268 Ft, határon túl: 1 uro. I. évfolyam, 2. szám október. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

268 Ft, határon túl:

GOGOL 200 1 €uro

I. évfolyam, 2. szám • 2009. október

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Ukrán vagy orosz író? Két ország harcol érte? Európa szerte ünneplik születésének kétszázadik évfordulóját. Békéscsabán szeptember végén, Szegeden október elején mutatták be a Háztûznézôt. A Jókai Színház elôadásán az ukrán szakmai sajtó is megjelent; Szergej Vasilijev, Ukrajna jeles kritikusa a 7. oldalon ír róla.

Szokatlan beszélgetésféle Pásztor Erzsi Jászai Mari-, és Balázs Béla-díjas, Érdemes mûvésszel Az apropó, amiért a Soproni Petőfi Színház Pásztor Erzsit választotta „témájául”, nem más, mint hogy a művésznő pályája során, novemberben harmadszor kelti életre Örkény István: Macskajáték című művének Orbánnéját. Elő ször 36 évesen Pécsett! Gondoltam, izgalmas lesz vele erről beszélgetni most, hogy a napokban ünnepelte a 73. születésnapját. Aztán be kellett látnom, hogy nem tudtam, nem tudhattam, mire vállalkozom. Riporter legyen a talpán (És jómagam még csak nem is vagyok az!), aki lépést tud tartani Erzsike lehengerlő stílusával. Jóval korábban érkeztem a megbeszélt időpontnál, így volt időm még egyszer átfutni a vele- és róla készült cikkeket. Szerettem volna jól felkészültnek tűnni, hiszen ő is, én is tudtuk, nem kenyerem ez a „riporteresdi”. Mivel már évek óta van szerencsém ismerni Őt, gondoltam, ezen az apróságon majd csak átlendülünk együtt. Nem is tévedtem, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz dologba vágtam a fejszémet. Elmondtam neki, mire gondoltam: a cikket Orbánné újbóli megformálására szeretném építeni, ez lenne a vezérfonal. A cikk folytatódik a 3. oldalon

„Cserhalmi Györgynek érdemes máskor is rendeznie”- ezt írta Bóta Gábor két évvel ezelőtt a Kossuthdíjas művész első színházi rendezéséről. Zalaegerszegen Bagó Bertalan kérte fel a Pillantás a hídról című Arthur Miller-dráma színpadra állítására. „Nincs fene nagy rendezői koncepciója, nincs látomása, nem írja át a szöveget, szép hagyományosan, színészkollégáira koncentrálva, kihozva belőlük a maximumot, elevenné teszi a darabot.” – így elemezte Bóta Gábor, Cserhalmi rendezői módszerét. A következő évben még egy megrendelést elfogadott a zalaegerszegi teátrumtól, a Villa Negrát

A győri belvárosban sétálva szebbnél szebb épületek vonják magukra a figyelmet. Kis, kalandos utcák macskaköves útjain, a napsütés vidám játéka melengeti az ember szívét. Barangolás közben egy furcsa, első pillantásra oda nem illő épület magasodik a város szívében: a színház. Az ég felé meredő zsinórpadlás látványa megdöbbentő. Amikor este ünnepi fénybe öltözik, s a hatalmas homlokzati ablakon átszűrődő belső világítás szépséget, emelkedettséget sugalló látványa feltárul, már mindenki érzi: ez A GYŐRI TEÁTRUM.

is megrendezte. „De nem akarom vele megváltani a világot.”- nyilatkozta egy interjúban. Akkor mit akar? - kérdezték tőle - „Hogy a közönség szeresse. Én ilyen maradi vagyok.”- válaszolta. Debrecenbe Vidnyánszky Attila Csörgheő Csuli szerepére hívta az Úri muriba. Először csodálkozott, miért éppen ő jut eszébe egy rendezőnek arról a figuráról, aki Móricz regényében „vörösen, kövéren, szuszogva” jelenik meg a színen, „olyan hegyes hasa volt, mint egy debreceni cívisnek”. Elvállalta. Vidnyánszkynak igaza volt, Cserhalmi Csulija az előadás központi figurája lett. Csörgheő Csuli jelmezében, a Csokonai Színház színpadán, a bemutató másnapján lett hatvan éves. Ünnepelte a társulat, a debreceni közönség, és az egész ország. Az országos színházi találkozóra abban az évben válogató Kukorelly Endre se vette észre, hogy Csörgheő Csuli a nagy kant elsirató monológját nem Móricz írta, Cser-

szabadságharc kitöréséig olyan színészegyéniségeknek tapsolt a győri publikum, mit Laborfalvi Róza, Megyeri Károly, Lendvai Márton. A városban kezdődött Kölesi Lujza vagy ahogyan legendává lett, Blaha Lujza pályája is. A színház csaknem 130 éves épületét 1927-ben lebontották, és a helyére egy ideiglenes nyári faszínházat építettek. Ebben az időben a város elhatározta, hogy egy rangjához méltó nagyságú színházat épít.

halmi kezdte el mondani az egyik próbán, aztán beleírta. Nem csoda, hogy a debreceni teátrumból is érkezett felkérés rendezésre. Mi is illene jobban Cserhalmihoz, mint Krúdy világa, gondolta Vidnyánszky és meg is nevezte a Boldogult úrfikoromban című regényt. A Csokonai Színház színpadán ennek a regénynek az alakjai elevenednek meg. A színpadi változatot Parti Nagy Lajos írta meg, ahogy Cserhalmi György rendezőként színpadra álmodta. Cserhalmi a társulat szinte minden tagjának szerepet osztott Krúdy tér és idő határait szétvető álomszerű látomásában. „De ne feledjük: az álmok sokszor elevenebbek, illúziót keltőbbek és szuggesztívebbek a valóságnál.”- írta Kárpáti Aurél 1930-ban a Nyugatban Krúdy regényéről. Reményeink szerint a debreceni Boldogult úrfikoromban előadásról jelenkori kritikusaink is hasonlókat fognak írni. A cikk folytatódik a 3. oldalon

A nagy gazdasági világválság azonban megakadályozta a grandiózus terv véghezvitelét. 1937-ben felépült a városi kultúrház, mely ideiglenes jelleggel közel 40 évig volt a színielőadások „Tháliája”. A cikk folytatódik a 2. oldalon

A győri színjátszás története

A Magyar Teátrumi Társaság, és lapunk, a Magyar Teátrum fájdalommal búcsúzik egyik alapítójától Bujtor István színésztől, rendezőtől, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójától. Imádkozzunk mindannyian lelki üdvéért, és emlékezzünk rá minél többen és minél gyakrabban, mert nem hal meg az, akire emlékeznek. Nekünk itt a Földi világban ez az örök élet titka. (Alapítótársunktól lapunk 9. oldalán búcsúzunk.)

Teatrum 2009_10_01.indd 1

A Vizek Városa már a 17. századtól megtapasztalhatta milyen is, ha a „komédiások” köztünk vannak. Reinpacher József 1798-ban magánerőből építette fel az első kőszínházat, mely akkoriban Magyarországon harmadikként nyílt meg a színészek és a közönség fogadására. Így az akkori birodalom legjobb színtársulatai szinte mind megfordultak Győrben. Az 1848-as forradalom és

10/8/09 8:10:20 AM

2.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. október

..

3.


Győr első kőszínháza

(folytatás az 1. oldalról) A háború után lassan ébredezett a színházi élet. 1949. augusztusában győri székhellyel létrejött a Dunántúli Tájszínház. A Kisfaludy Károlyról elnevezett színház első igazgatója Gál István volt. 1952-ben A kőszívű ember fiai című előadással országos figyelmet kapott a győri színjátszás. Mindez köszönhető olyan színészekFotó: Szabó Béla nek, mint Solti Bertalan, Szende Bessy, Lengyel János, Göndör Klára, Máriássy József, Ballai István. Néhány év múlva csatlakozott a társulathoz Kiss Ferenc, Bara Margit, Mester János, Patassy Tibor, Tánczos Tibor, Medgyesi Mária, Fogarassy Mária, Bicskey Károly. Gyakran előfordult, hogy közismert fővárosi művészek is felléptek a Kisfaludy Színházban. 1975-ben a város vezetése fontos döntést hozott azzal, hogy felépíti a régóta dédelgetett álmot, egy új színházat. 1978-ban elkészült a mai színház, mely méreteivel közép-európai viszonylatban is korszerűen megépí-

tett volt. A korábbi társulat létszáma megduplázódott, zenészek, táncosok, énekesek szegődtek Győrbe. A többtagozatú Nemzeti Színház megszületése Az operát, prózát egyaránt szerető közönség tanúja volt a társulat bővülésének, a fejlődés hozta sikerek hangjának. A 30 év alatt a Kisfaludy

Színház Nemzeti Színházzá érlelődött. Shakespeare, Brecht, Szép Ernő, Molnár Ferenc, Lehár, Verdi, Strauss és még számtalan szerző remekműve került színpadra. Híres, világhíres művészek fordultak, fordulnak meg ma is Győrött, mint: Cserehalmi György, Törőcsik Mari, Gregor József, Bács Ferenc, Kaszás Attila Berek Katalin, Gáti Oszkár, Margitai Ági, Sasvári Sándor, Ga-

Kecskemét felé, a Békéscsabai Jókai Színház mikrobuszában, felhőszakadás után. Az igazgató félmeztelenül vezet, hogy megszáradjék az inge Kecskemétig; mondén helyzet; Szász János Három nővért rendezett a hírös városban, ez viszont nem, minden együtt van egy remek estéhez. (Ebben, majd, nem is csalódunk. Pontosabban, ebben sem.) Képzeld – kap a fejéhez hirtelen Fekete Péter – megvan a második előfizetője a lapnak. A Magyar Teátrum második előfizetőjéről van szó, ami azért is meglepő, mert a Teátrum utazásunk reggelén jelent meg, jelesen, pénteket írunk, temetésről jövünk Biharugráról, esemény torlódik eseményre, mi meg viseljük, közben meg jönnek a megrendelések a lapra… Akkor már csak tizenkilencezer kilencszázkilencvennyolc előfizető kell, hogy az összes lapot eladjuk – jut eszembe, és elégedett vagyok megmaradt matematikai készségeimmel, meg az önmagunkra irányuló egészséges iróniámmal is. Ám, ha van második előfizető, kell elsőnek is lennie – vetem fel, hangosan. – Ki ő? Mert, hogy én nem tudtam eddig róla sem. Fekete épp záróvonalon előzi az aktuális román kamiont, félig figyel csak rám, úgy mondja: egy hévízi főorvos, Dr. Horváth Bélának hívják, ha jól emlékszik. Még meg sem volt a lap, magyarázza, de már előfizetett rá. Elmosolyodom. Véletlenül ismerem Horváth Bélát. Azaz, dr. Horváth Bélát. Aki amellett, hogy fogászfőorvos, és a magyar írók fogásza, a hévízi Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke. S mint ilyen, nem véletlenül érdeklődik a kultúra iránt. És nem csak érdeklődik, de tesz is érte – hiszen, az előfizetés a legnagyobb megbecsülés és megtisztelés – és tett – egy lap felé. Nem tudom, volt-e ilyen, hogy egy induló havilap első előfizetőjét nyilvánosan megsüvegelték. Ha nem volt, ettől kezdve lesz! Elnök úr, főorvos úr, itt, a nagynyilvánosság előtt köszönjük meg a bizalmat! Virágcsokor helyett majd egy whisky várja, jéggel, és egy pohár hideg sör a főszerkesztői asztalon, ha erre jár (a dramaturgnak nincs külön asztala felénk...). És, természetesen, várják azok a színházak is, akik a lapot elindították. Ha megengedi, egy fényképét leloptam a Társasága honlapjáról (www.csokonai.org). Hogy itt legyen, így is velünk, köztünk legyen…! Z

lambos Erzsi, Tordy Géza, Bujtor István, Mahó Andrea, Gyöngyössy Katalin. A győriek kedvencei: Sipka László, Holl István, Paláncz Ferenc, Simon Géza, Magyar Mária, Horváth ibolya, Bors Béla, Balla Ica, Kiss Bazsa, Bellai Eszter, Bede Fazekas Csaba, Györgyfi József, Áts Gyula, Tóth Tahi Máté, Sárközi József, Lázin Beatrix, Baranyai Ibolya,

csupán önmagát reprodukálnia, egy új évadban új ruhába öltöznie, hanem válaszolnia kell arra az alapvető kérdésre, hogy miért is létezik tulajdonképpen. A Győri Nemzeti Színház egyik legnagyobb értéke: a közönsége. Nem hiszünk abban a színházban, amely kevesekhez szól. Shakespeare és Moliére színházában a halaskofától a művelt arisztokratáig

Bende Ildikó, Ungvári István, Nagy Balázs, Posonyi Takács László, Szina Kinga, Balsai Mónika. 1978-2008. a Győri Nemzeti Színház 30 éve csupán egy szelete a győri színjátszás hagyományainak.

mindenki megtalálta azt az élményt, amiért kifizette a belépő árát. A polgárok azért építettek színházakat a városokban szerte Európában, hogy művelődjenek, hogy nemzeti irodalmukat és nyelvüket ápolják, hogy be tudják fogadni azokat az eszméket, ideákat, amelyek gazdagították nevelték, tanították az egymást követő nemzedékeket. A Színház közönsége nem csupán szórakozni szeretne,

XXI. századi színház, az értékek mentén Napjainkban a színháznak új kihívások elé kell néznie. Nem elég

hanem vágyik az értékekre. Vágyik arra, hogy színházi élményt, megrendülést, megtisztulást, egyszóval katarzist adjon számára. A 2009-2010-es évadot értékek mentén alakítottuk ki, legyen az zenés darab, magyar dráma, opera, vagy éppenséggel komédia. Olyan értékes művek kerülnek a színház műsorára, amelyek az általunk képviselt, közönségcentrikus, korszerű népszínházat reprezentálják. Szeretnénk, hogy a Győri Nemzeti Színház a következő évadokban a kultúra, a polgári közösségteremtés közterévé válna, és olyan művészeti műhely lenne, ahová a lelküket is ünneplőbe öltöztetve lépnének be az emberek. Szeretnénk, ha a Győri Nemzeti Színház mindnyájunknak – Latinovits Zoltán szavaival élve – a boldogságteremtés vára, -temploma, -palotája lenne. T.A.

Idejött Debrecenbe hozzám a világ Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban című regénye a Bécs Városához címzett sörházban, Budapesten, a Király utca 40-ben játszódik. Bár rogyadozva, de felújításra várva ma is áll ez az épület, ez a vendéglátóhely lett a Gundelek első pesti vendéglője. Később egy Weisz nevű serfőző vette át az üzletet, aki arról volt híres, hogy egyedül ő rendelkezett a városban a Schwechater sör mérési jogával, amit nászajándékba kapott Dreher Antaltól, kinél a mesterségét tanulta. Krúdy regényében ez a vendéglős Vájsz néven szerepel. Ezt a szerepet játssza Garay Nagy Tamás, aki éppen 21 éve tagja szülővárosa színházának, a Csokonai Színháznak. – Játszottál már Krúdy műben? – Sajnos pályám 21 éve során egyetlenegy alkalommal sem játszhattam Krúdy darabban, de merem mondani, hogy remek szabású dolog vár ránk. A színdarab írójával, Parti Nagy Lajossal már volt szerencsém dolgozni az Ibusár című színdarabban. Szerencsésnek tartom, mind a

társulatot, mind a közönséget, mert Cserhalmi György rendezi a színdarabot, nagyon nagy hozzáértéssel, föl ké szü lt ség gel. Ez a próbafolyamat egy kurzusnak beillő munkafolyamat volt eddig is, remélem így folytatódik a bemutatóig. Óriási példaképünk lehet ő, olyan szakmaisággal, történelmi háttértudással látott munkához, amely nagyban segítette a munkánkat. Én azt gondolom, ez a próbafolyamat mindenki számára építő jellegű volt szakmailag, emberileg közelebb kerültünk egymáshoz és Krúdy korához is. Lett egy kis rálátásunk a mai „barbár” világra. Ez egy olyan előadás lesz, amely nem hiszem, hogy meg fogja

Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította, és kiadja a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1054 Budapest Aulich u. 8.II/4. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Felelős kiadó az egyesület elnöke. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba Andrássy út 1. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: [email protected] – Előfizetés-megrendelés e-mail: rendel@ magyarteatrum.hu – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

című előadásával, amely a krakkói Teatr Stary-ban készült. A második Meyerhold találkozón a Comédie Francaise művészei mutatták be Heiner Müller: Quartettjét Matthias

Langhoff rendezésében. A harmadik találkozónak Krystian Lupa volt a főhőse a Zarathustra című krakkói előadással. Idén, a negyedik találkozón pedig a beregszászi társulat

és Vidnyánszky Attila megérdemelt sikerének örülhetünk. Valerij Fokin, aki egyben a néhány éve eredeti formájában felújított pétervári Alekszandrinka (Alekszandrinszkij Tyeatr) igazgatója is, saját rendezéseiben ihletet merít a meyerholdi hagyatékból. Színházi rendezéseiben (Gogol: A revizor, N.N. város című előadása a Gogol: Holt lelkek című regénye nyomán), valamint a Kafka: Átváltozás című írása alapján létrehozott filmben és más alkotásaiban a meyerholdi groteszk technikai elemeit emeli be a színpadképek kompozíciójába. Nem véletlen tehát, hogy a V. Fokin által megalapított Meyerhold-díj: a Meyerhold által 1922-ben megrendezett F. Krommelynck: A csodaszarvas című előadásának makettje. Ez volt az első átütő sikere a meyerholdi iskola színészeinek (Meyerhold Szabad Műhelye, A Színész Színháza). Megvalósult az antirealista színház tétele: “a szó csak díszítés a mozgás kanavászán”. A színháztörténetben éppen ezt az előadást tartják formailag a konstruktivizmus tökéletes megjelenítésének a drámai színművészetben. Király Nina

Pásztor Erzsi a Macskajátékban akkor – Rendben! – lelkesedik, majd azonnal belevág, hogy elmesélje, milyen volt a hétvégi bemutatója Sopronban. (Dürrenmatt: Play Strindberg; rendező: Csiszár Imre.) Saját bevallása szerint még soha nem volt ilyen nehéz próbafolyamata. Találkozott már Dürrenmattal, de még A fizikusok Doktornőjeként Pécsett a hetvenes években sem volt ennyire összetett, fárasztó munkája – mondja, és közben ragyog a szeme. Látszik rajta, hogy ha fárasztó és nehéz is volt, szerette. Meg is erősít ebben a hitemben. – Nagyon megszerettem. Az elején, kicsit tartottam tőle, hogy öreg vagyok én már ehhez, de Csiszár megnyugtatott, hogy a darab mondanivalója sokkal fontosabb, mint az, hogy hány éves vagyok – teszi hozzá, és felkacag azzal az utánozhatatlan Pásztor Erzsis nevetéssel. Egyáltalán, az egész asszony tele van élettel, pozitív kisugárzással, szeretettel. Annyira, hogy teljesen feltölti azt, aki abban a pillanatban a közelében van. Mesél még egy kicsit a próbafolyamatról, a kollégákról:

osztani a közönséget és biztos vagyok benne, hogy mindenki meg fogja ta-

lálni benne azt a dolgot, amit magára tud vetíteni, amin el tud gondolkodni, amely érdekes számára. – Kiléptél a színházi pályádon az „úrfikorból”, 21 éve vagy a Csokonai Színház tagja. Hogy tekintesz vissza és előre? – Idézném egy idősebb színész kollégának a megjegyzését, aki azt mondta: „Ha húsz év alatt kapsz szerepet, az rendben van, meg kell becsülni. Ha ebből öt sikeres, az már nagyon jó. És ha egyet valóban a magad hite szerint meg tudsz csinálni, már szuper.” Nagyon sok előadásban szerepeltem, nagyon szép szerepeket játszottam, jelentős rendezőkkel, és úgy érzem: az elmúlt 21 év alatt idejött Debrecenbe hozGaray Nagy Tamás zám a világ. Nekem a

Oxbanné haxmadsrox (folytatás az 1. oldalról)

Szeptember 17-én és 18-án, immár negyedik alkalommal rendezték meg Moszkvában a nagy orosz rendezőről, Vszevolod Meyerholdról elnevezett központban a Meyerhold találkozót. Az idei fesztiválra Vidnyánszky Attila rendezői munkásságának egyik reprezentatív alkotását, a beregszászi színház Három nővér és mások című előadását hívták meg. A Csehov: Három nővér című darabjából készült előadást a moszkvai színházi szakma kitüntető érdeklődése mellett kétszer játszották el a beregszászi színészek. A második előadást szeptember 18-án szakmai beszélgetés követte Vidnyánszky Attilával, akinek ez alkalommal adták át a Meyerhold-díjat. A Meyerhold Központ és művészeti vezetője, Valerij Fokin, 2006 óta hív meg intézményébe híres, pályafutásuk csúcsán lévő rendezőket, akik új utakat, formákat kereső színházi törekvéseikkel arattak sikereket. A találkozók programjába tartozik a meghívott (és ekkor Meyerhold-díj jal kitüntetett) rendező valamely előadásának bemutatása a Központban, szakmai beszélgetések az alkotóval, kiállítások, a művész más előadásainak videó-prezentációja. Az első találkozón Krzystof Warlikowski, lengyel rendező mutatkozott be Krum

Impresszum:

Koncz Gáborról, Bregyán Péterről és a 11 menetről, amiből a darab áll. Nem akarom rabolni az idejét, ezért megpróbálom magunkat vis�szakanyarítani Orbánnéhoz. – Képzeld el, mennyire elkényeztettek! – folytatja. – Amikor megérkeztem, virág várt a szobámban, a születésnapomra gyönyörű virágcsokrot kaptam Darvasi Ilonától. Nagyon megható. Éppen indultam a premier napján sétálni a városba, amikor összefutottam Bencze Ilonával. Előző nap látta a kollégák kal együtt a főpróbát, mondta, most megy nekem virágot venni! Jajj! Csak virágot ne, kiáltottam fel! – és megint kacag, a könnyeit törölgeti. – Imádom a virágokat, de Pesten sem tudnám hazavinni őket, nemhogy innen Sopronból. Koncz be sem enged majd az autójába! – teszi hozzá ismét nevetve. – És most nézd meg, hogy végül mit kaptam! Felpattan, és már hozza is a díszdobozba zárt csodát. Egy kis rózsás doboz, benne egy rózsás teásbögre alátéttel. – El is határoztam, hogy veszek

egy ilyet a barátnőmnek! Hát nem gyönyörű! És nézd, mit írtak mellé a lányok! (Bencze Ilona és Vásári Mónika – a szerző) És felolvassa, miközben könnyeivel küszködik a meghatottságtól. Olyan, mintha maga sem hinné el, hogy Őt ennyire lehet szeretni. Aztán ismét megpróbálunk vis�szakanyarodni az eredeti témához. Nem megy könnyen, mert mindenről eszébe jut egy-egy jó történet. És csodálatos, ahogyan elmeséli. Jóízűen kacag és én sem tudok mást tenni, minthogy vele nevetek. – Milyen volt 36 évesen eljátszani ezt a szerepet? – kérdezem. – Gondolkodtam ezen – mondja – de nem játszom mást most, mint akkor. Csak talán ami mögötte van, az lett több. A fizikusokban is a Doktornő idősebb, mint amennyi én voltam akkor. Azután kaptam meg Orbánné szerepét. Azt hiszem, paróka volt rajtam… Igen, és 20-30 kilóval könnyebb is voltam. Várj csak, talán találok fényképet! Ezzel a lendülettel térdre veti magát a szekrény előtt és elkezd kipakolni onnan. Nem tudom elmondani, milyen élmény volt! A főiskolai vizsgaelőadásoktól kezdve – zárójelben jegyzem meg, hogy most szeptemberben vette át az aranydiplomá-

ját – a debreceni, pécsi előadások, a filmek. És mindegyikről mesél pár szót. Fel is merült bennem a kérdés, hogy miért nem írja meg az életét. – Nem tudok én írni! – legyint egyet, és megint csak kacag. – Az nem baj – mondom, – de mesélni nagyon tudsz. Akkor legalább mondd el valakinek, hogy megírhassa! Kár lenne, ha elvesznének ezek a történetek! Már mind a ketten a földön ülünk, és a képeket nézegetjük. Meg is találja, amit keres. Közben egy-két családi fotó is előkerül. Erzsike kislányként, kamaszként, fiatalasszonyként, anyaként, na g yma ma ként. Csodálva nézem, micsoda élete van… volt… lesz. Búcsúzáskor a köszöneten túl, csak an�nyit tudok kérde zni, hogy nem beszélgethetnénk-e

Csokonai Színház a SZÍNHÁZ, a főiskola elvégzése után hazaszerződtem Debrecenbe és itt ismerkedtem meg kiváló kollégákkal, országos hírű rendezőkkel. Egy pillanatra sem volt kétséges, hogy hazaszerződöm, nem kajtattam Budapesten szerződés után. Jól sejtettem, hogy akik tíz körömmel ragaszkodtak a Madách Színházhoz, a Nemzeti Színházhoz (ott voltam gyakorlaton), sokáig kispadon ültek, várták a szerepeket és közben teltek az évek. Sajnos erre a mi osztályunkból elég sok példa volt. Én viszont örömmel mondhatom, itt Debrecenben nagyon sok jó szerepet eljátszhattam. – Melyik volt a legkedvesebb szereped? – Ez olyan, mint a szerelem. Egy próbafolyamat lehet rövidebb, hos�szabb, egy igazi kapcsolat formálódik szerep és játszó között, mint férfi és nő között. Aztán belép az életbe egy újabb színdarab (nő), már fakul a másik emléke, sokkal izgalmasabb az új. Nekem most a Vájsz szerepe a fő szerelem. Kulcsár Edit

gyakrabban? – Dehogynem! – mondja ismét kacagva – Amikor csak akarod! Elindulok, és rá kell jönnöm, hogy csak arról nem esett szó igazán, amiért mentem. Nem beszéltünk a 2006-os Macskajátékról, amiben Schubert Évával játszott. Nem kérdeztem meg, milyen volt akkor és most. Nem baj. Nagyon jót beszélgettünk!

És Pásztor Erzsi a Macskajátékban most

A lapban író szerzők:


Legyen Ön is a „munkatársunk”! Írja meg véleményét, gondolatait! Lehet, hogy leközöljük! [email protected] Darvasi Ferenc

Teatrum 2009_10_01.indd 2-3

(folytatás az 1. oldalról)

Tompagábor Kornél

Bera Linda

Elek Tibor

Kőváry Ágnes

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Csikós Ildikó

10/8/09 8:10:55 AM

4.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. október „ A V i s s z a s z ü l e t é s a t ú l é l é s t ö r t é n e t e . A h o l o k a u s z t b ó l k i i n d u l v a V i s k y A n d r á s e g y n é v t e l e n e m ber történetét meséli el, akinek személyazonossága i s m e retlen… Az előadás gondolkodásra késztet a népek sorsáról, hátrahagyott öröks é g ü n k r ő l , a v a l l á s h e l y é r ő l a v i l á g h o z való viszonyunkban, arról, hogy mik vagyunk, és főleg arról, h o g y m i é r t j u t o t t u n k i d á i g . E g y e l ő a d á s , mely segít átgondol ni és bekötözni s e b e i n k e t .”-í r t a az előadásról Laurent Bourbousson.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata körül, - és nem a nyár miatt - idén is forró volt a levegő. Elsősorban azért, mert a társulat úgy gondolta, hogy a nyári szünetet aktív pihenéssel lehet a legjobban eltölteni. Alig ért véget a színházi évad, máris elindultak Avignonba, ahol a 63. Avignoni Színházi Fesztiválon vettek részt. Július 8-a és 30-a között 23 alkalommal játszották Visky András Visszaszületés című drámáját (rendező: Tompa Gábor). Az előadás a Kolozsvári Állami Magyar Színház és az avignoni Théâtre des Halles közös produkciójaként jött létre és az OFF program legsikeresebb előadása lett,

Jelenet a Visszaszületésből

Jelenet a Visszaszületésből, Jelenet a III. Richárdból

2007 után másodjára is megrendezik Budapesten a „Biennálé – a külhoni magyarok kulturális fesztiválja” elnevezésű programsorozatot. Az október 14-étől 31-éig tartó Biennálét igazi összművészeti kavalkádként kell elképzelni: koncertekkel, filmvetítésekkel, irodalmi rendezvényekkel, kiállításokkal, valamint táncos és színházi produkciókkal. A Miniszterelnöki Hivatal támogatásával, az Égtájak Iroda szervezésében életre hívott fesztivál fő célja, ahogy az a nevéből is sejthető, a határon túli magyar kultúra értékeinek bemutatása. A színházi előadások közt túlsúlyban lesznek a klasszikus darabok. Szophoklész, Molière, Csehov, Shakespeare drámái közül is válogat-

a nemzetközi sajtó is igen pozitívan fogadta és a román sajtó is nagyra értékelte az előadást, amelynek címe több mint sokatmondó. A Visszaszületés ugyanis méltó nevéhez. Miként ezt Visky Andrástól megtudtuk – egy már elkészült előadásra (Hosszú péntek) íródott teljesen új szöveg, amit a csehországi Pilsenben, szeptemberben zajló fesztiválra is meghívtak (a kolozsvári bemutatóra előreláthatólag októberben kerül sor). Az önmagában

hatunk, de az sem fog unatkozni, aki a XX. századi és/vagy a kortárs alkotásokat részesíti előnyben. Mindjárt a nyitó előadás, a világhírű Nagy József társulatának (Regionális Kreatív Műhely) vendégjátéka, a 100 tű hossza című mozgásszínházi, élő zenés munka izgalmasnak ígérkezik. Bocsárdi László rendezésének és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadásának: A mizantrópnak itt, a fesztiválon lesz a bemutatója. Érdemes ellátogatni Rappert Gábor Cseh Tamás-estjére is. De Ascher Tamás operarendezése, az Álarcosbál is méltán kelti fel a figyelmet – a Verdidarabot a világ egyetlen nemzetiségi operatársulata, a Kolozsvári Magyar Opera előadásában tekinthetjük meg. Csak ajánlani lehet Beckett: Az

is rendkívüli kísérlet, olyannyira sikeres volt, hogy a fesztivál idején 21 európai színház hívta meg vendégszereplésre az előadást. Ahogy ezt a kolozsvári Ziarul de cluj is megírta, minden egyes előadás után növekedett a nézőszám, ami nem mindennapi teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy Avignonban naponta több, mint ezer előadás közül válogathattak a nézők. Cristina Modreanu, elsimert román kritikus Ariane Mnouchkine: Les Ephemeres című előadásával hasonlítja össze a kolozsváriak produkcióját az Art Act Magazine internetes oldalon, Patrice Pavis, pedig az avignoni fesztivál egyik legjobb előadásának nevezte (írja a Ziarul de cluj). (Cristina Modreanu cikkéből arról is értesülünk, hogy a sikernek nagy ára volt,

utolsó tekercsét, melyet a remek sepsiszentgyörgyi színész, Pálffy Tibor állít színpadra és játszik. Tompa Gábor és Czajlik József 2-2 rendezéssel képviselteti magát a Biennálén: előbbi a III. Richárddal és a Három nővérrel, utóbbi az Antigonével és a magyar nyelvterületen először bemutatott Griskovec-művel, a Hogyan ettem kutyát? című darabbal. Persze válogatásom meglehetősen önkényes. A teljes, részletes programról a www.egtajak.com/biennale oldalon olvashatnak. A jegyeket a www.jegymester.hu internetes elérhetőségen, illetve jegyirodákban, a fesztivál ideje alatt pedig a Fészek Művészklubban lehet megvásárolni. Darvasi Ferenc

hiszen az avignoni jelenlét költségeit a 2009-2010-es évad költségvetéséből vonták el.) Az avignoni sikerek után a gdanski Shakespeare Fesztiválon is szerepelt a társulat, ahol ugyancsak jól fogadták a Tompa Gábor által rendezett III. Richárdot, s hogy az aktív pihenés közepette az egyéni sikerek se maradjanak el: Péter Hilda a legjobb alakításért járó díjat nyerte el a Brüsszeli Filmfesztiválon, a Varga Katalin című filmben nyújtott teljesítményéért; Visky Andrásnak pedig a közeljövőben két színdarabját is bemuSzeptember 21-én Szkopjében, Youth Open Színházfesztitatják Kanadában. válon volt látható a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Karácsonyi Zsolt szebeni Radu Stanca Színház és a Lyon-i Silviu Purcărete Társulata közös produkciója, a Pantagruel sógornője.

Az Aradi Kamaraszínház szeptember 28-án, hétfőn mutatta be Matei Visniec: Lovak az ablakban című színdarabját. A Pécsi Harmadik Színházzal közös előadás mindkét színház repertoárjába bekerül, és része a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa felvezető programjának. A közös bemutató érdekessége, hogy a darabot két magyarországi, és egy romániai magyar színész játssza, és egy román rendező állította színpadra. Anya, lány, asszony: Bacskó Tünde; Apa, fiú, férj: Harsányi Attila; Hírnök: Tapasztó Ernő; Díszlet: Doru Pacurar; Jelmez: Radu Dinulescu; Rendező: Radu Dinulescu. Az előadás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap és a Pécs 2010 - Európa Kulturális Fővárosa támogatta. Az előadás partnere az Aradi Vá r o s i Kultúrház.


5.


Csémy Balázs a Felvidéken, Komárnoban nevelkedett, s az ottani színházban gyermekként már belekóstolt a színjátszásba. Azután hosszú ideig más hivatást képzelt el magának, míg végül a színművészeti egyetemre adta be jelentkezését. Idén szerezte meg színészdiplomáját, s a 2009/2010-es évadtól a kecskeméti Katona József Színház tagja. A fiatal színésztől azt kérdeztük, -miért éppen Kecskemétet választotta? – Még egyetemistaként látott engem játszani Réczei Tamás, a kecskeméti teátrum művészeti vezetője. Ő ajánlott Cseke Péter igazgató figyelmébe, akinek meghívására a gyakorlati időszakot már a hírös városban tölthettem. Az utolsó évben az egyetemen egy premierem volt, és három előadást játszottunk folyamatosan, míg a kecskeméti színházban négy produkcióban szerepelhettem, így jóval több időt töltöttem itt,

ceget alakítottam. Szilveszterkor megtartottuk a Játék a kastélyban előbemutatóját, amiben Ádám Albertet, a fiatal zeneszerzőt játszom. Azután Vladislav Troitskij kijevi rendező színészkurzusa és Gogol: Utóirat című darabjának próbafolyamata következett – ennek idén lesz a premierje. Még a nyár elején megkezdtük a Három nővér próbáit is Szász János rendezővel. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy kezdőként ilyen sok szép feladatot kaptam.

mint az iskola falai között. Először egy felolvasó színházi előad á sba n ját s z ot t a m, majd a Padlásban a Her-

– Azt rebesgetik, hogy a rendezés is foglalkoztat, sőt, tehetséges zenész is vagy… – Az egyetemi előadásaink kapcsán fedeztem fel, hogy néhány jelenethez kívülről, rendezői szemmel jobban hozzá tudok szólni. Egyelőre kis lépésekben ismerkedem ezzel az összetett feladattal. Réczei Tamástól lehetőséget kaptam arra, hogy néhány mesterség órán együtt dolgozhassak a kecskeméti stúdiósokkal. Bera Linda

Játék a kastélyban Csémy Balázs és Márton András

o

Rátkai Erzsébet, az öteltgazda

Ozsváth Ildikó olyan színházi szakma hazai megalapítója, amely itthon soha nem is létezett. Az ország egyetlen patinázójaként a Veszprémi Petőfi Színházban dolgozik. Már több kiállításon is bemutatkozhatott; igazgatók, rendezők, jelmeztervezők, színészek nagy elismeréssel szólnak munkájáról. Ám, hogy valójában mit is csinál a patinázó? – erről beszélgettünk a Veszprémi Petőfi Színházban Ozsváth Ildikóval. – Hogy-hogy nincs ilyen műhely más magyarországi színházban? – A patinázó feladatait máshol iparművészeknek, kalaposoknak, bőrműveseknek adják ki. Nálunk viszont 1991-ben Rátkai Erzsébet, aki akkor a színház vezető jelmeztervezője volt, kitalált egy házon belüli műhelyt. Ezzel egyrészt pénzt és időt lehet spórolni, másrészt közvetlenebb a kapcsolat a rendezővel, tervezővel, színésszel. Jobban ismerhetem az előadást is, ami hasznos, mert nem mindegy például, hogy az Indul a bakterházban mitől, és hogyan piszkos a gyerek ruhája. – Honnan értesz a technikákhoz? – Ezt a szakmát külföldön egye-

– Milyen évad vár rád? – Nagyon jó szerepeket bíztak rám. A Három nővérben Tuzenbach, a Szentivánéji álomban Demetrius leszek. Játszom majd A maratonfutók tiszteletkört futnak címet viselő Kovačević vígjátékban, valamint Arthur Miller: Pillantás a hídról című darabjában. A Játék a kastélyban és a Gogol: Utóirat pedig idén bérletes előadás lesz.

temen tanítják, Magyarországon viszont nincs iskolája. – Ezek szerint magadtól találtad ki a fortélyokat, a technikát, mikor először volt rá szükség? – Igen, és ez a mai napig így van. Hogy egy bizonyos anyagon egy bizonyos eredményt hogyan lehet elérni, sokszor új feladat elé állít. Változnak az anyagok is, így a technológiát is mindig változtatni kell, és mindig saját kútfőből. – Hogy lettél te az ország egyetlen patinázója? – Rátkai Erzsébet 1989-ben Pilinszky Élőképeihez tervezett jelmezt, és segítségre volt szüksége. Én akkor porcelánfestő voltam Herenden, a párom viszont itt fővilágosító, ő ajánlott be. Az első feladatom az volt, hogy egy fekete esernyőre ragasszak lúdtollakat. Ez hamar elkészült, és mikor Rátkai Erzsi meglátta, felsikított: „Ez érti, amit kérek!” Annyira egymásra találtunk, hogy ezen kívül még két darabban segédkeztem külsősként. Aztán abbahagytam a herendi munkát, és ügyelő lettem a színházban, amit szerettem. Akkoriban volt alakulóban a műhely, s én

z

s

v

a

t

így kerültem bele, akkor még Dobis Márta, komáromi textilművész volt a műhelyvezető. – Mit szeretsz a legjobban ebben a munkában? – Az összes folyamatot szeretem, mindegyiknek megvan a maga szépsége és nehézsége is, hiszen nem adja magát könnyen egyik anyag sem. Mindig fáj a szívem, ha a munkáim kikerülnek a műhelyből, de nagyon jó látni őket az előadásban is, és jó érzés, hogy velük én is ott vagyok a színpadon. – Mennyire kapsz szabad kezet a munkáidban? – Van, hogy a jelmezterven látható végeredményt kell elérnem, és az erre legalkalmasabb technológiát kell megtalálnom, de van olyan tervező is, aki több szabadságot ad. A Fehérlófia három sárkányfejére például csupán annyi instrukciót kaptam Rátkai Erzsébettől, hogy a feje fölött mozgatni kezdte a kezeit, és azt mondta: „Na, ilyenek legyenek!”. Megcsináltam, és Erzsi azt mondta, erre gondolt. Vele azonnal megtaláltam a közös hangot, de mással sincs problémám. Mire dolgoznom


h

-

i

l

d

i

kell a jelmezeken, addigra magamba tudom szívni a tervező stílusát. Ott vagyok a ruhapróbákon, ismerem a darabokat, és értem a tervező elképzeléseit. – Honnan a kötődésed a színházhoz? – Ebben nőttem fel. Édesanyám a Petőfi Színház jelmezgyártás-vezetője és főszabásza volt, így már gyerekkoromban otthon fűztem a gyöngyöket a jelmezekhez, érettségi után pedig öltöztetőként dolgoztam itt. – Nézőként is szakmai szemmel nézed az előadásokat?

k

o

.

h

u

– Sajnos. Legutóbb például egy Jézus Krisztus Szupersztárt láttam, ahol Jézus inge ujja élére volt vasalva, és az ilyesmi nagyon tud zavarni. – A patinázó nincs reflektorfényben, munkájára a néző sokszor nem is gondol. Ez nem rossz érzés? – Én éppen akkor végzem jól a munkámat, ha a nézőnek eszébe sem jutok. Mert ez azt jelenti, hogy egységes világot lát a színpadon, és a munkám szerves része tud lenni a darabnak. Kőváry Ágnes

A lap tervező grafikusai:

Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

www.magyarteatrum.hu Józsa Mihály


Barta Zita

Varga Róbert

Karácsonyi Zsolt

Réczei Tamás

Eichner András

Ferencz András

Rideg Zsófia

Köles István Junior

Kriza Zsigmond

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

10/8/09 8:11:41 AM

6.


7.


Fennmarad-e a Bárka a színházi (t)örvényben? Kevésen múlt, hogy Márton Andrása a főváros helyett nem Kecskeméten kezdte színészi pályafutását. Az akkori kecskeméti direktor, Radó Vilmos ugyanis szerződést ajánlott neki, ám közbejött egy hízelgőbbnek tűnő felkérés: Várkonyi Zoltántól a Vígszínházba. Most a 2009/2010-es évadban két előadás is kötődik a nevéhez a hírös város teátrumában: a Játék a kastélyban című darabban színészként láthatja a közönség, a Furcsa pár női változatának pedig ő a rendezője. – Korábban is játszott már a Játék a kastélyban című darabban? – Először rendezőként találkoztam ezzel a Molnár Ferenc színművel: a Merlinben angol nyelven rendeztem, majd Amerikában a Woodhouse-féle angol fordításban kétszer is színpadra állítottam. Azután, úgy három-négy évvel ezelőtt, Szegeden kértek fel Turay, a drámaíró szerepére. Itt Kecskeméten egészen más a környezet, és más az előadás. A többieknél később, 2008 telén illeszkedtem be a már megkezdett munkába: új arcokkal, új gondolatokkal, elvárásokkal találkozni pedig kalandot, kihívást jelentett. Úgy gondolom, hogy a kecskeméti Játék a kastélyban rendkívül jó előadás lett. – Mi az ami miatt szereti játszani ezt a szerepet? – A szerzőről, Molnár Ferencről tudjuk, hogy igazi zseni volt, s nála

alaptípus a minden szálat megmozgató, abszolút tengelyben álló hős. Turayt, ezt a fontos és az előadás karakterét meghatározó szerepet tehát valóban élvezet eljátszani. Ő a kulcsfigura az előadásban. – Rendezőként Neil Simon Furcsa párjával mutatkozik be a hírös városban. Az amerikai sikerdarab eredeti változata két férfi összebútorozásáról szól, most azonban a női változatot láthatják a nézők. Miben különbözik a kettő? – Először a férfi változat készült el, ám a szerző rájött, hogy két nő kényszerű együttélése sokkal tipikusabb, gyakrabban előforduló helyzet, mint két magányos farkasé – így született meg a női változat. Az emberi kapcsolatok teszik izgalmassá, s egyúttal kacagtatóvá ezt a történetet, amelynek alapvető kérdése, hogy hogyan tud együtt élni két barátnő, akik végletesen különböznek egymástól: az egyik szenvedni szerető és tisztaságmániás, a másik rendetlen, de laza. Összefűzi őket a barátság, a szeretet, ugyanakkor képtelenek elviselni egymás rigolyáit és hibáit. Neil Simon mély emberismerettel, és élettapasztalattal rendelkezik, ezt ebben a vígjátékban is bizonyítja. Kecskeméten két nagyszerű színésznő játs�sza a főszerepeket: Sára Bernadette és Csombor Teréz. Ennek az előadásnak egyébként szintén volt elő-bemutatója a kecskeméti városháza gyönyörű udvarán, nyáron, de mintha a Mindenható is megérezte volna, hogy

ez a darab nem való a szabadtérbe: mindkét előadásunkat elmosta az eső. A 2009/2010-es évadban a teátrum Kamaraszínházában mutatjuk be az előadást. – Hogy érzi magát a kecskeméti társulatban? – Pályakezdőként Radó Vili bácsitól kaptam Kecskemétre szerződési ajánlatot, de jött egy jobbnak, talán hízelgőbbnek is tűnő ajánlat a Vígszínházba, s én azt választottam.

Utólag már nem lehet megítélni, hogy hogyan alakult volna a sorsom, ha itt kezdek, de annyi biztos, hogy akkor nem éreztem igazán jól magam a Vígszínházban. Most szabadúszóként dolgozom, s nagyon örültem Cseke Péter, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója felkérésének, mert nagyon tetszik nekem ez a város, és a színház is gyönyörű. Az a szellemiség, ami itt most kialakulóban van, számomra szintén nagyon

szimpatikus: az igényességre való törekvés, a produkciók iránti őszinte szakmai aggodalom a vezetőség részéről rendkívüli módon imponáló. Sokkal kevesebb itt a „smúzolás”, a megúszni vágyás, mint általában ebben a szakmában. Úgy tervezem, majd küldök ide darabokat, amit szívesen megrendeznék még, s meglátjuk… Bera Linda Fotó: Walter Péter A Bárka Színház 2008-ban 200,4 millió állami, és 64 millió forint önkormányzati támogatással működött. Alapvetően ez az az összeg, ami elegendő a színház mindennapi működtetéséhez – természetesen beruházások és felújítások nélkül. A Bárka Színház 2008-ban 241 előadást tartott, és 6 új előadást mutatott be. Bár teljesítettük, sőt messze túlszárnyaltuk az előadóművészeti törvény I. kategóriába sorolásának kritériumait (amely 180 előadást és 2 bemutatót tűz ki célul), az a döntésünk, hogy mégis a IV-es kategóriába „száműzzük magunkat”, tudatos lépés volt; de erre még visszatérek. Hogy a Bárka bajban lesz, azt már a törvénytervezet ismeretében tudtuk, hiszen az két szempont szerint osztja újra a színházaknak szánt összeget: a nézőszám és a fenntartói támogatás alapján. A Bárkának két

játszóhelye van, a 220 néző befogadására képes Vívóterem, és a 90-100 férőhelyes Stúdió. A színház látogatottsága ugyan 2008-ban 97,4% volt, a fizető nézők aránya pedig 85%, a nézőszám tekintetében mindenképp hátrányban vagyunk, hiszen hiába használjuk ki maximálisan a rendelkezésünkre álló tereket, ha azok mérete jóval az országos átlag alatt van. Ráadásul nem lehet párhuzamosan előadást tartani a Vívóteremben és a Stúdióban, tehát kijelenthetjük, hogy a két közönséglétszám nem összeadódik, hanem azok számtani közepe adja meg a Bárka Színház valóságos befogadóképességét, ami így kb. 140-150 fő. A másik szempont a fenntartói támogatás. A Bárka Színházat a VIII. kerületi Önkormányzat működteti, amelyik sajnos nem a vastag pénztárcájáról híres.

A minisztériumi és a fenntartói támogatás aránya is elég speciálisnak mondható, hiszen a 2008-as évet alapul véve ez több mint 3:1-hez arányt mutat. Ezt alapul véve próbáltuk kijárni a fenntartónknál, hogy emelje meg a támogatását. (Azt gondoltuk, hogy 102 millió forintos önkormányzati támogatás mellé körülbelül 160 millió Ft állami támogatást tudhatunk majd magunkénak.) Erőfeszítésünk sikerrel járt, ami a válság idején a csodával határos: a Józsefvárosi Önkormányzat 102 millió forintra emelte idei támogatását. Ennek ellenére kudarcot vallottunk, részben azért, mert a IV-es kategóriába soroltuk magunkat, és ez a jelenlegi tervezet szerint mindössze 111,7 millió forintos állami támogatást jelent számunkra. (A megemelt, 102 millió forintos önkormányzati támogatással párosítva is több mint 50 millió forint mínusz a 2008-as évhez képest!!!) A hibás „önbesoroláshoz” tartozik a következő: az év eleje azzal telt el, hogy „megfelelő helyekről”, „megfelelő személyektől” tanácsot, útmutatást kértünk. Azt a javaslatot kaptuk, hogy soroljuk be magunkat IV-es kategóriába, mivel ebben kevesebb színház lesz, és jobban oda tudnak figyelni a speciális helyzetünkre. Az utóbbi hetekben napvilágra került, 2010-re vonatkozó költségvetési tervezetből már látjuk, ha az I-es kategóriába soroltuk volna magunkat, akkor jövőre 143 millió forint állami támogatást kapnánk, ami az önkormányzati támogatással együtt 245 millió forintot jelent. Ez

is mínusz 20 millió forint, de mégiscsak tervezhető jövőképet adott volna a jelenlegi mínusz 50 millió forintos hiánnyal szemben. Az illetékes állami szervektől szóbeli tájékoztatásul azt kaptuk, hogy kilátásba helyezték az ilyen módon pórul járt színházak kompenzációját, de ennek sem a finanszírozási formája, sem az összege, sem a kiutalás lehetséges dátuma nem ismert még. A zűrzavaros helyzetben is megpróbáltunk-megpróbálunk „normálisan” működni: a 2009/2010es évad művészeti terve már 2009 márciusában végleges formát öltött. Mivel a jövőbe tekintünk (van más választásunk?) épp ma írjuk alá Tim Carroll-al a szerződést, miszerint jövő januárban rendezni fog nálunk. Ugyanez vonatkozik Bocsárdi Lászlóra és Szabó Mátéra is, akik az évad második felében dolgoznak majd a Bárkán, és új dráma írásával bíztuk meg Háy Jánost. Hogy miből fogjuk őket kifizetni, az ma még kérdés, és nem azért, mert nem gondolkodunk felelősségteljesen, hanem azért, mert a törvény rengeteg bizonytalanságot hordoz magában. Különösen aggasztónak tartom, hogy a törvény nem évadban „gondolkodik”, tehát ezen túl mindig az évad első felében fogjuk megtudni, hogy mennyi pénzt kapunk az évad második felére, és ez gyakorlatilag lehetetlenné tesz bármiféle tervezést. Petz Annamária gazdasági igazgató, Bárka

Kovács Gyula, Csémy Balázs és Márton András

Háztűznéző kritika Ukrajnából Felejthetetlen monológ Matek szakos volt a középiskolában. Máig imádja a logikai játékokat. Az érettségivel együtt zsebében lapult a vitorlázó repülő képesítés, de szárnyalt versmondásban is. „Valahogy maradt a színészet; pedig igazán nem számított, mit művelek végül: próbálgattam a szabadság módjait.” Akkori színészideálja Gerard Philippe. „Fiatal fejjel úgy gondoltam, Királyasszony lovagját, Tulipános Fanfant kell az igazi színésznek játszani!” 1979-ben, 18 évesen szerepelt a Tavasz ébredésében – a Kádár-korszakban botránykőnek számító darabtól eltiltották a gimnazistákat, akik aztán csőstül tódultak előadást nézni. „Az első olvasópróbán jöttem rá, hogy a szakmánk valójában ön- és emberismereti tréning; pillanatok alatt eloszlott bennem a romantikus színház képe. Attól kezdve vált rém


– Mi leszel fiam? – kérdezte a gimnáziumi osztályfônököm. – Pilóta vagy színész – válaszoltam. – Hülye vagy – jegyezte meg. Pedig véresen komolyan gondoltam.

izgalmassá a világ.” Örök emlékű alkotó műhelye a Schwajda György vezette Szolnoki Szigligeti Színház. „Mámorító hat évet töltöttem ott. A rendkívül erős gárda szoros egységben dolgozott. Olthatatlanul kíváncsiak voltunk egymásra, folyton együtt lógtunk, a próbákon kívül is.” Később, szabadúszóként Tim Caroltól – a londoni Globe Színház főrendezőjétől – is rengeteget tanult: „Tim sosem haladt merev elgondolások mentén. A próbafolyamat utolsó fázisában kezdte el úgymond rendezni a darabot; addig csak játék volt, sok szituációs gyakorlat, a produkció mégis tökéletesen összeállt a végén, sőt sokkal több igazság és élet költözött belé, mint a megszokott módon

készült előadásoknál…” A színház lényegét a kapcsolatteremtés képességének mélységeiben látja: a nézőkkel, a kollégákkal, saját magával. „A színház misztikus hely: A Ballada a 301-es parcella bolondjáról című darabban játszottam, s a mű az én irgalmatlan hosszú, száraz monológommal kezdődött. Egyik előadásra szakmunkás fiatalok érkeztek; rendetlenkedtek, hangoskodtak, a kulisszák mögött levert a víz. Gondoltam, ebből nem lesz monológ… Végül összeszedtem magam, kiálltam a színpadra, csak néztem rájuk és vártam. Mintegy varázsütésre csitultak el, és némán hallgattak végig. Ez volt az egyik legszebb találkozásom a közönséggel” Méhes Mónika

Amiben gyerek maradt: – A játék. Amiben felnôtt: – A családom iránti felelôsség. Emlék, amit lefotózna: – Gyermekeim születése. Korszak, amiben szívesen élne néhány évet: – Századelô (20.) Vers, amibe beleborzong: – József Attila: Óda Ami eszébe jut a Magyarország szóról: – A kishitûség, amely megakadályozza, hogy éljünk a lehetôségeinkkel.

A Békés Megyei Jókai Színház a Közép-európai színházi szomszédolás évadján belüli ukrán kultúra hónapjának fő produkciójaként szeptember 25-én mutatta be Gogol: Háztűznéző című darabját. Az idén kétszáz éve született ukrán író művét egy ukrán rendező: Sztanyiszlav Mojszejev, a Kijevszkij Maladoj Tyeatr művészeti vezetője állította színpadra. A bemutatón a magyar sajtó mellett két ukrajnai televízió és három ukrán lap képviseltette magát. Az alábbiakban a kijevi „Capital news” kritikájából idézünk. Az előadás látványa alapján

Sztanyiszlav Mojszejev az ukrán színészet és az ukrán nemzeti rendezői iskola jó hírnevéhez méltóan képviselte Magyarországon az ukrán kultúrát. Vlagyimir Karasevszkij tervezte az előadás díszletét. Egy óriási fejkoszorú, menyasszonyi ruhák és díszek – mint az üzletekben vagy varrodákban, – a színpad felett lógnak és az előadás során többször is leereszkednek a színészekre, ezzel is megmutatva, hogyan próbálják megtalálni, összekötni a sorsukat e nagy halom ruha között, hogy vágynak megragadni a szerencsés pillanatot. Ezek a próbálkozások sajnos nem járnak sikerrel, és a csínytevések ellenére, amelyekbe a rendező a színdarab hőseit belerángatja, a szerencse sosem lesz méltányos hozzájuk, az álmok szertefoszlanak, az ékszerek pedig, hamuvá válnak, mint egy rémálomban. Az előadás fő koncepciója az, hogy a remény bizonytalansága, áhítatossága, illuzórikussága és szépsége alatt sötétség, kilátástalanság és reménytelenség rejlik. A színdarabban van egy kitűnő szimbolikus epizód, ahol Agafja Tyihonovna (Tarsoly Krisztina) jövendőbelijéről álmodozik, és összeállít kérőiből egy képet. Itt minden láthatóvá válik. Mint egy kővé dermedt manökenen,

Podkoljoszinon (Bartus Gyula) cserélik a zakókat, mellényeket, egyenruhákat. Számos hipotetikus variáció lehetséges, ha elképzelünk magunknak egy jövőt, de a kijelölt jövőt nem lehet becsapni, az eredmény mégis rémes lesz – a szerencse mégis elérhetetlen, bolondít, kísért, álltat és buktat. A rendező nagy „találmánya” az, hogy a rosszindulatú végzet szerepét magára az íróra hárítja, maszk alá rejtve, és színpadra vezetve Gogolt. Az elképzelt világ hasonlít a jelenhez és a gonosz benne maga az író. A színdarab hősei, mint Podkoljoszin, a szexepiles Agafja, aki a komolytalan vőlegényeket eldobja, vagy Kocskarjov (Tege Antal) a kalandor, vagy Fjokla Ivanovna (Fehér Tímea) a nászasszony csak bábuk az író saját színpadán. Ha ő úgy döntene, hogy mindenki jó sorsot érdemel, akkor biztosan nem szökne meg Podkoljoszin az oltár elől. De ahogyan a rendező is

Idegen-reflexiók

Urbán András Társulata (Szerbia) Rendező: Urbán András Felváltva látjuk a képet és a keretet. A váltakozásban lassan testet ölt és tapinthatóvá válik, amiről azt hittem, nem eljátszható: a Közöny. A fények vakítóak, a szavak kimértek, a csendek hosszúak és súlyosak. A színészek legtöbbször mozdulatlanok, olykor hangok csupán a teljes sötétségben. Lehetne még merészebb, határait tovább feszegető, de így is egy izgalmas előadás. 2009. szeptember 5. Barta Zita

Teliholdkor az emberek olyan bolondosak TÁP Varieté és Performance Színház Rendező: Vajdai Vilmos

A Katona, az Örkény és más színházak társulatából verbuválódott csapat darabja a Merlin Színház előtti utcán játszódik. Mi nézők a kapualjból, a bezárt kapun keresztül szemlélhetjük a produkciót. Az alapötlet egyszerű: a színészek azt járják körül, mi minden történhet éjszaka a flaszteren. A hétköznapi életből ismerős helyzetek (ivászat, veszekedés, verekedés) elevenednek meg előttünk, rövid, könnyed, de általában érdekes, humoros és csak néha lapos jelenetekben, idézőjelbe tett, szándékosan szélsőséges karakterekkel. Darvasi Ferenc

A dráma-gépezet imitációja Ache (Oroszország) Rendező: Pavel Szemcsenko

Nincs történet. Tárgyak vannak, s a belőlük építkező díszlet, mint a világ makettje, s az azt folyamatosan átépítő, átrendező alkotó. Egymaga van az élettelen dolgok halmazában, de amint hozzáér valamihez, az élni kezd: zenél, mozdul, átalakul. Játék identitásról, határokról, kísérlet a kapcsolatokról, mely inkább kérdez, mint állít, inkább zavarba ejt, mint megnyugtat. 2009. szeptember 5. Barta Zita

Koleszár – Sultz: Jó pálinka itassa magát 2.0 alátámasztja, Gogol nem tartozott a rövidlátó optimisták közé, ő vidáman és nagyon érzékenyen írja le hősei öntelt kapkodását, neki nincs szándékában hízelegni nekik vagy kímélni őket. Ez a tragikus mindentudás tette őt zseniálissá, amiről Sztanyiszlav Mojszejevnek és Vlagyimir Karasevszkijnek sikerült újból meggyőzni mindenkit. Szergej Vasziljev Fotó: A-team: Nyári Attila

És álljon itt egy magyarországi kritikarészlet is:

Színvonalas, emlékezetes premierrel kezdődött az évad és az ukrán hónap a Jókai Színházban. Sztanyiszlav Mojszejev igényesen felépített, szépen megkomponált, szeretetet sugárzó, lélekemelő előadást rendezett Békéscsabán. A félelmetesen fekete színpad fölött, mint egy hatalmas körhintán, hófehér menyasszonyi ruhák lógnak, köröznek; mindannyiunk feje fölött ott lebeg az esküvő (remény vagy fenyegetés, Damoklesz kardja, ahogy vesszük). Lenn sötétség, fenn boldogság — már ha egyáltalán sikerül elérni... Gogol ma is a vesénkbe lát – színikritika – Niedzelszky Katalin BEOL

Budaörsi Játékszín Jó sok hosszú lépés vezetett a Jó pálinka itassa magát ősi változatától a 2.0-ás verzióig. Hét éve még Jordán Tamás ajánlotta melegen és barátilag, hogy ezt a színi előadást a saját pályánk reménye kedvéért sürgősen felejtsük. Nem feledtük. Öt évig játsztuk Budapest különböző színházi terein, igényünk csak az volt, hogy a helyiség nagyobb legyen a férfi vécénél. Siker volt. Tán csak az intim közeg adta? Aztán történt, ami történt. A jó sok hosszú lépés, úgy mint egy deci bor és két deci szóda, elvezetett minket Budaörsre, a Játékszínre, immár új társulattal. A Jó pálinka kerettörténete az, hogy egy lúzer fazon járja a várost és az országot, hogy különböző helyzetekben, különböző alakoktól egy diktafonnal szövegeket lopjon. Vagyis kvázi dokumentalista a fikció. A szövegekből csak elvenni lehetett, hozzáadni nem. Hogy mi bennük a közös? Hogy borivó a magyar. Meg sör. Meg pálinka. És hogy mi ama sugallott lényeg, ami életünk minőségi vezetéséhez mindenképpen szükséges: egy jó leves alá egy pohár még az utolsó után is simán becsúszik. Az új csapat: Koleszár Bazil Péter, Molnár Csaba, Kárász Zénó, Gregor Bernadett, Urmai Gábor, Tóth Zoltán, Bognár Anna, Bajomi Nagy György. Sultz Sándor Bemutató: 2009. október 7. Nekem azért nem nyolc, mert csak öt

10/8/09 8:12:08 AM

8.


9.


Két hozzászólás szeptemberi vitaindítónkhoz [email protected]

Lapunknak ebben a rovatában vitákat kezdeményezünk és folytatunk, – illetve inkább helyet adunk a vitáknak – a színházi élet különböző területeiről, gondjairól, szakmai kérdéseiről. Előző számunkban az úgynevezett színházi törvényről kezdeményeztünk vitát. E-mail címünkre érkezett két vélemény, közzé is tesszük őket. Most leközlünk egy újabb vitaindítót, ami eredetileg interjúnak készült, de tartalma miatt ebben a rovatban helyeztük el. Vitatkozni vele is lehet. C s a k r a j t a !

Az egész „színházi törvény őrület” arra kellett, hogy bebetonozzák a művészeti tanács segítségével a régi motorosokat, akik egy esetleges rendszerváltás után is megmondó szerepben maradhatnak. Ők döntenek igazgató kinevezésekről és pénzelosztásokról majd. Tökprofi hatalom-átmentési módszer, Gratula! Ez a Hiller egy zseni! Ajtay Andor

Beszélgetés Nagy József koreográfussal, Jel Fesztivál, Debrecen 2009.

A valódi szövetség mindig szellemi természetű. Valami közös szenvedély, ugyanazon kérdések és hasonló szomorúság köt össze bennünket Nagy Józseffel, aki mindezt szétáradó teremtő erővé tudja alakítani. Katedrálisépítő ember. (Így hívom őket.) Belevág, és rögtön arról kezd beszélni, ami a legjobban foglalkoztat bennünket is, akik egy másik katedrálisépítő, Vidnyánszky Attila színházában léptünk szövetségre: az egészséges, sajátosan magyar (ezáltal egyetemes), és költői színházról. Úgy érzem, hogy itt a Kárpát-medencében, ami a színházat illeti, egy kiélezett probléma előtt állunk. Van egy kiépült színházi rendszer, amely kitermelte a maga játékstílusát, a maga közönségét. Rajta kívül voltak az elmúlt évtizedekben más irányba kereső alternatív csoportok, akiket mindig számomra érthetetlen gőggel kezeltek, és perifériára szorítottak.

Mérlegen a színházi törvény Teatrum 2009_10_01.indd 8-9

Egyes egészségesebb kultúrpolitikával bíró országokban ez nem így történt. Ilyen például Franciaország (bár sajnos ott is változik a helyzet mostanában). Ott a repertoárszínház mellett mindig is volt egy olyan hálózat, amely a teremtő, a kreatív színházcsinálásnak adott lehetőséget. Ez nagyon fontos. Intézményesen is biztosította azt a szabad teret, művészi szabadságot, amiért itt nálunk meg kellett küzdeni. (Ebbe sokan bele is fáradtak, és ez érthető.) Persze attól még, hogy megvannak a lehetőségek, automatikusan nem jön össze, hogy a rendszer megtöltődik izgalmas, élő darabokkal. De elgondolkoztató, hogy mái napig - akár egy autista ember - végeérhetetlenül ismételjük azokat a görcsöket, amelyek megakadályozzák az egészséges áramlást. Úgy érzem, hogy nagy szükség lenne arra az összefogásra, amelyet már többen felvetettek. Jeles András például, aki több mint három évtizede írt egy gyönyörű nyílt levelet arról, hogy emberek beszéljük meg, hogyan lehetne igazán színházat csinálni, hogyan lehetne másként. Senki nem válaszolt a levelére. Évtizedek múlnak el így a magyar valóságban, hogy csend van, nem válaszolnak, nem veszik fel a lapokat, megsértődnek, magukba vonulnak, összetörnek, majd újra elölről kell kezdeni.

Így egész generációk ereje, képzeletvilága záródik be anélkül, hogy az emberekkel meg tudták volna osztani. Ez egy furcsa gőg, amit ideje lenne már végképp felszámolni, megnyitni a találkozások, a kapcsolatteremtés, a közös munkák lehetőségét. Tudatában vagyok annak, hogy ez rendkívül nehéz feladat, mivel ehhez egészséges államapparátus kellene, egészséges kultúrpolitika. Megfelelő embereket kellene megfelelő helyekre tenni. És akkor már működne maga a rendszer, de még mindig késésben lennénk, mert csak ezután jönnének létre az emberekben most csak szun�nyadó művek. E téren viszont nincs semmiféle kételyem - rengeteg lehetőség van, tehetségekben sosem volt hiány ezen a vidéken. Sajnos, ha őszintén akarok beszélni, akkor csak ezen a keserű hangnemen tudok megszólalni. Itt az idő, hogy ne palástoljuk el a dolgokat, ne menjünk el a problémák mellett, ne helyettesítsük be jópofáskodó tévéműsorokkal a lényeget. Azért beszélek a tévéről, mert a médiák elszívják a közösségi terekről a figyelmet, elhatalmasodtak az embereken, akik átszoknak egy másfajta életmódra, és ez valamiféle szklerózishoz, tunyasághoz vezet. Fel kell rázni őket. Először kezdje mindenki saját magával, rázza fel önmagát, és akkor hátha beindul a láncreakció. A magam részéről én próbálom azt csinálni, amiben hiszek. Itt tehát Magyarkanizsán, a Délvidéken, a semmiből, a minimálisnál is kevesebb anyagi lehetőségből egy építkezés van folyamatban. Szellemi és konkrét terekre is gondolok itt. Munkaterekre: új stúdióépület, vendégszobák. Egy olyan szigetnek a kiépítésén dolgozunk, amely példaértékűvé válhat. Épp ilyen szellemileg független helyekre van szükség, ahol az alkotók határozzák meg, hogy miről legyen szó. A fenntartó intézmény vagy az állam mindezt egy egészséges együttműködésben ápolja, vagyis magába a művészi ideába semmiképp nem szólhat bele. Teremtse meg a kereteket, és ruházza már át végre az érzékeny alkotóemberekre a lehetőségét és a felelősségét, hogy csinálják.

Nehézségekről beszélek, de ez nem siránkozás. Sokszor visszatérünk a lényeghez, miszerint az igazi alkotó gesztus a semmiből indul, és nap, mint nap próbára kell tennünk az akaratunkat és a képzelőerőnket. Ez rendjén is volna, ezt csináljuk is. Csak amikor már ezt megtettük, ahhoz, hogy eljusson egy szűk kis körhöz, hogy jelen lehessenek az emberek, mindenféle szemét kis stratégiát kell bevetni, hogy tudomást szerezzenek róla, mert ugye a médiák ezt nem követik figyelemmel. Mindenről szó van bennük, épp csak a lényeges dolgokról nem. Hogy az ilyen eseményekről tudomást szerezzenek az emberek, hogy valóban megtörténjenek, hiszen a színház közösségi dolog. Ebben rejlik iszonyatos ereje, és emiatt félelmetes is, hiszen egy másfajta törvényszerűséget állítunk fel, amely sokszor szöges ellentétben áll a fennállóval. Az, hogy Magyarkanizsán eddig nem nőhettünk ki komoly intézménnyé, szimbolikus jelentéssel bír. Abszurd, hogy egyetlen embert fizetnek, s az összes támogatást nyirbálják most a válságra hivatkozva. Beckettnek hosszú évekbe tellett mire kikaparta magából az abszurd drámákat, mi meg nap, mint nap ezt éljük. Tehát van egy üres terünk, egyetlen egy ember, aki mindent csinál, és azok a morzsák, amiket innen-onnan összekapartunk egyegy projektünk kivitelezésére, amit persze kénytelenek vagyunk a saját zsebünkből kiegészíteni. Ez a fajta áldozat benne van a pakliban, csináljuk is, ezzel nincs semmi gond. Az abszurditás ott van, hogy közben pár kilométerrel odébb van a hivatalos intézmény, ahol ezer embernek van havi fizetése, akik nem tudják, hogyan töltsék el az idejüket, a kávétól már remeg a kezük, annyira nincs munkájuk. Amikor pedig jövünk vendégszerepelni hozzájuk, akkor nem találunk a színpad körüli ötven hivatásos és fizetett alkalmazott közül egyetlen épkézláb embert sem. Ilyenkor már feljön bennem, hogyha most kard lenne kötve az oldalamra, akkor kirántanám. De nincs, mert más időket élünk, és inkább becipeljük magunk a díszleteket. Csak-

[email protected] Kedves Színházigazgatók! Ti, akik bíráljátok a törvényt, nézzétek meg a költségvetésetekben az állami támogatás rubrikát, hasonlítsátok össze az előző évekével és meglátjátok, ez a törvény nektek, a színházatoknak szolgál. Úgyhogy kéretik szépen csendben maradni. Z. Kurilla Ágota – Budapest

hogy már annyira ordítóan, annyira mindenen túl vagyunk, hogy ebből a birkaállapotból kellene valahogy felocsúdni mindenkinek. A tatárjárás után lehettek ilyen állapotok, amikor az emberek végigmentek a letarolt vidékeken, és azt mondták: gyerünk, fogjunk hozzá, és tegyük rendbe a dolgokat. Ma látszatra minden úgy néz ki, mintha rendben lenne. Új üzletek nyílnak, de a díszletek mögött a tatárjáráshoz hasonló állapotok vannak. Ez van, és ezt most már ki kell mondani. Nem díjkiosztó, hanem az igaz szó, az igazi problémák felvetésére vállalkozó bizottságokat kellene létrehozni, és nem takargatni, hogy hol is tartunk ma. A magyar színházi nyelv, a gyökerek, ez több mint követelmény. De kérdezzük csak meg az embereket, hogy Bartóknak vagy Kodálynak az életművét mennyire ismerik. A nevüket tudják, esetleg egy-két ütemet, de egy a százezerhez fogja azt mondani – ami nagyon rossz arány –, hogy igen, ismerem az életművét. És egy az egymillióhoz az - tehát tíz embert ha találunk -, aki tovább is viszi az örökségüket. Méghozzá az ő szintjükön, tehát a léc valóban nagyon magasan van, ez hatalmas kihívás. És még ekkor is csak ott tartunk, hogy ezt az első lépcsőfokot – ami nagyon magasan van – legalább ezt érjük el, és csak ezután tudunk beszélni arról, mi a világszínház. Először is ennek kell gyémánt tisztán ragyognia, amihez igazán közünk van, amiből vagyunk. Itt kezdődnek az alapproblémák, hogy saját magunkhoz, a gyökereinkhez kell újra felzárkóznunk ahhoz, hogy a következő lépést megtehessük. És mivel minden mindennel összefügg, a következő lépés az, hogy egészséges a magyar színház. Ami attól magyar, hogy mi magyarnak szüljük, de mindig érvényesnek kell lennie az összemberi kultúrára. Ahogyan Bartók zenéje is ugyanúgy megérinti a koreai vagy a dél-amerikai embert, mint a magyart. A magyar nép rendkívül érzékeny muzikalitással, költői vénával megáldott nép. Az ember belerészegedik, hogyha csak a saját környezetében szétnéz, mennyi tehetséges embert lát - kallódni.

Szűk családi körben helyezték örök nyugalomra Bujtor István színművész-rendezőt, a Veszpré mi Petőfi Színház igazgatóját Ba latonszemesen, okóber 1-jén, csütörtökön. A művészt testvérének, Latinovits Zoltánnak a sírjával szemben temették el. A családi szertartás után a barátok, rajongók mellett a sírnál lerótták kegyeletüket a Veszprém Megyei Közgyűlés vezetői, a városi önkormányzat képviselői és a Veszprémi Petőfi Színház társulata.

A teátrum nevében koszorút helyeztek el a sírnál Kőrősi Csaba és Szeles József színművészek, Eperjes Károly művészeti tanácsadó, Balázs István világosító-tárvezető, Tóth Attila szakszervezeti vezető, Perlaki Róbert szcenikus és Lőrincz Csaba műszaki vezető. A sírnál Eperjes Károly röviden elköszönt Bujtor Istvántól, majd a társulat részvétét nyilvánította az elhunyt igazgató testvérének, Frenreisz Károlynak. A Petőfi Színház társulata csaknem teljes létszám-

ban jelen volt a balatonszemesi temetésen, de Veszprémben a színház előtt is tartottak egy megemlékezést, amin a többi dolgozó vett részt. – Nagyon szerettük Istvánt és ő

is szeretett minket. Ő igazi kapitányként nagyon jó gazdája volt a Veszpré mi Petőfi Színháznak. Az egész lényét áthatotta egy vagány elegancia, ami párosult a mackós bájjal. Jó volt

a társaságában lenni, és mindig is itt lesz velünk, közöttünk, mert felülről figyel bennünket - mondta Eperjes Károly, a Veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadója.

Sándor Mátyás tekintete A szavak szétesnek ilyenkor. Elszállt egy hajó a szélben. Rajta voltál, kapitány! Bromden – és alakítója, Bujtor István – szinte végig jelen van a színen, egy széken ül, csendben, mozdulatlanul mesél, és tekintetében hibbantságán, féleszűségén túl ott tükröződik indián mivoltának összes jellegzetessége, a széthullás, az elveszettség, az űzöttség, a hajdan volt szabadság és a mostani rabság minden következménye. Bromden fájdalmas, kesernyés mosolyában betegsége ellenére ösztönös bölcsesség bujkál, így emelkedik felül mindenkin, így nyeri vissza szabadságát. Megjátszott süketnémaságában az ősi föld természetes ravaszsága, védekezése rejtőzik – írta utolsó nagy alakításáról a kritika. Hölgyeim és Urak! Bromden, Ken Kesey nagydarab indiánja, és Bujtor István, az őt alakító nagy – és nagyon csendesen nagy – színész ma örökre elhagyott bennünket. Egyik az örök vadászmezőkre, másik a nagy színészek égi kávéházába távozott. Tegnap, amikor

azt a hírt olvastuk, barátunk és fegyvertársunk két hónap után végre elhagyta a veszprémi kórházat, fellélegeztünk, nem kell tovább aggódnunk érte. A mai hír után már biztosan tudjuk: mostantól csak magunk miatt kell aggódnunk – ő révbe ért. Pályáját fölemlegetni fölösleges,

az ország egyik legismertebb és legszeretettebb színésze volt. A Fiúk a térről című filmtől a Pogány madonnáig széles a skála, sokféle szerepben mutatta meg magát, tehetségét a színpadon, filmvásznon. Színházi pályáját a Veszprémi Színház igazgatójaként zárta le, vagy záratta le vele a halál. Nincs befejezett élet, minden halál félbehagyat velünk, bennünk valamit. Bujtor István sokat tett és sokat tehetett életében ahhoz, hogy ne a hiányt, hanem az életével betöltött teljességet lássuk meg utána. Gyászunkban ez emeljen bennünket, emlékezetünkben sokáig maradjon meg a sokarcú és –tehetségű, a nagy erejű hősöket és – élete delén túl – az esendő embereket megformáló színész. Barátunk most talán színészkirály bátyjával, Latinovits Zoltánnal egy égi kávéházban ül már, és annyi év megfeszített munkája után, végre kipiheni a fáradalmakat! Jó pihenést, István, emléked velünk marad! Zalán Tibor

Mi ittmaradtunk Főnök nélkül, aki eddig irányt mutatott nekünk. Megígérjük, tartjuk! Veled, de most már nélküled. A szavak elfutnak. Tudjuk, azok a jó életek, amelyeket folytatni lehet. Mi folytatjuk a Tiéd! Sándor Mátyás tartásával, méltóságával, egyenes gerinccel, felemelt fejjel, azzal, hogy elhisszük: már a szemünkben is erő lakozik, s képesek leszünk egy pillantással győzni. Mert belénk ivódtak mozdulatok, hangsúlyok, nevetések, röhögések, szemvillanások. Ezekben mindig ott vagy. A szavak versenyre kelnek a csenddel. A szellemvilágban feleslegesek a szavak. Végtelen utak és kereszteződések közben már van iránytűnk. Tudni fogjuk mindig, mit is tenne a helyünkben a kapitány. És mi azt fogjuk tenni. Sándor Mátyás tekintetével.

Varga Róbert újságíró a Veszprémi Petőfi Színház sajtófőnöke

A beszélgetést készítette és lejegyezte: Rideg Zsófia

10/8/09 8:12:37 AM

10.


A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház 1986 után ismét műsorra tűzte Lionel Bart Oliver! című musicaljét. A Charles Dickens: Twist Oliver című regényéből készült darab, az árvaházakban, dologházakban sínylődő gyerekek százaira próbálta irányítani a figyelmet. A musical szövegírója és zeneszerzője, Lionel Bart maga is jól ismerte a szegények sorsát, mivel London legszegényebb negyedében született. Mivel az előadásban fontos szerepet töltenek be a gyerekek, ezért már az előző évad végén sor került a szereplőválogatásra. Jelentkezőből nem volt hiány. Nagyon sok

Bereményi Géza

a Régimódi történetről

A film után ismét színpadi változatot készített Bereményi Géza rendező Szabó Magda: Régimódi történetéből. A szeptember végi bemutató nagy közönségsikert hozott a Veszprémi Petőfi Színházban. Bereményi Géza szerint Szabó Magda alkotása olyan, hogy abból sokan ráismerhetnek saját családjuk történetére, a rokonok egymással szembeni viselkedésére, a sértettség és a gőg tükrében. A rendező így nyilatkozik a darabaról: – A történet az 1800-as évek második felében játszódik, az 1900-as évek kezdetéig tart. Egy 1849 utáni magyar társadalmat mutat be, egy jellegzetes magyar családot, ahol a

férfiak a vesztes szabadságharc traumája miatt a társadalom számára teljesen használhatatlanokká válnak, a nők veszik át az uralmat a család fölött is és a társadalomban is amen�nyire megtehetik. A családot egyedül a nők tartják össze. Az életet ők folytatják tovább, nemcsak anyaként, hanem praktikus gyakorlati emberként is. Erről sokan magukra ismernek majd a mai világban, és éppen ezt szerettük volna elérni. Nagyon szeretem Szabó Magda regényeit, darabját is rendeztem színpadon, sőt, én is megírtam a saját családom regényét, amelyből filmet is rendeztem, tehát tőlem nem ide-

gen ez a téma, sem az írónő szemlélete. A színdarabot hat évvel ezelőtt Zalaegerszegen rendeztem, azt a változatot, amit én húztam meg. Több jelenetet kihagytam, belső húzásokat eszközöltem. A veszprémi színházi változat ugyanaz, mint a zalaegerszegi, csak más szereposztással. Nagyon szerencsésen sikerült szerepet osztani; a darab minden szerepére, még a mellékszerepekre is kitűnő színészeket tudtunk választani, mindenkire pontosan illik a figura. A főszereplővel, Bajcsay Máriával az Indul a bakterházban dolgoztam együtt, már ekkor eldöntöttem, hogy ő játssza Rickl Máriát.

Csizmás Kandúr V e s z p r é m b e n

A nyári előbemutató után októberben láthatja a gyerekközönség a Csizmás Kandúr című zenés-mesejátékot a Veszprémi Petőfi Színházban. Kszel Attila nem először viszi színre Csizmás Kandúr meséjét. A rendező vidám, zenés, interaktív, szórakoztató előadást kínál a gyerekek számára,

Teatrum 2009_10_01.indd 10-11

nem kihagyva a napi aktualitásokat, melyekkel ez a közönség is szembesülhet. A főbb szerepekben Molnár Virginia - a győri színház vendégművésze, Kuna Károly, Keresztes Gábor, Gula Péter, Baranyi Péter, Halas Adelaida és Kandó Imre látható.

te he t s é ges fiatal vett részt a többfordu lós megha llgatásokon. A fiúknak és lányoknak azt követően sem szállt inukba a bátorságuk, hogy az árva gyerekekről szóló musical rendező-koreográfusa, a Miskolcról érkezett Krámer György elöljáróban megjegyezte: a leendő szereplők élete nem lesz csupa vidámság és kacagás, és nem is az a cél, hogy sztárokat képeznek majd belőlük, augusztus végétől fegyelmezett munka vár mindenkire. Végül több mint húsz gyerek felelt meg a kiválasztásokon. A próbák feszített munkatempóban haladtak, mivel gyerekekről lévén szó, egy-egy jelenet vagy koreográfia lassabban született meg, így a színészek részéről is nagyobb türelemre és koncentrációra volt szükség. Azonban a kemény munka meghozta gyümölcsét, hiszen egy rendkívül mozgalmas, lendületes és látványos előadás született. A zene izgalmas, a történet tanulságos. Minden együtt van ahhoz, hogy ez

a darab egy szórakoztató, kellemes estét nyújtson a színházba látogatók számára. És ez a mai világban nem kevés! A premier időpontja október 2. A címszerepben Tóth Dániellel vagy Csernák Norberttel találkozhat a közönség, Fagin: Szegezdi Róbert, a Svindlikirály: Deák Gábor, Bill Sykes: Mészáros András, Bet: Foki Veronika lesz. Mr. Bumble figuráját Bot Gábor vagy Hertelendy Attila játssza, Mrs. Corney-ét Ecsedi Erzsébet, Mr. Brownlow-ét Farkas Ignác. Mr. Sowerberry: Szakály Aurél, felesége: Debrei Zsuzsanna, lányuk, Charlotte: Magyar Cecília lesz. Mr. Grimwigként szintén Szakály Aurél, Mrs. Bedwinként Czegő Teréz lép színre, míg Noah Claypole-ként Herold Barnabás. Sally: Lánczi Nikolett, a nevelőnő: Pete Zsuzsanna lesz. A díszletet és a jelmezt Laczó Henriette tervezte, a zenei rendező: Horváth Károly, a zenei vezető: Máriás Zsolt. Ferencz András

11.


Molnár András, Bellai Eszter, Deáky Dalma

A Győri Nemzeti Színház ez év március 14-én nagy sikerrel mutatta be Erkel Ferenc: Hunyadi László című operáját. Nem titkolt szándék, hogy a 2009-2010-es évadtól kezdődően a színház díszelőadással köszöntse nemzeti ünnepeinket, most október 23-át, így tisztelegve a hősök emléke előtt. Szereplők: Nyári Zoltán, Mukk József, Schwimmer János, Bellai Eszter, Lázin Beatrix, Soskó András, Molnár András, Molnár Ágnes, Deáky Dalma, Bede Fazekas Csaba, Herczenik Anna, Kertesi Ingrid, Szabó Balázs, Györgyfi József, Takács Zoltán, Forró Attila.

Közreműködik a Győri Nemzeti Színház zenekara, énekkara, tánckara. Vezényel: Medveczky Ádám, Kaposi Gergely. Rendező: Káel Csaba. Előadások: október 23-24. 19.00 óra, további információ: Tel: 96/314800, 96/520-612, 96/520-613, a Győri Nemzeti Színház jegypénztára: 96/520-611; w w w.g yoriszin ha z.hu.

Miért pont a Hunyadi László? Vannak értékeink, amelyeket ápolnunk kell. Ha mi nem tesszük, más nem fogja helyettünk. Ha el-

Herczenik Anna, Molnár András, Nyári Zoltán, Bellai Eszter Fotó: Tóth Tibor

vesznek, nem maradnak fenn emlékezetünkben, nem lesznek kulturális DNS-ünk elemei, nem öröklünk általuk önismeretet. A történelmi Hunyadi László egy volt közülünk. Az operát írók: Egressy Béni és Erkel Ferenc szintén. Tehát azt mondhatjuk, hogy a Hunyadi László a mi történetünk. Ahogy az angolok büszkék Shakespeare által megírt saját történeteikre, királydrámáikra, nekünk is állandóan újra kell mesélni a mieinket, mert ezekből a drámákból eszmélünk arra, hogy honnan is eredünk. Erkel Ferenc remekműve pedig egy ilyen igazi, fordulatokkal és pszichológiai szituációkkal teli tragédia, amelynek konfliktusaiból felrajzolódik számunkra a hatalom labirintusa, amelyből hőseinkkel együtt mi is keressük a kiutat.

A Vámpírok báljából a Lili bárónőbe

Újra lesz operett Kecskeméten A közönség régi álma válik valóra azzal, hogy újra szerepel operett a kecskeméti Katona József Színház 2009/2010-es évadjának műsortervében. Huszka Jenő egyik legkedveltebb művét, a Lili bárónőt október 16-án mutatják be a Nagyszínházban, Harangi Mária rendezésében. – A Lili bárónő klasszikus operett, annak minden kellékével, kedves történettel és csodálatos dallamokkal. Nagyon izgalmas korszakban, 1919-ben mutatták be először ezt a darabot. Fosztó András koreográfussal, Mira János díszlet-, valamint Howard Lloyd jelmeztervezővel együtt igyekszünk megjeleníteni a kor különös hangulatát. A jelmezek már nem a hagyományos, fodros ruhaköltemények lesznek, mint amilyeneket a korábbi operettekben megszokhattunk, s a díszletünk is utal arra a lepusztultságra, ami az I. világháború után hazánkat jellemezte – meséli Harangi Mária. – Rendezőként engem elsősorban a társadalmi folyamatok foglalkoztattak: hogy miként próbálnak érvényesülni az új kor küszöbén egy letűnt rendszer figurái, például Illésházy gróf családja, s hogyan viselkednek ugyanebben a helyzetben az olyan feltörekvő újgazdagok, mint Malomszegi báró. A primadonna szerepére két fiatal tehetséget, Zavaros Esztert, illetve Galambos Lillát kérték fel – ők sok segítséget kapnak a kecskeméti társulati tagok közül Csombor Teréztől, Csizmadia Lászlótól, Pál Attilától és Sirkó Lászlótól, akik már otthonosan mozognak az operett műfajában. Illésházy grófot szintén kettős szereposztásban láthatjuk: Bot Gábor, valamint a Vámpírok báljából is ismert Egyházi Géza előadásában. – Illésházy grófnak, ennek a bohém, elszegényedett arisztokrata fiatalembernek a szerepét egy válogatás után kaptam meg Kecskeméten. Bár pályafutásom alatt már több operett bonviván szerepét elénekeltem, Huszka Lili bárónőjével most találkoztam először – nyilatkozta a Magyar Teátrumnak Egyházi Géza. – Megtisztelve érzem magam, hogy Harangi Máriával dolgozhatok együtt, aki véleményem szerint az új generáció egyik legtehetségesebb rendezője – nyitott és konstruktív. Igazán különleges a koncepciója is. Illésházyt eljátszani pedig kifejezetten szerencsés és hálás feladat. Amint azt Harangi Máriától megtudtuk, lesz még egy csavar az előadásban. A színpadon egy elvarázsolt kastélyt láthatnak majd a nézők, amelyről a szövegben többször is elhangzik: szellemei vannak. A múlt árnyai ezúttal azonban láthatóvá is válnak, s így lesznek – olykor komikus helyzeteket előidéző, máskor lírai hangulatot keltő – részei a történetnek. A szellemeket a tánckar kelti majd „új életre”. Bera Linda

Október elején kezdődtek David Alagna: Egy halálraítélt utolsó napja című kortárs operájának próbái a debreceni Csokonai Színházban. A debreceni színház ezzel az előadással vesz részt november elején Szegeden a MEZZO operaversenyen, ahol ez az előadás lesz a fesztiválindító bemutató, és világpremier is egyben. Az előadást a MEZZO Televízió élőben közvetíti. 2009 novemberében Szegeden második alkalommal rendezik meg az Operaverseny- és Fesztivált a Mezzo Televízióval, melynek keretében a világ legkülönbözőbb tájairól érkező énekesek mérettetik meg magukat a kortárs opera világában. Ezen a versenyen nem feltétlenül a legkülönlegesebb hangi adottságokkal rendelkező, legjobb énektudású fiatal nyer, hanem az, aki a legmagasabb színvonalon képes ötvözni a műfaj összes szakmai kívánalmát: az operaéneklést, a színpadi mozgást és a színészi alakítást. Öt különböző produkcióban, öt különböző ország operaházában énekelhetnek el egy szerepet a verseny döntősei. Ezek mindegyike bemutatásra kerül a versenyt záró fesztivál keretében, ahol nem csupán a versenyszerepek birtokosai, de maguk a produkciók is versenyeznek. A nemzetközi mezőnyben Magyarországot a debreceni Csokonai Színház képviseli David Alagna: Egy halálraítélt utolsó napja című operájával. David Alagna operáját Victor Hugo azonos című regénye inspirálta. 1829-ben jelentette meg az Egy halálraítélt utolsó napja című művét, amely nap-

lószerűen mutatja be egy kivégzésére váró férfi utolsó huszonnégy óráját. A halálvárás motívuma lett Alagna operájának alapja. A színen két halálraítélt utolsó napját kísérheti végig a néző. Az események két cellában és két különböző idősíkon zajlanak: az egyik cellában egy férfi várja végső óráját az 1820-as években, a másikban egy nő, valamikor a XXI. században. David Alagna szicíliai származású francia zenész, operájának szövegét fivéreivel, Fredericóval és a világhírű tenorral, Roberto Alagnával írta. Alagna műveiben érezhető a francia népzene, a hagyományos szicíliai zene és a klasszikus opera hatása. Ösztönösen vonzódik a népi hangszerekhez, a különböző stílusok keveredéséhez, a rusztikus és klasszikus hangzások ötvözéséhez. A kétfelvonásos operát Nadine Duffaut a francia rendező viszi színre, a főszerepeket pedig azok az énekesek kapták meg, akiket az operaverseny második fordulójában a zsűri kiválasztott. Nyári Zoltán két szerepet is elnyert, New York-ban már bemutatkozott Matthew szerepében Tobias Picker: Emmeline című operájában Dicapo Opera Theatre-ben Alföldi Róbert rendezésében. Az Alagna operában Le condamné (A férfi elítélt) szerepét énekli, a halálraítélt nőt (La Condamnée) alakító Donita Volkwijn az Egyesült Államokból, Le Friauche szerepét játszó Chul Jun Kim pedig Koreából érkezik Debrecenbe. A debreceni közönség a november 30-án tartott előbemutatón láthatja az Alagna operát.

Bajcsay Mária a hátráló őr a magyar színjátszásban. A szakma, a minőség, a megbízhatóság és zsenialitás őre. Az erő, ami a nagy színészek kis táborába emeli őt. Bajcsay Máriának kijárna egy Kossuth-díj. Mert, aki olyan Rickl Máriát játszik el, mint ő a Veszprémi Petőfi Színházban fantasztikus sikerrel, elsöprően, az a saját életéből táplálkozik. A gazdag, hosszú évtizedes pályafutásából, mindabból, amitől ő A Bajcsay. A Régimódi történet veszprémi védjegye. Most már mindörökké. A bátor harcos, az energiabomba, a kiválasztott, aki képes megállítani, vibráltatni a levegőt a színpadon. Láttam őt

elkeseredve, könnyezve - mikor pár éve el kellett mennie Veszprémből - és látom most repülve. Igen, végre repül, végre kapott lehetőséget arra, hogy megmutassa tényleg ő A Bajcsay. És aki számít rá és számol vele, azt soha nem hagyja cserben. Ő a veszprémi színház kollázsa és most már egy kicsit ikonja is. A Bajcsay képes a nehézsúlyú futamokra. A Veszprémi Petőfi Színház is képes már ezekre a futamokra. Többek között azért, mert vannak a társulatban hátráló őrök, akik kirázzák a színpadi álmokat a lelkükből. Kell, hogy valakik a világot jelentő deszkákon állva is formát adjanak életünknek. A Bajcsay ilyen. Már ezért is járna neki a Kossuth-díj. Varga Róbert

Bajcsay Mária Terescsik Eszterrel

10/8/09 8:13:06 AM

12.


13.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. október Szerződtethető színészek, színházi művészek adatbázisa, rendezők, színházigazgatók figyelmébe

Dénes Gergely, színész (31)

Fontosabb korábbi szerep, vagy végzettség megszerzésének helye: 2006 SZKI színész II. Szerepek: 2006 Rómeó és Júlia (Paris) Békés Megyei Jókai Színház r.: Kállóy Molnár Péter, 2007 Lear (Frank, hírnök, szolga) r.: Zsótér Sándor, Film: 2006 56 csepp vér (Dini) r.: Bokor Attila Rövid ajánló leírás: Tomcsa Sándor Színház Székelyudvarhely 2009-2010 évad társulati tag. 2010 tavaszától vállalnék filmezést és színházi szerepeket magasfokú énektudással.

Győrffy Anikó jelmeztervező

✆ +36 30 9912 725 E-mail: [email protected]

Színházi háttérműhelyek, kiszolgáló, szolgáltató cégek adatbázisa

Színházi pirotechnikai eszközök gyártása

8411 Veszprém-Kádárta, Fekete ér utca 2. Telephely: 8182 Peremartongyártelep 06/169 Tel : (30) 291-6335 Fax: (88) 454 538

Coppélius

Jqe_}q`A\cd\qj K}eZZ`gbjqkB]k%

JqegX[`ja\cd\qZ`gbjqkj YjlaklY[ah cld[ah Zg`[[ahc l~f[[ahc Xq`^ep\be\bd\^]\c\c\e di\kY\ebjqkab% K\c%1"*-$($**($/*+.]Xo1"*-$($*'($'-,, nnn%Zfgg\c`lj%dcXg%_l\$dX`c1Zfgg\c`lj7]i\\dX`c%_l

✆+36 70 415 8582 · [email protected] Honlapom: www.denesgergely.mlap.hu Demo dvd: www.youtube.com/denesgergely

Csapláros László,

Pándy Piroska,

Elsődlegesen prózai színész vagyok,de ját " szottam már musicalben is."

„Opera, operett, musical, magyar nóta, örökzöldek és filmslágerek.” E-mail: [email protected]

Operától a filmslágerekig

színművész, próza (26)

✆+36 70 311 3145 · [email protected]

Vincze Tünde,

Szabó Judit,

artista légtornász Különböző légtornász produkciók /karika, háló, tissue.../ Akrobatika, emelések betanítása, színészek nek és táncosoknak. ✆+36 30 233 0676 · [email protected]

színész I. (35) „Kihasználatlan színészi kapacitás sok ext rával, jó állapotban sürgősen eladó. Al kuképes vagyok. Érdeklődni a megadott telefonszámon.” ✆+36 30 9625 423 · www.szabojudit.mlap.hu

Színházak, ügynökségek, szinkronstúdiók, munkaajánlatai, fel hívásai, színházfenntartók pályázati kiírásai

2009. november 28.

A Soproni Petőfi Színház bemutatja Arthur Miller

PÁLYÁZZ!

ÉDES FIAIM

Felhívás külföldre publikáló dramaturgok, újságírók részére.

Főbb szerepekben: HUSZTI PÉTER Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló művész, PIROS ILDIKÓ Jászai Mari- és Déryné-díjas, Érdemes művész, VICZIÁN OTTÓ, MAGYAR TÍMEA Rendező: KERÉNYI IMRE, Jászai Mari- és Kossuth-díjas, Érdemes Művész

5 nap ingyen szállás, étkezés + színházjegyek az Arad-Békésmegye HÍD színházi fesztiválra, melynek időpontja: 2009. október 11-24.

Dráma két részben

Lásd: www.magyarteatrum.hu

A Turay Ida Színház és a Soproni Petőfi Színház közös produkciója 2009. november 21. 19 óra, Budapest, Óbudai Művelődési Központ

Robert Thomas:

Művészek, színtársulatok, művészeti csoportok utaztatható előadásainak, műsorainak kiajánlása

NYOLC NŐ

Bűnügyi komédia két részben Magyar színpadra alkalmazta: Vinkó József

TOLNAY 1930. Pozsgai Zsolt színdarabja Tolnay Klári életéről. EGY élet, EGY este, KÉT színész, SOK játék.

Akik játsszák: Kara Tünde és Kautzky Armand Akitől érdeklődni lehet: Kocsis Csaba (ZORA Bt.): 06 30 758 8103 Az előadásról bővebben: www.jokaiszinhaz.hu/tolnay-klari-1930

Szereplők: PÁSZTOR ERZSI, Jászai Mari-és Balázs Béla-díjas, Érdemes művész, BENCZE ILONA Jászai Mari-díjas, BORBÉLY KRISZTINA, RÁRÓSI ANITA, HALÁSZ ARANKA, NYÍRŐ BEA, TÓTH JUDIT Jászai Mari-díjas, SAJGÁL ERIKA Rendező: BÖHM GYÖRGY Jászai Mari-díjas

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra! Amennyiben 2000 forintért 10 hónapra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, és a postaköltséget mi fizetjük.

KÖZKÍVÁNATRA

A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról:

2009. november 14. szombat 15.00 és 19.00 A MUZSIKA HANGJA a Soproni Petőfi Színház előadása Helyszín: MKB ARÉNA, SOPRON

www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1.

Számoljon, hogy olvashasson! Csak 2000 forint. Megéri!

Ez itt az Ön műsorajánlatának a helye!

Megrendelheti: www.magyarteatrum.hu

Teatrum 2009_10_01.indd 12-13

Színvonalas grafikai megoldások

Ez itt az Ön színházi háttérműhelyének, kiszolgáló, szolgáltató cégének a helye!

Soproni Petőfi Színház Nagyszínpad

2009. október 24. szombat 19.00 MARICA GRÓFNŐ

Turay Ida Színház vendégjátéka A Magyar Operett Napja alkalmából

www.logomotiv.hu

Megrendelheti: www.magyarteatrum.hu

10/8/09 8:13:39 AM

14.


15.

Nyergelj, fordulj!Reggeli lovaglás egy nagy szerep előtt

Jegyek válthatók a színház jegypénztárában. Tel: 96/520-611; 96/314-800 e-mail: [email protected] további információ: w w w.g yoriszinhaz.hu

tók, a produkció minden résztvevőjének munkája megmérettetik benne. A színfalak mögötti élet azonban szemérmes, a közönség számára láthatatlan, rejtett. A Vörösmarty Színház új magazinja, a Rivalda bevilágítja a színházi műhely belső tereit … A fénysugár útját követve, kedves Olvasó, Ön is részese lehet e lap „premierjének”. Forgassa szerető, kritikus szemmel!

KÖZKÍVÁNATRA 2009. november 14. szombat 15.00 és 19.00

a Soproni Petőfi Színház előadása

Helyszín: MKB ARÉNA, SOPRON

Teatrum 2009_10_01.indd 14-15

4;Ê/)Ç;* 13&.*&3&,65Ç/* ,0$$*/5Ç4)0; "+Ç/-+6,

Eszter hagyatéka Van a hangjában valami megnyugtató rezgés. Olyan, mint amikor egy ásványt az ember a kezébe zár és érzi annak hullámait. Ezt azok a vak gyerekek is tapasztalhatták, akiknek néha felolvas. Soha nem láttam szomor ú na k, pedig volt hullámvölgyben is. Terescsik Eszter, a Veszprémi Petőfi Színház színésznője élete legnagyobb szerepét játszotta el nagy sikerrel a Régimódi történetben. Ő alakítja Gizellát, Ja blonc z a y Kálmán k isebbik lányát.

2009. november 09. 19 óra

A Magyar Teátrum köszönti a Székesfehérvári Vörösmarty Színház napokban megjelent Rivalda című új, időszaki lapját! Részletek Vasvári Csaba igazgató és Szűcs Gábor művészeti igazgató bevezetőjéből: A rivaldafény csillogásban fürdeti a művész arcát … A színház „arcát”, az előadást, a nézők érdeklődő figyelme ragyogja be. Ez a fény szerető és kritikus, a színészek és alko-


Terescsik Eszter gyakran meditál, kedvenc helye Dobogókő – ahol az ezoterikus gondolkodásúak szerint a Föld szívcsakrája van – és nem áll távol tőle az asztrológia. Nyilas jegyben született, talán ezért volt nagy álma, hogy megtanuljon lovagolni. Sőt, most tervezi, hogy elsajátítja majd a hátrafelé nyilazás fortélyait. Mert szerinte egy igazi Nyilas tudja ezt a kunsztot is. Eszter Tótvázsonyba, a Cseri-kastélyba jár lovagolni. Nevetve mondta, ő még nem profi lovas, de igyekszik majd azzá válni. A természet közelsége, az állatok szeretete mind segít abban neki, hogy feltöltődjön. A színpadi mesterséges fények után szinte éhezi a lelke, a teste a napfényt. Ezért is örült annak, hogy a Régimódi történet bemutatója előtt lóra tudott ülni. Ez a fajta tevékenység másfajta koncentrációt kíván az embertől, mint a színpadi, itt nagyon összhangban kell lenni a lóval, rá kell hangolódni az állat lelkére, rezdüléseire. Terescsik Eszter a Nemzeti Színház Színiakadémiáját végezte el, játszott Kecskeméten, ahol az évad színésznője is volt egyszer, majd dolgozott a szegedi Pinceszínházban, szerepelt a Vidám Színpadon, volt szabadúszó és már három éve a veszprémi teátrum tagja. Soha nem volt türelmetlen, nem kért szerepet, amit ráosztottak mindig eljátszotta jól, tisztességesen. Most azonban nagyot dobott a Régimódi történetben. Bizonyította, hogy a rendezők számíthatnak rá nagy feladatoknál is, színészi eszköztára bőséges, tehetsége és ereje sikerre ítéli. És igazi versenyember. A tét nem bénítja, hanem motiválja. Szeret a mélyre ásni. Nem csak saját lelkében, hanem a szerepeiben is. A belső energiája auraként veszi körbe, a hangjában pedig ti-

tok, rengeteg szín és játékosság rejlik. Örült annak, amikor a vakok intézetében felolvashatott a gyerekeknek, akik szerinte nagyon megérzik azt, hogy ki milyen ember is. Nem tagadta, volt nehéz időszaka is a pályán. Amikor nem tartozott társulathoz, nem talált munkát, egy évig idegenvezető volt, hogy meg tudjon élni. Jól beszél angolul, nem okozott gondot neki az, hogy a turistáknak bemutassa Budapest nevezetességeit. Ám még ekkor sem gondolt arra, hogy végleg hátat fordítson a színészetnek. Valamilyen megmagyarázhatatlan erő mindig a színpad felé húzta. És ott pedig ő lesz az erőtér. Ezt pedig a nézők is érzik Veszprémben. A Régimódi történetben nagy tapsot kapott játékáért. Érezhette, most igazán elért a közönség lelkéig. - Gizella nem szép lány, de érdekes karakter. Mindenki csak legyint rá, hogy úgyis vénlány marad, nem kell senkinek, de ő ennek ellenére szenvedélyes nő, örökölte édesanyja erejét és nem hagyta el magát. Nagyon szereti az édesapját és a nagyapját, de hát ezért a két férfiért mindenki rajong. Belebújni egy ilyen szerepbe és mindig mélyre ásni a lelkekben nagyon jó feladat volt és ebben a rendező: Bereményi Géza sokat segített - mondta a színésznő a próbafolyamatról. Eszter színpadra született egyéniség. Járja az útját, békésen, vidáman, jó kedéllyel. Nyaranta Erdélyben részt vesz egy néptánctáborban, mert elkötelezett híve a népi kultúrának. Most ezzel a szereppel és játékával végleg letette névjegyét a Veszpré mi Petőfi Színházban. És ez már biztosan Eszter értékes hagyatékai közé tartozik. Va-Ro

Drámapályázat Drámapályázatot hirdet a színház ünnepén a Magyar Rádió. Solténszky Tibor, az MR1Kossuth Rádió művészeti produkciós szerkesztőségének vezetője elmondta, hogy „Kortárs életérzést, kortárs hangulatokat, mai témákat szeretnénk olvasni és a hallgatók elé tárni. Bárki pályázhat. Reméljük, hogy az irodalom nagyjai ugyanúgy ott lesznek a nevezők között, mint a kezdők.” A tragédiákat, komédiákat, szomorújátékokat vagy bohózatokat tekintélyes zsűri bírálja el. Tagjai: Bereményi Géza, Gothár Péter, Marton László, Molnár Piroska, Radnóti Zsuzsa, Vidnyánszky Attila és Solténszky Tibor. A legjobb művekből hangjáték készül, a rádiós premier után pedig a darabokat térítésmentesen megkaphatják az érdeklődő színházak is. A győztes kétmillió, a második helyezett másfél, a harmadik egymillió forintot kap. A Magyar Rádió február 15-éig várja a kéziratokat. A zsűri a tervek szerint március 27-én, a Színházi Világnapon hirdet majd eredményt.

Két totálkárosra tört gépkocsi, piros-kéken villogó lámpájú tűzoltó, rendőrségi és mentőautók, némán és pontosan a dolgukat végző személyzeteik, vérző fejű, ke zű, lábú sérültek. Ez a – sajnos néha már szokványos –kép fogadta az egyik hűvös szeptemberi reggelen a békéscsabaiakat a város egyik legnagyobb kereszteződésében. Diszkóbaleset. Szerencsére, ez most csak szimuláció volt. A helyszínt több száz középiskolás diák álltak körül, bár szervezetten jöttek, és emelvényeken állnak, arcukon döbbenet, többen sírtak, néhányan rosszul lettek. Kijózanító pillanatok az előző napi bulizás után. A nézők

ugyanis a nagy békéscsabai, Garabonciás Napok nevű egyhetes diák-fieszta résztvevői voltak. A szereplők pedig a Békés Megyei Jókai Színház színészei, színiiskolásai Tarsoly Krisztina színésznő vezetésével. Ő a jelenet szerkesztője, rendezője. Szép munka volt. Nem túlzó, egyszerű, átélt játék. De az „előadás” főszereplői mégsem ők voltak, hanem a tűzoltók, mentősök, rendőrök, akik szó nélkül, gyorsan és pontosan tették a dolgukat, mintha nem is gyakorlat lett volna. Megható, felemelő, heroikus látvány volt. Jéem

w w w.mag yarteatrum.hu Az alábbi hozzászólásokat lapunk online változatának vendég könyvéből válogattuk. P. András 2009. szeptember 18. Gratulálok a laphoz, sok sikert kívánok! Sajben Csaba 2009. szeptember 19. Örömmel értesültem, hogy végre teret kaphat a színházi kulturális élet is a Magyar Teátrumon keresztül. És bár nyomtatott formában még nem találtam meg az újságárusoknál, keresni fogom. Sok sikert kívánok! kulturszomj 2009. szeptember 19. Beletekintettem, jónak tartom, keresni fogom, remélem elérhető áron lesz számomra is. Még sok-sok vastapsos előadást kívánok a színházaknak, a nézőknek katarzist. A folyóiratnak sikeres írásokat! varganka 2009. szeptember 20. Gratulálok és köszönöm! Nagyszerű olvasgatni a cikkeket, híreket. Csodás kezdeményezés. Jómagam már Madridban élek, de örömmel értesültem az új szakmai lap megjelenéséről. laszlogabor 2009. szeptember 22. Gratulálok az első számhoz! Színvonalas, példaértékű színházi csemege! Megérdemli a (nagyobb) propagandát. Már csak azért is, mert Budapesten a Nagykörúton, ahol az első számot megvásároltam - kérdésemre: megjelent-e már a Teátrum első száma, a hírlapbolt árusa minden gondolkodás nélkül rávágta: nem tud ilyen lapról. S, olyanról, hogy Magyar Teátrum? próbálkoztam tovább. Olyanról sem jött azonnal a válasz. Körülnéztem a polcokon és látom, hogy az árustól alig 40 cm-re ott díszeleg jó néhány példány a Teátrumból. Elnézés nincs, csak kijelentés: Tényleg új lapról van szó... Aggodó Ágoston 2009. szeptember 22. Gratulálni tiszta szívből tudok. A lap szép és színvonalas, pontosítok: vannak benne írások, és szépen van tördelve. Egyetlen dolgot hiányolok: vajon miért nem íratik meg sehol, holott nem szégyen, hogy a lap és maga a szerveződés a jobboldal régen óhajtott külön kis színházi hajléka. Az egyik szemem sír a másik balra néz: miért jó az vajon, hogy ebben az országban már közértből, orvosból, iskolából és most már színházi társaságból is van végre egy jobb- és egy baloldalink. Ujjé....:( ann 2009. október 3. Jó volt ajándékként megkapni tegnap este Zalaegerszegen - a "színháznyitó szegfű" helyett (aminek akkor, azokban az években nagyon örültünk a bemutató bérlet első előadásán) a Magyar Teátrumot! Talán amiatt is örültem, hogy ez a kiadvány "tartósabb", újra - és újra kézbe vehető, egyegy színházi hír után keresve.

10/8/09 8:14:09 AM

16.


Amióta nyár elején sérvvel megműtötték Eperjes Károlyt, a színészválogatott oszlopos tagját, azóta a csapat minden mérkőzésén gólt lő. Szamóca lelkesen újságolta, hogy elkapta a fonalat, jól kijött a lépés neki az elmúlt találkozókon, a középpályán a társak is érzik a meccseken a játék ritmusát. Az, hogy Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész, a Veszprémi Petőfi Színház művészeti tanács-

adója mennyire szereti a focit, köztudott. Jelenleg is tagja a Vasas öregfiúk csapatának. Neg yedszázada szerepel a színészválogatottban, ahol 1985-től 1994-ig csapatkapitányként irányította a társaságot. Mint mondta: a színművészeti főiskolán ő volt a sportfelelős és valamikor a Videoton tartalékcsapatában focizott - többek között Csongrádi Ferenccel és a már

elhunyt Májer Lajossal – így aztán egyértelmű volt, hogy csatlakozzon a színészválogatotthoz. Kocsijának csomagtartójában mindig van terem- és stoplis cipő, mez, nadrág, labda, hogy bármikor be tudjon szállni abba a csapatba, amelyikbe hívják. És most járgányában van a góllövő csukája is. A csapat nagy örömére.

Játék színházlátogatási nyereménnyel

w w w . p i c c o l o . h u

Nyerjen egy éjszakát partnerével a Piccolo panzióban Zalaegerszegen! Nézzen meg egy fergeteges színházi előadást a Hevesi Sándor Színházban!

Színes kavalkád, élőszobrok, gólyalábasok, alpakka- és színészsimogató, versautomata, alternatív szobrok, bábok, játszóház, zene, tánc és színház, színház, színház. Ez jellemezte a fővárosi színházi szezon kezdetét. Az Andrássy útra szeptember 19-én ötvenöt budapesti színház települt ki, hogy bemutassa az elkövetkező évad előadásait. A Merlin Színház szervezésében megrendezett fesztivál az Európai Mobilitás Hét és Autómentes Naphoz kapcsolódott idén már második alkalommal. Az Andrássy út színházi sétálóutcává változott, ahol az érdeklődők kedvük szerint válogathattak a jobbnál jobb programok közül. Kicsik, nagyok, budapestiek, vidékiek, magyarok, külföldiek lepték el az autók elől elzárt utat. A nagyobb kőszínházak, gyermek- és bábszínházak, s idén már az alternatív társulatok is több színpadon adtak ízelítőt a 2009/2010-es évad repertoárjából. Színházi fesztivál volt ez a javából, igazi örömünnepe a színházaknak. Remélhetőleg jövőre még több társulattal találkozhat majd a közönség, s a budapesti teátrumok mellett a vidéki színházak is bemutatkoznak az Andrássy úton. A Békés Megyei Jókai Színház tervei szerint már biztosan ott lesz a 2010-es fesztiválon. Tari Sarolta

Kérdések: 1. A Hevesi Sándor Színház alapításakor melyik várossal állt versenyben Zalaegerszeg? a. Nagykanizsa b. Körmend c. Szombathely 2. Ki a főhőse a zalaegerszegi színházban idén október másodikán bemutatott musical-nek? a. Tom Sawyer b. Twist Oliver c. Cooperfield David 3. Ki szerezte a szóban forgó musical zenéjét? a. Lionel Bart b. Andrew Loyd Webber

c. Tim Rice

Küldje be a válaszokat a www.magyarteatrum.hu online-on található űrlap segítségével. Előző játékunk nyertese: dr. Horváthné Jakab Anna, Zalaegerszeg


10/8/09 8:14:27 AM

1. oldal 11. oldal

A patinázó A Bajcsay Eszter hagyatéka Szamóca góllövô cipôje

5. oldal 11. oldal 15. oldal 16. oldal

Vörösmarty Színház Székesfehérvár

6. oldal 14. oldal

Veszprémi Petôfi Színház

Gyôri Nemzeti Színház Forgószínpad Hunyadi László

Mertz Tibor interjú Megjelent a Rivalda

Soproni Petôfi Színház

Vidnyánszky Attila Meyerhold-díjat kapott 2. oldal Ha most kard lenne az oldalamon 8. oldal Kortárs opera világpremierje 11. oldal

5. oldal 6. oldal 10. oldal

Katona József Színház Kecskemét

Jókai Színház, Békés megye 7. oldal 15. oldal

Csokonai Színház Debrecen

Ukrán kritika a Háztûznézôrôl Diszkóbaleset

Csémy Balázs már a Katonában… Márton András interjú Újra lesz operett Kecskeméten

Orbánné harmadszor A muzsika hangja


1. oldal 14. oldal

10/8/09 8:15:07 AM

268 Ft, határon túl: 1 uro. I. évfolyam, 2. szám október. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Recommend Documents