtetszett, am i m egragadta a lelkét... Repült az asztalra az első kötet, a m ásodik, a h ar­ m adik... James Hadley Chase, Erle Stanley G ardner - ez Tolik kincstára; Homérosz, Roland-ének, ez Natáé; egy kupac puha fedelű könyvecskét, borítójukon bágyatag szőkeségeket ölelő zord férfiakkal, Lara rejtett el... Attól volt a legnehezebb megválnia, am it saját m agának rejtett el: Tolkien, Frank Herbert, Roger Zelazny. Sztasz úgy érezte, saját magából tép ki egy darabot, de határozottan odadobta ezeket a köny­ veket is a közös kupacra. A zután felmarkolta és az ajtóhoz cipelte az összeset. - M it csinálsz? - kiáltotta kétségbeesetten Lara, m ikor leszórta a fülkében talált könyveket a földre.

- Megmentek némelyeket a fertőzéstől - felelte Sztasz. - Készen vagytok? - Igen - m orogta kom oran Anton. - Akkor m indenki a hajóra. - Sztasz elsőként indult meg fölfelé a lépcsőn. A fülkében odam ent a fegyverszekrényhez, beütötte a kódot. Figyelte, m int húzódik félre a páncélozott fedél, és bemászott. Nata hátratántorodott, m ikor meglátta a parancs­ nok kezében a plazmapuskát. - Te megőrültél! - Tolik ajka remegett, a szeme rángatózott. - Nem - rázta meg a fejét Sztasz. - Egyelőre még nem. Foglaljátok el a helyeteket, tíz perc múlva star­ tolunk... - Miért? Hova? - pislogott Lara. - Haza. Eleget összegyűjtöttünk ahhoz, hogy megtérüljenek az út költségei, és egy darabig gond­ talanul eléldegéljünk. - Sztasz az ajtóhoz lépett és célzott. - Itt m aradni viszont életveszélyes... A szíve m ajd’ kiugrott a helyéből, de határozottan megnyom ta az elsütő szenzort. Vakító fehér sugár csapott le a könyvek sötét, összevissza dobált halm á­ ra, azok vidám an és fürgén lángra kaptak, m intha v árták volna ezt a pillanatot. - Ne-e-e! - hangzott fel egyszerre a dühödt kiál­ tás négy torokból. - De igen. - Sztasz megfordult, a fegyvert nem engedte le. - M indenki a helyén marad! - De miért? Miért? - kérdezte Lara, miközben Sztasz a pilótaüléshez m ent, bezárta az ajtót, és fel­ készült az indulásra. - Ezek a könyvek... - Sztasz sorra megérintette a szenzorokat, és a képernyőn megjelenő diagram okat figyelte. - Ezek száz szoláris bom bánál veszélyeseb­ bek! Gyengévé tesznek m inket, furcsa gondolatokat ébresztenek, kétkedést M etropolia megingathatatlan hagyom ányaiban... Jobb lesz nekünk nélkülük! Kinézett az ablakon, az égő papír halm át figyelte, ahogy a bíbor lángokban összezsugorodtak és fekete ham uként széthullottak az oldalak, majd egy gom b­ nyomással aktivizálta a védőernyőt. - Start, hölgyeim és uraim - m ondta Sztasz, és a Hermész a magasba szökkent, m int valam i hatalm as szöcske. A halálosan veszedelmes régiségekből rakott máglya elm aradt alattuk. Weisz Györgyifordítása

Megújult a Galaktika Baráti Hor! A GBK-tagük szerkesztőségünkben történő személyes vásárlás esetén köteteink árából 30% kedvezményt és saját digitális tagsági kártyát kapnak exkluzív tartalmakkal!

m m

rx 'X C Z fi

4 P

j K

/

^

'* * '* ^

<*/ r S f

.

j» >
^ y

•

f■BÉ k

^

-uo'

iV

efiwcTicfl^ Kör BBaaráti rá ti Kör

J f

W ww www.in .i ntet erO r gaalal akktiW t i k aa.h .huu

*

M g-

♦

V A ^

F r e d e r i k Po hl

G B K M I N T A 001

Lépjen be On is! A tagsági díj egy évre 3000 Ft, előfizetőknek 1000 Ft. Szerkesztőségünk címe: 1122 Bp. M oszkva tá r 13. Varjuk kedves vasarloinkat m unkanapokon lű-től 1G óráig

FUmturizmus Ki ne álm odozott volna arról, hogy eljusson azokra a helyekre, amelyeket a filmekben látott? Ez ma már sokkal könnyebb, mint gondolnánk. e n e r á c ió m

G

legm eg h atáro zó b b film es

élm ényei k ö zö tt előkelő helyen áll a Csillagok háborúja és az E lveszett fr ig y ­ láda fosztogatói. Á m ulva o lvastuk, hogy P etra városa és az ahhoz vezető k anyon nem Spielberg agyszülem énye, v alam in t a T atooine bolygó föld alatti o tth o n a i sem Lucas fan táziáját d icsérik. M ind a két hely létezik, és ezek term észet- (illet­ ve em ber-) ad ta szépsége ih le tte m eg a film ese­ ket. Sokan gondolták ak k o rib an , hogy ezt n ek ik is látn iu k kell. és m ozifilm gyártás. A nagy sikerű m ozifilm ek A tu ris tá k k özött m in d ig is nagy sik ert a ra ­ és televíziós alkotások forgatási helyszíneinek és to tt, ha n y aralásu k közben felism ertek egy olyan tájain ak m eglátogatása szám os régióban látvá­ helyet, am elyet ko ráb b an valam ely ik film ben nyosan m egnövelte az odalátogató és ott időző láttak. R áadásul a k alan d film ek készítői szere­ tu ristá k szám át. tik a különleges helyszíneket. N em csoda teh át, Egy, 2005 au g u sz tu sá b a n N agy-B ritan n iáb an hogy a tu riz m u s szakem berei h a m a r ráéreztek készített felm érés sze rin t a felnőttek 27 % -át, a az ebben rejlő lehetőségekre - m eg szü letett a 16 és 24 év k ö zö tti fiatalo k n ak p edig 45 % -át b e ­ film tu rizm u s, am ely n a p ja in k ra az idegenforga­ folyásolják a szü n id ő színhelyének kiv álasztásá­ lom egyik h ú zóágazata lett. Az E urópai G azdasági és Szociális Bizottság 2006-ban m egjelentetett állásfoglalásában kiem el­ ten foglalkozott a tém ával. A k u ltu rális tu rizm u s negyedik aspektusa, am ely a töm eges tu riz ­ m us egyre jelentősebb h u llám ait indukálja, a TV-

b a n a m o zib an vagy televízióban láto tt film ek. A b rit idegenforgalm i hivatal, a V isitB ritain éppen ezé rt figyelem m el k íséri a film g y ártás esem énye­ it, és h o n lap ján úgynevezett „m ovie m a p ”-eket tesz közzé, vagyis olyan részletes térképeket, am elyek valam en n y i forgatási helyszínt jeleznek, az o d a vezető ú t és a helyszínen elérhető tu ris z ti­ kai szolgáltatások pon to s leírásával. A N o rth u m b erla n d g rófságban (Nagy-Brita n n ia északi részén) talá lh a tó alnw icki k astély például, am ely a J. K. Rowling regényei alapján k észült film ek fo rg atásán ak keretek én t szolgált - m elyek főhőse H a rry P otter - , a sem m ib ő l rö ­ vid idő ala tt tekintélyes szám ú tu ris tá t v o n zo tt m agához, m a m á r évi 13 m illió eu ró s tu risz tik a i forgalm at bonyolítva, és ezzel N agy-B ritannia egyik legjelentősebb tu risz tik a i ú ti céljává lépve

átlagos szám a h eti 100-ról 3500-ra em elk ed ett. A népszerűsítő h atás olyan film ek esetében is m eg­ figyelhető, am elyek még nem k erü lte k a m ozik­ ba, de forgatásuk folyam atban van. N agy-B ritann iáb an például egy Lincoln n ev ű kisváros, ahol D an Brown azonos cím ű bestselleréből készülő A Da V inci-kód cím ű film et fo rg atták , m ég a forga­ tás közben jelentős szám ú tu ris ta úti céljává vált, P árizsb an pedig olyan u tazá si iro d á k alak u ltak , am elyek k izárólag a Brow n regényében szereplő helyekre szerveznek u takat. De té rjü n k vissza Spielberghez és Lucashoz. P etra, a csodálatos sivatagi rom város, m á ra Jor­ d á n ia legnépszerűbb idegenforgalm i célpontjává vált, pedig a film előtt szinte ism eretlen volt az em berek szám ára. T unéziában is ren d szeresen szállítják a tu ris tá k a t a sivatagba, ahol a Star W ars T atooine-on játszód ó jelen eteit forgatták. (A G alaktika egyik korábbi szám áb an b eszám o l­ tu n k egy m ag y ar expedícióról.) K sar H adada, vagyis a film béli M os Espa, ahol A n ak in g y er­ m ek k o rát töltötte. C hott El G harsa és C hott El Jerid, Luke Skyw alker o tth o n a. Az erősen m eg­ ko p o tt díszletek jó része m ég m a is áll, kiváló tém a a fotózáshoz. T erm észetesen m in d e n k i m egáll p ár percre T ataouine településen.

A film tu rizm u sn a k igazán n agy lökést háro m triló g ia adott: a M á trix , a Csillagok háborúja I-III, és a G yűrűk ura. A kilencvenes évek végén A u sztrália és Ú j-Zéland n ép szerű forgatási hely­ szín lett, m e rt alacsonyabbak v oltak a g y ártási költségek, szinte b árh o l különleges helyszínekbe b o tlu n k és nem u to lsó so rb an angolul beszélnek az em berek. Sydney ném ely m ellék u tcáját és to ro n y h á za ­ in a k tete jét jo b b a n ism e rik a rajongók, m in t a nevezetességeket, h iszen N eo és T rin ity itt u g ­ ro tta k át a h ázak o n , vagy h ajo lta k el a lövések elől. Ú j-Z éland id eg en fo rg alm án ak m á r je le n ­ tős része épül a G yűrűk ura forgatási helyszí­ n ein ek vég ig láto g atására. A K aito k e-p ark b an re n d e zté k be V ölgyzugolyt, a R u apehu-hegy p ed ig a T ongario N em zeti P ark b a n M o rdorként sz ü le te tt újjá a film ben. De így le tt v ilá g h írű M ata m a ta váro sk a, am ely n ek k ö rn y ék én „ terü lt e l” a M egye, H obbitfalva és Z sák lak . Bilbó és F rodó h áza, v a la m in t n é h án y h o b b itfa rm is b e ­ já rh ató . Az egyik szállo d a O h ak u n e v áro sáb an az é rt v ált n épszerűvé, m e rt a forgatás a la tt o tt la k ta k a színészek. A film tu riz m u s n ap ró l n a p ra n ép szerű b b . Ha elv ető d ü n k a v ilá g n a k egy o lyan tájá ra , ah o l ilyen k irá n d u lá s t k ín á ln a k n e k ü n k , se m ­ m ik é p p se h a g y ju k ki. Egy k ic sit leg aláb b úgy érez h e tjü k , m in th a az a d o tt film szereplőjévé v á ln á n k .

Fil maj ánló

elő. U gyanez a jelenség figyelhető m eg O lasz­ országban a p iem o n ti Á giié k astély esetében, am ely az Elisa di Rivom brosa c ím ű televíziós al­ kotás forgatási helyszíne volt, és ahol a látogatók

z o n a t é l e n W ill le Fey egy Salem Tessaint nevű árny politikusnak dolgozott. A m u n ­

A

kája leginkább abból állt, hogy ide-oda szaladgált és mindenféle ügyeket intézett, méghozzá látványosan szilárd halm azállapotban. Begyűjtötte az adóíveket a párttagoktól, halom nyi iratot hordott ki trollos megjelenésű hivatalnokoknak, elsimította az engedélyeztetési problémákat, kandírozott jalapagyökérrel kedveskedett a nyugdíjba vonuló m inisz­ tereknek, a legkülönbözőbb íróasztalokon felejtett ott szórakozottan karcsú borítékokat, amelyekben egy-egy húszdolláros bankó lapult. Ha egy befolyá­ sos személy meghalt, vitt egy fehér kecskét a Sötétség Templomának hátsó ajtajához, hogy feláldozhassák a Névtelennek. Ha valaki fiát behívták vagy lecsuk­ ták, bevert egy szöget a nkisi nkonde bábuba, am it Tessaint az irodájában tartott, hogy biztosítsa az il­ lető szerencsés hazatértét. Kopogtatócédulákat gyűj­ tött az árnynegyedekben, amilyen például Ribirét, Enyészelő, vagy Dúdetova, ahol a kocsm ák füstösek, a zene jó, és veszélyes a prostikra mosolyogni. A vá­ rosházi bürokrácia útvesztőjében alkudozott. Amit csinált, annak nem m inden részlete volt teljes m ér­ tékben legális, de egyetlen mozzanata sem m inősült bűncselekménynek. Salem Tessaint annyira azért nem bízott benne. Egy este épp b o rítéko k at tö ltö g etett Szellem ­ pofával, am íg Jim i D ereek a szavazatvadászok

listáját nézte át a városatyával, kipipálva azokat, a k ik re leh etett sz á m íta n i a következő v álasz­ táskor, hogy m ajd m ozgósítják a lakosságot, és k ih ú zv a azokat, ak ik k el m á r előfordult, hogy egyszerűen zsebre v ág ták a fejpénzt, a választás n ap ján p edig csak tétle n ü l álldogáltak, vagy, am i ennél is rosszabb, az ellenkező irán y b a terelték a szavazókat, m in th o g y az ellenzék m eg ezért fizette őket. Az ajtó T essaint iro d ája és az előszo­ b a k ö zö tt résnyire n yitva volt, így W ill csendben h allg ató zh ato tt. - Domovoj apó tavaly augusztusban kővé vált - m ondta Jimi Dereek úgyhogy valaki m ást kell találnunk, hogy meggyőzze a szlovákokat. Van egy véla, a k it... Szellempofa egy befőttesgum it csattintott a kezé­ ben lévő borítékokra, és a köteget áthajította a szoba túlfelén álló postázókocsiba. - Három pont! - kiál­ totta. Majd így folytatta: - Tudod, m i böki a csőrö­ met? - Nem - felelte Will. - Az, hogy te meg én pontosan ugyanazt a felada­ tot végezzük, de te egyenesen a csúcsra törsz, míg én örökre itt ragadok borítékokat nyalogatni. És tudod, miért? M ert te szilárd vagy. - Ez csak rasszista sületlenség - m ondta Will. - Tessaint soha nem fog engem ennél előrébb lép­ tetni. Az árnyak szeretik azt látni, hogy egy tünde

wem 221 csicskázik a nagyfőnöknek, de azt soha nem fogad­ nák el, hogy a tanácsadója legyek. Ezt ugyanolyan jól tudod, m int én. - Na ja, de te nem m aradsz itt a világ végéig, ugye? Pár éven belül m ár a polgármesteri hivatalban leszel. Egy cseppet sem lepne meg, ha egészen a Le­ vélpalotáig jutnál. - Te most vagy szívatsz engem, vagy tényleg enynyire hülye vagy. M ert ha komolyan gondolod, hülye vagy, hogy piszkálsz miatta. Ha Tessaint lenne a te helyedben, m indent megtenne, hogy a barátja le­ gyek, és akkor akárhova is kerülök, lesz ott egy szö­ vetségese. Tanulhatnál a példájából. Szellempofa majdnem suttogásig halkította a hangját. - Tessaint egy őskövület. Ugyan, m it tanulhatnék egy mézesmázos, fontoskodó, köpönyegforgató... Az iroda ajtaja hangos csattanással kivágódott. Erre m indketten felnéztek. Salem Tessaint ott állt az ajtóban, szeme annyira a plafon felé fordult, hogy a pupillája nem is látszott. Feltartotta egyik kezét és síri hangon így szólt: - Egy választópolgár bajban van. A képviselő elég k ísérte tie s volt ilyenkor. Oly sok éve ró tta Bábel utcáit, hogy a város m o lekulái beivódtak a testébe, m iu tá n m illió szo r h o zzáért a téglák és korlátok, kocsm a- és kuplerájajtók, könyvelőirodák és p ark o ló h ázak anyagához, és cserébe az ő m olekuláit is m agába szívta a v á­ ros, így többé nem volt éles h a tá r kette jü k között. Érezte Bábel h a n g u la tá t és g o ndolatait, n éh a p e ­ dig - m in t péld áu l m ost - a v áros közvetlenül szólt hozzá. Tessaint megragadta széles karim ájú kalapját és felkapta télikabátját. - Jimi, maradj itt és intézd az ügyvédet! Azt a listát később is befejezhetjük. Szellempofa, W ill - ti, fiúk, velem jöttök! A tanácsnok keresztülcsörtetett az ajtón. Szel­ lempofa követte. Will utánuk sietett: kinyitotta az ajtót, becsukta maga mögött, majd futásnak eredt, hogy behozza a lemaradást. Szellempofa volt egyben Tessaint sofőrje is. A lim óban megkérdezte: - Hová, főnök? - Koboldvárosba. Egy árnyat letartóztattak gyil­ kosságért, és ki kell húznunk a pácból.

- Gondolja, hogy csak rákenték? - érdeklődött Will. - Mi a francot szám ít az? Választópolgár. Koboldváros hanyatló városrész, az ilyenek m in­ den jellegzetes feszültségével. Rengeteg árny volt az utcán, de a bérház körül, am i előtt a rendőrautók csoportosultak, köménykordon virított, hogy kívül tartsa őket. Salem Tessaint limuzinja épp időben ért az épület elé, hogy lássák, am int egy harcias árnyat elvonszolnak berkenyebilincsben. A rasztatincsek végén csücsülő gyöngyök dühösen csörögtek, am int a gyanúsított a fejét forgatta. - Nem csinátam én semmit! - üvöltözte. - Ez m ind szarság, anyaszomorítók! Maj még visszajö­ vök és kinyírlak titeket m ind egy szálig! - A szeme úgy égett, m int a pokol tüze, és kísérteties kék köd vette körül a fejét, fényes bizonyítékául annak, hogy nem sokkal korábban kristálypancsot lőtt be. Will csodálkozott, hogy egyáltalán megáll a lábán. A lim uzin fékezett és W ill kipattant, hogy kinyis­ sa az ajtót Salem Tessaint előtt, aki nehézkesen ki­ mászott, és egy erélyes m ozdulattal megállította az őröket. Ezután röviden pár szót intézett a fogolyhoz. - Csak nyugalom, fiam! Elintézem, hogy jó ügyvé­ det kapj, a legjobbat, am it pénzért kapni lehet! - Will kicsattintotta a mobilját, bepötyögött egy számot, és buzgón sutyorogni kezdett. Ez persze csak kom é­ dia volt - az időjárás-jelentést tárcsázta, m inthogy Jimi Dereek m ár kétségkívül szerzett védőt - , de ez, Tessaint jelenlétével kombinálva, sikeresen meg­ nyugtatta az árnyat. Csendesen figyelt, míg a képviselő befejezte: - Csak ne ölesd meg magad, ez a lényeg! Értve? Az árny bólintott. A hallban két közeg az ajtónállóval beszélgetett. M indhárm an kővé dermedtek, m ikor meglátták a főbejáraton besétáló árnyakat, megnyugodtak, am int látták, hogy Will a helyére illeszti a kömény­ szárakat, és megkönnyebbülten elmosolyodtak, mihelyst felismerték Tessaint-t. Mindez egy szempillantás alatt történt, de Will észrevette. És ha ő észrevette, lehetetlen, hogy társai figyelmét elkerülte volna. A városatya m indenesetre besiklott, kezet rá­ zott és szivart osztott, am it a rend őrei hálásan elrak­ tároztak a belső zsebükbe. - M i az ügy? - kérdezte. - Gyilkosság - felelte az egyik zsaru. [X>

66

omm 221 Tessaint füttyentett, hosszan és hangosan, m int­ ha még nem tudta volna. - Hányadik emelet? - Második. M egvárták a liftet, habár a lépcső is ott volt az or­ ru k előtt, és gyorsabb lett volna azt használni. Salem Tessaint ugyanúgy nem m ászott többé lépcsőt, ahogy a saját kocsiját sem vezette többé. M indent m egtett, hogy megértsd, m ekkora nagym enő is ő, mielőtt kedélyesen hátba vág, és kockacukrot nyom a lovad szájába. A m int a lift ajtaja kinyílt, Tessaint Szellempofához fordult, és azt mondta: - Elég kom ornak tűnsz. Valami baj van? Szellempofa görcsösen m egrázta a fejét. Csak bá­ m ult egyenesen maga elé, nem is pislogott, am íg a célhoz értek. Két nyomozó volt a fagyos lakásban, m indkettő Tylwyth Teg: aranybőrű és levélfülű tündefi, vihar­ kabátban, am i úgy nézett ki, m intha hivatalból lett volna gyűrött. Bosszúsan megfordultak, am ikor az ajtónál őrt álló szerv beengedte a három férfit, de aztán láthatólag beletörődtek a dologba, am int meg­ látták a tanácsnokot. . - Shulpae! Xisuthros! - Ismét hátbavágás és kézfogás következett, m intha Tessaint a kam pány­ ra pénzt gyűjtő esten dolgozná meg a szobát. - Jól néztek ki, fiúk! - Üdv a m i kis szerény tetthelyünkön, Salem! m ondta Xisuthros nyomozó. Karjával széles moz­ dulatot tett, hogy bem utassa a helyiséget. Egy ablak, félig nyitva, még m indig öm lött befelé rajta a hideg, téli levegő. A párkány és alatta a fal vértől feketéllett. A védőrács érintetlennek tűnt. Egy komód, egy ágy, egy pozdorjává zúzott szék. Néhány vércsepp az ablaktól egy apró fürdőszobához vezetett, am inek az ajtaja tárva-nyitva állt. - Tudhattam volna, hogy felbukkansz. Egy boggart terült el élettelenül a fürdő padlóján. A mellkasát feltépték. Csak egy tátongó lyuk volt ott, ahol a szívének kellett volna lennie. - Ki a hulla? - kérdezte Tessaint. - A neve Bobby Boghar. Csak egy újabb züllött alak. - Láttam, bevittetek egy ártatlan árnyat. - Ugyan, Salem, ne csináld! Az ügy világos, m int a nap. Az ajtó zárva volt és be volt reteszelve belül­ ről. Rács az ablakon, rátekerve néhány köményszár. Csak a kísértet juthatott be. Ő itt a gondnok. Épp az

akciót próbálta kiheverni egy tábori ágyon az alag­ sorban. - Árny. - Salem Tessaint szigorú képet vágott. Kérlek! Az elképzelhető legrövidebb hallgatás után a nyo­ mozó utánam ondta: - Árny. - Halljuk a sztorit! - Ügy egy órája balhé volt. V alaki a falnak csapódott, valam i b ú to r rip ity ára tö rt. A folyosón m in d en k i p anaszkodott. M ire a recepciósnő ide­ ért, m á r vége is volt. Ő hívott m in k et. Mi b e tö rtü k az ajtót. - M iért nem volt a recepciósnak kulcsa? - Volt. De Boghar feltett egy reteszt. Képzelheted, hogy örült neki a nyanya. - M iért nem volt árny-sorom pó az ajtón? - Nem volt rá szükség. Az előcsarnokban ajtónál­ ló volt. Csak egy árny lakott az épületben. W ill az ajtó fölé sandított. - Van a falon egy halvány folt, m intha korábban lett volna ott egy sorompó, csak valaki levette volna. Shulpae nyomozó, a csendesebbik, felé fordult és rám eredt. -É s? - És miféle alak tesz fel reteszt és veszi le aztán a sorompót? Ennek sem m i értelme. - Afféle, aki időnként meghívja magához az árny haverját egy kis repülésre. - Xisuthros nyomozó a kom ód felé intett állával. Használt drogos kellékek hevertek rajta. - A recepciós szerint olyan jóban voltak, hogy némelyik szomszéd azt hitte, buzik. Ezzel visszafordult Tessaint-hez. - Képviselő úr, ha szeretnéd megkérdőjelezni az itteni m unkánkat, csak rajta! De m ost szólok: nincs sok rem ény a fiú szám ára. - W ill jól beszél! - kiáltotta Szellempofa. Az ab­ lakhoz lépett. - És még egy dolog. Nézzék ezt a sok vért a párkányon! Itt történt. De akkor hogy az ör­ dögbe került a pasas a fürdőszobába? Valaki kitépte a szívét, ezért elhatározta, hogy kezet mos? Ekkorra m indkét nyomozó őt bám ulta, szigorú tekintettel. - Maga nem sokat tudhat a boggartokról - kezd­ te Xisuthros. - Kemény kis fickók. Ha letépik a fe­ jüket, még akkor is elvannak vagy öt percig. Egy szív az semmi. És igen, pontosan ezt csinálta - kezet mosott. A legrégebbi szokások tű n n ek el legutoljára. Az egyik első dolgunk az volt, hogy elzártuk a vizet.

■

Különben a recepcióst helyben m egüti a guta. Szellempofa hevesen körbenézett. - Hova lett a szív? M iért nincs itt? Gondolom, azt

Az SF kot iHiyysdijd tovuhh szövi lebilincselő m e s e je t az e m b e ri fuj ujdbb O d isszeiajd io l, a m e ly b e n re g rő l ism ert, e m le k e z e te s forduldlo k v dltog dtju k e g y m á s t kiszdim tlidldtldiiul sorjdzo, e r e d e ti ö tle tek k e l.

Arthur C. Clarké

hiszik, az árny megette, he? Gondolom, azt hiszik, m ind kannibálok vagyunk! Xisuthros nyomozó hangjában mély undorral ennyit mondott: - Valaki dobja ki a picsába az ifjabb Sherlock Holmest! Salem Tessaint megragadta Szellempofa karját, és az ajtóhoz vezette. - Nincs kedved inkább odakint várni? Szellempofa elsápadt, de azért nagy dühösen kidobogott a szobából, le az előcsarnokba. Will kö­ vette. Nem kellett külön figyelmeztetni, hogy ez is a m unkájához tartozik. Kinn Szellempofa egyenesen a Boghar ablaka alatti sikátorba ment. O tt nem volt se krétarajz, se „tetthely”-kordon, tehát a rendőrség nyilván sem m i bizo­ nyítékot nem talált arrafelé. Kitépett szív sem hevert a járdán. Természetesen lehet, hogy egy kutya, vagy egy éji huhogány lépett meg vele. Nem volt azonban vér sem, leszámítva egy foltot az ablak alatt és talán p ár kóbor cseppet, am i a sötétben nem látszott. - Szóval, m i lett a szívvel? - Szellempofa fel-alá járkált, képtelen volt egy helyben m aradni. - Nyil­ ván nem repült el. - Fogalmam sincs - válaszolta Will. - Te vagy Boghar. - Szellempofa tenyerével a tég­ lafalra csapott. - Itt az ablak. Itt állsz és nézel kifelé. Na most. Odalopózom mögéd. Hogy tépem ki a szí­ ved úgy, hogy az a sok vér m in d az ablakpárkányra spricceljen? A hátad m ögül nem férek hozzá a szí­ vedhez. Ha megfordulsz, hogy szembenézz velem, a vér nem a párkányra fröccsen. Nom árm ost, azok az üresfejű, önelégült nyomozóutánzatok valószínű­ leg azt hiszik, hogy át tudom fúrni a kezem Boghar hátán keresztül, hogy kilökjem a szívét. De ez nem így működik. Két tárgy nem foglalhatja el ugyanazt a teret ugyanabban az időben. Ha megszilárdítom a kezem, am íg a mellkasodban van, akkor cseszhe­ tem. Szóval nem jöhetek a hátad mögül. - Értem. - De ha megfordulsz, hogy szemből mehessek neked, a vér nem fröcsöghet a párkányra, ugye? Te­ hát közted és az ablak között kell állnom. Nem tu ­ dom, észrevetted-e, de Jegesen egy csepp vér nem [>[>

3 Hugo-díj, 3 Nebula-ilij, az SFWA N a g y m e s t e r e jH pN M gi

Stephen Baxter 2 Philip K. Dick-díj, 1 John W. Campbell' ■ ü r emlékdíj, 1 Brit SF-díj

N A p V

c , l

!

I

Az Időodisszeia-sorozat újabb k ö t e t e # ! m

Az raőodisszeiusorozat nfUányti, Az idő szeme még kapható a Galaktika szerkesztőseidben es u könyvesboltokban!

( , a 1 lV

v f. • ,i

í i

r í

it

ri

, .; A x | | R

1

CALflKTKfi 221

volt. Egy se. Zéró. Nada. Lehet, hogy azt hiszed, ki tudom tépni valakinek a szívét, és aztán anyagtalan­ ná tudok változni elég gyorsan ahhoz, hogy a vér ke­ resztülspricceljen rajtam . Hát, én nem hiszem. De ha még lehetséges is lenne, a vér beborítaná a padlót is. Amit nem tett. Úgyhogy m ondd meg, kérlek: hogy tudom kitépni a szíved úgy, hogy így terüljön szét a vér az ablakpárkányon? - Nem tudom . - Köszönöm. Köszönöm. Igy van. Nem tudod. - Vagyis? - kérdezte Will. - Vagyis itt valam i nem kóser, ez minden. Valami

teréletet. Ezért nem lett belőle soha semmi. - Szel­ lempofa kezébe vett egy kanalat, megszemlélte, m ajd letette. - Nemtom. Talán tényleg ő tette. Talán tényleg. - Tudod, hogy nem így van! Bebizonyítottad, hogy nem tehette. - Na ja, de ezzel nem győzöm meg a bírót, vagy igen? Will kénytelen volt beismerni, hogy nem. - Tartjátok a kapcsolatot? - Nem kifejezetten. Találkoztunk p ár hónapja. Tökig be volt állva, és m inden hülyeséget összehor­

gyanús. Valami nincs rendben. - Úgymint? - Fogalmam sincs. - Hirtelen Szellempofa le­ eresztette a kezét az oldala mellé. Csak így egysze­ rűen, m inden élet elszállt belőle. Kétségbeesetten összerogyott. - Egyszerűen fogalmam sincs! - Szellempofa, m it szám ít ez az egész? - kérdezte Will. - Jegesnek nevezted a fickót. H onnan ismered? Az árny arca sápadt volt, m in t a ham u, és merev,

dott arról, hogy végre megcsinálta a szerencséjét. Százdolláros szivarokat fog szívni és ezerdolláros prostikat fog ágyba vinni. Lehet, hogy ellopott va­ lamit. M ondtam neki, hogy tűnjön a pokolba, nem akarok tu d n i a kétes ügyleteiről. A saját testvérem­ nek! A m ikor legutóbb találkoztunk, azt m ondtam neki, hogy menjen a pokolba! M indketten ném án ültek egy darabig. - Senki nem említette, hogy bárm i értékeset ta­

m int a csont. Elhaló hangon azt felelte: - Ő a testvérem.

láltak volna - jegyezte meg Will. - Néha a zsaruk zsebre vágják az ilyesmit. - Ez igaz. - W ill egyik ujját a kávéba m ártotta és a m űanyagpultra rajzolta az ihlet pecsétjét. De nem jutott eszébe semmi. Felsóhajtott. - Mit csinálna a nagyfőnök ebben a helyzetben? - Hogy ő? - kérdezte keserűen Szellempofa. Valószínűleg szivart osztogatna.

Bementek egy étkezdébe az utca túloldalán és ren­ deltek egy kávét. Szellempofa egyre csak a csészéjét bám ulta, és nem ivott. - Jeges m indig nehéz eset volt. Túlságosan sze­ rette az utcát, szerette a drogokat, szerette a gengsz­

QflLflCTKfl 221 - Hékás! - húzta ki magát Will. - Ez nem is rossz ötlet! Elég hűvös van odakinn. - Az ablakon keresz­ tül megszámolta a zsarukat. Majd odahívott egy pincérnőt. - Kérek négy nagy kávét, tejszínnel, extra cukorral. O tthagyta Szellempofát a pultnál kuporogni, és a kartontálcával kim ent a rendőrökhöz, akik nagyban toporogtak, hogy melegen tartsák m agukat. Kurta biccentéssel fogadták az ajándékot. M ind a négynek barna bőre volt, rövid szarva, és olyan viselkedése, am it az eredményezhet, ha valaki tudja, hogy soha, de soha nem lesz belőle nyomozó. A banda legidő­ sebbje megkérdezte: - A kísértetnek dolgozol, mi? - Ó, Salem rendes tag. A zsaru tölgybarna arcának csak egyik fele vigyorodott el. - Szóval az vagy, am it mifelénk Hoolan kutyájá­

Erre a zsaruk m ind röhögtek. H árm an odébb ballagtak, egyedül az újoncot hagyták ott. W ill elő­ vett egy doboz cigit, megkínálta a rendőrt, ő maga is vett egyet, majd meggyújtotta mindkettőt. Elszívták a cigit anélkül, hogy túl sokat beszéltek volna. Will elpöccintette a csikket. Az újonc lecsippentette a sze­ net a sajátjáról és megette. Végül Will megkérdezte: - Ez a B o g h ar... ismeri? - M indenki ismerte. Vérbeli nehézfiú. Ugyananynyit vót kinn, m in benn. M ongyuk a csaja aranyos. M indig ő jött érte az őrsre, hogy kiválcsa. Vézna kis nő, sem m i cickó. Az ilyen nagy májerek m ind a pici lányokat csípik, észrevette? - Néhány szomszédja azt hitte, meleg. - Észt persze tuti nem m onták vóna az arcába. Boghar nagy bunyós vót. Bokszót is vagy mi, „Hal­ hatatlan D ullahan” néven. - Nem semmi! - füttyentett Will. - Itt edzett, va­ lahol a közelben? - Végigmegy az uccán, ott van p ár háztöm bbel lejjebb. A hely neve Maflásszalon. Nem téveszheti el. Szellempofa még m indig az étkezdében ült, úgyhogy Will hagyott egy üzenetet a limó műszerfalán. Pár perccel később m ár a Maflásszalon Tornaegyesü­

let előtt állt. Ha volt valami, am it m egtanult, mióta Tessaint-nek dolgozott, az az volt, hogy hogyan kell belépni a világ bárm ely ajtaján úgy, m intha m inden joga meglenne ahhoz, hogy ott legyen. Bement. A tornaterem sötét volt, telve súlyos illatokkal. Homokzsákok lengedeztek a félhomályban. Valaki lassan, szabályosan hörgött, m int egy mechanikus disznó, a súlyzók irányából. Csak egy ring állt a te­ rem közepén. Egy trolisúlyú alak pattogott lábujjhe­ gyen: árnyékolt. - Menj haza, kisfiú! - szólította meg egy fejvédős ogre. - Itten nincsen sem m i keresnivalód. - A, nem azért jöttem - vágta rá Will fürgén. És az „azért”-on azt érthette, am it csak az ogre érteni akart. A városatya oldalán elsajátította, hogy kell ki­ térni a nyílt provokáció elől. - Nem-e? Nem akarod kigyúrni magad, megsze­ rezni a lányt és kiverni a szart is bárkiből, aki csak beléd köt? - Az ogre m egtapogatta W ill bicepszét. Hasznát vennéd. Csak nem itt. Ez egy komoly hely, kizárólag komoly harcosoknak! - Nem, uram , és Tessaint képviselő úrn ak dolgo­ zom. - Az ogre arckifejezéséből W ill ki tudta olvasni, hogy az felismerte a nevet, és nem volt különösebben meghatva. - Reméltem, hogy esetleg tudna mesélni Bobby Bogharról. - Az a tetű. Most m it csinált? - Meghalt. - Hát, nem lep meg. Egy semmirekellő volt. Fel­ gyúrhatta volna magát a tábla közepéig, de képtelen volt erőt venni magán. M indig egy kísértet haverjá­ val mászkált, am ikor pedig gyúrnia kellett volna. - Azt hallottam , hogy együtt követtek el több bűncselekményt is. - W ill csak vaktában lövöldö­ zött, de úgy vélte, jók az esélyei. - Hát, ja, am int m ondtam , nem volnék meg­ lepve. Egy csomó cucc van, am it egy ilyen gorilla, m int Boghar, megfújhat, ha talál hozzá egy árnyat. Bemész egy ékszerüzletbe és lenyúlod a sorompót, am ikor a pasas másfelé néz, és a helyére teszel egy köteg m űanyag köményt. Pont ugyanúgy néz ki, m int az igazi. A ztán éjjel a kísértet beslisszan és ki­ iktatja a riasztót. Ha olyan vagy, m in t Boghar, aki szabad kézzel leszakít egy széfajtót a zsanérjairól, elég szép kis sum m ához juthatsz. Valami ilyesmit csinált valaki egy raktárban lenn a Telepen, úgy hat hónapja. Egy egész vagyont fújt meg nyers jádéban. Dt>

Kis szoba Koboldvárosban

nak hívnak. Tudod, m i az? - Nem, uram . - Azt jelenti, hogy ha csak füttyent a gazdád, négykézlábra ereszkedsz és ugatsz!

69

SALfiKTKfl 221

70

Azért emlékszem rá, m ert Boghar pont azután lépett ki a klubból, és ez gyanús volt. - Na de a nyers jádét nehéz lehet eladni - vetette közbe Will. - M árm int, nagy tételben. - Nem, ha vannak kapcsolataid. És ha nincsenek is, valam i ekkorát bárm elyik orgazdán keresztül el lehet sózni, m ár ha kivárod, am íg leülepednek kicsit a dolgok. Nem m intha tapasztalatból tudnám . De hallani ezt-azt. - Hú - sóhajtotta Will. - És a barátnője !.. m i is a neve? - Passz. Daiera, Damia, vagy valam i hasonló. Ta­ lán Danaé. Egyedül azért rémlik, m ert egyszer meg­ kérdeztem Boghart, hogy miféle a lány, pixi, vagy ruszalka, vagy mi, és csak valam i olyasmit dünnyögött, hogy „proszektúra”. Déianeira - proszektúra ez volt az! Ez új volt. Azt hittem , m inden népséget ismerek, de ilyesmiről még sose hallottam . Figyelj, kölyök, tényleg vissza kéne m ennem gyúrni! - A kkor nem is zavarok tovább - m ondta Will. - Köszönöm a segítséget! - Még egyszer, utoljára vé­ gigfuttatta tekintetét a tornaterm en. - Azt hiszem, Boghar jobban tette volna, ha a ringben marad. - Ó, ő nem ringben harcolt - javította ki az ogre. - Ő verem harcos volt. - Mi a különbség? - A verem harc szigorúan élet-halál küzdelem. Ketten m ennek le, egy jön fel. Boghar összesítése 3-2 volt, am ikor kilépett. - Hogy a francba lehet valakinek 3-2 az összesíté­ se élet-halál küzdelemben? Az ogre széles vigyorra húzta száját. A ztán elm a­ gyarázta. Nem egész egy órával később Will, Salem Tessaint és Szellempofa kinn ácsorgott a félhomályban a városi hullaház előtt. - Oké - szólalt meg Szellempofa - , azt hittem , m inden létező fajt ismerek a litván boszorkáktól a thai szennydémonokig, de m it m ondtál, ez a lány egy mi? - Proszektúra. De ez nem a fajtája, hanem a m u n ­ kahelye. Más néven hullaház. Felhívtam p ár embert, és kiderült, hogy Déianeira ezen a héten éjszakai

ügyeletben van. Bár azt hiszem, m a este kicsit koráb­ ban fog hazaindulni. - Miért? - M ert ide hozták be Bobby Boghar testét. - Azt hiszem, fiam - szólalt meg Tessaint - , jobb lesz, ha elm ondod elejétől a végéig. - Rendben - felelte Will. - Ezt sikerült öszszeraknom. Boghar és Jeges ellopnak egy rako­ m ány ékszerkészítésre alkalm as m inőségű jádét, és megegyeznek, hogy hat hónapot várnak, mielőtt m egpróbálnák elpasszolni. Bogharnál van az áru - azt hiszem, a barátnőjénél tárolták, de ez jelenleg lényegtelen - , és m indenkinek van fél éve eltűnőd­ ni, mennyivel nagyobb lesz Boghar része, ha Jegest hidegre teszik. Lehet, hogy maga Jeges is hangot ad az aggodalm ának. Ezért Boghar leslattyog az alag­ sorba, hogy megbeszélje a dolgot a haverjával. Isznak párat, talán elszívnak egy kis füvet. A ztán előkerül a kristálypancs. Ekkorra a testvéred elveszti m inden ítélőképességét, amije csak volt, és nem tiltakozik. Szellempofa savanyúan bólintott. - Először Jeges lövi be magát, aztán Boghar. Csakhogy Boghar tiszta vizet lő be. - Ezt könnyen megteheti - melyik drogos feltéte­ lezné egy m ásik drogosról, hogy meglopja saját m a­ gát? Aztán, m ikor Jeges bebólint, Boghar visszamegy a lakásába, leveszi a sorompót, és lehúzza a vécén. - Ily m ódon a gyanú természetes m ódon arra a személyre fog terelődni, aki az épületben egyedüli­ ként képes besétálni egy csukott ajtón. A rra a sze­ mélyre, akiről Boghar biztosan tudja, hogy a rend­ őrség könnyedén megtalálja, ha megérkezik, am ikor kihívják. - És ki öli meg Boghart? - M inden előre el van rendezve. Boghar félig ki­ nyitja az ablakot és ellenőrzi, hogy a barátnője tényleg lenn várja-e a sikátorban. M inden készen áll. Majd előadja a birkózójelenetet. Üvölt, visít, veri a falat, szétver egy széket. És akkor, am ikor a szomszédok m ár m ind ordibálnak, hogy fogja be, mély levegőt vesz, és szabad kézzel felszakítja a saját mellkasát. - Megteheti? - A boggartok erősek, ezt ne feledd! Ráadásul, ha megnéznénk a fecskendőt a ko-

Két különleges világi ' ; tele emberekkel és idegen lényekkel

wem 221 módon, nem lennék meglepve, ha nem pancs, hanem morfium nyomait találnánk benne. Vagy így, vagy úgy, fájdalomcsillapítóval vagy anélkül, kitépi a saját szívét. Aztán kidobja az ablakon. Déianeira felfogja egy ko­ sárban vagy egy lepedőben, így nem kerül vér a földre. Semmi sem terelheti a nyomozók figyelmét az utcára. - A lány pedig magával viszi a szívét. - Ekkor Bogharnak még m indig van p ár perce, mielőtt összeesne. Elég okos ahhoz, hogy ne csukja be az ablakot - akkor a külső oldalára és a párkányra is kerülne vér, am i ismét csak kifelé fordítaná a fi­ gyelmet. De a kezén vastagon áll a vér, és nem akar­ ja, hogy a nyomozók rájöjjenek, hogy ő maga volt a tettes, ezért kim egy a fürdőszobába kezet mosni. Ekkorra a recepciós m ár az ajtón dörömböl. - Boghar meghal. M inden pontosan a terv sze­ rint halad. - Pokoli egy terv - motyogta Tessaint. - Igen. A közepét láttuk. A zsaruk jönnek, látnak, hisznek. Ha Szellempofa nem veri ki a balhét, a töb­ bit soha nem találjuk ki. - Hogy én? Én nem csináltam semmit. - Hát, éreztem, hogy valam i bűzlik, de nem ár­ tottam volna m agam a rendőrség dolgába, am íg ki nem derült, hogy neked fontos lenne. - A javát kihagytad - vetette közbe Tessaint. Hogyan fordítja Boghar a javára a saját halálát? - Igen, ez engem is zavarba ejtett. De ha egy bokszoló azt a becenevet választja, hogy „Halhatat­ lan”, nem á rt elgondolkozni, m iért. A ztán az ogre a tornaterem ben elm ondta, hogy Boghar összesítése verem harcban 3-2 volt. Pedig az halálig tart. És ak­ kor kiderült, hogy Bogharnak üvegszíve volt. Egy öklöm nyi kristálydarab. Mindegy, milyen súlyosan sérül meg, az a szív rendbe hozza. Akkor is, ha klinikailag halott. - így a barátnője megvárja, hogy behozzák a tes­ tet, és a helyére illeszti a szívet? - hüledezett Szellem­ pofa. - Nem, ez egyszerűen őrület! Ez igazából nem m űködhet, ugye? - Psszt! - intette le Will. - Azt hiszem, rögtön kiderül. Nézd! Egy kis ajtó nyílt ki a hullaház oldalán. Két alak lépett ki. A nagyobb a kisebbre tám aszkodva haladt.

Ken MacLeod

Kozmonautáá

Azon az estén először, Tessaint elmosolyodott. Elővillantak az aranyfogai. A ztán ajkához emelte a rendőrsípot. M iután Boghart és barátnőjét letartóztatták, Szel­ lempofa röviden, ám annál szorosabban megölelte Willt, és elrohant, hogy intézkedjen fivére szabadon bocsátása felől. Will és a tanácsnok visszaballagtak a lim uzinhoz, am i két háztöm bbel arrébb parkolt. Séta közben Will am iatt aggódott, hogyan fogja el­ m agyarázni a főnöknek, hogy nem vezethet, m ert nincs jogosítványa. - Jó m unkát végeztél, fiam! - jegyezte meg Tessaint. - Büszke vagyok rád. Valami a hangjában, vagy az elismerés a tekinte­ tében, am int lenézett Willre a szeme sarkából, többet m ondott, m int am i szavakkal kifejezhető volt. - Maga tudtál - értette meg Will. - Maga végig tudta! Tessaint halkan felnevetett. - Talán igen. De m egvan az az előnyöm, hogy tu ­ dom, am it a város tud. Igy is kivételesen éles elmére vall, hogy egyedül kiokoskodtad. - De m iért volt erre szükség? M iért nem m ondta el egyszerűen a nyomozóknak, am it tudott? - Hadd válaszoljak egy kérdéssel: m iért m ondtad Szellempofának, hogy ő oldotta meg az esetet? Ekkor értek a limóhoz. Felvillantak a lámpái: örült a gazdájának. De még nem ültek be. - M ert együtt kell dolgoznom vele nap m int nap. Nem akarom , hogy azt higgye, azt hiszem, felette állok. - Pontosan ezért! A rendőrség jobban örült, hogy egy szilárd gyerektől hallhatta a mesét, m intha tőlem hallotta volna. Nem tekintenek ugyan bohócnak, de azért közel állok hozzá. Tisztelniük kell a hatalm am , ahogy a hivatalom is. Idegesek lennének, ha m inden­ nek a tetejébe még komolyan is kellene venniük. - Képviselő ú r... - Csend, fiam! M indent tudok, am it csak m ond­ hatnál. - A városatya kinyitotta az ajtót W illnek. Mássz be hátra! Én vezetek. Sarkadi Zsuzsanna fordítása

Touch Sight k e r e s k e d e l e m b e n sokáig a leh etet­ len szinonim ája volt a hűtőgép eladása az eszkim ókn ak . Ez egészen addig volt így, am íg egy jó szim atú kereskedő el nem ad o tt több száz készüléket. R ájött ugy an is, hogy az eszk im ó k n ak is szü k ség ü k v an hűtő szek rén y re,

A

de n em a hűtés, h an em épp a túlfag y ás m eg ak a­ dályozása m iatt. H ason lóan lehetetlen ö tletn ek tű n t az, hogy fényképezőgépeket k észítsü n k v ak o k n ak - egé­ szen m ostanáig. A Sam su n g m eg v aló síto tta az első h a llá sra viccnek tű n ő gondolatot. M in d e n évben m eg re n d e zik az In te rn a tio n a l D esign Excellence (IDEA) v ersen y ét. Az ID EA-n m in d ig az in n o v a tív és izg alm as te r ­ m ék- és fo rm aterv ek , illetv e k o n cep ció k k e rü l­ n ek teríté k re . A fókusz a fe n n ta rth a tó sá g o n , a részletek en és az á ra z á so n v an . A T ouch Sight

itt n y e rt a ra n y é rm e t a „A jövő k o m m u n ik ác ió s e szk ö zei” k a te g ó riá b a n , ahová eg y éb k én t 1500 nev ezést a d ta k be a k ü lö n b ö ző g y á rtó k . A z sű ri k iem elk ed ő je llem ző iért és a legap ró b b ré sz ­ letek re is ad ó ö tle te k é rt érté k e lte k ü lö n ö se n a készü lék et. A S am sung Touch Sight alapvetően egy vakok és gyengénlátók sz ám ára k észült k am era. Egyik fontos jellem zője, hogy a k a m e ra az exponálás u tá n 3 m áso d p ercre ak tiválva h agyja a készülék m ik ro fo n ját, a n n a k érdekében, hogy h asználója h an g jeg y zetet tu d jo n készíteni, ezzel is kö n n y eb ­ b en beazo n o sítv a a fotóit, a m ik o r utólag „m eg te­ k in ti” őket. Ez a fu n k ció m e g k ö n n y íti u g y an a képek az o ­ n o sítását, a z o n b an m ég kevés lenne ahh o z, hogy a vakok való b an olyan fotókat készítsenek, a m i­ lyeneket szeretn én ek . A készülék legfontosabb jellem zője, hogy a v akok a z o n n al m eg is „ te k in th e tik ” az elkészült k ép et - a k a m erá b a ug y an is egy n agyon k ö n n y ű és hajlékony B raille-kijelzőt ép ítettek, am ely m eg tu d ja jelen íten i a k épeket 3D -ben is, azzal, hogy k id o m b o rít­ ja azok felszínét. Igy teszi lehetővé az érzékelést, a képek élvezetét a vakok, gyengénlátók szám ára. A h agyom ányos gom bok helyett ujjal k ö nnyen k ita p in th a tó , m agasan kiem elkedő szim b ó lu m o k m eg n y o m á­ sával lehet a gépet kezelni. M ivel a fotós szá m á ra n em létezik kereső, érdekes m ó d o n o ld o tták m eg, hogy véletlenül ne fo rdítsa m ásfelé a k am erát: a k é ­ szüléket u g y an is a fotós ex ponáláskor a h o m lo k áh o z szorítja, így a k am era is a rra néz, am e rre kezelője. A Touch Sight ergonóm iai k ia la k ítá sa is ezt se ­ gíti: ívelt felületével a h o m lo k ra sim ul, a lencse p ed ig az o rr felett helyezkedik el. íg y a n em látó kezelő is tökéletesen irá n y b a n ta rth a tja a gépet.

O ftO B 221

Opus 8 H

o sszú

évek óta

é letü n k része a kvarc­

óra, am ely a hagyom ányos m egjelenés kedvelőinek analóg, vagyis m utatós szám lap p al készül. 2008-ban azonban feltalálták a fából vaskarikát, vagyis a digitális kijelzővel bíró m echanikus karórát. A svájci órásm űvészet évszázadok óta a m echan i­

lyek lényege az, hogy apró p álcikák ki-be emelésével lehet képet létrehozni. Egy ezekhez hasonló szerkezetet épített p arán y i alkatrészek­ ből a két m ester. Az óra kijelzője két részre van bontva: a bal oldalon az óra és az AM /PM -jel látható, de m indössze öt m ásodpercig egy gom b m egnyom ása után, m ert a szám ok u tán a visszasüllyednek a szám lapba. A jobb oldalon az ötös perc­ beosztás található. Az órából m indössze 50 d a rab készül, á ra 75 m illió forint.

Az itbusiness napi online tájékoztatója ict-szolgáitatásokról Felsővezetőknek, döntéshozóknak Az elmúlt 2 4 óra legfontosabb hazai és nem zetközi ict-hírei Ingyenes napi online hírlevél

i business today

Megavlósult sci-fi

kus k aró rák ra épül. 2003-ban Frédéric G arinaud órásm ester a rra gondolt, elkészít egy h ib ­ rid órát, azaz egy digitális kijel­ zővel rendelkező m echanikus szerkezetet. P artnerének H arry W instont kérte fel, aki m in d en év­ ben O pus néven m utat be egy form abon

tó, m erész kivitelezésű, csúcskategóriájú órát. Ö t­ éves m u nkával sikerült kifejleszteni az O pus 8-ra keresztelt csodát. A kvarcóra digitális kijelzőjében apró vonalak­ ból épül fel a szám . Ezt kellett m ech an ik u s szer­ kezetté alak ítan i. Az ötletet a pin art-jellegű játékok adták, am e­

Mindenkinek lehet rossz napja, amikor úgy érzi, nem egészen önmaga, mintha a környezete is másként reagálna egy rosszabb lehet, ha állandósul ez a rossz nap.

Ernesto Bebilaqua szom orúan révedt a messzeségbe. A buenos airesi pszichiátriai k linika egyik fo­ n o tt hintaszékében kortyolgatta a kólát, am it hoz­ tam neki. Egy lom bos fa alatt üldögéltünk, nem tu d n ám m egm ondani, hogy m ilyen fajta volt, á r­ nyéka m indenesetre védelm et nyújtott a barátság­ talan decem beri napsugarak ellen. Látogatásom első órájában nem volt tú l beszé­ des kedvében, m ostanra m in th a a szénsavas üdítő felrázta volna az érdektelenségből, am it az engem érdeklő tém a irán t m utatott, és lassan beindítot­ ta azt a szerkezetet, am i valaha a hatalm as elm é­ je volt. Egy pillanatra az a benyom ásom tám adt, m in th a m enekülne az utóbbi hetek kábultságából, és igyekezne visszatérni az általunk norm álisnak

ism eretlennél; milyen ironikus, pont úgy beszélek hozzád, m in th a te lennél az én A rnaldóm , a legjobb barátom , de hiszen te n em vagy ő, és nem akarsz tudom ást venni arról, hogy különböző világok­ ból vagyunk, m in t ahogy arról sem , hogy m iért zárattam be m agam erre a klinikára. Ahogy m ond­ tam , jelenleg te vagy az a személy, akihez m akacsul ragaszkodók, hogy el ne kövessek valam i őrültsé­ get; külsőleg teljesen olyan vagy, m in t a barátom , rem élhetőleg nem csal a megérzésem , m ert ha még­ is, akkor am i velem történt, az csak egy ő rült álom lehet, egy machiavellisztikus elm e szüleménye, hogy alávessem m agam az akaratának. Nagyon m elodram atikusnak tűnök, ugye? M ár m ajdnem úgy beszélek, m in t azok a flúgos újságírók, akiken annyit nevettünk a régi szép időkben, a kávéházak­ ban folytatott vég nélküli beszélgetéseink során; nem akarom tovább szaporítani a szót, d e ... B arátom szóáradatát egy ápolónő érkezése sza­

hitt világba. Zöld szem ében életteli fény gyulladt, végül rám nézett és megszólalt: A rnaldo, hasonlítasz a rra az A rnaldóra, akit kíto tta félbe, aki em lékeztetett rá, hogy negyedóra ismerek, m ajdnem ugyanolyanok vagytok, m ég­ m úlva vége a látogatási időnek. Ernesto, tételezzük fel, hogy úgy van, ahogy sem egyformák. Várj, ne m ondj sem m it, m ajdnem m ondod, hiszen sem m i okom rá, hogy kételkedjek három hétig hallgattalak, csak hallgattalak és kép­ abban, am it meséltél; végül is nem vitatkoztunk telen voltam válaszolni, az agyam eltom pult, öszszám talanszor filozófiai és tudom ányos témákról, szezavarodott, erőtlenné vált. Féltem, p án ik ro h a­ paranorm ális jelenségekről, egészen a fantasztikum m ok törtek rám , biztosan úgy viselkedtem , m in t határát súroló esetekig? Legalábbis azt szűröm le abegy őrült. A rnaldo, sem m i sem iszonyatosabb az

gáláimssi ból, am it m ondtál, hogy én a hasonm ása, kiónja va­ gyok a barátodnak, vagy nevezzük bárhogyan. Azt javaslom, hogy kezdjük az elején, ha te is szeretnéd, mesélj el nekem m indent, am i veled történt, az első pillanattól egészen addig, amíg, am íg ... - Amíg csak rám nem találtak, teljesen kikel­ ve m agam ból egyik szom bat este kilenc órakor az utcán. Rendben, kezdjük az elején! Kapcsold be a diktafont!

2 Ernesto Bebilaqua egy intarziával díszített házban élt, egy gyüm ölcsfákkal teleültetett hatalm as te rü ­ let közepén. Ernesto, D iana és két kis ördögfióká-

kedett, hogy Chochí bácsi házában találkozzunk, ott m arad t vacsorára, aztán a szobám ban vagy a konyhában folytattuk a beszélgetést hajnalig, ez persze nekem nem volt ugyanolyan és feltehetőleg neki sem. Bármilyen rendesek is voltak a nagybátyám ék, vigyáznunk kellett, hogy szenvedélyes beszélgetése­ in k k o r ne lépjünk tú l egy bizonyos hangerőt. A m i­ kor kezdetét vette ez az időszak, a rra gondoltam, hogy valam i m iatt jobban szeret n álu n k vacsoráz­ ni, m in t a nagyszüleinél, az is eszem be jutott, hogy anyagi gondok állh atn ak a háttérben, és felajánlot­ tam , hogy m ajd én fizetem a kávét, de sikertelenül; am íg csak le nem esett a tantusz egyik este, hogy m ire jó ez a makacsság. Milyen vak voltam, futott át az agyamon! Nem kellett hozzá nagy géniusznak lenni, hogy Tuky esetlen ügyeskedésein átlássak. Végül Chochí bácsi is rájött a dolog nyitjára. Jobban szem ügyre véve, Diana, az unokahúgom rengeteget nőtt. Semm i sem m aradt a félszeg gye­ rekből, aki pipaszár lábain, kiálló fogakkal ro h an ­ gált nagyapánk nyaralójának az udvarán az együtt töltött szünidők idején. A kislányból nagylány lett. H ány éves is lehetett akkor, tizenöt, tizenhét? Fogalm am sincs, szám om ra m indig is csak egy kislány m arad. Persze ha közelebbről megnézzük, elöl-hátul m egvan m indene, és ráadásul az angyali

ki az életünket, még az is előfordult, hogy ugyan­ abba a lányba lettü n k szerelmesek. Nem emlék­ szem sem m ilyen komoly nézeteltérésre közöttünk, vitákra igen, sokra és visszatérőekre, az összes gondolatunkat m egbeszéltük egym ással, elm é­ lyedtünk bennük és kiveséztük m indegyiket; néha olyan hosszúra nyúltak a beszélgetéseink, hogy azt

arcocskája... na jó, végül m egértettem ezt a lókötőt. És ahogy az m ár sejthető, happy end lett a vége, n é­ h ány év múlva, am ikor D iana betöltötte a huszadik életévét, összeházasodtak.

vettük észre, hogy a nap első sugarai előbukkantak; nyáron a teraszon, a hintaszékben ü ltü n k n álunk

fiket a nem is olyan távoli középiskolai éveinkben. A szieszta nyugalm ában, a hatalm as avokádófa szét­ terülő árnyékában, vagy ha a zord idő ezt nem tette lehetővé, akkor a padlásszobában a lom ok között vagy á m űhelyben, am it sosem használtak, teletöm ­

vagy náluk, télen a konyhában vagy a hálószobá­ ban teáztunk. Az egyetemi évek kizökkentettek b ennünket ebből a m indennapi rutinból, de sem m it sem vál­ toztattak a barátságunk lényegén. Én Chochí bácsi­ hoz költöztem, anya tesvéréhez, Tuky pedig az apai nagyszüleihez. Kezdetben a Rojas y Rivadavia nevű kávézóban találkoztunk Buenos Airesben, am i m ár bezárt. Körülbelül egy év m úlva tű n t fel, hogy a ká­ vézóbeli találkozásaink fokozatosan ritkulnak, am i viszont nem azt jelentette, hogy kevesebbet voltunk együtt: Tuky különböző ürügyekkel azon m ester­

3 Tukyval m indketten faltuk a kezünkbe kerülő sci-

tü k a fejünket repülő csészealjakkal, m arslakókkal, időgépekkel és barackkal, m and arin n al, szilvával (m ikor m i term ett), am iket az éppen utun k b a eső fákról szakítottunk le, és egy cipősdobozban m a­ g unk k al v ittü n k a rejtekhelyünkre. Ism ertük a párhuzam os világegyetemek teóri­ áját. A zért m ondok teóriát, m ert úgy érzem , hogy ez nem csak a sci-fi egy légből kapott ötlete, sőt so­ k an hisznek is benne, és m ost nem csupán tudó- Dt>

A Bebilaqua-eset

ju k élvezték a fővárostól hetven kilom éterre fekvő paradicsom i idillt. Tuky, ahogy a barátai nevezték, vékony, erős, melegszívű férfi volt. Szeplős arcát szőke haj kere­ tezte, am it - szalm aszerű mivolta okán - képte­ lenség volt megfésülni. Ha feltette az olvasószem­ üvegét, igencsak intellektuális kinézetet öltött; egészében véve olyan lett, m in t am ikor egy holly­ woodi színész értelm iségi szerepet játszik. Gyerekkorunktól fogva ism ertük egym ást, szom szédok voltunk és m indhalálig barátok, együtt já rtu n k általánosba és középiskolába, egy padban ültünk, ugyanazok az ünnepek töltötték

75

SRLRfCTIKfl 221 m ányos ismeretekkel nem rendelkező em berekre gondolok. Emlékszem, hogy végeláthatatlan viták­ ba bonyolódtunk ezeknek a világoknak a létezését vagy nem létezését illetően, amelyek ugyanabban a világegyetem ben vannak. Végül - néhány hónap után - abban m aradtunk, hogy léteznek. Egy kis könyvecske segítségével b u k k a n tu n k a teória nyom ára, am it Tuky apjának a dolgozószo­ bájában találtu n k több hasonló tém ájú könyv kö­ zött. Örültek univerzum a, ez volt a m ű címe, am i akkor m ágikusan csengett a fülünkben, és bizo­ nyos m értékben segített benn ü n k et abban, hogy nyitottak legyünk a term észet rejtélyeire. Az idő m úlásával a fiatalság lendülete alábbha­ gyott, de ez a lényegen m it sem változtatott. Tukyt felvették a m érnöki karra, m ajdnem kitűnővel vég­ zett, én meg fejest ugrottam az újságírás világába, am i nem bizonyult könnyűnek, de nem adtam fel. Tuky elhelyezkedett egy m ultinacionális cégnél, továbbra is szom szédok m aradtunk, barátságunk tovább erősödött, a házu n k at elválasztó fagyai családias légkört terem tett, lehetővé tette, hogy a gyerekeink szabadon futkározhassanak m indkét részen. Tuky elkezdte a történ etét, letettem elé a d ik ­ tafont. Egy novem beri szom baton történt, D iana ve­ zetett az ezeizai repülőtér felé, Tuky zakóban és nyakkendőben ült m ellette, h átul a H am upipőke­ jelmezbe öltözött Juanitának és Leónak be nem állt a szája. Tuky ideges volt, egyáltalán nem rajongott a repülésért, D iana kislányos flegmasággal próbál­ ta nyugtatgatni. A vállalat h árom napra U shuaiába küldte, nem bújhatott ki alóla. A repülőtéren k i­ derült, hogy két óra késés várható, de ak ár több is lehet belőle. Fél óra m úlva D iana és a gyerekek elindultak Juanita évzáró ünnepségére, ahol az év­ folyam színdarabjának főszerepét játszotta. Szegény Tuky egyedül m arad t az izgalmával, k i­

M egm osta az arcát, és a lehetőségekhez képest rendbe szedte magát, m ajd visszam ent a váróte­ rem be, tudta, hogy még legalább egy órája van a gép indulásáig, de a félelme meggyőzte: m i baja lehet belőle, ha megkérdezi, és mellesleg az időt is elüti vele. - A járata két órája felszállt, u ram - hallotta a közönyös alkalm azott szűkszavú válaszát. Szegény Tuky erősködött, a férfi úgyszintén, am íg csak el nem ju to tt a tudatáig, hogy egyetlen utas sincs rajta kívül a váróterem ben, és a légitársaság irodája is üres, kivéve ezt az egy em bert, aki úgy tűn ik , hogy tréfál. A m ikor Tuky ránézett az órájára, először m eghökkent, aztán odam ent egy újságosstandhoz, és am ikor m egállapította, hogy m inden óra tizen­ két óra öt percet m utat, m íg az övén csak kilenc óra öt perc van, akkor döbbent csak rá, hogy megállt az órája. A kutyafáját, lekéste a gépét, és valószínűleg a term inál valam elyik részén aludt, m in t egy részeg.

4 Ernesto Bebilaqua zöld szeme görcsösen összerándult, valam i idegrángás-félében szenvedett, m ert az egyik szeme szabálytalan időközönként m in th a pislogott vagy kacsintott volna. Elhallgatott, teker­ getni kezdte a nyakát, m in th a engem keresett vol­ na, engem, aki p o n t vele szem ben ültem. - Nyugodj meg, Tuky, itt vagyok, ha akarod, m ajd holnap folytatjuk. - M iközben beszéltem, ki­ nyújtottam a jobb kezem et, hogy kikapcsoljam az asztalon fekvő diktafont. Nem tudom , hogy vette észre a m ozdulatom at, egyszer csak ő is kinyújtotta a kezét, és erősen m egszorította az enyémet. M ár nem rem egett. - Ne kapcsold ki, jól vagyok, m inél előbb be akarom fejezni, szabadulni akarok tőle egyszer és m indenkorra, azt akarom , hogy tudjál m indent, am i előkerül az emlékezetem ből, am i pillanatnyi­ lag kaotikus, zavaros, de attól még m egtörtént. Apropó, attól tartok, k ihagytam valam it, am i a re­

nyitott egy csom ag m entacukrot, m iközben fel-alá járkált a term inál egyik végéből a m ásikba, m in t egy megszállott, dühösen rágva egyik cukrot a m á­

pülőtér m osdójában történt, nem m in th a lényeges lenne a történet szem pontjából, de akkor libabőrös

sik után. Leült egy kávé erejéig, aztán bem ent a mosdóba, ott valam i furcsát érzett, hidegrázást, émelygést, szédüléshez hasonlót és elvesztette az időérzékét. Beszari alak vagyok! - m ondta m agának, és a repüléstől való félelmének tu d ta be az állapotát.

lettem tőle. Ernesto visszazökkent a valóságba, megfontol­ tan beszélt, m ár nem azzal a jellegzetes tekintettel, amivel rád néz, de tudod, hogy nem lát téged. M ár elengedte a kezem et, kortyolt egyet a kólából, és folytatta az elbeszélését.

V isszapörgette az emlékeit, és o n n an kezdte újra, am ikor a m osdóban volt, itt kim arad t egy rész a történetből. Sötét foltok, melyek lassan m egvilá­ gosodtak, törtek elő a tudatalattijából és keltek élet­ re az elméjében. A m osdó üres volt, csak ő tartózkodott bent, elsétált az utolsó piszoárig, am i leghátul volt a fal mellett. A nnyira elgyötörték a légi szerencsétlensé­ gekkel kapcsolatos gondolatok, hogy m inden em ­ beri méltóságát elvesztette a várakozásnak ebben a végtelen órájában, csak üggyel-bajjal tu d ta lehúzni a nadrágja cipzárját, keze esetlenül m atatott a slic­ cén, nem találta, am it keresett; a fenébe, na jól van, megvan. Tukynak nem volt ideje hülyén érezni m a­ gát, a félelem úgy m egbénította, hogy nem tud o tt józanul gondolkodni. Képtelen volt vizelni, egy cseppet sem tudott kipréselni, pattanásig feszült arca izzadságban úszott. - G yerünk, m i lesz már! - De m inden próbál­ kozása sikertelen m aradt. E kkor jö tt rá a hideg­ rázás. Valami áram ütéshez hasonló futott végig a testén felülről lefelé, m in t egy elektrom os kisülés, csak sokkal gyengébb, talán kellem esnek is lehetett nevezni; olyan volt, m in th a részeire bom lott volna m olekuláról m olekulára. A m ikor m eglátta az á r­ nyékot, am i m in th a róla vált volna le, belevizelt a nadrágjába, a hirtelen előtörő árad at feltartóztat­ hatatlan sugárban öntötte el a csem pét és a ruháját is; m iközben a vizelete útját próbálta szabályozni, a szeme sarkából m egpillantott egy férfit a vécé túloldalán, aki valahogy ism erősnek tű n t neki. Ügyetlenkedett még néhány pillanatig, és am ikor végzett, m egfordult, hogy szem ügyre vegye az is­ m eretlen ism erőst, de az m á r nem volt sehol. - Én voltam az, Arnold. - Úgy szólított, ahogy ré­ gen. - Teljesen biztos vagyok benne, hogy én voltam. Nem tudtam figyelmesen megnézni ezt a rohadékot, félek, hogy magába szívott. M inden nap egyre erő­ sebben meg vagyok győződve arról, hogy a repülőtér mosdójának m ásik végében vizelő alak én voltam. Az ápolónő újra megjelent, hiábavalónak bizo­ nyult m inden kifogás, m ár negyedszer szólított fel, hogy távozzak; ezúttal nem egyedül érkezett, két ápoló követte, akiket biztosan alkalm aznának te r­ roristafilm ekben. Elindultam , de előtte még vissza­ szóltam Tukynak: - Holnap három kor, rendben? - Igen, három kor. [X>

PÓRIM Az olimpia közvetítései a PORT.hu-nl

Nem tud eligazodni a közvetítések rengetegében? Keresse fel a PORT.hu Olimpia oldalát, am ely a hazai és külföldi tv-csatornák programjaival várja. Játsszon a PORT.hu és az Anubis Travel közös Olimpia játékán és nyerjen utazást az ötkarikás játékok őshazájáb a, G örögországba!

www.port.hu/olimpia

•A

n u b Is

78

m m a 221

- Köszönöm, kisasszony, elnézést a kellem et­ lenségért. - Hat óráig ta rt a látogatási idő.

Ezen a késő délutánon, am ikor hazafelé indultam , úgy döntöttem , zenét hallgatok, m iközben vezetek. Együtt dúdoltam Frankie-vel: Strangers in the night. Az autópályán nem volt nagy forgalom, a légkondi testileg-lelkileg felfrissített. Negyven perc múlva megpuszilom a gyerkőcö­ ket és Claudiát, aztán valam i frissítő, egy zuhany, még egy frissítő, a két eukaliptusz közé állított pa­ raguayi hintaszék, aztán gondolkodhatok. Strangers in the night, ta, ta, ta, Strangers in the n ig h t... Még negyven kilom éter van h átra, így telik legjobban az idő. Nem ak artam Tukyra gondolni, nem ak artam elterelni a figyelmemet, teljesen ki ak artam ü ríte­ ni az agyam at az utazás ideje alatt; lesz elég időm

elemezni a hallottakat, am ikor kényelm esen bevackolódok otthon. Az egész tú l összetett volt ahhoz, hogy kétszáz kilom éter per órás sebesség mellett töprengjek rajta. Betettem Lém ért, dúdoltam egy kicsit, Ray Charles-t csak hallgattam . Nem tu d tam kiverni a fejemből, Tuky ott volt velem, beesett arca, rám szegeződő tekintete, m in th a segítségért kiáltana. Ha segíteni akarok rajta, épségben kell hazaérnem . M indent bevetettem , például elképzel­ tem egy szép estét Claudiával, de hiába, Tuky k itar­ tóan itt m aradt, beleivódott a gondolataim ba, m int egy ákom bákom , am it nem tudok kiradírozni. Nem láttam át kristálytisztán, hogy m iért ak arta m egérttetni velem, hogy ő nem ő, én pedig nem én vagyok. Szerintem nem ő rült meg, de el­ ism erem , hogy megváltozott. Az orvosok szerint a légikatasztrófa hallatán kapott sokkot. Ez részben érthető volt, mégsem hiszem , hogy ez történt. M i­ lyen döbbenetes lehet, ha valaki egyszer csak egy m ásik világban találja magát!

zmm 221 A barátom esete nem volt olyan egyszerű, ahogy azt az orvosok elkönyvelték. Természetesen jót fog tenni neki a kezelés a m egrázó élm ény után. D iana izgatottan várta az új híreket a férjéről, arra kértem , hogy m aradjon otth o n Claudiával, a gyerekekkel és Raquel nénivel, az édesanyjával. Jobb lesz így - m agyaráztam neki. - Talán, ha

Azon a bizonyos végzetes szom baton délután két órakor Claudia, a gyerekek és én megebédel­ tü n k egy bevásárlóközpont belső udvarán, bekap­ csoltam a két órával azelőtt kikapcsolt mobilom at, h árom sürgős üzenetet kaptam , és azonnal meg­ szólalt a telefon is, kedvem lett volna földhöz vágni az apró szerkezetet, a jóleső álm osság m iatt a k i­

egyedül beszélek vele, fény derülhet ennek a h istó ­ riának a tisztázatlan körülm ényeire, talán, ha úgy állítom be a látogatásaim at, m in t egy interjút, ak­ kor előbb kiszakíthatom a szám űzetéséből - állítot­ tam meggyőződés nélkül. Valóban, a m a délutáni látogatás u tán az a benyom ásom , hogy nagy lépést tettü n k előre a történtek kiderítésében, am i szerin­ tem a jövőben jelentősen befolyásolja m ajd, hogy újra önm agává váljon. Tudatom mélyéről előtörtek a Végtelen történet utolsó ütem ei. - Sem m i sem fo g megváltozni, egy végtelen történetben élünk, örökre

adós ebéd és az u tán a küldött borocska u tán csak egy hosszú sziesztára tu d tam gondolni. - Tessék. - A rnold, az isten szerelm ére, hol vagy, Tuky gépe lezuhant! - zúdult rám váratlanul a szörnyű hír. - Halló, hallod, am it mondok? - Két-három m ásodpercig elakadt a szavam. - Diana? Ismételd meg, kérlek, am it mondtál! nyögtem ki végül, hogy időt nyerjek, és felfogjam a h írt, am i felért egy lórúgással. Nem akarok a fájdalm as beszélgetés részleteibe bocsátkozni, az unokahúgom rom okban hevert, én úgyszintén.

együtt, egy új világról álm odozva... Még öt kilom éter az autópályáról levezető útig, am i hazavisz, m ár csak kis idő van hátra. Nincs m ás választásom , együtt kell élnem Tukyval egy ideig, talán jobb lesz így. Bekapcsoltam Elvist az utolsó ezerötszáz m é­ terre, am i a fákkal szegélyezett úto n m ég h átra volt, és az édes otthonhoz vezetett. Még m eg h all­ gattam a Vad kutyát. Sötétedni kezdett, lágy szellő cirógatta a csupasz bőröm et, a h in ta lassan ringatózott, az ég kékje át­ szűrődött a gyüm ölcsfaóriások sű rű lom bjai kö­ zött. A szúnyogok és a többi dög nem merészelték átlépni az undorító olajjal átitatott fáklya képezte sorom pót, m indegyik egy korty jeges kólára pá­ lyázott. A gyerekek kiabálása csapta meg a füle­ m et, akik a kert m ásik végében játszottak, talán Tukyéban. Claudia és D iana lefoglalták őket, hogy egyedül m aradhassak a barátom m al. Gyorsan beesteledett, néhány csillag pislákolt, a távolban kirajzolódtak a ház körvonalai, m inden m ást félárnyék övezett. Jól van, m ost a világ m in ­ den ideje rendelkezésem re áll, hogy elgondolkod­ jak a problém án, am i Tukyt gyötri. G ondolatban átfutottam a történetnek azt a ré­ szét, am it ism ertem .

Chochí bácsi háza felé ta rto ttu n k Tonyval és Tamyval, hogy eltöltsünk nála néhány napot, és ne érezzük annyira Tuky hiányát. K italáltuk, hogy a gyerekek ism erkedjenek meg a várossal, szakadja­ n ak ki egy kicsit ebből a vidéki környezetből, ahol békésen töltötték a m indennapjaikat; D iana végig­ já rta a santa fe-i könyvesboltokat, hogy valam i jó olvasnivalóra akadjon, és a kirakatok nézegetésével ütötte agyon az időt. Az úton értesültem a baleset részleteiről, a rádió bem ondta, hogy nincsenek túlélők. - Valószínűleg egy kisebb dom bnak ü tk ö zö tt... - ez volt az utolsó, am it hallottam . Az út egy örökké­ valóságnak tű n t, D iana végig sírt, Claudia könnyes szem m el próbálta vigasztalni, am ennyire lehetett, én igyekeztem m egőrizni a lélekjelenlétemet veze­ tés közben, a gyerekek pedig még tú l kicsik voltak, hogy felfogják az autóban lejátszódó drám át. Nagy sokára b ekanyarodtunk az üres utcába, ahol senki sem v árt bennünket. A konyhai óra délután ötöt m utatott. Claudia kávét készített, D iana a konyha és a nappali között m ászkált ide[>[>

William Gibson: A

h

o

l n

a

p

t e

g

n

a

p

j a

SRLAKTIKfl 221 oda, az elé kerülő tárgyakat rendezgette gépiesen. H oztam neki egy teli kancsó kávét, ivott belőle egy kortyot, m iközben tovább pakolta a ruhákat, az­ tán visszaadta a csészét. M agához szorította a bézs színű nyári öltönyt, am i a kezébe akadt, a nadrág szára kicsúszott a kezéből, könnyek peregtek végig az arcán. Diszkréten elfordultam , és elindultam a kertbe vezető ajtó felé. Az em ber lelkiállapota a környezetére is rányom ja a bélyegét, barátom egy­ kori kellemes nappalijából nem érzékeltem m ást, m int az unokahúgom törékeny, védtelen alakja kö­ rül baljósan viliódzó kísérteties fényeket. Cél nélkül kószáltam, átbújtam a fagyalok között, a két óriás ott állt, ahol m indig is voltak, erős k ar­ jukkal ugyanúgy tartották a hintaágyat, m int ahogy m ost is, m indig m enedékül szolgálva nekünk. Fáradt voltam és szom orú, nyom asztottak az események. A sű rű lom b tom pította a fényt, nem láttam tisztán a ringó hintaágyat. Egyre közeledtem. - Szia, A rnold, úgy látszik, elaludtam . Szinte m egállt a szivem. Egy hang se jö tt ki a torkom on. t - Mi történt, Arnold? Én vagyok, ne ijedj meg! Tuky testet öltött, kiszállt a hintaágyból. A m int em lítettem , kevés volt a fény, de ahhoz elegendő, hogy felism erjem a barátom at. Rekedten, alig hallhatóan szólaltam meg: - Tuky... - A visszhangom tovább kalapált a fe­ jem ben. - Tuky.. .Tuky.. .Tuky...

7 Két vagy három nappal az életbe való visszatérése után veszett nyom a Ernesto Bebilaquának. Köddé vált. A fák labirintusában ü lt korán reggel, újság­ gal a kezében, reggeli után. D ianának ez m arad t az utolsó emléke róla. Rendőrség, hullaház, barátok, m inden hiábava­ lónak bizonyult a felkutatására. C saknem két hétre rá értesítettek bennünket, hogy egy olyan férfire illik a személyleírása, aki a pszichiátrián fekszik. Dühöngő őrültként találtak rá, összefüggéstelen dolgokat kiabált a nyílt utcán egy szom bat éjszaka. A m ikor m egláttuk, be volt nyugtatózva, tekintete a sem m ibe veszett. Szinte meg sem szólalt, esetleg egyszótagú szavakat m ondott. H aza a k artu k v in ­ ni, de kereken elutasította, az orvos szerint így volt neki a legjobb. D iana vele ak a rt m aradni a kórház­

ban, de nem engedték meg neki, csak a m indenna­ pos látogatások vigasztaltak bennünket. Ebben az időben a gyerekekkel D iana házában m aradtunk, fáradhatatlanul elem eztük Tuky utolsó napjait, hogy megfejtsük az előre nem sejtett paranoiájának az okát. A rra a következtetésre juto ttu n k , am it az orvosok is alátám asztottak: csodával határos m ó ­ don m egm enekült a repülőszerencsétlenségtől; a sors, a véletlen, vagy nevezzük bárm inek, elintézte, hogy lekésse a járatot, am i a halálba vitte volna. Ez a tu d at Tukyt lelkileg összetörte, látszólag pofonegyszerű volt a megoldás, b ár hom ály fedte a rész­ leteket. Én nem intéztem el ennyivel az ügyet, jól ism er­ tem Ernestót, és ezzel nem azt akarom m ondani, hogy D iana kevésbé került közel hozzá, m indöszsze úgy gondolom, hogy ugyanaz a személy nem egyform a két különböző megfigyelő szám ára, a női nézőpont különbözik a férfiakétól, nem hiszem, hogy ezt részleteznem kellene, csak még annyit fűzök hozzá, hogy a rengeteg beszélgetés, csend és a kalandok, melyeket D iana és én Tukyval m eg­ osztottunk, biztosan nem hasonlítottak egym ás­ hoz. Ahogy em lítettem , egészen m ás mélységben szem léltem Tuky viselkedését, m inden egyes m á­ sodperccel, am it a problém a elemzésével töltöttem , egyre biztosabban hittem , hogy nem a repülőgép­ szerencsétlenség volt az egyetlen oka barátom ideiglenes őrületének. Az esettel kapcsolatban öszszegyűjtött inform ációk a rra sarkalltak, hogy éle­ sítsem a látásom at, hegyezzem a fülem et, nyissam ki az elm ém et, ne sötétben tapogatózzak, hanem szenteljek figyelmet a m ögöttes értelem nek. „M iért kérdezett Ernesto a barackfáról, am it m últ télen kivágtunk?” Első ijedségemből felocsúdva, hogy életben van, m ondtam neki néhány összefüggéstelen dolgot, am ire m ár nem emlékszem, ő talán észre sem vette. - Tuky, te vagy az? M it csinálsz itt? - Lekéstem a gépet. Ez m indent m egm agyarázott, a részleteket el­ m ondta hazafelé, ekkor jött szóba a barackfa, de öröm öm ben, hogy él, nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Ennyit m ondtam : - Várj meg itt, lepjük meg a gyerekeket! - Bólin­ tott, én ro h an tam előkészíteni a meglepetést, szinte egy levegővétellel meséltem el a nagy h írt, közben próbáltam a lányok izgalm át csitítani.

i emberek számára szinte A mai M oszkva utcái", a hetkozna Ó vatosabbnak kellett volna lennünk, tekintettel a szerencsétlenségre? K örültekintőbben kellett vol­ na elm ondanunk neki? Lett volna erre egyáltalán m ás mód? Attól félek, nem.

Ezeréves

h a ta tla n u l,

Szergej Lukjanvenko

M ásnap pontban három kor izgatottan v ártam Tukyt a fa alatt, ahol előző nap találkoztunk. N em találtam a hintaszékben. Tíz perccel később érkezett, am ikor m ár kezdett rossz előérzetem tá­ m adni. Egészségesnek tűn t, m egborotválkozott, gondosan kivasalt, sportos ruhában, m in th a el is m osolyodott volna. - Szia, Arnold, minden rendben? - Arcon csókolt.

SZÍRBE J Lil UJJ « 0

- Fantasztikusan nézel ki, E rnesto... - M ár régóta nem szólítottál Ernestónak. - Kíváncsi voltam, hogy figyelsz-e - feleltem mosolyogva. - Sétáljunk egy kicsit! - Válaszra sem várva el­ indult. Sietve követtem hosszú lépteit, igazodtam a tem pójához. Felém fordult és a szem embe nézett. - Úgy érzem , kezdem elfogadni a helyzetet. Nincs m ás választásom. - Bekapcsoljam a diktafont? - M a ne, össze akarom foglalni neked a legfon­ tosabbakat, ezen kívül rendezni szeretném egy k i­ csit az emlékeim et, m ajd m áskor elism étlem, hogy felvehesd. Az ösvény egyre távolabb vitt ben n ü n k et a kór­ ház épületétől, egy emelkedő u tá n a dom btetőről az intézm ény panorám ája táru lt elénk. M egálltunk. Egyedül voltunk. O dalent betegek és ápolók sok­ színű alakja rajzolódott ki itt-ott, a két vagy három hektáron elterülő kórház ösvényeit, padjait és li­ geteit m egtöltötték élettel. In n en csak az látszott, hogy emberek, nem lehetett m egkülönböztetni az elm eállapotukat, olyanok voltak, m in t az összes többi, csak lelkek, akik sorsuk útvesztőjében kere­ sik a helyes irányt. A gondolataim ba befészkelődő idilli kép egy pillanatra elterelte a figyelmemet. - Úgy gondolom, hogy csodával határos m ódon m egm enekültem , a m ásik ... a m ásik m eghalt a bal­ esetben. - Egy pillanat, ezt nem értem . Ki az a másik? - Ahogy m ár em lítettem , am ikor rá m tö rt a hidegrázás Ezeizában, a m osdóban, úgy rém lett, m intha saját m agam at látn ám vizelni a helyiség m ásik végében. Először sokkolt a dolog, később [

• * .« . . .

82

wem 221 azonban nem tulajdonítottam az esetnek jelentősé­ get, lehetett valaki hozzám nagyon hasonló, messze is volt, a világítás sem volt tú l jó, ráadásul bennem volt a félelemérzet a küszöbön álló repülés m iatt; úgy gondoltam , hogy nem csoda, ha vérfagyasztó­ nak képzelek egy alakot, akit alig látok. Tudtam, hogy Diana és a gyerekek nincsenek ott­ hon, a taxiból többször is próbáltam felhívni őket, de hiába, még m ent az előadás, ahol Juanita Csipkerózsikát játszotta. Aludtam egy kicsit, hogy kipihenjem magam, később az apósom éknál próbáltam keresni őket. Csak am ikor az ötödikre értem, akkor éreztem, hogy valam i nincs rendben, különös érzés kerített a hatalm ába, riadót fújt az agyam. - Nyugalom, Tuky! - m ondtam m agam nak. - Még m indig rettegsz. - Valami nem stim melt. Ráadásul nem tudtam ki­ nyitni a bejárati kaput. A kulcs könnyen elfordult, próbáltam benyomni az egyik nehéz szárnyát, de meg se m occant, szitkozódva és teljesen kimeleged­ ve feladtam az erőlködést, körülnéztem , hogy vala­ melyik szomszéd a közelben van-e, hogy segítsen, de az utcán egy lélek sem volt, nem is csoda, abban a pokoli hőségben. Valami hozzáért a vállamhoz, a kapu könnyedén kinyílt, megdörzsöltem a szemem, de nem álltam neki vitatkozni egy darab fával. Az ajtó m indig is befele nyílott - bár am ikor építettük, majdnem engedtem D ianának, aki azt akart, hogy kifele nyíljon, és ne foglalja belül a helyet. K iürítettem az agyam at, és beléptem anélkül, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítottam volna az engem körülvevő dolgoknak; a konyhában ki­ nyitottam egy üdítőt, a nappaliban levetkőztem és egyenesen a hintaágyhoz m entem . Végre otthon, vár rám a jól m egérdem elt szieszta. Tuky még egy csom ó apró részletet felsorolt, am it nem érdem es elism ételni, m indegyik olyan dolgokra és szituációkra vonatkozott, amelyek nem illettek a feltételezett addigi életébe. A m ikor beléptem a lakásuk nappalijába b a rá ­ tom kíséretében, akkora volt Diana, Claudia és a gyerekek öröm e, hogy Tuky biztosan megfeled­ kezett a rossz előérzeteiről. Később, vacsora után, am ikor a gyerekek tévét néztek, elm eséltük neki a balesetet, próbáltuk pozitív szemszögből beállítani

a dolgot, hogy milyen csodálatos m ódon m enekült meg az élete. Nem sikerült tú l hatásosan, Tuky m ereven ült a fotelben, meg se szólalt, csak bám ult maga elé; D iana öröm könnyekben úszva bújt oda hozzá. M ásnap változott a helyzet, m in th a az idő k i­ törölte volna a rossz pillanatok emlékét; délután elm entem otthonról szakm ai ügyeket intézni. Né­ hány napra rá, am ikor hazatértem , Tuky eltűnt otthonról. - Szerintem részleges emlékezetkiesése van m agyarázta Diana. - El ak artam vin n i orvoshoz, de tiltakozott. Olyan furcsán viselkedett, úgy né­ zett rám , m in th a sosem látott volna, szegénykémre nagyon rossz hatást tett a baleset híre. Hova tű n ­ hetett? Tukyban kom olyan felébredt a gyanú, hogy nem az eredeti világában van, am ikor D iana meg ak arta ü n nepelni a viszontlátást. A gyerekek alud­ tak, Tuky pedig sokkal nyugodtabbnak tűnt. D iana egy szem pillantás alatt m egszabadult a ruháitól, barátom jól reagált, m in th a m inden a megszokott kerékvágásban haladt volna, érezte, hogy szereti a feleségét, az őt é rt trau m a biztosan csak ideiglenes volt. Csókjai és sim ogatásai m indent feledtettek vele, kiszakították a rossz kedvéből. Lágyan végig­ sim ította bőre m inden centim éterét, keze a felesége melléhez csúszott, hogy o nnan felkapaszkodjon a sim a pocak dom bjára, am i álm ai völgyébe vezette. - A sebhely. Hol van a császárm etszés u tán m a­ radt sebhely? - Nem tu d ta m agát türtőztetn i, aka­ ratlanul is szétrom bolta az éjszaka varázsát. Ahogy m ondtam , Tukyban fejében komolyan m egfordult, hogy nem az eredeti világában van, am ikor D iana meg a k arta ü n nepelni a viszontlá­ tást, és meg is győződött erről, am ikor reggel, jó korán, Venancio ú r átadta neki az újságot. Az öreg­ nek be volt gipszelve a keze. - H ogysm int, barátom ? - üdvözölte mosolyog­ va. - Ezt olcsón m egúsztam - folytatta a gipszre m utatva. Tuky e lfin to ro d o tt, am i leh et, h o g y csak egy m osoly a k a rt le n n i, fogta az újságot és b em en t.

Ennél e re d etib b , izg a lm a sa b b é s szó ra k o zta tó b b le te h e te tle n sé g e t m á r rég v e h e te tt k e z é b e a z olvasó.

eflLflCTICfl 221 Venancio ú r az az előtti héten halt meg egy bal­ esetben.

9 - Haza akarok m enni, nincs értelm e tovább itt m aradni - közölte velem, am ikor visszaértünk a kórház épületéhez, komolyan m ondta, kétségek nélkül, m agabiztosan. M eglepett a döntése.

két egym ásba néző tükör, egym ásba csúszott, ezért am ikor m egtörtént az áthelyezés - ki tudja, a ter­ mészet milyen játéka folytán az unokahúgod férje p o n t ellenkező irányba nézett, m in t én. Anél­ kül, hogy tu d tam volna, átléptem a pulzáló téridő sorom póján; akaratlanul utazóvá váltam , aki ke­ resztülm ent egy átjárón, a pulzáló téridő egy résén. Az idő óceánjának hajótöröttje lettem . Egy különös véletlen folytán, egy kozm ikus zavar m egm entett a légikatasztrófától a te világodban és az enyémben is. - Szünetet tarto tt, hogy bekapjon még egy sült krum plit, sós mogyorót, kenyeret és szalámit. Ez­ u tán m á r nem gondoltam esztelenségnek, am iről beszélt, segítenem kell a b aráto m n ak rekonstruálni az eseményeket, hogy m egfejtsük a rendkívüli tö r­ ténet rejtélyét.

m egszokott kerékvágásba. N apokkal a hazatérése u tán az avokádófa árnyékában hűsöltünk. Fürkész­

A m ikor m egszólaltam , éppen legurított egy fe­ lest.

ve nézett rám , elgondolkodott, m iközben ette a saj­ tot és a szalám it, lopva rám nézett, m ondani ak a rt valam it, csak nem tudta, hogy kezdjen bele, ösztö­ nösen éreztem , később be is igazolódott a sejtésem. Végül adtam neki egy korty verm utot, hogy jobban csússzon az étel. Egy falat m egakadt a torkán, foj­

- N em egészen világos, hogy m i tö rté n t a re ­ pülőgéppel. Hogy késted le a járatot? H a jól em ­ lékszem , azt m ondtad, hogy nem időztél sokat a m osdóban.

ket m eresztettem , nem emlékeztem , kire gondol. - A fickót - tette hozzá m agyarázatképpen. - Az a fickó szem ben állt a piszoárral, m iu tán éreztem a hidegrázást, akkor pillantottam meg. Milyen különös, én ekkor háttal álltam a vécének; első p il­ lanatban nem figyeltem a részletekre, helyesebben fogalmazva elfelejtettem azt a pillanatot, am ikor az egész lejátszódott. A kórházban töltött idő arra szolgált, hogy tornáztassam az agyam at, m ár sok­ kal tisztábban látok. Sosem gondoltam volna, hogy a világ elfordult, a te és az én világegyetemem, m in t

- Én is tudom , és hidd el, sokat töprengtem rajta. Valószínűleg időbeli eltolódás van a világa­ in k között, b ár fel nem foghatom, hogy m űködik. - Világossá vált előttem , hogy fejest u g ro ttam a mély vízbe, hogy a barátom m ellett úszhassak, term észetesen átvitt értelem ben. A rengeteg h ih e­ tetlen esemény, am iket Tuky mesélt, csak a pulzáló világegyetem létezésének elfogadásával nyer értel­ m et. Ha így van, b á r egy az ezerhez a valószínűsége, hogy az Ernesto által elm ondottak reálisak, akkor az em beriség történetének egy egyedi eseménye előtt állok. És h a nem ak arn ám kideríteni, hogy m i történt, akkor úgy érezném m agam at, m in t egy tökkelütött, ostoba, b ukott újságíró, ezenkívül gyáva barát. Ha igaz, hogy a jó öreg, kedves Tuky m eghalt egy repülőgép-szerencsétlenségben, akkor legalább vigaszul szolgál nekem ez a m ásik, a h a­ sonm ása. M egbolondultam talán? Nem, m egerősí­ tem az előbb m ondottakat, vakon bízom Tukyban, ő a barátom , legyen ak ár itt, ak ár odaát. Horváth H erm ina fordítása

A Bebilaqua-eset

- Örülök, Tuky - hallottam a saját hangom at. - És mikor? - Most. A hazafelé vezető úton köznapi dolgokról b e­ szélgettünk, m in th a sem m i sem történt volna az ezeizai repülőtéren, am i új nyom vonalat jelölt ki az életének. A Dianával és a gyerekekkel való talál­ kozás m egható volt, m intha visszazökkent volna a

togatta, egészen vörös lett az arca. A m utatóujjával jelezte, hogy várjak egy kicsit, aztán jobban lett. - Úgy érzem, boldog lehetek az özveggyel m ondta köhögve. A csaknem teljesen üres palac­ kot bám ultam . - H ihetetlennek tűnik, de egy ez­ zel párhuzam os világból jöttem , A rnold. Léteznie kell két ikerbolygónak, amelyek szim m etrikusak egymással. Emlékszel, hogy kit láttam egy röpke pillanatig a m osdó m ásik felében? - Nagy szem e­

83

D ftfC T K R 221

(t&t-ZOOF)

A

rég i G a la k tik a 1990 októberében m egkezdte egy folytatásos regény közlé­ sét, Ki vagy? cím m el. Hőse egy, a Vasfüg­

göny m ögött balesetet szenvedett am erikai tudós, akit a szovjetek félig rob o tk én t építettek újjá, és m ost hazájának titkosszolgálata kétségbeesetten próbálja kideríteni róla, valóban ő tért-e vissza, vagy a hidegháborús ellenség táv irán y íto tt k ém ­ je. A regény nem szim pla thriller, sokkal inkább a főszereplő önazonosságát ______ kereső töprengéseire épül. A m eglepően komoly, sőt I kom or történet egyszeri- I érdeklődés középpontjába

I

bára ism eretlen szerzőt.

1

ben írn i kezdett. H am a­ rosan nem zedékének egyik vezéralakjává nőtte ki m agát, legalábbis SFkörökben, egy lapon em legették Philip K. Dickkel és Róbert Sheckley vel. Első regénye, a False N ight egyben az ötö d ik is lett, először rövidített verzióban jelent meg 1954ben, m ajd helyreállított eredeti form ájában hét évvel később újra. Pesszim ista története egy já r ­ ványok által m egtizedelt USA-t m u tat be. A két változat közt eltelt időben láto tt napvilágot a Ki

vagy?, m elynek sikere bő egy évtizeddel később m egfilm esítéshez vezetett. A ’60-as éveket élet­ m űve legjelentősebb kötetével ind íto tta. A m ára m ár klasszikussá vált Rogue M oon a H oldon já t­ szódik, ahol egy idegen építm ényre b u k k an n ak . A felszínen egyszerűnek tű n ő regény mélyebb rétegei a tu d a t és a test m egkettőződésével felm e­ rülő filozófiai kérdéseket boncolgatják, rendkívül gondolatébresztőén. Az évtized közepétől írni kezdte híres k ö nyvkri­ tik áit a G alaxy m agazinba, később pedig a Fantasy and Science Fictionbe. Ezek leg­ jobbjai a ’80-as években kö­ tetbe gyűjtve is megjelentek. H írnevének ném ileg árto tt, am ik o r kapcsolatba került I..

Fiction m agazinnak. Ez a h a z á n k b a n m é lta tla n u l kevéssé ism e rt szerző n em nevezhető k ü lö n ö se b b e n te rm é ­ k en y n ek , de bőven h a g y o tt m aga u tá n m eg­ ism erésre érd em es m űveket. M ag y ar nyelvű b ib lio g rá fiája p illa n a tn y ila g egy regénynél és n égy n o v ellán ál ta r t. Szívből rem élem , hogy a jövő b en m ég b ő v ü ln i fog.

N ém eth A ttila

részvételnél sokkal fontosabb a győzelem. És a győzelemért semmilyen ár nem túl magas, akár az emberi méltóság is

Jo h n n ie ...

szünet

nélkül

álm odok - m ond ta Cash, és m egm a­ r a d t fél szem e riad ta n nézett rám . - Az otthonom ról álm odok, d a r á r ó l álm odok, a b a ­ báról álm odok. Szünet nélkül. - Fölkacagott, de lelektelenül... üres hang volt, am iből csak úgy o r­ d íto tt a magányosság. - N em lenne ennyire rossz, ha nem álm odnék. - Én nem szoktam - feleltem. Cold H arb o r lövészárk aib an h ev ertü n k , h a ­ lom ban, a rra várva, hogy újra h a szn álatb a v e­ gyenek m in k et. P edrick az U nió o ld alán harcoló különleges egységének kétszáz em bere, vagyis am en n y i m eg m arad t em b eri m ivoltukból. Soha sen k i n em lá tta m ég P edricket; én m á r ab b an is kételkedtem , hogy valah a létezett. Dr. Kari G rabow azo n b an a n n á l valóságosabb szem ély volt, ahogy fölénk h ajolt az éjszakában, azt v iz s­ gálva, m ely ik ü n k képes m ég a k á r a legalapve­ tőbb m űködésre, hogy végül azokat, a k ik e t m ár tú lság o san szétlőttek, elküldje egy olyan helyre, am elyre jobb n em is gondolni. G rabow öreg­ em ber volt, legalábbis n á lu n k öregebb; eln y ű tt frak k o t viselt, és egy inget, m ely fehér le h etett a rárag ad t sárréteg m eg sok m in d e n m ás alatt,

s m in d ig m agával cipelte k ifo g y h a ta tla n n a k te t­ sző folyadékkészletét, jokora, o tro m b a fecsken­ dőkben. Volt neki egy párja is, aki az új testeket szállította csapatunkba, feltölteni a Grabow által elküldöttek helyeit. H arlow Collicker bám u lato san sápadt és b ám u lato san fiatal volt, bám ulatos továbbá abban is, hogy egyik oldalon falábat és kam pókezet h o r­ dott. A m úgy csaknem Grabow-val megegyezően öltözött, b á r az inge valam ivel fehérebbnek tű n t. G örnyedten, károm kodva sán tik ált, napi u tá n ­ p ótlás-csapatát vezetve, ak ik szintén görnyedten sán tik áltak , de n em káro m k o d tak , hiszen azon m á r rég tú l voltak. Soha senki n em lá tta Grabow-t és Collickert együtt, m ert előbbi éjjel jö tt, utóbbi pedig hajnalban. Fényes n appal egyik sem m u tat­ kozott. N em is lett volna ráju k szükség, legfeljebb u n d o rt keltettek m indenkiben. - Istenem - szólalt m eg Cash b árcsak véget érne m ár! B árcsak lefekhetnék valahová, és elfe­ ledkezhetnék Claráról! - Lépj egy ágyúgolyó útjába! Cash su tán legyintett. - Tudod, hogy nem ten n ék ilyet. N em h ag y n á­ lak cserben titeket.

Grabow, Collicker meg én

i.M ODOK,

M O B 221 G ondolhatta ezt komolyan, de éppúgy lehetett mellébeszélés is. Tény az, hogy az ember, ha p ró­ bálkozott is, ugyanolyan nehezen tehetett k árt m a­ gában, m int am ennyi sikerrel elkerülhette ezt, b ár­ hogy igyekezett. És ha meggondoljuk, milyen nehéz m inket m egállítani... Cash például tegnap pont az arcába kapott egyet, de azóta ugyanúgy m űködött, legfeljebb fölfordult a gyom ra annak, aki ránézett. Engem inkább az riasztott, hogy még m indig be­ szél, elvégre az agyának egy részét eldurrantották, de talán nem volt olyan fontos darab. Vagy esetleg az én koponyámból is kilőtték m ár azt a részt, am i a józan ítélőképességért felelt; kezemmel végigsimítva fejemen, am int ez eszembe jutott, szerencsére sértet­ lennek tapintottam felületét. Nem, döntöttem , Cash többé-kevésbé komolyan gondolta, am it m ondott. Ezzel együtt nem használt, h a C laráról vagy a babáról álm o d o tt... egyáltalán nem , és azt k ív án ­ tam , bárcsak Cash ne ten n é, n o h a tu d tam , a d o ­ log á rta n i sem árth at; egyszerűen fölösleges teher volt, am itől jobb m egszabadulni. Az én saját álm aim - ip e rt C ashnek h azu d ta m - , nos, az én álm aim inkább a harcról szóltak, és többnyire a győzelem ről. U ram isten! Lobogók és kürtö k , lovassági ro ­ ham ok és karabélyfüst, a Gatling-féle géppuskák sajátos katto g ása... h át igen! F urcsam ód ennek a fiatal reg ru tán ak az álm ai, ak i egy fagyos connecticuti reggelen csapott fel katonának, és azóta egy, a vállát súlyosan húzó k arabélyt cipelt, fején pedig féloldalt biccenő kék sapkát v ise lt... szóval ennek a fiatal reg ru tán ak az álm ai olykor valóra váltak, legalábbis nagy vonalakban; m á rm in t ha a csatam ező olüm poszi nézetét egy olyan em ber szem szögére cseréljük, aki rém ülten botladozik a bozótosban, de előre botladozik, ak k o ra erővel összpontosítva, hogy szűkre behatárolódó cső­ látásán kívül m in d en elm osódik, egyfajta kék, illetve szürke kavargásba. G yakrabban m egesett azonban, az igazat m egvallva, hogy álm ából éb ­ redve prózaibb valóság fogadta, szecesszionista bajonettekkel hajnalban, és puskagolyókkal ebéd­ re m eg vacsorára. U ram isten!

És a h á b o rú folytatódott. Em berek jö ttek és m entek. Jöttek és m entek. Én viszont, b á r a h a ­ lál szele időről időre m eglegyintett, m arad tam , s a tisztek kezdtek szám ítan i rám . És fokozatosan m egértettem , hogy nin cs ebben sem m i m agasz­ tos, csak m en n i kell előre; m in d en egyéb csupán illúzió és pátosz, am it a frissen verbuváltak v aló­ színűtlen jó kedélye, v alam in t a vezérkar kötelező b u zd ítása táplál. R ádöbbentem , m ert a h áb o rú alaposan m eg tan íto tt rá, hogy sem m i sem szá­ m ít, vagy élek, vagy m eghalok, m indössze m e­ netelnem kell előre az utolsó leheletem ig, esetleg a harcok végéig, m in d en egyéb, m in t m ondtam , csupán illúzió és pátosz. Igy aztán, am ik o r egy nap önkénteseket keres­ tek - csakis n őtlen férfiakat, élő rokonok nélkül - , a dolog kíváncsivá tett. És egyszer csak o tt ta lá l­ ta m m agam a rövidke sorban, G rabow sátra előtt. A do k to r ak k o r m ég fiatalabb volt egy évvel, és sokkal tisztább. Sokkal tisztább, persze csak külsőleg, n em szellemileg. Egyesével fogadott m in k et, és am iko r én kerültem sorra, o tt álltam előtte a sátorban. Ő egy fenyőfa asztal m ögött ült összecsukható táb o ri széken, m ögötte egy m ásik asztalon fecskendők végtelen glédája. Az u tá n p ó t­ lás pedig m á r o tt zubogott és rotyogott m ellette egy kis üstben. - Szeretnék m egpróbálkozni egy kísérlettel - szólalt meg, két szemével kétfelé nézve. - Egy kísérlettel. Egyik lábam ról a m ásik ra álltam a sárban. - M ire gondol? - Tegyük fel, hogy ön m eghalt. Hát, ez nem volt valam i rokonszenves feltevés. Az em ber term észetesen a haláln ak még a gondola­ tától is irtózik, ráadásul az esélyeket szám ba véve az tű n t a merészebb elképzelésnek, hogy életben m a­ radok. A h á b o rú ... a háb o rú ostoba dolog, és több­ nyire teljesen értelm etlen is: fiatalem berek haln ak meg benne, hogy aztán az öregek levonhassák a tanulságokat. Mégis oly gyakran háborúzunk. Oly gyakran. És oly gyakran m eghalunk. Sapkám ellenzője alól G rabow -ra néztem : - É s ...?

A doktor a fecskendők sora felé intett. - Egy m ásodik esélyt kínálok önnek. Nos, röviden összefoglalva, az em ber n em lát­ ja, m i k á rt okozhatna ezzel. Úgyhogy az em ber m árm in t én - a k arját dörzsölgetve lép ki a sátor­ ból, és nem érzi, hogy b á rm i m egváltozott volna. Az persze m á r egészen m ás helyzet, am ik o r Cash jön ki o nnan, a k arját m asszírozva. - M it tettél? - dörren tem rá. - M it tettél, M erton Cash? Neked feleséged v a n ... kisbabád! - H át - hebegte, és ide-oda topogott közben é n ... öö, én csak nem a k arta m , hogy azt h id d ... nem a k artam , hogy gyávának gondolj. - Gyávának! Te átkozott bolond, am it tettél, az­ zal csak arról gondoskodtál, hogy halálod esetén Clara még a csontjaidat se kaphassa vissza! Addig lőnek puskával és ágyúval, m íg végül az anyád sem ism erne m ajd rád. Gondolod, Grabow valaha kien­ ged még a markából? M ert én nem hinném .

Az Ekren Kiadó gondozásában jelent m eg az Űrkorszak című könyv - az űrkutatás, űrhajózás eddigi esem ényeit, eredm ényeit közel teljes körűen bem utató mű. 1957-2008; több mint ötven hosszú év, az első Szputnyik indításától az ISS - Nem zetközi Űrállomás építéséig.

H o r v á th A n d r á s - S z a b ó A ttila

Űrkorszak

-Ó...

Ó. Ó. Á lm aim élénkebbek lettek, m ióta dr. Grabow folyadékja forr az ereim ben, készen a rra, hogy át­ vegye kiöm lő vérem helyét. Á lm o k ... G rant sátráb an já rta m , és G rant az állkapcsai közt egy, em lékeim szerint félig szívott, csúnyán összerágcsált szivart szorongatott. - N élkülük is győzelm et arathatok! - acsarogta egy m ásik férfi felé, akin ek a vonásait nem tu d ­ tam kivenni. - Nos, efelől nincsen kétségem . E gyáltalán sem m i kétségem - m ondta a kivehetetlen arcú. - C supán a rra próbálok rám u tatn i, hogy e m ó d ­ szerrel lecsökkentheti a veszteségeket. G rant összerezzent. Grant! Összerezzent! H oz­ zám fordult. - Ön m it gondol? És én előreálm odtam m agam , a jö v ő b e... fér­ fiakat láttam , am in t egzotikus, buja növényzeten vágják keresztül m agukat, v alam i Fülöp-szigetek n ek nevezett helyen, m iközben lépten-nyom on lecsap rájuk a h an g talan halál; férfiakat hosszú árokrendszerekben, ahol éveken át gubbasztanak, és különös gépezetek tizedelik őket a földről és a levegőből; férfiakat, akik a fél világot bem asíroz­ zák, és még furcsább gépezeteket, melyek v ég ü l... U ram , irgalm azz, egész városokat egy csapásra! És az em berek elolvadnak...

t>{>

A könyv bem utatja az első rakéták m egép ítésétől szám ított űrtörténelem et, nyom on követhetjük a világm éretű űrverseny lépéseit. Figyelem m el kísérhetjük a technikai fejlődés fázisait, a Hold- és bolygókutatás eredm ényeit, a marsi élet keresését, a Nem zetközi Űrállomás építésének részleteit. A könyvből kiderül M agyarország m iként járult hozzá a világűr feltérképezéséh ez, m ilyenek az űrtevékenység gyakorlati földi alkalmazásai és átfogó képet kapunk az 1957-től szám ított Űrkorszakról egy különálló űrnaptár keretében.

ea m - Ez az egyetlen esély - m in th a ezt m ondtam volna. - Az egyetlen esély, hogy a h áború ne terjed­ jen át a civil lakosságra. És G rant bepillantott velem a jövőbe. A kivehetetlen arcú ekkor a lám pafénybe for­ dult, és m egláttam , hogy Mr. Lincoln az, szörnyű­ séges arccal, és szörnyűségesen bólintott. - Legyen hát - m ondta, és fejét kezébe hajtotta, így észrevehettem a sebet a füle m ögött. Még ’64 első napjaiban történt, hogy egy szürke veréb a szívembe döfte a bajonettjét. Emlékszem, egy sebész hajolt fölém, aztán az arca eltorzult, és dühösen ráripakodott valakikre: - Vigyék az asztalomról! Ez m egint egy Grabow hullái közül! A kkor m egértettem , hogy szám om ra m in d en ­ nek vége; átléptem egy h atárt, innen m ár nincs visszaút. Nincs visszaút soha többé. És eljött értem Collicker, és hihetetlenül gyengé­ den elvezetett az em berek közül, át az enyéim közé, hogy várjuk a parancsokat, az olyan feladatokat, melyeket az élőknek nem akaródzna végrehajta­ ni. Emlékszem, bár látszólag nem volt okom rá, kerültem , hogy a körülöttem lévők arcába nézzek, m iközben Collicker kísért, ők pedig úgy húzódtak vissza előlem, m in th a valam i tisztátalan dolog len­ nék. Igen. Igy volt. Később nem igen nézegettem az enyéim arcát se; egyrészt sokuknak m ár nem is volt meg m indene, de nem csak e m ia tt... Elvégre m i ér­ telm e lett volna egym ást bám ulni? Idővel megérkezett aztán M erton Cash, akit mégiscsak m egnéztem m agam nak, ham iskás vigyora és kiskutyához illő lelkesedése m iatt; akkori­ ban még nem sok hiányzott belőle - csupán hasba lőtték - , és úgy üdvözölt, m in t közeli barátot. Sírni tám adt kedvem. - A, á! - rajongta. - Olyan jó újra látni! Még Collickernek is feltűnt ez a lelkesedés, h i­ tetlenkedve m eresztette a szem ét egy darabig, az­ tán a szokásosnál gyorsabban sántikált odébb. - Hallod, nem is olyan rossz ez - m ondta Cash. - Tudtam , hogy vége, am ikor a hasam ban a fájda­ lom szűnni kezdett. És v an n ak a dolognak előnyei.

221 A zóta telt az idő, és Cash elkezdett d a r á r ó l m eg a babáról álm o d n i, akiket soha, de soha tö b ­ bé nem láth at viszont, én pedig álm o d tam a m a­ gam álm ait. Á lm odtam a m agam álm ait, m íg újabb parancs nem jött, és akkor m egindultunk Cold H arbor erő­ dítése ellen. Szörnyű volt. A halottak lekaszált rendje közt hevertem , és csípőtől lefelé nem éreztem sem m it. Próbáltam úgy fordítani a testem , hogy tovább tüzelhessek, de egy ír hullája feküdt keresztben a mellemen. Azt hiszem , ha lélegeznem kellett volna, aligha bírom ki alkonyaiig, am ikor is Grabow értem jött. Végig­ nézett rajtam , szó nélkül lerángatta rólam az írt, és am in t lerángatta, végre rádöbbentem , hogy csí­ pő alatt sem m i nem m aradt belőlem. Ugyanaz az ágyúgolyó talált el, am i a rajtam fekvőt, és csípőtől lefelé m egszűntem létezni. Grabow akkor földobott egy szekérre, mások közé, és magával vitt. A m ikor aztán rám került a sor, addig keres­ gélt és m atatott a testrészek között, m íg talált két megfelelő lábat, melyek alig különböztek csak egy­ mástól. Azokat fölvarrta rám , és reggel eljött értem Collicker, hogy visszakísérjen Pedrick az Unió ol­ dalán harcoló különleges egységének túlélőihez, a többi összefoltozottal együtt, de még így sem m a­ radt belőlünk kétszáznál több, ennyire szörnyű volt a pusztítás Cold H arbornál. Casht is ott találtam . Átlőtték a torkát, úgyhogy nem m esélhette el, m it álm odott; arcán - m ár am i m egm aradt belőle - olyan elkeseredés ült, hogy a szívem m egszakadt volna belé, ha lett volna még m inek m egszakadni. És akkor eszem be ju to ttak a testek, amelyek előttem használták e lábakat, meg azok a testek, am ik n ek használhatatlanná zúzódott m aradvá­ nyait Grabow m áshová vitte, és m egértettem , hogy m inden apró cafat tovább él a m aga m ódján, s to ­ vább álm odik, persze csak am olyan cafatálm okat, nem igaziakat... U ram isten, hogyan tem ethette el őket Grabow?!

írja meg nekünk a [email protected] e-mail címre, hogy (1.) melyik kötetünk tetszett Önnek a legjobban, (2.) melyik kötetünk tetszett a legkevésbé, (3.) melyik kötetünk borítója tetszett Önnek a legjobban, (4.) melyik kötetünk borítója tetszett a legkevésb& A beküldők között kisorsolunk egy 3 könyvből álló nyereménycsomagot.

K én M ac L eo d

K OZM ONAUTÁK V Á RA

rö n a th á n L e th e m

A m e r ik a i

R ó b e r t F e rr ig n o

F re d e rik P ohl

N e m e re Is tv á n

L ászló Z o ltá n

A H ÍC SÍK NYOMÁBAN

E lv eszettek

A K e r in g é s

VÉGE

Im a eg y B É R G Y IL K O SÉ R T

R ó b e r t C h a rle s W ilso n

W illiam G ib s o n

K a s z to v s z k y B éla

A H OLNAP T E G N A P JA

G r in

A r th u r C . C larké

1 I

A G Y ER M EK K O R

P

örgés

a m n é z ia

N eal S te p h e n s o n

S

now

C ra sh

G ib s o n - S te r lin g

Gépezet

n a p v i Wa r

BAXTER J a c k M cD ev itt

S

zületett

J o a n S lo n c z e w s k y

G é n s z im f ú n ia

stratéga

C la rk e -B a x te r

J o a n S lo n c z e w s k y

Az IDÜ s z e m e

A jt ó

az óceá n ba

C U frk e -B a x te r

N

a p v ih a r

M

E lis a b e tta V e rn ier

C l ip a r t

' •“ o

iJS z ezergej r g e j L u k ja n y e n k o

É js z a k a i

ő rség

LLuukkja jannyyeennkkoo-V -Vaasszzíije íijevv

SSz ze er gr ge ej jLLuukkjajannyye ennkkoo

N

A lkonyi

a p p a l i ő rség

ő r sé g

2 ^ Ne feledje, köteteink kedvezményesen megvásárolhatóak szerkesztőségünkben! ' (1122 Bp'; Moszkva tér 13.) • ?

A r th u r C . C la rk é

a V áros és a c s il l a g o k

Csillagcsalád - Magyart Béla, Gábor és Dóra A Magyari családban apa, fia és lánya egyaránt űrhajóskiképzésben részesült az Egyesült Államokban, Huntsville-ben, így Magyarországon elsőként, de a világon is szinte egyedülállóan, kiképzett űrhajóscsaládot alkotnak. Magyari Béla annak idején Farkas Bertalan mellett bajkonuri tréningben is részesült, a Szojuz 36 űrhajó tartaléklegénységének tagjaként. Gyermekeivel együtt kérdeztük Huntsville-i élményeikről. Galaktika: Hogyan alakult ki az együttműkö­ tunk. Egy komplett küldetést kellett eljátszanunk. dés huntsville-i nemzetközi űrtáborral? Hatalm as élmény volt. Magyari Béla: 1992-93 körül indult a kezdetné- ! G: Gábor, te hogyan élted meg a kiképzése­ nyezés, am inek fejleményeként a Magyar Asztrona­ det? utikai Társaság (MANT) m inden évben két 18 éven Magyari Gábor: A diákokat a huntsville-i aluli középiskolás fiatalt, egy lányt és egy fiút, vala­ m int egy kísérőtanárt küldhet egy hétre Huntsvillebe, akik egy kvázi űrhajóskiképzésen vesznek részt. A MANT m inden évben úgy pályáztatja meg ezt a két helyet, hogy kiír egy esszépályázatot, Ifjúsági Űr Esszé Pályázat néven, ezt egy zsűri értékeli, és a középiskolás kategóriába^ a legjobb fiú és a legjobb lány kap lehetőséget arra, hogy elmenjen. Huntsville-be érve a gyerekeket elhelyezik egy szállóba, am i olyan futurisztikus formájú, m int egy űrállomás. A kísérőtanárok (ami én is voltam 2002-ben) külön szállást kapnak egy közeli egyetem vendégházában, és nekik szánt program ok várják őket. Ez egyrészt továbbképzés, másrészt pedig egy űrhajóskiképzés. 1957-ben, am ikor az első m ester­ séges holdat felbocsátották, A merika megrettent. Világossá vált, hogy nem sérthetetlenek, tehát b ár­ mikor, bárhonnan a Szovjetunió területéről elérhe­ tik az USA területét rakétákkal. M indenki megijedt, és elkezdett rakétát gyártani. 1958-tól bevezették, hogy a felsőoktatási intézményekig, elsőtől egészen tizenkettedik osztályig kötelező a rakétatechnika oktatása, olyannyira, hogy ez különálló tantárgy, m int m ondjuk a matek. Ez a m ai napig így van, és a tanárok m ódszertani képzést is kapnak, hogyan kell ezt oktatni, előadni. Amikor m i ezekkel végeztünk, az utolsó két nap „űrrepülést játszottunk”. Beültünk az űrrepülőgép makettjébe, szimulált form ában föl­ m entünk az űrállom ásra, ott kísérleteket végeztünk, űrsétát hajtottunk végre, megszereltük a Hubble ű r­ távcsövet, utána vissza az űrrepülőgépbe, és leszáll­

nemzetközi repülőtéren várják kék ruhás hostessek. Busszal elviszik őket a táborba, ilyenkor válnak el a kísérőtanártól, aki teljesen más útvonalon megy a tanárszállóba. Ezt követően ism ertetik velük a k i­ képzés részleteit, am i voltaképp felkészülés az utolsó napra, egy küldetésszimulációra. Ez abból áll, hogy fölmennek, összekapcsolódnak az űrállomással, és korrigálják annak pályáját. Az oktatás nagyon ala­ pos, az ember úgy érzi, hogy igazi űrhajós. Kap m in ­ denki egy azonosító kártyát a nevével, ezzel léphet be tulajdonképpen térítésmentesen a Huntsville-i Űrrakétapark területére. Megérkezés u tán kell el­ dönteni, ki akar pilóta lenni, és ki kutató űrhajós. U tána jönnek az ismeretterjesztő előadások, van egy nagy előadótermük, ahová például igazi űrhajósok is ellátogatnak.

G: Mi volt a legérdekesebb előadás? M. G.: Amikor egy űrhajós mesélt a különböző erőhatásokról, am ik start közben érik őket, és hogy ezek hogyan hatnak az emberi szervezetre. Nagyon viccesen m ondta el, pontosan hogyan nehezedett az a „tehén” a tüdejére, am ikor éppen a világűr felé tartottak. Voltak nagyon érdekes rádiótechnikai elő­ adások is, pl. arról, hogy a rádiótávcsövek hogyan hatnak a rádió zajaira.

G: Mi volt a legnehezebb gyakorlati fel­ adat? M. G.: A m ikor először ültem be pilótaként az STS-kabinba, és 350 kapcsolóval találtam szembe magam . Tudni kell, hogy A m erikában ez a h arm a­ dik legrészletesebb szimulátor.

M. B.: Ez korábban egy kiképzőbázis volt, csak utána alakították m úzeum m á, majd ezt követően lett nemzetközi űrtábor. M. G.: Aki megjárja Huntsville-t, az elm ondhat­ ja magáról, hogy ott kapott űrhajóskiképzést, ahol Alán Shepard meg a Mercury 7 legénysége.

G: Mi volt számotokra a fő feladat? M. G.: Az űrállom ásm akett fedélzetén m inden­ kinek végig kellett csinálni egy kísérletet. Én szakm ai főnökként a technikai problém ákra koncentráltam , am iket a szimulátorvezérlőből generáltak. Szembe­ sítettek m inket m ás vészhelyzetekkel is, nekem pél­ dául újra kellett élesztenem pilótaként m ajdnem a fél legénységet, m ert m indenki kifeküdt a nagy füstben, és egészségügyi problém ák is adódtak.

G: Honnan jött az ötlet, hogy mindenki részt vegyen a családból a kiképzésen? M. B.: Egy családban élünk, természetesen a gyerekek is nagyon odafigyeltek, am ikor én 2002ben kim entem , bár ők még kicsik voltak, Dóra 11 éves, Gábor 13. Tudtak a pályázati lehetőségről, és a MANT-ban dolgozva ajánlottam is nekik. Dóri nevezett az ő korosztályában, és Gabi is, az én leg­ nagyobb meglepetésemre - m ert én nem m ondtam neki, hogy „ülj le, és írj”. Saját kútfejéből gondolt ki m indent. A holdra szállást és a Holdon kialakítandó bázist választotta témául. M. G.: Holdbázis a Föld árnyékában, ez volt a címe, interneten rá lehet keresni. Jó kis sciencefictionös téma.

G: Te miről írtál pályázatot, Dóra? Magyari Dóra: A hosszú űrutazás pszichológiai hatásairól, az esszé címe A végtelenbe és tovább.

M. B.: Nagyon jó pályázatot írt. Dóri igazán szellemesen állt hozzá a témához. M ikor elkészült, elolvastam, és m ondtam neki, hogy nagyon jó, de valam i kis illusztráció is kell. Hozzáteszem, hogy Dóri nagyon jól rajzol. Igy hát megcsinálta hozzá az illusztrációkat, am i még tovább emelte a pályázata nívóját.

G: Ha jól tudom, ön szereti a sciencefictiont is. M. B.: Mindenevő vagyok, szólhat fizikai, pszi­ chológiai, vagy akár technikai tém ákról, ha jól meg van írva, én nagyon tudom élvezni. Természetesen pl. Asimov Alapítvány-trilógiáját tízévenként él­ vezettel átolvassa az ember. Olyanokról nem is be­ szélve, m in t Verne, akit gyerekkoromban olvastunk. Most ha megkérdezzük róla a tizenéves korosztályt, nem is ismerik, pedig igazi klasszikus.

G: A NASA igazgatója, dr. Michael Griffin szerint Kínának megvan a technikai lehetősége arra, hogy a 2020-ra tervezett új amerikai hold­ ra szállás előtt küldjön embert a Holdra. Ön szerint is behozhatatlan előnyre tettek szert a kínaiak? Hogyan látja az űrkutatás jövőjét? M. B.: Az űrkutatás jövője m indig politikai ügy. Kínában is a politika vette elő, m ert azzal lehet n a­ gyon jó im ázst teremteni. Egyébként nagyon kedve­ ző hatással van m agára a társadalm i fejlődésre. De nem lehet belelátni, hogy a kínaiak m it fejlesztenek, hogyan fejlesztenek. Nem publikálnak sok mindent, nem lehet m egm ondani, milyen technikai újdonsá­ gaik vannak, m i várható tőlük.

az interjút CsordásAttilakészítette

emm 221

92

A gondolkodó gépek fejlesztésével egyidős az emberiség félelme attól, hogy ezek a berendezések valóban gondolkodni kezdenek. Fölkészültünk-e rá, hogy partnernek tekintsünk egy komputert?

má

Jaroslav Zyka

m a g a m r é s z é r ő l csak a tényekre szorítkoznék. M ondjuk olyan értelem ben, hogy az illető kiváló tudom ányos dolgozó volt, m eg ehhez hasonló. M ivelhogy a többi eset­ leg kevésbé érth ető éppen a nagyközönség szám á­ ra. Ilyesm i nem való egy nekrológba. M egm ondom önnek, m ié rt nem való oda m ondta Tom an professzor - , m ert sok m in d en n a

E

nem egészen világos. Vagy homályos? Nehéz m eghatározni. Ha valam i nem egészen világos, m ég nem jelenti azt, hogy teljesen hom ályos, m ert ez olyasm i, m in t a válasz a rra a kérdésre, hogy m i a m á r m ajdnem ism ert vagy a m ég n em egé­ szen ism ert. Ez nem szójáték, ezt úgy kell érteni, ahogy van. B arta kolléga pedig éppen az a típus volt, akit nehéz m eghatározni. Ha m eg a k a rn á m őt határozni, akkor azt m o n d an ám róla, hogy „fa­ n atikus m atem atikus”, de ez sem egészen találó. Inkább azt m ondanám : „bohém tudós, a m a te ­ m atika szerelm ese”. Ne mosolyogjon, a tu d o m án y is m űvészet, és nem csak a m űvészek bohém ek. B arta az in tézetünkben az elsők között foglalko­ zott a m atem atikai gépek elméletével, m égpedig első ilyen gépektől egészen a m ai, im m á r a X. ge­

nerációhoz tarto zó gépekig. B arta kolléga tehát o tt állt in tézetü n k b en ezeknek a gépeknek a böl­ csőjénél. M indig heves term észetű volt; egyszer, régebben tö rtén t, egy kis ü nnepséget ren d eztü n k a n á lu n k szerkesztett első géptípus m egszületése alkalm ából, és B arta kolléga k idobta a helyiség­ ből az egyik segédtechnikusnőt, egy nagyon b á­ jos kislányt, m ert jókedvében tréfálkozni kezdett B artával, m ondván: a kolléga b árm ik o r be tudja bizonyítani, hogy például egy meg egy az öt. Az­ tá n m ég azt is m ondta, hogy a m atem atik ai d e­ finíciók értelm etlenek, m ert az egyik azt állítja, hogy a p árh u zam o s vonalak a végtelenben össze­ futnak, m árp ed ig ez badarság, m ivelhogy a vég­ telen, az végtelen, és nem lehet vége, tehát nem is fu th at o tt össze sem m i, m e rt sem m i nem érheti el a végtelent. E zenkívül pedig, h a a vonalak párhuzam osak, term észetesen nem érh etn ek össze sehol, m ert ak k o r m á r nem voln án ak p árh u zam o s vonalak. B arta erre azt válaszolta, hogy v a n n a k dolgok, am elyekből nem lehet tréfát űzni, és a tech n ik u s­ n ő t egyszerűen kidobta. De m ásnap m ár elnézést k ért tőle, és virággal kedveskedett neki.

S M m 221 Ezt csak példaként említettem, pedig hát nem is volt különleges eset. Az egész probléma akkor kezdő­ dött, am ikor Barta kollégát különdíjra terjesztettük fel sorozatos elméleti m unkáiért, de ő visszautasítot­ ta azzal az indokkal, hogy ő ezt nem érdemli meg,

lalkoztatta az a gondolat, am elyről b en n ü n k e t is meg a k a rt győzni, m á rm in t hogy ez a gép tu la j­ donképpen m aga dolgozik, és hogy egyszer m ajd m i m ag u n k is így fogunk dolgozni, hogy még bonyolultabb m űszereket fejlesztenek m ajd ki, és hogy a m i szervezetünk tulajdonképpen csak egy ilyen gép, am elybe m á r ő sap áin k óta be van k ó ­ dolva m inden, és hogy az élő egyed, az em ber csak azt realizálja, am i tulajdonképpen az összes beléje táplált lehetőségekből fakad.

lém át jelentettek, m ert folyton ő m aga ad o tt fel elgondolkoztató kérdéseket. Például: képzeljük el az abszolút sem m it, am ik o r nincs gondolat, nincs anyag, egyszerűen sem m i sincs, de akkor m iért van „valam i”, h a esetleg lehetséges a „sem m i”? M árpedig ezek a problém ák nehéz fejtöréseket okoztak. E kkor a kollégák kijelentették: ez így nem m ehet tovább. De nem tu d ta k m it kezdeni vele, m ert nem volt hajlandó elism erni, hogy eset­ leg agyondolgozta m agát, vagy hogy valam ilyen sokkal reálisabb dologgal kellene foglalkoznia, nem pedig folyton azt hajtogatni, hogy ő alapjá­ b an véve a gondolataival „kelti életre azt a gépet”. A kkor az egyik kollégánk közölte: m ivelhogy nem lehet vele okosan beszélni, k isü tö tt valam it, am i ugyan nem m enthető sem m ivel, de a célnak ta lán a legjobban megfelel. Összebeszélt a m u n k acso p o rt többi tagjaival, felkeresték B artát, és közölték vele, hogy b á r ez n em volt tőlük egészen korrek t dolog, de ők tá p ­ lálták be m in d ig a megfelelő p ro g ram o t a gépébe, és hogy m ilyen öröm et okozott nekik, hogy a gép „u rá n a k ”, vagyis B arta kollégának a gondolataira reagált, és hogy ez az egész tu lajdonképpen csak tréfa volt! Én tudom , hogy ez n em volt helyes. Az em berek ugyanis nem egyform ák, B arta kolléga p ed ig ... röviden szólva, n em vette tréfán ak a dol­ got, h an em am olyan trag ik u s csapásnak, m in th a m élységesen csalódott volna olyasvalam iben, am iben h itt, és m ost egyszer csak m egfosztották volna m indentől. A részletekről beszélni sem ér­ dem es. De ten n i m ár n em lehetett sem m it. A dológ helyrehozhatatlan volt, m i ezt úgy m ondjuk: irreverzibilis. Ügyhogy be kellett szállítani őt a k órházba, a h o n n an ki sem engedték többé. A ztán m eghalt. Csak egyszer já rta m b en t nála. Senkivel sem a k a rt beszélni. A zt m ondta, hogy az em berek j»>

iveiro: /\ gonuoiai

m ert az egész m unka az egyik új géptípus műve, te­ hát vagy kapja meg azt a díjat közösen a géppel, vagy ne kapjon sem mit. De hát ez még csak a kezdet volt, m ert aztán folyton a nyakunkra járt, és azt hajtogat­ ta, hogy tulajdonképpen ennek a gépnek egyáltalán nincs szüksége semmiféle program ozásra, m ert elég annyi, ha ő odaül mellé, és arra gondol, m it is kellene csinálnia a gépnek, és hogy a program ozás helyett elég a gondolat. Hogy tulajdonképpen a gondolat ad im pulzust valam inek a létrejöttéhez, és arról próbált meggyőzni bennünket, hogy a gondolat voltaképpen anyaggá vált energia, ráadásul számos elméleti érv­ vel tám asztotta alá, hogy m inden úgy van, ahogy azt gondolja. De ezek nagyon komplikált egyenletek voltak, nem is érdemes foglalkoznunk velük. A ztán azt m ondta még, hogy az a gép olyan, m intha az ő m ásodik énje lenne, és hogy a gép vagy ember, az teljesen mindegy, de hogy az ő véleménye szerint az a gép ugyanúgy gondolkodik, m int egy ember, m ert az em ber eszelte ki ezt a gépet, és nem csak a gondolatok reprodukálására, hanem azért is, hogy gondolkodjon, úgyhogy ez voltaképpen egy gondol­ kodó egyed, és hogy élőlény vagy élettelen tárgy, az teljesen mindegy, m ert ha valam i gondolkodik, ak­ kor annak élnie is kell. Persze m á r a kezdet kezdetén kim agasló ered ­ m ényeket é rt el ezzel a géppel. C sakhogy m inél jobbak voltak az eredm ények, an n ál tö bbet fog­

Szerinte az egyetlen dolog, am i m egkülönböz­ teti az em b ert a géptől, az érzelem , de ug yanakkor hozzátette, hogy h a m ajd az úgynevezett életnek ebben az egész folyam atában a gondolat dom inál, az érzelem re egyáltalán n em lesz szükség. Higgye el, ezek nem egyszerű v iták voltak. M indig p ro b ­

94

GÁLÁIM 221

m egfosztották a gondolataitól, és hogy az ő gon­ dolatai benne m arad tak a gépben. Ezt az egyetlen dolgot m ondta. Hogy m iért nem m ent el m in d en k i az in té ­ zetünkből a ham vasztására? Ez n em egészen így van: voltunk o tt jó sokan, persze n éh án y an nem jöttek el, részint azok, ak ik azt akkor közölték vele. V oltaképpen ők okozták azt, hogy az ő gon­ dolati im pulzusaira reagált a gépe. A ztán egy új m u n k a tá rsu n k sem jö tt el a ham vasztásra. Tel­

az em beri fejlődés m in d en szakaszának m egvan a m aga ism ereth atára, és az resp ek táln i kell, s néha ta lá n nem is jó m eg m agyarázni egy bizonyos sza­ kaszban valam it, am ire ta lán még nem elég érett a kor. Félreértés ne essék, a m egism erésre m in d ig tö rekedni kell, enélkül nem beszélhetnénk h ala­ dásról, de m egfontolás nélkül „ á tu g ra n i” vala­ m it, hogy is m ondjam , ez olyan, m in th a egyszerre a k arn á m m egérteni az árapályt, de a p a rto n nem ügyelnék a dagályra, és elöntene a víz. Úgyhogy

jesen új fiatalem ber. N agyon tehetséges. H allott B arta kolléga esetéről, és egyszer leült a gépéhez - így m esélte n ek em -, ám abban a pillan atb an , am in t a rra gondolt, m ilyen p ro g ram o t is kellene betáplálni ebbe a gépbe, h á t egyszer csak m ű ­ k ödni kezdett a gép, és m áris teljesítette azt a program ot, am elyet ő még bele sem táplált. Ez a kolléga m esélte, voltaképpen csak nekem á ru lta el a dolgot, úgyhogy ezt ne írja meg, ő ugyan nem kötötte ki, hogy ne beszéljek róla senkinek, de

Hogy m i a véleményem arról, ha a gépek elkezdené­ nek gondolkodni, vagy együtt gondolkodnánk ve­ lük, vagy ha m i úgy gondolkodnánk m in t a gépek? És a gondolat tulajdonképpen afféle képzelt energia forrása vagy valam i ilyesmi lenne? Nem tudom . Be kell ö nnek vallanom , hogy n em tudom , m e rt h a v alam it nem tu d o k bebizonyítani, vagy

én azt hiszem , nem volna ildom os erről beszélni, m ert én nem is tudom , hogy is m o n d a n á m ... de

m egcáfolni, ak k o r az csak találgatás volna, vagy csak am olyan gondolatébresztő dolog. Hogy érdé-

tu lajdonképpen jó is, hogy ezt az új kolléga csak velem közölte.

SflLflKTIKfl 221 m es-e gondolkodni rajta? Tudja, a legjobb volna talán m egkérdezni a géptől - ha gondolkodna. Vagy ön azt hiszi, hogy a gépek soha n em kezde­ nek el gondolkodni? Vagy csak az em ber gondola­ ta in a k engedelm eskedni? N etán nem tu d dönteni? M indig problém át je ­

telt el, és abban a helyiségben rövidzárlat tö rtén t a vezetékben, és m in d en elégett. A gép is. A nyo­ m ozás n em h ozott sem m ilyen eredm ényt. Hogy ki volt oda bejáratos? Az az új kolléga, aztá n te r­ m észetesen én m in t vezető, és tulajdonképpen úgy is m in t az intézet legöregebb dolgozója. M it

lent, ha az egyik em beri egyed azt ak arja - és ez g yakran m eg tö rtén ik - , hogy egy m ásik em beri egyed döntsön. De ez aztá n veszélyes, tudja, m ert a n n a k a m ásik n ak esetleg n em is kell egészen h e­ lyesen döntenie. N etán azt hih eti, hogy a gondolat sohasem tu d egyetlen gépet sem gondolkodásra, vagy m űködésre késztetni, m e rt ha a gép elkez­ dene gondolkodni, bárm ilyen fejlett volna is, m ár

mond? Hogy a legbölcsebb? Ön azt hiszi, hogy a legidősebb a legbölcsebb is? Ezt persze nem gon­ dolja kom olyan. M indig az a legbölcsebb, aki az ad o tt esetben bölcsen dönt. És esetleg akkor, ha m eghányja-veti a dolgot a legfiatalabbal. Úgyhogy B arta kollégáról írja meg, hogy kivá­ ló m u n k aerő volt. De ne írjon sem m it a gondola­ tokról, sem a gépekről, sem az ism eretek szaka­ szairól. A zt m ondja, hogy az ism eretekre vigyázni

nem volna gép, m ert ha a gép elkezdene gondol­ kodni, talán m á r nem is lenne olyan fontos az em ber, de ha nem gondolkodna, h an em csak az em ber gondolataira reagálna, ak k o r a gép reagál­ hatn a azokra a gondolatokra is, am elyek nem ösz­ tönöznének m ondjuk előnyösen b eirán y zo tt gon­ dolatok realizálására. Ú gyhogy így foglalhatnám össze röviden a dologról alk o to tt vélem ényemet. Hogy m ásvalaki próbálkozott-e azzal a géppel? Nem. U gyanis az úgy volt, hogy m ég két nap sem

RUPOLF PETER

kell? E rre nem tu d o k m it válaszolni. A zt m ondja, hogy bölcsen kell vigyázni rájuk? Ezzel n em é rt­ hetek egyet. Lehet vigyázni rájuk, de nem bölcsen, m e rt hogy m i volt a bölcs és m i nem , azt m ajd az ism eretek újabb szakaszai d ö n tik el. Az em be­ ri, nem pedig a gépek ism ereteinek új szakaszai, szerkesztő úr. Sárközy Gyula fordítása

DÖRNER

KEREKES

GYÖRGY

JÓZSEF

VICZIAN

BERZSENYI ZOLTÁN

OTTÓ

SZAKÁCSI SÁNDOR

C O f= ? IN J A \/lfN J

N E K E D Ml L E N N E A Z U T O L S Ó

BEMUTATJA

GONDOLATOD...?

3 R S V Ó JALAK TRICKORN

Autodesk

te:

1 “fe

m m

etw'orkh *

G R E E N B D X

'J r ►

enwciKn 220

újrakezdés a Marson a M arsbéli króni­ h ajd an á b an az óceánon átkelők, egy új világba m enekülnek. M inden u tazó n a k m egvan az oka a kákat, lapjain egy sohasem volt, m esebeli költözésre: előítéletek, földi rendszerek, de legin­ világ elevenedik meg. Felejtsd el, kedves kább olvasó, a sci-fiből a tudom ányos jelzőt, és lépj be a h áb o rú rém e elől m enekülnek, am ely fe­ nyegetően o tt m agasodik a h áttérben. te is a Ray B radbury által 1950-ben m egálm odott Közben a bolygó életre kel, és különféle cso­ varázslatos világba! d ák a t művel: egy éjszakai találkozáson összehoz M inden 1999 jan u árjáb an , a ra k étan y árral kez­ e m b ert és m arslak ó t egym ástól távoli korokból, dődik. Az első em berek ekkor hagyják el a Földet, egy zöld reggelen h atalm as fákat növeszt a n em ­ hogy egy hónappal később landoljanak a vörös rég elvetett m agokból, v alam in t a m áso d ik Usherbolygón. Szeretnének m arslakókkal találkozni, h áz segítségével elűzi a frissen de az első h áro m expedíció betelepült b ü ro k ráciát és cen­ m indegyike kudarcot vall RAY HR \I)B1 RY zúrát. a kapcsolatfelvételnél. Azt 2005 novem berében kitör a hitték, hogy egy teljesen m ás

H

a a z e m b e r k in y it ja

világba érkeznek, ahol ü n n e ­ pelni fogják őket, de a m arsi átlagpolgárok ugyanolyan kicsinyesek és önzők, m in t földi rokonaik. M agasan'fejlett pszichikai és telepatikus képességeik viszont m ind en alkalom m al az űrhajósok vesztét okozzák. Csak a negyedik expedí­ ció tagjainak nem kell ta r ­

m arsbéli k r ó n ik á k

ta n i ilyen veszélytől, m ert az őslakosok addigra szin­ te teljesen k ip u sztu ln ak a Földről b ehozott bárányhim lőtől. É pületeik és k u l­ tú ráju k azonban m egm a­ ra d n a k az utókor szám ára, fennen hirdetve nagyságu­ kat. Á m a legtöbb űrhajóst ez nem érdekli, és ro m ­ bolni, szennyezni kezdi a környezetet. Ez készteti arra Spendert, a csapat archeológusát, hogy kevés híján az egész expedícióval végezzen. Jajkiáltása egy értelm iségié, aki az érték védelm ében felveszi a harcot a csak a m án ak élő, hed o n ista em berek­ kel. És b á r ő elbukik, eszm éjét sikeresen tovább tudja adni a m egértő W ilbur kapitánynak. A veszély elm últával m egkezdődik a bolygó betelepítése, terraform álása. Az em berek, m in t

Földön a m indent elsöprő h á­ ború. Az em berek a M arson ? elszörnyedve figyelik az égen [ zöld pontként fénylő anyabolygó i; lángba borulását, és eszükbe ju t­ n ak otthon m arad t rokonaik, b a­ rátaik. Ezért szinte gondolkodás nélkül in d u ln ak vissza a háborús Földre, hátrahagyva m indent új hazájukban. A városok elnéptele­ nednek, csak néhány em ber m a­ rad a bolygón, elszigetelten, egy­ m ásról alig tudva valam it. Végül ők is m eghalnak, és ezzel eltűnik M arsról a földi civilizáció utolsó nyoma. Á m az anyabolygón még ekkor is folytatódik az öldöklés és a pusztítás, egészen a teljes m eg­

semmisülésig. De 2026-ban, ennek az összefüggő novelláskötetnek a végén kiderül: m in d ig van rem ény az újrakezdésre. H iszen m indig v an n a k olyanok, akiket nem szippant m agába a h atalo m fekete ly u ­ ka és a háb o rú s gépezet, s vállalják egy új, jobb, em beribb világ fölépítését. M ert ők tu d ják és vall­ ják: az em beriség egym illió éves k irá n d u lá sa még csak m ost kezdődik! Lacza Gábor

Fizessen elő a Galaktikára! 1. E -m ailb en k ü ld je el előfizetési S7i l t r i j t u

n y u g d íja s o k n a k eg y é v re 8700 F t - u ta lja á t a

elofizetes(gg a la k tik a in a g azin .h u cím re u ita b b i a d a to k k a l:

M e tro p o lis M e d ia G ro u p Kft.

N év /cég n év P o s tá z á s i cím

_

S z á m lá z á s i n é v /c é g n é v (h a m á s , m in t a fen ti)

V / I M ! ,l ....

. í \ l At 1 I V/ ( \ r

111 63100150-11050607

II I / I

!

S z á m lá z á s i c ím (h a m á s , m in t a p o s tá z á s i cím ) T elefo n szám

b a n k s z á m lá ra , v ag y ró z s a s z ín p o s ta u ta lv á n y o n fizesse be

E -m a il c ím

a M e tro p o lis M e d ia G ro u p K ft., 1535 Bp. P f. 746. p o s ta fió k

E lő fizetés i d ő t a r ta m a (6, ille tv e 12 h ó n a p )

cím re !

K ed v ez m é n y (h a d iá k , n y u g d íja s vagy k ö n y v tá r) A m e g je g y z é s r o v a tb a , k é r jü k , í r ja be a k e d v e z m é n y e z e tt A d iá k - ille tv e n y u g d íja s-ig a z o lv á n y fé n y m á s o la tá t

n e v é t és p o n to s c ím é t, ir á n y ító s z á m m a l és a z t, h o g y

a M e tro p o lis M e d ia G ro u p K ft., 1535 Bp. P f. 746

G a la k tik a x h av i elő fizetés!

c ím r e k ü ld je el! 3.

S zem ély esen a G a la k tik a sz e rk e sz tő s é g é b e n :

2. A z e lő fiz e té s d íjá t - a m e ly egy é v re 9570 F t,

1122 Bp. M o szk v a té r 13. félem ., tel: 0 6-1-457-0250

fél é v re 5220 F t, k ö n y v tá r a k n a k , d iá k o k n a k ,

N y itv a: H - P 1 0-16 ó r a k ö z ö tt

Lemaradl róla? 8 f l W E T ! £ | ’G flLflG TIK fl

íflinKTIKR

tfÜKflffl ÍALflETIKfl! SflLAKTIKR

SflLnCTIKfl

sajflfT|pa

D li u n i ti ít t!

O j f tf U y jtn M !

Korábbi számaink megrendelhetőek a 06-1-457-0250-es telefonon, vagy az utanvet(£>galaktikamagazin.hu e-mail címen

Szerzőinkről F r a n k M. R o b i n s o n

M i c h a e l S w a n w ic k

1926-ban született am erikai szerző. Első elbeszélése, a „The M aze” 1950-ben

A m erikai író. 1950-ben született, és 30 évvel később kezdett publikálni.

jelent meg az Astounding m agazinban, majd hat évvel később első regénye,

A zóta több regénye megjelent, de az elism erések nagy részét a novellák

amely m áig is az egyik legismertebb: A z erő a Galaktikában folytatásokban

hozták neki. Szereti a szokatlan kihívásokat, „megscifisítette” m ár az

m agyarul is napvilágot látott (71-73. szám ), de előbb m ég (1968-ban) film

ábécét és a periódusos táblázatot is. M agyarul először „Téli m ese” cím ű

készült belőle az Egyesült Állam okban - csakúgy, m int egy m ásik regényé­

novelláját olvashattuk a 173. G alaktikában, legutóbb pedig 216. szám unk­

ből, a Thom as N. Scortiával közösen írt The Glass Towerbőh a Pokoli torony.

ban jelentkezett egy írással.

Fr it z Le ib e r

A rn a ld o Za rza

1910-ben született am erikai szerző. Szerkesztőként és d rám atan árk én t

Argentin szerző, Sarandíban él, huszonhárom évet dolgozott a televízió­

dolgozott, végül egy barátja felkeltette érdeklődését az írás iránt. Kettejük

nál. Kezdetben reklám ok rendezésével foglalkozott, később operatőr lett.

levelezéséből született m eg Fafhrd és a Szürke Egerész figurája, ak ik Leiber

Rengeteg m űsor elkészítésében m űködött közre. 1997-ben vonult vissza,

legm aradandóbb fantasy-szereplői lettek. SF-m unkássága is jelentős, m a­

m ajd m ég egyszer visszatért a televíziózáshoz: tizenkét kollégájával együtt

gyarul ebből a Vándor cím ű regényt, valam int több kisregényt és elbeszé­

vett részt a Nagy Testvér argentin változatának elkészítésében. 2002-ben

lést ism erhetünk. A Galaktika 154. szám a szinte teljesen az ő novelláiból állt

kezdte el írn i novellaciklusát, am ely a pulzáló világegyetem ek párhuzam os

össze. 1992-ben h unyt el.

világaiban játszódnak.

Kánai András

A l g is B u d r y s

K om m unikációs szakem ber, 1973-ban született Siófokon. Egy szám ítás-

Főbb életrajzi adatai a m egem lékezésben olvashatók. Az érdeklődők m a­

technikai középiskolában program ozónak tanult, később az ELTE BTK

gyarul m egjelent írásai közül a Ki vagy? ci m ű regényt a Galaktika 121-124.

m agyar szakán lediplom ázott. Ez a negyedik megjelent novellája, az eddi­

szám aiban, novelláit pedig a 3. M etagalaktikában, a Szívélyes Fahrenheit

giek is a G alaktikában láttak napvilágot (a 179., a 185., ill. a 218. szám ban).

antológiában, valam int a 217. G alaktikában találhatják meg.

Kevés szabadidejében első regényén dolgozik. Ja r o s l a v Z y k a D m it r ij Ka z a k o v

A kevésbé ism ert cseh sci-fi írók közé tartozik. 1922-ben született Ústí

Nyizsnyij Novgorodban élő orosz szerző, sokféle m unkában kipróbálta m a­

n ad Orlicí városában, gyógyszertárban dolgozott, a h áb o rú u tán a Károly

gát, a rakodótól az internetes újságírón át az egyetem i tanárig. Novellákkal

Egyetemen végzett vegyészként. Analitikai kém iát tan íto tt közel ötven évig,

először 1999-ben jelentkezett, regénnyel 2002-ben. Azóta körülbelül két

az UNESCO szakértőjeként Bangkokban tevékenykedett. Közel 300 tu d o ­

tucat önálló kötete látott napvilágot. Számos pályázaton ért el előkelő helye­

m ányos cikk, szám os m onográfia és népszerűsítő m u n k a m ellett rádiójá­

zést, egyform án szívesen kalandozik az SF és a fantasy világában, és elősze­

tékokat, krim ik et írt. Szarkasztikus, b izarr hangulatú SF-novellái három

retettel rúgja fel a hagyom ányos irodalm i szabályokat.

kötetben jelentek meg.

Hugo-díj: az angolszász SF egyik legfőbb : írók Szövetségének életműdíja, a szövetség díja, rajongók és profik közösen ítélik oda : tisztségviselői ítélik oda évente egy szerző­ szavazással, évente több kategóriában - a : nek - a Nebula-banketten adják át WorldConon adják át World Fantasy-díj: a legnevesebb angol­ Bram Stoker-díj: az Amerikai H orrorírók : szász fantasy-díj, zsűri ítéli oda évente több Szövetségének díja, a szövetség tagjai ítélik : kategóriában - a World Fantasy találkozón oda szavazással, évente több kategóriában - : adják át külön banketten adják át : Theodore Sturgeon emlékdíj: az SFSFWA Nagymester (2002 óta Damon aranykor egyik legremekebb novellaírójá­ Knight emlékdíj): az Amerikai SF és F antasy: nak emlékére alapított díj, zsűri ítéli oda az

■■

^

j év legjobb am erikában kiadott elbeszéa Kansasi Egyetemen adják át j Nebula-díj: az Amerikai SF és Fantasy írók • Szövetségének díja, a tagok szavazással íté• ük oda, évente több kategóriában - külön • banketten adják át • Brit Fantasy-díj: a Brit Fantasy Szövetség : díja, szavazással ítélik oda évente több ka: tegóriában - a Fantasycon találkozókon : adják át

l lésének -

Következő számunk várható tartalmából

Szeptemberi számunkban, a tanévkezdéshez igazodva, központi témánk az oktatás jövője lesz. Új folytatásos kisre­ génybe kezdünk, Gustav Weath venezuelai szerző tollából. Elbúcsúzunk egy újabb eltávozott író-nagyságtól, Thomas M. Dischtől, de német és - természetesen - magyar novellákat is olvashatnak nálunk. Interjúalanyunk Ken MacLeod lesz, havi retrónk pedig egy olasz elbeszélés.

East W ind, W est W ind © 1972 by F ran k M. Robinson (Nova 2) • A m erica the B eautiful © 1970 by Fritz Leiber (The Year 2000) • Im agine © 2008 by K ánai A ndrás • A n tik v ariat © 2006 by D m itrij Kazakov (Russzkaja fantasztyika 2007) • A Small Room in K oboldtow n © 2007 by M ichael Swanwick (A sim ov’s) • El caso B ebilaqua © 2004 by A rnaldo Zarza (Liter Á rea Fantástica) • Grabow an d C ollicker an d I © 1992 by Algis Budrys (F&SF) • M yslenka © 1982 by Jaroslav Zyka (G alaktika)

FOGJA KI A LEGJOBBAT!

M

ost a

B ird

nél az

ASUS F5SL NOTEBOOK

ETLEN ÁRON! Intel 1,73 GHz kétm agos processzor 3 GB DDR2 m em ória 250 GB SATA m erevlem ez DVD-iró, w ebkam era W i-fi, kártyaolvasó ATI 3450 25 6 M b -o s videokártya 2 év helyszíni garancia

Mindez 134 990 Ft-ért az öné lehet.

ahol az alacsony árak fészkelnek www.birdpc.hu Budapest 1123, Nagyenyed u. 6. (a déli pu.-nál), Tel: 356-3864 Budapest 1144, Bartók Béla út 44. (A Móricz Zsigmond Körtérnél.), Tel: 209-1378 Szeged 6722, Tisza Lajos Krt. 65., Tel: 62/541-012 képek csak illusztációk, a valóságtól eltérhetnek. Az akció 2008. augusztus 1HÉI a ip s z m : J H g ,

5

tart. Áraink az Áfát tartalm azzák. Á rváltoztatás jo gát fenntartjuk, a hirdetés nyilvános ajánlatnak nem m inősül.

A Galaktika Fantasztikus Könyvek újdonsága

Egy gazdag mágnás. Egy videofelvétel, amely rossz kezekbe kerülve a vesztét okozhatja. Egy szerelmes testőrnő az adattolvajok nyomában. 1 IP ptlS fS P *

IP

K

m

I I

I

- ••

I

•

Nyaktoro hajsza, politikai és magánéleti intrikák f f

3 K0Z6II0V0 POSZlrKII

u jj