268 Ft, határon túl: 1 uro. III. évfolyam, 9. szám november. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

268 Ft, határon túl:

1 €uro

III. évfolyam, 9. szám • 2011. november

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu

Vasvári Csaba

Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

9. oldal

és gyönyörű Értelem és érzelem Kegyetlenegyszerre Veszprémben

Elôször magyar színpadon Austen regénye Magyarországi színpadon először látható Jane Austen Értelem és érzelem című művéből készült színdarab a Veszprémi Petőfi Színházban. A rendező a Kossuth-díjas Valló Péter, a nagy sikerű bemutató október 21én volt.

A Boldogtalanok Kecskeméten

A magyarországi bemutató alkalmából tartott sajtótájékoztatón Oberfrank Pál, a veszprémi színház igazgatója elmondta: a színpadi változatot Borbás Mária regényfordítása alapján Deres Péter dramaturg készítette. A színműben komoly szerep jut a technikának, a projektorokkal és a vetítéssel különös és egyedülálló élményt nyújtanak a nézőknek. – A mű óriási szenvedélyei, nagy érzelmi hullámai és remek párbeszédei újból alkalmat adtak arra, hogy a Valló Péterrel végzett próbafolyamat és műhelymunka után tovább erősödjön a

társulat. Ő ugyanis nem csak rendezőként, hanem társulatépítő erőként is jelen van nálunk és erre nagyon büszkék vagyunk – hangsúlyozta az igazgató, aki Edward Ferrars szerepét formálja meg az előadásban. A cikk a 6. oldalon folytatódik

Oberfrank Pál és Kéri Kitty A cikk a 7. oldalon folytatódik

Huncut hecc

Trill Zsolt – Scapin „Az volna a jó, ha időnként egy jóízűt nevetnénk saját pitiánerségeinken. Mert az oldaná iszonyú görcseinket. Talán a színházban ez még sikerülhet.” A tüzes angyal című Prokofjev-operában a cselekmények mozgatója volt a Trill Zsolt által alakított néma szereplő. Akkor azt mondta, beszélgessünk majd, ha prózát rendez Purcărete.

– Itt az alkalom… – Mit mondhattam volna én egy operáról?! Az a munka is nagy élmény volt, és most is rettenetesen örülök, mert Purcărete olyan rendező, aki már sok mindenen túl van. Nincsenek benne görcsök. Nem akar mindenáron eredeti lenni, mert ő már valamilyen: Purcărete. A cikk a 3. oldalon folytatódik

A Nyugat nemzedékének egyik legnagyobb költője, Füst Milán egy pársoros újsághír alapján írta meg Boldogtalanok című drámáját, még 1923-ban. Bár a darabot ma már szerzője legismertebb színpadi műveként tartják számon, a hatvanas évekig alig játszották a színházak. A kecskeméti Kelemen László Kamaraszínházban most Szász János állította színpadra a történetet, a bemutatóra október 7-én került sor.

A cikk a 7. oldalon folytatódik

Kőszegi Ákos és Bognár Gyöngyvér

– Az utóbbi években orosz szerzők műveit rendezte Kecskeméten, ezúttal pedig egy magyar író drámáját állítja színpadra. Felkérték erre a feladatra? – Nem, a Boldogtalanokat én választottam. Két évvel ezelőtt már megrendeztem Füst Milán drámáját Budapesten, a Radnótiban, de úgy éreztem, hogy érdemes lenne még egyszer megcsinálni, mert nem minden sikerült úgy, ahogy elterveztem, illetve azóta rengeteg új gondolat jutott róla eszembe. Tavaly filmet szerettünk volna készíteni belőle, ez a terv végül is meghiúsult. Így a kecskeméti színházban vettem elő újra a darabot.

Ismét Magyar Teátrum Díj A cikk a 2. oldalon olvasható

Ismét Vándorfesztivál A cikk a 4. oldalon olvasható

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. november

Főszerkesztőnk az Győri Péter örökös tag lett Országgyűlésben Fekete Péter a média és a színház eg yüt tmûködését sür get te

– Ma éppen azért tartunk nyílt naA média és a színház együttműködésének, a televíziós közvetítések, pot, hogy közvetlenül hallgassuk meg közös produkciók létrehozásának a kulturális élet szereplőit" – mondta fontosságát emelte ki lapunk fő- L. Simon László megnyitva az „Állaszerkesztője Fekete Péter, a Békés potfelmérés: A hazai kulturális ágazat Megyei Jókai Színház igazgatója, a helyzete” című, egész napos tanácskoVidéki Színházigazgatók Egyesüle- zást, amelyen több mint húsz szakemtének elnöke az Országgyűlés októ- ber számolt be saját területéről. A Magyar Teátrumi Társaság elber 28-ai kulturális szakmai nyílt nökségének, tagszínházainak képvinapján. – Az elmúlt két évtized kultúr- seletében részt vett a tanácskozáson politikája és kulturális elitje egyaránt Vasvári Csaba alelnök, Oberfrank felelős a mai magyar kulturális élet Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója és Kiss József, a problémáiért, amelyekszolnoki Szigligeti Színről most is alig esik szó a ház művészeti vezetője közbeszédben – mondis. Fekete Péter, a Jókai ta megnyitó beszédéSzínház igazgatója az ben L. Simon László. A ő véleményüket is tolparlament kulturális és mácsolta, amikor hozsajtóbizottságának elzászólásában kiemelte nöke hozzátette, napjaa média és a színház ink egyre látványosabb L. Simon László eg yüttműködésének, „kulturális deficitjének” politikai következményei számos a televíziós közvetítések, közös prodologban lemérhetők: „például a dukciók létrehozásának fontosságát, kulturális politika folyamatos po- hozzátéve: szükséges a színházi képzícióvesztésében, amely még az első zés sokszínűbbé, nyitottabbá tétele és a második Orbán-kormány kul- is. Felidézte: a parlament a nyáron túrpolitikája közti különbségben is fogadta el az előadó-művészeti törvény módosítását, ezmegmutatkozik…”. zel új lehetőség nyílt L. Simon László, aki „nemzeti kincsünk, a egyben a Nemzeti Kulszínházművészet átérturális Alap elnöke eltékelésére, az opera és mondta, hogy az elmúlt a balett leépülésének két évtized kultúrpolitivisszafordítására”. Mint kai teljesítményét vizsfigyelmeztetett, a színgálva is megállapítható, Fekete házi intézmények közhogy nem volt egységes Péter pénzt költenek, ezért kultúrprogram, a politikusok nem vették észre a kultúra figyelemmel kell lenniük a köz igéjelentőségét. Majd hozzátette: Jelen- nyeire. Ebben segít a módosított törkori kulturális bajainkat azonban vény, amely meghatározza a nemzeti, nem lehet csupán a politika és a gaz- országos prioritásokat, és kétoldalú dasági válság számlájára írni, nem a közszolgálati szerződések megkötépolitika felelős a kulturális élet gyen- sét írja elő a színházak és a fenntartó ge érdekérvényesítő képességéért, önkormányzatok között. Fekete Péter emlékeztetett, hogy annak képviselői alig voltak képesek érdemi, értékes vitákat generálni. a színházak hazánkban a „leglátoL. Simon László szerint azonban a gatottabb” művészeti intézmények, nyilvánosságban csak akkor hallani amelyek a nehéz gazdasági helyzeta kultúráról, ha valamilyen botrány ben is többnyire telt házzal tudnak robban ki, pedig mély vitákra lenne működni, és gyakran külföldi feszszükség a kultúra szerepéről, a kultu- tiválokon is bizonyítani. Ennek a rális intézményrendszer fenntartha- sikernek a záloga a társulati lét – vétóságáról, a közmédiumok kulturális lekedett a színházvezető. (Forrás: MTI) missziójáról, az állam szerepéről.

Ismét Magyar Teátrum Díj

A Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Teátrum című színházi magazin 2011-ben ismét odaítéli és átadja kiosztja a Magyar Teátrum Díjakat. A díjátadó gálaest megrendezését a tavalyihoz hasonlóan ismét a Békés Megyei Jókai Színház vállalta magára. A díjátadó várható időpontja: 2011. december vége. A Magyar Teátrum Díj célja, hogy felhívja a figyelmet a színházi háttérés kiszolgáló szakmákra, valamint erkölcsi és anyagi elismerést nyújtson az azokat kiemelkedően magas szinten művelő szakemberek. A díjat az idén is nyolc szakember kapja meg: öt szakmai díj és három különdíj formájában. A díjra való jelöléshez idén is két állami díjjal (Kossuth-díj, Kiválló-, vagy Érdemes művész, Jászai-díj) kitüntetett színész és a Magyar Teátrumi Társaság valamely tagszínháza igazgatójának együttes javaslata szükséges. A 2011. november 15-éig beérkezett felterjesztésekről a Magyar Teátrumi társaság elnökségi tagjait, a lap főszerkesztőjét, és a gálaestet rendező színház igazgatóját magában foglaló zsűri dönt. (-)

Sopronban a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban október 15-én a Soproni Petőfi Színház 20 éves jubileumi ünnepségének keretén belül díjakat adtak át, „szűk családi körben”. Mint arról korábban már írtunk, a Kabos Gyula díjat Zsolnay András kapta a társulat szavazatai alapján, amit a közszeretetnek örvendő színművész még mindig hitetlenkedve vett most át. Nem gondolta volna, hogy a társulat a szeretetén kívül szavazataival ezzel a díjjal is megajándékozza. Az Örökös Tag címet viszont a nézők szavazatai alapján kapja az a színész, akit a közönség arra a legérdemesebbnek talál. Itt sem a szerepek nagysága a meghatározó, hanem a

szereteté. És a közönség szereti Győri Pétert. Az első örökös tag Mikó István, aki tíz éven át igazgatója volt, és azóta is kedvelt színésze a Soproni Petőfi Színháznak, a közönség második választottja 2011-ben Győri Péter színművész lett. Így immár két örökös taggal büszkélkedhet A Hűség Városa. Az ünnepségen Győri Péter megköszönte a díjat és hozzátette: – Én csak akkor lehetek örökös tagja a Soproni Petőfi Színháznak, ha az örökké élni fog. Úgy legyen! A Színház társulata és a színházba járó közönség nevében nagyon sok szeretettel gratulálunk az örökös tagsághoz! Szaan

„A fény lánya, a fény anyja”

MÁRIA musical Debrecenben

Korunk heródesi őrületében, ahol az önelégült Ego tombolva járja luciferi győzelmi táncát, egyszer csak tiszta hangként felbukkan Mária, és félénken suttogja: „Fénnyel szóló csillagok, mondjátok meg végre, hol vagyok!” Kétezer évvel ezelőtt el-

indul, hogy hosszú küzdelmes utat bejárva, kitaszítva, végül világra hozza a Megváltót. A szállást kereső Mária, védelmező társa, József, a Hírt hozó Gábriel arkangyal, a kétellyel mérgező Kísértő, a mennyek királynőjét legelőször felismerő Erzsébet, a gyermekgyilkos Heródes, a szívtelen kovács mindannyiunk által ismert alakok és helyzetek a Bibliából, valamint az általa ihletett költői, képzőművészeti, zenei művek végeérhetetlen sorából. Szarka Tamás elementáris erejű zenében és költői képekben megálmodott műve nagyon nekünk szóló, belőlünk született, valódi magyar, mégis egyetemes üzenetű Mária történet. Az ősbemutató rendezője, Vidnyánszky Attila szerint a mai meddő világ nem a helyén kezeli a születést, pedig minden újszülött gyermek magában hordja a megváltás lehetőségét. Az ő olvasatában ez a mű a szülés - születés szakralitását adja vissza. A Csokonai Színház kü-

lönleges hangi adottságokkal rendelkező színművészei – Újhelyi Kinga (Mária), Mészáros Tibor (a kísértő Ego), Olt Tamás (Heródes), Bakos-

Kiss Gábor (József), Rácz József (Angyal) – a neves vendégművészekkel

– Pápai Erika (Erzsébet) és Földes László Hobo (Kovács) –méltó módon tolmácsolják Szarka Tamás új művét. Az ő közép-európai és balkáni elemeket furcsán ötvöző, ugyanakkor a magyar folklorisztikus hagyományokat erősen ápoló zenéjével, Vidnyánszky Attila és Olekszandr Bilozub (díszlet) látomásaival, Gemza Péter sokszínű koreográfiájával az előadás minden bizonnyal felemelő élményt nyújt mindazoknak, akik Advent idején Debrecenbe látogatnak. Két alkalommal látható a MÁRIA című új magyar musical a debreceni Főnix Csarnokban, 2011. december 11-12--edikén este 7 órai kezdettel. Várjuk együtt a Karácsonyt!

SZARKA TAMÁS, Kossuth-díjas énekes, zeneszerző, költő. Alapítótagja az 1983-ban létrejött Ghymes zenekarnak, amelynek világszerte ismert sajátságos stílusa nagyrészt az ő népzenei alapú szerzői zenéjéből és irodalmi értékű szövegvilágából született.

2.

3.


Györgyike drága gyermek – Vagy nem az?

Ács Jánossal találgatunk a Gyôri Nemzeti Színházban

Szomory Dezső úgy írt, hogy fehér damaszttal takarta el maga elől az írószert tartó kézfejét, nehogy a betűk fickándozása megzavarja őt az átszellemült alkotófolyamatban. A századelő különös drámaköltője a legendák szerint Jászai Maritól kapta írói nevét. Eredetileg Weisz Mórnak hívták. Egy játékos szóalak változtatással Weisz Mór > Szmor> Szomor> Szomorú> Szomori, és az y külön hatósági engedélyeztetésével jött létre az író mindenki által ismert neve. Ács János rendezővel titkokról, anekdotákról, pletykákról beszélgetünk a Györgyike drága gyermek című Szomory színmű próbafolyamatának derekán. Megtudtam tőle például a női nem és a muzsika lelkes imádójaként ismert drámaíróról azt is, hogy hajdanában orgonát építtetett saját tervezésű toronylakásába, ahol számtalan hölgyvendégének adott találkát. – A darab születésekor a színházi nézők jelentős része tudott németül. Már nem beszéli mindenki a nyelvet, vagyis ma, mikor ezt játsszuk, finoman kell érzékeltetnünk a kétnyelvi játékot. A történet szerint az első világháború előtt járunk, 1912-ben az úgynevezett hosszú békeidő idején. – Hiába volt békeidő, a karakterek mégse tűnnek békésnek. – Az emberi természet nem változik, bonyolultan „tör a jóra, ne-

hezen éri el”. Gondoljunk csak a Szomory és Jászai Mari közti furcsa szerelmi kapcsolatra! Az országos hírű nagy tragika és a jóval fiatalabb fiú közt szerelem szövődött. Azért is írta bele a Györgyike-történetbe a nagyasszony, Jászai (Tersánszky Mari) szerepét. A drámában az ő fia Tersánszky Laci, aki a Nemzeti Színházban az Ember tragédiájának Római színében statisztálva ismeri meg Györgyikét. A Jászai Marira való utalás emlékeztethet Molnár Ferenc Üvegcipőjére (Ács János rendezte Győrben 2007-ben) ahol Sipos, Adél és Irma hármasa abból a valóságos szerelmi háromszög történetből táplálkozott, hogy Molnár Ferenc feleségétől, Fedák Sáritól el akart válni az akkor nagyon fiatal Darvas Lili miatt, aki később Molnár felesége lett. Mikor az Üvegcipőt a Vígszínházban bemutatták, ezt a „titkot” mindenki tudta. A Fedák beült a nézőtérre, és nézte a róla megformált történetet. A hasonló színházi dolgokról, amikor még rádió, tv, filmhíradó, internet nem volt, csak a sajtóban megjelenő pletykarovatokból lehetett tájékozódni és természetesen a kávéházi és büfébeli pletykákból. – Ez volt a korabeli bulvár? – Mondhatjuk. Az idősödő Hübner maga Jászai Mari, a fiatal lány pedig Szomorynak feleltethető meg. Mert a valóságban egy idő után az öregasszony úgy kirúgta a fiatal fiút, mint a pinty.(Vagy fordítva?) – Szomory színházi nyelve megél a mai színpadon? – Legenda volt, és a visszaemlékezésekből tudható, hogy Szomory

(folytatás az 1. oldalról)

– Mitől különleges? – Ő is, mint minden nagy rendező, egységben, összefüggéseiben látja a világot, így a színpadi világot is. A teret, a mozgást, a szöveget, a zenét egyszerre látja, hallja, érzi. Ezek az elemek – vagy minek is mondjam őket? – mindig erősítik egymást, az egészet. Hogy mikor melyik milyen mértékben van jelen, az pusztán arány és stílusérzék kérdése. Ez taníthatatlan és tanulhatatlan. A színész számára ilyenkor az a feladat, hogy minden színpadi pillanatban meg kell teremtenie ezt az egységet. Ehhez meg kell érezni, érteni, rá kell hagyatkozni a rendező elképzeléseire, de mindenekelőtt fel kell nőni a feladathoz. Ez

minden egyes próbán ott ült, és ezt a nagyon költői, levegős, szinte zenei szöveget számon kérte a színészeken az utolsó magánhangzóig. Ő maga előjátszott; például egy monológot hogyan kell hangsúlyozni, előadni, frazírozni. A színészek rettegtek tőle, ha tudták, hogy bejön bizonyos fázisaiban megnézni a próbát. Rajongtak érte egyfelől, másfelől féltek tőle, mert képes volt beleszólni egy névelőbe, egy jelzőbe, egy mondatritmus megformálásába. Kívülről tudta összes darabja minden szavát. Ezért élt, ezért lángolt. – Mit jelent a cím: Györgyike drága gyermek? – Ez egy ravasz cím. A három gyermekes családban, az egyik lány megszólítása ez. Őt látja meg a jó negyvenes bécsi üzletember, és belészeret. Györgyike drága gyermeknek hívják a darabban a lányt, aki fiatal, húsz év körüli. Kiderül, hogy egy gyereklényben milyen komplikált módon van benne egyszerre az ártatlanság és az egészen elvadult karrierista. A darabban felfestett leány figurájába többen beleszerelmesednek, a végén pedig ő maga dönt úgy, hogy független, felnőtt nő lesz. Ezt a korabeli viszonyok közt nem tudták megérteni, az emancipációnak ez a foka ebben a korban még ismeretlen. Egy ártatlan kis gyereklány, aki valóban ártatlan volt, lassan rájön, ha azt akarja, hogy jó legyen neki, akkor rosszá kell válnia. A dráma végére teljesen mást jelent: Györgyike, drága gyermek. Ekkora már az a nő válik belőle, aki tudja, ha a tisztesség mellett dönt, akkor boldogtalan lesz.

– Mik a rendezés szempontjából felgyorsulásával. 1912-ben például legfontosabb különbségek Szomory ko- a nők nem szavazhattak, a lakosság jelentős része analfabéta volt. Mira és napjaink között? – Érdekes feladat a mai korba csoda távol van ez tőlünk, mégis, ha hoznunk ezt a darabot, egy olyan csak az emberi konfliktusokat nézszövegű művet, ami meseszerűen illé- zük, milyen hasonló a mai korhoz. kony és gyönyörű nyelvi fordulatok- A darab játszási idejében kifogták a ban gazdag. Ma kell elmondanunk, a színésznők kocsija elől a lovakat, ma ruhával és a díszlettel, színészi játék- a tévé távirányítójával szörfölgetünk kal visszavarázsolnunk azt a világot. a valóságshow-k tengerén. Az igazi Az alatt a 99 Menczel Andrea Györgyike szerepében év alatt, ami a a darab próbáján darab születése Próbafotó: Fehér Alexandra és a mai nap között eltelt, soha nem látott változáson ment át a világ. Elindult az első taxi, csengetett az első villamos, jött a tévé, színes tévé, számítógép, űrhajó, holdraszállás... Ma szinte elképzelhetetlen, hogy a technikai vívmányok nélkül hogyan éltek az emberek. Például, amikor este nem tévét néztek, hanem mással kérdés: mi, emberek ki tudunk-e szaszórakoztak. Elgondolkodtató, hogy badulni a TV és a magányos internet mi mindent csinálhattak például es- rabságából a Színház fantáziájának ténként… A XX. század semelyik segítségével a nézői közösség tagjakorhoz nem hasonlítható politikai ként egy második valóságba. Pottyondy Nóra és társadalmi katasztrófáival, háborúival, és az információ áramlásának

Huncut hecc

engem nagyon inspirál. Rutinból, a szokott színészi eszközökkel nem lehet új világot teremteni… – Olyan egyszerűen hangzik… – Mert az is. A jó megoldás mindig kézenfekvő – ha már megszületett. De milyen hosszú az út odáig! Nagyon sokszor csak akkor esik le a tantusz, csak akkor nyílik meg előttünk, színészek előtt a mű, amikor már javában játsszuk. Az ember ilyenkor hajlamos azt hinni, hogy ő maga fedezte fel a titkot, a lényeget... Pedig dehogy! Rá kell jönnöm, hogy a próbák hosszú hetei alatt egy olyan nagyformátumú rendező, mint amilyen Purcărete, végig tudta azt a titkot, és azon „mesterkedett”, hogy valahogyan ráállítson minket a felismeréshez vezető útra. – „… az ég elég szép tehetséggel áldott meg, hogy száguldjak a csillogó szellemi játékok, a zseniális könnyed tréfák univerzumában… nemigen akad ember, aki nálam

mesteribben tudna bonyodalmakat szőni… A középszerű tudatlanul szemfényvesztésnek nevezi ezt, én viszont művészetnek” – mondja Scapin, a művész. – Sőt! Scapin maga Molière. Purcărete újra és újra elmondta a próbák során, hogy Molière számára maga Molière volt a kiindulópont egy ilyen figura megteremtéséhez. Az élet nagy harcain, megpróbáltatásain, színházi sikerein és bukásain már túljutott Molière utolsó darabjainak egyike a Scapin. Így aztán beleírta ebbe a figurába minden fájdalmát, kiábrándultságát is. Scapin egy idős pacák, aki már-már bölcs, nem akar semmit az élettől, és ez az ő utolsó nagy fellángolása, utolsó nagy dobása. Bonyolítja a szálakat, élvezi is, hogy ez még megy neki, de túl van ő már ezen. Fontosabb, hogy ott van neki a zongora. Vagyis a művészet. – Búskomor gondolatok. De hát

az, aki átlátja a dolgokat, mint Scapin, mitől is volna vidám. – Hát ez az. De a saját hibáit is látja, és van benne egy jó adag önirónia. Ezt jó látni, mert az önirónia nagyon hiányzik belőlünk. Molière megmutatja azt is, amit a többiek – mi mindannyian! – nem veszünk észre, vagyis hogy az életben csak pattogunk, s hogy ettől bizony nagyon nevetségesek vagyunk. – Jó az nekünk, ha így látjuk magunkat? – Az volna a jó, ha időnként egy jóízűt nevetnénk saját pitiánerségeinken. Mert az oldaná iszonyú görcseinket. Talán a színházban ez még sikerülhet. Purcărete rendezéseiben van valami ördögi, amit a Scapin esetében inkább huncutságnak kellene mondani. Ez kell ahhoz, hogy ne csak ép ésszel átvészeljük az életet, hanem élvezzük is egy kicsit. Finoman, de azért határozottan ezekkel az eszközökkel hecceli Purcărete a világot. Kornya István

Szerzőink, munkatársaink:

Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Kozma András


Kecskemétre érkezik a Vándorfesztivál

Negyedik alkalommal rendezik meg a vidéki színházakról körképet adó Vándorfesztivált – ezúttal a hírös városban. November 22-e és 29-e között Veszprém, Szolnok, Sopron, Békéscsaba, Debrecen és Győr teátrumainak műsorába kapnak betekintést a kecskeméti Katona József Színház nézői, akiknek szavazatai alapján a legjobbakat elismerés is várja. A rendezvényről Cseke Péter, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója tájékoztatta lapunkat.

Vastaps estek Veszprémben Vastaps címmel pódiumbeszélgetés sorozat kezdődik a Veszprémi Petőfi Színház stúdiójában október végén. A jubileumi évad kísérőrendezvényének első vendége Joós László, Jászai Mari-díjas színművész, a teátrum Örökös Tagja volt. A házigazda, Varga Róbert újságíró. A műsor célja kötetlen beszélgetés és közönségtalálkozó keretében portrészerűen bemutatni azokat a legendás művészeket, színházi dolgozókat, akiknek neve kitörölhetetlenül összeforr az 50 éves társulat történelmével. Az ő pályafutásukon keresztül érzékeltetni azt, mit is jelent és jelentett számukra a veszprémi színház. Közreműködik portrérajzolóként: Farkas István, művész-tanár és Dávid Roland énekes-gitáros. A tervek szerint a sorozat keretében a műsorban vendégeskednek a színház jelenlegi Örökös Tagjai, valamint többek között olyan népszerű művészek kapnak meghívást a produkcióba, mint Tordy Géza, Takács Katalin, Hűvösvölgyi Ildikó, Cserhalmi György, Borbiczki Ferenc, Szilágyi Tibor, Balázs Péter, Csomós Mari, Demjén Gyöngyvér, Jászai László, Fazekas István, Antal Olga, Tordai Teri. (-)

– Honnan ered a Színházi Vándorfesztivál ötlete? – Még 2008-ban született meg Bujtor István ötlete, aki akkor a veszprémi Petőfi Színház igazgatói posztját töltötte be. Ő javasolta, hogy hagyományteremtő szándékkal csináljunk egy olyan fesztivált, ahol a különböző magyarországi városokban prosperáló színházi kultúrákat megismerheti a nagyérdemű közönség, és ugyanakkor az egymás közötti érdemi párbeszédnek és szakmai együttműködésnek is színtere lehet. A kezdeményezéshez hét város: Veszprém, Szolnok, Sopron, Békéscsaba, Debrecen, Miskolc és Kecskemét csatlakozott. A Vándorfesztivál rendje szerint a vendégek mindig saját költségükön viszik el a produkciókat, a bevétel pedig a befogadó színházat illeti. A rendezvény megszervezése a befogadó teátrum feladata. Az első Vándorfesztivált Veszprémben rendezték meg, ahol a Hajmeresztőt mutattuk be. A következő évben, Sopronban az Eszter hagyatékát játszottuk, 2010-ben pedig Szolnok volt a házigazda, oda a Játék a kastélyban című előadásunkat vittük. Mind a három évben nagy sikert

arattak produkcióink. Én a 2011-es évre kértem ezt a lehetőséget, így ezúttal mi leszünk a házigazdák. – Hogyan döntik el, hogy mely előadásokat hívják meg a résztvevő színházakból? Van-e valamilyen műfaji megkötés? – Nincs semmilyen megkötés, bármilyen műfajú produkciót szívesen látunk. Ilyenkor a befogadó színház javaslatokat kér, hogy ki melyik előadást mutatná be a fesztiválon. Sajnos a recesszió is érezteti a hatását: mivel a színházak szűkös költségvetésből gazdálkodnak, azt is figyelembe kell venni, hogy mennyibe kerül egy-egy előadás utaztatása. Nálunk a sort a veszprémi Petőfi Színház kezdi november 22-én, az Értelem és érzelem című előadásával. November 23-án a szolnoki Szigligeti Színház Hajnalban, délben, este című darabját láthatják a nézők. 24én a soproniak Kései találkozás című előadása érkezik Huszti Péterrel és Piros Ildikóval, míg 26-án a Békés megyei Jókai Színház Kapj el című produkciója lesz műsoron. November 27-én a debreceniek négyszereplős darabja, a Fodrásznő következik, végül 28-án a Győri Nemzeti Szín-

ház Pikáns zsoltár című kétszereplős darabját játsszák a Nagyszínpadon. Biztos vagyok benne, hogy a közönség tetszését elnyerik majd ezek az előadások. – Lesz díjazás is a fesztiválon? – Az eddigi gyakorlat szerint most is a nézők döntik majd el, kik voltak a legjobbak. Az újságokban és az interneten már meghirdettük, hogy várjuk azon érdeklődők jelentkezését, akik minden előadást megnéznének, és egyfajta közönségzsűriként, szavazással megválasztanák a legjobb előadást és a legjobb színészeket. Az elismeréseket mindig a következő évi fesztiválon adjuk át. Tavaly Szolnokon például két díjat is nekünk ítéltek a Játék a kastélyban című előadásunkért: Csémy Balázst a Legjobb Fiatal Színésznek választották, Kiss Jenő pedig Közönségdíjas lett. – Szakmailag milyen hozadéka van ennek a rendezvénynek? – Egyrészt mi, a kecskeméti társulat tagjai is nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen műhelymunka folyik a többi színháznál, hogy hol tartanak, és milyen színészgárdával dolgoznak, hiszen én

magam is nehezen tudok eljutni a távolabbi városokba egy-egy előadást megnézni. Emellett más produkciók befogadása is kihívást jelentő feladat. Bár teljes mértékben saját büdzséből dolgozunk, vagyis semmilyen támogatást nem kapunk a Vándorfesztivál megrendezéséért, úgy gondolom, szakmai továbblépésünk, fejlődésünk érdekében, és természetesen a közönség kedvéért érdemes időt és pénzt fordítani az ilyen rendezvényekre. – Kecskemétet már évek óta úgy ismerik az országban, mint fesztiválvárost, s immár a kecskeméti teátrum is joggal viselheti a fesztivál-színház nevet. – Valóban fontosnak tartom a különböző fesztiválok megrendezését. A legtöbb ilyen rendezvényünket a nyári hónapokra időzítjük, mert akkor sokkal egyszerűbb a szervezés. A Vándorfesztiválnál most kifejezetten őszi-téli időszakot kerestem, hogy ezekben a hónapokban se maradjanak program nélkül a nézőink, és olyan meglepetésben, élményben legyen részük, amelyet egy életen át őrizhetnek magukban. Bera Linda

Nagy kaland volt!

Október 21-én a Szigligeti Színház nagyszínpadán a társulat bemutatta Márai Sándor örökérvényű színművét, a Kalandot. A közönség az előadást forró fogadtatásban részesítette. „Ritkán hallani ilyen izzó, dinamikus tapsot…” – mondta az előadás után Gombos Judit, aki dr. Pálos szerepét alakította.

„Nagy bátorság kellett hozzá.” – mondta színpadi köszöntőjében Balázs Péter, a színház igazgatója. – „De megérte. A darab és az előadás kinőtte a stúdiószínház kereteit, a nagyszínpadra kívánkozott. Izgatottan vártuk, nem változnak-e meg

Huszárik Kata és Mécs Károly

a hangsúlyok, a hangulat, a konfliktusok, a színészi alakítások intenzitása. Változott minden, de előnyére! Jól döntöttünk! Köszönöm Málnay Levente rendezőnek, akit negyven éve ismerek és mondhatok barátomnak.” (Márai Sándor: Kaland, rendezte: Málnay Levente, Főszereplők: Mécs Károly, Huszárik Kata, Király Attila, Gombos Judit, Karczag Ferenc) (-)

Balázs Péter és Málnay Levente


Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Szabó Anikó (Szaan)

Havasi Renáta

Pottyondy Nóra

4.

5.


Csombor Teréz Kiss Manyi életútját követné

Ismét szubrett szerepben lép színpadra a kecskeméti Katona József Színház művésze, Csombor Teréz A víg özvegyben. Milyen emlékek fűzik Lehár Ferenc nagyoperettjéhez, és milyen szerepek várnak még rá? A főpróbahéten erről beszélgettünk a színésznővel.

– Mikor találkoztál először A víg özvegy című darabbal a pályafutásod során? – Tulajdonképpen már harmadszorra éneklem-táncolom a híres dalt, a Kán-kánt. Tizennyolc évesen szerepeltem A víg özvegyben először, amikor felvettek a szolnoki színház tánckarába. Ezután huszonöt éves koromban, Győrben játszottam Valencienne-t – abban a változatban, amit ott mutattunk be, ő énekli ezt a számot. A mostani, kecskeméti Víg özvegyben Olgát alakítom. Ezt a szerepet annak idején Oszvald Marikának írták, és a Kánkán mellett még két duett is hozzá íródott, amit itt a Nyegust kettős szereposztásban játszó Pál Attilával, illetve Sirkó Lászlóval táncolunk el. A librettó szerint Olga valaha olcsó kis táncosnő volt, aki szerencsésen ment férjhez: Kromov politikai tanácsos felsége lett. Ám csélcsap természetét a házassága alatt is megőrizte. Nyegus egy régi szeretője, akivel most újra találkozik, közben pedig

már egy fiatalabb diplomatát is kinézett magának… Egy nagyon vidám, idősebb szubrett szerep ez, boldog vagyok, hogy eljátszhatom. Külön öröm, hogy Szerednyey Béla rendezi, akivel ismerjük egymást, mert egy évfolyamba jártunk a színművészeti főiskolán – ő a prózai, én a zenei osztályban végeztem.

– Rengeteg zenés előadásban játszottál pályafutásod során. Melyek voltak a legfontosabbak? – Szinte minden operettben, de több zenés vígjátékban, musicalben is szerepeltem. Az operettek közül játszottam többek között A cigányprímásban, a Cigánybáróban, a Nebántsvirágban, a Cirkuszher-

Sirkó Lászlóval A víg özvegyben

– Milyen hangulatú előadás lesz A víg özvegy? – A rendező megőrizte a hagyományos operett előadások hangulatát. Véleményem szerint ennek a darabnak a története talán nem an�nyira izgalmas, de gyönyörű a zenéje, nagyon szépek a dalok. A nézők drukkolhatnak a szerelmeseknek, és andaloghatnak a szép muzsika hallatán.

cegnőben, a Csárdáskirálynőben, a Denevérben. Nagyon kedveltem a Mágnás Miskát, a My Fair Ladyt, és A Kaktusz Virága című előadást is, valamint a tavalyi évadunkban a nagysikerű Nyomorultak musicalt. – Primadonna és szubrett szerepeket is énekeltél. Melyik áll hozzád közelebb? – Hangi adottságaimat tekintve talán a primadonna-szerepek álltak

Eperjes Károly az új Márai filmben

Gerd Böckmann, Marozsán Erika, Csányi Sándor és Eperjes Károly főszereplésével került a hazai mozikba Sipos József új filmje a Kaland, amely Márai Sándor azonos című színműve alapján készült. A Veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadója a Ma reggel című műsorban azt mondta, Szekeres doktor szerepe olyan számára, mintha az író jobbik énjét kellene eljátszania. A Kaland a második film, melyet úgy aposztrofál a sajtó, hogy a Márai-film. Ebben minden benne van: aki látta, tudja, milyen elkötelezettek vagyunk Márai Sándor munkássága mellett, milyen fontos nekünk, hogy az ő gondolatai eljussanak az emberekhez – jelentette ki Sipos József rendező az m1 Ma reggel című műsorában. Mindig van egy vita, hogy ezekből a történetekből film vagy színpadi mű készüljön, ennek azonban nincs jelentősége. A Velencei Fesztiválon is volt három-négy olyan film, amelyik egy helyszínen játszódik, de szerették az emberek – mondta Sipos József. – Én nem különösebben rajongtam Máraiért, elrettentettek bizonyos vélemények, és talán nem jó sorrendben kaptam az anyagokat. Ez a két munka – az Eszter hagyatéka és a Kaland – felbátorított arra, hogy kronológiailag foglalkozzam Máraival – nyilatkozta Eperjes Károly, a filmben Szekeres doktort alakító színész, aki szerint már az írás is olyan, hogy színész szájába való.

– Ez a sztori kortalan, és nem helyfüggő, történhetne bárhol a világon. Márai n e m csak író, hanem g ondolkodó is volt, aki az emberek életét elemezte. Mondataival segíti is megérteni az életünket, és továbbhaladni – véli a rendező. Beszélt arról is, hogy egy Facebook oldalt hoztak létre a film promócióját elősegítendő, erre egy hónap alatt 150 ezren klikkeltek, ami szerinte fantasztikus, hiszen ez már egy újság szintje. Eperjes Károly szerint Szekeres doktor szerepe egy nagyon jó szerep. Úgy vélte: az Eszter hagyatékában és a Kalandban is Márai Sándor jobbik énjét kell eljátszania. Olyan, mintha lelkiismerete lennék annak a filmnek, és ennek a filmnek is, és ez ritka színészi feladat – fogalmazott Eperjes. (MTI)

Tarics Péter

m é g nem ismerem, de már most tudom, hogy ez a karakter tetszeni fog nekem. A harmadik bemutatóm a Lüzisztraté expressz lesz az évadban, Réczei Tamás rendezésében. Az elmúlt évben Sirkó László kollégám rendezésében terveztük bemutatni a híres tragika, Jászai Mari életét feldolgozó önálló estünket. Sajnos a sok elfoglaltság miatt ez akkor nem valósulhatott meg, de nem tettünk le róla, hogy megcsináljuk. Meglátjuk, hogy idén lesz-e rá alkalom, hogy elkészüljünk vele. - bera -

Jeltolmácsolt előadás Veszprémben

A siket és nagyothalló nézők Kissné Berta Rozália jelnyelvi tolmács közreműködésével tekinthették meg a Túl a rivaldán című zenés kabarét október 25-én este a Latinovits-Bujtor Játékszínben. A Veszprémi Petőfi Színház ezzel az előadással csatlakozik a 90 decibel Projekthez. Magyarország lakosságának tíz százaléka él valamilyen mértékű hallásproblémával, közülük mintegy 60 ezren teljesen siketek, 300 ezren pedig súlyos fokban nagyothallók. A 90 decibel Projekt célja, hogy az ország kisebbnagyobb színházaiban az előadások ne csak egy-egy alkalommal, hanem rendszeresen, évadokon át hozzáférhetőek legyenek a siket és nagyothalló nézők számára. A siketség általában 90 decibelnél kezdődik, és a projekt létrehozói szerint képletesen szólva a 90 decibeles hangerő elég kell legyen ahhoz, hogy mindenki meghallja a siketek és nagyothallók jogos kérését: a színházi előadások kommunikációs szempontból is akadálymentesek legyenek. Integráltan, tehát a halló és siket nézők együtt üljenek a nézőtéren. A kezdemé-

nyezéshez az ország több színháza csatlakozott már, többek között a Vígszínház, Centrál Színház, Miskolci Nemzeti Színház, Kecskeméti Katona József Színház. A színházi darabokat minden esetben szakemberek előre megtekintik és a repertoárból kiválasztják azokat, amelyek jelelhetők. A kiválasztást követően szakmai alapokon dől el, hogy a rendelkezésre álló jeltolmácsok közül ki tolmácsolja az adott előadásokat. Ezután megkezdődik a jelnyelvi tolmács felkészülése és felkészítése, melyben egy siket tanácsadó-asszisztens áll a rendelkezésére. A felkészülés ideje alatt többször konzultálnak a darab rendezőjével és a színészekkel. (-) Jelenet a Túl a rivaldán-ból Fotó: Melczer Zsolt

A lap tervező grafikusai:


Ferencz András

közelebb hozzám, de a személyiségemhez a temperamentumos, tűzről pattant szubrettek passzoltak inkább. Már csak azért is, mert imádok táncolni. Mindkét szerepkörben többször is kipróbálhattam magam, de a legkedvesebb szerepem mégis a Mágnás Miska Marcsája marad. Ez a karakter nagyon hasonlított rám. Sirkó László volt a partnerem, nagyon összeillettünk. Amellett, hogy kifejezetten örülök a zenés daraboknak, nagyon szívesen játszanék drámai szerepeket is. Eddig csak a Laura és a Prah című előadásokban mutathattam meg igazán a drámai vénámat a kecskeméti közönségnek, pedig úgy érzem, ez a kesernyés-édes vonal is közel áll hozzám. Remélem, hogy a későbbiekben majd prózai előadásoknál is gondolnak rám. Egyébként a mesterem, Bor József annak idején azt mondta nekem, hogy Kiss Manyi életútját kövessem figyelemmel, mert véleménye szerint sok hasonlóság van kettőnk között. Kiss Manyi szintén szubrett szerepekben debütált fiatalabb korában, azután pedig prózai előadások karakterszerepeiben aratott sikert. Szeretném követni a példáját! – Mely előadásokban játszol még a 2011/2012-es évadban? – A Kétbalkezes Varázslóban én leszek a boszorkány. A mesedarabot

Tompagábor Kornél

Bera Linda

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

6.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. november Görög László rendez

Interaktív krimi Gyôrben Izgalmasan indult az évad a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy termében. A közönség Paul Pörtner író jóvoltából egy gyilkosság szemtanúja lesz. A Hajmeresztő című krimi-komédia egy zongoraművésznő rejtélyes halálának körülményeiről indít nyomozást. A helyszín egy fodrászszalon négy gyanúsítottal. Az előadás során Rossetti nyomozó a nézők segítségével, kérdéseivel megoldja a bűntényt. A darabot Magyarországon 20 évvel ezelőtt a Radnóti Színházban láthatta először a közönség, amelyben a győri előadás rendezője Tony Whitcombot alakította. Görög László, a korántsem hagyományos színházi előadás érdekes, és lehetséges fordulatairól, egy zseniálisan kitalált interaktív játék színpadra állításáról mesélt: – A korábban játszott szerep már nagyon régen volt. Mindez eleve könnyített számomra a rendezésben, hiszen nem friss élménnyel a fejemben fogtam a munkához. Persze vannak bennem emlékek, de ez inkább abban segített, hogy ha valami akkor jó volt, azt – ha tudom – jobbá tegyem, és ami már akkor se tetszett, azt megváltoztassam. Abból kiindulva, hogy egy, a hagyományos előadásokhoz semmiképp nem hasonlítható darabról van szó, természetes, hogy a

Hajmer e sztŒ az e set... próbafolyamat alatt a színészek olykor elbizonytalanodtak. A tapasztalatom legnagyobb haszna abban rejlett, hogy a darab legnehezebben próbálható részénél teljes hittel tudtam képviselni az üres nézőtéren száz nézőt. Biztos voltam benne, ha a színészek megismerik, hogy milyen is ez a közös játék a nézőkkel, élvezni fogják minden pillanatát. – Túl vagyunk néhány előadáson, és a legtöbben újra eljönnének megnézni a darabot, mert felmerült bennük még pár kérdés melyekre választ várnak. Ilyen reakcióra számított? – Mivel a végkifejlet kifejezetten a nézőktől függ, persze, hogy számítottam rá. Ugyanakkor nagy örömmel hallom milyen sok emberben támad fel ezen túl is a kíváncsiság. Talán vonzó lehet az érzés, hogy a néző az előadáson azt gondolja, képes olyan kérdést feltenni, amire meggyőződése, hogy nincs felkészülve a színész. Épp annak a pillanatnak akar a részese lenni, amikor megszületik a válasz. Azt gondolom, ebben rejlik az író nagy találmánya – kiválóan ismeri azt, miképp működik a nézői agy. Tulajdonképpen a közönség nem is tudja, hogy valójában a színház iránti kíváncsiságuk nő, a színház és a színészet iránti érdeklődést fokozza az előadás. Szerintem ez rettentő jó dolog, pláne ma! – Leszámítva, hogy egy gyilkosságban nyomoz a közönség, komédiát látunk, méghozzá a javából, megtűzdelve apró győri vonatkozású humorral… – A műben alapvetően rengeteg

poén van, de természetesen nagyon örültem, ha időközben olyan ötlet merült fel, amely szervesen tudott illeszkedni az előadáshoz. Tudom, az is mulatságos lehet, ha valaki elesik a színpadon, és azt jól csinálja. Számomra az igazán vidám pillanatok azonban azok, amikor a „poén” nem direkt, hanem egyfajta gondolkodás, asszociáció következtében buggyan ki, vagy csattan fel a nevetés. – Ön mit gondol, ki a gyilkos? – Szerintem nincs ember, aki erre a kérdésre megmondaná a választ, inkább azt mondom: nem tudom. – A második felvonásban a nézők nyomozásba kezdenek. A Rossetti felügyelőt alakító Rupnik Károly színművészre nehéz feladat hárul. Kérdésekkel párbeszédet indukál a szereplők és hallgatóság között. A szerep nyújtotta kivételes élményekről, és nehézségekről beszél a tapasztalt művész: – A közel negyven év alatt, amit ezen a pályán töltöttem, beszámítva a négy év akadémiát, ilyen jellegű, felépítésű kihívással, feladattal nem találkoztam. Ennek következtében minden este tényleg őszinte várakozással és vággyal jövök a színházba. Várom a pillanatot, amikor elmerülhetünk ebben a darabban, nagyon szeretem a játékot. Féltünk attól, hogy a győri közönség mennyire lesz nyitott egy ilyen újszerű, és szokatlan helyzetre. Annak ellenére, hogy tíz előadáson már túl vagyunk, még mindig nem tudom felhőtlenül azt mondani, hogy teljes mértékben beigazolódott rendező barátom Görög László optimizmusa. Valóban van

olyan előadás, amikor egészen kivételes és remek a hangulat, de adódik egy-egy hétköznapi este, amikor egy kicsit feszélyezettebbek, visszafogottabbak a nézők. Serkenteni, buzdítani kell őket, hogy merjenek játszani, mint a gyerekek. Az első rész végén már Rossetti nyomozóként pár szóval inspirálom a hallgatóságot a közös játékra. A szünet is arra ad alkalmat, hogy a nézőkkel beszélgessek, rávezessem a többséget, hogy ne féljenek kérdéseket feltenni. Segíti a közvetlen kontaktust az is, hogy a nézőtéren világítás van, a sorok között járva közösen gondolkodunk, keressük a gyilkost. Érezni lehet, hogy néhány bátor kérdés után, többé-kevésbé megnyílnak. Kaptam olyan instrukciót, ami arra int, hogy az előadás során egy kicsit vissza is kell fognom magam. Figyelni kell, nem szabad minden titkot kibeszélni, pont azért, hogy maradjon a fejekben egy motoszkáló kíván csiság. Akkor értük el a célunkat, ha a közönség egy része úgy távozik, megkapta ugyan a választ, de gondolatban lett volna

Értelem és érzelem Veszprémben


Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a másik ismert Austen regény, a Büszkeség és balítélet Karinthy színházi bemutatóján – amelyben Kéri Kitty is szerepelt – felismerték, hogy milyen lehetőségeket rejt az írónő regényei által teremtett világ. Azért

Trokán Anna és Sághy Tamás

esett a választásuk az Értelem és érzelem című regényre, mert az a világon az egyik legolvasottabbnak számító regény, és feldolgozása nagy érdeklődésre tarthat számot. Szólt arról is, hogy az eredeti műtől a színpadi változat nem tér el, a munka legnagyobb részét a sokhelyszínes és sokszereplős darab szerkesztése, dramatizálása adta. Valló Péter, az előadás Kossut h-d íja s rendezője

még kérdése! Ez a darab abban különleges, hogy akár minden előadáson más és más lehet a befejezés. – Mit kíván a darab szereplőinek és a közönségnek a Hajmeresztő előadáshoz? – Emlékezetem szerint az ősbemutatót követően a Radnóti Színházban 5 évig játszották nagy sikerrel az előadást. Én Győrben 4,5 évvel kibékülnék! Trombola Anita

Rupnik Károly Fotó: Fehér Alexandra

értelmet megtestesítő Elinort, míg utóbbi az életét maximális érzelmekkel megélő Mariannt alakítja. Kéri Kitty az epikus mű próbáját filmforgatáshoz hasonlította.

mondta Valló Péter, hozzátéve, hogy a vet ítőgépeket nem lehetett i n s t r u á l n i . Mindezek mellett bízik abban, hogy a közönség elfogadja a másfajta v i zu a l it á st. Ve s z p r é m Trokán Anna és Kéri Kitty ebből a szempontból – Szerepem szerint az értelmet egy „harci terep” számára, kíváncsi, hogyan reagál az alapvetően konzer- próbálom megmutatni egy szerelemben, azt, hogy milyen utat jár be vatív közönség az előadásra. Elinor, míg legyőzi a saját kishitűSzalma Tamás és Sághy Tamás ségét, s miként meri vállalni a boldogsággal járó következményeket – mondta Kéri Kitty. A szenvedélyes Marianne-t alakító Trokán Anna kiemelte: a darab nagyon rövid jelenetekből áll össze, pár kulcsmondatban kell átadni a nézőknek a mondanivalót. – Marianne minden érzelmet megél, hajszolja magát, majdnem belehal a szerelembe, míg neki is eljön egy törés az életébe, amikor át kell menni az értelmet is előtérbe helyező lelki változáson – ecsetelte Trokán A darabban Kéri Kitty és Anna. V. R. Trokán Anna testvéreket Fotó: Melczer Zsolt játszanak, előbbi az

többek között arról beszélt, hogy a színházi viszonyrendszernek megfelelő darabot sikerült létrehozniuk a nagyregényből. Az úgynevezett női regényhez olyan játékteret alakítottak ki, hogy közben kultúrtörténeti utazásra is hívják a nézőket. A technikának köszönhetően korabeli angol festők képeivel és angol zenékkel, illetve a kosztümökkel is a korszellemet idézik meg. A kultuszregény színpadi változatának hangvétele inkább anekdotikus és nem dramatikus – tette hozzá. – A rendező célja ebben az esetben a nem színpadra készült regényt új rendszerben elmesélni, újfajta vizualitás alkalmazásával –

7.


A nagysikerû musical Sopronban A Vértestvérek című musical jó választás volt. Sikere töretlen Sopronban, ami nemcsak Willy Russel, a szerző és Böhm György, a rendező érdeme, hanem a nagyszerű színészi játéké is. A darabban szereplő két fiú nem csak vértestvér (baráti szövetséget kötnek) hanem egymás előtt eltitkolt ikertestvér pár. Egymásra találásuk sorsszerű, életük végzetszerű. Egyiküket édesanyjuk eladja, mert nem tudja mindkettejüket felnevelni.

Kurkó József Eddie – az egyik iker: – Erdélyből, Csíkszentdomokosról jöttem 2001 nyarán. Zenesuliba jártam Dévai Nagy Kamillánál, később párhuzamosan a Gór-Nagy Papadimitriu Athina


Mária vezette színészképzőben végeztem 2005-ben. Majd néhány év szabadúszás következett. – Hogy talált meg téged a soproni Színház? – Egy fellépésen gitároztam és énekeltem, aminek végén megkeresett Darvasi Ilona igazgatónő és megkérdezte, hogy a Sopronban készülő La Mancha lovagjában nincs-e kedvem gitározni? Ez volt az első munkám Sopronban, majd a rákövetkező nyáron az igazgató asszony felhívott azzal, hogy ha Böhm György rendező úr is beleegyezik, rám osztaná Eddie szerepét a Vértestvérekben. Rögtön a mélyvízben találtam magamat, mert még nem volt igazi színpadi gyakorlatom. Az az igazság, hogy még mind a mai napig tanulok és építem, tökéletesítem a figurámat, számomra egyik előadás sem egyforma. Minden este fejlődöm. A neveltetésemből és származásomból fakadó görcsöket nehezen tudtam feloldani, az elején rosszul pr ó b á lt a m . Az utolsó két hétben szóltam rá magamra, hogyha nem lépem át a saját határaimat, nem leszek képes eljátszani ezt a főszerepet. Ráadásul hét éves kortól harminc

éves korig kell végig vinni a figurát eszméletlen mély érzelmi töltéssel, átéléssel. Én tudom, hogy nem véletlenül kaptam meg ezt a szerepet. Hiszek a sorsszerűségben és abban, hogy szü leté sü n k előtt mi választjuk meg, hová kerüljünk, hová szülessünk és miként éljük le az életünket. És a minket körülvevő emberek által f e j l ő d jü n k , vagy legalábbis megpróbá lju n k fejlődni.

Sövegjártó Áron Mickey – a másik iker: – Számomra jutalomjáték ez a szerep. Ritkán adatik meg egy színésznek, hogy ilyen széles skálán mozoghat, hogy hét éves kortól harminc éves korig egy egész életet formálhat meg minden játékosságával, humorával és tragédiájával. Ráadásul az első felvonás vicces történések halmaza, amiben bátran lubickolhatunk, a második felvonásban azonban drámaian éljük meg a kamaszkor gyötrelmeit a felnőtté válásig. A munkanélküliséget és a teljes fizikai és erkölcsi összeomlást. Mindezt gyönyörű zenével tálalva, zseniálisan írta meg a szerző. Fantasztikus élmény számomra, hogy mindent eljátszhatok benne, amire egy színész vágyhat! A gyerekséget, a kamaszkort, a barátságot, a szerelemet, a

határozottságot, a kétségbeesést, az őrületet. – A darabbéli figurád, Mickey

– Akkor annál inkább való neked, hiszen te is görög származású vagy. – Igen. Bár a figurámtól eltérő-

Kurkó József és Sövegjártó Áron

apává lesz, ahogy te is nemsokára. – Igen, a feleségem, Hajni a nyolcadik hónapban van. Nem ikreket várunk, bár esély lett volna rá, hiszen a nagypapám is iker és a feleségem nagypapája is az. Decemberre várjuk, és már nagyon várjuk. Samu lesz a neve, Sövegjártó Samu.

Papadimitriu Athina Mrs. Johnstone – az anya: – Bubik István színészkollégánk halála óta minden évben én is fellépek az ő emlékére rendezett jótékonysági esten. Ott keresett meg Darvasi Ilona igazgató asszony és ajánlotta fel ezt a nagyszerű szerepet ebben a csodálatos musicalben. Nagyon nagy szeretettel vállaltam el a felkérést, bár akkor még nem ismertem a darabot. Később megnéztem DVD-n és nagyon tetszett. Ez a darab olyan, mint egy görög sorstragédia.

en én nem vagyok babonás, viszont nagyon is hiszek a sorsszerűségben. Hiszek abban, hogy az embernek előre meg van írva a sorsa és azt nem kerülheti el. Nincsenek véletlenek és véletlen találkozások. Minden azért történik, mert oka van. A rossz is azért, hogy utána valami jó történhessen velünk, ezért a rossz dolgokat is jól fogadom. Én ezekben nagyon hiszek. A Vértestvérek című musical is ezt erősíti. Mert hiába a költözés, hiába az igyekezet, hogy a két testvér ne találkozzon, a sors mégis összehozza őket. Kicsit úgy érzem, hogy vérátömlesztés számomra eljátszani ezt a szerepet, mert hihetetlen erős érzelmi mélységei vannak, amin jó átmenni. A szerep kimossa belőlem a hétköznapokat, így a darab végére nem elfáradok, hanem feltöltődöm. Új energiákkal nézek szembe a saját sorsommal. Szaan

Kegyetlen és gyönyörű egyszerre

– Melyek voltak azok a gondolatok, amelyek miatt azt érezte: ezt újra meg kell rendezni? – A Boldogtalanokat nagyon erős férfi darabnak, és nagyon erős szenvedély-darabnak tartom. A férfi főhős, Húber Vilmos egy fekete, halálközeli alak. Nem feltétlenül abban az értelemben, hogy gonosz, egyszerűen csak elveszíti az emberi jellegét. Mindannyian ismerünk olyan férfiakat, akik hazamennek, és kezükben a sörrel csak bámulnak maguk elé, kedvetlenek, és halálosan boldogtalanok. Ez egy nagyon ismerős modell az egész világon. Vilmos is ilyen. – Közben ott van a két nő, akik egymással harcolnak a szeretett férfiért. Az ő sorsukban mi foglalkoztatta Önt a leginkább? – Van ebben a történetben egy nagyon fontos küzdelem, amit egy nő folytat egy férfi szerelméért, vagyis Róza Vilmosért. Engem elsősorban az érdekelt, hogy Róza milyen áldozatokat hoz? Egyrészt lemond a gyermekéről, kiadja dajkaságba. Még egy lányt is felhoz a lakásba, és megosztja vele az ágyát. De arra is képes, hogy

Bognár Gyöngyvér és Trokán Nóra

egy másik férfi szeretőjévé váljon, csak azért, hogy ki ne rakják őket a lakásból. Ezek hihetetlenül nagy áldozatok. A másik lány, Vilma pedig tulajdonképpen Róza és Vilmos áldozata. Felcipelik őt a lakásba, majd a végén Róza egy pisztolyt ad a kezébe, mert úgy érzi, csak úgy tarthatja meg a szeretett férfit, ha megöli… A vége mindenképpen tragédia. Ez a darab egy valóban megtörtént bűnügy alapján íródott. Manapság is hallunk ilyesmit a napi hírekben, hogy féltékenységből megölte valaki a szeretőjét, élettársát, vagy akár anyját, apját, a saját gyermekét. Ezek kisszerű emberi tragédiák, ahogyan Róza, Vilmos és Vilma története is

az. A darab hősei egyszerű emberek – egy nyomdász, két munkáslány, egy nagyon szegény anya és egy prostituált –, éppen ezért a helyzetek is életközeliek. – Milyen térbe helyezték a drámát? – A kecskeméti színház három játszóhelye közül a Kelemen László Kamaraszínházban mutattuk be a darabot. Mindenképpen kamaraszínpadra való, hiszen ebben a kisebb térben sokkal emberibb, intimebb lehet az előadás. Itt nem kell emelt hangon, nagy gesztusokkal játszani. Menczel Róbert díszlet-, és Vereczkei Rita jelmeztervezővel arra törekedtünk, hogy a saját korában, azaz az 1910-es évek közepén tartsuk a darabot. A színek pedig nagyon visszafogottak, egyfajta szomorú szürkeség hat át mindent. A tér jellegzetes elemei a hatalmas papírbálák, hiszen a főszereplő nyomdász, és a történet a papi nyomdában is játszódik. Rengeteg boros üveget is láthatnak a nézők, mert ebben a történetben az alkoholizmus is nagyon markánsan

megjelenik. Annyi az érdekessége még a játéktérnek, hogy nem próbáljuk meg eltakarni kulisszákkal, illetve a nézőket már az előtérben a színpadihoz hasonló papírbálák és kellékasztalok fogadják. Az illúziót a takarások helyett a színészek maguk keltik életre. – Mit gondol, kiket szólít meg leginkább ez az előadás? – Tarkovszkij mondja: a művészet arra való, hogy az ember önmagára ismerjen, és tanuljon saját magáról. Így tehát talán azokat, akikben megvan az a képesség, hogy felismerjék magukat, vagy a környezetükben élő lecsúszott embereket. Véleményem szerint a Boldogtalanok egy kegyetlen, gyönyörű történet, páratlan magyar dráma, amely Csehov darabjaihoz hasonlatos. Úgy is mondhatnám, hogy ez a magyar Platonov, csak hiányzik belőle az a könnyedség és humor, ami Csehovnál megtalálható. Ami érdekesség, hogy Puskás Gyula élő harmonikaszóval kíséri az előadást. Talán annyit még elmondanék, hogy külföldön és bel-

földön is mindig vendégként dolgozom, de itthon nem is megyek szívesen sehova máshova, csakis Kecskemétre. Már három éve dolgozom a hírös városban, és azt gondolom, hogy ez a társulat egyre érettebb, egyre jobb. A színészek munkája, felkészültsége, egyáltalán az a színészi minőség, amit képviselnek, semmivel sem kevesebb, sőt, több mint egy fővárosi színházban. Bera Linda

8.


Ötven éves a veszprémi társulat A Veszprémi Petőfi Színház első önálló társulata megalakulásának ötvenedik születésnapját ünnepelték október 15-én este a teátrumban. Ennek keretében négy új Örökös Tagot köszönthettek a nézők.

tatnak vagy csak egy kellemes estét szereznek – és megerősítette, hogy a színház a jövőben is szívügye lesz a városnak. Az ünnepi műsor szerkesztői képekben és szövegben illusztrált időEgyütt a régi igazgatók

A Veszprémi Petőfi Színház társulata 1961-ben alakult meg. A jubileumi évadban ehhez kapcsolódva számtalan rendezvény várja a közönséget a teátrumban. A fél évszázados évfordulót szombaton este ünnepséggel és a Koldusopera című zenés színmű díszelőadásával köszöntötte a társulat. A rendezvény házigazdái Oberfrank Pál igazgató és Kéri Kitty színművész voltak. Az eseményen Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes ünnepi beszédében kiemelte: Veszprém a színháznak is köszönheti, hogy ma a Dunántúl kulturális központja. A város is gazdagodott azokkal a színészegyéniségekkel, akik a veszprémi színpadon megfordultak és akiknek ezúttal mondott köszönetet. A Petőfi Színházat 1908-ban építették, ez Óvári Ferenc parlamenti képviselő érdeme is, aki sokat harcolt, küzdött a színházért. Hozzátette: a magas művészi színvonalú színház kiemelkedő színészegyéniségeket fogadott be, akik munkásságukkal gazdagították a várost. Oberfrank Pál, a színház igazgatója úgy fogalmazott: a dokumentumokat, képeket, műsorfüzeteket szemlélve megrendítő végigjárni az elmúlt fél évszázad színházi útját, visszatekinteni a színészi alakításokra, rendező egyéniségekre. A Veszprémi Petőfi Színház töretlen progresszivitással élte életét, a kor legnevesebb szerzői, legizgalmasabb drámaírói írtak darabokat. A veszprémi közönség akarta, hozta létre és tartja fenn a színházat, ez a szakmai, szellemi munka beivódik, beépül életünkbe. A színház a közösség lelke és temploma – mondta. Lasztovicza Jenő, a megyei közgyűlés elnöke a fenntartó megyei önkormányzat nevében szólt arról, hogy a közönség igényli a színházat, szükség van rá, az elmúlt ötven év a közönség összetartó erejének is köszönhető. Ez pedig megmutatkozott az elmúlt időszak egyre emelkedő nézőszámában is. Némedi Lajos, Veszprém alpolgármestere harmóniáról és ritmusról, ünnepekről és hétköznapokról beszélt. Elmondta, számára mit jelent a színház, az esti előadások – kiutat, célokat mu-

utazásra hívták a nézőket, felidézve az elmúlt ötven év legjelentősebb Bakody József ésTömöry Péter

Új Örökös Tagok a teátrumban tőjében, Perlaki Róbert szcenikus, díszlettervező – aki a társulat alapítása óta dolgozik a veszprémi teátrumban – az elmúlt ötven év számára meghatározó élményeit sorolta. A Petőfi Színháznak történelme során tizenkét igazgatója volt, a szombat esti programban valamennyiüket név szerint köszöntötték, a jelen lévő egykori direktorok és megbízott vezetők együtt álltak színpadra. Oberfrank Pál igazgató úgy fogalmazott: bocsássunk meg egymásnak, engesztelődjünk ki, megtisztulva kezdjük a következő ötven évet.

Bakody József

Bakody József, Aase-díjas színmûvész, aki 1962-tôl 1990-ig hûséges tagja volt a Veszprémi Petôfi Színháznak, majd tíz évet Egerben játszott, s a 2000-es évek közepétôl egy-egy szerepre mindig visszatér oda, ahol pályafutását kezdte. Bakody József a veszprémi nézôk egyik kedvenc színésze. Szeretik ôt. Alkata, színpadi jelenléte, szerepformálásai népszerûvé tették a közönség körében, gyakran kap nyílt színi tapsot a színpadra lépésekor. Igazi karakter színész, olyan epizodista, akibôl kevés terem már. Az ô élete, pályafutása beépült a Petôfi Színház falaiba.

szintén hiányzott). Az ünnepen részt vettek a színház jelenlegi és egykori munkatársai és a hűséges nézők, akik

Oberfrank Pál, Navracsics Tibor és Katona János

Megajándékozták a színház jelenlegi örökös tagjait – Perlaki Róbertet, Joós Lászlót, Hegyeshalmi Lászlót, és Szoboszlay Sándort (aki nem tudott jelen lenni az eseményen, az ötven évvel ezelőtti, A kőszívű emközéleti és színházi eseményeit. Vajda Károly színművész színészeket, rendezőket, dramaturgokat, meghatározó írókat említett köszön-

ber fiai című nyitóelőadásnak egyik főszereplője volt). Megemlékeztek Majczen Máriáról, aki már az égi társulatban viseli a színház örökös tagja címet –, valamint üdvözölték az új örökös tagokat: Horváth Katalin súgót, Petrik Jánost, a színház lakatosműhelyének nyugalmazott

Eperjes Károly

vezetőjét, Bakody József színművészt és Meszléry Judit színművészt (aki

Meszléry Judit

közül többeket külön köszöntöttek. A születésnapi rendezvényen a Szinetár Miklós rendezte Koldusopera című zenés színművet adta elő a társulat, a késő esti fogadáson pedig együtt ünnepeltek a színház egykori és jelenlegi dolgozói, a meghívott vendégek. V. R. Fotó: Kovács Bálint

Petrik János 1970-tôl megszakítás nélkül 35 évig dolgozott a Petôfi Színház lakatosmûhelyében, ahol kellékeket, díszleteket gyártot-

Meszléry Judit Jászai Mari-díjas színmûvésznô Debrecenben kezdte a pályafutását, majd Pécsre került rövid idôre. Ott megromlott a viszonya az akkori igazgatóval és 1969-ben Sík Ferenc hívására érkezett Veszprémbe. Ha a hetvenes évek közepén a filmgyár nem kínál neki szerzôdést, akkor valószínûleg végleg marad a Petôfi Színházban. Ô azonban váltott, s olyan filmekben szerepelhetett többek között, mint a Rab Ráby, a Zöld ár, a Szépek és bolondok vagy a Magasiskola, amely Cannes-ban annak idején díjat nyert. A színmûvésznô a fil-

Horváth Katalin 42 éve súgója a Veszprémi Petôfi Színháznak. Élete a színház, élô lexikonként rengeteget tud a veszprémi színjátszásról, színészekrôl. Kalandos úton, a Társadalombiztosítási Igazgatóság Nyugdíj Osztályáról került annak idején a társulatba.

tak. Remek szakember, a Veszprémi Petôfi Színház élô történelme. Órákig tudna mesélni elôadásokról, rendezôkrôl, díszlettervezôkrôl, kulisszatitkokról, hiszen öt igazgató alatt dolgozhatott több mint harminc évig. Nagyon szerette és a mai napig szereti a színházat, a színészeket – fôleg a régieket, mert szerinte azok igazi, nagy mûvészek voltak. Talán nem véletlen, hogy lányának a keresztapja az egykori kiváló veszprémi színész, Tánczos Tibor. A Kádártán élô Petrik János ma már nyugdíjasként még otthon is dolgozik megrendelésre az ország sok színházának és a filmeseknek is.

mezés mellett játszott Gyôrben, Szolnokon, Miskolcon, Székesfehérvárott, Szegeden, a Thália Színházban és jó pár éve tért vissza Veszprémbe. Amikor a pályafutását összegezte, azt mondta, semmit nem bánt meg, s a mai napig úgy gondolja: egy idô után mindenkinek el kell mennie az anyaszínházától, hogy elkerülje a monotonitást, megakadályozza a rutinból való játékot és új impulzusokkal gazdagodjék. A Petôfi Színháznál töltött elsô hat éve meghatározta egész színházi sorsát, mert Veszprémben tanulta meg, hogy a színészet milyen fájdalmasan örömteli foglalkozás.

Elmesélte: munkája után amint volt egy kis ideje, állandóan bejárt a színházba próbákat, elôadásokat nézni. Egyszer, amikor Seregi László vezetésével a Lóvá tett lovagok címû elôadást próbálták, megbetegedett a színházi súgó, gyors beugrásra lett volna szükség és felhívták a munkahelyén, hogy Pétervári István szeretne vele beszélni. Az igazgató megkérdezte, hogy akare súgó lenni, a fiatal Horváth Katalin pedig igent mondott erre. Azóta eltelt több mint négy évtized, ezalatt rengeteg színészt segített a szövegtanulásban Horváth Katalin, ám közöttük elmondása szerint a legnagyobb Latinovits Zoltán volt.

Petrik János

Horváth Katalin

9.


A csabai Vasvári Csaba Csabán játszik

A nyolcvanas évek végén nagy eredménye volt a Békés Megyei Jókai Színház középiskolás színházi stúdiójának, hogy – sok más fiatal mellett – a békéscsabai Vasvári ikreket, ha nem is egy évben fölvették a színművészeti főiskolára. Egyikük – Vasvári Csaba – most a Monte Cristo grófjában Villfort főügyész szerepére visszatért ifjúkori pályakezdő lépéseinek színhelyére. A Magyar Teátrumi Társaság egyik alelnökét, a kulturáért felelős miniszter mellett működő előadó-művészeti bizottság egyik tagját egy kiállításmegnyitó után raboltam el kisfiától egy interjú erejéig.

– Diplomás színészként ugye most játszottál először Békéscsabán, a Jókai Színház színpadán? – Úgy, hogy a Jókai Színház produkciójában, úgy igen, mert vendégelőadásban már játszottam itt, de képzeld el, hogy azt már el is felejtettem, csak mostanában jutott eszembe, hogy a szolnoki Osztrigás Mici előadással egyszer szerepeltünk itt, de az egészen más volt. – Amikor kilencvenkettőben a főiskolán, Kerényi Imre osztályában végeztél nem gondoltál arra, hogy haza gyere, hogy megmutasd magad az itthoni közönségnek? – Gálfy Laci bácsi – illetve Laci, mert sose szerette, ha bácsizzák – volt az igazgató, ő hívott, hogy harmadik, vagy negyedik évben jöjjek ide gyakorlatra, de mi voltunk az első olyan osztály, akik nem mentek ki gyakorlatra, hanem a főiskolán maradtunk. Aztán amikor végeztem, hívtak a Nemzetibe, meg Kerényi hívott a Madáchba. Akkor már kedvesemmel – aki később a feleségem lett – már együtt voltunk, úgyhogy sok minden kötött a fővároshoz. – És most milyen érzés volt vis�szatérni ide, ahol gimnazistaként ismerkedtél a színpaddal, játszani a rokonoknak, régi barátoknak, ismerősöknek? – Nagyon összetett érzés. Sok

minden összejött most. Nehéz megfogalmazni, milyen érzés belépni a mennyországba, vagy a boldogságba. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen gondtalan próbaidőszakom. Most sok minden összejött. Az életem is boldog, meg szép az ősz, kedves emberekkel vagyok körülvéve, sikeres a produkció. Úgy érzem nagyon komoly konstelláció jött ös�sze. Ennek persze, csak egy része a produkció, ami talán a legfontosabb, hogy nagy-nagy szeretet vesz körül. Nem idegen helyre jöttem, sok mindent és sok mindenkit felismerek az utcán, például téged is. Négy év székesfehérvári igazgatói munka után nekem ez egy szanatórium. Végre egy olyan produkció, amikor nincsenek olyan terhek a vállamon, hogy például mi lesz a költségvetéssel, nincs semmi koordinációs feladatom. Az a dolgom, hogy fölkészüljek, mint színész, hogy megtanuljam a szövegemet, a dalomat, és figyeljek a rendezőre, Szomor Gyurira, aki egy óriási türelemmel megáldott ember. Nagyon finoman, egészen szelíden terelgette össze ezt a produkciót olyanná, amilyenné lett, és ami meglehetősen elnyerte a közönség tetszését. Mindeközben otthon vagyok édesanyáméknál, süt a nap a kertben, két próba között ülök a napsütésben a fűben. Úgyhogy nagyon jó volt minden. – Milyennek ismerted meg a csabai színészkollégákat, hiszen ők annakidején még nem voltak itt? – Röviden? Szét kell zabálni az összeset! Nem is hiszem, hogy ilyen van. Persze ebben lehet, hogy az is benne van, hogy hidegből belépve jobban érzékeled a meleget. Nem azt mondom, hogy sok keserű tapasztalatom van, de nem találkoztam még együtt ennyi jószándékú, kedves emberrel, akik azért jöttek össze, hogy mindenki egy célért csinálja azt, ami a dolga. Nem hangzottak el a másutt szokásos mondatok, hogy: „Hát nem tudom, de szerintem jobb lenne, ha ott nem balra néznél, hanem jobb-

ra!” Mindenki a saját dolgával foglalkozott. Ha a rendező azt mondta, akkor balra nézett, ha azt mondta, akkor jobbra. Ha azt mondta valakinek, hogy kapcsold be, akkor az bekapcsolta, ha azt mondta, hogy táncold le, akkor letáncolta, ha azt mondta, hogy koreografáld meg, ak-

soha nem százszázalékosan boldog hely, lehet sok keserűség, megbántottság, de mégsem tudom mikor és hol tapasztaltam utoljára ilyen idilli közösségi létet. – Talán itt Csabán, abban az időben, amikor stúdiós voltál a Jókai Színházban. Mire, kikre emlékszel

– Hogy vagy megelégedve a Monte Cristo beli szerepeddel? – Egy romantikus történetben ellenpontnak lenni, egy gonosz embert eljátszani nagyon hálás dolog, mert azon a nézők fölhördülnek, az megütközést kelt. A délutáni diákközönség például nevetett, amikor

kor megkoreografálta, ha azt mondta, hogy ügyeld le, akkor leügyelte. Én nem is tudom mikor találkoztam ilyennel, hogy minden rendben van, amikor az alkatrészek együtt mozognak, amikor mosolyognak az emberek egymásra a kulisszák mögött is. Biztos, hogy ez lesugárzik az előadásról, aminek meg is van az eredménye. – Nekem mégis úgy tűnik, hogy voltak keserű tapasztalataid… Székesfehérváron? – Nézd, a tapasztalat soha nem keserű, inkább édes, mert, ha valaki valamit megtapasztal és eljut valami felismerésig, akkor az mindig érték, de az biztos, hogy itt nincs az a sok ember lelkében megbúvó morális kuszaság, amit Fehérváron tapasztaltam. Persze itt is vannak vágyak, vannak szándékok, vannak szomorúságok. Tudjuk, hogy a színház

szívesen? – Mindenre és mindenkire. Arra emlékszem, hogy Hodu Józsi nagyon jó órákat tartott, nagyon szerettem Felkai Eszterrel, Gálfy Lacival dolgozni. Harkányi Jancsi nagyon sokat segített a felvételi felkészülésben. Akkor is nagyon jó volt itt a hangulat, és elképesztően jó előadások voltak: az Úri muri, Az esőcsináló, az Altona foglyai, a Cyrano. Ezek nekem akkor meghatározó élmények voltak. Akkor volt itt olyan „szag”, ami itt tartott. Engem addig egyáltalán nem érdekelt a színház. Emese, a húgom, hívott a stúdióba, hogy gyere, ez olyan jó. Aztán bejöttem, és rájöttem, nagyon érdekes az, hogy az emberek elkezdenek magukba nézni, megfigyelni, mi van belül, és abból valamit létrehoznak. Akkor jöttem rá – nem arra, hogy ez érdekel, hanem –, hogy más már nem is érdekel.

meghaltam, és ez nagyon jó érzés volt. Ezek szerint utáltak, és ez így is van rendjén. Ezen kívül el kellett énekelnem egy jól megírt dalt, egy fantasztikus partnerrel. – Ha már a daloknál tartunk, az interjúddal egy oldalon van egy cikk a Jókai Színházban kipróbált új hangrendszerről, Neked mi a véleményed róla? – Nagyon profinak tűnik. Egy új technika bejáratásában mindig akadnak persze kisebb problémák, de ezek kifelé biztosan nem hallatszottak. De belülről is halljuk, hogy nagyon ott van a technika, a zenészek. A remek zenészek. Nagyon jó a hangszerelés, Gulyás Levente pedig nagy lendülettel viszi az egészet. Színházi kifejezéssel: mindenki és minden a helyén van. Józsa Mihály Fotó: A-team

Egyedülálló hangrendszer a Jókai Színházban A világon egyedülálló, magyar fejlesztésű hangrendszert próbált ki a Jókai színház az elmúlt időszakban a Monte Cristo grófja című musical előadásain. A vadonatúj flexibilis sugárzórendszerről, mely nagymértékben megváltoztathatja az eddigi hangosítási szabályokat, külföldön már elismerően nyilatkoztak, kőszínházban most próbálták ki először. A Jókai Színház régóta előőrse, fáradhatatlan motorja a színházszervezési technikai innovációknak. A Porondszínház kitalálása és feltételeinek, üzemeltetésének megvalósítása, internet alapú ügyelői és asszisztensi üzenőrendszer elindítása, színháztechnikai oktatószínház létrehozása és felépítése, víztükör fölé emelt, 1000 férőhelyes vízi színház működtetése, havonta megjelenő országos színházi szaklap elindítása – megannyi újítás, amelyek nem csupán a magyar, de immár az európai színházi életre is jelentős hatással vannak.

A Szegedi Szabadtéri Játékokon már bizonyított magyar fejlesztésű ES Audio ha ngrendszer Mag yarországon először debütált beltéri körülmények között a teátrumban. A Monte C r i s t o grófja című musical kapcsán született meg a megállapo-

dás Fekete Péter igazgató és Elek Sándor hangmérnök, a rendszer kidolgozója között, hogy az előadássorozat alatt kőszínházban is kipróbálják az ES Audio három moduláris hangrendszert. A hangtechnikai rendszer lényege, hogy három modulból – hangszóródobozból – épül fel a különböző hangfrekvenciákhoz igazodva, így van egy közép-magas, mély és egy szubtartományokban dolgozó hangfal. Ebből a három dobozból a helyszín jellegéhez, a terem méretéhez, valamint a produkció zenei karakteréhez igazodva különböző nagyságú és kombinációjú rendszerek építhetők ki. Így egy hangfelszereléssel, melynek mérete igény szerint bővíthető, a kis kluboktól a nagy szabadtéri színpadokig egy átfogó hangosítási rendszer építhető ki. “Igazi színházi berendezés! Kiváló beszédérthetőség, félelmetesen gyors és részletező rendszer! – mu-

tatta be Kohári Imre, a Jókai színház hangtárának vezetője a hangtechnikai újítást. A Monte Cristo grófja musical hangosításának kialakítása céljából a színpadtér felett két tömb lett felfüggesztve: négy magas-közép és három mélysugárzó, valamint egy mélyládát függesztettünk fel. Ez a konstelláció az egész termet, még az alsó két tömb – egy-egy sub-, mély- és közép-magas hangszóródobozból összeállítva – sugározzák be a földszintet az előszínpad két oldaláról. „Az eddigi tapasztalatok alapján az ES Audio rendszere nagyon precíz hangképet adott a színházban, a Monte Cristo grófja musical ös�szes eddigi előadása során a tőle elvárható teljesítményt nyújtotta.” – tette hozzá a hangtechnikus. A Monte Cristo grófjának rendezője, zenei vezetője és szereplői is elismerően nyilatkoztak az új hangtechnikai fejlesztésről. T. S.

10.


Színház született!

A mese az élet esszenciája, akárhány évesek vagyunk. Fiatalon vagy öregen várjuk, hogy elvarázsoljanak, hogy kiragadjanak a hétköznap szürke valóságából vagy segítÓz

sen a gyerekek szellemi és kulturális fejlődésében életük folyamán. Most egy gondolat, egy álom, egy hiánypótlás valósult meg a Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház megszületésével, melynek művészeti vezetője és egyik szellemi megálmodója Nyírő Bea színművész. A nevet is ő adta. – Gyere beljebb, csibém! – invitál mosolyogva Bea az öltözőjébe miközben a Vértestvérek musicalre készülődik. Remélem, hogy nemcsak a szobát, hanem a gondolatait is megosztja velem néhány percre. Kíváncsi vagyok a színház születésének körülményeire. – A Holle anyó meseelőadással kezdődött az egész. Mikor színész kollégáimmal annak idején bemutattuk, olyan nagy sikere volt, hogy minden

várakozást felülmúlt. Alig győztük az igényeket kielégíteni. Már a Holle anyónál is elsődleges szempont volt a komoly, igényes díszlet és jelmez kivitelezése valamint a minőségi színészi munka. Úgy gondoltam, hogy addig nem is hozunk létre új mesedarabot, amíg az anyagi feltételei nincsenek meg. A gyerekeket nem szabad lenézni, ugyanolyan komolyan kell venni őket, mint a felnőtteket ha nem komolyabban. Később sorban jött a többi meseelőadás, A suszter manói, a Betlehem csillaga, A négy évszak, a Péter és a farkas, az Óz, a Csipkerózsika. Az előadásokból származó kevés anyagi hasznot félretesszük és abból hozzuk létre az újabb produkciókat, hiszen önfenntartók vagyunk. Sokan segítik a munkámat, például Boros Zoltán színművész, aki egyik alapító tagja is a Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színháznak. De tulajdonképpen felPéter és a farkas

sorolhatnám az összes színész nevét, akik az előadásokban szerepelnek, hiszen itt egy igazi közös, jó hangulatú, kreatív műhelymunka folyik, mindenki segít abban, hogy színvonalas produkciókkal örvendeztessük meg a gyerekeket. Bővülő repertoárunk hozta az ötletet 2010-ben, hogy nevet kéne adni a „gyereknek”, 2011-ben pedig megvalósítottuk ezt az ötletet. A műsortervünk széles skálán mozog, a kicsi gyerekektől kezdve a kamasz korosztályig (Willy Russel: Vértestvérek, Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom, Rideg Sándor: Indul a bakterház, Petőfi Sándor: A helység kalapácsa, Móricz Zsigmond: Sári bíró) mindenki megtalálja a neki szóló előadást. Készül a Tom Sawyer kalandjai, amit még idén bemutatunk. Teljesen új feldolgozásban kínáljuk majd a Dzsungel könyvét is sok zenével. Szerencsés csillagzat alatt született meg a színházunk, mert azonnal helyet adott és befogadta a Ferencvárosi Művelődési Központ (IX. ker. Budapest, Haller u.) amelynek homlokzatán már ott látható a Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház neve. De nemcsak itt játszuk előadásainkat bérletben, hanem az Óbudai K u lt u r á l i s K ö zp ontban (Budapest, San Marco u. 81) a József

A tudás hatalma A

L é g y

j ó

Móricz Zsigmond csodálatos regényéből Kocsák Tibor és Miklós Tibor írtak musicalt, melyet hosszú évek óta nagy sikerrel játszanak az ország színházai. Radó Denise irányításával most a Szigligeti Színház művészei és a szolnoki gyerekek készülnek megszólaltatni Nyilas Misi megrendítő történetét. A bemutató időpontja: november 18. Az előadás rendezőjét, Radó Denise-t kérdeztük.

m i n d h a l á l i g

– Életem első nagyszínpadi rendezése a Légy jó mindhalálig volt. A József Attila Színházban, 11 éve, Dósa Matyival, aki akkor Misit, most már Török Jánost játssza. Legközelebb akkor rendezem, amikor ő majd Valkay tanár úr lesz. Matyi az, aki mindenre emlékszik abból az előadásból, én már semmire, hála Istennek. Eltelt több mint tíz esztendő, tapasztaltabb lettem, mint rendező, teljesen más előadás készül itt, Szol-

S z o l n o k o n

nokon. Gyermekem megnőtt, tanul, jövőképet kell mutassak neki. Ezzel az előadással is azt sugallom, hogy az életünkben, azon túl, hogy becsületesek, tiszták maradjunk, a legfontosabb az, hogy tudni vágyjunk. A tudás hatalma az, mely felemeli az embereket. Ezt sosem vehetik el tőlünk. Ettől leszünk többek, különbek, mások. Akkor nem uralkodhatnak felettünk, nem vezethetnek bennünket tévutakra. Kötelességünk ezt újra és újra elmondani a nézőknek, a gyerekeknek és a felnőtteknek is. Akkor is becsületes úton kell járni, ha pofonok érik az embert. Tudnunk kell, mi az életcélunk, mik azok a tanítások, melyeket követnünk kell. Melyekben hinnünk kell. – nyilatkozta lapunknak Radó Denise. (Móricz-Kocsák-Miklós: Légy jó mindhalálig rendező: Radó Denise. Főszereplők: Molnár Nikolett, Dósa Mátyás, ifj. Jászai László, Gombos Judit, Kautzky Armand, Kertész Marcella, Lugosi Claudia, Karczag Ferenc, és a szolnoki gyerekek) K. J.

Hófehérke Attila Színházban, Törökbálinton, Csepelen a Csepeli Munk á sott honba n, Százhalombattán, a Soproni Petőfi Színházban, Móron. De van bérletünk Csornán, sőt Keszthelyen is, ahol két előadásos bérlettel kezdtük, ami mára már hat előadásos bérletté nőtte ki magát. Jelen pillanatban átlagban havi 24 előadásunk van különböző helyszíneken. A klasszikus meséket klasszikus díszletben és jelmezekkel játszuk a gyerekeknek, ahol az apró részletekre is vigyázunk, például arra, hogy a ház kéménye valóban füstöljön A négy évszak című zenés mesejátékunkban. Vagy az Ózban olyan digitális technikákat alkalmazunk, ami bármelyik kőszínházban megállná a helyét. Októberben muattuk be a Hófehérkét, amit novemberben a soproni gyerekek is láthatnak a Petőfi Színházban. Technikai és színpadi trükköket, ugyanakkor néhány dramaturgiai csavart is alkalmazunk a darabban, de mindez legyen meglepetés. A lényeg, hogy a törpéket játszó színészek bravúrosan táncolják többekközt a szutyok rappet. Az előadásainkon, amikor felmegy a függöny, a gyerekeknek eláll a lélegzetük

és megtapsolják a díszletet. De nem csak ezzel, hanem a színészi játékkal is elvarázsoljuk őket és nincs szebb látvány, mint az átszellemült boldog gyermeki mosoly vagy a kamaszok rajongó tapsa az előadás végén. Lám ma is vannak még varázslók,

Holle anyó

akik bizonyítják, hogy összefogással csodákra vagyunk képesek, jót és szépet alkotni és az élet meséjét tovább írni, mint egy végtelen történetet. Shirley

Lúdas Mátyás A bemutatóra készülnek Döbrögben Egerben

A Gárdonyi Géza Színház október 28-án mutatta be Fazekas Mihály – Schwajda György – ÉryKovács András: Ludas Mátyás című darabját. Az előadásról így vall a rendező-társszerző: Éry-Kovács András. – Új kontextusba helyeztem és átírtam az eredeti történetet. Azt hiszem a versek fogtak meg először Schwajda György Ludas Matyijában. Nosztalgikus hangulatú blues szólalt meg bennem, szinte láttam magamat, ahogy a kulisszák mögött fütyörészve sétálok a színpadon. A bennem lakó színházi rendező-féle, az egykori egri rendezések hangulata jelent meg előttem. Erre a dalra építettem a magam átdolgozását. Később felénekeltem az összes dalt egy diktafonra, majd együtt dolgoztunk Nagy Zoltán zenei vezetővel és Kátai László zeneszerzővel, aki zenei köntösbe

ültette a dalokat. Egy színitársulat érkezik Döbrög városába, ahol az elöljáró visszaél a hatalmával, ezért aktuálissá válik az eredeti Ludas Matyi történet. A színésznők lesznek Mátyás libái, akik imádják őt, mint hős bonvivánt, és közösen eljátszanak egy példázatot a hatalom elvesztéséről. Ez nem mese, hanem a valóság. Valójában mi a színházról, mint műfajról beszélgetünk a nézővel. Előadásunk vallomás arról, hogy minden körülmények között szeressünk játszani. A főbb szereplők: Mátyás: Endrédy Gábor, Galiba: Nagy Karina, Díszletliba: Nagy Barbara, Vadliba: Szik Juliska, Hamucipőke: Bánfi Kata, Színpad-Mester: Tunyogi Péter, Döbrögi: Szívós Győző, Ispán-Goló: Várhelyi Dénes, Anya: Dimanopulu Af r o d i t é , Á rus: Balogh András, Nánási Ágnes. (-)

Bánfi Kata, Nagy Barbara, Endrédy Gábor, Nagy Karina és Szik Juliska

11.


Winnetou és Lady Gaga egy színpadon?

A Popeye sikere után újabb saját zenés játékot tűzött műsorára a kecskeméti Katona József Színház. A sokatmondó „Winnetou és a kenderallergia” címet viselő darabot – melynek ősbemutatója november 9én lesz – Réczei Tamás írta, zenéjét Szemenyei János, dalszövegeit pedig Galambos Attila szerezte. A főszerepet ezúttal is a népszerű rapperre, Ganxsta Zolee-ra bízták. A darabról Réczei Tamással beszélgettünk, aki rendezője is az előadásnak. – A főhős neve mindannyiunk előtt ismert, ám sejthető, hogy nem az eredeti művet látjuk majd viszont a

színpadon. Mi volt az alapötlet? – Karl May Winnetou-ja öt kötetes, amihez utólag írt még kettőt. Én olvastam mind az öt kötetet, szereztem egyfajta benyomást Winnetou-ról. Láthattunk már több filmes feldolgozást is, mindenki ismeri például a keletnémet sorozatot, amelyben Gojko Mitić játszotta a főhőst. Emellett a régi western filmek világa is megihletett, és említsük meg a Desperado-t, ami az egész műfajt megváltoztatta. Ezekből az élményekből kiindulva készítettem egy ironikus, humoros hangvételű szövegkönyvet, amelyben Karl May féle elemek is megtalálhatók, mint például hogy hogyan lesz a vonatépítő Charlie-ból Old Shatterhand. A darab szövegkörnyezetében váltakozik a mai és a korabeli nyelvezet, másfelől jelentős szerepet kapnak az amerikai kultúripar giccstermékei és zenei világa: Lady Gaga, Madonna, valamint Beyoncé. Meghatározó az

előadásban Szemenyei János zenéje, Galambos Attila dalszövege, és természetesen a főszereplő Ganxsta Zolee személyisége is. Már a cím, a Winnetou és a kenderallergia is jelzi, hogy itt nem a hagyományos indián történetre kell számítani, hanem egy ironikus mesére, sok áthallással, amelyen szerintem rengeteget lehet majd nevetni. – Miről szól a mese? – A konfliktus fő forrása, hogy az amerikaiak a szent földre építenek vasutat, és nem tisztelik az ősöket, ezért az indiánok mindent megtesznek, hogy akadályozzák a munkálatokat, illetve a közelgő ünnepélyes megnyitót, amelyre az amerikai elnök is hivatalos… – Hogyan jelennek meg egy ilyen szituációban Lady Gaga és társai? – Ők inkább szellemiségükben lesznek jelen. A „ladygagaságot” például egy amerikai énekesnő hordozza majd, aki a vasút- és peron átadó ünnepségen énekel. – Ganxsta Zolee első ránézésre nem egy indián típus. Miért jutott eszedbe, hogy őt kérd fel Winnetou szerepére? – Ez ugyanolyan megérzés volt a részemről, mint a Popeye esetében Blútó kapitány szerepe. Látva azt, hogy mennyire szereti őt a közönség, gondolkodtam azon, hogy mi lehetne a következő darab, amelyben szerepelhetne. Így jutott eszembe a Winnetou. Természetesen ezúttal is abszolút Zolee-ra íródott a szerep

– nem is lehetne ez másként, hiszen színészi hajlamú, de nem színész emberről van szó. Azt kell megmutatni, amit róla tudni lehet: a személyiségét, az emberségét, a szeretetét, vagy azt, ahogyan zenél. – Milyen lesz az előadás zenei világa? – Szemenyei János, aki ebben az évadban társulatunk tagja, egyfelől megpróbált létrehozni egy indián világot, amit a már említett „ladygagás” hangulattal, dallamvilággal ütköztet. Váltakoznak a korok és a stílusok, de épp ettől lesz pörgős és érdekes. A munkafolyamat során egyébként először a szövegkönyv váza volt meg, amelyben kihagytuk a zeneszámok helyét. Miután elkészültek a dalok és a dalszövegek, még változtattunk néhány apróságon, de nálam egyébként is gyakori, hogy egészen a főpróbáig alakítjuk, formáljuk a szövegkönyvet. – Milyen jelmez és díszlet párosul majd ehhez a sokszínű történethez? – A díszlet és a jelmezek terveit is Kiss Borbála készítette, akivel abban maradtunk, hogy a látványvilág megmarad az eredeti regény korában és helyében, vagyis a XIX. században. Bár ebben is van némi csavar, mert eljutunk a XX. század elejéig, hogy az olyan közlekedési reformokra, mint a földalatti vagy a repülés, már utalhassunk a párbeszédekben. Sőt, Mata Hari-t is megemlítik, aki az 1920-as évekhez köthető. A sze-

replők ruházata a nézőkben egészen biztosan felidézi majd a régi indián és western filmek képi világát. – Milyen érdekességet tartogat még a közönségnek a Winnetou? – Az egyik kuriózum az, hogy lesz a darabban egy STOMP jelenet, amikor az összes színpadon lévő színész dobolni fog Ganxsta Zolee irányításával, akinek zenészként a dob a legfőbb hangszere. Ezért a színészek kiválasztásánál fontos volt, hogy mindannyian kiváló ritmusérzékkel és persze jó énekhanggal is rendelkezzenek. A másik érdekesség, hogy a színészektől komoly fizikai munkát igényel az előadás, ugyanis a történet szerint foglyok lesznek, ezért majdnem végig összekötözve kell játszaniuk és táncolniuk. Ez komoly kihívást jelent számukra. – A tavalyi évadban szintén a te átiratodban mutatta be a színház a Hebehurgya hölgyeket. A Winnetouban is lesznek ahhoz hasonló szójátékok? Vannak erről visszajelzések a színészek, illetve a nézők részéről? – Igen, a Winnetou szövege is hasonló stílusban íródott, de figyeltem arra, hogy gyermekek számára is érthető szójátékok legyenek ezek. Hogy mit szólnak a színészek? Hát, volt olyan, akinek a próbák során már beletört a nyelve, de biztos vagyok benne, hogy megoldják. A nézők pedig a tapasztalatok alapján szeretik azt a humort, amit képviselek. Bera Linda

Ádámok és Évák Ünnepe

Pokol helyett mennyország Csokonai Színház

Kétszáz fôs olvasópróba a Jókai Színházban Közel kétszáz fős „társulattal”, a sajtó jelenlétében tartották meg október 17-én a Békés Megyei Jókai Színház Vigadó termében az Ádámok és Évák Ünnepe című középiskolás színházi program közös olvasópróbáját. Az olvasópróbán kivetítőn bemutatták a program internetes honlapját, melyet az egyik szakirányú középiskola diákjai készítettek, és gondoznak. (www. adamokesevak.jokaiszinhaz.hu.) – Ebből mi lesz? Holnap reggel is itt leszünk! – gondoltuk kollégáimmal, amikor kezdett megtelni a Jókai Színház Vigadó terme az Ádámok és Évák Ünnepe résztvevőivel. Mintegy százötven diák, tizenöt-húsz pedagógus, tizenöt színész (a csapatok mentorai), a színház néhány munkatársa, és a sajtó képviselői. Közel kétszáz ember. – Mi lesz abból, amikor százötven fáradt, egésznap kötöttségekben mozgó, így aztán mozgáshiányos diák, a tanítás után összejön, hogy egyhelyben ülve, közösen végigolvassa Madách Imre: Az ember tragédiája című, még meghúzott szöveggel is terjedelmes művét. Biztos nem tudjuk időben elkezdeni, és fél óra után még a legnagyobb önfegyelem és ügyszeretet mellett is elszabadul a pokol – gondoltuk. Egyikünk megkérdezte: – Biztos, hogy mindenki hoz magával szövegkönyvet?

Hozott. Mindenki. Kishitűek voltunk. Időben elkezdtük és fél óra elteltével, nemhogy a pokol nem szabadult el, hanem (a darab helyszíneinél maradva) a mennyországban éreztük magunkat. Fél hét körül pedig elhangzott az utolsó mondat is: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”. Amikor más elfoglaltsága miatt kicsit késve érkező igazgatónk, Fekete Péter belépett a terembe, és meglátta a fegyelmezetten olvasó sokaságot, odasúgta: – Ez döbbenetes!

a próba ugyanolyan fegyelmezetten és hatékonyan folytatódott, ahogy kezdődött. Mire mi visszaértünk a terembe, a diákok már mind ott ültek, mindenféle ügyelői felszólítás nélkül betartva a tizenöt percet. Tudták, hogy itt nekik most dolguk van. Ők tudták, hogy a színház nem tévesztendő össze a diszkóval, vagy más mulatsággal. Ők ide, most nem szórakozni jöttek, hanem azért, hogy együtt kezdjék el a nagy közös munkát (na, jó: játékot) melynek során tavaszra színre viszik Az ember tragédiáját. Addig külön-

– Igen, de félek, hogy a szünet után már nehéz lesz összeszedni őket – súgtam vissza. És megint tévedtem. A szünetben az igazgató felkérte a mentorokat, hogy adják át azt a kis ajándékot, csemegét, amit csapatokra, színekre szabottan vásároltak, készítettek, sütöttek támogatottjaiknak. A csemegék elfogyasztása után

külön próbálnak, színenként, iskolánként, csapatonként, aztán majd megint összejönnek mindannyian, hogy megmutassák, mire jutottak. Minden esélyük meg van rá, hogy sikerük legyen, és „mennybe menjenek”. Józsa Mihály Fotó: A-team

Debrecen

12.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. 2009.november augusztus

A Figura Stúdió Színház magyarországi turnéja Örömmel tudatjuk, hogy a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház idén ősszel is magyarországi turnéra indul. A nyolc napon keresztül tartó vendégjátékra 2011. november 8. és november 15. között kerül sor. A társulat olyan városokban lép fel, melyekben többször is sikerrel vendégszerepelt: Budapest, Miskolc, Eger, S z i g e t s z e nt m i k l ó s , Kiskunmajsa. A Figuránál az őszi turnék immár hagyománnyá váltak, azonban az idei minden eddiginél nagyobb méretű, hiszen a tavalyi évad hat előadásából ezúttal négy sikeres pro-

dukció kel útra és a Budapesten sorra kerülő miniévad keretén belül mindet meg lehet majd tekinteni. A turnén összesen háromszor lesz látható (Miskolcon, Egerben és Budapesten) Bozsik Yvette rendezésében Peter Handke: Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról című mozgásszínházi előadás, mely a Figura Stúdió Színház és az Udvarhely Táncműhely közös produkciója. Kétszer (Budapesten és Kiskunmajsán) lehet megtekinteni Béres László rendezésében a Nagynyavalya című zenés politikai moralizálást, mely Török Zoltán szövege alapján készült és ugyancsak két alkalommal (Budapesten és Szigetszentmiklóson) lesz műsoron Katona Imre rendezésében A téboly hétköznapjai című álomjáték. Mindemellett egyszer kerül sorra Budapesten Dézsi Szilárd rendezésében Georg Büchner Woyzeck című drámája. A turné a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium támogatásával jött létre.

A turné részletes programja: 2011. november 8., 19 óra, Miskolci Nemzeti Színház, Kamaraszínház – Peter Handke: Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról – Rendező: Bozsik Yvette 2011. november 9., 19 óra, Harlekin Bábszínház, Eger – Peter Handke: Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról – Rendező: Bozsik Yvette 2011. november 10., 19 óra, Budapest, Merlin Színház – Peter Handke: Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról – Rendező: Bozsik Yvette 2011. november 11., 19 óra, Budapest, Új Színház, Bubik István Stúdiószínpad – Georg Büchner: Woyzeck – Rendező: Dézsi Szilárd 2011. november 12., 19 óra, Szigetszentmiklós, Nádasdy Mozi – Katona Imre: A téboly hétköznapjai – Rendező: Katona Imre 2011. november 13., 19 óra, Budapest, Merlin Színház – Katona Imre: A téboly hétköznapjai – Rendező: Katona Imre 2011. november 14., 19 óra, Budapest, Vigyázó Sándor Művelődési Ház – Török Zoltán szövege alapján: Nagynyavalya – Rendező: Béres László 2011. november 15., 19 óra, Kiskunmajsa, Művelődési Központ – Török Zoltán szövege alapján: Nagynyavalya – Rendező: Béres László

Drámapályázat A dráMÁzat címmel, a dráMa5 – kortárs színházi Találkozó apropóján drámapályázatot hirdet a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. Az egy fordulós pályázatra 2012. május 31-éig lehet jelentkezni. A fődíj bruttó 1000 euró. A Tomcsa Sándor Színház vezetősége által meghirdetett drámapályázatra bármely magánszemély jelentkezhet olyan saját, magyar illetve román nyelvű alkotással, amelyet a pályázat eredményhirdetésének időpontjáig, azaz 2012. augusztusáig még nem vittek színre. A pályaműveknél tematikai és műfaji megkötés nincs, viszont a pályázatot csak elektronikus formában lehet benyújtani, az [email protected] címen. A pályamunkák leadási határideje 2012. május 31., 15 óra. A Tomcsa Sándor Színház a pályázatokat titkosan kezeli, és a nem díjazott pályamunkákat az eredményhirdetést követően maximum 1 hónapon belül megsemmisíti. A pályázat jeligés. Az alkotáson és annak címén kívül kizárólag a pályázó egyénileg választott jeligéjét tartalmazhatja az email. A pályaművön a szerző nevének vagy felvett művésznevének feltüntetése tilos! A pályázó nevét és jeligéjét tartalmazó zárt borítékot postán kell eljuttatni az alábbi címre: Tomcsa Sándor Színház, str. Tamási Áron nr. 15, 535600 Székelyudvarhely – Odorheiu Secuiesc , Jud. Harghita, ROMANIA A pályázat végeredményét 2012. augusztusában sajtótájékoztatón, illetve a színház internetes címén hozzák nyilvánosságra. A pályázati kiírással kapcsolatos bővebb információkat a www.szinhaz.ro internetcímen lehet olvasni. Érdeklődni a Tomcsa Sándor Színház titkárságán, a 0040266212131 telefonszámon lehet.

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra! Amennyiben 3000 forintért 10 hónapra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor a postaköltséget levonva Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www. magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 3000 forint. Megéri!

Színvonalas grafikai megoldások

www.logomotiv.hu

13. 12.

Magyar MagyarTeátrum Teátrum. .AAMagyar MagyarTeátrumi TeátrumiTársaság Társasághavilapja havilapja. .2009. 2011. november augusztus

Puccini és az AC/DC Egy színpadmester kontrasztjai

– Jó reggelt kívánok! Díszítő urakat kérem a színpadra! – így hívja munkára reggelente a színpadi műszakot Páros Zsolt színpadmester. Fáradhatatlanul, vagy fáradtan dolgoznak egész évadban. Mozgatják, forgatják, leengedik, felengedik, szerelik, csavarozzák, kalapálják, ha nem működik, megjavítják. Egy összeszokott megbízható csapat, akiket a színpadmester fog össze. – Csak évszámokat és neveket ne kérdezz tőlem, mert azokra nem emlékszem! – kezdi beszélgetésünket Páros Zsolt, a Győri Nemzeti Színház színpadmestere, Örökös Tagja. – Sosem tudom, hogy mikor viccelsz és mikor nem. Munka közben, a színpadon is ezt csinálod? – Néha egy konfliktushelyzet megoldható egy kis humorral is, szerintem több eredményt lehet elérni, mintha az ember keménykedik. – Hogyan kerültél a színházhoz?

– Győrben érettségiztem, 1976-ban a Jedlik Ányos Gépipari Sza k középiskolába n. 1976 és 78 között diszpécserként vállaltam munkát a Rába Vagonés Gépgyárban. Akkoriban nyílt a színház, úgy döntöttem, jelentkezem díszítőnek. Rövid idő után gépész lettem, akkor úgy hívták, hogy „süllyedő kezelő”. Ebben az időben éltem meg azokat a bizonyos első nagy találkozásokat, amik a ma napig ehhez a házhoz kötnek. Az első rendezés, ami számomra egy életre meghatározta a színpadi létet, és jelenlétet Osztrovszkij Vihar című darabja volt, Harag György rendezésében. Ebben az előadásban a forgót kezeltem. A próbák alatt, végig bent kellet ülnöm. Harag Györgynek olyan kisugárzása volt, hogy nem is gondoltam arra, hogy kijöjjek a színpadról. Minden egyes próbát, minden egyes előadást végignéztem és csodálatos alakításokat láttam. A Színművészeti Főiskolán 1979-ben indult egy színházi vezetőképző, ahol elvégeztem a színpadmesteri és a fővilágosítói szakokat. 1985-1987ig a Győri Balett színpadmestere voltam. Csodálatos időszak volt, Markó Iván termékeny időszaka. Ezekben az években találtunk egymásra: a ko-

molyzene és én. Nagyon szeretem az operákat, megőrülök Pucciniért! Képes voltam arra, hogy miután végighallgattam a színházban a Turandot című előadást, otthon, késő éjjel a tv egyik csatornáján megnéztem még egyszer! Persze rajongok az AC/ DC-ért is, van egy kis kontraszt de mindkettőt imádom! 1987-ben zsinórmesterként visszatértem a színházhoz. Utána lettem színpadmester, színpadi felügyelő. – Mi a dolga egy színpadmesternek? – A színpadmester az a személy, aki egy készülő darab fogantatásától, a tervelfogadástól egészen a mű haláláig, az utolsó előadásig végigkíséri az alkotást. Az ő felelőssége a produkciót műszakilag azonos színvonalon tartani, ahogy a premierre elkészült. Feladata a színpadi műszak munkájának összehangolása, a díszlettervező és a rendező elképzeléseinek minél teljesebb körű megvalósítása. A lényeg az, hogy a legjobb tudásom szerint kell dolgoznom és küzdenem azért, hogy a produkció létrejöjjön. – A feleséged Lizán Katalin fuvolaművész, zenetanár. Mindketten a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagjai vagytok. Hogyan tudtátok a családdal összeegyeztetni a nem éppen gyerekbarát munkaidő beosztást? – Két gyermekünk van, Ádám fiam egyetemet végzett, Budapesten

él és szerkesztőként dolgozik. Éva lányom most kezdi második diplomás képzését Győrben. Szerencsére mindketten egészséges, okos felnőttekké váltak, akikre az édesanyjukkal együtt büszkék vagyunk. Bizony, amikor kicsik voltak sokszor volt ruhahúzkodás, amikor az anyukájuk este elment otthonról. Ilyenkor a nagymama jött, vagy amikor már ő sem bírta, felfogadtuk a kedves, aranyos Panni nénit, akit mai napig nagyon szeretünk. – Mi egy színpadmester rémálma, az, hogy összedől a díszlet? – Szoktam erről álmodni, borzasztó. Még Moszkvában a Győri Balettel történt egy eset. Az előadásban lovak ereszkedtek le az égből, amire táncosok szálltak fel, és úgy mentek ki a színről. Az egyik drótkötél kicsúszott a hurokból, és a ló féloldalasan négy méter magasságban megállt, két táncos kapaszkodott bele. Kollégámmal berohantunk egy létrával a színpadra, ő levette a lóról Ócsag Anna balettművésznőt, és lemászott vele. Majd én szabadítottam ki Müller Ervin balettművészt, és ahogy átemeltem a létrára, leszakadt a ló. Rettenetesen veszélyes üzem a színpad. Nem szabad hibázni. – Kértek már tőled olyat, amit nem voltál képes teljesíteni? – 1985-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon vendégszerepeltünk a Győ-

ri Balettel, A szarvassá változott fiak című előadással. Már napok óta zajlottak a próbák, egyszer csak a balett díszlettervezőnője odajött hozzám és megkérdezte: – Zsolt, hoztunk magunkkal fekete vásznat? – Hoztunk, miről lenne szó? – kérdeztem. – Arról, hogy le kellene takarni a Dómot – felelte. Mondom: – Mit? A Dómot? – Igen, egy kicsit zavaró, hogy annyira látszik! – mondta a tervező. Nos, lehet, hogy le lehetett volna takarni, de nem szabad. Elég nagy blamázs lett volna a Dóm téri Szegedi Szabadtéri Játékok a Szegedi Dóm nélkül. Végül elvetették az ötletet. – Hogy lehet ezt idegileg bírni? – Minden dolgot a helyére kell tenni. Az eddig színházban eltöltött harminchárom évet néha úgy érzem, mintha kétezer lett volna. Ha elmegyek szabadságra, még hetekig visszajár az agyam a színházba és három-négy hétnek kell eltelnie, hogy teljesen átadjam magam a pihenésnek, a családomnak. De augusztus közepe-vége felé már újra azon morfondírozok, hogy szeptemberben mivel kezdjük az évadot. – Mit kíván magának Páros Zsolt a további évadra? – Magamnak és a környezetemnek jó egészséget, sok feladatot, és kiváló előadásokat a győri színpadon. Trombola Anita Fotó: Szami

Fél évszázad díszletek között

Fél évszázad díszletek között címmel jelent meg Kellei György író portrékötete Perlaki Róbertről, a Veszprémi Petőfi Színház társulatának alapító és Örökös Tagjáról, díszlettervezőjéről, szcenikusáról. A könyvet október 21-én mutatták be a teátrum előcsarnokában. „Perlaki Róbert nélkül nincsen veszprémi színház” – így fogalmazott a kötet pénteki bemutatóján

Oberfrank Pál, a Petőfi Színház igazgatója, aki többek között a díszlettervező legendás munkatempójáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a Kellei György szerkesztette könyv Perlaki Róbert életével, pályafutásával és a veszprémi színház életével is megismerteti az olvasót. Emlékeztetett arra, hogy a látvány- és díszlettervezőről szóló könyv a színház jubileumi évadának szerves részeként jelent meg, hiszen idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját az állandó társulat. Valló Péter Kossuth-díjas rendező – a bemutatón is jelen lévő – Perlaki Róbertet méltatva elmondta, hogy negyven éve személyes kapcsolat fűzi a díszlettervezőhöz, aki a színészek, rendezők, írók munkáját segítette a „nagyüzemi színházcsinálásban”. – Színházul tudni ritka és

különleges képesség, többek szerint veleszületett – mondta Valló Péter, hozzátéve, hogy ez a fajta gondolkodás jellemzi Perlaki Róbertet is. A portrékötet kétszázötven oldalon,

látványtervező életét. A kötet emléket állít a veszprémi társulatnak is, és tartalmaz egy színháztörténeti kuriózumnak számító összeállítást a Perlaki Róbertnek írt gratulációk-

Kellei György, Oberfrank Pál és Perlaki Róbert

14 fejezetben, több mint kétszáz színes fotóval és dokumentummal illusztrálva beszéli el az 1961-től a veszprémi színházban dolgozó, eredetileg villanyszerelőként végzett

kal, „köszönőcédulákkal”; a többi között Latinovits Zoltántól, Rátonyi Róberttől és Tordy Gézától – mondta Kellei György az MTI-nek. – Akkor működik jól a színház,

ha az összes szakágon megfelelő tudású ember van. Én megnézem az anyagot, megy-e a darabhoz, a tervekhez. Jön az anyagbeszerző, jelmeztervező, kiválasztjuk, a többit az anyagbeszerző intézi. A díszleteknél nincs olyan, hogy lehetetlen megcsinálni. Nagyon jó szakemberek vannak, a lakatos jobban tudja, mint én, egy csuklópont jobban működik-e. Nagyon fontos, hogy most fellendülés van a színházban – mondta Perlaki Róbert, aki a veszprémi munkái mellett több színházban vendégként is dolgozott. Tervezett tizenhárom díszletet Sopronba, tizenkettőt Székesfehérvárra, a Pesti Színházba, és Tordy Gézának, egy gyerekdarabhoz Győrbe. – Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert az 50 év, a sors összehozott olyan művészekkel, mint Latinovits Zoltán. Büszke vagyok arra, hogy a Veszprémi Petőfi Színház tagja vagyok most is – mondta Perlaki Róbert. (--)

14.


Ucsikakében és kacurában

A zalaegerszegi hangversenyteremben Pezzetta Umberto felvétele

Geszty Glória újabb arca Minden a zalaegerszegi Japán Fesztiválon kezdődött: hatalmas fapapucsban, gyönyörű selyemkimonóban, fekete hajkoronával, rizspapír napernyővel betipegett egy törékeny színésznő a színpadra. Japán köszöntése és a japán líra remekeinek kétnyelvű tolmácsolása, apró mozdulatai és az elbűvölő japán zene a teaházak és a gésák világába röpítették a közönséget. Másodszor a Ruttkai Éva Színház születésnapi rendezvényén, október 8-án találkoztam a produkcióval. Ilyenkor a művészek ajándékot hoznak, így kerültek a japán versek is a műsorba. Itt a színpad sem választotta el a kis gésát a közönségtől. Titkos mosolya, csodás öltözéke, apró mozdulatai már a bevonulásakor tapsot váltottak ki. A nézőket elbűvölte, ahogy a haikukban és tankákban mint kis hullámfodrokban a költőnők lelkének mélyét tárta fel. Utána ebben az öltözetében ma-

radt, társalgott. A kollégái is sorra gratuláltak. A Magyar Teátrum olvasói ismerőst fedezhetnek fel benne: Baracsi Kati egy éve írt róla „A mindig megújuló Geszty Glória” címmel. Megint újabb arcát mutatja?! A műsor után rákérdezek egy presszóban: – Nem volt ez túl nagy erőpróba? – Nem. Hiszen a közönség szeretetét, elismerését már Zalaegerszegen elnyertem. Ma a szakmától is biztatást kaptam. Már a taps alatt a színház igazgatója, Szalai Zsolt odasúgta: „Ez nagyon szép volt!” Jólesett a kollégák, így Esztergályos Cecília, Géczy Dorottya, Pálos Zsuzsa gratulációja, hiszen nagyra tartom őket. Máris adtak egy-két tanácsot, ötletet. Szívből ölelt át Rák Kati, Bernát László és Marik Péter. – Honnan támadt az ötlete? Mi fogta meg a gésákban? – A sokoldalú művészi felkészültségük és a különleges szépségük. A gésa egyszerre színész, énekes, táncos, zenész, képzőművész. Mindezt ötvözi, mikor a vendégeket szórakoztatja. A gésa kiszakíthatatlan japán környezetéből. A művészetük lényegét mégis átvehetjük. Bennem mindig is volt törekvés a művészetek, színház, zene, tánc, vers és képzőművészet együttes művelésére akár pódiumon, akár a tévéműsoraimban. Most magamra vettem az öltözetüket is. – Ez hiteles? – Minden Japánból érkezett hozzá. Különösen értékes a kimonómra vett hosszú, ünnepi ucsikake vagy a női hajból készült kacura (paróka).

– Hogy érzi magát kimonóban? – Már természetesen, kellemesen. Ha felveszem, magához alakít belülről is. De nem volt egyszerű eddig eljutnom. Sokat gyakoroltam a felvételét, az arcfestést. A magas fapapucsban, okobóban négy és fél hónapig tanultam a járást. Hitelességre törekedtem, hiszen a megjelenésük hagyományos harmóniája hozzátar-

Esztergályos Cecíliával és Szalai Zsolt színigazgatóval a Ruttkai Éva Színházban

tozik a gésákhoz. De akkor elevenedhet meg, ha a belső gésaságot: a művészetük, kedvességük hatását is meg tudjuk teremteni. – Segítették szakértők? – Többen is. Elsősorban Vihar Juditnak, a japán kultúra nagy tudósának vagyok hálás a versek fordításáért és a műsor összeállításáért. Annyira eltalálta, mire hangolódik a lelkem. Pinczés István, a japán színművészet nagy ismerője pedig kitűnő rendezői tanácsokat adott a zalaegerszegi bemutató előtt. Ő éppen a Hevesi Sándor Színházban próbált, és maga is kjógen előadást hozott a fesztiválra. – Tervei?

– Szalai Zsolt felkért, hogy a Ruttkai Éva Színházban november 18-án előadjam a műsoromat. Vihar Judit szorgalmazza, hogy máshol is lépjek fel vele. Szeretném segíteni, hogy jobban megszeressük e távoli, lélekben, gyökereinkben mégis közeli csodás kultúrát. – A gésáknak külön nevük van. Hívhatjuk ilyen néven? – Érdekes volt, amikor egyszer japánul festették le a nevemet, és mondták, hogy a Glória japán megfelelője Eiko. Azonnal megtetszett, hiszen mély benyomást tett rám A barbár és a gésa című film, amelyben Ando Eiko alakította a legendás gésát, Okicsit. Tragédiáját Bertolt Brecht is feldolgozta a nemrég felfedezett Simodai Juditban. Pályámat a Koldusopera Pollyjaként kezdhettem, megkoronázná, ha ezt a Brecht-szerepet is eljátszhatnám. Megmutatja a festett névje-

15 év után újra Győrben

De mi lett a nôvel? A Győri Nemzeti Színház Padlásszínházában mutatták be 1997 májusában Kiss Csaba rendezésében Csehov: De mi lett a nővel? című darabját. A három szereplő Gyabronka József, Horváth Lajos Ottó és Honti György bejárta az országot a „férfimesével”, közel háromszáz alkalommal játszották a mai napig. Horváth Lajos Ottóval beszélgettünk a magyar színházi életben különlegesen hosszú ideje sikeres prózai előadásról: – Hogyan formálódik a mű és a benne játszó színészek tizenöt év alatt? – Most, hogy belenéztem a sok évvel ezelőtti tv-felvételbe, azt látom, hogy érettebb emberek, színjátszók lettünk. Bár a mai napig ölre megyünk egymással egy előadás után, hogy mit hol éreztünk hibásnak, mégis azt kell mondanom, ezt egyrészt jól tesszük, másrészt ha megnézem, ahhoz képest, hogy játszottunk akkor, szerintem most az egész sokkal jobb. – A mondanivaló változott? – A szerelem mondanivalója örök téma. A darab a férfi lélek vágyakozásáról szól, a női lélek megérthetetlenségéről, a nő iránti vonzalomról, a szerelem erejéről, ez nem változik soha. – A játszók lelkében sincs változás?

– A benső viszonyok változnak. Ha magánemberként válaszolnék, hogy mit jelent nekem ma a szerelem,

Gyabronka József, Horváth Lajos Ottó és Honti György

akkor más lenne a véleményem, mint tizenöt évvel ezelőtt. Magánemberként gondolhatunk, amit akarunk,

és nyilván ez a nem verbális kommunikációnkban látszik is. Történnek változások bennünk, de az előadás egy feladat, amit szolgálnunk kell. Ehhez viszonyulhatunk érzékenyebben, vagy mélyebben, ahogy telik az idő. – Milyen helyszínekre jutottatok el az előadással? – Magyarországon Zsámbéktól Debrecenig, de jártunk vele Erdélyben Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Sepsiszetgyörgyön, Moszkvában a Művész Színházban, megtanultuk oroszul, tartottunk két előadást. Az orosz kollégák nagy csodálatára, mert azt hitték, hogy orosz anyanyelvű rokonságunk van. Először kicsit meg is sértődtek, mert kérdeztek tőlünk, és mi csak tolmács segítségével tudtunk válaszolni. Végül a sikeres orosz nyelvű előadás után bevallottuk, hogy

gyet. Átnyújtom önöknek is. Kedves Glória-Eiko, legyen sok sikere mindkét nevén! Szigethy István A TITKOK AJTAJA – a japán irodalom gyöngyszemei – Eiko gésa – Geszty Glória, közremű ködik: Shaari japán dal énekesnő. Szerkesztette és a versek többségét fordította: Vihar Judit, az ELTE Japán Tanszékének vezetője

nem tudunk oroszul. – Megtanultátok Csehovot eredetiben? – Nem egészen. Azt a szövegkönyvet, amit Kiss Csaba létre hozott, aki a darabot rendezte, dramatizálta, visszafordíttattuk oroszra és így megtanulva adtuk elő Moszkvában. Nekiálltunk megtanulni olaszul is, ez két kollégámnak sikerült, nekem nem, persze megtanultam volna, csak végül valami szervezési problémán elúszott az olaszországi vendégszereplés. A darabot Budapesten is sokfelé játszottuk már, a Bárka Színházban, a Thália Színházban és a Budapesti Kamara Színházban is. – Mi kell ahhoz, hogy három színész játssza ezt a történetet sok éven keresztül, és te még mindig ilyen csillogó szemmel beszélsz róla? – Ez a szerencsének köszönhető, és hogy a hármunk alkatából adódóan nem tudunk elereszteni bizonyos szinten alul egy problémát, nagyon szeretjük az előadást, nagy érzelemmel ragaszkodunk hozzá. Ez tartja szakmailag és emberileg életben. Ez egy jó darab, jó előadás, jó játszani. Az eltelt idő alatt felnőtt egy generáció, lesznek, akik emlékeznek ránk tizenöt évvel korábbról, másoknak teljesen újat ad majd az előadás. Nekünk nagy öröm, hogy újra játszhatjuk itthon, ahol a darab megszületett. A 293. előadásnál tartunk vele, ilyennel nem mindenki büszkélkedhet ebben az országban. Pottyondy Nóra Fotó: GYNSZ archívum

15.


Boros Zoltán és Borbély Krisztina Két erős személyiség, két határozott karakter ül velem szemben. A színészpáros már elég régóta színesíti a Turay Ida Színház társulati palettáját. Boros Zoltán nem csak színészként, hanem rendezőként is jegyzi magát a színlapon, Borbély Krisztina pedig koreográfusként is segíti a produkciók színvonalának emelését színészi munkáján kívül.

– Én a tatabányai Színházban kezdtem a pályafutásomat, ott találkoztam először Zolival, és ott is szerettünk egymásba. – kortyol bele Kriszti a narancslevébe. Ezt a kis szünetet kihasználva Zoli rögtön átveszi a szót. – Először a Pécsi Ildikó rendezte Antigonéban játszottunk együtt. Krisztina rögtön főszerepet én meg az első őr statiszta szerepét kaptam ebben az előadásban. Ettől függetlenül osztottam az észt és azóta is óvó, segítő, féltő, szerető, számára néha halálos figyelemmel kísérem a színpadi munkáit, főleg, ha egy előadásban vagyunk. Néha zavaró is számomra, hogy őrá jobban figyelek ilyenkor, mint magamra. – Azóta is első őrként, dárdával

Párok az életben, párok a színpadon a kezedben állsz mellette és vigyázol rá? – nevetek rájuk. – A Turay Ida Színházban Tamási Áron: Énekes madarában láthatott először együtt a közönség. – Szerelmespárt alakítottunk. – válaszol gyorsabban Kriszti, erre Zoli komótosan rágyújt. Ha már szó nem, legalább cigi legyen a szájában. – Azóta is többször osztottak ránk szerelmespárt, egyik kivétel a Sári bíró. Ebben a darabban Germán Líviát ölelgeti az én drága férjem. Amikor négy éves kislányunk, Borka nézte a próbát, teljesen kétségbeesett, hogy az apukája mást csókolgat. Sírva kérdezte, hogy Anya, ugye azért az életben téged vesz feleségül? Ugye a te férjed apa? Szóval nehezen viselte. – Közösen dolgoztatok az Ózban is, amit Zoli rendezett és te koreografáltad azonkívül, hogy játszotok is benne. – Ilyenkor teljesen más a kapcsolatunk, mint mikor színészként dolgozunk együtt. – válaszol gyorsan Kriszti – Alkotótársként nem gyepál annyit, mint színészként, és sajnos, vagy nem sajnos gyakran nem fogadom meg az instrukcióit. Bár lehet, hogy tudat alatt azért ezek beépülnek az alakításaimba. Koreográfusként én is szeretném őt gyepálni, de nem hagyja magát. A Nem tudok élni nélküled, a Vértestvérek, a Mirandolina, vagy a Kutya testamentumában, amiknek a ko-

reográfiáját is csináltam, nehezen boldogultam Zolival. Nem tudja megkülönböztetni, melyik a jobb és melyik a bal lába és általában azért szid, mert túl nehéznek találja a lépéskombinációimat. Örökös harc van közöttünk, de a bemutatókra

Sajtost és Picit állította be különböző szerepekbe, és azt mondta, „ne haragudj anya, most nem érek rá kettőig, mert rendezek”, és letette a telefont. – Ugyanakkor hihetetlen agya van a gyereknek. – veti közbe Zoli. – Az összes darab szövegét tudja kívülről. A múltkor Kriszti otthon átismételte a Nyolc nőben játszott figurájának szövegét és megakadt, Borka rögtön mondta tovább. – Mondjuk hozzátartozik, hogy azt látta a legtöbbször, pedig hát nem neki való a Nyolc nő című krimi. – Ugyanakkor imád jelmezbe öltözni. – neveti el magát Zoli. – Csak akkor van gond, amikor a fényes Csipkerózsika ruhájában akar vásárolni menni valamelyik multinacionális bevásárlóközpontba. – Most jutott eszembe, hogy a Bob hercegben nem dolgoztunk elő-

ször együtt a Zolival. Ő vigyázott Borkára, amíg én próbáltam. Csak a bemutatót látta Zoli és elkeseredetten állapította meg, hogy ez nekem nélküle is megy. – Hát igen. Sok mindent megtanítottam Krisztinek a szakmáról és el kell fogadnom, hogy mára már önjáróvá, önálló színésszé vált, nincs szüksége az instrukcióimra, úgyhogy be is adom a válópert! Kacagva búcsuzunk. El kell ismernem, hogy két dudás egy csárdában is megfér egymással, ha nem is könnyen, problémamentesen. Nem hétköznapi az életük sem otthon, sem a színpadon. Két ilyen érdekes, színes, temperamentumos, tehetséges színészházaspárt régen nem láttam. Örülök, hogy a barátjuk lehetek. Shirley Portréfotók: Borisz

mindig elkészülünk, csak a hozzávezető út nehéz vele. – néz mosolyogva férjére Kriszti. – A lányotokból, Borkából is színész lesz? A Csipkerózsikában már színpadra lépett, mint kis Csipkerózsika. – Borka egyértelműen rendezői alkat. – néz rám Zoli egy apa büszkeségével és komolyságával. – Általában az óvodás társaival játszatja el azt, amit a színházban látott, de még otthon is, megmondja, hogy ki mit csináljon, hová üljön vagy álljon és mit mondjon amikor játszunk. – Az előbb beszéltem vele telefonon. – veszi át a szót Kriszti. – Most nincs otthon Ráckevén egyik kis pajtása sem, úgyhogy a két kutyánkat,

Korlátozott számban, korlátlan szeretettel! A Szigligeti Színház bérleten kívüli elôadásai novemberben és decemberben

A nagy sikerekre való tekintettel színházunk november és december hónapban is nagyszerű bérletszünetes előadásokkal várja nézőit! Jegyek - korlátozott számban - még kaphatók az alábbi előadásokra!

Előadások a Nagyszínpadon: Imádok férjhez menni:

Jézus Krisztus Szupersztár:

november 24. csütörtök november 29. kedd december 13. kedd december 18. vasárnap december 28. szerda

december 20. kedd december 21. szerda december 22. csütörtök december 23. péntek december 26. hétfő december 27. kedd

19 óra 19 óra 19 óra 15 óra 19 óra

19 óra 19 óra 19 óra 19 óra 19 óra 19 óra

A Négyszögletű Kerek Erdő: november 22. kedd november 23. szerda november 29. kedd december 7. szerda

11 óra 11 óra 11 óra 11 óra

Légy jó mindhalálig: december 3. szombat

15 óra

Előadások a Szín-Mű-Helyben: Adáshiba:

Félre lépni tilos!

november 27. vasárnap 19.30 óra december 2. péntek 19.30 óra

december 16. péntek 19.30 óra december 17. szombat 19.30 óra


Könyvajánló "Csak közös szabadság van" Pulcher: JADDERSVILLE krimije is. Az író maga ajánlja művét.

A szolnoki Szigligeti Színházban sokoldalú művészek alkotnak. Közöttük a jól ismert és sikeres színész, Mészáros István, akit Pulcherként ismer szinte mindenki, ezen a néven lapunknak is alkalmi szerzője. István írt már drámát, s pár hete jelent meg

Lectori salutem! Négy éve fejeztem be ezt a regényt, amit két éven át írtam, tehát már iskolaköteles korba ért, amire most, megjelent. Aminek én – mint a könyv anyja és apja egyszemélyben – nagyon örülünk! A jaddersville-i beátus közösség falujában játszódó hátborzongató bűnügyi történet igazi kikapcsolódást ígér a krimi szerelmeseinek. Egy valamikori rendőr gyötrelmes nyomozását kísérhetjük

végig a könyv lapjain, akinek nemcsak a gyilkosságok felderítésével kell megbirkóznia, hanem a számára idegen környezetben az emberi kapcsolatait, a világról alkotott fogalmait is át kell értékelnie. St. Pulcher: Jaddersville (Novum pro Kiadó, 2011.)

Október 23. Veszprémben

Az 1956-os forradalmárok, a névtelen tömegek és a neves személyiségek a kivívott szabadságban ébredtek rá, hogy nincs egyéni, privát szabadság, csak közös, mindenkit megillető, egybefogó szabadság van – hangoztatta Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára október 23-án Veszprémben, a Petőfi Színházat megtöltő ünneplő közönség előtt.

nem fakadhat ki a szabadság virága” – tette hozzá. Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője, 1956-os halálraítélt azt mondta: nem ünnepelünk, hanem emlékezünk a barátokra, a társakra, a mártírokra. Utalt arra, hogy a Kádár-rendszerben csak „a gondolatainkban emlékez-

Rámutatott: a magyar nép 1956-ban az erkölcsi érték parancsára kísérelte meg „kitaposni magának” a szabadságot, s ezzel a magyarság tekintélyét a lehető legmagasabbra emelte a világban. Tudták, hogy a „kommunizmus kényszerrendjéből soha

hettünk” rájuk. Szavai szerint sokszor vágyott arra, hogy ott lehessen a forradalom és szabadságharc mártírjai között, ám – mint mondta – őt „az életre ítélték”. – Értük kell élnem – tette hozzá, hangsúlyozva azt is, érthetetlen számára, amikor „a hóhér”

magyarázza neki, hogy miből áll a demokrácia. „Szíven üt, hogy ide jutottunk” – tette hozzá. Mint mondta, számára a nagy tudású veszprémi tanár, Brusznyai Árpád a „humánum mártírja”. Wittner Mária rámutatott: úgy kell összefognunk, mint 1956-ban, mert „beteg a haza és meg kell gyógyítanunk”. Az ünnepi műsor Katona János a Légierő Zenekar karnagya ötlete alapján jött létre. A közönség az 1950-es évek népszerű dalai mellett, verseket is hallhatott és korabeli filmanyagokat láthatott a forradalomról. Színpadra lépett Kéri Kitty, Halas Adelaida, Módri Györgyi, Szűcs Krisztina, Szeles József, Oberfrank Pál, Zsilinszky Cecília és a Boldog Gizella Szeminárium növendékei. (-)

Vastag Tamás sokat tanult Visszaadni a Jókai Színházban az életkedvet

Vastag Tamást egy tehetségkutató műsorból ismerheti az egész ország. Most azonban egy új szerepkörben,

pontosabban Alexander Dumas megformálójaként tűnik fel a Békés Megyei Jókai Színház színpadán. A Monte Cristo grófja című musical az első nagyobb színházi munkája. A fiatal tehetséggel a darabról, az új környezetről és az új kihívásokról beszélgettünk. – Az írót alakítod a darabban. Milyen ez a szerep? – Fogalmazzunk úgy, hogy én vagyok a sors. Nagyon fontos szerep. Tulajdonképpen maga az egész történet

az ő fejében játszódik. Nehéz volt megtanulnom, hogy szemmel és arccal játsszak el mindent, ami csak megfordul a fejemben, ugyanis az eddigi fellépéseimből a színpadon való erős gesztikulálást hoztam ma g a m ma l. A karakter a legtöbbet magában gondolkodik, és valójában nincs benne a jelenetben. Nagyon tetszik a szerep, ug ya na k kor nagyon nehéz is. Nekem mindenképpen, hiszen alapvetően nem vagyok színész, de igyekszem azzá válni. Nagyon sokat tanulok, minden percben olyan információkkal leszek gazdagabb, ami a jövőbeli karrieremhez elengedhetetlen. Sokat köszönhetek az itt élő embereknek: a türelmüket és azt, hogy befogadtak a társaságba. Örülök, hogy itt lehetek, és nagyon köszönöm a társulatnak. – A szerep kedvéért Békéscsabára költöztél. Mivel töltöd a szabadidődet?

– Igen, közel három hete már Békéscsabán lakom. Előtte ingáztam, hiszen sok minden köt Budapesthez. De a legfontosabb, hogy a társaság, az emberek, akiket szeretnék egyszer a barátaimnak nevezni, egyedülállóak az egész világon. Nagyon sok energiát fektetek abba, hogy aktívan részt vegyek a társasági életben, próbálok beilleszkedni, ezenfelül a tanulás tölti ki az időmet. Az itteniektől nagyon sokat lehet tanulni, és én igyekszem is minden pillanatot kihasználni. A darab próbái alatt néztem, hogyan játszanak, kérdeztem, hogy mi játszódik le bennük egy-egy szerep megformálásakor, tanácsokat kértem. A sok információból végül összeállt a karakterem. Rengeteg impulzus ér a Jókai Színházban. Ezekből lehet meríteni, nemcsak a színészi, hanem az énekesi karrieremhez is, arról nem is beszélve, hogy én is vidéki vagyok, ezért sokszor úgy érzem, mintha hazajöttem volna. – Ez az első nagyobb szereped. Vannak hosszú távú terveid a színházzal?

Kéri Kitty Goldoni komédiát rendez Veszprémben

– A veszprémi színházban már részt vettem egy revüshowban, akkor részleteket mutattunk be több darabból. Itt azonban teljesen más: átalakulni Alexander Dumasvá, az ő karakterét magamra ölteni egy hihetetlenül nehéz feladat, rendkívüli alkalmazkodóképességet igényel. A színház mindig nagy szerelem lesz az életemben, igyekszem minél többet tanulni, és remélem, hogy egyszer méltóvá válhatok arra, hogy játszhassak még színpadon. Tari Sarolta Fotó: A-team

Impresszum: Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította, és kiadja a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1053 Budapest, Királyi Pál u. 18. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Felelős kiadó az egyesület elnöke. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba, Andrássy út 3. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: [email protected] – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

Megtartották az olvasópróbáját Carlo Goldoni Chioggiai csetepaté című komédiájának a Veszprémi Petőfi Színházban. A darabot Kéri Kitty állítja színpadra. A bemutató december 9-én lesz a nagyszínpadon. – Örültem, hogy egy vidám darabot rendezhetek, ám Goldonit jól megcsinálni nehéz dolog. Nem akartam mai környezetbe helyezni az előadást, ezt tükrözi a játéktér ötletem is, amely Perlaki Róbert segítségével készült. Szerettem volna vis�szaadni azt az olasz kikötői világot, ahol hajóslegények, halászok, kereskedők, árusok, megértésre vágyó nők, lobbanékony férfiak apróságokból is óriási veszekedéseknek, csetepatéknak lehetnek a szereplői, hogy aztán a végén, némi segítséggel, amúgy olaszosan kibéküljenek. Az a célunk, hogy a nézőket kiszakítsuk a gondok közül és az életkedvüket, hitüket, reményüket visszaadjuk ezzel a vidám darabbal – nyilatkozta elképzeléseiről Kéri Kitty, majd hozzátette, hogy a produkcióban fontos szerepet szán a mozgásszínházi elemeknek. Ezek alkalmazásával a vérbő helyzetkomikumok erősebben hatnak a nézőkre és a színészi játék még dinamikusabbá válhat. Ugyancsak kiemelt funkciója lesz a zenének, Goldoni korabeli szerzők, például Vivaldi és Handel szerzeményeit választotta, hogy a játék atmoszféráját a muzsika is kiegészítse, megteremtse. Az előadásban színpadra lép Szalma Tamás, Bajcsay Mária, Dobra Mária, Tóth Loon, Máté. P. Gábor, Sághy Tamás, Eperjes Károly, Juhász Róza, Terescsik Eszter, Trokán Anna, Nyirkó István, Gere Dénes Ákos, Oberfrank Pál, Horváth Zoltán, és Szűcs László. A jelmeztervező Andréa T. Haamer, a szcenikus Perlaki Róbert. A mozgás Frank Róbert munkája, a rendezőasszisztens Péti Krisztina, a súgó Szafner Györgyi, az ügyelő Madár K. Zoltán. (-)

Támogatónk:

16.

268 Ft, határon túl: 1 uro. III. évfolyam, 9. szám november. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Recommend Documents