Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Távol-keleti interkultúrális menedzsment szakirány
AZ 1998-AS PÉNZÜGYI VÁLSÁG DÉL-KOREÁBAN, ÉS HATÁSA A CHAEBOLOKRA
Készítette: Tánczos Adrián
Budapest, 2007
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék .......................................................................................................3 Bevezetés ....................................................................................................................5 I. A modern Korea gazdaságtörténete ....................................................................6 1. Elkötelezettség a piacgazdasági modell mellett (1954-1961)...............................6 2. Export orientált gazdaságpolitika (1962-1972) ....................................................7 3. Szektorális export orientált gazdaságfejlesztési stratégia (1973-1979)................8 4. Stabilizáció és liberalizáció (1980-1988) .............................................................9 5. A válság előtti évek (1989-1997)........................................................................10 II. A pénzügyi válság ..............................................................................................11 6. A dél-kelet ázsiai pénzügyi válság......................................................................11 6.1. A távol-keleti valuták krízise........................................................................11 6.2. Tőkebeáramlás és kivonás ...........................................................................13 7. Pénzügyi válság Dél-Koreában...........................................................................15 7.1. A válság ’előestéjén’....................................................................................16 7.2. A koreai gazdaság sebezhetősége................................................................17 7.3. A válság jelei ...............................................................................................19 7.4. Külföldi segítség a krízis kezeléséhez ..........................................................20 8. A válság hatása ...................................................................................................25 8.1. Makrogazdasági mutatók alakulása ............................................................25 8.2. Munkaerőpiac..............................................................................................26 8.3. Külföldi működőtőke szerepe a válságban ..................................................27 8.4. Bankszféra ...................................................................................................29 8.5. Összegzés .....................................................................................................30
3
III. Chaebolok (a) válságban..................................................................................32 9. Bevezetés ............................................................................................................32 10. Az óriásvállalatok létrejöttének okai, körülményei ............................................33 10.1. Mi is az a Chaebol? ...................................................................................33 10.2. A japán minta.............................................................................................35 10.3. Részrehajló kapitalizmus ...........................................................................36 10.4. Koreai kockázatmegosztás.........................................................................37 10.5. A ’chaebol kérdés’ a 80-as években ..........................................................38 10.6. Koreai vállalatok sikere.............................................................................40 11. Vállalati csődök ..................................................................................................41 12. A chaebolok újjászervezése ................................................................................43 12.1. Az idegen tőke/saját tőke arányának csökkentése......................................44 12.2. A Big Deals és a Workout program ...........................................................47 12.3. A vállalatirányítás reformja.......................................................................50 12.3.1. Tisztességes piaci mechanizmusok....................................................50 12.3.2. Könyvelési normák............................................................................51 12.3.3. A fúziók és felvásárlások liberalizációja ..........................................51 13. A Daewoo történet ..............................................................................................52 13.1. A Daewoo reakciója a krízisre...................................................................53 13.1.1. A Ssangyong üzlet .............................................................................53 13.1.2. A megbukott Samsung üzlet ..............................................................54 13.1.3. Egy újabb sikertelen kísérlet.............................................................54 13.2. Egyre nagyobb a baj ..................................................................................55 Befejezés...................................................................................................................58 Irodalomjegyzék......................................................................................................59
4
Bevezetés
Az 1997-et megelőző három évtized páratlanul gyors növekedést hozott a dél-koreai gazdaság történetében. Az 1950-53-as háború után romokban heverő ország kitört a szegénységből és elmaradottságból, és olyan arányú fejlődést ért el, amelyhez más országoknak korábban egy évszázadra volt szükségük. Az ázsiai válság azonban DélKoreát is magával sodorta. A kilábalás időszaka sok tanulsággal szolgált, ám további bizonytalansággal is számolni kell. Dél-Korea a nyolcvanas évekre belépett a közepesen fejlett országok sorába, és reálissá vált annak lehetősége, hogy felzárkózzon a legfejlettebb országok közé. A gazdasági növekedés 1990-96 között átlagosan 7,1 százalékot ért el, lényegesen felülmúlva a világgazdasági átlagot. A gyors gyarapodás alacsony infláció mellett valósult meg (1994-96-ban 5 százalék alatt volt), a munkanélküliségi ráta 2-2,5 százalék körül mozgott. Az évtized közepére az egy főre jutó GDP meghaladta a tízezer dollárt. A kimagasló teljesítmény legnagyobb nemzetközi elismeréseként 1996 decemberében Dél-Korea a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD teljes jogú tagja lett. Mindez a problémáktól mentes, töretlen fejlődés képzetét keltette az ország lakosságában és vezetőiben, amivel korántsem voltak egyedül. A nemzetközi pénzügyi intézmények, az IMF és a Világbank Dél-Koreát "mintadiákként" kezelték, és követendő példaként állították a fejlődő országok elé. Közgazdászkörökben egyre népszerűbbé vált - Japán analógiájára - az úgynevezett koreai modell, a Korea Inc. emlegetése, és számos szerző már egyenesen arról vizionált, hogy Dél-Korea lesz a jövő század egyik vezető gazdasági nagyhatalma. 1997 nyarán az általános optimizmus és eufória légkörébe, mint derült égből a villámcsapás robbant be az ázsiai válság. Az év végén az ország háború utáni történetének legsúlyosabb válságába került.
5
I. A modern Korea gazdaságtörténete 1. Elkötelezettség a piacgazdasági modell mellett (1954-1961) Az 1950-1953-as koreai háborút lezáró fegyverszüneti megállapodást 1953. július 27-én írták alá, mely a mai napig érvényben van. A hároméves háború eredménye egy megosztott félsziget, romokban hevert mindkét országrész ipara, infrastruktúrája, gazdasága. Délen a katonai és civil áldozatok száma egyes becslések szerint meghaladta az 1.3 millió főt, az ipari kapacitások közel fele, míg az épületek (polgári és középületek) egyharmada romba dőlt. A szovjet megszállási övezetben az északi áldozatok száma elérte a 1.5 milliót, a főként japán megszállás alatt épült infrastruktúra az intenzív amerikai bombázások hatására jórészt megsemmisült. (Faludi, 1996) A háborút követően Amerika átértékelte Korea-politikáját, az ország geostratégiai jelentőségét; segélyeket és támogatást nyújtott a meggyötört délnek. A Li Szin Man vezette kormány legfontosabb feladatának a gazdaság helyreállítását, valutareformot, a segélyek megfelelő elosztását tekintette. A háború utáni helyreállítási műveletek közel 70 százalékát fedezték külföldi segélyekből. Az Egyesült Államok 1960-ig közel 1.8 milliárd dollár értékben folyósított segélyeket az országnak. Dél-Korea és az Egyesült Államok 1954-ben együttműködési megállapodást írt alá, gazdasági bizottságot állítottak fel (későbbi nevén International Cooperation Administration – ICA) a segélyek szétosztásának koordinálására. (Faludi,1996) A segélyek allokációja a következőképpen alakult: csak azok a gyárak részesülhettek a segélyekből (ide tartoznak az ipari gépek, berendezések, nyersanyag, műtrágya, élelmiszer stb.), melyek már rendelkeztek működő gyáregységekkel. A privatizáció során elővásárlási joggal rendelkező családok, üzletemberek így előnyre tettek szert üzleti tevékenységük beindításában. Ezen túl a kormány különböző állami támogatásokat is nyújtott a vállalatoknak. Kölcsönöket alacsonyabb kamatlábon kaphattak, legtöbb esetben ez a szint 10% vagy még ennél is kisebb volt. A kereskedelmi bankok nyújtotta kölcsönökre átlagosan 18.25%-os kamatot számoltak fel. Kedvezményes adózással, egyéb pénzügyi támogatással segítették a későbbi chaebolok kialakulását. Ilyen állami kedvezményeknek köszönhetően a Koreai Textil Szövetség a nyersanyagok elosztásában szinte monopolisztikus pozícióba került. A szövetség felügyelte a segélyként érkező a pamut és a melasz 100%-át, búza 81%-át és a cukor 27%-át. (Jong Won Lee, 2006)
6
2. Export orientált gazdaságpolitika (1962-1972) A politikai korrupció, diktatúra és terror miatt egyre növő társadalmi elégedetlenség elsöpörte Li Szin Man rendszerét. Azonban a megalakult Második Köztársaság sem volt hosszú életű, 1961. május 16-án vértelen katonai puccs vetett véget a Csang Mjon vezette demokratikus kormánynak. A hatalmat átvevő katonai junta tisztában volt helyzetük súlyával: az ország (és saját) jövőjük a sikeres gazdaságpolitikán múlik. Pak Csong Hi tábornok és a kormány két potenciális lehetőség közül választhatott: az egyik alternatíva a befelé forduló, izolációs gazdaságpolitika, mely importhelyettesítő stratégiával a hazai termelésre és fogyasztásra helyezi a hangsúlyt. A másik alternatíva a kifelé orientált gazdaságfejlesztés, mely állami támogatás keretein belül az export piacokra történő termelést preferálja. A katonai
junta
ez
utóbbi
mellett
döntött.
1961
júliusában
felállították
a
Gazdaságtervezési Tanács (Economic Planning Board-EPB), melynek legfőbb feladata „a makroökonómiai gazdaságfejlesztési mutatók meghatározása, a szükséges kormányzati intézkedések előkészítése; az összállami jelentőségű nagy beruházások, programok megvalósítása; az állami támogatás biztosítása a magánvállalatok legfontosabb beruházásaihoz” (Faludi, 1996, 34. p) jelentette. A következő években a Pak kormány három egymással szorosan összefüggő gazdaságpolitikát foganasított, mely a gazdaságfejlődés koreai modelljét hivatott megvalósítani. Elsősorban amerikai mintára a kormány intézményesített számos makroökonómiai
reformot
az
árak
(rizs)
meghatározásának
és
a
gazdaság
stabilizálásának érdekében. Másodsorban drasztikus intézkedéseket vezetett be a privát szektor beruházási kockázatának csökkentése miatt, biztosítva ezzel explicit visszafizetési garanciát azoknak a külföldi pénzintézeteknek, amelyek kölcsönt folyósítanak koreai cégeknek. A gazdaság külső függésének csökkentése végett Pak tábornok maga indítványozta az exportösztönző politikát. A Gazdaságtervezési Tanács közreműködésével megkezdődött 1962 januárjában a gazdaságfejlesztés az első ötéves terv keretein belül. Célkitűzése a gazdaság további fejlesztési
lehetőségeinek
megalapozása,
valamint
a
gazdasági
hanyatlás
megakadályozása és további fejlesztése volt. Az export fejlesztését hivatott új rendszerben a vállalatok automatikusan hitelhez juthattak a kereskedelmi bankoktól, amennyiben
azok
rendelkeztek
hitellevéllel.
Sőt,
adóengedményekkel,
7
vámmentességgel ösztönözte a cégeket a kormány az export piacokra való termelésben. Ennek eredményeként Korea éves exportja 1964-ben először érte el a 100 millió dollárt, a kivitel átlagos évi növekedése 34% volt. 3. Szektorális export orientált gazdaságfejlesztési stratégia (1973-1979) Míg az első két ötéves tervben főként a textilipar nyerte le a legtöbb támogatást, tehát a kivitel nagy része textilipari termék volt, addig a harmadik ötéves terv éveiben (19721976) már az úgynevezett nehéz-és vegyipari (Heavy- and Chemical Industry – HCI) fejlesztések kerültek előtérbe. A 70-es évek közepén a fix beruházások közel 80 százalékát a HCI ágazatokban könyvelték el, azonban az össztermelés csupán 40%-át realizálták ezek az ágazatok. A bankok az újonnan megalapított Nemzeti Beruházási Alaphoz hasonlóan negatív reálkamatlábú kölcsönökkel támogatták a nehéz- és vegyiparban működő cégeket. (Whonhyuk Lim, 2003) Az egyik leglátványosabb fejlődés az acéliparban volt megfigyelhető. 1973 Júliusában kezdte meg a POSCO (Dél-Korea legjelentősebb acélipari vállalata) a Pohang közelében az acéltermelést. Míg 1973-ban az acéltermelés csak 1.2 millió tonnát tett ki (import=2.7 millió tonna), addig 1980-ban már 8,6 millió tonna acélt termeltek a koreai cégek (import= 2.8 millió tonna). Az ágazat dinamikus növekedésének köszönhetően az acél kivitele 1973 és 1980 között 481%-kal növekedett. A tőkeintenzív HCI szektor létrehozása, valamint a termelési idő csökkentése és a méretgazdaságosság kihasználásának érdekében a kormány az időközben hatalmasra nőtt családi üzleti csoportok viszonylag szűk körére támaszkodott, és rendkívül nagylelkű pénzügyi támogatásokban részesítette ezeket a vállalatcsoportokat. A chaebol gyűjtőfogalomként ismertté vált konglomerátumok így már drasztikusan növelhették részesedésüket a GDP-ből. Az ország külföldi függésének csökkentése érdekében az exportösztönző politika mellett importhelyettesítő gazdaságpolitikai intézkedéseket vezetett be. Ez főként a mezőgazdaságban éreztette hatását. 1971-ben hirdette meg Pak tábornok a „Szemaul Undong” – Új falu Mozgalom (Faludi, 1996) programját, melynek célja a mezőgazdasági termelés modernizálása volt széleskörű gépesítési, villamosítási, öntözési- és csatornázási rendszer bevezetésével. Eredményeképpen a mezőgazdasági
8
termelésben mennyiségbeli, minőségbeli javulást volt érzékelhető, a parasztgazdaságok jövedelme ebben az időszakban közel hatszorosára emelkedett.
4. Stabilizáció és liberalizáció (1980-1988)
Pak Csong Hi tábornokot 1979. október 26-án meggyilkolták, ezzel egy új korszak kezdődött Korea életében. Az ’Ötödik Köztársaság’ névvel illetett Korea új államfője Cson Du Hvan lett. Az új rendszer hivatalos programja a demokrácia és igazságosság, a jóléti állam és az oktatási reformok (Faludi, 1996) voltak. A reformokra szükség is volt, hiszen 1979-ben a kivitel dinamikája 18 éve ebben az évben esett vissza első ízben, lelassult a gazdaság növekedése (GNP mindössze 6.5% volt). Az új kormány restriktív politikát alkalmazott, a megoldást a HCI ágazatoknak nyújtott kedvezmények, valamint a stratégiai hitelosztás gyakorlatának felhagyásában látták. A belföldi verseny ösztönzése végett nagyobb támogatásba részesültek a kis- és középvállalkozások, több pénz jutott kutatás-fejlesztésre. Párhuzamosan a fent említett intézkedésekkel, megkezdődött a pénzügyi szektor liberalizálása. A kereskedelmi bankokat privatizálták annak érdekében, hogy a chaebolok nehezebben juthassanak főként külföldről ’importált’ kölcsönökhöz. A bankreform azonban nem hozta meg a várt eredményt. Habár a belföldi és a külföldi nyomásgyakorlás hatására néhány piacorientált intézkedés került bevezetésre, a kormányzati-vállalati kockázatmegosztás továbbra is dominálta a piacot, megakadályozva ezzel az alapvető reformok kibontakozását és érvényesülését. A kormány továbbra is szabad kezet adott a bankoknak rövid lejáratú külföldi kölcsönök felvételére, melyeket aztán átütemezve hosszú lejáratú hitelként továbbítottak hazai cégeknek a lehetséges kockázatok mérlegelése nélkül. Mint később kiderült, ez végzetes volt a koreai gazdaságra nézve. ( A legnagyobb 30 chaebol idegen tőke-saját tőke aránya elérte az 549%-os szintet közvetlenül a válság előtt)
Főként amerikai nyomásra kénytelen volt átértékelni import politikáját a kormány. Egyre jobban megnyitották a piacot külföldi (főként amerikai és japán) cégek előtt, 9
miután az 1986-1988-as években pozitív külkereskedelmi mérleget tudhatott magáénak az ország. Az FDI mértéke növekedő tendenciát mutatott, hiszen 1985-re a japán befektetések meghaladták az 1.4 milliárd dollárt (az amerikai 771 millió volt), a külföldi cégek jelenléte mégsem volt meghatározó ebben a periódusban. Összegezve, nagyon jelentős fejlődésen ment keresztül a koreai gazdaság, melynek egyik szimbóluma az 1988-as szöuli olimpiai játékok megrendezése volt. Habár a chaebolok nemzetközi szinten is jól szerepeltek (lásd Közel-Kelet), befolyásuk a nemzetgazdaságra nem csökkent a kívánt mértékben, mellyel a pénzügyi válság előestéjén szembesültek. 5. A válság előtti évek (1989-1997)
Az első békés hatalomátvételre 1948 óta 1988 februárjában került sor, amikor Ro Te U a szavazatok 37%-át megszerezve az ország élére állt. Igaz, hogy a 90-es évek elején némi megingás volt megfigyelhető a gazdasági fejlődésben, hiszen a GDP visszaesett évi 4 százalékos növekedésre, azonban ez a jelenség nem volt tartós. Számos intézkedést vezettek be az ország társadalmi és gazdasági életét illetően, az ötödik és a hatodik ötéves tervben már a tudományos fejlesztés, gazdasági övezetek létesítése, az életszínvonal, szociális ellátás, munkabérek növelése kapott nagyobb hangsúlyt. Természetesen az export-ösztönző politikát tovább folytatta a kormány, a piaci szabályzás további liberalizálásáról sem feledkezett meg a Korea, azonban a chaebol kérdés megoldatlan maradt. A politikai elit ambivalens volt a kérdést illetően. Koreának továbbra is szüksége volt a nagyvállalati konglomerátumokra a globális technológiák és piacok megőrzése és fejlesztése érdekében, azonban aggódtak a vállalatok hatalma miatt. A szoros kapcsolat a kormány és a vállalatok között (ironikusan ’Korea Inc.’) továbbra is fenn állt, mely csak a válságot követő intézkedések következtében változott meg.
10
II. A pénzügyi válság 6. A dél-kelet ázsiai pénzügyi válság 6.1.
A távol-keleti valuták krízise
Az országcsoport a válság előtt eddig szinte sehol nem tapasztalt teljesítményt ért el. A jövedelmek 1960 és 1990 között átlagosan háromszor gyorsabban növekedtek évente, mint Latin-Amerikában. 1960 és 1985 között az egy főre eső jövedelmek megháromszorozódtak Japánban, Tajvanban, Dél-Koreában, Hong-Kongban és Szingapúrban, miközben a jövedelem-különbségek folyamatosan csökkentek. Az emberek életminősége folyamatosan javult, 1960-ról 1990-re a várt élettartam 56 évről 71 évre növekedett, az abszolút szegénység ugyanezen időszak alatt 58%-ról 17%-ra esett vissza, olvasható a Világbank tanulmányában. A tökéletes felszín alatt, a csodálatos mutatók árnyékában viszont irreverzibilis folyamatok indultak el, melyek lassan felőrölték a rendszer teljesítőképességét. S bár a szakirodalomban ázsiai csodának nevezték, néhány szerző komolyan megkérdőjelezte a folyamatok fenntarthatóságát, és előrevetítette a szükségszerű lassulást. Az ASEAN alapító, s ma is meghatározó tagjainak (Szingapúr, Thaiföld, Malajzia, Indonézia, Fülöp-szigetek) gyors gazdasági növekedés trendjét
törte meg a gyors
lefolyású válság, amely elsősorban a mezőgazdaságon kívüli szektorokat érintette, ezen belül is főként a feldolgozóipart, az építőipart és természetesen a pénzügyi szektort.
11
Egyes dél-kelet ázsiai országok reál GDP növekedése (1980-2007)1 1. ábra
(Forrás: IMF Data Mapper) Az 1997-es ázsiai pénzügyi válságos szokás valutakrízisként is említeni. Az érintett országok gazdasági növekedési üteme a válság kirobbanása előtt szédületesen gyors volt, a gazdaságfejlesztés ’ázsiai modellje’ a kapitalizmus-piacgazdaság igazi alternatívájának tűnt, azonban az intenzív inputnövelés okozta kibocsátás-növekedés szükségszerűen meg kellett, hogy álljon. Az 1. ábra jól mutatja az érintett országok gazdaságfejlődési ütemét. Nem volt ritka ezen országok esetében 10% feletti gazdaságnövekedést elkönyvelni, azonban az 1997-1998-as évben hatalmas visszaesés volt tapasztalható a reál GDP növekedés terén. Az ázsiai fejlesztési modell strukturális problémái aláásták a rendszer életképességét, melyet az angolszásztól gyökeresen eltérő történelem, kultúra, szociális- és politikai szemlélet alakított ki. A válság kirobbanásának oka a thaiföldi valuta, a baht elleni spekulációs támadás, majd a valuta leértékelődése volt. A thai jegybank bejelentette a baht lebegtetését, amely rövid idő alatt 18%-al leértékelődött. Ezután nem sokkal Fülöp-szigetek (július 11.), Malajzia (július 14.), Szingapúr (július 17.), Indonézia (augusztus 14.), Tajvan
1
Fülöp-szigetek, Thaiföld, Malajzia, Koreai Köztársaság, Indonézia
12
(október
18.)
és
Dél-Korea
(december
16.)
is
felhagyott
a
korábbi
fix
árfolyamrendszerével. A sorozatos IMF és egyéb intézményi hitelek ellenére minden valuta jelentősen leértékelődött, és a válság ekkorra már kiterjedt az egész országcsoportra. A leértékelődés megindulása a külföldi kötelezettségek belföldi fizetőeszközben kifejezett értékének megugrásához vezetett, ami az adósok részéről pánikszerű eladási hullámot indított el. „A hazai deviza további leértékelődésétől tartva igyekeztek minél korábban „kiszállni” az adott devizából, és eladásba kezdtek, ami a hirtelen megjelenő túlkínálat miatt önmegvalósító jóslatként az érintett valuták drámai mértékű leértékelődéséhez vezetett.” (Szűcs: 45p) A vállalatok és a bankok megpróbálták eladni a fedezetként náluk tartott eszközöket, ami által azok ára hirtelen leesett, hiszen az óriási hirtelen túlkínálattal szemben nem állt kereslet. Ez az eszközpiaci-buborék kipukkanásához vezetett, a részvények, ingatlanok ára napok alatt töredékükre esett, a kamatlábak pedig az égig emelkedtek. Komoly gazdasági – világgazdasági – recesszió következett be, vállalatok százai mentek csődbe finanszírozási problémák miatt, megnőtt a munkanélküliség, s az életben maradt bankok kockázatos-hitel állománya óriásira duzzadt, ami előrevetítette, hogy a kilábalás sem lesz könnyű, és főleg nem lesz olcsó. 6.2.
Tőkebeáramlás és kivonás
Tudjuk, hogy ameddig a tőke beáramlása tart, addig a kedvező folyamatok – a gazdasági- és exportnövekedés a külső egyensúly fennmaradása mellett – fennállnak. Ha a tőke beáramlása elapad, vagy lassul, akkor a kedvező folyamatok pillanatok alatt ellentétükbe fordulnak. Az ázsiai országok saját preferenciái alapján alakították gazdaságuk szerkezetét, a pénzügyi közvetítő rendszer kiépítésébe kezdtek, alárendelve azt az ipari tőkének, melynek bizonyos szegmenseit kiemelten kezelték. A hosszú távú megtakarítások ösztönzésére
gazdasági
stabilitást
teremtettek,
a
külső
versenyt
igyekeztek
hozzáidomítani a hazai mozgástérhez, s egyben szabályozni a szűkösen rendelkezésre álló keményvalutához való hozzájutást, valamint támogatták az exportra történő termelést. A fejlődés egy-egy újabb fokára érve ösztönözték az importhelyettesítő iparágak kiépítését, és a technológiatranszfer biztosításához nem zárták be a kapukat a külföldi érdekeltségű nagyvállalatok előtt.
13
Az óriási nettó tőkebeáramlás – az eszközárak emelésén túl a bankok hitelezési politikáján keresztül megnövelte a pénzmennyiséget, aminek két fő hatása volt megfigyelhető. Egyrészt az alacsony kamatlábak hatására a gazdaság élénkülése volt tapasztalható, másrészt elindított egy agresszív hitelezési folyamatot. A bankok óriási és olcsó többletlikviditáshoz jutottak, amelyet mindenáron ki kellet helyezniük, így szinte hitelvizsgálat nélkül nyújtottak hitelt vállalatoknak és magánszemélyeknek. Fedezetként pedig ingatlant (lakás, föld) vagy részvényeket kértek, amelyek ára folyamatosan emelkedett, így a kockázatos hitelek aránya a banki portfolióban minimálisra csökkent, viszont megnőtt a kihelyezett hitelek nagysága. A befektetők az ázsiai modell struktúrájának sajátossága, tehát a bank-, az üzleti és a politikai szféra komoly összefonódása miatt erős állami garanciavállalást gondoltak a szereplők befektetéseik mögé, s a bankok által nyújtott olcsó források miatt kockázatosabb befektetésekbe is belementek. Emiatt viszont még jobban emelkedtek az eszközárak, mint ahogy a befektetések alapján elvárható lett volna. Ezt az eufórikus hangulatot tükrözték a tőzsdeindexek is, melyek értéke minden országban jelentősen nőtt.
Nettó magántőke-beruházás Indonéziában, Malajziában, Fülöp-szigeteken, Dél-Koreában, Thaiföldön (milliárd USA dollárban) 1. táblázat 1990 6
1992 6.3
1994 6.5
1996 9.5
1997 12.1
1998 4.9
0.3
5.3
8.3
20
12.6
-6.5
17.9
15
18.4
32.9
-44.5
-44.5
Összes nettó magántőke beáramlás
24.2
26.6
33.2
62.4
-19.7
-46.2
Összes nettó magántőke beáramlás a GDP százalékában
4.5
4
4
5.8
-2
-7.1
Nettó FDI Nettó portfolióbefektetés Banki hitel és egyéb
(Forrás: Szűcs, 38.oldal, 6.táblázat)
14
Ahogy az ábrán is látszik, a beáramló tőkemennyiségnek csak egy kisebb része, volt közvetlen működőtőke - beruházás, a nagyobbik rész portfolió-befektetésen vagy banki hitelen keresztül realizálódott. Érdekes, hogy e beruházások jelentős többsége rövid lejáratú eszközökbe ment, főleg spekulatív céllal, ami a pénzügyi rendszer sebezhetőségét erősítette, valamint mutatta, hogy a befektetők kellően óvatosak voltak a rendszerrel szemben, ami, mint egy fekete doboz, számukra is átláthatatlan, de rövidtávon rendkívül jövedelmezőnek bizonyult. Összegezve, az intenzív növekedés hatásfokát éveken keresztül csak növelte a rendszer struktúrája. Az állami tulajdon magas aránya, a vállalatok stabil és kockázatmentes piaci működésének biztosítása katalizátorként hatott a növekedésre. A szigorúan fenntartott anomáliában a pénzügyi vállalatok óriásivá terebélyesedtek. De épp ez az anomália volt, ami a rendszer végét jelentette. A külföldi befektetők számára kedvező ázsiai modell megingása a hirtelen és pánikszerű tőkemenekülés következtében a valutarendszerek összeomlását eredményezte.
7. Pénzügyi válság Dél-Koreában Mint azt már az előző pontban taglaltam, az ázsiai pénzügyi és gazdasági válság legfőbb oka első megközelítésben a valutarendszerek gyengesége, majd azok összeomlása. Az azóta eltelt időszakban azonban számos mélyebbre ható magyarázat került napvilágra közgazdászok, újságírók és politikusok tollából. Az egyik értelmezés szerint (Radelet és Sachs-1998) nem voltak komoly, valós intézményi problémák az érintett ázsiai országok esetében, azonban a megelégelt befektetők tucatjai menekültek el pánikszerűen a Távol-Keletről. A másik teória (Krugman-1998 és Corsetti-1998) ezzel szemben más okokkal magyarázza a válságot: a gazdasági és intézményi problémák egyre súlyosabbá váltak, a végső pillanatban egyszerre jelentkeztek. Egy harmadik értelmezés szerint azonban az okok külső tényezőkre vezethetők vissza, mint például a nemzetközi piaci környezet váratlan és hirtelen megváltozása. Úgy tűnik, mindegyik magyarázatban van némi igazság. Ha legalább a fent említett tényezők egyike nem állt volna fenn, nem következett volna be pénzügyi válság, de legalábbis nem lett volna ily mértékben destruktív az érintett országcsoportok esetében.
15
Más szóval, a koreai (és a többi ázsiai országokat érintő) gazdasági válság nem vezethető vissza csupán egy okra, az említett okok együttes hatásaként kell kezelni és értelmezni. (Hyun-Hoo Lee, 2003) 7.1.
A válság ’előestéjén’
Az 1997 novemberében bekövetkezett krízis korántsem volt minden előzmény nélküli. Már a kilencvenes évek fordulóján érzékelhetőek voltak azok a strukturális feszültségek, amelyek kumulálódása az évtized utolsó harmadára sebezhetővé tette a látszólag rendkívül sikeres dél-koreai gazdaságot. A koreai gazdaság problémáinak első evidenciái már 1996-ban jelentkeztek, amikor a folyó fizetési mérleg hiánya a GNP 2 százalékáról, 8.9 milliárd dollárról (1995) 5%-ra, 23.7 milliárd dollárra nőtt egy év alatt. A kivitel növekedési üteme 31%-ról 15%-ra mérséklődött, a reál GDP az 1995-ös 9.2%-os növekedési szintről 1996-ban 7%-ra csökkent. Ráadásul, míg az ország külföldi adóssága az 1995-ös évben 78 milliárd dollár volt (export 62 %-a), addig a következő évben elérte a kivitel 76 %-át, azaz 100 milliárd dollárt. A gondokat fokozta az a tény, hogy ezek az adósságok rövid lejáratú adósságként 2 voltak számon tartva, mely komoly problémát okozott a következő években. A kivitel növekedésében történt lassulás alapvetően két fontos külső körülményre vezethető vissza. Egyrészt csökkent a koreai gazdaság versenyképessége, amikor a japán jen gyengélkedése (és az európai recesszió) miatt a koreai won relatíve felértékelődött. Másrészt, a computer chipek, hajók és automobilok világpiaci árának érzékelhető visszaesése Korea teljes exportjának több mint 50%-át negatívan érintette. A félvezetők árának drasztikus csökkenése érintette legérzékenyebben a vállalatokat. A 64 megabájtos DRAM chipek adták Korea teljes exportjának 17.7%-át, így a chipek árának 90%-os3 leértékelődése komoly nehézségeket gördített nemcsak a vállalatok, de a kormány elé is. A kedvezőtlen folyamatok következtében az exportra termelő vállalatok veszteséget könyvelhettek el. Ha figyelembe vesszük a munkabérek
2
A rövid lejáratú adósságok aránya 1996-ban 80 % volt a teljes adósság-állományhoz képest, beleértve a koreai vállalatok és külföldi bankok rövid lejáratú adósság-állományát is 3 1995-ben egy chip átlagos ára 40 dollár volt, egy évvel később már csak 3-4 USD áron tudták exportálni a koreai cégek.
16
növekedési ütemét és a magas belföldi kamatlábakat, érthető, miért hatottak ezek a tényezők ennyire negatívan a vállalatok profitjára. A külföldi hitelezők bizalmát első ízben a Hanbo chaebol 1997 januárjában bejelentett csődje ’tesztelte’, ugyanis az eladásokat tekintve 17. legnagyobb acélgyártással foglalkozó óriásvállalat állami kölcsönökkel kapcsolatos korrupciós botrányba keveredett. A következő vállalati csőd, mely megrázta az országot, szintén az acéliparban domináló Sammi csoport nevéhez fűzhető.
7.2.
A koreai gazdaság sebezhetősége
Hyun-Hoon Lee koreai pénzügyi válságról írt tanulmányában (A ’stroke’ hypothesis of Korea’s 1997 financial crisis) egy betegséghez, a stroke-hoz hasonlítja a kialakult helyzetet, a ’tünetegyütteseket’ az említett betegség előjeleivel, tüneteivel azonosítja. A tanulmány szerint a válság egy tipikus stroke betegség lefolyása szerint alakult, a hirtelen kitörést, azaz a befektetői pénzek pánikszerű menekülését egy sor tünet előzte meg. Ilyenek például a gazdaság alapvető gyengeségei, politikai balhúzások, hibák, kedvezőtlen nemzetközi környezet és exogén sokk. •
Gazdaság gyengeségei: az ebből eredő problémák, mint például a nemzetközi versenyben tötént pozícióvesztés a 80-as évek végében gyökeredzik. Tudjuk, hogy a koreai gazdaság rövid idő alatt a legszegényebb országok csoportjából a világ gazdaságilag legfejlettebb
országaihoz zárkózott fel, 1996-ban ezt
elismerve az OECD-be is felvették. Azonban a hirtelen jött jólétben a bérek évi átlagos növekedési üteme 15% volt, szemben a termelékenység 11%-os növekedésével. A koreai oktatási rendszer sajátosságából (fő hangsúly az ismétlésen, memorizáláson) fakadóan hiány volt a kreatív munkaerőből, mely nélkülözhetetlen lett volna a vállalatok számára nemzetközi sikerek elérésében és
fenntartásában.
A gazdaság másik gyengepontjának számított az állami koordináció túlzott mértéke a szabad piacgazdasági mechanizmusok rovására. Igaz, hogy az állami felügyelet és irányítás a gazdaságpolitika területén fontos szerepet játszott abban, hogy Korea fejlődő országból fejlett ország lett, azonban a 90-es években globális verseny teremtette feltételeknek ez a fajta gazdasági berendezkedés már nem tudott tovább megfelelni.
17
•
Kedvezőtlen nemzetközi környezet: világpiaci helyzet a koreai gazdaság gyors növekedésének egyik fontos tényezője, mely egészen a 80-as évekig adott volt. A szabadkereskedelmi egyezmények a GATT egyezményen belül biztosították az országnak az export-orientált gazdaságpolitikai irányítást, viszont a belföldi piac zárt volt a külföldi termékek és vállalatok számára. A hidegháború végéig jelentős amerikai gazdasági támogatásban részesült Korea, és a koreai termékek egyik legnagyobb felvevő-piacának számított az Egyesült Államok. Azonban ez a nemzetközi környezet megváltozott, hiszen a kínai gazdaság (és a többi délkelet ázsiai gazdaságok) rendkívüli dinamizmusának köszönhetően a koreai vállalatok nemzetközi versenyképessége csökkent. Sőt, kezdetben a WTO, majd az OECD nyomására a belföldi piacot egyre jobban megnyitották külföldi cégek előtt, így a hazai cégek már nem csak a világpiacon, de a belföldi piacon is egyre nagyobb és kiélezettebb versennyel találták szemben magukat.
•
Politikai balfogások: Lee értelmezésében a válság kialakulásának egyik legfontosabb oka a politikai elit vaksága és tétlensége volt. A kormány nem ismerte fel a gazdaság problémáit, melyet, ha időben felismernek, mit a stroke esetében, kezelni lehetett volna. Egyik ilyen ’tünet’ volt az export növekedésének lassabb tendenciája az importhoz képest. Míg a behozatal az 1990-1996-os időszakban évente átlagosan 14.1 százalékkal bővült, addig a kivitel üteme ’csak’ 12.8%-kal nőtt évente. 1991 óta a taglalt időszakban Koreának folyamatos kereskedelmi deficitje volt az USA-val szemben (kivétel 1993-0.2 milliárd USD többlet), pedig az amerikai piac volt a koreai termékek fő célpontja, mint azt az előző pontban említettem. A folyamatos deficitet az ország külföldről beáramló tőkével finanszírozta, mely a külföldi adósság gyors mértékű növekedéséhez vezetett. A kormány alulbecsülte e tények fontosságát, a GDP gyors növekedését, a magas megtakarítási rátát és a mérsékelt inflációt tartották csak szem előtt. Az új valuta politika életbe lépése után (1990. március, Market-Average Exchange Rate System) a kormány az erős wonhoz ragaszkodott, a stabil névleges valutaárfolyamot szűk árfolyam-lebegetetési mechanizmussal kívánták elérni. Így a kormány devizaárfolyam politikája kevésbé volt rugalmas, nehezen tudott reagálni külső behatásokra.
18
•
Külső sokk: normál esetben egy stroke akkor alakul ki, ha van egy kiváltó ok. Ilyen kiváltó ok lehet egy hirtelen stresszhatás, vagy az időjárásban bekövetkező hirtelen lehűlés. A koreai pénzügyi válság esetében is beszélhetünk kiváltó ok(ok)ról. 1997 elején két jelentős sokk érte az ország gazdaságát: az egyik a fizetésképtelen vállalatok számának drasztikus megugrása, a másik a dél-kelet ázsiai gazdaságok valutaválsága. Mielőtt az ország az IMF-hez fordult volna segítségért, a 30 legnagyobb chaebolból 7 fizetésképtelenséget jelentett, köztük a már fent említett Hanbo Steel, Kia Motors, stb. A dél-kelet ázsiai országok válsága két különböző, ám mégis szorosan összefüggő módon hatott a koreai válság kialakulására. Egyrészt, az érintett országok valutáinak drasztikus leértékelődése tovább rontotta a koreai gazdaság versenyképességét, hiszen a koreai export jelentős hányada ezen ASEAN országokban realizálódott. Másrészt, a külföldi befektetők látva az ázsiai pénzügyi válság kibontakozását, átértékelték koreai befektetéseik kockázati tényezőit, és felismerve a makroökonómiai nehézségeket, mely a gazdaságnak szembe kellett néznie, jobbnak láttád a tőkekivonást.
7.3.
A válság jelei
A vállalatcsődök és a fizetésképtelenné vált vállalatok nagy aránya miatt a tőzsdén az értékpapírok ára zuhanni kezdett. A koreai tőzsdeindex 981 pontról (1996. április) 471 pontra esett vissza 1997. október végéig. Következésképpen a bankok tőkéje és nettó értéke leértékelődött, mely a koreai pénzügyi intézetek nemzetközi hitelminősítésében mutatkozott meg. A Moody’s és a Standard and Poor’s hitelminősítő ügynökségek A1 státuszból úgynevezett bóvlikötvény kategóriába (Baa2) minősítették vissza a koreai kötvényeket. A nemzetközi portfólió-befektetések számára így már nem volt kedvező koreai kötvényekbe fektetni, a külföldi tőke beáramlása az országba szinte teljesen megszűnt. A külföldi kölcsönök arányának januári és októberi álláspontja között az ország számára katasztrofális kilengés volt, hiszen míg januárban 100 milliárd dollár értékben érkezett külföldi kölcsön, addig, októberben 20 milliárd dollár értékben vontak ki kölcsönként folyósított külföldi tőkét.
19
A kormány a kedvezőtlen folyamatok megfékezése végett augusztus 25-én egy átfogó gazdasági csomaggal próbálta stabilizálni a pénzügyi piac helyzetét és helyreállítani a pénzügyi intézetek nemzetközi hitelminősítését. Az intézkedési csomag részben a bajba jutott országos kereskedelmi banknak, a Korea First Bank-nak kívánt segítséget nyújtani speciális kölcsönök révén. A bank feltőkésítésének érdekében a kormány a bank részvényeit állami kötvényekre váltotta át. Azonban a hongkongi tőzsdén bekövetkezett részvényárfolyam-zuhanást követően 1997. október 23-a után a nemzetközi pénzügyi környezet ismét kedvezőtlenül alakult Korea számára. A távol-keleti valuták ellen indított további spekulációs támadások következtében a won erőteljes leértékelődést könyvelhetett el az amerikai dollárral szemben, a tőzsdeindex tízéves mélypontra zuhant. 1997 júniusában egy dollár még 850-870 vont ért, az év végén 1415-öt, 1998 januárjában, a válság mélypontján 1964-et. Összeomlott a részvénypiac, a szeptemberben még 1000 pont feletti tőzsdeindex az év végére 450 alá süllyedt, a válság mélypontján pedig éppen csak meghaladta a 280 pontot. A kormány törekvései a rövid-lejáratú hitelek visszafizetésére ugyancsak egy végzetes problémához vezettek: az amúgy is csekély devizatartalékkal (22.3 milliárd USD) rendelkező ország devizatartaléka jelentősen megfogyatkozott. A kormány ’97 novemberében felállított egy pénzügyi alapot (Non-Performing Asset. Management Fund) a kétes kölcsönök felülvizsgálatára, fedezetére, valamint a pénzügyi intézeteket mentesítette az ingatlanok eladása miatt fizetendő tőkenyereség-adó megfizetése alól. Az intézkedések azonban nem hozták meg a várt sikert, Korea az IMF-hez fordult segítségért.
7.4.
Külföldi segítség a krízis kezeléséhez
A kormány 1997. november 21-én a Nemzetközi Valutaalaptól (International Monetary Fund, IMF) kért segítséget a kezdődő válság kezelésére. A december 3-án aláírt szerződés értelmében az IMF 58 milliárd4 dolláros azonnali pénzügyi támogatást nyújtott a válságba jutott koreai gazdaságnak.
4
Ez az összeg a Világbank 10 milliárd, az Ázsiai Fejlesztési Bank 4 milliárd, USA 5 milliárd, Európa 6.3 milliárd, Japán 10 milliárd, Kanada és Ausztrália 1-1 milliárd valamint Új-Zéland 0.1 milliárd USD támogatásából épült fel. (John Hawkiss: Asian financial crisis)
20
Az IMF-fel kötött megállapodásban Dél-Koreának kötelezettséget kellett vállalnia a monetáris restrikcióhoz igazodó fiskális politika és a lebegő árfolyamrendszer bevezetésére. További feltétel volt a pénzügyi rendszer átfogó reformja, a gazdasági és pénzügyi információs rendszerek korszerűsítése, a vállalatirányítási módszerek megváltoztatása, a vállalati és banktevékenység átláthatóbbá tétele, az állami vállalatok privatizálása, az importliberalizálás következetesebb megvalósítása, a tőkemozgásokra vonatkozó
korlátozások
szűkítése,
az
átvételek
és
fúziók
szabályozásának
egyszerűsítése, a külföldiek dél-koreai vállalatokban és pénzügyi intézményekben való tulajdonszerzésének liberalizálása, valamint a munkaerőpiac reformja. A szerződés, mely egyben egy átfogó gazdasági programot is tartalmazott a válság kezelésére, 3 fő területet érintett: makroökonómiai gazdaságpolitikához, pénzügyi szektor újjászervezéséhez és egyéb strukturális intézkedésekhez kívánt útmutatást adni. Elsőként az IMF javaslatára bezártak 165 fizetésképtelenné vált kereskedelmi bankot. A bezárt bankoknak egy válságtervet kellett benyújtaniuk a Pénzügyminisztériumnak. A válságtervben foglalt szükséges intézkedések teljesítésére 4 hónap haladékot kapta a bankok azzal a feltétellel, hogy amennyiben nem teljesítik ezeket a kritériumokat, a bankokat végleg bezárják. Decemberben a kormány 11 billió won támogatást biztosított két kereskedelmi banknak tőkearányuk növelése végett. A nemzetgazdasági mutatók javítása érdekében kívánatosnak talált intézkedések közt szerepelt egy szigorúbb monetáris politika adoptálása, valamint jelentős pénzügyi megszorítás a deficites folyó fizetési mérleg javításának és az inflációs nyomás csökkentésének érdekében. A program az 1998-as évre 3 százalékos GDP lassulást, majd 1999-re szerény bővülést irányzott elő Mindezek mellett 5%-os, vagy annál kisebb inflációt, 2 havi import fedezéséhez szükséges devizatartalék realizálását követelt meg Koreától. A program másik központi eleme a pénzügyi szektort érintette. A reformprogram a koreai pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat kívánta visszaállítani a szektor szerkezetátalakításának és tőkeellátásának részletes tervezetével. Fő cél az volt, hogy a szektor átláthatóbb, piac-központúbb, jobban ellenőrzött és a politikai befolyástól mentes legyen.
5
1997-ben a kereskedelmi bankok száma összesen 30 volt.
21
Ennek érdekében felállították a Pénzügyi Felügyeleti Bizottságot, mely a pénzintézetek átfogó vizsgálatát koordinálta. Ez 1999-től a BIS (Bank for International Settlement) bankfelügyeleti előírásainak szellemében látja el tevékenységét. Részletekbe menően szabályozza a pénzintézetek adatszolgáltatási kötelezettségét, egyértelmű és szigorú követelésminősítési és céltartalék-képzési előírásokat állapított meg a kereskedelmi bankok számára. A nagyhitelkorlátot a bankok szavatoló tőkéjének 25 százalékában szabta meg a korábbi 45 százalékkal szemben, továbbá előírta a bankok tőkehelyzetének rendezését, a 8 százalékos tőkemegfelelési mutató elérését. Rehabilitációs tervet kellett készítenie annak a 12 kereskedelmi banknak, amelynek tőkemegfelelési mutatója 1997 végén 8 százalék alá csökkent. Öt kereskedelmi bank rehabilitációs tervét a felügyelet 1998 júniusában elutasította, ezeket valamely jobban tőkésített bankkal való fúzióra kötelezték. Az IMF a termék és tőke piac liberalizációját is sürgette. Eltörölték az összes kereskedelemmel kapcsolatos állami támogatás folyósítását, az import korlátokat, mit például a japán áruk importját korlátozó ’Import Diverzifikációs Program’-ot megszüntették. (Shin and Chang, 2003) A külföldiek részvényállományának felső határát eltörölték, a kötvénypiacot teljesen megnyitották. Az IMF program meghirdetését követően azonban még mindig kérdéses maradt, hogy a hanyatló gazdasági tendenciát hogyan lehet megfékezni. A rövid távú makroökonómiai gazdaságpolitika a Valutaalap javaslatára magas kamatlábakat állapított meg, mely a stabilizáció helyett aláásta a koreai valutába vetett bizalmat, hiszen a hazai cégek hatalmas adósságállománnyal rendelkeztek, és a napi üzletvitelük nagyban függött a külső finanszírozástól. A kamatlábak hirtelen növekedése, majd a későbbi likviditási nehézségekből fakadóan egyre több vállalat ment csődbe, és megnőtt a kétes kölcsönök aránya. Kétség kívül nélkülözhetetlen volt a gazdaság talpraállásában és a valuta leértékelődésének megállításában Korea rövid lejáratú hiteleinek átütemezése (23 milliárd dollár értékben- 1998. január), azonban nyilvánvaló volt mindkét fél számára, hogy a jelenlegi intézkedések nem segítik ki a bajból a koreai gazdaságot. Az IMF változtatott álláspontján, és a kamatlábak csökkentését javasolta a kormánynak. 1998. júliusában a Bank of Korea radikálisan csökkentette a visszahívható, rövid lejáratú piaci hitelek kamatlábát (8.1%), sőt, decemberben már csak 6.6 százalékos kamattal kínálta a hiteleket. Következésképpen a vállalati kötvények (3 év futamidejű)
22
rátája 12.5 %-ra csökkentek szeptemberben a krízis előtti szintet megközelítve, majd az év végén már 8.3%-ot jegyeztek. Korea történelmében még soha nem fordult elő egy számjegyű piaci kamatláb. A kamatlábak drasztikus csökkentését követően tehát a piac egy megváltozott monetáris politikával találta szemben magát, mely a vállalatok profit kilátásának javulásán keresztül a gazdaság fellendüléséhez vezetett. A pénzintézetek kiterjeszthették a kölcsönöket a vállalati szektor felé. Például a feldolgozóipar teljes fizetési kötelezettsége 390 billió won volt 1998-ban, azonban a kamatlábak 4 százalékpontos csökkentését követően 15.6 billió won értékű volt a vállalatok költségmegtakarítása, mely a teljes szektor üzemi nyereségének 60%-át tette ki. A költségvetési politikát is enyhítette a kormány az IMF javaslatára. Míg kezdetben költségvetési
többletet
tartott
kívánatosnak
a
Valutaalap,
a
bankszektor
újratőkésítésének érdekében a kormánynak már megengedték a minimális deficitet is. A koreai gazdaságot a válság előtt általában a szufficites költségvetés jellemezte, azonban tőkeinjekciót 6 követően a költségvetési hiány 1998-ban már a GDP 3%-ának volt megfelelő, 1999-ben pedig 3%.
6
1998 szeptemberében a pénzintézetek tőkeellátottságának javítása érdekében 50 milliárd dollár értékben pumpált közpénzt a bankszektorba
23
Az IMF program fontosabb elemei 2. táblázat Kategória
Alkategória
Tartalom
Takarékosság
monetáris politika
- rövid lejáratú hitelek legalább 30%-os kamatlábbal - M3 pénzösszeg növekedési ütemét 1998 első negyedévében 9%-ra kell redukálni - rövid lejáratú hitelek kamatlábának csökkentése (4. MOU7)
költségvetési politika
- minimális költségvetési többlet (1. MOU) -a GDP 0.8%-ának megfelelő költségvetési deficit jóváhagyása (4. MOU)
termékpiac
- kereskedelmet érintő állami támogatások befagyasztása - import liberalizáció - Import Diverzifikációs Program fokozatos megszüntetése
tőkepiac
- a napi valutaárfolyam-sáv eltörlése és a devizapiacba való beavatkozás korlátozása - a külföldiek részvény- és ingatlan birtoklását korlátozó szabályozások eltörlése - kötvénypiac teljes liberalizációja
pénzügyi szektor
- pénzintézetek felügyeletének szigorúbbá tétele - Pénzügyi Ellenőrző Bizottság létrehozása - fizetésképtelenné vált pénzintézetek konszolidálása, majd bezárása
vállalati szektor
Lásd III. fejezet
munkaerőpiac
- törvények kidolgozása a feleslegessé vált munkaerő elbocsátásának megkönnyítésére - elbocsátások legalizálása
állami szektor
- állami cégek privatizációja - állami szabályzás drasztikus csökkentése
Piac megnyitása
Szektorális reformok
7
MOU: Memorandum of Understanding – Megállapodás jegyzőkönyve, melyet az IMF és Korea első ízben 1997. december 3-án írt alá
24
8. A válság hatása 8.1.
Makrogazdasági mutatók alakulása
A belföldi gazdasági aktivitás 1998-ban érzékelhetően lelassult. A reál GDP az IMF 3%-os előrejelzésével szemben 6.7%-kal csökkent. 1998 első félévében a szezonális ipari termelési index 15 százalékponttal csökkent, majd csak az év végén érte el a krízis előtti szintet. (1999-ben már 144.9%-ot mértek) A válság egyik markáns jele az importvolumen csökkenésében és a pozitív kereskedelmi egyenlegben volt megfigyelhető. A kedvező won-USD árfolyamnak, valamint a felhalmozott készletek világpiacon történő sikeres értékesítésének köszönhetően az export jelentősen bővült az import csökkenésével párhuzamosan. Habár az export értéke dollárban kifejezve kevesebb volt a válság évében, mint 1997ben, a behozatal 22.4%-kal esett vissza, így az ország pozitív kereskedelmi mérleggel zárta az 1998-as évet. Következésképp a devizatartalék 1999-ben már elérte a 74 milliárd amerikai dollárt, 2000 első felében pedig 83.6 milliárd dollárra duzzadt. A reál GDP csökkenése 1998 második feléig tartott, év égére elérte a krízis előtti szintet, 1999ben már 10.9% -os éves növekedést könyvelhettek el. 1998 második felében a dollárban kifejezett névleges valutaárfolyam leértékelődött, 2000 végén már egy dollár 1264.5 wont ért. (MOCIE honlap) Az inflációs ráta a válságot megelőző évekhez képest alacsony szinten maradt, 1999-ben mindössze 0.8 százalékos fogyasztói áremelkedés (elmúlt 3 évtized legalacsonyabb inflációja Koreában) jellemezte a gazdaságot, 2000-ben az infláció szintje (2.3%) jóval a 80-as évek átlagos inflációja alatt maradt (8.4%).
25
Az egy főre jutó GDP, beruházások, megtakarítások, tőkebeáramlás alakulása 2. ábra
(Forrás: Jong Won Lee, 1998)
8.2.
Munkaerőpiac
Mint azt a 7.4 pontban láthattuk, az IMF program a munkaerőpiaci szabályozást is érintette, a szektor rugalmasabbá tételének érdekében új törvények elfogadását javasolta a Valutaalap a koreai kormánynak. Habár az OECD országok között Koreában volt az ideiglenes munkaerő aránya a legmagasabb, a nehézkes elbocsátások miatt a vállalatoknak gondot okozott a válság éveiben a feleslegessé vált munkások foglalkoztatása. Az IMF-fel kötött szerződést követően a Koreai Nemzeti Gyűlés elfogadott egy törvényt, mely megkönnyítette a munkaerő leépítéseket, elbocsátásokat. A
válság
éveiben
egyrészt
foglalkoztatáspolitikának
a
vállalatcsődöknek,
köszönhetően
a
másrészt
munkavállalás
a
megváltozott
lehetőségei
jelentősen
leszűkültek a koreai lakosság előtt. Az összes alkalmazott száma 1998-ban 1 millió 222 ezer fővel csökkent az egy évvel korábbihoz képest. Habár főként azoknak a száma nőtt meg drasztikusak, akik feladták az aktív álláskeresést (főleg nők), a munkanélküliek száma 1 millió 463 ezer főre nőtt. A munkanélküliségi ráta is hirtelen megugrott, míg 1997-ben csak 2.6% volt, addig a következő évben már 6.8 százalékos volt a
26
munkanélküliség. (Annual Report, 1998, BOK) A munkanélküliségi ráta a következő évben érte el a csúcsot 8.4%-on. A nominálbérek 2.5%-kal csökkentek a vállalatok kedvezőtlen üzleti környezete végett. 1970 óta ebben az évben (1998) volt csak tapasztalható visszalépés a nominálbérek növekedési ütemében. Eközben a reálbérek 9.3 százalékkal csökkentek, köszönhetően a fogyasztói árak magas inflációjának. Még ma is a munkások több mint kétharmadát határozott idejű szerződéssel alkalmazzák, sokakat naponta megújított szerződéssel. A munkanélküli segély rövid ideig jár és alacsony, és mindössze minden ötödik munkanélküli kap ilyen jellegű támogatást. Összességében tehát elmondható, hogy a munkaügyi reform az ország számára súlyos áldozatokkal járt, azonban a gazdaság újjáépítésében
és
hosszú
távú
fejlődésében
nélkülözhetetlen
volt,
fatális
következményekkel járhatott volna a kevésbé rugalmas koreai munkaerő nominálbérnövekedésének finanszírozása a kisebb termelésbővülés mellett.
8.3.
Külföldi működőtőke szerepe a válságban
A bajba jutott koreai gazdaság a külföldi beruházók segítségében bízott. A krízis gyors kezelésében kiemelkedően fontos szerepet játszott az IMF program mellett a külföldi működőtőke (FDI) beengedése az országba. Jól mutatja a kormány külföldi tőkéről vallott nézeteinek megváltozását Kim De Dzsung elnök 1998-as egyesült államokbeli látogatásakor tett nyilatkozata, mely szerint a külföldi beruházások a koreai gazdaság fejlődésének egyik kulcsfontosságú kritériuma. Az FDI-t érintő gazdaságpolitikai nézőpont megváltozását követően érzékelhetően megnőtt a külföldi beruházások összértéke. Míg 1996-ben az országba beáramló működőtőke összértéke 3.2 milliárd USD értékű volt, a krízis évében már 8.85 milliárd dollár értékben ruháztak be külföldi cégek a Koreai Köztársaságban.
27
Realizált külföldi működőtőke befektetések a Koreai Köztársaságban 3. ábra
16 000 14 000 12 000 10 000 m illió USD
8 000 6 000 4 000 2 000 1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
(Forrás: MOCIE honlap)
A beruházások fő célpontjának a leértékelődött és fizetésképtelenné vált koreai cégek számítottak, a tőkebeáramlás legnagyobb része barnamezős beruházás volt. A kormány adókedvezményekkel és adómentességgel ösztönözte a külföldi beruházókat főként a tőke és technológia intenzív ágazatokba történő beruházásra. 1998-ban az összes FDI 65%-a a gyáriparban, 14%-a a vegyiparban, 12%-a az elektronikai iparban realizálódott, csupán 2 százalék működőtőke realizálódott a könnyűiparban. A legnagyobb invesztáló ország kétség kívül az Egyesült Államok, amerikai cégek összesen 2 milliárd 971 millió dollár értékben vásároltak fel koreai cégeket, ez az összes beruházás mintegy 33.6%-a. A másik legjelentősebb beruházó az EU volt 2milliárd 885 millió dollárral (32.6%). A koreai gazdaságban külföldi cégek közül a legnagyobb jelenléttel minden bizonnyal a japán vállalatok büszkélkedhettek a válság előtt, azonban az ázsiai válságot követően japán óvatos maradt külföldi beruházásait illetően, csupán 504 millió USD értékben invesztáltak 1998-ban a Koreai Köztársaságba
28
8.4.
Bankszféra
1999 májusától az állami tulajdonban lévő speciális és fejlesztési bankokkal (Korea Development Bank, Eximbank, Industrial Bank of Korea) szemben is a kereskedelmi bankok működésére vonatkozó szabályokat érvényesítették. Ezek helyzete semmivel sem volt jobb, mint a kereskedelmi bankoké. Rossz követeléseik állománya 1998 végén a kereskedelmi bankokénak mintegy felével volt egyenlő. A felügyelet a fentieken túl legfőbb feladatának a bankok önállóságának és felelősségének növelését, a maximális jövedelmezőség elérését célzó üzletpolitika elfogadását tekinti. Ezért hatályon kívül helyezték a bankok tevékenységét korlátozó előírások túlnyomó részét, deregulálták a bankok által nyújtható szolgáltatások körét. A felügyelet folyamatosan nyilvánosságra hozza a rendszeres ellenőrzések során feltárt hiányosságokat, és jogában áll a vétkesnek bizonyult bankvezetők leváltása. A kormányzat tőkeinjekciókkal, a rossz követelések felvásárlásával, a bankfúziók ösztönzésével
igyekezett
elősegíteni
a
kereskedelmi
bankok
helyzetének
megszilárdulását. Az állami támogatás elnyerésének feltételévé a működési költségek leszorítása és a jövedelmezőség javítása vált. A hatalmas tőkejuttatások fejében ismét állami kézbe került a bankszektor túlnyomó része. A vezető kereskedelmi bankok közül a kormánynak először a tőkéjét 1997 végére maradéktalanul elvesztő Korea First Bankot és a Seoul Bankot kellett államosítania, majd 1998 őszén a Hanil Bank és a Commercial Bank of Korea fúziójával létrejött Hanvit Bankot, az év végére pedig a Cholung Bankban is 90 százalék fölé emelkedett az állami tulajdon. A nem banki pénzügyi intézmények helyzetének rendezésére is komoly erőfeszítéseket tettek, mivel ezek rossz követeléseinek aránya több mint kétszerese volt a kereskedelmi bankokénak. Az átstrukturálás következtében 10 lízingtársaság, 8 értékpapír-forgalmazó cég és 22 biztosítótársaság kényszerült felhagyni tevékenységével. Elsődlegesen a kereskedelmi banki portfóliók megtisztítása céljából 1998 elején létrehozták a Koreai Vagyonkezelő Rt.-t (Korea Asset Management Corporation KAMC). Ez a hitelek fedezettségétől függően a névérték meghatározott százalékán megveszi a rossz követeléseket (1998 szeptemberétől maximum a névérték 45 százalékán, fedezet nélküli hitelek esetében annak 3 százalékán), majd árverésen értékesíti azokat, az így szerzett bevételekből pedig további rossz követeléseket vásárol.
29
A KAMC 1999 végéig több mint 58 milliárd dollárnyi rossz követelést vásárolt, ami a GDP 15 százalékának felelt meg.
8.5.
Összegzés
A dél-kelet ázsiai gazdasági válság egyik legfontosabb tanulsága talán az, hogy a nemzetközi tőkeáramlás komoly veszélyeket is jelenthet egy nemzetgazdaságra nézve, a gazdasági stabilizáció nagymértékben függ a külföldi tőke arányától és racionális elosztásától, felhasználástól. Szükség van a pénzpiacok szabályzására és ellenőrzésére, valamint meg kell akadályozni a rövid lejáratú hitelek indokolatlan felvételét és túlzott beáramlását egy országba. Az 1997-98-as koreai pénzügyi válság nem magyarázható csupán monetáris és fiskális nehézségekkel. A pénzügyi krízis kirobbanásához nem csak egy tényező járult hozzá, hanem a belföldi és nemzetközi gazdasági-politikai körülmények is jelentős szerepet játszottak. Hazai fronton a kormány elégtelen elkötelezettsége a fejlődés iránt, a vállalati, állami szektor összefonódása, korrupcióval bemocskolt kölcsönök a rosszul irányított chaeboloknak, a won felértékelődésének elkerülése végett a devizapiacokba történő
beavatkozás
hiánya,
a
pénzügyi
rendszer
sebezhetősége
mind-mind
hozzájárultak ahhoz, hogy a hihetetlen gyorsasággal fejlődő koreai gazdaság gyengeségei egy időben kerüljenek a felszínre. A gyorsan bekövetkező fellendülés az alkalmazott gazdaságpolitikának és a nyomában beáramló külföldi működő tőkének (vállalatok felvásárlása) köszönhető. Liberalizálás, a munkaerőpiac deregulálása, a pénzügyi szektorban lévő tőkék (állami) megmentése, a banki tőkék koncentrálása és a bankszektor megnyitása a külföldi tőke előtt: ezek az alkalmazott, IMF stabilizációs program kulcsszavai. Az IMF program nemzetközi és koreai megítélése nem minden esetben pozitív. A kritikák lényege, hogy az IMF - a válság által teremtett körülményeket kihasználva, nem véve figyelembe azt, hogy a koreai gazdaság alapjában véve egészséges volt és csak átmeneti fizetési nehézségeit kellett volna megoldani - intézményi és alkotmányos rendjével ellentétes intézkedéseket kényszerített rá az országra. A won jelentős leértékelődése nem hatott negatívan a makrogazdasági mutatókra. A fellendülés azonban nem az új, modernizáló beruházásokból, hanem inkább a
30
felhalmozódott készleteknek az olcsóbb wonra támaszkodó értékesítéséből táplálkozott. A kapacitás kihasználtsága azóta sem tért vissza az 1997-es válság előtti szintre. „A pénzügyi (bank-) szektor súlya a gazdaságban az 1997-es válság "orvoslásának" hatására megnőtt. Érdemes elgondolkodni: egy pénzügyi indíttatású, a pénzpiacok túlburjánzásának köszönhető, s mint ilyen, a világgazdaság minden mérvadó szereplője által hangzatosan elítélt válság eredője: a bankszektor további térnyerése...” (Artner Annamária) 1997 spekulációs indíttatású rohama tehát megnyitotta Korea kapuit a külföldi tőke és beruházások előtt. A korábban védett felvevőpiac és a termelési kapacitások megnyíltak a világpiac azon szereplői előtt, amelyek elől addig zárva voltak. Jellemző, hogy a válság éveiben növekedett a fejlett országok súlya a dél-koreai külkereskedelemben.
31
III. Chaebolok (a) válságban
9. Bevezetés A pénzügyi válság, mely 1997-98-ban végig söpört Ázsián, sok tényezőben gyökerezett, azonban egyik problémára több figyelmet fordított a világ az elmúlt néhány évben: az üzleti csoportokra. Tevékenységi palettájukat tekintve magasan diverzifikált, egy vagy több család kezében összpontosuló nagyvállalati konglomerátumok az elmúlt 3 évtizedben a gyors ázsiai gazdaság növekedési motorját jelentették. Ugyanakkor a vállalatok nemzetközi versenyképességének számos gyengeségeire hívták fel nemzetközi elemzők a figyelmet, kezdve a gazdaságra gyakorolt óriási hatalomtól a rossz vállalatirányításon át a vállalati szerkezetek átláthatatlanságáig és természetesen a korrupcióig. A régió egyetlen országában sem kapott oly nagy hangsúlyt a nagyvállalati konglomerátumoknak, más szóval chaeboloknak az ambivalens megítélése, mit DélKoreában. Az ország gazdasági növekedésében játszott kulcsszerepük miatt a gazdaság átalakításának középpontjába kerültek a válság éveiben. A kormánnyal való szoros és bizalmas kapcsolatuk, gazdasági és politikai életre gyakorolt növekvő befolyásuk, valamint oligopolisztikus piaci gyakorlatuk miatt tevékenységük politikailag sokat vitatott. Az említett feltevések, megállapítások a pénzügyi krízisben felerősödtek, a kialakult kedvezőtlen gazdasági helyzetért sok koreai közvetlenül a chaebolokat tartja felelősnek. A válság kitörése óta komoly kritika érte a gazdasági fejlődés állami irányítását, koordinálását. Különösen a kormányhoz szorosan kapcsolódó nagyvállalatok és bankok alkotta úgynevezett koreai „háromszög rendszer”-ről (Economic Crisis and Corporate Restr., 35 oldal) folynak heves viták, mely szerkezet egy kevésbé hatékony pénzügyi rendszert és a gazdaságra (és politikára) nézve nagy befolyással bíró vállalati szektort eredményezett, amelyből hiányzik a hatékony piaci önfegyelem. Ami azonban a chaebolokat ért negatív megnyilvánulásokból nyilvánvalóan hiányzik, az annak a ténynek a felismerése, hogy ezek a gazdasági egységek jelentették a sokat hangoztatott gyors gazdasági fejlődés, a kistigris megszületésének gerincét, mely a
32
Koreai Köztársaságot 30 év alatt a legszegényebb országok csoportjából az OECD tagországai közé ’katapultálta’. Természetesen a fenti megállapítások a koreai gazdaság tündökléséről és bukásáról vonatkozhatnak részben a konglomerátumokra is, hiszen a „chaebol” kérdés vitatott az ország modern történelmében, és a válság kirobbanásakor egyszerűbb megoldás volt a bajba jutott nagyvállalatokat felelősként megjelölni, azonban nem szabad elfelejteni, hol tartana a koreai gazdaság a chaebolok nélkül.
10. Az óriásvállalatok létrejöttének okai, körülményei 10.1.
Mi is az a Chaebol?
A chaebolok olyan nagyvállalatok üzleti csoportosulása, mely bizonyos családok és rokonaik tulajdonában van, különböző üzleti területeken irányítanak Kizárólag csak a Koreai Köztársaságra jellemzőek, és bizonyos értelemben különböznek az amerikai konglomerátumoktól, a japán keiretsuktól abban, hogy a gazdaság legkülönbözőbb területein tevékenykedő vállalatok csoportjából állnak, melyeket tipikusan egy vagy két család irányít. Érdekesség, hogy a különböző tevékenységi profiljuk szinte a központi kormányzat privát lenyomata. A nagyvállalatokat ambiciózus és agresszív vállalkozói beállítottság, paternalista vezetés valamint központosított tervezés és vezetés jellemez. Nagyon hatékonyak a gyors döntéshozatalban, hiszen a hatalom a CEO (Chief Executive OfficerVezérigazgató) kezében összpontosul, akinek a személye ritkán változik, döntési megkérdőjelezhetetlen. Valójában a felsővezetők többsége családtag, habár ők szakképzetlenek8. (Jong Won Lee, 2006)
8
Manapság a családi körből a vállalatvezetésbe került felsővezetők a legjobb amerikai egyetemeken tanultak, a szakképzetlen szó érvényét vesztette ilyen összefüggésben
33
A 10 legnagyobb chaebol
3. táblázat
Rangsor
1950-es évek vége
1960-as évek közepe
1974
1983
1990
1995
2000
1
Samsung
Samsung
Samsung
Hyundai
Hyundai
Hyundai
Hyundai
2
Samho
Samho
LG
Samsung
Daewoo
Samsung
Samsung
3
Gaepung
LG
Hyundai
Daewoo
Samsung
Daewoo
LG
4
Daehan
Daehan
Hanjin
LG
LG
LG
SK
5
LG
Gaepung
Ssangyong
Ssangyon g
Ssangyon g
SK
Hanjin
6
Tongyang
Samyang
SK
SK
Hanjin
Ssangyon g
Lotte
7
Keukdong
Ssangyon g
Hanhwa
Hanhwa
SK
Hanjin
Daewoo Co.
8
Hankook Glass
Hwashin
Daenong
Hanjin
Hanhwa
Kia
Kumho
9
Donglip
Panbon
Dong-Ah Constructi on
Kukje
Daelim
Hanhwa
Hanhwa
10
Taechang
Tongyang
Hanil Syn. Textile
Daelim
Lotte
Lotte
Ssangyong
(Forrás: Wonhyuk Lim, 2006, 41. oldal)
A dél-koreai chaebolokat gyakran hasonlítják a japán keiretsukhoz (II. Világháború előtt zaibacu). Van azonban néhány lényeges különbség a két gazdasági forma között:
•
a chaebolokat a mai napig az alapító családok tagja, leszármazottai vezetik, míg a keirecukat szakképzett menedzserek csoportja irányítja 34
•
a tulajdonosi struktúra Koreában centralizált, ezzel szemben Japánban decentralizált, a kereszttulajdonlás nagyobb mértékben jellemző
•
a chaebolok gyakran alapítanak leányvállalatokat, míg a japán nagyvállalatok gyakran alkalmazzák az outsourcingot, esetleg külföldi beszállítói körrel rendelkeznek
•
a koreai konglomerátumok tulajdonában nem lehetnek kereskedelmi bankok annak érdekében, hogy a bankok állami felügyelete a hitelek elosztásánál jobban érvényesüljön. A keiretsuk alapításuktól kezdve leánybankokkal rendelkeznek, a tagvállalatoknak szinte korlátlan hitelhozzáférést biztosítanak. (Manapság ez átalakulóban van)
10.2.
A japán minta
Nem véletlenül alakult ki az a nézet, hogy a chaebolok tulajdonképpen a második világháború előtti japán zaibacuk koreai testvérei. A japán gyarmati uralom alatt (19101945) ugyanis az ország gazdaságát a megszálló Japán nagyvállalatai irányították, formálták. Az ország ásványgazdagsága arra késztette a japánokat, hogy kezdetben a kitermelőipart fejlesszék, a feldolgozóiparban csupán félkész termékeket előállító üzemek létesültek, melynek termékeit Japánba szállították. 1913-ban már csaknem 400 japán nagyvállalat működött Koreában, míg a hazai tőke tulajdonában csupán kb. 140 kisüzem volt. A japán elnyomás a társadalom és a gazdaság minden területén éreztette hatását. Az egyetlen terület, ahol a japán kormányzat saját gyarmati uralma társadalmi bázisának kiszélesítése végett engedményt tett, a vállalkozói tevékenység volt. 1920-ban visszavonták a vállalkozói törvényt, s ezzel lehetőség nyílt Korea saját kereskedelmi-ipari tevékenységének fokozására. Egyidejűleg japán monopóliumok úgynevezett japán-koreai vegyes tőkéjű részvénytársaságokat hoztak létre, ezekben azonban minden kulcspozíciót továbbra is maguknak tartottak meg a japánok. Miután Japán megtámadta Mandzsúriát (1931), az annektált országban nagyarányú hadiipari program megvalósításába kezdtek. Ennek során jelentősen bővült és fejlődött a kitermelőipar, a kohászat, a villamossági és vegyipar. Az ipari termelés fellendülése, valamint a vegyes tulajdonú gazdasági társaságok alapítása egyúttal azt is jelentette, 35
hogy a chaebolok alapítói családja csatlakozott a kizsákmányoló japán tőkéhez; tapasztalatot, és piaci ismereteket szereztek, melyet a japán annexió után kamatoztattak.
10.3.
Részrehajló kapitalizmus
A japán megszállást követően az ország a gazdaság helyreállításának feladatával találta szemben magát. Azonban egy átfogó gazdaságfejlesztési stratégia helyett Li Szin Man politikai támogatásának megerősítése érdekében az állami tulajdonban lévő gyárak, ingatlanok diszkréciós, azaz tetszés szerinti elosztását választotta, így a korábban japán nagyvállalatok tulajdonában lévő gyárak koreai üzletemberek kezébe kerültek. A koreai háborút követően az amerikai hadsereg által használt gyárakat is ehhez hasonlóan, elővásárlási jogon alapuló privatizációval adták el a piaci ár 25-30%-áért. Az így könnyen megszerzett gyárak, ingatlanok jelentették a kezdő lökést a chaebolok kialakulásának. Az 50-es években a kereskedelmi bankok privatizációja jól példázza az állami tulajdon szabálytalan körülmények között történő elosztását. 1954-ben a kormány több bank eladását kezdeményezte. A kiírás azonban több megkötést is tartalmazott, ugyanis attól féltek, hogy a rosszul kitervelt bankprivatizáció közben a pénzintézetek ipari kapitalisták irányítása alá kerül. Amikor azonban kiderült, hogy nem érkezett olyan ajánlat a bankok megvásárlására, amely megfelelt volna a kritériumoknak, a kormány drasztikusan megnyirbálta a követelmények listáját. Az eredmény az lett, amitől kezdetben féltek. A politikai kapcsolataikat kihasználó kapitalisták bankoktól vettek fel kölcsönt, majd felvásárolták az eladásra kínált részvényeket. Amikor 1957-ben a bankok privatizációja befejeződött, az összes érintett kereskedelmi bank a kapitalisták kezébe került.
36
A privatizált bankok legnagyobb részvényesei (1957. március) 4. táblázat Legnagyobb részvényes törzsrészvénye (%)
Bank
Legnagyobb részvényes
Chohung Bank
Samsung
55
Sangup Bank
Daehan Flour Milling
29
Heungup Bank
Samsung
83
Jeochuk Bank
Samho
51 (Forrás: Wonhyuk Lim, 2006, 43. oldal)
Nyilvánvaló volt, a privatizáció nyertesei a Li Szin Man vezette Liberális Párt támogatói köréből kerültek ki. A háborút követően érkező külföldi, főleg amerikai segélyek sorsa is hasonlóan alakult.
10.4.
Koreai kockázatmegosztás
Az 1960. áprilisi forradalmat követően a feltűnően sikeres üzletembereket azzal vádolták meg, hogy vagyonukat politikai kapcsolatuk kihasználásával szerezték meg a katonai rezsim ideje alatt. Pak Dzsong Hi adócsalással és illegális üzleteléssel is vádolta őket, részesedésüket a kereskedelmi bankokból elkobozta, így a bankok felügyelete ismét állami kézbe került. Pak tábornok exportösztönző gazdaságpolitikát hirdetett meg, melyben a kormány példa nélküli lépéseket tett a magánszektor beruházási kockázatának megosztása érdekében. Különösen az állami tulajdonban lévő bankok adtak pénzvisszafizetési garanciát a külföldi pénzintézeteknek a koreai cégek külföldi kölcsöneit illetően. Az így kialakult sajátos állami-vállalati kockázatmegosztási szisztéma a koreai gazdaság sajátossággá vált, mellyel a későbbiek folyamán a nagyvállalatok vissza tudtak élni. Az 1973-ban bejelentett HCI gazdaságpolitika tovább konszolidálta az állam és vállalati szektor között kocskázatmegosztást. Történt ugyanis, hogy politikai körökben felvetődött egy állami holding vállalat létrehozásának az ötlete, mely a nehéz- és vegyiparban lett volna érdekelt. Ezt a felvetést elvetették, helyette olyan 37
magánvállalatok támogatását fogadták el, melyek megerősítve piaci pozícióikat az állami pénzeknek köszönhetően, a szektor megerősödéséhez járulnak hozzá. A 70-es években a feldolgozóiparba áramló beruházások 80%-a realizálódott a HCI szektorban, azonban az iparág kibocsátásának csupán 40%-át tudták teljesíteni ebben a szektorban. A versenyből gyakorlatilag félrelökték a kis- és középvállalkozásokat a chaebolok csoportjai annak érdekében, hogy kormányzati támogatással tovább növeljék üzleti birodalmukat. A chaebolok részesedése a GDP-ből a 70-es években nőtt meg 9 alapvetően két fontos tényezőnek köszönhetően: egyrészt a már fent említett kedvező HCI
politikának,
másrészt
külföldi
beruházási-vállalkozási
tapasztalataiknak
köszönhetően. A chaebolok a vietnami háború során próbálták ki magukat első ízben a nemzetközi porondon, majd az olajárrobbanást követően a hirtelen meggazdagodott közel-keleti országok beruházásaiban vettek aktívan részt. Az arab országokban 19741979 között tíz chaebol összesen 22 milliárd dollár profitot realizált. (Faludi, 1996) Habár Pak Dzsong Hi úgy érezte, hogy még az állami vállalatoknál is hatékonyabban tudja kontrollálni a nagyvállalatok tevékenységét, olyan vállalatóriások kialakulásában játszott fontos szerepet, melyek később a koreai gazdaság meghatározó egységeivé, szinonimáivá váltak.
10.5.
A ’chaebol kérdés’ a 80-as években
Cson Du Hvan kormányzása alatt is köponti kérdés maradt a chaebolok súlya a gazdaságban. Néhány reformer politikus tudtában volt az óriásvállalatok körül kialakult szociális és politikai problémák sokaságával. A chaebolok gazdasági hatalma egyben politikai hatalmat is jelentett, mely komolyan torzította mind a politikát, mind az állami támogatások elosztásának folyamatát. A chaebolok növekvő adósság/részvénytőke arányuk miatt fokozódtak az aggodalmak a politikusok köreiben is, ezért a kormány lépéseket tett a chaebolok megreformálására. Az intézkedések az 5 legnagyobb konglomerátumnak nyújtott összes banki hitelek befagyasztását irányozta elő, valamint limitálta a sorban következő 25 chaebolnak nyújtható banki hiteleket.
9
Míg 1974-ben a 10 legnagyobb konglomerátum részesedése a GDP-ből csak 5.6% volt, addig 1978-ban a hazai kicsoátás 10.9%-a ezen chaeboloknak volt köszönhető
38
A kormány törekvései egy jobban felügyelt, átláthatóbb és biztonságosabb pénzügyi rendszer iránt azonban megbuktak. A legnagyobb vállalatok, kihasználva a törvény adta kiskapukat, saját magukat finanszírozták, hitelből. A 80-as években érvényes tulajdonjogi törvények szerint az érintett nagyvállalatoknak 5%-nál nem lehetett nagyobb a részesedésük a bankok törzstőkéjéből, így a bankszféra állami monopol maradhatott, fenntartva a chaebolok kontrollálási képességének illúzióját. Azonban az 1984-es törvények életbe lépését követően a vállalatok nem banki pénzintézetek alapításába, felvásárlásába fogtak. Biztosítótársaságokat, befektetési társaságokat alapítottak, felhasználva ezzel a magánszféra megtakarításait a beruházásaikhoz. Ebben az időben összesen 6 életbiztosító társaság működött a Koreai Köztársaság területén, melyből 3 a chaebolok irányítása alatt állt. Mivel a biztosítótársaságok portfóliója magasan diverzifikált, a befektetők az alacsony kockázat miatt preferálták ezt a befektetési formát. A cégek jelentős pénzösszegekkel rendelkeztek, melynek átlagosan az 50%-a a csoporton belüli tagvállalatok kasszájába vándorolt, kölcsönként feltüntetve. (Graham, 2003) A chaebolok nem banki pénzintézeteinek eszköz-aránya, 1990 (százalékban) 5. táblázat Pénzintézet típusa Életbiztosító társaság
Top 5 chaebol
Top 10 chaebol
Top 30 chaebol
36.5
36.5
38.4
28
41.4
44.5
Értékpapírkereskedő társaság
26.3
36.5
63.1
Befektetési bank
12.8
10.1
29.9
Tengeri biztosító vállalat
(Forrás: Shin and Chang, 65.oldal 3.2 táblázat) 1963-ban a Samsung alapított egy kisebb életbiztosítással foglalkozó céget Dongbang Life Insurance Company néven. Az 1984-es törvénycsomagot követően a cég tevékenységi körét jelentősen kibővítették, majd 1989-ben átnevezték Samsung Life Insurance-nek. Szimbolizálva a biztosítótársaság megnövekedett szerepét a Samsung csoport finanszírozásában, a 80-as évek közepén átköltöztették a céget egy, a Szöul belvárosában található új irodaházba. A későbbiekben a Samsung tovább bővítette a cég profilját egy hitelkártya társasággal. 39
A fenti példát a legtöbb jelentős chaebol is követte. A Hyundai csoport a 90-es évek elejére nem kevesebb, mint 8 pénzügyi leányvállalatot alapított, illetve vásárolt fel. Az LG által 1980-ban felvásárolt Pusan Investment and Finance pénzintézetet később átkeresztelték LG Merchant Bank-ra, 1988-ban pedig egy befektetési tanácsadó céget alapított. A nem banki pénzintézetek megnövekedett szerepének egyenes következménye volt az állami bankok háttérbe szorulása. A chaebolok irányította pénzintézeteknél a betétállomány aránya a teljes állományhoz képest 1980 és 1990 között 27.8%-ról 44.4%-ra nőtt, a felvett kölcsönök aránya a teljes kölcsönállományhoz képest 21.9%-ról 32.7%-ra nőtt. Az állami pénz- és monetáris intézeteknél a betétek aránya 68.4 százalékról 52.5%-ra csökkent ugyanebben a periódusban, a kölcsönök aránya 63.3%ról 59%-ra mérséklődött. A chaebolok hatalomkoncentrációját csökkenteni hivatott intézkedések következménye az említett pénzintézetek súlyának megnövekedése lett. Ez fontos szerepet játszott a chaebolok megerősödésében, hiszen pénzintézetek főrészvényeseivé váltak a vállalatok irányítói, így a pénzügyi rendszer is nagyobb mértékben függött a chaebolok sikerétől, avagy bukásától.
10.6.
Koreai vállalatok sikere
Az 1992-es recesszió után, amikor a GDP növekedés mindössze 4.7% volt, 1994-ben ismét sikeres évet zárt Korea, hiszen az éves növekedés elérte a 8%-ot. Ez főként az export
élénkülésének
volt
köszönhető,
hiszen
az
elektronikai
cikkek
iránt
megnövekedett világpiaci kereslet kedvezett a koreai cégeknek. A magas japán jen miatt az exportpiacon kitűnő pozícióba kerültek a koreai elektronikai cikkek a japán árukkal szemben. Főként a Koreában készült félvezetők, autók, hajók iránt nőtt meg a külföldi kereslet. Ez a 3 szektor jelentette a 90-es években húzóágazatot mind a koreai export, mind pedig a gazdaság számára. Természetesen ebben a 3 szektorban is az 5 legnagyobb chaebol leányvállalatai domináltak. Az LG, Samsung, Daewoo az elektronikai termékek exportjában összesen 37 százalékos bővülést könyvelhetett el egy év alatt (1994), csak a Samsung egyedül 50%-al több terméket tudott értékesíteni a világpiacon. (Shin and Chang, 2003) 1993-ban a DRAM chipek exportja 7.7 milliárd dollárt tett ki, mely egy év alatt 11 milliárd dollárra 40
növekedett. A megnövekedett exportnak köszönhetően a chaebolok jelentős külföldi beruházásokat valósítottak meg. A kedvező tendencia nyugalommal töltötte el a cégvezetőket, azonban már 1994-ben szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy a DRAM-ok iránti kereslet a termék specifikus jellemzőiből fakadóan ciklikusságot mutathat. A hullámvölgy a figyelmeztetést követően 18 hónappal éreztette is hatását a koreai gazdaságban, mely fontos szerepet játszott a válság kialakulásában.
A 4 legnagyobb elektronikai vállalat értékesítése összesen (milliárd USD) 6. táblázat Chaebol
1991
1993
1995
Samsung
8
10
12
LG
3.8
5.5
7
Hyundai
1.1
1.6
5.1
Daewoo
2
2.5
3
(Forrás: WTEC report on the korean electronics industry)
A második legnagyobb export szektor a személygépkocsik gyártása. A növekedés ebben a szektorban is hihetetlen gyors volt, a kibocsátás 1992 és 1995 között 30%-kal, évi 2.66 millió darabról évi 3.35 millió darabra nőtt. A legnagyobb piacot az Egyesült Államok jelentette, melyet Nyugat-Európa követ. A magas jennek köszönhetően a koreai autók számos más országban megjelentek, kedvező ár/érték arányuknak köszönhetően pedig kedvező pozíciót vívtak ki maguknak a világpiacon.
11. Vállalati csődök A koreai vállalatok és a kormány egész egyszerűen azért nem voltak komolyabban érdekelve a chaebolok megreformálásában, mert elképzelhetetlennek tartották, hogy a gazdaság gerincét jelentő nagyvállalatok becsődölhetnek. Ezt fogalmazta meg a ’Too big to fail’, azaz a ’túl nagy a bukáshoz’ elv. Az 1997-ben bekövetkezett fordulat után azonban át kellett értékelni ezt a nézőpontot.
41
A Hanbo csoport volt a tevékenységi palettát tekintve a legkevésbé diverzifikált vállalatcsoport a 30 legnagyobb chaebol között. A Hanbonak, amely a Korea Fair Trade Center listáján a 14. legnagyobb chaebol volt, acélfeldolgozással foglalkozó leányvállalata (Hanbo Steel
10
) 1997 januárjában bejelentette, hogy nem tudja
visszafizetni 6 milliárd dolláros adósságállományát, ezért csődeljárási kérvényt nyújtott be. Az ügy kivizsgálásakor felmerült néhány politikai szál is. A vállalat működésének további finanszírozásához politikailag befolyásos emberek jártak közben a bankoknál; banki kölcsönökkel szerették volna kihúzni a bajból a vállalatot. Az egyik vesztegetéssel megvádolt személy az elnök, Kim Jung Szam fia, Kim Hjun Csol volt, akit a Hanbo vezérigazgatójával együtt később elítéltek, majd börtönbe zártak. A Hanbo bezárását további vállalati csődök követtek. A Sammi Steel Company, mely a 26. legnagyobb chaebol, a Sammi csoport acélfeldogozással foglalkozó legjelentősebb tagvállalata volt, szintén csődöt jelentett 1997 márciusában, veszélyeztetve ezzel az egész vállalatcsoportot. Következésképp a koreai tőzsdén (Korean Stock Exchange) a legtöbb tőzsdén jegyzett koreai cég részvényeinek ára zuhanni kezdett. A Jinro csoport, a legnagyobb koreai üdítőital gyártó cég, áprilisban jelentett csődöt.
Csődeljárási kérvények száma 1995-1999 között 7. táblázat Csődeljárás
1995
1996
1997
1998
1999
Szanálás
79
52
132
148
37
Egyezségi eljárás
13
9
322
728
140
Felszámolás
12
18
38
467
733
Összesen
104
79
492
407
910
(Forrás: Wonhyuk Lim, 209.old, 9.1 táblázat)
10
A Hanbo Steel a POSCO, az állami tulajdonban lévő, a világ legnagyobb acélgyártással foglalkozó vállalata után az országban a második legnagyobb acélfeldolgozó vállalat volt
42
A kormány reakciója más volt, mint a Hanbo esetében: április 18-án 35 bankkal közreműködve állami támogatással egy csődellenes intézkedési csomagot jelentett be, mely a Sammi és a Jinro csoportoknak biztosított tőkét üzleti tevékenységük folytatásához. Később a csomagot kiterjesztették a többi vállalatra is, nemcsak az előbb említett két chaebol kapott állami támogatást. A kormány arra utasította a bankokat, hogy biztosítsanak hitelt a bajba jutott vállalatoknak, és függesszék fel a hitelfolyósítás díjait.11 Az új csődellenes intézkedési csomagot hamarosan élesben is tesztelték, ugyanis a Kia csoport június 23-án a kormányhoz fordult segítségért, mert a Kia bankja nem volt hajlandó folyósítani az esedékes kölcsönt. A Kia megmentésére indított kampány (Save Kia) azonban megbukott, október 22-én államosították a vállalatot az egyik legnagyobb részvényes, a Ford Motor Company tudta nélkül. A válság figyelmeztető jelei megsokasodtak 1997-ben, a legfőbb problémát az eladósodott chaebolok és befektetéseik hozamának csökkenő tendenciája jelentette. A 30 legnagyobb chaebol adósság/részvény hányadosa a válság kirobbanásának évében elérte az 512.8%-ot, így a pénzügyi krízis alatt az összes nagyvállalat komoly problémával találta szemben magát. A vállalati szektor reformját is tartalmazó IMF program többek között ezt próbálta meg orvosolni.
12. A chaebolok újjászervezése Az 1998-as vállalati szektor reformjának a chaebolok reformja jelentette a legfőbb lökést. A vállalati szféra mélyreható átalakítását nem lehetett halogatni, amihez az új kormány hatalmas lendülettel látott hozzá. A hatékony szerkezetváltás előmozdítása érdekében egyszerűsítették az átvételekre és fúziókra vonatkozó szabályozást. 1998 májusában eltörölték a külföldiek tulajdonszerzésével kapcsolatos kötöttségeket, megszüntették a külföldi befektetések területek szerinti korlátozását. A Dél-Korea gazdasági életében meghatározó szerepet játszó konglomerátumoknak, a chaeboloknak átláthatóvá kellett tenniük tevékenységüket, végre kellett hajtaniuk az irányítás decentralizálását, fokozottan védeniük kellett a részvényesek érdekeit és pénzügyi helyzetük stabilitását. 11
A bajba jutott vállalatok csak abban az esetben kaphattak banki hiteleket, ha egy, a fizetőképességük helyreállítását megcélzó, hitelt érdelmő pénzügyi tervezet nyújtanak be.
43
Abban vélték felfedezni a reform legfontosabb ’vívmányát’, hogy a vállalati szektorban a csökkenő pénzügyi kockázat az egész gazdaságra nézve a pénzügyi kockázat csökkenését eredményezi. Hosszútávon továbbá azt várták a reformtól, hogy növelje a koreai vállalatok mind hazai, mind nemzetközi versenyképességét. Szigorították a pénzügyi felügyeletet a chaebolok beruházásainak jobb átláthatósága végett. A belső vállalatirányítást is érintette a reformprogram, azt akarták elérni, hogy a kisrészvényesek nagyobb beleszólási jogot kapjanak a vállalatvezetésbe, az éves közgyűlésen a döntések nagyobb mértékben tükrözzék a többi részvényes nézőpontját. A kormányzat egyik legfontosabb célja a válság által különösen sújtott kis- és középvállalati szféra helyzetének javítása, mert ebben látta a gazdaság megújulásának és a foglalkoztatási gondok enyhítésének legfőbb biztosítékát. A kormány 1999-ben már 4 billió wont fordított a kis- és középvállalatok támogatására, négyszer többet, mint 1997-ben. A Világbanktól és az Ázsiai Fejlesztési Banktól felvett hiteleket döntően a kis- és középvállalatok támogatására vették igénybe. A chaebolok tevékenységének visszafogása, a különböző kormányzati támogatási programok, a stabilabb helyzetű bankok fokozódó érdeklődése és növekvő hitelezési hajlandósága, a vállalatalapítással kapcsolatos előírások egyszerűsítése, valamint a gazdaság deregulációja a kis- és középvállalatok működési feltételeinek nagyfokú javulását eredményezte. Az utóbbi két évben meredeken emelkedett a csúcstechnológiát alkalmazó ágazatokban alapított vállalkozások száma. A következőkben a chaebol reform 3 legfontosabb elemét részletezem, kezdve a vállalatok magas adósság/saját tőke arányának radikális csökkenésétől a ’Big Deals’ és a ’Workout’ programokon át a vállalatok struktúrájának megreformálásáig.
12.1.
Az idegen tőke/saját tőke arányának csökkentése
A vállalatok adóssági mutatójának drasztikus csökkentését tartja a koreai kormányzat a krízist követő reformok egyik legsikeresebb eredményének. A válság után az 5 legnagyobb chaebolt utasították, hogy 1999 végére 200% alá csökkentsék az adósság/részvény hányadosukat, ugyanis ez az arány 1997-ben átlagosan 473%-ot mutatott. Habár a megadott határidőre csak a Samsung tudta teljesíteni a kitűzött célt (Bassa, 2002), a 30 legnagyobb chaebol 2000-ben már 200% alatti adósság/részvény
44
hányadossal rendelkezett. Ennek következtében a feldolgozóiparban ez az arány 396%ról (1997) 214%-ra (1999) esett, mely 1968 óta a legalacsonyabb érték volt.
A 30 legnagyobb chaebol12 adósság/részvény hányadosának változása 1995-2000 között (%) 8. táblázat 1995
1996
1997
1998
1999
2000
Első 5 chaebol
297.6
344.2
472.9
235.1
148.7
162.0
6-30 chaebol
435.1
460.8
616.8
497.1
498.5
186.0
Összesen
347.5
386.5
512.8
379.8
218.7
171.2
(Forrás: Shin and Chang, 85. oldal)
A drasztikus adósság/saját tőke arány esését azonban nem lehet a pénzügyi szektorban tapasztalható magas kockázat csökkenéseként értelmezni, mivel a koreai cégek úgy csökkentették az említett arányt, hogy új részvényeket bocsátottak ki, eszközeiket értékesítették, vagy újraértékelték, ahelyett, hogy visszafizették volna a felvett kölcsönöket. A pénzügyi tranzakciók költsége csökkenést csak 1999-re ért el, a feldolgozóiparban 9%-ról 6.9%-ra csökkent. Ez a folyamat 2000-ben mutatott jelentősebb eredményt, amikor a pénzügyi tranzakciók költsége a korábbi 9%-hoz képest 4.7 százalékra csökkent, köszönhetően a vállalati konszolidációknak és adósságok leírásának a Workout program keretein belül. A 3 legfőbb eljárásmódból, amelyek segítségével a vállalatok csökkentették az adósság/részvény hányadosukat, az eszközök eladása csupán 1 százalékponttal járultak hozzá a feldolgozóipar profittermeléséhez. Ez a bevétel majdnem nullára íródott az eszközök átértékeléséből származó költségek miatt, mely a másik fontos módszer volt, amit a chaebolok alkalmaztak az adósság hányadosuk csökkentésénél.
A 30
legnagyobb konglomerátum 1999-ben 56 százalékponttal csökkentette az idegen tőke/saját tőke hányadosukat azzal, hogy egyszerűen újraértékelték eszközeiket. Bár az eszközök újraértékelésénél jelentős ügyletkötési költségekkel kellett számolniuk a 12
A pénzügyi tagvállalatok adatait nem tartalmazza a táblázat
45
vállalatoknak (értékelési díjak, tranzakciós adók), a mérlegben elkönyvelt növekvő amortizációs költségek elszámolását a kormány engedélyezte. Az említett adósság hányados csökkentésére irányuló intézkedések bevezetése sajnos nem járult hozzá jelentősen a tradicionálisan alacsony profittal rendelkező vállalatok profittermeléséhez. A szokásos vállalkozási eredmény eladásokhoz viszonyított aránya a
válság
által
leginkább
érintett
feldolgozóiparban
az
1997-98-as
negatív
eredményekkel szemben 1999-ben már 1.68%-ot mutatott, ez azonban 2000-ben már csak 0.4%-on állt. A vállalatok versenyképességét jobban prezentáló üzemi nyereség mutatószámai a krízis előtt mért adatokhoz képest csökkenést mutatnak. Az üzemi nyereség és a nettó árbevétel aránya ugyanis a válságot követő fellendülés 3 évében átlagosan 6.5%-ot tettek ki, szemben az 1990-97-es periódus 7.2 százalékos átlagával szemben. Fontos megjegyezni, hogy a gazdasági növekedés 2001. évében történt lelassulásakor a vállalatok üzemi nyereség és nettó árbevételének aránya 5.5%-ra mérséklődött, mely meredeken ellentmond a válság alatti tendenciának. Ugyanez az arány 1996 és 1997 között 6.5%-ról 8.2%-ra nőtt. A paradox folyamat azzal magyarázható, hogy a vállalati szektor a válság leküzdésekor a raktáron lévő felhalmozott készletek eladásával próbálta meg leküzdeni a válság és az azt követő reformok által generált nehézségeket. Habár a politika által kényszerített radikális adósság/részvény hányados csökkenésének előnyei nehezen mérhetőek, ezek költségei annál jelentősebbek. A kategorikusan életképtelennek kikiáltott vállalatok rövid távú hatékonyságára kevésbé voltak tekintettel a fent említett intézkedések. A pénzintézetek, melyeket lekötött saját túlélésük, és egyre szigorúbb ellenőrzéseknek kellett megfelelniük, a magas adósság aránnyal rendelkező cégeknek felfüggesztették a kölcsönök folyósítását; csődbe, illetve csőd közeli állapotba juttatva ezzel őket. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy a koreai pénzügyi piacot a hitelmegszorítások 2000 év végéig jellemezték annak ellenére, hogy a nemzeti bank a piaci kamatok kamatlábát 1998 közepe óta a történelem folyamán a legalacsonyabb szintre csökkentette.
46
12.2.
A Big Deals és a Workout program
Az ipari kapacitásokat és pénzügyi problémákat illetően a kormány más megközelítést alkalmazott az 5 legnagyobb és a kisebb chaebolok esetében. A legnagyobb chaebolok esetében, akikről azt gondolták, hogy rendelkeznek a megfelelő pénzügyi és szakmai háttérrel ahhoz, hogy megreformálják magukat, a kormány a Big Deals programot alkalmazta. A program tulajdonképpen az öt legnagyobb vállalatcsoport egyes vállalatai közötti egyesülést jelenti, általában úgy, hogy az egyik vállalat felvásárolja a másikat. A 6.-30. chaebol számára a kormány a Workout programot dolgozta ki, mert ugy vélték, hogy ezek a vállalatok túl gyengék ahhoz, hogy önerőből leküzdjék a válság miatt kialakult nehézségeket. A program lényege egy banki szféra által finanszírozott szerkezeti reform. 1998 júliusában a kormány bejelentette, hogy 8 fő ipari szegmens, mely az 5 legnagyobb chaebol 17 vállalatát foglalta magába, alanya lesz a Big Deals programnak; 100 további vállalat pedig a Workout program keretein belül kezdi meg a szerkezetátalakítást. Sajnálatos módon nem volt mérhető eredménye sem a legnagyobb chaebolok reformját megvalósítani hivatott Big Deals-nek, sem pedig a Workout programnak. A 8 bejelentett ’nagy üzlet’ közül egy sem volt igazán hatékony. A legtöbb üzlet egyoldalú felvásárlással vagy összeolvadással végződött. Rosszabb esetben a Big Deals-et nem hajtották végre az érintett vállalatok. A koreai gazdaságban húzóágazatnak nevezhető félvezetők szektorában miután az LG Semiconductors felvásárolta a Hyundai Electronicst13, komoly likviditási problémákkal kellett szembe néznie. A vállalat veszteségei megnövekedtek, a pénzintézetek a vállalatnak folyósított kölcsönöket felmondták, végül eladásra kínálták a rivális amerikai félvezető-gyártónak, A Micron Technologynak.
13
Miután különvált a Hyundai csoporttól, Hynix Semiconductors néven működött tovább.
47
A túlméretezett kapacitások csökkentése érdekében előirányzott 9. táblázat Ágazat Félvezetőgyártás
Energetika
Az átszervezésbe bevont vállalatok Samsung Electronics Hyundai Electronics LG Semiconductor
Új/megmaradó vállalatok Samsung Electronics fúzió, Hyundai Electronics
Hyundai Heavy Industries Korea Heavy Industries
fúzió, Korea Heavy Industries
Samsung Heavy Industries Petrolkémia
Repülőgépgyártás
Hajógyártás
Autóipar
SK Chemical LG Chemical Hyundai Petro-chemical Samsung General Chemical Samsung Aerospace Industries Daewoo Heavy Industries Hyundai Space and Aircraft
SK Chemical LG Chemical fúzió, új vállalat alapítása
fúzió, új vállalat alapítása
Hyundai Heavy Industries Korea Heavy Industries Samsung Heavy Industries
Hyundai Heavy Industries
Hyundai Motors Daewoo Motors Samsung Motors
Hyundai Motors
fúzió, Korea Heavy Industries
fúzió, Daewoo Motors
(Forrás: Wonhyuk Lim, 2006, 95.oldal)
A helyzet hasonlóképpen kedvezőtlenül alakult a kisebb chaebolokat érintő reformok terén. A jelentős adósság átütemezések ellenére a legtöbb „workout vállalat” még mindig nem tudta megoldani problémáit.
48
Hitelező bankok összesen 86 billió won értékben ütemeztek át adósságokat ezeknek a vállalatoknak, továbbá 4.5 billió won támogatásban részesültek 2000 májusáig. Habár a 100 kiválasztott cégből 29 csődbe ment, 2001 júniusában még 35 cég a Workout program segítségére szorult. A 36 cég, mely a programnak köszönhetően sikeresen vette az akadályokat, többsége középvállalkozás volt. A két program egyetlen mérhető eredménye a vállalatok túlzott diverzifikáltságának redukálása. A Big Deals, avagy „nagy tranzakciók” legfőbb célkitűzése az volt, hogy rábírják a chaebolokat, arra a területre koncentráljanak, amiben kompetitív előnyük van. A kormány, amikor elfogadtatta a programot a legnagyobb chaebolokkal, nyomást gyakorolt rájuk, hogy csökkentsék tagvállalataik számát. Következésképp, a 30 legnagyobb vállalatcsoport vállalatainak száma 22.3%-kal csökkent, 1998 áprilisában még összesen 804 vállalat volt, 2001 áprilisában már csak 624. A
kormánynak
ugyan
sikerült
kierőszakolnia
néhány
nagyobb
tranzakció
keresztülvitelét, ám a chaebolok - a korábbi szisztéma fenntartásában érdekelt jelentős társadalmi és politikai erők, nem utolsósorban a merev munkaerőpiac nyújtotta előnyökhöz vehemensen ragaszkodó szakszervezetek támogatásával - továbbra is rendkívül szívósan és az eszközökben sem válogatva szabotálnak minden érdemi átalakulást, strukturális alkalmazkodást. Ez elsősorban a veszteséges nagyvállalatok átszervezését, szanálását érintette rendkívül kedvezőtlenül. A chaebolok politikára gyakorolt nagy befolyásuk miatt sikeresen tudták szabotálni a vállalatok gazdaságra gyakorolt dominanciáját letörni igyekvő kormányzati erőfeszítéseket. Látván azonban a szerkezeti reformok más távol-keleti országokban tapasztalható lendületesebb véghezvitelét, a külföldi befektetők optimizmusa az ország iránt visszatért, segítve ezzel a gyorsabb fellendülést.
49
12.3.
A vállalatirányítás reformja
Ha az adósság hányados csökkentése, valamint a Big Deals és a Workout programok a chaebol struktúra hibáit voltak hivatottak megváltozatni, akkor a vállalatirányítás reformja az egész vállalati struktúra reformját célozta meg. A méltányosság elvén alapuló kereskedelem, számviteli normák, fúziók és felvásárlások (M&A) liberalizációja képzi jelen fejezet lényegi intézkedésinek bemutatását.
12.3.1.
Tisztességes piaci mechanizmusok
Az üzleti csoportok, tehát a chaebolok legfőbb ereje az a képesség volt, hogy a forrásokat a vállalatcsoport központi döntéshozói szerve által meghatározott, a piaci ár alatt áramoltatták egymás között. A kormány ezeket az ügyleteket nem tartotta etikusnak, ezért az 1998-2000 között indított nyomozások során 195.2 milliárd dollárnak megfelelő büntetést szabtak ki a 30 legnagyobb chaebolra. (legnagyobb része az első 5 nagyvállalatot érintette) A büntetést a piaci ár és a csoporton belül használt „belső ár” differenciája alapján állapították meg. A chaebolon belüli tranzakciók másik pillérét, azaz a kölcsönös garanciavállalást a kölcsönök felvételénél szintén meg akarták szüntetni. Azért állt a kormány érdekében felszámolni a kialakult gyakorlatot, mert egy piacorientált gazdaságban a hasonló tranzakciók a vállalatcsoport pénzügyi sebezhetőségét növelik, fenntartva ezzel a lehetőséget egy sorozatos vállalati csődhullámnak. A chaebolok érdekeltségi körükbe tartozó vállalatok tehát nem vállalhatnak garanciát egymás adósságaira, így a kormány nemcsak az igazságosabb piac felé tett lépéseket, hanem erősítette a pénzügyi piacok diszciplínáit is. A 30 legnagyobb chaebol kölcsönös garanciavállalása 1998 áprilisában 26.9 billió won körül alakult, mely a teljes kölcsönállomány 39.5%-ának felelt meg. A kormány nyomására ez az arány csökkent, egy évvel később már csak 9.8 billió won értékű volt.
50
12.3.2.
Könyvelési normák
A vállalatok átláthatóságának fokozására, ezáltal az elszámolási kötelezettség növelésére irányuló intézkedéseket a koreai kormány a külső auditálásról szóló törvényben fogalmazta meg, egyben kötelezte a chaebolokat független könyvvizsgáló által auditált konszolidált mérleg készítésére és nyilvánosságra hozatalára. A válságot megelőzően a chaebolok érdekeltségi körébe tartozó vállalatok különálló jogi személyiségként készítették a pénzügyi helyzetükről szóló beszámolót, ezáltal a csoporton belüli tranzakciók kiszűrhetetlenek voltak. Ezzel szemben a vállalatcsoport konszolidált pénzügyi kimutatása már az egész csoport pénzügyi helyzetét tükrözi, kiküszöbölve ezzel a vállalatok közötti egymást átfedő tranzakciókat. A konszolidált mérlegkimutatásnak köszönhetően lehetőség nyílt a kisrészvényeseknek is a vállalat pénzügyeinek nagyobb fokú nyomonkövetésére. Az új törvény előírta a számviteli és a jogi szakemberekből álló bizottságok felállítását. A vállalati önállóság növekedését kívánták elősegíteni azzal, hogy a tőzsdén bejegyzett cégeknek kötelezően előírták: az igazgatótanács egynegyedének a vállalattól független személyekből kell állnia. Az új kormány különösen nagy súlyt helyezett a vállalatok kisebbségi tulajdonosainak érdekvédelmére. E tekintetben a legnagyobb horderejű változás a kumulatív szavazás bevezetése a vállalatok vezető testületeinek megválasztásakor. Ennek lényege, hogy a vezetőség tagjainak megválasztása nem egyénenként történik - aminek során a részvénytöbbséget
birtoklók
minden
alkalommal
könnyedén
leszavazhatják a
kisebbséget -, hanem egyszerre, egyetlen szavazással. Ily módon a kisebbségben levő részvényeseknek is lehetőségük van arra, hogy nekik megfelelő jelöltet vagy jelölteket juttassanak be az irányítótestületekbe.
12.3.3.
A fúziók és felvásárlások liberalizációja
A vállalati szektor reformját érintő intézkedések szintén fontos eleme a fúziókra és felvásárlásokra vonatkozó szabályok teljes liberalizációja. A koreai kormány megszüntette a felvásárló által a forgalomban lévő részvények legalább 51%-ára vonatkozó kötelező ajánlattételt, és eltörölte az egyik cég másik cégben való kizárólagos részvénylését korlátozó törvényt, mely a válságot megelőzően egy hatékony
51
eszköznek bizonyult az erőszakos felvásárlások ellen. A belpiacot megnyitották a külföldi cégek előtt is. A bevezetett új szabályozások ellenére az ellenséges felvásárlások aránya így is csekély maradt. Ez részben annak köszönhető, hogy a koreai lakosság körében negatív visszhangja van az ilyen üzleteknek, másrészt a fúziók és felvásárlások piacán a hazai beruházók játszották a főszerepet, akik a kulturális örökségükből, valamint a kevés tőkéből fakadóan óvatosak voltak az ilyen indíttatású felvásárlásokkal kapcsolatban. A 30 legnagyobb chaebol az intézkedéseket követően a csoporton belüli tagvállalatok részvénytulajdon-hányada más tagvállalatokban 1997 és 1999 között 35-ről 44%-ra emelkedett, ha figyelembe vesszük a családi tulajdont, a belső tulajdonlás aránya ugyanebben az időszakban 43.2%-ról 50.5%-ra nőtt. Habár ebben az időszakban a legtöbb vállalat likviditási problémával küzdött, mégis megtették ezt a lépést annak érdekében,
hogy
megmentsék
magukat
egy
esetleges
ellenséges
felvásárlás
lehetőségétől.
13. A Daewoo történet A főként a legnagyobb chaebolokat érintő vállalati szektor reformja jelentette a legnagyobb kihívást az országnak a válság alatt és után. Az IMF által javasolt, majd a koreai kormány által alkalmazott reformintézkedéseknek és előírásoknak a legtöbb chaebol többé-kevésbé eleget tudott tenni, egy chaebol viszont nem. Jelen fejezetben azért tarom fontosnak részletezni a Daewoo esetét, mert az ország történetének legnagyobb vállalati csődjét a vállalatcsoportnak köszönhetik a koreaiak. Habár a legtöbb chaebol a kölcsönök felvételekor azonos ösvényen jártak, a Daewoo esete ebben a kontextusban extrémnek nevezhető. Kim Vu Dzsong, a vállalatcsoport elnöke valószínűleg abban a mindenki által ismert elvben hitt (’Too big to fail’), hogy a Daewoo az ország gazdaságában olyan fontos szerepet tölt be, hogy elképzelhetetlen a vállalat csődbe jutása. Megerősítette ezen nézetét az a tény is, hogy túlbecsülte politikai befolyását.
52
A vállalat látványos hitelfelvételi láza érzékenyen érintette 1998-ban az amúgy is „betegeskedő óriást” (Dong Gull Lee , 2003), az 1999-ben bejelentett vállalati csőd elkerülhetetlen
volt.
Külföldi
hitelezők
bevonása
a
Daewoo
szerkezeti
reformfolyamataiba kivitelezhetetlennek bizonyult a vállalat és a koreai gazdaság iránti bizalom csökkenését követően, így csak állami szerepvállalással volt elképzelhető a szerkezetátalakítás. A Daewoo, hitelező bankok és a kormányzat között kötött vállalati tőkeszerkezet javítását megcélzó terv (Capital Structure Improvement Plan) azonban nem járt sikerrel. Amellett, hogy a kormány folyamatosan alulbecsülte a Daewoo problémát, a vállalat elnöke sem kötelezte el magát teljes mértékig a megkövetelt reformok mellett. A szemet hunyt a vállalatnak könyvelési trükkök és különböző csalások felett.
13.1.
A Daewoo reakciója a krízisre
A vállalatcsoport a már jól bevált forgatókönyvhöz nyúlt a válságban: együttműködés a kormánnyal, bajba jutott vállalatok felvásárlásán keresztül a terjeszkedés folytatása, kölcsönök felvétele. A Daewoo felvásárolta a Ssangyong Motor Companyt, a ’Big Deals’ programon belül a Samsung Motorst szerette volna megszerezni; sőt, az ország egyik legnagyobb kereskedelmi bankja, a Korea First Bank felett is át akarta venni az irányítást. Kim Vu Dzsong aláírta a vállalat pénzügyi helyzetét stabilizálni hivatott tervet, azonban a vállalattal szemben támasztott követelmények miatt ezt nem állt szándékában betartani. Ráadásul az IMF által javasolt munkaerő piaci reformnak ellentmondva a többi chaebolnak a munkások létszámcsökkentésének minimalizálását javasolta. (Dong Gull Lee , 2003)
13.1.1.
A Ssangyong üzlet
A Ssangyong Motors felvásárlását kezdetben mind a Daewoo, mind pedig a banki hitelezők egy jövedelmező üzletnek gondolták. Miután azonban a Ssangyongnak 1.5 milliárd dollár értékben az adósságait elengedték, a vállalat mérlege jobb volt, mint a felvásárló vállalaté. Kezdetben úgy tűnt, hogy a felvásárlás jól passzol a Daewoo terjeszkedési stratégiájába annak ellenére is, hogy a nagyobbik chaebol kapacitása már
53
az üzlet előtt is jóval nagyobb volt, mint az eladások volumene. A hitelezők a kormánnyal karöltve abban is bíztak, hogy az érintett vállalat eladása megoldja a Ssangyong csoport pénzügyi nehézségeit, melyet főként az autógyártással foglalkozó tagvállalat generált. Daewoo abban reménykedett, hogy ha egy csődbe jutott vállalat problémáit a felvásárláson keresztül orvosolni tudja, a kormány részéről különböző támogatásokban, juttatásokban részesül.
13.1.2.
A megbukott Samsung üzlet
A terjeszkedést hivatott támogatni a ’Big Deals’ programban kötött szerződés a Samsunggal, mely azonban nem érte el a célját. Nem volt teljesen világos ugyanis, hogy a Daewoo el akarta e adni elektronikai vállalatát a Samsungnak, és a volt e komoly vásárlási
szándék
a
Samsung
vezetői
részéről.
Az
üzlet
nem
működött
zökkenőmentesen, a Daewoo állítólag 2 billió wont készpénzt követelt (Dong Gull Lee , 2003) a Samsung Motors adósságainak átvételére. Végül a megegyezés a két vállalat között nem kötetett meg, a Daewoo problémáinak 1999. áprilisi felmerülésekor ugyanis a Samsung kihátrál az eladás és felvásárlás elől. Ez a folyamat is a megszokott forgatókönyv jeleit mutatta: a Daewoo segít a kormánynak „megszabadulni” egy problémákkal küzdő vállalattól, a viszonzásul kapott állami támogatást pedig saját nehézségeinek leküzdésére használja fel.
13.1.3.
Egy újabb sikertelen kísérlet
Miután nyilvánosságra került, hogy az állam által pártfogolt Korea First Bank eladó, mindenki attól félt, hogy egy külföldi bank fogja megszerezni az ország egyik legnagyobb bankját. Az eladással szemben támasztott szigorú követelmények miatt az eladás folyamatát még politikai körökben is nyugtalanítónak és nehézkesnek találták, a felmerülő költségek és az üzlet várható elhúzódása miatt az üzleti élet más megoldáson gondolkozott. A Daewoo egy könnyen megvalósítható, gyors megoldást javasolt a kormánynak: egy koreai üzletembereket tömörítő konzorcium vásárolta volna meg a vállalat elképzelései szerint a bankot, cserébe a vállalat megszerezte volna a bank felügyeleti jogát biztosítva ezzel a vállalat finanszírozásának további forrását.
54
13.2.
Egyre nagyobb a baj
A kormány mindaddig nem szentelt nagyobb figyelmet a vállalat problémáinak komolyságára, amíg 1999. július közepén a Standard and Poor’s hitelminősítő intézet a Daewoo Corporationt visszaminősítette CCC kategóriába. A kormány tudtában volt a vállalat likviditási problémáinak, komoly problémákat tártak fel a vállalatnál, ennek ellenére mégsem kötelezték célravezető intézkedések végrehajtására a chaebolt. Első alkalommal 1998 decemberében fordított nagyobb figyelmet a kormány a vállalatra (és a többi chaebolra), amikor az adósságok aránya drasztikus szintet ért el. A Daewooról kiderült, hogy aktíváinak tényleges értéke 29 milliárd dollárral volt kevesebb a mérlegében publikáltnál, s az adósságállományára vonatkozó adatokat is korrigálni kellett, mert 10 milliárd dollárnyi tartozását megpróbálta "lenyelni". A válság 1997 decemberi kitörését követően havonta átlagosan 2 billió won értékben bocsátott ki vállalati kötvényeket, ezáltal az ország első számú adósává vált. Az 1998 januárjától szeptemberig tartó időszakban teljes adósságállománya több, mint 40%-kal, 29.7 billió wonról 44.8 billió wonra nőtt. A Daewoo decemberi új szerkezeti reformtervében szerepelt többek között a tagvállalatok számának csökkentése 41-ről 10-re, az adósságok redukálása 18.8 billió wonnal, továbbá javasolták az idegen tőke/saját tőke hányados 197%-os átlagos szint alá csökkentését (1999 végére). A folyamat ellenőrzését a legnagyobb hitelező bankra bízták, a negyedévenkénti átvilágítás során a bank fel volt hatalmazva a kölcsönök felfüggesztésére a szerkezetátalakítás nem terv szerinti végrehajtása esetén.
55
A Daewoo mérlegkimutatása 1997-98, (milliárd won) 10. táblázat Daewoo Heavy Industries
Daewoo Electronics
Daewoo Motor
Vállalatcsoport Összesen14
1997
1998
1997
1998
1997
1998
1997
1998
11.807
14.235
4.064
5.872
8.513
15.86 3
47.37 2
72.19 1
Forgóeszközök
5.533
5.635
1.932
3.157
4.075
3.550
22.99 9
34.89 9
Állóeszközök
6.274
8.600
2.131
2.714
4.438
12.31 3
24.37 3
37.29 2
Értékpapírbefektetések
682
2.219
687
934
129
5.904
4.422
14.07 7
4.198
5.217
799
1.091
2.932
4.127
12.58 0
16.33 9
8.980
10.235
3.249
4.807
7.474
11.79 1
39.29 2
56.81 3
Felvett kölcsönök, kötvények
6.911
8.103
2.726
4.205
5.343
9.181
28.09 3
45.02 5
Alaptőke
2.827
3.999
815
1.064
1.039
4.072
8.083
15.37 8
Adósság/saját tőke aránya (%)
317,6
259,9
398,9
451,7
719,1
289,5
486,3
369,4
Forgalom
5.577
5.577
3.858
4.699
5.798
5.119
46.47 9
58.41 9
Üzemi eredmény
693.4
255.5
548
559
637
981
2.925
2.928
Eszközök
Reál vagyontárgyak
Passzívák
(Forrás: Dong Gull Lee , 2003, 161-old)
14
A teljes mérleg tartalmazza a Daewoo Corporation, Daewoo Motor Sales, Sangyong Motor, Orion Electronics, Telecom mérlegtételeit is.
56
A legnagyobb chaebolokat arra próbálták meg ösztönözni, hogy csökkentsék azon iparágak számát, ahol jelen vannak. 3 vagy 4 iparágra való koncentrálást javasolta a kormány, a Daewoo a személygépkocsik gyártását, nehézipart, építőipart és a pénzügyi szektort választotta, mint fő tevékenységi kör. Ez tulajdonképpen átfogta az összes iparágat, amelyben a vállalat aktívan tevékenykedett, egyedül az elektronikai iparról mondott le. A szerkezetátalakítás felügyeletével megbízott bank látván, hogy a vállalatcsoport nem teljesíti a negyedéves feltételeket, nem tett semmilyen konkrét lépést, a vállalat 1999 utolsó negyedében komoly nehézségekkel találta szemben magát. Az adósság/részvény hányadosa az elvárt csökkenéssel szemben nagyobb lett, 527%ról 588%-ra nőtt, a többi chaebol viszont jelentős csökkenést könyvelhetett el az adósság hányadosuk terén. Tömérdek támadás érte a Daewoot, a kötvények kibocsátásán keresztül a vállalat finanszírozása egyre nehezebbé vált, nem tudta teljesíteni az ígéreteit. Júliusban Kim Vu Dzsong felajánlotta az összes vagyonát zálogként, ő maga a Daewoo Motor menedzsmentjére koncentrált. Amikor augusztus 26-án 12 Daewoo vállalat működésképtelenné vált, Kim nyugdíjba vonult. A hitelező bankok 4 billió wonnak megfelelő rendkívüli kölcsönt biztosítottak a vállalatcsoportnak annak érdekében, hogy megmentsék a teljes csődtől, azonban ez sem segített már. Hivatalosan 1999 július 19-én adta be a Daewoo a csődeljárási kérelmet. A csődbe jutott vállalatcsoport jövője kérdéses volt. A kormány és a hitelezők minél hamarabb meg akartak szabadulni a vállalattól, ezért tárgyalásokat kezdtek többek között a Forddal, azonban végül a General Motors vette meg a Daewoo Motors, így 2002-ben létrejött a GM Daewoo. A vállalat egykori elnöke 1999-ben elszökött az országból, de 2005 nyarán visszatért az országba, hogy bíróság elé álljon. Kim Vu Dzsong a vád szerint 22 milliárd dollárt sikkasztott el a vállalat vagyonából különböző pénzügyi manőverekkel. A 2006 májusában elítélt Kimnek a bírósági határozat szerint vissza kell fizetnie a vállalatnak okozott kárt, 10 millió won kártérítésre kötelezték, emellett 10 év börtönbüntetést szabtak ki rá.
57
Befejezés
A világsajtóban „mintadiákként” emlegetett koreai gazdaság növekedési ütemét kitüntetett figyelem kísérte az egész világon. A hatalmasra nőtt chaebolok nemzetközi piacokon való sikerei azt az illúziót keltették mind hazai fronton, mind pedig a világsajtóban, hogy a koreai kistigris sikere még hosszú időn keresztül el fogja kápráztatni a világot. Az ázsiai válság azonban kemény diónak bizonyult. Úgy gondolom, hogy a világpiaci környezet, valamint a thai baht elleni spekulációs támadás miatt kirobbanó válság csupán felszínre hozta az addig lappangó koreai gazdaság struktúrális gyengeségeit. A pénzügyi piacokat nem felügyelte kellő képpen a kormány, nem alakultak ki kétes kölcsönök felvételét szabályzó és ellenőrző olyan belső piaci mechanizmusok, amelyek segítségével fel lehetett volna mérni a gazdaság sebezhetőségét. A szakdolgozat megírásának egyik fő célkitűzése az volt, hogy átfogó képet kapjunk a nagyvállalatok gazdaságra gyakorolt hatásairól. A koreai gazdaság nem értelmezhető a chaebolok nélkül, és úgy gondolom, a következő évtizedekben a helyzet lényegesen nem is fog változni. Az ambivalens érzelmek a nagyvállalatok iránt érthetőek, hiszen egyrészt a gazdasági fejlődés motorját képezik már a 70-es évek eleje óta, viszont céljaik eléréséhez nem válogattak az eszközökben. A politikusok és vezérigazgatók kapcsolati rendszere a nagyközönség számára ismeretlen, azonban a sajtóban oly nagy visszhangot kapó korrupciós ügyek az emberek és némely esetben a befektetők bizalmát tette/teszi próbára. A válságból való gyors kilábalást a kormány krízist követő gazdaságpolitikájában vélem felfedezni. Következetesen adoptálták az IMF által javasolt, gazdasági stabilitást támogató programot, ugyanakkor a kormány kellő időben mert szakítani a Valutaalap restriktív gazdaságpolitikájával. A külföldi működőtőke beengedése, az izolacionáló gazdaságpolitikával való felhagyás, a pénzügyi piacok és a bankszektor liberalizációja a világgazdaságba
történő
nagyobb
fokú
integrációt
eredményezte,
melynek
köszönhetően a Koreai Köztársaság mindenki reményei szerint sikeresebben veszi a folyamatosan változó világpiaci követelmények által támasztott kihívásokat.
58
Irodalomjegyzék Könyvek: Dong Gull Lee: The Restructuring of Daewoo: Economic Crisis and Corporate Restructuring in Korea, Cambridge University Press, 2003 Edward M. Graham: Reforming Korea’s Industrial Conglomerates, Institute for International Economics, 2003 Faludi Péter: Korea Története I., Külkereskedelmi Főiskola, 1993 Faludi Péter: Korea Története II., Külkereskedelmi Főiskola, 1996 Hyun-Hoon Lee: A ’stroke’ hypothesis of Korea’s 1997 financial crisis: The Korean Economy at the Crossroads, szerkesztette MoonJoong Tcha és Chung-Sok Suh, RoutledgeCurzon, 2003 Jang-Sup Shin and Ha-Joon Chang: Restructuring Korea Inc., RoutledgeCurzon, 2003 John Hawkins: The Asian financial crisis: The Korean Economy at the Crossroads, szerkesztette MoonJoong Tcha és Chung-Sok Suh, RoutledgeCurzon, 2003 Jong Won Lee: Industrial Policies, Chaebols, and Market Reform Agenda in Korea: The Journal of East Asian Affairs, The Research Institute for International Affairs, 2006 Wonhyuk Lim: The Emergence of the Chaebol and the Origins of the Chaebol Problem, Economic Crisis and Corporate Restructuring in Korea, Cambridge University Press, 2003
Tanulmányok: Artner Annamária: Délkelet-Ázsia: Válság után, alatt, előtt?, Magyar Tudomány, 2002/7 Bassa Zoltán: Dél-Korea-A Kis Japán? MTA Világgazdasági Kutatóintézet Műhelytanulmányok, 37. szám, 2002. február Borkó Tamás: A növekedés és versenyképesség empirikus tapasztalatai két távol-keleti és egy dél-amerikai ország alapján, ICEG Vélemény XXV, 2005.December Csoma Mózes: Kim De Dzsung, A 20. század politikusai, ELTE BTK Politikaelméleti Tanszék, 1999 Faludi Péter: A "koreai kérdés" eredetéről, Kül-Világ 2004/3 Faludi Péter: Pak Csong-Hi gazdasági programja – a modernizáció gazdaságpolitikája Dél-Koreában, Kül-Világ, 2005/4 59
Junggun Oh and Donghyun Park: Financial Reform and Financial Crisis in Korea, www.ntu.edu.sg/nbs/sabre/working_papers/08-98.pdf, 2007. november 14., 16:13 Keun S. Lee: Financial Crisis in Korea and IMF: Analysis and Perspectives, The Merill Lynch Center for the Study of International Study of International Financial Services and Markets, 1998 Pablo Bustello: The East Asian Financial Crisis: An Analytical Survey, ICEI Working Papers, No. 10, http://www.ucm.es/info/icei/asia/Bustweb1.htm, 2007. november 2. 08:36 Steven Radelet, Jeffrey Sachs: The Onset of the East Asian Financial Crisis, www.cgdev.org/doc/expert%20pages/RadeletCV4.pdf, 2007. október 27. 11:03 Szűcs Ferenc: A dél-kelet ázsiai pénzügyi válság, http://www.econ.unideb.hu/oktatas_es_kutatas/doktori_iskola/download/2005jun/Szucs _Ferenc.pdf, 2007. november 11., 14:21
Internetes oldalak: MOCIE (Koreai Kereskedelmi, Ipari és Energiaügyi Minisztérium): http://www.mocie.go.kr/eng/default.asp IMF (Nemzetközi Valutaalap): http://www.imf.org/external/datamapper/index.php BOK (Bank of Korea): Annual Report 1997, 1998 http://www.bok.or.kr/eng/index.jsp
60
