7.fejezet Hogyan ölte meg Allah a tudományt Tudtad? • Az iszlám kultúra igencsak felfújt „aranykorát” nagyban a nem muszlimok ösztönözték. • Az iszlám hit alap tanításai harcoltak a tudományos és kulturális előrehaladással szemben. • Csak a júdaizmus és a kereszténység nyújt járható alapot a tudományos vizsgálódás számára, az iszlám nem.
Az iszlám kultúra virágzása legendák forrása. A muszlimok találták fel az algebrát, a nullát és az asztrolábiumot (egy ősi navigációs eszközt). Új utakat nyitottak a mezőgazdaságban. Megőrizték az arisztotelészi filozófiát, miközben Európa átbukdácsolt a sötét középkoron. A régmúlt korok iszlám birodalmai, gyakorlatilag minden területen messze felülmúlták az Európában és máshol levő, nem muszlim kortársaik eredményeit. Vagy nem? Nos, nem egészen. Hacsak a másolás nem számít annak.
Mit mondhatunk a művészetekről és a zenéről? Rengeteget hallunk az iszlám irodalomról, vagy legalábbis a szúfi költőről Jalaluddin Rumiról (1207-1273) és az Ezeregyéjszaka Meséiről. Ott van még a perzsa költő Abu Nuwas (762814), akinek a homoszexualitásról vallott unorthodox látásmódját a 8. fejezetben tárgyaljuk, Al-Mutanabbi (915-965), akinek vezetékneve azt jelenti, hogy „az, aki prófétának tetteti magát”, az unorthodox török szufi Nesimi (14. sz) és a perzsa epikus költő Hakim Abu al-Qusim Mansur Firdowsi (935-1020), aki Perzsia történelmét versekbe foglalta. Forrásként keresztény és zoroasztriánus krónikákat használt, melyek azóta már régen elvesztek Sokan közülük nyíltan iszlám eretnekek voltak, és csak kevesen kaptak ösztönzést magától az iszlámtól, mely alól egy lehetséges kivétel Farid ud-Din Attar 12. századi allegóriája A madarak tanácskozása. Sok nagyszerű munkát hagytak maguk mögött, de a legtöbbje ezeknek nem az iszlám jellege miatt szorul említésre, hanem annak hiánya miatt. Ugyanakkor, ezt az iszlám ösztönző erejének tulajdonítani olyan lenne, mintha Mandelstam, Szaharov, vagy akár Szolzsenyicin műveit a Szovjet rendszer ösztönző erejének tulajdonítanánk. De mi van az iszlám eredményeivel más művészeti területeken? Hol vannak a muszlim Beethovenek vagy Michelangelók? Hol hallgathatjuk meg az iszlám megfelelőjét Mozart 20. Piano Concertójának, vagy nézhetjük meg az iszlám Mona Lisat vagy Pietat? Ne vesztegessünk túl sok időt a kereséssel. Van zene és művészet az iszlám országokban, és néhány muszlim lenyűgöző zenei és művészeti alkotásokért volt felelős, de ezek mindig az iszlám ellenére történtek. Semmi, a nyugati zenei és művészeti hagyományokhoz hasonló nem fejlődött ki, mivel az iszlám jog törvényen kívül helyezi mind a zenét, mind az emberi forma művészi bemutatásait. A zenében nincs semmi, ami az iszlámban hasonlítana Bach h-moll miséjére vagy evangéliumára sőt, a zenei kreativitásnak nincs helye a vallásban. Az iszlám jog- számos ahadisz alapján- Mohamedet idézi akkor, amikor a zenei eszközöket megtiltja: Allah nagy és hatalmas, a hívők számára útmutatónak és irgalmazónak küldött engem és utasított arra, hogy távolítsam el a zeneszerszámokat, furulyákat, húros hangszereket, kereszteket és az iszlám előtti korok dolgait. A Feltámadás Napján, Allah folyékony ólmot önt mindenkinek a fülébe, aki zenét hallgat. A zene úgy növeli a képmutatást a szívekben, mint ahogy a víz a legelő növényzetét. „Ebből a Közösség azt fogja tapasztalni, hogy néhány embert elnyel a föld, néhányan állattá alakulnak át, mások pedig azt, hogy kőeső hullik rájuk. Valaki megkérdezte, „Mikor fog ez bekövetkezni, Ó Allah Küldötte?” és ő ezt válaszolta: „Amikor ze-
nészek és zeneszerszámok fognak megjelenni és a bort törvényesnek fogják tartani.” Lesznek emberek a Közösségemből, akik a paráználkodást, selymet, bort és zeneszerszámokat törvényesnek fogják tartani. Ezek nem ősi törvények, melyeket manapság általánosan mellőznek, mint néhány régi amerikai gyarmati rendeletet a járdára köpködés ellen. Az iráni Khomeini ajatollah hevesen beszélt a zene bűnös mivoltáról, és nem csak a rock and rollról vagy a rapről, hanem minden zenéről: A zene megrontja a fiatalok tudatát. Nincs különbség a zene és az ópium között. Mindkettő letargiához vezet, csak különböző módon. Ha azt akarod, hogy az országod független legyen, akkor tiltsd meg a zenét. A zene hitszegés a nemzetünknek, és a fiataljainknak. És a művészet? Az iszlám valóság ábrázoló művészetre vonatkozó tilalma még általánosabb. Mohamed azt mondta: „Az angyalok nem mennek be egy olyan házba, ahol egy kutya vagy más élő teremtmények (ember, állat, stb.) hasonmásai (képek, stb.) vannak.” Nem valami bátorító szavak egy sarjadó Caravaggio számára. Természetesen a nyugati múzeumok mindent megtesznek annak érdekében, hogy bemutassák, amit csak tudnak a zománcfestésről és a kalligráfiáról, azért, hogy megadják az iszlám művészetnek, ami megilleti (és természetesen, a mecsetek építészeti és művészeti csodáitól nem lehet elvitatni az őket megillető helyet). De a nyugati művészeti hagyománnyal összehasonlítva, csak a legszemellenzősebb multikulturalista nem ismerné el, hogy ezek elég csekély kínálat.
PC mítosz: Az iszlám valaha egy nagy kulturális és tudományos virágzásnak volt forrása. Valójában, az iszlám egyáltalán nem volt jelentősebb kulturális és tudományos fejlődésnek forrása. Tagadhatatlan, hogy egy nagy kulturális és tudományos virágzás volt a középkorban az iszlám világon belül, de nincs utalás arra, hogy ez a virágzás ténylegesen az iszlám miatt történt volna. Ellenkezőleg, számottevő bizonyíték van arra, hogy nem az iszlámtól származott, hanem azoktól a nem muszlimoktól, akik a muszlim főnökeiket szolgálták különböző képességeikkel. A mecsetek építészeti elgondolása, mely a m. uszlimok büszkesége, például a bizánci templomok alakjáról és szerkezetéről lett lemásolva. (És természetesen, a kupolák és boltívek szerkezete már az iszlám megjelenése előtt ezer évvel kifejlődött). A 7. századi Szikla-dómot, melyet az első nagy mecsetnek tartanak, nem csupán lemásolták, bizánci minták alapján, hanem bizánci mesteremberek készítették. Az iszlám építészeti újítások, nem meglepő módon, katonai szükségletekből keletkeztek. Az iszlám művészet és építészet egyik történésze, Oleg Grabar, elmagyarázza, hogy „Akármi is a szociális és személyes funkciója, az iszlám építészetben nem igazán létezik olyan fontosabb műemlék, mely valamilyen módon ne a hatalmat tükrözné vissza…. A kérkedés ritkán hiányzik az építészetből és a kérkedés szinte mindig az erő kifejeződése…. Például a 11. századi Kairóban vagy a 14. századi Granadában a kapukat szokatlan számú különböző boltív technikával építették. A sarokbolt fülkék egyidejűleg léteztek a függőkupolákkal, a dongaboltozatok a keresztboltozatokkal,, az egyszerű félkörívek a csúcsívekkel vagy patkóívekkel…. Lehetséges, hogy bizonyos újítások az iszlám boltív technikában- különösen a sarokbolt fülkék és keresztboltívek kidolgozása- a katonai építészet fontosságának közvetlen következményei voltak, aminek az erősség és a tüzek megakadályozása -mely oly gyakori volt a fából készült tetőknél és mennyezeteknél- voltak a fő szempontjai.”
Bőséges további példa létezik. Az asztrolábiumot már jóval Mohamed születése előtt kifejlesztették. Avicenna (980-1037), Averroes (1128-1198) és más muszlim filozófusok a pogány görög Arisztotelész munkáira építettek. És az olyan keresztények, mint a 15. századi pap, Antiókiai Probus, aki megismertette Arisztotelészt az arabul beszélő világgal, őrizték meg Arisztotelész munkáját a sötét középkor pusztításaitól. A keresztény Huneyn ibn Ishaq (809873) Arisztotelész, Platon, Galénosz és Hippokratész sok munkáját fordította le szír nyelvre, melyet azután a fia arabra fordított. A jakobita (szír) keresztény Yahya ibn ’Adi (893-974) szintén fordított le filozófiai műveket arabra és ő is írt egyet. Értekezését, az Erkölcs megújítását, alkalmanként tévesen számos muszlim kortársának tulajdonítják. Tanítványa, egy keresztény, Abu ’Ali ’Isa ibn Zur’a (943-1008), szírből szintén lefordította Arisztotelész és más görög írók munkáit arabra. Az első arab nyelvű orvosi értekezést egy keresztény pap írta és egy zsidó doktor fordította le arabra 683-ban. Az első kórházat Bagdadban, az Abbászid kalifátus virágzásának idején, egy nesztoriánus keresztény, Jabrail ibn Bakhtishu építette. Asszír keresztények alapítottak egy úttörőnek számító orvosi iskolát Perzsiában, Gundeshapurban. A világ első egyeteme nem a muszlimok Kairóban található Al-Azhar egyeteme volt, mint ahogy azt gyakran állítják, hanem a nisibisi asszír iskola. Emiatt nem kellene szégyenkezni. Egyik kultúra sem keletkezik a semmiből. Minden kultúra más kultúrák eredményeire épít és átvesz dolgokat azoktól, akikkel érintkezik. Azonban a történelmi feljegyzések egyszerűen nem támasztják alá azt az elképzelést, hogy az iszlám egy olyan kultúrát inspirált volna, mely felülmúlt másokat. Volt egy időszak, amikor az iszlám kultúra sokkal előrehaladottabb volt, mint az európai, de ez a fölény pontosan annak az időszaknak felel meg, amikor a muszlimok képesek voltak a bizánciak és más civilizációk eredményeiből meríteni és fellendíteni azokat. Ennek ellenére a hetedik századi Perzsia muszlim megszállói annyira civilizálatlanok voltak, azokhoz viszonyítva, akiket legyőztek, hogy aranyat (melyet még soha nem láttak) cseréltek ezüstre (melyet már láttak) és kámfort, -egy olyan anyagot, mely teljesen új volt a számukra, használtak a főzéshez. Azt gondoljuk, hogy ezek a durva férfiak az új környezetükbe merész művészi és építészeti tervekkel a hónuk alatt mentek be? Azonban, miután mindent, amit képesek voltak megszereztek Bizánctól és Perzsiától és már elég sok zsidót és keresztényt térítettek át az iszlámra vagy igázták le teljesen, az iszlám az intellektuális stagnálás egy olyan szakaszába került, ahonnan még a mai napig sem emelkedett ki. Még ennél is kötekedőbb az a kérdés, hogy ha az iszlám valóban egy ilyen magas fokú tudást ért el, akkor miért került egy ennyire meredek és hosszan tartó hanyatlásba.
Mi történt az aranykorral? Igaz, hogy a muszlimok valaha számos intellektuális törekvésben a világ többi része előtt jártak, elsősorban matematikában és a tudományokban, de akkora hanyatlás volt az „aranykor” után, hogy ennek a kornak alig maradt nyoma az iszlám világban. Vegyük például az orvostudományt. A muszlimok alapították meg az első gyógyszertárakat, és az elsők voltak, akik tudásbeli színvonalat és szakértelmet követeltek meg az orvosoktól és gyógyszerészektől, melyet vizsgával kellett érvényesíteniük. Az ötödik abbászida kalifa Hárún al-Rasíd (763-809) idejében alapították az első kórházat Bagdadban, melyet sok másik követett. Mégis, nem egy muszlim, hanem egy belga orvos és kutató, Andreas Vesalius (1514-1564) volt az, aki kikövezte az utat a modern orvosi fejlődés számára azáltal, hogy megjelentette az emberi belső szervek első pontos leírását 1543-ban: De Humani Corporis Fabrica ( Az Embei Test Szerkezetéről). Miért? Mivel Vesaliusnak lehetősége volt emberi testeket boncolni, míg ez a gyakorlat az iszlámban tilos volt. Mi több, Vesalius könyve tele van részletes anatómiai rajzokkal. Azonban az iszlámban az emberi test művészi ábrázolása szintén tilos.
A matematikában ugyanez a történet. Abu Abdallah Muhammad ibn Músza al-Hvárizmi (780-850) egy úttörő matematikus volt, akinek az algebra értekezései, miután lefordították arabról, európaiak nemzedékeit vezette be a matematika ezen ágának kivételes örömeibe. Valójában azokat az elveket, − beleértve a zéró fogalmát is, amit gyakran a muszlimoknak tulajdonítanak − ami alapján al-Hvárizmi dolgozott, már születése előtt évszázadokkal felfedeztek. Még amit manapság „arab számoknak” nevezünk, azok sem Arábiából származnak, hanem az iszlám előtti Indiából−és manapság már nem használják az arab nyelvben. Mindazonáltal nem tagadható al-Hvárizmi befolyása. Maga az algebra szó, fő művének címének (Al-Jabr wa-alMuqabilah) első szavából származik, nevéből pedig az algoritmus kifejezés. Al-Hvárizimi művei új utakat nyitottak meg a matematikai és tudományos kutatások területén Európában. Akkor miért nem tette ugyanezt az iszlám világban? Az eredmények nyilvánvalóak. Az európaiak végül használták az algebrát, más felfedezésekkel együtt, hogy jelentős technológiai fejlődést hozzanak létre. A muszlimok nem. Vajon miért? Az egyik válasz az, hogy az európaiaknak volt egy régóta fennálló intellektuális hagyományuk, mely az effajta újításokat lehetővé tették, míg az iszlám világban ez nem volt meg. Ez még azt is magában foglalta, hogy oly módon használták az arab műveket, ahogyan a muszlimok maguk nem. Arisztotelészt, muszlim magyarázóival, Avicennával és Averroessal egyetemben, az európai egyetemeken tanulmányozták a 12. században és utána, ugyanakkor az iszlám világban a műveiket nagyrészt nem ismerték és bizonyosan nem tanították az iskolákban- melyek akkor és most is- főleg a Korán tanulmányozására és memorizálására összpontosítottak. Voltak más említésre méltó iszlám filozófusok is. Miért olvasták Avicennát és Averroest nyugaton, és miért voltak rendellenesek a saját hagyományaikban? Éppenséggel miért nem tanítottak filozófiát az iszlám iskolákban akkoriban? Ezért talán nagyban felelős a szúfi Abú Hámid al-Ghazálíj (1058-1128). Annak ellenére, hogy egy nagy gondolkodó volt, fő szószólója lett az intellektualizmus ellenességnek, mely sok iszlám filozófiai és tudományos elképzelést elfojtott. Néhány filozófus, ahogyan azt alGhazálíj megjegyezte, kissé túlságosan hezitált, hogy a Korán kinyilatkoztatott igazságait magáévá tegye. Abu-Júszuf Jakub ibn Iszhák asz-Szabbáh al-Kindi (801-873) például azt állította, hogy a vallás és a filozófia két különálló, azonban egyenértékű utak az igazsághoz. Másképp mondva, a filozófusoknak nem kell figyelmet szentelniük a Koránnak vagy tisztelniük azt, az önmagát Mohamed kontra Jézus szolgáló prófétájával és a bordély Paradicsomával „Senki sem jó, csak egy, az Isten.” együtt. Abú Bakr ar–Rázi (864-930), akit nyugaton Jézus (Márk 10:18) Rhazesként ismernek, olyan messzire is elment, hogy „A zsidók azt mondják: „Allah keze azt mondja csupán a filozófia vezet el a legmagasabb meg van béklyózva.” Az ő kezük igazsághoz. Más muszlim filozófusok a vizsgálódás legyen megbéklyózva, s legyenek hasonlóan veszélyes irányvonalát követték. átkozottak azért, amit mondtak! Al-Ghazálíj A filozófusok ellentmondásai című műEllenkezőleg! Mindkét keze ki van vében következésképpen azzal vádolja a muszlim filonyújtva és adakozik, ahogyan [csak] akar.” zófusokat, hogy „tagadják a kinyilatkoztatott törvényeket és a vallásos hittételeket” és „visszautasítják a valláKorán 5:64 sos és szektás [tanítások] eligazításait, ember készítette Az az elképzelés, hogy Allah keze törvényeknek és kiszínezett trükköknek gondolják azo„nincs megbéklyózva” az abszolút kat.” Azzal vádolta meg al-Farabi és Avicenna muszlim szabadságának és felsőbbrendűségének tükröződése. Ha Isten jó, filozófusokat, hogy kérdőre vonják a „vallás [igazi] ahogy Jézus mondja, akkor az Ő alapelveit.” jósága látható lehet a teremtésA mű végén feltesz egy költői kérdést a filozófusokben, azonban az iszlámban, még, ról: „Azt mondjátok következésképpen, hogy a hitetleha Allahot jónak nevezik, az is nek és azoknak a megölése, akik fenntartják az elképzemegkötné őt. léseiket kötelező? Válaszol: „Három vitapontban szük-
séges őket hitetlennek nyilvánítani”: azon tanításaik miatt, hogy: a világ örökké létezett; Allah nem tud konkrét dolgokat, csupán általánosakat; és nincs a testnek feltámadása. Ezért, az iszlám törvények parancsainak következtében, megölésük „kötelező” volt. Ez nem igazán jó módja annak, hogy egy egészséges filozófiai hagyományt bátorítsanak. Voltak muszlim filozófusok al-Ghazálij után is, de soha nem érték el Avicenna szellemi kaliberét. Averroes, (akit Abul-Waleed Muhammad Ibn Rusdnak is neveztek) válaszolt al-Ghazálijnak Az ellentmondások ellentmondásai című könyvében, melyben kitartott amellett, hogy a filozófusoknak nincs szüksége arra, hogy meghajoljanak a teológusok előtt, azonban a rongálás már megtörtént. Az iszlám filozófia aranykorának, mint olyan, vége lett. Al Ghazálij támadása a filozófusokkal szemben egy kifinomult megjelenése volt annak a tendenciának, mely mindig megakadályozta az intellektuális fejlődést az iszlám világban: Van egyfajta uralkodó feltevés, hogy a Korán a tökéletes könyv és nincs szükség más könyvre. A Koránnal, mint tökéletes könyvvel és az iszlám társadalommal, mint tökéletes civilizációval, túl sok muszlim gondolta azt, hogy nincs szüksége más forrásból származó tudásra, különösen olyanra, mely hitetlenektől származik.
Allah megöli a tudományt Azonban az iszlám tudományos és filozófiai érdeklődés vége magából a Koránból jöhetett. Az iszlám szent könyve Allahot teljesen felsőbbrendűnek és kötöttségektől mentesnek ábrázolja. A felsőbbrendűsége annyira abszolút volt, hogy eleve kizárt egy alapvető követelményt, mely Európában a tudomány fejlődését segítette elő. A zsidók és a keresztények hisznek abban, hogy az Isten jó és hogy a jósága következetes. Ezért a világegyetemet ésszerű törvények alapján teremtette, melyeket fel lehet fedezni, mely érdemessé tette a tudományos vizsgálódást. Aquinói Szent Tamás kifejti: Mivel bizonyos tudományok, mint például a logika, geometria, és aritmetika, alapelvei kizárólag a dolgok formális elveiből származnak, amitől a lényegiségük függ, ebből az következik, hogy Isten nem készítheti az ellentétét ezeknek az alapelveknek. Nem készíthette a fajt a fajtából megjósolhatatlannak, vagy azokat a vonalakat, melyeket egy kör közepéből a széle fele húznak különböző hosszúságúnak, sem pedig egy olyan háromszögnek, melynek minden szöge derékszögű, a három szögét úgy, hogy az ne legyen egyenlő két derékszöggel. De az iszlámban, Allah teljesen szabad. Al-Ghazálíj és mások vitába szálltak magával az elképzeléssel, hogy léteznek természeti törvények. Ez istenkáromlás, Allah szabadságának tagadása lenne. Azt mondani, hogy a világegyetemet következetes, racionális törvények alapján teremtette, vagy hogy nem képes valamit megtenni, ahogy azt Aquinói Szent Tamás állította, az megkötné az abszolút felsőbbrendűségét. Az ő akarata mindent irányít, de ez kifürkészhetetlen. Ezért a modern tudomány inkább a keresztény Európában fejlődött, mint az Iszlám Házában. Az iszlám világban, Allah megölte a tudományt.
De nem minden veszett el: Néhány dologért köszönetet mondhatunk az iszlámnak. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az iszlámnak nem lehet jó pontot adni intellektuális, tudományos és művészeti eredményekért. Valójában az Iszlám Házának két mérföldkőnek számító eredményt írhatunk a javára. Az Új Világ megnyitását és a Reneszánszot Európában. Minden kisiskolás tudja, vagy kellene tudnia, hogy Kolombusz Kristóf 1492-ben átszelte a kék óceánt és felfedezte Amerikát, miközben egy új, nyugati utat keresett Ázsia felé. És miért keresett egy új útvonalat Ázsiába? Mivel Konstantinápoly eleste 1453-ban lezárta a kereske-
delmi útvonalakat kelet fele. Ez ellehetetlenítette azokat az európai kereskedőket, akik egészen addig szárazföldön utaztak Ázsiába fűszerekért és más árucikkekért. Kolombusz hajóútja megpróbálta megkönnyíteni ezen kereskedők helyzetét, teljesen elkerülve a muszlimokat és lehetővé téve az európaiaknak, hogy tengeren keresztül érjék el Indiát. Így az iszlám harciassága és meg nem alkuvása végső soron megnyitotta Amerikát az európaiak számára. Konstantinápoly elestének és a Bizánci Birodalom hosszan tartó és lassú halálának, mely ezt követte, egy másik következménye a görög értelmiségiek Nyugat-Európába történő emigrálása volt. A muszlim területi terjeszkedés Bizánc kárára annyi görögöt késztetett arra, hogy menedéket keressenek nyugaton, hogy a nyugati egyetemek példa nélküli számban voltak tele platonistákkal és arisztotelistákkal. Ez a klasszikus filozófia és irodalom újbóli felfedezéséhez vezetett, és egy intellektuális és kulturális virágzáshoz, ahhoz hasonlóhoz, amit a világ még sosem látott (és azóta sem lát). Talán Bizánc eleste nagyobb hozzájárulás volt a muszlimok részéről a nyugati világ intellektuális és filozófiai életének történelméhez, mint az, hogy az arabok megőrizték Arisztotelész munkáját. Természetesen mindezek nem igazán az iszlám „eredményei”, hanem az iszlám erőszakos tanításainak alkalmazásának a következményei, amit már korábban megvizsgáltunk. De valódi hatásukat tekintve,- amit a világ egészére tettek-, jobban számítanak, mint egy egész rakás iszlám filozófiai értekezés és egy hajórakománynyi kalligráfia. Winston Churchill az iszlámról: Milyen borzasztó az a gyötrelem, amit a mohamedánizmus helyez a követőire! A fanatikus őrjöngés mellett, mely olyannyira veszélyes egy embernél, mint a kutyánál a veszettség, még ott van ez a félelmetes fatalisztikus fásultság. Könnyelmű magatartás, rendetlen gazdasági rendszer, lomha kereskedelmi módszerek, és a vagyon védelmének hiánya van mindenhol ahol a Próféta követői uralkodnak vagy élnek. Az elfajzott érzékiség megfosztja ezt az életet a jóindulattól és a kifinomultságtól, és a következőt pedig a méltóságától és szentségétől. Az a tény, hogy a mohamedán jogban minden nő valamelyik férfi abszolút tulajdona –vagy mint gyermek, feleség vagy ágyas– késlelteti a rabszolgaság végső eltörlését, mindaddig, amíg az iszlám nem szűnik meg jelentős hatással lenni a férfiakra.” „A muszlimoknak egyénileg lehetnek ragyogó tulajdonságaik. Ezrek váltak a királynő hű és bátor katonáivá: akik tudják, hogyan kell meghalni. Azonban a vallás befolyása lebénítja azoknak a szociális fejlődését, akik azt követik. Nem létezik erősebb visszatartó erő a világon. Szó sincs arról, hogy erőtlen lenne, a mohamedánizmus egy militáns és térítő vallás. Már elterjedt Közép-Afrikában, minden lépésénél félelemnélküli harcosokat ösztönözve. És ha a kereszténység nem védi meg magát a tudomány erős karjaival – a tudománnyal, mellyel szemben hiábavalóan harcolt – akkor a modern Európa civilizációja eleshet, mint ahogy az ókori Róma civilizációja elesett.”
