CREDO. A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 17. évfolyam 6. szám július-augusztus. Elsőáldozás Nagybajomban és Pálmajorban

CREDO A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 2015. július-augusztus 17. évfolyam 6. szám - 171 -

Elsőáldozás Nagybajomban és Pálmajorban

CREDO - 2015. július-augusztus


Helytörténet

Elsőáldozás Nagybajomban

tást és örülhetett, hogy a börtöncella helyett újból a káplánszoba lett az osztályrésze. Egy év után innen is tovább helyezték, a plébániánkra. Balázs atya nem fásultan, félszegen, félelemtől remegő lelkülettel, hanem kiegyensúlyozott, intelligens papként, vidám természettel megáldott káplánként érkezett hozzánk. Dr. Bacza Dezső pápai kamarás, kerületi esperes a legnagyobb szeretettel fogadta. Békés otthonra és minden tekintetben nyugalomra talált a plébániánkon. A Kamarás Úr sokszor csitította és nyugtatta, nehogy az állami hatóságok ártsanak néki. Három éven át, 1952–ig volt plébániánk vidám, kiváló hittanár hírében álló káplánja. 1951–ben, elsős kisdiáknak ő volt az első hittanárom. Hittanórái lenyűgöztek bennünket. Ő tanított meg, mint kisgyermeket ministrálni és nála voltam elsőáldozó is. Visszagondolok azokra a ministrálásokra, ahogy parányi gyermekként csetlettem, botlottam az oltár körül, de a végén mindent megtanultam, sőt nagyon jól, mert a ministrálást igen komolyan vette. Kedves emlék számomra az a temetés, amikor 1952– ben egyetlen ministránsként mentem a tisztelendő bácsival a halottasházhoz. Nekem kellett vinnem a karinget és a stólát. (Karinges temetés volt.) A hosszú úton elfáradtam, figyelmetlen lettem, melynek következtében lecsúszott a földre a stóla. Endre atya szigorúan megjegyezte: „Ha még egyszer leejted a stólát, nem kapod meg az 1 Ft–ot!” Mondanunk se kell, hogy a stóla ismét a földre hullott. Az atya szigorúan rám nézett, de látta elfáradt mivoltomat, és nem szólt semmit. Amikor a temetés véget ért, a plébánián a káplán atya nyújtja az 1 Ft–ot, de én elhárítva öntudatosan megjegyeztem: „Tisztelendő bácsi! Én nem érdemlem meg az 1 Ft–ot, mert háromszor is leejtettem a stólát.” Endre atya alig tudott szóhoz jutni. Megölelt és a kezembe nyomta a ministráns temetési stóladíját. Élete végéig a legnagyobb tisztelettel, hálával és szeretettel voltam iránta. A Gondviselés megengedte, hogy papságom alatt sokszor találkozhattam vele. Örömmel épültem kiváló ötletein, gondolatain, és jót derültem a „karinges viccein”. A nagybajomi hívek is nagyon szerették Endre atyát. A férfiaknak pedig különösképpen tetszett az a szellemes megjegyzése: „Akkor van nagy baj, ha a Buksi füvet eszik, a káplán pedig vizet iszik.” Szegény kamarás úr bármennyire szerette és védte káplánját, 1952–ben mégis egy jóval kisebb helyre, Vízvárra helyezték (1952–1953) káplánnak. Innen

Marics József (Berzence) Nagybajomi plébánia káplánjai 7. BALÁZS ENDRE (1949–1952)

(Fotók: Halgató Zoltán)

1949. május 28–án, Harangozó János atya elhelyezése után megérkezett hozzánk Balázs Endre, a hetedik nagybajomi káplán. Az új segédlelkész Szentesen született 1917. június 1 4 – é n Hirka Béla postafelügyelő és Abaffy Julianna, mélyen vallásos szülőktől. A gimnáziumi tanulmányait Budapesten a piaristáknál végezte. 1935–ben érettségizett. Papnak készült, de a teológia első évfolyamát Budapesten, a Hittudományi Egyetemen világi hallgatóként végezte el. 1936–ban a veszprémi szeminárium 2. éves kispapjaként mélyült el a teológiai tanulmányokban. 1940. június 16–án szentelték pappá a veszprémi székesegyházban. Ebben az évben magyarosította a nevét Hirkáról Balázsra. Újmisésként Taszárra került (1940–1941), majd Somogyvár (1941–1942) és Nyárád (1942–1944) következett. Itt figyeltek föl rá, a művelt, vidámtermészetű, gyakorlati érzékkel is megáldott káplánra. Kitüntetésként Kaposfüredre küldték kihelyezett káplánnak, majd szervező lelkésznek. Tökéletesen teljesítette a rábízott feladatot. Jutalmul 1946–ban kinevezték Kaposfüred plébánosának. 1948–ig állhatott az első önálló helyén, amikor állami nyomásra, Mindszenty József esztergomi érsek, prímás, bíboros, egykori veszprémi püspökhöz kötődő hűsége miatt megfosztották plébánosi jogkörétől. Szentbalázsra helyezték káplánnak (1948–1949). Balázs Endre atya ekkor még megúszta a letartózta3



Innen–onnan

pedig még szegényebb helyre került, Bálványosra (1953 – 1954). Valószínű, hogy a gyakori helyezések miatt türelmét vesztette, politikailag nem vigyázott a szavaira. A kémhálózat minden helyen kiválóan működött. 1954–ben lecsapott rá a karhatalom. Letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. Ártatlanul. 1990 előtt az életrajzában úgy szerepelt, hogy szolgálaton kívül volt. A valóságban pedig a börtönben raboskodott. Az 1956–os forradalom idején helyezték szabadlábra. Először kisegítőként működhetett Bábonymegyerben és Zselickislakon. Végre, 1956 telén Pusztaszemesre helyezték plébánosnak, ahol 1968–ig működött. A plébániája igen szegény és kezdetleges volt, de ettől nem omlott össze. Boldog volt, hogy nem a börtönben van. Paptestvérei mindvégig tisztelték és szerették Balázs Endre atyát. Különösen Dr. Lékai László pápai kamarás, balatonlellei esperesplébános, aki kérte az atyákat, hogy gyorsan segítsenek adományaikkal a szegény Bandinak. A kéréshez hozzáfűzte: „kétszer ad, aki gyorsan ad.” A hívei mindvégig fölnéztek rá. Tisztelték és szerették. 1965–ben, amikor az ezüstmiséjét tartotta, az egész falu összefogott, hogy kifejezze szeretetét a plébánosa iránt és méltó módon tartsák meg az ezüstjubileumot. 1968–ban a rendezettebb Szentbalázs plébánosa lett (1968–1971). Bizonyára átlátta az új munkakörét, tapasztalta a különbséget, amit káplán korában átélt Szentbalázson. Három év után innen is tovább helyezték Ádándra (1971–1973), majd papi életének utolsó állomáshelyére érkezett, Nagyberénybe, ahol 1973– 1990 között látta el a lelkipásztori teendőket. Az állami hatóság tudatosan helyezte a számára negatív beállítottságú papokat, hogy félőkké, enerválttá tegye őket. A Nagyberényben eltöltött 17 év alatt megöregedett, de amíg fizikai ereje engedte, örömmel volt a hívei között. 1990–ben, amikor betegsége miatt lemondott a plébániáról, a veszprémi püspökség esperesi címmel tüntette ki és 1991. január 1–vel nyugállományba helyezte. Nyugdíjas éveit budapesti otthonában töltötte. Ekkor már nem láthattuk, nem találkoztunk vele, mert a betegsége lassan átszőtte testét és lelkét. 2000. december 16–án, életének 86., papságának 60. évében Budapesten költözött az Örök Hazába. A fővárosban helyezték örök nyugalomra. Szeretettel gondoljunk a 7. káplánunkra: Balázs Endre esperes atyára.

Ferenc pápa: „Az emberi drámák mélyen megrendítenek” – interjú a Szentatyával

(Folytatjuk a júniusi számban elkezdett interjút a pápával) – Éjszaka tud pihenni, kikapcsolni? – Annyira mélyalvó vagyok, hogy lefekszem az ágyba, és rögtön elalszom. Hat órát alszom. Általában kilenckor már ágyban vagyok, és olvasok tízig, amikor egyik szemem könnyezni kezd, akkor lekapcsolom a lámpát, és alszom egészen négyig, amikor magamtól – a biológiai órámmal – felébredek. De aztán szükségem van sziesztára is. Negyven–hatvan percet kell aludnom, levetem a cipőmet, és ahogy vagyok, lefekszem az ágyba. Ekkor is mélyen alszom, és ismét csak magamtól ébredek. Azokon a napokon, amikor nem sziesztázom, érzem is a hiányát. – Mit olvas elalvás előtt? – Most az Athosz–hegy egyik nagy lelki mesteréről, Szent Szilvanoszról olvasok egy könyvet. – A manilai látogatásán tavaly nyáron beszélt a sírás fontosságáról. Ön szokott sírni? – Amikor emberi drámákkal találkozom. Például ezekben a napokban, amikor láttam, mi történik a rohingja nép tagjaival, akik bárkákban menekülnek a thaiföldi vizeken, amikor pedig a parthoz közelednek, adnak nekik valami élelmet meg vizet, aztán visszaküldik őket a tengerre. Mélyen megrendítenek az ilyesfajta drámák. Aztán ott vannak a beteg gyerekek. Amikor azt látom, amit itt „ritka betegségeknek” hívnak, melyek a környezet nemtörődömségének a következményei, egészen összeszorul a szívem. Amikor látom ezeket a teremtényeket, azt kérdezem az Úrtól: „Miért velük történik ez, és nem velem?” Amikor a börtönbe megyek, szintén elérzékenyülök. A három nagycsütörtök esti szertartás közül kettőt börtönben végeztem, az egyiket a fiatalkorúak börtönében, a másikat a rebibbiaiban. Azután Olaszország más városaiban, melyeket meglátogattam, elmentem a börtönbe, együtt ettem a foglyokkal, és miközben velük beszélgettem, eszembe jutott: „Gondoljam csak el, hogy én is itt lehetnék.” Vagyis egyikünk sem lehet biztos abban, hogy sose fog elkövetni valamilyen bűncselekményt, valamit, amiért lecsukhatják. Akkor felteszem

4

magamnak a kérdést: Miért engedte meg Isten, hogy én ne legyek itt. Fájdalmat érzek őmiattuk, és hálát adok Istennek, hogy én nem vagyok ott, ugyanakkor azt is érzem, hogy ez a hálaadás illő is, hiszen őnekik nem volt meg a lehetőségük, mint nekem, hogy ne kövessek el valamilyen meggondolatlanságot, amiért börtön jár. Ez belül sírásra fakaszt. Mélyen megrendít. – De ténylegesen könnyeket szokott hullatni? – Nyilvánosan nem sírok. Két alkalommal már a határán voltam, de még időben vissza tudtam tartani. Nagyon megilletődtem, a könnyeim is kicsordultak, de úgy tettem, mintha mi sem történt volna, és kis idő múlva a kezemmel letöröltem az arcomat. – Miért nem akarta, hogy sírni lássák? – Nem tudom, úgy éreztem, haladnunk kell tovább. – Melyek voltak ezek az esetek? – Egyikre emlékszem, a másikra nem. Amelyikre emlékszem, az az iraki keresztények üldözésével kapcsolatos. Erről beszéltem éppen, amikor nagyon elérzékenyültem. A gyerekekre gondoltam… – Mitől fél? – Általában nincs bennem félelem. Inkább vakmerő vagyok, anélkül cselekszem, hogy a következményekre gondolnék. Ez időnként fejfájást is okoz nekem, mert olyan szó is kicsusszan a számon, aminek már nem kellene. (Nagyot nevet.) Ami a merényleteket illeti, Isten kezében vagyok, és imámban azt mondom azt Úrnak: „Nézd, ha ennek kell történnie, hát legyen, csak azt az egy kegyelmet kérem, hogy ne fájjon” (nevet), mert nehezen viselem a testi fájdalmat. A lelki fájdalmat elviselem, de a testit nem. Ehhez nagyon gyáva vagyok, nem arról van szó, hogy félnék egy oltástól, de örülök, ha nincsenek testi fájdalommal kapcsolatos problémáim. Nagyon intoleráns vagyok, feltételezem, ez azóta van így, hogy tizenkilenc éves koromban megműtötték a tüdőmet. – Nyomás alatt érzi magát? – Van stressz. Minden vezető beosztású ember érez stresszt. Jelenleg az, ami leginkább rám nehezedik, az intenzív munka. Nagyon erős a munkaritmusom, ez a tanév végére jellemző tünet, a tanév itt június végén fejeződik be. Ilyenkor ezer dolog gyűlik össze, és vannak problémák… Aztán ott vannak azok a problémák, amelyeket nekem okoznak, mit mondtam és mit nem mondtam… A média kiragad egy mondatot az összefüggéséből. Például elmentem az ostiai plébániára, közel Rómához, üdvözöltem az embereket, és ott voltak az idős és beteg emberek is, akiket egy tornateremben helyeztek el. Ültek, én pedig végigsétáltam mellettük, és üdvözöltem őket. Azt mondtam:

„Nézzétek csak, milyen klassz, ahol a gyerekek játszani szoktak, most idősek és betegek vannak. Megértelek benneteket, mert én is idős vagyok, nekem is megvannak a magam bajai, én is kissé beteg vagyok.” Másnap már ezzel a címmel jelentek meg az újságok: „A pápa bevallotta, hogy beteg.” Ezzel az ellenséggel szemben nincs mit tenni.

– Tud mindenről, amit az újságok írnak? – Nem, nem. Csak egy napilapot olvasok, a Repubblicát, ez olyan újság, amelyet a [politikai – a szerk.] középnek szánnak. Reggel nézem meg, tíz percet szánok rá, épp csak végiglapozom. Tévét 1990 óta nem nézek (elgondolkodik). Ez egy fogadalom, amelyet a Kármelhegyi Szűz Máriának tettem 1990. július 15– én. – Valamilyen különleges okból? – Nem, nem. Azt mondtam: „Nem nekem való.” – Nem nézi meg a San Lorenzo meccseit? – Semmit sem nézek meg. – Hogy tudja meg az eredményeket? – Van egy svájci gárdista, aki minden héten elhozza nekem az eredményeket és a tabellát. – Ön a pápák között egy Messi vagy egy Mascherano lenne? – Nem tudnám megmondani, mert nem tudok különbséget tenni a kettőjük stílusa között, mivel nem nézek focit. Messi kétszer járt itt, de semmi több, nem láttam játszani. – Szokta nézni az internetet? – Soha. Most megadatott, hogy rajta keresztül interjúkat adjak, beszélgetéseket folytassak, ez kegyelmi állapot. Korábban, ha újságíróval találkoztam, bepánikoltam. – Hogyan látja Argentínát a Vatikánból? – Mint sok lehetőséggel rendelkező és sok lehetőséget 5



elszalasztó országot. Ahogyan Quarracino bíboros mondta, és ez így igaz. Olyan ország vagyunk, amely sok lehetőséget elszalasztott a történelem folyamán. Valami történik, mindazzal a gazdagsággal, amink van. Úgy van ez, mint a mesében az országok nagykövetei, akik elmentek panaszkodni Istenhez, amiért az argentinoknak oly sok kincset adott, nekik viszont csak egyet, vagy a mezőgazdaságot, vagy a bányászatot. Isten meghallgatta őket, majd válaszolt: „Bocsánat, nincs igazatok, mert, hogy kiegyenlítsem a dolgokat, a kincsekhez adtam az argentinokat is.” – Követi a politika alakulását Argentínában? – Nem, egyáltalán nem, a politikusok fogadásával is felhagytam, mert észrevettem, hogy némelyek visszaéltek ezzel és a velem készített fényképpel, bár az is igaz, hogy vannak olyanok is, akik nem mondták, hogy voltak nálam, és nem is fényképezkedtek velem. De hogy elkerüljem mindezt, politikusokat magánkihallgatáson nem fogadok. Ha jönnek, és részt vesznek az általános kihallgatáson, ott üdvözlöm őket. De nem tudom, mi a helyzet a választásokkal, és azt sem, kik a jelöltek. El tudom képzelni, kik lehetnek a favoritok, de azt sem tudom, milyenek a viszonyok. Azt tudom, hogy a Buenos Aires–i PASO–ban győzött a PRO [a Propuesta Republicana, azaz „Republikánus Javaslat” nevű párt – a szerk.], mert láttam az újságban, még a Repubblicában is megjelent. – Tetszik önnek, hogy a „szegény pápának” titulálják? – Ha egy másik szót is használnak, akkor igen, így például: „Szegény ember!” (Ismét hatalmasat nevet.) A szegénység az evangélium szív–közepe. Jézus a szegényekhez beszélt. Ha kiveszed a szegénységet az evangéliumból, semmit sem értesz belőle, a velejétől fosztod meg. – Nem utópia azt gondolni, hogy a szegénységet teljes körűen meg lehet szüntetni? – De igen, ám az utópiák késztetnek előrehaladni. Szomorú lenne, ha egy fiatalnak nem lennének utópiái. Három dolog van, aminek mindnyájunk életében meg kell lennie: emlékezet, képesség látni a jelent és a jövőre irányuló utópia. Az emlékezetet nem szabad elveszíteni. Amikor a népek elveszítik emlékezetüket, elkezdődik a nagy dráma: megfeledkeznek az idősekről. Aztán tudni kell értelmezni a jelent, tudni kell, hová menjek ezzel a múlttal, ezekkel a gyökerekkel, hogyan tudok élni velük a jelenben, ezen múlik a fiatalok és a felnőttek élete. Azután a jövő, itt főként a fiatalok és a gyerekek élete forog kockán. Emlékezettel, a jelennel való rendelkezés és

a jelen megkülönböztetésének képességével, valamint a jövőre irányuló utópiával, hiszen ez utóbbiba illeszkednek a fiatalok. Következésképpen egy nép jövője abban mutatkozik meg, hogyan törődik az idősekkel, ők ugyanis az emlékezet, és hogyan törődik a gyerekekkel és a fiatalokkal, nekik kell ugyanis az életet előrevinni. Nekünk, felnőtteknek az a dolgunk, hogy befogadjuk ezt az emlékezetet, átdolgozzuk jövővé, és a gyermekeinknek adjuk. Egyszer egy nagyon szépet olvastam: „A jelen, a világ, melyet kaptunk, nemcsak az öregek ránk hagyott öröksége, hanem inkább az a kölcsön, amelyet gyermekeinktől kaptunk, hogy a legjobban kamatoztassuk számukra.” Ha elvágom a gyökereimet, és elveszítem az emlékezetemet, az történik velem, ami minden növénnyel: elpusztulok; ha egyedül a jelennek élek, és nem törődöm a jövővel, az történik velem, mint minden rossz gondnokkal [adminisztrátorral – a szerk.], aki nem tud terveket készíteni. A környezetszennyezés ilyen típusú jelenség. Ennek a három dolognak együtt kell járnia, ha bármelyik hiányzik egy nép életéből, az romlásnak indul. – Melyek a mai világot gyötrő legnagyobb bajok? – A szegénység, a korrupció, az emberkereskedelem… Lehet, hogy nem pontosan emlékszem a statisztikai adatokra, de mit válaszolsz, ha megkérdezem: Mi áll a további helyeken, mire költenek az emberek a legtöbbet a világon az élelem, a ruházat és az orvosság után? Nos, negyedik helyen a szépségápolási cikkek, az ötödiken pedig a hobbiállatok vannak. Ez bizony súlyos! A házi kedvencek gondozása kicsit olyan, mint a szeretet programozása, vagyis képes vagyok programozni egy kutya vagy egy cica szeretetválaszát, és így már nincs is szükségem az emberek közötti kölcsönös szeretet megtapasztalására. Nyilván túlzok, nem is kell szó szerint venni, de ez mégis aggodalomra ad okot. – Miért ismétli mindig, hogy „imádkozzatok értem”? – Mert szükségem van rá. Rászorulok arra, hogy a nép imája támogasson. Ez egy belső szükséglet, kell, hogy a nép imája támaszt nyújtson. – Hogyan fognak emlékezni önre az emberek? Minek örülne? – Ha úgy emlékeznének rám, mint egy jó emberre. Ha azt mondanák: „Ez jó ember volt, aki igyekezett jót tenni.” Nincs más kívánságom. Az interjút készítette: Juan Berretta Fordította: Tőzsér Endre SP Forrás: La Voz del Pueblo 6

Balás Béla kaposvári püspök aranymiséjét ünnepelték Kaposszentbenedeken

1992. augusztus 10–én elődünk, Szent II. János Pál veszprémi segédpüspökké, s egyúttal a Fara di Maggiore címzetes püspökévé nevezett ki. E papi szolgálatot teljes jogkörrel 1992. október 17–én vetted át, amikor főpappá szenteltek. Egy esztendővel később az újonnan megszervezett kaposvári egyházmegye első megyéspüspökévé választottak, melynek a mai napig szent lelkipásztora vagy, a rád bízott nyáj gondját figyelmesen viselve. Immár sok éve fáradhatatlanul végezve a küzdelmes lelkipásztori szolgálatot törekszel arra, hogy megőrizd szívedben és lelkedben a páli gondolatot, melyet püspöki jelmondatul választottál: „Számomra az élet Krisztus” (Fil 1,21). A te mély szellemiséged, jámborságod és az isteni dolgokkal való elmélyült foglalkozásod, a Boldogságos Szűz Mária, Istennek Szent Anyja iránti áhítatos tiszteletre támaszkodva, valamint az Istenhez intézett imádságokban mutatott lankadatlan kitartásod az eljövendő életben is biztos támaszul fog szolgálni számodra. Ezért a jubileumi aranymisének ebből a nagyszerű alkalmából szeretnénk gratulációnknak hangot adni, nyilvánosan kifejezve irántad érzett nagyrabecsülésünket. Imádkozva kívánjuk, hogy az évforduló napja boldogan, áldottan és szerencsésen teljen számodra, valamint azt, hogy ez a megemlékezés megszilárdítsa és megnövelje erőidet a lelkipásztori munkához, s így újult erővel végezhesd a püspöki munka szép feladatát, a Mi Apostoli Áldásunk támogatásával, melyet mint az égi vigaszok előhírnökét küldünk el ezzel a levelünkkel neked és mindenkinek, aki osztozik örömödben, cserében azt kérve tőletek, hogy könyörögjetek értünk, hogy az igen súlyos péteri feladatot körültekintően láthassuk el. Kelt a Vatikáni Palotában, a 2015. év, pápaságunk 3. esztendeje május havának 18. napján. Ferenc

Balás Béla kaposvári megyéspüspök június 20–án, szombat délután tartotta aranymiséjét a Somogy megyei Bárdudvarnokhoz tartozó Kaposszentbenedeken. A Kaposvári Egyházmegye első főpásztorával az egyházmegye papsága és hívek sokasága ünnepelt együtt.

A Porta pacis lelkigyakorlatos ház szomszédságában található Szent Benedek–templom megtelt az ünneplőkkel. A helyszín választása tudatos volt a főpásztor részéről: eddigi élete is csendben, sokszor rejtőzködve telt. A szentmise elején Varga László püspöki helynök felolvasta Ferenc pápa köszöntő levelét, melyet az alábbiakban közreadunk: Tisztelendő Balás Béla testvérnek, kaposvári püspöknek

***

Örömmel gondolunk rád, Tisztelendő Testvér, aki hamarosan, 2015. június 20–án boldogan ünnepled majd annak a napnak az ötvenedik évfordulóját, amelyen először mutattál be szentmiseáldozatot. Budapest városából, a katolikus és nemes magyar nemzetből származván fogadtad el a szent áldozópapi szolgálatot, majd nagy odaadással fordítottad minden erődet és tehetségedet különféle tisztségek viselésére Isten rád bízott népéért, különösen, mint káplán Budapesten és másutt, valamint később, mint plébános Bajóton.

Ezt követően Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár felolvasta Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének köszöntő levelét. Az evangélium után Balás Béla kis csendet kért, mint mondta: „maradjunk csendben, mert sokat üzent az Úr...” Az ünnepi szentmisén fiatalokból álló kórus taizéi énekekkel szolgált. 7



Eleink azért tisztelték a Szent Vért, mert tudták azt, hogy Krisztus erejében képesek bizonyos lehúzó erők fölött győzedelmeskedni. A mai ember sokszor nem méri föl a gonoszság, a rossz erejét, sőt azt gondolja, saját erejéből tud fölötte győzni. A Szent Vér tisztelete erőforrás lehet az életünkben, csak merjünk Krisztus erejében bízni. Szembeszállni azokkal a lehúzó erőkkel, amelyek akkor is jelen vannak az életünkben, ha nem számolunk velük. Bátán egy ilyen erőforrás csörgedezik.

Balás Béla 1941. március 25–én született Budapesten. Hét éves volt, mikor édesanyját elveszítette, így húgával együtt félárván maradtak. 1951–ben csatlakozott a Regnum Marianum mozgalomhoz. A piaristáknál érettségizett. Mivel a regnumi közösségben később is részt vett, az esztergomi papi szemináriumból harmadéves korában elbocsátották. Másfél év után került vissza. 1965. június 20–án szentelték pappá Esztergomban. Budapesten, Nagymaroson, Nógrádmegyeren, Varsányban volt káplán. 1977–től bajóti plébános lett. 1992. augusztus 10–én veszprémi segédpüspökké nevezte ki II. János Pál pápa, 1992. október 17–én szentelték püspökké Esztergomban. 1993. május 30–án az újonnan megalapított Kaposvári Egyházmegye első püspöke lett.

Imádság a Földünkért Magasságbeli Úr, aki jelen vagy a világmindenségben és a legkisebb teremtményedben, Aki körülveszed gyengédségeddel mindazt, ami létezik, öntsd belénk szereteted erejét, hogy gondjainkba vegyük az életet és a szépséget. Tölts el békéddel, hogy fivérként és nővérként éljünk, anélkül, hogy ártanánk bárkinek is. Szegények Atyja, segíts minket megmenteni az elhagyottakat és az elfeledetteket itt a földön, akik oly értékesek a szemeidnek. Gyógyítsd életünket, hogy védelmezzük ezt a földet, és ne raboljuk ki, hogy szépséget vessünk, ne pedig nyugtalanságot és rombolást. Érintsd meg azok szívét, akik csak előnyöket keresnek, a szegények és a föld kárára. Taníts, hogy felfedezzük minden dolog értékét és csodálkozással tudjuk felismerni, hogy mélységesen egyek vagyunk minden teremtményeddel a végtelen világosság felé vezető utunkon. Köszönjük, hogy mindennap velünk vagy, tarts meg minket kérünk mindennap, támogass bennünket harcainkban az igazságosságért, szeretetért és békéért.

Jézusom, bőséges gyümölcsöt termű Szőlőtő emlékezzél bőven omló Véredre, mely úgy áradt értünk, mint a szőlő leve a présben. A római katona lándzsájától átszúrt Szívedből vér és víz folyt ki. Szent Tested – mint elhervadt csokor mirha – függött a kereszt fáján, sápadt és halálosan fehér voltál. Keserű szenvedésedre és kiontott drága Véredre kérlek Jézusom, hogy sebezzed meg a szívemet, és bűnbánatom és szeretetem legyen ételem és italom egész életemen át! Szoríts egészen Magadhoz, szívem legyen örök lakóhelyed, minden szavam tetszésemre legyen, életem alkonya szolgáljon dicséretedre, hogy elnyerhessem Általad a Mennyországot, és Téged az örök dicsőségben az ég minden angyalával és szentjével dicsérhesselek és magasztalhassalak az örökkévalóságon át! Ámen. – Svédországi Szent Brigitta – 2015. OKTÓBER 3. JUBILEUMI PROGRAMOK BÁTÁN A SZENT VÉR ŐSI KEGYHELYÉN Gyalogos zarándoklat indul reggel 6 órakor Szekszárdról, 7 órakor pedig Mohácsról Bátára, amelyhez a busszal zarándokló hívek is csatlakozhatnak. Az ünnepi szentmise 15 órakor kezdődik. A kegyhelyen egész napos szentségimádás, valamint keresztút, Szent Vér litánia, zenés áhítat várja a zarándokokat.

600 éves a bátai Szent Vér Kegyhely Hatszáz évvel ezelőtt – 1415-ben -, Magyarország egyik bárója, Garai János, a nádor testvére, Zsigmond király rokona, a török elleni háborúban fogságba esett. A fogságban Jézus drágalátos Véréhez fordult és fogadalmat tett, ha megszabadul, nehéz rabbilincseitől Bátára zarándokol, s az ő vérző testének ereklyéje előtt ad hálát szabadulásáért. Garai hazatért és fogadalmát teljesítette, nehéz bilincseit a Megváltó drága Vére tiszteletére, szabadulásának emlékére oda ajándékozta a kegytemplomnak. Ez volt az az esemény, amely országosan ismertté tette a bátai Szent Vért, s az ország egyik leglátogatottabb kegyhelyévé a középkorba. Nemzeti kegyhely volt, ahova királyaink is rendszeresen elzarándokoltak.

2015. OKTÓBER 3. JUBILEUMI ZARÁNDOKLAT BÁTÁRA

Báta szimbóluma volt a pogányság, a török elleni harcoknak. Hunyadi János itt kért segítséget hadjáratai előtt, Mátyás király itt készült 1465-ben a török elleni háborúra, 1521-ben és 1526-ban innen indultak a magyar seregek a török ellen. De szimbóluma volt a nemzeti egységnek, az összefogásnak is. Hunyadi János Báta közelében verte szét 1441-ben a lázadó bárók seregeit, s ezzel megszüntette a belháborút, békét és nemzeti egységet teremtett. Hálás is volt ezért a Megváltó drága Vérének, s ezt a hálát egész családja lelkébe beoltotta. Így Bátának ma is van mondanivalója, ma is van aktualitása. Jézus Vérének erejében tudunk az új pogánysággal szembeszállni. Jézus Vérének erejében remélhetjük hazánk felvirágzását. „Tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan A bátai Szent Vér Kegyhely 1434-ben IV. Jenő pápától és egészen tiszta báránynak a drága vére árán. (1 Péter kapott búcsúkiváltságot. 1.18.)” 8

Laudato si’ kezdetű enciklika imái Ferenc pápa június 18–án közzétett Laudato si’ kezdetű teremtésvédelmi enciklikája két imádságot is tartalmaz. Vértesaljai László jezsuita szerzetes, a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesztője – nem hivatalos – fordítását közöljük.

Keresztény ima együtt a teremtett világgal Téged dicsérünk, Atyánk, minden teremtménnyel együtt, akik hatalmas kezedből kerültek ki. A tieid ők, telve a jelenléteddel és gyengédségeddel. Áldott légy! Isten Fia, Jézus, Te teremtettél minden dolgot. Testet öltöttél Mária anyai ölében És ennek a földnek része lettél, Emberi szemekkel szemlélve ezt a világot. Ma is benne élsz minden teremtményedben A föltámadott dicsőségével. Áldott légy! 9



Életünk

Szentlélek, aki a világosságoddal az Atya szeretete felé irányítod ezt a világot, a teremtés vajúdó hangjával kísérve őket, hiszen te a szívünkben élsz, a jóra ösztönözve bennünket. Áldott légy! Úristen, Egy és Hármas, Végtelen szeretet csodálatos közössége, taníts bennünket téged szemlélni a világmindenség szépségében, ahol minden rólad beszél. Ébreszd fel dicséretünket és hálánkat minden egyes teremtményedért. Adj kegyelmet, megérezni, hogy bensőleg egyek vagyunk mindazzal, ami létezik. Szeretet Istene, mutasd meg a helyünket ebben a világban, mint szereteted eszközeit e föld minden lénye iránt, hiszen Te egyetlenegyről sem feledkezel meg. Világítsd meg a pénz és a hatalom urait, hogy ne essenek a részvétlenség bűnébe, szeressék a köz javát, karolják fel a betegeket és gondozzák ezt a világot, ahol lakunk. A szegények és a föld együtt kiáltják: Urunk, vonj magadhoz hatalmaddal és világosságoddal, hogy védelmezzünk minden életet, hogy egy jobb jövőt készítsünk, azért, hogy jöjjön el a te Országod, az igazságosság, a béke és a szépség Országa! Áldott légy! Ámen!

Bemutatkozik az új plébános Augusztus 1-től új plébánosa lesz Nagybajomnak, Szi-Márton János, közismertebb nevén Marci atya költözik hozzánk. Arra kértem, hogy beszéljen egy kicsit magáról. Múltjáról, hivatásáról és terveiről. Gondolatait itt osztanánk meg a Credo újság olvasóival:

Gyerekkor Zala megyéből, Várvölgy nevű községből származom. Hagyományosan jó, vallásos faluból. Édesanyám szülei velünk éltek, így a családi életünk nagyon gazdag volt. Sokat voltam a nagyapámmal, művelve a család szőlőjét, rengeteget járva a környező erdőket gombáért és agancsokért. Nagyszüleim, szüleim hitüket rendszeresen gyakorló emberek voltak. Példájuk a hitben és egymás szeretetében nagyon mély nyomot hagyott bennem, jó alapokat adva a hivatásomhoz. A gyermekkor fontos dolog megértéséhez vezetett egész életemben: értem és érzem azon fiatalok fájdalmát, akiknek nem adatott meg érezni a mennyei Atya szeretetét a stabil, szeretetteljes családi életen keresztül. Ebből meg is értettem a felelősségem: nagyon sokat kaptam. Nagyon szerettek. Sokat kell adnom, nagyon kell szeretnem.

10

Gimnázium Nagyon szerettem Domján László plébánosomat, aki életem nagy ajándékát adta azzal, hogy segített felvételt nyernem az esztergomi Ferences Gimnáziumba. Idősebb, szerzetes tanáraink különféle „sebeket” hordoztak testükben, az üldöztetés idejéből. Hősi példájuk egyben igaz, nevelő szeretetük nagy hatással voltak az életemre. Sikerült egy serdülővel megértetniük azt, hogy az életem nem az enyém. Nem csinálhatok vele azt, amit akarok. Ignác atya minden tanulási idő előtt 3 betűt írt fel a táblára: T T T. Egy akkor műsoron lévő tv adás mintájára: Tízen Túliak Társasága. Csak nála a három „t” betű mást jelentett, megmutatva egy serdülő felelősségét: TÖBB TELIK TŐLEM.

ni, vagy csinálni valami egészen mást. Rám nem jellemző az elkeseredés. Inkább mást csináltam: kutyát tenyésztettem. Természetesen megcsináltam minden papi tevékenységet. Jó fej, aranyos ember voltam, még az emberek is szerettek. Az ébredésem egy kicsi gyermek kérdésével kezdődött. Kérdésével és Istentől jövő üzenetével: – Marci! Te pap vagy? – Igen. – válaszoltam. – Akkor miért nem vagy pap? Itt vagyok Zalakomárban. Miért vagyok itt? BÜNTETÉS – KEGYELEM ??? Cigányok Sokszor és sokan mondják, hogy értek a cigányok vagy a fiatalok nyelvén. Pedig nem beszélem egyik cigány nyelvjárást sem, sem a fiatalok telcsi, üccsi, barcsi stb. beszédét. A nyelv a cigánysághoz, vagy a fiatalokhoz – nem más, mint a szeretet nyelve. Isten az ő nagy szeretetében így szólít minket, hogy „Gyönyörűségem”. Ebben a nexusban benne van, nagyon fontos vagy nekem. Csak úgy szeretlek. Nincsenek feltételeim. Tiéd mindenem: az időm, a Fiam, akit a legjobban szeretek. Az emberek tőlünk – papoktól is ezt várják. Nem ügyintézést, ügyiratszámot, nem szentségi elintézőt. Aki érzi, hogy szeretjük, tisztán, érdek nélkül. Aki érzi, hogy fontos a számomra. Ha a legrendetlenebb, a legkoszosabb, a legszegényebb is „Gyönyörűségem” lesz, akkor megtaláltuk a közös nyelvet. Mellékelem a zalavári logónkat: Jó hogy vagy! Szeretlek! Jó vagy! Szeretlek! Vagy! Élsz! Megértés: a szeretet befogadása. Gyümölcs: élni! Felelősség: szeretni!

Szeminárium Abban, hogy úgy „döntöttem”, pap leszek, a következők segítettek: Isten hívását egy erős, jó kényszerként éltem meg. A gyermekkorom és a gimnáziumi évek igazi értékeken alapuló élményei, a belső hívás kényszere egy nagyon nagy igenné álltak össze. A Veszprémi egyházmegyébe jelentkeztem. Püspököm Esztergomba küldött szemináriumba. Az ott eltöltött 5 évemet inkubátorhoz tudnám hasonlítani. Védett minden rossz hatástól, ami kívülről érhetett volna. Egyben a tanáraim, kispaptársaim hite, elkötelezettsége, a teológia csodálatos világa, a közös ima fantasztikus, belső élettér volt a számomra. Megértette velem: amire készülök, a küldetésem komoly felkészülést, feltöltődést igényel. Egyben felelőséggel is felruházott. Ezeket a jó mintákat, – aki kimegyek és adom az életemet, használjam is az újra és újra való feltöltődésre. Statisztika 1988. június 18. – pappá szentelnek a keszthelyi Kis Szent Teréz Bazilikában. 1988 – 1989. Káplánként ugyanott. 1989 – 1996. Káplán Siófokon. 1996 – 2015. Plébános Zalakomárban, Zalavár és Balaton-mogyoród ellátásával.

Terveim Egy Jézusi példabeszédre, a Magvető példázatára szeretnék hivatkozni. Mi a magvető feladata? Hogy minden tőle telhetőt megtegyen. Megművelje a földet. Jól előkészítse. Megtrágyázza. A köveket kiszedje. Szóval a magvetőnek mindent meg kell tennie, mintha minden rajta múlna. De! Jézus mit mond? Ha a mag a földben van, – akár alszik, akár nem, – nem tud már érte tenni semmit. Tudnia kell a magvetőnek, hogy attól kezdve semmi nem múlik rajta. Hát a tervem ez! Isten Országát szeretném szolgálni, úgy, mintha minden rajtam múlna. De végig azzal a tudattal, hogy nem múlik rajtam igazából semmi. ISTEN ORSZÁGA: EGYEDÜL ISTENÉ.

Zalakomár Püspök úr 2014 nyarán kispapoknak a következőket mondta Zalakomárról: „Eddig úgy ismertük ezt a helyet, mint az egyházmegye legrosszabb helyét. Bocsánat, a második legrosszabb helyét. Egészen addig, amíg el nem mentem bérmálni oda.” Sokáig én sem tudtam eldönteni: büntetés vagy kegyelem? Két féle módon lehet egy büntetést megélni – elkesered-

11



Búcsúzik a régi plébános

Biztos vagyok abban, hogy még sokszor találkozhatunk Kaposváron. Terveim között szerepel a kórházi lelkészi szolgálat, hetente szentmisék a két kápolnában, valamint a kórházba került katolikus betegek ellátása. Ha szeretnénk megvonni ennek a kilenc évnek lelkipásztori mérlegét, akkor első helyen szeretném említeni: két alkalommal is rendezhettünk Szentlélek szemináriumot. Három imacsoport adja lelki életünkhöz az imahátteret. A Jézus Szíve családja és a 30-i engesztelő imacsoport 15 éves születésnapját ünnepelhette idén. Rendeztünk 3 alkalommal egyházközségi bált, több ízben pedig nyári hittanos tábort is. Öt évvel ezelőtt, de idén is négyen zarándokolnak ministráns fiataljaink Rómába, és a madridi ifjúsági találkozón is két leány hittanosunk vett részt. Nagy szomorúságomra azonban a ministránsok létszáma igen megfogyatkozott. Az antióchiás ifi közösség viszont jól működik. A kilenc év alatt a hívek segítségével, mintegy 4 millió forintból sikerült teljesen rendbe tenni a temetői kápolnát. Így a temetések előtt most már méltó körülmények között lehet megtartani az elhunytakért végzett szentmisét. Pálmajorban a Lóránt atya által megkezdett templomépítést sikerült befejezni, és így megvalósítani a pálmajoriak régi álmát. A nagybajomi templomra sokáig nem lehetett pályázni. Mióta megnyílt a lehetőség, kétszer is beadtunk egy teljes felújítási tervet közel 40 milliós költségvetéssel, nyerni azonban nem tudunk. A templom szépítésében azonban voltak eredményeink. A bejárati ajtókat tölgyfa ajtókra cseréltük, az ajtók fölé esőfogót emeltünk. A hívek összefogásából egységes, bordó színű, új huzat került az üllő szivacsokra. A templom hátsó részében pedig idén új szőnyeg került a régi, elaggott helyére. Annak is nagyon örülök, hogy helyi születésű, főállású hitoktatónk van, akit szeretnek hittanosaink. Sokat segített hittanosaink kirándulásaiban, táboraiban. Köszönöm mindazok segítségét, akik önzetlenül, szeretetből szolgálnak a szentmisék előkészítése körül és a fű nyírásában, a templom és a plébánia környezetének csinosításában.

Kedves Bajmiak! 9 évvel ezelőtt, 2006. augusztus 1-én kezdtem el szolgálatomat a Nagybajomi Plébánián. Visszanézve az első dolog, ami eszembe jut az az, hogy milyen hamar elment ez a néhány esztendő. Amikor Püspök atya idehelyezett az Önök plébániájára, még csak ötven esztendős voltam, mint ahogyan Marci atya is annyi, hiszen idén tavasszal töltötte be az ötödik X-et. Hálát adok a Gondviselésnek az eltelt évekért, és szeretném megköszönni, hogy itthon érezhettem magamat Bajomban. Szép és tartalmas éveket élhettem meg az Önök családjában. A pap sorsa már ilyen, igazából sehol sincs végleges maradása a plébániákon, mivel nincs családja, könnyen helyezhető. Igazuk van, maradhattam volna, nem kellett volna feltétlenül elmennem. Engem is váratlanul ért Püspök atya megkeresése, elvállalnám-e Kaposváron a Jézus Szíve Plébánia vezetését. Mint tudják Budapesten születtem, és ott is éltem le eddigi életem nagyobbik részét. Negyven évesen kerültem Somogyba, és az itt töltött esztendők alatt két faluban, először Somogyszobon, majd később Somogyapátiban szolgáltam. Mint tudják, maholnap betöltöm a 60. esztendőt. Amíg Pesten éltem, részem volt több éven át az egyik nagy plébánián dolgozni. Sok jó ötlet megvalósulását láttam, és példát arra, hogyan lehet egy városi közösséget élővé és hatékonnyá tenni. Ezeket a tapasztalatokat szeretném felhasználni Kaposváron. Ezért is nem tudtam ellenállni az ajánlatnak, és ha Isten is ad elég erőt, örülök ennek a lehetőségnek.

12

Anyakönyvi adatok a plébánián:

Hálásan köszönöm mindazok munkáját, akik újságunk, a Credo megszületése körül bábáskodtak és jelenleg is bábáskodnak. Évente 10 új szám jelenik meg, és ez nem kis eredmény. Hálásan köszönöm két akolitusunk szolgálatát a szentmisék és első péntekes betegeink áldoztatásában. Nagyon örülök annak is, hogy néhány napja – Csaba – diakónusi szolgálatra is vállalkozott. Külön örömmel tölt el, hogy karitász csoportunk – szűkös lehetőségeinkhez képest – élő, segítő szolgálattal próbál a szegényebb testvéreink sorsán enyhíteni… Amikor most még egyszer megköszönöm, hogy befogadtak, és otthon érezhettem magamat Önök között, őszintén kívánom Marci atyának, hogy érezze jól és otthon ő is magát itt Nagybajomban! Öröm volt Isten Országát 9 éven át Önökkel együtt építeni!

Halottaink: június 15.: Szerencsés Sándor – Élt 76 évet. Gyászolják: özvegye, gyermekei, unokái, menye és vejei július 1:: ö. Major Józsefné (Sévo Karolin) – Élt 76 évet. Gyászolják: leányai, unokája, unokaveje, dédunoka) Keresztelés: június 7.: FANNI – Lengyel István és Imre Mariann gyermeke – Nagybajom június 7.: RUBINA-NIKOLETT – Bogdán Krisztián és Ignácz Nikolett gyermeke – Pálmajor június 14.: ROXANA -TIMEA – Benke Tímea gyermeke – Nagybajom június 14.: MIKLÓS – Horváth László és Patyi Magdolna gyermeke – Nagybajom június 14.: SZEBASZTIÁN – Orsós László és Balogh Tímea gyermeke – Nagybajom június 14.: ANDRÁS – Zámbó Károly és Tóth Judit gyermeke – Nagybajom június 14.: KRISZTINA-ANETT – Endi János és Németh Angéla gyermeke – Nagybajom június 28.: ROLAND-JÓZSEF – Orsós József és Sánta Vivien gyermeke – Pálmajor június 28.: MILÁN-MÁTÉ – Orsós József és Sánta Vivien gyermeke – Pálmajor

István atya

Még egyszer a bérmálásról

Nagy nap volt a mi életünkben a 2015. május 31–i vasárnap, hiszen ekkor volt a bérmálkozásunk. Ekkor váltunk teljes tagjává a katolikus egyház közösségnek. Ezt a napot egy hosszabb felkészülési időszak, vizsgák, gyónás előzte meg. Elsőáldozásunk óta a hittanórákon folyamatosan plántálták belénk a hittünkkel kapcsolatos alapvető és fontos ismereteket. A tanévek végén, vizsgákon bizonyítottuk felkészültségünket. Esküvő: A bérmálás előtt se történt másként, megtanultuk a június 27.: Bodri József – Széll Gabriella – válaszokat az 50 kérdésre és az alapvető imádságokat. Nagybajom Némi izgalommal készültünk a vizsgára. A bérmálást megelőző napon a szentgyónásban Elsőáldozók Nagybajomban: megbántuk a bűneinket és megtisztulva vártuk, hogy részesüljünk a bérmálás szentségében. Czeferner Bence Bérmálkozó csapatunk a papsággal, ministránsokGacs Bence kal vonult be a templomba, helyet foglaltunk a bérGönc Kiara maszüleinkkel együtt. Kálmán Miklós Bálint köszöntötte a Helynök Atyát és megkezdődött a Kaszás Bence szertartás, keresztségi fogadalmunkat megerősítettük, Kiss Máté majd ezután kaptuk meg a bérmálás szentségét a helyKuckó Nadin nökatya közben járásával. Magyar Roxána Nagyon szép, felemelő nap volt. A mise után Orsós Szebasztián készítettünk fényképeket, hogy maradjanak emlékek Patyi Regina erről a napról . Jó érzés Isten gyermekének lenni! Széll Szilvia Táskai Vivien Bertus Henrietta, Horváth Alexandra Zámbó András 13



Elsőáldozók Pálmajorban: Bogdán Dorina Ignácz József Ignácz Ramóna Orsós Dominika Orsós Henrietta Orsós Noémi Szolnoki Attila

zsebkendőt, s amikor a Máriához felmennek, törlik a lábát s mondják a szüvik keservit. Úgy rikolytsák, úgy kiabálnak, úgy mondják: - Szűzanya, nem megyek haza nálod nélkül! Magad kell jer véllem! Segíts münköt, vedd ki a nyomorúságot az életünkből! Vedd ki a ként s a sírást! - Pünkösd vasárnapján vette az asszon a gyermeket, s elindult Somolyóra, a búcsúra. A kicsike immán ötesztendős volt, de még nem beszélgetett, néma vót. Az asszon végig az úton, ahogy ment, sírt s imádkozott. Sírt s imádkozott. Amikor ő felément a lépcsőn a szűzanyához, ebbe az üdőbe az ura odament az édesanyjáékni, hogy hol a felesége. Mondották az öregek, hogy oda van a búcsúra, Somlyóra. Az ember térült meg, s ment ő es a felesége után. Az asszon letérgyelt a Mária elejibe, s tiszta szűvből imádkozott. - Mária! Nem kelek fel a lábodtól, amíg ingemet meg nem sesgítesz. Térítsd meg, hozd vissza az uramot, hozd meg a gyermekemet, hogy tudjon beszélgetni! Máriám! Végy ki ingemet a világ talpa alól! Sokáig esedezett az assszon, s imádkozott a Szűzanyához. Mikor elvégzette, akkor felállott, felemelte a kicsikéjit, hogy csókolja meg a Szűzanya lábát. Osztá mikor a gyermek megcsókolta a Szűzanya lábát. Az édesanyja visszasirítette a vállára, hogy lemenjenek a lépcsőről, akkor megszólalt a gyermek: - Édesanyám! Ne, jő édesapám! - Akkor az asszon egybehullott. Többet nem tudott szóllani. Az ura felért, felölelte a feleségit a kicsikével, s szépen hazavitte ököt.

Czeferner Bence: Nagyon jó volt az elsőáldozás, örültem és megtisztulva éreztem magam, amikor meggyóntam és Krisztus Testét és Vérét magamhoz vettem. Még nem szoktam meg, de éreztem, hogy Isten velem van. Köszönöm mindenkinek, aki segített eljutnom ehhez a szép ünnepi naphoz! (fotók a címlapon)

Lelkiség Kóka Rozália: CSIKSOMLYÓI CSODA Két fiatal elvevődött, de úgy kerültek essze, hogy a fiúnak az anyjáék egyáltalán nem akarták. Azt mondták, hogy az a leján neki nem kell bé ez életbe. Akármi történjék, de nekik nem kell. Ugye, a fitalaok szerették egymást, s csakes elvevődtek, de mihaszna? A fiú szülei örökkédig vették a szemire, örökkédig mondták, örökkédig szidták, csúfolták a menyecskét. Adott a Jóisten egy gyermeket, de néma lett. Mikor az ura nem volt honn, akkor az öregek a menyecskét kihajtották az életből, eltakarították a háztól. A gyermek négyéves vót immá, de még nem beszélgetett. A menyecske vette a gyermeket, elment az édesanyjához. Egy évet ott ült, de az ura nem kereste őket sohase. Az asszon hosszú esztendeig imádkozott a Szűzanyához, hogy segítse meg őt. Kerüljön essze az urával. Valami módon világosítsa fel az urát, segítse meg, hogy összekerüljenek. Nyissa meg a gyermekecskéjének nyelvit es, hogy tudjon beszélgetni. Azt fogadta a Szűzanyának, hogy karjára veszi a gyermeket és elmegyen gyalog Somolyóra a búcsúra. Mert Somolyón, a templomban ott van a csudatévő Szűzanya. A csudatévő Szűzanya segít, de kell higgy! Ez a szobor örökkédig idzad. A népek visznek 14

Enzsöl Ellák: VAKÁCIÓ

A fontoskodó bölcsek világára szégyent hozhat egy homokvárat építő kisfiú. Komolyabb dolgot csinál, mint azok, akik iktatószámok precízségében bíznak. A játék könnyűvé teszi a lelket, kisöpri belőlünk a gondokat, enyhíti a feszültséget, erősíti a testet, ügyessé tesz, feloldja gátlásainkat, a játékban végre valami olyan csinálunk aminek itt és most nincs „kézzelfogható” haszna, tehát a játékban kilépünk az anyagiasság börtönéből és hagyjuk ünnepelni a lelket…. Aki sohasem ér rá játszani, mert örökké hajt a gazdagodás örültjeként, az borzalmasan szegény ember. Fakír, keserű, örökké ideges, s nem veszi észre, hogy a „játszó embert” ő temette el magában, hanem felháborodva mondja: „Jó nektek, van időtök játszani.” Önmaga rabszolgája, éretlen még a szabadságra. A vakáció legszebb öröme éppen a szabadság vállalása. Akinek soha sincs ideje arra, hogy éljen a szabadságával, az örökre kiskorú marad. Azt csinálja, amit mondanak neki, azt eszi, amit eléje tesznek, a z t mondja, amit elvárnak tőle, nem lesz egy önálló gondolata sem. Ő a beprogramozott ember, akinek nincs bátorsága ahhoz, hogy valamit végre „magától” tegyen, csak döntésre képtelen alkatrésze a világnak. Szabadság nélkül nem fedezhetjük fel a világot. Egy jó „csavargás” többet ér az idegenvezetésnél. Lehet, hogy nem látunk meg minden fontosat Prágából, de amit látunk, az a mienk. A fölfedezés öröme, az eltévedés izgalma s a céltalan barangolások rejtelmei. A nyári szabadság szó szerint szabadságunk begyakorlása. A felgyorsult világ egyre inkább a tömegemberre épít, aki nem kérdez, nem okoskodik, nincs egyéni véleménye, hanem precíz műszerként „teszi a dolgát” A nyári szünet a vakáció alkalom arra, hogy fölemeljük a fejünket a köznapi robotból, megtanuljunk újra játszani, s rátaláljunk magunkban az igazi emberre, aki még szabad.

Mi a vakáció? Nem luxus. Nem elkényeztetett gyerekek számára kitalált időtöltés, nem szórakozási kampány. A vakáció arra való, hogy visszakapjuk magunkat. Év közben szinte elveszítjük azt, aki vagyunk, elhasználódunk az örökös, lázas tevékenységben, mindig tennünk kell valami „fontosat” – életünk nem, más, mint örökös készenlét… Szép ez, jó ez, kell ez, de nem lehet „non stop” csinálni… Időnként meg kell állnunk, hogy legyen erőnk a továbbhaladásra. Ahogy a zenében szükséges a szünet, úgy kell nekünk a zajos, lármás, feladatokkal zsúfolt világban a kikapcsolódás, a csönd, az újdonság varázsa. Az ember egy életen keresztül nem maradhat szürke egyenruhába öltözött portása a rendnek, a vigyázzállást az b e csü li, aki a „pihenj”t is ismeri. A folytonos menetelésnek testet-lelket romboló hatása van. Aki hegyek közé vágyik, nem azzal a céllal indul, hogy átmasírozzon a tájon, hanem „szép-lesőbe” megy. Nem rohan át az erdőn, mint egy sportoló, akinek az a fontos, hogy minél előbb célba érjen, hanem szemlélődik, ismerkedik a tájjal, hogy felfogja a füvek, fák, virágok üzenetét, és megölelje a szépet. Ehhez az öleléshez idő kell. Időnként meg kell állni ahhoz, hogy emberek maradhassunk. Jevtusenko a költő ezt „szent tétovaságnak” nevezi. „Ember, légy büszke szent nevedre! Szemed emeld az égre már, s a bomlás, züllés közepette hallgass a szóra: állj-megállj!” – írja a versében. És mit csináljunk, ha végre megálltunk?.... A szabadidő értelmes eltöltése a játék. A játék, amelyre oly kevés idő marad év közben, pedig nélkülözhetetlen a lélek frissen tartásához. A játéknak örök életre szóló erőtartalékai vannak.

15



Horváth Józsefné Annuska: Köszöntelek Jézus Szent Szíve

IMA A SZENTLÉLEK HÉT AJÁNDÉKÁÉRT Kérjük kegyelmes atyánkat, általad, értünk emberré lett, keresztre feszített és megdicsőült egyszülött Fia által, hogy árassza belénk a hét ajándék Szentlelkét, aki minden teljességével rajtad nyugodott. Add meg nekünk a bölcsesség lelkét, hogy az élet fájának aki Te vagy igazában gyümölcsét, éltető ízét megízleljük. Az értelem ajándékát, hogy elménk látása megvilágosodjék, a tanács ajándékát, hogy nyomdokaidon a helyes ösvényre lépjünk útjainkban, az erősség ajándékát, hogy támadó ellenségeink zaklatását erőtlenné tegyük, a tudomány ajándékát, hogy a jó és rossz megkülönböztetéséhez kellő szent tudománnyal beteljünk, a jámborság adományát, hogy az irgalom indulatát magunkra vegyük, az istenfélelem ajándékát, hogy elkerüljünk minden rosszat, mély tisztelettel megnyugodjunk örök Fölséged végzésében. Azt akartad, hogy ezeket kérjük abban a szent imádságban, amelyre bennünket tanítottál. Kérünk hadd nyerjük el most is szent kereszted által mindezt szentséges Neved dicsőségére, akinek az Atyával és Szentlélekkel egyetemben tisztelet és dicsőség, hálaadás, tisztesség és hatalom mindörökkön örökké. Ámen

Üdvözlégy, áldott légy! Ó, Jézus szent Szíve! Áldalak, imádlak lelkem üdvössége. Te vagy a kegyelem, s irgalom forrása, Bűnbánó szívemnek jóságos bírája. Te vagy az én kincsem, üdvöm, boldogságom. Kimeríthetetlen irgalmad csodálom. Te, öröktől fogva létező kegyelem; Úr Jézus szent Szíve, ó, örök szerelem! Magasztallak Téged, ó, isteni szent Szív, Ki magához ölel, szelíden vonzz, hív; „Jöjjetek hozzám mind, kik megfáradtatok, Felüdítlek titeket”, „Én irgalmas vagyok”. Ó, Te drága szent Szív, kit átszúrt a dárda, Amelyből legottan a vér és víz folya, Hogy lemossa rólunk rút bűneink szennyét, És így megláthassuk a mennyország fényét,-

GYERMEKEINK NEVELÉSE II Gyermek és az internet Az NRC Piackutató cég 2007-es Magyarországon végzett felmérése azt mutatja, hogy már az óvodás korú gyermekek is használják az internetet, és e korosztály egyötödét szülei egyáltalán nem korlátozzák internethasználatukban. A megkérdezett gyermekek elsősorban online játékokat használnak, gyermekeknek szóló oldalakat látogatnak és meséket néznek. A 11-14 éves korosztály 92 százaléka e-mailezik, 81 százaléka látogat közösségi oldalakat, 66 százaléka chatel, 9 százaléka olvas, és 5 százaléka blogot is ír. Netezés közben azonban könnyen találkozhatnak gyermekeink negatív tartalmú (erőszakos, gyűlöletkeltő, pornográf, stb.) oldalakkal is. Ezek ellen nem elég önmagában a különböző szűrő- és biztonsági programok használata. Fontos, hogy gyermekünket tanítsuk meg az internet biztonságos használatára, illetve segítsük abban, hogy megfelelő önkontroll alakuljon ki benne a netezéssel kapcsolatban is (ehhez tippeket lásd az utolsó fejezetben).

Benned lel megnyugvást a megfáradt lélek! Jézus sebzett Szíve, dicsőítlek Téged! Úr Jézus szent Szíve, jöjjön el országod! Kérlek, öleld át az egész Nagyvilágot! Adj a halandóknak Békét-Boldogságot! Űzd ki a szívekből a sok gonoszságot, Hogy jóságban és szeretetben éljen!... Úr Jézus szent Szíve! Légy a menedékem! Ámen…

16

Az internetfüggőség kialakulása Az internetfüggőség elterjedésének okai közt leginkább a közösségi oldalak (iwiw, MySpace, Facebook, stb.) megjelenését és az on-line szerepjátékokat tartják számon. Ezekben a – gyakran erőszakos – játékokban olyan virtuális térbe csöppennek a gyerekek, ahol saját karaktert alakíthatnak ki, a többi játékossal kapcsolatot létesítenek, feladatokat teljesítenek, virtuális kihívásoknak felelnek meg. A közösségi oldalakon ismerősöket kereshetnek, mások ismerőseit nézhetik meg, gyakran olyanokat is ismerősnek jelölnek, akivel csak „mindig ugyanazon a buszon utaznak”. Azonban fennáll a veszélye annak, hogy az a gyermek, aki túl sok időt tölt a virtuális világban, elveszíti realitásérzékét, egyre nehezebben birkózik meg a valós világban rá váró feladatokkal. Arról nem is szólva, hogy egy virtuális chatszobában az ember azt mond magáról, amit akar, senki nem tudja ellenőrizni. A túlzásba vitt internetezés akár függőség kialakulásához is vezethet. Dr. Pék Győző (DE BTK) szerint ez a fajta függőség a nikotinfüggőségnél is erősebb lehet. Állítása szerint a túlzott internethasználat negatívan hat a serdülők személyiségfejlődésére, személyiségük szétdarabolódik, bizonyos paranoid zavarok felerősödhetnek.

Mit tegyen a szülő, ha úgy látja, hogy gyermeke internetfüggő? Ebben az esetben feltétlenül forduljunk hivatásos tanácsadóhoz. Az internetfüggőség - mint bármely más kényszeres tevékenység – szenvedélybetegség, ezért kezelni kell. Fontos megértetni a gyermekkel, hogy önmaga számára is káros ez a tevékenység. Elsősorban a szülőknek kell segítenie, hogy vissza tudjon kerülni a hétköznapi életbe, kapcsolataiba. A barátságok újraépítésében régebbi barátai segítségét is kérhetik. Hét gyakorlati tanács az internetfüggőség megelőzéséhez: - Kössük feltételekhez gyermekünk internethasználatát (pl. ha elkészült a házi feladat, elvégezte otthoni feladatait, levitte sétálni a kutyát, stb.). - Hozzunk szabályokat az internet használatra (mennyi időt tölthet netezéssel, mely napszakban, ismeretlen csevegőszobákat és felnőtt oldalakat nem látogathat, stb.). - A számítógépet ne a gyerekszobában, hanem egy közös használatú helységben helyezzük el. 10 éves kor alatt javasolt a gyermek mellé ülni, amikor internetezik. - Biztonsági programok és szűrők használata. (Pl. Windows Vista Szülői felügyelet, MSN Premium Szülői felügyelet, Biztonságos Böngészés Program, stb.). - Közös családi időtöltés (kirándulás, fagyizás, stb.). - Bátorítsuk gyermekünket arra, hogy más gyerekekkel együtt is töltsön időt (lehetőség szerint mozgással járó tevékenységet végezzenek).- Segítsük gyermekünk szocializálódását (különösen, ha bátortalannak, félénknek látjuk kapcsolataiban). Szükség esetén kérjünk tanácsot pedagógustól, szakembertől.

Az internetfüggőség jelei, hogyan ismerhető fel, ha a gyermek internetfüggő? Azok a gyermekek, akik nehezebben szocializálódnak, problémák merülnek fel kapcsolataikban, beilleszkedési vagy tanulásbeli nehézségeik vannak, könnyebben belemerülhetnek egy olyan világba, amit saját maguk alakíthatnak ki a virtuális térben. Ha egy gyermek internetfüggővé válik, annak észrevehető jelei, következményei lesznek. Ilyenek például, ha: • „elvonási tünetek” jelentkeznek, ha pár napig nem jut internethez (pl. rosszkedvűség, lehangoltság, agresszivitás), • barátait, kapcsolatait elhanyagolja, egy idő után elmagányosodik, • romlik tanulmányi eredménye, • régebbi szokásos tevékenységeit (pl. sport, mozi) elhagyja, • alvási zavarok jelentkeznek, • egyéb fizikai problémák is felmerülhetnek (pl. elhízás vagy kóros fogyás, mozgáshiányból adódó betegségek, problémák).

Ne feledjük azonban, hogy a gyermek legfontosabb példaképe a szülő. Jó példával, átgondolt időbeosztással, gyermekünkre való odafigyeléssel, vele való törődéssel sokat segíthetjük abban, hogy elkerülje az internet- és számítógép-függőség csapdáját.

17



Rejtvény

Elsőáldozás Pálmajorban

Az irgalmas szamaritánus A megfejtéshez olvassátok el Lukács evangéliumának a 10. fejezetéből a 25. verstől a 37. versig terjedő részt!

1. A következő nap más szóval. 2. Ide tartott a szerencsétlenül járt ember. 3. Ide vitte őt az irgalmas szamaritánus. 4. Ebből volt sok a megvert emberen. 5. Ők támadták meg a férfit. 6. Ezzel kente őt be a szamaritánus. 7. Fizetőeszköz. 8. Gondoz, más szóval. 9. Ő ment másodszor arra. 10. Ezt csinálta a szamaritánus a sebekkel. 11. Ő ment először arra.

Egészítsd ki a mondatot: Az irgalmas szamaritánus .................. a szerencsétlenül járt embert.

(Fotók: Halgató Zoltán)

Jónás

Hirdetések

Az egymással versenyző vitorlás hajókon lévő betűket helyes sorrendben összeolvasva megtudhatjátok, hova küldte Jónást az Úr.

Július 12-én, vasárnap reggel 8 órakor kezdődik a szentmise, délután 3 órakor pedig az újfehértói kápolnánál is lesz mise Július 26-án, vasárnap reggel 9 órakor Marci atya és István atya együtt misézik.

CREDO

171. Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162 E-mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.hu Alapító kiadó: Horváth Lóránt plébános. Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános. Nyomdai előkészítő: Farkas Balázs Munkatársak: Lukáts Istvánné, Lempach Gabriella, Szabó István Fotók: Halgató Zoltán, Internet Bankszámla számunk: OTP 11743143-20001041 Nyomdai munkálatok: ZPress, 7516 Berzence, Szabadság tér 16. Újságunk havonta jelenik meg. Következő számunk szeptember elején jelenik meg.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn!

18

19

Fekete Csaba diakónussá szentelése 2015.06.21.

CREDO. A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 17. évfolyam 6. szám július-augusztus. Elsőáldozás Nagybajomban és Pálmajorban

Recommend Documents