268 Ft, határon túl: 1 uro. V. évfolyam, 8. szám október. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

268 Ft, határon túl:

1 €uro

V. évfolyam, 8. szám • 2013. október

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Bodrogi Gyula újabb rendezése

A Jókai Színház – ezen a néven, állandó társulattal – hatvanadik évadát nyitotta meg az István, a király című rockoperával. A szeptember 27-ei, pénteki premieren több

Tompos Kátya

4. oldal

Szörényi és Bródy Békéscsabán mint hat perces, a szombati díszbemutató után pedig közel tíz perces álló tapssal jutalmazta a közönség a

Nagy megtiszteltetés a Turay Ida Színháznak, hogy a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész, Bodrogi Gyula elvállalta Ron Aldridge: Csak kétszer vagy fiatal című vígjátékának megrendezését. Szerencsések azok, akik vele dolgozhatnak a társulatból úgy, mint Mikó István, Egri Márta, Hűvösvölgyi Ildikó, Nagy Gábor, Nyírő Bea, Boros Zoltán, Tébi Márti. Már az első próbán megkérte a fiatalabbakat, hogy nyugodtan tegezzék, szólítsák egyszerűen Gyulának. Az örökké mosolygó Gyula „bácsi” tele van energiával, humorral és ötletekkel. Türelmes és megértő, rendezői módszere a színészi játékon alapszik. Sokszor kéri a színészeket, hogy: „Ha nem jut eszedbe, hogy mit kell mondanod, hablatyolj valamit, ne állj le, ne ess ki a ritmusból és az intenzitásból! Tartsd a feszültséget!” Próba végén viszont hamar eltűnik. Kiderült, hogy ilyenkor egy másik próbára rohan. Gyakorlatig minden perce be van osztva, egész nap dolgozik. Soha nem látszik fáradtnak, mert ez az élete, a Színház.

művészeket, alkotókat, köztük a két Kossuth-díjas szerzőt: Szörényi Le­ ventét és Bródy Jánost, akik szintén a színpadon fogadták a nézők tapsait. A díszbemutatót az ilyenkor szokásos fogadás követte, a színház Vigadó termében, ahol szintén megjelent a szerzőpáros is, akiket arról kérdeztünk, hogyan tetszett a békéscsabai István, a király?

Teljes cikk a 7. oldalon

Teljes cikk az 5. oldalon

Örkény újratöltve

A Drága Gizám! című kétszemélyes játékot tűzte műsorára a Veszprémi Petőfi Színház október 10-től a Latinovits-Bujtor Játékszínben. Örkény István Macska­ játék című kisregénye alapján a darabot Berényi Gábor Jászai-díjas, Érdemes művész állította színpadra a Jászai-díjas, Érdemes művész Meszléry Judit és a Dérynéés Domján Edit-díjas Palásthy Bea főszereplésével.

A fény éjszakája Egerben

Az egri teátrum felkérte Kocsis Istvánt, írjon darabot a XX. század egyik legjelentékenyebb magyar író-gondolkodójáról, Németh Lászlóról. A mű elkészült, Beke Sándor megrendezte, s a premier közönsége

kézhez vehette az előadásfotókkal illusztrált szöveget az eredeti, és a színpadra érlelt változatában is. Igazi drámaünnep volt. A teljes cikk a 19. oldalon

A teljes cikk a 8. oldalon

2.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Mérce az utókornak

Bitskey Tibor 84!

Bujtor Istvánra emlékeztek Veszprémben

vásoknak, életben tartani az intézményt? Bujtor István meg tudta teremteni a közeget, a színház fennmaradásához szükséges anyagi hátteret mondta az igazgató, aki Horváth Lászlóné gazdasági vezetővel együtt koszorúzta meg a teátrum főbejáratánál található emléktáblát. A város vezetése nevében Némedi Lajos alpolgármester helyezett el koszorút. A megemlékezésen részt vettek a társulat tagjai, Bujtor István egykori kollégái. Eljött lánya, Bujtor Anna és fia, Bujtor Balázs, aki elmondta: megható és nagyon jólesik a családnak, hogy így, ilyen szeretettel őrzik édesapja emlékét, köszönetet mond ezért mindenkinek. Papám ezt nem szeretné, de biztos vagyok benne, hogy most egy felhő szélén ül és mosolyog. H i hetet len, hogy már négy éve nincs köztünk. Túl kell élni, élni tovább, menni előre, de ez az élet már nem ugyanaz, mint vele volt. A Bujtor család (-)

A Veszprémi Petőfi Színház egykori igazgatójára, Bujtor Istvánra emlékeztek családtagok, kollégák, barátok, a teátrum munkatársai szeptember 25-én. A népszerű színművész négy éve hunyt el. Oberfrank Pál, a színház igazgatója a megemlékezésen úgy fogalmazott: Bujtor István valamennyiünkben mély nyomot hagyott. Ma is közöttünk van, emlékét őrizzük, filmek vetítésével idéztük vissza arcát, alakját. Vajon tudunk-e hozzá méltó életet élni, alkotni, megfelelni a kihí-

Bitskey Tibor Kossuth-díjas színész, aki Szolnokon, Bíró Lajos Sárga liliomában a Főispán szerepét alakítja, a darab szeptember 20-ai bemutatóján töltötte be 84. életévét. Bitskey Tibor a legnagyobbak közül való, a legnagyobbaktól tanult, a legnagyobbak közé lépett immár több mint fél évszázada. A rendíthetetlen magyar hőst alakította egész életében. Sok generációnak adott példát férfiasságból, tartásból. Egyenes volt, felemelt fejű, bátor és a végsőkig kitartó. Most is az, jóval túl

a nyolcvanon. A szolnoki Szigligeti Színházban több felejthetetlen alakítását csodálhatta a közönség az elmúlt öt évben. Idős kora ellenére példát mutat ifjú pályatársainak felkészültségből, derűs kollegialitásból, játékkedvből, a színész eszközeinek tökéletesen beosztott, tűpontos és arányos felhasználásából, a színpadi jelenlét súlyának tiszteletéből. Tanácsai egy másik dimenzióba

Meglepetéspartival köszöntötték Cseke Pétert A társulatból alakult kórus Elvisz Trén dalát énekelte direktorának

Emlékezetes alakítások felidézésével, hatalmas tortákkal és temérdek jókívánsággal köszöntötték Cseke Pétert 60. születésnapján kollégái, barátai, családja és a teátrum művészetet szerető pártolói. A kecskeméti színház direktora úgy tudta, a KTV kér tőle interjút csütörtök délután. A csali szerepét magára vállaló Kriskó János arra kérte az igazgatót, hogy a színpadon, a Ludas Matyi díszletei között foglaljon helyet. A kamera forogni kezdett, elhangzott az első kérdés, ám amikor Cseke Péter belekezdett a válaszba, hirtelen felgördült a függöny, és az addig üresnek hitt nézőtér megelevenedett. Pál Attila és Dobó Enikő – a társulat alkalmi kórusával kiegészítve – Elvisz Trén dalával köszöntötte a direktort, a Madách Színház legendás Macskák előadását felidézve, amelyben Cseke Péter évekig játszotta a gyorsvonat macskájának szerepét. A gratulációk sorát Csizmadia László nyitotta nagyváradi édesapjától tanult erdélyi népdallal. Majd következett az erre az alkalomra készített film, családi fényképekkel, emlékezetes alakításokat felidéző filmrészletekkel és jókívánságokkal mindazoktól, akik nem lehettek ott a meglepetés partin. Többek között Karinthy Márton, Ákos, Kautzky Armand, Szirtes Tamás, Szerednyey Béla, Bencze Ilona, Bara­ bás Kiss Zoltán, Tóth Enikő, Dunai Tamás és Polyák Mátyás kívánt erőt és egészséget a következő 60 évre. Mire a tortáig és a pezsgőig jutott az ünneplés, a láthatóan meghatott Cseke Péter is szót kért. − Amíg élt az édesanyám, minden születésnapomon vittem neki egy szál rózsát, és megköszöntem neki, hogy megszülettem. Sajnos ő már nem lehet közöttünk… Nem volt alkalmam készülni, hiszen jól sikerült a meglepetés, ezért tekintsétek úgy, hogy átnyújtottam egy szál rózsát mindannyiotoknak. Köszönöm, hogy eljöttetek, és velem ünnepeltetek! R. J.

emelik ifjú partnerei munkáját. Személye, barátsága, tapasztalatai és közvetlensége hidat emelnek letűnt korok színészete és a ma színháza között. A közönség minden alkalommal megrendülten, nagy tisztelettel és még nagyobb örömmel fogadja azt a nagy művészt, akitől a nézőtéren ülők java része férfi módra viselkedni tanult. Isten éltesse még sokáig a színházat szeretők körében! (-)

Európai teátrumi együttmûködés Két éven keresztül tartó európai teátrumi együttműködés részese lett a Soproni Petőfi Színház. A soproni színház a frankfurti Antagon Theater Aktionnal, az Oslói Művészeti Egyetem színházés filmművészeti karával, a belgiumi 't Arsenaal Mechelennel, valamint a ferrarai Teatro Nucleóval közösen nyert el támogatást az Európai Bizottság felnőttképzést támogató Grundtvik pályázatán mondta Pataki András igazgató az MTI-nek. Az együttműködés valamennyi szereplője vendégül látja workshopokra, konferenciákra és más fórumokra a velük együtt pályázó műhelyek csapatát. A soproni teátrumra jutó támogatás 16 ezer euró, amit a külföldi helyszínekre utazásra fordíthatnak. Pataki András szólt arról is, hogy a projekt záróprogramját rendezik Sopronban 2015 kora nyarán. E képzés előadói között lesz Katona Imre, a soproni teátrum vezető dramaturgja, a cseh Lucie Malkova és a Párizsban tevékenykedő Alexandru Colpacci rendező. (MTI)

Szerzőink, munkatársaink:

Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Tölgyesi Tibor

Józsa Mihály

Nyári Attila

Zalán Tibor

Kozma András

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Premier a Vörösmarty Színházban Társulatépítô remekmû: A fösvény

Október 26-án tartja a 2013/2014-es évad első stúdiószínpadi premierjét a székesfehérvári Vörösmarty Színház. A fösvény című Molière-darabot Hargitai Iván rendező viszi színre a Kozák András Stúdiószínpadon. Szellemes, fergeteges és egyedi vígjátékírónak tartja a modern komédia megteremtőjét Hargitai Iván. „Molière rendkívül személyesen, és izgalmas szituációkban szólaltatja meg a történetet. Vígjátéki szemmel írja mindig ugyanazt a történetet, amelynek a középpontjában általában egy, a középkora vége felé járó férfi áll, aki fura viszonyban van a családjával. Árnyaltan ugyan, de saját zaklatott családi és szerelmi élete mindig megjelenik a drámáiban. Gátlástalanul írja meg saját életét, nem csak másokat, önmagát is kigúnyolja. Miközben remekül szórakozunk a fergeteges vígjátéki poénokon és helyzeteken, igazi, átélhető történetet mesél el” – vallja a rendező. A darab középpontjában Harpagon tragikomikus személye áll, a többiek csupán az ő függvényei. A gyerekeit, a ház lakóit egy láthatatlan kötélen rángatja, míg az ő láthatatlan kötele és irányítója a pénz. A fösvénység tünetekkel jár, a szorongás, gyanakvás, vagyonféltés és elmagányosodás olyan mélységekbe sodorja, hogy az ember sokszor nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy kacagjon ezeken. A főszereplő Harpagont Hirtling István alakítja, akit nemrégiben a Család ellen nincs orvosság-béli alakításáért a Legjobb mellékszereplő díjával jutalmaztak a Városmajori Színházi Szemlén.

Plakátterv: Rajcsányi László

3.

Az előadás rendezője, Hargitai Iván

A fösvény szereplőgárdája részben régi, részben új társulati tagokból áll. „Többükkel, például Hirtling Istvánnal és Lábodi Ádámmal dolgoztam már, ám Ostorházi Bernadettel, Kerkay Ritával, Andrássy Mátéval és Varga Máriával ez az első közös előadásunk. Nem csak nekem kell őket megszoknom, hanem nekik is egymásra kell hangolódniuk, ki kell alakulnia a közös nyelvnek. Egyébként sokat segít a társulatépítésben, ha az ember remekművet rendez. A fösvény alkalmas arra, hogy (vágyunk szerint) egy remek előadást hozzunk létre, és arra is, hogy egy érési folyamat szerves része legyen” – mondja Hargitai Iván. Az előadás díszletét Magyarósi Éva, a jelmezeket Kárpáti Enikő tervezi, a mozgás Widder Kristóf munkája. A fösvényt premierjét október 26-án tartja a fehérvári teátrum. Ez a nap azonban nem csak a bemutató miatt ünnep: ekkor tartják ugyanis a Stúdiószínpad névadó ünnepségét is. Az előadóterem Kozák András egykori művészeti vezető nevét veszi fel. kdk

Shakespeare Fehérváron Lear király szerepében: Cserhalmi György

Shakespeare klasszikusát, a Lear királyt állítja a székesfehérvári Vörösmarty Színház színpadára Bagó Bertalan rendező. A címszerepet a 2013/2014-es évadtól a társulathoz szerződött Cserhalmi György alakítja. Nagy csapat gyűlt össze a Vörösmarty Színház társalgójában: olvasópróbát tartottak, mégpedig a Lear királyét. Az előadást a színház művészeti vezetője, Bagó Bertalan rendezi. „Két dolog ösztönzött arra, hogy megrendezzem a Lear királyt (amely valójában összefügg). Egyrészt egy ilyen hatalmas műhöz kell egy megfelelő színészi csapat, erős személyiségekkel, amely most adott a Vörösmarty Színházban. Másrészt pedig: mindig érdekelt Shakespeare, több darabját megrendeztem már. A Lear király egy erős mű, a munkafo-

lyamat és az előadás egyaránt meghatározó, összekovácsoló erővel bír a színház, a társulat életében” – vallja a rendező. A főszereplő Cserhalmi György mellett több olyan színész is színpadra lép az előadásban, akik új tagjai a társulatnak. A Lear lányait alakító színésznők nem ismeretlenek a fehérvári közönségnek. Cordeliát Földes Eszter, Regant Varga Gabriella játssza: őket a Don Carlos című előadásban ismerhette meg a fehérvári publikum. Gonerilt Radnay Csilla alakítja, aki A csárdáskirálynő Szilviájaként mutatkozott be a Vörösmarty Színházban. Gloster grófként Gáspár Sándort láthatjuk, Edmundot Makranczi Zalán, Kent grófot Derzsi János, Cornwallt Sághy Tamás alakítja. „Nem egy múzeumot szeretnék megjeleníteni, hanem egy olyan

előadást, amely abban a világban gyökerezik, amelyben élünk. A 20. és a 21. század furcsa absztrakciója jelenik meg a Lear királyban, valós személyekkel, valós indulatokkal” – mondja a rendező. Shakespeare klasszikusát Vörösmarty Mihály és Nádasdy Ádám fordításában játsszák Fehérváron. Az

előadás díszletét és jelmezeit Vereckei Rita tervezi, a zenét Dobri Dániel, a mozgást Horváth Csaba jegyzi, dramaturg Tucsni András. Bár a Lear király a keltakori Britanniában játszódik, Shakespeare maga is a saját korába helyezte a történetet. „Adott egy régi társadalmi berendezkedés, amit nevezhetünk középkornak. Jön a reneszánsz, egészen más típusú és erkölcsű embe-

rekkel, másfajta közlekedési mechanizmussal. A szabadgondolkodású, gátlástalan reneszánsz ember bármit el tud követni céljai érdekében, számára nem meghatározóak azok az elvek, amelyek az előző időszakban alapkövei voltak a társadalomnak. A Lear király egy elitváltásról szól: létjogosult-e az erkölcsnélküliség, az apát halálra gyötrő lányok ténykedése, a lázadó fiú, a testvérek harca? Egy erős, szilárd rend felbomlása után hová vezet a káosz?” – teszi fel a kérdéseket Bagó Bertalan rendező. A válaszokat november 16-ától, a Lear király premierjétől lehet megtalálni a Vörösmarty Színház nagyszínpadán. kdk Fotó: Medvigy Gábor Felső kép: Derzsi János, Gáspár Sándor, Cserhalmi György, Kricsár Kamill és Tűzkő Sándor az olvasópróbán Alsó kép Bagó Bertalan rendező, Nádasdy Ádám for­ dító és Szikora János igazgató a Lear király olvasópróbáján

Szerzőink, munkatársaink:

Balogh Tibor

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Szabó Anikó (Szaan)

Havasi Renáta

Pottyondy Nóra

4.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Beszélgetés Tompos Kátyával, a Nemzeti Színház tagjával Az egykor osztatlan Nemzeti emlékét megidézve – 1873-ban ment végbe a drámai és operai szak elválasztása – operabemutatót tart a Vidnyánszky Attila irányítása alá került, mai Nemzeti Színház: Paul Claudel – Arthur Honegger Johan­ na a máglyán című drámaoratóriumát adják elő. Johannaként Tompos Kátyát látjuk majd, akit nem csak erről a feladatáról, hanem a szerep megformálásához vezető személyes útjáról is kérdezek.

– Egy korábbi beszélgetésünkkor azt mondta, a kamaszkorát elkülönült lényként élte meg. Most bevallom, a válaszát előhívó kérdésem akkor azért fogalmazódott meg, mert éreztem a viselkedésében valami felnőtti félrehúzódottságot: mintha külön pályán is jártak volna a gondolatai, miközben beszélgettünk. Most pedig a világa centrumában él, egyre-másra mutatkozik társasági rendezvényeken. Hogyan lett például pezsgőlovag? – Talán félreértett, kamasz sem úgy voltam, hogy nem beszélgettem senkivel, hogy elhúzódtam a sarokba. Megvolt a társaságom, pont annyira szerettem emberekkel lenni, mint a többiek. Viszont én ott tudok közös-

Nina – Réka – Johanna

ségi ember lenni, ahol meghagyják a saját teremet is. A pezsgőlovagság úgy jött, hogy sűrűn megfordultam a borfesztiválokon, ott láttak meg, és kértek fel. Elmentem, nagyon jól éreztem magam, s nem felejtettek el a szervezők sem, és kapom tőlük sűrűn a meg hívá sok at. Nagyon szeretek a borfesztiválokra járni, a társaság miatt részben, de azért is, mert nincs jobb alkalom a magyar borkultúra megismerésére. Szebbnél szebbek a magyar borok. A kötődésem egyébként családi gyökerű, az unokatestvérem borász. Boldogult apukám legkisebb testvérének fia, aki átvette a villányi birtokot, s örömmel látom, mennyire megindultak vele. Egyre több hordójuk van, egyre finomabbak a borai, a Cabernet franc és a Portugieser. – Mit gondol, Jeanne d'Arc elkülönült lény lehetett? – Szerintem, részben biztosan. A hangjai. Azokat a hangokat rajta kívül aligha hallotta bárki is. Mint az életben szokott lenni: ha valaki hangokat hall, akkor hülyének nézik. Ezt, gondolom ő is átélte elég sokáig és hosszan. – Amikor visszaemlékszik a kamaszkori helyzetére, hogy ott is volt, de mégsem volt ott a társaival: a saját terében a saját világának a gondolatait építette tovább? – Igen, azt hiszem, ám nem gondolom, hogy ez annyira jó, annyira termékeny jelenlét volna. Ha az ember együtt van valakikkel, akkor legyen együtt száz százalékosan, vagy ne legyen velük. Hogyha elkalandoznak,

s valami egészen máshelyen járnak a gondolataink, az hosszú távon megfertőzi az együttlétet. Nincs értelme. Az önmagam elkülönültség-emlékére hagyatkozva, aligha tudnám felépíteni ezt a szerepet. – Még kezdeti szakaszban tart a próbafolyamat. Gondolom, a részletek kidolgozásáról korai lenne beszélgetnünk. Tájékozódik próbán kívül a szerepe felől? – Minden fellelhető forrásból. Elkezdtem utána menni, hogyan jöttek az angolok, mennyit segített Jeanne d'Arc a franciáknak, és próbálom azzal párhuzamba hozni, amilyen az élet manapság. Nem sok különbséget tapasztalok, nem sokat fejlődött azóta az emberiség: maximum a fegyverzet modernebb, több mindenkit el lehet pusztítani korszerűen, de amúgy át lehet hozni az egész ügyet a mai életbe. – Mi van a mai életben a máglya helyett? – Fizikailag? – Vagy egyébként… – Ugyanolyan koncepciós perek folynak például kicsiben-nagyban, naponta. Tönkre tudnak tenni valakit úgy, hogy az egy máglyahalállal felér. Megfosztják a kedvenc munká-

KOZOS NEZOPONT

Tarics Péter

holdbeli csónakoshoz, márpedig aki oda törekszik, az el fog égni. – A színpadi éneklés terén jelent majd kihívást ez a szerep? – Az egészet tekintve jelent majd élményt, hogy komoly zeneműben veszek részt. Prózai a szerepem, egy gyermekdalocskát fogok énekelni– ez nem illeszkedik a táncosok, operaénekesek munkájához. Ettől függetlenül, a prózai szerepek megformálása is igényli a zeneismeretet – nagyon pontosnak kell lenni. Szcenírozott oratóriumról van szó, mindenki megmozdul, ha jól tudom, egyedül a zenekar helye rögzített. – A legutóbbi beszélgetésünk alkalmával éppen abban a kegyelmi helyzetben volt, hogy a színháza nagyvonalúsága következtében elmehetett világot járni. Rákövetkezően már ismét a színházi feladatok jöttek, s most úgy tűnik, megint zsúfolt lesz az évada. Tekintsünk előre egy csöppet. Örömmel mondja, hogy a Johannát követően Gorkij Éjjeli menedékhelyében orosz rendező, Viktor Rizsakov keze alatt fog dolgozni. Ön Moszkvában, a Határon túli oroszok VI. moszkvai filmfesztiváljának díjkiosztó gáláján hatalmas sikert aratott: erdélyi magyar és román népdalok, valamint egy orosz cigányrománc előadásával kápráztatta el a közönséget. Alekszandr Mihajlov filmszínész, a játékfilm-zsűri elnöke azzal kezdte beszédét: „kislány, ne hagyjon fel az énekléssel, nagy kincs a hangja, de magának orosz románcokat kellene énekelnie!”. A moszkvai lelkes filmfesztiváli fogadtatása hozta meg a kedvét ahhoz, hogy orosz rendezővel dolgozzék a színpadon, vagy korábbi keletű ez a kívánság? – Régóta szeretném kipróbálni, milyen lehet orosz rendezővel dolgozni. Érdekel, milyen hatással lesznek rám az oroszul kimondott instrukciók, mennyire fogok másként játszani. Mennyiben befolyásolja az alakításomat az, hogy valaki az aktuális darab anyanyelvén magyarázza el, mit vár tőlem. Az Éjjeli menedékhelyen kívül az Ahogy tetszikben és a Boldogságtöredék című, Galambos Péter – Kovács-Cohner Róbert által írott, Kondor Béla műveit és életét megidéző darabban lesz még szerepem. Remélem azért, hogy marad időm a zenekarunkkal való fellépésekre is. Balogh Tibor Fotó: Eőry Szabó Zsolt

A lap tervező grafikusai:

Szerzőink, munkatársaink:

Ferencz András

jától, vagy olyan belesimulásra kényszerítik, ami maga a megsemmisítés. A hétköznap embere tesz kísérletet a megalkuvásra, a beolvadásra, de ezek belsőleg szétzüllesztenek. Johanna nem számol ilyesmivel. Egyszerű parasztcsaládból származik, nem tud olvasni sem, de az, hogy valahonnan, egy följebbvaló által irányított lény; meghatározza, hogy ő nem fogja akarni kisakkozni, milyen válaszokat érdemes adnia a megúszáshoz. Nincs is szó megúszásról. Azt teszi, ami a dolga. Neki meg van adva valahogy, mintha meg lenne írva, hogy ő mártírhalált haljon. Hogy nem lehet más a választása, azt ő abszolút érzi. – Korábbi szerepeihez tudja illeszteni a Johannát? – Sok előadás szól arról, hogy valaki egyedül van a saját ügyében, és senki nem érti, miért teszi azt, amit tesz. Nekem például nagyon érdekes volt most az István, a királyban: abszolút nem gondolkodtam soha ebben a darabban, nekem nem volt a szerepálmaim között a Réka (Koppány leánya) szerepe. A próbák kezdetén kicsit távol is tartottam magamtól. Nem arról volt szó, hogy nem akartam, hanem egyszerűen nem érdekelt annyira. Aztán ahogyan elkezdtem tanulni a dalokat, észrevétlenül belemélyedtem, és minél beljebb kerültem, annál inkább éreztem: nagyon hálás szerep – bárhogy is van körítve. Látszatra technikai elem, igazában azonban lélektani, hogy olyan csendek vannak a Réka énekei körül, amelyek által ő lesz a nyugvópont: mindig kitisztul a kép, amikor megjelenik. Eleinte azzal hadakoztam, hogy nagyon sok a rockos szám benne, rendre két erőteljes dal között kell megszólalnom, és valami arra hajtott, hogy átvegyem azoknak a ritmusát. Vissza kellett magamat fognom, le kellett nyugodnom. Amikor aztán megéreztem ennek a feladatnak a jó oldalát, akkor meg nagy előszeretettel nyugtattam le a környezetemet a dalok által, és egy kicsit úgy érzem most – itt a próbafolyamat elején –, hogy tudok az előző szerepemhez kapcsolódni. Ehhez tudom kötni leginkább, valószínűleg azért, mert időben is közeli még, de köthetném a Vadászjelenetek AlsóBajorországból Tonkájához, akit gúnyol az egész falu, a Sirály Ninájához, de még a szintén zenés darabbeli, a Holdbeli csónakosban játszott szerepemhez is, ahol királylányként az volt az egyetlen álmom, hogy feljussak a

Tompagábor Kornél

Rákász Judit

Dóra-Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

5.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Katona József-díjas kecskeméti színészházaspár Jövôre veled itt Danyi Judittal és Hegedûs Zoltánnal

Ismét együtt lép színpadra egy kétszereplős darabban az ismert kecske­mé­ti szí­ né s z ­­h á z a spá r, Danyi Judit és Hegedűs Zoltán. Az előbemuta­ tók nagy sikert arattak, a kamaraszínházi bemutatóra pedig néhány nappal azután került sor, hogy a színészházaspár átvette a Katona József-díjat, Kecskemét város legnagyobb művészeti elismerését. − Ismét kétszemélyes darabban lépnek színpadra. A három évadon át játszott Liselotte és a május sikere után ez akár szép hagyomány is lehet? Danyi Judit: – Rajtunk nem múlik! Reméljük, hogy az új darabot legalább annyira megszereti a közönség, mint amennyire szerették a Liselotteot. Minden színész számára nagy lehetőség olyan produkcióban játszani, amelyben szinte végig színpadon lehet. Számunkra különleges ajándék, hogy mindezt együtt tehetjük. Ilyen előadás volt Gyurkovics Tibor Háború hármasban című műve is, úgyhogy tényleg van benne gyakorlatunk. Hegedűs Zoltán: – Nem véletlenül a világ egyik legtöbbet játszott romantikus vígjátéka a Jövőre veled itt. A két főszereplő, Doris és George, kapcsolata futó kalandnak indul, de az első éjszakából végül kibontakozik egy különös szerelem: elhatározzák, hogy minden évben ugyanakkor és ugyanott együtt töltenek egy hétvégét. Az előadás Szerednyei Béla rendezésében 25 évet fog át, a két ember életének minden fordulatával, örömével és drámájával. − Álomszerep? H.Z.: − És komoly kihívás. George élete tele van törésekkel: problé-

mái vannak a gyerekeivel, kénytelen munkahelyet váltani, elveszíti a fiát,

aztán elveszíti a feleségét is. Vígjátékról van szó, de csak akkor lesz belőle jó előadás, ha a szereplők életének drámái is átszűrődnek. − Doris legalább ennyire összetett karakter. D.J.: − Sokszor úgy érzem, mintha nem is egy szerepem lenne. Mintha minden jelenetben új karakter bőrébe kellene bújnom. Megismerjük kedves, szolid családanyaként, akiből egyszer csak lázadó feminista lesz. De éppen ezek a változások teszik izgalmassá Doris karakterét. − Megkönnyíti, vagy éppen megnehezíti a játékot, hogy a privát életben egy párt alkotnak? H.Z.: − Semmiképp sem nehezíti meg. Ismerjük egymás rezgését, fél szavakból értjük egymást, és ez a színpadon is megkönnyíti a helyzetet. − Milyen együtt megöregedni? D.J.: − Hadd meséljem el, amit a szüleim mondtak ezzel kapcsolatban! Az előbemutatót az Udvarszínházban tartottuk nyáron, és a szüleim eljöttek megnézni. Az előadás után odajöttek hozzánk, láttam rajtuk, hogy megérintette őket. Elmondták, hogy azért sírtak, mert most megnézhették, hogyan öregszünk meg együtt, tehát olyannak láttak bennünket,

Csak kétszer vagy fiatal Nagy megtiszteltetés a Turay Ida Színháznak, hogy a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész, Bodrogi Gyula elvállalta Ron Aldridge: Csak kétszer vagy fiatal című vígjátékának megrendezését. Szerencsések azok, akik vele dolgozhatnak a társulatból úgy, mint Mikó István, Egri Márta, Hűvösvölgyi Il­ dikó, Nagy Gábor, Nyírő Bea, Boros Zoltán, Tébi Márti. Már az első próbán megkérte a fiatalabbakat,

amilyennek az életben ők már nem fognak. Nagyon megható volt… − A napokban vették át Kecskemét város legnagyobb művészeti díját, a Katona Józsefdíjat. Mit jelent ez az elismerés Önöknek? H.Z.: – Óriási megtiszteltetés. Megerősítést, hogy idetartozunk. D.J.: – 15 éve élünk Kecskeméten. Itt van az otthonunk, itt járnak iskolába a gyerekeink, idekötnek a barátaink, és legalább ilyen erős szálakkal ideköt bennünket az a szeretet, amit az emberektől kapunk. Megismernek bennünket az utcán, pedig sokszor halljuk, hogy nagyon másként nézünk ki, mint a színpadon, hiszen én csak a színházban sminkelek. H.Z.: – Ismerősök és ismeretlenek is megtisztelnek bennünket a véleményükkel, akár pozitív, akár negatív, és ez nagyon jó érzés. D.J.: – A közönség nemcsak a színházi munkáinkat kíséri figyelemmel. Sokan örülnek, és büszkék, hogy láttak és látnak bennünket a Barátok közt című sorozatban. − A városhoz való kötődés teher is lehetne egy színész számára. D.J.: – 26 évig éltem Budapesten. Ez a cikk biztos nem lenne elég, ha a különbségeket fel akarnám sorolni. Szeretünk Kecskeméten lakni, és örülünk, hogy itt nőhetnek fel a gyerekeink. H.Z.: − Tiszakécskei vagyok, Kecskeméten voltam életemben először színházban, itt varázsolt el a színház, amikor felső tagozatos diákként Ruszt-darabokat néztünk. Éltünk Budapesten, és Győrben is, de csak itt vagyunk otthon. - rákász -

Bodrogi Gyula újabb rendezése

hogy nyugodtan tegezzék, szólítsák egyszerűen Gyulának. Az örökké mosolygó Gyula „bácsi” tele van energiával, humorral és ötletekkel. Türelmes és megértő, rendezői módszere a színészi játékon alapszik. Sokszor kéri a színészeket, hogy: „Ha nem jut eszedbe, hogy mit kell mondanod, hablatyolj valamit, ne állj le, ne ess ki a ritmusból és az intenzitásból! Tartsd a feszültséget!” Próba végén viszont hamar eltűnik. Kiderült, hogy ilyenkor egy másik próbára

rohan. Gyakorlatig minden perce be van osztva, egész nap dolgozik. Soha nem látszik fáradtnak, mert ez az élete, a Színház. − Gyula bácsi, a te ötleted volt ez a darab? − Nem. Amikor erre a rendezői feladatra felkértek, már a darabbal együtt kerestek meg. − Annak idején te játszottad benne a főszerepet... − Igen, jó pár évvel ezelőtt a József Attila Színházban. A Csak kétszer vagy fiatal egy tüneményes színdarab, mégpedig azért, mert az időskori szerelmet mutatja be nagyon-nagyon mulatságosan és kedvesen. Korosabb emberek összeverődnek, mert nem akarják elfogadni, hogy már nem fiatalok. Buliznak, mulatnak, táncolnak és összekülönböznek egymással, humorral, bájjal, megható pillanatokkal fűszerezve. Szóval a második fiatalságukat élik.

Annak idején Léner Péter rendezte nekünk ezt a vígjátékot és nekem egy csomó dolog visszajött az akkori előadásból. Fel is hívtam őt telefonon és megmondtam neki, hogy elég sok mindent át fogok venni az akkori rendezéséből, mert nem nagyon lehet kilépni belőle. − Milyen a Turay Ida Színház színészeivel dolgozni? − Egy nagyon jó hangulatú, tehetséges társaság. Nagyon jó látni, ahogy napról-napra bontakozik ki a színészek egyénisége. Én úgy vagyok vele, hogy nálam a rendező segítőtárs, a művészet az a színészeké, a fontosság pedig a színészek után a közönségé, mert ők ketten játszanak együtt. A próbákon megkísérlem egy személyben a közönséget, azt a 300400 embert helyettesíteni – neveti el magát Bodrogi Gyula. − Ebben a darabban most Mikó István játssza azt, amit te korábban.

Mennyire hagyod őt kibontakozni? Tudod-e függetleníteni őt a te korábbi szerepformálásodtól? − Sőt! Nekem az esik jól, amikor ugyanazt a gondolatot, ugyanazt a helyzetet fejezi ki egészen más megjelenítésben. Ő a maga egyéniségét viszi bele a figurába. A saját színészi eszközeivel dolgozik. Én úgy éreztem annak idején, hogy ezt a darabot nekem írták, neki úgy kell érezni most, hogy neki írták. Habár a cikk a próbafolyamatok alatt készült, mire megjelenik, már be is mutatták október 12-én Budapesten, a San Marco utcai Óbudai Kulturális Központban. És hogy hogy sikerült ezt a vidám darabot megrendeznie Bodrogi Gyulának a Turay Ida Színházban? Megnézhetik 13-án is a Ferencvárosi Művelődési Központban, illetve nyomon követhetik a színház honlapján. Szabó Anikó

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Szerelem a kecskeméti Kamaraszínházban Színpadi fantázia Déry Tibor levelei alapján

Déry Tibor levelezése, illetve más eredeti dokumentumok alapján született meg a Szerelem című színpadi fantázia, amelyet í r ó -

ként és rendezőként Réczei Tamás, a kecskeméti Katona József Színház művészeti vezetője jegyez, akivel az új évad első – október 5ei – kamaraszínházi bemutatóját megelőzően beszélgettünk. − Már publikált dokumentumo­ kat használt fel a darab írásához, vagy önálló kutatásokat is végzett? − Déry Tibor hagyatékában megközelítőleg 8 ezer levél maradt meg. Botka Ferencnek, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársának köszönhetően ezek ma már bárki számára elérhetőek. Az egyik fontos

Kőszegi Ákos és Réczei Tamás rendezés közben

forrásom a börtönévek alatt, tehát 1957 és 1961 között írt, közel 400 levél volt. Persze tovább mentem: megszereztem Déry kihallgatásainak jegyzőkönyveit, sőt, elmentem az Állambiztonsági Szolgálat Történeti Levéltárába is, ahol elolvashattam a Déryről írt börtöncella-jelentéseket. Erre a három forrásra támaszkodva tudtam körbejárni a témát. − Hogyan épül fel a darab? Vél­ hetően a nézők többsége Makk Ká­ roly gyönyörű szép filmjét ismerve ül be a nézőtérre. − Ugyanazt a történetet látják majd, csakhogy én nem Déry novellájából indulok ki, hanem a valóságból. Szimultán történet lesz: a színpadon egyszerre lesz jelen az anyai otthon, ahol az idős asszony hazavárja fiát a forgatásról – úgy tudja, hogy filmet forgat −, de látjuk a vizsgálótiszt irodáját, ahol Déryt többször kihallgatják és a börtöncellát is. A történet szálai egy furcsán szimultán szövetet hoznak létre.

− Honnan jött az ötlet, hogy ilyen elmélyülten foglalkozzon a Déry ’56-os szerepvállalása utáni időszakkal? − Először nem volt tudatos választás, de minél többet olvastam Déry börtönéveiről, annál jobban éreztem, hogy közöm van ehhez a történethez. Amikor nagyon mélyen sulykolnak beléd egy elvárást, egy ideológiát, egy elvet, akkor bárhogy döntesz, nagy árat fizethetsz érte. Akár belemész, ahogy Déry is belement, akár megpróbálod visszautasítani. Ez a jelenség most is tetten érhető, és ettől valahogy közöm lett a dologhoz. Ha elvárásokba ütközöl, ha azt érzed, hogy szeretnének bizonyos véleményeket kimondatni veled, akkor is, ha te magad nem értesz vele egyet, akkor neked is közöd van ehhez a történethez. Ez történt Déryvel is. Ő belement, és a hátralevő éveit valamiféle lelki

skizofréniában élte le. Soha nem tudta megbocsátani magának azt a lelkiismeretvizsgálatot, amit megtett a börtönben. Ami akkor a túlélést jelentette számára. Rákász Judit

Kőszegi Ákos: „Láttatni akarom, s ezáltal érthetőbbé tenni” Egész nyáron forgatott, ám szeptembertől ismét a színház kapott főszerepet Kőszegi Ákos életében. A Déry Tibor levelezése alapján készült Szerelem című darabban Tibort alakítja. A bemutató előadás október 5-én volt a Kelemen László Kamaraszínházban. − Déry életének melyik szakaszát követi végig a darab? – kérdeztük Kőszegi Ákostól. − A darab 1956-hoz, illetve az azt követő évekhez kanyarodik vis�sza. Déryt a forrada-

Eugene O’Neill. Amerikai drámaíró a huszadik században. Ír ősök, távolba szakadtság, nehéz sors. Hatalmas tehetség, írói zseni, példaképe Strindberg és Ibsen. 1936-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Leányát,

lomban játszott szerepe miatt kilenc év börtönre ítélték. A darab végigköveti a bebörtönzését, a kihallgatásokat, a tárgyalást, és mindezzel párhuzamosan azt, ahogy Déry kapcsolatot tart a két szeretett nővel: Böbével, a kedvessel, aki hazavárja, és az édesanyjával, akinek azt hazudja, hogy egy külföldi filmforgatás miatt van távol, mert tudja, hogy belehalna a fájdalomba, ha rájönne, hogy a fiát lecsukták. Réczei Tamás író-rendező nem csak Déry Tibor levelezését használta fel a darab megírásához, de előkutatta a kihallgatási jegyzőkönyveket és a börtöncella jelentéseket is. Meséltem az előadásról Törőcsik Marinak, aki Makk Károly Szerelem című, költői szépségű filmjében a férjét hazaváró fiatalasszonyt játszotta. Nagyon örült az ötletnek, és nagyon érdekelte az előadás. − A börtön, az otthon, a kihall­ gatás, az anya otthona, a tárgyalás helyszínei közötti ide-oda mozgást is filmszerűen lehet elképzelni. − A rendező hivatottabb lenne, hogy erről beszéljen, de annyit talán e l m o n d h a t o k , hogy a jelenetek valóban

filmszerűen váltakoznak, érintkeznek, sőt egymásba csúsznak. Amit a filmekben vágással oldanak meg, arra Réczei Tamás megfelelő színházi eszközöket keresett. − Megváltoztatta a Déryről önben élő képet a darab? − Árnyaltabb lett a róla alkotott véleményem. Amit eddig könnyű megoldásnak gondoltam, amögött most már látni vélem mindazt a szenvedést, ami elvezetett a „kön�nyű” megoldáshoz, az önkritika gyakorlásához. Sem felmenteni, sem elítélni nem akarom Déryt. Láttatni akarom a meghurcolását, s ezáltal érthetőbbé tenni a személyiségét. − A Déry-novella és a Makk Ká­ roly-film mosdatás jelenete a megtisztu­ lás és az újrakezdés szimbóluma. Vajon tényleg lehetséges az újrakezdés? − Ez kérdés. És az sem mellékes, hogy milyen áron. Eléd tesznek egy papírt azzal, hogy írd alá, és életben maradsz. Milyen élet az? − Déry aláírta. − A darab éppen azt taglalja, milyen állomásokon keresztül jut el odáig, hogy nincs más lehetősége, alá kell írni. Ő maga fogalmazta azt a levelet. De milyen előzmények után? Meghatározó jelentőségű a törté-

nelmi háttér, de engem mégsem a politikum érdekel. Hanem az ember, akit megaláznak, szellemileg meg hurcolna k, élőhalottá tesznek a saját elvtársai egy olyan korban, a mely nek felépítésében ő maga is szerepet vállalt. Milyen ösztönök működnek ebben az emberben? Milyen reakciókat vált ki belőle mindez? Déry rendkívül intelligens, pontosan tudja, hogy mi történik vele. Törékeny, már-már feminin alkat, akit a kín darabokra tép. Szenvedés, fájdalom, megalázás, hiány – nagyon összetett feladat egy ilyen karaktert ábrázolni. Sokszor csak pár mondatunk van, hogy megteremtsük a pillanatot, amelyet láttatni akarunk a nézővel. Hol az anya és az

otthonmaradottak jelennek meg, hol a börtön, hol a

kihallgatás, hol a tárgyalás, hol az álomvilág, hol a maga által teremtett világ, ahova elmenekül. − Hány síkja van a darabnak? − Millió… ami csak akkor működik, ha a különböző síkok egymásból következnek, logikusan egymásra épülnek, egymásba fonódnak. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor nagyon izgalmas előadást láthat a közönség. - rákász -

Utazás az éjszakába Szolnokon

Oonát, a nála egyetlen évvel fiatalabb Charlie Chaplin vette feleségül. Önéletrajzi műve, az Utazás az éjszakába világhódító útra indult. Ő már nem érte meg a bemutatóját. Szolnokon a hatalmas szerepeket (O’Neill anyját és apját) Császár Gyöngyi és Karczag Barabás Botond és Dósa Mátyás

Ferenc játssza felejthetetlenül. Magát O’Neillt Dósa Mátyás, bátyját Barabás Botond alakította. Reménytelen színháznak látszik. Mégsem az. Mert egy olyan íróóriás alkotta, kinek szeretete fénye minden sötétségen átdereng, minden fagyot átmelegít. Azt a „hosszú utat”, melyet a színpadi figurák csak keresnek, de célját nem lelik, a nézők megtalálják. Ez az írózseni kezenyoma. A közönség nem dermed meg, nem fagy jéggé, de erőt kap a végén, akármen�nyire is nyomasztóak a valóság képei.

O’Neill igazsága mindent elsöpör és helyre tesz. Igazi beavatás, megrázó katarzis, amit átélhetünk a nézőtéren. (-)

Császár Gyöngyi és Karczag Ferenc

6.

7.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Szörényi és Bródy a csabai István, a királyról

A Jókai Színház – ezen a néven, állandó társulattal – hatvanadik évadát nyitotta meg az István, a ki­ rály című rockoperával. A szeptember 27-ei, pénteki premieren több mint hat perces, a szombati díszbemutató után pedig közel tíz perces álló tapssal jutalmazta a közönség a művészeket, alkotókat, köztük a két Kossuth-díjas szerzőt: Szörényi Leventét és Bródy Jánost, akik szintén a színpadon fogadták a nézők tapsait. A díszbemutatót az ilyenkor szokásos fogadás követte, a színház Vigadó termében, ahol szintén megjelent a szerzőpáros is, akiket arról kérdeztünk, hogyan tetszett a békéscsabai István, a király?

Tóth Kázmér tervezte és kivitelezte is a díszletet A Koppány egyébként énekhangilag nehezebb szerep, mint az István. Bár az István is nehéz, mert abban egy lágy középhangot bizonyos hajlításokkal egy erőteljesebb hanggal kell keverni, ami nem mindenkinek sikerül. – Összességében milyennek értékeli a Jókai Színház előadását? – A zeneszerző szemszögéből nézve a vállalható, az alsó határ, és sajnos vannak olyan előadások is, amik a vállalható alatt vannak. A békéscsabai István, a király minősége a vállalhatótól indul el és tart egészen a kitűnőig. Ebben az intervallumban

Középen Tóth Kázmér

Szörényi Levente: – Mielőtt a most látott előadásról beszélnénk, hadd ejtsek néhány szót a kolozsváriról. Abban nem csak maga az előadás volt a szenzáció, hanem az, hogy Kolozsvár főterén ötvenezer ember előtt született egy jó előadás, ugyanebben a rendezésben, ugyanezzel a műszaki technikai háttérrel, csak más szereplőkkel. A kolozsvári előadáson fedeztem föl magamnak Koppányként Vadkerti Imrét, akit a Társulatból (az ismert tévéműsorban létrejött Társulat – a szerk.) már ismertem, de most Koppányból úgy fölkészült, hogy csak tátottam a számat. Ki is jelentettem egy ottani újságnak, hogy megvan az új Koppány. Az itteni Koppányt, Szomor Györgyöt is ismertem már, de amikor ma megláttam jött a második meglepetés. Itt van, most már van két Koppányunk. Lehet dolgozni!

mozog az énekesi teljesítmény, amitől egy rockopera esetében nem lehet eltekinteni. A békéscsabai előadás azért is jó, mert bár Zsuráfszky Zoltán itteni rendezése sokban hasonlít a kolozsvárihoz, de mivel zártabb térben jött létre, sokkal tömörebb, sűrűbb, erősebb a látvány, és a közönség is sokkal közelebb van az előadáshoz, ilyenkor sokkal hamarabb kiderülne, ha valami nem jó. Zsura (Zsuráfszky Zoltán – a szerk.) hála Istennek korábbi előadásokból is beépített egy csomó elemet, így az övé egy hagyományos, úgymond klasszikus rendezés lett. – Nem nagyon akarok ebbe belemenni, de az előbbi mondatából következik, hogy a legutóbbi szegedi előadás, a szabadtérin, nem volt hagyományos. – Én se nagyon mennék bele, de ebbe a darabba eleve bele van írva

Az alkotók a fogadáson, bal szélen Zsuráfszky Zoltán

a botrány. Harminc éve mégsincs botrány körülötte, csak akkor van, ha valami egészen külső szempont vezérli a botrányt. Érdekes módon a Zsuráfszky-féle rendezésben, a kötélen behúzott magyarokra senki nem reagált, pedig benne van, és mindig is ott volt. De nem is akarok ebbe belemenni. Mit mondjon egy élő zeneszerző arra, hogy a művét már életében talán a kelleténél egy kicsit jobban komolyan veszik, komoly harcok dúlnak körülötte, és azt mondják rá, hogy „az István, a király az szent”. Talán csak annyit mondhatok, hogy csak engem ne bántsanak! Egyébként elmondtam én erről már mindent, többek között azt is, hogy a szegedi rendezésben az eredeti darab, az István, a király rockopera fel lett áldozva a rendezői oltáron. Bródy János: – Talán már nem eléggé köztudott, hogy az István, a királyt mi Leventével eredetileg nem színpadra álmodtuk, hanem egy hanglemezben gondolkodtunk. Ezért nekem minden egyes képi megvalósítása – és a színház is az – olyan, mint egy vis�szajelzés. Kicsit olyan, mint amikor az interneten meglátom a dalaimat úgy, hogy az emberek a saját képeiket fölé vágva készítenek belőle videót. Nem gondolom, hogy ennek van egy egyértelmű megoldása, de nagyon örülök, amikor az ilyen képi megfogalmazásokban itt-ott azt látom, hogy pont olyan, mint amilyet én is el tudok képzelni. Tehát a képi világ létrejötte – ami a színházban nem elhanyagolható – számomra mindig nagy élvezet. Természetesen minden előadásban van valami, ami tetszik, látom, hogy mik az általános megoldások, amikhez először mindenki nyúl, mi az, amin változtat, milyen, amikor egy szép képet hoznak létre, és persze azt is észreveszem, ha a rendező nem tud mit kezdeni egy-egy helyzettel. Itt Békéscsabán azt láttam, hogy Zsura visszatért azokhoz a gyökerekhez, ami az első megoldás volt, és mindenkiben nagyon mélyen él. A nyolcvanhármas királydombi bemutató tulajdonképpen furcsa keveréke volt egy dramatizált táncházi előadásnak és egy rock koncertnek. Az akkori koreográfus, a Tata (Novák Ferenc – a szerk.) akkoriban fedezte fel, hogy a néptánc másra is alkalmas, mint a tradicionális mozgások felelevenítésére. Zsura, aki bizonyos értelemben a Tata útját járja, már nem csak koreográfusként, hanem rendezőként állította színpadra, és hihetetlenül jó képeket talált ki hozzá. Ennek az előadásnak többek között ezek a látványok az erősségei, amiről azt gondolom, hogy nagyon sok emberben keltenek hasonló rezonanciát, hogy: „Igen, én is pont így látom, így

Bródy János, Fekete Péter és Szörényi Levente

képzelem el, amikor hallgatom a zenét”. Ilyen tekintetben ez egy nagyon jó előadás, és remélem nagyon sokáig fog műsoron maradni. Tóth Kázmér, az előadás díszlettervezője. Körülötte nem villognak a vakuk, nem hívogatják interjúkra, szerényen, csöndesen beszélget asztaltársaságával, pedig a Bródy János által megdicsért látványvilág nem kis részben az ő érdeme is. – Nem lehet könnyű feladat látványos díszletet tervezni egy olyan előadáshoz, aminek egyik főszereplője a tánc, márpedig a táncosoknak hely kell. Hogy sikerült ezt összehangolni? – Én már 2008 óta rendszeresen együtt dolgozom Zsurával, és a Honvéd Táncszínházzal. Együtt csináltuk többek között a Benyovszkyt, a Dózsát, A Tenkes kapitányát és sorolhatnám a darabokat. Tehát azért nagyjából most is tudtam, hogy mit kell figyelembe venni, milyen elvárásoknak kell megfelelni. Megbeszéltük Zsurával, hogy mint az előadásnak, a díszletnek is arról kell szólnia, hogy itt valami fölépül, konfliktusokon keresztül, de a végére egy egység, aminek vesztesek is részeseivé válnak. Ez volt az alapfilozófia, a másik fontos feladat volt olyan tereket létrehozni, ami gyorsan megváltoztatható, ezért találtuk ki István és Koppány két helyszínét, a többi az építkezésből adódott. A filozófiai építkezésen túl a gyakorlati díszletépítés és mozgatás kapcsán mindenképpen dicséret illeti a Jókai Színház műszaki-technikai dolgozóit, akik Kolozsvárott és Békéscsabán is kitűnően dolgoztak. – Fekete Péter, a Jókai Színház igazgatója és a rendező is azt mondta, hogy egy utaztatható produkció született. Mennyire volt ez szándékos? – Természetesen szándékos volt, hiszen eredetileg a kolozsvári előadásra terveztük. Úgy gondolkodtam benne, hogy egy könnyen elbontható, felépíthető, és kis költséggel szállítható díszlet legyen, és viszonylag kis helyeken is be lehessen mutatni. A díszlet egy kamionban elfér, és olyan tartósra készítettük, hogy ki is

bírja a szállításokat. – Milyen más munkákkal foglalkozik, mint díszlettervező, és mint a Scabello díszletkivitelező cég ügyvezetője? – A munkám kisebbik része az, amikor én tervezek, amit nagyon szeretek és megengedhetem magamnak, de a munkáim nagyobb része a kivitelezés. Amikor itt beszélgetünk, akkor van a Nemzeti Színházban a Vitéz lélek bemutatója, aminek a díszleteit mi készítettük, és már készülünk a következő Vidnyánszky Attila rendezte előadás, a Johanna a máglyán díszleteinek kivitelezésére is. Mellette most tervezek egy installációt, ami a történelmi Magyarország borvidékeit mutatja be, és reményeink szerint végig is járja azokat. – Milyen érzés egyszerre tervezői és kivitelezői fejjel is gondolkodni? – Igen, tőlem, mint a kivitelezést is gyakorló tervezőtől joggal elvárják például, hogy betartsam a költségvetési küszöböket. Nyilván először jön egy adott díszletről a gondolat, utána pedig annak a, költségvetésen belül maradó kivitelezői lefordítása, a szcenikusi munka. De többnyire nem csak a saját terveimet szcenírozom, a nyáron például én voltam a Szegedi Szabadtéri Színházban az Elfújta a szél szcenikusa, és most az Operettszínházban is fölkértek ugyanerre. Munkám kettősségéből adódóan az én gondolkodásom tervezőként is „közelebb van egy kicsit a földhöz”, de nyilván tőlem ezt is várják el, akik velem dolgoztatnak. A díszbemutató utáni fogadás házigazdája a Linamar Hungary Zrt. volt, az italokat az Európai Borlovagrend Dél-alföldi Legátusa, az ételeket pedig a színház Ibsen étterme biztosította Prohászka Béla Venesz-díjas, olimpiai aranyérmes mesterszakács irányításával, és a BÉKSZI Zwack József tagiskola szakoktatóinak és tanulóinak közreműködésével. Az est jó hangulatához a zenét, a dalokat a Réve Trió – Vozár M. Krisztián, Gyaraki Lívia és Leel-Őssy Gábor – szolgáltatta. Józsa Mihály Fotó: A-team/Nyári Attila

8.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Drága Gizám! Veszprémben

Örkény újratöltve

Palásthy Bea és Meszléry Judit

A Drága Gizám! című kétszemélyes játékot tűzte műsorára a Veszprémi Petőfi Színház október 10-től a LatinovitsBujtor Játékszínben. Örkény István Macskajáték című kisregénye alapján a darabot Berényi Gábor Jászai-díjas, Érdemes művész állította színpadra a Jászai-díjas, Érdemes művész Meszléry Judit és a Déryné- és Domján Edit-díjas Palásthy Bea főszereplésével. Örkény István Macskajáték című tragikomédiájának eredeti bemutatója 1971. január 15-én volt a szolnoki Szigligeti Színházban. Néhány héten belül műsorára tűzte a Pesti Színház, majd a páratlan sikersorozat nyomán évek alatt meghódította a világ színpadait. (A Játékszín 1985-ös előadása volt a 100. színházi premier.) A mű diadalútja azóta is töretlen. A Drága Gizám! 2001-ben a színházi bemutató harmincadik évfordulóján került színre először. A rendező Berényi Gábor az eredeti kisregény-változathoz tért vissza, Örkény István sorain nem változtatott. A kétszemélyes játék a zseniális alkotást eredeti, új fénytörésben tárja a nézők elé.

Berényi Gábor. Meszléry Judit szerint nem csak az eltelt idő, hanem a letisztultság felfedezése is hozzájárult ahhoz, hogy más előadást láthatnak a nézők, mint 2006-ban. Az élnivágyás és élni tudás ott van minden leírt és kimondott sor mögött, még a legtragikusabb helyzetben is. Egy boldogságbomba ez a mű számomra. Mondhatni egy összefüggő mondattá alakult bennem a darab. Az ember érettebb, megfontoltabb, mint hét éve és ez talán meglátszik majd a játékán is hangsúlyozta Meszléry Judit. Pa lá st hy Bea úgy fog a l m a z ot t , hogy alapjaiban más produkció

Parádés, ezerszínű játék-lehetőség két kivételes tehetségű színésznőnek. A darabot 2006-ban Veszprémben is bemutatták Palásthy Bea és Meszléry Judit főszereplésével. Most a nagy magyar író előtt tisztelegve a Petőfi Színház ismét műsorra tűzi az előadást a LatinovitsBujtor Játékszínben. Nem a hét évvel ezelőtti veszprémi előadást másoltuk le, ismét elindultunk az úton és egy új, sokszínű, karakteres, érett produkció született, köszönhetően a két remek színésznőnek, akik rengeteg dolgot fedeztek fel önmagukban és a műben is. Bölcsességük, tapasztalatuk a játékukban is megmutatkozik. Meszléry Judit annyi minden tud az életről, hogy az csoda, eszköztárának gazdagsága pedig igazán páratlan. Palásthy Bea három szerepben is látható, öröm volt nézni, ahogy ezeket a feladatokat megoldja, amint vált egyik figuráról Meszléry Judit a másikra mondta

Drága Meszes! Meszes, azaz Meszléry Judit a büfénél állt és szendvicset majszolt. Szája szélén kis zsemledarabok. A morzsák a földre hulltak. Életdarabként. Néztem őt. Hosszan. Meszes pedig mosolyog. Ráncai, amikért nagyon megdolgozott, még inkább karizmatikussá teszik. Lehet így is mondani azt, hogy ő lehagyta az időt. Durvábban: nekiment a sorsának. A szabályoknak. Felvállalva ennek jó és rossz oldalait. Balhékat, botrányokat, nagy vereségeket, emlékezetes győzelmeket. Mint mindig, születése óta. Dacosan, gyengeségeivel, erényeivel együtt. Különcként, ösztönemberként. Meszes nem játszik a színpadon. Ő maga a szerep. Az élet. Ami azon túl történik, az már hinta. Le és fel. Élet és halál. Pokol és menny. Meszes 72 éves. A színész addig él, míg feladata van. Neki most megint van valami, amiért érdemes felkelni. Amiért a ráncok erdejében is meg lehet mutatni az őserőt. Meszes él! Varga Róbert

született, mint hét esztendeje, például azért is, mert most három szerepet: Gizát, az Egerkét és Ilust is megjeleníti a színpadon, 2006-ban csak Orbánnéról és Egérkéről szólt ez a színpadi játék. Megtiszteltetés számomra, hogy olyan óriási színházi tapasztalattal rendelkező alkotókkal dolgozhatok együtt, mint Berényi Gábor és Meszléry Judit. Termész etesen, változott az előadás,

hiszen mi is változtunk, ment velünk előre az idő, sok új dolgot éltünk át, ennyi idő után másk é p p hat ránk a mű is. Remélem, mindezt tartalmasan sikerül megmutatnunk a közönségnek ecsetelte Palásthy Bea. V. R.

„Ennek az előadásnak briliánsnak kell lennie”

Magasra tette a mércét a kecskeméti teátrum: minden idők egyik legtöbbet játszott, méltán világhírű operettjével kezdte az új évadot a társulat. Kálmán Imre Marica grófnőjét ismerik Párizstól Moszkváig és Tokiótól Bécsig. De vajon milyen lett a kecskeméti előadás? – erről kérdeztük Károly Katit, a kecskeméti Katona József Színház zenei vezetőjét. − Lehet még újat mondani a nézőknek a Marica grófnőről? − Azt gondolom, hogy igen, és a kulcs éppen a darab népszerűségében rejlik. Ugyanis az idők folyamán, a rengeteg előadásnak köszönhetően, egy sor olyan megszokás alakult ki a darab zenei játékmódjában, amely eltér a szerző eredeti szándékától. Nagy

Marica grófnô - Kálmán Imre legendás operettje Kecskeméten

Viktor rendezővel, valamint Drucker Péter és Látó Richárd karmesterekkel úgy döntöttünk, megpróbálunk a Marica grófnőre úgy tekinteni, mint egy számunkra ismeretlen operettre. Szerencsére Kálmán Imre bőséges jegyzetekkel látta el a kottákat, tehát minden információ a rendelkezésünkre áll az alkotó eredeti elképzeléseiről. − Finomságokról, árnyalatnyi különbségekről van szó, amelyeket elsősorban a szakemberek értékelnek, vagy a közönség számára is nyilvánvaló lesz, hogy a kecskeméti Marica grófnő más, mint az eddig hallottak? − Mivel a nézők többsége nem ismer tucatnyi Marica grófnő rendezést, számukra valószínűleg nem lesz szembetűnő a különbség. „Csak” annyit vesznek észre, hogy ez egy remek előadás.

− Milyen volt a próbafolyamat? − A színészek számára az egyik legfontosabb feladat az volt, hogy az éneklést, a táncot és a prózát megfelelően összehangolják. Nagyon komoly koncentrációt igényel, hogy jól osszák be az energiájukat, és mindenben tudásuk legjavát mutassák. Az operettet szokás könnyű műfajnak nevezni, de valójában nagyon is nehéz. Hiszen mindent jól kell csinálni, ráadásul könnyedén, magától értetődő természetességgel. Ez egy olyan mű esetében, amelyben a főszereplőknek operaénekesi szintű feladatot kell megoldani, nagyon komoly teljesítmény. − Annál is inkább, mivel a Marica grófnő szinte minden dala óriási sláger. Könnyű csalódást okozni. − Ennek az előadásnak briliánsnak kell lennie ahhoz, hogy élvezzék a nézők. − És briliáns lett? − Nagyon remélem! Sokat dolgoztunk érte. − Az évad további részében milyen zenés előadások következnek?

− A Marica grófnő bemutatója után másfél héttel, október 9-én tartottuk mesemusicalünk, a Lúdas Matyi premierjét. Igazi családi előadás, amelyet gyerekeknek és szüleiknek is ajánlunk. Nagyon izgalmas bemutató következik november közepén: Cseke Péter rendezésében láthatja a közönség Peter Buckman Most mindenki együtt! című darabját, amely egy rézfúvós együttesről szól. Az előadás érdekessége, hogy mind a 14 közreműködő színész kezében lesz egy-egy rézfúvós hangszer. − Kellék? Vagy rendeltetésszerűen használják is őket? − Ez legyen meglepetés… Az évad zenés előadásaira visszatérve, decemberben folytatjuk a Zenél az erkély sorozatunkat: idén Rossini Hamupipőke című operáját mutatjuk be Hamucipőcske címmel, kicsit rövidítve, a balett-kar közreműködésével, gyerekek számára is élvezhető módon, remélve, hogy a tavalyi Varázslatos fuvolához hasonlóan, idén is sok felnőtt lesz kíváncsi az operaelőadásra. Az évad zenés előadásai

kapcsán a bőség zavarával küzdök, hiszen a zene sok prózai darabban is jelen lesz. Példaként említhetem Bíró Kriszta nőNyugat című darabját vagy az első kamaraszínházi bemutatónkat, a Déry Tibor levelezése alapján Réczei Tamás által írt Szerelem című színpadi fantáziát, amelyhez barokk jellegű áriákat írt Drucker Péter, s amelyet én fogok énekelni. − Eredetileg énekesként kezdte a pályáját, s most zenei vezetőként egyik feladata, hogy betanítsa a produkciók zenei anyagát. Ha úgy alakulna, bármelyik női szereplő helyére be tudna ugrani? − Elvileg igen, hiszen ismerem mindenkinek a szerepét. De erre még nem volt példa, és remélem, nem is lesz rá szükség. − A teátrum zenei vezetője számára komoly elismerés, ha a színházában sok a zenés produkció, sőt, a prózai darabok egy része is zenéssé válik. − Remélem, hogy katalizátor lehetek ebben a folyamatban, hiszen nagyon jó és fontos, hogy a zene mindenhol jelen legyen. Éppen úgy, ahogy az életünkben. Rákász Judit

9.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

A veszprémi sikerelôadás a Nemzetiben

Agónia katartikusan Gáspár Tibor és Kéri Kitty

Katartikus, lenyűgöző, székhez szögező, többek között ezekkel a szavakkal jellemezték a nézők a Veszprémi Petőfi Színház Agónia című előadását a LatinovitsBujtor Játékszínben. A Miroslav Krleža művéből készült előadást Dömölky János rendezte, főbb szerepekben Kéri Kitty, Gáspár Tibor és Oberfrank Pál látható. A produkció novemberben a Nemzeti Színházban vendégeskedik.

Dömölky János rendező az előadás sajtónapján elmondta, hogy nem változtatott a darab eredeti szövegén, úgy gondolja, hogy az író célja egy hangulat, érzés rögzítése és továbbadása az utókornak erre igazán csak az eredeti szöveg lehet alkalmas. A társulatról elárulta: nagy lutri volt számára az, hogy Kéri Kittynek adta Laura szerepét, a művésznő munkásságát ugyanis kevésbé ismerte. Azóta azonban kiderült számára, hogy ez a döntése bizonyult az egyik legjobb húzásnak a darabbal kapcsolatban. Ahogy megfogalmazta: Kitty gyönyörű nő, kiváló színész és rendkívül okos, e három tulajdonság pedig együtt elengedhetetlen Laura hiteles eljátszásához.

Kéri Kitty a bemutató előtt többek között arról beszélt, hogy Laura megformálása nem áll távol tőle, mert a közel évszázados történet ellenére a karakter ugyanazokkal a problémákkal szembesül, amivel mi is: felbomlott egy évtizedeken át működő rendszer az Osztrák-Magyar Monarchia , és az ezt követő években átalakul a társadalom: valaki felemelkedik, valaki lecsúszik, és a többség nem találja a helyét, meg kell küzdenie azzal, hogy a történelem mindent felülír, minden, amiben gyerekkorunk óta hittünk, amit magunkról gondoltunk, hazugságnak bizonyul. Gáspár Tibor szerint ma is nagyon aktuális az előadás, az akkori világ hasonlít a mai felbomló társadalomhoz. Az általa játszott báró egy talajvesztett ember, aki a régi ideológia szerint akar élni, de az már nem lehetséges számára. Többek között ezért is menekül a halálba. Oberfrank Pál a teátrum igazgatója Ivan Krizovec ügyvéd szerepét formálja meg a darabban. Az Agónia kiváló lehetőség arra, hogy megérezzük azt a nagyságot, amit Miroslav Krleža képviselt az irodalomban. Ez a történet tulajdonképpen egy szerelmi háromszög. A lecsúszott katonatiszt nem tud a régi módon élni, kimegy a lába alól a talaj. Az ügyvéd ebben a szerelmi háromszögben a nő szeretője, a férj védőügyvédje, ám ez csak a felszín. A mélyben ott van a monarchia szétesése, az emberek elle-

hetet lenü lése, amikor rájönnek, nem lehet úgy élni, mint eddig. Gazdag, sokrétű előadás, sűrű, izgalmas történet ez. A megyei lap kritikusa így ír az előadásról: „A nézők szó szerint besétálnak a darabba és helyet foglalnak benne. Olyan közel ülünk a színészekhez, hogy látjuk minden arcrezdülésüket. Szép teljesítmény, az alkotói érettség jele ezeknek a nehéz szerepeknek a megformálása, belső erő kell hozzá, hogy áthozzák Krleža barokkos mondatait, nagymonológjait a szöveglabirintusokon. Kéri Kitty tisztán, eszköztelenül játszik, olyan, mint ahogyan a szerző elképzelte: „őszinte, nyílt és természetes, mélységesen reflexív, minden mesterkéltség és rafináltság nélküli jellem”. Oberfrank Pál Krizovec doktora szerethető opportunista, aki ragyogó szónokként egyik pillanatban ezt mondja, a másikban meg már a szöges ellentétét, ahogyan éppen az érdekei kívánják. Gáspár Tibor Lenbach bárója intelligens, luciferi jellem. Eladta a lelkét az ördögnek és ezt a szituációt a legmélyebben kiélvezi. Az előadás első jelenetében lecsukja a zsebórája fedelét és megkezdődik a visszaszámlálás. Felhajtja a fekete leplet a tükörről Laura

Kéri Kitty és Oberfrank Pál

divatszalonjában, belenéz, pofonüti magát és kölnivizet önt a saját fejére. „Van-e olyan kölnivíz a világon, ami lemoshatná rólunk ezt a gyalázatot?” – kérdezi jóval később, miközben pontosan tudja a választ. Terescsik Eszter Petrovna grófnéja, Tóth Loon koldusa és Péti Krisztina szolgálólánya miniatűr remeklések. Több szempontból is jó, hogy műsorra tűzte a Petőfi Színház Krležat, hogy csak a legfontosabbat említsem: nagy európai író, kiváló emberismerettel, erős drámai kifejező erővel és történelmi tudattal. Ideje (újra)felfedezni.” V. R.

Harmonikusan európai, szenvedélyesen hazafi

Miroslav Krleža horvát író születésének 120. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt a Veszprémi Petőfi Színházban. A tárlatot Dömölky János Kiváló és Érdemes művész, Balázs Béla-díjas rendező ajánlotta a látogatók figyelmébe. Az ünnepségen részt vett Gordan Grlic Radman budapesti horvát nagykövet.

Az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) kiállítása Miroslav Krleža életművének magyar vonatkozásait és itthoni fogadtatását mutatja be, különös tekintettel a Glembay-drámatrilógia (Glembay Ltd, Agónia, Léda) korábbi nagy sikerű magyar előadásaira. Oberfrank Pál, a teátrum igazgatója rövid köszöntőjében többek között arról beszélt, hogy nagy ünnep az intézmény számára ez a kiállítás. Az író születésnapi jubileuma alkalmából a veszprémi színház élére állt annak, hogy Miroslav

Krleža csodálatos életművét itthon is ápolja és életben tartsa. Ezért tűzte műsorára a teátrum az Agó­ nia című drámát, amellyel nyáron Zágrábban vendégszerepelhetett a társulat. Az író előtt tisztelegve pedig az Országos Széchenyi Könyvtár kamara-kiállítása nyílhat meg az intézményben. Dr. Boka László az OSZK tudományos igazgatója elmondta: a mostani tárlat a világhírű horvát író halálának harmincadik évfordulójára készült el 2011-ben, s a következő év nyarán Balatonfüreden vendégeskedett, most pedig nagy örömmel hozták el az anyagot Veszprémbe. Ahogy megfogalmazta: Krleža minden műfajban maradandót alkotott, nagy író, óriási gondolkodó volt, vívódó lélekkel. Életműve a XX. század egyik legjelentősebb európai teljesítménye. Az ünnepségen Némedi Lajos, Veszprém alpolgármestere hang-

súlyozta: a város büszke arra, hogy egy ilyen nagy jelentőségű megemlékezésnek adhat otthont a színház, s ez tovább erősítheti a kulturális kapcsolatokat. A rendezvényen megjelent Gordan Grlic Radman budapesti horvát nagykövet, aki hangsúlyozta: a magyar-horvát kulturális és történelmi kapcsolatok erősek és az együttműködés a jelenben is folytatódik. Ezért is örül annak, hogy Veszprémben is megemlékeznek a kiváló íróról és ez mind hozzájárul ahhoz, hogy Krleža művei, alkotásai újra felfedezhetőek legyenek a magyar közönség számára. A kiállítást Dömkölky János nyitotta meg. A rendező úgy ajánlotta a látogatók figyelmébe a tárlatot, hogy Miroslav Krleža harmonikusan európai és szenvedélyesen hazafi volt. Kiváló, nagy személyiség, aki tiszteletbeli magyar klasszikussá vált.

A megnyitón közreműködött Nag yheg yesi Zoltán, a Veszprémi Petőfi Színház színművésze, valamint Veres Györgyné Petrőcz Mária a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola énektanára, akit zongorán kísért Gáspár Dávid. Az ünnepség után a kiállítás kurátora Mann Jolán és a szerkesztője Sudár Annamária mutatta be a tárlatot az érdeklődőknek. (-)

10.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Két úr szolgája klasszikusan Goldonival és kilencezer bérletessel indult a soproni évad

Elérte a kilencezret a Soproni Petőfi Színház bérleteseinek száma, ez mintegy 50 százalékos növekedést jelent az elmúlt évadhoz képest jelentette be a Két úr szolgája című komédia premierje előtt Pataki András, a teátrum igazgatója. Az ősz első premierje a nagy klasszikusok évadában október 5-én volt.

Pataki András elmondta: a felnőtt bérletesek száma is emelkedett csaknem húsz százalékkal idén, a gyermek és ifjúsági közönség, valamint az óvodás korosztály pedig olyan mértékben

A debreceni Csokonai Nemzeti Színház lapzárta után, október 18-án mutatja be Szabó Magda: Régimódi történet című darabját Csikos Sán­ dor Jászai-díjas, érdemes művész rendezésében, a Munkácsy-díjas Gyarmathy Ágnes díszletei között és jelmezeiben. A szereplők: Kubik Anna, Garay Nagy Tamás, Edelényi Vivien, Szalma Noémi, Ágoston Pé­ ter, Sárközi-Nagy Ilona, Újhelyi Kinga, Dánielfy Zsolt, Oláh Zsuzsa, Szűcs Kata, Wagner Lajos, Szanyi Sarolta /Orosz Csenge, Bakota Ár­ pád, Miske László, Olt Tamás, Varga Klári, Bódi Marianna, Molnár Ma­ rianna, Vranyecz Artúr, Mercs János, Prohászka Ildikó, Bai Zsuzsa, Kóti Árpád, Vaszkó Bence, Vékony Anna, Lévai Tünde, Marjai Magdolna. Ízig-vérig debreceni történetet mesél el Szabó Magda a Régimódi történet című regényében, felelevenítve saját családjának, elsősorban édesanyjának múltját. A hagyományhoz való viszony generációs kérdéseit feszegető művet az a Csikos Sándor állítja színpadra, aki az írónő legkedvesebb debreceni színésze-rendezője volt.

lesz jelen a színház életében, amelyért csak köszönet jár a soproni és környékbeli oktatási intézmények vezetőinek, a pedagógusoknak. Katona Imre rendező aki újrafordította a darabot többek között arról beszélt, hogy klasszikus commedia dell'arte stílusban mutatják be a művet. Szerinte Goldoni darabot csak

akkor érdemes bemutatni, ha rendelkeznek hozzá megfelelő szereplőkkel, s főleg, egy jó Arlecchinóval. Ez most ebben a társulatban adott. Arra a kérdésre, hogy mit üzenhet a mának ez a komédia, a rendező úgy fogalmazott: a mű azt jelenti most is, mint amikor íródott, hogy élni jó és szeretni kell az életet, az embert. Az előadás főszereplőjePapp Attila eddigi pályafutásának legnagyobb kihívásának tartja, hogy ő formálhatja meg Arlecchinót, aki ravasz kisember, nem akar semmi rosszat, csak állandóan éhes és ezért sok galibát okoz, de mindig megússza a bajt. Hangsúlyozta: nehéz feladat volt mindenki számára a commedia dell'arte rendszerében létezni, mozogni, s merni átadni magukat a stílusnak, a figuráknak. A produkció-

ban a kaposvári egyetem színész szakos hallgatója, Pilnay Sára játssza Beatricet, akinek férfiruhába is kell bújnia a darabban, többek között azért,

hogy megkeresse szerelmét. Mint mondta, nem volt könnyű számára ezt a kettős szerepet megformálni, különösen a hangszínváltások miatt. Meg kellett találnia azokat a határokat, amikor még nem válik mindez túlzottan harsánnyá. A további szerepekben Molnár Anikó, Szlúka Brigitta, Horváth Andor, Savanyu Gergely, Ács Tamás, Horváth László, Sárdy Zoltán, Czár László, Balogh Fanni, Madár K. Zoltán látható. A zenész Papp Gyula, a díszlet- és jelmeztervező Laczó Henriette, a koregráfus Demcsák Ottó. V. R. Fotó: Torma Sándor

Arlecchino mindörökké Átszakítani korlátokat. Utazni a végtelenbe, felfedezni magunkban

a bohócot, amely ott ugrál a szívünkben, csak nevet és nevettet. Ezt tette most bravúrosan Papp Attila Arlecchino szerepében a Két úr szolgája című előadásban Sopronban. Gombhoz a kabátot vagy kabáthoz a gombot. Állandó kérdés ez egy színházban. Milyen darabot is válasszon a teátrum vezetése, hogy megfeleljen a nézői igényeknek, a színház szakmai küldetésének és a társulat erejéhez. Magyarán, akad-e olyan szereplőgárda, amely el tudja játszani a kiválasztott darabokat. Mert, csak akkor szabad a Rómeó és Júliát vagy a Hamletet bemutatni, ha van egy színházban Rómeó, Júlia és Hamlet. A Két úr szolgája is ilyen darab. Goldoni klasszikusa egy igazi szolga, egy kópé, azaz most Arlecchino nélkül nem tűzhető műsorra, mert elveszik a mű ereje, sodrása. Katona Imre rendező is tudta ezt, s már egy évvel ezelőtt jelezte Pataki András igazgatónak, Papp Attila és a Két úr szolgája egymásért kiált. Összetartoznak, illenek egymáshoz, mint a kabát meg a gomb. Ezért is tűzte

Debreceni Régimódi történet Találkozások és alkotótársak

Szerencsés találkozás volt Csikos Sándor rendezőé és Gyarmathy Ágnes díszlet- és jelmeztervezőé. Valódi alkotótársakként, azonos gondolkozás mentén kezdtek hozzá a munkához. Az alkotói folyamatról, a közösségi munka fontosságáról így nyilatkoztak:

Csikos Sándor: – Szabó Magda személyes találkozásaink alkalmával sokat mesélt családjáról, különösen amikor a Kígyómarás rendezésére készültem. S most, hogy ismét kezembe vettem a regényt és a darabot, elevenen és hitelesen jelentek meg előttem a dédnagymama, a nagyszülők, a nagynénik. Szerencsés találkozásom volt Gyarmathy Ágival, azonos gondolkozás mentén kezdtük el a közös munkát. Neki remek képessége van arra, hogy díszletben,

jelmezben megidézzen egy kort ‒ ugyanakkor maivá is tegye. Nagy vonalakban egyet értettünk az előadás stílusát illetően. Az első benyomáshoz veszélyes ragaszkodni, ez bemerevít. Egy jellem, egy jelenet megalkotása hosszadalmas és bonyolult feladat. Nem tudtam, nem tudtunk mindent előre ‒ a színész kollégákkal közösen munkáltuk ki az előadást, igazi alkotótársak voltak. A Régimódi történet realista-költői színházat igényel, a cselekmény a dialógusok folytán bomlik ki, nagy jelentősége van az elmondott és az el nem mondott szónak, annak, amiről hallgat, amire gondol a színész. Szeretettel ajánlom az előadást a debreceni nézők figyelmébe, hiszen itt járunk a Piac és a Kismester ‒ mai Bethlen ‒ utcán, a Svetits vagy a Dóczy előtt, és talán felidéződnek családunk alakjai

is. Az előadás stábját elvittem a Nagytemplomba és a Református Kollégiumba, mert a nemrég ideérkezett kollégáknak is fontos volt megérteniük, hogy mit jelent a szó: Debrecen. Gyarmathy Ágnes: – A Régimódi történet nagy feladat és nagy kihívás volt számomra, ami alaposan megmozgatta a látványtervezői agyamat. Külön örömöt jelentett, hogy egy olyan darabhoz kért fel az általam színészként és rendezőként is jól ismert Csikos Sándor, amelyhez korábban nem terveztem sem díszletet, sem jelmezt. Olyan sok munkám volt az elmúlt évtizedekben, hogy ez örömteli ritkaság. Nagyon jól esett, hogy szeretettel fogadtak a színházban, visszajelzés volt az évekkel ezelőtti munkáimról, ezek szerint jó szívvel emlékeztek rám a kollégák. Szeretem ezt a művet, és

most műsorára a soproni színház a komédia klasszikusának művét, klasszikusan, commedia dell’ arte stílusban. A közönség pedig láthatja, Katona Imre nem tévedett. Papp Attila olyan kiemelkedő teljesítményt nyújt az előadásban, amelyről még a legínyencebb színházrajongók is csak elismeréssel szólnak. Papp Attila az örökké éhes és galibákat okozó szolga szerepében olyan, mint egy száguldó gyorsvonat. Utazhatunk vele Goldoni világába. Önfeledten komédiázik, könnyedén mozog, szárnyal a szerepében, akrobata mutatványokat végez a színpadon, motorként viszi tovább a társait, akik egytől-egyig szintén kitűnőek az előadásban. Arlecchinoból azonban csak egy van a színpadon. Papp Attila megugrotta élete eddigi legnagyobb szakmai magasságát. Igaz, ezért nagyon megdolgozott, kemény próbaidőszakon van túl, előadásonként több kilót fogy, maszkjából pedig csorog a veríték. Akár a mi nevetéseink bohócos könnyei is lehetnek ezek. A végtelen színházi térben, amikor a kabát nem volt nagy számára, amikor a gomb csak hozzá illik, amikor ő lehet a szerep. Arlecchino mindörökké. (V.R.)

fontos számomra, hogy magam is egy tősgyökeres debreceni darabbal térek vissza Debrecenbe. Tetszik Csikos Sándor bátorsága, miszerint kiemeljük a Szabó Magda-darabot annak naturalizmusából, majd az általam tervezett látványvilággal ‒ a bútorokon és a korhű jelmezeken keresztül ‒ visszaemeljük az egészet egyfajta szürnaturalizmusba. Szeretni kell a régi Debrecent, ami jelen lesz a vetített nagy montázsokon, melyeket kiváló as�szisztensemmel, Nagy Szilvivel közösen készítettünk. Azt gondolom, hogy ez egy újfajta megközelítése a Régimódi történetnek, mivel nincsenek ajtók, ablakok és kilincsek, vagyis olyan nagyon naturális tárgyak, melyek adódnának a darabból. Viszont a jelmezek utalnak a korra, hiszen a közönségnek meg kell adni azt a biztonságot, hogy a húsz évet felölelő cselekményben hol is járunk. Forrás: a Csokonai Nemzeti Színház honlapja

11.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Csabai Csörte és Mennyei Társulat a Nemzetiben

Gulyás Attila és Kara Tünde

Attila és Liszi Melinda főszereplésével. Brestyánszki Boros Rozália darabVidnyánszky Attila a budapesti Nemzeti Színház új igazgatója prog- ja a sikeres békéscsabai előadássororamjában lehetőséget kíván adni ar- zat, a pécsi Országos Színházi Találra, hogy a vidéki színházak is meg- kozó (POSZT) Off-programja, egy mutatkozhassanak a fővárosban, a eredményes vajdasági turné és több nemzet színházában. A vendégjáté­ fővárosi színház (Thália, RAM Cokok sorában az elsők között szerepel losseum), valamint  a Magyar Televíoktóber 30-án, a Békéscsabai Jókai zió felvétele  után egy napra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Liszi Melinda Színpadára költözik. A Csörte egy kön�nyed, szórakoztatónak tűnő előadás mély társadalmi üzenettel: zenetánc-show és a kőkemény valóság egy színpadon. A szabadkai kortárs szerzőnő, Brestyánszki Boros Rozália darabja 2010-ben született meg a Magyar Drámaíró Versenyen, s ezt bővítette, dolgozta át egy két felvonásos előadássá. Generációk, egymástól végzetesen eltávolodott viSzínház Csörte című produkciója. lágok találkoznak össze pillanatokra, Az előadást Fekete Péter rendezte, és mennek el könyörtelenül, tehetetKara Tünde, Katkó Ferenc, Gulyás lenül egymás mellett. Álom és valóKatkó Ferenc

szépségről szól Fekete Péter hatásos rendezése.” (Apáti Miklós, Magyar Hírlap) „Brestyánszki története, helyszínei és karakterei mindannyiunk számára ismerős és valamennyiünkben ott élő történetek, helyszínek és karakterek. Magunkon nevetünk, magunkat sajnáljuk és a magunk kis álmait, vágyait ismerjük fel. Nem beszél mellé és nem rágja a szánkba a mondanivalót, nagyon jól ismeri álmainkat, gyengéinket. Fekete Péter pedig (ne feledjük, végzett bűvész), pontosan tudja hogyan kell elvarázsolni, majd mikor már védtelenül elengedte magát, jól belegyalogolni

ság olykor összekeveredik, a realitást felváltja a szürreális. A speciális technikai elemek, a látványtechnika különleges atmoszférát teremt egészen a légypapíros kocsmától a show fényes, csillogó gazdagságáig. Kritikarészletek az előadásról: „Senki nem tud senkibe kapaszkodni. Mindenkinek magára hagyottan dől össze a saját világa, miközben a külvilág is zűrzavarosan lepukkant. Ott maradnak totális reménytelenségben a szereplők, akikben kénytelenek vagyunk magunkra ismerni.” az ember lelkébe, csak, hogy érezze, van még lelke, amibe néha jól esik, (Bóta Gábor, Népszabadság) „… a műKara Tünde és Liszi Melinda vésznő [Kara Tünde] úgy ad elő egy népdalt, hogy egyszerre bugyog föl a fáradtság, a szomorúság és a szépség. Mert igazából erről, a hiábavaló fáradságról, a megélt szomorúságról, az áhított

ha belegyalogol valaki.” (Kovács Attila, Békés Megyei Hírlap) A Mennyei Társulat is a Nemzetibe megy A hatvanadik évadába érkezett Jókai Színház nem „csak” egy előadással mutatkozik be a Nemzetiben, hanem a közelgő 60. alapítási évforduló jegyében ott mutatja be Mennyei Társulatát. A Mennyei Társulatba azon színművészek és színházi szakemberek kerülhetnek be, akik munkásságukkal, hosszú éveket felölelő szakmai múltjukkal meghatározóan kötődtek a Jókai Színházhoz, annak arculatát, művészi munkáját formálták, alakították, akik személyiségükkel és szaktudásukkal példaként szolgálhatnak Gulyás Attila újabb színházi generációk felne v e lé s é he z , illetve a helyi tiszteleten túl országos szakmai elismerést is kiváltottak. Példaként említsük meg Gálfy László Já sza i-díja s szín művé szt, aki évtizedeken keresztül volt a színház művésze, rövid ideig igazgatója, és akinek nevét a Gálfy Gyűrű Díj is őrzi. A csabai Men�nyei Társulat tagjainak fotóiból a Nemzeti Színházban a Csörte előadás előtt időleges kiállítás nyílik, amelynek állandó helye a  Jókai Színház  előcsarnokában lesz. J. M. Fotó: A-Team

A kihívások embere

Basselné Járási Ági a Gyôri Nemzeti Színház új fodrásztár-vezetôje

Budai Zsófi frizurája készül a Salemi boszorkányokhoz

A győri színháznak nagy szerencséje volt. Basselné Járási Ági, a Miskolci Nemzeti Színház fodrász− és sminkmestere, annak érdekében, hogy családtagjai földrajzilag közelebb kerülhessenek egymáshoz, Győrbe költözött. Ági 10 éven keresztül vezette a miskolci színház fodrásztárát. − Nehéz döntés volt a költözés? − Nagyon könnyű volt, pedig egyik pillanatról a másikra kellett elhatározni magunkat. Régóta szerettem volna, ha közelebb kerülünk a fiamhoz és Linzben élő családjához. Megkérdeztem, hogy az elkövetkezendő időszakban, ha lesz hely a győri fodrásztárban, akkor jöhetnék-e. Forgács Péter igazgató már másnap felhívott, hogy jönni is kellene. (Mészáros Józsefné Tupi ebben az évad-

ban nyugdíjba vonult). Aztán, mint egy lavina, jött is a költözködés. − A győri színházban nagy örömet okozott, hogy kétféle szaktudás birtokában érkeztél. Melyikkel foglalkoztál előbb a sminkkel, vagy a fodrászattal? − Először fodrász voltam, ahogy mindenki, én is így csöppentem a színházi fodrászatba. Ott aztán sokáig tanultam a színházi fodrász szakmát, aztán ezzel együtt az idősebb kollégáktól a sminkelést, vagy a maszkolás tudományát is. Ahogy a szükség hozta, bajuszok, szakállak, parókák elkészítésének módszereit is elsajátítottam. Mindezeket munka közben folyamatosan tanultam meg. Később rendes sminkiskolába is jártam, később fodrászmester és okleveles sminkes lettem. − Létezik színházi fodrászképzés? − Állami képzés nem létezik, csak magánúton lehet ilyesmit tanulni, tudomásom szerint egy helyen lehet színházi fodrásznak tanulni. Valójában az a fontos, hogy az ember nagyon szeresse a színházat, aki nem vonzódik hozzá, az ebben a szakmá-

ban nem marad meg. − Te miért kezdtél bele? − Úgy kezdődött, hogy nem is akartam fodrász lenni. Tanárnőnek készültem, de az nem sikerült, szakmát kellett keresnem. A pályaválasztási tanácsadó könyvet lapozgatva böktem rá a fodrászra, iskolába mentem és az ország egyik leghíresebb mesteréhez kerültem, aki egy év után ki is jelentette, hogy belőlem soha nem lesz fodrász. Aztán a második év végére összeszedtem magam, tanulóversenyeket nyertem, bekerültem a Borsod Megyei Fodrász Szövetkezet országos csapatába, évekig versenyeztem. A végén csak fodrász lett belőlem. A színház azonban már gimnazista korom óta vonzott, minden előadást megnéztem, amit csak el lehetett érni. Mindent kívülről tudtam, ismertem még az énekkar, tánckar tagjait is. Akkoriban járt hozzám egy öltöztető néni, akinek sokat rágtam a fülét, hogy szóljon nekem, ha lesz hely, mert mindenképpen szeretnék bekerülni a színházba, egyszer csak eljött az én időm, így jutottam be. − Miben ragadható meg a színházi és civil fodrászat különbözősége?

− Amikor színházban dolgozunk, akkor egy-egy előadás karakterarcait kell megalkotni, itt a rendezővel, a jelmeztervezővel és a színésszel együtt kell dolgozni. Közösen tervezzük meg az arcot, a cél, hogy segítsük a színészt az elképzelt karakter kialakításában. Fontos a frizurák ismerete koronként, annak elkészítési módja a hozzá illő sminkkel együtt. Egyre kevesebb parókát használunk előadásokhoz, főleg saját hajjal dolgozunk, ezt szükség esetén pótoljuk, kiegészítjük, színpadiasabbá alakítjuk. A színházi fodrászat megköveteli a gyorsaságot, nemcsak az előadás folyamán végigcsinált gyorsváltozások miatt, hanem az előadás előtt is mindig igyekezni kell, nem lehet azzal senkit idegesíteni, hogy órák hosszat fésüljük, vagy festjük. − Előfordul, hogy kell hadakozni? Itt nagyon sokan szólnak bele egyszerre a munkába. − Nincs ebben küzdelem. Mindenki azt akarja, hogy a színész érezze jól magát. Ez a legelső szempont, mindig meg lehet találni azt az utat, ami mindenki kedvére tesz. − Hogy fogadott a győri társulat?

− Fantasztikus társulat fogadott, nagyon jól érzem itt magam. Egyáltalán nem érzem furcsának, olyan a színházban, mintha mindig itt lettem volna. Csak az furcsa, amikor kilépek az utcára, hogy: Jé, ez egy másik város! Gondolom, hamarosan ez is elmúlik, hisz Győr is nagyon tetszik, megszerettem. Örülök, hogy hamar befogadtak. − Mindjárt megtalált egy testre szabott feladat, A kripli című színműben sokat kell maszkolni… − Öröm számomra az ilyen feladat, a kihívások embere vagyok. Fiatal színésznőket kell ebben a darabban öregíteni, mert jóval idősebb szerepeket játszanak majd. Nagyon várom már a hatást. Mióta itt vagyok Győrben, sokat gondolkodtam azon, hogy a szakmám melyik részét szeretem jobban, de egyelőre nem tudom eldönteni. − Van szakmai vágyad? − Most ott tartok, hogy talán ki merem mondani: Minden vágyam teljesült az életben. Nemcsak szakmailag, hanem a családi életemben is. Pottyondy Nóra Fotó: Fehér Alexandra

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Holle anyó újragondolva Ízig vérig közép-európai családi musical születik a szarvasi Cervinus Teátrum és a Békéscsabai Jókai Színház koprodukciójában. Az északi mondakörön alapuló történetet a szarvasi Cervinus Teátrum felkérésére, 2013-ban fiatal alkotók gondolták újra és ezekből a gondolatokból olyan musical született, mely minden korosztály számára tartogat mondanivalót. Gulyás Levente, Varga Viktor, Seregi Zoltán, Csasztvan András, Belinszki Zoltán, Kolti Helga

A szorgalmas lány és az elkényeztetett mostohatestvér történetét két csetlő-botló béreslegény teszi mókás kalanddá a gyerekek számára. A fiataloknak a szép Ágica és az árva Jakub szerelmének története ad módot az elábrándozásra. Felnőtt fejjel pedig érdemes elgondolkodni a mindenért a körülményeket hibáztató vasfogú bába és a bölcs türelemmel szorgoskodó Holle anyó életpéldáján. Az első bemutató 2013. november 5-én lesz a szarvasi Cervinus Teátrumban. Az előadást a Pozsonyban végzett rendező Varga Viktor viszi színre, aki 2004 óta színészként egyik alapító és állandó tagja a Cervinus Teátrum társulatának. Rendezőként színházunkban a Hazárd keringő című komédiával debütált. A Grimm testvérek meséje nyomán elképzelt történet életre keltéséhez, ötletei megvalósításához Belinszki Zoltán, Gulyás Levente és Vári Bertalan személyében kiváló a lkotótá rsa k ra lelt. A Cervinus

Teátrum és a Békéscsabai Jókai Színház együttműködésével pedig az előadás két otthonra is talált. Belinszki Zoltán író színházi múltja 1988-ban kezdődött, akkor az Árpád Gimnázium diákszínpadán bontogatta szárnyait. Olyan mesedarabok színpadra állítójaként ismerhetjük, mint a Lúdas Matyi, a Rátóti históriák, A brémai muzsikusok. Első könyve 1989-ben jelent meg A megértés nehézségei címmel, melyet többek között a Terézapu beájulna, avagy állítsátok meg a szőke nőket!, vagy a Honfoglaló forgatókönyve követett. Az író így vélekedik a darabról: „Minden jó történetnek van aktualitása. Számomra a Holle anyó ma azokról az emberekről szól, akik nem termelik újra a saját válságukat, nem okolnak mindenért másokat, inkább következetesen járják az útjukat és kitárják szívüket az apró örömök előtt. Szeretném, ha mi sem mennénk el durcás képpel a sürgető kemencéink, kínáló almafáink mellett…” Gulyás Levente a musical zeneszerzője, tevékeny és sikeres művész. Az ország több színházának felkérésére írt már zenét gyermek és felnőtt előadásokhoz egyaránt

(Rigócsőr király, Rab ember fiai, Disznójáték, Lüzisztráté, Kolozsvári bíró…), de a film világa sem ismeretlen számára (A föld szeretője, Janus). A Békéscsabai Jókai Színházhoz nem csak zeneszerzőként, de zenei vezetőként is szoros szálak fűzik. A szarvasi nézők a Cervinus Teátrum által bemutatott Tessedik című musical zenéjét hallgatva zárták szívükbe. Vári Bertalan  Harangozó-díjas táncművész, koreográfus, a Bartók Kamaraszínház tánctagozatának művészeti vezetője pályáját a   Novák Ferenc  nevével fémjelzett  Honvéd Együttesben  kezdte. Alapító tagja és tánckarvezetője volt az Experidance társulatnak,   majd 2008-ban többedmagával új táncegyüttest hozott létre  Presidance Company  néven. 2011-ben megalapította első, saját tánctársulatát, a Varidance-t, A Holle anyó koprodukciós musicalhez készített koreográfiáit a Varidance társulat táncolja. Szereplők: Holle anyó: Dósa Zsuzsa Domján Edit-díjas, Mostoha: Kolti Helga, Ágica: Tatár Bianka / Eva Javorská, Jakup: Vadász Gábor/ Polák Ferenc, Marko: Benkő Géza, Mirko: Gulyás Attila Junior Primadíjas, Csúnya lány: Liszi Melinda. G. H. Fotó: Babák Zoltán

12.

A víz kincs Sikeres ôsbemutató Veszprémben

Hedry Mária Tündér Míra című mesejátékának ősbemutatóját tartották szeptember végén a Veszprémi Petőfi Színházban. A produkció rendezője Juhász Róza, a főszereplő Gáspár Kata. A sikeres előadás alatt kicsik és nagyok remekül szórakoztak, miközben mindenki elgondolkodhatott azon, milyen nagy kincs is a víz. Hedry Mária író és költő harmadik színházi darabja Holnemvolt országban játszódik, ahol hogy a király lehessen a világ leggazdagabb uralkodója egy gonosz varázsló a folyók és tavak vizét arannyá és drágakövekké változtatja, s emiatt elszennyeződnek a vizek, az élővilág pusztul. A király kitagadott lánya, Míra azonban álruhában, mesebeli figurák segítségével igyekszik megmenteni az országot. A Klebelsberg Kultúrkúria és a Veszprémi Petőfi Színház közös produkciója volt az évad első gyermekszínházi bemutatója a teátrumban.

Tatár Bianka, Vadász Gábor, Polák Ferenc, Eva Javorska, Gulyás Attila, Dósa Zsuzsa, Gulyás Levente, Varaga Viktor, Seregi Zoltán

Stúdiósok a Salemi boszorkányokban

Szegény puritán leánygyermekek nem sok szórakozást találhattak maguknak a 17. századi Angliában. Arthur Miller Salemi boszorkányok című drámájában néhány unatkozó kislány megelégeli, hogy bármilyen mulatságot is eszelnek ki, azt azonnal erkölcstelennek, a lelkipásztorok dörgedelmes prédikációi szerint megvetendőnek kiáltatnak ki a közösség tagjai által. A

gyermekekben felgyülemlő feszültség furcsa tettekre, veszedelmes, mások életét követelő színjátékba taszítja Susanna Walcottot, Mercy Lewist és Kathy Putnamet. A Győri Nemzeti Színház Salemi boszorkányok előadásában a fiatal lányok szerepére a színház stúdiósait kérte fel Forgács Péter igazgató és Bagó Bertalan rendező. Kszel Attila tanítványai nagy örömmel vetették bele magukat a munkába, mindhárman óriási lehetőségnek tartják életük első nagyszínpadi bemutatkozását. Három reménybeli színésznővel; Kiss Hannával, Csizmadia Orsolyával és Foltányi Edinával beszélgettünk. Edina 16 éves, két éve tagja Kszel Attila stúdiós csoportjának, Hanna 18 esztendős és három éve stúdiózik Győrben, Orsi 20 éves, ő már négy éve tagja a fiatalok társulatának. − Miben ragadható meg a nagy élmény? Kiss Hanna: − Igazi színészekkel ekkora hatalmas közönség előtt játszani. Csizmadia Orsolya: −Nagyon vártam már ezt a lehető-

séget, úgy érzem, sikerült helytállnom a nagyszínpadi megmérettetés kapcsán és ez nagy boldogsággal tölt el. Foltányi Edina: Amennyire váratlan örömként ért a felkérés, olyan erős volt bennem a megfelelési vágy. − Milyen félelmekkel álltatok a feladat elé? Cs.O.: − Az előadás egyik csúcspontján a nézőtéri sorok közt kell keresztülmennünk hisztérikus állapotban. Félelmetes, hogy kiszámíthatatlan a nézői reakció. K.H.:− Attól tartottam, hogy nehezen fogok felszabadulni a színpadon, és hogy nem tudok majd megfelelően megszólalni a hatalmas térben. F.E.:− Ó, igen, a megfelelő hangképzés, ettől én is nagyon izgultam. − Bagó Bertalant mindannyian most ismertétek meg. Milyen volt ve­ le dolgozni? Cs.O.:− Két-három szóval instruált minket, de ez éppen elégnek bizonyult a szerepek megértéséhez, megformálásához.

K.H.:− Többször megálltunk, és ha kellett, adott további fogódzókat, ami mindig továbblendített a nehézségeken. F.E.:− Olyan embernek ismertük meg, aki szereti kihozni a legtöbbet a helyzetekből, nagyon élveztem vele együtt dolgozni. Cs.O.:− Humorral kezelt bennünket, és nagyon tudta, hogy mit akar látni a színpadon, mit akar elmondani a Salemi boszorkányokkal. Nem véletlen se a jelmez, se a díszlet, se a plakát. − Eltért-e a valós munkafolya­ mat az eredeti elképzeléseitektől? K.H.:− Azt hittem, sokkal feszültebb egy ilyen próbafolyamat, ehhez képest az egész nagyon oldott volt, jól éreztük magunkat. Cs.O.:− Pár évvel ezelőtt a Koccanás című előadást nézve, fogalmazódott meg bennem, hogy mennyire szeretnék játszani a nagyszínpadon, de akkor ez elképzelhetetlen volt számomra. Most megtörtént a „csoda”, ott vagyok, és ez rendkívül felemelő élmény. Pottyondy Nóra Fotó: Erdélyi Ákos

13.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Jön a 7. gyermek- és ifjúsági színházi szemle

A budapesti Marczibányi Téri Művelődési Központ november 18-24. között ismét megrendezi a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlét. A szemle fővédnöke: Dr. Láng Zsolt, Budapest II. kerület polgármestere. A Szemle 1 hetében összesen 22 előadás látható. A rendezvény díszvendége a Kolibri Gyermek és Ifjúsági Színház 3 produkciót mutat be. A Szemlére történő válogatásnál a színházi-művészi minőség mellett figyelembe vettük azt is, ha a produkcióhoz a gyerekek, fiatalok életkorának megfelelő, színvonalas feldolgozó program társul. Egy társulat, illetve alkotó több produkcióval is nevezhet. A szemle programjáról a benevezett előadások megtekintése után a Szemletanács döntött. A szemletanács tagjai, válogatók: Szakall Judit: többszörös fesztivál díjas színjátszó-rendező, Csokonai-  és Mezei Éva-díjjal ki-

tüntetett drámapedagógus, közművelődési szakértő, nyugdíjazásáig a Marczibányi Téri Művelődési Központ igazgatója (1988-2007) Kaposi László: rendező, Mezei Éva-, Wlassics- és Csokonai-díjas drámapedagógus, az első magyarországi színházi nevelési társulat – a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ – alapítója (1992) és művészeti vezetője 2006-ig, 2002-2010 között a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke, jelenleg elnökségi tagja Sándor L. István: kritikus, színházi szakíró, az Ellenfény című színházi folyóirat szerkesztője, 2007-ben neki ítélték a Fehér Holló Gyermekszínházi Kritikus-díjat A válogatásról: Eléri-e a célját az Országos Ifjúsági és Gyermekszínházi Szemle? Eljut-e az információ távoli települések művelődés- vagy szabadidő szervezőihez? Lesz-e majd elég bátorságuk felvállalni akár számukra ismeretlen társulatok színházi programjait? A szemlére beválogatott

Adáshiba

Az intézmény műsorpolitikájának hosszú évek óta legfontosabb része, hogy budapesti közönségének közel hozza a vidéki színházak nívós produkcióit, és a határokat lebontva elérhetővé tegye az anyaországon kívül missziót teljesítő magyar színházak előadásait. A Kultúrkúria színházi évada így kezdődött a Veszprémi Petőfi Színház előadásával, Szakonyi Károly Adáshibájával (Tordy Géza rendezésében). A mű – sajnos – semmit sem veszített aktualitásából, amit a pazar szereposztású előadás fogadtatása is igazolt. Méhes László már-már

programjain, így a saját élmény még jobban segítené a meghívandó előadások kiválasztását. (Szakall Judit) Az előadások után szakmai megbeszélésekre várjuk az érdeklődőket a zsűri közreműködésével. Zsűri: Uray Péter koreográfus, rendező, művésztanár – Kaposvári Egyetem Művészeti kar, Réczei Tamás művészeti vezető – Katona József Színház, Kecskemét, Rumi László rendező, bábszínész, utcai performer. A rendezvényről és az előadásokról részletesen olvashatnak

Mozgalmas őszi szezon a Klebelsberg Kultúrkúriában

börleszkbe hajló társadalomkritikával tartott görbe tükröt a nézők elé Gogol: A revizorában, melyet a Komáromi Jókai Színház vendégjátékában élvezhettek a látogatók. De ez az évad a budapesti ősbemutatók ideje is. A Veszprémi Petőfi Színház szeptember 29-én mutatta be Hedry Mária mesejátékát, a Tündér Mírát Juhász Róza rendezésében, Gáspár Katával a címszerepben, Libor Katalin remek és kreatív díszleteivel, a Kultúrkúriával koprodukcióban. A darab napjaink egyre fenyegetőbb problémáját – a természet kifosztását, a vizek elA fény éjszakája

Fedák Sári életéről szóló monodrámát tűz műsorára a Ruszt József és Paál István bérletben a Soproni Petőfi Színház a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban október 19-én és 20-án este hét órakor. A darabot az egyik legnagyobb magyar operett primadonna emlékiratai alapján szerkesztette, színpadra állította és előadja Farkas Ibolya marosvásárhelyi színművész.

tizenkilenc előadást és az ajánlóban szereplő további tizennyolc programot bátran javasoljuk meghívásra. Tartalmas, izgalmas, értékes színházat kínálnak. Feltűnően sok a fiatal alkotó, a „független” társulatok uralják a mezőnyt. Kísérletezés, új tartalmak és formák keresése jellemzi őket. Fontos kérdéseket feszegetnek, vagy akár irodalmi kánonokat öltöztetnek új köntösbe. Egyre több társulat vállalja az előadásokkal szerves egységet alkotó drámás feldolgozó foglalkozást. Reménykedjünk, hogy az idei szemle ismét ráirányítja a figyelmet a gyermekeknek és fiataloknak szóló igényes előadásokra. Segíteni kell a döntéshozóknak abban, hogy ezek a nagyszerű társulatok biztonságban tudjanak dolgozni, és valamennyi iskoláskorú gyerek és fiatal – az anyagi lehetőségeitől függetlenül – eljuthasson évente legalább egy színházi programra! És az is jó lenne, ha minél több közművelődési szakember is részt venne a szemle

A revizor

szennyezését – dolgozza fel mesejáték formájában. A budapesti ősbemutatókra október 5-én és 6-án került sor a Marczibányi Téri Közösségi Házban és a Klebelsberg Kultúrkúriában, mindkét helyen telt házzal. Novemberben is helyet ad a Kultúrkúria egy friss vendégjátéknak: az egri ősbemutató után alig egy hónappal először itt kerül színre Budapesten Kocsis István A fény éjszakája című izgalmas alapötletű drámája, melyben egy éjszaka heten indulnak el megmenteni Németh Lászlót, mind a heten történelmi

a Szemle hivatalos honlapján: w w w.g yermekszinhaziszemle. hu. (-)

eltöltött 9 éve alatt. Névadójára emlékszik az intézmény olyan remek produkciókkal, mint a komáromiak Tetemre hívás című, Arany János balladáit és líráját felidéző pódiumestje, vagy Visky András Júlia című monodrámája, mely a szerző szüleinek, családjának XX. századi pokoljárását és a mindenekfelett való hűségét mutatja be, Istenhez, párthoz, hazához. Ősbemutatóval zárul a névadóról való megemlékezés: a tékozló fiú bibliai történetét dolgozza fel az Ábel a stúdióban című ifjúsági darab, melynek zenéjét Radványi Balázs szerezte, rendezője Árkosi Árpád, szerepet kapott benne Szalay Krisztina és Quintus Konrád is. B. K. Fotók: a vendégszínházak archívumaiból

drámáinak hősei… És ha november, akkor Klebelsberg Kuno Hét. November 13-án lesz 138 éve, hogy megszületett az a nagy formátumú ember, vallás- és közoktatásüg yi m i n i s z t e r, ok t at á spolitikus és gondolkodó, aki egy kifosztott és kirabolt országot állított talpra mentálisan a kultusztárca élén

Börtönnapló Fedák Sári életéről Egy lenyűgöző előadás egy lenyűgöző színésznőről egy remek színésznőtől. Fedák Sári igazi legenda. A XX. század első évtizedeinek legnagyobb primadonnája. Egyben nagyon különleges, furcsa egyéniség, aki Sopronkőhidán raboskodott. Most a színpadon látható a Börtönnaplója Farkas Ibolya szenzációs előadásában. „Ami engem ebben a törté-

netben érdekel, az Fedák Sári embersége, az az ember izgat, aki az operettprimadonna mögött van. A Molnár Ferenccel való kapcsolatából is valami, az operett hangulatából is egy kis rész. Mindez csapongó, színes és nagyon árnyalt anyagot kínál. Ne gondolja a kedves néző, hogy egy börtönben ülő szerencsétlen asszony tragédiáját fogja látni. Tele van az est humorral, érdekességgel, a színésznő

izgalmasabbnál izgalmasabb emlékeivel….” (részletek a Maros megyei Népújságban megjelent Farkas Ibolyával készített interjúból) Az előadással kapcsolatos igazi különlegességnek ígérkezik, hogy a tervek szerint a monodrámát Fedák Sári egykori raboskodásának helyén, a sopronkőhidai fegyházban is bemutatják majd. VéeR

Tetemrehívás

14.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október Szolnokon augusztus utolsó napjai óta próbálják, és október 18án mutatják be Goldoni örökzöld darabját, a Chioggiai csetepatét, Kiss József irányításával. Az ő gondolatait idézzük. „Igaz, szép, hiteles emberi történetet játszunk Mészöly Dezső fordításában. Goldoni korában is az örök emberit keressük. Gazdag, átgondolt, sok humorral és érzelemmel átitatott színészi játékkal, valamint Vivaldi ritkán hallható zenéivel tesszük igazán egyetemessé ezt az egyszerű történetecskét. Ami azonban mindmáig nem kopott meg. Hogyan lehetséges ez? Mi a titok? Hiszen maga Goldoni is szerényen szól, amikor e ”népi tárgyú, bárdolatlan” játékról ír. A „valósághű ábrázolás” lenne a titok? A valóság hű ábrázolása? Magyarán: a nyers naturalizmus? Nem. Sokkal inkább az a költészet, mely körbeöleli, átitatja a valóságot, feloldja, s áttetszővé teszi a kemény valóság-héjat, látni engedi a ragyogó igazságot a valóság tisztuló burkán át. Mint ahogy a röntgen, vagy az ultrahang átvilágítja bőrünk, izmaink sűrű rétegeit. S mi az igazság? Szépség, hiszen

Chioggiai önmagunk

átlátunk az emberek csupasz Kiss tettein, és látjuk József a bent rejtező miért-et. Miért dühös? Miért dob követ? Miért veszekszik? Mi van mindezen – a valóság szintjén elítélendő – tettek mélyén? Az ártás szándéka? Éppen ellenkezőleg. Az igazság: a szenvedélyes szeretetvágy. Ide érkezünk. Díszleteink, jelmezeink és a zenéink is ezt az irányt szolgálják. Az ütött-kopottság nálunk is megvan, de másképp. Nagyszerűen. Ahogy a kődobálás mögött a szeretetvágy bújik. Ütött-kopott, de ha renoválják, gyönyörű lesz. Követ dob, de ha szeretettel, türelemmel békítik, ölel. A gyermek is rúgkapál, ordít, toporzékol, mégsem haragszik rá senki. Tudjuk, könnyen lehetséges ma egy ilyen archaikus játékot öltönybe, nyakkendőbe öltöztetni, laptopokkal jelezni, hogy ezek olyan emberek, mint mi. Ám, nekem az az véleményem, ez a könnyebb út. Ez az egyszerűbb megoldás, bár roppant modernnek látszanak a külsőségek, s ez a művészi attitűd komoly szel-

Határtalan együttműködés Bécsi együttmûködés

Együttműködési megállapodást kötött a bécsi Europa Club és a Soproni Petőfi Színház a közelmúltban Ausztriában. A partnerség keretében a két fél kölcsönösen segíti egymás programjainak, előadásainak értékesítését, reklámozását.

Pataki András a soproni teátrum igazgatója elmondta: az elmúlt évadban a társulat belső építésére fordítottak nagyobb hangsúlyt, most elérkezett az idő, hogy a színház külső kapcsolatait is erősítsék. Ennek első lépcsője a bécsi klubbal kötött megállapodás, amely többek között azt is jelenti, hogy az egyesület 960 magyar tagja értesül a színház előadásairól, a szomszédos országban élő honfitársaink segítik a bérletezést is, cserébe az általuk szervezett rendezvények reklámozásában, értékesítésében aktívan részt vesz a színház, csakúgy, mint a közös programok szervezésében.

Egerek és emberek Komáromban Együttműködési megállapodást

kötött a Soproni Petőfi Színház és a Komáromi Jókai Színház. A partnerség keretében október 11-étől az Egerek és emberek című soproni sikerdarab látható bérletes előadásként Komáromban, s további összefogás, koprodukciós előadások elkészítése várható a két teátrum között. Pataki András elmondta: az el-

múlt évadban a komáromiak A régi nyár című operettel vendégeskedtek a leghűségesebb város teátrumában, most pedig az Egerek és emberek című előadásuk kapott meghívást a felvidékre. A direktor hangsúlyozta, fontos a színház külső kapcsolatainak erősítése, ezért is kötöttek a közelmúltban együttműködési megállapodást a bécsi Europa Clubbal, további partnerséget szeretnének kialakítani a vajdasági Zentai Magyar Kamaraszínházzal és az erdélyi Mikházi Csűrszínházzal. A komáromiakkal a színházi összefogás kialakítására helyezik a hangsúlyt, amelynek keretében előadáscserékre, koprodukciók létrehozására, közös programok szervezésére nyílik lehetőség. (-)

lemi alapállásnak tűnhet a közönség szemében. Pedig nem az. Nem nehezíti meg a befogadást. Ellenkezőleg. Megkönnyíti. A hitelesség korhű jeleit lekaparja a műről, lecsiszolja, „leporolja”, egyenletessé, simává teszi a mű eredetileg izgalmasan plasztikus, gazdagon kimunkált, árnyalt világát.

hatalmas szimfóniáját szólógitárra írják, hogy értse a közönség. Vagy egy nagy, ezeroldalas regényt százoldalnyi híg mesére húznak, hogy a lusta diák hamar túllegyen rajta, és kipipálhassa. Egyszerűsítenek, újrafordítanak, öltönybe öltöztetnek, meghúznak. Szájbarágnak.

Horesnyi Balázs díszletterve

Átírja, vagy újrafordítja, hogy semmi – műveltséggel, felkészültséggel, időráfordítással átléphető akadály – ne gátolja a befogadást. Ez olyan gesztus, mint amikor Beethoven

Az eredmény: olyan színházbajáró generációk, akik minden igazán komolyabb érzelmi, szellemi erőfeszítést idejétmúltnak látnak, elutasítanak. Hamar hozzászoknak, s már követe-

Szeptember 18-án, szerdán 19 órakor a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház – amely először vendégszerepelt Aradon –, KEBAB című előadását tekinthették meg az érdeklődők a Bábszínház épületében. Az előadást főként a fiatalabb (16 év feletti) nézőknek ajánlja a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, az Aradi Kamaraszínház, valamint Balog József rendező. Az előadásra a belépés ingyenes. A Kebab a testi, lelki és szakmai leépülés története, amelyben a szereplők a maguk módján mindan�nyian felelősek a kialakult helyzetért, hiszen az idealizált múltat dédelgető, az értéktelen mindennapokban élő hármas mindegyike megpróbálja a másikat a maga javára kihasználni. A lány végül elköveti a prostituáltak főbenjáró bűnét, és ezzel értékét veszti a másik kettő számára. Sorsa szükségszerű, mint ahogyan a helyét átvevő, következő Mady érkezése is az. „Valaki megígérhette Mădălinának a jobb életet. Mădălina alig múlt tizennégy, hát elhitte. Először a nevét dobta el, most úgy hívják: Mady-Baby. Voicu ígért fűt-fát, hogy Írországban majd gazdagok és híresek lesznek. Tör-

tént már ilyen az írekkel is, elmentek hát Amerikába a nagy éhínség elől. Ők pedig Romániából kerekedtek föl. Bogdán is útnak indult, művész szeretett volna lenni. Találkoztak aztán Írországban, ők hárman. Három román gyerek, a két srác, meg a lány. Olyasféle gyerekek, akik nálunk is élnek. Élnek nálunk, vagy elmennek Angliába, Dániába, Olaszországba. Szerencsét próbálni. Ám a szerencséből valahogy bicsaklás lesz és erőszak és szomorúság. Mert nem tudják, mit tesznek. Hogy az

lik a leegyszerűsített, „modern” megközelítést, s ami ezen elvárások ellen megy, kikérik maguknak, sőt lenézik. Emiatt lesz ezeknek a színházaknak fanatikus rajongótábora. Így hangozhatnak el a fenséges Lear királyban a legalpáribb mondatok, melyek nagyon ismerősek a mi „alpárisodó” világunkban. A mi valóságunkban. De nem éppen emelni kéne az alpáriságon? Hova vezet, ha Shakespeare-t hozzuk le a mi szintünkre? Vagy Goldonit? Megnyugtatom a Tisztelt Közönséget. Nem Goldoni kukkant be a mi kis ételszagú konyhánkba, hanem mi utazhatunk el Goldoni hatalmas palotájába, fényes vendégségbe. Egy színházjegy áráért nemcsak Olaszországba, nemcsak a tizennyolcadik századba, de lelkünk isteni mélységeibe és jókedélyünk legmagasabb fellegeibe is elutazhatunk.” (-)

Zalaegerszegi vendégjáték az Aradi Kamaraszínházban egymás ellen forduló acsargás öl. Nem tudják, hogy a pénz alig számít. Nem tudják, hogy a szerencse csak azt kíséri, aki megdolgozik érte. Nem tudják, mit jelent élni. És azt sem akarják megtanulni, mit jelent ölni”, írja az előadásról a rendező, Balog József. Elgondolkodtató, tanulságos és felkavaró történet, amely bárkivel megeshet. Forrás: erdély.ma

15.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Crespo Rodrigo: Összeszokott csapatban játszani… mit szeretnének a nézők, milyen darabokat néznek meg igazán szívesen és persze, hogyan illeszkedik mindez az eddigi évadok sorába. – Az első nagyszínpadi bemutatójuk a La Mancha lovagja című zenés színmű. Miért esett erre a musicalre a választás? – Azt gondolom, a Jászai Mari – Hogyan, milyen szempontok alapján állította össze a Jászai Mari Színház által bemutatott zenés produkciókkal kapcsolatban is érezhető Színház idei évadát? – Ez a harmadik évadom igazga- egyfajta fejlődés. Az első évadban a tóként a Jászai Mari Színházban. A Légy jó mindhalálig című musicalt, tervezés könnyű és nehéz feladat is tavaly pedig A dzsungel könyvét egyben, néha ugyanaz okoz nehéz- mutattuk be. Az előbbit élő zenével, séget és könnyebbséget egyszerre. Az utóbbit zenei alappal játszottuk, a La évadtervezés kapcsán soha nem fe- Mancha lovagjában pedig már 17 fős lejtem el, hogy társulatépítés közben zenekar játszik majd. Azt gondolom, vagyunk. Ez bizonyos szempontból egy ilyen méretű zenés produkció szűkíti lehetőségeimet, hiszen adott színpadra állítása technikailag koszínészekre keresek színdarabokat. moly kihívást jelent minden olyan Azt szeretném, hogy azok a kiváló színház számára, amely elsősorban művészek, akik nálunk játszanak, nem zenés darabokat játszik. Büszmegfelelő bemutatkozási lehetőséget kén állíthatom, kiválóan megoldotés feladatot kapjanak, olyan felada- tuk a feladatot és ezen keresztül natokat, amelyek inspirálják, és arra gyon fontos állomásához érkezett az késztetik őket, hogy megújuljanak, az utazás, amit három évvel ezelőtt keressék a saját határaikat. Ez a folya- a zenés darabok világában megkezdmat ugyanakkor nehézséget is okoz, tünk. Ugyanakkor azt is fontosnak mert hiába van olyan darab, amiről tartom, hogyan alakult ki azon szíazt gondolom, fontos lenne bemutat- nészek csapata, akik a La Mancha-t ni, ha most még kompromisszumot létrehozták. Már a Légy jó mindkellene kötnöm. Ezzel kell sakkoz- halálig című musicalnek is volt egy nom, ami persze egyfajta kettősséget olyan kemény magja, akik aztán más jelent, de ezzel nyilván a többi igaz- társakkal kiegészülve eljátszották, gató is így van. Ugyanakkor termé- sőt a mai napig játsszák A dzsungel szetesen arra is figyelnem kell, hogy könyvét. A La Mancha lovagján gondolkodva pedig Major Melinda és Crespo Rodrigo már kifejezetten Az öldöklés istenében szerettem volna, ha olyan lehetőséget tudok teremteni például Fésűs Nellynek, amiben a tavalyi évad Bagirája után, teljesen más szerepkörben, ismét kipróbálhatja tehetségét. Nagyon lényeges persze az is, hogy a Jászai Mari Színház zenés repertoárja olyan szakemberek segítségével tud fejlődni, mint Zádori László, aki a La Mancha zenei vezetője,

Crespo Rodrigoval, a Jászai Mari Színház igazgatójával legutóbb februárban beszélgettünk, akkor elsősorban a vezetése alatt álló színház sikereiről, a mögöttük álló időszakról faggattuk, most a 2013/2014-es évad terveiről kérdeztük.

hogy olyan tehetséges koreográfus dolgozik a produkcióban Szűcs Gábor rendező oldalán, mint Kováts Gergely Csanád vagy hogy Jegercsik Csaba személyében egészen kivételes Don Quijote áll a Jászai színpadán. – Két „kötelező olvasmánnyal” is készülnek a következő évadban. – Így van. Már igazgatásom első évadában is remek kapcsolat alakult ki a Győri Nemzeti Színházzal egy bérletben meghirdetett előadás kapcsán, a tavalyi évadban közös produkciónk volt A testőr, idén pedig ezt az együttműködést folytatva ismét meghívtam egy remek előadásukat, Örkény István Tóték című tragikomédiáját, Csankó Zoltán főszereplésével, Funtek Frigyes rendezésében. De lesz még egy kötelező olvasmány az idei évadban, Móricz Zsigmond Rokonok című színműve, egész pontosan regény adaptációja, amit Szakonyi Károly átiratában Hargitai Iván állít színpadra. Azt gondolom, ez egy olyan klasszikus mű, ami soha nem veszít az aktualitásából, az átirat pedig igazán érzékeny és színészbarát. Ezalatt azt értem, hogy néha nagyon nehéz egy regényt színpadra állítani, adaptálni, adott esetben sok mindent elveszítünk az átírás során, de most azt érzem, ez a szövegkönyv nagyon pontosan képes visszaadni az alapművet, sőt egyes részeiben talán még többet is. Hargitai Ivánnak, a darab rendezőjének a két évvel ezelőtti Portugál és a tavalyi Édes Anna után ez lesz a harmadik rendezése nálunk. Talán ezen a rendezésen keresztül is érzékelhető az a szándékom, mely szerint a társulathoz, illetve a Jászaihoz szorosan köthető művészek köre nem csak színészekből, de rendezőkből is áll. Nagyon fontosnak tartom azokat a visszatérő rendezőket, akiket a színészek is elismernek, szeretnek, ugyanakkor remek előadásokat hoznak létre. – Aztán következik Ivan Kusan A balkáni kobra című színjátéka, majd A vágy villamosa Kerekes Évával a főszerepben. – A balkáni kobrának már a műfaji megjelölése is nagyon érdekes, énekes népi színjáték sok lövöldözéssel. Tóth Miklós rendezi majd, a társulat nagy részének és néhány vendég kollégának részvételével. Tudni kell a darabról, hogy nem gyakran játszott mű, ugyanakkor mindenképpen szerettem volna egy

olyan vérbő komédiát, ami remekül visszaidézi Kusturica filmjeinek hangulatát. Azt gondolom, az előadás egyik erőssége Monori András zenéje lesz majd, aki egyébként zenészként maga is részese lesz a produkciónak. Az évad végén pedig Guelmino Sándor, aki lényegében házi rendezőnk, állítja színpadra Tennessee Williams A vágy villamosa című drámáját. Azt gondolom, vannak olyan darabok, amiket csak akkor érdemes elővenni, ha megalkuvásoktól mentesen lehet a főszerepet kiosztani. Kerekes Éva a tavalyi évadban Vizynét játszotta nálunk Kosztolányi Dezső Édes Annájában, amiért meg is kapta a Vidéki Színházak Fesztiválján a legjobb mellékszereplőnek járó díjat. Éva nagyon szeretett a Jászaiban dolgozni, így most másodszorra állt elő az a szerencsés helyzet, hogy a mi elképzeléseink, vágyaink találkoztak az övével. Nagyon örülök annak, hogy idén is együtt dolgozhatunk és eljátssza nálunk Blanche Duboist. – A havi műsor tanulsága szerint egy bemutatón már túl vannak. Nagy sikerrel mutatták be Yasmina Reza Az öldöklés istene című komédiáját. – Igen, büszkén mondhatom, hangos siker volt idáig az összes előadás, amit Az öldöklés istenéből játszottunk. Ez egy furcsa, négyszereplős komédia, a mi előadásunkban egy igazi kamaradarab, ami mindamellett, hogy megnevettet, egyben tükröt is tart a nézők elé. Yasmina Reza zsenialitása szerintem abban áll, hogy addig tekeri, csavarja a történetet, ameddig szereplők és nézők egyszerre állnak pőrén, mindenkiről lefoszlik a közhelyes álarc és megmutatkozik, ami alatta van, az ösztönlény. – Az öldöklés istenében játszott is. Ilyenkor igazgatója vagy színésze a Jászai Mari Színháznak? – Nyilván az mindig furcsa, amikor az ember egyszerre színész és igazgató is egyben. Egyrészt az egyensúlyra nagyon oda kell figyelni a két feladat között, másrészt én csak annyiban vagyok eltérő helyzetben a többi kollégámhoz képest, hogy hamarabb szembesülök azzal, mi lesz a dolgom az évadban. Ezt természetesen nem egyedül én döntöm el. Ebben az évadban is lett volna olyan szerep, amit nagyon szívesen elvállaltam volna, de a rendező részéről fel sem merült a nevem. Ezt el

kell tudnom fogadni, a vágyaimat és a lehetőségeimet külön kell tudnom választani. A felkérést nem magamtól kapom, mint színész! Ilyen szempontból azt hiszem, szerencsésen alakul az életem ebben a színházban, mert mindig van olyan feladat, amit örömmel csinálok. Ami engem igazgatóként nagyon érdekel, hogy a színészeimnek találjak olyan szerepeket, amelyek kielégítik őket. Egyértelmű, hogy ők az elsők és nem én. – Az, hogy állandó partnerekkel játszhat, hogy lényegében állandó társulatra támaszkodhat (ha hivatalosan nem is létezik még ilyen a Jászaiban), bizonyára nagy biztonságot jelent Önnek színészként és igazgatóként egyaránt? – Természetesen! Az, hogy Guelmino Sándorral ilyen jól tudunk együtt dolgozni, hogy ebből a szakmai kapcsolatból a Nóra és A testőr után megszülethetett Az öldöklés istene, nagyon fontos számomra. Hogy van egy olyan állandó csapat körülöttem a játszótársakból, akikkel már ismerjük egymást, Major Melinda, Bakonyi Csilla, Pálfi Kata vagy éppen Honti György, akikkel megbízunk egymásban, akikkel elfogadjuk egymást, hatalmas biztonságot ad, nem csak nekem, hanem az egész társulatnak. Ebben a formában sokkal nyitottabban tudunk együtt dolgozni. Azt gondolom, összeszokott csapatban játszani és igazgatni remek dolog! És mindez látszik az előadásainkon, de talán nem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, az egész Jászai Mari Színházon is. Gy. B. Előadásfotó: Szvatek Péter Portréfotó: Prokl Violetta

Színvonalas grafikai megoldások

www.logomotiv.hu

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Érkeznek Ránki Dezsőék Nagyszabású koncert a Veszprémi Petôfi Színházban

Ránki Dezső, Klukon Edit és Ránki Fülöp zongorahangversenyét tekinthetik meg a nézők október 23-án este hét órakor a Veszprémi Petőfi Színházban. A műsorban Liszt Ferenc művei állnak a középpontban. A kétszeres Kossuth-díjas Ránki Dezső elmondta: Veszprémben először csaknem 40 évvel ezelőtt, 1974-ben játszott, eddig összesen tizenháromszor. A Petőfi Színházban viszont eddig még nem lépett fel, a koncertek mindig a művelődési központban, vagy az egyetem aulájában voltak. Egyszer, néhány évvel ezelőtt a sportarénában is muzsikált, a rossz idő miatt a szabadtéri előadás helyett. Akkor már hármasban játszottak, Klukon Edittel négykezes koncertet is adtak kétszer, legutóbb 2002-ben. Mindezek tük rében nag yon

várják már a találkozást a színházzal és közönségével. Mint megtudtuk, a veszprémi koncerten műsorra vett három darabot így együtt még nem játszották. A Les Préludes – ami ezúttal a szimfonikus költemény Liszt által készített négykezes változata – és a Karácsonyfa című, nagyon ritkán hallható, tizenkét darabot tartalmazó, szintén négykezes változatban elhangzó ciklus közé került a Dante-szonátaként ismert darab, aminek az igazi címe: „Dante olvasása után”; így két négykezes mű fog közre egy szólóművet, ez utóbbit Ránki Fülöp játssza.

A kaktusz virága – Fazakas Júlia és Gazdag Tibor

Három hét alatt három bemutatót tartott a szeptember óta Latinovits Zoltán nevét viselő, Fri­ gyesi András rendező által vezetett budaörsi színház.

A SingSingSing3 címû musical show látható bérletszünetes előadásként október 28-án (hétfőn) este hét órakor a Veszprémi Petőfi Színházban. A sok meglepetést ígérõ produkcióban többek között olyan zenés darabokból csendülnek fel dalok, mint a Rómeó és Júlia, a Moulin Rouge, Aida, vagy épp a Daddy Cool Musical. Sz a k á l

ket a kérdéseket, s milyen nehéz rá választ találni. Vannak-e egyáltalán kész válaszok, amelyek mindnyájunknak iránytűként szolgálhatnak az élet sokarcú, sokszínű helyzeteiben? Szabad-e könnyen ítélkezni? Lehet-e? Képesek vagyunk-e egy másik sors fénytörésében ránézni a saját életünkre? Egy hatvan év körüli férfi - az após, s a fia elhagyott asszo-

A történet szerint egy fiatal nőt két gyerekkel elhagy a férje. Árulás? Egy férfi nem vállalja élete nagy szerelmét, s kiüresedett házasságának megőrzése mellett dönt. Ki kit árult el? Milyen mindennapi történetek, mennyire hétköznapi döntési helyzetek. Milyen könnyű feltenni eze-

nya viaskodik egy éjszakán át életük - az ÉLET nagy kérdéseivel. Anna Gavalda, a nemzetközi hírű francia írónő sok nyelven sikeres regénye igazi kamaradrámának kínálkozik. A néző önmagával, önmaga kérdéseivel találkozik. (-)

teménye és Glinka azonos című operája alapján Almási-Tóth András írt és rendezett. Az előadás egy online játék keretei közé helyezi a romantikus mesét, az eredeti Glinka dallamok Lustyik Ákos modern feldolgozásában csendülnek fel. A

főbb szerepekben Nagy Dániel Viktort, Mertz Tibort, valamint Imai Ayane japán operaénekesnőt, a ZeneakadéBerzsenyi Bellaagh Ádám rendező mia végzős növendékét hallhatjuk, láthatjuk. A harmadik bemutatóra október 19-én este kerül sor: Max Frisch: Játék az életrajzzal című tragikomédiája a színház új művészeti vezetője, Berzsenyi Bellaagh Ádám rendezésében látható, a főbb szerepekben Szalay Marianna, Ilyés Róbert és Marton Róbert látható. (-) Fotók: Budaörsi Latinovits Színház - Schottner Olivér

Györgyi Anna és Szilágyi Tibor egy színpadon

Arra a kérdésre, hogy mi ragad meg egy zongoraművészt Liszt Ferencben, mit jelent Ránki Dezső számára a zeneszerő műveivel való találkozás a hétköznapi életben és fellépéskor, a világhírű művész azt válaszolta: Liszt zenéje a legbensőbb világunk végtelenségére ébreszt rá, és ahogy idősödött, egyre egyszerűbb, letisztultabb eszközökkel. A határnélküliség, emelkedettség áthatja szinte összes művét. Nagyon sokat köszönhetünk neki, minden tekintetben. Ránki Dezsőék rendszeresen koncerteznek hármasban, a családi muzsikálás öröme mellett fontos számukra az értékközvetítés, amely minden általuk szeretett remekmű nyilvános eljátszását jelenti. Most is ezért jönnek nagy örömmel és várakozással Veszprémbe. (-)

Premiersorozat Budaörsön Október 6-án a friss diplomás Bereczki Csilla rendezésében került színpadra Barillet-Grédy: A kaktusz virága című zenés komédia. A hatvanas évek óta népszerű da lbetét-slágerek Nádas Gábor és Szenes Iván szerzeményei. A főbb szerepekben Fazakas Júliát és Gazdag Tibort láthatjuk. Október 13-án délután családok népesítették be a Latinovits Színház nézőterét. Ekkor került bemutatásra

Szerettem őt

A Szerettem őt című színművet láthatják a nézők október 21-én (hétfőn) este hét órakor a Veszprémi Petőfi Színházban. Anna Gavalda bestseller regényéből Szántó Erika készített és rendezett színpadi adaptációt Györgyi Anna és Szilágyi Tibor számára. A Rózsavölgyi Szalon produkciója egy elhagyott meny és egy – a feleségét megcsaló, de soha el nem hagyó – após felkavaró története, amely briliáns és életszerű dialógusok, viták, kitárulkozások, emlékek, párhuzamos történetek füzére.

az R&L, avagy a Mágusok Birodalma című zenés kalandjáték, amelyet Puskin Ruszlán és Ludmilla című elbeszélő köl-

R&L, avagy a Mágusok Birodalma – Imai Ayane és Nagy Dániel Viktor

Újra SingSingSing PEKK egyetemistáknak

Attila rendező-koreográfus célja továbbra is az, hogy igényes kikapcsolódást nyújtson azoknak, akik kedvelik ezt a mûfajt és a hétköznapi gondok mellett szeretnének egy felhőtlen estet eltölteni a színházban. A mostani

mûsorban többek között színpadra lép: Buch Tibor, Fehér Adrienn, Halas Adelaida, Keller János, Kőrösi Csaba, Módri Györgyi, Szomor György, Vastag Csaba és Vastag Ta­ más. (-)

Három előadásra szóló rendkívül kedvezményes a' la carte bérletet kínál a Veszprémi Petőfi Színház a Pannon Egyetem hallgatóinak. A Pannon Egyetem Kulturális Kupon (PEKK) az oktatási intézmény Hallgatói Önkormányzatának külügyi bizottságával szoros együttműködésben készült. Célja az, hogy az egyetemi hallgatók szabadon megválaszthassák, mikor és milyen előadásokra érvényesítik a 4000 forintért megvásárolt kuponjukat, amelyért három számukra tetszőleges produkciót tekinthetnek meg a teátrum műsorkínálatából. (-)

16.

17.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Számomra gyerekfejjel egy hüvelykujjnyi öntvénydarab volt az első kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy apám – apáink – múltjában van valami felkavaró és rejtelmes, konokul és elszántan őrzött, féltőn titkolt, ugyanakkor nagyon is kikívánkozó. Valami, ami számomra akkor nem vágott egybe az iskolában hallottakkal. Olyannyira nem, hogy jó ideig nem is tudtam mit kezdeni sem az öntvénydarabbal, sem az ahhoz kapcsolódó múlt mozaikjaival. Tíz-egynéhány éves lehettem, amikor apám a ’70-es évek derekán megmutatta nekem a kis bronz-darabot, amit a ruhásszekrény mélyén őrzött. Addig a pillanatig féltve óvott a tudástól, még a fémszilánk meglétének tudatától is; évekig hallgatott róla, nehogy óhatatlanul bajba sodorja a családot – akkoriban még veszélyes volt ilyesmit rejtegetni otthon. A darabka az 1956 októberében ledöntött Sztálin-szobor mellkasának bal oldalából származott. (Apámnak mindig komoly érzéke volt a szimbólumokhoz.) Annak a monstrumnak szívtájékáról, amelyet gróf Tisza István és Andrássy Gyula szobrának, s lerombolt templomok harangjainak beolvasztása árán emeltek. A szobordarab – miután elvált a test többi részétől – először apám kezében, majd kabátzsebében, aztán egyetemi kollégiuma hálójában, a párnája alatt pihent. Az összezárt marok, a zseb és a vánkos alja nem rejtekhelyként szolgált. A szilánk még nem volt sem vigyázandó trófea, sem rejtegetnivaló bűnjel. Birtoklása nem keltett félelmet, hiszen akkor – a nemzetet megnyomorító rendszer és a szobor szétesésekor – még oly világosnak és megmásíthatatlannak tűnt, hogy helyreáll végre a normális világrend, hogy a győzelem eufóriája eloszlatta apámban is a félelmet. A Sándor István Szolnokon született. Szalézi rendi szerzetes volt, aki nyomdászként kereste a kenyerét. Minden idejét árva és nehézsorsú fiúk nevelésére áldozta. Sándor Istvánt Rákosi rendszere kiszemelte, hogy ellenséget kreáljon belőle. Elfogták, majd 1953-ban kivégezték. Sándor István nevét kevesen ismerik. 60 éve halott. A szalézi rend száz esztendeje szolgál Magyarországon. Sándor Istvánt 2013. október 19-én boldoggá avatják. Kiss József, a Szigligeti Színház művészeti vezetője darabot írt Sándor Istvánról. A darabot a boldoggá avatás tiszteletére mutatja be a szín-

Szilánk a szívtájékról félelmet, amit még az ÁVH-s vigécek pofoztak belé, amikor 1952-ben kitiltották az ország összes középiskolájából, mert nem volt hajlandó a Vezér életrajzát az elvárt mélységekben tanulmányozni. Káderlapján összegyűlt feketepontjai alapján Akasztópusztára küldték, hogy a kommunizmus továbbépítésén munkálkodjék. (Úgy látszik, a rendszernek is volt egyfajta érzéke a szimbólumokhoz.) Azon a reményteli októbervégen viszont eltávozott apámtól a félelem; többedmagával

h it te, hogy a monstrum porba döntésével a diktatúra szelleme is elpusztul. Amikor úgy látta, minden szépen alakul majd Pesten, hazaindult Békéscsabára híreivel, élményeivel és a szoborszilánkkal. Közlekedési eszköz híján gyalog. Két napon át ház november 19-én. Sándor István nevét megismeri az ország. Hollai Ferenc, a KIOE (Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesülete) utolsó főtitkárának szavai: „1942-ben ismertem meg közelebbről Sándor Istvánt. Én 18 éves voltam, ő pedig 28. Akkoriban a Clarisseumba jártam és minden héten találkoztunk. István hozta mindig a kulcsot, kinyitotta a helyiséget, mi pedig megtartottuk a gyűlést, imádkoztunk, beszélgettünk. Pista egy egyszerű szolnoki géplakatos volt, az édesapja a MÁV-nál dolgozott, vasutas volt. Laikus testvérnek Kiss József író, és Karczag Ferenc rendező a darab olvasópróbáján

tartott az út. Harmadikán estére ért haza az új élet örömhírével. Negyedikén reggel a szülői ház ablakai alatt is feldübörögtek a szovjet tankok… A pár napja még pusztulni vélt ártó szellem újra elárasztotta az utcákat, berágta magát az otthonokba, beszüremlett a barátságokba, a szerelmekbe, a családokba, s az elhallgatás kényszerének súlyával terhelte meg az apa-fiú kapcsolatok őszinteségét is. „Ne tudj a győzelemről, ne is hidd el, hogy megtörtént!” – ez volt a szellem parancsszava. Az öntvénydarab a szekrény mélyére süllyedt, s magával

megreccsentek az addig mozdíthatatlannak tűnő polcok; 1956 újra feltörő súlyos és felkavaró emlékezete átrendezte világunkat. A megtépázott emlékszilánkok lángoló hevet azóta éppúgy kiváltanak, mint legyintő közönyt, s ez a gyakran tapasztalható közöny a legfőbb bűne az igazságot évtizedeken át elhallgattatóknak és kiforgatóknak.

vitte a megtisztulás érzetét, a hitet, a reményt, melyben ‘56 októberében megmártózott egy nemzet. Amikor pedig a ledöntött szobor törmelékét előástuk a szekrények aljából, hogy végre illő helyre tegyük, ismét megbomlott az álságos rend,

Pedig kell, hogy legyenek a történelemnek olyan kristályai, amelyek kemények és tiszták, mint a gyémánt, s a lelkek legmélyén kikezdhetetlenek, mint a tízparancsolat. 1956 is ilyen. A közéletben megengedhetetlen vele mindenfajta mismásolás és kufárkodás! A még velünk élők emlékeit is felhasználva le kell csiszolnunk róla a sok félreértelmezést, csúsztatást, és igaz valójában tekintenünk rá, ahogyan Márai, aki három szóban foglalta össze a lényeget: „Egy nép kiáltott”. Együtt mozdult a nemzet; a magyarság felvetette víz alá nyomott fejét, tüdejét pattanásig szívta a szabadság levegőjével, hogy aztán leheletével szélvészként söpörje el – ha csak néhány napra is – a pöffeszkedő rothadást, a bizalmatlanság, a rettegés szellemét. E szélvész nyomai még kitapinthatóak apáink, nagyapáink lelkében, nyomoznunk kell tehát utánuk, míg el nem halványulnak. Hála azoknak, akik nem hagy-

ták, hogy az ‘56-os hősök vére a forradalmat eltiprókkal cinkos nyugat emlékezetében feketévé alvadjon! Köztük van Albert Camus is, kinek a szabadságharc 20. évfordulóján írt szavait tudnunk kell magunkra is vonatkoztatnunk: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A megmaradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minekünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet - bontakozik az élet és a meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad alkotás és a szabad munka termése.” Ha valamiben, ebben az erőben, ebben a felemelkedésben érdemes hinnünk, s hittel tennünk is érte! Vasvári Csaba

nagy tömeg gyűlt össze, és mindenki dermedten nézte a történteket. Ekkor váratlanul Sándor István rohant elő az intézetből. Egy hordágyat hozott magával. Aztán lehasalt a földre és bemászott a kocsi alá. Nagy óvatosan kivonszolta az erősen vérző férfit, és ráfektette a hordágyra. Perceken belül megérkeztek a mentők, és kórházba vitték az elgázolt férfit. A tömeg lelkesen megéljenezte az életmentőt. Volt legalább 40-50 gyerek, akiket Sándor István rendszeresen minden héten összegyűjtött gyűlésekre. Elsődleges célja ezeknek a gyerekeknek a nevelése volt: a hitbeli, az erkölcsbeli, a tisztességre való nevelés. Ezek a kis kamaszok nagyon szerették őt. Nem véletlen, hogy amikor bevonultak katonának, még akkor is az első dolguk az volt, hogy amikor eltávozás volt, mentek a Pistát megkeresni. 1949-ben a párt kiadta, hogy meg kell szervezni az Államvédelmi Hatóságot, és senki nem tudta, hogy ez micsoda. Megszervezték az őrséget, és olyan újonc gyerekeket válogattak össze, akik szegény munkáscsaládból származtak. Nem csoda,

hogy a szaléziaktól a Clariból egy csomó gyerek oda bekerült. Mi nem tudtuk, hogy ez a párt politikájának egy „messzire nyúló keze” lesz, és senki nem félt attól, hogy ezek a gyerekek ÁVÓ-s egyenruhában bejártak a szalézi intézetbe, bár Pistának mondták, hogy legyen óvatos ezekkel a fiúkkal. Nem miattuk, hanem ha valakinek feltűnik, hogy ilyen egyenruhában járnak be oda, akkor abból baj lesz, ő azonban azt válaszolta: – Ó, hát ezek olyan rendes gyerekek, annyira szeretem őket, miért szakítanék velük?” (-)

A boldog jelentkezett a szalézi rendbe és tudásának is hasznát vették, mert hamarosan gépmester lett a nyomdában. Ott dolgozott egész héten, és munka után, délutánonként és esténként foglalkozott a fiatalokkal. Nagyon sokszor nem volt otthon, mert abba a korosztályba tartozott, akiket akkor vittek el katonának, és nem kapott felmentést a katonai szolgálat alól azért, mert ő szerzetesnek jelentkezett, sőt, meg kellett neki járnia a Don-kanyart is. Mesélt erről néha, de nagyon keveset és visszafogottan. Egyébként sem volt egy beszédes ember. Szűkszavú volt, és sosem volt tolakodó. Az ő igazi ereje és nagysága abban rejlett, hogy nagyon bizalmasan tudott elbeszélgetni a fiatalokkal, és mindenkivel megtalálta a megfelelő hangot. Mindig a gyakorlati oldalról fogta meg a kérdést, nem sokat teketóriázott, azonnal ott volt és segített. Ezt igazolja ez a kis történet is, amit a sógorom mesélt el nekem: Egy őszi délután csapatgyűlésre mentem a Clariba. Az intézet előtt, a vasút fölötti hídon, egy 55-ös villamos indult át Rákospalota felé. Egy fiatal férfi utána rohant, és megpróbált felugrani a szerelvényre. Az ugrást elvétette és a kocsi alá került. A villamos azonnal megállt, de a szerencsétlent a kerék súlyosan megsebesítette. Pillanatok alatt

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

A kulturális és művészeti szakmenedzserek képzése Ukrajnában Alekszej I. Bezgin

A kulturális menedzselés – jelesül a színházi – 1972-ben jelent meg tantárgyként Ukrajnában. A Kijevi Állami Színművészeti Főiskolán (ma Kijevi Nemzeti Karpenko-Karij Színház- Film- és Televízió- Egyetem) vezették be, összefüggésben a XX. sz. hetvenes évtizedének elején kibontakozott társadalmi-gazdasági modernizációs kísérletekkel, illetve a kulturális irányítás területén mutatkozó kereslettel. I. D. Bezgin – a valamikori Szovjetunió színházi főiskolái közül elsőként – itt hozta létre, majd vezette azt a színházszervezés-ismereti tanszéket, amely gyakorló menedzsereket képez, és kutatásokat végez a színházmenedzselés és a produceri tevékenység témájában, immár 40 éve. A színházszervezés-ismereti tanszék munkájába nem csak jeles művészettudósokat vontak be, hanem a nonprofit gazdasági szféra, a pénzügyi szektor, a jogvilág és egyéb területek szakértőit is. Az oktatást korszerű technikai bázisra helyezték, a tanszék tudományos kapcsolatrendszere kibővült. A tanszék nyújtotta ismeretek birtokában, az itt végzettek előkelő pozíciókba kerültek Ukrajna színházi és műsorrendező intézményeiben. A művészetszervezés tanításának tapasztalata példaértékűnek bizonyult: a következő évtizedekben átvették a programot Belorus�szia, Grúzia és más köztársaságok legjelentékenyebb művészetoktatási intézményei. Ukrajnában viszont csaknem 20 éven át (az 1970-es évek közepétől a 1990-es évek közepéig), nem követték a kijevi példát a művészeti főiskolák. Az előző század 80-as éveinek vége illetve a 90-esek eleje – a szovjet gazdasági pangás vége, a peresztrojka kezdete – a gazdasági-társadalmi élet egészének reformját indította el Ukrajnában is. Erre az időszakra esik a menedzserképzés tartalmi átalakítása, egyszersmind az ideológiai tantárgyak törlése. A totalitárius rendszer bukása és szovjetrendszer széthullása sok változást hozott a művészeti intézmények irányítása terén. A művészet kikerült a politikai nyomás alól, az alkotás szabaddá vált, ezzel párhuzamosan azonban meredeken csökkent a kultúra állami támogatása. A költségvetési korlátozások arra késztettek, hogy tanítani kezdjék a kulturális menedzsereknek, miként lehet és�szerűen gazdálkodni a meglévő tartalékokkal, és feltárni új forrásokat. A kihívásra adott válaszként olyan új tárgyak kerültek a kulturális menedzserképzés programjába, amelyek az eligazodást segítik a szocialista rendszerből a piacgazdaságba történő átmenet időszakában.

Ukrajnában, a 90-es évek közepén megszaporodtak a struktúrán kívüli – nonprofit és piaci – kulturális társulások. A gyors fejlődésnek indult üzleti szektorból merítve tudást, az új keletű intézmények vezetői ösztönösen szakítottak az irányítási stílus beidegzett hagyományával. Tartalomkínálatuk az előadó-művészettől a képzőművészetig, a tömegkommunikációtól a show-businessig terjedt. Az ukrán kulturális közeg szerkezeti megújulása felvetette az igényt a jól képzett szakmenedzserek és szakvállalkozók iránt, következésképpen új utakat nyitott a menedzserképzésben is. A 90-es évek vége arról emlékezetes, hogy a művészeti menedzserképzés merőben új szakaszába lépett. Olyan oktatási modellt kellett kidolgozni, amely lehetővé teszi az ukrán képesítési szintek összevethetőségét az európaiakéval. A képzési program időtartamát ötről négy évre rövidítették és a képesítést eddig fémjelző „szakértő”-fokozat (cneuhalhct) a Nyugaton elfogadott, szabványos Bachelor (BA) fokozatra változott. A későbbiekben az áttérés további változtatásokat követelt. A vizuális kultúrára összpontosító, szépművészeti menedzseri BA szakirányt például a Kijevi állami szépművészeti és építészeti főiskolán (jelenleg Nemzeti szépművészeti és építészeti akadémia) indították be; a művészetés szabadidő-szervezési management programot a Kijevi állami művelődési felső iskolán (jelenleg – Kijevi nemzeti művelődési és művészeti egyetem) hozták létre. Ezen kívül, az új film- és televízió-vállalkozásszervezési programot a Kijevi Karpenko Kárij Egyetem részét képező filmművészeti kar bázisán 2005-ben létrehozott Képernyő-művészeti felső iskola filmtudományi tanszékén vezették be. A 2000-es évek kezdetén, az ukrán gazdaság nagymérvű privatizációja kedvezett az üzleti alapú oktatás megjelenésének is. Szerte az országban, mind az állami, mind az egyéb felsőoktatási intézményekben tucatjával jelentek meg a különböző képzési fokozatok elérését ígérő fizetős oktatási programok, a Bachelor (BA), a Master (MA), sőt ezen belül az MBA (Master of Business Administration) is. Mindeközben a művelődésirányítás fejlesztésére irányuló programok kidolgozásának üteme kevésbé volt dinamikusnak mondható. Jóllehet, a művelődésirányítás decentralizációja, a kultúra ukrán jellegének a kommersz és a külföldi divatok miatti háttérbe szorulása a művészet és az irányítás terén a tudás egységbe fonását kívánta volna a menedzserek részéről; a felsőfokú kulturális-művészeti intézmények késlekedtek a szükséges válaszokkal. Ez részben azzal magyarázható, hogy a művészeti management, mint külön tantárgy (tudományág) híján van a legitimitásnak. Mert nem csak a hagyományos egyetemek, de a felsőfokú művészetoktatási intézmények sem ismerik el a művészetikulturális menedzsert, mint sajátos

képességekkel rendelkező személyt, aki meg tudja találni a helyét a munkaerő piacán. Következésképpen, az egyetemek nem szívesen áldoznak a nekik való oktatási programok kidolgozására. Ezzel egy időben az egyéb management-programok – pénzügyi menedzser, személyi menedzser – mind népszerűbbek: vonzzák a diákokat, s az egyetem komoly bevételi forrásává válnak, ha fizetőssé teszik őket. Ukrajna felsőfokú oktatási intézményeinek katalógusa szerint, jelenleg kilenc kulturális menedzsment program fut. Négy a kilencből Ukrajna fővárosában, Kijev felsőoktatási intézményeiben elérhető: • Kijevi nemzeti Karpenko-Karij színház-, film- és televízió egyetem; • Kijevi nemzeti művelődési és művészeti egyetem; • Művelődési és művészeti vezetőképző nemzeti akadémia; • Nemzeti szépművészeti és építészeti akadémia.

Három - Ukrajna keleti területek központjaiban: • Harkovi állami művelődési egyetem; • Harkovi nemzeti művészeti egyetem; • Luganszki állami művelődési és művészeti akadémia. Ugyancsak fut művelődési menedzsment program a Lvovi nemzeti Ivan Franko egyetem művelődési és művészeti karán. Ez a legfiatalabb kar. Főtörekvésük, hogy a leendő színházi szakemberek az alkotás világát együtt ismerjék meg a színházi üzem problémáival. A leendő színházkutatók képesítése megszerzésének elengedhetetlen feltétele, hogy a gyakorlatban állják ki a repertoárkészítés és a bérletárusítás próbáját. Ehhez a színházat közvetlenül bevonják az oktatás-képzés folyamatába. Ezeken kívül folyik művészeti management program az Odesszai nemzeti műszaki egyetem bölcsészettudományi karán is. Bár nagyságrendjük és színvonaluk tekintetében lényegesen különböznek egymástól az Ukrajnában futó művelődési management programok, mégis vannak közös vonásaik. Ezek a programok felölelik a művészeti kultúrával kapcsolatos tantárgyak széles körét – az előadóés szépművészettől a show-businessig és nemzetközi együttműködésig. Az elemzések azt mutatják, hogy a szociokulturális környezet változásai nem csupán új lehetőségek feltárulkozását eredményezik a kultúra piacán, hanem az előmenetelük biztosítása érdekében új ismeretek megszerzését követelik a menedzserektől is, amihez viszont nélkülözhetetlen az oktatási program korszerűsítése. Amint korábban említettünk, az eredetileg még a szovjet korszakban, vagy közvetlenül a széthullás utáni időben keletkezett programokat struktúrájukban és tartalmukban megújították, az újítások azonban sok esetben befejezetlenek maradtak. Ennek okán, egyes esetekben a

modernizált programok régiek és az újak laza logikai kapcsolatban álló keverékét alkotják. Az utóbbi években született programok gyakran tartalmaznak ötletszerűen összeválogatott tantárgyakat, de olyan is előfordult, hogy éppenséggel a Kijevi nemzeti Karpenko Kárij film-, televízió- és színházművészeti egyetem Színházi vállalkozás tanszékén kifejlesztett programokból valót választottak, ahol történetesen egy futóprogramhoz kötötten, konkrétan volt kijelölve a BA fokozat megszerzéséhez szükséges 40 speciális tanegység teljesítése. Az oktatási intézmény profilja függvényében, ilyen programok alkotják túlnyomó többségben a kurzuskínálatot mind a művészettörténet és művészetelmélet, mind a gazdálkodás területén, kiegészülve néhány szabadon választható stúdiummal, amelyek egy-egy konkrét művészeti területhez tartoznak. A művészeti főiskolák többségében ezek a programok egy szélesebb művészetelméleti, kultúratudományi, bölcsészeti és vezetéselméleti kapcsolatrendszerbe ágyazottan jelennek meg. Amíg Ukrajnában e programok struktúrája és tartalma, illetve a terjesztésük (értékesítés) nem kerül felügyelet alá (monitoring), addig a képzés minősége kétségbe vonható marad. Fontos, hogy tartalmuk tekintetében, ezek a programok közelítsenek a művészeti menedzserképzésben élenjáró külföldi egyetemek programjaihoz, hozzájáruljanak a fiatalok pályára kerüléséhez, és megkön�nyítsék a tudományos előmenetelüket. Ha nem érzékelik a hallgatók a program közvetlen előnyeit, ha nem tudják hasznát venni a gyakorlatban, az kiábrándítja őket. Egyetlen olyan program, amely nem a valós kulturális körülményeken alapszik, ellenszenvet ébreszt minden további újító oktatási kezdeményezés iránt. Következésképpen, folyamatalapú programra (process based) van szükség, amely a működési területhez tartozó művelődési intézmények működésének teljes körű megértésén alapszik. Az adott szervezetek irányításának sikerfoka tehát nem csak a gazdasági helyzet és a törvényi/jogszabályi környezet függvénye, hanem a képzésmódszereké, és a képzésfolyamaté egyaránt. Számos hatékony művészetmenedzser továbbképzési tréning (workshop) folyik Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban, amelyeknek tapasztalatai a határaikon kívül is hasznosíthatók. Előfordul viszont olykor, hogy a szakképzett menedzser által vezetett tréning nem hozza meg a kívánt eredményt. Ez annak tudható be, hogy a tréninget nem előzte meg helyben módszertani tájékozódás. A képzési anyag elsajátításának és reprodukálhatóságának érdekében, célszerű támaszkodni a helyi kollégák ismeretére és kialakult gyakorlatára. Bármilyen pedagógiai kezdeményezés elsajátíttatása és alkalmazása érdekében, célszerű tehát a helyi művelődési szervezetek bevonása: a kölcsönös információcsere lehet a

tartós munkahatékonyság záloga. Az ukrán felsőoktatás csatlakozott a Bolognai képzés rendszeréhez. Az ebben rögzített szabványok, vezérelvek és metódusok bevezetése nagyban javít a helyzeten. A bolognai módszer szerint működő karokon problémát jelent azonban, hogy az oktatók nem mindig férnek hozzá naprakészen a szakirodalomhoz és az internetes adatbázishoz. A művészetmenedzsment oktatásában résztvevők munkája ezért nincs szinkronban az Európában és világszerte végbemenő változásokkal, nem látszanak tisztán számukra az oktatás legfrissebb vívmányai, pedig ezek sokszor világviszonylatban a legkorszerűbb művelődésmenedzselési szemlélet hordozói – követendő példák lehetnének. Megemlíthető néhány tényező, amely akadályt képez Ukrajnában a művelődés-menedzsment oktatási programjainak fejlesztése terén. Ezek: • A művelődési management Akadémia által elismert humán tantárgyként való megjelenítésének kérdése (a szakág legitimációja). Bár az ukrán művészetirányítás oktatásának első tanterve mintegy négy évtizede készült, a művelődési management akadémiai tantárggyá nyilvánításának programja még mindig a kidolgozás stádiumában van (fejlesztés alatt áll). Pozitív ellenpéldaként említhető, hogy a Kultúrakutatás ez idő alatt elfoglalta tantárgyként az őt megillető helyet Ukrajna akadémiai oktatási rendszerében: a művelődési management viszont, a hagyományos tantárgyakhoz viszonyítva, továbbra is marginális helyzetben van. • A kormánypolitika posztszovjet öröksége, hogy a nemzetgazdaság olyan, úgynevezett nemválságterületein, mint az oktatás és a kultúra, a szükséges reformokat elhanyagolják. A magánszféra megjelenése az ukrán gazdaságban előmozdította, hogy a művelődési menedzserképzésben is az üzleti alapú tevékenység kapjon prioritást. Eközben a kulturális menedzserképzés, a kulturális intézményvezető-képzés – szerencsés esetben – háttérbe szorult. A csökkenő állami hozzájárulás, illetve, és a művészeti oktatóintézmények bevételszerző tevékenységének korlátozása, az általuk kínált képzésminőségre negatív hatással van. • Az általános jogszabályok kulturális és oktatási területre vonatkoztatása és alkalmazása bonyolult feladat. E normák szerint, diploma (BA) megszerzésére irányuló management programokat kizárólag a hagyományos gazdasági, természettudományos és humán szakképzetséget nyújtó felsőoktatási intézmények hirdethetnek meg. Ez korlátozza a művészeti felsőfokú iskolák lehetőségét arra, hogy a szakterületükön szerzett tapasztalataikkal a menedzserprogramokba bekapcsolódjanak. A hagyományos tanintézetekhez képest behozhatatlan hátránnyal indulnak. • Nem alakult ki megfelelő szakmai hálózat és párbeszéd a kul-

18.

19.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október turális menedzsment kiválóságai között. Ez vezet az olyan helyzetekhez, hogy nem tájékozottak a társaik folyó munkájának állása, illetve az aktuális kezdeményezéseik felől. Régen megérett a helyzet arra, hogy az ukrán művészeti-kulturális management ágazatában tevékenykedő szakemberek és pedagógusok létrehozzák a maguk egyesületét, vagy hálózatát. Az Amerikai Egyesült Államokban például 1975 óta működik a művészeti-művelődési management képviselőiből álló társaság (AAAE – Assotiation of Arts Administration Educators), amelynek feladata a művészeti kultúra területén dolgozó szakemberek érdekképviselete. A BA

Kocsis István: A fény éjszakája – bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban Az egri teátrum felkérte Kocsis Istvánt, írjon darabot a XX. század egyik legjelentékenyebb magyar író-gondolkodójáról, Németh Lászlóról. A mű elkészült, Beke Sándor megrendezte, s a premier közönsége kézhez vehette az előadásfotókkal illusztrált szöveget az eredeti, és a színpadra érlelt változatában is. Igazi drámaünnep volt. „Amit munkáimról általában elmondhatok, hogy a készülődés rájuk nagy gyönyörűség volt, a megírásuk: meglepetéseket fiadzó fáradság, annak elviselése, ami jár értük, az életkedvet felőrlő gyötrelem: fokozottan érvényes drámáimra.” Az életkedvet felőrlő gyötrelemről tett írói nyilatkozat lehetett a kiindulópontja Kocsis István darabjának, amikor a halálösztön hirtelen felhorgadásának pillanatát megállítva, kiterítette elénk – és műve központi alakja, Németh László elé – a saját korukban megértésre nem esélyes történelmi, kultúrtörténeti személyiségek titkait, s mintegy a história szerencsekerekében megforgatva mondataikat, kipörgette a magyarság, és az igazságféltő európai értelmiségi sorsát jellemző példázatokat. Útnak indította drámái hőseit – szám szerint hetet –, hogy kiszakítsák szorongásos depressziójából a színpadra álmodójukat. „NÉMETH A hangulatcsinálók, a jelszó-bedobók, csak velem foglalkoznak… kritikusok… véleményformálók szétrágják a műveimet… Nem vagyok modern író. Jó, akkor nem írok többet. A magas vérnyomá somtól meg vörös ködben forog a fejem. Belül az ellentmondók láza, kívül az egy zsongásba folyó emberhang, telefoncsörgés,

Blaskó Balázs és Kelemen Csaba

és NA szinten való teljesítmény fenntartásának érdeke közöttük az összetartó erő, egymás segítségére vannak az egyre magasabb követelményekhez történő igazodásban a művészeti management területén. • A nemzetközi tapasztalatcserék elégtelensége. A kulturális irányítással foglalkozó ukrán és nyugati iskolák közötti együttműködés nem az egyetemek közötti csereutazások szintjén valósul meg, hanem kizárólag személyes kapcsolatokon alapul. Az információcserét nehezíti továbbá a fejletlen ukrajnai informatikai struktúra, a kutatók és oktatók idegennyelv-ismeretének hiánya, a lefordítatlan szakiroda-

lom. Ennek okán ritkán találkozunk ukrán névvel az UNESCO-, az Európai Unió- és az egyéb, nagy szakmai hálózatok által publikált európai programkatalógusokban. Nem véletlen tehát, hogy a legutóbbi felmérések nyomán az UNESCO megbízta az Európai oktató központok művelődési igazgatóságát (ENCATC) a kulturális-művelődési menedzserképzést és továbbképzést nyújtó intézetek működésének áttekintésével Oroszországban, Közép-Ázsia országaiban (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán) és Kaukázusban (Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia). Ezzel párhuzamosan

elkezdték a kutatásokat Afrikában, az arab övezetben és Dél-kelet Ázsiában. Már megtörtént a Közép- és Kelet-európai, oroszországi, Középázsiai és kultúra-managementjeinek programjait illető alapos tájékozódás beszámolója. Nemzetközi szakmai hálózatok, konferenciák és szakkiadványok – olyan hatékony eszközök ezek, amelyeknek igénybe vételével a kulturális szféra irányításával kapcsolatos elméleti ismeretek könnyen tovább adhatók – Ukrajnában, sajnos, alig élnek e lehetőségekkel. A művelődéspolitika és kulturális irányítás területére kerülő menedzserek képzése során szükséges, hogy felkészítsék őket a globalizáció,

a demokratizálódás, a világpiaci átrendeződés jelentette kihívások érzékelésére, és megadni az ismereteket ahhoz, hogy a munkájuk során ezekre érdemben reagálni tudjanak.

A szerző: Alekszej Igorevics Bezgin, a művészeti tudományok kandidátusa, professzor, a Kijevi nemzeti Karpenko Karij Színház-, Film- és Televízió egyetem rektora, az Ukrán Nemzeti Művészeti Akadémia tagja, több mint negyven tudományos és publicisztikai mű szerzője.

Fordította: Balogh Tibor

„A szférák az ember körül forognak”

utcai neszek… Ami engem igazán meglepett, az a hirtelen felbúgó „halálvágy”. Az ember persze vágyik egyszer-egyszer a halálra, de ez a szabadulást kereső halálvágy. Szabadulni, szabadulni… Odadobni, odahajítani nekik, itt van, legyetek boldogok.” – indítja az előadást a hőseivel diskurzusba keveredett írót színre hozó Blaskó Balázs.

érzéseket, de nem hiszünk magunkban. Ez a románoknál nagyon ritkán fordul elő.” Blaskó hitt. Tudta irányítani az eseményeket, s engedte belepörgetni magát a kínálkozó helyzetekbe. Nem könnyű feladatot oldott meg. Szeszélyes impulzusok szövevénye a darab. VII. Gergely pápa például – Kelemen Csaba a meg-

Bánfi Kata, Blaskó Balázs, Kelemen Csaba és Balogh András

Az „ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret” József Attila-i esete. Kívül kell megvívnia szócsatáit a bensőjéből előtört alakokkal, akik ráadásul mind az író énképének változatai: ha úgy tetszik, egy egész énképgaléria közepén forgolódik a színész. Leleményesen-eredményesen. Blénessy Enikő, a temesvári német társulat tagja mondta nemrég egy körkérdésre adott válaszában: „a románok sokkal játékosabban, teátrálisabban fogják fel a színházat. Én sokáig nem értettem, mit értenek ők teatralitáson, három évvel ezelőtt jöttem rá egy előadás próbafolyamata közben. Mi, magyarok agyból dolgozunk, megélünk bizonyos

formálója – az ősmagyar múltra irányítja a figyelmet: „Ó, Istenem! Az lenne jó, ha a mai magyarok is megtudhatnák, kik voltak a régi magyarok! Legalább az elgondolkoztathatná őket, hogy én magam mindig egy nagyon régi civilizációt tanulmányoztam, amikor a magyar múlttal foglalkoztam… A magyarság az a rejtélyes módon megmaradt népcsoport, amely őrzi egy, a görögrómai civilizáció előtti jelentős civilizáció nyelvét… A magyar nyelv csodája ezzel függ össze. Egy fejlett civilizáció hivatalos nyelve volt…”, ám ezt a mai magyarok

már nem értik. Dimanopulu Afrodité és Várhelyi Dénes „Hogy is érthetnék? A magyar múltat a magyaroktól elvették!” Miért kételkednénk szavában, hiszen a rettegve tisztelt római hatalmasság az államalapítóink kortársa, útbaigazítója volt. Gróf Széchenyi István – bár a köztük levő évszá- És írtam róluk… Írtam róluk, mert zadnyi korkülönbség alapján tehet- csak én… önmagam… voltam a né – nem atyai tapintattal viseltetik fontos… Mert jó volt az ő hiteleéletre keltője iránt: kikéri magának sebb, fényesebb életükbe áttenni az öngyilkossága gyanúját. Várhe- magamat… Könnyebb volt az ő lyi Dénes (Széchenyi) és a hitvesét, szívükkel égnem, s könnyebb az Crescence-t alakító Dimanopulu ő nyelvükön szólnom, mint a maAfrodité azzal az eltökéltséggel, gamén… Ez volt az én drámaírói szenvedéllyel, érzékenységgel ope- szabadságom… Egyszerűen önző rálnak, amely az emblematikus voltam?” Széchenyi-filmben Eperjes Károly Igen, talán önző, mint ahogyan és Kováts Adél kettősének hite- az Matild(a), Canossa úrnője és lességét, vonzerejét megadta: nem Toszkána grófnője is. VII. Gergely utánzás ez, hanem az élménysűrítés pápa egyik legkitartóbb és leghűegyetlen járható útja. ségesebb támogatója volt ő, aki A megidézett természettudósok megpróbált közvetíteni a pápa és színpadi sorsa nehezebb. A tűzzel IV. Henrik között. „MATILD Én játszik, aki elméje játékának követ- is a szakrális hierarchia bűvöletékeztetéseit a külvilággal megosztja. ben éltem. De én egyszerűbb szaBalogh András Galileije a máglya vakkal fejezem ki magam: kerestük árnyékában képes homo ludens len- a valódi királyt… Nem találtuk… ni, a szakrális hierarchiát elfogadva Ezért értettem egyet azzal, hogy vallani, hogy „a szférák az ember Őszentsége ne csak az egyházi hikörülforognak”. Bolyai János – erarchiában, hanem a világiban is Nagy András – az apjával megvívott első legyen…” Bánfi Kata szép szíküzdelme okán, kényszerűen szi- nészi feladata. Ugyanazt a szerepet kár, racionálisan hirdeti a szakrális kapja a darabban, mint a valósághierarchia felsőbbségét a hivatalos ban: közvetít, de incselkedik is, elhierarchia ellenében. Ketten kez- világiasítva elmés játszadozásával a deményezik, hogy Németh László szakrális hierarchiát. A komorságra XX. századi elméjét szembesítsék hajló férfiak körében kacér értelmi ezzel. „GALILEI A szakrális király ellenpontként van jelen. a legfelső helyen áll a rejtélyes szak„Ment-e a könyvek által a világ rális hierarchiában, mert beavatása elébb?” – hozza látókörünkbe Vömagasabb színvonalú, mint országa rösmarty dilemmáját Mira János többi beavatottjáé! Ha e legfonto- hófehér könyvkötegekkel borított sabb követelmény nem teljesül, ak- díszlete. Nem a díszletmozgatás kor „zökken ki” az idő! praktikuma okán faragták egy NÉMETH Ha megmagyaráz- tömbből a hegyeket alkotó olvasninák, hogy mit akarnak, hogy mit valót: jelkép ez, az ismeretlapokat jelent mindez?! tudássá olvasztó szellemé, amely BOLYAI Szeretnénk, ha meg- szellem értelemszerűen nem az egyes értené drámái hőseinek az igazi ember birtoka, hanem az értelmiségi drámáját. lény vágyott iránya: a fehér titok, az NÉMETH Amennyire én egyetemes, abszolút tudás. A dráma megértettem, megírtam… De végkifejletében újraéled Németh megbuktam! Kedvenc tudósaim László alkotókedve: helyretolódik a a történelem nagy tudósai közül kizökkent idő, a minőség forradalGalileo Galilei és Bolyai János. mának reménye felragyog. De most kiderült, hogy az ő vaBalogh Tibor lódi drámájukat sem ismertem. Fotó: Gál Gábor

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Az emblematikus vaskályha A lélek háborúja

Tamási Áron: Vitéz lélek – évadnyitó bemutató a Nemzeti Színházban s puszta kézzel a háza építésének. Társasága és kincse a szamár. Munkája közben látogatója érkezik: szamárszürke kabátban Ambrus, a titokzatos idegen. Halott szeretteinket tovább élteti bennünk az emlékezet – vallja az érkező, s miután meggyőződött róla, hogy hisz ebben Péter is; tisztes hozomány fejében feleségül kínálja neki halottnak tudott leánya lelkét, aki most lenne huszonegy éves: be kell váltania a kiházasítására tett ígéretét. A vagyon nem érdekli Pétert, a leányt, Idát azonban a szívébe veszi.

Martinovics Dorina

A Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház nyitóelőadása végén mélyről felszakadó, katartikus vastaps ejtette zavarba az otthon feledett empátiával érkező keveseket. A zavar oka, hogy a dübörgő tömeg nem kivezényelt rajongók hada volt, hanem az a hatszáznál több ember, akik egy Szent István napja körüli, esőre hajló délutánon a Vörösmarty téren felállított sátornál kivárva sorukat, önakaratukból váltottak jegyet a bemutatóra. Az emberek nem szeretnek az előérzetükben, az odaadott bizalmuk miatt csalódni, ezért kettős feszültségben – a főhős, és a saját választásuk igazságáért szorítva – követték a színpadi eseményeket. Csoda-e, ha önfeledten ugrottak fel a helyükről, s ünnepelték állva a játszókat, majd az igazgatót? Nem csoda: megnyugvás, amiért itt és most nincs mit szégyellniük, s lehet a büszkeségük a játszókéval közös. Felállt a második, protokolláris bemutató közönsége is, szombaton azonban nem a péntekimélyről szakadt fel a taps. A hivatalos vendégek már az előző este sikerének tudatában, s azzal a könnyed derűvel az arcukon ünnepelhettek, hogy „mi megmondtuk ugye, és lám!” Pedig nem volt ennyire ugye, az a lám. Már a nyitódarab megtalálása is töprengést okozott – Eperjes Károlyé az érdem a Vitéz lélek kiválasztásában. Ő korábban, a rendezői debütálásához tartotta jelképesnek Balla Péter, a 14-es világháborúból hét év megpróbáltatás után hazatérő, felnőtté érett székely fiú újrakezdésének történetét. A fiú Trill Zsolt. (Semmit sem kell tennie azért, hogy a szerepébe foglalt erények – az igazságérzék, az őszinteség, a hajlíthatatlanság, a kitartás, a szeretni vágyás, a szeretetvágy – megmutatkozzanak: a színészalkata ilyen.) Egyedül van – menyasszonya nem bírta a várakozást, időközben férjhez ment –, segítséget mégsem fogad el, maga lát neki szamarával, Trill Zsolt

Mécs Károly

Reviczky Gábor

Balogh Tibor kritikája

szerint, a szerzeménye iránti természetes vonzalma vérfertőző hajlamot jelent. Az eszelős leányféltés számunkra új megvilágításba kerül, ami közben Péternek Ida és Boróka azonos életkora szúr szemet. Nyomozásba fog, s kideríti: Lázár Ambrustól lopta Idát, tehát Ida, a lélekleány Borókával azonos, megvan az egyben a kettő: testre talált az ideál. Trill és Martinovics összeillő párt alkotnak a színpadon. Komoly játék – hirdeti az alcím. Anekdotikus-meseiek a boldog vég felé tartó eseményeket előre görgető személyek – a szomszédok szerepében Nagy Anna és Reviczky Gábor) –, illetve a semekkora hatékonysággal gáncsoskodó, nimfomániás Panna – alakítója Tóth Auguszta. A játék dramaturgiai héját a menyasszony és férje – Tenki Réka, Tóth László, valamint a falubeli elöljárók – Varga József, Újvári Zoltán – és a gyermekek – Bátyi Domonkos József, Szabó Péter, Török Elek – alkotják. Ebben a mederben képződnek meg Tamási mítoszi hatású, talányos jelképei, amelyek allegorikusak, metaforikusak, illékonyak: játékosságukban rejlik a komolyságuk: könnyen a szívünkbe vesszük őket, s csak utóbb érezzük meg, mekkora az a súly. Az építke-

Kiss József jegyzete

zeneszólamként van jelen a beszéd a színpadon, hanem eredeti tisztében, a dráma építőköveként. Mondat feszül mondatnak: hol a szavak érvereje, hol a közéjük feszülő csend érleli az igazságot. A székely tempójú csend. „Emb­le­ma­ti­kus előadás, de üres” – fogalmazott az első műbíráló, s terjed a véleménye a világhálón a szélvésznél sebesebben. Szinte egyet tudnék vele érteni, ha azt írja: emblematikus előadás, mely üres. Üres, mint Peter Brook tere, amely pontosan annyi tartalommal telik meg, amennyire az abban megjelenő szituációk iránt a nézőnek fogékonysága van. Esetünkben, aki súlya szerint érzi a becsület, az adott szó, a szeretet, a lelki vágy és a testi Tóth László és Tenki Rék

Ambrust Mécs Károly játssza. Puritán szerepformálásával, szabatos beszédével az anyagon kívüli szférába emeli a tudatunkban a jövevényt. Mitikus lény a két szürke: az emberi képességeket támogató antik istenségeknek látszanak, akik felbukkannak olykor, majd eltűnnek, de a kritikus percben visszatérnek újra. Helyesebben, a szamár a számunkra nincs: láthatatlan jelenvaló, ezért hajlamosak lehetünk feltételezni: a kettő ugyanaz, a szamár emberi alakja Ambrus. A természet rendje mégis az, hogy a férfivá érő ember ösztöne földi ideált keres. Péter életében ez Boróka, a háza építésére felfogadott ácsmester leánya, aki szintúgy huszonegy éves. Martinovics Dorina. Az anya nélkül nevelkedett leánygyermek fiús szilajsága színezi a szerelmes kitárulkozást: állhatatos jellem keveredik a szenvedélyes odaadással –feltételtámasztás a feltétlen ragaszkodással. Az eleven Borókának vetélytársa Péter szívében Ida, a jelképes feleség, ezért jelképes fogadalmat tesz: ő fogja előkeríteni Péter elveszett szamarát. Egybekelésüknek van ugyanakkor reális akadálya is: a féltő-féltékeny apa. Horváth Lajos Ottó Lázárja bivalyerős, egyetlen tömbből faragott aszkéta: egyedül kapja ölre a tetőgerendát, s közben cipeli magával rettenetes terhű titkát, hogy leánya nem tőle született: lopta magának az elveszített igazi helyett. A titkolózás következménye a kín, hogy a hazudott helyzet logikája

zés kezdetén a kéreghántoló Trill a legnaturálisabb módon – és balesetveszélyesen – tisztogatja elmélkedése közben a fenyőrönköket. Csak amikor orgonasípként függnek már a színpadmennyezetről a fehérre gyalult gerendák, eszmélünk rá: a hántoló szerszám egy szférikus koncert felé nyesett irányt: jelképpé, a külsőbelsőirányú megtisztulás jelképévé dúsult a közönséges fanyüvő művelet. A megtisztulás, az újrakezdés, az építkezés színtere tetszésünk szerint tágítható. Szinte üres a tér. Olekszandr Bilozub díszlete kezdetben jellemzően lapos hatású (a vízszintesek dominálják), majd fokozatosan előtérbe kerülnek a függőleges elemek, a semmiből építkezés gondolata szerint. Kristálytiszta képlet. A semmiből építkezik Vidnyánszky is. Mint a tánciskolai kamaszok a cserépkályhához – a színpadon kojtoló vaskályha áll – megtért a színjátszás verbális gyökereihez. Visszahelyezte jogaiba az összefüggő szöveget. Nem a fogalmi jelentést nélkülöző

szükséglet, az őszinteség, a kezdet, a kereszt, az építés vagy az Isten jelvényét, az tartalommal teljes előadás részese lesz. Aki számára ezek a fogalmak pusztán lexikoncímszavak, az hiába érkezett. Balogh Tibor Fotók: Eöri Szabó Zsolt

Tóth Auguszta

Íme, hát elérkezett a lélek háborúja. Amit Tamási Áron és a hozzá hasonló szellemi nagyságok hirdettek meg a trianoni, két világháborús, megalázottságában, önkívületében bosszút esküdő, kereszténységéről megfeledkező Magyarországon. 1941-ben. Ennek a szellemi körnek sok követője volt. Zilahy Lajos, Németh László, Hamvas Béla, Márai Sándor, Várkonyi Nándor, Kodolányi János, és még sokan mások hasonlóképpen gondolkodtak, mint Tamási. Nagyjából egyidősek voltak. Mindnyájan a tizenkilencedik század utolsó éveiben, vagy éppen a századfordulón születtek. Mi volt a közös őbennük? És mi a közös bennük és mibennünk, hatvan, hetven évvel később születettekben? A vágy a keresztény hitben létezésben. A vágy az igaz, emberi létezésben. A normális élet, a normális kapcsolatok iránti vágy. A derű szomjúhozása. Az ellenségeink megszelídítése, magunkhoz ölelése. Hogy a kimondott szó, a kinyújtott kéz, a kézszorítás újra szentség legyen. Hogy a férfi férfi, a nő nő lehessen, és sok szép, tisztaszemű gyermek születhessen. Hogy az Ég a Földdel összeboruljon. „Hogy közöttünk a gyermeki szellem megjelenhessen.” Hogy normális életet élhessünk. Hogy az Új Ember születésének tanúi lehessünk. Vidnyánszky Attila háborút hirdetett. A lélek háborúját. Tamási Áronnal. És mi a lélek háborújának a centruma? A lelkiség. Az anyag kizárása. A lélek anyagtalansága. A tisztaság. Az isteniség. Programadó előadás a Vitéz lélek. Középpontban a szamár, kinek kereszt van a háta közepén, kit ki nem állhatnak a székelyek, mert a szegénység jelképének látnak, mely méltatlan a büszke székely néphez (székely származású apám is felszisszent a szamár hallatán, amikor húsz évvel ezelőtt elmeséltem neki a darab történetét), pedig Krisztus is szamárháton vonult be Jeruzsálembe, hogy keresztre feszítsék. A szamár a megalázkodás jelképe. Az önfeladás jelképe. Az Új Ember jelképe. Vidnyánszky megalázkodott, feladta önmagát. Pőrére vetkőzött, elénk térdelt. Nosza, lehet támadni, rúgni rajta és Tamásin. És Krisztuson.

20.

21.

A Kaktusz virága Szolnokon Október 5-én ünnepelte a szolnoki közönség a Kaktusz virága bemutatóját, a színészeket és Balázs Péter rendezőt a Szigligeti Színházban. A címszerepben Kertész Marcella újból bizonyította, hogy e „könnyű” szakmának legnagyobbjai között kell jegyezni immár. Kiemelkedő színvonalú előadást láthatott a publikum, melyre Szabó Csilla kritikája is bizonyíték:

Fergeteges!

teges helyzetkomikumig. Stílusa mentes a giccstől, a szerepek remek alakításokra adnak alkalmat, a történet pikáns és meghökkentő. A legjobb mégis az benne, hogy dalbetétek írására ihlette Nádas Gábort és Szenes Ivánt. Szerzeményeik mindegyike igazi gyöngyszem, tökéletesen visszaadják a hatvanas évek és Párizs hangulatát.” „Balázs Péter rendező és a szereplők maradéktalanul kiaknázzák

Molnár Nikolett és Kautzky Armand

„Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy francia szerzőpáros világhírű művében számos jó dolog van a keresetlen hangvételtől kezdve a duplafenekű poénokon át a ferge-

az énekszámok nyújtotta lehetőségeket. Juhász Katalin fantasztikusan invenciózus, jókedvet árasztó, az utolsó párnahuzatig nagy gonddal megtervezett díszletei és krea-

Stúdiószínházi bemutató a Jókai Színházban Kovács Edit és Czitor Attila

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október Kertész Marcella, Horváth Gábor, Kautzky Armand és Molnár Nikolett

tívan karakterformáló jelmezei pedig a dalokhoz méltó színvonalon foglalják keretbe a fordulatos cselekményt.” „Kertész Marcella Stéphanie szerepében zordan uralkodik kartotékjai birodalmában, de azért finoman sejtetni engedi gyengéd érzelmeit is főnöke iránt. Így érthető, hogy vonakodva bár, mégis elfogadja a kihívást és ál-nej lesz.” „Kertész Marcella mint prózai színésznő sallangmentes, „egyenes, mint az i”, mégis nagyon vicces alakítást nyújt, ének és tánc közben pedig újra kirobbanó formában van.” „Molnár Nikolett. A színésznő üde, felszabadult alakítása Audrey Hepburnére emlékeztet, az Álom luxuskivitelben című filmből.” „A Mukikának becézett szoknyapecért a szolnoki közönség Kautzky Armand önironikus, magabiztos, jellegzetesen behízelgő orgánumát optimálisan kihasználó alakításában láthatja.” „Harna Péter egy készséges, cuki pasast játszik, dalol és riszál el

nem is lehet másként, minden mozdulat, rezzenés, szó karnyújtásnyira a nézőtől. S a történéseket, cselekményeket, komikumot, blickfangot színészi erővel, kisugárzással kell pótolni. Seregi Zoltán a szerzőhöz hű, árnyalt, finom, elegáns előadást rendezett. Külön dicséretes, hogy nem hangsúlyozott naturalista, beteges elemeket. Aki szereti a lelkiző játékot és élvezi a színészek odaadó szerepformálását, szép estére számíthat. (…) A színháznak, mozinak vége, én meg egyfolytában gondolkodom. Álmodozók, gyengék, betegek ezek a Wingfieldék az egészséges többséggel, külvilággal szemben? De hát ki meri állítani, hogy a külvilág egészséges? (…) Meg azt is el tudom kép-

vezető, valamint Sebestyén Csaba koreográfus ismét pazar munkája és a profi tánckar.” „Az ember sokszor valami képtelen dologra vágyik, pedig amire szüksége lenne, egész idő alatt elérhető közelségben van. Mindössze ennyi a tanulsága a párizsi fogorvos történetének, de ez éppen elég a szívderítő, önfeledt komédiázáshoz, ha egy társulat ért a mesterségéhez. Nehéz lehetett Balázs Péternek mostanság az úgynevezett könnyű műfajra koncentrálni, mégis megkockáztatom, hogy az eredmény jobban sikerült, mint eddig bármikor.” (-)

Üvegfigurák Békéscsabán zelni, hogy éppen a nem teljesen egészséges, nem egészen normális külvilág betegítheti meg az embereket: főleg az érzékenyebbeket, sérülékenyebbeket, törékenyebbeket…” (Niedzielsky Katalin kritikája – Magyar Teátrum Online)

Nagy sikerrel zajlott le az elmúlt hétvégén a Békéscsabai Jókai Színház 2013/14-es, hatvanadik évadának második premierje és díszbemutatója. Tennessee Williams Üveg figurák című művének október 11-ei, pénteki premierére nem a nagyszínpad nézőterére, hanem újításként a jóval kisebb, és bensőségesebb, intimebb Ibsen Stúdiószínházba hívta bérletes nézőit a teátrum, azzal a nem titkolt céllal, hogy őket is hozzászoktassa a korábban csak szűkebb közönségréteg által látogatott színházi térhez, ahol a színészi játék, a néző-színész kapcsolat, az érzések és érzelmek átadásának-átvételének új dimenzióit ismerhetik meg. Az előadást Seregi Zoltán rendezte, a szerepeket Kovács Edit Domján Edit-díjas, Kara Tünde Jászai-díjas, Czitor Attila és Tege Antal színművészek játszották, Vesztergombi Anikó jelmezeiben és Fekete Péter díszletei között. Részletek a frissiben megjelent kritikákból: „Az előadásban mindenki a maximumot adja,

kiválóan, akinek még az Igor név is jól áll és akivel békésen révbe lehet érni.” „A történet azonban nem lenne teljes a fogorvosi váró három réme: a bögyös delnő, a tuskó haver és Cochet úr, a darab egyetlen házas embere nélkül. Lugosi Claudiának még fájós foggal is csak a doktor felfalásán jár az esze, Horváth Gábor felejthetetlen bakkecske a Letkissben, Mészáros „kis izé” István az antiszívtipró ennivaló prototípusa. Alakításaik kis remekművek az egyenletesen magas színvonalon megrendezett, könnyed és friss tempójú előadáson belül. Külön említést érdemel Rácz Márton zenei

„A rendező és a díszlettervező Fekete Péter felrúgta a szokványos színházi teret. A játéktér középen kettévágja a nézőteret. A mennyezetről csüngő üvegfigurák (halak) miatt olyan érzés, mintha a színészek egy akváriumban mozognának. A térrel való játék azonban itt még nem ér véget. A teret lezáró falra fekete-fehér rövidfilmeket vetítenek, amelyek kiegészítik, aláhúzzák a jeleneteket. A falra vetített ajtó pedig valós ajtóként is funkcionál, és üvegén a vetített képek segítségével a külvilág egy kis darabja is feltárul. (…)

Finom gesztusok, törékeny hangsúlyok viszik a darabot, ám a hatás hihetetlenül erős, hiszen a játék a stúdiószínháznak köszönhetően belép a nézők személyes terébe. A nézői aura érintkezik, kapcsolódik a színészek aurájához, hihetetlenül erős kapcsolatot teremtve és mély érzéseket generálva.” (Kovács Attila kritikája – jokaiszinhaz.hu) A pénteki bemutatót, a már hagyománnyá váló szombat esti díszbemutató követte, az utána következő fogadással a színház Ibsen éttermében. J. M. Fotók: A-Team/Nyári Attila

Kara Tünde és az üveg figurák

Kara Tünde és Tege Antal

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Titokzatos évadnyitó a Turayban

A Turay Ida Színháznak nincs kőszínháza, bár Budapesten nagyon sok helyen, így a Csepeli Munkásotthonban, a Ferencvárosi Művelődési Központban, az Óbudai Kulturális Központban, de Törökbálinton, Csornán is otthon érezhetik magukat, hiszen állandó játszóhelyként szolgálnak ezek az intézmények, mégis az évadnyitó társulati üléseket mindig különböző, nem szokványos helyszíneken tartják. Tavaly például egy dunai hajón látta vendégül a társulatot a színház vezetősége, kubai hangulatot idéző est keretében. Idén azonban az alábbi titokzatos e-mailt kapták a tagok Szabó Szilvia művészeti titkártól: „ ...csak, hogy ne felejtsétek el: szeptember 16-án, hétfőn tartjuk a Turay Ida Színház szokásos Évadzáró-Évadnyitó társulati ülését. 18.45-kor találkozunk a Millenáris Park „B” épületénél. Elsősorban a hölgyek figyelmét hívom fel arra, hogy lapos sarkú cipőben jöjjenek...”. Többen próbálták kideríteni a lapos cipő okát, de nem árulták el nekik. Nem csoda hát, hogy a felcsigázott társulat növekvő kíváncsisággal várta a meglepetést a „B” épület előtt.

A nyár elteltével örömmel látják egymást újra a tagok, bár ezúttal nem sokáig. Darvasi Cecília, a Turay Ida Színház ügyvezető igazgatója négy csoportra osztotta a társulatot, kísérőket adott melléjük és bevitte őket... a sötétbe, a Láthatatlan kiállításra. Először vacsorát kaptak, miközben azt se tudták, hol vannak. A vakon született kísérők ültették le őket egyenként az asztalhoz, rögtön megjegyezték mindenkinek a keresztnevét, majd ők szolgálták fel a finom étkeket, amit egy vak tangóharmonikás kísért régi slágerekkel. A málnakrém levest még nagy nehezen kikanalazták a szokatlanul mély tányérból, bár Cs. Németh Lajos később elárulta, hogy a sötétben csak ötödjére találta el a száját. A sült húst steak burgonyával és savanyúsággal késsel-villával megenni már nehezebb feladat volt. Hogy megtalálják az ételt, sokan kézzel ettek „– Úgyse látja senki!” felkiáltással magukban. A vacsorát könnyű somlói galuska zárta. Aki ügyes volt, egy falatot sem hagyott a tányérján. A bátrabbak még táncra is perdültek, persze csak óvatosan. Utána következett a kiállítás megtekintése, jobban mondva kitapogatása. Egymás vállába kapaszkodva, segítve egymást botorkáltak végig egy lakáson, egy utcán, egy vadászházon és egy szoborkiállításon.

Nagy megkönnyebbülés volt mindenki számára, amikor útjuk végén megpillantották a fényt. Három órányi sötétben tartózkodás után hunyorogva léptek át a látók világába, mint akik újra megszülettek, de egy tapasztalással gazdagabban. Ha csak rövid időre is, de átélték nem látó embertársaik nehéz helyzetét. Volt, aki érdeklődve vagy vidáman, alkalmazkodva a körülményekhez élte meg ezt a kis „kirándulást”, de volt, aki rosszul érezte magát, ők hamarabb kimehettek a sötétből. Minden tisztelet és köszönet a kísérőknek, akik figyelmességükkel, kedvességükkel és odaadásukkal óvták minden lépésüket a Turay Ida Színház társulatának. A nagy hangzavart, ami ezután az előtérben következett, Darvasi Cecília szakította félbe egy kis figyelmet kérve. Nem véletlenül tartottuk itt az évadnyitót. Minden évben különös figyelmet fordítunk az élet egyegy területére. Volt, hogy a család nélkül élő gyerekekkel, volt, hogy egy kórház gyermekosztályával, volt, hogy a nyugdíjas korosztállyal foglalkoztunk kiemelkedően. Az idén a fogyatékkal élő emberekre fordítunk nagyobb figyelmet. Ezután értékelte az elmúlt évadot: 467 előadást tartott a színház Budapesten és szerte az országban, amit több mint 147 ezer néző látott! Megköszönte a társulatnak az elmúlt évet és ismertette a következő, 2013/2014–es évad műsortervét.

Ron Aldridge: Csak kétszer vagy fiatal című vígjátékát említette először az igazgatóasszony, hozzátéve, hogy nagy szeretettel köszönti Bodrogi Gyulát, aki elvállalta ennek a darabnak a rendezését. Novemberben Shakespeare: Rómeó és Júliáját fogja bemutatni a színház Quintus Konrád rendezésében. Ezt követi Topolcsányi Laura: Csillagok közt című darabja, amit Árkosi Árpád fog színpadra állítani. A Turay Ida Színház színésznője már az előző évadban is bizonyította írói tehetségét, hiszen az ő tollából született, a még mindig műsoron lévő nagy sikerű Szellem a spájzban című vígjáték és A holló árnyékában című történelmi krimi is. Még egy vígjátékát műsorra tűzte a színház, Segítség, én vagyok a feleségem! címmel, aminek februárban várható a bemutatója. Egressy Zoltán kortárs író Madách Imréről írt darabját Vesztett éden címmel Csiszár Imre fogja rendezni. Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem című novellafűzére alapján Mikó István írt vígjátékot, melynek nem csak egyik rendezője, de szereplője is lesz. Ugyanakkor márciusban ugyan ő, Noel Coward: Mé-

zeshetek című vígjátékát is színpadra állítja. Három gyermekeknek szóló előadás is bemutatásra kerül: A rátóti csikótojás (népmese), Móra Ferenc: Didergő király és Topolcsányi Laura: Tündéria című műve. Ezek után következett a belső díjak átadása, ami már régi hagyo-

mánya a Színháznak. A „Kék madár” díjat Keresztes Ildikó, az „Ének az esőben” díjat Sövegjártó Áron, a „Sztárcsinálók” díjat Csere László, az „Országúton” díjat Hidvégi Dániel, az „Ugyanaz hátulról” díjat Darvasi Zoltán, az „Utolsó hősszerelmes” díjat Jankovits József, az „Arany Tubi” díjat Magyar Tímea, és legvégül, szó szerint a legnagyobb díjat, a Turay Ida Vándor-díját Pásztor Erzsi kapta. Ezúton is gratulálunk nekik, hiszen ők azok, akik kiemelkedően sokat tettek az előző évadban a Turay Ida Színházért. Szabó Anikó

Fergeteges színházi hétpróba Veszprémben

Hatalmas közönségsikert hozott a Hétpróba a bérletekért című vetélkedő a Veszprémi Petőfi Színház szeptemberi nyílt napján. A nézők játékos feladatok megoldása közben pillanthattak be a kulisszák mögötti világba, kipróbálhatták milyen a kellékes, a díszletépítő, a világosító, az öltöztető és persze a színész munkája. Közben pedig bejárták a teátrum minden zegét-zugát. A rendezvényt Oberfrank Pál igazgató nyitotta meg, aki természetesen elkészítette a már hagyo-

mányos nyílt napot fémjelző lecsóját, amit megkóstolhattak a nézők. Délután nyolc csapat vágott neki a hétpróbának, felnőttek, gyerekek külön pályán versenyezhettek. A bátor vállalkozókat a teátrum stúdiójában Csarnóy Zsuzsanna és Keresztes Gábor, a társulat népszerű színmű-

vészei várták, akik a Csárdáskirálynő című operettből tanítottak meg a csapatoknak egy rövid koreográfiát. A Hajmási Péter, Hajmási Pál című ismert nótát még a legkisebbek is kívülről fújták, s a lezáró "Hej!" kiáltást pedig mindenki úgy zengte, akár az előadáson egy tánckar. A hangtárban a közönségkedvenc Halas Adeleaida segítségével daltanulás és éneklés volt a feladat, a 220 felett című Neoton sláger vagy épp a KFT együttes Afrika című örökzöldje szinte karaoke hangulatot varázsolt a kis helyiségbe, ahol Dominek Anna színművész is beszállt az éneklésbe.

Közben a színpadon Péti Krisztina dramaturg és a kedvelt s z í n mű v é s z n ő Kéri Kitty különleges feladatot adott a hétpróbázóknak, verset és darabrészletet kellett előadniuk, mégpedig egy csapatból választott súgóval. Itt

belekóstolhattak az érdeklődők abba, milyen is egy színész számára a világot jelentő deszkákra lépni. A világosítótárban a fejgép használata adott kihívást a versenyzőknek, az öltözőfolyosón pedig Soltis Eleo-

nóra színművész közreműködésével a gyorsöltözést próbálhatták ki. A kellékesek memória feladványt eszeltek ki az előadásokban felbukkanó tárgyak segítségével, a díszletesek pedig a kön�nyű bútorok úgynevezett "színpadi jelbe" rakásával igyekeztek megmutatni, milyen is az ő munkájuk. A nézőket itt Nagyhegyesi Zoltán fiatal színművész segítette. A hétpróba végén a legjobban teljesítők között színházi ajándékokat, jegyeket és bérleteket sorsolt ki a zsűri. A nyílt napon kedvezményesen lehetett bérletet váltani az idei évad elő-

adásaira, a délután érkező vendégeket pedig Keresztes János művészeti titkár kvízkérdésekkel várta, a helyesen válaszolók színházi csokit kaptak. A nézőknek este a társulat zenés műsorral kedveskedett, Oberfrank Pál, Dominek Anna, Szűcs László, Máté P. Gábor, Szeles József, Kőrösi Csaba, Módri Györgyi, Halas Adelaida, Kéri Kitty, Nagyhegyesi Zoltán, Soltis Eleonóra és Perjési Hilda népszerű operettek betétdalait énekelték. Így többek között elhangzottak a Köszönöm, hogy imádott, a Szerelemhez nem kell szépség, a Bőg a tehén, az Amerikában jó dolog a rádió című slágerek, amelyeket a közönség vastapssal jutalmazott. Kellerné Egresi Zsuzsanna, a teátrum értékesítési vezetője, a színház hétpróba ötletgazdája elmondta: a csapatok és a társulat tagjai remekül érezték magukat a vetélkedőn, s terveik szerint jövőre is szeretnék hasonló meglepetéssel várni a nyílt napra érkezőket. V. R.

22.

23.

Tiszta Balaton

Tiszta Balaton címmel a Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület kiállítása nyílt meg szeptember végén a Veszprémi Petőfi Színház emeleti társalgójában. A Tündér Míra című mesejátékhoz készült tárlatot Dr. Szalay Tímea a szervezet elnöke és Oberfrank Pál, a teátrum igazgatója ajánlotta a látogatók figyelmébe. A Tiszta Balaton című játékos, interaktív kiállításon megelevenedik a látogatók előtt a magyar tenger szépsége, élővilága. Kicsik és nagyok láthatják Matula bácsi kunyhóját, kukkerrel megleshetik a madarakat, versenyezhetnek kis vitorlásokkal és próbára tehetik, ki ismer fel több madarat vagy növényt, amely a Balaton kincseihez, az éltető vízhez tartozik. (-)

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra! Amennyiben 3000 forintért 10 hó­napra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor a postaköltséget levonva Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz. A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: rendel@ magyarteatrum.hu címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 3000 forint. Megéri!

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Tangó mindörökké Argentin táncmûvész a Soproni Petôfi Színházban

Nestor Pellicciaro argentin színész és táncművész tartott tangó-kurzust a Soproni Petőfi Színházban. A Buenos Airesből érkezett szakember az Evita című rockopera tangószámainak előadására készítette fel a társulatot. Pataki András a soproni színház igazgatója elmondta: az előadás színpadra állításakor nem az amerikai musical koreográfiáit tekintik alapnak, hanem az igazi argentin tangó gyökereihez visszanyúlva szeretnék a produkció táncos jeleneteit bemutatni a nézőknek. Ezért is hívták meg az argentin művészt, hogy új impulzusokkal, élményszerűen, a kultúrák találkozásának erejét kihasználva készüljön a tánctagozat és a színészek a nagyszabású előadásra. A Soproni Petőfi Színház ebben az évadban tűzi műsorára az Evita című rockoperát. Az előadást Katona Imre rendezi, aki az 1980-as magyarországi ősbemutatót is színpadra állította. A soproni teátrum a tavaszi premier különlegességeként egy legenda szereposztással is bemutatja a produkciót, várhatóan az MKB Sportarénában. Ekkor

több olyan szereplő is színpadra lép, aki játszott a 33 évvel ezelőtti előadásban. Katona Imre pályafutásnak fontos mérföldköve az Evita. Ez volt az első nagy zenés színházi produkció, amelyet színpadra állíthatott 33 évvel ezelőtt, s most ugyanezzel a darabbal búcsúzhat a műfajtól is, mert ahogy megfogalmazta, nem szeretne már zenés produkciókat rendezni. Most az Evitával akarja összefoglalni mindazt, amit erről a műfajról tud. Hozzáfűzte: a rockopera hazai ősbemutatója forradalmian hatott, több mint tíz évig játszották az előadást különböző szereposztásokban nagy sikerrel. Nestor Pellicciaro négy napig dolgozik a soproni társulat t a l. A szín é s z és táncművész hangsúlyozta: siker ü lt mindazokat

az alapelemeket megtanítania a színészeknek, táncosoknak, amelyekkel a színpadon is meg tudják mutatni, a tangó nem csak egy tánc, hanem életérzés. Mint mondta: a világon nincs még egy olyan tánc, amely ilyen mélyen képes kifejezni a vágyakat, az érzelmeket. Ezért is maradt meg a különbség a hagyományos argentin tangó és az Európában ismert változata között. A szakember szerint míg ezen a kontinensen a tánclépésekkel akarnak kifejezni mindent, addig a stílus őshazájában az érzelmek dominálnak, ez határozza meg a táncolás élményét. VéeR

Aida, Vásáry és a Jézus Krisztus Szupersztár

Szupersztárok költöztek napokra július végén és augusztus elején a Szombathely szívében feltárt és megújult egyedülálló hangulatú római kori templom falai közé, hogy elkápráztassák a zenebarátokat. Az Iseumot két évvel ezelőtt adták át, azóta számos zenei csemegét kínált, az idén az Aidát és a Jézus Krisztus Szupersztárt, de itt ünnepelte 80. születésnapját felejthetetlen koncerttel Vásáry Tamás, a világhírű zongoraművész és karmester. A szentélyre, a világ harmadik legnagyobb Iseumának maradvá-

Világszínvonalú elôadások a szombathelyi Iseumban

nyaira, 1955-ben bukkantak a régészek és 2011-ben vehették birtokukba megújult formában a szombathelyiek, az 1200 férőhelyes lelátót pedig tavaly adták át, így az Iseumi Szabadtéri Játékok méltó helyre került. Mérei Tamás, a főszervező, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója a Magyar Teátrumnak elmondta, ez a harmadik „újkori” Iseumi játékok ezen a világviszonylatban is egyedülálló helyszínen, ahol nagy örömükre, minden előadás teltház előtt zajlott le, a jegyek pillanatok alatt elfogytak és pótelőadásokat kellett tartani. – Igyekszünk olyan értékes műveket bemutatni, amelyek amellett, hogy az Iseumban tartalmilag megfelelőek és technikailag megvalósíthatóak, valóban méltó ékkövei lehetnek a rendezvénynek – tette hozzá. – A fesztivál nyitóelőadásán a 200 éve született Giuseppe

Verdi előtt tisztelegtünk egyik ikonikus operájával, az Aidával, melyet Kürthy András nemzetközileg is elismert operarendező állított színpadra. A tavalyi Evita sikerén felbuzdulva az idén Webber Jézus Krisztus Szupersztárját mutattuk be Silló Sándor rendezésében és külön öröm a számunkra, hogy a szabadtéri játékokat rendező Savaria Szimfonikus Zenekar tiszteletbeli elnök-karnagya, Vásáry Tamás nálunk ünnepelte 80. születésnapját a sztártenorral, Ramón Vargassal. Az Aida előadás néhány nap alatt született meg Szombathelyen, ami igen megterhelő volt a népes szereplőgárdának, de a közönség mindebből semmit nem vett észre, színvonalas előadást láthatott. A rutinos Kürthy András jól összekapta a nemzetközi szereplőgárdát, igaz ez a Verdi opera végig kísérte az életét: – Gyermekként rengetegszer láttam az Aidát, gimnazistaként már díszletet terveztem hozzá, operaházi felvételemkor a mű ritmusképleteiből vizsgáztattak, később pedig többször színre vittem – mondta lapunknak. – Mivel a szombathelyi színpadtér teljesen más, szűkösebb, mint a nagy operaházaké, ezért kellően ötletesnek kellett lenni, hogy megoldjuk a feladatunkat, azaz monumentális színpadi jeleneteket varázsoljunk a nézők elé hatásos bevonulási jelenettel. Kiderült, miután egy Isis-szentély is szerepel a darabban, az Iseum kiváló helyszíne lett az Aidának. Abban persze most sem válto-

zott a rendezői koncepcióm, ahogy mindig, a kottából indultam ki, s nem akartam kifordítani a művet. A mostani színre vitellel is az volt a célom, hogy Verdi operájának szépségét minél jobban felfedeztessem a publikummal, ehhez szerencsére remek partnereim voltak. A címszereplő Lukács Gyöngyi mellett Kiss B. Attila, Alexandru Agache vagy Dan Popescu a világ nagy színpadainak rendszeres szereplői. A karmester Medveczky Ádám, a díszlettervező Székely László, a jelmeztervező Czubor Zsuzsanna, a koreográfus Adrian Muresan volt, a Savaria Szimfonikus Zenekaron kívül közreműködött a Debreceni Opera Kórus és a Kolozsvári Magyar Opera Balettegyüttese. Lukács Gyöngyinek azért is volt különleges az előadás, mert ez volt az első közös Aidája párjával, Alexandru Agacheval. – Sok operában énekeltünk már együtt, de ebben még nem, nagy örömömre most sikerült – nyilatkozta. – Igaz, a duettet több koncerten előadtuk. Az Aida egyébként nehéz, összetett szerep, hiszen a drámai és a lírai részek váltakoznak, két nő hangján kellene énekelni, s az etióp királylány szinte végig színpadon van. Úgy vélem, ez igazán drámai szoprán feladat. Az én megformálásomban Aida nem sopánkodó, alázatoskodó rabszolga, hanem büszke királylány, aki sosem adja fel, bátran küzd a szerelméért, akiért feláldozza az életét. A Jézus Krisztus Szupersztár is meghódította a közönséget – Mérei Tamás igazgató mondta, a jegyek

kilencven százalékát szombathelyiek veszik! – Ez az előadás egy szellemi utazás az Üdvtörténet körül – vallotta Silló Sándor rendező, aki még azt is elmondta, hogy egy olyan gondolatkísérletet szeretett volna színpadra vinni, ami visszateszi a művet abba az időszakba, amikor született, azaz 1969-be. – Ez egy generáció kudarcának éve volt, egy nemzedéké, amelynek tagjai nem váltották meg a világot. Ők voltak mindmáig az utolsók, akik a szellem erejével próbálták élhetővé tenni a társadalmat. Webber Jézusa az ő Jézusuk. Mi most visszatértünk ezekhez a gyökerekhez, ha úgy tetszik, az ősváltozathoz, a filmhez. Ez persze nem üres nosztalgia, hanem újragondolása a műnek. Ez a játék nagyon erősen pódiumjellegű, sok show elemmel, éppen ezért kevés a realisztikus térigény. Erre tökéletes az Iseum – hallottuk a rendezőtől. A címszereplő, Schrott Péter kihívásnak tekinti szerepét, amelyre igen alaposan felkészült: – Jézus életéről több filmet megnéztem és több könyvet elolvastam – mondta –, így remélem nem hat szerénytelenségnek, de sok tekintetben megtaláltam magamat is ezekben a leírásokban, ezért nem tűnik egyáltalán idegennek a szerep. Júdás Schwartz Dávid, Mária Magdolna Fekete Linda, Pilátus Miller Zoltán, Heródes Szabó Győző, Kajafás Gábor Géza. Karmester: Zádori László, jelmeztervező: Juhász Katalin, koreográfus: Krémer György. A szombathelyi Iseum felnőtt a nagy szabadtéri társaihoz. Temesi László

24.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2013. október

Hatalmas sikerû nyílt nap Sopronban

Élet a függönyön túl

Mintegy ezren látogattak el a Soproni Petőfi Színház hatalmas sikerű nyílt napjára szeptember végén. A közönség kora estig remekül szórakozott a teátrumban, a legnépszerűbb program a kulisszajárás volt, több csoportban vágtak neki kicsik és nagyok a minitúráknak, hogy felfedezzék a függöny mögötti világot. Már a délutáni meghirdetett nyílt próbára majdnem megtelt a

színházterem. Katona Imre rendező vezetésével a nézők bepillantást nyerhettek abba, hogyan készül az évad első bemutatója, a Két úr szolgája című komédia. A közönség nagyon jól szórakozott a próbán, amelyen láthatták az alkotás és a színházteremtés milyen aprólékos és nagy koncentrációt igénylő munkával jár. Amint véget ért ez a kis bemutató, a családok legnagyobb örömére a Kos-

suth-díjas Huzella Péter vette a kezébe a gitárját, gyermekműsora nagy sikerrel ért véget, csakúgy, mint a Szamártestamentum című mulattató játék. A Magyar Dráma Napjának tiszteletére zenés, vidám felolvasó színpadi show-n vehettek részt az érdeklődők, a Karinthy Frigyes írásaiból készült összeállítást hallgatva sokaknak eszébe juthattak a népszerű író legendás novellái, versei, karcolatai és humoreszkjei. A zsúfolásig megtelt színházteremben hatalmas ováció mellett zúgó vastapsot kapott Bonyár Juditék Edith Piaf sanzonműsora, csakúgy, mint a soproni színház tánctagozatának rövid bemutatója a Csillagok szárnyán című produkcióból. Papp Gyula, a P. Mobil, a Dinamit, a Mini és a Skorpió együttes billentyűse pedig rendhagyó zenei utazásra hívta a nézőket. A programok mellett a társulat tagjai zsíros kenyérrel, a Bormarketing Műhely pedig nedűkkel kínálta a közönséget, akik nagy örömmel fedezték fel a kulisszák mögötti világot, bepil-

lanthattak a jelmeztárba, a technikai helyiségekbe, pincétől a padlásig bejárhatták a teátrum zegét- zugát. Pataki András, a színház igazgatója a rendkívüli sikert hozó rendezvény zárása után elmondta: őt is meglepte, hogy ilyen sokan jöttek el erre az eseményre, nagyon örül annak, hogy a soproni közönség így érdeklődik a színház és a társulat munkája iránt. Ezért azt a nyitottságot, amelyet eddig is képviselt az intézmény a településen a jövőben is szeretnék megtartani, sőt, még ennél is jobban szélesíteni. VéEr Fotó: Torma Sándor

Az Esztergomi Várszínház elmúlt nyara

Esztergom az államalapítás legfontosabb színhelye. Az esztergomi várhegy a templomok hegye. Géza fejedelem, és az államalapító István király palotájának falmaradványai között működő Vármúzeum, a múzsák temploma. Közvetlen szomszédságában pulzál az Esztergomi Várszínház, mely az érzékek temploma.

Oroszlánkirály

Az Esztergomi Várszínház 25. évadját rendhagyó módon, Bánffy Miklós kiállítás megnyitását követő, dramatikus tárlatvezetéssel indítottuk. „Bánffy Miklós (1873. Kolozsvár – 1950. Budapest) bemutatásával egy rendkívül sokoldalú, Erdély és Magyarország történelmét, kultúrtörténetét, képzőművészeti- és irodalmi

életét alapvetően befolyásoló ember művészpályája (színházi intendáns, díszlet-jelmeztervező, író, grafikus, politikus, irodalomszervező) bontakozik ki.” Az Esztergomi Nyár kulturális kínálatának legrégebbi, legkiforrottabb elemét a 25. évadját ünneplő Esztergomi Várszínház jeleníti meg. A színház 23 előadásával 2013-ban tovább erősítette a hazai és nemzetközi színjátszásban eddig is betöltött szerepét. A Várszínházi előadások bázisát képező „amfiteátrumot” teltházas előadások jellemezték, a már a korábbi évek tapasztalatait egyesítő műsorpolitika és koncepció fémjelezte a bemutatókat. Az önálló színházi értékek létrehozása mellett, továbbra is a budapesti és vidéki színházak előadásaiból válogattunk, mint befogadó színház. Az Esztergomi Várszínház több mint egy évtizede vallja: a határokon átnyúló kulturális kap-

csolatok erősítik és megteremtik a szellemi és kulturális értelemben is egységes magyar nemzet kialakulásának feltételeit.

történelmi életmód-rekonstrukció hagyományteremtő szándékkal indult. Ez évben Szent István korából, udvarából jelenítettek meg néhány Viszockij-est

E területen a színházi világban elsőként biztosítottunk és biztosítunk a jövőben is bemutatkozási lehetőséget egy-egy határon túli színháznak. Legnagyobb érdeklődés a nagyváradiak Dzsungel könyve című előadása, és az Oroszlánkirály iránt mutatkozott. A jövő színházszerető és értő generációjának felnevelését szolgálja a már 13. alkalommal megrendezett Bábos-tábor. Mind a szülők, mind a gyerekek részéről egyértelműen pozitív, elismerő, és köszönő visszajelzések érkeztek hozzánk. A legbiztosabb kritika hogy jó páran már a tábor végén jelezték a jövő évi részvételi szándékukat. Az ESZTÖR napok (Esztergomi Történelmi Napok) második alkalommal került megrendezésre. A

eseményt az Őskultúra Alapítvány vitézei, lovagjai. A közel hatezer látogatót vonzó eseménysorozat legkedveltebb pillanatai a „hídharc” jelenetei voltak, de nagy érdeklődés kísérte a Magyar Népmese Színház programjait, Kátai Zoltán lantművész előadásait, a fegyver-, és gasztronómiai bemutatókat. Az Esztergomi Várszínház Összművészeti Fesztivál 2013-as évadja az utóbbi három év legsikeresebb bemutató sorozata volt, mely köszönhető a támogatóinknak, a helyi és a Duna túlpartján élő lakosság színházszeretetének, az ide látogató hazai, és külföldi turisták érdeklődésének, s nem utolsó sorban az évek során kialakított művészeti koncepcióra épített előadásoknak, bemutatóknak. Horányi László

Impresszum: Magyar Teátrum – színházi magazin – Alapította a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1053 Budapest, Királyi Pál u. 18. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Kiadja a Magyar Teátrum Kft. Felelős kiadó a Kft. ügyvezetője. – Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1-3. Telefon: 06 (20) 239-2538, Olvasói e-mail: [email protected] – Megbízott főszerkesztő: Józsa Mihály 06 (20) 239-2538 – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: [email protected] – Előfizetésmegrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. és Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: terjesztes@ magyarteatrum.hu – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511350, e-mail: [email protected] – DTP: Dóra-Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari ZRt., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Vezérigazgató: Pallagi Ferenc – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

hírfelhasználó