268 Ft, határon túl: 1 uro. II. évfolyam, 3. szám március. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán! Ki a hold és ki a nap?

268 Ft, határon túl:

1 €uro

II. évfolyam, 3. szám • 2010. március

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu

Németh Kristóf – 6. oldal

Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Pindroch Csabán A vásznon sokoldalú csibész, akinek mindig marad valami gyermeki a tekintetében. A kamerán túl egy megfontolt, már-már konzervatív vérprofi szakember, aki nagyon komolyan elhelyezi magát a magyar színjátszás térképén. Békéscsabára, a Békés Megyei Jókai Színházba, a Trenk, avagy a vad báró címszerepére szerződött. – Aki filmszerepeidben láthatott, az meg lehet győződve arról, hogy benned van egy adag jó értelemben vett dekadencia, amiből egy sárm is táplálkozik, a hétköznapi életben meg egészen más ember vagy. A cikk folytatódik a 3. oldalon

Ajándékozzunk Magyar Teátrumot! Volt nekünk Zita nénink, Kriszta-, Mariann nénink, Attila bácsink a suliban. Aztán a gimiben is rátaláltunk azokra a tanárokra, akik többet, jobbat adtak, mint azt elvártuk volna. Judit néni, Henn tanárnô, Mary néni… És volt Iván tanár urunk, Csécs, Molnár és Jenes tanár urunk is volt, akik meglátták a csillogást gyerekeim szemében s pótolták a mindennapokban azt, amit én nem tudtam megadni nekik otthon. Hálás voltam; meg büszke is, hogy ôk is látják, különlegesek az én gyerekeim. Megtalálják bennük a jót, elviselik a kamaszkor minden rúgkapálását és isteni türelemmel továbblökdösik ôket a szárnyalás, az elemelkedés felé egy-egy jól irányzott szóval, vagy pofonnal felérô pillantással. Én meg ott álltam a pedagógus napok elôtt az utcán, és tépelôdtem, mivel köszönhetném meg? Virág, bonbon, esetleg egy üveg ital? Lehete? Nem sértô-e? Szabad-e adnom ilyesmit…? A végére legtöbbször a jól bevált virág maradt. Ha eszembe jutott volna, újság-elôfizetést, kultúrát, mûvészetet ajándékoztam volna. Ha lett volna Magyar Teátrum… Havonként – mikor a postás csönget a friss lappal – mindig eszébe juttattam volna, hogy észrevettük hihetetlen munkáját, és hálásak vagyunk érte… Kedves pedagógus, gyermekem életének nevelôje! Elmúlt! A virágok elhervadtak, a bonbonokat megették, a bort sosem mertem megvenni… Most pedig belépek az interneten a www. magyarteatrum.hu oldalra, és befizetek egy-egy Magyar Teátrum elôfizetést gyermekeim egykori iskolájának. Tegyék ezt Önök is! (A következô oldal tetején található ajándékszelvényt pedig töltsék ki és adják oda annak, akit illet.)



Fekete Péter fôszerkesztô szülô

Ki a hold

é s ki a nap? A debreceni Csokonai Színház február 26-án mutatta be William Shakespeare: A makrancos hölgy avagy a hárpia megzabolázása című vígjátékát Szergej Maszlobojsikov érzékeny, a finom iróniától a vaskos komikumig ívelő rendezésében.

Shakespeare remekbeszabott, sokszor provokatív, és ezzel együtt elgondolkodtató vígjátéka, amely a korábbi fordítások nyomán magyarul „A makrancos hölgy"-ként vált ismertté, eredetileg „A hárpia megzabolázása" (The Taming of the Shrew) címet viseli. Számos feldolgozása született már színpadon és filmen egyaránt, mivel kiváló lehetőséget ad mind a színészeknek, mind a rendezőknek, hogy a nő és a férfi természetének szélsőségeit ütköztesse egymással, és komédiába rejtve újra és újra feltegye az örök kérdést: kibékíthető-e a két véglet, és ha igen, mi az ára, hogy helyreálljon a harmónia nő és férfi megbomlott egyensúlyában. Szűcs Nelli és Trill Zsolt A makrancos hölgy című vígjátékban

A cikk folytatódik a 4. oldalon

Törőcsik Mari Soós Imréről – Debrecenben Soós Imre születésének 70. évfordulója alkalmából a debreceni Csokonai Színház egy kiállítás megnyitóval egybekötött megemlékezést szervezett, amelynek díszvendégeként Törőcsik Mari színművésznő beszélt a fiatalon elhunyt színészzseniről, egy művészsors felemelő és tragikus oldalairól. Az alábbiakban ennek részleteit olvashatják, szerkesztett formában. Úgy gondolom, hogy a színész a pillanatnak él. Aztán elfelejtenek bennünket, ez az igazság. Hiszen kinek maradt fenn a neve? Jászai Marinak, Dérynének és Blaha Lujzának, esetleg még Bajor Gizinek és kész, de őket is csak a szakmán belül tartják számon, a fiatal színészek már nem is tudnak róluk jóformán semmit. Soós Imre igazi tragédiáját viszont abban látom, hogy az ő pillanata nagyon rövid volt. Míg az enyém nagyon hosszú, és ő azok közé tartozott az életemben, akik rendkívül gyorsan égették el magukat. Csak később jelent meg a lengyel Cybulski, a francia Gerard Philip illetve James Dean. Talán Soós Imre volt a világ nagy színészei közül az első, aki ilyen gyorsan égette el magát, de ennek persze, megvoltak a maga okai. A cikk folytatódik a 3. oldalon

2.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március

Tisztelt Tanárnô/Tanár úr, Kedves

………………..............………………..

!

Tiszteletünk és szeretetünk jeléül fogadjon el a megszokott bonbon, virág gyanánt egy csokor mûvészetet, egy csipetnyi kultúrát, egy évig havonta házhoz szállítva. A Magyar Teátrum címû lappal szeretetünket kívánjuk kifejezni. A laphoz kellemes idôtöltést kíván:……………......................., .................. osztályos tanuló/osztály!

Direktorok találkozója a Hevesi Sándor Színházban

A 2008. november végén megalakult Magyar Teátrumi Társaság Egyesület februárban tartotta ez évi első közgyűlését. A rendezvénynek a Hevesi Sándor Színház adott otthont. Tizenöt színház igazgatóját, képviselőjét várták az egerszegi teátrumba, ahol elsőként dr. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere üdvözölte az egybegyűlteket. Köszöntőjében hangsúlyozta: a város, a megye számára fontos a kultúra, a művelődés, a színházművészet. Kitért rá, hogy néhány hete Besenczi Árpád áll a Hevesi színház élén, vezetésével remélhetőleg sikerül visszaállítani az utóbbi három évben megcsappant nézőszámot.

A magyar színjátszás hagyományainak ápolása, a színházművészeti érdekképviselet mellett elkötelezett Magyar Teátrumi Társaság Egyesület összejövetelén sok egyéb mellett megvitatták a legutóbbi közgyűlés óta történteket. Bővült az egyesület. Tagja lett a beregszászi színház és az Aranytíz Kultúrház is. A társaság kezdeményezi a szolnoki Szigligeti Színház gimnazistákkal közös, színpadi produkciójának folytatását. A középiskolás csapatok a teátrum nagyszínpadán, vetélkedőn mutatták be Madách Imre klasszikus alkotását, az Ember tragédiáját, amelynek nagy sikere volt.

A diákok feldolgozhatnák az Ember tragédiáját, a Csongor és Tündét, a Bánk bánt, de témaként felmerült a Biblia is, amiből a gyerekek részleteket mutatnának be. Vidnyánszky Attila beszámolt arról, hogy kivétel nélkül teátrumi tagok kerültek a vidéki színházigazgatók elnökségének négy választható posztjára. Elnökségi taggá választották Fekete Pétert a Békés Megyei Jókai Színházból, Nagy Viktort a Győri Nemzeti Színházból és Balázs Pétert a Szolnoki Szigligeti Színházból. A titkári feladatok ellátására Kriza Zsigmond, a Mozaik Művész Egyesület elnöke kapott felkérést. (-)

A vidéki igazgatók új elnöksége Sajtóközlemény

Februárban a Rátkai Klubban ült össze a Budapesten kívüli nagy kőszínházak igazgatói testülete, a Vidéki Színházigazgatók Egyesülete. Halasi Imre (Miskolci Nemzeti Színház) korábbi lemondása miatt, az elnökséget Tasnádi Csaba a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója képviselte. Első napirendként a leköszönő elnökség beszámolójára került sor, melyet a közgyűlés nem fogadott el, majd új elnökséget választottak. Szoros szavazás eredményeképpen, két fordulóban szavazott a 18 nagyszínház jelenlévő igazgatója. A legtöbb szavazatot (14) Nagy Viktor a Győri Nemzeti Színház igazgatója kapta. Az elnökségbe rajta kívül

Fekete Péter

Balázs Péter

Nagy Viktor

Dr. Kriza Zsigmond

Csak a hiteles vallomás jó

Beszélgetés Oberfrank Pállal, az új veszprémi igazgatóval

Olyan sorsokat, történeteket szeretnénk a nézőknek megmutatni, melyek megszólítják őket, róluk vallanak, de hitelesen -mondta a Magyar Teátrumnak Oberfrank Pál színművész, a Veszprémi Petőfi Színház nemrég kinevezett igazgatója, akivel többek között arról is beszélgettünk, mivel lenne elégedett egy év múlva.

– Egy hónapja vezeti a Petőfi Színházat, milyen benyomásai vannak igazgatóként? – A napi munka, az igazgatói teendőkkel járó pörgés és adminisztráció közben is sok jó és pozitív élmény ér. Most vannak a szerződtetések, ez is ad feladatot bőven. Közben ismerkedem a színházzal, a dolgozókkal, igyekszem átlátni az egész intézmény működését, megnézni azt, hol lehet takarékoskodni a nehéz anyagi helyzetünkben. Nem akarok senkit elküldeni, ezért próbáljuk megtalálni azokat a lehetőségeket, hogy mindenkinek legyen megfelelő mennyiségű munkája és hozzá tisztességes fizetése. Elég intenzíven láttam ennek neki, így magam is csodálkoztam azon, hogy csak három hét elteltével tudtam először megtapasztalni, milyen

Balázs Péter (Szolnoki Szigligeti Színház) és Fekete Péter (Békés Megyei Jókai Színház) került be. Az elnökség ezek után egyhangúan Fekete Pétert választotta az Egyesület elnökének. A társaság titkári feladatára Dr. Kriza Zsigmond a Mozaik Művész Egyesület elnöke kapott felkérést és megfelelő számú szavazatot. Elnökségi tagnak jelölést és szavazatot kapott még: Balikó Tamás, (Pécsi Nemzeti Színház) Gyüdi Sándor (Szegedi Nemzeti Színház). Az új elnökség feladatául kapta a társaság alapszabályának, működési rendszerének átvizsgálását, az előadó-művészeti törvényhez való igazodás előkészítését.

is a veszprémi színpad, mert ekkor léptem rá először, úgy, hogy közben kerestem valakit a műszakból. – Tényleg, játszik majd a Petőfi Színházban? – Nem hiszem, hogy ennek a történetnek rólam kellene szólnia, így ameddig lehet, kerülöm ezt. Bár Eperjes Károly művészeti tanácsadó már jelezte, hogy számít rám színészként is. – Kinevezésekor azt mondta, hogy vallomásos színházat szeretne csinálni. Ön szerint mennyire érdekli a nézőket mit akar ma vallani a színház? – Inkább úgy mondanám, nem a színháznak kell vallania, hanem olyan előadásokat kell kínálni, amely saját magunkról, az életünkről, örömeinkről, fájdalmainkról, boldogságainkról szólnak. Ezekről valljunk egymásnak. Sorsokat, re-

Impresszum:

ményt mutató történeteket szeretnénk adni a nézőknek, olyanokat, melyek megszólítják őket, hatnak rájuk, gondolkodásra készteti őket és hitelesen kell ezt megtennünk. Ez a mi vallomásunk, nem a színházé. Okozzunk katarzist egymásnak. Nem mindegy, mit adunk a közönségnek, nem mindegy, mit kapnak az emberek tőlünk és az élettől. Akit persze ez nem érdekel, az úgysem jön el a színházba. Lehet, hogy elmegy kézilabda meccsre, bár én annak örülnék, ha a veszprémi kézisek szurkolói nekünk is drukkolnának és eljönnének az előadásainkra. – Mennyire teher vagy feladat Bujtor István utódjának lenni? – Ezen én így nem gondolkodtam. Tudtunk egymásról, de nem voltunk szoros kapcsolatban. Azt hiszem, egy ilyen feladat elvállalá-

sánál nem az a legfontosabb, hogy megfeleljek valakinek vagy egy előző mércének, inkább talán az a lényeges, hogy amiért én elvállaltam a vezetést, azt meg tudom-e valósítani, meg tudok-e felelni a társulatnak, nézőknek és önmagamnak. Azzal viszont teljes mértékben azonosulni tudok, amilyen úton ő előttem járt, nem is áll távol tőlem ez az értékrend, így a folyamatosságban és ez elmúlt időszak sikereinek a folytatásában mindenképp az utódja szeretnék maradni. – Ha egy év múlva leülünk beszélgetni, mit szeretne mondani a Veszprémi Petőfi Színházról? – Azt, hogy a közönség egyre nagyobb számban választ minket és büszke a színházára. Nagy formátumú előadásokról, nagy színészi alakításokról, pótszékes telt házakról szólnak a hírek. Arról, hogy a veszprémi színház egy kulturális, szellemi központ, ahol az érték mindig a zsinórmérték. Varga Róbert

Szerzőink, munkatársaink:

Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította, és kiadja a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1054 Budapest Aulich u. 8.II/4. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Felelős kiadó az egyesület elnöke. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba Andrássy út 1. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Munkatárs: Mészáros Csilla – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: adat@ magyarteatrum.hu – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

Balogh Tibor

Tompagábor Kornél

Bera Linda

3.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március

(folytatás az 1. oldalról)

– Nagyon tudatosan lefele építem ezt a dolgot, próbálok átlépni a kinőtt nadrágos „hülyegyerek” szerepkörön. Az én színészi fejlődésemben a színházi kezdetek meghatározóak, mivel van egy jellegzetes mozgásom, amit vegyítettek a bennem akkor élő lázadóval, és ez kiadta ezt a típusú dekadenciát, amiről beszélsz. A filmen ez máshogy jelent meg ott az arc dominál. Nekem egészen más az arcom, mint a testalkatom, a szemem máshogyan él a vásznon, szóval a filmes munkákban ez vastagon benne van. A színházi szerepekben már hét- nyolc éve határozottan próbálom elkerülni azt, hogy infantilisre vegyem a figurát. Ha humoros szerepet játszom, akkor is a helyzetkomikumra

(folytatás az 1. oldalról)

Ma már talán meg sem tudja mindenki érteni – és most nem mélyülnék el a politikában, – hogy az akkori munkás-paraszt kormány révén hihetetlen mennyiségű tehetséges ember került fel egyetemekre, főiskolákra. Ugyanakkor például Páger Antal is szegény paraszti környezetből érkezett, mint ahogy Richard Burton is a legszegényebb angol bányavidékről jött, de amikor ők befutottak, akkor az egyik beült a Rolls Royce-ába, a másik az Alfa Romeójába, és már nem paraszt- vagy bányászfiú volt egyikük sem. Soós Imre is faluról érkezett, velem együtt, viszont akkoriban azt, aki faluról érkezett és parasztszereppel indult, el is könyvelték parasztszínésznek. Engem is, pedig én az angolkisas�szonyoknál nevelkedtem. De soha nem mertem megkérdezni se Gellért Endrét, se Major Tamást, hogy vajon Soós Imre miért nem játszhatott Hamletet vagy II. Richárdot? Őt már Cannes-ba sem engedték ki Fábri Zoltánnal a „Körhinta” vetítésére,

koncentrálok, nem azt akarom elérni, hogy rajtam nevessenek, hanem azt, hogy a színpadi történés legyen mulatságos. Karinthy-val szólva: „Humorban már nem ismerek tréfát.” A filmekben ezt még nem tudtam maradéktalanul elérni, például a Kontrollban Nimród kifejezetten ezt látta bennem, így írta rám a szerepet… – Ezt hallottam, de nem hittem el, hogyan lehet egészséges emberre narkolepsziás szerepet írni? – Talán emlékeznek rá, van egy olyan rész a filmben, amikor a pszichológus előtt beszélnek az ellenőrök a problémáikról. Beszélj a narkolepsziáról, kérte Nimród, és én elkezdtem sorolni infókat mindenféle drogokról, gyorsítókról-lassítókról, de Nimród annyit kért, a végén fejeljem le az asztalt. Na, ezt a típusú szélsőséget írta rám, látta bennem, hogy ilyen erős váltások lehetnek egy pillanat alatt a figurában. Az én megítélésem szerint a film csúcspontja egyébként az az ominózus ketchup lefejelős jelenet, ez az én „tragédiám” és sikerem is. Egyébként nekem addig fogalmam sem volt róla, hogy létezik ilyen, hogy narkolepszia, ami elalvásbetegség magyarul. Ahogy kiderült viszont, hogy mi is ez, akkor annyira utána olvastam, hogy volt olyan TV-műsor, ahová elhívtak szakértőnek. A Valami Amerikában a reklámfilmrendező, akit játszom szintén egy fura figura, de azért azt említsük meg, hogy összesen harminchárom

Pindroch Csabán

filmben játszottam. Nyilván ez a kettő lett a legsikeresebb, de most például a Jancsó Miklós rendezte, Oda az igazságban, Janus Pannoniust alakítottam, remélem kifejezetten komolyan, a szövegem ugyanis főleg a halálról, az elkerülhetetlen végről szólt. – New Yorkban a Broadway színházaiban abszolút megszokott, hogy világsztárok játszanak esetenként pár száz fős közönségnek kamara darabokban. Nálunk a filmszínészek élnek ilyen lehetőségekkel? – Nem panaszként mondom, de valamikor valaki kitalálta Magyarországon azt, hogy a szegény színész a jó színész. Én ebből az anyagi függőségből talán valamennyire már kitörtem, de ez a hivatásérzéssel nem függ össze. A színész zsíros kenyérért is színész, mint ahogyan a tűzoltó, vagy a kórházi nővér munkája sem indokolható a fizetéssel. Kollegáim, pályatársaim nagy többsége viszont, ha nem is nyomorog, de megtakarítani már semmit nem tud. Azok a sztárok, akikről a kérdés szól, passzióból játszanak a Broadway-n, hiszen a filmgázsijuk csillagászati mértékű. Ráadásul van egy tendenciaváltás, hiszen habár továbbra is Hollywood a világ filmiparának központja, a tévésorozatsztárok Amerikában meg Angliában is megelőzik lassan a filmeseket. Közbevetőleg: ez egyébként lassan így lesz nálunk is, mindenki „művészúr” aki egyszer elsétált a háttérben, egy tévéjelenetben. De visszatérve, én itt Magyarországon, a Madách színházban és az Operettszínházban látom azt, hogy a színészeket komolyan menedzselik a médiában, a közönség ott is áll a

művészbejárónál, ez tehát egyfajta aranykort idéz számukra. A művészszínházak ellenben nem szeretik a sikeres, filmsikert elért színészeket, mert a hatalomgyakorlási módszereiket - úgy érzik - alááshatná egy színész, aki kijelentené: „Kérem, énreám jönnek el a nézők.” Itt Békéscsabán van bátorság erre, és én érzem is annak a súlyát, hogy ennek meg kell felelni, hiszen nem gondolom azt, hogy a nevemre bejönnének, ha rossz lenne az előadás. – Beszéljünk immár a Trenk, avagy a vad báróról. Ez a szereplő, egy fonák Don Quijote, és a te egyik szerepálmod pont a búsképű spanyol lovag. – Amikor egy hétfő este hátat fordítottam a szállodaiparnak, és kedden az akkori Arany János színház stúdiójában új életet kezdtem, a La Mancha lovagja című darabban statisztálhattam. Innen ez a szerelem, hiszen Don Quijote azt mondja: Az élet nem olyan, amilyen - hanem amilyen lehetne! Én azóta is ezt keresem. Gyűjtöm a Don Quijote relikviákat, van festményem, kisplasztikám, de főleg könyveim. Köztük egy, a Don Quijote a XXI. században címet viseli. Ez valami ilyesmi lehetne. A Trenk báró egy olyan történet, amiben a horvát „Don Quijote” már feladta, mi több „Sancho” is feladta, és ami a legrosszabb, az utóbbi kezd el irányítani. Szerintem zseniális darab, nagyon várom a találkozást a szerzőkkel, akik a volt jugoszláv tagköztársaságok lakói. Egy ilyen trauma, a balkáni háborúk után, hogy nem fukarkodtak az öniróniával ez szerintem óriási dolog. Amúgy nekem még a Körmagyar jut eszembe a Trenkről, csak ez nagy díszletben játszódik, a nyelvezete azonban mindenképpen Spirót idézi, én pedig néha azon kapom magam, hogy hangosan felröhögök hajnalban, amikor egy-egy mondat éppen eszembe jut belőle.

Törőcsik Mari Soós Imréről – Debrecenben arra hivatkozva, hogy nem tud viselkedni, ezért nem képviselheti méltó módon Magyarországot. Pedig Imre olyan volt, mint egy herceg, mint egy született arisztokrata! Egyik éjszaka elmentünk vacsorázni, és mindenütt haptákba álltak neki, mert nagyon elegánsan, nagyvonalúan tudott viselkedni, virágot vett… szóval, mint egy herceg. Ezt ő is tudta magáról, és azzal is tisztában volt, hogy nem arra használják, amit megérdemelne. Igazából ebbe halt bele. Ekkor az úgynevezett „sematikus” filmkorszakot éltük, amibe belefért ugyan a Ludas Matyi, de ezen kívül rengeteg sematikus filmben kellett szerepelnie. Ugyan a Körhintát is 1955-ben forgattuk, és beszélünk benne a téeszről is, de már felzeng benne a szerelem! Nekem ez volt a pályám kezdete és később a legjobb filmekben játszhattam. Ő viszont akkor halt meg. Végtelenül fiatalon egy végtelenül nehéz pillanatban kezdte a pályát. Ő pontosan tudta, hol lenne a helye,

és nagy fájdalom, hogy a Rómeón kívül nem játszhatott más Shakespeare-szerepeket. Ha csak pár évvel később indul a pályája, talán itt ülnénk egymás mellett. Persze azokat, akik korán halnak meg, hajlamosak vagyunk túlértékelni. De megnézve őt a Ludas Matyiban vagy a Körhintában, azt kell mondjam: Imrében az volt a páratlan, hogy – tőlem eltérően – ösztönösen már mindent tudott a szakmáról, és minden jól is állt neki. Semmi sem hamis benne. Neki nem kellett tíz év, mint nekem, hogy megtalálja az eszközeit, Ő egy született zseni volt. Viszont ha most kellene jelentkezni a főiskolára, szerintem se őt, se engem nem vennének fel. A mi esetünkben még az érzékenységet, a természetességet vették figyelembe, és legalább egy évbe telt, míg kiderült, hogy merre fejlődhet a tehetségünk. Végül hatan végeztünk a 46-ból, de csak négyen maradtunk a pályán. Most pedig az a trend, hogy

rengeteg monológot meg verset kell megtanulni. Amikor docens voltam a főiskolán és benne voltam a felvételi bizottságban, egyszer láttam egy tehetséges parasztfiút, aki csak egy monológot hozott. Azt mondták rá, hogy nem készült fel kellően. De hát ki készítette volna őt fel ott falun egy Richárd-monológgal? Én viszont őt láttam egyedül tehetségesnek aznap. Márpedig itt emberek életéről van szó! Én 36 évesen még nem tudtam rendesen elmondani a „Méreg-monológot”, csak Major Tamás rendezésében, 42 évesen döbbentem rá, hogyan is kellett volna. Szerintem, úgy kellene felvételiztetni, hogy „jöjjön be, üljön le, gondoljon valamire, mosolyodjon el, és mondja azt, hogy „esik az eső”. Így több derül ki a tehetségéről, mint akár húsz monológból. Soós Imre is, amikor odaállt a felvételi bizottság elé, mezítláb és tájszólásban beszélve – mindenki elájult attól a kisugárzástól, amit magával hozott.

– Békéscsabából mit sikerült felcsippentened eddigi ittléted alatt? – Ki kell néha kerülni a pesti nyüzsgésből, ahol a téma mindig a karrier, a kocsik, a nők, a filmszerepek és így tovább. Itt a színház a téma. Hajnalig beszélgettem zenészekkel, színészekkel, a zene végtelenségéről, a színház világáról, csupa olyan témáról, amelyeket tizenkilenc évesen stúdiósként éltem meg. A sétálóutcán néha végig szoktam sétálni, de ilyenkor mindig óriási zavarban vagyok, ha felismernek azért, ha meg nem ismernek fel, akkor azért. Főleg, ha jön az ember próbáról, csapzott-fáradtan, nem akar megfelelni senki elvárásainak, szóval van, hogy inkább taxizom, bár a gatyám rámegy. Magáról a színházról egyébként annyit, hogy a most épülő Ibsen központ komoly bástya lehet, amelynek kulturálisan esélye van itt tartani a térségben a fiatalságot. A legfeltűnőbb az volt számomra, hogy ennek a színháznak nem csak a lényege, de a közepe a nézőtér. Gáspár Tibivel beszéltük - én még ilyet nem éreztem máshol, de ő is megerősítette - itt hiányzik az a bizonyos „negyedik fal”, ami a nézőteret a színpadtól elválasztaná. És máshol sem lelek ilyen „falakat”. Vastag páncéllal sétáltam be először a büfébe, hogy vajon mikor mondják rám majd, hogy megjött a protekciós menő, viszi a pénzt, játssza a jó szerepet, meg így tovább. Ehhez képest, itt van ez az iskola tele fiatalokkal, a színészek sem dacosak, hanem mindenki kedves és dolgozik, ahogyan kell. Vidéki gyerek vagyok, Salgótarjánból kerültem a fővárosba, és ilyenkor érzem, mennyi irigység rakódik ott az emberre, ami a legrosszabb tulajdonságommá vált nekem is, és amitől megszabadulni nagyon jó. Ez egy nagy kirándulás nekem, egy nagy ajándék. Junior

Amikor a Körhinta forgatásán me g i smerk e dtünk Imrével, tüneményes ember volt. Tudta, érezte, hogy valami fontos történik vele, őt pedig mindenki imádta és tisztelte is, mert ő is mindenkit tisztelt. Ám később, amikor egyre több rossz filmbe és szerepbe kényszerítették, tudott elviselhetetlen is lenni, különösen, amikor az italba menekült. Egy dolgot viszont mindenképpen el kell mondani róla: Soós Imre önégető alkat volt, de nem öngyilkos alkat. Szent meggyőződésem, hogy nem lett öngyilkos. De ezt persze, biztosan már sohasem fogjuk megtudni. Kár, hogy nem teljesedhetett be a pályája, de még így is olyan erős nyomot hagyott maga után, hogy érdemes lenne ápolni az emlékét. Lejegyezte: Kozma András

A lapban író szerzők:

Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Kozma András

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március

(folytatás az 1. oldalról)

Ki a hold é s ki a nap? nőnek meg kell küzdenie egymásért, a szerelem beteljesüléséért? Szétválasztható-e ilyenkor a színpad és a magánélet? Trill Zsolt: Sokan azt gondolják, hogy a szerelem csak a fiatalok dolga, de én úgy gondolom, hogy ez nem függ sem az életkortól, sem a családi állapottól. Az az ember, aki egyszer is megtapasztalta a szerelem érzését, soha nem felejti el, és a színház lehetőséget ad újra átélni, újra me g ére z n i,

Szergej Maszlobojsikov

Szergej Maszlobojsikov: Én elsősorban nem szüzsében, történetben, hanem inkább témában gondolkodok, és úgy gondolom, hogy ehhez a keretjáték egyfajta prológusként szolgál, amelynek során a színészek lefektetik az előadás „játékszabályait", és ezt következetesen végigviszik az egész darabon. Ezek a játékszabályok lehetővé teszik, hogy a színész felébressze magában a szerepek, a szereplők által adott, önmagában rejlő alvó lehetőségeket. Ennek az előadásnak a legfőbb témája a nő-férfi viszony egyedülállósága, különlegessége. A nőiség férfiakban élő mítosza, ami gyakran kerül szembe a valódi emberi tapasztalatokkal. Egyébként Shakespeare idejében, a reneszánsz szellemiségéből kiindulva ennek a darabnak lehetett egy másfajta szimbolikája is, például a nézők a természet ember által történő megzabolázását is beleláthatták az előadásba. Stílusában egyébként, olyan, mintha két darab lenne összefor-

Rusznyák Gábor Kecskeméten rendez Shakespeare Szentivánéji álom című művének bemutatására készül a kecskeméti Katona József Színház társulata. Az előadást a kaposvári Csiky Gergely Színház korábbi főrendezője, a jelenleg szabadúszó Rusznyák Gábor rendező állítja színpadra. A premier március 19-én lesz. – A Szentivánéji álom Shakespeare egyik legismertebb műve, melynek már számtalan feldolgozása született hazánkban és a nagyvilágban egyaránt. Mi az, amit ebből a történetből szeretne megmutatni a kecskeméti közönségnek? – Valóban nehezíti a helyzetünket, hogy a Szentivánéji álom egy világszerte ismert és gyakran játszott darab, amelyre már sok minden rárakódott. Készültek belőle jó és érvényes előadások – a hazai bemutatók

milyen állapot is ez. Nem először vagyunk így a színpadon együtt, nem mondanám, hogy szokatlan helyzet. Szűcs Nelli: Bennem nem választódik szét teljesen a színpad és az élet, sok mindent átviszünk a színpadról a családba és fordítva. De a csodálatos ebben az, hogy így nagyon sokféleképpen élhetjük meg az egymáshoz való viszonyunkat. És bár nekünk is vannak vitáink, mint Petrucchiónak és Katának, ezek a konfliktusok mégis mindig a helyük-

re tudnak kerülni. Egy hasonlattal élve: amikor Petrucchio és Katalin arról vitatkoznak, hogy a nap vagy a hold süt, az nekem olyan, mintha köztük napfogyatkozás lenne, de valójában arról beszélnek, hogy melyikük a hold és melyikük a nap. A legfontosabb mégis az, hogy visszatérjen közéjük a fény. Kozma András Fotó: Máthé András Jelenet az előadásból: elöl Szűcs Nelli és Kóti Árpád

rasztva: egy nyersebb commedia dell'arte, és a reneszánsz komédia. Igyekszünk ezt a két színházi esztétikai irányt egyensúlyban tartani, együtt és szimultán megjeleníteni, hol egymással k ont r a s z tban, hol pedig keveredve. Szűcs Nelli játssza (m a k r a n cos) Katát és Trill Zsolt Petrucchiot . Ők nemcsak a színpadon, de a valós életben is egy párt alkotnak. Ez előnyt vagy hátrányt jelent egy olyan történet eljátszásában, ahol a férfinak és a

Shakespeare neonfényben közül talán a Bárka színházbeli volt a legkiemelkedőbb. Nem tartozom azon rendezők közé, akik a darab elejétől végéig mindent elterveznek már az olvasópróbára, de nálam mindig van egy „első szerelem”, amit szeretnék elmesélni az előadással. Természetesen nagyon sokat változtat a kiinduló koncepción a színészek játéka, az ő ötleteik. A kecskeméti társulatból korábban csak Kőszegi Ákossal találkoztam egy soproni munka kapcsán, illetve Müller Zsófit és Portik Györfi Andrást ismertem még főiskolás korukból. A társulat többi tagját most ismertem meg. Kétesélyes az ilyen helyzet, hiszen vagy tudunk egymással kommunikálni, kérdezni egymástól, s arra válaszokat adni, vagy sem. Számomra ez elengedhetetlen ahhoz, hogy jó előadás születhessen. A történet alapkonfliktusa

ismert: Théseus, Athén ura legyőzte Hippolytát, az amazon királynőt, s házassággal pecsételné meg a szövetséget, miközben négy fiatal keresztbe kasul szereti és szeretné egymást, már ha az atyai szigor engedné. S ha ez nem lenne elég, a tündérvilágban féltékenység üti fel a fejét, miközben a mesteremberek egy előadásra készülnek a herceg esküvőjére s minden szál, minden történet egy erdőben fut, s kavarodik végkép össze. Oberon és Titánia összetűzése miatt a földön összevisszaság van, ezt talán ma, amikor nem tudjuk, épp nyári nadrág vagy téli kabát lesz aznapi viseletünk, jobban megértjük. A másik fontos kérdés, ami megfogalmazódott bennem, hogy mi is az „erdő” nekünk, ahol a történet szálai összefutnak, ahol szerelmek szövődnek és véget érnek, ahol szamárrá változhat egy mesterember? Valóban egy erdő

ez, vagy inkább a mi belső világunk? Ezt az egészet szeretném – mivel mi ezt ismerjük a legjobban – a színház világára leképezni, hiszen egy színésszel jó esetben ugyanez történik. Belép egy ember a fekete falak közé, a saját hétköznapi életével, és jó esetben átalakul. Néhány órára egy másik ember életét éli. – Az előadáshoz Nádasdy Ádám

fordítását használják. Miért érezték fontosnak, hogy egy napjaink nyelvezetéhez közelebb álló változattal dolgozzanak? – A színház vezetése eleve ennek a változatnak a megrendezésére kért fel, és én sem tiltakoztam. Bár nagyon szeretem Arany János magyar átiratát, nem hiszem, hogy valóban értjük még azt a szöveget. Nádasdy fordítása sokkal maibb, de a verses forma miatt még ezt sem könnyű értelmezni. A verses párbeszéd olyan áttét, amire már nem vagyunk felkészülve: a gyorsan és primer formában kapott információk világában ezzel nem tudunk mit kezdeni. – Milyen lesz az előadás látványvilága? – A színházból indulunk el, ill. egy öltözőből. Ez persze nem a kecskeméti Katona József Színház öltözője, hanem maga: Athén. Az erdő pedig a fantáziánk, az az üres tér, amibe belelátjuk azt a megannyi mindent, akár egy erdőt is. Mi épp egy neon-erdőt egy Jazz zenekarral. Bera Linda

A lapban író szerzők:

Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Mészáros Csilla

Ferencz András

Rideg Zsófia

4.

5.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március

„Ha ő bolond, én is az vagyok.” La Mancha lovagja bevágtatott Szolnokra

La Mancha lovagja - Dunai Tamás, Király Attila

Március 12-én mutatja be a Szolnoki Szigligeti Színház az örökérvényű történet musical változatát Radó Denise rendezésében, Dunai Tamással, Kertész Marcellával, Vida Péterrel és Király Attilával. A készülő produkcióról a rendezővel és a címszereplővel beszélgettünk.

Radó Denise, rendező – Mi a legnagyobb kihívás számodra? – Olyan kérdéseket feszeget ez a színdarab, mely a mi életünkre is nagy hatással van. Az anyagi lét, a mindennapok megélhetése, a hajsza, vagy hogy igenis kell egy olyan eszményhez, elvhez hűnek lennünk, amely többletet ad az életünknek, saját magunk megítéléséhez. Az a kihívás, hogy én ezt a dolgot meg tudom-e mutatni a színpadon, ahogy én azt igaznak látom. – Téged ismerve vigyázni fogsz arra, hogy ez ne legyen túl romantikus.

– Az biztos. Az érzelmességet minden darabból, ahol rendező vagyok, én irtom. Ám az érzelmeket nagyon szeretem. Meg is mutatom. És nagyon bíztatom a színészeket arra, hogy bátran vállalják az érzelmeiket. Ez egy borotvaél. Ez egy romantikus történet, könnyen át lehet billenni a szirupos oldalra. Én ez ellen nagyon fogok küzdeni. – Ez is „megváltás-történet”. Mint a Kakukkfészek. A főhős, aki a többieket húzza magával felfelé, hatalmas energiákat mozgat meg, a dologban ott van a „veszély”, hogy érzelmes lesz. Nagyformátumúnak kell lennie. – Igen. Dunai Tamás nagyszerű személyiségű színész. Mérhetetlen tisztaság, szeretet és pozitív energia árad a lényéből, és ha a színpadra felmegy, már meg is teremtődik ez a Don Quijote-i, pontosabban Cervantes-i gondolat, amit kicsit utrírozva, kicsit elemelve eljátszik ő maga, Don Quijote-ként. Állandóan jár a mérleg nyelve, hol ide, hol oda. Ami már-már túlzásnak tűnik, azt egy olyan játékstílussal játsszuk, amellyel elemeljük az egész történetet. – Bolond ez a Don Quijote? – Egyáltalán nem. Csak így érdemes élni, ahogy Don Quijote gondolkodik. Ha ő bolond, akkor

én is az vagyok. Én is Don Quijote vagyok. Vannak elveim, van hitem, van bizalmam az emberekben, saját magamban. Nem engedem elvenni azt, hogy a szeretet ereje, igenis köveket bír mozdítani. Ez Don Quijote. Ha ő bolond, én is az vagyok.

Dunai Tamás, Cervantes (Don Quijote) – Játszottad már ezt a szerepet? – Nem. Többször kísértett már, de még sosem játszottam, főiskolán sem. Voltam benne egyszer Pedro, az öszvérhajcsár, Ádám Ottó rendezte a szentendrei szabadtéri játékokon. Koltai Jánossal, Tímár Bélával, Bencze Ilonával. Paudits Béla volt benne, és Kishonti Ildikó. – Amikor meghallottad ezt a felkérést, egyetértettél a szereposztással? – Nagyon! Nagyon! Régi vágyam volt eljátszani. Tarr Mari azt mondta, hogy ő kiimádkozta ezt nekem. Te most vagy abban a korban, hogy igazán meg tudod ezt csinálni, mondta.

Ha a pályám elején nem kaphattam meg, akkor a Jóisten ezt most odaadja, tessék, játsszad. Nagyon, nagyon boldog vagyok. – Mi a véleményed a szolnoki kollégákról? – Remek! Kitűnő! Egyik jobb, mint a másik. Nagyon profik. Nagyon sokat dolgoznak. Sokat és sokfélét. Rengeteg színüket mutathatják meg. Ez egy színészcentrikus színház. A közönség, aki ismeri és szereti őket, annak nem mindegy, hogy a Kertész Marcella, vagy a Karczag Feri mit játszik, igenis, érdekli őket. – Korábban említetted a színház oldalából kifolyó vizet. – Igen! Hát az nem lehet véletlen! Az emberek szellemi és testi táplálékért jönnek egyszerre! És az sem véletlen, hogy ez a víz bent, a színészeknek a csapból folyik. És a lelkükből. Olyan melegség tapasztalható, olyan emberség, gyógyító erő, amely a katarzis révén az összes színház feladata lenne. (kájé)

Karczag Ferenc, Radó Denise, Kertész Marcella, Dunai Tamás és Király Attila

Ot hello Gyulaházán

Telihay Péter Zalaegerszegen rendez Májusban új bemutató szerepel a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház műsorán. Gádor Béla - Tasnádi István: Othello Gyulaházán című zenés komédiája a hónap közepén kerül bemutatásra. A darab bármely színház műsorpolitikájának lényeges kérdését feszegeti: Shakespeare vagy operett? Othello vagy Vereckei Szilvia? Legtöbbször a művészet és a szórakoztatás gond nélkül megfér egymás mellett, előfordulhat azonban olyan eset, ami mégis kiveri a biztosítékot. Egy összeszokott, vidéki társulat, ahol mindenkinek megvan a maga feladata, nem reagál pozitívan, ha egy kívülálló egyszer csak jön,

és mindent összezavar. Márpedig a tettvágytól fűtött fiatal rendező épp ezt teszi: nagyratörő terveivel alaposan felkavarja a gyulaházi társulat kellemes állóvizét: a primadonnából mellékszereplőt csinál, a kezdőből pedig főszereplőt. A darab rendezője, Telihay Péter számára nem teljesen ismeretlen Zalaegerszeg: „27 éve jártam itt utoljára, katonaként. Fajsúlyos egy év volt. Egy embert ismertem, egy orvost, Koncz doktort, aki a szülőorvosom volt. Kabalisztikus, hogy tőle tudtam meg apám halálát. Sok minden köt hozzá.” Arra a kérdésre, hogy került most ismét Egerszegre, a válasz egyszerű:

„a volt művészeti vezető tavaly májusban keresett meg, hogy rendeznék-e egy színházi vígjátékot, ami egy híres film színpadi adaptációja. Ez az Othello Gyulaházán.” Ami a komédiát illeti: „számomra azért érdekes, mert Tasnádi István darabját két nappal előtte olvastam, mielőtt megkértek volna, hogy rendezzem meg. Érdekes, hogy korábban már - 2006 tavaszán - rendeztem az Othellot. Szeretem azokat a darabokat, amelyek egy színház belső életéről, a színészek és a színházi emberek kínlódásairól, megszállottságáról és sebezhetőségéről szólnak. Ez a darab sok életismerettel, bölcs iróniával és nagyon szórakoztatóan enged

bepillantást számunkra egy színházi társulat mindennapjaiba. Lehetőség számunkra: színészek, rendezők, színházi emberek számára, hogy egy kicsit derüljünk magunkon.” A jövőre vonatkozó feladatok is tartogatnak érdekességet a rendező számára: „a sors iróniája, hogy a legközelebbi munkám szintén egy nagy Shakespeare klasszikus Nyíregyházán – nem Gyulaházán! –, a Lear király” A zalaegerszegi publikum Barnaki László szerepében Farkas Ignácot, Pálmai Violaként Kovács Olgát, Vermes igazgatóként Urházy Gábor Lászlót, Szusits Mártaként Debrei Zsuzsát láthatja, Debrődy főrendező Kanda Pál, Tornyos Franci Kricsár Kamill, Katona doktor

Hertelendy Attila, Mókuci Kiss Ernő, valamint Pötyike Pap Lujza. A jelmezeket Csík György tervezte, a díszlet a rendező, Telihay Péter. Ferencz András

A lap tervező grafikusai:

A lapban író szerzők:

Friss hírek a magyar teátrum ONLINE oldalán!

www.magyarteatrum.hu Köles István Junior

Hanti Krisztina

Tarics Péter

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

6.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március

Németh Kristóf a színházi színész

Németh Kristófról, a Barátok közt című tévésorozat egyik főszerplőjéről sok egymásnak ellentmondó „szenzáció” kapott lábra az utóbbi időben. „Balesete volt, megsérült, beteg, nagyon beteg, helyettesítik a tévésorozatban, kikerült a sorozatból…”, és a többi. Nos úgy gondoltuk megkeressük a népszerű színészt, hogy röviden tisztázzuk ezeket a dolgokat, de leginkább azért, hogy színházi munkájáról beszélgessünk. Először tehát az egészségi állapota felől kérdeztük… – Annyi történt, hogy az egyik forgatáson volt egy szerencsétlen lépésből adódó balesetem, amitől annyira meghúzódott egy bokaszalagom, hogy fekvőgipszet kaptam. Amikor egy hét múlva levették, akkor visszamentem a színpadra, lejátszottam több, nem egyszerű előadást, és ezek után a másik bokám kezdett fájni. Az orvosaim azt mondták, hogy a fekvőgipsz ideje alatt fél lábon ugrálva a lakásban, majd az előadások során – a másikat kímélendő – feltehetően annyira megterheltem, hogy kialakult egy gyulladás, amitől „szinte lebénultam” és január elején egy időre kiesetem a munkából, ami összesen két színházi előadást és két hét forgatást jelentett. Ezért valóban volt egy helyettesítőm a képernyőn, ami egy televíziós sorozat esetében szokatlan, de remélem, hogy Karalyos Gábor kollégámat is nagy szeretettel fogadják a nézők. Aztán január közepén visszaálltam a munkába, és kanyarítjuk tovább ezt, a már tizenkét éve tartó történetet. – Egy ilyen mindennap vetített, nagyszabású tévésorozat mellett, hogyan marad ideje a színházra, ami miatt valamikor a színészi pályát választotta? – A színművészeti főiskola után két évig a Vígszínházban játszottam, majd a Budapesti Kamaraszínház tagja lettem, és most is az vagyok. Amikor felkértek a sorozatra, úgy tudtam a főnökeimmel megállapodni – amit azóta is tartunk, –hogy a

Budapesti Kamaraszínház tagja ma- dia című drámának a színpadi megradok, játszom az előadásaimat, és valósításában találkoztunk először, szintén rendező – színész fölállásban, próbálok új szerepeket is. – Színházi szerepei közül melyiket és már akkor nagyon jó volt vele együtt dolgozni. Számomra fölemetartja eddigi pályája csúcsának? – Óriási megtiszteltetés, hogy lő volt, és szinte pályámnak azokra a tavalyi évadban utolért az egyik a leglelkesítőbb éveire emlékezteolyan szerep, amit álomszerepnek is tett, amikor az ember a legnagyobb lehet mondani, hiszen az én korosz- hittel van a „színházcsinálás” iránt. tályomban sok színésznek szerepál- Aztán még inkább ezt hozta vissza a ma, és nekem is az volt. Ez Molnár Liliombeli közös munka. Egy nagyFerenc: Liliom című darabjának a szerű színházi emberrel, alkotóval címszerepe, amit a „pesti Broadway- ismerkedhettem meg. Nagy negatín”, a Nagymező utcában, a Tivoli Színházban játszunk, Lukáts Andor rendezésében, és az én Julikámat Stefanovics Angéla játssza, aki egy egészen kiváló színésznő. Ha az ember igazi művészi értékeket keres, akkor azokat a színházban keresi. Ez így van akkor is, ha például a Vígszínházba 365 ezren férnének be egy évben, ha minden nap lenne egy előadás, addig a tévésorozat – amiben játszom – egy-egy epizódját naponta kétmillióan nézik meg. Ez egy szórakoztató történet, ami más célokat szolgál, mint egy Stefanovics Angélával a Liliomban színházi előadás, de ezzel mindan�nyian tisztában vagyunk, és szerin- vuma volt viszont a dolognak, hogy kívülről tudja a szöveget, így nem tem a kedves nézők is. – Visszatérve a Liliomra, én még volt megengedhető, hogy akár egy emlékszem arra az 1983-as kaposvári szótagot is tévedjek. – Ön a főiskola óta fővárosi színszenzációs Liliom előadásra, amiben Lukáts Andor játszotta a főszerepet. házakban dolgozik, nem szeretne egy Milyen volt ennek tudatában együtt kicsit vidéken is játszani? – Rendszeresen játszom vidéken, dolgozni vele? – Mi Andorral először két vagy hiszen a Liliommal sokfelé járunk az három évvel ezelőtt a Spanyol tragé- országban. Voltunk Siófokon, Pak-

son, megyünk vele Dunaújvárosba, Debrecenbe, Pécsre. A vidéki előadások mindig hihetetlenül fontos és kedves találkozások egy egészen másfajta közönséggel, mint a fővárosi. Dolgozni pedig hosszabb ideig is dolgoztam vidéken. Az életemben nagyon fontos szerepet játszott Gödöllő, ahol hat esztendőn keresztül a művelődési központ ügyvezető igazgatója voltam. A Grassalkovichkastélyban alapító producere voltam a gödöllői nyári színháznak, amit a várossal és a kastél�lyal közösen hoztunk létre. Nagyon szép volt az a hat év, majd egy kedves barátomnak adhattam át az igazgatói állást. – Miért hagyta abba? – A kinevezésem ugyan 2010. december 31-éig szólt, de két magánéleti ok miatt hamarabb befejeztem. Az egyik, hogy megtudtuk, hogy a családunk gyarapodni fog, érkezik a kisfiunk, de ezzel egyidőben azt is megtudtuk, hogy édesapám – aki akkor már nyolcvanhét esztendős volt – több nagyon súlyos betegségnek az utolsó szakaszába érkezik. Nagyon szerettem volna a színház és a forgatások melletti szabadidőmből minél többet tölteni a családommal: a várandós feleségemmel, a születendő kisfiammal és a – mondjuk ki – haldokló édesapámmal. Ami így is lett, mert 2007 novemberében megérkezett a kisfiunk, és édesapám az ő születését három hónappal élte túl. Bár szakmailag nehéz lépés volt otthagyni a gödöllői munkát, de úgy érzem, hogy ennél bölcsebb döntést

nem hozhattam volna. – Ez egészen biztos. Azért Gödöllővel megmaradt a kapcsolata? – Hogyne. Éppen most hívtak vissza vendégnek a Gödöllői Lokálpatriota Klubba márciusra egy közéleti beszélgetős estre, ami nagy megtiszteltetés, de a várossal, és a volt munkatársaimmal is megmaradt a baráti kapcsolat. – Milyen új színházi feladatokra készül? – A Budapesti Kamaraszínházi munkám, és a tévésorozat forgatásai nem nagyon engedik meg, hogy bárhol másutt vendégszereplést vállaljak, bár éppen néhány hónapja kaptam egy felkérést Eszenyi Enikőtől, hogy a Vígszínházban, A padlásban játs�szak el egy kis szerepet, amit régen is játszottam. Sajnos a jövő évadot illetően még nem mondhatok semmit a várható szerepeimről, hiszen, mint minden színházban, nálunk is most készül a műsorterv. Ebben az évadban a kamaraszínházban játszom Ivan Kusan: Galócza című darabjában, Spiró György Szappanoperájában, a már említett Liliomban, és a Vígszínházban, A padlásban. Ez azt hiszem a kisfiam és az orvosi egyetemet épp most befejező feleségem mellett elég is. – A színházat sokan és sokszor siratták már el, hogy „majd a mozi, vagy a tévé megöli”. Ön szerint,- aki mindkettőben benne van-, lesz-e a színháznak jövője? – Hál’ Istennek az elsiratóknak nem lett igazuk, és láthatóan nem is lesz. A személyességet, az élő embert, a színészt, a csak ott, akkor, egyszer megszülető megismételhetetlen pillanatokat nem tudja semmi helyettesíteni. Ráadásul a színházban a színészekkel és a nézőkkel egyszerre történik meg minden. Együtt vagyunk, mert ez egy közösségi műfaj. A színház ezért is olyan, mint a templom, mert lehet ugyan otthon, egyedül is hinni, de vannak olyan dolgok, amiket jobb közösségben megélni, mint egyedül. Józsa Mihály

A művészeti titkárnő: Farkas Irén Amint kinyitja az ajtót, s belépek a lakásába, hogy a megállapodásunk szerint a munkájáról beszélgessünk, az orromat eléri a tűzhelyen rotyogó gulyásleves fűszeres illata. Ös�szefut a számban a nyál, és miután tudom, hogy párkapcsolatban él, és hogy ha igaz az, hogy a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út, akkor nagyon szerencsés ember az a fickó! − Mindenki másra esküszik a gulyást illetően. Te hogy csinálod? − Jó alapanyagok kellenek a leveshez. Kezdetben kevés vízzel teszem fel főni. Azután apránként öntök még hozzá, hogy a megfelelő mennyiségű-, és sűrűségű legyen. Sikerül rávennem, hogy öt perc erejéig elszakadjon a konyhai teendőktől. Mosolyogva néz rám, és bizalommal teli, csillogó szemeit látva újból megállapítom, hogy nagyon szerencsés ember az a fickó!

Rögtön a tárgyra térek. − Hogy lesz az emberből művészeti titkár egy színházban? − Nem mindig voltam művészeti titkár. Balázs Péter igazgató úr bizalmának köszönhetem ezt. Ő nevezett ki erre a posztra. Ez a második évadom; előtte, mint színházi titkár dolgoztam. − És még azelőtt? − Én mindig titkárnő voltam. Olyan iskolába jártam, ahol ilyen irányú képzés folyt. A színházban,

Farksa Irén Balázs Péter igazgatóval

és annak is a titkárságán szeretettem volna dolgozni. Ez 1982-ben sikerült is. Azóta ott van a munkahelyem.

− Miért pont a színházat választottad? − Mint néző, 1962 óta jártam a színház előadásaira… Lehet, hogy azért… Ma már nem tudom megmondani pontosan, hogy mi volt az ok, amiért ide akartam jönni, de nagyon akartam! − Miben

merül ki a feladatod? − A színház programját szervezem, a délelőtti és az esti munkát

hangolom össze. Ki mit próbál, ki mit csinál, ki merre megy, és mikor. Ez körültekintő figyelmet követel a részemről, mert nehéz úgy bonyolítani a munkamenetet, hogy a műszaknak is, a színészeknek is és a kiszolgáló személyzetnek is jó legyen. Bár törekszem rá, ez nem mindig sikerül. − A jól végzett munka örömöt szerez, sikerélményt jelent... − Nekem is az a legnagyobb öröm, ha egy bemutató létrejön; ha akkor mutatjuk be, amikor azt terveztük, és persze, ha a nézők is elégedettek. − Visszatérve a gulyásleveshez: csipetkét teszel bele? − Úgy csinálom, ahogy mondtad! Hja, komáim, az emlegetett szerencsés fickó én vagyok! Mészáros István

7.

A szivárvány és az íve

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március

Már a keresztneve is különleges és ilyen volt a két beszélgetésünk is. Halas Adelaida, a Veszprémi Petőfi Színház kedvelt színésznője azt mondta: nem bonyolult, nehéz eset ő - még, ha annak is gondolom - inkább csak szeret a dolgok mélyére látni, legyen szó a civil életéről vagy a szakmájáról. A közönség szereti, s igyekszik nekik ebből sokat vis�szaadni. Szerinte ilyen egyszerű az egész, és az ő szeretet világa is. Örömmel csinálni mindent és a jó úton járni. Halas Adelaida a Veszprémi Petőfi Színház kedvelt

színésznője. Remekül énekel, táncol, sokoldalú egyéniség, akit most alkatánál fogva inkább a zenés, kön�nyedebb előadásokban láthatnak a nézők. Mint mondta, örül ezeknek a feladatoknak, szereti is a szerepeit, s úgy érzi, most már átment azokon az érési folyamatokon, hogy nagyobb, fajsúlyosabb kihívások is jöjjenek az életébe. Sőt, szívesen átadná mindazt, amit eddig megtapasztalt. Régebben játszott drámai szerepeket is, szerette azokat is. Szerinte nincs olyan, hogy könnyű vagy nehéz műfaj. Feladatok vannak, amit színésznőként a legjobb tudása szerint kell megoldani. A ngol-fra ncianémet eredetű keresztnevének jelentése nemes. Van is ebben valami, sugárzik belőle a nőies nemesség, ám ugyanakkor cserfes, kislányos, aki néha elkésik a találkozókról, elvétve képes azért hisztire és sértődésre is. Igazi nőként teszi mindezt, nem lehet rá haragudni, mert az "Ada" (így hívják a színházban) hisztije és sértődése is szerethető. Mondta, igyekszik a hibáit javítani, szerinte ezt minden ember megteszi, jó lelki munka ez, fejlődési folyamat. Úgy gondolja: a hibáink hozzánk tartoznak, el kell fogadnunk azokat, de változnak majd, ahogy mi is változunk. Viszont az a lényeg, hogy mindig lehessen ránk számíta-

Rendhagyó két beszélgetés Halas Adelaidával

ni és akkor mások is számíthatnak ránk. Mert minden energia oda-vissza hat. Akár a szeretet. Első beszélgetésünkkor sok dolgot akart egyszerre elmondani. Nehezen találta a megfelelő szavakat, nem akart közhelyes megállapításokat tenni. Nem szeretné újrafogalmazni magát, de megfogalmazni sem volt könnyű számára mindazt, ami szerinte végül is egyszerű. Írtam a papírra a mondatait, hívószavait. Olyanokat, mint szeretetenergia, tanulási és érési folyamat, család, anyaság, hivatás, zene, ami átfonja az életét. Színes az egész, mint a szivárvány és olyan harmóniával szeretné ezt megtölteni, hogy annak íve legyen. Vannak szélsőséges pillaHalas Adelaida fontosabb szerepei: Csiky Gergely: Kaviár (Mariska), Tömöry Márta-Korcsmáros György: Csizmás Kandúr (Királylány, VI. színész), Eisemann Mihály-Szilágyi László: Én és a kisöcsém (Kató), Zágon István- Nóti Károly: Hyppolit, a lakáj (Terka), Zalán Tibor: Angyalok a tetőn (Hófehérke), Nagy Ignác-Parti Nagy Lajos: Tisztújítás (Aranka), Legyetek jók, ha tudtok! (Leonetta), Molnár Ferenc: Színház (Sobri Ilonka), Kovács Kristóf: Kék veréb (Edith Piaf), Dobozy-Korognai: A tizedes meg a többiek (Szása), Müller Péter Sziámi - Tolcsvay László - Müller Péter: Isten pénze (Belle), Shakespeare: A windsori víg nők (Anna, Page lánya) Neil Simon: Furcsa pár (Cecily), Wassermann-Leigh-Darion: La Mancha lovagja (Antonia), Jókai Mór-Nagy AndrásTordy Géza: Az aranyember (Tímea), K. Halász-Eisemann: Fiatalság bolondság (Takács Zsuzsi), Josep Stein: Hegedűs a háztetőn (Hódel). Várkonyi Mátyás - Miklós Tibor: Sztárcsinálók (Octavia)

natok az életében, ez is hozzá tartozik, soha nem volt langyos. Inkább legyen valami fekete vagy fehér, mint szürke. Ugyanakkor fontos, hogy legyenek nappalok és éjszakák, menjen le a nap és keljen fel újra. Változzon, érjen minden. A lényeg az egyenes gerinc és tartás, a lelki és sprituális igazodási pont. Aztán maga elé tolta a jegyzet lapomat és a következőt írta rá:" Van kedvem és energiám sok mindenhez. Nem kell félni, mert változni, fejlődni és megújulni jó. Csak a tiszta és erős középpontnak meg kell maradnia. Örülök, ha mások is örülnek." Másnap aztán felhívott. Mondta, hogy annyi minden felgyülemlett benne, hogy ő azt leírta egy nagy lapra és azt beolvassa nekem. „Balatoni lány vagyok, Veszprémhez tartozom. Kicsi korom óta meghatározza az életem a zene és a szép, tiszta, őszinte magyar szó. Így nőttem fel. Színésznő akartam mindig lenni, a Nemzeti Színház Színiakadémiájára jártam. Tolnay Klári, Agárdy Gábor, Sinkovits Imre mellett megtanultam a színpadi alázatot és azt is, hogy az ember legyen önállóan gondolkodó lény. Fontos fáklyavivőnek lenni. Mutatni az értéket mindenben. Szeretetet adni és kapni, végül is ez az élet célja. Fejlődni, megélni kell mindent. Őszinteség, hit és barátság. Elhivatottság, felelősség, szolgálat és hitelesség. Ezek a fontos dol-

Popriscsin: Tahi Tóth László! Nagy találkozás! Tahi Tóth László Gogol klas�szikusát, Az őrült naplóját próbálja Szolnokon. Az épülő Szigligeti Szín-mű-hely ennek díszelőadásával nyílik meg a nagyközönség számára. A művet Kiss József, a színház művészeti vezetője rendezi.

A tizenkilencedik század cári Oroszországának falanszter-szerű hivatalnok világa melegágya volt a torz gondolatoknak. Gogol tökéletes pontossággal rajzolta meg a majdani, a huszadik század kisemberének torz figuráját, azt az embert, aki majd puskát ragad és végigharcol megannyi forradalmat és világháborút. Aki fenekestül fogja felforgatni az egész világot, aki majd üvöltve fog embervérben gázolni. Kiss József szerint nagyon érdekes, hogy a színháznak ez már nem az első olyan bemutatója, mely a társadalmon kívüli, a többiek által bolondnak tartott embert járja körül, írja le, s készteti önvizsgálatra a nézőtéren ülőket: mely értékrend mentén élik vajon az életüket, képesek-e átlátni egy különleges, az övéktől elütő életet élő embertársuk sorsát? Vajon azt látják, amit a társadalom elvár tőlük, vagy képesek-e önálló vélemény megalkotására? Ki a bolond? Hogyan válik egy kiszolgáltatott ember a társadalom mar-

talékává? Mindezt a veszélyes kalandot egy olyan kaliberű színész vezetésével élhetik meg a nézők, mint Tahi Tóth László, aki a magyar színésztársadalom egyik meghatározó személyisége, nagy idők tanúja, igazi, nagy színész. Akit sorsa predesztinált erre a megmérettetésre, erre a találkozásra. Hiszen ez a darab túlontúl egyszerű. Egy szinte mozdulatlan színpad, egyetlen színész, kevés akció. Mi tarthatja ébren a nézők érdeklődését? Egyetlen dolog. A színész kisugárzása, érzései szivárványának ezerféle árnyalata, személyiségének gazdagsága, egyéniségének formátuma. Ami lenyűgözi a közönséget. Amiért színházba jön, újra és újra. A színész. A beavató. A pap. A titkok ismerője. Aki megragadja, és magával rántja a nézőt olyan kalandokba, a képzelet, a sors oly bugyraiba, melyek egy átlagember számára örök homályban maradnának a nagy színésszel és a nagy íróval való találkozás nélkül. Minden gondolkozás megrázkódtatással kezdődik. Beavatás pedig nincs katarzis, megrendülés nélkül. „Embert nekem! Embert adjatok nekem! Embert, akivel a szívem megtelik, akiben a lelkem gyönyörködik!” (Gogol)

gok a magánéletben és a pályán is. Ez teszi felnőtté az embert. Akarjon és merjen az ember boldognak lenni. Tudni kell, hogy ki vagyok és mi a dolgom a Földön, mit kezdek azzal, amit Istentől kaptam. Nőként, anyaként, színésznőként, spirituális lényként, társként ez a lényeg. Szép csendben, örömmel csinálni a dolgomat, a jó úton járni. S az ember így tud maga és mások hasznára lenni, hitet adni.” Aztán a végén azt mondta, írjak róla amit akarok, ő elfogadja, hiszen fontos, hogy tükröt tartsanak felé. Megtettem. Varga Róbert

Pikáns zsoltár

8.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március

Nyolcvan perc egy színésznő öltözőjében. Negyven év a magyar történelemben. Egy kopott színházi öltöző, Mezei Mária fellépésre készül. És kérdezik: kérdezi a korkegyenc újságíró, a sugárzó tehetségű íróbarát, a cinikus mosoly mögé kétségbeesését rejtő muzsikustárs, a lelkendező, szószátyár rádióriporter, a rajongó ujdondász, a mindig mindenkit kiszolgáló bértollnok. Mindenki kérdez. A színésznő válaszol. Öltözőasztala előtt ül, fellépésre készül. Újabb és újabb ruhák, maszkok, parókák, jellemek… (Szigethy Gábor) Pápai Erika - A színésznő – Milyen közös vonások rejtőznek Mezei Mária és Pápai Erika színésznők között? – Nagyon sokat jelent nekem ez a szellemi találkozás, egy ilyen nagyformátumú és különleges tehetségű ember életével, mint amilyen Mezei Mária volt. Egy különleges ember gyötrelmeit, álmait, örömeit megélni azért nagyon izgalmas, mert ma is ugyanazokkal a művészi, és emberi problémákkal, helyzetekkel kell megküzdenie egy színésznőnek, mint akkor. A színésznek jutó érzelmi tusák, egzisztenciális, szakmai vívódások kérdései mit sem változtak, teljesen függetlenül attól milyen évet írunk. Életének magasságait és mélységeit bejárva az ember megtalálhatja, felismerheti általa saját magát, a saját útját. – Zsoltárok és Francia sanzonok? – A dalokat azért választottam, mert Mezei Mária életének a részei voltak. Az adott kor meghatározó dalai. Az előadásban szereplő sanzonok, zsoltárok többségét ő énekelte,

Fôzô Ditta munkáit sokan megcsodálják Gyöngyfűzés a hobbija Főző Dittának, a Veszprémi Petőfi Színház színésznőjének. Különlegesen szép alkotásait, ruhakiegészítő díszeit kolléganői is szívesen hordják.

Pápai Erikával a Győri Nemzeti Színházban néhány dalt pedig én választottam a repertoárhoz. Hangulatában, mondanivalójában olyan dalok ezek, melyeket biztosan énekelt volna Mezei Mária is. – Milyen érzés a művésznő eredeti ruháiba bújni? – Rendkívül megtisztelő, és inspiráló az ő ruháit viselni. Szakmai szempontból is izgalmas, mert megismerhetem milyen technikával készültek a ruhák. Szerepelnek jelmezek, de a többség azokból áll, amikben fellépett, illetve hordott. Tükrözik az alkatát, ízlését. – Majd tíz éven át a Pinceszínházban láthatta a közönség. Győrben egy hos�szabb előadássorozatot terveznek bérleten kívül... – Boldog vagyok, hogy Győrbe került az előadás. Az est különlegessége számomra az, hogy a zongorista szerepét Kaposi Gergely veszi át, akit nagyon szeretek és tisztelek. A Kisfaludy terem hangulata, meghitt nézőtere új köntösbe öltözteti az érzést, hogy: „milyen rettenetesen gyönyörű színésznek lenni!”.

Szigethy Gábor - Az újságíró, rendező – A cím kettősséget sejtet. Az a képzetem, mint amikor valamire azt mondjuk édes-savanyú. A pikáns és a zsoltár hogyan fér össze?

– A Belvárosi Színházban elénekelt pikáns francia kupléval lett országosan ismert színésznő Mezei Mária a harmincas évek derekán. S ezt követően filmszerepei skatulyázták be a franciás, pikáns színésznő szerepkörébe. A háború befejezését követően értékes darabokban tartalmas szerepeket játszott fővárosi színházakban, de éjszaka - megélhetés! - a Cafe de Paris-ban lépett föl, és a franciás, pikáns kuplék után elmondott egy-egy istenes Ady Endre verset, elénekelt egy református zsoltárt. Így lett a franciás Mezeiből a zsoltáros Mezei. Színjátékunk címe e furcsa kettősségre utal. – Mezei Mária egy emblematikus személyiség volt. Büszkén mondhatjuk, hogy a magyar színjátszás számos ilyen kiválósággal rendelkezik. Ő mitől érdekesebb számodra? – A hatvanas évek elején egy évig díszítő munkás voltam az Irodalmi Színpadon, közelről csodálhattam

Mezei Máriát. 1989-ben atyai jó barátom, Lelbach János, Mezei Mária férje rám bízta a színésznő fényképgyűjteményét és kéziratos hagyatékát. Így részese lettem egy különlegesen nagy színésznő élete titkainak. Erkölcsi kötelességemnek éreztem, érzem, közkinccsé tenni a titkokból mindazt, amit Mezei Máriának már nem volt ideje, módja elmondani az embereknek. – Írója és rendezője vagy az estnek. Miért lettél a szereplője is? – Jó tíz éve kértem meg barátomat, Pápai Erikát, hogy Mezei Mária írásainak megjelentekor legyen segítségemre az általam szerkesztett könyv bemutatóján. Ebből a szellemi magból alakult ki közös munkával a Mezei Mária életét megidéző, a színésznő sors titkaiba beavató, Pápai Erika személyes színészi életútját, küzdelmeit, fájdalmas és örömteli pillanatait felvillantó színházi este. Nem színésze, csak szereplője vagyok a színjátéknak: a saját gondolataimat, érzéseimet fogalmazom meg a színpadon. Közös munkánkban Pápai Erikával a magunk életéről is vallunk e színjátékban. – Azok az értékek melyek szép apáinknak fontosak voltak, családok próbálták őrizni azokat, még a széthullás közepette is, úgy hiszem mára homályos szavakká váltak a fejekben. Van-e hát valaki, aki értékelni tudja majd egy zsoltár hálaadó fennköltségét? – Morálisan széthullott, hitét vesztett világban élünk. De Pápai Erikával együtt hiszem, hogy az őszinte szó, a megvallott érzelem, a zsoltárok üzenete - ha őszinték vagyunk a színpadon és hiszünk a feladatunkban - minden néző számára jelenthet boldog felismerést az előadás végén: erkölcstelen világunkban is csak erkölcsi tartással érdemes élni. Becsületes és hívő ember számára nincs más út. Trombola Anita

Színésznôk gyöngye Fülbevalókat, karkötőket, nyakláncokat és medálokat készít gyöngyből Főző Ditta, aki az elmúlt években a Veszprémi Petőfi Színház előadásaiban látható. A fiatal színésznő legutóbb a Régimódi történetben játszott, Margit szerepét for-

málta meg nagy sikerrel. Föző Ditta egy évtizede áll a világot jelentő deszkákon. Pályafutását a szegedi Nemzeti Színházban kezdte, több jó szerepet játszhatott el ott, teljesítményéért a nézők szavazata alapján kétszer kapott a teátrumban Dömötör-díjat. Olyan rendezőkkel dolgozhatott eddig együtt, mint Valló Péter, Alföldi Róbert vagy épp Bereményi Géza, aki a veszprémi Régimódi történetet állította színpadra. Amikor Ditta nem játszik vagy nem próbál, akkor szívesen veszi elő a gyöngyöket. – Mindig is közel állt hoz­ zám az alkotás, a művészet, az önkifejezés világa. Sok dolgot kipróbáltam már kiskorom óta. Rajzoltam, zon­goráztam, táncoltam, meg­t anultam hor­golni és virágot kötni. Úgy tíz évvel ezelőtt, amikor a szegedi színháznál voltam, ismerkedtem meg a gyöngyfűzéssel. Könyvekből kezdtem el tanulni ennek a szép foglalatosságnak az alapjait és rengeteg dologra magam jöttem rá, ahogy kitapasztaltam, mi mindet is rejt a gyöngyök gyönyörű világa. Nagyon jó hobbivá vált ez nekem, s az is öröm, amikor a kolléganőim

kérnek arra, hogy készítsek nekik gyöngyből fülbevalókat, karkötőket. Módri Györgyi, Csarnóy Zsuzsi és Bajcsay Mária valamint dramaturgunk, Péti Krisztina is hordja az általam készített ékszereket, ruhakiegészítőket és ez nagyon jó érzés – mondta Főző Ditta, aki arra még nem gondolt, hogy egy kiállítás keretében is megmutassa a munkáit, de ha felkérnék erre, akkor örömmel mondana igent. Már csak azért is, hogy mindenki meglássa, milyen csodálatos, színes és fantáziadús is a gyöngyök világa. Úgy, ahogy egy színésznő látja azo­kat. (Főző Ditta g yöng yökből szőtt világáról bővebben a www. dittusgyongyei. blogspot.com honlapon olvashatnak). VéEr

Ditta a Régimódi történetben

9.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március

A magyar drama unnepe I V. D e b r e c e n i D E S Z K A F e s z t i v á l zeneszerzője Christian Paccoud egy workshopot tartottak debreceni színészeknek, amelynek eredményét be is mutatták a fesztiválközönségnek. Ekkor dőlt el, hogy Novarina maga rendezi meg darabját Debrecenben. Rideg Zsófia fordította le aztán a kortárs franUjlaki Dénes cia szöveget, „magyaEsti próba rította” a szerző kérése szerint a darab bonyolult nyelvi rendszerét. A zeneszerző Paccoud pedig Szentai Cecíliával dolgozott együtt a dalok megírásakor, így magyar fülnek ismerős motívumok kerültek az előadásba. Novarina darabja újjászületett a DESZKA – Drámaírók és Szín- magyar közönség számára, ezt ősszel házak Kerekasztala. Így nevezték el a hat alkalommal láthatja az Odéon Drámaírói Kerekasztal tagjai azt a ta- Színházban a párizsi közönség is. A „válogatott” magyar előadások lálkozót, amely első két alkalommal (Sopronban és Egerben) csak szak- mellett, még egy különleges előadás mai programokból állt. 2007-ben lesz látható a DESZKA fesztiválon: Debrecen városa és a Csokonai Szín- a marosvásárhelyi Yorick Stúdió ház vállalta, hogy fesztivált szervez 20/20 című előadásának a kortárs az év legjobb kortárs dráma előadá- román drámaírás világszerte ismert saiból. Mára a Debreceni DESZKA alakja, Gianina Cărbunariu írója és Fesztivál az ország egyik legrango- rendezője is. Ebben az előadásban sabb színházi seregszemléje lett. A együtt játszanak Cărbunariu bukaDrámaírói Kerekasztal tagjainak resti román színészei és a Sebestyén érdeme, hogy kidolgozták és kilobbyzták az utóbbi Bethlen évtizedek legnagyobb támogatását a kortárs magyar dráma produkciók létrejöttéhez: a Katona József pályázatot. Ennek eredményeképpen van miből válogatni a fesztiválra, a korábban többnyire stúdióba szorult kortárs magyar drámák nagyobb számban jelentek meg a nagyszínpadokon is a közönség kitüntetett érdeklődése mellett. A 2009-es év bemutatói közül a Drámaírói Kerekasztal által felkért drámaírók válogattak: Szakonyi Károly, Garaczi László és Brestyánszky B. Rozália. Ezek mellé a Csokonai Mű- Aba Yorick Stúdiója köré tömörülő vészeti Műhely a debreceni Vojtina marosvásárhelyi ifjú színészek, mégBábszínházzal közösen, az elmúlt év- pedig ki-ki saját anyanyelvén beszél ben nagy sikert aratott gyermekek- (mindkét nyelvre feliraton fordítják nek szóló programot állított össze. A az előadást). Az előadás témája miatt vendéglátó Csokonai Színház két elő- választották ezt a megoldást, mert a adását tűzte műsorra a fesztivál ideje 20 évvel ezelőtti marosvásárhelyi „fealatt: Kocsis István monodrámáját kete március” eseményeit dolgozzák (Vincent van Gogh), amely Sárközy fel ezek a fiatal művészek, akik akkor Zoltán 75. születésnapja alkalmából gyerekek voltak vagy meg sem születt bemutatva, és az idén franciaor- lettek. A drámai alapanyagot maguk szági turnéra induló Novarina: Kép- gyűjtötték: 50 szemtanút, résztvevőt zeletbeli operett című előadást. Eddig hallgattak meg. Ezek alapján születa szakmai programokban jelent meg tek az előadás figurái, jelenetei. Mint a fesztiválon a kitekintés a külföldi drámaírási módszer is rendkívül kortárs drámairodalom törekvéseire. bátor! Bevallják itt-ott a drámaírók, A Képzeletbeli operett lefordítása és hogy megtörtént események ihlették bemutatása egy különleges folyamat darabjaikat, de egy ilyen közeli traurészeként jött létre, amelynek első mát, a helyszínen színházzá formálni fordulója két éve a DESZKA feszti- „forradalmi” tett. Az előadás nem válon volt. Akkor Valėre Novarina és ítélkezik a történtekről, ahogy nem

2010. március 8-14. teremtett ebben a kérdésben tiszta helyzetet azóta sem a politika. Csak pár tényben egyeztek meg: 1990. március 15-20. között Marosvásárhelyen a magyarok és románok közötti összecsapások során meghalt 5 ember, megsebesültek 237-en, Sütő András elvesztette egyik szemét. Talán az ilyen kérdőjelek és felkiáltójelek megfogalmazása miatt érdemes kortárs drámát írni… A fesztivál programjába választott előadások inkább nyúlnak történelmi a lapa nyaghoz kortárs szemlélettel. Závada Pál darabjából kirajzolódó Bethlen kép nem csupán az erdélyi köztudatban élő legendás fejeKepzeletbeli operett delmet, hanem a kíméletlen uralkodót is láttatja. Esterházy Péter Haydn életének és halálának motívumaiból egy groteszk játékot vázolt fel, amit a Bárka Színház előadása kitűnő stílusérzékkel jelenít meg. Móricz témáit írta

színpadra a nyíregyházi színház felkérésére három drámaíró: Forgách Péter, Tasnádi István és Pozsgay Zsolt. A három egyfelvonásosból álló, Móricz 2009 című előadást az író születésének 130. évfordulója alkalmából mutatták be. A Radnóti Színház Szálinger Balázst kérte fel, hogy három görög drámából írjon egy mai történetet, Valló Péter rendezői víziójának alapján, így született meg az Oidipusz gyermekei című előadás. Mondhatnánk klasszikus drámaírói módszer egy ismert téma feldolgozása, sőt legtöbb esetben a feldolgozás vonult be a köztudatba, ha remekmű született. Az sem szokatlan a színháztörténetben, ha az író rendezi a darabját. Kiss Csaba másodszor rendezi meg Esti próba című darabját (most a Pince Szín-

házban), amely jutalomjáték mindkét szereplőnek: a színinövendéket alakító fiatal színésznőnek (Tar Renáta) és a karizmatikus férfiszínészt, „bölényt” alakító színésznek (Újlaki Dénes) egyaránt. Tasnádi István, aki íróként is mindig aktív résztvevője volt a próbafolyamatoknak, már második darabját rendezi meg. A Kupido című előadás kapcsán nyilatkozta: „Nem szeretném, ha megszűnne az a fajta komplex, közösségi színház-

Romlás című darabjával újra szerepelnek Debrecenben. A fesztivál szakmai programjában külön témaként szerepel: a délvidéki magyar színház „egyedi vonásai”. Kikerülhetetlen volt beszélni erről, hiszen a vajdasági színházak négy előadása szerepel a fesztiválon. Tagadhatatlan: Szabadkán és Újvidéken gyakran nyúlnak kortárs magyar szövegekhez vagy hozzák létre együtt, rendező, színész, dramaturg előadásaik szövegét. Az előadások mellett számos szakmai program keretében, különböző témákon keresztül próbálják drámaírók, színházi emberek megfejteni a kortárs magyar dráma születésének titkát, a szöveg teremtésének misztériumát. Vid nyá nsz k y Attila írja a fesztivál műsorfüzetében: „Az emberi élet az alkotás, a teremtés által nyer értelmet – legyen valaki bár asztalos, pék vagy éppen művészember. A drámaíró és a színész anyaga a szóba, a szövegbe sűrített valóság: ezt teremti, formázza, és osztja meg másokkal. Ezért az idei fesztivál programjának is egyik központi gondolata – a szöveg teremtése és a dráma születése. Így fontosnak tartottuk azt is, hogy a felnőtteknek szóló előadások mellett hangsúlyosan jelen legyenek a gyermekeknek szóló új színdarabok – hiszen a színházba járó gyermekekben látjuk a jövő alkotó embereit, akik számára meghatározó élménynek bizonyulhat egy-egy most látott előadás. Ám a bemutatott előadások mellett talán a legfontosabb dolog, hogy évente legalább egyszer kötetlen formában, parázs szakmai beszélgetéseken és lelkes közönségtalálkozókon újra együtt lehetnek a mai magyar drámaírás alkotói, illetve néző-olvasói. Egy hétig újra közös, nagy ünneppé válhat a magyar dráma.” Kulcsár Edit

csinálás, amit a Krétakör tudott, éppen ezekkel a színészekkel. Mert a kíváncsiság és a kísérletező kedv, ami éveken át összetartott minket, továbbra is működik.” Sultz Sándor is alkotótársának tekinti a Jó pálinka itassa magát című előadást rendező Koleszár Bazil Pétert, sőt még egy partnert megnevez: „a jeleneteket az élet írta”. Visky András Alkoholisták című darabjáról a 2008-as Deszkán az író és reménybeli rendező, Fábry Péter tartottak nyílt, elemző „próbát”. A „költői misztériumdrámát” végül nem rendezte meg Fábry, az egri színház kitűnő produkcióját Szegváry Menyhért rendezésében, Nádasdy Erika főszereplésével láthatja idén a debreceni közönség. Ritkán adatik meg egy kortárs (dráma) írónak, hogy egy városban - még ha főváros is - egyszerre két színházban legyen műso- Alkoholisták Nádasdy Erika és Venczel Valentin ron ugyanaz a darabja. Nádas Péter Találkozás című darabját játsszák a Bárka Színházban és Bánsági Ildikó főszereplésével a Budapesti Kamaraszínházban. A DESZKA fesztiválon most ez utóbbi látható. A Vígszínház idén sem maradhatott ki a válogatásból, Bartis Attila

10.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március

Rejtőzködő életmódot folytatok Beszélgetés Töreky Zsuzsával

Volt, amikor a titkokat tiszteletben tartották. Volt, amikor vis�szaéltek velük. Van, hogy már nem léteznek titkok. Tudni akarunk mindenről, a legapróbb részletekig. Látni akarjuk, hogyan készült. Hozzászoktunk, hogy mindenről tudjunk. A Győri Nemzeti Színház Frayn: Függöny fel! című komédiájának premierje előtt beszélgettem Töreky Zsuzsával.

– Amikor tavaly a Nem félünk a farkastól előadáshoz egy fotósorozatot készítettünk rólad, csodálkoztam, hogyan lehet az, hogy nincs rólad egy rendes portré? – Rejtőzködő életmódot folytatok. Nem szeretek beszélni a szerepeimről. Irigylem azokat, akik órák hosszat tudják mondani, hogy: „ezzel az alakításommal a világ gondolatait, az életem fájdalmát akartam kifejezni”. Én is felhasználom a belső érzéseimet, megfigyeléseimet egy figurához, de úgy gondolom, nem dolgom beszélni róla. Nem nagyon mutogatom magam. A sajtó, a média nem foglalkoztat. Egyszerűen nem vagyok alkalmas erre. – Mindig színésznőnek készültél? – Úgy volt, hogy valójában erre készültem, csak nem mertem erre készülni. Mert olyan elérhetetlen távlatokban volt a színművészeti főiskola. Én egy vidéki lány vagyok. Arra gondoltam, hogy aki oda jár az gyönyörű, magamról akkor épp azt gondoltam – én nem. Aki oda jár, az már biztos tud táncolni meg énekelni. A színművészetit érettségi után nem mertem megkockáztatni, beiratkoztam a tanítóképző főiskolára. Első évben aztán azt gondoltam, mégis meg kellene próbálnom. Úgy voltam vele, Ők majd meg mondják, hogy én járhatok-e oda? Ha Ők azt mondják, hogy nem, akkor nem, és soha többet nem megyek. Mert Ők értenek hozzá. Akkor ezt gondoltam – és első alkalommal felvettek. Nem görcsöltem, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Most is így vagyok a szerepeimmel, ha nem kapok szerepet, úgy gondolom, Ők biztos tudják, hogy

nekem ez vagy az nem való. – Van az életednek olyan háttere, ami „megengedi”, hogy így kezeld a színházat? – Engem ez a színház dolog, a színészet, nagyon érdekel. Van egy kollégám, aki azt mondta, hogy örömszínész vagyok. Ez nem igaz. Egyszerűen én még mindig ott tartok egy feladat kapcsán – lehet, hogy már elavult – nagyon érdekel az, hogy milyen az ember, a szerepben

mi motivál, milyenek azok a nők. Ezzel foglalom el magam. Nem gondolkodom arról, hogy ha már nem csinálhatom, akkor mi lesz? Nem tudom értelmezi azt, hogy azért dolgozom majd, hogy ki tudjam fizetni a sárga csekkeket. Akkor majd mást csinálok, nem tudnék érte „teperni”, hogy adjatok feladatot. Eddig szerencsém volt. – Győrben megtaláltad a helyed a színpadon és a kollégák között? – Amikor 1990-ben a kisfiam megszületett, attól kezdve szabadúszó színésznőként dolgoztam. Jöttemmentem különböző színházakban, de hiányzott, hogy ugyanazokkal az emberekkel dolgozzam. Szeretem az embereket. Győrben az elmúlt öt évben kialakult egy nagyon jó munkamódszer. Már tudom kinek mikor van rossz napja, tudom, hogy kell bánni a kollégákkal, és ami a legfontosabb ők is tisztában vannak az én „hülyeségeimmel”. Képesek lettünk átlépni a másik „aznapi” akadékoskodásán. Ismerjük egymást. Mindez biztonságot adó, nagyon jó érzés. – Volt olyan feladat, amire azt mondtad, hogy nagyon vágytam rá? – Az ember azért lesz színész, hogy eljátssza a világirodalmat. Ha ezeket a szerepeket megkapod, úgy gondolom, mindegyik mámorító érzés, akkor is, ha nem sikerül. Gondold el, milyen fantasztikus élmény, fél évet szentelni az életedből annak, hogy megértsd milyen az, ha valakit elhagynak egy fiatalabb nőért és ezért megöli a gyerekeit – ez a Médea. Mindezek megértésével, mélységeinek keresésével való foglalatosság a fantasztikus. Azt mondhatom, ne-

kem minden színházi évad adott egy ilyen szerepet, ezért nem tudok olyat mondani, ami kimaradt, inkább úgy fogalmaznék nincs olyan területe a női létnek, ami elkerült volna. Megéltem, hogy milyen, ha elhagynak, ha alkoholista, ha kurva, ha szerelmes, ha királynő vagyok. – Vannak kollégák, akik példaként állnak előtted? – Nincs igazán példaképem. Van, akit nagyon szeretek, nagyra tartok szakmailag. A pályám első éveiben mást sem csináltam, mint figyeltem. Az idősebb kollégák azt észreveszik, ha valaki figyel, és hihetetlenül sokat segítenek. Váry Évától például rengeteget tanultam azzal, hogy tíz produkcióban együtt szerepeltünk, és figyeltem. Az ember nézi, kilesi, ellopja, hogyan próbál, hogyan old meg egy feladatot. Az egyik kolléga az alázatosságáért, a másik a lelkéért, a harmadik a dacosságáért érdemes a figyelemre. Van olyan rendező, akit azért szeretek, mert kemény volt, van akit azért, mert békén hagyott, mert délelőtt tíztől délután kettőig eltökélten bízott bennem, hat hétig ült, és szeretett. Nem mindig szeretem a színész szakmát művészetnek nevezni, mert azt gondolom, van egy megtanulható része. Ha asztalosipari hasonlattal élnék, akkor egy színművésznek kell tudni olyan asztalt gyártani, aminek négy lába van, stabil, rá lehet rakni bizonyos tárgyakat, olyan magas, hogy lehessen enni rajta, és a gyerek tudjon rajta rajzolni, és ne dőljön össze. Mindennek a csínjátbínját kutya kötelessége egy színésznek tudni. Hogy lesz-e rajta intarzia vagy nem, és milyen színű lesz ´– az a művészet. – A Függöny fel! című darab olyan szemszögből tárul a néző elé, amelyben a színházi háttérmunka is megjelenik. Mennyire áll közel a valósághoz? – Minden folyamat sarkított ebben a komédiában. Hiszen ha nem lenne, akkor nem volna ennyire vicces. Az életben van olyan, hogy a magánélet beszűrődik a munkába, de nem ilyen mértékben. A valóságban nem fordul elő, hogy mielőtt bemegy az ember a színpadra hozzávág valakihez valamit, belerúg, rávágja az ajtót, a háttérben baltákkal szaladgál, és összeköti a kollégája cipőjét, hogy hasra essen. A néző mindezen szórakozik, hiszen úgy érezheti, bepillantást kap a háttérmunkába, a próbafolyamatba. – Mostanában sok művészről derül ki hogyan főz, mit gyűjt, mi a hobbija? Töreky Zsuzsa hogy él, amikor nincs a színpadon? – A főiskola első negyedévében megszületett a lányom: Borbála, majd két évvel később a kisfiam. Mint Síva istennő, az egyik kezemmel főztem, a másikkal pelenkáztam, a harmadikkal takarítottam. Ezen kívül hobbi? Van egy párom, aki támogat ebben, ment az iskolába, intézte, hozta, vitte… szóval logisztikailag megoldhatóvá tette; az a nagy dolog. – Milyennek képzeled a jövőt? – A világirodalom nagy része a szerelemről szól, párkapcsolatról,

meg mondjuk a hatalomról, s ahogy egy színésznő idősödik, egyre kevesebb feladat várja. Az öregség nem érdekel. Nem tudom értelmezni az évszámokat. Nem is érzem. Nyílván azért is, mert a színművészet olyan szakma, hogy nő vagy, szorozva hárommal. Mert én minden este elhiszem azt, hogy egy fiatalabb férfi eleped értem – ugyan csak héttől tízig akar – de az ahhoz szükséges hormonokat, lelket, elő kell varázsolnom. Nincs időm azzal foglakozni, hogy az a test, ami ezt előállítja egyébként hány éves. Nem fogalakozom ezzel annyit. A másik, hogy muszáj karbantartani magad, mert az előző évi jelmeznek rád kell mennie. Nem teheted meg azt, hogy egyszer csak hízol nyolc kilót. Nem tudod magad becsapni, mert a gomb ugyanott van a jelmezen. – Tehát fontos a fegyelem. – Ha valami engem idegesít a színházban az a lustaság, bárki restsége, és zavar a saját lustaságom is. Elfogadom, ha valami nem sikerül, de csak akkor, ha megtettük érte azt, amit meg kell tenni, de hogy meg

sem próbáltuk, azt nem tudom elfogadni. Mindezt egyébként ritkán tapasztalom. Az ellenkezőjével többször találkozom, például: délelőtt fél tízkor kitaláltunk a Függöny fel! című darabhoz egy új kelléket. Karcsi, a kellékes harminc perc múlva hozta. Nem boltból. Kivágta szivacsból, alakra elkészítette, és működött. Pedig én csak annyit mondtam neki: „majd kipróbálnám”. Szóval ez lenyűgöz, ha valaki halál komolyan veszi mindazt, amit csinál. Trombola Anita

Athina latin érintése Papadimitriu Athina Latin érintés című estjét tekinthetik meg a nézők március 26-án (pénteken) este hét órakor Veszprémben a Latinovits Zoltán Játékszínben. A műsorban fellép a népszerű színésznő lánya, Trokán Anna és a kedvelt flamenco táncos Lippai Andrea. Ugyanezen a játszóhelyen március 18-án este hét órakor Szakonyi Károly Szeretők című művét mutatja be Incze Ildikó. A hónap elején, március 6-án este hat órakor pedig Terescsik Eszter és Szűcs László Vígságok és balgaságok című műsorát láthatja a közönség a játékszínben. (-)

11.

Déryné élete és pályája Csomor Csilla

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március

Csomor Csilla színművész, a Magyar Színház népszerű művésze és Őze Áron rendező, színművész, a Magyar Színház igazgatója, 2008-ban nagysikerű előadást valósított meg, amikor színpadra vitte Fráter Zoltán irodalomtörténész „ÉDES RÓZÁM! – Déryné szerelmes élete” című darabját. A két művész kétszer 40 perces összeállítást készített Déryné Széppataki Róza művészi pályájának és magánéleti kudarcainak bemutatására. A dramatizált mű tisztelgés a XIX. század színészóriása előtt, amelyet Fráter Zoltán kifejezetten Csomor Csilla számára írt Déryné emlékiratai és levelezései alapján. A nagysikerű produkció azóta országos körútra indult, de a közelmúltban az Egyesült Államokbeli Fort Myersben is megismerkedhettek a magyar emigráció tagjai az előadás egyes részleteivel. Olyan jó visszhangja volt, hogy egy éven belül Csomor Csilla vendégszerepelhet a teljes darabbal az Egyesült Államok floridai magyar közösségeiben. Tekintettel arra, hogy ez az egyszemélyes előadás nem kőszínházi produkció, a művésznő a Nagy-Magyarország azon vidékein is szeretne bemutatkozni majd az előadással, ahol Déryné Széppataki Róza is fellépett egykoron. Emellett Budapesten állandó játszási helyet keres a produkciónak. „Az a fajta szakmai alázat, a hivatás elsőbbsége, s Déryné Széppataki Róza örök elkötelezettsége a színház iránt számomra példaértékű.” – nyilatkozta lapunknak

Csomor Csilla, majd így folytatta: „Rendkívül hálás, ugyanakkor borzongató, komoly szakmai felkészültséget igénylő feladat Déryné bőrébe bújni. Én azonban szeretem és vállalom a kihívásokat. Ezért is született meg ez a produkció.” Hogy mi a művésznő célja az előadással, arról így nyilatkozott: „Minél szélesebb körben szeretném megismertetni a közönséggel Déryné nem mindennapi történetét, szakmai fejlődését, szerelmi életét, magánéleti válságát, valamint a XIX. századi Magyarország színházi világának kulisszatitkait. Ezért országos turnéra indulok az előadással, de Kárpát-medence szerte is szeretném felkeresni a produkcióval azokat a vidéki helyeket, ahol Déryné Széppataki Róza is fellépett. Mindezek mellett szeretném felhívni a figyelmet szép magyar nyelvünk ápolására, szeretném megismertetni a közönséggel a XIX. századi magyar nyelv szépségét.” Tarics Péter

színmûvész elôadásában

Ullmann Mónika

a fehér v ári Kabaréban A székesfehérvári Vörösmarty Színházban nagy sikerrel futó Kabaré előadásban két kolléganője mellett Ullmann Mónika játssza Sally Bowles szerepét. A színésznővel ebből az alkalomból készült a következő rendhagyó interjú. „A színészet, mint minden játék, akkor jó, ha elhisszük, hogy valóság. Ráadásul még az éneklésre, táncolásra is lehetőséget ad.” „A gyerekek gyakran játszanak szerepjátékokat. Ilyenkor kiosztják egymás közt, ki legyen az apuka, ki az anyuka, vagy például a rendőr. Nekem ugyanez megadatott a felnőttek között, egy-egy forgatás alkalmával.” Bár jól érezte magát a film világában, volt egy szakasza az életének, amikor úgy gondolta, inkább táncos lesz: a Balettintézetben végzett, és két évig dolgozott a Honvéd Táncszínházban. Végül mégis a színészi hivatást választotta. Nagy örömmel játssza a Kabaréban Sally Bowles-t. „12 éve nem volt zenés szerepem, a s ok

Csabai Elnöknők Pesten

A Békés Megyei Jókai Színház február 10-én Budapesten, a Centrál Színházban mutatta be otthon nagy sikerrel játszott előadását, az Elnöknőket. A nagy sikerű fővárosi vendégjátékot a színházi és kritikusi szakma sok jeles képviselője tekintette meg. Az alábbiakban Pethő Tibornak, a Magyar Nemzet munkatársának kritikáját közöljük teljes terjedelemben, a szerző és a lap engedélyével.

A Békés Megyei Jókai Színház Werner Schwab-adaptációja

A Békés Megyei Jókai Színház osztrák hónapjának bemutatója „botránydarab”. Werner Schwab Ausztriában a kilencvenes évek elején műsorra tűzött Elnöknők című drámáját Dorotty Szalma rendezte, s a múlt héten Budapesten is bemutatták. Olyan, mintha a rendkívül ízletes, magyaros borjúpörköltbe a legfinomabbak közül való, első osztályú parfümöt csöppentenénk – ezzel az epés megjegyzéssel illette Kosztolányi Szabó Dezső munkásságát valamikor a húszas évek elején. Werner Schwab darabjának a hazai közönséggel való találkozásakor lehet hasonló érzése az embernek, s nemcsak azért, mert a vécéslány Mariedl a tisztelendő úr által a kagylóba rejtett ajándékokat egyszerre fogyasztja el, a pörköltkonzervet pedig néhány kupica kölnivel öblíti le. Jellegzetesen Lajtán túli

besavanyodott kedélytelenség. A darabnak ez a különös idegensége szerencsés kimenetelű kölcsönhatásba keveredik a mi mentalitásunkkal, s a nézőtéren izgalmat szül. Azzal együtt, hogy időnként, főleg a játék első felében a ritmus egy pillanatra meg-megdöccen. Az Elnöknők nagy sikerrel immár több mint tíz éve fut a budapesti Kamarában olyan színésznőkkel, mint Szirtes Ági, Pogány Judit és Csákányi Eszter. Bátor vállalkozásnak tűnhet tehát a rendezést felhozni a fővárosba, ahogy azt a múlt héten a békéscsabaiak megtették. A Jókai Színház ugyanis nemzetközi évadot tart, a hazánkkal határos országoknak szán egy-egy hónapot a teátrum. A Werner Schwab adaptáció nemcsak idei szezonjuk – az általam eddig látott bemutatókról beszélek csak – legjobbja, hanem országosan

történetet visz a Féja Géza alapján Viharsaroknak nevezett térségbe Dorotty Szalma rendezése. A találkozás pikantériája többszörösen rétegezett: egyrészt annak a jellegzetes osztrák kispolgári rétegnek a gyilkos karikatúráját láthatjuk, amelynek kicsinyessége, képmutató magatartása a hetvenes években közrejátszott a bécsi akcionista művészcsoport szellemi lázadásában is. Másrészt ez, épp az osztrák és a magyar paraszti, kispolgári életforma közti különbség miatt alapvetően ismeretlen tájakat tár fel az átlagnéző számára. Kétségtelen: a magyarokhoz jóval közelebb áll a wiener walzeres, gemütlich császárváros, mint a burgenlandi

is méltán kelthet érdeklődést: a rendezés színvonalas, a szereplőgárda kiváló. Kara Tünde (Erna) kellően hanyatló életerejű, prüdériába áporodott katolikus, Bede-Fazekas Anna (Grete) családi tragédiájába belerokkanó, kiöregedett „madám”, Dobó Kata (Mariedl) pedig hitelesen eszelős, némiképp retardált, gyerekesen nyíltszívű, a társadalom aljáról való vécépucoló. Játékukat, a különösen nívós Kara Tündét például több évtizeddel élethűen öregítő maszk csak kiemeli. Akár a hiteles környezet. (Werner Schwab: Elnöknők. Békés Megyei Jókai Színház. Rendező: Dorotty Szalma.) Pethő Tibor

próza után jól esik, hogy újra énekelhetek a színpadon. Nem szoktam szerepálmokon törni a fejem, de ha meg kellene neveznem párat, ez biztos köztük volna.” Munkájában az alkotók útmutatásai mellett megnyilvánul saját személyisége is. „Össze kell gyúrni a szerző által megírtakat a rendező által elképzeltekkel, és a magam valós lényével, ami sok mindenben találkozik a figurával, de ugyanúgy különbözik is tőle. Ilyenkor megpróbálok azonosulni vele. Ha szeretem a született karaktert, önmagamat is szívesen megmutatom benne. Ha nem, akkor is kénytelen vagyok megmutatni magam…” Méhes Mónika Amiből erőt merít: 14 éves nagyfiam. Amiben erőt sugároz: Talán a környezetem tudná megmondani… Régmúlt idők színésze, akivel szívesen meginna egy feketét: Ruttkai Éva, Tolnai Klári. Idegen nyelv, amit örömmel beszélne: Kínai. Sportesemény, amin szívesen ott lenne: A fiam vízilabdameccseire mindig elmegyek. Emellett Vasas drukker is vagyok - sporteseményből nincs hiány. Hangszer, amin örömmel játszana: Nem úgy vagyok bekötve, ahogy a felmenőim. Zenész családból származom ugyan, de nincs affinitásom a hangszerekhez.

Drámaíró verseny a Jókai Színházban Egy téma – Két nap munka – Három előadás Március 27-28-án Három drámaíró – Három rendező – Három színészcsapat verseng a közönség és a zsűri kegyeiért a Jókai Színház összes termeiben. Közönségünk végig kísérheti három egyfelvonásos dráma megszületését, a témaválasztástól, a díszbemutatóig mindössze 48 óra alatt! A három drámaíró a Békés Megyei Hírlap pénteki számából kap egy hírt. Ebből szombat hajnalra színdarabot írnak. A csapatok, a rendezők és az írók a színészekkel egész nap őrülten próbálnak, és vasárnap este 7 órakor a Jókai színház színpadán bemutatják a megszületett darabokat. Erre a bravúrra idén három határon túli drámaírót kért fel a versenyt rendező a XXI.sz. Magyar Drámairodalmáért Alapítvány vezetése.

12.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március

Götz Béla díszlettervező

Már több mint háromszáz díszlet született az asztalán

Götz Béla díszlettervező dolgozott az ország szinte valamennyi kőszínházában és szabadtéri teátrumában, a Pinceszínháztól a Szegedi Szabadtériig, Debrecentől-Sopronig. Díszletében játszott többek között Tolnay Klári és Mensáros László legendás párosa, de Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre is. Ebben az évadban két darabot, a Nem ér a nevemet és A Négyszögletű Kerek Erdőt is Götz Béla csodaszép díszleteivel láthatja a kecskeméti közönség. A Jászai-díjas díszlettervező színpadképei mára bejárták szinte egész Európát. Pályája során mintegy háromszáz produkció létrehozásában vett részt. Mindig is színházi munkát képzelt el magának, de – mint mondja – először rendező szeretett volna lenni: – Az 1956-os tevékenységem miatt eltiltottak az ország valamennyi egyetemétől és főiskolájától. Érettségi után a Madách Színház fogadott be. A kezdeti statisztálás után ügyelő, segédrendező, majd szcenikus lettem. Az évek során fogalmazódott meg bennem, hogy nem is a rendezés az, amit én a legjobban tudnék csinálni a színházban, hanem a díszlettervezés. Így kerültem erre a pályára. – Már az első díszlettervezői munkája óriási sikert aratott. Gyurkovics Tibor: Isten nem szerencsejátékos című kétszereplős darabjának díszletét tervezte meg l976-ban. Mi volt ennek a színpadképnek a különlegessége? – A darab egy valós történetből indult ki. Egy piarista paptanár kirándulni vitt diákokat a Balatonra, azonban viharba keveredtek, és egyikük belefulladt a vízbe. A darab a bírósági tárgyalást meséli el. A bíró Bálint András volt, a vádlott papot pedig Mensáros László alakította. A díszlet megépítéséhez az országban elsőként egy új anyagot, tükörfóliás áttetsző plexifelületeket használtam, ami különleges játéklehetőségeket és díszletmozgatás nélküli helyszínváltozásokat, áttűnéseket tett lehetővé. Ez ma már nem újdonság, de akkor mindenkit meghökkentett.

– Hogyan készül egy-egy díszlet? – A célom a darab történetétől függetlenül mindig az, hogy ne egy képet, hanem játékteret hozzak létre. Mindig abból indulok ki, hogyan lehet az adott teret kihasználni. Sosem szerettem nézőként sem az olyan díszletet, ami csak egy kép volt, ami csupán háttérként szolgált, és attól teljesen függetlenül játszódott a történet. Azt szeretem, hogyha a díszlet részese a játéknak. Bármilyen műfajú a darab, akár dráma, vígjáték vagy musical, mindig ezt próbálom elérni. A díszlettervezés közös munka a rendezővel. Van olyan partner, akinek erős látomása van az előadás vizuális képéről, de sokszor szabad kezet kap a tervező. Néhány rendezőt csak a díszlet látványrésze érdekel, mások pedig szeretik, ha minél több funkciója van a színtérnek. A munka folyamán aztán sok minden változik, a labda ide-oda gurul. – Milyen díszletet szeret leginkább építeni? Nagy monumentális, vagy kisebb, meglepetésekkel teli színtereket? – Hálás vagyok a sorsnak, hogy sokféle díszlet megvalósítására volt lehetőségem. Terveztem már díszletet a Pinceszínházba, aminél kisebb nem nagyon van Magyarországon, de dolgoztam a sportarénában és a Szegedi Szabadtéri Színháznak is. A Királydombon az István a király előadása egy több száz méter szélességű „színpadon” játszódott 1983-ban. – Az eddigi megtervezett háromszáz díszletből van-e kedvence? – Sok munkám nagyon kedves nekem. Pályám kezdetéről a Nemzeti Színház beli István a király, a várszínházi Csíksomlyói Passió különösen emlékezetes, vagy a Macskák a Madáchban. Legújabb munkáim közül a győri Egri csillagok előadás a kedvencem. – Változott-e a pályája kezdete óta a díszletek divatja? – Igen, nagyon sokat változott az évek során. Akkor inkább a „képeskönyvdíszlet” volt

a divat. Utána hosszú ideig egy olyan konstruktivista, csak vasszerkezetre épülő, modern díszletezés volt népszerű, ami egy idő után nekem nagyon unalmasnak tűnt már. Ennek a nagy változásnak az lett a következménye, hogy azok a mesterek, akik gyönyörűen tudtak díszletet festeni, nem kaptak több munkát, és lassan kihalt ez a szakma. Most, hogy újra színesebb, festői díszletek kerülhetnének színpadra, nagyon nehéz azokat a mestereket újra kinevelnie a színházi szakmának, akik ezt jól tudják csinálni. Legújabb munkámat itt Kecskeméten a közelmúltban elhunyt Kiss Miklós festette meg, aki egyike volt a szakma kiváló képviselőinek. – Van-e különbség a hazai és a külföldi díszlettervezők munkái között? – Van egy alapvető eltérés a magyarországi és a nyugati világ nagy musicalszínházainak díszlettervezői között. Amit mi készítünk el, annak egy repertoárszínházban kell szerepelnie. Vagyis a teátrumban akár már este is más előadás van, mint délután, de másnap már mindenképpen másik darab van műsoron. Egy nagy nyugati musicalhez a színházat átépítik a produkció számára. A Broadway színházaiban úgy tervezik meg a díszletet, hogy az évekig ugyanott fog állni. Nem az a céljuk, hogy minél könnyebben építhető legyen a színtér,

hanem, hogy minél többet tudjon, minél több meglepetést rejtsen magában. Nekünk pedig arra is kell gondolni, hogy ha szükséges, gyorsan szét lehessen szedni a díszletet. – Hamarosan egy kiállításon is megismerheti a kecskeméti közönség az Ön munkáit. Mit láthatunk majd ezen a különleges tárlaton? – Március 19-én nyílik meg a kiállítás a Katona József Színházban. Ezzel a tárlattal eddigi pályámat próbálom majd bemutatni. A kezdetekről kevesebb dokumentáció maradt, és van olyan időszak is, amit még csak feketefehérben láthatnak. Van olyan darab, amihez többször is terveztem díszletet, ebből is mutatok majd be néhányat a kiállításon. Például az István a király díszletét elkészítettem a Királydombra, utána a Nemzeti Színházban egy egészen más díszletet láthatott a közönség. Az Isten pénze című előadás díszletét pedig négyszer terveztem meg teljesen különböző módon, hiszen a körülmények is mások voltak. Először a Madách Színház előadására, aztán Veszprémbe, majd Miskolcra, negyedszerre pedig Győr hatalmas teátrumába készítettem el az előadás színterét. Maga a színház épülete is hatással van a munkáimra, de főleg az az ötven év, amit a Madách Színházban töltöttem. Látni az ott játszó színészeket – Tolnay Klárit, Kiss Manyit, Mezey Máriát, Pécsi Sándort, Mensáros Lászlót, Gábor Miklóst, Tímár Józsefet, Uray Tivadart – maga a csoda volt. Gál Orsolya

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra! Amennyiben 2000 forintért 10 hó­napra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, és a postaköltséget mi fizetjük. A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 2000 forint. Megéri!

13.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március Szerződtethető színészek, színházi művészek adatbázisa, rendezők, színházigazgatók figyelmébe

Dénes Gergely, színész (31)

Fontosabb korábbi szerep, vagy végzettség megszerzésének helye: 2006 SZKI színész II. Szerepek: 2006 Rómeó és Júlia (Paris) Békés Megyei Jókai Színház r.: Kállóy Molnár Péter, 2007 Lear (Frank, hírnök, szolga) r.: Zsótér Sándor, Film: 2006 56 csepp vér (Dini) r.: Bokor Attila

Győrffy Anikó jelmeztervező

✆ +36 30 9912 725 E-mail: [email protected]

Rövid ajánló leírás: Tomcsa Sándor Színház Székelyudvarhely 2009-2010 évad társulati tag. 2010 tavaszától vállalnék filmezést és szín­házi szerepeket magasfokú énektudással.

Színházi háttérműhelyek, kiszolgáló, szolgáltató cégek adatbázisa

Coppélius

Színházi Jelmez és Tánccipô készítô Kft.

Színpadi és jelmezcipôkészítés • artista cipô • kötél cipô • bohóc cipôk • tánc cipôk az igényeknek megfelelôen méretben készítjük.

ajanlo-61025x90525.qxd

2010.02.24.

Tel.: +36-1-331-8347 • fax: +36-1-301-0655 www.coppelius.mlap.hu • e-mail: [email protected]

✆+36 70 415 8582 · [email protected] Honlapom: www.denesgergely.mlap.hu Demo dvd: www.youtube.com/denesgergely

KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ KECSKEMÉT

Dušan Kovačević

A MARATONFUTÓK TISZTELETKÖRT FUTNAK vígjáték Fordította: Spiró György

PETÔFI S NI

ÁZ NH ZÍ

SOPR O

Ruszt József Stúdió Színház

Márciustól az újságosoknál!

13:0

14. 12.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. 2009. március augusztus

A színház, mint örömforrás…

Gyermekszínházi előadások a Soproni Petőfi Színházban

A „színházcsinálók” gyakran vitatkoznak a műfaj teremtette értékekről, az előadások minőségéről, a közönséget nevelő hatásról, a jó és a

játosságait, szellemi fejlettségét, és uralkodó érdeklődési körét mindenek előtt figyelembe vegyék. Igen, az uralkodó érdeklődési kör! Napjaink meghatározó élményforrása a gyermekek nagy százalékánál a t e levízió és a mozi, melyek nagyon

Halász Aranka , Rárósi Anita

rossz színház örök dilemmájáról. Arról azonban, hogy az igényes tartalomnak miként kéne megjelennie a színházak gyermekeknek (612 éves korig) szóló előadásaiban, vajmi keveset hallunk. Szülőként és művészként is nagy felelősség hárul a felnőttekre, hiszen a kicsik nem maguk választanak. Rajtunk múlik, hogy a bennünk feltétel nélkül bízó gyermek, milyen élménnyel gazdagodva tér haza. A Soproni Petőfi Színházban ez a dilemma évek óta foglalkoztatja a vezetőséget. Ügyelnek arra, hogy a választott célkorosztály életkori sa-

gyakran feldolgozhatatlan hatást gyakorolnak rájuk. A soproni színház is válaszút előtt állt. Feltette magának a kérdést, akar-e továbbra is versenyezni a televízióval, a mozival, és reménytelenül fut a tömegek után, esetleg végleg szakít a gyermekek színházba csábításával, és ezzel a nézőutánpótlás előtt is elvágja az utat, vagy elindul-e azon az úton, amely bár göröngyös, de végül az ő kis közönségéhez vezet? Az utóbbi három év gyermekelőadásai azt mutatják, hogy a göröngyös utat választotta a színház vezetése, amit csak ünnepelni lehet. El-

sődleges céljuk, hogy maradandó élménnyé változzanak a látottak, hallottak. Igen, a látottak, hallottak! Díszlet, jelmez, zene, szöveg, fény, szcenika. El kell varázsolni a gyerekközönséget. Ezt mindenki tudja. Azok a színházigazgatók is, akik olcsó festett függönyökkel, a díszletraktárból összeszedett, leselejtezett bútorokkal, stilizált, olykor „civil” jelmezekkel állítanak színpadra egy előadást. A Soproni Petőfi Színházban immáron harmadik éve olyan gyerekdarabok kerülnek bemutatásra, melyek kiállításban vetekednek, sőt nem egyszer varázslatosabbak, mint a felnőtt előadások. Ez azért is érdekes, mert nem csak saját gyártású előadásokat kínálnak a gyerekeknek. A minőség mégis változatlan. A színház partnere, immár harmadik éve, a Turay Ida Színház, mely azzal a céllal jött létre, hogy a vidé-

k e n é l ő közönségnek igényes szórakozást ny újtson a le-

hető legmagasabb színvonalon. Így jött létre a soproni mesedarabok – a nagysikerű Bors néni illetve a Mátyás és a bolond király – mellett például a Holle anyó, a Betlehem csillaga és A suszter manói. Tavasszal a Négy évszak című orosz népmese kerül bemutatásra Nyírő Bea rendezésében, mely egy mesebeli erdőben játszódik, ahol titokzatos erdei lényekkel és a csodák mezejével találkozhatnak a nézők. Az elmúlt évek tapasztalata kétséget kizárólag azt bizonyítja, hogy ezen a tavaszi bemutatón is tátott szájjal ül majd gyerek és szülő egyaránt. A két színház kooperációja és az odaadó alkotócsapat munkája azt bizonyítja, hogy az anyagi lehetőségek nem befolyásolhatják a minőséget. Ha egyedül nem megy, meg kell találni a módot arra, hogy ne kelljen pusztán megalkuvásból középszerű előadásokkal elriasztani a gyerekeket a színházba járástól. Sopronban ez sikerült! S. P.

Tébi Márta, Borbély Krisztina

Rózsátnevető királykisasszony a színpadon Zsurzs Kati, a rendező

A Rózsátnevető királykisasszony című mesedarabot mutatja be a Veszprémi Petőfi Színház március 14-én. Az előadást Benedek Elek meséi alapján Zsurzs Kati állította össze, és ő is rendezi a darabot. Zsurzs Kati nagyon ért a gyermekek nyelvén. A neve által jegyzett előadások mind nagysikerűek. Veszprémben az elmúlt évadban a székesfehérvári színház vendégelőadásaként láthatta a közönség a Zsuzsika hangja című produkciót, amit Zsurzs Kati rendezett. Most újból az ő varázslatos mesevilágába repít majd el kicsiket és nagyokat. Ezúttal Benedek Elek meséi alapján állította össze A rózsát nevető királykisas�szony című előadást, melyben ő is szerepet vállal. Mellette Dominek Anna, Szeles József, Módri Györgyi és Máté P. Gábor lép színpadra.

Színészpalánták mustrája - új kezdeményezés Kecskeméten

Először rendeznek fesztivált a magyar nyelvű színészképző intézmények diákjainak a hírös városban. A kecskeméti Katona József Színház SZÍN-TÁR Színművészeti Egyetemek Találkozójára március 23-a és 28-a között várják az érdeklődőket: nem csupán a diákokat és mestereiket, de azokat a színidirektorokat is, akik bővíteni szeretnék társulatukat. A rendezvényről, annak ötletgazdájával, Réczei Tamással, a kecskeméti teátrum művészeti vezetőjével beszélgettünk. – Honnan jött az ötlet, hogy színművészeti főiskolásoknak, illetve intézményeknek rendezzenek találkozót?

– Az ötlet valójában nem új, mert Pozsonyban, Varsóban van már ehhez hasonló találkozója a színészképző egyetemeknek. Én nem jártam ott, így nem is onnan jutott eszembe. Többször felmerült már bennem, hogy miért nem egyeztetnek a színházigazgatók a színművészeti képzőintézményekkel, akár csak arról, hogy milyen létszámban tudnak majd szerződtetni, hogy mely karakterek hiányoznak a társulatukból, vagy arról, hogy milyen mértékben számít az ének- és tánctudás, ha valaki vidékre szerződik? Az egyetemek is folytatnak egyféle képzést, tanítanak egyfajta ízlést, és a színházak is követnek egy meghatározott programot. Szerencsés esetben ez találkozik. Nem lenne haszontalan egyeztetni. – Kik lesznek a meghívottak? – Öt magyar nyelvű színművészeti képzés zajlik egyetemi szinten: Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Újvidéken, Kaposvárott és természetesen Budapesten. Mindegyik intézmény jelen lesz ezen a fesztiválon. Újvidékről, Kaposvárról és Bu-

dapestről több produkció is érkezik. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem egy zárt szakmai program lesz, így mindenkit várunk, akit érdekelnek a fiatal tehetségek! Sőt, a helyi diákszínjátszók kedvezményeket is kapnak. – Milyen programokkal készül a kecskeméti színház? – A vizsgaelőadásokon túl lesznek úgynevezett „Off programok” is. Felolvasószínház Marosvásárhelyről, blattoló verseny mindenki részére, továbbá szakmai beszélgetések a látottakról. A fesztivált a Rektorok Találkozója zárja, ahol lehetőség nyílik majd arra, hogy a színészképzők tematikai, pedagógiai kérdésekről vagy akár további együttműködésekről egyeztessenek. A programok a Kelemen László Kamaraszínházban, illetve a Ruszt József Stúdió Színházban lesznek. Szerencsés adottság, hogy a kecskeméti Katona József Színháznak két kis terme is van, másképpen nem is tudnánk megrendezni a SZÍN-TÁR találkozót. – Mik a távlati tervek ezzel a hagyományteremtő rendezvénnyel?

– Jó volna, ha ez a programsorozat ezután minden évben megrendezésre kerülne. Amennyiben lesz rá forrás, szeretném, ha 2011-ben már nemzetközivé válna, és nem csak magyar nyelvű előadások érkeznének Kecskemétre. Annak is örülnék, ha idővel valódi színészbörzévé fejlődne. Cseke Péter igazgatóval örülnénk annak, ha a fesztivált meghallgatásokkal is összeköthetnénk, és itt szerződtethetnék le a végzős hallgatókat a színházvezetők. Bera Linda

A megmentő A szolnoki születésű, Szolnokon élő, Szegeden, az SZTE Zeneművészeti Karán, Temesi Máriánál magánénekesnek készülő Bende Zsuzsanna immár harmadik alkalommal mentette meg a Leányvásárt Szolnokon. Bende Zsuzsa koloratúr szoprán operaénekesnő szeretne lenni, de minden műfaj érdekli. Szolnokon a színház korrepetítora, Simon Erika ajánlotta Balázs Péter igazgató, a darab rendezője figyelmébe az ifjú énekesnőt, aki Füredi Nikolett és Fonyó Barbara mellett betanulta Lucy szerepét, bejárt a próbákra, ha valaki hiányzott, ő helyettesítette. És a sorozatos megbetegedések végül meghozták számára is a lehetőséget, szorgalma eredményét. Lapzártánkig már háromszor játszotta és énekelte el nagy sikerrel a Leányvásár primadonna szerepét. (-)

15.

Bor Zoltán: „A közpénz sokkal

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március

fontosabb, mint a saját pénzed.” A Szigligeti Színműhely, a színészház, valamint a szabadtéri színház megépülésének fő mozgatója Bor Zoltán, a Szigligeti Színház produkciós igazgatója. Vele beszélgettünk azokról a dolgokról, melyek mostanában a leginkább foglalkoztatják. Bor Zoltán: A szobaszínház foglalkoztat leginkább. Mostanában sok tényező nehezítette az építkezést: a gazdasági válság begyűrűzött, aztán mire a válság csökkent, akkor meg hideg lett. Szegény embert az ág is húzza. Március 27-ére, a színházi világnapra átadható állapotban lesz, a belső munkálatok egy hónapot vesznek még igénybe, és akkor veheti birtokba a nagyközönség is. Ma is több mint két órát kujtorogtam az építkezésen. A purhab plusz öt fok fölött köt. Ezzel nem tudok mit csinálni. Kiss József: Egy sikeres, „Fidesz közeli”, budapesti vállalkozónak miért fontos, hogy ebben a színházban minden oly nagy rendben folyjék? Bor Zoltán: Idézzük pontosan az általad idecitált sajtóorgánumot: „Fideszes körökben jól ismert vállalkozó”, ami ugye, semmit nem jelent, viszont ügyesen megbélyegez. A bélyeget büszkén viselem egyébként. Visszatérve a kérdésedre, a neveltetésem, a temperamentumom, az erkölcsi értékrendem azt mondatja velem, hogy ha valamire egyszer igent mondtam, akkor azt a legjobb tudásom szerint megpróbálom végigcsinálni. A kihívás egyszerű volt: Balázs Péter kérdezte, jössz-e velem Szolnokra? Kérdeztem, ki jön még? Mondta: a Kiss Józsi. Mondom, menjünk hárman, mindenki a saját helyén. A triumvirátus mindig veszélyes, de ez a hármas kibírt három évet, nagy baj már nem lehet. Ez az első olyan triumvirátus a világtörténelemben, amely működik. Az az én feladatom, hogy azt a fajta szemléletet, amit én a maszek világban tanultam, azt át lehet ültetni egy színház vezetésébe. Ez azt jelenti, hogy olyan elvárásokat fogalmaznak meg az emberek a beosztottjaiknak, hogy tiszta helyzetek teremtődjenek. Itt minden a helyén van. Nem a közpénzek gondolkodás

Beszélgetés a szolnoki színház produkciós igazgatójával

nélkül való elherdálása a cél, hanem az, hogy a közpénz sokkal fontosabb, mint a saját pénzed, azzal sokkal nagyobb felelősséggel kell bánni. Az a közösségé. Ha körülnézek, nem ezt látom. Én ezt elfogadni nem tudom. Azért jöttem ide, és azért érzem jól magam, mert itt olyan jogosítványokat kaptam, hogy az én álláspontomat képviselni tudom. Kiss József: Aki figyelemmel követi a szolnoki fejlődést, látja, hogy ez nem csak szóbeszéd. Bor Zoltán: Én is színész voltam valamikor. Bizonyos dolgokkal nem tudtam egyetérteni, a színészi létemet feladtam. A Jóisten úgy akarta, hogy én azt csináljam, amit talán kevesen tudnak rajtam kívül. Szerintem ez mindenkinek célja lehetne. Itt most van egy ember, a Péter, akinek világos és tiszta elképzelései vannak, hogyan lehetne egy színházat vezetni, és milyen tematikai, erkölcsi és művészi értékek mentén építse fel. Maga köré gyűjtött két embert, az egyik én vagyok, a másik te, és mi azonosultunk ezekkel az elképzelésekkel. Ezek megvalósultak, eszméletlen sikereket értünk el. Ebben az évadban százezer fő fölé fog kerülni

a fizető nézők száma. Mi hárman azt csináltuk, amire ennek a városnak szüksége van. Felismertük az igényt, az igényhez megfelelő műsortervet, nem hagymázaskodtunk, hozzátettünk egy nagyon feszített költségvetési, fiskális részt. Ez a siker egyik titka. A másik: hogy ezt nem „szeszélyes évszakok” szinten tettük, hogy idézzünk a fent említett kedves sajtóorgánum kategóriái közül megint. Ez a „jó” színház mentes a devianciától, nem foglalkozik emberek szexusával, politikai nézeteivel, vallási hovatartozásával, csak a színházzal. A Szakmával. A „szakma” mondta ránk annak idején, hogy „szakmailag” alkalmatlanok vagyunk. Mi azóta csak szakmai szempontokat vettünk figyelembe. Ellentétben velük, akik előítéleteik rabjai. Nem deviáns, nevelő célzatú, ám az igényeket kiszolgáló színházat csinálunk. Az elmúlt három év alatt a Szigligeti Színház rengeteget szerepelt a médiában, ez egy nagy

Utazó Csárdáskirálynô Veszprém – Gyôr: színházi cserék Csereelőadásként tekinthetik meg a nézők márciusban a Veszprémi Petőfi Színházban a Csárdáskirálynő című nagyoperettet, amely a győri teátrum produkciója. A darabot Nagy Viktor állította színpadra. Az elmúlt évadban döntött úgy a veszprémi és a győri színház, hogy előadást cserél. A megállapodás keretében a Veszprémi Petőfi Színház az Indul a bakterház című vígjátékot mutatta be Győrben bérletes előadásként, míg most a győriek a Csárdáskirálynőt küldik a Bakony aljára. Az előadásban a veszprémi színeket és színházat Csarnóy Zsuzsanna mellett Kőrösi Csaba képviseli, akit Nagy Viktor hívott

meg Miska szerepére. A kiváló rendező és a remek színész a Legyetek jók, ha tudtok című nagy sikerű előadásban dolgozott együtt néhány éve a Petőfi Színházban, s Nagy Viktor most is ragaszkodott a közös munkához. Csarnóy Zsuzsanna pedig Cecíliát alakítja Pápai Erikával és Détár Enikővel hármas szereposztásban. (-)

eredmény, hogy annyit szerepeltünk például a Duna Tv-ben. A Szilveszteri gálák, Rotary Gála, „Az angyalok nem sírnak” közvetítése, „Bánk bán az interneten”, „Ádámok és Évák”. Csak tanácsolni tudom, hogy ha valaki sikeres színházat akar csinálni, bátran elindulhat ezen az úton. Induljanak el a közönségből, és gyúrják össze a szakmai igényességgel. Kiss József: Mi volt a te legnagyobb sikered, személyes örömöd? Bor Zoltán: A három gála, az nagyon nagy siker. Hogy minden egyes bemutatóból úgy jöttünk ki, ahogy azt az előzetes költségvetés megkövetelte. Hogy mindig jól számoltam. Hogy az emberek a munkájuk árát megkapták. Hogy olyan ötleteket valósítottunk meg, ami senkinek sem jutott eszébe, vagy menetközben feladta. Hogy ezt a romhalmazt, ami a színházzal szemben volt, megszüntettük. Ez hármunk sikere. És egyetlen egy előadásunk sem bukott meg. Egy olyan kultúrkörnyezetben, mely ma van. Régebben az emberek szívesebben mozdultak ki. Most mi mozdulunk. Nálunk volt először internet-közvetítés, a Bánk bán, ok-

ja: learning by doing. Tanulás a csinálás által. Ahhoz, hogy valaki egy színházban produceri tevékenységet végezzen, annak kicsit kellékesnek kell lenni, kicsit díszítőnek, világosítónak, bele kell látni a paragrafusok világába, egy kicsit színésznek meg pszichológusnak is kell lenni. Ezen a széken, ahol én ülök, a kreativitás nagyon fontos. Azok között a törvények között mozogni, amit az elmúlt pár év kormányzása kiokádott, igen nehéz. Ez a baja ennek az országnak. Minden túlbonyolított, minden az ellen van, hogy a dolgok épüljenek. Mit csinál a világ? Elveszik a termőföldet, lehetetlenné teszik a gazdákat, akik ehető búzát termelnek hat hektáron, míg az új technika ezt megtermeli egy hektáron kemikáliákkal, nekem ez fekália. És mégis, a világ kétharmada éhezik. „Elteszkósodik” a világ. Munka kell egy embernek. Munka kell, hogy fontosnak érezze magát. Most az történik, hogy elveszik a legfontosabbat, a munkáját. Szakmák tűnnek el. Az új kormány felelőssége lesz, hogy munkát kell csinálnia. Igen, egymillió munkahelyet, de ha lehet, ne tíz év alatt. Adjuk vissza a vidék becsületét, adjuk vissza a kultúra becsületét. Az emberekből kiindulva találjuk meg, mi az érték.

Szolnokon új színház épül!

tóber 23-án. Ja, és nagy siker, nagyon-nagyon fontos, hogy senkivel sem vesztem össze. Végleg. Ismered a mentalitásomat, hogy egy sünkutya vagyok. Kiss József: Mit mondanál, ha most jelentkezne egy lánglelkű, ifjú közgazdász, hogy színházat akarna csinálni? Bor Zoltán: Az angol úgy mond-

Március 27-én nagy napra ébred a Szigligeti Színház társulata, és Szolnok városának polgárai. Két esztendei kényszerszünet után, ezen a napon adják át a városnak a valamikori – sajnos, teljesen tönkrement - szobaszínházból átvarázsolt Szigligeti Szín-mű-helyt, melyet ha­talmas hajrával hoztak tető alá az építtetők és az építők. Ezen a napon bevonulhat a színház műszaki gárdája, hogy technikailag előkészíthesse a színházi üzemre a színházhelyiséget, jönnek a pultok, a millió kábel, a reflektorok, hangszórók, függönypályák, és még mennyi eszköz, melyek nélkül igen nehéz a közönséget megnyugtatóan kiszolgálni. És Szolnoknak új színháza lesz!

16.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. március

Újra indul a V ersbusz T A V A S Z Olasz Valéria:

Veszprémi és soproni színészek a költészet mellett

A Veszprémi Városi Művelődési Központ a Veszprémi Petőfi Színházzal közösen március 31-én immár negyedik alkalommal indítja útjára a Versbuszt a bakonyi megyeszékhelyen. A nagy sikerű egész napot felölelő kezdeményezés egyik célja felhívni a figyelmet a költészet napjának közeledtére, másik pedig a versek, az irodalom népszerűsítése, a magyar kulturális értékek bemu-

tatása, hiteles, elismert, népszerű színművészek segítségével. Márciusban ismét a buszon utazik majd a soproni színházból Bencze Ilona és Hűvösvölgyi Ildikó, a veszprémi teátrumot pedig Kőrösi Csaba, valamint két különleges délelőtti helyszínen Módri Györgyi és Máté P. Gábor képviseli. A buszon utazó színészekkel tart idén Szabó Gyula énekes-gitáros (aki megzenésített versekkel örven-

dezteti meg a hallgatóságot) és a tervek szerint a csapathoz csatlakozik Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház új igazgatója is. A Versbuszon utazó színészek, illetve a veszprémi verskommandója szaval majd helyijáratos autóbuszon, pályaudvaron, óvodában, rendhagyó irodalomórát tartanak a Dózsa iskolában és ellátogatnak az egyik veszprémi nyugdíjas klubba is. Délután

A Versbusz tavalyi csapata: Hűvösvölgyi Ildikó, Kőrösi Csaba, Bencze Ilona, Módri Györgyi és Máté P. Gábor

egy családi háznál és a középiskolai diákkollégiumban adnak rendhagyó műsort a színészek. A Versbusz utasai tavaly összességében mintegy 500 embernek adtak ajándékba verset különböző helyszíneken. Ezen az egy napon megközelítőleg 100 költeményből állították össze változatos repertoárjukat a színészek, teljesítményükkel mindehol óriási vastapsot érdemeltek ki. (Var-Ró-)

Márciusi tizenöt soros

A hosszú tél után friss záport óhajt az ág, és sóhajt reggel kéken az ég, cseppennek nedvek, lélekjégcsapok megerednek, s útnak indul tavaszi mámor.

Ó, te zöldülő új kihívás, fénybe csobbanó barcarolás, pelyhes március! Évente más utakon cikázol szívemhez, s nem tudlak megunni! Violák,

violák, tavasz kék fiai, úgy rezegtek tenyeremben, ti féltett örökség szirmai, mint egy maroknyi mély tenger bennem lüktető titkai.

(A vers írója a Győri Nemzeti Színház tagja)

Szolnoki Bánk bán Budapesten!

Játék színházlátogatási nyereménnyel

Március 15-én és 23-án a fővárosban is látható a Szigligeti Színház nagysikerű előadása.

Nyerjen egy éjszakát partnerével a Gizella Hotel és Étteremben, Veszprémben, és nézzen meg egy fergeteges színházi előadást a Veszprémi Petőfi Színházban! Kérdések: 1. Ki a Veszprémi Petőfi Színház új igazgatója? a. Eperjes Károly b. Oberfrank Pál

c. Bereményi Géza

2. Mi a hobbija Főző Ditta színésznőnek? a. Agyagozás b. Üvegfestés

c. Gyöngyfűzés

3. Melyik szerepet játssza a Csárdáskirálynőben Kőrösi Csaba? a. Edvin b. Bóni gróf c. Miska

Küldje be a válaszokat a www.magyarteatrum.hu online-on található űrlap segítségével, az adott hónap utolsó napján 24 óráig! Előző játékunk nyertese: Köleséri Sándor, Budapest

A Szolnoki Szigligeti Színház két budapesti meghívásnak tesz eleget márciusban. Nemzeti ünnepünk estéjén a Pesti Magyar Színházban, 23-án, a Budapesti Tavaszi Fesztivál vendégeként a MÜPÁ-ban játssza el Katona József Bánk bánját. A Kerényi Imre rendezte előadást 2009 október 23-án az interneten élőben is láthatta a közönség a világ minden pontján. (-) Jelenet az elődásból. Elöl ifj. Jászai László és Barabás Botond

Vörösmarty Színház Székesfehérvár

Katona József Színház Kecskemét

Veszprémi Petôfi Színház

1-4. oldal 1-3. oldal 9. oldal

Ulmann Mónika a fehérvári Kabaréban 11. o.

Gyôri Nemzeti Színház

Ki a Hold és ki a Nap? Törôcsik Mari Soós Imrérôl DESZKA Fesztivál

Beszélgetés Rusznyák Gáborral 4. oldal Götz Béla díszlettervezô 12. oldal Színészpalánták mustrája 14. oldal

Pikáns zsoltár… Beszélgetés Töreky Zsuzsával Olasz Valéria verse

8. oldal 10. oldal 16. oldal

Beszélgetés Oberfrank Pállal A szivárvány és az íve Színésznôk gyöngye

Soproni Petôfi Színház

15. oldal

Szigligeti Színház Szolnok

5. oldal 6. oldal 7. oldal

Csokonai Színház Debrecen

La Mancha lovagja… A mûvészeti titkárnô… Popriscsin: Tahi Tóth László Bor Zoltán: „A közpénz sokkal fontosabb…”

A színház mint örömforrás Újra indul a Versbusz

14. oldal 16. oldal

2. oldal 7. oldal 8. oldal