268 Ft, határon túl: 1 uro. III. évfolyam, 8. szám október. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

268 Ft, határon túl:

1 €uro

III. évfolyam, 8. szám • 2011. október

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Egyházi Géza

14. oldal

Monte Cristo grófja Musical ôsbemutató, kincskeresés és varázsszônyeg Békés megyében

Ez az a darab, amiben mindig jön egy dal, ami a kedvenceddé válhat!

Szeptember 24-én Wildhorn és Knighton: A Vörös Pimpernel című musicaljével indult a 2011/2012-es színházi évad a Győri Nemzeti Színházban. Orczy Emma bárónő 1903-ban született regényének színpadi változata Londonban több mint 2000 előadást megért. A színpadi siker után

világhódító útján a regényt 14 nyelvre lefordították, majd 30 mozi- és TV film készült belőle. Nan Knighton száz évvel a regény születése után írta meg a musical szövegkönyvét és dalszövegeit. Frank Wildhorn zeneszerző darabjait már huszonéves korától játszották a Broadway-n, közöttük a Vörös Pimpernelt is. A cikk a 7. oldalon folytatódik

Ég és Föld Pilinszkyvel

Bemutatták az Ég és Föld gyermeke című előadást Veszprémben, a Latinovits - Bujtor Játékszínben. Pilinszky János meséiből Dóczy Péter rendezett zenés álomjátékot. A cikk a 11. oldalon folytatódik

Halas Adelaida és Horváth Zoltán

Gulyás Attila és Szomor György

A hosszú börtönévek után Edmond Dantès Faria Abbé kincseinek birtokában tér vissza szülőföldjére egy titokzatos idegen, Monte Cristo grófjaként. A Békés Megyei Jókai Színház idei évadának első bemutatója erről a kalandos történetről mesél Alexandre Dumas regényének Szomor György (zene, dalszöveg, rendezés) és Pozsgai Zsolt (szövegkönyv) musical feldolgozásában Szomor Györg�gyel és Gulyás Attilával a címszerepben. Az előadáson olyan sztárokkal, színészekkel találkozhat a közönség, mint Vasvári Csaba, Vastag Tamás, Gerner Csaba, Lapis Erika, Gubik Petra, Bartus Gyula, Csomós Lajos, Szőke Pál és Katkó Ferenc. A cikk a 6. oldalon folytatódik

Évfordulók

Kecskemét, Veszprém, Sopron 8.-9. oldal

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. október Demján Sándor: „minden g yerek Fekete Péter szeretne lenni” Hatodik alkalommal rendezte meg a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) Békés Megyei Szervezete a Békés Megyei Príma Díjak átadását, melynek ezúttal a Szarvasi Vízi Színház adott otthont. Az idei Békés megyei Príma Díjat színművészet kategóriában lapunk főszerkesztője: Fekete Péter, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója kapta. Az est díszvendége a Príma Primisszima („Legjobb a legjobbak között”) Díj alapítója: Demján Sándor, a VOSZ ügyvezető elnöke volt.

Príma díjas lett a főszerkesztőnk

Néhány gondolat a  díj átadásakor elhangzott méltatásból: Feket Péter szakmai és intézményi kereteket feszegető, innovatív munkahelyi és művészeti vezető, aki a színházat bekapcsolta az országos és a nemzetközi színházi vérkeringésbe, ráirányította a szakma és a kritikusok figyelmét. Egymást követik a közönség és a szakma által

Fekete Péter kezében társulata plakettje és a Príma Díj

gálaműsor keretében. A jelenlegi Príma Díj átadó gála színhelyét, a Szarvasi Vízi Színházat, indulása óta irányítja, és beemelt a Demján Sándor a VOSZ elnöke és Nagy Mihály László megyei elnöke magyar s reméljük ha ma rosa n a nemzetközi nyári színházak sorába. Fekete Péter miután átvette a díjat Farkas Zoltántól, a Békés elismert előadások. A társulat színé- Megyei Önkormányzat elnökétől szei is évről évre nyernek megtisztelő köszönetet mondott társulatának az díjakat. Színházigazgatói munkája együtt elért sikerért. A társulat egy mellett mára a magyar színházi élet emlékplakettel köszönte meg igazgameghatározó személyiségévé nőtte ki tója fáradozásait, azt a hitet, amellyel magát. A Magyar Teátrumi Társaság a Jókai Színházat irányítja, vezeti, tagjaként, a tagszínházak összefogá- azt az alázatot, amellyel a színházsával létrehozta a Magyar Teátrum művészet, az értékek megőrzése felé című, havonta megjelenő színházi fordul, és azt a szeretetet és figyelmagazint, amely nem csak a mai met, amellyel társulatának tagjait magyar lappiacon egyedülálló, de a körülveszi. – Amikor a Príma Primisszimát hazai színháztörténetben se volt még hasonló struktúrában működő újság. megálmodtam – kezdte gálazáró A lapnak önálló tv-műsorszáma van, gondolatait Demján Sándor –, arra amelyben a színházi háttérmunká- akartam rávilágítani, hogy nem külsokat mutatják be. A társaság és a lap 2010-ben az ő ötlete alapján hívta életre a Magyar Teátrum Díjat, amelyet a háttérszakmák (súgó, ügyelő, öltöztető, fodrász, színpadmester, kellékes stb.) legjobbjai kapnak meg évről évre. A díjat először a Jókai Színházban adták át a Duna tv által is közvetített, nagyszabású

földön kell keresni, vagy éppen a távoli múltban a példaképeket, hanem itt... ugyanis azok köztünk vannak. Tele van hazánk tehetségekkel. Egy ország úgy tud boldogulni, hogy a társadalom anyagi alapokra épül, ezt a vállalkozás, a munka, a termelés teremti meg. Én mindig azt mondom, hogy a munkából megizzadókat preferálom. Hozzáfűzte, a kultúránkat meg kell őrizni, ezért fontos, hogy erős anyagi alapok legyenek, és az igazi művészek védelme a vállalkozók egyik alapvető feladata. – Gyerekkoromban volt egy kártyajáték – folytatja –, a Fekete Péter, és mindannyian attól féltünk, hogy nálunk marad a figuráról elnevezett kártyalap. Azonban a megyei színház Fekete Péterének története és teljesítménye alapján azt hiszem, hogy ma minden gyermek Fekete Péter szeretne lenni. Befejezésül Demján Sándor azt mondta, hogy azt szeretné, ha mindenki elvinné az emberek közé, hogy munkával, a munka tiszteletével, a közösségek összetartásával lehet igazán boldogulni. Forrás: Jókai Színház, Hír6 – Such Tamás Fotó: A-team

Jelenet a díjátadó gálaműsorból

Impresszum: Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította, és kiadja a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1053 Budapest, Királyi Pál u. 18. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Felelős kiadó az egyesület elnöke. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba, Andrássy út 3. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: [email protected] – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

2.

Mészáros Sára

a legjobb női főszereplő

Szeptember 25-én, vasárnap este harmincegyedik alkalommal osztották ki a Színikritikusok Díját Budapesten a Magyar Színházban, idén először nyilvános gálaműsor keretében A Színházi Kritikusok Céhe tizenöt kategóriában ismerve el az évad legkiemelkedőbb teljesítményeit. Mészáros Sára az Egri Gárdonyi Géza Színház művésze kapta a legjobb női főszereplő díját a Selyemcipő című előadásban nyújtott alakításá-

ért. A díjat Molnár Piroskával megosztva együtt ítélték oda neki a kritikusok. Az egri színésznő – anyai teendői miatt személyesen nem volt jelen a díjátadó ünnepségen, helyette testvére, Mészáros Máté vette át az elismerést. A Színházi Kritikusok Céhe tagjai 90 magyar nyelvű hazai és határon túli előadás megnézése után szavaztak a legjobbnak ítélt alkotókra. pcs

Príma

Kertész Marcella!

A szolnoki Szigligeti Színház népszerű és nagyszerű színésze, Kertész Marcella kapta az idei JászNagykun-Szolnok megyei Prímadíjat, melyet látványos gálaműsor keretében adtak át a Vállalkozók Országos Szövetségének képviselői, a Szigligeti Színház színpadán. Álljon itt néhány részlet Kertész Marcella méltatásából: „Mindegyik megmérettetésben elsőrangút alkotott. Azon a szakmai elváráson túl, melyet minden alkalommal magasan teljesít, minden szerepében hoz valami meglepően újat, valami többletet, mely az ő színészetét az országos átlag fölé emeli. Magasan fölé. Személyisége minden alkalommal elbűvöli a közönséget. Azokat az adottságokat, és szerzett, felépített tulajdonságokat, melyek rá olyannyira jellemzők, a lehengerlő temperamentumot, az ezzel járó kiművelt harsányságot, és ami ma már egyre ritkább: a finom, mértékletes ízlést megbízhatón hozza. S még: bűbájt, humort, költészetet,

elementáris kedélyt. Szerepeinek túlnyomó többsége zenés szerep. Ezen azonban nem is lehet csodálkozni, hiszen ha valaki kiváló, már-már operai hanggal büszkélkedhet, mellette a legveszélyesebb táncattrakciókat is könnyedén veszi, azt a színészt elhalmozzák a bravúrokat igénylő zenés szerepekkel. Kertész Marcella e kihívásoknak örömmel, alázatosan tesz eleget. Igényessége és profizmusa, valamint szilárd hite, emberi tartása és derűje példamutató és irányadó a nálánál is ifjabb színészek számára.” – Én csak teszem a dolgomat. – mondja szerényen és nagy örömmel a művésznő – Teszem a dolgomat, felmegyek a színpadra, csinálom, amihez értek, és amit szeretek. Megható és megdöbbentő, hogy ez ennyire tetszik az embereknek, és azon túl is kifejezik ragaszkodásukat, hogy megtapsolnak a nézőtéren. Nem is hiszem még el. Csodálatos dolog! (K. J.)

Támogatónk:

3.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. október

Scapin, a művész, a szemfényvesztő

Molière vígjátékának legendás figurája Scapin, a furfangos szolga, minden bajból kihúzza gazdáit. A debreceni direktor álmában sem gondolta volna, hogy mennyi trükkös megoldással juttathatja el ezt a darabot a bemutatóig. A Csokonai Színház Molière: Scapin, a szemfényvesztő (Rideg Zsófia új fordításában) című komédiájának bemuta-

tóját október elejére tervezte Silviu Purcărete rendezésében. A rendezői koncepció szerint a Scapin Molière maga, a művész – frusztrációival, hiúságával, illúzióival, kudarcaival, sok öniróniával fűszerezve. A főszerepet Cserhalmi Györgynek szánták, el is kezdődtek a próbák, de – ahogy a komédiákban mindig – komplikációk adódtak. Szemműtéte miatt Cserhalmi Györgynek le kellett mondania a „szemfényvesztő” szerepéről és Trill Zsoltnak bravúros gyorsasággal kellett helyébe állnia. Silviu Purcărete Molière darabját 2005-ben rendeztem meg először a Laurence Olivier alapította Chichester Festival felkérésére, amikor ott a nagy színházi mágusok, manipulátorok, szemfényvesztők figurái köré szervezték a fesztivált. Silviu Purcărete: – Számomra Molière egyik legjobb darabja ez.

Szamártestamentum Veszprémben A Szamártestamentum című mulattató játékot mutatja be a Forrás Színház Veszprémben, a Latinovits-Bujtor Játékszínben októberben.

A produkciót középkori francia bohózatokból, ismeretlen szerzők szövegeiből és Németh Ervin színpadi adaptációjának felhasználásával Pataki András rendezte. A játékban felvonul előttünk a középkor színes világának megannyi szereplője:

bárgyú nagyurak és buta parasztok, hetyke polgárnők és élvhajhász papok, hiszékeny férjek és ravasz ribancok, ártatlan leánykák és minden hájjal megkent zsiványok. Csak aztán nehogy valaki magára ismer-

jen bennük! Mindenesetre a játszók tisztes kompániája előre biztosítja magát: csak ismeretlen szerzők művei kerülnek itt színre, s ha nem tetszik a kép, hát rajtuk verje el a port, ha tudja, a nagyérdemű nézősereg! (-)

Dramaturgiai felépítése tökéletes, stílusa és formája is remek. Rendszerint sokat szoktam húzni a drámai szövegekből, felcserélek részeket bennük – soha nem írok hozzá egyikhez sem, de a jelenetek, dialógusok sorrendjét gyakran megbolygatom. Klasszikus szövegeknél is. E darab esetében azonban erre nem volt szükség, mert itt minden részletnek megvan a maga funkciója, a húzások nem szolgálnának semmire, sőt ártanának a szöveg matematikájának és zenei felépítésének, amely tökéletesnek tűnik számomra. Nagyon izgalmas az, hogy Molière élete, pályája végén – miután megírta problémás darabjait: a Tartuffe-öt, Mizantrópot, Don Juan-t – ír egy burleszk-komédiát. Egy ilyen kis olasz farce-ot, amely ugyanakkor különlegesen kifinomult, rétegzett mű. Gyönyörű az a szomorú szál, amely a burleszken túl felfedezhető benne. Persze ezt csak, mint egy keserű szájízt kell érzékeltetni a komikum mögött, semmiképp nem szabad direktben ezt a keserűséget játszani, mert akkor nyomban bolondok házában találjuk magunkat. A darab nyelvezete, a szituációk és a karakterei időtlenek. A megrajzolt jellemek egyszerre commedia dell’ arte maszkok és lelki élettel rendelkező húsvér emberek, tehát nagy pszichológiai mélység is van benne. Ez a nagyszerű ebben a darabban, hogy minden koherens és mély lélektani szempontból, mégis az egész a

burleszk-komédia ritmusában pereg. Mindez történhetne ma is, vagy néhány száz évvel ezelőtt, a cselekmény nincs belehelyezve koherens történelmi korba. A mi előadásunk halvány utalást tesz az 50-es, 60-as évekre, egy idejétmúlt, lepukkant helyszínen játszódik. Amikor elkezdtünk dolgozni Helmut Stürmerrel, a látványtervezővel, és Șirlivel, a zeneszerzővel, kerestük, hol történjen a darab. Végül arra jutottunk, hogy olasz miliőbe, egy szegény olasz kikötő város egyik lepusztult kávézójába helyezzük. Itt természetesen van egy zongorista (Scapin) és egy zongora, aki maga is szereplővé válik. Vibrál, akár egy élőlény. Trill Zsolttal már dolgoztam együtt a A tüzes angyalban, jól értjük egymást. Rendkívül rugalmas és intelligens színész, átszűri testén az anyagot, valós fizikai kapcsolata van a dolgokkal. Ez persze általában véve az igazi színész sajátja. Silviu Purcărete állandó munkatársai Helmut Stürmer díszlet- és jelmeztervező valamint Vasile Șirli zeneszerző, mindketten világhírűek saját területükön. Helmut Stürmer a nemzetközi színházi élet elismert művésze. Negyven éves pályafutása alatt több mint 200 színházi előadáshoz, köztük számtalan operához valamint nyolc játékfilmhez tervezett díszletet és jelmezt. Stürmer olyan világhírű rendezők munkatársa, mint Liviu Ciulei, Lucian Pintilie, Silviu

Purcărete, a néhai Vlad Mugur és Tompa Gábor. Vasile Șirli zeneszerző Párizsban él 1986 óta. Életét a színháznak, a filmnek, a táncnak és a sanzonnak szentelte, mely lehetővé tette, hogy művészete a legkülönbözőbb stílusokban bontakozzon ki. Silviu Purcărete számos, Európát bejárt, színházi rendezésének ő a zeneszerzője. Mivel filmzenéket is ír, neves alkotókkal dolgozott együtt a román mozi világából. 1990. decemberétől a párizsi Disneyland zenei igazgatója, amelynek sok előadászenét, eredeti zenét és hangszerelést szerzett. Vasile Șirli: – Silviu Purcărete azt kérte tőlem, hogy a zene gazdagítsa a figurát, hiszen Scapin egy Mester, aki a csábítás, a manipuláció, az alkotás minden eszközével rendelkezik. Tehát a zene nyelve nélkülözhetetlen. A zongora hangzása tökéletesen megfelel a figurának. Már csak az kellett, hogy a kompozíció felölelje a teljes zongorista hagyományt, minden áramlat keveredjen benne: a klasszicista, a romantikus, a kortárs. Adott volt a zongora hangzása és nemessége, valamint maga a tárgy, mint díszletelem. A zongorálás gesztusának eleganciája, ereje, szépsége pedig a drámai cselekmény mozgatójává vált előadásunkban. Cs.M.M. Fotó: Máthé András

Imádni fognak színházba jönni!

Szokatlan időpontban, csütörtökön, október 6-án mutatta be a Szigligeti Színház Balázs Péter rendezésében, a friss Príma-díjas Kertész Marcella, valamint Balázs Péter, Kautzky Armand és Barabás Botond főszereplésével az Imádok férjhez menni című Maugham– Nádas–Szenes zenés vígjátékot, bérleten kívül!

szervezés vezetője szerint az októberi jegyek javarészt elfogytak. „Ezt az egy szerepet játszom az évadban” – mondja Balázs Péter, aki az előadás rendezője is egyben. Érdemes hát igyekezni, mert ez az élmény csak ebben az évadban átélhető!

Imádok férjhez menni – zenés vígjáték, szereplők: Kertész Marcella, Kautzky Armand, Barabás Botond, Balázs Péter, Radó Denise, Császár Gyöngyi, Gombos Judit, Mészáros István, rendező: Balázs Péter. (-) Barabás Botond, Kertész Marcella, Kautzky Armand és Mészáros István

Nem csak az időpont szokatlan, de az egekig felfokozott jókedv, a poénok megállíthatatlan hömpölygése, a rekeszizmok láza is különlegesen felkészült nézőközönséget igényel. A felejthetetlen élményről a hazai komédiajátszás nagy tapasztalatú kiválóságai gondoskodnak. Somogyiné Borhi Gizella, a

Szerzőink, munkatársaink:

Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Kozma András

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. október

Szemenyei János újra Kecskeméten adásokban láttam: a legtöbbször velejéig romlott embernek ábrázolják. A rendezővel közösen arra törekedtünk, hogy megtaláljuk az ő igazságát is, és ezzel árnyaljuk a karaktert. Sokkal izgalmasabb megmutatni azt, hogy honnan jut el idáig, mintha csak ráhúznánk ezt a „jaj, de gonosz vagyok” attitűdöt. – Az előadás szerint mi Biberach igazsága? – Talán az a frusztráció, ami rengeteg emberben megtalálható. Van egy célja, de még úgy sem sikerül elérnie, hogy közben másokon kapaszkodva, taposva kergeti azt. Ettől egyfajta „minden mindegy” állapotba kerül. A figura külső megjelenése tovább erősíti ezt a vonalat: zsíros hajával és régies szemüvegével még kevésbé lesz vonzó… Egyénként nekem sokat jelentett, hogy ebben a próbafolyamatban volt egy hosszabb szünet: tavasszal kezdtük, majd nyáron kihagytunk pár hetet, és aztán a bemutató előtt vettük elő újra. Úgy tapasztaltam, hogy a szünet alatt határozottan ért a szerep. – A Bánk bán után egy Agatha Christie krimiben lépsz színpadra, mint Trotter felügyelő. Kedveled ezt a műfajt? – Számomra nagy kérdés, hogy mennyire érdekli a krimi az embereket, amikor tele vagyunk pszichothrillerekkel és horrorfilmekkel. Szimplán az, hogy ki a gyilkos, már nem biztos, hogy izgalmas – nekem például Columbo nyomozó ugrik be, aki a tévésorozat minden részében ugyanazt a sémát követi. Így kihívást jelentő feladat egy bűnügyi történe-

tet a színpadon életre kelteni. – Hogyan jellemeznéd Trotter nyomozót? – Nehéz úgy beszélni erről, hogy közben ne áruljam el, ki a tettes… A történet szerint a szereplők egy panzióban gyűlnek össze, ahonnan aztán nem tudnak kimenni, olyan nagy hó van. Csakhogy közben többen is meghalnak. Trotter azért jön, hogy fényt derítsen a gyilkos kilétére. Megtudjuk róla, hogy fiatal kora ellenére nagyon koncepciózus és céltudatos, jól végzi a munkáját. Cseke Péter rendezővel azt találtuk ki, hogy az én kölykös megjelenésemet állítjuk ellentétbe a nyomozói profizmussal – így lesz játékos a karakter. A célunk az, hogy a közönség mindig másról gondolja azt: ő bűnös, eközben a gyilkost játszó szereplő úgy tegye le a jeleket, hogy a nézők fejében csak a végén álljon össze a kép. – Színészi kvalitásaid mellett a zeneszerzői vénádat is megmutathatod majd Kecskeméten: téged kértek fel a Winnetou dallamainak megkomponálására . Játszani is fogsz a darabban? – Arra kértem Réczei Tamás művészeti vezetőt, a darab íróját, hogy s z ereplőként ne számítson rám. Többször is próbáltam, de nekem nem mű-

ködik a kettő egyszerre – az egyik a másik rovására megy. Jó példa erre Mundruczó Kornél Nehéz Istennek lenni című darabja, amelyben először zeneszerzőként vettem részt, később pedig beálltam az egyik színész helyére. A mai napig kiesek a szerepemből, amikor a dalok következnek, mert ösztönösen azt figyelem, hogy jók-e a szólamok, kell-e valakinek segíteni. Így a Winnetou-nál már előrelátóbb voltam. – Miből merítesz ihletet ehhez a feladathoz? – Amikor zenét szerzek, mindig valami mást, valami újat szeretnék csinálni, már csak azért is, hogy kipróbálhassam magam a különböző stílusokba n. Ezért most sem egy új indián

Újra Jeanne d' Arc

A Szín-Mű-Hely-béli nagy siker láttán úgy döntött a Szigligeti Színház vezetése, beemeli a most indult évad nagyszínpadi bérletes előadásai közé Márai Sándor Kaland-ját, melynek Mécs Károly a főszereplője és Málnay Levente a rendezője.

A Veszprémi Petőfi Színház elmúlt évadbeli sikerelőadását, a Jeanne d' Arc Trokán Anna (A pacsirta) című színművet láthatja ismét a közönség október 29-én este hét órakor a Latinovits-Bujtor Játékszínben. A produkciót Kéri Kitty rendezte. Jeanne D'Arc fegyvert fog, hogy hazáját védje az angolok ellen. Amikor a franciák az ő vezetésével győzelmeket érnek el, veszélyessé válik a franciák számára, az angoloknak is érdekük, hogy megszabaduljanak tőle. Eretnekségekkel vádolják, és őt, aki felemelte hazáját, nem követett el igaztalant, máglyára ítélik. A fellobbanó tűzben azonban egy szent születik. Szereplők: Trokán Anna, Szalma Tamás, Sághy Tamás, Kőrösi Csaba, Keresztes Gábor, Gere Dénes Ákos, Nyirkó István, Csarnóy Zsuzsanna, Terescsik Eszter. Játéktér: Kéri Kitty, koreográfus: Frank Róbert, jelmeztervező: Vasvári Lilla, szcenikus: Perlaki Róbert, rendezőasszisztens: Péti Krisztina. (-)

„Ez számunkra is egy nagy kaland lesz – mondja Kiss József, a színház művészeti vezetője – hiszen nem fordult még elő az a különleges helyzet, hogy egy városban két egymást követő évadban mutassa be a színház ugyanazt az előadást, ugyanazokkal a színészekkel, ugyanabban a rendezésben, díszletben. Ez most megtörtént. A stúdiótérben indult az előadás, de a sikere nagyszínpadi méretű volt. Láttuk, hogy be tud menni Márai remekműve a nagyszínházba. Remekmű, azaz nem kopott meg a bemutatása óta eltelt hetven esztendő alatt. Tartottunk tőle, hogy a hatása az évtizedek súlya alatt gyengült, de nem! Éppen ellenkezőleg! A nézők

lé le g z e t v i s s z afojtva hallgatták végig a szophoklészi magasságú szavakat. Látható volt, hogy a darab hatása nem a nézőtér méretétől függ. Hát belevágtunk.” Márai Sándor: Kaland – dráma két részben, szereplők: Mécs Károly, Huszárik K a t a , Király Attila,

Színészi és szerzői feladatok is várnak Szemenyei Jánosra az idei évadban a kecskeméti Katona József Színházban. A sokoldalú fiatal tehetséget a Bánk bán, Az egérfogó és Az eltört korsó című előadásokban láthatjuk, emellett őt kérték fel a Winnetou zenéjének megkomponálására is. – Az első bemutatód a Bánk bán, Bagó Bertalan rendezésében. Milyen emlékek fűznek ehhez a darabhoz? – Szégyen, nem szégyen: hiába olvastam el Katona József drámáját többször is, sosem fogott meg igazán, mert alig lehet érteni. Persze tudtam, hogy miről szól, az iskolában még kötelező tananyag is volt, de nem tartozott a legkedveltebb olvasmányaim közé. A mi előadásunk alapja egy átirat, amelynek mai nyelvezete segített abban, hogy én is felfedezzem: a Bánk bán egy remek darab. Az előadásban Biberachot játszom. Korábban az a kép élt bennem erről a szereplőről, amit más színházi elő-

musicalben gondolkodom. Természetesen beleástam magam az indián motívumokba, utánajártam, milyen hangszerek, akkordok és témák jellemzik. De úgy vélem, ha már Gangxta Zolee játssza a címszerepet, akkor használjuk ki azt, hogy mindenki tudja, ki ő és milyen műfajt képvisel. Nyilvánvalóan nem fogom arra kérni: énekelje nagyon komolyan, hogy „én vagyok Winnetou, mormolok egy imát az éghez”…, mert ez nevetséges lenne, nem lenne önazonos. Szerintem neki azt kell csinálni, amihez a legjobban ért, és ez a rap. Emellett érdekes ellentét lehet a bendzsó és a harmonika. Egyszóval egy lendületes, nagyon mai, fiatalos zenét képzelek el, olyan slágerekkel, amelyeket akár a rádióadók is szívesen játszanának. B. L.

Kaland a nagyszínpadon

Karczag Ferenc, Gombos Judit, Jankovics Anna/Kertész Marcella, Horváth György, rendező: Málnay Levente. (-)

Mécs Károly és Király Attila

Szerzőink, munkatársaink:

Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Szabó Anikó (Szaan)

Havasi Renáta

Pottyondy Nóra

4.

5.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. október

Bujtor-emlékgyűrű Veszprémben Első alkalommal adták át a Bujtor-emlékgyűrűt a Veszprémi Petőfi Színházban szeptemberben; az elismerésben Somogyi György fővilágosító részesült, aki 33 éve dolgozik a teátrumnál. A díjat Bujtor István színművész özvegye, Bujtor Judit alapította – férje emlékére, aki 2008-2009-ben a Petőfi Színház igazgatója volt -, s azt ezután mindig az új évad első premierje előtt adják át annak a színházi háttérmunkásnak, akit erre az intézmény dolgozói titkos szavazással érdemesnek tartanak. A díjat Bujtor Judit  nyújtotta át a fővilágosítónak, a Szinetár Miklós rendezte Koldusopera premierje előtt. Bujtor Judit hangsúlyozta, hogy

Bujtor István igazi csapatjátékos volt, a munkafolyamatban minden fogaskerék fontos volt számára. Mint mondta: férje a jó előadás létrehozásához igen lényegesnek tartotta a kulcsszerepet játszó világosítók, berendezők, öltöztetők, súgók és más háttérben lévő dolgozók munkáját. – Színészek számára sok díj van, viszont a színházi háttérmunkásoknak Veszprémben még nem alapítottak díjat – mondta Bujtor Judit, hozzátéve: ezért gondolta, hogy a férje által nagyra tartott „láthatatlan” kollégák számára alapít Bujtor Istvánról elnevezett emlékgyűrűt. Az arany pecsétgyűrű közepébe Bujtor István arcképét foglalták, az egyik oldalán két álarc, a másikon pedig függöny ábrázolása látható. A színház tagjai titkos szavazással döntöttek arról, ki kapja meg a gyűrűt és az utolsó percig titokban tartották az eredményt. Oberfrank Pál színházigazgató egy jellemzést olvasott fel az akkor még névtelen nyertesről.  Ekkor már sejteni lehetett, hogy a kreatív, megbízható, pontos jelzők mellett a „színpadi

A súgó biztonságot ad

Sötét lyukban ülve dolgozni hosszú éveken át, nem akármilyen teljesítmény. Ezt a munkát szeretni, és lelkesedéssel beszélni róla, igazi hivatástudatra enged következtetni. Vlasics Rita 1984-óta súgó a Győri Nemzeti Színházban. Kollégái szerint mindent tud, hatalmas rang a szakmában majdnem olyan jónak lenni, mint ő. Amiért leginkább felnéznek rá, az lenyűgöző szakmai alázata a színház és a színészek iránt. Rita így vall hivatásáról: – A legtöbb embert az érdekli, hogy miért lettem súgó. Illetve először mindenki nevet, mikor kimondom, mi a foglalkozásom. Arra vágytam, hogy színpadon lehessek, színésznő szerettem volna lenni. Tizennyolc évesen Ajkáról egy ismerős révén jutottam Győrbe, ahol a színház épp súgókat keresett. Valójában nem is nagyon tudtam, mi az a súgó, de jelentkeztem, és néhány meghallgatás után engem választottak ki. Simon Géza bácsi szigorúan ügyelt rá, hogy a súgónak ne legyen beszédhibája, tudjon érthetően és hangosan is beszélni, mert mint később kiderült, még erre is szükség van. Ahogy a munkába belefogtam, kiderült, hogy sokkal több dolgot kell itt csinálni, mint gondoltam volna. Az előadásokon kívül a próbákon is helyt kell állni. Van olyan színész, aki egyedül tanulja meg a szöveget, más pedig a próbák alatt az én segít-

ségemmel. Az, hogy valóban tudok-e súgni, csak a munkába állást követő évek alatt derült ki. Rengeteg segítséget kaptam az akkori színészektől, kellett is, mert fiatal lányként olyan világba kerültem, ami a hétköznapi emberek számára egészen ismeretlen és különleges. Addig akartam súgó maradni, amíg fel nem vesznek a színművészeti főiskolára. Nem vettek fel, de nem is bánom, mert aztán kiderült az évek alatt, hogy van érzékem ahhoz, hogy súgjak és így segítsek. Ennek szükségét sokan nehezen értik meg, mert az iskolában is súgnak egymásnak a diákok, de ez itt a színházban valami egészen más. Olyan munka ez, amelynek során meg kell érezni, hogy a művész mit nem tud, hogy éppen miért tart szünetet. Picit látnoknak is kell lenni, hogy tudjam, mi fog történni a következő pillanatban. Az egészben a legjobban azt szeretem, hogy segíthetek tanulni és biztonságban lenni a színpadon. A legfrissebb jó élményem, Koós Rékával A Vörös Pimpernelben, aki azt mondta, az a legfontosabb, hogy lásson engem, mert neki az a megnyugtató érzés, ha ott vagyok. Vagy egy másik, sokkal régebbi kedves emlék, ami fontos emlék nekem, amikor Tordy Géza sok-sok év színpadi kihagyás után visszatért itt Győrben Az ügynök halálában. A hatalmas győri színpadon oldalról nem lehet úgy súgni, hogy a néző ne hallja. Ekkor a Gézának

sikerült elérnie azt, hogy a színpad előtt újraépítették számunkra azt a súgólyukat, ami valaha létezett. Az ott kialakított kis búrába kellett bemásznom, ami azért volt jó, mert a hangok onnan csak előre mentek. Az első 6-7 előadáson ez olyan bizonságérzetet adott a színésznek, hogy a bejelölt kezdőmondatok felsúgása után már nem kellett semmit tennem. Elég volt a tudat, hogy én ott vagyok. A Színészen látni lehet, ha nem azt csinálja, amit a próbákon begyakorolt, ezt azonnal észre kell venni, hogy időben tudjak segíteni. Rita lánykori álma nem teljesült, nem úgy került a színpadra estéről estére, mint színésznő. A teljességet mégis megtalálta munkájában, boldoggá teszi, hogy estéről estére a művek példányával beülhet a súgólyukba és onnan segítheti kollégái munkáját. Emellett kenyeret süt, biciklivel jár munkába, kreatív ajándékokat készít a kollégáknak, páratlan finom a virslis kiflije és mindenkihez van egy kedves szava, ha összefutnak vele a folyosón. – Valószínűleg színésznőnek nem lettem volna olyan kimagasló. Azért mégis örülök, mikor egyszer-egyszer kisebb szobalány szerepeket, vagy egy-egy apróságot eljátszhatok, ami nagyon jó érzés, mert végül azért mégis sikerült színpadra kerülnöm. A legnagyobb öröm számomra az, mikor a színészek egy-egy próbafolyamat végén megköszönik a segítséget. Az előadáson ők már maguk

Tarics Péter

ha azt csak a színész hallja, és a néző nem. Nem mindig könnyű eltalálni a hangerősséget, nem tudok sajnos kanyarban, csak befelé súgni. Ha előadás végén úgy megyek haza, hogy egyet kellett segítenem, az nagyon jó dolog. Akkor azt érzem; volt értelme, hogy ott voltam az előadáson. Lejegyezte: Pottyondy Nóra

A lap tervező grafikusai:

Szerzőink, munkatársaink:

Ferencz András

oldják meg a dolgukat. Ott vagyok, akkor is figyelek, de nekem a próba a fontos. Ha mégis előadáson kell súgnom és jól sikerül, akkor nagyon boldog vagyok. Jól pedig akkor sikerül,

háttérvilág  jellegzetes figurája” és „humora, szállóigévé vált  bemondásai hozzá tartoznak a színházhoz” megállapítások Somogyi Györgyre illenek, aki óriási meglepetéssel fogadta az elismerést. – Nagy megtiszteltetés ez a gyűrű, nem számítottam rá. Érezzük mi is műszakiak, hogy fontos a háttérmunka, Bujtor igazgató úr mindig hangsúlyozta, éreztette, e nélkül nincs jó előadás. Pontosan, precízen kellett nála dolgozni, a jó munkát pedig elismerte. A Kakukkfészekben én csináltam azt a jelenetet, amikor a darab szerint az   Indián megszökik,  kitépi az elektromos kábelekkel telített dobozt  és az hatalmas durranás közepette szakad ki a földből. Jól telepakoltam patronokkal, nagyot szólt mindig.  Ezután  "robbantós Gyurinak" hívott. Nagyon szerettem a humorát,  a színház és az előadás iránti tiszteletét. Büszkén viselem ezt a gyűrűt és köszönöm a színház egész kollektívájának, hogy méltónak találtak erre az elismerésre – mondta Somogyi György. (MTI/Petőfi Színház)

Tompagábor Kornél

Bera Linda

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

6.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. október

Monte Cristo grófja

(folytatás az 1. oldalról)

A musical zeneszerzőjével, dalszövegírójával, rendezőjével, Monte Cristo grófja megformálójával: Szomor Györggyel két próba között beszélgettünk. – Hogyan született meg az új musical? – Pozsgai Zsolttal körülbelül nyolc évvel ezelőtt beszéltünk arról: mi lenne, ha közösen írnánk egy darabot. Ám az élet úgy hozta, hogy akkor nem került sor rá. Legutóbb a Csínom Palkó című etno-operett kapcsán találkoztunk, ő eljött megnézni az egyik előadásomat. Én éppen akkor kezdtem el próbálni a Robin Hoodot, s ekkor azzal az ötlettel állt elő, hogy a következő darabom

lehetne a Monte Cristo grófja. Nagyon megörültem az ajánlatnak s annak is, hogy még él benne a szándék a közös produkció létrehozására. Dumas regénye azontúl, hogy egy irodalmi remekmű, a témáját tekintve hihetetlenül érdekes. Olyan kérdéseket vet fel, melyeket minden ember kutat. Már gyermekkorom óta sokat foglalkoztatott a mondanivalója, így örömmel vetettem bele magam a munkába. Mindketten tudtuk, hogy ez hatalmas vállalkozás, hiszen egy elképesztő terjedelmű regényről van szó, melyet nehéz két felvonásban, egy musicalben átadni úgy, hogy az érdekfeszítő tudjon maradni a közönségnek. Ez hatalmas feladat mind a zeneszerző, mind az író számára. Remélem, hogy mi megtaláltuk ennek a módját, és meg tudtuk oldani ezt a feladatot. – Mi az, ami legjobban foglalkoztatja ebben a történetben? – Maguk az emberi sorsok. Csak ha magára a bosszúra gondolunk: mindannyian fogadtunk már bos�szút, de annak a beteljesítése már egy teljesen más kérdés. Én személy szerint nem vagyok bosszúálló típus, de bevallom, engem is ért már olyan sérelem, ami után úgy éreztem, hogy ezt visszafizetem, amiből aztán persze semmi nem lett. Ugyanakkor hihetetlenül érdekes beleélni magunkat egy másik ember helyzetébe,

ez a színészmesterség lényege. Mindannyian másként működünk. – A bosszú lényegi eleme a darabnak. Ha jól tudom, különleges módon oldják ezt meg az előadásban… – Nem vagyok annak a híve, hogy egy alkotást teljesen kiforgassunk az eredeti elképzelésből, ám Pozsgai Zsoltnak támadt egy fantasztikus dramaturgiai ötlete, egy nagyon izgalmas fordulat. Ez azok számára is érdekes lehet akik ismerik a történetet. De nem szeretnék erről többet elárulni, legyen a mi titkunk és a nézőké, akik eljönnek megnézni az előadást. – Edmond Dantès szerepét ketten alakítják Gulyás Attilával. Mi indokolta ezt a kettősséget? – Gulyás Attila a fiatal Dantèst játssza, a bosszúra készülő Dantès szerepében pedig én lépek a színre. Attilát én nagyon régóta tisztelem, szeretek vele dolgozni mind színészként, mind rendezőként. A kettősségnek természetesen egyszerű, praktikus okai is vannak, így a karakterben is jól tudjuk érzékeltetni az átalakulást, azt az álarcot, melyet magára ölt a figura. Nem szeretnék többet elárulni erről, annyit azonban még mondhatok, hogy nem véletlenül alakult ez így, hiszen a valóságban is bennünk él, bennünk marad a fiatalkori én, s olykor számot is vetünk vele egy-egy kitűzött cél elérése után. S akkor lehet, hogy azt mondjuk: látod, megcsináltuk. Valahogy így van ez a darabban is.

Az évad elindult Szolnokon is Egy hónap alatt négy premier

A Liliom (szeptemGombos Judit és Barabás Botond ber 23.) és az Adáshiba (szeptember 24.) bemutatóival elindult az évad a Szigligeti Színházban. Mindkét bemutatót nagy szeretettel fogadta a szolnoki közönség. A színházban azonban nem ülnek sokáig babérjaikon, mert újabb két hét múlva újabb bemutató: Imádok férjhez menni, (október 6.), majd újabb két hét múlva még egy! Kaland, (október 21.) Valkó Mihály Liliom kritikájából idézünk.

Molnár Nikolett és a rendezö: Kiss József

„Amikor Liliom lejön a mennyekből a földre, hogy övéit láthassa újra, látogatása után azt kérdé a lány az anyjától: „Mi történt itt most velünk, anyám?” Ő pedig azt felelé: „Semmi, fiam, csak egy percre eszembe jutott az apád.” És velünk mi történt? El lettünk varázsolva egy egész estére. Én legalábbis mindenképpen. Élvezhettük az élő színház melengető ölelését ebben a rideg, televíziós világban.” (Új Néplap)

Kincsvadászat és varázsszônyeg Izgalmas kezdeményezésekkel indította az idei évadot a Békés Megyei Jókai Színház: kincsvadászat és varázsszőnyeg-program tartotta lázban Bék é s c s aba és Békés megye közönségét. A Monte Cristo grófja október Balról a varázsszőnyeg utasai 7-ei ősbemutatóját megelőzően játékok várták a vállalkozó kedvű nézőket. A színház kincsvadászatot indított, mely egészen a bemutató napjáig tartotta lázban az embereket. Hét darab ládát rejtettek el Békéscsaba különböző pontjain, melyekben értékes kincsekre bu k k a n h attak a kincsBoldog keresők. Egy kincsvadászok ládát három napon keresztül kereshettek a játékosok, miközben számos logikai és kreatív feladaton kellett túljutniuk. Szeptember 26-án pedig a Varázsszőnyeg-program első akciója fokozta az

izgalmakat egész Békés megyében, ugyanis a program keretein belül minden héten egy színész, rendező, vagy maga az igazgató bekopogtat

egy-egy település egy-egy polgárához, hogy felajánljon két színházjegyet egy előadásra. A szerencsésnek nincs más dolga, mint igent mondani, és szabaddá tenni magát egy estére. Az utazást a Meszlényi A ut ó s z a lon biztosítja háztól házig. Az első öt település nyertesei már átvehették az ajándékokat. Ez az akció egész éven tart majd, és Békés megye minden települését érinti. Tari Sarolta Fotó: A-team, Jókai Színház

A számkivetett Oberfrank Pál Dante szerepében

Maróti Lajos A számkivetett címmel írt monodrámát Dante életéről. A darabot a Gyulai Várszínház előadásaként nyáron láthatta a közönség Oberfrank Pál tolmácsolásában. A rendező Juhász Róza. A produkciót október 12-én Veszprémben, a Latinovits-Bujtor Játékszínben is megtekinthetik a nézők. Az előadás rövid ajánlója szerint az Isteni színjáték alkotója a Paradicsom megírása előtt egy éjszakai vívódás kapcsán nehéz döntést hoz, a megalázó kegyelmet visszautasítva a

száműzetést választja, így tudja csak befejezni a nagy művet. A kritika pedig többek között ezt írta a nyári premierről: „teljes az összhang rendező és színész között. Oberfrank Pál végig uralja a szöveget, az első pillanattól az utolsóig száz százalékban ott van a zsebkendőnyi színpadon, egy pillanatra sem hagyja elkalandozni a közönséget, tetszik, nem tetszik, együtt kell vele a poklot és a keserű megváltást megjárni.” (-)

7.

,, .. .. A Voros Pimpernel Gyorben

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. október

(folytatás az 1. oldalról)

A zenés előadások legfőbb erénye a muzsikában rejlik, persze az sem árt, ha mindezekhez egy jól megírt konfliktusokkal, szerelemmel és humorral teli történet társul. Így lesz ez a fülbemászó dallamokkal, fordulatos cselekményekkel megírt A Vörös Pimpernel című musicalben is - ígéri Molnár László rendező. – Hogy találkoztál a musicallel? – 1999-ben és 2000-ben New Yorkban jártam, és ott mindent megnéztem, amit csak lehetett. Nagy hatással voltak rám az eltöltött időszak élményei, megismerhettem Frank Wildhorn zenéjét, ezt az egyedi zenei világot, egyszerűen imádom a stílusát! A zeneszerző darabjait már huszonéves korától játszották a Broadway-n, közöttük Pimpernelt is. Budapesten, a Jekyll és Hyde premierje után a távlati terveimben elsők között szerepelt A Vörös Pimpernel. Nemsokára elkészültem a magyar szövegkönyvvel, és állandó szerzőtársam Valla Attila csodálatos dalszövegeket írt a dalokhoz. – Miben más A Vörös Pimpernel, mint más musicalek? – Végre egy vígjátéki musical, ami szerintem nagyon hiányzik a zenés palettáról, nem csupán Magyarországon, úgy általában a világban. Az összes ismert darabban valaki mindig meghal, valaki mindig nagyon szenved miközben a történet a vég felé kanyarog. Ebben a nagyszerűen megkomponált előadásban az is csodálatos, ahogy a vígjátéki stílust a zenében megteremti Wildhorn.

Szomorú, lassú számokat könyebb szerezni, mint vidám, pergős dalbetéteket - pontosan ügyelve arra, hogy dramaturgiailag stimmeljen a többi dallal. – Hogyan jött létre a győri előadás? – Számos lehetőség után, végül Szolnok lett a darab első állomása, melyből szép előadás született. Forgács Péter ott látta, és idén áprilisban hívott, hogy rendezzem meg Győrben is. Játszottam már a győri deszkákon és rendeztem is 2008-ban az Evita című musicalt – szeretem a csapatot, jó újra itt dolgozni. Mondhatom, hogy rengeteg munka után, most mindenben más előadásra készültünk. Egy hatalmas színpadra áthelyezni a korábban elképzeltet izgalmas feladat volt, és nagyobbat is lehetett-kellett gondolni. Mindenkire büszke vagyok, akikkel dogoztam, többek, mint amit gondolnak magukról. A célom, tervem az volt, hogy minőségileg lépjünk előre, úgy érzem ez sikerült! – Molnár László A Vörös Pimpernel előadás magyar szövegkönyvírója, rendezője és egyik kulcsszereplője: Chauvelin… – Soha nem voltam az a típus, aki mindenáron mindent megcsinál, ha jó, ha nem! Akkor tudok játszani, vagy rendezni, ha nekem való, és beleszeretek. Nem hiszek a mennyiségben csak kizárólag a minőségben. Legyen az ember életében csak tíz rendezés, vagy tíz szerep, de akkor arra a tízre mindenki emlékezzen.

Úgy szeretek színpadra menni, ha nekem az jó érzés, ha tudom, hogy jó vagyok. A történet: A francia forradalom talán legkeg yetlenebb időszakában játszódik. Az álnok Robespierre és a titkosszolgálat vezetője Chauvelin kegyelmet nem ismerve küldi guillotine alá a nemeseket. Egyedül egy titokzatos álruhás igazságosztó a Vörös Pimpernel mer szembeszállni velük. A piperkőc lord álarca mögé rejtőző Pimpernel zseniális és furfangos ötleteivel vágja ki magát a veszélyes helyzetekből. Alkotók: Szövegkönyv és dalszövegek: Nan Knighton, zene: Frank Wildhorn, hangszerelés: Kim Scharnberg, magyar dalszöveg: Valla Attila, magyar szövegkönyv: Molnár László, jelmez: Tordai Hajnal, díszlet: Juhász Katalin, zenei vezető: Rácz Márton, Karmester: Silló István, Rácz

Molnár László, mint Chauvelin

Márton, Music supervisor: Turcsán András, vezető hangmérnök: Baranya Tamás, koreográfus: Balogh Edina. Trombola Anita Fotó: Fehér Alexandra

A Turay Ida Színház új bemutatója

Sarkadi Imre

November 5-én az Óbudai Kulturális Központban (Budapest, San Marco u. 81.) kerül sor az Elveszett paradicsom előbemutatójára, majd november 12-én a József Attila Színházban mutatja be a társulat Sarkadi 1961-ben írt utolsó drámáját. Az Elveszett paradicsomot először, 1961. május 26-án, a Madách Színház tűzte műsorára néhány héttel Sarkadi Imre halála után, ami a mai napig nem tisztázott. Kondor Béla festőművész lakásán tartott baráti összejövetelen, a negyven éves Sarkadi ittas állapotban két kézzel kapaszkodva az ablakpárkányba, kifüggesztette magát a többemeletnyi magasságba, és lezuhant. Baleset vagy öngyilkosság? A vélemények megoszlanak. Akik közelebbről ismerték, öngyilkossá-

got gyanítanak, hiszen Sarkadi egész élete egyetlen szakadatlan játék volt a halállal. Hányattatott életében 1956 után került olyan mély magánéleti és lelki válságba, hogy inni kezdett. Önpusztító és virtuskodó magatartásából kifolyólag máskor is megtörtént, hogy alkoholtól bódultan mászott ki egy háztetőre és kötéltáncosként végigegyensúlyozott a tetőzet gerincén, vagy az ablakpárkányba kapaszkodva lógott több emeltnyi magasságban, majd visszahúzódzkodott, és nevetve kért még egy pohár pálinkát. Azon a végzetes estén azonban lezuhant. Alkoholizmusa és hullámzó élete alaposan legyengítették idegrendszerét, amitől kedélyállapota a felfokozott boldogság és a gyötrő búskomorság között csapongott. Kezdetben Móricz Zsigmond volt a példaképe, a magyar nép sorsának, életkörülményeinek ábrázolásával, későbbi írásai egyre tragikusabb egyre drámaibb hangvételűek lettek, ahogyan élete hullámzott végig a lelkén. Vitathatatlan, hogy Sarkadi Imre a XX. század egyik meghatározó írója. Például A Kútban című novellájából – a paraszti környezetbe helyezett Rómeó és Júlia történetből – 1955-ben Fábri Zoltán forgatott filmet Körhinta címmel, Törőcsik Mari és Soós Imre főszereplésével. Életének utolsó drámáját, az Elveszett paradicsomot, a Turay Ida Színház 2004. január 25-én már egyszer bemutatta. Koltai János rendezte és játszotta az idős Sebők szerepét, fiát pedig Bubik István.

Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom

Bubik István, aki magában hordozta Sarkadit, aki nemcsak érezte, de élte is a Sarkadi által megírt Zoltán kétségbeesett, lelki válsággal küzdő, életbe vetett hitét vesztő, cinikus figuráját. Alakítása a mai napig emlékezetes azoknak, akik látták. Sajnos az előadás sikersorozatát Bubik Ist-

Magyar Tímea

ván tragikus 2004. november 28-ai halála megszakította. A Turay Ida Színház igazgatója akkor úgy döntött, leveszi műsoráról az Elveszett paradicsomot, mert Bubik nélkül az előadás már nem lett volna ugyanaz. Most viszont, Sarkadi halálának 50ik évfordulóján a Színház újra műsorára tűzte Csiszár Imre rendezésében. Az idős Sebők szerepében Koncz Gábort és fia, Zoltán szerepében Viczián

Ottót láthatja majd a közönség. Kitűnő színészgárda kíséri őket végig a gyönyörű, szívbemarkoló történeten: Bregyán Péter, Magyar Tímea, Schnell Ádám, Kocsis Judit, Márkó Eszter, Ömböli Pál és Tóth Judit. Őt azért hagytam utoljára a felsorolásban, mert Tóth Judit annak idején ugyanazt a szerepet játszotta, mint a mostani változatban, csak akkor Bubik István partnereként a Koltai féle rendezésben. Ő az egyedüli kapocs

Viczián Ottó

a múltbéli Elveszett paradicsom és a mostani között. Ha más is a rendezés, ha más is a szereposztás a történet ugyanaz. A nyugalmazott tanár, Sebők Imre születésnapjára megérkezik két fia. Az egyik, Zoltán, sebész orvosként tiltott beavatkozást hajtott végre a szeretőjén, aki belehalt a műtétbe. Már ezzel a lelki teherrel érkezik édesapjához, hogy elbúcsúzzon tőle. Börtön vár rá, amit nem tudna

elviselni, orvosi karrierje ketté tört, az életről teljesen lemondott. Megismerkedik az Erdélyből édesapjával ott vendégeskedő Mirával, akibe beleszeret. Az érzés kölcsönös, a lány elutazása előtt megígéri, megvárja, bármikor is szabaduljon a börtönből. Ám Mira őszinte szerelme már jóvátehetetlenül későn érkezik. Sarkadi Imre a vázlatában a következőt írja a darab végéről: „ A vendégek aztán elutaznak, az apa egyedül marad a fi-

Koncz Gábor

ával: a két ember, mint két világ ül az asztal mellett, s rövid szavakkal próbálják megfogalmazni saját érveiket; az egyik, a gyűjtő ember, aki öregségére is egyre gazdagabb lesz munkában, szellemi kincsei s megbecsülés által – a másik, a tékozló ember, aki tehetségét, kiváló kvalitásait lassan elherdálja, s most siratja a számára elveszett paradicsomot.” Shirley

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. október

115 éves a kecskeméti Katona József Színház Hármas évfordulót ünnepel idén a hírös városi teátrum. 220 évvel ezelőtt született a névadó, Katona József, 115 éve nyitotta meg kapuit a kőszínház, melynek 60 esztendeje van állandó társulata. Hogyan készülnek a jeles jubileumokra Bács-Kiskun megye székhelyén? Erről kérdeztük Cseke Péter színházigazgatót. – Lesz-e „születésnapi” rendezvény a kecskeméti színházban? – Annak idején október 14-én tartották a legelső Cseke Péter előadást a színházunkban, ezért mi is erre a napra időzítettünk betekintést nyerhettek a függöny egy premiert: Lehár Ferenc A víg öz- mögötti világba, s mindig hatalmas vegy című nagyoperettjét mutatjuk volt az érdeklődés. Ezúttal azonban be Szerednyey Béla rendezésében. nemcsak a kulisszák, hanem az évad Másnap, október 15-én kerül sor a titkaiba is beavatjuk majd őket. Az „115 évesek lettünk” című program- ünnep része az is, hogy megtartjuk, ra, melynek fő attrakciója a kulissza- ápoljuk hagyományainkat, többek járás lesz. Korábban már több alka- közt a színművészeti egyetemistáklommal fogadtunk csoportokat, akik nak szóló SZÍN-TÁR Fesztivált az

évad második felében. – Katona József előtt legismertebb művének bemutatásával tisztelegnek. Miért érezte szükségesnek, hogy átdolgozzák a darabot? – Az utóbbi években azt láttam, hogy aki elővette a Bánk bánt, az megpróbálta átdolgozni a szövegét. Engem is foglalkoztatott, hogyan lehetne érthetőbbé tenni a régies mondatokat. Szabó Bori írót, dramaturgot kértem fel erre a feladatra, aki tanítja is a magyar irodalmat. Ő mesélte nekem, hogy amikor a gimnáziumi vagy főiskolai tanítványainak mesél Katona drámájáról, mindig nagy érdeklődéssel hallgatják a diákok. Aztán amikor elkezdik olvasni a művet, megszűnik a varázs. Jó példa erre Biberach egyik szövegrésze, mely az eredetiben így hangzik: „Ó, te elragadtató szerelem, te, amely Éva csábítója volt! Ugyanilyen szerelmet érezett az a kígyócska. Prósit a fölöstököm.” - Ez az utolsó mondat a lényeges, mert ezen a fiatalság biztosan jót nevetne. De mit is jelent? A prósit a latin eredetű proszitből jön, míg a fölöstököm a

német früstück, azaz reggeli szóból. A mi átiratunkban mindez így szól: „Szerelem? A férj háta mögött? Na persze, ezt érezhette már az a kígyócska is a paradicsomban, mikor Évának odagurította az almát. Jó harapdálást, hercegem!” Ugye, men�nyivel érthetőbb? A Bánk bán volt az idei első bemutatónk szeptember 21én a Ruszt József Stúdió Színházban. Katona születésének 220. évfordulóján, november 11-én pedig a Nagyszínpadon játsszuk majd az előadást. – Az évad műsorterve és rendezőgárdája is különleges… – Természetesen a hármas jubileumra gondolva arra törekedtünk, hogy az ünnepi alkalmakhoz méltó évaddal várjuk a közönséget. Amikor a műsortervet összeállítom, mindig a társulatunkban gondolkodom, s ehhez megpróbálok olyan rendezőket találni, akik magukon átfolyatva, a XXI. századi igényeknek megfelelően tudják színre vinni a kiválasztott darabokat. A mai színjátszásnak az a lényege, hogy olyan kérdéseket tudjunk feltenni, amelyek érdeklik a közönséget, s hogy a darabot „csak bá-

muló” nézők helyett olyan emberek töltsék meg a nézőteret, akiknek a színházba járás valódi élményt jelent. Nekünk, színházcsinálóknak borotvaélen táncolva kell megtalálnunk az egyensúlyt, úgy, hogy közben új és újabb impulzusokat adjunk. Forgách András, Szász János, Bagó Bertalan és Mohácsi János neve garancia arra, hogy így lesz. – Még tart a bérletezés. Mekkora az érdeklődés a nézők részéről? – Nagy öröm számunkra, hogy évről évre nő a bérletes nézők száma. Az idei évadban például már egy újabb bérletsorozatot is el kellett indítanunk, akkora volt az érdeklődés. Az új bérlet Radó Vilmos, egykori kecskeméti direktor nevét kapta. Azt tapasztaljuk, hogy nem csak a kecskeméti és Bács-Kiskun megyei lakosok kíváncsiak ránk, ugyanis JászNagykun-Szolnok megyéből közel 700-an vásároltak nálunk bérletet. De vannak olyanok is, akik Zemplén megyéből jöttek el hozzánk bérletet venni. Ennél jobb cégér, azt hiszem, nem is kell a színházunknak. Bera Linda

20 éves a Soproni Peto"fi Színház

20

– a múlt. A város színházi élete nem csak ebben a 20 évben mérhető, amit Mikó István igazgatásától számítunk. Már 600 évvel ezelőtt kezdődött, pontosabban 1412-ben a húsvéti passiójátékokkal, amiket később Lackner Kristóf latin nyelvű darabjai, a jezsuiták iskoladrámái, majd a hivatásos német vándortársulatok előadásai követtek. 1730-tól már élénkebbé vált Sopron színházi élete, bár még mindig német nyelven folytak az előadások. Először 1792-ben került magyar nyelvű darab a színre. Lakos János: Hunyadi László című drámáját adták elő az evangélikus líceum diákjai, ami kezdeti lépése volt a magyar nyelvű színjátszás elterjedésének Sopronban. Méltó színházépületre is szükség volt, a nem kis feladattal a város Franz Lössl bécsi építészt bízta meg, aki gyönyörű klasszicista épületet tervezett. Végre megkezdődhetett az állandó társulatok korszaka. Kezdetben, 1841-ben, a város kötelezte a német színigazgatót, hogy az épületet legalább hetente kétszer engedje át az odaérkező magyar társulatoknak. Sőt 1885-ben a magyar színjátszás támogatására megalakult a Magyar Színpártoló Egyesület. 1905-től már magyar színtársulaté lett a soproni főszezon: az első teljes hat hónapos évad, amelyben 169 előadást játszottak magyarul. Mivel a század elején tűzveszélyesnek nyilvánították a színház épületét, szükségessé vált a felújítása. A városi közgyűlés 1909-ben Medgyaszay Istvánt bízta meg a tervezéssel, aki azonban a teljes átépítést javasolta. Az elfogadott javaslat nyomán modern színháza lett Sopronnak, amit a mai napig megcsodálhatunk a Petőfi téren. Az új épületben két-három éven-

ként cserélődtek a társulatok, pedig olyan neves színészek játszottak benne, mint Vízváry Mariska, Jászai Mari, Márkus Emília, Rajz János, Jávor Pál. Pénz is volt a támogatók jóvoltából, színes is volt a repertoár, mégis bukással kényszerült távozni mindegyik társulat. Az elkövetkező háborúk, forradalmak, gazdasági válságok alaposan kimerítették a város kasszáját, és több polgár is követelte a színház bezárását az ínséges időkben. Azonban Sopronyi - Thurner Mihály polgármester felemelte szavát a dühös tiltakozás ellen, mondván: a város vezetése a súlyos gazdasági helyzetben sem hanyagolhatja el szellemi kötelezettségeit. Időközben az 1945-1950-ig tartó időszak próbálkozásait egy határozott mozdulattal lesöpörte a „színről” a vidéki színházak államosítása és ezzel elveszni látszott a remény, amiért 500 éve mindent megtettek a soproni polgárok, hogy megszülessen a SOPRONI SZÍNHÁZ! Aztán 1980-ban a színház önálló intézményként is megszűnt. A rendszerváltás azonban újra utat nyitott az üresen álló színházhoz. Három pályázó csoport szerette volna birtokba venni Thália soproni templomát. 1991 nyarának végén az érdeklődők köre a budapesti Arizona Színházzal bővült, aminek Mikó István volt az igazgatója. Javaslatuk arra épült, hogy a központi támogatás segítségével felújított épületben 1992 őszétől azonnal indítani lehet az évadot, az Arizona és a Rock Színház budapesti repertoárjának soproni bemutatásával. A tervet a Fővárosi Közgyűlés kulturális bizottságának elnöke támogatta. 1991. október

15-étől 4 évig Mikó István a megalapított színház igazgatója. Az önkormányzat közgyűlése, az Arizona Színház igazgatósága, Mikó István, Nyerges Ferenc és Hirschler Rezső mint

Mikó István

alapítók decemberben létrehozták a Soproni Színházért Alapítványt. A korszerűsített (például: forgószínpad beépítése, modernebb hang- és fénytechnika) és a gyönyörűen felújított színház megnyitóját 1992. december 3-án Dürrenmatt Meteor című komédiájának bemutatójával ünnepelték. A következő napon azonban a két színház közötti együttműködés jövője megkérdőjeleződött. A Fővárosi Önkormányzat által felkért kuratórium többséggel úgy döntött, hogy a következő évadtól a Mikó István által vezetett Arizona Színház szüntesse be működését és helyette a Törőcsik Mari nevével fémjelzett Művész Színházé legyen a budapes-

ti Nagymező utcai Thália épülete. Hogyan tovább? Ha Sopron ezek után esetleg folytatni kívánja a kapcsolatot a megváltozott vezetésű és profilú társulattal, még mindig ott a kérdés, ők akarják-e az együttműködést? Törőcsik Mari egyértelműen azt nyilatkozta, a pályázati kiírás az Arizona Színházra szólt, és abban nem szerepelt Sopron. Mikó István azonban nem hagyta cserben a várost és a közönséget, akik már oly régóta áhítottak egy önálló, saját színházat. Folytatta, amit elkezdett immár függetlenül Budapesttől. A sikeres első évad után nemcsak a büszke soproniak mondhatták végre magukénak a Petőfi Színházat, hanem a színház is otthonra talált a hűség városában. Mikó István 10 éven át, vagyis 2001. december 31-ig volt a Petőfi Színház igazgatója. Őt és társulatát nagyon szerette a város, de eljött a változás kora Valló Péter rendező rövid (14 hónapos) igazgatói tevékenységével. Valló Pétert 2003. március 1-jétől 2007. január 31-éig Szilágyi Tibor színművész követte az igazgatói székben, majd 2007. február 1-jétől Darvasi Ilona. Nem véletlenül őt választotta a város, hiszen pont ilyen menedzsertípusú vezetésre van most szüksége a színháznak ebben a nehéz gazdasági helyzetben, ahogy Nyerges Ferenc, a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója és egyben a színház egykori egyik alapító tagja annak idején nyilatkozta. Szaan

8.

9.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. október

Ünnepel a Veszprémi Peto"fi Színház A Veszprémi Petőfi Színház ünnepi évadában számos rendezvény várja a nézőket, a díszelőadás október 15-én lesz.

A Veszprémi Petőfi Színház társulata október 15-én ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját – 1961. október 13-án kezdte meg önálló működését. A jubile-

um alkalmából Brecht-Weil Koldusopera című zenés színművével köszöntik a színház egykori és jelenlegi tagjait, valamint közönségét, közölte Oberfrank Pál, a színház igazgatója, aki kiemelte: egy „nagy családként” gondol a

Jelenet a Koldusoperából

társulatra, generációk nőttek fel a színházban, sokakat köt ide emlék, élmény. A díszelőadás előtt ünnepi köszöntők hangzanak el, díjakat kapnak az örökös tagok, az évtizedek óta a színházban dolgozók és az évtizedek óta hűséges bérletes nézők. Az ünnepi programra meghívják azokat a művészeket és színházi dolgozókat, akik részesei voltak az elmúlt ötven évnek. A jubileumi évad számos meglepetést tartogat. Folytatódnak a kiállítások, Oberfrank Pál ugyanakkor kísérő rendezvények indulnak. Havonta irodalomtörténeti sorozatot tartanak ti sorozat indul, Papp János színész Takaró Mihály irodalomtörténész pedig Úton vagyunk című útinapló közreműködésével.  Varga Róbert sorozatában beszél különleges utazáújságíró, a színház sajtóreferense sairól. A vasárnapi matiné keretében vezeti a Pódium beszélgetések sorozatot, melynek keretében veszpré- pedig opera keresztmetszeteket hallmi, valamint innen indult színészek, hat-láthat a közönség, a kezdemérendezők, művészházaspárok valla- nyezéshez Miklósa Erika operaénekes nak életükről, pályájukról. Csontos is szívesen csatlakozott. (-) János vezetésével építészettörténe-

A jelen – Darvasi Ilona igazgató Mottó: Amikor a JóIsten megteremtette az embert, megfelezte a szívét. Ritkaság számba megy, hogy nő kerüljön egy színház élére. Pedig a gazdasági és kulturális élet irányításához egy női látásmód kifejezetten előnyössé válhat. Ahogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll, miért ne léphetne előtérbe a sikeres nő a maga valójában, bizonyítva, hogy ő is képes arra, amire a férfi az ő segítségével, sőt talán többre is. Mikó István, Valló Péter és Szilágyi Tibor igazgatósága után 2007-től női ve-

Darvasi Ilona

zetést kapott a színház Darvasi Ilona személyében. Minden színház arra törekszik, hogy neves emberek álljanak az élükön, vonzerőt képviselve a közönség számára. Pedig a nézők nem az igazgató neve miatt látogatják az intézményeket, kivételt képez Mikó István alapító-igazgató személye, akit még most is rajongva szeret és tisztel a soproni közönség.

Darvasi Ilona nem színész, nem rendező, nem láthatjuk se színpadon, se a tévé képernyőjén. 1957. szeptember 19-én született Dunakeszin egy szegény család hatodik gyermekeként. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szerzett diplomát népművelő-könyvtáros szakon. Már akkor rajongott a színházért, azért a varázslatos világért, ami később az élete részévé vált. Az egyik színházi előadáson ismerte meg és szeretett bele mostani házastársába, Nemcsák Károly színművészbe, akit két gyönyörű fiúgyermekkel ajándékozott meg: Balázssal és Mátéval. 2007. január 31-éig a Turay Ida Színház

Nyerges Ferenc

igazgatója volt. Miután megbízták a Soproni Petőfi Színház vezetésével, az általa alapított Turay Színház vezetését első házasságából született lánya, Darvasi Cecilia vette át. – A lányom tudja és értékeli, érti és érzi, hogy mitől működik a Turay Ida Színház. New Yorkban 3 évig volt módja, hogy tanulja, tanulmányozza a színházi élet rejtelmeit.

Ha idegennek adom át a Turay vezetését, elveszti lényegét, amiért ezt a színházat létrehívtam. – mondta Darvasi Ilona. – Szeretném, ha a lányom, amikor én már nem leszek, folytatná azt a keserves-szép munkát, amit elkezdtem. Ma már mint Nonprofit kft. működik a Turay és több mint 140 embernek ad állandó, biztos megélhetést. Bár jelen helyzetben egyre nehezebb életben tartani a kultúrát. Itt nemcsak a színházi előadásokra gondolok Sopronban, hanem a nemzeti ünnepeinkre szervezett rendezvényekre is, amikre évről-évre egyre többen látogatnak el. Fontosnak tartom a nagy történelmi

Huszti Péter

tettek emlékének ápolását, hiszen az ad alapot életünkhöz, abból építkezünk, ott van minden tettünkben és gondolatunkban, erősíti a mi és gyermekeink magyarságtudatát, utat mutat a jövő építésében. A múlt ápolása a kultúra és a nemzeti értékeink fennmaradásának kulcsa. A színház is erről szól. Olyan irodalmi remekműveket tárni a közönség elé, amik

tartalmasan szórakoztatnak, elgondolkodtatnak, felnyitják szemünket a lényeges dolgokra, vagy megoldást sugallnak problémáinkra. Tanítsanak meg szeretni, megbocsátani, tiszta lélekkel, optimistán indulni neki minden nehéz nap megpróbáltatásainak. Muszáj nevetni, szórakozni is a színházban mert így könnyebb elviselni a minket ért nehézségeket. Akinek van humora, aki önfeledten tud nevetni, kikapcsolódni, az tovább él, az a hétköznapok problémáit is könnyebben vészeli át. Ezért állítottuk úgy össze Huszti Péterrel az új évadot, hogy nézőink lehetőleg mosolygó arccal vagy könnyes szemmel,

Darvasi Cecília

de mindenképpen felszabadultabban lépjenek majd ki a színház kapuján. A 2011/2012-es évad műsora túlnyomó részt magyar szerzők műveire épül. Móricz Zsigmond: Sári bírója, Molnár Ferenc: A doktor úr című vígjátéka, Kálmán Imre: Cigányprímás operettje, Hubay–Ránky–Vas: Egy szerelem három éjszakája, Spiró György: Prah című komédiája és a

Sopron Orfeum zenés est úgy gondolom, széles rétegnek nyújt majd felejthetetlen szórakozást. A 20 éves Soproni Színház jubileumi évadában külföldi szerzők művei is helyet kapnak, Willy Russell: Vértestvérek című musicalje ugyanúgy, mint a Grimm testvérek Hófehérke és a hét törpe zenés mesejátéka, Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai, valamint Kipling A dzsungel könyve című zenés játéka. A darabok kiválasztásánál, a szereposztásban és a szakmai háttér megteremtésében nagyon nagy segítségemre van a színház művészeti tanácsadója, Huszti Péter, akinek szakmai tudása és tapasztalata nélkülözhetetlen a színház számára. Mindketten fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok is megszeressék a színházat. Nemcsak mint igazgató, népművelő, hanem mint édesanya is így gondolom, hiszen az előadások által több értéket tudunk nyújtani a fiataloknak, mint a kereskedelmi tévék műsorai. Az ünnepi évad repertoárja ugyanakkor alkalmat kínál arra is, hogy a családok együtt jöjjenek színházba. Öt évvel ezelőtt is azt hangsúlyoztam: nem a szakma véleménye a fontos, hanem a nézőé. Nem a szakmának játszunk, hanem a közönségnek! A Soproni Petőfi Színház értük volt, van és lesz is, amíg én vagyok az igazgató. Ez úton köszönöm a város vezetésének, Sopron város polgárainak a magam és a színház társulata és dolgozói nevében azt, hogy érdeklődésükkel, szeretetükkel, jelenlétükkel, tapsaikkal, hűségükkel bizonyítják, hogy igenis szükség van a színházra, a Petőfi Sándor Színházra a hűség városában. Szaan

10.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. október Programindító sorsolás a Magyar Dráma Napján Székesfehérvár A székesfehérvári Vörösmarty Színház a 2011/2012-es évadra meghirdette az Ádámok és Évák Ünnepe programot. Szeptember 21-én, A Magyar Dráma Napja (1883-ban ezen a napon volt Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a Nemzeti Színházban) alkalmából sorsolták ki, hogy melyik iskola csapata mely jelenetet adhatja elő Az ember tragédiájából 2012. januárjában. A kezdeményezés egyébként általános iskola 7. és 8. osztályosai, valamint középiskolások számára jött létre, lényege,

Ádámok és Évák Ünnepe A Békés megyei csapatok képviselöi

l a me n ny i, és a megye három városának középiskolája, vett részt a sorsoláson, ahol elosztották egymás között Az ember tragédiája színeit, melyeket a színház színészeinek támogatásával március végéig állítanak színpadra, és a belőlük összeálló előadást áprilisban mutatják be a Jókai Színház nagyszínpadán. Fekete Péter igazgató köszöntő-

Sorsolás Székesfehérváron

hogy Madách mesterművének jeleneteit a résztvevő csapatok a felkészülési időszak után egy, a közösség erejével létrehozott előadásban adják elő. A kész jeleneteket a színház nagyszínpadán adják elő a csapatok a Magyar Kultúra Napján, 2012. január 22-én, így közös munkájukból születik meg az év Tragédia előadása.

Békéscsaba A Békés Megyei Jókai Színház A Magyar Dráma Napján, szeptember 21-én, az Ibsen Stúdiószínházban indította el az Ádámok és Évák Ünnepe című programot. A város va-

je után kedvcsinálóként a debreceni Ady Endre Gimnázium drámatagozatosainak jelenetét, a második Prágai színt tekinthette meg a közönség, majd az első színből Lucifer és az Úr vitáját adta elő Bartus Gyula színművész. Ezután egy vetítés következett az első Ádámok és Évák Ünnepéből, a londoni szín, a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Idegenforgalmi Szakközépiskola diákjainak előadásában. A kezelhető hosszúságú előadás érdekében a mű szövegét le kell rövidíteni, azaz meg kell húzni. A szöveghúzásról, annak felelősségéről Zalán Tibor író, a Jókai Színház dramaturgja beszélt, és személyes segítségét, tanácsait is felajánlotta a

csoportoknak. Ezek után következett a várva várt sorsolás. Amelyik színre csak egy iskola jelentkezett, annak Fekete Péter igazgató átadta a felkérésről szóló bekeretezett okiratot. Amelyikre többen is jelentkeztek, azok iskoláinak nevei közül cilinderből húzatott ki egyet. Így rövid időn belül minden szín gazdára talált, a csapatok megelégedésére. Az Ádámok és Évák Ünnepe internetes honlapjának elkészítését és gondozását is elvállalta egy csapat, így az összes békéscsabai középiskola részt vesz a programban. A színek után a segítő színészek, rendezők neveit húzták ki az iskolák képviselői, a színészek pedig sorban jöttek fel a színpadra, és saját fotóikat adták át a csapatoknak. Fekete Péter elmondta, hogy azt szeretné, ha ezek a képek, az okiratokkal együtt az iskolák egy olyan falára kerülnének, ahol később a próbafolyamat dokumentációja is megjelenhetne, és egy-egy kis színházi sarok alakulna ki minden iskolában. Az ünnepi est zárásaként Kiss Tibor Békéscsaba alpolgármestere köszönte meg a Jókai Színháznak a kezdeményezést, az iskoláknak pedig a száz százalékos részvételi arányt.

„S az ember célja e küzdés maga.“ A színháznak – és különösen a magyar színháznak – egyik legfontosabb feladata volt és lesz mindig is a nevelés. Persze nem a szó pedagógiai,

oktatási értelmében, arra ott van az iskola. A színház a lelki, az erkölcsi, a filozófiai nevelés, a beszéd- és viselkedéskultúra formálásának színtere, és nem utolsó sorban a hazafias nevelésé is. A színházi nevelés alanyai nem csak a gyermekek, diákok, hanem a felnőttek is. A színház valamiféle átmenet az iskola és a templom között úgy, hogy nem helyettesítheti eg y i ket sem, de mindkettő munkáját segítheti. Az ember alapvető igénye a körülötte lévő világ és a benne rejlő világ megismerése, az iskola elsősorban az e l ő b bi re, míg a színhá z inkább az utóbbira összpontosít. A színháznak természetesen van egy másik feladata is, a szórakoztatás, de mindkettőnek meg kell felelnie, különösen egy vidéki színháznak. A színházak állan-

dó törekvése, hogy munkájuk során saját későbbi felnőtt közönségüket is kineveljék. Ezt szolgálják a gyermek, és ifjúsági előadások, a különféle beavató-színházi előadások, és az Ádámok és Évák Ünnepe program is. A kezdeményezést a Magyar Teátrumi Társaság keretein belül indította el a szolnoki Szigligeti Színház, és azóta a debreceni Csokonai Színház, a Veszprémi Petőfi Színház, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, a soproni Petőfi Színház és idén a székesfehérvári Vörösmarty Színház valamint a Békés Megyei Jókai Színház is csatlakozott hozzá. A program lényege nem a versengés, nem egymás legyőzése, hanem önmagunké. A cél – ahogy a darabban is szerepel – a „küzdés maga”. A cél az a folyamat, amelyben a diákok olvasás, szövegértés, szövegmondás, cselekvés, együttdolgozás és együttjátszás segítségével jutnak közelebb a mű, a világ, egymás, és önmaguk megismeréséhez, nem pedig készen A debreceni Ady-gimnazisták jelenete

kapott, az internetről letöltött sűrítmények, mások által kidolgozott vizsgatételek mankóira támaszkodva. Józsa Mihály

Új diákprogramok a Csokonai Színházban A Csokonai Színház bérleteseinek több mint fele diák, ezért a színház gazdagítani szeretné kapcsolatait az iskolákkal és tovább növelni a fiatalok érdeklődését az igényes kultúra iránt. Hiszen a televízió és az internet világában a fiatalok egyre kevésbé jártasak a színház világában és jóval kevesebb érdeklődést tanúsítanak iránta. Ezt a célt szem előtt tartva nyújtotta be pályázatát a debreceni teátrum az Új Széchenyi Terv keretében a TÁMOP művészeti intézmények számára kiírt pályázatára. A „Mi Színházunk – A Csokonai Színház kapcsolatrendszerének fejlesztése a nevelési-oktatási intézményekkel a gyerekek, tanulók kulturális érzékenységének, kreativitásának fejlesztése és a színházművészeti alkotások alaposabb megértése céljából” című projekt 100 %-os támogatási inten-

zitás mellett az Európai Szociális Alap támogatásával valósul meg. A színház tíz partnerintézménye között vannak jelentős debreceni középiskolák, általános iskolák és egy óvoda is valamint Hajdú Bihar megyéből egy középiskola és egy hátrányos térségbeli általános iskola. Szeptember 29-én a program nyitórendezvényeként tartott sajtótájékoztatón Vidnyánszky Attila igazgató arról beszélt, hogy igazi küldetés a korszerű színházi nyelvre fogékony közönség kinevelése majd Kulcsár Edit projektmenedzser a lebonyolítás részleteiről számolt be. Egy éven át a debreceni művészek színjátszó köröket tartanak, több beavató színházi előadásra és operára várják az ifjakat. Rendszeresen lesz színházbejárás az épület nézők által nem látott részeibe és színháztörténeti sorozatot

indítanak kortárs színházi mesterek és nem utolsó sorban legendás debreceni és magyar színházművészek bemutatására. Az elmúlt évadban a Csokonai Színházban szervezett Ádámok és Évák Ünnepének sikere nyomán új színházi vetélkedőt hirdetnek. A 2011/2012. színházi évadban Arany János egy balladájának színrevitelére várják a jelentkező középiskolás csapatokat. Cs. M. M.

Vidnyánszky Attila igazgató és Kulcsár Edit projektmenedzser a sajtótájékoztatón

11.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. október

(folytatás az 1. oldalról)

Dóczy Péter Veszprémben, a Petőfi Színházban  kezdte a színészi pályafutását 1980-ban. Rendezőként viszont most mutatkozik be először a közönségnek. – Pilinszky abban a korban vetette papírra ezeket a meséket, amikor a legjelentősebb alkotók kiszorultak a magyar irodalmi életből, mert nem bizonyultak eléggé engedelmesnek a diktatúrának. Egy ideig csak műfordításokat vagy gyerekverseket közölhettek. Pilinszky János a gyerekeknek is ugyanarról beszél, mint a felnőtteknek. A teljesség és a Teremtő felé való törekvésről, arról, hogyan ismerjük meg saját személyiségünket, milyen utat kell bejárnunk a megtisztuláshoz, az igazabb élethez. Lehet aktualizálni a darabot, hiszen az önmagunkkal való szembenézés és a saját vágyaink, életünk minősége is benne van. Csak a vágyaink pillanatnyi kielégítésére vágyakozunk, vagy lemegyünk a mélybe, és megkeressük önmagunk démonjait, mint ahogy a kőszívű király is megtisztul. Azért fontos ez a rész, mert általában mindenhol a vezetőket próbálják mintaként bemutatni. Ha a vezető lop, csal és hazudik, akkor mindenki más is ezt fogja tenni, mert azt gondolják, hogy az a sikk, megengedhetik maguknak. Ha egy vezető karizmatikus

Ég és Föld Pilinszkyvel személyiség, megmutatja, hogy ki lehet lábalni a nehéz helyzetekből – többek között erről

gyermeke című zenés álomjáték szövegkönyvét. A bemutató előtt  az előadás két

adat  volt Pilinszky mesevilágával így találkozni, s nagyon remélik, hogy a kö-

beszélt Dóczy Péter, aki Kozma András dramaturggal együtt a költő hét meséje alapján írta meg az Ég és Föld

főszereplője, Halas Adelaida és Horváth Zoltán azt hangsúlyozta, hogy a színészek számára izgalmas  fel-

zönség nyitott lélekkel, a képzeletet, a gondolatot  szabadon engedve fogadja majd az előadást.

Halas Adelaida, aki a Lány szerepét játssza, elmondta, hogy minden szereplő egy dolgot képvisel, ő például a Nőt. – Próbálom képviselni a nőiséget, hogy a nő hogyan és miben hisz, milyen az Istenbe vetett hite, a varázsereje. Olyan, mint egy spirituális fejlődés és vándorlás. Az előadásnak van egy konkrét íve, de mégis sok nyitott kérdés marad, lehetőségek nyílnak meg. Mindenkinek kicsit mást jelent, de mindenki érintve érzi magát, ezek az érzések megtalálhatóak az ember életében is – ecsetelte Halas Adelaida. Ugyan a Pilinszky szöveg kicsit erősnek bizonyul, van egy mélyebb mondanivalója, de a gyerekek is megértik Horváth Zoltán szerint, aki a Kisfiút alakítja. Mint mondta:  az erős asszociatív hatásnak köszönhetően a gyerekekhez is szólnak, csak ők másképp fogják értelmezni. Az előadás bérletes előadásként látható a Latinovits-Bujtor Játékszínben. V. R. Fotó: Melczer Zsolt

A spenót hatalma Négyszögletű és kerek és erdő

Mostoha körülmények közé került Szegeden a Kecskeméti Katona József Színház Popeye című előadása. Az újszegedi, Port. hu-nak nevezett hatalmas színpadot kőszínházi díszletekkel „belakni” szinte lehetetlen feladat, a játékteret keretező fekete drapéria pedig vajmi keveset sejtet a tenger végtelenségéből. A nézőtér diszkrét szocreál bájával és csak tűzifának alkalmas üléseivel lohaszt le, a pattogatott kukoricáért közelharcot kell vívni. Szóval, van hangulata az egésznek, csak nem jó. Ez azonban cseppet sem látszik zavarni a gyülekező teltházat, amely elszántan várja a felhőtlen szórakozást. Megkezdődik az előadás, de egy darabig semmi nem lesz jobb. A jelenetek harsányak ugyan, mégsem annyira látványosak, hogy a hátsó sorokban ülők is élvezhessék őket, a hangosítás pedig pocsék. A színészek ordibálnak, hadonásznak, beleadnak apait-anyait, de a poénok nem ülnek, nincs kacagás, izgalom. Ekkor lép be tök lazán egy nem túl szimpatikus, nem túl fiatal, meglehetősen szőrös, a fejétől a talpáig teletetovált, mosdatlan tag, név szerint Döglégy Zolee azaz Hangemburg Blú. Hálás moraj hangzik fel a közönség soraiból,

de bugyuta érzelgősségre nincs idő. Döglégy belecsap a lecsóba és attól fogva, amíg ő a színpadon tartózkodik, nincs megállás. Felpörögnek az események, van tánc, van nóta, van feszkó, vannak csajok. Zana Zoltán úgy játszik, mintha nem játszana, de azért nem vét egyetlen hangot és egyetlen lépést sem. A dalok végig fülbemászóak, vagányak és ami külön pluszpont: sohasem nyálasak,

Kiss Zoltánnak ez jelenetről-jelenetre, szellemesen megírt szövegeinek, de főként színészi fegyverzete teljes és átgondolt bevetésének köszönhetően bravúrosan sikerül. Ez az este nagy meglepetése, ami – egy hatalmas dózis spenót elfogyasztásán kívül – több dologból is következik. Először is, hogy a szerzők és a rendező Réczei Tamás nem félnek a maga teljes pompájában ragyogó szupersztár Ganxsta ellenében egy Kiss Zoltán és Ganxsta Zolee legyengült, ellenszenvesen cuppogó fiatal fickót versenybe küldeni, sőt éppen abból lesz a mutatvány, hogy ez az alak sok viszontagság után egy Fülig Jimmy-féle, erőtől duzzadó, mégis esendő hőssé válik, akivel azonosulni lehet. Másodszor annak dacára, hogy többek keblében Hangemburg mindeközben nem lesz is dúl a szerelem. Csakhogy hol van gonoszabb vagy undorítóbb, mint az a címszereplő? És hol van az az ön- elején. Egyszerűen győz az igazság és gyilkos színész, aki hajlandó magát győz a szerelem, mint minden igazi Ganxsta mellett porig alázni? Ami mesében. azt illeti, elég sokára kerül elő és akItt szerencsére még kitör egy a kor is magányosan nyomja a vakert, legszebb némafilm-jelenetekre hajazó mint Hamlet. Nem tűnik ellenfél- lassított tömegverekedés is (amelynek egy Zolee-féle tengeri medvével nek a koreográfiájáért Topolánszky szemben, hacsak nem a visszataszító Tamást külön dicséret illeti) és ez külső kategóriában. Spenót híján végképp feledteti a nem sok jóval kemenni is alig tud, nemhogy párbajra csegtető kezdést. Úgy látszik, Popeye kelni álmai asszonyáért (Trokán Nó- hajóját tényleg nem érheti vész. ra), kinek csámpás lábaira Blú is páSzabó Csilla lyázik. Ahogy mondani szokás, inFotó: Katona József Színház, nen szép felállni. Popeye szerepében Kecskemét

Októbertől újraindítja a Szigligeti Színház az előző évadban bemutatott gyermekdarabot, a Négyszögletű kerek erdő című Lázár Ervin mesét.

ajanlo-61025x90525.qxd

2011.09.02.

9:14 12.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. 2009.október augusztus

Pályázati felhívás! Várpalota Város Önkormányzata értékesíteni kívánja a Pannon Várszínház Színművészetfejlesztési Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságban meglévő – a társaság részére teljes egészében már befizetésre került – üzletrészét, melynek forgalmi értékét 4.381.000,- Ft-ban jelöli meg. Az üzletrész a társaság vagyonának 33,33%-át képviseli, és a taggyűlésen 10 leadható szavazatra jogosítja fel a tulajdonosát az összesen 30 szavazatból. Az üzletrész becsült értéke: 4.381.000,- Ft. A pályázat kiírója felhívja a pályázók figyelmét, hogy az üzletrész a becsült értéket el nem érő áron nem értékesíthető. Az értékesítésről szóló 12/2011. (IX. 19.) gazdasági bizottsági határozat, valamint a részletes pályázati felhívás letölthető a www.varpalota.hu honlapról, az Önkormányzat / Pályázatok menüpont alatt.

További információk az alábbi elérhetőségeken: Dr. Horváth Klaudia Ügyvédi Irodája Dr. Horváth Klaudia ügyvéd 8200 Veszprém, Ádám Iván u. 23. 1/104. Tel.: 003620/416-4900

Szeptembertõl az újságosoknál!

Tel/fax.: 003688/328-158

Teátrum hird.indd 2

w w w . l o g o m o t i v . h u

9/29/11 10:05 AM

13. 12.

Magyar Magyar Teátrum Teátrum Teátrumi Teátrumi Társaság Társaság havilapja havilapja október . A Magyar . A Magyar . 2009. . 2011.augusztus

Káin és Ábel Egerben

A Gárdonyi Géza Színház október 7-én mutatja be Sütő András: Káin és Ábel című darabját Blaskó Balázs színházigazgató rendezésében. Az előadás címszerepeit Portik Györffy András és Káli Gergő játs�sza, Saárossy Kinga, Marjai Virág és Venczel Valentin oldalán. A díszlet Székely László, a jelmez Molnár Gabriella munkája. A bemutató előtt a rendező így nyilatkozott: – A darabot Sütő András a 70es években írta, az ősbemutatót ’76-ban tartották Kolozsvárott, két évvel később Beke Sándor rendezésében mutatták be Kecskeméten. A szövegkönyv kialakítása alapkérdés, ebben volt segítségemre Éry-Kovács András. Az eredeti szöveg hordozza mindazt, amit születésekor is, az akkori politikai-társadalmi hatásokat

fejezi ki, ezért is kellett hozzá nyúlni. Tömörítettük, hogy szolgálja az előadást és kifejezze az irodalmi értékét. Emblematikus előadásnak szánom, azért is választottam az idei évad nyitóbemutatójának, mert modell értékű

a szerkezete, az öt szereplő modellezi akár a magyar történelmet, akár egy családot, akár Magyarország közelmúltbeli történelmének bizonyos emblematikus pillanatait is rögzíti. A szereplők közötti összefüggésrend-

szer, a bibliai múltat is kifejezi, de abból az egymásra épülő folyamatokat, perspektívát nyújtanak a történelem keresztmetszetében, a múltból egészen napjainkig. Benne van a bibliai múlt, a Föld születése, az ember teremtésétől kezdődően, ami az örök állítás és tagadás, a megalkuvás és belenyugvás, és a lázadás és ellenállás egymásra hatásából születik. És az ebből eredő értéken és minőségen, ez az örök harc a probléma magja a darabban. Ezt a modellt, ennek jelentéseit szeretnénk kibontani az előadásban. Van ez a különös figura, akiért a harc folyik, az állítás és tagadás, a tét Arabella. Az emlékek nélküli lény, aki megemelve a témát, akár lehet a magyar nemzet. Akiért a mindenkori hatalmat kiszolgáló erők és az örök ez ellen ható erők küzdenek, e kettő küzdelmének tárgya és célja a birtoklás, a nemzet vagy ország vezethetőségének kérdése. Ez a viszony folyamatosan alakul, változik a szereplők

között. A megoldás, mint ahogyan az életben is, csak a megegyezés lehet. Hogy az élhető jövő érdekében az egyet nem értő erők is megtalálják azokat a kompromisszumokat, amelyek értékek mentén megadják a közös gondolkodás lehetőségét. Természetesen ebben szerelmi történet is van, egy idősebb pár egész egymás mellett töltött életének, összekovácsolásának történetét is hordozza, de az azonosság és a különbözőség egy házasságra kivetíthető összes problémája is szerepel. Ez fel is veti annak a lehetőségét, hogy folytatódni fog az utódokban, hiszen a kezdet egyben folytatása is valaminek, mint ilyen ismétli magát a történelem. Az élethelyzetek nem változnak, csak benne a szereplők. Ezért örökérvényű. Ezzel szeretném letenni a remélhetőleg 5 éves igazgatói peridus alapkövét, amire a következő évadokat építeni lehet. pcs

Vízkereszt, vagy bánom is én Csak Rómeó és Júlia

Csiszár Imre Zalaegerszegen rendez

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház egy mindössze néhány évvel ezelőtti Nádasdy Ádám fordításban, Vízkereszt, vagy bánom is én címmel október 7-én mutatja be a népszerű Shakespeare-komédiát, Csiszár Imre rendezésében. – Nem aktualizált szövegről van szó, ez nem túl jó kifejezés ebben az esetben. Az aktualizálás mindig valamiféle pejoratív értelmet tartalmaz, erőszakos adaptálást a mára. Shakespeare óangol nyelven írt, tehát Arany János a fordítással már eleve modernizált. Nádasdy Ádám zseniális módon, a mai beszélt nyelvre, a mi igényeinknek megfelelően adaptálja Shakespeare nyelvét – említette elöljáróban a pénteki premier kapcsán a rendező. – A színházi előadás nem könyv, amit másnap leemelhetek a könyvespolcról: ha nem értek meg mindent tisztán, akkor mulasztottam, elment valami a fülem mellett. Nádasdy olyanná próbálja tenni a szöveget, hogy azt rögtön érthető legyen a mai néző számára is.

Mint a rendező megjegyezte, a vízkereszt „a rumli, a törvények megszegésének az ideje”, ekkor ér véget a böjt, és kezdődhet a tánc, a zene, a mulatság. A darab is arról szól, hogy néha fel lehet, sőt, fel is kell rúgni a rendet. A színpadon is gyorsan peregnek az események: szerelmesek kergetik egymást, a leányból villámgyors átöltözéssel fiú lesz, egy másik átöltözéssel a szolga válik úrrá, míg

végül mindenki elnyeri méltó jutalmát.  A Vízkereszt azonban csak látszólag „önfeledt komédia” - hangsúlyozza Csiszár Imre, kiemelve, hogy Shakespeare vígjátékaiban ugyanazok a szereplők és szituációk fordulnak elő, mint a tragédiáiban. A shakespeare-i tragédiában is ott van „egy csipetnyi” komédia, de minden komédiában ott vannak a legtragikusabb események is, a Vízkeresztben

például Malvolio tragédiája. A „komédia a kétségbeesés kifejezése", az élet legfontosabb dolgait komédiában, vagyis nevettetve is el kell tudni mondani - idézte Dürrenmatt szavait a rendező, aki szerint a Nádasdyfordítás még közelebb hozza a nézőt a történethez, a színészi játék pedig az emberi momentumokat emeli ki. – A Nádasdy-fordítás nyitva hagyja a történet végét – folytatja a rendező –. éreztetve, hogy semmi sincs lezárva, nincs megoldás. Keserédes a befejezés, ez nem kívánt nász, senki sem azzal jött össze, akivel tervezte. Arra a kérdésre, hogy szeretnénk-e szembesülni a kusza érzelmi életünkkel, Csiszár Imre befejezésül így felelt: – Azért megyünk színházba. A színház azon kívül, hogy tükröt tart, segítő kezet is nyújt azokban a bonyolult élethelyzetekben, melyekből néha már magunk sem látjuk a kiutat. Azzal is segít, ha megnevettet, hiszen magamon is nevetek, milyen hülye is voltam abban a szituációban, ugyanakkor meg is nyugtat, hogy más is került ilyen helyzetbe... (-)

Beavató iskolaszínházi program Zalaegerszegen

A Tantermi deszka című iskolaszínházi program keretében Csak Rómeó és Júlia... címmel beavató előadást mutatott be a Hevesi Sándor Színház Zalaegerszegen. Shakespeare tragédiája ma is népszerű a fiatalok körében. A középiskolások és az általános iskola felső tagozatos diákjai közül azok számára a legizgalmasabb és a legérdekesebb a beavató színházi program, akik korábban már olvasták a tragédiát – mondta az előadás előtt Madák Zsuzsanna dramaturg. A diákok a Rómeó és Júlia című tragédia ötvenperces keresztmetszetét nézték végig. Az előadáson kifejezetten Rómeó és Júlia szerepe került előtérbe, ami megkönnyítette a dráma feldolgozását, a főszereplők motivációjának megértését. A jelenetek közben interpretációs lehetőségek fogalmazódtak meg, a középiskolások részben már ekkor választ kaptak a klasszikus kérdésre is, hányféleképpen lehet értelmezni Shakespeare meséjét. A zalaegerszegi társulat szerint számtalan módon el lehet mesélni Rómeó és Júlia történetét, a Tantermi deszkán nem is kell ehhez más, mint két színész, két bőrönd, egy tanterem és egy csapat diák. A diákok a színházi produkció megtekintése után a Csak Rómeó és Júlia... című előadáson már interaktív módon vettek részt. Az egyórás program során a jelmezekre, a díszletre, a kellékekre, a zenehasználatra és a szereplők játékmódjára fókuszáló feladatokat kaptak, amelyeket aztán közösen meg is beszéltek. A program végén arra is volt lehetőség, hogy a diákok Rómeó és Júlia szerepében együtt improvizáljanak a színészekkel, Barsi Mártonnal és Madák Zsuzsannával. A Tantermi deszka keretében idén tovább folytatódik a Scapin, a spanom! középiskolás színházi program. A tervek szerint még két kamaszkori problémákkal, útkereséssel foglalkozó előadást bemutatnak az évadban Zalaegerszegen: Háy János Völgyhíd és J.D. Salinger Zabhegyező című darabját. A beavató iskolaszínházi programok művészeti vezetője Sztarenki Pál, programvezetője Madák Zsuzsanna. (-)

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra! Amennyiben 3000 forintért 10 hó­napra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor a postaköltséget levonva Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 3000 forint. Megéri!

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. október

Minden eddigit felülmúló sikert aratott a tavalyi évadban A nyomorultak musicalváltozata Kecskeméten. A produkcióra még mindig sokan kíváncsiak, így karácsonykor újabb széria várja a nézőket. A Jean Valjeant alakító Egyházi Gézát emellett egy új szerepben is láthatjuk az idei színházi szezonban a hírös városban: az ismert énekes már próbálja Daniló szerepét A víg özvegy című operettben. A bemutatót október 14-én tartják. – Nem csak a kecskeméti Katona József Színházban, de nyáron a Margit-szigeten is hatalmas sikert vívott ki A nyomorultak előadás. Milyen élmények, érzések fűzik Önt ehhez a produkcióhoz? – Úgy vélem, mindannyiunknak, akik játsszunk benne, nagyon sokat jelent. Nem akarok nagy szavakat használni, de A nyomorultak tulajdonképpen a kegyelemről szól, s aki esetleg kétkedett abban, hogy Istennek van-e szerepe az életünkben, azt hozzásegítette a válaszhoz, hogy igen. Számomra fontos visszajelzés volt, amit a színpadról tapasztaltam, hogy a közönség nagy része nem tudta türtőztetni a meghatottságát – gyakran hallottunk a nézőtérről szipogást, halk sírást. Nyilvánvaló, hogy ennek a darabnak van egyfajta varázsereje, ami nagyon megérintett engem. Emellett kiemelkedő a csapatszellem is. Sok vendégem számolt be arról, hogy szereposztástól függetlenül érezhető volt a hatalmas lelkesedés, ami máshol ritkán található meg. Lehet, hogy egy-egy előadás alkalmával nem minden hang volt makulátlan, hiszen a kecskeméti társulatban játszó kollégák és én magam is nap, mint nap próbáltunk, több előadá s-

Egyházi Géza Danilóként tér vissza Kecskemétre ban játszottunk, és néha nem a legoptimálisabb szellemi-fizikai állapotban érkeztünk meg az előadásra. De mire felgördült a függöny, mindenki ledobta magáról az igákat, a hétköznapok sodrásában rárakódott fáradtságot, és érezhetően egy magasan felfokozott érzelmi állapotban léptünk színpadra. Ezt érezték a nézők is. – Amikor a nyári szünet előtt beszélgettünk, még kicsit tartott attól, hogy jól tud-e működni a Margit-sziget hatalmas színpadán ez az előadás. Sikerült ott is megteremteni a kecskemétihez hasonló hangulatot? – Korábban tényleg tartottam ettől, de végül Kentaurnak, a díszlettervezőnek, és Korcsmáros György rendezőnek lett igaza. Összesen négy előadást játszottunk a Margit-szigeten, és annak ellenére, hogy a szokatlan hidegben takaróval beburkolva ültek a nézők, ott is nagy közönségsiker volt. – A új évadban ismét Kecskeméten láthatjuk Önt, A víg özvegy című nagyoperettben. Találkozott már ezzel a darabbal pályafutása során? – Cseke Péter igazgató úr kért fel A víg özvegyben Daniló szerepére, amit Kiss Zoltán kollégámmal kettős szereposztásban fogunk játszani. Nagy megtiszteltetés és szerencse egy ilyen felkérés, hiszen manapság már inkább az a megszokott, hogy az ember beáll

a sorba a szerepért, és megméretteti magát – ritkán fordul elő, hogy felkérésnek tehetünk eleget. Lehár operettről lévén szó, nagyon sok ismerős melódia van benne. Többek között Daniló belépőjét, és a Hallgat ajkam című számot már énekeltem különböző fellépéseken, míg az Asszony, asszony című finálé nóta az operett műsorok végén elmaradhatatlan. A kecskeméti előadást Szerednyey Béla rendezi, Hannát pedig Sáfár Mónika énekli, akinek már a vérében van ez a szerep: több mint egy évtizede találkozott vele először, és különböző rendezésekben játszotta már. A 2009/2010-es évadban a Lili bárónő is nagyon jól működött a kecskeméti társulattal, bízom benne, hogy A víg

özveggyel tovább erősödik a kötődésem a városhoz. – Hol tart most a próbafolyamat? – Jelenleg részpróbákat tartunk, s velünk párhuzamosan, egyelőre külön próbál a zenekar. A víg özvegy mindenki számára nagy feladat; főleg Hanna szerepe az, amely már-már operai nehézségű. A díszlet- és jelmezterveket már láttuk, és egyöntetűen mindannyiunk tetszését elnyerte az a látványvilág, amelyet Rózsa István és Rományi Nóra megálmodott. Annyit elárulhatok, hogy klasszikus és korhű lesz a tér és a jelmez, ami azért fontos, mert az operett halálát is jelentheti, ha a modernizálás félresikerül. Itt ilyesmiről nincs szó.

– Milyennek látja a szerepét? – A víg özvegy – ahogy a legtöbb operett – a szerelemről szól. Daniló egy reménytelenül szerelmes bohém, akinek már van közös múltja Hannával. Egy érdekházasságba próbálják belekényszeríteni, miközben – bonvivánhoz méltón – az első perctől az utolsóig azért küzd, hogy ne mondja ki azt a szót, hogy szeretlek… Nagyon jó a darab, sok humoros helyzet van benne. Énektechnikailag főleg a finálék nehezek, de olyan csodálatosak a dallamok, hogy szinte szöveg nélkül is önmagukért beszélnek. Várom már a bemutatót, addig még egy hónap kemény munka vár ránk. Bera Linda

Egyházi Géza mint Jean Valjean

Körmendi János két levele Balázs Péterhez

Körmendi János, a nagy mulattató, a gondolkodó és könyveket író színész, halála előtt nem sokkal, 2007-ben, nehezen silabizálható betűkkel két levelet is írt Balázs Péterhez, akit akkor neveztek ki a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójának. Ezen írások mostanában kerültek elő, s Balázs Péter úgy döntött, közkinccsé teszi őket. Elgondolkodtató, amit alant közlünk, hiszen Balázs Péter azóta újra elnyerte az igazgatói megbízatást, ezúttal a teljes szolnoki képviselőtestület egyhangú szavazatával… „Kedves Péter!

Körmendi János

Ámbár távol vagyok a színészettől, pár perc múlva nyolcvan éves leszek, súlyos beteg vagyok, (veseelégtelenség), nem ugatnék

bele a mások dolgaiba, de felbosszant az itt–ott hallható és olvasható híradások özöne a szolnoki színház vezetése körüli csatározásokról. Sietek kijelenteni, hogy nagyon örülök, és elégtétellel tölt el kinevezésed. Te az az ember vagy, aki tehetségénél, életismereténél, rutinjánál és ízlésénél fogva a legalkalmasabb az igazgatói poszt betöltésére. Milyen érdekes, hogy mikor Acél György egy tollvonással kinevezte színházvezetői garnitúráját, akkor senki sem jajjgatott. Mikor (szerencsés pillanatban) a Vígszínház igazgatójának adták az intézményt életfogytiglanilag, akkor átszellemülten bólogatott mindenki. Jó, akkor úgy volt szokásos. Most pedig az a szokatlan, hogy egy alkalmas embert neveznek ki. Azt gyanítom, a szolnoki Polgármester így vélekedett a józan paraszti eszével:

– Elegem van már a döcögve botorkáló, a csőd szélén imbolygó színházból, mely csak púp a város testén. Elegem van az önmegvalósítókból, az újraolvasókból, a formabontó titánokból és mindezekből következő pocsék, nézhetetlen előadásokból! Jöjjön valaki más, aki közönségbarát, aki röhögtető, gyönyörködtető, és megrendítően katartikus előadások megteremtésére alkalmas. Ez nem lehet más, mint egy rutinírozott, hosszú-hosszú évtizedek alatt bizonyított tehetség. Ez pedig, (ha jól körülnézek): Balázs Péter s az általa megszervezett és vezetett Társulat. Igaza van! Gratulálok! Neked sok sikert, erőt és egészséget, a derék szolnokiaknak pedig jó szórakozást kívánok! A Polgármester

Úrnak őszinte elismerésem.” „Kedves Péter!

Nagy örömmel gratulálok igazgatói kinevezésedhez. Bizakodással tölt el életünk jobbrafordulását tekintve, hogy megtört (valamilyen) jég, és a magunkfajta igazi, vér-színészek is szóhoz (igazgatói szóhoz) juthatnak. Ami engem illet, súlyos beteg vagyok, szinte mozgásképtelen, a lakásból ki nem mozdulhatok, csak újságokból, TV-ből kapok értesülést eddigi életem színteréről, a színházról. Kedves Péter, kedvenc színészem és volt kollegám. Isten áldását kérem munkádra.”

14.

15.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. október

A világ legsikeresebb operettje Kecskeméten

Nagyoperettel, rendezőként tér vissza az idei évadban Szerednyey Béla a kecskeméti Katona József Színházhoz. A víg özvegyet, Lehár Ferenc alkotását október 14-én mutatják majd be olyan neves művészekkel, mint Sáfár Mónika, Egyházi Géza és Kiss Zoltán. A gyönyörű muzsika és a szerelem, mint fő mozgatórugó adott. Szerednyey Béla azonban a történet mélyére ásott, hogy valódi emberi kapcsolatokat mutathasson a közönségnek.

– Miért érdemes A víg özvegyet, ezt a nagyon kedvelt operettet újra és újra műsorra tűzni? Önt mi ragadta meg ebben a történetben? – Világviszonylatban is ez az operett a legjátszottabb. Kerestem az okát, hogy miért nem mondjuk a Csárdáskirálynő a legsikeresebb, hiszen abban háromszor annyi sláger van, mint A víg özvegyben. Azt hiszem, a titok nyitja a nagyon jól eltalált, érdekes és frivol címben van: az özvegy szó szomorúságot sejtet, a víg ennek az ellentéte, a kettő együtt pedig olyan hatást kelt, hogy „na, ezt meg kell nézni!” Nem vagyok zene-esztéta, de Lehár zenéjét én árnyaltabbnak és komolyabbnak érzem Kálmán Imre dallamainál: ez

is hozzájárulhat a sikerhez. Hogy mi érdekelt engem ebben a darabban? Miután prózai szakon végeztem, arra fektettem a hangsúlyt, hogy egy dramaturgiailag is jó szüzsével dolgozzunk. A már említett Csárdáskirálynővel ellentétben, ahol nagyon jók a figurák, és egyértelmű, jól kidolgozott a cselekmény, A víg özvegynél hiányérzetem volt. Akár egyetlen mondatban is össze lehetne foglalni, miről szól: egy férfi találkozik a volt szerelmével, aki éppen megözvegyült, újra szerelemre lobbannak, de nem akarják megcsókolni egymást, majd végül a harmadik felvonásban, kölcsönös sértegetések után mégis kibékülnek. Így Német Virág dramaturggal átdolgoztuk kissé a szüzsét, főként az emberi kapcsolatokra fókuszálva. Eközben több érdekességet, párhuzamot is felfedeztem. Az egyik különlegessége A víg özvegynek, hogy itt nem a megszokott

operett négyest látjuk, hanem egy operett hatossal találkozunk: van egy idősebb és egy fiatalabb primadonna is. Hanna karaktere bizonyos szempontból hasonlít a Csárdáskirálynő Cecíliájára, vagyis egy beérkezett, siSzerednyei Béla keres nőt látunk, aki a karrierjét házasság útján szerezte. Szerintem még Dürennmatt: Az idős hölgy látogatása című darabjának hősére is hasonlít. Az ő sorsánál is jobban érdekelt engem a két fiatal szerelmes, Rosillon és Valencienne története. Valencienneről egy másik általam rendezett darab, az Anna Karenina jutott eszembe: itt is, ott is idős férj mellett él a lány, és olthatatlan szerelemre gyullad egy fiatalabb férfi iránt. A különbség az, hogy Valencienne nem akarja, hogy ez a szerelem beteljesedjen. Ahhoz, hogy ezek az izgalmas szálak jobban kidomborodjanak, a szereplők szövegét is átírtuk. Néhány mellékszereplő is nagyobb teret kap a mi változatunkban. – A zenét is megváltoztatták?

– Mint minden ehhez hasonló nagy vállalkozásnál most is teammunkában dolgozunk. A zenéért Károly Kati, a kecskeméti színház zenei vezetője felel, ő pedig szigorúan betartja a kottát. Volt például az egyik dalban egy teljesen magyartalan szófordulat. Ezt átírtam, de nem jött ki a szótagszám, ezért arra kértem az énekeseket, hogy húzzák ös�sze egy hanggá a kérdéses részt. Kati másnap jött, és mondta, hogy szó sem lehet ilyesmiről, úgyhogy megkerestük a mindkettőnknek megfelelő megoldást. De a lényegre térve a zenéhez csak néhány összekötő rész tekintetében nyúltunk hozzá, számot nem vettünk el a darabból, és nem is tettünk hozzá. Eredetileg három felvonásos az operett, mi azonban egy szünettel játsszuk. – Milyen lesz az előadás látványvilága? – Ennél az előadásnál is Rózsa István díszlettervezővel dolgoztunk együtt, akivel már több közös produkciónk volt. Amikor Pista lejött megnézni a helyszínt, rögtön azt mondta, hogy a díszletnek olyannak kell lennie, mint a kecskeméti színház belső terének, vagyis a fehér és arany színekkel játszik majd. Egy nagyon impozáns és mégis nagyon

egyszerű díszletterv született, amelynek az alapja egy oszlopsor. Három helyszínünk van: a kert, a követségi fogadóterem és a párizsi Maxim orfeum. Az én ötletem alapján a váltás úgy történik majd a helyszínek között, hogy 180 fokban elfordul a díszlet. Nagyon szép lesz, remélem, a nézőknek is tetszeni fog. – Több neves énekes szerepel a darabban, közülük Sáfár Mónika már többször is énekelte Hanna szerepét. Milyen az összhang a kecskeméti társulat és a vendégművészek között? – A Danilót alakító Egyházi Géza és Kiss Zoltán Kecskemét kedvencei, őket már jól ismeri a város közönsége. Sáfár Mónika valóban sokszor énekelte már ezt a szerepet, számára a prózai rész jelent újdonságot. Derzsi Gyuri Rosillon szerepében először mutatkozik be a hírös városban – én őt jól ismerem, hiszen a színművészetin az osztályomba járt. Nyegus szerepében Sirkó László és Pál Attila lép színpadra, Csombor Teréz Olgát játssza. Külön öröm, hogy Csizmadia Laci bácsi is velünk van, aki 78 éves kora ellenére üde színfoltja az előadásnak, nagyon jól együtt tud működni a fiatalokkal. Bera Linda

Párok az életben, párok a színpadon Topolcsányi Laura Óbecsén (Vajdaság) született és a háború idején költözött Magyarországra. Itt ismerkedett meg Bregyán Péter Jászai-díjas színművésszel, akivel többször is játszottak már azóta együtt színpadon. Legutóbb Camus: Félreértés című darabjában alakítottak férjfeleséget. A soproni Petőfi Színház 2011/2012-es évadában pedig Spiró György: Prah című kétszemélyes komédiáját mutatják be a soproni közönségnek. A Prah szó szerbből lefordítva port jelent. A középkorú, vidéki házaspár telitalálatos lottószelvényüket egy hajdani jugoszláviai nyaralásból hazahozott kakao-prahos azaz kakaóporos dobozba rejti. – Szoktatok együtt tanulni, együtt készülni a közös darabokra és ez megkönnyíti-e a helyzeteteket? – Igen, szoktunk szöveget összemondani otthon – veszi fel a beszélgetés fonalát Laura –, de amennyivel megkönnyíti ugyanúgy meg is nehezíti a helyzetünket. Könnyebb, hogy kéznél van a színpadi partner, tehát bármikor összemondhatjuk a szöveget, ugyanakkor sokkal több vitára is ad alkalmat. Mint például most a Prah című darabnál, ahol jó, egészséges, szenvedélyes vitákba torkollnak az otthoni „próbáink”, mivel mi magunk is rendezzük ezt a komédiát. – Meg szoktátok próba után beszélni otthon, hogy esetleg mit vár el egyik a másiktól a színpadon? – Én nem várok el semmit a kol-

Topolcsányi Laura és Bregyán Péter

légáktól. – folyik bele a beszélgetésbe Bregyán Péter. – inkább a jelenlétemmel és a szerepformálásommal terelgetem a kollégáimat a színpadon. Én nem vagyok híve annak, hogy egymást instruáljuk próba közben. Utána esetleg megbeszéljük négyszemközt, ha van mit. A Prah-nál más a helyzet, mert ott hiányzik a külső szemlélő, a rendező. Gyakorlatilag két színész magára van hagyva. A négy szemből egyszer csak lett egy ötödik szem. – Mégis segített valaki nektek? – Nem, mi voltunk az ötödik szem. Én is Laura is rendeztünk már pályánk során. – Ezt nem is tudtam rólatok! – Öt darabot rendeztem eddig. Nem szoktam én ezzel dicsekedni, bár sikeres volt minden ilyen jellegű munkám. – teszi hozzá szerényen Péter. - Rendeztem Feydeaut, népszínművet…

– Hol? – A tatabányai Színházban, Miskolcon…most hirtelen ezek jutnak eszembe. – Laurát is rendezted? – Nem, eddig még nem. – neveti el magát Péter. De hát őt nem kell, mert ő rendezői alkat is fejben. Jó vele együtt dolgozni ilyen szempontból is. Nagyon jól működik az úgynevezett harmadik szeme. – És te Laura, hol és mit rendeztél eddig? – Én úgy edzettem ezt az úgynevezett harmadik szemet, hogy nagyon sokat foglalkoztam diákokkal, kicsikkel is, és ami komolyabb feladat volt, az a Waldorf iskola 12-ik osztálya, akikkel három évig gyakoroltuk a színházi mesterséget, esetenként írtam darabot is nekik. Amire

nagyon büszke vagyok, hogy két éve Péterrel közösen csináltunk egy hetven fős Koldusoperát az én szülővárosomban, Óbecsén, amit háromezer ember nézett végig a Főtéren, a polgármesterrel az élen. Mivel ötven-ötven százalékban magyar, illetve szerb nyelvű Óbecse lakossága, ezért a narrátor, Rusz Milán kollégánk szerbül me sélte a tör-

ténetet, de mi magyarul játszottunk. Azért is volt érdekes ez a munka, mert egybefolyt egy négyhetes drámatáborral. A gyerekek nem is vették észre, hogy egy drámajátékos táborból egyszer csak a Koldusoperába csöppentek, mint résztvevők. – Sok érdekes dolgot tudtam meg rólatok és most kíváncsian várom a következő közös munkátokat. Kéz és lábtörést, no meg egy nagy kalappal! – kiáltom utánuk jókívánságaimat, de már nem hallják, pillanatok alatt elnyelte őket a soproni színház félhomálya. Szaan

Topolcsányi Laura és Bregyán Péter a Félreértésben

16.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. október Évadzáró-nyitó a Turay Ida Színházban

Pásztor Erzsi

Vidáman gyülekeztek a Turay Ida Színház tagjai a budapesti Kisbuda Gyöngye étteremben. A nagy hőség miatt a belső termekben foglaltak helyet, ahol a légkondicionáló küzdött az egyre növekvő tömeggel. Így hát hideg, könnyű, nyári borokkal oltotta a szomját mindenki, aki nem vezetett. A 17 órára hirdetett találkozóra a társulat pontosan érkezett. Jó volt végignézni rajtuk, mindenki kipihenve a nyaralástól, szépen felöltözve jelent meg, legszembetűnőbb a műszak volt ingben, nyakkendőben, hiszen őket egész

Buliztak a színészek

bejelenteni, hogy e jeles napon már nem csak a Turay Ida Színház évadzáró-nyitóját tartjuk, hanem egyben a Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház évadnyitóját is. Azt hiszem az elmúlt évek gyermekelőadásainak sikereivel kiérdemelte gyermekszínházi tagozatunk, hogy saját kis útjára engedjük, nevet adjunk a gyereknek. Köszönet a legfőbb megálmodóknak, akik már a következő színháznéző generációt szeretnék kinevelni ezzel a nagyon jó kis csapattal: Darvasi Ilonának és Nyírő Beának. Repertoárunk jelenleg hét gyerekelőadásból áll: Holle anyó, Suszter Manói, Négy évszak, Betlehem csillaga, Csipkerózsika, Péter és a farkas, Óz, valamint öt ifjúságiból: Vértestvérek, Esőcsináló, A helység kalapácsa, Indul a bakterház, Bolond a hegytetőn. A 2011/2012-es évadban három gyermek- és egy ifjúsági előadással bővülünk: Hófehérke és a hét törpe, Tom Sawyer kalandjai, A dzsungel könyve, Elveszett paradicsom. Még egy

Nemcsák Károly és Mikó István

évadban csak munkaruhában látjuk. A csevegő hangzavart Darvasi Cecilia, a Turay Ida Színház igazgatója szakította meg, jelezvén, hogy szólni szeretne. – Tisztelt művészek, kedves kollégák, drága társulat! Szeretném ünnepélyesen

támogató önkormányzat állt mögénk ebben a nehéz gazdasági helyzetben, a ferencvárosi. A Haller utca 27. szám homlokzatán már ott lesz a két felirat: Turay Ida Színház és Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház. Sajnos tavaly óta nem so-

kat változott a világ, sőt egyre többen eladósodtak az országban, így minden lehetőséget meg kell becsülnünk és ragadnunk. A gazdasági válság miatt egyre kevesebb jut a művészetekre. A nézők meggondolják, hogy mire költsenek. Ennek ellenére különösen jó eredménnyel zártuk az elmúlt 2010/2011-es évadot. Hat nagyszínházi bemutatónk volt: Vértestvérek, Mici néni két élete, Balfácánt vacsorára, Doktor úr, CigánypríSomfai Éva más, és a Kölcsönkért kastély felújított vá ltozata. Több mint háromszá z előadással és nyolcvanezer nézővel zárjuk az évadot. Egy kis csapat óriási eredménye. Nélkületek nem sikerülhetett volna. Köszönöm Nektek! A következő évad tervezett bemutatói: Sári bíró, Elveszett paradicsom, Mária főhadnagy, Hajmeresztő. Továbbra is bízzunk abban, hogy a kultúra és a színházművészet is nagyobb megbecsüléshez jut majd a következő években. És most következzen színházunk megbecsülése. A Kék Madár-díjat idén a sok-sok segítségért és szeretetért Somfai Éva színművész kapja. – Somfai Éva meglepetten állt fel, szeme könnybe lábadt a meghatottságtól, nem készült erre a megtiszteltetésre. – Az Országúton-díjat idén olyan barátunk kapja, aki nem csak sokat utazik, de ha kell, fából vaskarikát csinál: Csala Sándor kellékes. – Sankó, ahogy mi becézzük, illedelmesen vette át a díjat, csak a füle vörösödött el, mint

mikor néha színpadra kell lépnie. – Az Ének az esőbendíjat, ha nem is ázott el, de énekelt, táncolt eleget, Kurkó József színész kapja. – Kurkó csak buli végén tudta átvenni a díjat, mert később csatlakozott a csapathoz. – Az Ugyanaz hátulról-díjat idén az kapja, aki már nem is számolja hány színház fordul meg a keze alatt: Szabó Szilvi művészeti titkár. – Szilvi zavartan nevetve vette át az elismerést és gyorsan vis�szaült a helyére, nem szeret szerepelni. – A Sztárcsin á l ók- d í j á t Böhm György rendező érdemelte ki, hisz nagyon sokat tesz azért, hogy ez a színház és a benne éneklő, táncoló színészek sikeresek legyenek. – Böhm György udvariasan vette át a díjat, majd gyorsan bontogatni kezdte a hozzá tartozó ajándékot a mellette ülő Pásztor Erzsivel. – Az Utolsó hősszerelmes-díját idén nem kaphatja más, mint Bozsó József, akinek néhány nap múlva lesz az esküvője. – Bozsó nevetve vette át a díjat és boldog puszikat dobott a társulat hajadonjai felé. Végül az idei Vándor-díj kitüntetését Borbély Krisztina színészkoreográfus kapja. – Kriszti mosolygott, majd hozzátette: – Ezért kellett becipelnünk Ráckevéről ezt a hatalmas szobrot, hogy most újra hazavigyük? – Tudniillik az előző évben férje, Boros Zoltán volt a díj birtokosa. – Zoli, kérlek, vidd vissza a kocsiba. – Az est meglepetése ezután következett. Hatalmas tortát toltak

be a terembe, amivel Pásztor Erzsit köszöntötte a társulat közelgő születésnapja alkalmából. A máskor oly magabiztos művésznő a virágcsokor mögé rejtette az arcát, hogy ne lássák a boldogságtól kiömlő könnyeit. Ezután elszabadult a pokol. A kitűnő vacsora után cigányzenekar húzta el a társulat nótáját, volt ott danolászás, tánc, sőt Mikó István kikapva a prímás kezéből a

Darvasi Cecília

hegedűt, jóízűen maga kezdett el játszani. Shirley

Jelenet a Kabaré című előadásból

Előadás csere-bere

A Veszprémi Petőfi Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház ebben az évadban előadást cserél egymással, október elejétől már mindkét város közönsége láthatja a vendégprodukciókat. A székesfehérvári társulat a Kabaré című musicalt mutatja be a Petőfi Színházban, míg a veszprémiek az Anna Karenina című musical-operával vendégeskednek a szomszéd város teátrumában. (-)

Jelenet az Anna Karenina című előadásból

SingSingSing Nagy Feróékkal

Vastag Csaba

A SingSingSing című musical-showt láthatja a közönség október 11-én (kedden) este hét órakor a Veszprémi Petőfi Színházban. Az előadásban többek között színpadra lép Nagy Feró, Keresztes Ildikó, Feke Pál és Vastag Csaba. A Veszprémi Petőfi Színház társulata székesfehérvári színészekkel és vendégművészekkel együtt 2009 márciusában mutatta be nagyszabású táncos musical-showját, a SingSingSing című összeállítást Feke Pál vendégszereplésével. A közönség többek között olyan népszerű dara-

bokból hallhatott részleteket, mint a Cabaret, a West Side Story, az Evita, az Isten pénze, a  Hair, az István, a király, a Macskák, a Valahol Európában,  a Jézus Krisztus szupersztár és Az operaház fantomja. A nagy sikerre való tekintettel 2010 januárjában már a show második részét állította össze Szakál Attila rendező-koreográfus. A SingSingSing csapatának kezdetektől tagja Vastag Csaba, aki azóta megnyert egy televíziós tehetségkutató versenyt. Az októberi veszprémi produkcióban Nagy Feró és Keresztes Ildikó is színpadra lép.

Fellépők: Feke Pál , Vastag Csaba, Szeles József, Buch Tibor, Keller János, Keresztes Gábor, Halas Adelaida, Füredi Nikolett, Kőrösi Csaba, Módri Györg yi, Szűcs Krisztina, Zenészek: Nag y Miklós és Nag y Attila. Közreműködik az Anakonda R RC és az MTS Tánckara. Rendező-koreográfus: Szakál Attila, rendezőasszisztens: Tóth Zsanett, díszletter vező: Perlaki Róbert, jelmeztervező: Vasvári Lilla, koreográfus-asszisztens: Kis Katalin. (-)