268 Ft, határon túl: 1 uro. III. évfolyam, 1. szám január. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

268 Ft, határon túl:

1 €uro

III. évfolyam, 1. szám • 2011. január

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu

Huszti Péter

Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

14. oldal

-

Heten vehették át december 19-én, a Békés Megyei Jókai Színházban első alkalommal megrendezett gálaesten, a Magyar Teátrumi Társaság és lapunk, a Magyar Teátrum által, a színházi háttérszakmák művelői részére alapított Magyar Teátrum Díjat. Az est fővédnöke Domokos László az Állami Számvevőszék, és Jankovics Marcell a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, főtámogatója pedig a QAESTOR Csoport volt. Az előző napon, Budapesten átadott nemzetiségi színházi különdíj tulajdonosával együtt mostantól nyolcan használhatják a Magyar Teátrum-díjas címet.

A cikk az 5. oldalon olvasható

Lakatos Károly, Lakatos Károlyné, Kis József, Szentmiklósi Ildikó, Szilágyiné Antal Éva, Majoros Róbert és Somogyiné Borhi Gizella Fekete Péter

Rockopera a gyôri színpadon

A Győri Nemzeti Színház december 18-án mutatta be Jonathan Larson: Rent című rockoperáját. A szerzőtárs, Billy Aronson drámaíró vetette fel először 1988-ban az ötletet, hogy elkészüljön egy musical a Bohémélet alapján, melyben Puccini érzéki pompáját felváltaná a modern New York, East Village du r v a s á g a és lármája. A darab néhány nélkülöző, zaklatott életet élő művész története, melyre az AIDS, a kábítószer, az erőszak árnyéka is rávetül.

A cikk a 13. oldalon folytatódik

A látványos, szórakoztató és meghatóan ünnepélyes gálaműsorban – melyet a Duna Televízió felvételről közvetített – Fekete Péter, lapunk főszerkesztője, a Jókai Színház igazgatója fémgolyókkal végzett bűvészmutatvánnyal kísérve mutatta be az aranygolyóval ékesített csapágyat szimbolizáló díjakat, melyek közül az egyiket ő adta át. A díjátadók között ott volt

Vasvári Csaba

a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke, a szülővárosába hazalátogató, békéscsabai származású Vasvári Csaba, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója is. Folytatás a 2-3-4. oldalon

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. január

Magyar Teátrum-díjasok

(folytatás az 1. oldalról)

Fekete Péter színi direktor (aki első diplomáját bűvészként szerezte) bevezetőjében arról mesélt, hogy abban a társulatban, amelyikben harminc évvel ezelőtt játszott, még

Szomor György

csak egy háttérmunkás volt – közben a szmoking hajtókája mögül elővarázsolt egy acélosan csillogó csapágygolyót – ő hangosított, világosított, kellékezett, és ha kellett súgott i s .

kantak elő az újabb és újabb fényes golyók. – Tekintsük úgy a háttérmunkásokat, mint egy-egy csapágygolyót, akik, mint a forgószínpad csapágyában az igazi golyók egymáshoz érve forgatják, mozgatják a színház nagy gépezetét – folytatta Fekete Péter. – Vegyünk egyet ezek közül a golyók közül, és egy estére fényesítsük meg, aranyozzuk be – közben aranyporral beszórt egy golyót, ami a kezében „arannyá változott” – helyezzük vissza a többi közé és adjuk át díjként. Az aranyozott csapágyak mellé a díjjal ezer-ezer euró is jár, melynek felét a díjazott színháza állja, a másik felét pedig külső támogató, idén mindegyik díjhoz a QAESTOR Csoport teszi hozzá. A díjak átadásában színészek, színházigazgatók, művészeti vezetők és neves közéleti személyiségek vettek részt. Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, Farkas Zoltán a Békés Megyei Önkormányzat elnöke, Vantara Gyula, Békéscsaba polgármestere, Vasvári Csaba, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke, a főtámogató

Szentmiklósi Ildikó Magyar Teátrum-díjas ügyelő, Veszprémi Petőfi Színház

Jelölői: Barcsai Mária Jászai-díjas színművész: „Nemcsak a munka szintjén érzi magáénak a produkciót, hanem mint igazi színházi ember viseli gondját az előadásnak.”

Nyirkó István Latinovits-, és Petőfi-díjas színművész: „Nyugodt, következetes egyénisége meghatározó estéről-estére, biztonságot jelent a felszabadult játékhoz.” Sz ent m i k ló si Ildikó több évtizede a Veszprémi Petőfi Színház tagja. A művészeti munkatársak közül ő dolgozik legrégebben a színházban.

Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója: „Megnyugtató, szelíd hangjából mindig érzem, hogy rendben van minden a színpad környékén.”

A díjat átadta: Felkai Eszter Jászai-díjas színművésznő, a Jókai Színház örökös tagja, és Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság főtitkára, aki a díjátadón a főtámogató QAESTOR Csoportot is képviselte

Fésűs Nelly

majd, ahogy nőtt a társulat egyre több háttérmunkásra lett szükség. Amíg mesélt ujjai között sorra buk-

QAESTOR Csoportot is képviselő Szabó László, a Magyar Teátrumi Társasság főtitkára, Felkai Eszter

QUAESTOR Csoport A QUAESTOR Csoport alapító vállalata gyakorlatilag a rendszerváltással egyidőben, 20 évvel ezelőtt kezdte meg tevékenységét. Az 1990-ben alakult magyar cégcsoport kezdetben pénzügyi tanácsadóként, később pedig gyorsan bővülő szolgáltatásai révén vált ismertté, és jelenleg teljes körű pénzügyi szolgáltatásokkal, ingatlanfejlesztéssel és ingatlanbefektetéssel, utazással és telekommunikációval foglalkozik. Növekedésükre jellemző, hogy ma már mind a hazai mind a nemzetközi piacon több más iparágban is jelen van beruházóként vagy befektetőként.

Gulyás Attila és a háttérmunkások

A QUAESTOR 1993-ban indította el a piac úttörőjeként első befektetési alapját és ettől az évtől vált tőzsdetaggá. A kezdetek óta szereplői és szervezői olyan pénzügyi konferenciáknak és tanfolyamoknak, amelyek a lakosság pénzügyi kultúráját és ismereteit fejlesztik. 1995 óta nyújtanak egyedi és üzleti ügyfeleknek széles utazási kínálatot. A QUAESTOR Utazási Iroda egyik speciális területe a sport-és koncertturizmus. A QUAESTOR Csoport 1996 óta foglalkozik ingatlanfejlesztéssel, azóta több mint 200 000 négyzetméternyi lakást, üzlethelyiséget, ipari és kereskedelmi célú ingatlant fejlesztett. A QUAESTOR épített meg Magyarország első multifunkciós központját, a győri ETO Parkot. Legnagyobb ingatlan projektjük a DunaCity, amely Budapest utolsó nagy, összefüggő beépíthető 30 hektáros belterületén megvalósuló ingatlanprojekt. A nemzetközi befektetések felé 2002-ben nyitottak, melynek eredményeként jött létre a New York-i központtal működő leányvállalatuk a QuaesTel, mely telekommunikációs szolgáltatásaik hátterét biztosítja. Bővebben: www.qcsoport.hu

Impresszum:

Szerzőink, munkatársaink:

Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította, és kiadja a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1053 Budapest, Királyi Pál u. 18. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Felelős kiadó az egyesület elnöke. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba Andrássy út 1. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Munkatárs: Liska Judit – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: adat@ magyarteatrum.hu – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

Bera Linda

2.

3.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. január

Magyar Teátrum-díjasok Majoros Róbert

(folytatás a 2. oldalról)

színművésznő, Kiss József, a szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője, Fodor Zsóka színművésznő, Mezei Zoltánt, a Szabadkai Népszínház Ma-

Magyar Teátrum-díjas fővilágosító, Újvidéki Színház Majoros Róbert 2000-től az Újvidéki Színház társulatának tagja. Szakmai felkészültsége óriási kreativitással párosul. Az utóbbi években olyan előadásokban végzett kiemelkedő munkát, mint a Szentivánéji álom táncelőadás. E produkció kapcsán méltán mondhatjuk, hogy íme egy színházi alkotás, melyben a világítás főszerepet játszik.

Jelölői: Balázs Áron Jászai-díjas, Pataki Gyűrű és Sterija-díjas színművész: „Minden esetben a kreativitásra támaszkodva dolgozik, s nem a technikai trükkökre helyezi a hangsúlyt.” Elor Emina, az Újvidéki Színház Pataki-díjas színművésze: „Majoros Róbert igazi színházi ember, nincs számára lehetetlen, vagy ha van, akkor megoldja.”

Finálé

László Sándor, az Újvidéki Színház igazgatója: „Emberi hozzáállása, munkához való viszonya és innovatív ötletei miatt az idei évadban már Kulissza-díjas Majoros Róbertet Magyar Teátrum-díjra ajánljuk.”

gyar Tagozatának igazgatója, Gergely László, a Magyarországi Nemzetiségi Színházak Szövetségének elnöke, Straub Dezső színművész, és a házigazda színházigazgató Fekete Péter. Az est műsorvezetője Varga Edit (Duna Tévé) és Németh Kristóf színművész volt. A gálaműsorban az alkalomra készült

A díjat átadta: Farkas Zoltán, Békés Megye Közgyűlésének elnöke, és Vasvári Csaba, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke.

Szilágyiné Antal Éva Magyar Teátrum-díjas színházi kalapos, Debreceni Csokonai Színház

Szilágyiné Antal Éva szakmájának egyik utolsó képviselője. Képességét, művészi érzékeit munkatársai és a színházi alkotók messzemenően elismerik. Három évtizede dolgozik a Csokonai Színházban.

iskolások megjelenítésében) lepte el a színpadot, díszleteztek, bútoroztak, kellékeket hordtak, öltöztették, sminkelték, segítették a művészt, aki a végére kikeveredett a függöny elé, de a fejgép fénykörét Simon Putyinak

műs o r számok m e l le t t a Jókai Színház repertoáron lévő, és az előző évadokban játszott előadásaiból láthatunk részleteket a Jókai Színház színészei és színiiskolásai mellett olyan vendégművészek közreműködésével, mint Fésűs Nelly, Kulcsár Lajos, Szomor György, Göth Péter, Frenczi György és a Rackajam, Gulyás Levente és a Song Song zenekar.

Jelölői: Csikos Sándor Jászai-díjas színművész: „Egy ma már ritka színházi szakma értő munkáját, tehetséggel, igényességgel művelő mestere.”

Szűcs Nelli, a Csokonai Színház Jászai-díjas művésze: „Szeretettel, odafigyeléssel alkotja meg a színészt inspiráló gyönyörű kreációit.”

A díj alapításának gondolat leginkább kifejező és egyik legmeghatóbb egyik legmeghatóbb jelenet az volt, amikor Gulyás Attila a színház junior príma díjas színésze kötélen a színpadra ereszkedve egy szál alsónadrágban és trikóban énekelte a Ripacsok című film közismert betétdalát: „Egyedül nem megy”. A jelenet közben háttérmunkások hada (szín-

Vidnyánszky Attila, a Csokonai Színház igazgatója: „Művészi értékkel és kreativitással szolgálja a színházi látványvilágot.” A díjat átadta: Fodor Zsóka színművésznő és Kiss József a szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője.

a

Jókai Színház ügyelőjének kellett „ r á i g a z ít a nia”, mert „Egyedül nem megy”.

Göth Péter

A díjátadó gálaest színháztörténeti divatbemutatóval ért véget, melyben már nem élő nagy színészek jelmezeit mutatták be a Jókai Színház társulatának tagjai, majd lehullottak az „égből” az ilyenkor elmaradhatatlan lufik. Vasvári Csaba, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója már a függöny mögötti koccintáson azzal gratulált a Jókai Színház társulatának és igazgatójának, hogy igencsak feltették a mércét a következő díjátadó házigazdájának. Józsa Mihály Fotók: A-team Vamosz

Szerzőink, munkatársaink:

Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Kozma András

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. január

Lakatos Károly és Lakatos Károlyné

Magyar Teátrum-díjas maszkmester és fodrász

A Lakatos házaspár több mint negyven éve van a pályán. A smink és a fodrász szakma minden apró sajátossá g a it, titkát ismerik és ötvözik. A bajszokat, a szakállakat, a parókákat szőrszálankénti kötözéssel, aprólékos munkával készítik. Valamennyi korban, stílusban járatosak.

Jelölői: Oszter Sándor Jászai-díjas, Érdemes művész: „A Nem félünk a farkastól című darabban Georg sikeres megformálásához nagyban hozzájárult a Jókai Színház fodrásztárában eltöltött idő.”

4.

Somogyiné Borhi Gizella

Magyar Teátrum-díjas közönségszervező, sajtóreferens, a szolnoki Szigligeti Színház szervező irodájának vezetője Somogyiné Borhi Gizella fáradhatatlan, két poszton is teljes emberként dolgozó, így a színház egyik legmeghatározóbb egyénisége. A színházba járó közönség minden rétegét meg tudja szólítani, szinte napi kapcsolatot tart velük. A nézők érzik, hogy fontosak a színház számára. Példamutató színházi ember.

Hernyá k György Jászaidíjas rendező Újvidék, Szabadka: „Frissesség, szakmai alázat, ötletgazdagság, megbízhatóság.” Fekete Péter, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója: „A színházi tradíciók ápolása, átörökítése, a régi színházi iskola értékeinek megőrzése a Lakatos házaspár nélkül nehéz volna.”

Balázs Péter, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója: „Sikereinket a közönségünk száma és annak szeretete jelzi.”

Lamár János

Magyar Teátrum-díjas szcenikus, székesfehérvári Vörösmarty Színház Kis József évek óta kimagasló szaktudással látja el színháza szcenikai munkatársaina k i r á n y ít á s á t . Jó humorú, fáradhatatlan személyiség. Vezetőként és s z a k e m b e rként vitathatatlan profizmusa emeli országosan a legjobbak közé.

Rado Denise színész-rende z ő: „Nemcsak érti, de szereti is a színházat. A közönségét név szerint ismeri.”

A díjat átadta: Fekete Péter, a Magyar Teátrum főszerkesztője és Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke.

A díjat átadta: Mezei Zoltán, a Szabadkai Népszínház Magyar Tagozatának igazgatója, és Vantara Gyula, Békéscsaba Megyei Jogú Város polgármestere.

Kis József

Jelölői: Karczag Ferenc Jászai-díjas színművész: „Teltházak előtt jó játszani.”

Magyar Teátrum-díjas hangmester, Pécsi Horvát Színház Jelölői: Besenczi Árpád Jászai-díjas színművész, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója: „Régi színházi kapcsolat fűz össze bennünket, meggyőződéssel, jó szívvel ajánlom.”

Jelölői: Tóth Auguszta, Tűzkő Sándor színművészek és Vasvári Csaba, a Vörösmarty Színház igazgatója: „Amint irodájából kiszakadva a színpadra szólítja teendője, szakmai hozzáértése és precizitása mellett nagyapaian kedves és szigorú személyisége hihetetlen adrenalinnal töltődik fel.”

A díjat átadta: Straub Dezső színművész és Gergely László rendező, a Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetség elnöke.

Füsti Molnár Éva Jászai-díjas színművész, Pécsi Nemzeti Színház: „Több évtizedes kollegiális és baráti kapcsolatunk tükrében szívből ajánlom e díjra.”

Lamár János a Pécsi Horvát Színház megalakulása óta (18 éve) tagja a színháznak. Kiemelkedő munkája nélkülözhetetlen, szakmai tudásával, hozzáállásával számtalanszor bizonyította elkötelezettségét, szellemiségével méltó a díjra. Mint hangtechnikus több száz előadás létrehozásában vett részt kimagasló tudásával. A magyarországi Horvátok méltán büszkék lehetnek kulturális háttértevékenységére.

Vidá kovics Szláven, a Pécsi Horvát Színház igazgatója: „Szakmai múltja, kiemelkedő teljesítménye, profizmusa vérbeli színházi emberre vall.”

A díjat átadta Vasvári Csaba, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke.

Szerzőink, munkatársaink:

Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Szabó Anikó

Darvasi Ferenc

Potyondy Nóra

5.

Futyulunk a nokre az iden.

A fenti sort Kertész Marcella és Barabás Botond énekli majd az Én és a kisöcsém előadásában, a szolnoki Szigligeti Színház nagyszínpadán, az Új Esztendő első bemutatóján, január 14én. Reméljük, a fenti gondolat nem, de a sikeres előadás követőkre talál Szolnokon! Ráadásul Marcella nadrágot és nadrágtartót is húz magára, ezzel mindent a feje tetejére állítva… Kertész Marcella (Kató) „Ez nekem szerepálmom volt! Nagyon sok női szerep után ez is egy nagyon jó női szerep, ráadásul a szerző nadrágszerepbe bújtatja a lányt. „Für alle Fälle”. A nők azért tudják, mitől döglik a légy. El is mondja a lány: „most olyasmit kell tennem, amit nadrágban nem lehet, csak egy női, kivágott ruhában!” És persze bele is szeret rögtön a fiatalember. Nagyon élvezem a férfi részét a szerepnek. Akkor bújhatok ki a bőrömből. A fiúk frocliznak is. Meg segítenek is, hogy lehet az ember fiús. Jó szórakozás lesz mindenkinek.”

Kertész Marcella és Barabás Botond

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. január

Kovács Edit visszatér a színpadra Két nő, egy sors. A Békés Megyei Jókai Színház bemutatója Schiller drámájának minden mélységét bemutatja. Hell hath no fury like a woman scorned – vagyis a pokol haragja semmiség a megbántott nő dühéhez képest. Ezt a régi angol igazságot érezzük zsigereinkben, amíg a két királynő vívását és vívódását látjuk a színen. Dobó Kata harmadszor játszik főszerepet a Békés megyei teátrumban, első alkalommal igazán mély tragikus hősnőt. Szalma Dorotty rendező ezúttal sem tagadja meg az opera műfajához kötődő mélységes rajongását. A békéscsabai előadás zenéjét Gulyás Levente szerezte Purcell motívumait felhasználva a kor érzékeltetéséhez, a megvalósítást pedig egy fiatal operaénekesnő Kálnay Zsófi színpadi jelenléte

határozza meg. Az előadás másik pólusán Erzsébet királynő szerepében Kovács Editet találjuk, aki egy éves kényszerű szünet után tér vis�sza a színpadra, hatalmas örömöt okozva ezzel a társulatnak és a nézőközönségnek egyaránt. A Stuart Mária előadás híven és elgondolkoztatóan szól a hatalom természetéről, az uralkodói lét kegyetlen kérdéseiről, és a női minőségről is. A bonyolult, cselszövésekkel és az érdekek hálójával feltöltött cselekmény mögé ellenpontként, a hatalmi struktúrát kegyetlenül egyszerűen bemutató díszlet épült, amely az előadás végpontján egyszerre öli meg a balsorsú skót királynőt és pusztítja el mindkét nő lelkét. Minőségi, felkavaró színházi vállalkozás látható Békés megyében, amely után csendben, elgondolkodva állunk fel a zsöllyéből. (kisuni)

Barabás Botond (Andersen): „Én vagyok az „Én” az Én és a kisöcsémben. El kell fogadnom ebben az előadásban azt a feladatot, hogy a háttérbe kell vonulnom, hogy a „kisöcsém” eljátszhassa az előadást, és nekem alá kell rakni az egészet. Minden körülmények között alájátszani a Vadász Frigyest játszó Katónak, aki a Kertész Marcella. Nekem azt kell eljátszanom, hogy ő fiú. Imádom.” Molnár László

Ifj. Jászai László (Kelemen) „Engem a tánc meg az ének most nem érint. De a figura kellemes, kedves feladat. Amolyan Csortos Gyulás, joviális ember. Tápszergyáros. Aki persze érdekember is, hiszen egy dán milliomosban látja a megmentőjét. És a lányát is hozzá akarja adni. Aztán kiderül, hogy az a csirkefogó, akitől a lányát félti, éppen a dán milliomos. Már régen használtam az ideillő színészi kellékeket. Sokat játszottam drámát, örül az ember, ha könnyebbet játszhat. Ez most felüdülés, lehet lubickolni.”

Molnár László (a rendező): „Itt a szórakoztatás a feladat, nincs mese. A nézőnek mulatnia kell, minél jobban kell éreznie magát. Ez az első zenés rendezésem, bár mindig használok zenét a rendezéseimben. Marcellát már rendeztem az Apa csak egy van című komédiában. Remek lesz. Ismeri a zenés műfaj minden csínját-bínját. Túl sok mindent nem is kell neki mondani, mert magától hozza.” (-is jó-)

Ifj. Jászai László

A Békés Megyei Jókai Színház január 14ei Stuart Mária bemutatójának szereplői: Kovács Edit, Komáromi Anett, Dobó Kata, Tarsoly Krisztina, Bede Fazekas Anna, Fehér Tímea, Bartus Gyula, Gulyás Attila, Tege Antal, Csomós Lajos, Czitor Attila, Vadász Gábor, Nagy Róbert. Henry Purcell

zenéjét átdolgozta: Gulyás Levente. Díszlettervező: Mira János, jelmeztervező: Rátkai Erzsébet, koreográfus: Topolánszky Tamás, rendezőasszisztens: Kiss Kata. Rendezte: Szalma Dorotty.

X Faktor nyertes a SingSingSing-ben Vastag Csaba a Petôfi Színházban Nagy sikerrel szerepel Vastag Csaba az X Faktor nyertese a Vesz­ prémi Petőfi Színház SingSingSing musical-showjában, amely az elmúlt két évben mindig pótszékes teltházakat vonzott. A produkció rendező-koreográfusa Szakál Attila alsó tagozatos kora óta ismeri az egyre népszerűbb előadót. Szakál Attila barátságukról így nyilatkozott nemrég egy internetes portálnak: – Csaba még alsó tagozatos lehetett, amikor eljött hozzám táncolni az Anakonda Rock and Roll Club-

ba, azóta számtalan közös munkánk volt. A Veszprémi Petőfi Színházba már tizenöt évesen bekerült, elindult színházi pályája. Én nagyrészt a táncos oldalát kísértem, de mindig is énekelt, sok iskolai rendezvényen fellépett. Kialakult már akkoriban egy olyan tábora az évek során, amely mindenféle tévés ismeretség nélkül kedveli. Amikor még Bujtor István volt a veszprémi színház igazgatója, akkor kezdtük el a SingSingSing előadást próbálni. Vastag Csaba ekkor a nagyszínházi élet szempontjából ismeretlen alak volt, de pillanatok alatt nézői népszerűségnek örvendett

és ez a mostani győzelme után még erősebb lett – mondta Szakál Attila. Vastag Csaba a veszprémi kezdetekről így vallott egy interjúban: – A veszprémi színházba táncosként kerültem tizenegy éves koromban, akrobatikus rock and roll-t táncoltam. Aztán kaptam egy szerepet, a Nagy Viktor rendezte Hair című előadásban. Kékre voltam festve, Aquarius megtestesítőjeként, és a darab elején tizenöt percig ültem mozdulatlanul egy zacskó vízzel a kezemben, amiben egy hal úszkált, majd beleengedtem egy nagyobb tároló edénybe, kvázi a kis vízből a nagy vízbe, a szabadságot jelképezte ez a mozdulat, így kezdődött a színdarab. Ezután következett

egy másfélórás fürdés, mivel a darab végén katonaként megjelentem a színpadon és elvittem a srácokat meghalni – mesélte Vastag Csaba, aki nem tartja azt sem kizártnak, hogy a jövőben  színházi produkciókban szerepeljen. (V. R.)

A lap tervező grafikusai:

A lapban író szerzők:

Köles István Junior

Fotó Petőfi Színház: Melczer Zsolt

Ferencz András

Tarics Péter

Balogh Tibor

Tompagábor Kornél

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

6.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. január Hubay Miklós

Hubay-mû Debrecenben A két évvel ezelőtti, nagy sikerű előadás, az Egy szerelem három éjszakája után a debreceni Csokonai Színház ismét egy jelentős Hubay-mű, az Elnémulás című dráma bemutatójával erősíti kortárs repertoárját. A debreceni bemutató Árkosi Árpád rendezésében a darab pátoszát emeli ki. A „szent színház" eszközeivel él a téralakításban, a színészvezetésben és a zenei megfogalmazásban. A Csokonai Színház három jelentős művészének - Újhelyi Kinga, Bakota Árpád és Kristán Attila -, akik maguk is kisebbségiként látták meg a napvilágot, az itt kínált szereplehetőségek feltétlenül fontos állomást jelentenek színészi pályájukon.

Bakota Árpád és Kristán Attila

Képzeletbeli párbeszéd Hubay Miklós és az Elnémulás című dráma színpadi alkotói között a próbák idején Debrecenben Dramaturg: – A színházban talán a legfontosabb tényező a pillanat. A meggyőződés, hogy a nézők tekintetének erőterében a színész által az akár végtelenné is tágulhat. A próbák is mind ezért. Haladni pontról pontra a szövegben, és beljebb-beljebb önmagunkban azokért a pillanatokért, amikor – túl a szavakon – megnyílik az a tartomány, ahol a végső mozga-

tók, indulatok, érzetek tanyáznak, nyelvi ösztönként és átörökített kultúraként, anyanyelvünkbe öltözötten. Minő paradoxon! Az Elnémulás mintha éppen erről szólna. Témája – a nyelvhalál – legalábbis ezt célozza. Vagy mégsem? Két úr Friuliból: – A színdarabért jöttünk. Hol a kézirat? Szerző: Kérdés volt ez, de számomra nyugtalanító számonkérés is. Be kell vallanom: azt a színdarabot nem fejeztem be, és ami megvolt belőle – elveszítettem… Egy rögeszmével kevesebb. Miért épp nekem kelljen szembenéznem a 20. század (s talán a következő századok) legrohadtabb tendenciájával: a kisebbségek és a védtelen etnikumok

nyelvének, kultúrájának üldözésével, kiirtásával? Ahogy ma az újságírók és diplomaták fogalmaznak: az etnikai tisztogatással? Két úr Friuliból: – csárja, aki leplezni igyekszik, hogy Colonosban lenne a bemu- ez az ő anyanyelve is. Egy pap, aki tató… könyvből tanulta ezt az egzotikus Szerző: – Szophoklész nyelvet, s akinek immár önként válszülőhelyének is Kolónosz lalt felelősséggel mentenie kellene a a neve. Utolsó drámájának szavakat, lelkeket. Ez valóban egy színtere is Kolónosz. Ki- végső sűrítettségű drámai alaphelylencven évesen írta. Ide ve- zet. zetik a vén vak Oidipuszt, Szerző: – A hosszú nyárvégi nahogy átessen valami fájda- pokon estefelé mindent beborít a hárlom nélküli halálon, ami sak sűrű, mézédes illata. Egész Friuli már szinte megdicsőülés. tele van hársfákkal. A szomszédos Az öreg drámaíró óhaja szól kisvárosból, Avianóból szálltak fel a e műből: odahaza meghal- NATO bombázórajai, mentek keletni… re Szerbia felé. Dramaturg: – Mi volt Dramaturg: – Ezt a helynevet az elveszett dráma magja? én is megtanultam mint sorállomáSzerző: – Firenzében nyú katonai légiirányító. Valaha ezt találkoztam össze Domokos Pál Pé- a támaszpontot jelölték ki a repülők terrel. Romániából jött egy tudomá- számára, hogy a Varsói Szerződés nyos kongresszusra. Szenzációként tagállamát, minket, Magyarországot mesélte el, hogy egy fiatal francia támadják. Ha jön a harmadik világtudós (Jean-Luc Moreau) találko- háború… zott a kihaltnak hitt kamassz Újhelyi Kinga nép legutolsó képviselőjével. E találkozás különlegessége, tragikus pátosza ragadta meg drámaírói képzeletemet… Ezt kérték számon rajtam olaszországi vendégeim, a színdarabot, amely egy nyelv végóráiról szólna friuli nyelven, amit már csak 52 ezren beszélnek, s azt is inkább csak otthon. Minthogy semmi garanciája nem volt annak, hogy Budapesten maradva hozzálátok a dráma újbóli megírásához, barátaim meghívtak Friuliba. San Vito városában bedugtak a városi könyvtár vendégSzerző: – A környéken a földszobájába, és várták, rajzi nevek még ezeregy-kétszáz év hogy elkészüljön a ma- után is őrzik kalandozásaink emlégyar író a drámájával, két (Strada Ungarorum). És a világmely talán tükrözni háborús temetők, az odavezényelt fogja az ő sorsukat is. százezer magyar baka, huszár, tüzér A nyelvismeret szű- tetemét. A doberdói tető, melyről a kössége rászorított, talán legutolsó magyar népdal szólt, hogy pusztán a cse- szintén ebben a tartományban van. lekményre, az akcióra Dramaturg: – Száz év, ami még koncentráljak. Ez jót biztosan belátható mindenki számátesz mindig a dráma ra, hisz kinek nincs olyan felmenője, drámaiságának. aki ne járta volna meg a poklokat az Dramaturg: – első vagy a második világháborúban? Három személy a si- S ez a legutóbbi háború említetlen. ralomházban. Egy Vagy említhetetlen? A délszláv… nép utolsó képviselője Úgy zajlott le, hogy itthon nem vált egy várandós anya, a közbeszéd tárgyává, pedig a Délvikivégzésére várva szü- dék félmilliós magyarsága közvetleletendő gyermekének nül szenvedte, szenvedi csendesen, idézi fel a vele együtt azóta is. Mi ez a szájzár? És hol bujpusztulásra ítélt sza- kál bennünk a dráma, ami elnémuvakat, dallamokat. A lással fenyeget? rabtartó, ugyanebből Szerző: – …Állunk Nagyváraa népből, a renegát, a don, az Úri utcán anyámmal, a Fegyilkoló gépezet jani- hérpapok templomával szemben, és

némán nézzük, hogyan költöztetik kifelé a gimnázium szertárát, könyvtárát. Hogyan is fogok én tovább tanulni magyarul a szülővárosomban? Erősebben szorítottam anyám kezét… Azóta közbejött szinte az egész 20. század, mindvégig felmerülő hasonló kérdéseivel, végeérhetetlen magyarázkodásokba vesző kataklizmáival. Dramaturg: – Van történet a politikán túl is, a családi, a személyes. De van-e, lehet-e még személyesség a 21. század globális világában? Szerző: – Játszódhatik ez a régiúj darab bárhol a földgolyón – sajnos. Mindenütt, ahol egy nép lába alatt a multik olajat vagy uránt sejtenek, ahol kivágják az őserdőket, s ahol a mészárszékben éppen most mérik ki az utolsó bölények, az utolsó delfinek és angyalok húsát.

Dramaturg: – Mégsem csupán a nyelvről, egy nyelv haláláról szól tehát az Elnémulás? Rendező: – A cella, ahol vagyunk, és ahol a színészekkel együtt átéljük a végső idők drámáját, kívül esik azon a helyen, amit hagyományosan siralomháznak neveznek. Aleluja, a főhős játék- és létezéstere egy olyan ravatal, mely mint egy belső tartomány nyílik meg mindannak, ami régen volt, amit kultúrának, morálnak, embernek gondolunk. Mindhárom színészünk, aki játszik a darabban, nyelvi kisebbségiként látta meg a napvilágot. Dramaturg: – Igen, a többlet… Bizonyára segít. Egy nyelven – több hazában… A képzeletbeli beszélgetéshez a szerző, Hubay Miklós 85. születésnapjára megjelent szövegét használtuk fel, mely megtalálható az életműkiadásban is, Az Elnémulás margójára címmel. Összeállította: Szász Zsolt

7.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. január

Így készült... a Godspell

A Vörösmarty Színház decemberben mutatta be a 1971es Broadway-musicalt, a Godspellt. Mi lehet az oka, hogy a hetvenes évek nem kevésbé zavaros időszakában szinte egyszerre, de egymástól függetlenül két mű is a zene nyelvére fordította a világ legrégibb és legszebb történetét, a Bibliát? Talán az a tény, hogy kultúránk alapműve évtizedekig méltatlan mellőzöttségbe kényszerült. Generációk nőttek fel úgy, hogy legfeljebb érintőleges ismeretséget kötöttek vele. Pedig jellemformáló tanításait, kristálytiszta mélységű történeteit egyetlen társadalom sem nélkülözheti. Hit nélkül – valamilyen hit nélkül – az emberiség vesztébe rohan. És igenis lehet a zene az az eszköz, ami célba juttatja az üzenetet, és eltalálja az ifjú és idősebb nézők szívét.

sőt: labdát pattogtatni is. A szereplőknek persze a dobogó elkészültéig vízszintes talajon kellett próbálniuk, aztán mindent „átgyúrniuk” a lejtőre. Ezért aztán igyekeztünk, hogy minél hamarabb a végleges térben dolgozhassanak. Inspiráló számomra minél több próbát végignézni, megfigyelni, hogyan telik meg élettel a darab, végiggondolni, mi segíthetné még jobban a készülődő előadást, min kell esetleg alakítani, változtatni. Ez a Godspell esetében fokozottan igaz, mert sok a rögtönzés, az egymást inspiráló játékosság. Igazi csapatmunka.”

Lovas Gabriella – karmester:

Libor Katalin – díszlettervező:

„A Godspell díszlete nagyon egyszerű. A színpadot uraló deszkalejtő mögött helyezkedik el a zenekar, a lejtő két oldalán tükrös öltözőasztalok, ruhatartó állványok vannak, itt „alakulnak át” a szereplők, amikor a történetmesélés úgy kívánja. E látszólagos egyszerűség mögött sok munka rejlik. A lejtő dőlésszögét például úgy kellett megválasztani, hogy látványos legyen, de még lehessen rajta táncolni,

„2010. december, Székesfehérvár, Vörösmarty Színház, egy héttel a Godspell bemutatója előtt. Zenészünk szemei alatt még nem túl mélyek az árkok, de már egyenes úton halad az utolsó napok idegösszeomlása felé, bár mindent elkövetett, hogy ez ne következzék be. De kezdjük az elején. Augusztusban három napos meghallgatás, ahol jelentkezők százait hallgatja végig, hogy a szereposztás hiátusait a lehető legtökéletesebben segítse kitölteni. Október elejére megszületik a végleges szövegkönyv és a végleges szereposztás. Irány az olvasópróba: kezdődhet az egyik legnehezebb időszak a színházi zenész számára, amikor a benne rejlő ezernyi szakember közül a TANÍTÓI, szaknyelven KORREPETÍTORI énje kerül előtérbe. Vagyis megtanítja a színésznek a dalokat. És hogy ez miért olyan nehéz a

Jelenetkép a Godspellből

Godspell esetében? Mert – kevés kivételtől eltekintve – mindenki énekel minden számban, és nem egy, nem két, hanem ha lehet három, sőt olykor hat szólamban. És mert a 16 énekes szereplő véletlenül sem rendelkezik hasonló zenei előképzettséggel. Közben már itt is van a zenekar, kiváló zenészek, tehát felszínre tör zenészünkből a KARMESTER. Nagy pillanat: SITZPRÓBA, vagyis először találkozik színész és zenekar. Egyetlen dolog volt eddig közös bennük, az az ember, aki most középen áll, és a két félből kezei kalimpálásával – nevezzük vezénylésnek – megpróbál egészet varázsolni. Ha jól tette eddig a dolgát, ez kisebb zökkenőkkel sikerül.”

Győri Gabi – jelmeztervező:

„Szűcs Gábor nem akart bohócokat. Elrajzolt, kicsit bő ruhájú, kicsit kockás, kicsit michaeljacksonos figurákat szeretett volna látni. Egyszerű, mint a karikacsapás. Megvoltak tehát az instrukciók. Már csak a szövetek, a színek nyelvére kellett átültetnem őket. A színészek ruháján élesebbek lettek a kontúrok, élénkebbek a színek, a táncosoknál pasztell árnyalatokat használtam. A tánckar: férfias ruhában. Ők a háttér. Sötét zakók: szürke, fekete, sötétzöld. Júdáson fekete. Csillagokkal. Tisztára, mint Michael Jackson. Buch Tibi szürkében: piperkőcös. Fehérvári Péter: bohókás. Wégner Juci vagány, harcias. Kósa Zsolt olyan, mint a karakterei. Szavakkal elmondhatatlan. Hangulatokat próbálok kifejezni. És kellettek még kosaras mezek is. És most, ahogy elnézem a táncoló, éneklő, csetlő-botló karaktereket, úgy érzem: megint sikerült. Megint hozzájárulhattam ahhoz, hogy a színpadon új világ szülessen.” Jelenetkép

Dávid Roland – Jézus:

Mindegyik a gosdpell zene valamely vonalát dolgozza fel, ez az eklektika adja a darab egyik zseniális aspektusát. A gospell fogja össze ezt az ezerszínű csokrot: van itt ragtime, drum and bass, jazz – az előadás igazi csemege a könnyűzenét kedvelő fiatalok számára. De az idősebbek is jól fognak szórakozni, hiszen a mű hozzájuk is szól. A Godspell huncut darab, mert a Jézust játszó színész az egyetlen, aki végig egy karaktert játszik – a többiek a helyzetgyakorlatok során különböző alakok bőrébe bújnak. A kakukktojás én vagyok: a helyzetek júdásaként mutatom meg az érem másik oldalát, ha sokszor csak egy szóval, gesztussal is.”

Szűcs Gábor – rendező:

„Elsősorban énekes vagyok, és musicalról lévén szó, nem csak énekelni kell – színészi képességek ’megcsillogtatására’ is szükség van, én viszont prózai darabban még nem szerepeltem. Rendkívül megtisztelő a bizalom, melyre igyekszem rászolgálni. A musical mondanivalója közel áll hozzám, hiszen keresztény emberként fontosnak tartom a mai elüzletiesedett, sivár tartalommal bíró médiumok világában a krisztusi értékek közvetítését. Erre a Godspell kiváló csatorna lehet, főleg a musicaleket kedvelő fiatalság számára. Ha csak egyvalaki megy úgy majd haza előadás után, hogy nem csak a darabban szereplő fantasztikus zenéket dúdolja magában, hanem elgondolkodik a hallottakon, a példabeszédeken, akkor már megérte.”

Farkas Gábriel – Júdás:

„Nagy kihívás, hogy részt vehetek a Godspell-ben, ami a Jesus Christus Superstar-hoz hasonlóan passiótörténet: a példabeszédek pontos idézetek az evangéliumból, ezeket pedig stílusban sokszínű dalok kötik össze. Farkas Gábriel és Dávid Roland

„Nem tudjuk, hogy működik. Nap, mint nap használjuk, törjük, pörgetjük, megtanultuk a felépítését, bebizonyították, mely rétegeiben születnek a jó és rossz érzések. Ám azt senki sem tudja, az agyunk miképpen, hogyan, és miért vetít elő bizonyos szavakra bizonyos képeket, ezeket a bizonyos képeket pedig, ha úgy hozza az élet (a színdarab) miért úgy játszatja el a testünkkel, ahogy. Az emberi elme asszociációs képessége a legcsodálatosabb, és mégis a legfelfedezetlenebb terület – kipróbálni viszont egyszerű. Lássuk! Azt mondom: végtelen sötétség – azt mondod: űr. Azt mondom: szeretet, azt mondod: karácsony. Másképpen fogalmazok: a megváltó szeretet – erre itt, Európa közepén, azonnal Jézusra gondolsz. Helyesen. Azt mondom: Jézus – erre eszedbe jut egy régi történet, ami örök érvényű. És még: játékos improvizáció – azt mondod: színészet. Azt mondom: színdarab a legfontosabb tanításról, annak az életéről, aki egyszerre volt emberi és isteni. Mindez improvizáló, kiváló színészekkel, remek zenével, tréfával és némi könnyel, nevetéssel, borzongással. Erre most, ha megengedik, én mondom azt, hogy: Godspell.” Összeállította: Kovács-Cohner Róbert

8.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. január

Kaland. Márai Sándor hetven esztendeje, 1940-ben, ezzel a művével debütált a Nemzeti Színházban. A főszerepeket Rajnay Gábor, Tőkés Anna, Makay Margit és Jávor Pál játszották, a Nemzeti akkori igazgatója, a nagyhírű Németh Antal rendezésében. A Szigligeti Színház a Szín-Mű-Helyben mutatja be, Málnay Levente rendezésében. Málnay Levente rendező: „Feszesebbre húztam a szöveget. A titka az, hogy a feszes dialógusokon kívül a szerepek nagyon szépen körüljárhatók és játszhatók. A görög sorstragédiákhoz hasonlít ez a darab. A nézőket lenyűgözi, a színészeket örömmel tölti el a játék. Remélem, a Szigligeti Színház közönsége is olyan szeretettel fogja az előadást fogadni, amilyen szeretettel mi ezt csináljuk.” Mécs Károly (Kádár Péter): „Tapasztalatom, hogy a nézőket magával ragadja az ilyen tartalmú színdarab. A klasszikus drámai forma – a tér, idő, cselekmény egység –, az érzelmek, az emberi élethelyzetek váratlan, de folyamatosan fokozódó egymásra épülése a szereplőket és a nézőket egyaránt lebilincseli. Külön öröm számomra, hogy olyan nagyszerű művészekkel dolgozhatom együtt, akiknek színészi tehetsége

és felkészültsége, bárhol a világon nagy érték. A rendező Málnay Leventével nem ez az első közös munkánk. Nagyjából kortársak vagyunk, ízlésünk azonos; így a helyzetek és a játék minőségének megítélésében egyetértés van köztünk. Remélem, a közönség előtt kitáruló "Márai világ" megteremti azt az előadás hangulatot, amely tovább gondolásra ösztönöz és még sokáig beszédtémát ad.”

drámának. Ez a darab mélyen megérinti az embert. Egy nagy jelenetem van Mécs Károllyal, aki nekem egy csoda, nagyon jó vele játszani. Ez fontos, hiszen ez egy hosszú és érzékeny párjelenet, itt éreznünk kell egymás rezdüléseit. Hozzám közel állnak az ilyen szerepek, ahol az ember lelkében is meg kell történjenek a leírt dolgok.”

Király Attila (dr. Zoltán): „Olvastam Márait nagyon sokat, de sosem játszottam még. Nagyon összetett személyiségeket, igazi szerepeket írt. Mint minden jó drámában, mindenkinek igaza van. Szerelmi szál, szakmai féltékenység bony o -

Huszárik Kata (Anna): „Örömteli dolog ezen dolgozni, mert ez egy gyönyörű darab. Egyébként is nagyon szeretem Márait. Van egy novellája, a Rendelés előtt, az pontosan ilyen, mintha egy összefoglalása lenne ennek a

lódik a színpadon. Én a saját figurám igazát látom leginkább, nekem ez a dolgom. Szép feladat. Ahhoz, hogy az előadás azt adja, amit adnia kell, nagyon a mélyére kell ásni ezeknek a figuráknak. Nagy feladat ezt a sokrétűséget eljátszani. Rettenetesen örülök, hogy a Mécs Karcsival összehozott a sorsom. Ilyen kellemes, jó humorú, nagy színészt ritkán láthat az ember. Édesapámmal (Király Levente, a Nemzet Színésze) ők sokat játszottak együtt Szegeden. Ugyanazokat a történeteket meséli most el, amit apámtól is hallottam.” Gombos Judit (dr. Pálos Eszter) „Olyat játszhatok, amit ritkán szoktam. Azért megtalál egy-egy komoly drámai feladat. A Romeo és Júlia Dajkája sem kifejezetten „csak” komikai szerep, a Feketeszárú cseresznyében is kaptam drámai lehetőséget. Ez a nő is, akit most megformálok, egy komoly, bonyolult és érzelmes nő. Izgalmas, drámai feladat, igazi műhelymunka. Verbális darab, beszélünk, az arcunkkal játszunk, keveset mozgunk. Nagyon élvezem. És már nagyon korán tudtuk a szöveget, másképp nem is tudtuk volna próbálni. És a Karcsival együtt játszani! Leánykorom nagy férfi sztárjával! És amen�nyi sztorit a Leventével ketten mesélnek!” K. J.

Az igazság szabaddá tesz

Kéry Kitty Veszprémben rendez Anouilh: Jeanne D' Arc (A pacsirta) című művét rendezi Kéri Kitty a Veszprémi Petőfi Színházban. A bemutató február 26-án lesz a Latinovits-Bujtor Játékszínben, a produkció olvasópróbája nemrég zajlott a teátrumban. A stábot Oberfrank Pál igazgató köszöntötte. Kéri Kitty a társulat új tagjaként először rendez a veszprémi színházban, ám nem ez az első rendezése, a Karinthy Színházban már sikerrel állította színpadra a Tudós nők című darabot. A mostani, veszprémi előadás játékterét ő álmodta meg, s Perlaki Róberttel együtt tervezték. – A díszlet rendhagyó, kicsit felborítjuk a játékszín eddig megszokott nézőterét. A közönség három oldal-

Kéri Kitty és Perlaki Róbert a díszlet makettjével

ról láthatja a produkciót. A játéktér tárgyalóterem, templom, porond és hadszíntér is lesz majd egyben. Különlegesség az is, hogy huszonkét szerepet kilenc színész formál meg, szinte mindenki több szerepet játszik. Szerintem ez a mű ma különösen aktuális. Élt egyszer egy lány egy hazug, hitehagyott világban, aki képtelen volt a hazugságra. Ezért is lesz majd egy olyan felirat a színpadon, amelynek magyar fordítása ez: „Az igazság szabaddá tesz” – mondta Kéri Kitty, akitől megtudtuk: az előadás alapvetően a perről szól és azon keresztül ismerhető meg majd időugrásokkal Jeanne D' Arc élete. A produkció főszereplője a színház új tagja, Trokán Anna lesz. Ő úgy gondolja, fontos egy fiatal színésznőnek, hogy ilyen szép és nemes feladatokat kapjon már pályafutása elején. Az ilyen jellegű kihívások miatt is örül annak, hogy Veszprémbe szerződött. A produkció további szerepeiben Szalma Tamás, Sághy Tamás, Kőrösi Csaba, Keresztes Gábor, Gere Dénes Ákos, Nyirkó István, Csarnóy Zsuzsanna és Terescsik Eszter látható. Mozgás: Frank Róbert, szcenikus: Perlaki Róbert, jelmeztervező: Vasvári Lilla, súgó: Tóth Zsanett, rendezőasszisztens: Péti Krisztina. V. R.

Ta v a l y november 11én 10 éves lett a Turay Ida Színház. Mennyi mindent éltünk meg együtt 10 év alatt! Jót is, rosszat is. Szerelmek szövődtek, házasságok kötődtek, gyerekek születtek. Temettünk, összevesztünk, barátkoztunk, elváltunk. Kiálltunk egymásért, ha kellett, és veszekedtünk, ha éppen arra volt szükség. – De hogyan született meg a Turay Ida Színház? – kérdezem Darvasi Ilona alapító-igazgatót. – A szükség szülte. Férjem, Nemcsák Károly, egyszer csak nem kapott feladatokat anyaszínházában, a Budapesti Kamaraszínházban, ezért arra gondoltam, hogy Ivancsics Ilonával közös estjét eladom vidékre. Így kerültem kapcsolatba a népművelőkkel országszerte. Később már ők kértek műsorokat tőlem, így más színészek pódiumműsorának közvetítésével is elkezdtem foglalkozni. Előadásokat is néztem a vidéki művelődési házakban, és elképedve konstatáltam, milyen, rossz értelembe vett, haknikat visznek hozzájuk. Botrányos volt! Gondoltam, megmutatom, hogy lehet ezt másképp is csinálni! Belevágtam a saját pénzemből. 2000. november 11-én Huszka: Lili bárónő című operettje volt az első előadásunk Salgótarjánban, ahol a férjem, Nemcsák Károly, a két kezével és a régi műszakos kollégák segítségével építette föl az igényes, szép díszletet.

Neves szereplőgárdával, gyönyörű jelmezekkel, tánckarral, zenekarral játszottuk az operettet, ahogy kell. A sikeren és a keresleten felbuzdulva, mert igény az volt rá, megszületett a Mágnás Miska, a Csárdás királynő és a Mosoly országa, majd 2001 őszén bemutattuk a Csúnya lány című zenés vígjátékot Pápai Erika, Szacsvay László és Nemcsák Károly főszereplésével. Akkora sikere volt, hogy 107 előadást játszottunk belőle. Kezdetben semmink nem volt. Igaz, hogy a díszletet én csináltattam saját költségen, de a jelmezeket a színészek hozták. Nekünk például hónapokig nem volt szőnyegünk a nappaliban, máskor pedig ülőgarnitúránk, mert „játszotta k ”. Sokszor hallottam a fiaimtól: – Anya, meddig kell még a padlón ülve néznünk a tévét? – Szóval anyagi és erkölcsi összefogással született a színház, amolyan szerelemgyerekként. Jelenleg 23 előadás van műsoron. Volt olyan évünk, amikor hét nagy színházi bemutatót is tartottunk, vagy olyan hónap, hogy harminckét előadást játszottunk, most évente kétszázötven-háromszázat.

– És miért pont a Turay Ida nevet adtad a Színházunknak? – Amikor a néven gondolkoztam, nem is volt kérdés számomra, hogy nőként női nevet fogok választani a régi nagy magyar színésznők közül. Úgy döntöttem, hogy Turay Ida neve tükrözi legjobban a színház nyíltan felvállalt igényesen szórakoztató jellegét. Felkerestem Turay Ida örökösét, Hajós Hollanda Éva festőművésznőt, a névhasználat engedélyezéséért. A beleegyezését megkaptuk. A Turay Ida Színház azóta etalonná vált. Akik eddig vendégként dolgoztak nálunk, visszavágynak, mert érzik, itt összefogásban, szeretetben, kölcsönös megbecsülésben folynak

a munkák. Fontosnak tartom, hogy akik itt dolgoznak, jól érezzék magukat, hogy a béke, a boldogság és a biztonság „szigete” legyen számukra ez a színház. (www.turayidaszinhaz.hu) Shirley

9.

Rendhagyó irodalomóra a BÉKSZI Trefort Ágoston Műszaki tagiskolájában A Békés Megyei Jókai Színház RendhagyÓra programja az első lépések megtételét segíti a fiatalok számára az irodalom élvezete irányába. Színészek játszanak a diákokkal „kötelezőolvasmányosdit” sok humorral, meglepő szituációkkal, érzelmekkel, interaktivitással, színházi eszközökkel. A program 2009 óta főleg – de nem kizárólag – a Békés megyei iskolákban zajlik, több száz diák és tanár tetszését elnyerve. Az alábbiakban a címben szereplő békéscsabai középiskola pedagógusainak lapunkhoz eljuttatott levelét olvashatják. Hatalmas lehetőség érte iskolánk tanulóit, amikor a KICSENGETÉS! A Békéscsabai Kulturális Központ Iskolabarát szolgáltatásfejlesztése TÁ MOP-3.2.11/10-1-2010-0110 pályázat keretében 2010. december 13-án a Békés Megyei Jókai Színház színészei: Nagy Erika, Vadász Gábor, és Szabó Lajos, valamint moderátorként Zalán Tibor író, dramaturg ellátogattak iskolánkba. Az előadást Greifeistein János rendezte. Száz gyermek vehetett részt ebben a programban, amiben a művészek Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című vígeposzát dolgozták fel. Az előadást egy felkészítő óra előzte meg, hogy a diákok tisztában legyenek a mű történetével, majd a művészek 2-szer 45 percben megtartották az előadásukat. Az óra első részében egy kön�nyed ráhangoló beszélgetés után a színészek különböző részleteket mutattak be a műből, miközben korabeli kellékek (szalma bajusz, kalap stb.) segítségével elénk varázsolták

az akkori (reform korszak) színházi hangulatot. A mulatságos figurákkal megjelenített jelenetek vidám hangulatot teremtettek a gyerekek körében. Eközben Zalán Tibor dramaturg a diákok ismeretét mélyítette el a témával kapcsolatban. Először a mű megírásának történetéről, majd a műfaji sajátosságokról beszélt, végül képet kaptunk az eposz és a vígeposz közötti különbségekről, az eposzi kellékek alkalmazásáról. Az óra második részében a diákok kérdéseket tehettek fel mind a művel, mind a színházzal kapcsolatban. A diákok véleménye szerint rendkívül hasznos tapasztalat volt ez az óra és jó lenne, ha minél több ilyen alkalom adódhatna az életükben. A későbbiekben kerül sor Örkény István: Tóték című műve és az Egyperces novellák, valamint a Klasszikus drámák közelnézetből című foglalkozáson az Antigoné és a Hamlet című darabok bemutatására.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. január

A szolnoki középiskolások a Bibliát

játsszák

Új év, ismét közeleg az Ádámok és Évák Ünnepének ideje! Ezúttal a világ legismertebb és legderűsebb könyvét, a Bibliát dolgozzák fel. Az Ünnep, azaz a bemutató február 7-én lesz a Szigligeti Színház nagyszínpadán. Az előző évben, amikor Madách: Az ember tragédiáját adták elő, a színház öltözőiben, folyosóin, illetve a színpadon 250 középiskolás ifjú készülődött a megmérettetésre. Idén is alkalmat ad a színház, hogy minél több fiatal ismerkedhessen meg testközelből a színház csodájával, a Biblia magasztos és örökérvényű gondolataival,

mondataival, szereplőivel. A szövegkönyvek és a szereposztások készen, a dialógusokat megtanulták, a próbák elkezdődtek. Kíváncsian várjuk az eredményt! (-)

A Veszprémi Petőfi Színház hagyományteremtő szándékkal hívta meg a város és megye középiskoláit egy évenkénti nemes versengésre. A Paradicsomtól a pokolig című játékra jelentkező iskolák csoportjai első alkalommal Madách Imre: Az ember tragédiája című művének egy-egy „szín”-ét adják elő, javasolt példány segítségével, maximált, 12 perces időtartamban. A különböző iskolák által színpadra állított színekből egy teljes előadás születik, amelynek a bemutatója a teátrum nagyszínpadán lesz 2011. január 22-én. A játék-

ban a megye 15 oktatási intézményéből mintegy 200 diák vesz részt. Az iskolák képviselői a Vesz­ prémi Petőfi Színházban találkoztak nemrég. Megbeszélték a technikai és egyéb igényeket a teátrum műszaki vezetőivel, a szervezéssel és a művészeti titkársággal. Mint mondták, a produkciók készülnek, a diákok érdeklődéssel dolgoznak, és örömmel veszik azt, ha a színház művészei szakmai segítséget nyújtanak számukra. Ennek köszönhetően a társulat tagjai közül Kőrösi Csaba, Csarnóy Zsuzsanna, Keresztes Gábor, Szeles Jó-

Paradicsomtól a pokolig Veszprémben

Hit vagy hatalom? premier január 14-én lesz Kecskeméten, a Ruszt József Stúdió Színházban, január 20-án pedig a budapesti Thália Stúdióban. A készülő előadásról a rendezővel beszélgettünk.

Az emberiség történetében többször is felmerült már a kérdés: vajon a hit az erősebb vagy a hatalom? Ellene szegülhetünk-e a felettünk állók, sorsunkról döntők akaratának? Ezeket a kérdéseket veti fel Székely János erdélyi író is legismertebb színpadi művében, a Caligula helytartójában. A darabot most a kecskeméti teátrum is műsorára tűzte Bagó Bertalan rendezésében, a

– Mi az aktualitása ma Székely János drámájának? – A klasszikus műveknek sohasem múlik el aktualitásuk, s véleményem szerint a Caligula helytartóját ma már klasszikus darabnak nevezhetjük. A történet a Római Birodalom egyik tartományában játszódik, ahol Petronius a helytartó. Mivel a cézár, Caligula már istenként tekint önmagára, elrendeli, hogy a zsidó templomba be kell vinni az őt ábrázoló szobrot. A zsidó nép természetesen ellenáll, mert ez sértené a hitüket. A kérdés az, hogy a helytartó végrehajtja-e a cézár parancsát? Amikor ezt a művet Székely János 1972-ben megírta, a diktatúra és a terror még benne volt a mindennapjainkban Nyíltan nem

Caligula helytartója Kecskeméten

lehetett róla beszélni, ezért szokás volt abban az időben, hogy az írók történelmi környezetbe helyezték, így „rejtjelezték” a mindennapos szituációkat, problémákat. A Caligula helytartója esetében is erről van szó. A Római Birodalmat a nézők a sorok között olvasva behelyettesíthették Romániával vagy a Szovjetunióval, és mindenki tudta, hogy miről van szó. Ma már, hála Istennek, nem diktatúrában élünk. De a történelem ismétli önmagát: többször is előfordult, hogy amiről azt hitték, rég elmúlt, az visszatért. A most készülő előadásunk aktualitása tehát lehet egyfajta figyelmeztetés: emlékezzünk a múlt eseményeire, és figyeljünk, nehogy újra bekövetkezzen. Másrészt a hit és a hatalom kérdései napjainkban is ugyanolyan fontosak. – Milyen látványvilágot képzelt el az előadáshoz? – Ha a történetet korhű környezetbe helyeznénk, a nézők hajlamo-

sak lennének távol tartani maguktól a látottakat, és úgy értelmezni, hogy egy múzeumban néznek történelmi figurákat a régmúltból. Ugyanakkor nem is a mában játszódik majd. Én azt szeretném, ha a közönség elgondolkodna a látottakon, ezért egy elképzelt világba helyeztem a darabot. A jelmezek és a díszletelemek archaikusak lesznek, de inkább szakrálisak, mint korhűek. Stúdiószínházban mutatjuk be az előadást, ami szintén fontos számomra, mert arra törekszünk, hogy az egész nagyon személyes legyen. – Székely János művének nyelvezete veretes, nehéz. Szükség volt arra, hogy a mai korhoz, szóhasználathoz igazítsák a szöveget? – Én ezt semmiképp nem akartam. A színészek az előadásban az ideológiák és a szellem vitáját jelenítik meg, nem egy történelmi szöveget deklamálnak. Ha sikerül elérnünk azt, hogy a szereplők mind

zsef, Kéri Kitty, Tóth Loon, Gere Dénes Ákos, Baranyi Péter és Módri Györgyi járja az iskolákat, hogy tanácsaikkal hozzájárulhassanak a csoportok sikeres bemutatkozásához. A munka örömén túl természetesen díjazás is jár majd a legtehetségesebb csoportnak és a kiemelkedő teljesítményt nyújtó szereplőknek. A veszprémi versengés fővédnöke: Szinetár Miklós, Kossuth- és Jászai-díjas, Kiváló- és Érdemes művész. Védnöke: Lasztovicza Jenő, a Veszprém megyei közgyűlés elnöke. V. R.

nagyon világosan és pontosan fogalmazzák meg a gondolatokat, amelyeket közvetítenek, akkor a nézők egy izgalmas szellemi párbajt látnak. Nekem az a célom, a vágyam ezzel az előadással kapcsolatban, hogy a szó és a gondolat erejét megmutassam. Ha az ember nem rántja le a történetet a porba, a hétköznapokba, akkor sokkal jobban kinyílik a nézők asszociációs mezője. Ha jó az, amit látnak, akkor az ő lelkük színpadán is lejátszódik egy előadás: azon képek, helyzetek segítségével, amelyek nekik a látottakról eszükbe jutnak. Lehet, hogy már a színdarab közben, de lehet, hogy csak a színházból hazafelé menet töprengenek majd azon, helyesen döntött-e Petronius, a helytartó? Ez az előadás arról szól, hogy hogyan döntünk. Megteszünke valamit, amit megparancsolnak nekünk, avagy sem? Mivel jár, ha engedelmeskedünk az utasításnak, és mivel, ha nem? Innen már csak egy lépés, hogy mindezt a saját életünkre vonatkoztassuk, hiszen nap, mint nap nekünk is döntéseket kell hoznunk, mert az élet maga a döntések sokasága. Bera Linda

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. január

Dunai Tamás újra Kecskeméten

A kecskeméti nézők a Szász János által színpadra állított Három nővérben láthatták először, s most újra a hírös városban próbál Dunai Tamás. Ezúttal a Caligula helytartójában Barakiást alakítja majd. Érdekes, hogy akárcsak Csehov művénél, most is sérüléssel küszködik a próbák alatt a neves színművész. Ám ezúttal a fizikai megpróbáltatás segítséget nyújthat a szerep megformálásában. – Barakiást eljátszani összetett, bonyolult és nehéz feladat, mégis nagyon hálás ez a szerep. A történet szerint a rabbi olyan helyzetbe kerül, mintha valakinek a saját főnökét kel-

Horváth Gábor a Hippolyt, a lakájban

2011. január tizennegyedikén mutatja be a szolnoki Szigligeti Színház Eisemann Mihály – Szi­ lágyi László szerzőpáros Én és a kisöcsém című operettjét Molnár László rendezésében, amelyben a két ügyetlen nyomozót; Sas, illetve Vas szerepét Zelei Gábor és Horváth Gábor (TH) alakítja. Beszélgetésünk hátterében ott figyel ránk harminc év, ismeretségünk harminc éve. - Amikor idekerültünk a gimná-

lene rávennie arra, hogy legyen olyan kedves, és tegye be a fejét az oroszlán szájába. Vagyis arra kell rávennie a felette álló, nagy hatalommal rendelkező helytartót, hogy ne hajtsa végre a császár parancsát: ne vigye be Caligula szobrát a templomba. Mindezt csak a szó és a hit erejével tudja elérni, mert a hatalomnál erősebb a hit. Ez egészen egyértelműen eldől Székely János gyémánt eszűen megírt, és csodálatosan kicsiszolt, szép darabjában – nyilatkozta lapunknak Dunai Tamás színművész. – Van egy rész a mű első harmadában, amikor tizenöt percen keresztül semmi mást nem teszünk a Petronius helytartót alakító Kőszegi Ákossal, csak beszélgetünk. Már a második, harmadik próbától kezdve szikrázik köztünk a levegő. Arthur Miller Alku című darabjában volt hasonló élményben részem, ahol Pusztaszeri Kornél volt a partnerem. Ott az egyik jelenetben eljutottunk egymás szétszedéséig, sírtunk, zokogtunk, ám ott kimutathattuk az érzelmeket. Ezt a Caligula helytartójában nem tehetjük meg Kőszegi Ákossal, mert óriási a különbség köztünk: Petronius egy konzul, a császár helytartója, míg Barakiás csak egy egyszerű rabbi. Úgy érzem, a szócsatáink ennek ellenére izgalmasabbak, mintha Darth Wedert látnák harcolni a kardjával. Remélem, ezt a nézők is érzékelik majd. Fantasztikus gondolat, hogy a történetet Bagó Bertalan rendező elemelte a bibliai kortól, örülök, hogy vele dolgozhatok, ő is Szinetár-tanítvány volt, egy nyelven beszélünk.

– A rabbi tehát itt egyértelműen pozitív személyiség? – Számomra éppen erős hite teszi Barakiást szimpatikussá. Bárcsak mindennapi életemben lenne annyi hitem, mint a rabbinak, akit most játszom! Egyébként a jó Isten bőven megáldott zsidó szerepekkel. A főiskolán Szinetár tanár úrnál a Kabaréban Schultz úr szerepében vizsgáztam. Később több mint százszor játszottam el Budapesten Tevjét a Hegedűs a Háztetőn című előadásban. Most pedig itt van Barakiás szerepe, amelyet az ősbemutatón, a gyulai várszínházban Őze Lajos alakított. Talán külső oka is van annak, hogy ezek a szerepek megtalálnak: az orrom (néhány karikaturista szerint) olyan, mintha zsidó lennék. Amikor a Madách Színházhoz kerültem, meg is kérdezték, nem vagyok-e az. Mond-

zium után, a Táncdalfesztivál ’66 előadásában próbáltunk először, még nem volt nevünk; a próbatáblán egyszerűen csak úgy jelentünk meg, mint „a három szentesi fiú” … Zelei Gábor: Egyfajta fogalommá nőtte ki magát, a titulusunkká vált. Néhány évvel ezelőtt, amikor a színház önálló társulatának megalapításának ötvenedik évfordulóját ünnepeltük, még akkor is lehetett hallani régi kollégáktól: „Ni, a három szentesi!” - Az, hogy Szentesen végeztünk, meghatározó élmény, tudom. De jelent-e még

ziumban. Úgy éreztük, hogy szabadabbak vagyunk; bohémabbak. Jó értelembe véve: több mindent megengedhettünk magunknak. Szabad szellemisége volt. Beszéljünk az Én és a kisöcsémről. Mi a kettőtök szerepe a darabban? TH: Mi vagyunk a két ügyetlen nyomozó, akik azt a megbízást kapják, hogy keressék meg a Kelemen

valamit? Horváth Gábor (TH): – Jelent. Fakul, de jelent. Z.G.: Nekem még mindig egy érzelmi kötődést jelent. Hiába dolgozunk már régóta együtt, az, hogy osztálytársak voltunk, egy érzelmi kötődés maradt a számomra. TH: Találtunk egy helyet, Szentest, ahol más volt az élet, mint a többi gimná-

tam, hogy nem, de nagyon szeretem és becsülöm ezt a kultúrát. Több zsidó rendezvényre hívnak fellépni, amit én mindig örömmel elvállalok. Részemről ez egy gesztus egy ötezer éves kultúra felé. De Barakiásban számomra nem a zsidósága, hanem a hite a lényeg. – Az Anna Karenina fővárosi próbái közben combsérülést szenvedett. Mennyiben nehezíti meg ez a kecskeméti próbafolyamatot? – Nagy lelkierő kell hozzá, de nem bánom, mert Barakiás szerepéhez is erre van szükség. Hiszek abban, hogy minden út úgy jön elém, ahogy az meg van írva. Emelkedő és próbatétel mindig ott van, ahol annak lennie kell. Most azt a feladatot kaptam a jó Istentől, hogy győzzem

le a fizikai korlátaimat. Ahhoz, hogy másfél órán keresztül állva maradjak, minden erőmet össze kell szednem, ugyanakkor ez az összeszedettség nagyon jót tesz a figurának. Kuligin szerepét, a Három nővérben szintén sérülten próbáltam, akkor itt gyógyultam meg Kecskeméten. Remélem, hogy most is így lesz. Egyébként is szép emlékek kötnek Kecskeméthez a Három nővér előadás kapcsán. Örömmel fogadtam egykori főiskolai osztálytársam, Cseke Péter direktor hívó szavát, amikor a Caligula helytartójában Barakiás szerepére felkért. Remélem, hogy csak tovább erősítem a kecskeméti társulatot! Bera Linda

A Caligula helytartója olvasópróbáján

Sas, Vas

Zelei Gábor a János vitézben

Katót, és leplezzék le azt, aki miatt elutazott. Z.G.: A bonyodalmat az okozza, hogy összetévesztik egy másik lánnyal, akibe Sas beleszeret. Lendületes, jó karakterek… Z.G.: A próba folyamat alatt nincs az az érzésem, hogy munka, és ettől válik roppant élvezetessé. Az a biztonság pedig, amit a rendező, Molnár Laci teremt meg a számunkra, szárnyakat ad a játékhoz, nemcsak nekem, hanem az előadás valamennyi szereplőjének. Jelent valamiféle könnyebbséget a munkában az, hogy régről ismeritek egymást? TH: Hát hogyne! Tulajdonképpen harminc éve napi kapcsolatban vagyunk. Már tudjuk, hogy melyikünk mire, körülbelül hogy fog reagálni… Tudunk együtt dolgozni, gondolkodni. Tudjuk azt is, mire harap a másik, jól vagy rosszul;

Mészáros István Az üvegcipöben

ez az ugratás szempontjából nagyon fontos ismeret. Z.G.: Azt szoktam mondani, hogy Téhá majdnem olyan, mint egy feleség. Mindent lát a fejemen: ha dagad, ha rosszul keltem fel, ha valami bajom van. Annyira érezzük egymás rezdülését, hogy egy kívülálló számára szinte hihetetlennek tűnik. Mészáros István

10.

11.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. január

Kôszegi Ákos és Petronius nagy találkozása A színpad arra való, hogy elmondjuk a saját magunkban feltett kérdésekre adott válaszainkat az életről – vallja Kőszegi Ákos. Székely János Caligula helytartója című művének Petroniusa tipikusan ilyen szerep, melyet most a kecskeméti Katona József Színházban próbál a színművész, aki egy szünetben nyilatkozott a Magyar Teátrumnak. – Ez egy olyan szerep, amivel már nagyon régen megismerkedtem. A nyolcvanas évek elején láttam Harag György szenzációs rendezésében, akkor Lukács Sándor játszotta Petroniust. Nagyon nagy hatást gyakorolt rám az az előadás, mindig is mondogattam magamban, hogy egyszer talán jó lenne eljátszani. Ezért ez a feladat nagy öröm számomra, egy

nagy találkozás. Nagyon örültem annak is, hogy ismét Bagó Bertalan rendezővel dolgozhatok együtt, akivel ugyanazt gondoljuk a darabról, Petroniusról, és végtelenül örülök, hogy Dunai Tamással is egy színpadon játszhatom végre. Ebben a szerepben rengeteg mindent el lehet mondani a világról és önmagunkról. Székely János műve gondolkodásra készteti a nézőt és a színészt egyaránt. – Milyen gondolatokat, kérdéseket vetett fel Önben ez a történet? – Itt egyetlen kérdés van: meddig teszi meg az ember azt, amiről úgy gondolja, hogy nem kéne megtenni? Meddig tart ki benne a feltétlen hűség? Mikortól lesz szolga valaki? Ez az ember, akit játszom, egy robot. A Római Birodalom egyik nagyon

magas rangú katonája, tisztje ő, aki gondolkodás nélkül teszi, amit tennie kell, mert ebben rejlik a birodalom ereje. Az uralkodó, Caligula már megmagyarázhatatlan, esztelen baromságokat követel meg, de még ezeket a parancsokat is végrehajtaná. Csakhogy találkozik egy emberrel, Barakiással, aki ráveszi Petroniust, hogy gondolkodjon és kételkedjen. Biztosan az a helyes, amit ő tesz, vagy van másik út is? A darab végére Petroniusról, a „robotról” minden réteg lehull, és ott marad csupaszon, iszonyú kínok, szenvedések között. Kicsúszik a talaj a lába alól. – Ön szerint mi a titka ennek a darabnak? – Azt gondolom, mindig abban rejlik a lényeg, hogy a mondatok mögött mi, a darabban játszó színészek

A kis herceg nagy siker a Veszprémi Petôfi Színházban

Nagy sikerrel mutatta be a Veszprémi Petőfi Színház A kis herceg című előadást decemberben. A darabot Juhász Róza rendezte, az előadás címszerepét kettős szereposztásban a várpalotai Oszvald Balázs és az eplényi Pej Levente formálja meg. Pilótaként Földi László lép színpadra. „Régóta temeti a költészetet ez a pénzközpontú, zavaros és többnyire igazságtalan világ, mégsem halott, sőt, élőbb, mint valaha, bizonyíték rá A kis herceg előadása a Veszprémi Petőfi Színházban. Mert hiába próbáljuk kizárni az érzelmet a racionálisan szervezett életünkből, hiába próbálunk keménynek látszani, ahogy elvárják tőlünk, nem menekülhetünk, előbb vagy utóbb úgyis keresni kezdjük sorsunk titokzatos értelmét, amit kimondani nem lehet, csak a művészetnek adatott meg nagy néha. A kis herceg ilyen kimondós könyv, éppen ezért nem is kínálhatna szebb karácsonyi ajándékot a nézőknek a színház, mint hogy bemutatja ezt a megindító regényt, amely szövege szerint színtiszta költészet, melyben a végső, gyermeki, tiszta egyszerűség találkozik a végső legérettebb bölcsességgel” – töb-

bek között ezt írta a kritika a pótszékes teltházat hozó  veszprémi előadásról. Juhász Róza rendezőtől a legtöbben azt kérdezték a bemutató előtt, hogy a gyermekeknek vagy felnőtteknek jelent-e majd nagyobb élményt találkozni ezzel a klasszikus művel. A rendezőnő azt válaszolta: reméli, hogy kicsikre és nagyokra egyaránt tud hatni a produkció, ő családi előadásként tudná meghatározni a veszprémi kis herceget. – Az örökösöknek írt rendezői koncepcióban is úgy fogalmaztam: két síkra terelem a történetet, s más-más szemszögből láttatom azt. Az egyik a kis herceg, akikkel a gyerekek, a másik a pilóta, akivel a felnőttek tudnak menni, s ez a két út a végén találkozik. Az elengedésben. Ez a szeretetnek egy olyan minősített változata,

amikor képes elengedni a pilóta a kis herceget - hangsúlyozta Juhász Róza, aki reméli, hogy sikerült megnyerni a gyermekközönséget nem csak az előadás látványvilágával, hanem az érzelmekre ható történettel is. Földi László lapunknak többek között arról beszélt, nagyon fontos a pályafutásában a pilóta szerepe. Örül, hogy eljátszhatja Veszprémben, ugyanis Saint-Exupéry Éjszakai repülés című könyve fiatal korában olyan elemi erővel hatott rá, hogy a szerző lett az egyik kedvenc írója. Most színpadon megformálhatja az alakját, ami különlegessé teszi számára ezt az előadást. A két gyermekszereplő, Oszvald Balázs és Pej Levente lámpaláz nélkül, keményen dolgozott a próbákon. Elmondták, hogy nem okozott gondot számukra a szövegtanulás. Nagyon élvezik a színpadi munkát, tetszik nekik a színház világa, a kis herceg története, amelyből nagyon sokat tanultak. (Va-Ró)

Földi László és a két kis herceg

milyen titkokat árulunk el magunkról. Ebben az elképesztően felgyorsult képi világban az ember csak ideoda kapkodja a fejét, de még most is úgy vélem, hogy nincs annál izgalmasabb, amikor két ember beszélget, és a gondolataik pásztáznak le s föl. A Caligula helytartójában is két agy, két gondolkodásmód csap össze, ami rendkívül érdekes. Székely János színdarabja a Római Birodalom egyik tartományában játszódik, és a zsidó nép elnyomását mutatja be, de a helyszín és az idő valójában nem lényeges. Az a fontos, hogy bemutassuk, milyenné válnak az emberek a diktatúrában? Ki hogyan éli túl ezt a helyzetet? Ki hogyan cselekszik? Lehetne azt is mondani, hogy a történet a hitről, annak erejéről szól. Én úgy érzem, itt az a lényeg, hogy

a darabban szereplő figurák hogyan élik meg ezt a helyzetet. Egyszóval nagyon jó darab. Bera Linda

Kolontári és Devecseri gyerekek Zalaegerszegen

December 18-án késő délután láthatta a közönség a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház mese előadását. A rendhagyó időpontnak két oka is volt. A teátrum vezetői szerették volna, hogy a családtagok együtt is megnézhessék Lázár Ervin A kisfiú meg az oroszlánok című történetét, ezért a szombat délutáni időpont. Az előadást jótékonysági programmal is összekötötték, így szülők, pedagógusok kíséretében devecseri és kolontári diákok érkeztek délelőtt a teátrumba. A hirtelen leesett hó következtében kis késéssel megérkező vendégeket forró teával, frissen sült pogácsával fogadták a színházban, ahol Gyutai Csaba polgármester és Besenczi Árpád igazgató köszöntötte a busznyi látogatót. – Olyan ajándékot szerettünk volna adni, ami tartalmas szórakozást jelent a gyerekeknek – kezdte a teátrum igazgatója. – Közös ötlet volt a kollégákkal, hogy a színház azzal segítsen a nehéz helyzetben lévőkön, ami a sajátja. Nem pénzt szeret-

tünk volna adni az iszapkatasztrófa érintettjeinek, hanem egy tartalmas programot, így talán kikapcsolódhatnak egy napra, megfeledkezhetnek gondjaikról. Délután a gyerekeket, szülőket, pedagógusokat a helyi Thermál Fürdő látja vendégül, amit egy közös ebéd követ. Az előadás után pedig úgynevezett oroszlánsimogató rendezvény keretében kedvenc mesehőseivel találkozhat, fotózkodhat a közönség, természetesen nemcsak a devecseriek, kolontáriak, hanem valamennyi néző. – Több helyre is vártak bennünket, így egy csapat Budapestre, a Parlamentbe utazott, egy másik társaság az Arénába, moziba ment, mi pedig ide, Zalaegerszegre jöttünk. A gyerekek jutalomként kapták ezt a kirándulást – említette a devecseriekért felelős pedagógus, Budai Viola. Hozzátette, kissé ugyan aggódtak, hogy a hóesés miatt majd el kell napolni az utazást, de szerencsére nem így történt. Ferencz András

12.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. 2009.január augusztus

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra! Amennyiben 2000 forintért 10 hó­napra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, és a postaköltséget mi fizetjük. A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www. magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 3. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 2000 forint. Megéri!

13. 12.

Magyar Magyar Teátrum Teátrum Teátrumi Teátrumi Társaság Társaság havilapja havilapja augusztus január . A Magyar . A Magyar . 2009. . 2011.

Rockopera a gyôri színpadon (folytatás az 1. oldalról)

A történetben a legfontosabb színhely egy hajdani hanglemezgyár lepusztult épületének padlástere, ahol a két jó barát, Mark, a kezdő filmes és Roger, a nemrég még sikeres rockzenész élnek. Minden karácsonyeste kezdődik, és a következő év szentestéjéig tart. Magyar szövegét Miklós Tibor írta, díszlet- és jelmeztervező: Kentaur, zenei vezető: Axmann Péter, koreográfus: Gyenes Ildikó, a főbb szerepekben: GyörgyRózsa Sándor, Kovács Lotti, Török Anna, Nagy Balázs, Nagy Lóránt, Járai Máté, Nyári Darinka, Mózes Anita, Fejszés Attila. Rendező: Nagy Viktor. Roger Sándor

Davis:

György-Rózsa

A főszerepet György-Rózsa Sándor a Fővárosi Operettszínház művésze alakítja, akit a közönség a Rómeó és Júlia musicalben, és a Menyas�szonytáncban, ismerhetett meg. A Győrben először bemutatkozó színészt a próbaidőszakban kérdeztem szerepéről. – Nagy megtiszteltetés nekem ez a főszerep, boldogan vállaltam a felkérést. A Rentről korábban keveset hallottam. A történetet most kezdem igazán felfedezni zenei vonatkozásban is. A rockos hangzású világ, a zseniálisan megkomponált szerelmi duettek dallamai csodálatosak. Az energikus párbeszédek mai szövegei jól tükrözik a huszonegyedik századi fiatal felnőttek szófordulatait. – Milyen figurát alakítasz a rockoperában? – Roger Davis olyan srác, aki fiatal kora ellenére már sok mindent kipróbált, tele van kétségekkel, mélységes gyász emészti a szerelme halála miatt. Az egykori menő rockzenész élete mellékvágányon toporog. Azt reméli, hogy egy sikeres dal, amivel befuthatna, kihúzná talán őt a mélységből, de csak nem jön az ihlet! Ráadásul AIDS-es, és nagyon fél.

Ezekből a kiindulópontokból formálok egy embert, megtalálva a szerep és önmagam között azt a közös pontot, amitől Roger Davis tudok lenni a színpadon. – Az előadás olyan kényes problémákat feszeget, amelyek nem ismeretlenek a mai fiatalok előtt. Hogy állsz ezekhez, a kérdésekhez? – Roger, akit én alakítok AIDS beteg, ezért már nem foglalkoztatja az élet. Amikor találkozik Mimivel, fél a lányhoz közeledni, fél szerelembe esni. Mélységesen megrendít, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, mit jelent, felelősséggel élni. Barátságok, kapcsolatok könnyen rávihetnek bárkit arra, hogy kipróbáljon ezt-azt, mégis úgy gondolom az személyiség kérdése, hogy tud-e nemet mondani. Ha valamit tiltanak, azt még inkább akarja az ember. Istennek hála úgy érzem, vagyok annyira birtokában önmagamnak, hogy tudjam, hol vannak a határok. Sikerült megtalálnom a helyemet, és megtartanom az otthonról hozott hagyományokat, értékeket. Magánemberként nagyon megválogatom a helyzeteket, lehetőségeket, és azt mondom: a szervezetem, köszöni nem kér mérget! – Mi a legfontosabb dolog Roger Davis életében? – Elsősorban az, hogy visszataláljon önmagához, az élethez: újra befutni egy jó dallal. Másodsorban a szerelem. Olyan vágyak ezek, amelyek egymás nélkül szerintem nem létezhetnek. Hiszen mi is lehetne a legfontosabb egy fiatal életében, mint hogy a helyét megtalálja ebben a felfordult világban. Szerető társ nélkül megélni mindazt a szépséget, amit az élet kínál nem érdemes. Mimi: Kovács Lotti Mimi Marquezt Kovács Lotti alakítja, akit a győri közönség az Egri csillagok című musicalben láthatott Cecey Éva szerepében. – Mimi a Bohéméletből átvett szereplő, egyezik a neve, és az a tény, hogy

gyógyíthatatlan betegségben szenved. A Rentben ki ez a fiatal nő? – Minden szereplőről hallunk sokféle információt, de Mimiről kevés dolog derül ki. Apró részletekből megpróbálom magamban összerakni a karakterét. A szóló számban arról énekel, hogy „felzaklat, mint otthon, a sok kreol bébi ha sír”– ebből gondolom, hogy a lány szegény környezetből jön. Szerintem a latin negyedben nőhetett fel, hamar elkezdett dolgozni, a darabban 19 éves, és sokat beszél a múltjáról, súlyos terheiről. Korán bekerült az éjszakába, táncosnő lett egy lokálban. Alapvetően pozitív személyiség, optimista ember – élni kell, szeretni kell egymást, és „nincs halál”! – ez az ő filozófiája. – Hogy alakul ki Roger és Mimi nem szokványos szerelme? – Minden nőben lakozik egy megmentő, oltalmazó személyiség. Egy bezárkózott, összezuhant férfihoz nehéz közeledni. Első találkozáskor a fiú vis�szautasítóan viszonyul a lányhoz, mert nem akarja megfertőzni és fél, hogy őt is elveszíti, ahogy az előző szerelmét, a lány mégis beleszeret, de fontos, hogy Mimiben a néző ne egy könnyűvérű nőt lásson, aki rámászik egy férfira, ezért a szerepben meg kell találni az arányokat. – Mit gondolsz a másságról? – Azért jó hogy a darab a bohémélet alapján készült, mert a történet így több dolgot bont ki: nemcsak azt hogy jó az élet, szép a szerelem, semmi sem számít, a legfontosabb az, hogy van-e ott valaki a végén vagy nincs. A szerelem egyes formái – férfi

és nő, nő és nő, férfi és férfi között – tagadhatatlan tényként tűnnek fel. Angel és Collins szerelmét nagyon szépen fejti ki a mű, egyáltalán nem ízléstelen. Nem lehet, hogy homokba dugjuk a fejünket, és nem beszélünk erről. Mert létezik. Valaki vagy elfogadja, vagy nem. – Segít az előadás rávilágítani a mai fiatalok életében felmerülő problémákra? – Úgy látom, sajnos a mai fiatalok nem veszik komolyan, és nem tudják mennyire meggondolatlanul és szabadosan élnek. Persze ebben a korban kell megtapasztalni sok mindent, csak nem mindegy mit és hogyan. A darabban ezek a fiatalok is elveszettek, majdnem szétesik a társaság, mert mindenki csak magával törődik. A család, a szülőkhöz való viszony nagyon fontos – minden otthonról jön. A bizalom,

amit a szülők megteremtenek, segít abban, hogy a gyerek merjen kérdezni, merjen elmondani mindent otthon. Az összetartozás, közös programok és beszélgetések támaszt, biztonságot adnak a helyüket kereső tiniknek. Az előadás karácsonytól karácsonyig tartó története a szeretet, együvé tartozás metaforája. Úgy érzem, ebben a hajszolt, cseppet sem könnyű világban kicsit mindannyian elveszettnek érezzük magunkat. Ne szégyenkezzünk az érzéseink miatt, bátran kiáltsuk boldogságunkat, keserűségünket a világba. Az egyik legszebb gondolat, ami eszembe jut Roger szavai, amikor megtalálja Mimit ájultan az utcán, „El kell, mondjam, hogy semmi más nem számít, csak hogy szeretlek!” Trombola Anita

Kovács Lotti Fotó: Kanyó Béla

A Turay Ida Színház kulisszatitkaiból.

Cs. Németh Lajos és Tóth Judit

2010. december 11. Elérkezett a Mici néni két élete című vígjáték bemutatója. És én nem lehetek ott! Pedig végig próbáltam velük, mint rendezőasszisztens. Bábáskodtam az előadás megszületésénél, és a „gyereket” mégsem láthatom! Munkám máshová szólított, de gondolataim náluk jártak. Édes jó Istenem, add, hogy minden rendben legyen a bemutatón! Fohászkodtam magamban. Lestem az órát, mikor érdeklődhetek telefonon. Tépelődésemből a telefon csengése ragadott ki. Szabó Szilvi, a Turay Ida Színház művészeti titkára előzött meg hívásával: – Na, mi van? Hogy ment? – vetettem rá magamat információéhesen. – Ne is kérdezd! Tóth Juditról leesett a ruha, kiborult a konyak, Cs. Németh Lajos nem jött be az egyik jelenetbe, szóval majdnem függöny volt. Majdnem szívinfarktust kaptam a rossz hírtől.

– Úristen! – csak ennyit tudtam kipréselni magamból. – Ne már, csak vicceltünk! – mondta Szilvi, és hallottam ahogy a szereplőgárda vele nevet. – Minden rendben volt! Ne izgulj! – Hála Istennek! – mondtam, magamban pedig megállapítottam, sajnos nélkülem is működik az előadás. Ahogy a finom ebéd után jön a desszert, úgy bemutató után jön a premier bankett ahol sorsolásra kerül a PREMIER KOSÁR, amit az előadás végén, taps közben helyeznek a hajlongó szereplő gárda lábai elé. Más társulatoknál szétszedik a kosarat, a szereplők kivesznek belőle egy kevés virágot, így mindenkinek jut belőle, de Darvasi Cecília, a Turay Ida Színház igazgatója szerint ez balszerencsét hoz a produkcióra. Ezért a társulat titkos voksával dől el, kié legyen a PREMIER KOSÁR. Ez a szertartás már nem a nézők előtt történik, hanem a kulisszák mögött, szűk „családi” körben. Ez a 10 éves hagyomány egyedülálló és csak a miénk! A 2010-es év utolsó Turay bemutatóján a kosarat, a társulat szavazatai alapján, a Mici nénit alakító Tóth Judit kapta! Shirley

14.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. január

Januári bemutatók Veszprémben Csókos asszony Hirtling Istvánnal

Zerkovitz Béla és Szilágyi László népszerű operettjét, a Csókos as�szonyt állítja színpadra Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színházban. A bemutató január 14-én lesz. A produkcióban vendégművészként Hirtling István formálja meg Tarpataky báró szerepét. A Csókos asszony könnyed, de igényes szórakozást ígér a nézőknek. Zerkovitz Béla, az egykori szegedi építészmérnök egyik legismertebb műve ez. Örökzöld slágerei: „Mi muzsikus lelkek…, Most amikor minden virág nyílik..., Van a Bajza utca sarkán, Éjjel az omnibusz tetején” címűek garanciát jelentenek arra, hogy a közönség hátradőlhet a székében és engedje, hogy a dalok, a szerelem és a humor szárnyán repítsék az operettek habkönnyű világába. Az előadásban Pünkösdy Katót Halas Adelaida, Dorozsmai Pistát Szeles József formálja meg. Tarpataky báró szerepében Hirtling István látható, aki az Új Színházból érkezik vendégszerepelni Veszprémbe. Ricát Módri Györgyi és Szűcs Krisztina, Ibolyát Keresztes Gábor és Máté P. Gábor formálja meg kettős szereposztásokban. Kubanekként Kőrösi Csaba lép színpadra, Salvator pedig Bakody József lesz. A további szerepekben Soltis Eleonóra, Szűcs László, Vajda Károly, Dominek Anna, Perjési Hilda és Matykó Xénia látható.

Utazás az éjszakába Dömölkyvel Eugene O' Neill: Utazás az éjszakába című tragédiájának olvasópróbáját tartották nemrég a Veszprémi Petőfi Színházban. A darabot Dömölky János, Balázs Béla-Díjas rendező állítja színpadra. A bemutató 2011. január 29-én lesz a Latinovits-Bujtor Játékszínben. Az olvasópróbán a stábot Oberfrank Pál igazgató köszöntötte, aki elmondta: örül annak, hogy a társulat tagjai újra nagy fába vágják a fejszéjüket és ehhez egy komoly, igényes darab jelenti a kihívást. Dömölky János nem először rendez a Veszprémi Petőfi Színházban. A teátrumban 1981-ben állította színpadra a Sirály című előadást. Most Eperjes Károly művészeti tanácsadó hívására jött újra dolgozni az intézménybe. – Ez egy remek, világhírű darab, még soha nem rendeztem meg sehol. Nehéz, nagy feladat színész és rendező számára a mű. O'Neill ebben a tragédiában gyakorlatilag saját magának és legszűkebb családjának könyörtelenül fájdalmas portréit írta meg. Az anya morfiummámorban, az apa és a két fiú kétségbeesett részegségében él, az emberi kapcsolatok mélysége tárul elénk, miközben utaznak a semmibe, az éjszakába. Mindig is érdekelt ez a világ, ezért is választottam azt, hogy ezt a darabot állítom itt színpadra – mondta Dömölky János. Az előadásban Szalma Tamást, Bajcsay Máriát, Gere Dénes Ákost, Horváth Zoltánt, és Főző Dittát láthatja a közönség. (-)

Beszélgetés a soproni elôadás rendezôjével Huszti Péter, a színész: 40 éves pályafutása során rengeteg színpadi előadásban élvezhettük játékát. Bár rendezőnek készült, Várkonyi Zoltán a színészet felé térítette. Több mint 100 filmben, tévéjátékban játszott, főbb vagy jelentősebb szerepet. Huszti Péter, a tanár: 1974-től

pitiánereket, gyűlölni valókat, akik köztünk élnek, bennünk laknak, akik végül mi is voltunk, vagyunk, lehetünk. Nekem ez a színészet mákonya.” És mi a rendezésé? – nézek fel rá, miután szembesítettem a „...sárból, napsugárból...” című könyvéből vett idézettel.

– Óhatatlanul nekem is ekörül járnak a gondolataim. Itt van ez a Cervantes nevű úr, aki a William Shakespeare nevű nagyszerű költő kortársa volt. Tíz nappal élte csak túl Shakespearet. A különbség kettejük között az, hogy Shakespearenek hatalmas életműve van és a stadfordi

tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (akkor egyetemi rangú főiskola). 1982-ben egyetemi tanár lett. 1988-tól 2010-ig vezette az egyetem Színházi Főtanszakát, 1994-től 2001-ig pedig az egyetem rektora volt. Jelenleg az egyetem Doktori Tanácsának elnöke. Huszti Péter, a rendező: 1966-tól a Madách Színház színész-rendezője, számtalan előadás színpadra álmodója. 1989-től 1994-ig volt a Madách Kamaraszínház művészeti vezetője, most a Soproni Petőfi Színház igazgatójának művészeti tanácsadója. Huszti Péter, az író: megjelent könyvei: Királyok az alagútban (1985), Emlék-próba (1995), ...sárból. napsugárból... (2004), színházi cikkek, értekezések. Felsorolt munkássága csak töredéke életművének. Félve találkozom Huszti Péterrel a La Mancha lovagja rendezése közben, a szünetben. Félek kérdezni tőle, hiszen minden porcikája bölcsességet és tudást áraszt, tiszteletre késztetve az embert. Látom benne Cyranot, Don Armadot, Tevjét, Ádámot és Lucifert, Jagót és látom az óvó tanárt is, aki minden pillanatban megajándékoz a tudás egy cseppjével. – Első figyelmeztető! – szólal meg az ügyelő hangja, tehát a főpróba kezdetéig fél óránk maradt a beszélgetésre Huszti tanár úrral. – „A II. Lajos király próbáit és előadásait sorsom piros betűs napjai között tartom számon… Talán ez az álomszerű dráma indított el bennem valamit, kényszerített töprengeni a színészi hivatáson... mit is jelent számomra a színészet... hogy végigélhetek ajándékba kapott sorsokat, és szenvedhetek és tombolhatok mások helyett... Megmutathatok, kitárhatok, pellengérre állíthatok hősöket, áldozatokat,

– Nagy történeteket elmesélni. Szerintem ez a színház lényege. Rendezőként és tanárként nagyon sokat tudok a soproni Petőfi Színház színészeiről. Áttételesen tanítványaim vannak köztük, sokukkal együtt játszottam, vagy már rendeztem őket, mint például Mikó Istvánt, aki most Sanchot alakítja. Azokat a történeteket szeretem megrendezni, amikben olyan játszótársakra találok, akik számomra tökéletesen fedik a történetet. De túl a történeten, túl a nagyszerű szerepeken rendezőként azt is fontosnak tartom, hogy belesűrítsük a mi kis életünket ezekbe a darabokba,

oltár előtt van eltemetve, Cervantes pedig írt negyven-ötven sikertelen darabot, majd eltűnt egy csatában, nincs sírja. Viszont örökül hagyta Don Quijote-ét, aki azóta szimbolikus figurává vált. Szimboluma a hitnek, a szeretetnek, az önfeláldozásnak, a naivitásnak, a tisztaságnak. És amíg emberiség lesz, ez a Don Quijote figura élni fog. Cervantes valóban adószedő, börtöntöltelék, katona, költő, színész volt, egy őrületesen szörnyű életet élt, s habár nem tudni, hol van eltemetve, mégis fönnmaradt e gyönyörű történet által, amit a nagyszerű szerzőhármas,

hogy igazi hús-vér embereket, igazi sorsokat lássunk a színpadon. A La Mancha kapcsán is ezen dolgozunk már hónapok óta, és úgy érzem, van eredménye. – A próbát nézve sok aktualitást fedeztem fel a darabban.

Dale Wassermann, Mitch Leigh, Joe Darion zenés drámává írt át. Ebben a műben Cervantes és Don Quijote egyformán szerepel. Remélhetőleg a nézők is úgy fogják érezni, ez az ő történetük, hogy ebben ők is benne vannak.

– Második figyelmeztető! – harsan fel újra az ügyelő hangja. Negyed órám maradt, igyekeznem kell! – A „...sárból. napsugárból...”című könyvében azt írja: „ Az egyszerűség, életszerűség önmagában még nem színészi erény. A karaktereket különlegesen kell játszani. Hogy hitelesítsük cselekedeteinket. III. Richárdot nem életszerűen kell játszani, hanem varázslatosan. Cipollát démonikusan, Zsigmond császárt elsöprően, a reichstadti herceget hagymázosan, Trepljovot félszegül, Jagót pofátlanul.” És Don Quijotét hogyan kell játszani? – Egy igazi álmodozó költőt kell alakítani, aki hisz az önfeláldozásban, hisz a nőkben, hisz a hitben. Hogy hinni kell egymásban, hinni kell abban, amire feltettük az életünket. Don Quijote a hitével, a tisztaságával, a szeretetével bűvkörébe vonja a környezetét a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Ezzel a furcsa varázslattal kerül egy csapatba a közönség a színpadon játszókkal. A búsképű lovag hatására nemcsak a történetben szereplő gazemberek, gyilkos börtöntöltelékek válnak jobbá, hanem reményeim szerint a nézők is. Hogy együtt mondhassuk azt a végén, igen, mi hiszünk abban, hogy jobb lesz a világ. – Tanár úr még nem játszotta La Mancha lovagját. Miért? – Többször kerülgetett ez a szerep. Most mégis megrendezni akartam, mert nagyon sok mondanivalóm van így a darabbal, több mint színészként. És bizonyos helyzetekben már jobban izgat, hogy tanítsak és rendezzek. A soproni társulat nagyon jó partnernek bizonyult ebben a közös munkában, ugyanakkor nagyon sok mindent tudtam átadni nekik tanárként is.

– Harmadik figyelmeztető, a főpróbát elkezdjük! – szólítja el mellőlem az ügyelő Huszti Pétert, pedig még órákig elhallgattam volna erről a csodálatos történetről. Az előadás biztosan választ ad majd minden fel nem tett kérdésemre. Szaan

15.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. január

Balesetek és bal-esetek

Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy nagy szomorúságot érzek, hiszen a névtelenségük ellenére alant felismerhető színházművészek tehetséggel megáldott emberek. Nem is személy szerint róluk, sokkal inkább egy folyamatról szeretnék beszélni. A Színházról, a Nemzeti Színházról és egy pár sokatmondó balesetről… A Színház templom. Egy örök misztérium temploma. Szakrális hely. Európában a középkorban a papok dramatizálták a szent történeteket, az oltár előtt előadták a dialógusokat, a nép értette. A dolog sikert hozott, egyre több lett a szereplő, ki kellett menni a templom előtti térre, hogy elférjenek. A papok szerepeit átvették bátor és lelkes emberek, az ügyesebbjéből színészek lettek. A szakrális tartalom közben egyre profanizálódott… Később az egyik kisebb szerepet játszó segédszínészt leküldték a vezető színészek, nézze már meg lentről, hogy néz ki, amit csinálnak. Belőle lett a rendező. Nem mehetett vissza a szent színpadra, nem élvezhette a közönség szeretetét, a taps nem neki szólt, ez bizonyára bántotta. Gyakran sérthette. Megirigyelte a színészek és az írók uralmát. A színészet – eredetéhez hűen, ma is – hivatás, küldetés, hiszen az emberek a színészek szájából hallják az igét és az Igét. A színészet és a színházrendezés nagy felelősség. Amit a művész imaginál, az valóra válik, az Ige testté lesz, színházi előadássá. A nézőre ez erősen hat, ezt az élményt tudata mélyére elraktározza, tetteit –

Varga Mátyás a díszlettervezést alkalmazott művészetnek, a színpadi látvány művészetének tekintette, amely az irodalmi alapanyag, az építészet, a képző és iparművészet szintézisével hat, nem nélkülözve a technikát és illúziót. Díszlettervezői munkásságával kitörölhetetlenül beírta nevét a XX. századi magyar színháztörténetbe. Matyi bácsi – mindenki így hívta – korán őszülő, robusztus alkatú, mindenkivel végtelenül udvarias embert volt. A Blaha Lujza téri Nemzeti Színház óriási színpadának, és saját alkatának megfelelően nagyméretű díszleteket tervezett. Nem véletlenül szerette annyira a szegedi Dóm tér óriási méreteit, ahol 1936-ban tervezte először Az ember tragédiája

szinte érzékelhetetlenül – a későbbiekben ez az élmény is meghatározza. Azaz a művész képes a világ menetét befolyásolni. Hatalma van. (Száz éve még a színész nem mehetett cukorért a szatócshoz, nehogy a színpadon szerzett hitelét elveszítse a hétköznapok otromba körülményei közt. A cselédjét kellett küldenie. A színházigazgatók megkövetelték a színészektől, hogy az utcán elegánsan közlekedjenek és viselkedjenek. Volt igazgató, aki a saját zsebéből fizette pályakezdő színésze ruháját…) Mára a rendező lett a színház meghatározó személyisége. (Hozzáteszem gyorsan: a „szakma” megítélése szerint. A közönség még mindig a színészek és az írók miatt megy be a színházba.) Mára a színész, az író műve, még a színházigazgató is alárendeltje lett a rendezőknek. E kontraszelekció következtében a rendezők, a hatalom mámorában, igyekeztek egymásra licitálni különlegességben, meghökkentő ötletekben (és nem gondolatokban…). Mára már a durvaságtól, obszcenitástól, pszichológiai beavatkozást igénylő perverzitástól sem riadnak vissza, csakhogy beszéljenek róluk, csakhogy nőjön az ázsiójuk, közvetve a gázsijuk. Az igazgatók nem mernek beavatkozni, attól való félelmükben, nehogy maradisággal vádolják meg őket, mert akkor vége a pályafutásuknak. Ez a folyamat mára fáradt rutinná változott, már nincs új a nap alatt, a vad megoldások visszaköszönnek, kiürült az ötletzsák, a kísérletezés nagypapák motorikus szórakozása

kulisszáit, amelyet később még tizenkétszer megismételt. Varga Mátyás már tíz éves korában az iskolai önképzőkör előadásaira készített díszletet. A Gyáli úti polgáriban tanulta a rajzolást, festést és a grafikai eljárásokat. 1926-ban beiratkozott az Iparművészeti Iskolába, ahol többek között Michel Gyarmathy és Amerigo Tot voltak az osztálytársai. A tanárai: Sándor Béla, Stein János, Weininger Károly, Bacsa András, Kürthy György nem művészeket, hanem jó mesterembereket neveltek. Az elméletet min-

lett, az alternatívok kiabálása akadémikus motyogássá vált, zsákutca, zsákutca, zsákutca mindenütt. Ezt jól érzékelik, akik részt vesznek ebben a körtáncban. Ijedtükben, szorongásukban minden hatalmat igyekeznek megragadni, hogy bizonyíthassák, az övék az egyedül üdvözítő út, minden művész csak ezen járhat, aki nem ezen indul el, rideg közönnyel és elutasítással szembesül. Ez védi meg őket, és életművüket, – vélik. Mára bebizonyosodott: tévesen. Ennek a beteg folyamatnak lett legfájdalmasabb áldozata a Nemzeti Színház. A színházak között első a Nemzeti Színház. Ő a zászlóshajó. A mindenkori, divatoktól független, kimagasló színházművészi ízlést felmutató Főtemplom. A folyton megújuló Hagyomány. Ahol a legnagyobbak játszanak legnagyobbakat. Ahol azokat a darabokat is játsszák, melyeket máshol nem éri meg, vagy nem mernek játszani. Ennek csak egyik fele a klasszikus, a másik fele mai darab, melynek gondolatisága olyan magasrendű, hogy a vidéki

népszínházak, és a pesti bulvár–, illetve művész–színházak csak elvétve tűzik, tűzhetik műsorra. A Nemzeti Színház egy pulzáló erőközpont, melynek bátorsága, művészi, szakmai minősége inspirálja az egész színházi, művészeti, sőt szellemi világot. Ahol az ifjúság előtt sosem látott ragyogásban fénylenek fel a klasszikusok… És most vissza a jelen sokatmondó bal-eseteihez. 2006. október 23-án, amikor a hatalom az ellenzék békésen emlékező nagygyűlésébe lövetett, a Nemzeti Színház művészei – ugyanazon hatalom megrendelésére – a lezárt, üresen kongó Kossuth téren szavaltak a televízió kamerái előtt. Miért vállalták? Találgatok. Egyetértettek az akkori hatalom szándékaival és eszközeivel? Vagy túl nagy volt a gázsi? Netán késő volt lemondani, inkább szégyenkeztek egyet? Esetleg nem is érdekelte őket, ami az utcákon, illetve azt megelőzően a politikában zajlott? Ki tudja? Nemrég a Nemzeti Színház egyik vezető színésze autójával karambolozott egy éjszaka. Italosan, s ami még súlyosabb, drogok hatása alatt. Odarendelte élettársát, majd annak kocsijával elhajtott a helyszínről. Nem minősítem. Most is tagja a Nemzeti Színháznak, fellép a deszkákra, nagy írók szavait mondja el. Találgatok. Mit gondol vajon a közönség magában, csendben? Mit gondol általában a színészekről? Mit gondol konkrétan arról, hogy ki válhat a Nemzeti Színház tagjává? Mit gondol a Nemzeti rangjáról? Létezik még ez a kategória: rang? Vagy csak a tehetség számít? Egy vezető művész-

nek egyéb felelőssége nincs, mint a színpadi? Találgatok... Rang… A Lear királyt játssza a Nemzeti Színház. Nagyon helyesen, hiszen Shakespeare jelen kell legyen. Sokan lefordították, nagy a választék. Vörösmarty Mihály, Arany János javításaival, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Mészöly Dezső. A legnagyobbak. Most egy fiatal, divatos költő szövegét mondják a színpadon. „Pöcs”. Ez a legszelídebb. Csak hitványság, durvaság, aljas vágyak, hisztéria, őrjöngés, agresszió. Aminek írmagja sincs a színpadon: az ember magasabb eredete, magasba szökő gondolatai, nemesség, tisztaság, hűség, hit, szeretet. A Nemzetiben mocskos, idióta Übü királlyá fordították és rendezték a magasztos Lear történetet. Találgatok. Ami progresszív az agresszív? A világ hat a művészekre, vagy fordítva? S végül, ami nemrég történt. Kipattant a hír: az igazgató megengedte a románoknak, hogy a magyar nemzet első színházában ünnepeljék meg Erdély Romániához csatolását. Találgathatok megint. Mi ez? Provokáció? Hazaárulás? Nem hiszem. Lehet, mondjuk, puszta figyelmetlenség. Az is lehet, hogy az igazgató egyszerűen nem tudta, mit akarnak december elsején megünnepelni a románok. De az is előfordulhat, hogy nem is érdekelte. Vagy nem is érti, miért a felháborodás… Ez zajlik mostanában a Nemzet Színházában. Ezt látják, hallják az adófizetők, a választópolgárok. Bizonyára van véleményük. Hogy micsoda? Csak találgathatok… Kiss József

dig összekapcsolták a gyakorlattal. Matyi bácsi rajzolt ceruzával, tollal, szénnel, festett, kerámiázott, rézkarcot készített, érméket és plasztikával is foglalkozott. Sok felvonásos, gyors-változásos díszletei, amikor fölkerültek a színpadra, elvétve volt szükség utólagos javításra. Mindig minden pontosan illeszkedett, és amikor a raktárba került ott is a lehető legkisebb helyet

foglalta el. Színpadi munkássága nagyrészt a Nemzeti Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok között oszlott meg, de alig van színház, ahol ne tervezett volna. Filmek, TV-játékok sora őrzi munkáit. A haláláig aktív tervező minden stílusban és műfajban otthonosan mozgott, és a rendezők minden korosztályával megtalálta a hangot.

Kedvenc városában Szegeden, megvásárolt egy házat, és még életében berendezte a Varga Mátyás Színháztörténeti Kiállítóházat, ahol összegyűjtötte gazdag pályája színe javát. Munkásságát szakmai és társadalmi elismerés övezte: Kossuth-díj, Kiváló- és Érdemes művész, Magyar Köztársasági Érdemkereszt, Magyarés Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja, Szeged város díszpolgára kedves városa temetőjében nyugszik 2002. november 11-e óta. Ka-Lász

Egy kortárs találgatásai

A régi Nemzeti színészei

Az ember tragédiája - Szeged Dom tér Nemzeti Szinház 1960

Soproni Szilveszter

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2011. január

Benkô Péter Sopronban Szexel, majd Budapesten Balfácánt vacsorázik!

Turay módra!

Boldog Új Esz¬endő¬, Magya-

Immár a negyedik Szilveszteri Gála jelentkezett a Szigligeti Színházból, a Duna Televízióban, megint nagy sikerrel! Balázs Péter, a színház igazgatója, a gálaműsor rendezője ismét egy nagyszerű estet ajándékozott közönségének. Ismét nagy sztárok, ismét fülbemászó melódiák, ismét a legmagasabb színvonal Szolnokon! A Szigligeti Színház színpadán a magyar zenei élet csillagjait köszönthettük szilveszter éjszakáján. Íme a névsor, mely garantálta a nívót: Rost Andrea, Tokody Ilona, Lőrincz Judit, Mester Viktória, Bándi János, Kálmán Péter, Berkes Gabriella, Geszthy

Ve r o n i ka, Bot Gábor, Mécs Károly, Kiripolszky Péter, Derzsi György, Csengeri Attila. Mellettük a Szigligeti Színház művészei is felejthetetlen pillanatokat szereztek a világ magyarságának. A hölgyek: Kertész Marcella, Radó Denise, Molnár Nikolett, Lugosi Claudia, Gombos Judit, valamint az urak: Barabás Botond, Dósa Matyi, Horváth Gábor, Harna Péter és Ónodi Gábor. Az énekeseket és a színészeket 24 tagú kórus, 12 tagú gyerekkórus, valamint 18 tagú tánckar egészítette ki. A Szolnoki Szimfo-

nikusokat Rácz Márton, a színház zenei vezetője dirigálta.

A Turay Ida színtársulat nem először szórakoztatja szilveszterkor a soproni közönséget. Idén a „Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk!” című vígjátékkal búcsúztattuk a 2010-es évet. (következő előadás: 2011. január 31. Csorna) Mivel a színdarab címe elég hosszú, ezért a naptárunkba röviden Szex-et írunk be a fellépés időpontjához. Rárósi Anita, a darab egyik női főszereplője pórul járt ezzel a rövidítéssel. A Gyulán tartandó előadás napjához beírta: 19.00 Szex, Gyula. Akkori párja olvasva a bejegyzést, féltékenyen felelősségre vonta: – Ki az a Gyula!? – Oh, balfácán férfiak! Benkő Péterre is furcsán nézett egyik ismerőse miután megkérdezte tőle: − Petyusz! Hol leszel szilveszterkor? − Sopronban Szexelek! Benkő Péter következő bemutatója február 5-én lesz az Óbudai Kulturális Központban szex nélkül. (?) – Szanikó: Mit játszol majd a „Balfácánt vacsorára” című vígjátékban? – Benkő: Archambaud orvosprofesszort, akit azért hívnak el, mert az egyik főszereplőnek, Pierrenek – Quintus Konrád – beállt a dereka. Pierre és barátai szerdánként vacsorát szerveznek, amire olyan embert hívnak el, akinek idiótaságán jót szórakozhatnak. Egy igazi Nemcsák Károly Boros Zoltán

Szín-játék Ákossal Lapunk előző számában megjelent játékunk helyes megfejtése a következő: 1. Krúdy Gyula novelláiból készített hangoskönyvet. 2. Kaszás Attilával készített közös hangjáték-felvételt. 3. Bertold Brecht Baal című darabjához írt zenét, Eszenyi Enikő felkérésére.

A helyesen válaszolók között 3 darab új Ákos cd-t sorsoltunk ki. A szerencsés nyertesek: Bajzát Ágnes, Újtikos; Prégler Vivien, Sopron és Kathi Tünde, Debrecen

balfácánt. Archambaud doktor is szervezett korábban ilyen estéket, csak csajokkal, bányarémek vacsorája címszó alatt. A második helyezett lett aztán a felesége. Az utóbbi időben jó karakterszerepeket osztanak rám, amiket örömmel játszom. A karaktereket ízlésesen, emlékezetesen és hitelesen megformálni a legnehezebb a mi szakmánkban. Egy karakter eljátszása mindig pengeélen történik, ezért izgalmasabb a számomra. A nézőknek pedig nem lehet hazudni, mert ha nem vagy hiteles, azt rögtön észreveszik. Még nem tudom, hogy fogom játszani, de ígérem, Archambaud doktor színes figura lesz. − Apropó, vacsora! Meg kellene szerveznünk az idei szilvesztert! – nézek rá cinkosul. − Csak nehogy úgy járjunk,

mint azon a szilveszteren, amit a soproni Fő tértől pár lépésre lévő boros pincében tartottunk. – nevet vissza rám Benkő. − Emlékszem, batyus buli volt. Darvasi Ilona igazgató és a férje, Nemcsák Károly színművész székelykáposztát hozott, a feleséged, Klaudia, remek lencsefőzeléket készített, Nyírő Bea sütötte hozzá a füstölt tarját... − Boros Zoliék hozták a virslit, Benkö Péter, Boros Zoltán

Győri Péter a sajtokat, a többiek meg a hidegtálakat és italokat. Egy hadseregnek elég lett volna pedig csak tizenöten voltunk. – veszi fel az emlékezés fonalát Benkő. − Előadás után levonultunk az előkészített pincébe... − ...és Boros Zoltán megérkezés után bekapcsolta a zenét, meg ki tudja még mit, mert egyszer csak… − Kiverte vele a biztosítékot, amit soha többet nem tudtunk visszakapcsolni! − Látod, Szanikó, milyen jó, hogy vettél egy csomó gyertyát hangulatvilágításnak! − Az lett a fő fényforrásunk. Én olyan fáradt voltam a buli megszervezésétől és az italtól, hogy éjfél után már csak bambultam bele a gyertyába. Aztán a táncnál, a jó levegőn, úgy felébredtem, hogy hajnalig vígadtam. Az ételeket meg a szomszéd vendéglő melegítette fel nekünk szívességből. − A Fő tér macskakövén én még fájós térddel is táncoltam a feleségemmel... − Persze, Petyus, mert az energiahiány miatt csak ott volt zene! − Azóta súlyosbodott a problémám vele. − A feleségeddel? − Nem, a térdemmel! Emlékszem, kezdetben úgy szidtuk Boros Zoltánt, mint a bokrot, de az az igazság, hogy ez volt az egyik legjobban sikerült szilveszterünk Sopronban! A Turay Ida Színház szeretetben, sikerekben gazdag, nagyon boldog 2011-es esztendőt kíván minden Színháznak, minden színházszerető nézőnek és a Magyar Teátrum olvsóinak és munkatársainak! Szaan

16.

6. oldal 1. oldal

Huszti Péter a La Mancha ... Soproni Szilveszter Turay módra

14. oldal 16. oldal

1-13. oldal

Szentivánéji álom Prima Kôrösi Indul a bakterház hatvanadszor A kis herceg Veszprémben

1. oldal 6. oldal

1-3. oldal 2. oldal 3. oldal 9. oldal

Vörösmarty Színház Székesfehérvár

Kis József Magyar Teátrum-díjas Így készült… a Godspell

Veszprémi Petôfi Színház

Gyôri Nemzeti Színház RENT

Soproni Petôfi Színház

Évszázadnál hosszabb éjszaka Szilágyiné Antal Éva ...

Katona József Színház Kecskemét

Szigligeti Színház Szolnok

Margitai Ági… 3. oldal Az orosz lekvár 7. oldal Mit gondol a pápa a házasságról? 14. oldal

Csokonai Színház Debrecen

Somogyiné Borhi Gizella ... 1. oldal Fütyülünk a nôkre az idén 5. oldal Egy 70 éves kaland 8. oldal Sas, Vas 10. oldal Boldog Új Esztendôt, Magyarok! 16. oldal