Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Levelező tagozat EXPORT-IMPORT MENEDZSMENT szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Levelező tagozat EXPORT-IMPORT MENEDZSMENT szakirány

REGIONÁLIS POLITIKA AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON (KIEMELTEN VIZSGÁLVA A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓT)

Készítette: FÜKI TÍMEA

Budapest, 2003

TARTALOM

TARTALOM

3

I. BEVEZETÉS

5

II. AZ EURÓPAI REGIONALIZMUS

7

II.1. Az EU regionális politikája

7

II.2. Az Európai Unió regionális politikájának kialakulása, története

8

II.2.1. A kedvezményezett térségek meghatározása

12

II.2.2. Változások a regionális politikában

16

II.3. A regionalizmus hazai helyzete

17

II.3.1. Régiószervezés Magyarországon

19

II.3.2. Megye kontra régió

24

III. AZ EURÓPAI UNIÓ PÉNZÜGYI ESZKÖZEI ÉS MAGYARORSZÁG

27

III.1. Az előcsatlakozási alapok és Magyarország

27

III.2. Strukturális műveletek az Európai Unióban

29

III.3. Magyarország felkészülése a Strukturális Alapok fogadására

31

III.4. A területfejlesztés intézményrendszere Magyarországon

33

IV. A KÖZÉP-DUÁNTÚLI RÉGIÓ

37

IV.1. Földrajzi fekvés, adottságok, népesség

37

IV.2. Gazdasági helyzet

38

IV.3. A régió jelenlegi helyzete

42

V.A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁJA

46

V.1. A Közép-Dunántúli Régió szervezeti felépítése

46

V.2. A régió fejlesztési programja, tervei

48

3

V.2.1. A Közép-Dunántúli Régió Területfejlesztési Koncepciója

49

V.2.2. Átfogó Fejlesztési Terv

51

V.2.3.A régió agrár- és vidékfejlesztési stratégiai programja (SAPARD)

51

V.2.4.Az operatív programok

52

V.2.5. A Közép-Dunántúli Régió Stratégiai Fejlesztési Programja

55

V.2.6. A Közép-Dunántúli Régió Előzetes Fejlesztési Terve

55

V.3. Helyi és nemzetközi kapcsolatok

56

V.3.1. Együttműködés a régió területfejlesztési tanácsaival

57

V.4. Project Pipeline

59

VI. BEFEJEZÉS

61

IRODALOMJEGYZÉK

63

4

I. BEVEZETÉS

Dolgozatom témája a regionalizmus az Európai Unióban és Magyarországon. Míg a nemzetállami szint jelentősége folyamatosan csökken, addig a regionális szint egyre nagyobb szerephez jut, ezáltal felértékelődik a régiók szerepe. Ez a folyamat figyelhető meg az Európai Unió gyakorlatában is: az országok közötti határok felszámolásával létrejöttek a kisebb területi egységek, intenzívebbé vált a helyi szereplők bekapcsolása a politikai, gazdasági életbe, valamint hatékonyabb lett a fejlődést elősegítő források elosztása is. Az Európai Uniós csatlakozásra való előkészületek Magyarországon is gyorsították a régiók szerepének felértékelődését. A Európai Unió támogatási eszközeiből nyerhető fejlesztési források címzettjei ugyanis többnyire a régiók, Magyarország esetében a tervezési-statisztikai régiók. A támogatások elnyerésére való felkészülés érdekében tehát jelentős feladatok hárulnak ezekre a területi egységekre és egyúttal új lehetőségek is nyílnak előttük az EU támogatásainak fogadására képes intézményrendszer kiépítésében. Dolgozatom témájának aktualitását az adja, hogy most, amikor Magyarország számára közeleg a csatlakozás időpontja, az egyik legsürgetőbb feladat a hazai regionális politika rendezése. Célom rávilágítani arra, hogy Magyarország hogyan teljesítette eddig a regionális politika kihívásait, valamint bemutatni egyet – a Közép-Dunántúli Régiót - a megszilárdulóban lévő regionális szervezeti egységek közül. Kiindulási alapként röviden ismertetem az Európai Unió regionális politikáját, majd áttérek a hazai helyzet bemutatására, végül leírom a legfontosabb tudnivalókat a KözépDunántúli Régióról a téma vonatkozásában. Azért épp az említett régió bemutatását és az itt működő regionális szervezetek munkájának ismertetését céloztam meg, mivel hazánkban ez az egyik legdinamikusabban fejlődő és a területi kihívásoknak leginkább eleget tevő térség. A másik ok a személyes kötődés, ugyanis 1999 óta Székesfehérváron élek. Salgótarjánból költöztem ide, s furcsa volt látni az óriási különbséget a két térség között. Korábbi otthonomhoz képest, mely az ország keleti felében helyezkedik el, a Dunántúlon sokkal több munkalehetőség - multinacionális vállalat, ipar park

5

és még sokáig lehetne sorolni, hogy mi minden - várta a frissen végzett diplomásokat. Mára sajnos alább hagyott az akkori óriási lendület, de talán remélni lehet, hogy az uniós csatlakozás és a régióban végzett szorgalmas munka meghozza a gyümölcsét és ismét erőre kap a térség gazdaságának motorja.

6

II. AZ EURÓPAI REGIONALIZMUS II.1. Az EU regionális politikája Régiók alatt azokat a területi egységeket értjük, melyek hasonló sajátosságokat mutatnak, közös jellemzőket foglalnak magukba és ezek alapján földrajzilag jól elhatárolhatók. A régiók kialakulásának többféle oka is lehet: ! Politikai okok: egy állam területén belül azért jönnek létre a földrajzilag elhatárolt területi egységek, hogy könnyítsék az állami feladatokat és decentralizálják a különböző közigazgatási funkciókat. ! Gazdasági okok: ekkor azonos gazdasági struktúra alapján alakulhatnak ki a sajátos gazdasági arculattal rendelkező régiók. ! Kulturális értékek azonossága hatására: a nyelv, a vallás, a szokások stb. szintén régióképző tényezők. ! Fejlesztés, jövőépítés céljából: Azok a területek, melyek hasonló gazdasági problémákkal küzdenek, hasonló fejlesztést kívánnak meg.1 Kétféleképpen szerveződhetnek meg a régiók: alulról felfelé, ezt nevezzük regionalizmusnak, illetve felülről lefelé, központi szervezésre, ez a regionalizáció. Ezek a törekvések arra irányulnak, hogy egy-egy területi egység sajátossága, kulturális-etnikai adottságai határozottan érvényesüljenek az állam területi beosztásában. Az európai integrációt együttesen erősíti mind a regionalizmus, mind a regionalizáció. Az európai országok regionális szerveződésük szerint több csoportba sorolhatók: ! Föderalista vagy szövetségi államok (Belgium, Németország, Ausztria), melyekben a tartományok történelmi hagyományok következtében nagyfokú önállósággal rendelkeznek. A tartományokban, „landokban” 1

Kovács Tamás: Az EU térségfejlesztési politikája és gyakorlata. Ny-M E. Székesfehérvár, 2001 pp.3-4.

7

saját

választott

parlamentek

működnek

és

saját

jogon

hoznak

rendeleteket. A szövetség, a központi kormányzat a közös ügyek szabályozását, a közös feladatok ellátását végzi. ! Az ún. regionalizált államokban (Spanyolország, Olaszország) a régiók kialakítása

a

kormányzat

kezdeményezésére

történik.

A

régiók

meghatározott autonómiával rendelkeznek, mely a közvetlenül választott népképviseleten alapul. Törvényhozó jogköreik korlátozottak és a költségvetésüket a központi kormányzati szervek határozzák meg. ! A decentralizált államokban (Franciaország, Portugália, Svédország, Finnország) a régiók szintén felsőbb kezdeményezésre alakulnak ki. Regionális szintre helyeznek számos ügyet, amiket vagy választott, vagy kinevezett szervekre bíz az állam. ! Unitárius államokban (Hollandia, Dánia, Luxemburg, Írország, Egyesült Királyság,

Görögország)

nem

találhatók

teljes

vagy

korlátozott

önállósággal rendelkező régiók, viszont a helyi önkormányzatok széleskörű feladatokat kapnak, amelyek megvalósításához a központi költségvetés biztosít forrásokat.2

II.2. Az Európai Unió regionális politikájának kialakulása, története A regionalizmus a hetvenes években bontakozott ki Nyugat-Európában, mely számos országban (pl.: Spanyolország, Belgium) szerencsésen találkozott regionalizációs törekvésekkel. A regionalizmus és a regionalizáció folyamatainak következménye egy új, határokat átlépő szakpolitika kialakulása volt, melynek neve regionális politika. Ennek elsődleges célja az, hogy erősítse gazdasági és szociális kohéziót az Unió különböző fejlettségű és szerkezetű térségei között a méltányosság, az igazságosság és a szolidaritás elveinek érvényesítésével. A tagállamok között ugyanis – illetve az egyes tagállamokon belül a régiók között is – jelentős fejlettségbeli különbség tapasztalható.

2

Kovács Tamás: Az EU térségfejlesztési politikája és gyakorlata. Ny-M E. Székesfehérvár, 2001 pp.4-5.

8

Az

Európai

Közösség

bővülésével

a

regionális

különbségek

kiegyenlítésének igénye egyre nagyobb hangsúlyt kapott. Kezdetben viszonylag homogén és földrajzilag nem túl távoli gazdasági térségek egybeszervezése jelentette a területfejlesztési feladatot, később a tagországok számának növekedésével, a korábbi tagoknál fejletlenebb országok belépésével a regionális különbségek kiegyenlítése került a középpontba és e törekvések szerepe fokozatosan felerősödött.3 Fontos megjegyezni azonban azt is, hogy jóval korábban megfigyelhetők az első regionális törekvések az EU (EK) történetében. Már az 1957-es Római Szerződés „preambulumában” megfogalmazódik, hogy a nyugat-európai integráció nem képzelhető el a regionális különbségek mérséklése nélkül. 1964-ben a Gazdasági Bizottság egyik feladataként megjelent a regionális politika. Később, 1967-ben ennek szervezésére önálló főigazgatóság alakult. Az 1972-es Párizsi Csúcsértekezleten határozták el a szerkezeti (strukturális) és területi aránytalanságok mérséklését valamint az új tagországok (Görögország, Egyesült Királyság, Írország) területi politikájának egyeztetését. Hosszas próbálkozások után az Európai Közösségek Bizottsága 1975-ben regionális politikai rendelettel létrehozta az Európai Regionális Fejlesztési Alapot. Az Alap működése során több átalakításon ment keresztül. Ezek a változások jelezték a regionális politika közösségi irányításának erősödését, a támogatások hatékonyabb felhasználását. (A Fejlesztési Alapról részletesebben majd a későbbiekben esik szó.) Időközben a gazdaságban olyan tendenciák bontakoztak ki, amelyek eredményeképpen a 70-80-as évtized fordulóján szinte valamennyi nyugateurópai ország új területfejlesztési jogszabályt alkotott, vagy jelentősen módosította korábbi törvényeit, s ezzel párhuzamosan változások mentek végbe a regionális politika intézményrendszerében is. Ennek, illetve a további bővítések (Portugália, Spanyolország 1986) eredményeként 1988-ban sor került a regionális politika reformjára. Új célként a gazdasági és szociális kohézió erősítését tűzték ki.

3

Horváth Gyula: Európai regionális politika. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 1998. pp. 76-78.

9

Az 1987-es Egységes Európai Okmány, majd az 1992-es Maastrichti Szerződés már részletesen kifejtik a regionális politika főbb céljait:4 ! „Az egyes régiók közti eltérések, a megkésett fejlődésből fakadó esélykülönbségek mérséklése, ! Ennek érdekében összehangolt nemzeti, közösségi gazdaságpolitikai és strukturális eszközök kialakítása, ! Az Európai Regionális Fejlesztési Alap feladata, hogy megszüntesse a kirívó regionális aránytalanságokat, s elősegítse a fejlődésben elmaradott régiók

felzárkóztatását,

valamint

a

depressziós

ipari

körzetek

újraélesztését, ! A Közösség különböző pénzügyi forrásainak koordinálása a hatékony regionális politika érdekében.” A Maastrichti Szerződés eredményeként létrejött a Régiók Bizottsága is, mely lehetővé tette az Unió munkájába való közvetlen beleszólás lehetőségét a helyi és regionális szervek számára. A Szerződés rendelkezéseinek értelmében kötelező kikérni a Régiók Bizottságának véleményét az oktatást, kultúrát, közegészségügyet, transzeurópai hálózatokat, gazdasági és szociális kohéziót érintő területeken, de a testület saját kezdeményezése alapján megvizsgálhat egyéb kérdéseket is, amelyek érintik a településeket, régiókat. A Bizottságnak 222 tagja van, akik a helyi és regionális hatóságokat képviselik és négyéves időszakokra nevezik ki őket. A Maastrichti Szerződéssel nem sikerült az összes tervezett új szabályozást a tagállamok megelégedésére megvalósítani. Így az állam- és kormányfők 1997-ben az európai közösségi szerződések harmadik legjelentősebb reformcsomagját írták alá Amszterdamban, ahol többek közt sor került a Régiók Bizottsága illetékességi területének kiterjesztésére is. A regionális politika alapelvei A regionális politika alapelvei a következő négy pontban foglalhatók össze:

4

Kovács Tamás: Az EU térségfejlesztési politikája és gyakorlata. Ny-M E. Székesfehérvár, 2001. p.6.

10

! Szubszidiaritás és decentralizáció: ezek az EU regionális politikájának elsődleges alapelvei. Segítségükkel növekszik a helyi szintek felelőssége, mert kimondják, hogy a döntési kompetenciát, a végrehajtást arra a legközelebbi területi egységre kell helyezni, ahol a leghatékonyabban tudják alkalmazni. A helyi, térségi kompetencia erősítése fontos s ennek eredményeként a nemzeti szint vagy szintek szerepe mérséklődhet, átléphetővé válhat.5 ! Partnerség: együttműködést jelent a célkitűzésektől az intézkedések megvalósításáig a különböző szintek szereplői között. Általában az alsó szint kezdeményező szerepe érvényesül, magasabb szinten pedig a regionális és a nemzeti funkciókból következő orientáció és koordináció jelenik

meg.

A

Közösség kiegészíti

és

hozzájárul

a nemzeti

akcióprogramok sikeréhez. A résztvevő partnerek a közös cél elérése érdekében együttműködnek a programok valamennyi szakaszában, a tervezésben, az előkészítésben, a finanszírozásban, a végrehajtásban és az ellenőrzésben. ! Programozás: „A programozás elve az Unió regionális politikájában azt szolgálja,

hogy

ne

egy-egy

projektet

támogassanak,

hanem

a

területrendszer egészének vagy annak meghatározott alrendszerének a fejlődését befolyásoló célkitűzéseket vagy azok sorozatát.”6 ! Koncentráció és addicionalitás: ezen elvek szerint az Unió által nyújtott pénzügyi támogatásokat az adott területi egységnek, régiónak, illetve országnak saját forrással kell kiegészíteniük. A támogatásokat a leginkább elmaradott régiókban kell felhasználni, be kell illeszteni az Unió támogatási

rendszerébe,

összhangban

az

integráció

elveinek

érvényesítésével. Fontos megjegyezni azt a tényt, hogy az Európai Unió forrásai

nem

helyettesítik,

csupán

kiegészítik

az

adott

ország

területfejlesztési támogatási rendszerét. Az addicionalitás ellenőrzésére a költségvetési periódusban háromszor kerül sor. 7

5

Kovács Tamás: Az EU térségfejlesztési politikája és gyakorlata. Ny-M E. Székesfehérvár, 2001 p.13. 6 Rechnitzer János: Területi stratégiák. Dialóg Campus Budapest-Pécs, 1998. p.45.

11

II.2.1. A kedvezményezett térségek meghatározása Az Európai Unió intézményhálózata régiókban gondolkodik, amelyek kellő nagyságúak ahhoz, hogy komplex módon lehessen megtervezni az adott térség fejlesztését. A regionális politika felértékelődésével megnőtt az igény az egységes területi statisztikai rendszer kialakítása iránt is. A Tanács Strukturális Alapokról szóló rendelete alapján háromfokozatú regionális statisztikai rendszert alakítottak ki.8 Ez a NUTS (Területi Statisztikai Egységek Nómenklatúrája, Nomenclature of Territorial Units for Statistics, Nomenclature des Unites Territoriales Statistiques), mellyel az EU tagállamaiban a területi információs rendszereket egységesítették s arra szolgál, hogy az eltérő fejlettségű területeket azonos szempontok alapján lehessen támogatni. Nem sikerült azonban az egységes méretkategóriák, illetve egységes vagy legalábbis nagyon hasonló jogállás szerint kijelölni a NUTS régiókat. Óriásiak az eltérések az egyes regionális szinteken, mind a lélekszámot, mind a közigazgatási jogállást tekintve. A három szint a következő területi egységeket foglalja magába: a NUTS I 75 makrorégiót, a NUTS II 206 mezorégiót, a NUTS III pedig 1123 körzetet tartalmaz. A NUTS I a legnagyobb tartományi szint (egyes országok esetén magát a tagállamot jelenti) 3-7 milliós átlagnépességgel számol. Ennek vonatkozásában egyértelmű volt, hogy Magyarországot – Dániához, Írországhoz hasonlóan – NUTS I szinten egy egységnek kell tekinteni. Ezeket a térségeket a tagállamok jelölik ki gazdasági, társadalmi és földrajzi kritériumok alapján. A NUTS II 800 ezer-3 milliós népességet vesz alapul s ez jelenti a tagállamokban a közigazgatási bázisegységet. Ennek felel meg a 7 magyar statisztikai-tervezési egység, melyekről a későbbiekben esik szó bővebben. A NUTS III 150-800 ezer fős népességgel kalkulál, nagyjából a mi megyéink sorolhatók ide. Az uniós pénzek célterülete elsődlegesen a NUTS I és NUTS II kategóriába tartozó tervezési- fejlesztési „régió”.

7

Forman Balázs: Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai. Európai Bizottság Magyarországi Delegációja, Budapest, 2001. pp. 72-79. 8 Forman Balázs: Regionális politika az Európai Unióban. VÁTI 2000 p. 19.

12

Ez a fajta elkülönítés nagyon hasznosnak bizonyult az európai regionális politika számtalan területének gyakorlatában:9 ! Ezekre az egységekre készülnek a közös adatfeldolgozások; ! Az Unióban zajló gazdasági és társadalmi folyamatok elemzései, előrejelzései ezekre a kategóriákra terjednek ki; ! Ezek az egységek jelentik a programozási, a finanszírozási és fejlesztési feladatok keretét. (Valójában az első három regionális szinthez tartozik még két lokális szint is, a NUTS IV és a NUTS V. A NUTS IV szint a statisztikai kistérség, bár nincs minden országban kijelölve, míg a NUTS V szint a települést jelenti.) Az Európai Unió az 1994-1999 közötti időszakra a fejlesztési prioritások figyelembevételével hat támogatandó célkitűzést határozott meg abból a célból, hogy elkülönítse a támogatott térségeket fejlettségi szintjük szerint.10 1. célkitűzés:

Az

elmaradott

régiók

fejlődésének

és

szerkezeti

alkalmazkodásának elősegítése Azon a NUTS II szinten lévő térségeket érintette, ahol az egy főre jutó GDP alacsonyabb az uniós átlag 75%-ánál. 1999-ig erre a célkitűzésre fordították az alapok legnagyobb hányadát, közel 70-73%-át. A térségek fejlesztésében az alábbi súlypontok határozhatók meg: " A gazdasági fejlődéshez szükséges infrastruktúra kiépítése, az európai kapcsolatok szélesítése; " Közvetlen termelő beruházások, egyben tartós munkahelyek létrehozása; " Beruházások az oktatási és egészségügyi infrastruktúrába; " A kisvállalkozások számára nyújtott szolgáltatások megteremtése és bővítése; 9

Kovács Tamás: Az EU térségfejlesztési politikája és gyakorlata. Ny-M E. Székesfehérvár, 2001 pp.11-13. 10 Kovács Tamás: Az EU térségfejlesztési politikája és gyakorlata. Ny-M E. Székesfehérvár, 2001 pp.15-22.

13

" A szakképzés és a foglalkoztatás támogatása; " Különböző vidékfejlesztési intézkedések meghozatala. 2. célkitűzés: Az ipari termelés hanyatlása által súlyosan érintett régiók helyzetének javítása Azokra a hanyatló NUTS III szintű területekre vonatkozik, ahol a munkanélküliség és az ipari foglalkoztatás aránya magasabb a közösségi átlagnál. A fejlesztés súlypontjai az alábbiak: " Új termelő tevékenységekbe történő beruházás; " Az infrastruktúra, különösen az ipari területek helyreállításához és a környezetvédelemhez kapcsolódó beruházások; " Különféle szolgáltatások kisvállalkozások számára: a kutatásfejlesztés, a szakképzés, a foglalkoztatás támogatása. 3. célkitűzés: Küzdelem a tartós munkanélküliség ellen, a fiatalok és a munkaerőpiacról kiszoruló személyek társadalmi beilleszkedése Azokra a területekre vonatkozik, ahol a 25 évesnél idősebb aktív népességen belül a 12 hónapon túli munkanélküliek aránya az EU átlaga felett van. A támogatások felhasználásának területei a következők: " A fiatalok és a tartós munkanélküliek beilleszkedésének segítése; " A szakképzés, az iskolarendszerű és a felnőttképzés, a tanácsadás intézményi feltételeinek javítása; " A képzés és a foglalkoztatás intézményrendszerének javítása; " Férfiak és nők esélyegyenlőségének biztosítása a munkaerőpiacon. 4. célkitűzés: A munkavállalók alkalmazkodása az iparban és a termelési rendszerekben végbemenő változásokhoz, a munkanélküliség megelőzését célzó intézkedések segítségével (Az alapok mintegy 5-6%-át lehet e célokra költeni.) A támogatás feltétele, hogy a tartós munkanélküliek között az EU-átlagnál magasabb legyen a 25 évesnél fiatalabbak aránya. A támogatások iránya: " Új képességek kialakítása;

14

" Szakképzés és átképzés az új szakterületen, a képzési rendszerek átalakításának támogatása. 5. (a) célkitűzés: A mezőgazdasági területek fejlődésének segítése a mezőgazdaság szerkezeti átalakításának felgyorsításával A közösség egészére vonatkozó célkitűzés, a tagországok részletes tervek alapján használhatják fel az alábbiakra: " A mezőgazdaságból származó jövedelmek támogatása, fiatal gazdálkodók tevékenységének segítése; " A

termelési

költségek

életkörülmények diverzifikáció,

és a

csökkentését

munkafeltételek

célzó javítása,

termékfeldolgozás

és

beruházások, a

gazdasági

termékértékesítés

ösztönzése. 5. (b) célkitűzés: A mezőgazdasági területek fejlődésének és szerkezeti átalakulásának elősegítése a kedvezőtlen adottságú vidéki térségekben Azon NUTS III szintű területek tartoznak ide, ahol magas a mezőgazdaságban

foglalkoztatottak

aránya,

alacsony

szintű

a

mezőgazdaság jövedelmezősége, és ahol alacsony a népsűrűség vagy csökkenő tendenciát mutat. A fejlesztések támogatása a következő: " Beruházások

preferálása,

nem

mezőgazdasági

jellegű

munkahelyek létrehozása; " Különféle szolgáltatások nyújtása kisvállalkozások részére. 6. célkitűzés: Az

északi országok rendkívül alacsony népsűrűségű

területeinek támogatása Olyan NUTS II szintű régiók támogatását jelenti, ahol a népsűrűség 8 fő/km2-nél alacsonyabb. A támogatások kiterjednek: " Az olyan tevékenységek fejlesztésére, amelyek valószínűleg bővíteni fogják a munkalehetőségeket; " A

mező-

és

erdőgazdálkodás

alkalmazkodóképességének

fejlesztésére, az emberi erőforrások előteremtésére a szakképzés és a magas színvonalú képzés segítségével.

15

II.2.2. Változások a regionális politikában Az Európai Unió regionális politikájában egyfajta mérföldkőnek tekinthető az 1994-1999 közötti költségvetési időszak lezárulása. Ennek az időintervallumnak a fő jellemzője az volt, hogy a Maastrichti Szerződésnek megfelelően kidolgozták és alkalmazni kezdték az egységes belső piac kialakításában fontos szerepet játszó, - az áru, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad mozgását szorgalmazó – regionális politika elveit, eszköz- és intézményrendszerét. E politika előtérbe kerülése és a sokéves tapasztalatok azonban rámutattak a hiányosságokra is. Többek között a támogatások felhasználásának ellenőrzése, a monitoring, az eredményesség mérése, a regionális hatások kimutatása átalakításra szorult. Ráadásul az EU ismét bővülni fog és a kelet-európai országok összes területe rászorul az Unió forrásaira, ezért is kell egy gyors és hatékony intézményi reform. Ezen belül számos területen szükséges a regionális gondolkodás felülvizsgálata. Újrafogalmazták a fontosabb irányvonalakat:11 ! Szükséges erősíteni a tagországokban és azok régióiban a stratégiai gondolkodást és az arra épülő tervezést; ! Növelni

kell

az

együttműködéseket

alulról a

jövő

helyi

kezdeményezéseket, szereplők

között,

azokat

az

amelyek

a

gazdaságfejlesztést ösztönzik; ! Szükséges mérsékelni a régiók közötti kedvezőtlen szociális helyzetet; ! Támogatni kell a városrendszerek fejlesztését; ! Támogatni kell az innovációk terjedését; ! Biztosítani kell az infrastruktúrák és a tudás elérhetőségét; ! Mindezt a természeti és kulturális örökség fokozott védelmén keresztül kell megvalósítani. Az új reformcsomag főbb alapelveit az Európai Bizottság 1997-ben kiadott, majd 1999-ben, Berlinben, az Európai Tanács által végleg elfogadott Agenda 2000 c. dokumentuma körvonalazza. Ennek egyik legfontosabb célja az

16

Európai Unión belüli gazdasági és szociális kohézió erősítése, a strukturális politikák pénzügyi elosztásának, hatékonyságának növelése volt. Az Európai Tanács döntése szerint a strukturális politikák területén a korábbi hat célkitűzést háromra csökkentették:12 ! Az első célkitűzés tekintetében nincs változás; továbbra is a legelmaradottabb régiók támogatását szolgálja. Célterületei azok a NUTS II régiók, melyekben az egy főre jutó GDP nem éri el a közösségi átlag 75%-át. Ez lényegében a korábbi 1. és 6. célkitűzésnek felel meg. Az Unió lakosságának 22%-ának otthont adó közel 50 régió tartozik ide és részesül a rendelkezésre álló támogatási források 70%-ában. ! A második célkitűzés azokat a területeket támogatja, melyek gazdasági, társadalmi átalakulás alatt állnak és strukturális nehézségekkel küzdenek. Az Unió lakosságának 18%-a él ilyen válságos területeken, ahová az összes támogatás 11,5%-a áramlik. E pont a korábbi 2. és 5.b célkitűzéseket egyesíti. ! A harmadik célkitűzés az oktatás, képzés és foglalkoztatás rendszerének és politikáinak modernizációját támogatja az első két kategóriába be nem került, de a munkaerő minősége miatt problematikus régiókban. Ezzel körülbelül a korábbi 3. és 4. célkitűzéseket fogja össze. Erre a célra az összes támogatás 12,3%-át fordítják. II.3. A regionalizmus hazai helyzete13 Az Európai Unió hazánk csatlakozásával kapcsolatosan nem tesz szükségessé kötelező alkalmazkodást a magyar közigazgatás szerkezete, szabályozása terén, hiszen az uniós álláspont az, hogy az államon belüli hatalmi szerkezet, a közigazgatás formálása nemzeti ügy. Ugyanakkor azonban kétségtelen, hogy az Európai Tanács kereteiben megszületett bizonyos dokumentumok határozott állásfoglalást tartalmaznak a csatlakozó államok 11

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés, 1998. pp. 216-217. www.eudelegation.hu 2003. 03. 12. 13 A Fejezet Pálné kovács Ilona: A magyar közigazgatás jövőképe és az uniós csatlakozás c. írása alapján készült. www.kdr.hu/aktualis.forum.htm. 2003. 01. 08. 12

17

decentralizálásának irányában, mivel az Unió egyik alapvető szervezési elve a már említett szubszidiaritás, mely szintén a polgárokhoz közeli kormányzást favorizálja. A magyar közigazgatás a rendszerváltást megelőzően szervezeti működésének színvonalában megfelelt a vele szemben támasztott politikai és szakmai követelményeknek. A rendszerváltozással kialakult új hatalmi viszonyok közepette azonban új igények fogalmazódtak meg a közigazgatással szemben. Az egyik legsürgetőbb kérdés, mely a 90-es évek elejétől felmerült, az ország területi politikájának rendezése, melynek alapja a megfelelő térszerkezet kialakítása. Olyan regionális dimenziókat kellett létrehozni, amelyekre az európai területpolitikai

gyakorlatnak

megfelelő

komplex

fejlesztési

programok

készíthetők, valamint a változások, beavatkozások a statisztika eszközeivel is nyomon követhetők. Az 1994-es választások során hatalomra került kormány felismerte azt, hogy az addigi magyar közigazgatás alakulásában bizonyos negatív tendenciák figyelhetők meg, ezért új közigazgatási reformprogramot fogadott el. A

magyar

területfejlesztési

politika

szabályozási

és

szervezeti

szempontból mintaértékű, hiszen azon kevés országok közé tartozunk, ahol önálló törvény rendelkezik a területfejlesztésről, ahol önálló szervezetek szolgálják a területfejlesztési célokat, illetve erre a célra elkülönített források állnak rendelkezésre.

A Kelet-közép Európai országok közül először

Magyarország foglalta törvénybe a területfejlesztés feladatait és kereteit. Ezzel a – 1996/XXI-es – törvénnyel az ország lerakta egy olyan területfejlesztés alapjait, mely az Európai Unió regionális politikájával kompatibilis. Külön erénye a törvénynek, hogy újra meghonosította a területi szervezés rendszerét. Az általa megteremtett intézményrendszer is megfelel az uniós modellnek, illetve alapelveknek. Felállításra került az Országos Területfejlesztési Tanács, amely koordinálja a területfejlesztési politika végrehajtását és biztosítja régiók, minisztériumok és szakmai szervezetek közötti érdekegyeztetést. Az Agenda 2000, – melyről később bővebben írok - illetve a brüsszeli értékelés elismeri a magyar területfejlesztési politika eredményeit, külön

18

kiemelve a törvény progresszív szerepét, ugyanakkor kritikaként fogalmazza meg a kormányzati szintű, ágazatok közötti koordináció kis hatékonyságát. II.3.1. Régiószervezés Magyarországon A területfejlesztés legfontosabb szintjeként a régiót határozták meg. Az egyes régiókban Regionális Fejlesztési Tanácsokat hoztak létre, melyek a megyei területfejlesztési tanácsok elnökeiből, a minisztériumok, kamarák és a kistérségi képviselőkből állnak. A következő szintet a 19 magyar megye alkotja. A megyei területfejlesztés a Megyei Közgyűlés és a Megyei Területfejlesztési Tanács kezében van. A két testületnek közös az elnöke. A legalacsonyabb szintet a kistérségek jelentik, melyek nem rendelkeznek közigazgatási szerepkörrel.14 A területfejlesztési régiók lehatárolásakor figyelembe veendő főbb szempontok Horváth Gyula szerint a következők:15 ! „A regionális együttműködés előtörténete, a területi kohézió esélye; ! Az ország térszerkezete szempontjából vett arányosság; ! A regionális politika alapcéljait tekintve a viszonylagos területi homogenitás; ! A régiók működőképes belső tagolódása, a tartós közigazgatási határok követése; ! A régióba tömörített egységek geopolitikai hasonlósága, a hosszú távon meghatározó nemzetközi orientációk közelsége; ! A létrehozás és működtetés költségei, a funkció szempontjából vett méretgazdaságosság.” (Horváth Gyula a hat-régiós tervet szorgalmazta, szemben a kialakult hét régióval.) Hazánkban szükségszerűen felsőbb szintről kellett beavatkozni, hogy a régió-kialakítás ügye előremozduljon. A régiók megalkotásánál azt kellett eldönteni, hogy a régió tervezési-statisztikai egységként, avagy önálló

14

Pálné Kovács Ilona: A magyar közigazgatás jövőképe és az uniós csatlakozás. www.kdr.hu/aktulis.forum.htm. 2003. 01. 08. 15 Horváth Gyula: Európai regionális politika. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 1998. p. 265.

19

közigazgatási szintként jelenjen meg. Az 1996/XXI-es törvényben kétféle meghatározás szerepel a régiókról. Egyrészt tartalmazza a tervezési-statisztikai régió fogalmát. A következő hét régiót határozza meg: ! Nyugat-Dunántúli Régió (Győr-Moson-Sopron, Zala és Vas megye) ! Közép-Dunántúli Régió (Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye) ! Dél-Dunántúli Régió (Tolna, Baranya és Somogy megye) ! Közép-Magyarországi Régió (Pest megye és Budapest) ! Dél-Alföldi Régió (Békés, Bács-Kiskun és Csongrád megye) ! Észak-Alföldi Régió (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és SzabolcsSzatmár-Bereg megye) ! Észak-Magyarországi Régió (Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye) 1. térkép: Magyarország régiói

Forrás: www.pharereg.hu/hungarian/nuts.htm 2003. 02. 28.

20

A hét magyar statisztikai-tervezési egység a NUTS II szintnek felel meg az EU mércéjével nézve. A törvényben megjelennek a fejlesztési régiók is, melyek egy kivétellel megegyeznek a fent említett régiókkal: az Észak-Alföldi és az ÉszakMagyarországi Régiók közös fejlesztési tanácsot hoztak létre.16 Magyarországon

elsődleges

szerepet

az

játszotta

a

regionális

felosztásban, hogy az ország egésze beleessen az első célterület kritériumaiba és ezáltal valamennyi terület támogatandóvá váljék. Ez csupán Budapest esetében volt kétséges, mivel csak ez a térség éri el önmagában a 75%-ot. Sok minden a fővárosra koncentrálódik, a legfontosabb iparvállalatok, a külföldi befektetők többsége Budapestre tette a székhelyét. Az infrastruktúra fejlesztésére, a kutatásifejlesztési tevékenység ösztönzésére, a termelés támogatására fordítható források felhasználásában szintén Budapest és a Dunántúl túlsúlya volt a jellemző. Az ország térségei között megfigyelhető nagy különbségek a gazdasági teljesítmény és a munkanélküliségi ráta alakulásában regionális feszültségkeltő források. A jövő fejlődési esélyeit pedig döntően befolyásolják a tőkebefektetések és a külföldi működő tőke beáramlásának térbeli elhelyezkedései. Ha megvizsgáljuk a régiókat külön-külön, láthatjuk, hogy Közép-Magyarország mutatja minden tekintetben a legkedvezőbb képet.

16

Területfejlesztés és közigazgatás-szervezés. (összeállította: Horváth Gyula, Pálné Kovács Ilona) MTA Budapest, 2000. pp. 150-155.

21

1. táblázat: Régiók közötti különbségek

Régió

Terület Népesség % %

Munkanélküliségi ráta

Gazdasái szervezetek beruházásainak teljesítmény értéke millárd Ft

Ipari termelés folyó áron millió Ft

KözépMagyarország KözépDunántúl NyugatDunántúl

7,4

27,8

4,0

1386,9

254712

12,1

11,0

5,0

232,1

279054

12,0

9,9

4,2

221,2

162970

Dél-Dunántúl

15,2

9,8

7,7

137,6

63770

ÉszakMagyarország

14,4

12,7

9,4

171,7

96044

Észak-Alföld

19,1

15,3

7,4

191,0

102505

Dél-Alföld

19,7

13,5

6,7

166,9

80945

Forrás: Statisztikai havi közlemények 2002/12. KSH Bp. 2003. Sajnálatos tény, hogy folyamatosan mélyül az ország kelet-nyugati irányú megosztottsága. A keleti, de leginkább az északkeleti, strukturális válság sújtotta területek helyzete a legproblematikusabb, de a délkeleti részek helyzete sem túl bíztató. Az ipari termelés csökkenésével, a munkanélküliség fokozódásával a társadalmi feszültségek is kiéleződtek. A táblázatból az is kiderül, hogy elsősorban a nyugat- illetve észak-dunántúli területeknek sikerült versenyképesebb gazdasági struktúrát kialakítaniuk. A kialakulóban lévő hazai regionális politika főbb irányait az 1998-ban elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepcióban fogalmazták meg, melynek a főbb céljai a következők: ! A területfejlesztésre vonatkozóan: csökkenteni kell a régiók, a megyék, a vidék és a főváros, a városok és a falvak, a fejlett és kevésbé fejlett térségek közötti egyenlőtlenséget; meg kell akadályozni új válságtérségek kialakulását.

22

! Az

ország

teljes

területére

vonatkozóan:

a

növekedés

és

a

versenyképesség támogatása, a polgárok életszínvonalának javítása, az innováció

térbeli

terjedésének

elősegítése,

kiegyensúlyozott

településhálózat kialakítása. 1999-ben a kormány elfogadta a területfejlesztési törvény módosítási javaslatát. Ennek fő mozgatórugója a regionalizmus erősödése volt. Az 1999. évi XCII.

törvény

megerősítette

az

ország

regionális

területi

felosztását,

meghatározta a hét tervezési-statisztikai régió intézményi rendszerét, az intézmények feladatit és működésének kereteit. Melyek a régiók legfontosabb feladatai? Ahhoz, hogy az egyre jobban formálódó magyar regionális szervezetben az egységek be tudják tölteni szerepüket, még rengeteg feladatot kell megoldaniuk. Ezeket általános érvénnyel fogalmazták meg, tekintet nélkül arra, hogy a régió az ország nyugati vagy keleti részén helyezkedik el, egyformán vonatkozik valamennyire. Horváth Gyula véleménye

szerint a régiók

legfontosabb feladatai a következők:17 ! „A regionális fejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik közti koordináció erősítése,

a

régiók

fejlesztési

koncepcióinak

és

programjainak

kidolgozása; ! A humán erőforrások fejlesztésére képes intézmények megszervezése; ! A régiók megközelíthetőségi viszonyainak javítása, a regionális közlekedés-fejlesztési

koncepciók

(tekintetbe

véve

az

ország

fejlesztésének hosszú távú koncepcióját és a régió gazdaságfejlesztési szükségleteit), új fejlesztési feladatok megfogalmazása; ! A régiók gazdasági versenyfeltételeit javító tevékenységek (iparfejlesztési pólusok, K+F szervezetek, technológiai centrumok) programszerű

17

Horváth Gyula: Európai regionális politika. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 1998. pp. 234235.

23

fejlesztésének egyeztetése, az üzleti szolgáltatások bővítése, a belső kohézió erősítése; ! A fenntartható fejlődés környezeti követelményeinek meghatározása, a környezeti terhelés mérséklése, a védett területek speciális fejlesztési programjainak

harmonizálása

a

régió

gazdaság-

és

infrastruktúrafejlesztési elképzeléseivel; ! Az alacsony színvonalú agrárterületekre komplex vidékfejlesztési koncepció

összeállítása,

alternatív

foglalkoztatási

lehetőségek,

környezetvédelmi, szociális fejlesztési programok kidolgozása; ! A regionális kultúra, a területi identitást erősítő tömegkommunikációs és művelődési szervezetek összehangolt fejlesztése; ! A régió európai interregionális szervezetekhez való kapcsolódásának megszervezése,

a

globális

területi

munkamegosztásban

pozíciók

megszervezése, a határ menti kooperációk fejlesztése.”

II.3.2. Megye kontra régió18 Körülbelül 1990 óta egyfajta ellentét figyelhető meg hazánkban a megyék megőrzését akarók és a régiók kialakítását óhajtók tábora között. A rendszerváltás előtti időszakban a területi közigazgatás erősen integrált volt, amelyben a megye töltötte be a központi és a helyi érdekek közötti egyeztetés szerepét, elsősorban és szükségszerűen a központi érdekek javára. A rendszerváltással megfogalmazódott új igények és a közelünkben lévő uniós példa hatására kezdett kialakulni egy regionális szintű szemlélet. Az említett fordulópont kétségtelenül a területi igazgatási rendszerre gyakorolta a legjelentősebb hatást, mivel a szovjet típusú tanácsrendszert felváltotta a helyi önkormányzati modell. A történelme során mindig erősen centralizáló hagyományokkal rendelkező magyar állam az önkormányzati modell bevezetésével először vált igazán decentralizált típusúvá.

18

A fejezet alapjául Cseke Hajnalka: Megy a megye, jön a régió? c. cikke szolgált. Figyelő 2002/48. szám pp.18-19.

24

Az 1996-ban létrehozott régiók megerősítése és stabilizálása azért fontos, mert a területfejlesztési feladatok jelentős része megyei illetve kistérségi léptékben nem, vagy csak kis hatékonysággal látható el. Erre utal az a tény is, hogy az EU-tagállamok többségében a NUTS II egységek jelentik a regionális politika elsődleges színterét, melyek lényegesen nagyobbak a megyéknél. Ennek ellenére a mai magyar igazgatási és jogi szerkezet nem kedvez a területfejlesztési nagyrégiók megerősödésének. Ahhoz, hogy a regionális szint hatékonyan működhessen, egyrészt szemléleti, másrészt jogi, harmadrészt finanszírozási változásokra lesz szükség. A Medgyessy-kormány választási programjában azt az ígéretet tette, hogy

a

demokratikus

intézményépítés

befejező

lépéséként

jelentős

decentralizációt hajtana végre, területi szintre vinne le számos kormányzati feladat- és hatáskört. „Az államigazgatási szerkezetben új döntési fórumként jelennének meg a régiók, de ezzel együtt az önkormányzati rendszer is átalakulna,

merthogy

2006-ban

már

regionális

szinten

is

tartanának

választásokat.” – mondja Wiener György alkotmányjogász.19 A megyei közgyűlések szerepét intézményfenntartó társulások vennék át, ide delegálnának tagokat a kistérségi társulások. Az érintett törvények módosításához azonban kétharmados parlamenti többség kell, tehát a kormánypártoknak meg kell nyerniük a jobboldal támogatását. A Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Baráth Etele szerint20 fontos, hogy olyan regionális önkormányzatok jöjjenek létre, amelyek az uniós pénzekre közvetlenül pályázhatnak Brüsszelhez. Most ugyanis azért kell Magyarországnak a 2004-2006-os időszakra egyetlen Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT) benyújtania, mert a jelenlegi régiók nem felelnek meg az EU elvárásainak a regionális programok tervezése, a pályázatok lebonyolítása, a pénzek fogadása, a monitoring és az értékelés területén. A Kormány célja az, hogy 2007-től a régiók váljanak az uniós pályázatok önálló lebonyolítóivá. Vannak azonban pesszimista jóslatok is. Szerintük a megyék megszüntetése, valamint a regionális önkormányzatok létrehozása nehezen valósítható meg rövidtávon. Az előző kormány a problémát abban látja, hogy a 19 20

Cseke Hajnalka: Megy a megye, jön a régió? Figyelő 2002/48. szám p.19. uo.

25

költségvetés az uniós pénzek maximális lehívása érdekében elhanyagol számos olyan ágazatot, melyek nem tartoznak az EU támogatási célterületei közé, hazánk szempontjából azonban a jelenleginél nagyobb figyelmet és támogatást érdemelnének. Arról, hogy mennyibe kerülne a regionális közigazgatási és önkormányzati szint kiépítése, egyelőre még nem készültek pontos számítások. Az

azonban

biztos,

hogy

kezdetben

mindenképpen

megdrágítaná

az

államapparátus működését, azonban idővel megtakarítást eredményezhetne, mert olcsóbban és hatékonyabban lehet a forrásokat helyben felhasználni.

26

III. AZ EURÓPAI UNIÓ PÉNZÜGYI ESZKÖZEI ÉS MAGYARORSZÁG A már említett Agenda 2000 dokumentum-összeállítás tartalmazza a 2000-2006 közötti időszakra vonatkozó fejlesztési célokhoz rendelt pénzügyi eszközöket és ezek felhasználásának ütemezését. A pénzügyi alapok révén megvalósítandó feladatok főbb kategóriái az alábbiak: ! Mezőgazdasági politika ! Strukturális műveletek (Strukturális Alapok, Kohéziós Alap) ! Belső politikák ! Külső politikák ! Adminisztráció ! Tartalékok ! Előcsatlakozási Alapok (SAPARD, ISPA, PHARE)21 Dolgozatomban a Strukturális műveletekkel és az Előcsatlakozási Alapokkal foglalkozom bővebben.

III.1. Az előcsatlakozási alapok és Magyarország Az előcsatlakozási alapok a csatlakozásra váró országok – így hazánk – felzárkóztatását szolgálják. A források felhasználásához az EU természetesen bizonyos önrész – addicionalitás – meglétét is feltételezi, de az uniós támogatások megszerzése hatalmas előrelépést jelent az országoknak-régióknak. A PHARE (Poland and Hungary Assistance for the Reconstruction of the Economy) program 1989 óta nyújt támogatást a közép-európai országoknak, segítve ezeket a nagymértékű gazdasági szerkezetátalakítás és a politikai változások időszakában. Ezen kívül támogatja a közösségi vívmányok

27

átvételéhez szükséges intézményfejlesztést, az infrastruktúra erősítését szolgáló, valamint a gazdasági és szociális kohéziót elősegítő beruházásokat. Segíti a tagjelölt országokat abban, hogy kifejlesszék azokat a működési elveket és intézményeket, amelyeket a csatlakozást követően szükségesek a Strukturális Alapok

felhasználásához.

Regionális

szinten

beruházási

és

támogatási

programokon keresztül, valamint a célkitűzések között szerepel a fejlesztésben résztvevő partnerek számára a programozás elsajátítása.22 A PHARE támogatás mintegy 30%-a intézményfejlesztésre, míg 70%a a beruházások finanszírozására irányul. Az 1990-1999 közötti időszakban a PHARE program 1030 M EUR-t biztosított Magyarország számára. A 2000. évi PHARE program révén Magyarország 65 M EUR nemzeti keretet kapott, amelyet 9,8 M EUR egészít ki a 2000. évi tartalékból. További 19 M EUR-t kaptak a határ menti együttműködési programok: 10 M EUR-t az Ausztriával való együttműködés programja, 5 M EUR-t a Romániával, 2 M EUR-t a Szlovákiával és szintén 2 M EUR-t a Szlovéniával való együttműködés. A PHARE összességében kedvező hatást fejtett ki. Olyan területeken ment végbe know-how transzfer, berendezések és pénzforrások hatékony elosztása, mint például az ipar szerkezetátalakítása, privatizáció, a kis- és középvállalatok fejlesztése, kereskedelemfejlesztés és beruházás-ösztönzés, környezetvédelem, energiaszektor és a szakképzés terén. A PHARE támogatás hozzájárult

az

ágazati

stratégiák

és

lényeges

intézményi

struktúrák

fejlesztéséhez.23 A magyar SAPARD (Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development) tervet 2000 márciusában fogadták el és hét évre szól a 20002006 közötti időszakban. A terv három nagy prioritásra épül. Ezek szerint növelni kell az agrárgazdaság versenyképességét, meg kell őrizi a vidéki térségek adaptációs képességét a környezetvédelem szempontjainak előtérbe helyezésével. A ráfordítás éves átlagban 50,5 M EUR-t tesz ki, amelyből a Közösség hozzájárulása 38,7 M EUR. A SAPARD program az Európai Mezőgazdasági 21

Kovács Tamás: Bevezetés a területfejlesztésbe. Ny-M E. Székesfehérvár, 2001. p. 7. Forman Balázs: Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai. Európai Bizottság Magyarországi Delegációja, Budapest, 2001. pp. 165-167. 23 www.eudelegation.hu 2002. 03. 12. 22

28

Garancia és Orientációs Alap előcsatlakozási alapjaként a helyi önkormányzatok és a magánszektor kezdeményezéseiből megvalósuló beruházásokat támogatja.24 2000 januárjában kezdődött az ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) program. Tevékenységének célja, hogy a csatlakozási partnerségben részt vevő országok számára az előcsatlakozási stratégia megvalósításához hozzájáruljon a környezetvédelem és a közlekedés fejlesztése területén. A kiadások 45%-át környezetvédelem, 55%-át a közlekedési projektek finanszírozására fordítják. Magyarország teljes 2000. évi kerete 87,674 M EURnyi volt. Az ISPA olyan nagyobb beruházásokat fog segíteni, amelyek több éven át igényelnek támogatást. Fő célja az ISPA-nak, hogy előkészítse a jövőbeni Strukturális Alapok kezelését.25 Az Agenda 2000-ben megfogalmazottak szerint Magyarország, mint leendő 1. célterület a strukturális források jelentős részéhez a regionális programok megvalósítása révén az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERDF-ből) juthat.

III.2. Strukturális műveletek az Európai Unióban26 A napjainkban végbemenő piacliberalizációs folyamatok a fejlett és erős gazdaságoknak kedveznek. Ezeket olyan eszközökkel kell megvalósítani, amelyek segítségével a növekedés a kedvezőtlen adottságú térségekben is kibontakozhat. A regionális támogatáspolitika azonban a Római Szerződésben még nem szerepelt közösségi célként, mert az Európai Gazdasági Közösség meglehetősen homogén volt gazdasági fejlettségét tekintve. A hetvenes években azonban több tényező – gazdasági válság, a Közösség bővítése - is közrejátszott abban, hogy előtérbe került a regionális gazdasági és szociális különbségek csökkentése. 24

Forman Balázs: Előzetes a SAPARD-programról. in: Falu város régió, 2000/4. szám, p. 34. Forman Balázs: Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai. Európai Bizottság Magyarországi Delegációja, Budapest 2001. pp. 188-190. 25

29

1975-ben létrehozták az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERDF),

mely

állandó

munkahelyeket

teremtő

termelő

beruházásokat,

infrastruktúrafejlesztést, a belső potenciál erősítését célzó programokat támogat. Forrásai

regionális

fejlesztési

tervek

kiegészítő

finanszírozására

is

felhasználhatók. Az Európai Szociális Alap (ESF) átképzéseket, vállalkozásalapításokat és innovatív fejlesztéseket, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EAGGF) tanácsadási része és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközök Alapja (FIFG) pedig rurális fejlesztéseket, az agrár-, a halászati ágazat korszerűsítését

támogatja.

Az

együttesen Strukturális

Alapoknak nevezett pénzügyi források nem az egymástól független projekteket, hanem az átfogó programokat támogatják és a közösségi finanszírozás négy alapelve – addicionalitás, partnerség, programozás és koncentráció - rájuk is vonatkozik. A Strukturális Alapok felhasználása vissza nem térítendő támogatások formájában valósul meg. Az Alapok által nyújtott támogatások 1994-1999 között az európai uniós országok lakosságának mintegy 50%-át érintették. A mediterrán országok csatlakozása az EK-hoz jelentős változást hozott a regionális támogatáspolitikában. Az 1986-os Egységes Okmány a Római Szerződést kiegészítve, a Közösségek céljaként deklarálta a gazdasági és szociális kohéziót. A Maastrichti Szerződés hozta létre 1993-ban a Kohéziós Alapot (CF), melynek célja az volt, hogy négy tagállamban, Írországban, Görögországban, Spanyolországban

és

Portugáliában

közlekedés-

és

környezetfejlesztési

programokat támogasson, mivel ezeknek az országoknak a vásárlóerő paritáson mért GNP-je ebben az évben nem érte el a közösségi átlag 90%-át. Az Európai Beruházási Bank (EIB) hitelek biztosításával járul hozzá a gazdasági és társadalmi kohézióhoz.

26

Kengyel Ákos: Regionális támogatások és a kohézió korlátai az Európai Unióban. in: Közgazdasági Szemle 1998/5. szám, pp. 437-445.

30

III.3. Magyarország felkészülése a Strukturális Alapok fogadására Az előzmény: Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv 1999-ben kormányhatározat született a Phare támogatásban nem részesülő régiók nemzeti forrásból történő támogatására. A támogatás felhasználását a Strukturális Alapok szabályait jellemző alapelvek figyelembe vételével határozták meg, megteremtve ezzel a majdani csatlakozás esetén megnyíló források felhasználásának alapját. 2000-ben a Phare támogatásban nem részesülő, ún. „tükörrégiók” elkészítették az „Előzetes Regionális Fejlesztési Tervek” 2001-2003. időtávra szóló alapváltozatát. 2001-ben – határozatban megerősített prioritások alapján – sor került a „tükörrégiók” 3 éves fejlesztési tervének továbbmunkálására, a terveknek az uniós programozási gyakorlathoz illeszkedő változatának elkészítésére. A tervek a következő EU-s alapelvekre épülnek: ! Fenntarthatóság ! Esélyegyenlőség ! Partneri viszony ! Addicionalitás

A Nemzeti Fejlesztési Terv Ahhoz, hogy az elsődleges kedvezményezettként megjelölt régiók igénybe vehessék a Strukturális Alapok támogatásait az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően, hazánknak az EU által meghatározott tervezési időszakra vonatkozó stratégiai tervezési dokumentum összeállítása volt szükséges. Ebben a dokumentumban meghatározásra kerültek a strukturális támogatási célok, a megvalósításhoz szükséges legfontosabb programok és azok

31

ütemezése, a végrehajtás intézményrendszere, valamint az állami támogatások nagyságrendje. A Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozásának részfeladatai az alábbiak voltak: • 2001. 03. 31.

Helyzetfeltárás, analízis

• 2001. 06. 15.

A fejlesztési stratégia elkészítése

• 2001. 10. 15.

Az operatív programok, a végrehajtás

intézményrendszerének kidolgozása • 2002. 02. 15.

Az operatív programok és a végrehajtás

intézményrendszerének véglegesítése A Nemzeti Fejlesztési Terv elkészítésének koordinátora a Gazdasági Minisztérium. A tervkészítés koordinációját a GM Regionális Helyettes Államtitkársága, a tervező szervek munkaanyagainak harmonizációját pedig a Nemzeti Fejlesztési Terv Munkacsoport végezte. Az egyes munkaszakaszokon belül az Ágazati és Regionális Koordinációs Testület működött véleményező fórumként, melynek tagjai a tervkészítésben résztvevő minisztériumok és régiók, valamint a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek egy-egy képviselője. A tervezésnél figyelembe kellett venni az alábbi, már korábban elkészült dokumentumokat: ! Európa Terv (korábban Széchenyi Terv) ! Átfogó Fejlesztési Terv ! Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv ! Országos Területfejlesztési Koncepció ! Közös Értékelés ! SAPARD Terv ! ISPA stratégiák A

Nemzeti

Fejlesztési

Terv

kidolgozását

háromszintű

intézményrendszer végezte. A döntési szinten a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Tárcaközi Bizottság és Albizottságai helyezkednek el. A Nemzeti Fejlesztési

32

Terv véglegesítése az NFT Munkacsoport kezében volt. A javaslatokat ágazati és regionális tervező szervek illetve munkacsoportok dolgozták ki. A koordináció javítására az Ágazati és Regionális Koordinációs Testületet, az adminisztratív feladatok ellátására pedig az NFT Titkárságot állították fel.

III.4 A területfejlesztés intézményrendszere Magyarországon Dolgozatomban már szóltam arról, hogy Magyarországon

a

területfejlesztés legkisebb egységei a települések. Ezt a szintet széleskörű települési hatáskör jellemzi, mindez azonban a saját erő hiánya miatt együtt jár a központi költségvetéstől, a mindenkori kormányzattól való erős függősséggel. Minden település alapvető érdeke, hogy miközben támogatják a kistérségi, megyei, regionális programozás folyamatát, ők maguk is olyan dokumentumokat készítsenek, melyekben összegzik sajátosságaikat, megalapozzák jövőjüket. A települési önkormányzatok a települések összehangolt fejlesztése érdekében önálló jogi személyiséggel rendelkező területfejlesztési társulást hozhatnak létre, megteremtve ezzel a tervezés ún. kistérségi szintjét. A

hazai

területfejlesztés

közbülső

színterén

a

megyei

területfejlesztési tanácsok és hozzájuk csatlakozó munkaszervezetek működnek. Legfőbb feladatuk a megye területén összehangolni a kormányzat és a helyi önkormányzatok fejlesztéséi elképzeléseit. A megyei területfejlesztési koncepció és program figyelembe vételével döntenek a hatáskörükbe utalt pénzeszközök pályázatok révén történő felhasználásáról és a fejlesztések megvalósításáról.27 Az Európai Unióban a tervezési folyamatok, az eszközök, források felhasználásának leggyakoribb színtere, egyben a magyar gyakorlat következő szintje a regionális szint. Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban meghatározott tervezési-statisztikai régiókban működő regionális fejlesztési tanácsok és kapcsolódó munkaszervezeteik feladata volt kidolgozni és elfogadni 27

Pálné Kovács Ilona: A magyar közigazgatás és az uniós csatlakozás. www.kdr.hu/aktualis/forum.htm. 2002. 01. 08 .

33

– az Országos Területfejlesztéséi Koncepcióval összhangban – a régiók hosszú és középtávú területfejlesztési koncepcióját, a régiók fejlesztési programját, azok stratégiai és operatív munkarészeit. Meg kell jegyeznünk, hogy amikor a területfejlesztés regionális szintjéről beszélünk, a tervezési-statisztikai régiók mellett ún. fejlesztési vagy funkciórégiókról is beszélünk. Ezek olyan egységek, melyek a megyehatárokon túlterjednek, továbbá melyeket egyes kiemelt területfejlesztési feladatok ellátására a regionális fejlesztési tanácsok, illetve a megyei területfejlesztési tanácsok hoztak létre. Legfelső szinten a központi irányításban résztvevő szervek működnek. A területfejlesztési törvény részletesen szabályozza ezen szervek faladatait, működését. A területfejlesztés legmagasabb szintű testülete a Parlament, mely elfogadja az Országos Területfejlesztési Koncepciót, meghatározza a támogatási elveket és forrásokat, a kiemelt és kedvezményezett térségeket, a besorolás feltételrendszerét. A Kormány dönt a fejlesztési pénzeszközök összehangolásáról, a kiemelt térségek fejlesztési programjairól, megalkotja a legfontosabb regionális politika végrehajtó jogszabályokat. Mindezek mellett közreműködik a parlamenti döntések előkészítésében. Az előbbieknél kevésbé határozottan rendelkezik a törvény a regionális politika ágazati irányítását ellátó miniszter szerepéről. Jelenleg a területfejlesztés a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozik, de jelentősége miatt a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe is bekerült. Az

Országos

Területfejlesztési

Tanács

közreműködik

a

területfejlesztéssel és a területrendezéssel kapcsolatos kormányzati feladatok ellátásában. véleményezés

Feladatkörébe és

tartozik

koordinálás.

A

a

döntés,

Tanács

előkészítés,

tevékenységét

javaslattétel, az

Országos

Területfejlesztéséi Központ segíti.

Az EU országjelentése a magyar területfejlesztésről Az Európai Unió kohéziós politikájának fő irányát hosszú távra előrevetítő dokumentum, az Agenda 2000 – miközben általában kedvezőtlen

34

megállapításokat fogalmaz meg a kelet-európai csatlakozni szándékozó országok regionális politikai felkészültségéről – Magyarországot pozitív példaként említi. Az EU Magyarországról készített jelentése a következőket emeli ki: ! Csak Magyarországon létezik területfejlesztési törvény; ! E törvény alapelvei harmonizálnak az Unió által megfogalmazott célokkal; ! A törvény végrehajtását kísérő változások nyomán az ország képes lesz az uniós

szabályok

átvételére,

a

Strukturális

Alapok

hatékony

felhasználására; ! A végrehajtás során az új intézmények kialakulatlansága gondot okozhat; ! Nem kielégítő a minisztériumok, a regionális és a helyi szervek közötti koordináció; ! Nem érzékelhető pontosan, hogy a hazai regionális fejlesztési források miként feleltethetők meg az EU Strukturális Alapjainak pénzügyi eszközeivel, nehezen becsülhető meg Magyarország társfinanszírozási képessége; ! A területfejlesztésre szánt források szűkösek; ! Magyarországnak ki kell építenie a Strukturális Alapok felhasználásának ellenőrzéséhez szükséges mechanizmusokat; ! Az államigazgatással szembeni alapkövetelmény: magas szakmai színvonal és megkörnyékezhetetlenség. A dokumentum szerint a regionális politika megvalósításához szükséges intézményrendszer kiépítésében elért jelentős előrehaladás ellenére a regionális intézmények még mindig viszonylag gyengék ahhoz, hogy biztosítsák a hatékony programkészítést és a döntéshozatalt. Jónak minősíti ezzel szemben a szociális és foglalkoztatáspolitikai jogharmonizációban elért eredményeket. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium végrehatási képességét tovább kell fejleszteni, meg kell erősíteni a tárcaközi koordinációt. Regionális szinten is tovább kell fejleszteni a pénzügyi ellenőrzés rendszerét. A NUTS II szintnek megfelelő régiók szerepét egyértelműen meg kell határozni. Összességében a módosított területfejlesztésről és területrendezésről szóló

35

törvény pozitív és negatív elemeket egyaránt tartalmaz a Strukturális Alapok jövőbeni kezelésével összefüggésben. A módosítások megnövelték a NUTS II szintnek megfelelő régiók fontosságát és egyértelműbbé tették a különböző intézmények szerepét. A regionális döntéshozatali képesség és a programozási alapelvek megvalósulásának problematikáját.

36

IV. A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ28

2. térkép: A Közép-Dunántúli Régió

Forrás: www.kdrfu.hu/index, 2003. 03. 05. IV.1. Földrajzi fekvés, adottságok, népesség A Közép-Dunántúli Régió Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megyéket magába foglaló, a Dunakanyartól a Balatonig húzódó területen fekszik. Tervezési statisztikai térségként 1997-ben alakult, a Területfejlesztéséi Törvény által indított regionális szerveződési folyamatok eredményeként. Kis régió, amely országos viszonylatban a fejlettebbek közé tartozik. Természeti adottságai kedvezőek. A Dunántúli-középhegység gazdag ásványkincsekben, a régió dél-keleti részén elterülő Mezőföld az ország legkiválóbb gabonatermő területe. A Kisalföld déli nyúlványa a Marcalmedencével 28

együtt

kukorica-

és

burgonyatermeléséről,

valamint

A fejezet alapjául a Közép-Dunántúli Régió Területfejlesztési Koncepciója szolgált. Közép-

37

sertéstenyésztéséről nevezetes. Híresek borvidékei is. Az ország kiemelt üdülőterületei közül a régióban fekvő Balaton északi partvidéke és a Velencei-tó komoly idegenforgalmat vonzanak. Területe 11 263 km2, amely az országnak a 12,1%-a. Lakossága meghaladja a 1 111 ezer főt, ez az ország népességének 11%-a. Területét és lakosságát tekintve ötödik a régiók sorában. Demográfiai jellemzői, a munkaerő foglalkoztatási helyzete országos összehasonlításban kedvezőnek mondható. A népesség gyakorlatilag nem csökken a romló országos tendenciához képest. A munkanélküliségi ráta 2002ben 5,0% volt, így még jelentős foglalkoztatási tartalékokkal rendelkezik. A már hosszabb ideje tartósan magas foglalkoztatás jó hatással volt a magasabb munkamorál és a munkakultúra kialakulására, az innovatív gondolkodásmód és magatartás elterjedésére. Legtöbben a feldolgozóiparban dolgoznak, viszonylag magas a mezőgazdasági foglalkoztatás, hasonlón jó szinten van az ipari és építőipari munkahelyek száma, alacsony viszont a szolgáltatásokban dolgozók aránya. Fontos megemlíteni azt a negatívumot, hogy a felsőoktatásban tanulók száma kimondottan mérsékelt, ami a régió szellemi erőforrásainak utánpótlását fogja a jövőben korlátozni. Ebben a vonatozásban már megindultak kezdeményezések, a felsőoktatásban alakulnak a regionális centrumok, megjelennek a kutatás-fejlesztés műhelyei. Az egészségügyi ellátásban a helyzet átlagosnak tekinthető. A térségben is érzékelhető elöregedés előrevetíti a szociális problémák várható növekedését. IV.2. Gazdasági helyzet A Közép-dunántúli térségen halad át a Helsinki IV. folyosó (Berlin/Nürnberg-Prága-Pozsony/Bécs-Budapest-Konstanca/Szaloniki/Isztambul) és az V. folyosó (Velence-Trieszt-Ljubljana-Budapest-Ungvár-Lvov), valamint a VII. számmal jegyzett Dunai vízi folyosó. Ezek Európa legfontosabb közlekedési folyosói közé tartoznak, hiszen fejlődési tengelyeket kapcsolnak össze. Érinti Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács, 1999. április

38

továbbá a térséget a Budapest-Eszék-Belgrád (V/c altengely), amely a Duna mentén, a jelenlegi 6-os út vonalán, az adriai, közép-balkáni kapcsolatokat kívánja Budapest irányába átvezetni. A régió érintkezik szomszédos országgal, Szlovákiával, fejlesztésre szorul azonban a Duna természetes választóvonalának áthidalása úgy a külső, mint a belső kapcsolatok vonatkozásában. Mivel a régió két nagy európai fejlődési zóna metszéspontjában helyezkedik el, nagytérségi pozíciója ennél fogva kitüntetett értékű. Az európai gazdasági fejlődés hatásai közvetlenül érintik a régiót, annak fejlődését hosszú távon befolyásolják, tartós és folyamatos megújulás lehetőségét biztosítva. A rendszerváltást követő első években a régió gazdasági teljesítménye jelentősen csökkent. A gyors ütemű gazdasági innovációs folyamatok eredményeképpen 2000-ben a régió a 3. helyet foglalta el az egy főre jutó bruttó hazai termék előállításában. 2. táblázat: A régiók fontosabb gazdasági mutatói Régió

1 főre jutó GDP

Sorrend az 1 főre jutó GDP alapján 1

126,9

1000 lakosra jutó működő vállalkozások száma 140,5

96,4

91,7

92,6

98,8

82,3 85,9

91,7 70,2

81,7 75,0

75,0 88,1

1 főre jutó jövedelmek eFt

Közép149,5 Magyarország Közép99,8 3 Dunántúl Nyugat111,3 2 Dunántúl Dél-Dunántúl 75,7 4 Észak66,0 7 Magyarország Észak-Alföld 66,8 6 Dél-Alföld 74,4 5 Forrás: KSH Statisztikai Évkönyve, 2000.

A régióban a meghatározó gazdasági ágazat az ipar. Jelentőségét tükrözi az egy lakosra jutó termelés kimagasló értéke. A mezőgazdaság, a vad- és erdőgazdálkodás valamint a halászat nemzetgazdasági ágazatokban előállított bruttó hozzáadott értékéből, a régió 11%-kal részesedik. A régió gazdasági szerkezete folyamatosan megújul, köszönhetően a korszerű betelepült iparnak és az ezzel járó gazdaságfejlesztési és folyamatirányítási kultúra meghonosításának. 39

Az erőteljes strukturális változást döntően a külföldi tőke dinamikus beáramlása alapozta meg. A kilencvenes évek derekától (Fejér megyében már korábban) a régió a külföldi stratégiai befektetések fogadó területévé vált, a nemzetgazdaság egészéhez mért nagyságrendje is jelentősebb az országos jellemzőnél. A régióban közel 1900 külföldi, zömmel amerikai, német, osztrák, holland, francia és japán érdekeltségű cég működik. Jelenlétük Székesfehérváron a legmarkánsabb, ahol az elmúlt tíz évben mintegy 2 Mrd USD külföldi működő tőkebefektetés történt. Ezzel Fejér megye székhelye gazdasági értelemben a világ tíz legdinamikusabban fejlődő városa közé került. Vonzó a külföldi tőke számára Veszprém is, s újabban Tatabánya is felkeltette a befektetők érdeklődését. Nem mindennapi a három megyében a rendszerváltozás óta gyárat alapító külföldi világcégek listája: Ford, Philips, IBM, Nokia, Denso Parmalat, Alcoa, Emerson, Kenwood, Brunsvick, Texas Instruments, Suzuki, AMP, Hitachi Cable, Zoltek, SCI, Bramac, Balluf, ITT, Continental Teves, Unilever, ATAG, Le Belier, Lasselberger-Knauf, Jost, DOW Chemikal, Sony és sokan mások. Az eddigi dinamikát maghatározó tömegtermelésre épülő gazdaságfejlesztési lehetőségek azonban fokozatosan kimerültek, számolni kell egy újabb szerkezetváltási hullámmal.29 A régió ipari termelésének értéke 2002-ben meghaladta a 3000 Mrd 30

HUF-ot. A termékek kétharmada exportra kerül. Különösen fejlett a kohászat és a fémfeldolgozás, továbbá mindenekelőtt a gépipar, melyen belül az iroda- és számítógép, a híradástechnikai termékek gyártása és a gépjárműipar a legjelentősebb. A régión belül a húzó ágazatok közé tartozik az autó- és gépjárműalkatrész-gyártás, az informatikai, a környezetvédelmi berendezések gyártása, valamint az alumínium, üveg, porcelán és bútoripar. A régió kedvező adottságokkal rendelkezik az innováció befogadására és érvényesítésére. Gyors adaptációra képes a népesség és a helyi gazdaság. Az 1991-92-ben elindított gazdasági innováció néhány év alatt látványos kibontakozást eredményezett. A

kelet-európai

tőkevonzásban

élen

járó

Magyarországon belül is kiemelkedően sikeresnek bizonyult a szerkezetváltással egybekötött megújulásban ez a régió, amely a magyarországi ipari parkok 29

Magyarország kistérségei, Közép-Dunántúl (KSH Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém Megyei Igazgatósága) Székesfehérvár, 2002. június

40

mintaterülete. Kitüntetett szerepük van az ipari parkoknak, melyekből jelenleg 24 működik a régióban. Az ország ipari parkjainak 15 százaléka a Közép-Dunántúli Régióban jött létre. A parkok ideális keretet nyújtanak az ipar megújulásának, a foglalkoztatási szerkezet átalakításának, összefüggő modern ipari-üzleti terek kialakításának, az innováció-orientált fejlesztésnek. Ennek ellenére a régió gazdaságára jelenleg még az agrár-ipari jelleg a meghatározó. A gazdasági-társadalmi fejlődés nem jutott át a posztindusztriális szakaszba, sőt annak a közelébe sem került. A mezőgazdasági termelés hatékonysága az EU-normákhoz képest mérsékelt, azonban az országhoz viszonyítva az elsők között van. A kommunikációs infrastruktúra minden relatív fejlettsége ellenére, közel felét éri csupán az Unió átlagának. A régió európai összevetésben

gazdaságilag

elmaradott

térségnek

tekinthető,

vegyes

mezőgazdasági-ipari szerkezettel. Sajátossága a régiónak, hogy a nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő gazdasági fejlődést felmutató centrumok mellett – ezek közvetlen hatásterületén kívül – stagnáló kistérségek is találhatók (enyingi, sárbogári, sümegi), amelyekben a gazdasági szerkezetváltás még nem történt meg. Pozitívum azonban, hogy lemaradó kistérségek a régión belül nincsenek, és ezzel csak két másik, a Közép-Magyarországi és a Nyugat-Dunántúli Régió büszkélkedhet. Az ország idegenforgalmában jelentős szerepet tölt be a középdunántúli térség. Hazánk hét régiója közül a kereskedelmi szállásférőhelyek számát tekintve a 2. helyen áll a Közép-Magyarország után. Fejér, KomáromEsztergom és Veszprém megye idegenforgalmi-turisztikai adottságai sokrétűek, a tájegység természeti és kulturális értékekben gazdag. A főváros mellett a legkeresettebb, kiemelt vonzerőt élvező területegység a Balaton, melynek északi partszakasza a régió része. A regionális identitás még gyenge, a belső kapcsolatok terei várhatóan csak hosszabb távon identifikálódtak.

30

Statisztikai havi közlemények 2002/12. KSH Budapest, 2003.

41

IV.3. A régió jelenlegi helyzete A régió viszonylagos fejlettsége mellett jelentős mértékben magán viseli még a közelmúlt gazdasági és társadalmi folyamatainak negatív hatásait. Az elért eredmények még nem konszolidálódtak, a kialakult új struktúrák még képlékenyek. A régión belül, de az egyes alkotó megyéken belül is jelentős mértékű fejlettségi különbségek állnak még fenn. A fejlesztést tehát differenciáltan kell kezelni. A régió helyzetét három alapvető tényező határozza meg:31 ! Nagytérségi logisztikai értéke (gazdaságföldrajzi tényezők); ! Kiemelkedően kedvező természeti adottságai (környezeti tényezők); ! A humán erőforrások magas alkalmassági szintje (társadalmi tényezők). Ezek együttesen teszik alkalmassá az európai gazdasági innovációs folyamatokba történő tartós bekapcsolódásra. Fő erősségek:32 ! A régió dinamikusan fejlődik. Magas az urbanizációs szint; ! Viszonylag jó a megközelíthetőség (a Budapesttel való kapcsolat); ! A Közép-Dunántúli az ország második legiparosodottabb régiója; ! Az ipari termelés növekedésének mértéke az országban a legmagasabb; ! Komárom-Esztergom és Fejér megye infrastrukturális ellátottsága kedvező; ! A régióban 24 ipari park található; ! Esztergomban közúti hidat adtak át Szlovákia felé; ! Számottevő a külföldi befektetések nagysága;

31

Magyarország kistérségei, Közép-Dunántúl (KSH Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megyei Igazgatósága) Székesfehérvár, 2002. június 32 uo.

42

! A

régió

vasúti

fővonalai

–

Veszprém

megyéi

kivételével

–

villamosítottak, európai viszonylatban is elfogadhatóak; ! A budapesti agglomerációval összefüggő, dinamikus ipari régió alakulhat ki; ! A régió túljutott a rendszerváltás okozta recesszió kritikus szakaszán, gazdasági teljesítménye stabilan magas, dinamikusan növekvő; ! A betelepedett nemzetközi működő tőke magával hozott egy magas szintű ipari termelési és szervezési kultúrát, amely már kezd meghonosodni a helyi vállalkozások körében is; ! A gazdaság szerkezetét megváltoztató innovációs folyamat jelentős technológiai transzfert generált, ami hozzájárult számos kis, és közepes vállalkozás megjelenéséhez és megerősödéséhez; ! A régió jelentős tartalékokkal rendelkezik belső forrásokban: o Humán erőforrások; o Növekvő értékű idegenforgalmi vonzerők; o Szolgáltatások mennyisége és minősége (szennyvíz, szemét); o Növekvő értékű idegenforgalmi vonzerők; o A vidékfejlesztés alapadottságai jók, ami jó alapot képez egy diverzifikált

termelési

és

foglalkoztatási

szerkezet

kialakításához; o Kitűnő termőhelyi adottságok; o Javuló természeti környezet; o Erősödő magángazdaságok; o Magasan

fejlett

a

térség

gazdasági

és

logisztikai

infrastruktúrája; o A régió a nemzetközi kulturális örökség egyik magterülete; o Kiemelkedő környezeti és táji értékek; o Vásárlóerő növekedése. Ezek közül a jellegzetességek közül sok kölcsönösen erősíti egymást. A tényezők azonban kisebb-nagyobb mértékben változóak, sérülékenyek, így önmagukban véve nem értékelhetők folyamatosan fennállóknak. A régióra

43

jellemző erősségek gyengülhetnek, amennyiben fenntartásuk, fejlesztésük nem következik be szisztematikusan. A régió gyengeségei elsősorban a belső gazdasági és társadalmi tagoltságból, kiegyensúlyozatlanságból adódnak. Jellemző gyengeségek:33 ! Az általános tőkeszegénység nem oldódott fel a régióban sem; ! A kis- és középvállalkozások nem tudnak még a stratégiai gondolkodás szerint gazdálkodni; ! A kis- és középvállalkozások számára szűk piaci szegmensek állnak rendelkezésre, jelentős mértékben az alacsony lakossági fogyasztás miatt is; ! Az idegenforgalmi potenciál alacsony szinten és színvonalon van kihasználva. A kínálat erősen szezonális jellegű; ! A mezőgazdasági szerkezetváltás még nem is közelíti meg a kívánt mértéket, gyakorlatilag még be sem indult a mezőgazdaság felkészítése az uniós csatlakozásra; ! Az átlagosan jó gazdasági-társadalmi összkép mögött jelentős térségi differenciálódás húzódik meg; ! Az infrastrukturális fejlesztések terén érzékelhető általános lemaradás egyenes következménye a viszonylagos fejlettségéből adódó, a központi források elérésében kialakult versenyhátránynak; ! A régióban fokozottan érzékelhetőek a makrogazdaságra jellemző problémák, amelyek helyi hatása a fejlődés dinamizmusának a csökkenésében jól érzékelhető. Ha a helyi gazdasági erősségek nem tudnak kibontakozni, a gyengeségek fennmaradnak, halmozódnak, veszélyforrásokká válnak. Az egyik legnagyobb veszélyt talán az okozhatja, hogy azok a – elsősorban külföldi – beruházók, akik azért telepítették a régióba termelési egységeiket, hogy minél

44

olcsóbban minél nagyobb bevételre tegyenek szert, megpróbálnak „továbbállni” és jellemzően kelet felé terjeszkedni. Ez a jelenség többek között a tőkehiány és a munkanélküliség növekedését fogja magával hozni. További legnagyobb veszélyforrás a régió felsőoktatásának fejletlensége valamint a mezőgazdaság nem kellőképpen történő finanszírozása. A kibontakozás külső feltételeinek megteremtésével lehetne a legtöbbet tenni a gazdaság megújítása érdekében:34 ! A tőkehiány mérséklésével, majd felszámolásával; ! A mezőgazdaság finanszírozási feszültségeinek az oldásával; ! A piacra jutás feltételeinek javításával; ! A birtokrendezés támogatásával; ! A minőségbiztosítási rendszerek általánossá tételének a támogatásával; ! A gazdasági környezet innováció-orientált fejlesztése (környezetorientált vidékfejlesztés, turizmusfejlesztés); ! A humán erőforrás fejlesztése (oktatásfejlesztés, foglalkoztatási szerkezet javítása, K+F fejlesztés) ! Életminőség

fejlesztése

(infrastruktúra-fejlesztés,

egészségügyi

és

szociális helyzet javítása, régiótudat- és kultúra-fejlesztés); ! Az

Európai

Uniós

tagság

előkészítése

kapcsolatépítés, tervezés, programozás).

33 34

uo. uo.

45

(intézményfejlesztés,

V. A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁJA V.1. A Közép-Dunántúli Régió szervezeti felépítése A

Közép-Dunántúli

Regionális

Fejlesztési

Tanács

a

„területfejlesztésről és területrendezésről” szóló, 1999. XCII. törvénnyel módosított 1996. XXI. törvény 16. és 17. §-aiban foglalt rendelkezések alapján 1999. december 10-én alakult meg. (Jogelődje a Közép-Dunántúli Fejlesztéséi Tanács 1997. szeptember 10-én alakult.)35 A tanács székhelye Székesfehérváron található, elnöke a három megye soros megyei területfejlesztési tanácsainak elnöke. Ez azt jelenti, hogy a Fejér, a Komárom-Esztergom és a Veszprém megyei Területfejlesztési Tanácsok elnökei 18 hónapos rotációval váltják egymást. A tanács 21 tagból áll, akik: ! A tanács illetékességi területén működő megyei területfejlesztési tanácsok elnökei (3 fő); ! A

földművelésügyi

környezetvédelmi,

és

vidékfejlesztési

miniszter,

a

belügy,

a

gazdasági, a közlekedési-hírközlési és vízügyi, a

szociális és családügyi, az egészségügyi, az oktatási, az ifjúság- és sport, a pénzügyminiszter képviselője (10 fő); ! Az érintett területfejlesztési önkormányzati társulások megyénként egyegy képviselője (3 fő); ! Székesfehérvár, Dunaújváros, Tatabánya, Veszprém Megyei Jogú Városok Önkormányzatainak Polgármesterei (4 fő); ! Valamint a Közép-Dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság Elnöke. Meghatározásra kerültek a Tanács feladatai is. Ezek közül a legfontosabbak az alábbiak:

35

A Közép-Dunántúli Régió 2001. évi éves jelentése

46

! Vizsgálni és értékelni kell a régió társadalmi-gazdasági helyzetét, mert meg kell ismerni a térség jellemzőit, lehetőségeit; ! A régió közép- és hosszútávú területfejlesztési koncepciójának, fejlesztési programjának kidolgozása, egyeztetése, elfogadása és megvalósítása; ! Térségi és kormányzati érdekek egyeztetése, régión belüli szereplők közötti koordináció; ! A fejlesztési programok megvalósítása érdekében pénzügyi terv készítése; ! Döntés a programok megvalósítására, indítására; ! Nyilvántartás készítése a megvalósított programokról és a pénzügyi felhasználásról; ! Beszámolás a forrásokat biztosító szervek felé; ! A törvény által előírt egyéb feladatok ellátása.36 A

tanács

feladatainak

ellátásával,

döntéseinek

előkészítésével,

határozatainak végrehajtásával kapcsolatos tevékenységet a Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség látja el, mely a tanács munkaszervezete. A tanácsnak három állandó bizottsága van: 1. Regionális Innovációs, Programozási és Tervezési Bizottság, melynek

feladata

meghatározása,

a

a

régió

területet

innovációs érintő

fejlődéséi

fejlesztési

irányainak

programjainak

megvalósítása, felügyelete. 2. EU Előcsatlakozási és Koordinációs Bizottság, feladata az EU pénzügyi alapjainak eléréséhez szükséges pályázatok döntésre való előkészítése. 3. Kiemelt Térségek Bizottsága, az illetékességi területen lévő kiemelt térségekre – Velencei-tó, Vértes,

Balaton,

M8-as

főút

-

vonatkozó

területrendezési,

területfejlesztési kérdések összehangolásának érdekében működik.37

36 37

A Közép-dunántúli Régió 2001. évi éves jelentése uo.

47

A Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség legfontosabb partnerei: ! A Közép-Dunántúli Régió kistérségei és önkormányzatai ! A Fejér-, Komárom-Esztergom- és Fejér megyei területfejlesztési tanácsok ! Társrégiók ! Az Országos Területfejlesztési Központ ! A Magyar Tudományos Akadémia Nyugat-Dunántúli Tudományos Intézete ! Balaton Régió ! 8-as főút Térségi Fejlesztési Tanács ! ITD Hungary ! A kistérségei menedzserek ! A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) ! A Közép-Dunántúli Régióban található főiskolák, egyetemek, valamint a civil- és szakmai szervezetek, kamarák ! Vállalkozók és vállalkozások

V.2. A régió fejlesztési programja, tervei A magyar régióépítés folyamata kezdeti stádiumban van ugyan, mégis a regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek megalakulásuk után belekezdtek az érdemi munkába. Felmérték a régió állapotát különféle szervezetek, szakértők bevonásával és helyzetelemzést készítettek. Csak az alapok lefektetése után kezdődhetett el a fejlesztési irányok, a konkrét lépések meghatározása. Elkészült a térség területfejlesztési koncepciója, fejlesztési terve, vidékfejlesztési terve.

48

V.2.1. A Közép-Dunántúli Régió területfejlesztési koncepciója A Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács 1999 áprilisában fogadta el a régió Területfejlesztési Koncepcióját, amelyben meghatározta a közép- és hosszú távú fejlesztési politika alapelveit. Ez volt az első alkalom, hogy a régiót alkotó három megye helyzetét együttesen és egymással összevetve határozta meg, és ezek alapján kijelölték azokat a célokat és feladatokat, melyek megvalósítása során a régió alkalmassá válik az Európai Unióhoz való csatlakozásra. A meghatározott alapcél: „A Közép-Dunántúli Régió jövőbeli küldetése, hogy az innováció

régiójává

válva,

mintegy

magtérségként

meghatározó szerepet töltsön be a hazai modernizációban.”38 A RÉGIÓ VÁLJÉK AZ INNOVÁCIÓ RÉGIÓJÁVÁ. A koncepció innovációnak tekinti ! A gazdaságépítésben: a területi gazdasági miliő sokszínű megújítását, bővítését, a lokális erőforrások minél teljesebb hasznosítását, a versenyképesség fokozását; ! A társadalomfejlesztésben: a régió népességének egyre kedvezőbb életkörülmények biztosítását, a humán erőforrások bővülő hasznosítását; ! A régió belső kohéziójának az erősítésében: a településhálózat és egyes elemeinek szervesebb intra- és interregionális kapcsolatai megteremtését, a belső különbségek mérséklését, a fejlődési és felzárkózási esélyek megteremtését; ! A környezet fejlesztésében: a térség környezeti (természeti és települési) értékeinek a megóvását, a keletkezett károk felszámolását és a fejlesztésekben

az

ökológiai

szemléletorientált

gondolkodás

megteremtését;

38

Közép-Dunántúli Régió Területfejlesztési Koncepciója. Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács, 1999. április

49

! A

regionalizáció

kiterjesztésében:

a

régió

eszköz-

és

intézményrendszerének megteremtését, annak egyre szélesebb körben történő érvényesítését.

A koncepció három célcsoportban foglalja össze a stratégiai tennivalókat: ! Az innovációs környezet fejlesztése, ezen belül: #

A gazdaság innovációs légkörének erősítése;

#

Környezetorientált vidékfejlesztés;

#

A régió adottságaira épülő turizmus

! Humán erőforrások fejlesztése, ezen belül: #

A közép- és felsőoktatási bázis fejlesztése;

#

A szakképzés, az át- és továbbképzés koordinációja;

#

Erőforrás

koordináció

a

régió

kutatás-fejlesztési

tevékenységében; #

Egészségügyi és szociális helyzet javítása;

! Régióépítés, ezen belül: #

A kommunikációs és közlekedési hálózatok fejlesztése;

#

Kapcsolatépítés a szomszéd térségekkel;

#

Régiótudat erősítése.

A fejlesztés szempontjából mindhárom stratégiai célcsoport olyan elemeket tartalmaz, melyek elősegítik a fejlődést. A humán erőforrás-fejlesztés az oktatás különböző szintjeinek és formáinak a kiterjesztését tűzte ki célul, a kutatás-fejlesztési tevékenység erőteljes felfuttatása mellett. Ebben a vonatkozásban a régió erősségei közé tartozó kutató és fejlesztő bázisok további erősítése kiemelt támogatásokra számíthat. Sürgető feladatként került megjelölésre az egyébként jó minőségű szociális és egészségügyi ellátottság területi kiterjesztése és a hozzáférhetőség biztosítása.

50

A koncepció kiemeli a régió azon feladatát, hogy törekedjen a fejlődést

megalapozó

és

fenntartó

társadalmi

és

gazdasági

helyzet

megszilárdítására. A kommunikációs és közlekedési hálózatok fejlesztésének célja az info-infrastruktúra megteremtése, a közlekedési kapcsolatok javítása, a régión belül és a külső kapcsolatok vonatkozásában. Kiemelt figyelmet szentel a koncepció az áruforgalmi logisztikai rendszerek és bázisok kialakításának, a gazdálkodás és a piacra jutás feltételeinek javítása érdekében. A koncepció hangsúlyt fektet a régiótudat erősítésére a civil szféra megújításával. Fontos szerepet szán a települések identitásának megtartásának, a kulturális különbségek fennmaradásának, a régió PR-je és marketingje kialakításának. Feladatként jelöli meg a koncepció a régió abszorpciós képességének a javítását, a fejlesztéseket megalapozó programozási folyamatok támogatását. V.2.2. Átfogó Fejlesztési Terv Az 1999-es években került kidolgozásra – minisztériumi indíttatásra – a régió Átfogó Fejlesztési Terve (ÁFT), amely figyelembe véve a fejlesztési koncepcióban meghatározottakat, egyik változatában három fő célt meghatározva 10 fejezetre bontva számos feladatot jelöl meg, és a potenciális megvalósítókat meghatározva ad lehetőséget programok kidolgozására. Több változat készült a Gazdasági Minisztérium folyamatosan változó koncepciójának függvényében. Az ÁFT készítésébe a fejlesztési ügynökség bevonta a megyei területfejlesztési

tanácsok

munkaszervezeteit

és

külső

szakértőket

is.

Információkat kapott a régió kistérségi társulásaitól és megyei szintű intézményektől. Az ÁFT jelenlegi állapotában alkalmas arra, hogy annak alapján operatív programok, majd pedig EU forrásokat is igénybe vevő projektek készüljenek. V.2.3.A régió agrár- és vidékfejlesztéséi stratégiai programja (SAPARD) A SAPARD program célja, hogy a csatlakozásra váró országokban a mezőgazdasági szektor és a vidéki területek fenntartható fejlesztésének

51

problémáit megoldja. A vidékfejlesztés alapja és célterületei a kistérségek. Meghatározó tehát, hogy a régió valamennyi kistérségére vidékfejlesztési programok készüljenek, illetve, hogy olyan, a fejlesztést szolgáló projektek (beruházások, vállalkozások, intézkedések) szülessenek, amelyek egy program részeként, az adott térségben az életszínvonal javulását eredményezhetik. A program elsősorban a helyi adottságokra épít annak érdekében, hogy az anyagi és szellemi erőforrások bevonásával elindíthatja a kistérségek belső fejlődését. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával készített el a régió mezőgazdaság- és vidékfejlesztési programját, mellyel sikeresen pályázhat uniós forrásokra. A kistérségi vidékfejlesztési programok elkészítéséhez nyújtott támogatás vissza nem térítendő, megpályázása nem igényel saját forrásokat. A Közép-Dunántúli Régió vidékfejlesztési stratégiájának az alapelve a vidéki társadalom, gazdaság és a környezet fenntarthatósága alapjainak a megteremtése: ! A térhasználat megújításával; ! A helyi gazdasági teljesítmény növelésével; ! Új gazdasági potenciálok létrehozásával; ! A vidéki élet minőségének az emelésével. Ennek megfelelően olyan programokat, alprogramokat és intézkedéseket kell meghatározni, amelyek eredményei ezeken a területeken alakítják ki azt az új környezetet, amelyik a vidéki hagyományos értékeit fenntartja és tovább gazdagítja.

V.2.4. Az operatív programok Mint azt már korábban, az EU regionális politikájának bemutatásakor említettem, a Strukturális Alapok forrásait különféle programok benyújtásával kell megpályázni. Ezek a legideálisabb esetben összefüggnek vagy egymásra épülnek. A programozás valamennyi régióban, sőt Európai viszonylatban is hasonló sémát követ, amit stratégiai tervezésnek nevezünk. A legáltalánosabb

52

összefüggésekből indul ki, ezeket strukturálják, dimenziókra illetve fejlesztési területekre bontják, majd az egyes fejlesztési területekre operatív programok formájában meghatározzák a tennivalók céljait, várható eredményeit, a szükséges forrásokat. Tehát az általánosabb megfogalmazásoktól haladnak a konkrétabb feladatok felé. Az operatív programokban az érintett térségben végbemenő társadalmi, gazdasági folyamatokat elemzik a szakértők, majd ezekből vonnak le különféle megállapításokat, amelyek a fejlesztési terv alapjaivá válnak. Az operatív programok a szponzor elvárásai szerint készülnek. Fő céljuk, hogy már ellenőrizhető, gyakorlatias részletezettségben mutassák be a megfogalmazott célokat, valamint, hogy a választott megoldásokkal elérhetik-e ezeket a kitűzött célokat. Ezek a programok azonban nemcsak a szponzoroknak jelentenek meggyőzési alapot, hanem munkatervek is egyúttal, melyek alapján a különféle szerveztek munkához láthatnak. Összetettségük tehát abban rejlik, hogy nemcsak a kiírásoknak kell maximálisan megfelelniük, hanem a régió érdekeit is folyamatosan szem előtt kell tartaniuk. A Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség működése során számos, a régió fejlesztése érdekében sürgető kérdést írt ki pályázatok formájában. A témák a Közép-Dunántúl legfőbb problémáit ölelik fel, így például készültek programok a gazdaságfejlesztés erősítésére, a környezetvédelem megvalósítására illetve informatikai problémák megoldására. A kiíráskor feltétel az is, hogy kapcsolódjanak már meglévő operatív programokhoz annak érdekében, hogy egy vagy több komplex fejlesztési terv alakuljon ki. A pályázatokra beérkezett anyagokat szakértők segítségével rostálták és az egyes témákban a legjobbakat a regionális fejlesztési tanács elé terjesztették, majd az döntött az elfogadásukról. A pályázatok operatív programok formájában az egész régiót felölelték, illetve a régió egyes specifikus térségeire vonatkoztak.

A tanács a következő operatív programokat fogadta el: 1. Dízel

motorok

átalakításának

energiaracionalizálási

és

figyelembevételével

53

programozása

környezetvédelmi

az

szempontok

2. Sport és szabadidő centrum kialakítása 3. Regionális Innovációs Stratégia kidolgozása a Közép-Dunántúli Régió számára 4. Sümeg város történeti belvárosának rehabilitációs programja 5. Gyermek és felnőtt táborozási helyek feltételeinek megteremtése 6. Turisztikai információs modell 7. Közép-dunántúli kockázati tőkealap létrehozásának előkészítése 8. Innovációs Központok Regionális Hálózata 9. A bányaműveléshez kapcsolódó rekultiváció 10. Eurorégiós idegenforgalmi program 11. Eurorégiós civil szféra- és kapcsolatépítés operatív programja 12. Eurorégiós térségi információs rendszer kialakítása 13. Eurorégiós Agrárstruktúra és Vidékfejlesztési operatív program 14. „Euro Expo”, a regionális kapcsolatépítés programja 15. A

Közép-Dunántúli

Régió

szennyvízkezelésének

komplex

programja 16. Regionális hulladékgazdálkodási informatikai rendszer (REHIR) létrehozása és működtetése 17. Regionális területfejlesztési, oktatási-képzési rendszer modellje 18. Kijelölt

pályás

lovasturizmus

feltételeinek

kidolgozása

az

Aranyháromszögben 19. A Somló-hegy borturizmusának fejlesztési lehetőségei 20. Regionális PR és marketing kialakítása 21. Duális szakképzési modell kidolgozása 22. A

Közép-Dunántúli

Régió

földgáz

ellátásának

programja 23. Karsztvízvédelem a Közép-Dunántúli Régióban 24. Regionális Innovációs Stratégia 25. Idegenforgalom fejlesztése 26. Eurorégiós befektetési lehetőségek kínálati rendszere

54

fejlesztési

Az Országos Területfejlesztési Tanács javaslatára a földművelésügyi és vidékfejlesztéséi miniszter forrást biztosított a hét tervezési-statisztikai régió, valamint a Balatoni Fejlesztési Tanács fejlesztési programjai számára. Az Országos Területfejlesztési Tanács, a Területfejlesztési Célelőirányzat terhére 190 millió forintot hagyott jóvá a Közép-Dunántúli Régió által megfogalmazott programok, elképzelések kidolgozására.

V.2.5. A Közép-Dunántúli Régió Stratégiai Fejlesztési Programja Ez a program a régió középtávú stratégiai fejlesztési programja, mely a következő 10-15 év fejlesztési irányvonalait tartalmazza az alábbi témakörökben: ! Gazdaságfejlesztés ! Környezetfejlesztés ! Térhasználat, településszerkezet ! Humán erőforrás ! Szociális ellátás ! Kultúra, közösségfejlesztés ! Intézményfejlesztés ! Területfejlesztés forrás-biztosítás A Stratégiai Fejlesztési Program végső változatát a fejlesztési tanács a Széchenyi-terv és az Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv figyelembevételével fogja elfogadni.

V.2.6. A Közép-Dunántúli Régió Előzetes Fejlesztési Terve39 Magyarország EU-s integrációs folyamatában 2000-től nagy hangsúlyt kapnak - a Strukturális Alapok felhasználásához szükséges alkalmasság kialakítása érdekében – az előkészítő szervezési, szervezetépítési és programozási

55

tevékenységek. Az e tevékenységeket támogató PHARE 2000 programnak a három kelet-magyarországi régióra koncentrálása mellett a Kormány döntött a régiók egységes felkészítésének megszervezéséről és az 1109/99 (X. 22.) számú határozatával megfelelő forrásokat biztosított a fennmaradó négy régió – köztük a Közép-Dunántúli Régió - számára is. A döntés értelmében ki kellett dolgozni a régió előzetes fejlesztési tevét, amely a 2000-2003 közötti időszak intézkedései mellett be kell, hogy mutassa azok tágabb összefüggéseit és kapcsolatait a középtávú fejlesztési stratégia céljaival. A terv részletes elemzést ad a régió helyzetéről, fejlődési trendjeiről és hordozóiról, az előrelépés lehetséges irányairól. Elemzi a régió helyzetét az országos és európai általános helyzethez, fejlettségi szinthez viszonyítva. Ennek alapján utalást tesz a stratégiai érvényű tennivalókra, a régió előtt álló lehetőségekre és veszélyekre. Meghatározza a prioritásokat, hogy a fejlesztési területeken megfelelő irányba mozduljanak el.40 V.3. Helyi és nemzetközi kapcsolatok A tanács, illetve az ügynökség törekvései között szerepel a partneri kapcsolatok kialakítása, mind helyi, mind nemzetközi szervezetekkel. A helyi – regionális, megyei, városi, stb. – vagy akár országos szervezetekkel való kapcsolat felvétele több szempontból is lényeges: fontos azért, mert általuk jobban megismerhetik a térség előnyeit, hátárnyait, megállapíthatják a fejlesztési irányokat, valamint fontos azért, hogy be tudják vonni őket a tervek, programok megvalósításába. Nem csak a belföldi, hanem a külföldi kapcsolatkeresés is célja a régiónak. A nemzetközi együttműködések keretében a külföldi régiókkal, szervezetekkel kialakított kapcsolatok által tapasztalatra és forrásokra tehetnek szert, mellyel szintén a régió fejlesztési céljait segítik megvalósítani.

39

Közép-Dunántúli Régió Előzetes Fejlesztési Terve. 2000 nyara

56

V.3.1. Együttműködés a régió területfejlesztési tanácsaival A Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács és Fejér, KomáromEsztergom, valamint Veszprém megye területfejlesztési tanácsai 2000. július 3-án együttműködési

megállapodást

megfogalmazottakkal kiegyensúlyozott

írtak

összhangban

területi

alá

annak

fejlődését

az

1996./XXI.

érdekében,

biztosítsák,

hogy

törvényben a

területfejlesztési

régió és

területrendezési feladataikat minél hatékonyabban oldják meg. Az együttműködés tartalmi keretei a következők: ! Döntéstervezetek egyeztetése; ! Egymás ülésein való részvétel; ! Kölcsönös tájékoztatás a bizottságok és a tanácsok döntéseiről; ! Munkaszervezetek periodikus közös megbeszélései; ! Együttműködés a programozásnál és tervezésnél; ! Területfejlesztési pályáztatás összehangolása; ! Szakmai koordináció különböző EU pénzügyi források (SAPARD, ISPA, PHARE) elnyerése érdekében; ! Közös továbbképzések szervezése; ! Kistérségek munkájának összehangolt támogatása. Balaton Fejlesztési Tanács A hét statisztikai régió mellett a Területfejlesztési Törvény, mint kiemelt térséget határozza meg a Balaton Régiót. A régiót lépező 164 település közigazgatásilag három megyéhez tartozik. Somogy megye a Dél-Dunántúli, Veszprém megye a Közép-Dunántúli, Zala megye a Nyugat-Dunántúli Régió részét képezi. A Balaton Fejlesztési Tanács a Balaton Régió fejlesztésével kapcsolatos témákat a három régióval való egyeztetések után és azokkal egyetértésben kezeli. A három régió 1-1 képviselője tagja a Balaton Fejlesztési 40

Tímár Hajnalka: A Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési tanács felépítése és intézményrendszere. In: Comitatus 2003/1-2. szám pp.67-85.

57

Tanácsnak. A közös munkák szervezése érdekében a Közép-Dunántúli Regionális fejlesztési Tanács együttműködési szerződést kötött.41 Összközlekedési hálózatfejlesztés A 8-as Főút Térségi Fejlesztési Tanács határterülete érinti a KözépDunántúli Régiót, így mindkét tanács munkájában részt vesznek az ügynökség munkatársai és a tanács által megbízott külső szakértők. A feladat a dunántúli régiók

komplex

és

átfogó

közlekedéshálózat-fejlesztési

koncepciójának

elkészítése. A feladat koordinálására a Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács külön munkacsoportot hozott létre. Vág-Duna-Ipoly Eurorégió Bár a Közép-Dunántúli Régió csak igen kis határszakaszon érintkezik szomszédos országgal, - Szlovákiával -, törekszik az élénk kapcsolatok kiépítésére, mind gazdasági, mind kulturális téren. Nem csak a jószomszédi viszony ápolása a cél, hanem lehetséges fejlesztési irányvonalak felderítése, közös programok megvalósítása is. Az Eurorégiót Komárom-Esztergom megye, Nyitra kerülete, valamint Pest megye önkormányzata hozta létre 1999-ben. A régió másik két megyéje is jelezte szándékát az együttműködésben való részvételre. A 2000-ben kidolgozott operatív programok közül hat foglalkozik az Eurorégió különböző területeivel, melyek a szlovákokkal közösen kerülnek megvalósításra. Az Eurorégió kapcsán 2000 nyarán több napos rendezvényt szerveztek Neszmélyen Euroexpo néven, melyen gazdasági és politikai vezetők találkoztak egymással. A kapcsolatok intenzitásának fokozására a két ország kormánya megépítette az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária-Valéria hidat, melyhez az Európai Uniótól is kaptak támogatást.

41

A Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács alapszabálya és ügyrendje

58

V.4. Project pipeline A csatlakozásra váró országok egyik kiemelt feladata volt előzetesen jelezni azokat a potenciális projekteket, amelyek egyrészt az EU-csatlakozást megelőzően, másrészt a jövőben – az EU-csatlakozást követően – rendelkezésre álló hazai és EU-s források általi támogatásba bevonhatók. A Közép-Dunántúli Régió igényeinek felmérése a projektek gyűjtésén keresztül valósul meg, mely több munkafolyamatot ölel fel: kérdőív készítése, tesztelése; a kistérségi megbízottak tájékoztatása, felkészítése; információs napokon az érdekeltek figyelmének felkeltése s végül a kérdőívek lekérdezése, kitöltése. Az európai terminológia által „project pipeline”-nak nevezett folyamat 2001-ben kezdődött. A projektbázisba érkezett javaslatoknak kb. 90-95%-a alkalmas a ROP42 vagy valamely SOP43 Project pipeline-jába kerüléséhez. A 2002-2006 közötti megvalósítási időszakot figyelembe véve 32 projekt kapta a legmagasabb „A” minősítést. Az adatbázis azt mutatja, hogy a javaslatok többsége az Európai Regionális Fejlesztési Alap által támogatott lehetőségekre irányul. A Regionális Operatív Program keretei között kiemelten figyelmet érdemlő projekt a régió turizmusfejlesztésére érkezett. Több projekt a régióban lévő felsőoktatási intézmények fejlesztését, az „Élethosszig tartó tudást” elősegítő tudásközpont kialakítását célozza meg. Természetesen a kialakult lista nem zártvégű adatbázis, hanem egy folyamatosan bővíthető, aktualizálható projektlista.

Részvétel az RDA-NET CEDA44 projektben A Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség 1998 óta vesz részt az Interreg II/C RDA-NET CEDA nemzetközi együttműködési projektben. A projekt Ausztria kezdeményezésére jött létre, amely 1998. februárjában 42

Regionális Operatív Program Szektorális Operatív Programa 44 RDA-NET: Regional Development Agencies Network; CEDA: Central European Development Agencies 43

59

pályázott Interreg II/C forrásokra és novemberben támogatást is nyert. A projekt ténylegesen 1999. februárjában kezdődött. Ausztria három tartományán kívül Magyarország (Közép-Dunántúl és Közép-Magyarország), Szlovénia (négy ügynökség), Csehország (három régió), Olaszország (három régió) és Szlováki (négy régió) képviselteti magát. A projekt a regionális fejlesztési ügynökségek együttműködését kívánja elősegíteni. A cél az, hogy közös projektek kerüljenek kidolgozásra meghatározott területeken, majd közös pályázatok kerüljenek benyújtásra az Európai Unióhoz. A másik cél az ügynökségek közötti know-how transzfer és tapasztalatcsere. A projekt magyarországi vezető partnere a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynöksége. A szükséges saját forrás fedezésére a két résztvevő régió sikeres pályázatot nyújtott be a Phare források elnyerésére. RITTS45/RIS46 együttműködés47 Az operatív programok sorában elkészült a Közép-Dunántúli Régió „Innovációs Stratégiája”. A program megvalósítására – források szerzésére – a Közép-Dunántúli Régió, a Közép-Magyarországi Régió, az olaszországi Umbria tartomány és a németországi Brandenburgi Régió közösen pályázatot nyújtott be az Európai Unióhoz. Ez a pályázat a regionális együttműködés keretében a közös innovációs stratégia kialakítására szolgál.

45

Regional Innovation Technology Transfer Strategies Regional Innovation Strategy 47 EU v. KTF. RITT/RIS „INNOV-AXIS” Projekt 46

60

VI. BEFEJEZÉS

Az állam decentralizálódásával, a regionális szervezeti egységek felértékelődésével hazánkban is megindult a folyamat a hatékonyabb és egyben európai elvárásoknak eleget tevő területi szerkezet kialakítása felé. A szabályozási és intézményi keretek többé-kevésbé megszilárdulni látszanak. Működnek a regionális fejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik, országos szinten pedig – mint a legfelsőbb szintű területfejlesztési érdekegyeztető testület – létrejött az Országos Területfejlesztési Tanács. Az

Európai

Unió

Magyarországról

alkotott

országvéleménye

megfogalmazza azonban, hogy hazánk regionális intézményrendszere még gyenge és nem tartja felkészültnek a Strukturális Alapoktól érkező források fogadására. Javasolják, hogy egyértelműen meg kell határozni a különböző területi szintek területfejlesztési kompetenciáját, azok egymásra épülését és kapcsolatát, valamint azt, hogy a tervezés rendszere szorosan épüljön az Unióban kialakult gyakorlatra és technikára. Az Európai Unióból származó támogatások csak akkor hasznosulhatnak hatékonyan, ha az ország gazdasága regionális szinten – fejlesztési projektek, programok formájában – képes hasznosítani azokat. Ezért is szükséges tehát a régiók forrásvonzó és forráshasznosító képességének minőségi javítása. A Közép-Dunántúli Régió összességében dinamikusan fejlődik, ami köszönhető a helyi adottságoknak és a helyi szereplők aktivitásának. Már a 90-es évek derekától tapasztalható a fellendülés, amely nagymértékben köszönhető a térségbe betelepült, főleg külföldi vállalatoknak. A régió legfontosabb céljai közé tartozik – ahogyan azt a területfejlesztési koncepció is leírja – az innováción alapuló gazdaságfejlesztés és a versenyképesség megtartása. A dolgozatban bemutatott regionális jellemzők alapján ez az elképzelés reálisnak tekinthető. A Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség legfontosabb feladata a programozás. Az ügynökség legfontosabb programjait a fentiekben bemutattam. Megkezdődött az elfogadott operatív programok megismertetése a megyei területfejlesztési tanácsokkal, a kistérségekkel; elindult a hasznosítás.

61

Ezek után le lehet vonni azt a következtetést, hogy bár Magyarország már túl van a regionális politika kialakításának első lépésein, az érdemi munka csak most kezdődött el és most kell igazán bizonyítanunk, hogy mennyire vagyunk képesek a kihívásokkal felvenni a versenyt.

62

IRODALOMJEGYZÉK

AGENDA 2000 (Az Európai Bizottság véleménye Magyarország Európai Unióba történő jelentkezéséről) Cseke Hajnalka: Megy a megye, jön a régió? Figyelő 2002/48. szám pp.18-19. Dávid János: A stratégiai programtól az operatív programig Falu város régió 2000/3. szám pp.16-21. Dőry Tibor: Beszállítói kapcsolatok és az ipari együttműködés lehetséges klaszterei a Közép-Dunántúlon Tér és társadalom 1998/3. szám pp.1-26. Fejér megyei statisztikai tájékoztató 2002/12. KSH Fejér megyei Igazgatósága, Székesfehérvár, 2002 Forman Balázs: Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai Európai Bizottság Magyarországi Delegációja Budapest, 2001 Forman Balázs: Előzetes a Sapard-programról Falu város régió 2000/4. szám pp.32-36. Forman Balázs: Regionális politika az Európai Unióban VÁTI 2000 Horváth Gyula: Európai regionális politika Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs, 1998

63

Területfejlesztés és közigazgatás-szervezés (összeáll. Horváth Gyula, Pálné Kovács Ilona) MTA Budapest, 2000 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Magyar Országgyűlés, 1998 Kengyel Ákos: Regionális támogatások és a kohézió korlátai az Európai Unióban Közgazdasági Szemle 1998/5.szám pp.437-455. Kovács Tamás: Az EU térségfejlesztési politikája és gyakorlata Távoktatási tananyag, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geo-informatikai Kar Székesfehérvár, 2001 Kovács Tamás: Bevezetés a területfejlesztésbe Távoktatási tananyag, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geo-informatikai Kar Székesfehérvár, 2001 Közép-Dunántúli Regionális Cselekvési Terv Modell Győr, 2001. szeptember-október A Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács alapszabálya és ügyrendje Közép-Dunántúli Régió Országgyűlési bemutatkozó anyag, 2000 A Közép-Dunántúli Régió Agrárstruktúra- és Vidékfejlesztési Stratégiai Programja Egyeztetési változat, 1999. május

64

Közép-Dunántúli Régió Előzetes Fejlesztési Terve Első változat, 2000 nyara Közép-Dunántúli Régió Területfejlesztési Koncepciója Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács, 1999. április Magyarország kistérségei, Közép-Dunántúl KSH Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém Megyei Igazgatósága 2002. június Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón Szerk.: Horváth Gy. – Rechnitzer J., MTA 2000 Nemzeti Fejlesztési Terv, Partnerségi Dokumentum 2002. szeptember-december Országos Területfejlesztési Koncepció Az Országgyűlés 35/1998. (III. 20.) OGY Határozatának Háttéranyaga Pálné Kovács Ilona: A magyar közigazgatás jövőképe és az uniós csatlakozás www.kdr.hu/aktualis.forum.htm. 2003. 01. 08. Pálné Kovács Ilona: Politika versus szakmai döntések a regionális politikában és területfejlesztésben Falu város régió 2000/7. szám pp.26-28. Pálné Kovács Ilona: Területfejlesztés és közigazgatás-szervezés MTA Budapest, 2000 Rechnitzer János: Területi stratégiák

65

Dialóg Campus Budapest-Pécs, 1998 Statisztikai havi közlemények 2002/12. KSH Budapest, 2003. Területfejlesztés Magyarországon Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, 1998. Tímár Hajnalka: A Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács felépítése és intézményrendszere Comitatus 2003/1-2. szám pp.67-85. www.eudelegation.hu 2003. 03. 12. www.kdrfu.hu/index 2003. 03. 05. www.pharereg.hu/hungarian/nuts.htm 2003. 02. 28.

66