Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK levelező tagozat Nemzetközi gazdaságelemző szakirány
AZ EGYSÉGES EURÓPAI FIZETŐESZKÖZ BEVEZETÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI MAGYARORSZÁGON, 2005 ŐSZÉN
Készítette: Kecskés Balázs Budapest, 2005
1
TARTALOMJEGYZÉK I. FEJEZET MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI HELYZETE 2005 MÁSODIK FÉLÉVÉBEN........................................................................... 6 II. FEJEZET AZ INFLÁCIÓ .................................................................................................. 14 II.1. A MONETÁRIS POLITIKA ÉS AZ INFLÁCIÓ ...................................................................... 14 II.2. A JEGYBANK FÜGGETLENSÉGE .......................................................................................... 16
III. FEJEZET A KAMATOK KONVERGENCIÁJA ................................................................ 24 III.1. IDÉN MÁR NEM VÁRHATÓ KAMATCSÖKKENTÉS ......................................................... 27 III.2. AZ ÁFA CSÖKKENTÉS HATÁSAI .......................................................................................... 27
IV. FEJEZET A KÖLTSÉGVETÉSI DEFICIT......................................................................... 30 IV.1. MARAD A 2010-ES CÉLDÁTUM? ............................................................................................ 31 IV.2. BIZONYTALANNÁ VÁLT A PIAC........................................................................................... 32 IV.3. A 2006-OS KÖLTSÉGVETÉSRŐL ............................................................................................ 33 IV.4. A PRIVATIZÁCIÓ CSÖKKENTENÉ AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS HIÁNYÁT ................... 34 IV.5. AZ ÖNKORMÁNYZATOK KIADÁSAI ................................................................................... 34 IV.6. MIT GONDOLNAK A VOLT PÉNZÜGYMINISZTEREK AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS REFORMJÁRÓL? ....................................................................................................................... 36 IV.7. A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS MÉRTÉKE 2005 HARMADIK NEGYEDÉVÉBEN .......... 38 IV.8. A KÖLTSÉGVETÉSSEL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK................................................... 40
V. FEJEZET AZ ÁLLAMADÓSSÁG..................................................................................... 41 V.1. 4,4 MILLIÁRD EURÓVAL NŐTT AZ ÁLLAMADÓSSÁG ................................................... 42 V.2. FONTOS AZ EURÓRA VALÓ ÁTTÉRÉSRE FELKÉSZÜLNI............................................. 45
2
VI. FEJEZET AZ EURÓ HATÁSA A TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI SZEREPLŐKRE ................................................................. 47 VI.1. AZ EURÓ BEVEZETÉSÉNEK TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI ELŐNYEI ......................................................................................................... 48 VI.2. AZ EURÓ BEVEZETÉSÉNEK KOCKÁZATAI ÉS KÖLTSÉGE ......................................... 51 VI.3. A MAGYAR MÉRLEGELÉS ..................................................................................................... 54 VI.4. AZ ELŐNYÖK ÉS KOCKÁZATOK FÜGGÉSE A GAZDASÁGPOLITIKÁTÓL .............. 57 VI.5. TÖBB OPTIMÁLIS FORGATÓKÖNYV LÉTEZIK ............................................................... 58
MELLÉKLETEK............................................................................................... 62 IRODALOMJEGYZÉK..................................................................................... 65
3
ELŐSZÓ Szakdolgozatom
a
Maastrichti
Konvergencia-Kritériumok
teljesítésével
foglalkozik. Témám választásához hozzájárult, hogy mint magyar állampolgár érdeklődve kísérem figyelemmel ezt a történelmi (politikai-gazdasági) folyamatot, amelynek Magyarország is részese. Munkám során napi rendszerességgel találkozom a gazdaságot érintő kérdésekkel és változásokkal. Magyarország számára fontos mérföldkőnek számít az Európai Uniós csatlakozás után, hogy az euró-övezethez csatlakozzon, mert csak így tarthatja fent a fejlődést a közös piacon. Az 1992. február 7-én aláírt Maastrichti Szerződés döntései szerint a közös pénz övezetéhez csak azon tagállamok csatlakozhatnak, amelyek gazdasága teljesít egyes, a gazdaság stabilitását, a valutaunióra való érettséget bizonyító, a legjobb monetáris eredményeket felmutató tagállamok teljesítményéhez konvergáló, a monetáris unió szempontjából kiemelkedően fontos feltételeket. A meglehetősen szigorú, a közös pénz egyes tagállamokban történő bevezetéséhez szükséges feltételek, az úgynevezett Maastrichti Konvergencia-Kritériumok1. A Maastrichti Szerződés úgy szólt, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszát illetően a konkrét döntéseket a Tanács hozza meg, meghatározott teljesítményparaméterek, azaz konvergencia-kritériumok alapján minősítve a tagországok "uniós érettségét". A konvergencia kritériumok meghatározó jelentősége, hogy egy tagállamnak a monetáris unió harmadik szakaszában való részvételéről az EU állam- és kormányfői a konvergencia kritériumok tejesítése alapján határoznak.
1
A Maastrichti konvergencia-kritériumok: Árstabilitás: A fogyasztói árszint, azaz az infláció emelkedése a vizsgált évben 1,5%-nál jobban nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét. A számítást a megelőző egy évre végzik el. Kamatok konvergenciája: A hosszú lejáratú kamatláb a vizsgált évben 2%-nál többel nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagállam átlagát. A hosszú lejáratú kormánykötvények nominális kamatrátája a három legstabilabb ország kamatlábszintjét legfeljebb 2%-kal haladhatja meg. Árfolyamok stabilitása: az EMS árfolyam-mechanizmusán (ERM) belül a nemzeti valutát az utóbbi két évben nem értékelhetik le. A valutaárfolyam a megelőző két éven át, nem léphet ki az induló központi árfolyam ERM által előírt ±2,25%-os sávjából. Stabil kormányzati pénzügyi pozíciók: A vizsgált évben a költségvetési deficit a GDP 3%-át, az államadósság pedig a GDP 60%-át nem haladhatja meg. Elvileg elfogadhatónak tekintik a 60%-nál magasabb szintet is, ha az adósságállomány folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Ez a kritérium rugalmasan alkalmazandó, ha a deficit, illetve az adósságállomány hosszú távú trendje csökkenő irányzatú, így a magasabb ráta átmenetileg elfogadható.
4
Szakdolgozatomban részletesen kitérek az infláció alakulására, a kamatok konvergenciájára, a költségvetési deficitre, valamint az államadósság mértékére. Mindezeket az euró magyarországi bevezetésének tükrében vizsgálom. Munkám célja ismertetni a jelenlegi tényeket és lehetőségeket és elemzői szemmel választ
adni
a
kérdésre:
bevezetheti-e
Magyarország
az
eurót
A gazdasági folyamatokat 2001-től, 2005 októberének végéig vizsgáltam.
5
2010-ben?
I. FEJEZET MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI HELYZETE 2005 MÁSODIK FÉLÉVÉBEN A magyar gazdaság az Európai Uniós csatlakozás óta kedvező nemzetközi környezetben működik, ahol az új európai uniós tagországok gazdasági növekedése kifejezetten gyors, a nyolc új tagország közül hatban az 5%-ot is meghaladja a növekedés. Gyakorlatilag csak két ország kivétel ez alól a nagyon kedvező növekedési trend alól. Az egyik Lengyelország 3,5%-kal, a másik pedig részben Magyarország, ahol 4% fölött volt a második negyedéves GDP növekedés. A magyar gazdaság jelenlegi trendjei, a reálgazdasági mutatók, a termelés alakulása, valamint a fogyasztói árindex alakulása kedvezőek, az egyensúlyi problémák azonban egyáltalán nem oldódtak meg, nem mérséklődtek, és sajnos 2006-ban is inkább arra van kilátás, hogy az egyensúlyi problémák hatványozódni fognak. Az infláció azonban rendkívül alacsony lehet a jövő évben, 2%-ot alig meghaladó, 2,1%-os fogyasztói áremelkedéssel számolnak az elemzők. Az infláció tehát egyáltalán nem jelenthet problémát a magyar gazdaság számára, mert az árstabilitási szint elérése lényegében már sikerült. A kedvező számok hátterében természetesen ott van az áfa csökkentések egyszeri várható hatása is. 2005-ben jegybanki alapkamat csökkentés már nem várható, 6% körüli szinten stabilizálódhat a kamatszint, sőt elképzelhető egy olyan kicsit kedvezőtlenebb forgatókönyv is, ami egy 25 bázispontos egyszeri kamatemelést engedélyezne. Az is látható ugyanakkor, hogy a 6% körüli kamatszint mellett a rövid távú állampapír-piaci hozamok, valamint a hosszú távúak is ezen a szinten maradnak az év végéig. Sajnos az euró 2010-es bevezetése - ami a jelenlegi hivatalos cél - nem valószínű, hogy megvalósul. Csak idő kérdése hogy mikor fogják hivatalosan módosítani a céldátumot, ami rendkívül szomorú, különösen annak fényében, hogy gyakorlatilag az összes többi országnak, akik Magyarországgal együtt csatlakoztak az Unióhoz, 2010-ig eurója lesz és az egyedüli lemaradók mi leszünk. Az euró bevezetés csúszása azonban kedvezőtlen hosszabbtávú folyamatokat jelenthet, akár a működő-tőke áramlásában akár a befektetésekben, de általában a gazdaság stabilitása szempontjából is megmarad, az az árfolyamkockázat, ami a
6
jelenlegi kedvező feltételek mellet ugyan nem okozott problémát, de nem jelenti azt, hogy ez az állapot a jövőben is így marad. Mivel a 2006-os költségvetés a jelenlegi formájában tovább folytatja azt a trendet, hogy nem kielégítő az államháztartási hiány csökkentése, sőt elképzelhető, hogy még akár emelkedik is az idei évhez viszonyítva, ezért 2007-ben figyelemmel követve a jelenlegi politikai elitet - akár a kormánypárti vagy az ellenzéki oldalon - nem várható olyan elszántság, egyszeri nagyon komoly megszorítás, ami szükséges lenne a 2010-es euró bevezetéshez. Jelenleg tehát sajnos minimális esély van arra, hogy Magyarország 2010-ben euróra váltson, de megfelelő intézkedésekkel, reformokkal, nem lehetetlen a cél elérése. A jelenlegi helyzet azonban még változhat, ugyanis a közös európai fizetőeszköz bevezetésének dátuma nagyban függ az ország gazdaságától, a jövőbeni befektetésektől és a folyamatban lévő privaticáziótól is. Ha az állam sikeresen értékesíti a Malévet, a Budapest Airportot, és a MOL állami tulajdonrészét, ami 10%, akkor ezek a bevételek csökkenthetik az államháztartás deficitjét. A kormány például a MOL 10%-ának eladásból származó bevétel egészével mérsékelné a hiányt. Az ország adósságállománya enyhén felfelé ívelő trendet mutat, azonban ez még nem drámai. Természetesen, ha az államháztartási hiány a következő években is ilyen magas lesz, akkor ez az államadósságon is nyomot hagy majd és magával görgeti azt a fajta nehezéket, amivel egyre nehezebb feltételek mellett, egyre drágább lesz az államadósságunk finanszírozása és az 1997 és 2001 közötti rendkívül kedvező trend, ami
az
államháztartási
hiány
csökkenésével
és
az
államadósság
jelentős
mérséklődésével párosult, ellenkezőjére fordulhat. Az államadósság szintjével tehát nincsen pillanatnyilag komolyabb probléma, viszont az államháztartási egyenleg, maga a költségvetési gazdálkodásnak a problémái nyomot hagynak, és ez a közeljövőben már kellemetlenebb helyzetet teremthet. Az euró késésével nem is az árfolyamhatás lesz a legjelentősebb probléma. Számos
csatornán
megjelenik
majd
az
a
fajta
bizalmatlanság,
instabilitás,
bizonytalanság, ami a magyar gazdaságot fenyegetheti. Ilyen lehet önmagában a magasabb hozam és kamatszint tartóssá válása. Jelenleg Magyarország kénytelen a legmagasabb kockázati prémiumot fizetni a befektetőknek az Európai Unióban, a 6%-os jegybanki alapkamatával. Az 1. táblázat mutatja a Magyarországgal együtt az EU-hoz csatlakozott országok jelenlegi irányadó kamatait. A listából Ciprus és Málta hiányzik.
7
1. táblázat
Irányadó kamat (%) 2005 szeptember 30. Csehország 1,7 Észtország 2,0 Litvánia 2,0 Lettország 2,0 Szlovákia 3,0 Szlovénia 3,5 Lengyelország 4,5 Magyarország 6,0 Fontos itt megegyezni, hogy az euró bevetésére 2009-től készülő Szlovákia, 2005. november 26.-án belépett az euró előszobáját jelentő, ERM-2 (Exchange Rate Mechanism) rendszerbe. Ez reálissá teszi, hogy Szlovákia 2009-től áttérjen nemzeti valutájáról az euróra. Szlovákia hetedikként csatlakozott az ERM-2-höz. Észtország, Litvánia és Szlovénia 2004-ben, Lettország, Ciprus és Málta pedig idén lett tagja az átváltási rendszernek. Ezzel a tízből már csak a három legnagyobb újonnan csatlakozott tagállam, Lengyelország, Csehország és Magyarország maradt kívül az ERM-2-n. Az euró-csatlakozás elmaradásával Magyarország elveszítheti azt a lehetőséget, hogy
olcsóbb
beruházás-finanszírozáshoz,
olcsóbb
fogyasztásnövekedés
finanszírozáshoz jussanak a vállalatok, illetve a lakosság. Ez önmagában növekedés csökkentő hatású lehet. Természetesen ez az államadósság finanszírozását is megdrágítja, de jelenleg a piac eléggé elfogadó és eléggé toleráns volt a magyarországi kockázatokkal. Félő, hogy ez a viszonyulás bármilyen külső ok miatt hirtelen megváltozhat, és akkor sokszorosan fogjuk megfizetni az árát. Tulajdonképpen egy magasabb kockázatú időszaknak a meghosszabbodásáról van szó, ami nem feltétlenül vezet robbanáshoz, de mégis picit olyan, „mintha játszanánk a tűzzel”. Ezt lehetne kiküszöbölni akkor, ha teljesítenénk az államháztartási deficit lefaragási elvárásokat, nem is pusztán az euró bevezetése miatt, hanem a magyar gazdaság tartós növekedése és az életkörülményeink tartós javulásának esélye miatt. Az alapkamat messze nálunk a legmagasabb. A 6%-os magyar alapkamatot a 4,5%-os lengyel alapkamat követi, a többi országban lényegesen alacsonyabb a kamat,
8
2%-körül mozog. Szlovákiában 3%, Csehországban már 2% alatt van, tehát az összes újonnan csatlakozott országban jóval alacsonyabb a kamatszint és jelentősen gyorsabb is a növekedés. A gazdasági fejlettséget tekintve Magyarország a harmadik helyen van Szlovénia és Csehország mögött, azonban egy ötéves időszakon belül Észtország és Szlovákia jelentősen megközelítheti, Észtország pedig akár meg is előzheti Magyarországot az egy főre jutó GDP tekintetében. Általában a befektetők minden területen, a pénzpiacokon, de a tőkepiacokon is, kisebb bizalommal viseltetnek egy olyan ország iránt, ahol késik az euró, különösen akkor, ha találhatók hasonló befektetési és beruházási feltételeket kínáló országok, lényegesen stabilabb árfolyam és makrogazdasági feltételekkel. Ez tehát egy nagyon komoly leértékelődést jelenthet. Lehetséges, hogy nem pusztán a kelet-közép európai országok közül Csehországhoz, Szlovéniához és Szlovákiához képest - a 2010 utánra tolódó euró csatlakozás miatt - akár a most jelenleg még nem EU tag, de hamarosan EU taggá váló Bulgáriában, sőt „horribile dictu” Horvátországban is kedvezőbb befektetési környezet alakul majd ki. A GKI Gazdaságkutató Intézet is az utolsó előrejelzésében felhívta a figyelmet, hogy a távolság a feltételek teljesítésétől, ami az euró bevezetéséhez kell, nem annyi, mint amennyi a számokból látszik. Igazából a GDP arányában 4,5%-os a hiány. Ez a távolság nem sokat változott, de az mindenképpen jó, hogy a kormány most már tiszta vizet akar önteni a pohárba, és olyan számokat mond, amelyek reálisak közgazdasági értelemben is, de kétségen kívül a távolság meglehetősen nagy. Nagyjából bő 2%-al vagyunk lemaradva a hiányszám tekintetében attól, amit 2008-ra teljesíteni kéne. Ehhez hozzáadódik még a bejelentett jövő évi adócsökkentés, és ha ezt összerakjuk, akkor bő 3% GDP arányosan az, amit két év alatt javulnia kellene az országnak ahhoz, hogy teljesíthessük a feltételeket. Ez azt jelenti, hogy évente 1,5%-ot kell javulnia a hiánynak. Ez azonban nem kivitelezhetetlen, mert volt már ilyen Magyarország esetében, 1999 és 2000 között, amikor 2,3%-kal javult a mérleg. Majd 2002 és 2004 között 3,1% volt a javulás, a „Bokros csomag” időszakában pedig 8,5%-ról 3%-ra csökkent. Tehát két év alatt, 1994 és 1996 között 5,5 %-ot tudott az ország javulni, ráadásul egy olyan időszakban, ahol a gazdasági növekedés csupán 1,35%-os volt. Jelenleg 4% körüli a gazdasági növekedés. Végső soron a magyar gazdaságtörténet is azt mutatja és a nemzetközi is, hogy ilyen nagyságrendű 9
kiigazításokat végre lehet hajtani, de természetesen nem könnyen. Ez komoly változtatásokat igényelne az állam működésében és itt az igazi nagy dilemma az, hogy ezt felvállalja-e az ország. Természetesen tudni kellene azt, hogy milyen hátrány éri az országot akkor, ha nem 2010-ben, hanem 2013-ban, vagy még később csatlakozunk az euróhoz. Lesz-e ebből versenyhátránya Magyarországnak? A visegrádi négyek közül tehát Szlovákia 2009-ben, Csehország, Lengyelország és Magyarország pedig (a jelenlegi célok szerint) 2010-ben tervezi csatlakozását a monetáris unióhoz. A visegrádiak céldátumait azonban Brüsszel és több független elemző is meglehetősen feszítettnek tartja. A csúszás így a szűken vett versenytársak mindegyikénél elképzelhető, de a tényleges belépés Magyarország esetében látszik a legtávolabbinak. Tulajdonképpen nem az a baj, ha a tervezettnél később, hanem ha utolsóként, a környező országoktól lemaradva csatlakozunk az eurózónához, vélik a gazdaságkutatók. Magyarország gazdasági mutatói ugyan kedvezőtlenebbek, mint a többi visegrádi országé, de ettől még elképzelhető lenne a 2010-es céldátum tartása. Nagyobb problémát okoz inkább, hogy az elmúlt két évben elveszett a külföldi intézmények és elemzők bizalma azt illetően, hogy a kitűzött gazdasági célokat mennyire sikerült, illetve sikerül megvalósítani. Az uniós bővítéssel ellentétben, a monetáris unióba való belépésnél egyértelműen az egyéni teljesítmények a meghatározóak, azaz nincs szó arról, hogy az euró bevezetésére, egyes országcsoportokban, körönként kerülne sor. Így elképzelhető, hogy Magyarország valóban utolsóként csatlakozik a régióból, ez azonban igen sok veszéllyel jár. A magyar gazdaság kicsi, a forint védtelen valuta, így amennyiben körülöttünk már mindenütt az euró lesz a hivatalos fizetőeszköz, felerősödhetnek a külső hatások, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják az árfolyamot és a gazdasági mutatókat. A forintra az eurónál nagyobb mértékben hathat például egy olajáremelés, vagy akár egy kisebb politikai bizonytalanság, de a spekulánsoknak is könnyebb célpont lehet a magyar pénz. Itt próbálok meg választ adni az előbb feltett kérdésemre. Magyarország számára igazából két komoly hátránnyal járhat, ha csak a másik három közép-európai EU-tagország után lesz képes az eurózónába belépni. Az egyik az, hogy a magyar cégeket, fő uniós exportpiacaikon (Németország, Ausztria, Olaszország) akkor is árfolyamkockázat terheli majd, amikor közép-európai versenytársait már nem. 10
A másik pedig az, hogy a nemzetközi hitelminősítők számára a későbbi csatlakozás egyet jelenthet azzal, hogy a fiskális és monetáris politika nálunk nem lesz elég eredményes, ami az ország leminősítését vonhatja maga után. Ezért úgy gondolom, hogy nem a céldátum a fontos önmagában, hanem az, hogy Lengyelország, Csehország és Szlovákia GMU2-csatlakozása, ne előzze meg Magyarország belépését az eurózónába. Ugyanakkor, amennyiben Magyarország utolsó marad, akkor az előbb említett hatások összességében azzal a veszéllyel járhatnak, hogy a már elért, az eurózónához való csatlakozás feltételeként szolgáló gazdasági adatok visszaromlanak és így még tovább csúszhat a csatlakozás. Az államadóság alakulását és az államháztartás hiányát leszámítva - melyek persze fontos körülmények - Magyarország gazdasági tendenciái kedvezőek, így megfelelő gazdaságpolitikai intézkedéssekkel, lehetséges lenne a 2010-es céldátum tartása. A probléma sokkal inkább az, hogy az elmúlt két évben a kormány többször is túlígérte magát és végül nem tudta teljesíteni a kitűzött gazdaságpolitikai célokat. Brüsszel azért marasztalta el Magyarországot, mert a 2004 nyarán megerősített makrogazdasági prognózisokat - a konvergencia programban foglaltakat - sem sikerült tavaly tartani. Ez a bizalomhiány azonban ismételten öngerjesztő hatással járhat, hiszen az adósság-besorolás, illetve a brüsszeli kritikák kihatnak az államkötvényt és forintot vásárló befektetőkre, akiket így esetleg csak magasabb kamatszinttel lehet megnyugtatni.
A
magasabb
kamat
pedig
több költségvetési kiadást
jelent.
Magyarországot ugyanakkor súlyosan terheli az ikerdeficit, mert az államháztartási hiány mellett, a folyó fizetési mérleg is negatív mérleget mutat. Ez utóbbi, bár nem konvergencia-kritérium, de ha az államháztartási hiány csökkentésének lehetőségeit vizsgáljuk, Magyarország számára jelentős plusz terhet jelent. Ha valaki fejlesztést akar csinálni - egy nagy multinacionális vagy kisebb cég - és döntenie kell 2009-ben, hogy azt Szlovákiában tegye vagy Magyarországon, akkor vajon melyik ország mellett fog dönteni, ha összehasonlítja a lehetőségeket? Nyilván egy hatalmas rizikó szűnik meg, ha egy olyan országba teszi a fejlesztéseit, ahol nincsen árfolyamkockázat és stabilan lehet az eurót használni. Ez tehát komoly versenyhátrányt jelentene Magyarország számára. Nem is beszélve arról, ha nem egy év 2
GMU (Gazdasági és Monetáris Unió): a Maastrichti Szerződés által lefektetett program, amelynek végső harmadik szakasza, a közös valuta, az euró bevezetésével kezdődött. Egyszerűen az eurózonához való csatlakozást jelenti.
11
a különbség, hanem három vagy négy, ami megjelenik kisebb növekedésben, kisebb foglalkoztatásban, kisebb működő-tőke áramlásban is. De van egy még nagyobb probléma, mégpedig az, hogy Magyarországnak kiugróan magas a fizetési mérleg hiánya, ellentétben Csehországgal. A közgazdasági alaptörvények szerint 7-8 % körüli hiányt már nem szeretnek a piacok finanszírozni. Van azonban jelenleg egy kegyelmi állapot, általában a világban nagyon sok szabad pénz kering és ideáig azért abban bízott mindenki, hogy belátható időn belül Magyarország is csatlakozik az eurózónához, ami megszünteti a kockázatokat. A probléma azonban az, hogy a már említett magas fizetési mérleg hiány mögött, magas az államháztartási hiány és a mindenkori kormány nem igazán akar ezen érzékelhetően változtatni. A tőzsde szereplői szerint ártana Magyarország hitelességének, bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot teremtene a pénzpiacokon az euró bevezetésének csúszása, ami könnyen elfordíthatja hazánktól a befektetők jelentős részét. És hogy mit gondolnak erről a pénzpiac szereplői? Tisztában vannak a politikai erők szociális megfontolásaival, azonban szerintük egy olyan kisméretű piacgazdaságnak, mint a magyar, nemcsak költséges, de kockázatos is az önálló fizetőeszköz működtetése. Ha a térség többi országához képest az euró bevezetésével késlekedünk, az Magyarország versenyképességének további romlásához vezetne. Ugyanakkor a forint fokozottan védtelenné válna, mert az államháztartási deficit tartósan meghaladja az ország növekedési ütemét, a költségvetési hiány pedig fizetésimérleg-hiánnyal párosul. A külföldi befektetők esetleges elfordulása a magyar fizetőeszköztől, vagy egy forint elleni támadás megdrágítaná a több mint 8000 milliárd forintnyi devizatartozás tőke és kamattörlesztését. Ekkor a jegybank kénytelen lenne emelni a kamatszintet, ez pedig a forint adósságállomány törlesztését nehezítené meg. Ezek a folyamatok pedig jelentősen növelnék a legtöbb magyar háztartás kiadásait. A forint árfolyama is befolyásolja a gazdaságot. Napjainkban nagyon nehéz a forint árfolyamát rövid távon előre jelezni. Korábban arról szóltak az elemzői vélemények hogy nagyobb valószínűséggel gyengülni fog a forint minthogy erősödjön, ennek ellenére az elmúlt hetekben erősödött. Még továbbra is fenntartható az a vélemény, hogy a forint gyengülésének valószínűsége magasabb. Több tényező is szerepet játszik rövid távon. A lengyel politikai események, a választások hatása, valamint a nemzetközi alacsony kamatszint, mind nem elhanyagolható tényezők. 12
Éppen a nemzetközi alacsony kamatszint miatt, a felértékelődő kelet-európai piacoknál, a nyilvánvalóan magasabb kamat hajtja a befektetőket ebbe a régióba. Ellenkező oldalról pedig az államháztartás hiánya jelenthet kiemelkedően fontos kérdést, hiszen úgy tűnik, hogy a külföldi befektetők látják azt is, hogy sok a politikai kérdés és megvárják, hogy hogyan alakul a végleges költségvetési hiány a következő évre és miként alakul majd az euró 2010-es bevezetéséhez vezető út. A legnagyobb érdeklődést a piac számára az jelenti, hogy pontosan a decemberben megjelenő konvergencia programban a kormány milyen pontokat jelöl ki és ezt a piac szereplői mennyire tartják majd elfogadhatónak. Ezek mind közre játszanak a forint alakulásában. A kérdés az, hogy rövid távon, az elkövetkezendő hetekben a nyugalom visszatér e a piacra és erősödhet e a forint a korábbi 253 - 254 körüli szintről, 248-ra, illetve még az alá is. Alapvetően politikai döntés is közrejátszik az euró-forint árfolyamának megállapításában. Ez nem csak Magyarországtól függ, hanem az Európai Bizottságnak és az Európai Központi Banknak is van beleszólása. Az kétségtelen természetesen, hogy nekünk kell úgy alakítani a konstrukciókat, hogy ”a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon”, ezért valamilyen kompromisszumos árfolyamot kell találni, ami az exportőröknek és az importőröknek, illetve a reálgazdaság szereplőinek és az egyensúlyi szempontoknak is egyaránt megfelel. A becslések alapvetően 255 Ft/Euró körüli árfolyamot prognosztizálnak, tehát ez lenne az az árfolyam, amin lehetne talán rögzíteni a forintot az euróhoz, de ez még távol van, sok kérdés felmerül, alapvetően a 2010-es csatlakozási dátum is. Ezzel összefüggésben fontos felkészíteni az ország lakosságát a nemzeti valuta, euróra történő váltásával kapcsolatban. Ketté kell választani természetesen a gazdasági élet szereplőit és a lakosságot. A gazdasági élet szereplői valószínűleg felismerték hogy az euró bevezetése túlnyomó részt előnyökkel jár, biztonságot és kiegyensúlyozott növekedést teremthet. A lakosság, a felmérésekből úgy tűnik, hogy kicsit még szkeptikus, nyílván felvilágosító programokra is szükség van amiket az Európai Bizottság is szorgalmaz. Meg kell mutatni ez euró bevezetésének előnyeit. Észre kell venni, hogy az euró bevezetése olyan kedvezményekkel jár, amelyek mindenki számára kedvezőek lehetnek, elég csak arra gondolni, hogy nem kell a devizaadósságok mellett árfolyamkockázattal számolni, aminek most jelentős mértékben ki van téve a lakosság.
13
II. FEJEZET AZ INFLÁCIÓ Bizonyára mindenki hallott már élete során az inflációról. Azt azonban valószínűleg kevesen tudják, hogy Magyarország világcsúcstartó az infláció terén. A pengő 1946-os elértéktelenedése minden méretet felülmúlt. Az infláció azonban nem csak hazánkban, hanem a világ más országaiban is kezdetek óta a gazdaság kísérő jelensége. Az infláció tartós árszínvonal emelkedést jelent. Az árszínvonal pedig a gazdaság termékárainak súlyozott átlagát. A termékárak az áru és pénzpiac összjátékának eredményeként alakulnak. II.1. A MONETÁRIS POLITIKA ÉS AZ INFLÁCIÓ ”Érdemes először azt tisztázni, hogy általában mire alkalmas a monetáris politika és mire nem, illetve hogy miért fontos, hogy a jegybank független legyen. Induljunk ki abból a széles körben elfogadott tételből, miszerint a gazdaságpolitika végső célja a társadalmi jólét egyre magasabb szintjének elérése, a lehető legkisebb áldozat vállalása mellett. A szakmai konszenzus szerint ehhez a monetáris politika kétféleképpen járulhat hozzá. Egyrészt segítheti az infláció hosszú távon optimális szintjének elérését, másrészt mérsékelheti a termelés rövid távú ingadozásait. Hosszú távon ugyanakkor a monetáris politika elhanyagolható közvetlen hatással bír a gazdasági növekedésre, míg a magas és változékony infláció visszafogja azt. Arról, hogy a monetáris politika miként képes ténylegesen befolyásolni az infláció rövid távú alakulását, mindezeknél jóval kevesebbet tudunk.” 3 Az inflációt több tényező is előidézheti. Ezek egy részét keresleti oldalinak szokás nevezni, ilyenek például a nagyobb pénzbőség, vagy a megnövelt állami juttatások. A pénzromlást meghatározó tényezők egy másik csoportját kínálati jellegűnek, a termék előállításának költségeivel, például az energiaárakkal vagy éppen a
3
Bernanke, Ben S., Thomas Laubach, Frederic S. Mishkin és Adam S. Posen: ”Inflation Targeting. Lessons from the International Experience”, Princeton University Press, 1999, Marvin Goodfriend: ”Inflation Targeting in the United States?”, 2003, kézirat.
14
bérekkel összefüggőnek tekinthetjük. A harmadik alapvető és talán legérdekesebb ok maga az infláció, illetve az inflációs várakozások. Mindennapi tapasztalat, hogy ha azt látjuk, hogy az elmúlt évben magas volt az infláció, azt gondoljuk, vélhetően az idén is hasonló lesz. Ha halljuk, hogy meredeken emelkedik a benzin ára, arra a következtetésre jutunk, hogy hamarosan sok egyéb termék és szolgáltatás ára is magasabb lesz. Az igazi kérdés az, hogy mi az infláció optimális szintje, mit jelent az árstabilitás fogalma a gyakorlatban? A magasabb és így rendszerint változékonyabb inflációnak számos közvetlen társadalmi előnye és hátránya is lehet, ezek egyensúlya jelöli ki az optimális inflációt. Ugyanakkor, amennyiben az inflációs cél politikai folyamat eredményeképpen határozódik meg, az ideális inflációs rátát nem csak analitikus értelemben lehetséges értelmezni, hanem úgy is, mint az általános áremelkedésnek az állampolgárok által kívánatosnak tartott ütemét. Az inflációval együtt járó hátrányok közül négyet érdemes kiemelni. A relatív árváltozások csökkenő kiszámíthatóságát, a megtakarítások értékének és ezen keresztül a beruházások hozamának kalkulálásában okozott nehézségeket, az árak gyakori megváltoztatásával együtt járó közvetett és közvetlen költségeket és végül de nem utolsó sorban a tőkejövedelmek adóztatásán keresztül érvényesülő, a beruházásokat csökkentő torzításokat. Bár a számszerűsítés meglehetősen sok bizonytalanságot hordoz magában, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az optimális inflációs ráta valahol 0 és 3% között lehet a fejlett, valamint 2 és 5% között a felzárkózó országokban. A különbség alapvető oka az úgynevezett Balassa-Samuelson hatás 4. A gazdaságpolitika irányítói is dilemmával néznek szembe az infláció optimális szintjének megállapításakor. Az erős valuta, a magas rövid távú kamatok, illetve a mindezekkel vélhetően együtt járó alacsony infláció, önmagukban nyilván senkit nem
4
A Balassa-Samuelson hatás szerint egy termelékenységének növekedésében kereskedelmi partnereit rendszeresen megelőző országban a reálárfolyam felértékelődik, vagyis erősödik a nominális árfolyam, illetve magasabb lesz az infláció. Elméletileg az alkalmazkodás történhet a nominális árfolyamon keresztül is, azonban az árak és a bérek merevsége, vagy akár a rögzített árfolyamrendszer felértékelődést megakadályozó szerepe miatt, az inflációs ráta is várhatóan magasabb lesz. A Balassa-Samuelson hatás mértékére a kelet-európai átmeneti országokban több becslés is készült, ezek jellemzően évi 1% és 3% között szóródnak. Lásd például: MNB, „A Balassa-Samuelson hatás becsült mértéke 5 közép-és kelet európai országban” (összefoglaló tanulmány), MNB Füzetek 2002/ 5.
15
zavarnak. Az infláció csökkentése azonban rövid távon elvesző munkahelyekkel, vagyis a mindenkori kormány számára politikai veszéllyel járhat.
II.2. A JEGYBANK FÜGGETLENSÉGE Mielőtt rátérnék a magyar monetáris politika részleteinek tárgyalására, szót kell ejtsek egy, a témához kapcsolódó általános kérdésről, a jegybank kormánytól való függetlenségéről. A jegybanki függetlenség az 1980-as években kibontakozó, a monetáris politika hitelességét középpontba állító közgazdasági elmélet terméke. A kormánytól független jegybank nagy szolgálatot tehet a társadalom számára. Az infláció optimális szintje elérhetővé válik, illetve a reálgazdasági áldozatok csökkennek. A Magyar Nemzeti Bank az árfolyamsáv 2001 májusi kiszélesítése és az inflációs célkitűzés rendszerének bevezetése óta az inflációt 10,8%-ról, 3,2%-ra mérsékelte
2005.
októberére.
Az
infláció
mérséklődését
azonban
a
forint
reálfelértékelődése követte, ami kedvezőtlenül érintette a gyenge nemzetközi konjunktúra miatt, értékesítési problémákkal küzdő exportőr vállalatokat. Az elmúlt években többször láttak napvilágot a sajtóban olyan vélekedések, amelyek szerint a dezinfláció nem időszerű, a jegybank politikájának elsősorban a növekedés ösztönzését és nem az infláció mérséklését kellene szolgálnia. Az Magyar Nemzeti Bank elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása, amelynek megvalósításához 2001 nyara óta az inflációs célkövetés
5
rendszerét
használja. A 2002-ben megvalósult 5% körüli inflációs ráta, bő másfél évtizedes rekordnak számít és alacsony szintnek tekinthető. A dezinflációt azonban szükséges folytatni. Egyrészt ez az inflációs szint még mindig magas, hogyha a társadalmi jólétet vesszük alapul. Hosszú távon optimálisnak, a 3% körüli infláció nevezhető. Napjainkban egyre szükségszerűbbé vált az infláció további mérséklése, hiszen többek között ez is
5
Az inflációs célkövetés olyan monetáris politikai rendszer, amelyben a jegybank a kormánnyal közösen kitűzött és nyilvánosan bejelentett inflációs cél elérésére törekszik, ennek rendelve alá a kamat és árfolyampolitikát.
16
szükséges
a
Kormánnyal
egyetértésben
megfogalmazott
stratégiai
cél,
az
euróövezethez való 2010-es előirányzott csatlakozásra való felkészülés érdekében. A további dezinfláció tehát nemcsak szükséges, de realisztikus célnak is tekinthető. Nem véletlen, hogy az Európai Unióhoz csatlakozott tíz országból, már csak Lettországban mérnek a magyarnál magasabb inflációt. A dezinfláció feladása gyengébb árfolyamot és alacsonyabb jegybanki alapkamatot is lehetővé tenne, azonban ez a hosszú hozamok emelkedésével járhat. Az inflációs célkövetéses rendszer fontos eleme a jegybank által negyedévente készített inflációs előrejelzés. Az inflációs előrejelzés transzparens módon közvetít információt a jövőben várható inflációs folyamatok és az inflációs cél viszonyáról. Az inflációs cél és a prognózis egymáshoz viszonyított helyzetének és a várható kockázatoknak az értékelését segíti, az inflációs jelentésekben található legyezőábra. A 2005. augusztusi inflációs előrejelzés legyezőábráját mutatja az 1. ábra. 1. ábra
Inflációs előrejelzés (2005 augusztus)
Forrás: http:/www.mnb.hu
A legyezőábrából kiolvasható legfontosabb információ, az előre jelzett legvalószínűbb inflációs pálya, valamint az azt övező bizonytalanság mértéke és esetleges aszimmetriája. A bizonytalanság mértékét a sávok szélessége jeleníti meg. A szélesebb sáv nagyobb bizonytalanságot jelent. A bizonytalanság esetleges aszimmetriáját az 17
azonos színárnyalatú alsó és felső sávok szélességének aránya jeleníti meg. A szélesebb felső sáv inkább felfelé irányuló, a szélesebb alsó sáv pedig inkább lefelé irányuló kockázatot jelent. A Monetáris Tanács, döntései meghozatalánál figyelembe veszi az alappálya eltérését az inflációs céltól, az alappálya körüli bizonytalanság mértékét, valamint a kockázatok irányát is. A gazdasági folyamatok azonban időnként jóval összetettebbek, mint az inflációs előrejelzésben megjelenő kép, ezért a döntések nem mechanikusak, a Monetáris Tanács az inflációs előrejelzésen kívül más szempontokat is mérlegelhet. Erre gyakran azért is szükség lehet, mert a jegybank által készített inflációs előrejelzés a monetáris kondíciókra vonatkozóan is feltételes, azaz változatlan irányadó kamatot és árfolyamot feltételez. Magyarországon az inflációs célkövetéses rendszer 2001 júniusában kezdte meg működését, amikor először 2001 és 2002 decemberére lettek kitűzve célok. Ezt követően évente kerül sor inflációs cél kitűzésére egészen a 2006. év végéig bezárólag, legalább két évre előre. Az inflációs célokat a 2. táblázat mutatja. 2. táblázat
Inflációs célok Cél értéke 7% ±1százalékpont 4,5% ±1százalékpont 3,5% ±1százalékpont 3,5% ±1százalékpont 4% ±1százalékpont 3,5% ±1százalékpont
Mikor kell elérni 2001. december 2002. december 2003. december 2004. december 2005. december 2006. december
Kitűzés időpontja 2001. június 2001. június 2001. december 2002. október 2003. október 2004. november
Forrás: http:/www.mnb.hu
Az idei évre sikerült alacsony szintre mérsékelni az inflációt, ami lehetőséget teremtett arra, hogy a kormány és a jegybank hosszabb időszakra az árstabilitásnak megfelelő szinten rögzítse az inflációs célt. 2005. augusztusában a kormány és az Magyar Nemzeti Bank, középtávú inflációs célt tűzött ki, a 2007-től kezdődő időszakra, melyet a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett fogyasztói árindex 3%-os értékében határozott meg. A folyamatos érvényű cél legfontosabb előnye, hogy kiszámítható környezetet biztosít a 18
gazdasági szereplők számára, segíti az inflációs várakozások lehorgonyzását, ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy az infláció tartósan alacsony, az árstabilitásnak megfelelő szinten maradjon. Az inflációs cél teljesülésének értékelésekor a váratlan hatásokból fakadó ingadozásokat is figyelembe kell venni. Ezért a kormány és a jegybank megállapodása szerint a 3%-os céltól legfeljebb ±1 százalékponttal eltérő fogyasztói árindex fogadható el, az árstabilitás szempontjából. Azokban az országokban, ahol a jegybank középtávú, folyamatos érvényű inflációs célt alkalmaz, elterjedt az a gyakorlat, hogy a cél nem korlátlan ideig van érvényben, hanem egy bizonyos idő elteltével, többnyire 3-5 évenként, felülvizsgálatra kerül. Magyarország esetében külön kiemelendő, hogy a gazdaság felzárkózó jellege által indokolt többletinfláció, idővel változhat, ezért célszerű bizonyos időközönként felülvizsgálni a középtávú cél értékét. A középtávú cél felülvizsgálatára a közös európai árfolyamrendszerbe (ERM-2) történő belépéskor, de legkésőbb 3 év múlva kerül sor. Az euró bevezetéséhez vezető út fontos állomása az ERM-2 rendszerbe történő belépés, amelynek során a monetáris politika keretrendszere megváltozik. A 3%-os cél, előreláthatóan megfelelő kiindulási alapot teremt a Maastrichti Inflációs Kritérium teljesítéséhez. 2005. szeptemberében az egyhavi átlagos fogyasztói áremelkedés 0,2% volt, 2004. szeptemberéhez viszonyítva pedig 3,7%-kal növekedtek az árak. Idén, az első kilenc hónapban, átlagosan 3,7%-kal voltak magasabbak az árak, mint az előző év azonos időszakában. Ha az októberi inflációt nézzük, a fogyasztói árak szeptemberhez képest összességükben nem változtak. 2004. októberéhez viszonyítva, 3,2%-kal növekedtek az árak. Idén, az első tíz hónapban, átlagosan 3,6%-kal voltak magasabbak az árak, mint az előző év azonos időszakában. Az elemzők 3,6%-os növekedésre számítottak. Az említett két hónap alapján jól látható hogy az infláció folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Az infláció alakulásáról készített prognózist a 2. ábra mutatja.
19
2. ábra
Inflációs prognózisok
Forrás: Reuters, MNB *A legfrissebb és az előző Reuters-poll elemzői várakozásainak átlagaiból származtatott inflációs pályák, a negyedévek közepéhez rendelve
A monetáris politika csak bizonyos késleltetéssel tud hatni az inflációs folyamatra. Ez azt jelenti, hogy egy kamatemelés hatása nem azonnal jelentkezik az árakban, a legnagyobb hatás nagyjából 1-2 év múlva mutatható ki. A Monetáris Tanács ezért a kamatdöntéseit előretekintő módon, az inflációnak az elkövetkező 5-8 negyedév folyamán várható alakulását figyelembe véve hozza meg, ami garantálja azt, hogy az infláció nagy biztonsággal visszatérjen a 3%-os cél közelébe. Az inflációt számos olyan átmeneti hatás is éri, amely nem befolyásolja érdemben a hosszabb távú inflációs folyamatokat. Mivel az átmeneti tényezők ellensúlyozása jelentős és nemkívánatos reálgazdasági ingadozásokkal járhat, a Magyar Nemzeti Bank, monetáris politikáját úgy alakítja, hogy az egyszeri inflációs hatásokat nem ellensúlyozza, ugyanakkor a tovagyűrűző hatások kialakulását igyekszik megakadályozni, az alacsony infláció hosszú távú stabilitásának biztosítása érdekében. A 2004. januárjában végrehajtott indirektadó-emelés jól illusztrálja az említett átmeneti tényezők hatását és a monetáris politika reakcióját.
20
A Monetáris Tanács kamatdöntései indoklása során több alkalommal is hangsúlyozta, hogy az adóemelésnek nem az elsődleges, hanem csak az esetlegesen elhúzódó közvetett hatásait kívánja ellensúlyozni. Az infláció átmenetileg felgyorsult 2004. első felében, ugyanakkor az adóemelés nem okozta az inflációs várakozások megemelkedését, így nem következett be kimutatható elmozdulás az infláció hosszabb távú trendjében és 2005-ben az adóemelések előtti szint alá csökkent az áremelkedés üteme. 2005. harmadik negyedévében a legfrissebb adatok szerint, a fogyasztóiár-index 3,7% volt, ami kissé elmaradt a második negyedévi indextől. A maginfláció ezzel szemben jelentősen, mintegy 0,7 százalékponttal, 1,5%-ra csökkent a második negyedévhez képest. Így a fogyasztóiár-index és a maginfláció közötti elnyílás, a harmadik negyedévben tovább erősödött, azaz az inflációs nyomás továbbra is elsősorban a maginfláción kívüli tételekhez köthető. Az októberi inflációs adat 3,2% volt, ami várakozásoknak megfelelő csökkenést jelentett az előző hónapokhoz képest. Míg ugyanis a maginflációs dinamika a korábbi alacsony szinten maradt, a járműüzemanyag esetében jelentős csökkenés következett be, részben az állami intézkedések (üzemanyagáfa-csökkentés), részben pedig a külpiaci folyamatok miatt. Mindezek következtében a teljes fogyasztóár-index és a maginfláció közötti rés némileg szűkült. Ilyen helyzetekben az alapvető trendinflációs folyamatok értékelését segíti olyan inflációs mutatók elemzése, amelyekből az adott átmeneti hatás többé-kevésbé ki van szűrve. Ez a mutató lehet a fogyasztóiár-index és a maginflációs mutató, melyet a 3. ábra jelez. A két inflációs mutató szétnyílása nem csak hazai jelenség, hanem az euróövezetben is megfigyelhető. Miközben erőteljesen emelkedett, a döntően a maginfláción kívüli tételek áralakulására ható világpiaci olajár, a maginfláció üteme a fejlett világban jelentősen lassult. A nemzetközi elemzések szerint ez utóbbi folyamat mögött több tényező is állhat, úgy mint a termékpiaci verseny globálisan megfigyelhető erősödése, a fejlett országokra jellemző monetáris politika antiinflációs hitelessége, illetve a magas olajárak ellenére is mérsékelt bérnövekedés.
21
3. ábra
A fogyasztóiár-index és a maginfláció (előző év azonos időszakához képest)
Forrás: MNB
Az év eleje óta a maginfláció stabilan historikusan alacsony szinten, 1% körül stagnált, az évesített negyedéves növekedési ütemek alapján. Az alacsony maginflációs ütem,
a
külkereskedelemben
versenyző
termékek
(az
iparcikkek
és
egyes
élelmiszertermékek) alacsony belföldi inflációjának, illetve deflációjának tudható be. Ezzel szemben a külkereskedelemben nem versenyző szolgáltatások inflációja egy viszonylag magas, 6-7%-os szinten maradt. Az inflációs cél teljesülésének értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az inflációt még akkor is érhetik váratlan hatások, amikor a monetáris politika a horizont rövidsége miatt már nem reagál rá. Emiatt a kormány és a jegybank megállapodása szerint a 3%-os céltól legfeljebb ±1 százalékponttal eltérő fogyasztói árindex még elfogadható az árstabilitás szempontjából és nem jelenti az inflációs cél elvétését. A Magyar Nemzeti Bank az inflációs cél teljesülésének értékelését negyedévente, a Monetáris Tanácsnak az inflációs jelentéssel egy időben kiadott állásfoglalásában, valamint évente az Éves Jelentésben teszi közzé. Végül az euróövezet legfrissebb inflációs mutatóit ábrázolja a 4. ábra.
22
4. ábra
Az euróövezet inflációja* (előző év azonos időszakához képest)
Forrás: MNB * A szeptemberi adat az Eurostat gyorsbecslése.
23
III.
FEJEZET A KAMATOK KONVERGENCIÁJA Jegybanki kamatnak nevezzük azt a kamatot, amelyet a jegybank a kereskedelmi
bankoknak fizet a Magyar Nemzeti Banknál önként elhelyezett kéthetes futamidejű betéteik után. A kereskedelmi bankok a jegybanki kamat ismeretében határozzák meg betéti és hitelkamataikat. A Magyar Nemzeti Bank a jegybanki kamatról önállóan dönt, szintjének meghatározásával képes megvalósítani két fő célját: az árstabilitás – azaz a gazdasági növekedést leginkább elősegítő, alacsony inflációs szint – elérését, valamint a pénzügyi stabilitás fenntartását. A jegybanki kamat szintjének megváltoztatásával a jegybank képes hatni a kereskedelmi bankok által nyújtott, illetve a pénzügyi piacokon elérhető befektetések, betétek és hitelek kamataira, és ezáltal befolyásolhatja a gazdasági folyamatokat, elsősorban az infláció alakulását. Bár a jegybanki kamat alapvetően befolyásolja a piaci kamatokat, az is elmondható, hogy minél hosszabb futamidejű kamatról van szó, annál kevésbé érvényesül az éppen aktuális jegybanki kamat hatása, és annál inkább felerősödik az inflációval, az államháztartással, valamint a jövőben várható gazdasági helyzettel kapcsolatos várakozások szerepe a kamatszint meghatározásában. A hosszú lejáratú kamatokat tehát főként a jegybanktól független tényezők, az aktuális gazdasági helyzet és a jövőre vonatkozó gazdasági kilátások határozzák meg. Fontos még megjegyezni, hogy a jegybanki kamatdöntéseket alapvetően az infláció alakulása is befolyásolja, hiszen a jegybank infláció követő magatartást folytat, ebből a szempontból érdekes a fogyasztói árindex alakulása és a forint-euró árfolyamának alakulása is. Az infláció rendkívül kedvezően alakult az elmúlt hónapokban, a várakozások alatt maradt, és az októberi infláció is kedvezően alakult, elsősorban az üzemanyagárak csökkenése miatt, valamint az előrehozott áfa csökkentés miatt mérséklődtek az árak. A forint árfolyama viszont még mindig nem tűnik elég stabilnak ahhoz, hogy további kamatcsökkentésre kerüljön sor. Tehát az infláció alakulása már lehetővé tenne egy kamatcsökkentést, a forint árfolyamának instabilitása viszont még mindig némi kockázatot hordoz magában és óvatosságra inti a monetáris tanácsot.
24
A jövő évi költségvetéssel kapcsolatos viták, a kondíciók tarthatósága és az euró-zónába lépés dátumának bizonytalansága miatt nem stabil a forint. Nem tűnik biztosnak az a menetrend amivel teljesíthető lenne a 2010-es dátum. Alapvetően az államháztartási hiánycélok kérdőjelezhetők meg, másrészt pedig a feltörekvő piacokat körülvevő, növekvő bizonytalanság is meghatározó, ami az emelkedő nemzetközi kamattrenddel függ össze, hiszen ha a fejlett országokban is nő a korábbi hónapokban minimális szinten alakuló kamatszint, akkor nyilván kevésbé lesznek vonzóak, a magasabb kockázattal bíró közép-kelet európai piacok. Ez megfordíthatja a tőkeáramlás szintjét, azonban még meglehetősen kérdéses, hogy, hogy alakul a konjunktúra az elkövetkezendő hetekben, hónapokban. A forint árfolyamát jelenleg több olyan tényező is befolyásolja, amelyek a gyengülés irányába mutatnak. Ebből kifolyólag a monetáris tanács, 6%-körüli szinten hagyhatja az irányadó kamatot. A Maastrichti Szerződés kritériumai mellett figyelembe kell venni a stabilitási és növekedési paktumot is. A Maastrichti Kritériumok olyanok mint egy ugróléc, amit át kell ugrani. A stabilitási és növekedési paktumban pedig megismétlődnek azok az államháztartásra vonatkozó kritériumok, amelyeket tartani kell ahhoz, hogy a hiány a GDP 3%-a alatt maradjon. A stabilitási és növekedési paktum fogalmazhat meg szankciókat. Amíg nem tagja egy ország az euró-zónának, addig csak ösztönzéseket, ”fenyegetéseket” kaphat Brüsszeltől. Amint viszont az euró-zóna tagjává válik, elvonhatják akár a GDP 0,5%-át is ha nem tartja a feltételeket. Jelenleg Németország és Franciaország sem tartja a stabilitási paktumban szereplő államháztartási hiányra vonatkozó előírást, mindkét országban jóval meghaladja a 3%-ot GDP arányosan az államháztartás hiánya, de valójában Németországban és Franciaországban sem jutottak el addig, hogy komoly szankciókat hozzanak. Sikerült azért az említett országoknak úgy kibújniuk a szankciók alól, hogy azt mondják, hogy a következő évben csökkentik a hiányt és ha valóban csökkentik, kikerülnek a büntetés alól. Magyarországnál az a probléma, hogy állít valamit és mindig körülbelül 2%-al magasabb adatok jönnek ki. Magyarország azonban az államháztartási hiány tekintetében még nem kapott büntetést és nem is kaphat elvileg, mert nem tagja az
euró-zónának. Valójában
annyiban nem összehasonlítható Magyarország Németországgal és Franciaországgal,
25
hogy az utóbb említett két ország esetében mindig van hivatkozási alap, ami közgazdaságilag megalapozott. Magyarország sajnos még azt sem tudja mondani, hogy autópályára ment el a pénze, mert nem arra ment el, azt költségvetésen kívüli tételekkel próbálták finanszírozni, aztán végül bekerült a költségvetésbe. Ez egy picit félrevezető álláspont. A GDP 10%-ából működött az államigazgatás a ”Bokros csomag” környékén. A másik hatalmas problémát az jelenti, hogy ezt 2002-re sikerült 16%-ra felvinni, ami borzasztó nagy növekedést jelent. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az Európai Uniós csatlakozással új intézményeket kellett létrehozni és új munkahelyeket teremteni, akkor is maximum 2% növekedés lenne megalapozott. Maradt tehát 3-4% GDP arányos kiadási tétel, amivel nem csökkenthető a hiány. Ha ez nem lenne, tulajdonképpen teljesíthető lenne a cél. Az államigazgatás tehát hatalmas kiadási tételt jelent. Az elmúlt években, évtizedekben egy csomó időt vesztegetett el Magyarország. Ha az eurót úgy akarjuk bevezetni, hogy az megalapozott legyen, akkor reformokra van szükség. A reformok véghez vitele azt jelentené, hogy az első években még nőne a hiány, mert csak lassan lehet hatása annak, hogy leépítjük az állami vállalatokat, vagy befektetünk pénzt a MÁV-ba. Ez lenne az első lépés. Ezeknek a lépéseknek csak körülbelül öt év múlva lenne eredménye, de erre nincsen idő. A másik megoldás az lenne, ha az államigazgatás kiadásait csökkentenénk. Ez azonban borzasztó megszorításokkal járna és a szociális kiadások csökkentésével. A választási programba kellene beépíteni mindkét pártnak, hogy milyen konstrukciókkal vezetnék be az eurót, mikor és hogy valóban teljesíthetők e a célok. A közgazdaságtudomány társadalomtudomány, nem természettudomány, tehát csak valószínűségekkel lehet számolni, így nagyobb a valószínűsége annak, hogy csúszik az euró bevezetése. Egyedül Magyarország lesz az az ország a jelenlegi helyzet szerint, ahol megmarad a nemzeti valuta 2010-ben. Előfordulhat azonban egy olyan forgatókönyv is, hogy a Visegrádi négyek összefognak és együtt lépnek be az euró-zónába, 2015-ben. Ez azonban a cseheknek már most nem tetszik. Csehországban az államháztartás rendben van, azonban, ha náluk is kibuknának az államháztartási problémák, akkor már ők is érdekeltek lennének abban, hogy együtt lépjenek be Magyarországgal, Szlovákiával és Lengyelországgal. Ez tulajdonképpen politikailag járható út lenne, de komoly erőfeszítéseket igényel. Ezzel
26
összefüggésben az 5. ábra mutatja a Visegrádi négyek jegybanki alapkamatának alakulását. 5. ábra
A Viesgrádi négyek irányadó kamatai
Forrás: Datastream (http://www.thomson.com/financial)
III.1. IDÉN MÁR NEM VÁRHATÓ KAMATCSÖKKENTÉS A jóval a várakozások alatti októberi inflációt látva az is felmerül, hogy a jegybank esetleg alullőtte idei inflációs célját. Szakértők többsége szerint az egyensúlyi gondok és a globális tőkepiac bizonytalanságai visszatartják a jegybankot attól, hogy visszatérjen a kamatcsökkentéshez. III.2. AZ ÁFA CSÖKKENTÉS HATÁSAI Nagy meglepetést okozott az infláció októberi alakulása. A szakértők ugyan az üzemanyagok körében előre hozott áfa emelés miatt számítottak arra, hogy a 3,7%-os szeptemberi szintről 0,1-0,2 százalékpontos mérséklődés lesz, de 3,2%-os tényadatot senki nem várt. Ez az érték megegyezik a februárban mért csaknem két évtizedes mélyponttal. Főként az élelmiszerárak és a tartós fogyasztási cikkek területén voltak óvatosabbak az elemzők. Úgy tűnik, hogy az utóbbi termékkörben a jövő év eleji áfa csökkentés tovább
27
élezi az amúgy is meglévő piaci árversenyt. Az árgarancia, az előre hozott áfa csökkentés és egyéb, az árcsökkentést szolgáló technikai megoldások elterjedése jelzi, hogy ezen a területen rendkívül erős kontroll alatt vannak az árak. Az áfa csökkentés előtti ármérséklésnek van még egy hatása. A gyakorlatban januártól életbe lépő adóváltozás árakban történő lefutása, feltehetően részben még ezt az évet érinti és jövőre csak az első néhány hónapban hoz további esést. A fogyasztói árindex látványos csökkenése mellett az erős szezonalítású, hektikus ármozgású termékek hatását kiszűrő maginflációs mutató is egyre újabb történelmi mélységekbe süllyedt, most épp 1,4%-on áll. Miközben a magyar inflációs folyamatok kedvezően alakulnak, nyugaton éppen az árstabilitás vívmányát érzik fenyegetve a jegybankok. A magas olajárak okozta inflációs veszély miatt a tengerentúlon többször emeltek kamatot. Európában is ”megy ki a divatból” a kamatcsökkentés gondolata. A hazai folyamatokat és az inflációs célkövetés logikáját tekintve lehetne tovább mérsékelni az irányadó kamatot, ám erre valószínűleg már idén nem kerül sor. Azonban a kitűnő inflációs kilátások legalább annyit nyomnak a jegybanknál a latba, mint a komoly egyensúlyi problémák és a globális tőkepiacon megfigyelhető bizonytalanság, így a jegybanki alapkamat a már említett jelenlegi 6%-on maradhat. Vértes András a GKI Gazdaságkutató Intézet igazgatója szerint, ha Magyarországon alacsony az infláció és kedvező a gazdasági helyzet, akkor nem nőhet az államadósság a GDP-hez mérten, és egyidejűleg az államháztartás folyó hiánya sem lehet magas, tehát nem haladhatja meg a 3%-ot. Ha ezek a feltételek adottak, akkor automatikusan alacsonyan tartható az állampapírok kamata. Jelenleg bármelyik eurózónában lévő országot nézve, alacsonyak a kamatok. Csehországban is már évek óta alacsonyabb a kamat mint az euró kamat. A magas kamat azért van, hogy vonzza a befektetőket. Ha egy országban nagyobb a kockázat, ott úgynevezett kockázati prémiumként többet kell fizetni a kamatokra, vagy ha magasabb az infláció, akkor azért kell többet fizetni mert a kamatoknak ellensúlyozni kell az inflációból fakadó nominális veszteségeket. Ha nem emelkedik az infláció, 5-6 hónap múlva Magyarország az inflációs kritérium területén is teljesítheti az euró-zóna csatlakozási feltételeit. Kérdés persze, hogy 2006-végén, vagy 2007-elején is tudjuk e teljesíteni a célokat.
28
Vértes András szerint nem jó mérés az, hogy 2005-ben mérjük meg azt, hogy teljesítjük e azt a követelményt amit 2008-ban akarunk elérni.. A GKI Gazdaságkutató Intézet igazgatója szerint amit 2008-ban akarunk teljesíteni azt nem most kell teljesíteni. Ha tudnánk most teljesíteni a kritériumokat, akkor most csatlakoznánk. Arról van szó, hogy ha világcsúcsot akar úszni valaki 2008-ban akkor ahhoz ma edzenie kell, hogy a cél sikerüljön. De, ha ma sikerül a világcsúcsot megúszni, az nem biztos hogy 3 év múlva is sikerülni fog.
29
IV.
FEJEZET A KÖLTSÉGVETÉSI DEFICIT Az idén az eredményszemléletű, nyugdíjreformmal korrigált hiány a GDP
6,1%-a lesz, míg a jövő évi költségvetésben a tervezett deficit, a GDP 4,7%-a, jelentette be Veres János pénzügyminiszter. Elemzők a piacok elbizonytalanodásától tartanak és a forint gyengülésére számítanak, miután a kormány nem jelölt meg új céldátumot az euró bevezetésére. Nem készítettünk választási költségvetést jövőre, tartottuk magunkat a korábban bejelentetthez, az adóváltozások miatt kieső bevételeket a kiadások csökkentésével ellensúlyozzuk - mondta Veres János. A pénzforgalmi hiány 2005-ben a GDP 5%-a lesz. Az autópályákhoz kapcsolódó elszámolások 1,9 százalékponttal, azaz 432 milliárd forinttal növelték a hiányt, a fennmaradó rész pedig abból adódik, hogy elmaradás van az áfa bevételekben és túlteljesülnek a kiadási előirányzatok, illetve az uniós társfinanszírozásra tervezett tételek. Ami az autópálya-elszámolásokat illeti, ma még nehéz tisztán látni, mivel csak szórványos, egymásnak is ellentmondó információk állnak rendelkezésre. Ami biztos, hogy a központi költségvetés tervezett 5883 milliárd forint bevételei között szerepel egy mintegy 180 milliárd forint összegű bevétel, amely a már eddig elkészült autópályáknak az Állami Autópálya Kezelő Rt-nek való eladásából származott. Ez a bevétel be is folyt, márciusban 125 milliárd, júniusban pedig 52,8 milliárd (összesen tehát 177,8 milliárd) forint. Ezt a tranzakciót kifogásolta többek között az Eurostat és így az eredményszemléletű (ESA) módszertan szerint nem lehet a folyó bevételek között elszámolni. Az autópálya-elszámolások másik tételei azok a kiadások, amelyek eddig nem szerepeltek a kimutatott kiadások között. Ezekről alig vannak biztos információk, ami önmagában is elég abszurd, tekintve, hogy több száz milliárdos összegekről van szó. Mindenesetre itt a Nemzeti Autópálya Rt., valamint az Állami Autópályakezelő által kifizetett összegek vagy hitelfelvételek állami kötelezettségvállalásba való visszafordítása jön tehát szóba. A bajok másik, sokkal súlyosabb része, az autópálya-építésen kívüli tételek tervezett hiányának túllépése. A bevételi oldalon az egyik ilyen tétel az áfa. A kormány 2005-ben az áfa-bevételek 15%-os emelkedését tervezte, ami kezdettől fogva irreális feltételezés volt. Ha idén szeptember és december között minden hónapban rekordértékű (200 milliárdos) áfa bevétel érkezne be (az első 8 hónap átlaga 144
30
milliárd volt), akkor is 100 milliárdos elmaradás alakul ki e soron, de nem zárható ki nagyobb, akár 150-200 milliárdos elmaradás sem. A 2006. évi költségvetési törvénytervezetben már a kormány maga is 300 milliárd forinttal kevesebb, 1758 milliárd forint áfa-bevétellel számol az eredetileg tervezett 2050 milliárd forinttal szemben. A Pénzügyminisztérium tehát a legutolsó előrejelzésében, a korábbiaktól eltérően, érthetetlen pesszimizmusba zuhant. A kiesést azonban a kormány számításai szerint eredményszemléletben körülbelül 200 milliárddal javítják az idénről tavalyra átkönyvelt visszautalások (86 milliárd forint), illetve a következő évben befolyó, de idénre átkönyvelt áfa befizetések (110 milliárd). Noha makrogazdasági szempontból mind a 300 milliárdos áfa-elmaradás, mind a 200 milliárdos javító tétel túl nagynak tűnik, egyenlegében az összefüggés akár igaz is lehet. A számítások eredményeként a kormány tehát 100 milliárddal kisebb áfabevétellel számol eredményszemléletben, ami önmagában körülbelül 0,5%-os hiánytúllépés a GDP százalékában. Ide kapcsolódik a közalkalmazottak 13. havi bérének elszámolása ügyében hozott Eurostat-döntés hatása is. A 2006-os eredményszemléletű, nyugdíjreformmal korrigált GDP-arányos hiány az eredetileg tervezett 2,9%-ról, 4,7%-ra módosul, ebben a nyugdíjkorrekció 1,4 százalékpontot tesz ki. Ugyanakkor a pénzügyminiszter a jó oldalát is megvilágította a történteknek, a korrigált számok alapján jövőre az eredetileg tervezettnél nagyobb mértékben, a GDP 1,4%-ával csökken az eredményszemléletű hiány. IV.1. MARAD A 2010-ES CÉLDÁTUM? A kormány nem tárgyalt a középtávú gazdaságpolitikai stratégiáról, a következő néhány hétben tekinti át azt, hogy milyen pálya a legcélravezetőbb Magyarország számára az euró bevezetésére. Az idei évi költségvetés módosított számai, illetve a jövő évi tervezett számok alapján teljesíthető az euró bevezetéséhez szükséges hiánycél 2008-ra, ha folytatódik a 2005-ről 2006-ra mért hiánycsökkentés mértéke, vagyis a kormány
továbbra
is
bevezethetőnek
tartja
a
közös
valutát
A magyar kormánynak az év végére kell jelentést készítenie az uniónak.
31
2010-ben.
IV.2. BIZONYTALANNÁ VÁLT A PIAC Hirtelen bizonytalanságot okozott a pénz- és tőkepiacokon Veres János bejelentése, amelyben gyakorlatilag hivatalosan megerősítette azokat a piaci várakozásokat, amelyek az idei és jövő évi hiánycélok tarthatatlanságára vonatkoztak. A pénzügyminiszter egyben azt is beismerte, hogy a kormány felülvizsgálja az euró 2010es bevezetésének esélyét, amit a piaci szereplők egyértelműen úgy fordítottak le, hogy a kormány végleg feladta az eddigi céldátumot. A nagy bejelentések napja lett 2005 szeptember 28.-a. A kormányzat végre bevallotta, hogy a közbeszédnek megfelelően az államháztartás idénre tervezett hiánycélja nem teljesíthető, mivel a legtöbb egyszeri hiánycsökkentő tételt az uniós hatóságok nem engedik elszámolni. A vártnak megfelelően a 2005-re tervezett, nyugdíjpénztári befizetésekkel korrigált hiányt, a kormány 3,6%-ról, 6,1%-ra emelte, míg a jövő évi - az egy évvel ezelőtt benyújtott, majd decemberben módosított konvergencia-programnak megfelelő deficit - 2,9%-ról, 4,7%-ra ugrik. Pénzforgalmi szemléletben ez az arány 6,1%. Ez jövőre 1580 milliárd forintos hiányt jelent, ami az idei 1022,6 milliárd forintos előirányzatnál több mint 500 milliárddal magasabb összeg. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ennek hatására jelezte, nem biztos, hogy 2010 lesz az euró bevezetésének időpontja. A Reuters elemzői szerint ezzel elkezdődött a piac rossz hírekre trenírozása, ugyanakkor még egyáltalán nem biztos a bevezetés céldátumának kitolása. A piac mielőbb új dátumot akar, vagy a régi megerősítését, mert legrosszabb a bizonytalanság. A miniszterelnök az eseményekre reagálva nyilatkozatában szinte válaszút elé állította az országot. Szerinte ugyanis vagy autópályát épít az ország, vagy gyors hiánycsökkentésbe kezd, és akkor 2010-ben itt az euró. A kormány Gyurcsány Ferenc szerint inkább a sima átmenetet, illetve a korábban elkezdett programot választja, mivel az autópályákat 50 évre építik. Ugyanakkor az autópálya-építésnek kis szerepe van a hiány elcsúszásában, inkább strukturális problémáról van szó, ezt pedig csak egy alapos államháztartási reformmal lehet orvosolni. A nagyon magas hiány oka, hogy az Eurostat nem fogadja el azt a módot, ahogyan a kormány korábban az államháztartás könyvelését vezette. A legnagyobb terhet a tavalyi számokra a 13. havi, tavaly elhalasztott és csak idén nulladik havi bér néven
a
közszférában
kifizetett
juttatások
32
jelentették.
Ezt
ugyanis
eredményszemléletben 2004-re kell elszámolni, így szól az uniós statisztikai hivatal módszertana. A pénzügyi tárca teljes mértékben elfogadta az Eurostat iránymutatását. Tehát 2005-ben a PPP6-be vitt autópályákat kellett visszavinni a költségvetésbe, jövőre pedig már biztos, hogy az Eurostat iránymutatásainak megfelelően kerül ki az autópálya-építés a költségvetésen kívülre. A kormányzat valószínűleg követi az eddigi gyakorlatot és továbbra is az alacsonyabb,
immár 1080
milliárd
forintos
2005-ös pénzforgalmi
egyenleget
kommunikálja, hiszen ez a szám többé-kevésbé tartható lesz. Ugyanakkor az euró bevezetéséhez nem ez, hanem az eredményszemléletű deficitek alakulása a lényeges. Itt pedig drámai romlás történt, 3,6%-ról, 6,1%-ra. IV.3. A 2006-OS KÖLTSÉGVETÉSRŐL Veres János pénzügyminiszter 2005. szeptember 30.-án átadta a jövő évi költségvetés tervezetét Szili Katalin házelnöknek. A tervezet szerint a kormány 200 milliárd forinttal több pénzt hagy a gazdaságban, és nem növeli az államadósságot a GDP 60%-a fölé. A Pénzügyminisztérium törvénytervezete szerint jövőre a GDP nominális értéke 23 270 milliárd forint lesz. A beterjesztett törvényjavaslat szerint a büdzsé kiadási főösszege 7309,0955 milliárd, bevételi főösszege pedig 5775,7922 milliárd forint lesz. A hiány így 1533,3033 milliárd forintra tehető a tervezet szerint. A költségvetés kiadási főösszege a GDP 46,4%-a, a bevételi pedig 39,6%-át teszi ki. A deficit ESA '95 szabvány szerint a bruttó hazai termék 6,1%-a, ami nyugdíjkorrekcióval 4,7%-os hiányt jelent. A büdzsé tervezete szerint a magyar gazdaság jövőre 2%-os infláció mellett 4%-kal
bővül.
A
kormány
3-4%-os
jövedelemnövekedéssel,
3-3,5%-os
fogyasztásbővüléssel és a beruházások 6-8%-os élénkülésével számol. A költségvetési törvény tervezete szerint Magyarország mintegy 300 milliárd forintnyi uniós forrásra számít jövőre, amelyből mintegy 100 milliárd forint agrártámogatás. Hazánknak 217 milliárd forint saját forrással kell rendelkeznie az uniós támogatások lehívásához. A pénzügyminiszter szerint a költségvetés igazságosabb
6
PPP (public-private partnership): a közszféra és a magánszféra együttműködése a fejlesztések, különösen az infrastruktúrafejlesztés finanszírozásában.
33
családtámogatást biztosít és az adóváltozások következtében mintegy 200 milliárd forinttal több pénzt hagy a vállalkozásoknál, az embereknél. IV.4. A PRIVATIZÁCIÓ CSÖKKENTENÉ AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS HIÁNYÁT A bevételek jövőre összesen 240 milliárd forinttal csökkennek, itt a vagyonértékesítés bevételeinek elmaradásai játsszák a legnagyobb szerepet, nem pedig az adócsökkentések. Az áfa 5 százalékpontos csökkentése 100 milliárdos bevételkiesést jelent, amit szinte azonnal ellentételez a regisztrációs adóbevételek jelentős emelése. Ebből, valamint a jövedéki adók emeléséből 50 milliárd forinttal számít nagyobb bevételre a kormány. Szintén meglepetés, hogy a személyi jövedelemadó felső kulcsának 2 százalékpontos csökkentése ellenére 102 milliárd forinttal több bevételre számítanak ebből az adónemből. Ugyanakkor – annak ellenére, hogy a kormányfő és a pénzügyminiszter többször is megígérte, hogy nem készül választási költségvetés, mintegy 10%-kal, 650 milliárd forinttal nő majd a kiadási oldal. Itt a legnagyobb tétel a jóléti juttatások növekedése lesz. A beterjesztett jogszabálytervezet szerint kevesebb jut alapfokú oktatásra, orvosi és fogorvosi ellátásra, de a kulturális tárcának is meg kell szorítani a nadrágszíjat. Alapfokú oktatásra 4,28 milliárddal, rendelői ellátásra 7,4 milliárd forinttal jut kevesebb, míg a kulturális tárcánál 0,9 milliárd forinttal csökkennek a források. Mintegy 4,5 milliárd forinttal kevesebből gazdálkodhatnak a rendvédelmi szervek, de ugyanennyivel csökkennek a honvédelem költségei is. A nagy nyertesek a nyugdíjasok lesznek, ők 139,4 milliárd forinttal jutnak több pénzhez 2006-ban. De emelkednek a jóléti juttatások is, mégpedig igen jelentős mértékben, 334,4 milliárd forinttal. Valószínűleg a választások közelsége miatt az agrárbüdzsé is bővült, 1,41%-os GDP-arányos szintről 2,05%-ra, közel 170 milliárd forinttal. IV.5. AZ ÖNKORMÁNYZATOK KIADÁSAI A helyhatóságok 2900 milliárd forinttal gazdálkodhatnak jövőre. Az összeg fele érkezik a központi költségvetésből. A beterjesztett törvényjavaslat szerint pontosan 791,37 milliárd forint. Az önkormányzatok számára jövőre 300 milliárd forint fejlesztési forrás áll rendelkezésre, ebből 98 milliárd európai uniós, 95 milliárd
34
társfinanszírozási és 106 milliárd forint "hagyományos" forrás, így például cél- vagy címzett támogatás. Összességében biztosított a források reálértéken tartása az önkormányzatok számára. A pénzügyminiszter az euró 2010-es bevezetését firtató kérdésre úgy vélte, a hiánycsökkentés mértéke 2005-ről 2006-ra bizakodásra ad okot. Decemberig egyeztetések folynak a gazdasági és szociális partnerekkel az uniós közös pénz bevezetéséhez szükséges feladatokról. A kormány decemberben tesz jelentést az Európai Bizottságnak a konvergencia-program teljesítéséről. A költségvetés benyújtása előtt két nappal Veres János bejelentette, hogy az államháztartás idei, GDP-arányos hiánya a tervezett 3,6%-kal szemben 6,1, a jövő évi pedig 2,9% helyett 4,7%-os lesz. A beismerés kisebb múló pánikot okozott a piacokon. A kormány az utóbbi három évben egyetlen, saját maga által kitűzött hiánycélját sem tartotta be, így az euró 2010-es bevezetése is erősen kérdésessé vált. Többen úgy vélik, hogy a befektetők elbizonytalanodásához vezethet, ha a kabinet rövidesen nem fogad el új, hiteles középtávú gazdasági programot és céldátumot az euró bevezetésére. Napokkal a jövő évi büdzsé előterjesztése előtt úgy nézett ki, hogy tarthatatlan lesz az idei hiánycél. Eközben a korábbi pénzügyminiszterek az elmaradt államháztartási reformot hiányolták. Pár nappal a 2006-os büdzsé benyújtása előtt egyre komolyabb viharfelhők gyülekeztek a magyar gazdaság felett. A legnagyobb problémát a jegybanki vezetők által kirobbantott botrány jelentette, ugyanis az uniós statisztikai hivatal a szokásosnál korábban jelezte az új uniós statisztikai módszertant. Ugyanakkor a közeli napokban maga Gyurcsány Ferenc kormányfő bejelentette, hogy az ország eláll a bő egy évvel ezelőtt meghirdetett - majd decemberben módosított - az ország euró övezeti csatlakozásának útját kikövező konvergencia programtól. Ennek az oka az volt, hogy az Eurostat jelentése szerint a 2005-ös büdzsé hiánya - az uniós módszertan szerint - mintegy 540 milliárd forinttal meghaladja a korábban jelzettet. Veres János az Eurostat jelentésére reagálva azt mondta, hogy az államháztartás hiánya nem haladja meg a korábban tervezett 1022 milliárd forintot, ha ehhez mégis hozzáadjuk az Eurostat milliárdjait, akkor a GDP - nyugdíjpénztári korrekcióval - eredetileg tervezett 3,8%-os, anélkül pedig 4,7%-os hiánya jelentősen megugorhat. Az ugrás akár a 2,5%-ot is elérheti, vagyis az év végi hiány a 7%-ot is meghaladhatja, nyugdíjpénztári korrekciók nélkül.
35
A kormányzat a pénzforgalmi hiánycélt valószínűleg a Budapest Airport Rt. értékesítéséből befolyó 350 milliárd forinttal akarta korrigálni. Ez azonban az uniós statisztikai módszertan szerint nem számít egyenlegjavító intézkedésnek, mivel ez vagyonértékesítés és egyelőre kérdéses hogy hova könyvelhető. IV.6. MIT GONDOLNAK A VOLT PÉNZÜGYMINISZTEREK AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS REFORMJÁRÓL? „Magyarországon az államháztartási reform olyan, mint a madárinfluenza, mindenki hallott róla, senki sem tudja, hogy mi az, de mindenki fél tőle" – mondta Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter. Békesi László szerint – ”Magyarországon az államháztartás reformjára tett eddigi kísérletek alapvetően azért hiúsultak meg, mert végső soron a szolgáltatások kiterjesztésére vezettek és csak azok valósultak meg, amelyek a támogatások szűkítésével kikényszerítették az intézmények és a feladatok visszaszorulását.” A Horn-kormány első pénzügyminisztere ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az államháztartás átalakítása nem kizárólag gazdaságpolitikai feladat, hanem elsősorban annak meghatározása, hogy milyen államot akarunk majd, ehhez kell hozzárendelni az intézményrendszert, a szükséges forrásokat és a fiskális politikát. Magyarországon természetesen mindenki fejlett, biztonságos és gondoskodó államot szeretne, ami megegyezik a német és a skandináv modellel, de hazai viszonyaink között erről szó sem lehet, hiszen a jóléti állam a Magyarországnál jóval nagyobb gazdasági teljesítményt produkáló országokban is válsággal küszködik. Békesi László szerint Magyarországon a szervező, szolgáltató, fejlesztő állam modellje lehet megvalósítható, amely egyszersmind az állami szektor által vállalt feladatok erőteljes szűkítését jelenti. Ezért el kell dönteni, hogy milyen szolgáltatás jár a lakosságnak
hosszú
távon
is
fenntartható
módon,
ingyenesen.
Az
egykori
pénzügyminiszter ebbe a körbe sorolta az alap- és a középfokú oktatást és az alapfokú egészségügyi ellátást, amelynek teljes körűen és a népesség minden tagja számára ingyen elérhetőnek kell lennie. A következő körbe a részben térítéses szolgáltatásokat sorolta, mint a felsőfokú oktatást, ahol tandíjat kell fizetni, a térítési díj ellenében nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat, vagy a gyógyszer árát. Elkerülhetetlenül bővülni fog a szolgáltatások köre, amelyeket korábban az állam magára vállalt és át kell helyeznie a piaci körbe, ahol kiderül, hogy van-e rá fizetőképes kereslet.
36
Több mint ezer iskola fenntartásáról gondoskodnak az önkormányzatok, ahol a tanulói létszám az ötven gyereket sem éri el. Nyilvánvalóan csökkenteni kell a 3200 önkormányzat számát, nem is beszélve a 19 megyei apparátusról, amelyek teljesen funkció nélkül léteznek, mondta Békesi László. Draskovics Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy az államháztartás terén a mélyreható változáshoz a szakmai megalapozottság mellett, a kormányzóerők részéről politikai bátorság, az ellenzék felől pedig bizonyos emelkedettség szükséges. A maga részéről a volt pénzügyminiszter azért ítélte elvetéltnek az eddigi kísérleteket, mert a kormányok féltek a konfliktusoktól az erős érdekképviseletekkel rendelkező társadalmi csoportokkal, mert az ilyen ellentétekre az ellenzék „ráül, turbósítja, és rövid távú politikai tőkét igyekszik kovácsolni belőle". Draskovics Tibor szerint a kormányok hibás választ adtak arra a kérdésre, hogy kinek a tetszését akarják elnyerni a változásokkal, és inkább a tanárok érdekeit szolgálták a reformkísérletekkel, a gyerekekkel és a szülőkkel szemben, az orvosok érdekeit a betegekkel szemben, a rendőrök, katonák, bürokraták érdekeit az ügyfelekkel szemben. Az államháztartás reformjára nemcsak azért van szükség, mert túlzott költségvetési forrásokat emészt fel, hanem azért, mert az ebből finanszírozott szolgáltatásokkal gyakorlatilag a teljes lakosság elégedetlen. Emiatt az államháztartás által finanszírozott szolgáltatások átalakításával szemben alapvető követelmény - a tágra szabott kör szűkítése mellett - a színvonal jelentős emelése és az egyenlő elosztás, mert jelenleg a magasabb jövedelműeknek sokkal jobb az esélyük, hogy az előnyeit élvezzék. Az áfa bevételek alakulása jelenti a legnagyobb kockázatot a még el sem fogadott büdzsének. Valószínűsíthető, hogy az ideihez hasonlóan jövőre is túltervezték a forgalmi adóból származó bevételeket a költségvetési törvény készítői. Az áfa kérdésköre már tavaly is jelentős problémát okozott, ugyanis akkor mintegy 80 milliárd forintnyi áfa egyszerűen eltűnt a költségvetésből. Ebből következett azután – a végül Draskovics Tibor pénzügyminiszteri székét is megingató - áfa-visszatartási herce-hurca. Az utóbb megalapozatlannak bizonyult feltevés az áfa csalásról mindössze pár milliárd forintos hasznot ugyan hozott a büdzsének, de a hiánymutatók azóta sem javultak. Idén is érdekesen alakul a költségvetés egyik legizmosabb bevételi forrásának tartott forgalmi bevétel sor. A törvényi előirányzat szerint 2048 milliárd forint bevételre számíthatott volna a költségvetés az áfából. Mindez azonban már biztosan nem
37
teljesíthető és a pénzügyi tárca előrejelzéseiben is 1896 milliárd forint van ezen az éves soron, de elemzői konszenzus szerint ez akár 100 milliárd forinttal is kevesebb lehet. Vagyis mintegy 1800 milliárd forint bevétel származhat ebből. A beterjesztett törvény szerint jövőre 1787 milliárd forint várható bevételként, vagyis alig valamivel kevesebb, mint amennyi idén valószínűleg befolyik és mintegy 110 milliárddal kevesebb, mint az idei tervezett bevétel. Ez azért érdekes, mert Veres János pénzügyminiszter többször is annak a véleményének adott hangot, hogy az áfa kulcsának 5 százalékpontos csökkentése 200 milliárd forintos kiesést jelent, vagyis ezt az idei prognózishoz képest is, legjobb esetben 90 milliárddal tervezte túl a pénzügyi tárca. A központi költségvetés tervezett és becsült bevételeit és kiadásait mutatja a 3. táblázat. 3. táblázat
A központi költségvetés tervezett és becsült bevételei és kiadásai 2005-ben
IV.7. A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS MÉRTÉKE 2005 HARMADIK NEGYEDÉVÉBEN A harmadik negyedévben a magyar gazdaság továbbra is dinamikusan növekedett, ami elsősorban az ipar, az építőipar, valamint az anyagi szolgáltatások jó teljesítményének köszönhető. Közben a szakemberek az euró-zónában jelentős GDP-növekedésre számítanak jövőre. A Központi Statisztikai Hivatal az Európai Unió határozatának megfelelően 2005 októberében új GDP számítási módszertanra tért át. A változás következtében a GDP növekedési üteme 2003-ban 2,9%-ról 3,4%-ra, 2004-ben pedig 4,2%-ról 4,6%-ra
38
módosult. 2005-re vonatkozóan a GDP növekedését az említett módszertani változás 0,4 százalékponttal növelte. 2005 harmadik negyedévében Magyarország bruttó hazai terméke az előző év azonos időszakához viszonyítva 4,6%-kal nőtt és 1,1%-kal emelkedett az előző negyedévhez képest. A magyar gazdaság továbbra is dinamikusan növekvő pályán halad, ami elsősorban az ipar, építőipar, valamint az anyagi szolgáltatások jó teljesítményének köszönhető. A hazai GDP növekedésének alakulását a 6. ábra mutatja. 6. ábra
Megjegyzés: * ECOSTAT által becsült FISIM7 korrekcióval ** ECOSTAT gyorsbecslés
Az euró-zónában a második félévben szintén gyorsult a gazdasági növekedés, így jövőre 2% körüli erősödés várható annak ellenére, hogy idén magasra emelkedett, az év eleje óta pedig mintegy 45%-kal nőtt a kőolaj világpiaci ára. Az idei második félévi gazdasági növekedést erősíti az is, hogy gyengül az euró a dollárhoz képest, így olcsóbbá vált az export az euró-zónából. Ennek ellenére a gazdaság növekedése idén várhatóan 1,3%-ra mérséklődik a tavalyi 2,1%-ról. 7
A pénzügyi közvetítők közvetetten mért szolgáltatási díja a FISIM. A pénzügyi vállalatok azon szolgáltatásainak kibocsátását méri, amelyeknek nincs explicit díja, ellenértéküket a kamatok tartalmazzák.
39
IV.8. A KÖLTSÉGVETÉSSEL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK Bokros Lajos szerint a magyar költségvetésnek három baja van: magas a hiány, nagy az újraelosztás terjedelme és rossz a költségvetés szerkezete. Szerinte a jövő évi adóváltoztatások nem időszerűek. A volt pénzügyminiszter átfogó reformokat tart szükségesnek és a kormány 100 lépés programjában is talál káros elemeket. Konkrétan a közteherjegy bevezetését, mivel az a munkaerőpiac kifehérítése ürügyén megtöri annak egységét. Bokros Lajos a kis- és középvállalatokat nem támogatásokkal, hanem alacsonyabb adókkal és közterhekkel segítené.
40
V. FEJEZET AZ ÁLLAMADÓSSÁG Az államadósság 2001 óta több mint 50%-kal emelkedett. Eközben az adósság után fizetett kamat jelentősen, 9,6%-ról 7,7%-ra csökkent. A költségvetés kamatkiadásai döntően azért emelkednek, mert az adósság gyorsan nő és nem azért, mert az adósság után fizetett átlagkamat magas. A költségvetés hiányát és a lejáró adósság megújítását az Államadósság Kezelő Központ a piacon finanszírozza, úgy, hogy forintban, illetve devizában denominált (elsősorban euró) állampapírokat ad el a külföldi és a belföldi befektetőknek. Az államadósság kamatterhéről tehát az állampapírokat megvásárló befektetők döntenek és nem a jegybank. A befektetők minden állami hitelfelvételkor mérlegelik a gazdaság helyzetét, a költségvetés és a fizetési mérleg alakulását, valamint a várható infláció nagyságát. Emiatt az államadósság után fizetett kamat alapvetően a gazdasági helyzetet, illetve azt tükrözi, hogy a befektetők hogyan ítélik meg a gazdasági folyamatokat. Egy háztartás is csak kedvezőtlenebb feltételek, vagyis magasabb kamat mellett jut hitelhez, ha el van adósodva. Az államkötvények vásárlásakor a befektetők, hitelnyújtók elsősorban a költségvetési hiány és az államadósság nagysága, illetve a várható infláció alapján döntenek arról, hogy milyen kamaton nyújtanak hitelt az államnak. Amennyiben a költségvetés hiánya és adóssága magas, akkor a befektetők is csak magasabb kamat mellett hajlandóak finanszírozni az államot. Ha a befektetők a forint gyengülésére és magas inflációra számítanak, akkor szintén csak magasabb kamat mellett nyújtanak hitelt a költségvetésnek. A költségvetés adóssága után fizetendő hozam, nagyságában és sokszor még irányában sem követi a jegybanki kamat alakulását. 2002-ben például a jegybanki kamat átlagosan alacsonyabb volt, mint 2004-ben, ehhez képest a költségvetés adósságának átlagos kamatterhe magasabb volt. (4. táblázat)
41
4. táblázat
Az államadósság nagysága és változása Államadósság (mrd Ft)* Az állami költségvetés kamatkiadása (Mrd Ft.) ** Az adósság átlagos kamatterhe (%) Átlagos jegybanki kamat (%)
2001 7467 715 9,6 11,1
2002 8363 729 8,7 9,1
2003 10161 802 7,9 8,5
2004 11302 875 7,7 11,4
* Az ÁKK által kezelt adósság éves átlaga. *** Az Európai Statisztikai Hivatalnak megfelelő módszertan szerint, eredményszemléletben
Ennek a jelenségnek a fő oka az, hogy az adósság túlnyomó része hosszú lejáratú kötvény, ezért az állami kamatkiadásokat elsősorban a magas költségvetési hiány és a növekvő adósság, illetve az inflációval kapcsolatos kockázat magyarázza. Egy nem megalapozott jegybanki kamatcsökkentés általában inkább növeli a költségvetés kamatkiadásait. Az ilyen kamatcsökkentés ugyanis növelheti az inflációs kockázatokat, és így növeli a hosszú lejáratú állampapírok kamatát. Ennek következtében az államadósság nagyobb részét kitevő kötvények kamata nő, és így emelkedik a teljes adósság átlagos kamatszintje is.
V.1. 4,4 MILLIÁRD EURÓVAL NŐTT AZ ÁLLAMADÓSSÁG A nemzetgazdaság bruttó adóssága az idén az első félév végére 64,9 milliárd euróra emelkedett az első negyedév végi 60,5 milliárd euróról, közölte a Magyar Nemzeti Bank 2005 szeptember végén. Az államháztartás és a Magyar Nemzeti Bank bruttó adóssága 27,1 milliárd eurót tett ki, amiből 11 milliárd euró a forintadósság mértéke. Az előző negyedév végén ez 26,2 milliárd, illetve 11,4 milliárd euró volt. A magánszektor bruttó adóssága a félév végére 37,8 milliárd euróra nőtt, az előző negyedévi 34,4 milliárd, illetve a 2004. év végi 33 milliárd euróról. A nemzetgazdaság bruttó adóssága a közvetlen tőkebefektetéseken belül elszámolt egyéb tőke nélkül a félév végén 53,6 milliárd eurót tett ki. Az előző negyedév végén 50,5 milliárd euró volt. A nemzetgazdaság nettó adóssága 31,2 milliárd euróra nőtt az előző negyedévi 27,6 milliárd euróról, illetve a tavaly év végi 26,8 milliárd euróról. Ebből az államháztartás és a Magyar Nemzeti Bank adóssága 12 milliárd euró, a negyedév folyamán 100 millió euróval csökkent.
42
A forintadósság mértéke ezen belül 10,6 milliárd eurót tett ki. A nemzetgazdaság nettó adóssága a közvetlen tőkebefektetéseken belül elszámolt egyéb tőke nélkül, a félév végére 2 milliárd euróval, 24 milliárd euróra nőtt. A Magyar Nemzeti Bank felhívta a figyelmet arra, hogy a 2004. III. negyedévi adatoktól kezdve nagyobb mértékű revíziót okozott a kereskedelmi hitelek elszámolási gyakorlatának megváltoztatása. A vállalati adatszolgáltatásokból származó külkereskedelmi adatoknak a pénzforgalmi
jelentésekből
származó
áruforgalmi
célú
átutalásokkal
történő
konszolidációja során, a fizetésimérleg-statisztika kereskedelmi követeléseket, illetve tartozásokat számol el. A közvetlen statisztikai megfigyelés e követelések és tartozások alakulásának nyomon követéséhez nem kapcsolódik, de közgazdaságilag feltételezhető, hogy nagyságrendjük hosszú távon nem szakadhat el az áruforgalom szintjétől. Ezzel szemben 2004. II. félévétől kezdve a kereskedelmi követelések jelentős nagyságrendű, folyamatos és közgazdaságilag nem magyarázható növekedést mutatnak. Ezért a Magyar Nemzeti Bank, a rendelkezésre álló információk alapján a finanszírozási oldal egyoldalú felülvizsgálata mellett döntött és a becslések alapján feltételezhető mértéket meghaladó követelés növekedést, a tévedések és kihagyások egyenlege soron, statisztikai hibaként tünteti fel a fizetésimérleg-statisztikában. A kereskedelmi követelések csökkenése értelemszerűen egyúttal a nettó adósság növekedését is jelenti. A nemzetgazdaság 2004. december végi nettó adósságállománya emiatt mintegy 1,2 milliárd euróval lett nagyobb a korábban publikáltnál. Az így megjelenő statisztikai hiba mielőbbi csökkentése érdekében a Magyar Nemzeti Bank kezdeményezte az adatok mögötti ellentmondások közös feltárását a Központi Statisztikai Hivatallal. A folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes egyenlege, az úgynevezett felülről számított, külfölddel szembeni külső finanszírozási képesség jelentősen eltér a pénzügyi mérleg egyenlegeként adódó, alulról számított, módszertanilag ugyanezen tartalmú mutatótól.
Tavaly a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes hiánya 6,9
milliárd euró volt, a GDP 8,5%-a, míg az ehhez kapcsolódó finanszírozás, a pénzügyi mérleg egyenlege 8,042 milliárd euró volt, a GDP 9,9%-a.
43
Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Intézet igazgatója szerint, teljesíthetők 2008-ra a konvergencia kritériumok. Ez szerinte csupán politikai döntés kérdése. Magyarország nincs messzebb most 2005-ben a konvergencia kritériumoktól, mint azok az országok, amelyek már csatlakoztak a Maastrichti Kritériumokon keresztül az eurózónához. Pár évvel az ő csatlakozásuk előtt, nekik ugyanennyi problémájuk volt. Sőt nem csak Magyarországnak, hanem a közép-kelet európai országok közül a Visegrádiaknak és a Balti országoknak is vannak gondjaik. Vagy az államháztartás folyó hiányával, - nekünk ez a fő gondunk - egyes más országoknak pedig az inflációval is gondjuk volt az utóbbi időszakban és van olyan ország is ahol az államháztartás adóssága kezdett el nagyon erősen emelkedni. Magyarország az államadóság területén teljesíti a kritériumokat, a hivatalosan jelenleg elszámolható adatok szerint 60%-alatt van a magyar államadósság. A pénzügyminisztérium közölte, hogy tévedés az a sajtóban megjelent adat, amely szerint az adósságállomány túllépi jövőre a GDP 60%-át. A költségvetés szerint az arány 58%os lesz. Teljesen fölösleges számban kifejezve, hogy mekkora az államadósság, csak az a fontos, hogy a GDP 60%-a alatt maradjon. Ki szokták számolni, hogy 10 percenként mennyivel nő az adósság de ennek nincs értelme, mert minden 10 percben nő a GDP is. Ez olyan mintha az ipari termelésben minden hónapban közzétennék, hogy rekordtermelés van az iparban, mert valóban folyó áron minden hónapban nő az ipari termelés. Ezek tipikusan nem közgazdászok által használt témák. Az államadósságnak az értelmes mutatója az, ha viszonyítjuk valamihez. Leginkább a GDP-hez szokták viszonyítani. Ennek van realitása. Magyarország adóssága valamikor már majdnem 100%-a volt a GDP-nek a kilencvenes évek elején. 90% fölött volt, onnan lement 53%-ra, ez a 2000-körüli időszakra sikerült. Azonban 2000 óta Magyarországon nő az államadósság, de csak lassan. Körülbelül 5-6 százalékponttal nő, ezt szintén több módszer szerint lehet számolni de akárhogy is nézzük, 53%-ról, 59%-ra nőtt. Ez nem jó, de az látszik, hogy a növekmény nem tragikus. Csehországé ugyanezen időszak alatt például 15 százalékponttal nőtt. Az Európai Unió rajtunk kívüli átlaga, azaz, az EU 15 átlaga 75%. Magyarország az 59%-al, messze alatta van az EU 15 átlagának. Belgiumé és Olaszországé 100 körül van. Persze vannak olyan országok akiknél alacsonyabb az adósság mértéke mint Magyarországé.
44
Közgazdaságilag természetesen nagyon fontos, hogy ne nőjön az adósságráta. Ez szakmailag egy abszolút elfogadható körülmény, de abból semmi gond nincs, ha néhány évig nő utána pedig csökkenő tendenciát mutat. Magyarországnak az elkövetkező években el kell érnie azt, hogy ez az adósságráta ne nőjön, hanem csökkenjen. Ha Magyarországon tartósan 4%-os gazdasági növekedést feltételezünk az elkövetkezendő 3-5 évre, - az elmúlt években ennél több volt, de vegyünk csak 4%-ot, - és ha elérjük a 3%-os államháztartási hiányt vagy az alá sikerül menni, a Maastrichti Kritériumot teljesítve, akkor rendkívül gyors tempóban csökken majd az államadósság. Sokkal gyorsabban mint ahogy nőtt. Ha a GDP gyorsan nő, akkor az államadósságnak a forintban történő növekedését a GDP forintban történő még gyorsabb növekedése ellensúlyozza és akkor ez a ráta jelentősen csökkenni tud. Magyarországnak nem kell feltétlenül lemenni 40%-ra. Hosszabb távon, az elkövetkező 10-20 évet tekintve az a fontos, hogy ez a ráta ne nőjön, hanem csökkenjen. Evvel nem terheljük rá a későbbi generációkra a mostani fejlődésünk terhét. Minden jól működő gazdasággal rendelkező ország felvesz hiteleket, tehát a hitelfelvétel önmagában nem jelent problémát, a lakosság is vesz fel hitelt, tehát az állam is vehet fel hiteleket. Autót például nem biztos hogy érdemes készpénzért vásárolni, miért kéne 5 millió forint készpénzt lekötni egy autó esetében? Nem is teszik, csak kevesen. Ugyanez történik az állam esetében is. Nem baj tehát ha az államnak van egy kis hitele.
V.2. FONTOS AZ EURÓRA VALÓ ÁTTÉRÉSRE FELKÉSZÜLNI Magyarország, Csehországgal és Lengyelországgal együtt az euró átvételére legkevésbé felkészült új EU-tagok között van. Míg Szlovákiában az idén júliusban elfogadott terv a gazdaság valamennyi szereplője számára világos útmutatást ad a pénzcserével kapcsolatos gyakorlati teendőkről, addig a másik három visegrádi ország szinte semmit nem tett a lakosság és a cégek felkészítésére. Hármuk közül abból a szempontból Lengyelország marasztalható el a legkevésbé a késlekedésért, hogy Varsó még az euró bevezetésének céldátumát sem tűzte ki. Kazimierz Marcinkiewicz miniszterelnök szerint erre az elkövetkező négy évben nem is lehet számítani. Magyarország eddig egyetlen fontos kérdésben
45
határozott. A forint és az euró egy hónapig lesz párhuzamos forgalomban - derül ki az Európai Bizottság tíz országra kiterjedő összesítéséből. A 2009-es euró átvételt tervező Szlovákia mellett a már 2007-ben a monetáris unióba belépni szándékozó Észtország, Szlovénia és Litvánia is megkezdte a felkészülést, ám utóbbiak esetében a folyamat felgyorsítására lenne szükség. Joaquín Almunia monetáris biztos elsősorban az áremelkedésekkel kapcsolatos lakossági félelmek eloszlatását sürgette, megfelelő fogyasztóvédelmi intézkedések segítségével. Almunia utalt az Eurobarométer legújabb közvélemény-kutatási eredményeire, amelyek szerint az új tagállamok polgárai elismerik ugyan a közös valuta előnyeit, az átváltási költségek megszűnését, az árak összehasonlíthatóságát, ám háromnegyedük tart az átállással járó drágulástól. A magyarok bizakodóbbak az átlagnál. Hazánkban „csak” a megkérdezettek 53%-a véli úgy, hogy a kereskedők a pénzcserét az árak emelésére használják majd fel. Ezeket a félelmeket annak ellenére is komolyan kell venni, hogy az eurót korábban átvevő tagországokban stabilak maradtak az árak. A hatóságoknak kellőképpen hosszú időre elő kell írniuk az árak kettős feltüntetését az átállás előtt és után, nyomon kell követniük azok alakulását, tájékoztatva a megfigyelésekről a lakosságot, valamint a kiskereskedőket ösztönözniük kell a tisztességes árképzés melletti kötelezettségvállalásra. Az Eurobarométer-felmérés tanúsága szerint azonban a politikusoknak a félelmek eloszlatásán túl is sokat kell még tenniük az euró elfogadtatásáért az átállásig hátralévő időben, hiszen összességében csak az új tagállamok polgárainak 36%-a örül a közös valuta majdani bevezetésének, 6 százalékponttal kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. A lakosság többsége egyedül Szlovéniában látja szívesen az eurót.
46
VI.
FEJEZET AZ EURÓ HATÁSA A TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI SZEREPLŐKRE Magyarország euró-övezethez történő csatlakozásának hatása erőteljesebb lehet
a magyar társadalomra és gazdaságra egy 5-10 éven belüli euró esetén, mint a 2004. május 1-jei Európai Uniós csatlakozás. Ennek oka az, hogy az 1990-es évtized során megtörtént a tényleges európai gazdasági integráció, párhuzamosan a magyar társadalom szerkezete, beállítódása és értékrendje is a parlamenti demokrácia, valamint a globálisan nyitott piacgazdaság felé fordult. Az euró felvétele nem egyszerűen technikai lépés, hanem – ahogy az a Maastrichti Konvergencia Kritériumokból kiderül – egy olyan feltételrendszernek történő megfelelést igényel, amely egy több évtizedes sikeres gazdasági felzárkózás után állna elő. Gazdaságtörténetileg nem bizonyított, hogy euróval lehet sikeres gazdasági felzárkózást teljesíteni, hiszen az 1999. január 1-jén megszülető euró még túl fiatal ahhoz, hogy ilyen példa lenne. Euró nélkül azonban jelentős felzárkózási sikereket találunk az Európai Unió jelenlegi tagállamai között (ahogy Kelet-Ázsiában, sőt az utóbbi 3-5 évben a közép- és kelet-európai térség legdinamikusabban fejlődő országai is euró nélkül érték el a gazdasági felzárkózás gyorsulását). Az euró bevezetésének előnyeit és hátrányait csupán a közgazdasági elmélet alapján lehet elemezni, mert az 1999. január 1-ei bevezetés óta eltelt időszak több szempontból sem alkalmas arra, hogy praktikus következtetéseket tudjunk levonni. Egyrészt, a 12 euró-övezeti tag lényegesen fejlettebb, mint a magyar gazdaság, és egy hozzánk hasonló fejlettségű országra még nincs tapasztalat. Másrészt az euró bevezetését követően, szinte azonnal globális recesszió és európai dekonjunktúra köszöntött be, ami tovább nehezíti a tapasztalatok összegzését. Az is elgondolkodtató, hogy az euró megszületését lehetővé tevő Maastrichti Szerződés kritériumrendszere túlzottan óvatos, mert az európai gazdaságtörténeti tapasztalatok alapján az alapító atyák az infláció elszabadulásától tartottak. Ráadásul azóta is igen óvatos politikát folytatott az Európai Központi Bank, tehát nincs olyan tapasztalat, hogy mi történik az Európai Unió gazdaságaival, ezen belül az euró-övezethez csatlakozó gazdaságokkal, ha az euró árfolyam-politikája az amerikai
47
Jegybank (FED8) politikáját követi. A FED bátran segíti az amerikai gazdaságpolitikát és az infláció mellett – sokszor azt megelőzően – figyelembe veszi a gazdasági növekedés, foglalkoztatás és beruházások szempontjait is. Mindezek alapján megállapítható, hogy az euró bevezetésének hatása a társadalmi és gazdasági szereplőkre gyakorlatilag ma még ismeretlen, különösen egy felzárkózó gazdaság esetében, mint amilyen Magyarország is. Annyit mindenképpen megállapítható, hogy az a gazdasági és pénzügyi feltételrendszer, amely egy országot képessé tesz az euró-övezethez való csatlakozásra, már jó dolog, de hogy ezt euróval el lehet-e érni: ez még nem nyert bizonyítást.
VI.1. AZ EURÓ BEVEZETÉSÉNEK TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI ELŐNYEI Az euró bevezetésének előnyeit alapvetően a közgazdasági elmélet és a prognózis segítségével lehet szemléltetni. Az euró-övezethez történő csatlakozás sikert jelent, a globális gazdaság egyik legfejlettebb és zárt klubjába történő belépést. Ez erősíti a nemzeti öntudatot, biztonságot sugároz bent és kint, valamint kiszámíthatóvá teszi az adott ország pénzügyeit. Ezt a gazdaságpszichológiai hatást tekinthetjük az euró-övezethez történő csatlakozás legfőbb hozadékának. Az euró bevezetése makro-stabilitást hoz, mert növeli a monetáris és gazdasági stabilitást, egy koordinált európai gazdaságpolitika részévé teszi az adott ország politikáját, amelyben nem lehetségesek nagyobb kilengések és a tévedések, hibák valószínűsége is alacsony. A makro-stabilitás óriási előny abban az esetben, ha egy ország már túl van a gazdasági felzárkózás időnként változó gazdaságpolitikai eszköztárat
igénylő
döntő
szakaszán,
kevésbé
előny
akkor,
ha
még
a
gazdaságpolitikának a gazdasági felzárkózás gyorsításához olyan eszközöket kell alkalmazni - (átmeneti jelentős eladósodás, átmenetileg magasabb infláció, felzárkózást segítő árfolyam-politika, rugalmas költségvetési politika) - amelyek az euró-övezeti tagság esetében már nem alkalmazhatóak.
8
FED (Federal Reserve Bank): Az Amerikai Egyesült Államok jegybankja, más néven Szövetségi Tartalékbank
48
A valuta stabilitás egyértelmű előnye az euró bevezetésének, hiszen a globális gazdaság egyik legstabilabb valuta-övezetének tagjává válik az adott ország és ezzel minimálisra csökken a valutaspekuláció veszélye. Megszűnnek a tranzakciós költségek, amelyek valójában a saját valuta fenntartása nyomán keletkező veszteségek, hiszen a fizikai és humán erőforrások egy részét csupán a saját valuta fenntartása, mint adminisztratív korlátozás miatt kell lekötni a gazdaságban. A tranzakciós költségek egyik csoportját alkotják az átváltási költségek, amelyek a bankok és más pénzügyi közvetítők az euró forintra (forint euróra) történő átválásáért az ügyfeleknek felszámított jutalékok, vételi- és eladási árkülönbözetek formájában merülnek fel. A másik csoportba a „házon belüli” költségek tartoznak, amelyeket a devizaügyletekben érintett vállalatok a szükséges adminisztráció és kockázatkezelés miatt kénytelenek elviselni. A GDP növekedhet, ha a tranzakciós költségek megszűnése miatt a felszabaduló erőforrásokat más tevékenységekre használják fel. A tranzakciós költségek csökkenéséből származó nyereség egyszeri 0,2-0,3 % pontos emelkedést jelenthet a GDP-ben. Az alacsonyabb kamatszint az euró bevezetésének egyik legnagyobb előnye a magyar gazdaság szempontjából, mert ez megengedi a háztartások és vállalkozások számára, hogy kihasználják azt a különbséget, amely jelenleg a magyar gazdaság monetizáltsági szintje és az euró-övezetébe tartozó gazdaságok monetizáltsága között fennáll. A hitel szerepe jelentősen nőhet az alacsonyabb kamatszint következtében, amit tovább erősít a valutastabilitás. A kiszámítható és a globális versenytársak kamatszintjéhez közelítő magyar kamatszint kizárólag az euró bevezetésével érhető el. Az euró-övezeti csatlakozás a magyar gazdasági növekedésre már középtávon is pozitívan hathat azon keresztül, hogy megszűnik a forint árfolyamkockázata, bővülnek a külső finanszírozási források a fizetési korlát enyhülése miatt, csökkenek a tranzakciós költségek, csökkenek a reálkamatok, erősebb tőkepiaci integráció következik be és bővül a külkereskedelem. A gazdasági növekedés az euró bevezetése következtében 0,5-1% ponttal magasabb GDP növekedési ütemet eredményezhet, döntően a külkereskedelem bővülésén keresztül. Ez abban az esetben nettó eredmény a gazdasági növekedés szempontjából, ha az euró bevezetésének egyéb, a gazdasági növekedést korlátozó hatásai nem emésztik fel ezt a nyereséget. A fizetési mérleg korlát enyhülése, illetőleg megszűnése is előnyként jelentkezik az euró bevezetése esetén. A magyar gazdaság, mint felzárkózó gazdaság esetében a 49
következő 5-15 évben deficites fizetési mérleget lehet prognosztizálni, ami abból adódik, hogy a gazdasági felzárkózáshoz szükséges beruházási import, illetve a felzárkózással együtt járó fogyasztásbővülés egyaránt nyomást jelent a fizetési mérlegre. A fizetési mérleg korlát abban az esetben jelentős a magyar gazdaság esetében, ha ikerdeficit képében jelentkezik, tehát ha az államháztartási deficit és a fizetési mérleg deficit egy időben jelentős szintet érnek el. Ha az államháztartási deficitet sikerül elviselhető mértékben csökkenteni, tehát megszűnik az ikerdeficit kockázata, akkor a felzárkózási szakaszban lévő magyar gazdaság esetében a fizetési mérleg korlát nem merev. Ezt mutatja a legutóbbi bejelentés pénzpiaci hatása, amikor az MNB módosította a fizetési mérleg statisztikát és hirtelen megugrott a magyar fizetési mérleg deficit. Ez semmilyen hatással nem járt a pénzpiacokra, arról tudtak és nem rázott meg senkit. A fizetési mérleg korlát enyhülése, illetve megszűnése tehát csak abban az esetben jelentős előnye az euró bevezetésének, ha egy potenciális ikerdeficit helyzethez mérjük. Végül, az euró-övezethez történő csatlakozás elvileg a jelenlegi valuta tartalékok szintjében is megtakarítást jelent. A 10 milliárd euró körüli valutatartalék helyett 1-1,5 milliárd euró valutatartalékra lesz szükség. Az államadósság GDP arányra vonatkozó Maastrichti Kritérium nyilvánvalóan korlátot jelent a valutatartalék felszabaduló részének elköltésében, azonban az összeg egy része esetleg a modernizációs folyamatok finanszírozására fordítható. Magyarország euró-övezethez történő csatlakozásának vázolt előnyei egyszerre jelentkeznek nemzetgazdasági szinten, a gazdasági szereplők számára és a társadalom többsége számára. Bár az előnyök egy része úgy tűnik, mintha kizárólag csak a piaci szereplőket érintené (például a tranzakciós költségek eltűnése), azonban minden egyes előny közvetlenül vagy közvetve, azonnal vagy később megjelenik a többi szereplőnél is. A makro-stabilitás úgy tűnik, mintha a kormányzat szempontjából lenne a legfontosabb, de természetesen a piaci szereplők számára is létfontosságú. A valutastabilitás szintén úgy tűnik, mintha a Magyar Nemzeti Bank vagy a Pénzügyminisztérium számára lenne létkérdés, azonban a piaci szereplők, rajtuk keresztül pedig a munkavállalók és munkaadók számára is döntő. Az előnyök döntő többsége nem csupán elméletileg áll fenn, hanem valójában jelentkezik is majd a magyar gazdaság esetében az euró-övezethez történő csatlakozás során.
50
Döntően nem is az a kérdés, hogy ezek az előnyök fellépnek-e vagy sem, mert fellépnek, hanem az, hogy az euró bevezetésének hátrányai és kockázatai milyen mértékben csökkentik a vázolt előnyöket. Milyen mérleg alakul ki?
VI.2. AZ EURÓ BEVEZETÉSÉNEK KOCKÁZATAI ÉS KÖLTSÉGE Magyarország euró-övezethez történő csatlakozásának nem csupán előnyei, hanem kockázata és költségei is vannak. Ezeket szintén a közgazdasági elmélet, a prognózis, valamint az euró-övezeti csatlakozásból kimaradt EU országok érvanyaga alapján lehet felmérni. Az euró bevezetése egy olyan folyamatot jelent, amely során a magyar gazdaságpolitikának, valamennyi döntését az euró-övezethez történő csatlakozásnak kell alárendelni. Ezt tekinthető a legnagyobb kockázatnak, mert a Maastrichti Szerződésben foglalt kritérium rendszer nem felel meg egy felzárkózó gazdaság érdekeinek. Amennyire jó dolog az euró egy fejlett gazdaságnak, annyira korlátozhatja egy felzárkózó gazdaság mozgásterét. Egy felzárkózó gazdaságnak – ahogy az igen sok sikeres európai és kelet-ázsiai gazdasági felzárkózás során történt – erősebben kell építenie
a
beruházási
célú
eladósodásra,
mint
egy
fejlett
gazdaságnak.
A konvergencia-kritériumok közül az inflációs szint is túlságosan alacsony, a magyar gazdaságban sem az 5 % feletti, sem a 3 % alatti infláció nem segíti a felzárkózást. A 3-5 % közötti inflációs sávban azonban az euróval bonyolult dolog manőverezni. Ahogy azt az ír gazdaság példája mutatja, lehetséges egyidejűleg az euró és a tagsághoz szükséges inflációnál magasabb fogyasztói árnövekedés, ez azonban állandó
küzdelmet
jelent
Brüsszellel
és
az
Európai
Központi
Bankkal.
Az államháztartási deficit szempontjából is kockázatot jelent az euróra történő átállás, mert amennyire káros és a makro-stabilitást veszélyeztető az 5 % feletti államháztartási deficit, annyira lehet mesterséges korlát a 3 % alatti deficit kritérium betartása. Ahogy az inflációnál, itt is egy 3-5 % közötti államháztartási deficit szint tűnik előnyösnek a gazdasági felzárkózás döntő szakaszában. Az euró bevezetésének tehát legfontosabb kockázata - potenciális költsége – abban látszik, hogy a gazdasági felzárkózáshoz szükséges gazdaságpolitikai eszközök egy részéről le kell mondani, miközben a sikeres gazdasági felzárkózást teljesítő EU tagok, ezeknek az eszközöknek a
51
döntő
többségét
hosszú
időn
keresztül
használták
az
1950-2000
közötti
gazdaságtörténeti szakaszban. Az euró bevezetésével megszűnik az önálló monetáris és árfolyam-politika a magyar gazdaságban. Ez nem jelent komoly kockázatot és veszteséget, mert ez csak egy olyan globális gazdasági válság esetében jelentene hátrányt, amikor a magyar gazdaság az árfolyam-politika eszközével elvileg kiegyenlíthetné a recessziós hatásokat. Azonban ez az eszköz amúgy sem szolgálja a magyar gazdaság érdekeit. A versenyképesség erősítését ugyanis – a közgazdasági elmélet és a gyakorlati tapasztalatok alapján – tartósan nem lehet erősíteni egy nemzeti valuta leértékelésével. A monetáris árfolyam-politikai eszköztár elvesztését tehát elméleti veszteségnek lehet elkönyvelni, de ettől a kockázattól nem kell tartani. Az euró bevezetésének döntő kockázata a bevezetési árfolyam, középárfolyam meghatározása. A magyar gazdaság felzárkózási esélyeit hosszú távra befolyásolhatja az, ha a forint túl alacsony, illetve túl magas árfolyamon kerül felváltásra. Elméletben valamennyi eddig Magyarországon felhalmozott vagyontárgy és jövedelem értékét módosítja a valutacsere, valójában természetesen azokat a vagyontárgyakat és jövedelmi elemeket érinti, amelyek közvetlenül forgalomba kerülnek. A folyó jövedelmek reálértékét azonban azonnal meghatározza a valutacsere keretében választott középárfolyam, ezzel természetesen jelentős hatással van a befektetési kritérium rendszerre is. Vonzó lehet az export-vezérelt gazdaságpolitika és az exportálók szempontjából a ”gyenge forint-erős euró” politika alkalmazása az átváltásnál, azonban ez a felhalmozott vagyonok és jövedelmek esetében veszteséggel jár. Elvileg jól járnánk egy „erős forint-erős euró” politika alkalmazásával a valutacsere során, azonban ennek nyilvánvalóan kockázata van az export, így a befektetések szempontjából. A középárfolyam meghatározása ráadásul majd azoknak a gazdasági és társadalmi folyamatoknak az eredménye lesz, amelyek az euró övezethez történő csatlakozásig jellemzik Magyarországot. Jelenleg sok szakértő a 250-260 Ft/euró árfolyamot tartja reálisnak, azonban az euró átvételéig tartó időszakban a forint fokozatos erősödésére lehet számítani, valószínűtlen ennek az árfolyamnak a fennmaradása. Az euró bevezetésének céldátuma döntően meghatározza az euró/forint árfolyamát. Sikeres és gyors gazdasági felzárkózás esetén többet ér a forint a valutacsere során, mint egy lefékeződő gazdasági felzárkózás
52
esetében. Az euró bevezetésének döntő kockázatát tehát a valutacsere keretében meghatározott középárfolyam megválasztása jelenti. Az euró bevezetésének további kockázata a reálkamat szintje. Az euró felvételének egyik legnagyobb előnye lehet a magyar gazdaság szempontjából, hogy a jelenlegi, még mindig magasnak számító kamatszint, töredékére csökken, de ennek a fordítottja is igaz, ugyanis a túl alacsony reálkamat, illetve a negatív reálkamat törölheti a megtakarításokat a háztartási és vállalkozási szektorból. Negatív reálkamatra, illetve igen alacsony pozitív reálkamatra igen nagy esélye van a magyar gazdaságnak az euró bevezetését követően, mert a magyar infláció az euró bevezetését követően újból megugorhat, miközben az Európai Központi Bank által meghatározott kamatszint várhatóan alacsony marad. A negatív reálkamat természetesen jelentős beruházás-ösztönzést is jelenthet a vállalkozói körben és a háztartásokat az eladósodás felé terelheti. De éppen ez jelenti a kockázatot. Ahogy azt az USA példája mutatja, a háztartások és a vállalkozások egy ponton túli eladósodása buborékokat hoz létre az ingatlanpiacon, a részvénypiacon, a vállalkozói szektorban és a háztartásoknál is. A buborékok kipukkanása gazdasági válságot okozhat. A túl alacsony reálkamat, illetőleg a negatív reálkamat tehát a buborék-gazdaságok kialakulása, ezzel a gazdasági válságok kialakulása szempontjából jelent kockázatot. A említett kockázatok és potenciális költségek mellett még egy reális kockázattal is számolni kell. Az euró 1999. január 1-jén történt bevezetése óta az eurózóna gazdaságai alacsony növekedési ütemet, bővülő munkanélküliséget és általában a gazdasági tevékenység lanyhulását mutatják. Ezek a hatások nem kis részben az euró bevezetéséhez köthetőek. Sőt, érvelni lehet a mellett is, hogy az euró bevezetésének hatása volt a 2001. márciusától kialakuló amerikai recesszió, ezen keresztül pedig a globális gazdaság visszaesése. Az euró bevezetése az Európai Unió szempontjából logikus, szükséges és elkerülhetetlen lépés volt. Ennek azonban volt európai és globális ára is, amelyet végül minden országnak, vállalkozásnak és háztartásnak meg kellett fizetni. Tovább árnyalja a képet az Európai Központi Bank kamatpolitikája, mert kisebbek lettek volna az euró bevezetésének globális és európai költségei, ha az Európai Jegybank bátrabb kamatpolitikát folytat és követi a FED kamatvágásait. Még ma is kétszerese az Európai Központi Bank alapkamata az amerikai kamatszintnek, amit egyetlen közgazdasági tényező sem indokol. Az európai pénzügyi vezetők 53
hagyományos óvatossága, az európai inflációs hagyományok és az Európai Központi Bank tökéletes függetlensége valamennyi kormánytól és központi EU intézménytől az oka annak, hogy ilyen túlzottan óvatos kamatpolitikát folytathat. Magyarország esetében a valutacsere során rögzített középárfolyam jelenti a legnagyobb kockázatot, azonban szinte ezzel megegyező kockázati tényező az Európai Központi Bank árfolyam-politikája és kamatpolitikája. Bár az euró árfolyam-politikája kisebb részben jelent kockázatot Magyarország számára, mert a magyar export 70-80 %-a (a mérési évtől függően) az Európai Unió országaiba, ezen belül az euró-övezethez tartozó országokba megy, azonban a kamatpolitika tőlünk független kockázatot hordoz.
VI.3. A MAGYAR MÉRLEGELÉS A magyar gazdaság szempontjából láthatók olyan speciális tényezők, amelyek különbséget jelentenek a 2004. május 1-jén az Európai Unióhoz csatlakozó országokhoz képest, valamint az eurózóna jelenlegi tagjaihoz és az Európai Unió tagjaihoz mérten. Ezek a különbségek döntően az elmúlt 15 évben alakultak ki a magyar gazdaságban, tehát a piacgazdasági átmenetre választott gazdaságpolitikából és az azt követő kormányzati politikákból származnak.
A
magyar
gazdaság
tulajdonosi
szerkezetében a külföldi tulajdonosi
részesedéssel működő vállalkozásoknak magas az aránya a hazai tulajdonnal szemben. A magyar GDP 50-50 %-ban származik a külföldi tulajdonosi részesedéssel működő vállalkozói szektorból és a hazai tulajdonban álló piaci szereplőktől, a foglalkoztatásban ezzel szemben a külföldi tulajdonosi körben a teljes foglalkoztatás 20 %-a, a hazai tulajdonosi körben pedig a teljes magyar foglalkoztatás 80 %-a valósul meg. Egyetlen Európai Uniós tagállam gazdaságát sem jellemzi a magyarhoz hasonló tulajdonosi szerkezet. A magyar üzleti életnek ez a megoszlása jelentős előnyöket hordoz a globális és az európai gazdasági integráltság, a potenciális termelékenység növekedés és az importált K+F eredmények szempontjából. Kockázatok is jelentkeznek azonban ebben a tulajdonosi szerkezetben, mert a magyar gazdaságban a foglalkoztatás zömét adó hazai tulajdonosi szektor gazdasági fejlettsége messze elmarad a külföldi tulajdonosi részesedéssel működő szektor fejlettségétől. A duális gazdasági szerkezet tulajdonosi szempontból is fennáll.
54
A magyar gazdaság tulajdonosi szerkezetének jelentős eltérése az Európai Unió többi tagállamához képest sajátosság. Ez nem értékelhető sem meghatározó előnyként, sem pedig meghatározó hátrányként. Azonban ez egy olyan tényező, amelyet döntő gazdaságtörténeti pillanatokban, amilyen az euróra történő átállás is, figyelembe kell venni. A magyar gazdaság külgazdasági intenzitása, tehát külkereskedelmi nyitottsága az EU-25 ország közül a második legmagasabb értéket mutatja, Luxemburg után. Ez az erős külkereskedelmi intenzitás a Magyarország által választott piacgazdasági átmenetből következik, tehát abból, hogy a piacgazdasági átmenet során egy olyan gyors privatizációs és külföldi működő tőke bevonási megoldást választott a magyar gazdaság, amely a külföldi tulajdonnal működő üzleti szektort állította az új piacgazdaság középpontjába. Lengyelország, Szlovénia és kisebb mértékben lényegében valamennyi többi az Európai Unióhoz most csatlakozó felzárkózó gazdaság erőteljesebben épített a hazai gazdasági szereplők megerősítésére, ezen belül akár a hazai nagytőke, akár a hazai kis- és középvállalatok szerepére. Nem értékelhető döntő előnyként vagy hátrányként a magyar gazdaságnak ez a sajátossága sem, csupán az euró bevezetésekor ezt, mint magyar gazdasági sajátosságot kell figyelembe venni. A magyar gazdaság szempontjából sajátosság a magyar társadalom alacsony életszínvonala, alacsony fogyasztási szintje és vásárlóereje is. Még a globális gazdasághoz lényegében teljesen integrált magyar gépiparban foglalkoztatottak esetében is a háztartások nettó jövedelme az EU-25-ök közül az utolsó előtti helyen van, természetesen a többi gazdasági ágazatban találhatók olyan területek is, ahol sajnos az utolsó helyre csúszunk. Az alacsony életszínvonal és vásárlóerő természetesen következik a piacgazdasági átmenet, választott gazdaságpolitikájából. Számítások szerint a magyar társadalom 50-60 %-a ma az 1978-as életszínvonal alatti szinten él, miközben az egy főre jutó GDP és az egy főre jutó vásárlóerő már meghaladta az 1989-es szintet. Ez úgy lehetséges, hogy az 1989-es életszínvonal, az egy főre jutó vásárlóerő és fogyasztás szintje alacsonyabb volt, mint az 1978-as szint és szétnyíltak a jövedelmi különbségek. Társadalmi és erkölcsi szempontból ezt mindenképpen hátrányként értékelhetjük, gazdasági szempontból azonban ez egyszerre hátrány és előny is. A jelenlegi befektetési hozamkövetelmények szempontjából a szűk belső piac ugyanis hátrány, a potenciális vásárlóerő viszont előny lehet.
55
Magyarország speciális gazdasági adottságaként kell számba vennünk a földrajzi helyzetet, illetőleg a földrajzi helyzet és a működő infrastruktúra közötti különbséget. A speciális magyar gazdasági lehetőségek közül nyilvánvalóan az egyik legerősebb a tranzit helyzet kiaknázása, ehhez azonban elsősorban fejlett közlekedési és logisztikai infrastruktúrára van szükség. Ez ma hiányzik Magyarországon. Gazdasági értelemben ez a jelenlegi hátrány kifejezetten előnyös lehet abban az esetben, ha a következő 5-15 év gazdasági felzárkózási folyamatai erőteljesen építenek egy olyan beruházási stratégiára, amely megteremti a tranzit-gazdaság feltételeit. A magyar gazdaság speciális jellemzője a térségben, sőt az egész Európai Unión belül, legnagyobb potenciális munkaerő tartaléka. Miután a környező országokban élő mintegy 2 milliós magyar kisebbség nem lépett be 2004. május 1-jén az Európai Unióba, ezért potenciálisan számolni kellett a magyar munkaerő-piacon való megjelenésükkel. A magyar gazdaság szempontjából ez azért jelent közvetlen és azonnali munkaerő tartalékot, mert a közös nyelv, közös kultúra és a környező országban élő magyarok személyes és családi motivációja alapján, a magyar munkaerő-piacra történő belépésük nem ütközik olyan akadályokba, amely akadályok fennállnak az Európai Unió legtöbb állama esetében. Ezt a sajátos magyar adottságot egyértelműen előnyként rögzíthetjük. Végül, a magyar gazdaság speciális adottsága az, hogy a magyar munkaerő-piac esetleges megnyílása és a szomszédos országból Magyarországra történő magyar bevándorlás esetén is, jelentős magyar kisebbség marad a szomszédos, az Európai Unióhoz jelenleg nem csatlakozó országokban. Ez a tényező előnyként értékelhető egy olyan gazdasági stratégia esetében, amikor a Magyarországról kiinduló tőkebefektetések központi helyen szerepelnek a magyar felzárkózási stratégiában. Ahogy az 1990-es évtized első felében végrehajtott piacgazdasági átmenetben a külső tőkebevonás (privatizációs és működő tőke bevonás révén) központi szerepet játszott a gazdasági stratégiában és a gazdaságpolitikában, úgy játszhat a következő 5-15 évben meghatározó szerepet a magyar gazdasági stratégiában a Magyarországról kiinduló és a környező országokba irányuló tőkebefektetés. Az említett magyar sajátosságok többsége olyan hátrány, amely előnnyé konvertálható, illetve olyan tartalék, amely a gazdasági felzárkózás forrása lehet. Ezek a tényezők egyértelműen eltérést jelentenek az euró-övezetben már résztvevő, illetve később csatlakozó országokhoz képest és a magyar „euró-stratégia” meghatározásának sajátos szempontjait jelentik. 56
VI.4. AZ ELŐNYÖK ÉS KOCKÁZATOK FÜGGÉSE A GAZDASÁGPOLITIKÁTÓL9 A magyar „euróstratégia” meghatározásának alapkérdése egy dilemmaként fogalmazható meg. Az euró bevezetésének céldátumából vezessük-e le a következő évek
gazdaságpolitikáját,
vagy
a
gazdasági
felzárkózásra
legalkalmasabb
gazdaságpolitikából vezessük le az euróra történő átállás céldátumát? Abban az esetben is fennállna a dilemma, ha a magyar gazdaság adottságai pontosan megegyeznének a többi csatlakozó ország gazdasági szerkezetével, illetőleg nem lennének nagy eltérések a jelenlegi euró-övezeti tagokhoz képest. Önmagában az, hogy a gazdasági felzárkózás számunkra az Európai Unióhoz történő csatlakozás utáni vezető nemzeti cél, azt valószínűsíti, hogy a dilemmát abból a szempontból kell mérlegelni, hogy ez hogyan hat a gazdasági felzárkózásra. A speciális magyar adottságok megléte azonban még árnyaltabb mérlegelést tesz szükségessé, mert a vázolt dilemmát érdemes úgy is vizsgálni, hogyan változtathatók a jelenlegi hátrányok legjobban előnyökké, illetve hogyan használhatók ki a legteljesebben a jelenlegi tartalékok? A magyar gazdaság 2004. május 1-jén fennálló sajátosságai döntő mértékben az elmúlt 15 évben követett gazdaságpolitika következményei. Ebből is adódik, hogy ezeknek a sajátosságoknak a kezelése, tehát termőre fordítása vagy parlagon hagyása döntően a választott gazdaságpolitikától függ. Önmagában ez még nem döntené el a dilemmát, tehát nem húzná a mérleg nyelvét a gazdaságpolitika választása irányába, mert elvileg lehetséges, hogy az euró céldátumának a kitűzéséből következő gazdaságpolitika lesz a legjobb a gazdasági felzárkózás szempontjából. Ha így van, akkor könnyű eldönteni a dilemmát, mert az euró céldátumával megválasztott gazdaságpolitika segíti a gazdasági felzárkózást, tehát kezeli majd a sajátosságokat.
9
Forrás: M a g y a r E u r ó s t r a t é g i a . Az euró hazai bevezetésének forgatókönyvei, egy társadalmi és gazdasági szempontból optimális ütemezés feltételrendszere. A tanulmányt a Pénzügyminisztérium felkérésére a Növekedéskutató Intézet munkacsoportja készítette. Koordinátor: Matolcsy György – alapján. http://www.pm.gov.hu/
57
A következő évek gazdaságpolitikai forgatókönyveit vizsgálva az látható, hogy a 2004-2005-ben alkalmazható „konszolidációs” gazdaságpolitika után újból kinyílik a mozgástér. Alkalmazható egy közeli euró céldátumból levezethető sokkterápiás gazdaságpolitika, egy növekedés-központú gazdaságpolitika és egy egyensúlyi gazdaságpolitika egy későbbi céldátummal. A speciális magyar adottságok mérlegelése kapcsán, azt a következtetést lehet levonni, hogy ezeket az adottságokat, abban az esetben tudjuk helyesen kezelni, tehát a hátrányokat előnnyé változtatni és a tartalékokat kiaknázni, ha a gazdasági növekedést, tehát a gyorsított ütemű felzárkózást állítjuk a gazdaságpolitika középpontjába. Ennek oka az, hogy az erőteljes gazdasági növekedésre alapozott gazdasági felzárkózás csak abban az esetben lehetséges, ha a külpiacok mellett Magyarország hangsúlyozza a belföldi piacok fontosságát, a külföldi tulajdonosi részesedéssel működő üzleti szektor mellett a hazai tulajdonosi szektort, a nagyvállalatok mellett a kis- és középvállalatokat, és az export mellett a fogyasztás fontosságát. A tartalékok kiaknázása is fokozottan lehetséges akkor, ha a magyar gazdaságpolitika a gyors felzárkózást, tehát a gazdasági növekedést állítja célrendszerének középpontjába, mert akkor már valóban szükség van például a szomszédos országok munkaerő tartalékára és a magyar munkaerő piacra történő bevezetésére. A magyar sajátosságok áttekintése alapján az „euróstratégia” dilemmáját tehát a gazdaságpolitika megválasztása felé érdemes eldönteni a céldátum kitűzése helyett. VI.5. TÖBB OPTIMÁLIS FORGATÓKÖNYV LÉTEZIK10 Az euróstratégia dilemmája szempontjából – tehát hogy gazdaságpolitikát vagy céldátumot érdemes-e választani – a politikai, társadalmi, gazdasági és pénzügyi optimumok nem esnek egybe. A négy szempont mindegyike esetében megállapítható, hogy nem csupán ideális forgatókönyv nincs, hanem az egyes szempontok területein az optimális forgatókönyv megírása is nehézségekbe ütközik. Politikai szempontból például más az optimális forgatókönyv egy választási ciklus elején, közepén és végén. 10
Forrás: M a g y a r E u r ó s t r a t é g i a . Az euró hazai bevezetésének forgatókönyvei, egy társadalmi és gazdasági szempontból optimális ütemezés feltételrendszere. A tanulmányt a Pénzügyminisztérium felkérésére a Növekedéskutató Intézet munkacsoportja készítette. Koordinátor: Matolcsy György – alapján. http://www.pm.gov.hu/
58
A politikai ciklus elején még vállalhatók olyan döntések, amelyek a ciklus közepén nem és elvileg a politikai ciklus legvégén megint vállalhatók olyan politikai döntések, amelyeknek hatása csak a következő ciklusban jelentkeznek. Talán társadalmi szempontból a legegységesebb a kép, mert a magyar társadalom többsége szempontjából csak optimális az a forgatókönyv, amely azonnal, közvetlenül és érzékelhetően megengedi az életszínvonal növekedését és a bérfelzárkóztatást. A magyar társadalom vagyoni, jövedelmi és korösszetétele alapján – 3,2 millió nyugdíjas, 2,3 millió tanuló, mintegy 4 millió aktív munkavállaló, több százezer alacsony jövedelmű mikro-vállalkozó – nem lehet optimális számára egy olyan forgatókönyv, amely előrehozza az áldozatokat egy későbbi jobb élet reményében, illetve amely az áldozatokat szétteríti a társadalomban, míg az előnyöket koncentrálja a vállalkozói szektorban, különösen az exportáló körben. A pénzügyi optimum ugyan megint egységes, de pont fordított a társadalmi optimummal. A dolgot tovább nehezíti, hogy az optimális forgatókönyv nem csupán belső tényezőktől függ, hanem a globális gazdaság és különösen az Európai Unió 2004-2010 közötti gazdasági ciklusától is. Amennyiben a 2004 elején már érzékelhető globális, amerikai és európai konjunktúra folytatódik, sőt az 1990-es évtizedben megélt hosszú konjunkturális ciklus tér vissza, akkor az Európai Unió és az Európai Központi Bank kicsi kockázatot láthat abban, ha lazítja a konvergencia-kritériumokat és a Tanács egyedi döntésével olyan országokat is beenged az eurózónába, amelyek még a lazított kritériumokat sem teljesítik. Az euró-övezethez történő csatlakozást gyorsíthatja az is, ha a 2004. május 1-jei eddigi legnagyobb csatlakozási hullám egyértelmű sikerrel zárul. Az egyértelmű sikert az jelezheti, ha a csatlakozásból származó elvi előnyök realizálódnak, de a csatlakozásból elvileg származó kockázatok nem. A gyorsabb gazdasági növekedés megvalósul, de migrációs veszély nem lép föl. Gyorsíthatja továbbá a most csatlakozott országok, közöttük Magyarország euró-övezeti csatlakozását az, ha előrehalad az Európai Unió belső reformja és az alkotmányozás folyamata. Mindez fordítva is igaz, mert az euró-övezet kiterjesztését nehezítheti, ha a 2004. május 1-jei hullám rosszul sül el, ha a régi EU-tagok közvéleménye inkább negatív, mint pozitív tapasztalatokat szerez a csatlakozókról, ha nem halad előre a mélyítés folyamata az EU-ban, illetve ha a globális és európai konjunktúra megtörik. Miután a kockázati tényezők többségére jelenleg nem adható megbízható prognózis
-
nem
lehet
tudni,
hogy 59
előrehalad-e
a
mélyítés
folyamata.
Ezért az Európai Unió szempontjából jelenleg nincs optimális forgatókönyv a legutóbb csatlakozott országok euró-övezetbe történő beengedésének időpontjára. Az Európai Unióra ugyanúgy igaz a politikai, társadalmi, gazdasági és pénzügyi optimumok különbözősége, mint a 2004. május 1-jén csatlakozott országokra, közöttük Magyarországra. Az Európai Uniónak ugyanis nagyobb előnye fűződhet a csatlakozott országok gyors gazdasági növekedéséhez, felzárkózásához, mint a nemzeti valuták stabilitásához. Ebben az esetben ugyanis rövidebb ideig és kisebb pénzügyi támogatásokat kellene adniuk a most csatlakozott országoknak. A jelenlegi EU tagállamok számára nagyobb üzleti lehetőségeket jelentene egy gyorsan növekvő belső közép- és kelet-európai térség, miközben az adott országok nemzeti valutáit esetleg jellemző instabilitás nem érinti az eurót. Jelenleg az Európai Unió szempontjából erősebbek a gyors gazdasági felzárkózást megfogalmazó érdekek, mint a gyors euró-övezeti csatlakozáshoz fűződő érdek. Ebből következően az Európai Unió szempontjából elsősorban nem a céldátum rögzítése az érdek, hanem a biztonságos csatlakozás és az azt követő gyors felzárkózás. Ahogy az Európai Unió már hozott politikai szempontú döntést a bővítésre vonatkozóan - ahogy az korábban Görögország és Lengyelország esetében történt -, ilyen döntést hoz majd az euró esetében is. Magyarország szempontjából úgy tűnik, hogy nem létezik egy minden szempontból optimális forgatókönyv, tehát mérlegelni kell, hogy melyik szempont a legerősebb. Melyik optimumot választjuk? A pénzügyi előnyök nem érik el azt a mértéket, ami miatt elsőrendűen a pénzügyi optimum szerint kellene dönteni. Választani kell, hogy mely üzleti csoportok szempontjából határozzuk meg az euróstratégiát. A társadalmi és politikai szempontok szerint úgy tűnik, hogy az a forgatókönyv az optimális, amelyik kitolja az áldozatokat és veszteségeket, miközben nem a céldátum megválasztását helyezi az euróstratégia középpontjába, hanem a gazdasági felzárkózást felgyorsító gazdaságpolitikát. A magyar szempontból mérlegelt négy terület – politikai, társadalmi, gazdasági és pénzügyi – eltérő optimális forgatókönyvei, sőt megközelítései azt jelentik, hogy ki kell választani azt, illetve azokat a területeket, amelyeknek az érdeke súlyosabban esik a latba, mint a többié. A politikai, társadalmi és jelentős részben a gazdasági szempontból optimális forgatókönyv egy olyan euróstratégia követését teszi szükségessé, amely elsősorban nem az euró-övezethez való csatlakozás céldátumát, hanem a sikeres
60
felzárkózást eredményező gazdaságpolitikát választja ki, így az euró a sikeres felzárkózás végén, annak következményeként kerülhet bevezetésre Magyarországon. A jelenlegi gazdasági mutatóinkat, viszonyokat és a bizonytalansági tényezőket, valamint
a
kockázatokat
figyelembe
véve,
arra
a
kérdésre,
hogy
lesz-e
Magyarországnak eurója 2010-ben, mindezek után nem adható reális válasz. A döntés egyben politikai, gazdasági és egyben szociális, azaz a társadalom érdekeit előtérbe helyező kérdés. A pontos választ szerintem tehát csak 2010-ben kaphatjuk meg, amikor valóban megbizonyosodunk arról, hogy sikerült-e teljesítenünk és tartanunk a Maastrichti kritériumok feltételeit. A kritériumok teljesítése pedig a világgazdaság trendje, alakulása és állandó változása mellett az európai, valamint a magyar társadalom és politika erőfeszítésein múlik.
61
MELLÉKLETEK
62
AZ EURÓ-ZÓNA JELENLEGI TAGJAI11 (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország)
A GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓ ÉS AZ EURÓ Az új közösségi valutát, az eurót a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszának életbelépésekor vezették be az európai Unió 11 tagállamában 1999. január 1-én, ám egyelőre csupán számlapénzként. Ekkortól visszavonhatatlanul rögzítették a résztvevő nemzeti valuták és az euró közötti átváltási arányokat. 2001. január elsején egy további EU-tagállam, Görögország belépésével a résztvevő tagállamok száma 12-re emelkedett. Ennek alapján 2001. január elsejétől a monetáris unióban részt vevő tagállamok a következők: Ausztria, Belgium, Finnország,
Franciaország,
Görögország,
Hollandia,
Írország,
Luxemburg,
Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország. A monetáris unióban részt vevő 12 tagállam alkotja jelenleg együttesen az euró övezetet. Három EU tagállam (Egyesült Királyság, Dánia és Svédország) nem vesz részt a monetáris unióban, azaz nem vezette be az eurót.
11
Forrás: http://euro.exclusive.hu/
63
A reál konvergencia fő jelzőszámai az új EU tagországokban Mutatók Idő/időszak 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
GDP/fő PPS (EU-25=100) 2004 Szlovénia 78 Csehország 72 Magyarország 61 Szlovákia 52 Észtország 50 Litvánia 48 Lengyelország 47 Lettország 43
Bruttó átlagkeresetek € 2005 II. n.é. Szlovénia 1141 Csehország 643 Magyarország 616 Lengyelország 561 Észtország 530 Szlovákia 430 Litvánia 386 Lettország 348
A nominális konvergencia fő jelzőszámai az új EU-tagországokban Mutatók Idő, időszak 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
Infláció (HICP), utolsó 12 hónap átlaga
Államháztartás egyenlege (a GDP %-ában)
Bruttó államadósság (a GDP %-ában)
2005 augusztus
2004
2004
Észtország +1,7 Lettország -1,0 Litvánia -1,4 Szlovénia -2,1 Csehország -3,0 Szlovákia -3,1 Lengyelország -3,9 Magyarország -5,4
Észtország 5,5 Lettország 14,7 Litvánia 19,6 Szlovénia 29,8 Csehország 36,8 Szlovákia 42,5 Lengyelország 43,6 Magyarország 57,4
Csehország 1,8 Szlovénia 2,7 Litvánia 2,7 Lengyelország 3,2 Szlovákia 3,6 Észtország 4,1 Magyarország 4,4 Lettország 6
64
Irányadó kamat (%) 2005 szeptember 30. Csehország 1,7 Észtország 2,0 Litvánia 2,0 Lettország 2,0 Szlovákia 3,0 Szlovénia 3,5 Lengyelország 4,5 Magyarország 6,0
IRODALOMJEGYZÉK 1. Horváth Zoltán – Kézikönyv az Európai Unióról – Magyar Országgyűlés, 2002 ISBN: 963 2027 59 0 2. Kende Tamás, Szűcs Tamás – Európai Közjog és Politika – Osiris Kiadó, Budapest, 2003 ISBN: 963 3894 01 8 3.
Timothy Bainbridge – EU Mindentudó – HVG Kiadói Rt., Budapest, 2004 ISBN: 963 7525 52 1
4.
Dr. Marinovich Endre, Ferkelt Balázs – Az Átmenet Gazdaságtana – Budapesti Gazdasági Főiskola, Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest, 2004
INTERNET CÍMEK http:/www.fn.hu http:/www.mnb.hu http:/www.gkm.gov.hu http:/www.ecostat.hu http://www.pm.gov.hu/ http://euro.exclusive.hu/
65