OPEC. Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLKERESKEDELMI IRÁNYÍTÁS SZAK Levelező tagozat Export-import menedzsment szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLKERESKEDELMI IRÁNYÍTÁS SZAK Levelező tagozat Export-import menedzsment szakirány

OPEC

Készítette: Lövész Gábor

Budapest, 2006

TARTALOM

. Bevezetés______________________________________________ 3 1. Az OPEC mint nemzetközi szervezet bemutatása, célkitűzései ___________________________________________ 5 2. Az OPEC felépítése ____________________________________ 7 2.1 Az OPEC szervezeti egységei és funkcióik _______________________ 7 2.2 Tagok ____________________________________________________10

3. A „fekete arany” ___________________________________________________ 14 3.1. Szénhidrogének keletkezése __________________________________14 3.2. A kőolaj bányászatának története ______________________________15 3.3. Kőolajfajták ______________________________________________17 3.4. A kőolaj és az OPEC szerepe a világ energiaellátásában ____________19

4. Az OPEC története ___________________________________

21

4.1. Az OPEC megalakulásának előzményei_________________________21 4.2. Az OPEC megalakulása és az olajembargó előtti időszak ___________24 4.3. Az első olajárrobbanás ______________________________________26 4.4. Az Iráni forradalom és az Irak-iráni háború ______________________28 4.5. Az 1980-as, ’90-es évtized ___________________________________29 4.6. Az OPEC az új évezredben___________________________________32

5. Az OPEC szerepvállalása az olajár alakulásában __________

34

6. Az OPEC jövője______________________________________

39

. Összefoglalás _________________________________________

46

. Irodalomjegyzék ______________________________________

49

BEVEZETÉS Az OPEC szó hallatán a legtöbb ember az olajra és a jelenlegi magas olajárakra gondol. Az újságokban, folyóiratokban, híradásokban mást sem hallunk, mint: „Rekord magasságba szökött az olajár”, „Az OPEC ismét megemelte az olaj árát”, „A magas olajáraknak köszönhetően, drágul…” A társadalom egyre többet foglalkozik a Közel-Kelet problémáival, de a címlapoknak már nem az izraeli-palesztin viszálykodás, hanem az iraki túszejtések, és Irán atomprogramja

szolgáltatja

a

fő

szenzációt.

Az

Egyesült

Államok

jelenléte

reflektorfénybe helyezi térséget, háborús politikája pedig, jócskán megosztja világ közvéleményét. Ezek a gondolatok foglalkoztattak engem is, amikor szakdolgozatom témáján töprengtem. A választásban segített, hogy 2005. II. félévében egy házidolgozatot kellett benyújtani a Nemzetközi kapcsolatok és intézmények című tantárgy keretében. A házidolgozat témája kötött volt: egy nemzetközi szervezet, vagy konfliktushelyzet feldolgozása. Akkor én az OPEC-et választottam, egyrészt a Közel-Kelet problémáinak aktualitása, másrészt az olajárak egyre emelkedő tendenciája miatt. Azóta a problémák sűrűsödtek, az árak pedig tovább emelkedtek. Emiatt sok kérdés fogalmazódott meg bennem, ami a szervezetet, és annak alapjául szolgáló ásványkincset, az olajat, érintik. Ezek közül a legfontosabbakat említem meg. Van-e a szervezetnek jövője? Milyen hatással vannak, és lehetnek a közel-keleti konfliktusok a szervezet életére? Az olaj központi szerepet játszik a világ energiaellátásában. Azt is tudjuk, hogy a készletek végesek. Ez viszont aggodalomra ad okot, mivel az OPEC és az olaj, nem elválasztható egymástól. Ebből adódnak a következőkben felsorolt kérdések. Milyen hatással van a fogyóban lévő olajkészlet a szervezetre? Milyen stratégiát alkalmaz az OPEC az olajárak tekintetében? Tudja-e az OPEC érvényesíteni olajpolitikáját? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, amikor belekezdtem szakdolgozatom írásába. Mivel nem akadtam olyan hazai forrásra, amely komplexen foglalkozna a szervezet egészével, úgy gondoltam, hogy összeállítok egy összefoglaló művet. A „Blahó AndrásPrandler Árpád: Nemzetközi Szervezetek és Intézmények” című alapmű is csak említés szintjén tartalmazza OPEC-et, így jogosnak éreztem munkásságom alapját. Ezzel összefüggésben, már házidolgozatom készítésénél meg kellett állapítanom azt a tényt,

3

hogy a magyar irodalomban kevés szó esik az OPEC-ről. Talán ennek egyik oka, hogy Magyarország az orosz importra alapozza energiaigényének kielégítését. Elsősorban a folyóiratokban lehet nyomon követni a szervezettel kapcsolatos eseményeket, de ezek leginkább csak részinformációkkal szolgáltak. Maradt hát a külföldi sajtó, és be kell vallanom, hogy az Internet segítségére is nagy szükségem volt. A külföldi írásokból elsősorban az amerikai forrásokat részesítettem előnyben. Ezt az indokolta, hogy az Egyesült Államok, - lévén a világ legnagyobb kőolaj-exportőre - sok országból elégíti ki óriási energiaigényét, ezáltal a legmegbízhatóbb adatokkal rendelkezik. Problémát okoztak sok esetben az egymásnak ellentmondó információk, amit úgy próbáltam kiküszöbölni, hogy mindig legalább 3-4 forrást vetettem össze egymással. Fontosnak tartottam a szervezetet mint egészet láttatni, ezért nem hagyhattam figyelmen kívül a szervezet felépítését és működését meghatározó elemeket. Az olaj az OPEC fundamentuma, így egy külön fejezetet szenteltem a „fekete arany”-nak, számos érdekességgel megtűzdelve. Ezután dolgoztam fel az OPEC történetét, amely lényegében az alapot szolgáltatta a kérdéseim megválaszolásában. Az „OPEC szerepvállalása az olajár alakulásában” című fejezet, a konkrét adatok mellett, segít megérteni az OPEC-on belül zajló folyamatokat, és azok kihatásait a világra. Így jutottam el a szervezet jövőjéhez, amely szubjektív véleményemet tükrözi e témában.

4

1. AZ OPEC, MINT NEMZETKÖZI SZERVEZET BEMUTATÁSA CÉLKITŰZÉSEI Organization of Petroleum Exporting Countries (OPEC), vagyis a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete egy államközi együttműködéssel létrejött nemzetközi szervezet. Öt ország alapította a Bagdadi Konferencián, 1960. szeptember 10-14. között. Alapító tagjai: Irak, Irán, Kuvait, Szaúd-Arábia és Venezuela. A későbbiek folyamán még nyolc ország csatlakozott a szervezethez: Katar (1961), Indonézia (1962), Líbia (1962), Egyesült Arab Emirátusok (1967), Algéria (1969), Nigéria (1971), Ecuador (1973-1992), Gabon (1975-1994). Székhelye: Geneva, Svájc, a működésük első öt évében Bécs, Ausztria, 1965. szeptember 1-től Elnök: Dr. Edmund Maduabebe Daukoru (Nigéria) 1996. január 1-től 1 A nemzetközi szervezetek osztályozása során három kategóriát különbözetünk meg. Elsősorban funkcióik szerint, léteznek univerzális (egyetemes), zárt és kormányzati szervezetek. Ezek közül az OPEC, zárt szervezetnek minősül. Zárt, mivel nem törekszik univerzális tagságra. A tagfelvételt szigorú feltételekhez kötik, nem úgy, mint a sokkal általánosabb feltételi kritériumokat megfogalmazó egyetemes szervezetek. A feltételek között a két leglényegesebbet az OPEC Statútuma tartalmazza (ld. Tagok fejezet). A zárt jellegű szervezeteket is tovább bonthatjuk regionális, partikuláris és speciális típusokra. A regionális esetében a földrajzi (pl. Amerikai Államok Szervezete), a partikulárisnál a sajátságos funkciók (pl. biztonsági; NATO), míg a speciálisnál egy közös érdek (pl. vízhasznosítás; Duna Bizottság) játssza a fő szerepet. Az OPEC az utóbbi típusba sorolható, mivel a speciális közös érdek az olaj, és a belőle származó bevétel optimalizálása. Mindezekből megállapítható, hogy az OPEC egy kormányközi együttműködéssel létrejött, speciális zárt szervezet.2 A nemzetközi szervezetek állandó struktúrával, szervekkel, intézményekkel és nemzetközi jogalanyisággal rendelkeznek. Ez az OPEC estében is így van. A nemzetközi jogalanyiság tekintetében azonban egy lényeges feltételnek kell teljesülnie, ugyanis „a viszonylag kis létszámú, zárt nemzetközi szervezetek ’kifelé’ nem rendelkeznek önálló nemzetközi

1 2

Forrás: az OPEC hivatalos honlapja: www.opec.org/library/FAQs/aboutOPEC 2006 03.20 Blahó András-Prandler Árpád: Nemzetközi Szervezetek és Intézmények. Aula Kiadó, Bp. 2005 64-66 o.

5

jogalanyisággal, hacsak a nem tagállamok nem ismerik el ezt”3. Az OPEC-et az Egyesült Nemzetek Szervezetének Titkársága 1962. november 6-án jegyezte be (No 6363, ENSZ határozat)4, ezzel a nemzetközi jogalanyiságnak és egyben elismertségének szerezve létjogosultságot. A jelenlegi 11 tagország sok tekintetben különbözik egymástól, de szerepük a világ energiaellátásában megkérdőjelezhetetlen. Együttes lakosságuk létszáma eléri az 525 millió főt. A tagok exportbevételének fő és szinte egyetlen forrása az olaj. Ez játssza az elsődleges szerepet az országok gazdasági, szociális és politikai életében. Az olajipar nem csak a gazdasági növekedést és a „jólétet” szolgálja, de nagyrészt vállal a munkahelyteremtés, oktatás, egészségügy, stb. szféráiban is.

A szervezet fő célkitűzései5: 1. Koordinálni és egységesíteni a tagországok olajpolitikáját, és meghatározni a legjobb eszközöket egyéni és kollektív érdekeik érvényesítésében. 2. A nemzetközi olajpiac árainak stabilizálásához vezető utak és eszközök felkutatása, a felesleges és ártalmas áringadozások kiküszöbölésének szem előtt tartásával. 3. Hatékony gazdaság és állandó olajellátás biztosítása az importáló országok számára, tisztességes bevételt eredményezve ezzel az olajiparba invesztálóknak.

3

Blahó András - Prandler Árpád: Nemzetközi Szervezetek és Intézmények. Aula Kiadó, Bp. 2005 63. o. Forrás: az OPEC hivatalos honlapja: www.opec.org/library/FAQs/aboutOPEC/q2.htm 2006.03.20. 5 Forrás: az OPEC hivatalos honlapja, OPEC Statútum. 2001: www.opec.org/library/opec%20statute/pdf/os.pdf 2006.03.20 4

6

2. AZ OPEC FELÉPÍTÉSE

2.1. Az OPEC szervezeti egységei és funkcióik1 Három fő szervezeti egysége van:

1. Miniszterek Tanácsa (The Conference) Elnök: Dr. Edmund Maduabebe Daukoru (Nigéria). Ez a szervezet legfőbb döntéshozó szerve. A Minisztertanács a tagországok delegátusaiból tevődik össze, akiknek vezetői általában a tagok olaj-, bányászat- és energiaszektorokért felelős miniszterei. Az elnököt a Tanács előzetes ülésezésén választják meg és megtarthatja a tisztségét a következő összejövetelig. A rendes ülésezések évente kétszer, márciusban és szeptemberben történnek, de rendkívüli esetekben a konferencia bármikor összehívható. A felmerülő kérdésekben az egy tag egy szavazat módszerével szavaznak, majd egyhangú egyetértés alapján döntenek. A határozatképességhez a tagországok háromnegyedének a jelenléte szükséges. Ez a tanács felelős az általános irányvonal kidolgozásáért és a megvalósítás megfelelő eszközeinek a meghatározásáért. Dönt a csatlakozni kívánó országok felvételi kérelméről. Jóváhagyja az igazgatótanácsi tagok kinevezését, illetve megválasztja annak elnökét. A Miniszterek Tanácsa utasítja az Igazgatótanácsot riportok és ajánlások előterjesztésére a szervezetet érintő kérdésekben. Továbbá dönt a költségvetésről, amit szintén az Igazgatótanács nyújt be.

2. Igazgatótanács (Board of Governors) Soros főigazgató: Jamal Nasser Lootah (Arab Emírségek) A tagországok ún. kormányzókat jelölnek az Igazgatótanácsba, akik a Minisztertanács beleegyezésével kezdhetik tevékenységüket. Mandátumuk két évre szól. A főigazgatót egy 1

Forrás: az OPEC hivatalos honlapja: www.opec.org/library/FAQs/aboutOPEC/q5-10.htm 2006.03.20

7

évre választja a Minisztertanács a tagországok rotációjának figyelembevételével. A tagok kétharmada szükséges egy ülés megtartásához és egyszerű többség a döntéshez. Egy évben legalább kétszer üléseznek. Az Igazgatótanács feladatait és szerepét az OPEC Statútumának 20. cikkelye taglalja: 1. A szervezet ügyeinek irányításával foglalkozik és végrehajtja a Miniszterek Tanácsának döntéseit. 2. Megfontolja a főtitkár által benyújtott jelentéseket és dönt a további sorsukról. 3. Riportokat ír és ajánlásokat tesz a Minisztertanácsnak, a szervezetet érintő kérdésekben. 4. Megtervezi az éves költségvetést és előterjeszti a Miniszterek Tanácsának, jóváhagyás céljából. 5. Ajánlatot tesz a szervezet revizorának tisztségére, egy éves időtartamra. 6. Kezeli a szervezet bankszámláját és a revizori jelentésekkel együtt, benyújtja a Minisztertanácsnak. 7. Jóváhagyja az egyes részlegek vezetőinek kinevezését, a főtitkár ajánlásainak figyelembevételével. 8. Összehívja a Miniszterek Tanácsának rendkívüli gyűléseit. 9. Előkészíti a napirendi pontokat a Minisztertanácsnak. Továbbá feladata, hogy bizottságokat állítson fel a különböző vitás kérdések rendezésére.

3. Titkárság (The Secretariat) Főtitkár: Mohamed S. Barkindo (Nigéria) E szerv eredetileg Geneveben (Svájc) lett megalakítva 1961-ben. 1965. áprilisában a Miniszterek Tanácsának 8. rendkívüli ülésén határozták el, hogy áthelyezik a Titkárságot Bécsbe, miután aláírták a vendéglátói szerződést az osztrák kormánnyal. 1965. szeptember 1. óta Bécs a Titkárság és egyben az OPEC főhadiszállása. A Titkárság egy állandó szerv. A főtitkárt a Minisztertanács választja három évre, szigorú személyi feltételekhez kötve. Ha a Tanács mégsem tudna egyhangúlag dönteni a főtitkár személyében, akkor két éves rotációs választási módszer érvényesül, a szigorú személyi feltételek figyelembevétele nélkül. A főtitkár foglalkozik a szervezetet érintő mindennapi ügyekkel, az Igazgatótanács utasításai alapján. A főtitkár feladatait segítik a Titkárság különféle osztályai:

8

Főtitkári hivatal Adminisztratív segítséget nyújt a főtitkárnak. Előkészíti a protokolláris gyűléseket különféle kormányokkal, szervezetekkel és delegációkkal. Végrehajtja a főtitkár által kijelölt feladatokat. Kutatási részleg Folyamatosan figyeli, értékeli és előrejelzi az energia és olajipari szektorokban történő változásokat. Elemzi a nemzetközi olajipar gazdasági és pénzügyi vonatkozásait. Három osztályból áll: -

Energiaosztály

-

Olajpiacot Elemző Osztály

-

Adatszolgáltató Osztály

Energiaosztály: nyomon követi a világ energiafogyasztásának tendenciáit közép- és hosszútávon. Figyelemmel kíséri a kormányzatok energia és környezetvédelmi politikáját, valamint minden olyan technológiai fejlesztést, ami kihatással lehet a szénhidrogének felhasználására. Olajpiacot Elemző Osztály: elemzi a rövid távú olajpiacot befolyásoló gazdasági változásokat, a kereslet-kínálat viszonyát és a nyersolaj és származékainak piacát. Követi az olajkereskedelmet, tőzsdéket és az azonnali piac árait. Figyeli a finomító-kapacitások kihasználtságát és az olajkereskedelmet befolyásoló aktuális tendenciákat. Adatszolgáltató Osztály: az energiával kapcsolatos információk gyűjtéséért, feldolgozásáért felel. Ez az OPEC adatainak hivatalos szolgálója szervezeten belül és nemzetközi vonalon. Továbbá vezeti az OPEC könyvtárát. Sajtó és Információs Osztály Nyilvánossá teszi az OPEC célkitűzéseit, lépéseit és döntéseit. Híreket szolgáltat a tagországok energiát érintő kérdéseiről. Végrehajtja a központi információs programot. Kijelöli a megfelelő területeket a szervezet céljainak és arculatának reklámozására. Feladata továbbá a sajtóval való kapcsolattartás. Közigazgatási és Személyügyi Osztály Felelős a szervezet működésével kapcsolatos mindennemű tevékenységért: tárgyalások, költségvetés, személyügy, számlavezetés stb..

9

A Miniszterek Tanácsa létrehozhat további ún. speciális szerveket az aktuálisan felmerülő nagy jelentőségű problémák megoldására. Ezek a Titkárságon belül működnek. Ilyenek, pl.: Gazdasági Bizottság 1964-ben hozták létre ezt a szakosított szervet a Titkárságon belül. A bizottság koordinátora aki egyben a Kutatási Részleg vezetője is - a főtitkár, valamint tagországok képviselői alkotják. Fő tevékenységi köre, hogy tanulmányozza az olajpiac körülményeit és az árakat. Vizsgálja a gazdasági és egyéb, piacot befolyásoló tényezőket.

Felügyeleti Albizottság 1993 februárjában hozták létre, azért hogy ellenőrizze a tagországok olajtermelését és exportját.

2.2.Tagok2 Az alábbiakban az OPEC tagországokat szeretném felsorolni anélkül, hogy bárminemű részletesebb jellemzésükbe elmélyednék. Egy-egy mondattal kitérek a tagok politikai, gazdasági és vallási különbségeire, valamint kiemelem az olaj szerepét az egyes országok életében. Az OPEC a tagságnak három típusát különbözteti meg: alapító, teljes jogú és társult tagok.

Alapító tagok: A szervezet alapító tagjai azok az országok, amelyek részt vettek az OPEC első Bagdadi Konferenciáján (1960. szeptember 10-14.) és aláírták az alapító okiratot.

Irán Többségben perzsák által lakott muzulmán ország. Kezdetben jelentős ellentétek feszültek Irán és Szaúd-Arábia OPEC kapcsolatában, a térség vezető szerepét illetően. Irán erősen függ olajexportjától. Exportjának kb. 80%-át és költségvetésének kb. 40-50%-át adja az olajból származó bevétel. Jelenleg maximális kapacitását kihasználva 3.9 millió hordó olajat termel.

2

Forrás: az USA Energiainformációs Igazgatóságának honlapja: Energy Information Administration: http://www.eia.doe.gov/cabs/orevcoun.html 2006.03.28.

10

Irak Arabok által lakott muzulmán ország. Bár Irak továbbra is tagja az OPEC-nek, 1998 márciusa óta nem részese a kitermelési kvótaegyezményeknek. Az utóbbi három év viharos fejleményei jelentősen befolyásolták olajkitermelését is. Jelenleg (2006 február) kapacitásának csak a felét kihasználva 1.7 millió hordó olajat pumpál a világba.

Kuvait Arabok lakta muzulmán ország. Rövid történelme során többször is szenvedő alanya volt a szomszédos Irak agressziójának, nem kis feszültséget okozva ezzel az OPEC tárgyalásokon. Az olajból származó bevételek az export 90%-át, a nemzeti össztermék 40-50%-át teszik ki. 2.6 millió hordó olajat termel naponta, olajkútjainak termelését maximálisan kihasználva.

Szaúd-Arábia Oroszországgal

vetélkedve

a

világ

legnagyobb

nyersolajtermelőjének

számít.(melléklet?)Naponta 9.4 millió hordó olajat hoz a felszínre. Az OPEC létezéséhez és működéséhez nagyban hozzájárult e muzulmán ország rugalmas hozzáállása a többiekhez. Befolyása a szervezet életére abban is megnyilvánul, hogy ez az egyetlen ország (Irakot nem számítva), amely jelentősebb tartalékkapacitással (1.1-1.6 m. h/nap) rendelkezik. Sokszor volt rá példa, hogy saját termelését fogta vissza a többi tagország kvótakihágásai miatt.

Venezuela Dél-Amerika északi részén fekvő katolikus vallású állam. Szaúd-Arábiával közösen jelentős szerepet játszott az OPEC megalapításában. A 2002-2003-as sztrájkok jelentősen visszavetették olajkitermelését, de napjainkban ez ismét elérte a 2.5 millió hordós maximumot. Exportjának 75-80%-át, az állam bevételeinek pedig 40-50%-át adja az olaj.

Teljes jogú tagok A teljes jogú tagok az alapító tagországok és azok az országok, amiknek a jelentkezését a Minisztertanács elfogadta. A jelentkezés feltételeinek egyik alapvető kritériuma, hogy a tagjelölt nettó nyersolajexportőr legyen, és alapvető érdekazonosság fűzze a tagországokhoz.

11

A Miniszterek Tanácsának háromnegyedes többsége szükséges az új tag felvételéhez, azzal a kitétellel, hogy az összes alapító tagnak részt kell vennie a szavazáson.3

Katar 1961 decemberében csatlakozott a kartellhez. Továbbra is az olaj a meghatározó Katar életében, bár az utóbbi időszakban a cseppfolyósított gáz feljövőben van. A jelenleg ismert gázkészletek alapján a harmadik legnagyobb tartalékkal rendelkezik ez a kis arab ország. Kormánya törekszik az ipar diverzifikációjára, így egyre nagyobb szerepet kap a gázra épülő petrolkémiai ipar. Az olaj, az állam bevételének 70%-át adja.

Líbia Szocialista berendezkedésű arab ország. 1962 decemberében lett az OPEC tagja. 2004-ben, hosszú idő elteltével, az USA feloldotta gazdasági szankcióit és felvette a diplomáciai kapcsolatot az országgal. 2006-ban 6% feletti gazdasági növekedést várnak az elemzők, ami nagyban köszönhető a megemelkedett olajárnak. Költségvetésének kb. 75%-át teszi ki az olajból származó bevétel.

Indonézia 1962 decemberében csatlakozott Földünk legnépesebb mohamedán országa az OPEC-hez. 2005-ben már több olajat importált, mint amennyit kivitelre szánt. Bár továbbra is nettó nyersolajexportőr (0.9 m. h/nap), de finomított olajból behozatalra szorul. Ez az oka annak, hogy tagsága jelenleg felülvizsgálat alatt áll.

Arab-Emírségek 1971-ben jött létre a hét emírségből álló állam. Már előtte, 1967-ben csatlakozott az OPEChez, a két leggazdagabb sejkségének, Abu Dhabi-nak és Dubajnak köszönhetően. Jelenleg a 2.5 millió hordós napi kitermelésből (ami szinte teljes egészében Abu Dhabi emírségének tudható be) származó bevétel nagy része a szolgáltatási szektorba áramlik. Jelentősen fejlődik a turizmus, a bankszektor és a számítástechnikai ipar.

3

Forrás: az OPEC hivatalos honlapja, OPEC Statútum. 2001: www.opec.org/library/opec%20statute/pdf/os.pdf 2006.03.20

12

Algéria 1969 júliusában vált a szervezet tagjává. A szénhidrogének exportja az össz export 95%-át teszik ki és 40%-át az ország GDP-jének. Az olaj mellett jelentős a gázkivitele, ami csővezetéken érkezik Európába, illetve hajók szállítják cseppfolyósított formában. Az OPEC kvótát (melléklet?) túllépve, 1.3 millió hordó nyersolajat termel naponta.

Nigéria A Miniszterek Tanácsa 1971. júliusában hozta meg a határozatot Nigéria teljes jogú tagságáról. Politikai rendszere eléggé instabil. Lopás és illegális kitermelés csökkenti az állam bevételét, aminek 80%-át adja a nyersolaj. A tagországok közül a legszegényebb az egy főre eső jövedelmet tekintve (840 USD; 2001).

Társult tagok Az OPEC előírásai szerint, az a nettó nyersolajexportőr ország, amely nem teljesíti a teljes jogú tagság feltételeit, társult tagként vehet részt az OPEC munkájában. A Miniszterek Tanácsa írja elő a sajátos kritériumokat. Mivel az OPEC Statútuma nem részletezi ezeket, valószínűleg a mindenkori politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok játsszák a fő szerepet. Mindazonáltal az alapvető érdekazonosság megléte nagyon fontos. A tagországok háromnegyedének az igen szavazata szükséges – beleértve az alapító tagok jelenlétét - a társult tagság elnyeréséhez. A társult tagok részt vehetnek (meghívás alapján) az üléseken és egyéb értekezleteken, de nem szavazhatnak. Használhatják az OPEC Titkárságának szolgáltatásait és létesítményeit, mint minden egyéb teljes jogú tag. Jelenleg nincs társult tagja az OPEC-nek. Két volt tagországról kell még említést tennem. Ecuador, teljes jogú tagként (1973-92) és Gabon, társult tagként (1975-94) vett részt az OPEC életében. Bár a szervezetben kis jelentőséggel bírtak, két ország életében még mindig számottevő a kőolaj szerepe. Kilépésük hátterében több okot is meg lehet említeni: magas tagsági díjak, hanyatló kitermelés, kvótarendszer alóli kibújás, politikai nyomás, amik meghatározóak lehettek eme döntésükben (ld. 4.5. fejezet)

13

3. A „FEKETE ARANY”

Úgy gondolom az OPEC bemutatásánál elengedhetetlen, hogy pár szót ne szóljak a szervezet létrejöttében fő szerepet játszó ásványkincsről; az olajról. Az olaj nem volt mindig annyira keresett árucikk, mint napjainkban. Bár már az egyiptomiak is ismerték, a „fekete arany” jelzőt mégis csak a XX. században érdemelte ki. Napjaink szinte elképzelhetetlenek nélküle. Azon kívül, hogy a legfontosabb elsődleges energiahordozó, egy sor iparág települ az olajra és közvetve, vagy közvetlenül, kihatással van életünk minden szférájára. Ebben a fejezetben, számos érdekességgel megtűzdelve, ismertetem a szénhidrogének keletkezésének, felhasználásának történetét, illetve rövid áttekintést nyújtok a kőolajfajtákról és az olaj szerepéről a világ energiaellátásában.

3.1. A szénhidrogének keletkezése1 A Föld kőolajkincsének legnagyobb része, történetének utolsó 200 millió évében képződött. Az általánosan elfogadott teória szerint, a nyersolaj a tengerben lebegő kisméretű élőlényekből keletkezett. Az élőlények az elpusztulásuk után lesüllyedtek a tengerfenékre. Ez a szerves eredetű üledék gazdag volt szén- és hidrogénatomokban. Az évmilliók során további kőzetüledékek (pl. agyag) rakódtak rájuk. A nagy nyomás és hőmérséklet hatására a bennük lévő szerves anyagok felbomlottak, szerves vegyületekké váltak, majd kőolaj lett belőlük. A földgáz keletkezésének alapanyagát a szárazföldi növények alkotják, amelyeket elborított a tenger. Az így létrejött mocsarakban a növényekből tőzeg keletkezett. Amennyiben ezt további kőzetrétegek (homok, agyag) borították el, barnaszénné és végül a földgáz anyakőzetévé, - kőszénné alakult. A kőolaj képződésének optimális hőmérséklete 65-120°C (2000-4000m mélység), a földgázé 120-180°C (4000-6000m) között van. A kőolaj szénatomok és hidrogénatomok keveréke. A földgáz általában 90%-ban metánból áll. Legtöbbször propánt, butánt, valamint nem éghető szén-dioxidot és nitrogént is tartalmaz. A kőolajat és földgázt összefoglaló néven szénhidrogéneknek nevezzük. 1

Forrás: saját jegyzet, BDTF, Földrajz Tanszék, Földtan előadás, I évfolyam 2 félév, Szombathely 1995.

14

A szénhidrogének az anyakőzetből ún. tárolókőzetbe vándorolnak. A folyékony és gáznemű részecskék a nagy nyomás hatására elindulnak felfelé, amíg egy záró, át nem eresztő formációban el nem akadnak. A kőolaj és földgáz többnyire mikroszkopikus méretű porózus kőzetekben (homokkő, mészkő), vagy ritkábban kőzetek repedéseiben helyezkedik el. Helytelen tehát azt gondolni, hogy a föld alatt olajtó, vagy olajfolyam létezik. A tárolókőzetek általában tengerben ülepednek le. A szénhidrogének sűrűsége kisebb a víznél, ezért az egymással érintkező különféle áramlásképes közegek közül mindig a víz helyezkedik el legalul, a gáz pedig felül. A már korábban említett, át nem eresztő réteg a „csapda”. Ez akadályozza meg a szénhidrogének további vándorlását. Egymás alatt több csapda is elhelyezkedhet, melyek egymástól független kőolaj, vagy gáztárolók.

3.2 A kőolaj bányászatának története2 A történelem folyamán több példát is találhatunk az olaj felhasználására. Az egyiptomiak a múmiák bebalzsamozásakor, illetve hatalmas piramisaik szigeteléséhez használtak olajat és szurkot. A babiloniak, asszíriaiak és perzsák az utak kikövezésénél és falak, építmények megszilárdításánál fordultak e fekete ragadós anyaghoz. Az Eufráteszen úszkáló, fonott nádból készült hajók szigetelésére is kitűnően alkalmas volt. A kínaiak víztárolóik ásásakor bukkantak a kőolajra és fűtöttek vele. Még a Biblia is megemlíti, hogy Noé, a bárkája készítésekor ezt az anyagot használta beázás ellen. Az amerikai indián törzsek festésre, fűtésre és gyógyszerként alkalmazták. A sivatagi nomádok rühes tevéik kezelésére, V. Károly császár, pedig köszvényének gyógyítására használta. Az olajnak gyógyító hatást tulajdonítottak még a XIX. században is és üvegekben árulták, mint csodaszer, mindenféle betegség ellen. Az olajat tehát sokrétűen használták, de évezredeken keresztül hiánycikk volt. Az emberek összegyűjtötték, amikor felbugyogott a felszínre, vagy kellemetlenséget okozva beszivárgott kútjaikba. Néhányan a XIX. század közepén úgy gondolták, az olaj nagy gazdasági potenciált rejt magában. Ezt arra alapozták, – többek között George Bissell ügyvéd is - hogy ha az olajat

2

Forrás: Esettanulmány a nyersolajról: Case Study : Petroleum, Origins of the Industry. http://members.tripod.com/historycheme/h_petro.html 2006.03.23.

15

petróleummá alakítják, akkor lámpaolajként nagyon hasznos lehet az emberiségnek. 1854-ben Bisselll és barátai megalapították a Pennsylvania Rock Olajtársaságot, ami hamar csődöt mondott. Bissell nem tört le a kezdeti sikertelenség hatására és 1858-ban üzletemberek táráságában létrehozta a Seneca Olajtársaságot. Felbéreltek egy vasúti kalauzt, Edwin Drakeet, hogy fúrjon kutakat egy patak mentén Titusville-ben, Pennsylvaniában. A megbízók hamarosan elnevezték emberüket Drake ezredesnek, hogy jobban meggyőzzék a helyi lakosokat. Az „ezredesnek” azonban segítségre volt szüksége, ezért felfogadott olyan embereket, akik járatosak voltak a kútfúrásban. 1859-ben kitartásukat szerencse koronázta, mert 69 láb mélyen olajat találtak. A hír gyorsan terjedt és Pennsylvania hamarosan „olajlázban” égett. A bálnák szerencséjére tehát, megoldódott a petróleumlámpák olajellátása. Hamar felismerték az olaj lepárlásának szükségességét. 1865-re már 194 finomító működött az USAban. Ekkor még a lepárlás során keletkezett benzint haszontalan mellékterméknek tartották. Problémát okozott az olaj szállítása is. 1860-as évek közepére megjelent a csővezetékes szállítás. Erre az időszakra már 3.5 millió hordós évi termelést produkáltak az olajkutak. Ez azonban nagyban hozzájárult, hogy az olaj ára 10 centre csökkent hordónként, a kezdeti 20 dollárról. A lepárlás és a szállítás egyre nagyobb szerepet kapott. Olyan nevek jelentek meg, mint John D. Rockefeller, aki 1880-ra 90%-át birtokolta az USA lepárló-kapacitásának. Ezzel azt is elérte, hogy felügyelni tudta az olajüzletet és 46 évesen már százszoros olajmilliomosnak mondhatta magát. Mindez akkor történt, amikor az utakon még híre sem volt a benzinre szomjas autóknak. Közben a cári Oroszországban is találtak nagykiterjedésű olajmezőket. A svéd Nobel fivérek a párizsi Rothschild bankkal együtt szálltak be a nafta üzletbe. Az olaj szállításával egy ma is jól ismert cég elődjét, a Shell Transport & Trading Company-t bízták meg, akik addig kagylókereskedéssel foglalkoztak. A XIX. század végére, amikor Edison feltalálta a villanykörtét, az olaj elsődleges piaca kezdett visszaszorulni. A századfordulóra azonban, a motorkerékpár és az automobil felbukkanásával, a feldolgozott ásványolaj új fogyasztói köre kezdett kialakulni. Bár kezdetben még nem dőlt el, hogy a gőz, benzin, vagy elektromos meghajtás közül melyik kerekedik majd felül, de a jövő a benzint igazolta. Praktikusságából kifolyólag, valamint az üzemanyagtöltő állomások hálózatának térnyerésével, a benzinmeghajtású autók teljesen meghódították a piacot. Az Első Világháború megváltoztatta a kőolaj szerepét a világon. A lovakat felváltotta a lóerő. A motorizált szállítás alapvetővé vált a háború végére, sőt megjelent az első tank és

16

repülőgép is a háború szolgálatában. Az országok ezután, mint stratégiai tényező tekintettek az olajra. Biztosítani kellett a megfelelő hozzájutást, ellátást és utánpótlást. A gyarmatok szerepe felértékelődött, főként Mezopotámiáé, ahol 1908-ban találtak először olajat. A közelkeleti sivatagok alatti óriási olajkészleteket a két világháború között kezdték kiaknázni az angol és francia gyarmatosítók. Az 1940-es évekig az USA volt a világ elsőszámú olajtermelője. Ekkor a felhasznált nyersolaj 65%-át, míg a Közel-Kelet csak 5%-át termelte. Az 1930-40-es években, Kuvaitban és Szaúd-Arábiában felfedezett hatalmas kőolajkészletek alapvetően megváltoztatták a nagyhatalmak közel-keleti politikáját. A Második Világháború afrikai frontjának megnyitása egyértelműen az olaj szerepének a jelentőségét bizonyítja. Ekkortájt állandó túlkínálat mutatkozott olajból, ami elég alacsony szinten tartotta az árakat. Az autósok persze örültek neki, de az olajkitermelő országok már kevésbé. Így az arab országok és Venezuela 1960-ban létrehozták a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét, hogy növelhessék áraikat. Az 1970-es évek hozták az első jelentős változást a világ addigi „olajrendjében”. Az 1973-ban kitört arab-izraeli háború. Az azt követő OPEC embargó következményeként, négyszeresre növekedtek az olajárak és megváltoztak az erőviszonyok. Az USA továbbra is olajnagyhatalom maradt, az irányítás viszont az OPEC kezébe került át. A második 1978-79-es olajsokkot követően két évtized nyugalom és árstabilitás következett. A viszonylag olcsó olajjal szemben a drága alternatív energiák nem tudták felvenni a versenyt. Az olajra épülő iparágak és technológiák fokozatosan növelték a fekete arany kitermelését. Az új évezred környékén bekövetkező változások, háborúk és Ázsia gazdaságának rohamos növekedése, felborították az addigi egyensúlyt. 2001-től szemtanúi lehetünk az olajárak soha nem látott magasságba emelkedésének. A következményeket saját bőrünkön érezzük, jóllehet az olaj még jó pár évig meghatározó tényező lesz életünkben.

3.3 Kőolajfajták3 Az olajipar gyakran különbözteti meg a nyersolajat a származási hely alapján (pl. Baszrai könnyűolaj, Irán). A különböző földrajzi helyeken bányászott olajak saját jellegzetességgel bírnak, keletkezésüknek megfelelően. Ezek változhatnak a könnyű illóolajtól a félig, szilárd olajig. A Nemzetközi Nyersolajpiac Kézikönyve (2001-02) szerint, 161 különböző

3

Forrás: Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének honlapja: U.S. Environmental Protection Agency: http://www.epa.gov/oilspill/crude.html 2006.03.23.

17

nemzetközileg forgalomban lévő nyersolaj létezik. Különbözőségük okait a jellegzetességeik, minőségük és a piaci helyzetük adják. Mindebből kifolyólag piaci értékük sem egyforma. Ahhoz azonban, hogy kereskedni lehessen velük, szükség van viszonyítási alapra. Ez azért is fontos, hogy megértsük a különböző típusú nyersolajok egymáshoz viszonyított kereskedelmi értékét. Az olajkereskedelemben több ilyen viszonyítási alap, vagy mérce létezik. A teljesség igénye nélkül, most a legfontosabbakat említeném csak meg: - Nyugat-texasi Közép (West Texas Intermediate, WTI) Nagyon jó minőségű, könnyű és kis kéntartalmú olaj. Az alacsony kéntartalmú olajat ’édesnek’ nevezi a szakma. Az édes olaj megkönnyíti a finomítási eljárást, és ezzel a költségeket is csökkenti. - Brent 15 különböző északi-tengeri olajmezőről származó nyersolaj kombinációja, egyben az európai olajkereskedelem alapvető mércéje. Csaknem olyan könnyű és édes, mint a WTI. A piac általában 1 dollárral olcsóbbra taksálja az árát hordónként, a WTI-hez viszonyítva.

- NYMEX Ez a mérce annak az értékét mutatja meg, hogy a jövőben megkötendő szerződések WTI-re, vagy más könnyű és édes olajra, hogyan alakulnak 1000 hordós mennyiség esetében, egy adott időszakra vonatkoztatva. A NYMEX piacon valójában csak kevés szerződés realizálódik, viszont fontos információkat nyújt a várható nyersolajárakról, vevőknek és eladóknak egyaránt - OPEC Nyersolajkosár (OPEC Basket of Crudes)4 Az olajkosár többfajta olajból tevődik össze. Az összetételt és az árat az OPEC Titkársága napi szinten közli. Ha egy konkrét példát ragadunk ki a közelmúltból, akkor a következőket láthatjuk: 2006. március 28. kedd; Opec kosárár: 59.05 $/hordó Az OPEC Nyersolajkosár összetevői:

Saharan Blend (Algéria) - Minas (Indonézia) - Iran Heavy (Irán) - Basra Light (Irak) - Kuwait Export (Kuvait) - Es Sider (Líbia) - Bony Light (Nigéria)

4

Forrás: Az OPEC hivatalos honlapja: http.//www.opec.org/opecna/Latest%20Stories/DORB.asp 2006.03.29.

18

- Qatar Marine (Katar) - Arab Light (Szaúd-Arábia) - Murban (Arab-Emírségek) - BCF 17 (Venezuela) Mint láthatjuk, a fenti kosár a 11 tagországból származó olaj együttese. Ezt az összetételt 2005.június 15-től alkalmazza az OPEC. Korábban 7 olajat tartalmazott az OPEC-kosár és volt benne egy szervezeten kívülről származó olaj is (Mexikó: Isthmus). Az OPEC tehát, ily módon állapítja meg az olaj árát, illetve követi nyomon a világ olajpiacának körülményeit. A WTI és a Brent általában drágább, mint az OPEC Kosárár, ami a könnyű, édestől (pl. Saharan Blend) a nehezebb, nagyobb kéntartalmú (pl. Kuwait Export) nyersolajig, sokféle különböző minőségű olajból tevődik össze.

3.4.A kőolaj és az OPEC szerepe a világ energiaellátásában5 A világ energiaellátásában fő szerepet játszó három energiaforrás a fosszilis, a megújuló és a nukleáris energia. Ezek, mint elsődleges energiaforrások jelennek meg életünkben. Belőlük nyerjük többek között, korunk számára szinte nélkülözhetetlen másodlagos energiaforrást, a villamos energiát. Bár az utóbbi évtizedekben, feltörőben van a megújuló energia, még mindig nem tudja felvenni a versenyt a szénhidrogénekkel. Korunk legfontosabb energiaforrásai közé tartozik a kőszén, a kőolaj és a földgáz, amelyeket közös néven fosszilis energiaforrásoknak hívunk. E három együttesen közel 80%át teszi ki a világ energiaellátásának. A szén és szénhidrogének égetés útján termelik az energiát, ezzel jelentős terhelést okozva környezetünknek. A készleteink végesek, aminek következtében értékük is egyre emelkedik, de még mindig a „legversenyképesebbek” az energiapiacon. Napjaink legfontosabb elsődleges energiaforrása a kőolaj. Több mint egyharmadát, a földgázzal együtt, pedig több mint a felét adják az elhasznált energiának! Kijelenthetjük tehát, hogy jelenleg a szénhidrogének szerepe a leghangsúlyosabb az emberiség energiaellátásában.

5

Forrás: Áttekintés a világ energiájának értékeléséről, 2004-es átdolgozás: World Energy Assessment Overview: 2004 Update: http://www.eia.doe.gov 2006 03.24.

19

Sok ország részt vesz a világ kőolajjal való ellátásában. Ha leszűkítjük ezen országokat két csoportra; OPEC és nem-OPEC olajtermelőkre, akkor az előbbi 40%-ban (2004) járul hozzá a Földön kitermelt nyersolaj mennyiségéhez. Ez a tétel – jelenleg több mint 30 millió hordó naponta – önmagában sem elenyésző, de még két tényezőt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy megértsük ennek jelentőségét: 1. Az olajtermékek exportját tekintve, 14 állam lépi át a nettó 1 millió hordós napi kivitelt. Ebből 10 ország az OPEC tagja. 2. A becsült olajkészletek közel 70%-a az OPEC tagországok területén összpontosul. Ha a világ 2004-es olajtermelését vesszük alapul, akkor a nem-OPEC országok becsült készlete kb. 26, az OPEC országoké kb. 83 évig lenne elegendő.6 Mindez előrevetíti azt a tényt, hogy a jövőben az OPEC részaránya a világ nyersolajtermelésében növekedni fog.

6

Forrás: az USA Energiainformációs Igazgatóságának honlapja, Tájékoztató országelemzésekről: Energy Information Administration, Country Analysis Briefs: http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/nonopec.html 2006.03.23

20

4. AZ OPEC TÖRTÉNETE

4.1. Az OPEC megalakulásának előzményei1 Az emberiség életében csak nagyon kevés termék kapott akkora hangsúlyt, mint a kőolaj. Az olaj rengeteg területen bizonyította sokrétű felhasználhatóságát. Gondoljunk csak a műanyag alapú dolgokra, vagy a mezőgazdaságban használt műtrágyára. Stratégiai jelentőségének az I. Világháború óta lehetünk szemtanúi. Sok geopolitikai összeütközés kiváltó oka volt a múltban és az a jelenben is. Politikai események tárháza kötődik szorosan az olajhoz és az olajárakhoz. Az első jelentősebb ilyen volt a brit flotta 1912-es döntése, miszerint a szénről áttértek a kőolaj-meghajtású hajókra, a távolsági és gyorsasági előnyök miatt. Mivel ekkor NagyBritanniának még nem volt saját olaja, államosította az Angol-perzsa Olajtársaságot a nemzeti érdekeinek megfelelően. Az I. Világháború bebizonyította a belső égésű motorok (tankok, tehergépkocsik, repülők) növekvő jelentőségét. Az 1920-as évektől a civil társadalom is egyre erősödőbb jogot formált a szállítás és közlekedés eme módjához. Már ebben az időszakban a kitermelés és az olajkereskedelem multinacionális társaságok kezében összpontosult. 1928-ban a hét legnagyobb olajtársaság, más néven ”Hét Nővér”, egy egyezményben (Achnacarry Agreements) pecsételte meg az olajüzlet hosszú távú jövőjét. A ”Hét Nővér”, a hét legnagyobb multinacionális olajtársaság, amelyek dominánssá váltak a XX. század elejére. Öt volt közülük amerikai és kettő angol érdekeltségű. Az amerikaiak: Exxon, Mobil, Socal (később Chevron), miután 1911-ben feldarabolták a Standard Oil-t, valamint Gulf és Texaco a texasi olajmezők 1901-es feltárása után. Az angol érdekeltségű társaságok: Royal Dutch Shell, holland és angol együttműködésben és BP, aminek jelentőségét az iráni és indonéziai olajmezők felfedezése növelte. Napjainkra a ”Hét Nővér” négy nagy óriássá olvadt össze: ExxonMobil, Chevron-Texaco, BP és Royal Dutch Shell. Ezek a multik nagy tőkét invesztáltak az olajinfrastruktúra kiépítésére, főként a KözelKeleten és Latin-Amerikában. Ők tartották kezükben a világ olajellátását, ezáltal a kereslet és kínálat szabályait is ők határozták meg. Termelési kvóták megszabásával, nyomást

1

Forrás: Dr, Jean-paul Rodrigue: International Oil Transportation www.people.hofstra.edu/geotrans/eng/ch5en/appl5en/ch5a1en.html 2006.03.26.

21

gyakoroltak az árakra. Valójában egy kartellként működtek. Mindemellett, a fejlődő országokban, államosítási törekvések jelentek meg. Mexikó volt az első ilyen példa, ahol az állam erőszakkal vette át az irányítást az olajszektorban, 1938-ban. Ezzel persze jó időre elásta magát a külföldi piacokon, de elnyerte sok fejlődő ország szimpátiáját. A II. Világháború kulcsfontosságú stratégiai tényezője volt az olaj. Központi szerepet kapott a páncélozott szárazföldi és légi erők üzemanyagának a biztosítása. A Szovjetunió megtámadásának az egyik fő célpontja volt a bakui olajmezők megszállása, egyben az olajellátás hosszú távú megoldása. A háború folyamán Németország és Japán is kudarcot vallott e téren, előrevetítve ezzel a háború kimenetelét. A szövetségesek már ekkor a világ olajtermelésének kb. 86%-át mondhatták magukénak. A háború után a Közel-Kelet politikai jelentősége fokozódott, miután Európa és az USA egyre nagyobb mennyiségű olajat importált a térségből. 1948-ban fedezték fel a Ghawar olajmezőt Szaúd-Arábiában, ami ma is a legnagyobbak közé tartozik a világon. Az ellátás központja egyre inkább a Közel-Keletre helyeződött át, az olajkészletek növekedésével egyenes arányban. A fejlett nyugati országok több kísérletet tettek szövetségek kialakítására a térségbeli országokkal, de az iszlám nacionalizmus és az OPEC megalakulása megnehezítette a „zavarmentes olajfüggőség” létrehozását. Ma már talán kevesen tudják, de az OPEC megalakulásának közvetlen előzményei között szerepel az Amerikai Egyesült Államok 1959-es kereskedelempolitikai intézkedése. Az USA kvótákat vetett ki az olajimportra, szabályozva ezzel a nyersolaj mennyiségét és származási helyét. A program előnyben részesítette a mexikói és kanadai importot a Perzsa-öbölből érkezővel szemben. Ez a megkülönböztetés negatív hatással volt a közel-keleti termelők áraira.2 A másik tényező az orosz olaj volt, ami az árakat lefelé szorította. Szovjetunió az adott politikai helyzetben fegyverként használta az olaját, az imperialista nyugat gazdaságának aláásására. Olaszországnak, Japánnak és Indiának is jóval a közel-keleti ár alatt kínálta a nyersolajat. Indiában három - a nővérek kezében lévő – olajfinomítónak olcsóbban ajánlották az olajat, mint azok anyacégei. A probléma magját a koncessziós rendszer jelentette. A multinacionális olajtársaságok koncessziókat kötöttek az olajkitermelő államokkal, aminek értelmében, egy átalányösszeg

2

Forrás: A Közgazdaságtan és Szabadság internetes könyvtára: The Library of Economics and Liberty; Szrző és mű: Benjamin Zycher: The Concise Encyclopedia of Economics: http://www.econlib.org/library/Enc/OPEC.html 2006.03.24.

22

(honorárium) mellett, 50-50%-os mértékben részesültek a nyereségből. Ezt a megosztási arányt először Venezuelának sikerült elérnie 1943-ban. A többi olajtermelő ország nem részesült ilyen mértékben a profitból, sőt titkos szerződések keretében ez jócskán negatív irányba mozdulhatott. Az arab országok számára az olajból származó bevétel jelentette – és jelenti ma is – a költségvetésük alapját. Mint tudjuk, a költségvetést előre tervezik meg, ezért az olajtársaságok egy előre garantált piaci árat adtak meg. Ebből aztán az olajtermelő országok kikalkulálhatták büdzséjüket. Az árakat azonban a fent említett két tényező lefelé szorította. A nővérek csapdába kerültek. Az olajtermelők természetesen ragaszkodtak az előre meghatározott árhoz, különben felborul az egész költségvetésük. Az olajtársaságok viszont ragaszkodtak a bevételükhöz, ami jóval kevesebb lett volna, ha az előre meghatározott ár szerint fizetik az adót. A multinacionális olajtársaságok, az érintett államokkal történő bármiféle közös megbeszélés nélkül, 1959 februárjában 18 centtel, majd 1960 augusztus 8-án átlagosan 10 centtel csökkentették az előre garantált árakat. Az árcsökkentések a legnagyobb nővértől az Exxontól indultak ki, a többiek pedig, a függőség miatt, követték a legerősebbet. Az Exxonnak ekkortájt elég viharos volt a kapcsolata Venezuelával, ugyanis a venezuelai olajat is hátrányosan érintette az Államok importkvóta intézkedése. Mivel az Exxon nem akarta gyöngíteni a pozícióját Venezuelában, ezért csak a közel-keleti olajra alkalmazták a negatív diszkriminációt. Már az első árcsökkentés hatására – ami a négy legnagyobb arab olajtermelő országot érintette – összegyűltek az arab országok Kairóban, az első Arab Petróleum Kongresszuson, hogy közös érdekeiket érvényre juttassák. Célját nem érte el, mert az egymás közötti konfliktusokat ekkor még nem tudták félretenni. Szaúd-Arábia és a megfigyelőként részt vevő Venezuela között azonban, egy titkos megállapodás született, ami röviddel azután az OPEC megalakulásának csíráját jelentette. A második, ”történelmi” árcsökkentés szintén csak a közel-keleti olajat érintette hátrányosan. Kitört a botrány. Válaszként, egy hónappal később, 1960. szeptember 9-én összehívtak egy találkozót Bagdadban, öt ország részvételével: Szaúd-Arábia, Irak, Irán, Kuvait, Venezuela, amelyek az akkori világexport 80%-áért voltak felelősek.3

3

Forrás: Anthony Sampson: The Seven Sisters. Hodder & Stroughton, London, 1975. http://journeytoforever.org/biofuel_library/sevensisters/7sisters8.html 2006.03.22.

23

4.2. Az OPEC megalakulása, az olajembargó előtti időszak 1960. szeptember 10-14. között a Bagdadi Konferencián megalakult a Kőolajexportáló Országok Szervezete. Az öt alapító ország: Irak, Irán, Kuvait, Szaúd-Arábia és Venezuela volt. Ezen országok csoportja – és ez a későbbiekben csatlakozókra is érvényes - mindig nagyban különbözött egymástól vallási, politikai és gazdasági tekintetben. Még a fenségterületükön működő olajtársaságokkal való viszonyuk sem volt egyforma. Az összefogás ellenére is, gyenge erőt képviseltek. A számukra kedvezőtlen koncessziós megállapodásokon lehetett lemérni, hogy még mindig félgyarmati függésben álltak egykori meghódítóiktól. Ezáltal az olajtársaságokhoz való viszonyuk sem értékelhető másképp, mint a gyarmati korszak hagyatéka. A tagok azonban eltökéltek voltak, hogy változtassanak a helyzeten. Ez az eltökéltség egyesítette a szaúd-arábiai konzervatív királyságokat az anti-monarchikus iraki berendezkedéssel, tetőzve azzal, hogy Venezuela és Irán jócskán távol állt a másik három által megtestesített arab világtól. Az új szervezet központja Geneva (Svájc) lett egy iráni főtitkárral, Fuad Rouhanival az élen, aki próbálta a szervezetet a politikától és a vallástól távol tartani. Az OPEC számára az első évtized kevésbé volt sikeres. Céljuk, hogy mennyiségi korlátozásokkal fenntartsák, illetve növeljék az olaj árát, nem sikerült. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy a nem-OPEC országok termelése továbbra is fontos volt a világ olajellátásában, továbbá a tagországok nem tudták egymással szembeni sérelmeiket félretenni, és egységes politikát kidolgozni. Az olajtársaságok az OPEC tehetetlenségét látva úgy tettek, mintha nem létezne a szervezet, és továbbra is külön-külön az egyes országokkal tárgyaltak, megpróbálva őket kijátszani egymás ellen. A sikertelenség mellet azért voltak dolgok, amiket sikerült elérni az OPEC-nek ebben az időszakban. 1962-ben egységesítették az olajtársaságoktól kapott honoráriumot (royalty) az egyes országokban. Ha nem is sikerült növelni, de legalább megállították a bevételük alapjául szolgáló, előre kialkudott olajár csökkenését.4 Az OPEC részesedése 28% volt a világ kőolajtermeléséből megalakulásának évében.5 Az OPEC megalapításától az arab-izraeli háború (1973) kirobbanásáig erős keresletnövekedés és jelentős, visszaesés volt tapasztalható az egy hordó nyersolajért kapott pénz reálértékében.

4

Forrás: Anthony Sampson: The Seven Sisters. Hodder & Stroughton, London, 1975 http://journeytoforever.org/biofuel_library/sevensisters/7sisters8.html 2006.03.22. 5 Forrás: A Természeti Erőforrások Egyeteme, Virginia: College of Natural Resources, Virginia: www.cnr.vt.edu/lsg/intro/oil.pdf 2006.03.22.

24

Már 1965. júniusában – közvetlenül azelőtt, hogy a főhadiszállást szeptemberben Bécsbe helyezték át – megpróbáltak a tagok kitermelési kvótákat szabni kísérleti jelleggel. Az eltérő nézőpontok szerint azonban, ez még jó ideig nem sikerült. Negatív hatással voltak a kvótaintézkedések bevezetésére az országok azon érdeke, hogy a kitermelés növelésével bevételeik is növekedtek, továbbá hogy új olajmezők sora lett feltárva az Arab-öböl mentén (Katar, Dubai, Omán, Abu Dhabi) és világszerte (Líbia, Nigéria, DK-Ausztrália, Kanada, Alaszka, Északi-tenger). A világ növekvő olajfogyasztása ellenére túlkínálat mutatkozott a piacon. A kitermelők szerencséjére a nagy olajtársaságok érdeke is az árak stabilitása volt a termelés visszaszorításával. Nem szabad megfeledkezni egy jelentős politikai eseményről e korszak közepén, ami megint csak rávilágított az OPEC tagországainak érdekbeli különbözőségeire. Ez 1967. június 4-re datálódik, amikor Izrael megtámadta Egyiptomot. Az arab államok összefogtak Izrael és az általuk szövetségesnek hitt nyugati hatalmak, - különösen az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság – ellen, bojkottálva az olajellátásukat. A bojkott rövid életűnek mutatkozott, mivel jobban ártottak maguknak, mint bárki másnak. Két OPEC tagot, nevezetesen Iránt és Venezuelát, semmiféle érdek nem fűzte ahhoz, hogy csatlakozzanak az arabokhoz. Sőt hasznot húztak a többiek által generált olajhiányból. Az OPEC ismét kudarcot vallott a közös fellépést illetően, és arab tagjai rosszabbul néztek ki, mint bármikor előtte. Ez volt a kiváltó oka az OAPEC (Arab Kőolaj-exportáló Országok Szervezete, 1968) létrejöttének, amelynek tagjai az OPEC arab tagállamai, kiegészülve Egyiptommal és Szíriával. Pozitívumként említhető, hogy 1973. végéig további hét tagországgal bővült az OPEC: Katar (1961), Indonézia (’62), Líbia (’62), Arab Emirátusok (’67), Algéria (’69), Nigéria (’71), Ecuador (’73). Ezáltal az OPEC elérte, - ha rövid időre is - hogy a világ olajellátásának több mint 60%-át a kezében tartotta. A tagok megkezdték az olajipar államosítását (Líbia (’71), Irak (’72), Irán (’73), Venezuela (’75)), ugyanis a földben talált olaj ez idáig a multinacionális társaságokat illette. Tény az is, hogy a ’70-es évektől megnőtt az olaj iránti kereslet a világgazdaság bővülésével, az eladók piacából kezdett átbillenni a mérleg a vevők piaca felé.6 Egy fontos politikai esemény segítette a termelésvisszafogás előnyeinek felismerését. Líbiában, al-Muammar Kadhafi katonatiszt államcsínyét követően (1969. szeptember 1.),

6

Forrás: Dr, Jean-paul Rodrigue: International Oil Transportation: http://www.people.hofstra.edu/geotrans/eng/ch5en/appl5en/ch5alen.html 2006.03.22.

25

radikalizálódott a politikai helyzet. Líbia ekkorra már az európai olajellátás központjának mondhatta magát. 1970-ben sikerült neki 20% növekedést a honorárium és 55-45 arányú profitmegosztást kicsikarnia az olajtársaságoktól, olajkútjainak visszafogásával.7 Az OPEC országok kezdték felismerni a kevesebb olaj több pénz, másodsorban az olajtermelők kezében lévő ásványkincs stratégiai jelentőségét, céljaik elérésében. Ahogy a világ olajéhsége nőtt, úgy nőtt az arab világ és az OPEC magabiztossága az olaj fegyverként való használatában.

4.3. Az első olajárrobbanás8 Az olajárrobbanás hátterében az arab-izraeli konfliktus egy újabb háborúba torkolló eseménye állt. Az összecsapás szíriai és egyiptomi rohammal 1973. október 5-én kezdődött, egy nappal a zsidók szent ünnepe (Yom Kippur = Vezeklés napja) előtt. A háború kirobbanásával egy időben, az OPEC ártárgyalásokat folytatott a multinacionális társaságok képviselőivel, akik 1971 óta közös frontot képviseltek. Az OPEC erős pozícióban tárgyalhatott az árak emeléséről két okból kifolyólag. Az egyik: a dollár árfolyamának jelentős visszaesése (Bretton Woodsi rendszer összeomlása és az ezt követő 1971-es, majd a ’73-as dollár leértékelés) által okozott negatív hatások. A másik: a nagyban megnövekedett világpiaci kereslet és az általa kialakuló ún. eladói piac. Ennek hatására az OPEC nagymértékű (3$-ról 6$/hordó) áremelést szeretett volna elérni a garantált ár tekintetében, de ez az olajtársaságok kemény ellenállásába ütközött. Az „olajbomba” robbanását Izrael nemzetközi támogatása idézte elő. Az Egyesült Államok és sok más nyugati ország Izrael oldalán állt, pénzügyi és olajellátást is biztosítva számára. Szaúd-Arábia ultimátumot adott az USA-nak, ha nem fejezi be Izrael támogatását, embargót fog bevezetni. Az OPEC közben az olajár megduplázásával foglalatoskodott. Mivel az USA továbbra is támogatásáról biztosította Izraelt, az OAPEC, vagyis az arab kőolaj-exportőrök, azonnali 5%-os termelés-visszafogást rendeltek el. Tetőzték ezt azzal, hogy minden hónapban további 5%-kal csökkentik termelésüket, mindaddig, míg Izrael vissza nem vonja csapatait az 1967-ben megszállt arab területekről, és el nem ismeri a palesztin nép jogait. De mindez nem volt elég Szaúd-Arábiának. Három nappal az után, hogy ultimátumot adtak az USA-nak

7

Forrás: Forrás: Anthony Sampson: The Seven Sisters. Hodder & Stroughton, London, 1975 http://journeytoforever.org/biofuel_library/sevensisters/7sisters10.html 2006.05.03 8 Forrás: Forrás: Anthony Sampson: The Seven Sisters. Hodder & Stroughton, London, 1975 http://journeytoforever.org/biofuel_library/sevensisters/7sisters10-12.html 2006.05.03

26

10%-kal csökkentették olajkitermelésüket, és embargót hirdettek (október 19.) az Egyesült Államok majd Hollandia, amit később még kiterjesztettek Portugália, Dél-afrikai Köztársaság és Rhodézia ellen is. A szaúdiak mindezeket a lépéseket az OPEC-től elkülönülve, az arab államok nevében tették. Az arab országok pedig követték a legnagyobb olajkészletekkel rendelkező és olajexportáló vezérüket. Az embargó kihirdetést követő második napon az izraeliek tűzszünetet kötöttek, ami némiképp enyhítette a kialakult súlyos politikai helyzetet. A két hatás együtt – az áremelés és az embargó – halálos kombinációnak mutatkozott a nyugat számára. Bármily hihetetlen is, mégis véletlen egybeesésről volt szó. Az embargó az arab-izraeli konfliktus eredményeként alakult ki és semmiféle áremelési szándékot nem rejtett magában. 1973 végén az új hivatalos OPEC által megállapított ár, négyszerese lett a háború előttinek. Az OPEC szempontjából azonban sokkal nagyobb jelentősége volt a fenti eseményeknek, mint csupán jogos áremelési követelésük érvényre juttatása. Megalakulásuk óta ez volt az első jelentős közös fellépésük, amit siker koronázott. A legfőbb szerepet ebben a világ növekvő olajéhsége játszotta. Az arab-izraeli konfliktus eszkalációja a habot jelentette a tortán. Az OPEC tagjai ráébredtek, hogy valójában mekkora erőt képvisel a kőolaj, és mennyire függnek tőlük a nyugati hatalmak. Amit létezésük 13 éve alatt nem sikerült elérniük, most képzeleteiket felülmúlva, pár hónap leforgása alatt megvalósult. Az irányítás, az eddig szinte korlátlan hatalmat gyakorló multinacionális cégek kezéből az OPEC ölébe hullott. Valójában innentől kezdve beszélhetünk az OPEC-ről, mint olajkartellről. A háború okot adott a szervezet tagállamainak a kitermelő-létesítmények további államosítására. A olajtársaságok elvesztették az OPEC országokban a közvetlen hozzáférését a legtöbb olajforrásnak, és az OPEC átvette az ellenőrzést a gyártás és az árak felett. A tagállamok tulajdonrészt szereztek a földjeik által rejtett olajkincs birtoklásában. A tárgyalások ezek után nem az árakról, hanem nyersolaj feletti hatalomról szóltak. A szervezet eredményei vonzóvá tették az OPEC-ot a Harmadik Világ számára. Mondhatni példaképe és egyben vezetője lett a nyugati hatalmak által kizsákmányolt fejlődő országoknak. Felvillantotta a lehetőséget más nyersanyagtermelők összefogása előtt. Olajkincse mellett talán ez vonzotta Gabont 1975-ben, - ha csak társult tagként is - az OPEC munkájában való részvételre. Bár az árak 1974-78 között meglehetősen egy szinten mozogtak, az embargó mély nyomokat hagyott a világgazdaságban. A recesszió és infláció évei következtek. Az addigi extenzív növekedési módot felváltotta az energiatakarékosabb és hatékonyabb

27

energiafelhasználáson alapuló gazdaság. Ennek legjobb példáját a japánok szolgáltatták, akiket különösen megrázott az olajválság. Az amerikaiak - noha nagyszabású terveket dolgoztak ki - az embargó megszűntével visszatértek a régi kerékvágásba és ’74 végére már jobban függtek az arab olajtól, mint bármikor előtte.

4.4.Az Iráni forradalom és az Irak-iráni háború Az 1970-es évek végi események egy újabb, és hatásait tekintve, még nagyobb olajárrobbanáshoz vezettek. Kezdetét az Iráni forradalom fémjelezte. A monarchia megdőlt az uralkodó Reza Pahlavi sah elűzésével. Visszatért Khomeini ajtollah, az ország egykori vallási vezetője, 15 évi száműzetés után, majd 1980-ban kikiáltotta az Iráni Iszlám Köztársaságot. A sahot felváltották az amerikai túszok Iránban. Az USA embargót hirdetett az iráni olaj ellen. Válaszul Irán letiltotta az összes amerikai cégnek exportált olajszállítmányt. A forradalom során leállt Irán olajtermelése, jelentős kiesést okozva ezzel. Az iráni kiesést hamar kompenzálta a szaúd-arábiai, kuvaiti és iraki termelésnövekedés, bár az olajpiac továbbra is labilis maradt. Ezt Szaddam Husszein – aki szintén ’79-ben került hatalomra – iraki diktátor iráni inváziója gerjesztette, amivel kezdetét vette a nyolc évig tartó Irak-iráni háború. A háború kezdetén Irak teljesítménye is jelentősen visszaesett. Az OPEC 15%-kal kevesebb olajat hozott a felszínre, mint előtte. A világban 8%-os hiány jelentkezett, amit a piacon kialakult pánik ugyancsak gerjesztett. Ez volt az oka, hogy az OPEC az olaj árát 35$ fölötti rekordértéken határozta meg 1981-ben. Ahogy lenni szokott, nem volt teljes egyetértés az ár megállapításában. Szaúd-Arábia ragaszkodott a 32$-os maximumhoz, tudatában annak, hogy a magas árak negatív hatást gyakorolnak a fogyasztásra.9 Az fejlett világ már ’70-es években feszegette a környezeti aspektusait a megnövekedett olajfogyasztásnak. A készletek kimerülésének a gondolata is felmerült, de nem sok lépést tettek az irányba, hogy lazítsanak olajfüggőségükön. A második olajválság mélyebb nyomokat hagyott a világgazdaságban. A hatékonyabb

energiafelhasználású

ipari

létesítményeken át, a kis fogyasztású autók piaca is tartósabbnak bizonyult. A nagymértékű függőség

kivédésére

felülvizsgálták

nemzeti

energiaforrásaikat,

alternatív

energiák

lehetőségét. Megindult a stratégiai készleteket felhalmozása. Ez vezetett Carter Doktrínához

9

Forrás: A Természeti Erőforrások Egyeteme, Virginia: College of Natural Resources, Virginia: www.cnr.vt.edu/lsg/intro/oil.pdf 2006.03.22

28

(1980) az USA-ban, kinyilatkoztatva, hogy az Egyesült Államok katonai erő alkalmazásához nyúlhat, ha olajellátása veszélybe kerül.

4.5. Az 1980-as, ’90-es évtized Bár a második olajsokk is recesszióba döntötte a világgazdaságot, a legnagyobb szenvedői mégis a fejlődők voltak hosszú távon. Az olajtermelő országok a ’70-es években megemelkedett bevételük jó részét kereskedelmi bankokban helyezték el, egyszerűen azért, mert nem tudták olyan gyorsan elkölteni a bevételt, mint ahogy jött. A bankok aztán, a kamatok által hozott bevétel reményében, kölcsönök formájában helyezték ki ezeket a pénzeket, főként a viszonylag gyorsan fejlődő harmadik világ országaiba. A fejlett világ a ’79-es olajárrobbanás hatására bekövetkező recesszióra, a kamatlábak gyors emelésével reagált. A fejlődők hirtelen három dologgal találták magukat szembe. Exportjuk visszaesett, az importált olaj ára jócskán emelkedett és a visszafizetendő hitelek kamatjai az egekbe szöktek. Az eredmény a hitelválság lett, ami először Mexikót érte el, majd gyorsan szétterjedt a fejlődők világában, Magyarországot sem kímélve.10 A ’80-as évek elejétől kezdett formálódni az OPEC kvótarendszere. Végleges formáját 1983 márciusában a londoni rendkívüli ülésen nyerte el. Kitermelési plafont és tagország számára mennyiségi kvótákat szabtak meg, olajtartalékaik függvényében, hogy ezzel a számukra kedvező olajárat érjék el. De, mint minden kartellnek az OPEC-nek is szembe kellett néznie egy klasszikus problémával. A tagok a kvótakorlátozások túllépésében érdekeltek, mivel a többlettermelés több bevételt eredményez, főként, ha a többiek tartják magukat a kvótáikhoz. Ráadásul a többlettermelés költsége is alacsonyabb, ezáltal kedvezményekben tudják részesíteni a vásárlókat. A kvótarendszer bevezetése óta mindig ez jelentette a fő problémát. Az OPEC azonban egy sajtos kartellnek minősül, amelyben az egyik tagország, nevezetesen SzaúdArábia, jóval nagyobb termelő, mint a többi. Ennek fejében felvállalta az ún. „lengő” (swing) termelő szerepét. Ha az árak lefelé mozognak, akkor visszafogja termelését, ha ellenkezőleg, akkor pedig növeli. Szaúd-Arábia játszotta tehát az olajár őrnek szerepét, noha ez nem mindig járt előnnyel a számára. Olyannyira, hogy 1985-ben kb.2.5 millió hordóra csökkentette napi teljesítményét, közel egy-negyedére teljes kapacitásának. Ezzel nem csak a szaúdiak bevétele, 10

Csáki György: A Nemzetközi Gazdaságtan Alapjai. Napvilág Kiadó, Bp. 2002. 51-56. o.

29

hanem az OPEC részesedése a világ olajtermelésében is jócskán megcsappant. A magas ár a fogyasztás visszaesését és az OPEC-on kívüli termelés növekedését eredményezte. A széles profitsáv olyan területek termelését vonta be a körforgásba, amik magas kitermelési költséggel jártak (pl. Északi-tenger, Alaszka, Szibéria). Ez viszont azt eredményezte, hogy a ’80-as évek közepére, az OPEC részesedése a világtermelésben visszaesett 30%-alá. Továbbá, a két olajsokk előidézett egy olyan kutatási programot, ami a feltárás és kitermelés technológiai hátterét javította, ugyancsak költséget csökkentve a kitermelés oldalán. A kutatásra, vagyis nagy költségű olajmezők feltárására és a technikai fejlesztésre, szintén a magas olajár nyújtotta a fedezetet. Az OPEC tehát saját csapdájába esett. Többek között ez vezetett ahhoz, hogy Szaúd-Arábia az évtized közepén megnövelte termelését, jócskán csökkentve az olaj világpiaci árát. Az árzuhanás következtében több oldalról is támadás érte a szaúdiakat. A nyomás elsőként az OPEC tagállamai részéről érkezett, amelyek bevételeik drasztikus visszaesését realizálták. Az árak csökkenése felszínre hozta az OPEC tagállamai között rejlő feszültséget. A szervezeten belül két érdekcsoportot különböztethetünk meg, az áralakítás szempontjából. Az egyik csoport, amely kisebb olajtartalékkal és nagyobb népességgel rendelkezik: Irán, Irak, Algéria, Líbia, Venezuela. Érdekük a magas árak fenntartása, alacsony kitermelés mellett. A másik csoport pedig ellenkezőleg, kis népesség és nagy olajtartalék: Szaúd-Arábia, Kuvait. Ők a magasabb kibocsátás és az ezzel járó alacsonyabb ár hívei, mert így hosszabb távon tudják fenntartani olajuk gazdasági jelentőségét és vásárlóik piacát. Ezt támasztja alá, hogy minden korábbi áremelés hatására fogyasztói visszaesés következett be, és a hatékonyabb energiafelhasználás irányába terelte a nemzeteket. 11 A lefelé tendáló árak miatt kívülről is nyomás nehezedett Szaúd-Arábiára. Mindazok, akik befektettek

a

magas

költségvonzatú

olajkutakba,

egyszerre

veszteségessé

vált

a

tevékenységük. Így történt, hogy Texas, ahol az olaj a gazdaság mozgatórugója, erős hanyatlásnak indult, és az északi-tengeri fúrótornyok kitermelése is veszélybe került. Ezek a hatások változtatásokra késztették Szaúd-Arábia politikáját, és végül beleegyezett a kvótarendszer visszaállításába. Következményként könyvelhető el, hogy a szervezet szakított a fixáras szisztémával és elérendő célárat határozott meg. A kitermelést ezután úgy alakították a kvótarendszer segítségével, hogy fenntartsák a megcélzott árat. Továbbra is megmaradt a maximum kitermelési mennyiség megállapítása, viszont változtattak az árazási rendszerükön.

11

Forrás: A Közgazdaságtan és Szabadság internetes könyvtára: The Library of Economics and Liberty; Szrző és mű: Benjamin Zycher: The Concise Encyclopedia of Economics: http://www.econlib.org/library/Enc/OPEC.html 2006.03.24

30

Eddig az OPEC ár alapjául szolgáló szaúd-arábiai könnyűolaj helyett, egy kosárárat vezettek be, ami hét különböző országból származó nyersolajból tevődött össze. Érdekessége, hogy egy nyersolajfajta (Mexikó; Isthmus) a szervezeten kívülről származott. Ezáltal elkerülték az állandó egyeztetést, az összes többi szervezeten belüli olajfajta esetében. A megcélzott 18$-os hordónkénti árat hamar fel kellett adni a kartellnek. 1988-89-re már ismét csak a 10-15$-os sávban mozgott az olajár. Nem kellett azonban sok idő ahhoz, hogy változzon a helyzet. 1990-ben újra Irak agressziójára lehettünk figyelmesek, szomszédja és OPEC tagtársa, Kuvait ellen. Irak már régóta foglalkozott Kuvait integrálásával, amely országot mellesleg soha nem akart elismert szuverén államként. Az első ilyen irányú kísérletét brit csapatok akadályozták meg 1961-ben. Az 1990-ben kirobbant Öbölháború másik oka az olaj volt. Iraknak szüksége volt pénzre, hogy az Irak-iráni háború adósságait törleszteni tudja, többek között Kuvaitnak felé is. A jelentéktelenebb okok között sorolható még fel; egy a határ alatt húzódó olajmező és Kuvait állandó kvótatúllépése az OPEC-on belül. Szaddam Husszein egy sikeres háborúval, egy csapásra megoldotta volna Irak problémáit. Sőt, az OPEC-ban nagyobb erővel léphetett volna fel a magas árak stratégiája mellett. Bár Irak számba vette az Amerikai Egyesült Államok várható politikai és gazdasági szankcióit, de katonai akcióra – főleg, ami ennyire széles körű koalíciót vált ki – nem számított. Az USA először alkalmazta az 1980-ban kinyilatkoztatott Carter doktrínát. Az OPEC két tagjának hirtelen termeléskiesése az olajárak egekbe szökését eredményezte. Szaúd-Arábia megnövelt kapacitása némileg enyhített a helyzeten. Köszönhetően az amerikai csúcstechnológiának, a háború hamar befejeződött. A kivonuló iraki csapatok által felgyújtott olajkutak oltásában, a magyarok is hatékonyan részt vettek. Irak a vesztes háború után sem érezte magát kötelezve az ENSZ határozataihoz. Eredményeként, kezdetét vette egy folyamatos olajembargó, aminek további negatív hatásai sújtották, az amúgy is rossz állapotban lévő országot. Amilyen gyorsan emelkedtek az olajárak, olyan gyorsan visszatértek a ’80-as évek második felében tapasztalható szinthez. A szervezet két korábbi tagja Ecuador (1992-ben) és Gabon (1994-ben) visszavonta OPEC tagságát. Ezt akár jelzés értékűnek is vehetnénk az OPEC jövőjére vonatkozóan, de ennek bővebb tárgyalását a következő fejezetben taglalom. A hivatalos okok között szerepelt a hanyatlóban lévő olajtermelés. A kitermelés nagysága valóban jelentéktelen a többi tagországhoz viszonyítva, de mindkét ország életében továbbra is fontos szerepet tölt be az olajexport. Egyéb információk szerint, a magas tagsági díjak okozták a kiválást, amik nincsenek összhangban az egyes országok olajtermelésének nagyságával. Megint mások

31

szerint a kvótaelőírások negatív hatásai miatt léptek ki, hogy többet termelhessenek, ezáltal több bevételhez jussanak. Egy jelentősebb esemény zavarta még meg a’90-es években kialakult „állóvizet”. Az 1997 júliusától kibontakozó ázsiai gazdasági válság, ami leginkább csak DK-Ázsiát (Thaiföld, Indonézia, Dél-Korea) érintette. A thaiföldi valuta lebegtetésének bevezetése és gyors leértékelődése, a tőzsdék szoros kapcsolata miatt, átterjedt a térség legtöbb valutájára. Ez fényt derített a gyors népesség- és munkaerő-bővülésre alapozott gazdaság negatív aspektusaira, az emberi erőforrások minőségi javításának hiányára. Az OPEC a csökkenő fogyasztást a kvóták leredukálásával ellensúlyozta.12 Az évezred végi növekvő olajfogyasztás hátterében, szintén az ázsiai térség játssza a fő szerepet. Elsősorban Kína és India, de a többi, gyorsan fejlődő, válságból kilábalt ország, ugyancsak hozzájárult a fogyasztáshoz felfutásához.

4.6 Az OPEC az új évezredben Az elmúlt 40 év történései jó okot adtak arra a feltevésre, hogy a 21. század sem lesz kevésbé eseménydúsabb a szervezet életében. Az olajellátás területén növekvő instabilitásnak, politikai nyomásgyakorlásnak és katonai intervencióknak lehetünk szemtanúi az utóbbi években. Ráadásul az egyre fenyegetőbb terrorizmus gyújtópontja, épp a legnagyobb olajmezők hazáját adó Közel-Kelet. A 2001. szeptember 11-i események további alapot szolgáltattak, a világ legnagyobb kőolajimportőrének számító Egyesült Államok, katonai beavatkozására. A világ növekvő kőolajfogyasztásával egyidejűleg a tartalékkapacitások kihasználtsága is emelkedik. Az OPEC számára ez kedvező tendencia, hiszen így könnyebben tudja befolyásolni az olajárakat, lévén a legnagyobb tartalékokkal rendelkező ország, Szaúd-Arábia. A kvótarendszer segítségével úgy-ahogy sikerült tartani a 2000. márciusában bevezetett 2228$-os sávot, az évezred első három évében.13 A 2002 végén kitört venezuelai sztrájk és a nigériai mozgolódások aggodalomra adtak okot, mert jócskán lecsökkenték a szervezet tartalékait. 2003 márciusában kitört az Iraki háború. Az okok között szerepelt: a terrorizmus

12

Forrás: Világgazdasági régiók, BGF jegyzet. Szerk.: Dr Majoros Pál, Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Rt. 13 Forrás: az USA Energiainformációs Igazgatóságának honlapja: Energy Information Administration: http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/opec.html 2006.03.23

32

elleni

küzdelem

és

Szaddam

Husszein

állítólagos

tömegpusztító

fegyvereinek

megsemmisítése. Valljuk be, hogy az olajnak ugyancsak szerepe volt a háború kitörésében. Ezt támasztja alá, hogy az USA csak kevés szövetségest tudott az oldalára állítani, és jócskán megosztotta a világ közvéleményét a háború jogosságával kapcsolatban. Végeredményként, az Egyesült Államok nagyobb befolyást és felügyeletet szerzett olajellátásának biztosításában, vagyis újra a Carter doktrínát érvényesítette. 2004-től

folyamatosan

az

árak

emelkedését

tapasztalhatjuk.

A

világ

növekvő

olajfogyasztását, - amiért kb. 40%-ban a gyorsan fejlődő kínai gazdaság a felelős - nem kísérik új olajmezők felfedezése.14 A helyzetet nehezítette a Katrina névre keresztelt hurrikán 2005. augusztusi tombolása, ami az USA ellátásában okozott jelentős fennakadásokat, ezzel nyomást gyakorolva a világpiaci árakra is. Az árak további emelkedéséért az Irán körül kirobbant nyugtalan politikai helyzet okolható. A világ negyedik számú nyersolaj-termelője és -exportőre, nukleáris programjával hívta fel magára - elsősorban az USA, azon keresztül pedig - a világ figyelmét. Ennek köszönhetően 2006 áprilisában rekord magasságba szökött a nyersolaj ára.

14

Forrás: Dr, Jean-paul Rodrigue: International Oil Transportation www.people.hofstra.edu/geotrans/eng/ch5en/appl5en/ch5a1en.html 2006.03.26.

33

5. AZ OPEC SZEREPVÁLLALÁSA AZ OLAJÁR ALAKULÁSÁBAN1 Az embargó előtti időszak 1948-tól a ’60-as évek végéig a nyersolaj ára 2.50 és 3.00$ között mozgott. 2.50$-ról (1948) emelkedett 3.00$-ra (1957). Ez a 2004-es dollár árfolyamán számítva 15-17$-t jelent a megadott időszak alatt. A meglévő 20%-os emelkedés csak az inflációt követte. 1958 és 1970 között egy stabil, 3$/hordó körüli érték volt tapasztalható. A valóságban azonban a nyersolaj ára csökkent 16$ feletti értékről 13$ alattira, 2004-es árfolyamon. Vagyis az ár nemhogy az inflációt nem követte, de a dollár 1971-es meggyengülésével még inkább erősítette a negatív tendenciát. Az OPEC 1960-ban alakult. Az megalapítástól az arab-izraeli háború (1973) kirobbanásáig erős keresletnövekedést és jelentős, 40%-os visszaesést tapasztaltak az egy hordó nyersolajért kapott pénz reálértékében. 1971-től több hatás befolyásolta az olajtermelők azon jogos követelését, hogy olajár felülvizsgálatra szorul. Kadhafi Líbiája volt az első olyan ország, amely sikeresen kényszeríttette ki az olajtársaságoktól a magasabb olajárat és profitmegosztási arányt. Ezen felbátorodva a többi OPEC ország is hasonló jogokat követelt. A nyersolaj árának szabályozása, ha láthatatlanul is, de kezdett kicsúszni az USA kezéből.

Közel-Kelet közbeszól Arab olajembargó 1972-ben a nyersolaj ára 3$/hordó körül mozgott, ami 1974 re, már az OPEC által meghatározott 11.65$-os szintre emelkedett. Ha Szaúd-Arábia nem ragaszkodik a mérsékelt árhoz, mivel az ő érdeke ezt követelte meg, akkor akár jóval magasabb áron realizálódhatott volna az olajár. Az embargó hatásaként közel 5 millió hordónyi nyersolaj esett ki a

1

Forrás: WTRG Közgazdaságtan, Olajárak 1947-2004: WTRG Economics, Crude Oil Prices 1947-2004 http://www.wtrg.com/prices.htm 2005.06.15

34

forgalomból. Ebből 1 millió hordónyit tudtak csak pótolni a nem-OPEC olajexportáló országok, kitermelésük növelésével. A 4 millió hordós napi hiány egészen 1974 márciusáig fennállt és ez 7%-át jelentette a világ akkori termelésének. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy az olajstratégia hatalmi szálai az OPEC kezében összpontosultak. A világ olajárakra való érzékenysége is nyilvánvalóvá vált, amikor nem egész hat hónap leforgása alatt az árak 400%-kal emelkedtek. 1974-78 között az olaj világpiaci ára meglehetősen egy szinten 12-14$ között mozgott. Ha figyelembe vesszük az inflációt, akkor mérsékelt csökkenés állapítható meg ebben az időszakban. Az Irak-iráni háború A '70-es évek végi események egy újabb olajárrobbanáshoz vezettek. Kezdetben az Iráni Forradalom (1979) okozott 2-2.5 millió hordó/napos kiesést. Olyan szintű volt az iráni olajkitermelés visszaesése, hogy volt olyan pont, amikor majdnem teljesen leállt. 1980 szeptemberében Irak megtámadta Iránt, novemberben a két ország együttes termelése alig érte el az 1 millió hordót. Ez azt jelentette, hogy 6.5 millió hordó/napi teljesítménnyel maradtak el az egy évvel azelőtti kapacitástól. A nyersolaj kitermelése az 1979-es szinthez képest 10%-kal esett vissza. Az Iráni forradalom és az Irak-iráni háború következtében az olaj ára több mint megkétszereződött és 14$-ról (1978) 35$ fölé (1981) emelkedett. Érdekességként megemlíthető, hogy Irán termelése a 25 évvel azelőtti mennyiség kétharmadára esett vissza.

Az OPEC kudarca a nyersolaj árának irányításában Valljuk meg, az OPEC ritkán befolyásolta az olajárakat hatékonyan. Ehhez kötődik az az ironikus mondás is, hogy egy OPEC nem tesz eleget a kartell fogalmának kimerítéséhez. Az 1979-80 közötti időszakban rohamosan emelkedtek az árak. Bár a szaúd-arábiai olajminiszter Ahmed Yamani nem győzte hangsúlyozni, hogy a magas ár az olaj iránti igény csökkenéséhez vezet, szavai süket fülekre találtak. Az árak hirtelen megemelkedése többfajta reakciót váltott ki a fogyasztók körében, de alapvetően a takarékosság, hatékonyabb energiafelhasználás irányába terelte a nemzeteket. Ez olyan formában jelentkezett, mint pl. a

35

házak szigetelését javítottak, az autók fogyasztását csökkentették, az ipari eljárások hatékonyságát növelték. Mindezek a tényezők, a világgazdaság recessziójával párosulva az olajkereslet csökkenésében mutatkoztak meg, ez pedig a nyersolaj árának visszaeséséhez vezetett. Az OPEC szerencsétlenségére csak a recesszió volt átmeneti. Senki sem sietett, hogy eltávolítsa a jobb szigetelést a házáról, vagy hogy átépítsék az energiatakarékos gyárakat és felszereléseket. Sőt az ilyen irányú, intenzív fejlesztés kezdett a gazdaság alapjává válni. A magasabb árak újabb olajmezők feltárását és magasabb kitermelést is eredményeztek az OPEC-on kívüli olajtermelők körében. 1980-86 között a nem-OPEC országok által kinyert nyersolaj mennyisége 10 millió hordó/nap teljesítménnyel növekedett. Az OPEC-nak szembesülnie kellett a kereslet csökkenésével és az importáló országok szervezeten kívül történő beszerzésének növekedésével. 1982-től 1985-ig az OPEC megpróbálta a kitermelési kvótákat olyan alacsony szinten meghatározni, hogy az stabilizálja az árakat. Ezen időszak alatt Szaúd-Arábia teljesen visszafogta termelését. 1986-ban a szaúdiak úgy gondolták, hogy nem tartható tovább a helyzet. Készleteik és hosszú távú érdekeik alapján stratégiát változtattak, és bevezették a „free for all” (ingyen mindenkinek) rendszert. Az olajárakat az azonnali piac áraihoz kötötték, aminek eredményeként, rövid időn belül 2-ről 5 millió hordóra növelték napi teljesítményüket. 1986 közepére az olajárak 10 $/hordó alá süllyedtek. Az 1986-os OPEC ülésen a tagok megcélozták a 18 $-s hordónkénti olajár elérését, de ezt a törekvésüket hamar fel kellett adniuk. Az olajárak a várakozásuk alatt maradtak, és 1988-89 között ismét 10$ körüli értékre csökkent. Csak 1990-ben, Irak kuvaiti inváziója és az ennek következtében kibontakozó Öbölháború bolygatta meg az állóvizet. Akár nevezhetnénk harmadik olajárrobbanásnak is, hiszen megháromszorozódott az olaj hordónkénti ára, megközelítve a 35$-t. A háborút követően azonban az olajárak egy folyamatos csökkenést mutattak, és 1994-ben elérték az addigi legalacsonyabb szintet '73 óta, ha a dollár reálértékét vesszük figyelembe. Az OPEC-nek változó sikerei voltak az árak befolyásolásában. Akadtak ballépései a kvóták megváltoztatásának

időzítésében,

de

a

leggyakoribb

problémát

mégis

a

tagok

fegyelmezetlensége okozta, a mennyiségi korlátozások áthágása miatt. A kocka azonban ismét fordult. Az USA gazdasága erős volt és a Távol-keleti térség robbanásszerűen fejlődött. 1990-től 1997-ig a világ olajfogyasztása napi bontásban 6.2 millió hordóval emelkedett. Ebből 95%-ban az ázsiai piac vette ki a részét, ezáltal az árak újbóli emelkedéséhez nagyban hozzájárultak.

36

Az áremelkedés gyorsan véget ért, amikor kitört az ázsiai válság 1997 végén. Az OPEC kezdetben nem vette figyelembe, ill. erősen alábecsülte a válság jeleit. Ezt mi sem mutatja másképp, minthogy 10%-kal növelték termelésüket 1998 elején. A gyors távol-keleti fejlődés azonban megtorpant és 1998-ban visszaesett a fogyasztás, amire '82 óta nem volt példa. A kisebb felhasználás és nagyobb kitermelés kombinációja az olajárak spirálszerű csökkenését eredményezte. Válaszul az OPEC márciusban 1.25 millió, majd áprilisban további 1.335 millió hordóval visszafogta az olajkutak teljesítményét. Az árak ennek ellenére lefelé tendáltak az év végéig. 1999 elején az olajárak kezdtek magukhoz térni és az OPEC is további termeléscsökkentést írt elő (áprilisban: 1.719 millió hordó/nap). Ahogy ez szokott lenni, természetesen nem minden mennyiségi előírás lett betartva. Mégis sikerült az OPEC-nek elérni, hogy fél év alatt kb. 3 millió hordóval csökkentse kitermelését, ezáltal hatékonyan közreműködött az olajár 25 $ fölé emelésében. Bővülő világgazdaság mellett, minimális kilengésekkel folytatódott az áremelkedés a milleneum évében is. Az OPEC megcélozta a 22-28$-közötti árat, és megpróbálta ezen a sávon belül tartani. Jellemző, hogy három kvótaemelés - 3.2 millió hordó összértékben - sem volt képes megállítani az olajár növekedését, az csak az utolsó, fél milliós emelés hatására kezdett lefelé mozogni. Az OPEC-on kívüli országok közül Oroszország növelte olajkincsének bányászatát. Az ezredforduló óta, nagyrészt ez az ország felelős a nem OPEC exportálók kitermelésének emelkedéséért. 2001-ben újra előfordult, hogy az OPEC túllőtt a célon. A gyengülő amerikai gazdaság és az erősödő szervezeten kívüli termelés, negatív nyomást gyakorolt az árakra. Válaszlépésként az OPEC ismét belefogott a tagok kvótacsökkentéseibe és 2001. szeptember 1-re már 3.5 millió hordóval kevesebbet pumpált a világba. Ha a szeptember 11-ei terrortámadás nem következett volna be, ez a mennyiség elég lett volna a tendencia mérséklésében, vagy megfordításában. A terrortámadást követően a nyersolaj ára zuhanásszerűen csökkent. Az amerikai tőzsdén 35%kal esett vissza a texasi olaj ára november közepére. Normál körülmények között egy ilyen mértékű visszaesés egy újabb kvótacsökkentést feltételezett volna, de az OPEC kivárt és csak a következő év elején, egy közös akcióban számos nem-OPEC országgal együtt tette meg ezt a lépést. 2002. márciusára elérték a kívánt hatást és az olaj ára a 25 $-s sávba került. A 2002. év végi túltermelés nem okozott gondot a Venezuelában kitört sztrájk miatt. A venezuelai kitermelés nagymértékben visszaesett és a problémák elhárulása után sem tért

37

magához. Jelenleg is mintegy 900.000 hordóval kevesebbet termel, korábbi kapacitásához mérten (3.5 m). Az OPEC 2003 januárjában és februárjában is a mennyiség 2.8 milliónyi emelésére kényszerült. 2003. március 19-én, alighogy pár venezuelai hordó visszatért a körforgásba, kezdetét vette az Iraki háború. Mindeközben újabb feltárások sem az USA-ban, sem az OECD tagországokban nem jártak sikerrel. Az amerikai gazdaság fellendülőben volt és az ázsiai piac is a kereslet gyors növekedését eredményezte. Irak termeléskiesése, ill. Venezuela gyöngélkedése a megnövekedett nemzetközi kereslettel együtt, a tartalékkapacitás gyors csökkenését eredményezte. Míg 2002. közepén még több mint 6 millió hordó/nap tartalék állt rendelkezésre, addig 2005. derekára ez lecsökkent 2 millió alá és tovább csökken. Érdekes módon az OPEC továbbra is fenntartja a 28 millió hordós kitermelési plafont, a tarthatatlan 22-28$-os ársávot viszont 2005 januárjában átmenetileg felfüggesztette.2 2003 szeptemberében a NYMEX olajtőzsdén jegyzett nyersolaj kötési ára 25$/hordó volt. 2005. augusztus 11-re, ha csak másfél hetes időtartamra, de 65$ fölé emelkedett, pedig ez még a Katrina hurrikán tombolása előtt történt. Szeptembertől az előbb említett természeti csapás hatására, tartóssá vált a 60$ fölötti hordónkénti ár. Az iráni atomprogram további nyugtalanságot szült a piacon, amink eredményeképpen az olaj ára, 2006. április 19-én átlépte a 71$-t.3 A 2004-elejétől tartó folyamatos áremelkedés legfőbb oka, mint már a múltban is annyiszor tapasztalhattuk, az erőteljesen megnövekedett kereslet. Ehhez járulnak hozzá napjainkban olyan természeti és politikai események, amelyek aggodalomra adnak okot az olajpiacon. A tartalékkapacitások jelenleg alig érik el az 1 millió hordós mennyiséget. Ez viszont nem elég ahhoz, hogy fedezzen egy esetleges kitermelési zavart, ami - ha csak az utóbbi évek történéseit vesszük alapul - könnyen előfordulhat. Egy olyan világban, ahol a fogyasztók 80 millió hordónál is több olajterméket használnak el naponta, egy elég jelentős rizikós felárral kell számolni. A véges készletek, a kifeszített kitermelési lehetőségek és a termelési csúcsról megjelenő elemzések, mind-mind felelősek az olaj jelenlegi áráért.

2

Forrás: az USA Energiainformációs Igazgatóságának honlapja: Energy Information Administration: http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/opec.html 2006.03.23 3 Forrás: HVG 2005/32. szám: Ismét rekordot döntött az olaj; HVG 2006/16. szám: Az olaj ára 71$ felett van

38

6. AZ OPEC JÖVŐJE

Az OPEC jövőjével kapcsolatban természetesen csak hipotézisekbe tudok bocsátkozni, de egy sor olyan aktuálisan felmerülő kérdés foglalkoztat, ami úgy gondolom, hogy már rövidtávon befolyásolhatja a szervezet működését. Elsőként kezdeném a leghangsúlyosabbal, ami a szervezet létrejöttben, gazdasági, politikai súlyának megteremtésében és valószínűsíthetően hanyatlásában is a legnagyobb szerepet fogja játszani: az olajjal. A Föld mélyében évmilliók alatt felhalmozódott nyersolaj mennyisége véges. Ebben minden szakember véleménye egyezik, de hogy mennyi az az időtartam, amire még elegendő, a vélemények elég ellentmondóak. A kulcskérdés tehát, hogy mennyi kőolajvagyonnal rendelkezik még az emberiség? A probléma lényegét és az ellentmondásokat, a nyersanyagok készleteinek

bonyolult

kiszámítási

módja

adja.

Különösen

érvényes

ez

a

szénhidrogéntelepekre, amelyeket csak költséges fúrásokkal lehet több ezer méter mélységben feltárni. A feltárt olajmezők kitermelési lehetőségeit a geológiai összetevők nagyban meghatározzák. A műszaki fejlesztések persze elősegítik a mélyben lévő olaj minél nagyobb százalékának a felszínre hozatalát, de ez még mindig nem éri el a 40%-ot világviszonylatban.1 A készleteket különböző számítási módszerekkel becsülik meg a szakemberek. A Magyar Geológiai Szolgálat tájékoztatója szerint a Föld ismert kőolajkészlete143 milliárd tonna. Ezen belül a legnagyobb készletekkel: Szaúd-Arábia 36; Irak 15.2; Kuvait 13.3 Mrd tonnával rendelkezik. Az első hat helyen OPEC tagországok szerepelnek és csak a 7. helyen áll Oroszország a maga 8.2 Mrd tonnájával.2 Az országonkénti eloszlásnál is többet mond, ha a régiókat vizsgáljuk: Közel-Kelet 57%; USA és Kanada 14.5%; Dél-Amerika 9% ; Afrika 8%; Oroszország, Közép-Ázsia 6%.;Kelet-Ázsia és Óceánia 3%.3 Forrástól függően az adatok nagy kilengést mutathatnak. Az OPEC saját számítása szerint ez az érték szintén 57%, még tovább mutat, hogy tagországainak együttes készletét 78%-ra becsüli (900 Mrd hordó).4 Ehhez még hozzájárulhatnak a valószínűsíthető, vagy potenciális készletek. Ilyen tartalékot jelent a Kanadában, nagy mennyiségben felfedezett olajhomok. Az olaj kinyerése ebből a

1

Forrás: Magyar Szemle. Új folyam XIV. 11-12. szám, Bp. 2005. december Forrás: Magyar Geológiai Szolgálat: Tájékoztató Magyarország 2004. I. 1. helyzet szerinti ásványi nyersanyag vagyonáról. Bp., Goldprint Kft., 2004 247. o. 3 Forrás: A BP Statisztikai Áttekintése 2005 szeptember: Bp Statistical Review. September 2005: http://www.bp.com 2006.03.22. 4 Forrás: az OPEC honlapja, 2004-es nyersolaj-készletek: www.opec.org/home/PowerPoint/Reserves/OPEC%20share.htm 2006 03.20 2

39

tárolókőzetből nagyon költséges, és a környezetterhelő kitermelés és technológia sem elhanyagolható szempont. Az adatokból egy tény világosan megállapítható, hogy az OPEC tagországok és a közel-keleti régió rendelkezik messzemenőleg a legnagyobb készletekkel. Még mindig ott tartunk azonban, hogy nem tudjuk pontosan mennyire elegendő - ha csak hozzávetőlegesen is – ez a készlet? Mint már egy korábbi fejezetben (ld.3.4) említettem, a jelenleg ismert tartalékok 2004-es fogyasztását (kb. 82.5 millió hordó) alapul véve, 26 évig a nem-OPEC és 83 évig lenne elegendő az OPEC készlete. Ha összeadjuk, akkor ez több mint 100 év. Csakhogy a fogyasztás, főként az utóbbi években, eléggé felgyorsult, köszönhetően az Ázsiai kontinensnek. Már pedig ez a tendencia, szerintem nem fog megtorpanni, tekintve a kínai és nem elhanyagolva az indiai gazdasági potenciált. Ebből kiindulva, főként az utóbbi években sok tanulmány jelent meg az ún.„peak oil” témában.5 A peak oil azt a maximális kitermelési szintet jelzi, amitől kezdve a termelés fokozatos csökkenésére számíthatunk. A vélemények természetesen itt is eltérőek, de ha a középértéket vesszük, akkor kb. 2015-2025 közé esik a csúcs elérése. Ez eléggé a közeli jövő, nem beszélve a pesszimistább álláspontokról. Laikusan szemlélve a dolgokat, csak ugyanoda tudok kilyukadni, amire már korábban is utaltam: az olaj mennyisége véges, előbb, vagy utóbb el fog fogyni. Az emberiség történetét tekintve ez egyáltalán nem meglepő megállapítás. Mindig is ez volt a gyakorlat a múltban az nyersanyagok esetében. Gondolok itt a fára, ami átadta a helyét a szénnek, ami tovább adta ezt az elsőséget a kőolajnak. Így folytathatnám tovább, és hogy mi lesz a következő, egyelőre kérdéses. Az biztos, hogy az OPEC előtt nem áll fényes jövő ebben a tekintetben, bár a környezetkímélőbb földgáz, ami most feljövőben van, segíthet meghosszabbítani az elkerülhetetlent. A szervezet jövőjén tovább elmélkedve, - az olaj által megtestesített - politikai erejében rejlő veszélyforrásokról szólnék pár szót. Az OPEC 46 éves története folyamán bizonyította rugalmasságát, mind külső, mind belső konfliktushelyzetek megoldásában, de azért korlátai neki is vannak. Ezek a történeti rész írásának előrehaladásával tudatosultak bennem egyre jobban. A korai időszakban, amikor még csak formálódóban volt a szervezet, és jelentéktelen politikai potenciállal rendelkezett, a problémát az olajban rejlő hatalom felismerésének a hiánya okozta. Ebben közrejátszott a multinacionális társaságok hathatós tevékenysége,

5

Forrás: Társulás az „Olajcsúcs” Tanulmányozására: Association for the Study of Peak Oil: http://www.peakoil.net 2006.03.22

40

hiszen a feltárástól az értékesítésig minden az ő kezükben volt. Ez a fajta függés nem tette lehetővé a tagok akaratérvényesítő képességét, akik a belső viszálykodásokkal voltak elfoglalva, a közös fellépés helyett. Tetőzte ezt a problémát, hogy a kezdeti stádiumában lévő formálódó kartell, egy nagyon jól szervezett valódi olajkartellel állt szemben. A fordulat kezdetét Kadhafi Líbiája hozta és a ’73-as politikai válság tetőzte. Mindezzel nem a múltat akarom elemezgetni, hanem azt a tényt leszűrni, hogy az OPEC olaj, politikai erővé lépett elő. Ezáltal a politikusok vették kezükbe az irányítást. Sokszor a politikusok a rövid távú hasznot nézik, nem törődve a távoli jövővel és így veszélybe sodorhatják a szervezet működését. Mi sem mutatja jobban ezt, mint Szaddam Husszein, vagy a mai Irán tevékenykedése. A teljesség kedvéért a másik oldaláról is meg kell vizsgálni a politikai erő hatását. A hatalom eltolódását az addigi erőfényben lévők soha nem nézik jó szemmel. Onnantól kezdve, amikor fenyegetővé válik ez az erő számukra, lépéseket tesznek. Legjobb példa erre a Carter Doktrína bevezetése, ami alapján az USA jelenleg is hadviselést folytat a Közel-Kelet ellen. Ez szintén negatívan befolyásolhatja az OPEC jövőjét, mert két olyan tagja veszítette, ill. veszítheti el az OPEC-ban betöltött pozícióját, ami a szervezet életében nagy jelentőséggel bír. A cél nem szükséges, hogy a szervezet megszűntetése legyen. Egyáltalában véve nem is feltételezhető, hogy az ellen irányul, de hatásait tekintve, ellehetetlenítheti a működést. Bár kisebb jelentőség tulajdonítható azoknak a tényezőknek, amiket ezután fogok ecsetelni, együttesen mégis meghatározóak lehetnek. Kezdem az OPEC tagjainak heterogén mivoltával. A múltban már oly sokszor felszínre törő nézeteltérések hátterében, a tagországok különböző társadalmi, politikai, gazdasági berendezkedése húzódtak meg. A társadalmi különbözőség önmagában nem rejt veszélyt a szervezet egészére. Ez leginkább az egyes tagok belső problémája, de következményei kisugározhatnak az OPEC szintjére is. Gondoljunk csak az Iráni forradalomra, ami megdöntötte a monarchiát és helyébe egy iszlám köztársaságot hozott létre, teret adva a síita vallás híveinek. Irak nem nézte ezt jó szemmel, az amúgy is labilis síita-szunnita viszonya miatt, ezért háborút indított. Az olajellátással együtt a szervezet is megingott, mert két meghatározó tagja esett ki az olajpiacról Jelen esetben, és a jövőre nézve ilyen nem fenyegeti az OPEC-et, bár, a még mindig instabil társadalmi rendszerek (Nigéria, Irak, Líbia) potenciális veszélyt rejtenek magukban. Sokkal inkább meghatározóak a politikai és gazdasági érdekek különbözősége. A kvótarendszer bevezetése, az addig háttérben lévő, alapvető érdekkülönbségekről rántotta le a leplet. A két szembenálló csoport, a magas és alacsony ár megtestesítői, sokszor csatáztak a színfalak mögött, néha a szakadás gondolatával is kacérkodva. Legjobb példája ennek az arab

41

olajembargó követő ármegállapítás volt. Ha a szaúd-arábiai olajminiszter (Yamani) kontaktusba tud lépni a szaúdi királlyal, akkor valószínűleg már ’73-ban megszűnik az OPEC.6 Napjainkra ez a probléma jelentőségét veszítette, mert az árakat már nem tudja hatékonyan befolyásolni az OPEC. Éppen ez az, ahova ki akartam lyukadni. A 2000 márciusában meghirdetett, a nyersolaj 22-28$-os sávon belüli tartásának stratégiája, teljesen tarthatatlanná vált. A tartalékkapacitások jelenlegi szintje mellett, az árakat a piac határozza meg, nem az OPEC. Szaúd-Arábia az egyetlen ország, amelynek még kb. 1.1-1.6 millió7 hordós tartaléka van, de ez nem elég egy esetleges természeti csapás (Katrina hurrikán), vagy politikai események (konfliktusok: pl. Irán; sztrájkok: pl. Venezuela), ill. a legfontosabbnak számító, hosszú távú keresletnövekedés generálta fogyasztás kielégítésére. Ehhez járul hozzá, hogy az OPEC 2006. márciusi találkozóján megerősítette a 28 millió hordós kitermelési plafont. Igaz, szóban lenne még hova emelni, de a valóságban már elérték a korlátaikat. A jelenlegi árak nem képviselik sem a fogyasztók, sem az OPEC érdekeit, noha az utóbbi óriási profitot realizál belőle. Innentől kezdve, megkérdőjeleződik a szervezet jelentősége, legfőbb célkitűzése és léte, hiszen, szerintem ez az OPEC nélkül is ugyanígy működne. Továbbá a magas olajár, az extra nyereségtől eltekintve, hosszabb távon negatív hatást gyakorol az OPEC-re. Jóllehet széles profitsáv lehetővé teszi a magasabb költségvonzatú olajmezők kitermelését, de ugyancsak megnöveli az alternatív energiák előtérbe helyezését. Ez volt gyakorlat a múltban is. A 70-es évektől kezdve –az olajárrobbanások hatására - az olajtól nagyban függő országok (Ny-Európa, Japán) sok pénzt fektettek a nukleáris és földgázra alapuló technológiákba, aminek eredményeként napjainkra 50% alá sikerült szorítaniuk az olaj szerepét az energiaellátásukban. Nem feledkezhetünk meg a kőolaj elégetéséből származó negatív környezeti kihatásokról sem. A társadalom saját bőrén érzi az ózonpajzs ritkulását, és egyre aggódóbb szemmel figyeli a Föld klimatikus változásait. A Kyoto protokoll bevezetése, a „zöldek” térnyerése a politikában, mind arra utal, hogy az emberek komolyan veszik a környezetkímélőbb energiaforrásokat. Ironikus módon, sok országban az olajra kivetett magas adó teremti meg a kutatások pénzügyi hátterét. Előbbutóbb valamiféle megoldást ki kell találni a jövőbeni energiaszükséglet biztosítására, vagy egyszerűen csak a társadalom tudomására kell hozni. Véleményem szerint, a magas olajár

6

Forrás: Anthony Sampson: The Seven Sisters. Hodder & Stroughton, London, 1975. http://journeytoforever.org/biofuel_library/sevensisters/7sisters12.html 2006.05.03 7 Forrás: az USA Energiainformációs Igazgatóságának honlapja, táblázat az OPEC olajtermeléséről: Energy Information Administration, OPEC Oil Production: http://www.eia.doe.gov/emeu/steo/pub/3atab.html 2006.03.24

42

lerövidíti a megoldáshoz vezető utat, ezáltal az OPEC létezését is. Az OPEC jövőjét vizsgálva, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az iszlám vallást. Az iszlám radikalizálódása és amerikaellenessége, ami az utóbbi évek terrorista merényleteinek felerősödésében nyilvánul meg, átterjedhet az OPEC-ra is. A múltban sikeresen távol tartották a szervezet az iszlám befolyásától, de vajon sikerülni fog-e ez a jövőben? Kérdezem ezt azért, mert egyre nő a térségben az Egyesült Államok befolyása. Kezdődött Afganisztánnal, bár nem OPEC tag, de muzulmán vallású ország, és elég közel fekszik a térséghez. Folytatódott Irakkal és jelenleg Irán ellen dolgozik a média. Vajon mennyire sérti ez a muzulmán világ önérzetét? Az OPEC 11 tagországából csak Venezuela nem az iszlám híve. Nem lehet kijelenteni, hogy ez a 10 ország egységes nézetet képviselne, de egy bizonyos: ott van kezükben az „olajfegyver”. A tagországok tisztában vannak vele, hogy függnek a fejlett világ olajfogyasztásától. Erre épül gazdaságuk és minden, amit az utolsó fél évszázadban elértek, nagyrészt az olajnak köszönhető. Az iszlám vallást, én mégis erősebbnek tartom az olaj gazdaságban betöltött szerepénél. Alapozom ezt arra, hogy a legtöbb országban nem érzik az emberek az olaj jótékony hatásait. Az ő életükben nem hozott akkora változást a fekete arany, mint ahogy ez várható lett volna, viszont a vallás állandónak tekinthető. Jó példa erre a közelmúltban kirobbant karikatúra botrány. Bojkottot hirdettek Dánia ellen, áttételesen pedig, az egyik legnagyobb megrendelőjük az Európai Unió ellen. Ezért nem kizárható az a feltevés, hogy egy esetleges incidens hatására, az olaj lenne a legjobb bevethető fegyver, amivel a nyugatot térdre tudnák kényszeríteni. Az összefogás legkönnyebben az OPEC-on keresztül valósulhatna meg, ezzel pedig a szervezet megásná a saját sírját. Még egy érdekes okfejtésről kell említést tennem, amit 2005 szeptemberében londoni tartózkodásom során hallottam. Úgy gondolom, hogy ez nagyban befolyásolhatja az OPEC jövőjét, ezért fejtem ki részletesebben. Ez a dollár és az amerikai gazdaság védelmével magyarázza az Egyesült Államok jelenlétét a közel-keleti térségben. A világon két tőzsde van, ahol olajjal lehet kereskedni: az egyik Londonban, a másik New-York-ban. Mindkét helyen dollár a kereskedés alapja. Ez azt jelenti, hogy aki olajat akar venni, annak dollárral kell rendelkeznie. A II. Világháborút követően, az USA a gazdasági erőfölényét kihasználva, dollár alapúvá tette a világot. A legtöbb ország a dollárt halmozta fel tartalékvalutaként, hiszen az USA biztosította ennek átválthatóságát aranyra. Ez egészen 1971-ig állt fenn, amikor a Bretton Woods-i egyezményt az Egyesült Államok egyoldalúan felmondta. Az amerikai valuta ekkora már elterjedt a világban fizetőeszközként főként, ha az országoknak energiára volt szüksége, és olajat akartak vásárolni az említett tőzsdéken. Ahogy nőtt az olaj

43

iránti igény, úgy nőtt az olaj ára, és ezzel együtt a dollár szerepe és kereslete. A dollár mögé az aranyfedezet helyett az olajfedezet lépett. Meg kell hagyni azt is, hogy a dollárnak ekkor még nem volt méltó ellenfele egyik valuta sem, mert nem állt mögöttük akkora gazdasági potenciál. Egészen az euró bevezetéséig, ez igaz is volt. Volt egy diktátor is, Szaddam Husszein, aki euró alapú elszámolásra tért át, és eurót kért az olajáért. Ezt nem nézhette ölbe tett kézzel az USA, ugyanis, ha ez begyűrűzik a többi országba is, akkor a dollár hegemóniája, vele együtt az amerikai gazdaság is veszélybe kerül. Az USA lerohanta Irakot, átváltották euró tartalékát USD-re, és az iraki olaj már csak dollárért kapható. Adódik a kérdés, hogy miért érdekeltek az országok az euróval való fizetésben? Mert így nincsenek kiszolgáltatva a dollár ingadozásának, és leértékelődéséből adódó veszteségek negatív hatásainak (a Bush kormányzat alatt a dollár jelentős mértékben gyengült). Ez nem azt jelenti, hogy az országok teljesen meg akarják szüntetni dollártartalékukat, hanem egyszerűen diverzifikálni akarják valutatartalékaikat. Az olajtermelő országoknak is logikusabb lenne ez a megoldás azért, mert kereskedelmük nagy részét Európával bonyolítják le. Most jön a képbe Irán, aki állítólag 2001 óta azon dolgozik, hogy Teheránban megnyíljon egy euró elszámolású tőzsde… Irak után, Irán esetleges kiesésével (2. legnagyobb OPEC nyersolajtermelő és exportáló; 5. legnagyobb készlet a világon), az OPEC jelentős mértékben meggyengülne. Másodsorban az erőviszonyok az OPEC-on belül teljesen eltolódnának Szaúd-Arábia felé. A szervezetben mindig Irán volt az, aki ellensúlyozta Szaúd-Arábiát, és érvényesítette a magas ár mellett kardoskodók csoportjának akaratát. Szerintem, ez nagy érvágás lenne az OPEC számára. Összegzésként azt állapíthatom meg, hogy a fent említettek korántsem adnak bíztató képet az OPEC jövőjéről Alapjaiban kérdőjelezi meg a szervezet létét az olajtartalékok véges volta. Valójában azok a célok, amik a szervezetet a mai napig életben tartották, jelentőségüket vesztették az idő folyamán. Gondolok itt az olajtársaságok elleni összefogásra, küzdelemre a profitból való részesedésért, továbbá az árak feletti döntés jogáért, az árak meghatározásáért. Ezeket mind-mind elérték, ill. kiharcolták az elmúlt 46 év során. Napjainkra, a szabad kapacitások szinte teljes mértékű kimerítésével, elvesztették utolsó lehetőségüket is: az árak saját érdeküknek megfelelő megváltoztatását.

44

Nem lenne igaz azonban, ha azt állítanám, hogy nem látok összetartó erőt az OPEC életében. Ilyen összetartó erő, a birtokukban lévő olaj gazdasági és politikai hatalma, amit hatékonyan érvényesíteni csak közös fellépéssel tudnak. A másik, amiről nem szabad megfeledkeznünk, hogy az OPEC mint szervezet eddig még mindent túlélt!

45

ÖSSZEFOGLALÁS

Az OPEC megalakulása és működése, a kőolaj hatalmának felismerésén alapult. Az addig elmaradott és szegény – egyébként még ma is a fejlődő országok csoportjába tartozó – államok kezébe, egy olyan stratégiai eszköz került, ami megalapozta a tagállamok gazdaságát, a későbbiekben pedig a világméretű gazdasági és egyben politikai súlyukat. Mindezt azonban csak úgy lehetett kamatoztatni, ha nem egyenként, hanem csoportosan állnak ki az érdekeik mellett. Eleinte ezt sok tényező nem tette lehetővé. Egyik oka volt ennek, hogy a kínálat jócskán meghaladta a keresletet. Hiába rendelkeztek óriási potenciállal, megalakulásuk évében, a világtermelés csak 28%-át mondhatták magukénak. A multinacionális olajtársaságok túlságosan nagy erőfölényben voltak. A technika, szakértelem és tőke hiányában, az olajtermelő országok már a kezdetek kezdetén nagyon gyenge pozícióból indultak Ezt a koncessziós szerződéseken lehetett elsősorban lemérni. A „nővérek” kizárólagos jogokat szereztek a feltárástól kezdve, a kitermelésen keresztül, egészen az értékesítésig. Ilyen viszonyok mellet nagyon nehéz volt az OPEC országoknak saját érdekeiket érvényre juttatni. Ráadásul a tagok egymás sérelmeivel és a szervezeten belüli viszálykodással voltak elfoglalva, az összefogás helyett. Egy külső politikai esemény (1967-es izraeli támadás Egyiptom ellen) világított rá először a tagországok társadalmi, politikai, gazdasági és vallási különbözőségéből fakadó érdekkülönbségeire. Az egységes fellépés hiányát tetőzte, hogy a nem arab világhoz tartozó országok (Venezuela, Irán), hasznot húztak a többiek bojkottjából. A negatívumok mellet, mégis vonzerővel rendelkezett a szervezet más olajtermelő országok számára, hiszen taglétszáma.- vele együtt politikai és gazdasági ereje. - rohamosan nőtt a kezdeti időszakban. Az 1970-es évet nevezhetjük a fordulópontnak. A keresleti kínálati viszonyok az eladók piaca felé billentette a mérleget. A Líbiát érintő politikai változások lényeges kihatással voltak a többi tagország életére is. A királyságot megdöntő Kadhafi államosította az ipart és az olajkészleteket, majd előnyösebb feltételeket harcolt ki a profitmegosztás és honorárium tekintetében. Tette mindezt úgy, hogy elsőként vetette be az „olajfegyvert”, a termelés visszafogását, engedményre kényszerítve ezzel, az addig korlátlan hatalmat gyakorló, nagy olajtársaságokat. Ez elindította a többi tagországban is az államosítási folyamatokat, ami az alapot jelentette a kőolaj stratégiai jelentőségének kihasználásában.

46

Az arab-izraeli konfliktus eszkalációja, és az azt követő arab olajembargó kellett ahhoz, hogy az OPEC rádöbbenjen, a földjeik által rejtett kőolaj valódi hatalmára. Az irányítás az olajtársaságok kezéből az OPEC ölébe hullott. Megszületett a kartell. Átvették az ellenőrzést a gyártás és az árak felett. 1975-ben a 13 tagország, az általuk meghatározott áron, a világ nyersolajának több, mint felét termelte. A következő jelentős eseményt az Irak-iráni háború szolgáltatta. Ez akár a szervezet meggyengüléséhez is vezethetett volna, de a bevételeket tekintve, inkább az előnyére vált. A magas olajár viszont komoly változásokat idézett elő a világgazdaságban, nagyban hozzájárulva a szervezeten kívüli termelés növekedéséhez. 1985ben 30% alá csökkent az OPEC részesedése a világtermelésben, amit a legnagyobb kőolajtartalékokkal rendelkező Szaúd-Arábia, nem nézhetett tétlenül. A szervezeten belül összecsaptak a magas és alacsony olajár képviselői. A kvótarendszer sem segítette hatékonyan az árak stabilitásának megteremtését, mert a tagok rendszeresen kihágásokat követtek el. Az Egyesült Államok az Öbölháború során először vetette meg a lábát a térségben, jelezve a Közel-Kelet politikai jelentőségének fokozódását. Az árak gyors növekedését, hasonló mértékű csökkenésük követte, csak kisebb zavart okozva ezzel a világgazdaságnak. Az új évezred elsősorban a fogyasztás nagymértékű növekedését, ezzel együtt az árak folyamatos emelkedését hozta. Az olaj gazdasági jelentősége nagyobb, mint valaha, és ennek politikai kihatásait érzékelhetjük napjainkban. Az én olvasatomban ez lenne a negyedik árrobbanás az OPEC megalakulása óta. Bár számos rokon vonást mutat a korábbiakkal, szerintem lényegi dolgokban különbözik azoktól. Tény, hogy ennek a hátterében is politikai konfliktus, vagy helyesebben konfliktussorozat áll. Egyesült Államok iraki inváziója elindított egy olyan folyamatot a Közel-Keleten, amelynek még nincs vége. A politikai hatások mellett, megtalálható az áremelkedés gazdasági oka is, ami szintén hasonlóságot mutat korábbi árrobbanásoknál tapasztaltakhoz. - vagyis, a fogyasztás nagymértékű növekedése. De ezen a ponton a párhuzamoknak vége. Míg korábban nagymértékű tartalék állt rendelkezésre a gazdasági növekedés okozta kereslet kielégítésére, mára ez teljesen elolvadt. A termelés tehát már alig tud lépést tartani a fogyasztással, amit természeti csapások és politikai események még inkább kiéleznek. Ezt támasztja alá az árak fokozatos, nem robbanásszerű növekedése. Emiatt nem tartom célszerűnek az árrobbanás kifejezést alkalmazni a jelenlegi szituációra. A korábbi krízisek alkalmával a gyors növekedést mindig visszaesés követte. Most inkább az árak magas szinten való állandósulásának lehetünk a szemtanúi. Az OPEC már nem tudja hatékonyan alkalmazni a termelés emelésének és visszaszorításának stratégiáját, mert tartalékkapacitása határára ért

47

(Iraknak még jócskán lenne, de a jelenlegi helyzetben nehezen hozzáférhető). A világgazdaság pedig tovább „dübörög”, olajéhsége egyre fokozódik. A piac nem hazudik. Ha valami hiánycikk, akkor a beszerzéséért magasabb árat kell fizetni. Jelenleg is ez érvényesül, vagyis a piac határozza meg az árakat, nem az OPEC. Az OPEC-nek nem érdeke az ilyen magas ár, mert ez már rövidtávon felgyorsítja az alternatív energiák előretörését, egyben a szervezet jelentőségének visszaszorulását, hanyatlásának kezdetét. Egy fontos tényező, az árak befolyásolása tehát kicsúszni látszik az OPEC kezéből, de gazdasági, politikai hatalma még mindig jelentős. Főként most! Gondoljunk csak egy esetleges embargóra, amire a múltban már annyiszor volt példa. A jelenlegi helyzetben egy ilyen lépés katasztrofális hatásokat váltana ki a világgazdaságban. (Ezzel együtt a szervezet a saját sírját is megásná.) Realitása márpedig van! Az Iráni atomprogram előrehaladásával az Egyesült Államok nyomása egyre fokozódik. Véleményem szerint az OPEC nem fogja elnézni, hogy Irak után még egy oszlopos tagja kidőljön a szervezetből. Ha mégis ezt tenné, teljesen elveszítené a még meglévő gazdasági erejét is, ezzel pedig a saját létének és működésének alapját. Úgy gondolom, hogy az OPEC jelentős változások előtt áll már a közeljövőben, de középtávon mindenképpen. A szervezet jövőjét a kőolaj jövőjével tudnám párhuzamba állítani: jelenleg még fontos, de napjai meg vannak számlálva.

48

IRODALOMJEGYZÉK:

Könyvek: Anthony Sampson: The Seven Sisters. Hodder & Stroughton, London, 1975 Blahó András - Prandler Árpád: Nemzetközi Szervezetek és Intézmények. Aula Kiadó, Bp. 2005 Csáki György: A Nemzetközi Gazdaságtan Alapjai. Napvilág Kiadó, Bp. 2002 Fischer Ferenc: A megosztott világ. Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2001 Magyar Geológiai Szolgálat: Tájékoztató Magyarország 2004. Goldprint Kft., Bp., 2004 Paul Kennedy: A nagyhatalmak tündöklése és bukása. Akadémia Kiadó, Bp. 1992

Jegyzetek: Saját jegyzet. BDTF, Földrajz Tanszék, Földtan előadás, I évfolyam 2 félév, Szombathely 1995 Világgazdasági régiók, BGF jegyzet. Szerk.: Dr Majoros Pál, Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Rt.

Folyóiratok: HVG 2005/32. szám: Ismét rekordot döntött az olaj HVG 2006/16. szám: Az olaj ára 71$ felett van Magyar Szemle. Új folyam XIV. 11-12. szám, Bp. 2005. december

Internetcímek: Az OPEC, mint nemzetközi szervezet bemutatása, célkitűzései www.opec.org/library/FAQs/aboutOPEC 2006 03.20 www.opec.org/library/opec%20statute/pdf/os.pdf 2006.03.20

49

Az OPEC felépítése Az OPEC szervezeti egységei és funkcióik: www.opec.org/library/FAQs/aboutOPEC/q5-10.htm 2006.03.20 www.opec.org/library/opec%20statute/pdf/os.pdf 2006.03.20

Tagok: http://www.eia.doe.gov/cabs/orevcoun.html 2006.03.28 www.opec.org/library/opec%20statute/pdf/os.pdf 2006.03.20

A „fekete arany” A kőolaj bányászatának a története http://members.tripod.com/historycheme/h_petro.html 2006.03.23.

Kőolajfajták http://www.epa.gov/oilspill/crude.html 2006.03.23.

A kőolaj és az OPEC szerepe az energiaellátásban http://www.eia.doe.gov 2006 03.24.

Az OPEC története Az OPEC megalakulásának előzményei www.people.hofstra.edu/geotrans/eng/ch5en/appl5en/ch5a1en.html 2006.03.26 http://www.econlib.org/library/Enc/OPEC.html 2006.03.24. http://journeytoforever.org/biofuel_library/sevensisters/7sisters8.html 2006.03.22.

Az OPEC megalakulása és az olajembargó előtti időszak http://journeytoforever.org/biofuel_library/sevensisters/7sisters8.html 2006.03.22. www.cnr.vt.edu/lsg/intro/oil.pdf 2006.03.22

Az első olajárrobbanás http://journeytoforever.org/biofuel_library/sevensisters/7sisters10-12.html 2006.05.03

Az Iráni forradalom és az Irak-iráni háború www.cnr.vt.edu/lsg/intro/oil.pdf 2006.03.22

Az 1980-as, ’90-es évtized http://www.econlib.org/library/Enc/OPEC.html 2006.03.24

Az OPEC az új évezredben http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/opec.html 2006.03.23 www.people.hofstra.edu/geotrans/eng/ch5en/appl5en/ch5a1en.html 2006.03.26

50

Az OPEC szerepvállalása az olajár irányításában http://www.wtrg.com/prices.htm 2005.06.15 http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/opec.html 2006.03.23

Az OPEC jövője http://www.bp.com 2006.03.22 www.opec.org/home/PowerPoint/Reserves/OPEC%20share.htm 2006 03.20 http://www.peakoil.net 2006.03.22 http://journeytoforever.org/biofuel_library/sevensisters/7sisters12.html 2006.05.03 http://www.eia.doe.gov/emeu/steo/pub/3atab.html 2006.03.24

51