268 Ft, határon túl: 1 uro. II. évfolyam, 1. szám január. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

268 Ft, határon túl:

1 €uro

II. évfolyam, 1. szám • 2010. január

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

A Matyi

9. oldal

Szilveszteri a Magyar Színház igazgatója örömjáték A szakma legyőzte a politikát Szerednyey Bélával Ôze Áron

igazgatóról, mások szerint a kormánypártnak a jelen helyzetre is volt jelöltje. A színház társulata, a leköszönő igazgatóval, Iglódi Istvánnal az élen Őze Áron színész-rendezőt és pályázótársait támogatta, nyílt levelet is írtak a miniszternek. Aztán Iglódi István hirtelen halála sürgette és előrébb is hozta a döntést, miközben sokan tudni vélték, hogy a miniszter, párton belüli pozíciójához köti a szakmai bizottság javaslata mellett dönt-e, vagy párttársai jelöltje mellett. Aztán Hiller István a szakmai véleményre hivatkozva döntött, és Őze Áront nevezte ki. Először arról kérdeztem az új igazgatót, hogy ő mit érzett meg a háttérharcokból?

Az elmúlt év vége felé a magyar színházi közéletet leginkább izgató egyik kérdés az volt: Ki lesz 2010 februárjától a Pesti Magyar Színház igazgatója? Sok volt a találgatás, egyesek tudni vélték, hogy bizonyos politikai erők azt szeretnék, ha a kormány leadná a színházat a fővárosnak, és majd ők dönthetnének az

– Én magam, művészember lé vén, nem nagyon szeretek politizálni, és tagadom is azt, hogy a politikának bele kellene szólnia a művészetbe, a színházkultúrába. Persze nyilván jelen van, és beleszól, pláne egy olyan színház esetében, amelynek a minisztérium a fenntartója. Gyakorla-

tilag itt két fronton zajlottak az események: az egyik a szakmai terület, ahol elég szép arányban nyertünk, amihez persze nyilván kellett az az erős háttér, amit a társulat biztosított, amikor nyílt levéllel fordult a miniszterhez, és amiben ez a színház megfogalmazta önmagát. Ez alapján készült azután a pályázat hármunk munkájaként, hiszen azt Guelmino Sándor, Sipos Imre és jómagam írtuk. Aztán jött a szakmai meghallgatás, amin, mint a pályázat benyújtója én vettem részt. Ennek a folyamatnak a végén a szakmai bizottság megtette a javaslatát. Itt zárult le az egyik front. Rögtön meg is nyílt a másik, a politikai lobby területén, ami hasonlatos volt egy K 1-es fullkontakt kick-box mérkőzéshez, vagy egy futóverseny hajrájához, ahol kiderül, hogy a szakmai részen túl ki, milyen sprintelő. Persze én se vagyok az a típus, aki hagyja magát, ráadásul felelősséggel tartoztam a társulat és a szakmai bizottság döntése iránt is, ezért én is beszálltam a ringbe, amiről nem nagyon mondanék többet. Végül kétesélyessé vált a döntés,

A fővárosi színházakban már régóta h a g y o mány, hogy szi lveszter napján premierrel

búcsúztatják az óévet. A kecskeméti Katona József Színházban Cseke Péter igazgató ötletére a tavalyi évadban tartottak először december 31-ei bemutatót, s idén is egy új produkcióval ajándékozta meg a társulat a város, illetve a megye közönségét. Ezúttal Michael Cooney Nem ér a nevem című komédiáját láthatták a nézők. A fergeteges helyzetkomikumok ka l és csavarokkal teli történetet Szerednyey Béla állította színpadra, és játszik is az előadásban. A főszerepet Cseke Péter alakítja.

A cikk folytatódik a 3. oldalon A cikk folytatódik a 3. oldalon

Soproni Petőfi Színház Besenczi Árpád az új igazgató Zalaegerszegen December 17-én kiderült, ki foglalhatja el február elsején a Hevesi Sándor Színház direktori székét: a közgyűlés Besenczi Árpádot választotta igazgatónak. A végső döntés előtt már csak két jelölt maradt versenyben. Besenczi Árpád, a fővárosi József Attila Színház művésze, valamint Tucsni András, a zalaegerszegi teátrum irodalmi vezetője.

Aase(Teljes cikk a 2. oldalon)

díjasaink

December 17-én, a budapesti Bajor Gizi Színészmúzeumban Schneider Márta, Oktatási és Kulturális Minisztériumi kulturális szakállamtitkártól a Magyar Teátrumi Társaság tagszínházainak két színművésze is átvehette az el-

Teatrum 2010_01_01.indd 1

ismerést, melyet Gobbi Hilda színművész végakarata alapján „az emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok főszereplői”, az epizodisták számára alapítottak.

A soproni színjátszás kezdeteiről, a húsvéti passiókról közel 600 évvel ezelőttről, 1412-ből vannak adatok. A XVII. század elejétől már rendszeressé válnak a színielőadások: Lackner Kristóf latin nyelvű darabjait a jezsuiták iskoladrámái, majd 1716-tól hivatásos német vá ndor t á rsulatok előadásai

követték. Az 1730-as évektől rendszeres színházi élet zajlik Sopronban, 1769-ben pedig még ha ideiglenesen is, de már színházépület, az ország második kőszínháza áll a városban, ahol jeles bécsi színigazgatók mutatják be a dráma- és operairodalom szebbnél szebb darabjait. Persze mindezt németül.

1792-ben magyar nyelvű darab kerül színre: az evangélikus líceum diákjai előadják Lakos János: Hunyadi László című drámáját. Sopronban az Darvasi Ilona igazgató első magyar vá l la l koz ó -d irektor Kilényi Dávid 1820-ban lép fel társulatával s benne Dérynével. Már csak egy igazi ház kell Tháliának. S végül az elhatározást tettek követik! A város Franz Lössl bécsi építészt bízza meg a nagy feladattal. Lössl gyönyörű klasszicista épületet tervezett. Három szint, tágas előcsarnok, dekoratív festés és kárpitozás. A cikk folytatódik a 14. oldalon

A cikk folytatódik a 2. oldalon

1/5/10 4:07:44 PM

2.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. január

A díj elnevezése Henrik Ibsen: Peer Gynt című drámai költeményéből született: Az alapító, Gobbi Hilda számos kiváló alakítása közül az egyik éppen Aase anyó felejthetetlen megformálása volt. A főszereplő, Peer Gynt édesanyja Aase anyó, aki mindig megértette álmodozó, sokszor kitaszított fiát. Rövid szerep, de felejthetetlen alakításra nyújt lehetőséget. „Az epizodistának csak néhány perce, pillanata van; tömörít, mint az író, amikor epigrammát alkot.” (Gobbi Hilda) Az Aase-díjat minden évben négy színművész – egy-egy vidéki és budapesti színész – kaphatja meg. Az odaítélésről színészekből álló kuratórium dönt, többek között színházigazgatók javaslata nyomán. A kurátorok: Molnár Piroska, Felföldi Anikó, Epres Attila, Igó Éva és Csikos Sándor.

Aase-díjasaink

Az idei díjazottak között a Magyar Teátrumi Társasághoz tartozó két színház színművésze is szerepel: Császár Gyöngyi (Szigligeti Színház, Szolnok) és Wellmann György (Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg). Rajtuk kívül még Koós Olga (Radnóti Miklós Színház) és Kun Vilmos (Katona József Színház, Budapest) is megkapta a nívós elismerést.

szereplőjévé teszi. Az elmúlt évadokban nagy alázattal formálta a Romeo és Júlia produkcióban Montague-né, valamint Fellini Országúton-jában Gelsomina anyjának szerepét és Evie, az öltöztető szerepét a Színház c. Maugham darabban. A színpadon

Császár Gyöngyi 1977-78-ban a 25. Színház stúdiójában, majd 1978-tól 1981-ig a Népszínház Stúdiójában tanult. A Szegedi Nemzeti Színház szerződtette 1981-ben, majd 1982-től 1986-ig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 1986 óta a szolnoki Szigligeti Színház művésznője. Kiváló színésznő, nagyszerű karakterszínész. Fanyar humora, különleges mozgáskultúrája, gazdag érzelmi skálája a magyar színésztársadalom kikerülhetetlen

Besenczi Árpád az új igazgató Zalaegerszegen December 17-én kiderült, ki foglalhatja el február elsején a Hevesi Sándor Színház direktori székét: a közgyűlés Besenczi Árpádot választotta igazgatónak. A végső döntés előtt már csak két jelölt maradt versenyben. Besenczi Árpád, a fővárosi József Attila Színház művésze, valamint Tucsni András, a zalaegerszegi teátrum irodalmi vezetője. A pályázók meghallgatására késő délután került sor. A városi közgyűlés zárt ülésen döntött a pályázatok sorsáról. Először Besenczi Árpádot és három kísérőjét, az őt művészeti kérdésekben segítő Sztankay Istvánt, Sztarenki Pál színész-rendezőt, illetve gazdasági tanácsadóját, dr. Venczel Sándort hívták be a terembe. Majd őket követte Tucsni András, akit Bereményi Géza kísért el. Az ő meghallgatásuk után megszületett a döntés: Besenczi Árpád február 1-jétől öt éven át irányíthatja a teátrumot. Besenczi elmondta, szerinte a színház csapatmunka, szeretné minél előbb megismerni a társulatot, aztán korszerű színházat csinálni, amit a nézők is szeretnek. Kifejtette, hogy nem szeretné feladni sikeres színészi pályafutását, kinevezése estén a József Attila Színházban továbbra is vállalna munkát, s a Hevesi Sándor Színházban is szívesen lépne a közönség elé, mint színész, ha a rendezői elképzelés, illetve az igazgatói teendők ellátása ezt lehetővé teszik. Dr. Gyimesi Endre polgármester kiemelte: mindenféle döntéssel elégedett lett volna, kiváló pályázók indultak a posztért, de szerinte mégis a jobbik nyert, mivel Besenczi Árpád olyan remek pályázatot írt, amit vétek lett volna nem megvalósítani. Ferencz András

Sztankay István gratulál Besenczi Árpádnak

hatalmas alázattal dolgozik. Ebben az évadban két kitűnő szerepet formálhat meg. Az Apácák c. darabban a főnöknőt és Harling Szépségszalonjában (Acélmagnólia) – Clairee szerepét játssza pazarul, nagy ízléssel, ellenállhatatlanul magával ragadva a nézőket. Segítőkész, figyelmes, szórakoztató egyéniség, kolléga, akihez a fiatalok bátran fordulhatnak. Császár Gyöngyi nagy értéke a Szigligeti társulatának.

Osvald (Ibsen: Kísértetek), Bizonyos nagyságos úr (Szép Ernő: Lila ákác), Alban herceg (Shakespeare: Lear király), Kányai (Szigligeti: Liliomfi), Berci (Bereményi: Az arany ára). A közönség jelenleg a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színpadán két darabban is láthatja Wellmann Görgyöt: A revizorban és A hülyéje című előadásban bizonyítja tehetségét. (-)

Wellmann György a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. 1971-től a Nagyváradi Színház, 1982-től a debreceni Csokonai Színház és jelenleg, 1986-tól a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja. Önálló műsorain túl (Mécsfény – Arany és Petőfi levelezése, valamint a Reménységnek és tulipánnak – József Attila) fontosabb színházi szerepei:

Februárban már lehet igazgatója a veszprémi színháznak A Veszprém Megyei Önkormányzat Kulturális, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága tárgyalta és elfogadta a Veszprémi Petőfi Színház igazgatói pályázati kiírását, melybe a törvény által megfogalmazott feltételek kerültek. A pályázati felhívás november 30-án megjelent az Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján, a pályázóknak az azt követő harminc napban kellett benyújtaniuk pályázatukat. A fenntartó önkormányzatnak 30 napja van, hogy döntését meghozza, így jó esetben február 1-jén már lehet kinevezett igazgatója az intézménynek. (-)

Megjelent a Nagyítás Nagy öröm a Magyar Teátrumnak, hogy egy még nálunk is fiatalabb lapot köszönthetünk. Tavaly decemberben indult, és eddig két számmal jelentkezett a Nagyítás című új kulturális hetilap, melynek első számát – a Magyar Hírlap információi szerint – a budapesti Pilinszky kávéházban mutatták be A 28 oldalas, szerdánként megjelenő, 390 forintért megvásárolható lapot Csontos János főszerkesztő, BrémNagy Ferenc és Száraz Miklós György főszerkesztő-helyettesek, valamint a lap angolszász kultúrát bemutató oldalainak szerkesztő-fordítója Temesi Ferenc író ismertette. Miután Oberfrank Pál színművész felolvasta a címlapon szereplő Kiss Anna-verset, az És Nyugatról címűt, Csontos János megjegyezte: a „Nyugat” szó szándékosan jelenik meg a címlapon – ellentétben az „és” szóval: a Nagyítás nem valaki vagy valami ellen, hanem valamiért jött létre. Ars poeticája a következő: miután mindannyian érezzük, hogy a régi módon nem mehetnek tovább a dolgok, biztosak lehetünk abban, hogy új világ jön, és

Impresszum:

ebben az új világban kiemelt helyet kell kapnia a kultúrának – ennek kíván fóruma lenni az új lap. Csontos János a bemutatón köszönetet mondott Csoóri Sándornak a lap létrejöt-

téhez nyújtott mentori segítségéért. Száraz Miklós György elmondta: márciusig elegendő kéziratot kaptak, a lap szerzői között pedig szándéko-

san szerepel sok fiatal a nagy nevek mellett. Brém-Nagy Ferenc úgy vélte: a magyar kultúrában sok olyan szerző és mű van, akiket, amelyeket nem látunk – holott a világnak van egy másik olvasata is, mint ami a megszokott fórumokon megjelenik. Cél az is, hogy bemutassák, merre tart a világ, ezért kaptak helyet külföldi szerzők művei is magyar fordításban. BrémNagy kijelentette: egy nemzeti kultúrában mindig több esztétikai kánon van jelen, a diskurzus azonban mintha kikopott volna: a Nagyítás célja az lenne, hogy vitázzunk, és ne beszéljünk el egymás mellett. A lapban Csontos János főszerkesztő vezércikke mellett kapott helyet Mádl Ferenc volt köztársasági elnök írása az erkölcsi megújulás szükségszerűségéről. Granasztói György történész tanulmányában felveti: az értékteremtő alkotók nézeteit ütköztetni kell, a leendő kulturális kormányzatnak azonban ezekbe a vitákba nem szabad beavatkoznia. A Nagyítás következő száma január 13-án jelenik meg. (-)

A lapban író szerzők:

Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította, és kiadja a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1054 Budapest Aulich u. 8.II/4. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Felelős kiadó az egyesület elnöke. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba Andrássy út 1. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Munkatárs: Mészáros Csilla – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: adat@ magyarteatrum.hu – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

Balogh Tibor


Tompagábor Kornél

Bera Linda

1/5/10 4:07:59 PM

3.


(folytatás az 1. oldalról)

– Nem először találkozom ezzel a Michael Coone darabbal, a Madách Színházban 1999-ben már bemutattuk egyszer, ám akkor hányattatott sors jutott az előadásnak – mondta el kérdésünkre Szerednyey Béla. – Akkor építették át ugyanis a színházat, ezért a bemutató után folyton vándoroltunk vele. Játszottuk a Bábszínházban és a Madách Kamarában, aztán jött egy új művészeti vezetés, és annak ellenére, hogy hatalmas siker volt, levették a műsorról. A darab középpontjában egy biztosítási csalás, pontosabban a munka helyett segélyből való megélés áll, ami ma még sokkal égetőbb és aktuálisabb probléma hazánkban, mint 1999-ben, az első premier idején volt. Ezért gondoltuk úgy Cseke Péterrel, hogy a Nem ér a nevem-et Kecskeméten is bemutatjuk. – Mit kell tudni a szerzőről?

Szilveszteri örömjáték Szerednyey Bélával

– Cseke Péterrel már huszonöt éve játsszuk a Páratlan párost a Madáchban, amit Ray Cooney – Michael Cooney apja – írt. Ő a kortárs angol szerzők között a legnagyobb, legismertebb bohózatíró, a műfaj koronázatlan királya. Műveit szerte a világon hatalmas sikerrel játsszák a színházak, emellett számos forgatókönyvet is jegyez. Úgy látszik, az alma nem esett messze a fájától: a fiatalabb Cooney is követte a családi hagyományt, és a jól bevált sémára támaszkodva ő is kitűnő színműveket írt. Ezeknek a vígjátékoknak a közös jellemzője, hogy mindig két főszereplőjük van. Az egyik állandóan bajba kerül, a másik igyekszik segíteni rajta, ám csak még nagyobb galibát okoz. Ez a humor egyik fő forrása. Rengeteg helyzetkomikum és félreértés is van ezekben a bohózatokban, amelyek szintén megnevettetik a közönséget. A Nem ér a ne-

vemben Cseke Péter alakítja Ericet, aki miután munkanélkülivé vált, kitalált lakótársakra hivatkozva segélyekből próbál megélni, ám lelepleződik. Én pedig Lippai Lászlóval kettős szereposztásban Normann-t, az albérlőt játszom. Megjelenik a társadalombiztosítás ellenőre is… A kecskeméti előadás egyes elemeiben a régit idézi majd. Úgy gondolom, itt is nagyon nagy siker lesz, mert ahol eddig bemutattuk ezt a darabot, ott mindig szűnni nem akaró tapssal díjazta a látottakat a közönség. – Milyen környezetben játszódik a történet? – A jelenetek egy jellegzetes, régi angol lakás halljában játszódnak. Rusztikus, sok kővel és fával díszített szobabelsőt képzeltünk el, amely a nézőknek többek között a Minden lében két kanál, vagy az Angyal című televíziós sorozatokból lesz ismerős. A díszleteket egyébként Götz Béla

tervezte. A jelmezek pedig Rományi Nóra kreativitását és tehetségét dicsérik, akit én hazánk egyik legígéretesebb jelmeztervezőjének tartok. Ruhái ezúttal is tökéletesen megmutatják a szereplők jellemét. Az olyan bohózatokban, mint amilyen a Nem ér a nevem, az írók mindig a társadalom tipikus alakjait sorakoztatják fel. Ilyen például az angol tisztviselő, a „clark” – ez a hivatalnok figura nálunk is megjelenik a színpadon. A főnökasszony kosztümjét is nagyon jól eltalálta. Mivel az albérlő a történet szerint éppen beteg, neki kevésbé elegáns öltözet, csak egy pizsama jutott. – Mennyiben más szilveszteri közönség előtt játszani? – Ilyenkor természetes, hogy sokkal felszabadultabbak a nézők, hiszen eleve azért jönnek a színházba, hogy egy kellemes estét eltöltsenek, és felhőtlen szórakozásban le-

gyen részük. A különleges alkalomra való tekintettel a megszokottól egy kicsivel később, este 8 órakor kezdődött az előadás, így éjfélhez közelebb ért véget, és a pezsgős koccintás sem maradt el. - bera –

Danyi Judit és Szerednyei Béla

Ôze Áron a Magyar Színház igazgatója (folytatás az 1. oldalról)

hárman vagyunk, és ennek a teamamiben nagyon nagy szerepet ját- nek még bővülnie is kell – és abban szott Hiller miniszter úrnak az alap biztos vagyok, hogy az első két évben hozzáállása – amit a nyílt levelünk- nekem hivatali munkát kell végezre is válaszolt –, hogy alapvetően a nem, mert másként nem megy. Nem szakmai bizottság véleményét akar- félek attól, hogy örökre szakítanom ja figyelembe venni. Ez persze még kellene a színészettel vagy a rendemindig kevés volt, hiszen a politiká- zéssel. De most más szemszögből kell ban máról holnapra megfordulhat- megközelítenem a szakmát, a színhának a történetek, amibe én nem látok zat és önmagamat is, ami nem jelent bele, de nem is akarok belelátni. Per- problémát. sze én is hallottam olyanokat, hogy a – Már az elődje, Iglódi István is párton belüli viták során a miniszter Önben gondolkodott, és a társulat is, úr az asztalra csapott és azt mondta, olyannyira, hogy nyílt levelet írtak a hogy jó, akkor én meg a szakmai miniszternek. Ekkora belső, társulati bizottság véleménye szerint döntök. támogatottság nem köti meg egy újonHa ebből a szakma azt szűri le, hogy nan megválasztott igazgató kezét? most a művészet egy kicsit legyőzte a – Éppen azért, hogy ezt a csapdát politikát, akkor annak azt hiszem jó elkerüljük, én soha nem csináltam abüzenete van. ból titkot, hogy itt nagy – Ön dolgozik színészként, renváltozásokra van dezőként, színészpedagógusként, és szükség. Ugyanmost január elsejétől egy nagy színakkor meggyőzőház igazgatója lett. Nem fél attól, désem, hogy nem hogy közben az előbbiek, amiket a társulaton kell nagyon jól csinál, háttérbe szorulkezdeni a változnak? tatáso– Az igazgatóság ugyan egy új és nagy kihívása az életemnek, de én erre már két éve készülök, amikor Iglódi István úgymond fölkért rá. Ugyanakkor egy nagy kaland is, mert, ha a fél szemünkkel nem nevetünk a kihívásokon, hanem beleg ör c s ölü n k , akkor sokkal nehezebb. A vezetés jogát öt évre kapjuk – azért használok többesszámot, mert Mihályi Győzővel

kat. Ez a társulat egy volt nemzeti színházas pozícióból nőtt föl azzá, ami. Sajnos a nagy moguljaink már jórészt elmentek, de egy 30-as 40-es éveiben járó elég erős színészgeneráció nőtt föl mellettük, akik a fő erejét adják ennek a színháznak. Vannak hiányosságai a társulatnak, de azokat éppen, hogy pótolni kell, nem pedig hirtelen elküldeni bárkit is. Ami viszont körülveszi a társulatot, abban nagy hiányosságok vannak: marketingben, PR tevékenységben, közönségszervezésben, gazdasági területen. A háttér tekintetében van sok rendbe tenni való. Iglódi István egyik mondata az volt felém – ami a társulat előtt is elhangzott –, hogy: Tudod Áron, neked azt kell megtenned, amire nekem nem volt módom. A válaszom az volt, hogy: Igen, tudom. – Milyen érzés olyan színházcsináló óriások után beleülni a vezetői székbe, mint Iglódi, vagy Sík Ferenc, Vámos László, Major Tamás, hogy régebbieket ne is említsek? – Szerencsére annyi feladat van, hogy elvonják a figyelmemet az ilyen generális, görcsöltető gondolatoktól. Nem vagyok előre izgulós, pánikoló típusú ember, általában lépésről, lépésre dolgozom, és nem szeretem egyben fölvenni a súlyokat, mert az könnyen agyonnyomja az embert. És hangsúlyozom, van itt egy team, és ugyan elég fiatalos lendülettel rendelkezünk, de nincs már a fenekünkön a to-

jáshéj. Álmodni is merünk, de nem vagyunk naívák. Ugyanakkor el kell mondanom azt is, hogy idegrendszert és szívet remegtető helyzet ez, akár édesapámra gondolok, de bárkire a régi nagyok közül. Örömmel látom, hogy a döntés óta a társulat megnyugodott, azóta az előad á sa i n k még konc e n trál-

a következő szezonra a műsorról, de az azt követőre már biztos levesszük. Meg kell tudnunk válni előadásoktól, mert a színháznak frissnek kell lennie. A frissesség, a lendület, a megújítás nagyon kell ennek a színháznak, a társulatnak, a kollégáknak is. Új rendezők, új tervezők, új i r á ny ok

Soltész Bözsével

tabban, nyugodtabban és összefogottabban mennek le. Írtam is a társulatnak egy karácsonyi üzenetben, hogy vigyázzanak magukra, mert nagyon sok minden vár ránk. – Változik-e a színház műsorpolitikája? – Igen. Differenciáltabb lesz. Hiszünk a népszínházi irányban, amit Iglódi István meghirdetett, de nagyobb rendben, célzottabban figyelve a közönségre. Nem tervezünk ekkora repertoárt, mint, ami most van. Két évente szeretnénk repertoárt cserélni. Három előadást tervezünk a nagyszínpadra, kettőt a Sinkovits Imre stúdióra. Tematikus évadokat tervezünk. Minden évadnak lesz egy főcíme: A szellem évadja, a muzsika évadja, az apa évadja, a lány évadja. Ha egy előadás nagyon megy, akkor azt valószínűleg nem vesszük le

új műfajok, ha úgy tetszik. Ehhez azonban nagyon rendezett háttér kell. – Megemlítette az édesapját, Őze Lajost, minden idők egyik legjobb magyar színészét. Mi lenne az az ígéret, amit neki tenne, amikor először beleül az igazgatói székbe? – Nehéz ezt megfogalmazni. Talán az, ami – csökönyös emberek lévén – mindkettőnk egyik legfontosabb mondata volt, hogy: „Magadat kövesd!” Annyi irányból jönnek ugyanis jó és rossz szándékú eltérítések, amiket szét kell tudni választani. Amikor már túl sok tanácsot gyűjtöttünk össze, akkor mindenkinek megköszöntük, mindent lesöpörtünk, és megnyomtunk magunkban egy gombot, hogy: Magadat kövesd! Hát ezt megígérhetem. Józsa Mihály


Elek Tibor


Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Hontalan Iván

1/5/10 4:08:17 PM

4.


Színészként csinálja a fesztivált

Ránézésre komikus alkat, ám inkább a drámai szerepeket szereti. Máté P. Gábor a Veszprémi Petőfi Színház színésze 15 esztendeje tagja a társulatnak és immár ötödik éve szervezi szülőhelyén, Zalaszentgróton a Zalavölgyi Kultúrtivonyát, amely országos hírű fesztivállá nőtte ki magát. A rangos esemény fővédnöke Bereményi Géza.

Máté P. Gábor a Régimódi történetben

Csendes, szerény, nem magamutogató színész. A civil életben nem szeret feleslegesen, indokolatlanul szerepelni, a színpadon viszont annál inkább. Ott nagyon jól érzi magát, mert kiskora óta színész akart lenni. Mint mondta, annál jobb dolog nincs az életben, mint, amikor az ember azzal foglalkozhat minden nap, amit szeret. Belebújhat különböző figurák bőrébe, eljátszhat sorsokat, életutakat és mindeközben mindig ott lehet a szerepekben az ő lelke, gondolata. Szerinte ez egy ajándék. Csakúgy mint az, hogy az elmúlt 15 évben nagyon sok jó szerepet formálhatott meg Vesz prémben. Szinte majdnem minden igazgatótól kapott remek lehetőségeket. Harmincévesen játszhatta el például Hamletet egy román, francia, magyar k opr o du k c ió ban Anca Bradu rendezésében. Erre nagyon büszke, örül annak, hogy találkozhatott ezzel a szereppel. Hamletet francia nyelven játszotta, ami komoly kihívás volt számára. A rendhagyó felfogásban

Miniportré Máté P. Gáborról

készült előadást ( a szereplők állatbőröket öltöttek) öt éve Franciaországban, Romániában és Magyarországon is bemutatták. Máté P. Gábor az elmúlt évadban sokat volt színpadon és játékával nagy közönségsikert aratott mindig. Játszott az Én és a kisöcsém, a Hyppolit, a lakáj, a Moliére, a Tisztújítás, a Janus és a Kakukkfészek című darabokban. Utóbbiban Bujtor Istvánnal volt egy színpadon. – Pista igazgatóként, rendezőként minden szempontból követendő utat mutatott számomra a színházban. Nagyon hiányzik. Bízott bennem, rengeteget segített abban, hogy a játékomban, szerepformálásomban mindig megtaláljam azt a pontot, amikor még nem vagyok sok a közönségnek. Mert én általában úgy kezdek el egy figurát felépíteni, hogy több játékot rakok bele a kelleténél, és abból veszek mindig el. Így volt ez a Hyppolitban Makáts Csaba karakterével és a Kakukkfészekben Cheswick szerepével is. Idén a Régimódi történetben kaptam egy nagyon jó és nem komikus szerepet, Majthényi Bélát játszhatom. Bereményi Géza rendezte a darabot és nagyon szeretjük az előadást a nézőkkel együtt. Kár, hogy ezt Pista nem láthatja, de mindig eszünkbe jut, hogy ő azért biztos figyel bennünket – mondta Máté P. Gábor, aki, amikor nem játszik színházban, akkor szülőhelyén Zalaszentgróton fesztivált szervez. Van a településen egy kis háza, oda

Dominek Annával a Hyppolit, a lakájban

vonul vissza nyaranta, Szentgróton sok barátja él, akikkel zenei együttest is alapított és több daluknak a szövegét is ő írta. Amikor hazamegy, az emberek mindig kérdezik, hogy lesz-e idén kultúrtivornya. És ő mosolyogva mondja, hogy dolgoznak rajta. A megyei lapban a következőket nyilatkozta szervezőként a rendezvény történetéről: „A Szentgróti Lokálpatrióta Társulat szervezi a programsorozatot, a csoportot gyermekkori barátságok alapján alakítottuk meg. Korábban is gyakran buliztunk együtt, az ös�szejöveteleken fellépésekre is sor került. Egy idő után úgy gondoltuk: ha eljutunk addig, hogy e programok már nem csak saját magunk, hanem mások számára is jelenthetnek értéket, akkor fesztivált szervezünk. Nos, így jutottunk el az első, 2006os kultúrtivornyáig. Mindenki a saját szakmai területén dolgozott, hozzátéve a tudását, kapcsolatait a rendezvényhez. Így egyre szélesedett

a kör, képzőművészek, zenekarok, színházi emberek, táncosok, humoristák, gazdasági és egyéb szakemberek szívesen vettek részt a rendezvényeinken. Mindezt alapul véve, talán elmondhatjuk, hogy saját magunk és a közönség számára is értékes rendezvénysorozatot sikerült meghonosítanunk.” Az elmúlt évek sikerei után idén a sok program mellett újdonságként nyolc vidéki színházat hív meg Máté P. Gábor Zalaszentgrótra, a Zalavölgyi Kultúrtivornyára, hogy a teátrumok képviselői játékos, vidám vetélkedő keretében mérjék össze tudásukat. Így aztán együtt csinálják majd a fesztivált. A nézők legnagyobb örömére. V. R.

A Kakukkfészekben

10 éves a révkomáromi Teátrum Színház A Teátrum Színház tíz évvel ezelőtt azzal az elsődleges szándékkal és céllal alakult meg Révkomáromban, hogy a Felvidék magyar ajkú vidéki közönségét ellássa hivatásos magyar nyelvű színházi kultúrával, mert a Komáromi Jókai Színház és a kassai Thália Színház a szükségletekhez képest keveset tájolt Közép- és Dráfi Mátyás Nyugat-Szlovákia magyarlakta területein. A Teátrum annak idején Zerkovitz Béla Csókos asszony című operettjével nyitotta meg kapuit. Azóta bemutatták Neil Simon Furcsa pár c. művét, Mark Twain Twist Oliver című művének színpadi változatát, a Gül babát, Illyés Gyula Fáklyaláng című darabját, a Peti kalandjait és a Peti meg a róka mesejátékot, Pruzsinszy Sándor Marczibányi-ház

című Jókairól szóló színművét, valamint a Mágnás Miskát és Francis Veber Balfácánt vacsorára című vígjátékát. Ezek a darabok nagysze rűen megéltek a felvidéki magyar színpadon, Pozsonytól egészen Kassáig. „Könnyelműség lett volna – és ma is az lenne – elveszíteni azt a magyar ajkú vidéki közönséget, amelyet a színház az elmúlt évtizedek alatt, tehát az ötvenes évektől kezdve, kinevelt. Tapasztalatom az, hogy a vidéki közönség továbbra is igényli a magyar nyelvű igényes színházi előadásokat. Elsősorban ezért volt és van szükség a Teátrumra.” – nyilatkozta Dráfi Mátyás Jászai-díjas Érdemes Művész, a színház egyik

alapítója, majd így folytatta: „Küldetésünk mindenekelőtt az, hogy magas színvonalon, irodalmi remekművekkel szórakoztassuk a közönséget. A csallóközi, a mátyusföldi, a bodrogközi magyar ember megérdemli, hogy színházi előadást lásson. Ezért elsőrendű feladatunknak tartjuk eljutni azokra a magyarlakta vidékekre, ahová más magyar hivatásos színház nem tud eljutni. Meggyőződésem, hogy a közönség igényli a magyar szót a legkisebb felvidéki falucskában is, és nem tartom elavultnak azt a nézetet, hogy a színház missziót teljesít. Hiszem és vallom továbbá, hogy a vidám daraboknak is megvan a maguk komolysága. Kötelességünknek tartjuk, hogy a mai zivataros világban, ahol gyakran már a színházak deszkáiról is az agresszió, a trágár beszéd és viselkedés árad felénk, jelezzük az embereknek: igenis jogunk van a jókedvhez, a

nemes érzelmek nem csöpögősek, a jó győzelme nem mese, és szeretetet adni és kapni nem lehetetlen. Ezért merjük felvállalni az operettek, vígjátékok színrevitelét, még akkor is, ha manapság ez változtatás nélkül nem divat.” A Teátrum Színház állandó színházépület nélküli társulata alkalomra, szerepre, darabra s z e r z ő dt e t és hív

hivatásos színészeket, énekeseket. Állandó-alkalmi társulata igazi tájoló színházzá vált, a felvidéki magyar – színházat szerető – közönség nagy örömére. A jubileumot a tervek szerint az Egy csók és más semmi című darab színrevitelével kívánják megünnepelni. Tarics Péter

Részlet a Gül baba címû elôadásból


Józsa Mihály


Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Csikos Sándor

Mészáros Csilla

Ferencz András

Deme Tamás

1/5/10 4:08:35 PM

5.


A nyugalom szigete Azt, hogy a Jókai Színház maszkmesterei, a Lakatos házaspár: Karcsi és Vera csodákra képesek sokan eddig is tudtuk, de azt is tudjuk, hogy a színházi világban mindenkinek újra és újra bizonyítania kell, és azt is, hogy az újszülötteknek, az új közönségnek, az új kollégáknak minden új. Ezért is hatott sokakra a meglepetés erejével az Elnöknők című előadás három szereplőjének maszkja, sminkje, frizurája, és talán azért is mert három szép színésznőt: Bede-Fazekas Annát, Dobó Katát és Kara Tündét sikerült szinte a felismerhetetlenségig lepusztítaniuk úgy, hogy közben mégis ők maradtak, csak éppen, mint saját maguk Mr. Hyde változata. Csodák egyébként jó néhány éve születnek a színház női öltözői oldalának első emeleti helyiségeiben, a fodrásztárban, ami több évtized színészeinek egybehangzó véleménye szerint a nyugalom szigete. – Tényleg, hány éve is vagytok itt? – teszem fel az első kérdést, amire természetesen elsőként az asszony válaszol. – Szeptember 13-án volt negyvenöt éve, hogy Karcsi idejött, én pedig hét évvel előtte, hiszen csabai lányként már tanuló is itt voltam. Aztán Karcsi elment katonának, és negyvenhárom évvel ezelőtt visszajött. November… – November 23-án – teszi hozzá a pontos dátumot a férj. – Azt mondjátok, hogy „Karcsi idejött”, mert honnan jöttél ide? – Én Budapestről, ahol az Állami Operaházban voltam tanuló. Aztán itt összekavart bennünket a sors és… – Pontosan három év múlva jöttünk össze – szól közbe Vera. – És azóta együtt is vagyunk – teszi hozzá Karcsi. – Meg tudjátok nekem mondani, hogy ez alatt a közel ötven év alatt körülbelül hány előadást, és azon belül hány „fejet csináltatok meg”? – És tegyük hozzá a Gyulai Várszínház nyári előadásait is – pontosít Vera – ahol negyven évig dolgoztunk! – Egy szó, mint száz, öt-hatszáz bemutatót biztos, hogy végigcsináltunk, sőt Vera többet is, ami előadásonként tízes átlaggal számolva több, mint hatezer fej – számol Karcsi. – És milyen fejek?! – emlékezik vissza Vera. – Törőcsik Mari mondta a Gyulai Várszínház 40 éves évfordulós ünnepségén, hogy „Gyerekek, Magyarországon sehol másutt nem volt egy ilyen társulat, ahol ennyi nagy név fordult meg az évek során. – Az tényleg nagy szerencsénk volt, hogy Gyulán az ország legnagyobb színészeivel dolgozhattunk Bessenyei Ferenctől, Őze Lajoson,

Raksányi Gellérten, Bodrogi Gyulán keresztül Fülöp Zsigmondig, Lukács Sándorig – sorolja a neveket Karcsi. – Meg akartam kérdezni, hogy az ötven év alatt soha nem akartatok innen elmenni Budapestre, vagy más vidéki színházhoz, de hát Nektek nem kellett kimozdulni innen, mert helyetekbe jöttek a színészek… – Pedig ennek köszönhetően eléggé megismertek, és hívtak is bennünket sokszor és sok helyre – válaszol Vera. Mehettünk volna Győrbe, Szegedre, Szolnokra... – Engem a volt főnököm az Operába is hívott, amikor elment nyugdíjba, hogy menjek vissza a helyére – szól közbe Karcsi. – És miért nem mentetek? – Nézd, az az igazság, hogy a színház mindenütt egyformán fizetett: rosszul. Amikor még fiatalok voltunk, és jöttek ezek az ajánlatok, az akkori igazgató, Miszlay István mindig megkérdezte „Mennyit ígértek?”, majd hozzátette: „Azzal a kétszáz forinttal adok én is többet.” – Az meg mégse motiválhatott benneteket, mint egy színészt, hogy milyen szerepeket kaptok, hiszen minden darabot Ti csináltatok… – És nem voltak nagy különbségek. Kérlek szépen nekem itt, mint tárvezetőnek volt ezerhatszáz forint a fizetésem, Szoboszlay Sanyinak, mint vezető színésznek volt kétezer, és a Miszlaynak igazgatóként volt kétezer-kétszáz, és ez másutt se volt jobb – tér vissza a számokhoz Karcsi. Örültél, hogy megismertél egy társulatot, amelyik befogadott, most menj el idegen környezetbe, hagyd itt a családodat, rokonaidat, hiszen Vera szülei itt éltek, az enyémek pedig hatvan kilométerre innen. Bonyolult lett volna. Miszlay mindig megoldotta a kérdést, adott kétszázzal többet. Meg aztán gyerekeink is születtek, házat is építettünk.

A Jókai Színház fodrászai

– Sőt a nyolcvanas években magatok rendeztétek be ezt a fodrásztárat is, ahol most vagyunk, méghozzá úgy, hogy akkor ez volt a színház legimpozánsabb, legotthonosabb háttérhelyisége. Midig ilyen jól éreztétek itt magatokat? – Hála Istennek mi is jól éreztük magunkat, és itt is mindig jól érezte magát mindenki – válaszol Vera. – Annak idején, amikor játszottál Te magad is mondtad, meg mások is, hogy ez itt a nyugalom szigete, ahová nem csak sminkelni, hanem megpihenni, feltöltődni jár az ember. – És a vezetőkkel is mindig kijöttetek? – Mind a ketten olyan típusú emberkék vagyunk, akik nem tudják magukat adminisztrálni. Én van amikor egy hónapig se találkozom az igazgatómmal. Mindent a maga útján csinálok, azokkal, akikkel kell. Az igazgatóhoz csak akkor megyek, ha valamire több pénz kell. Egyébként sose hívogatjuk le a műhelybe, hogy: Gyere nézd meg, milyen zseniális dolgot csináltunk! Mindenki végzi a maga dolgát és az eredmény a színpadon magáért beszél. – Tényleg, hány igazgatót hordtatok el a Jókai Színházban? – Nekem volt nyolc-kilenc, Verának meg… – Nekem a mostani: Fekete Péter, a tizenharmadik. – Menjünk vissza a kályhához, és tegyük fel a legáltalánosabb kezdőkérdést! Mikor határoztátok el, hogy színházi fodrászok, maszkmesterek lesztek? Vera? – Az a helyzet, hogy én itt nőttem fel a színház udvarában, mert kislánykoromban a barátnőm édesapja a szomszéd iskolában volt pedellus, gondnok. Az iskola udvara

akkor még egyben volt a színházéval. (Hamarosan újra egyben lesz – a szerk.) Pusztaszeri Emilia későbbi primadonna apukája volt itt a fodrász. Nekem hosszú hajam volt, amibe ő gyakran adott masnit, én meg néztem, hogyan dolgozik. Ráadásul nálunk meg színészek laktak albérletben. Hát nem volt nehéz a színház közelébe kerülnöm, úgyhogy én meg ittragadtam fodrásztanulónak, aztán dolgozni, utána pedig összekapcsolódott az életünk. – És Te Karcsi, miért választottad ezt a pályát? – Nálam valamiféle családi indíttatás is volt, mert édesanyám testvérei között két „figaró” is volt. Olvastam egy újsághirdetést, hogy az opera keres fodrász tanulókat, és erre jelentkeztem én is. Tizenvalahányan voltunk, és a próbamunkák során bekerültem a legjobb kettőbe, majd engem vettek föl. Ott aztán nagyon keményen kellett dolgozni. Ugyan sokan voltunk, de kasztokban voltak a fodrászok. Volt, aki csak a statisztákon dolgozhatott, volt aki a kóruson, volt aki a táncosokon, és csak a kiválasztottak nyúlhattak a szólisták fejéhez. Nekem elég gyorsan sikerült előre haladnom, mert akkor is bementen az operába dolgozni, amikor nem kellett volna, mert délelőtt iskola volt. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy akkoriban az operában egy olyan főnököm volt: Dömsödi Mihály, aki szakmailag egy óriási pali volt. Azt mondta, hogy ő soha nem mutat meg senkinek semmit, de nem is küld el maga mellől senkit sem. Ami azt jelentette, hogy figyelhetted, ahogy dolgozik, elleshetted a fogásokat, és ha kérdeztél, válaszolt, de nem hívott senkit, hogy: gyere, tanulj! Az tanulta meg nála szakmát, akit érdekelt.

A végeredmény - Kara Tünde és Bede-Fazekas Anna

– Sokan azt hihetik, hogy a színházi fodrász, maszkmester dolga a hajak beigazításából, a parókák felrakásából, szakállak felragasztásából, sminkelésből áll, miközben a parókákat, szakállakat Ti magatok készítitek. Ez milyen munka, mennyi időt vesz igénybe? – Előre bocsátom, – mondja Karcsi –, hogy ezt ma már nem mindenki csinálja. Akkor szép egy paróka, ha a haj egyszálával van belefűzve a tüllbe, de a legtöbb három szál, amit egyszerre befűzünk. – Mennyi időt vesz igénybe egy paróka elkészítése? – Olyan hetven órát – válaszol Vera. – Ebből harmincöt-negyven óra, amikor csak csomózod a hajszálakat – teszi hozzá Karcsi. – És itt nincs sumákolás, meg kávézás, föléhajtod a fejed, és csinálni kell, különben nem halad. – Ez a munkának az aprólékos, de nyugodt körülmények között végezhető része egészíti ki Vera –, a hajtós része pedig, amikor egy nagy létszámú előadás összes szereplőjét kettőnknek kell kiszolgálnunk. Itt volt például a cirkuszsátorban az Aida című musical. – A cikk végére valamelyikőtök mondjon egy jó kis régi sztorit! – Ma már ilyen nem nagyon történik, de régebben megesett – meséli Karcsi –, hogy kezdés előtt odajött hozzám az egyik színész: Karcsi tegyél már rám valamit, mert olyan szar vagyok! Ragasztottam valamit az arcára, sminkeltem rajta egy kicsit, aztán rohantam le megnézni, hogy fogadja közönség. Ma már ilyen nem történik. Ma más, új kihívások vannak, új emberek, új anyagok, új módszerek, és mi egyelőre tudunk haladni a korral. Józsa Mihály

A Lakatos házaspár Kara Tündén dolgozik

A lap tervező grafikusai:


Friss hírek a magyar teátrum ONLINE oldalán!

www.magyarteatrum.hu Köles István Junior


Hanti Krisztina

Tarics Péter

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

1/5/10 4:08:59 PM

6.


Balsai Mónikát szereti a közönség, lelkes rajongótábora az előadásokon hosszas tapssal, nem ritkán hangos tetszésnyilvánítással köszöni játékát. A harminckét éves művésznő törékeny termetű, mintha a színi irodalom számos hősnőjét szerencsés alkatára „szabták” volna. Lágy, bájos hanggal is megáldatott, a karakterhez illően képes szólni. És ezek az adottságok társulnak tehetséges színészi képességekkel, amelyekkel elhiteti, hogy azon az estén Ő az, akinek a szerepébe bújt. Aki tehetséges, annak szerencséje is van (vagy egyszerűen csak felfigyelnek rá?), hálás szerepeket kap, fiatalon nagy színészeg yénisé-

Balsai Mónika az idei Domján Edit-díjas

gekkel dolgozhat együtt, és ahogy a jó szerepek nem kerülik el, úgy az elismerések sem. Balsai Mónika az idén három művészeti díjat kapott: az elmúlt évad végén a győriektől a Pygmalionban, a Lila ákácban és a Portugálban nyújtott művészi teljesítményét Kisfaludy-díjjal jutalmazták, a nyáron a Gundel társaság kuratóriuma neki ítélte a Gundel Művészeti-díjat, a legutóbb pedig a Lila ákác előadása előtt Szakonyi Károly író adta át a Domján Edit-díjat, amit minden évben a vidéki színházak művészeti vezetőinek ajánlása alapján vidéki színésznőnek ítélnek oda. – Mindenki örül, ha elismerést kap – mondja Balsai Mónika –, nekem elsősorban azt sugallják a díjak, hogy figyelnek rám, és ez nemcsak öröm, hanem felelősség is, estéről estére, szerepről szerepre a lehető legjobbat kell nyújtani. – Jelentik a díjak azt is, hogy nem olyan nagy hátrány vidéki színésznőnek lenni? Pygmailon – Eliza fotó: Detvay Jenő

Három gyerek meglép a javítóból. Hozzájuk keveredik előbb egy kisfiú, aztán egy kislány a bátyjával. És egyre többen lesznek. Viszi a lábuk őket, aligha más. Szökneke, menekülnek-e? Háború van. Félelem. Számkivetettek találnak egymásra, küzdenek a túlélésért, a fennmaradásért, a felnőtté válás esélyéért. Radványi Géza 1947-ben készült, világsikert aratott filmjétől ihletve komponálta Dés László minden idők egyik legsikeresebb hazai musical-jét. „Sokan figyelmeztettek, hogy egy legendás filmből veszélyes musical-t írni, mindenki számon fogja kérni rajta a film értékeit.” – emlékezett vissza korábban Dés László zeneszerző – „Nem féltem ettől, hiszen a zenének óriási hatása van, ha sikerül megtalálni a hangot”. Nem féltek a Csokonai Színház fiatal alkotói sem. Horváth Patrícia rendező, Kántor Kata koreográfus, Ondraschek Péter díszlettervező, Berzsenyi Krisztina jelmeztervező kapcsolatot teremtett a történelem üzenete és a jelen feladat kihívása között: úgy elevenítették fel a múltat, hogy a próbák folyamatában elérték, a sokfelől érkezett közreműködőknek, kisiskolásoknak, gimnazistáknak, tanároknak sikerült csapattá nevelkedniük. Színpadi küzdelmük


– Egyelőre nem érzem hátrányát. Annyiban mégis hátrány, hogy kevesebb ember, kevesebb szakmabeli látja az előadásokat, sajnos Budapestről nem járnak vidékre színházba. – A kilencedik évadot tölti a győri társulatnál, remek szerepeket játszhatott el, csak az utóbbi években volt Molnár Ferenc: Az üvegcipő című darabjában Irma, Egressy Zoltán Portugáljában Masni, Szép Ernő: Lila ákác című darabjában Tóth Manci. Többnyire naiva szerepkörben ismeri a győri közönség. – Igen, de előtte játszottam a Lear király Goneriljét, ami életem egyik legrangosabb szerepe volt eddig, és voltam Júlia Shakespeare drámájában, Desdemona az Otelloban, szóval nemcsak ilyen gyereklányokat formáltam meg, igaz ezeket az úgymond „nagy” szerepeket fővárosi színtársulatoknál kaptam. Az elmúlt két győri évadra valóban jellemző, hogy naivákat játszottam, de ha egy színésznő ennyi idős, és ilyen alkatú, akkor ezek a szerepek jobban megtalálják. Aztán az ember, ahogy öregszik, megváltozik, jönnek a következő feladatok. Vannak életkori sajátosságok, az ember annyit tud, amennyit tapasztal. Idősebben, érettebben mást gondol a világról, mások a tapasztalatai, amit egy-egy szerep megformálásakor hasznosít. Ma egy színész nem válogathat a szerepek között, amit felajánlanak, azt vagy elvállalja, vagy nem. És be kell vallanom, hogy inkább elvállalja az ember, mert nincs elkényeztetve a

szerepekkel, örül, ha dolgozhat. Igazából nem rajtam múlik, hogy mi az, amit eljátszom. – De azért vannak szerepálmai? – Nincsenek, nálam ez babona, ami meg kell, hogy találjon, az megtalál, ami pedig nem, az elmegy mellettem. Idősebb kollégáktól hallottam, hogy azért sem jó szerepekről álmodni, mert azt vagy nem kapja meg az ember, vagy ha megkapja, nem lesz benne jó. Persze itt legbelül vannak rejtett, titkos álmaim, de ezeket még magamnak sem mondom ki, ami jön, annak úgyis jönnie kell. Ezt hallottam Gyöngyössy Katitól, és Lehoczky Zsuzsával a szakmai fortélyokon kívül ugyanilyen dolgokról tudok beszélgetni. – A magánéletéről mi az, amit elárulna? – Azt mindenesetre, hogy hálás vagyok a sorsnak, mert hat éve nagyon boldogan együtt élek a szerelmemmel, és vannak a jövőre terveink. Hála Istennek, az életemnek ez a része is kiegyensúlyozott. Ő reklámfilmekkel foglalkozik, tehát szakmabelinek mondható, pont ideális. – De ha Ön Győrben dolgozik, … – Ez egy kicsit nehéz dolog, mert ő is ilyen zaklatott időbeosztással dolgozik, mint én. Ha van munka, akkor nagyon van, máskor meg kevesebb. Igazából a próbaidőszakot szoktam egyedül végig vinni, egy-egy darab esetében általában öt hét, akkor a hétköznapokon Győrbe lakom, a színészházban alszom, a hét végé-

Csapattá nevelkedni a nézőből a mélyen élő, örök humánumot hívja elő. E küzdelmekről a koreográfust, Kántor Katát kérdezem, akit Liszt Ferenc Krisztus Oratóriumának Táncosaként ismert meg a debreceni közönség. Pályáját a Győri Balettnél, Markó Iván növendékeként kezdte, 2004-ben elvégezte a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakát, jelenleg az Élőkép Társulat tagja.

– Bevallom, meglestem Önt munka közben. Merő lendület, minden porcikája mozog, pedig csak tanítja a lépéseket a Valahol Európában lurkóinak. Nehezen tudom elképzelni, hogy gyerekkorában, mondjuk a kézimunkázás töltötte volna ki az életét. – Valóban nem a kézimunkázás töltötte ki az életem. Azonban mielőtt hatévesen táncolni kezdtem, sokat voltam falun a nagyszüleimnél, ahol, ha épp nagyapámmal nem a szőlőhegyen töltöttük az időt kapálással, gyomlálással, borfejtéssel – ez a mozgásigényemet remekül kielégítette –, akkor nagyanyámmal főztem, hímeztem. Igazából azonban rajzolni-festeni szeretek, amihez persze szintén nyugton kell maradni, legalábbis egy ideig. Valószínűleg arról van szó, hogy a képalkotás érdekel. Adódott egy pont az életemben, amikor a képzőművészeti szakközép-

Valahol Európában Debrecenben iskolába, majd egy későbbi az egyetemi éveim alatt, amikor a képzőművészeti főiskolára jelentkezhettem volna. A „volna” sokszoros feltételes módot jelent, mert a színház mindig a feltétlen szerelmem volt. A rajzmesteremmel össze is vesztünk alaposan a színházhóbortom miatt. – Koreográfusként, netán vonalakat mozgat a színpadon? – Nem. Vagy mondjuk úgy, nem elsősorban. Az ember ragad meg először, belőle hívom elő a formát, és nem fordítva. Persze, ennyire mereven Sztanyiszlavszkij sem gondolkodott: a színpadi cselekvés az ember bensője, és a formája dinamikus kölcsönhatásából kerekedik ki. Az ihletképződés sem okvetlenül egyirányú: megeshet, hogy hamarabb képződik meg bennem a forma, s majd azt visszabontva érkezem el a mögötte rejlő tartalomig. Darabfüggő a folyamat. Van egy elképzelésem, látok magam előtt egy képet, ami különböző, geometrikus formákat kiadó vonalak összességéből áll. Minap ízelítőnek megmutattam pár mozdulatsort a gyerekeknek. Ahhoz azonban, hogy ez az elképzelt forma

jól működjön, és közvetíteni bírja azt a tartalmat, amit akar, mindenkinek kivétel nélkül ugyanazon a színvonalon kell képesnek lennie tudatosan irányítani a testét, egyenesen tartani, megfelelő szögben a karját, különben nem lesz jó. Láttam rögtön, hogy ez ügyben nagyon heterogén a társaság. Soha nem adom fel, de fel kellett készülnöm arra, hogy változtatnom muszáj elemeket. Magyarán, könnyen lehet, hogy a formai ötlet önmagában helyes, de ha nem veszem figyelembe az azt kivitelező emberek, jelen esetben gyerekek adottságait, hiába az ihletett kép, sikertelen lesz az egész. Akkor már célravezetőbb olyan dolgot kitalálni, ami testreszabott, és egyszerűen fogalmazva jól is néz ki. Erre értem, az alapvető, az adott szituációban szereplő embert. – A darabot is kihívásnak tekinti? – Kisgyerekkori első nagy filmélményem volt a Valahol Európában. A szüleim jöttek-mentek a lakásban, tették a dolgukat, én egyedül néztem a tévét. Kuksi halálánál zokogni kezdtem – ezt hallván sietett be a szobába édesanyám. Mélyen megfo-

re megyek haza. Tavaly két darabot próbáltam, az tíz hét. Amikor játszom, akkor ritkán fordul elő, hogy itt alszom, akkor ingázom. Játszom a Győri Nemzetiben, félig tag vagyok a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, és játszom Budapesten is. Forgács Sándor, Győri Közélet Rövid pályakép: 1989. Angyalföldi Gyermekszínház; 1990-1994 színi tanulmányok - Operett Színház; 1998-2001 József Attila Színház Stúdió; 2001-től Győri Nemzeti Színház; 2008-tól párhuzamosan a Pesti Magyar Színház; 2009-től párhuzamosan a székesfehérvári Vörösmarty Színház. Korábbi alakításaiból: Annia (C.E Fosse: Chicago), Melisse (Viktor Máté-Kardos G. György: Villon és a többiek), Mari (Molnár Ferenc : Liliom),Desdemona (Shakespeare: Othello a velencei mór),Gwendolen (O. Wilde: Bunbury), Sobri Ilona (Molnár Ferenc: Ibolya), Curley-né (John Steinbeck: Egerek és emberek), Júlia (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Pamela Willey (Ray Cooney: A miniszter félrelép), Terka (Nóti-ZágonEisemann-Vajda Katalin-Vajda Anikó: Hyppolit, a lakáj), Goneril (Shakespeare: Lear király), Alexandra (Molnár Ferenc: A hattyú), Catherine (Arthur Miller: Pillantás a hídról), Terka (Heltai Jenő: Naftalin), Lujza (Schiller: Ármány és szerelem), Irma (Molnár Ferenc: Az üvegcipő), Stuart Mária (Friedrich Schiller: Stuart Mária), Eliza (Bernard Shaw: Pygmalion). Jelenlegi szerepei: Tóth Manci (Szép Ernő: Lila ákác) – Győri Nemzeti Színház; Masni (Egressy Zoltán: Portugál) – Győri Nemzeti Színház; Margit kisasszony (Füst Milán: Máli néni) – Magyar Színház, Budapest; Antonia (Pierre Barillet-Jean-Piérre Grédy: A kaktusz virága) – Játékszín; Annie (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban) – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár.

gott, és beégett a tudatomba ez az élmény: gyermekfejjel, a halállal való első szembesülésem. Most pedig itt vagyok, a sok gyerektől körülvéve. Reménykedem, hogy az együtt töltött próbák színesítik a napjaikat, új élményekkel gazdagodnak; apró adalékokkal az életük egyéb történései mellé, amelyek hozzásegítik őket ahhoz, hogy a későbbiekben ki-ki meglelje majd a maga útját. Szándékunk szerint, a debreceni előadás nem az oktalan öldöklés eleven áldozatainak balladája, hanem az újjászületés himnusza lesz. Balogh Tibor

1/5/10 4:09:11 PM

7.


Kettecskén az élet édes álom… Leányvásár Szolnokon!

Jacobi Victor melódiái annyi év után ismét Szolnokon! Fordulatos, mozgalmas, lőporfüstös vadnyugati nagyoperett, látványos díszletekkel, gyönyörű kosztümökkel, kiváló énekesekkel, helyi kedvencekkel és ismert vendégekkel, fülbemászó dallamokkal és nem utolsó sorban sok humorral és az elmaradhatatlan, romantikus szerelmi történettel a színház igazgatója, Balázs Péter rendezésében. A próbák nagy lendülettel, jókedvűen folynak. Immár százhuszonhat esztendeje, egy hónappal azután, hogy bemutatták Madách Imre: Az ember tragédiáját, 1883. október 22-én született Jacobi Viktor zeneszerző, a magyar operett egyik jelentős alakja, a Leányvásár és a Szibill komponistája. Jakabfi Viktor néven látta meg a napvilágot egy budapesti zsidó családban. Zeneszerzést a Zeneakadémián tanult Bartók Bélával, Kálmán Imrével, Kodály Zoltánnal. Még növendék volt, amikor 1904-ben a Népszínház bemutatta első operettjét, A rátartós királykisasszony címmel. Első igazán nagy sikerét az 1911-ben bemutatott Leányvásárral aratta, a Király Színház premierjén a főszerepeket a kor nagy csillagai, Fedák Sári és Rátkai Márton alakították. A Leányvásárt hamarosan szárnyára kapta a világhír, főként angol nyelvterületen vált népszerűvé, még

Új-Zélandon is bemutatták. Jacobi nemzetközi hírnevét tovább erősítette az 1914-ben ugyancsak a Király Színházban színre vitt Szibill, a főbb szerepekben Fedák Sárival, Latabár Árpáddal, Rátkai Mártonnal. "Kis Petrovom, remélem, megbocsájtja..." E dal keletkezésének külön története van: Molnár Ferenc hajnalban hazafele tartva, Jacobi ablakából ezt a melódiát hallotta. Az író hamar megjegyezte, majd egy társaságban, a zeneszerző jelenlétében dúdolni kezdte a dallamot. Jacobi megrémült, majd amikor kérdésére Molnár előadta, hogy évekkel ezelőtt Párizsban hallotta, összeomlott. A tréfa túl erős hatását látva, Molnár töredelmesen bevallotta az igazat. Jakobi Viktor ifjan, harmincnyolc évesen, 1921. december 12-én New Yorkban halt meg.

„Szeretem az operettet a már nem egészen fiatalember bánatos szerelmével, amelyben sok a szebb napokra való emlékezés és kevés a jövőhöz való reménység. Ó, isteni Heléna, okos Lili, bűbájos Üdvöske, félel- metes Kékszakáll, csintalan Jerpolette, Bobette, Lisbeth, Metella, akik

nagyoperett három felvonásban

Karczag Ferenc Lugosi Claudia Füredi Nikolett/Fonyó Barbara Szirtes Gábor/Mészáros István Dósa Mátyás Csengeri Attila/Bot Gábor Kertész Marcella Mészáros István/Molnár László Horváth Gábor Harna Péter Tárnai Attila Deme Gábor Kinczel József Ónodi Gábor

Közreműködik a Szigligeti Színház ének- és tánckara, és a Szolnoki Szimfónikus Zenekar. Díszlet- és jelmeztervező: Húros Annamária, Koreográfus: Sebestyén Csaba, Koreográfus asszisztens: Kinczel József, Korrepetitor: Simon Erika, Karvezető: Rimóczi Mónika, Karmester: Rácz Márton, Reményi József, Rendezőasszisztens: Deme Gábor, Zenei vezető: Rácz Márton 1 Rendező: Balázs Péter


Bemutató: 2010. január 29.

városában dolgozik. Ami Bécsnek Párizs, az nekünk Amerika, magyar szerzőink a vadnyugatot varázsolják elénk, a fantasztikus Wild Westet, amely hála Nick Carternak, Buffalo Billnek és százötven mozinak, már elég közel van hozzánk. Az operettnek egészséges, kerek meséje van, amely kellemesen és mulatságosan fejlődik; a második felvonás fináléjában, fájdalom, itt is kitör a dráma, egy pillanatig valami halvány reménykedés azzal kápráztat, hogy

a cowboy és a milliomos kisasszony talán mégsem lesz egymásé. De ez csak áltatás, mert a harmadik felvonás mégis csak szomorúan végződik, házassággal… Jacobi Victor, a zeneszerző bájos, elmés és finom muzsikát írt a kecses versekhez, ő áll a legközelebb a klas�szikus operett stílusához, benne van a legkevesebb megalkuvás, ő érzi a legjobban az igazi operettet, amelynek hangjához meggyőződéssel, áhítattal ragaszkodik… A Leányvásár időtlen-időkig műsoron fog maradni. Mindenkinek szédületes sikere volt. Úgy kell nekik!” K. J.

Heltai Jenő a következőket írta a Leányvásárról:

Jacobi-Bródy-Martos: Leányvásár Jack Harrison Harrisonné, a felesége Lucy, a lányuk Gróf Rottenberg Fritz, a fia Tom Miggles Bessy, komorna Kocsmáros Macdonald, titkár Sam, néger csapos Kapitány Bill Bush Paul Bush Káplán

voltatok, ragyogtatok és most a színházi könyvtárakban porladoztok, köszöntlek! Ezen a kísérteties novemberi éjszakán, amikor soksok esztendő után először mártom tollamat a kritika fekete tintájába, Hudson kapitány legyen velünk és a Kék Hegyek Szelleme, aki vigasztaló italával mindent elaltat, és mindent elfelejtet... Bródy Miksa és Martos Ferenc „Leányvásár”-ja a legjobb fajta librettók közé tartozik. Újabb, frissebb, mint a bécsi átlag, amelynek minden fantáziája és leleményessége abban merül ki, hogy francia hősökkel Párizsban, a valószínűtlenségek örök

Középen Füredi Nikolett, Csengeri Attila, bal oldalon Mészáros István, Ónodi Gábor, Harna Péter és a kórus

Fotó: Csabai István

A veszprémi Moliére Debrecenben A Veszprémi Petőfi Színház Moliére (Álszenten összeesküvése) című produkcióját láthatja januárban több alkalommal a közönség a debreceni színházban. Bulgakov művét Vidnyánszky Attila állította színpadra, a címszereplő Eperjes Károly. A veszprémi előadás színház a színházban, nevetéssel, fanyar, ironikus és komor pillanatokkal, amikor szembesülhetünk a művészet és hatalom erejével, párharcával. Bulgakov: Moliére című darabja az abszolút hatalom és a költő végsőkig kiélezett konfliktusát, az önmagát minden áron megőrizni kívánó ember és művész lelki gyötrődését mutatja be, amelyben az abszolutizmussal szembeni párharc a művész számára elveszett játszma. Értelmiségi kritika ez Bulgakovtól a mának is. Főbb szerepekben: Eperjes Károly, Kuna Károly, Dobra Mária, Perjési Hilda, Szalma Tamás, Tóth Loon, Máté P. Gábor, Gere Dénes Ákos, Bajcsay Mária, Kőrösi Csaba, Nyirkó István, Baranyi Péter és Szűcs László látható. V.R.

1/5/10 4:09:29 PM

8.


DENGYEL IVÁN „Csak a valódi értéket tudom becsülni, a rendes embert vagyok képes szeretni. Nem bírom a hazugot, az álnokot, a csalót. A magamfajta totálisan alkalmatlan a jelen való világra. A szeretteimet sem tudom megalkuvásra, tülekedésre, agresszióra tanítani. Így a legnagyobb jóindulattal ártok nekik…”

– Molti vivace, azaz nagyon élénk gyerek voltam, annak ellenére, hogy a háború utáni ’életörömből’ bőven kijutott nekünk. A nagyváradi család többször vette meg saját házát a kommunizmus idején - államosították, majd vis�szavásároltatták velük, aztán elvették megint... – Rossz tanuló és jó szertornász voltam. Felvettek volna a bukaresti testnevelési főiskolára, „mindössze” annyit kértek, hogy románosítsam a nevem. Apám közölte, semmi akadálya, de akkor szedhetem a sátorfámat. Az önkifejezés vágya nem csitult benne, három évi katonáskodás után elhatározta, hogy színész lesz. A sporttal töltött évekből megőrizte a fegyelmezettséget. – Máig ragaszkodom a rendhez, nehezen viselem az esetlegességet, kiszámíthatatlanságot. Javíthatatlanul régi vágású vagyok, iszonyúan

Fotó: Wagner Csapó József

Firsz, A. P. Csehov: Cseresznyéskert, Vörösmarty Színház, Székesfehérvár Európa több városában állt már bosszant, hogy nem tervezhető sem színpadon, de olyan „vallásosan szína jelenem, sem a holnapom. Emberellenesnek tartja a házszerető közönséggel”, mint a hazai, sehol nem találkozott. Szereti a kompjuterizált világot: – A fiatalok beszorulnak a szék- történelmet, kiemelten kedves témája be, csüngenek a képernyőn. Kön�- Egyiptom. Ismeretei segítik napjaink nyebb az elektronikus kontaktus a történéseinek megértésében: – Mai politikai mozzanataink személyesnél, amelyben állni kell a kilencvenkilenc-egész kilenctized partner tekintetét… Négy gyermekes apa – „az élet el- százalékát megtalálom a múltban, lenére”, tisztességre neveli lányait, fiát, annak vigaszával együtt, hogy minunokáit. Színházfogalma is konzerva- den rossz elmúlik egyszer. Méhes Mónika tív: – Taszít, ha túlmodernizálják a játékot. Szomorúnak tartom, hogy a meghökkentés vált a hatáskelAmit soha nem adna fel: tés legfontosabb – Az őszinteség. eszközévé. MaAmiről szívesen lemondana: napság a nézők a – A nehézségek. médiából naponta Történelmi alak, akivel szívesen találkozna: kapják a politikai – Nagy Sándor. pasztillákat, amit Ahová el szeretne jutni még: épp elég nehéz – Szeretném az utolsó pillanatig tartani magam, megemészteniük. hogy soha ne legyek a családom terhére. A színházban az Illat, ami melegséggel tölti el: esztétikumot, hu– A feleségem illata. mánumot keresik, Ami eszébe jut a magasság szóról: egyszerűt kíván– A Mount Everest. Gyönyörű! nak, szépet, jót.

Márton András interjúja a Sopronban Márton: Kedves András, ugye nem haragszol, és remélem a nyájas olvasó se veszi zokon, ha tegezni foglak és kérlek, te is tegezz nyugodtan. Hatvanhét éve lakunk egy testben, és talán ez önmagában is kellő magyarázat a bizalmas tónusra. De térjünk a tárgyra. Hogy vagy mostanában? András: Köszönöm, jól. M: Bővebben? A: Fizikailag, szakmailag, vagy egzisztenciálisan? M: Ebben a sorrendben! A: Egészséges vagyok, sokat teniszezem, bár szeretnék még többet. Se fiatalabb, se öregebb nem szeretnék lenni, a fiatalodás veszélye egyébként nem is fenyeget, viszont több türelmet és jobb tenyereseket kellene kifejlesztenem. Ezeken dolgozom. Nem könnyű. M: Milyen volt az elmúlt szezonod? A: Jó. Rendeztem a Turay Ida Színházban, a budapesti Pinceszínházban, a Soproni Petőfi Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Gózon Gyula Kamaraszínházban, a kecskeméti Katona József Színházban. Eljátszottam Molnár, Játék a kastélybanjában Turai szerepét, 14. éve műsoron van a Budapesti Kamarában Spíró Kvartettje, ebben játszom a Vendég szerepét, játszom Sopronban az Osztrigás Miciben, lefordítottam három amerikai, két finn színdarabot, és egy évekkel ezelőtt megírt filmforgatókönyvünk megvalósításán dolgozom szerzőtársammal.


A Magyat Teátrum örömmel közli íráshoz kedvet érző színészek cikkeit. Januári számunkban három ilyet olvashatnak. Elsőként egy meglepő öninterjút Márton Andrástól. M: Többet dolgozol, mint rendező. Jobban szereted ezt a szakmát? A: Így alakult és nagyon szeretek színdarabokat rendezni. Kivált olyanokat, amelyeket vagy én fordítottam, vagy átdolgoztam. Ilyen A faun című Knoblauch darab is, amely hamarosan a soproni közönség elé kerül, és amelynek a szövegét heteken keresztül próbáltam érthetővé, élvezhetővé tenni, az eredeti angol példány felhasználásával, nem kis mértékben újra fordítva az egyetlen magyar változatot, amely igencsak régies és nehezen mondható. Sokat húztam is belőle, egyszóval, mint dramaturg igen közel kerültem az anyaghoz, és ezek után, mint rendezőnek már csak a színészek megnyerése maradt a feladatom. Persze ez nem kevés. M: Nem ez a legnehezebb a rendezésben? A: Nekem nem. Ismerek rendezőket, akiknek brilliáns elképzelésük van egy előadásról, de a színészek emberi érzékenységéhez kevésbé értenek, rendezés közben állandó a durváskodás, ingerültség, sértődés, és minthogy a színészeknek nincs hova menni panaszra az a hit alakul ki bennük, hogy ez a szenvedés hozzá tartozik a szülés folyamatához. Sokan hiszik, hogy a jó rendező alaptulajdonsága a durva hangnem, az örök elégedetlenség, a gyomorsavtúltengés. Aki a szerepet játszó színészben

nem kíváncsi az emberre, aki csak a maga koncepcióját kéri számon, amelynek adott esetben semmi köze a játszó személy karakteréhez, érzékenységéhez, annak soha nem lesz a színészvezetés kellemes feladat. Persze azt is meg kell jegyezni, hogy sok színészkollégám el is hiszi, hogy ez így van rendjén, hogy a szenvedés hozzá tartozik a színészmesterség-

hez (talán azért is, mert a színészetet többnyire rendezők oktatják nekik). Minél nagyobbat rúg belé a rendező, annál jobban kötelezi el magát mellette. Ez is egy út, de ez engem színészként nem vonz. Rendezőként soha nem mulasztom el megjegyezni, hogy egy-egy próbálkozásban mit találok jó iránynak, fejlesztendőnek, és kevésbé hangsúlyozom,

Márton

amit rossznak találok. Nagyon érdekel minden hozzáadott egyéni érték, ezért inkább úgy mondanám, hogy én szeretem „elhívni” a színészt egy közös kalandra, amelyben az ő interpretációja az ismeretlen, a meglepő, a katarzis lehetősége. M: És mi a legnehezebb? A: Az, hogy amikor kisebb-nagyobb ellenállások legyőzésével mindenkit sikerült elcsábítani, amikor a főpróbákon minden összerendeződik, és a vonat már magától száguld,

András

1/5/10 4:09:41 PM

9.

A Matyi


Két előadás közötti rövid szünetben ülök le beszélgetni Dósa Mátyással, a szolnoki Szigligeti Színház fiatal színművészével. Semmilyen különös érzés nem kerít a hatalmába, amikor belépünk az öltözőjébe: pedig nagyon otthonos, világos, a falon Leonard Cohen poszter, az asztalon kellemes rendetlenség: példányok, üres kólás üvegek, ceruzák. Igen, amikor nem írok, hanem a foglalkozásomat űzöm, én ülök itt, ahol a rumli van; és a poszter is az enyém. De most, mintegy vendég közlekedek itt, és vendégként figyelek interjúalanyomra is. − Noha jómagamnak – kezdem – nem volt olyan szerencsém, hogy akár egyetlen részt is láttam volna abból a népszerű televíziós sorozatból, amelynek te meghatározó alakja voltál; azt tudom, hogy az ország egy jelentős része onnan ismer. − Jó sokan… − Aztán hátat fordítottál a tévés világnak. − Hoztam egy döntést. Úgy éreztem, lépnem kell. Lezártam egy időszakot, hogy tiszta lappal indulhassak egy új irányba. Akkor még nem tudtam biztosan, hogy mi -, és hogy merre lesz ez az irány.

− Végül Szolnokra kerültél, mert a Szigligeti Színház tagja lettél. − Először egy meghallgatásra mentem el, az Oliver című musicalhez kerestek szereplőket, ahol olyan rendezők válogattak, akikkel már volt szerencsém együtt dolgozni. Radó Denise, aki gyerekként „felfedezett”, és Balázs Péter, akivel egy közös darabban játszottunk. Elnyertem a bizalmukat. − A szerepeiden végigtekintve, szédületes rajtot vett a karriered! − Igen! A második évadomban már Romeo szerepét is eljátszhattam. Nagy feladat és nagy kihívás volt, de nem szeretnék túlzásba esni. Hamar megtaláltam a közös nevezőt Romeoval, és nagyon magaménak éreztem a szerepet. − A színház honlapjának vendégkönyvéből, de az utcán hallott véleményekből is az derül ki, hogy személyed és a munkád megosztja a nézőközönséget. − Sokan még mindig a sorozat szereplőjét látják bennem, és annak tükrében ítélnek meg. A véleményeket úgy kezelem, ahogyan a világon bárki más. A kritikát viszont csak az általam nagyra becsült emberektől fogadom el.

− Most a színház a Leányvásár című operett bemutatójára készül, amelyben ismét jelentős szerepet viszel. − Balázs Péter igazgató úr rendezi az előadást, amelyben Fritz Rottenberget, a fiatal és kissé egyszerű észjárású grófot alakítom. Nekem ez az első alkalom, hogy operettben játszhatok, méghozzá rögtön táncoskomikus szerepkörben. Szeretem csinálni, habár a műfaj nagyon sok olyan technikát igényel, amire még nagyon oda kell figyelnem. Megköszönöm Matyi válaszait, de nem mozdulok. Elvégre én is itt öltözöm! Mészáros István Fotó: Csaba István

Dósa Mátyás és Molnár Nikolett a Romeo és Júliában

rendező Márton Andrással ekkor lekapcsolják a mozdonyt. Minden színész többet tud már a szerepéről, mint amennyit a rendező valaha is tudott, nincs rá többé szükség. Ki vagyok iktatva, és ez nagyon kellemetlen. M: Színészként fordítva van? A: Igen az eleje mindig olyan nehéz. Birtokon belül kerülni. Hogyan bújjak be abba a nehezen körvonalazható alakba, akinek hat hét múlva életet kellene adnom. És ott van az az irtózatos kérdés, hogy mit értünk abból, amit a rendező mond? Ha például azt mondja, hogy „gyorsabban”, hiába értem a fogalmat, abban a helyzetben annyi minden más akadályoz a megértésében, a végrehajtásában pedig talán még több. A színész mindig a saját személyével vesz részt a játékban, a rendező ártatlannak tűnő kérése pedig pont ezt vonhatja kétségbe. Rómeó ugyan Shakespeare szövegével vall szerelmet Júliának, de a saját mosolyával, szemével, alakjával, ritmusával csábítja el a Júliát játszó lányt, a rendező pedig ennek a csábítási taktikának a hitelességét kérdőjelezi meg, amikor instrukciót ad. M: Ezek szerint nem is kellene instrukciókat – rendezői utasításokat – adni? A: Nem bizony. Csak mégis muszáj, mert annyi gyakorlati, stílus és egyéb kérdés, merül fel a próbafolyamat során, amely mind követelményeket állít a színésznek. És ezeket a rendezőnek kell közvetítenie. De arról a kényes kérdésről nem szabad


megfeledkezni, hogy a színész és az alakítás nem két egymástól független jelenség. A színész önbizalma nélkül az alakítás nem születik meg. És sajátos módon, ha a játszandó karakter például önbizalom hiányban szenved, a színész akkor sem lehet önbizalom-hiányos, csak sokat kell tudnia erről az állapotról. Ha abból indulunk ki, hogy a színész tudja a mesterségét, előlegezzük meg neki azt a bizalmat, hogy arra is képes lesz, hogy belehelyezkedjen a rendezői alapkoncepcióba. A rendezőnek tehát törekedni kell arra, hogy pontosan fogalmazza meg, mit képzelt a darabról, az egyes alakokról, a többit legnagyobbrészt bízza a szakemberekre. M: Az előbb mintha valami kritikai felhanggal mondtad volna, hogy többnyire rendezők okítják a színészeknek a mesterséget? A: Az, hogy színészmesterséget rendezők tanítanak, nem lenne önmagában baj, a gond akkor kezdődik, amikor a rendező saját igényei szerint képezi a színészeket. Ha a szegény növendék kikerül a kezei alól, és más műhelyben próbál szerencsét, ott talán egy másik színészmesterség lesz érvényben, amelyet ő nem tanult meg. Magyarországon sajnos nincs önálló színészpedagógus képzés, mint például Amerikában, de nem is annyira ez a fontos, mint inkább annak megértése, hogy olyan színészeket kell képezni, akik nem csak egy színházban, egy városban, egy országban, de – ha a nyelvet tudják –

az egész világon „érvényesek”, mint egy jó asztalos. Ezt hívják színészmesterségnek. M: Eredetileg Te is színész vagy, mióta rendezel? A: Színész vagyok, de voltam asztalos, színésztanár itthon és külföl dön, voltam diplomata, vezetőképző, kulturális központ igazgató, színházalapító és igazgató. Szoktam színházi előadásokat is rendezni. Amint látod, mostanában elég sokat. Valamikor a 80-as évek elején rendeztem az első előadásokat a Radnóti Színházban, azóta – azt a néhány évet leszámítva, amikor amerikai külszolgálaton voltam – töretlenül folytatom ezt a mesterséget. Dolgoztam Finnországban, Amerikában több helyen is és itthon, Budapesten és vidéken, rengeteg színházban, rengeteg társulattal. M: Na és a közérzeted? Az egzisztenciád? A: Nagymamám 100 évesen halt meg. Ha valaki megkérdezte tőle, hogy hogy van, mindig azt mondta: remekül. Ha valaki nincs teljesen jól ebben a világban, az még nem jogosítja fel arra, hogy mások kedvét is elrontsa. Szóval jól vagyok. Elégedett vagyok a sorsommal, hiszen annyi minden történt velem, és többnyire olyan dolgok, amelyekre vágytam. M: Sok sikert A faun soproni bemutatójához! A tenyereseidről jobb lenne, ha egy szakemberrel konzultálnál. A: Köszönöm, és megfogadom a tanácsodat.

Edward Knoblauch

A faun

Vígjáték két részben. Bemutató: Soproni Petőfi Színház, 2010. január 23. Szereplők: Silvani herceg: DÓZSA ZOLTÁN, Lord Stonbury: BOZSÓ JÓZSEF, Sir Ernest Craddock, ügyvéd: MÁRTON ANDRÁS Jászai Maridíjas, Maurice Morris: MIKÓ ISTVÁN Jászai Mari-díjas, Cyril Overtone: BOROS ZOLTÁN, Fish, Inas: DÓZSA LÁSZLÓ, Lady Alexandra Vancey: VÁSÁRI MÓNIKA, Mrs. Hope-Clarke: TÓTH JUDIT Jászai Mari-díjas, Vivian, a leánya: BORBÉLY KRISZTINA, Miss Lydia Vancey: NYÍRŐ BEA. Díszlet: KRSZTOVICS SÁNDOR, Jelmez: GYARMATHY ÁGNES, Rendezőasszisztens: SZABÓ ANIKÓ, Rendező: MÁRTON ANDRÁS Jászai Mari-díjas Angliában vagyunk. Főúri társaság szigorú szabályokkal, szigorú etikettekkel. Ide csöppen a Faun, aki a maga tisztaságával, őszinteségével, szeretetével és rafináltságával felforgatja a szereplők életét, felszínre hozza érzelmeiket, a szerelmeseknek megmutatja, hogyan kell kimutatni érzéseiket. Teszi mindezt rendkívüli eleganciával, humorral, az angol vígjátéki hagyományoknak megfelelően, akárcsak Oscar Wilde, G. B. Shaw, és Somerset Maugham.

Turay Ida Színház Nino Manfredi – Nino Marino:

Könnyű erkölcsök

komédia két részben Bemutató: 2010. február 6-án, 19.00, Óbudai Kulturális Központ, 1032 Budapest, San Marco u. 81. Szereplők: ANNA: Gregor Bernadette, ARMANDO: Koncz Gábor, Jászai és Kossuth- díjas, Érdemes Művész. Díszlet: Krsztovics Sándor, Jelmez: Darvasi Ilona, Rendezőasszisztens: Szabó Anikó, Rendező: Koncz Gábor Jászai és Kossuth-díjas, Érdemes Művész.

1/5/10 4:09:54 PM

10.


Roland Schimmelpfennig - Futó Balázs:

Aliz!

Gárdonyi Géza Színház, Eger Rendező: Dömötör András Alice Csodaországban-adaptáció a nálunk is népszerű kortárs német drámaírótól. Sok zenei és énekes betéttel, inkább a felnőtteket, kevésbé a gyerekeket megcélozva. A címszerepben Járó Zsuzsa, aki nemcsak színpadra korlátozódó, bolondos játékban riadtan keresi a választ az óriási nyulak, hatalmas lufik, fertelmes pajeszok mesevilágában: kik vagyunk és miért élünk? Darvasi Ferenc

Mégsem öntött el bennünket a szar! Fine Werner Schwab Elnöknők című da-

rabja a Békés Megyei Jókai Színházban

Dobó Kata az Elnöknőkben

A Katona-előadás után istenkísértés Békéscsabára levinni a darabot, huhogtak az okosok, akik Pesten járnak színházba, nem vidéken, így jobban is értenek mindenhez, ami színház. Mocskos (túl szaros) a darab! Nincs hozzá három jó színésznő! Nem lesz közönség! A rendező: Dorotty Szalma csattanós pofont mért e parvenü színházszemlélet ferde orcájára. Az előadás nagyot szól, három színésznő alakít kiemelkedőt benne: Bede-Fazekas Anna, Dobó Kata, Kara Tünde. Van közönség is. Minden összejött tehát, mert meg is dolgoztak érte. Apáink hajdan még Kaposvárra bumliztak előadást nézni. Itt az ideje, hogy más vidéki városo kat is kinézzenek maguknak a színház új kalandorai! Da capo al fine Hontalan Iván

Kábulatban

Augusztus Oklahomában Vígszínház, Budapest Rendező: Eszenyi Enikő

Több szempontból is kötelező látnivalóként emlegetik a Vígszínház Augusztus Oklahomában című előadását. Ennek több oka van. Ritka az ennyire realista hangon megszólaló darab a körúti teátrumban, ami láthatóan más pulzusszámot ad az ottani színészeknek. Rendkívül élő, leleményesen megírt párbeszédek láncolatában ismerhetünk meg egy szétesőben lévő amerikai és vidéki családot. Messze az American Dreamtől, ők inkább kábulnak: gyógyszerben vagy a maguknak bebeszélt illúziókban. Pap Vera központi, anya-alakítása kivételes minőségű, színészi biztonsági határokat súroló. Katarzis-élménnyel megyünk haza. Csicsej Zoltán


Debrecenben a Komáromi Jókai Színház A Komáromi Jókai Színház január 22-én, a Magyar Kultúra Napján, Debrecenben a Csokonai Színházban vendégszerepel Tamási Áron: Énekes madár című előadásával. A komáromi Jókai Színház a szlovákiai magyarság legöregebb színházi fellegvára 57. évadját kezdte meg a 2009/2010-es színházi szezonban. A komáromi teátrum történetét folyamatos újrakezdések, lendületes alkotói periódusok, majd megtorpanás, elbizonytalanodás, profilkeresés jellemzi. 57 év – sok viszontagság. Az alakulás nehézségei, az állandó épület hiánya, állandó anyagi problémák, a szocialista cenzúra – mind-mind megnehezítették Thália felvidéki papjainak életét. A rendszerváltás eufóriájában aztán egy pillanatra úgy tűnt, értéke, becsülete lesz a felvidéki magyar színháznak. S bár valóban történt néhány komoly előrelépés a felvidéki színjátszás történetében, hogy csak néhány dolgot említsek: a korábban Magyar Területi Színház néven működő felvette a Komáromi Jókai Színház nevet, az ez idáig fiókintézményként működő kassai Thália Színház önállósodott, valamint hosszú évek reménytelennek tűnő próbálkozásai után sikerült megoldani a rendszeres színészutánpótlást (a pozsonyi Színházművészeti Főiskolára átlagosan évente 2-3 magyar színészjelöltet vesznek fel azóta is), a lelkesedés mégsem tartott sokáig. Pár évvel a várva várt szabadság beköszöntése után a mečiari-i kultúrpolitika értékpusztító ténykedése következett. A színházat „betagozták” a Duna-menti Kulturális Központba, intendánst neveztek ki, aki a színháznak (is) vezetője lett. Ezek a beavatkozások súlyosan károsították az egész szlovákiai színházi életet, sok kárt okoztak a szlovák színházaknak is, de a nemzetiségi (s ezen belül mindenek előtt a magyar) színházat végveszélybe sodorták. 1999-ben az intendatúra megszűnése után egy új korszak kezdődött el a színház életében. Jelentős fiatalítás történt a színház társulatában, ebből a későbbiekben ki is alakult egy (valós vagy koholt)

generációs probléma, melynek elmérgesedése az adott időszak művészeti vezetésének (Kiss Péntek József, igazgató és Telihay Péter művészeti vezető, főrendező) megbuktatásához vezetett.

2003-ban kapta meg igazgatói kinevezését Tóth Tibor, a színház jelenlegi igazgatója. A helyzet némileg konszolidálódott, a feszültségek elsimultak, néhány problémát azonban a mai napig nem sikerült megoldani. A Komáromi Jókai Színház határon túli magyar repertoár színházként kénytelen felvállalni azt a küldetést, hogy a közönség minden korosztálya és rétege számára játszik előadásokat. Egyrészt mert a 90-es években kialakított bérletrendszer jelenti a fő bevételi forrását a színháznak, másrészt pedig erkölcsi okokból sem mondhatunk le sem gyermeknézőinkről, sem a vidéki közönségről, sem pedig a polgáribb szemléletű színházi publikumról. Ebből adódóan a színház előadásai széles mű faji skálán mozognak. E z önmagában még nem is lenne

probléma, csakhogy a színház társulata mindössze 17 tagú, és a szűkös – és egyre szűkülő anyagi lehetőségek sem engedik, hogy minden műfajban egyforma magas színvonalon sikerüljön kiállítani az egyes produkciókat (gondolok például arra, hogy a színháznak nincs zenekara, tánckara, viszont zenekar szerződtetésére nem minden esetben van lehetőség). A színház fontos feladatának tartja a gyermeknézők nevelését, évek óta tervben van egy bábszínház, illetve egy bábtagozat megnyitása is, de a fent említett okokból ez eddig nem jöhetett létre. A Vasmacska Stúdiószínpad létrejöttére is éveket kellett várni, s amikor már elkészült a stúdióterem, következő két évadba telt, mire a költségvetésből le lehetett rekeszteni valamit a működésre. A Vasmacska Stúdiószínpad elsődleges feladata kortárs drámák, kortárs történetek bemutatása. Nyikolaj Koljada, Charlotte Keatley, Jon Fosse egyegy színművét vitte színre az elmúlt évadokban. 2010 februárjában Háy János ördögjátéka A Pityu bácsi fia folytatja majd a sort. Minden gazdasági nehézség ellenére évadonként születnek előadások, melyek szakmai körökben is sikert aratnak, s a társulat fejlődése szempontjából is meghatározóak. A teljesség igénye nélkül az elmúlt 10 év előadásai közül had soroljak fel néhányat: Sirály, Tartuffe (rendező: Telihay Péter) Amadeus, Mese a halott cárkisasszonyról (rendezte Czajlik József) Imposztor, Karamazov

testvérek, Három nővér (Martin Huba pozsonyi színész-rendező munkái), II. József, Patika (rendezte: Verebes István), Vérnász, Ármány és szerelem (rendező: Görög László), Gazdag szegények (rendező: Schlanger András), Macskabaj (rendező: Lukáts Andor), A bor (rendező: Bezerédi Zoltán), Anyám azt mondta, hogy ne, Szomorú vasárnap (Lévay Adina rendezése), valamint a 2008/2009-es évadban Vidnyánszky Attila által színpadra állított Énekes madár. Ez utóbbi előadás több szempontból is fontos színházunk életében: a társulat számára is meghatározó próbafolyamat után egy olyan előadás született, mely a vidéki és városi közönségünk számára egyaránt népszerű, ugyanakkor pozitív szakmai visszajelzéseket kapott. Vidnyánszky Attila Énekes madár rendezésében találkoznak azok az értékek és szem-

pontok, melyeket a színház művészi vezetése évek óta próbál egyensúlyba hozni. Az Énekes madár bemutatója után nem sokkal egy újabb hullámvölgy kezdődött a komáromi színház életében. A gazdasági válság következtében fenntartó a Nyitra Megyei Önkormányzat olyan szűkítéseket, intézkedéseket vezetett be, melynek következtében már csak négy nagyszínpadi bemutatót hirdetett meg, a helyzet súlyosbodása miatt még ezek az előadások is veszélybe kerültek. És a folyamat csak most kezdődött, így a következményeket még nem lehet reálisan felmérni. Hogy sikerül-e folytatni azt az útvonalat, melyen a színház az elmúlt években elindult, vagy egy újabb megtorpanás következik, a jövő zenéje. Reményeink szerint a túlélésre való berendezkedés nem jelenti egyben az értékek halálát is. Varga Emese

Jelenet az Énekes madárból

Búcsú-szó… A fájdalmas gyász, amely minden baráti szívet megsebez, nem használ nagy szavakat. Bakonyi Györgyi meghalt. Nyugdíjba vonulásáig ő volt a Győri Nemzeti Színház művészeti titkára. Ritka az olyan ember, akit a családján, barátain kívül, a munkatársai, kollégái is – pláne ha színházi emberek – maradéktalanul, őszintén tudnak szeretni. Bakonyi Györgyi ilyen szerencsés kiválasztott volt. Azt hiszem, teljesen igaz az a gondolat, hogy „minden ember annyit ér, amennyi nevének említésekor eszünkbe jut”. Györgyi pedig a maga szakmájában legenda volt – megérdemelten. Akik ismerhették, nevének

említésére az utóbbi évtizedek magyar színházi életének egyik legrokonszenvesebb, legtisztességesebb, legszeretetreméltóbb lényére emlékezhetnek. Példája volt azon keveseknek, akik egyfelől teljes szívvel tudták élvezni a színház lélegzetelállító szépségét, örök izgalmát, soha be nem fejezhetőségét, másfelől a puritánságig egyszerű volt, gondos és gondoskodó, polgárabb a polgárnál. Rajongásból, áldozatokból, szeretetből, önkéntesen vállalt szolgálatból összetett életét befejezve Bakonyi Györgyi, a Győri Nemzeti Színház örökös tagja – nekem örök barátom – az emlékeinkbe távozott. Bor József, rendező

Bakonyi Györgyi Győri Nemzeti Színház örökös tagja nyug. Művészeti titkár

1/5/10 4:10:08 PM

11.


Tasnádi Csaba direktor úrnak az az ötlete támadt, hogy az idei Móricz évfordulót úgy ünnepelhetnék meg a legméltóbban, ha ez egyszer nem tőle visznek színre egy siker biztos művet, hanem az utókor, vagyis kortárs szerzők állítanak neki „kanonizálatlan” írói emléket. Így született meg Nyíregyházán Tasnádi István, Forgách András és Pozsgai Zsolt tollából három új egyfelvonásos és egyben egy rendkívül sokrétű, lényeges gondolatokat ébresztő, impozáns előadás. A leghagyományosabb Móriczképpel Tasnádi István él. Annuska című darabja egy generációkon keresztül öröklődő paraszti hagyományt mesél el: a könnyebb megélhetés reményében férjhez adják a szinte még gyermekkorban lévő lányokat, így a címszereplő Annuskát is. A történet maga Móricz azonos című novellájára épül. Az író által kiemelendő lényeg az új műben még fajsúlyosabbá válik, mivel nem-

Móriczra hangolva csak Móricz többi novellája szolgáltat alapanyagot a modern Annuskához, hanem Lorca műveinek világképe, motívumai is. Hargitai Iván ívelő rendezése igazodik ahhoz a körforgáshoz, amit a történet megkövetel. Színészileg a legnehezebb feladata a címszereplőt játszó Széles Zitának van. Több generáció képviselőjét kell megjelenítenie közel egy óra leforgása alatt. A szerző eredendően neki szánta mondatait és egyértelműen jó döntés volt bízni benne. Az orvos szerepét kifinomultan játszó Petneházy Attila, a paraszti világ valóságához illeszkedő család: Antal Olga és Tóth Károly kettőse, az érzelmi vibrálást pontosan kifejező falusi asszonyságok: Gosztola Adél és Molnár Mariann és a kifejezőeszközeinek arányaira ideálisan figyelő Pregitzer Fruzsina mind emlékezetes alakítást nyújtanak. A sorsismétlődés a darab végén azt igazolja, hogy a népi életmód hagyományai nagyon régre nyúló mecha-

Jelenet az Annuskából

nizmusokra épülnek. Sokak által ismert Móricz novella a Tragédia: Kis János története, aki belehal az evésbe. Azt már kevesebben tudják, hogy az író később hollywoodi filmnovellát is készített belőle, Egyszer jóllakni címmel. Belesző egy szerelmi szálat az eredeti történetbe, a gróf ugyanis elszereti Kiss János feleségét. Forgách András Tragédia című művében megvan mindkét novella. Az a kiindulópont a darabban, hogy hollywoodi feldolgozás készül a Tragédiából. A szereplők ide-oda ugrálnak a novella ideje és a valóság között, a nézőnek meg nagyon kell figyelnie, hogy mindig tudja, melyik szereplő éppen kit alakít, honnan jön be és mi okból. Mindeközben Móricz rendezőként instruálja novellája szereplőit. Az érzékeltetés nemcsak íróilag nehéz, a rendezőnek Koltai M. Gábornak is nagyon résen kell lennie, figyelnie az arányokra. A Kis János feleségét próbáló Simonyi Mária szerepében Szalma Noémi, az újságíró, de az amerikai történetben már grófot játszó Puskás Tivadar, valamint Gyuris Tibor könnyedén megoldják a kettős játékból fakadó színészi feladatokat az idősíkok kavalkádjában. Avass Attila is magáénak érzi Kis János szerepét, kifejezőeszközei leginkább az éhség fokozatainak megjelenítésére korlátozódnak. Lelkileg különösen megindítóak a szerelmi háromszöget láttató jelenetek. Móricz maga mellé képzeli a

halott Jankát és a jelenbeli feleségét Máriát. Érzelmes dialógusok bontakoznak ki a három szereplő megjelenítésében. Horváth László Attila Móricza kiforrott, ügyesen váltogatja a pozitív és negatív érzelmeket, Horváth Réka is emlékezetes alakítást nyújt. Az író bajszának levétele utáni csókjelenet kimondottan jól kitalált, s központi elemévé válik az előadásnak. Mindketten remekül illeszkednek ahhoz a rendezői koncepcióhoz, amely a rögzült Móricz Zsiga-kép lerombolásának lehetőségeit valósítja meg. Ezt erősíti a főszereplők (író és hőse) hollywoodi díszletelemmé történő minősítése az előadás végén. Pozsgai Zsolt Naplópók-ja egy fiktív történet, ahogy az alcím is mondja, „játék az irodalommal”. Szereplői a Négyesy-szeminárium kezdésére várakoznak, közben a naplójukat írják. Ezeket a magánbeszédeket, – amik főleg az életrajzra vonatkoznak – csak előzetes tudás alapján lehet igazán érteni, ezért azt gondolom, a fiatal generáció mindenképpen előnyben van. Úgy tűnik nekem, mintha az „értő” befogadók körét is inkább ők alkotnák, hiszen ők vannak jobban képben, hogy kinek milyen nevű múzsája volt, hogy Ady hol és kitől kapott szifiliszt stb. S talán a megjelenítés is nekik tetszhet jobban. A rendező, Bodolay Géza ugyanis abszurd vázat teremt az előadásnak, amely hatásosan egészíti ki a fiktív jegyeket és igazolja a köz-

tudatban élő sztereotip írói alakok érvényét. Így kerül Babits a szobabiciklire és lesz belőle Illyés Ákos alkotáshű értelmezésében egy kelletlen figura, Tóth Árpád egyszerűen csak tüdőbeteg, Fellinger Domonkos így igazodik az írói képhez és a többiek játékához, Pásztor Pál Juhász Gyula szerepében is megfelelően hozza az öngyilkosságot vágyó költőt, Tóth Zoltán László Kosztolányija szintén irracionális anyagból van összegyúrva, ezért lesz egy fennhéjázó alak, aki még a szájára sem venné soha Ady nevét. Jól jön ki a kettejük közötti feszültség. A darab végén elhangzik Ady egyik legszebb szerelemes verse, Az én menyasszonyom. Azt várná a néző, hogy az előadásban kulcs szerepet játszó Elefánt Olga, az örök nő, minden költő múzsájának megtestesítője – Jenei Judit játssza érzékletesen mindőjüket – kerül a vers mozgásterébe, de a befejezés, mégis másképp alakul. Mivel Ady és Móricz olvassák egymásnak, új értelmezést kap, az ismert záró sora –„Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.” – is kettejük híres barátságának kezdetévé idomul. Balogh Gábor (Ady) és Nagyidai Gergő (Móricz) a zárlatban remekül érzik szerepük fontosságát és értékeit, egészen odáig pedig az abszurd „köntös” helyénvalóságának igazolóivá lesznek. Mindhárom alkotás, megszabadítva a korábbi (a 90-es évekig élő) kizárólagos értelmezéstől, mai szemmel nézve hozza közénk Móricz világát. Már csak ezért is, fontos előadás születetett a nyíregyházi színpadon. Hanti Krisztina

Szabó Magda: Az őz

Monodráma a Kulteá-ban egy színésznő három hangján (2009. december 13. Kultea, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Budapest, Szent István tér 15. www.mkvm.hu – a szerk.) Szabó Magda reneszánsz van. Ennek oka nem csupán a posztumusz ünnepi széttekintés az életművön, hanem az ősi igazság felfedezése: minden aktuális, ha megtalálják benne az üzenet aktualitását. A kiváló írónő regénye: Az őz most monodrámává, eleven csodává lett egy külföldről hazatért színésznő bátorságának köszönhetően. A Kultea tenyérnyi budapesti színpadán estéről estére színházi bravúrt láthat, hallhat az a néhány szerencsés, aki betér a felfedezetlen térbe, az alig ismert műbe, s annak katarzisába. Molnár Ildikónak hívják azt a folyton átalakuló megszemélyesítőt, aki saját arcát, finom hangját és káprázatos alakítását adja a három emberalak megjelenítéséhez. A monodráma mindig is desszertműfaj volt a színház lelki terítékén. A XX. század színi megújulásában Jean-Louis Barrault színháza szoktatta hozzá a modern idők európai közönségét, hogy egyetlen személy


hozzon elő magából mindent. A színészből a színt és észt; a köznapi lét pszichodrámáiból az érzelmek kínjait, mélységét. Minap Párizsban megálltam a nevezetes latin negyedbeli színház előtt, ahol 1968-ban nemcsak a művészet, hanem a társadalom drámáit is játszották (igaz, azt nem monodramatikusan). A színházi vitrinben manapság is azok képe ragyog, akik naggyá tették az Odeont. Barrault és felesége arca szinte fénylik. Igen, Barrault felesége, a csodálatos Madeleine Renaud játszotta Beckett híres darabjában az Azok a szép napok című műben Winniet. Nem véletlen, hogy ezt fedezte fel nálunk Molnár Ildikó is, a Szabó Magda darab előtt. A monodráma kedvez a kiugró tehetségű (női) alakításoknak. Winnie szerepe egy abszurd világban tükrözte az abszurd életet (csak a feje látszott ki a színpad padlójából és a papírhengerekből) így mutatva a személyiséget, pusztán arca és hangja játékával. Ezen előzmény után emelt szintnek, még nehezebb színi bravúrnak mondhatjuk a Szabó Magda írásából színpadra adaptált ŐZ-t. Molnár Ildikó

magas színvonalon teremt élményt. Az általa megformált alak egy személyben két nő és egy szabómagdai férfi jellemét, sorsát eleveníti meg a minimal art eszközeivel. Kiválóan. Felváltva halljuk a regénybeli Eszter élő hangját, a magnó közvetítette benső monológot és a narrációban elmesélt férfi-nő törénetet. A főhős alakításában Molnár nem illusztrálja a szokványos szerelmi háromszögek érzelgősségét, hanem (szinte Juliette Binoche-hoz hasonlítható) fej- és szemjátékkal megjelenít, élővé alakít narrációban idézett jellemeket. Mély hangját zenei minőségű modulációkkal hozzászínesíti a „nagyon fáj” állapothoz, az önárulás és létrontás csalódottságához, s az önsajnáló főhős magától is megdöbbenő sötét gyászához. Külön figyelmet érdemel a regény adaptációja. Szabó Magda kulcsregénye eredetileg is mély etikai konfliktust mutat. Ezt Molnár Ildikó monodrámája olyan provokációvá formálta, ahol a jelenkori magyar társadalom szembesül férfimagán�nyal, nőbüszkeséggel, hisztériával, önfeladással, önsorsrontó alkati tragédiával. Világunk szétesettségéből,

az individualizált Ego apokalipszise robban elő. A laza promiszkuitás (válogatás nélküli szexuális élet – a szerk.), az országos mérvű elválások, középkorú félfihalandóságok korában szinte pszichoterápiás elemzésként hat e mű. Azokat gyógyítja, akik hagyják szemükbe villantani a drámai tükröt, a shakespeare-it. Késpengén sétált a monodráma színésze: az adaptációban egyazon személyben alakítója, rendezője és partnere is kellett hogy legyen szerepeinek. Előadása csaknem remekmű lett. Segítség nélkül: csaknem. Ilyen monodramatikus vállaláshoz még Renaudnak is kemény, áldozatos munkára volt szüksége, de neki ott volt ehhez B a r r a u lt

rendezése, az meghozta az alázat megérlelt gyümölcseit. Molnár Ildikónak – menedzser, társulat híján – jelenleg a kiemelkedően értékes tehetsége a hátországa. (Ugyan, ki figyelt fel rá?) Folyamatos színi alkotásaihoz lehet, hogy neki is jót tenne, ha rátalálna Barrault rendezői angyala. Addig is irány a Kultea! Kevés az a hely Európában, ahol anyagi semmiből nagy művészet terem. Jó tudni, hogy most éppen nálunk van egy ilyen hely, alkalom és ilyen sugárzó alkotó. Deme Tamás

1/5/10 4:10:20 PM

12.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. január 1843 szeptember utóján jött Petőfi Debrecenbe. Megérkezése után a következő tudósítást küldte rokonának, a festő Orlay Petrics Somának Mezőberénybe. „Ide érvén a színházhoz mentem, ott több ismerősre akadtam. Azok tudtára adták Komlóssynak ittlétemet, s ez, noha nem volt szándékom, itt marasztott.” Az említett „ismerősök”, akik ajánlották a direktornak azok a kollegák voltak, akikkel Kecskeméten Borostyán álnéven együtt játszott. Pedig Kecskeméten történt az a nevezetes eset, hogy az Atheneum közölte Petőfi Sándor verseit, s hiába bizonygatta a költő, a társulat tagjai nem hitték el, hogy Petőfi és Borostyán egy s ugyanazon személy. Most mégsem játszhatott velük! Komlóssy Ferenc ugyanis kötelezte volna a költőt, hogy az operakórusban is énekeljen. (Valószínűleg így akart megválni tőle.) Ez persze nem volt Petőfi ínyére, s így a szerződést semmisnek tekintették. De mennyit ér a szakmai tájékozottság! Október 9-én már Demjén Ferenc társulatának tagja. A következő állomás Székelyhíd volt, ahol a fogadó nagy ivószobájában felállított színpadon játszottak. Képzeljük oda a közönséget is: evés, ivás, pipázás, hangos beszéd. A kis társulat felbomlott, s Petőfi betegesen, pénz nélkül visszatért Debrecenbe. Itt régi soproni barátja Pákh Albert elhelyezte „Özvegy Fogas Józsefné házában, közel a Várad utcai temetőhöz és az akasztófához”. A körülményeket ismerjük az Egy telem Debrecenben című versből: a tél közepén kifogyott

A színész Petőfi Debrecenben nem felel meg a kor ideális hősszínészének, daliás, jó megjelenésű, jó hangú színésznek. Alig több mint 160 centi magas volt, beteges, vézna fiú, aligha nyomhatott többet ötven valahány kilónál. Mégis „beteg szívvel lép le a színpadról, búcsút intve a regényes életnek, a kalandoknak, a szép színészi életnek ” Búcsú a színészettől című versében. Ekkor már segédszerkesztő Pesten. Sz a ba dje g g yel bejár a Nemzetibe, versben örökíti meg a híres kollegákat: Megyerit, Egressyt Gábort. Itt írja, mintegy felidézve emlékeit Levél egy színész barátomhoz című ismert versét. Petőfi Sándor Debrecenben, 1844. Orlay Petrics Soma festménye 1846 novemberében tér vissza Debrecenbe, mondhatjuk inkább, belátogat Erdődről Pestre menvén. Ekkor azonban már ismert költő, a könyvkereskedőnél száll meg, kollégiumi professzorék-

fűtőszalmát, a kopott gubát és a marokban szorongatott égő pipát. Némi honorárium a versekért folydogált az Atheneumtól és az Életképektől, de ez aligha enyhített a nyomorúságon. Napközben a kollégium Olvasó Egyesületébe járt be a költő könyvet kölcsönözni, olvasni, melegedni. És persze eljárt színházba is – belépőt ugye nem kellett fizetnie – és még fel is lépett A velencei kalmárban, a híres pesti vendég, a jeles intrikus színész Fáncsy Lajos oldalán. Ez volt az utolsó próbálkozása a színészettel. Nehezen látta be, hogy

nál ebédel, és persze ellátogat a színházba is. A színház a mai Batthyány és Szent Anna utca sarkán állott. 1835. augusztus 1-jén nyitották meg ünnepség keretében. Milyen volt az állandó színház ősének tekinthető színházterem? Néhány lépcsőn kellett lemenni, s csak a színpadi rész volt deszkapadlós, egyébként döngölt agyag volt a padló. Még karzatot is alakítottak ki, s a földszinten 300-400 ember fért el „tolongás nélkül”. Fűtés persze nincs, így nyáron meleg, télen hideg van. (A Csokonai Színház épületét éppen 30 évvel később, 1865-ben avatják fel.) A sors kárpótolta a költőt. „Amint beléptem a nézők közé, minden szem rajtam függött, s a lelkesedés az égiháború hangján kiáltá: éljen Petőfi Sándor!” A színpadon fiatal szép szőke színésznő állt, Prielle Kornélia, aki tiszteletére elénekelte A virágnak megtiltani nem lehet Petőfi „népdalt”, amelynek dallamát a debreceni kollégium énektanára szerezte. Petőfi az ünneplés mámorában, elragadtatásában megkérte a színésznő kezét, aki meglepetésében igent mondott. Másnap kézen fogva szaladtak el a református, majd a katolikus paphoz, hogy a formaságok mellőzésével adják áldásukat a frigyre. Azonban sem Könyves Tóth Mihály – aki később „Kossuth papjaként” vált ismertté, sem Molnár Péter prépost nem teljesítette ezt az óhaját. Petőfi evangélikus volt, a leány pedig még nem töltötte be a 16. életévét. Feleki Miklós társulata indult Kolozsvárra, s Petőfi megígérte, hogy utánuk megy, egy noteszlapon felhatalmazta Kornéliát nevének használatára, s elindult ellenkező irányba Pestre. Csikos Sándor

w w w . l o g o m o t i v . h u

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra! Amennyiben 2000 forintért 10 hónapra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, és a postaköltséget mi fizetjük. A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 2000 forint. Megéri!


1/5/10 4:10:34 PM

13.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. január Szerződtethető színészek, színházi művészek adatbázisa, rendezők, színházigazgatók figyelmébe

Dénes Gergely, színész (31)

Fontosabb korábbi szerep, vagy végzettség megszerzésének helye: 2006 SZKI színész II. Szerepek: 2006 Rómeó és Júlia (Paris) Békés Megyei Jókai Színház r.: Kállóy Molnár Péter, 2007 Lear (Frank, hírnök, szolga) r.: Zsótér Sándor, Film: 2006 56 csepp vér (Dini) r.: Bokor Attila Rövid ajánló leírás: Tomcsa Sándor Színház Székelyudvarhely 2009-2010 évad társulati tag. 2010 tavaszától vállalnék filmezést és színházi szerepeket magasfokú énektudással.

Győrffy Anikó jelmeztervező

Színházi háttérműhelyek, kiszolgáló, szolgáltató cégek adatbázisa

Coppélius

Színházi Jelmez és Tánccipô készítô Kft.

Színpadi és jelmezcipôkészítés • artista cipô • kötél cipô • bohóc cipôk • tánc cipôk az igényeknek megfelelôen méretben készítjük. Tel.: +36-1-331-8347 • fax: +36-1-301-0655 www.coppelius.mlap.hu • e-mail: [email protected]

✆+36 70 415 8582 · [email protected] Honlapom: www.denesgergely.mlap.hu Demo dvd: www.youtube.com/denesgergely

✆ +36 30 9912 725 E-mail: [email protected]

Színházak, ügynökségek, szinkronstúdiók, munkaajánlatai, fel hívásai, színházfenntartók pályázati kiírásai

Pályázati felhívás

a Győri Balett vezetői munkakörének betöltésére 2009. december 29. Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata pályázatot hirdet a Győri Balett vezetői munkakörének betöltésére, 2010. július 1-től 5 éves, határozott időtartamra. Pályázati feltételek: – szakirányú felsőfokú végzettséggel, azaz az intézmény alaptevékenységének megfelelő, továbbá jogász, illetve közgazdász végzettség. – legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezik. – Büntetlen előélet. Az elbírálás során előnyt jelent: – Angol vagy német nyelv államilag elismert vizsgája, levelező és tárgyalóképes használata. – Kulturális nagyrendezvények, fesztiválok szervezésében szerzett gyakorlati tapasztalat. – Szakmai siker- és profitorientált menedzser szemlélet. A pályázó pályázatának elkészítéséhez dokumentációt kérhet a Győri Balett gazdasági igazgató-helyettesétől (+36-96-523-217), további felvilágosítás a Polgármesteri Hivatal kulturális csoportvezetőjétől kérhető személyesen, illetve a +36-96-500-175-ös telefonon. A páláyzat teljes szövege az Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján olvasható:

http://www.okm.gov.hu

Pályázati felhívás

a szegedi Kövér Béla Bábszínház igazgatói munkakörének betöltésére 2009. december 29. Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése pályázatot hirdet a Kövér Béla Bábszínház igazgatói munkakörének betöltésére A vezetői munkakör betöltésének feltételei: – az intézmény alaptevékenységének megfelelő szakirányú felsőfokú végzettség, – legalább ötéves szakmai gyakorlat – Előnyt jelent a szakterületen szerzett vezetői gyakorlat és az angol, a francia vagy a német nyelv tárgyalási szintű ismerete. További felvilágosítás Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Oktatási, Kulturális és Sportirodáján, a +36-62-564-223 telefonszámon, és a Személyzeti Osztályon, a +36-62-564-271 telefonszámon kérhető. A páláyzat teljes szövege az Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján olvasható:

http://www.okm.gov.hu

Művészek, színtársulatok, művészeti csoportok utaztatható előadásainak, műsorainak kiajánlása

TOLNAY 1930. Pozsgai Zsolt színdarabja Tolnay Klári életéről. EGY élet, EGY este, KÉT színész, SOK játék.

Akik játsszák: Kara Tünde és Kautzky Armand Akitől érdeklődni lehet: Kocsis Csaba (ZORA Bt.): 06 30 758 8103 Az előadásról bővebben: www.jokaiszinhaz.hu/tolnay-klari-1930

Ez itt az Ön műsorajánlatának a helye!

Megrendelheti: www.magyarteatrum.hu


1/5/10 4:10:51 PM


(folytatás az 1. oldalról) Megkezdődhetett az állandó társulatok korszaka. A város 1841-ben kötelezte a német színigazgatót, hogy a színházat legalább hetente kétszer engedje át az odaérkező magyar társulatnak. A kor kiváló társulatai keltek versenyre a népszerű német prózai előadásokkal és a kedvelt bécsi színészekkel. Támogatásukra 1885-ben megalakult a Magyar Színpártoló Egyesület. 1903-ban megjelenik a Magyar Színház című soproni színházi újság. 1905-től már magyar színtársulaté a soproni

főszezon: az első teljes, hat hónapos évad. A század elejére a színház épülete tűzveszélyesnek, előtere szűknek bizonyult. A városi közgyűlés 1909. március 31-én megszavazta a színház felújítását 200.000 korona költséggel. Modern színháza lett a városnak. Az új épület nagy színházi korszak tanúja lehetett. Két-három évenként cserélődtek a társulatok. A soproni közönségnek játszik Vízváry Mariska, Jászai Mari, Márkus Emília, később Rajz János, Jávor Pál. A város vezetése az épületet nemegyszer díjtalanul bocsátja a társulatok rendelkezésére, a villanyáramot kedvezményes áron szolgáltatja, vállalja a színház fűtési költségét, fizeti a vízfogyasztás felét, elengedi a vigalmi adót, világításra, fűtésre, csőd ellen ugyancsak folyósít segélyeket. Persze a színház ilymértékű anyagi támogatása sem volt ínyére mindenkinek. Soproni Thurner Mihály polgármester tekintélye és szava azonban áttörte a dühös tiltakozás falát, mondván: a város vezetése a súlyos gazdasági helyzetben sem hanyagolhatja el szellemi kötelezettségeit. Telt-múlt az idő, s 1942-ben létrejött a nyugat-dunántúli színkerület. A Soproni Színpártoló Egyesület kérte Sopron számára önálló társulat kijelölését. Aztán 1944. március 19-én a német csapatok bevonultak Sopronba. Az 1945-től 1950-ig tartó időszak próbálkozásait egy határozott mozdulattal lesöpri a „színről” a vidéki színházak államosítása. Örök időkre megszűnni látszott az, amiért több mint 500 éven át annyi mindent tettek az itt élő polgárok. A győri társulat alkalmankénti előadásai nyújtottak ugyan némi vigaszt, de a színház az itt lakóknak már jobbára csak az épületet jelentette, amit 1969-1975-ig felújítottak. Bár a ros�szul sikerült átépítés eredményeként az épület eljellegtelenedett, mégis a bizakodást hirdette. Az új igazgató, Palotay László a legjobb előadásokat igyekszik az országos kínálatból Sopronban bemutattatni, a magas nézőszámmal mintegy arra célozva, hogy megélne itt egy „igazi” színház is. Aztán 1980-ban a színház önálló


Soproni Petőfi Színház

intézményként is megszűnt. A rendszerváltozás után, 1991 januárjában már három csoport tervezte, hogy „birtokba veszi” a színházat. Februárban önkormányzati küldöttség találkozott Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszterrel. Márciusban alakuló ülést tartott a Színpártoló Társaság. Május 14-én egy önálló képviselői előterjesztés alapján a közgyűlés végül pénzt nem, de lehetőséget adott a színházalapítási tanulmányterv elkészítésére. Hirschler Rezső polgármester saját keretéből ajánlotta fel a szakértői anyag elkészíttetéséhez szükséges 150.000 forintot. Július 9-én a közgyűlés elé kerültek a javaslatok. A Reneszánsz Társulat, Merő Béla zalaegerszegi rendező és a sopro-

ni Civitas Színházi Eg yes ü l e t ny újtot t be tervezetet. Ho s s z a s vajúdá s után születik meg a furcsa döntés: a közgyűlés nem alapítja meg a színházat, de el sem zárkózik előle, ha megkapja a város a költségvetési támogatást a színházépület felújítására és az intézmény működési költségeinek közel háromnegyedére. A soproni színház sorsa így a parlament kezébe került. Nyár végére az érdeklődők köre a budapesti Arizona Színházzal, és benne Mikó Istvánnal bővült. A végső döntést ígérő közgyűlés napján, október 1-jén

megjelenik a kultuszminisztérium nyilatkozata, miszerint, a költségvetési csomagban szerepel a soproni színház rekonstrukciója. Végül eldől minden: a megalapított színház igazgatója 1991. október 15-étől 4 évig Mikó István. Nyáron megkezdődik a felújítás. A fél éves munka eredménye varázslatos: minden a régi fényében, a remek akusztika, a legmodernebb hangés fénytechnika. Az újjáva rá z solt színházépület megnyitójára, egyszersmind az önálló társulatú Petőfi Színház első évadának ün-

14.

nepélyes nyitányára 1992. december 3-án, csütörtökön este, Dürrenmatt: Meteor c. komédiájának bemutatójával került sor. Mikó István 2001. december 31-éig állt a Petőfi Színház élén. A város szerette őt és társulatát, akik között ott volt: Benkő Péter, Nemcsák Károly, Rátonyi Hajnal, Konrád Antal, Bács Ferenc, Nagy Gábor, Borbás Gabi, Nyírő Bea, Hacser Józsa, Keresztes Ildikó. Valló Péter rövid idejű igazgatósága alatt láthatta még a közönség többek között: Kaszás Attilát, Kőszegi Ákost, Söptei Andreát, Tándor Lajost, Pasqualetti Ilonát, Papp Zoltánt is. 2003. március 1-jétől 2007. január 31-éig Szilágyi Tibor következett az igazgatói székben és olyan színészek játszottak, mint Frajt Edit, Kerekes Éva, Mécs Károly, Makay Sándor, Nagy-Kálózy Eszter, Selmeczi Roland, Bregyán Péter. Vendégeskedett itt: Agárdi Gábor, Avar István, Kállai Ferenc, Schubert Éva, Hámori Ildikó. 2007. február 1-jétől Darvasi Ilona került a Soproni Petőfi Színház élére. Vele jött Huszti Péter művészeti tanácsadónak, s alaposan megmozgatták a színházi életet. Olyan művészek kezdtek itt játszani, mint: Bencze Ilona, Hűvösvölgyi Ildikó, Piros Ildikó, Koncz Gábor, Pásztor Erzsi, Szacsvay László, Bujtor István, Eperjes Károly, Cseke Péter, Pápai Erika, Viczián Ottó, Őze Áron, Ujlaki Dénes. Visszahozták a régi társulatból Sopron kedvencét Mikó Istvánt és Benkő Pétert, Győri Pétert, Nyírő Beát. Polgári színházat hoztak létre sok szép darabbal, jó színészekkel. Olyan előadások születtek, mint a Légy jó mindhalálig, Kakukkfészek, Tamási Áron: Vitéz lélek, Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Shakespeare: Hamlet, Édes fiaim, Szomorú vasárnap, Macskajáték, A muzsika hangja, Csurka: Döglött aknák, Komámas�szony, hol a stukker?, Rideg Sándor: Indul a bakterház. Színházi értékeket felmutató, érthető, élvezhető, erkölcsi tartalommal bíró, vagy éppen magas színvonalon szórakoztató előadások kerülnek bemutatásra. A mai soproni színházi élet szép és jó folytatása az előzőeknek. Állandó fejlődés és változatos, minden közönségréteget kielégítő műsorterv jellemzi. Nem a „szakmának”, nem a kritikusoknak, hanem a közönségnek, a város igényeinek akar megfelelni. Ez volt a soproni színjátszás eddigi története. Bízunk benne, hogy továbbra is sikeres évek következnek! Forrás: (http://w3.sopron.hu/ netelkedo/3/v5/petofisz.html) D.I.SZ.E.

1/5/10 4:11:03 PM

15.


Szolnokon ifjúsági bérlet indul!

A Szigligeti Színház a jövő közönsége felé fordul ebben a szezonban. Két kezdeményezéssel is. Az egyik az Ádámok és Évák Ünnepe, a másik az új ifjúsági bérlet. Az LBV 028 rendszám megfejtése: a Liliomfi, a Bánk bán és a Vízkereszt kezdőbetűi, a 028-as szám pedig azt jelenti, hogy a 27 felnőtt bérlet mellett ez a 28., az ifjúsági bérlet! Várjuk a folytatást! Két meghatározó vélemény a városból: Dr. Kállai Mária, Szolnok Megyei Jogú Város alpolgármestere: „A Szigligeti Színház Szolnok városában nemcsak színházi előadásokat készít, hanem felelősséget érez a város humán fejlődéséért, és ki is veszi ebben a részét. Számos szép példát tudnék mondani: Ökumenikus Hétvége, a Szilveszter Határok nélkül, az Ádámok és Évák Ünnepe. Nagy szeretettel köszönjük azt, hogy az Ádámok és Évák projekt mentén több iskolának, sok gyereknek nyílik lehetősége arra, hogy egy kiváló magyar drámán keresztül közelebb kerüljön a színházhoz, próbálgassa saját magát, eljusson a mű megismerésétől a mű színpadra viteléig. Közösséget épít, magyar kultúrát tanul, ennek a fénypontja egy színházi előadás, ahol a közösség, a szülő, a család egyaránt örülhet, de igen értékesnek tartom azt is, hogy ez a kezdeményezés értéket közvetít, értéket állít, ideát teremt, példát ad. Kiváló nevelési eszköz, a magyarság, a nemzettudat, a művészet, nyelvi

műveltség, ez így együtt, komplexen. A gyerekeknek ezt meg kell mutatnunk. Ez beépül a személyiségükbe, és felnőtt korukban értéket tudnak választani. A családoknak csak egy része viszi el a gyereket a színházba, csak kevesen ismerik a közös színházlátogatás örömét, ezért külön jó az, hogy az ifjúsági színházbérlet megalapításával egy háznyi, 450 gyerek fog eljutni a Szigligeti Színházba. Én abban is bízom, hogy magyart tanító kollégák is megszeretik ezt a gondolatot, hiszen az órákon megbeszélhetik, mi is történik majd, illetve mi is történt a színházban, hogy a gyerekek értsék, szeressék a színházat, értő közönséggé váljanak. A jövőnek, a mai gyerekeknek teremtjük meg a lehetőséget, hogy olyan tartalmas életük legyen, melyet minden felelős családtag, minden kultúrával foglalkozó magyar szakember szeretne a következő generációnak megteremteni.”

Váliné Nagy Zsuzsanna, pedagógus – Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Tagintézmény: „Szolnokon az utóbbi években diákjaink csak bérletszünetes előadás keretében tekinthettek meg egy-egy előadást. Ilyen előadás azonban viszonylag ritkán adódott, s gyakran az időpontokkal is baj volt. Sok diáknak pedig a pénztárcája szabott határt, hogy eljusson egy-egy színházi előadásra. A most meghirdetett diákbérlet árai olyan kedvezőek /2200, 2800 és 3500 Ft/, hogy a szerényebb anyagi helyzetű diákok is ki tudják fizetni, hiszen jóformán egy előadás áráért 3 darabot nézhetnek meg. Gyakorló magyartanár vagyok, vonzó az is, hogy a 3 előadásban helyet kapott egy kötelező olvasmány /Bánk bán/, illetve egy Shakespeare mű is. Ezeknek a műveknek a feldolgozása könnyebbé válik, ha a diákokat behozzuk a színházba, s az elemző óra után megtekintjük a darabot. Közelebb hozza a színház az adott "tananyagot", másrészt ezzel a lehetőséggel becsalogatjuk diákjainkat a

színházba. Nekem például van egy olyan szóbeli érettségi tételem, hogy a szolnoki színházban látott bármely darab elemzése, feldolgozása. (Regionális kultúra - kötelező érettségi témakör!) Másrészt azért is érzem létjogosultnak a diákbérletet, mert a diákok másképp mennek be a színházba, ha kortársaik közé mennek. Ezeken a délutáni előadásokon nem kell feszengeniük a felnőttek között, ugyanakkor viselkedniük itt is kell. Egyébként jó ez a középiskolás „dzsembori”, mert Szolnokon alig van olyan alkalom, ahol a „vargás" diák találkozhat a „pálfyssal”, vagy a „széchenyis” az „egészségügyissel”. Csak a diákoké a színház azokon a napokon, és ez csodálatos dolog! S még egy nagyon fontos dologról kell szólni. Szolnokon a tanulók kb. 50-60 % -a faluról, kisvárosból bejáró diák. Közülük nagyon sokan még nem is voltak a szolnoki Színházban. Ezzel a bérletettel őket is

sikerült megszólítani, hisz a délutáni időpont számukra is kedvező, s mivel társaik is mennek, ők is kedvet kapnak a színházhoz. 73 bérletet adtam el a mi szakközépiskolánkban, s zöme vidéki diák. Sőt! Még a kollégista gyerekek számára is - igen nemes gesztusként - ajándékként megrendelt tőlem néhány bérletet a Városi Kollégium! S én, mint aki sok éve szervezem diákjaimat a színházlátogatá sokra, azt tapasztalom, hogy akiket egyszer sikerült becsalogatni a színházba, azok a gyerekek jövőre is, és talán egész életük során szeretnének színházba menni. Kétségtelen, hogy a diákok - főleg a szakközép-, és szakiskolás diákok - szervezése nem könnyű. De megnyerni őket ennek a nemes ügynek talán nagyobb siker, mint gimiseket elvinni színházba. Szolnokon kb. 4 ezer középiskolás él, tanul. Jelentős lépést tett a színház feléjük s bízom abban, hogy ők is a színház felé. Elindult valami…”

Ádá mok és Évá k Ünnepe Szolnokon A Szigligeti Színház - Jókai Anna Kossuth-díjas író, Szalay Ferenc Szolnok Megyei Jogú Város polgármestere és Balázs Péter színész, a Szigligeti Színház igazgatója védnökségével - hagyományteremtő szándékkal hívja életre az Ádámok és Évák Ünnepét Szolnokon. Ezzel a kezdeményezéssel a középiskolás diákoknak teremt lehetőséget, hogy a színházhoz közelíthessenek, önképzőköri formában ismerkedhessenek meg a magyar kultúra világszínvonalú, klasszikus műveivel. Balázs Péter nem titkolt szándéka, hogy egy nemzeti hagyományt alapozzon meg Szolnokon. A bemutatót, azaz az Ádámok és Évák Ünnepét 2010-ben, a Magyar Kultúra Napja előtt, január 18-án tartják meg.

Balázs Péter, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója erős hidat kíván építeni a szolnoki ifjúság és a Szigligeti Színház között. Olyan hidat, melyen a felnövekvő generációk hosszú sora örömmel és biztonsággal lépdelhet át az iskolapadból a színház


Avagy játsszuk el együtt Az ember tragédiáját!

csodákat teremtő világába. Az Ádámok és Évák egy középiskolák közötti évenkénti nemes versengés. Hagyományteremtő, pedagógiai szándékkal. Az ifjak „testközeli” kapcsolatba kerülhetnek a magyar színikultúra kiemelkedő irodalmi alkotásaival, a saját hangjukon hallhatják Madách, Vörösmarty és Katona halhatatlan sorait. Reményeik szerint egy életre szóló élménnyel gazdagodnak, színházértő, színházigénylő polgárok válnak belőlük. Az érettségizőktől már kevesebb aktivitást várnak, ők a továbbtanulás megpróbáltatásaival küzdenek. Eredeti tervük az, hogy három éves ciklusokban, évente más és más darab kerül műsorra. Első évben: Az ember tragédiája, 2. évben: Bánk bán, 3. évben: Csongor és Tünde, a 4. évtől újra Az ember tragédiája, és így tovább. Így minden középiskolás mind a három alap-darabbal találkozhat egyszer! Az ember tragédiájának ősbe-

mutatója 1883. szeptember 21-én volt. Ez a Magyar Dráma Napja. 2009-ben rá következő napon sorsolták ki a jelentkezett iskolák között a 15 színt. A résztvevő iskolák számának függvényében kell egy, illetve két színt létrehozniuk a csapatoknak. Mivel hét középiskola jelentkezett, minden csoport 2-2 színt mutat be. Irodalomtanárok – önkéntes alapon – toborozták a diákokat. Azoknak, akik jelentkeztek, kiadták a kisorsolt színt, hogy osszanak szerepet, próbáljanak, készüljenek a januári bemutatóra. Ezt meg is tették, s bár a különféle vírusok támadják a társulatokat, a fiatalok hősiesen próbálnak. Az erősen meghúzott szövegpéldányt a Szigligeti Színház megküldte az iskoláknak, minden szín-csoport maga készíti, szervezi a megfelelő kellékeket, jelmezeket, melyekre szükségük van. Kreativitás, önállóság mindenek felett! A színház – igény szerint - biz-

tosít minden csoportnak egy-egy „korrepetítort”, színészt, akik segítenek a munkafolyamat során. Január 18-án a zsűri megnézi az előadást, utána díjkiosztás. A következő évben a nyertes csoport diákjai kedvezménnyel kapják ifjúsági bérletüket, illetve egyéb nagy értékű díjakkal gazdagodhatnak!

Az ember tragédiájában 15 szín van. A „szín”-ek versengnek tehát. Ugyanígy a legjobb egyéni teljesítményeket is díjazzák. Az Ádámok és Évák az első évben Szolnok városának ünnepe, de a második évben már megyei, illetve Teátrumi Társasági, később akár országos, még később határokon átívelő, nemzeti mozgalommá nőheti ki magát! Úgy legyen! (-)

Paradicsomtól a pokolig

Diákszemmel Az ember tragédiája

A Veszprémi Petőfi Színház a szolnoki színház példáját követve hagyományteremtő szándékkal szeretné meghívni a város és megye középiskoláit egy évenkénti nemes versengésre. A Paradicsomtól a pokolig című játékra jelentkező iskolák csoportjai Madách Imre: Az ember tragédiája című művének egy-egy „szín”-ét adják elő, javasolt példány segítségével, maximált időtartamban, maguk által alkotott díszlet-, és jelmez-jelzések igénybevételével. A kezdeményezés célja, hogy minden középiskolás diák találkozzon a magyar kultúra alapvető művével. A Veszprémi Petőfi Színház a próbafolyamathoz – igény szerint – Kőrösi Csaba színművész személyében biztosít egy konzultánst, aki segít az osztályoknak a munkafolyamat során, illetve tanácsadóként a színház művészei és műszaki dolgozói is a készülő produkciók rendelkezésre állnak. A különböző iskolák által színpadra állított színekből aztán egy teljes előadás születik, amelynek a bemutatója a Veszprémi Petőfi Színházban lesz várhatóan a 20102011-es évad elején. A játékra jelentkező iskolák sorsolás útján nyerhetik el azt, hogy melyik "színt" is vihetik színpadra. A zsűri a legjobb produkciókból állítja majd össze a végső előadást. A munka örömén túl, természetesen díjazás is jár a legtehetségesebb csoportnak. A zsűri döntése által legjobbnak ítélt iskola fiataljai kedvezménnyel vásárolhatják meg a színház következő évi bérletét. A veszprémi versengés fő védnöke: Szinetár Miklós, Kossuth- és Jászaidíjas, Kiváló- és Érdemes művész, védnöke: Lasztovicza Jenő, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke. V.R.

1/5/10 4:11:13 PM

16.


Szezonnyitó Színészbál Kecskeméten A kecskeméti Katona József Színház régóta ad otthont farsang idején Kecskemét első, szezonnyitó báljának. Korábban, évekig a polgármesteri bált rendezték meg a patinás épületben, ám 2009 januárjában már a Szí-

nészk a rnevál nyitotta meg a városi mulatságok sorát. Bár sokan még alig hevertük ki a szilveszteri mulatság fáradalmait, a kecskeméti színház vezetése és társulata már gőzerővel készül 2010. január 16-ára, a második Színészbálra.

Az estet ezúttal is a Színészek az Ifjúságért Alapítvány rendezi, és a bevételt most is jótékony célra fordítja – tudtuk meg Cseke Pétertől, a kecskeméti Katona József Színház igazgatójától. – Az első kecskeméti Színészbál bevételéből több száz hátrányos helyzetű általános és középiskolás gyermeket ajándékoztunk meg színházjeggyel. Olyan diákokat, akik még soha nem jártak a kecskeméti teátrumban, vagy a család nehéz helyzete miatt nem engedhetik meg Január 16-án, este nyolckor már nem lesz ennyi üres hely

maguknak a bérletek és színházjegyek megvásárlását – tájékoztatott Cseke Péter. – Ők a Legyező, a Gogol. Utóirat, valamint a Csipkerózsika című előadásainkat láthatták. A második, 2010-es Színészbál bevételét is erre szeretnénk fordítani. Emellett fiatal tehetségeket is támogatunk a befolyt összegből. Amint azt a direktortól megtudtuk, a bál díszvendége Koncz Gábor színművész lesz. A vendégek szórakoztatásáról a kecskeméti társulat művészeinek műsora mellett Lui, az

illuzionista show műsora, valamint a Csillag születik című televíziós tehetségkutatóból ismert Csikó Szabolcs néptáncos fellépése gondoskodik majd. A zenét a Digital Együttes és a hírös város büszkesége, a Penge Benge Jazz Band szolgáltatja. Természetesen lesz tombola értékes nyereményekkel, és tánc hajnalig. – A polgári bálakon mindig fontos szerepe volt az első bálozók bemutatásának és táncának. Színházunkban éppen a bál hetén rendezik meg a város első bálozóinak táncversenyét szakértő zsűri közreműködésével. A leglátványosabb, legszebb koreográfiát bemutató csapat egyik főnyereménye az lesz, hogy táncukat a Színészbálon is előadhatják. Ezzel a produkcióval nemcsak színesebb lesz báli műsorunk, de a hagyományokat is őrizzük – hangsúlyozta Cseke Péter. - bera-

Szilveszter Szolnokról A Szigligeti Színház vezetősége a Duna Televízióval együttműködve, immár harmadik alkalommal rendezte meg „Határok nélkül” Szilveszter Szolnokról elnevezéssel gálaműsorát. Képünkön Balázs Péter és Mécs Károly a műsor egyik jelenetében. Fotó:Csabai István

Játék színházlátogatási nyereménnyel

Nyerjen egy éjszakát partnerével a Hotel Fiume Szálloda és Étteremben, Békéscsabán! Nézzen meg egy fergeteges színházi előadást a Jókai Színházban!

Az elmúlt évad nagy sikere volt Szakál Attila rendezésében a SingSingSing musical-show a Veszprémi Petőfi Színházban. A közönség igénye szerint a show januárban folytatódik tovább, és január 22-én láthatják a nézők az elődás második részét. Ebben a nagyszabású műsorban felújított díszlet és új jelmezek várják közönségünket. A látványos előadásban olyan musical-ekből hallhatnak dalokat, mint a Swing Kids, Jekyll & Hyde, Macskák, Nyomorultak, István a Király, Mamma Mia, Szép nyári nap, Aida, Diótörő. A veszprémi társulatot Halas Adelaida, Módri Györgyi, Kőrösi Csaba és Szeles József mellett Szűcs Krisztina és Keresztes Gábor képviseli, míg Füredi Nikolett és Vastag Csaba mellett a székesfehérvári színházból Buch Tibor és a veszprémi Keller János lép színpadra. A show sztárvendége most is Feke Pál lesz. -a R-

Kérdések: 1. Ki rendezte a Jókai Színházban az Elnöknők című előadást? a. Dobó Kata b. Dorotty Szalma c. Werner Schwab

Halas Adelaida és Szeles József a SingSingSing musical-showban

2. Hol volt tanuló Lakatos Károly, a Jókai Színház maszkmestere? a. Állami Operaház b. Fővárosi Operettszínház c. Nemzeti Színház 3. Melyik országban található ma a Fiume Hotel névadó-városa? a. Szerbia b. Horvátország c. Szlovénia

Küldje be a válaszokat a www.magyarteatrum.hu online-on található űrlap segítségével, az adott hónap utolsó napján 24 óráig! Előző játékunk nyertese: Fazekas Gyöngyvér, Gyomaendrőd


1/5/10 4:11:27 PM

Balsai Mónika Domján Edit-díjas 6. oldal Búcsú-szó 10. oldal

Vörösmarty Színház Székesfehérvár 8. oldal

Februárban már lehet igazgatója… 2. o. Miniportré Máté P. Gáborról 4. oldal A veszprémi Moliére Debrecenben 7. oldal Paradicsomtól a pokolig 15. oldal

Veszprémi Petôfi Színház

Szigligeti Színház Szolnok

Katona József Színház Kecskemét Gyôri Nemzeti Színház

Dengyel Iván

Soproni Petôfi Színház

Csapattá nevelkedni 6. oldal Debrecenben a Komáromi Jókai Színház 10.o. A színész Petôfi Debrecenben 12.oldal A veszprémi Moliére Debrecenben 7. oldal

Szilveszteri örömjáték Szerednyey Bélával 1-3. oldal Szezonnyitó színészbál Kecskeméten 16. oldal

Csokonai Színház Debrecen

Kettecskén az élet édes álom… 7. oldal A Matyi 9. oldal Szolnokon ifjúsági bérlet indul 15. oldal Aase-díjasaink 1-2. oldal

Forgószínpad Márton András interjúja…


1-14. oldal 8-9. oldal

1/5/10 4:11:51 PM

268 Ft, határon túl: 1 uro. II. évfolyam, 1. szám január. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Recommend Documents