BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Levelező tagozat Szakdiplomácia szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Levelező tagozat Szakdiplomácia szakirány

PROTOKOLL KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL MAGYARORSZÁGRA, SPANYOLORSZÁGRA ÉS KÍNÁRA

Készítette: Ráday Vera Budapest, 2007

Tartalomjegyzék I. Előszó ........................................................................................................................ 5 II. Tudni illik, hogy mi illik ........................................................................................ 7 II.1. Illik? Nem illik? .......................................................................................... 7 II.2. Protokoll, etikett, illem .............................................................................. 9 II.3. A protokoll és az etikett célja, haszna és szükségessége ....................... 13 III. Általános magatartási normák .......................................................................... 14 III.1. Általános magatartási normák a magánéletben .................................. 14 III.2. Általános magatartási normák a hivatalos életben ............................. 15 IV. Illem, kultúra és kommunikáció........................................................................ 16 IV.1. Kulturális háttér – üzleti szemmel ........................................................ 16 IV.2. Nemzetközi kapcsolatok és interkulturális kommunikáció ................ 19 IV.3. A non-verbális kommunikáció jelentősége a nemzetközi kapcsolatokban ................................................................................................. 22 V. Viselkedési elvárások az üzleti életben ............................................................... 25 VI. Magyarország...................................................................................................... 27 VI.1. Földrajzi fekvés, éghajlat ....................................................................... 27 VI.2. Történelmi vezérfonalak (1945-től)....................................................... 27 VI.3. Politika, Jogrendszer .............................................................................. 28 VI.4. Népesség................................................................................................... 29 VI.5. Vallás........................................................................................................ 29 VI.6. Nyelv......................................................................................................... 30 VII. Spanyolország .................................................................................................... 31 VII.1. Földrajzi fekvés, éghajlat...................................................................... 31 VII.2. Történelmi vezérfonalak....................................................................... 31 VII.3. Politika.................................................................................................... 32 VII.4. Jogrendszer ............................................................................................ 33 VII.5. Népesség........................................................................................................... 33 VII.6. Vallás ...................................................................................................... 33 VII.7. Nyelv ....................................................................................................... 34 VIII. Kína................................................................................................................... 35 VIII.1. Földrajzi fekvés, éghajlat .................................................................... 35

3

VIII.2. Történelmi vezérfonalak ..................................................................... 36 VIII.3. Politika .................................................................................................. 37 VIII.4. Jogrendszer .......................................................................................... 38 VIII.5. Népesség................................................................................................ 38 VIII.6. Vallás..................................................................................................... 38 VIII.7. Nyelv...................................................................................................... 40 IX. A viselkedéstechnikai elemek............................................................................. 41 X. Kiemelten fontos területek................................................................................... 42 XI. Viselkedéstechnikai elemek a protokollban – különös tekintettel magyar, spanyol és a kínai etikettre ........................................................................ 44 XI.1. Aktívák..................................................................................................... 44 XI.1.1. Köszönés, kézfogás, kézcsók, meghajlás ................................... 44 XI.1.1.1. Megszólítás, tegezés/magázás......................................... 48 XI.1.2. Bemutatkozás, bemutatás .......................................................... 52 XI.1.3. Társalgás és jó beszédmodor ..................................................... 53 XI.1.4. Partnerség.................................................................................... 55 XI.1.5. Öltözködés ................................................................................... 57 XI.2. Passzívák.................................................................................................. 62 XI.2.1. Jellem ........................................................................................... 62 XI.2.2. Lelkiismeret................................................................................. 62 XI.2.3. Magatartás, viselkedés................................................................ 63 XI.2.4. Megjelenés, fellépés, öltözködés................................................. 63 XI.2.5. Illedelmesség, jó modor .............................................................. 66 XI.2.6. Udvariasság ................................................................................. 66 XI.2.7. Előzékenység, figyelmesség, tapintat......................................... 67 XI.2.8. Pontosság ..................................................................................... 67 XI.2.9. Szerénység, türelem, önuralom.................................................. 68 XIII. Nemzeti sajátosságok ...................................................................................... 69 XIII.1. Magyarország....................................................................................... 69 XIII.2. Spanyolország ...................................................................................... 71 XIII.3. Kína....................................................................................................... 73 XIV. Utószó................................................................................................................ 79

4

„Amikor én csak azt mondom, hogy igen, arra ők azt mondják, hogy Magától értetődik! A legnagyobb örömmel! De még mennyire! Amikor én csak azt mondom, hogy nem, arra ők azt mondják, hogy Semmiképpen! Nem áll módomban! Még csak az hiányzik! Amire én csak azt mondom, hogy jól, arra ők azt mondják, hogy Pompásan! Jobban nem is lehetne! Ne is kérdezd… Amire én egyáltalán semmit se mondok, Arról ők órákig tudnak egymással beszélni.”1 I. Előszó Az elmúlt évtizedekben az illemkódex előírásainak oktatása meglehetősen háttérbe szorult. A viselkedéskultúrát, a tárgyalások-, a megjelenés-, és a gondolkodás eleganciáját hajlamosak vagyunk másodlagos kérdésként kezelni, figyelmen kívül hagyni mindennapjaikban. Sokan gondolják úgy, hogy a különböző szokások, kultúrkörök, az egy-egy nemzetre jellemző gondolkodásmód ismerete inkább diplomáciai feladat, és a hétköznapi ember számára „vannak fontosabb dolgok is”. Azonban egyre többen belátják, hogy a mindennapi feladatok elvégzéséhez nélkülözhetetlen a kor igényeinek megfelelő protokolláris ismeretek elsajátítása. Elismerik, hogy a társasági és az üzleti élet ilyetén szabályainak ismerete előnyt jelent számukra. Bizonyára többen tapasztalták már, hogy kellemetlen helyzetbe sodorhatja az embert a járatlanság, az adott környezetben elfogadott, sőt sokszor elvárt szokások ismeretének hiánya. Az általános és közéleti viselkedéskultúra szabályainak ismerete tehát hozzátartozik az általános műveltséghez, amely minden szakmának az alapját képezi. Különösen igaz ez a diplomáciai kapcsolatok mellett a munkaerő-piacon és az üzleti életben, mert mindkét terület olyan, hogyha az ember nagyot hibázik, ritkán adódik második lehetősége. A protokoll fogalmát egyre inkább alkalmazzák a diplomácián kívüli területeken is: a külkereskedelemben, a minisztériumi, vállalati hivatalos kapcsolatok, sőt a mindennapi

1

közösségi-társadalmi

kapcsolatok

terén

is.

Janikovszky Éva: Felelj szépen, ha kérdeznek! Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1983.

5

Szakdolgozatom

kiindulópontjául a terminusnak ezt az értelmezést vettem és ennek mentén kívánom összehasonlítani különböző kultúrák sajátosságait. Az általam kiválasztott három ország – Magyarország, Spanyolország és Kína – igen eltérő történelmi, politikai és kulturális hagyományokkal, társadalmi struktúrával és üzleti szokásokkal rendelkezik. Érdekes összehasonlításnak találom két meglehetősen különböző - európai és egy ázsiai kultúra összehasonlítását a nemzetközi hivatalos kapcsolatok szempontjából, különös figyelemmel a viselkedéstechnikai elemek és az üzleti kultúra sajátosságaira. A szakdolgozatom első felében elméleti megalapozást adok a később részletesen tárgyalt nemzeti sajátosságokhoz. A felejthetetlen gyermekkori olvasmányomból idézett mottó témába vágó üzenete: Ahogy a gyermekek is sokszor értetlenül állnak a felnőttek világának számukra érthetetlen szabályai előtt, úgy jelenthet kihívást a nemzetközi hivatalos kapcsolatok részvevőinek is a különböző kultúrák illemtani szabályai között való eligazodás.

6

II. Tudni illik, hogy mi illik II.1. Illik? Nem illik? A kulturált társas érintkezés során mindig felmerül a „hogyan” kérdése és ezzel együtt

a

legmegfelelőbb,

vagyis

társadalmilag

elfogadott

viselkedésmód

megválasztásának igénye. Az emberi viselkedéskultúrában sokféle viselkedési szabály érvényesül. Ezeket a viselkedési szabályokat a következő tulajdonságok jellemzik2: - történelmileg alakultak ki Az emberi közösségek kialakulása, s az e közösségekben érvényesülő magatartási szabályok fejlődése hosszú történelmi folyamat. Az ember az evolúció során - az állatok viselkedését csaknem kizárólag jellemző - ösztönös képességeinek nagy részét elvesztette. Magatartása nagyrészt tanult ismeretekhez igazodik. Bár a társadalmi fejlődés kezdeti szakaszában csak az állati ösztönöknek megfelelő szabályok - úgymint az életben maradás és fajfenntartás - érvényesültek, már a kezdetleges társadalmi csoportokba szerveződéssel egyidejűleg megjelent egyrészt e társadalmi kapcsolatok szabályozására vonatkozó igény, másrészt felmerült az egyéni, önálló viszonyulások kifejezésének problematikája. „E két pólus mentén jöttek létre az érintkezési, magatartási szabályok, amelyek mindenkor a meghatározott társadalmi fejlettségű közösség egyedeinek egymással való kapcsolatait irányítják.”3 - társadalmi mértékben érvényesülnek Már az ókori tudós, Arisztotelész Politika című államelméleti műve kimondja azt az azóta is megfellebbezhetetlen társadalomfilozófiai alapvetést, hogy „az ember társas lény”. Az embertársainkkal való kapcsolatteremtéshez és kapcsolattartáshoz éppen ezért szükségünk van különféle viselkedésformákra. Az emberi személyiség alapjai természetesen öröklöttek, genetikailag kódoltak, ebből kifolyólag meg nem változtathatók. Azonban az újszülött nem viselkedésminták birtokában jön a világra. Az érintkezési szabályok társadalmilag meghatározottak. Az ember egy élethosszig tartó szociális tanulási folyamat részese, melynek során a minket érő

társadalmi

hatások

következtében

értékrendszerünk,

nézeteink

szüntelen

formálódnak, alakulnak. Ezt szocializációnak nevezzük.

2

Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2000, 17. oldal Sille István: Az etikett és a protokoll kézikönyve – elmélettől a gyakorlatig itthon és külföldön, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998, 11. oldal 3

7

- mindennapiak A viselkedésünket mozgató játékszabályok hétköznapiak, azaz lépten-nyomon feltűnnek,

hogy

útba

igazítsanak

minket,

ha

elbizonytalanodunk

a

helyes

viselkedéstechnikai elem megválasztásában és segítségünkre legyenek felmerülő kétségeink eloszlatásában. Észre sem vesszük, pedig társas érintkezésünk minden mozzanatát behálózzák a viselkedésünket meghatározó szabályok. - beleivódtak az emberekbe Gyakran halljuk illetlenül viselkedő emberek jellemzésekor, azt a kifejezést, hogy „biztos nem volt gyerekszobája”. Ez a szólás is arra utal, hogy a társadalmilag elfogadott viselkedési normák, vagyis a jó modor elsajátítása már gyermekkorban elkezdődik. A viselkedési szabályok a nevelés és a hagyományos minták nyomán automatikusan és gyakran észrevétlenül rögzülnek bennünk. Míg egyes viselkedési normáknak még ismerjük, vagy ismerni véljük az eredetét, addig mások öntudatlanul öröklődnek generációról generációra. - logikusak A viselkedési szabályok mozgatórugói többnyire gyakorlati tapasztalatok és racionális megfontolások. Persze nem kis számban akadnak olyanok is, amelyeknél az ésszerűség keresése elhibázott lépés lenne. Legtöbbjük a mindennapi életben automatikusan érvényesül, többnyire öntudatlanul alkalmazzuk őket. - lassan változnak Változó idő – változó illemszabályok? Alig akad olyan szabály, mely örökérvényű volna. A viselkedési formáknak idővel változniuk kell, követve a minket körülvevő világ a változásait. „A mai viselkedési normáknak nem szabad gátat emelniük, változékonyaknak kell lenniük, nem szabad dogmákká merevedniük, hanem az idősek és fiatalok számára egyaránt elfogadhatóknak kell lenniük – és ez az ami megnehezíti a dolgot.”4

4

Inge Wolff: Farmer vagy szmoking? Modern illemkódex – A kulturált európai viselkedés illemszabályai, Trivium Kiadó, Budapest, 1998, 8.oldal

8

II.2. Protokoll, etikett, illem A társadalmi érintkezés történelmi fejlődéséből adódóan az érintkezés egyes területein eltérő, illetve különböző mértékben érvényesülő szabályok jöttek létre. A következő területeket különböztetjük meg - a szabályok merevségének sorrendjében, a legszigorúbbtól a legkötetlenebbig: - diplomáciai kapcsolatok; - nemzetközi hivatalos kapcsolatok; - belföldi hivatalos kapcsolatok; - magánkapcsolatok; - családi kapcsolatok. A területek között kölcsönhatásokat és átfedéseket figyelhetünk meg. A protokoll nemzetközi gyakorlata a diplomácia területén alakult ki, bár a társadalmi érintkezés mai szokásainak gyökerei a legősibb, primitív társadalmak érintkezésének szertartásrendjére vezethetők vissza. A diplomácia fejlődése mindig meghatározó szerepet játszott a hivatalos viselkedéskultúra alakításában. A protokoll szó bizánci görög eredetű, mely a protosz, azaz első és a kolla, vagyis enyv jelentésű szavak összetételéből származik, melynek eredménye a protokollon kifejezés volt. A protokollon a papirusztekercsre ragasztott előzéklapot jelentette, amelyre a tekercs adatait – hivatalos jóváhagyás, keletkezés ideje stb. – írták rá. A szó jelentése mára jelentős átalakuláson ment keresztül, melynek folyamatára a következőképp lehet következtetni: a protokollon mint előzéklap fontos hivatalos iratnak számított és mint ilyen, a nagy jelentőségű dokumentumok, szerződések, országok közötti megállapodások jegyzőkönyvének megjelölésére kezdték el használni. A szó eredeti értelmében tulajdonképpen az irattár rendjére utalt, ebben a jelentésében vonatkoztathatták a magas rangú világi kapcsolatokra – klasszikus értelemben diplomáciára – utalva annak betartandó, követendő rendjére. A protokoll kifejezés a magyar nyelvbe közvetlenül a görögből, illetve az olaszból is átkerült a XVI. század végén, de a jelenlegi írásmód feltehetően német közvetítéssel honosodott meg a XVIII. század során. A szó diplomáciai jelentése először a francia 9

nyelvben mutatható ki, a magyar nyelvhasználatban idővel ez a jelentés vált elsődlegessé. Az Idegen Szavak Kéziszótára szerint a fogalom diplomáciai jelentése: „protokoll gör, dipl I. 3. a kormányzati, főleg a nemzetközi udvariasság, diplomáciai érintkezés, tárgyalás stb. formaságainak szabályzata II. diplomáciai és sajtófogadásokkal, bemutatókkal kapcsolatos, ott szokásos”5. A kifejezés értelmezése a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint: „a protokoll: 1. (pol.) Nemzetközi tárgyalásokról felvett jegyzőkönyv 2. (pol.) Azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek megszabják a diplomáciai képviselők egymással való hivatalos érintkezésének a módját. 3. a) Valamely állam külügyminisztériumának ezzel foglalkozó osztálya. B) (átv., új, biz.) A hivatalos érintkezésre, különösen a hivatalos rendezvényekre, meghívásokra, megbeszélésekre vonatkozó íratlan szabályok, érvényben lévő szokásoknak az összessége.” A protokoll fogalmát – eltekintve a legtöbb nyelven elsődleges, magyarul azonban másodlagos jelentésétől: „jegyzőkönyv; nemzetközi tárgyalások alkalmával a tárgyalások eredményét rögzítő, mindegyik fél által aláírt okmány, amely az utólagos kormánymegerősítés után nemzetközi szerződés erejével bír”6 – egyre inkább alkalmazzák a diplomácián kívüli területeken is: a külkereskedelemben, a minisztériumi, vállalati hivatalos kapcsolatok, sőt a mindennapi közösségi-társadalmi kapcsolatok terén is. Az etikett szó hallatán többnyire középkori udvartartások vagy királyi paloták, előkelő társadalmi körök ceremoniális magatartása jut eszünkbe. A mai korra reflektálva a szó a hivatalos kapcsolatok bürokratikus merevséget, kimértséget idézi. Általános értelemben az etikett szó helyett leggyakrabban az udvariasság kifejezést használjuk. Az etikett fogalmára sokféle magyarázat, definíció született már, az alábbiakban lássunk ezek közül néhányat:

5 6

Idegen szavak kéziszótára, Ötödik, változatlan lenyomat, szerkesztette: Bakos Ferenc, Terra, Budapest, 1967 Idegen szavak kéziszótára, Ötödik, változatlan lenyomat, szerkesztette: Bakos Ferenc, Terra, Budapest, 1967

10

Az Idegen Szavak Kéziszótára szerint: „etikett (étiquette) fr 1. tört udvari szertartási és illemszabályok 2. az udvariassági szabályok, illemszabályok összessége. ”7 A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „A(z előkelő) társasági érintkezés formáinak megszabott rendszere”. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint: „A társadalmi érintkezés, viselkedés formáinak, illetve szabályainak előkelő vagy előkelősködő körökben, a diplomáciában stb. megszabott s rendszerint megmerevedett rendszere.” A magyar nyelvben az eredeti francia kifejezés (étiquette) először 1789-ben jelent meg. Egy évvel később, 1790-ben Kazinczy Ferenc ugyanebben a formában, mintegy 20 évvel később pedig már a jelenleg is használatos alakban (etikett) használta a kifejezést. A magyar nyelvben azóta is az utóbbi forma használatos, amely a fenti értelmezésben honosodott meg. Mindannyiunknak vannak gyermekkori emlékei szüleink jó modorra intő szavairól: „Ezt így illik! ” „Ezt nem illik!” Bár a szabályok miértjét nem minden esetben értettük, sőt időnként a szüleink sem, a szülői, majd iskolai nevelés, valamint a szocializáció útján belénk ivódtak, pszichológiai szakkifejezéssel élve interiorizálódtak, azaz belsővé váltak az általános viselkedési normák, illemszabályok. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „Illem: A társadalmi érintkezés, a jó modor, az udvariasság szabályainak összessége. Illemszabály: Az illem körébe vágó szabály. Illemtan: 1. Az illemszabályok összessége. 2. Ezt tartalmazó kézikönyv.” Az illemszabályok az emberi viselkedés legősibb szokásait foglalják magukban. A helyesnek tartott, korrekt magatartás íratlan vagy írásos gyűjteménye az illemtan.

7

Idegen szavak kéziszótára, Ötödik, változatlan lenyomat, szerkesztette: Bakos Ferenc, Terra, Budapest, 1967

11

Az illem összefüggésben van a törvénnyel, erkölccsel és a társadalmi konvenciókkal, de egyikükkel sem azonos. A törvény megszabja, mit kell és mit nem szabad cselekednünk, előírja jogainkat és kötelességeinket. Az erkölcs, az ember belső törvénye, belülről sugallja mi helyes, mi helytelen. A társadalmi konvenció a társadalom többi tagjának viszonylatában állít fel viselkedési szabályokat, célja, hogy az egyének társadalmi érintkezése olajozottan működjön. Az erkölcs a törvény, a konvenció pedig sok esetben az erkölcs előfutára. Az illemtan merít mindhárom forrásból és egyfajta viselkedési szabályzatot fogalmaz meg, amit „illik” betartani.

12

II.3. A protokoll és az etikett célja, haszna és szükségessége Életünk,

munkánk

során

szükségünk

van

az

embertársainkkal

való

kapcsolatfelvétel és –tartás különböző formáira. Szükségünk van bizonyos magatartási játékszabályokra, amelyek irányítják ezeket a viszonyrendszereket. Viselkedésünknek ez a külső formája azonban az idő múlásával alakul, változik - alkalmazkodva az új élethelyzet, életmód, környezet stb. által támasztott igényekhez, követelményekhez. Éppen ezért a viselkedési formák mindig visszatükrözik a társadalom szerkezetét, a hatalmi viszonyokat és a korszellemet. Mivel az új formák érzékenyen reagálnak e változásokra, a viselkedési normáknak nem szabad gátat emelni, nem szabad, hogy megmerevedjenek, változékonynak kell lenniük. A protokoll célja, hogy zökkenőmentes, udvarias, de legrosszabb esetben is elviselhető légkört biztosítson a hivatalos – kormányzati, elsősorban nemzetközi kapcsolatokban. A protokollszabályok nem kellő ismerete akaratlan és nem tudatos sértésekhez, konfliktusokhoz vezethet, melyek végül a tárgyalások megfeneklését illetve a kapcsolat megromlását, felbomlását eredményezheti. Persze senkitől sem várható el, hogy minden ország, minden kultúra illemszabályait ismerje, de a nyitott, érdeklődő magatartás minden nemzetközi partnerrel kapcsolatot létesítő illetve fenntartó személytől elvárható – legyen szó akár hivatalos, akár magán jellegű kapcsolatról. A protokoll és etikett hasznát, szükségszerűségét a szakirodalom a következőkben látja: - eszközt jelentenek, melyeket a kapcsolatteremtés, kapcsolatteremtés és – fenntartás során vethetünk be; - védelmet nyújtanak az ellen, hogy olyan hibát, sértést kövessünk el, amely negatív irányba sodorhatja és meghiúsíthatja a kapcsolatlétesítést és kapcsolattartást; - megvédenek attól, hogy ellenünk hasonló hibát kövessenek el; - érdemi segítséget jelenthetnek megrekedt tárgyalások továbblendítésében, kapcsolati válsághelyzet kezelésében; - taktikai eszközként is felfoghatók, melyeket figyelemfelkeltés, figyelemelvonás, időhúzás, megfélemlítés esetén alkalmazhatunk.

13

III. Általános magatartási normák III. 1. Általános magatartási normák a magánéletben A magánéleti megnyilvánulásokat két csoportba sorolhatjuk. Egyrészt, amikor hivatalos minőségben veszünk részt olyan társasági eseményen, ahol oldottabb, közvetlenebb a légkör; másrészt amikor úgymond „magunk” vagyunk. Nem feledkezhetünk meg arról a protokollbeli alapvetésről, hogy hivatalos minőségünkben sosem lehetünk „magunkban”. Ilyenkor többszörös értelemben képviselők vagyunk. Képviseljük, a hazánkat; a vállalatunkat, intézményünket, szervezetünket; azt a feladatot, melynek teljesítésére hivatottak vagyunk; és természetesen önmagunkat, saját egyéniségünket. E képviseletnek mindenkor tudatosnak és teljes körűnek kell lennie, hiszen viselkedésünk véleményformáló hatású az általunk képviseltek mindegyikére nézve. Hely és helyzet egyaránt alapja a megítélésnek, ezért tartózkodnunk kell azoktól, amelyek veszélyeztethetik az általunk képviseltek jó megítélését. A jó modor, az illő viselkedés a következő általános alapszabályokra épül: - tiszteletadás: Magánéleti viszonylatban alapvetően embernek, személynek szól. Cserébe hasonló tiszteletadás várhatunk el másoktól. A tiszteletadás az udvariassági formákban nyilvánul meg. Fontos a helyes mérték megtalálása. - mértéktartás: Minden megnyilvánulásunkat át kell hassa – a véleményünket kifejező

mindennemű

megnyilvánulásoktól

és

annak

stílusától

kezdve

az

öltözködésünkön át az étel- és italfogyasztásunkig. Se túlzásba esnünk, se kicsinyesnek lennünk nem szabad, az úgynevezett „arany középszer” megtalálása kell, hogy vezéreljen minket. - határozottság és szerénység: Az „arany középút” elve itt is irányadó. A határozottság csakis a szerénységgel párosulva - és fordítva - szolgálja leginkább jó modorunkat. - a jó ízlés, a ráérzés és a tapasztalat: Mind olyan elemi segítséget jelentenek, amelyek hiányában az illő viselkedés tanúsítása bizony nehézségekbe ütközhet. Így ha nem is vagyunk mindnek birtokában, törekednünk kell mindhárom megszerzésére, kialakítására. 14

III. 2. Általános magatartási normák a hivatalos életben A magánéleti viselkedési normákon túl/felül vannak olyan magatartásbeli szabályok, amelyek a hivatalos életben nélkülözhetetlenek. Ezek megértéséhez látnunk kell, hogy a hivatalos érintkezés minden esetben funkcionális feladat, elsődleges célja az adott ügy elintézése. Ehhez mérten az érintkezésbe lépő felek közti viszonyulásban az adott poszttal járó társadalmi funkció az előbbre való, megelőzve az egyén személyes megítélését. Az egyén személyiségi jegyei a megbízatás alá rendelődnek. „A magatartás, vagyis másokhoz, környezetünkhöz, a társadalomhoz való viszonyunk a viselkedésen keresztül jut kifejezésre. A viselkedésbe beletartozik a társasági megnyilvánulás minden formája és jelensége. Teljességében összefoglalni szinte lehetetlen (…). A magatartást nemcsak a viselkedési szabályok betartása vagy figyelmen kívül hagyása jellemzi, hanem a szabályok alkalmazásának mikéntje is. (…) A szabályok formális betartása mellett is a magatartás sokféle árnyalata éreztethető.”8 Gondoljunk csak arra, hogy egy köszönési formát hányféle hangsúllyal, intonációval lehet mondani és ebből kifolyólag hányféle – akaratlagos vagy akaratlan - üzenet közvetítésére, megítélés kifejezésére alkalmas.

8

Sille István: Az etikett és a protokoll kézikönyve – elmélettől a gyakorlatig itthon és külföldön, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998, 62. oldal

15

IV. Illem, kultúra és kommunikáció IV.1. Kulturális háttér – üzleti szemmel A társadalmi érintkezési szabályok helyes megválasztása nagyban segítheti a társadalmi, üzleti érvényesülésünket, vagy éppenséggel annak akadályává is válhat. Nemcsak üzleti partnerünket kell ismernünk, hanem abban a közegben is jártasnak kell lennünk, amelyben üzleti tevékenységet folytatunk – azaz ismernünk kell az adott kultúrát. Azt, hogy egy ország mitől „idegen” számunkra, a kulturális különbségek határozzák meg. E kulturális különbségek jelentősen befolyásolják a nemzetközi kapcsolatainkat is. Üzleti szempontból a kultúra egy olyan megkerülhetetlen tényezőnek tekinthető, amely az üzletfelek közötti kapcsolatokat döntően befolyásolja - kizárólag a kultúra kölcsönös ismeretére építkezve tudjuk üzleti kapcsolatainkat sikerre vinni. „A társadalmi érintkezés, annak tartalma és formája egyaránt a közösségi lét terméke és aktív alkotó ereje, amelyben kifejeződik az embereknek a teljes életterükhöz és élettevékenységükhöz való viszonya, ily módon a kultúra alapvető elemei közé tartozik.”9 A magatartás a munkában, a magánéletben és a másokkal való érintkezésben véghez vitt, erkölcsi jelentéssel bíró cselekedetek összessége, amely az egyén valamennyi tettére kiterjed és az egyénre jellemző. Kialakulásában szerepe van a családi, munkahelyi és más társadalmi körülményeknek, kulturális tényezőknek és az egyén erkölcsi tudatának. Különböző kultúrkörökben a magatartási normák, sőt azok megnyilvánulási formái, a viselkedési formák is eltérőek, az illemszabályok pedig még változatosabbak lehetnek. Ami tehát az egyik kultúra szerint elfogadott, máshol esetleg elutasított, vagy szélsőséges esetben akár ellenséges, sértő megnyilvánulásnak számít. Mivel az első benyomás az üzleti kapcsolatok kialakításánál is igen lényeges, jó tudni, mit várnak tőlünk az eltérő kulturális háttérrel rendelkező leendő üzletfelek az első találkozáskor. Míg egyes kultúrák közvetlenebb érintkezési szabályokat alkalmaznak, másutt szigorú normákhoz kell alkalmazkodnunk. Ahogy ez érvényes a mindennapi viselkedési normákra, úgy az üzleti viselkedésformákra is, ezért külföldön

9

Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2000, 18. oldal

16

ajánlatos a megfelelő protokollt követni – legalább a saját kultúránk által meghatározott keretek között. A mindennapi és az üzleti életre egyaránt igaz, hogy senki sem várja el tőlünk külföldön, hogy egy az egyben az adott ország kultúrája szerint viselkedjük – ez bizonyos esetben nagyon visszás lehet. A teljes azonosulásra való törekvés helyett a megfelelő hozzáállás a nyitott és tisztelettudó viszonyulás. Bár az üzleti élet magatartási normái kultúránként nagy eltéréseket mutathatnak, bizonyos szabályok mindenütt érvényesek: ilyen például az udvarias, előzékeny magatartás. Az üzletemberek hazai környezetben mindig az adott kultúra szabályainak és normáinak figyelembe vételével végzik üzleti tevékenységüket. Ilyenkor tudatában vannak, biztosak lehetnek a hazai viselkedési szabályokban. Külföldi üzleti útjaik során azonban tudatában kell legyenek annak, hogy külföldi partnereik számukra olykor ismeretlen vagy idegen magatartási szabályokat követhetnek. „A nemzetközi kereskedelemben való érvényesülés érdekében az üzleti élet szereplőinek

amellett, hogy tisztában kell lenniük a saját kultúrájukat alakító

tényezőkkel, nyitottan kell fogadniuk azokat a hatásokat, melyek a velük üzleti kapcsolatban álló nemzetek kultúráját formálják. Figyelembe kell venniük azt is, hogy a saját kultúrájuk olyan előítéleteket is táplált, melyek esetleg más kultúrákkal kapcsolatban tévképzetek kialakulását eredményezték. De tudniuk kell, milyen előítéletek élnek abban az idegen kultúrában, ahol éppen tevékenykednek. Mindez hiánya vagy figyelmen kívül hagyása súlyos félreértésekhez vezethet és hátrányosan befolyásolhatja az országok közötti kereskedelmi kapcsolatokat. ”10 A kulturális meghatározottság ellenére sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy kommunikáció mindig két ember, nem pedig kultúrák között zajlik – és bármennyire művelt és illemtudó személyről legyen is szó, ritka az olyan ember, aki tökéletesen megtestesíti az adott kultúra sajátosságait. Fontos látnunk azt is, hogy a kultúrák nem örökérvényűen rögzültek, hanem folyamatosan változnak, természetüknél fogva alakíthatók és külső hatások által befolyásolhatók. Azt sem szabad figyelmen kívül

10

Az üzleti élet enciklopédiája, Gemini Budapest Kiadó, Budapest, 1998, 7. oldal

17

hagyni, hogy egy adott kultúra nem feltétlenül egyformán jellemez egy egész országot, egy ország általános kulturális arculatán belül több szubkultúra is létezhet.

18

IV.2. Nemzetközi kapcsolatok és interkulturális kommunikáció A kultúra a kommunikáció fontos tényezője. A Magyar Értelmező Kéziszótár legátfogóbb értelmezése szerint a kultúra „az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége”. A fogalmat tovább szűkítve „a művelődésnek valamely területe, illetve valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulását” jelenti. A modern kommunikációelmélet nyelvén a kultúra - meghatározott területi és történelmi közösségben élő vagy élt emberek közös hiedelmeinek, értékeinek, normáinak és magatartás sémáinak, szokásainak és rítusainak rendszere. Ottlik Károly ezt így fogalmazza meg: „Nem lehetünk meg kultúra nélkül, mint ahogy a testünk sem képzelhető el génjeink nélkül. A kultúra a személyiség alapszövete.” A kultúra kontextus, amely a kommunikáció hatékonyságát felfokozza, hiszen bonyolult összefüggésekre, jelentésekre elegendő csupán utalni valamilyen jelzéssel. A társas helyzetek értelmezésében nagy szerepe van ezeknek utalásoknak. Mindezeket a kommunikációs sémákat a szocializáció során tanuljuk meg. A kultúra, mint közös kódrendszer gyorssá, zökkenőmentessé teszi a társas kommunikáció folyamatát, azonnali megértést és választ tesz lehetővé. A mindennapi kapcsolattartásban észre sem vesszük a kontextus jelentőségét. Természetes, hogy megértjük egymást, eligazodunk a kommunikációban. A modern társadalom azonban még az azonos kultúrában élők számára is számos olyan helyzetet teremt, amelyben az ember azzal szembesül, hogy nem ismeri a szövegösszefüggést, így nem érti meg a közlések mélyebb értelmét sem. Gondoljunk itt például a hivatalok zsargonjára. A köztudat a más kultúra megértésének legfőbb nehézségét a nyelvismeret hiányában látja. Ez valóban így van, a nyelv olyan kulturális alapkód, amely a megértés nélkülözhetetlen eszköze. De az emberi kommunikációnak vannak olyan univerzális elemei, amelyek minden emberben azonos, biológiai alapú kódban rögzítettek, és lehetővé teszik az általános, érzelmi megértést.

19

Biológiai kódja van a mimikának, a tekintetnek, a testtartásnak, a gesztusoknak, a verbális kommunikáció érzelemkifejező jegyeinek. Az értelmezésükkel kapcsolatos nehézségek a fogalmi gondolkodásra való átkódolásból adódnak, illetve abból, hogy minden kultúra kissé más vonatkoztatási keretbe helyezi őket, és ezért azokat könnyebb félreérteni. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár a kommunikációs üzenet megértése során a figyelem elsősorban a mimikára, a vokális csatornára és a test jelzéseire irányul, és csupán másodsorban koncentrálunk a megjelenésre és a környezeti tényezőkre, azok mégis fontos szociokulturális üzeneteket hordoznak. A ruhák, a kiegészítők, az ékszerek, a különféle díszek és a környezet jellemzői, a személyes tárgyak világa, valamint azok használatának módja, vagyis az úgynevezett statikus kommunikációs szignálok, közismerten kultúrafüggő kommunikációs tényezők. Az egyes kultúrákban igen jelentős eltérést mutatnak az érzelem kifejezésével kapcsolatos normák. Általában dél felé haladva érzelmileg erőteljesebben reagálnak a külvilágra,

északabbra

racionálisabbak,

kelet

visszafogottabbak, felé

haladva

“hűvösebbek”. pedig

Nyugatra

hagyománytisztelőbbek.

egyre Az

érzelemnyilvánítások játékszabályait a történelem írja. Különösen igaz ez a hivatalos, nyilvános szereplésekre. Idegen kultúrában mások a távolságtartás szabályai is. A távolságtartás szabályozásával szavak nélkül is kifejezhetjük a kapcsolat formális vagy informális jellegét. A távolság tükrözi ezen kívül a kommunikáló felek érzelmi viszonyát is, illetve kifejezhetünk vele társadalmi rangbeli vagy vallási különbséget is. Mások a nemek és a korosztályok viszonyát szabályozó kommunikációs normák, illetve más szabályok, hagyományok vonatkoznak a tekintetre, a test különböző tájainak fedésére vagy a másik megérintésére. A szavakban közvetített információt emocionális és értékelő elemekkel egészítik ki a metakommunikációs jelzések, amelyek kultúránkként jelentősen eltérnek. Eltérő gesztusok, arckifejezés jelzi az interakció folyamatával kapcsolatos véleményeket: egyetértést, megszólalási szándékot, nemtetszést stb.

20

A kommunikációt meghatározza a fentiek mellett, hogy a partnerek mit tartanak valóságnak.

Hogyan

helyezik

el

a

látottakat,

hallottakat

saját

érték-

és

tapasztalatrendszerükbe, és milyen szándékot és jelentőséget tulajdonítanak neki. Az értelmezést kultúránk, iskolázottságunk, környezetünk – család, csoportkötődéseink, a média iránti beállítódásunk stb. által közvetített modellek, kommunikációs minták alakítják. Ha más kultúrák képviselőivel kerülünk kapcsolatba, célszerű felmérnünk, megkérdeznünk, hogy viselkedhetünk-e a nálunk érvényes illemszabályok szerint. Ám ha erre engedélyt kapunk is, sose feledkezzünk meg arról, hogy partnereink kulturális beállítottsága által húzott határai nem feltétlen esnek egybe a mieinkkel. 11 A nemzetközi kapcsolatlétesítésben és kapcsolattartásban sokat segíthet, ha ismerjük ezeket a normákat. Megkönnyíti megértenünk, hogy partnerünk hol kívánja meghúzni a személyiségi jegyei és saját kultúrája által rá szabott határokat. Ennek közlését az illemszabályok szóban többnyire nem teszik lehetővé, azok ugyanis éppen e határok megőrzését hivatottak elősegíteni.

11

Inge Wolff: Farmer vagy szmoking? Modern illemkódex – A kulturált európai viselkedés illemszabályai, Trivium Kiadó, Budapest, 1998, 15.oldal

21

IV.3. A non-verbális kommunikáció jelentősége a nemzetközi kapcsolatokban A másokkal való kapcsolattartás nagymértékben megkönnyítheti, ha tudunk olvasni a testbeszéd jeleiből. Ha az egész test mondanivalójára odafigyelünk, megtanulhatjuk értelmezni a mozdulatok, gesztusok és a mimika által közvetített üzeneteket. Amikor valakivel beszélünk vagy valakit hallgatunk, nemcsak a szavait figyeljük hanem az egész embert. Ha összhang van a szavak és a testbeszéd között, akkor az illető hitelesnek tűnik, ha nincs összhang, alakoskodónak. Számos testi jel kíséri a kommunikációt: izzadás, pupillamozgás, apró rezdülések és látványos mozdulatok. Az emberi kommunikációs zavar jelei univerzálisak, például az elakadások a verbális kommunikációs folyamatban stb. Ezeket mind érzékeljük és megpróbáljuk értelmezni. A non-verbális kommunikációnak egyre nagyobb a jelentősége, hiszen a tudatalattink üzeneteinek megértését teszik lehetővé. A kutatások szerint a kommunikáció verbális elemei a közlések 35 %-át, míg a non-verbális kommunikáció elemei a közlések 65 %-át teszik ki. Vannak olyan jelek, melyeket minden ember egyformán használ, függetlenül a kulturális környezettől. Minden ember egyformán érti a barátság, a meglepődés, a harag jeleit. A helyeslés és tagadás kifejezésére, a bólintás és fejrázás is meglehetősen egységesen értelmezett testi jelekként ismeretesek, de ez alól vannak kivételek. A bolgárok például fordítva használják, mint a magyarok. A viselkedéskutatók mintegy 50-60 évvel ezelőtt felfigyeltek arra, hogy - annak ellenére, hogy nem beszéljük egymás nyelvét - milyen jól el tudunk „beszélgetni” idegen ajkúakkal, csupán a gesztikulációk útján. A

magatartáskutatók

szerint

azonban

nem

elég

csupán

az

egyes

megnyilvánulásokat érteni, ezeket összefüggéseikben szabad és érdemes vizsgálni. A testbeszédben ugyanis minden egyes mozdulat egy-egy szónak felel meg, amelyek csak összeolvasva állnak össze érthető mondattá. A mozdulatokon, a testtartáson, a szavainkat kísérő arckifejezésen, a szemkontaktuson kívül nagyban befolyásolja a

22

kommunikáció milyenségét, kimenetelét az is, hogy a beszélők milyen távolságra helyezkednek el egymástól, s az sem elhanyagolható szempont, hogy milyen kulturális környezetből származnak. A latin gesztusrendszer például bővebb és élénkebb, mint az északon élőké; a vidéki ember nem szereti a zsúfoltságot, feszült, nyugtalan lesz attól, ha a személyes terébe hatolnak, ezzel szemben a nagyvárosi emberek megszokták, hogy mások a személyes határainkon belülre – 46 cm és 1,5 méter közé – hatolnak, s igyekeznek magukat embertársaiktól viselkedésükkel elhatárolni. Már korábban is utaltam arra, hogy különböző kultúrákban más és más normák vonatkoznak az érzelem kifejezésére, melyek fontos non-verbális üzenethordozó tényezők. Említettem már a mindannyiunk számára ismerős kifejezéseket: „hűvös angolok”, „forróvérű spanyolok” és „mindig udvarias japánok”. Mindannyian azonnal fel tudjuk idézni az angolok tartózkodó kimértségét vagy a heves spanyol gesztikulációt vagy akár a japánokra oly jellemző mosolygó meghajlást – pedig ezúton csupán a testbeszédjük legszembetűnőbb jegyeit ragadjuk ki. Az egymástól jelentősen eltérő kultúrák közt megfigyelhető, hogy mennyire különböző e népcsoportok kifejezésmódja, ahogy szavak nélkül „beszélgetnek” egymással, idegenekkel. A nem szavakkal való közlés nem szándékos és nem tudatos közlésmód. Gyakran nem is vagyunk tudatában annak, miért is érzünk meggyőzőnek vagy éppen alakoskodónak egy beszélőt. A non-verbális kommunikáció eszköztára azonban elsajátítható, fejleszthető. A hivatalos (nemzetközi) kapcsolatok és az üzleti élet résztvevőinek különösen elengedhetetlen, hogy képezzék magukat, fejlesszék eszköztárukat a testbeszéd területén. Nagy önfegyelemmel alakítható, fejleszthető a testbeszéd, így egyre tudatosabbá is válhat. Ám ha mozdulataink, gesztikulációnk nem az egyéniségükből fakadnak, akkor arra hosszú távon fény derül. Az apró jelekből megérezhető a jellem és a viselkedés közötti ellentmondás - ha valóban figyelünk embertársunkra.

23

A szavak az információ átadását szolgálják, a mimika, a testtartás, a gesztusok pedig a beszélő érzelmeit fejezik ki. A testbeszéd elemei színesítik, pontosítják és személyesebbé teszik, érzelmileg egészítik ki beszédünket. Mivel minden ember érzelmi lény, és a döntéseit a legtöbbször érzelmi alapon hozza, ezért érthető, miért oly fontos, hogy felismerjük és értelmezni tudjuk üzleti partnerünk metakommunikációját. Ha jól ismerjük a szavak nélküli kommunikálás eszközrendszerét, és tudatosan használjuk azt, akkor sokkal egyszerűbbé, egyértelműbbé válik a kommunikációnk, hamarabb és pontosabban megértetjük magunkat és értjük meg a másikat. Kevesebb lesz a félreértés a kapcsolatainkban, és ez nagymértékben megkönnyíti az életünket, hivatalos (nemzetközi) vagy üzleti kapcsolatainkat.

24

V. Viselkedési elvárások az üzleti életben A nemzetközi partnerekkel történő munkavégzés - akár itthon, akár külföldön szaktudáson, nyelvi, földrajzi ismereteken túl a sajátos helyi illemszabályokban való jártasságot is megköveteli. Bár a jó modor, az illem általános szabályai általában nemzetköziek, összehasonlítva a világ különböző tájainak illemszabályait azt tapasztalhatjuk, hogy az alapok közel azonosak, csak a történelmi fejlődés során eltérő vonásokkal gyarapodtak, a fejlődésnek megfelelően alakultak. Az alapvető cél mindenütt az, hogy az emberek közötti érintkezést minél zavartalanabbá és gördülékenyebbé tegyük. David Robinson nyomán, az első benyomás analógiájára az üzleti viselkedés „aranyszabályai” a következők: Becsület

–

cselekedjünk mindig tisztességesen

Erény

–

soha ne legyünk önzőek, neveletlenek

Nyelvtudás –

így közvetíthető hozzáállásunk, értékrendünk

Okosság

logikus, ésszerű gondolkodás

–

Megjelenés –

ügyeljünk a külsőnkre

Álláspont

–

érvelésünk tükrözze gondolkodásunkat

Szavak

–

gondolkodjunk megszólalás előtt12

Összefoglalva: a helyes viselkedés alapja mások érdekeinek és érzéseinek figyelembe vétele - ezzel bizonyítva partnerünk fontosságát, illetve az iránta érzett tiszteletünket. A nemzetközi kapcsolattartás nem csupán a nyelvi, földrajzi és egyéb szakmai ismertek, hanem a helyi illemszabályok ismeretét is megköveteli. Magán vagy hivatalos ügyeink intézésekor – legyen az akár külszolgálati munka vagy külföldi vendég hazai fogadása stb. – a sajátos viselkedési szokásokban, konvenciókban és rítusokban való járatlanságunk igen kellemetlen helyzeteket szülhet. Ez nem csak személyes

12

David Robinson: Az üzleti élet illemtana, Perfekt Kiadó, Budapest, 2001, 15.oldal

25

megítélésükre, de üzleti tevékenységünkre is hátráltató, negatív hatással lehet, szélsőséges esetben akár végzetes következményekkel járhat. Bár a különböző kultúrák, kultúrkörök követendő viselkedési normái nagyarányú hasonlóságot mutatnak, vagyis a világ szokáskincsének csak kisebb hányada tér el a miénktől. Nem ellentmondás, hanem a kommunikáció sokszínűségét mutatja, hogy ugyanazon nyelvet beszélő közösségek tradícióiban is a történelmi fejlődés és a társadalmi berendezkedés különbözősége miatt jelentős eltérések vannak. A nemzetközi kapcsolatok

területén

tevékenykedők

számára

különösen

fontos

e

sajátos

viselkedésformák ismerete, hiszen a nemzetközi kapcsolattartás számos olyan kihívást tartogat az üzleti élet szereplői számára, amelyekkel hazai környezetben nem találkoznak. Számukra elengedhetetlen érteni a kulturális szignálokat, ismerni a az egyes kultúrkörökhöz tartozó alapvető szokásokat: - az idő- és a térérzékelést -

a testbeszéd sajátosságait

- az üzleti tárgyalások dinamikáját - a telefonhasználattal és - a vendéglátással kapcsolatos tudnivalókat és - a nyelvi tabukat stb. Országonként változik azoknak a kultúrával kapcsolatos kérdéseknek a köre, amelyekkel nemzetközi ügyleteink alkalmával találkozunk. Ezek helyenként még országon belül is eltérőek lehetnek. Vannak olyan országok, ahol igen merev struktúrák alakultak ki, s ahol az érvényesülés érdekében bizonyos szabályokat feltétlenül érdemes betartani; másutt viszont szinte mindent szabad.

A továbbiakban három ország – Magyarország, Spanyolország és Kína – viselkedéstechnikai elemeit fogom összehasonlítani, de először lássuk ezen országok általános jellemzését.

26

VI. Magyarország (Magyar Köztársaság)

Magyarország zászlaja VI.1. Földrajzi fekvés, éghajlat Magyarország nagyjából Európa közepén, a Kárpát-medencében helyezkedik el. Magyarország 7 országgal határos - Nyugaton Ausztriával, északon Szlovákiával, északkeleten Ukrajnával, keleten Romániával, délen a volt Jugoszlávia utódállamaival, Szerbiával, Horvátországgal és Szlovéniával. Az ország domborzatát illetően nincsenek nagy szintkülönbségek, a felszínt alföldek, dombságok és középhegységek tarkítják. Magyarország három éghajlati terület határán helyezkedik el: időjárását a keleti nedves kontinentális, a nyugati óceáni és a déli-délnyugati mediterrán hatás alakítja. VI.2. Történelmi vezérfonalak (1945-től) A II. világháború háború utáni néhány éves többpárti parlamentáris demokrácia után a megszálló szovjetek segítségével a kommunisták vették át a hatalmat, és az országban egypártrendszer alakult ki. Az 1950-es évek első felében Rákosi Mátyás vezetésével a sztálinizmus mintájára kiépített totális diktatúra valósult meg hazánkban. 1956-ban forradalom tört ki, Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a népfelkelés sodrában szakított a Varsói Szerződéssel, kikiáltotta Magyarország semlegességét, és visszaállította a többpártrendszert. A forradalmat szovjet csapatok verték le, és a Moszkva által kijelölt új pártvezető, Kádár János által alakított új kormány visszaállította a kommunista egypártrendszert. „A Szovjetunió által irányított politikai-gazdasági szövetség (KGST vagy „szocialista tömb”) többi országához képest a Kádár-rendszer a 60-as évektől a kommunista diktatúra egy viszonylag enyhe változatát alakította ki, amely a 27

hidegháború évtizedei ellenére a nyugat-európai országokkal is bizonyos kapcsolatot tarthatott. Az ország konszolidálásához külföldi segélyeket is igénybe vettek, ami az 1973-as olajválság után Magyarország teljes eladósodásához vezetett. Gorbacsov szovjet pártfőtitkár reformjai Magyarországon is megnyitották az utat a rendszerváltás felé az 1980-as évek végén.” A 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás, legfontosabb politikai gyümölcse az köztársaság kikiáltása volt október 23-án, majd 1990-ben a köztársaság első demokratikus országgyűlésének, kormányának, köztársasági elnökének, illetve a tanácsokat felváltó demokratikus önkormányzatoknak a megválasztása. A politikai átalakulás azonban a súlyos gazdasági helyzetet nem enyhítette. A társadalmi intézmények átalakulása csak lassan történt meg. Magyarország 1990-től kezdve a nyugati (euroatlanti) integrációra törekedett. 1999-ben tagja lett a NATO-nak, majd 2004. május 1-jétől az Európai Uniónak. 13

VI.3. Politika, Jogrendszer

Magyarország államformája köztársaság, politikai berendezkedése parlamentáris (népképviseleti) liberális demokrácia. Az alkotmány legutóbbi átfogó módosítása 1989. október 23-án lépett életbe. A köztársaság a népszuverenitás elvére épül, a közhatalom gyakorlása pedig csak a jogállam keretein belül lehetséges. A köztársasági elnököt 5 évre választja meg az Országgyűlés, 2005 nyara óta magyar köztársasági elnök Sólyom László. A népképviselet legfőbb szerve az Országgyűlés (parlament), melynek 386 parlamenti képviselőjét négyévente választják. A képviselők megválasztják a miniszterelnököt, aki megalakítja kormányát. A 2006 júniusában megalakult kormányt az MSZP (Magyar Szocialista Párt) és az SZDSZ (Szabad Demokraták Szövetsége) koalíciója alkotja, az MSZP-s Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök.

13

Wikipedia - A szabad lexikon http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g#T.C3.B6rt.C3.A9nelem 2007. április 21.

28

VI.4. Népesség Magyarország népessége 2006 végén mintegy10 millió fő. A lakosságon belül egyre jobban csökken a fiatalok aránya, a népesség fokozatosan elöregszik. Az aktivitási ráta 54%-os szintje kifejezetten alacsony Magyarország a térség többi országához képest viszonylag homogén etnikumú. Az etnikai megoszlás a 2001-es népszámlálás adatai szerint: Magyarok

9 416 045

Más nemzetiségűek

300 141

•

Romák és cigányok 190 046

•

Németek

32 233

•

Horvátok

15 620

•

Szlovákok

17 693

•

Románok

7 995

•

Ukránok

5 070

•

Szerbek

3 816

•

Szlovének

3 040

•

Kisebbségi önkormányzattal rendelkező egyéb nemzetiségek

(lengyelek, görögök, bolgárok, rutének, örmények) - összesen 8 547 •

Hivatalosan nem elismert kisebbséghez tartozók (pl. zsidók,

kínaiak stb.): összesen 16 08114 VI.5. Vallás Magyarország alkotmánya biztosítja a vallásszabadságot, valamint kimondja, hogy nem szabad senkit hátrányosan megkülönböztetni hite vagy vallása miatt. Ettől függetlenül a nagyobb vallások kedvezményekben részesülnek, például hittant oktathatnak az iskolákban, és az egyházak részesülnek az adóbevételekből is. Magyarországon kb. 150 hivatalosan bejegyzett egyház és számos bejegyzés nélküli egyházi csoport működik. Ezzel együtt a becsült számuk 200-300. Mivel egy adott vallásra több egyház is alakulhat jellemzően, ezért a hazai vallások száma ennél kevesebb. 14

Wikipedia – A szabad lexikon http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g#N.C3.A9pess.C3.A9g 2007. április 21.

29

A 2001-es népszámlálás adatai szerint: római katolikusnak vallotta magát a lakosság mintegy 50%-a. 15% a református, 3% az evangélikus, 2,6% a görög katolikus, 0,18% a baptista, 0,16% az ortodox, 0,13% az izraelita felekezethez tartozónak sorolta magát. A lakosság 0,94%-a egyéb illetve ismeretlen felekezet tagja, 10,1% pedig nem válaszolt a kérdésre. Miniszterelnöki

Hivatal

Kormányzati

Stratégiai

Elemző

Központjának

megbízásából a Median közvélemény-kutató által végzett országos reprezentatív felmérésének eredménye 2004-ben: A megkérdezetteknek csupán 13%-a kötődik valamelyik nagy keresztény egyházhoz, több mint a fele a „maga módján vallásos”, azaz nem követi és nem azonosul egyik egyház tanításaival sem. A nem vallásosak aránya 25%. VI.6. Nyelv Anyanyelvi megoszlás a 2001-es népszámlálás adatai szerint (9 657 209 válaszadóból): magyar: 9 546 374, más nyelv: 152 072.15

15

Wikipedia – A szabad lexikon http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g#Etnikai.2C_nyelvi.2C_vall.C3.A1si_megoszl.C3.A1s 2007. április 21.

30

VII. Spanyolország (hivatalosan Spanyol Királyság, spanyolul és galíciai nyelven Reino de España, katalánul Regne d'Espanya, baszkul Espainiako Erresuma, aráni nyelven Regne d'Espanha)

Spanyolország zászlaja VII.1. Földrajzi fekvés, éghajlat Spanyolország Délnyugat-Európában, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között elterülő Ibériai-félszigeten helyezkedik el. Nyugaton Portugália, északon Franciaország határolja. Domborzatát

túlnyomórészt

hegységek

jellemzik,

magasföldekkel,

folyóvölgyekkel. Az ország éghajlata az északi területeken mérsékelt, a Földközi-tenger partvidékén mediterrán. VII.2. Történelmi vezérfonalak Spanyolország történetében 1492 nemcsak Kolombusz Kristóf nagy horderejű vállalkozása, Amerika felfedezése miatt fontos történelmi évszám, más jelentős esemény is köthető hozzá: a mór hódítók által uralt területek (Granada) visszafoglalása, amely a spanyol államiság születéséhez vezető folyamat kezdete. A spanyol államalapítás 1512-re tehető, akkor egyesült Kasztília, Aragónia és Navarra. 1492 egyúttal Spanyolország nagyszabású vállalkozása, a spanyol gyarmatbirodalom kialakításának is kezdetét jelenti.

31

Az ezt követő évszázadok során hatalmas területekkel bővült, majd ugyancsak hatalmas területi veszteségek során jelentősen csökkent a spanyol birodalom, mígnem 1898-ban, a spanyol-amerikai háborúban elszenvedett vereség folytán Spanyolország nagyhatalmi törekvései végképp derékba törtek - leszámítva néhány, a mai napig fennmaradt afrikai gyarmatot. Markáns korszak a spanyol történelemben Francisco Franco diktatúrája az 1940es évektől egészen a diktátor 1969-ben bekövetkezett haláláig. A korszak a nemzetközi kapcsolatok viszonylatában azért jelentős, mert a francoi Spanyolország jó kapcsolatban állt a náci Németországgal – éppen ezért Spanyolország egészen 1955-ig nem válhatott ENSZ taggá. János Károly herceg 1975-ös megkoronázása után, az ellene megkísérelt katonai puccs leverésével megszilárdította hatalmát és sikerült Spanyolországban fenntartania a polgári hatalmat. Spanyolország, a hajdani birodalom széthullását követően elmaradott agrárország lett, és csak az 1960—70-es években indult fejlődésnek. Fordulópontot jelent az ország gazdasági életében az 1989. évi Európai Unió-s belépés, mellyel kezdetét vette a fokozatos „europaizálódás” az üzleti kapcsolatokban is. VII.3. Politika Spanyolország államformája alkotmányos monarchia, a jelenleg érvényben lévő alkotmány 1978-ban lépett érvénybe. Az állam feje a király: I. János király, 1975 óta. A törvényhozó hatalom a Kongresszusból (Congresso de los Diputados) és a Szenátusból (Senado) álló kétkamarás parlament, a Cortes Generales kezében van. A képviselőket és a szenátorokat általános választásokon választják, mandátumuk négy évre szól. Az ország vezetését a miniszterelnök (jelenleg: José Luis Rodríguez Zapatero) és helyettese, valamint a miniszterek alkotják. Mindannyian a Cortesnek felelnek. A végrehajtó hatalmat az uralkodó által javasolt, az Országgyűlés által megválasztott kormányfő által vezetett Miniszterek Tanácsa irányítja. Spanyolország 1986 óta az Európai Közösség tagja. Spanyolország 1996-tól NATO tag. 1980-tól Katalónia és Baszkföld autonómiát élvez. Ez az autonómia azonban korántsem felhőtlen, inkább megosztottságot szült és a politikai erőszak folyamatos

32

forrása. Ez különösen igaz az északi baszk területekre, ahol erős a Spanyolországtól való teljes függetlenedés igénye. Spanyolország

a

mai

napig

nem

mondott

le

Gibraltár

területének

visszaszerzéséről, amely 1704 óta brit fennhatóság alatt áll. VII.4. Jogrendszer A spanyol jogrendszer polgári jellegű, amelyben helyi viszonyok is tükröződnek. Nem fogadja el magára nézve a Hágai Nemzetközi Bíróság illetékességét. Választójoggal rendelkezik minden, 18 év feletti állampolgár. VII.5. Népesség A lakosság lélekszáma mintegy 39,2 millió, melyből körülbelül 5 millióan a fővárosban, Madridban, illetve annak peremkerületeiben élnek. A lakosság etnikai összetétele: Spanyol 66°% Katalán

24%

Baszk

2,5%

Galíciai 6% Cigány

1,5%

A spanyol társadalom iskolázottsági szintje magas, a 15 éves és annál idősebb korosztály 97%-a írástudó. A tankötelezettség 6-16 éves korig tart. Az oktatás a tankötelezettek számára ingyenes. A lakosság mintegy 37%-a foglalkoztatott - a lakosság összlétszámához viszonyítva. A foglalkoztatási szerkezet szektorok szerint: szolgáltatás 53%, ipar 24%, mezőgazdaság 14%, építőipar 9%. VII.6. Vallás A lakosság nagyjából 98%-ban római katolikus keresztény hitvallású, a fennmaradó mintegy 2% protestáns, zsidó vagy mohamedán. Bár a lakosság túlnyomó többsége római katolikus, még sincs hivatalos vallása az országnak. 33

Spanyolországban számos, a katolikus vallással összefüggő ünnepet tartanak. Talán az egyik legismertebb a húsvét hetét megelőző böjti időszakban tartott zarándoklat Santiago de Compostelába. A helyi vallási ereklyéknek köszönhetően melyeknek csodatevő erőt tulajdonítottak - a középkorban ez volt Jeruzsálem és Róma után a harmadik legfontosabb keresztény zarándokhely. A Santiago a Jakab név spanyol megfelelője. A hagyomány azt tartja, hogy Jakab apostol sírja a compostelai templom alatt van. VII.7. Nyelv Az ország hivatalos nyelve a spanyol. A második hivatalos nyelv, a katalán mellett a harmadik az aráni (az okcitán nyelvjárása). A lakosság többsége kasztíliai dialektust beszél. Az üzleti életben is ez az elterjedt. Északon a baszkok baszk nyelvet, északnyugaton a galíciaiak gallegot, északkeleten a katalánok saját anyanyelvüket, a katalánt beszélik. A napjainkig ható etikett egyik forrása ez az ország. Feltűnően hangsúlyos a mindennapi életben az udvariasság. Természetesen erősebb a gesztikuláció, és hangosabb a beszéd, hiszen ez a déli népek sajátosságaként jelenik meg.

34

VIII. Kína (Kínai Népköztársaság, Zhōnghuá Rénmín Gònghéguó)

Kína zászlaja VIII.1. Földrajzi fekvés, éghajlat Kína Kelet-Ázsiában fekszik, annak legnagyobb országa. Egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak területei. Az ország 1949-ben az ország két részre szakadt: a Kínai Népköztársaság, Peking (北京, Běijīng) fővárossal, illetve a Tajvan (台灣, Taíwān) szigete és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Taipei fővárossal. Eleinte az utóbbit ismerték el nemzetközileg - még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is tajvani képviselők ültek -, ám az 1970-es években tapasztalt amerikai-kínai közeledés után megváltozott a helyzet. Ugyan ma nem tekintik önálló államnak Tajvant, az amerikai erők mindeddig megakadályozták, hogy a Kínai Népköztársaság bekebelezze. Az ország domborzatát jobbára a hegységek és fennsíkok jellemzik. Kína mintegy háromnegyed része magashegység, melyet csak keleten, a tengerpartok közelében, a nagy folyók alsó szakasza mentén tarkítanak termékeny alföldek. Kína éghajlata délen szubtrópusi monszun, míg az északi, tengerhez közeli vidékeken a nedves kontinentális, beljebb száraz kontinentális, illetve Belső-Mongólia egyes vidékein a mérsékeltövi sivatag éghajlat jellemző. A magashegységekben és Tibetben hegyvidéki éghajlat van. A tájfunok és áradások minden évben hatalmas károkat okoznak.

35

VIII.2. Történelmi vezérfonalak Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Írott történelme több mint 4000 évre tekint vissza. A mondabeli első kínai császár Huang Di, i. e. 2100-ban megalapítja az első kínai államot a mai Peking környékén, majd megkezdődik a többi kínai királyság kialakulása is. Beijing, a mai Peking elődje több mint 800 évig volt Kína fővárosa, ma is ez az ország politikai, gazdasági és kulturális központja. I. e. 221-re tehető, hogy Qin állam legyőzi a többi tizenegy nagy fejedelemséget, és létrejön az egységes kínai állam. Az egységes birodalom megalakulása óta lényegében egységben, a különböző dinasztiák vezetésével és a többi kultúrától elzárva fejlődött egészen a XIX. századig, amikor is az angolok félgyarmati sorba taszították. Az első, i.e. 2200 körül uralkodó Hszia-dinasztia és az utolsó, 1911-ben trónjától megfosztott Csin nevű császári uralkodóház közti évezredek során olyan korszakalkotó találmányok születtek Kínában mint a papír, a puskapor, az iránytű és a könyvnyomtatás. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (nyomtatás, puskapor, porcelán, selyem) már az ókorban ismert volt Kínában. Az 1644 és 1911 között uralkodó mandzsu Qing-dinasztia húzza meg Kína jelenlegi határait, amint elfoglalja Tajvant és Tibetet, valamint megegyezik Kína északi határáról Oroszországgal. A terjeszkedés a 18. század végéig tart, amikor is megindul Kína bomlása. A XIX. századi ópiumháborúk során Kína angol függőségbe kerül. Egészen a XX. század közepéig tart a különböző nagy- és középhatalmaknak való kiszolgáltatottság időszaka. Idővel az elnyomott tömegek addig növelték az erejüket, mígnem 1911-ben polgári demokratikus forradalom döntötte meg a császárságot. Az utolsó uralkodó trónfosztását követően Szun Jat-szen rakta le a Kínai Köztársaság alapjait, így Csang Kaj-sek vezényletével 1927-ben létre jöhetett a köztársaság. Az időközben megalakuló népi egységfront 1925-ben polgárháborúba kezdett, amely 1949-ig különböző okok és elvek mentén folyamatosan tartott. Ekkor a kommunisták kiszorították Tajvan szigetére a demokrata Guomintang pártot (Nemzeti Párt). A Mao Zedong (Mao Ce-tung) vezette kommunisták magukhoz ragadták a hatalmat és létrehozták a Kínai Népköztársaságot. 1950-ben Tajvanon létrejött a Kínai 36

Köztársaság. 1958-ban Mao meghirdette a sztálinista politikát átvevő „Nagy ugrást”, amely az 1966-69-es kulturális forradalomban teljesedett ki. A kommunista rendszer napjainkban is fennáll, bár az 1970-es évektől kezdve Kína folyamatosan bontja le merev, diktatórikus rendszerét, és halad a kapitalista gazdaságpolitika felé. Miközben a kommunizmus végig rendszeren maradt, kétségbevonhatatlan igény alakult ki a demokratikus reformok iránt - ezt támasztják alá az olyan események, mint például a demokráciát követelő 1989-es diáklázadás, melyet a karhatalom vérbe fojtott. Kína jelenleg 23 tartományból, 5 autonóm területből, 4 közvetlenül a központi kormány irányítása alá tartozó nagyvárosból (Peking, Tianjin, Shanghai, Chongqing) és két különleges közigazgatási körzetből (Hongkong, Makao) áll. Kína szuperhatalom, ma a világ harmadik katonai, második gazdasági potenciálja, 1,3 milliárd lakosával a világ legnépesebb állama. VIII.3. Politika A Kínai Népköztársaság pártállam. Az országot a Kommunista Párt, Kína egyetlen törvényes pártja irányítja. A Párt főtitkára az államelnök. A jelenlegi alkotmányt az ötödik Országos Népi Gyűlés 1982 decemberében megtartott ülésén fogadták el. Az alkotmány első fejezete szerint a Kínai Népköztársaság szocialista állam, a munkásosztály által vezetett, a munkás-paraszt szövetségen alapuló „népi demokratikus diktatúra”. A nép az Országos Népi Gyűlésen és a különböző szintű helyi népi szervezeteken keresztül gyakorolja az államhatalmat. A választási törvény többfokozatú választási rendszert írt elő. Az alsó, helyi szinteken közvetlen, a felsőbb, országos szinteken közvetett választások vannak. Országos Népi Gyűlésnek 2977 tagja van, amelynek minden egyes képviselője a Kommunista Párt tagja. A képviselőket helyi szinten választják. A Kínai Népköztársaságban az Országos Népi Gyűlés a legfőbb államhatalmi szerv, itt választják meg a minisztertanácsként működő kormánytestületet, az Állandó Bizottságot, amely a valós hatalom birtokosa. A Kínai Népköztársaságban hivatalosan sem valósítják meg a három hatalmi ág szétválasztását, bár a fő állami funkciókat végző szervek jól elkülöníthetők egymástól.

37

VIII.4. Jogrendszer A kínai jogrendszer az alkotmányosság és a szokásjog keveréke, melynek fő szabályozási területe a büntetőjog.

VIII.5. Népesség Kínának jelenleg mintegy 1,3 milliárd lakosa van, így a világ legnépesebb országa. A világ lakosságának egy hatoda él itt. A lakosság etnikai összetétele: Kína lakosságának 95%-a kínai, azonban ez a népcsoport nem egységes. Jelenleg a Kínai Népköztársaságban 56 népcsoportot tartanak számon. Közülük a legjelentősebb a Han népcsoport, amely Kína lakosságának mintegy 60%-át adja. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rengeteg népcsoportot ide soroltak be, és erőszakosan kínaizáltak. A lakosság fennmaradó részét képező népcsoportok: csuang, ujgur, huei, ji, tibeti, miao, mandzsu, mongol, puji, koreai és egyéb. Kínában a felnőtt férfiak 84%-a, a nők 62%-a írástudó. Az iskolás korú gyerekek 96%-a kezdi el az iskolát, de csak 65%-uk fejezi be. A felnőttoktatás ingyenes. A foglalkoztatottak aránya a lakosság összlétszámának 54%-a. A foglalkoztatási szerkezet a következőképp alakul: mezőgazdaság és erdőgazdálkodás 60%, ipar 22%, szolgáltatás, hírközlés és kereskedelem 18%. VIII.6. Vallás Kínára egyféle kulturális sokszínűség jellemző. Amelyet az is jól mutat, hogy három életfilozófia: a taoizmus, a konfucizmus és a buddhizmus is elterjedt. A taoizmus a legendás filozófus, Lao-ce (Lao mester) tanításain alapul. „A taoizmusban a tao, vagyis út a természeti világ körforgását leíró terminusból a végső „isteni hatalom” fogalmává válik. ”16 A tao fő eleme a titokzatos természeti erő, amit bizonyos mágikus módszerek segítségével az ember is kiismerhet. Így úrrá válva a természet felett megértheti a múltat, és előre láthatja a jövőt is. Ez a gondolat adja a taoizmus elméleti alapját. Lényege a természet egyensúlyának fenntartásában rejlik, a 16

A világ vallásai, Ventus Libro Kiadó, Budapest, 2006, 70. oldal

38

jin és a jang, az egymásnak feszülő két véglet erejének féken tartása és befolyásolása útján. Minden létező dolgot áthat a jin és a jang kettősének örök küzdelme. A taohoz, vagyis a világtörvényhez való minél tökéletesebb alkalmazkodáshoz le kell mondani az egyéni vágyakról, mert az emberi szenvedély meghiúsíthatja azt. Ez a tökéletes állapot, a nemcselekvés (vu-vei) állapota. A taoizmus két legfontosabb szövege Lao Ce „Tao-te King” (Az Út és az Erény Könyve) és a Chuang Tzu „Belső Fejezetek” című könyvei. A konfucianizmus nem mondható a szó szoros értelmében vallásnak, hiszen nem egy istenalakot állít kultusza középpontjába, hanem Konfuciuszt (i.e. 551-479) a reformpolitikust és tanító bölcset, illetve az ő tanait. Szigorú etikai és morális rendszere a kínai világlátás szerves része, áthatja a kínai emberek világhoz való viszonyát. „Konfuciusz szerint a társadalom alapegysége a család. Ahhoz, hogy képesek legyünk fenntartani az otthon harmóniáját, a kapcsolatoknak a kölcsönös felelősségre kell épülniük. Ez a szabály az uralkodó és az alattvaló, a férj és a feleség, az apa és a fiú, az idősebb és a fiatalabb testvér és a barátok közötti kapcsolatokra is igaz. Mivel az utolsót kivéve a felsoroltak mindegyike hierarchikus viszony, a rang és az életkor igen fontos szerepet játszik az emberek érintkezésében. Az egyén minden cselekedete kihat a családra; a gyermeki engedelmességnek kiemelkedő jelentősége van. A nyájasság, igazságosság, az intelligencia és a hűség erényei mély tiszteletet érdemelnek.”17 A buddhizmus megalapítója Gautama Sziddharta herceg, a harcosok kasztjából i. e. 560–480 között élt. Buddha megvilágosodottat jelent, mely Sziddharta herceg harminc éves kora körüli megvilágosodására utal. Buddha szerint a betegség, a szenvedés és a halál mindenki osztályrésze. A szenvedés a tudatlanságból fakad, és úgy lehet megszüntetni, ha felismerjük, hogy a szenvedés a függőségből, a vágyak pedig a tudatlanságból fakadnak. Az egész élet szenvedés, melynek oka az élethez való ragaszkodás. Az, aki tud, képes megszabadulni a függőségtől, akinek sikerül lemondania a vágyakról, az kiszabadul az újabb szenvedéseket hozó újjászületésekből, és így eléri a nirvánát. A Nirvána nem a teljes megsemmisülés, hanem a léten túli, szavakkal ki nem fejezhető állapot a mahajana irányzat szerint, míg a hinajana szerint csak a vágyak kialvása. Gautama tanairól egyetlen sor írás sem maradt fenn, azokat később tanítványai foglalták írásba. 17

Rerri Morrison, Wayne A. Conaway, George A Borden, PhD: Meghajlás vagy kézfogás? Üzleti etikett a világ ötvennyolc országában, Alexandra Kiadó, Budapest, 1994, 213. oldal

39

A vallás terén a politika az ateizmus mellett tör lándzsát, de az alkotmány tartalmazza - bizonyos keretek között – a szabad vallásgyakorlatot. A buddhizmus, az iszlám és a kereszténység irányzata a legjellemzőbb. VIII.7. Nyelv A hivatalos nyelv a központi sztenderd szerint szabályokba foglalt kínai, amely a mandarin dialektusra épül. A lakosság 70%-a beszéli ezt a nyelvjárást, de sokan használják a kantoni, a vu és a kedzsia dialektust is. A kínai írás körülbelül 3000 éve született. A jellegzetes, szótagokat jelölő kínai karakterek azóta használatban vannak, igaz csak Tajvanon és Japánban. Kínában a Mao Ce-tung által bevezetett egyszerűsített kínai írást használják. A kínai legelterjedtebb latin betűs átírása a pinjin. Jelenleg a világon legtöbb ember a kínai nyelvet beszéli anyanyelveként, mintegy 1,2 milliárdan vannak ilyenek. Hivatalos nyelv Kínában, Tajvanon, Szingapúrban, illetve az ENSZ hivatalos nyelvei között is szerepel.

40

IX. A viselkedéstechnikai elemek „Viselkedésünk, pontosabban illő viselkedésünk alapelvei történelmileg örök érvényűek. A magatartás, vagyis a másokhoz való viszonyunk a viselkedésen keresztül jut kifejezésre. A viselkedésbe beletartozik a társasági megnyilatkozás mindenféle formája és jelensége.”18 E viselkedéstechnikai elemeket két csoportra oszthatjuk: - aktívák: Azon elemek csoportja, amelyeknél cselekvő közreműködésünk, megszólalásunk, valamilyen interakció szükséges ahhoz, hogy mások lássák, tudunk viselkedni. Ezek a következők: ™ Köszönés, kézfogás, kézcsók, meghajlás ™ Megszólítás, bemutatkozás, bemutatás ™ Társalgás és jó beszédmodor ™ Tegezés/Magázás ™ Partnerség ™ (Öltözködés) - passzívák: Azon elemek, melyeknél cselekvő közreműködésünk nélkül is érzékelhető protokollismereti és illemtani kulturáltságunk, illemtani ismereteink színvonala. Semmit sem kell verbálisan kifejeznünk, vagy tennünk ahhoz, hogy bizonyítsuk, tudunk viselkedni. Ezek a következők: ™ Jellem ™ Lelkiismeret ™ Magatartás, viselkedés ™ Megjelenés, fellépés, öltözködés ™ Illedelmesség, jó modor ™ Udvariasság ™ Előzékenység, figyelmesség, tapintat ™ Pontosság ™ Szerénység, türelem, önuralom

18

Ottlik Károly: Protokoll, Protokoll 96’ Könyvkiadó, 1994, 57. oldal

41

X. Kiemelten fontos területek Üzleti szempontból a nemzetközi kapcsolattartásnak vannak olyan területei, ahol az üzleti kultúra kiemelkedően fontos szerephez jut, lévén jelentős különbségekkel szembesülhetünk. A teljesség igénye nélkül néhány példa: ™ Üdvözlési formák, szokások Az üdvözlési formák rendkívül széles skálán mozognak a hivatalostól a közvetlen stílusig, csakúgy, mint a megszólítás különféle módjai. Az érvényesülés reményében itt is érdemes a sokszínű szabályokat betartanunk. A szokások tekintetében az üzleti élet részeként érdemes figyelmet szentelni az ajándékozást érintő normák megismerésére, mert az ajándékozással kapcsolatos szabály- és normarendszer is igen kiterjedt és rögzített. ™ Üzleti etika A hivatalosság, a formalitás mértéke szintén rendkívül színes palettával bír: a közvetlenség és az előkészítettség kultúránként más-más mércéhez igazodik. Bizonyos helyeken a spontán, közvetlen tárgyalás nem elképzelhetetlen, míg máshol több hónapos előkészítő-szervező munkálatok előznek meg egy-egy szigorú napirendhez kötött megbeszélést. ™ Döntéshozatal A döntéshozatal sajátosságai az adott társadalom gondolkodásmódját tükrözi: individualista vagy inkább kollektivista gondolkodásmód jellemző-e. Természetesen egyik forma sem létezik tökéletesen tisztán, hiszen egyetlen kultúrában sem hoznak tisztán egyéni illetve közösségi érdekeket megtestesítő döntéseket. A döntési mechanizmus sémáját koncentrikus körökként képzelhetjük el, ahol a legbelső kör az egyént képviseli, a tőle kifelé eső körök az egyre nagyobb közösségeket szimbolizálják. Így kifelé haladva az egyén után következő kisebb közösség a legtöbb kultúrában a család. Az ettől nagyobb körök az etnikai, vallási illetve nemzeti közösségeket szemléltetik. A hagyományos kultúrákban a döntéshozatal során az egyén – hol kisebb, hol nagyobb mértékben – szem előtt tartja a közösség érdekeit.

42

Az üzleti életre vonatkoztatva a döntési mechanizmust elmondhatjuk, hogy a cég, szervezet vagy ország képviselője mindenekelőtt az általa képviseltek érdekeit testesíti meg. A döntéshozatal kapcsán ki kell térnünk annak nyitottságára illetve zártságára, vagyis megvizsgálhatjuk a megegyezésre való készség illetve a személyi hierarchia súlyarányát. Ennek vetületében beszélhetünk a döntéshozatal időigényességéről is: bizonyos, nyitott kultúrákban a döntések azonnal megszülethetnek; zárt, hierarchikus döntéshozatali struktúrában viszont hosszas egyeztetések eredményeként jutnak döntésre. ™ Nők az üzleti életben Számolnunk kell ezzel, a manapság egyre inkább hangsúlyos kérdéssel is. Egyes országokban a nők teljesen ki vannak rekesztve az üzleti életből, míg másutt a férfiakhoz hasonló esélyekkel bírnak. ™ Üzleti megbeszélés Egyes országokban nagy jelentőséget tulajdonítanak a tárgyalásoknak az üzleti életben. A tárgyalások hangneme, menetrendje lehet egy társasági összejövetelhez hasonlatos, állandó közbeszólásokkal tarkított, vagy éppen ennek ellentéte, szigorú napirendet követő is. Ugyanez a sokszínűség jellemzi a pontosság kérdésének megítélését is. Az általános etikettnek megfelelően a pontos megjelenés alapvető illemszabály, sőt ajánlatos kicsit korábban érkezni. De ne lepődjünk meg, ha bizonyos kultúrákban azzal szembesülünk, hogy vendéglátónk nemhogy nem érkezik pontosan, de jócskán meg is várakoztat minket. ™ Öltözködés Természetes, hogy ruhatárunk kialakításában kiemelt helyet élvez a kényelmi szempont, illetve az egyéniségünknek megfelelő ízlésvilág tükrözése, de a nemzetközi kapcsolattartás, üzleti tevékenység területén a partner nézeteinek figyelembe vétele, illetve tiszteletben tartása nemcsak illendő, de saját, jól felfogott üzleti érdekünk is kell legyen.

43

XI. Viselkedéstechnikai elemek a protokollban – különös tekintettel magyar, spanyol és a kínai etikettre XI.1. Aktívák: XI.1.1. Köszönés, kézfogás, kézcsók, meghajlás A köszönés a legáltalánosabb és egyben leggyakoribb társadalmi érintkezési forma, minden személyes kapcsolatfelvétel első eleme, mely bevezet minden új vagy ismétlődő kapcsolatteremtést. Nemcsak ismerősök, hanem esetenként idegenek is köszönnek egymásnak, ha a szituáció úgy kívánja. Egy számomra nagyon kedves példa a mindennapi életből, hogy a természetjárók az erdőben találkozva még abban az esetben is üdvözlik egymást, ha első alkalommal találkoznak. A hivatalos nemzetközi kapcsolatok is megkövetelik olykor az idegenek üdvözlését, pl.: ha az illető partnerünk társaságában van; ha hivatali helyiségbe lépünk; ha étkezéskor mások asztalához ültetnek;

nemzetközi

rendezvényeken

olyan

résztvevő

személyeknek,

akiket

személyesen még nem, de látásból már ismerünk. A köszönésnek meghatározott formai jegyei vannak, melyek megválasztásával bizonyos rögzített szabályokhoz, normákhoz igazodnunk. A köszönés szóbeli formái általában és a nemzetközi hivatalos kapcsolatokban egyaránt találkozáskor a napszakhoz kötött, elbúcsúzáskor a viszontlátásra utal. A napszakok értelmezése azonban nem egységes, egyes országokban – például az angolszász kultúrában – a reggel délig tart vagy az este a mi kultúránk megítéléséhez képest úgymond később kezdődik. A napszakhoz igazodó köszönési forma rendszerint magázódást von maga után. A nemzetközi kapcsolatokban a tegeződés nem szokás - bár régi ás jó ismerősöknél előfordul, de csakis magántermészetű érintkezés esetén. A napszakokhoz igazodó köszöntésen kívül egyéb, sajátos üdvözlési formák is léteznek. Néhány példa: ™ Az angol How do you do? melyre ugyanaz a válasz. Jelentését tekintve a magyar Örvendek! Üdvözlöm! köszöntéseknek felel meg. ™ Az osztrák Grüss’ Gott, azaz Isten hozott! ™ Az egyházi, vallási jellegű üdvözlések pl.: a római katolikus szokás szerint a papokat megillető köszönési forma a Dicsértessék! 44

™ Egyes szakmákban sajátos köszönési formák használatosak pl.: a bányászok között a Jó szerencsét! üdvözlési forma a megszokott. ™ Egyes fegyveres testületeknek is megvan a saját köszönési formája, amit a legtöbb esetben a szolgálati szabályzat ír elő, az üdvözlés formalitásaival egyetemben – gondoljunk a honvédség vagy a rendőrség gyakorlatára. ™ Egyes klubok, egyesületek és szervezetek is sajátos, belső használatra szóló köszöntési formát használnak. A köszönés formalitásait tekintetében alapvetően két kérdés vár válaszra: egyrészt, hogy ki köszön előre, másrészt, hogy milyen formalitások kísérik a szóbeli üdvözlési formát. Alapszabályok: • férfi - nőnek • fiatalabb - idősebbnek • alacsonyabb rangú - magasabb rangúnak • beosztott - főnöknek • belépő – bent lévőknek A fentiek mellett él egy úgynevezett „négyes szabály” a nemzetközi protokollban, miszerint a rangsorolásnál az alábbi négy ismérvet is kell mérlegelni: ™ a rangot, ™ a nemet, ™ a kort, ™ valamint az ezek közötti illetve ezeken belüli különbségeket. E „négyes szabály” olykor felülírja az alapszabályokat pl.: az angol protokollban magas rangú személyek találkozásakor a nő finom fejbiccentéssel jelzi a férfinak, hogy kész fogadni az üdvözlését. A férfi csak ezután köszöntheti a hölgyet. Napjainkra köszönés ceremóniája csökkent, általános tendencia, hogy a formalitások csökkennek, egyszerűsödnek. Ez nem azt jelenti, hogy a jelentősége is csökkent volna: elmulasztása vagy viszonzásának elmulasztása sértés. A tradicionális üdvözlési formák közül a mai napig használatban maradtak: ™ a kézfogás: Az üdvözlés egyik legősibb, baráti formája – történetileg a fegyvertelenségre utal. A köszönéssel ellentétben, aki előre köszön, annak kell megvárnia, míg a másik kezet nyújt. A kézfogás elhagyása manapság nem feltétlen jelet udvariatlanságot, de elutasítása minden esetben sértő.

45

A kézfogás mikéntje üzenetet hordoz rólunk, jellemez minket. Törekedjünk a rövid, de határozott kézfogásra. Erősségében igazodni illik a másik fizikai állapotához. Kézfogás közben mindig a másik fél szemébe illik nézni, ennek elmulasztása sértő. Kézfogás közben illetlen dohányozni. ™ az ölelés és csókváltás: Bár a legtöbb kultúrában régi hagyományai vannak a mindennapi életben, a hivatalos kapcsolatokban ez az üdvözlési forma nem használatos. Fogadása és viszonzása kultúránként más-más jellegzetességeket mutat. Náluk manapság a legelterjedtebb a jobb és bal arcra adott egy-egy csók, amely szorosabb viszony esetén öleléssel egészülhet ki. ™ a fejbiccentés: A futó utcai, folyosói találkozások esetén a szóbeli köszönés kiegészítője. ™ a kalapemelés: A fejbiccentés kísérője lehet. A klasszikus forma szerint az üdvözölttel ellentétes oldalú kézzel illik a kalapot vállmagasságig leemelni. Ma már a helytől illetve a találkozás körülményeitől függ a kalapemelés hangsúlyossága. Napjaink megváltozott életviteléből, öltözködési szokásaiból kifolyólag a kalapviselés, így a kalapemelés mint az üdvözlés egy módja is vesztett jelentőségéből. ™ a meghajlás: A könnyű meghajlás az egyik leggyakoribb viselkedéstechnikai aktíva. Sokféle változata ismert: a leggyakrabban bemutatkozáskor, a kézfogással együtt alkalmazzuk, illetve búcsúzáskor. Nemcsak a férfiak tehetik hölgyek köszöntésére, hanem idősebbek, vagy magasabb rangúak üdvözlésére is alkalmas. ™ a felállás: Szabályai általában az előre köszönés szabályait követik, vagyis: férfi – nőnek, fiatalabb – idősebbnek, alacsonyabb rangú - magasabb rangúnak, beosztott – főnöknek felállva köszön. A nemzetközi kapcsolatokban illetve az üzleti életben természetesen a józan ész mértéke szerint szokás ezt az illemtani szabályt betartani – hiszen milyen körülményes lenne minden alkalommal felállni egy tárgyaláson a férfiaknak, minden alkalommal, ha egy titkárnő a terembe lép… Társasági alkalmakkor a hölgyek általában ülve maradhatnak új vendég érkezésekor, kivételt képez ez alól, ha idősebb hölgy vendég vagy rangban sokkal magasabban álló személy érkezik. ™ a kézcsók: A spanyol etikettből vettük át és honosodott meg nálunk is. Ma már nem általános üdvözlési forma hazánkban, sőt alkalmazása bizonyos kultúrákban a legnagyobb sértés is lehet. A hivatalos nemzetközi kapcsolatokban nem kötelező, azaz elkerülhető, elfogadása nem kötelező. Ha egy hölgynek kezet csókol valaki, úgy illik, hogy a társaságban lévő többi hölgyet is ily módon üdvözölje. 46

A kézcsók tulajdonképpen jelképes, a férfiak tiszteletnyilvánítása a női nemnek. Eredetileg a legyőzöttek hódolattételének volt a módja, illetve az uralkodónak és a magas egyházi méltóságoknak járt ki ez a megtiszteltetés. Protokoll szempontból követendő módja a kézcsóknak a következő: a nő körülbelül mellmagasságig – nem alacsonyabbra, nem magasabbra – emeli a kezét, melyre a férfi mély meghajlással válaszol. A kézcsók nem igazi csók, hanem arccal a kéz fölé hajlás, anélkül, hogy a férfi arca a nő kezét érintené. Összességében az üdvözlési formákról elmondható, hogy egyszerűsödnek, formalitásuk egyre csökken. Ennek ellenére tanácsos kellő figyelmet szentelni a megfelelő köszönés megválasztására, mivel a köszönés egyúttal a kapcsolat minősítésére is lehetőséget nyújt. A felülértékelés mindenképp jobb eljárás, mint a lekezelés, valamint egy fölöslegesnek tűnő köszönés jobb lépésnek bizonyul, mint a köszönés elmulasztása. Magyarországon a köszönés etikettje alapvetően a fenti általános európai illemszabályokat követi. Sajátos magyar köszönési forma viszont a Kezét csókolom! rövidebb formáiban csak Kezicsókolom! vagy Csókolom! Férfiak üdvözölnek így idegen hölgyeket, illetve fiatalabbak, elsősorban gyerekek idősebbeket. Ez a köszönési forma egyszerre udvarias és bizalmas, ezért fontos helyes hangvétel megválasztása. Spanyolországban az első találkozáskor és távozáskor minden jelenlevővel illik kezet fogni, a gyerekekkel is. A köszönés formái legáltalánosabb szóbeli formái: Buenos dias! – Jó napot! (délelőtt), Buenos tardes! –(délután), Buenos noches! – Jó éjszakát! Az emberi kapcsolatokra jellemző a színpadiasság - ez ne tévesszen meg minket egy tárgyalás során. Az arcra adott csók családi vagy baráti jellegűnek minősül, az ilyen érzelemnyilvánításokat idegenek előtt kerülik. A leggyakoribb üdvözlési forma a kézfogás, amit vállveregetés, ölelés egészít ki barátok között. A férfi barátok abrazóval (öleléssel) köszöntik egymást. A női barátok találkozáskor és távozáskor szintén megölelik egymást, bár a férfiaknál finomabban. Nőkkel szemben a férfiak részéről a tartózkodó udvariasság a kötelező elvárás. Az utcán a férfiak meghajolhatnak egy szép hölgy láttán, de nem illik megszólítaniuk. Bár a

47

kézcsók spanyol eredetű szokás – eredetileg uralkodóknak, férfiaknak csókoltak kezet ma már bizalmaskodásnak számít. Kínában a legelterjedtebb üdvözlési forma a kézfogás. Az Európában megszokott kézfogáshoz képest a Kínában használatos sokkal gyengédebb és hosszabb, akár 10 másodpercig is eltarthat. Várjuk meg, amíg a partnerünk nyújt kezet! Üdvözléskor a könnyed meghajlás, a bólintás a jellemző, valamint találkozáskor – a tisztelet jeleként kissé lefelé fordítják a tekintetüket. A kínaiak könnyen zavarba jönnek, ha hosszan a szemükbe nézünk. Ez mindenképp kerülendő, ismerve, hogy a kínaiak számára igen fontos a tekintély, a becsület megőrzése. A szóbeli üdvözlési formák terén a nap minden szakában a nyihaa, elbúcsúzásnál a cájtyen a használatos. A hivatalos látogatót - legyen az üzem, iskola, hivatal, színház - tapssal fogadják. Viszonzásként nekik is tapsolni illik. XI.1.1.1. Megszólítás, tegezés/magázás A megkülönböztetést általában mellőző köszönést a megszólítás követi. Bizonyos nyelvekben ez kötelezően a köszönéshez kapcsolódik. A megszólítás révén kifejezésre jut a hivatali, társadalmi hierarchia szerinti rang. „A név és a rang együttes használata fokozott udvariasságot, vagy az említett személy minden félreértést kizáró megjelölését szolgálja.”19 A megszólítás formái: • Név és udvariassági kitétel (pl.: Szabó úr) • Rang és udvariassági kitétel (pl.: elnök úr) • Név, rang és udvariassági kitétel (pl.: Persányi miniszterelnök úr) Hölgyeknél, ha ismert a rangjuk, akkor szokás használni, he nem, akkor az úrhölgy megnevezés a szokásos. Kerülendő

a

bizalmas,

keresztnéven

való

megszólítás

a

nemzetközi

kapcsolatokban, még kötetlen jellegű rendezvényeken is.

19

Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2000, 70. oldal

48

Magyarországon a tegezés hagyományos ősi megszólítás- és beszédforma volt. A XVI. században a tegezés még általános volt társadalmi osztályra és korra való tekintet nélkül. Később azonban – nyugati, elsősorban a bécsi udvar hatására – a megszólítási és társalgási formák egyre inkább a magázódás felé tolódtak el. Már csak azok tegeződtek, akik ugyanahhoz a társadalmi csoporthoz tartoztak: az arisztokrácia csak egymással tegeződött, de világért sem tette volna egy középosztálybelivel, vagy egy polgári származású egyénnel. A „maga” megszólítási forma a XVII. század végén születik, meglehetősen gorombáskodó hangnemben. Az „Ön” Széchenyi István újítása volt, az „önmaga” szóból kiindulva. 1947-ben hazánkban eltörölték a főnemesi és nemesi rangokat, valamint megszűntek a külföldi államfők által adományozott nemesi rangok, méltóságok is. Így a velük járó megszólítási formák is (pl.: „méltóságos”, „nagyságos”, „tekintetes”). A szocializmus egységesítő törekvése ezt feloldotta és az „elvtelen tegezést” hozta létre amely azért egy kicsit mégis hierarchizált volt: a vezérigazgatót, a pártvezetőt azért „illőbben” kellett tegezni. „A második világháború után politikai hatalom osztályellenessé kiáltotta ki az „úr” udvariassági kitételt. Az „elvtárs” a pártszerű megszólításból először hivatalos, majd erőltetett megszólítási formává vált.”20 A magyarországi rendszerváltásnak a nyelvi tiszteletadást befolyásoló hatása is volt. A rendszerváltás következménye az újraformált illemszabályokon alapuló társadalmi érintkezés kialakulása. Bizonyos, korábban elvárt megszólítási formák teljesen kikoptak a nyelvhasználatból pl.: elvtárs, elvtársnő. Magyar sajátosságnak tekinthető az ún. megszólítási pótlékok használata. Ilyen például a „tetszik” (pl.: „Hogy tetszik lenni?”) vagy a személytelen megszólítások (pl.: „Mi lesz a program?”) vagy a „néni”, „bácsi” gyerekek részéről felnőttek felé. A tegezés-magázás arányairól, illendő vagy nem illő voltáról ma is megoszlanak a vélemények. Úgy tűnik, hogy a tegezés terjedésének és terjesztésének azonban ma több a pártfogója. A vonatkozó felmérések arról árulkodnak, hogy a beszélők nyelvhasználati elvárásai szigorúbbak, mint a tényleges nyelvhasználatuk: vagyis gyakrabban tegeződnek, mint amennyire azt illőnek vélik.

20

Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2000, 110. oldal

49

Reményi Andrea Ágnes – 1126 adatra épülő - 1994-es vizsgálatából kiderült, hogy a tegezés és magázás választásában a felnőttek körében nagy szerepe van a nemeknek. Megállapította, hogy a nők egymás közötti és a férfiak egymás közötti munkahelyi verbális kommunikációjában a tegezés egyaránt gyakoribb, mint a magázás – a nők egymás közötti kommunikációjában azonban jóval gyakoribb. Ezzel szemben a nők ritkán tegezik a munkahelyükön a férfiakat. A nem és a kor nagyban befolyásolja a nők választását, míg a férfiaknál az iskolázottság és a rang a mérvadó szempont.21 A magyarországi rendszerváltásnak a nyelvi tiszteletadást befolyásoló hatása is volt.

Bizonyos,

korábban

elvárt

megszólítási

formák

teljesen

kikoptak

a

nyelvhasználatból pl.: elvtárs, elvtársnő. A magyarban megfigyelhető sajátosság az Ön és a maga közti különbségtétel. Az 1900-as évek elején még négy nem tegező tiszteletadási forma is használatban volt. A hangvétel tekintetében leghidegebb ön, a kevésbé hideg, ugyanakkor udvarias kegyed, a legbizalmasabb maga, valamint a sokszor lekicsinylő árnyalatú, parasztos kend. Mára a legutóbbi még a tájnyelvi nyelvhasználatból is kitisztult és hasonló tendenciát mutat a kegyed is, amelynek használata rendkívül szűk körre szorult vissza. A Nyelvi illemtan így fogalmaz: „a maga, maguk, a hasonló korú személyek egymás közötti udvarias, bizalmas, nem tegező, közvetlen – olykor közvetett – megszólítása, említése, nemre való tekintet nélkül. Rendszerint más megszólítással együtt használatos”. Az ön, önök megszólításokkal kapcsolatban pedig ezt írja: „választékos, hivatalos – és egyúttal távolságtartó – megszólítási forma beszéd, előadás, nem tegező viszony esetén… Udvariasabb, ha egyéb megszólításokkal, megnevezésekkel együtt használjuk”22. Napjainkban az önözés oldalára tűnik elbillenni a mérleg: az önözés ma a legudvariasabb megszólítási forma, mely megkülönböztetett tiszteletet fejez ki. A magázás alapvető udvariasságot kifejező, köznapi megszólítási forma, mely se nem árulkodik nagyrabecsülésről, se nem sértő, bár használata olykor lekicsinylő tónusú. Ki kezdeményezheti a tegezést? ™ Különböző nemű személyek között a nők joga a tegeződés kezdeményezése. ™ Az azonos korosztályok a szolidaritás elvén tegeződhetnek, de legfeljebb 30 éves korig.

21

Kiss Jenő: Társadalom és nyelvhasználat, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1995, 272. oldal Deme László – Grétsy László – Wacha Imre (szerk.): Nyelvi illemtan, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1987, 415, 422. oldal

22

50

™ Az idősebb felettes, kolléga, társaságbeli ember kezdeményezheti a fiatalabbal szemben, ™ az egymással valamilyen kapcsolatban állók az új belépőkkel szemben, ™ az azonos munkakörben dolgozó kollegák a közös tevékenység alapján, még akkor is, ha nem azonos a munkahelyük (pl.: sofőrök). Mikor kezdeményezhető a tegezés? „Alapjában véve a jól megválasztott helyzet, és a partner hajlandósága a mérvadó. (…) Az elvtelen vagy kierőszakolt tegezés rontja annak értékét, hiszen a tegezés a bizalmasabb, kiérdemelt kapcsolatok velejárója.”23 A spanyolok rendszerint három nevet is használnak: a keresztnév és a vezetéknév után az anyai, leánykori vezetéknevet. Nem ritka azonban több nevet is látni: egy asszony saját leánykori nevéhez illesztheti férje hasonlóképp meghosszabbított vezetéknevét is, sőt a több keresztnév is gyakori. Spanyolországban a címük szerint szokás megszólítani az embereket: a Señor (Uram), a Señora (Asszonyom) és a Señorita (Kisasszony) után a vezetéknév következik. Ismeretlen férfi esetén a Caballéro (Lovag) az illő. A Don és a Doña megszólítások magasabb méltóságot fejeznek ki, abban az esetben azonban, ha keresztnév követi őket, bizalmasabb megszólítást takarnak, pl: Don Pedro. Keresztnéven csak közeli barátok és fiatalok szólítják egymást. Az üzleti életben és a hivatalos nemzetközi kapcsolatokban a keresztnéven szólítás kerülendő. Az Usted (rövidítve: Ud., Vd.), Ustedes (rövidítve: Uds., Vds.) (Ön, Önök) a mindennapi életben használt udvarias, ugyanakkor a tegezéshez közelálló megszólítás. Hivatalos kapcsolatokban – Európa többi részhez hasonlóan – államtitkári rangtól felfelé használatos az Excellenciás úr formula (megszólításkor: Vuestra Excelencia, utaláskor: Su Excelencia).

23

Dr. Nagy György László: Illem, etikett, protokoll kisokos sok nézőponttal, Széchenyi István Egyetem, Győr, 2002, 29. oldal

51

Kínában a bemutatkozáskor a formalitások dominálnak. Igen érzékenyen kezelt területet jelentenek a címek és a rangok, ezért megszólításkor mindig a hivatalos címeket használjuk. Az elvtárs, elvtársnő megszólítást csak a kommunista párt tagjai használják egymás között. A kínai névhasználat szerint - a magyarhoz hasonlóan - a családnév áll elöl, amelyet egy vagy két utónév követ (pl.: Zhang Hua azaz Zhang úr, angolul pedig Mr Zhang). A megszólítás a cím és a családnév alapján pl.: Mr. vagy Dr. Csang. A nők férjhez menéskor megtartják lánynevüket, így a megszólításuk lehet Mrs., de helyesebb a Madam Li (ha a házasság előtti név pl.: Li Csu-csin). Érdekes adat, hogy egész Kínában 400 úgynevezett „klán név”, azaz nemzetségnév létezik, amit nyugaton át- még inkább félreértelmeztek, hiszen például a nyugaton külön értelmezett Vang, Vong, Huang ugyanazon klán tagjai. Amikor a kínaiak beszéd közben a kollegáikat említik, a kollega nevét megelőzi a kollega vállalati beosztása (pl.: Manager Li, vagyis Li igazgató). XI.1.2. Bemutatkozás, bemutatás A bemutatkozás harmadik fél segítsége nélkül történő ismeretségkötés, míg a bemutatás éppen harmadik fél közreműködésével történik. Mindkét megismerkedési mód esetén követelmény a rövidség, tömörség és célszerűség, valamint a névjegykártyacsere. Ez utóbbi a nemzetközi hivatalos kapcsolatok terén különösen nagy jelentőséggel bír - nemcsak a bemutatott fél nevét, hanem a vonatkozó információkat illetően is. A hivatalos látogatásokat illendő előre bejelenteni, valamint a meglátogatott fél titkárságát a látogatást tevő(k) nevéről és a vállalat nevéről tájékoztatni. Így a partnerrel való bemutatkozás már csak rövid, névjegycserével kísért formális szertartás. A hivatalos kapcsolatokban kerülendő az előzetes bejelentés nélküli látogatás. Két- vagy többoldalú tárgyalásokon a kölcsönös üdvölés után a delegáció vezetője mutatja be delegációjának tagjait, név és rang szerint. Erre még akkor is sor kerül, ha az egymásnak bemutatandó felek már esetleg ismerik egymást. A bemutatást mindig a fogadó delegáció vezetője kezdi. Protokolláris rendezvényeken gyakran előfordul, hogy egymást korábban nem ismerő résztvevők beszélgetésbe elegyednek. A társalgás kezdetén a köszönést követően egy-egy udvarias frázissal megjelöljük az ismerkedés indítékát, melyet rövid bemutatkozás követ - a vállalat és a foglalkozás megnevezésével -, névjegycserével. A 52

legtöbb esetben azonos neműek indítványoznak egymás közt társalgást, de nem jelent illetlenséget, ha férfi nőt szólít meg, vagy éppen fordítva. Társaságban általában a házigazda mutatja be az újonnan érkezett vendégeket a korábban érkezetteknek. Nagyobb társasági rendezvényeken bárki bemutathatja ismerőseit egymásnak, illetve kérheti ismerősét, hogy mutassa be másik ismerősének. A bemutatás általános szabályai szerint a férfiakat a nőknek, a fiatalabbat az idősebbnek, az alacsonyabb rangút a magasabb rangúnak mutatják be. Ha a fogadást egy adott személy tiszteletére rendezik, akkor először neki mutatják be a vendégeket. A bemutatás alkalmával először mindig annak a személynek a neve hangzik el, akinek bemutatnak valakit, ezután, a bemutatási formulát követően hangzik el a bemutatott neve. Mindkét esetben a nevek elé udvariassági megszólítási formulát teszünk. A bemutatónak célszerű a bemutatottról információt szolgáltatni – például közös érdeklődési területről vagy közös ismerősről -, hogy ily módon közreműködjön a társalgás beindításában. XI.1.3. Társalgás és jó beszédmodor Társalgás alatt a hivatalos/üzleti témákat nem érintő beszélgetés értendő. A társalgás nem összekeverendő a tárgyalással, mely formáját tekintve ugyan lehet a hivataloson kívül nem hivatalos is, de tematikáját illetően mindenképp hivatalos/üzleti. Tartalmi tekintetben vannak bizonyos tabuk, vagyis kerülendő beszédtémák hivatalos társalgás során. Ilyenek: • A belügyekbe való beavatkozás bármely formája. • A kereset és megélhetési források, illetve anyagi helyzet. • A Családi és magánügyek. • Az üzleti helyzetre vonatkozó tisztességtelen kérdések. • A vallási és egyéni meggyőződés méltatása. • A harmadik személyre vonatkozó negatív, vagy magánéleti megjegyzések. Korábban tabu és tiltott téma volt a vallás, a szex, a pénz általában vagy akár egy harmadik személy említése is. Mára a kerülendő témák köre jelentősen leszűkült és ez a tendencia folytatódni látszik. Manapság kellő tapintattal és beszélgetőpartnerünket ismerve szinte bármiről lehet illően társalogni.

53

A társalgás formai jegyeit illetően hivatalos közegben kerülendőek az erős, drasztikus kifejezések és a káromkodás, a szleng, illetve az idegen szavak és kifejezések indokolatlan használata. A jó társalgást minden résztvevő aktív bevonása és az érdeklődéshez szabott témaváltások jellemezik. A társalgók részéről a világos, jól érthető beszéd, a másokat nem zavaró hangerő, a figyelemnek a partnerre irányítása, a helyesen megválasztott távolság és a szükségtelen gesztikuláció és testmozgás kerülése mind az illendő társalgás tanúbizonyságai. Újabb kérdést vet fel a beszélgetőpartnerek kiválasztása. Álló és üllő alkalmakkor más szabályok vonatkoznak ide. Álló alkalmak esetén a kisebb-nagyobb társalgó csoportok sajátos törvények szerint formálódnak. Bár korábban már említettem, hogy protokolláris rendezvényeken sem illetlenség, ha társalgás céljából ismeretlen személyt szólítunk meg, de mindig ügyelnünk kell arra, hogy két vagy több ismeretlen beszélgetésébe beleavatkozni – különösebb indíték nélkül – még bemutatkozás mellett is illetlenség. Amennyiben olyan csoporthoz kívánunk csatlakozni, ahol egy vagy több ismerősünk van, az ismeretlen személyeket üdvözölnünk és nekik bemutatkoznunk illik. Ülő alkalmak esetén általában a meghívó és a fővendég társalgása képezi a beszélgetés fő vonalát, de természetesen ettől függetlenül az egymás mellett ülők is társaloghatnak, úgy, hogy az ne zavarja a fő beszélgetést. A tőlünk messzebb ülőkkel - a mellettünk ülő előtt vagy mögött, illetve az asztalon átszólva - hangosan társalogni illetlenség. Nagyobb asztalnál kevésbé merev szabályok érvényesülnek a társalgást illetően. Többnyire az alkalom és a tapintat határozza meg, kivel és mennyit beszélgetünk.

Bár

gyakran

félbeszakadnak

beszélgetések

vagy

mások

is

bekapcsolódnak a beszélgetés fonalába: minden esetben tapintatosan és rugalmasan kell viselkednünk. Így nem illik például beszélgetést folytatni pohárköszöntők vagy minden jelenlevőhöz szóló megnyilvánulások közben. Hazánkban tabutéma a fent felsoroltak mindegyike. Sem politikai, sem vallási témájú beszélgetést, sem az őseinket szóba hozó társalgást nem ajánlott kezdeményezni. Ha a magyar partner mégis felhozza valamelyik témát, a kitérő válaszadás a legcélravezetőbb. A magyarokkal kapcsolatban az a sztereotípia alakult ki, hogy szeretnek keseregni, panaszkodni - erre jó volna rácáfolni, beszélgetőpartnerünkben

54

eloszlatni a rólunk kialakult pesszimista képet. Bevált társalgási téma a bor, az ételek, valamint Magyarország maga és a történelem. Spanyolországban beszélgetésre a sport, az utazás és a politika javasolt, a vallás nem. Ellentétben más európai népektől, nem számít náluk tabutémának a magánélet, a család, kevésbé zárkóznak el az anyagi helyzetre utaló témáktól. A spanyolok szívesen adnak tanácsokat. Az igazság forrása náluk az egyéni érzelem, a hit, és a nemzeti érzés. A tények csak ezután következnek. Bármilyen partnerrel kapcsolatban viselkedjünk barátságosan, de őrizzük meg méltóságunkat. Fontos számukra az udvariasság és a diplomácia. A Corridát (bikaviadal), amelyhez kifinomult és bonyolult szokásrendjük van, nem illik kritizálni, mert nagyobb szenvedély, mint a futball, és az ünnepek részét képezi. Az üzleti élet kulcsa a személyes kapcsolat, így az információ értékes áru. Az üzleti témára sohasem térnek rá azonnal. A társalgás egészét átszövik az udvariassági formák. Megszólításkor és a beszélgetés elején gyakran minden mondatot a „por favor”, azaz „kérem” udvariassági formulával kezdenek. A társalgást intenzív gesztusok kísérik, ez az alapvető jellemvonásnak számító színpadiasság nem szabad, hogy megtévesszen minket. Kínában a gondolataikat nem direkt módon adják közre, hanem hosszú szövegben tálalják. Hozzá kell edződnünk a körülírásokhoz, szóvirágokhoz, miközben a kapcsolat az összes mosoly ellenére is a hivatalos keretek között marad. A közvetlen személyes kapcsolat kiépítése szinte lehetetlen. XI.1.4. Partnerség „Az illem társas kategória, így az etiketthez, protokollhoz való viszonyunk is embertársunkkal vagy embertársainkkal létesített kapcsolatunkban nyilvánul meg.”24 A partnerség betartása, vagyis annak figyelembevétele, hogy akivel érintkezünk, milyen rangban van, az udvariasság egy fontos követelménye. Ennek különösen a

24

Ottlik Károly: Protokoll – Viselkedéskultúra, Protokoll ’96, Budapest, 2004, 137. oldal

55

hivatali

és

diplomáciai

protokollban

nagy

a

jelenősége.

Fontos,

hogy

kapcsolatfelvételkor, tárgyalás kezdeményezésekor a saját rangunknak megfelelő rangú személyhez forduljunk, illetve később az azonos rangú személyekkel tartsuk a kapcsolatot. A partnerség vonatkozásában nemcsak a reng, hanem a kor és a szakmában eltöltött idő is mérvadó: az idősebbeket, tapasztaltabbakat nagyobb megbecsülés illeti meg. Míg a diplomácia nem tesz különbséget kis és nagy országok között partnerség tekintetében, az üzleti életben előfordulhat vállalatok és vevő-eladó közötti rangbeli különbségeken alapuló viszonyulás. A partnerség alkalmazásában általában elfogadottak az alábbi eltérések: ™ „Lefelé” a partnerség nem kötelező, azaz magasabb rangú az alacsonyabb rangú partnerrel kezdhet tárgyalásokat. ™ „Felfelé” általában egy rangfokozat átugrása elfogadott. ™ Főhatóságok, országos hatáskörű vagy irányító szervezetek munkatársainak rangja megfelel az alsóbb szervek munkatársai egy fokkal magasabb rangjának. ™ Rendkívüli körülmények között több rangot is átugorhatunk, de minden esetben hivatkoznunk kell a helyzet kivételességére. Írásban hivatkoznunk kell a vezetőnktől kapott megbízásra. ™ Külföldön

tartózkodó

magyar

illetve

hazánkban

tartózkodó

külföldi

személynek két fokkal magasabb rangú személy is lehet a partnere. Magyarországon a hivatali címek fontosak. Kereskedelmi kapcsolat létesítésénél gondosan érdemes partnerünket kiválasztani, mert a magyar partnerek elvárják, hogy ez a kapcsolat sokáig fennmaradjon. Spanyolországban szintén fontos a cím és a rang, de a hivatalos életre a szokások betartása mellett jellemző, hogy a túlzott hivatalosságot kerülik. Kínában – a konfuciánus filozófiából eredően – a feljebbvalók és idősebbek tisztelete alapvető. A munka területén az életkor előrehaladtával növekvő megbecsülés és magasabb pozíció jár. Az idősebb üzletemberek ezért tiszteletteljesebb bánásmódra számíthatnak, mint a fiatalabbak.

56

XI.1.5. Öltözködés A megjelenés a munkatársak, látogatók, vendégek, hivatalos partnerek iránti megbecsülés külső kifejezésének egy módja. Fogalma kiterjed az alkalomhoz illő ruházat megválasztásán túl az ápoltságra is. Bár a korábbi merev szabályok már elvesztették általános érvényüket, napjainkban a legmindennapibb hivatalos kapcsolatokban is szigorúbb normák érvényesülnek, mint az általános társadalmi megjelenés terén. Mivel a divat változásai kiszámíthatatlanok, a nemzetközi hivatalos kapcsolatokban a hagyományok és a mindenkori divat ésszerű és ízléses ötvözése a kívánatos. Az öltözködésnek van metakommunikációs szerepe is. Ezért üzleti megbeszélések alkalmával ajánlott egyrészt a partnercentrikus öltözködés - vagyis igazodás a partner öltözködési kultúrájához -, másrészt a nemzetközi szokások, kulturális különbségek figyelembe vétele. Ez az együttműködés érzetét kelti. Fontos szempont az is, hogy megjelenésünk kifejezze a küldő cég kultúráját. A felső vagy középvezető a cég értékét mutassa fel vele, egyidejűleg azonban tükrözze az egyéniségét is, hiszen a cél a harmónia megteremtése. A ruházat kapcsán alapkövetelmény az alkalomhoz illőségen túl a megfelelő méret viselése és a kiegészítők összhangja. A hivatalos megjelenés nem tűri meg a sportos, otthoni viseletet. A ruházatra vonatkozóan van néhány alapszabály: Az alsónemű ugyan magánügy, ügyelni kell arra, hogy viselésük ne legyen feltűnő, kihívó. Bizonyos ruházatok csak a megfelelő alsóneművel viselhetők, bizonyos alsóneműk viselete pedig egyenesen kötelező. Ilyen például nőknél a harisnya, amely évszaktól függetlenül kötelező alkotórésze a ruházatnak, férfiaknál pedig az alsó trikó. A felsőruházat kiválasztásánál is érvényesülnek olyan alapszabályok, amelyek betartása minden alkalomra érvényes. Ezek az alábbiak: - Az öltözet színárnyalata az évszaknak megfelelő kell, hogy legyen, eszerint nyáron világosabb, télen sötétebb. Ez alól kivételt képez az ünnepélyes és a félünnepélyes alkalmi öltözet sötétebb színvilága (lásd később). Ma már ez a szabály kissé enyhülni látszik, az évszaknál meghatározóbb a napszak. Délelőtt, ünnepélyes alkalmakkor évszaktól függetlenül jellemzőbb a világos színárnyalatú ruházat, este pedig – informális rendezvényeken is – a sötétebb. - A kiegészítők és a ruhadarabok színben, árnyalatban, mintában, anyagban és stílusban is harmonizálnak egymással. Például: mintás inghez egyszínű nyakkendő, 57

egyszínű inghez mintás nyakkendő illik vagy egyszínű ruhához mintás ing illik, és fordítva. - A divat követésében a mértéktartás dominál. - A nemzeti viseletet hivatalos öltözetnek kell elfogadni, de külföldön utánozni nem illik. - Ruházatunk összeállításnál minden eshetőségre fel kell készülnünk, például egy munkatársunk váratlanul informális rendezvényen kell helyettesítenünk vagy egy informális program – pl. kirándulás – után hivatalos ebéden kell részt vennünk. Ahogy az alkalmakat, úgy az öltözékeket is ünnepélyesség foka szerint rangsorolhatjuk. Eszerint a következőket különböztetjük meg: ™ Hivatalos - nem ünnepi jellegű – öltözet Férfiaknál ez világos/sötét – de nem fekete – öltönyt jelent, eltérő színű zakóval és nadrággal, fehér/pasztellszínű, esetleg enyhén mintás inggel, illő nyakkendővel, valamint a ruha színéhez illő fekete/barna cipővel. Nőknél ez szoknya és blúz/garbó, illetve egybe szabott ruha, kosztüm – egyszerű, nem erősen kivágott fazonnal. Nem megengedett a férfiaknál a farmernadrág, a pulóver, a garbó, a kihajtott ing és a kiving, nőknél a nadrág vagy a nadrágkosztüm, a farmernadrág vagy a farmerszoknya. ™ Alkalmi öltözet, amely lehet: • Informális (uniform informal, Dunkler Anzug) Minden olyan délelőtti vagy délutáni alkalomkor ilyen ruházat viselendő, ahol a meghívó nem ír mást elő, hivatalos nemzetközi tárgyalásokon, minisztériumok, társadalmi intézmények, vállalatok vezetőinél tett látogatásokkor. Férfiaknál ez a hivatalos öltözetet jelenti, melynél a sötétebb öltöny a célszerű. Nőknél a hivatalos öltözetet takarja, melynél télen a kosztüm a célszerű. • Félünnepélyes Félünnepélyesnek tekintendők a nappali, nem diplomáciai rendezvények. Férfiaknál ilyen alkalmakra a sötét árnyalatú öltöny fehér inggel, nem élénk vagy feltűnő mintás nyakkendővel, valamint sötétbarna/fekete cipővel a megfelelő viselet. Nők részére nappal kosztüm/egybeszabott ruha, este kisestélyi az illő. • Ünnepélyes

58

Férfiaknak fekete öltöny, fehér inggel, szürke/sötét mintás nyakkendővel, fekete cipővel az előírt ruházat. Nőknek nappal kosztüm, este pedig nagyestélyi a megfelelő viselet. Ünnepélyesnek tekintendők az esti illetve diplomáciai rendezvények. A félünnepélyes és az ünnepélyes öltözék meghatározása, egymástól való elkülönítése némi bizonytalanságra ad okot, mivel átfedik egymást. Általában nem a meghívott dönti el, hogy melyik öltözék a megfelelő, hanem a meghívó tartalmaz a ruházatra vonatkozó előírást. E két viseletre vonatkozásában Közép-Európa és hazánk illetve Nyugat-Európa gyakorlata között eltérést figyelhetünk meg: míg a nyugat-európai protokoll szerint ilyen alkalmakkor megfelelő a zsakett vagy azzal egyenértékű öltözék viselete, addig hazánkban és a környező térségben a fent leírtak a jellemzőek. A félünnepélyes és az ünnepélyes alkalmakkor a következő előírások vonatkozhatnak az öltözetre: - Black tie (fekete csokor)nyakkendő): Férfiaknál fekete/éjszínnkék szmoking, állógalléros fehér szmoking ing, fekete csokornyakkendő, fekete (lakk)cipő, hagyományosan fekete puha-/keménykalappal, fehér/fekete spanyol övvel. Nőknél pasztel/világos színű kisestélyi. - White tie (fehér (csokor)nyakkendő): Férfiaknál /éjszínnkék frakk állógalléros keményített fehér inggel és keményített fehér pikémellénnyel, fehér csokornyakkendővel, fekete (lakk)cipő, hagyományosan cilinder és fekete bőrkesztyű. Nőknél – akár élénkebb színű - nagyestélyi/hosszú ruha. Az alkalmi viselet kiegészítői lehetnek: férfiak részére a kalap, a paróka, a kesztyű, a sál, a köpeny/felöltő, a zsebóra és a sétapálca; nők számára a kalap, a paróka, a kesztyű, a boleró/stóla, a táska, a (batiszt) zsebkendő, a legyező. Ezekről a kiegészítőkről összefoglalóan elmondható, hogy színben és formában a divatot és a helyi szokásokat követik. Bár sokuk használata évszakhoz kötött, színüket tekintve már elszakadtak az évszak jellemző színvilágától. Mindegyiknél kerülnünk kell, hogy velük feltűnést keltsünk, illetve ügyelnünk kell arra, velük nehogy megsértsük az illemet, vagy használatuk során másokat zavarjunk (pl.: kalap-/parókaviselet etikettje színházban). E kiegészítők kapcsán is alapkövetelmény a tisztaság, jól ápoltság, valamint az öltözékünk többi darabjával, illetve a kísérőnk öltözékével is harmonizálniuk kell. 59

Az ékszerek viselését is szabályozza a nemzetközi protokoll. Általánosságban elmondható, hogy kerülni kell a hivalkodó darabok, az olcsó utánzatok vagy az utcai divat áramlatinak megfelelő olcsó ékszerek viselését. Férfiak számára egy (karika/pecsét)gyűrű, egy karóra az előírt egyszerre hordható maximum ékszermennyiség. Nyaklánc viselése abban az esetben megengedett, ha az nem látható. Karlánc, fülbevaló és egyéb testékszer viselése látható helyen nem megengedett. Nők részére az egyszerre hordható ékszermennyiség felső határa 7-9 darab. Ez kezenként legfeljebb 2 darab gyűrűt, 1-2 darab karkötőt, 1 – ha vékony 2 darab – nyakláncot, 1 pár fülbevalót (külön fülben), valamint 1darab karórát jelent. ™ Speciális alkalmi ruházat A nemzetközi hivatalos kapcsolatok programja olykor sajátos eseményeket, rendezvényeket tartalmaz, amelyek alkalmával a ruházat nem tartoznak a fent felsorolt típusokba.

Ilyenek

kulturális/tudományos

például

az

(ipari/mezőgazdasági)

intézményekben

tett

látogatások,

üzemlátogatások, sportrendezvények,

kirándulások, városnézések stb. Ilyen alkalmakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az esemény - jellegéből adódóan - ugyan kötetlen lehet, de a résztvevők hivatalos minőségben vannak jelen. Ehhez mérten illik megválasztani az öltözéket is természetesen az ésszerűség keretein belül: sportrendezvényen az öltözet sportos, illetve a hivatalos öltözet lazíthatott változata. A férfiak ez esetben elhagyhatják a nyakkendőt, zakót, a nők pedig nadrágot is felvehetnek. Bizonyos különleges alkalmak speciális ruházatot igényelnek, pl. horgászat, vadászat. Magyarországon az európai öltözködési etikett dominál. A sötét, hagyományos szabású öltözék minden alkalomra megfelelő. Az általános hivatalos ruházat férfiak esetén az öltöny és nyakkendő, nőknél a kosztüm illetve hagyományos fazonú ruha. Az hivatalos öltözködésben a szolid elegancia és a visszafogottság az irányadó, bár a magyarokról elmondható, hogy a mindennapi életben szeretnek a divatos ruhákat viselni, sok esetben azt érezhetjük, „a ruha teszi az embert”. Spanyolországban összességében az európai stílust követi a ruházkodás. A spanyolok általában szerények ugyan, de a társadalmi helyzetükre és a küllemükre büszkék. A ruházat náluk a viselője társadalmi helyzetéről árulkodik. Igen nagy hangsúlyt fektetnek az öltözködésükre, melyre jellemző, hogy szívesen öltözködnek jobban, mint azt megengedhetik maguknak. A férfiak többnyire nem hordanak világos 60

vagy egymástól elütő színű holmikat, a polgári rétegek esetén a fehér ing, nyakkendő és zakó viselete az elvárt. A hajdani szigorú etikett és az erős vallásosság következtében a nők öltözködése zárt, szemérmes, erős kivágásoktól mentes. Ugyanakkor a nők az öltözködésben egyéni stílusra törekszenek, a gyerekeket is a lehető legszebben öltöztetik fel. Spanyolországban kedvelik a márkás holmikat. Rövidnadrágot általában nem viselnek nyilvános helyen. Az üzleti életben az öltözet hagyományos, de minél nyugatabbra megyünk, annál kötetlenebb. A férfiak hivatalos megjelenésekor a sötét öltöny és a nyakkendő a kötelező, szmokingra, frakkra csak különleges alkalmakkor van szükség. A nőknek különösen ügyelniük kell a mértéktartásra, hivatalos alkalmakkor sem illik erősen dekoltált vagy kivágott ruhát viselni. A harisnya viselete még nagy hőségen is elengedhetetlen. Általános követendő irányelv, hogy öltözködjünk mértéktartóbban, mint itthon, illetve fokozottabban igazodjunk a protokoll előírásaihoz.

Kínában a „nyitás politikája” révén, hongkongi közvetítéssel gyorsan elterjednek a legújabb nyugati divatirányzatok, gyorsan változnak az öltözködési stílusok. Ennek ellenére az öltözködésben továbbra is az egyszerűség dominál, a zárt egyenruha-szerű öltöny a divat, amelyet nők is viselhetnek. Az uniformis jellegű Maoegyenruhát egyre inkább felváltja a nyugati típusú öltöny és nyakkendő. Az idegeneknek illik hivatalosan öltözködniük. A sötét ruha mindenütt megfelelő. Nyáron, valamint meleg éghajlatú országrészekben elfogadott a kívül hordott, vagy begyűrt rövid ujjú ing, nyakkendő nélkül. Az üzleti életben ma már a hagyományos öltöny, ing, nyakkendő az elvárt a férfiaknál, a nőknél pedig a klasszikus kosztüm, magasan záródó nyakkal, alacsony sarkú cipővel. A mély dekoltázs és a térdet nem takaró szoknya kerülendő. A magas sarkú cipő viselete csak diplomáciai fogadáson szükséges, ahogy a nagyestélyi is. A nők számára a szerénység még mindig fontos erény Ázsiában. A túl drága ékszerek és kirívó öltözék kerülendő, a kínaiak a hivalkodás és a túlzás jeleként értékelik. A szolid ékszerek és a minőségi karóra kedvező benyomást keltenek. A feltűnő ruházatot kihívásnak veszik, a farmernadrág viszont bevonult a hétköznapok ruhatárába. Rövidnadrág csak kiránduláshoz való.

61

XI.2. Passzívák XI.2.1. Jellem Az emberek erkölcsi – magatartásban megnyilvánuló - tulajdonságainak összessége. Nem örökletes, így átalakítható, formálható, fejleszthető. A jóra és a rosszra való hajlandóságunk belső, születés adta tulajdonság, az, hogy melyik kerekedik felül egy szituációban az akaratunktól függ. Ennek alapja a pozitív szemlélet, melynek összetevőit a következőképp csoportosítatjuk: ™ A munkavégzéshez való hozzáállás - Szeressük a munkánkat! ™ A tulajdonhoz való viszonyulás - Ne vegyük el a másét! ™ Más emberekhez való viszony - Tiszteljük az embereket! ™ Önmagunkhoz való viszonyulás - önismeret, önértékelés. ™ Becsületességre való hajlandóság - „Csakis az igazat…!” ™ Akarati tulajdonságok - felelősségvállalás, célok kitűzése. ™ A társadalomhoz való közelítés - az értékrend és a munkánk viszonya. A helyes magatartás megvalósításában a következők fontosak: ™ a helyes magatartási normák tudatosulása, vagyis elfogadása, ™ a helyes magatartásformák begyakorlása, ™ a külső, mások által elvárt normákból belső indíték, erkölcsi igény lesz, amely a lehető legjobb cselekedetre ösztönöz XI.2.2. Lelkiismeret A gyakorlatban megvalósított erkölcsi tudat, melynek birtokában - az önkontroll segítségével - saját cselekedeteink, érzéseink erkölcsi helyességét mi magunk értékeljük. A lelkiismeretes emberben tudatossá válik a felelősség és a kötelesség megítélésének képessége. Ennek feltétele a saját önszabályzó képességre, önkontrollra való képesség. A belső elégedettség megvalósulása - vagyis a jól végzett munka, a ideális emberi kapcsolatok, az apró sikerélmények - a saját magunk által állított mérce alapján bekövetkező „jó érzés”. Az elmulasztott, vagy nem megfelelő szintű kötelességteljesítés kísérője a lelkiismeret-furdalás. 62

XI.2.3. Magatartás, viselkedés A magatartás a munkában, a magánéletben, a más emberekkel való kapcsolatokban megnyilvánuló, erkölcsi értékkel rendelkező cselekedetek összessége. Jellemző az egyénre, mivel aki udvarias, becsületes, figyelmes, segítőkész, az minden körülmények között igyekszik ezen normáknak megfelelni. Az emberi és gazdasági kapcsolatok terén tevékenykedők különböző munkahelyi és szakmai szabályzók, elvárt normák, vezetői intelmek, oktatások, idősebb kollegák gyakorlati tapasztalatai alapján ismerik meg a tőlük elvárt helyes magatartást. Később tudatos azonosulás alapján ez a külső követelés belső indítékká válva, természetes cselekedéssé, magatartássá alakul, s így nem esik nehezünkre a megvalósítása.25 A magatartás – a környezethez való viszony – a viselkedésen keresztül jut kifejezésre. A viselkedés alapszabályai a következők: Tiszteletadás: Udvariassági formákban megnyilvánuló gesztus. Alapjában véve mint embernek szól a tiszteletadás - a hivatalos beosztás, társadalmi rang szerint, illetve a nemzetközi vagy helyi szokások előírásait betartva. Határozottság: Véleményünk, nézeteink vállalása, nagyképűség és öndicséret, ugyanakkor álszerénység nélkül. Mértéktartás: Hangerő, öltözködés, gesztikuláció, étel és italfogyasztás és minden egyéb megnyilvánulás területén a feltűnés és a végletek kerülése. Tapasztalat: Ráérzés, megfigyelés, tanulás és gyakorlat, valamint a történtek elemzése, értékelése együttesen alakítja ki. XI.2.4. Megjelenés, fellépés, öltözködés Megjelenésünk tükrözi az önmagunkkal és másokkal szembeni igényességünket, a környezetünkhöz való viszonyulásunkat, a munkahely, a rendezvény, a résztvevők iránti megbecsülésünket. Az erre vonatkozó előírásokat a kollektív szerződés szabályozza a társaságoknál.

25

Dr. Nagy György László: Illem, etikett, protokoll kisokos sok nézőponttal, Széchenyi István Egyetem, Győr, 2002, 15. oldal

63

Ide tartozik az öltözet ápoltságán túl a testi ápoltság és a piperecikkek kellő használata: az ápolt megjelenést biztosító testápolás, a tiszta és jólfésült hajviselet, a rendezett bajusz- és szakállviselet, az arc alkalomhoz illő és mértéktartó kikészítése, a fog- és szájápolás, az alkalomhoz illő illatszerek használata, a körmök és a kéz ápoltsága. Alapszabály, hogy mindig az alkalomhoz illően öltözzünk, az alul- vagy túlöltözöttség a tájékozatlanságot bizonyítja. Az öltözékünk legyen ápolt: tiszta, friss és szükség szerint jól vasalt. A ruházat védelmi célt is szolgál, ezért alkalmazkodjunk az időjárási viszonyokhoz, ugyanakkor öltözékünk ne legyen „szemet bántó” stílusú sem színösszeállításban, sem szabásában, sem viseletében. A jó megjelenés csak részben a külsőségek hatása, emellett elengedhetetlen kellék a kultúrált magatartás, amely segíti az „első benyomás” pozitív létrejöttét. Amennyiben protokolláris megbízatás esetén olyan rendezvény szerepel a programban, amely elegáns megjelenést kíván, gondoskodnunk kell arról, hogy illően tudjunk megjelenni. A kötelezően előírt viselet - formaruha - ne kényszer legyen, hanem a hovatartozást kifejező elfogadás, a közösséghez való tartozás jelképe. Illik tudomásul venni Az alapöltözék férfiaknál az öltöny, de ma már elfogadott a jól harmonizáló színű, azonos anyagú zakó és nadrág kombinációja is. A világos lábbeli viselete – különösen a sportcipőé – kerülendő. A lábbeli tisztaságára mindig ügyelni kell. Az ing legyen vasalt és az előírásoknak megfelelően lehetőleg fehér, világos vagy egyszínű. A nyak és kézelő természetesen legyen hibátlan és tiszta. Nyakkendő viselésekor az ing felső gombja legyen begombolt, e nélkül viszont a kigombolt ingnyak a javasolt. A kiegészítők - óra, ékszer, derékszíj stb. - harmonizáljanak az öltözékkel. Az öv, cipő, táska azonos színű legyen. A felsőruházat és a fejfedő színében és stílusában illeszkedjen a ruházat egészéhez. A zokni olyan hosszú szárral rendelkezzen, hogy a meztelen lábszár ne látszódjék ki. A férfiaknál elvárás még, hogy a zsebek ne legyenek kitömve, és ne csörögjön benne kulcs vagy aprópénz. Társaságban a textilzsebkendő használata az elvárt. Munka közben a zakó levethető, de tárgyaláskor, az irodából kilépve illő annak felvétele - kivéve, ha a hőmérséklet ezt nem indokolja illetve az érdekvédelem erre vonatkozóan egyezséget kötött a zakó viselésének elvárásairól. A nyakkendő viselése – 64

különösen abban az esetben, ha a cég biztosította – szintén megegyezésen alapul, de egy férfi számára olyan alapvető kiegészítő, amely emeli az öltözék, de a viselője értékét is. A hölgyeknél a nőies eleganciát kell kombinálni a cégelvárásokkal. Nem fogadható el a farmernadrág, a túl rövid szoknya, a túl mély dekoltázs vagy kivágás, az átlátszó ruházat, a vastag pulóver, a papucs, a tornacipő. A formakosztüm vagy szoknya, illetve a nadrág-blézer kombináció az általánosan elfogadott öltözék az üzleti életben. Ennek az elvárásoktól eltérő átalakítása nem megengedett A blúznak szintén meg kell felelnie az elvárásoknak és színvilágában harmonizálnia

kell

a

férfi

munkavállalókéval,

valamint

legyen

mindenkor

gyűrődésmentes! Ékszer, bizsuk a női viselet fontos tartozékai, kiválasztásuk a jó ízlés próbakövét jelenti, kerüljük a túlzásokat, a harsányságot. A kiegészítőket – óraszíj, öv, táska, cipő, esernyő – a nőknél még szigorúbban ítélik meg, mint a férfiak esetében. A cipő legyen mindig ép sarkú, tiszta, ne legyen kopogó fémsarkú, és színben harmonizáljon az öltözék egészéhez! A viselt harisnya egyszerű mintázatú legyen és gondoskodjunk pótlásról, mert nem túl elegáns, ha „fut rajta a szem”. A felsőruházat tekintetében az elvárások azonosak a férfiaknál leírtakkal. Az ápolatlanság sem jó benyomáskeltő, a túlzott „kikészítés” viszont a munkát végző hölgyet akadályozza – ilyen a túl hosszú köröm, a rosszul megválasztott smink és illatszer. Az illő öltözék és ápolt külső mellett a helyes fellépés, vagyis a mindenki által megkövetelt formaságok betartása és a harsányság kerülése alapvető elvárás. Ezeket kiegészíti a viselkedéskultúrát megmutató nonverbális kommunikáció. Ügyelnünk kell a túlzó és heves kézmozdulatokra, az arcunkon látható érzelem-megnyilvánulásokra. A járás is része ennek a területnek, ne úgy járjunk, hogy az negatív feltűnést eredményezzen. A lábak keresztbe tevése általában az illendőség határain belül elfogadott mindkét nem esetében, figyelembe kell vennünk az esetleges helyi szokásokat, pl. Spanyolországban a nőknél illetlenségnek számít a lábak átvetése egymáson.

65

XI.2.5. Illedelmesség, jó modor „Az illedelmesség a viselkedésnek az a művészetté emelt foka, amellyel valaki tiszteletet tud ébreszteni anélkül, hogy irigységet támasztana.”26 Egy cég, ország megítélése az annak kötelékében dolgozó munkatárs illő viselkedésén keresztül formálódik, alakítva ezzel a cég- illetve országimázst. Megjelenési formái: a jó modor, az udvariasság és a tapintat. A jó modor néhány esete: Az illemtudó ember beszélgetés közben megvárja, míg a másik fél befejezi mondandóját, s csak ezután mondja el sajátját. Modorában bizalmat keltő, de sohasem bizalmaskodó, kerüli a kétértelmű szavak használatát. Az idősebbek és a hölgyek iránt tiszteletet tanúsít. Ha nem tudunk mit kezdeni a kezünkkel, semmi esetre se „malmozzunk” és ne is tegyük zsebre, mivel ez illetlenség a jelenlévőkkel szemben. Különböző fogadásokon egy pohár, vagy nők esetében egy kis táska segíthet ezen a problémán. A legjobb, ha nem csinálunk vele semmit, vagy csak nagyon minimális mértékben mozgatjuk. Az ásítás, az arcfintorok, az ajkbiggyesztések kerülendők. Köpködni sem illik az egészséges embernek, a beteg pedig textilzsebkendő segítségével oldja meg problémáját. Ez csak Kína északi részén elfogadott, a homokos levegő miatt. Külföldi partnerekkel való közös munka során mindig illik tájékozódni a partner ország ünnepeiről, s azokat tiszteletben tartva, azokhoz igazodva indítványozni az esetleges üzleti találkozók, megbeszélések, illetve egyéb programok időpontját. XI.2.6. Udvariasság Az udvariasság a műveltség fő jellemzőinek egyike, amely segít az emberek jóindulatának megnyerésében, épp ezért a társasági élet alapja.

26

Ottlik Károly: Protokoll – Viselkedéskultúra, Protokoll ’96, Budapest, 2004, 62. oldal

66

Ennek megnyilvánulása, hogy bizonyos személyeket illemtudásból előnyben részesítünk: férfiak a nőket, fiatalok az idősebbeket, beosztottak vezetőiket, diákok tanáraikat, a szolgáltatók a szolgáltatást igénybevevőket. Az udvariatlan emberek védekezése, amely az őszinteség képviseletére hivatkozik, valójában csak kíméletlenség és a hiányos neveltetés együttes hatása. XI.2.7. Előzékenység, figyelmesség, tapintat „Miért vagyunk előzékenyek? Azért, amiért sportszerűek. Nem akarjuk kihasználni helyzeti előnyünket, sőt ha felismertük mások hátrányait, igyekszünk megszüntetni őket. Az előzékenység nincs nemhez, korhoz, beosztáshoz kötve. Az előzékenység mindenkinek jár, de nem egyenlő elosztásban. Az öregeken és a nőkön kívül a gyerekeket is az előnyben részesítendők közé soroljuk.” Az adott előnyökért ne követeljünk ellenszolgáltatást. A figyelmesség olyan illemtani erény, amely minden anyagi befektetés nélkül gyakorolható. Csupán annyit kell tennünk, hogy odafigyelünk azokra, akik körülöttünk vannak, és nem csak azokra, akikkel érzelmi vagy érdekkapcsolatunk alakult ki. A tapintat az az érzék, vagy képesség, amelynek birtokában az ember megérzi, hogyan kímélheti meg szavaival és viselkedésével mások érzékenységét. A tapintatos ember nem kérdez olyasmit, amivel kellemetlenséget okoz másoknak. Nem emlegeti fel az érzékenyen érintő dolgokat, a kudarcokat, a szomorú eseményeket, mindazt, amit a környezetben feledni akarnak. XI.2.8. Pontosság A pontos érkezés jelzés arról, ki mennyire ura saját időbeosztásának, illetve mennyire képes megszervezni munkáját, elfoglaltságát. „A pontosság összefügg a hivatástudattal, a szakma, a munka szeretetével, felelősségérzettel, és a cég iránti elkötelezettséggel, megbízhatósággal párosul.”/13/ A pontatlanság egyúttal tapintatlanság, a hatalommal való visszaélés is. Amennyiben késünk - legyen ez akár munkaköri vagy személyes program -, több megértésre és türelemre számíthatunk, ha őszintén feltárjuk pontatlanságunk tényleges okát. 67

Különböző országokban különbözőképpen alakultak ki a pontosságra vonatkozó elvárások. Külföldi munkavégzés vagy külszolgálat esetén hasznos erre vonatkozóan tájékozódni. A pontosság követelménye Európában északról dél felé haladva egyre lazul – nem árt ezt a szokásjogot is figyelembe venni. A protokoll az alkalom fontosságának megfelelően megkülönböztet: • percnyi pontosságot (pl.: hivatalos tárgyalás esetén) • megengedett késést (időpontok megadásával jelzik pl.: 12:15-12:30 között ) • meghatározott időpontok közötti érkezést ( koktélparti 18-20 h) XI.2.9. Szerénység, türelem, önuralom Az igazi szerénység sohasem alázattal, hanem önérzettel párosul. Az ilyen ember méltatlannak tartja a követelődzést, a tülekedést, személye előtérbe állítását, valamint kiváltságok hajszolását. Az ügyefogyottságot viszont ne tekintsük szerénységnek, csak az a szerény, akinek volna mivel dicsekednie, de nem teszi. A türelem sokat segíthet a konfliktusok megoldásában, általa többet érünk el, mint erőszakkal; a türelmetlenség pedig a legtöbb modortalanság forrása. A türelmes viselkedés az önuralmon alapul. Mind a munkahely, mind a társasági élet megköveteli, hogy érzelmeinken, indulatainkon uralkodni tudjunk. A jól nevelt ember is lehet mérges, ha mégis elfeledkezik magáról, kötelessége az azonnali bocsánatkérés. A mai rohanó és stresszes világ egyre nehezebbé teszi a türelmes, pontos munkavégzést, ezért az önfegyelmen alapuló türelem nélkülözhetetlen tulajdonság.

68

XIII. Nemzeti sajátosságok XIII.1. Magyarország „A magyar üzleti kultúráról eltérő véleményeket fogalmaznak meg a hazai multinacionális vállaltok külföldi menedzserei. Többségük úgy ítéli meg, hogy a magyarokat

hierarchikus

gondolkodásmód

jellemzi,

individuálisak

és

kapcsolatorientáltak. Inkább konfliktuselemzők és –kerülők, mint megoldók. Külföldi tárgyalópartnerükhöz ambivalensen viszonyulnak. Tartanak a kudarctól, de nyíltan nem mondanak nemet, a lekezelés viszont indulatossá teszi őket. A rendszerváltás követően az átalakulás lassú tempója miatt a felmérések a magyarokat inkább pesszimistának minősítették. A turizmus sokat segített az olyan negatív történelmi sztereotípiák feloldásában, mint a magyarok nomádok, nyelvükhöz hasonlóan kultúrájuk is eltér az európaitól stb. A hamis puszta-romantikát, a „gulyáskommunizmus” és a „legvidámabb barakk” jelzőket is lassan elmossa az idő, és a tudatosan formálódó modern országkép. ”27 Magyarország 1989 óta a szabad piacgazdaság felé vette az irányt. Az irányváltás ellenére a hatalmi pozícióban lévő üzletemberek nagy része a szocializmus éveiben elsajátított gondolkodásmódot követi, vagyis kevésbe elvontan, inkább asszociatív és szubjektív módon gondolkodik.28 A magyar tárgyalási stílus – a témától való gyakori eltérés- a lineáris típusú tárgyalópartnerek

számára

gyakran

zavaró.

A

döntéshozatal

mechanizmusa

meglehetősen hosszadalmas és bonyolult, a döntések meghozatala gyakorta több szinten zajlik. A magyar ügyintézés rendkívül bürokratikus. Szerződések aláírása előtt a feltételeket többször is alaposan ellenőrzik, ezért az üzleti ajánlatoknak pontosnak és alaposnak kell lenniük. A döntéshozatal nehézkessége ellenére a sikeres üzletkötést követően általában minden zökkenőmentesen zajlik. A magyarok ragaszkodnak a személyes terükhöz, beszélgetés közben általában egy lépés távolságot tartanak beszélgetőpartnerüktől.

27

PEBUS Gazdasági Portál 2007.05.02. http://www.offers.hu/pages/tavoktatas/index.php?page=html/mod1/1_6#1633 28 Az üzleti élet enciklopédiája, Gemini Budapest Kiadó, Budapest, 1998, 250. oldal

69

A magyarok általában pesszimisták, még akkor is, ha a dolgaik jól alakulnak. Lebecsülik saját értékeiket, ezért ne lepődjünk meg, ha egy bókokra nem köszönettel, hanem önmagukat becsmérlő megjegyzéssel reagálnak. Az üzleti találkozók időpontját hetekkel korábban, írásban rögzítve tűzik ki. Július-

augusztusra

és

december

közepétől

január

közepéig

nem

érdemes

megbeszéléseket tervezni, mert ezek a szabadságolás tipikus időszakai. A pontosság alapkövetelmény. Az üzletemberek a legtöbb esetben angol nyelvű névjegykártyákat is használnak a magyar nyelvű mellett. A névjegykártyáknak társasági és üzleti alkalmakkor egyaránt fontos szerepe van. „A nők az üzleti élet számos területén dolgoznak, sőt fontos állami tisztségeket is betöltenek, mégis mindmáig naponta bizonyítaniuk kell, hogy képesek ugyanarra, mint a hasonló beosztásban dolgozó férfiak.”29 Ennek ellenére a Magyarországra látogató külföldi üzletasszonyokat a magyar férfi üzleti partnerek maximális tiszteletben részesítik, nem kell tartaniuk a hátrányos megkülönböztetéstől. Magyarországon a vacsora és a többi étkezés jellegzetesen társasági és nem üzleti esemény. Ezekre legtöbbször éttermekbe kerül sor, nem ritkán zenével kiegészítve. A magyar konyha jellegzetes, fűszeres ízvilággal bír. Világszerte ismert magyar étel a gulyásleves. A magyar étkezés jellegzetes kísérői a borok, melyekre a magyarok igen büszkék. Ha magyarok vendégségbe hívnak a háziasszonynak egy csokor virágot illik vinni - de ne krizantémot, amelyről a magyarok halálra asszociálnak, se vörös rózsát, amely pedig a szerelmesek virága. A házigazdának egy üveg bort szokás ajándékozni. Ajándékozásnál az az általános kiindulási szempont, hogy az ajándék személyre szóló legyen, tehát lehetőség szerint ismerni kell a megajándékozandó érdeklődését, ízlését, emellett vegyük figyelembe az illető vallási érzelmeit (mohamedán vallású személynek ne adjunk embert vagy állatot ábrázoló képet, szobrot, vagy alkoholt stb.), politikai meggyőződését.

29

Az üzleti élet enciklopédiája, Gemini Budapest Kiadó, Budapest, 1998, 250. oldal

70

Fontos, hogy az ajándék emlékeztet, ezért mindig hazánkra, annak kultúrájára, magánkapcsolatban a családunkra, illetve a vállalat tevékenységére jellemző tárgyakat válasszunk. XIII.2. Spanyolország „Spanyolországban a kapcsolatteremtés két síkon folyik: a spanyol üzletember nemzetét képviseli és üzleti partner. Mint országát képviselő „gazdasági diplomata” őrzi az évszázadok során kialakult spanyol hagyományokat, mint a globális gazdaság szereplője ismeri és alkalmazza a nemzetközi normákat. Jól megtalálják a kellő arányt a körülményes spanyol etikett és a déli népekre jellemző emocionális felfokozottság és a modern üzletkötés igényeihez alkalmazkodó pragmatizmus között.”30 A spanyolok általában nagyon közvetlenek. „Ami a szívükön, az a szájukon”: pontosan azt mondják, amit gondolnak. Tiszteletben tartják a szokásokat, de a túlzott merevséget nem kedvelik. Tárgyalási stílusuk a kezdeti jó atmoszférateremtést követően két pilléren nyugszik: megalapozott érvelés és tudatos meggyőzés. Rövid, célratörő, de nem agresszív az érvelésük. A spanyol üzletembereket nehezen lehet meggyőzni. A konfrontáció mindenképp kerülendő. A spanyolok szívesen javítják ki a külföldiek tévedéseit, hibáit. Spanyol partnerrel való tárgyalás során az egyik legnagyobb hiba, ha elismerjük, hogy tévedtünk. Az üzleti tárgyalás célját a kölcsönös előnyökben látják. Eladni számukra annyit jelent: „tudni kommunikálni”. Az egyezség rendszerint először szóban jön létre, majd a felek kezet ráznak, s csak ezután készül el a szerződés. Igyekeznek megtalálni a közös nyelvet, hogy mindkét fél nyertesnek érezze magát. A megbeszélések légköre fesztelen, szinte már baráti, gyakran telefonhívások vagy személyes kiszólások szakítják meg - ez természetes kísérője a megbeszéléseknek. A spanyol beszéd túlfűtött és drámaiság jellemzi. Ha belevágnak a szavunkba, ne vegyük modortalanságnak tőlük, inkább feszült érdeklődésnek tudjuk be. A szemkontaktus döntő fontosságú, ha kerüljük, azt fogják gondolni, hogy nem vagyunk őszinték. Hivatalos hangnemben, mértékletesen és szerényen tárgyalva a számíthatunk

30

PEBUS Gazdasági Portál 2007.05.02. http://www.offers.hu/pages/tavoktatas/index.php?page=html/mod1/1_6#1633

71

az érdeklődésükre. A spanyolok bármennyire nagyhangúak is, többnyire a valóságosnál kisebbnek tüntetik fel eredményeiket. A spanyolok nem térnek rögtön a tárgyra, inkább megvárják, míg a tárgyalópartnerük pontokba szedi a lényeget. Szintén nem szeretik, ha vissza akarunk térni a fő témára, amikor valaki félreviszi a beszélgetést. Ők kívánják irányítani a tárgyalás menetét. A verbális és a metakommunikáció egyaránt hangsúlyosan befolyásolja őket a döntéshozatalban. Sokszor nem is a kimondott, hanem az elhallgatott információ van nagyobb hatással rájuk. A spanyolok nem szívesen mondanak nemet, inkább enyhébb, tompább elutasító választ adnak, pl.: „Majd meglátjuk!” Spanyol részről a döntéshozatal lassú folyamat, általában a kockázatos döntésektől visszariadnak. A döntést végül a felső vezetés hozza meg, de többnyire ők is inkább megérzés, mint a tények alapján. A spanyolok szemében a jó vezető autokrata, így nem osztja meg a döntéshozatal folyamatának terhét másokkal – az a gyengeség jele lenne. A névjegykártyát az első megbeszélés végén adjuk át a partnerünknek, amely spanyol nyelven is tartalmazza az információkat. A spanyolokhoz kötődő szereotípia szerint az időérzékelésük meglehetősen laza. A pontosság fontos, ha bikaviadalra megyünk, egyébként a késés fogalma a magánkapcsolatokban eltér a mienktől, de az üzleti életben náluk is a racionalitás győz. Talán éppen ennek biztosítására alakult ki egy nagyon jól működő szolgáltatóhálózat (gyorsfutárok, elektronikus kapcsolattartás). A munkaidőt sem kezelik szigorúan, de a lejárta a munka befejezéséig tart. Sok üzletember délelőtt 11 óra előtt nem ér be az irodájába. Körülbelül délután 5 órakor ebédelnek, viszont este 8-9 óráig is dolgoznak. Délután fél 1 és fél 4 közötti időpontra nem érdemes üzleti találkozót időzíteni, ekkor ugyanis a spanyolok sziesztáznak, vagyis ebédelnek és pihenőt (siesta) tartanak. A spanyolok általában éttermekben látják vendégül a partnereiket, megtiszteltetés és a nagyrabecsülés jele a magánszférába való bevonás, az otthonukba szóló meghívás. Ilyenkor virágot illik vinni a háziasszonynak, s egy üveg minőségi bort a házigazdának. 72

Sose vigyünk a vendéglátónknak dáliát vagy krizantémot, vagy 13 szálból álló csokrot ajándékba, mert arról a spanyolokban a halálra asszociálnak. Megfelelő ajándék lehet a díszcsomagolásba rejtett csokoládé, vagy cukrászsütemény, a gyerekeknek édesség. Ha ajándékot kapunk, azonnal bontsuk ki! A meghívások időpontja később, mint nálunk: este 9-10 óra. A vacsora nem tart sokáig, de többnyire este 10 óra után kezdődik. A házigazda vagy a háziasszony a köszöntőnk meghallgatására felállnak, ezért nem illik túl hosszan beszélni. A köszöntő befejeztével mindenki egészségére emeljük a poharunkat, „¡Salud!”, vagyis „Egészségünkre!” felkiáltással! Étkezéskor először a nőket és az idősebbeket szolgálják ki. A tányéron ételt hagyni, főleg családi vendégségben sértés. Étkezés közben nem illik az asztalra könyökölni, vagy a kezünket az ölünkbe tenni. A leghíresebb nemzeti étel a paella, amely rizsből, csirkéből, halból és kagylóból készül. Jellegzetes spanyol étel a tortilla española, amely tojás, burgonya, hagyma és kolbász felhasználásával készül. A spanyol étkezések nélkülözhetetlen kísérője a bor, illetve jellegzetes italuk a Sangria, vörösbor, gyümölcslé, konyak, cukor és gyümölcsdarabkák egyvelege. Spanyolországban az étkezések alkalmat adnak az üzleti kapcsolatok építésére, ezért célszerű a nap bármely szakában elköltött étkezésekre kollegáink kíséretében érkezni. A spanyol üzleti életben a munkatársak maguk is gyakran étkeznek együtt, de többnyire rang szerint elkülönülve. XIII.3. Kína „A kínai ember ősrégi kultúra gyermeke, és ez tükröződik udvariasságában, mindig mosolygó kedvességében, amellyel és ahogyan a legkisebb előzékenységet is megköszöni. A kínai halk, szerény és emellett szint mindig vidámnak látszik. Magatartására a készséges, de az igaz szándékot elrejtő, tartózkodó udvariasság a jellemző.”31 A konfuciánus filozófiára épülő kínai etikában alapvető a feljebbvalók tisztelete, a család iránti elkötelezettség, a barátok iránti hűség, az őszinteség és a becsületesség. Az

31

Az üzleti élet enciklopédiája, Gemini Budapest Kiadó, Budapest, 1998, 72. oldal

73

idősebb és tapasztaltabb személyek, kollegák nagyobb megbecsülésben, tiszteletteljes bánásmódban részesülnek. A kínaiak az egyénnel szemben a csoportra helyezik a hangsúlyt. Ezért nem szeretik, ha valaki az általa képviselt csoport helyett saját nevében beszél vagy a kollektív állásponttal össze nem egyeztethetőt mond. Kínában az üzleti kapcsolatok személyes kapcsolatok is. Gyümölcsöző üzleti kapcsolat kialakításához személyes viszonyt kell kialakítanunk üzleti partnerünkkel, amely megbízhatóságunkat és megbecsülésünket biztosítja számára. Kínában az írott szerződéseknek - az üzleti partnerek közötti szóbeli egyezetéshez képest – kisebb a jelentősége. A kínaiak szerint egy-egy szerződés a sokrétű együttműködésnek csupán egy eleme. A vezetők feladata a keretszerződések megalapozása, míg a részletes kidolgozás a beosztottak feladata. A kínaiak szigorúan ragaszkodnak a protokolláris és udvariassági formulákhoz. Mivel gondolataikat a kínaiak nem közlik egyenese, hanem hosszú szövegekbe bújtatják, tárgyalási stílusuk nehézkes, terjengős. Az európai embernek hozzá kell szokni a kínai kifejezésmódhoz: a körülírásokhoz, a hagyományos szóvirágokhoz, szófordulatokhoz. A hivatalos kapcsolatok még akkor is hivatalos jellegűek, ha a kínai mosolygás és szívélyesség az ellenkezőjét enged láttatni, s bizonyos kötetlen, baráti színezet vegyül bele. A kedélyes, szellemeskedő beszéd, a politikai és az erotikus viccek, utalások többnyire félreértéshez vezetnek, sértődést szülnek, ezért kerülendők. A hangos viselkedést, feltűnősködést sem a nők, sem a férfiak részéről nem kedvelik. Ne viccelődjünk más kárára, illetve ne bíráljunk vagy sértsünk meg valakit más jelenlétében. A társalgás sok türelmet, higgadtságot és a gondolkodásmód megértését igényeli. Sokan úgy télik meg – éppen a terjengős fogalmazásmódjuk miatt -, hogy a kínaiak nem egyenesek beszéd közben. Éppen ellenkezőleg, minden kínai, bár nagyon udvariasan bánik a külföldiekkel, valószínűleg nyíltabban kérdez, érdeklődik felőlünk, családunkról, akár a fizetésünkről is. Mi is ugyanolyan nyugodtan kérdezősködhetünk! Ez a kíváncsiság a hosszú, több évtizedes elzártság természetes következménye, ne vegyük tapintatlanságnak.

74

A kínaiak tárgyalás módszerei ravaszak és erőszakosak egyben. Ne lepődjünk meg, ha a kedvezőbb tárgyalási eredménynek elérése érdekében gazdagon megvendégelnek minket, vagy éppen kimerítő éjszakai programot szerveznek nekünk. Annak ellenére, hogy a konfuciánus tanok hatására már az alázatosságig udvariasak és szerények, a tárgyalóasztal mellett – taktikájuk részeként – sokszor indulatba jönnek, hogy ezzel megzavarják a partnerüket, máskor meg hízelegnek, hogy kijátsszák őket. Tárgyalópartnereik kifárasztására igyekeznek minél jobban elnyújtani a tárgyalásokat. Gyakran a partner távozási szándékának felmerüléséig húzzák-halasztják a döntő tárgyalást, majd túlzott igényekkel állnak elő. Nyomásgyakorlásként partnerük tudomására hozzák azt is, hogy más konkurens cégekkel is tárgyalásokat folytatnak. A végző döntés meghozatalát gyakran a csillagok állásához és szerencsés napokhoz igazítják. Az üzleti tárgyalások során, mint ahogy sok más helyzetben is a kínaiak úgy érzik, az egyértelmű nem zavarba hozná mindkét tárgyaló felet, ezért egyet nem értését közvetett úton próbálja meg tudatni partnerével: például megkerüli a kérdést, vagy csendben marad. Legtöbb esetben ez az időhúzás azt jelzi, hogy a tárgyalás csak akkor lehet eredményes, ha az adott kérdést illetően a partner engedményeket tesz. A kínaiak kínosan ügyelnek rangra és beosztásra. Tárgyalások előtt célszerű elküldeni kínai partnerünknek a delegációnk névsorát, a vállalatnál betöltött pozíciókkal együtt. Erre mi is igényt tarthatunk. Amikor a tárgyalás helyszínére vezetik az üzleti partnereket, a kínaiak általában már elfoglalták a helyüket. Hasznos tudni, hogy amikor nagyobb delegációval tárgyalunk, mindig a delegáció legmagasabb beosztású tagja lép be először a helyiségbe, és egyre kisebb beosztás szerinti sorrendben követik őt a kollegái. A nők nem élveznek elsőbbséget a nemük miatt a csoporton belül. A küldöttségek az asztal két oldalán úgy foglalnak helyet, hogy a vezetők és a két delegáció azonos beosztású tagjai egymással szemben, csökkenő rangsorrendben ülnek. Az üzleti megbeszélések kötetlen társalgással kezdődnek és csak akkor térnek rá a megbeszélés tulajdonképpeni tárgyára, ha megfelelőnek érzik a légkört. A tárgyalások forgatókönyve szerint először a vendéglátó delegáció vezetője mond rövid üdvözlő beszédet, majd a meghívott küldöttség vezetője beszél a delegációja nevében.

75

A beszéd alatt a kínai delegáció vezetője felé kell fordulni. A kínai tárgyalópartnerek szeretik, ha a vendég delegáció beszéde általános gazdasági áttekintés után tér csak rá a részletekre, az egyes részeket pontról pontra kielemezve. Beszéd

közben

ne

tegyünk

nagy

kézmozdulatokat.

A

kínaiak

nem

kommunkiálnak a kezükkel, így számukra az effajta mozdulatok zavaróak lehetnek. Lehetőleg ne mutassunk rá semmire, ha ez mégis kikerülhetetlen, a mutatóujjunk helyett inkább használjuk a nyitott tenyerünket. A testi kontaktus, érintés, valamint a szájjal kapcsolatos mozdulatok kerülendőek. A kínai üzleti megbeszéléseken a bemutatkozást legtöbbször névjegykártya-csere követi. A névjegykártyákat mindig két kézzel vegyük el és adjuk át. Kínai partnerünk névjegykártyáját sose tegyük el olvasatlanul. Gondosan tanulmányozzuk, ott helyben. Soha ne írjunk rá partnerünk névjegykártyájára. Üzleti partnerünkben jó benyomást kelthet, ha saját névjegykártyánk egyik oldalát kínai nyelvű információkkal látjuk el. Kínában a nőket az üzleti életben hivatalosan többnyire ugyanazok a jogok illetik meg, mint a férfiakat. Valójában sok esetben a nőket hátrányos megkülönböztetés éri, például vezető pozíciók betöltésének megoszlásában vagy vállalati elbocsátások kapcsán. Ettől

függetlenül

a

külföldi

üzletasszonyoknak

nem

kell

hátrányos

megkülönböztetéstől tartania. Sőt a Kínába rendszeresen visszatérő üzletasszonyok arról számoltak be, hogy kínai üzleti partnereik szívesen fogadták őket, és senki sem furcsállotta, amikor banketten beszédet mondtak, stb.32 Kínában, az üzleti életben a pontosság nagyon fontos, a kínai üzletemberek sosem késnek, így nekünk is illendő nem megvárakoztatni őket. Olyannyira ügyelnek a pontosságra, hogy a megadott idő előtt 5-10 perccel számítani lehet a vendég illetve üzleti partner érkezésére. A kínai üzleti életben minden külföldi vendéget megillető szokás, hogy a repülőtéren vagy vasútállomáson, érkezéskor kíséret fogadja. Távozáskor magasabb

32

Caroline Mason: Egyszerű kínai etikett, RealEX Kiadó Kft., Budapest, 1992

76

rangú partnereink még a szállodában el fognak tőlünk búcsúzni, a beosztottak egészen a repülőig illetve vonatig fognak kísérni minket. Kínában az üzleti élet törvényi szabályozása még nem teljes, emellett hatalmas a bürokrácia. Nagy segítségünkre lehet, ha van a helyi ügyekben jártas hivatalnok ismerősünk. A kínaiak nagyon ritkán hívnak ismerősöket az otthonukba, külföldi vendéget kiváltképp. Ha mégis ebben a megtiszteltetésben részesülnénk, a számunkra kikészített papucsra váltsuk lábbelinket. A legtöbb esetben a meghívások éttermekbe szólnak. A kínai házigazda az ajtóval szemben foglal helyet, a fő helyre, például a jobbjára ülteti a díszvendéget, míg a segítője, helyettese a saját jobbjára ülteti a másik díszvendéget, az asztal szemközti oldalán. A többi vendég és házigazda felváltva foglalnak helyet az asztalnál. A bankettek viszont az üzleti élet elmaradhatatlan velejárói, főleg ha csoporttal érkeznek a partnerek. Kínában nem szokás üzleti ügyekről beszélni étkezések alkalmával. Készüljünk fel arra, hogy evőpálcikával kell étkeznünk, bár az európai vendégek részére általában szokványos evőeszköz is van az asztalokon. A hagyományos evőeszköz az evőpálcika és a porcelán kanál, igyekezzünk ezeket használni. Mindig várjuk meg, hogy megkínáljanak minket, csak azután szedjünk magunknak. Nemcsak szedőkanállal, de pálcikával is szoktak a közös tálból szedni. Vigyázzunk, az evőpálcikát ne állítsuk a tálunkba, mert az a halálra emlékezteti kínai vendéglátónkat, illetve ne is ejtsük le azt, mert balszerencsét jelent számukra. Megengedett viszont, hogy a tányérunkat a szánkhoz emeljük. Ha egy keveset a tányérunkon hagyunk, azzal jelezhetjük, hogy jóllaktunk. Ugyanakkor, ha a tányérunkról mindent elfogyasztunk, vendéglátónk azt fogja gondolni, hogy még éhesek vagyunk! Illik minden fogást megkóstolni. A kínai konyha teljesen más, mint az európai. Az étkezés sok fogásból áll, fogásonként kis mennyiségekkel, ámde ezer ízzel. A rizs soka nem hiányzik az asztalról, édesség helyett viszont inkább gyümölcsöt fogyasztanak. A legjellegzetesebb ital a kínai tea és a mao-tai, amit cirokból desztillálnak. A kínaiak rengeteg teát isznak, de csak a munkahelyen és tárgyalásokon, étteremben soha. Díszbeszédeknél általában mao-tai-t isznak a beszélő egészségére, „Ganbei!” felkiáltással, amely szó szerint 77

lefordítva azt jelenti, hogy „százra a poharakat”. A hölgyek általában nem fogyasztanak italokat étkezéskor. Az ajándékozás Kínában meglehetősen kényes kérdés. Kormánytisztviselők megajándékozása nem megengedett. Ajándékokat inkább magánemberként vagy csoportnak szokás adni, a kényelmetlenségek elkerülése végett. Kínai szokás szerint az ajándékokat megköszönik, aztán félreteszik és később bontják ki. Értékesebb ajándékok adása nem szokásos. Bármilyen ajándék mellett döntsünk is, sose adjunk órát, mert órát ajándékozni annyit tesz, mint a „halálba kísérni” valakit. Hasonló okokból ne ajándékozzunk zsebkendőt, szalmából készült szandált, gólyát vagy darut ábrázoló, valamint fehér, fekete, vagy kék színű tárgyakat. Kedvelt ajándéktárgy a jó minőségű toll.

78

XIV. Utószó Kétségbevonhatatlan tendencia, hogy a protokoll sajátosságai világviszonylatban közelednek egymáshoz, a különbségek lassan tompulni látszanak. Ezen egységesülési folyamat mellett, Magyarországot, Spanyolországot és Kínát magában foglaló összehasonlításom során a nemzetközi hivatalos kapcsolatok, a viselkedéstechnikai elemek és az üzleti kultúra sajátosságainak tekintetében igen nagy eltéréseket tapasztaltam. Bár egy közép-európai ország illemtani normáit összevetve egy mediterrán ország szokásaival is jelentős különbségeknek lehetünk tanúi, különösen az európai és az ázsiai hagyományok viszonylatában tapasztalhatunk szembeötlő eltéréseket. Ennek hátterében javarészt a történelmi, társadalmi, gazdasági, vallási és kulturális tényezők különböző kiindulópontja és eltérő fejlődési útja áll. A különbségek felismerése a sikeres nemzetközi kapcsolatépítésnek és kapcsolattartásnak csak az első lépése. Tudásunk akkor válik igazán hasznunkra, ha vesszük a fáradságot és megpróbáljuk – partnereink megbecsülésének legfőbb jeleként – elméleti tudásunkat a gyakorlatba is átültetni. Ennek segítségével adunk kulturált keretet minden üzleti tárgyalásnak, rendezvénynek és konferenciának. Sikerre az élet bármely területén - így akár üzleti, akár diplomáciai kapcsolatainkban - csak akkor számíthatunk, ha az illem általános és helyi szabályainak eleget teszünk.

79

Felhasznált irodalom Szakirodalom: A világ vallásai, Ventus Libro Kiadó, Budapest, 2006. Az üzleti élet enciklopédiája, Gemini Budapest Kiadó, Budapest, 1998. Deme László – Grétsy László – Wacha Imre (szerk.): Nyelvi illemtan, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1987. Idegen szavak kéziszótára, Ötödik, változatlan lenyomat, szerkesztette: Bakos Ferenc, Terra, Budapest, 1967 Inge Wolff: Farmer vagy szmoking? Modern illemkódex – A kulturált európai viselkedés illemszabályai, Trivium Kiadó, Budapest, 1998 Janikovszky Éva: Felelj szépen, ha kérdeznek! Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1983. Kiss Jenő: Társadalom és nyelvhasználat, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1995. Magatartás, etikett és protokoll a külkereskedelemben, A Külkereskedelmi Minisztérium Protokoll Osztályának Kiadványa, 1977 Mason, Caroline: Egyszerű kínai etikett, RealEX Kiadó Kft., Budapest, 1992. Morrison, Rerri- Conaway, Wayne A.-Borden PhD, George A.: Meghajlás vagy kézfogás? Üzleti etikett a világ ötvennyolc országában, Alexandra Kiadó, Budapest, 1994. Dr. Nagy György László: Illem, etikett, protokoll kisokos sok nézőponttal, Széchenyi István Egyetem, Győr, 2002. Ottlik Károly: Protokoll, Protokoll 96’ Könyvkiadó, 1994. Ottlik Károly: Protokoll A-tól Zs-ig, Protokoll 96’ Könyvkiadó, 1997. Ottlik Károly: Protokollkódex, Dinasztia Kiadó, Budapest, 1994. Ottlik Károly: Protokoll – Viselkedéskultúra, Protokoll ’96, Budapest, 2004. Pintér Emil: Európai illemtan avagy mit tanulhatunk a Nyugattól? Európa Könyvkiadó Budapest, Budapest, 1998. Robinson, David: Az üzleti élet illemtana, Perfekt Kiadó, Budapest, 2001. Sille István: Az etikett és a protokoll kézikönyve – elmélettől a gyakorlatig itthon és külföldön, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998.

80

Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2000. Wikipedia - A szabad lexikon http://hu.wikipedia.org/wiki/Kezd%C5%91lap 2007. április 21.

Online források: International Business Center: International Etiquette and Manners – China http://www.cyborlink.com/besite/china.htm 2007. április 30. International Business Center: International Etiquette and Manners – Spain http://www.cyborlink.com/besite/spain.htm 2007. április 30. Lelki Titkaink Mentálhigiénés Stúdió/Tudástár/Testbeszéd http://www.lelkititkaink.hu/tudastar_testbeszed.html 2007. április 9. Menedzsment Fórum - Az európai attitűd és viselkedés is elsajátítható http://www.mfor.hu/cikk.php?article=14232&pat=14 2004. május 25. Menedzsment Fórum – Névjegykártya használat egykor és ma http://www.mfor.hu/cikk.php?article=10331&page=1 2003. május 26. PEBUS Gazdasági Portál http://www.offers.hu/pages/tavoktatas/index.php 2007.május 2. Protokollfórum.hu http://www.protokollforum.hu/?katid=621 2007. április 23. Világgazdaság.hu – Fontos a protokoll az üzleti életben http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=61284 2004. július 30. Wikipedia - A szabad lexikon http://hu.wikipedia.org/wiki/Kezd%C5%91lap 2007. április 21.

81