Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Külgazdasági szak Levelező tagozat Export - Import menedzsment szakirány
A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK FEJLESZTÉSÉNEK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON
Készítette: Törjék Zsuzsanna
Budapest, 2002.
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés
4
2. A KKV szektor definiálása
6
2.1. A vállalkozás definíciója
6
2.2. A KKV szektor jogi ismérvei
6
2.3. A KKV szektor mennyiségi jellemzői
8
2.4. A KKV szektor minőségi jellemzői
8
3. Az Európai Unió KKV politikája
10
3.1. A KKV szektor az Európai Unió országaiban
10
3.1.1. A KKV szektor gazdaságpolitikai környezete
10
3.1.2. Az Európai Közösségek versenypolitikája
12
3.1.3. A KKV- k száma és jellemzői az Európai Unió országaiban
13
3.1.4. Az Európai unió KKV szektorának országonként eltérő jellemzői
17
3.1.5. Az ágazatok vállalati szerkezete
19
3.1.6. A KKV- k foglalkoztatási jellemzői az Európai Unióban
23
3.1.7. A KKV életciklus
26
3.2. Az Európai Unió KKV támogatási rendszere
27
3.2.1. A KKV támogatási rendszer működési mechanizmusa
27
3.2.2. Az Európai Bizottság szerepe a KKV- k támogatásában
27
3.2.2.1. Az állami támogatás fogalma a közösségi jogi szabályozás keretein belül
27
3.2.2.1. Az Európai Bizottság politikája
28
3.2.3. Az Euro Info Központok a KKV- k szolgálatában
29
3.3. Az Európai Unió KKV politikájának legújabb irányai
30
4. Az Európai Unió regionális politikájának áttekintése
32
4.1. Az Európai Uniós regionális politika fogalomkörének értelmezése
32
4.1.1. A Strukturális Alapok
34
2
4.1.2. A Kohéziós Alap
37
4.1.3. Az előcsatlakozási eszközök
38
4.2. Európai sikertörténet – Európai Uniós regionális politika Írországban
41
4.2.1. Az Európai Unió strukturális és kohéziós politikájának működése Írországban
41
4.2.2. Közösségi Támogatási Program 1994-1999
42
5. A KKV szektor Magyarországon
44
5.1. Magyarország gazdasági helyzete az ezredfordulón
44
5.2. A KKV politika áttekintése
45
5.3. A KKV szektor áttekintése
48
5.3.1. A KKV- k helyzete és jellemzői Magyarországon
48
5.3.2. A regisztrált és működő vállalkozások szám és méret szerinti megoszlása 1990-2000-ig
49
5.3.3. A vállalkozások ágazati jellemzői
52
5.3.4. a vállalkozások szerepe a foglalkoztatásban
54
5.4. A KKV- k fejlesztését támogató szervezetek
57
5.5. Állami támogatások a központi költségvetési forrásokból
65
5.5.1. Állami Célelőirányzatok
65
5.5.2. A Széchenyi Terv
66
5.6. Az Európai Unió támogatási programjai – Magyarország felkészítése az EU csatlakozásra
69
6. A KKV szektor és az Európai Uniós csatlakozás
70
6.1. A magyar KKV szektor helyzetképe az Európai Uniós csatlakozás tükrében
70
6.2. Az Európai Unió bővítésének hatása a KKV-kra
71
7. Táblázatok és ábrák jegyzéke
74
8. Felhasznált irodalom
76
3
1. Bevezetés
Magyarország és a többi közép-európai csatlakozásra váró állam Európai Uniós csatlakozása jelentős problémák megoldása elé állítja az érintett államokat, amelynek hatása az állami vezetés legfelsőbb központi szerveitől az egyénig minden érintettre különösen jelentős hatással bír. A felmerülő megoldandó kérdések egy része a gazdasági élet szereplőire általánosan kedvező hatással bír, míg egyes területek vonatkozásában a pozitív és negatív hatások a szereplők esetében differenciáltan jelentkeznek majd. A közép-európai kis- és középvállalkozói réteg a régió uniós csatlakozásával és az ettől remélt gazdasági növekedéssel kedvezőbb helyzetbe kerülhet, viszont ezt a réteget fogják legérzékenyebben érinteni a csatlakozás negatív következményei is. A hazai kis-és középvállalati (KKV) szektor problémái összetettek, fejlesztésük célirányosan, egy-egy konkrét problémára fókuszálva oldható meg. A fejlesztési programok célja, hogy a belső piacra termelő, zömében hazai tulajdonú kis-és középvállalati szektor gazdasági megerősödést támogassa, valamint kiszélesítse a termelési, innovációs és információs kapcsolatot a külföldi tulajdonú nagyvállalati szektorral. A hazai kis-és középvállalkozások érdekében tett fejlesztések várhatóan pozitívan befolyásolják majd kis-és középvállalkozások fejlődési potenciálját, versenyképességükben javulás következik be. Olyan vállalati kapcsolatrendszerek épülnek ki, melyek tompítják a regionális gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket. Dolgozatunk az Európai Uniós és magyarországi kis-és középvállalkozói szféra helyzetét, legfőbb jellemzőit, a szektorra vonatkozó politikákat, gazdaságpolitikai tendenciákat kívánja áttekinteni. Mindenekelőtt definiálja a szektort jogi, mennyiségi és minőségi ismérvek alapján, mintegy előkészítve ezzel a kis-és középvállalkozói szektor Európai Unióbeli és magyarországi fejlesztésének legfőbb súlypontok mentén való vizsgálódását. Az Európai Uniós kis- és középvállalkozói szféra jellemzőit az Európai Unió kis- és középvállalkozás fejlesztési politikájának keretein belül tárgyalja dolgozatunk. Kitérünk a szektort körülvevő gazdaságpolitikai környezet bemutatására. Ismertetjük az Európai 4
Közösségek versenypolitikájának ismérveit, mivel a versenypolitika az egyik legfontosabb Közösségi Politikák egyike, a modern piacgazdaság és a demokrácia működésének egyik alapja. Áttekintjük a kis-és középvállalkozásokat, számuk, foglalkoztatási és ágazati jellemzőik szerint. Megvizsgáljuk az Európai Unió KKV támogatási rendszerét, regionális politikáját. A KKV szektor fejlesztési politikája mindenekelőtt az Európai Unió fejlesztési politikájához igazodik, így a szektorra vonatkozó hazai specifikumok vizsgálatát követően, a fenti ismérvek szerint tekintjük át a hazai KKV szektor helyzetét. Az Európai Uniós csatlakozás küszöbén úgy gondoljuk, hogy időszerű ezen szféra fejlesztési prioritásainak vizsgálata, aktuális kérdéseinek tárgyalása, a szektorra ható tendenciák elemzése.
5
2. A KKV szektor definiálása
2.1. A vállalkozás definíciója A KKV szektor definiálása előtt mindenekelőtt szükséges meghatározni, hogy alapjában véve mit tekintünk vállalkozásnak. Vállalkozásnak tekintünk minden olyan önálló piaci kapcsolatokkal
rendelkező
gazdasági
tevékenységet
folytató
szervezetet,
amely
profitorientáltan gazdálkodik és fő tevékenysége a statisztikai értelemben vett termelés (jövedelemtermelés). A kis-és középvállalkozó (KKV) szektorként definiált gazdálkodó réteg erősen differenciált. A mai magyar használat az angol nyelvterületen elterjedt small- and medium sized enterprises (SMEs) analógiájára alakult ki, megkülönböztetésül a nagyvállalatoktól – large- scale enterprises (LSEs). A kis-és középvállalkozói szektort esetenként kis-és középvállalati szektorként említik. A vállalat fogalmának a vállalkozás szinonímájaként történő említése a következő tényező miatt helytálló, mivel a gazdasági társaságok és más szervezetek esetén a vállalati forma egyértelmű, de a magyar jogi szabályozás az egyéni vállalkozót is gyakorlatilag egyéni cégként kezeli. 2.2. A KKV szektor jogi ismérvei A hazai jogi szabályozás (a 90-es évek elején tett rövid kitérők után) az EU- ban alkalmazott jogi szabályozás rendszerét implementálta a magyar jogrendszerbe. Ezzel a hazai jogalkotás jogharmonizációs kötelezettségeinek is eleget tett. (Természetesen a nemzeti valutákban mért adózási értékek eltérőek.) A kis-és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. Törvény 2.§a szerint kis-és középvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
• összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és 6
• éves nettó árbevétele legfeljebb 4000 millió Ft, vagy mérleg főösszege legfeljebb 2700 millió Ft, továbbá • ha abban az állam, az önkormányzat vagy az előző két pont szerinti vállalkozásokon kívül eső vállalkozások tulajdonosi részesedése – tőke vagy szavazati jog alapján – külön-külön és együttesen sem haladja meg a 25%-ot (kivéve, ha a tulajdonosok olyan intézményi befektetők, amelyek nem rendelkeznek többségi irányítást biztosító befolyással) A fenti törvény 3. § (1) bekezdése szerint kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek • összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és • éves nettó árbevétele legfeljebb 700 millió Ft, vagy mérleg főösszege legfeljebb 500 millió Ft, továbbá • ha abban az állam, az önkormányzat vagy az előző két pont szerinti vállalkozásokon kívül eső vállalkozások tulajdonosi részesedése – tőke vagy szavazati jog alapján – külön-külön és együttesen sem haladja meg a 25%-ot (kivéve, ha a tulajdonosok olyan intézményi befektetők, amelyek nem rendelkeznek többségi irányítást biztosító befolyással) A jogszabály a mikrovállalkozás kategóriájába az olyan vállalkozást sorolja, amely a fentiektől annyiban tér el, hogy az összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb. A jogszabály a vállalkozás fogalmát általánosan a gazdasági társaság, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, az egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a gazdasági munkaközösség, a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség és az egyéni vállalkozó személyek bevonásával definiálja. A jogi megkülönböztető szempontok ismertetésekor megemlítendő, hogy a KKV szektorral foglalkozó szabályozás és a témában létrejött kutatási munkák sem hazánkban, sem az EU országaiban nem teszik egy csoportba az általános értelemben vett KKV- kat a mezőgazdasági és erdőgazdasági jellegű vállalkozásokkal. 2.3. A KKV szektor mennyiségi jellemzői
7
A KKV szektor mennyiségi ismérveinek elemzése a nagyvállalatoktól való elhatároláson alapul. A nemzetközi gyakorlat hangsúlyt fektet az alkalmazott nélküli önfoglalkoztató és a 10 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató nagyon kis vállalkozás meghatározására. Az EU KKV politikáján belül a KKV- k meghatározása kezdetben a létszámmegjelölésre épült. AZ EU 500 főben jelölte meg a középvállalati, 100 főben pedig a kisvállalati szektor felső határát. A legújabb differenciálás szerint az elhatárolás lecsökkent a 250 alkalmazottig középvállalat, 50 alkalmazottig kisvállalat megjelöléséig. A hazai gyakorlat 1999. óta ezt az irányt követi. (lsd. 1999. évi XCV. Törvény). A vállalkozások statisztikai módszerekkel történő vizsgálata az alkalmazotti létszám megjelölésére épít. A pénzügyi jellemzők szerinti elhatárolás nem mindig tiszta és egyértelmű, különösen a nagyvállalkozói befolyás tényezője miatt, ami adott esetben torzíthatja a vállalkozásokról alkotott képet. Az EU is meghatároz árbevétel és mérleg főösszeg szerinti korlátozást, illetve tulajdonosi részesedést korlátozó függetlenségi kritériumokat is. Ezek a szabályok gyakorlatilag azonosak a hazai jogi szabályozás során vázolt szabályokkal. 2.4. A KKV szektor minőségi jellemzői A KKV szektor minőségi ismérvei a KKV szektor belső szerkezetére vonatkozó jellemzőit tárják fel. Ezek nem számszerűsíthető jellemzők, a KKV szektor egészére vonatkoztathatók. A kisvállalkozások egyik legjellemzőbb tulajdonsága a tulajdonosi réteg és a menedzsment személyi összefonódása a vállalati formában, azaz a tulajdonosi és a vállalatirányítási szerepek nem különülnek el egymástól. Ez a vállalkozási típus alapvetően a vállalkozó személyes kapcsolati tőkéjét kihasználva jön létre és maradt fenn. A fenti jellemzőn kívül lényeges elem a gyors és magas szintű alkalmazkodóképesség. Ez a jellemző éppen a kicsiny méret miatt alakult ki, mivel ez a hivatali út lerövidülését is eredményezi, a munkavállaló személyesen is érdekelt a sikerben és a kudarcban is egyaránt.
8
A KKV- k egyénre szabott termékeket és szolgáltatásokat kínálnak. Ez abból a tényből fakad, hogy a KKV- k gyakran a nagyvállalatok beszállítójaként dolgoznak és a kínálat gyakran a megrendelő személyes ismeretére alapozva jön létre. A KKV- k esetében igen gyakori családtagok alkalmazása, illetve a munkafolyamatokban való közreműködése. A KKV a személyes kapcsolatok rendszerében képes életképesen fennmaradni és működni. Ez mindenképpen igaz mind a belső és külső kapcsolati rendszerekre.
9
3. AZ Európai Unió KKV politikája
3.1. A KKV szektor az Európai Unió országaiban 3.1.1. A KKV szektor gazdaságpolitikai környezete A föderális Európa megteremtésének célkitűzései kezdetben arra alapultak, hogy az integrációs folyamatot a politikai integráció indukálja. Azonban ez a koncepció átértékelődött és egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az európai integráció megteremtését a gazdasági kooperáció irányából kell kezdeni. 1951-ben az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásával, a német szén és a francia vasérc közös piacának megteremtésével létrejött a gazdasági integráció, amely egyben a béke fenntartását is szolgálta az államok között. Az EGK-t létrehozó 1957-es Római Szerződés a tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz közelítését tűzte ki célul. Megállapítható tehát, hogy kezdetben az Európai Unió politikáját a nemzeti nagyvállalatok alakították. Mostanra ez a helyzet megváltozott. A 80-as években nyilvánvalóvá vált az Európai Unió- ban a KKV- k társadalmi- gazdaságipolitikai jelentősége, valamint az a tény, hogy a szektor olyan speciális problémákkal küzd, amelyek közösségi megoldást igényelnek. Az Európai Unió- ban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy közösségi megoldásokat kell kidolgozni a munkavállalók mintegy 2/3-át foglalkoztató KKV szektor fejlesztésére. Az EU vezető politikusai értékelései szerint a KKV szektor egyre inkább, mint a globalizáció ellenpólusa, valamit az EU és a nemzetgazdaságok hajtóereje jelenik meg a jövőben. Megfigyelhető, hogy az elmúlt évek során egyre növekszik az állami szerepvállalás mértéke a KKV- k problémáinak leküzdésében. Ez a tendencia figyelhető meg az EU KKV politikájában és Magyarország gazdaságpolitikai törekvéseiben is. Az Európai Unió nagy hangsúlyt fektet a KKV szektor elemzésére, megismerésére. 1989 óta az Európai Bizottság XXIII. Főigazgatósága, ma már a kis-és középvállalkozási politika 10
végrehajtásáért felelős Vállalkozói Főigazgatóság (Enterprise DG (Directorate General)) elemzéseire alapozva határozzák meg a KKV politika legfőbb irányvonalait. Az Európai Bizottság 1992-ben határozta el, hogy a EU KKV szektor helyzetének elemzéséről részletes tanulmányt készít. Összesen hat jelentés készült el, amelyek a 15 EU tagállam, valamint az Európai Gazdasági térség még nem EU tagország, Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc KKV szektorának elemzésére terjedtek ki. A KKV szektor uniós helyzetének elemzése a legutóbbi két jelentés, az 1997. évi „Observatory, 1997” és a 2000. évi „The European Observatory for SMEs- Sixth Report” jelentéseken alapul. A KKV- kra vonatkozó elemzések nem vizsgálják a mezőgazdasági típusú vállalkozásokat. Ennek oka, hogy a mezőgazdasági politikát minden állam gazdaságpolitikájában külön helyen kezelik. Ez a mezőgazdaság, mint gazdasági szektor államonkénti sajátos jellemzőire vezethető vissza, s mint ilyen minden államban a nemzetgazdaság stratégiai területének számít. Az EGK alapító országai nem akarták ezért mezőgazdaságukat a többi gazdasági szektorához hasonló feltételek mellett bevinni a közös piacba. A közös mezőgazdasági politika (Common Agricultural Policy- CAP) ezért a közös piac elkülönült területe lett. Az EU 2000- ben zárta le a 1997-2000 közötti harmadik többéves kis-és középvállalkozásfejlesztési programját (3rd Multiannual Programme for Small and Medium-sized Enterprises (SMES) in the European Union (Council Decision 97/15/EC)), amelynek teljes költségelőirányzata 180 millió euró volt. A program több területen segítette a kis cégek versenyképességének javítását, informálását, jogi és pénzügyi környezetének fejlesztését, kutatási és innovációs lehetőségeit. Az EU Tanácsa 2000. decemberében (Council Decision 2000/819/EC) hozott határozatot az új 2001-2005-re szóló IV. Többéves Vállalat- és Vállalkozásfejlesztési Programjának (4th Multiannual Programme for Enterprise and Enterpreneurship, and Particular for SMEs 20012005) (4.MAP) elindításáról. A program célkitűzései: • a vállalkozói szellem előmozdítása, • a vállalkozások versenyképességének és növekedési képességének fokozása, • a vállalkozások adminisztratív és szabályozói
környezetének egyszerűsítése és
továbbfejlesztése, 11
• a KKV- k pénzügyi helyzetének javítása, a közösségi támogató szolgáltatások, programok igénybevételének megkönnyítése, koordinálásának javítása. A program teljes költségvetése 450 millió euró, a pénzügyi eszközökre vonatkozó előirányzat ebből 317 millió euró, a 2002. évi teljes előirányzat 95 858 590 euró. A programhoz a tagjelölt országok csak külön tanácsi határozat alapján csatlakozhatnak. 3.1.2. Az Európai Közösségek versenypolitikája Az Európai Közösségek megalakulásától kezdve kiemelkedően fontos a verseny, a verseny védelme. Alapcélkitűzései között szerepelt egy olyan intzéményrendszer létrehozása, mely a közös piac területén folyó szabad versenyt az eltorzulásoktól megóvja. A versenyszabályok integrációs szabályok, ami azt feltételezi, hogy versenytorzításra nemcsak a vállalkozók oldaláról, hanem a kormányzat oldaláról is lehet számítani. Intézkedéseikkel torzíthatják az egységes belső piacon folyó versenyt. Ebből következően a versenyszabályok vonatkozhatnak a vállalatokra és a tagállamokra. A versenypolitika tehát a legfontosabb közösségi politikák egyike. A közösségi versenypolitika legfontosabb jellemzői: • célja a közös egységes piac védelme, amely az egész EU illetve EK alapja, ezért nevezhető integrációs versenyjognak, • szabályai a tagállamok közötti kereskedelemkorlátozó intézmények eltörlését szolgálják, • forráselosztó funkciója van, ami azt jelenti, hogy a szűkösen rendelkezésre álló termelési tényezők optimális elosztását a verseny nyomása teszi lehetővé, • elosztó funkcióval bír, ami alatt azt értjük, hogy a verseny teljesítményarányos elosztást tesz lehetővé, • hatékonysági és fejlesztési funkciója feltételezi, hogy a leghatékonyabb technikával előállított termékek a lehető legolcsóbb áron kerüljenek piacra, • legfontosabb feladata, hogy a verseny lévén megakadályozza nemkívánatos politikai és társadalmi befolyásra alapot nyújtó hatalmi gyújtópontok kialakulását, • felvállalja a kis- és középvállalkozások és a fogyasztók érdekeinek védelmét,
12
feladata olyan gazdasági rendszer kialakítása és fenntartása, ahol a szabad verseny funkciói érvényesülhetnek. A
modern
versenyjog
küldetése,
hogy
a
piacgazdaságban
létrejövő
piaci
hatalomkoncentrációkat a hatékony verseny biztosítása érdekében megelőzze, megszüntesse, káros hatásait enyhítse. Megfigyelhető azon összefüggés, hogy szoros kapcsolat mutatható kis a szabad verseny és a demokrácia, valamint a tervutasításos vagy maffiagazdaság és a diktatúra között. Ezzel a megállapítással ismét a kormányzati intézkedések szerepének fontosságára utalunk vissza. 3.1.3. A KKV- k száma és jellemzői az Európai Unió országaiban Az EU vállalati struktúrája szerint 1998-ban 19,85 millió vállalkozás működött, amelyek közel 117 millió munkavállalót foglalkoztattak. A vállalkozások 99,8 %-a, szám szerint 19,81 millió a KKV szektorba tartozott, amelyek a munkavállalók 2/3-át foglalkoztatják. 19,04 millió vállalkozás (a vállalkozások 93,02 %-a) pedig a 10 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató mikro-vállalkozás kategóriájába tartozik. A jelentés szerint egy átlagos EU vállalkozás 6 főt foglalkoztat. Ez polarizáltan értelmezendő, mert míg egy átlagos KKV 4 főt alkalmaz, addig egy átlagos nagyvállalat 1000 főt. Még jelentősebb eltérés mutatkozik az egy vállalkozásra jutó forgalom tekintetében a vállalatok mérete alapján. A KKV- k éves forgalma átlagosan félmillió euró, a nagyvállalatok éves forgalma pedig 250 millió euró, így egyátlagos uniós vállalat forgalma évi 1 millió euró. Itt érdemes megemlíteni, hogy a KKV- k forgalmának a nagyvállalatokkal összevetve igen csekély részét teszik ki az exportból származó árbevételek. Ez persze országonként eltér, így a kisebb országok KKV- i nagyobb arányban exportálnak, mint a nagyobb tagállamokban működők. Pozitív korreláció mutatható ki a vállalati méret növekedése és a vállalati hatékonyság között is, így jelentős mértékben növekedik a vállalati mérettel együtt az egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték, vagyis a munkatermelékenységi mutató is. A mikrovállalkozások esetében az egy munkavállalóra jutó hozzáadott érték 30 ezer euró, a nagyvállalatoknál ez az érték 90
13
ezer euró. Érdemes megemlíteni, hogy a középvállalkozások hatékonysági rátája az EU- ban ma már eléri a nagyvállalatok hatékonyságát.
14
3.1 . táblázat A 19 európai ország magánvállalkozásaira vonatkozó legfőbb adatok 1998-ban Mikro-
Kisvállal- Közép-
KKV- k
Nagy-
vállalko-
kozások
összesen
vállala-
zások Vállalkozások EU
vállalkozások
Összesen
tok
18 040
1 130
160
19 330
38
19 370
Nem EU
425
45
10
480
2
480
Összesen
18 465
1 175
170
19 810
40
19 850
38 360
21 320
14 870
74 550
38 680
113 230
Nem EU
970
820
770
2 550
1 190
3 740
Összesen
39 330
22 140
15 640
77 100
39 860
116 970
EU
2
20
90
4
1 010
6
Nem EU
2
20
90
5
780
8
Összesen
2
20
90
4
1 000
6
EU
0,2
3
23
0,5
215
1,0
Nem EU
0,3
3
16
0,8
135
1,3
Összesen
0,2
3
23
0,5
215
1,0
6
13
16
11
22
16
Nem EU
12
14
16
14
20
16
Összesen
7
13
16
11
22
16
száma (1 000 db)
Foglalkoztatot EU tak száma (1 000 fõ)
Vállalatnagyság (foglalkoztatot tak átlagos száma)
Vállalatnagyság éves forgalom (millió euró)
Export aránya EU a forgalomban (%)
15
Egy foglal-
EU
30
50
95
45
90
60
Nem EU
55
50
60
55
85
65
Összesen
30
50
90
45
90
60
EU
40
53
43
45
38
42
Nem EU
36
60
52
48
53
50
Összesen
40
53
43
45
39
42
koztatottra jutó hozzáadott érték (1 000 euró)
Munkabérköltség a hozzáadott érték %-ában
Forrás: The European Observatory for SMEs – Sixth Report, European Comission, 2000. Az elmúlt évtizedben a gazdaságra vonatkozó kutatások külön kitértek a 3 fejlett tőkés régió (EU, Észak-Amerika, Japán) összehasonlítására. Megállapítható, hogy az európai vállalti méret kisebb, mint a japán, sőt különösen kisebb, mint az amerikai vállalkozási méret. 3.2.táblázat A magánvállalkozások foglalkoztatottakra vonatkozó adatai a 19 európai országban, az USA-ban és Japánban 1996-ban Mikro-
Kis-
Közép-
KKV- k
Nagy-
vállal-
Vállal-
Vállal-
összesen
vállalatok foglal-
kozás
kozás
kozás
Összes koztatott
Foglalkoz -tatottak átlagos
(1 000 fõ) száma 34
19
13
66
34
115 480
6
USA
11
19
12
42
58
105 240
19
Japán
n.a.
n.a.
n.a.
33
67
57 345
10
Európa19
Forrás: The European Observatory for SMEs – Sixth Report, European Comission, 2000.
16
A legutóbbi jelentés a KKV- k és a nagyvállalati pozíciók jövőbeli trendjére vonatkozóan kimutatja, hogy a KKV- k és a nagyvállalatok foglalkoztatottsági jellemzői azonos ütemben növekednek, míg a nagyvállalatok forgalma és a hozzáadott érték növekedése meg fogja haladni a KKV- k növekedését, így a KKV- k relatív nyereségessége csökkenni fog. 3.1.4. AZ Európai Unió KKV szektorának országonként eltérő jellemzői Az EU egyes országai között a vállalati struktúra tekintetében jelentős eltéréseket figyelhetünk meg. 1998-ban az átlagos foglalkoztatotti létszám Izlandon és Görögországban 3 fő volt, míg Luxemburgban 13, Hollandiában 12, Ausztriában és Svájcban 11. A kutatások kitértek arra is, hogy az európai országokban melyik struktúra alkalmazza a legtöbb munkavállalót az adott országban. 1998- ban 7 országban (Belgium, Finnország, Németország, Írország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság) a nagyvállalatok voltak a jellemzők, míg 5 országban (Franciaország, Görögország, Olaszország, Spanyolország és Liechtenstein) a mikrovállalkozások foglalkoztatták a legnagyobb mértékben a lakosságot.
17
3.3. táblázat A vállaltnagyság szerkezet jellemzői az európai országokban 1998-ban Vállalatok
Átlagos
Domináns
Relatív munka
Relatív
száma
vállalat-
vállalati
termelékenység
jövedelmezõ-
(1 000 db)
nagyság
kategória∗ ∗
a KKV
ség a KKV
szektorban∗∗ ∗∗
szektorban∗∗∗ ∗∗∗
Ausztria
285
11
KKV
89
-5
Belgium
530
5
Nagyvállalat
132
7
Dánia
150
8
KKV
86
-16
Finnország
210
5
Nagyvállalat
71
-40
Franciaország
2 325
7
Mikro
66
-18
Németország
3 515
8
Nagyvállalat
98
-5
Görögország
620
3
Mikro
79
10
Írország
85
10
Nagyvállalat
70
1
Olaszország
3 940
4
Mikro
81
-3
Luxemburg
15
13
KKV
97
2
Hollandia
450
12
Nagyvállalat
93
-16
Portugália
690
4
KKV
75
-20
Spanyolország 2 510
5
Mikro
67
-10
Svédország
385
7
Nagyvállalat
82
-9
Egyesült
3 660
5
Nagyvállalat
74
-14
EU összesen
19 370
6
Nagyvállalat
75
-11
Izland
30
3
KKV
125
2
Liechtenstein
3
6
Mikro
89
0
Norvégia
205
5
KKV
81
-13
Svájc
240
11
KKV
77
-5
Nem
EU 480
8
KKV
84
-3
6
Nagyvállalat
76
-11
Királyság
összesen Európa –19
19 850
18
∗ Egy országot annak alapján jellemeztek vállalati méret szerint, hogy a mikro-, kis-és közepes-, illetve a nagyvállalati szektor alkalmazza-e az adott országban a legtöbb munkavállalót.
∗∗ A relatív munkatermelékenység az adott ország átlagát tekinti 100 %- nak. ∗∗∗ A KKV- k jövedelmezősége az országos átlagtól való eltérést tekintve, %- ban kifejezve. Forrás: The European Observatory for SMEs – Sixth Report, European Comission, 2000. Ezeknek az adatoknak és az EU országok egy lakosra jutó GDP adati kapcsolatának vizsgálatakor megállapítható, hogy az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma és az egy lakosra jutó GDP között negatív korreláció áll fenn. 3.1.5. Az ágazatok vállalati szerkezete A vállalatok méret szerinti megoszlása az ágazatok tekintetében is jelentős különbségeket eredményez. Figyeljük meg, hogy a fenti tényező hogyan befolyásolja az egyes ágazatok jellemzőit! Kitermelő és energiaipar A kitermelő és energiaipar területén a nagyvállalati dominancia jellemző. Ebben az ágazatban 50 000 vállalkozás 1,7 millió munkavállalót foglalkoztat. Ebben az ágazatban a KKV- k elérik a nagyvállalatok termelékenységi szintjét, mivel a KKV- k ebben az ágazatban speciális piacokon működnek, magas profitrátával. Feldolgozóipar A feldolgozóipar foglalkoztatja az európai munkavállalók közel egynegyedét. Az ágazatra a nagyvállalati dominancia jellemző, de az egyes alágazatok ettől eltérnek. Különösen a hagyományos ágazatok esetében jellemző az ágazati vállalatméret. A vegyipar, illetve a fémipar természetesen nagyvállalati jellemzőkkel bírnak, ez nagyrészt a tőkeigényességükből fakad.
19
Építőipar Az építőipar területén 2,7 millió vállalkozás működik, és ez a munkavállalók 10 %- át foglalkoztatja. Ebben az ágazatban vállalkozásonként 4 munkavállaló az átlagos foglalkoztatotti létszám. A jelentés nem említi, de a gazdasági ágazatok közül ez az a szektor, ahol a leginkább jellemző a fekete, vagy a szürke foglalkoztatottság. Az építőipar termelékenységi mutatóit tekintve nincs különbség a vállalati méretek között. Nagykereskedelem Megközelítőleg
másfélmillió
vállalkozás
átlagosan
5
munkavállalót
alkalmaz
a
nagykereskedelemben. Ebben a gazdasági ágban a nagyvállalatok és a KKV- k termelékenységi mutatói közel azonosak. Kiskereskedelem A kiskereskedelem területén több mint 4 millió vállalkozás működik, a domináns alkalmazotti létszám 4 fő. Ebbe az ágazatba tartozik a gépjárművek forgalmazása és javítása is, illetve a bolti kiskereskedelem is. Ezek – bár eltérőnek tűnő ágazatok – mégis hasonló gazdasági eredményeket és jellemzőket mutatnak. Szállítás, távközlés Egymillió vállalkozás 9 millió embert foglalkoztat a szállítási és távközlési ágazatban. Erre az ágazatra a nagyvállalati dominancia jellemző. Az ágazat belső összetevői rendkívül heterogének, a vállalkozások közül 875 ezer közúti fuvarozó, átlagosan 5 alklamazottat foglalkoztat, míg az 5000 légi fuvarozó átlagosan 111 főt alklamaz.
20
Pénzügyi szolgáltatások A klasszikus banki szektorban (így a hitelezés, a beteg-és nyugdíjbiztosítás területén is) az EU- ban a domináns ágazati forma a nagyvállalati méret. A biztosítási szektorban a vállalati méret átlagosan 72 alkalmazott. Ezzel szemben az ingatlan szektorban és az egyéb pénzügyi tevékenységek területén az általános méret a mikro-vállalkozási forma. Ez alól csak a K+F kivétel, ahol szintén a nagyvállalati forma domináns. Személyi szolgáltatások A személyi szolgáltatások területén a mikro-vállalkozások dominanciája jellemző. Ez az az ágazat, ahol a legtöbb vállalkozás, több mint 4 millió működik. Ez a szektor 20 millió munkavállalót alkalmaz, az átlagos üzemméret 5 alkalmazott. A kisvállalati méret egyedül a csatornázási szolgáltatókra jellemző.
21
3.4. táblázat A vállalatnagyság szerkezet jellemzői a 19 európai országban, ágazati bontásban, 1998ban
Összes
Vállalatok
Átlagos
Domináns
Relatív munka
Relatív
száma
vállalat-
vállalati
termelékeny-
jövedelmezõ-
(1 000 db)
nagyság
kategória∗ ∗
ség a KKV
ség a KKV
szektorban∗∗ ∗∗
szektorban∗∗∗ ∗∗∗
19 850
6
Nagyvállalat
76
-11
50
36
Nagyvállalat
123
11
Feldolgozóipar 2 210
14
Nagyvállalat
86
-5
Építõipar
2 775
4
Mikro
98
-2
Nagy-
1 490
5
KKV
99
-1
4 070
4
Mikro
97
0
1 090
8
Nagyvállalat
76
-8
4 125
5
Nagyvállalat
70
-2
4 040
5
Mikro
89
0
vállalkozás Kitermelõ és Energiaipar
kereskedés Kiskereskedelem Szállítás és Távközlés Termelõ szolgáltatások Személyi szolgáltatások
∗ Egy országot annak alapján jellemeztek vállalati méret szerint, hogy a mikro-, kis-és közepes-, illetve a nagyvállalati szektor alkalmazza-e az adott országban a legtöbb munkavállalót.
∗∗ A relatív munkatermelékenység az adott ország átlagát tekinti 100 %- nak. ∗∗∗ A KKV- k jövedelmezősége az országos átlagtól való eltérést tekintve, %- ban kifejezve. Forrás: The European Observatory for SMEs – Sixth Report, European Comission, 2000.
22
3.1.6. A KKV- k foglalkoztatási jellemzői az Európai Unióban A vállalatok száma 1988. óta valamennyi vállalati kategóriában emelkedett. A munkatermelékenységi mutatók a nagyvállalatok esetében kedvezőbbek, Az 1988. és 1998. között a KKV-k esetében évi 2,1 %, a nagyvállalati szektorban pedig 2,8 %. Az EU országaiban a munkavállalók 2/3-át a KKV- k foglalkoztatják. 1998-ban a mikrovállalkozások foglalkoztatták az alkalmazottak 33,87%-át, a nagyvállalatok pedig a 34,16%-át. 3. 5. táblázat A magánvállalkozások foglalkoztatottakra vonatkozó adatai a 4 európai országban (Izland, Norvégia, Liechtenstein , Svájc), valamint az EU országaiban, 1998-ban Mikro- Kis-
Közép-
KKV-k
Nagy-
Összes
vállal-
Vállal-
vállal-
összesen vállalatok foglal-
kozás
kozások kozások
koztatott
Vállalatméret foglalkoz-
(1 000 fő) tatottak átlagos száma 33,87
18,82
13,13
65,83
34,16
113 230
6
nem EU 25,93
21,92
20,58
68,18
31,81
3 740
8
Összesen 33,62
18,92
13,37
65,91
34,07
116 970
6
EU
Forrás: The European Observatory for SMEs – Sixth Report, European Comission, 2000. A vállalkozások szerepe a foglalkoztatottságban mind átlagosan, mind országonként az idővel csak csekély mértékben mutat változásokat, viszont különösen jellemző az országonkénti eltérés. 1996-ban a mikrovállalkozásokban foglalkoztatottak aránya Írországban 18%, Luxemburgban 19%, mag Belgiumban és Olaszországban 48%, Görögországban és Olaszországban 47% volt. A nagyvállalati körben alkalmazottak minimumát Olaszország nyújtja (20%), míg Finnországban ez az érték 44%, Németországban pedig 43%. A kis-és középvállalkozások foglalkoztatási szerepének növekedését az EU elemzések a következőkkel indokolják:
23
• a technológiában csökkent a megtakarítások szerepe, a korszerű technikák és eljárások hozzáférhetővé és gazdaságossá váltak a KKV- k részére is, • az életszínvonal emelkedése és a fogyasztók individualizmusának kiteljesedése a piacok tagolódását eredményezi, a termék életciklusok lecsökkennek, amihez a KKV- k sokkal könnyebben tudnak alkalmazkodni • a nagyvállalatok a stratégiai feladataikra koncentrálnak és a nem stratégiai tevékenységeket a beszállítókkal végeztetik el. A mikrovállalkozások foglalkoztatásbeli különbségeinek magyarázata nagymértékben a gazdálkodási kultúrák különbözőségében rejlik. A mikrovállalkozások különösen a tőkeszegényebb és kevésbé iparosodott déli államokban dominálnak, ahol alapvetően másféle vállalati kultúra és gazdálkodási rendszer működik, mint az északi államokban. A mikrovállalkozások különösen olyan országokban dominálnak, ahol az egy főre eső GDP az EU átlaga alatt van.
24
3.6. táblázat A magánvállalkozások foglalkoztatott létszámának százalékos megoszlása vállalati nagyságkategóriák szerint az összes foglalkoztatott, valamint a foglalkoztatottak átlagos száma, 1998-ban Mikro-
Kis-
Közép-
KKV- k Nagy-
Foglal-
vállalkozások vállalkozások vállalkozások összesen vállalatok koztatottak átlagos száma Ausztria
27
21
21
69
31
11
Belgium
32
20
12
64
36
5
Dánia
28
23
18
69
31
8
Finnország
26
17
16
59
41
5
Franciaország 34
19
14
67
33
7
Németország
29
20
11
60
40
8
Görögország
47
17
14
78
22
3
Írország
18
16
15
49
51
10
Olaszország
48
21
11
80
20
4
Luxemburg
19
24
28
71
29
13
Hollandia
23
18
19
61
39
12
Portugália
39
23
18
80
20
4
Spanyolország 46
20
13
79
21
5
Svédország
32
17
15
63
37
7
Egyesült
29
15
12
55
45
5
EU
34
19
13
66
34
6
Izland
34
22
21
77
23
3
Norvégia
32
21
18
71
29
5
és 23
22
22
67
33
Királyság
Svájc
Liechtenstein
25
Összesen
26
22
20
68
32
8
Európa – 19
34
19
13
66
34
6
USA
11
19
12
42
58
19
Japán
n.a.
n.a.
n.a.
33
67
10
nem EU
Forrás: The European Observatory for SMEs – Sixth Report, European Comission, 2000. 3.1.7. A KKV életciklus Az EU- ban a KKV életciklusokra vonatkozó kutatások megmutatják, hogy a KKV- k 50-55 %--a működik az indulástól számított 5 év elteltével. A túlélés esélyei nagyobbak a tulajdonos korlátlan felelősségével működő (a hazai egyéni vállalkozói, betéti társasági, vagy közkereseti társasághoz hasonló típusú) KKV- k esetében. Nagyobbak a túlélési esélyek továbbá a mikrovállalkozások esetében is. Ezek a vállalkozási formák sok esetben az EU- ban is mint kényszervállalkozások, illetve alkalmazott nélküli úgynevezett önfoglalkoztató vállalkozások, ahol maga a vállalkozás a tulajdonos és a vezető személyes egzisztenciájának létét jelenti. Az elemzések rámutattak arra, hogy a kudarcok alapvetően a hibás helyzetfelismerésből fakadnak, a megfelelő válaszok pedig a reális értékelés esetében az információ és tőkehiány miatt maradnak el. A régiók szerinti bontásban a vállalkozások 5. évét követő túlélés Németországban 60% feletti, Portugáliában, Finnországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban pedig 50 % alatti. A termék-életciklusok csökkentésével és a gyorsuló technológiai fejlődéssel a vállalkozási életciklus várhatóan csökkenni fog.
26
3.2. Az Európai Unió KKV támogatási rendszere 3.2.1. A KKV támogatási rendszer működési mechanizmusa Az Európai Unió országain belül sokféle támogatási rendszer működik, amelyek egyrészt a támogatásokat működtető intézmények típusában, másrészt a támogatási politikában különböznek. Az EU támogatási rendszere nemzetközi szinten nem domináló, sokkal inkább helyi, regionális vagy országos szinten működik a koordináció. A támogatási rendszerek működése országonként különböző, az országok sajátos kulturális, történelmi háttere határozza meg. 3.2.2. Az Európai Bizottság szerepe a KKV- k támogatásában 3.3.2.1. Az állami támogatás fogalma a közösségi jogi szabályozás keretein belül Nem kerülhető el e támogatási politika vizsgálatakor, az állami támogatás fogalmának a közösségi jogi szabályozás keretein belüli áttekintése. Az Európai Közösség kialakulása óta olyan saját jogi rendszert alakított ki, mely némiképp eltér a nemzetközi gazdasági jog törvényszerűségeitől. Ez a rendszer eltérően kezeli azon jogi tényeket, melyek a saját területén és azokat, amelyek azon kívül mennek végbe. Az állami támogatásokra saját szabályrendszere van, amelyek csak az unión belül érvényesek. Az állami támogatás kérdésköréhez kapcsolódó közösségi jogi szabályozás többszintű. A Római Szerződés 87.(92.) – 89. (94.) cikke foglalja magába ennek tágabb kereteit. A Római Szerződés 87.(92.) cikkének (1) bekezdése
a következőképpen fogalmaz az állami
támogatásokról: „Kivéve, ha a szerződés másként nem rendelkezik, egy tagállam által vagy állami forráson keresztül nyújtott bármiféle támogatás, amely azáltal, hogy egyes vállalkozásokat vagy egyes termékek előállítását előnybe részesíti, eltorzítja a versenyt, vagy azzal
fenyeget,
amennyiben
ez
a
tagállamok
közötti
kereskedelmet
érinti,
összeegyeztethetetlen a Közös Piaccal.” A szerződés tehát az állami támogatást akként határozza meg, hogy az az államtól származik, összeegyeztethetetlen a közös piaccal és káros hatásai vannak a piacra. Az Európai Bizottság 27
mondta ki, hogy a 87.(92.) (1) cikk a tagállamok olyan döntéseire utal, amelyekkel sajátos gazdasági és társadalmi céljaik megvalósítása érdekében egyoldalú autonóm döntéssel, kötelezettség vállalással vagy más személyek forrásaiból olyan előnyöket nyújtanak nekik, amelyeknek az a szándékuk, hogy az elérni kívánt gazdasági és szociális céljaikat megvalósítsák. 3.2.2.2. Az Európai Bizottság politikája Az Európai Bizottság számos nemzeti és regionális KKV programot finanszíroz, vagy Strukturális Alapokon, vagy közösségi kezdeményezésű programokon keresztül. A Bizottság támogatásokkal
kapcsolatos
szerepe
támogatási
politikának
tekinthető,
mivel
a
támogatásokkal kapcsolatos állásfoglalásai koherens rendszert alkotnak. A KKV- k támogatása nem közvetlenül történik, hanem az őket segítő intézmények támogatásán keresztül valósul meg. A KKV politikáért a Vállalkozói Főigazgatóság a felelős. A KKV politikát nemzeti és regionális szinten határozzák meg ezért a Főigazgatóság csupán a több országra vonatkozó eszközrendszerre vonatkozóan fejti ki tevékenységét. Ezen eszközrendszer elemi az alábbiak: • Információáramlás biztosítás a KKV programok között. Ezen feladatokat az üzleti környezet egyszerűsítését célzó „BEST” nevezetű csoport valósítja meg. Létrehoztak egy a KKV- k helyzetét figyelemmel kísérő szervezetet is, amely éves jelentést készít a KKV- k helyzetéről a különböző országokban. • A KKV- k érdekeinek biztosítása az európai törvényhozásban.
• A KKV- k nemzetközi együttműködését segítő eszközrendszer, amelyet a 3. Többéves programból finanszíroznak. Ez magában foglalja nemzetközi kereskedelmi vásárok, találkozók szervezését a KKV- k részére (Europartenariat, Interprise, IBEX stb.) információs intézmények (Euro Info Központok) és partnerkereső hálózatok (BC-net, BRE) létrehozását. (Ebben a programban Magyarország is részt vesz, többek között az Europartenariat, IBEX, Interprise, Euro Info Központokon keresztül.)
28
3.2.3. Az Euro Info Központok a KKV- k szolgálatában „Meg kell felelni annak a kihívásnak, hogy egyszerűbbé tegyük az európai vállalkozások tulajdonosainak életét, melynek következtében erősödhet a kreatív és innovációs vállalkozói szellem egész Európában” („A KKV- k szerepe”. Az Európai Bizottság jelentése az Európai Tanács ülésén, Madrid, 1995. december 15-16.) Az Euro Info Központok alapvető szerepet játszanak majd a vállalkozások csatlakozásra való felkészítésében, ezért tartjuk fontosnak, hogy dolgozatunkban kitérjünk ezen hálózat működésének jellemzőire, a vállalkozások nemzetközivé válási stratégiáját elősegítő tevékenységére. A kis-és középvállalkozások vezetői tisztában vannak az új országok csatlakozásának tényével és pozitív hatásokat várnak tőle. Azonban a pozitív hozzáállás önmagában még nem elég, hogy megfeleljenek a kibővítés okozta óriási gazdasági kihívásoknak. A vállalatoknak eltérő igényeik és szükségleteik vannak. Fel kell készíteni őket a jövőbeli változásokra, különböző jogi, kulturális, kereskedelmi és marketing tanácsokkal kell ellátni őket és támogatni kell Közösségi szabályozással, partnerkereséssel, stratégiával. Ezeket a feladatokat látják el az Euro Info Központok, immáron az Európai Közösség által kibővített hálózattal. Az Euro Info Center (EIC) hálózatot 1987-ben alapították az Európai Bizottság égisze alatt, (a volt XXIII. Főigazgatósághoz tartozóan; jelenleg Vállalkozási Főigazgatóság). Ezek a központok információval és tanácsadással állnak a kis-és középvállalkozók rendelkezésére. Jelenleg 273 Euro Info Centre működik 25 országban (15 EU tagországban, Norvégiában, Izlandon és a következő társult országokban: Bulgária, Cseh köztársaság, Észtország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia). 12 ún. „levelező központ (Euro Info Correspondence Centre) létesült azokban az országokban, melyek szoros kapcsolatot tartanak fenn az EU- val. Az Euro Info Központok három alapszolgáltatást nyújtanak a kis-és középvállalkozói szektornak: információt, tanácsadást, segítségnyújtást. Céljuk, hogy a Központok mindig a KKV- k rendelkezésére álljanak, legyenek kezdő vagy már működő vállalkozások,
29
rendelkezzenek bármilyen szintű ismeretekkel az Európai Unióra vonatkozóan. A Központok a kis-és középvállalkozások számára az első kontaktpontot jelentik az Európai Unióval. Amely városokban a Központok jelen vannak, ott azt egy-egy intézmény fogadja be, amelyet a kis-és középvállalkozásokhoz fűződő kapcsolata lapján választottak ki, így ezek lehetnek állami, magán-vagy közhasznú szervezetek. E szakértői struktúra hatékonyan működik Európa minden régiójában, a Központok erősségei többek között a helyismeret, európai tapasztalat , a hálózati hatás és a hatékonyság, erősítve ezáltal a vállalkozások pozícióját, jövőbeni piaci működési esélyeit. 3.3. Az Európai Unió KKV politikájának legújabb irányai Az EU felismerte, hogy a KKV- k, különösen jelentős szerepet játszanak a foglalkoztatás növelésének és a gazdasági növekedés megteremtésének területén. A fentiek miatt a közeljövőben a következő prioritásokra helyezik a fő hangsúlyt: • közigazgatási rendszerek egyszerűsítése, • pénzügyi támogatások szélesítése, • KKV- k nemzetköziesítése, • a technológiai innováció támogatása, • a vállalkozói kultúra terjesztése. A KKV szektor támogatásában kiemelkedő szerepet játszanak a közigazgatási reform elemei. Az üzleti életet nehezítő bürokrácia egyszerűsítése a vállalkozásoknál költségcsökkenést eredményez és ezzel nagyobb energiát tudnak a valós piaci tevékenységre fordítani. Az EU szakemberei a közigazgatásban a legfontosabbnak az egyablakos rendszerek kiépítését tartják. Az EU a vállalkozások pénzügyi helyzetének javítását különösen az induló vállalkozások esetében tartják fontosnak. Az induló vállalkozások számára nyújtott segítségek különösen a kockázati tőke-társaságok bevonásával teremthetnek lehetőségeket a vállalkozások számára.
30
A vállalkozások nemzetközi nyitása a globalizációs versenyben való hatékonyabb helytállást eredményezi. Ez magában foglalja a külső piacok felmérésének ösztönzését, valamint a külpiaci kapcsolati rendszerek kialakításának támogatását. A kutatás-fejlesztés (K+F) területébe befektetett tőke megtérülése igen magas. A K+F továbbá elsődleges szerepet játszik a régió versenyképességének fokozásában. Az innovatív KKV- k létrehozása a humántőke jobb kihasználást segíti elő. Az európai régió a globalizációs versenyben jelentős szellemi kapacitással rendelkezik, melyeket a magas szellemi hozzáadott érték kihasználásán keresztül képes kamatoztatni. A KKV- k versenyképességének fokozása érdekében, hogy a munkanélküliség csökkenését elérjék, számos országban támogatják a vállalkozók képzését és a magasabb vállalkozói kultúrák elterjedését. Az iskolai rendszereken belül speciális képzési formákat alakítanak ki, különösen a fiatalok, a nők és a munkanélküliek számára. Az oktatásban játszik különösen nagy szerepet a folyamatos szakmai képzés (Consulting Vocational Trainig- CVT), amely az életen át tartó tanulási folyamat ösztönzésére került előtérben. Ez a munkában álló személyek képzését jelenti akár saját, akár vállalati finanszírozás keretében. Az alkalmazottak folyamatos szakmai képzése különösen a KKV- k száméra jelentős, viszont az effajta képzési programokban való részvétel mértéke (forráshiány okozta) a vállalati méret csökkenésével együtt csökken. A közösségi KKV politika aktívabb cselekvésére azért is szükség van, mert a KKV- k aktivitása a közösségi programokban való részvételben általában alacsonyabb a vártnál.
31
4. AZ Európai Unió regionális politikájának áttekintése
4.1. AZ Európai Uniós regionális politika fogalomkörének értelmezése Az EU KKV támogatási rendszerének vizsgálata kapcsán elengedhetetlenül szükséges kitekintést tennünk az EU regionális politikájára, hiszen többek között a regionális politika áttekintése adja azt a kapcsolódási pontot, melynek elemzésével dolgozatunk további szakaszában bemutatásra kerülő Magyarország KKV fejlesztési tevékenységének alapjai megérthetők, összefüggésrendszere vizsgálható. A dolgozat nem tér ki az európai regionális politika történetére, hiszen a dolgozatnak nem célja a regionális politika teljesség igényével történő bemutatása. Csupán azon elemek kiemelésére koncentrál, melyek alapján az elemzésünk tárgyáról, a kis-és középvállalkozói szféra fejlesztési rendszeréről átfogóbb, összetettebb képet kaphatunk. Az Európai közösségben a regionális különbségek a tagországok számának növekedésével fokozatosan erősödtek. Az Európai Unió történetében egyre nagyobb szerephez jutott a gazdaságilag fejletlenebb területek felzárkózását segítő regionális politika jelentősége, amely a gazdasági folyamatok által kiváltott negatív jelenségek mérséklését, valamint az innovatív gazdasági tevékenységek, elterjedésének elősegítését tekinti céljának. Az Amszterdami szerződés preambulumában megfogalmazott elv a tagországok közti egyenlőséget, megerősített kohéziót és a gazdasági és szociális fejlődést tűzi ki céljául. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 158. cikkelye szerint „ a Közösség célja az egyes régiók fejlettségbeli különbségeinek csökkentése és a legelmaradottabb régiók vagy szigetek támogatása.” Az Európai Unió szerepe a tagországok fejlődésében nem csupán pénzügyi hozzájárulásban merül ki, hanem ahol szükséges, a belső piac és a gazdasági-monetáris unió kiegészítője a regionális politika. Az Európai Unió regionális politikájának jelentősége a 70-es évektől megnövekedett és 1988 óta kitüntetett szerepe van, mivel a növekedési hajtóerők túlzott területi koncentrációja és a perifériák késlekedő felzárkózása késlelteti az Európai Unió integrációs alapcéljainak teljesítését. 32
A regionális politika alapját a tagországokon belül, kulturálisan és gazdaságilag azonos érdekek mentén szerveződő, mintegy 250 egység alkotja. Intézményi szinten ugyanis az egy államhoz köthető, középszintű államigazgatási, politikai, gazdasági egységek képviselete valósul meg. Az adminisztráció viszonylag átlátható, állami szinten jól számon tartott, jól koordinálható, szervezhető. Az Európai Unió regionális politikájával összefüggésben legtöbbször a gazdasági és társadalmi kohézó, valamint a strukturális politika fogalmával találkozunk. Ezek a fogalmak sok esetben átfedik egymást, de dolgozatunk további részeinek összefüggéseit tekintendő fontosnak tartjuk ezen fogalmak mögöttes elemeinek áttekintését. A gazdasági és társadalmi kohéziós politika a fejlesztési célkitűzések, felzárkóztatási intézkedések, és eljárások összességét foglalja magába. Egy adott társadalmi-gazdasági közösség gazdasági vagy földrajzi szempontból beazonosítható egységeinek összehangolt fejlesztését jelenti. Célja a közösség egészének fejlesztése, ennek alapján a közösség átlagától elmaradó egységek előnyben részesített támogatása. Az Európai Közösség történetében a gazdasági és társadalmi kohézió fogalmát az Európai Egységes Akta vezette be 1987-ben. Ennek alapján a gazdasági társadalmi kohézió megvalósításának célterületét az integráció vonatkozásában a régiók alkotják. A strukturális politika azon intézkedéseket foglalja magába, amelyek az adott társadalmi, szerkezeti hiányosságok, lemaradások felszámolására, csökkentésére
irányulnak.
A
strukturális politika a regionális politika céljainak megvalósulását segíti elő, ugyanis a regionális politika célkitűzéseit a strukturális alapokból finanszírozott intézkedésekkel valósítják meg. A regionális politika az Európai Unió azon szakpolitikája, amely az unió egyes régiói között fennálló különbségek megszüntetésére irányul.
4.1.1. A Strukturális Alapok
33
Az Európai Unió ezen alapjainak feladata az Unión belüli fejlettségbeli különbségek mérséklése, az eltérő fejlettségi szinten lévő államok és régiók gazdasági és szociális kohéziójának megteremtése. A Strukturális Alapok szerkezetileg négy elhatárolható csoportja a következő: • az 1975-ben alapított Európai Regionális Fejlesztési Alap (European Regional Development Fund), amely az infrastruktúrafejlesztést, munkahelyteremtő termelő beruházások erősítését, valamint helyi fejlesztési projekteket finanszíroz, • a Római Szerződés által létrehozott Európai Szociális Alap (European Social Fund), amely a
képzéseket,
átképzéseket,
vállalkozások
fejlesztését,
innovatív
fejlesztéseket,
munkanélküli vagy rossz szociális helyzetben lévőket segíti, • Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (Financial Instruments for Fisheries Guidance), amely 1993. óta az agrár-, és halászati ágazat korszerűsítését támogatja • az 1962-ben létrehozott Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orintációs szekciója (The „Guidance” Section of the European Agricultural Guidance and Guarantee Fund), amely a vidékfejlesztéseket támogatja. A támogatások előirányzatait az EU költségvetési ciklusainak elején határozzák meg, az adott költségvetési periódusra. A támogatott programok többévesek, alapvetően a régiók, tagállamok és az Európai Bizottság együttműködése által meghatározott fejlődési stratégiák pénzügyi finanszírozására jöttek létre. Fő irányvonala a gazdasági és társadalmi struktúrák befolyásolása (guidline), amely az alábbi csoportokból áll: •
infrastruktúra fejlesztése, magas színvonalának megteremtése,
• telekommunikációs szolgáltatások kiterjesztése, modernizációja,
34
• vállalatok támogatása az alkalmazottak képzése és továbbképzése területén, a humán erőforrások minőségének javítása, üzleti tevékenységet ösztönző környezet kialakítása az oktatási intézmények és a vállalatok közti interaktív kapcsolat megteremtésével, • információs társadalom eszközeinek és know-how-jának elterjesztése, tudásba és új kommunikációs technológiákba történő befektetések támogatása, a kutatás-fejlesztés és az innováció előre lendítése. A Strukturális Alapok 94%-a a következő három legfőbb célkitűzést (Objecive) tekinti támogatási prioritásnak: •
1. Célitűzés (Objective 1): azon régiók fejlődésének és strukturális alkalmazkodásának elősegítése, amelyek fejlődésben elmaradtak és az egy főre eső GNP nem éri el az uniós átlag 75%-át. A célkitűzés kapja a Strukturális Alapok 71%-át, amelyből 50 régó gazdálkodik.
• 2. Célkitűzés (Objective 2): strukturális nehézségekkel, hagyományos ágazatok hanyatlásával küzdő régiók gazdasági és társadalmi átalakításának támogatása (pl.: gazdasági változásokon átmenő, nem fejlődő vidéki régiók, halászatból élő, krízisben levő régiók támogatása), amelynek mértéke 11,5 % a Strukturális Alapokból. • 3.
Célkitűzés
(Objective
3):
képzési-,
átképzési
rendszer
modernizációja,
a
munkahelyteremtés stratégiája. Ez a 12,3%-os támogatottságú keret az emberi erőforrások fejlesztéséért jött létre. Az alábbi négy közösségi iniciatíva, mely a Strukturális alapok 5,35%-át használja fel, keres közös megoldásokat az Unió specifikus, tagországokat egyaránt érintő problémáira: •
INTERREG: transznacionális, határokon átnyúló, régiók közötti együttműködés erősítése,
•
LEADER: a lokális stratégiák támogatása a vidékfejlesztés területén,
•
EQUAL: az Európai Uniós munkaerő piacra való bejutás igazságos megszervezése, az egyenlőtlenség és a diszkrimináció elleni harc eszköze,
•
URBAN: iniciatíva a krízisben lévő városok, peremkerületeik gazdasági és társadalmi újjáélesztésének támogatásáért.
35
4. 1. táblázat A Strukturális Alapok közösségi iniciatívák és országok szerinti allokációja Ország
INTERREG
URBAN
LEADER
EQUAL
Összesen
B
104
20
70
15
209
DK
34
5
28
16
83
D
737
140
484
247
1 608
EL
568
24
98
172
862
E
900
106
485
467
1 958
F
397
96
301
252
1 046
IRL
84
5
32
45
166
I
426
108
371
267
1 172
L
7
0
4
2
13
NL
349
28
196
78
651
A
183
8
96
71
358
P
394
18
107
152
671
FIN
129
5
68
52
254
S
154
5
81
38
278
UK
362
117
376
106
961
Hálózat
47
15
50
40
152
EUR 15
4 875
700
2 847
2 020
10 442
Forrás: European Commission: European Union Regional Policy- Working for the regions, 2001.
36
4.1.2. A Kohéziós Alap A Strukturális Alapoktól függetlenül a Maastrichti Szerződés állította fel a Kohéziós Alapot 1993-ban. Ez az Alap támogatja Görögországot, Írországot, Portugáliát, Spanyolországot, mely kevésbé fejlett államokban a vásárlóerő paritáson mért egy főre jutó GNP nem éri el a közösségi átlag 90%-át. A Kohéziós alap ezen államok környezetvédelmi és infrastrukturális beruházásait támogatja annak érdekében, hogy költségvetéseik mentesüljenek ilyen kiadásoktól, hogy képesek legyenek teljesíteni a Gazdasági és Pénzügyi Unióban való részvétel feltételeit, a maastrichti konvergencia kritériumokat. Az alap nagyságát 1993-1999 közötti időszakra 15 milliárd ECU-ben állapították meg. 19941999 közötti időszak működésében elért sikerek alapján a 2000-2006 közötti időszakban már 18 milliárd euróval gazdálkodhatnak. 4. 2. táblázat A Kohéziós Alap felosztása az Európai Tanács 1999. márciusi berlini tanácskozáson hozott döntése alapján Ország
Támogatás mértéke
Támogatás mértéke
(millió euró)
(%)
Görögország
3 060
16-18
Írország
720
2-6
Portugália
3 300
16-18
Spanyolország
11 160
61-63,5
Forrás: European Commission: European Union Regional Policy – Working for the regions, 2001.
37
4.1.3. Az előcsatlakozási eszközök Az 1999. március 24-25-én Berlinben megtartott Európai Tanács ülésen a tagállamok jóváhagyták az Agenda 2000 néven ismert intézkedési-finanszírozási csomagot. A csomag legfőbb célkitűzése az volt, hogy meghatározza a közösség 2000-2006-os pénzügyi keretét és megújítsa a gazdasági és társadalmi kohéziós politika eszközeinek szabályozását. Ez a perspektíva biztosította a közösségi politikák és az unió kibővítésének finanszírozási kereteit. Az előcsatlakozási eszközök magukba foglalják a az 1989-ben létrehozott PHARE programot, és a két, tíz évvel később létrehozott ISPA és SAPARD programokat. 4. 3. táblázat Előcsatlakozási támogatás 2000-2006-ig Program
Támogatás mértéke (millió euró)
PHARE
10 920
SAPARD
3 640
ISPA
7 280
Összesen
21 840
Forrás: European Commission:European Union Regional Policy - Working for the regions, 2001. • A PHARE program A PHARE programot nem az Agenda 2000 hozta létre, de itt tárgyaljuk, mert az Agenda a három előcsatlakozási eszköz költségvetését együtt kezeli. A „PHARE 2000” alapját az 1997ben elfogadott irányelvek képezik, amelyek 1999-ban kerültek megújításra. A PHARE program irányelve az integrációs felkészítés támogatása, ennek megfelelően prioritásait a intézményfejlesztés és a beruházások támogatása képezi. Kiemelt területei a regionális fejlesztési és mezőgazdasági politika megvalósítására történő felkészülés, a bel-és igazságügyi együttműködés, a pénzügyi rendszer tovább fejlesztése és a környezetvédelem.
38
Hangsúlyt fektet a regionális fejlesztés támogatására. A támogatás alapja a Nemzeti Fejlesztési Terv megléte, melynek kiemelt részét képezi a kis-és középvállalkozások fejlesztése. A KKV fejlesztés súlypontjai a KKV- k vezetőinek és tulajdonosainak képzése, különös tekintettel az idegenforgalomra, valamint a KKV- k együttműködésének elősegítése, versenyképességük erősítése céljából. • Az ISPA program Az ISPA programot a Kohéziós Alap mintájára hozták létre, kiemelt területei a környezetvédelem és az infrastruktúrafejlesztés. A
környezetvédelem
területén
támogatja
a
vízgazdálkodást,
szennyvíztisztítást,
levegőszennyezésre vonatkozó feladatok megoldását – olyan programokat, melyeknek célja, a közösségi környezetvédelmi normák átvétele. A közlekedési infrastruktúra területén pedig a program a páneurópai közlekedési hálózatba illeszkedő egyedi projektek társfinanszírozását látja el. A forrásokból a tagjelöltek megszabott kvóták alapján részesednek, a Kohéziós alaphoz hasonlóan. • A SAPARD program A SAPARD program célkitűzései a mezőgazdaság- és vidékfejlesztés, ezen belül pedig a közös
mezőgazdasági
politika
átvételének
előkészítése,
a
mezőgazdasági
szektor
felzárkóztatása. Ezen célkitűzéseket a következő főbb pontok mentén kívánják megvalósítani: mezőgazdaság hatékonyságának növelése; élelmiszer-higéniai, környezetvédelmi, állatvédelmi előírások feltételeinek megteremtése; magasabb minőségi követelményeknek megfelelő termékek arányának
növelése;
mezőgazdasági
és
élelmiszeripari
munkahelyek
megőrzése;
munkahelyteremtés a vidéki térségekben.
39
Prioritásai közé tartozik többek között a mezőgazdasági beruházások támogatása, élelmiszer feldolgozás minőségének javítása, tájvédelem, erőgazdálkodás támogatása. 4. 4. táblázat Az előcsatlakozási alapok éves allokációja 2000. év elején a tagjelölt országokra vetítve Tagjelölt ország Támogatás mértéke programonként (millió euró) PHARE
ISPA
ISPA
(Nemzeti
(Minimum)
(Maximum)
SAPARD
programok) Bulgária
100
83,2
124,8
52,1
Cseh
79
57,2
83,2
22,1
Észtország
24
20,8
36,4
12,1
Magyarország
96
72,8
104,0
38,1
Lettország
30
36,4
57,2
21,8
Litvánia
42
41,6
62,4
29,8
Lengyelország
398
312,0
384,8
168,7
Románia
242
208,0
270,4
150,6
Szlovákia
49
36,4
57,2
18,3
Szlovénia
25
10,4
20,8
6,3
Összesen
1 085
1 040
Köztársaság
520
∗ Az ISPA esetén a felosztás az allokáció kategóriái szerint történik: legjobb minőségű projektek megvalósítása, a források rugalmas kezelése Málta és Ciprus A Tanács 2000. márciusi döntése alapján a 2000-2004-es periódusban Ciprus 57 millió euró, Málta pedig 38 millió euró előcsatlakozási támogatáshoz jutott. Forrás: European Commission: European Union Regional Policy – Working for the regions,2001.
40
4.2. Európai sikertörténet – Európai Uniós regionális politika Írországban 4.2.1. AZ Európai Unió strukturális és kohéziós politikájának működése Írországban Az EU Strukturális és Kohéziós alapjai Írország gazdasági növekedésében jelentős szerepet játszottak. A Strukturális Alap reformja óta, az 1980-as évek végén, Írország jelentős transzfereket kapott a Strukturális Alapokból. 1989 és 1999 közötti két program periódusban a teljes támogatás megközelítőleg 30 milliárd euró volt, a Strukturális és Kohéziós Alapokból ez kiegészült 11 milliárd euróval. Az alapok által juttatott támogatás pénzügyi hozzájárulást jelentett az infrastruktúra, oktatás és képzés valamint a termelő szektor fejlesztéséhez. Korábban a Strukturális Alapokból való részesedés mértéke szerint Írország egésze az ún.. „Objective 1” – fejlődésben elmaradott régióhoz tartozott. Az ország várt gazdasági növekedése érdekében Írország egyes részeire kiterjesztették az „ Objective 1” kritériumot. A Berlini Tanács döntése szerint Írország két nomenklaturális statisztikai területi egységből áll: • határmenti, közép-, és nyugati régió, Objective 1 régió marad • déli és keleti régió, amely átmeneti Objective 1 kategóriába tartozik. A következő időszak kihívása az lesz, hogy konszolidálják a korábbi periódus eredményit. A 2000-2006-os időszakban az írországi Nemzeti Fejlesztési Terv támogatása 52 milliárd euró lesz, ami magába foglalja a közösségi, EU és privát forrásokat. A Terv a Strukturális és Kohéziós Alapokból kapott támogatásoknál sokkal szélesebb körű támogatásokat használ fel. A 2000-2006-ig tartó közösségi támogatási periódus alatt az EU strukturális és Kohéziós Alapjaiból kapott hozzájárulás 10%-át, 3,3, milliárd eurót teszi ki. A Nemzeti Fejlesztési Tervet a Nemzeti Stratégiai operációs programon és két regionális programon keresztül implementálják. Főbb súlypontjai a következők: • Gazdasági és társadalmi infrastruktúra • Foglalkoztatás és emberi erőforrás • Termelői szektor
41
• Határmenti, közép- és nyugati régionális program • Déli és keleti regionális program A Berlini Európai Tanács arról is döntött, hogy a 2000-2004-ig tartó periódusban folytatja a béke programot Észak-Írország és az Írországgal határos országok között. Az allokáció 500 millió euró volt, ebből 100 millió euró az Írországgal határos országokra volt elkülönítve. Emellett Írország támogatást kap a Kohéziós Alapokból és az új Közösségi Közösségi iniciatívákból – Equal, Leader+, Interreg és Urban. 4.2.2. Közösségi Támogatási Program 1994-1999 A Közösségi Támogatási Program 1994-1999-t „nevezetes siker”-ként tartották számon. A program periódus alatt a teljes ráfordítás csaknem elérte a 11 milliárd eurót. A közösségi társfinanszírozás meghaladta a 8,1 milliárd eurót, a Strukturális Alapok hozzájárulása meghaladta az 5,8 milliárd eurót. A privát ráfordítás a periódus alatt 2,7 milliárd euró volt. Az Írországi Közösségi Támogatási Program 1994-1999 legfőbb célkitűzései a következők voltak: • a teljesítmény, a gazdasági potenciál valamint a hosszú távú munkalehetőségek növelésével a gazdaság hosszú távú jövedelmezőségének biztosítása, • a hosszú ideje munkanélküliek és a gazdasági verseny miatt fenyegetett helyzetben lévők újraintegrálása. A célok eléréséhez vezető fejlesztési stratégia legfőbb prioritásai a következők voltak: 1.A Termelői Szektor Prioritás Program a gazdaság termelői kapacitásának növelésére, a kulcsfontosságú szektorok felismerésére és támogatására, fejlesztésére irányult. Ez a prioritás négy Operatív Programból állt: Ipari Fejlesztési Operatív Program, Mezőgazdasági, Erdészeti- és Vidékfejlesztési Operatív Program, Halászati Program és Turisztikai Operatív Program.
42
2. A Gazdasági Infrastruktúra Prioritás Program célja, a gazdasági infrastruktúrába történő befektetéssel a versenyképesség javítása volt. Ez a Prioritás három Operatív Programot foglalt magába: közlekedés, gazdasági infrastruktúra, környezeti szolgáltatások. 3. Az Emberi Erőforrás Prioritás Program célja volt az alkalmazásban lévők és munkanélküliek munkaképességének javítása a termelői szektor szükségleteihez mérten, valamint a marginális és hátrányos helyzetben lévők munkaerőpiacba történő integrálása. A Termelői Szektor Prioritás Program Operatív Programjai is tartalmaztak emberi erőforrás fejlesztésére vonatkozó célkitűzéseket. 4. A Helyi Fejlesztési Prioritás Program a helyi iniciatívák hasznosításán keresztül járult hozzá a gazdaság fejlesztéséhez. A Program a Helyi, Város és Vidékfejlesztést foglalta magába. Az Operatív Programok tekintetében az Ír Kormány és az Európai Bizottság az alábbi prioritásokat hagyta jóvá: 1. Iparfejlesztés 2. Mezőgazdaság,- Erdészet és Vidékfejlesztés 3. Turizmusfejlesztés 4. Halászatfejlesztés 5. Környezeti Szolgáltatások fejlesztése 6. Gazdasági Infrastruktúrafejlesztés 7. Közlekedésfejlesztés 8. Emberi Erőforrások fejlesztése 9. Helyi, Város-és Vidékfejlesztés 10. Technikai Támogatás Összességében elmondható, hogy Írország példája tükrözi a jelentős szociális és gazdasági fejlődés rövid perióduson belüli megvalósulását, amely inspiráló lehet a tagjelölt országok számára az Európai Uniós csatlakozás tekintetében.
43
5. A KKV szektor Magyarországon
5.1. Magyarország gazdasági helyzete az ezredfordulón Az ezredforduló Magyarországán jelentős gazdasági korszakváltást lehet tapasztalni. Az 1990-es éveket a gazdasági visszaesés jellemezte, ami az 1990-es évek végére lezárult. Az ezredfordulón új gazdasági korszak kezdődött el, ami épít a korább időszak eredményeire, a piacgazdasági átmenet sikeres végrehajtására, a kialakult magántulajdonban lévő gazdaságra, a csökkenő munkanélküliségre és az egyszámjegyű inflációra. Magyarországon a gazdasági rendszerváltást megelőzően a vállalatok állami tulajdonban voltak és ezek adták a gazdasági teljesítmény 80%-át, a magángazdaság részesedése 20% között mozgott. Az új korszak kezdetén már a magánszektor adja a magyar gazdaság teljesítményének 80%-át és az állami tulajdonban maradt vállalatok részesedése 20%-os. Az ezredfordulóra Magyarország kilábalt az 1990-es évek gazdasági nehézségeiből, az adósságból, a költségvetési és fizetési mérleg hiányából. Az új gazdasági korszak feladata, hogy kiszélesítse a 21. században a létrejött gazdasági növekedési bázist. A magyar gazdaság a 21. század elején tartósnak mutatkozó növekedési pályára állt, megkezdődött a gazdaság fokozatos felzárkózása Európához. A gazdasági növekedés tekintetében lényeges, hogy az ország a külföldi működő tőke befektetések kiemelkedő célpontjává vált, ez jelentősen átalakította tulajdonosi szerkezetet is. A külföldi tulajdon részesedése 1992-ben még 11% volt, addig 1999-re már elérte az 50%-ot. A szolgáltató ágazatok térnyerése figyelhető meg, a gazdaság húzóágazatai pedig a gépipar és a turizmus lettek.
44
5. 1. ábra A bruttó nemzeti termék (GDP) megoszlása Magyarországon főbb ágazatok szerint 1990 és 1999 között Hiba! A kapcsoló argumentuma érvénytelen. Forrás: Központi Statisztikai Hivatal
5.2. A KKV politika áttekintése Magyarország integrált piacgazdaságában a gazdasági fejlődés letéteményesei az üzleti szektor és a régiók. Az ország gazdasági stabilitásának és fejlődésének megteremtése mind a külföldi, mind a hazai vállalkozások közös feladata. A kis-és középvállalkozások jelentősen hozzájárulnak az ország gazdasági fejlődéséhez foglalkoztatásban betöltött szerepüknél, rugalmasságuknál és innovációs képességüknél fogva. Ahhoz azonban, hogy a kis-és középvállalkozások ezen elvárásoknak megfeleljenek, mind közvetett mind közvetlen állami támogatásokra is szükség van. A KKV szektor támogatási rendszere Magyarországon 1998. után erősödött meg. A kis-és középvállalkozási politika vizsgálatát mindenek előtt a korábbiakban már említett 1999. évi XCV. Törvény elemzésével célszerű kezdeni. A kis-és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény a Kormány 1161/1998. (XII.17.) határozatában megfogalmazott mikro-, kis-és középvállalkozások fejlesztésének középtávú stratégiájára épül. A törvény meghatározza a mikro-, kis-és középvállalkozások fogalmát összhangban az Európai Unió Bizottságának ajánlásával, összefoglalja azon állami támogatásokat, melyek olyan gazdasági feltételeket biztosítanak a szektor számára, hogy meg tudjanak felelni az Európai Unió követelményeinek. Az 1999. évi XCV. Törvény egyik legfontosabb eleme, hogy a létrehozta a Kis-és Középvállalkozási Célelőirányzatot (KKC). Meghatározta a központi költségvetésből finanszírozott célelőirányzat terhére támogatásban részesíthető programokat és támogatási formákat. A célelőirányzat forrásának összege évente kerül meghatározásra a központi költségvetés által. A források összegét tekintve 2000. évben 5,23 milliárd, 2001. évben 12,2 milliárd, 2002. évben pedig 17 milliárd Ft-ot különítettek el a kis-és középvállalkozások támogatására. 45
A szektor fejlesztése kiemelt helyet kapott a 2001. január 1-én elindított Széchenyi Tervben. Ezen támogatási rendszer, mint középtávú gazdaságfejlesztési terv, konkrét fejlesztési programok elindítását és működését teszi lehetővé. A Széchenyi Terv programjainak a kis-és középvállalkozói szektor fejlesztésére vonatkozó elemeire a későbbiekben még kitérünk, itt a részletes elemzéstől eltekintve, mint gazdaságpolitikai tényezőt kívántuk megemlíteni. A gazdaságpolitikai környezet nagyító alá vétele nem történhet meg a kis-és középvállalkozások és az európai uniós csatlakozás összefüggéseinek feltárása nélkül. A mikro- kis-és középvállalkozások fejlesztési stratégiájában meghatározott elemeknek összhangban az EU- s támogatási célokkal, hangsúlyt kell helyezni olyan szakmai programok kidolgozása is, melyeknek a végrehajtásával a rászoruló vállalkozói kör helyzetén lehet javítani. A fent említett KKV törvény megalkotásának évében megfogalmazódott az állami támogatási struktúra alakulása a következő prioritások figyelembevételével:
46
5. 1. táblázat Az állami támogatási struktúra főbb prioritásai Cél
Célcsoport
Forma
Tőkehelyzet
Mikro-, kisvállalatok
Üzleti angyal rendszer támogatása
Középvállalatok
Államilag támogatott kockázati tőke alapok
Mikrovállalatok
Mikrohitel rendszer fenntartása, önkéntes
javítása Forrásigény kielégítése
garanciarendszerek támogatása Kisvállalatok
Piaci forrásokhoz való hozzájutás támogatása, egyéb finanszírozási formál elterjesztésének támogatása (leasing, faktoring, garancia stb.)
Középvállalatok
Hosszú távú beruházási források állami elősegítése, garanciája
Foglalkoztatási
Mikro-, kis és közepes
Beruházások visszatérítendő támogatása,
képesség javítása
vállalatok
foglalkoztatás átmeneti költségoldali támogatása, képzés és átképzés támogatása
Műszaki és
Kis, közepes méretű
Fejlesztő rendszerek létrehozásának,
innovációs
vállalkozások
működtetésének és igénybevételének
képesség javítása
támogatása, speciális ágazati programokban forrás (hitel vagy kamattámogatás)
Hátrányos
Térségi,
egészségügyi, Képzési, tanácsadási programok
helyzetűek
ágazati, vagy korból adódó támogatása, induló vissza ne térítendő
segítése
hátrányokkal
rendelkező támogatások, kamattámogatás
csoportok Speciális KKV
Mikro-kis és közepes
Tanácsadás, programmenedzsment, képzés,
programok
vállalkozásoknak, de eltérő marketing, információ, minőségi és
támogatása
támogatás arányában
műszaki fejlődés, piacra jutás, és nemzetközi gyakorlat megismerésének támogatása, Forrásbiztosítás visszatérítendő vagy társfinanszírozási formában, tőke biztosító rendszerek létrehozásának támogatása
47
Forrás: Csanádi Ágnes: EU konform KKV támogatáspolitika, 1999. április. Pénzforrás 15. Magyarország EU csatlakozásának a KKV szektor tekintetében igen lényeges eleme, hogy a tagjelölt országok csatlakozási felkészülésében való előrehaladásáról a Bizottság rendszeresen jelentést készít az Európai Tanácsnak. A 2000-ben nyilvánosságra hozott Éves Jelentés ismerteti a KKV törvényt és az akkor még előkészületben levő Széchenyi Tervet. A 2001. évi jelentés pedig megállapítja, hogy a KKV politika fejlesztésében Magyarország további haladást ért el a Széchenyi Terv révén. Az Európai Tanács 2001 márciusában a Gazdasági Minisztériumot kérte fel a hazai mikrokis- és középvállalkozások EU integrációs felkészítésének támogatására. A Gazdasági Minisztérium pedig a célkitűzés megvalósítására középtávú cselekvési programot dolgozott ki. A program prioritásai: • információk folyamatos eljuttatása a makro szférából a mikro szférába, • a változó jogi környezethez és piaci környezethez való alkalmazkodás segítése, a mikro- kis-és középvállalkozások felkészítése az EU egységes piacán való sikeres működésre, a versenykövetelmények teljesítésére. 5.3.
A KKV szektor áttekintése
5.3.1. A KKV-k helyzete és jellemzői Magyarországon A magyar mikro- kis- és középvállalkozások sajátos jellemzője az önfoglalkoztatás magas aránya. A vállalkozások nagy része a vállalkozók és családtagjaik részére tudnak munkát biztosítani, külső munkaerőt igen ritkán alkalmaznak. Az Európai Unió vállalkozásaival összevetve megállapítható, hogy a magyar vállalkozások 75%- a alkalmazott nélküli, ez az arány az Unióban csupán 52%. A dolgozat korábbi, kis- és középvállalkozások Európai Unióbeli helyzetét feltáró részben a mellékelt adatokból is kiderült, hogy az önfoglalkoztatás aránya a kevésbé fejlett mediterrán országokra jellemző sajátosság. Így tehát az önfoglalkoztatás magas aránya a vállalkozói szektoron keresztül jellemzi az ország gazdasági helyzetét is.
48
Az önfoglalkoztató vállalkozások jelentős szerepet játszanak a foglalkoztatási helyzet javulásában, de gazdasági súlyuk csekély mértékű marad. Magyarországon a kis-és középvállalkozások a munkavállalók kétharmadát foglalkoztatják, de a KKV szektor a vállalkozói bruttó hazai összterméknek kevesebb, mint a felét állítja elő. A hazai kis-és középvállalkozások a nemzeti exportnak is csak az egyharmadát adják, így tíz százalékkal elmaradnak ebben a vonatkozásban az Európai Unió tagországainak átlagától. 5.3.2. A regisztrált és működő vállalkozások szám és méret szerinti eloszlása 1990-2000ig A gazdasági rendszerváltás Magyarországon már az 1989-es átalakulás előtt megkezdődött. Ez a hazai vállalkozói mentalitás és kultúra fejlődésében komoly előnyt jelentett és jelent a mai napig hazánk számára a közép-európai térségben. 1989-ben a KSH adatai szerint Magyarországon a privát szektorban 336595 egyéni vállalkozás és gazdasági munkaközösség volt, a 353195 gazdasági szervezet 95%-a a kisvállalati méretbe tartozott. A magyar KKV szektor a 90’-es évek elején radikális átalakuláson ment keresztül. A megváltozott gazdasági, jogi és társadalmi környezet a vállalkozások egy részének lehetőséget nyújtott a leszabályozatlan területek kihasználására, míg a vállalkozások egy másik csoportja a gazdasági irányítás és hiánygazdaság megszűnése miatt új irányok felé volt kénytelen nyitni. Az évtized elején kialakult recesszió, a gazdasági szerkezetátalakítás az országban a kényszervállalkozások tömeges méretű megjelenését eredményezte. A KGST-, a lengyel-, valamint az úgynevezett MDF piacok a fekete és a szürkegazdaság térhódítását eredményezte, így a vállalkozások valós mértékéről csak becslésszerű adatokat lehet mondani. A gazdasági szervezetek száma a hivatalos statisztika szerint 1990-ben 35%-al nőtt, majd az évtized első felében a növekedési ütem 14-15% körüli értékre állt be. A nyilvántartásba vett vállalkozások száma összességében 1996-ig nőtt, 1997-ben csökkent, 1998-2000-ig töretlenül nőtt. Az egyéni vállalkozások tekintetében megfigyelhető az a tendencia, hogy számuk 1995ig bővült, 1996-1998-ig inkább csökkenés mutatkozik, majd 1999-től ismét növekedni látszik. A társas vállalkozások száma töretlenül növekszik. Összességében a vállalkozások száma 1990-2000-ig töretlenül növekedett. A regisztrált vállalkozások száma meghaladja az 1 49
milliót. A vállalkozások számának alakulásában két trend mutatkozik. Egyrészt az összes vállalkozáson belül csökkent az egyéni vállalkozások aránya, másrészt pedig a társas vállalkozásokon belül nő a jogi személyiség nélkülieké. A jogi személyiségű és jogi személyiség nélküli vállalkozások száma közel azonos. Az előbbiek közül a Kft.-k az utóbbiak közül pedig a betéti társaságok dominálnak. A közkereseti társaságok, részvénytársaságok, szövetkezetek aránya az előzőekhez képest csekély. 5.2. táblázat Regisztrált vállalkozások számának alakulása gazdálkodási formánként 1990-2000-ig Időszak
Egyéni
Kkt
Bt
Kft
Rt
Szövet-
∗
Kezet
Összesen
1990
387 340
n.a
n.a.
12 159
519
7 134
407 152
1991
510 459
n.a.
n.a.
41 206
1 072
7 232
559 969
1992
606 207
n.a.
n.a.
57 262
1 712
7 694
672 875
1993
688 843
2 492
67 301
72897
2 375
8 175
842 083
1994
778 036
3 287
89 001
87 957
2 896
8 252
969 429
1995
791 496
3 685
102 560
102 697
3 186
8 321
1 011 945
1996
745 247
4 394
127 725
122 044
3 536
8 362
1 049 590
1997
659 690
4 509
140 043
143 109
3 929
8 330
998 264
1998
648 701
5 006
161 857
157 990
4 251
8 230
1 026 642
1999
660 139
5 217
170 762
160 647
4 350
8 191
1 049 410
2000
682 925
7 873
188 136
167 033
4 372
7 516
1 175 480
∗ A rovat egyéb vállalkozási formákat is tartalmaz, ezért a táblázat sorainak összege nem egyezik az összes oszlop adataival Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Havi Közlemények Meg kell jegyezni, hogy a regisztrált vállalkozások igen jelentős hányada nem működik. Éremes megfigyelni, hogy a működő vállalkozásoknak a regisztráltakhoz viszonyított arányát:
50
5.3.táblázat A működő vállalkozások aránya a regisztráltakhoz képest 1997-2000-ig (%) 1997
1998
1999
2000
70,5
70,7
70,8
71,4
Kkt
79,1
81,2
84,1
89,6
Bt
84,6
86,8
88,2
89,0
Kft
86,8
84,9
85,1
86,6
Rt
90,9
87,9
88,6
86,9
Szövetkezet
59,9
68,9
89,3
78,8
Átlag
75,0
75,7
76,4
79,0
Egyéni vállalkozás
Forrás: Számított adatok a Központi Statisztikai Hivatal Havi Közlemények alapján A
működő
vállalkozások
aránya
egészében
enyhén
növekvő
irányzatú.
A
részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél mutatója 2000-ben romlott. Az egyéni vállalkozások és a szövetkezetek esetén a legnagyobb a nem működő vállalkozások száma. A nem jogi személyiségű vállalkozásoknál a mutató értéke magasabb, mint a jogi személyiségűeknél. Amennyiben a működő vállalkozások jogi formakénti és létszámkategóriakénti arányát is megvizsgáljuk, a következő összefüggés mutatható ki a 2000. évre vonatkozóan:
51
5.4. táblázat A működő vállalkozások aránya jogi formaként és létszámkategóriaként 2000. évben (%) Alk.
Miro-
Nélküli
vállalkozás vállalkozás vállalkozás vállalkozás
83,0
16,6
0,4
0,1
0,0
100,0
Kkt
36,6
60,0
3,3
0,1
0,0
100,0
Bt
46,6
52,3
1,6
0,1
0,0
100,0
Kft
30,4
55,6
11,6
2,1
0,3
100,0
Rt
20,3
22,7
20,4
22,4
14,3
100,0
Szövet-
43,7
23,5
18,9
13,0
0,9
100,0
65,1
31,3
2,9
0,6
0,1
100,0
Egyéni
Kis-
Közepes
Nagy-
Összesen
vállalkozás
kezet Összesen
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal A vállalkozások többsége, mintegy 97%-a mikrovállalkozás, a kisvállalkozásokkal együtt arányuk meghaladja a 99%-ot. A társas vállalkozások között a jogi személyiségű vállalkozások nagyobbak átlagosan, mint a jogi személyiség nélküliek. 5.3.3. A vállalkozások ágazati jellemzői A vállalkozások legtöbbje 1999-ig a kereskedelemben működött. Ezt követte az ingatlanforgalmazást, ingatlanbérbeadást, számítástechnikai és gazdasági, illetve gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatást végző vállalkozásokat magába foglaló gyűjtőágazat, amely a táblázatban „Ingatlan” megnevezéssel jelenik meg. Ezt a feldolgozóipari majd építőipari cégek követték. Jelentős számú vállalkozás tartozik az egyéb közösségi szolgáltatás és szállítás ágazatba, valamint foglalkozik vendéglátással. A mezőgazdasági vállalkozások száma ezeket követte, majd a vállalkozások csekélyebb hányada végez egészségügyi, oktatási, pénzügyi szolgáltatási tevékenységet. A táblázat jól érzékelteti a vállalkozások ágazati szerkezetének változási tendenciáját, a változás irányát. 2000-ben a kereskedelmi vállalkozások száma ugyan nő az előző évhez
52
képest, de ezzel együtt növekszik az ingatlannal foglalkozó vállalkozások száma is, megelőzve ezzel a kereskedelemmel foglalkozó vállalkozásokat. A feldolgozóipari vállalkozások részaránya növekvő, az építőiparé enyhén csökkenő. Egészébe nézve megállapítható az a tendencia, hogy amíg csökkenő a kereskedelmi, építőipari, mezőgazdasági, szállítási, vendéglátóipari vállalkozások száma, addig az ingatlanügyek, feldolgozóipar és az egészségügy súlya egyre inkább növekszik. 5. 5. táblázat A működő vállalkozások ágazat szerinti megoszlása 1996-2000-ig Ágazat
1996
1997
1998
1999
2000
5,2
5,0
4,8
3,5
13,2
12,2
10,6
10,3
12,1
8,6
8,7
8,5
8,4
8,2
29,8
27,8
26,2
27,6
Mezőgazdaság 4,6 Feldolgozóipar Építőipar
Kereskedelem 31,7 Vendéglátás
5,0
5,6
5,7
5,3
3,9
Szállítás
6,8
6,5
5,9
5,7
3,5
Pénzügyi
0,3
1,4
1,8
2,3
0,9
Ingatlan
21,3
21
24,5
26,1
31,3
Oktatás
0,4
1,4
1,5
1,8
1,5
Egészségügy
1,6
2,3
2,3
2,6
3,1
Egyéb
6,4
5,8
6,1
6,5
4,3
100
100
100
100
100
szolgáltatás
szolgáltatás Összesen:
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal
53
5.3.4. A vállalkozások szerepe a foglalkoztatásban A vállalkozások foglalkoztatásban betöltött szerepét vizsgálva, mindenekelőtt tisztáznunk kell a foglalkoztatott személy fogalmát. Foglalkoztatottnak tekintjük az alkalmazottakat, egyéni vállalkozókat, a társas vállalkozások tagjaként foglalkoztatottakat, és a segítő családtagokat. Figyelembe kell venni, hogy a nem főállású vállalkozók és a gazdasági társaságok tagjai számos esetben csak részmunkaidőben tevékenykednek, ezért őket nem lehet teljes számba hozzáadni a megfelelő kategóriák adataihoz. A vállalkozások vizsgálatakor, az arányok kimutatásánál nem szerepelnek a költségvetési szektor alkalmazottai, ezért a vizsgálat a vállalkozásokat tekintve csupán a versenyszférára (vállalatok, egyéni vállalkozók) vonatkozik. A foglalkoztatás folyamatában az elmúlt tíz évre visszamenőleg két jól körülhatárolható szakasz különíthető el. Az 1990-es évtized közepéig nagy mennyiségű leépítés zajlott le, az évtized második felében azonban már fokozatosan konszolidálódott a helyzet.
54
5.2.ábra A
foglalkoztatottak
számának
és
a
munkanélküliségi
rátának
alakulása
Magyarországon 1989 és 2000 között Hiba! A kapcsoló argumentuma érvénytelen.
bal skála: foglalkoztatottak száma ezer főben jobb skála: a munkanélküliségi ráta százalékban Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Magyarországon a foglalkoztatottak száma a gazdasági átalakulás miatt 1988és 1997 között közel másfélmillióval csökkent. 1988 és 1997 között a munkahelyek elsősorban az iparban és a mezőgazdaságban szűntek meg, a szolgáltató ágazatban kevesebb munkahely szűnt meg. 1997-től azonban érezhető egy ellentétes irányú folyamat, nevezetesen az, hogy a foglalkoztatottak száma növekedésnek indult. 1997 óta a foglalkoztatottak száma 185 ezer fővel gyarapodott, és 2000 harmadik negyedévében a foglalkoztatottak száma országos szinten elérte a 3,8 millió főt. A munkanélküliségi ráta alakulásában az elmúlt tíz évben szintén két szakaszt lehet megkülönböztetni. 1990-es évek elején a munkanélküliségi ráta emelkedett, 1993-ban érte el a tetőpontját, majd 1993 után csökkent. A munkanélküliség csökkenésével egyidejűleg a foglalkoztatottak száma emelkedett. 2000. év végén a munkanélküliségi ráta 6%-re csökkent. 5. 6. táblázat A
vállalkozások
összes
foglalkoztatottjainak
száma
és
megoszlása
vállalati
méretkategóriaként 1997-2000-ig (fő, %) 1997
1998
1999
2000
1998
1999
2000
312 083
314 678
332 107
335 946
10,7
11,2
11,4
Mikro
669 370
725 470
745 230
778 702
24,7
25,0
26,3
Kis
385 525
405 063
419 332
422 077
13,8
14,1
14,3
Közepes
515 416
550 869
545 288
488 683
18,8
18,3
16,5
Alk. Nélküli
55
Nagy
965 503
940 718
948 209
942 323
32,0
31,8
31,9
Összesen:
2 847 896
2 936 798
2 977 736
2 955 385
100
100
100
Forrás: Az adóbevallások adataiból számolva 2000-ben a foglalkoztatottak 32 %-a dolgozott nagyvállaltnál, míg a mikrovállalkozások (0-9 fő) részesedése 38 %-ra , a kivállalatoké (10-49 fő) 14 %-ra nőtt. 2000-ben a foglalkoztatás az 50 fő alatti kisvállalkozásoknál bővült, a nagyvállalatoknál stagnált, a közepeseknél enyhén mérséklődött.
56
5.4. A KKV-k fejlesztését támogató szervezetek A kis-és középvállalkozások fejlesztését támogató szerveztek bemutatásán keresztül képet kaphatunk a hazai vállalkozásfejlesztési rendszer alakulásának folyamatáról, eredményeiről, szerkezeti változásairól. Bemutatásunk alapjául a Kisvállalkozás-fejlesztési Intézet 2001. évi Éves Jelentése szolgál, mely minden évben összefoglalja a szféra aktuális helyzetét. Dolgozatunk korántsem kíván a teljesség igényével bemutatni minden, a hazai kis- és középvállalkozás fejlesztését támogató szervezetet, csupán néhány szervezet tevékenységének bemutatására szorítkozik, a magyar vállalkozásfejlesztési intézményrendszer elemeit szem előtt tartva, illetve illeszkedve jelen elemzésünk irányvonalaihoz. Így többek között nem tér ki a szektor finanszírozásában részt vevő szervezetek bemutatására, mivel úgy gondoljuk, hogy a szektor finanszírozási kérdéseinek vizsgálata egy külön, átfogó elemzést, kutatást igényel, ami nem tartozik ezen dolgozat célkitűzései közé. Célkitűzésünk, hogy az intézményrendszer eleminek kiemelését egy-egy adott szervezet tevékenységének bemutatásával reprezentáljuk. Hangsúlyt kívánunk fektetni ennél fogva elemzésünkben az államigazgatás és a különböző érdekcsoportok szervezeteiből álló intézményekre, országos tanácsokra, kamarai rendszerre, vállalkozásfejlesztési központok hálózatára,
műszaki
fejlesztést,
kereskedelemfejlesztést
támogató
intézményekre,
idegenforgalom támogatásának szervezeti kereteire, munkáltatói és munkavállalói oldalt képviselő regionális és megyei szervezetekre, valamint civil szervezetekre és szakmai szövetségekre. Magyarországon a kis-és középvállalkozások fejlesztéséért a Gazdasági Minisztérium a felelős. A Gazdasági Minisztérium vezeti azt a pályáztatási rendszert, amely a Széchenyi Terv keretein belül meghirdetett vállalkozásélénkítő programon keresztül támogatja a KKV szektort. A pályáztatással kapcsolatban felmerülő feladatokra vonatkozóan a Minisztérium a következő intézményekre támaszkodik: a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványra és hálózatára, a Regionális Fejlesztési Holding Rt.-ra, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht.-re, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht- re, a Magyar Turizmus Rt.-ra, a területi kereskedelmi és iparkamarákra, az IPOSZ tagszervezeteire, valamint a munkaügyi központokra és kirendeltségeikre.
57
A legjelentősebb KKV- kat támogató szervezetek jelenleg Magyarországon a következők: • Vállalkozásfejlesztési Tanács A Magyar Vállalkozásfejlesztési Tanács a Kormány kisvállalkozás fejlesztési politikájának, döntéseinek
szakmai
egyeztető
szervezete.
Jogszabály
előkészítési,
javaslattételi,
véleményezési, értékelési feladatokat lát el hozzájárulva ezzel a stratégiai döntések meghozatalához. Szerepet játszik a Kis-és középvállalkozási Célelőirányzat (KKC) támogatási programjainak elvi és gyakorlati meghatározásában. • Vállalkozásfejlesztési Központok hálózata A Vállalkozásfejlesztési Központok hálózata a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványt (MVA), a Helyi Vállalkozói Központokat (HVK), valamint a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítványt foglalja magába. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány 1990 óta vesz részt a magyar kis- és középvállalkozások létrejöttének és fejlődésének támogatásában. Független szervezet, alaptőkéjét a Magyar Kormány, bankok és érdekképviseletei biztosították. Az MVA legfontosabb pénzügyi programjai a következők: Mikrohitel Program, Start Hitelgarancia Alap, Sportvállalkozások Támogatási Programja, Regionális Mikrohitel program, Phare 1999 és 2000, Szakmai Tanácsadás a KKV- k részére, Inkubátorházak létrehozása. Az MVA felelős a PHARE kis- és középvállalkozás fejlesztési programjának végrehajtásáért, ennek érdekében az Európai Uniótól kapott támogatásokat felhasználva az MVA- n keresztül alakultak meg a Helyi Vállalkozói Központok (HVK- k). A HVK- k megalakulásuk révén egy jelenleg 140 irodából álló országos vállalkozásfejlesztési hálózatot alkotnak, az ország minden megyéjére kiterjedőleg. Így egy olyan egész országot lefedő hálózatról beszélhetünk, amely széles vállalkozói körhöz tud magas színvonalon, költség-hatékonyan eljuttatni vállalkozás- erősítő szolgáltatásokat. A megyei Alapítványok önálló jogi személyiségű, független, saját kuratórium felügyelete alatt működő szervezetek, alapításukban a megyei és települési önkormányzatok, vállalkozói érdekképviseletek, kamarák lapítottak. Alapítási célkitűzéseik a szektorsemlegesség és a politikamentesség voltak. Legfontosabb programjaik a tanácsadás, pénzügyi programok, oktatás- és 58
rendezvényszervezés (konferenciák, kiállítások, vásárok), inkubátorházak szolgáltatásainak menedzselése, beszállítói program, üzleti információk elérhetővé tétele, kiadványok, szakkönyvek megjelentetése, tanulmányok készítése, nemzetközi kapcsolatok menedzselése. A vállalkozásfejlesztési intézmények sorában jelentős szerepet tölt be a Budapesti Vállalkozásfejlesztési
Közalapítvány.
Legfőbb
tevékenysége
a
főváros
kis-
és
középvállalkozásainak az európai vérkeringésbe való bekapcsolása, felkészítése az integrációs folyamatban való részvételre. Ennek érdekében finanszírozási, oktatási információ átadási és felkészítő programjai a legjelentősebbek. • Kamarai rendszer A kamarai rendszer fogalomköre a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK), a Magyar Agrárkamara (MAK), Nemzetközi Kereskedelmi Kamara Magyar Nemzeti Bizottsága (ICC Hungary) tevékenységét foglalja magába. Terjedelmi okok miatt dolgozatunk a felsorolásban szereplő első három intézmény tevékenységét tekinti át. 2000. november 1- től a gazdasági kamarák (kereskedelmi és iparkamarák, agrárkamarák) önkéntes tagságon alapuló köztestületként működnek. A kereskedelmi és iparkamarákon belül ipari és kézműves tagozatok alakultak, a tevékenységüknek megfelelő kamarai tagozatba és osztályba kerülnek besorolásra a tagok. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara többek között közreműködik a gazdasági tevékenységek
infrastruktúrájának
fejlesztésében,
területfejlesztési
koncepciók
kidolgozásában és végrehajtásában, a piaci magatartás tisztességének megteremtése és megőrzése érdekében árukra vonatkozó bizonyítványok és okmányok kiállításában, etikai szabályok kidolgozásában, gazdálkodó szervezetekre vonatkozó szabályok kidolgozásában.
59
A
Budapesti
Kereskedelmi
és
Iparkamara
elsősorban
a
budapesti
vállalkozások
versenyképességének javítása érdekében tevékenykedik és végez tanácsadó és oktató szolgáltatásokat, pályázatokkal nyújt pénzügyi segítséget a kis-és középvállalkozások innovációs tevékenységéhez. A Magyar Agrárkamara az agrárágazat egészét érintő kérdésekben vesz részt ágazati szabályok, jogszabályok alkotásában. Részt vesz a termelők Európai Uniós felkészítésében, vásárok, kiállítások szervezésében, minőségvédelemmel kapcsolatos kezdeményezésekben. • Regionális fejlesztés és vidékfejlesztés támogatása A regionális fejlesztés támogatása az Európai Unió politikájának egyik legfontosabb eleme, ennélfogva
a
csatlakozni
kívánó
országok,
így
Magyarország
gazdaságfejlesztési
koncepciójában is kiemelt szerepet kap a regionális és szociális egyenlőtlenségek kiegyenlítését célzó fejlesztési stratégia. Ezen célkitűzések sikeres megvalósítása indukálta a Regionális Fejlesztési Holding Rt. (RFH Rt.) létrehozását. A társaság feladatait a Gazdasági Minisztérium kötött megállapodások keretében látja el. A Széchenyi Terv Vállalkozáserősítő és Regionális Gazdaságépítő programjainak megvalósításában, önálló programok és pályázatok szakmai lebonyolításában vesz részt. Az RFH Rt. a megalapítója a Beszállítói Befektetői Rt-nek, mely beszállítóként működő illetve beszállítóvá váló vállalkozásokba fektet be. A regionális fejlesztés támogatásában jelentős szerepet játszanak a Regionális Fejlesztési Tanácsok, (az Észak-Magyarországi, a Nyugat-Dunántúli, a Dél-Dunántúli, a Dél- Alföldi, a Közép-Magyarországi, a Közép-Dunántúli, az Észak- Alföldi és a Balatoni Regionális Fejlesztési Tanács) valamint a hazai SAPARD vidékfejlesztési feladatokat végző, kistérségi vidékfejlesztést segítő Regionális vidékfejlesztési Irodák (REVI). • Befektetés- és kereskedelemfejlesztés támogatása A Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITD- Hungary) a befektetés ösztönzésen és a kereskedelemfejlesztésen keresztül támogatja a vállalkozásokat. Mint a Gazdasági Minisztérium és a Külügyminisztérium intézménye összekötőként működik a hazai 60
és külföldi vállalkozások között. Kiterjedt belföldi és külföldi irodahálózatán keresztül támogatja a hazai kis-és középvállalkozások piacra jutását, exportképességének javítását. Gazdaságfejlesztési programjának főbb irányvonalai a következők: kis- és középvállalalatok külpiacra juttatásával a kivitel növelésének elősegítése, működőtőkebevonás elősegítése; a magyar kis- és középvállalkozások nemzetközi versenyképességének, beszállító képességének növelése; a magyar gazdasági jelenlét megvalósítása irodák nyitásával ahol nincs magyar külképviselet; Széchenyi Terv programjainak elősegítése a tanácsadáson keresztül; magyar kis- és középvállalkozások felkészítése az EU csatlakozásra tanácsadással, rendezvények szervezésével; befektetői kapcsolatok erősítése európai, tengerentúli, ázsiai fejlett országokkal. A korábbiakban már szót ejtettünk az Euro-Info Központok tevékenységéről. Ez a Központ Magyarországon az ITDH keretei között működik, felkészítve a KKV- kat az EU csatlakozásra, az EU vállalkozáspolitikájának közvetítésére. • Idegenforgalom támogatása Az idegenforgalmi marketing feladatok ellátására létrehozott Magyar Turizmus Rt. végzi az országra
vonatkozó
információk
terjesztését,
támogatja
a
szférát
idegenforgalmi
marketingtervek kidolgozásán, idegenforgalmi termékmenedzsmenten, termékek piacra vitelén keresztül. A Társaság Regionális Igazgatósága koordinálja a kilenc idegenforgalmi régió marketing szervezetinek munkáját. A Tárasság kutatásokat végez, elemzéseket készít a turizmus nemzetközi trendjeire vonatkozóan. • Érdekképviseletek, alapítványok Az érdekképviseletek közül mindenekelőtt szükséges megemlíteni az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ), a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének (KISOSZ), a Magyar Iparszövetségnek (OKISZ), az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének (ÁFEOSZ), a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ), a Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetségnek (KÉSZ), a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ), az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnak (OFA), a SEED Kisvállalkozás- fejlesztési Alapítványnak,
61
a BB (Business Basic) Vállalkozásfejlesztési Alapítványnak valamint a Magyar-Amerikai Vállalkozási Alapnak (MAVA) a kis- és középvállalkozások fejlesztésében betöltött szerepét. Az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) egyéni és társas vállalkozások által alapított, csaknem háromszáz ipartestületet és országos szakmai szövetséget magába tömörítő demokratikus érdekvédelmi szervezet. Magát úgy definiálja, hogy a szervezet a „legkisebb” vállalkozások „legnagyobb” hazai érdekvédelmi szervezete. A kormányzati intézkedések kidolgozásában való részvételével célja az európai uniós csatlakozás folytán a kivállalkozásokat érintő hátrányok csökkentése, a csatlakozás után kötelező EU normák és szabványok megismertetése a vállalkozókkal. Mindezt továbbképzés, átképzés, jogszabályok megalkotásában való részvétellel valósítja meg. A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) döntően az egyéni vállalkozásokat képviseli, a társas vállalkozások közül pedig azokat, melyek tevékenysége a kereskedelem és vendéglátás területére esik, mérete szerint pedig mikrovállalkozás. A szakminisztériumokkal való egyeztetés során javaslatokat készít a képviselet
körére
vonatkozó
jogszabályokra
vonatkozóan,
vizsgálja
a
tagságának
jövedelempozíciójára vonatkozó, piacon végbemenő változásokat. A Magyar Iparszövetség (OKISZ) érdekképviseleti körébe tartozik 3 704 vállalkozás, ezen belül pedig gazdasági társaság formában működő
gazdálkodó szervezetek, ipari
szövetkezetek, és egyéb kis- és középvállalkozások. Az érdekképviselet célja, hogy hozzájáruljon a vállalkozások adminisztratív és üzleti környezetének javításához, a KKV- k versenyhátrányának
megszüntetéséhez,
oktatásokon,
továbbképzéseken,
tanácsadáson
keresztül. Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége (ÁFEOSZ) közel félmillió fogyasztót, magánszemélyt, általános fogyasztási értékesítési szövetkezetet azok beszerző és értékesítő társaságait magába foglaló érdekképviselet. A tagok alaptevékenysége a kiskereskedelem, munkájuk irányvonala a klasszikus szövetkezeti elvek betartása. Mindezen tevékenység különösen nagy hangsúlyt kap abban az értelemben, hogy folyamatosan jelennek meg a kereskedelmi megacentrumok és ezek elterjedése kiszorítani látszik az ágazatban tevékenykedő fent említett vállalkozói réteget.
62
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) célja olyan érdekérvényesítő tevékenység ellátása, amely segíti a munkaadói érdekek megvalósulását és megteremti a Magyarországon működő tőke képviseletét. A Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetség (KÉSZ) a magyar mikro-, kis- és középvállalkozások
érdekeit
garanciaszövetkezetek
képviseli.
Tevékenysége
létrehozására irányul,
melyek
az
önkéntes
fedezeti
és
oldalon
vállalkozói elősegítik
a
kisvállalkozói hitelfelvételt. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) az országban működő összes vállalkozás és munkáltatók érdekképviselete. Az általános tulajdonosi és munkáltatói érdekképviseleti funkció összetettségéből adódóan, megbízói részt vesznek az Országgyűlés előkészítő, kormányhivatalok, tanácsok munkáiban. Az
Országos
Foglalkoztatási
Közalapítvány
(OFA)
részt
vesz
a
kormányzati
foglalkoztatáspolitika megvalósításában, a munkaerőpiaci problémák kezelésében. Pályázatok útján segíti a tartós munkanélküliek, megváltozott munkaképességűek, hátrányos helyzetű valamint pályakezdő fiatalok helyzetének javítását. A pályázók körébe a gazdasági társaságok, egyéni vállalkozások, szövetkezetek tartoznak. A SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány a kisvállalkozások gazdaságban betöltött súlyának növelése érdekében alakult. A SEED alapítvány közhasznú, non-profit tanácsadó és oktatási intézmény. Elsőként kezdeményezte Magyarországon a vállalkozói inkubátorházak létrehozását. A BB (Business Basic) Vállalkozásfejlesztési Alapítvány általános és egyedi üzleti tanácsadás nyújtásával, szakirányú tréningprogramok tartásával járul hozzá a kis-és középvállalkozások fejlesztéséhez. Közreműködik a vállalkozások és non-profit szervezetek hitelhez jutásában. Az Alapítvány működteti öt régióbeli ország non-profit szervezeteivel közösen a Central European Business Women Academy-t (CEBWA), mely a hazai és környező országok női vállalkozóit segíti.
63
A Magyar-Amerikai Vállalkozási Alap (MAVA) kockázati tőke ellátásával segíti a létező magyar
vállalkozásokat,
olyan
új
vállalkozásokat
is
létrehoz,
melyek
innovatív
technológiában gondolkodnak. • Innováció és műszaki fejlesztés támogatása Az innováció és műszaki fejlesztés támogatását hazánkban a Magyar Termelékenységi Központ, a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) és az Oktatási Minisztérium KutatásFejlesztési Helyettes Államtitkársága képviseli. A Magyar Termelékenységi Központ korszerű termelékenységnövelő eljárások elterjesztésével járul hozzá a hazai vállalkozók versenyképességének fejlesztéséhez és a foglalkoztatottság növekedéséhez.
A
Központ
technológia
átadási
programokat
és
benchmarking
szolgáltatásokat nyújt a magyar kivállalkozók részére, segítve ezzel az Európai Unió versenykihívásainak való megfelelést. A Magyar Szabadalmi Hivatal a szellemi tulajdont hivatott védeni jogszabályok előkészítésével, információs tevékenységgel, iparjogvédelmi és szerzői jogi szabályok megalkotásával. A kormányzattal együttműködve részt vesz a szellemi tulajdon védelmére irányuló kormányzati stratégia kidolgozásában, érvényesítésében, képviseli a Kormányt különböző nemzetközi szabadalmi szervezetekben. Az Oktatási Minisztérium Kutatás- Fejlesztési Helyettes Államtitkársága irányítja és összehangolja a minisztérium nemzetközi és hazai kutatási és fejlesztési szakmai politikai tevékenységét.
Közreműködik
az
országos
tudománypolitika
és
gazdaságpolitika
összehangolásában, részt vesz országos és regionális fejlesztési programok kidolgozásában, megvalósításában. A Helyettes Államtitkárság képviseli az országot tudomány és technológiapolitikai tekintetben, valamin koordinálja a nemzetközi kutatás-fejlesztési együttműködést.
64
5.5. Állami támogatások a központi költségvetési forrásokból 5.5.1. Állami Célelőirányzatok Az EK versenyjog tagállamokra vonatkozó szabályait alapul véve az állami támogatásokat a következőképpen lehetséges csoportosítani: regionális támogatások, melyek egy földrajzi területet fejlesztenek; ágazatai támogatások; valamint horizontális támogatások, melyek magukba foglalják a kutatás-fejlesztés támogatását, vállalatok megmentését és átszervezését szolgáló segélyeket, kis- és középvállalkozások fejlesztését, környezetvédelem támogatását. Magyarországon a kis- és középvállalkozások fejlesztését szolgáló, állami költségvetésből finanszírozott támogatásokat a Gazdasági Minisztérium koordinálja. A Gazdasági Minisztérium vállalkozási célelőirányzatainak szabályozásáról a 1/2001. (I.5.) GM rendelet rendelkezik. A rendelet a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzatok, így a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat, a Turisztikai Célelőirányzat, a Kis- és Középvállalkozói Célelőirányzat és a Regionális Gazdaságépítési Célelőirányzat felhasználására és kezelésére, működtetésére és ellenőrzésére terjed ki. A munkahelyteremtés, munkamegőrzés és a foglalkoztatás fejlesztésének támogatására létrejött az Aktív foglalkozatási célok támogatása fejezeti kezelésű előirányzat. A 21/1999. (IV.) 28. GM rendelet értelmében a felhasználás jogcímei továbbá a foglalkoztatási szerkezetátalakítás elősegítése, munkaerő szakmastruktúrájának korszerűsítéséhez fűződő foglalkoztatáspolitikai célok elérése. A Célelőirányzatok támogatási jogcímeit a rendeletek a Széchenyi Terv célkitűzéseivel összhangban határozták meg.
65
5.7. táblázat A
Széchenyi
Terv
vállalkozásokat
–
pályázati
formában-segítő
fontosabb
előirányzatainak költségvetési támogatása milliárd Ft Célelőirányzat
1999
Turizmusfejlesztési 2,7
1998
2001
2002
3,8
24,9
28,1
Gazdaságépítési
12,8
12,4
19,2
20,3
Kis-és
-
5,2
12,2
17,0
-
-
5,0
6,0
15,5
21,4
61,3
71,4
középvállalkozói Regionális gazdaságépítési Összesen Forrás: PM A Célelőirányzat feladatainak végrehajtását többek között a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht., az Energiaközpont Kht., a Regionális Fejlesztési Holding Rt., a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA), Magyar Fejlesztési Bank Rt., Magyar Turizmus Rt. végzi. 5.5.2. A Széchenyi Terv Az ezredforduló Magyarországán a középtávú gazdaságfejlesztési terv elkészítése gazdaságpolitikai
szükségszerűség.
A
gazdaság
konjunkturális
időszakában
a
gazdaságpolitika alapvető kötelessége, hogy megteremtse a tartós és fenntartható gazdasági növekedés strukturális alapjait, a növekedés bázisát a szektorok, ágazatok és régiók szerint kiszélesítse és elmélyítse. A Széchenyi Tervnek, mint középtávú gazdaságfejlesztési programnak éppen ez az egyik legfontosabb célkitűzése. További célkitűzéseinek tekinthető még az ország európai felzárkózása, hazai és külföldi erőforrások mozgósítása, gazdasági esélyteremtés, társadalmi felemelkedés és az új gazdasági korszak kihívásaira adott válaszok megadása. A Széchenyi Terv, az Európai Unió tervezési és programozási gyakorlatával összhangban hat évre kiterjedő, középtávú, 2001-2006-ig terjedő gazdaságfejlesztési terv. A „nulladik évben”
66
2000-ben zajlott a tervkészítés, programok kidolgozása, és a programokhoz kapcsolódó pályázati rendszerek elkészítése. A programok 2001-2002-es időszakban már konkrét, költségvetési törvényben is meghatározott állami társfinanszírozással rendelkeznek. 5.8. táblázat A Széchenyi Terv állami társfinanszírozása 2001-2002-ig 2001
Programok
2002
milliárd Ft *
Vállalkozáserősítő program
31,4
37,3
Lakásprogram
69,9
72,6
Turizmusfejlesztési program
25,0
28,1
Kutatási, fejlesztési és innovációs program
17,5
37,0
Információs társadalom- és gazdaságfejlesztési program
15,0
28,9
Autópálya-építési program és kapcsolódó infrastrukturális alprogramok**
132,1 120,9
Regionális gazdaságépítési program
5,0
ÖSSZESEN **
295,9 330,8
1. .
6,0
USD1=HUF 283 (2001. február)
** Az itt szereplő adatok az autópálya építés finanszírozási konstrukciójából adódóan a közvetlen költségvetési források mellett (2001-ben 22,5 Mrd Ft, 2002-ben 36,0 Mrd Ft), az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank Rt által biztosított finanszírozási források (hitelek és kötvények) értékét is tartalmazzák. Forrás: Gazdasági Minisztérium honlapja: www.gm.hu A Széchenyi Terv eszköz- és intézményrendszer tekintetében, támogatási rendszer meghatározásában az Európai Unióban is alkalmazott programfinanszírozás menetét követi. Ez az elv a többéves tervezésre, társfinanszírozásra, partnerségre és a támogatások koncentrált és hatékony felhasználására épül. A Széchenyi Terv a programok és alprogramok megvalósítása érdekében világos, követhető, ellenőrizhető, átlátható pályázati rendszereket alkalmaz. A Széchenyi terv programjai az adott terület helyzetéből indul ki, a helyzetkép kérdéseire kíván a program választ adni. A Széchenyi Terv programjai a következők:
67
•
Autópálya-fejlesztési program: alapvető célja a fejlődésből lemaradt térségek piacainak fizikai megnyitása, elérhetőségük javítása.
•
Kutatás- Fejlesztési és Innovációs program: törekvése a tudástranszfer intézményi kereteinek a bővítése, humán erőforrás bázisának erősítése valamint a működő tőkebeáramlás terelése a high-tech ágazatokba és a gazdaság informatizálásának a felgyorsítása.
•
Lakásprogram: célja a mennyiségi elmaradás felszámolása, és a lakásmobilitás javítása. Ezen belül prioritásai közé tartozik piaci feltételek mellett és az állami támogatások igénybevételével az első lakás megszerzési lehetőségeinek a biztosítása, valamint az egyes régiók és települések sajátosságaival összhangban a bérlakás szektor növelése.
•
Turizmusfejlesztési program: a minőségi turizmus térhódításához szükséges feltételekre összpontosít. Célja a külföldi turizmus hatékonyságának növelése, a belföldi turizmus erősítése, valamint a szolgáltatási színvonal javítása.
•
Információs társadalom és gazdaságfejlesztési program: az úgynevezett „Új Gazdaság” keretfeltételeinek megteremtését tűzte ki célul.
•
Regionális gazdaságépítési program: alapvető célja a térségi gazdasági hálózatok és az innováció fejlesztése.
•
Vállalkozáserősítő program: legfontosabb célja elsősorban nem a vállalkozások számának növelése, hanem döntően a már működő vállalkozások megerősítése és a versenyképességének javítása.
5.6. Az Európai Unió támogatási programjai – Magyarország felkészítése az EU csatlakozásra
68
Az Európai Unió támogatási programjainak magyarországi vonatkozásainak tárgyalásakor mindenekelőtt a PHARE SME programokat, Előcsatlakozási Alapokat, Strukturális Alapokat kell megemlítenünk. •
PHARE
Az Európai Unió 1990 óta segíti Magyarországot a PHARE program keretében. 1999 végéig Magyarország kb. egymilliárd euró vissza nem térítendő támogatást kapott. A támogatások prioritásai a kulcsfontosságú gazdasági ágazatok átalakulásában való közreműködés, hozzájárulás az integrációs felkészülés, humán szféra, infrastruktúra, környezetvédelem fejlesztéséhez.
1990
–től
az
Európai
Bizottság
döntése
alapján
a
Magyar
Vállalkozásfejlesztési Alapítvány végzi a kis-és középvállalkozások fejlesztésére vonatkozó programok megvalósítását. •
Előcsatlakozási Alapok
Az EU különböző támogatásokat nyújt a magyar termelőknek, vállalkozóknak. 2000. évtől indult el az agrár- és vidékfejlesztést segítő SAPARD program és a közlekedést fejlesztő ISPA program. •
Strukturális Alapok
A vállalkozók akkor részesülnek a támogatásokban, ha a projektjeik illeszkednek a régiójuk fejlesztési programjába. •
Phare 2000 regionális támogatás
A támogatási program három régióra terjed ki: Észak- Magyarország, Észak- Alföld, DélAlföld. Támogatási területei a következők: termelő szektorba való befektetés, emberi erőforrás fejlesztése, infrastruktúra fejlesztése.
69
6.
A KKV szektor és az Európai Uniós csatlakozás
6.1. A magyar KKV szektor helyzetképe az Európai Uniós csatlakozás tükrében Magyarországon a kis-és középvállalkozásoknak még nincsen pontos képük arról, hogy mit jelent rájuk nézve az Európai Uniós csatlakozás. Nem tudják felmérni, hogy milyen pozitív és negatív következményekkel kell majd számolniuk a csatlakozást követően. Ebből fakadóan hiányzik az a vállalati stratégia, ami ellensúlyozná a csatlakozásból adódó nehézségeket. Helyzetképünk áttekintésének alapjául Farkas György közgazdász, az EU csatlakozásra való felkészülések szakértőjének kutatásai szolgálnak alapul. A vállalkozók információs igényeinek kielégítését szolgálják a korábban bemutatott kis- és középvállalkozások fejlesztésében közreműködő szervezetek. A vállalatok leginkább a működésükhöz elengedhetetlen gyakorlati jellegű információkat igénylik, úgy mint jogi tájékoztatást az életbe lépő hazai jogszabályokról, Európai Unióban érvényes műszaki szabványokról, a minőséggazdálkodási követelményekről. Egyre fokozódik a kis-és középvállalkozások igénye arra, hogy az Európai Unióval kapcsolatban általános információkhoz is hozzájussanak. Az integrációs folyamat alapvető követelménye, hogy a vállalkozói szférára vonatkozó, szabályozó közigazgatási intézményrendszer működjön, ez mind az Európai Unióban, mind pedig a csatlakozásra váró országokban egyaránt elsődleges szerepet kell kapjon. Magyarországon a vállalatok mintegy 50%-a van annak tudatában, hogy létezik integrációs stratégia, és annak elemi milyen mértékben vannak kidolgozva. Kevesen rendelkeznek arról ismeretekkel, hogy a hazai intézményrendszer működése összhangban van-e az EU csatlakozási követelményekkel. A vállalkozók saját felkészültségüket szubjektíven ítélik meg. Saját magukat felkészültnek érzik, kevés vállalkozásnál tudatosodott, hogy hazai sikereik nem azonosak az EU- ban mért sikerrel
70
Farkas György közgazdász, az Európai uniós csatlakozás előnyeivel és hátrányaival kapcsolatban megjegyzi, hogy a jelenlegi helyzet „gazdaságtalan”. Ezt a megállapítást arra alapozza, hogy a különböző nagyságú és tulajdoni szerkezetű vállalatokat másként érinti a csatlakozás. A multinacionális vállalatok és vegyesvállalatok bekerülnek a közösségi rendszerbe, ez nyilvánvaló, viszont a KKV-knak ebben a tekintetben problémákkal kell szembenézniük. Ennek oka, hogy „felettük” nem létezik erős felügyeleti, támogató rendszer, „alattuk” pedig nincsen biztonságot nyújtó szociális háló. Az Európai Unió elsősorban intézményeket támogat, és így a támogatások csekély mértékben jutnak el a kis- és középvállalkozásokhoz. További nehézségeknek tekinthetők az intézményi hiányosságok, valamint a vállalkozók szintjén a kudarckerülő stratégia hiánya. A jövő feladatait tekintve ki kell dolgozni a vállalatok szintjén a szisztematikus felkészülési stratégiát, bővíteni kell az Európai Unióról és egyes tagországairól szóló szakismereteket. A vállalkozásokhoz minden olyan információt el kell juttatni, mely alkalmassá teszi őket az Európai Unió követelményeinek való megfeleléshez. 6.2. Az Európai Unió bővítésének hatása a KKV-kra Az Európai Bizottság Vállalkozási Főigazgatósága 1999-ben tanulmányt rendelt az Európai Unió keleti bővítésének a kis-és középvállalkozásokra gyakorolandó hatásáról. A tanulmány főbb pontjait 2001 tavaszán tették közzé. Először a makrogazdasági következmények kerültek áttekintésre ágazati és regionális szinten, valamint megállapították, hogy a bővítés mely szektorok számára jelent majd veszélyt és melyek számára lehetőséget. A következőkben elemezték a kis- és középvállalkozásoknak a nemzetközi munkamegosztásban játszott szerepével kapcsolatos néhány kérdést. A harmadik fázisban pedig ágazatokra és tagállamokra vetítve vizsgálták, hogy mely kis- és középvállalkozások tehetnek előnyre szert a bővítés révén illetve kerülhetnek veszélyeztetett helyzetbe. A tagfelvétel pozitív következményekkel jár majd, de ezen pozitívumok nagyon csekély mértékűek. Előreláthatóan 0,2
%-os bruttó hazai össztermék növekedéssel lehet majd
számolni. A verseny erősödni fog, de ez a gazdaság teljesítményét fokozni fogja majd. 71
Ágazati szinten elsősorban a munkaerő-igényes szektorokat fenyegeti majd a csatlakozás (az olcsó kelet-európai munkaerőt foglalkoztató iparok miatt). A szolgáltatásokat vizsgálva az EU előnyt élvez az üzleti és pénzügyi szolgáltatások tekintetében, a tagjelöltek oldalán pedig az előny az export-, az idegenforgalmi és a közlekedési szolgáltatások vonatkozásában jelenik meg. Regionális szempontból az Uniónak a közép- és kelet –európai térséggel határos régióira lesz leginkább hatással a bővítés. A tagjelölt országokban a beruházási javak kereslete megnő majd, és fokozódik a munkamegosztás. Az EU határmenti régióinak a szolgáltatásokat tekintve elsősorban a kiskereskedelmi és személyes szolgáltatások egyre erősödő konkurenciájával kell majd számolniuk. A
tanulmány
megállapítja,
hogy
a
kis-
és
középvállalkozások
tekintetében
a
mikrovállalkozásokra a bővítés nem lesz nagy hatással, mivel azok általában helyi igényeket elégítenek ki. Azon középvállalkozások, melyeknek tevékenysége az Európai Unión kívüli területre terjed ki, nehézségekbe ütköznek a magas tranzakciós költségek miatt. A bővítéssel ez a negatívum megszűnik, így tekintetükben pozitív hatással lehet majd számolni. A szektorokat vizsgálva megállapítható, hogy a közép- és kelet-európai konkurenciát leginkább majd a feldolgozóiparban a ruha- és bútoripari kis- és középvállalkozások, a szolgáltatóiparban a szálloda a vendéglátás és közlekedés területén tevékenykedő vállalkozások érzik majd meg. Az alacsony munkaerő- költséget kihasználó régiókat a bővítés úgyszintén hátrányosan fogja majd érinteni, de az utóbbi időszak változása volt, hogy ezen régiókban is az olcsóbb munkaerő helyett inkább már a képzett munkaerő vált fontosabbá. A tanulmány a kis-és középvállalkozásokra, a bővítés gyakorolta hatásokat tekintve konklúzióként azt állapítja meg, hogy fejleszteni kell a kis –és középvállalkozások szellemi tőkéjét
a
versenyképesség
érdekében.
Valamint
leszögezi,
hogy
a
nemzetközi
munkamegosztásból és a fokozódó versenyből adódóan a bővítéstől eltekintve is egyre jelentősebb hatékonyság növelő intézkedésekre van szükség. A közösségi támogatásoknak az alkalmazkodáshoz kell segítséget nyújtaniuk, nem a bezárkózáshoz
72
7. Táblázatok és ábrák jegyzéke
3.1. táblázat A 19 európai ország magánvállalkozásaira vonatkozó legfőbb adatok 1998-ban
15
3.2. táblázat A magánvállalkozások foglalkoztatottakra vonatkozó adatai a 19 európai országban, az USA-ban és Japánban 1996-ban
16
3.3. táblázat A vállalatnagyság szerkezet jellemzői az európai országokban 1998-ban
18
3.4.táblázat A vállalatnagyság szerkezet jellemzői a 19 európai országban, ágazati bontásban 1998-ban
22
3.5.táblázat A magánvállalkozások foglalkoztatottakra vonatkozó adatai 4 európai országban, (Izland, Norvégia, Liechtenstein, Svájc) valamint az EU orzágaiban,1998-ban
23
3.6.táblázat A magánvállalkozások foglalkoztatott létszámának százalékos megoszlása vállalati nagyságkategóriák szerint az összes foglalkoztatott, valamint a foglalkoztatottak átlagos száma , 1998-ban
15
4.1. táblázat A Strukturális Alapok közösségi iniciatívák és országok szerinti allokációja
36
4.2. A Kohéziós Alap felosztása az európai tanács 1999. márciusi berlini tanácskozáson hozott döntése alapján
37
4.3. Előcsatlakozási támogatás 2000-2006-ig
38
4.4. Az előcsatlakozási alapok éves allokációja 2000. év elején a tagjelölt országokra vetítve
40 73
5.1. ábra A bruttó hazai termék (GDP) megoszlása Magyarországon főbb ágazatok szerint 1990 és 1999 között
45
5.1. táblázat Az állami támogatási struktúra főbb prioritásai
47
5.2.táblázat regisztrált vállalkozások számának alakulása gazdálkodási formánként 1990-2000-ig
50
5.3. táblázat A működő vállalkozások aránya a regisztráltakhoz képest 1997-2000-ig
51
5.4.A működő vállalkozások aránya jogi formaként és létszámkategóriaként 2000. évben
52
5.5. A működő vállalkozások ágazat szerinti megoszlása 1996-2000-ig
53
5.2 ábra a foglalkoztatottak számának és a munkanélküliségi rátának alakulása Magyarországon 1989 és 2000 között
55
5.6.táblázat A vállalkozások összes foglalkoztatottjainak száma és megoszlása vállalati méretkategóriaként 1997-2000-ig
56
5.7.A Széchenyi Terv vállalkozásokat-pályázati formában segítő fontosabb Előirányzatainak költségvetési támogatása
66
5.8. A Széchenyi Terv állami társfinanszírozása 2000-2002-ig
67
74
8. Felhasznált irodalom
1.
Az EK versenyjoga, Európa Füzetek, ITD Hungary, Budapest, 1997., 9-11.o., 70-72.o.
2.
Az Európai Unió belső piaca és Magyarország, Európa Füzetek, ITD Hungary, Budapest, 1997., 40-42.o.
3.
Európai uniós csatlakozás hatása a kis-és középvállalkozásokra, MVA, Budapest, 2000., 13-14.o.
4.
European Commission: A European success story - Eu regional policy in Ireland, European Communities, 2001., 4-6.o.
5.
European Commission: Euro Info Centre, 4-11.o.
6.
European Commission: The European Observatory for SMEs Sixth Report, European Communities, 2000., 12-53.o.
7.
European Commission: Working for the regions, European Communities, 2001., 817.o.
8.
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés,Budapest, 1999., 293-317.o.
9.
Kállay László-Kőhegyi Kálmán-Kissné Kovács Eszter-Maszlag Ludmilla-Vörös Tivadar: A kis- és középvállalkozások helyzete. Éves jelentés 1999., KFI, Budapest 1999., 12-21.,73-84.o.
10.
Kállay László-Kőhegyi Kálmán-Kissné Kovács Eszter-Maszlag Ludmilla: A kis- és középvállalkozások helyzete. Éves jelentés 2000., KFI, Budapest 2000., 42-55.o.
75
11.
Kállay László-Kőhegyi Kálmán-Kissné Kovács Eszter-Maszlag Ludmilla: A kis- és középvállalkozások helyzete. Éves jelentés 2001., KFI, Budapest 2001., 51-59.o., 95131.o.,133-159.o.
12.
Kende Tamás: Európai közjog és politika, Osiris, Budapest, 1998., 463-469.o.
13.
Kende Tamás - Szűcs Tamás: Az Európai Unió politikái, Osiris, Budapest, 2000., 4879.o.,
14.
Kis- és középvállalkozók tanácsadási kézikönyve 2000-2001, PRIMOM, Nyíregyháza, 2000., 96-102.o.
76
