Budapesti Gazdasági Főiskola. Nappali tagozat. Szakdiplomácia szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola

KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK

Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány A MAGYAR CIVIL TÁRSADALMOM FINANSZÍROZÁSI HÁTTERÉNEK VÁLTOZÁSA ÉS A DEMOKRATIKUS JOGOK FEJLESZTÉSÉÉRT ALAPÍTVÁNY

Készítette: Müller Ildikó Krisztina

Budapest, 2006

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS

3

2. ELMÉLETI ÁTTEKINTÉS

4

2.1. A civil társadalom

4

2.2. Nem-kormányzati szervezetek

6

2.3. Önkéntes szervezetek

7

2.4. Non-profit szervezetek

8

2.5. A civil non-profit szektor

11

2.6. A civil szervezetek funkcionalista csoportosítása

13

3. A DEMOKRATIKUS JOGOK FEJLESZTÉSÉÉRT ALAPÍTVÁNY

16

3.1. Az Alapítvány létrehozása

16

3.2. A DemNet célja

17

3.3. Az Alapítvány tevékenysége

19

4. A MAGYAR CIVIL TÁRSADALOM 4.1. A civil non-profit szféra helyzete

20 22

4.1.1. A non-profit szektor strukturális kérdései

28

4.1.2. Függetlenség (pártpolitikához való viszony)

29

4.1.3. A civil szervezetek belső kapcsolathálója, érdekképviselet

30

4.1.4. A civil non-profit szektor nyilvánossága

32

4.1.5. Önkéntesség

33

4.1.6. A működés anyagi forrásai és az állami támogatás

36

4.2. A magyar non-profit szektor működésének általános problémái

41

4.3. A civil szféra finanszírozási hátterének változása és a DemNet

44

4.3.1. Az Egyesült Államok általi finanszírozás sajátosságai

45

4.3.2. Az Európai Unió általi finanszírozás sajátosságai

50

4.4. A civil non-profit szektor jövője a társadalmi folyamatok tükrében 53 5. ÖSSZEFOGLALÁS

55

6. MELLÉKLETEK-STATISZTIKAI TÁBLÁZATOK

57

7. IRODALOMJEGYZÉK

61

2

1. BEVEZETÉS Politikai szempontból a társadalomban hagyományosan két nagy szereplőt különböztetünk meg: egyfelől az államot és másfelől a polgári (civil) társadalmat. Ennek a kettős modellnek megfelelően gazdasági szempontból a társadalmat közérdekű és magánérdekű szektorokra oszthatjuk fel. Az Európai Unióban a polgári társadalom illetve a gazdaság magánszektora két jól megkülönböztethető részből áll: egy haszonérdekelt (for-profit) és egy nem haszonérdekelt (non-profit) szektorból. Ennek a nem haszonérdekelt és nem kormányzati (harmadik) szektornak a jelentősége kiemelkedő a világon mindenhol, Magyarországon pedig most kezd „nagykorúvá” válni az elmúlt évek minőségi és jogi változásainak eredményeként. Az Európai Unió újonnan csatlakozott tagjaként hazánknak igazodnia kell a Közösségi elvekhez, illetve cselekedeteinek összhangban kell lennie az Unió által meghatározott irányvonalakkal, melyek magukba foglalják a civil szervezetekkel való párbeszéd előmozdítását, hiszen az Európai Unió már jelezte, hogy a bővítéssel összefüggő társadalmi és környezeti problémák megoldásában partnerének tekinti az NGO szektort. Az Unió teljes jogú tagjaként a magyarországi civil szféra részesülhet azokból az anyagi forrásokból, melyek a harmadik szektor fejlődését és kiteljesedését hivatottak elősegíteni. A magántulajdonon nyugvó piacgazdaság és az államtól független polgári társadalom kialakulásának időszakában azonban nem az Európai Unió volt a legfőbb támogatója a magyar civil szervezeteknek, hanem az Amerikai Egyesült Államok. Ennek kapcsán több kérdés is felmerül: Mi volt az Egyesült Államok célja ezzel az anyagi támogatással? Miért apadtak el ezek a források az ezredfordulót követően? Képesek voltak az Európai Uniós források betölteni azt az űrt, amit az amerikai források szűkülése okozott Magyarországon? A dolgozat célja, a fenti kérdések megválaszolása, és az hogy, tájékoztatást adjon a magyar civil szervezetek jogi, pénzügyi helyzetéről, problémáiról és a lehetséges megoldásokról, illetve a harmadik szektor jövőképéről.

A téma azért keltette fel a

figyelmemet, mert úgy gondolom, hogy egy jól működő demokráciában a civil önszerveződések kiemelkedően fontos szerepet töltenek be az érdekérvényesítés és érdekképviselet egyik legfőbb eszközeként, és lehetőséget adnak arra, hogy az átlagember is aktívan részt vehessen a demokratikus döntéshozatalban. A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány (DemNet) munkássága közel áll 3

hozzám, ezért az ő finanszírozási hátterén keresztül szeretném bemutatni a szektort érintő változásokat. 2. ELMÉLETI ÁTTEKINTÉS A dolgozat elkészítése során megtapasztaltam a magyar civil társadalmat érintő fogalmi anomáliákat, melyek a külföldi szakirodalomból beszűrődött fogalmi rendszerek által okozott jelentéstorzulásból fakadnak. Ezért tartom fontosnak az alapvető fogalmak ismertetését, illetve bizonyos elméleti megközelítések bemutatását, hogy ezáltal a szektorban lépten-nyomon felbukkanó fogalmi összemosódásoknak elejét vegyem. 2. 1. A civil társadalom A civil társadalom fogalmi jellemzőit a szakirodalom1 négy pontban foglalja össze: ™ A civil társadalom személy- és szervezetegyesülések, valamint önálló szervezetek hálózata, amely létrejötte és működése sajátos szabályai szerint különbözik a társadalom többi intézményrendszerétől. ™ Nem egyenlő sem az állammal, sem a magánszférával, bár kapcsolódásai mindkettőhöz közvetlenek és szervesek. ™ Létezésének elvi alapjait az emberi-állampolgári jogok érvényesülése, a jogállamiság, az érdek-pluralizáció jelenti. ™ A civil társadalom rendeltetése, hogy az általa biztosított nyilvánosság és érdekartikuláció útján szembesítse az állami akaratot az általa képviselt értékekkel, törekvésekkel és gyakorlattal. Ennek legfontosabb eszköze a “közösségi részvétel”, amelynek három alappillére: az információhoz való jog, a beleszólási jog és a jogorvoslati jog. Ezeket a részvételre képesítés intézményi és intézkedési rendszere egészíti ki. Általánosságban elmondhatjuk azt, hogy a civil szervezetek és mozgalmak alkotják magát a civil társadalmat, amely mindazon szervezeti és tevékenységi 1

Kondorosi Ferenc: Civil társadalom Magyarországon. Politika+Kultúra Alapítvány, Budapest, 1998. 45.o.

4

struktúráknak az összessége, melyeknek tagjai vitán és konszenzuson alapuló demokratikus eljárás révén a közérdeket szolgálják, ugyanakkor a közvetítő szerepét töltik be az állami/közhatalmi szervek és az állampolgárok között. A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény2 a magyar jogrendszerben először tisztázza a civil szervezet fogalmát. „Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrejött, jogi személyiséggel rendelkező társadalmi szervezet, szövetség (kivéve a pártot, a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetet, a biztosító egyesületet, valamint az egyházat), és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény alapján létrejött alapítvány (ide nem értve a közalapítványt illetve a pártalapítványt) tekinthető civil szervezetnek”. A civil társadalom mibenlétéről folyó viták kiindulópontja a nyugati politikaelmélet és társadalomfilozófia. ™ A globalizációs folyamatokkal párhuzamosan zajló európai integrációs folyamatok és az Európai Unió bővítése újabb kérdéseket vetettek fel a civil társadalom definícióját illetően.3 ™ Az Európai Bizottság által kiadott Fehér Könyv4 értelmezése szerint civil társadalom alatt a szakszervezetek és a munkaadók szervezetei (az ún. “szociális partnerek”), a nem kormányzati szervezetek, a szakmai, a karitatív és a bázisszervezetek, az állampolgárokat a helyi életbe bekapcsoló szervezetek, illetve, specifikus hozzájárulással, az egyházak és a vallási közösségek értendők. Az Európai Unió Gazdasági és Szociális Bizottsága (a továbbiakban: GSzB) A szervezett civil társadalom szerepe és hozzájárulása az európai konstrukcióhoz címmel 1999. szeptember 22-én elfogadott állásfoglalásában5 a következő definíciót adja: „a civil társadalom olyan társadalmi szféra, amely relatíve független az államtól és amely nem merül ki a piac szabályaiban.

2

2003. évi L. törvény Szabó Máté: Globális civil társadalom. Villányi úti könyvek 21.,Budapest, 2000, 133. sz., 136.o. 4 Adam B. Seligman: A civil társadalom eszméje. Budapest, Kávé Kiadó, 1997. 236.o. 5 Official Journal of the European Communities. C 329/10/17-11-1999 3

5

A civil társadalom olyan elvekre támaszkodik, mint az autonómia, a pluralizmus, a szubszidiaritás, a szolidaritás és a felelősség. Ez egy olyan kommunikációs szféra, amelyen belül fejlődhet a polgárok szenzibilitása, amely demokratikus részvételhez vezethet. Kommunikálni és szolidárisan cselekedni csak individiumok csoportjában lehet.” Az erős non-profit szektor a stabil demokráciákban válik csak az erős civil társadalom kifejezőjévé. Ezért az EU-ban inkább intézményi központú megközelítést kap a civil társadalom értelmezése is. 2. 2. Nem-kormányzati szervezetek A nem kormányzati szervezetek, a civil társadalom egyre elismertebb szereplői, és mint ilyenek a demokratikus intézményrendszer értékes segítői, egyben az európai uniós intézmények és más nemzetközi szervezetek6 fő partnerei is. Az NGO7-k nagyban hozzájárulhatnak a demokrácia és a civil társadalom fejlődéséhez. Fogalmuk meghatározásában nincs egységes álláspont. Az NGO elnevezés inkább a nagy nemzetközi szervezetek (például az ENSZ szervezetei) dokumentumaiban használatos, és az államtól, a politikától való függetlenséget, elhatárolódást fejezi ki. A szakirodalomban általában két alapvető kritérium található: az NGO magánszemélyek vagy kollektívák által szabadon alkotott csoport, amely nem haszonszerzési célokat követ. Az angolszász modell8 szerint, azok a nem állami szervezetek tartoznak ide, amelyek a társadalom érdekében fejtik ki alapvetően nem nyereségorientált, non-profit tevékenységüket

(alapítványok,

egyesületek,

közhasznú

szervezetek,

akár

önkormányzati társulások stb.), kiegészítve az önkéntesség kritériumával. A Bizottság 2000. évi vitaanyaga9 elsősorban az úgynevezett “harmadik szektor” szereplőivel foglalkozott, vagyis azokkal, amelyek nem kormányzati és nem gazdasági szervezetek. A vitaanyag a nem kormányzati szervezetek közös jellemzőit az alábbiakban foglalta össze:

6

Weller Mónika: A nem kormányzati szervezetek szerepe az emberi jogok védelmében nemzeti és nemzetközi szinten. Acta Humana No. 21/1995., 45.o. 7 NGO az angol Non-Governmental Organisation, azaz nem kormányzati szervezet kifejezés rövidítése 8 Bartal Anna Mária: Nonprofit elméletek, modellek, trendek. Századvég Kiadó, 2005., 205.o. 9 Official Journal of the European Communities. C 329/10/17-11-1999.

6

™ Az NGO-kat nem a személyes haszonszerzés céljából hozzák létre. Habár lehetnek fizetett alkalmazottaik és végezhetnek jövedelemszerző tevékenységet, a profit vagy többlet nem kerül felosztásra a tagok vagy a vezetőség körében. ™ Az NGO-k önkéntes alapon szerveződnek, és általában önkéntesek is dolgoznak a szervezetben. ™ Az NGO-kat szervezett formájuk és bizonyos mértékű intézményesültségük megkülönbözteti az informális és ad hoc társaságoktól. Általában rendelkeznek alapító okirattal vagy más, a szervezet célját és tevékenységi körét meghatározó dokumentummal. Elszámolással tartoznak tagjaik és támogatóik felé. ™ Az NGO-k függetlenek a kormánytól és más állami intézményektől, a politikai pártoktól vagy gazdálkodó szervezetektől. ™ az NGO-k törekvéseikben és értékrendszerükben nem öncélúak. Céljuk, hogy a nyilvánosság előtt a társadalmi jólétért egy szűkebb csoport vagy az egész közösség érdekében működjenek. Nem képviselik tagjaik gazdasági vagy személyes érdekeit. A Gazdasági és Szociális Bizottság az előzőekben említett,10 1999. szeptemberi véleményében az NGO fogalmát úgy definiálta, mint az egyéneket egy közös ügy szolgálatára összefogó szervezetet. Ilyenek a környezetvédelmi és az emberi jogokat védő szervezetek, a fogyasztóvédelmi szövetségek, a karitatív szervezetek, vagy az oktatási és képzési szervezetek. A Gazdasági és Szociális Bizottság az ily módon meghatározott NGO-kat megkülönböztette a. bázisszervezetektől, vagyis amelyek a társadalomban alulról szerveződve jönnek létre és a tagjaikat érintő célokat követnek. Ide sorolta az ifjúsági szervezeteket, a szülői közösségeket és mindazokat a szervezeteket, amelyek közvetítésével a polgárok részt vesznek a helyi életben. 2. 3. Önkéntes szervezetek Az Európai Közösség Bizottsága a COM(97) 241. számú, az Európában működő önkéntes szervezetek és alapítványok szerepének erősítéséről szóló közleményében meghatározta az önkéntes szervezeteket jellemző szempontokat:11 10

Az Európai Közösségek jogszabályainak gyűjteménye, Union Kiadó, Budapest, I. kötet, I/10/11.o. Az Európai Közösség Bizottságának közleménye az önkéntes szervezetek és alapítványok szerepének erősítéséről Európában. Európa Ház, Budapest, 1998., 22.o.

11

7

™ minimális

mértékű

formalizáltság

vagy

intézményesültség

(megkülönböztethetők az informális vagy ad hoc módon létrehozott társasági, családi csoportosulásoktól); ™ profit felosztásának tilalma (tevékenységük alapvető célja nem a tagok vagy a vezetők jövedelmének gyarapítása); ™ függetlenség (különösképpen a kormányzattól és egyéb állami hatóságoktól, ez azt jelenti, hogy a szervezetnek joga és lehetősége is az önigazgató és befolyásmentes működés); ™ érdekmentes vezetés (a személyes nyereségvágy kizárása a szervezet alapvető céljai vagy tevékenységének alapvető jellemzői közül) ™ közösségi szférában működés, s legalább részben a közjó szolgálata a tevékenység során. Az önkéntes szervezetek típusait a szervezetek által ellátott funkciók szerint a Bizottság a következőkben határozta meg: ♦ szolgáltatást nyújtó; ♦ érdekképviseleti; ♦ önsegítő vagy kölcsönösen segítséget nyújtó; ♦ forrás és forráselosztást koordináló szervezetek. Általánosságban elmondhatjuk azt, hogy minél szűkebb földrajzi és alanyi körre terjed ki egy önkéntes szervezet tevékenysége, a funkciók annál szélesebb skáláját foglalja magába, s annál nehezebb az egyes funkciókat a szervezeten belül egymástól elhatárolni. 2. 4. Non-profit szervezetek A non-profit szervezetek (kormányzattól és a gazdaságtól független szervezetek) létrejöttéről szóló elméletek több törvényszerűséget vázolnak:12

12

Kondorosi Ferenc: Civil társadalom Magyarországon. Politika+Kultúra Alapítvány, Budapest, 1998, 49-76.o.

8

™ kielégítetlen piaci szükségletekre jön létre a non-profit szolgáltatások speciális piaca; ™ közjavak kormányzati elosztásának elégtelensége hozza létre a korrekciós jellegű, kiegészítő non-profit közszolgáltatásokat; ™ közjavak előállítása magánszférában az állami források kiegészítése és kiteljesítése, minőségjavítása céljából; ™ állampolgári,

fogyasztói,

résztvevői

és

érintetti

érdekegyeztetés

és

érdekérvényesítés, jogvédelem kereteinek biztosítása; ™ az öntevékenység, az önsegítés, a szolidaritás, az altruizmus emberi értékei kifejeződésének és gyakorlásának intézményesülése; ™ a demokrácia, a részvétel politikai elvének kiteljesítése, gyakorlása. A non-profit szervezet fogalmát a szakirodalom szintén több megközelítésben tárgyalja. A szervezeti megközelítés szerint a „non-profit szektort az alapítványok és egyesületek – illetve a közhasznú társaságok, köztestületek és közalapítványok alkotja”.13

összessége

megközelítésben14

Jogi

non-profit

szektor

a

személyegyesülésekből (egyesületek), célvagyont működtető személyegyesülésekből (önkéntes kölcsönös biztosító pénztár), célvagyont működtető szervezetekből (alapítvány, közalapítvány), továbbá a közcélú vállalkozó non-profit szervezetekből (közhasznú társaság) áll össze. Funkcionális megközelítésben azt mondhatjuk, hogy egyes meghatározható funkciókban a non-profit szektor átfedésben működik az állammal (újraelosztás, humán szolgáltatás), bizonyos funkciókat pedig önállóan lát el (érdekartikuláció és érdekvédelem), továbbiakat viszont az üzleti szektorral vagy a háztartásokkal

és

a

magánélet

területeivel

közösen

(csoportos

kielégítetlen

szükségletek, önszabályozás).15 A

non-profit

szektor

közösségének

tudata

-Győrffy

Gábor

szerint-

Magyarországon nem elég erős, ez abból következik, hogy „a szervezeteknek elsősorban szakmai identitásuk van, a non-profit szervezeti formát szakmai céljaik elérése optimális eszközének tekintik. Nem tudatosul bennük – mert nem ismerik fel – a non-profit szervezetek közötti érdekközösséget, így el sem juthatnak a közös 13

Győrffy Gábor: A non-profit szervezetek ismérvei és tevékenységük. Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. NIOK-Soros, Budapest, 1995, 19-20.o. 14 Sík László: A non-profit szervezetek jogi szabályozásának egyes kérdései. Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. NIOK-Soros, Budapest, 1995, 27.o. 15 Győrffy Gábor: A non-profit szervezetek ismérvei és tevékenységük. Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. NIOK-Soros, Budapest, 1995, 21-22.o.

9

cselekvés gondolatáig”.16 A nemzetközi irodalomban a legelfogadottabb non-profit szervezeti definíciót a Baltimore-i Jonh Hopkins Egyetem nemzetközi összehasonlító projektje dolgozta ki, amely létező statisztikai osztályozásokon alapuló egy tevékenységi és alanyi főcsoportokra rendszerezett meghatározás. E kutatás szerint a non-profit szervezet ismérvei a következők: 17 ™ intézményesültség (nem háztartás szintű szervezet); ™ kormányzattól független szervezet (nem állami); ™ gazdálkodása eredményét a szervezethez tartozók között fel nem osztó szervezet (nem gazdasági társaság); ™ önszerveződésen és öntevékenységen alapuló szervezet (létrehozását nem törvény rendeli el, s nem is kényszer); ™ közvetlen politikai hatalom megszerzését és gyakorlását célul nem kitűző szervezet (nem párt). A fenti az öt ismérvre épül a Non-profit Szervezetek Nemzetközi Osztályozása (IC-NPO) is. Összefoglalva a non-profit szektor meghatározására, a szakirodalom a szektort három alapvető kritériummal és több részletjellemzővel írja le.18 A három alapvető kritérium: Š Profitosztás tilalma, Š Nem kormányzati jelleg Š Intézményesültség jogi személlyé válási fokozata

Kiegészítő elemek: Š Önkéntesség Š A közjó szolgálata (közhasznúság) Š Pártpolitikai és egyházi hitéleti tevékenység

16

Sík László: A non-profit szervezetek jogi szabályozásának egyes kérdései. Győrffy Gábor: A non-profit szervezetek ismérvei és tevékenységük. Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. NIOK-Soros, Budapest, 1995, 21-22.o. 18 Bartal Anna Mária: Nonprofit elméletek, modellek, trendek.Századvég kiadó, Budapest, 2005. 41.o. 17

10

Kuti Éva közismert matematikai hasonlata szerint, a legkisebb közös többszöröst a non-profit szektor fogalmi elemeit kutatva nem sikerült megtalálni. Ezért a „legnagyobb közös osztó” vált általánosan elfogadottá: a non-profit jelző nem a szektor összetettségét, szervezeteinek sokféleségét tükrözi, hanem arra az egyetlen nagy közös jellemzőre utal, amellyel kapcsolatosan az érintettek között teljes az egyetértés.19 A többi jellemzővel kapcsolatosan sokféle vita van jelen pillanatban is, viszont a profitszétosztás tilalmát a non-profit szektor szervezeteiben senki nem vitatja. 2. 5. A civil non-profit szektor A civil társadalom, a nem kormányzati szervek és a non-profit szektor elméletifogalmi megközelítéseiből kirajzolódik az a társadalmi forrás, amelyet Magyarországon a “civilek”, “non-profit szféra”, “harmadik szektor” megnevezések alatt értünk. Sok tekintetben kötődnek egymáshoz, de működési alapelveiket tekintve három jól elkülöníthető erőforrás mozgatja őket meghatározó módon. Az üzleti világban a megszerezhető profit; az állami hatalom területén az ellátandó közfeladat; a társadalmi öntevékenységben pedig az adott eredmény iránti kielégítetlen közösségi szükséglet. Civil non-profit szektor alatt tehát azokat a társadalmi öntevékenységet folytató szervezeteket és önszerveződéseket értjük, amelyek működését nem a megszerezhető profit és nem az állami közfeladat ellátása mozgatja, hanem a valamely közösségi szükségletet megjelenítő társadalmi öntevékenység20. A fentiek alapján a civil non-profit szektornak tehát NEM részei: ™ a nyereségorientált szervezetek, függetlenül attól, hogy ki az alapítójuk vagy tulajdonosuk (például az önkormányzati feladatellátásra szervezett cég, az állami pénzintézet, esetleg az egyesület vagy alapítvány társas vállalkozása); ™ az állami non-profit szervezetek és intézmények (például a közalapítvány, a köztestület, a költségvetési szerv vagy az állami, önkormányzati feladatellátásra szervezett közhasznú társaság);

19 20

Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak? Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1998, 16.o. Bíró Endre: Non-profit Szektor Analízis program összefoglaló tanulmánya, EMLA Egyesület, 2002.

11

™ a nem közösségi szükségletet kielégítő társadalmi öntevékenység megnyilvánulási formái (például a köztestület vagy a települési önkormányzat, amelyek kifejezetten állami közfeladatok ellátására jönnek létre; vagy a direkt módon egyéni szükségleteket kielégítő öntevékenységi formák: a saját erős lakásépítés szervezése, a karrierépítéshez szükséges öntevékenység, a párválasztáshoz egyéni aktivitás); ™ a politikai pártok, amelyek a politikai hatalom megragadásáért és gyakorlásáért, a politikai hatalomban részvételért működnek; ™ az egyházak, amelyek történelmi intézményesültségüknél, a hívektől fennálló autonómiájuknál és nemzetközi jellegüknél fogva nem tekinthetők a civil társadalom demokratikus és független szervezeteinek. 1. számú ábra: A civil non-profit szervezetek fogalma

A civil non-profit szektor részeinek tekintjük viszont mindazokat a társadalmi önszerveződéseket, amelyek az önálló jogi személyiséghez szükséges szervezettséget és bírósági nyilvántartásba vételt nem érték el, de megfelelnek a fentebb írt tartalmi követelményeknek: közösségi szükséglet kielégítésére társadalmi öntevékenység szerveződött, s mindennek a mozgatórugója nem a szétosztható nyereség, s nem is az állami funkciók gyakorlása. A civil non-profit szektor vizsgálata szempontjából közömbös, hogy a szervezet céljai vagy a tevékenység maga mennyire közhasznúak, mennyire vágnak egybe az állam, illetve az önkormányzatok szándékaival. A civil nonprofit szektorba tartozás szempontjából az is közömbös, hogy tagokkal, önkéntesekkel 12

vagy munkaszervezettel kívánják a kitűzött célokat megvalósítani, illetve, hogy forrást felélő

módon,

önfenntartóan

vagy

a

bevételekből

akár

újabb

társadalmi

öntevékenységekre fordítható nyereséggel működnek-e. A fenti ábrából kitűnik, hogy a legnagyobb alanyi kör a “Nem kormányzati szervek”, amely a non-profit szervezeteken kívül tartalmazza még a magán (egyéni és társas) üzleti szektort. A második szint a “Nem üzleti szervezetek”, amely körhöz a klasszikus civil szerveződéseken kívül tartoznak például az egyházak, köztestületek is. Harmadik fogalom és alanyi kör a “Társadalmi önszerveződések”, amely a civil non-profit szervezeteken kívül tartalmazza a civil társaságot, a nem formalizált mozgalmakat. Negyedik kör a “Civil non-profit szervezetek”, amely az egyesületeket, alapítványokat, közcélú gazdasági társaságokat foglalja magába. Végül pedig az ötödik és egyben legszűkebb kör a bíróság által közhasznú szervezetté minősített szervezetek halmaza.

2. 6. A civil szervezetek funkcionalista csoportosítása A non-profit szféra vizsgálatakor nem szabad megfeledkeznünk a szektor heterogén voltáról, melyből kifolyólag a szektor egészére vonatkoztatott megállapítások érvényessége esetleges. Ezért van szükség arra, hogy a szektorban, az eddigiekben alkalmazott csoportosításokon túl, olyan osztályozási elvet alkalmazzunk, mely lehetővé teszi a harmadik szektor szereplőinek homogén besorolását az általuk betöltött funkció szerint.21 A funkcionális besorolás öt alapvető kérdés alapján történhet: Ki? Mit? Kinek? Hogyan? Miért? Ha a non-profit szektor egészét megpróbáljuk egy képzeletbeli prizmán keresztül szemlélni, amely a fenti kérdések alapján bonja azt részegységeire, akkor tárul fel előttünk teljes valójában a szektor sokszínűsége. Š A szervezetek egy – döntően egyesületi formában működő – csoportját olyan, azonos érdeklődési körrel, szándékkal, céllal rendelkező személyek hozzák létre. A tevékenységek, szolgáltatások ilyenkor döntően a szervezethez valamilyen módon kötődő személyek felé irányulnak. A szervezetek a működéshez szükséges forrásokat maguk teremtik elő, tagdíjon, szolgáltatási díjon, önkéntes munkán keresztül, de nem kizárt a külső támogatások gyűjtése sem. Alkalmanként

21

Sebestény István: A magyar non-pofit szektor nemzetközi és funkcionális megközelítése, Statisztikai Szemle, 2001, 79. évf., 4-5. sz., 335-355. o.

13

kapcsolatba kerülhetnek az állami, önkormányzati szervekkel, pályázhatnak, végezhetnek üzleti vállalkozási tevékenységet is, ám ez kizárólag saját igényeik hathatósabb kielégítését szolgálja. Egy részüknek nincs is pénzforgalma, működésükhöz csak a formális jogi háttér szükséges. Aktivitásuk döntően saját alaptevékenységük

végzésére

irányul.

Ezeket

nevezzük

önkiszolgáló

szervezeteknek. Ebbe a csoportba tartozik például a legtöbb sport-, hobbi- és szabadidőklub (vadásztársaságok, nyugdíjas- és öregdiákkörök stb.), és a legtöbb kulturális szervezet (olvasókörök, film- és táncklubok stb.) is. Š Csoportkiszolgáló szervezeteknek tekinthetjük azokat a főleg társas non-profit formában működő szervezeteket, amelyek nemcsak saját tagjaik, de környezetük, a társadalom hasonló helyzetben levő csoportjainak igényeit is kielégítik, érdekeit is képviselik. Tevékenységük haszna széles körben érzékelhető. Működésük költségeit nemcsak a tagok, közvetlenül érdekelt támogatók hozzájárulásából fedezik, hanem társadalmi fontosságukra apellálva már külső – főként magán, de sok esetben állami – támogatásra is számot tarthatnak. Tevékenységük főleg az érdekképviseletre, közfeladatok ellátására terjed ki, döntően valamilyen szolgáltatás nyújtása által. Ide sorolhatóak

a

különböző

szakmai,

munkaadói,

termelői

munkavállalói

érdekképviseletek, polgárőrségek, az egészségkárosodottak szervezetei, város- és faluvédő szervezetek, tudományos társaságok és az egyházak. Š Az előzőekben felsoroltaktól némileg eltér az úgynevezett közkiszolgáló szervezetek csoportja. Ezek a szervezetek általános, az állam/önkormányzat feladatkörébe

tartozó

társadalmi

problémákkal

foglalkoznak,

rendszeres

szolgáltatást nyújtanak, alapítóik, tagjaik nem feltétlenül érintettek közvetlenül az adott kérdésben, és sokszor éppen az állam vagy az önkormányzat, illetőleg más non-profit szervezet, egyház hozza őket létre. Tevékenységük főként a szociális, egészségügyi, oktatási, környezetvédelmi területeket érinti. Jellemző rájuk a társadalmi szolidaritás, az önkéntesség aktivizálása, működésük elengedhetetlen feltétele az önkéntes munka, az adományok gyűjtése, sok esetben az állammal/ önkormányzattal való aktív – általában szerződéses – együttműködés. Sokszor speciális szolgáltatásokat nyújtanak, működésük finanszírozásában fontos az állami, és/vagy

magántámogatás,

befektetéseket

is

és

végezhetnek.

kiegészítésképpen Bár

az

vállalkozhatnak,

adományosztás

is

pénzügyi

fontos

része 14

tevékenységüknek, inkább szolgáltatás-orientáltak. Átlagos méretükből adódóan gyakran foglalkoztatnak főállású munkaerőt is. Itt található a legtöbb szociális, egészségügyi, oktatási intézmény, munkanélküliség- és egyéb válságkezelő központ, illetve telefonos lelkisegély-szolgálat. Š A következő csoportba sorolhatjuk azokat a non-profit szervezeteket, amelyek kifejezetten egy intézmény (iskola, óvoda), vagy egy speciális cél (ösztöndíj, műtét elvégzése, emlékműállítás, sportágfejlesztés) anyagi támogatására jöttek létre, az érdekeltek, vagy maga az intézmény kezdeményezésére. Rendszerint az intézményhez kötődők, vagy a cél elérésében érintettek támogatására számíthatnak, de megpróbálnak kívülállóktól és pályázati forrásokból is anyagi támogatáshoz jutni. Az önkéntesek munkája főleg az adományok felkutatására, összegyűjtésére, illetve pénzügyi befektetésekre terjed ki. Az adományok az előre kitűzött cél érdekében kerülnek felhasználásra. E szervezetek általában kicsi és közepes méretűek. Egyéb tevékenységet ritkán folytatnak, ha mégis, többnyire az is adománygyűjtési célokat szolgál. Intézményesültségük jórészt formális, egy részük csak a gazdasági kényszer hatására született. Ezeket a szervezeteket céltámogató szervezeteknek nevezhetjük. Š A többcélú adományozó szervezetek célja anyagi ösztönzéssel a társadalom tagjait, intézményeit

bizonyos

közcélok

előmozdítására,

fejlesztések,

beruházások,

elindítására rábírni. Alapítói lehetnek – nemcsak hazai – magánszemélyek, állami és önkormányzati szervek, intézmények. Az alapítók kilététől függően e szervezeteket az erőteljes állami vagy magántámogatás jellemzi. Általában tőkeerősek, ebből adódóan pénzügyi befektetésekkel is foglalkoznak, támogatásaikat jórészt programokon, pályázatokon keresztül nyújtják. Intézményesültségük magas fokú, rendszeres kapcsolatban állnak mind az állami, önkormányzati szervekkel, mind a piaci résztvevőkkel. Ilyen típusú szervezetek a különböző (kulturális, tudományos, gazdaság- és településfejlesztési stb.) céllal létrejött állami, minisztériumi, önkormányzati közalapítványok, de például a Soros Alapítvány is. Š Közkiszolgáló-adományozó szervezetek közé soroljuk azt a szervezetcsoportot, mely szolgáltató tevékenysége mellett rendszeres adománygyűjtést és -osztást is végez. Az ide tartozó civil szervezetek tevékenysége sokrétű, adománygyűjtő 15

kampányokat szerveznek, önkénteseket mozgósítanak, sokszor foglalkoztatottakat is alkalmaznak. Akár pénzügyi befektetőként is megjelenhetnek adománygyűjtő és osztó mivoltukból fakadóan. Jellemző rájuk az egyidejűleg végzett többféle probléma-

és

válságkezelés,

akció-orientáltság.

Ilyen

típusú

szervezet

a

Vöröskereszt és más szeretetszolgálatok és az egy adott települést átfogó univerzális alapítványok, egyesületek. Š Legvégül pedig üzleti szervezeteknek tekintjük azokat az inkább csak jogi formájukban non-profit szervezeteket, melyek kifejezetten termelési, piaci szolgáltatási vagy pénzintézeti tevékenység végzésére jöttek létre. Általában nagyméretűek, komoly intézményi háttérrel, sok foglalkoztatottal rendelkeznek, tőkeerősek és gyakran haszonérdekeltek. Rendszeresen vállalkoznak, pénzügyi befektetéseket eszközölnek, ezáltal viselkedésük hasonlít a piaci szektor résztvevőihez. Alapítóik lehetnek magánszemélyek és állami/önkormányzati szervek, intézmények (kommunális, gazdasági, népjóléti közfeladatokat ellátó közhasznú

társaságok).

Találhatunk

azonban

közöttük

a

legkülönfélébb

tevékenységi területen működő, piaci áron szolgáltató szervezeteket is (sport-, szabadidő klubok, hagyományos és természetgyógyász, oktatási, képzési vagy éppen környezetvédelmi szervezeteket, bentlakásos intézményeket). Nem jellemző rájuk sem az önkéntes munka, sem az adománygyűjtés. A non-profit szervezeteket jellemző tulajdonságok közül egyedül a profitszétosztás tilalma érvényes rájuk, viszont ennek ellenére sokszor nagyon hasznos társadalmi feladatokat látnak el. 3. A DEMOKRATIKUS JOGOK FEJLESZTÉSÉÉRT ALAPÍTVÁNY 3. 1. Az Alapítvány létrehozása A civil szervezetek létrehozásának tekintetében többféle modell létezik, melyek többek között földrajzi elv alapján jöttek létre. Míg Angliában az alapítványok általában azért létesültek, hogy az adott alapítói vagyon disztribúcióját koordinálják, addig a közép-kelet-európai modell szervezeti struktúrája másként alakult ki. Magyarországon a közösségi felelősségvállalás még nem eléggé tudatos és a felajánlások többsége sem nevezhető komolynak. A klasszikus adományosztó alapítvány rendszeres forrásokkal rendelkezik, pályázatokat ír és pályáztat, de ilyenből elég kevés van, mivel sokkal 16

jellemzőbb a „kevert” modell, mely a klasszikus adományosztó- és gyűjtő alapítvány és az operatív alapítvány tulajdonságait vegyíti. Ebben a formában egyszerűbb volt alapítványokat létrehozni, hiszen a számviteli szabályzat ezeket esetében jobban preferálta a felajánlott támogatásokat, ezáltal egyre több alapítvány jött létre. A másik lehetőség az volt, hogy bizonyos intézmények, mint például iskolák keretein belül hozzanak létre alapítványokat a finanszírozási hiányosságok pótlásának céljából. Ezek a szervezetek a klasszikus modell felé haladnak, de nem tudatosan22. 1995-ben a USAID egy formabontó kezdeményezés elindítója volt, mely a középés kelet-európai civil szervezetek fejlesztését tűzte ki célul. Ebben működött közre a United Way mozgalom magyarországi szervezete, mely 3 millió dollár támogatást nyert a USAID-től erre a célra. A program keretében a magyar civil szektor fejlesztését, illetve a civil társadalom megerősítését tűzte ki célul. Innen ered az elnevezés Democracy Network Program, röviden DemNet, ami gyakorlatilag egy programra szerveződött alapítványként kezdte meg működését, ezáltal biztosítva a jogi kereteket a United Way számára Magyarországon. Az amerikai szervezetnél hozták a stratégiai döntéseket -a Magyarországról készült országelemzések tükrében- melyek teljes mértékben célorientáltak voltak. Ez a célorientáltság az úgynevezett „work plan”-ekben testesült meg, melyek a munkatervet testesítették meg az egyes feladatoknál. 3. 2. A DemNet célja A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány (DemNet), egyike azon nonprofit szervezeteknek hazánkban, melyek a demokratikus civil társadalom kiépítéséért dolgoznak Magyarországon, Közép-Kelet Európában, illetve más fejlődő vagy elmaradott régiókban is. Az Alapítvány célja23 olyan innovatív programok végrehajtása, amelyek fejlesztik a non-profit szektor fenntarthatóságát, illetve hosszútávon hozzájárulnak

a

demokratikus

átalakulási

folyamatok

megszilárdulásához,

a

demokratikus intézmény- és értékrendszer kialakulásához, megerősödéséhez. A DemNet céljait elsősorban adományokkal, támogatásokkal - illetve ezek közvetítésévelés a fenti célokat szolgáló tudás- és ismeretanyag átadásával kívánja megvalósítani. Tevékenysége során az Alapítvány alapvető értéknek tekinti az önkormányzatokkal, a 22 23

Interjú Csizmadia Péterrel http://www.demnet.org.hu

17

magánszférával és más civil szervezetekkel való együttműködést (kiemelve a szektorok közötti kooperációt), a professzionalizmust (mely az intézményesültségben testesül meg), a lokalitást, az átláthatóságot és a fenntarthatóságot. A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány volt az első olyan helyi non-profit szervezet a közép–kelet európai térségben, amellyel az Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala

(USAID)

együttműködési

szerződést

kötött.

Ennek

eredményeként

lehetőségük volt a magyar non-profit szervezetek között több mint 6 millió USA dollár pályázati támogatást szétosztani. Ez a támogatás viszont nem kizárólag amerikai kormányzati támogatás volt, hanem amerikai magánszemélyek adományait is magába foglalta. A DemNet rendelkezik Magyarországon olyan átfogó adatbázissal, mely több mint 3000 magyar non-profit szervezetet, különböző szektorokban dolgozó szakértőket, trénereket és tanácsadókat foglal magába. Az Alapítványt a Fővárosi Bíróság 2000. február 11-én kelt (11.Pk.61443/95/14) 6006. sorszámú határozatával közhasznú fokozatú szervezetté minősítette. A Szervezet közhasznú tevékenységei közé tartoznak az alapító okiratban megjelölt tevékenységek, melyeket a Bíróság közhasznú tevékenységnek minősített. A fenti említett tevékenységek közé tartoznak az alapítványi célokért dolgozó szervezetek számára adott pályázati támogatások, képzési programok, hazai és külföldi ösztöndíjak, konferenciák és regionális találkozók szervezése, könyvkiadás, információs adatbázis létrehozása, illetve hálózat létrehozása és működtetése. A DemNet Alapító Okiratában meghatározott működési célja azon kapcsolatrendszer fejlesztése, mely a non-profit szervezetek jövőjét alapvetően meghatározza. Az Alapítvány az önkormányzatokkal, a gazdasági szervezetekkel karöltve, illetve a szektoron belül négy fő fejlesztési területet jelölt ki:

Š Demokrácia fejlesztése

Š Szociális védőháló erősítése

Š Környezetvédelem

Š Gazdaság

18

3. 3. Az Alapítvány tevékenysége A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány tevékenysége 3 fő szakterületre koncentrálódik, mint például:24 A. Európai Uniós integrációt támogató programok Az Európai Uniós integrációt támogató programok közül hazánkban az egyik legismertebb a PHARE ACCESS. Ez a program a civil szektor Európai Uniós csatlakozását támogatja, valószínűleg még a csatlakozást követően is kiírásra kerül, ebben a formában és ezen a néven vélhetőleg utoljára. Célja a civil szervezetek megerősítése, kapacitás-építése, a közösségi joganyag átvételének és alkalmazásának támogatása meghatározott szakmai területeken. Ennek kereteiben a DemNet bonyolította le hazánkban a PHARE ACCESS 2001-es, 2002-es és 2003-as programjait. B. Nemzetközi fejlesztés ™ Hatékony civil érdekképviselet Bosznia-Hercegovinában A DemNet egy civil szektort támogató programot valósít meg BoszniaHercegovinában a magyar Külügyminisztérium támogatásával. Ezen program célja a boszniai civil szervezetek érdek- és jogérvényesítő képességének fejlesztése, alapvetően a magyarországi civil szervezetek tapasztalatainak, eredményeinek átadásával, valamint szakértők, mentorok biztosításával. A program 2004 nyarán kezdődött a boszniahercegovinai civil szervezetek igényeinek felmérésével, majd ezt követte a helyi partnerszervezetek igényeire szabott magyarországi tanulmányút. 2005 februárjában magyar civil szervezetek munkatársai látogatták meg a boszniai szervezeteket. ™ EU-s pályázatírási tréningek a Balkánon A DemNet az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatalának (USAID) regionális központja támogatásával kidolgozott egy Európai Uniós pályázatírási tréninget, mely a balkáni országok civil szervezeteit segíti. Ezáltal a civil szervezetek képet kaphatnak az EU pályázati rendszeréről, az elérhető forrásokról, valamint az Unió által alkalmazott pályázati módszertanról és struktúráról. A tréningek a magyar civil 24

http://www.demnet.org.hu

19

szektor EU-s pályázati tapasztalatain alapulnak. A 2005-ös év során három képzésre kerül sor Szerbiában, Macedóniában és Bosznia-Hercegovinában. C. Helyi civil szervezetek támogatása ™ Világbank Small Grants Program 2005 A Small Grants Program alapvető célja az elszigetelődött, elszegényedett és kiszolgáltatott társadalmi rétegek és csoportok megerősítése. Ezért a Program olyan civil kezdeményezéseket támogat, amelyek roma közösségek társadalmi-gazdasági esélyegyenlőségét és érdekképviseleti képességét erősítik, saját életük és körülményeik jobbításában való aktív közreműködésüket segítik. A Világbank 2005-re is meghirdette a fenti programot, mely a roma civil szervezetekhez szól. A pályázat -a “Roma Integráció Évtizede” kezdeményezés célkitűzéseit támogatva- célja a romák széles rétegei

és

az

állami/önkormányzati

szintek

közötti

intézményes

párbeszéd

megteremtésére irányuló térségi, regionális, vagy országos kezdeményezések, együttműködések fejlesztése. A pályázatok tevékenységének azt a célt kell szolgálniuk, hogy a romák részvételén és kezdeményezésén alapuló európai uniós pályázati projekttervek szülessenek, melyek megvalósításban a későbbiek során a roma szervezetek maguk is részt vállalnak. A pályázati programot a DemNet Alapítvány koordinálja a Világbank felkérésére. 4. A MAGYAR CIVIL TÁRSADALOM A mai magyar civil társadalom szereplőit különböző rendszerezési elvek alapján csoportosíthatjuk Csizmadia Péter elgondolása25 alapján. Az elsődleges megközelítés alapján, mely az adott szervezet intézményesültségének foka szerint csoportosítja a civil szervezeteket négy alapkategória létezik ma Magyarországon. Az első kategória azon szervezetek csoportja, melyek már teljes mértékben intézményesültek, anyagilag biztos alapokon állnak, fizetett –professzionális- alkalmazottakkal rendelkeznek, illetve saját irodát üzemeltetnek. A második csoporthoz azok a szervezetek tartoznak, amelyek egyfajta „köztes állapot”-ban vannak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy intézményesültségüket tekintve státusszal rendelkeznek – rendszeres programjaik vannak és prosperálnak- viszont anyagi lehetőségeik nem elégségesek ahhoz, hogy fizetett alkalmazottakkal dolgozzanak, illetve, hogy irodahelyiséget tartsanak fenn. A 25

Interjú Csizmadia Péterrel

20

harmadik csoport tagjai ugyan működnek, de nehezen szereznek forrásokat, melyek általában

elég

rendszertelenek,

ezáltal

az

általuk

tervezett

programok

megvalósíthatósága bizonytalan. Az utolsó kategóriába tartozó civil szervezetek sajnos csak jogi formájukban léteznek, érdemi munkát egyáltalán nem végeznek. Jelenleg körülbelül 50.000 bejegyzett non-profit szervezet működik hazánkban, ezzel KözépKelet-Európa egyik legaktívabb önszerveződésen alapuló szektorát alkotva. Ugyanakkor Magyarországon a non-profit szektor még mindig kialakulóban van, a fejlődésnek még csak a kezdeti szakaszánál tart. Fontos, hogy erős és stabil non-profit szektor fejlődjön ki elismert, megbízható, magas szakmai színvonalú szervezetekkel. Ugyanakkor általános hiány van a civil szervezetek vezetése terén elegendő tapasztalattal és szakértelemmel rendelkező egyénekből, ami éppen a szervezetek számának hirtelen növekedésével magyarázható. Összességében elmondhatjuk azt, hogy a második körbe tartozó szervezetek alkalmasak csak arra, hogy fejlesszék őket „köztes állapot”-uknál fogva, de sajnálatos módon még ezen a szervezetek számára is rendkívül nehéz a továbbfejlődés, melynek oka alapvetően a pénzügyi bizonytalanságban gyökerezik és a szakképzett munkaerő megszerzése és megtartása is problémát okoz.

21

4. 1. A civil non-profit szféra helyzete

ERŐSSÉGEK Sok civil felelősségtudat

kezdeményezés,

GYENGESÉGEK társadalmi Sok ügyeskedés, megoldás

féllegális

és

szabálytalan

A jogi szabályozás alapjai kialakultak

A szabályozás nem konzisztens, sok a kiskapu

Növekvő szolgáltatói szerep

Inadekvát finanszírozás, minőségi problémák

Különböző értékrendű adományozók

és

politikájú

külső Az adományosztók támogatásfüggősége

Leleményesség és sikerek a forrásteremtésben

többségének

Gyakori a kiszolgáltatottság és kompromisszumkényszer

Szektorszinten kiegyensúlyozott finanszírozási Bizonytalan pénzügyi helyzetű szervezetek szerkezet Sok kiváló szakember

Gyenge gazdasági vezetés és menedzsment

Kiterjedt, egyre bővülő képzés

Kevés munkahely, alacsony bérek

Erős kutatás, gazdag szakirodalom

Gyenge gyakorlati hasznosulás

Erős szakmai identitás és elkötelezettség

Gyenge szektortudat, megosztottság

Szaporodó civil házak, non-profit információs Megoldatlan szektorális érdekképviselet központok ESÉLYEK

VESZÉLYEK

A szektor érdekképviseletének megszervezése

A politikai kiszolgáltatottság növekedése

A szektoron belüli együttműködés erősítése

Az érdekellentétek erősödése

Világos és méltányos non-profit szabályozás Átláthatósági kiharcolása kedvezmények Etikai kódex létrehozása, minőségbiztosítás Aktív szerepvállalás érvényesítésében

az

EU-normák

élesedése,

a

rivalizálás

problémák,

csökkenő

A botrányok tovább rontják a szektor megítélését hazai Az Uniós csatlakozás elmulasztása

civil

kontrolljának

Érvényesülő szubszidiaritási elv, növekvő állami A pénzügyi és színvonal-problémák súlyosbodása támogatás Finanszírozási tartalékok feltárása, tőkeellátottság Kevesebb alternatív adomány és non-profit javítása szolgáltatás A szektor humán erőforrásainak bővítése

Működési esetlegességek, menedzsment

szakszerűtlen

A hazai finanszírozású non-profit képzés és Szakadék a szakmai ismeretek kereslete és kutatás erősítése kínálata között A non-profit működés szakmai támogatásának A szektor kettészakadása, javítása ellehetetlenülése Részvétel a tudás és tapasztalatok nemzetközi A technikai ismeretek cseréjében elszigetelődés

a

kis

egyoldalú

civilek exportja,

A táblázatba foglalt felsorolás is mutatja, hogy az erősségek és gyengeségek (s még inkább az esélyek és veszélyek) szorosan összefüggenek egymással. Az általam készített interjúk26 során egyértelműen világossá vált számomra, hogy nem a szektor egymástól elszigetelt, s így külön-külön kezelhető jellemzőivel van dolgunk, hanem ugyanannak a jelenségnek több különböző oldalával. ™ A magyar non-profit szektor legfőbb erőssége, s ugyanakkor legnagyobb belső tartaléka az, hogy az állampolgárok aktívan, megoldás-orientáltan reagálnak a társadalmi problémákra. Sok a civil kezdeményezés, s ezek gyakran öltenek nonprofit (főleg egyesületi és alapítványi) formát. A társadalmi felelősségtudat és szolidaritás megnyilvánulásaira mindig számítani lehet, amikor jól átlátható a közösségi érdek (például a városrész iskolájának megmentése, kommunális ellátásának javítása), vagy olyan társadalmi csoportok (például beteg gyerekek, árvízkárosultak) szorulnak támogatásra, amelyekkel érzelmileg azonosulni lehet. Sajnálatos módon viszont, még a közösségi érdekek szolgálata során is, de főleg azok ürügyén sok az ügyeskedés, a féllegális és szabálytalan megoldás. Ez részben a fentiekben pozitívumként említett megoldás-orientáltság terméke, egy olyan történelem alakította ki, melynek során folyamatosan a társadalommal szemben álló hatalom kijátszására, sokszor a minden áron való túlélésre kellett berendezkedni. A kezdetleges

kapitalizmus

gazdasági

és

politikai

környezetében

–mely

Magyarországon volt tapasztalható az 1990-es években- ezek a tendenciák még fel is erősödnek, ami azzal a következménnyel jár, hogy egymást követik az alapítványi és egyesületi botrányok. Ezek természetesen a médiában is megjelennek, s számottevően rontják a non-profit szektor társadalmi megítélését. ™ A szektor jogi és gazdasági szabályozásának rendszere kialakult. Az egyesülési szabadságot törvény garantálja. A non-profit szervezetek számos adó-, illeték és vámkedvezményben részesülnek. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a szabályozás nem teremt jól átlátható viszonyokat, minden szereplő számára világos követelményrendszert.

26

Interjú Béres Tiborral, Csizmadia Péterrel és Nizák Péterrel

23

A közhasznú szervezetekről szóló törvény érvényesítése akadozik, a bíróságok a törvény szelleme helyett a törvény betűjét követik, s a bürokratikus akadályok egész sorát gördítik a közhasznú státus megszerzésére törekvő alapítványok és egyesületek útjába. A szabályozás bonyolultságának ellenére is hiányoznak azok a beszámolási szabályok és ellenőrzési mechanizmusok, amelyek kizárnák (vagy legalábbis megnehezítenék), hogy a legkülönbözőbb (állami, politikai és gazdasági) szereplők visszaélésekre használják fel a non-profit szervezeti formákat. ™ Az elmúlt évtizedben érzékelhetően nőtt a non-profit szervezetek szolgáltató szerepe. Ennek innovációs hatása éppúgy felbecsülhetetlen fontosságú, mint az az alternatív szemlélet, amelyet a civil szervezetek – az állami és a for-profit szolgáltatókkal szemben – a jóléti ellátások legkülönbözőbb területein képviselnek. Egyre több az olyan terület is (például a környezetvédelem, hajléktalan-ellátás), ahol a szolgáltatások döntő hányadát non-profit szervezetek nyújtják. A mai napig nem született világos, érdemi döntés az állami, a piaci és a non-profit szolgáltatók közötti munkamegosztásról, arról hogy a nagy ellátó rendszerek átalakítása során milyen támogatások fejében, milyen feltételek mellett, milyen közfeladatokat kell/lehet átadni a civil szervezeteknek. Így az átadott szolgáltatásoknak se a minősége és folyamatossága, se a finanszírozása nem garantált. Az oktatási, szociális, kulturális vagy egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó non-profit szervezetek folyamodhatnak ugyan normatív támogatásért, de a fejkvóták költségvetésben rögzített összege a folyó kiadásokat sem fedezi, az infrastrukturális fejlesztésekre pedig végképp nem nyújt lehetőséget. ™ A magyar non-profit szektor a legkülönbözőbb értékrendeket képviselő és igen változatos támogatáspolitikát folytató külső adományozókra számíthat. A rendszerváltozást követő átmeneti helyzetben viszonylag sok szektoron kívüli szereplőt (magánszemélyeket, vállalatokat, kormányzati szervezeteket, külföldi adományozókat) lehetett megnyerni a civil szervezetek által képviselt ügyeknek. A döntéshozók körét (s ezzel a döntések sokszínűségét) tovább növelte, hogy az 1%os törvény jóvoltából az adófizetők az állami bevételek terhére támogathatják az arra érdemesnek tartott non-profit szervezeteket.

24

Az adományokból finanszírozott civil kezdeményezések tehát sok különböző mechanizmuson

keresztül,

változatos

forrásokból

juthatnak

támogatáshoz.

Általában szektoron belüli nagy adományosztók (alapítványok, közalapítványok) többsége egyetlen támogatói csoporttól, sőt, gyakran egyetlen külső támogatótól függ. A legnagyobb alapítványoknak alig van saját tőkéjük, amelynek a hozadékára stabilan számíthatnának. Az általuk kiosztható támogatások nagysága, de gyakran maga a támogatáspolitika is azon múlik, hogy alapítóik, támogatóik az adott időszakban mekkora összeg újraelosztását bízzák rájuk, s ehhez milyen irányelveket fogalmaznak meg számukra. Ez nemcsak az adományosztók szempontjából jelent kiszolgáltatottságot, hanem – áttételesen – az általuk támogatottak számára is. ™ A forrásteremtésben a non-profit szervezetek jelentős része igen nagy leleményességet mutat, és komoly sikereket könyvelhet el. Ez egyaránt érvényes a pályázati lehetőségek kihasználására, a legkülönbözőbb állami és magántámogatók meggyőzésére, a kül- és belföldi adományszerzésre, valamint azokra a bevételekre, amelyekre a szolgáltatások értékesítése és a vállalkozási tevékenység útján lehet szert tenni. Ugyanakkor a bevételszerző tevékenység rengeteg energiát emészt fel, nem egyszer átalakítja a szervezeti struktúrákat és értékeket. A pályázatok rendszerint sok bürokratikus kötelezettséggel járnak, az informális úton szerzett támogatások pedig gyakran vezetnek gazdasági és politikai kiszolgáltatottsághoz. A források eléréséhez sokszor van szükség kompromisszumokra, sőt, néha a szervezet programjainak módosítására, s esetleg az eredeti küldetés feladására is. ™ Szektorszinten kiegyensúlyozott a finanszírozási szerkezet. Egyetlen bevételi forrásnak vagy támogatói csoportnak sincs akkora súlya, hogy annak bármilyen drasztikus csökkenése a szektor egészének anyagi biztonságát fenyegetné. Ennek ellenére egyes szervezeteknél igen gyakori, hogy működésüket teljes egészében vagy döntő részben egy típusú bevételre alapozzák. Ez a szervezet szintjén természetesen bizonytalan pénzügyi helyzetet eredményez, hiszen az adott finanszírozási forrás váratlan kiapadása esetén a kieső bevételek pótlása igen nehéz, vagy akár megoldhatatlan is lehet.

25

™ A non-profit szervezetek vezetői és önkéntes segítői között nagyon sok a kiváló szakember, akiket volt alkalmam személyesen is megismerni. Az alapítványok és egyesületek egy része kifejezetten azért jött létre, mert különlegesen elhivatott tanárok, orvosok, művészek, közösségszervezők stb. kiemelkedően magas színvonalon, bürokratikus kötöttségektől mentesen kívántak dolgozni. Talán ebből is fakad az a probléma, hogy a szervezetek jelentős részében igen gyenge a gazdasági vezetés, szakszerűtlen a menedzsment. Jellemző a pénzügyi ismeretek hiánya, a szervezetek a legritkább esetben foglalkoztatnak gazdasági igazgatót vagy egyéb pénzügyi szakembert. A szakmai vezetés gyakran abban a meggyőződésben él, hogy a küldetéstudat mentesít a szervezeti professzionalizmus, a pénzügyi fegyelem és az átláthatóság kötelme alól, de ez természetesen nem minden szervezetre igaz. ™ Az elmúlt tíz év alatt erős és sokrétű non-profit képzés épült ki. A tanfolyami formák és tréningek mellett megjelent az iskolarendszerű non-profit ügyintéző-, illetve menedzserképzés. A non-profit ismeretek oktatása beépült az egyetemi és főiskolai tantervekbe, már akkreditált főiskolai képzés is létezik. A civil szervezetek vezetésében lassan megjelenik egy új generáció, amelyik már nemcsak a saját szakmáját, de a non-profit szervezetek működtetésére vonatkozó ismereteket is állami képzés keretében sajátította el. ™ A munkaerő kínálat bővülésének ellenére nagyon kevés olyan szervezet van, amely jól fizetett, főállású munkavállalókat tudna foglalkoztatni. Az alacsony bérek miatt fennáll az a veszély, hogy az igazán jó szakemberek közül a szektor csak a legelhivatottabbakat tudja megtartani, a frissen végzett fiatalok közül pedig eleve csak a kevésbé „kapósakat” tudja megszerezni.

26

™ A szektorban széles körű kutatási tevékenység folyik, ennek eredményeként a magyarországi

civil

szféra

teljesítménye

és

esetenként

modellértékű

kezdeményezései nemzetközileg is ismertek és elismertek. Gazdag a magyar nyelvű szakirodalom, rendelkezésre állnak azok az adatok és információk, amelyek a szektor helyzetének megítéléséhez és a vele kapcsolatos döntések megalapozásához szükségesek. A kutatási eredmények gyakorlati haszna azonban kicsinek mondható, mivel csak szórványosan jutnak el a potenciális felhasználókhoz. A médiában megjelenő tudósításokban olyan jelenségekkel kapcsolatban is sok a tárgyi tévedés, amelyekről pontos kutatási adatok állnak rendelkezésre. A non-profit szervezetek vezetői, de a szektorral foglalkozó állami döntéshozók is ritkán támaszkodnak a tudományos meghatározásokra és eredményekre, s még ritkábban lépnek fel olyan megrendelésekkel, fogalmaznak meg olyan gyakorlati kérdéseket, amelyek érdemben befolyásolnák a kutatások irányait. ™ A non-profit szervezetek nagy részét az erős szakmai identitás és az általuk képviselt ügyek iránti kivételes elkötelezettség jellemzi. Ennek köszönhetően képesek arra, hogy céljaik érdekében mozgósítsák a potenciális partnereket és segítőket, s a maguk területén összehangolt munkát végezzenek. Ez abban is tükröződik, hogy a szakterületekhez kötődve számos non-profit ernyőszervezet jött létre, s egy részük tagjai teljes megelégedésére végzi koordináló és szakmai érdekérvényesítő tevékenységét. A téma mélyebb tanulmányozása során viszont az derült ki számomra, hogy a non-profit szervezetek még mindig nem definiálják magukat a civil társadalom intézményes megtestesülését jelentő közösségként, nem jelennek meg olyan öntudatos, önálló szektorként, mint az állami és a piaci szektor. Csak az azonos szakmai területen dolgozó szervezetek között van párbeszéd, a különböző területek között rosszul működik az információcsere és gyenge az együttműködés. ™ A szektor politikailag, gazdaságilag, sőt még területileg is megosztott. Hiányzik a kis vidéki szervezetek iránti szolidaritás, a segítőkészség, a kapcsolatokat a kölcsönös bizalmatlanság és a rivalizálás jellemzi. Ebből az is következik, hogy a szektor egészének kommunikációja, nyilvánosság előtti szereplése nagyon erőtlen.

27

™ Megkezdődött azoknak a non-profit szektort segítő információs, tanácsadó és szolgáltató központoknak, civil házaknak a kiépülése, amelyektől egyaránt várható a szektoron belüli párbeszéd fejlődése és a szervezetek professzionalizálódásának segítése. A szektorszintű érdekképviselet kérdése azonban továbbra is megoldatlan. A közös érdekek védelmében végzendő lobbi-tevékenységet se a szakmai ernyőszervezetek, se a non-profit információs és szolgáltató központok nem tekintik feladatuknak. Ebből az következik, hogy a szektor nemhogy érdemben befolyásolni, de még monitorozni sem képes a jogi és gazdasági szabályozás módosulásait, az állami támogatáspolitikát és a civil szférát érintő egyéb változásokat. A non-profit szektor erősségeiből és gyengeségeiből lényegében közvetlenül levezethetők azok az esélyek és veszélyek, amelyekkel a közeljövőben számolni kell. 4. 1.1. A non-profit szektor strukturális kérdései A magyarországi non-profit szektor a KSH 2003. évre vonatkozó adatai szerint

27

53022 szervezetből áll28. Ennek 40%-a, – 21216 – alapítványi formában, 31806 pedig társas non-profit szervezetként működik. Az alapítványok 60%-a három tevékenységi területhez, az oktatáshoz (32%), a szociális ellátáshoz (15%), és a kultúrához (14%) köthető. A társas non-profit szervezetek körében továbbra is a szabadidős (25%) és a sportegyesületek (19%), valamint a szakmai érdekképviseletek találhatóak a legnagyobb arányban.29 A szektorban 12 százalékos növekedés volt megfigyelhető, viszont egyenletesen oszlott el a tevékenységi területek között, ezzel együtt viszont nőttek a területi egyenlőtlenségek. A közhasznúvá vált non-profit szervezetek száma is folyamatos növekedést mutat. A közhasznú státust szerzett szervezetek aránya 2003-ban megközelítette a 47 százalékot, a kiemelkedően közhasznúvá nyilvánítottaké pedig a 8 százalékot30. A hivatalosan működő szervezetek 92 százaléka fejtett ki aktív tevékenységet az év során. Több mint 6 százalékuk működése csak a szervezet

27

Központi Statisztikai Hivatal: A 2003-ra vonatkozó non-profit adatgyűjtés legfontosabb megállapításai, Budapest, 2003. 28 1. számú táblázat - Mellékletek 29 2. számú táblázat - Mellékletek 30 3. számú táblázat - Mellékletek

28

fenntartásra korlátozódott, és mintegy 900 szervezet csak névlegesen működött31. Megfigyelhető, hogy szinte állandónak tekinthető azoknak a száma, akik a tevékenységüket megszüntetik vagy ’fantom’ szervezetként csak de facto működnek- a non-profit szervezetek 9 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. A non-profit szervezetek tevékenységével, szolgáltatásaival érintett személyek és szervezetek száma a legszerényebb becslésen alapuló számítás szerint is legalább másfél millió. A non-profit szféra 2003-ban 63 ezer főt foglalkoztatott főállásban, teljes munkaidőben.32 További 7 és fél ezer fő munkájával volt egyenértékű annak a közel 24 ezer munkavállalónak a teljesítménye, akiket a non-profit szervezetek részmunkaidőben és nem főállásban alkalmaztak. 2003-ban a szektorban tevékenykedő önkéntes segítők száma megközelítette a 400 ezer főt. Az általuk teljesített 34 millió munkaóra körülbelül 16 ezer főállású foglalkoztatott munkaidejének felelt meg. A területi elhelyezkedést tekintve a non-profit szektorról is kijelenthető, hogy főváros- és nagyváros centrikus.33 Az 53022 szervezetből 13466 szervezet működik a fővárosban és a 23 fővárosi kerületben, további 11895 szervezet pedig a 22 megyei jogú városban. Az alapítványok csaknem harmada, az egyesületek közel negyede a fővárosban jött létre. A civil szektor százmilliárdos nagyságrendű bevételének majdnem kétharmada Budapesten összpontosul.34 A lakossági önszerveződéseknek különösen fontos szerepe lenne a szegényebb régiókban, ám a többszörösen hátrányos helyzetű Szabolcsban például országos viszonyításban is a legkevesebb alapítvány és önsegítő egyesület működik, szám szerint csupán 2516, viszont ez a helyzet az elmúlt években fokozatos mérséklődést mutatott. 4. 1. 2. Függetlenség (pártpolitikához való viszony) A társadalmi szervezetek parlamenti költségvetési támogatása során pártpolitikai függőség jöhet létre. Az országgyűlési bizottság ugyanis a részt vevő pártok politikai megegyezése alapján ítéli meg az egymáshoz közel álló szervezetek számára – a jelképes összegű – támogatást. Civil non-profit szervezetként tehát kifizetődő valamely párthoz közel állni – természetesen leginkább a kormányzó politikai párthoz. A szakmai legitimáció, a tényleges pártpolitikai függetlenség olyan értékek, amelyek a non-profit 31

4. számú táblázat - Mellékletek 8. számú és 9. számú táblázatok - Mellékletek 33 1. számú táblázat - Mellékletek 34 10. számú táblázat - Mellékletek 32

29

szektorban hangsúlyosak, ám a politikai, kormányzati hatalommal történő konkrét viszonylatokban mindenki másként kezeli ezeket. Ennek oka egyrészt az, hogy a civil szervezeti támogatások döntési folyamatai egyediek és nem normatív szabályok szerint zajlanak; másrészt az, hogy a non-profit civil szektornak nincsen érdekképviseleti, érdekvédelmi, önszervező és elosztó funkciókat ellátó olyan fóruma, amely segítene szakmai alapokra terelni az állam és a civil szektor együttműködésének forrásokkal kapcsolatos folyamatait. Maga a közhasznúság nem teszi lehetővé a nyílt pártpreferenciák vállalását, mivel a szervezet köteles arról nyilatkozatot adni, hogy közvetlen politikai tevékenységet nem folytat és szervezete pártoktól független. Ennek ellenére talán nem túlzás azt állítani, hogy egyes szervezetek esetében van bizonyos nézetazonosság meglévő politikai irányzatokkal, ezek azonban nem érik el az együttműködés szintjét sem. Ami egyik oldalról a politikai érdekérvényesítés alsó fokát jelöli, másfelől viszont a pártpolitikai függetlenség tartalmi kritériumainak megfelel. A fentieket cáfolja viszont az a nyílt levél, amit a magyarországi civil szervezetek intéztek a 2006. évi országgyűlési választásokon induló pártokhoz.35 Ebben a levélben egyértelműen a civil szervezetek függetlensége fejeződik ki, és mint választásra jogosult állampolgárok kérnek tájékoztatást a kormányzati hatalomért versengő pártok civil társadalmi elképzeléseiről, hiszen „csak ezek ismeretében várható el az állampolgárok felelősségteljes döntése”. A civil szervezetek célja az, hogy „nyomon lehessen követni a választási kampány során a pártprogramokban megfogalmazott ígéretek, elképzelések megvalósulását”. 4. 1. 3. A civil szervezetek belső kapcsolathálója, érdekképviselet A civil szervezetek kapcsolathálójával foglalkozott az Ökotárs Alapítvány által végzett kérdőíves felmérés36, amelynek keretében 1147 civil szervezetet kerestek meg postai úton, s ebből 169 szervezet küldte vissza a kitöltött kérdőíveket. A kis elemszámú mintából kifolyólag a kutatók nem kívántak az egész civil szférára vonatkozó megállapításokat tenni. Feltételezésük szerint a kérdőívet visszaküldő civil szervezetek a szektor fejlettebb, jelentősebb képviselőit jelenítették meg. A fejlettség értelmezésünk szerint azt jelentette, hogy nyitottabb, aktívabb szervezetekről van szó, akik anyagi, 35

http://www.eucivil.hu/adwin_051012c.html Nyílt levél a 2006. évi magyarországi választásokon induló politikai pártokhoz 36 Ökotárs Alapítvány : Civil szervezetek és az EU csatlakozás c. kutatása, http://www.okotars.hu/eu.html

30

infrastrukturális, kapcsolati tőkével jobban rendelkeznek, mint az átlagos civil szervezetek. A kutatás összefoglaló megállapításai tehát ezekre a civil szervezetekre vonatkoztak, amiből az is következik, hogy a civil szféra egészének kapcsolati helyzete a vizsgált csoporthoz képest valószínűleg rosszabb. A kutatást összefoglaló tanulmány szerint a kapcsolati tőke alapvetően meghatározza a szervezetek működési lehetőségeit, és jó mutatója lehet annak, hogy a civil szféra mennyire képes egységes, összehangolt fellépésre. Általánosságban a mai magyar civil non-profit szféra esetében elmondható az, hogy a civil szervezeteknél az egymás közötti együttműködésben már igen széles hatókörű országos, sőt jelentős nemzetközi kapcsolatháló alakult ki. A hosszú távra tervezett közös munka azt mutatja, hogy tudatos elkötelezettség húzódik meg az egyes kapcsolatok mögött. A hosszú távú kooperáció főleg közös programok kidolgozásában, végrehajtásában nyilvánul meg, mely az adott szervezettel azonos tevékenységi körbe tartozó más szervezettel valósul meg, hiszen ezek általában ugyanazt a jól meghatározott kört képviselik. Ezt a feltételezést megerősíti az is, hogy a civil szervezetek főként a szakmai alapon szerveződő országos szövetségekben vesznek részt. Kizárólag települési, kistérségi szintű kapcsolataikra jellemző a sokoldalú, aktív partneri viszony más típusú civil szervezetekkel is. A hivatalos intézményekkel kiterjedtebb a kapcsolatuk a civil szervezeteknek, mint egymással. Ez viszont csak részben igaz, hiszen a kapcsolatháló ezen a területen változatosabb, ugyanakkor alacsonyabb térségi szinten, többnyire helyi és megyei intézményekkel alakul ki. Bár az együttműködések itt is sok esetben hosszú távra szólnak, jellegüket tekintve kevésbé aktívak, mint a civil szervezetek egymás közötti együttműködése esetében, ami főleg egymás rendezvényein, egyeztető tárgyalásokon történő részvételt jelent. Magyarországon az állam és a non-profit szektor közötti viszony a kapcsolatok intézményesülésében fejlődött a legtöbbet, bár ez a fejlődés nem volt tudatos, sokkal inkább kényszer hatására ment végbe. A kormányzati intézmények és a non-profit szervezetek közötti kapcsolatok területén akkor következett számottevő változás, amikor a szektorral való együttműködés a kormányzati politika rangjára emelkedett és centralizálódott a kormányzati struktúrába. Magyarországon a civil ügyekben az igazi áttörést az jelentette, amikor a Miniszterelnöki Hivatalon belül létrehozták a Civil Kapcsolatok

Főosztályát.

Ezáltal

a

civil

szervezetekkel

való

kapcsolatok 31

intézményesültek és centralizálódtak. Ezt követően jöttek létre az úgynevezett Civil Házak, melyek regionálisan szerveződő szakmai szervezetekként funkcionáltak, hat régióban működve, információs, szolgáltató tevékenységet végezve. A Civil Házak működtetésében az állam intézményesen is szerepet vállalt. A 2002-es kormányváltást követően az Ifjúsági, Szociális, Családügyi és Esélyegyenlőségi Minisztérium kereteiben folytatta működését s Civil Kapcsolatok Főosztálya, a Civil Házak pedig, átalakultak Civil Szolgáltató Központokká (CISZOK) ezáltal létrehozva egy a réginél sokkal erősebb civil hálózatot.37 A civil szférát és a kormányzati kapcsolatok intézményesülésének egyik legújabb programja a Kormányzati Civil Stratégia, mely 14 pontban fejti ki a tanácsokat és teendőket a jövőre nézve.38 4. 1. 4. A civil non-profit szektor nyilvánossága A civil non-profit szektor nyilvánossághoz jutásáról (annak mértékéről, mutatóiról és folyamatairól) nincsenek kutatási adatok, viszont interjúalanyaim mindennapi tapasztalatai azt mutatják, hogy: ™ a civil non-profit szektornak erősebb a belső nyilvánossága, mint a külső; ™ a belső nyilvánosságon belül is az ágazati-tevékenységi értelemben vett szakmai nyilvánosság az elsődleges; ™ a külső nyilvánossághoz jutás esélye illetve szándéka annak megfelelően gyenge, amilyen erőtlen a hazai civil non-profit szektor érdekérvényesítő befolyása a politikai, társadalmi és szakmai döntéshozatali folyamatokban. A külső nyilvánossághoz leginkább magazinszinten jut hozzá a szektor (például a Népszabadság állandó rovatában, kis színes újsághírekben leginkább konkrét eseményekhez vagy akciókhoz kötődve). A non-profit szektoron belüli nyilvánosság elsődleges terepei a közismert sajtótermékek (Sansz, Pályázatfigyelő) és a különböző Hírlevelek (NIOK, Európa Ház). Ezek vegyesen szolgálják az egyes szervezetek tevékenységéről szóló tájékoztatást, az eseményekre szóló részvételi felhívást, a pályázati lehetőségek nyilvánosságra hozatalát, a közinformációk terjesztését. Külön műfajként kezd kialakulni a különböző “civil mellékletekben” az szja 1%-kal kapcsolatos hirdetmények közzététele. „ A civil 37

Bartal Anna Mária: Nonprofit elméletek, modellek, trendek. Századvég Kiadó, Budapest, 2005, 209213. o. 38 http://www.civilegyuttmukodes.hu

32

non-profit szektor intézményesülésével párhuzamosan megoldandó kérdés az egyes nyilvánossági funkciók szétválasztása: legyen szektor szintű “hivatalos” közzétételi fórum, legyenek tájékoztató és információs fórumok, s legyenek külön fórumai a szakmai belső kommunikációnak”.39 A “hivatalos közzétételi fórum” alatt egyaránt értjük az állami szervek non-profit szervezetek irányában tett közleményeinek helyét (például a nyílt jogalkotás rendszerében a tervezetekről közleményt), valamint a civil non-profit szervezetek jogszabály szerint kötelező információinak helyét (1%, közhasznúsági beszámoló). 4. 1. 5. Önkéntesség Az önkéntes segítő a civil non-profit szervezet tevékenységét ellenszolgáltatás vagy más egzisztenciális érintettség nélkül, saját munkájával, közreműködésével, tevékenységével segítő magánszemély.40 Tágabb értelemben önkéntes segítők a társadalmi szervezet tagjai is, akik egyesületük működését, rendezvényeit és programjait saját önkéntes tevékenységükkel szervezik és folytatják. E tág értelmezés azonban kettős értékelést eredményezne, hiszen a civil szervezet és tagja között tagsági jogviszony van, amely magában foglalja a szervezettel kapcsolatban végzett munkával összefüggő jogokat és kötelezettségeket is. Az önkéntes segítő attól önkéntes, hogy szervezeti jogviszony alapján sem lenne köteles a tevékenységre. Csak és kizárólag az önkéntes munka által elérendő cél, az önkéntes munka karitatív és segítő tartalma, esetleg személyiségfejlesztő és képzési hatásai motiválják az embereket. Az önkéntes munka a pénzbeli ellenszolgáltatás, hatósági vagy más hatalmi kényszer nélkül, illetve anyagi és egzisztenciális érdek nélkül, mások javára végzett tevékenység. Az önkéntes munkának minden emberi közösségben és minden korban helye volt és lesz is a jövőben. Ennek a két legkiemelkedőbb oka: 1. A szolgáltatások iránti igények mindig nagyobbak, mint amit ki lehet elégíteni. Mindig lesz olyan igény, amelyet az állami, önkormányzati intézményrendszer nem tud, nem képes kielégíteni, ezért szükségképpen ez a feladat a civil szférára hárul.

39 40

Interjú Nizák Péterrel http://onkentes.hu

33

2. Az önkéntes munka igen fontos lelki szükségleteket elégíthet ki, hozzájárulhat ahhoz, hogy a munkát végző kiélje kreatív hajlamait, számára új közösségekbe kapcsolódjon be és hasznosnak érezze magát. A karitatív magatartás, a szolidaritás sok ember hitbéli meggyőződésének gyakorlatra váltását is jelenti. A

különböző

meghatározások

alapján

néhány,

jellemző

tulajdonsággal

általánosságban is meghatározható: ™ Az önkéntesség a civil jelleg egyik legszebb megnyilvánulása, melyet a társadalmi szolidaritás motivál. ™ Önkéntes

tevékenységet

elsősorban

nem

anyagi

ellenszolgáltatásért

végeznek, de a kiadások megtérítése, vagy jelképes fizetség megengedhető. ™ A tevékenység “önkéntes”. ™ Más személy vagy a társadalom hasznára kell, hogy irányuljon (bár köztudott, hogy az önkéntesség jelentős haszonnal jár az önkéntes személyére nézve is). Magyarországon 2005. október 31-én az Országgyűlés elfogadta a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVII. törvényt,

ami hosszú évek

munkájának a gyümölcse.41 A törvény célja az volt, hogy a közérdekű önkéntes tevékenységet, mint jogi viszonyt szabályozza és intézményesítse, ezáltal elhárítva a jogi akadályokat. Ez hozzájárul a fogadó szervezet védelméhez és az önkéntes tevékenység támogatásához, illetve ösztönzéséhez. A közérdekű önkéntes tevékenység törvény által meghatározott fogalma:„Közérdekű önkéntes tevékenység a fogadó szervezetnél a törvényben meghatározott tevékenységi körben ellenszolgáltatás nélkül végzett munka”. Az önkéntes jogviszony alanyai közé tartozik az önkéntes (aki a munkát végzi) és a fogadó szervezet (akinek a részére a munkavégzés történik). Az önkénteseknek biztosítható juttatások köre is meghatározásra került a törvény által, mint például: napidíj, munkaruházat, útiköltség, szállásköltség, étkezési költségek, védőoltás és szűrővizsgálat költsége, képzési költségek, illetve egészségkárosodás esetére kötött élet- és balesetbiztosítás. Az önkéntességet a világ különböző országaiban különbözőképpen definiálják. Általánosságban elmondható, hogy az egészségügy és szociális gondoskodás, a sport és 41

2005. évi LXXXVII. törvény

34

a közösségi részvétel/közösségfejlesztés szektorokban a legaktívabbak az önkéntesek. Az Amerikai Egyesült Államok önkéntesség-gyakorlatának egyik fő jellemzője, hogy sokkal fejlettebb, modernebb és a kultúrába jobban beépült, mint a mi régiónkban. A kultúrán itt elsősorban azt értjük, hogy a hagyományosan liberális értékvilág számára természetes az önkezdeményezés, az önszerveződés és a függetlenség, amelyek a civil társadalomnak jobban és mélyebben alapértékei és alkotórészei, mint az akár baloldali, akár jobboldali színezetű irányítás alatt működő, azonban mindkét esetben meglehetősen etatista szemléletű magyar társadalomban. Más demokratikus országok társadalmaiban is igen elterjedt az önkéntes munka. Ez leggyakrabban a non-profit szervezeteknél intézményesen végezhető, főként technikai jellegű segítségnyújtás (akciókban tömegrészvétel, levélpostázás, telefonügyelet, mindennapi ügyintézés, adományszerzésben közreműködés). A civil szervezetekhez gyakran kapcsolódó tanácsadó testületek, kuratóriumok is legtöbbször önkéntes alapon működnek. Ritkán, de van lehetőség arra is, hogy a szakemberek a szakmájukat gyakorolják önkéntesként, például ügyvéd ingyen vállalja kliensei védelmét egy emberjogi alapítvány felkérésére. A motivációk között -bármilyen csúnyán hangzikelsősorban a lelkiismeret-megnyugtatás szerepel a középosztálybelieknél, valamint a már említett puritán erkölcsiség, a “visszaszolgáltatni a közösségnek” gondolata. Az önkéntesek nagy része középosztálybeli, középkorú állástalan (háztartásbeli) nő. Ugyanakkor meglepően magas arányban vesznek részt az önkéntes munkában alacsonyabb

keresetű,

hátrányos

helyzetű

rétegekből

jövők

is.

Ez

olyan

szociálpszichológiai jelenség, amely Magyarországon is tapasztalható. (Gondoljunk a jobb körülmények között élő hajléktalanok társaikat segítő akcióira, vagy a drogfüggők és alkoholisták különböző önsegítő egyesületeire.) Az önkéntesekkel való foglalkozás számtalan nehézsége (kiképzés, a munka megszervezése, koordináció, értékelés, elismerési rendszerek működtetése stb.) ellenére az önkéntesekkel való együttműködés morális töltést hordoz és legitimálja egy civil szervezet létét.42 Természetesen kérdésként merül fel, hogy az amerikai és Európai Uniós tapasztalatokból mit célszerű átvennie a magyar szervezeteknek. Az általános álláspont szerint elsősorban technikákat, módszereket, ötleteket és megoldásokat. (szervezetfelépítés, adományszerzés, koordinálás, mozgalomindítás stb.) Alapvető különbség 42

Központi Statisztikai Hivatal-Nonprofit kutatócsoport: Lakossági adományok és önkéntes munka, Budapest, 1995, 27-28. o.

35

azonban a két non-profit szektor között, hogy a történelmi okok miatt a magyarországi non-profit szervezetek egyik legfontosabb (bár csökkenő erejű) anyagi forrása az állami szektor, és ennek az áldatlan állapotnak a megoldása nem feltétlenül az üzleti szférafüggőség. Az állam stratégiai tervezéssel, az önkéntes munkavégzést ösztönző jogi szabályozással, a közfigyelem felkeltésével, a civil és a piaci szektorral való együttműködés elősegítésével, koordinálásával vállalhat aktív szerepet. Az önkéntes tevékenység megismerése érdekében nagy hangsúlyt kell helyeznie az önkéntesség eszméjének

és

gyakorlati

szervezésének

oktatásba

való

bekapcsolására

is.

Magyarországon még elég jelentős az elmaradás ezeken a területeken. 4. 1.6. A működés anyagi forrásai és az állami támogatás Az egész non-profit szektor egyik fontos jellemzője a pénzben ki nem fejezhető értéktermelő erő, ami tulajdonképpen a civil társadalom alapszerkezetét tartja fenn. Jó példája ennek az, hogy az önkéntes munka nem növeli a GDP-t, legyen az bármennyire hasznos, ellentétben számos haszontalan, de „forintban kifejezhető” dologgal. Ettől az alapvető összefüggéstől függetlenül a non-profit szervezeteknek, mint “harmadik szektornak” nemzetgazdasági szinten is kimutatható gazdasági ereje van. A civil non-profit szervezetek helyzetének elemzése során világossá vált, hogy az egyik legnagyobb problémát a forrásoldalon tapasztalható pénzügyi fenntarthatóság biztosítása jelenti és ez nem csak a kis vidéki szervezetekre igaz, hanem a szektor nagyobb fővárosi képviselőire is. A gyakorlatot tekintve elmondhatjuk, hogy ma Magyarországon a civil szervezetek bevételi oldalát a három fő forrás adja: a közbevételek, az adományok, magántámogatások és a saját bevételek.43 A közbevételek közé tartoznak az állami/önkormányzati normatív támogatások, a nem normatív támogatások, a központi alapokból, valamint az áfa-visszatérítésekből, az átengedett iparűzési adóból és a közvetett állami támogatásnak számító 1 százalékos támogatásból származó bevételek. Az adományokhoz, illetve magántámogatásokhoz sorolhatjuk a vállalati és lakossági, valamint a külföldi, illetve a non-profit szervezetektől érkező támogatásokat.

A

szektor

saját

bevételeit

két

csoportra

oszthatjuk:

az

alaptevékenységből (ár-díjbevételek és értékesítési bevételek), valamint a gazdálkodási 43

Bartal Anna Mária: Nonprofit elméletek, modellek, trendek, Századvég Kiadó, Budapest, 2005, 309310. o.

36

tevékenységből (főként vállalkozási, illetve kamat-, hozam-, pénzügyi műveletek bevételei) származó bevételekre. A non-profit szervezetek gazdasági mutatói a szektor folyamatos erősödését, gazdasági súlyának fokozatos növekedését jelzik, ennek a leginkább szembetűnő bizonyítéka az, hogy a szektor bevételeinek összege meghaladta a 731 milliárd forintot a 2003-as évben.44 Habár a szektor pénzügyi súlya folyamatosan növekszik, a gazdasági háttere még mindig nem mondható teljes mértékben stabilnak, mivel az egyes bevételi források hirtelen változásai, illetve a finanszírozási szerkezet állandó átrendeződése miatt a források hozzáférhetősége kérdésessé válhat a különböző civil non-profit szervezetek számára. A 2000-2003 közötti időszakban a bevételek változása több fontos következtetés levonását teszi lehetővé. A források és bevételek értékelésének fontos szempontja a non-profit szervezetek nagysága szerinti megoszlás a bevételekhez történő hozzájutásban, hiszen ezekből kitűnik, hogy a szervezetek kevesebb, mint 4%-a forgalmazza a bevételek 78%-át.45 A szervezetek 30%-a 500000 Ft alatti éves bevételből gazdálkodik, 36%-a 500000 - 5000000 Ft közötti bevételből, s mindösszesen a szervezetek 3,7%-a rendelkezik 5000000 Ft feletti éves bevétellel. A 2000-2003 között a közhasznú társaságok körében a bevételek 87 százalékkal bővültek, ami részben annak volt köszönhető, hogy a civil szféra egyre nagyobb szerepet játszik a közszolgáltatások ellátásában és a bevételek területi egyenlőtlenségei is mérséklődtek.46 Ebben az időszakban a non-profit szektor bevételi szerkezetében tapasztalt változás legfontosabb mutatója az állami támogatások 119 százalékos növekedése és az a tény, hogy az ellátottak számához kötődő normatív állami és önkormányzati támogatások is ugrásszerűen megnőttek, ami arra utal, hogy a civil szervezetek és a helyi önkormányzatok együttműködése kezd egyre szorosabbá válni. 2003-ban a szektor összes bevételének több mint a fele állami forrásokból származott és az állami szolgáltatásvásárlás is az államközeli szervezeteket juttatta jövedelemhez.47 44

Központi Statisztikai Hivatal: Nonprofit szervezetek Magyarországon 2003. Budapest, 53. o. 5. számú táblázat- Mellékletek 46 http://www.nol.hu/cikk/380516/ 47 Központi Statisztikai Hivatal: Nonprofit szervezetek Magyarországon 2003. Budapest, 54. o. 45

37

A személyi jövedelem adó törvény48 által meghatározott részének “átengedése” az állam részéről a civil szektor számára nem csupán azért volt igen jelentős lépés 1997ben, mert már az első évben több mint másfél milliárd forinttal növelte a szektorba áramló pénz mennyiségét -2003-ban ez a pénz már a négy milliárd forintot közelítihanem azért is, mert azelőtt soha nem látott érdeklődést és aktivitást generált a civil szervezetek irányába a közvéleményben és a lakosság közvetlen csoportjaiban.49 „Ez az érdeklődés és aktivitás növelte a civil szervezetek ismertségét és elismertségét, a nyilvánosság közvetítésével kapcsolat keletkezett az 1%-al kapcsolatos döntés kapcsán a civil szféra és a lakosság között.” A 2003-as évben a személyi jövedelem adó 1%-ából származó bevétel az átlagnál gyorsabban nőtt50, 2003-ban már a bevételek 0,9 százalékát tette ki. Ez pedig kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen ezek a felajánlások a vidéki non-profit szervezetek számára is elérhetőek, másrészt az ezáltal nyert adományokat 2004-től az állam az NCA (Nemzeti Civil Alapprogram)51 –n keresztül azonos összeggel kiegészíti. A civil szféra tekintetében hazánkban is lassacskán kezd kialakulni a fejlett országokban tapasztalt, magas állami támogatottsággal jellemezhető finanszírozási szerkezet. Különböző pályázatokon is egyre több szervezet nyer pénzt, a szektorban szétosztható pályázati összeg 50 százalékkal nőtt, de a főváros-centrikusság még mindig megfigyelhető. A pályázaton nyert összegek -a közalapítványok esetében- 51 százalékban külföldi támogatásoknak köszönhetőek. A magántámogatások mind összegükben, mind a szektor bevételében képviselt arányukban visszaestek, ami elsősorban a külföldi források fokozatos szűkülésének tudható be és ez leginkább a klasszikus formákba tartozó szervezeteket érinti - ennek okaira a részletesen a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány finanszírozási hátterének elemzésénél térek ki. A gazdálkodási bevételek csökkenése az alacsony kamatlábak következtében visszaesett kamatbevételeknek tudható be, viszont a befektetésekből és egyéb pénzügyi műveletekből származó jövedelmek számottevően nőttek.52 48

1995. évi CXXVI. törvény Interjú Nizák Péterrel 50 Központi Statisztikai Hivatal: Nonprofit szervezetek Magyarországon 2003. Budapest, 54. o. 51 2003. évi L. törvény 52 6. számú táblázat-Mellékletek 49

38

Az állami támogatások viszonylag jól elkülöníthetően közvetlen és közvetett formában jelennek meg. Pontosan mérni a közvetlen támogatások nagyságrendjét lehet. Ez a fejlett non-profit szektorral és kultúrával rendelkező országok esetében átlagosan 43 százalék, a két szélsőség 30 százalék és 68 százalék53 a magyar non-profit szektor állami támogatottsága nagyjából megfelel az átlagnak. Mind a közvetlen, mind a közvetett állami támogatásokra, az államháztartás és a non-profit szervezetek kapcsolatára jellemző: •

a nehéz áttekinthetőség,

•

a nyilvánosság esetlegessége,

•

a következetlenség és a kedvezmények gyakori változtatása Az aktuális előirányzatokat, amelyek a közvetlen nevesített támogatások – az

államháztartásról szóló törvénynek megfelelően – az éves költségvetési törvény tartalmazza. A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény54 foglalkozik a társadalmi önszerveződések normatív és nem normatív támogatásával, valamint a személyi jövedelemadó 1%-ának felhasználásával. A társadalmi szolgáltatások szektorsemlegesítése, a közfeladatok non-profit (vagy egyházi) keretek közé történő “kihelyezése” kívánatos tendencia. A társadalmi erőforrások bevonása ugyanis az állami, önkormányzati feladatellátásba növeli annak hatékonyságát és csökkenti költségeit. Ennek viszont együtt kellene járnia nyilvános eljárásokkal, és nyomon követhető elszámolásokkal – amelyek amúgy mind a költségvetési, mind a közhasznú szervezetekre kötelezőek a törvény szerint. Bár léteznek a beszámoltatásra és átláthatóságra vonatkozó jogszabályok napjainkig nem jött létre egységes beszámolói rendszer. A közhasznú alapítványok kötelesek könyvelést vezetni, azok amelyek 5 millió forint feletti eszközállománnyal rendelkeznek pedig független felügyelő bizottság felállítására kötelezettek. Minden közhasznú szervezet köteles közhasznú beszámolót készíteni, melyet egyesek kötelesek nyilvánosan közzé tenni.55

53

Lester M. salamon- Helmut K. Anheier: Szektor születik, 84-88. o. 2004. évi CXXXV. törvény 55 http://ewi.info/pdf/Hungarian%20Report.pdf- Robert N. Thomas: The Hungarian environment for endowments and financial sustainability, Prague, 2003, 5. o. 54

39

A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 6.§-a56 tételesen felsorolja a közhasznú szervezeteket, a közhasznú szervezetek támogatóit és a közhasznú szervezetek szolgáltatásai igénybevevőit megillető kedvezményeket, megjelöli a kedvezmények típusait és azok legfontosabb jogforrásait is. A törvény értelmében a társadalmi szervezetek folytathatnak vállalkozói jellegű tevékenységet, amely elősegíti a létesítő okiratban meghatározott célok megvalósulását. Az adójogszabályok az ilyen jellegű tevékenységekre adókedvezményt biztosítanak, elengedik az első 10 millió forint adóját, amennyiben az nem több mint a szervezet teljes bevételének 10 százaléka. A civil szektorban igénybe vehető kedvezmények mértékét a politikai szándékok és a mindenkori államháztartási “éhség” határozza meg, az elmúlt 5 esztendőben nem volt két egymást követő év, amikor az adótörvények ugyanazt tartalmazták volna. A non-profit szektor összbevételét tekintve az önkormányzatoktól kapott normatív és nem normatív támogatások (ez utóbbi tartalmazza a feladatátvállalás címén kapott összegeket is) nagyságrendje nem éri el az összbevétel 14 %-át.57 Egy 2001-ben készült kutatás58 elemzi a civil szervezetek részvételét a döntés-előkészítésben és döntéshozatalban, a civil referensek működését és a civil szervezetek támogatását. A pénzügyi kapcsolatokról azt a megállapítást teszi, hogy az önkormányzati forráshiány e területen is érezteti hatását, ugyanis az önkormányzatok kiadásaik kevesebb, mint 5%át fordították a non-profit szervezetek támogatására. Ezen tény mellett a kutatás két megállapítása különösen figyelemreméltó: •

a támogatott civil szervezetek részére az önkormányzati források adják a legfontosabb bevételt;

•

a feladatátvállalási szerződések rövid időtartamúak, évente ismétlődnek, ami a civil szervezetek bizonytalanságát eredményezi.

Az önkormányzati támogatásokra jellemző az ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított infrastruktúra, a tulajdonba történő átadás elenyésző.

56

1997. évi CLVI. Törvény 6. § Központi Statisztikai Hivatal: Non-profit szervezetek Magyarországon, 2003. Budapest, 2005, 53. o. 58 Csegély Péter-Kákai László:Köztes helyzet!? 57

40

A KSH 2003. évre vonatkozó adatai szerint59 az önkormányzatok által a településükön működő non-profit szervezeteknek nyújtott támogatások aránya az önkormányzatok éves bevételéhez képest 4,5 és 10,2 ezrelék között van. Ennyi pénzt osztanak vissza, osztanak újra az önkormányzatok a civil szervezetekkel való sokféle együttműködés kapcsán. Ez pedig azt jelenti, hogy arányukat tekintve jelképesen, nevetségesen alacsonyak azok az összegek, amelyek támogatásként az önkormányzati szektorból a civil szektorba kerülnek. Megállapíthatjuk, hogy minél kisebb egy települési önkormányzat, annál kisebb összegekkel támogatja a civil szervezeteket, viszont a non-profit szervezeteknek a támogatáshoz jutási esélye nagyobb a kis településekben, mint a nagyokban. Az anyagi forrásokat ágazat szinten még az jellemzi, hogy főként kívülről jönnek egy szervezethez, és nagyon kevés a saját vállalkozást működtető szervezet. 4. 2. A magyar non-profit szektor működésének általános problémái Az interjúk elkészítése során érdeklődésem a „harmadik”szektort leginkább érintő általános és konkrét problémák felé fordult. Érdekesség, hogy a megkérdezettek szerint a magyar non-profit szervezetek legnagyobb problémája az anyagi források megteremtése, illetve a szektoron kívüli érdekérvényesítésben gyökerezik, mely nem csak a kisebb szervezetekre jellemző. Arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy ezek a szervezetek javarészt igen összetett közszolgálati és adományosztói feladatokat látnak el, ezért a vállalt feladataikhoz viszonyítva érzik forrásaikat szűkösnek és gazdálkodásukat bizonytalannak. A fentiektől eltekintve a gazdasági, adó, pénzügyi jogszabályok körében tapasztalható anomáliák is jelentős befolyással vannak a szervezetek anyagi helyzetére. A magyar non-profit szektorban az elmúlt években egyfajta minőségi átalakulás vette kezdetét, mely a jogi szabályozás fejlődésével (1%-os, közhasznúsági törvény) párhuzamosan haladt, egymást támogatva. Ugyanakkor a szervezetek mindennapi gazdálkodását befolyásoló adó- és gazdálkodási szabályok továbbra is korlátozó jellegűek, a vállalkozási tevékenység visszafogására ösztönzik a szervezeteket.

59

Központi Statisztikai Hivatal: Non-profit szervezetek Magyarországon, 2003.Budapest, 2005., 57.o.

41

Napjainkban érzékelhető leginkább a szektorban a főként nyugati adományosztó szervezetek kivonulása a térségből, illetve az Európai Uniós támogatásokhoz való bürokratikusabb hozzáférés hátrányai. A szektort érintő problémák részletes vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy a különböző tevékenység csoportok esetében megosztottabbak a problémák fontosságát illetően a megítélések. Az anyagi bázis megteremtése minden tevékenységtípus esetében a leginkább problematikus, de a jogi szabályozás, a szektoron kívüli és belüli érdekérvényesítés és szakember ellátottság gondja sem elhanyagolható. A szektoron kívüli és belüli érdekérvényesítés kérdése a szervezetek túlnyomó többsége szerint ma a szektor egyik legjelentősebb problémáját jelenti. A szektoron kívüli érdekérvényesítés kérdése egyrészt arról szól, hogy vannak olyan több éve működő, jelentős feladatokat ellátó öntudatos szervezetek, akik joggal várják el, hogy a különböző hatóságok kormányzati szervek partnereknek tekintsék őket. Meg kell állapítanunk, hogy az érdekérvényesítés és egyeztetés az elmúlt években – a szervezetek szerint – “formálissá” vált. Számos szervezet sérelmezte azt, hogy “arra az ‘ingyen’ szellemi tőkére, amely a non-profit szervezeteknél felhalmozódott a kormányzati szervezetek nem tartanak igényt”.60 A

civil

szféra

szereplőinek

többsége

rendelkezik

tapasztalatokkal

az

érdekérvényesítés területén, főként igazgatási és szakmai tevékenységi szinten vagy a törvényalkotások előkészítésében és majdnem 50 százalékuk tagja valamilyen szövetségnek vagy ernyőszervezetnek. A jelenlegi érdekérvényesítési lehetőségekkel való elégedetlenségre utal, hogy szívesen részt vennének egy nagyobb érdekérvényesítő ernyőszervezet létrehozásában. Ennek az érdekképviseleti szervezetnek a feladatai igen változatosak lennének, mint például: “segítené tagszervezeteit feladatuk ellátásában, képviselné érdekeiket igazgatási szinten”, vagy “megoldaná a non-profit szervezetekkel való szembenállást”, továbbá “rendet teremthetne a civil szervezetek piacán”. A funkciók másik körét a szektoron kívüli feladatokban látja a szervezetek többsége, úgy mint: “véleményezési joga lenne törvényalkotásnál”, “pénz, pályázati lehetőségek felett rendelkezne, képviseleti joga lenne”, “kormányzati szereplőkkel élő kapcsolat kialakítása lenne a feladata”.

60

Interjú Nizák Péterrel

42

Kuti Éva a következőket írta ezzel kapcsolatban61: „…a non-profit szervezeteknek ténylegesen meg kell szervezniük magukat, kialakítva saját etikai magatartási szabályaikat, létre kellene hozniuk ernyőszervezeteiket, javítani a szektoron belüli együttműködést és információ-áramlást, jelentős mértékben növelni tevékenységük hatékonyságát és minőségét. A szakmai fejlődés és együttműködés iránti igény nagyon fontos feladat, és ez az a pont, ahol a szféra gyengesége és felelőssége a leginkább megmutatkozik…Nem igazán mondhatják el magukról, hogy a civil társadalmat képviselő közösségként dolgoznának, vagy ekképpen azonosítanák önmagukat…Az összehangolt megmozdulások hiánya az egyik legnehezebb problémája a magyar szektornak. ” Az általam megkérdezettek62 – a DemNet Alapítvány, az Autonómia Alapítvány illetve a Soros Alapítvány munkatársai- úgy vélték, hogy ennek az esetleges érdekvédelmi

szervezetnek

egyrészt

“olyannak

kellene

lenni,

mint

a

karácsonyfadísznek: csillogjon, de ne zavarjon”. Másrészt inkább tevékenységi, szakmai alapon kellene, hogy álljon, “ne egy mindent, és mindenkit átfogó szervezet legyen, mert az olyan lesz, mint a jelenlegiek”. A szektor problémáinak megoldására számos javaslatot fogalmaztak meg a szervezetek. A vélemények egyik csoportja a szektor általános elismertségének javítását javasolta, illetve az állam - non-profit szektor kérdést is érintette: Š “A közigazgatásban és a vállalkozói szférában jobban meg kellene ismertetni a non-profit szervezetekkel való együttműködés lehetőségeit, érdekeit.” Š “A szektoron belüli etikai problémák a nagyobb autonómiával lehetnének megoldhatók.” Š “Érdekképviseleti

törvény

kellene,

amely

garantálná,

hogy

milyen

területeken, milyen hatékonysággal várja el a mindenkori hatalom az érdekérvényesítő munkát és véleményt.” A legtöbb gondolat, nem meglepő módon, a szervezetek anyagi helyzetének javításával kapcsolatban fogalmazódott meg. A szervezetek egy része általánosan, míg másik része igen konkrétan fogalmazta meg az elképzeléseit: 61 62

Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak…Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1998., 123.o. Interjú Béres Tiborral, Csizmadia Péterrel és Nizák Péterrel

43

Š “Több csatornás finanszírozás kellene a programok megvalósításában.” Š “A pénzelosztási technikákon kellene javítani, főleg azért mert nem áttekinthetők.” Š “A források demokratikusabb elosztását kellene megvalósítani.” Š “Létre kellene hozni egy Non-profit Bankot.” Š “Növelni kellene az 1%-ot.” Š “Nagyobb adókedvezményeket kellene adni az adakozóknak.” Š “A pénzügyi kedvezményeket a szervezetek tevékenységéhez kellene igazítani.” Š “A foglalkoztatási célú tevékenységek esetében is be kellene vezetni a normatív finanszírozást.” Összegzésül a fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar non-profit szektornak a szervezetek megítélése szerint, még tíz év után is a legnagyobb problémája a forráshiány, amit csak tetézett a civil szféra finanszírozási hátterének törése. 4. 3. A civil szféra finanszírozási hátterének változása és a DemNet A non-profit szektor 2003-ban 30 milliárd forint külföldi támogatásban részesült. Az összbevételeket figyelembe véve elenyésző 4,1 százalékot jelent.63 Ez az arány 2000-ben még 6,1 százalék volt.64 „Mi történt?” Tehetjük fel a kérdést. Nos, a látványos csökkenés oka minden valószínűség szerint az, hogy a magántámogatók és a külföldi magánalapítványok

Magyarország

iránti

érdeklődése

drasztikusan

visszaesett,

ugyanakkor a non-profit szervezetek forrásai között 2003-ban még nem jelentek meg az Európai Unió kereteiből pályázható és igénybe vehető összegek. Külföldről csak a szervezetek 5,5 százaléka jutott bevételhez, ez átlagosan körülbelül 10 millió forintot jelent. A források többsége az alapítványokat preferálta. A tevékenységi csoportok szerinti megoszlás tekintetében négy terület kapott kiemelkedő figyelmet: a szociális ellátás, az oktatás, a jogvédelem, illetve a többcélú adományosztás. A legtöbb támogatás 63 64

7. számú táblázat - Mellékletek Központi Statisztikai Hivatal: Non-profit szervezetek Magyarországon, 2003. Budapest, 2005, 31. o.

44

külföldi non-profit szervezetektől, illetve egyházaktól érkezett, az állami intézmények pedig majdnem 30 százalékkal járultak hozzá a civilek bevételeihez. A külföldi vállalkozásoktól és magánszemélyektől kapott adományok összesen 11 százalékát adták az összes bevételnek. 4. 3. 1. Az Egyesült Államok általi finanszírozás sajátosságai A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány pénzügyi alapjának elsődleges bázisát a USAID – U.S. Agency for International Development- teremtette meg. 1961. szeptember 4-én az Egyesült Államok Kongresszusa megszavazta a Foreign Assistance Act-et, mely átszervezte az Államok külföldi segélyprogramjait és szétválasztotta a katonai és nem-katonai segélyeket65. A törvény értelmében létre kellett hozni egy ügynökséget, mely a gazdasági segélyprogramok koordinálását volt hivatott ellátni. Így jött létre 1961. november 3-án John F. Kennedy elnöksége alatt a USAID. Az elődeit hátráltató politikai és katonai funkcióktól mentes új, független szövetségi szervezet egyesítette magában az Egyesült Államok segélyezési törekvéseit, melyek magukba foglalták a gazdasági, technológiai műveleteken kívül a mezőgazdasági felesleg elosztásához és a fejlesztési hitelek nyújtásához kapcsolódó műveleteket is. A szervezet a szövetségi költségvetés 0,5%-át hivatott felhasználni, abból a célból, hogy más fejlődő országokat támogasson a függetlenségük és az önellátásuk megteremtésének érdekében. A USAID „Zöld Könyve” tartalmazza a különböző országoknak nyújtott támogatások és segélyek pontos összegeit, évekre lebontva egészen 1946-ig visszamenőleg. Az egyes programok megnevezése egyértelművé teszi annak célját, hogy gazdasági, katonai vagy gazdasági-katonai jellegű anyagi juttatásról van e szó. Hazánk főként gazdasági célú adományokat és kölcsönöket kapott, illetve egyéb „aktív” segélyeket. A Magyarországra vonatkozó -konstans dollárban megadott- táblázat66 figyelmes tanulmányozásának során egyértelművé vált számomra, hogy az Egyesült Államok a 2002-es évtől kezdődően lényegesen csökkentette a hazánkba irányuló adományok, illetve kölcsönök mértékét. Míg 1994-től 1998-ig a kapott támogatások összege meghaladta a 68 millió dollárt (ez az összeg nem folyó hanem konstans dollárban értendő), addig az 1999-es évtől kezdve az éves támogatások

65 66

mértéke

http://esdb.cdie.org/cgi-bin2/broker.exe http://www.usaid.gov/policy/budget/

45

drasztikus csökkenést mutat. A mélypont egyértelműen a 2002-es év volt, amikor mindössze 600 ezer dollár támogatás érkezett Magyarországra. A DemNet közhasznúsági jelentései67 is a fenti megállapítást támasztják alá. A USAID által Magyarországon finanszírozott programok közé tartozott a TANGO Program, mely 1998-ban indult azzal a céllal, hogy a magyarországi non-profit szektort fejlessze és 2001-ig tartott. Míg 2000-ben majdnem 258 millió forint támogatás érkezett erre a programra, addig 2001-ben már csak 53 millió forint. A másik fontos példa a HAPI program, a USAID Magyar-Amerikai Partnerségi Program. A program 2000. májusában indult, azzal a céllal, hogy a magyarországi rendszerváltozás tapasztalatait átadja a többi közép-kelet-európai országnak, illetve a volt Szovjetunió utódállamainak. A program a non-profit területen felül, a gazdasági, üzleti, kormányzati szektorban bekövetkezett változások tapasztalatairól szólt. Ennek keretein belül a DemNet célja az volt, hogy külső társfinanszírozók bevonásával a USAID által nyújtott támogatást kiegészítve a hosszú távú fenntarthatóságot biztosítsa. A program keretein belül először egy kazah, majd egy örmény csoport vett részt

szakmai tanulmányúton

Magyarországon. A kazah tanulmányút esetében a World Bank Kazahstan, az örmény tanulmányút esetében pedig, az amerikai AED szervezete nyújtott pénzügyi támogatást. 2000-ben majdnem 8, 2001-ben 26 majd 2002-ben közel 72 millió forint támogatást folyósított az USAID. Ebben az esetben is megfigyelhető a támogatások mértékének évenkénti hullámzása. A legjobban talán mégis az USAID Serbia Jugoszláv Teleházfejlesztési Program (YPT) finanszírozásának változása bizonyítja a források fokozatos kiapadását. A USAID Serbia támogatásával 2000. júliusában indult a program, mely 2002-ben ért véget. A célja a jugoszláviai (Szerbia és a Vajdasági tartomány) vidék fejlesztése a teleházakon keresztül. A program keretében a USAID 2000-ben közel 14 millió forintot, 2001-ben 169 millió forintot majd 2002-ben már csak körülbelül 15 millió forintot biztosított. A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány más célokra is kapott támogatást a USAID-től korábban, viszont az adományozó kedv lanyhulásával ezek a pénzügyi segélyek elmaradtak. Az Amerikai Egyesült Államok Magyarországi Nagykövetsége a 2000. év tavaszán Magyarországon bekövetkezett ár- és belvízkárok enyhítésére két

67

A DemNet közhasznúsági jelentései 2000, 2001, 2002, 2004

46

alkalommal is gyorssegélyt nyújtott a DemNeten keresztül. Szintén a USAID nyújtott támogatást a 2000. év tavaszán Magyarországon bekövetkezett Romániából induló ciánszennyezés környezeti kárainak felmérésére és a környezetvédelmi tanulmányok készítésére. A fentiekhez hasonló jellegű segélyek 2002. után elmaradtak. Felmerül a kérdés, hogy az Egyesült Államok miért volt egyáltalán hajlandó támogatni egy kis közép-kelet-európai országot abban, hogy a demokratikus értékrend megszilárduljon. Nos a válasz elgondolkodtató, bár kézenfekvő egyben. Az USA azzal a céllal nyújtott segítséget - a külpolitikai érdekeken kívül- hogy a régió szabad piacait kiaknázhassa, hiszen a termelés és a munkaerő hazánkban egyaránt olcsó és mindezek mellett kiemelkedő minőségű. Az amerikai vállalatoknak természetesen érdekükben állt a magánbefektetéseiket megvédeni, illetve a tőkejavakat politikailag és gazdaságilag egyaránt „bebiztosítani”. A USAID minden esetben valamilyen közvetítő szerven keresztül bonyolította és bonyolítja segélyprogramjait az egyes országokban. Erre általában azért volt szükség, mert a nagy földrajzi távolságból kifolyólag az anyagi javak felhasználásnak ellenőrzése nehézkesebb volt a fejlődő országokban. Hazánkban a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány játszott közvetítői szerepet a civil szektor fejlesztésében. A másik fontos kérdés az, hogy az Egyesült Államokból érkező támogatások miért apadtak el 2002-től fogva? Ennek egyik legfőbb oka, hogy a régióban jelen levő amerikai támogató szervezetek aktivitása folyamatosan vesztett az intenzitásából. Stratégiájuk szerint különböző időpontokban, ütemezésben fejezték be tevékenységüket a Közép-Kelet-Európa országaiban. Ennek eredményeként bizonyos típusú programok finanszírozását illetőn a bevételek csökkentek. Logikusan végiggondolva az elmúlt évek történelemi és a politikai történéseit, elmondhatjuk, hogy az Egyesült Államok nézőpontjából Magyarország már nem tartozik a szegény fejlődő országok közé - hiszen az Európai Unió tagja-, hazánkban megszilárdult a demokrácia, a demokratikus intézmény- és értékrendszer, a non-profit szektor pedig fokozatosan erősödik. Ezért lehetséges, hogy a USAID tevékenysége napjainkban a pakisztáni földrengés áldozataira, illetve a macedón romák helyzetére összpontosul. A másik oka a forrásoldal szűkülésének az, hogy 1990-es évek végétől Magyarország a PHARE ACCESS programok keretében elkezdte a felkészülést az Európai Uniós tagságra, majd 2004. május 1-ével a Közösség teljes jogú tagjává vált. Bár az Egyesült Államok világpolitikai 47

törekvéseit nem ismerem, valószínűleg tartom, hogy a világ állandóan változó erőtérrendszerében az USA számára már kevésbé vagyunk fontosak. A forrásszerkezet tekintetében tehát megállapíthatjuk, hogy a mai magyar civil szféra egy törésen van túl. Ez a törés abban nyilvánult meg, hogy a magánadományozók egy része kivonult a forrásoldalról, ami érzékenyen érintette a még pénzügyileg biztos lábakon álló civil szervezeteket is. Ehhez járult még hozzá az, hogy a magánalapítványi források - mint például a Soros Alapítvány, a Rockefeller Brothers’ Fund, illetve a Ford Foundation- is szűkítették a tevékenységi körüket Magyarországon az elmúlt évek során. Az utolsó nagyobb mértékű támogatás a Trust Fund68 kereteiben érkezett Magyarországra, mely az első magántámogatás volt az Egyesült Államokból, hiszen eddig főleg kormányzati támogatásokból (USAID) részesültünk. A Trust for Civil Society in Central & Eastern Europe (Trust Fund) elnevezésű szervezet 2000. júniusában jött létre az Egyesült Államokban, melynek tagjai olyan amerikai magánalapítványok, melyek korábban aktív szerepet vállaltak a régió non-profit szektorának fejlesztésében. A szervezet fő célja a civil társadalom stabilizációja, a nonprofit

szervezetek

fenntarthatóságának

biztosítása,

melyet

oly

módon

kíván

megvalósítani, hogy a célországokban hosszú távú támogatást biztosít a helyi non-profit szervezetek számára. Ehhez kapcsolódnak a szervezet részcéljai, mint például a nonprofit szervezetek pénzügyi és szervezetei menedzsment készségeinek javítása, a szervezetek kommunikációs készségeinek fejlesztése és a harmadik szektor jogipénzügyi hátterének megerősítése, illetve javítása. Az induló alap 65 millió dollár volt, amelyet 2010-ig 100 millióra szeretnének növelni az alaptevők. A fentiek is alátámasztják azt a megállapítást, miszerint a közép-kelet-európai régióban is és hazánkban is most kezdenek megjelenni a klasszikus magánforrások (nálunk például a Trigránit Rt., illetve az OTP Bank), ezzel bizonyítva a polgárosodás fokának és civil non-profit szervezetek súlyának növekedését. A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány is kénytelen volt az amerikai források szűkülése után új lehetőségek után nézni. Ez abban nyilvánult meg a legszembetűnőbben, hogy működését tekintve átalakult egyfajta üzleti alapon való szerveződéssé, melyben az adományosztás szolgáltatásként működik, de a non-profitság

68

http://trust.soros.hu

48

alapvető kritérium maradt. A pályázás átalakult egy versennyé más vállalkozásokkal a technikai asszisztencia megszerzésének érdekében, ez viszont általában nem jellemző a civil szervezetekre.69 Ez a technikai asszisztencia a pályázók gyűjtését, segítését, ellenőrzését és monitorozását jelenti. A monitorozás ebben az esetben segítő jelleggel bír, annak érdekében, hogy kommunikáció jöjjön létre a pályázó és a forrás között, ezáltal teremtődik meg a „híd funkció”. A fentiek alapján az Alapítvány misszója egy ötödik fogalommal bővült, ez pedig nem más, mint a marketingstratégia, ami a gyakorlatban kitűnően működik, ezt bizonyítja az a tény, hogy a programjaikra 6 illetve 8-szoros a túljelentkezés. Az egyik legnagyobb kihívás a szolgáltatásba hozzáadott értéket beépíteni. A fentiek megvalósításához elengedhetetlenül fontos, hogy az adott szervezet tudjon „civilül beszélni” és „megtanulja a bürokrácia nyelvét”, hiszen az állam, mint adományozó nem mindig érti a „civilek nyelvét”. Az Egyesült Államok szemében a DemNet modell értékű volt, mivel sikeresen és hatékonyan működik és megtalálta a saját túlélési stratégiáját. Az Alapítvány a külföldi pályázatok esetében klasszikus pályázóként funkcionál, csak Magyarországon működik üzleti szemlélettel. Az Egyesült Államokban az üzleti szemléletű működés lehetősége már közismert a non-profit szervezetek körében, viszont volt arra is példa, hogy az esetlegesen megtermelt profit visszaforgatása az eredeti tevékenységbe, illetve költségként és munkadíjként való kifizetése olyan mértékben eltolódott, hogy a for-profit és non-profit közötti határok szinte elmosódtak. Ez a jelenség a magyarországi gyakorlatban sem ismeretlen, érdekes módon éppen az állami és önkormányzati cégek szeretnek közhasznú társasági formában a non-profit szektor részeként színtiszta állami vállalkozásként működni. (Jó példák erre az infrastrukturális szolgáltatók, a kulturális és más közszolgáltató intézményt működtető közhasznú társaságok.) Az „amerikai finanszírozási modell”, akár így is nevezhetnénk, célracionalizált módon működik, a klasszikus modellhez talán ez áll a legközelebb. Az anyagi háttér adott, az elérendő célok meghatározottak, viszont a helyi igények ismerete és a rendelkezésre álló idő korlátozott. Maga a pályázati rendszer az amerikai források esetében kevésbé bonyolult, mint az Európai Unióban, ezáltal sokak számára vonzóbb lehet, viszont ezáltal, az átláthatóság is kevésbé biztosított. Béres Tibor szerint az „amerikai modell” azért nem volt igazán sikeres Magyarországon, mert a pozitivista gondolkodásmód, a mérnöki hozzáállás, nálunk nem működik, mivel „civil”

69

Interjú Csizmadia Péterrel

49

szempontból nem vagyunk annyira rugalmasak, mint például azok az országok (Svédország, Finnország, Norvégia) ahol a skandináv modell70 érvényesül. Nálunk a szektort sajnálatos módon a rezignáltság és a pesszimizmus jellemzi legfőképpen. Ehhez járul még hozzá az a tény, hogy Magyarország egyértelműen a mediterrán (fejlődő) modellt alkotó országok csoportjába tartozik, melyekre az intézményesültség és a függetlenség alacsony foka jellemző.71 4. 3. 2. Az Európai Unió általi finanszírozási sajátosságai Az Európai Unió is hasonló céloktól vezérelve fogadta szívélyesen Magyarország csatlakozását, mint az Egyesült Államok, viszont az Unió legfőbb célja az volt, hogy Magyarország társadalmi-gazdasági rendszerének fejlesztése során a csatlakozási folyamat révén a magyar intézményrendszert felkészítsék az Unió belső forrásainak felhasználására, ezáltal kiképezve hazánkat a Közösségi intézményrendszerben való működésre. Ez a fejlesztési folyamat különböző támogatási rendszerek úján kerül megvalósításra, az Unió erre költötte a legtöbbet a Közösségi költségvetésből. A 1990-es év közepén indult el hazánkban a PHARE Democracy és a PHARE Partnership program. Ezeket követte 2002-től a PHARE ACCESS program az Európai Közösségek intézményfejlesztési programja, amelynek egyik célja a csatlakozni kívánó közép- és kelet-európai országok civil társadalmának megerősítése és a csatlakozásra való felkészítése volt, míg a másik cél a közösségi joganyag az acquis communautaire átvétele és terjesztése volt a csatlakozni kívánó országokban. Ezeket a programokat Micro, Macro és Networking projektekre bontották72 a pályázati kiírások során. A makroprojektek minimális időtartama egy év, az igényelhető támogatás, pedig 50-100 ezer euró között mozog. A mikorprojektek időtartama maximum egy év és 10-50 ezer euró támogatást lehet igénybe venni. A networking projektre maximum 10 ezer euró igényelhető és külföldi civil rendezvényeken való részvételt támogat. Ezeknél a programoknál az EU társfinanszírozásának mértéke a projekt költségvetésének maximum 90%-a lehetett önálló magyar pályázó esetén, illetve 80%-a lehetett, ha más EU tagországbeli partnerrel együtt kívánta a projektet megvalósítani. A fennmaradó 10 illetve 20 százalékot a pályázónak kellett biztosítania. Az 1999-es és 2000-es 70

Bartal Anna Mária: Nonprofit elméletek, modellek, trendek. Századvég Kiadó, 2005, 205. o. Bartal Anna Mária: Nonprofit elméletek, modellek, trendek. Századvég Kiadó, 2005, 206. o. 72 http://www.civil.info.hu 71

50

támogatások összege meghaladta a 2 millió eurót. 2001-ben a rendelkezésre álló allokációk 2,192 millió eurót tettek ki és az ezt követő években ez az összeg fokozatosan nőt. 2002-ben 2,565 millió euró, majd 2003-ban 2,505 millió euró támogatást kapott Magyarország. A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány 2002. évtől kezdődően vált az Uniós programok technikai lebonyolítójává, a PHARE 2001, 2002, 2003 és 2004-es programok keretében. Ez a 2003-as évben 24 millió forint, 2004-ben, pedig 38 millió forint Uniós támogatást jelentett. A fent részletezett uniós programok az európai uniós csatlakozás után fokozatosan megszűnnek és helyüket a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap veszik át. Az USA-hoz hasonlóan a Közösség esetében is szükség volt egyfajta közvetítő szervezetre, ezt a szerepet töltötte/tölti be a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány. Habár a földrajzi távolság elhanyagolható az Unió esetében, ezáltal a folyamatok és a programok sokkal kontrollálhatóbbak. A lényeges eltérés az Európai Unió és az Egyesült Államok között a közreműködő szervezetben található. Míg az EU esetében a közreműködő szervezet általában állami intézmény, addig az Egyesült Államok esetében pályáztatás útján történő közbeszerzésről beszélhetünk. Magyar viszonylatban egy különlegesnek mondható „vegyes” modellről beszélhetünk, ami az Unió és az USA rendszerének keveredéséből fakad. Van egy fontos tényező, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, történetesen azt, hogy Magyarországnak érdekvédelemre van szüksége az Európai Unióval szemben, mivel sajnálatos módon az újonnan csatlakozott országokat diszkrimináció érheti a nemzetközi fejlesztési programokban. Ez például, abban nyilvánul meg, hogy az adott szervezet részvételét a programban ahhoz a feltételhez kötik, hogy az előző évi bevételeinek 50%-a Uniós forrásból származzon, ami Magyarország esetében lehetetlen hiszen csak nemrég váltunk az Európai Unió tagjává, ezért a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány sok esetben nem volt jogosul pályázni Uniós támogatásra. Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium viszont nagymértékű támogatást nyújtott a civil szervezeteknek, melyekhez a diverzifikált Európai Uniós forrásokon kívül jelentősen hozzájárult a Nemzeti Civil Alapprogram – NCA – is73. A program fő célja a civil szervezetek pályázati támogatások útján történő

73

2003. évi L. törvény

51

támogatásával azok működésének megerősítése, a civil szektor fejlődésének elősegítése. Az Alapprogramból támogatásban részesülhetnek mindazok a Magyarországon nyilvántartásba vett magánalapítványok és társadalmi szervezetek (ide nem értve a munkaadói- és munkavállalói érdekképviseleteket, pártokat és biztosítóegyesületeket), amelyek legalább egy éve ténylegesen működnek. A támogatási összegek felosztásáról a civil szervezetek képviselői közül választott kollégiumok döntenek. Az NCA rendszerének újdonsága az állami befolyástól mentes, civil szervezetek általi döntéshozatal. 2004-ben több mint 6 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás jutott el a sikeresen pályázó alapítványokhoz, egyesületekhez. Az Nemzeti Civil Alapprogram életbelépésével a források másik oldalának egy részét az Európai Uniós támogatások adják, illetve a hazai és külföldi magánalapítványok és az egyre inkább csökkenő minisztériumi források. A Nemzeti Civil Alapprogram az egyik legnagyobb elérhető forrást képezi a civil szervezetek számára, hiszen nagyságrendileg nagy összegek felett rendelkezik. Viszont főként a professzionalizálódott szervezeteket favorizálja, ezáltal pedig pont a közbülső szervezetek maradnak ki a támogatásokból és a törvényben meghatározott 18 millió forintos támogatási limit is hozzájárul az NCA forrásaink elaprózódásához.74 Az Uniós pályázati rendszer nehezebben abszolválható, mint az amerikai. Ez abból fakad,

amit

sokan

a

rendszer

hibáiként

is

tekintenek,

hogy

alapvetően

eszközracionalizált és standard pályázati formákat követ. Magas fokú szabályozottság jellemzi és kötött lebonyolítás. Habár bürokrácia magával vonja az átláthatóságot, ezáltal az adományozó személytelenné válik, mintha csak egy nagy irathalmaztól kérnénk anyagi támogatást. A projekttervezés formalizálttá alakult, az Unióban az amerikai menedzsment kultúra-szemlélet kötelező jelleggel bír, a pályázati űrlapok is ehhez igazodnak. A programozás elve is fontos, hiszen az „európai módszer” nem csak a helyi programok esetében működőképes, hanem például a Nemzeti Fejlesztési Terv esetében is. Az Autonómia Alapítványnál készített interjúból75 arra a következtetésre jutottam, hogy az Uniós támogatások nemcsak nagyságrendjüket tekintve mások, mint az amerikaiak, hanem egy egységes célrendszert és stratégiai fejlesztési irányt képviselnek, amiről a Második Nemzeti Fejlesztési Terv tervezése során kiderült, hogy magyar vonatkozásban nem működik hibátlanul.

74 75

Interjú Csizmadia Péterrel Interjú Béres Tiborral

52

4. 4. A civil non-profit szektor jövője a társadalmi folyamatok tükrében A hazai non-profit szervezetek egyre élesebbé váló problémája volt az elmúlt tíz évben, hogy milyen intézményes keretek között lesz lehetséges a szektor érdekeinek artikulálása és a megfogalmazott érdekek érvényesítése. Ez idáig ezen a területen – annak ellenére, hogy sokféle szervezet és szövetség jött létre – nem sikerült megfelelő válaszokat adni a kérdésekre. A problémát az a körülmény is bonyolítja, hogy a nonprofit

szervezetek

tevékenysége

sok-sok

szállal

kötődik

különböző

állami

intézményekhez, sok esetben a létezésük függ attól, hogy egyes jogszabályok vagy a költségvetés különböző fejezetei mennyire képesek őket támogatni. Nagyok a különbségek az egyes ágazatok non-profit szervezeteinek együttműködési szintjei és annak intézményesültsége között. Van ágazat, ahol ez teljesen szétzilálódott (gyermekés ifjúsági), van, ahol még nem fogalmazódott meg egyértelműen ennek a szükségessége (fogyatékügy) s van, ahol kialakult és többnyire működő érdekegyeztetés zajlik az ágazaton belül (környezetvédelem). Azt illetően, hogy a különböző tevékenységű, nagyságú szervezetek mennyire igénylik érdekeik egyeztetését, mennyire részesei a már meglévő érdekképviseleti intézményeknek, mik az ezekhez kapcsolódó tapasztalataik nincsenek pontos információk. Nem világos az sem, hogy az érdekegyeztetés folyamata milyen rendezőelv– területi, szakmai, önkéntes, kötelező – mentén szervezhető meg. A civilekkel való különböző típusú együttműködés igénye egyre erősebb elvárás az EU részéről, s ehhez itthon az egyeztetési fórumok és részben az egyeztetők is hiányoznak, hiszen „a hazai civil társadalom konzultációs és politikai szerepének nem volt előképe a magyar társadalmi, politikai gyakorlatban”.76 Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően a szolgáltatások piacán kialakult verseny és együttműködési kényszer a civil non-profit szervezeteket újfajta önmeghatározásra, és kooperációs stratégiákra késztette. A non-profit szektor erre a felerősödött versenyre nem volt felkészülve, főleg nem azokon a területeken, ahol a különböző szolgáltatások ellátásában jelentős az érdekeltsége a civil szervezeteken kívül a különböző állami, illetve piaci szereplőknek is. Ezért fontos, hogy felülvizsgáljuk a

76

Bartal Anna Mária: Nonprofit elméletek, modellek, trendek. Századvég Kiadó, Budapest, 2005,147.o.

53

korábbi önmeghatározásokat, amelyek elsősorban szakmai alapokon álltak, háttérbe szorítva a civil non-profit jelleget, illetve kooperációs stratégiákat, melyek a forráshoz és feladathoz jutás mentén keresték az állami, önkormányzati rendszerbe való beépülés egyéni lehetőségeit, háttérbe szorítva a civil szervezetek együttműködésének mára stratégiaivá erősödött szempontjait. Olyan felkészült munkaerőre van szükség a szektorban, akik értenek a pénzügyi gazdálkodáshoz, a marketinghez, akik képesek szót emelni egy ügy érdekében, illetve másokkal együttműködni. Jelenleg az állammal való viszony újrafogalmazásának vagyunk tanúi. A rendszerváltás időszakának erős autonómiáját követően az ezredfordulóra a non-profit szektor és a politikai hatalom, illetve a civil non-profit szervezetek és az állami intézmények erőteljes közeledését, vegyülését, újabb és újabb függőségekbe keveredését tapasztalhattuk, mely a napjainkban is tart. A folyamat az állam oldaláról aktív, a civil szektor oldaláról követő-alkalmazkodó jellegű. Miközben tehát mindennél nagyobb szükség lenne az állam-civil együttműködés kereteit, tartalmát és eljárási szabályait rögzítő jogi szabályozásra, sajnos vannak olyan jogi lehetőségek, amelyek megengedik az állami szervezetek különböző tevékenységeinek változatlanul politikai és állami hatalmi irányítás mellett, de civil szervezetnek tűnő keretekben való gyakorlását. Egyszerre kell tehát a civileknek kapcsolatokat építeni az állami szervezetrendszerrel, ugyanakkor hárítani kell a bekebelezést. A civileknek tisztában kell lenniük azzal a ténnyel, hogy az állam és a civil szektor soha nem válhat eggyé. A végső cél a társadalmi legitimáció alapján kapott források megszerzése, ami egyet jelent a demokratizálódás utolsó lépésével, hiszen ezáltal az „azért kapok, mert vagyok és munkálkodom” elv érvényesülne.

54

5. ÖSSZEFOGLALÁS A rendszerváltást követően a civil és a piaci szektor körülbelül egyidőben alakult ki hazánkban. A magyar kormányzati politikák számára két lehetőség kínálkozott a civil szervezetek társadalmi és gazdaságpolitikai irányvonalainak kijelölésére. Vagy a kormányzat a kormányzat külső szolgáltatókra és közvetítőkre támaszkodó újraelosztó tevékenysége az amerikai modell szerint vagy a magánjótékonyságra és öntevékeny szervezetekre alapozott nyugat-európai modell. Politikai egyetértés hiányában egy speciális „magyar modell” alakult ki, amely bizonyos elemeiben nyugat-európai, bizonyos elemeiben, pedig amerikai sajátosságokat hordoz. A fentiekkel együtt járt a magyar civil szervezetek finanszírozási hátterének sokszínűvé válása, illetve változása is. A USAID és más szervezetek által nyújtott pénzügyi támogatás az 1990-es évek második felében biztosította Magyarország számára a lehetőséget, hogy a rendszerváltást követően a hosszú ideig háttérbe szorult civil szektor kibontakozzon, és fejlődése megkezdődjön. Ez az amerikai kormányzati támogatás 2002-ig jelentett biztos forrást a civil szervezeteknek, majd fokozatosan kivonult Magyarországról. Gyakorlatilag a finanszírozási háttér módosulása abban a tekintetben a legszembetűnőbb, hogy a ma rendelkezésre álló források elosztása nem nevezhető tökéletesnek. A független külföldi adományok, illetve a forrásoldal az évek során megváltozott, ma elmondható, hogy némelyik forrás kiszorult Magyarországról míg mások belső forrássá váltak. A 2002-es év során végbement változások hatására, a harmadik szektor finanszírozási struktúrájában tapasztalható fejlődés megtört. Ezt követően egy lassú folyamat vette kezdetét, melynek során az Európai Unió által biztosított források lassan elkezdték betölteni az amerikai források szűkülése során keletkezett „űrt”. Bár kezdetben az Egyesült Államok jobban támogatta a magyarországi non-profit szervezeteket, az Uniós csatlakozást követően pedig a támogatások párhuzamosan érkeztek mindkét oldalról. Az EU által támogatott társadalmi átalakító folyamatokból vonult ki az Egyesült Államok és a külföldi szervezetek egy része és ezt a hiányt napjainkig még nem sikerült teljesen pótolnia az Európai Uniónak. A civil szervezetek finanszírozási hátterét illetően a finanszírozási „űr” nem a közszolgáltató, közfunkciókat 55

ellátó szervek esetében jött létre, hanem az Uniós támogatási programok hozzáférése vált korlátozottá. Ma már főként az Európai Unió támogatja hazánkat változó, ámde növekvő intenzitással. A non-profit szektor forrásoldalának tekintetében a 2004-es év vége, illetve a 2005-ös év számít fordulópontnak, mivel körülbelül ekkorra a civil szektor egyes részeit támogató szakmai ágazatfejlesztő források megszűnnek, helyüket átveszik a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap. Hogy pontosan mennyi idő kell ahhoz, hogy a finanszírozási „űr” megszűnjön, az nem csak a civil non-profit szférán múlik, hiszen a civil szervezetek sokirányú tevékenységüket csak úgy tudják eredményesen végezni, ha az a három szektor- állami, piaci, civil- közötti egyenjogúságon, egymás érdekeinek kölcsönös felismerésén és tiszteletben tartásán, kiegyensúlyozott partnerségi viszonyukon és folyamatos együttműködésükön alapszik. Másrészről, a non-profit szférában tevékenykedő szervezeteknek is nyitottnak kell lenniük a változásokra, a fejlődésre mind szervezeti, mind szektor szinten, ezáltal felkészülve az őket érő negatív hatásokra és egyfajta proaktív magatartást kialakítva.

Fontos, hogy a kitűzött célokért együtt, közösen

küzdjenek, illetve az állammal és az Európai Unióval aktív párbeszédet folytassanak, mert csak így lehetséges a törékeny pénzügyi egyensúlyt visszaállítani, és lehetőleg fenntarthatóvá tenni.

56

6. MELLÉKLETEK-STATISZTIKAI TÁBLÁZATOK

1. A non-profit szervezetek száma és megoszlása településtípus szerint, 2003 Településtípus Főváros Megyeszékhely Többi város Község Összesen

Alapítványok Társas nonprofit szervezetek száma megoszlása, száma megoszlása, % % 6 407 30,2 7 059 22,2 4 879 23,0 7 016 22,1 5 807 27,4 8 528 26,8 4 123 19,4 9 203 28,9 21 216 100,0 31 806 100,0

Összesen megoszlás, % 13 466 25,4 11 895 22,4 14 335 27,1 13 326 25,1 53 022 100,0 szám

2. A non-profit szervezetek száma és megoszlása tevékenységcsoportok szerint, 2003 Tevékenységcsopo rt

Alapítványok száma

Kultúra Vallás Sport Szabadidő, hobbi Oktatás Kutatás Egészségügy Szociális ellátás Polgárvédelem, tűzoltás Környezetvédelem Településfejlesztés Gazdaságfejlesztés Jogvédelem Közbiztonság védelme Többcélú adományosztás, Non-profit szövetségek Nemzetközi kapcsolatok Szakmai, gazdasági érdekképviselet Politika Összesen

2 879 1 233 1 073 513 6 814 607 1 915 3 130 106

Társas nonprofit szervezetek

megoszlása, % 13,6 5,8 5,1 2,4 32,0 2,9 9,0 14,8 0,5

száma 2 831 190 5 935 8 032 759 541 503 1 418 736

megoszlása, % 8,9 0,6 18,7 25,1 2,4 1,7 1,6 4,5 2,3

Összesen szám 5 710 1 423 7 008 8 545 7 573 1 148 2 418 4 548 842

megoszlás, % 10,8 2,7 13,2 15,9 14,3 2,2 4,6 8,6 1,6

472 1 236 290 108 334

2,2 5,8 1,4 0,5 1,6

774 1 768 725 574 1 368

2,4 5,6 2,3 1,8 4,3

1 246 3 004 1 015 682 1 702

2,4 5,7 1,9 1,3 3,2

46

0,2

726

2,3

772

1,5

335

1,6

414

1,3

749

1,4

44 81 21 216

0,2 0,4 100,0

4 101 411 31 806

12,9 1,3 100,0

4 145 492 53 022

7,8 0,9 100,0

57

3. A közhasznú non-profit szervezetek száma és aránya szervezeti forma szerint, 2003

Szervezeti forma Alapítvány Közalapítvány Egyesület Köztestület Szakszervezet Szakmai, munkáltatói szervezet Közhasznú társaság Non-profit intézmény Összesen

Közhasznú szervezetek száma aránya, % 13 160 66,5 821 57,2 9 194 34,8 183 37,2 166 14,1 558 779 9 24 870

22,7 63,7 18,0 46,9

Kiemelkedően közhasznú szervezetek száma aránya % 1 661 8,4 459 32,0 1 376 5,2 30 6,1 20 1,7 51 391 6 3 994

Összes szervezet szám

2,1 32,0 12,0 7,5

19 781 1 435 26 407 492 1 176

arány, % 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

2 458 1 223 50 53 022

100,0 100,0 100,0 100,0

4. A non-profit szervezetek száma aktivitásuk jellege szerint, 2003 Szervezeti forma

Alapítvány Közalapítvány Egyesület Köztestület Szakszervezet Szakmai, munkáltatói szervezet Közhasznú társaság Non-profit intézmény Összesen

Tevékenységét aktívan végzi 17 918 1 300 24 582 486 1 096 2 151

A tevékenység csak fenntartásra korlátozódik 1 497 105 1 424 5 71 234

1 131 50 48 714

78 – 3 414

Csak névlegesen működik

Összesen

366 30 401 1 9 73

19 781 1 435 26 407 492 1 176 2 458

14 – 894

1 223 50 53 022

5. A non-profit szervezetek száma és bevételei bevételnagyság szerint, 2003 Bevételnagyság, ezer Ft – 50 51 – 500 501 – 5000 5001 – 50000 50001 – Összesen

száma 8 046 15 927 19 504 7 573 1 972 53 022

A szervezetek megoszlása, % 15,2 30,0 36,8 14,3 3,7 100,0

összege, millió Ft 92,6 3 720,2 33 159,7 119 132,7 574 948,4 731 053,6

A bevételek megoszlása, % 0,0 0,5 4,5 16,3 78,7 100,0

58

6. A non-profit szektor bevételei források szerint, 2003 Bevételi forrás Normatív költségvetési támogatás Nem normatív költségvetési támogatás Személyi jövedelemadó 1%-a Központi alapoktól kapott támogatás Áfa-visszatérítésből származó bevétel Normatív önkormányzati támogatás Nem normatív önkormányzati támogatás Átengedett iparűzési adó Költségvetési intézménytől kapott támogatás Összes állami támogatás Vállalati támogatás Lakossági támogatás Külföldi támogatás Támogatás nonprofit szervezetektől Összes magántámogatás Tagdíjbevétel magánszemélyektől Tagdíjbevétel jogi személyektől Alaptevékenység bevétele állami, önkormányzati szervektől Alaptevékenység bevétele jogi és magánszemélyektől Alaptevékenység összes bevétele Kamatbevételek, kamatjóváírás Pénzügyi műveletek bevétele Vállalkozási bevétel Gazdálkodási tevékenység összes bevétele Hitel- és kölcsönfelvétel Egyéb bevétel Összes bevétel

A bevétel összege, megoszlása, millió Ft % 44 729,6 6,1 167 409,2 23,0 6 663,6 0,9 36 706,8 5,0 2 756,1 0,4 4 351,6 0,6 37 448,6 5,1

Ebben részesülő szervezetek száma aránya, % 1 610 3,0 7 306 13,8 19 564 36,9 4 344 8,2 1 054 2,0 458 0,9 13 468 25,4

613,2 8 285,3

0,1 1,1

813 4 909

1,5 9,3

308 964,0 36 782,4 13 241,9 30 111,6 14 981,8 95 117,6 15 827,7 17 134,6

42,3 5,0 1,8 4,1 2,0 13,0 2,2 2,3

33 882 13 529 14 727 2 926 7 935 26 773 19 258 2 811

63,9 25,5 27,8 5,5 15,0 50,5 36,3 5,3

63 830,4

8,7

2 767

5,2

113 948,2 210 740,9 6 950,4 16 695,3 86 944,3 110 590,0

15,6 28,8 1,0 2,3 11,8 15,1

10 490 26 785 28 146 2 391 6 424 31 124

19,8 50,5 53,1 4,5 12,1 58,7

5 303,1 338,0 731 053,6

0,8 0,0 100,0

1 959 1 492 48 991

3,7 2,8 92,4

7. A non-profit szektor külföldi támogatásból származó bevételei források szerint, 2003 Külföldi támogatás forrása Külföldi állami szerv, intézmény Külföldi vállalkozás, vállalat Külföldi non-profit szervezet, egyház Külföldi magánszemély Összesen

A támogatás összege, megoszlása, millió Ft % 9 133,0 30,3 1 634,8 5,4 17 634,8 58,6 1 709,0 5,7 30 111,6 100,0

Ebben részesülő szervezetek száma aránya, % 691 1,3 409 0,8 910 1,7 1 245 2,3 2 926 5,5

59

8. A non-profit szervezetek által foglalkoztatottak száma szervezeti forma szerint, 2003 Szervezeti forma

Főállású, teljes munkaidős

Alapítvány Közalapítvány Egyesület Köztestület Szakszervezet Szakmai, munkáltatói érdekképviselet Közhasznú társaság Non-profit intézmény Összesen

10 159 1 295 11 827 1 130 706 2 325 34 073 1 787 63 302

Főállású, Nem főállású részmunkaidős foglalkoztatottak száma 2 196 2 491 229 338 2 609 4 126 222 216 133 310 485 6 620 271 12 765

Számított főállású 11 506 1 443 13 544 1 263 804

523 2 655 545 11 204

2 620 37 648 1 977 70 805

9. A non-profit szervezetek önkéntes segítőinek főbb mutatói szervezeti forma szerint, 2003 Szervezeti forma

Önkéntes segítők

száma Alapítvány Közalapítvány Egyesület Köztestület Szakszervezet Szakmai, munkáltatói érdekképviselet Közhasznú társaság Non-profit intézmény Összesen

90 335 5 563 282 247 1 891 7 356 11 885 587 46 399 910

Egy főre Számított önkéntesként jutó foglalkoztatottaka átlagos becsült bérÁltal az év során végzett megoszlása, % munka becsült időtartamának munka- száma megtakarítása, millió Ft összege, óra megoszlása, % óra 22,6 7 173 348 21,1 79 3 449 5 124,9 1,4 389 076 1,1 69 187 277,9 70,6 24 678 972 72,4 87 11 865 17 631,4 0,5 159 072 0,5 84 76 113,6 1,8 535 680 1,6 72 258 382,7 3,0 0,1 0,0 100,0

1 046 868 68 856 6 000 34 057 872

3,1 0,2 0,0 100,0

88 117 130 85

503 33 3 16 374

747,9 49,2 4,3 24 331,9

a

A számított önkéntesként foglalkoztatottak száma az önkéntesek által az év során végzett munka becsült időtartamának és egy főállású alkalmazott órákban számított éves munkaidejének hányadosa. A becsült bérmegtakarítás pedig az előbbi mutató és a nonprofit szektorban a számított főállású foglalkoztatottaknak fizetett éves átlagos munkabér (1 millió 486 ezer Ft) szorzata. Ezek a számított értékek kifejezik, hogy az önkéntesekkel a szervezetek hány főállású teljes munkaidős munkavállalót és mennyi munkabért váltanak ki.

10. A non-profit szektor összes bevétele településtípus szerint, 2003 Településtípus Főváros Megyeszékhely Többi város Község Összesen

Millió Ft 447 660,6 133 634,3 96 775,2 52 983,5 731 053,6

Megoszlás, % 61,3 18,3 13,2 7,2 100,0

Egy szervezetre jutó bevétel, ezer Ft 33 243 11 234 6 751 3 976 13 787

60

7.

IRODALOMJEGYZÉK

™ Könyvek: Š Az Európai Közösség Bizottságának közleménye az önkéntes szervezetek és alapítványok szerepének erősítéséről Európában. Európa Ház, Budapest, 1998. Š Az Európai Közösségek jogszabályainak gyűjteménye, Union Kiadó, Budapest, I. kötet, I/10. Š Bartal Anna Mária: Nonprofit elméletek, modellek, trendek. Századvég Kiadó, Budapest, 2005. Š Bíró Endre: Non-profit Szektor Analízis program összefoglaló tanulmánya, EMLA Egyesület, 2002. Š Csegény Péter-Kákai László:Köztes helyzet!? Magyarország Miniszterelnöki Hivatalának Civil Kapcsolatok Főosztálya, Budapest, 2001. Š Győrffy Gábor: A non-profit szervezetek ismérvei és tevékenységük. Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. NIOK-Soros, Budapest, 1995. Š Kondorosi

Ferenc:

Civil

társadalom

Magyarországon.

Politika+Kultúra

Alapítvány, Budapest, 1998. Š Központi Statisztikai Hivatal-Nonprofit kutatócsoport: Lakossági adományok és önkéntes munka, Budapest, 1995. Š Központi Statisztikai Hivatal: Nonprofit szervezetek Magyarországon 2003., Budapest, 2005. Š Központi Statisztikai Hivatal: A 2003-ra vonatkozó non-profit adatgyűjtés legfontosabb megállapításai, Budapest, 2005.

61

Š Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak? A jótékonyság,a civil kezdeményezések és az állami keretekből kiszoruló jóléti szolgáltatások szektorrá szerveződése. Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1998. Š Lester M. Salamon- Helmut K. Anheier: Szektor születik. Acta civitalis 1., Civitalis Egyesület, Budapest, 1999. Š Nyílt levél a 2006. évi magyarországi választásokon induló politikai pártokhoz http://www.eucivil.hu/adwin_051012c.html (letöltés: 2005. november 26. 19:47) Š Adam B. Seligman: A civil társadalom eszméje. Kávé Kiadó, Budapest, 1997. Š Sík László: A non-profit szervezetek jogi szabályozásának egyes kérdései. Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. NIOK-Soros, Budapest, 1995. Š Szabó Máté: Globális civil társadalom. Villányi úti könyvek 21.,Budapest, 2000, 133.sz. ™ Tanulmány Š Robert N. Thomas: The Hungarian environment for endowments and financial sustainability, 2003. http://ewi.info/pdf/Hungarian%20Report.pdf (letöltés: 2005. november 17. 14:23) ™ Folyóirat: Š Official Journal of the European Communities. C 329/10/17-11-1999. Š Sebestény István: A magyar non-pofit szektor nemzetközi és funkcionális megközelítése, Statisztikai Szemle, 2001. 79. évf. 4-5. sz., 335-355. o. Š Weller Mónika: A nem kormányzati szervezetek szerepe az emberi jogok védelmében nemzeti és nemzetközi szinten. Acta Humana No. 21/1995., 45.o.

62

™ Napilap: Š Czene Gábor: Egyre több állami pénz. Népszabadság, 2005. október 13. http://www.nol.hu/cikk/380516/ (letöltés: 2005. november 2. 13:25) ™ Törvények és nemzetközi szerződések: Š 2005. évi LXXXVII. törvény (a közérdekű önkéntes tevékenységről) Š 2004. évi CXXX. Törvény (a 2005. évi Költségvetésről) Š 2003. évi L. törvény (a Nemzeti Civil Alapprogramról) Š 1997. évi CLVI. törvény (a közhasznú szervezetekről) Š 1996. évi CXXVI. Törvény (a személyi jövedelem adó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról) ™ Interjúk: Š Csizmadia Péter, Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány, Budapest, 2005. október 20. Š Nizák Péter, Soros Alapítvány, Budapest, 2005. október 27. Š Béres Tibor, Autonómia Alapítvány, Budapest, 2005. november 3. ™ A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány anyagai: Š Közhasznúsági jelentés 2000. Š Közhasznúsági jelentés 2001. Š Közhasznúsági jelentés 2002. Š Közhasznúsági jelentés 2003. Š Közhasznúsági jelentés 2004. ™ Internetes források: Š http://www.demnet.org.hu Š http://www.okotars.hu/eu.pdf Š http://onkentes.hu Š http://www.civilegyuttmukodes.hu Š http://www.civil.info.hu Š http://qesdb.cdie.org/gbk/index.html Š http://www.usaid.gov/policy/budget/ 63

Š http://trust.soros.hu Š http://www.icsszem.hu Š http://www.nonprofitkutatas.hu Š http://www.niok.hu Š http://www.ksh.hu Š http://www.nca.hu Š http://www.nonprofit.hu Š http://www.ngo.hu Š http://www.usaid.hu

64