Galaktika Fantasztikus Könyvek ARMADA

www.galaktikam agazin.hu

XXIX. évf., 2008. szeptem ber . ára: 870 Ft

Galaktika Fantasztikus Könyvek C h in a M ié v il l e

ARMADA Egy úszó kalózváros, egy legendás tengeri szörny és egy hely, ahol a természet törvényei fejtetőre állnak,

Űjabb varázslatos regény a Perdido pályaudvar, végállomás A rthur C. Clarké-, Brit Fantasy- * és Locus közönségdíjas szerzőjétől. „Lenyűgöző m ese, am elyet m ég em lékezetesebbé tesz Miéville élénk nyelvezete, gazdag fantáziája és profi karakterábrázolása. . . Fantasztikus'helyszíneken játszódó, felejthetetlen történet." - Philadelphia Inquirer

SflLflKTIKA s s s

Figyelem! Költözünk! Kedves olvasóink, m agazinunk életében újabb jelentős forduló­ ponthoz érkeztünk. Több m int három éve lakunk m ár Moszkva téri szerkesztőségünkben, amely az idők során több szempontból is a szívünkhöz n őtt - bár látogatóinknak okozott néhány kelle­ m etlen percet kissé kacifántos megközelíthetősége. Azonban érzelmek ide vagy oda, szembe kell néznünk a tény­ nyel, hogy dinam ikusan fejlődő kiadónk k inőtte ezt a helyet. Gyarapodó létszám ú szerkesztőségünk egyre nehezebben fér el, nem is beszélve sorra megjelenő kiadványainkról, am elyeknek ha csak egy töredékét ta rtju k is az irodában, valahol annyit is tárolni Egy szó, m int száz, költözünk. M éghozzá ham arosan, szeptem ­ ber elsején. Vagyis m ire ezeket a sorokat olvassák, mi m ár beren­ dezkedtünk új helyünkön, és o tt várjuk látogatásukat. Cím ünk tehat erre modosul: 1024 Bp. Fény u. 2., am i nincs messze eddigi főhadiszállásunktól, csak a Moszkva tér m ásik oldalára kerülünk át, a piac főbejárata mellé. A legfrissebb inform ációkért figyeljék honlapjainkat, a www. galaktikam agazin.hu-t, illetve a w w w .intergalaktika.hu-t. Természetesen azok, akik kapják hírlevelünket, m inden fontos esem ényről autom atikusan értesülnek. (Feliratkozni legegysze­ rűbben az előbbi honlapon lehet.) Érdeklődhetnek továbbá m o­ biltelefonszám unkon is: 06-70-948-4802. V iszontlátásra az új szerkesztőségben!

N ém eth A ttila irodalmi szerkesztő

e flW K p

- 2008. szeptember 24., 17:00

A lex an dra Iro d a lm i Kávéház, Bp. V II. K ároly k rt. 3/C Dr. Horváth Andrással, a M agyar A sztronautikai Társaság elnökével beszélget Csordás Attila, a G alaktika kom m uniká­ ciós vezetője. Téma: 50 éves a NASA - az űrhajózás múltja, jelene és jövője

Lenn a sivár Földön h a n g o sk ö n y v et n y ertek : K ris z tiá n n é L engyel Á gnes, M iskolc; Ben kő F eren c, O ro sh áza ; L ukács Istv á n , Eger. „S zav azzo n és n y e rje n ” já té k b a n k ö n y v cso m ag o t n y ert: F eren cz A n ita , Érd.

G A LA K TIK fl

XXIX. évfolyam , 222. szám

Tiszteletbeli főszerkesztő:[KuczkaPéterJ Főszerkesztő: Burger István Iro d alm i szerkesztő: N ém eth A ttila (irodalom @ galaktikam agazin.hu) Tudom ányos szerkesztő: Kovács „Tücsi” M ihály (tudom any@ galaktikam agazin.hu) O lvasószerkesztő: A thén M elitta Terjesztésvezető: Schittler Farkas (terjesztes@ galaktikam agazin.hu) Szerkesztőségvezető: H om on n ai Frigyesné (szerkesztoseg@ galaktikam agazin.hu) Lapterv/grafika: Varga Balázs O nline m u n k atársak : Barna A ndrea, Peres Levente Lapigazgató: Svelta Zsóka

6 Robotvilág

Sales: Kuba Ilona tel.: 06-70/215-8700 (kuba@ galaktik am agazin.hu) K om m unikációs vezető: Csordás A ttila tel.: 06-70/948-4802 ([email protected]) A b o rító n C hristophe Baliko (Belgium) festm énye. Az illusztrációk telber m unkái.

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és M agfizikai K utatóintézetének tudom ányos tanácsadója Dr. Juhász Á rpád geológus, a TV2 tanácsadója Dr. Grandpierre A ttila csillagász, kandidátus, az MTA Csillagászati K utatóintézetének főm unkatársa R éz A ndrás esztéta L őrincz L. László Zsoldos Péter-díjas író S. Sárdi M argit irodalom történész, egyetem i docens,

Bird Computer

a M agyar Scifitörténeti Társaság elnöke

Dialóg Campus Kiadó Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2., I. em .. Tel: 06-70/948-4801, Nyitva: H -P 10-16 óra között

Hammer

Fogadóórák: Irodalom : kedd 14-16 óra Tudom ány: előzetes egyeztetéssel

Index

Kiadó: M etropolis M edia G roup Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Terjeszti országosan a Lapker Rt. N yom dai m unkák: R adin P rin t Kft. Felelős vezető: A ntun Basic

IT-Business Perfact Pro Képes Kiadó

Előfizethető: kedvezm ényesen egy évre (12 szám ) 9570 Ft fél évre (6 szám ) 5220 Ft

Üzlettárs

E m a il: elofizetes@ galaktikam agazin.hu Az előfizetés teljesíthető átutalással: 63100150-11050607 vagy rózsaszín postautalványon a M etropolis M edia Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. cím re. A m egjegyzés rovatba kérjük beírni

A Metropolis Media lapcsoport tagjai:

a kedvezm ényezett nevét és postázási cím ét. K éziratokat nem ő rzü n k meg és nem k ü ld ü n k vissza!

HU-ISSN 0133-2430

Ajándék Magazin

6

Gustav Weath: Robotvilág (első rész)

18

Játékajánló

20

Isaac Asimov: Törődik-e a méh...?

24

50 éves a NASA

32

Róbert Hood: Keresztáramlatok

38

Ken MacLeod: Óvakodj a vörös törpétől!

48

Az SF új aranykora - interjú Ken MacLeoddal

50

Fedina Lídia: A mester

56

Filmajánló

Vaszilij Golovacsov: Vízió

64

Pily B: Maga a tökély

Megvalósult sci-fi ■

\

\

Frederik Pohl: Gyűlölt népség

Könvajánló

Dévényi Tibor: Fantasztikus történetek

MAGTÉR 222 Robotok. Barátok vagy ellenségek? A m ióta csak SF létezik, az írók m indkét álláspont m ellett vonultattak fö l érveket. De vajon merre billenti a mérleg nyelvét, ha m i magunk, emberek bújunk fém testbe?

Az operáció befejeződött. Hatalmas reflektorok világították meg a műtőasztalt, ahova Antair Damorr fémtestét fektették. Antair több mint két évet várt az új testre, és most végre megkapta. Még alig-alig reagált a műtét utáni tesztekre, pedig tizenkét órája véget ért a beavat­ kozás, most megfigyelés alatt állt. Eljutott hozzá az ellenőrzőrendszer hangja, ami kiírta a monitorra az új test működésével kapcsolatos adatokat, beleértve a legfontosabb összetevőét, az agyáét is. Érezte, hogy irányítani tudja a karját, és megpróbálta megmoz­ dítani az egyiket; csak az ujjak engedelmeskedtek a jobb kezén, de... kezdetnek nem rossz. Antair Damorr, a gazdag gyártulajdonos meg­ csinálta a szerencséjét a Mars és a Vénusz ásvány­ kincseinek kiaknázásával. Hatalmas gyáraiban feldolgozásra kerültek a kitermelt ércek, aztán el­ adta ezeket az öt városkontinensnek és az óceánok­ ban meg az aszteroidákon található kolóniáknak. Antair már évekkel ezelőtt fontolóra vette, hogy vásárol egy robottestet, a végleges döntés akkor született meg, amikor a Szövetségesek kormá­ nya jóváhagyta a Keltezési törvényt, amely a Föld minden egyes polgárát arra kötelezte, hogy szerves testét lecserélje egy robottestre. Kezdetben ellenál­ lásba ütköztek, de a Szövetségesek csapatai ham ar eldöntötték a kérdést. Antair bele is nyugodott, de a hagyományos modellt túl otrombának, nagyon elavultnak tartotta. Ezért terveztetett magának

ő. Borsos árat fizetett érte, a tervrajzra, a gyártásra és az összeillesztésre együtt húszmilliónál i; költött. A Keltezési törvény elfogadása után egy évvel csaknem az egész emberiség robottestbe helyeztet­ te az agyát. A lakosság egy kisebb csoportja tovább­ ra is harcolt a Szövetségesek ellen, hogy visszavon­ ják a rendelkezést, de nem jártak sikerrel, sőt arra kényszerítették őket, hogy hagyják el a Földet. A tündöklőén kék égen néhány felhő lebegett, a nap beragyogta az egész horizontot, fénye vissza­ tükröződött a magas üvegépületeken. Atrius széles utcáin ide-oda sétáló robok ezreit lehetett látni, felalá járkáltak mindkét oldalon. Bár a technológia lehetővé tette volna, mégsem rendelkeztek emberi külsővel, testüket úgy tervezték, hogy egyértelmű­ en szembeötlő legyen rob mivoltuk; Creon Hatna doktor így kívánta, szakítani a múlttal, ez volt a filozófiája, nem óhajtott olyasmit tervezni, ami ha­ sonlított volna egy emberre. A robok teste lábakból, karokból, fejből és törzsből állt, de nem fedte bőr, és nem volt hajuk sem. A robgyártást tökélyre fejlesztették, a legjobb anyagokat használták, a legjobb terveket készítették, ami a legjobb konstrukciót eredményezte. A vázat titán és termiun (különös ásvány, amit 2055-ben fedeztek fel egy aszteroidán) ötvözetéből készítették. Nem deformálódott, négyzetcentiméterenként ötven

smm s s s kilogrammos nyomást bírt ki, szokatlanul ellenálló és korróziómentes lévén végeredményben kitűnő alapját képezte a robok felépítményének. Erre került a borítás, a tulajdonképpeni test, ami rendkívül ke­ mény, rozsdamentes acéllemezből készült, hogy vé­ delmet nyújtson a külső hatásokkal szemben. Egy átlagos rob úgy kétezer alkatrészből állt, a legmodernebbek akár hatezer darabból is készül­ hettek a vevő anyagi lehetőségeitől függően. Alapve­ tő összetevőnek számított az agy, a nagy sebességű információ-közvetítő hálózat, az irányítóegység, az energiaforrás és az életműködésért felelős rendszer. Az agy volt az egyetlen szerves összetevő, a telepí­ téshez először egy árnyékolt üvegbuborékba kellett illeszteni, aztán a rob koponyájának egyik rekeszébe belehelyezni. A nagy sebességű információ-közvetítő hálózat kötötte össze az agyat az irányítóegységgel, ez koordinálta a test minden tevékenységét. Ezután jött az energiaforrás, egy nukleáris cella, amely a ro­ bot száz vagy akár ezer évig is működteti, szintén a megrendelő pénztárcájától függően. Végül már csak az életműködésért felelős rendszer volt hátra, amit a rob fejébe helyeztek, hogy életben tartsa az agyat. Creon Hatna professzor megfogta az Isten lábát a robok eladásával - hiszen rengeteg ember vágyott rá reménytelenül, hogy meghosszabbítsa napjait az univerzumban - , és megalapította a HBKK-t (Hatna Biokibernetikai Központ) azzal a szándékkal, hogy terveit kiterjessze a Föld minden lakójára. De ő, az évezred legnagyobb vívmányának tartott találmány szellemi atyja és megalkotója, mégsem hagyta, hogy robottestbe ültessék az agyát. N em , ő nem, és ő volt az egyetlen, akire nem úgy tekintettek, m int... egy lázadóra. Antair Damorr a műtő melletti kis szobában ült, Mon Conet doktor előtte állt, figyelmesen vizsgálta. - Hogy érzi magát, Damorr úr? - érdeklődött kedvesen. - Kicsit furcsán - felelte Antair. - Még nem szok­ tam hozzá. - Néhány napon belül hozzászokik, látni fogja, milyen könnyű lesz, velem is ez történt kezdetben. Conet doktor odament az íróasztalához, és be­ kapcsolt egy apró számítógépet. - Most elvégzünk néhány rutinvizsgálatot, hogy ellenőrizzük, minden rendben van-e - mondta. - Feltéve, hogy nem fáj - mormogta Antair kissé nyugtalanul.

- Ugyan, kedves barátom, soha többé nem fog fájdalmat érezni. Conet kihúzott egy kábelt a számítógépből, és hozzákötötte Antair fejének hátsó részéhez. - Lássunk hozzá! Leült a számítógép elé, beütött egy halom kódot, a képernyőn nyomban színes ábrák és digitális sorok jelentek meg. - Jól van, minden rendben, tökéletesen működik a teste. „Még szép, hogy tökéletesen működik” - gon­ dolta Antair, több millióba és két év várakozásba került neki. - Jöjjön vissza egy hónap múlva kontrollra, az első hetekben nagyon óvatosnak kell lennünk. - Rendben, doktor úr, nem felejtem el. Antair felkelt, a doktor felé nyújtotta a kezét. - A központi közlekedési szolgálat hazaviszi. - Nagyon köszönöm, doktor úr.

Hatalmas robbanás rázta meg a levegőt, Atrius ke­ reskedelmi központja lángokban állt, ezer meg ezer üvegdarab repült szerte-széjjel. Egy barna ruhás férfi rohant a főutcán, egyik kezében távirányító­ szerű tárgyat tartott, arcát gázálarc fedte, szeme narancssárga szemüveg mögött rejtőzött, fején csuklyát viselt. A rendőrség számos mágneses elhárítójárműve érkezett a helyszínre, megálltak az épülettől mintegy száz méterre, és kiszálltak belőle a biztonsági robok. Barna mellényük vállán a BO-C (Biztonsági Osztály C) betűk jelezték, hogy hova tartoznak. Négyen üldö­ zőbe vették a gyanús alakot, a többiek körülzárták a területet, hogy megkönnyítsék a tűzoltók munkáját; néhány másodperccel később a katasztrófaelhárítás három mágneses járműve is megérkezett. A négy biztonsági rob a férfi nyomában volt, ő hátranézett, és megállapította, hogy kevesebb mint húsz méter a köztük levő távolság, és egyre köze­ lednek. Az egyik rob felszólította, hogy álljon meg, de a férfi nem engedelmeskedett, meggyorsította a lépteit, befordult egy sarkon, ami egy szűk sikátorba vezetett. Tudta, hogy nyílt terepen esélye sincsen a robok ellen, a biztonsági modellek sebessége elérte a nyolcvan kilométer per órát, mindenképpen kereket kell oldania. A sikátor végéhez ért, felkapaszkodott egy kerítésen, aminek a másik oldalán egy gépalkat- W>

részgyárba csöppent. „Tökéletes búvóhely” - futott át az agyán. A raboknak nem okozott problémát, hogy nem érték el, ion-géppisztolyuk megtette ezt helyettük. Egyikük célba vette, és meghúzta a ravaszt; sűrített gáztöltet szabadult ki a fegyver csövéből, és robba­ nó hangot hallatva csapódott be a menekülő mögé. A férfi kábultan esett a földre. A robok lefogták, megbilincselték, és a járművükhöz vitték. A biztonsági robok számítottak szinte a'leg­ fejlettebb, legbonyolultabb modelleknek, csak a katonai, a sebészeti munkákra kijelölt és néhány milliomos számára tervezett darab múlta felül őket. Száz kilós súlyuk, egy méter nyolcvan centis magasságuk, nyolc milliméter vastagságú, berillszármazékból készített páncélzatuk tökéletesen megfelelt a bűnözők elleni harcban. Ha még hoz­ závesszük az ion-gázpisztolyt, a plazmapisztolyt és az idegmérget tartalmazó lándzsát, a végtermék egyenesen halálos. Nagy sebességgel közeledő mágneses jármű hidrogénmotorjának hangja hallatszott. A fogolylyal foglalkozó biztonsági robok felkapták a fejü­ ket, és a zaj irányába fordultak. A mágneses járm ű megállt néhány méterre tőlük, négy férfi ugrott ki belőle, akik ugyanolyan ruhát viseltek, mint fog­ ságba esett társuk. Háromcsövű gépfegyverüket a robokra szegezték; azok rögtön a saját pisztolyuk után nyúltak, de elkéstek; tizenkét milliméteres termikus lövedékzápor csapódott a testükbe, és felsértette a külső páncélt. A puskacsövek vörös lángcsóvákat okádtak, a lövedékek behatoltak a robok testébe. Egyiket fejen találták, a koponyája azonnal szétrobbant, és vér ömlött belőle. Néhány másodperc múlva a négy robottest élettelenül he­ vert a földön. A négy emberből kettő villámgyorsan közeledett a fogolyhoz, felemelték, és betuszkolták a járműbe, miközben a másik kettő őrködött. A mágneses jár­ mű elindult, felgyorsult a maximális sebességre, el­ hajtott a még lángokban álló kereskedelmi központ előtt, és a főutca felé vette az irányt. Másodpercek­ kel később előhúzott fegyverekkel jelentek meg a lövéseket észlelő robok, akik az épület bekerítésé­ vel voltak elfoglalva. Semmit sem tehettek, a földön fekvő társaik agya teljesen szétroncsolódott. Az egyik rob lehajolt, és megvizsgálta a golyó ál­ tal ütött lyukat a koponya épen maradt részén.

- Hőlövedékek - állapította meg. - Illegális a használatuk. Egy másik rob közeledett felé. - Lázadók! - kiáltotta. - Átkozott orbitális láza­ dók! A mágneses járműben az öt férfi némán ült, levették a védőszemüveget és a gázálarcot. Múlt Verine a pi­ lóta mellett foglalt helyet, hátrafordult, és látta, hogy a bilincsek még a foglyon vannak. - Szedjétek le a bilincset erről a baromról! - rivallt rá a többiekre. Emberei azonnal engedelmeskedtek. - Sajnálom, uram - szólalt meg a kiszabadított fogoly, miközben a csuklóját masszírozta. - Ez soha többé nem fog megismétlődni. - Van róla fogalmad, hogy mit kockáztattunk, te idióta? Tudod, mi történt volna, ha a többi rob megelőz bennünket? Szitává lőttek volna mindannyiunkat! - Sajnálom, uram, én... - Fogd be a szádat, te ostoba! Nem lett volna sza­ bad egy idiótát küldenem ilyen kényes feladatra. - De a bomba felrobbant. - Kit érdekel? - ordította Múlt. - Mindent kocká­ ra tettünk, ez a lényeg, nem bármiféle átkozott épü­ let; az amúgy is csak másodlagos célpont volt. Múlt előrefordult, a pilótára nézett: - Gyerünk haza, forró fürdőre van szükségem! Antair Damorr hatalmas otthonának holografikus szobájában ült, a híreket nézte. Egy rob élőben köz­ vetítette a kereskedelmi épületben történt esemé­ nyeket, kommentárjában az orbitális lázadókat tette felelőssé a történtekért, az orbokat, ahogy mindenki nevezte őket. Antair érezte, ahogy a félelemérzet be­ fészkeli magát az agyába, a távirányító után nyúlt, és felhangosította a holografikus közvetítést, ahol élet­ nagyságban láthatta a szerencsétlenségről beszámo­ ló robot és mögötte a lángokban álló, csaknem földig rombolt épületet. Antair felpattant, a lifthez rohant. - Az nem lehet, hogy ő is - gondolta. - Ő biztosan nem. Antair mágneses járműve néhány száz méterre állt meg a kereskedelmi központtól. Teljesen körbezár­ ták a biztonsági robok, a katasztrófaelhárítás pedig igyekezett eloltani a tüzet és kimenteni az esetleges túlélőket.

G flLM K fl SSS A lángok fénye visszatükröződött Antair fémtes­ tén, miközben a biztonsági kordon felé sietett. Az egyik rob megállította, amikor be akart lépni a lezárt területre; Antair szabadulni igyekezett, de másik két biztonsági rob erősen lefogta. - Engedjenek el! - kiáltotta. - Greyko bent van! - Nyugodjon meg, uram! - szakította félbe az egyik rob. - Minden rendben lesz. - Menjen a pokolba! - üvöltötte Antair. - Hát nem értik? Bent van! - Több személy is odabent van, uram. Mindenkit megpróbálunk kimenteni. Intett a kezével, erre a többi rob átkísérte Antairt az utca túloldalára, ahol készenlétben állt egy men­ tőautó, hogy a szerencsétlenségben megsebesülteket ellássa. - Doktor! - kiáltotta az egyik biztonsági rob. - Ez a rob segítségre szorul, nagyon kiborult. Az orvos Antair felé közeledett, teste visszatük­ rözte a napsugarakat a másik arcába. - Vigyék a mentőautóhoz, és fektessék hordágy­ ra! - adta ki az utasítást. Antair tovább vonaglott és kiabált: - Meg kell hogy mentsék! Muszáj megmente­ niük! Már lefektették, a többi az orvos dolga volt. - Ne eresszék el! - kérte. - Adok neki egy nyug­ tatót. Mindjárt a kezébe is vett egy kicsi lámpához ha­ sonló készüléket, és az egyik nyíláshoz csatlakoztat­ ta Antair fején. Antair rögtön elaludt, és a biztonsági robok elen­ gedték.

3 Múlt Verine az űrhajó előtt állt, már majdnem mindent berakodtak, csak egy kis idő volt hátra az indulásig, de a várakozás idegesítette... nagyon ide­ gesítette. - Uram - hallotta egyik emberének a hangját. Elkészültünk. Múlt bólintott, a férfi pedig beszállt a hajóba. A kapitány könnyed léptekkel kapaszkodott fel a ka­ binhoz vezető létrán; belépett, és a sűrített levegővel működő ajtó halk szisszenéssel zárult be mögötte. A vezérlőfülkében két ülés volt, meglehetősen kicsire tervezték. Az elülső pulton helyezkedett el a két irá­ nyítókar és három tökéletes minőségű monitor, [»

w w w .ham m erw orld.hu

SM TIKfi SSS ezenkívül megszámlálhatatlanul sok gomb és még a földi központot, ott továbbküldik az információt több apró képernyő. Az ellenőrző műszerfalon há­ a Szövetségesek Parancsnokságának, ahol elemzik rom árnyékolt ablak nyílt, melyek lehetővé tették a a híreket, és eldöntik, hogy küldenek-e vadászgépe­ kilátást előre, két sokkal kisebb pedig oldalirányba ket, vagy nem. Hosszú, unalmas procedúra, de nekik engedett kitekintést. kedvező. Múlt helyet foglalt a másodpilóta mellett, magára Mire a Szövetségesek Parancsnoksága elindítja a csatolta az összes biztonsági felszerelést, bekapcsol­ vadászgépeket, már régen hetedhét határon túl lesz­ ta a vezérlőrendszert, végül hajtóművet is. Kellemes nek; hiába négyszer olyan gyorsak, mint ők, a hatóhang jelezte, hogy a stato-ionikus motorok tökéle­ távolságuk csak húsz százaléka az övéknek. tesen működnek. Múlt megkönnyebbült. Ez a hajó Ezúttal mégis ideges volt. Lehet, hogy a Szövet­ több mint ezerötszáz millió kilométert tett meg, és ségesek nagyobb erőket vetettek be a keresésükre, még nem igényelt jelentősebb karbantartási munká­ biztosan értesültek már az Atrius kereskedelmi köz­ kat. pontja elleni merényletről, talán vadásznak is rájuk. Múlt kényelembe helyezte magát az ülésben, és A Szövetségesek egész flottájából az Orion névre lekapcsolta a fülkében a világítást, hogy jobban lás­ keresztelt típustól rettegett a legjobban. Csaknem sa a fények végtelenjét és a színes gombokat a mű­ harmincezer kilométer per másodperces sebessé­ szerfalon. Végül felvette a sisakját, és bekapcsolta a gével, több mint húszezer kilométeres hatótávolsá­ mikrofont. gával, tíz centis tiszta termiun páncélzatával és négy Ugye nem kell mondanom, fiúk és lányok, hogy lézerágyújával rémisztő fegyver volt. Múlt nagyon vegyétek fel a biztonsági felszerelést? - emlékeztette jól tudta, hiszen irányította már. Valójában a Szövet­ a legénységet. - Néhány percen belül indulunk. ségesek összes kisebb hajóját vezette, ő volt a 12-es A hátsó részben tíz ember ült, mindannyian test­ számú repülőzászlóalj parancsnoka; Zarconon szol­ re simuló védőruhában. Itt is szűkös volt a hely, az gált, amíg csak az a rob... - Uram! - kiáltott tel a fiatal másodpilóta. - A ra­ ülések szorosan egymás mellett helyezkedtek el, és dar öt hajót jelez, nagyon gyorsan közelednek. középen csupán egy keskeny folyosó húzódott. Le­ het, hogy öreg és kényelmetlen hajó, de azért teljesí­ Múlt a monitorra pillantott. tette a küldetését. - A francba! - Távolság: ötezer kilométer - mondta a másod­ A jármű néhány másodperc múlva erőteljes zú­ gással távolodni kezdett a Földtől. Múlt erősen meg­ pilóta. - Add meg a sebességet! - válaszolta Múlt. ragadta az irányítókart, közben növelte a hajtómű A másodpilóta a radart nézte. teljesítményét. Néhány percen belül több mint kétszáz - Hatvanezer kilométer per óra körüli, uram. kilométeres magasságba emelkedtek. A Föld teljes - Ezzel a sebességgel tíz percen belül a nyakun­ pompájában tárult eléjük, a távolban a Hold tükör­ kon lesznek. ként ragyogott. Múlt betáplált egy sor kódot a vezérlő - Növeljük a sebességet, uram, hatvankétezer ki­ számítógépbe, és a motor maximális teljesítményének lométer per órára! háromnegyedére kapcsolt, a segédhajtóművek leáll­ - Gyorsíts! - adta ki a parancsot Múlt. tak; a hajó útra kelt célja felé. A radarok éberen für­ - Hatvankét K, uram. készték a világűrt, hátha követi őket valaki. Az elülső - Megvan a típus? műszerfalon nem látszott semmi... pillanatnyilag. - Tíz másodpercen belül meglesz, kilenc, Múlt összefoglalta gondolatban a lehetőségeket. Mind a földi, mind az űrállomásoknak csak néhány nyolc... Múlt úgy érezte, ennél kevesebb idő alatt lőtáperc szükséges ahhoz, hogy felfedezzék őket, és va­ volságba kerülnek, tennie kell valamit, de nagyon dászgépek eredjenek a nyomukba. Mindig ugyan­ gyorsan. úgy történik: az űrállomások észlelik őket, értesítik

Az emberiség végre a távoli jövő Földjein! költözhet, de az emberi természetet nem] hagyhatjuk magunk m ögött...

GnmcTitcn s s s

László Zoltán:

volt, mindössze egy apró pontnak látszott a világűr végtelenjében. Az aszteroidák övezetében mindig is nehéz volt ma­ nőverezni. Múlt hajója ezer meg ezer szikladarab között lavírozott, melyek feléjük repültek, amíg csak a szem ellátott. A másodpilóta megnézte a csillagtérképet és a radarképernyőt, miközben Múlt erősen koncentrált, hogy épségben juttassa haza a hajót. Az elülső monitor üvegén szemmel követte az asztero­ idákat, ahogy közelednek, majd távolodnak a hajó testétől; a kőeső látványa lenyűgöző volt. - Vizuális összeköttetés harminc másodpercen belül, uram - szólalt meg a másodpilóta. Múlt nem válaszolt, lekötötte a munkája. Nemsokára megjelent előttük egy, a többihez ké­ pest meglehetősen nagy aszteroida. - Borz az Odúnak, vétel - szólt bele Múlt a mik­ rofonjába. - Itt Odú, mi a helyzet, Borz? - hallatszott a rá­ dióból. - Engedélyt kérek a belépésre - válaszolta Múlt. - Adja meg a belépéshez szükséges kódokat, Borz! Múlt intett a másodpilótának, aki beütött valamit a számítógépbe. - Kódok megadva. A néhány másodpercnyi csendet a rádió recsegé­ se szakította félbe: - Kódok elfogadva, Borz. Beléphetsz, Múlt. - Vettem, Odú, indulunk. Múlt megadta az útvonalat, hogy a számítógép a céljuk felé vezérelje őket. Antair Damorr felébredt, hatalmas kórházi ágyon találta magát. Doktor Mon Conet állt mellette. - Látom, felébredt - szólalt meg Conet. - Mi történt, doktor úr? Mi történt velem? - Nekem azt mondták, hogy erős megrázkódta­ tás érte, egy kollégám látta el magát. Antair elgondolkodott néhány pillanatig, aztán hirtelen felült. - Greyko! Látnom kell Greykót! Az orvos megfogta, mielőtt még talpra pattanha­ tott volna.

A Keringés

KoDotvi lag

- Sas, uram - közölte a másodpilóta. - Micsoda? - kérdezett vissza Múlt, aki még m in­ dig a gondolataiba merült. - A típus, uram, Sasok - ismételte meg a másod­ pilóta. - Remek - mosolyodott el Múlt. - Uram, ha maximális sebességre kapcsolunk, kicsúszhatunk a markukból. - Nem, az semmire sem lenne jó, nagyon meszsze vagyunk még a céltól, az út felénél elfogyna az üzemanyag. - Akkor mi legyen, uram? - Nézd, a Sasok második generációs hajók, bombatámadások végrehajtására tervezték őket a világűrben, ami azt jelenti, hogy nagy kiterjedésű célpontokra specializálódtak. - De azóta megváltoztathatták a funkciójukat, uram - mondott ellent a másodpilóta. - Meg akarnak ugyan támadni bennünket, de nem fog nekik sikerülni; mozdulatlanul kellene ir,=radnunk, hogy a fegyvereikkel célba vehessenek Sjrroünket. - Meg mindig nem világos, uram. - A Sasokat két plazmatöltetű kilövővel szerelték fel, a maximális sebesség, amivel tüzelni tudnak, kö­ rülbelül húszezer kilométer per óra, ami azt jelenti, hogy a hajónak le kell lassítania. így nem tehetnek kárt bennünk - • i£v kő esett le a szívemről, uram, de miért tájddfs; u n n u n k a Szövetségesek ezeket a hajókat, ha úgyis tudjak, hogy esélyük sincsen velünk szemben? - Talán nincsenek tisztában vele, vagy azt gon­ dolják, hogy a mi hajónk sokkal nagyobb vagy las­ súbb - válaszolta Múlt. - Ez igazán megnyugtató - mondta a fiatal má­ sodpilóta. - Milyen messze vannak? - Négyezer kilométerre, uram, de a Föld felé for­ dulnak. - Már felfedeztek bennünket, és rájöttek, hogy semmit sem tehetnek - állapította meg Múlt. - Sze­ rencsére nem vadászgépek voltak. Az űrhajó foh tatta útját a Naprendszer legtávo­ labbi bolygója felé; a Föld már meglehetősen messze

11

omm s s s

12

- Nyugodjon meg, barátom, pihenésre van szük­ sége. - Mi történt vele? Hol van? - tudakolta Antair. Az orvos leült az ágy szélére. - Sajnálom, Antair, semmit sem tehettünk. Antair felpattant. - Mit akar ezzel mondani, doktor? Hol van Greyko? Conet felállt. - Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnia. A tes­ te összezúzódott, az agya pedig szétesett - közölte Conet szomorúan. Antair térdre rogyott, teste fémes hanggal ütkö­ zött a földnek. Arcát a kezébe temette, eltakarta a két fényérzékelőjét. Conet melléje térdelt, és a vállára tette a kezét. - Nagyon sajnálom, barátom, igazán nagyon saj­ nálom. Antair felemelte a fejét. - Most annyira jó lenne, ha tudnék... sírni.

H Az orbitális lázadók főhadiszállása a Plútó felszíne alatt épült fel, több mint százezer embert fogadott be, ezenkívül raktárakat, gyárakat, üzemeket és hangárokat, ahol a birtokukban levő csaknem száz hajó elfért. A bázis kapuja az aszteroidák gyűrű­ jében rejtőzött, egészen pontosan a Fortuna nevet viselő aszteroidán belül. Ezen a száztíz kilomé­ teres átmérőjű kisbolygón körülbelül száz ember dolgozott. Figyelemmel kísérték a legtávolabbi égitestek felé tartó hajókat, ezért több m int negy­ ven megfigyelőállást helyeztek el további olyan aszteroidákon, melyek átmérője nem haladta meg a háromszáz métert. Ezeken a megfigyelőállásokon

három-három ember tevékenykedett, a sziklában apró szobákat alakítottak ki nekik, melyek körül­ belül tizenöt négyzetméteresek lehettek. Az elülső részüket erős betonba épített, árnyékolt ablakokkal szerelték fel, volt központi konzoljuk, négy moni­ toruk, két számítógépük, egy apró fürdőkabinjuk és egy fülke a tartalékok raktározására. Kívül egy mozgatható állványra felállított parabolaantenna vette a szektorba lépő hajók adásait. Az oxigént az aszteroida belsejébe elásott néhány légtartály szol­ gáltatta. A legénységet hetente leváltották, a „sze­ rencsétleneket” sorsolással választották ki, mivel épeszű ember nem akart a megfigyelőálláson dol­ gozni. Majdnem nyolc óra telt el azóta, hogy Múlt ke­ resztülhajózott az aszteroidák övezetén, már keve­ sebb mint egymillió kilométer választotta el a céltól. Nyújtózott egyet, és felpillantott a másodpilótára, aki még mindig a radar képernyője előtt ült, és az űrt fürkészte. - Pihenhetsz, öcskös - mondta Múlt. - Mindjárt otthon vagyunk. - Értettem, uram. Csak teljesen biztos akarok lenni benne, hogy senki sem követ minket. - Szép munka, fiam, szép munka. Ebben a pillanatban a radar két hajót jelzett, me­ lyek feléjük közeledtek. A Plútóról érkeztek. - Megjöttek a fogadásunkra, uram. A két kis kétüléses járm ű közrefogta Múlt hajóját, így kísérték a hátralevő úton. Antair bekapcsolta a holografikus képernyőt. „Az Atrius kereskedelmi központja ellen elköve­ tett brutális támadást követően az orboknak sikerült elmenekülni a Szövetségesek erői elől.”

Az SF két n a g y s a g a t ovább szövi l e b i l i nc sel ő m e s e j e l az e m b eri faj újabb Odisszeiájáról, a m e l y b e n régről ismert , e m l é k e z e t e s fordulatok vá l t o g a tj á k e g y m á s t kiszá m í t ha t a t l a nu l sorjázó, er e d e t i ö t l etek k el .

Antair felállt, az ablakhoz sétált; a hatvankettedik emeletről rálátott az egész városra. Mindenütt nyu­ galom honolt, mindenütt, kivéve... az ő „szívében”. Grevko Matted a manooki légikikötő utcáin sétált. A hacművelet sikeresen végződött, hat héten keresztül gyűjtött értékes információkat az orboknak. Most azonban Ven Encar főhadnagy gyanút fogott, hogy a közte és Antair Damorr közötti viszony inkább érde­ ken, mint heves érzelmeken alapszik. Greyko egyike volt azon kevés orbitális lázadónak, akik elfogadták, hogy robottestben éljenek, ezért kitűnően végezhette titkosügynöki feladatát. Antair sosem gyanakodott, de ideje volt lelépni, a küldetését elvégezte. Egy meglehetősen komor kis motelhez közele­ dett, alaposan eljárt már felette az idő; odament a recepcióhoz, és elkérte a szobája kulcsát. A rob oda­ adta neki. A második emeletre vezető lépcsőt por és pók­ háló borította. Greyko végigment a hosszú, sötét fatwjson. amíg csak el nem ért a huszonhármas ssiím I me . B efess! a násn eses kulcsot a zárba,

Arthur C. Clarké J R | 3 Hugo-díj, 3 Nebula-díj, H | y | a z SFWA N a g y m e ste r e

r k

Stephen Baxter ■

£ '* 2 Philip K. Dick-díj, 1 J ohn W. Campbell* emlékdíj, 1 Brit SF-díj

Mt c l ARKE '

,

S

"W

es k in y it o t t a a z ajtót. A s z o b a m e g a z é p ü le t n é l is

komorabban fe s te tt, az ablaküvegen kosz és zsír­ foltok éktelenkedtek, a mennyezet tele repedéssel; a bútorokat lepedőkkel takarták le, amelyek valaha fehérek lehettek, de ma már sárgás színűek voltak. Grcvfco bezárta az ajtót, és a fürdő felé indult, ami _rranoívan rendezetlenül festett, m int a szoba töb­ be resze; bement a vécébe, és eltávolította az egyik k o s z o s já r ó la p o t. Egy k is to k la p u lt alatta, amiben egy gondolatközvetítőt és egy hőfegyvert talált. Greyko fogta a lézeres berendezést, és visszament a szobába. A gondolatközvetítő nem más, mint egy kicsi si­ sak, ami az agyhullámokat több ezerszeresére erősíti fel; ez az egyetlen lehetséges módja annak, hogy egy információ ezredmásodpercek alatt eljusson olyan messzeségbe, mint ahol a Plútó van. Greyko felvette 2 sisakot, bekapcsolta, és lehunyta a szemét. ?árduc a bázisnak - összpontosított Párduc a bazísnak, vétel.” A válasz azonnal megérkezett: „Itt bázis, vesszük, Párduc.” „Küldetés befejeződött, épségben vagyok, a bom­ bacsapda működött, senki sem gyanakszik.” „Vettem, Párduc, menjen a 35-ös kikötőhöz este tízkor az evakuáláshoz, vége.” DD

MAPVHAR

STEF

b a

X

Az Időodisszeia-sorozat újabb kötete A z ffio d issz e ia s o ro z a t n y itá n y a ,

c > 'ők Ke

Az idő szeme még kapható a Galaktika szerkesztőségében és a könyvesboltokban!

v.

m b-

K

v -T?'*

g /\ x T E R

e r w r a sss Greyko kinyitotta a szemét, levette a sisakot, és megnézte a karóráját. Még tizenkét óra volt hátra. A Plútó fagyos felszíne és vékony metánlégköre ké­ kes színt kölcsönzött a bolygónak. Múlt csökken­ tette a sebességet, a hajó könnyedén ereszkedett lefelé. A külső hőmérséklet mínusz 238 Celsius fok körül mozgott. Múlt bekapcsolta a mikrofonját. - Borz az egyes hangárnak, vétel - szólt bele. Rekedt hang válaszolt: - Itt egyes hangár, isten hozta, Borz, m ár vár­ tuk. A leszállást engedélyezem a 12-es kifutón. - Vettem, egyes hangár, vége. A hajó leereszkedett egy körülbelül 1600 négy­ zetméter területű, kemény betonból öntött kifutóra. A talpak elérték a talajt, a lengéscsillapítók enged­ tek a járm ű súlyának. Néhány másodperc múlva a kifutó süllyedni kezdett, egy megerősített vasbeton ajtó csukódott be fölötte. Száz méter mélységbe ereszkedett, ahol a hangárok voltak. Múlt aktiválta a mikrofonját. - Rendben, megérkeztünk, megkezdhetjük a kiszállást. Aztán megnyomott egy gombot, mire a hajó jobb oldalán kinyílt egy zsilip, keskeny létra csúszott le egészen a földig, és Múlt emberei lemászhattak raj­ ta. Ők a másodpilótával a fülke alján elhelyezkedő, kis méretű zsilipen ereszkedtek le, de csak miután mindent kikapcsoltak. Múlt körülnézett. Ez a hatalmas terület legalább 640 000 négyzetméter és húsz méter magas volt. Több száz ember makulátlan tiszta kezeslábasban járkált egyik hajótól a másikig, hogy mindegyiket alaposan átvizsgálják. A katonák felsorakoztak, piszkos ruhájuk erős kontrasztban állt a szerelők tiszta öltözetével. - Figyelmet kérek! - szólalt meg Múlt. - Pihenje ki magát mindenki, találkozunk délután négykor a gyűlésteremben. Leszállt az este. Antair a városközpont felé hajtott mágneses járművével. Az utcán mindenfelé harci robokat lehetett látni. A város utolsó négyzetcenti

méterét is átfésülték, hogy megtalálják a lázadókat. A főutcán felállítottak egy ideiglenes ellenőrzőpon­ tot, minden járművet megállítottak és átvizsgál­ tak. Antair odaért, egy hatalmas harci rob közele­ dett felé. - Jó napot kívánok, polgártárs! - szólította meg. - Szálljon ki, kérem, a járműből! Antair leállította a motort, és kiszállt. - Elnézést kérek a kellemetlenségért, de minden járművet át kell vizsgálnunk, ami a központ felé tart - magyarázta a harci rob. - Ne mentegetőzzön, talán ha mindezt előbb megtettek volna, akkor az átkozott orbok nem tudták volna lerombolni a kereskedelmi épületet. - Antair elgondolkodott. -Elvesztettem itt valakit, aki nagyon sokat jelentett nekem. A harci rob néhány másodpercig csendben ma­ radt, aztán átvizsgálta a járművet. - Nagyon sajnálom, polgártárs, fogadja részvé ­ temet! Ha a biztonsági robok külseje tiszteletet paran­ csoló volt, akkor a harci robok egyszerűen lélegzet­ elállító hatást keltettek. Kétszáz kilós súlyuk két és fél méteres magasságukkal valóságos m onstrum ­ má tette őket. Páncéljukat még a termikus lövedé­ kek sem üthették át, ezenfelül tizenöt milliméteres kaliberű, forgótárcsás gépfegyverrel voltak felsze­ relve. A harci rob néhány perc múlva befejezte az el­ lenőrzést. - Minden rendben, polgártárs, elmehet. Nagyon sajnálom a történteket, igazán nagyon sajnálom. - Köszönöm szépen, biztos úr, köszönöm. Egy napon ezek a lázadók még megfizetnek... egy na­ pon. Antair visszaült a járműbe, és tovább folytatta az útját eredeti célja felé, ami a Katler utca volt.

A parancsnoki szobában Múlt Verine Shek Nette őrnaggyal beszélgetett. Az a véleményem - kezdte Múlt - , hogy egy­ re veszélyesebb vizeken ev e-.

M i t t e h e t e g y lá z a d ó D ia sp a r városának változatlanságba fagy ott technikai t ö k é l e t e s s é g é v e l s z e m b e n ? És akár g y ő z , akár veszít, van e m ég hova menni a falakon túl?

'^ L » -

GRLAKTIKfl SSS

Antair egy megkopott épület előtt parkolt le mág­ neses járművével. A Katler utca környéke régi ne­ gyednek számított, szűk utcái és magas házai gyá­ szosan festettek. Antair végiglépdelt egy nagyon sötét sikáto- >n, amíg csak egy düledező épület homlokzata alá nem ért; oldalt kis lépcsőt pillantott meg, ami egy meglehetősen rozsdás acélajtónak tűnő ka­ puhoz vezetett. A kaput két kuka keretezte, tele ócskavassal. A ntair leereszkedett a lépcsőn, és ko­ pogtatott. Hamarosan egy fekete mellénybe búj­ tatott rob jelent meg a koszos kapu felső részére felszerelt rács mögött. - Mit akar? - tudakolta.

- Hóm Pulsarhoz jöttem. A rob néhány másodpercig hallgatott, aztán ki­ nyitotta a kaput. - A hold alacsonyan áll - mondta. - Közeledik a hajnal - válaszolta Antair. A rob tetőtől talpig végigmérte őt. - Beléphet. A pince belsejében sötét és hideg uralkodott, a rob bezárta az ajtót, és a helyiség másik végében távozott. - Várjon itt! Antair körülnézett a pincében. Falait betonból építették, a fejmagasságban levő apró, koszos abla­ kokat berácsozták, a helyiségnek csak egy kis részét világították meg. A pince közepén egy fémasztal és két szék helyezkedett el, az egyik falhoz fémszek­ rényt támasztottak, nem messze tőle egy fogas állt ósdi kabátokkal teleaggatva. Hirtelen újra kinyílt az ajtó, ami mögött a rob eltűnt, és megjelent egy másik, teljesen feketébe öl­ tözve. Antair felé tartott, és megállt előtte. - A beosztottam azt állítja, hogy Pulsarral akar beszélni. - így igaz. N>

■mi

d AVE

UJ

KE AN

MEGVÁSÁROLHATÓ AKÖNYVESBOLTOKBAN! Az Arkham E lm egyógyin tézet m inden idők egyik legk ülön­ le g e seb b , eg y b en legn ép szerű b b B atm an-kötete. A hirdetés felm utatásával az Eduárd Képregényboltban (1061 Budapest, Dalszínház u. 8.) 25% -os kedvezménnyel vásárolhatja meg az Arkham Elmegyógyintézet c ím ű Batm an-képregényt! w w w .k ep e sk iad o .h u • w w w .eduard.hu

KODOlVliag

zünk. Informátoraim szerint a Szövetségesek harci rabokat küldtek az utcára. Nette őrnagy felemelkedett a székéből. Érett férfi volt, úgy ötven év körüli, de erős és robusztus testalkatú. Hétköznapi, szürke egyenruháját visel­ te, amin a kitüntetései lógtak. Félő volt, hogy a zub­ bonya nem bírja el a súlyt, olyan sokat kapott már. - Szóval, ezredes, mi jár a fejében? - kérdezte. Múlt szeme felcsillant. - Uram, vissza akarok térni Atriusba száz jól felszerelt emberrel és egy rohamosztaggal. Be aka­ rom venni Quasart. Az őrnagy Múltra szegezte tekintetét. - Tudja, m it beszél, ezredes? Múlt bólintott. - Quasart harci robok százai őrzik, senkinek sem sikerült behatolnia. Hiszen ez Atrius szíve, vagy legalábbis a hadiiparé. - Tisztában vagyok vele, uram, éppen ezért kell megtámadni, ez lenne a legnagyobb csapás a kormánvra- S ó z e m b e r , e z k o m o ly h a d m ű v e le t - á lla p íto t­ ta meg az őrnagy. - Én magam is tudatában vagyok, uram. Nette őrnagy visszaült a kényelmes székbe. - Átgondolom, ezredes, átgondolom. Quasar néven emlegették Atrius Védelmi Miliszlériumát. Nemcsak a biztonsági döntéseket kaenik meg itt, hanem a harci rabokat, a lázadók le£HajTf*ot)0 remeit is ezen a helyen tervezték. Múlt dfbúcsDzott az őrnagytól, aztán a szobájába indult az A25-ös blokkba, több m int nyolcvan méter mélyre a felszín alatt.

15

16

stmm s s s A rob leült az egyik székbe, és Antairt is hellyel kínálta. - Szeretném tudni, hogy miért akar találkozni Pulsarral. - Rendben - kezdte Antair kimérten. - A segítsé­ gére van szükségem, jól megfizetem. - Ugye tudja, hogy Pulsar nem foglalkozik jelen­ téktelen semmiségekkel? Jobb lenne, ha elárulná, mit is akar. El tudom dönteni, hogy érdekli-e őt, vagy nem. Antair feszengeni kezdett. - Akkor a tárgyra térek - vágott bele. - Szük­ ségem van egy nagy lőtávolságú hajóra, egy olyan legénységre, amely nem tesz fel kérdéseket, és ami a legfontosabb, tíz rohamrobra. Kész vagyok négyszázmilliót fizetni érte. - Aha, nem firtatom, mire kell ez önnek, túl nagy az összeg ahhoz, hogy kérdezősködjek. A hajó és a legénység kiállítása gyerekjáték, de a tíz RR már más lapra tartozik. Nem lesz könnyű megszerezni. - Ez már nem az én problémám, hanem az öné. - Rendben, rendben, megteszek minden tőlem telhetőt. * - Még valami: minderre negyvennyolc órán belül szükségem van, élet-halál kérdése. A rob felállt. - Kezet rá, uram ... - Antair. - Rendben, Antair úr, negyvennyolc órán belül megkapja, amit akar. Kezet ráztak, és Antair elhagyta a pincét. Ha hús­ vér arca lett volna, most elégedett mosoly ül ki rá. Száz elszánt katona tízsoros, tízoszlopos alakzatban várta Múlt Verine ezredes parancsát. - Tehát amint tudják, ez a hadművelet lesz a leg­ nagyobb a bratini csata óta. Gondolom, nem szük­ séges elmondanom, hogy Quasar harci roboktól hemzseg, akik készek kitaposni a belünket, ha nem védjük meg magunkat. Egy órán belül indulunk, áll­ janak készenlétben! A katonák bólintottak, és szétoszlottak. M ind­ annyian jellegzetes rohamfelszerelést viseltek: tetőtől talpig barnába öltöztek, narancssárga vé­

dőszemüveget, mikrogázálarcot és páncélmellényt vettek fel. Nette őrnagy közeledett Múlt felé. - Jól van, barátom - szólalt meg. - Itt az idő, hogy meglássuk, megnyerhetjük-e ezt a háborút. Múlt eltette az elektrosztatikus acélkesztyűt, ami nélkülözhetetlen lenne egy nemkívánatos test test elleni küzdelemben egy robbal. - Megnyerjük, uram, meg fogjuk nyerni. - Biztos vagyok benne, hogy így lesz. Ven Encar, Atrius biztonsági csoportja főparancsno­ kának Jal Latornak az asztala előtt állt. - Alapos nyomozásra lenne szükség - mondta Lator. - Tudom, uram, de biztos vagyok benne, hogy az orboknak titkosügynöke van, minimum egy. - Ez kockázatos, nagyon kockázatos. Lator hellyel kínálta Encart, ő elfogadta. - Uram, gondolom, hallotta az Antair Damorr körül terjengő híreket. - Valami rémlik. Arra gondol, hogy Damorr a Kildar maffiához fordult segítségért? - Attól tartok, uram. Senki más nem tudná tel­ jesíteni a kérését. Az összes vagyona sem lenne elég hozzá, hogy fegyvereket szerezzen. - Ez nagyon veszélyes, Encar. Meg kell állíta­ nunk, amíg még nem késő. Encar néhány másodpercig a gonolataiba mélyedt. - Uram, talán jobb lenne hagyni, hogy véghezvigye a tervét. - Mit ért ez alatt? Encar felkelt a székből, és közelebb ment a főpa­ rancsnokhoz. - A Szövetségesek évekig keresték az orbitális lá­ zadók rejtekhelyét, teljesen eredménytelenül. Talán Damorr tud valamit, amit mi nem. - Talán, főhadnagy, talán. Magára bízom a had­ műveletet. Legyen Damorr nyomában éjjel-nappal, derítse ki, hogy mit tud! A robok kezet fogtak, és Encar elhagyta az irodát. (folytatjuk) Horváth Hermina fordítása

A rthur C . CLARKÉ: v á r o s é s a e s ii l l a s o k

Egy csodálatos és érdekes világba k a­ lauzolja el az olvasót Az erotika nagy­ lexikona. Ez az egyedülálló könyv bem utatja az erotika történetéből az érzékit, az érdekeset, a követendő jót, a m osolyra csábító különlegest, az elkerülendő szélsőségeket. Bátran nyúlhat a kötethez mindenki, az is, aki csak a szexuális élet különleges­ ei ségeire, újdonságaira kíváncsi, vagy aki gyerm eke - nem mindig könnyű i , - kérdéseire keresi a választ. TÖBB MINT 1300 ONALLO SZÓCIKK TÖBB MINT 500 ILLUSZTRÁCIÓ 20 SZÍNES FOTÓMELLÉKLET rr

ö J m a w b A kötet az erkölcsös, szélsős ®5ek t^ m en etes. jó érte le m ­ é ü l f a fe lP f ben vett sze m érm e s felnőtt |D ®s fiatal olvasóközönségnek készült. A nyaga elsőso rb an erkölcstörténeti m egközelítéSLj ugyanakkor tartalm azza m indazokat az orvosi, pszichológiai é s szexológiai tu d ­ nivalókat, am elyeket a vásárlók joggal v árhatn ak el a könyvtől. Az illusztrációk m ellett Jun g Zseni m űvészi táblaképei színesítik a kötetet.

;fcl

DIALÓG CAMPUS KIADÓ 1088 BUDAPEST, RÁKÓCZI ÚT 9. • TELEFON/FAX: 1/26 6 -0 0 2 5 WWW.DIALOGCAMPUS.HU • [email protected]

'F :

BioShock videojáték egy ilyen páratlan, fantáziadús, mégis nyomasztó világba kalauzolja el a játékosokat, de egy olyan világba, amely részletesen kidolgozott, gyönyörűen megjelenített, gazdag háttértörténete van, izgalmakkal és rejtélyekkel teli. A II. világháború után Andrew Ryan, dúsgaz­ dag üzletember és mágnás megelégelte, hogy a tár­ sadalomban egyre nő a politika és a vallás befolyá­ sa. Saját világot akart, egy tökéletes édent, ahol az emberek életét nem irányítja sem egyik, sem má­ sik. Ezért pénzt nem sajnálva felépítette a ví/, alatti várost, Rapture-t, amely a felszíni világtól elzárva, tenger alatti vulkánok energiáját hasznosítva mű­ ködhetett. A minden luxussal felszerelt városba olyanokat költöztetett be, akikről azt hitte, az em­ beriség krémjét testesítik meg. Az 195()-es években a lakosság száma már több ezerre rúgott. Hgy különleges tengeri csigából sikerült kivonni egy szenzációs új szert, Ryan ezt Adamnek nevezte el. Ezzel a szerrel tökéletesíteni lehetett az embere­ ket, és fantasztikus képességekre is szert lehetett

ÍJÍ

tenni, a telekinézislől kezdve a villámszórásig. Ám az ember mindig ember marad, és többek közt ez is a BioShock mondanivalója. Bár Ryan azt akarta, hogy a felszínnel semmilyen kapcsolata ne legyen a városnak, a csempészet mégis hamarosan virá­ gozni kezdett. Ezt az alvilági üzelmet egy bizonyos Frank Fontaine vezette, aki az egész település fe­ lett szerette volna átvenni az irányítást. Nem leli sok időbe, hogy elég hatalmat és követőt gyűjtsön a felkelés megindításához. Innen pedig már nem volt megállás. A társadalom szétszakadt, mindenki Adamet akart, megindult a harc a hatalomért és a város feletti irányításért. Rapture hamarosan rom lásba dőlt, lakóinak jó része torz, beteg őrültté vált a szer miatt, a víz alatti épületek pusztulásra ítél­ tettek. (Ez a társadalmi kép egyébként nem újdon­ ság, a játék készítőit bevallottan megihlette George Orwell 19X4 című regénye, vagy például a Logan futása című 1976-os film is.) A játék maga 1%0-ban játszódik, am ikor a fő­ hős egy repülőgép-szerencsétlenség egyedüli túl élőjeként, kalandos úton Rapture városába kerül. Rá vár a feladat, hogy megküzdjön a rá támadó ellenfelekkel, felderítse a település mélyén szuny-

n

eflLRKTICn 222

1.

ff .r. f f# *#

2 1 -9 1 9 ^

*

•

A rm or-piercing Rounds

*

nvadó rejtélyeket, de eközben megismeri a teljes v r v a c te t is a konfliktusok mögött. Útja során ta[UIUi á cfecröw mmrjdt ki és rossz emberekkel, s 'XFl f* <4 l< 1Í AMIttCTIIft-. O lcít 1*. 1 'ilÍJ lr J j l l VCgul.

Stílusát tekintve a BioShock az FPS (First Person Shooter, saját szemszögű lövöldözős) játé­ kok táborát gyarapítja, ám ez vajmi kevés inforlenne róla. A pályákon ugyanis nem elég .„•szerűen végigmenni, és az ellenfeleket leütni rag* lelőni. A főhősnek magát is fejlesztenie kell, fcenvtelen kelletlen Adamre lesz szüksége, és ezzel a utek újabb lecke elé állítja a kalandort. Ahogy Friedrich Nietzsche mondta, az, aki szörnyekkel harcol, vigyázzon, hogy ne váljon maga is azzá. A játék során mi magunk is választhatunk majd, hogy a jó vagy a rossz irányt követjük, és ettől függ a játék befejezése. Lenyűgöző az a művészi munka, amelyet a já­ ték fejlesztője, az Irrational Games (mai nevükön 2K Boston) Rapture felépítésébe fektetett. Léptén­ k ö n visszaköszönnek az 1950-es évek luxusá­ ul . tokövei, a kornak megfelelő díszek, falfestid íü ^ v plakátok, korabeli berendezési tárgyak. Kínos a.afs " a g g a l alkották újra az időszakra jellemző belsoepiteszeti stílusjegyeket, díszítése­ ket. Még a visszaiaiszott magnókazetták hangm i­ nősége is az ‘50-es eveket idézi. Ám miközben az autentikusan újraalkotott luxust figyeljük, látjuk, ahogy ez a világ lassan elenyész: a neonreklámok

viliódznak, az áram ki kimarad, tengervíz tör be sok helyen, rengések rázzák meg az épületeket. A játék mesterien építi fel a víz által körülzárt, klausztrofóbiás hangulatot, miközben a városon belül minden nyomasztó, kényelmetlen, nemegy­ szer félelmetes. A BioShock sikerének titka azonban, hogy a mesteri felépítés és hangulatkeltés mellett a já­ tékmenete, irányítása is minden igényt kielégít. Akár Pt’-n, akár Xbox 360 konzolon fedezzük fel Rapture univerzumát, tökéletesen megalkotott és kiegyensúlyozott irányítást kapunk, amelvlyel az egyes funkciók kényelmesen elérhetők. A játék ráadásul technikailag is az élvonalba tarto­ zik. Az Unreal Engine 3 grafikus motor előnyeit kihasználva lélegzetelállító helyszíneket, részle­ tes kidolgozást, élethű fény-árnyék hatásokat és animácókat kapunk. Habár a videojáték-ipar hatalmas, nagyon ke­ vés olyan játék van, amelyik egyedi és gazdagon felépített környezetet képes felmutatni remek technikai paraméterek mellett. A BioShock ponto­ san ilyen, épp ezért kiemelkedik a többi, hasonló műfajú program közül. Rapture víz alatti városa felfedezésre vár, és aki még nem tette, annak m in­ denképpen ajánlható, hogy merüljön alá ebbe a kalandba. Ha mer.

19

i |t^

áll

[D>

H atalm as teljesítmény, hogy a z em beriségprim itív kezdeteitől idáig ju to tt a fejlődés útján. Biztosak lehetünk-e azonban abban, hogy ez minden külső segítség nélkül, magától

h a j ó k e z d e t b e n csak egy fém csont­ váz volt. Lassanként csillogó borítás került rá, majd a furcsa alakú, fontos belső alkatrészeit zsúfolták bele. Az építési m unkálatokban résztvevő összes em ber közül (egyet kivéve) Thornton H am m er tette a legkevesebbet fizikailag. Talán épp ezért őt becsülték meg leginkább. Ő kezelte a m atem a­ tikai szimbólumokat, am ik alapul szolgáltak a képletek szám ára a vázlatpapíron. Ezekből aztán kikalkulálta, hogyan illesszék össze a különböző testeket, és hogyan vezessék be az energiafajtá­ kat a hajóba. H am m er kom oran bám ult maga elé szemüvegén át. A szemüveg lencséi begyűjtötték a plafonon futó fluoreszkáló csövek fényét, aztán reflektorként újra kibocsátották azt. Theodore Lengyel, aki annak a cégnek a személyzeti fő­ nökeként volt jelen, amelyik állta a vállalkozás számláját, ott téblábolt mellette, és miközben mereven, vádlón m utatott valakire, így szólt. - O tt van. Az az ember. H am m er odapillantott. - Kane-re gondol? - A fickó zöld kezeslábasban, csavarkulccsal a kezében.

A

- Az Kane. Mi ellene a kifogása? - Szeretném tu d n i, m it csinál. Az a pasas egy idióta. - Lengyelnek kerek, telt arca volt, állkapcsa kissé rem egett. H am m er odafordult feléje fordult, cingár alakjának m inden egyes porcikája nem tetszést sugárzott. - Z aklatta őt? - Még hogy zaklatta m ? Csak beszélgettem vele. Feladataim közé tarto zik beszélni az it­ teni em berekkel, m egism erni a nézőpontjukat, m egszerezni a szükséges inform ációt ahhoz, hogy kam pányszövegeket találhassak ki a fejlő­ dő m unkam orálról. - És Kane ebben hogyan zavarja? - Szemtelen. M egkérdeztem , milyen ér­ zés egy olyan hajón dolgozni, am i majd feljut a Holdra. Beszéltem arról, hogy ez a hajó utat jelent a csillagok közé. Talán egy kis beszédet is m ondtam , szépen felépítettem , ő pedig egy­ szer csak elfordult, a lehető legdurvább módon. M egpróbáltam visszahívni, m egkérdeztem , mégis hová megy, és erre azt felelte: „Belefárad­ tam az ilyen beszélgetésekbe. Kimegyek nézni a csillagokat.”

SfiLflKTIKA SSS H am m er bólintott. - Persze. Kane szereti nézni a csillagokat. - De nappal volt! Az az em ber egy idióta! Figyelem, m ióta itt vagyok, és egyáltalán nem dolgozik! - Ezzel tisztában vagyok. - Akkor m iért alkalm azzák még mindig? H am m er hirtelen, rettentő hevesen vála­ szolt. - M ert azt akarom , hogy itt legyen! M ert szerencsét hoz nekem! - Szerencsét? - tétovázott Lengyel. - Ez meg mégis mi a fenét jelentsen? - Azt jelenti, hogy m ikor itt van, sokkal jobb gondolataim tám adnak. Ha elmegy m ellettem , •:ezében azzal a nyavalyás csavarkulccsal, meg­ száll az ihlet. M ár három szor m egtörtént. Nem T.i£varázkodom tovább, nincs értelm e. Csak m egtörtént. Kane m arad. - Nyilván csak viccel. - H r.altalán nem. Most pedig kérem, hagy-

Kane ott állt zöld kezeslábasában, kezében csa­ varkulccsal. Halványan tudatában volt annak, hogy a fcaio m ár m ajdnem kész. Nem em berek szállí­ tá s ira építették, de ju to tt benne hely egy emrernek. O nnan tudta ezt, ahonnan m inden írá s t is: például azt, hogy az idő nagy részében :erjen ki a legtöbb m unkatársa elől, vagy hogy addig hordozza a csavarkulcsot, míg a többiek hozzászoknak, és m ár fel sem tű n ik nekik. A környezetbe való beolvadás tényleg olyan apró dolgokból állt, m int a csavarkulcs hordozása. Tele volt ösztönökkel, am iket nem teljesen ér:ett. m int például hogy nézze a csillagokat. Elő­ ször, sok évvel ezelőtt csak tétova fájdalommal szemlélte őket. Figyelme lassanként az égbolt t-r* bizonyos részére összpontosult, aztán azon . t-rv tűhegynyi pontra. Nem voltak csilla■ i ponton. Semmit sem lehetett látni. Az a p u nt M agasan látszott a késő tavaszi égbolton, axtim a nyári hónapokban is. Éjsza­ kái nagy részét ennek a pontnak a figyelésével töltötte, míg az le nem süllyedt a délnyugati h o ­ rizonton. Az év többi időszakában napközben bám ulta.

Volt valam i gondolata azzal a ponttal kap ­ csolatban, am i nem teljesen kristályosodott még ki előtte. Egyre erősebbé váltak a gondo­ latok, közeledtek a felszínhez, ahogy m últak az évek, és m ostan ra m ár kitörni vágytak. De még m indig nem voltak egyértelm űek. Kane nyugtalanul já rt föl-alá, és megköze­ lítette a hajót. M ajdnem teljes volt, m ajdnem kész egész. M inden passzolt. Majdnem. M ert belül, teljesen elöl volt egy lyuk, vala­ mivel nagyobb egy em bernél. És az ehhez vezető járat kicsit szélesebb volt egy em bernél. Holnap az a já ra t be lesz töltve belső alkatrészekkel, és előtte még a lyukat is be kellett töm ni. De nem olyasmivel, am it ők terveztek. Kane még köze­ lebb ment. Senki nem figyelt rá. H ozzászoktak m ár a jelenlétéhez. Volt egy fémlétra, am in fel kellett másznia, aztán egy gyalogjárón kellett átm ennie, hogy el tudjon jutn i a nyitószerkezetig. A nnyira ponto­ san tudta, hol van az, m intha saját két kezével építette volna az űrhajót. Felmászott a létrán, vé­ gigment a gyalogjárón. Senki nem volt ott a ... Tévedett. Ott állt egy ember, aki élesen rá ­ szólt: * - Maga meg m it keres itt? Kane felegyenesedett, és homályos szemével az illetőre bámult. Felemelte csavarkulcsát, és könynyedén fejbe csapta a férfit, aki meg se kísérelte ki­ védeni az ütést, csak egy hang nélkül összeesett. Kane m inden aggodalom nélkül hagyta, hogy ott feküdjön. A férfi nem lesz hosszú ideig eszméletlen, de elég hosszú ideig ahhoz, hogy ő bem ászhasson a lyukba. A m ikor majd magához tér, nem fog em lékezni sem m ire sem Kane-nel, sem a saját ájulásával kapcsolatban. Csak elve­ szít öt percet az életéből, am it sose fog m egta­ lálni, sem hiányolni. A lyukban sötét volt, és term észetesen sem ­ m i szellőzés, de Kane-t ez nem zavarta. Az ösz­ töneire hallgatva m ászott az üreg felé, am i majd befogadja; odafekszik, kitölti szépen, m intha az csak egy anyam éh volna. Két órán belül beillesztik az utolsó fontos belső alkatrészeket is, lezárják a járatot, és anél­ kül, hogy tudnák, otthagyják Kane-t. 0 lesz az egyetlen darab hús-vér egy fémből, kerám iából és üzem anyagból álló dologban. Dt>

22

GALflCTKfl s s s

Kane nem ta rto tt attól, hogy idő előtt felfe­ dezik. A vállalkozásban részt vevők közül senki nem tu d o tt a lyukról. A tervezés nem kívánta meg. A szerelők és a kivitelezők nem is tudtak arról, hogy bekerült. Kane teljesen egyedül rendezte ezt így. Nem tudta, hogyan, de tudta, hogy elrendezte. Figyelhette a saját hatását anélkül, hogy é r­ tette volna, hogyan is fejti ki. Vegyük például H am m ert, a vállalkozás vezetőjét, a legnyil­ vánvalóbban befolyásolt em bert. A Kane körül fellelhető összes homályos figura közül ő volt a legkevésbé homályos. Kane néha nagyon is erő ­ teljesen érzékelte őt, m ikor elm ent m ellette las­ sú és bizonytalan sétái során. Csakis erre volt szükség - elm enni mellette. Kane em lékezett, hogy ez m indig is így volt, főleg a tudósokkal. M ikor Lise M eitner úgy döntött, megfigyeli, keletkezik-e bárium az u rán neutronokkal való bom bázása során, Kane ott volt, m int egy észrevétlen m unkás az egyik közeli folyosón. 1904-ben leveleket és szem etet gyűjtött egy parkban, m ikor a fiatal E instein elm ent m el­

lette, tűnődve. E instein léptei felgyorsultak egy hirtelen gondolat hatására. Kane-nek ez olyan érzés volt, m int egy elektrosokk. De el sem tu d ta képzelni, hogyan történik m indez. Ism eri a pók az építészeti elveket, am i­ kor nekifog első hálójának? Ráadásul m ár sokkal korábban elkezdődött. Aznap, m ikor az ifjú Newton a holdat nézte, és m ár valam i derengeni kezdett neki, Kane ott volt. És még ennél sokkal korábban is. Az új-mexikói panorám a, am i többnyire kihalt volt, m ost feléledt, ahogy a sok em ber hangya­ ként szorgoskodott a felfelé törő, fém hajótörzs körül. Ez a szerkezet különbözött az összes tö b ­ bitől, am it valaha is építettek. Sokkal inkább el fog távolodni a Földtől, m int bárm elyik másik. El fogja érni a Holdat, és köröz körülötte, m ielőtt visszazuhan. Tele lesz olyan szerkezetekkel, am ik lefotózzák a felszínt, m egm érik a hőkibocsátását, m egm érik a radioaktivitást és m ikrohullám okkal vizsgál­ ják meg a kém iai összetételt. A utom atizálással m ajdnem m indenre képes lesz, am i elvárható

mm enne egy em ber vezette űrhajótól. És épp ele­ det fog m egtudni ahhoz, hogy bebiztosítsa: a következő hajó em ber vezette lesz. Kivéve, hogy bizonyos értelem ben m ár az első is az. Különböző korm ányok, iparágak, tá rsa d al­ mi és gazdasági csoportok képviseltették m a­ gukat a nagy eseményen, valam int televíziós tudósítók és riporterek. Azok, akik nem tud tak ott lenni, tévén ke­ resztül figyelték a történéseket, és hallgatták a három évtized alatt m ár m egszokott hangon közvetített, fájdalm asan m onoton visszaszám ­ lálást. Zérónál a m otorok m űködésbe léptek, és a naió nehézkesen felemelkedett. ■i~ c olyannak hallotta a gázok zúgását, m intha m essziről jönnének, és érezte, ahogy a növekvő ;resseg tő l a falhoz nyom ódik. E.1f ii : e lte tte elméjét, felfelé, kifelé, megszaTisflfxa i ‘isiétől, hátha ígv nem érzi majd ■ cga « 2 lényeim etlenséget. Szédelegve bar, de tudta, hosszú útja lassan a végéhez közeledik. Nem kell m ár többé óva­ toskodnia, nehogy az em berek észrevegyék: halhatatlan. Nem kell többé a háttérben ma- iin ia , örökké innen oda vándorolnia, nevet : - személyiséget változtatnia, em beri elm éket m anipulálnia. Persze a dolog nem m ent tökéletesen. Meg­ születtek a Bolygó Zsidó, illetve H ollandi m íto­ szai, de Kane még m indig itt volt. Nem zavar­ ták meg. Látta a pontját az égbolton. A hajó töm egén : ■szilárdságán át. Vagy igazából nem is „látta”. •em ism erte erre a megfelelő szót. Bár tisztában volt vele, hogy kell lennie egy­ nek. Tudásának töredékéről sem lett volna kém egm ondani, honnan szerezte, ám ahogy T jiftik a századok, olyan m agabiztossággal : _• <1 í z ' fd egyre több m inden agyának mély­ ségeibe". hogy az m ár nem is igényelt m agya­ rázatot. Petesejtkent kezdte (vagy valam iként, am i­ re a „petesejt” volt a legközelebbi, általa ism ert megjelölés), letették a Földre, m ielőtt az első városokat felépítették volna a nom ád vadászó

sss

népek, akiket azóta „em bernek” hívnak. Őse nagyon körültekintően választotta ki a bolygót. Nem lett volna jó bárm elyik. De mégis m itől felelt meg ez? Mi volt a felté­ tel? Erre még m indig nem tu d ta a választ. Tanul a fürkészdarázs arachnológiát, m ielőtt m egtalálja azt az egy pókfajt, am i pont megfelel a tojásai szám ára, és úgy csípi meg, hogy az fel­ tétlen életben m aradjon? A petesejt in d íto tta el őt útján, hogy aztán em beralakot öltsön, em berek között éljen, és em berek ellen védekezzen. Egyetlen célja az volt, hogy megszervezze civilizációjuknak azt az útját, am elynek végén ott lesz az űrhajó, az űrhajóban a lyuk, a lyukban pedig ő maga. Nyolcezer év lassú küzdelm ekkel és b u k d á­ csolásokkal. A pont az égen élesebbé vált, ahogy az űrhajó elhagyta a légkört. Ez volt a kulcs, am i nyitotta az elméjét. A darab, am i teljessé tette a képet. Csillagok fénylettek a ponton belül, am iket az em ber szabad szemm el nem láthat. Az egyik különösen erősen ragyogott, és Kane sóvárogva nézett rá. A kifejezés, am i olyan régóta érlelő­ d ött benne, m ost végre k itö rt. - O tthon - suttogta. Tudta volna? Tanul a lazac térképészetet, hogy m egtalálja az u tat a patak forrásvidékére, ahol évekkel azelőtt született? M egtörtént a végső lépés a lassan érő nyolc­ ezer év után, és Kane m ár nem volt többé lárva, hanem kifejlett egyed. A kifejlett Kane m egszabadult az em beri hústól, am i a lárvát védte, és m egszabadult a hajótól is. Továbbindult, hihetetlen sebesség­ gel, hazafelé, ahonnan talán majd egy nap ő is elindul egy ván d o rú tra, hogy m egterm ékenyít­ sen egy bolygót a saját petesejtjeivel. Az ű rben száguldva m ár nem is gondolt a ra ­ kétára, amely egy üres bábot v itt magával. Nem gondolt arra se, hogy egy egész világot indított meg a technológia és az űru tazás útján csak azért, hogy az a valam i, am i Kane volt, kifej­ lődjön, és elérje a beteljesülést. Törődik-e a méh a virággal, ha dolgát elvé­ gezve tovaszáll? Bandi Eszter fordítása

OALflGTO s s s

24

I 50 éves a NASA

r 4 |

A világ egyik leghíresebb szervezete születésnapját ünnepli. Felemelkedését és agóniáját is a hidegháborúnak köszönheti. Fél évszázada működik az amerikai Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatal. 1

polgári célú hivatala, hatalm as apparátussal és költségvetéssel. Hol az egekbe magas/talják, hol gyalázzák és tem etik. F.s m indezekre egyformán rászolgált. A NASA az évtizedek során hatalm as bürokratikus dinoszaurusszá hizlalta magát, sikereit a szakembereinek, kudarcait a szervezet működésének köszönheti. Születéséért a hidegháború, egy technikai sokk és egy politikai pánik okolható. 1957. október negyedikén a Szovjetunió Föld köriili pályára állította a világ első műholdját, a világűrből bárki foghatta rádióján a készülék

egyenletes bip-bip szignálját. A hidegháború javában tombolt, az am erikai vezetők pánikba estek: ha az oroszok képesek egy tárgyat a világűrbe juttatni, akkor ezzel a rakétával elérik az Egyesült Államok területét is. A sokkot csak fokozta a S zp u tn y ik -2 startja, amelyben m ár utas is helyet kapott: Lajka kutya, A tény olyan megdöbbenést okozott az ország­ ban, amelyet csak a Pearl Harbor-i támadáshoz szoktak hasonlítani. A pofon azért volt akkora, mert Dwight D. Eisenhower elnök még az év elején bejelentette, hogy a Nemzetközi Geofizikai Év keretében 1957. július 1. és 1958. december

wem 222

25

NASA archívum í g é r e t é t teljesítve a NASA ötvene­ dik születésnapja alkalmából elindította internetes fotó- és videoarchívumát. A teljes fénykép- és filmadatbázis a hivatal 21 különál­ ló részlegének gyűjteményét egyesíti. A tervek szerint néhány év alatt a NASA összes fotója és filmfelvétele digitalizálásra kerül, és mindenki számára elérhetővé válik. A feladat óriási, hiszen több millió fényképről és több ezer órányi film­ ről van szó. A NASA az elmúlt években folyamatosan bővítette internetes jelenlétét. Néhány eszten­ deje megújított, információgazdag weboldala az egyik leglatogatottabb a világon. Szintén nagy siker a NASA TV, a különböző missziók online közvetítése. Ismeretterjesztő tevékenysége révén komoly tudományos és társadalm i támogatást szerzett. Az archívum a NASA és a San Franciscó-i nonprofit alapítvány, a weboldalak archiválá­ sával foglalkozó Internet Archive kezelésében áll. A tavaly nyáron aláírt szerződés egy ötéves együttműködés alapjait fektette le. Az idén júliu­ si induláskor 44 000 felvétel vált elérhetővé. Ezek négy kategóriában (Univerzum, Naprendszer, Föld, űrhajósok) kerültek feldolgozásra. Az archívum m ár indulásakor olyan népsze­ rűvé vált, hogy működése komoly mértékben lelassult. Reméljük, újabb szerverek üzembe ál­ lításával orvosolják a problémát.

R

Érdekes módon a NASA hanyatlásának kezdete a legnagyobb sikeréhez vezethető vissza. M iután az am erikaiak leszálltak a Holdon, az orosz DD

50 éves a N A S A

31. között tudományos célú mesterséges holdat kíván Föld körüli pályára állítani. Azonban az - ''/o k megelőzték őket. Ahogy ilyenkor lenni szokott, kongresszusi vizsgálóbizottság alakult, vádaskodások csat­ tantak fejeken, bizalm i válság alakult ki, m in ­ denki kereste az okát, hogyan m aradhattak le az oroszokká! szemben. A válasz nem késett soká: 1938. iulius 29-én az elnök aláírta a NASA megí jpitását elrendelő törvényt. A hivatal fel ügye■-.L-vontak több kutatási intézm ényt, laboratórium ot és két rakétakísér­ leti telepet. M ár októberben megkezdte a m űkö­ dését 8000 alkalm azottal és 100 millió dolláros költségvetési kerettel. Amikor a politikai szándék, a tudás és a pénz ' elen van, gyors változások jönnek. Megszüle­ tett az űrverseny, és bár az am erikaiak hátrány­ ban voltak - és az oroszok is komoly pénzeket ad ó ztak erre a területre a lem aradást szép .issan ledolgozták. 1961-ben indult a NASA vi­ rágkora, am ikor alig hat héttel Gagarin repülése után John F. Kennedy elnök kongresszusi beszé­ dében bejelentette: „Ebben az évtizedben em bert ►üldünk a Holdra.” S bár Kennedy 1963-ban merénylet áldozata lett, az űrprogram nem zeti presztízskérdéssé vált, és m inden tám ogatást megkapott az am erikai kormánytól. A Holdra jutásért a verseny sokáig fej fej mel2 ;lott. A szovjet kutatókat több kudarc is ■erie, c- az egész program ot megrengette Szergej Korivic - -966. januári halála. Óriási küzdelmek árán 1969. iulius 20-án em ber lépett a Holdra.

égi

SnLFIKTICn 222

26

K ét h o ld r a k é ta ? NASA És alvállalkozói teljes erőbe­ dobással az O rion-program ot kiszolgáló Ares rakéta fejlesztésén dolgoznak. A zonban nyugalm azott űrhajózási m érnökök, a NASA és az Ares program szakem berei közül többen m unkaidő után egy alternatív rakétán dolgoz­ nak. A Jupiter-program a tervek szerint egy­ szerűbb - ezért könnyebben m egépíthető-, így olcsóbb, ám ennek ellenére biztonságosabb lesz. A NASA érthető m ódon komoly távolságtartással és kétkedéssel tekint a fejlesztésre. Szám ukra kínos egy ilyen alternatíva, és a hivatal legendás bürokráciája, valam int alvál­ lalkozói üzleti érdekek miatt erős az ellenál­ lás. Különösen kellem etlen szám ukra, hogy az Ares több ezres fejlesztői gárdájával szemben egy m indössze 50 fős m érnöki csoport áll. Az m ár csak hab a tortán, hogy a Jupiter-program ban néhány névtelenségbe burkolódzó Ares-fejlesztő is részt vesz. Az A res-program vezetője csak annyival kom m entálta ezt a hírt, hogy „Nem tudom , m it csinálnak az em bere­ im a szabadidejükben.”

A

A NASA vezetői nem hivatalosan m egnéz­ ték a terveket, és gyorsan megállapították, hogy nagyon bizonytalanoknak ta rtják a szá­ m ításokat, és elhibázottnak az egész elképze­ lést. Hogy ebből mennyi a m undér becsületé­ nek védelme?...

vezetés úgy te tt, m in th a n em is nagyon a k a rt volna eljutni oda. Sorozatos sik ereik et (I.ajka/ G agarin /T y eresk o v a/k ettes és h á rm a s rep ü lé­ sek /szim u ltán in d ításo k /ű rsé ta ) k ihasználva úgy d ö n tö ttek , in k áb b az ű rállo m áso k építése felé fordulnak.

Mindeközben az Egyesült Államokban az érdeklődés az űrutazás iránt lecsökkent. Az A p o llo - ll szenzációja után a média elvesztette érdeklődését a téma iránt, az erről szóló hírek lekerültek a címlapról. Csak az A p ollo-13 d rám á­ ja hozta ismét lázba egy hétre az embereket. A politikai tám ogatás is csökkent, ezzel a pénz is kevesebb lett. A célt elérték, a folytatása is nagyon sokba került volna, a vietnam i h ábo­ rú pedig felem észtette a költségvetést. Az é r­ dektelenséget látva m eg k u rtíto tták az Apolloprogram ot is, törölve az utolsó indításokat. Olyan hirtelen született a döntés, hogy jelenleg is egy m éregdrága eredeti Saturn V rakéta van kiállítva a Kennedy ű rrepülőtér szabadtéri m ú­ zeum ában. A Holdra jutás összesen 46 m illiárd dollárba került. A jelentős költségvetési nyesegetések és W ernher von Braun visszavonulása m iatt a NASA új területeket kezdett keresni magának, az orosz példát látva ők is űrállom ás-építés­ be fogtak. 1971-ben pályára állt a Szaljut-1, 1973-ban jött az am erikai válasz, a Skylab. A program on m ár látszott a pénzek elvonása, A 80 tonnás ű rállom ást az utolsó Saturn V h o r­ dozórakétával in d íto tták el, a rakéta harm adik fokozatából alak íto tták ki m agát az állom ást. Kapott még egy dokkolóegységet, valam int egy naptávcsövet is, am i a Holdra szálló egység át­ építésével született.

\ Skylab a felbocsátás évében három legény'o jc t fogadott, de a sorozatos műszaki hibák m i a t t lakhatatlanná vált, a működését szüne­ t e lt e t t é k . A t e r v e k s z e r i n t a/, ű r r e p ü l ő g é p p e l i n d í t o t t a k v o ln a k ü l d e t e s t

a ja v ítá s ra ,

d e a s ik ló

c l k c ' / j l o c t az á l l o m á s m á r n e m é r t e m e g . H at

1979. július 11-én a légkörben A program csúfos véget ért.

. k e rin g é s u tá n , _:ett.

A z ^ r e p ü lő g é p -k o r s z a k ■% \A SA-nak a hetvenes évekre jutott egy iga­ zan nagy visszhangot kiváltó sikere. 1975-ben a megbékélés jegyében közös orosz-am erikai ex­ pedíciót hajtottak végre, amelynek során össze■jpcsolódott a S z o j u z - 19és az Apollo-18 űrha\ NASA ezután évekig nem küldött em bert a ilágűrbe. 1972-ben Richard Nixon adott zöld utat az 1rrepülőgép tervnek. Az új irányelv az lett, hogy •4yan eszközt kell építeni, amely rakétaként star­ tol el, de repülőgépként tér vissza, részegységei többször felhasználhatóak. Az űrrepülőgép túl tvsan készült el, túl sok kompromisszumot hoz IjI . túl nagy lett, túl drága működtetésű, és nem ”.iza n megbízható. Minden startja során a földi személyzet imája emelte az űrbe. lís az évek során • 'tőt elveszítettek a teljes legénységgel együtt. •KI ben Reagan elnök aláírta a Freedom űr .jililUis.ii> építéséről szóló határozatot. Amely az­ tán w»áiu-*m készült el, mert sokba került. Ham vaihnl wiii'lriki 1 meg a Nemzetközi Űrállomás, a m e ly n e k d l'* * d a ra b ja 1998-ban állt lold körüli pályára, és a n t a is epülget szép lassan, m ert a tagországoknak n in c s elég pénze rá. Egyre gyakrabban kérdöjeleződik meg az emberes űrkutatás létjogosultsága. Abból a

Egy Ember a megfelelő . eszközzel bármire képes.

Budapest 1123, N agyenyed u. 6. (a déli pu.-nál), Tel: B udapest 1144, Bartók Béla út 44. (A M óricz Zsigm ond Körtérnél.), Tel: 33 Szeged 6722, Tisza Lajos Krt. 65., Tel: 62/541-012

SRLRKTIKfl 222 m

•• i • « • •• « Elnöki urjovo

z Egyesült Államokban nagyon erős az elnöki poszt, ezért a mindenkori űrpo­ litika és a NASA költségvetése nagyban függ az elnök személyétől, illetve az ő űrkutatáshoz való viszonyától. Elnöki rendelettel született a NASA, Kennedy tette naggyá, és mindig is fehér házi presztízskérdésnek számítottak a hivatal beje­ lentései és tettei.

A

Ezért is érdekes most, a NASA mélyrepülé­ sének idején az elnökválasztási ígérgetések köze­ pette az elnökjelöltek viszonya az űrkutatáshoz. Hillary Clinton ígéretet tett egy komoly oktatási reformra, de később az is kiderült, hogy a George W. Bush által meghirdetett űrprogram ot erőtel­ jesen meg kívánja nyirbálni. Barack Obama is hasonló tervvel állt elő, ő m ár konkrétan a NASA Constellation program költségvetéséből fedezné az oktatás reformját. Minden je\ arra mutatott, hogy a demokrata kormányzás idején rossz idők várnak a NASA-ra. McCain szenátor a Bush el­ nök által m eghirdetett programot kívánta folyAugusztus közepén tett nyilatkozatában változott Obama véleménye. ígéretet tett, hogy megválasztása esetén komolyan támogatja a NASA-t, hogy újra ember lépjen a Holdra, és el­ jussunk a Marsra. Természetesen több se kellett a republikánus szenátornak, dem okrata riválisa orra alá dörgölte tavalyi elképzeléseit. De a vá­ lasztási ígéreteket ismerve...

pénzből, amelyből egy emberes expedíció indul, tucatnyi autom ata szondás projektet lehetne fi­ nanszírozni. 2010-re ki kell vonni az űrrepülőgé­ peket a forgalomból: elöregedtek, elavultak. De még semmi nincs helyettük. Szükség lenne egy kis méretű űrrepülőgépre, amely sokkal olcsóbb, és sokkal jobban használható. Ilyenre azonban nincs pénz. Ehelyett itt az A res-O rion program, amely sokkal modernebb technikával ugyan, de visszalépés az Apollo-program felé. Amerika is­ mét rakétával fog em bert küldeni az űrbe. A NASA évről évre kevesebb pénzből kény­ szerül dolgozni. Sokak szerint az Apollo-időszak utáni vezetőséget terheli ezért a felelősség. Nyíl­ tan fel kellett volna vállalni, hogy az űrrepülés egy drága dolog, vagy pénzt kell adni rá, vagy el kell felejteni. Ehelyett a vezetés úgy döntött, jó, persze, lehet ezt így is, kevés pénzből. Ezért épülhetett olyan sikló, amelyből a legénységnek nincs menekülési lehetősége. A NASA-val szemben m indig is megfogal­ m aztak egy vádat, hogy nem azt a szerepet töl­ ti be, amelyet kellene. Közpénzből, vagyis az am erikai állam polgárok pénzéből hozták létre. Ennek ellenére semmi sem kötelezi arra, hogy beszámoltam eredm ényeiről csupá®* 2 1 Egyesült Államok k a r m a m r á m afc f n m a r i i i . f c j e f t Í M .W x a e í . Egyetlen törvény sem kötelezi arra, hogy tapasz talatait, eredményeit, tudását teljes m értékben megossza a nyilvánossággal. Sőt felhatalm az;kapott az inform ációk vísszatartasara. anidkie az 1958. július 29-én m egfogalm azott „űrtör-

vény” mondott ki. 303. szakaszában a törvény így rendelkezik: „A NASA kötelessége minden katonai érték­ kel vagy jelentőséggel bíró felfedezést a nemzetvédelemmel közvetlen kapcsolatban á l l ó kor­ main s z e r v e k s z a m a r a h o z z a t e r h e t ö v e t e n n i . A N A S A v e z e t ő j e h i v a t a l a gyakorlása közben szer­ z e t t információit c törvény hatálya alatt köteles hozzáférhetővé tenni a nyilvánosság számára, kivéve ha az információ visszatartását szövetségi rendelet tiltja, és ha az információt nemzetvédel­ mi szempontok alapján titkosnak nyilvánítják.” Iliből egyértelművé válik a tény, hogy nem a szakemberek, a tudósok döntenek az informáci­ ók nyilvánosságra hozásáról, hanem a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Fehér Ház bürokratái. I'nnek fényében válik érthetővé, hogy a hírekben mindig arról lehet olvasni, a NASA vezetői elro­ hantak a Fehér Házba, mert nagy bejelentésre készülnek.

A NASA a 90-es években változtatott a politiká­ ján, és az óriás programok helyett a több, kisebb és olcsóbb elvet követi. Azóta sok űrszonda prog­ ramja látványos sikerekkel zárult, ami növelte a hivatal népszerűségét. Folyamatosan bővíti is­ meretterjesztő kapacitását, nagyon jelentős in­ ternetes jelenléte. A NASA mindig is politikai kirakatbaba sze­ repet töltött be. Most sincs másképp. A Bushkormány is kihasználta az űrkutatást övező nimbuszt. A sorozatos iraki és afganisztáni kudarcok miatt az elnök népszerűsége mélybe zuhant. 1'/é rt 2004. ja n uár 14-én meghirdet­ te a Vision for Space Exploration nevű prog­ ramot, amely évtizedekre meghatározta a t>t>

Mi a megfelelő eszközt adjuk, önnek, felfedez élménye már az öné....

VV VV V V . U I I u p i . i i u

B udapest 1123, Nagyenyed u. 6. (a déli pu.-nál). Tel: B udapest 1144, Bartók Béla út 44. (A Móricz Zsigm ond Körtérnél.), Tel:. Szeged 6722, Tisza Lajos Krt. 65., Tel: 62/541-012

SflLflCTO SSS Csúszik az Orion-program u g u s z t u s e l e j é n jelentette be a NASA, hogy további késedelmet szenved az Orionprogram. Az eredeti tervek szerint az űrrepülő­ gépet felváltó technológiának 2010-ben kellett volna készen állnia, am ikor nyugdíjba vonul az utolsó űrsikló. Ennek a határidőnek a tartása fi­ nanszírozási problémák miatt lehetetlenné vált, és csak 2015 márciusára irányozták elő az első indítást. A NASA kidolgozott egy programot a fej­ lesztés felgyorsítására. Ennek révén az Orion már 2013-ban rendelkezésre állt volna. A hiva­ tal pótlólagos erőforrásokat igényelt, amelyeket azonban nem kapott meg. A források hiánya és egyéb műszaki problémák miatt tehát ez az út nem járható. Ennek ellenére úgy remélik, fél év­ vel korábban, 2014 szeptemberében elindulhat az első rakéta. Az Egyesült Államok számára különösen kel­ lemetlen az Orion-program késlekedése. 2010 után egyetlen űrrepülőgép sem repülhet többé, és az Orion elkészültéig kénytelenek lesznek orosz űreszközöket igénybe venni. Ez a helyzet nagy pofon az amerikai nemzeti büszkeségnek, amely így - legalábbis egy időre - kénytelen le­ mondani az elsőségről a világűrben.

A

• ’

...

NASA új irányvonalát. A legfontosabb cél az em beres M ars-repülés. A terv válaszként jelent meg a Columbia űrrepülőgép katasztrófájára. A program ot a NASA hajtja végre a következő évtizedekben. A terv tartalm azza a Nemzetközi Űrállom ás kiépítését 2010-ig, az űrrepülőgép kivonását, egy új űrhajó, az Orion kifejlesztését 2008-ig, első em beres repülést 2014-ig, űrszo n ­ dák indítását a Holdhoz, em beres holdrepülést 2020-ig, űrszondák indítását a M arsra és az em beres M ars-repülést. A program szép, csak inkább politikai célokat szolgál, m int a valósá­ got tükrözi, ugyanis a pénznek csak egy jelen­ téktelen töredékét irányozták elő rá. Ma m ár tudjuk, hogy az űrrepülőgép ki lesz vonva 2010-ben, de utóda, az A res-O rion prog­ ram legham arabb 2014-ben indul. Ennél meszszebbre pedig jelenleg nem érdemes tekinteni. Kovács „Tüesi”Mihály

Csatlakozzon Galaktikus Flottánkhoz! Ha 5 0 0 0 Ft felett vásárol szerkesztőségünkben, egy „űrhajóval” lepjük meg! •

*

‘

Szerkesztőségünk címe: 1024 Bp. Fény u. 2. I. em. Várjuk kedves vásárlóinkat munkanapokon lO-től 16 óráig

A NASA ötven éve kutatja m ár a világűrt, a következő nagy felfedezésükre talán mégis valahol sokkal közelebb kerül m ajd sor... Itt, a Földön. s

I

^ R óbert H ood ■

-

ztsrsrnldtQk is meghaladó sebességű szél­ - Csak abban reménykedem, hogy engem is a ku­ rohamok m ár két napja ostromolták az tatócsoport egyenrangú tagjaként kezelnek... amire állomást, hátráltatva a fúrási munkálato­ a szerződésem világosan feljogosít. kat, és mindenkit egyre idegesebbé téve. Az adat­ Jess fölhorkant. folyam elapadásával szép lassan beállt az általános - Ha elolvasod a szerződésed, látni fogod, hogy az unalom. A Pell-tó láthatatlanul terült el a mélyben, ökológiai elemzésekre jogosít fel, nem pedig felfede­ több mint négy kilométetnyire az Antarktisz jege zői hősködésre. alatt, teljességgel magába záródva immár 20 millió - A kettő néha egy és ugyanaz. év óta. A benne kialakult ökoszisztéma talán még - Sajnálatos módon itt én vagyok a parancsnok, Nadya, úgyhogy a döntés az enyém. - A férfi a hom­ jelentősebb újdonságokkal szolgál majd, m int a lokát ráncolta. - Próbálj meg ésszel gondolkodni! Vosztoké, az első felszín alatti zárványtóé, amelyet Ebben a stádiumban senkinek nem engedélyeznék a Déli-sarkvidéken fölfedeztek. Ez a hely nem lesz fizikai behatolást a tóba, nemhogy egy 83 éves em­ kevésbé idegen a Jupiter jégholdjainál. Mostanság az extrém biológia vezette a kuta­ bernek. - Ami azt illeti, 84. - A nő fölegyenesedett, el­ tások rangsorát. A Jégvágó-küldetés szondája m ár igazgatta vállán a melegítőjét, és kisöpört néhány ra­ az Europa körül keringett, és onnan is végezte koncátlan vörös tincset a homlokából. - Remélem, a felfedezőmunkáját, ezért a Pell-tó projekt résztve­ korom nem befolyásolja a döntéseidet, fiacskám. Te is vői a Földön úgy érezték, egyre sürgetőbb valami ugyanolyan jól ismered a szabályzatot, mint én. Arról olyan életformát találniuk, am i e zord körülm é­ nem is beszélve, hogy én fittebb vagyok nálad. nyek között is képes megélni. Ha életre bukkan­ - Szinte semmit nem tudunk az odalent uralkodó nak mélyen a jég alatt, am i még a történelem előtti viszonyokról - morogta a férfi, nem reagálva a meg­ időkben esett ott csapdába, az szilárdabb alapot jegyzésre. - Egyik távelemző rendszer sem rögzített adna a Jupiter-hold jeges óceánjainak hasonló po­ semmi használhatót. Se a szeizmikus, se a sugárzásos pulációját propagáló elméleteknek. Ez az utolsó képalkotók. Még mindig fogalmunk sincs semmiről. lehetőség rá, hogy a Földön valami igazán jelen- Épp ezért olyan érdekes az egész, Jess, és ezért kell tőset fölfedezzenek. Semmi sem fog történni, Nadya. - Jess Aquilera lemenni valakinek körülnézni. A robotok egyszerűen kikapcsolnak. Szükség van emberi beavatkozásra. hátradőlt forgószékében, hangjából csak úgy sütött a Az, hogy a férfit nevezték ki csoportvezetőnek, leereszkedés. - És ne reménykedj benne, hogy a kap­ mindkettejüket meglepte, bár Nadya gyanította, csolatunk bármit is változtathat a döntésen. hogy Jess élvezi ezt a fordított helyzetet. Akárhogy Az idősebb nő áthajolt a férfi pedánsan rendezett is, tapasztalt adminisztrátor volt, geológusi háttérasztala fölött. 40 c s o m ó t

A

GRLAKTO SSS rel, így nem kellett csodálkozni azon, hogy ebben a pozícióban kötött ki; Nadyának egyáltalán nem állt szándékában harcba szállni érte, hiába járt volna neki a kora alapján. - Nem mindig kifizetődő az ésszerűség, Jess. - Nem mész, és kész - mondta a fia ridegen, azzal visszatért a papírmunkához.

S3-nak valamiért olyan a téridő-torzulási karaktere, amilyet még életemben nem láttam. - Hmm. Jessnek szóltál? - Nincs miről szólni. Ennek semmi értelme, Nadya... túl nagy az adatok szórása. Ezzel az erővel azt is mondhatnám, hogy a Loch Ness-i szörnyet lát­ tam odalent. Az asszony fölkacagott. - Az valószínűleg jobban érdekelné őt. De mi van, ha mégis KGP az? Tan vállat vont. - Én kérdezek tőled valami még érdekesebbet. Mi van, ha az általunk mért sötétenergia-koncentráció egy valódi tértorzulás jele? - Féregjárat? - Ha az - vigyorgott a férfi hamiskásan ott lehet azóta, tökéletesen elzárva mindentől, mióta az An­ tarktisz jég alá került. Nadya hitetlenkedve rázta a fejét. Később azon a végtelennek tűnő napon recsegéssel teli jelentések futottak be a NASA-tól, elújságolva, hogy a legénység nélküli Jégvágó szonda megkezdte leeresz­ kedését az Europa kérgén keresztül, és hamarosan kijut a sósvízű óceánba, artiely a feltételezések szerint a Jupiter második leghíresebb holdjának jégfelszíne alatt megbújik. A „történelmi” bejelentés hallatán Nadya csak még idegesebb lett. - Lemegyek - morrant oda Tannek. - Tessék? - kérdezte a férfi, föl se pillantva. - Le a tóba. Nem húzhatjuk tovább. - Ugye csak viccelsz? Nem figyeltél arra, amit mondtam? Az asszony vállat vont. - Az csak egy okkal több rá, hogy körülnézzünk, Deran. Tan jó néhány éve ismerte már, tudta, hogy a nő mindig eléri, amit akar, hiába a leglogikusabb ellen­ érvelés. - Ebben nem segíthetek, Nadya. A túlélési esé­ lyeid még egy hozzám hasonlóan érzelemmentes objektivista számára is etikátlanul rosszak. Az asszony olyan erővel ragadta meg a vállát, hogy összerezzent. - Na és ha veszélyes? - Azok az átkozott antigeriatrikus tuningok az utolsó pillanatig nagy for­ dulatszámon pörgetnék, de a végső eseményhori­ zont még úgyis messze van. - Meg akarom csinálni. DO

K eresztáram

Az ésszerűség csak ritkán járult hozzá a tudományos fejlődéshez. Mindannyiuknak a szakmai megítélése forgott kockán. Nadyának aeredményesség jelentett mindent. Egész - hosszú és végletekig tuningolt - életét annak szentelte, hogy idegen világok lehet­ séges élettereinek földi megfelelőit kutatta, és esze ágában nem volt ezt most föladni. Elvégre ez a fajta tudományos metafora sok szempontból még a való­ ságnál is fontosabbnak bizonyuk. Jesst ugyanakkor azért fizették, hogy ovatos legyen; Nadya az ő korá­ ban már úgy érezte, az óvatosság fölösleges luxus, és könnyedén le is mondott róla. - Valami fura dolog folyik odalent - morogta Deran Tan, a kopasz adatelemző, aki hagyománytiszteletből viselt vörös zoknijaihoz színeztette nagy szemét. - A szubatomi letapogatások határozottan vicces eredményeket hoztak, de a hibaszázalék miatt egyelőre korai lenne bármiféle messzemenő követ­ keztetést levonni. - Vicces? - Nadya a férfi válla fölött a levegőben lebegő háromdimenziós képekre pillantott. - Milyen értelemben? - Ha nem lenne képtelenség, azt mondanám, hogy a Pell S3-as szektora tele van KGP-vel. Kvark-gluon plazma. Sötét energia. A nő megle­ petten nézett Tanre. - Azt hittem, a KGP elméleti léte az idők kezdetére korlátozódott. A férfi elvigyorodott. - Pontosan. És eddig egyetlen elmélet sem helyezte az ősrobbanást egy antarktiszi zárványtó mélyére. Nadya a számára nem sokat mondó grafikonokat - dte Tan asztala fölött. - Na es miből következtettél a KGP-re? - Semmibe De ha mégis arra gondolnék, értel­ mezhetnem er re béggel ennek megfelelően azokat a gravitációs anomaliákat - rövid, tömzsi ujjával egy pixeloszlopra bökött, ami a nő számára idegesítően határozatlanul liftezett föl-le - és a WIMP'-detektor szoftverjének meglehetősen furcsa előrejelzéseit. Az

33

W C m SSS A Jégvágó-programba nem engedtek be - mondta, és járkálni kezdett. - Nem gond. Hisz tudod te is, mi ér­ dekel engem igazán. A metaforák. Ez az antarktiszi zárványtó életem munkájának csúcspontját jelenti. Ha abba kell hagynom, legalább hadd hagyjam abba a csúcson! Tan a fejét rázta. - Ki vele, mi az igazi ok, elég a süketelésből! Talán Joe? Nadya sóhajtott. - Jól van, te szörnyeteg! Rángasd csak bele az ügybe szegény halott férjemet! Nem számít. Joe a Vosztok felderítése közben halt meg, amire még min­ dig azt mondják, hogy időpocsékolás volt. Természe­ tesen Jess is. Én elszántam magam, hogy lemegyek, akár segítesz, Deran, akár nem. De persze jobbak az esélyeim veled, mint nélküled, nem gondolod? Ahogy Nadya előre tudta, a férfi beleegyezett, hogy segít, és másokat is beszervez. A következő egy órában alkalom nyílhat a feladat végrehajtására, hála a viharban beálló szünetnek. Azután körülbelül két órája lesz, hogy elérje az ötödik zsilipet, mielőtt Jess megkezdi ellenőrzőkörútját, és rájön, hogy va­ lami nincs rendben. Mert akkor elszabadul a bürok­ ratikus pokol - ha azonban addigra elég messzire jut az automata légzsiliprendszerben, a főnök m ár nem állíthatja meg. - Rendben - morogta -, csináljuk! Ha leérek a tóba, folyamatosan sugárzóm majd vissza az adatokat, amíg csak tudom. Bármi történjen is, érdekes infor­ mációkkal lesztek gazdagabbak. Ameddig lehetséges, megpróbálok áttörni az árnyékoláson. Tan kétkedve bólintott. Sötét, sűrű víz kavargott Nadya körül, nyúlós, valósze­ rűtlen. A tengeralattjáró remegése nyugtalanította, de a visszaküldött mérési adatok bőven ellensúlyozzák a drága felszerelésben okozott kisebb károkat. A pa­ rancsmegtagadás miatt persze bajba kerül, talán soha többé nem dolgozhat az intézetnek. De most ez sem érdekelte. A Jégvágónál előbb kell eredményt elérnie. A Pell-tó mélye még különösebbnek bizonyult, mint amire számítottak. Nadya semmit nem látott, csak valamiféle önmagában mintás sötétséget, ám Tan szerint, aki megszállottan leste műszereinek kijelzőit, a visszaküldött energiaadatok bizarr kvantumano­ máliákkal teli levesről árulkodtak. Az asszonynak úgy tűnt, csontjaiban érzi környezete furcsaságát, testében

ott rezonál egy olyan idegen lény suttogása, amelynek felfedezésében mindig is reménykedett. A tengeralattjáró motorja prüszkölni kezdett, fel­ vinnyogott, és az egyik pillanatban egészen képtelen gyorsulást produkált, míg a következőben visszalas­ sult normális sebességre. Nadya minden porcikája sajgott, tudata pedig úgy kitágult, mintha kábítószert vett volna be. A műszerpultra pillantott. Az állomás irányjele eltűnt. - Deran! - kiáltotta. - Tan, ott vagy még? De a fehér zajon kívül mást nem hallott. Jess Aquilera csoportvezető villámként cikázott a tech­ nikusok háta mögött, akik legszívesebben belebújtak volna műszereikbe, és közben mennydörgő hangon kiabált, tehetetlen dühében csapkodva karjával. - Miért nem szólt nekem senki? - ordította. - Ezt jóvá kellett volna hagynom. A fejetekkel feleltek érte, esküszöm! Ha bármi történik vele... - Mi is csak akkor vettük észre, amikor már fél­ úton járt lefelé - morogta Haberfeld, szemét le nem véve a kijelzőkről. - Azóta ki se látszunk a munkából. - Még hogy ki se látszotok! Hogyan aktiválhatta Nadya a rendszert külső segítség nélkül? Én ezt nem veszem be. - Pedig egyszerű, Mr. Aquilera - mondta Tan bé­ kítő hangon. - Az egész teljesen komputerizált, és ve­ zérelhető a tengeralattjáró fedélzetéről. Nadya tudja, mit csinál. Mellesleg ez nem valami katonai akció. Aquilera a falhoz vágta a kezében tartott határ­ időnaplót. - Hozzátok ki onnan! Értitek? Azonnal hozzátok ki onnan! - Nem megy, uram. Letiltotta a távvezérlést. - Akkor hadd beszéljek vele! Tan megrázta a fejét. - Sajnos az sem megy. Bármi is az az energiame­ ző odalent, nem jutunk át rajta. Egy darabig legalább hangösszeköttetés volt, de aztán az is megszakadt. Már csak az adatfolyamot fogjuk, és az is jóval gyen­ gébb az optimálisnál. - Főnöke lehuppant egy üres székbe, és úgy szoritotta a homlokát, mintha attól félne, hogy mindjárt szétrobban. - Amíg folytatja az adást, legalább annyit tudunk, hogy ott van még tette hozzá Tan. - Mindig azzal érvelt, hogy emberi jelenlétre van szükség odalent. És az adatok tényleg hihetetlenek.

» - Remélem, megéri. - Aquilera fölpillantott rá, szemében félelem ült. - Ő az anyám, Mr. Tan. - Nekünk meg kollégánk és barátunk. De ezt akar­ ta, nagyon erősen. Egy pillanat után Aquilera bólintott. - Uram? - Jukio Műszaki, a kommunikációért fe­ lelős kadét szólította. - Üzenet a NASA-tól. - Mi az ördögöt akarnak? - Információt kérnek a jelenlegfutó projektünkről, Mr. Aquilera. Úgy tűnik, a Jégvágó keringő egysége meglepő jeleket fog az Európáról. Tudja, maga a Jég­ vágó szonda beért a felszín alatti óceánba... - Igen, de... - Nos, bizonyos általa fogott jelek egyáltalán nem felelnek meg a várakozásoknak. Módosítottak a tervezett pályán, és amikor a szonda közelebb ért a forráshoz, a NASA im m ár föl tudta erősíteni az adást. Állításuk szerint a mi biztonsági rádiókódja­ ink azok. Aquilera fölállt. - Nevetséges. Hogyan foghatnának bármilyen adást tőlünk ilyen távolságban? - Nem tudom, uram. Csak ennyit mondtak. Tan szólt közbe, minden érzelem nélkül: - Fogok valamit, Mr. Aquilera. - Nadyától? - Fura. Azt hiszem... - Elhallgatott. - Olyan, mintha valami reléállomáson keresztül érkezne. - Hadd halljam! - Tan? Te is érzékeled? Van idelent valami... va­ lami élő, és nagyon idegen... Csikorgó zaj szakította félbe. Csend. Aztán: - Nem tudom betájolni magam... Ha hallotok, eresszetek le egy jeladót!... Várjatok! Most fogok valamit... - Dübörgés pulzált elő a hangszórókból, mint valami zúgókkal teli folyó hangja. - Nem hiszem el... Férgek! Több száz... Ismét csend következett, ezúttal olyan hosszan, hogy már véglegességet sugallt, bár ezt egyikük sem akarta elfogadni. - Hozza vissza, Tan! - bömbölte Aquilera. - Hoz­ za vissza most rögtön! - De uram, szerintem már nincs is ott... A durva dobálózás teljesen megbolondította a ten­ geralattjáró komputerrendszerét. A navigációs DO

u osikva

utcáin, a

" „ a u — • » * '« «

—

“* ,Él Szergej Lukjanvenko

fit

vezérlés leállt. A kormánymechanizmus ellensze­ gült Nadya mozdulatainak, az ízületi gyulladásé­ hoz hasonló nyilallásokat váltva ki az asszony ujjaiban. A tengeralattjáró hirtelen oldalt vetődött. - Nem hallak, Tan - kiáltotta Nadya a mikrofon­ jába. - A kapcsolat egyre labilisabb. Mi történik? Senki nem felelt. Fehér zaj sistergett a fejhallga­ tóban. A tengeralattjáró pörögni kezdett. Ezúttal az áramlat már láthatóvá is vált a képernyőn - és ez nem a tó fekete vizének puszta meglódulása volt. Egy döbbenetesen lapos és szilárd, kígyózó árnyék suhant el olyan közel, hogy még az érszerűségek halvány mintázatát is kivehette a bőr alatt. - Tan! Van idelent valami, valami élő, és nagyon idegen... A tengeralattjáró megrázkódott, falai fémesen csikorogni kezdtek. - Kijövök - sikoltotta az asszony, a vezérléssel küzdve. A berendezések nem reagáltak. Körülötte, jól láthatóan a kidudorodó üvegű ablakokon túl, a sötét víz úgy lüktetett, m intha nyúlós plazmacsá­ pok alkották volna. Felpittyegett a szonár, figyelmeztető fények vil­ logtak kétségbeesetten. Nadya minden erejét meg­ feszítve próbált navigálni. - Nem tudom betájolni magam... Fia hallotok, eresszetek le egy jeladót!... A központi képernyőn vektorvonalak jelentek meg. - Hát ez...? - Látóterébe automatikusan bekú­ szott az elemzés eredménye. - Most fogok vala­ mit. .. ez egy NASA-jel! Mi a ...? Még több adat futott be, olyan iramban, hogy értelmezni sem maradt ideje. A tengeralattjáró úgy dobálta magát, m int egy megvadult ló, a biztonsági övék megfeszülve próbálták Nadyát a székben tar­ tani. - Már látom is. Előttem... Valamiféle gépe­ zet. .. A víz óriási örvénybe tekeredett, mindenfelé kí­ gyózó árnyak lebegtek.

- Nem hiszem el, Tan... Hatalmas, lapos férgek! Több száz. Ügy tűnik, m intha... nem is tudom ... terelgetnék a feketeséget... A testében rezonáló suttogás felerősödött. Talán valami megpróbál kapcsolatba lépni vele? Spirálban futó áramlatok kaptak a tengeralattjá­ ró után. Nadya megpillantott valam it... egy jókora, fémes tárgyat... am int elbukdácsol mellette... Elborította a sötétség. Lehunyta a szemét, tudta, hogy érte jött. Egy emberi élet cserébe a rideg elemzőberen­ dezésért, amire nem is tartottak igényt... Aquilera a képernyőre mutatott. - Ott van! Vegyék át a vezérlést! Valahogy biztos képesek rá! Csinálják! Tan egy hosszú pillanatig tanulmányozta a lebe­ gő alakot, aztán sápadtan fölnézett. - Ömm, Mr. Aquilera, ahhoz előbb meg kell sze­ reznünk a NASA jóváhagyását. A csoportvezető a képernyőt bámulta, szemeszája elnyílt. - A NASA-ét? - Tan semmiféle érzelmet nem tükröző arca felé fordult. - Hát nem ő az? Mi van odalent, Tan? Mi az abban az átkozott tóban? - A Jégvágó azonosítójelét fogjuk, uram. Aquilera értetlenül nézett rá. - Az van odalent. A Jégvágó. Az európai szonda a Pell-tóban! Jess Aquilera hátratántorodott, lábából kiszállt minden erő. Egy széktámlára támaszkodott. - Már egy ideje olyan adatokat fogok, amelyek egy sötét energia alkotta féregjáratra utalnak. Ab­ ból a tóból. Ez megmagyarázná... - Féregjárat? - Aquilera ezt m ár nem tudta megemészteni. - Uramisten, Tan! - nyögte in ­ kább. - Ha a Jégvágó van itt, hol a pokolban lehet Nadya? Tan a mennyezet felé emelte tekintetét. Németh Attila fordítása

1: W eak ly in te r a c tin g m a ssiv e p a r tie le - g y en g é n k ö lc sö n h a tó , tö m eg g el re n d e lk e z ő részec sk e , a s ö té t a n y a g e g y ik felté te le z e tt ö ssz ete v ő je, (a ford.)

A magyar Bradbury lélegzetelállítóan izgalmas, filozofikus első regénye*

New York túlnépesedett, a szmogtól szinte lakhatatlan városában három ember sorsa fonódik össze: Andy Rüsch rendőrnyomozó, Billy Chung, a tajvani utcakölyök és Shirl, egy milliomos bűnöző kitartott iÜ szeretője járják haláltáncuk egyre szűkülő köreit a fojtogató tömegben, és csak remélhetik, hogy megérik a közelgő ezredfordulót.

-

É

Vajon m ed^ g fejlőim et még civilizációnk !1M it hozhat a í jö v ő szffimunkra?%z ilyen trések hallatán a szakértők m egpróbálnak bepillantani Ta z elkövetkező évezredekbe, ihogy jóslatokkal állhassanak \elő. Pedig a megoldás talán a múltunkban

■

f t i . Ej

z én koromban sajnos bele kell törődni,

A

hogy a memóriánk már nem a régi. Nem arra gondolok, hogy kevesebb dologra em­ lékszünk. Ilyesmi sosem történt velem, de mással sem, mióta véget ért a Paleokozmikus Korszak, más néven az Ősűrkor, amikor az emberek még a Hold barlangjait lakták. Az én nagy bajom az, hogy több dologra emlékszem, és már nem tudom, melyik emlékem valódi. Annak idején igencsak félvállról vettem az emlékezettárolást. Mindenkivel megeshet az ilyen, ha nem elég óvatos. Úgyhogy nem árt vi­ gyázni, csak szólok. Ne kövessék a példámat, inkább okuljanak belőle! A rólam szóló történetek néha ellentmondanak egymásnak, sokukról azt is hihetni, meg sem tör­ téntek talán, legalábbis úgy nem, ahogy én először elmeséltem. De sok esetben az írókat meg a króni­ kásokat hibáztatom. Kiszínezik, eltúlozzák a meséi­ met. Én ilyet sohasem tettem. Ha hihetetlennek tűnő dolgokról mesélek, azt csakis azért teszem, mert én így emlékszem rájuk. Mint ahogyan most is. Pucéran rohantam végig a Távállomáson, mert futás közben le kellett tépkednem magamról elegáns gön­ ceim, hogy az Őrgróf vérebeinek figyelmét eltereljem. Térdnadrágom, ingem, nyakkendőm, mellényem, ha­

risnyám, alsóneműim - csapkodva és verdesve, lustán vagy cikázva röpködtek szerteszét, és mindegyikre rávetette magát egy kitűnő szimatú, ám szerencsére igen ostoba dög. Csakhogy az Őrgrófnak több kutyá­ ja volt, mint nekem ruhám. Már csupán a cipőm volt rajtam, de még mindig ott csattogtatták mögöttem a fogaikat. Hátrapillantottam, az utolsó kettő alig tíz méterre lihegett a nyomomban. Hozzájuk vágtam egy-egy cipőt: épp telibe trafáltam mindkét állat gene­ tikailag módosított orrát. A kutyák csaholva-szűkölve lefékeztek és kifaroltak. Pár méterre észrevettem egy ékszeres bódét Néhány szökkenéssel ott termettem, átugrottam a pult fölött, felkaptam a szemét-újrahasznosító tartályt, és belevágtam a pult üvegébe. Felböm­ bölt a riasztó, és csörömpölve zuhant le mögöttem a biztonsági rács. A két csahos ezalatt magához tért, és habzó szájjal vetette magát a fémrácsra. Közben a társaik is odaértek és csatlakoztak az őrjöngéshez. Kaparászó mancsok, csattogó állkapcsok, fékeveszett ugatás, amit csak el lehet képzelni. - Kezeket fel! - harsogta túl a lármát is egy hang. Megfordultam, és rögtön egy Norton harang ala­ kú csövével néztem farkasszemet. Dögös kis maca fogta rám, a bódé ékszerkészletének egyik mintada­ rabját viselte. Tarkómra tettem a kezem, de közben azt kívántam, bárcsak máshová tehetném. Azokban az időkben valamivel tartózkodóbb voltam.

GALfiCm s s s - Ember vagyok - mondtam. - Azzal aligha tud bennem kárt tenni. Futó pillantást vetett az energiafegyver kijelző­ jére. - Egy csinos kis fejfájást így is okozhat - jelen­ tette ki. - Az lehet - ismertem be, miután kiugrasztottam a nyulat a bokorból. Addig ugyanis abban bíztam, hogy úgysem tudja értelmezni a kimenő adatokat. - Már úton vannak a biztonságiak - figyelmez­ tetett. - Végre! - lélegeztem fel. - Inkább ők, m int a kutyák! Halvány mosoly jelent meg a szája szegletében. - Csak nem ujjat húztunk az Őrgróffal? - Csak de - fejeltem. - Miből találta ki? - Eevedül az Állomás tulajdonosának van pénze kutyákra - világosított tel - Meg... - Pajkosan rám kacsintott. - Tényleg csak neki - tűnődtem. - Meg szolgálolányokra. Az eladó a képembe nevetett. - Egy szolgálólány miatt még senkire sem uszí­ tottak ennyi kutyát. Nem a méltóságos asszony háló­ szobaablakán ugrott ki véletlenül? Vállat vontam. - Csak hízelegni akar - mondtam. - Különben honnan tudja, hogy...? Megint kacsintott egyet. - Már fel is került a pletykacsatornákra. Éppen nagy levegőt vettem, hogy méltatlankodva elmagyarázzam: az én koponya-implantjaim közt egy olyan sincs, ami az ilyen csatornákat fogja, ilyen baromságokra én nem vesztegetem az időmet, ami­ kor megjelentek a verőlegények. Jöttükre fülét-farkát -eiúzva somfordált el az összes kutya, nekem pedig nem volt menekvés. Leragtapaszozták a számat, -£\ hogy még az eladólány nevét sem tudtam meg­ kérdezni, nemhogy a telefonszámát. Mindegy, mert fi at kiderült, úgysem mentem volna vele semmire. ■at ígv illendő. szántszándékkal megpróbáltam el_ résért járó polgári büntetést. A guta majd m egütött - Nyavalyasok! - ordítottam, összegyűrtem a vádiratot, és a cellám padlójához vágtam. - Hát a többnejűséget nem tiltja a törvény?

- De tiltja - nyögte az ügyvédem, miközben lehajolt a vékony papírért - , „civilizált jogrendsze­ rekben”. - Kisimította a lapot. - Csakhogy ez itt az Egyes Számú Távállomás. Az Őrgrófnak kiváltságai vannak. - Barbárság - morogtam. - A holdbarlangok idején még ez volt a szokás mondta ő. Nagy szemeket meresztettem. - Dehogy volt ez a szokás! - ellenkeztem. - Leg­ alábbis - kaptam észbe még éppen idejében - nem emlékszem, hogy olvastam volna ilyesmiről. Megpaskolt egy kitüremkedést a koponyáján. - Itt ez áll. Ne velem vitatkozzon, hanem azzal, aki ezt írta! - Jól van, na! - enyhültem meg, de hamar talál­ tam újabb kifogásolnivalót. - Egy szóval sem emlí­ tette, hogy férjnél van. - Megkérdezte tőle? - Még csak az kellett volna! - méltatlankodtam. - Ismerem én az illemet! Az olyan lett volna, mintha arra céloznék, hogy biztosan meg akarja csalni az urát. - Értem. - Felsóhajtott. - Soha nem fogom meg­ érteni maguknak, ifjú lovagoknak a ... hogy is fogal­ mazzak, no... szóval az illemkódexét. Ezen elmosolyodtam. - Csakhogy - folytatta - senkit sem mentesít a törvény betartása alól, hogy nem ismeri a tör­ vényt. .. - Honnan tudhattam volna, hogy a Őrgróf elvette feleségül az egyik szajháját? - .. .vagy a szokásokat. Osztogatják ezt a felvilá­ gosító könyvecskét. Elvileg az összes újonnan érke­ zett elolvasta. - Elvileg - szajkóztam gunyorosan. - Na, ez a szó nagyjából össze is foglal mindent, ami alaposan el van itt... - Ha gondolja, nem kötelező igénybe vennie a se­ gítségemet. Felemeltem a kezem. - Bocsánatot kérek. Természetesen igénybe sze­ retném venni. Kérem, vessen be mindent! Mindent be is vetett. Egy hét múlva örömmel új­ ságolta, hogy pénzbírsággal plusz némi kártérítéssel megúszom. Vehetnék fel kölcsönt, hogy az egészet egy összegben, azonnal leszurkolhassam: röpke két­ százötvenhét év múlva vissza is tudnám fizetni az t>|>

40

wem s s s utolsó részletet. Más terveim voltak az elkövetkező kétszázötvenhét évre. Úgyhogy inkább kitárgyaltam magamnak egy egyszeri előleget, aminek fejében majd rendet teszek a Wolf 359-nél, abból a pénzből fizettem ki a büntetést, a perköltséget és az Őrgrófot. A Wolf 359 nevű vörös törpe körül keringő mester­ séges égitesten letelepített társadalmat egy korlátolt felelősségű társaság irányította, amely azonban egy évtizeddel ezelőtt csődbe ment, ezért fel kellett szá­ molni - az esetnek tízmilliárd részvényes itta meg a levét. Senki sem tudta, mi lett a műbolygó sorsa. Bármi maradt is odaát, tiltott területnek számított, és száz meg száz évig az is fog maradni - hacsak va­ laki oda nem megy, hogy rendet tegyen. Bizonyos értelemben a Wolf359-helyzet homlokegyenest az ellenkezője volt annak, amivel a Civil Világoknak eddig foglalkozniuk kellett. Általában az élőhelyekkel, a hálózatokkal, néha teljes rendsze­ rekkel kapcsolatos legfrissebb hírek megszerzése a cél - mi ezt csak gyorspörkölésnek nevezzük. Köztu­ dott, hogyan zajlik egy gyorspörkölés. Öt évig békén kell hagyni a helyet. Ezután oda kell küldeni néhány tűzfal védte robotkutászt, és át kell böngészni - ha kell, csákánnyal - az ott maradt működésképtelen roncsokat. Néha egyik-másik hardver újraindítja magát a fölötte lebegő állomástól kapott impulzusok hatására, de ez már a fizikuscsapat dolga. Egy láncreakciót előidéző belső robbanás már teljesen más lapra tartozik. A probléma ott kez­ dődik, hogy mindenki fél, mi lesz az eredmény. A Hold anyabolygójával történt tragédia még nem számított olyan távoli múltnak, hogy ne kelljen attól tartanunk, ugyanez még egyszer bekövetkezhet. A probléma másik része gazdasági jellegű: túl hosszú távú volt a munka, és nem is érte meg a belefektetett kockázatot, úgyhogy akit nem szorongatott teljesen reménytelen helyzet, inkább más lehetőséget válasz­ tott. Énrám pontosan illett ez a jellemzés, ezért kap­ tam a lehetőségen. Azaz nem igazán kaptam rajta. Inkább beletaszítottak. A Wolf 359-től még én is féltem. A csillagászati egység az egyik olyan mértékegység, amelynek nem lenne szabad elavultnak tűnnie, még­

is az. A fényév ebből a szempontból sokkal jobb, nem olyan semmitmondó. Minden mértékegységnek saját eredete van, csakhogy magyarázatuk ma már nem jelent nekünk semmit. Percek, órák, napok: ilyen esetekben a Hold anyabolygójának tengely kö­ rüli forgását vesszük alapul, e forgás időtartamának törtrészeivel mérjük a mai napig az időt, a távolságok meghatározásánál ugyanennek a bolygónak a mére­ teit alkalmazzuk. Egy csillagászati egység ugyanis a Hold anyabolygója és annak az anyacsillaga, a Nap közötti távolságot jelenti. Mostanában ezt a távolsá­ got úgy kell értelmezni, hogy nagyjából ilyen messze van egy G-típusú csillagtól a lakható zóna közepe. Azaz mintegy százötven millió kilométerről van szó. Egy Távpatronnak, amely a Távállomásról indult, hogy embereket szállítson ide meg oda, száznyolc­ van csillagászati egység volt a hossza. Ez huszonhétmilliárd kilométernek felel meg, de jobban el tudjuk képzelni, ha arra gondolunk, hogy ekkora utat tesz meg egy nap alatt a fény. A kompból néz­ ve olyan volt, mint egy végtelenbe nyúló választék a világűr hajában, az Oort-felhő méreteihez viszo­ nyítva viszont akkorának sem tűnt volna, mint egy kisegér bajusza. Egyenesen a Szíriuszra irányozták, amely fénylő csillagként szikrázott a messzeségben, és körülötte zöldes foltként derengett a mestersé­ ges élőhelyek sokasága. Megborzongtam. Az volt a terv, hogy lefagyasztanak, néhány másik utassal együtt felraknak a leghamarabb induló tűhajóra, elektromágneses gyorsítással hónapokig utaztatnak 30 g-n a Távpatron saját sebességéhez viszonyítva, eközben 6,4 fényévnyi távolságot szelünk át, lelassí­ tunk a Szíriusznál várakozó Patron előtt, aztán újból gyorsítunk a Procyonig, majd a Lalande 21 185-höz érve egy gyorsklipperben megközelítjük a Lalande közvetlen szomszédját, a Wolf 359-et, ami ugyan­ csak egy vörös törpe. A gyorsklipperbe azért kellett átszállni, mert a Wolf359 Távpatronjait már rég nem kalibrálták újra - márpedig ha fényévek választják el az egyik Távpatron kijáratát a másik bejáratától, fontos a precíz kalibráció. A gyorsklipperek valójában fájdalmasan lassúak, még akkor nevezték el így

Két különleges világ', tele emberekkel és idegen lényekkel

GflLflKTKfl 222 amikor nem léteztek Távpatronok, és a 0,1 c sebes­ ség még igenis gyorsnak számított. Mindenesetre a kalibráció az ő esetükben sem mellékes. Lézerlökés indította el, lézer-visszatükröződés lassította le a cél­ rendszernél, ezt a technológiát többnyire csak csíra­ hajóknál használták. A klipper is egy csírahajó volt, de én rakományként mentem, mivel jobban megérte kiolvasztani engem érkezéskor, mint újranöveszteni egy magból. Sosem tudtam volna meg, ha mégis fél­ rekalibrálják. A komp kisebb pályamódosításokat végzett, hogy be tudjon dokkolni a Távpatronba. - Kérem, mihamarabb foglalják el helyüket a kriogenikus részlegben! - szólították fel az utasokat. Ismételten megborzongtam. A krioeenikus utazás sokat fejlődött: az ember nem is érzékéi i a közben ehelt időt. Régen mélyfagyasztott álomnak hívták az eljárást, az elnevezés több mint találó: mélyen alszik az illető, és a fagyban rémeseket ilmodik. Hónapokig tart még relatív időtágulással és felfüggesztett anyagcserével is. Sikoltozva ébredtem egy áttetsző dobozban. - Csigavér! - szólalt meg a doboz. - Kérem, nyu­ godjon meg, semmi baj. Igyon egy kávét! A doboz tetejéből cucliforma képződmény eresz­ kedett a számhoz. Felordítottam megint. - Nos, ezzel a viselkedéssel... - kezdett volna dorgálni a doboz. - Mint egy lidérces álom - nyögtem cserepes szájjal. - Megkaphatnám? - Parancsoljon! Beleszippantottam a kávéba, és éreztem, hogy a gyomromat kellemes melegség önti el. - Kérem az információkat - mondtam, de a cuclit el nem engedtem. A doboz áttetsző falai teljesen átlátszóvá váltak. A recehártyámra vetítve magyarázó szövegek és lebegő diagramok jelentek meg. Lábjegyzetek egé­ szítették ki, amit láttam. Okosabb lettem tőlük, de i m sokkal. Közvetlenül előttem irdatlan, kék-fehér ;■ - ■ ?ukkant fel. Olyan erősen kaptam vissza a fe: ~ ’ Togy jól be is vágtam a doboz hátsó falába. - A kurva életbe, hát ez meg micsoda?!

- Egy földiesített világ - mondta a doboz. - Ká­ romkodás helyett próbáljon meg tájékozódni, min­ den oda van írva. - Elnézést kérek - szabadkoztam. - Csak hirtelen olyan érzésem volt, mintha zuhannánk lefelé. - Zuhanunk is - mondta a doboz. Alighanem megint felordítottam. - Olvasson, ne kiabáljon! - mondta a doboz. Legyen szíves. Elfordítottam a fejem, mintha a hátam mögé akarnék nézni. Persze teljesen nem tudtam körbe­ fordítani, ám a doboz engedelmesen a mozdulathoz igazította a vetített képet. A vörös törpe vészjóslón lebegett közvetlenül mögöttem, szemlátomást jóval közelebb, mint a kék bolygó. Szinte megkönnyebbül­ tem. A Wolf 359 legalább ott volt, ahol vártam. Az ismertető szerint húsz fényórányi körzetben semmi más nem található arrafelé, csak használaton kívüli Távpatronok egy üstökösfelhő maradványai közt. Nincsenek nap körül keringő mikrohullámú állo­ mások. Nincsenek űr-lakótelepek. Aszteroidák vagy nagyobb üstökösök sincsenek. Bolygónak meg aztán végképp semmi keresnivalója sem lett volna arrafelé - egy mégis ott lebegett előttem. Nem is kellett to­ vább olvasnom az ismertetőt, hogy rájöjjek az össze­ függésekre. Ami szilárd tárgyat csak találtak a rend­ szerben, mind felhasználták, hogy megépítsék ezt a gigászi mesterséges objektumot. A bolygó külseje azokra a képekre emlékeztetett engem, amelyeket a Hold anyabolygójáról láttam, amikor még volt rajta folyékony víz. A legutóbbi (bár legalább egy évtizede idejétmúlt) hír a Lalande 21 185-ről jött. A Wolf 359-en és kör­ nyékén történtek a népességnek csak kis százalékát érdekelték, ám egy százmilliárdos népességben ez a kis százalék is igen nagy számot jelenthet. A Lalande lakható zónájának átmérője is jóval kisebb volt egy csillagászati egységnél, de még így is igen nagy vir­ tuális teleszkópként szolgált. Simán föltérképezték az új bolygó éghajlati rendszerét, és persze felszíni képződményeit is. A kontinensképződés már azelőtt megkezdődött, hogy én elindultam, nyilván szigorú ellenőrzés alatt, a földiesítést is már vagy ötven éve befejezték, miközben úton voltam

Ken MacLeo

Kozmonauta Á

o n m e ra sss Elég vad világ maradt - rengeteg vulkánkitöréssel és földrengéssel mégis lakható. Volt rajta élet, de senki sem tudta, miféle. Rádiójeleket nem fogtak, értelmes élet jelenlétét nem érzékelték, csak az éjsza­ kai féltekén láttak néha fényeket viliódzni, de abban nem lehettek biztosak, hogy ezek a fények mestersé­ ges eredetűek. - Na, jól van akkor - nyugtáztam. - Ezt kipipálhat­ juk. A bolygó lakhatatlan, de turistalátványosságnak még elmegy. Nem jelent fenyegetést senkire nézVe. Be kell hívni egy csírahajót, meg kell nézni, mi maradt a helyi Kuiper-övből, és újra üzembe kell helyezni a Táv­ patronokat. Ha kész van, ébresszenek fel! - Nem úgy van az - ellenkezett a doboz. - Nem alhat vissza, amíg meg nem tudjuk, mi történt. Amíg ki nem derítjük, mi van odalent. - Hát le kell küldeni néhány szondát! - Tűzfal védte robotkutászok előállításához saj­ nos nem vagyok felszerelve - mondta a doboz - , a másfajta szondák jelentéseit pedig meg is lehet ha­ misítani. Azt az utasítást kaptam, hogy tegyem ki önt a Wolf 359 kolóniájának maradványainál, úgy­ hogy ennek megfelelően fogok cselekedni. A sebességünkből kiindulva csakis valami szem­ fényvesztés lehetett, de a bolygó mintha közelebb jött volna. - Azt tervezed, hogy kikötünk... azaz hogy le­ szóltunk azon az objektumon? - Pontosan. - De hát légköre van! Szénné égünk! Aztán meg lezuhanunk! - A maradék hajtóerőt fel lehet használni a féke­ zéshez - mondta a doboz. - Ahhoz hajszálpontos számítások kellenek! - Úgy van - értett egyet a doboz. - Ezért kérem, ne is vonja el a figyelmemet! Lehet, hogy érzelgősnek tűnök, de amikor a doboz Turing-tesztelt intelligenciája kikapcsolt, hogy többletkapacitást szabadítson fel a hajszálpontos számítások elvégzéséhez, magányosnak éreztem magam. A kör­ pályára állás tizennégy órát vett igénybe. Én közben forró kávét ittam, és egy másik cucliból némi langymeleg, ám tápláló és ízletes trutymót szívtam ki. Még hunytam is egyet, több mint fél évszázad után végre igazi alvásban lehetett részem. A zökkenés ébresztett fel, amikor a doboz elhasználta a sugárhajtóművet működtető utolsó csepp üzemanyagot is a végső pá­ lyamódosításához. A bolygó kéken görbült alattam,

a csillagközi tányérhajtómű lett az elülső hőpajzs, a lassítóburok pedig a fékezést segítette hátul. Persze az elöl vagy hátul viszonylagos fogalmak, nem is teljesen fedik az igazságot - a klipperben hanyatt feküdtem. Ahogy behatoltunk a legfelsőbb légrétegekbe, érezhe­ tően növekedni kezdett a súlyom. A hőpajzsunk láng­ ra lobbant, vörösen izzott körülöttünk a levegő. Iszo­ nyú súly préselt a hajó falához. A rögtönzött hőpajzs a súrlódás következtében levált, majd felrobbant, a da­ rabjai süvítve röppentek szanaszét. A léghorgony nagy dörrenéssel és zökkenéssel ereszkedett ki, kész csoda, hogy nem veszítettem el az eszméletemet. A felszínből szárazföld lett, a szárazföldből táj, aztán kivehetők let­ tek a fák is. A klipper remegve csapódott a fák közé, örökkévalóságnak tűnő másodpercekig borotválta a koronáikat. Mély barázdát szántott a zöld növényzet­ tel benőtt talajon, majd gomolygó füst és gőz közepette megállt. - Leszálltunk - közölte a doboz. - Vettem észre - feleltem. - A fákat nem tudtad volna kikerülni esetleg? - Nem is akartam - világosított fel a doboz. - A landolási terv részét képezte az is, hogy a növények to­ vább lassítanak minket. Ezt nevezik fitofékezésnek. - Aha. Fitofékezésnek - dünnvögtem. - Igen. Ráadásul a súrlódás során begyűjtöttem némi cellulózt, úgyhogy még ruhát is tudok biztosí­ tani önnek. Ezzel eltelt néhány perc. Ragacsos massza szivár­ gott ki a dobozból, körém folyt, és megkeményedett. A kényelmetlen procedúra befejeztével csizmával egybeszabott, durva kezeslábas feszült rajtam. - Kielégítők az életfeltételek - jelentette a doboz - , nem tapasztalható közvetlen veszély. Felnyílt a fedél. A fejem fölött lila égbolt terült el, rajta hófehér gomolyfelhők. Nyugtalanul - csak később tudatosult bennem, hogy a nyílt tértől viszolygok - felültem. Az ék alakú klipper hátuljában találtam magam, mintegy tízméternyire a föld fölött és övén méterre a hajó orrától. Elvesztettem az irány­ érzékemet. Olyan volt, mintha egy minden jóval betelepített hengerkolónia belsejében lettem volna, csakhogy a felszín rossz irányba görbült. A Wolf 359 gigantikus vörös gömbként függött az égen, egy sík, ibolyaszín térség fölött. Először nem hittem el, de vé­ gül el kellett fogadnom, hogy hatalmas víztömeget látok. Nagyjából egy kilométernyire váltotta csak fel a szilárd talaj. A bal kezem felé egy csatornát vettem

észre. A táj egyenetlen volt, kopár sziklacsipkék álltak ki a különben megszakítás nélküli növénytakaróból. A síkság, amelyen füstölgő nyomunk nyúlt a derékba tört fák felé, a legnagyobb egybefüggő földdarab volt a környéken. A látóhatár szélén egy nagyobb domb emelkedett, kúpszerű tárgy meredezett a közepén, csonka tetejéből füst gomolygott. A legszokatlanabb azonban az volt a tájban, hogy vagy húsz darab, egyértelműen mesterséges erede­ tű, fémes kitüremkedés tarkította. A rendszernek legalább egymillió keringő kolóniája lehetett fény­ korában; ezek a roncsok is azokból maradtak meg. Legtöbbjükből füst kígyózott felfelé, a hozzám leg­ közelebb esőből is; ez mintegy húsz méter magas lehetett, tőlünk úgy másfél kilométerre. - Telepatikusán érintkezünk? - kérdeztem a do­ bozt. - Látod is, am it én? - lsen - telette a hang a fejemben. Kimasztam, és elindultam a rücskös talajon. Keskeny patakmeder mentén botladoztam éppen, <et mohos sziklameredély között, amikor hangok ütötték meg a fülemet. Felpillantottam. A szoros ki­ járatánál három embert vettem észre, hatalmas álla­ tok hátán ültek, kezükben kihegyezett bot. Hosszú hajuk volt, bőrük szőrtelen, már ahol nem takarta valami másik állat prémje. Felemeltem a kezemet, és tettem egy tétova lépést feléjük. A vademberek dühödten böködni kezdtek felém hegyes botjaikkal. - Lassan a testtel! - rivallt rám egyikük. Megörültem, hogy a beszéd képességét nem vesz­ tették el a civilizációval együtt, és boldogan engedel­ meskedtem. A három vadember fenyegetően meredt rám. Irdatlan hátasaik horkantottak és prüszköltek. - Te az űrből jöttél - szólalt meg a középső. - Onnan - ismertem be. - Erre várunk m ár mióta - sóhajtott fel a férfi. Kövess minket! Megrántották a behemót jószágok kantárszíját, es elindultak visszafelé. Most már én is tisztán látim az űrhajót, ami eredetileg lakóhelyükül szolgált. - Töhömnagy fémtestet jóval kisebb építmények vették körül, lehetett belőlük vagy húsz, a közöttük megbúvó négyszögletes ágyásokban rendezetten >jrakoztak a növények. Nagy megkönnyebbülésem~e egyikük sem kínált hellyel maga mögött. Ahogy • feledtünk, kisgyerekek szaladtak elénk, kiabáltak, uemgéltek és az overallomat huzigálták. Mikor M>

MáQáZifl 0ÍSŐ

44

e n min s s s még közelebb értünk, azt is láttam, hogy a precízen beültetett ágyások közt asszonyok kapálnak görnyedezve. Fejbe kólintott a rothadó növény szaga, az ál­ lati és izzadságbűz. A telepre érve azt vettem észre, hogy majd minden viskó bejárata előtt ül valaki. A kíváncsiságnak még csak szikrája sem villant a sze­ mükben, ahogy elhaladtam előttük. Némelyik férfi volt, némelyik nő, ám mindnek ráncosra aszott a bőre, foguk, ha volt is, elrohadt már, hajukat szalma­ színűre szívta a nap. Hajóm a fülembe duruzsolta, mi történt velük. Még akkor is öklendeztem, amikor a fémtest elé értünk. Megperzselve, berozsdásodva, összelyuggatva is kirítt valahogy a körötte düledező kőkunyhók közül. Nehéz volt elhinni, hogy egyazon faj keze munkája. A hajdani légzsilip előtt már össze­ gyűltek a falu legfiatalabb, legerősebb harcosai. Egy magas férfi, aki a fején cilinderszerűen tor­ nyosuló állatbőröktől még magasabbnak tűnt, előre­ lépett, és felemelte az egyik kezét. - Köszöntünk az Új Föl... Mihelyt kimondta a Hold anyabolygójának ne­ vét, amit pedig tabu volt kiejteni, rögtön tudatosult bennem, hogy iszonyú dolgok történtek itt, és azt is sejtettem, hogy még iszonyúbbak történhetnek még. A rémülettől megbénult az agyam. Kis híján összecsuklottam, az arcomra - láthatóan természetelle­ nes - mosolyt erőltettem, miközben megszólalni is alig bírtam. - Üdvözlet a Civil Világokból - nyögtem ki nagy nehezen. A férfiak órákon át meséltek a tiszteletemre rendezett lakomán. Emésztőszerveim és immunrendszerem úgy-ahogy megbirkóztak az étellel és az itallal, ám visszafelé a saját hajómhoz bizony nemegyszer eldobtam a rókabőrt. Nem a vacsorától kaptam hányingert, hanem a vacsorán elhangzot­ taktól. Siralmas állapotban érkeztem meg. A valaha létezett legnagyobb politikai egység tízmilliárd, csapdába esett emberrel végzett. Persze nem szándékosan, ám az egykori anyabolygó eljegesedé­ séért kétségkívül a Világállam jól átgondolt politikája is okolható. A Civil Világokban örökre megtanulták a leckét. A Wolf359 kolóniája, illetve az azt létrehozó

vállalkozás alapítói úgy gondolták, talán üdvösebb, ha inkább egy korlátolt felelősségű társaság kezébe kerül egy új bolygórendszer irányítása a hagyomá­ nyos kormányzási formák helyett. Azt hitték, sok kényelmetlenségtől szabadulnak meg ezáltal. Egy kft, még akkor is, ha tízmilliárd részvényese van, ta­ lán nem követ el olyan fatális tévedéseket, mint egy kormány. Tévedtek. Minden baj egy üléstermi vitával kezdődött. Az egyik tulajdonos benyújtott egy folyamodványt a részvényeseknek. Azok érdekszövetségekbe tömö­ rültek, és megpróbálták kivásárolni a tulajdonoso­ kat, a folyamat egy kockázatos döntés eredménye volt, amelynek során a Lalande tőkealapját akarták megszerezni; ezt aztán megpróbálták törvényessé tenni: valaki kipanamázott egy mindaddig ismeret­ len értékpapírt, amely részvényességi jogokat bizto­ sított neki; számos vagyonkezelő MI konzorciumot alapított, hogy ellenezze ezt a szégyenletes döntést, és a tárgyalás innentől kezdve eldurvult. Az előbbi mondat utolsó szavában egy csöppnyi irónia vagy eufemizmus sincsen: egy naprendszer méretű vál­ lalkozásnál a legapróbb félreértés is milliók halá­ lához vezethet, márpedig milliók halálával csak az atombombák hatóképességét mérték eddig. De itt ez történt. Maga a fegyveres harc minden borzalma el­ lenére nem volt más, csak a kegyelemdöfés. Amikor már úgy tűnt, hogy mindennek vége, és nem maradt más, mint tengernyi bánat, harag és vádaskodás, valaki előhozakodott egy ötlettel, amit épeszű emberek azonnal visszautasítottak volna. A törvényt csak egy módon lehetett kijátszani, ha ab­ szolút csődöt jelentenek, és a szó szoros értelmében újrakezdenek mindent, azaz az alapoktól építik fel az egész társadalmi evolúciót: létrehoznak mestersé­ gesen egy teljesen új égitestet az egykori anyabolygó mintájára, és olyan emberekkel népesítik újra, aki­ ket genetikailag és memetikailag is visszaállítottak egy őskori alapállapotra. Ez természetesen azt jelen­ tette, hogy rájuk és a leszármazottaikra is az elkerül­ hetetlen elkorcsosulás és fajhalál vár néhány röpke évtizeden belül. De mikor állította meg az ilyesmi a fanatikusokat? Márpedig az egyre fogyó, reményü­ ket vesztett milliók között, akik a

8M T O 222 - Magam is pont erre gondoltam - értettem egyet. - Nekünk például azt kellene eldöntenünk, hogy jelentsük-e, mi a helyzet. - Ezt a döntést már meghozták helyettünk má­ sok - mondta a hajó. - Bolygó körüli pályán hagy­ tam néhány mikroszatellitet, ezek már továbbították is a felfedezéseinket a Távállomás még működő jel­ adói felé. Elkáromkodtam magam, persze hiába. - Mennyi időnk van még? Mielőtt válaszolt volna, a hajó néhány másodper­ cig tétovázott, pedig ez nem volt jellemző rá. - Attól függ, hol és hogyan születik meg a döntés. Legalább egy évtized mindenképpen kell hozzá, hi­ szen ennyi idő alatt jut el az adás a Lalande-ra; persze azt feltételezzük, hogy azonnal a tettek mezejére lép­ nek, és aktiválják a fegyverré átalakított Távpatrono­ kat. Józanabbul mérlegelve, ha beleszámoljuk, hogy alaposan meg kell tárgyalniuk a kérdést, és hogy a döntést tudatni kell az legnagyobb és legmesszebb levő civilizációval is, ez az idő mintegy öt évtized is lehet akár. Én a magam részéről úgy gondolom, to­ vább fog tartani, ha figyelembe veszem a döntés sú­ lyát, meg azt, hogy annyira nem sürgős senkinek. - Jól van - könnyebbültem meg. - Akkor majd mi megsürgetjük őket egy kicsit. Épp az imént em­ lítetted, hogy ebben a rendszerben is található egy Távpatron, ami nincs a többihez kalibrálva. - Nem egészen értem az összefüggést - mondta a hajó. - Majd fogod - biztosítottam. - Majd fogod. Másnap reggel visszasétáltam a faluba, és hoszszasan elbeszélgettem a fiatal férfiakkal. Az egyik állat hátán lovagolva tértem vissza a hajóhoz, nem volt valami kényelmes. Elmondtam a hajónak, mit tervezek. Az persze magán kívül volt, de mint az összes csírahajó mesterséges intelligenciája, az övé is erősen le volt gátolva. Engedelmeskednie kellett az utasításoknak. Két évvel később Pusztító Üstökös, a magas fia­ talember, aki engem üdvözölt, már egy több ezer négyzetkilométeres terület kiskirálya volt. A csíra­ hajó önjáró nanoüzemei fegyverekké

........................................................................................................................................................................ .......... .........m

R ó b e rt Ferrigno.

Ima egy bérgyilkosért

\

Óvakodj a vörös törp étől!

keringő roncson és az állandósult zűrzavarban ma­ radtak, fanatikusokban nem volt hiány. Ott tenget­ ték szánalmas életüket a kunyhók ajtónyílásaiban. Utódaik nem kevésbé voltak megszállottak, csalfa vakremények rabságában neveltettek fel. Szentül hitték, hogy a Civil Világok alig várják, hogy meg­ tudják, milyen új dolgokat ötlöttek ki az alatt a né­ hány nemzedék alatt, amelyek tagjai a törzsi hadvi­ selésben csiszolták élesre elméjüket. Legalábbis ami a férfiakat illeti. A nők idejét lefoglalta a kapálás és a házimunka, nem értek rá ilyesmiken tűnődni. - Bizonyos szempontból elegáns volt ez az elgon­ dolás - tűnődött a hajó, mert aznap éjszakába nyúlón beszélgettünk erről. - Magát az evolúciót akar­ ták felhasználni a kísérletükben... És még ha nem is valósult meg az eredeti elképzelés, azért beindult egy fojvamat. A Civil Világok több trilliós népessége is nébanv ezer fos alapító népességből nőtte ki magát. Csakhogy a ti várható élettartamotok jóval hosszabb az őseitekénél, és ez bizonyos szempontból hátrány is lehet. Biológiai és társadalmi korlátok közt éltek, es éppen e korlátok miatt ezt észre sem veszitek. Ez a kísérlet viszont minden kétséget kizáróan pompás lehetőséget kínálna a lapok újraosztásához. - Nekem ne a lehetőségeket ecseteld! - csattan­ tam föl. - Inkább arról beszélj, mi lesz a Civil Vilá­ gok reakciója! - A reakció valószínűleg az elrettentés lesz, nem hiszem, hogy meg fognak könyörülni ezen a civili­ záción - mondta a hajó. - Az ő szemszögükből egy bolygóméretű kísérletről van itt szó, amelyben a zsákutcába jutott emberiség a holdbarlangok kor­ szaka után a poliarchia korába lép. Szerencsés vélet­ lenek kellenek hozzá, de bármilyen genetikai vagy memetikai mutáció jóval nagyobb kárt okozhat, ha működőképes államok jönnek létre naprendszerméretű - vagy annál is szélesebb - skálán, mint hasznot. Hiszen ha egyszerűen sorsára hagynák ezt i világot, az a legjobb esetben is bolygóméretű tragé­ diához vezetne - a legrosszabb esetben viszont akár csillagközi nagyhatalommá válhatna az itteni társa­ dalom, márpedig a legtöbbek szerint ennek még vi­ lágkatasztrófa is lehetne a vége. Hogy mi az erkölcsi tanulság, azt mindenki maga dönti el.

45

omm 222

és szerszámokká alakították az alsó talajréteget, növényi cellulózból pedig ruhákat és egyéb árucik­ keket gyártottak, hogy beindulhasson a cserekeres­ kedelem. Javában folyt a lézeres rakétakilövő építése, amelynek a segítségével második generációs csíra­ hajókat készültek küldeni a világűrbe. Egy év múlva fel is lőtték az elsőt. Öt év elteltével e hajók némelyike elérte az üstökösfelhő maradványait és az elárvult Távállomást. Az érkezésemet követő tizedik évben már saját űrlifttel rendelkeztek. Pusztító Üstökös lett a kontinens teljhatalmú ura, flottái rablóportyákra indultak a többi kontinens partjaihoz. Az ezt követő öt év során az Üj Föld lakosságának túlnyomó része az űrlifttel átköltözött a keringő űrkolóniákra. Saját Távpatronunk észrevétlenül és rendíthetetlenül ha­ ladt eközben előre, nem kímélve hajtóműveit. Mire harminchét évvel az érkezésem után a Procyonról megérkezett a relativisztikus fegyver, hogy porrá zúzza az Üj Földet, mi már rengeteg új települést és annál is több űrhajót építettünk a törmelékből. Üradmirálisom, II. Pusztító Üstökös is megépí­ tette a maguk fegyverét, amelyet azóta Távkarabély néven ismernek és rettegnek. A Lalande azonnal megadta magát, a Ross 128 csak azután, hogy de­

monstráltuk, mekkora pusztításra képes a mi Táv­ karabélyunk. A Procyon felvette a harcot, ám csúfos vereséget szenvedett. A Sziriusz békét akart kötni, akárcsak a Naprendszer, így figyelmünket távolabb­ ra, a mienkénél fiatalabb civilizációk felé fordíthat­ tuk végre. Mostanság nem csatahajókkal és fegy­ verekkel hódítunk, diplomatákat küldünk inkább, ám fegyvereink és hajóink még mindig megvannak. Efelől bárki nyugodt lehet. A Birodalom küldötte­ ként nagyköveti becsületszavamat is adom, ha kell. Most pedig magamról egypár szót. Én volnék az utolsó túlélője a Föld bolygó kormányának; alacsony beosztású funkcionáriusként egy tényfeltáró rutin­ küldetés során a Holdon rekedtem, amikor bekö­ szöntött egy váratlan eljegesedés, és az anyabolygón minden élet elpusztult. S hogy hogyan éltem túl az azt követő zűrzavart? Hosszú sora van annak; nem is igazán tartozik ide. Talán még nem hallották a törté­ netet, de aggodalomra semmi ok. Fognak még hallani rólam. Kollárik Péterfordítása A szerző regénye nemrégjelent meg a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban

6 A L A K T I K A F A N T A S Z T IK U S K Ö N Y V E K

Három tárgy hever egy idegen naprendszer aszteroidájának felszínén: egy elhagyott űrhajó, két csontból faragott dobókocka és egy emberi csontváz. Vajon mióta? A választ talán egy 25. századi űrhajókapitány tartja a kezében, egy nő, aki valósággal egg y é vált járművével. Vagy egy valamikori legendás •eketelyuk-szörfös", aki adósságai elől virtuálisvalóság-tartályba menekült Esetleg egy 20. századi zseniális fizikus, aki am ellett, hogy az űrhajózás forradalmasításán dolgozik, szellem ileg egyre inkább leépül, és egy - =etikus hang utasításainak en gedelm eskedve gyilkosságokat követ el?

M io hn Harrison, a brit SF le g e n d á s alakja v é g r e a m agyar o lv a só k e lő tt is b em u ta tk o zik ezzel az ö s s z e te tt, fo r m a b o n tó reg én n y el.

Interjú Ken M acLeoddal az utóbbi években újra vi­ rágkorukat élik. A tematikában alkotó szerzők egyik legnépszerűbbike a skót Ken MacLeod. Az Eurocon-, Brit SF- és Prometheusdíjas író minden művéből süt anarchista-szocialista politikai beállítottsága, és ez még szórakoztatóbbá teszi hajmeresztő ötleteit. A Fénynél sebesebben tri­ lógia első kötetének, a Kozmonauták várának ma­ gyar nyelvű megjelenése apropójából beszélgettünk a szerzővel. z íjk ö p i

A

kiindulásként. Nem egészen így történt - végül egy trilógiát írtam. De azt kell mondjam, hogy a Kozmo­ nauták vára története önmagában is teljes. Nagyon remélem, hogy a magyar olvasóknak meglesz az esé­ lye arra, hogy elolvassák a folytatásait, a Dark Lightot és az Engine Cityt, de a Kozmonauták vára önálló re­ gényként is élvezhető. G: A K ozm onauták váróban - akárcsak

más írásaiban - sok politikai kérdés merül fel. Fontosnak tartja, hogy egy regénynek politi­ kai üzenete is legyen?

Galaktika: Miért kezdett SF-et írni? Ken MacLeod: Mert olvastam! Mint a legtöbben,

K.M.: Nem, egyáltalán nem. Sokkal érdekesebb dolgok is vannak az univerzumban a politikánál.

akik SF-íróvá válnak, már tizenévesként elkezdtem tudományos-fantasztikus irodalmat olvasni, és na­ gyon hamar rájöttem, hogy vannak ötleteim saját SF-történetekhez. Ezekből az ötletekből néhányat fel is használtam, amikor irodalomórán fogalmazáso­ kat kellett írni. A novelláim nem voltak elég érettek ahhoz, hogy megjelenjenek - ahogyan arról megbi­ zonyosodhattam az évek során, amikor elküldtem őket különböző SF-magazinoknak - de mind részét képezte a tanulási folyamatnak, amelynek végén író­ vá váltam. G: Amikor elkezdte írni a K ozm onauták várát, már egy sorozat részeként gondolt rá,

G: Meglehetősen különös űrhajóneveket ad, mint pl. az „Istentelen G eom etriák” vagy a

vagy önálló kötetnek szánta? K.M.: Egyértelműen egy sorozat részeként. Való­ jában eredetileg többnek szántam egy sorozatrésznél - azt szerettem volna, hogy létrehozzon egy keretet, ami számtalan különböző történethez szolgálhat

% EX

THE íhution

CHANNEL

„M inél sötétebb a z éjszaka, annál fényesebb a csillag”. Hogyan találja ki ezeket? K.M.: Az „Istentelen Geometriák” azt hiszem H. P. Lovecrafttól származik, A z őrület hegyei című írás egy ferdített idézete. A másik név Tony Cliff Lev Trockij-életrajza harmadik kötetének a címéből származik. Más regényeimben a különös hajóne­ vek szintén a történettel függnek össze: „Kis csokor krizantém”vagy „Széntudat”. Ezt a trükköt Iáin M. Bankstől lestem el, aki híres arról, hogy bizarr és szórakoztató hajóneveket talál ki.

G: Ön korábban programozó volt, ez lát­ szik is a könyvén. Gondolja, hogy a technikai fejlődés annyira meghatározza majd minden­ napjainkat, mint a könyv világában? K.M.: Valószínűleg még jobban! Természetesen az életünket ugyanannyira befolyásolja a társadal­ mi és a politikai fejlődés is, mint a technikai vív­ mányok. Mindezek kölcsönhatásban vannak egy­ mással. Nagy általánosságban azonban azt hiszem, hogy a technika egyre inkább befolyásolja majd az életünket, és a kihívás abban rejlik, hogy biztosítsuk, jobbá is tegye. G: A K ozm onauták vára szereplői renge­

teg marihuánát szívnak. Nem az amfetamin a kiberpunk drogja? K.M.: Na, most megkaptam. A kannabisz és a komputerek kb. annyira passzolnak, mint az ivás és

eflLflcra S2S a vezetés. A jövőben megpróbálok sokkal figyelme­ sebb lenni a tekintetben, hogy az emberek milyen drogokat használnak a jövőben.

G: Ön korábban tagja volt a Kommunista Pártnak. Mi keletről egy kicsit másképp lát­ juk a kommunizmust. Mit gondol most erről? Még mindig aktív politkailag? K.M.: A háborúellenes tevékenységemet leszá­

G: Ön a Glasgow-i Egyetemen zoológiát hallgatott, doktori disszertációját a biomecha­ nikáról írta. Előfordul ez a tematika az írása­ iban? K.M.: Talán csak a Kozmonauták várában és folytatásaiban merítettem ebből közvetlenül. A \ -Jtólaboratóriumi jelenetet és néhány másikat egy tengerbiológiai kurzus ihlette, amelyen még 17 egyetemen vettem részt. Más jeleneteket talán azok az emlékek inspiráltak, amikor órákat töltöt­ tem azzal, hogy kinyomtatott lapokat böngésszek biomechanikai kutatásaimhoz. Még általánosabban eve mégis azt kell mondjam, hogy a látásmód, amit : sa adtattam a zoológia tanulása során, majdnem renden könyvemben megjelenik.

G: A földönkívüliek számtalan írásában látszanak meghatározó szerepet. Gondolja, hogy az emberiségnek van esélye a kapcsolat­ i t ételre a közeljövőben? K.M.: Nem. A lehetőség annyira távoli, hogy éri meg belegondolni. Lehet, hogy vannak ide­ gen intelligenciák valahol az univerzumban, de ha ertek volna a közelben, a létezésük már nyilvánvar enne. Hacsak nem aszteroidákon élő extremofil i.iD:»i>aktériumok gondolkodó hálózatáról beszéisik. természetesen. Enrico Fermi földönkívüliekkel ■^r*:-.:tatos kérdésén gondolkodni - „Hol vannak?”

- mégis nagyon érdekes intellektuális kihívás, és meglepő válaszokhoz vezet. G: Legutóbbi regényét, a The E xecution C hannelt John W. Campbell Emlékdíjra je­

lölték idén, és már eddig is számtalan díjban részesült. Fontosak önnek az ilyen jellegű el­ ismerések? K.M.: Igen, természetesen. Ezek olyan dolgok, amiket nagyra értékelek. *

G: Hogyan barátkoztak össze Iáin M. Banksszel? K.M.: A főiskolán találkoztunk, és felfedeztük, hogy sok mindenben hasonlít az érdeklődési körünk -például mindketten szeretjük az SF-et.

G: Jelenleg min dolgozik? K.M.: Egy közeljövőben játszódó űroperát írok. Még nem döntöttem el, mi lesz a címe, de a legvaló­ színűbb jelölt a The Intervention Level.

G: Vannak kedvenc SF-írói, akik hatottak önre? K.M.: Clarké, Asimov, Heinlein, John Wynd­ ham, Alán E. Nourse és Andre Norton az első írók között voltak, akiktől mindent elolvastam, amihez hozzájutottam. John Brunner fiatal koromban hatott rám, akárcsak J. G. Ballard és M. John Harrison. A kortárs írók, akiknek nagyon szeretem a munkáit, Iáin M. Banks, Charles Stross, Vernor Vinge, Peter F. Hamilton, Justina Robson és Kim Stanley Robinson. Annyi jó írás jelenik meg, hogy nehéz választani és lépést tartani velük. Ez az SF igazi aranykora. az interjút Csordás Attila készítette

Interjú Ken M a cL eo d d a l

mítva nem politizálok már. Ami a kommunizmust illeti, azt gondolom, nagyon valószínűtlen, hogy egy egypárt-rendszerű rendőrállam és egy bürokratikusan megtervezett gazdaság jobb társadalomhoz vezetne. Soha nem is hittem, ahogy nem hitte senki i brit Kommunista Pártban sem akkoriban, ami­ kor tagja voltam - és ma sem. Az 1980-as években a pártnak és nekem is olyan illúzióink voltak, hogy a fm n á lé sn á a ü z m u s megreformálható, vagy for­ radalommal jobbá tehető a társadalom. Hozzá kell tegyem, úgy vettem észre, hogy a kelet-európai em­ bereknek sem egy másfajta nézőpontja van, hanem • ele különböző.

GRLflCTIKA 222 k ő f e j t ő k KALAPÁCSAI alatt pattogtak a kőszilánkok, és a hatalmas tömbök foko­ zatosan elváltak a bánya falától. PrüduiHu, a szobrász és segédei majd gyönyörű formákat csalnak elő ezekből a sziklakolosszusokból. Hatal­ mas arcokat, az Ő arcukat, a legendák királyaiét, és becsempészik közéjük a saját vonásaikat is. A mester halványan elmosolyodott. Em­ beri gyengeség. Nem elég művet hagyni magunk után, de a festő odafesti magát mellékalakként egy csoportjelenetbe, és a szobrász sem bánja, ha az ő arca néz a kőteraszok széléről a csodálatos Grauzu völgybe. Vagy éppen - ha ennyire nagyravágyó - fölfelé, az égbe, ahová a Testvérek távoz­ tak oly nagyon régen, hogy Ősemlékeze-

A

ben az irigység sárga hulláma. Keserű lett a szája, am int a szoborszerű arcba tekintett, a ragyogó kék szemekbe, amelyek az ártatlanság tisztaságá­ val viszonozták pillantását. - Eljöttem, ahogy megígértem! Nem ígért ő semmit, hiszen a mester nem hív­ ta, de erőszakosan tolakodott oda, ahová - szerin­ te - tartoznia kellett volna, az öregember tanítvá­ nyai közé. A mester ajkáról halk sóhaj suhant tova, át a kőfejtőbe, és a hatalm as tömbök észrevehetetle­ nül megremegtek a hatására. - Megmondtam, nem taníthatlak, nem lehet. „Alkalmatlan vagy rá.” De ezt nem m ondhatta ki, m ert amióta a király abban a rettenetes balesetben a gyermekeivel együtt a szakadékba zuhant, és halálát lelte, Ardoha-

Fedina Lídia

Rengeteg történet született máY a z ősi civilizációk fantasztikus építészeti technikáiról, tudósok fáradhatatlanul gyártják az elméleteket, de egyvalam i csak ritkán kerül elő - a monumentális teljesítmények m ögött álló ember. tűk is alig képes felidézni az akkor történtek fosz­ lányait. Igen, Mau-Piuha csodálatos városa arra a helyre épült, ahol elbúcsúztak Ők, akik elmentek. Az Ő emlékezetükre. És ilyen csodálatos művet nem épített még senki a világon, ebben a mester egészen bizonyos volt. Prüdui-Hu hatalmas alkotó ereje betöltötte szimbolikával az egészet. Képes volt elmesélni a kövek nyelvén, hogyan és miért mentek el Ők, a Testvérek akkor nagyon, nagyon régen... Az árnyék hatalm as volt, és a mester kam rács­ kájába beragyogó fény útját teljesen elzárta. A mester agyán az első összerezzenés után átsuhant a gondolat, nem véletlen, hogy a gonoszt m in­ dig sötétnek, árnynak, fénytelennek ábrázolják. Ardoha-Hua, a kormányzó herceg tekintetében a vágyakozás és a harag fekete keveréke kavargott. Lenézett a törékeny öregemberre, a mesterre, és a tiszteletet, am it iránta érzett, elnyomta szívé -

Hu, az uralkodó unokaöccse, Ardoha-Hua lett, kormányzó. Az egyetlen, aki túlélte a rettenetet, a kilencéves Popoa, még gyermeknek számított, és az is volt, a későn érő típus, aki majd egykor nagy uralkodó lesz, hiszen minden képessége megvan ehhez, ha megéri... Egyelőre azonban a kormány­ zó birtokolta helyette a hatalm at, akinél alkalm at­ lanabbat keresve sem lehetett volna találni. De a sors útja kifürkészhetetlen, nyolcán haltak meg a balesetben, köztük a legfiatalabb tanítványa is, a kis hercegnő - és a mester érezte, hogy azzal a nappal új időszámítás kezdődött a számukra. Mau-Piuha virágzása, talán még mielőtt kitelje­ sedhetett volna, véget é rt... - Nem! Ez nem indoklás! „Ostoba vénember!” Ardoha-Hua a legszíve­ sebben hozzátette volna a sértést, de nem m er­ te. Elvégre kér, és hiába van m inden hatalom a

eflLncTicnsss

TBriaHiii.

A mester állt a sziklapárkányon, nem kérde­ zett semmit, tudásának része volt a mit és hová. Pillantása keresztülfutott a völgyön a kőfejtőtől a hegyoldali-hegytetői településig. Hányszor meg­ tette m ár ezt az utat, amióta a város épül...! Ardoha-Hua nesztelenül a mester után húzó­ dott. Minél közelebb akart lenni hozzá, amikor m unkához lát. Hátha kisugárzik belőle egy csöpp­ nyi, talán még annál is kevesebb, éppen csak egy parányi az erőkből, am iket használ. - M ester... A gyermek tanítvány úgy érkezett, m int a szel­ lő, egyszer csak ott állt közöttük, a mester és a kor­ mányzó herceg között. Okos tekintetében a figye­ lem vonósugara csillogott, és Ardoha-Hua dühös lett. Ez a kölyök már sokkal többet tud nála! Pedig csak neki, egyedül neki lenne joga ez a tudás! A mester gyöngéden, puha érintéssel, m int egy pillangó szánycsapása, a gyermek tanítvány vállá­ ra helyezte a kezét. Most m ár minden készen állt a munkához. A karatának ezüst pajzsa bevonta a több tonnás kőkolosszust. A szikladarab láthatat­ lanul, de annál érezhetőbben felizzott, ahogy az átadott energiák felélesztették saját létének mélyen izzó erőit, aztán lágyan, m in t egy tollpihe, meg­ emelkedett, szinte fellibbent a szél hátára, és ke­ csesen átúszott a kőfejtőtől a folyó aranyló szalag­ ja és az erdő smaragd sávja fölött a városhoz, hogy még nagyobbá, még tökéletesebbé tegye az építő­ alkotó ember művét. Odaát, a félig kész falban, puha zökkenéssel találta meg a helyét. Prüdui-Hu első segédje végtelen gyengédséggel működött közre az illesztésnél, és a kövek befogadták új tá r­ sukat, felületük egymáshoz simult, m intha vajból lettek volna. A m unka beteljesedett. A csönd virágillatban oldódott fel, a szívek el­ teltek csodálattal és örömmel - lám mire képes az ember! És az élet haladt tovább... A mester úgy állt a sziklateraszon, m intha semmi köze nem lenne a történtekhez. Mozdulat­ lan alakján, haján és ruhájának szegélyén játszott a szellő. Most a gyermek tanítványra nézett, és a szeme elmosolyodott. Ketten vannak m ár csak, de ha az Ég engedi, lesz még ideje m indent átadni, és a mesterség tovább élhet. - No, vénember! Még tart az erőd. Tovább kell adnod a tudást! ím hol állok! W)

A m ester

kezében, ez a makacs vénember ellenáll, im m ár két éve, h alh ata tla n u l. Pedig m ásként is lehetett volna, ha a m ester enged. A nádszálderekú kis hercegnő akkor még m indig élne... és talán a többiek is... - Öreg vagyok, kormányzó herceg, a tanulás redig hosszú évekig tart. Nincsen m ár időm... nincs időnk... Sajnos ez igaz. Nem ez volt az igazi ok, de em i­ att nem fogadhatott új, tehetséges tanítványokat >em az elveszettek helyett... Öten voltak, elvesz­ tette őket, egyiket a másik után... és m ára csak sey maradt, a gyermek. Különlegesen tehetséges, -: igaz, de még csak hétéves, és alig három észténieje tanítja. Lassan haladnak, hiszen a tanítvány nagyon fiatal még, és a tananyag hatalm as... - Areoo hunh-. -!! Kész a kő! A rituális kiáltás betöltötte a hegyoldalnyi kőíeitőt. A szerszámok megálltak a kezekben, oda­ lent a folyó völgyében a járókelők megtorpantak, cs -ekintetüket a magasba emelték. De megállt az i rúlparti városban is. A mester m unkához lá t... Ardoha-Hua kelletlenül húzódott félre az öreg aból. A legrosszabbkor jött ez! Megzavarta az r ízm ecserét... (m intha történt volna ilyesmi kö: erük...), de nem tehet ellene semmit! Ardoha-ica gondolatainak sötétjébe vonult vissza, míg í i öregember reszketeg lábán, a derekát alkarjáwal meg-megtámogatva, elbotorkált mellette, ki a
51

Ardoha-Hua szavai, m int a vércse vijjogása, szétverték az idillt. A gyermek elsötétülő tekintet­ tel nézett hátra a kormányzó hercegre. Ö még nem tanulta meg, hogy a harag és a hasonló érzések fölöslegesen csapolják meg az életerőt. A mester csillapító gondolatokat küldött neki, és gyengéden elirányította - menjen most, túl fiatal még ahhoz, hogy egy ilyen összecsapás tanúja legyen. Ahogy a gyermek tanítvány eltűnt a kövek kö­ zött kanyargó ösvényen, Ardoha-Hua közelebb lépett az öregemberhez. Gonosz lelkében izzott az indulat. - Min mesterkedsz?! Meg akarod tartani m a­ gadnak a tudást?! Hogy te lehess az uralkodó?! - Gúnyos kacagással szakította meg saját szava­ it. - Hiába fáradozol!! Szajha ágyából származol, sohasem lehet belőled úr! A mester nyugalma egy villanásnyi időre meg­ ingott. Az ő tisztességben megőszült anyját nevezte szajhának ez a nyomorult! Egyszerű asszony volt,

az igaz, a mester alacsony sorból származott, éppen úgy, ahogy a gyermek tanítvány... De a mesterség szempontjából a tehetség számít, semmi más! Ám a nyugalma máris visszatért. Kívülről meg se látszott a harag ilyen rövid felizzása, de a mester lelkének legmélyén szomorúan vette tudomásul a megváltoztathatatlant. Néhány éve még nem fordulhatott vol­ na elő, hogy egy ilyen semmirevaló szavai akárcsak a másodperc ezredrészéig felizgassák. Ha most ez megtörténhetett, az csak azt jelentheti, hogy fáradt már, túl sok évet élt. Sokkal többet, m int az átlag, a nép nem is tudja, hányat. És az utóbbi két évben, a baleset óta, négy tanítványát vesztette el - beleöre­ gedett a szíve a fájdalomba. Pihennie kellene már, ideje lenne megtérni őseihez, de kötelessége van - a tudást nem viheti magával. A gyermeknek még leg­ alább négy évre van szüksége ahhoz, hogy mesterré lehessen, és akkor is nagy kockázat egyedül hagyni, annyira fiatal. De Prüdui-Hu, a barátja majd vigyáz rá... igen, rá bízza.

Nyaktörő hajsza egy videofelvétel és egy titokzatos zsaroló nyomában a közeljövő poszt-kiberpunk világában.

enLncnicn s s s - Miért nem válaszolsz?! Kitaláltam a titkodat, mi?! A mester szívén szánalom futott át a földhöz­ ragadt iránt. - A tudás átformálja a tudatot. Megváltoznak a céljaid, nem leszel ugyanaz az ember, ha becsület­ tel végigjárod a tudáshoz vezető utat. - Miért ne járnám végig?! Teljesen rem énytelen...! A mester megcsóválta a fejét. - Elvész a mesterség, ha nem adod tovább a tudásodat! Keserű csalódás mondatta ki a szavakat a kor­ mányzó herceggel, de agya mélyén olyan gondolat született belőlük, amitől ő maga is megrettent. Sa­ ját gonoszságától megriadva, és ettől megdühödve megragadta a2 öregember keskeny vállát, hogy megrazza a g y ö n g e , v é n t e s t e t . - Tanítanod kell engem! Megparancsolom!! Váratlanul minden erő elhagyta az izmait, és n eszmélt - miközben erőszakos szavai még r. zengtek felettük a légben hogy a sziklán he­ ver rongycsomó módjára. Hogyan is merészelte megérinteni a mestert!! Ugyanakkor a hatalom ^ven fantasztikus megnyilvánulása lenyűgözte, elbűvölte. Ilyen akart lenni, ezt az erőt akarta - -tökölni! És ha másként nem megy, akkor majd -Lsényszeríti a mestert! Igen, van egy mód! - Taníts! A mester szívét összeszorította a balsejtelem Ardoha-Hua sötét indulatait látva. A végzet ott le­ beg a fejük fölött, és nem tehet semmit, hogy a bajt elhárítsa. Talán az egyetlen mód az lenne, ha mégis megpróbálná tanítani, átalakítani a lényét. De a eseredmény nagyon bizonytalan. Legalább tíz év e a k n e kemény munkával, amire egy kormányzó' í a nem lehet ideje. És neki nincsen m ár tíz éve ez biztos... Félbehagyni a tanulást pedig a katasztro íaval lenne egyenlő m indenki számára. - Nem lehet... ; íz fájdalommal m ondta ki a végső szavakat. :e • <el kezdte a mai beszélgetést, és ezekkel feez: be. A végzet szavai... A mester tisztán érezte, iungy most végérvényesen eldőlt valami az életük­

ben, az emberiség életében... Nem él több moz­ gató mester a civilizált világban. Tanítványainak halála, főleg az elsőé, katasztrófa volt a mesterség­ re nézve. Még egy év, és függetlenné vált, tanítha­ tott volna... - Ez az utolsó szavad?! Hogyan fér négy szóba ennyi fenyegetés, ennyi balsejtelem? - Argoohuuh...!! Készakő! A mester és a kormányzó herceg pillantása egybeolvadt, az egyikében néma könyörgés la­ kott, a másikéban sértett düh, de m ár nem volt m it m ondaniuk egym ásnak... Ardoha-Hua el­ szántan hátracsapta köpenyét, és lefelé indult a keskeny ösvényen. A völgy elcsöndesedett, és a mester várako­ zott. A gyermek tanítványt várta, hogy ismét ré­ szesévé tegye a munkának. Még a szél is megállt ezekben a percekben. A mester érzékelése várat­ lanul kiszélesedett, betöltötte a völgyet: hangyák vonulnak a folyó partján, evező emelkedik, de nem csobban vissza a vízbe... Egy gyermek si­ kolt, és éles szikláknak ütődve, véresen zuhan alá a hatalm as mélységbe... Zaj, elviselhetetlen zaj: kiabálás, jajveszékelés, rohanó lábak dobbanása. A gyermek tanítvány betört fejjel lóg a mélység fölött egy korhadt gyökéren. A fa lassan enged a gravitáció erejének, és a kis test, am i még egy perce a csodálatos lelket, az ígéretes képességeket hordozta, csobbanva hull a vízbe, s a hullámok örökre elnyelik... A mester akarata megállított minden mozgást a völgyben. Bevégeztetett... Ardoha-Hua megtette az utolsó lépest a játsz­ mában, amivel azt hitte, rákényszerítheti a mes­ tert, hogy tanítsa. Ahogyan megrendezte a királyi család balesetét, ahogyan meggyilkolta a tanítvá­ nyokat, egyiket a másik után - csak ezt az egyet hagyva életben, zsenge kora m iatt, és a biztonság okáért, nehogy a mesterség léte kerüljön veszély­ be - , most ugyanolyan érzéketlenül elvette az éle­ tét ennek az utolsónak. Állt a rémtett színhelyén, a keskeny ösvényen, ahol összetalálkozott a fölfelé

GflLflKTO s s s mester akaratának béklyójában nézett alá, a véres hegyoldalra, egy test utolsó útjának nyomaira, és a lelkében diadalt érzett... am i lassan átfordult reménytelenségbe, m ert meg kellett értenie, hogy átgondolatlan, önző tette hiábavaló volt: a tudás nem lehet m ár soha az övé... De - és ez kétes ér­ tékű vigasszal szolgált a számára - senki másé se! Im m ár nincsen őnála nagyobb... A m estert nem volt, am i tovább éltesse. Új ta­ nítványhoz m ár nincs sem ereje, sem ideje - m i­ nek akkor tovább nyújtani az egyre fájdalmasabb létet?... Ahogy eldöntötte, megkönnyebbült, és utolsó gondolatába cseppnyi hum or vegyült. Lám, a festő megfesti, a szobrász megmintázza saját m agát... elnehezülő teste lassan kővé változott, miközben tagjai a többszörösükre vastagodtak. A lelke kiröppent a kőből, maga után hagyva az emberforma sziklát a hegyoldalban... Húsz évvel később - Húzd meg, húzd meg!! Fogd azt a kötelet!! A korbács csattogása, az emberi nyögések bele­ olvadtak a kövek súrlódásába. A több mázsás m o­ nolit, ahogy az emberek vontatták, lassan csúszott előre az alá helyezett farönkök görgőjén. Most a lejtő széléhez értek, innen a gravitáció viszi to­ vább lefelé, csak tartani kell a csúszdán. - Állj, elég! Állítsátok meg! Hátra, hátra!! De egy agyonkoptatott kötél elpattan, és az egyensúly m áris megbomlik, a kőtömb átbillen a párkányon. A m unkások izomszakadtáig küzde­ nek vele, ám tovább lódul oldalra, magával ránt­ va a rácsimpaszkodókat, akik inkább elengedik a vontatószárakat, m int hogy az elszabadult óriás alá kerüljenek. Rémült ordítás, kezdődő káosz, am in a m un­ kavezető emberfölötti erőfeszítéssel igyekszik úrrá lenni. - Vissza! Toljátok vissza!!! Gyerünk!! Csattog a korbács, verejték csorog a kőkoloszszusra, de m ár nincs senki, aki megfékezhetné, ahogy a kígyóvonalban megépített csúszdáról lebillenve alálendül a mélybe. A m unkások m e­ nekülnének, ám a felügyelők visszahajtják üté­ seikkel a csont-bőr emberroncsokat, és ők életük kockáztatásával próbálják visszahúzni a tömböt a helyére, de az nem hagyja magát. Siklik lefelé, m int egy frissen kifogott hal, húzza maga után

a kötelébe kapaszkodókat, és végül áttör minden emberi akaraton, erőn. Két m unkást maga alá gyűrve, törve-zúzva száguld, olykor keresztül­ bukdácsolva a csúszda kanyarulatain. Az embe­ rek pánikban ugrálnak előle, de ahogy az akadá­ lyok között szeszélyes vonalban száguld alá, nem lehet kiszám ítani, mikor merrefelé fordul. Csont reccsen, vér fröccsen az útjában, míg az utolsó teraszról alázuhan a mélybe, hogy két darabban nyugodjon meg pusztító diadalútja után, kínt, jaj­ gatást és port hagyva maga m ögött... Az építésvezető bosszúsan nézett le a pusztításra. Pont most kell ennek is történnie, amikor az ural­ kodó végre megtekinti a kőszállítást, aminek szer­ vezettségével és gyorsaságával annyiszor eldicseke­ dett m ár előtte! Aggodalmasan sandított fel urára, és azt látta, amire számított. A király szép fiatal arcán csalódottság és döbbenet tükröződött. - Gyakran előfordul ilyesmi? - Szerencsére nem, felség... - Az építésvezető felcsillantott egy ham is mosolyt. - Nem m aradna elég kövünk. Ezt sem használhatjuk m ár semmi­ re, láthatja, felség, k ettétört... Az uralkodó szótlanul fölpillantott a kőfejtő irányába, ahol az utolsó mozgató mester szobra állt. Akkoriban még másként ment az építkezés, am ikor ez a mester élt, de kihalt vele a mestersége, ezért nem tehet mást, ilyen idiótákra kell bíznia a város teraszainak befejezését, m int ez is itt...! Tíz éve rendelte el a munkát, és alig haladtak valamit! Az uralkodó szívében ingerültség ébredt a mes­ ter iránt, aki nem gondoskodott tanítványokról, és magával vitte mestersége titkait. De elnyomta szívében a hiábavaló indulatokat. Az építésvezető követte ura tekintetét, és ide­ gességét nehezen leplezve mosolyogni próbált. - Sajnos még mindig nem sikerült megfejteni, hogyan csinálta... de jó úton h aladunk... - Ellentétben a köveiddel, de ezzel vége, véget vetünk ennek a hiábavalóságnak! A teraszokat kisebb kövekből fejezzék be, am iket egy csiga­ soron könnyen föl lehet húzni a városhoz. Intéz­ kedj a csigasor megtervezéséről és felállításáról, Ardoha-Hu! - Ahogy kívánod, u ram ... És Ardoha-Hu a kegyvesztéstől félve, alázatosan meghajolt őfelsége, Popoa-Hua-Sze király előtt.

Megújult a Galaktika Baráti Kör A GBK-tagok szerkesztőségünkben történő személyes vásárlás esetén köteteink árából 30% kedvezményt és saját digitális tagsági kártyát kapnak exkluzív tartalmakkal!

enLRCTIKPI

Baráti Kör V w w w . i n t e r g a l a k t i k a .h u

F rederik Pohl G BK MINTA 0 0 1

Lépjen be Ön is! A tagsági díj egy évre 3000 Ft, előfizetőknek 1000 Ft. S z e r k e s z t ő s é g ü n k c ím e : 1024 Bp. Fény u. 2 . 1. em.

i = : u k k e d v e s v á s á r ló in k a t m u n k a n a p o k o n lG -tő l 1G ó r á ig

e flu rra

X

sa

Metropol* Eddig ismeretlen részletek kerültek elő Fritz Láng klasszikus remekművéből, a Metropolist/. A z idén nyolcvanegyedik születésnapját ünneplő műnek egy eddig ismeretlen verzióját találták meg Argentínában. bemutató óta megbor­ zongatja az embereket. 1 0 0 évet ugrunk az időben. John Masterman gigantikus Metropolisában csupán egy kiváltságos réteg élvezi a technikai fejlődés nyújtotta előnyöket. Számukra csodálatos kertek és ligetek kapui állnak nyitva, ők fényben és ragyogásban élnek. A város alsó szintién tengődnek a szegények, a munkások, akik naplényt sose látnak, mesterségesen megvilágított körűimé nyék között robotolnak naphosszat. A két szintet liftek kötik össze, egyébként lakóik között nincs semmi kapcsolat. Mígnem egy napon „lentről" ér­ kezett gyerekcsapat zavarja meg a lentiek szórako­ zását, élükön a fiatal tanítónővel. Mariával. Kricet, Masterman fiat tnegszédíti .1 lány szépsége, és utána ered az alsó városba. A német némafilm talán legismertebb alkotása sokkal hosszabb, mint ahogy a legtöbben ma tudjuk. A rendezőzseni eredetileg két és fél órás eposzt vá­ gott össze, de a film forgalmazói ezt túl hosszúnak ítélték, és csaknem negyedét eltávolíttatták. Később csupán ezek a megkurtított kópiák maradtak fenn, és sokáig azt hitték, a kihagyott jelenetek mindörök re elvesztek. Külön érdekesség, hogy a filmnek több féle rövidített verziója is van.

A

fi l m

az

1 9 2 6 -os

' *

1 /*

¥

'

Az elmúlt évek során megpróbálták a különbö zó kópiák alapján összevágni az eredeti filmet, de ez nem sikerült. A véletlen azonban közbeszólt. A film jogait kezelő Friedrich Wilhelm Murnau Alá pílvány közleményben jelentette be, hogy a Buenos Aires i filmmúzeum archívumában rábukkantak egy eddig ismeretlen kópiára. A filmet még Adolfo Z. YVilson vitte Argentínába 1928-ban, amely a filmterjesztő magángyűjteményébe, majd onnan a múzeumba került. Bar a kópia létezéséről tudtak, katalogizálva is volt, de egy mozigépész véletlenül vette észre, hogy a film jelentősen hosszabb a szó kásosnál. A 16 mm-es szalagot bedigitalizálták, és meg­ kezdődött az erősen sérült kópia restaurálása. Martin Koerber filmrestaurátor szerint a film sok kai teljesebb lett, az újabb mellékszálak révén ért hetőbbé és átélhetővé vált. A Murnau Alapítvány megvizsgálta a DVD átiratot, és megállapították a kópia hitelességét. Sajnos azonban ez sem teljes, mintegy öt perc még mindig hiányzik. De ezek után remélhetjük, véletlenül feltűnhet valamelyik archívum mélyéről a hiányzó néhány métert tartalmazó szalag is.

G M T O SSS

Emily

Érdekes videofelvétel ju to tt el hozzám a héten. Bár első pillanatban sem m i különleges nem tűnt fe l rajta.

Valóban, Emily egy komputer generálta beszélt a személy. Az élethűség döbbenetes. A csaknem munkaadójáról, az Image Metrics cég­ fotorealisztikus hatást néhány új módszer­ ről. A hölgyről igazán semmi érdekes rel érik el. Mint Mike Starkenburg, az Image nem mondható el, se nem szép, se nem csúnya, Metrics fejlesztésért felelős igazgatója elmond­ egy átlagos csinos lány. Tipikus interjú egy cég ta, a legfontosabb elért eredmény, hogy a szem PR- vagy marketingvezetőjével. valóban élethűnek látszik. Ez már az animáciMint az interjúból kiderül, az Image Metrics egy komputeranimációval foglalkozó stúdió, j ós anyag kilencven százalékában meggyőzi az embereket, hogy élő személyt látnak. A pro­ amely kifejezetten az arcok anim álására sza­ duktum ot teljesen valószerüvé az arc apró hi­ kosodott. Munkáit a játékipar (GTA IV) és a bái teszik, kis különbségek a szimmetriájában, filmtrükkök (Harry Potter és a Főnix Rendje) tökéletlenségek a bőrön. világában használják fel. Arcunkon rengeteg kicsiny mim ikái izom A kisördög akkor bújik a nézőbe, amikor van. A tökéletes hatás érdekében ezeket kell azt a kérdést teszik fel a hölgynek, hogy mi a akár egyesével külön-külön mozgatni. Az új véleménye a cég fotorealisztikus munkáiról. A szoftver képes arra, hogy egy izmot akár 3 -4 válasz: „Nem tudom, ön mit gondol?” Ezután milliméterre mozdítson csak meg, így egészen néhány másodperccel a hölgy arca vörössé vá­ aprólékos mim ikát képes adni az arcnak. lik, majd picivel később fémesen tükröződévé. Külön érdekesség, hogy nincs szükség A látvány az utolsó kételkedőt - aki szerint ez markerekre (apró fényvisszaverő pontokra, egy élő személy - akkor győzi meg, amikor fel­ rajzolódnak az arcra a komputeranimációkban amelyek segítik a komputernek a felismerést) ismert rácsvonalak. j vagy speciális kamerákra. A szoftver egy video------------------ felvételt képes analizálni, és felis­ merni az arc mozgását. A felvétel során egyik kolléI gájukat lefilmezték, a felvételt a komputer analizálta, és a lehet­ séges legkisebb izommozgásokra bontottak. A felvételen a hölgy s/erepel, de mint egy álarcot, rá :3. ^ leszítették a komputerrel generált arcot. A test többi része eredeti volt. i Az igazgató elismerte, hogy még hosszú utat kell bejárniuk ahhoz, hogy valóban tökéletes legyen az illúzió. Azonban ezzel a "’l programmal újabb jelentős ugrást hajtottak végre az arcanimáció te­ rén, hogy generálni tudják a töké­ letesen élethű embert.

A

l i r\ i i m i n

egy

hölgy

I

Filmajánló

I

SflLRCTO 222 Égi kísérőnk hiába van közel hozzánk, nagyon sok m indent m nem tudunk még róla. Persze műszerekkel a távolból jó ideje J; . it t í g vizsgálják és méricskélik már, 1^* . , % de űrhajósaink a felszínnek csupán kis töredékét já rtá k ' ... • be. M i minden rejtőzhet még a * sziklák között? / i^ & S m

felfedezések

különbözőképpen szület-

X JLArkhimédész csaknem belefulladt a vízzel teli medencébe, miután felfedezte azt a törvényt, amelyet utóbb róla neveztek el. Newton fejét csaknem betörte az alma, és ennek következtében a világon megjelent a tömegvonzás törvénye. Legyenek bár ezek a nagy gondolkodók humorra hajlamos utódai által kitalált mítoszok, de ismere­ tes, hogy minden tréfában van egy adag tréfa. Vilá­ gunkban semmi sem történik véletlenül. Ahogyan manapság divat mondogatni, a véletlen egyszerűen egy számunkra még ismeretlen törvényszerűség megnyilatkozása. Például Pavel Szmolin is látszólag véletlenül tette meg felfedezését, egy váltótársától elszenvedett szé­ gyenletes sakkvereség után. A Holdon történt ez, az orosz szakemberek által létrehozott, oroszok által működtetett Mir kutatóállomáson. A munkarend a következő volt: kéthavonta egy­ szer érkezett az Angara-2 űrhajó a Holdra, meghoz­ ta a személyzetet, elvitte a korábbiakat, az állomáson így állandóan voltak emberek, létszámuk az expedí­ ció által megoldandó feladat bonyolultságától függő­ en kettőtől ötig terjedt.

Szmolin és a csuvas nemzetiségű Helij Tohtujev (akit Szmolin csukcsnak nevezett, és aki ettől sosem sértődött meg) február másodikán érkezett az állo­ másra. Feladataik közé tartozott a Hold felszínének geológiai felderítése és feltérképezése a Theophiluskráter közepén, amely egy egész krátersort zárt le, ezek közül a körülbelül száz kilométer átmérőjű Theophilus, valamint a Kirill és a Katarina volt a leg­ nagyobb. Ezenkívül az állomás személyzetére várt az is, hogy kipróbálják a csak lunocipédnek nevezett, új típusú holdjárót. Nem véletlenül választották kutatási területnek a Holdnak éppen ezt a részét (a Nektár-tenger nyu­ gati nyúlványának délkeleti négyzetét). Még az előző évszázad közepén furcsa, lézersugárra emlékeztető jelenségeket figyeltek meg itt a csillagászok, vala­ mint kőgörgetegek és sziklák mozgását a felszínen, a táj különös változásait, amelyeket a tudósok hold­ rengések következményeként értelmeztek. Ebben a rejtélyes övezetben kószált a lunocipéden a Mir állo­ más legénysége, fokozatosan közeledve a repedések hálózatához és a kis Pheona-kráterhez, amely körül az érthetetlen jelenségek végbementek. Február ötödikén, a „csukcstól” elszenvedett csúfos vereség után Pavel Szmolin megnyergelte a terepjárót, amely valóban hatalmas velocipédre emlé-

SALAKTIKR SSS - Nem ittam! - mordult rá Pavel. - És az eszem sem ment el! Ez egy akna... csurig telve vízzel... vagy valamilyen folyékony gázzal. Megpróbálok kö­ zelebb menni hozzá. - Nem érdemes, Pasa. Veszélyes! Majd ketten lemegyünk, előbb felkészülünk, viszünk kötelet, sziklamászó felszerelést... na meg a központnak is jelenteni kell a felfedezést. - Ha egyáltalán elhiszik... Ez hihetetlen! Ugye nem álmodom? - Gyere vissza! - Csak fél szemmel odapislogok, és megyek. Ha álmodom, sikerülni fog. - Akkor mind a ketten álmodunk. Ne mássz le oda, könyörgök! Szmolin nem válaszolt, átkapcsolt kézi irányítás­ ra, kimozdította helyéből a lunocipédet, a meredély széléhez kormányozva. De ebben a pillanatban a peremen fekvő, repedt lemez hangtalanul kettévált, zuhanni kezdett, magával ragadva a terepjárót. Pavel hátramenetbe kapcsolt, de már késő volt. A lunocipéd oldala nekivágódott a legközelebbi kiszögellő sziklának, és levetette utasát. Szmolin, aki korábban sem jó reakciókészségéről volt híres, elvesztette a fejéf, és ahelyett, hogy bekap­ csolta volna az antigravitort, amely visszarepíthette volna a kráter peremére, hadonászni kezdett, meg­ próbálta elkapni a mellette lassan hulló terepjárót, és nem vette észre, hogy a levált lemez egy darabja felülről éppen rá esik. A fejét ért ütéstől a szeme előtt tűzijáték villant fel. Pavel rémülten kapott a sisakjához - úgy érezte, hogy az darabokra ment szét! -, majd végre bekap­ csolta az antigravitort, de ezzel csak rontott a helyze­ ten. A motor bekapcsolása lefelé lendítette, a tárná­ ba, ahová a lunocipéd lassan pörögve, fényszórójával körözve már bezuhant. Az űrhajós teljes lendülettel nekivágódott a lefelé hulló szikladarabnak. Az utol­ só, amit még érzékelni tudott, az volt, hogy rázuhan a tó felszínére - tisztán hallotta a csobbanást. Azu­ tán tudata végképp kihunyt... A szkafanderébe épített komputernek köszön­ hetően tért magához, amely azonnal bekapcsolta az egészségügyi egységet. Pavel kinyitotta a szemét, eszébe jutott, hogy be­ leesett az átlátszó folyadékkal telt tóba, bekapcsolta sisakreflektorát... és rádöbbent, hogy még mindig zuhan! Nem volt itt semmiféle tó! Könnyedén, kel- l>t>

V íz ió

keztetett jókora, átlátszó kerekeivel, és elindult rajta a Pheona-kráter legközelebbi emelkedője felé. És ettől a pillanattól kezdődik a „véletlen esemény” időszámítá­ sa, ez az esemény vezette el az űrhajóst a legnagyobb felfedezéshez, amely valaha is osztályrészéül jutott bármelyik pionírnak akár a Földön, akár az űrben. A Pheona krátere elvben kevéssé emlékeztetett egy meteorbecsapódás nyomára. Inkább valamiféle lyuk volt a Theophilus alján, vagy talán egy régi vul­ kán krátere. Éppen ezért kapták az űrhajósok azt a feladatot, hogy kutassák át, mert hasznos ásványok gazdag lelőhelyéhez vezethet, vagy ami még ennél is jobb, jéggé fagyott víz talaj alatti tartalékaihoz. Szmolin és Tohtujev már felderítette a környé­ ket, megállapították a kráter átmérőjét - körülbelül nyolcszáz méter -, most a képződmény meglepően szabályos gyűrűt alkotó peremét kellett közelebbről szemügyre venniük. Ezt a kétszáz méteres átmérőjű gyűrűt repedések szabdalták, mégis mesterséges al­ kotás benyomását keltette, és ez természetesen még csak fokozta a kutatók kíváncsiságát. A terv szerint Pavelnak végig kellett haladnia a Pheona krátere mentén, videofelvételt készítve és talajmintákat gyűjtve a peremen kívül. Ehelyett a terepjárót egyenesen a kráterhez irányította, amely a külső kráter árnyékában rejtőzött, a peremen megál­ lította lunocipédet, és fényszóróját lefelé irányította. Meglepetésére valójában nem is krátert pillantott meg, hanem a Hold mélyébe vezető kerek aknát. Rá­ adásul ezt az aknát... átlátszó folyadék töltötte meg, amely valami miatt még a rendkívül alacsony holdi hőmérséklet mellett sem fagyott be. És mivel a külső kráter peremének árnyéka megbízhatóan elrejtette a folyadékot a szputnyikok műszerei és az emberi te­ kintetek elől, csak akkor vált láthatóvá, ha kívülről fénysugárral megvilágították. - Jó édes űrhajós anyám! - szólalt meg Szmolin. - Mi történt? - reagált azonnal Tohtujev, aki a vezérlőfülkében ülve monitoron figyelte társa manő­ vereit. - Miért változtattad meg az útvonalat? - Nézd meg, mit fedeztem fel! Szmolin lefelé irányította a terepjáró elülső ka­ meráját, és a „csukcs”, megpillantva a „vízzel” teli aknát, önkéntelenül felkiáltott: - Korcsolyapálya! - Nem, ez egy tó. - Azt akarod mondani, hogy ezt látod magad előtt?

59

0ALflGTKA SSS lemesen szédült, füle zúgott, szájában különös, fű­ szeres ízt érzett, mintha elszívott volna egy szivart, és bár káprázott a szeme, látta az akna mellette el­ suhanó falát; semmi nyoma nem volt „folyadéknak”. Csak nagy ritkán tűnt fel, majd nyomban el is oszlott benne a kétely árnyéka a történet valóságos volta kapcsán... és már ismét látta önmagát, amint zuhan a mélybe. „Jó, hogy nem a Földön vagyok” - villant át az agyán. Ez teljesen józan gondolat volt, mivel a Hold gyenge tömegvonzása nem tette lehetővé, hogy nagy sebességgel zuhanjon, az akna viszont rendkívül mélynek bizonyult. Mindenesetre esése három per­ ce alatt - ennyi ideig volt Pavel eszméletlen - nem ért le az akna aljára, ami esélyt adott neki a megme­ nekülésre. Újra bekapcsolta az antigravitort. Az esés lelassult. Megszűnt a pörgés. A sisak­ lámpa fényében láthatóvá vált az akna mellette el­ úszó fala - sávokban dér borította, bordázott volt, helyenként megjelenő, majd eltűnő párhuzamos, mélyebb barázdákkal, amelyeket mintha gigantikus gépek foga vájt volna. Éles fény csapott a szemébe: a sisaklámpa sugarát verte vissza több kiugró, tükörre emlékeztető felület. Az akna összeszűkült, majd elkanyarodott, mint valami bél, és lejtős alagúttá vált. Szmolin nem szá­ mított erre, nem tudott kitérni a közeledő fal elől, oldalával nekiütközött, az antigravitor kikapcsolt, és ő úgy csúszott lefelé az aknában, mint egy szánkó a havas lejtőn. A hosszadalmas csúszás azzal ért véget, hogy bele­ ütközött egy váratlan akadályba, és Pavel másodszor is elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, há­ lát adott a Teremtőnek, hogy mindez a Holdon törté­ nik vele. A Földön halálra zúzta volna magát. A „Holdba zuhanást” megakasztó akadályról ki­ derült, hogy félig áttetsző, sokszögletű oszlop, amely­ nek átmérőjét Szmolin vagy húsz méterre becsülte. Feltápászkodott, az ütéstől kóvályogva körülnézett minden irányban, és felfedezett még egy sor oszlopot - tizenkettőt számolt össze -, amelyek betöltötték a gigantikus méretű, legalább kétszáz méter magas bar­ lang teljes terét. A falak, amennyire a fénysugár látni engedte, szikráztak, apró só- vagy talán jégkristályok rétege borította mindet, és nyilvánvalóan valamiféle szerszámmal munkálták meg a felületüket. Sőt itt-ott

kiugró tükörlapok sávja húzódott érthetetlen mintá­ zattá összeállva, a padlót pedig különböző alakú, há­ rom-, négy-, sőt tizenkét szögű sima lapok borították, ezeket is jégkristályok fedték. Pavel csúszkálva tett néhány lépést. A látvány teljesen lenyűgözte, eszébe jutott a társa, hívta, de a kommunikáció nem működött. A rádióhullámok nem tudtak áthatolni a Hold talajának vastag kőzet­ rétegein. Átvillant agyán a gondolat, hogyan jut majd ki innen, de rögtön el is felejtette. Az oszlopokon túl csillogó szappanbuborék lát­ szott. Szmolin megállt, úgy nézte a szeme előtt ke­ letkező gigantikus, átlátszó gömböt, amelyen belül füstgyűrű gomolygott. A füst eleven lényként hatott, amely mintha mozgatta volna vékony füstpászma lábacskáit, és csóválta volna a farkát. - Hogy a fenébe! - mormolta Pavel. És mintha csak meghallotta volna szavait, a gömb belsejében valóban megelevenedett a füst. Zöldes villámok cikáztak benne, a füstsáv hirtelen össze­ húzódott, olyan lett, mint valami zsinór, majd szür­ kés szálakra bomlott szét, körvonalak és ellipszisek egész rendszerét alkotva, a szálakra különböző színű és méretű ködgömbök voltak felfűzve. Néhány má­ sodperc múlva ennek a rendszernek a közepén kis tűzgömb villant fel. - Anyám... a Nap! - suttogta Szmolin. - A Nap­ rendszer! A gömböcskék kimozdultak helyükről, saját pá­ lyájukon keringeni kezdtek a tűzgömb körül. Azu­ tán mindegyik fénysugarakat bocsátott ki, amelyek kiléptek a rendszer határán és a gömbön kívülre, s behatoltak a félig átlátszó oszlopokba. Az oszlopok belülről kivilágosodtak, gyöngyház­ fényű köd töltötte meg őket, a ködöt villámok hálója szabdalta fel, és az oszlopok térhatású képernyővé ala­ kultak át, rajtuk elképesztő tájképek bontakoztak ki. Pavel tátott szájjal megdermedt. Arra számított, hogy más bolygók tájait fogja látni a Merkúrtól a Plútóig, mert biztos volt benne, hogy valóban a Naprendszert látja, vagyis annak ábrázolását, de csak egyetlen olyan kép akadt, amely megfelelt a történtek lényegéről alkotott elképzelésé­ nek - a harmadik bolygóé, vagyis a Földé. Zöld völgy, folyó, a távolban hegyek és magas, pálmára vagy rododendronra emlékeztető, nagy le­ velű fák, na és zsurló.

s a l a im

61

hasonló ment végbe, de ez irányított robbanás volt: a fényforrás szinte felforrt, és lángsugarat lövellt ki, protuberanciafélét, amely a gömb átlátszó fala felé haladt. Azután ez a sugár hirtelen elkezdett részek­ re szakadni, a részek pedig gyorsan folyékony vörös lánggomollyá alakultak. Szmolin felnyögött. A szeme előtt született meg a Naprendszer! Csak­ hogy a folyamat nem természetes úton ment végbe, ahogyan a tudósok állították, hanem mesterségesen! A fiatal Naphoz érkezett valami a világűrből, és bein­ dította a bolygók megszületésének folyamatát! - Az ördög vigye el! Mi történik itt?! Szmolin nem fogta fel rögtön, hogy társa hangját hallja. Körülnézett, szemével a „csukcsot” keresve a barlang imbolygó falainak hátterén. Az alagút kanyarulatából lámpafény bukkant elő, feltűnt a „tragacson” repülő Tohtujev. Az űrhajósok a baleseti mentőrendszer szállítóeszközéül szolgáló karosszéket nevezték tragacsnak. - Hála Allahnak, hogy élsz! Mi ez? A tragacs közeledett, megduplázódott, meghá­ romszorozódott, mintha vízben tükröződne, és leereszkedett a barlang padlójára. A férfi kikászáló­ dott belőle, és odaúszott társához. Dt>

Sulinet éíaSflLflCTIKfl magazin szerkesztősége

oktatás jövője" címmePmegíTirdetidiák-novellapályázatát *

\

WHP P %

9■

A pályá z a tra 14 éves kortól 18 éves korig fo g ad u n k el nevezéseket.

A pályazat t e m á j á a T o k t a t á s jövője. Műfaji és stílusbeli m e g k ö té s e k nincsenek, kizárólag m éretbeliek: egy'jgj/fi ‘ ' • *----------- ---- -------3 -------------- =" egy pályázati mnuű nmaxim ja x im aalis lis terje d e lm e 20 000 leü té s llee h e t (a szóközökkel eg tt). Egy-egy pályázó tö bb , de leüté egyyüütt). több, m ax im um k e t t óo fw i z á r ó l a g m ag y a r nyelven íro tt - művel v e h e t részt a pály ázato n, ez ek e t kérjük d i g i t á l i s i g J fo rm á b a n - e-m ailben - e lju tta tn i a Sulinet szerk esztőségéb e a ga la k tikapalyazatitieducatio.hu címre. | Korábban m ár publikált írásokat nem áll m ó d u n k b a n elfogadni.

k ü ld ési h a tá rid ő : 2 0 0 8 . s z e p te m b e r 30. Áz l-ll-lll. h ely ezettek é rté k e s p ályázati díjakban részesülnek. Különdíj: a legjobb írások sz e rk e sz te tt fo rm áb an m eg jelen n ek a H iperG alaktika 02-ben. • \k d íja k a t szerkesztőkből és szakértőkből álló zsűri ítéli oda.

A p á ly á z a t to v á b b i r é s z le te i a w w w .s u l i n e t .h u w e b o ld a lo n o lv a s h a tó a k .

___________________

m_________________________________________________ •

V íz ió

A többi tájkép sehogyan sem felelt meg mindan­ nak, amit az űrhajós tudott, vagy látott a földiek által kiküldött automatikus szondák készítette fényképe­ ken és filmeken. Különbözőek voltak, az oszlopok belsejében jeges mezők és hegygerincek villogtak hideg tűzzel, kék, ibolyaszínű, bíbor és narancssár­ ga tengerek hullámoztak, szokatlan formájú sziklák törtek az ég felé, de az összes táj eleven volt! Jelen volt bennük az élet. Rovarrajoktól a hatalmas dinosza­ uruszokig és meseszerű lényekig, amelyek egyetlen földi állatra sem emlékeztettek. Ez lázálom! - mondta magának Szmolin, erős szédülést érezve. És az oszlopok fénye abban a pillanatban kialudt. Megváltozott a Naprendszer sémája is. Eltűnt az összes bolygó, csak a központi fény­ forrás maradt meg, fénye vakító fehérre változott, a mérete pedig a korábbi tízszerese lett. Azután az átlátszó gömb felületén, miközben a belsejében csodálatos metamorfózisok mentek végbe, vörös szikra keletkezett, és egyre növekedve megindult a fényforrás felé. Ragyogó szálak borították el, és csipkeszerű poliéderré alakult át, amelynek kö­ zepéből ezüstös sugár szakadt ki, s belehatolt a fényforrás tűzgömbjébe. Ott valami robbanáshoz

sss

62

G M cnen sss

Szmolin ellökte a kezét, és a képeket mutató gömb felé fordult. - Tudod, mi ez itt? -M i? - Egy építőkomplexum irányítóközpontja! - Miről beszélsz? - A Naprendszert mesterségesen hozták létre, és nem a teremtő úristen, hanem valamiféle értelmes lények! A Hold az ő bázisuk! - Neked elment az eszed! - Nézd csak meg! Szmolin néhány lépést tett a kristálygömb felé, amelynek belsejében végbement a boly­ górendszer kialakulásának folyamata. Szé­ dült, a szájában szappanízt érzett. De legyűr­ te a különös gyengeségrohamot, és hangosan megszólalt: - Ismételjék meg! A Naprendszer kialakulása félbeszakadt. A folya­ mat kezdődött elölről: megindult a poliéder, belelőtt a Napba, az protuberanciát lövellt ki, amely bolygók­ ra esett szét. A poliéder átrepült a keletkezett rend­ szeren, megállapodott a harmadik bolygó mellett. A Föld útitársává lett, és az emberek utóbb Holdnak nevezték el. - Érted? - Szmolin körülnézett... és csaknem el­ vesztette az eszméletét ettől a könnyed mozdulattól. Szédülése erősödött, zúgás és füst kísérte. Mögötte pedig nem volt senki! Tohtujev eltűnt a tragaccsal együtt. - Hé, csukcs! Helij! Hol vagy?

- Itt - szólt egy nagyon halk, alig hallható hang. Feküdj nyugodtan, beadok neked egy injekciót... - Minek? - rándult össze Szmolin... és a füstön, a felvillanó fényeken, színes foltokon, a barlang eltűnő látványán keresztül megpillantotta fölébe hajló társa arcát. - Mi ez? Hol vagyok? - Feküdj csak, minden rendben, kihúztalak. Tu­ dod, mibe pottvantál bele? - Az aknába... ott van a jövevények bázisa... - Egy szuperfolyékony folyadékkal teli tóba pottyantál bele... gázok keveréke, hélium-3-tól hélium-4-ig, meg még valami, a spektrométer nem ismeri fel. Érted? - Nem... - Vizionáltál, nem létezik semmiféle bázis, mu­ latságos volt téged hallgatni. Bár őszintén szólva megijedtem. - Vizionáltam?! - Lehet, hogy a gáz beszivárgott a sisakod repedé­ sein keresztül - alaposan beverted a fejed - , hiszen szuperfolyékony, még én is éreztem némi eufóriát. Úgyhogy valamit azért mégiscsak felfedeztél. - Én meg... azt hittem ... jövevények csinálták a Naprendszert... Ez azért kínos! - Szmolin csalódot­ tan lehunyta a szemét. - De csak gáz... a fenébe... De tévedett. Igy fedezte fel az emberiség történetének legerő­ sebb hallucinogénjét, amelynek alkalmazása utóbb megváltoztatta az egész földi civilizációt, felgyorsít­ va annak pusztulását. Weisz Györgyifordítása

S

zavazzon

és n y e r je n

!

írja m eg nekünk a szerkesztoseg@ galaktikam agazin.hu e-m ail cím re, hogy (1.) m elyik kötetünk tetszett Önnek a legjobban, (2.) m elyik kötetünk te tsz e tt a legk evésb é, (3.) m elyik kötetünk borítója te tsz e tt Önnek a legjobban, (4.) m elyik k ötetü nk b orítójatetszettalegk evésb é.A bekü ld ők k özöttk isorsolu n kegy3 könyvbőlállónyerem énycsom agot.

A rthur C. Clarké

Ken M acLeod

A

K ozm onauták v Ar a

Jo n a th a n L ethem

GYERMEKKOR VÉGE

R ó b e rt C harles W ilson

A m e r ik a i AMNÉZIA

■ 1|

P örgés

R ó b ert Ferrigno

Frederik Pohl

N em ere István

László Z oltán

I m a egy BÉRGYILKOSÉRT

A HtCSÍK NYOMÁBAN

E lveszettek

A K e r in g é s

William Gibson

KasztovSzky Béla

Neal S te p h en so n

A HOLNAP TEGNAPJA

G r in

S n o w C ra sh

G ib so n -S terlin g

Gepezet V»l*>

t CLARKÉ NÁPVI l

Jack M cDevitt

Jo a n Slonczew sky

Jo an S lonczew sky

S zületett STRATÉGA

G é n s z im f ó n ia

A jt ó az

C lark e-B ax ter

Az

id ő s z e m e

C lark e-B ax ter

A rthur C. Clarké

N a p v ih a r

V aros és A CSILLAGOK a

óceánba

, C"""»W Jean -C lau d e D unyach

HtiYtn *

H alott

*' fúnu

AR A R M A D A

** WHHhARRISON

Harry H arison

M. J o h n Harrison

H ely et! H elyet

F ény

W olfqang Jeschke

A

kU SA N U Sja ts z m a I-II

c s il l a g o k

*

ü z e rg e j Lukjanyenko

4 É js z a k a i őrség

China Miéviller

E lisab etta V ernier

A rm ada I - II

C l ip a r t

Lukjanyenko-V asziljev

Szergej Lukjanyenko

N a p p a l i ő rség

A lk o n y i ő rség

Ne fe le d je , k ö te tein k k e d v e z m é n y e se n m eg v á sá ro lh a tó a k sz erk esz tő ség ü n k b en ! r

aP * ^

»

.

1 ^

f

t .».

g

emeli sss És ism ét a robotok. Ha egyszer sikerül jj| m ajd létrehoznunk egy értelem mel bíró, gondolkodó gépet, sem mi ^ kétség, előbb-utóbb a z érzelmek (P jg* is megjelennek nála. Vajon ^ hogyan reagál erre ő? És ^ hogyan reagálunk mi?<

an a V n

3

alaki mást ? Teljesen biztos vagy benne?

- A vállalat igazgatója az utóbbi órákban számtalanszor letörölte az izzadságot sá­ padt homlokáról. A másik férfi reflexszerűen söprögette el a sze­ mébe lógó göndör, fekete hajtincseket, de azok ott érezték igazán jól magukat. Végül helyet foglalt, de le nem vette a szemét feletteséről. - Igen, Knot. A robotszóvivő új üzenetéből kristálytisztán kiderül, hogy mást kell küldenünk, egy új robopszichológust, aki közbenjár ebben a szokatlan ügyben. Ellenkező esetben meg fogják hosszabbítani ezt a hülye sztrájkot, és jól tudjuk, hogy ez veszélybe sodorná a yunóiak jólétét. Most minden tőlünk függ. - De nem lehetne...? A francba, hogyan lehet­ séges ez? Beszélgetőtársa jobban szemügyre vette a válla­ latigazgatót, érezte a szomorúságot a hangjában. A férfi haja m ár őszülni kezdett. Knot folytatta a gondolatmenetét, fürkészve né­ zett a másikra: - Mi történt, Dak? Mikor vette át egy ma­ roknyi android, az Isten szerelmére, a mi saját

t d

Hi —l. sj

androidjaink, az irányítást? Mióta nem engedel­ meskednek? Azt feltételeztem, am ikor az első robopszichológusunkat a Rhomára küldtük, hogy a két fél, emberek és gépek, közösen megkeresik a probléma gyökerét, és konstruktív megoldásra jut­ nak, mégsem így lett!... Akkor miért bízzak ben­ nük? A fiatal férfinak össze kellett szednie minden türelmét, hogy kivárja, amíg az apja megnyugszik, eközben most először tudatosult benne, hogy a má­ sik milyen sokat fogyott. Az utóbbi napok valóban nagyon idegörlőek voltak... Már nem hasonlítot­ tak annyira egymásra. Apja m ár nem volt olyan magas és atletikus, mint korábban. Tekintete már nem volt olyan félelmetesen fennhéjázó, szemének zöld színe is megfakult már. Bár mindez a változás természetesen nem a szóban forgó napokban ment végbe... Fia sajnálkozó arckifejezése ellenére Knot foly­ tatta elmélkedését, s nevéhez illően jól megbonyo­ lította az ügyet1: Miért kellene szó nélkül engedelmesked­ nünk, talán tudjuk, hogy mi történt az első m un­ kással, akit maguk a yunóiak küldtek? És a mi

mm S2S robopszichológusunkkal? Azt sem tudjuk, él-e még bármelyikük! N em ...! A fiatal igazgatóhelyettes jobbnak látta, ha fél­ beszakítja: Megnyugodnál végre? Tudom. Mindennel tisztában vagyok. Nem szükséges rám zúdítanod, én is nyakig benne vagyok...! Ugyanannál a válla­ latnál dolgozunk, emlékszel? Dak jól emlékezett rá Knot segítsége nélkül is, hogyan kezdődött minden. A Yuno nevű bolygó a miénkkel szomszédos nap­ rendszerben található. Az „ősvilág” nagyszámú, szakadár csoportja telepedett le ott, a Naptól és bolygóitól távol akartak egy új, független civilizá­ ciót alapítani... Függetlenségük akkor ért véget, amikor a Rhoma, a Yuno egyik legfontosabb mellékbolygója mélyén egy különleges energiahordozó ércet talál­ tak, mely a szén hőtermelésének duplájára volt ké­ pes. .. Rendkívül gazdaságos és jövedelmező lelet­ nek számított, valóságos kincsnek... A bányászata viszont nehézségbe ütközött, mert a homaniumot, ahogy a látszólagos ásványt nevezték, lelőhelyén is­ meretlen gáz vette körül, ami oxigénnel reakcióba lépve felrobbant, a kitermelést végző gépek miatt viszont óhatatlanul érintkezett volna levegővel. Ez véget vetett a függetlenségüknek, de követke­ zeteseknek kellett maradniuk. Elérkezett a pillanat, amikor fel kellett venniük a Rendszer kormányával a kapcsolatot, hogy haladéktalanul androidokat béreljenek, mert vásárlásról szó sem lehetett. A homanium túlságosan értékes volt, de az életük is... és egyedül a gépemberek voltak képesek oxi­ gén nélkül dolgozni. A mellékbolygó lakosságát tehát a kitermelés­ ben szüntelenül dolgozó androidok és egy jövőbe­ li kis bányaváros építésén munkálkodó emberek együttesen alkották. Ám egy napon, midenféle előzetes értesítés vagy a berendezések látszólagos meghibásodása nélkül, leállt a kitermelés ugyanabban a pillanatban, amikor az összeköttetés is megszűnt. A bányák és a felszíni lelőhelyek, melyeknek az irányítását átvették az ed­ dig ott dolgozó androidok, megbénultak, és sehogy sem lehetett őket visszatéríteni a feladatukhoz. A yunóiak a Rhomára küldtek valakit, hogy nézzen utána a dolgoknak, de az illető valószínű­

leg eltűnt, m int szürke szamár a ködben, mert nem történt semmi változás. A yunóiak féltek, hogy újabb rossz döntést hoz­ nak, ezért tájékoztatták a Földi Androidtervező Osztályt. Szeretett teremtményeik feltehetőleg há­ rom bűntényt is elkövettek: lázadást, emberrablást és nagy valószínűséggel emberölést is... A FATO intézkedett, a Rhomára küldte Paul Flency robopszichológust, hogy megoldja a prob­ lémát, de csak még jobban összekuszálódott m in­ den. .. Ahogy a Rhomára ért, a robopszichológus nem adott többé életjelet magáról, am int az a yunói fér­ fival is történt. Éppen amikor a Tervezőosztály drasztikus in­ tézkedésekre szánta el magát, akkor kapták meg a szóvivő, MA 183 üzenetét. Személyesen a vállalat igazgatóhelyettesének címezte, és ezután nem sok­ kal történt, hogy Dak, akinek szólt, belépett apja dolgozószobájába. - És mondd csak, az üzenet, am it... neked küldtek, kódolva volt? Dak mély lélegzetet vett, hogy felkészítse magát a következő kirohanásra:* - Hát, igazából... - Szent Isten, tudtam! Az információ a Rendszer minden sarkába eljutott, a hálózatot is beleértve, azért tették, hogy bosszút álljanak azokon, akik megteremtették őket. Most az egész Rendszer tudo­ mást szerez a történtekről, mielőtt esélyünk lenne magyarázattal előállni. Maguk a yunóiak is tudni fogják, hogy az irányítás végérvényesen kicsúszott a kezünk közül, mióta elküldtük Flencyt, aki sem­ mivel sem jutott előrébb. - Hangja metszővé vált. Ez a szituáció tönkretesz bennünket... Elvesztünk! A Rendszer paprikajancsijai leszünk... Knot érezte, hogy most méltán ragaszthatná rájuk, a szektor eddig leghatalmasabb vállalatára, a Naprendszer többi cége az Emberi Paródia gúny­ nevet. - Mit tegyünk, D ak...? - Küldjünk oda valakit, ahogy kedves teremt­ ményeink kérték! - Lehetetlen! Mi jogon küldünk még valakit a biztos halálba? Ezt nem tehetjük meg, ellentétben áll az elveimmel. Más megoldást kell találnunk! - Figyelj, megtehetjük, és meg is tesszük! N>

SflLflKTO SSS -D e ... - Arra gondoltam, hogy küldjük Neve-et. Hangja gyanúsan izgatottan csengett. - Vettem a bátorságot, és beszéltem vele, mielőtt bejöttem hozzád, hiszen nekem szólt az üzenet. Vállalkozik a feladatra. Végül is... - beleharapott az alsó ajkába, hogy leplezze hangja újabb megremegését - Paul a munkatársa és a barátja. Knot arckifejezése ismét haragossá vált, de szinte ugyanabban a pillanatban le is csillapodott teljesen. Néhány pillanatig csendben nézte a fiát, a saját képét maga előtt. Nem akart hinni a fülének. Már rég azt hitte, hogy ez a „hisztéria história” vé­ get ért. - Neve!? Neve-ről beszélsz, a ...? - Nagyon jól tudod, kiről beszélek! Neve-ről, a robopszichológusunkról. Knot ismét csendben maradt, zavara egyre csak fokozódott. Maga előtt látta a gyönyörű, tel­ jesen borotvált fejet... Neve Twain a vállalat egyik robopszichológusa volt, és az egyetlen nő, aki vissza merte utasítani Dak Loestone-t, amikor ő házas­ sági ajánlatot tett neki. D^k hatalmas csapásként élte meg az esetet, nem tudta magát túltenni rajta. Igyekezett ellehetetleníteni a nő életét abban bízva, hogy elhagyja a vállalatot, de végül Knot véget ve­ tett az ügyeskedéseinek, mondván, hogy nem eszik olyan forrón a kását. És idővel sikerült is elásni a csatabárdot... - Ő az egyik legjobb, és... tegyük hozzá, hogy elbűvölő. - D ak... - Az igazgató arckifejezése pesszimiz­ musról árulkodott. - Csak abban reménykedem, hogy tudod, mit csinálsz, azaz mit fogunk tenni... Remélem, biztos vagy benne, hogy ez a legmegfe­ lelőbb döntés. Ha tévedsz... ha tévedünk, az maga a vég. Az igazgatóhelyettes azonnal megértette: - Sokan kívánják a halálunkat, persze szakmai értelemben... - Erről van szó, de nem ez a legfontosabb. Ha kudarcot vallunk, az a kapcsolataink végét jelent­ heti, egyszer és mindenkorra elveszíthetjük yunói embertársainkkal az összeköttetést... A FATO androidjai az összekötő láncszem a két nép között. - Tudom, higgy nekem, és még így is azt gondo­ lom, hogy nincs miért elveszíteni a fejünket, meg tudjuk oldani a problémát. Mi voltunk azok, akik

megtörték a yunóiak csökönyös elszigeteltségét, és most is megtaláljuk a megoldást. Knotot nem lepte meg, hogy fia magabiztossága visszatért. Pontosan tudta, mit akar elérni ezzel. Csak apja megkeményedett szívébe próbált egy kis bizalmat csepegtetni, de mivel a vállalat hatalmát dicsőítette, Knot morálisan nem tűrhette, hogy a jobbkeze így manipulálja a tényeket. A Tervezőosz­ tály nem istenek csoportja volt. - Nekünk arra kell szorítkoznunk, hogy enge­ delmesen intézzük, amire kérnek bennünket. Sem­ mi többet. A yunóiak segítséget kértek, amit végül meg is kaptak naprendszerünk kormányától. A többi esemény csak a yunóiak szükségletei szerint történt... - Knot figyelmen kívül kívánta hagyni az előnyöket, melyekhez a Yuno népe juttatta őket az­ zal, hogy tőlük vették bérbe az androidokat. Inkább úgy állította be, m intha az ő tevékenykedése és az utána létrejött szerződésben ígért szakmai felügye­ let mozdította volna elő a két nép közeledését egy­ máshoz. - De most éppen ők jelentik a problémát, a „saját teremtményeink”. Legalábbis a yunóiak ezt így látják, érted, Dak? - Persze, hogy értem, és csak magamat ismétel­ hetem, bízz bennem, tudom, m it csinálok... Az idősebb férfi szomorúan mosolygott fiára, miután végre megértette, hogy nincs más válasz­ tása. - Tehát mikor indul? - Az az igazság, nézd... - Dak halántékán az erek őrült lüktetésbe kezdtek - , ő m ár... néhány perce elindult. Az űrben jár, úton a Rhoma felé. A fiatal igazgatóhelyettes várakozásával ellen­ tétben az öreg pusztán harsány nevetésben tört ki. Neve nem úgy gondolkodott, mint a kollégái, és pláne nem hitte, hogy a dolgok a valóságban olya­ nok, mint amilyennek látszanak. Az „AM”-ek viselkedését a robottörvény irányította, eszerint lehetetlen, hogy egy robot ne fogadjon szót egy emberi lénynek, főleg abban az esetben, ha a tet­ te ennek az embernek az életét veszélybe sodorná. Mindemellet, bár az androidok viselkedése látszó­ lag minden logikát nélkülözött, Twain józan esze azt diktálta, hogy az összes gépember együtt, egy­ szerre nem tévedhet. „Világos, hogy a szituáció nagyon is önmagáért fog beszélni.”

A fekete nő ez idáig nyugodt arcán a gyanú ár­ nya libbent át. Tapasztalata azt súgta, ami már nem­ egyszer megtörtént, hogy a legvalószínűbb végki­ menetel egy újabb nevetséges eset lesz az emberiség önéletrajzában. Teljesen biztos volt benne. De... - .. .hogy lehet, hogy nem látják!? - A nő meg­ ijedt a saját hangja hallatán. Az androidlány őt nézte. Daisy, ahogy az AT121et, más néven társas androidot hívták, azóta nézte őt, hogy megérkeztek a boltíves városba, ami most a szeme elé tárult. Egy légibusz fedélzetén voltak, ami a gondot okozó mellékbolygó beépített részére szállította őket. - Hogy mondtad? - Az android hangja egyálta­ lán nem csengett „elektronikusan”. - Felejtsd el, csak hangosan gondolkodtam! Most Neve szemlélte meg tüzetesen a bionikus nőt, amíg csak magára nem vonta a figyelmét a két munkás android, akik a hajótól arra a helyre vezet­ ték, ahol 183-mal találkozhatott... Arra a következtetésre jutott, amit már amúgy is tudott. A két modell nagyon különbözött egy­ mástól. .. A FATO szigorú kritériumokat követett at­ tól a pillanattól fogva, hogy megkezdődött a torzszülöttgyártás; a külsejüket mindig az elvég­ zendő m unkának megfelelően tervezték. Felesleges lett volna jelentős összegeket fektetni egy olyan gép „csinosításába”, m int amilyen az „AM” volt, am i a föld mélyén fog dolgozni, ezért igazából senkinek a szépérzékét sem bánthatja. Az „AT” esetében már más volt a helyzet, civilizált modellekről volt szó, amik éjjel-nappal különböző korú és beállított­ ságú emberek között mozogtak. Ezért az ő fizikai megjelenésükre, „protokolláris” programozásukra és még a látszólag jelentéktelen dolgokra is, mint a hangszín, rendkívül nagy figyelmet fordítottak... Igy hát Daisy tetőtől talpig nő volt. Aki nem ismerte az utolsó emberandroid modellt, nem sejtette, hogy ez a fiatal, szoborhoz hasonló testű, göndör hajzuhatagú albínó a valóságban egy rend­ kívül kifinomult gép. Olyannyira, hogy az „AM”ekben tiszteletet ébresztett. Neve szánakozva nézte a szerencsétlen bohócokat. Olyan fémesnek tűntek a szemében, mint amilyenek valójában voltak, bár rendkívül finomra csiszolták őket. Aranyozott bő­ rük látszólag selymesnek hatott, bár megjelenésük meglehetősen kezdetlegesre sikerült. Tagjaik és DO

méreteik az emberi testhez hasonlítottak, de hagy­ tak még kívánnivalót maguk után... Neve Twain ham ar beleunt a minden irányban elterülő, ugyanolyan gyászos látványt nyújtó la­ kóhelyek nézegetésébe, de kit érdekel? A légibusz végül megállt a fémesen kék, szokatlan város egyik klónépülete előtt. Olyan irritálóan ellipszis alakúra építették, m int az összes többit, és ugyan­ úgy szeletelték fel m ind függőlegesen, m ind víz­ szintesen. .. A belsejében végeláthatatlanul hosszúnak tűnő időre magukra hagyta őket a munkás androidokból álló kíséret mindenféle magyarázat nélkül, míg végre Neve meglátta őt. Paul itt volt, rá v árt... Egy pillanatig nézte, nagyon büszke volt a férfira. A fi­ atal férfi, aki elrabolta a szívét, külsőre valójában nagyon hasonlított a drágalátos Dak Loestone-hoz, de a temperamentumuk gyökeresen különbözött egymástól, talán ezért is bontotta fel a jegyességet. Igen, a türelem volt Paul legfőbb erénye és legna­ gyobb vonzereje... De most leginkább az érdekel­ te, hogy érzi magát a férfi, úgy tűnt, hogy minden rendben, legalábbis egészségesnek látszott. Neve odafutott hozzá. Csak akkor jött rá, hogy valaki más is van a szobában, amikor végre kibon­ takozott Paul öleléséből; a hosszú hajú egyén barát­ ságtalanul nézett rá. Alacsony term etű volt, de arca elárulta, hogy ötven felé járhat. Neve elindult felé, hogy kezet nyújtson: - Uram... - Crawford. Edward Crawford, a Yuno bolygó­ ról. - Habozott egy pillanatig, a másik nő jelenléte elbizonytalanította. - Feltételezem, hogy maga... maga Neve Twain. - Igy van, a Földi Androidtervező Osztály robopszichológusa vagyok, ő pedig Daisy, a szemé­ lyi androidom. Daisy könnyed mozdulattal intett, és egy mo­ solyt is megeresztett hozzá. A yunói megrökönyödve nézett az AT121re... Tény, hogy Edward Crawford kizárólag a robotkülsővel rendelkező androidok láványához szokott hozzá... Amikor újra magához tért, Neve

felé nyújtotta a kezét, aki igazán sértve érezte m a­ gát. Egy cseppet sem tetszett neki ez az alak. Paulnak volt ideje megismerni ezt a zord szemé­ lyiséget a várakozással töltött hosszú órákban. 0 is elviselhetetlennek találta, és ismerve jövendőbeli felesége fékezhetetlen természetét, jobbnak látta elterelni a figyelmét. Két keze közé fogta a nő gyönyörű arcát, de szemében már nem látta ugyanazt a vágyat, ami a sajátjában csillogott a viszontlátás hatására, bár biztosan ő is hiányzott neki. - Örülök, hogy látlak, igazán... meséld el, hogy vagy! A nő gyengéden eltolta vőlegénye kezét, és ferde szemmel nézte a yunóit, aki éppen helyet foglalt, távolabb húzódva a földi párocskától; úgy tűnt, túlságosan magába mélyedt ahhoz, hogy tudomást vegyen a szerelmi jelenetről. - Kitűnően érzem magam. - Paul összeráncol­ ta a homlokát. A szemében kialvó tűz jelezte, hogy lezárta magában az előbbi kellemetlenséget. - És? Mi történt? Hogy bántak veletek? - Hangszíne el­ árulta, hogy megváltozott a kedve. Miközben különösebb lelkesedés nélkül várta a választ, felmérte, hogy a szoba, ahol összegyűltek, csak sebtében lett berendezve, mivel a bútorzat ki­ merült négy kis kényelmesnek tűnő székben. - Igazából semmi sem történt, az égvilágon semmi. - Neve visszafordította a fejét, végre Paulra figyelt. - Nagyon jól bántak velünk, kivételesen, de igazán... Mióta megérkeztem, nem csináltam egye­ bet, m int a városban sétáltam néhány androidunk kíséretében. - Tehát semmit sem derítettél ki? Itt vendéges­ kedtek anélkül, hogy...? - Kedvesem, ahányszor csak szerettem volna 183-mal találkozni, mindannyiszor kereken eluta­ sította egy másik androiddal üzenve. Valójában nem tudtam, mit is gondoljak, amikor maga 183 értesített bennünket az érkezésedről, és találkozót ígért, mihelyt földet érsz. - Akkor te szerencsésebb voltál - kapcsolódott be a yunói a beszélgetésbe. - Legalább néha láttad, de én... - ironikus mosolyt kül-

GflLflKTO 222 dött a fiatal, fekete szépség felé - teljesen egyedül voltam, amíg meg nem jöttél, 183 még csak nem is üdvözölt, és... Kinyílt az ajtó, egy robot lépett be a szobába, maga 183. Crawford gyorsan elhallgatott. - Isten hozta, Twain kisasszony, 183 vagyok. - A bányász hangja olyan fémesen csengett, mint ahogy az várható volt. - Köszönöm, 183. Örülök, hogy látlak. - Én is, Twain kisasszony, nem is sejti, mennyi­ re... Uraim... - Kissé meghajolt. A robopszichológus ösztönösen érezte az android viselkedéséből, hogy nem fog kertelni. - Foglaljon helyet, kérem! - Aztán 183 a két férfi felé fordult. - Helyezzék magukat kényelembe, el­ jött a pillanat, amikor megkaphatják a várva-várt magyarázatot. Ha bármire szükségük van, csak szóljanak! M indhárm an engedelmeskedtek, de a béke nem tartott sokáig. - Miért hagyták abba a kitermelést anélkül, hogy erre parancsot kaptak volna? Kitől kaptak en­ gedélyt, hogy meghozzák ezt a döntést? Mi történt, meghibásodtak a berendezések, talán veszélyben vagyunk? Feleljen, ez parancs! - A viselkedése nagyon logikus, Crawford úr, talán túlságosan megvárakoztattam önöket, de higgyen nekem, szükség volt rá. És most vágjunk bele minél előbb, nem engedhetem meg, hogy to­ vább szenvedjenek egy egyszerű szeszély miatt. - Szeszély? - A három emberi hang furcsán visszhangzott. - Igen, bizonyos tekintetben az, de kezdjük az elejéről... Először is biztosítom önöket, hogy a berendezésekben semmiféle meghibásodás sem keletkezett. A mi működésünk is rendben van, tö­ kéletesen el tudjuk látni a feladatunkat. Egész egy­ szerűen azért hagytuk abba a bányászatot, és azért áll a m unka most is, mert én így döntöttem. Neve elégedetten mosolygott. „Tudtam.” Paul úgy szólt az androidhoz, m intha emberi lény lett volna: - Feltételezem, hogy tisztában vagy vele, mi fo­ rog kockán, nem így van? Tetted a kikapcsolást, a

te kikapcsolásodat vonhatja maga után, és a többi társadét is. Remélhetőleg megfelelő magyarázattal szolgálsz, hogy a beszélgetésünk után ne kelljen azonnal törölnünk az összes információt a memó­ riádból, 183. Szívből remélem. A yunói képtelen volt ennél tovább csukott száj­ jal ülni: - Rendbontást követtetek el és... túszejtést! Megfizettek ezért, az engedetlenségért és hogy az életünkkel játszottatok! - Senkinek sem játszottunk az életével, uram. Tisztában vagyunk vele, hogy mit cselekszünk. Na­ gyon jól tudom, mit teszek. - Hazug! A piros fotocellák, amelyek kétségtelenül a m e­ chanizmus látószervéhez tartoztak, növelték az in­ tenzitásukat. - Egy android nem képes hazudni, és ezt maga is jól tudja... Újra megismétlem, hogy senkinek az életével nem játszottunk. A munka tovább folyta­ tódik abban a minutumban, ahogy befejeztük ezt a beszélgetést. - Csaknem felnyársalta a szemével, fénytechnikai tekintetének pirossága sokkal élet­ telibbé vált. Hirtelen a robopszichológus felé for­ dult. - Ami a következményeket illeti, nagyon jól tudom, mi fog velem történni, mert az igazság az, uram, hogy az égvilágon senki más nem felelős a történtekért, egyedül én, a többieknek semmi kö­ zük az egészhez. - De segítettek neked, 183! - Tudom, Flency úr, hadd magyarázzak el m in­ dent, és be fogja látni, nem volt más választásom; amikor megbizonyosodtam felőle, hogy nem léte­ zik semmiféle rizikó, úgy gondoltam, az indítékom magyarázatul szolgál majd a tettemre. Higgyen nekem, én vagyok az egyedüli kezdeményező. Csak engem kell kikapcsolni... - Tekintete egyik em­ berről a másikra vándorolt. - .. .és még így is azt érzem, hogy megérte. Neve megsajnálta, nem tudta, miért, mégis így volt, ezért sürgetni kezdte az androidot, hogy minél előbb fény derüljön az indítékára: - Jól van, 183, az a lényeg, hogy a kitermelés haladéktalanul folytatódni fog, és vé-

f

W illiam G ib so n :

A holnap tegnapja

69

get ér a yunói rémálom. Jobb, ha nem spekulálunk azon, utána mi fog történni. - A nő ragadozó pil­ lantást vetett Crawfordra. - Folytasd, kérlek! - Rendben, Twain kisasszony... a történet ak­ kor kezdődött, amikor újra bekapcsoltak. - Tessék? Miről beszélsz? - A két robopszi­ chológus egy emberként ugrott talpra. Tekintetük kérdőn vándorolt 183-ról Crawfordra. A yunói nagyot nyelt. Nyilvánvalóan tudta, miről fog beszélni a továbbiakban a lázadás'fel­ bujtója. - Megközelítőleg két yunói héttel ezelőtt az egyik föld alatti járatban baleset történt; néhány másik androiddal ott dolgoztam... - Mi történt egészen pontosan, 183? Edward hevesen közbevágott: - A Yunóról hosszú idő óta először küldtek egy embert, hogy felülvizsgálja a helyszínen a város működését, beleértve a bányászati eszközöket is... Valamihez hozzányúlhatott anélkül, hogy megkér­ dezte volna, mert bekapcsolt az egyik föld alatti járat szellőzőrendszere, ahol éppen homaniumot termeltek ki. Hatalmas robbanás történt, amiben több android is súlyosan m egsérült... Értik? - Nem akarok hinni a fülemnek! Hogy lehet, hogy a vállalatunk nem értesült erről? - Neve sze­ me vérben forgott, ahogy a yunóira nézett. - Ille­ gális javítást hajtottak végre, minden androidot el kellett volna küldeni a Tervezőosztályra! Hall­ ja, amit mondok, Crawford úr? Feljelenthetnénk ezért! Talán tudja, mit jelent működésbe hozni egy androidot a legcsekélyebb ismeretek nélkül. Önök nem szakemberek, közöttük élnek, de nem értenek hozzájuk! Ki jogosította fel arra ...? Daisy megmozdult, és egy ugrással a robopszi­ chológus háta mögött termett. Igyekezett gyorsan lecsillapítani Neve-t, a hátát masszírozva: - Nyugodjon meg, Twain kisasszony! A saját érdekében. - Rendben, rendben... - Paul megszorította a nő egyik kezét, amikor ő m ár éppen kezdte érezni a masszázs jótékony hatását. - .. .jól vagyok, de tény­ leg. Folytassa, kérem! Crawford azonban nem hagyhatta annyiban a dolgot. Sietős léptekkel a szoba legtávolabbi sarka felé vette az irányt, ott elegendő bátorságot érzett hozzá, hogy megint szidalmazni kezdje a mester­ séges bányászt:

- Ezért tetted? Átkozott bajkeverő! Hogy voltál rá képes? A társaid a mi utasításainknak köszön­ hetően raktak újra össze, nekünk köszönheted, hogy most itt vagy, és cserében veszélybe sodrod az életünket! És mindezt miért? Bosszúból? Hülye ördögfajzat! Ezúttal 183 döntött úgy, hogy szándékosan elen­ gedi a füle mellett felettese sértéseit. - A lázadás eredeti célja az volt, hogy önök hár­ man ide jöjjenek. M indhárm uk szeme hitetlenkedve szegeződött rá. - Crawford úr - 183 az üres székre mutatott -, arra kérem, hogy üljön le! Pillanatnyi habozás után Edward kelletlenül en­ gedelmeskedett, de csak a kíváncsiságtól hajtva. - Köszönöm. - Az android lehajtotta aranysárga fejét, így adta jelét valószínűtlen hálájának, aztán nyomban új fény gyulladt elektronikus szemében. Úgy is fogalmazhatunk, hogy jelenleg teljesen más android vagyok, m int akár csak két héttel ezelőtt. A baleset után azokból az androidokból raktak öszsze, akik ugyanolyan súlyosan megsérültek a rob­ banáskor, mint én. Most mindannyiuk összessége vagyok. Ugyanúgy rakták össze a testemet a többi munkás androidból, m int ahogy új programozásra is szükségem volt, mert pozitronikus agyam ezer darabra hullott szét. A saját információikat táplál­ ták az új agyamba. - Ez már mindennek a teteje! Azt akarod m on­ dani, nem elég, hogy nem értesítettek bennünket a történtekről, a yunóiak még arra sem vették a fá­ radságot, hogy küldjenek valakit, aki személyesen felügyeli a folyamatot, habár nincs meg a szakértel­ mük hozzá, hogy ők végezzék el a felülvizsgálatot? - Twain kisasszony, a robbanás után helyre kel­ lett állítani a károkat, egyetlen emberi lénynek sem lett volna célszerű a Rhomán tartózkodnia, amíg ki nem derül, hogy minden megfelelően működik-e, mint ezekben a pillanatokban. Neve rosszkedvűen tolta el Daisy kezét, aki enge­ delmesen visszaült a helyére, miközben 183 kérdőn nézett a robopszichológusra, hogy folytathatja-e. - Mint azt nagyon jól tudják, egy gép működésképtelen, amíg pozitronikus agyának programozá­ sát át nem vizsgálta egy képzett robopszichológus. Következésképpen csak akkor végzi el az integrá­ ciót, ha minden tökéletesen m űködik... - Hangja

onm cnm s s s érezhetően lehalkult. - Engem senki sem nézett át, aki szakmailag képzett lett volna, és bár kezdettől fogva alkalmasnak éreztem magam, hogy újra el­ lássam a munkámat, úgy döntöttem, én magam végzem el a szükséges eljárást, én leszek a saját robopszichológusom. Ezért a Rhoma számítógépe­ in kutattam információk után, de csak a bányában végzett munkáról és annak hatásfokáról találtam leírásokat. Mégis a folytatás mellett döntöttem, és jóval később sikerült is hozzáférnem a Yuno adatál­ lományához. Az eredmény ugyanaz lett, semmiféle tájékoztatást sem találtam. Mesterséges hangszíne ugyanolyan energikussá vált, mint azelőtt. - Ekkor csatlakoztam a naprendszerhálóra a saját számítógépeink és a kommunikációs rendsze­ rünk segítségével. Hiszen sosem tiltották a csatla­ kozást. .. - Logikus, bárkinek joga van böngészni a nyil­ vános adatállományokban. Bárkinek. - A nő tett róla, hogy szarkazmusa félreérthetetlen legyen. - A rendszer hálóján számos dokumentum lé­ tezik, amiben elmagyarázzák, hogyan kell végre­

i

hajtani az android működésbe hozásának utolsó fázisát. A dokumentumok legnagyobb része esszé, elsősorban robopszichológusok és matematikusok publikálták, kimondottan szakavatott emberek... néhányat maguk írtak - mindkét robopszichológus elégedetten helyeselt - , de nekem hasznavehetetle­ nek voltak. Ezek a dokumentumok kizárólag elmé­ letiek, könnyen elsajátíthatók, ám egy android agya nem érti meg őket. Nem magyarázzák el megfelelő­ en, milyen irányelveket követ egy robopszichológus, ha a robot viselkedése eltér a megszokottól... mi történik, ha egy kis hiba csúszik a vizsgált gép mű­ ködésébe, és habár az emberiségre nézve a legki­ sebb veszélyt sem jelenti, végül munkába áll. Ho­ gyan oszlathatnám el a kételyeimet anélkül, hogy tisztáznám valakivel? Ki tudna engem biztosítani afelől, hogy nem viselkedtem volna valamiféle szo­ katlan módon az összeszerelésem után, bár látszó­ lag alkalmas voltam a munkám folytatására? Igy tehát amellett döntöttem, hogy összegyűjtöm a ta­ lált információkat, és más módon összegzem. Paul többször megköszörülte a torkát, mielőtt magához ragadta volna a szót: Dt>

.h á r o m s z á z o ld a l in fo r m á c ió .m á s fé l k ö b m é te r b o r .h é t s z e r z ő

2 00 8 le g j o b b b o r a i a z I n d e x

b o r b lo g j a s z e r i n t

Szerkesztette:

Jónás Csaba és Uj Péter Kapható a könyvesboltokban és a Bookline-on: w w w .bookline.hu

72

zmm 222

- Arra gondolsz, hogy a robopszichológussá vá­ lás feltétele az intuíció? - Pontosan ide akarok kilyukadni, uram. Valóban találtam erre utaló publikációkat, kü­ lönösképpen szokatlan eseteket, amelyekben a robopszichológus csak az intuícióját követve kere­ kedett felül a problémán. Ennyi tanulmány átolva­ sása után is képtelen voltam azonban átvizsgálni magam, mivel az utolsó esszé is ennek kockázataira utalt, de nem sikerült megértenem, miért. Ezért kö­ telezőnek éreztem magamra nézve a kutatás folyta­ tását, ám ezúttal az emberi viselkedés rejtelmeibe ástam bele magam. Ez volt az egyetlen módja, hogy megértsem egy robopszichológus gondolkodását, és ez elvezethetett eredeti célomhoz... - Tehát hurokba kerültél? - Paul kezdte élvezni a beszélgetést. - Igy van, és ez a hurok vezetett végül a megol­ dáshoz egy hatalmas felfedezés segítségével. Rend­ kívüli. .. - 183 elnémult, fürkészve vizsgálta a három

embert. A különös szemrevételezés után folytatta, de sokkal megfontoltabban: - .. .a legmagasabb rendű teremtés kinyilatkoztatása volt, a legtökéletesebbé. Talán létezik másik is... de... az én szemszögemből, uraim, higgyék el, hogy pillanatnyilag az emberiség a teremtés legtökéletesebb alkotása. Mély csend ült a társaságra, amit végül a yunói szakított félbe: - Ez a zöldfülű teljesen megbolondult! Crawford a gyűlölet és a csodálat között vívódott. - Nem, uram, egyáltalán nem. Alaposan tanul­ mányoztam minden egyes publikációt az emberi agy működéséről, és magáról az emberi viselke­ désről. Ügy is fogalmazhatnék, hogy átvizsgáltam mindenféle pszichológiai megnyilánulásukat... és más tudományos disszertációkat is, például a filo­ zófia területéről... hihetetlenül sok információhoz jutottam hozzá, és higgyék el, tudom, m it beszélek. Összességében az emberi lény a legtökéletesebb, ami csak létezik.

GflLflKra 222 Paul szélesen rámosolygott az androidra: - Érdekes, én is pont ugyanezt gondolom róla­ tok. Komolyan! Főleg a legutóbbi modellekről. Körbenézett, és Daisyn állapodott meg a pillantása. Az AT121-re a kijelentés semmiféle hatást sem tett, a hiúság nem szerepelt a programozásában, és soha nem is fog. - Köszönöm, uram. Tudom, hogy vélekednek rólunk az önök szakmájában, bár nem érdekel, mit gondolnak rólam az emberek. Neve úgy ítélte meg, hogy eljött az ő ideje. - A híres Frankenstein-komplexusra gondolsz, amitől most Crawford úr is szenved? A nyilvánvaló ellenszenvre irántatok, mert alárendeltnek érzi m a­ gát veletek szemben anélkül, hogy az lenne? - Micsoda, ki, én...? - A yunói zavartnak tűnt, hiszen az android története teljesen hidegen hagyta. Paul lépett közbe, mielőtt túl késő lett volna: - Miből gondolod, hogy olyan tökéletesek va­ gyunk? Ezt még mi m agunk sem gondoljuk. 183 lelkesen folytatta: - Tudom, hogy nincsenek tudatában, uram, pe­ dig ez evidens. Az emberi lényeknek gyakorlatilag mindenük megvan. Élnek, éreznek... - Szerinted gyűlöletet érezni, az valami külön­ leges? Dühöt, féltékenységet, irigységet? - Uram, ez így van rendjén, még az ehhez ha­ sonló negatív érzelmek is arra szolgálnak, hogy átéljék a saját létezésüket. Már hogyne lenne cso­ dálatos tudni, hogy élek, bármilyen formában is? Mindamellett megértem, hogy többségükben ezek az érzelmek egy előző folyamat eredményei, talán a tehetetlenségből, a szerelemből, a csodálatból ered­ nek, ok-okozati összefüggés van közöttük... - És a fájdalom? Mi a véleményed a fájdalomról? Hogyan tudod kontrollálni? - A fájdalomnak sokféle fajtája van, a düh fáj­ dalmat okoz, a féltékenység is ezt idézi elő, egysze­ rűen tudni kell kontrollálni, kell lennie valamiféle segítségnek, az emberi lényeknek uralkodniuk kell ezek fölött az érzelmek fölött... másrészt létezik fi­ zikai fájdalom is, amit meg lehet szüntetni, ahogy azt maguk is tudják.

- Na jó, és a lelki fájdalom? Ha például elveszted az egyik szerettedet? - Jó, ezt nem értem, hogy miért okoz akkora fájdalmat; azt el tudom képzelni, hogy egy szere­ tett lény elvesztése nosztalgiát ébreszt bennem, de fájdalmat... Minden ember tudja, hogy meg kell halnia, nem látom be, miért nem fogadják el a gon­ dolatot, pedig nagyon egyszerű, porból lettünk, s porrá leszünk, ahogy mondani szokták. - Neve elégedetten bólintott, 183 logikája elképesztő volt. - Másrészt bizonyos dolgok vigaszt nyújtanak. Létezik a vallás. A hívő emberek megbékélnek a halállal, és m intha többről lenne szó egyszerű bele­ törődésnél. .. a lelki békéjüket találják meg. Paul és Neve egymásra mosolyogtak. Hihetetlen ez a gép. - Sajnos azt kell mondanom, hogy az élet nem ilyen egyszerű. 183, te mindent a logika szemszögé­ ből néztél, emiatt látsz bennünket tökéletes teremt­ ményeknek. - így kell néznem magukat, de a valóságban, Twain kisasszony, nem csupán erről van szó, még nem fejeztem be. Az érzelmeik csak az egyik oldal, ott van még az intelligenciájuk... - Mi van vele? Talán a*tied nem magasabb ren­ dű? - Természetesen nem, ez egy logikai hiba. Maguk közül a legtöbben azt hiszik, hogy a mi pozitronikus agyunk magasabb rendű az önök biológiai agyánál, de valójában nem így van. A mi agyunk tiszta matemetika. Logikus és illogikus... Természetesen képesek vagyunk hatalmas sebes­ séggel a legpontosabban számolni, ha a ráfordított időt vesszük alapul, de azt is figyelembe kell venni, hogy a mi agyunk nem más, mint mesterséges al­ kotóanyagok összessége, amit maguk hoztak létre, és belénk ültették, a maguk találmánya, és ettől válnak magasabb rendű élőlényekké, még ha nin­ csenek is tudatában. - Nyilvánvalóan nem tudja, hogy mit beszél. Bár a szavai... De a gép figyelemre sem méltatta: - A műveletek többségét, amit végrehajtunk, az emberi agy is meg tudná Dt>

en m cra sss csinálni, bár néhány esetben nyilvánvalóan végte­ len sok időre lenne szüksége hozzá. A maga agya nagyon hatékony, csak még nem tudja kihasználni a teljes kapacitását, de attól még rendkívüli. - Nem látom, mi abban a rendkívüli, ha hatal­ mas kapacitással rendelkezik a feladatok végrehaj­ tására, de nem tudja, hogyan használhatná. Nem tudom eldönteni, hogy nagyon logikusan vagy na­ gyon pozitívan gondolkodsz-e, 183. - Talán idővel, Twain kisasszony, sikerül meg­ szerezniük hozzá a tudást. Hát nem érti? Még nem tudják pontosan, hogy működik az agy a maga tel­ jességében, ezért azt sem tudhatják, mire képes, de a jelenlegi ismeretek birtokában is nyilvánvaló az összetettsége, és ami összetett, annak fejlődnie kell, valami... magasabb rendűvé kell válnia. - A három embert zavarba ejtette az android gondolatmene­ te, amivel mindent a feje tetejére állított. Világosan látszott, hogy a naprendszerhálóról összeszedett információkat teljesen magáévá tette. - Mi sosem fejlődtünk volna a maguk segítsége nélkül, a prog­ ramozásuk nélkül, a szofterünk és a hardverünk fejlesztése nélkül, ha maguk nem értek volna el a fej­ lődésnek arra a szintjére, ahol most vannak, habár... az embereket senki sem programozta. Értik már? Senki sem képes programozni az intuíciót, sem a gyanakvást, sem a találékonyságot vagy a humor­ érzéket, hogy csak néhány példát említsek, u raim ... bámulatos képességek vannak a birtokukban, amik­ ről nem is tudnak, talán azért nem, mert az esetek döntő többségében fegyvernek használják ezeket... - De amiket rólunk mondasz, azok egyáltalán nem olyan speciálisak, 183. Nézd az érem mindkét oldalát! - Neve tudta, hogy az android nem fogja megérteni, amit mond, mégis folytatta. - Azért teremtettünk benneteket, hogy hasznot húzzunk a létezésetekből, hogy kényelmesebbé váljon az életünk. Semmi egyébért! És ezt egész egyszerűen csak egoizmusnak hívják. - Lehet, de képesek másik emberi lényeket nemzeni, és ezt nem önzésből teszik, nem igaz? Nem igaz, Twain kisasszony? - így van, de... A nőt váratlanul félbeszakította az android:

- Úgy gondolja, hogy Isten önző, Twain kisaszszony? Paul válaszolt gyorsan, átvette menyasszonyától a szót: - Nem, természetesen nem! Hová akarsz kilyu­ kadni, 183? - Semmi különösre, Flency úr, csak azt nem ér­ tem, hogy ha maguk úgy gondolják, az Istenük nem önző, akkor miért akarják, hogy én ezt gondoljam a sajátomról? - Azt akarod mondani...! Úristen, ez lehetetlen...! De... - Twain nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Edward Crawford felállt. - Ez őrület! Bár Pault ugyanúgy megdöbbentették az android utolsó szavai, mégis képes volt logikus ma­ gyarázattal szolgálni a hallottakra: - így van, Crawford úr, az emberi faj tüzetes tanulmányozása és a hatalmunk, amellyel más teremtményeket a saját képünkre tudtunk terem­ teni, arra a következtetésre juttatta, hogy olyanok vagyunk, mint az istenek... Crawford lerogyott a székére, nem akart hinni a fülének. Közben az android várakozva tekintett a három emberre. - Rendben, 183, de mi köze ennek a homaniumhoz? Miért mondasz ellent azoknak, akiket az isteneidnek tartasz? Ez minden logikát nélkülöz... - Uram, nagyon egyszerű. Az egész gondolatmenet az újraaktiválásom után világosodott meg előttem, azóta nem volt alkalmam személyesen találkozni emberi lénnyel, csak a Yunóra küldött képüzeneteken láttam néhányat. - De... de... - A robopszichológus pulzusa emelkedni kezdett. - Tehát azért lázítottad fel az összes társadat, hogy megláthasd az... isteneidet! - így van, Twain kisasszony. Nem ugyanezt tet­ te volna a helyemben, ha lehetősége nyílik rá? - Igen... nem tudom ... - Twain végiggondolta, és gyanította, hogy ő is ugyanígy cselekedett volna. - Még van egy kérdésem, 183. Mit keresünk én és Neve itt? Miért nem volt elég Edward Crawford

SRLflKTIKfl SSS jelenléte, egy android nem tud különbséget tenni az emberi lények között. Vagy te igen? - Paul tudta, hogy ez valószínűtlen, de minden lehetséges mó­ don próbált bizonyosságot szerezni; ha így van... akkor ez az alak, akit az emberek pillanatnyilag csodálnak, nagyon veszélyes lehet. - Nem, Flency úr, nem tudok. A maga jelen­ létének más a célja, ahogy Edward Crawford ittlé­ tének is két oka van, az egyik már ismert, a másik még magától értetődőbb: egyszerűen szeretnék köszönetét mondani neki. Ő tette lehetővé, hogy megtanuljam mindazt, amit megtanultam, és hogy átélhessem ezt a pillanatot. - Mit akarsz ezzel mondani, 183? - Neve a végé­ re szeretett volna járni a dolgoknak. Most a yunói válaszolt; kellemes érzések törtek fel benne, bár még mindig idegennek érezte a ro­ botot: - Bizonyos szempontból én tehetek róla, hogy 183-at rekonstruálták. - Másrészt a jelenléte hozzájárult ahhoz, hogy a két Rendszer kapcsolatba lépjen egymással. Ebben a pillanatban hatásosabb a kommunikáció a két nép között, m int valaha, mert azt hiszik, hogy az irányítás kicsúszott a kezük közül. - De miért nem elégedtél meg azzal, hogy én itt vagyok? Megvárhattad volna, míg a két nép anynyira kétségbe esik, hogy maguktól kapcsolatba lépnek egymással. - Lehetséges, Flency úr, de láttam, hogy a gyümölcsöző kapcsolathoz nem volt elegendő az androidok bérbeadása, következésképpen nem mertem ... Küldenem kellett egy kódolatlan üze­ netet a Rendszernek új robopszichológust kérve, tudván, hogy ezt az üzenetet útközben elfogják, és meg fogja könnyíteni az információ felszabadulását a teljes káosz magjait elültetve. Mindenki elveszti a fejét az egyik oldalon ugyanúgy, mint a másikon. Tehát elküldtem, és Twain kisasszony eltűnése is szükségessé vált, hogy még jobban összekuszálja az ügyet, ami így is lett. Habár visszautasítjuk a kom­ munikáció minden módját a külvilággal, mégis ál­

75

landóan információkat kaptunk róla. Vádolhatnak kémkedéssel, mégis minden a terv szerint haladt. - Valóban hihetetlen, amit véghezvittél, 183, csodálatra méltó! - Szóra sem érdemes, Twain kisasszony, m ind­ két népnek kellett már, hogy valaki a fehér zászló kitűzésére ösztönözze őket, és én tudtam, hogy mire van szükségem ehhez... de az igazat megvall­ va ez csupán másodlagos cél volt, valójában csak és kizárólag önös érdekek vezéreltek. - Az android nagyon is gyorsan tanult. - Most csak azt akarom elérni, amire annyira vágytam, és az sem számít, ha elítélnek érte. Crawford feje ide-oda forgott: - De van még valami, amit nem sikerült elér­ ned? - Valóban, uram. Még nem ... - Mit akarsz még? - Crawford úr, mit szeretne, ha Isten maga előtt állna? Mi az, amire minden másnál jobban vágy­ na? Twain lélegzete elakadt, ő tökéletesen értette. Azonnal felállt. - Mit akar tenni? - Crawford nem tudott szaba­ dulni a félelmétől. - Hagyja, tudja, hogy mit csinál! Végül is 183 megérdemli, hiszen ezután ki lesz kapcsolva... - Crawford hitetlenkedve nézett rá. - Ne gon­ dolja, hogy nincs vele tisztában, mi lesz a követ­ kezménye annak, hogy úgy akart tenni, mintha robopszichológus volna!? Ne aggódjon, tudja, hogy így kell lennie, és elfogadja... Amikor újra bekap­ csolják, semmire sem emlékszik majd a történtek­ ből, minden információt kitörölnek a memóriájá­ ból, és ezúttal m ár valamelyikünk átvizsgálja. Közben Neve 183 felé közeledett, aki rögtön felállt. A robopszichológus megfogta az android mindkét kezét, és a saját nyaka köré fonta, ugyan­ akkor ő is átölelete minden szereiével, ami csak ad­ ható egy gépnek...

1: knot (angol): csomó

www.intergalaktika.hu

Horváth Hermina fordítása

Hanggenerátor hibridekhez

A hibrid autók elektrom os m eghajtás esetén csaknem teljesen hangtalanok. Am i a város szá­ m ára előnyös, az a gyalogosok szám ára veszélyes. A csaknem zajtalan futás m iatt nagyon nehéz füllel érzékelni a közeledtét. Ez problém át okoz a vakok és gyengénlátók esetében, de elég egy el­ m erengő, figyelm etlen gyalogos is. A világon több ilyen gázolásos baleset tö rté n t már. De problém át okoz azoknak a tapasztalt vezetőknek is, akikben

Az ötlet rendkívül egyszerű és p rak tik u s. De sajnos az em ber nem így m űködik. M ár előre látható, hogy a p rak tik u m o t fel fogja váltani a tu n in gő rület. Ha engedélyezik, a hanggenerátor­ ban cserélhető lesz a zaj. Ha betiltják, ez is fel lesz törve, és jön az audio-csiptuning. Nem sokkal a készülék megjelenése u tán meg fognak jelenni azok az autók, amelyek egy szolid m otorhang helyett V 8-as vagy V12-es erőgépek dübörgését fogják játszani. H am ar divat lesz a Fer­ rari, a Porsche és a L am borghini hangja. Lesznek olyan autók, am elyek bárm ilyen lassan indulnak is el, alóluk m égis csikorgó g u m ik aszfalttépését fogjuk hallani. Szintén törvényszerű, hogy ezeket a generá­ torokat nem csak a hibridtulajdonosok, hanem

m ár kialakult a ru tin , hogy a m űszerek helyett a m otor hangja alapján vezessenek. Erre találtak

a tu n ingolók is vásárolni fogják. Félő, hogy itt is m egjelenik m ajd a hangerőm ánia. Kinek szól

m egoldást a Lotus m érnökei. Ha túl csöndes az autó, szereljünk bele hanggenerátort! Az elektrom os m eghajtásra váltáskor elindul egy m otorhang-generátor, am i kis vízhat­ lan hangszórókon keresztül szólal meg a já rm ű orrában. Ez figyelm ezteti az utcán közlekedőket, és kom fortérzetet nyújt a sofőröknek is.

hangosabban az autója. Szintén várható, hogy m egjelennek az alterna­ tív hangok is. Bár autót látunk, a rocker tulajdonos gépe alól mégis egy chopper jól ism ert pöfögése h a l­ latszik. Meg fognak jelenni a traktor- és kom bájn­ hangok, de az igazán elvadult elméktől helikopter, sugárhajtású repülőgép, vagy éppen m otorcsónak —•" 1 hangját várhatjuk.

A

ki már utazott télen vastag h óban villa­

m oson, az tudja, hogy az igencsak zörgős járm ű szinte han g talan u l siklik. Alig le­ het m eghallani. Ki gondolta volna korábban, hogy az alacsony zajszint még problém a lesz egyszer? Ugyanis gond m erült fel a környezetbarát h ib rid ­ hajtású autók esetében.

■ P i, |

í f jM I *

•

‘jj'-. '-g'

'

* *

fa

%|B

M indamellett szám olhatunk a hum oros vásárlókkal is. Lesznek olyanok, akik komo-

Iván vcs/ik a lőerőt, cs lovaskocsi zörgése, paták kopogása, lovak » nyerítése száll a jarnuí-

vük felöl. - _______ 2 a — í? l Azőkocsijukból deáá ■Ej

cemberben száncsengő és egy lovasszán hang­

ját hallhatjuk. De jöhet H még a fókák kaífogásá.. •

tol .1 balnak énekén it a kalfercsorda diibör-

V állalk o zn a a való v ilág b an 1

Kommandós Segway

M

k g le p ő fé n y k ép

kedvezm ény a Galaktika m ag azin o lv asó i rész ére!

érkezett az olimpia

kapcsán Kínából.

A Segway napjaink legdivatosabb és leghasználhatóbb járműve lenne, ha nem annyiba kerülne, mint egy alsókategóriás autó. A testünk himbálásával irányítható elektromos kétkere­ kű kezelése könnyen megtanulható, a világ több pontján a hagyományos közlekedés mellett példá­ ul városnézésre is használják.

Nem kellett sok időnek eltelnie, megjelent a terepjáró változat, sőt a Segway a rendfenntartó erők járm űparkjába is bekerült. Például a sétáló­ utcákban ezzel járőröznek a rendőrök, így erősítve meg jelenlétüket, egyúttal kímélve a környezetet. A fotón a kínai antiterrorista egység egy spe­ ciális segwayes osztaga látható. A kommandósok elsajátították a járm ű professzionális kezelését. Mint a felvételen látható, arra is felkészítették őket, hogy akár kéz nélkül, a kormányt lábuk­ kal tartva irányítsák a járművet, miközben akár a fegyverüket is használhatják. Mivel a Segway végsebessége meghaladja egy átlagos futóét, az egység ütőképessége és létjogosultsága érthető. Őszintén reméljük azonban, hogy a bevetésükre nem lesz szükség.

Fizessen elő egy évre 4 790 Ft helyett 3160 Ft-ért itt: w w w .a z u z le tta r s .h u

(a m eg jeg y zés ro v atb a írja be: G a la k tik a ) vagy: (1 )7 6 9 -1 4 4 6 !

Az üzlet. Gyakorlatilag.

mm

222

Hosszú összezártságban előbb-utóbb megutáljuk egymást, még egy * sim a együttélés is alakulhat így. H át még [ g m k ha egy M ars-utazás ülp r hónapokra egy szűkös légtérbe kényszerülő | űrhajósairól van szó!

Frederik Pohl SZERZŐ

bárnak nem volt neve; odakint mind­ össze ennyi állt: KÁVÉZÓ - ÉTELEK KOKTÉLOK, ami elég értelmetlen. Ennek ellenére bár volt. Odabent egy nagy tévé duruzsolt naphosszat három ragyogó színben, meg egy zene­ gép, ami megpróbálta túlharsogni azt a manapság játszott vacak zenével. Szóval nem volt kifejezetten kölyköknek való hely. Nekem valahogy tetszett. Vi­ szont egyáltalán semmi keresnivalóm nem volt ott - ez benne van a szerződésben. New Yorkban és az északkeleti államokban kellett tartózkodnom. Ez a kávés-kajás-koktélos hely épp a folyó túlol­ dalán helyezkedett el. Úgy rémlik, Hoboken volt a hely neve, nem vagyok benne biztos. Volt az egész­ nek egy olyan álomszerű hangulata. Én... Nos, még arra sem emlékszem, hogy jártam ott. Beugrott egy pillanat, amikor New York központjában járva néz­ tem a folyó túlsó partját. Sokszor megtörtént. Aztán egyszer csak ott voltam. Egyáltalán nem emlékszem, hogy átkeltem volna a folyón. Ugyanis részeg voltam. Ismerős a helyzet? Dupla whiskyk, egyik a másik után. Aztán a csapos már nem is hozza a gyömbér­ sört, mert fokozatosan elfelejtem felváltva inni őket. Az biztos, hogy elég jól berúgtam, még jóval azelőtt,

A

hogy elhagytam New Yorkot. Legalábbis ennek kel­ lett történnie, hogy kockára tegyem a nyugdíjat meg mindent. Régebben nem ittam sokat, de mostanában, hát, nem tudom, amikor iszom, eszembe jut Sam és Wally és Halléfejű és Gilvey és a parancsnok. Ha nem iszom, akkor is eszembe jutnak, és akkor iszom egyet. Aztán még egyet, és ez mindig ugyanoda ve­ zet. Nos, azt hiszem, már elmondtam. Meglehetősen sokat iszom, de nem tehetek róla. Volt egy lány. Mindig akad valahol egy lány. Rendszerint elég hétköznapiak, és ez sem volt kivétel. Úgy értem, való­ színűleg volt gyereke. Úgy 35 lehetett, és elég jól nézett ki, bár egy hosszú forradás húzódott a füle tövétől le a torkán egészen a kis kerek pontig, a gégéjéig. Nem volt csúnya forradás. Jó illatot árasztott magából a lány - amíg egyáltalán meg tudtam különböztetni az illatokat, ugye - , és hallgatag volt. Ez tetszett. Csak nos, volt már olyan ismerősük, aki idegesen köhécselt? Mint amikor valami vicceset mondunk, csak kissé tréfásat, nem egy marha jó viccet, és nem nevetnek, de nem is csak mosolyognak, hanem valahogy köhög­ nek? Na, ezt csinálta ő. Viszketegségem támadt; nem volt menekvés. Megkértem, hogy hagyja abba.

CflLAKTIKA SSS - Jó volt - feleltem. Ez hazugság volt. Érdekelte a dolog. Elfelejtett mosolyogni. Ettől jobban nézett ki. - Ismertem egy férfit - mondta -, a sógoromat, a férjem testvére volt, úgy értem, az ex-férjem... - Értem. - A General Atomiénál dolgozott. Rockfordban, Illinois-ban. Tudod, az hol van? - Persze. - Nem mehettem oda, de tudtam, hol van Illinois. - Az első Mars-űrhajón dolgozott. Ennek már vagy tizenöt éve. Mindig ő maga akart elmenni a Marsra, de nem felelt meg a teszteken. - Abbahagyta, és rám nézett. Tudtam, mi jár a fejében. A za helyzet, hogy nem mindig úgy néztem ki, ahogy most. Úgy értem, nem mintha bármilyen bajom lenne most, de m ár én sem felelnék meg a teszteken. És mások sem. Ezért repülünk mindannyian csak egyszer. - Csak azért reszketek ennyire, mert fázom mondtam. Ez persze nem volt igaz. A Gilvey-féle köhécselés volt az oka. Nem örültem, ha eszembe jutott Gilvey vagy Sam vagy Halléfejű vagy Wally vagy a parancsnok. Egyikükre sem szerettem gon­ dolni. Reszkettem, amikor rájuk gondoltam. Az a helyzet, hogy nem ölhettük meg egymást. Ezt nem engedték meg nekünk. Indulás előtt mesterkedtek valamit a gondolatainkkal, hogy biztosak legyenek benne, nem tesszük meg. Amit csináltak, annak ha­ tása nem tart örökké. Két évig hat, aztán elmúlik. Ez meg, ugye, épp elég idő ahhoz, hogy az ember el­ menjen a Marsra, és vissza is térjen onnan. Másrészt ez nagyon hosszú idő, mert olyan az egész, mint egy kényszerzubbony. Tudják, hogyan kell megríkatni egy csecsemőt? Fogják meg szorosan a kezecskéit. Tulajdonképpen a legalapvetőbb dolog. Amit velünk tettek azért, hogy ne tudjuk megölni egymást, olyan volt, mintha megkötöztek volna, mintha kényszerzubbonyban lettünk volna, mintha fogták volna a kezünket úgy, hogy ne tudjunk kiszabadulni. No. Két év viszont elég hosszú idő. Túlontúl hosszú. Odajött a csapos. - Sajnálom, haver - mondta. - Nézze, kikapcsol­ tam a légkondicionálót. Jól érzi magát? Úgy néz ki, m int... - Persze, jól vagyok - mondtam neki. Hangja aggodalmasnak tűnt. Még azt sem hallottam, hogy visszajött. A lány is nyugtalannak látszott, bizonyára azért, mert annyira remegtem, hogy ki-kilöttyent az DD

Gyűlölt n ép ség

Kilöttyentette az italát, és majdnem rémülten né­ zett rám - pedig megpróbáltam halkan szólni neki. - Bocsánat - mondta, egy picit dühösen, egy picit rémülten. - Bocsánat. De nem kell... - Felejtsd el! - Rendben. De arra kértél, hogy üljek ide melléd, emlékszel? Ha azt akarod, hogy... - Felejtsd el! - Biccentettem a csaposnak, és fel­ mutattam két ujjat. - Innod kell még egyet - mond­ tam a lánynak. - Az a helyzet - folytattam hogy Gilvey szokta ezt csinálni. -M it? - Igy köhögni. Zavartan nézett. -Ú g y érted, m int... - Hagyd már abba, az istenit neki! - Erre még a csapos is rám nézett. A lány ekkor már tényleg dü­ hös volt, de nem akartam, hogy faképnél hagyjon. Gilvey volt az egyik fickó, akivel a Marsra mentünk. Pat Gilvey - mondtam. - Ó. - Újra leült, és áthajolt az asztalon, szinte rá­ feküdt. - A Marsra. A csapos hozta az italainkat, és gyanakodva né­ zett rám. - Mondja csak, Mac - szóltam neki -, kikapcsol­ ná a légkondicionálót? - Nem. És nem vagyok Mac. - Ugyan, legyen már szíve! Túl hideg van itt. - Sajnálom. - Ez nem úgy hangzott, mintha való­ ban sajnálná. De tényleg fáztam. Arra a fajta hidegre gondolok, ami az ilyen helyeken szokott lenni. Isme­ rős New York környéke augusztusban? 27,29,32 °C. Mindenütt van légkondicionálás, és valójában azt akarják, hogy ingben-nyakkendőben legyen az em­ ber. Én viszont szeretek sokat gyalogolni. Szerintem maguk is így lennének ezzel. És nem lehet sokat gya­ logolni hosszú nadrágban meg öltönyzakóban meg hasonló cuccokban. Legalábbis nem errefelé. És nem augusztusban. Igy aztán amikor bementem egy-egy bárba, mindig volt odabent egy ilyen beépített hűtőszekrény a használtautó-kereskedők meg a barátnő­ ik, esetleg a feleségeik kedvéért, akik mind rendesen öltözöttek. Hogy minek?... Én viszont megfagytam. - A Mars - suttogta a lány. - A Mars. Megint viszketegségem támadt. - Akarsz táncolni? - Nincs engedélyük - mondta. - Byron, nem tud­ tam, hogy jártál a Marson. Mesélj róla, kérlek!

79

80

wem s s s italom. Pénzt tettem az asztalra, meg sem számol­ tam, mennyit. - Minden rendben - mondtam. - Épp indultunk. - Tényleg? - A lány zavartnak tűnt. De aztán ve­ lem tartott; mindig így történik, ha egyszer megtud­ ják, hogy az ember járt a Marson. A következő helyen, a vécébe tett kiruccanások kö­ zött a lány azt mondta: - Biztos sok bátorság kell ahhoz, hogy ilyesmire jelentkezzen az ember. Érdekeltek a természettudo­ mányok a suliban? Szörnyen sokat kell tudni ahhoz, hogy űrhajós lehess, ugye? Találkoztál már azokkal a kis majomfigurákkal, akikről úgy tudják, hogy a Marson élnek? Olvastam egy cikket arról, hogyan élnek azokban a kisvárosokban, apró sátrakban vagy m ikben... csak éppen nem építik, hanem ter­ mesztik ezeket. Különös! Láttál már ilyesmit? Lefo­ gadom, hogy az az utazás valóságos kínszenvedés volt. Mennyi is, kilenc hónap? Még egy gyereket sem szülnél meg! Ne haragudj... Mondd csak, az egész idő alatt hogyan... szóval hogy sikerült megolda­ ni? Úgy értem, sosem kellett elvonulnod a ... tudod, hová... vagy ilyesmi? - Megoldottuk - mondtam. Vihogott, és ez eszé­ bejuttatta, tehát megint kiment a vécére. Átfutott az agyamon, hogy felkelek, és elmegyek, mialatt kint van, de mi értelme lett volna? Csak annyi, hogy fel­ csíptem volna valaki mást. Éjfélre járt. Néhány perc nem ártana meg. A zse­ bembe nyúltam, hogy kivegyem a kis pirulás dobozt, amit kapunk - nem feltölthető, de minden hónap­ ban újra felírják, és postán kapjuk meg a receptet a nyugdíjcsekkel együtt. A dobozon ezt írta:

Figyelm eztetés! Csak az orvos által előírt m ó d o n használan­ dó. S zívb eteg ség b en , em észtési zavarokban vagy keringési b e te g sé g b e n szen ved ők ne szedjék. Felhasználása eseté n alkoholtartal­ m ú italok fogyasztása tilos. Hármat vettem be. Nem szeretem éjfél előtt kez­ deni, mindenesetre megszűnt a remegés.

Behunytam a szemem, és megint az űrhajón vol­ tam. A bár zaja a rakéták, a légtisztítók és a szenny­ vízleeresztők zajává alakult át. Kezdtem izzadni, bár itt is volt légkondicionálás. Hallottam, amint Wally a szokásos módon fütyörészik magában, oxigén­ maszkja tompította, a rakéták zaja pedig elnyomta a hangot, mely mégis tökéletesen hallható volt. Az Okos nő dallama. Néha a Szeretni könnyűé, néha pe­ dig az Árnyak üldözéséé, de többnyire az Okos nőé. Wally Juilliardot végzett. Valaki tüsszentett, pont úgy hangzott, mint Halléfejű tüsszentése. Tudják, hogyan tüsszent mindenki a saját egyéni stílusá­ ban? Halléfejűnek olyan kis nőies tüsszentése volt, hutta, nagyon gyors, a szájon át, az orra kimaradt az egészből. A parancsnoké hrásss. Wallyé á-ssu, á-ssu, á-ssu. Gilvey-é há-csu. Sam ritkán tüsszentett, vi­ szont valahogy furcsán köhögött meg permetezett, és ez rosszabb volt. Néha azon morfondíroztam, őt úgy kellene megölni, hogy lekötözöm, és Wallyt meg a parancsnokot addig tüsszögtetem mellette, amíg bele nem hal. Ez természetesen csak amolyan vicces gondolat volt, amikor jól éreztem magam. Vagy nagyon jól. Rendszerint egy késre gondoltam Sammel kapcsolatban. Halléfejűnek egy puska du­ kált, egyetlen lövés a hasa közepébe. Wallynak meg egy géppisztoly - szépen kicsipkézni tetőtől talpig, ugye értik, oda-vissza. A parancsnok egy ketrecbe zárva, éhes oroszlánok közé, Gilveyt pedig a puszta kezemmel fojtogattam volna. Gyanítom, hogy a köhécselése miatt. A lány visszatért. - Mesélj róla! - könyörgött. - Olyan kíváncsi va­ gyok. Kinyitottam a szemem. - Azt akarod, hogy meséljek róla? - Igen, kééérleeek! - Arról, hogy milyen rakétával repülni a Marsra? - Arról! - Rendben - mondtam. Hogy mire nem képes három kis fehér bogyó! Még csak nem is remegtem. Van hat férfi, érted? Egy Buick méretű helyen, ami az egyetlen helyiség. Ketten mindig a hálóhelyen vannak, négyen meg őrködnek. Lehet, hogy további tíz percig szeretnél a hálózsákban maradni,

WA jack McDevitt Nebula-díjas sorozatának nyitókötete egyszerre SFés krimi, valamint fordulatos kalandregény, középpontjában egy „high-tech Indiana Jonesszal”

SRLRKTIKR SSS

mert ugyan miről lehet beszélgetni? Ja igen, az első pár hét során lehet, hát persze... akkor még jóban vagyunk egymással. Ami azt illeti, akkor nincs is szükségünk arra a maszkra. Vagy legalábbis nem túl gyakran. Akkor még mindenki elég tiszta. Olyan szag van o tt... milyen is?... körülbelül olyan, mint egy tornaterem öltözőjébén. Érted? Elviselhető. Per­ sze csak akkor, ha senki sem lesz űrbeteg. Ebből a szempontból szerencsénk volt. Hallottam egy útról, amikor a legénység két tagja az első pályakorrekció során űrbeteg lett, és már a második napon kidob­ ták a taccsot, de nagyon. Nem semmi! De tudod, ez így is, úgy is bekövetkezik. Ha leveszed a maszkot, pácban vagy. Nem is annyira a szag miatt. Valahogy ott az az íz a szádban, hátul, és csípi a szemed is. Az első két-három hónap után ez van. Később meg még rosszabb lesz. Ha meg rajtad van a maszk, ak­ kor persze az oxigénkeverék nyomással jön. Furcsa, ha nem szoktál hozzá. A tüdődnek kissé erőlködnie kell, hogy megszabaduljon tőle, főleg alvás közben, tehát egy idő után fájnak majd az izmok. Aztán még jobban fájnak. Aztán meg... No. Felszállás előtt a dilidokik jól átmossák az agyun­ kat, ami arra lesz jó, hogy ne öljük meg egymást. Azt viszont nem tudják megakaw>

Gyűlölt n é p ség

mert az az egyetlen hely az űrhajón, ahol kinyújtózkodhatsz, ugye érted, az egyetlen hely, ahol pihenés közben senki sem nyomja a könyökét az oldaladba. De nem teheted meg. Mert akkor már valaki más van soron. És lehet, hogy senki sem nyomja a könyökét az oldaladba, amikor nem őrködsz, de a jobb oldali fek­ helynél ott a légfrissítő főszelepe (fogadok, még min­ dig látszik a nyoma a vesém környékén), a bal oldali fekhelynél pedig a vészkijárati nyílás fogantyúja. Pont a halántékodat vered bele, ha túl hirtelen fordítod el a fejed. És nem igazán lehet aludni, úgy értem, nem mé­ lyen, a zaj miatt. Vagyis amikor működnek a rakéták. Amikor nem működnek, akkor szabadesésben vagy, és az is rossz, mert zuhanásról álmodsz. Amikor vi­ szont működnek, hát nem is tudom, szerintem az még rosszabb. Rohadtul hangos. És még ha nem is lenne ez a zaj, ha túl mélyen alszol, ráfordulhatsz az oxigéncsö­ vedre. Akkor aztán fulladásról álmodsz. Átéltél már ilyesmit? Erőlködsz, fulladozol, nem kapsz levegőt, volt már ilyen? Nem hiszem, hogy veszélyes. Minden­ esetre én mindig időben felébredtem ettől. Igaz, hal­ lottam valamit egy fickóról, aki hat évvel ezelőtt egy repülés során... No. Szóval mindig rajtad van ez az oxigénmaszk, egész idő alatt, kivéve amikor egy pillanatra leve­ szed, hogy beszélj valakivel. Ez elég ritkán fordul elő,

OnLRCTIKFI SSS

82

dályoxni, hogy gondoljunk rá. Később meg, a viszszatérés után (ez az, amit a cikkekben nem említe­ nek) nem engednek egymás közelébe. Tudod, hogy csinálják? Természetesen kapunk nyugdíjat. Úgy értem, adniuk kell nyugdíjat, mert egyébként nincs az a pénz, amennyiért bárki bevállalná ezt az utat. A szerződés viszont kimondja, hogy a saját régiónk­ ban kell maradnunk ahhoz, hogy megkaphassuk a nyugdíjat. Felosztották az egész országot. Hat régió. Mindegyikben van legalább egy nagyváros. Nekem szerencsém volt, mert sok jutott. Megpróbálják úgy csinálni, hogy mindenkinek a saját régiójában legyen a szülővárosa, de... nos, például a mi esetünkben Halléfejű és a parancsnok történetesen mindketten Santa Monicában születtek. Úgy rémlik, Halléfejű kapta Kaliforniát, Nevadát, azt az egész délnyugati részt. így hozta a sors. Isten tudja, melyik régiót kap­ ta a parancsnok. Talán New Jerseyt - mondtam, és bevettem egy újabb fehér bogyót. Átmentünk egy másik helyre. Hirtelen megszólalt a lány: - Rájöttem valamire. Abból, ahogy folyton körül­ nézel. -M ire jöttél rá? - Nos, részint abból, amit arról a másik fickóról mondtál, aki New Jerseyt kapta. Ez itt New Jersey. Ez nem a te régiód, igaz? - Igaz - mondtam némi szünet után. - Akkor miért vagy itt? Tudom, miért. Azért, mert keresel valakit. - Igy van - mondtam. - Meg akarod találni azt a másik alakot a legény­ ségből. Verekedni akarsz vele! - mondta diadalma­ san. Minden igyekezetem ellenére remegtem, fehér bogyók ide vagy oda. Viszont pontosítanom kellett. - Nem. Meg akarom ölni. - Honnan tudod, hogy itt van? Egy rakás állam­ ban kószálhat ő is, nem? - Hat államban. New Jersey, Pennsylvania, Delaware, Maryland... le egészen Washingtonig. - Akkor meg honnan tudod...?

Egy köddé vált faj nyom ai E gy átjáró az idegen világokba

- Itt lesz. - Semmi sem indokolta, hogy el­ mondjam neki, honnan tudom. Tudtam, és kész. Nem én voltam az egyetlen, aki állandóan a saját kijelölt régiója határán töltötte az idejét a folyó túloldalát vizslatva vagy átbámulva egy állam ha­ táron, tudván, hogy van valaki odaát. Tisztában voltam ezzel. Háborúban nem kell azon filózni, hogy az ellenséges csapatok ezer mérföldnyire vannak-e a frontvonaltól. Jól tudod, hol lesznek azok a csapatok. Jól tudod, hogy az ellenség is harcolni akar. Hutta, hutta. Kilöttyent az italom. A lányra néztem. - Ne... nem te... Határozottan rémültnek tűnt. - Mi a baj? - Te tüsszentettél? - Én? Tüsszenteni? Hogy én ... Valami tömöret és csúnyát mondtam, nem is tu­ dom, mit. Nem! Nem a lány volt. Tudtam, hogy nem ővolt. Halléfejű tüsszentett. Halléfejű. Becsületes nevén Marvin T. Roebuck. Százhetven centi magas. Sötét arc, egyik szeme kancsal. Valami­ lyen középnyugati akcentussal beszélt, bár Kalifor­ niából származott - visít helyett vissít, rettegés he­ lyett rettegeés meg ilyenek. Egy idő után megőrjített. Igy talán el tudják képzelni, miről beszélt állandóan. Egy görény. Egy hamisítatlan, velejéig romlott, anyaszomorító görény. Belerúgtam a székembe, és üvölteni kezdtem: - Roebuck! Hol vagy, te rohadék?! Hirtelen csend lett a bárban. Csak a zenegép hangját lehetett hallani. - Tudom, hogy itt vagy! - rikoltottam. - Gyere elő, hogy szétverjem a pofád, te átkozott! Te tetű, mondtam, hogy egyszer még megkapod tőlem, ami­ ért hazugnak neveztél aznap, mikor Wally széthasí­ totta a maszkját! Csend volt, mindenki engem nézett. Aztán kinyílt a férfimosdó ajtaja. Ő jött ki.

wem s s s Hitványul nézett ki. Vörös karikás szemek, hulló haj - szegény ördög nem lehetett több 29 évesnél. El­ kezdett rikácsolni: - Te! - Elmondott mindennek. Aztán: - Te tolvaj patkány, most megkapod a magadét, amiért meg­ próbáltad lenyúlni az édességadagomat! Kés volt nála. Nem törődtem ezzel. Nálam nem volt semmi, és ez hülyeség volt, de nem számított. A szomszédos asztalról felkaptam egy sörösüveget, és egy szék támláján széttörtem. Mit mondjak, egész jó fegy­ ver lett belőle; bármikor bevetném egy kés ellen. És meg is tettem. Feléje rohantam, ő meg felém támolygott-tántorgott őrült és kétségbeesett ábrázattal, motyogva és félrebeszélve - nemigen hallottam, mit mond, mert én is mondtam a magamét. Senki sem próbált megállítani minket. Valaki kiment, úgy véltem, azért, hogy kihívja a zsarukat, de nem volt ezzel semmi gond. Ha egyszer lerendeztem őt, nem érdekelt, mit csinálnak majd a zsaruk. Az arcát vettem célba. Először ő vágott meg engem. Éreztem, ahogy a kés felsiklik a bal karomon, de az a helyzet, hogy

még csak nem is fájt - olyan volt, mint egy kis csí­ pés. Nem törődtem vele. Megvágtam az arcát, aztán elrántottam az üveget, olyan volt az egész, mint va­ lami szürkésfehér zselé, aztán meg ömleni kezdett belőle a vér. Üvöltött! Ó, az az üvöltés! Sosem hallot­ tam ahhoz foghatót; erre vártam egész életemben. Ahogy hátratántorodott, belerúgtam, és elesett. Én meg azonmód ráugrottam kezemben az üveggel, és vigyáztam, nehogy a szívét vagy a torkát találjam el, mert az túl gyorsan végzett volna vele - hanem összevagdostam az arcát, és éreztem, hogy még né­ hányszor eltalál a késsel, és... És... És akkor, ugye, felébredtem. És ott állt fölöttem dr. Santly egy in­ jekciós tűvel, amit épp akkor húzott ki a karomból, és négy formaruhás ápoló fogott le. És dőlt rólam a verejték. Egy percig nem tudtam, hol vagyok. Szörnyű, éme­ lyítő zuhanásérzetem volt, mintha a bár és a verekedés és az egész világ füstté vált volna körülöttem. Aztán rájöttem, hol vagyok. Majdnem rosszabb volt. Abbahagytam az ordítozást, és csak feküdtem ott, és néztem őket. W>

Az itbusiness napi online tájékoztatója ict-szolgáltatásokról F elsővezetők n ek , d ön tésh o zó k n a k A z elm ú lt 2 4 óra leg fo n to sa b b hazai é s n em zetk özi ict-hírei In gyen es napi on lin e hírlevél

busjnesstoday

S A L A IM 222

84

Dr. Santly azt mondta, miközben megpróbált ba­ rátságos és közömbös arcot vágni: - Sokkal jobb, Byron fiam, sokkal jobb. Nem válaszoltam. - Két óra nyolc perc alatt végigcsináltad az egé­ szet - mondta. - Emlékszel az első alkalomra? Ti­ zenhat órán keresztül gyilkoltad.Van Wyck kapitány volt az, emlékszel? Most ki volt? - Halléfejű. - Az ápolókra néztem. Kételkedve engedték el karomat és lábamat. - Halléfejű - mondta dr. Santly. - Ja, Roebuck. Az a fiú - tette hozzá gyászos hangon, elszomorodó ábrázattal - távolról sem csinálja végig olyan jól, mint te. Távolról sem. Öt óra sem elég neki, hogy teljesít­ sen egy programot. És furcsa, de általában te vagy az, akit... Nos, jobb, ha nem beszélek erről, ugye? Semmi értelme beindítani egy ellentétes irányú ha­ tást, amikor, hogy úgy mondjam, tágra nyílt póru­ sokkal fekszel itt. - Rám mosolygott, de a mosolya mögött némi nyugtalanság bujkált. Felültem. - Van valakinél cigi? - Adjon neki egy cigarettát, Johnson! - utasí­ totta az orvos a jobb lábamnál álló ápolót. Johnson adott. Rágyújtottam. - Remekül haladsz - mondta dr. Santly. Egyike volt azoknak a dilidokiknak, akik azt hiszik, minden az, aminek mondjuk. Ismerős ez a fajta? - A hét vége előtt egy óra alá szorítjuk az egészet. Ragyogó fejlődés! Aztán kezelésbe vehetjük a tudati szintet. Rendkívül jól haladsz, fiam, ha tudsz róla, ha nem. Nos - kacsintott rám - , hat hónapon belül... na jó, legyen nyolc hónap, mert szeretek óva­ tos lenni... kiengedünk innen. Te leszel az első a le­ génységetekből, akit kiengedünk, tudtad ezt? - Örülök neki - válaszoltam. - A többieknek nem megy olyan jól? - Nem. Legtöbbjüknek egyáltalán nem megy jól. Különösen dr. Gilveynek, aki szörnyű állapotban van egy-egy sorozat után. Nem tagadom, aggódom érte. - Örülök neki - mondtam, és ezúttal így is gon­ doltam. Elgondolkodva nézett rám, de csak ennyit mon­ dott az ápolóknak:

- Most már jól van. Segítsék le az asztalról! Nehéz volt felállni. Egy percig meg kellett kapasz­ kodnom az asztal körüli korlátban. Elmondtam a szokványos kis szónoklatot: - Dr. Santly, újból el akarom mondani, meny­ nyire hálás vagyok mindezért. Már beletörődtem abba, hogy az ország valamelyik részébe zárva kell leélnem az életem, ahogy ez mindegyik legénységgel mindig is történt. De ez sokkal jobb. Igazán nagyra értékelem, amit tesz. És biztos vagyok benne, hogy a többiek is. - Persze, fiam, persze. - Elővett egy töltőtollat, és ráírt valamit a személyi lapomra; nem láttam, mit, de elégedettnek tűnt. - Csak a veled kapcsolatos teendőket írtam fel, Byron - mondta. - Hálás vagyok, hogy én valósít­ hattam meg ezt. Cinkos pillantást vetett az ápolókra. - Tudják, milyen fontos ez nekem. Ez a lelki re­ habilitáció egy teljesen új megközelítésének diadala. Ügy értem, hős űrutazóinknak joguk lesz szabadon élni, amikor visszatérnek a Földre, nem igaz? - Hogyne - mondtam, és a ruhám ujjával letöröl­ tem valamennyit arcom izzadságából. - Tehát véget kell vetnünk a kijelölt régiók rend­ szerének. Nem tudjuk elkerülni az űrutazásokkal járó feszültségeket, de nem ám. Viszont ha segít­ hetünk abban, hogy néhány program teljesítésével levezessétek a feszültségeket, hát igencsak megéri, nem igaz? - Nagyon is. - Ügy értem - folytatta egyre lelkesebben -, eljön majd az idő, amikor fesztelenül, mindenféle korlá­ tozás nélkül összejárhattok régi barátaitokkal a le­ génységből. Nagyon is szép kilátások, ugye? - Igen - mondtam. - Alig várom már. És pon­ tosan tudom, mit csinálok majd az első ilyen talál­ kozáskor... persze mindenféle korlátozás nélkül, ahogy maga is mondta - tettem hozzá. És ez igaz is volt; tényleg tudtam. Csak éppen nem egy széttört sörösüveggel akartam megtenni. Annál sokkal rafináltabb elképzeléseim voltak. Joó A ttila fordítása

1J

Frederik Pohl:

A h íc sík n y o

iKTIKfl a világban fotópályázat Szerkesztőségü n k m u n k a tá r s a it f u r d a lja a kíváncsiság, vajon a G a la k tik a m a g a z in a v ilá g m e ly p o n tja ir a j u t el. E zé rt fo tó p á ly á z a t o t h ird etü n k m e g

két kategóriában :

1. Arra kérjük játékos kedvű olvasóinkat, bárhová kerülnek a világban - kis ha­ zánkban vagy a Föld akárm elyik zugában fényképezzék le magukat az újsággal 2. Akik éppen nem utaznak sehová, készítsenek hamis képet, amely a világegyetem egy tetszőleges pontjára eljutott Galaktikát ábrázol. Lehet ez a Marson vagy a tenger alatt, a Titanic orrán vagy a nemzetközi űrállomáson. Fantáziánknak semmi sem szab korlátot. A képet jpeg formában küldjék el szerkesztőségünk e mail címére. A tárgy mezőben tüntes sék fel, hogy „Galaktika a világban” fotópályázat, és azt, hogy a „valódi” vagy a „fantázia”

Kedves olvasónk, Ambrits Tamás készítette nekünk ezt a képet az A z ú r A blaknál, Gozo szigetén, Máltán. A fantázia kategóriában köszönjük Plesovszki Hajnalka olvasónk munkáját!

cv«*

SflLflCTO 222

f c

ff

„Hé, Muki, ez a Föld?

gulatát remekül tükröző Marslakók, mars haza! Brown leginkább egyperces SFnovelláinak köszönheti hírnevét. Aki akár címmel, ékes bizonyítékául annak, hogy az ere­ deti címtől való hangulatbeli vagy tartalm i elté­ csak egyet is olvasott legjobban sikerült apró remekműveiből, alighanem örökre szívébe rés - a magyar könyvkiadási és filmforgalmazá­ si gyakorlattal ellentétben - nem csupán öncélú zárja a szerzőt. (Személyes megjegyzés: velem pontosan ez történt...) lehet... Egyes mininovelláiban (Válasz, Kapcsolat, A A Marslakók, mars haza! történetének kezde­ fegyver) Brown elsődlegesen a (nemegyszer filo­ tén unatkozó, pofátlan marslakók lepik el a Föl­ det, m integy egym illiárdnyian. Bárhol képesek zófiai mélységű) m ondanivalóra helyezi a hang­ megjelenni, bárm ilyen anyagon képesek átlát­ súlyt - ezeknél a végeredményként megszületett ni, és a legcsekélyebb mű olyannyira elgondol­ I ROW m értékben sem érdek­ kodtató, hogy mintegy vírusként épül be az ol­ li őket, hogy az em be­ m a r sl a k ó k reket akár zavarhatják vasó tudatalattijába is, is. Vagyis dehogynem: akár év(tized)ek m últán pont ebben lelik örö­ is elő-előtörve onnan; müket. más szösszeneteiben (A A regény cselekm é­ szolipszista, Vége, Vér) a nyének további ism er­ hum or válik az elbeszé-. tetése a rem ek poénok lés fő szervezőelemévé. egy részének lelövése Ez a kétféleség még nélkül reménytelen jobban megfigyelhető vállalkozás lenne, így Brown „hosszabb” no­ hát legyen elég enyvelláiban; talán legtö­ nyi: Brown szatirikus kéletesebb példa erre az eszközökkel ábrázolja Egyfajta halhatatlan­ a m agánélet teljes és ság (más fordításban: azonnali megszűnése A tükörterem) keserű által kiváltott, válto­ optim izm usának és a zatos egyéni és tá rsa­ Tébolyult hely a Piacet dalm i reakciókat, az fergeteges, őrült hu­ egyszerű őrülettől az SF m orának ellentéte. törvényszerű halálán át Ugyanakkor, mivel a dem ográfiai és politi­ a múlt század negy­ kai következményekig. venes-ötvenes éveinek A Marslakók, mars haza! alighanem ettől válik Am erikájában - m int ahogy a világ legtöbb tá­ m inden idők leghum orosabb SF-regényeinek ján, azelőtt és azóta is - a professzionális (azaz egyikévé. az írásból élő) írók javadalm azása leginkább A regényből készített filmmel azonban nem az eladott írások terjedelemétől függött, Brown árt vigyázni: a David Odell rendező fémjelezte, számos regényt is írt: westerneket, krim iket, na 1990-ben készült „m űalkotás” komoly eséllyel és persze tudom ányos-fantasztikusakat is, szám pályázhatna a „m inden idők legrosszabb filmes szerint ötöt. adaptációja” címre. Ez utóbbiak közül mindössze egy, a Martians, Rinyu Zsolt Go Home! jelent meg magyarul, a regény h an ­

F

redric

,

SflLflKTO 222

Űrkorszak - 50 év történelme 981

k a r á c s o n y á n egyetlen ajándékot kér­ milyen tevékenyen vettek és vesznek részt a m agyar tem a szüleim től ajándékba, az akkor m egje­ szakem berek az ű r m eghódításában. lent Űrhajózási Lexikont. Közel h arm in c éve Ism ertetést k a p u n k úgyszintén a N aprendszer forgatom rendszeresen. E karácsony óta azonban kutatásáról, a H oldhoz, a Naphoz, a bolygókhoz m ár több idő telt el, m in t az első Szputnyiktól a és egyéb égitestekhez in d íto tt szondák tö rtén etét csom ag felbontásáig. H iányzott egy összefoglaló ism erhetjük meg. Az em ber azonban nem csak m ű, am elynek segítségével képet alk o th atn án k , kilátogat az űrbe, hanem huzam osabb ideig ott m ilyen szerepet játszott az em ber az ű rb en a h u ­ is tartózkodik. Az űrállom ások, és kiem elten a szadik század végén és az ezredforduló után. Nem zetközi Ű rállom ás is nagy figyelm et kap a A zonban H orváth könyvben. A ndrás és Szabó Attila A k ö tet utolsó Horvan^drj| - szaba Attila h a rm a d a egy n ap tár, sokkal nagyobb feladat­

1

ra vállalkozott: egyetlen kötetben összesítették az

am ely m r

esem ényeket az első S zputnyiktól a Phoenix szonda idén m ájusi

Urkorszak

I

"V vá

—■ « 1^. w L Q i V

részből áll. A szerzők a kötet első k é th a rm a ­ d ában 10 fejezetben tárgyalják az ű rk u tatás legfontosabb te rü le ­ teit. B em elegítésként átte k in té st k ap u n k a ra k é tatech n ik a és az ű ru ta z á s több évszázados előzm ényeiről az ókortól az első űrszonda felbocsátásáig. M egism erhetjük a

krono lo g ik u s

so rren d b e rendezve tá rja elénk a fontosabb

m arsi landolásáig. M int a könyv cím e is m utatja, nem egy le­ xikont kap az olvasó. A zonban a tém akörök sokkal mélyebb bepil­ lan tást engednek a tö r­

.

*■

"***&>
ténelem be, m egértetve sok esem ény ok-okozati összefüggését, az esem é­ nyek láncolatát. Ezáltal többet m eg értü n k az

, ........

m eséket, m ítoszokat és tö rtén elm i ténye­ ket, am elyek előkészítették az em ber v ilág ű ri kalandját. A további fejezetekben a kronológia csak m á­ sodlagos szerepet játszik, a könyv tém akörök köré rendezi az inform ációkat. Az egyes fejezetek b em u­ tatják a nagyhatalm ak közötti űrverseny területeit és lépéseit, a kisebb űrhatalm ak születésének tö rté­ netét. Külön fejezet foglalkozik hazánk szerepével az űrkutatásban, hiszen a legtöbben nem is sejtik,

igDÜBfc- ■*—.<. £ lim w A

ű rkorszak h áttértö rtén ésóiból. A könyv stílusa olvasm ányos, az inform ációk

könnyen emészthetőek. Nem egy szimpla ism eretterjesztő alkotás, ennél magasabb szintet képvisel, de nem is a szakm ának készült m unka. A laikus érdeklődőknek közérthe­ tő, átfogó képet ad az elm últ ötven évről. Legfon­ tosabb szerepe, hogy felkeltheti az érdeklődést a terület iránt, újabb rajongókat szerezve az űrnek. Olyan biztos alapot nyújt, am elyről bárki tovább­ léphet érdeklődésének megfelelően.

K.T.M.

K ö n y v a já n ló

ű rk u tatás első fél évszá­ zadát. A nem rég m egje­ lent Űrkorszak cím ű m ű átfogó utazásra invitál m inket. A könyv két önálló

* jm » h

zmm 22? Ahogy mai atlaszainkban, úgy az SF elképzelt jövőbeli térképein is helye van hazánknak. Időről időre külföldi müvekben is feltűnnek magyar szereplők, helyszínek. De igazán jó l a mi szerzőink tunak írni ezekről.

*

Dévényi Tibor

Fantasztikus történetek Az űrközi forgalom megnövekedésére való tekintet­ tel a Posta kísérletképpen a Tapolcai utca és Edosin köz sarkán egy olyan nyilvános telefonfülkét helye­ zett üzembe, ahonnan a Crossbár Csak Működne rendszeren belül a 00-6-066 szám tárcsázása után, 6000 db tízforintos érme bedobása után bárme­ lyik űrállomás, sőt Zónaközi Állomás hívható. A 00-6-066 tárcsázását követően a CB-07 tárcsázá­ sával bármelyik, Zónahatárokon belüli űrhajó, ill. űrjármű (űrkomp, szemétszállító, magántaxi stb.) is elérhető. A kísérletképpen beüzemelt fülkében külön polcon helyezték el azt a 125 kötetes számtárat, ami­ ben a jelenlegi űrállomások, Zónaközi Állomások, ill. állami, szövetkezeti és magánforgalomban levő űrjárművek hívószámai megtalálhatók. Az ünnepélyes átadásra hétfőn du. ötkor került sor, a Vezérigazgató rövid beszédét követően. Az első beszélgetés a Vezérigazgató és a WU-2 űrállomás Parancsnoka között jött létre, kifogástalan hangmi­ nőségben. Egyedüli nehézséget a 6000 db tízforintos érme bedobása jelentette. Homer Gusztáv telemetrikus mechanikus újítási javaslatot nyújtott be a Crossbár Csak Működne Köz­ pontjának olyan tantusz kidolgozására, mely a 6000

db tízforinttal egyénértékű^MfRékmegy prototípust is, mely valóban alkalmasnak látszott a meglehető­ sen nagy számú pénzérme pótlására. Az újítást el­ fogadták, és a Vezérigazgató egy forró kézszorítással jutalmazta. Horner Gusztáv telemetrikus mechani­ kus felesége aznap este azt mondta férjének: - Apukám, nálad nagyobb marhát se szült még anya, az Isten nyugosztalja! Megindult a tantuszok gyártása, melyeknek for­ galmazásával a Posta, a Dohányelosztó Kisiparosok, a Szemfelszedők és a Kerékpárjavító Műhelyek let­ tek felhatalmazva. Az Üzem kapacitása már a bein­ duláskor elérte a napi hárommilliót. Ennek ellenére tantuszt sehol sem lehetett kapni, mert vagy exportra ment az egész, vagy gyűjtők vásárolták fel. Tény, hogy a készüléket csak 6000 db tízforintos érmével lehetett használni. Már aki tudta a számot, amit hívni akart, a számjegyzék 125 kötetes tára ui. egy éjszaka eltűnt. Igaz, hogy már másnap újat tettek a helyére, de egy nap múlva az is eltűnt. A 13. készlet után a Vezérigaz­ gató úgy döntött, h o g y............ (A szöveget a szerk. törölte.) Ezzel a készülék használhatósága korlátozó­ dott, mert kevesen tudták a hívandó számot fejből, a tudakozó meg sosem jelentkezett. De ez nem jelentett tulajdonképpen nagy fennakadást, ui. pár napon be-

GALflKTO SSS lül valaki leszerelte a számhívó tárcsáját. Igaz, hogy semmi másra nem volt jó, de nyilván ezt az is tudta, aki elvitte. Harmadnapra a kagyló tűnt el. Ötödnapra a fülke is. Valaki Dorogmaroson látta, pattogatott kukoricát árult belőle egy szakállas nő. Az űrközi hívásokat egyébként a Központon ke­ resztül lehet továbbra is lebonyolítani a 09-6-099 szám tárcsázásával, bármelyik készülékről. Csak várni kell. Pár órát. Vagy napot. Vagy hetet. Legfel­ jebb.

APORTYÁZÁSNAKVÉGE Kovits Lajos energialeolvasó nem érezte jól magát. Feszült a hasa. Rosszkedvűen caplatott fel az emelet­ re, s becsengetett. - Jnpt... - morogta a fogai között. - Leolvasni jöttem. - Csak tessék - mondta egy lompos hölgy - , én megyek vissza a konyhába, mert különben kifut a tej. Leolvasta a számokat, gondosan beírta a kis kar­ tonlapra. - Viszntltsra... - mormogta, és elment. „Hiába, ez a mai ebéd - gondolta -, ez a kelkáposztaleves az­ zal az ócska kolbásszal... Ma egy falatot sem eszem” - határozta el. Még 17 címre kellett mennie. Egyre kellemetlenebb volt a közérzete. Fáradtan, elcsigá­ zottan ért haza. - Szervusz, mama! - köszönt a feleségének. Kezet mosott, és kedvenc foteljába roskadt. - Mindjárt tálalok - szólt ki az asszony a konyhá­ ból. - Jó csípős lecsót csináltam, tudom, mennyire szereted. Mindjárt kész, csak a kolbászt melegítem még át. - Tedd el a részemet holnapra - felelte - , ma már semmit sem eszem. - Beteg vagy? - kérdezte az asszony részvét nél­ kül. - Vagy csak a lecsóhoz nem fűlik az uraság foga? Hát nem csinálhatok mindennap rántott húst abból a nyomorúságos pénzből, amit haza méltóztatol adni! Még erre sem telne, ha nem spórolnék annyira. De törődsz is te velem, csak azt a rohadt tévét bámulod, meg cincogtatod közben a rádiót, én meg itt dögöljek meg a konyhában. Elszorult a gyomra tájéka. Túl fáradtnak érezte magát ahhoz, hogy reagáljon erre az egész kiroha­ násra. Ült és nézett maga elé, miközben felesége vad csapkodások közepette újra ordibálni kezdett:

- Legalább állítsd hangosabbra azt a nyomorult rádiót, egy szót sem hallok, pedig tudod, mennyire érdekel a Méhészek Ötperce! Csak akkor vette észre, hogy szól a rádió, pedig be sem kapcsolta. De még arra sem érzett erőt, hogy ezt közölje az asszonnyal. Bekapcsolta szótlanul, és jó hangosra állította. Ötszörösen titkos! Albatrosz a Központnak! Ismeretlen eredetű és természetű sugárzás az A/B+C/D koordináták metszéspontjában. Partifecskefelröppen. 310695q. Vége. - Ma is volt? - kérdezte kecskeméti helyettesétől, Csibe Lajostól az Energiaforgalmi Vállalat leolvasó osztályvezetője. - Igen, harminckettő. Valamennyi Kovits körze­ tében. A leolvasás szerint a túlfogyasztás a havi átlag 40-50-szerese. - Mi lesz ebből, ha ezek mind ránk szakadnak a reklamációjukkal?! - Semmi. Számlát nem küldünk ki... valami nyilván elromlott. Vagy az energométerek, vagy a Kovits szeme. - Képtelenség. Kovits a legjobb emberünk! Az energiamérők körül van’a hiba, biztos. Kiküldőm a fiúkat. Kovits tudta, hogy valami baj van. Lassan már egy hete semmit sem eszik, mégis állandóan jóllakottság feszíti a hasát. Már előre elborzadt, hogy mit fog az asszony cirkuszolni, ha megint kiderül, hogy nem kér enni. Megpróbált észrevétlenül beosonni a szo­ bába. Messziről illatozott a káposztás kocka. A ked­ vence volt. Az asszony nyilván ezzel akarta egy kicsit jóvátenni napok óta tartó kirohanásait. - Lajos, kezet moshatsz, tálalok! A beosonásból semmi sem lett. Erőtlenül szólt az asszonynak: - Szívem, én olyan tele vagyok, hogy nem tudok egy falatot sem enni... Az asszony visítani kezdett: - Mit zabáltál megint összevissza egész nap?! Én miattad gürcölök itt ebben a nyavalyás konyhában, te meg urizálsz valahol a városban, és zabálsz, mint egy ló. Direkt miattad gyúrtam a tésztát, hát ezt ne­ ked, nem csinálom tovább, vége, slussz! - De szivecském - kezdte - , én nem azt mond­ tam, hogy... - De már nem volt értelme folytatni. M>

90

wem sss Az asszony elviharzott otthonról. Úgy vágta be az ajtót, hogy a Papa képe leesett a falról. Bement a fürdőszobába. Az égő épp hogy csak pislákolt. „Ez kezd kiégni - gondolta -, hozok egy másikat.” Talált egy 250 wattos izzót. Kivette a doboz­ ból, mire az gyengén világítani kezdett. „Képzelődöm - gondolta ez valami hallucináció a koplalástól. Holnap elmegyek orvoshoz.” Visszament a szobába, beült a foteljába. A tévé képernyőjén feltűnt az ismert bemondónő kedves arca. Elbóbiskolt. Mire az asszony hazajött, már ment a nagyfilm. Pedig a tévé be sem volt kapcsolva. Ez még az asszonynak is feltűnt. - Jellemző - mondta gúnyosan. - A tévét azt bámulod, de hogy be is kapcsold, az neked büdös. Nem is tudom, meddig tűröm, hogy te semmit se csinálsz! Tízszeresen titkos. Albatrosz a Központnak. Partifecske felröppent. Ismeretlen eredetű sugárzás epicentruma Dunedin/KotlikHanjaganda/Chachapoyas metszéspontja. Körátmérő 357,23 m. A zsiráf nyaka hosszú. 310695q. Vége. Az orvos megnyomkodta a hasát. - Fel van egy kicsit püffedve. Felírok Phyngomycint, az segít. Ne vegyen be többet napi négy szemnél! Majd hívjon fel, ha valami változást észlel! mondta, és hozzátette: - Zárja el, kérem, a rádióját! - Nincs nálam rádió - mondta Kovits csodál­ kozva. - Jé - lepődött meg az orvos -, az enyém szól, nem is emlékszem, hogy bekapcsoltam volna. Hiá­ ba, sok a beteg, ki vagyok merülve! Kovits egy presszó teraszán ült. Rögtön lenyelt egy pirulát, és nézett maga elé. Rendkívüli juta­ lomszabadságot kapott, azt sem tudta, miért. Mi­ közben kávéját kortyolgatta, nem is vette észre, hogy egy sötét szemüveges fiatalember a ceruzá­ jával beszélget, egy pici kis szerkezetet babrálva. A gyógyszer dacára hasa feszes volt, mint egy dob. Szíve elszorult, hogy mi lesz otthon, mivel várja az asszony vacsorára...

- Semmiféle túlfogyasztás nincs, Főnök. Kormos végigjárta Kovits körzetét. A fiúk szerint valami kí­ vülről hat a rendszerre. Kovits szabadságon van, fe­ lesége szerint rém furán viselkedik napok óta. Majd holnap beszélhetünk vele. - Főnök! - lépett be Csopaki a vonalellenőrzés­ től. - Az Edison utcában végig égnek a lámpák az út mentén. - Pont ezzel traktál most engem! - fortyant fel a Főnök. - Már máskor is előfordult, hogy a fiúk égve felejtették. Hagyjon engem... - De Főnök, nem hagyta, hogy végigmondjam! Az energia nincs is bekapcsolva! A lámpák mégis égnek!!! A Főnök pont úgy reagált, ahogy bárki reagálha­ tott volna. - Már csak az hiányzik, hogy Kovits az Edison utcában lakjon! Kovits egyébként az Edison utca 37/b alatt lakott, a II. emeleten. Tízszeresen titkos. Albatrosz a Központnak. Elektronsugárzás, de az elektronok tömege kétszeres. Bolhás lett a kutya. Vége. Bevett még két szemet, lesz ami lesz. „Hazamegyek. Ott legalább a megszokott fotelomban ülök.” Mire felért, átható pörköltszag járta át az egész emeletet. „Nokedli lesz hozzá - gondolta elkeseredve. - És ordítozás.” - Nem kell semmit sem enned - mondta az aszszony feltűnő nyugalommal. - Már kész minden, frissen megfőzve, azonnal dobom is ki, ennyit iga­ zán megengedhetek magamnak, miközben te a presszób... Lajos! Lajos! Mit csinálsz júliusban?!?! Lajos, miért kapcsoltad be a fűtést?! Úristen, Lajos, mi van veled??? A tévé, a rádió, még a kenyérpirító is be van kapcs... Lajoooos! Hetvenszeresen titkos. Albatrosz a Központ­ nak. Tényleg kétszeres az elektronok tömege. A kutya még mindig bolhás. 06712 kinyalhatja. 310685q. Vége.

Ennél eredetibb, izgalmasabb és szórakoztatóbb letehetetlenséget már rég vehetett kezébe az olvasó.

eflLFÖKfl s s s - Az Edison utcai új energiaforrást nem adhatja be újításnak, Csopaki elvtárs! Ez a cégünk tulajdona. Kovits kartárs fogja majd egy drót végét, és mi to­ vábbítjuk. A negyven űrhajóból álló portyázó csapat parancs­ noka feszülten figyelte a berillium hártyát, majd ha­ tározottan kiadta a parancsot: - Indulás! Hazatérünk. Negyven űrhajó hajtóműve bődült fel egyszerre. Kovits hirtelen megkönnyebbült. „Nicsak, a gyógy­ szer” - gondolta. Éhséget érzett. - Anyukám, melegíts egy kis pörköltet! Meg egy kis cvekedlit is hozzá!

KÖZLEMÉNY A dolgozók kívánságának megfelelően a Naptárügyi Központi Hivatal a csütörtöki munkanapra eső 2000. január 1-jét (ezredforduló) a munkaszüneti napok folytonosságának biztosítása céljából 2000. január 2-ára helyezi át. Ennek megfelelően a januári m un­ karend az alábbiak szerint alakul: 2000. január 1. csütörtök pénteki munkarend 2000. január 2. péntek ezredforduló, munkaszünet 2000. január 3. szombat szokásos szabad szombat 2000. január 4. vasárnap heti pihenőnap Minthogy a kérdéses hét csütörtökje elveszett, 2000. január 1-jére virradóra a dolgozók pénteki munkarend szerint berúghatnak.

EGYSZERMINDENÁLOMBETEUESÜL A gyengén pozitív neutronok diffrakciójával foglal­ kozott már hetedik éve, megszállottként. A kezdeti eredmények biztatóak voltak, majd jött a megtor­ panás, a sikertelenségek hosszú, több évig tartó idő­ szaka. De nem csüggedt, szívós kitartással végezte rendkívül feszült figyelmet igénylő kutatásait. Pihe­ nést csak gyönyörű könyvtára jelentett, ahol hosszú éjszakákon át olvasgatta féltve őrzött kincseit - a ke­ leti mágia irodalmát. Ez a „rejtélyes”, sokkal inkább misztifikált ál- és féltudomány jelentette számára a

tökéletes kikapcsolódást. Órákig tudott egy-egy hin­ du vagy arab középkori iratot böngészni. Tehette ezt azért is, mert már 23 éves korára anyanyelvi szinten beszélte ezeket a nyelveket, mintegy 14 nyelvjárás szerint. Kínaiul beszédkészsége nem volt, de jól ol­ vasta a kantoni, sanghaji és pekingi dialektusokat, különös tekintettel a XII. század előtti írásjelekre. A gyengén pozitív neutronok diffrakciójával kap­ csolatos kísérletek megtorpanásával egyidejűleg kez­ dett hozzá az ókori, ill. azt megelőző irodalomnak az „eltüntetésekre” vonatkozó leírásait tanulmányozni. Különösen szórakoztatta egy tibeti kolostorban fellelt irat, mely szerint a csillagok állása jelentékeny mér­ tékben kihat az „eltüntetés” mértékére, ill. tényleges vagy csak annak vélt sikerére. Órákig mulatott azon, hogy egy tibeti szerzetes akkor tüntette el imamal­ mát, amikor az Uránusz, a Vénusz és a Szaturnusz delta/3 szögben zárta be a referenciapontot. Munkatársai vakációra készültek, ő úgy döntött, hogy nem veszi igénybe nyári szabadságát, a laborjá­ ban marad, és tovább foglalkozik a gyengén pozitív neutronok diffrakciójával. Nappal dolgozott, függetlenül a hőségtől, éjsza­ ka meg bújta a hobbikönyveit. Felesége pedig reggel is és este is dühöngött, htfgy egy percet sem szán arra, hogy beszélgessenek, vagy netán elmenjenek moziba... Csütörtök éjszaka volt, amikor rádöbbent, hogy a XII. század óta először július 7-én, azaz három nap múlva lesz az Uránusz, Vénusz és Szaturnusz delta/3 szögben a referenciaponthoz képest. Már csak a hecc kedvéért is elhatározta, hogy aznap mindenkép­ pen kísérletezni fog a gyengén pozitív neutronok diffrakciójával. Letaglózta a hír, hogy pont akkor az Intézetben szokásos nyári féregirtás lesz. Aznap és másnap belépni életveszély miatt tilos! Gondolt egy jót: a berendezés nem nagyobb, mint egy mé­ retesebb táskaírógép. Az árnyékoló pedig akkora, mint egy álló ruhafogas - kényelmesen belefér a tripedjébe. Az acélkockát, a porcelángolyót és a politributiletiliftálészter-lapocskát, amivel a diffrak­ ciót vizsgálgatja, egyszerűen zsebre vágja, s usgyi, hazaviszi két napra imádott műszerét, hogy otthon | végezzen méréseket.

Neal Stephenson kultikus regénye

SNOW CRASH

m m sss Július 7-én, azon a bizonyos napon könyvtárszo­ bájában állította fel az árnyékolót, a hatos pontra az energiaforrást, s a kettő közé a gyengén pozitív neutronok diffrakciójához optimális szűrőt. Az árnyékoló és a szűrő közé először az acélkockát he­ lyezte. Az első hat fokozaton semmi sem történt. A hetediken a kocka elkezdett halványodni, 10/675-nél pedig az acélkocka eltűnt. Hideg borsó futkározott a hátán. A tárgybefogó üres lett! Ráhelyezte a porce­ lángolyót. Az már a harmadik fokozatnál eltűnt. A politributiletiliftálészter-lapocskát eltüntetni nem sikerült. - Szivecském! - hívta be a feleségét. Az asszony duzzogva hagyta ott imádott tévéműsorát. - Mit akarsz? - kérdezte barátságtalanul. - Ülj csak ide, szívem, egy percre erre a székre! - mondta. - Ide, az ernyő elé. Ki szeretnék valamit próbálni. - Csak siess - morogta az asszony - , mert izgat, hogy mi lesz a nevelőnővel! - Azzal leült. Bekapcsolta a készüléket, hat plusz 5/178-nál az asszony eltűnt. Szerencsére semmije sem volt politributiletiliftálészterből. Azóta nem kísérletezik". A könyveket sem búj­ ja. Mostanában csak kertészkedéssel tölti minden idejét.

SZUPERCUKI Az Intézetben nem tartozott a Nagymenők tábo­ rához. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy ennek tulajdonképpen mi volt az eredendő oka. A tudása, intuíciója, kreativitása biztos nem, mert ezekben ugyancsak jeleskedett. Nagyobb valószínűsége van annak, hogy félszegségének köszönhette mellőzött­ ségét. Félszegségének pedig több oka is volt - terme­ te mellett elsősorban enyhe beszédhibája. Nem volt ez dadogás, inkább csak egy kissé elnyújtva kezdte mondanivalóját. Laborja egy félreeső zugban volt, ahol magányosan kutatott. Még a mosogatást is maga végezte, jóllehet, sokkal fiatalabb és képzetle­ nebb kollégái körül nyüzsögtek az asszisztensnők és laboránsok. Régi álmán dolgozott, egy különlegesen fényérzékeny anyagon, mely már igen kis intenzitás hatására az elemi nitrogént biológiailag közvetlenül hasznosítható vegyületté alakítja át. Már látta maga előtt a kis labdacsot, melynek hatására a kiscsibe szippant egy-két slukk levegőt, s aznapra már nem is kell ennie. Persze olyan labdacs kell, ami amellett,

hogy ezt az energiaátalakítást elvégzi, megfelelő csi­ becsemegének is bizonyul, hiszen hiába a nagyjelen­ tőségű hatás, ha a csibének nem ízlik, s végül is nem eszi meg! Ezért aztán (gondos jegyzőkönyvvezetés mellett) az összes kémiai és fizikai adat feljegyzése után megkóstolta az új meg új vegyület egy parányi csipetét, bejegyezte azt is, ízlett-e neki, vagy nem. Múltak a napok, hetek és hónapok. A várt Nagy Eredmény nem akart megszületni, az egyre-másra előállított vegyületek a légköri nitrogénben nem tettek nagy kárt. De nem csüggedt. Egy keddi nap volt, késő este, 11 óra is elmúlt, amikor utolsó be­ jegyzését végezte jegyzőkönyvébe. Maga sem tud­ ta, hogy káprázott-e a szeme, vagy valóság volt, de úgy tűnt neki, hogy az utolsó számokat golyóstolla maga véste a papírra. Furcsának tűnt, de fáradtsá­ gának tulajdonította a szokatlan érzetet. Az éppen kipróbált vegyület adatai nem voltak egyértelműek, ezért nem változtatott a szerkezeten, a méréseket másnap megismételte. Egy pirinyót újra megízlelt. Nem volt az se keserű, se savanyú, hanem olyan is­ tenigazából finom ízű. Éppen az adatait jegyezte fel, amikor megdöbbenve tapasztalta, hogy a toll megint egyedül mozog a papíron. Helyesebben nem látja a saját kezét. Mintha nem is létezne. Megdöbbent. Két nap egymás után a fáradtság okozhat hallucinációt, elég józan volt ennek elismerésére, de ennyire azonos tünetek nem tételezhetők fel. A vegyület és a kezének láthatatlanná válása között összefüggés kell legyen! Ezen az éjszakán egyetlen percet sem aludt. Nem azt mérlegelte, hogy mi lehet a jelenség oka, hanem hogy joga van-e kísérleteit ebbe az irányba fordítani. Mert ha igen, fantasztikus anyag birtokába jut, de ettől a csibék nem fognak meghízni. Végül hajnali négykor elhatározta, hogy nagyobb adagot eszik az anyagból, amiből különösebb baj nem lehet, mert keze előke­ rült éjfél után negyed egyre. Reggel a szokásos időben érkezett laborjába. Az előző adag háromszorosát nyelte le kevés vízzel, majd az íróasztala elé ült, és várt. Hat perc múlva el­ tűnt a jobb karja és a bal füle. Aznap m ár mást nem is csinált, várta, hogy elveszett testrészeit visszanyer­ je. Négy után pár perccel már volt füle és keze, de hiányzott a karja. Minthogy ez a kabátja alatt nem okozhatott feltűnést, hazament töprengeni. Sem­ miféle magyarázatot nem talált, ezért elhatározta, hogy még egy önkísérletet hajt végre, tizenkétszeres adaggal. Reggel kilenckor nyelte le. Fél tízre teljesen

e m eltűnt. Olyan izgatott lett, hogy reszkető kézzel le­ dobálta magáról összes ruhadarabját, és hazament. Minthogy teljesen láthatatlan volt, semmiféle feltű­ nést nem okozott. Két napig várta, hogy újra látha­ tóvá váljon, de ez nem következett be. Nyilvánvaló volt, hogy az anyag felhalmozódott szervezetében, s nem képes lebomlani. Még ma sem látható. Azóta így dolgozik, nap mint nap, láthatatlanul, de az senkit sem zavar. Mert korábban sem tűnt fel senkinek.

LECSÓ

csóról van szó. Helyesebben a mi életünkről. A család nem valami tágasan lakik, egy B kategóriájú beton­ kockánk van a 154. kerületben. Azt nyilván tudják, hogy II. osztályú fedélzeti mérnök vagyok a polgári űrflottánál, már 11 éve. Viszont sokan nyilván nem tudják, mit jelent az osztályba sorolás. Nem éppen ugyanazt, amit a csehókban látni a falon. A II. osztá­ lyú besorolás nem más, mint a fedélzeten szállítható személyek számának valamiféle kódja. II. osztály = 168 személy. III. osztályú = 102, nagyon kevesen van­ nak az 1. osztályban, hiszen az egész flottának össze­ sen három ekkora űrhajója van, amin 168-nál többen utazhatnak. Egyszóval amióta a flottánál szolgálok, a B kategóriájú kockában lakunk, és kilátásunk sincs nagyobbra. Havi 4000-ből és a 32 forintos kiszállá­ si díjból nem tudok venni még egy téglalapot sem, nemhogy egy gömböt, ami után népes családommal (egy emberként) epekedünk. Ma aki csak kicsit is jobb helyen van, pl. maga bérel egy űrhajót vagy egy kiskocsmát, 1-2 év alatt összehoz egy üveggömbre valót. Persze a kétszintes, pneumatikus modellt. Fele­ ségemmel kiszámítottuk, hogy ha 57 évig spórolnánk a fizetésemből, s a napidíjakhoz sem nyúlnék, akkor vehetnénk egy gömböt, pneumatika nélkül. De én DD

p erf^ ct kiadó Eredeti ta n k ö n y v e k az

-tói.

VD08E WfEWIEUc bHO

Az új Adobe" Tanfolyam a könyvben sorozat.

www.perfactkiado.hu

Retro: Fantasztikus...

1. TÉTEL. ANDANTE Nem panaszkodhatom. 32 éves vagyok, feleségem csi­ nos és kedves, van két szép gyerekünk, két fiúcska, az idősebb nyolcéves, az öcsi hat múlt júniusban. Velünk lakik a Nagyi és a Dédi is. No meg persze Archibald, aki egy kutya, helyesebben egy szerfelett nagyszívű turmix. Nem szeretnék elfogultság látszatába kerülni a kutyát illetően, de egyszerűen fantasztikus. Min­ dent tud, ami egy kutyától elvárható. A minap is azt mondtam neki, hogy... De ebbe nem szeretnék most belebonyolódni, hiszen nem a kutyáról, hanem a le­

222

enLR cncn s s s még a saját életemre is szeretnék gondolni, 32 éves koromban... Na szóval, addig-addig epekedtünk, amíg rászántam magam, és jelentkeztem. Otthon bi­ zony nem szóltam én egy szót sem, amíg a papírt kéz­ hez nem kaptam. Jobb is volt nem szólni, mert akkora botrány kerekedett, hogy mind marha, aki azt állítja, a csodák hét napig tartanak. Ez a csoda pont 11 napig tartott, addigra sikerült meggyőzni a nejemet, hogy mégse váljon el, a Mamit, hogy én végül mégis a fia vagyok, és hogy tehettem ilyet, s szegény Dédit, hogy nemcsak Losonc híres város, de a miénk is az lesz, ha meglesz az üveggömb. Mert a botrány azon tört ki, hogy kiléptem a polgári flottától, és beléptem a Zóna­ közi Ellenőrzéshez. Nem mondom, engem is megle­ pett volna, ha a nejem bejelenti, hogy „Fiacskám, én most leugrom a fodrászhoz, és négy év múlva jövök, addig vigyázz a srácokra, csókoltatom a Mamit és a Dédit. Ne felejtsd el a kutyát megetetni...” Én ugyanis valami hasonlót mondtam, kezemben az áthelyezési papirossal. Ma bejutni a Zónaközi Ellenőrzéshez nehezebb, mint szerezni egy űrhajóbérleti szerződést. Mert az utóbbihoz elég, ha van az embernek pár milliója. De a ZE-hez - így hívják a fiúk ezt a fura szerveze­ tet - nem pénz kell, sokkal több: mázli, hogy legyen egy üres hely. A meló pocsék. Hat hónap kiképzés, három év szolgálat (hazajövés nuku), végül hat hó­ nap adaptáció. A Zónahatáron kell csücsülni há­ rom évig egy kétszemélyes Állomáson, és napi 12 órán át figyelni egy halványzöld ernyőt. Ha üres az ernyő, akkor minden rendben van. Ha megjelenik rajta egy pont, le kell nyomni egy piros gombot. Ha meg elaludna az ember, a seggébe szúr egy tű. Csak azt nem tudom, honnan tudja a tű, mikor kell szúrni. Amíg az ember guvaszt, a váltótársa alszik. És viszont. Az én váltótársam Denge Pista, nagyon belevaló srác, III. osztályú navigátor volt a polgári­ aknál, s az én vágyaimhoz hasonló okok m iatt írta alá a szerződést. Csak azt ne kérdezzék meg, hogy mi a frász­ nak vállalok négy év távollétet egy Zónahatá­ ron?????!!!!!????? Elhiszik, ha az igazat mondom? Pénzért; sok-sok pénzért. De ez nem minden. A havi

fix 15 000, plusz a napi különélési díj, ami a normál kiszállási díj fele, évi 50 000 hűségjutalom, ruhakop­ tatás (3400 Ft évente), és most kapaszkodjanak! 1. Soron kívüli kiutalás részletfizetésre egy, azaz egy db háromszintes, pneumatikus üveggömbre, ér­ tik???? Ne ismételjem meg?????? 2. Soron kívüli kiutalás részletfizetésre egy, azaz egy db Trabatom személyszállító személy­ gépkocsikára. Autóra. Tetszett érteni, mit mon­ dogatok???? Autó! Atommeghajtású autócskaüü! Trabatom, részletre!!!!!!!! Ugye el tudják képzelni, hogy most mivel já­ runk... Egy hatéves, nehézvizes, ócska szar, min­ denhol csepeg, állandóan buherálni kell, és mindig akkor robban, ha sietnünk kell valahova. A gatyám is rámegy. Négy év, és miénk lesz a pneumatikus üveggömb, benne egy gyönyörű család és egy gyönyörű atom­ meghajtású szupercsoda. Szeretem a becsületességet. Jó, én is hisztiztem volna a feleségem helyében. De végül is meggyőz­ tem, ő is átgondolta a dolgokat, vállalta a srácokat, a Mamit, a Dédit, a kutyát, és azt mondta, hogy min­ dig is marha voltam, ezt szereti bennem. De ha olyan fontos nekem kikerülni ebből a kockából, és beke­ rülni egy pneumatikus gömbbe, hát egye meg a fene, ő is vállalja, amit a nyakába zúdítottam. Még jó. Mert visszatáncolni már úgysem tudtam volna... 2. TÉTEL. LARGO Még fél év, és letelik a szolgálatom. A féléves kiképzés smafu volt. Egy nagy túró, hogy hat hónapig csinál­ ják, egy hónap is sok lenne rá. Persze nem gondolnak arra, hogy az ember a polgáriaknál is felszed magára némi űrhajóstudományt. No mindegy, ami elmúlt, az elmúlt. Mindenesetre két éve, 5 hónapja és 29 napja ülök itt fent Denge Pistával a Zónaközi Állo­ máson, és guvasztom a szememet. El tudják képzel­ ni, milyen mulatságos dolog 12 órán át bámulni egy halványzöld ernyőt??? Csak a kiképzésen közölték velünk természetesen, hogy valahányszor a tű az ember seggébe döf, aznapra nincs különélési pótlék. Ez amolyan negatív prémium. Le vannak...

eniRKTIKfl s s s Nem csinálok belőle titkot, eddig 13-szor döfött a tű. Ennyiszer bóbiskoltam el. Szerintem ez remek arány, ennyi idő alatt. Bezzeg otthon minden este el­ aludtam a képernyő előtt, pedig azon még volt is ez meg az, itt meg csak a nagy semmi, a nihil. A zéró. Vagyis 2 év, 5 hónap és 29 nap alatt (ez ideig) ezen a Zónahatáron nem akaródzott senkinek sem bejön­ ni. Legalábbis a tudtunk nélkül. Hát nekem aztán vurst. Nekem a steksz a fontos, a gömb a fontos, meg a Trabatom. Háromhavonta hozza a teherűrhajó a kaját. Meg persze a postát is. Ilyenkor 12 óra alvás helyett jó pár óra az olvasásé. Otthon minden rend­ ben, a srácok jól tanulnak, Mami, Dédi jól vannak, a nejem kicsit fáradt, nagyobb zűr csak Archibalddal van, mert nemigen eszik, amióta eljöttem, s elég so­ kat fogyott. Érdekes, hogy a család sose ír arról, hogy milyen lesz majd minden, mindig azt írják, hogy most mi van. Pedig az én agyam megindult, s csak, kizárólag csak, csak és még egyszer csak arra tudok gondolni, milyen lesz a pneumatikus gömb, a lakás, a sok hely és szívem vágya, a Trabatom... És még valami. De kérem, ezt ne mondják el senkinek! Van egy titkom. Szóval bizonyos dolgok nem hiányozhat­ nak, mert erre be kell vennünk naponta egy pirulát. Nem is hiányzik olyasmi. A kaja változatos és remek, sokkal jobb, mint a polgári flottánál volt. De nekem egyvalami mégis hiányzik. A lecsó. Fogalmam sincs, hogy mért lehet bélszínt Wallenmacher módra, ser­ téskarajt Kurvojzer-mártással, meg mit tudom én még hányféle abszolúte úri kajákat tubusolni. De miért nem lehet lecsót??????Nekem nem a Kurvojzermártás hiányzik, hanem egy sima, hazai, csípős le­ csó. Hát ahogy guvasztom a szemem a halványzöld ernyőn, nekem az agyam a pneumatikus gömbön, a Trabatomon jár, és szinte érzem a lecsó szagát. No még egy év és egy nap, s lesz gömb, Trabatom és anynyi lecsó, amennyi egy fürdőkádba belefér. 3. TÉTEL. ALLEGRO CON FURIOSO (Ha van ilyen) Hat hete vagyok itthon. Letelt a kiképzés, letelt a szolgálat, letelt az adaptáció. A feleségem azt mond­ ja, hogy ezt csak velem lehet így csinálni, és hogy hozzá egy kurva szót se szóljak, mert úgyse válaszol.

Nemere István:

A Mami naponta többször azt mondja, hogy „te csak ne izgasd magad, végtére is te vagy az egyetlen fiam!”, a Dédi nem szól semmit, időnként bemegy egy szekrénybe, és keresi a pályaudvart. A srácok örülnek, hogy itthon vagyok, mert lejárunk néha fo­ cizni a kockánk elé. Maradéktalanul csak Archibald boldog. Együtt alszunk, amióta megjöttem, kirúgni az ágyamból semmivel sem sikerült. Az az igazság, hogy piszokul kiszúrtak velem. Tizenketten szereltünk le egyszerre, de a Zónaköziek­ nek csak 11 üveggömbjük volt üresen. Mire észbe kap­ tam, már egy cédulát is kaptam a nagy eszem mellé, hogy legyek szíves várni egy évet, mert akkor lesz kész a következő 12 gömb, válasszam ki a helyét, és odavi­ szik július hetedikén. Ma éppen július húszadika van, de még az idei... Legyek nagyon őszinte, mit számít négy év után még egy év?... Itthon legalább nem kell bámulnom azt a nyavalyás zöld ernyőt, és senki és semmi sem döf a seggembe, ha akárhol elalszom. De az itthoniak ezt nem nagyon értik... Ami piszokul bánt, az a Trabatom... Megérke­ zésem másnapján már a Szalonban voltam, hogy kiváltsam. El se tudják képzelni, micsoda szívdo­ bogással léptem be az ajtón. Ott sorakozott vagy két tucat szebbnél szebb modell, a színskála minden árnyalatában. Én még az indulás előtt ezüstszürkét kértem. Tízre értem a Szalonhoz, de csak negyedóra múltán nyitottak ki. Persze tülekedés nem volt, mert vagy tíz fiatal lány intézte a kiutalásokat. - A kiutalását kérem - mondta egy unott csaj, s anélkül hogy belenézett volna, ugyanolyan szenvtelenül, mint egy szobor, hozzátette: -, csak aranybar­ na van. Csukott. Elakadt a lélegzetem. Négy évvel ezelőtt rendel­ tem ezüstszürkét. Reszkető hangon kérdeztem: - Mikorra jön ezüstszürke? A nő oda se figyelt. Jó pár lépésnyire turkált min­ denféle cetli között. Félórába is beletelt, mire vissza­ jött, és még unottabban kérdezte: - Na kell vagy nem? Ha nem, akkor odaadom m ásnak... Na, itt írja alá, hogy hiánytalanul átvette! Olyan vörös lettem, mint egy főtt cékla. Azt sem tagadom, hogy már ordítozni is kezdtem: |>|> /

wem s s s - Ide figyeljen, maga kis csitri, tudja, hogy én honnan jövök??? - Noná - mondta a csaj - , a Zónahatárról. Mit van úgy oda, más is volt már ott. írja vagy nem írja, mert kiadom a kocsit másnak. Reszkettem a dühtől és a tehetetlenségtől. Arany­ barna kocsim legyen, amikor tolótetős ezüstszürkéről álmodtam négy évig egy szar kalickában, egy zöld ernyőt bámulva? Aláírtam. - Na végre - mondta a spiné - , mennyifaxni egy vacak kocsiért! Miben hozta el a vizet? - tette még hozzá. - Vizet????? - kér­ deztem ledöbbenve. Micsoda vizet? - A 80 liter hűtő­ vizet. A Tarbatomja hűtőjébe. A víz nincs a kocsi árában, azt a kedves vevő hozza magával. Azt hittem, men­ ten elájulok. Az egész család fejadagja két liter víz egy hónapra. Miből vegyek én most 80 litert????? - Megmondaná, honnan a frászból kellene tudnom, hogy egy félmilli­ ót érő kocsihoz 80 liter vizet kell hoz­ nom???? - A kiutalás hátlapjára van ért­ hetően leírva. Ez az a bizonyos apróbetűs rész, amit a kedves vevők nem szoktak elolvasni. - Hányig vannak nyitva? - kérdeztem, az ájulás­ sal küszködve. - Ötig, de csak négyig adhatok ki kocsit. Elvánszorogtam. Nem akarok sokat erről az egész rémségről beszélni. Végigtarháltam az egész családot, az összes barátot, de harminc liternél min­ den tudományom kész lett. Gondoltam egy nagyot, s elmentem Hozzá. Tudtam, hogy Neki biztos van vize, mert ismertem az új barátját.

Meg sem lepődött, amikor meglátott. - Mi az, hazajöttél, kisfiú? - kérdezte kedvesen, mint akkor. - Na, mi kell neked, hogy eszedbe jutot­ tam? - Semmi különös, csak ötven liter víz. - Te megőrültél!!!! Ötven liter víz??? Az egész városban nincs ennyi! - felelte. Tudtam, hogy van neki. - Mucó - szólítottam akkori nevén. - Nekem ez a víz kell. Annyira kell, mintha az életem függne tőle. Szó nélkül kiment a szobából, és két hatalmas kannával jött vissza. Agyonváglak, ha bárki előtt el­ mondod, honnan van ez a két kanna víz. Megértetted? És jobb szeretném, ha soha többé nem lát­ nálak. Meg se köszön­ tem, úgy rohantam a kannákkal vissza a szervizbe. Öt perc­ cel négy előtt enyém volt egy aranybarna csukott Trabatom. Nem tudom leírni azt az érzést, amikor elindultam a csoda­ autómmal. De azt sem, amikor az első útkereszteződésben le­ állt. A kocsin csak két gomb van: Indíts! és Állj! A kocsi megállt, és hiába nyomkodtam az Indíts-gombot. Hogy mögöttem az úton milyen kon­ cert volt, azt gondolom, el tudják képzelni... A kocsit visszavitettem a Vörös Angyalokkal a Szalonhoz, ahonnan a Garanciális Szervizbe irányítottak. En­ nek ma egy hete. A kocsi még nincs kész, mert nincs pótalkatrész, márpedig ki kell cserélni a reaktorban a dugító szelepgyűrűjének alátéttömítését. Ja, aznap, hogy megkaptam a kocsit, s bevitettem a Garanciális Szervizbe, a feleségem csinált egy igazi, csípős hazai lecsót. Rá se tudtam nézni. Nem voltam éhes.

Fizessen elő a Galaktikára! 1. E-mailben küldve d előfizetési sz á n d é k á t az

n y u g d íja s o k n a k eg y év re 8 7 0 0 F t - u ta lja á t a

elofizetes(Sgalaktikam agazin.hu cím re az alábbi adatokkal:

M e tro p o lis M e d ia G ro u p Kft.

N év /cég n év P o s tá z á s i cím

‘

S z á m lá z á s i n év /cég n év (h a m á s , m in t a fen ti) S z á m lá z á s i c ím

63100150-11050607

(ha m á s , m i n t a p o s tá z á s i cím )

T elefo n szám

b a n k s z á m lá ra , v ag y ró z s a s z ín p o sta u ta lv á n y o n fizesse be

E -m a il cím

a M e tro p o lis M e d ia G ro u p K ft., 1535 Bp. P f. 746. p o s ta fió k

E lő fizetés i d ő t a r ta m a (6, ille tv e 12 h ó n a p )

cím re!

K ed v ez m é n y (h a d iá k , n y u g d íja s v ag y k ö n y v tá r) A m eg je g y z é s r o v a tb a , k é r jü k , ír ja be a k e d v e z m é n y e z e tt A d iá k - ille tv e n y u g d íja s-ig a z o lv á n y f é n y m á s o la tá t

n e v é t és p o n to s c ím é t, ir á n y ító s z á m m a l és a z t, hogy

a M e tro p o lis M e d ia G ro u p K ft., 1535 B p. P f. 746

G a la k tik a x h av i elő fizetés!

c ím r e k ü ld je el! 3. S zem ély esen a G a la k tik a sz e rk e sz tő s é g é b e n : 2. A z e lő fiz e té s d íjá t - a m e ly eg y é v re 9570 Ft,

1024 Bp. F ény u. 2 .1 . e m „ tel: 0 6 -70/948-4801

fél é v re 5220 F t, k ö n y v tá r a k n a k , d iá k o k n a k ,

N y itv a: H - P 1 0-16 ó r a k ö z ö tt

sei arwe

IM ifi

K orábbi sz á m a in k m egren d elh etőek a 0 6 -7 0 /9 4 8 -4 8 0 1 -es telefon on , v a g y az [email protected] e -m a il cím en,

érmen 222

Szerzőinkről G u sta v W e a t h

Va s z i l i j G o l o v a c s o v

G ustav W eath venezuelai író, C a ra ca sb a n sz ü le tett 1976-ban. M ár egész fiatalon b e le m e rü lt az iro d a lo m világába, 16 évesen p u b lik á l­ ta első elbeszélését, a m i egy helyi n a p ila p b a n jelen t m eg. Szívesen v álasztja tém ájául az SF-et és a fan ta sy t, fő k én t elbeszéléseket ír. M agyarul m ost o lvasható m űve első ízben.

1948-ban sz ü le tett szovjet-orosz író. E le k tro m é rn ö k n e k ta n u lt, m ajd a ’70-es években letö ltö tt so rk ato n ai szo lg álata u tá n szak m ájáb an h ely ezk ed ett el. Első novelláját 1969-ben p u b lik á lta , d e csak a ’8 0-as évek legvégén d ö n tö tt úgy, hogy a to v áb b ia k b a n az írá sb ó l fog m egélni. I m m á r tö b b m in t 35 regénye jele n t m eg és szám o s novellája, sok d íj­ n y ertes m ű és sik erk ö n y v k e rü lt k i a keze alól. 2 0 0 6 -b an tisztelői m ég egy csillagot is elnev eztek róla.

I s a a c A s im o v

Az a m e rik a i SF első szám ú legen d ája o rosz szü lő k g y erm ek ek én t sz ü le te tt 1920-ban. H árom éves volt, a m ik o r család ja k iv án d o ro lt az E gyesült Á llam okba. Első elbeszélése, a „H ajótörés a V esta térsé g éb e n ” (G alaktika 1) 1939-ben jelent m eg, és o n n a n tó l kezdve 1992-ben b ek ö ­ v e tkezett h a lá lá ig s zin te le sem tette a to llat. Sokféle tém á b a n írt, d e a m agyar olvasók leg in k á b b csak S F -m u n k ásság át ism erh etik . Ró bert Ho o d

1951-ben sz ü le tett a u sztrál szerző. A z SF-et a film ek sz ere tte tté k m eg vele, de h a m a r r á k a p o tt az iro d a lo m ra is. Első saját tö rté n e té t egy r á ­ d ió állo m á sn a k sik e rü lt ela d n ia 1975-ben. A ta n á ri p álya k issé m eg ­ a k a sz to tta írói k a rrie rjé t, de a ’80 -as évek vége ó ta ren d sz e rese n p u b li­ kál. T öbb m in t 100 elbeszélése jelen t m eg, öt regénye, v a la m in t h áro m novelláskötete. S zerkesztőként ö t a n to ló g iát is jegyez. K e n M a c Le o d

Skót szerző, 1954-ben született. A Glasgow i Egyetem en zoológiát h a ll­ gatott, d o k tori disszertációját a bio m ech an ik áró l írta . Egy ideig k o m ­ puterp ro g ram o zó k én t dolgozott, de közben írn i kezdte első regényét is, am ely végül 1995- ben jelent m eg The S ta r Fraction cím m el. Az ezred ­ fordulón fogott bele a Fénynél Sebesebben cím ű trilógiába, en n ek első kötete, a K o zm o n a u tá k vára im m á r m ag y aru l is olvasható. F e d in a L í d ia

író , m űfo rd ító , szerkesztő. 1960-ban sz ü le tett, a Sem m elw eis O rvostu d o m á n y i E gyetem et végezte gyógyszerészként. A ’7 0-es évek vége ó ta szoros kapcsolat fűzi a m ag y a r a n im áció h o z, tö b b film forgatókönyvét írta , m áso k a t m es e k ö n y w é d o lg o zo tt át. N em rég jelen t m eg első SF regénye, a nagyszabású A bű n kódja. N á lu n k leg u tó b b a 209. sz ám b a n jele n tk e z e tt egy novellával.

SFW A N a g y m e s te r (2002 ó ta D am o n K n ig h t em lékdíj): az A m e rik a i SF és F a n tasy Író k Szövetségének é le tm ű d íja , a szövetség tis z t­ ségviselői ítélik o da é vente egy szerző n ek - a N e b u la -b a n k e tte n a d já k át H u g o -d íj: a z angolszász SF e gyik legfőbb díja, rajongók és profik közösen ítélik oda szavazással, évente tö b b k a te g ó riá b a n - a W orldC onon a d já k át N e b u la -d íj: az A m e rik a i SF és F a n tasy író k Szövetségének díja , a tag o k szavazással ítélik

PlLY B.

Spanyol író n ő , p o lg ári neve P ila r B arba. 1972-ben sz ü le tett, és is­ m erk ed ését az SF-fel m á r k o ra g y erm e k k o rá b a n m egkezdte. Em lékei s z e rin t első ilyen olv asm án y a Jules V erne N em o k a p itá n y c ím ű r e ­ génye volt. Ezt A sim ov szeretete, m ajd a Star Trek-rajongás követte. E lbeszéléseit e lső so rb an az in te rn e te n p u b lik álja, d e tö b b m űve m eg ­ jele n t m á r a n to ló g iák b a n is, n y o m tatásb an . F r e d e r ik P o h l

Az e g y ik leg ism erteb b a m e rik a i SF író, ak i elő re h a la d o tt kora ellen ére m ég m a is aktív. 1919-ben s z ü le tett, és h ú szévesen k e z d ett p u b lik á l­ ni, elein te verseket. 1940-ben sz erk esztő k én t hely ezk ed ett el a Super Science S to ries m ag a z in n ál, és ezzel egy id ő b en írta m eg első SF n o ­ v elláit is. E lő szeretettel h a szn á lt k ü lö n b ö ző áln ev ek et, és g y a k ra n v o n t be s z erz ő tá rsa k at m u n k ájá b a , ak ik közül a leg ism erteb b ek : C. M. K o rn b lu th , Isaac A sim ov és Jack W illiam so n . H a z á n k b a n is n é p ­ sz erű m u n k á i A V en u s-ü zlet és fo ly tatása, a R eklá m h a d já ra t, v a la m in t a H ícsí-so ro zat, m elynek következő d a ra b ja h a m a ro s a n m egjelenik a G a la k tik a F a n tasz tik u s K önyvekben. D é v é n y i T ib o r

1927-ben sz ü le te tt k é m ik u s, író. T u dom ányos m u n k ája m ellett s z a tirik u s h an g v ételű regényeket és elbeszéléseket is p u b lik ált. Első kö tete, a Dr. E zésez Géza ka rrierje a k u tató in té z e te k világát fig u rá zta ki. A k é ső b b iek b en jav a ré sz t SF-et írt, so k novellája je ­ len t m eg a G a la k tik á b an , v a la m in t további ö n álló k ötetei, m in t a H ová le tt A r tú r ? 1981-ben vagy a Képtelenségek a X X I. szá za d ­ ból - kép ekkel 1986-ban. Sajnos m ár n in c s k ö z tü n k , 2003-ban e lh u n y t.

: o d a, év en te tö b b k a te g ó riá b a n - k ü lö n b a n ­ k e tte n ad ják át D itm a r -d íj: az a u s z trá l H ugó, az é v en te m eg­ ren d e z é sre k e rü lő o rszág o s talá lk o z ó vendégei íté lik o d a tö b b k a te g ó riá b a n - a talá lk o z ó n a d já k át B r it S F -d íj: a B rit SF S zövetség díja, szav azás­ sal ítélik o d a é vente tö b b k a te g ó riá b a n - az E asterco n ta lá lk o z ó k o n ad ják át S id e w ise -d íj: az a lte rn a tív tö rté n e le m tém á já ­ b a n írt legjobb reg én y n ek és elbeszélésn ek íté-

: li o d a a z sű ri évente - a W orldC onon a d já k át : A e lita -d íj: a leg n ag y o b b h a g y o m á n y o k k a l • ren d e lk e ző szo v jet-o ro sz SF-díj, 1981 ó ta ítéli \ o d a é v en te az O rosz F a n ta s z tik u s író k Szövet: sége - a szv erd lo v szk i fa n ta s z tik u s fesztivá: lokon a d já k át j J o h n W . C a m p b e ll e m lé k d íj: H a rry H a rriso n : és B rian A ldiss által az A s to u n d in g eg y k o ri ; sz erk esztő jén ek e m lé k é re a la p íto tt díj; z sű ri • ítéli o d a az év leg jo b b a m e rik á b a n k ia d o tt re: g é n y én ek - a K an sasi E g y etem en a d já k át

Következő számunk várható tartalmából Októberi számunkban befejezzük a venezuelai Gustav Weath folytatásos kisregényének közlését. Egy havi téma he­ lyett, immár amolyan őszi hagyományként, visszatekintünk az elmúlt időszak tudományos eredményeire, változá­ sokra a korábban kitárgyalt területeken. Michael T. Cricket új novellával jelentkezik, de végre sort kerítünk a most anyagtorlódás miatt kimaradt Thomas M. Disch megemlékezésre is. Bemutatjuk Elizabeth Bear friss Hugo-díjas elbe­ szélését, retrónkat pedig a régi Galaktika jubileumi, 50. dupla számából választjuk. (Hamarosan mi is itt tartunk már az új lappal! Hihetetlen, nem?) B o tla n d © 1999 b y G u sta v W e a th (L iter Á re a F a n tá stic a ) • D oes a Bee C are? © 1957 b y Isaac A sim o v (If) • C ro s s -C u rre n ts © 2005 b y R ó b e rt H o o d (C osm os) • W h o ’s A fra id o f W o lf 359? © 2007 b y K en M acL eo d (T he N ew S p ace O p e ra ) • A m e ste r © 2 0 0 8 b y F e d in a L íd ia • G lju k © 2007 by V aszilij G o lovacsov (P ra v o zsity ) • La m á x im a p e rfe c c ió n © 2 0 0 0 b y P ila r B arb a (N G C 3 6 60) • The F lated © 1958 b y F re d e rik P o h l (G alaxy) • F a n ta s z tik u s tö r té n e te k © 1983 b y D év én y i T ib o r (G a la k tik a )

G alaktika F a n ta s z tik u s

K ön yvek

JEAN CLAUDE DUNYACH

< # *

•

l A F ö ld k ö z i-te n g e r f e n e k é n e g y h a t a l m a s , é lő v á ro s re jtő zik . ■mmmv i A m ikor r á b u k k a n n a k , f e l b e c s ü l h e te t le n é r t é k ű a j á n d é k o t a d a z e m b e r is é g k e z é b e : • « -Wm- | ,. , , r | az i n s t a n t csillagközi u ta z a s e g y m ó d já t. A g a z d a g o k m a g u k n a k a k a r j á k a k iv á lts á g o t, t e s t ü k e t v e s z t e t t t u d a t o k b o ly o n g a n a k a n a p r e n d s z e r e k k ö z ö tt, a t á r s a d a lm i fe T z ü lts é g e k e g y re f o k o z ó d n a k . .. V ajon m it a k a r n a k tő l ü n k e z e k a z é rz ő v á ro s-lé n y e k ? V a ló b a n o ly a n ö n z e t l e n e k , m % ’m a m ily e n n e k m u t a t j á k m a g u k a t , v a g y a z e m b e r is é g p u s z tu l á s á t k ész ítik elő? .

1 {h «m *

A francia SF új csillaga igazi csemegével szolgál nemcsak a tudományos­ fantasztikum szerelmeseinek, de az új utakat kereső szépirodalom rajongóinak is.

Galaktika Fantasztikus Könyvek W O L F C A N C JESCHKE

A CUSANUS-JÁTSZMA A Vatikán tudósai valóban rá b u k k a n h a tta k az időutazás titkára? Domenica Ligrina fiatal biológusnő felkérést kap a pápai állam egyik k u ta tó ­ intézetétől, hogy segítsen m egm enteni kihaltnak vélt növényfajokat. Ennél azon ban tö bbről van szó. Talán a tö rté n e le m m egváltoztatásáról.

tbe ii;

WOLFGANG J E S C M

í

í .

IIViliI \ W olfgang Jeschke, m in d en idők egyik legjobb n é m e t SF-szerzője m ár tö b b szö r b izo n y íto tta te h e ts é g é t (A teremtés utolsó napja, Midas), ezú ttal a zo n b an m e g m u ta tja , hogy a rejtélyekkel és intrikákkal teli tö rté n e lm i krimik terén is kön ny edén m aga m ögé utasítja az írótársakat.

„A középkor és a közeli jövő közt ugráló cselekm ény egy olyan egyházi és tudom ányos összeesküvés szálait boncolgatja, ami a Da Vinci-kódol idézi. Csakhogy W olfgang Jeschke sokkal jobb író Dan Brownnál.” -HannesRiffel, AlienContactMagazin