268 Ft, határon túl: 1 uro. II. évfolyam, 7. szám szeptember. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán! Hogyan mutathatná meg másképpen

268 Ft, határon túl:

1 €uro

II. évfolyam, 7. szám • 2010. szeptember

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu

Papadimitriu Athina – 4. oldal

Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

A Teátrumi Társaság jótékonysági gálaestje Színházi évadnyitás 2010-2011

Írásunk a 2. oldalon folytatódik Fotó: Imre György

Hogyan mutathatná meg másképpen egy kő-, és szabadtéri színházakból, közművelődési intézményekből, szakmai szervezetekből álló egyesület, hogy nagyra becsüli az árvíz ellen küzdők teljesítményét, az összetartozásba vetett hitét, mint egy színes gálaműsorral? Nos, ez sikeresen megtörtént,

a nyári utolsó számunkban már nem tudtunk hírt adni, így most számolunk be az eseményről, ami június 28-án, hétfőn este, zajlott le Budapesten, a Bárka Színházban. A megnyitót az est egyik ötletgazdája és rendezője, Balázs Péter mondta: „A Magyar Teátrumi Társa-

ság minden alkalmat megragad, hogy a színházművészet erőit egyesítse, értékeket teremtsen és mentsen, egyszerre legyen progresszív és konzervatív. A progresszivitásnak szüksége van a konzervatív alapokra, és a konzervativizmus elgyengül, ha nem hozza lendületbe a progresszív energia. A cikk a 2. oldalon folytatódik

A VI. kategória, avagy

a „színházi törvény” és az ő hiányosságai

„Igazi hősnő – kivételes jellem” Szilágyi Erzsébet szerepében Farkas Rose-Marie Az 1844-ben bemutatott Hunyadi László Erkel ifjúkorának fő műve, az első maradandó értékű magyar opera, mely az 1848 felé haladó Magyarország „politikai dalműve” lett. A „Meghalt a cselszövő” kezdetű kórusrészlet a forradalom tömegdala volt, az operához készült nyitány, pedig az első magyar szimfonikus költemény. A Csokonai Színház Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója tiszteletére vállalta, hogy bemutatja a művet, hűségre törekedve az eredeti partitúrához. A cikk a 3. oldalon folytatódik

Lapunk indulásától kezdve rendszeresen foglalkozik a az Előadó-művészeti Törvénnyel, hiszen maga a Magyar Teátrumi Társaság is a törvénytervezetet jobbítani szándékozó színházak, színházi közösségek összefogásából jött létre. A társaság véleményét, módosítási javaslatait széles körben megvitatta, eljuttatta az illetékesekhez, de azokat nem használták fel. Aztán a törvény – még az előző kormány működése idején – megszületett, illetve annak végrehajtása, már részben a mostani kormányra maradt. Ennek egyik sarkalatos pontja az előadó-művészeti terület működését biztosító állami támogatás felosztása, amihez több kategóriát hoztak létre. Ezek közül az egyik legvitatottabb volt, és most is az: a VI. kategória: az úgynevezett független színházak kategóriája. A VI. kategóriának a törvény szövege a terület mindenkori támogatási összegének legalább tíz százalékát rendeli oda. Ennek a tíz százaléknak az elosztására a miniszter a szakmai szervezetek javaslatára, az előadó-művészeti tanács jóváhagyásával egy szakértői kuratóriumot kért fel. A döntés megszületett, a kuratórium egy pontrendszert állított fel, és akik pályázata nem kapott legalább ötven pontot, azok nem kaptak támogatást, köztük olyanok is, akik tavaly még 5-10 millió forintot kaptak. Lettek tehát győztesek és vesztesek. Ráadásul a kormány kifizetés előtt zárolta a támogatás 34 százalékát. Szinte mindenki elégedetlen lehet tehát, és el is indult a demonstrációk, a tiltakozások szervezése, de ezzel párhuzamosan elindult az együttgondolkodás is. Az párbeszéd egyik első lépéseként a kuratórium szeptember 9-én beszámolót tartott a Merlin Színházban. A

Fórumon győztesek és vesztesek vegyesen vettek részt, de többségük – egy-két hozzászólástól eltekintve – csendes apátiával ülte végig a délutánt. A kuratórium tagjai először elmondták milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a döntéshozatal közben, majd ismertették annak mechanizmusát, ám konkrét pályázatokról, összegekről, indokokról a meghívóban előre jelzettek szerint nem beszéltek. Egyeztetett szakmai vízió kellene A kuratórium tagjai közül Szabó György (Trafó), hasonló külföldi kuratóriumok munkájában is gyakran részt vesz elmondta, hogy a döntés előkészítése során és azután is sok olyan e-mailt, olvasott, telefont hallgatott végig, amikből azt szűrte le, hogy hiányzik egy egyeztetett színházi szakmai vízió arról, hogy kinek mi a dolga, hogyan viszonyul, hogyan kapcsolódik a tíz százalék a kilencven százalékhoz és viszont. Az is fontos, hogy a tíz százalékon, azaz a függetlenek köréin belül mi az egyeztetett szakmai vízió. Elmondta, hogy a törvény-előkészítés során a tíz százalékkal kapcsolatban két érvrendszer mérkőzött egymással, az egyik a függetlenek képviselőié volt, akik harcoltak a legalább tíz százalékért, a másik a budapesti színházigazgatóké volt – amiben nem voltak benne a vidékiek –, akik pedig többségükben azt mondták erre, hogy nem, nem, nem, a tíz százalék egy nagy butaság. Azt az érvet aztán többnyire elfogadták, hogy a függetlenek tíz százaléka, az innovációra fordított állami A cikk a 8. oldalon folytatódik

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. szeptember

Csodálatos Júlia Kecskeméten Regény és filmvászon után színpadon Maugham Júliája

Somerset Maugham Színház című művét sokan az Oscar-díjas Szabó István Csodálatos Júlia című mo-

A

zifilmjéből ismerik. Verebes István Maugham regényéhez tért vissza, amikor a történet színpadi változatát

Teátrumi Társaság jótékonysági gálaestje (folytatás az 1. oldalról)

Mindenki, aki a gátakon küzd, egyszerre konzervatív és progresszív. Konzervatív, hiszen mindazt menti, óvja, ami már egyszer létrejött, amit elődei kemény életek szívós munkájával megalkottak, felépítettek. De a gáton küzdő progresszív is, hiszen a jövő számára teremt újfajta, biztos alapot, gátat a betörő, esztelen áradatnak, melynek az a sorsa, hogy mindent elsodorjon, tönkretegyen, leromboljon. Amikor látja, hol szivárog a gát, új megoldásokon, terveken töri a fejét. Fejlődik és fejleszt. Élenjár, halad.” Beszédét így zárta: „Önök a folyók gátjain álltak helyt, mi a szellemi védgátakra állunk ki nap, mint nap.” A nézőtéren a következő szervezetek képviselői foglaltak helyet: Magyar Ökomenikus Segélyszervezet, Magyar Vöröskereszt, Katolikus Karitász, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, Országos Rendőr-főkapitányság, Országos Polgárőr Szövetség, Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, Nemzeti Segélyvonal, Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány, Honvédelmi Minisztérium, Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, Belügyminisztérium, Miskolc Megyei Jogú Város Tűzoltósága A gála fővédnökei: Szőcs Géza, kulturális államtitkár, és Várkonyi Attila, a Magyar Televízió programigazgató helyettese voltak. Az előadást Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára és

Németh Kristóf színművész konferálta. Helyszűke miatt most csak a közreműködő művészek neveit soroljuk fel, a fellépés sorrendjében. Ebből is érződni fog, milyen színes és értékes volt a műsor, melyet nagy tapssal jutalmaztak az árvízzel küzdők. Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter, Körtvélyesi Zsolt, Hajdú Melinda, Juhász Róza, Kőrösi Csaba, Szűcs Kriszta, Besenczi Árpád, Bot Gábor, Hertelendy Attila, Csávás Dóra, Ráckevei Anna, Kriszta Kinga, Fülep Máté, Kunsági István, Vasvári Csaba, Váradi Eszter Sára, Keller János, Gulyás Attila, Vadász Gábor, Katkó Ferenc, Szomor György, Gubik Petra, Szokolay ’Dongó’ Balázs, Bolya Mátyás, Balassi Táncegyüttes, Mlinár Pál, Radó Denise, Kertész Marcella, Bódis Gábor, Rárósi Anita, Germán Lívia, Simon Andrea, Szumelidisz Krisztina, Virga Tímea, Győri Csaba, Lőrincz Sándor, Maka Gyula, Tóth Alex, Sövegjártó Áron, Torres Dani, Gidró Katalin, Beregszászi Olga, Bozsó József , Borbély Kriszta, Nemcsák Károly, Kovács Zsuzsa, Benkóczy Zoltán, Nyári Oszkár, Mata András, Járai Máté, Radnay Csilla, Bartha Alexandra, Mihályi Orsolya, Bátyai Éva, Rádler Judit, Sík Frida és sokan mások. A Magyar Teátrumi Társaság ezúton is köszönetet mond a Bárka Színház vezetésének, Seres Zoltán igazgató úrnak, valamint a színház stábjának a segítségért, hozzáértő, áldozatos munkájukért.

elkészítette. Ezt az adaptációt először júliusban, az Udvarszínház programsoroztában láthatta a kecskeméti közönség, október 3-ától pedig a Nagyszínházban játsszák az előadást. A főpróba előtt a címszereplőt játszó Sára Bernadette-el beszélgettünk. – Miben más a színházi feldolgozás, mint a film? – Én magam sajnos nem láttam Szabó István alkotását, de akik ismerik, mind azt mondják róla, hogy remekül sikerült. Nyilvánvaló, hogy a film műfaja és technikai eszközei sokkal nagyobb szabadságot adnak az alkotónak egyes szituációk bemutatására. Úgy tudom, a filmes változatban néhány jelenetet hozzá is írtak a

sztorihoz. A színpadi verzió az eredeti regényre támaszkodik, kissé sűrítve mutatja be a történéseket. Verebes István egy különleges csavarral élt: több közjátékot iktatott be a darabba. Ezek azt mutatják meg a nézőknek, hogy mi történik a színházban a kulisszák mögött: – Ugyanakkor arra is tökéletesen alkalmasak, hogy a sok változást, helyszínváltást jól érthetően elválasszák egymástól. – Milyennek ismerhetjük meg ebben az előadásban a főhősnőt, Júliát? – Júlia egy korosodó, ámde remek színésznő, akit magával ragad a szerelem. Mondhatni egy utolsó fellángolás ez részéről egy fiatalember iránt, aki a fia is lehetne. A szerep

S z ính á z i é v a dn y i t á s (folytatás az 1. oldalról)

Tisztelt Olvasóink! Kedves Nézőink! Kollégák! Ez a nyár is véget ért, ez a nyári szünet is eltelt. Már amennyire nyár volt, és már akinek nyári szünet volt. A nyár túl esős, a nyári szünet pedig sokunknak elég munkás volt. Elmúlt már az az idő, amikor sokan irigyelték a színházi művészeket, dolgozókat a közel két hónapos nyári szabadság miatt. Manapság nyáron is ország szerte egymást követik a szabadtéri fellépések, a különféle fesztiválok, ahol nekünk is, és persze nézőinknek is helyt kell állni. Nem panaszkodás

ez, inkább dicsekvés, hiszen a Magyar Teátrumi Társaság tagszínházai egytől-egyig rendesen végigdolgozták a nyarat, és szép sikereket értek el. Talán csak lapunk, a Magyar Teátrum tudta kivenni évi rendes szabadságát, bár, aki követte online változatunkat, az követhette mi történik színházainkban a szünidőben. Mostanra viszont minden színházban becsöngettek és gőzerővel elkezdődött a munka. Folynak a próbák, dolgoznak a műhelyek, készülnek az új bemutatók. Így aztán nekünk is ismét van miről írni. Kezdjünk is bele. Fogadják szeretettel a 201011-es színházi évad első lapszámát,

megformálásakor Júlia végletes, természetes, szívből jövő érzelmeinek ábrázolására helyeztük a hangsúlyt. Nagyon érdekes feladat egy színésznő számára eljátszani egy olyan színésznőt, akinek az élete folyamatos játék: a színpadon és az életben egyaránt. Szalma Dorotty rendező ötlete volt, hogy ne húzzunk éles határt a magánélet történései és a színpadi események között, hiszen Júlia életében sok átfedés van e között a két világ között. Hogy mi lesz a szerelem végkifejlete, azt azonban nem árulhatom el előre – jöjjenek el, és nézzék meg Önök is a kecskeméti Katona József Színházban! B. L. ami ugyan a hónap közepén jelenik meg, de hamarosan ismét vissza zökkenünk a régi kerékvágásba, és újra minden hónap első péntekjén jelenünk majd meg. Legközelebb október 8-án. Mindnyájuknak szórakoztató és tartalmas színházi estéket, lapunkhoz pedig kellemes olvasgatást! Fekete Péter főszerkesztő

POSZT díjak Debrecennek

A X. POSZT-on a Csokonai Színház először kapott fődíjat a szakmai zsűritől, a legjobb előadás díját, Szergej Medvegyev Fodrásznő című előadásáért. Negyedik éve állandó szereplője a versenyprogramnak a debreceni társulat, de többnyire vitára sarkallták a szakmai értékelőket Vidnyánszky előadásai (Liberté’56, Úri muri) és az orosz rendezőkért nem tudtak lelkesedni (lásd Andzej Bubien Oblom-off rendezésének fogadtatása). Díjat Trill Zsoltnak adott 2009-ben a MASZK Színészegyesület, az Oblom-off címszerepéért, idén Szűcs Nellinek a Fodrásznő főszerepéért. Ezek a tények. Rendben is van ez, hiszen a kaposvári Vasziljev előadás nem is ütötte meg a „versenyelőadás” mércét idén a válogató szerint és a hatodik POSZT-on olyan világhírű rendező, mint Silviu Purcărete se kapott díjat még a Katona József Színház társulatával sem. A pécsi fesztiválon tekintette meg először Szergej Medvegyev, a drámaíró darabjának magyar előadását és szakmai találkozókon mesélt drámaírói munkájáról. Medvegyev újságíróként dolgozik, darabjának szereplőit megtörtént esetek ihlették. Pécsen „operettsikere” volt a Fodrásznőnek, azóta is hívják az előladást az ország minden tájára. Kulcsár Edit

Impresszum:

Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Kristán Attila, Tóth László Fotó:Máthé András

Szerzőink, munkatársaink:

Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította, és kiadja a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1054 Budapest Aulich u. 8.II/4. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Felelős kiadó az egyesület elnöke. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba Andrássy út 1. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Munkatárs: Liska Judit – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: adat@ magyarteatrum.hu – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

Balogh Tibor

Tompagábor Kornél

Bera Linda

2.

3.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. szeptember

(folytatás az 1. oldalról)

„Igazi hősnő – kivételes jellem”

Szilágyi Erzsébet szerepére Erdélyből Budapestre elszármazott, kolozsvári énekest hívott a színház. Farkas Rose-Marie jól ismert hang itthon és Európában. Szerződés kötötte pályája során a Kolozsvári Állami Magyar Operához (1985-1990), a Magyar Állami Operaházhoz (1990-1996), volt Wagner-ösztöndíjas (Bayreuth, 1997), dolgozott többször Németországban, egyszer Svédországban. 2003-ban, a Dorset Opera (Nagy-Britannia) társulatával Dorsetben és Londonban mutatták be a Hunyadi Lászlót magyar nyelven, angol kórussal, zenekarral, magyar szólistákkal. – Járult-e a képzésükhöz Erdélyben zenetörténet? Hová helyezték tanárai Erkelt a világ zeneirodalmában? – Természetesen tanultunk zenetörténetet, ám a főiskolán román tanáraink voltak, akiknek Erkel nem jelentett sokat. Ellenben a zeneművészeti szakközépiskolában, ahol zongoristaként végeztem, nagyon komoly képzés folyt. Mivel én magyar osztályba jártam, tanultam magyar zenetörténetet is. Erkelt a magyar nemzeti opera megteremtőjeként ismertük meg, mint egy forrongó korszak szülöttjét, amikor a nemzeti tudatra ébredés számos országban a nemzeti zene megteremtésének igényével járt együtt. Erkel zenéjének jelentősége hazánkban olyan mértékű, mint Csajkovszkij, Muszorgszkij, Dvořák vagy Smetana művészete a saját hazájukban és az egyetemes zeneirodalomban.

Kéri Kitty, Oberfrank Pál és Bede Fazekas Szabolcs a Tűzvonalban

A rendőrség Különleges Műveleti Csoportja őrizte a nyáron Oberfrank Pált, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatóját. Természetesen csak a kamerák előtt, ugyanis a direktor szerepet kapott a Tűzvonalban című népszerű akció-krimi negyedik évadában. A sorozat állandó szereplői között ismerősként láthatják a nézők Kéri Kittyt, a veszprémi teátrum új tagját. Aki nyomon követte a Magyar Televízióban a Tűzvonalban című

– Tanulhatott-e Erkel-szerepeket a főiskolai évei alatt? – Tanárom, a nemrég elhunyt kiváló szoprán, Trenka Éva (ő maga is remek Szilágyi Erzsébet volt) már huszonhárom éves koromban felfedezte, hogy drámai szoprán vagyok némi koloratúr készséggel. Életem első Erkel-szerepe a Szilágyi Erzsébet volt. 1986-ban kezdtem neki saját döntésem alapján, mert úgy éreztem, csalogat engem ez a feladat. Ekkor első éves voltam a főiskolán. 1988-ban debütáltam Szilágyi Erzsébetként Kolozsvárott, ekkorra érett be hangilag a szerep. Én akkor huszonnégy éves voltam, a fiam, Hunyadi László (a szerep szerint huszonhárom) pedig hatvanhárom. Mondanom sem kell, mennyire hozzá kellett öregíteni a színpadon. – Van-e kitől megtanulni, megtapasztalni ezt a dallamvilágot? – A Kolozsvári Magyar Operában egészen megkülönböztetett szerepe volt Erkelnek. Folyamatosan műsoron tartották a Bánk bánt és a Hunyadi Lászlót, én magam is számtalanszor láttam-hallottam. A palotást minden alkalommal meg kellett ismételnie a balettkarnak, de a híres áriákat is rendre visszatapsolta a közönség. A magyar nemzeti opera különleges értelmet nyer egy olyan országban, ahol nem a magyar a hivatalos nyelv. Hatalmas összetar-

tó ereje volt akkoriban, erőt adott a nemzeti tudat megőrzésében. Ez a zene a mienk, bennünk él a ritmusa, őseink dallamvilága. Hogy van-e kitől megtanulni? Hiszen a mienk, a magyar ember érzi ezt legbelül. És nagyon jó énekeseink voltak-vannak, akiktől lehet „lesni”. Rám különösen nagy hatással volt Kriza Ágnes kolléganőm, a kolozsvári opera híres művésznője. Ő gyakorlatilag átadta nekem saját nagy sikerű szerepét, szárnyai alá vett, betanította a mozgást. Kivételes művész volt, olyan kolléga, aki igazán önzetlenül segített.

Az eskü később hamisnak bizonyult. Erzsébet nem adta fel, minden követ megmozgatott, hogy kiváltsa Mátyást a rabságból, és mikor ez sikerült, saját sereggel ment fia elébe a cseh-magyar határra. Én ezt lenyűgözőnek tartom. Mátyás királyunk nem csak az életét köszönheti neki, hanem azt, hogy királlyá válhatott. Szilágyi Erzsébet erős asszony volt, aki céljai elérése érdekében mindent bevetett, pénzt, befolyást, hadsereget. Ezek a célok azonban mindig az anya céljai voltak a család érdekében. Megalázkodott, ha kellett, de nyomást gyakorolt, ha tudott. Igazi hősnő volt, kivételes jellemmel megáldva. Férjét, Hunyadi Jánost elveszítve

– Ki Szilágyi Erzsébet? Számomra Mátyás király anyja az a hihetetlenül erős történelmi személyiség, aki képes volt rávenni V. László királyt, hogy szent esküvel biztosítsa két fia sérthetetlenségét.

nem vonult vissza a világtól bánatában, hanem anyatigrisként küzdött a fiaiért. – Hogyan került kapcsolatba a debreceni színházzal? Milyen élmények érték a próbák során?

– Teljesen váratlanul és véletlenül kerültem a debreceni Hunyadi László-produkcióba. Egy tavaszi napon felhívott kedves ismerősöm, Alter Katalin, a kiváló zongorakísérő, a Zeneakadémia tanára. Hangja kissé kétségbeesetten szólt. Katival nagyon régóta ismerjük egymást, Hamari Júlia mesterkurzusain találkoztunk először, majd Angliában összehozott a sors az ottani Hunyadi László-bemutatón. Sürgősen szükség lenne egy Szilágyi Erzsébetre, hogy állsz most a szereppel – kérdezte. Azt gondoltam, az aznap estét mondhatta le valaki, ezért óvatosan azt válaszoltam, leporolom a szerepet, azután adok választ. Egy óra múlva meggyőződtem róla, hogy nem felejtettem el, akár aznap este is mehetett volna. Ezután hívott fel Kocsár Balázs, a debreceni színház zeneigazgatója és a produkció karmestere… – A próbák remek hangulatban zajlottak. Kocsár Balázs egyéni koncepciójával, zenei megformálásával sokat tett hozzá Szilágyi Erzsébet szólamához. Szabó Máté rendezővel és a kollégákkal remekül kijöttünk egymással, kreatív és emberi volt a légkör. A Csík György által megálmodott jelmez életem legszebb Szilágyi Erzsébetruhája, pedig ez az ötödik Hunyadi László-produkció, amelyben e szerepet énekelem. Keserű tette a sorsnak, hogy mélyen tisztelt és szeretett tanárnőm, Trenka Éva a júniusi próbaidőszak utolsó napján hunyt el. Én a magam részéről a debreceni Szilágyi Erzsébetemet az ő emlékének szentelem. Balogh Tibor

sorozatot, az meggyőződhetett arról, hogy hosszú évek óta az egyik legjobb, legszínvonalasabb hazai bűnügyi történetet készítették el az alkotók. A produkció 2008-ban egy moszkvai nemzetközi fesztiválon a detektívfilm-sorozatok kategóriájában az első helyezést érte el. A Tűzvonalban vezető-forgatókönyvírója a mai napig Fonyódi Tibor, aki a negyedik évadban igencsak csavaros történettel lepte meg a nézőket, hűen az eddigi sztorikhoz: itt senki sem az, akinek látszik. Az új szezon már a Duna Televízióban látható ősztől, és a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, Oberfrank Pál is feltűnik majd a képernyőn, mégpedig szerb diplomataként. Őt a kamerák előtt a veszprémi teátrum új tagja, Kéri Kitty (a sorozatban Balogh Juli törzszászlós) is védi egy esetleges támadástól.

Oberfrank Pál nagyon örül annak, hogy egy sikeres magyar sorozatban kaphatott szerepet és sok olyan színésszel forgathatott, akikkel színpadon is rendszeresen együtt játszott az elmúlt években, például a Karinthy Színházban. Mint mondta, szeret filmezni, pályafutása során játszhatott sorozatokban (Szomszédok, Barátok közt) és olyan alkotásokban szerepelt többek között, mint a Sacra Corona (főszerepben Franco Nero), Mansfeld, Sorstalanság, Kútfejek, Álom.net. A Kémjátékban Brad Pittel forgatott együtt, ő volt a sztár filmbeli üldözője, a Cyranóban Gérard Depardieu mellett tűnt fel, s dolgozott nemzetközi produkcióban William Hurttel is. – A filmezés a színész számára azért is kihívás, mert itt tényleg nem lehet hazudni. A színpadon vannak erre trükkök, itt azonban azonnal kiderül, ha az ember nem azonos a szerepével. A filmben ott és akkor kell nagyon jónak lenni, amikor a rendező kéri. Mindent vesz a kamera, rögzít, megmarad, bármikor vis�szanézhető. Ha színházban egy este rossz az ember, a másikon meg jó, azt esetleg érzékeli pár száz néző. A

filmezésnél ilyen nem fordulhat elő, mert annak végérvényesen nyoma marad. Amikor ezekkel a világsztárokkal forgattam együtt, láttam azt, hogy ők milyen összpontosítással, minden idegszálukkal befelé fordulva dolgoznak. Kollégaként tekintettünk egymásra, s egyikük sem várta el, hogy egy magyar színész hasra essen tőlük. Tapasztaltam, nem sztárallűr az, ha külön vonulnak lakókocsijukba, hogy kizárják a külvilágot, ugyanis nekik arra a szóra, hogy felvétel, a legjobbat kell kihozni magukból. A filmezés önfegyelemre, rendre, koncentráltságra nevel, ez pedig az élet minden területén, így a színházban is hasznos és fontos – mondta Oberfrank Pál, aki a Tűzvonalban megformált szerepéről sokat nem akart elárulni, csak annyit, hogy fontos emberként vigyáznak rá a rendőrök. Egy kriminek a történetét előre lelőni nem illik, azt viszont azért megtudtuk, a szereplők is mindig nagy izgalommal várják, milyen fordulatokat tartalmaz a forgatókönyv. Kéri Kitty a második évadtól tagja a Tűzvonalban csapatának, s örül annak, hogy részese lehet egy közön-

ség-kedvenc sorozatnak. – Amíg nem szerepeltem benne, addig is néztem ezt a sorozatot, mert nagyon jó és izgalmas volt, bele tudtam feledkezni a tévé előtt. Aztán felkértek, hogy játsszam benne, így nézőből lettem szereplő. Nem vagyok fegyverpárti, elutasítok mindenféle erőszakot, de amikor az ember szerepe szerint rendőr lesz, és kezébe nyomnak egy pisztolyt, hogy üldözze a rosszfiúkat, az nem mindennapi érzés. Kevés itthoni színésznőnek adatik meg, hogy olyan akciódús jelenetekben lehet benne, mint én. Szinte kommandósnak érezhettem magam néha, amikor vaktöltényekkel lövöldöztünk, kúsztunk, másztunk, robbantottunk. Manapság egy színész népszerűségét a televízió hozhatja meg, de nem mindegy, miben játszik az ember. Én örülök, hogy egy ilyen sorozatban lehetek benne és annak is, ha Balogh Juliként állítanak meg az utcán. A Tűzvonalban csapata olyan, mint egy család, nagyon jó a forgatási hangulat, de mindenki komolyan veszi a munkát, s ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy megszerettek bennünket a nézők – ecsetelte Kéri Kitty. Varga Róbert

Szerzőink, munkatársaink:

Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Kozma András

Vérszövetségben az érzéseivel

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. szeptember

Rögtön a legelső, az olvasópróba után találkoztunk Papadimitriu Athinával, aki most következő szerepében, a Turay Ida Színház Vértestvérek című musicaljének anyájaként választás elé kerül: ikerfiai közül az egyik más családban, jólétben nőhet fel, a másik viszont vele marad, szegénységben. A színésznő farmerban, vagány bőrkabátban, a tőle megszokott sok kiegészítővel, valamint a próbára elkísért kutyája társaságában mesélt a készülő előadásról, saját lányairól, vértestvérségről és a manapság ki nem élt érzelmekről. – Szinte sportriporterként állok a „pálya” szélén most: milyen volt az első találkozás a darabbal, a kollégákkal? – Korábban nem ismertem a Vértestvéreket, nem láttam a darabból készült korábbi előadásokat, de a próbára már felkészülten érkeztem: megnéztem a DVD-t, meghallgattam az angol zenei anyagot, elolvastam többször a szövegkönyvet. Nagyon vártam, hiszen tetszik a darab, a rendezőhöz, Böhm Györgyhöz hasonlóan, én is görög sorstragédiaként értelmezem. Erősen hiszek a sorsok eleve elrendeltségében. A kollegák közül sokakat ismertem, évekkel ezelőtt játszottam már Sopronban, a Mirandolinában, jó velük újra találkozni, teljesen biztos vagyok benne, megint jól fogjuk magunkat érezni együtt. Október 9-én mutatjuk be az előadást az Óbudai Kulturális Központban, utána pedig járjuk vele az országot. – Úgy tűnik, most lesz bőven énekelni- és játszanivalója, hiszen mostanában főleg kisebb szerepekben látható az Operettszínházban. – A két terület nekem egyaránt fontos: a musicalt nem csak elénekelni kell, hanem el is kell játszani. Nagyon örülök, hogy most megtalált egy olyan méretű szerep, amivel le-

het dolgozni, alaposan belemélyülni. Természetesen fontosak az epizódszerepek is, hiszen ismert a mondás: nincs kis szerep, csak rossz színész, és én törekszem arra, hogy ezekből is emlékezeteset formáljak. Ez magam miatt is fontos, hiszen amihez kedvem van, ahhoz nagy-nagy lendülettel tudok hozzáállni. – Három lány gyakorló édesanyjaként milyennek látja a darabbeli anya döntését? – Fontos leszögezni, hogy ez az asszony nagyon szereti a gyerekeit. Ám be kell látnia, a már meglévő sok gyereke mellett nem tudja vállalni, hogy etetni, ruházni tudja az újszülött ikreket is, ráadásul apa nélkül. Az úriasszonynak, akinél takarít, nem lehet gyereke, és felajánlja, örökbe fogadja az egyiket. A választás végül úgy történik, hogy az anya elfordul, és azt mondja: vigye, amelyiket szeretné, legalább az egyik jó anyagi körülmények között nőjön fel. Ez biztos kulcsfontosságú jelenet lesz majd az előadásban. A két fiú évekkel később találkozik, vérszövetséget kötnek, ám kiderül, egyenlőtlenek az esélyeik az életben – e körül bonyolódik a darab. – A két saját, nagyobb lányát, Trokán Annát és Nórát, akik nemrég ugyancsak hivatásos színésszé váltak, hogyan tudja segíteni?

– Most már nagyon örülök, hogy ezt a pályát választották, bár amikor kitalálták, hogy jelentkeznek a főiskolára, egy hónapig nagyon rosszkedvű voltam, pedig ez nem jellemző rám, hiszen mindig előre, fölfelé hajtom magamat. Féltettem őket - maguk miatt. Mert nagyon kemény és kiszolgáltatott a színészi pálya, ráadásul ma még nehezebbek a körülmények, mint amikor én kezdtem. Még jobban kell könyökölni, a másik lábára lépni a lehetőségekért, az előre jutásért, a lányaim pedig nem ilyenek. Ám akik dolgoznak velük, pont ezt szeretik bennük: tisztelik az őszinteségüket, nyíltságukat. Mostanra megbékéltem a helyzettel, mert látom, sok szép szerepet játszanak mindketten. Felhívnak mindig, akár épp jó, akár rossz történik velük a szín-

házban. Torokilag, alkatilag nagyon hasonlítanak rám, így szakmai tanácsokkal is tudom segíteni őket. – A vértestvérség szó kapcsán kíváncsi vagyok, önnek van-e olyan valakije, bárki, akivel tűzön-vízen keresztül kiállnak egymásért? – A három gyerekem ilyen. Ám rajtuk kívül másért nem tenném tűzbe a kezemet. A szüleim sajnos már nem élnek, a testvérem meghalt autóbalesetben. Nemrég azt hittem van még ilyen, de kiderült, nem. Nagyon szeretem az embereket, úgy érzem, mindenkivel meg is találom könnyen a kontaktust, de sok rossz tapasztalatom is van. – Ezzel párhuzamosan közismert az állatokhoz való vonzódása. Hányan vannak most? – „Büszke” nevű kutyámon kívül megvan még a megörökölt másik kutya is, aki épp megsérült - nem tudni, mi lesz vele. Rajtuk kívül három kecskét nevelek még. – Többször nyilatkozta, erről szólnak a lemezei: nincs időnk megélni az érzéseket. – A nyáron egy hetet Görögországban töltöttem a lányaimmal, majd ha-

Ibsen Ház Békéscsabán Átadása pillanatában Magyarország legújabb színpadává válik a Békéscsabán születő Ibsen stúdiós z í np a d .

A nézőtér, a belső udvarra nyitható hátsó fallal

A színpadi technika szerelése közben kukkantottunk be az új játéktérre. A kék zsöllyék előtt már ott vöröslik a színházi függöny. Talán innentől már mindenki számára kézzelfogható, hogy a feketére festett „dobozban” valódi színházi tér körvonalazódik. Nem is akármilyen

színház, hanem egy bemutatószínház, amely a Színitanház diákjainak oktatási területeként is szolgál majd, ezért a színházi technikák széles skáláját vonultatja fel. Fekete Péter a Jókai Színház igazgatója teszteli egyelőre a színház műszaki funkcióit, de nemsokára indul a munkatársak kiképzése is az új térre. Befejeződött a süllyeszthető színpad szerelése, a színpadi forgó is a helyére került, mint ahogyan a „trégerek” - a zsinórpadláson található függesztő rudak - is bevetésre készen várják a díszletelemeket, fóliákat, vásznakat, amelyeket majd hordaniuk kell. Él már az ügyelőpult egy egyszerűsített mobil változata is, ahonnan az elő-

adásokat vezérlik majd a színfalak mögül és nem utolsósorban a mobil nézőtér százhúsz plüss ülése és szőnyege is fogadásra készen várják az őszi premiereket. A forgószínpaddal kapcsolatban el kell mondanunk, hogy rendhagyó módon maga a forgó is mozgatható a színpad területén három pozícióba így tehát a színpad megtartja azt a stúdiószínházi sajátosságát, hogy minden irányból szerelhető-játszható. A háromutcás süllyedő színpad szintén megsokszorozza a játszási lehetőségeket, de amiről még egyszer szólnunk kell ebben az összefüggésben az maga a nézőtér. A széksorok ugyanis csak látszatra stabil, íves sorok. A való-

zaérkezésem másnapján feltörték az autómat, ellopták belőle a rádiót. Ám azt mondtam, nem érdekel, mert ez semmi ahhoz az egyheti élményanyagomhoz képest, amit a gyerekeimmel átéltünk, felhalmoztunk közösen. Azt nem tudja ellopni egy nyikhaj, és túladni rajta háromezer forintért. Nem is vettem drága újat, csak a legolcsóbbat. Mindenki rohan, hajtja a pénzt, aminek a világon semmi értelme. – Ehelyett mit javasol? – Rá kell érni egymásra. Nevetni és sírni kell. Elrejtjük, szégyelljük, ha valami megérint bennünket, ha bajunk van - ahelyett, hogy megélnénk az érzéseinket. Nem szeretem, amikor a színházban az első három sor hátrafordul, ha valaki mögöttük nevetni merészel. Nem azért megyünk oda? A színészek nem pont azért dolgoznak a színpadon, hogy reakciót váltsanak ki a közönségből? A két lemezemre szándékosan választottunk olyan dalokat, amelyek tele vannak érzelemmel, hogy megérintsék a hallgatókat. Felrázásként, hiánypótlásként. – Milyen további tervei vannak erre az évre? – Most, szeptember közepén lesz egy utazási kiállítás Thessalonikiben, aminek idén Budapest a díszvendége, ennek apropóján és nagy megtiszteltetésként felkértek, lépjek fel a koncertemmel: magyar és görög dalokat egyaránt fogok énekelni. Készülök egy másik színházi bemutatóra is, és hamarosan megjelenik egy könyv rólam, bár ennek az ötlete nem tőlem, hanem Perjés Jánostól származik, aki azzal érvelt: érdekes az életem, szeretnek általában az emberek. Ha már készül, úgy gondoltam, nagyon őszinte leszek. Van másképp értelme? Csicsely Zoltán

ságban a stúdiószínház ülései magasságban, sorszerkezetben szabadon variálhatók, egyenes soros ültetéstől a több szekcióban egymásnak fordított variációig széles a választható változatok száma, így többféle játékmódot is képes kiszolgálni a helyiség, amelynek hátsó fala kinyitható, így a színházterem összenyitható az épület belső udvarával. A munka természetesen még korántsem ért véget. A fény a hang szerelése még időt vesz igénybe, és a jövő nyári előadásokra - amikorra az Ibsen Ház udvarán is ülőhelyek létesülhetnek - további új technikai megoldások is születhetnek, de a képeket vizsgálva talán már láthatóvá válik, hogy Békés megye nemsokára egy sokoldalúan használható, modern stúdiószínpaddal gyarapszik. Köles István Jr.

Szerzőink, munkatársaink:

Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Mészáros Csilla

Darvasi Ferenc

Rideg Zsófia

4.

5.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. szeptember

Furcsa érzés tölt el, mikor ezt a cikket írom. Ennyi a cím, mint fent olvasható. Ámde mennyi minden lakozik egy egyszerű tőmondat hátterében. Nem szándékozom reklámot gyártani, csak szeretném, ha mások is tudnák, amit én tudok.

A Turay Ida Színház az Óbudai Kulturális Központban

mindenhová eljuttatják az önfeledt kacagást, az elgondolkodtató színdarabok meghitt pillanatait és a zenés táncos előadások varázslatos hangulatát. Persze nem „hakni” stílusban! Nem egyszerű dolog színházÜgyelnek a díszletek illúziókeltő igazgatónak lenni. Ezt sokkal jobban professzionális kivitelezésére, a vilátudja nálam Darvasi Ilona, a Soproni gításra, a hangosítás lehetőségeinek Petőfi Színház igazgatója és a Turay kihasználására és nem utolsósorban Ida Színház 10 évvel ezelőtti alapító a jelmezekre. Amikor egy „turays” igazgatója. A Turay Ida Színházat előadást nézek, eszembe jutnak a 2007. január 31-ig igazgatta. Ma ezt hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek már lánya, Darvasi Ilona Cecília teremek színházi élményt nyújtó előszi ugyan olyan lelkesedéssel. Ilona adásai. Ha még azt is hozzáveszem, azért néha-néha „ránéz” a színházi hogy a gazdasági válság a művészeti ügymenetre, hiszen egy „anyának” a ágakat is cudarul megtépázza, akkor „gyermek”, mindig gyermek marad. nem is értem, hogy csinálják mindKemény asszony, céljai határozottak ezt. Amennyire én isés fáradtságot nem merem őket, azt monismerve dolgozik. danák erre:-„ Nem kell Ám keménysége mindent érteni. Elég, sokszor megtörik, ha érzik.” ha embereken, műAz őszi színházi vészeken kell seévadban a befogadó gítenie. Soha nem Óbudai Kulturális felejti el egyetlen Központ kiváló színszínészének, műháztermében bérletsoszakijának, irodisrozat indul, melyben tájának születésolyan előadásokat látnapját. Közben, hatnak a nézők, mint ha hiányosságokat Willy Russell Vértesttapasztal, azokat vérek című musicalje, tételesen számon Eisemann Mihály – kéri. És otthont te- Darvasi Ilona a Turay Ida Színház alapítója és a Soproni Petőfi Színház igazgatója és Darvasi Ilona Cecília a Turay Ida Színház igazgatója Szilágyi László Zsákremt társulatának, őrzi a magyar kultúrát, nála első a szándékában, ezért a képviselőtestü- bamacska című zenés vígjátéka és közönség és a társulat. Mert a szín- let befogadta a Turay Ida Színházat. Vajda Anikó átiratában a Mici néház igazából otthon. Otthona az ott Azért továbbra is járják az országot, ni két élete című vígjáték. Továbbá dolgozóknak és otthona – ha csak egy-egy estére is – a közönségnek is. Ezért is sikerülhetett az, ami kevés színháznak, hogy a Turay Ida Színház, eredményeinek köszönhetően, hivatalosan is besorolhatott az első kategóriás kőszínházak közé. Ám a két Ilona nem áll meg ezen a ponton. Keresik és meg is találják azokat az embereket, akik hozzájuk hasonlóan gondolkodnak és társaikká tudnak válni munkájukban. Bús Balázs Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának polgármestere is megtalálta a két Ilonával a közös hangot, és ami még több, meglátta a lehetőséget a Turay Ida Színház kultúrát terjesztő

Marlene Dietrich életéről Bradányi Iván Kék angyal című kétszemélyes zenés darabja, Piros Ildikó főszereplésével, Huszti Péter önálló estje, Sárból, napsugárból címmel és egy operett egyveleg Cintányéros cudar világ címmel, Kállay Bori, Bozsó József Sövegjártó Áron, Rárósi Anita és Borbély Kriszta közreműködésével. Most pedig engedjék meg, kedves olvasók, hogy néhány szót ejtsek arról, amiért ezeket leírtam. Két bérleti előadás keretében láthatják a Körmendi János darabokat a nézők. Az egyik a Turay Ida bérlet, a másik Körmendi János bérlet. És már lett is Körmendi bérlet! Nem nekem Körmendi János, a nagybá- nagy dolog ez, (hatalmas dolog a tyám volt. Nem szándékozom az ő számomra) főleg a mai világban! színészi munkáját értékelni, mert ha Nézzék el nekem, ha privát módon túl közel állunk mondjuk az Eiffel nyilvánultam meg, de ez, az elején Toronyhoz, akkor nem biztos, hogy jelzett furcsa érzés volt, amely arra teljes egészében felfogjuk a látványt, indított, hogy a Turay Ida Színházés mi nagyon közel álltunk egymás- ról írjak. Menjenek el, ha tehetik hoz. Viszont mint magánembernek, és nézzék meg a Turay Ida Színház mint az ő szellemi örökösének mér- előadásait (ezt néhai nagybátyám és hetetlen örömet okoz, hogy Darvasi a magam nevében is mondhatom), Ilona egy gesztust tett irányomba, mert felejthetetlen élményekkel leszmikor felkerestem, hogy szeretném nek gazdagabbak. Král Gábor nagybátyám emlékét megőrizni, és

Fil men a Janus – Az árul á sok is métlŒdnek Filmet forgattak Pozsgai Zsolt Janus című történelmi abszurdjából a nyáron a kádártai vasútállomáson. A Duna Televíziónak készülő alkotás főszereplője Stohl András, aki a Veszprémi Petőfi Színház művészeivel, Módri Györgyivel, Máté P. Gáborral és Keresztes Gáborral szerepel együtt.

Stohl Andrással forgattak a veszprémi színészek A Reneszánsz Évhez kapcsolódva 2008-ban láthatták a nézők a Latinovits Zoltán Játékszínben Pozsgai Zsolt Janus című darabját, melyet az író állított színpadra a Veszprémi Petőfi Színház színészeivel, akkor Őze Áron vendégszereplésével. Az előadás az árulásokról szólt. Janus Pannonius ha-

lála előtt egy Mátyás-elleni összeesküvés élére állt, és költőként megpróbált a politikai életben részt venni, ez azonban tragikus következményekkel járt. Az író ezt a történetet ültette át egy váróterembe, ahol különféle alakok gyülekeznek, várva a járatot. Valójában azonban az életnek azon a mezsgyéjén járnak, amikor a lélek már elvált

a testtől, de még nem zuhant a számunkra ismeretlen tartományokba. Ide jön Mátyás király, hogy utolsó lehetőségként még megtudja valódi okát, miért árulta el barátja. Pozsgai Zsolt most rendezőként filmen ábrázolja mindezt és a halálra váró szereplőket hajléktalanként mutatja be egy vasútállomáson. Ám ezek az emberek valójában csak álruhát öltöttek, olyan formán, ahogy Mátyás annak idején elvegyült a nép között. A most készülő filmben a veszprémi előadás három szereplőjét, Módri Györgyit, Máté P. Gábort és Keresztes Gábort láthatják majd a nézők. Mindegyikük azon a véleményen volt, hogy izgalmas és jó színészi kihívás filmen is eljátszaniuk az eredetileg színpadra írt történetet. Mellettük a pécsi színházból Szebeni János -ő formálja

meg Mátyás királyt, amit Veszprémben Gula Péter játszott- és a Kaposvári Egyetem újdonsült színésznövendéke, Szvetnyik Kata tűnik fel a képernyőn. Őze Áron szerepét, Janus Pannoniust a filmváltozatban Stohl András alakítja. A népszerű színész elmondta, eddig még nem játszott filmen ilyen jellegű értelmiségi szerepet, izgalmas számára ez a munka. Nem csak azért, mert rengeteg szöveget kellett nagyon rövid idő alatt megtanulnia, hanem amiatt is, mert így meg tudják mutatni: az árulások ismétlődnek a történelemben, és akár a mai politikai viszonyokra is ráhúzható ez a történet. Ozorai András producertől megtudtuk: nagyon tetszett neki Pozsgai Zsolt darabja, aktuálisnak tartja az üzenetét és ezért pályáztak az Országos Rádió és Televízió Testületnél arra, hogy a színdarabot filmre vigyék a Duna Televíziónak. Az elnyert hatmillió forintból négy nap alatt forgatták le a Janust és az alkotást szeretnének a következő Filmszemlén is bemutatni. V. R.

A lap tervező grafikusai:

A lapban író szerzők:

Friss hírek a magyar teátrum ONLINE oldalán!

www.magyarteatrum.hu Köles István Junior

Ferencz András

Tarics Péter

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

6.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. szeptember A Győri Nemzeti Színház az előző évad utolsó premierjeként, május 8-án mutatta be „Kander– Ebb–Masteroff: KABARÉ” című musicaljét. Az előadást június 26án Budapesten a Margitszigeten is láthatta a közönség. Munkatársunk a Sallyt alakító Radnay Csillával beszélgetett. – Hogy kerültél Győrbe? – Karácsony táján felhívott Nagy Viktor, hogy a Kabaré bemutatójára készülnek és szeretné, ha jönnék Győrbe próbaéneklésre. Nagyon örültem, a Kabaré és a Sally komoly dolog egy fiatal lány, fiatal színésznő életében. Ez egy nagyon jó szerep, és ha valakire rátalál, akkor nagyon boldog lehet. – A szerepálmaid közt volt? – Általában a musicalirodalomban nincsenek olyan jó lehetőségek a fiatal színésznők számára. Sok a naíva szerep, és egy idő után, amikor j ö n

Fotó: Kanyó Béla

egy igazi ízes női figura, mint Sally, annak nagyon lehet örülni. – Pesti lánynak tartod magad?

Radnay Csilla színházról, zenérôl és fotókról… – Olyannyira, hogy ott születtem, azóta is ott élek és eddig szerencsére munkát is kaptam ott, tehát igen… nagyon odatartozónak érzem magam. – Milyennek látod ehhez képest a vidéki színházi életet? – Negyedéves gyakorlatos koromban elmentem Kecskemétre Bob herceget csinálni, aztán volt Egerben egy West Side Story, és Pécsen is dolgoztam. Tehát volt már pár ilyen munkám, amit én nagyon szeretek. Annyira más, olyan kontrasztos a pesti működéshez képest. Összetartóbbnak látom a vidéki csapatokat, nyilván kisebb a hely, a szereplők jobban egymásra vannak utalva, mint Pesten. Pont ezért nehezebb is vendégként az első pár napban, az első heteken keresni az utakat; hogy lehet beilleszkedni, hiszen kialakult társaságba érkezik az ember. – Mi volt az első győri élményed? – Háromtól kezdődött az olvasópróba, és aznap este előadásra siettem Pestre, fél ötkor már el is kellett indulnom, szóval elég cikin éreztem magam. Kínos volt, mert ez olyan primadonnás dolog… – Hogy bírod az ingázást? – A próbafolyamat vége felé már nagyon nehezen bírtam. Közben próbáltam Pesten is este tíztől egyig, kettőig. Ez a vége felé már nagyon kemény volt. Most, hogy már csak előadásra járok, szinte felüdülés az a másfél óra, amit autóban vagy vonatban töltök. – Hogy van az, hogy te 17 évesen

kerültél a Főiskolára? – Ó, igen. Június 26-án születtem – ezért is lehetett, hogy a 25. születésnapomat idén a Margitszigeti előadásunkkal és Sallyvel ünnepeltem – valójában, amikor felvételiztem, még nem töltöttem be a tizennyolcat. Három hétig ebben lubickoltam, hogy 17 évesen felvettek, de az is tény, hogy 18 évesen is elég fiatalnak számítottam ott. – Mi volt az első profi szereped? – Az első kőszínházi a Centrál Színházban a Woody Allen Central Parkjában Juliet. – Milyen típusú szerepek vonzanak? – Alapvetően engem a zene vonz. Felvételiztem volna a Zeneakadémiára, ha nem vettek volna fel a Színművészetire. Nem mondanám, hogy csak énekes szerepeket szeretnék kapni, nagyon örülök, hogy sok zenés lehetőségem van, és sokat énekelhetek, de egy idő után szoktam igényelni, hogy ne kelljen csicseregni, hanem kicsit a prózai oldalra is tudjak figyelni. – A zene mellett a fotók is fontosak neked… – Kedvelem a fotókat és nagyon szeretnék jól fotózni, de nem tudok… Nagyon szeretem a képeket, lecsapok egy jó fotósra, ha megszeretem, elkezdem gyűjteni a képeit. Doisneau-t például imádom. – Az is fontos, hogy mit ábrázol a kép? – Például ott van Romy Schneider, aki egy érdekes történet,

Szerelmünknek zápora A szolnoki Szigligeti Színház társulata az évad első premierjeként, szeptember 24-én, Molnár Ferenc Üvegcipőjét mutatja be nagyszínpadán. A főszerepekben Molnár Nikolett (Irma), Molnár László (Sipos), Radó Denise (Adél), Barabás Botond és Király Attila (Császár). A bolondos, könnyes vígjáték nagy sikernek ígérkezik. Az előadás rendezője a színház művészeti vezetője, Kiss József, aki a főszerepeket így jellemzi: „Sipos Lajos olyan egyedül van, mint az ujjam. Se apja, se anyja, se testvére. Szüleit korán elvesztette. Sipos Lajos egy régivágású iparosember. Bútorrajzoló asztalos. Tervező. Nagy gondot fordít arra, hogy minden ugyanolyan rendben menjen, mint az előző napon, -héten, -évben. Gondot fordít a ruhájára, az evésére, a szalvétájára, az ágyára. Irmára, a cselédre. A becsületére. „Erkölcsi alapon” áll. Sipos Lajos egy agglegény. Folyton dörmög, mint egy medve. Egy „mérges”. Akitől azonban nem fél senki. Férfibája van. Imádnivaló. Sipos Lajos harcolt az első világháborúban. Sok halált látott. Megsebesült. Megsérült. Azért nem bírja a huzatot. És ezért nem enged magához közel igazán sen-

kit. Nem mutatja ki az érzelmeit. Tévesen úgy látja helyénvalónak, ha „befelé nedvesedik”. Ezért nem szereti a színházat, a klasszikusokat különösen. Sipos Lajos, csakúgy, mint szállásadója, Adél, úrrá akar lenni mindenen. Az a különbség, hogy Sipos elsősorban a saját érzelmein akar úrrá lenni, Adél másokén. Sipos hibát vét, ami megbocsáttatik, Adél bűnt követ el, amiért bűnhődnie kell. Sipos Lajos tagoltan beszél, de intenzíven. Sipos Lajos szorgalmas ember. Pontos. Dinamikus. Kimért, de dinamikus. Kimérten szereti a nőket is. Sipos Lajos nem bírja a rendetlenséget. A rendetlenség felzaklatja. A rendetlenség az érzelmek következménye. A rendetlenség a halálra emlékezteti. Sipos Lajos nagyon meg tud ijedni. Azt jól leplezi. De a szemén látszik a riadalom. Elsápad. A hangja fojtott lesz. Kiszárad a torka. Ilyenkor innia kell. Sipos Lajos a lelke mélyén, mint minden ember, gyermek. Irma olyan helyzetek egész sorát teszi elé tálcán, hogy kénytelen lesz a végére gyermekké válni, és megszabadulni a társadalom, és saját maga nyűgeitől. „Gyere, pajtás…” Átszakad a gát, és Sipos Lajos az érzelmek és a rendetlenség embere lesz.

Szabó Irma Sipos Lajos ellentéte. Szabó Irma árva. Ebben egyeznek. De ő még törvénytelen is, ráadásul. Nem akarták. Nem szerették. „Elmaradott” volt, mint Lilike, a Jánoska. Sokat bántották. Ezért kapkod, rohan, csókol kezet. Sipos az első ember, aki igazán ember módjára szól hozzá. Apja helyett apja. Minden életbe vetett hitét, szeretetét, rajongását ráönti. Szabó Irma gátlástalan gyermek. Meggondolatlan. Csak az érzelmei irányítják. Ezért gyakran vad, elképesztő, riasztó dolgokat művel. Szabó Irma semmit sem csinál félig. Mindig aktív. Tele van energiával. Ha tiszta akar lenni, belefürdik a kékítőbe. Ha a Siposra, s a majdan születendő gyermekükre gondol, megszoptatja a cicát. Egy gyerek. Szabó Irma szembeszáll mindennel, ami nem tiszta. Nem játszik „félcseresznyét” Szász úrral, mert megérzi a hátsó szándékot. Ezért fürdik mindig. Ezért jár a klasszikusokra. Szabó Irma, ha rárontanak, megijed, de a következő gondolat már ki is mossa a szívéből a rémületet. Árad belőle a fény. A derű. Ragyog belőle a gyermeki fény. A tisztaság fénye. Ilyenek lehetnek az angyalok. Szabó Irma olyan erős, mint egy súlyemelő olimpikon. Csak neki a lelkében van az ereje. Ha összezár-

nák egy oroszlánnal, az pár másodperc múlva a lábaihoz feküdne. Szabó Irma olyan, mintha minMolnár Nikolett, Molnár László éa Radó Denise

mert már pici koromban a nagyapám kezdte, és aztán ez így átragadt másokra, hogy én vagyok Romy mert pont úgy nézek ki. Ő ezért is fontos nekem. Alapvetően azonban a fotóknál nekem inkább tényleg a fotós számít, hiszen ő látta meg először azt, amit én látok. – Romy Schneiderrel a külső köt össze, mi a kapcsolat Radnay Csilla és Sally Bowles között? – Próbáltam ezt fejtegetni magamban az elmúlt egy-két hónapban, de még mindig nem tudom pontosan megmondani. Könnyű volt az ő kis „őrületeibe” belehelyezkednem, ezeket nem kellett magamnak sokat magyarázni. Elég ösztönösen jöttek belőlem ezek a dolgok. – Miért fontos darab a Kabaré? – A főhősnő, Sally ebben a nagyon komoly történelmi időszakban egy kicsit naív, nem törődik semmi bajjal, de hiába nem akar tudomást venni a körülötte zajló eseményekről, végül a szörnyűség az ő életébe is berobban. Hiába hisszük ugyanis, hogy a saját kis életünket magunk alakítjuk, mégis beleszól a külvilág. A mese arról szól, hogy hogyan ismerjük fel a körülöttünk történő dolgokat. – Sally pozitív életszemlélete akár példaértékű is lehet… – Igen, azzal, hogy nem vesz tudomást a bajról, saját magában, a saját életében hisz, akár jó példa is lehet előttünk. – Milyen tervekkel vágsz bele az idei évadba? – A Nemzeti Színházban lesz három bemutatóm, emellett a volt osztályomból összeállt HOPPart Társulattal is dolgozunk, megy a Chicago és persze továbbra is Kabaré Győrben. Pottyondy Nóra dig részeg lenne. Mámoros. Ez a mámor az emberi létezés legmagasabb rendű állapota. Az elragadtatás. A vallásos, rajongó hit az életben. Szabó Irma a darab végére felemeli ebbe a mámoros világba Sipos Lajost.”

7.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010.szeptember

Szolnokon átadták a

Szín-Mû-Helyt!

Bor Zoltán, Balázs Péter és Szalay Ferenc polgármester átvágják a nemzetiszín szalagot

Augusztus 20-án, Szent István ünnepén Szolnokon sütött a nap, és pezsgett az élet! A szolnoki közönség és a Szigligeti Színház társulata ünnepélyes keretek között birtokba vette az új színházi komplexumot, melyben a színészek műtermei és a stúdiószínház mellett, étterem-kávéház, bonbonárium és jelmezkölcsönző is helyet kapott.

Bor Zoltán, produkciós igazgató, a nap házigazdája, a beruházás irányítója - Azt a több ezer embert nézni, akik délután három órától este hét óráig betértek a Szín-Mű-Hely épületébe, azokat a boldog, elégedett embereket látni, a vágyat érzékelni, hogy ők majd vissza fognak ide térni, mint nézők, egészen elképesztő élmény volt. - Sok pénzbe került a rendezvény? - Nem. Kreatív ötletekkel, a színészeink odaadó munkájával, az ő örömükkel együtt nem került sokba. Rengeteg olyan ötlet kellett, mint például a vers-karaoke. A Szolnok TV-ben volt a színészeinknek egy vers-sorozata, ezeket a felvételeket használtuk fel, verset kellett mondani, karaoke-módon, sorban álltak érte. Nagy öröm volt. A „színház és muzsika öt percben” kvíz játék, ami arról szólt, hogy pár idézett mondatból ki kellett találni, mely darabunkban hangzott el. Őrjöngtek az emberek, a negyedik mondat után mindent kitaláltak. Nézik a Szigligeti Színházat. - És meg is értik. - Amit Balázs Péter igazgató úr mondott a beszédében, az ősz hajszálas dologra gondolok, az ritkán adatik meg az embernek – az én pozíciómban -, hogy ilyen nagy nyilvánosság előtt elismerjék a munkáját. Az igazgató úr, akivel együtt küzdöttük végig ezt az időszakot, megtette. Úgy érzem, hogy mindenki őszintén elégedett volt azzal a három éves küzdelemmel, amit én itt végigcsináltam. Ez nagyon-nagyon jólesett. - Három év… Soknak tűnik, pedig nagyon nem az. - A dolog közbeszerzési része volt három hónap. Az üzlethelyiségek pályáztatása volt a másik három hónap. Akkor beköszöntött a gazdasági világválság. Azt a pénzügyi konstrukciót, amit kitaláltunk, egyből felülírta. Közben ott volt egy áfa vis�szaigénylési tortúra, ami megint hó-

napokig tartó dolog volt. Akkor az, hogy megfelelő mennyiségű áramot tudjunk kapni. Az egy csoda, hogy nekünk nyolc hónap alatt sikerült a szükséges amper számot megkapni, máshol ez tizenhat hónap! Most birtokba veszik a házat a színészek, meg a közönség, majd jönnek az apró hibák, és mi majd addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér… Annyira nem szeretem magam körül a rendetlenséget! Van egy romépület, vagy van egy rossz bicikli, és erre a biciklire nekem van ötezer forintom, akkor is egy sokkal szebb biciklit lehet abból csinálni. Erre a beruházásra volt 121 millió forintunk! Nem több! Az építkezésben az is szép, hogy a végeredményben nem érződik, hogy a csempe nem Spanyolországból való. Az a lényeg, hogy megvan a burkolat, szép a színe, tartós és időtálló. Nálunk általában az van, hogy mindig többet szeretnénk, mint amennyit a lehetőségeink engednek. Mindenki a Festetich kastélyban szeretne lakni, pedig csak egy panellakásra van pénze. Ettől aztán mindenki elégedetlen. Ha a vágyainkat és a lehetőségeinket összhangba hozzuk, boldog emberek leszünk. Nekünk ez most sikerült. Boldog vagyok.

Barabás Nóra, titkársági munkatárs, az esemény szervezője - Erre számítottál? - Erre. Augusztus 20-a az összefogás jegyében zajlott az egész országban. Szolnokon is így történt, a Város és a Sportcentrum nagyon sokat segített. Várakozásomon felüli lett a rendezvény visszhangja. Szeretik az emberek, ha bevonják őket játékokba, feladatokba. A gyerekekre épült az egész.

Itt volt a Katáng zenekar, volt arcfestés, lufihajtogatás, színészeink élő szobrot, élő tükröt játszottak, interaktív játékokban vehettek részt az érdeklődők. - Csináltál már ilyet? - Ilyet nem. Szerveztem már egy-két rendezvényt, de ilyen nagy volumenű dolgot, ilyen kevés pénzből még nem. - Apropó, pénz. Mennyi jött össze az árvízkárosultaknak? - Több, mint százezer forint. Ideszerveztünk egy százötven literes limonádéspoharat, megtöltöttük limonádéval, és azt mondtuk az embereknek, ez ingyen van, de amen�nyit gondolnak, azt adják a pohárért. Ami bejött, azt a színház társulata egy szükséget szenvedő családnak, vagy idős embernek adja át. - Melyik volt a legemlékezetesebb pillanatod? - Mindegyik. A saját gyerekem. Akárhová mentem, és láttam, hogy jól érzik magukat a vendégek, boldogsággal töltött el. Például ott volt Molnár Laci versgép játéka, kitett öt ismert verset, és aki odalépett, az mondhatta, tátoghatta, Laci meg „kvázi” szinkronizálta az illetőt. Laci kijött egy húsz perc múlva, és azt mondta, hogy harmincöt verset mondott már el, pihennie kell. A verskaraoke is nagyon jól sikerült, nem is hallottam, hogy valaha is csinált volna hasonlót bárki is. Az embereken a csodálkozást láttam. Az arcfestő lányok mesélték, hogy a szülők arról beszélgettek, miközben a csemetéiket festették, hogy milyen európai színvonalú ez az egész. - Így van. Gratulálok magam is!

Gombos Judit, Huszárik Kata és Radó Denise jókedvű játékvezetése

Jó mulatság, férfimunka volt! Balázs Péter, a Szigligeti Színház igazgatójának megnyitó beszéde a Szín-Mű-Hely augusztus 20-ai ünnepélyes átadóján. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Polgármester Úr! Miniszter Úr! Kedves Vendégeink! Másfél évvel ezelőtt a szilveszteri búcsúnál beázott, romos, piszkos, elhagyott falak között koccintottunk a jövőre, s most meghatottan állok itt, hol egy új színház nyitja meg kapuit. Meghatottan de ugyanakkor büszkén is, mert amiről elődeink eddig csak beszéltek, álmodoztak, most valóság lett. Valóság, és még több is: 16 műterem, mely a színészek felkészülését, pihenését szolgálja, 3 üzlethelyiség a színház bevételeit gyarapítva s végül de elsősorban a Szín-mű-hely, Szolnok új kis színháza, melynek hiszem, hogy a régi szobaszínház művészi múltjához méltó s azt túlszárnyaló jövője lesz. Kedves Barátaim! Kik most örömünkben osztoztok, emlékezzünk azokra, azokra az igazán nagy elődökre, akik Thália szekerét nehéz körülmények között vonták, tolták, szerte a hazában Kolozsvártól Pozsonyig, Kassától Fiuméig, azokra akik már nem lehetnek köztünk, a sajnos egyre bővülő égi társulat tagjaira. Az irántuk érzett tisztelet vezetett bennünket arra, hogy jó néhány műtermet róluk nevezzünk el. Az, hogy ez a komplexum teljesen elkészült, minden részében berendezve, az építőkön kívül, színházunk dolgozóinak odaadó munkáját dicséri, sokuk közül is elsőként kell kiemelnem Bor Zoltán produkciós igazgató urat, ki időt, energiát, szívet s hajszínt nem kímélve küzdött, igen azt kell mondanom, szó szerint harcolt azért, hogy most itt ünnepelhessünk, köszönet érte. De köszönet Szalay Ferenc polgármester úr segítségéért, értő támogatásáért is. Az önkormányzattal karöltve, ezt a kis csodát tettük le Szolnok asztalára, arra a városi asztalra, melyet napról napra látjuk, csak most kezdenek igazán megteríteni. Az elmúlt néhány esztendő, hogy ennél a hasonlatnál maradjak, a város terítékén csak előkészület, hogy a nagy család az elkövetkezendő időkben jobbnál-jobb fogásokhoz jusson a megkezdett tervek befejezésével. Virágos város, Gyógy- és látványfürdő a Tiszaligetben, a fantasztikus gyaloghíd. Élhető környezetben, biztos kiszámítható életet élhessünk itt mindannyian, fiatalok és tegnapi fiatalok egyaránt. Ez az objektum Szolnok város diadala, és diadala a közösségnek. Ne feledjük, úgy készült el, hogy közben sikeres szezonokon vagyunk túl: Ádámok és Évák Ünnepén, Ökumenikus napokon, Trianoni ünnepségen, szilveszteri gálákon, mely idén már negyedszer – istenem, hogy repül az idő, negyedízben szórakoztatja a honi és világi magyarságot, mosolyt és könnyeket csalva arcukra és szívükbe, és még számtalan városi programon, amelyek mind-mind művészeink tehetségét dicsérik. Szeretjük ezt a sokat tűrt várost, ezért a száz siker. Aki adni tud, az kap is. S boldog. S aki boldog, az tud adni, mert szeret. Ez a harmónia, az összhang. Engedjék meg, hogy csodálatos költőnk, Madách Imre gondolatát idézve mondjam el hitvallásomat: „Karod erős, szíved emelkedett, végetlen a tér, mely munkára hív, s ha jól ügyelsz egy szózat zeng feléd szünetlenül, mely visszaint s emel, csak azt kövesd. S ha tettdús életed során elnémul ez égi hang, e gyönge nő tisztább lelkülete az érdekek mocskától távolabb, meghallja azt, s szíverén keresztül költészetté és dallá fog szűrődni.„ És még valami Hölgyeim, és Uraim, egy nem elhanyagolható, bár prózai tény, a Szín-mű-hely ki van fizetve! És a Szigligeti Színház ezt saját forrásaiból, saját bevételeiből fedezte. Büszke vagyok Rátok, büszke vagyok a sikereinkre. Azt mondják, minden sikeres férfi mögött ott áll egy asszony. Ne vegyék túlzott személyeskedésnek, hogy Önök előtt köszönöm meg feleségemnek, Csillának, hogy segítséget és támaszt biztosít ahhoz, hogy minden szabad energiámat a Szigligeti Színházra fordítsam. A többit majd otthon megbeszéljük!... A Mindenható áldását kérve erre a házra és további munkátokra, örömmel mondom ki: „Ez jó mulatság, férfimunka volt.”

8.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. szeptember

A VI. kategória ...

(folytatás az 1. oldalról)

támogatás, azok művészek, csoportok kapják, akik hajlandók valami egyedit létrehozni, iskolát teremteni, ami segít megújítani a szakmát, és később beépülhet a kilencven százalékba, az úgynevezett kőszínházakba is. A kuratórium döntésének nehézségét Szabó György azzal az igénylistával jellemezte, ami a különböző hozzá befutó megkeresések alapján állított össze. Az egyik ilyen vélemény, hogy mindenki kapjon pénzt, aki regisztrált, a másik, hogy mindenki kapjon, aki pályázott, a harmadik szerint csak a minőséget képviselő pályázók kapjanak pénzt, volt olyan is aki szerint: „én iksz éve létezem, ezért jár nekem a pénz”, aztán: „vannak olyan együttesek, akiknek negyvenmilliót kell adni”, egy másik szerint: „a kuratórium bennünket képvisel, ezért nekünk jár a pénz”, volt olyan vélemény is, hogy miért nem nézi végig a kuratórium a pályázók (közel 150 – a szerk.) előadásait. Szabó György szerint ezek az igények is bizonyítják, hogy szükség lenne valamiféle egyeztetett szakmai vízióra. A másik probléma, hogy a függetlenek közössége is két nagyon különböző csoportra bontható: a tánc- és a színházi együttesekre. Virtuális társulatok Lengyel Anna (PanoDráma) a kuratórium előadás-látogatásaival kapcsolatban azt a javasolta, hogy hozzanak létre a kuratórium mellé egy kritikusokból álló tanácsadói testületet, akik az előadások megtekintésében tudnak segíteni, majd fölvetette az úgynevezett virtuális társulatok problémáját. Szerinte ebben a tekintetben jogosan érheti kritika azokat a független színházakat, akik pályázatukban saját társulatról beszélnek, miközben művészeik többsége főállásban más színházaktól kapja a fizetését, így mások (gyakran az úgynevezett kőszínházak – a szerk.) fizetik be utánuk az államnak a járulékokat. Ezért pontosan meg kellene határozni, hogy mi az a társulat, és aki nem az, az produkcióra, alkotói tevékenységre pályázzon. Mennyi az annyi? Többen felvetették, hogy miért csak az összpontszám nyilvános, a szempontok szerinti részeredmények miért nem, hiszen az összpontszám nem tükrözi, hogy ki mennyire felelt meg a szempontoknak, csak ugyanazt mutatja, mint az odaítélt támogatás összege. A kuratórium tagjai erre azt válaszolták, hogy nagyon nehéz, és bonyolult lenne elkészíteni egy ilyenfajta kimutatást, ezt pótolja a szöveges indoklás. Koltai Judit segélykiáltása A hozzászólók között volt Koltai Judit, annak a Holdvilág Társulatnak a művészeti vezetője, amelyik tavaly még hétmillió forintot kapott, az idén pedig semmit. Rövid részlet a hozzászólásából: - Döbbenten hallom, hogy ez a negyvenhét pont, amit mi kaptunk, az egy egyszerű összeadás eredmé-

nye! Én a pályázati kiírás feltételeit, úgy értelmeztem, hogy azért adnak különböző szempontokra pontokat, mert mindegyik külön-külön is ér valamit. Ér valamit, hogy épületet tartunk fenn, ami nálunk háromszázötvenezer havonta. Ér valamit, hogy folyamatos a működésünk, ér valamit, ha több előadást csinálunk, mint ami a kiírásban szerepel. Tavaly összesen 150 előadást produkáltunk, amiből huszonöt volt felnőtteknek szóló. Azt hittem ér valamit, ha több előadást mutatunk be, szám szerint ötöt és ebből három innovatív, azaz újító, és ér valamit, hogy milyen művészi fejlődésen mentünk keresztül az évek során. Azt hittem tehát hogy mindez ér valamit, hogy ér valamit, hogy az előző évhez képest megnőttek a számszerű mutatóink, és szerintem a művészi színvonal is emelkedett. Döbbenten tapasztaltam, hogy a kuratórium tagjai egyszer sem jártak nálunk 2009-ben, abban az évben, ami alapján döntöttek. Ezek alapján ti megállapítottátok, hogy mi gyerekszínház vagyunk, és támogasson bennünket a kerületi önkormányzat. Ez egy működési támogatás, és mi folyamatosan működünk, folyamatosan színházként működünk, és ennek a nyoma sincs a ti negyvenhét pontotokban. A fórumon a nulla forinttal támogatott színházak megmentésére is elhangzott egy javaslat, miszerint azok, akik kaptak támogatást, annak bizonyos százalékából hozzanak létre egy szolidaritási alapot a nullások megsegítésére. A rendezvény után valamivel szűkebb létszámmal ugyan, de folytatódott a tanácskozás, illetve igazából akkor kezdődött, amikor a Magyar Teátrumi Társaság meghívására a résztvevők egy része – beleértve a kuratóriumi tagokat is – átvonult a Merlin kisszínpadára, ahol a társaság részéről Vidnyánszky Attila elnök, Szabó László titkár, és főszerkesztőnk, Fekete Péter – a vidéki színházigazgatók egyesületének elnöke várták őket. A beszélgetés elején Hudi László a az FSZSZ (Független Színházak Szövetsége) elnöke túl sommásnak és barátságtalannak nevezte Vidnyánszky Attilának azt a felvetését, miszerint a színházi törvényből törölni kellene a függetlenek támogatására vonatkozó „legalább tíz százalék” kitételt. Vidnyánszky Attila válaszában elmondta, hogy ő nem elvenni akarja a függetlenek pénzét, viszont „legalább” kifejezéssel nem ért egyet, mert akkor az később, lehet akár kilencven százalék is. Azt is hozzátette, hogy a társaságnak van elképzelése egy mostanitól eltérő, minőséget is jobban figyelembe vevő elosztási rendszerről. Az építő hangulatú eszmecsere végén a résztvevők megállapodtak abban, hogy érdemes folytatni az eszmecserét a függetlenek és a Magyar Teátrumi Társaság között, annak érdekében, hogy a színházi törvény várható módosítása, minél jobban figyelembe vegye és tükrözze a szakma széles rétegeinek véleményét. Józsa Mihály

Hozzászólt a Kuratóriumi meghallgatáson Dobay Dezső is, akit arra kértünk, írásban is ossza meg véleményét olvasóinkkal. Örömmel fogadtam folyóiratuk megkeresését és szívesen válaszolok kérdéseikre. A magam részéről a VI-os kategória kuratóriumának döntéshozatalát helyezném másfajta megvilágításba. Nagyon fontosak az előzmények: a kuratóriumok működése Magyarországon, de sok külföldi országban is meglehetősen visszás. A testületek egyfajta, mélyen szubjektív,   gondolkodás alapján hoznak döntéseket, és  ha ez a gondolkodás tartalmaz értékszempontokat, az már kiválónak mondható. A  döntések részletei alig-alig nyilvánosak és fellebbezésnek általában helye nincs. Nos, a magunk területén, ami a független színházi területet jelenti, ezt elégeltem meg és éveken át noszogattam az elnökséget, mint az FSZSZ kibővített elnökségének tagja, hogy próbáljunk meg egy, a lehető legpontosabb és a szakmánkat jól leíró szempontrendszert összeállítani a mindenkori kuratóriumok döntéseinek elősegítésére. Évekbe telt, amíg az elnökség akceptálta a javaslatomat, de aztán, az FSZSZ kibővített elnökségének munkája eredményeként, tavaly őszre elkészült egy öt fő kategóriából és több tucat alpontból álló szempontrendszer, amely, különösen, hogy első kísérlet, meglehetősen jól körüljárja a területen pályázók tevékenységét. (A szempontrendszert lásd az OKM, a színházak VI-os kategóriájára vonatkozó pályázati  kiírásában, mely az új minisztérium  pályázati archívumában is természetesen megtalálható.) A próbálkozás annyira sikeres volt, hogy az OKM az idei pályázati kiírásába rögtön belevette munkánk eredményét, mint a kuratórium által követendő szempontokat, sőt a pályázókat felkérte, hogy ezen szempontok alapján írják meg pályázataikat.

Dobay Dezső R.S.9 Színház Bevallom, többed magammal, akik már többször voltunk a mindenféle kuratóriumi egyoldalú szubjektivitás károsultjai, nyugodtan néztünk a döntés elé, mert tudtuk, hogyha a kuratórium betartja a pályázati felhívás rájuk vonatkozó részét, akkor nagy baj nem lehet, mert aki dolgozik, az a szempontrendszer alapján nem járhat rosszul. Aztán augusztus elején kijöttek az eredmények és jónéhányunk megdöbbenése határtalan volt. Húsz éve folyamatosan és ma is jól teljesítő csoportokat zártak ki a támogatásból (Holdvilág Színház, Térszínház) és jónéhány csoport működését szinte lehetetlenné tették.. (Hólyagcirkusz Társulat, Kompánia, R.S.9 Színház.) Én azonnal léptem és az R.S.9-be a megjelenést követő héten  egy szakmai beszélgetést szerveztem, melynek végén, 25 aláíróval ,egy nyilatkozatot küldtünk az FSZSZ Elnökségének, melyben rendkívüli közgyűlés összehívását kértük, fő tárgykörként megnevezve a kuratórium döntését. Valószínűleg ennek eredményeként, a kuratórium „önkéntesen” egy beszámolót tartott szeptember 9-én a Merlin Színházban. Ezen a beszámolón, mely két órán át tartott, ebből a kurátorok 1 óra 45 percet beszéltek és 15 perc maradt kérdésekre, sajnos beigazolódott sokunk rossz sejtelme: a kuratórium számos esetben figyelmen kívül hagyta a minisztérium által számukra előírt  szempontrendszert, az ezek alapján történő pontozást sokszor  elnagyoltan végezte, és döntését valamifajta szubjektív „vízió” alapján hozta meg, mely vízióról sokat nem tudhattunk meg. Összefoglalva: ez a történés azért különösen sérelmes, mert azt gondolom, hogy az elmúlt néhány év munkája eredményeképp a független színházi területen létrejött egy páratlannak mondható  döntési rendszer. Ez  a rendszer a lehető legtöbb szempontból írja le a pá-

lyázók működését, a kurátorok e szempontok alapján a véleményüket pontokban fogalmazzák meg, ezek összesítése adja a minősítést, ezen pontszámok az eredmény közzé tételekor  nyilvánosak, sőt a kiírásba bekerült a jogorvoslat lehetősége is a miniszter felé. Ez a rendszer, hozzátéve azt, hogy a szempontrendszer egyfajta minőségbiztosítást is képez, eleddig teljesen ismeretlen volt a hazai művészeti életben. Többen nagyon sajnáljuk, hogy a debütálás nem sikerült, de ez ügyben a kuratóriumot terheli minden felelősség.... A sajnálaton kívül természetesen többen éltünk a jogorvoslat lehetőségével, bár természetesen, mivel nem áll fenn a kompenzáció lehetősége, felvetéseink legfeljebb panaszlevélnek minősülnek, de mégis...Ezen kívül tárgyalásban állok a minisztérium képviselőivel, hogy ne menjünk el szó nélkül a történtek mellett, valamint fel fogom szólítani az FSZSZ elnökségét, hogy egy rendkívüli közgyűlésen foglaljunk állást az ügyben. Rezüméként: végtelenül fontosnak tartom, hogy a fent vázolt rendszer, természetesen további közös finomításokkal, működésbe lépjen. Többek között azért is, mert ahogy olvasom a Magyar Teátrumi Társaság törvénymódosítást célzó, mondjuk így, vitairatában, a törekvésük arról szól, hogy a középpontba az intézményi finanszírozás helyett egy értékközpontú- tartalmi  elosztást helyezzen, egyébként nagyon helyesen. Azt gondolom, hogy az általunk kidolgozott rendszer kiindulópontként  kiválóan alkalmas az egész szakma számára egy minőségbiztosítási struktúra kialakítására. (Fontos tudni, hogy jelenleg a kőszínházi világban semmilyen minőségbizosítási elképzelés nincs.) Ha ez a közös rendszer megszületne, akkor már csak kurátorok és egyéb döntéshozók kellenek majd, akik be is tartják a számukra előírtakat... Még egyszer köszönöm a megkeresést.

Alulról „gyúrják” az új törvényt Az alapanyagok már megvannak, az összegyúrás még hátravan. Ezt szimbolizálta Fekete Péter egy tortával azon a találkozón, amit a színházi szakma különböző területeinek képviselői tartottak szeptember 13-án a Merlin Színházban Budapesten. A találkozó egyfajta szakmai alulról szerveződés, mivel mára kiderült: szinte senki nem elégedett a tavaly márciusban életbe lépett előadóművészeti törvénnyel. A kerekasztal-beszélgetésen tíz szakmai csoportosulás vezetője (másik négy képviselője nem tudott jelen lenni) felvázolta, hogyan érinti őket a törvény, mit hiányolnak belőle. A beszélgetést moderáló Magács László – a befogadó színházakat tömörítő társulás vezetője – szerint nem hozott radikálisan újat a törvény. Szerinte minőségi kérdésekről kéne szólni a paragrafusoknak, számba venni, milyen arculatú színházak léteznek, és feltenni azt a kérdést is: járjon-e mindegyikhez állami támogatás. A Magyar Színházi Társaság elnöke, Csizmadia Tibor kifejezte bánatát: habár egységes szakma víziója lebeg minden színházban dolgozó szeme előtt, ő folyton tagoltsággal, különbö-

zőségekkel találkozik. Véleménye szerint azonos definíciókra van szükség a szabályozásban: mit értünk előadás alatt, mi tartozik az egyes műfaji kategóriákba, mi jelent a több tagozatúság, mit mutat meg a nézőszám, kik döntsenek minőségi kérdésekben. A bábművészek részéről Lengyel Pál hangsúlyozta, nem szabad anyagi különbséget tenni gyermek- és bábszínházak között az utóbbiak hátrányára, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy az ő műfajukban mást jelent az állandó játszóhely kérdése, hiszen a vidéken működő bábtársulatok előadásaik közel felét külső helyszíneken: kis települések óvodáiban, iskoláiban tartják. Az érdekeket és értékeket szakmán belül kell meghatározni – mondta Hudi László, a Független Színházak Szövetségétől – majd ezt a hangot hallhatja meg később a döntéshozó politika. Nehézség szerinte abban van, hogy igen sokfélék a törekvések, az integráláshoz sok időre és munkára van szükség, a kívül rekedtekből előbb-utóbb ellenség válik. Szabó István (Színházi Intézet) részese volt a most életben lévő törvény

megalkotásának, elmondta: a színházi szakma annyira sokféle, hogy nem lehet egységes finanszírozás alá vonni. Személy szerint ő a támogatásban nagyobb keretet biztosítana a pályázati pénzeknek, mert ez minőségi versenyhelyzetet teremtene. A színházi kritikusok szeretnék, ha a helyzetük tisztázottabb lenne, mert se nem részei a színházi intézményrendszernek (az elfogultság miatt nem is lehetnek azok), de a mostani törvény sem ejt róluk szót. Tompa Andrea elfogadta, hogy sok kritika éri az ítészeket is (nem járnak vidéki és gyermekelőadásokra, fesztiválokra), de mint elmondta, a színibírálattal foglalkozóknak itthon ez csak melléktevékenysége, megélni kizárólag ebből nem lehet. Szabó György, a Trafó Kortárs Művészetek Házának igazgatója megjegyezte: a külföldi szakemberekhez elért a magyar törvény híre, de nem tudtak teljesen azonosulni vele. Meglátása szerint a független társulatoknak fenntartott tíz százalékos támogatási keretből azért lett baj, mert gombamódra megszaporodtak az ebbe a kategóriába tartozó művészi csoportosulások. Egyszerűbb a helyzet a nagyobb, 90 száza-

9.

A Nyomorul¬ak

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. szeptember

Koleszár Bazil Péter Junion Színház

A kuratóriumi meghallgatás utáni beszélgetésen rövid és markáns véleményének adott hangot koleszár Bazil Péter, akit arra kértünk, hogy lapunk hasábjain is fejtse ki gondolatait, melyeket az alábbiakban olvashatnak.

Nagyon sajnáljuk azokat a társulatokat, amelyek az elnyert pályázati ös�szeg 34%-os visszatartása miatt nehéz helyzetbe kerültek!! Tudjuk, hogy nem jó mindig visszábbról kezdeni a munkát. Bízzunk abban, hogy azért így is helyt tudnak majd állni, mint ahogy azt hasonlóan nehéz helyzetekben már sikerült bizonyítaniuk. Azonban az alternatív - vagy független - színházak szempontjából a támogatások 34%-os visszatartása mellett súlyosabb gondok is vannak! Lehetett sejteni, hogy az új pályázati rendszernek lesznek hibái. A pályázat benyújtásakor azért a nagy többség mégis bizakodó volt! Azt azonban, hogy úgy mond csődöt az új szisztéma, hogy tulajdonképpen ki sem próbálják… Azt talán senki nem gondolta. Több társulatnak egyáltalán nem, vagy csak jelképes támogatást ítélt meg a kuratórium! Ezzel a döntésével tönkre tette, illetve a megszűnés határára sodorta őket. Köztük vannak olyan társulatok, színházak, amelyek már 15-30 éve sikeresen működnek. A pályázatok elbírálására a szakmai kuratóriumot az előző minisztérium kérte fel. A kuratóriumot többek között az FSZSZ javasolta, támogatta. Az az FSZSZ, amely az új pályázati rendszer kidolgozásában jelentős szerepet vállalt, hogy egy objektívebb, úgymond igazságosabb pályázati elosztási rendszer jöjjön létre! A pályázati eredmények azonban nem ezt tükrözik! Érthetetlen! A kuratórium gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta az új pályázati rendszert, és nem tudni milyen szisztéma szerint döntött. 2010. szeptember 9-én tartott

egy nyilvános beszámolót a kuratórium, amely kínos magyarázkodással végződött. ( Konkrét pályázattal kapcsolatos kérdésekre egyébként nem válaszoltak. ) Az FSZSZ elnökei érthetetlen módon asszisztáltak ehhez a "beszámolóhoz", így tulajdonképpen egyáltalán nem képviselték a szövetség tagságának érdekeit. Ennél már csak az érthetetlenebb, hogy az FSZSZ elnöksége, az akciócsapata által, tiltakozásra, tüntetésre hív, hogy igenis adják oda a 34%-ot. Mert az nekik jár! Nem azért szólítja összefogásra az alternatív társulatokat, hogy a lehetetlen helyzetbe jutott kollégáikon segíteni próbáljon. Nem. Nem kérdezi meg a kuratóriumot, hogy hogyan sikerült összehozni ezt a döntést. Legalább ennyit megtehetne, hisz ő javasolta a kuratóriumot! - de talán pont ezért nem teszi! Az FSZSZ jelenlegi vezetése az elmúlt években egyszer sem vállat szolidaritást a társadalom más, hasonlóan nehéz helyzetbe került rétegeivel, csoportjaival – mint ahogy az ellehetetlenült saját tagjaival sem, még csak egy nyilatkozat formájában sem. Most mégis, a magát függetlennek mondó szervezet, a társadalomtól kíván támogatást kérni tüntetéseket, performanszokat szervezve. Miközben tönkretett kollégáival, tagjaival nem törődik! Érthetetlen. Ha az elnökségi tagoknak van egy kicsi kis felelősség érzetük, akkor most megragadják az alkalmat, és levonják a következtetést, és lemondanak. A kudarcot vallott kuratórium pedig követi a példájukat! Ezután talán rá lehet majd térni a 34%-os visszatartás problémájára, és akár érdemben is lehet majd vele foglalkozni. Azonban ahhoz, hogy ne hátra felé haladjunk, előbb talán a tönkretett színházak, társulatok problémáját kellene megoldani, hogy egyáltalán el lehet indulni előre.

lékos résszel: a kőszínházak körülhatárolható közeget alkotnak. Fontos, hogy minden érdeklődésnek, szegmensnek meglegyen a maga színháza. Fekete Péter, a Magyar Teátrumi Társaság részéről emlékezetett arra, két évvel ezelőtti megalakulásuk pont e törvényhez köthető, már akkor hangsúlyozták: szükség van színházi törvényre, csak másmilyenre. Folyamatosan dolgoznak módosítási és kiegészítési javaslataikon dr. Kriza Zsigmond vezetésével. Ismeretes, hogy a társaságot több vidéki színház hozta létre, és mint városi kultúrcentrumoknak önmagukon túlmutató szerepük van, hiszen köréjük gyűlik, szerveződik a helyi irodalom, képzőművészet, zene is. Fekete Péter a rendezvény fantáziacímének (Hány szelete van a tortának?) megfelelően süteménnyel is készült, ám mikor felemelte a behozott tálca búráját, csak az alapanyagok voltak rajta: liszt, margarin, élesztő – vagyis az összegyúrás még hátravan. A nemzetiségi színházak legnagyobb hátránya, hogy alig hallható a hangjuk – foglalta össze az őket képviselő Frigyesi András – pedig hidat képeznek az anyaországok között és

ápolják a 13 kisebbség nyelvét. Jelen volt az eseményen – igaz nem meghívott felszólalóként, hanem a közönség soraiban – Nagyné Varga Melinda, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium színházi főosztályvezetője, akitől sok hasznos információ, tanács elhangzott a szövetségek érdekegyeztető munkájához. Leszögezte, a kormányzat célja, hogy módosítsa a törvényt, amit ő színházi szövegkönyvhöz hasonlított, ami a próbafolyamat során változik. Párbeszédben állnak a színházi szervezetekkel, kisebb változtatásokra még idén, a költségvetési törvény benyújtásakor lehetőség lesz, de azt javasolta, a nagyobb kérdések – finanszírozás, munkajog – jövőre kerüljenek elő, az idei tapasztalatok összegzése után. Végül a folytatás menetéről esett szó. Egyetértettek abban, érdemes tovább lépniük az egymással egyeztetésben. Legközelebb már konkrét, egy Fekete Péter által felvetett témát vitatnak meg: az oktatási intézmények és a színházak viszonyát – hogyan jelenhetne meg ez a két fontos, szoros kölcsönhatásban álló szakterület az új színházi törvényben is. Csicsely Zoltán

a kecskemé¬i ¬eá¬rum olimpiája

A 2010/2011-es évad leggrandiózusabb kecskeméti előadása Victor Hugo Nyomorultak című regényének musical változata lesz, mely immár huszonöt éve sikert sikere halmoz világszerte. A hatalmas szereplőgárdát és különleges látványelemeket felvonultató produkciót Korcsmáros György rendezi. – Nem ez az első találkozása a Nyomorultak musicallel, hiszen 2001-ben Győrben is Ön állította színpadra a Schönberg-Boublil szerzőpáros művét. Miben különbözik az akkori, győri és a kecskeméti előadás? – A legjelentősebb eltérés a két színház méretében van: a kecskeméti teátrum színpada körülbelül egyharmada a győriének. Ezért másképp kell megoldanunk, hogy a pontosan meghatározott elvárásoknak megfeleljünk. A jogtulajdonosok ugyanis a Nyomorultak londoni ősbemutatója óta ragaszkodnak ahhoz, hogy az eredeti előadáshoz hasonlóan filmszerűen változzanak a jelenetek, és realisztikusan szép helyszíneket mutassunk a közönségnek. Győrben erre egészen más lehetőségeim voltak,

mint itt, Kecskeméten. A próbafolyamat jelenlegi szakaszában éppen azon dolgozunk, hogy minden díszlet, kellék és a társulat is elférjen, s jól mutasson a színpadon. Kentaur díszletei nagyon attraktívak, de hatalmas odafigyelést igényel, hogy az általa megálmodott negyvennyolc kép hogyan jelenik meg – nyilatkozta Korcsmáros György rendező. – Milyen más követelményeket támasztottak a szerzők és jogtulajdonosok a kecskeméti színházzal szemben? – Minden esetben megkövetelik, hogy a szerepekre kiválasztott színészekről videofelvételt küldjünk a számunkra: ők mondják ki a végső szót a szereposztást illetően. Természetesen a díszlet- és jelmezterveket, illetve a rendezői koncepciót is engedélyeztetni kell. Ha mindent megfelelőnek találnak, és úgy látják, hogy az adott teátrumban minden biztosított a megfelelő színvonal eléréshez, akkor engedélyezik a produkció bemutatását. – Mi az, amit Ön szeretne megmutatni ebben az előadásban a közönségnek? – A Nyomorultak a musicalirodalom egyik csúcsa. Hugo regényének fő motívuma az, hogy miként tud valaki ember maradni egy embertelen környezetben. Ezt szeretném – az előírt filmszerű jelenetek által – olyan erőteljes jelenléttel érzékeltetni, amely a nézőket magával ragadja. – Több szereplőt kettős szereposztásban láthat majd a közönség, emellett gyermekszereplőkkel is dolgoznak. Mennyire nehezíti meg a munkát, hogy mindent sokkal hosszabb ideig próbálnak? – A kettős szereposztás hátránya valóban a hosszú próbafolyamat, előnye viszont, hogy folyamatosan

játszhatjuk a darabot. Van egy séma, egy mozgásrendszer, amit mindenkinek be kell tartania, de hogy ezen a koordináta rendszeren belül az egyes színészek hogyan építik fel a saját karakterüket, az már rájuk van bízva. A gyermekszereplőink is nagyon aranyosak, tehetségesek. A Nyomorultak bemutatását itt Kecskeméten ahhoz hasonlítanám, mint amikor Budapest olimpiát szeretne rendezni: ez egy hatalmas együttes munka. Gyakran csak a főszereplők teljesítményét szokták kiemelni, de hangsúlyozom, hogy itt a műszak dolgozóinak, a kellékeseknek, a dalokat betanító korrepetitoroknak, a jelmezeket elkészítő varrónőknek, a sminkeseknek és az öltöztetőknek is éppen olyan fontos szerepe van – ez a musical hihetetlen háttérmunkát követel meg a színháztól. Egy hasonlattal élve én kormánybiztosként állok egy folyamatosan működő gépezet élén, ami hol működik, hol akadozik. Jó hangulatúak a próbáink, nagyon szép előadás készül. – A szerzők közül Schönberg korábban azt ígérte, ellátogat a premierre. Vajon számíthatunk jelenlétére a szeptember 24-ei bemutatón? – A Nyomorultak musical jubileumi, huszonöt éves koncertje éppen a mi premierünk után egy héttel lesz Londonban, így információink szerint a bemutatóra nem tud eljönni. De lehet, hogy később megnézi valamelyik előadást. Schönberg magyar származású, ezért művei hazai előadásait általában figyelemmel kíséri. Győrben a Nyomorultak rendezésemre, és a Miss Saigonra is ellátogatott. Az évek során baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, talán ezért is várható, hogy eljön és megnézi a kecskeméti produkciót. B. L.

Klasszikus Mikszáth-mű a színpadon Megtartották A Noszty fiú esete Tóth Marival című színmű olvasópróbáját nemrég a Veszprémi Petőfi Színházban. Mikszáth Kálmán regényét Benedek András és Karinthy Ferenc alkalmazta színpadra, a rendező Keszég László, aki először dolgozik a teátrumban. A produkció bemutatója október 15-én lesz. Mikszáth Kálmán száz éve, 1910-ben halt meg. Az évforduló és a nagy magyar irodalmi személyiség tiszteletére tűzi műsorra a Veszprémi Petőfi Színház az író egyik legismertebb regényét. – Ez a mű annyira időszerű ma is, hogy nem kell aktualizálni, modernizálni. Mikszáth regénye olyan problémákat, kérdéseket feszeget, melyek most is áthatják az emberek lelkét, megmutatva gyarlóságainkat. Klasszikus előadást szeretnénk a közönségnek kínálni, korhűen. A szövegkönyv eltér a regény szép, szinte végtelen folyamhoz hasonló mondataitól. Ez a színpadi adaptáció sokkal célirányosabban, fegyelmezett vonalvezetéssel szeretné a történetet bemu-

tatni-mondta Keszég László rendező, aki első alkalommal dolgozik a Veszprémi Petőfi Színházban és nagy izgalommal kezdte el a munkát a darabot színpadra állító stábbal, akikről már sok jót hallott. Eperjes Károly, a színház művészeti tanácsadója szeretné, ha az előadás a Régimódi történethez hasonlóan sikeresen megtalálná az utat a veszprémi nézőkhöz, akik a tapasztalatai szerint szeretik színpadon látni a magyar klasszikus műveket. Az előadásban Noszty Pál képviselőt Szalma Tamás, Ferit, a fiát Gere Dénes Ákos, Vilmát, a lányát Kéri Kitty, Tóth Marit Dobra Mária alakítja. A további szerepekben Nyirkó István, Csarnóy Zsuzsanna, Kőrösi Csaba, Máté P.Gábor, Bakody József, Benczédi Sándor, Meszléry Judit, Baranyi Péter, Terescsik Eszter, Kuna Károly, Keresztes Gábor, Tóth Loon, Vajda Károly, Szűcs László, Szeles József, Halas Adelaida, Soltis Eleo-

nóra és Háromszéki Péter látható. A díszlettervező Czigler Balázs, a jelmeztervező Berzsenyi Krisztina, a dramaturg Ari-Nagy Barbara, a zeneszerző Márkos Albert, a súgó Tóth Zsanett, az ügyelő Szentmiklósi Ildikó, a rendezőasszisztens Pápes Mónika. V. R.

10.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. szeptember

Erkel Bánk bánja Révkomáromban

Bánk (Rózsa Sándor) és Melinda (Zábrádi Annamária) az előadás egyik jelenetében

Tizenhat perces vastaps köszöntötte a felvidéki Komáromban Erkel Ferenc Bánk bán című három felvonásos operájának ünnepi bemutatóját, amelyet a Teátrum Színház állított színpadra, a világhírű magyar zeneszerző születésének 200. évfordulója tiszteletére, Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas színművész rendezésében. Mindenekelőtt a harminctagú Erkel Ferenc Ének- és Zenekar tagjainak munkáját, és karnagyuk, Medveczky Szabolcs zeneszerző tevékenyégét kell kiemelni, aki/akik magas művészi színvonalon tolmácsolták Erkel csodálatos mesterségbeli tudással megalkotott muzsikáját. A zenekar tökéletesen végezte feladatát, és a karmesterrel együtt jelesre vizsgáztak összhangból, precízségből, pontosságból, magas szintű zenei tudásból, szakmai hozzáértésből. Az opera főszerepeit felvidéki és magyarországi énekművészek és színészek alakították. Olyan magas fokú énekművészetet teremtettek és képviseltek a színpadon, amely méltó a magyar nemzeti operához. Elsősorban Zábrádi Annamária alakítását kell kiemelni, aki Melinda szerepében maradandót alkotott. Egyértelműen az ő színészi és énekesi teljesítménye volt a leghitelesebb és legkifinomultabb az előadásban. Lélekből énekelt és szívből játszott. Hitt és hisz a gondolat erejében. Ezért az indulati és érzelmi átmenetek sorozatát tapasztalhattuk alakításában, ami kitűnő szerepformálást eredményezett. A lélek és a test harmóniája valósult meg játékában, alakítását a teljességre való törekvés jellemezte. Biztos mesterségbeli tudásával, alapos szakmai felkészültségével, bájával Zábrádi Annamária magas művészi teljesítményt nyújtott. Komoly

művészi értékeivel ügyesen sáfárkodott. Énektechnikai szempontból is kifogástalan produkciót láttunk és hallottunk tőle, és alakítása olyan komoly tehetségről tanúskodik, amely párját ritkítja. Melindának két alapvető feladata van a darabban, és mindkettőt áldozatként tölti be. Gyalázata bosszúra ösztönöz, halála megbékélésre. Ezekre az értékekre épített Zábrádi Annamária, amikor megformálta Melindát. Rózsa Sándor (Bánk bán) és Dráfi Mátyás (Tiborc) tapasztalt énekművészi, illetve színészi múlttal rendelkeznek – a szerepeiket illetően is –, ezért az ő alakításukon érezni lehetett a rutint, komoly művészi eszközeikből többet is mutathattak volna. A Bánk-Tiborc duettben viszont jól megmutatkoztak Rózsa énekesi és Dráfi színészi eszközei. A cselekmény szempontjából döntő motívum, hogy Bánkon kívül Tiborccal senki nem áll szóba, ennek a két művész hitelesen adott hangot. Rózsa Sándor Bánknak a Tiborccal, Petúrral és Gertruddal történő párbeszédeiben kifejezően adta vis�sza a nádor jellemét, a Melindával a második felvonásban való kettőse lehetne még hitelesebb. A harmadik felvonásban viszont magabiztos igazságtudattal vállalja tettét, mármint a királyné meggyilkolásának tényét, úgy, ahogy azt a „Nagykönyvben” megírták. Tiborc alakján átmegy az opera négy erővonala. A jobbágy saját bőrén tapasztalhatja magyarságának valamennyi sérelmét anélkül, hogy a más rendű magyarok szolidaritását valaha is tapasztalhatta volna. A hatalom présében ő van legalul, földjét fokozatosan elveszik. A folyamat végeredménye a teljes nyomor, amelyet csak elviselhetetlenebbé tesz a más nyomorából meggazdagodottak kérkedő dőzsölése. Ilyenné formálta Tiborcot Dráfi, előkészítve

Bánk jellemének és a cselekmény további fejlődését. Gertrud királyné szerepében Illés Gabriellát láthattuk és hallhattuk, aki jól oldotta meg feladatát, impozáns művészi teljesítményt nyújtott. Játékával jól érzékeltette, miként csap össze a kétféle erkölcs a királynéban. A tízparancsolaté megtiltja más feleségének elkívánását, a hatalomé pedig közben azt mondja: vedd el, amit akarsz, mert ha nem teszed meg, a hatalmad ereje kérdőjeleződik meg az emberek szemében. Gertrud pedig nagyon szereti a hatalmat. Talán még karakteresebb lehetett volna a figura, a Bánkkal és Melindával kialakuló konfliktusmag hitelessé válásához azonban ennyi is elég volt. A gátlástalan csábító mindig hálás figurája a színpadoknak. Azt gondolhatnánk tehát, hogy Ottó szerepében könnyű dolga volt Dániel Gábornak, pedig nem így van. Ottó a gátlástalan hatalom jelképe. Ez a hatalom egész egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy az ő szeszélyeinek, kívánságainak valaki valaha útjába állhat. Az énekes-színész tovább színezi a problémát, hiszen nem is ő maga a hatalom birtokosa, hanem mint a birtokos kegyence él vissza a hatalommal, és csábítja el a nádor gyönyör, fiatal feleségét, Melindát. Kiváló teljesítményt nyújtott Dániel Gábor Ottó szerepében, aki ragyogó énektechnikája mellett kiváló színész is. Kőszegi Német József kitűnően alakította a lázadó Petúrt. Pontosan tudta, hogy Petúr az első felvonás meghatározó alakja (a második és harmadik felvonásban már nem is szerepel), s a további cselekmények egyik elindítója, kiprovokálója. Nyoma-

Melinda (Zábrádi Annamária) és Ottó (Dániel Gábor) kettőse

tékot adott minden gondolatának. Kőszegi hitelesen vitte színre a sikeres népvezér és populista politikus Petúrt, aki a látszat ellenére nem a lázadást szereti, hanem az igazságot. Igazságkeresésében azonban maximalista, kompromisszumra képtelen. Személyének ellentmondásossága éppen abból fakad, hogy feltétlen híve a királyi hatalomnak, és mégis közvetve Endre ellen lázad, Gertrud életére törve. Kosár Szabolcs (Biberach) és Pffeiferlik Tamás (II. Endre), a két fiatal felvidéki művész játéka kellemes meglepetés volt az előadásban, a karakterek további érése az ő esetükben is szükséges lenne. A hatalom perifériáján megélhetését kereső Biberach erkölcsének az az alapja, hogy az erkölcstelen világnak nincs joga tőle erkölcsöt követelni. Így szinte valamennyi cselszövése sikerül, amit Kosár Szabolcs kellő cinizmussal formált meg. Endre király alakítása nem a leghálásabb szerepek közé tartozik, hiszen a harmadik felvonás utolsó képében egy koporsó mellett kell végigjátszania a jelenetet. Ami történt, abban nem vett részt, most azonban neki kell mindent a helyére tennie, igazságot szolgáltatnia. Minden körülmény a bosszúállásra ösztönzi, de Bánk bán feladja neki a leckét. Endre alakítója, Pffeiferlik Tamás okosan vette tudomásul, hogy a király a

nemzet uralkodója, de Bánk testesíti meg tettével a nemzeti akaratot. Alakítása ettől vált hitelessé. Kedves színfoltjai voltak az előadásnak a Csallóköz Együttes táncosai, akiket Brandl Ferenc koreográfus tanított be. A drámai konfliktusok erővonalai jól érvényesültek az előadásban, a színpadi megvalósítások hűek maradtak a dráma alapgondolatához és a történelmi tényekhez. Mindezt az egyszerűségében nagyszerű és korhű díszletek között és jelmezekben valósította meg a társulat. A magyar nemzeti opera komáromi színpadra állítói ráéreztek arra, hogy a Bánk bán, mint irodalmi – prózai – mű egyértelműen a kifinomult egyensúlyokon alapuló drámai művészet magyar csúcsteljesítménye. A Bánk bán, mint opera pedig a legmagasabb szintű zeneszerzői munka megtestesítője, zeneirodalmi és zenedramaturgiai remekmű. Időszerűsége pedig vitathatatlan. A Teátrum Színház Bánk bán operaelőadása kuriózum a Felvidéken, hiszen opera bemutatása nem sűrűn fordul elő ezen a vidéken. S rögtön a legnehezebbel kezdték: a Bánk bánnal. Tarics Péter, a Bánk bán segédrendezője Fotók: Krűger Viktor

11.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. szeptember

Egykori kollégák, művésztársak barátok jelenlétében, szeptember 8án, délután három órakor, Békéscsabán a Berényi úti temetőben utolsó földi útjára kísértük, és a Békés Megyei Jókai Színház saját halottjaként eltemettük a 73 éves korában, augusztus 24-én elhunyt Gyurcsek Sándor színművészt, aki néhány év kihagyással 38 évig játszott színházunkban. Gyurcsek Sándor Budapesten született, 1937. február 12én. 1956-tól Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját végezte. 1958-ban a Vígszínház, majd 1959-ben a Békés Megyei Jókai Színház szerződtette. 1967-től 1974-ig az Állami Déryné Színházzal járta az országot, majd 1974-től ismét a Jókai Színház tagja lett, és nyugdíjba vonulásáig itt játszott, közel 150 szerepet. Nagy drámai erejű és kitűnő humorú színész volt. A Jókai Színházban ismerkedett meg első feleségével Cseresnyés Rózsa színésznővel, akivel több, mint 15 szép esztendőt éltek le együtt. Második felesége is színházi ember volt: Deák Ildikó súgónő; vele közel harminc évet töltöttek együtt, amiből az utolsó éveket Gyurcsek Sándor az ágyban fekvő nagybeteg asszony ápolásával töltötte, egészen annak idén tavaszi haláláig. A gyászszertartáson a társulat nevében Józsa Mihály búcsúztatta a színművészt. Sanyi Bácsi! Lekéstünk. Elkövettük az egyik legnagyobb hibát, amit színházi ember elkövethet. Lekéstünk. Későn jöttünk el hozzád. Legalább is, ami a földi létet illeti későn. Későn ahhoz, hogy még ebben a dimenzióban találkozhassunk. A nyár végén beszélgettem a színház egykori táj-színpadmesterével arról, hogy feleséged meghalt, egye-

Gyurcsek Sándor az égi társulatban dül maradtál, meg kellene látogatni, amíg még lehet. Nem tettük meg, most már nem lehet. Egy másik volt munkatársaddal, régi barátoddal én közöltem telefonon a hírt, hogy meghaltál és, hogy mikor temetünk. A régi barát megdöbbenve mondta, hogy a minap beszélgették a feleségével, vajon mi lehet Gyurcsek Sanyival. És szinte mindannyian sorolhatnánk a hasonló történeteket. Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy az örökkévalóságban semmi sincs későn. Ez igaz, de visszahozhatatlan, újraélhetetlen, bepótolhatatlan pillanatok, helyzetek az örökkévalóságban is vannak. És mi bizony az utóbbi időkben ilyeneket szalasztottunk el veled. Az évadnyitó társulati ülés előtt kaptuk a hírt a békéscsabai kórházból, hogy meghalt egy színész: Gyurcsek Sándor, és senki sem kereste, nincs családja, nincsenek rokonai. És ekkor lassan beindult, az egyébként mindig gyors színházi gépezet. Hogyne lennének rokonai, hogyne lenne családja? Hiszen Ő mindig a színházat, a közönséget tekintette a családjának. Mi vagyunk a családja, mi vagyunk a rokonai! Halottunk van. Nekünk kell elbúcsúznunk tőle, nekünk kell megadni neki a végtisztességet! Nekünk kell eltemetni. És most itt állunk a Gyurcsek Sándor testét magába fogadó sír mellett. Itt állnak a volt kollégák, barátok, a színház jelenlegi művészei, dolgozói. Nem mindannyian persze, mert van, aki most is próbál, dolgozik, hiszen – tudod Sanyi bácsi – a színház az már csak ilyen. Itt állunk, és mást nem tehetünk, mint megpróbáljuk felidézni Ki volt Gyurcsek Sándor színművész,

Veszteségeink Nagy veszteségek érték az idei nyári szünetben a magyar színházi életet. Július 11-én, 85 éves korában, hosszú betegeskedés után elhunyt Kállai Ferenc, Kossuth-díjas, Érdemes művész, a Nemzeti Színház örökös tagja, akit Július 23-án barátai, pályatársai, tisztelői körében búcsúztatták Kállai Ferenc Kossuth-díjas színművészt pénteken Budapesten a Farkasréti temetőben. Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója személyes emlékeket is felidézve búcsúzott társulatának tagjától. Elmondta: Kállai Ferenc nem csupán karizmatikus művészként, hanem képességeivel má-

sokat formálni tudó mesterként, magánemberként is megmarad az őt ismerők emlékezetében. A színésztől szülővárosa, Gyomaendrőd képviseletében Várfi András polgármester elmondta: a város mindig szeretettel gondolt szülöttére, és ez a ragaszkodás nem volt egyoldalú. Szinte alig kezdtük latolgatni, ki kerülhet Kállai Ferenc helyére a Nemzet Színészei közé, amikor szeptember 3-án jött a lesújtó hír, Bánffy György Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, a József Attila Színház művésze életének 84. évében Korfun, nyaralás közben váratlanul, tragikus hirtelenséggel elhunyt. (-)

aki néhány év kihagyással 1959-től 1997-ig játszott a Békés Megyei Jókai Színházban. Kinek ki volt Gyurcsek Sándor? Nekem, aki gimnazista koromban láttam először a színpadon, Végh Antal Szép volt fiúk című darabjában, egy olyan karizmatikus színész volt, akire oda kell figyelni, ha nem nagy a szerepe, akkor is. Aztán, amikor már egy színpadon lehettem vele, ő volt az egyik olyan színész, akitől tanulni lehetett, és kellett. Sanyi bácsi nem tartott mesterség órákat, de ha megkérdeztük, mindig segített hogyan kell földobni, fönnhagyni, vagy lecsapni egy-egy poént. Persze nem csak komikusként volt jó, hanem komoly szerepeiben is, és komikusként is komoly volt, ezért volt igazi komikus. Legtöbbet úgy tanulhatott tőle az ember, ha csak nézte, hogyan játszik, hogyan próbál. Ha nézte, hogyan lesz Gyurcsek Sándorból a pesti értelmiségi család gyermekéből, az idősebb korában is jóvágású elegáns színészből igazi csugari parasztember. Mikor ki volt Gyurcsek Sándor? Ő volt többek között Bernard Shaw Pigmalionjában Freddy, Katona József Bánk bánjában II. Endre, Nóti Károly Nyitott ablakjában Novotny közlegény, Gorkíj Éjjeli menedékhelyében Kosztiljov, Thenessee Williams Orfeusz alászáll című darabjában Jabe Torrance, a féltékeny férj. Gárdonyi Géza: Bor című színművében Pákozdi Mihály. A Szentivánéji álomban Orrondi, az egyik mesterember, Móricz Zsigmond Úri murijában az egyik csugari paraszt, A Cigányszerelem című operettben Hutula Vince cigányvajda, a

Micimackóban Bagoly, Gábor Andor színdarabjában pedig a címszereplő: Dollárpapa. Már említett volt kollégája, régi barátja a következőket írta róla: „Visszaemlékezésként egy névhasonlóság jut eszembe, nemecsek – gyurcsek. Bár az életben oly gyakran írják kisbetűvel nevüket, de nem véletlen a hasonlat, mind a ketten NAGYOK voltak, csupa nagybetűvel! Nemecsek nagyságát híven őrzi Molnár Ferenc regénye, de miben volt nagy Gyurcsek Sándor? Emberségben, barátságban és színészként. Ő volt a nagy EPIZÓDISTA és a színpadi KISEMBER! Mind-mind csupa nagybetűvel. Megszámlálhatatlan szerepeiben megszámlálhatatlan kisembert formázott meg. Hol elesettet, hol megmosolyogtatót, hol megvetésre méltót, de mindig úgy, hogy erényeivel és hibáival együtt, mindig emberi volt az általa megformált figura. És amikor hosszabb vagy rövidebb szerepében a színpadon volt, mindig főszereplő volt, még ha csak egy kisidőre is. Az életben pedig BARÁT volt, ez is csupa nagybetűvel. Nem búcsúzni kell tőle, hiszen kitörölhetetlenül itt él emlékünkben, hanem olyan szeretettel gondolni rá, amilyen szeretettel élt közöttünk.” Lekéstünk, és most, hogy rádöbbentünk: mi vagyunk a családja, a rokonai, és itt állunk a koporsója mellett, arra gondolunk, mi lett volna, ha életében többet foglalkoztunk volna vele, ha hűségesebbek lettünk volna hozzá, amilyen hűséges Ő volt a Jókai Színházhoz.. Mert Gyurcsek Sándort többször hívták játszani más vidék színházakhoz és a fővárosba is, de Ő haláláig hű maradt a békéscsabai, Békés megyei közönséghez. Aztán ezév augusztus 24-én jött a hívás, aminek nem lehetett nemet

A kis herceg

mondani. Az égi társulatba hívták, ahol már az egész családja, két felesége is ott várta, így nem is tudott nemet mondani. Ott várták az egykori kollégák, barátok is, egy mára már egész komoly létszámú volt Jókais kompánia. Ott várják a kapuban a portások: Etuka és Zsuzsika néni, várják az egykori nagy társulatszervező igazgatók: Daniss Győző, Miszlai István, a Csabára mindig vissza-vissza térő rendező: Sík Ferenc. Várja a szervezésen Bede Laci. Várják a színésztársak: első felesége: Cseresnyés Rózsa mellett Dévay Kamilla, Barcza Éva, Padur Teréz, Dénes Piroska, Körösztös István, Szerencsi Hugó, Gálfy László, Széplaky Endre, Kalapos László. Ott várja, a szabótárban Kecskeméti Feri bácsi, az öltözőjében Nemes Laci. Várja súgópéldánnyal a kezében Máthéné Zsóka és második felesége: Deák Ildikó. Várja az egykori színpadmester: Dani Tibor, a díszítők: Odrobinák Matyi bácsi, Maka Kálmán, Szabó Laci, Biga. És azok a nézők, akik a földi színházba már nem válthatnak bérletet. Egész jó kis csapat. Nem féltelek Sanyi bácsi. Jó utat! Isten veled!

Veszprémben

Olvasópróbát tartott A kis herceg című produkció stábja szeptember elején a Veszprémi Petőfi Színházban. A darabot Juhász Róza állítja színpadra, a bemutató december 19-én, délután három órakor lesz a nagyszínpadon. Az idei évad feszített tempója miatt viszonylag korán kezdett el ismerkedni A kis herceg című darabbal az alkotógárda. A stábot Oberfrank Pál igazgató köszöntötte, majd Juhász Róza rendező beszélt Saint-Exupéry művének keletkezési körülményeiről, s arról, hogy a világ egyik legismertebb történetét milyen szempontok alapján szeretné bemutatni kicsiknek és nagyoknak. – Az egész előadás kulcsa egy szó: a szeretet. Ez a mű számomra az emberségről szól, arról, hogy a szeretet és ahhoz párosuló lelkiismeret, hit, bizalom, szelídség miként kapcsolnak, kötnek össze bennünket a láthatatlan dimenziókkal és örökérvényű igazságokkal – mondta a rendezőnő, aki bemutatta az általa kiválasztott két gyermekszereplőt. Kettős sze-

reposztásban a kis herceget a várpalotai Oszvald Balázs és az eplényi Pej Levente alakítja majd. Balázs szülővárosa általános iskolájába jár, míg Levente a gyulafirátóti iskola tanulója. A pilóta szerepében vendégművészként Földi László lép színpadra. A további szerepekben Terescsik Eszter, Benczédi Sándor, Keresztes Gábor, Szűcs László, Máté P. Gábor, Bakody József, Háromszéki Péter, Baranyi Péter, Perjési Hilda és Kuna Károly látható. A díszlet és jelmeztervező Libor Katalin, a koreográfus Podolskaya Viktória. Az ügyelő Madár K. Zoltán, a súgó Horváth Katalin, a rendezőasszisztens Pápes Mónika. A darab fordítója Rónay György, a színpadi változatot Deres Péter készítette. (Va- Ro-)

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. szeptember

A Soproni Petőfi Színház bemutatói a 2010/11-es évadban NAGYSZÍNHÁZI ELŐADÁSOK Hámos György - Vajda Anikó

NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED Új magyar musical a 40 éves Appostol együttes slágereivel és közreműködésével Rendező: Böhm György Jászai Mari-díjas N.Richard Nash

AZ ESŐCSINÁLÓ dráma – Fordította: Czimer József Rendező: Csiszár Imre Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész Arbuzov

KÉSEI TALÁLKOZÁS Romantikus történet Rendező: Kerényi Imre Jászai Mari és Kossuthdíjas, Érdemes és Kiváló Művész Mitch Leigh – Joe Darion – Dale Wassermann

LA MANCHA LOVAGJA musical Rendező: Huszti Péter Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész Robert Thomas

NYOLC NŐ Bűnügyi Komédia – Magyar színpadra alkalmazta: Vinkó József Rendező: Böhm György Jászai Mari-díjas Katona József

BÁNK BÁN dráma Rendező: Kerényi Imre Jászai Mari és Kossuthdíjas, Érdemes és Kiváló Művész

KISSZÍNHÁZI ELŐADÁSOK Nino Manfredi – Nino Marino

KÖNNYŰ ERKÖLCSÖK komédia – Fordította: Máté Judit Rendező: Koncz Gábor Jászai Mari és Kossuth-díjas, Érdemes Művész Spiró György

KVARTETT dráma Rendező: Márton András Jászai Mari-díjas Camus

FÉLREÉRTÉS dráma Rendező: Csiszár Imre Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész

GYEREKSZÍNHÁZI ELŐADÁSOK Szergej Szergejevics Prokofjev

PÉTER ÉS A FARKAS Zenés táncjáték egy részben Rendező: Nyírő Bea Charles Perrault

CSIPKERÓZSIKA Zenés mesejáték egy részben Rendező: Nyírő Bea L.Frank Baum

ÓZ, A NAGY VARÁZSLÓ zenés kalandozás egy felvonásban A teret és a művészeket terelgette: Borisz

VAJDA ANIKÓ

NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED Musical két részben az Apostol együttes közreműködésével Szereplők: Misi, 60 körüli üzletember Mikó István Jászai Mari díjas Judit, 55 körüli írónő Egri Márta Jászai Mari díjas Bence, Judit fia, huszonéves Sövegjártó Áron Lili, Misi lánya, huszonéves Rárósi Anita Alex, Misi fia, Lili bátyja, 35 körüli Boros Zoltán Ági, szállodamenedzser, Tibor felesége Nyírő Bea Tibor, szállodaigazgató, Ági férje Győri Péter Rudi, titkár Szabó Dávid Réka, fiatal portáslány Tébi Márta Patrik, fiatal pincérfiú Beszterczey Attila Pista bácsi, idős szállodaportás Benkő Péter Jászai Mari díjas Karellné, 55 körüli takarítónő Szabó Anikó Kitty, fiatal táncosnő Borbély Krisztina Vendég Magyar Tímea Továbbá: Germán Lívia, Simon Andrea, Szumelidisz Krisztina, Virga Tímea, Győri Csaba, Lőrincz Sándor, Maka Gyula, Tóth Alex, Fábián Zsófia Díszlettervező: Bátonyi György Jelmeztervező: Kemenesi Tünde Korgeográfus: Borbély Krisztina Zenei korrepetítor: Félix Györgyi Zenei vezető: Németh Zoltán Rendezőasszisztens-súgó-ügyelő: Simon Andrea Rendező: Böhm György Jászai Mari-díjas „Nehéz a boldogságtól búcsút venni, Okosabban kéne élni, Búcsúzik a nyár, Homokvár, Nem tudok élni nélküled és még rengeteg sláger. Ugye ismerősek ezek a dalok? Az APOSTOL együttes elképesztő sikerű dalai! Szinte hihetetlen, de igaz: negyven éve alakult meg az APOSTOL! Ez az évforduló is egyik inspirálója volt a Nem tudok élni nélküled című musical bemutatásának. A darab története egy 100 éves szálloda átalakítás utáni megnyitója körül bonyolódik. De ez csak az egyik szála a cselekménynek. A másik, ami talán még ennél is fontosabb, az a szerelem! A szerelem, amihez mindenkinek köze van, hiszen nincsen olyan ember, akit ne érintett volna meg, vagy így, vagy úgy... „

A Soproni Petőfi Színház, gyakorlattal rendelkező művészeti titkárt keres budaörsi telephelyére. Önéletrajzokat a [email protected] e-mail címre várunk.

Nem tudok élni nélküled

Sikergyanús új musical Sopronban

A soproni Petőfi Színházban szeptember 25-én mutatják be a „Nem tudok élni nélküled” című musicalt, Mikó István és Egri Márta főszereplésével, Böhm György rendezésében. A bemutatót nagy várakozás előzi meg, nem véletlenül, mert szereposztását és a benne elhangzó slágereket tekintve is garantálhatja a sikert. A nagy csattanót pedig maga a negyven éve alakult Apostol együttes adja, amely a darab végén élő koncertet ad a színpadon. A musical története egyébként egy százéves, felújított szálloda megnyitója körül bonyolódik. A sok humorral fűszerezetett darabban azonban az érzelmeknek is komoly szerepe van, ugyanis két generáció szerelmének felizzását is átélhetik a nézők: a huszonéves fiatalokét és a már nem éppen fiatal, egykori szerelmesek újra egymásra találását. A darabban elhangzó tizennyolc sláger magában is fülbemászó, azokat mindenki ismeri és szívesen hallgatja. A történet pedig meglepően jó és nagyszerű a koreográfia is. Végül pedig az élőben fellépő Apostol együttes sem mindennapi élmény. „Annak idején a Rock Színház alapításánál ők ott voltak alapzenekarként, tehát régi, mondhatom baráti kapcsolat fűz az együttes minden egyes tagjához” – mondotta Mikó István. – Nekem nagy élmény ebben a darabban játszani, összeszokott partnerek vagyunk Mikó Istvánnal – vette át a szót Egri Márta – Legutóbb Szolnokon az Übü királyban és Gogol Revizorjában volt alkalmunk együtt szerepelni. Egyszerűen szeretem Pista sajátos humorát. Ebben az új musicalban megint felcsillanthatja tehetsége legjavát. Meg aztán a zene, imádom. Sok régi érzést felkavar bennem. A bemutató követően a Petőfi Színházban bérletes előadássorozatban lesz műsoron a musical, decemberben pedig több előadásban a már országos hírű soproni MKB Musical Arénában is láthatják az érdeklődők. A jövő januári tervek között a Budapesti Operettszínházban egy több előadásos vendégjáték sorozat is szerepel. Ezt követően országos bemutatkozásra indul a darab. Horváth Ferenc

12.

13. 12.

Magyar MagyarTeátrum Teátrum. A. AMagyar MagyarTeátrumi TeátrumiTársaság Társasághavilapja havilapja. 2010. augusztus . 2009.szeptember

Jöjjön ki Óbudára… Erre bíztat a régi sláger, és erre bíztatott egy programfüzet, melyet a levélszekrényemben találtam. A sláger azért hív Óbudára, hogy jó túrós csuszát csak ott lehet enni, a programfüzet pedig rengeteg szórakoztató program ígéretével. Fogtam magam és kimentem Óbudára, de mit gondolnak, mit nem ettem? Természetesen túrós csuszát. Nem azért mert nem volt, egyszerűen nem jutott rá idő. Tíz éve minden nyáron júniustól szeptember elejéig Óbuda a szórakoztatás budapesti színfoltja. A hagyomány mindig megteremti az értékeket. A Fő tér régi időket idéző hangulatával, kiváló hátteret biztosított a különböző programoknak. Kirakodóvásár, német és szlovák nemzetiségi néptánc együttesek, ünnepi mise a Szent Péter és Pál Plébániatemplomban, bábszínház, sváb zenekar, szóval igazi búcsú hangulat. Aztán „Vágyom egy nő után” címmel, neves művészek felléptével habkönnyű

szórakozással tölthettem az időt. Balog József Chopin estje is teljesen jól illett a megmaradt régi Óbuda hangulatához. Volt kávéházi traccsparti Görög Zitával és Bódy Magdival, Balázs Fecó pedig azt nyújtotta, amiért közel 40 éve szeretik. A Ghymest és a Benkó Dixieland Band-et mindenki ismeri. Őket is láthattuk. Békásmegyer sem maradt szárazon. A művelődési ház előtt Duna Karnevál zajlott. A Kiscelli Múzeum udvarán a Liszt Ferenc Kamarazenekar játszott, és a magas színvonalú rendezvényeiről méltán kiváló hírnévre szert tett Óbudai Társaskör kertjében, többek között Goldoni „A legyező” című előadását nézhettem. Szalóki Ági estje kiváló és évek óta nagy közönséget vonz. Operát is láthattunk. Rossini a „Sevillai borbély” című vígoperája igazán nagy élmény volt. A Budapest Ragtime Band és a Chameleon Big Band kellemes, friss laza estével ajándékozott meg. Az Óbudai Múzeumban és az Óbudai Kulturális Központban kiállításokat nézhettem, Orosz István Munkácsi díjas grafikusművész és Flip Csaba festőművész szerzett kellemes perceket. Az Óbudai Nyár idei rendezvénysorozatát megkoronázta (remélem ez is hagyománnyá válik) a Soproni Petőfi Színház „Nem tudok élni nélküled” című ősbemutatója a 40 éves

Apostol együttes közreműködésével, és a kerületben otthonra talált Tury Ida Színház „Bob herceg” és „Mágnás Miska” című operettjeinek

A Turay Ida Színház 2010/2011-es bemutatói

Willy Russell

VÉRTESTVÉREK Musical 2 részben Rendező: Böhm György Jászai Mari-díjas Szergej Szergejevics Prokofjev

PÉTER ÉS A FARKAS Zenés táncjáték egy részben Rendező: Nyírő Bea Bradányi Iván

KÉK ANGYAL Zenés játék Rendező: Kerényi Imre Jászai Mari és Kossuth díjas, Érdemes Művész Hámos György – Vajda Anikó

MICI NÉNI KÉT ÉLETE előadása. Bár az egyik előadást egy hatalmas vihar félbeszakította, másnap, - az esőnapon a közönség teljes számban reménykedett az égi erők kegyelmében - az előadás szerencsésen lezajlott, méghozzá hatalmas sikerrel. Viszont végre igazi színházi élményben lehetett részünk. Az Óbudai Nyár a Hékás Békás záróbulival fejeződött be, többek között Keresztes Ildikó és együttese, valamint az Első Emelet felléptével. Én végignézegettem a műsorokat, miközben a fülemben zakatolt a „Jöjjön ki Óbudára, egy jó túrós csuszára” kezdetű dal, aztán szégyenszemre nem Óbudán, hanem otthon ettem túrós csuszát. Egyszerűen nem bírtam tovább. Azért még szeptember ötödikén kimegyek az Aquincumi Múzeum romkertjébe, ahol Nimfa ünnep lesz. Ki tudja… a túrós csusza állítólag csodákra képes. Král Gábor

Vígjáték Rendező: Bencze Ilona Jászai Mari -díjas Charles Perrault

CSIPKERÓZSIKA Zenés mesejáték 1 részben Rendező: Nyírő Bea Francis Veber

BALFÁCÁNT VACSORÁRA Vígjáték Fordította: Karikás Péter Rendező: Mikó István Jászai Mari-díjas L. Frank Baum

ÓZ, A NAGY VARÁZSLÓ zenés kalandozás egy felvonásban Rendező: Nyírő Bea

Foglaljon helyet,

váltson színházbérletet! A 2010/2011-es évad bérletes előadásai

SzékeSfehérvár

Nagyszínház Scarnacci – Tarabusi:

K aviár és lencse Nápoly, forróság, bonyodalom bonyodalom hátán. Fergeteges vígjáték a tékozló gazdagságról és a találékony szegénységről.

Pá n Péter

Táncos, zenés mese Sohaországból azoknak, akiknek most van szerencséjük gyereknek lenni, és azoknak, akik már voltak, de kipróbálnák még egyszer… Arthur Miller:

Az ügynök halála A legjobbat a gyerekeinknek, hogy legalább nekik könnyebb legyen… Ugye ismerős? Tragédia a nagy amerikai álmot bőröndben cipelő kisemberről, önfeláldozásról, szeretetről. Schwartz – Tebelak:

Godspell

Amikor találkozik a Szentírás és a musical… Bibliai üzenet a Broadwayről, amely legmélyebb érzéseinket szabadítja fel! William Shakespeare:

M acbeth

A XI. századi Skócia színvilága, vérbe és ármányba mártott ecsettel. Tragédia? A megunhatatlan klasszikus időtlen tanulságai politikáról, végzetről, szerelemről. Szirmai – Bakonyi – Gábor:

M ágná s Misk a

Tudja meg a cintányéros cudar világ, hogy a szív szava nem ismer határokat! Főleg, ha egy kleptomániás nagymama is pártfogolja a románcot… Humor és szerelem. Igazi operett!

Pelikán Terem Agatha Christie:

Fek ete k ávé

Elakad a lélegzet… A tojásfejű belga detektív, Poirot és szárnysegédje, Hastings kapitány ezúttal egy atomtudós halálának rejtélyéről rántja le a leplet. Vérbeli krimi a műfaj nagyasszonyától! Arthur Miller:

Édes fiaim

Együtt lehet-e élni a fiúval, akinek csak az emléke maradt meg a háborúból? Együtt lehet-e élni a családfővel, akiről szertefoszlott minden illúzió? Mekkora a szeretet hatalma? A krimibe forduló drámából kiderül. Egressy Zoltán:

Portugál

www.vorosmartyszinhaz.hu

Mi van messzebb Budapesttől? Portugália vagy Igrács? Delíriumos tragikomédia a magyar sorsról egy füstös kocsmában, ahová a nagyvilág jön házhoz.

Stúdió Színpad Vörösmarty Színház 8000 Székesfehérvár, Fő utca 8. 22/327-056, 22/503-486 [email protected]

évados_hirdetés_a5.indd 1

Jean-Paul Sartre:

Z árt tárgyal á s

„Hát ez a pokol! Sose hittem volna... Emlékezzetek csak: kén, máglya, rostély... Ó, micsoda tréfa! Nincs szükség rostélyokra, a pokol – az a Többiek.” A drámában mindenki mindenki tükre. Ne akarjuk feledni! Úgysem sikerül.

2010.09.15. 12:25:51

14.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. szeptember

KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ

tettel Szere

várjuk ismét bé rletesein k köré

— KELEMEN LÁSZLÓ — K AMARAS ZÍNH ÁZ

Arthur Miller:

PILLANTÁS A HÍDRÓL színmű

be a 2010/2011-es

— N AGYSZÍ N HÁZ —

CSODÁS VAGY, JÚLIA színmű

RUSZT JÓZSEF — STÚDIÓ SZÍNHÁZ

—

A. Boublil - C. M. Schönberg:

A NYOMORULTAK musical

Donald Margulies:

VACSORA NÉGYESBEN

Ljudmila Ulickaja:

OROSZ LEKVÁR színmű

S. Maugham:

an! b d éva

színmű

Vajda Katalin:

ANCONAI SZERELMESEK zenés vígjáték

W. Shakespeare:

HARMADIK RICHÁRD

Székely János:

CALIGULA HELYTARTÓJA színmű

tragédia

Karol Wojtyla:

Carlo Goldoni:

Ken Ludwig:

AZ KÁPRÁZATOS KISASSZONYOK HEBEHURGYA vígjáték ARANYMŰVES KISASSZONYOK komédia — GYEREKELÔADÁSOK — BOLTJA oratórikus elmélkedés a Darvasi László – házasság szentségérôl KÉREK EGY Ganxsta Zolee: .hu a n o ÁLMOT POPEYE kat zenés hajózás

zenés mesejáték

www

kem . kecs

eti

BÉRLETEZÉS: 2010. AUGUSZTUS 24-TŐL

Nyitva tartás: augusztus 24 – szeptember 23-ig: hétfő-péntek 9-18.00 óráig szeptember 24-től: kedd-péntek 9-19 óráig A bérletek megvásárolhatók a SZÍNHÁZ SZERVEZÉSI- ÉS JEGYIRODÁJÁBAN: Kecskemét, Katona József tér 5. Tel.: 76/501-174, 501-177 • [email protected]

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra! Amennyiben 2000 forintért 10 hó­napra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, és a postaköltséget mi fizetjük. A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 3. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 2000 forint. Megéri!

15.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. szeptember

Hírek a Veszprémi Petőfi Színházból Latinovits Zoltán Játékszín

Vendégjáték bérlet sztárokkal

Őszi Dionüszia

A következő évadban bérletes előadásokat kínál a Veszprémi Petőfi Színház a felújított Latinovits Zoltán Játékszínben. Kéri Kitty állítja színpadra a Jeanne D' Arc (A pacsirta) című színművet, az Utazás az éjszakába című tragédiát pedig Dömölky János rendezésében láthatják a nézők. Szeptembertől gazdag és minden igényt kielégítő műsorkínálattal várja a nézőit a színház ezen a játszóhelyen is. A játékszínben kedvező bérletkonstrukciókat kínál a teátrum nézőinek. Láthatják a Caligula helytartója című drámát a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előadásában, a Forrás Színház Arany János Toldijával és a Candide című darabokkal érkezik. A Bárka Színház a Mulatság című nagy sikerű komédiával vendégszerepel majd, de megtekintheti a publikum A helység kalapácsát és a Légionista, akrobat ej! című Rejtő Jenő-kabarét is. A játékszínben látható Darvasi László darabja, A titokzatos világválogatott. A Teleszterion Színház pedig a Babó és Bigyó című színházi játékkal debütál a stúdiószínpadon.

Ebben az évadban ismét útjára indítja a Veszprémi Petőfi Színház a népszerű Vendégjáték bérletét. Különböző produkciók főszereplőiként többek között olyan művészeket láthatnak a nézők mint Bánsági Ildikó, Takács Katalin, Sztárek Andrea, Eperjes Károly, Nagy Gábor, Koncz Gábor, Nemcsák Károly és Benkő Péter. A következő évadban a színházban a Vendégjáték bérlet keretében tekinthetik meg a nézők a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadásában a Karnebál című komédiát. A Győri Balett a Carmen című produkciót hozza Veszprémbe, különleges feldolgozásbanszakítva Bizet fülbemászó zenéjével. A Komáromi Jókai Színház Tamási Áron: Énekes madár című népi játékával vendégeskedik a teátrumban. A Soproni Petőfi Színház a Bánk bán című tragédiát mutatja be, az Új Színház pedig Molnár Ferenc klasszikus művét A hat�tyút adja elő.

Őszi Dionüszia címmel szeptember 10-12 között amatőr színjátszókat látott vendégül a Veszprémi Petőfi Színház. A meghívott produkciókat a Latinovits Zoltán Játékszínben tekinthették meg az érdeklődők. A háromnapos eseményen a veszprémi Teleszterion Színházi Műhely, a magyarpolányi Galagonya csoport, a székesfehérvári Prospero Színkör, az inárcsi KB 35 társulat és a celldömölki Soltis Lajos Színház vett részt. A rendezvény zárónapján szakmai beszélgetést, konzultációt tartanak a részvevőknek, a veszprémi társulatból Csarnóy Zsuzsanna, Gere Dénes Ákos és Kuna Károly értékelte a látottakat..

Operabarátok Köre A Magyar Dráma Napján, szeptember 21-én (kedden) alakul meg a Veszprémi Operabarátok Köre a Petőfi Színházban. Ebből az alkalomból a nyitórendezvényen a Latinovits Zoltán Játékszínben este hat órakor látható majd a Bánk bán című népszerű magyar operafilm. A vetítés után a nézők találkozhatnak az alkotás rendezőjével, Káel Csabával és a filmben Ottó szerepét éneklő Gulyás Dénessel. Az est házigazdája a veszprémi származású Ókovács Szilveszter televíziós újságíró lesz. Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója elmondta: nagyon szeretné, ha az operaműfaj meghonosodna a színházban és a városban, többek között ezt a törekvést szolgálja már az is, hogy gyermekoperát is műsorra tűz idén a teátrum. A mostani új kezdeményezés célja, hogy a veszprémi operabarátokat egybegyűjtse, biztosítson számukra élménygazdag programokat, találkozásokat, beszélgetéseket, és a műfaj kedvelőinek a közreműködésével a színház igazi kulturális centrummá, közösségi térré, szellemi központtá váljon. Az operabarátok klubja havonta egy alkalommal tart majd összejöveteleket, rendezvényeket a színházban.

Anna Karenina: katartikus siker Állva tapsolta meg a közönség az Anna Karenina nyári előbemutatóját a Veszprémi Petőfi Színházban. A katartikus sikerű musicalopera őszi, kőszínházi premierje szeptember 24én lesz a teátrum nagyszínpadán. A produkciót Szerednyey Béla rendezte, a főbb szerepekben Halas Adelaida, Szeles József, Trokán Anna, Sasvári Sándor és Varga Miklós látható.

w w w . l o g o m o t i v . h u

16.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. szeptember

Kelendő volt Oberfrank Pál lecsója Színházi nyílt nap Veszprémben

A borongós, esős időjárás ugyan nem fogadta kegyeibe a Veszprémi Petőfi Színház szeptemberi nyílt napját, mégis sokan vettek részt a rendezvényen. Nagy sikere volt a különböző szórakoztató programoknak, bemutatóknak, kulisszabejárásoknak és kelendőek voltak a társulat tagjai által készített ételek, Oberfrank Pál igazgató kolbászos lecsója szinte percek alatt elfogyott. Szarka Gyula Bor és lányka koncertjével és az Ezredik éjszaka című előadással kezdődött a színházi nyílt nap szeptember 10-én, a fő programokra azonban másnapig várnia kellett a nézőknek. A kézműves foglalkozások, jelmezbemutatók mellett Perlaki Róbert vezetésével díszlett ma kette-

ket készíthettek a gyerekek, akik Ozsváth Ildikó patinázó munkáival is megismerkedhettek. Oberfrank Pál igazgató és Eperjes Károly művészeti tanácsadó asztali fociban is jeleskedett, s csupán egy góllal kapott ki a Máté P. Gábor-Szécsi János színészfocista párostól. Utóbbi az egykori NB I-es veszprémi labdarúgócsapat remek játékosaként ismert, s nagyon örült annak, hogy a színházi nyílt napon találkozhatott kedvenc színészeivel. Eperjes Károly a mérkőzés után is ottmaradt a csocsóasztalnál és beszállt a gyerekek közé játszani. Nagy tapsot kaptak délelőtt a társulat tagjai, akik Kéri Kitty vezetésével a gyermeknapra meghirdetett versíró pályázat költeményeiből olvastak fel. Halas Adelaida, Dominek Anna, Palásthy Bea színművészek és Alföldi Szilvia művészeti titkár a színházbejárásokat vezették, az óránként induló csoportok bepillanthattak a kulisszák rejtett

világába. Terecsik Eszter és Szűcs László színművészek székely világot megidéző műsora is osztatlan sikert aratott, csakúgy, mint társulatunk új tagjának, Horváth Zoltánnak a zsonglőrbemutatója. Akik kedvet éreztek az íjászkodáshoz, azok Módri Györgyi színművésznővel ezt is megtehették, a társulat népszerű tagjának ugyanis ez a sportág a kedvelt időtöltése. A délelőtti csapadékmentes időt kihasználva a veszprémi színészek sütésbe-főzésbe kezdtek, így az ebéd is biztosítva volt a közönségnek. Keresztes Gábor kürtőskalácsot készített, Tóth Loon és Nyirkó István pedig lángost sütött. Kéri Kitty chilis babbal lepte meg rendezvény vendégeit, Oberfrank Pál pedig kolbászos lecsót főzött. A délutáni esőben a színház épületében folytatódtak a programok egészen este hat óráig. A közönségsikert látva a színházi nyílt napot jövőre is szeretné megrendezni a teátrum. (VaRó) Eperjes Károly asztalon is jól focizott

ajanlo-61025x90525.qxd

2010.09.02.

Szeptembertõl az újságosoknál!

12:4

Lecsófôzô versenyen volt a Jókai Színház Az őszies, borongós időjárás ellenére mintegy 60 csapat jelezte részvételi szándékát a X. Csabai Lecsófesztivál főzőversenyén, amit szeptember 12-én rendeztek meg Békéscsaba sétálóutcáján. A Békés Megyei Jókai Színház négyfős csapattal képviselte magát ezen a látványos, társadalmi életet megmozgató eseményen, és díjak felajánlásával is támogatta. Délután magasra szállt a bográcsokban rotyogó különböző lecsóspecialitások illata, amihez paradicsomot, paprikát és hagymát a szervezők adtak, az ételek különlegességét biztosító egyéb hozzávalókat pedig a nevezők hozták. A fesztivál rendezője - a Frankó Produkciós Iroda – stílusban és hangulatban odaillő zenéről is gondoskodott a főzőverseny idejére, úgyhogy, égig ért a jókedv. Még a Nap is ki-kikukucskált a felhők közül, hogy megnézze mi ez a nagy felhajtás. Színházunk asztalán meg amúgy is folyamatosan sütött Nap, az egyik csapattag jóvoltából, aki kenyértésztából megformázott tányérnyi napocskával díszítette az ünnepi terítéket. De, nem csak ezért volt ragyogó kedvünk, hanem bizony az elfogyasztott házi pálinka is besegített, na meg az önbizalmunk is táplálta, amit abból merítettünk, hogy tavaly ugyanezzel a csapatkapitánnyal és főszakáccsal – Merő Béla színházi rendezővel és Haás Vander Péter színművésszel – megnyertük a lecsófőző versenyt. Úgy látszik, a feltűnő jókedv a zsűrinek is szemet szúrt, mert idén a legvidámabb csapatnak járó díjat kaptuk, pedig arra számítottunk, hogy csapatunk neve, valamint a neki megfelelő jelmez és dekoráció, lenyűgözi majd a zsűrit. Vadkelet volt a nevünk. Őszintén csodálkozom, hogy eddig még senkinek nem jutott eszébe a Vadnyugat mintájára megalkotni a Vadkelet designját, vagy legalább is nem olyan maradandó módon, hogy az bekerüljön a köztudatba. (Sajnos ez nekünk sem sikerült.) A zsűri valószínűleg „nem volt jó formában”, ezért nem látta meg a fantáziát a jelmezünkben (a fiúk betyárnak öltöztek, a lányok pedig vászoncselédnek), és az asztalunk kreatív terítékét sem díjazta, pedig Jankovich Edit sokat dolgozott vele. Fa tányérok és korsók, kenyérhéjból kivágott nagy kanalak, kivájt paradicsompaprikákban tálalt szószok álltak a népies asztalterítőn, szőlőfürtökkel és szőlőlevelekkel díszítve, na meg a már említett Napocska formájú kenyér. Talán az zavarhatta a zsűri ítéletét, hogy mindez nem teljesen eredeti volt, hanem színházi jelmezek és kellékek …? Vagy talán az, hogy a legjobb jelmezért és a legjobb dekorációért járó díjak (színházjegyek) éppen a Jókai színház felajánlásai voltak, és úgy gondolták, mi amúgy is kedvezményesen járunk a saját előadásainkra, kapja ezt az ajándékot inkább valaki más …? Ki tudja …?! Na, mindegy! A jókedvünket semmi sem tudta elvenni, erre a kis csalódásra is csak ittunk egyet, és már helyre is állt a mentális állapotunk. De, amúgy sem kell az ilyen fesztiválok helyezéseit túl komolyan venni…! Nem igaz…?! Főleg, ha nem mi nyerjük meg…! (gyóet)

Hamar kiürült a bogrács Fotó: Ignácz Bence