268 Ft, határon túl: 1 uro. III. évfolyam, 2. szám február. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán! Petúr vagy nem Petúr? Ez itt a kérdés!

268 Ft, határon túl:

1 €uro

III. évfolyam, 2. szám • 2011. február

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Hirtling István

7. oldal

Koncz Gábor Kaland döntés előtt

Petúr vagy nem Petúr? Ez itt a kérdés!

Katona József: Bánk bán című darabjának előadására készül a Soproni Petőfi Színház. Kerényi Imre rendezésében kerül bemutatásra 2011. március 12-én. Bánkot Nemcsák Károly, Gertrudist Nyírő Bea, Melindát Magyar Tímea, Ottót Viczián Ottó, Tiborcot Bregyán Péter alakítja majd. Koncz Gábornak Petúr szerepét kínálják, ám ő még nem fogadta el a felkérést, amiről a Magyar Teátrumnak így nyilatkozott: – Kerényivel sokat dolgoztam. Azt mondta nekem, hogy az a Petúr, akit ő szeretne látni az előadásban, halk szavú politikus, akinek igaza van. Őszintén szólva én már sok Petúr alakítást láttam, de mindegyik hőbörgő volt. Nem a színészek tehetnek róla, egyszerűen ilyennek írta meg Katona. A cikk a 8. oldalon olvasható

Január 21-én, a magyar kultúra napja előestéjén mutatta be a Csokonai Színház Szőcs Géza librettója nyomán, Faragó Béla: Ludas Matyi című daljátékát. Színre lép ebben egy olyan szereplő – Döbrögi uram hitvese –, akit Fazekas Mihály elbeszélő költemé-

Szolnokon

Január 15-én állva tapsolt a közönség Szolnokon, a Szín-Mű-Hely-ben, Márai Sándor Kalandjának bemutatóján. Mi lehetett az oka e spontán elragadtatásnak? A válasz összetett. Mindenek előtt az író nagyszerű gondolatai, végtelen bölcsessége, írói zsenialitása, elementáris, a görög sorstragédiákkal versengő drámaisága, feszes, sallangmentes, robosztus stílusa, morális magassága. Ehhez járultak a rendező, Málnay Levente bátor és céltudatos húzásai, melyek tömörítették az amúgy is sűrű anyagot, anélkül, hogy sértették, gyengítették volna a szöveg egységes arculatát. A Szigligeti Színház az írók és a színészek színháza. Tehát az ováció másik oka a színészek hibátlan alakítása volt.

Mécs Károly és Huszárik Kata

A cikk az 5. oldalon olvasható

Liba – hattyú Maria – Anna evangeliuma

Bódi Marianna Debrecenben

nyében, a Lúdas Matyiban hiába keresne emlékezetünk. Döbröginé nincs. Döbröginé van. Énekli és játssza Bódi Marianna, a debreceni társulat egykori tagja. „Nálam te voltál a győztes”, mondta Marton Éva, a Zeneakadémia nagyhírű tanára, amikor befejeződött Szegeden Bódi Marianna élete első és máig egyetlen énekversenye. 2008-ban t ö r t é nt , a Mezzo Operaverseny és Fesztivál eg yik

szerepének elnyerése volt a tét. Francesco Cilea Adriana Lecouvreur című darabjában Bouillon hercegnő szerepét énekelhette el, miután nem csak Marton Évát, de a produkció rende z őjét is meggyőzte a ha ngja.

Bódi Marianna és Bátki Fazekas Zoltán

A cikk a 8. oldalon folytatódik

(Képösszeállítás a 16. oldalon)

Járai Máté színész! (interjú a 15. oldalon)

Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi húsz évvel ezelőtt született két felvonásos rockoperáját január 29-én mutatta be a Győri Nemzeti Színház Nagy Viktor rendezésében. A darab újragondolva, a mai generáció számára átértelmezve, újdonságokkal, de régi pompájában, impozáns díszletek között, csodálatos énekhangokkal, páratlan látvánnyal ajándékozza meg a nézőket. Folytatás a 15. oldalon

Gyorben

Szereplők: Füredi Nikolett, Mahó Andrea, György-Rózsa Sándor, Tóth Sándor, Forgács Péter, Nagy Balázs, Nagy Lóránt, Szerednyey Béla, Járai Máté, Sasvári Sándor, Bede Fazekas Csaba, Szikra József, Pingiczer C s a b a , Klinga Péter, Vincze Gábor Péter, VenczelKovács Zoltán, Fejszés Attila, Jáger András, Pörneczi Attila, Pongrácz Barnabás

2.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. február

Figaro

Fekete Péter, Szentmártoni János és Dr. Elek Tibor

Veszprémben házasodik

Megtartották a Figaro házassága című komédia olvasópróbáját januárban Veszprémi Petőfi Színházban. A darabot Valló Péter állítja színpadra, Almaviva gróf szerepében Pindroch Csaba látható. A bemutató áprilisban lesz a nagyszínpadon.

A Kossuth-díjas Valló Péter három éven belül harmadszor dolgozik a Petőfi Színházban. Az Édes Anna és A bugyogó című darabok megrendezése után most a Figaro házassága című komédiát állítja színpadra. Mint mondta: nagyon kötődik a városhoz, a színházban kezdődött a rendezői pályája, ismeri a veszprémi közönséget, a társulatot, és szívesen mondott újra igent a teátrum vezetőinek hívására. A produkcióban két vendégművészt is láthat a közönség. Almaviva gróf szerepében Pindroch Csaba lép színpadra, aki először játszik a Veszprémi Petőfi Színházban. Kiss Jenő pedig hosszú évtizedek után Antonio szerepében tér vissza arra a színpadra, ahol 1960-as évek elején pályafutását kezdte. Az előadásban Figarot Kőrösi Csaba, a gróf feleségét Trokán Anna, Susannet Dobra Mária formálja meg. Cherubin Horváth Zoltán, Marcellina Bajcsay Mária, Bartolo Nyirko István, Bazilio Baranyi Péter, Don Gusman pedig Tóth Loon lesz. A produkcióban közreműködik a Kabóca Bábszínház társulata. (-) Figaro házassága olvasopróba

Van-e szükség a színházi kritika, és a kritikusi kör megújítására? Baráti, szakmai találkozón beszélgetett a közelmúltban Szentmártoni János, József Attila díjas költő, a Magyar Írók Szövetségének frissen megválasztott elnöke, Dr Elek Tibor irodalomtörténész a Bárka főszerkesztője, lapunk főmunkatársa, és Fekete Péter a Magyar Teátrum főszerkesztője a hazai színházi kritikai hagyományokról, a színikritikai műfaj jelenéről és jövőjéről. A beszélgetés során is felvetődött az a közismert minőségi probléma, hogy amíg a két világháború között, és még a második után is színházba járó, színházat szerető írók, költők – többek között Ady, Kosztolányi, Babits, Juhász Gyula – írták a kritikákat, addig az ötvenes években ez megváltozott. Gyakran éri az vád a kritikusi kört, hogy sértődött, a színház világából kiszorult, vagy alkalmatlanságuk miatt be

sem került „szakújságírók” kezdtek kritikaírással foglalkozni. Akikből nem lehetett színész, rendező, akik nem tudták a színpadra álmodni magukat, azok – valami íróasztal mellett kiagyalt szakmaiság gőgjével – elkezdték lemocskolni onnan az odaálmodókat, vagy jobb esetben a tudattalan ösztönösség bárgyú bájával, szerencsés kimenetelével igyekeztek kisebbíteni alkotói teljesítményüket. Teszik mindezt ma is – tisztelet a kivételnek – lehetőleg olyan nyelvezettel párosítva, amit igazán csak a bennfentesek értenek, így a kritikák jó részét – talán szerencsére – nem is olvassa más, csak néhány tucat vájt fülű, és fáradt értelmiségi. Ezzel szemben a régiek kritikáit tartalmazó újságokat, egyegy színházi premier utáni reggelen szétkapkodták a nézők, hogy a lapokban is olvashassanak előző este megtapsolt kedvenceikről.

Díjak Szolnokon

Január 22-én, a Magyar Kultúra Napját a szolnoki Aba Novák Kulturális Központ színpadán ünnepelte a Szigligeti Színház két

meghatározó tagja, valamint azok, akik örömükben, büszkeségükben osztozni akartak, vagy tudtak. (A színház aznap este is előadást tartott.) A Bodex-gyűrűt, Bodnár József szolnoki vállalkozó által, a szolnoki Szigligeti Színház művészei s z á m á ra alapított díjat, – a szính á z t á rsulatának titkos szavazása alapján –, ebben az évben Lugosi Claudia színművésznő vehette át, az elmúlt évek kiemelkedő művészi munkájának elismeréséül. Bor Zoltán, a Szigligeti Színház produkciós igazLugosi Claudia átveszi a Bodex-gyűrűt

Impresszum:

A megbeszélés alapján körvonalazódni látszik egy együttműködés a Magyar Teátrum Társaság, a Magyar Teátrum című lap, és az Írószövetség között, miszerint fiatal írók, frissen végzett bölcsészek számára kell megjelenési felületet és szakmai mentori segítséget adni, hogy részt vehessenek a színházi kritika műfajának megújításában. Vissza kell adni a kritikaírás irodalmi, társadalmi súlyát. Elméleti képzést az Írószövetség iskolája, gyakorlati szemináriumokat, darablátogatásokat, elemzéseket a Magyar Teátrum tagszínházai, megjelenési felületet a Magyar Teátrum újság és az Írószövetség partner lapjai biztosíthatnak. A projekt indításának tervezett időpontja 2011 szeptembere, de már most jelentkezték részvételi szándékukat fiatal bölcsészek a szabadegyetem szerű képzésre. F. P

gatója Szolnok Megyei Jogú Város Kulturális Díj Kaposvári Gyula Emlékére elismerésében részesült. Az ő személyében Szolnok városa a szabadon gondolkodó, a szisztematikusan építő, a dinamikusan cselekvő, a polgári eszményekhez következetesen hű ve z e-

Bor Zoltán produkciós igazgató a díjátvétele után

Támogatónk:

tőt jutalmazta. A díjakat alapítóknak és a d íja z ot t a k na k szívből gratulálunk, és köszönjük munkájukat!

Szerzőink, munkatársaink:

Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította, és kiadja a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1053 Budapest Királyi Pál u. 18. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Felelős kiadó az egyesület elnöke. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba Andrássy út 1. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: [email protected] – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

Bera Linda

3.


Tatabányai igazgató lett a fehérvári színész Crespo Rodrigo családról, célokról, álmokról, indiánokról és harkályokról

– Milyen szemekben szeretsz tükröződni? – A gyermekeim és a feleségem szemében. Mert ez azt jelenti, hogy otthon vagyok. Velük. Mostanában nagyon kevés időt tudunk együtt lenni. Épp akkor érek haza, amikor ők már alszanak. Antonio idén lett... – Antonio? – Crespo Antonio és Fernando. De van ám indiánnevük is – még a születésük előtt találtuk ki őket a feleségemmel. Ebben persze bolíviai családom is nagy segítségünkre volt: ők hozták a nevek tömkelegét. Volt fiú- és lánynevünk is talonban. A nagyobbik fiam Antonio Huascar lett - azaz Mindig Vidám, a kisebbik pedig Amaru, azaz Tiszta Lelkű. Nem tudom, nekünk sikerült-e ilyen jól, vagy a név meghatározza az embert, de az biztos, hogy mindkettejükre mintha rászabták volna őket. Az öt és fél éves Huascar valóban jókedvű gyerek, az öt hónapos kis Amarunak pedig már a tekintetétől is elájulunk. – És neked mi lenne az indián neved? – Huascaramaru. Tiszta lelkű és mindig jókedvű (nevet). De visszatérve a gyerekekre: Huascar születése előtt már be is jegyeztettünk egy-egy fiú- és lánynevet, utóbbi megmarad a következő körre (nevet). Sokszor alszom Antonio mellett, ha egész nap nem látott. Ha már fent van reggel, még adok neki egy puszit, beszélgetünk, de sajnos sokszor már nem

vagyok otthon, mikor ébrednek – ez olyan nekik, mintha egész nap otthon sem lettem volna. Sajnos most hétvégi apukaként üzemelek. És ezt nagyon nehezen viselem. – És mikor tudsz majd kicsit több időt tölteni velük? – A helyzet az, hogy az Ügynök Halála november 19-i bemutatójával sem áll le a nagy hajtás, sőt! De nem panaszkodhatom: január elsejétől a tatabányai Jászai Mari Színház igazgatójaként tevékenykedem. A játszott darabokban továbbra is maradok itt a színházban, de az Ügynök után új darabban egy ideig valószínűleg nem láthatnak a nézők. A kinevezés öt évre szól, és mind a színészi munka, mind a színházigazgatás teljes embert kíván - a kezdeti időszakban legalábbis mindenképpen. A legfontosabb, hogy teljes erőmmel a színházra fókuszáljak: ezzel tartozom az ott dolgozóknak és a város lakosainak egyaránt, akik igényes darabokra és izgalmas repertoárra számítanak. A Jászai Mari Színház a lehetőségek háza. Sok műfajú színházat szeretnék csinálni. Lesznek zenés darabok, méghozzá a Vörösmarty Színházzal együttműködésben. Ez a kooperáció gazdasági szempontból, valamint a dolgozók és a nézők számára is a lehető legelőnyösebb: a válság miatt kevés pénz jut a színházra, ebből kell látványos, jóízű dolgot csinálni – ez együtt sokkal könnyebben megvalósítható, mint egyedül. Minél nyitottabbak vagyunk, annál könnyebben hozhatunk létre igazán szerethető

színházat. Ami jó volt, azt semmiképpen nem szeretném elrontani, de javítani mindig lehet valamin. – Mit takar pontosan ez az együttműködés? – Mivel alapvetően a Vörösmarty színház sem zenés színház, nincs állandó énekesekből álló csapata. De ez épp hogy nem baj: kiválasztjuk a darabot, a rendezőt, majd az országos castingon a szerepekre legalkalmasabb, legfelkészültebb, tehetségesebb énekeseket, táncosokat, zenészeket. Ez garantálja, hogy a darab saját stílusában Magyarországon fellelhető legjobb művészekkel dolgozhassunk együtt, és így a néző elé végül egy valóban nívós előadás kerülhessen. Ez az együttműködés a művészeknek és a közönségnek is igen előnyös: előbbiek egy felkészülési időszakkal kétszer annyit játszhatnak két különböző városban, a nézőkhöz pedig teljes pompájában eljut az egyik színházban már bizonyított előadás. A jó darabot előadni és látni is öröm. Szerepelni továbbra is csak akkor fogok, ha illik rám a szerep, és úgy érzem, jól el tudom játszani. Magánszínházat nem csinálok. – Gyerekkorodban vadászpilóta akartál lenni. Beteljesületlen álom? – Már csak a képzeletem szárnyal. Színész vagyok. De nem annak készültem. Nem mondtam verseket, édesapám, aki az orvosi pályát választotta, nagyszerű zenész és mesemondó, talán tőle örököltem valamit. Sokáig gitároztam és trombitáltam. Aztán édesanyám egy nyáron elkülCrespo Rodrigo A kommunizmus története elmebetegeknek című előadásban

dött egy színészmeghallgatásra, hogy ne csak lógassam a lábunkat. A szerepet nem kaptam meg, de a Cilinder gyermek színpadhoz kerültem. A zt á n később Kerényi Imre és Huszti Péter osztályába jártam, ahol rajtuk kívül is fantasztikus mestereim voltak. Két évig rettegtünk, hogy ki leszünk rúgva, aztán azért aggódtunk, hogy hogyan folytatjuk a pályát, de végül minden jól alakult. Én a Madách Színházhoz kerültem, majd a győri színháznál dolgoztam, 2008 óta pedig itt, Székesfehérváron. – Család, munka – kész sikertörténet. Értek kudarcok is? – Persze – buktam meg többször, de arattam zajos sikert is, játszottam kicsit, nagyot, drámai vagy komikus szerepet, azt hiszem mindent átéltem, amit ezen a pályán át kell élni. Egy megvalósulatlan szerepálmom van: Rómeó szerepe, s bár ez már elment mellettem, egyáltalán nem bánom. A Madách Hegedűs a háztetőn című előadása óriási élmény volt számomra, megkaptam a legnagyobb ajándékot, amit egy színész kaphat: az előadások utáni taps, amit ott kaptam, máig él bennem, ahogy a W. Shakespeare című előadás is, ahol először kaptam igazi zajos, hujjogó tapsot – ilyen prózai darabban ritkán fordul elő. A másik emlékezetes előadás épp a tavalyi Tribádok éjszakája: Hargitai Ivánnal dolgozni fantasztikus élmény volt, szakmailag pedig óriási kihívás. – Az ügynök halálában te vagy az egyik főszereplő: Biff Loman-t játszod. Mit jelent számodra ez a szerep? – Rövid az idő, és nagyon nagyot próbálunk harapni, de szerintem sikerülni fog. Úgy érzem, hogy van mit mondanom ezzel a szereppel, az apafiú kapcsolat és az álmok kergetése olyan témák, amik a hétköznapokban is foglalkoztatnak. Én is mindig kergetek egy álmot, mindig keresek valamit. Most épp a színházigazgatás az álmom. Le kell vetkőznöm a lustaságom - eddig egyszerű volt: amit elém raktak, azt megcsináltam legjobb tudásom szerint. Mostan-

tól felelős vagyok minden döntésemért. Rendet kell raknom a fejemben. És nem csak a saját tapasztalatomra támaszkodom – én sem értek mindenhez. Sosem gondoltam volna például, hogy egy színházigazgatónak fakopácsokkal kell foglalkoznia. – Hát ezt én sem hittem volna. Miért, így van? – Bizony. Mert a Jászai Mari Színházon jelen pillanatban lyukak tátonganak. Vagy olyan helyre épült, amit nagyon szeretnek a harkályok, vagy a szigetelés vonzotta őket an�nyira, hogy úgy határoztak, hogy kidekorálják a színházat. De azért örülnék, ha művészi hajlamukat nem itt élnék ki, mert a színházat így folyamatosan renoválni kell. Jó lenne úgy rendezni az ügyet, hogy az a harkályok és az épület számára is megnyugtató, elfogadható megoldásnak számítson. Ultrahangos megoldáson gondolkodom, de majd megkérdezek egy ornitológust. Jelenleg csak kicsipkézik a színházat, de ha magas kaliberű művészi tehetséggel megáldott fakopáccsal találkozom, akkor mindenképpen alkalmazni fogom. Jó színházat szeretnék csinálni, és ebben szerencsére a családom is mögöttem áll. Ha ez így marad, és Tatabányán is minden rendben lesz, akkor boldog, elégedett ember leszek. Meg jöhetne még egy kislány is, hogy az indiánnév ne vesszen kárba. Bár erről még a feleségemet is megkérdezem. Kovács-Cohner Róbert


Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Kozma András


Harmadik Richard Ke c s k e m e t e n

A fehér és a piros rózsa háborúja – azaz a York és a Lancahster ház uralkodásért vívott hosszú és véres harca Shakespeare-t is megihlette. Királydrámái közül talán a III. Richárd a legismertebb. A zsarnokságról és hatalomról szóló darabot február 25-én mutatják be a Katona József Színházban Cseke Péter rendezésében, Harmadik Richárd címmel. A próbafolyamat során Réti Erikával beszélgettünk, aki Margit királynét alakítja majd az előadásban.

– Margit, a trónfosztott királyné alakja meglehetősen keserű, egy gonosz asszonyt ismerhetünk meg benne. Hogyan építi fel a szerepet? – Egyelőre még a szereptanulás, illetve az első rendelkező próbák fázisában vagyunk, így még keresem az utat Margit lelkivilágának megismeréséhez. Több szempontból is nagy kihívást jelent nekem ez a feladat. Elsőként azért, mert ehhez hasonló negatív karaktert még nemigen játszottam. Másrészt Margit személyisége nagyon távol áll tőlem. Úgy érzem,

Réti Erika, a trónfosztott királyné

mélyre kell ásnom a lelkem bugyraiban, hogy megértsem, mit miért tesz, és ezáltal meg tudjam mutatni az emberi oldalát is. Margit királyné hataloméhes, bosszúálló, sőt gyilkos asszony. Megvan az oka annak, hogy ilyenné vált: a férjét, VI. Henriket, majd fiát, Edvardot is megölték a York család tagjai. Később száműzték őt. Most éppen ott tartok, hogy elolvastam Shakespeare VI. Henrik című drámáját is, mert úgy éreztem, pontosan ismernem kell az előzményeket. Ez segített abban, hogy átérezzem, honnan ered Margitban ez a hihetetlen düh. – A próbáknak ebben a fázisában már tudja, hogyan fogja megformálni Margit királynét? – Ezt egyedül nem lehet eldönteni. Ilyenkor még sok feszültség és sok kérdés van a színészekben. A színjátszás olyan, mint egy zenemű: adott a kotta, mindenki tudja a szerepét, de csak akkor dönthetjük el, hogy

nem szól-e hamisan, ha egymást is halljuk. A rendező pedig összhangba hozza az egészet. Azért is nehéz eljátszani Margit szerepét, mert csupán két jelenetem van, hogy az egész életét, az érzéseit megmutassam: a híres átokmonológ és Margit Erzsébet királynétól való búcsúja. Nem lesz egyszerű, de nagy izgalommal várom a próbákat. Nagyon szép a darab nyelvezete, szép feladat lesz a verses formában megírt szöveget átadni a nézőknek. Cseke Péter az olvasópróbán egyébként elmondta, hogy csak annyiban szeretné aktualizálni az előadást, hogy az a mának szóljon. A hatalomért folyó harc nem volt ismeretlen a York és Lanchaster ház idejében sem, ahogy ma is jelen van. Csak akkoriban tőrrel intézték el, napjainkban inkább pénzzel, kapcsolatokkal… – Mely Shakespeare darabban játszott már pályafutása során? – Az első Shakespeare előadásom

még Kaposváron volt, ahol Zsámbéki Gábor rendezte az Ahogy tetsziket – ebben Phoebe-t játszottam. Nagyon híres volt abban az időben ez az előadás, még Varsóba, a világszínházi találkozóra is kijutottunk vele. Utána kisebb karakterszerepeket kaptam: a Rómeó és Júliában Montagunét, A windsori víg nőkben Sürge asszonyt, a Sok hűhó semmiért című előadásban Ursulát, a Tévedések vígjátékában az Apátnőt. Izgalommal várom a Harmadik Richárd bemutatóját is. B. L.

ölték az apósát, VI. Henrik királyt is, és Anna apja sincs már az élők sorában. Nincs gyermeke, nincs örökös, ott maradt egy szál magában. Egy egyedülálló özvegyre pedig milyen perspektíva várt volna, főleg abban a korban? Ebben a helyzetben úgy érezte, hogy jobb egy sikeres emberhez, Richárdhoz tartozni, mint a semmibe visszazuhanni. Richárd pedig nagyon ügyesen és szépen beszél Anna érzékiségéről, vonzó külsejéről, így amellett, hogy Anna racionális döntést hoz, megfogják őt a férfi udvarló, hízelgő szavai is. Az előadásban három jelenetben szerepel Lady Anna, ezek közül az első a legpergőbb és legintenzívebb. Ekkor találkozik Richárddal, ekkor láthatjuk, hogyan kapaszkodik fel az örvényszerű fájdalomból és haragból, s hogyan fogadja el a Richárd által kínált alternatívát. Később Erzsébet királynővel van egy rövid jelenete, majd az utolsó színrelépésnél Anna már nem szólal meg, csak behozzák – akkor már tudja, hogy meg fog halni. – Szerinted mi az előadás üzenete? – Talán az, hogy bárhol, bármi-

kor megtörténhet, amit a Harmadik Richárdban látunk. A hatalomért vívott háborúban kíméletlenül bánnak egymással a férfiak és a nők egyaránt – senki nincs tekintettel a másikra, ha a felemelkedésről van szó. A civilizáció csak ártalmakat hozott a mai kornak, de az emberek ugyanolyanok maradtak, mint négyszáz évvel ezelőtt. Szerintem mindezt remekül szimbolizálja Míra János fantasztikus díszlete. A tervek alapján, amelyeket az olvasópróbán láthattunk, a színpadon egyetlen lényeges díszletelem lesz: egy hatalmas lépcső, ami a zenekari ároktól kezdődően meredeken ível a magasba. Ezen felfelé is el lehet jutni, de könnyen le is lehet zuhanni róla. Nagyon izgalmasnak tartom ezt a gondolatot. – A III. Richárd nyelvezete sem könnyű és a rokoni szálakat is nehéz kibogozni. Hogyan segít majd az előadás a nézőknek a látottak értelmezésében? – A darab súlyos, archaikus nyelvezetétől én is tartottam, de a próbák során kiderült, hogy olyan erős érzelmek fűtik át a szöveget, amelyek segítik a befogadást. Cseke Péter rendező ötlete nyomán az előadás egy já-

tékos, humoros előjátékkal kezdődik majd, amelyben az egyik szereplő – akár egy tévériporter – bemutatja a történet minden résztvevőjét, és azt is elárulja, ki kit ölt meg, ki kinek az ellensége. Ez nagyon jó gondolat, hiszen a Harmadik Richárd meglehetősen bonyolult történet, és aki nem ismeri az előzményeket, könnyen elveszítheti a fonalat. – Milyen előadásban l á t ha t n a k még a nézők? – Novemb er b en mutattuk be Ljudmila Ulickaja: Orosz lekvár című darabját Szász János rendezésében. Abban a darabban egy

Bognár Gyöngyvér Lady Anna szerepében Ki az, aki férje koporsója mellett is képes elcsábítani egy gyászoló asszonyt? III. Richárdnak, a véres kezű uralkodónak sikerült. Shakespeare egyik leghíresebb királydrámáját a kecskeméti Katona József Színházban, februárban láthatják a nézők. A készülő előadásról Bognár Gyöngyvér színésznőt kérdeztük.

– Az előadásban Lady Annát alakítod, Edward walesi herceg özvegyét, akinek érdekesen alakul a sorsa. Miért áll férje gyilkosa mellé? – A darab elején kiderül, hogy Lady Anna férjét, Edwardot és apósát, VI. Henrik királyt Richárd öli meg. Amikor Richárd és Anna először találkoznak, Anna gyűlöli és a föld alá kívánja férje gyilkosát, de aztán a férfi mézes-mázos szavakkal megnyeri őt női hiúságában. Kívülről nézve nehezen lehet elfogadni Lady Anna döntését, de a szerep megformálásához meg kellett találnom a motivációt. Úgy képzeltem el, hogy miután Lady Anna hozzáment Edward herceghez, nem valószínű, hogy a férje sok időt töltött vele, és csak az ő kívánságait leste volna. Azután hirtelen megözvegyült, meg-

életunt feleséget alakítok, aki nagyon hasonlít Csehov Három nővérének Másájához. Bera Linda


Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Szabó Anikó (Szaan)

Darvasi Ferenc

Pottyondy Nóra

4.

5.


Az előadások kapitánya Portré Szentmiklósi Ildikó Magyar Teátrum-díjas ügyelôrôl

A hangjában hordozza a színház teremtő erejét, titokzatosságát, varázsát. Ahogy bemondja a mikrofonba, hogy rövidesen felgördül a függöny, az ember tényleg azt érzi: most valami különleges dolog történik a színpadon és azon túl. Este hét órától tízig ő az előadások kapitánya. Szentmiklósi Ildikó, a Veszprémi Petőfi Színház ügyelője az elsők között vehette át a színházi háttérmunkásoknak odaítélhető Magyar Teátrum Díjat. Szentmiklósi Ildikó harminc éve dolgozik a Petőfi Színházban. Mesélte, mindig is nagyon szerette az irodalmat, a verseket, a színházat, ezért örült annak, hogy vendéglátósként a hetvenes évek végén a színészbüfében dolgozhatott, és közel kerülhetett ehhez a világhoz. Egyszer aztán Péterváry István, az akkori igazgató megkérdezte tőle, nincs-e kedve súgni az Emigránsok című darabban.

Ildikó vállalta, majd an�nyira megtetszett neki a színpadi légkör, hogy ott is maradt. Rövid ideig kellékes volt, majd ügyelő lett. Az elmúlt három évtizedben mintegy 200 előadás létrehozásában vállalt szerepet. Többek között olyan rendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Horvai István, Paál István, Tordy Géza, Rátonyi Róbert, Szilágyi Tibor, Balázs Péter, Bujtor István, Bereményi Géza. Soha nem volt táppénzen, nem hiányzott egyetlen általa ügyelt előadásról sem. Nem akart külön kiemelni kedvenc produkciókat, nehéz is lenne harminc évet így összegezni. Azt azonban nem titkolta, a zenés, vidám előadások mindig közel álltak a szívéhez, és nagyon szereti az olyan színházat, ami a lélekhez szól, amikor a sírás és nevetés egyaránt jelen van egy darabban. Amikor azt kérdeztem tőle, ha egy kívülálló arról érdeklődik, tulajdonképpen mivel foglalkozik egy ügyelő a színházban, azt felelte: röviden úgy lehet összefoglalni a munkáját, hogy az olvasópróbától kezdve a darab műsoron való tartásáig felügyeli az egész produkció elkészülésének a folyamatát, majd levezényli az előadást a rendezői elképzelések szerint. Mozgatja a művészeti és műszaki állományt, figyel arra, hogy a díszletek, kellékek a helyükön legyenek, a színészek pedig mindig időben belépjenek a színpadra. Fontos segítsége ebben a darab ügyelői példánya, abba mindent precízen felje-

gyez a próbafolyamat alatt. Mesélte, azért is elengedhetetlen a pontosság, mert bármikor előfordulhat, hogy másik ügyelőnek kell dolgoznia ebből a példányból, s az általa vezetett szövegkönyvnek alkalmasnak kell lenni arra, hogy az adott produkciót zökkenőmentesen lehessen a közönség elé vinni. Mosolyogva mondta, régebben volt egy ügyelői beugrása. Akkor előadás előtt fél órával hívták fel, hogy egyik kollégája megsérült, neki kell ügyelnie este. Bár nem ismerte annyira a darabot, mégis sikerült problémamentesen levezényelnie az előadást. Szentmiklósi Ildikó úgy hozzátartozik a Veszprémi Petőfi Színházhoz, akár egy várhoz a bástya. Erős, megbízható munkatárs, aki lelkiismeretesen, pontosan, nagy odafigyeléssel végzi a munkáját. Így aztán nem csak az előadások kapitánya, de biztonságos bástyája is egyben. Immár harminc éve. Mint mondta, három évtized után is nag yon szereti a szín há z varázslatát. A z t , ahogy a világot jelentő üres deszkákon a szeme láttára létrejön egy

előadás. Majd hozzáfűzte: ő úgy megy fel mindig a színpadra a takarásba, ahol az ügyelőpult van, mintha templomba térne be. Neki a függöny mögötti világ szent és sérthetetlen. Az ember pedig megtiszteli ezt a helyet, öltözködésével, viselkedésével. Nem tartozik a vasszigorú ügyelők közé, inkább kedvesen, de határozottan irányítja az előadásokat. Szentmiklósi Ildikó nagyon örül annak, hogy munkáját most Magyar Teátrumi Díjjal ismerték el. Szerinte jó ötlet az, hogy ezzel a színpadi háttérdolgozókra ráirányítják a közönség és a szakma figyelmét. Egy-egy

Munka közben

Kaland Szolnokon

(folytatás az 1. oldalról)

Első helyen kell említenünk Mécs Károly Kádár Péterét. Mécs – aki a próbafolyamat idején ünnepelte 75. születésnapját – egy régi színésztípus egyik utolsó nagy bölénye. Korát meghazudtolóan szálfaegyenes férfi, megingathatatlan karakter, akinek szava parancs. Úgy rendelkezik a színpadon, mint egy igazi kapitány a vihar tombolásában. Alakítása igazolja azt, hogy miért rajonganak érte darabbéli beosztottjai. Tökéletesen képes megidézni Márai korát, a harmincas évek legvégének nagypolgári miliőjét, ahol az adott szónak mindent elsöprő súlya volt.

A premier sikere megérdemelt születésnapi ajándék volt e nagy művész számára. (Málnay Levente szintén Szolnokon, pár nappal korábban ünnepelte a 70. születésnapját.) Mécs méltó társa e sikerben az ifjú feleségét játszó Huszárik Kata, aki újra bebizonyította, milyen ritka érzékeny, elegáns, ugyanakkor tragikusan, fájdalmasan szép alakításokra képes. Helyzete pedig nem volt kön�nyű. Alig léphetett ki a finom, szinte angyalian szelíd nő szerepéből. Egy kalitkába zárt, színes tollú énekesmadár, aki már a hangját is elvesztette, színei kifakultak. Egy fehér árny. Akiben megmaradt a nőiség parazsa,

és kialvása előtt még lángra lobbantja a férje mellett dolgozó tanársegéd szívét. Ám ezzel nem magát szabadítja ki, de a fiatal férfit is maga mellé zárja. A sorsába, a tragédiájába. Ugyanis a szemünk láttára derül ki, hogy menthetetlen beteg. Orvos férje megvizsgálja, a röntgen kékes fénye átvilágítja a nő testét. Hátborzongató jelenet. Huszárik méltósággal, lágy nőiséggel, finom szeméremmel, eszköztelenül játszik. A Sors magatehetetlen áldozata. Király Attila alakítja a szerelmes tanársegédet, dr. Zoltánt, lefojtott indulatokkal, belülről megélt gyötrelemmel. Nehéz szerep ez is. Férfit

Ferencz András

kell formálni, de olyan férfit, akit elsodor a vihar, bármennyire is szeretné megvetni a lábát. Bármennyire is tiltakozik. Küzd és alulmarad. És a tartását még zuhanás közben sem veszítheti el. Karczag Ferenc játssza a régmúltból feltűnő egykori kollégát, aki végül magával viszi egy régi-új életbe az összetört orvostanárt. Jó nézni Karczag morgós, robosztus játékát, ahogy egyszerű öltönyében, kopott táskájával maga a megtestesült magyar, vidéki, csupa-becsület és semmi-pénz értelmiségi. Szólni kell még Gombos Juditról is, aki a drámaíró szándéka szerint a legmagasabb tragikumba hozza be

a szenvedélyes, védtelen, gyermektelen, hivatásába menekülő, szintén a tanársegédbe szerelmes, összeszorított szájjal szenvedő, egyszerű kis nőt. Míg a főszereplők a tragédia héroszi magasságaival birkóznak, addig az ő fehérköpenyes kicsi tragédiája gyönyörűen ellenpontozza ezt. Szánnivaló küzdelme az, ami kön�nyeket csal a nézők szemébe. Felejthetetlen alakítás. A kisebb szerepekben Nánási Ágnes és Horváth György mértéktartóan, mégis invenciózusan hozzák figuráikat. Hibátlanul illeszkedve az összképbe. Málnay Leventét dicséri az előadás finom hangolása, a botlás nélküli stílusegység. A nagy életmű méltó folytatása e szolnoki rendezés. Katartikus estét köszönhetünk az általa irányított társulatnak.

A lap tervező grafikusai:


Köles István Junior

előadás létrejöttéhez ugyanis a színfalak mögött sok ember óraműpontosságú munkája szükséges. A színház ugyanis fogaskerékszerűen működik, s ehhez olyan szoros belső összetartozás szükséges, ahogy a csapágygolyók kapcsolódnak egymáshoz. Ildikó a veszprémi színházban ezt mindig érzi, s hangsúlyozta, hogy a társulat minden dolgozójának köszöni a mostani díjat, mert az elismerés mindig egy csapatnak is szól. Olyan csapatnak, amelyhez jó tartozni. A háttérből is. Varga Róbert

Tarics Péter

Balogh Tibor

Tompagábor Kornél

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. február Hiúság és szerelem

Főszerepben

Danyi Judit Danyi Juditot, a kecskeméti teátrum Radó-, és Domján Editdíjjal is kitüntetett színésznőjét a Hebehurgya hölgyek főszerepében láthatjuk legközelebb. Goldoninak ezt a kevésbé ismert művét február 27-én mutatják be a Kelemen László Kamaraszínházban. – A darab főszereplőjét, Constanzát alakítod. Hogyan jellemeznéd ezt a hölgyet? – Constanza egy egyedülálló, független, rendkívül okos és szellemes nő, aki nagyon furfangosan tudja az ujja köré csavarni a férfiakat. Él a nőiességével, sőt néha vissza is él vele. Ő áll a középpontban, vonzó és izgalmas személyisége miatt rendszerint az ő házában találkozik a társaság. Domináns, irányító alkat, ahogy a darabban magáról elmondja: „én elöljáró példa vagyok”. De pont ez az erős jellem az, ami megakadályozza, hogy boldog legyen, mert akkor sem enged az irányító szerepből, amikor egy olyan férfival találkozik, aki nagy hatást gyakorol rá… A Szikszai Rémusz kollégám által megformált Odoardo hasonló kvalitásokkal bír, mint Constanza. A két erős személyiség harcol egymással, de egyik sem enged. A lány végül olyan párt választ, akinél erősebb. – A történet alapszituációja egy térfa, melyet természetesen Constanza eszelt ki. A tréfa azonban nem egészen úgy sül el, ahogy ő eltervezte… – A lány bosszút akar állni a férfiakon, mert úgy érzi, hogy hiúságában megsértették. De addig csűri-csavarja a szálakat, addig játszik az emberekkel, amíg végül ő lesz az, aki hoppon marad. Ennek oka az a felsőbbrendűség érzet, az a hiúság, amit már korábban is említettem. – Már nem először játszol Goldoni darabban, korábban a Legyezőben Gianninát és Candidát alakítottad, illetve eljátszottad egyik legismertebb és legkedveltebb művének, a Miran

dolinának címszerepét is. Közel áll hozzád Goldoni világa? – Azt nem m on d a -

nám, hogy ő a kedvenc szerzőm, de valóban több szép szerepet köszönhetek neki. Különösen a Mirandolinát szerettem, amely a világirodalom egyik legirigyeltebb és legszebb női főszerepe. Érdekes, hogy Constanza karaktere a Hebehurgya hölgyekben nagyon hasonlít Mirandolináéhoz, emellett Mirandolina és a lovag kapcsolata, illetve Constanza és Odoardo szerelme is hasonlóképpen végződik. Egy ehhez hasonló, eredendően commedia dell’arte stílusban íródott vígjátékban játszani mindenképpen szakmai kihívást jelentő, ugyanakkor nagyon hálás feladat. Itt jobban elengedheti magát a színész, mint egy Shakespeare vagy egy Csehov előadásban, és a szélesebb gesztusoknak, a vaskosabb humornak is helye van. Goldoni nagyon jó karaktereket írt, amit igazi élvezet eljátszani. Nekem nagyon tetszik emellett a készülő előadásunk nyelvezete is, melyben keveredik a szerző eredetije, illetve Réczei Tamás rendező munkája. A legszemléletesebben úgy lehetne megfogalmazni, hogy barokkos szóburjánzás jellemzi a Hebehurgya hölgyek nyelvezetét, melyet igazi, időt álló humorral itattak át. Ez véleményem szerint remekül passzol a vásári komédiát idéző stílushoz. B. L.

Álarcos szerelmi komédia Kecskeméten

Mindenki szerelemre, társra vágyik. Így van ez napjainkban, és Goldoni idejében sem volt másképp. A kecskeméti teátrum az idei évben az olasz komédia megújítójának egyik kevésbé ismert színdarabját tűzte műsorára, melyben párra és mulatozásra vágyó nőket, tréfát, karneváli forgatagot és óriási galibát láthatunk. A Hebehurgya hölgyek című előadást február 27én mutatják be a Kelemen László Kamaraszínházban.

rintük nem udvarolt elég hevesen nekik. Az egyik hölgy szemet is vet a fiatal grófra, és gonosz tréfát eszel ki. Ír egy névtelen levelet az ifjúnak azzal, hogy egy rózsaszín szalagot tűz majd a ruhájára, ebből derül ki, hogy ki írta a szenvedélyes sorokat. Csakhogy a lány mindenkinek rózsaszín szalagot ad, amiből óriási kalamajka kerekedik. Nagyon hasonlít ez a szituáció Georges Feydeau Bolha a fülben című darabjára, ahol szintén névtelen levél okoz galibát, mint-

Réczei Tamás (balról) az olvasópróbán

– Bár Carlo Goldonit termékeny szerzőnek ismeri az irodalomtörténet – több mint szász színművet hagyott hátra –, a színházakban csak négyöt darabját játsszák. A Hebehurgya hölgyek viszonylag ismeretlen műve a szerzőnek. Ez az eredeti címe a komédiának? – kérdezem Réczei Tamástól, a kecskeméti színház művészeti vezetőjétől, az előadás rendezőjétől. – Nem ez volt az eredeti cím. Ezt a darabot eddig csupán egyszer játszották Magyarországon: 2003-ban Virgonc hölgyek címmel mutatták be a tatabányai Jászai Mari Színházban, Novák Eszter rendezésében. Az első fordítást Török Tamara, a fővárosi Katona József Színház dramaturgja készítette, ezt pedig Kárpáti Péter dolgozta át Novák Eszter kérésére. Én is elolvastam a művet, és összességében nagyon tetszett, mert jó volt az alapszituáció, s – ami nagyon ritka – rengeteg jó női szerep van benne. A második felvonással azonban nem voltam elégedett. Az élet úgy hozta, hogy Kárpáti Péter tanítványa, Vécsei Anna írta meg nekünk a második részt, azután pedig én is hozzányúltam egy kicsit a szöveghez. Az olvasópróbán már a nyelvi játékokkal is gazdagított, közös verziónk került a színészek elé. – Mi az alapszituáció ebben a vígjátékban és miben különbözik a második felvonás kecskeméti változata Goldoni eredetijétől? – Egy karneváli forgatagban vagyunk Velencében, ahol két nő sérelmezi egy férfi viselkedését – sze-

ha Feydeau olvasta volna Goldoni művét. – Visszatérve a Hebehurgya hölgyekre, egyre több nő és asszony kapcsolódik be a játékba. Persze mindenki máshogy ismeri a történetet: van, akinek fogalma sincs arról, hogy az események mögött egy tréfa áll. A második felvonás vége Goldoni eredetijében heppy end: a közönség akarata szerint mindenki megtalálja élete párját. De a szereplők addigra annyira becsapják és megsértik egymást, hogy én nem éreztem igaznak, hogy mindezt egy fél perc alatt fel lehet oldani, és meg lehetne bocsátani. A Vécsei Annával közösen írt második felvonásunk ambivalensebbé teszi a darabot. Nagyobb szerepet kapnak benne az ellentétes emberi tulajdonságok. Nálunk nem lesz heppy end, mi inkább megkérdőjelezzük, hogy lehetséges-e ezután a boldogulás. – Említette, hogy nagyon sok jó női szerep van ebben a vígjátékban. Mi az oka annak, hogy más művekben a férfiak vannak többségben? – A kortárs drámaírók már jobban figyelnek a nemek arányára, sőt kifejezetten női darabokat is írnak. Korábban a társulatok összetétele miatt alakulhatott ki, hogy az erősebbik nemre írt szerepek voltak többségben. Shakespeare drámáiban is jól megfigyelhető, hogy egy tízszereplős darabban legfeljebb négy női karakter van. A színművészeti képzéseken a mai napig ehhez hasonló a férfi-női arány. Goldonit egyébként azért kedvelik a színészek és a rendezők egyaránt, mert kitűnő szerepeket és nagyon jó szituációkat írt. Ebben

a darabjában is parádés alakításokra van lehetőség. – A szereposztásból jól látható, hogy különböző korosztályú női figurákat láthat majd a néző. Van a kornak jelentősége a történetben? – Mindenképpen fontos a szereplők életkora a belső motivációt illetően. Látunk a műben fiatal lánykát, akit egy kaposvári egyetemi hallgató alakít majd, de fiatal, középkorú és annál kicsit idősebb női alakot is. Ezek a velencei asszonyok, lányok mind a boldogságot, a boldogulást keresik. Van, aki még ráér, hogy lekösse magát, de olyan is, aki már nagyon el van késve, ezért sokkal vérmesebb is a társainál. – Manapság egyre több előadásban látni, hogy a klasszikus műveket kortalan térbe, közegbe helyezik a rendezők. Így lesz ez itt is? Milyen látványvilág tárul majd a nézők elé? – Goldoni kora, a XVIII. század engem is zavarba ejt. Nem egy kortalan térbe helyeztem a történetet, hanem egy nagyon is jól ismert időszakba, a múlt század harmincas éveibe. Azért választottam ezt az időszakot, mert nagyon izgalmas kettősség és játékosság jellemezte azokat az éveket. Ez egy egyhelyszínes darab, esetünkben egy polgári lakásban zajlanak majd az események. A díszlet egyik fő jellegzetessége a hatalmas ablak lesz, amely a velencei lagúnákra nyújt kilátást. Sok-sok ajtó is lesz a díszletben – ugyancsak Feydeau-hoz hasonlóan – amelyeken össze-vissza lehet kimenni, és bejönni. Egy velencei polgári miliőt látnak majd a nézők a harmincas évekből, a karnevál idején. – Az egyik leghálátlanabb feladat, amikor egy rendezőnek arról kell beszélnie, miről szól a darab, mi az a mögöttes tartalom, amit meg szeretne mutatni az előadásban. Én mégis erről kérdezem. – Ebben az esetben nem nehéz summázni a mondanivalót. A Hebehurgya hölgyek című előadás arról szól, hogy maszkokkal vagy maszkok nélkül is álarcot hordunk – ha lehet ezt a mondatot érteni. Akár levesszük a maszkot, akár feltesszük karnevál idején, mindig a szereplésbe menekülünk. Azután pedig mi csodálkozunk a legjobban, ha nem hisznek abban, hogy őszinték vagyunk… Ez a maszkos játék, az említett tréfa maga ellen fordul, hiszen a végére annyira elveszik minden, ami valódi, hogy már nem lehet követni az eseményeket, és senki sem marad hiteles a másik szemében. – Kik játsszák a főbb szerepeket? – A női főszereplőt, Constanzat Danyi Judit, az ifjú grófot Orth Péter alakítja. Csombor Teréz, Magyar Éva, Kéner Gabriella, Zeck Juli, Sirkó László, Szikszai Rémusz, Aradi Imre, Csizmadia László, Csémy Balázs és Puskás Gyula lép még színpadra az előadásban. A premier február 27-én lesz. Bera Linda

6.

7.


Nagy siker a Csókos asszony Veszprémben Nagy és hangos sikerrel mutatta be a Veszprémi Petőfi Színház a Csókos asszony című operettet januárban. Oberfrank Pál első rendezése zsúfolásig telt nézőteret eredményezett. Az érdeklődés annak is köszönhető, hogy a teátrum hosszú idő után tűzött műsorára saját kiállítású operettet.

Szerepkörforgások az idôben Pontos volt, mint a jól beállított órák és az úriemberek. Ahogy a templom harangja este hét órát jelzett, ruganyos léptekkel, egyenes tartással érkezett a LatinovitsBujtor Játékszínhez zenekari próbára. Hirtling István a Csókos asszony című operettben Tarpataky bárót formálja meg a Veszprémi Petőfi Színházban. Pályafutása során először játszik a teátrum színpadán. A rajongói elegáns, sármos, intellektuális férfinak tartják, a színészkollégái szerint pedig megbízható, profi, hiteles művész, s az a rendező, aki őt választja, benne bízik, az soha nem csalódik. Beszélgetésünk elején mondtam neki, egyik pesti színészkollégája szerint „A Hirtling” mindig jó, nem kell izgulni a veszprémi vendégszereplése miatt. Erre ő azt válaszolta, ez megtisztelő és hízelgő kijelentés, de nem lehet erre építeni egy szerepet sem. Az ember minden feladattal elölről kezd egy utat bejárni, igyekszik azt a lehető legjobb tudása szerint teljesíteni. Teljesen mindegy, hogy az ország melyik színpadán áll. – Nekem ez a zenés darab szívügyem és nagyon örülök hogy Pali (Oberfrank Pál – a szerző) meghívott erre a szerepre. Egyrészt, eszembe jut Kaszás Attila, akiről szép emlékeket őrzök. A Vígszínházban játszott a Csókos asszonyban, nagy élményt jelentett számomra az előadás, és az is, amilyen felfogásban színpadra

Ôszinte, vágyakozó, tiszta világ – A darab vágyakozást fejez ki valami jobb szódik. Amikor elkezdem foglalés szebb után, ami nem nagyon kozni ezzel a zenés művel, először a adatott meg annak a nemzedéknek nagyszüleimre gondoltam, ők a régi azokban a viszontagságos, nehéz Budapestet jelentik számomra. Azt években, amikor a fajta naiv, kedves világot, amely a darab ját- föltárul a Csókos

asszonyban. Ezt az őszinte, vágyakozó, tiszta és egyben megejtő világot szeretném az előadással visszahozni – hangsúlyozta Oberfrank Pál, aki először rendezett a Veszprémi Petőfi Színházban, ahol igazgató, s mint mondta, nagyon jó volt így is megismernie a társulatot. Reméli, hogy a közönség szeretni fogja majd az elő a d á st és a darab hosszú ideig műsoron tud maradni. Hirtling István vendégművészként először lépett színpadra a Petőfi Színházban. Az előadásban Tarpataky báró szerepét formálja meg. – Ez a mű egy nagy szerelmi történet, a főhősök komolyan megkínozzák közben a másikat, s megharcolnak egymás szerelméért. Zerkovitz slágerei pedig abban segítenek nekünk, hogy a néző élvezze ezt a mély emberi érzéseket felkavaró történetet, amely tisztán játszva, pontosan mesélve reményeink szerint mindig és mindenütt kiérdemli a közönség tetszését – ecsetelte Hirtling István. Szeles József korábban Vesz prémben és vendégművészként a

Portré Hirtling Istvánról állították. Abban a produkcióban Benedek Miklós volt Tarpataky, rajongásig odavoltam a játékáért, s most pedig én is eljátszhatom ezt a szerepet. Hiába, eljött az idő, amikor a rendezők már e figurák eljátszására kérnek – mondta Hirtling István. A Jászai Mari-díjas színművész szerint badarság azt képzelni, hogy a könnyű műfaj valóban könnyű is a színészeknek. Nem ért egyet a színházberkek elitista szemléletével, és az operettekre aggatott lekicsinylő jelzőkkel. – Amióta a pályán vagyok a királydrámáktól a könnyű zenés darabokig rengeteg mindent eljátszhattam. Nekem Szenes Iván írt slágert, ez el is hangzott Az utolsó bölény című darabban, játszottam a Vidám Színpadon a Ninocskában és ezekre a feladatokra ugyanolyan kihívásként tekintettem, mint amikor Valló Péter rendezett vagy Taub Jánossal A királyasszony lovagját csinálhattuk. Voltam én már Bóni gróf is, a Macskákban pedig lassan húsz éve játszom. Aki azt hiszi, hogy fizikailag, szellemileg, lelkileg könnyű ilyen előadásokban hiteles lenni, annak ajánlom, próbálja ki. Én a napi nyolc órás énekes, táncos próbák után azt hittem elvesztem a tüdőm. A kön�nyű műfaj csak a hatásában könnyű, csinálni nagyon nehéz. Hirtling István úgy elismert, tisztelt, kedvelt művész, hogy nem szerepel a címlapokon. A nyolcvanas évektől sok filmben játszott, többek között olyan mozik forrtak össze a nevével mint az Akli Miklós, a Julianus barát, a Hány az óra,

Vekker úr? vagy a Napló apámnak, anyámnak. Akkoriban sokat írtak róla az újságok, ma keveset szerepel a sajtóban, interjút is ritkán ad. – Az ember manapság arra lehet büszke, hogy nem kerül a magazinok, bulvár újságok címlapjára a sok mocsok, ócskaság közé. Régen érdem volt a címlap, mert az kiemelkedő teljesítmény eredménye volt, ma már kifejezetten büntetés. Nem vágyom arra, hogy a nevemet meghurcolják a sok silányság között. Én az életvitelem, munkám miatt nem vagyok már érdekes a médiának. Nem fogom kiárusítani a magánéletem. Vannak elegen a kollégáim között, akik ezt megteszik, szinte fuldokolva adják el magukat minden címlapért. Én nem fogom kétszázezer forintért eladni magam. Aki kíváncsi rám, az rákeres az interneten hol játszom, eljön, megnézi az előadást, ha tetszett neki a játékom, akkor esetleg megköszöni azt személyesen, levélben, e-mailben. Ez nekem többet ér, mint bármilyen címlap – hangsúlyozta, majd megmutatta a telefonját. A benne rejlő képek között őriz egy olyan plakátfotót, ami a Koldusopera 1958-as bemutatóját hirdeti a Katona József Színházban. Ez egy különös családi történet dokumentuma Hirtling Istvánnak, s emlékezteti arra is, hogy a Csókos asszony után májusban újból Vesz prémbe jön, ugyanis Szinetár Miklós rendezésében elkezdi próbálni a Koldusoperát, az előadásban Bicska Maxit alakítja majd. – Most 53 éves vagyok és 53 évvel ezelőtt a születésnapom előtt

tizenhárom nappal mutatták be Szinetár tanár úr rendezésében a Koldusoperát. Abban az előadásban Kocsma Jenny szerepét az én nagynéném, Böröndy Katalin játszotta. Most pedig Szinetár Miklós rendezésében Veszprémben én is játszhatom a Koldusoperában. Kell ennél több a boldogsághoz, az évtizedeken átívelő családi-szính á z i kapcsolatná l? N e k e m a főiskolán Kerényi Imre volt az osztályfőnököm, aki azt mondta nekünk: „Jegyezzék meg, ez egy olyan pálya, hogy itt mindig magukat vá l a s ztják majd. R it k a lesz az a pillanat, a mikor dönth e t nek, mit játszhatnak el. Ezért minden munkájukkal és megnyilvá nu-

szolnoki színházban már játszotta Dorozsmay Pista szerepét. – Örülök, hogy az operettet, mint műfajt végre újra komolyan veszik a veszprémi színházban, s nem úgy kezelik, mint egy erőfeszítések nélkül színpadra állítható „könnyű” műfajt, hanem meglátják mögötte az érzelmeket, az emberi sorsokat. Ha nem lenne ebben a történetben zene, ezt a darabot drámának hívnák, mert olyan nagy és szélsőséges érzelmek váltogatják egymást a színpadon. Úgy érzem, méltó helyre került most ez a magyar gyökerekkel bíró műfaj itt, s igényes szórakozást nyújt a közönségnek – mondta Szeles József. A Pünkösdy Katót alakító Halas Adelaida többek között arról beszélt, hogy mindig öröm számára operettben játszani, nagyon szereti Zerkovitz dalait. Ilyenkor is arra törekszik, hogy ne csak a szép dalokat, hanem az általa megformált hősnő lelkének rezdüléseit is hitelesen tudja átadni a közönségnek. Az előadásban Ricát Módri Györgyi és Szűcs Krisztina, Ibolyát Keresztes Gábor és Máté P. Gábor formálja meg kettős szereposztásokban. Kubanekként Kőrösi Csaba, Hunyadinéként Csarnóy Zsuzsanna lép színpadra, Salvator pedig Bakody József. A további szerepekben Soltis Eleonóra, Szűcs László, Vajda Károly, Dominek Anna, Perjési Hilda és Matykó Xénia látható.

lásukkal lehívhatnak egy következő szerepet, s az hozhatja a további felkéréseket. Ha ezt sikerül tartóssá tenniük, akkor nem lesznek boldogtalanok ezen a pályán.” Én nem lettem az. Varga Róbert


Liba – hattyú – Anna


– Kortárs színpadi dalművel nem most találkozott tehát először. Kedvére van ez a kultúra? – Visszautalnék egy korábbi élményemre. Miskolcon énekeltem a Figaró házassága grófnőjét. A pályakezdő Almási Tóth András rendezte, ijesztő fiatalosan. És az előadás fő élvezője az ifjú korosztály volt. Történhetett bármi a színpadon, Mozart önmagért beszélt. Ott és akkor éppen a fiatalok nyelvén. Szegeden a német rendezőm, Michael Sturm, bár nem volt számomra idegen – Debrecenben az ő színre vitelében mutattuk be A bolygó hollandit –, nagyon meglepett az elképzelésével. Cilea romantikus zeneszerző, szép dallamokat

komponá l, tehát hálás szerepre számította m. Erre azt öt lötte ki, hogy legyen a herc egnő drogfüggő, iszákos p e r szóna. Vé g ig „belőve” kellett énekelnem. Hogy elját s z h a s s a m, abszolút a zene ellenében kellett mozognom. Az ellenritmusra roppant nehéz ráéreznie a jó hallású embernek. Hatalmas kihívás volt, ezért örültem a kettős elismerésnek, hogy Marton Éva színészileg és hangilag egyaránt elégedett volt a teljesítményemmel, s a véleménye visszaigazolódott abban, hogy Michael Sturm választása is énrám esett. Tehát nyugodt szívvel válaszolhatok a kérdésére: egyáltalán nem érzem magamtól távolinak a kortársi zenekultúrát, s nagyon megörültem, amikor Vidnyánszky Attila felajánlotta Faragó Béla művében Döbröginé szerepét. – Érzek némi párhuzamot a szegedi drogos hercegnő ötlete és Szőcs Géza librettista leleménye, az irodalmi előzmény nélkül cselekménybe vont úrné között. Ismét szakmai halálugrásra vállalkozott? – Az hamar kiderült számunkra, hogy Szőcs Géza verziója nemcsak jelentősen eltér Fazekas Mihály művétől, de sokrétűbbé teszi a történetet, és összetettebb jellemekkel operál. Matyi nyughatatlan, önma-

Bódi Marianna Debrecenben

gát kereső, a mai fogalmaink szerint amolyan kamasz macsó figura, aki nyiladozó férfiösztöneitől vezetve, egyáltalán nem vakon járja a világot, de a szerelméhez mindvégig (vagy legvégül) hű marad. Döbrögi sem a parlagi magyar földesúr típusa, a történelemkönyvből tanult sötét lelkű feudalista: önkényúr, de nyugati mintájú életművészségre áhítozó pojáca is. Sejtésem szerint Jourdain úr (Molière: Úrhatnám polgár) Hortobágy melléki rokona, akinek önzése, hatalomvágya, mindent és mindenkit birtokolni akarása miatt kell a csúfságot elszenvednie. Nem csak hatalmi izomból férfi, ért is a nők nyelvén, ezért bonyolultabb itt a szerelmi képlet az első éjszaka joga igazságtalanságánál. Matyi szerelmét, a libából hattyúvá, majd hattyúból gyönyörűséges leánnyá változott Annát, legalábbis a szánalom szintjéig megérinti a kísértés, hogy megessen a szíve a botütésektől szenvedő földesúr láttán. A részvét könnyen tűnhet fel vonzalomként (ha nem az), s nekem ezzel a libával, ezzel a ledér Tündér Ilonával gyűlik meg a bajom: nyakát kell szegnem, ha meg akarom tartani az uramat. Közben pedig izgat Matyi macsósága, és szinte drukkolok neki, amikor abriktolja Döbrögit. Egészen odáig vetemedem a férjem iránti dacomban, hogy hattyúruhát öltök, libatollakkal hivalkodva igyekszem magamra vonni Matyi figyelmét. Ő egy pillantás erejéig meginog, de aztán állhatatos marad, illetve nem téveszti meg az öltözékem. Végül diadalmaskodik a mese igazsága. Az uram visszaszolgáltatja Anna-libát szerelmének-gazdájának, én beletörődöm a sorsomba, hogy ez a nagy hasú, szuszogó pipás kujon marad az életem párja. Vidnyánszky Attila próbái élvezetesen, játékosan teltek, engedte burjánzani az ötleteinket egészen a munka végkifejletéig. Akkor azonban elérkezett a tisztázá-

sok pillanata: mindenki megkapta a maga karakterét, hogy a gyereknéző útba igazodjék a cselekmény labirintusában. Ha halálugrásról beszélhetünk, az inkább a darab zenei részére vonatkozik. Tényleg operai nehézségű, próbára teszi mindenki tudását, ugyanakkor kerül bele musicales rész is: hétnyolcados, ötnyolcados ütemek váltakoznak háromnegyedesekkel. A zene is a játékosságot fejezi ki. Faragó Béla, a komponista olyannyira kortársunk, hogy szinte a napi munkánk részese volt. Alakította a kottát a legutolsó pillanatig, a finálé zenéje szinte a főpróbahétre érkezett meg. Igyekezett úgy módosítani az eredeti anyagon, hogy – amint egy fináléhoz illik – csakugyan mindenki ott legyen, mindenki megszólaljon, valódi örömzenével fejeződjék be az előadás. – Ha tágan értelmezzük a kortársi fogalmát, azt mondhatjuk, egészen progresszív évada van. A Ludas Matyit megelőzően Prokofjev darabjában, A tüzes angyalban kapott szerepet. Ugyanilyen jó kedvvel emlékszik arra is? – Egymást követően két karakteres rendező irányításával dolgozhattam, ez önmagában unikum. Silviu Purcărete mérnökemberként viselkedett, a fejében kész előadással érkezett, nem igényelt partnerséget. Maga a szerep azonban fontos volt számomra. Jósnőként meghatározó dramaturgiai figurája vagyok a történetnek. Meghatározó, mert én jövendölöm meg, ami várható, ami majd a főszereplővel bekövetkezik. Húsz percem van a színpadon, de nem annyira sok összetevős a jelenlét. Csak énekelnem kell. – Úgy érti, szereti, ha színészként is jelen lehet? – A tüzes angyalt megelőzően Vidnyánszky Bánk bánjában Gertrúdot énekeltem, pontosabban játszottam. Nem először találkoztam az operával, de ez a mostani ősváltozat az újfajta, az énekestől drámai jelenlétet követelő rendezéssel, engem nagyon megragadott. Imádok benne

Koncz Gábor döntés előtt Petúr vagy nem Petúr? Ez itt a kérdés!


Hát nem tudom. Még nem döntöttem. Elég régóta vagyok a pályán ahhoz, hogy ne rögtön döntsek egy felkérésre. Én már játszottam Bánkot Kecskeméten Szőnyi G. Sándor rendezésében, majd Tiborcot az ugyancsak általa rendezett 1987-es tévéfilmben. Akkori feleségemmel és Regina lányommal éppen Barcelonában nyaraltunk, amikor telefonon kaptam a hírt, hogy nem hétfőn hanem másnap reggel kezdődik a forgatás Bécs mellett egy várban, ami tényleg a merániaké volt annak idején. Becsomagoltam a családomat a sportkocsimba és este elindultunk. Másnap reggel nyolcra érkeztünk a forgatás helyszínére. Amikor kiszálltam, megroggyant a térdem, a lábaim nem akartak megtartani

ezerkétszáz kilométer után. Életemben nem voltam olyan fáradt, mint aznap, de helytálltam a forgatáson. Engem kemény fából faragtak, nem adom fel egykönnyen. Ugyanakkor a jó színész estére hiába hullafáradt, a színpad varázsának hatására elfelejt mindent, és azzá válik, akit éppen alakítania kell. És ha már azzá vált, akkor a szerepet hittel játssza. Ez a színészetben a gyönyörű, ez a szikra, ami megmagyarázhatatlan, és ahogyan ezt a hitet a közönség észreveszi. Kétféle figurát szeretek nagyon. Az egyik, amiben hiszek, amit lélekből tudok játszani, mert belőlem fakad. Ami nem visz hamis útra. Ide tartoznak a paraszti világ hősei. Ki más vihetné színpadra vagy filmre őket, mint az, akinek a dédszülei is ilyenek voltak? Ugyanakkor ma-

gamban hordok egy tiszta szívű vagányt is. Minden vagabund ősképét. Gyűlölök minden erőszakot, és teljes lényemmel küzdök ellene. Szeretem ezeket a tiszta szívű vagányokat, akik mindig megőriznek valamit magukban az eredendő tisztaságból és romlatlanságból. Legfőbb vágyam és célom mindig az volt, hogy hiteles legyek. Hogy játsszam el Petúrt, ha nem hiszek benne? Petúr olyan, mint a kommunizmus. Sok szép elképzelése van, ami nem megvalósítható. Ellenszenves figura, bizonyos értelemben Bánk negatív ellenpólusa, viszont hiányzik belőle a nagyság, az átgondoltság. Hozzám sokkal közelebb áll Tiborc. Azonban Kerényi szeretné ha Tiborc csontos, kiéhezett figura lenne. Tudom, hogy én ehhez képest izmos, kisportolt alkat vagyok, de hát játszottam én

már hasonló sovány szerepet ezzel a fizimiskával! Például Fábri Zoltán 1980-ban rendezett Fábián Bálint találkozása Istennel című filmjében nyújtott alakításomért Újdelhiben a filmfesztiválon, ahol százötven produkció volt versenyben, megkaptam a legjobb alakítás díját. Pedig nem voltam sovány, „csak” hiteles a magyar paraszt szerepében. Grigorij Csuhraj (a Ballada a katonáról rendezője) volt a fesztivál elnöke, tőle vehettem át a díjat. A zsűriben ott volt Truffaut, francia filmrendező is. Arra a korszakra jellemzően négy magyar illetékes elvtárs már két hete a helyszínen tartózkodott. Én, aki a díjazott voltam, csak két napot tölthettem Újdelhiben. Semmit nem láttam Indiából néhány szent tehénen kívül. Kerényi Imrének megmond-

lenni. Álmomból fölkelve is, bármikor vállalnám… és mivel a nemzeti operánk, hát a közönség is könnyen mellénk áll… szinte operett-siker. Repertoáron tud lenni már évek óta. És persze van egy másik énem is. Mindig közel állt a szívemhez az operett. Voltam a Budapesti Tavaszi Fesztivál Legjobb primadonnája, szerepeltem a Fővárosi Operettszínházban, Szinetár Miklós hívására németországi turnékon vettem részt. Nagyon szeretem, végtelenül hálás műfaj. Az biztos, hogy amikor régebben ifj. Johann Strauss A denevérjében Rosalinda szerepét énekeltem, sokkal többen megismertek a debreceni utcán, mint egyébkor. – Tudná jellemezni a debreceni operett közönséget? – Érzem az operett iránti igényt a városban. A régi vagongyár kultúrtermében, bérleti sorozatban játszanak operett-kivonatokat teltházakkal, ováció mellett. Nem dicsekvésképpen mondom, de annál a nívónál különbek vagyunk, és többet is érdemelne a debreceni publikum. Mégsem vállalkozunk operett játszásra. Biztos nehéz minden réteget kiszolgálni, minden ambíciónak eleget tenni a szó művészeti, tehát a menedzsment önmegvalósító törekvését is beleértve. Én, személy szerint megragadom a kevés kínálkozó alkalmat, legutóbb például a zenekarunk szilveszteri műsorában, A denevér koncertszerű előadásában énekeltem, de bálokon, különböző rendezvényeken is vállalok fellépést. Ott jellemzően operetteket és musicaleket kérnek. – Ha hirtelenében elszánná magát a Csokonai Színház, hogy operettet játsszék, lenne szerepkívánsága? – A Víg özvegyet választanám. Énekeltem belőle részleteket Németországban is. Nagyon igényes zene, ezt hozzáteszem. Nem vallanánk vele szégyent a publikum finnyásabbik rétege előtt sem. Balogh Tibor Fotó: Máthé András

tam, nem zárkózom én el a felkéréstől, de jöjjön el hozzám, kap bort, szarvasszalámit, friss, kemencében sült kenyeret, és asztal mellett győzzön meg, hogy valóban nekem kell eljátszani Petúrt! Nekem ez a szerep nem kihívás, hanem egy intermezzo lenne a pályafutásomban. Az a lényeg, hogy más legyél, mint a többiek. A tömegnek semmilyen színe nem lehet rajtad. Ahogy nincs két egyforma hópehely, úgy nincs két ugyanolyan ember sem a földön. Azért jöttünk erre a pályára, mert sokkal érzékenyebbek vagyunk a világ történéseire, mint az átlagemberek. És sokkal hiúbbak is vagyunk a többieknél. Ezt nem szabad letagadni, ha már egyszer a színjátszásra tettük fel az életünket. Megköszöntem Koncz Gábornak, hogy megosztotta lapunkkal gondolatait, majd két nap múlva, amikor megmutattam neki a cikket, csak ennyit fűzött hozzá: – Elvállaltam a szerepet! Szaan

8.

9.


Zalaegerszegi Primadonnák A valaha szebb napokat megért két Shakespeare-színész, Leo Clark és Jack Gable törekvése a magas művészet terjesztésére csúfos kudarcba fullad. Hamarosan egy pályaudvar várótermében találják magukat. Elhatározzák, hogy Hollywood felé veszik az irányt. A vállalkozáshoz csak egy apróság hiányzik: 1500 dollár. A megoldást egy újság címlapja kínálja számukra: „Haldokló asszony keresi szeretteit. Irdatlan nagy vagyon forog kockán.” A terv megszületik. Azonban kiderül, hogy az idős hölgy rokonai nem férfiak, hanem nők… Január végén került bemutatásra a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban Ken Ludwig Primadonnák című vígjátéka Méhes László rendezésében. A humor és vele együtt a siker egyik forrása lehet, ha a férfi főszereplő női ruhába kényszerül. Ebben az esetben nem egy, hanem mindjárt két művésznek is meg kell küzdenie a szoknyákkal. – Ez a történet sok helyen képtelen lehet, de a pillanatnyi helyzeteknek, szituációknak mindig megvan az igazságuk – nyilatkozta a Magyar Teátrumnak Méhes László – ezért

színész és rendező számára is nagyszerű munka, a nézőknek pedig élvezetes, szórakoztató történet. A két főhőse színész, akik kifejezetten rosszul élnek a színészetből. Aztán olvasnak egy hirdetést, miszerint óriási örökség vár két rokonra, akiket nem ismer az örökadó. Elhatározzák, hogy jelentkeznek és ezzel megoldják az életüket egyszer, s mindenkorra. Közben kiderül, hogy két unokahúgot illet az örökség, ami persze nem lehet akadály, lévén s z í né s z ek, nőket is el tudnak játszani. Megpróbálják, közben szerelmesek lesznek, különböző kalandokon esnek át, hol női, hol fér f i r u h ában jelennek meg. Arra a kérdésünk-

re, hogy már nem először állítja színpadra a művet, a rendező következőket válaszolta: – Rájöttem, hogy szeretem többször rendezni a darabokat. Próbafolyamatról próbafolyamatra egyre többet tud meg az ember a darabról elsősorban azért, mert a színészek mindig más oldalát mutatják a karakternek, de egyébként sem azzal az igénnyel érkezik az adott társulathoz, hogy szeretné viszontlátni

azt, amit már csinált. Ehelyett ránéz a kollégákra, dolgozni kezd velük és óhatatlanul más lesz az előadás, mint az előzőek voltak. Vannak részek például, melyeket meg is változtattunk éppen azért, mert más játssza a szerepet. Nem egyszerű jelen pillanatban Méhes László helyzete, hiszen amellett, hogy játszik és rendez, a József Attila Színház direktora is egyben. Szerinte azonban nem zárja ki egymást a három dolog: – A színészet, a rendezés lényegében kommunikáció az emberekkel, a színházigazgatás pedig kommunikáció a legfelsőbb fokon. Létrehozni valamit, ami él, lélegzik, működik: ez hihetetlenül élvezetes, ennél nagyobb csoda a világon nincs. Ez persze az ideális állapot. Ma az egyre nehezebb gazdasági feltételek mellett kellene mindezt megvalósítani, így pedig az

álom felelősséggé válik. Most az a dolguk a színházigazgatóknak, hogy átmentsék a színházat kevésbé színházgyilkos időkre. A Primadonnák egyik főszerepében, Leo Clarkként Sághy Tamást láthatják a nézők, a másik főszereplő, a Jack Gable-t formáló Kiss Ernő. Audrey Pap Lujza, Maggie Misurák Tünde, Larryt Szakály Aurél játssza, Doki szerepében Wellmann György látható, Duncanként pedig György János. Florence néni bőrébe Ecsedi Erzsébet bújik. A díszletet Rózsa István tervezte, míg a jelmezek Horváth Kata elképzelései alapján készültek. Ferencz András

Nyolc nŒ meg egy pa si Gyilkos után nyomoz a Soproni Petôfi Színház

Február 12. fontos nap a soproniak életében. Gyilkosság történik a Petőfi Színházban! Nyolc nő - re hárul a feladat, hogy kinyomozza, ki ölte meg a családfőt, Marcelt, az egyetlen férfit ebben a francia családban. Robert Thomas 1972-ben írt furmányos és izgalmas komédiája korábban már sok színház közönségét ejtette rabul. Sőt, film is készült belőle Catherine Deneuve főszereplésével. A film nyolc főszereplője a 2002-es Berlini Filmfesztiválon elnyerte a kollektív „legjobb női alakítás” díját. A Turay Ida Színház és a Soproni Petőfi Színház közös produkcióját Böhm György rendezte meg úgy, hogy tiszteletben tartotta Robert Thomas rajongását Agatha Christie iránt. Marcelt holtan találják, innen indul el a darab története. Véleményem szerint, ha a darab egyetlen férfi szereplője együtt él nyolc nővel, a feleségével (Bencze Ilona), anyósával (Pásztor Erzsi), sógornőjével (Halász Aranka), a két lányával (Rárósi Anita, Borbély Krisztina), testvérével (Nyírő Bea), a nevelőnővel (Tóth Judit) és a szobalánnyal (Keresztes Ildikó), már önmagában felér egy öngyilkossággal. Csakhogy itt gyilkosság történik,

és a szereplőket elvágja a külvilágtól a zord időjárás és a havazás, ráadásul a telefon is néma, így teljesen magukra maradnak. Nyomozásba kezdenek, hiszen a körülményeket tekintve semmi kétség, a gyilkos köztük van! A nyolc nő nyolc különböző karakter, de egyvalami közös bennük. Mindegyiknek titka van, ami a darab folyamán lassan napvilágra kerül. Amiben különböznek, az a Marcelhez való viszonyuk, illetve érdekük. Marcel nem jelenik meg a színen, mégis át meg átszövi az előadást. Több férfi színész szerette volna magáénak ezt a szerepet, mert nem kell szöveget tanulni, mégis valahol

„főszerep”, hiszen körülötte forog a törénet. Nemcsák Károly is felajánlotta tréfásan, hogy a szokásos gázsiért szívesen feküdne „hullaként” a belső szobában, csak tegyenek be neki egy ágyat, legalább kipiheni magát! Végül a darab rendezője lett Marcel. Hogy is volt ez? – kérdezem Böhm Györgytől. – Nagyon egyszerű a történet! – neveti el magát a rendező – A kandallóra ki van téve Marcel fotója. A bemutató előtt közvetlenül, titokban kicseréltem az idegen férfi fotóját a sajátomra. Az előadásban többen is a fényképhez járulnak, miközben megemlékeznek róla, én meg a világosító fülkéből néz-

tem a hatást. Rárósi Anita elnevette magát, amit hangos zokogással leplezett. Bencze Ilona elfordult majd kis spéttel újra megnézte a fotót, nem hitt a szemének, pedig elsőre is jól látta: én figyelem őket a kandalló párkányáról. Így legalább mindig ott leszek velük (akárcsak Marcel), bárhol játsszák a darabot az országban. – Mint rendező nem vagy ideges a bemutatón, amikor már „szárnyra kél” a darab? – Akkor lennék ideges, ha bent kéne ülnöm a nézőtéren. A rendező munkája egy bemutatónál már véget ér. Kint dohányzom, időnként belenézek, látom, a csajok jók, és tovább dohányzom kint. Ha a bemutatóig nem végeztem

el a munkámat, akkor vagy én vagyok rossz rendező vagy a színészeim nem jó alapanyagok. – Azt szokták mondani, hogy ahol sok nő huzamosabb ideig van együtt, ott egy idő után kő kövön nem marad, mert elviselhetetlenné válnak. – Nekem semmi gondom nem volt velük. Azt nem mondom, hogy könnyű volt, de amikor magukra találtak a szerepben, minden ment, mint a karikacsapás. A Nyolc nőben szereplő színésznőimet egyszerűen imádom. Izgalmas és tanulságos volt velük dolgozni, pedig ritka az olyan darab, amiben csak nők játszanak. A színház általában férfiakra épült, és a jó szerepek nyolcvan százaléka is férfiaknak íródott. Kevés olyan jó darab van, ami ennyi színésznőnek ad jó szerepet. Köszönet érte Robert Thomasnak és Vinkó Józsefnek, aki kiválóan ültette át magyar nyelvre ezt az izgalmas francia bűnügyi komédiát. Szaan

Tóth Judit, Rárósi Anita, Bencze Ilona, Keresztes Ildikó


Aradi Imre a legígéretesebb ifjú tehetség

Második alkalommal adták át Az Év Legígéretesebb Ifjú Színészének járó elismerést január 15-én, a kecskeméti Színészbálon. A díjjal idén Aradi Imrét tüntette ki a Színészek az Ifjúságért Alapítvány kuratóriuma. A Társulat című tehetségkutató műsorból is ismert fiatal színész a második évadját tölti a hírös városban. – Hogyan érintett, amikor megtudtad, hogy te kapod az elismerést? – Nagyon örültem, de ugyanakkor az első pillanatokban, amikor

meghallottam a nevem, egy kicsit nehéz is volt feldolgozni. Talán látszott, hogy nagyon meglepődtem, hiszen a kuratórium tagjai abszolút titokban tartották, ki veheti át az oklevelet, valamint Prácser Edit keramikus kisplasztikáját. Csak a báli vendégsereg és a kollégák körében derült ki, hogy rám esett a választás. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy elismerés! – Szerinted minek köszönheted ezt a kitüntetést? – Amikor 2009-ben Kecskemétre szerződtem, még kisebb szerepeket játszottam, de ezt én nem tartottam rossznak, örültem, hogy van hely számomra ebben a társulatban. Az áttörést talán az jelentette, amikor az előző évadban kaptam egy beugrási lehetőséget az Indul a bakterház című előadásban Nemcsák Károly szerepébe, ami

Aradi Imre Az aranyműves boltjában

a kollégák és a nézők visszajelzései alapján is nagyon jól sikerült. Az idei évadban már hét bemutatóm van. Úgy érzem, hogy egyre nagyobb lehetőségeket kapok ennél a színháznál, hogy fokról-fokra tudok előre lépni. Nekem ez nagyon fontos, és talán a díj is azt jelzi, hogy a vezetőség, illetve a kuratórium tagjai észrevették a szerepekbe belefektetett munkámat, a fejlődést. – Mely darabokban láthat a kecskeméti közönség? – Az első bemutatóm az évad elején a Nyomorultak musicalváltozata volt, amiben több kisebb szerepet játszom, ez hatalmas sikerrel, teltházzal megy most is a színházunkban. Először nyáron, a főtéri fesztiválon mutattuk be, majd a bérletes előadások közé is bekerült a Szívemben bomba van című zenés produkció, amelyben szerelmes apróhirdetéseket dolgozunk fel a múlt századból, a kor jellegzetes slágereivel – ebben is több karaktert formálok meg. II. János Pál pápa darabja, Az aranyműves boltja egy oratórikus előadás, amely nagyon mély hitet igényel mindannyiunktól, hogy a szerző üzenete, gondolatai eljussanak a nézőkhöz. Még tavalyról hoztuk át az idei évadba a Pillantás a hídról című előadást. Most próbáljuk Goldonitól a Hebehurgya hölgyeket,

amiben egy ólábú, esetlen szerelmes ifjú karakterét öltöm magamra. Az utolsó bemutatóm pedig egy mesedarab, a Kérek egy álmot lesz. – Milyen karaktereket játszol a legszívesebben? – Magamról azt gondolom, hogy a hősszerelmes szépfiú nem az én fizimiskám, de nincs olyan szerepkör, amit ne játszanék szívesen. Minden szerepet szeretek, amit rám bíznak. Nem lenne jó, ha beskatulyáznának, épen ezért fontos és örömteli számomra, hogy a kecskeméti színházban többféle szerepben is megmutathattam magam. Egyébként, amikor ide szerződtem, kopasz voltam. Később azonban megnövesztettem a hajam, mert az a külső csak az agresszív, negatív figurákhoz illett. Úgy érzem, több van bennem annál, hogy mindig ugyanolyan szerepet játsszak. Az a filozófiám, hogy minden feladathoz csak teljes erőbedobással és küzdeni akarással lehet hozzáállni, különben nem éri el az ember a kitűzött célokat. – Ha már itt tartunk, mi a hos�szú távú célkitűzésed? – Tavaly az volt a célom, hogy kicsit több lehetőséget, nagyobb szerepeket kapjak. Most arra törekszem, hogy tudjak tovább haladni, fejlődni a pályán. A kecskeméti Katona József Színház kitűnő hely erre. Remélem, hogy hosszú távra terveznek velem, mert én nagyon jól érzem itt magam. Nagyon jó a társulat színészeivel a

kapcsolatom, szeretem és tisztelem őket – főleg az idősebb kollégákat, akiktől rengeteget lehet tanulni. Úgy érzem, hogy ők is befogadtak és támogatnak. A díjamhoz is mindenki gratulált, volt, aki kétszer is… Bera Linda

A r a d i I m r e 19 85 - b e n s z ü l e t e t t Ta t a b á n y á n . Szülővárosában, a Jászai Mari Színházban tizenegy évesen lépett először színpadra, ahol 19 9 6 - t ó l 2 0 01- i g j á tszot t. A zutá n két-két évadot töltött a fővár o s b a n a z A r a ny10 Musical Stúdióban, majd a Piccolo Színházban. A szolnoki Szigligeti Színházban egy évadot játszott, azután 2009-ben a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja . A színé szme sterséget a Pesti Ma g ya r Színiakadémián tanulta. Szerepelt a Magyar Te l e v í z i ó Tá r s u l a t c í mű tehetségkutató műsorában, és a Duna Te l e v í z i ó C i k i c í m ű produkciójában.

Ponyvalegény – új magyar vígjáték az Aranytízben Mindig gyanús, ha a szerző megjelenik a színpadon a saját művének a bemutatója előtt. Mit keres ott, amikor már fel kellene gördülnie a függönynek? Ne aggódjanak, nem fogom ismertetni a darabot, nem szerzői minőségben állok most itt, hanem azért, mert nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy a Színlelde társulata nevében néhány szót szóljak. Mára gyakorlatilag kiveszett a színházból az a régi kedves hagyomány, hogy a társulat szószólója felvezeti, mit fogunk látni. A néző leül a nézőtéren, legfeljebb negédes gépi hang figyelmezteti, hogy kapcsolja ki a mobilkészülékét (erre én is megkérem önöket), aztán máris kezdődik az előadás, ránk zúdul a dráma, a szó szoros értelmében, amint a rideg rögvalóságból egyszer csak belecsöppenünk egy másik világba. Bevallom, nekem sokszor hiányzik az átvezetés, ami tudatosítja, hogy rövidesen máshol leszek, mint ahol most vagyok, holott valójában el sem mozdulok a helyemről. Tudom, értem, érteni vélem, felgyorsult világban élünk, a technika kiváltja a közvetlen kommunikációt, a mai egyetemeken is csak legfeljebb az államvizsgán fordul elő szóbeli felelet, van SMS, topik, fórum, Iwiw, Facebook s millió más csoda, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a végletekig lerövidítsük azt az egyébként is csekély időt, amit egymásra szánunk ijesztően rövid életünkből. A Facebook persze remek dolog, nem akarom bántani. Ha én találtam volna ki, most én lennék az Év Embere. Mentségemre legyen mond-

va, ha én találtam volna ki, bizonyosan nem írom meg a Ponyvalegényt. Bízom benne, hogy önök sem azzal az érzéssel fognak távozni az előadás után, hogy bárcsak a Facebook-ot találtam volna ki inkább… S ha már Facebooknál tartunk: mi is fent vagyunk, a Ponyvalegény név alatt, tele érdekességekkel, infókkal, fotókkal – lájkoljanak, szóljanak hozzá, ha tetszünk, és akkor is, ha nem. Fontos

a véleményük, a visszajelzéseik. Mindemellett azt gondolom, hogy a személyes megszólítást, megszólíttatást semmilyen közvetett kommunikáció nem pótolja. Ezért jutottunk arra, hogy felelevenítjük ezt a régi szép színházi szokást. S erre mi sem alkalmasabb, mint egy olyan darab bemutatója, amely az úgynevezett polgári vígjáték tetszhalottnak hitt műfaját igyekszik feltámasztani.

A szóban forgó vígjátékot, a Ponyvalegényt a Színlelde társulata adja elő. Ők a külkereskedelmi főiskola (tisztes nevén Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kara) színjátszói. A mostani előadás több szempontból is mérföldkő az 1999-ben alakult társulat történetében. A Ponyvalegény az első olyan darab, amely kifejezetten a Színlelde számára, felkérésére íródott. A mos-

Molnár Éva, Győri Sándor, Faragó Ágnes, Szabó Adrienn

tani produkció azért is különleges alkalom, mert több „generáció” találkozik benne szerencsésen. A társulatot ugyanis hagyományosan a főiskola diákjai alkotják, ám most szerepet vállaltak „veteránok”, egykori tagok is. Az utolsó szó jogán engedjenek meg egy jótanácsot. Kedves barátom említette az előadás előtt, hogy szívesen eljön megnézni, mert „ráfér már a kikapcsolódás”. Nekem nagyon tetszik ez a motiváció. Aki esetleg azzal az elvárással ült be a nézőtérre, hogy súlyos gondolatokkal, bonyolult lélektani összefüggésekkel, társadalmi sorsdrámákkal fogjuk szembesíteni, tartok tőle, hogy csalódni fog. A Ponyvalegényből senki számára nem fog kiderülni, mi az élet értelme, s más hasonló alapvető kérdésekre sem fog választ kapni. Vagy ha mégis, lelke rajta. Legyenek nyugodtak, nem tőlünk fogják megtudni, milyen rettenetes az élet – sokkal jobban tudják ezt önök nélkülünk is. A Ponyvalegény bevallottan a szórakoztatás szándékával született, a jótanács tehát így szól: dőljenek hátra kényelmesen a székükben, amen�nyire a szék engedi, s legyenek a vendégeink egy képzeletbeli világban, amely nem biztos, hogy jobb, mint ez az itteni, de mindenképpen más. Stílszerűbben mit sem kívánhatnék önöknek mást, mint nagyon jó szórakozást! Janox (A szerző köszöntőjének szerkesztett változata. A darabot a Színlelde 2011. január 19én mutatta be az Arnytíz Kultúrházban, a következő előadás március 5-én lesz.)

10.

11.


Csipkerózsika útra kel a veszprémi színház A diákokkal együtt ünnepelt

A bemutató után is van élet!

A Csipkerózsikát, a január 17-ei bemutatója után, nemcsak a soproni gyerekek láthatják. Charles Perrault 1600-as években íródott meséjét, amit Csajkovszkij zenéje gazdagít, a Turay Ida Színház márciusban az ország nagyon sok gyerekközönségének viszi el. – Az előadás első találkozása a gyerekközönséggel valóban Sopronban volt, de valójában ez a Turay Ida Színház produkciója – nyilatkozza Nyírő Bea, az előadás rendezője. – Csodálatos a díszlet, amit már a függöny felvonása után taps követ. Én egy igényes, költséges kivitelezésű, klasszikus mesét akartam színpadra állítani, ami sikerült is. Ráadásul a díszlet, az előadás mobilis, tehát, ha bárki szeretné meghívni, mi szívesen megyünk, és bárhol az országban eljátsszuk. Az érdeklődők részletes tájékoztatást kaphatnak a színház honlapján, a www.turayidaszinhaz. hu címen. Sok energiát és tehetséget fektettünk a produkcióba, sajnálnánk, ha néhány előadás után „elfelejtenénk” ezt a romantikus mesét, ami négytől tizenkét éves korosztá lyna k

Lapunk nyomtatása idején, február 8-án lépnek ismét a Szigligeti Színház deszkáira a szolnoki középiskolás Évák és Ádámok. Mivel az influenzajárvány egyik napról a másikra alakítja a szereposztásokat, pontos adatokat nem tudunk, de minden bizonnyal megdől a tavalyi „rekord”, és idén többen lépnek színpadra, mint 270-en!

szól. A gazdasági válság annyira Boros Borka és megterheli a művelődési háBorbely Krisztina zakat, hogy egyre kevesebb előadásra költhetnek. És ha költenek, sajnos az olcsóságra vannak tekintettel és nem a színvonalra, pedig az igényes kultúra eljuttatása azokra a helyekre, ahol nincs színház, igenis fontos. Főleg a gyerekek számára, akikből majdan a felnőtt színházba járók nevelődnek ki. A színház kulturálisan és erkölcsileg neveli a fiatalokat, hogy utat mutasson nekik az élet úterejéig vesztőiben. lépett színpadra, mégis láthatólag – De hogyan került az előadásba igen komolyan vette. Állt az ügyelői az alig négy éves Boros Borka, Borbély pultnál, csöndben koncentrált, és Krisztina és Boros Zoltán színművé- mint egy profi, mozdulatlanul várta szek kislánya? a végszót, hogy a színpadra lépjen. – Borbély Krisztina, aki Csip- És jó is volt! Aztán büszkén mondta kerózsika édesanyját játssza, elhozta mindenkinek, akiket előtalált, hogy: magával Borkát, a főpróba- – Én voltam az óvodás Csipkerózsika! hétre. Hogy ne unatkoz- Láttál a színpadon? – Sajnos Borka a zon a gyerek, bevontuk a többi előadásban „egyeztetési probközös játékba, azaz abba lémák miatt” nem lehet jelen. Sűrű az időmúlásba, amíg programja nem engedi színpadra lépCsipkerózsika fel- ni, tudniillik ott van neki az óvoda, nőtté nem válik. és a felhőtlen gyerekkor. Majd ha felArany lamé ruhát nő, meglátjuk mi lesz belőle, boldog kapott, arany ko- nő, akit egy gazdag „királyfi” vesz ronával. Csak egy feleségül, vagy elhivatott színész, aki jelenet nap mint nap küzd az életben maradásért. Esetleg még azt is megérem, hogy ő fog rendezni engem húsz év múlva? Ki tudja? Az ő meséjét az élet írja. Shirley

Zsúfolásig megtelt a Veszprémi Petőfi Színház a Paradicsomtól a pokolig című előadásra január 22-én. A Magyar Kultúra Napja alkalmából Veszprém megye 15 iskolájának 260 diákja játszotta el Madách Imre: Az ember tragédiája című művének valamelyik színét. A produkció végén a hosszú percekig zúgó vastaps mellett díjeső várta a kiemelkedő teljesítményt nyújtó csoportokat és szereplőket.

azokat. Ugyancsak elismeréssel szólt a diákok teljesítményéről Porga Gyula Veszprém polgármestere és Kovács Norbert, a Veszprém megyei közgyűlés alelnöke. Az est végén a zsűri döntése alapján a követekező díjak találtak gazdára: A legjobb Ádám: Pósfai István (Lovassy László Gimnázium, Veszprém); A legjobb Éva: Kempelen Borbála (Vetési Albert Gimnázium, Veszprém);A legjobb Lucifer: Héty Diana ( SÉF Szakközépis-

Történetek a Bibliából a próbafotó

A szolnoki Szigligeti Színház kezdeményezése Veszprémben is jó gyökerekre lelt. Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója a díjátadó előtt többek között arról beszélt, hogy a Magyar Kultúra Napját nem is lehetett volna szebben ünnepelni a színházban, mint a megye fiatalságával és egy ilyen színvonalas, sok gyönyörű percet adó előadással. Majd bejelentette, hogy mind a 260 szereplőt a színház tiszteletbeli tagjává fogadja és a későbbiekben velük együtt szeretne az intézmény megalapítani egy ifjúsági színházbarát egyesületet. Az előadást létrehozó csoportokat köszöntötte Szinetár Miklós, Kossuth- és Jászai-díjas, Kiváló- és Érdemes művész, a vetélkedés fő védnöke, a zsűri elnöke. A legendás rendező hangsúlyozta, hogy a rendhagyó és színvonalas előadás egyik legfontosabb értéke az volt, hogy a diákság megértette Madách művének üzenetét, mai napig aktuális sorait és hitelesen tolmácsolni is tudta

kola, Veszprém); A legjobb epizódszereplő: Bikki Dániel (Vetési Albert Gimnázium, Veszprém).

A zsűri két veszprémi iskolának, a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskolának és a Lovassy László Gimnáziumnak ítélte oda a legjobb színekért járó díjakat. A Veszprém Megyei Önkormányzat külündíját a veszprémi Kozmutza Flóra Általános Iskola vehette át. Az előadásban nyújtott kiemelkedő teljesítményéért különdíjban részesült: a SÉF Szakközépiskola (Veszprém), a Petőfi Gimnázium (Pápa), a Várpalotai Magániskola, Szőke László (Kozmutza Flóra Általános Iskola, Veszprém), Vörös Boglárka (Dohnányi

Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola, Veszprém), Kalauz Bence (Padányi Bíró Márton Római Katolikus Gimnázium, Veszprém), Kováts Hanna (Padányi Bíró Márton Római Katolikus Gimnázium, Veszprém), Vági István (Táncsics Mihály Szakközépiskola, Veszprém) Fejes Zsófia (Türr István Gimnázium, Pápa) (-)

Ádámok és Évák ismét színpadon! Ahogy Kiss Józseftől, az esemény koordinátorától megtudtuk, a tavalyi nyolc középiskolai jelentkező helyett idén már 13 középiskola jelentkezett! A Biblia történeteire pedig azért esett a választás, mert

hatalmas pedagógiai jelentősége van annak, hogy a gyerekek színházi, izgalmas, élő kapcsolatot teremtenek a világ „legderűsebb” könyvével. Műveltebbek lesznek, megtapasztalják, elemzik, átélik, mit érezhetett Mó-

zes, Ábrahám, vagy Jézus Krisztus, amikor cselekedniük kellett. Szóba kerülnek az örök emberi értékek, a hűség, az áldozat, a hit, a remény és a szeretet. És a színházhoz is közelebb kerülnek ezek a fiatalok, értő, szín-

házat igénylő felnőttekké válnak. Ebben az évadban már több színház is csatlakozott a szolnoki kezdeményezéshez, a Szigligeti Színházban remélik, országos, majd a határokon is átnyúló, nemzeti mozgalommá válik az Ádámok és Évák Ünnepe. (-)

12.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. 2009.február augusztus

Műsoron 2011. január 7-től.

KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ KECSKEMÉT

VAJDA KATALIN

ANCONAI SZERELMESEK zenés komédia

w w w . l o g o m o t i v . h u Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra! Amennyiben 2000 forintért 10 hónapra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, és a postaköltséget mi fizetjük. A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www. magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 3. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 2000 forint. Megéri!

13. 12.

Magyar Magyar Teátrum Teátrum Teátrumi Teátrumi Társaság Társaság havilapja havilapja augusztus február . A Magyar . A Magyar . 2009. . 2011.

Öt éves a debreceni DESZKA Kortárs magyar drámák és szerzôk fesztiválja a Csokonai Színházban

– Kortárs művek nélkül nem színház a színház – mondja Fábri Péter író, aki az V. Debreceni DESZKA Fesztiválra a hazai és a határon túli teátrumi kínálat legjavából válogatott. A szelekció módszeréről Fábri azt mondja, semmilyen műfaji előítéletre nem volt tekintettel. Egyedül arra figyelt, hogy a meghívott előadások alapjául színvonalasan megírt, másutt is jól megrendezhető és eljátszható darabok, magyarán, írói művek szolgáljanak. És persze arra, hogy ezek a

Tavaly úttörő kezdeményezésként indult, és nagy sikert aratott a SZÍN–TÁR Fesztivál, mely az el-

művek a lehető legjobb előadásban kerüljenek a nézők elé. Így kerültek egy programba olyan előadások, mint a budapesti Katona József Színház Cigányok című produkciója és a Pesti Magyar Színházból érkező A kaméliás hölgy, a Fenyő Miklós zenéjét is megszólaltató nyíregyházi minőségi kommersz, az Aranycsapat és a Pintér Béla által írt és rendezett alternatív Szutyok, valamint a rendezői színház egyik nagyszabású produkciója, a debreceni Mesés férfiak szárnyakkal című költői erejű látomás. A

ső olyan hazánkban megrendezett színházi mustra volt, melyre mind az öt magyar nyelvű színészképző intézet meghívást kapott. Az ötlet– és házigazda kecskeméti Katona József Színház idén márciusban, a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében második alkalommal várja a színészhallgatókat, tanárokat, színházi szakembereket és a közönséget az izgalmasnak ígérkező prog r a m soroz at r a , amiről Réczei Tamással, a kecskeméti színház művészeti vezetőjével beszélgettünk. – Kik lesznek a március 21-e és 27-e között megrendezésre kerülő II. SZÍN-TÁR Fesztivál meghívottjai? – Ahogy a tava-

fesztivál drámaírói névsorát olyan nevek fémjelzik többek között, mint Egressy Zoltán, Háy János, Tasnádi István és Spiró György… Húsz előadás és szerző, húsz társulat érkezik Debrecenbe, közülük hárman a határon túlról: Temesvárról, Marosvásárhelyről és Szabadkáról. A DESZKA Fesztivál, a kortárs magyar dráma egyetlen országos fesztiválja a Drámaírói Kerekasztal kezdeményezésére jött létre. Először vándorfesztivál volt, megjárta a Petőfi Színházat (Sopron) és a Gárdonyi Géza Színházat (Eger), végül 2007 óta a Csokonai Színház rendezi meg. 2011 februárjában immár ötödik alkalommal nyílik lehetőség arra, hogy a szerzők, rendezők, dramaturgok és a színészek a drámaírás és a drámajátszás rendkívül izgalmas szakmai problémáit a közönség előtt vitassák meg. A DESZKA-műhelyen ennek jegyében Spiró György és Szörényi László (a fesztivál díszvendé-

gei) a „Szépirodalom-e a dráma?” kérdését vitatják meg. A „Meztelenség, trágárság, politikum – érzékenységet sértő darabok” című beszélgetésen Spiró György és Térey János véleményét is megismerhetjük. Munkamódszerükbe avatnak be olyan író-rendező alkotópárok, mint Csizmadia Tibor és Márton László, Vidnyánszky Attila és Verebes Ernő, illetve Bodó Viktor drámaíró társa, Vinnai András. Ám minden problematika gyökerénél kimondva kimondatlanul ez a kérdés áll: szembe mer-e nézni a ma embere a drámaisággal? Spiró György ezt összegző gondolatát választotta mottójául a fesztivál: „Csak az ép, önbizalommal bíró társadalmat jellemzi, hogy drámai gondolkodásra képes, hogy ellentétekben tudja látni az emberi világot, és bölcsen, noha korántsem megadóan belátja: nem minden konfliktus kezelhető, sőt, a legtöbbet nem is lehet megoldani, és ezzel együtt kell élni. A gyáva társadalom szűkölve elfordul és behunyja a szemét, ha a drámaisággal találkozik.” Az „itt tartunk ma is?” kérdésre Spiró azt válaszolja: – Ez így szokott lenni. Voltaképpen mindig itt tartunk. A drámai-

ságot – a tragikumot – nagyon nehéz elviselni. Nehéz szembenézni az élettel és a halállal. S hogy mi a színház feladata ma? Vidnyánszky Attila szerint ne csak „búfeledni” menjünk színházba, hanem újra a léttel való szembesülésért. – A dráma segíthet bennünket abban, hogy felnőjünk a jelen már-már apokaliptikusnak tűnő kihívásaihoz. Hol és kik írják ma a drámákat? Hol és kik nézik ma bátran őket? Erről is szól a debreceni DESZKA Fesztivál – fogalmaz a debreceni direktor. Spiró szerint pedig már azzal segít a színház, hogy létezik: mert a játék maga gyógyít! - KIS

Újra jön a SZÍN-TÁR! lyi évben, idén is itt lesz a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Kaposvári Egyetem Művészeti Kara, az Újvidéki Művészeti Akadémia, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, valamint a Kolozsvári Színművészeti Egyetem. A rendezvényre természetesen várjuk még a hazai színházak direktorait, rendezőit, és más színházzal foglalkozó szakembereket is. – Milyen produkciókat láthat majd a közönség? – Vizsgaelőadásokat, elsősorban színész vizsgákat. Láthatjuk majd többek között Vinnai András: Motel című darabját, Varró Dániel és Presser Gábor: Túl a Maszat-hegyen című művét, Brecht-től a Rettegés és macskajaj a Harmadik Birodalomban című darabot, Ingmar Bergmantól a Rítust, Tasnádi István

tollából a Finito-t, amit néhány éve Kecskeméten is bemutattak, valamint Karinthy Márton: A vihar kapujában című regényéből készült játékot. A fesztiválon sor kerül beszéd-, és zenés vizsgákra is. Ezeken kívül érdekes kísérő programokkal is készülünk. A közönség és a fesztiválra érkező hallgatók figyelmébe ajánljuk a kaposvári diákok Európa Kiadó elnevezésű zenekarának koncertjét. A szakmai programok között pedig idén is kiemelt szerepet kap a Rektorok Találkozója, melyen az öt intézmény vezetői a képzéssel kapcsolatos aktuális kérdéseket, irányelveket vitatják majd meg. – Az előadások elsősorban a meghívott vendégeknek szólnak, vagy a nagyközönség számára is nyitottak lesznek? – Az előadásokra természetesen

várjuk a kecskeméti nézőket is. Az első SZÍN-TÁR Fesztivál tapasztalataiból kiindulva, ha nagy lesz az érdeklődés, bizonyos előadásokat szívesen megismétlünk. – Most is célkitűzés, hogy a fesztivál egyfajta színészbörzeként is működjön? – Már a találkozó létrehozásakor is az volt az egyik vezérelvünk, hogy egy ilyen programsorozat remek alkalmat ad arra, hogy felfedezzék a fiatal tehetségeket, és szerepet vagy akár szerződést ajánljanak nekik. Én személy szerint nagyon örülnék annak, ha idén több színházvezető látogatna el, s nézne körül a „színészpiacon”, ahol kétségtelenül túlkínálat van. De azt sem szabad elhallgatni, hogy a tehetségeknek mindig jut hely! Bera Linda

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. február Ifj. Jászai László, Lugosi Claudia

2011. január 14-én mutatta be a Szolnoki Szigligeti Színház Eisemann Mihály és Szilágyi László operettjét, az Én és a kisöcsémet. Az 1934-ben íródott darabban merészen ívelt fordulatok, osztódással szaporodó félreértések és dögös, de szívmelengető énekszámok vezetnek a boldog végkifejletig: egy budapesti tápszergyáros család anyagi és érzelmi felemelkedéséig. A zenei betétek – önmagukban is kis remekművek, a műfaj klasszikusai – precíz ritmusban vannak beillesztve a cselekmény fonalába, nemcsak illusztrálják, hanem szövik is azt: feszültséget oldanak, szereplőket mutatnak be új oldalukról, szerelmeket izzítanak fel, ezért kulcsfontosságú az időzítésük és az előadásuk módja.

Molnár László rendezése biztos érzékkel, a belevaló, kitűnő karmester Rácz Márton és a hibátlanul játszó zenekar segítségével kapja el ezt a ritmust és végig feszes tempót diktál, amiben feltehetően szerepe van a rendező színész mivoltának. Kiiktatja az üresjáratokat, a helyzetkomikumra építő, verbális poénokban bővelkedő prózai jelenetek és a bombasztikus énekszámok között nincs átmenet. A helyszínváltások élesek, filmszerűek, ami valószínűleg nem véletlen, mert a szövegben esik szó Greta Garboról és Marlene Dietrichről is. Ezek gyors, ötletes lebonyolításában nagy érdeme van a díszlettervezőnek, Juhász Katalinnak, aki leleményes, tágas és funkciójuknak maximálisan megfelelő tereket varázsolt a szolnoki színpadra – a nyomozóiroda, a buszállomás és

Komoly játék derült kedéllyel

maga a busz is bravúrosak. Tökéletesen illenek ebbe a miliőbe Debreceni Ildikó nemesen egyszerű, elegáns jelmezei és a táncok is. Utóbbiakat Sebestyén Csaba koreografálta személyre szabva, ötletdúsan, a kor stílusához biztosan igazodva. Kedvenceim: Én és a kisöcsém, Dr. Vas és Dr. Sas, a pincérek és a Zabakol-babák tánca. Főszereplőit a darab és a rendező csaknem lehetetlen, „parádés” feladatok elé állítja: itt van mindjárt egy virtigli nadrágszerep, azaz a nőnek nőt és férfit is kell játszania, táncolnia, énekelnie, aki „egy kicsit angyal és egy kicsit démon”, a férfinak pedig egy mesebeli snájdig dán milliomost (Andersen nevűt), aki mellékesen úgy táncol, mint Fred Astaire, úgy dalol, mint Gigli és olyan vicces, mint Kabos Gyula, de a döntő pillanatban elszúrja a szerelmi nagyjelenetet, mert szó szerint nem ismeri fel szíve választottját. Kertész Marcella a nadrágban csibész, a szoknyában szende és mindkettőben őrült. Felszabadultan marháskodik, fantasztikusan kön�nyedén táncol, ordítozik, énekel, két pofára bulizik és ez a féktelen jókedv átragad az egész nézőközönségre. Barabás Botond nyegle, fess és ha kell, esendő is tud lenni, éppen, mint egy fránya, vonzó skandináv pasas, akibe egy tápszergyáros lányának muszáj beleszeretni. És akkor a többiek! Vásári Mónika, Lugosi Claudia,

Jankovics Anna, if. Jászai László, Zelei Gábor, Harna Péter, Horváth Gábor – Molnár egyikőjüket sem hagyja ziccer nélkül, és a színészek hálásan lubickolnak kisebb-nagyobb szerepeikben. Mind egy kis karaktertanulmányt tesz le a színpadra, és szemlátomást élvezi, ahogy a fergeteges ének- és táncszámokban k it om b ol h a t j a végre azt az őrületet, amit az élet – minden élet – de most itt éppen a Zabakol-tápok körül forgó élet produkál. Molnár nem akarja megmagyarázni a szerzők szándékait, nem állít intel lekt uá lis csapdákat, akadályokat a néző értelme és szíve közé. Viszont összekacsintva a nézővel kihangsúlyozza a darab harsány, eleven játékmibenlétét, amennyiben stilizált díszleteket, filmvágás-szerű váltásokat, nyilvánvaló anakronizmust (Elvis-imitátor Velencében) és rengeteg kibeszélést (azaz a színészek jeleneten belüli kettéhasítását rezonőrre és aktív szereplőre) alkalmaz amellett, hogy bár

engedi a színészeit a végletekig elmenni, hibátlan alakításokat, pontos ének- és tánctudást követel tőlük. A játék működik, mert jó és mindenki benne van. Bejönnek a poénok, és a nézőtéren eluralkodik az önfeledt öröm.

Kertész Marcella

Ez pedig – egy első osztályú tápszeren és egy dán milliomos házassági ajánlatán kívül – a legkomolyabb ajándék, amit emberek egymásnak adhatnak. Szabó Csilla

Kritikaszemezgető: Stuart Mária – Jókai Színház „Jelentős előadás született a Jókai Színházban. „Magyar átok”: valamikor - talán annak idején joggal -, rásütötték a bélyeget a színházra. Ez ma már egy másik színház, annak ellenére, hogy a fellépők jó része évek óta itt lép színpadra. Az elmúlt évek munkája beérett. Ideje megváltoztatni a beidegződést.” Terasz.hu „Stuart Mária plexi kalitkája látványos megoldás, de a schilleri nyelvezet követését nem teszi egyszerűvé a nézők számára. Ugyanakkor, aki hajlandó végig koncentrálni a két órát, egy jól kivitelezett, precíz bemutatón vehet részt. Dobó Kata jól

birkózik meg a szereppel. Jelenléte, orgánuma meghatározó, beszédének hangsúlyai ugyanakkor néha furcsa helyekre kerülnek egy-egy mondaton belül.” Szinhaz.hu „Erzsébetnek és Máriának Schiller eredeti drámájához képest egyegy szellemalakja vagy - az előadás a képzettársítást megengedi - védangyala van (Komáromi Anett és Tarsoly Krisztina). A rendező ezzel a konfliktust transzcendens síkra tereli, s időn kívülivé teszi. Akarva-akaratlanul hangsúlyozza, hogy egyrészt Isten kegyelméből felkent uralkodók mindketten, hatalmuk

szakrális, tehát Istentől determinált.” Magyar Nemzet „Az előadást nézve kiderül: Dobó Kata tényleg méltó erre a szerepre. Szűk, átlátszó kalitkába zárva láthatjuk, szépen formált mondatai ugyanúgy hatnak, mint a balettművész indulatokat idéző mozdulatsorai és a Purcell muzsikáját átdolgozó Gulyás Levente zenéje. Rab, Erzsébet királynő foglya – őt Kovács Edit adja, lenyűgöző méltósággal –, s kudarcba fullad minden kísérlete, hogy kijusson innen.” Magyar Hirlap

Fotó: A-team

14.

15.


A Kabaré konferansziéjaként robbant be Győr színházi életébe. Bulgakov Moliére-jében göndör parókát húzott és répákkal dobálózott, imádta a próbákat. A Tizedes meg a többiek meghozta számára a negatív figura lehetőségét és a sikert is, de sokszor kellett belé lelket önteni. A Rentben ő játssza Angelt, az AIDS beteg transzvesztitát, a szerep megformálásában küldetéstudat vezérelte, a világot toleránsabbnak szeretné láttatni. A január végén bemutatott Mária evangéliumában a gyermekgyilkos Heródes egy arcát mutatja a nézőknek. Járai Máté a Győrben töltött alig egy év alatt bizonyította, nehezen besorolható figura, aki nagyon keményen dolgozik meg a sikereiért. – Hogy éled meg a rólad kialakult képet? – Az, hogy senkit nem hagyok hidegen, hogy sokan különlegesnek tartanak, színészként nagyon fontos. Ha csak a külsőt vesszük, elképesztően hasonlítok édesanyámra, aki pedig elképesztően hasonlít a nagyapámra, Maár Gyula filmrendezőre, aki egy nagyon okos, fantasztikus figura. A feleségemnek világ életében azok a pasik tetszettek, akik gyengédséget sugároznak, semmiképpen nem azok, akiket az erő jellemez. Akik kevésbé ismernek, előfordul, hogy önteltnek tartanak, magával nagyon megelég e d őne k , holott, ami bennem van, az inkább egyfajta bátorság. K arácsony S z i l v e s z t e r, az ügyelő

Járai Máté színész! mondta: az a színészi erényem, hogy merek próbálni. Én mutatok egy verziót, ami szerintem működhet, és sok esetben ezt el szokták fogadni. Volt már olyan rendező, aki azt mondta, inkább csinálj mást! Vannak olyan napok, mikor azt szeretném, ne tűnjek föl, ne emeljenek ki, ne jegyezzenek meg! De az, hogy én ma itt tartok és az, hogy ilyen szerepeket játszom, azt annak köszönhetem, amilyen vagyok. Örülök neki, hogy mindenkinek van véleménye rólam. Örülök annak, hogy nem sok embernek kell bemutatkoznom anélkül, hogy ne mondanák, tudom, ki vagy! Ha először lát valaki, akkor az előadásról hazatérve nagy valószínűséggel megnézi a műsorfüzetben, ki vagyok. Vagy azért, mert ez a fiú nagyon nem, vagy azért, mert nagyon igen. És egy színész életében az fontos…ha nagyon. – Igényled a tapsot, és ezt nem is tagadod…

– Nem hiszem el, hogy aki színésznek megy, annak ez nem fontos. Nagyon érdekes ez a pálya, mert egyszerre vagy sérülékeny és egyszerre kell naponta hétszázötven embernek megmutatni magadat. Általában, aki sérülékeny, az inkább elbújik, minthogy magát mutatná. Furcsa kettősség. Ennek ellenére sérülékenyen fölmegyünk és vállaljuk; lehetséges, hogy amit csinálunk, az nem jó. De ha tudom, hogy jó, akkor nagyon fontos az a taps nekem. Ezért is lettem színész. Túl azon, hogy először mindig a kollégákat kell meggyőzni arról, hogy jó vagy. – Milyen érzés az, amikor neked szól a taps? – Mint amikor valaki extrém sportot űz és nekifut a hegyoldalon egy sárkánnyal vagy leugrik a bungee jumpingon. Az este mindig egy ugrás. Nem lehet tudni, milyen lesz a vége, még közben sem biztos. Lehet, hogy egy pillanat az, ami meggyőzi a nézőket arról, hogy ez az este épp a tiéd volt. Hisz amellett, hogy ez csapatmunka, azért egyéni teljesítmények is vannak. Az a vis�szajelzés, amit kapok, a következő napra kitart, vagy jó esetben a következő utánira. És akkor vágyom az újat! Ameddig erre van szükségem, addig nem kell más, minthogy játsszak, hogy kijátsszam magamból a fájdalmat, az örömöt és mindenfélét. Szeretem, ha véleményem lehet úgy, hogy azt nem Járai Mátéként mondom, hanem az adott figura mögé bújva. Lehetek szerelmes, lehetek boldogtalan, lehetek gyilkos és akármi… Kijátszhatom magamból és az energia vissza tud jönni. Ha látják, hogy nekem örömet okoz, ak-

kor nekik is örömet fog okozni. Hiszen azt láthatják, hogy ez az ember ott boldog, és boldog embert látni az öröm. Világ életemben ezt akartam csinálni, és lassan 33 évesen talán azt is kimondhatom, hogy színész vagyok! Igaz még mindig úgy mondom ki, hogy ez egy rang. És ugye az ember saját magát nem rangosítja, meg dicsőíti. Mégis olyan jó kimondani: Járai Máté színész! A mai napig, ha látom a nevemet leírva, mosolyra húzódik a szám. Ezt akartam, és itt van! Ha nincs dolgom a színházban, akkor is bemegyek egy kicsit, hátha találok egy visszajelzést, egy embert. Nekem ez nagyon fontos. Nem is tudom elképzelni, egy előadás után ne beszéljük meg valakivel, hogy ez a mai milyen volt. Ugyanúgy ezért előbb jövök, hogy együtt készüljünk fel rá. Ezek olyan rituálék, amik nélkül nem tudom elképzelni. – Akkor mit érzel, ha nem jön a taps? – Megsemmisülés érzés. Magamat okolom és a helyzetet. Nem vagyok az a típus, aki bűnbakot keres. Az esetek nagy többségében azonban mázlim szokott lenni. Amikor nincs, az viszont szélsőségesen mélyen tud érinteni. Soha nem főszerepekre vágytam, mindig olyanra, amiről tudtam, ezt m o s t nekem kell eljátszan i . L ehet h a t mondat, de az én lehessek és senki más! A baj az, ha egy szerepben nincs sikerem, akkor hitelemet vesztem saját

magammal szemben. A hitevesztett ember pedig nem tud örömmel és boldogsággal játszani. – Fontos, hogy a többiek szeressenek? – Egyfelől azt szeretném, ha mindenki szeretne, de olyan nincs. Hálásabb, ha valaki megosztó személyiség. Elsősorban soha nem a nézőket kellett meggyőznöm arról, hogy pályaalkalmas vagyok, mindig a szakmát kellett meggyőznöm, hogy engem odategyenek, hogy megmutathassam. Ezért van az, hogy a próbákon is izgulok. Ott ül a zenekar, az asszisztens, az ügyelő, a rendező és ott vannak a kollégák, akiket minden próbán meg kell győznöm arról, hogy közéjük való vagyok, és helyem van itt. Ezt én kimondom, a többiek pedig nem mondják ki, de így gondolják. Aminek a legjobban örülök, ha azt mondják nekem, hogy jó veled játszani. Pottyondy Nóra Fotó: Detvay, Tóth Tibor

Olvassák az A rmány és szerelmet !

A fenti cím nemcsak egy kultúrabarát felszólítás, de egy örömteli hír is! Szolnokon a Szigligeti Színházban február 1-jén az olvasópróbával elkezdődtek az Ármány és szerelem próbái, Csiszár Imre vezetésével. A munkakezdésről Gyulay Eszter, a produkció dramaturgja nyilatkozott lapunknak.

Startfotó az olvasópróbán, Balázs Péter igazgatóval, a bal szélen Gyulay Eszter

– A régebbi fordítást, Vas István ihletett munkáját vettük alapul, mert a szöveg költőisége fontos volt számunkra. Dramaturgiailag annyi beavatkozás történt, hogy a nagyobb, hosszabb jeleneteket felszabdaltuk, ettől filmesebb lett a darab szerkezete. A szöveg romantikus burjánzását – amennyire lehetett –megtartottuk. Kicsit húztunk, kicsit finomítottunk a ma már kevésbé érthető költői képeken, de a szöveg karakterén nem változtattunk. Így lett első hallásra is befogadható, a mai fül számára is érthető a történet. Abban a korban, Schiller korában szinte követelmény volt, hogy a költő telerakja romantikus képekkel az alkotásokat. Ezt igényelték az akkori nézők, biztos vannak, akik ma is igénylik. Mégis, figyelembe véve a mai ízlést, ezeken finomítottunk. A tér, a díszlet is nagyon fontos. Szimultán színpadot képzelt el Imre, párhuzamosan fogjuk látni a helyszíneket: Millerék otthonát, Lady Milford lakosztályát és a miniszter dolgozószobáját. Ez a megoldás gyors jelenetváltásokat tesz lehetővé, lüktetővé válik az előadás. Azokon a pontokon, amikor a feszültség nagyon összesűrűsödik, ott elhagyjuk az adott szereplőt, és átmegyünk egy másik helyszínre, hogy lássuk, ebben a pillanatban hol tart egy másik, meghatározó karakter. Vagy a szerelmeseket követjük. Elhagynak egy jelenetet, de látjuk, hova mennek. Sokat beszélgettünk Imrével, mit jelent ma az a szó: ármány. Milyen szép magyar szó, és milyen keveset használjuk. Valószínűleg, amit a tévében látunk a hírekben, arra ez a szép magyar szó csekélyke kísérlet. Így aztán kimegy az élő beszédből. (-)


A Turay Ida Színház kulisszatitkaiból A Turay Ida Színház (www. turayidaszinhaz.hu) utazó társulat. Életünk nagy részét a buszon töltjük, útban valamelyik város felé. Hogy a tízévnyi utazgatást eddig ép bőrrel megúsztuk, azt a jó Istennek köszönhetjük, no meg a minket szállító Frey Toursnak. Jó busszal, jó sofőrökkel és az égiek oltalmában, biztonságban vagyunk. Megtanultunk a buszon élni. Enni, kötni, olvasni, tanulni, írni, ügyeket intézni telefonon, beszélgetni és aludni. Tudjuk ki hogyan horkol, vagy éppen úgy alszik, mint a tej, ki tér magához gyorsan és ki az, aki szédülten kászálódik le a buszról kávé után sóvárogva. De hogyan alszunk vagy ébredünk a saját ágyunkban? Erről kérdeztem néhány férfi kollégát.

Benkő Péter (A Turay Ida Színházban játszik a Bob herceg, az Osztrigás Mici, a Csak semmi szexet..., és a Balfácánt vacsorára című előadásokban) – Én bárhol bármikor el tudok aludni. Egyszer Százhalombattán, az Osztrigás Mici előadása alatt, leültem a folyóson egy székre. Mivel csak a második felvonásban lépek színpadra, rengeteg időm volt. Elaludtam. Később a földön ébredtem a kollégák aggódó gyűrűjében. Álmomban leestem a székről és a földön folytat-

A Tu r a y u r a i tam az alvást legcsekélyebb életjelek nélkül. Már a mentőket is kihívták, azt hitték rosszul vagyok. Szóval a frászt hoztam rájuk. Egyébként rögtön kipattanok az ágyból, ha szól a vekker. Első utam a lovakhoz vezet, Smaragdhoz és Lacihoz, csak utána jön minden más készülődés.

Mikó István (A Turay Ida Színházban játszik a Bob herceg, a Komámasszony, hol a stukker?, az Indul a bakterház című előadásokban, valamint játssza és rendezte a Csak semmi szexet... és a Balfácánt vacsorára című darabokat.) – Szeretek a tévé előtt elaludni. Azután, amikor hajnalban fölébredek, mert a természet szólít, már nem fekszem vissza. Tévézek, vagy tanulok. Hajnalban fog a legjobban az agyam. Egyébként nyitott szemmel is tudok aludni. Ezt még a katonaságnál fejlesztettem ki, az őrségben. De bárhol, ha tíz percet alhatok, úgy ébredek utána mintha órákig pihentem volna. Egyszer a rádióban, amíg vártam a hangfelvételemre, találtam egy zongorát, ami alá szépen befészkeltem magam egy rövid alvás szándékával. A többiek dolgoztak, csak a hangmérnök volt elégedetlen. Valami zajt hallott a felvételeken, amit sehogy se tudott kiszűrni. Elindult megkeresni a zaj forrását és megtalált engem a zongora alatt.

„Mária szent alakja örök figyelmeztetés, az anya, a nő iránti odaadó tiszteletünkre, amelynél szebb és magasztosabb emberi érzés talán nincs is. Minket, magyarokat különösen mély gyökerek fűznek az anya misztikumához, hiszen a két legfontosabb dolog, a föld, amely táplálja a testünket és ételt ad, valamint a nyelv, amin keresztül egymás megértésére törekedhetünk, számunkra egy az anyával.” (Tolcsvay László)

Tudniillik minden levegővételemnél berezonáltak a húrok. A felvételeket meg kellett ismételni, engem meg eltiltottak a zongorától.

Quintus Konrád (Első közös munkája a Turay Ida Színházzal a Balfácánt vacsorára című produkció) – Én két nagy párnával alszom. Egyik a fejem alatt, másik a fejemen és hogy ne fulladjak meg, kis légrést túrok magamnak a párnák között. Ébredéskor első a kávé, amivel pizsamában kiállok az erkélyre, legyen bármilyen hideg. A vacogás az én reggeli tornám. Utána töltök magamnak még egy kávét, mert az előzőt kireszkettem a bögrémből.

Csere László (a Turay Ida Színháznál a Bob hercegben játszik) – Nagyon nehezen ébredek. Még

egy kicsit ágyban maradok, „morfondírozok”, utána kipattanok. Hirtelen felindulásból elkövetett felkelés az enyém. Utána kikúszok a fürdőszobába, felhúzom magam a kézmosó peremén és belenézek a tükörbe. Mivel számomra szörnyű a látvány, gyors arcmosásba kezdek, hogy leradírozzam az alvás nyomait, majd kávéval embert csinálok magamból. A múltkor, amikor a Bob herceg előadással utaztunk Kazincbarcikára, végigaludtam az utat. Érkezés után álmosan szálltam le a buszról és akkorát tanyáztam, hogy elszakadt a nadrágom. Nem baj, jó lesz rövidnadrágnak!

Boros Zoltán (a Turay Színházban az Indul a bakterház, a Csak semmi szex..., az Osztrigás Mici és a Vértestvérek című előadásokban játszik) – A feleségem, Borbély Kriszti, szétvetett kezekkel és lábakkal alszik, így az ágynak egy keskeny része marad a számomra. Ám amikor hajnalban a lányunk, Borka, átkóvályog hozzánk és keresztbe fekszik az anyján, már csak az ágy szegélyléce jut nekem, amin oldalra fekve egy darabig egyensúlyozok, majd átmegyek a 4 éves lányom ágyába, ahol ötven centiméter boldog tulajdonosaként folytatom az alvást vagy legalábbis azt, ami maradt belőle. Shirley

Nézőpont és Nézőkép Békéscsabán

Új szolgáltatások a nézôbarát színházhoz

Két újabb ötlet társult a tucatnyi újhoz a Békés Megyei Jókai Színházban, a legutóbbi bemutatótól kezdődően „Udvari fényképész” állt szolgálatba, aki a színházba érkezőket megörökíti (természetesen ingyen), majd a nézők a teátrum honlapjáról tölthetik le emlékként a képüket. Az előadásra készült frizura, esetleg az alkalmi ruha, és főleg a mosoly megörökítése a cél. „Büszke vagyok, hogy a nagyfiammal jöttem színházba” – mondta egy néző, „Ez egy baráti társaság, mindig együtt jövünk” – e szavakkal kérte egy másik csoport a fotózást. Az igazgatónak és a honlapért felelős munkatársnak pedig hízik a mája, hiszen így már biztosan rákattintanak a honlapra. Kíváncsiak önmagukra, s egyben megnézik a többi információt is. Ügyes! A másik ajánlat: az előadásról kifelé igyekvők közül megszólítanak

néhányat, véleményt kérnek a látottakról, ami szintén a honlapra kerül. A néző, mint kritikus. (Csak nehogy a színikritikusok tiltakozzanak majd ellene, féltvén a kenyerüket.) Nézőkép és Nézőpont – két új rovat a Jókai Színház honlapján. (-)

Maria evangeliuma ,, Gyorben

Képösszeállítás. Cikk az 1. és 15. oldalon. Fotó: Kanyó Béla

16.

268 Ft, határon túl: 1 uro. III. évfolyam, 2. szám február. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán! Petúr vagy nem Petúr? Ez itt a kérdés!

Recommend Documents