268 Ft, határon túl: 1 uro. II. évfolyam, 8. szám október. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

268 Ft, határon túl:

1 €uro

II. évfolyam, 8. szám • 2010. október

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Kentaur díszlete Kec sk e méten

Kéri Kitty – 15. oldal

A színházban kiderül,

ki milyen ember

Monumentális, mozgalmas Nemcsák Károly: „Manapság nem natérben a Nyomorultak gyon lehet látni színészt a tévében…” Szemet gyönyörködtető, mozgalmas és monumentális. Talán így jellemezhetnénk a legtalálóbban a kecskeméti Katona József Színház legújabb produkciója, A nyomorultak díszletét, melyet a szeptember 24-ei premieren csodálhatott meg először a közönség. Miként született meg az ötlet? Milyen kihívásokkal kellett megküzdeni? Többek között erről beszélgettünk a musical látványvilágának megálmodójával, az ismert díszlettervezővel, Kentaurral. – Egy ilyen impozáns és hatalmas díszlet, mint amilyet a kecskeméti teátrum Nyomorultak előadásában láthattunk, jól jellemzi az Ön munkásságát, ugyanakkor a hírös városban abszolút újdonságnak számít. A bemutatót látva mit gondol: hogyan sikerült megvalósítani azt, amit a színpadra álmodott? A cikk a 6. oldalon folytatódik

Mindörökké Anna Karenina Nagy közönségsiker a Veszprémi Petôfi Színházban Nagy sikerrel mutatta be a Veszprémi Petőfi Színház az Anna Karenina című musicaloperát szeptember végén. Az évadnyitó előadást Szerednyey Béla rendezte, aki szerint a magyar színházi palettáról hiányoznak az érzelmeket felkorbácsoló és azokra erősen ható előadások.

Szeles József és Halas Adelaida

A cikk a 3. oldalon folytatódik

Nemcsák Károlyt színdarabokban és filmekben egyaránt láthatja a közönség, népszerűségét mégis elsősorban a Szomszédok című televíziós sorozatnak köszönheti. A Jászai-díjas színművész a Békés Megyei Jókai Színház 56. klasszikusnak hirdetett évadában Plautus: A hetvenkedő című burleszk főszerepét játssza. A darabot a nyáron már előadták Kecskeméten, Budapesten és Pécsváradon, a szeptember 10-ei hazai premier előtt itthon újra próbálták. A vendégművésszel a színpadra szólítások között beszélgettünk. – Művész Úr! Árulja el, mindig előny a másik műfajban, egy-egy új szerepnél, ha a közönség a televíziós sorozathőssel, Vágási Ferivel azonosítja? – Úgy gondolom, minden színész örül, ha sokrétű munkában vehet részt. Tény, hogy akik Budapesten és környékén élnek, sokkal több lehetőséget kapnak televíziós vagy filmes produkciókban, bár ma már nem készül annyi tévéfilm, sorozat, mint régebben. S ennek nem a kevesebb pénz az oka szerintem, inkább az aránytalan elosztás. Egy vetélke-

dőműsor költségvetéséből például – aminek a kiállítása több millió vagy tízmillió forintba kerül – színvonalas televíziójátékot lehetne készíteni. Elment a világ valami rossz irány felé; és a legnagyobb baj az, hogy butítják az embereket, nem oktatják. A két kamasz fiam – egyik 13, a másik 14 múlt – nagyon rossz információkat kap a televízióból. Én huszonévesen az Egri János és Vitray Tamás által vezetett vetélkedőműsorokat láttam, és azok nem a pénzről, nem a gyors sikerről szóltak. A celeb

világ, ami itt eluralkodott, nemcsak a mi munkánkat teszi tönkre, hanem ártalmas a fiatalok számára is. Ezek a műsorok felborítják az értékrendet, és nagyon sok embert félrevezetnek, boldogtalanná tesznek. A cikk a 8. oldalon folytatódik

Színházavatás Nórával

Henrik Ibsen: Nóra című darabjának bemutatójával nyílt meg Békéscsabán, október elsején, a norvég íróról elnevezett Ibsen Házban Magyarország legújabb színháza, az Ibsen Stúdiószínház. Az előadást Merő Béla rendezte, dramaturg: Zalán Tibor, zene: Gulyás Levente, koreográfus: Kerekes Judit. A díszletet Mira János, a jelmezeket Papp Janó tervezte. A szerepeket Tarsoly Krisztina, Bartus Gyula, Jancsik Ferenc, Kara Tünde, Katkó Ferenc, Nagy Erika, Frank Ágnes szh. és Szente Károly játsszák.

Jancsik Ferenc, Bartus Gyula és Tarsoly Krisztina Fotó: A-team

A cikk a 2. oldalon folytatódik

2.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. október

Adománygyűjtés Veszprémben Adománygyűjtésbe kezd a Veszprémi Petőfi Színház- Jótékonysági est a katasztrófa károsultjainak megsegítésére. Az Ajka, Kolontár és Devecser térségében bekövetkezett súlyos katasztrófa károsultjainak megsegítésére jótékonysági estet tart a Veszprémi Petőfi Színház október 25-én (hétfőn) este hét órakor. A rendezvényen a teátrum tagjai mellett veszprémi és országosan ismert művészek lépnek fel. (-)

(folytatás az 1. oldalról)

Színházavatás Nórával

A darab premierje ezúttal egy színháztörténelmi időpontként vonul be a színháztörténelembe – jelentette ki, Fekete Péter, a Jókai Színház igazgatója, amikor az új stúdiószínházban első alkalommal koccintot-

tak a társulat tagjai és a vendégek a bemutató előadás után. Az igazgató után Kúnos László, a mű fordítója mondta el benyomásait az előadásról: – Évtizedek óta szinte szimbiózisban élek Ibsennel, az ő munkásságával, de a mai előadás is azok közé

Németh Zsolt, Farkas Zoltán, Siri Ellen Sletner és Domokos László

Kuna Károly díjat kapott

A legjobb férfi alakításáért járó díjat ítélték oda Kuna Károlynak, a Danton-ügy című előadásban nyújtott teljesítményéért nemrég Budapesten. A Veszprémi Petőfi Színház tagja vendégművészként játszott a Stúdió "K" Színház produkciójában. Budapest Főváros Közgyűlése a Kulturális Bizottság előterjesztésére idén is díjazta a fővárosi színházakban folyó munkát. A legjobbakat ebben az évben is a Színházi Kritikusok Céhe javaslatára tüntették ki. A Főváros Színházi díjait a 2009/2010-es évadban nyújtott teljesítményük alapján a következők kapták: A legjobb női alakítás díját az Örkény Színház-beli Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése című előadás Arturo Uija, Kerekes Éva kapta. A legjobb férfi alakításért Kuna Károlyt díjazták, aki a Stúdió "K" Színház A Dantonügy című előadásában nyújtott kimagasló teljesítményt. Lenyűgöző alakításában Kuna Károly egyszerre mutatja meg Robespierre külvilág felé viselt arcát: a számunkra felfoghatatlan és titokzatos belső törvényeihez körömszakadtáig ragaszkodó sztoikus politikust, és a szoborszerű arckifejezése ellenére a történelmet megélő, gazdag belső élettel rendelkező embert. A legjobb rendezés díját Koltai M. Gábor kapta a Stúdió "K" Színház A Danton-ügy című előadásáért. (-)

tartozik, amelyek miatt érdemes ezt a munkát végezni. A közönség valódi katarzist élt meg, és ez a színházi tér igen sokra hivatott. Ahhoz azonban, hogy az új színházi tér megnyílhasson, előbb meg kellett építeni, és át kellett adni az egész Ibsen Házat, mellyel egy új, multikulturális közösségi színtér nyitotta meg kapuit Békés megyében, Békéscsabán, az egykori Közgé (Közgazdasági Szakközépiskola, korábban Tevan-ház) helyén. Itt talált első otthonára az albérletek után a Békés Megyei Napsugár Bábszínház. A Békés Megyei Jókai Színház üzemelteti az Ibsen Stúdiószínházat ahol a Fiatal Színházművészeti Tanház tanulói is gyakorlatot szerezhetnek. Ezen kívül a

Békés Megyei Szimfonikus Zenekar, a Békés Megyei Ibsen Oktatási, Művészeti és Közművelődési Nonprofit Kft. Kulturális Irodája, a Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesülete (Békés Megyei Civil Szolgáltató Központ), a Kézműves Szakiskola és Alapfokú Művészeti Iskola is az épületben folytatja munkáját. A Békés Megyei Önkormányzat 2006-ban nyújtotta be pályázatát a Norvég Alaphoz. Innen 595 millió forintot nyertek, ehhez jött 52,5 millió forint önerő, és az Európai Uniós Önerő Alaptól szintén 52,5 millió forintot nyertek pályázaton, ebből épülhetett meg az új kultúrpalota – tudtuk meg a szeptember végi megnyitón Závogyán Magdolna projekt menedzsertől. Az avató ünnepségen megjelent Siri Ellen Sletner, a Norvég Királyság nagykövete, Németh Zsolt, a

Külügyminisztérium államtitkára, Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke (korábbi megyei képviselő-testületi elnök) és Farkas Zoltán a Békés Megyei Képviselőtestület elnöke. Németh Zsolt államtitkár elmondta, hogy az Ibsen Ház nem jöhetett volna létre, ha Norvégiának, a Norvég Alapnak nincs egyedülálló kitekintése Közép-Európára. Kiemelte, ez az intézmény mindig emlékeztessen a nemzetek közötti szolidaritásra, és legyen a kulturális sokszínűség otthona. Siri Ellen Sletner norvég nagykövet válaszában hangsúlyozta, valóban Ibsen szelleme lakik e falak közt, és a projekt kapcsán nagyon pozitív tapasztalatokat szereztek a magyar féllel való együttműködésben ezért a következő EU költségvetés létrejöttéhez igazítva (Norvégia nem EU tag) folytatni kívánják a Norvég Alapból a magyarországi projektek finanszírozását is. Nyemcsok László és Junior nyomán

Príma Balázs Péter!

A szolnoki Szigligeti Színház direktora, Balázs Péter kiérdemelte a Vállalkozók Országos Szövetsége, és személy szerint Demján Sándor által alapított Príma-díjat. A VOSZ 2003 óta évente kiadja a Príma Primissima Díjat tíz kategóriában a művészet és a tudomány művelőinek.

Impresszum:

2005-ben alapították meg a díj helyi megfelelőjét, a Jász-NagykunSzolnok Megyei Területi Príma Díjat, melyet most hatodik alaklommal ünnepélyes keretek között adtak át szeptember 16-án este Szolnokon, a Szigligeti Színházban. Az esemény rangját jelzi, hogy azon részt vett az alapító, Demján Sándor is. 2010-ben Jász-NagykunSzolnok Megyei Primadíjban részesült Balázs Péter, a Szigligeti Színház igazgatója. A VOSZ megyei elnök sége által szervezett esemény

fő célja az volt, hogy az élet különböző területein dolgozók tevékenységére ráirányítsa a figyelmet. – Észre kell venni a körülöttünk lévő nem anyagi világot — fogalmazott ünnepi köszöntőjében a Vállalkozó és a Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) megyei elnöke. Lits József kiemelte: a Príma Díj csodálatos életutakról szól, amelyek öregbítik a megye hírnevét. Balázs Péter az elismerésről: — Úgy gondolom, az utóbbi három évért érdemeltem ki a Prima Díjat. Azóta vagyok a Szolnoki Szigligeti Szín há z igazgatója. Ez volt eddigi életem legtartalmasabb időszaka. Minden műfajt szeretek, kivéve az unalmasat. A díj jelzi azt, hogy minden erőmmel és képességemmel a közönséget és a színházat szolgálom. (-)

Szerzőink, munkatársaink:

Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította, és kiadja a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1054 Budapest Aulich u. 8.II/4. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Felelős kiadó az egyesület elnöke. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba Andrássy út 1. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Munkatárs: Liska Judit – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: adat@ magyarteatrum.hu – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

Balogh Tibor

Tompagábor Kornél

Bera Linda

3.



Hosszan tartó zúgó vastapssal ünnepli a közönség az Anna Karenina szereplőit a veszprémi előadások után. A produkció látványával, sodró erejével katartikus élményt nyújt a nézőknek.

– Egy ilyen hatalmas klasszikus művet színre vinni nagy vállalkozás, s nem lenne mindez siker, ha Kocsák Tibor zseniális zenéjére Miklós Tibor nem ír egy fantasztikus szövegkönyvet. Amikor elolvastam az Anna Kareninát, rádöbbentem, hogy Miklós Tibor nem mondatokat írt bele a regényből a darabba, hanem gondolatokat, pontosan abban a stílusban, ahogy Tolsztoj megírta. Ez a mű tulajdonképpen egy szerelmi ötszög. Kitty szerelmes Vronszkijba, Vronszkij Annába, Anna viszont Karenin felesége, s végül Levin pedig szerelmes Kittybe. Öt ember, egy szerelmi lánc és nem tudnak találkozni – mondta Szerednyey Béla, aki szerint hiányt pótol ez az előadás

Mindörökké Anna Karenina a magyar színházi szakmában. Úgy gondolja: a mai anyagi értékekre épülő világban nagy kihívás minden színházcsináló ember számára olyan

produkciót rendezni, amely az érzelmek és a lelkek nagy viharait helyezi előtérbe. Az Anna Karenina ilyen klasszikus történet. A musical-opera főbb szerepeiben Halas Adelaida, Szeles József, Trokán Anna, Varga Miklós és Sasvári Sándor látható. Halas Adelaida, aki Annát formálja meg az előadásban úgy vélte: nagyon fontos, remek kihívás egy színésznő életében egy ilyen szép szerep eljátszása és reméli, hogy meg tudott felelni az elvárásoknak. Ebben nagy segítsége volt Szerednyey Béla rendező, akivel nagyon jól együtt tudott dolgozni. A Vronszkijt alakító Szeles József többek között arról beszélt, hogy a

veszprémi színház hosszú ideje nem mutatott be ilyen nagyszabású zenés darabot, fontos megmérettetés ez mindenki számára, és ő már régóta várt egy ilyen szép, énekesi feladatra. Trokán Anna, a társulat új tagja Kittyként lépett színpadra és sikerült elnyernie a közönség bizalmát. Mosolyogva jegyezte meg: édesapja, Trokán Péter több mint tíz éve játszott a Petőfi Színházban, akkor még kislányként kísérte el az előadásokra, most pedig már ő állhat a színpadon, és apukája drukkol neki a nézőtérről, ami nagyon jó érzéssel tölti el, csakúgy, mint amikor édesanyja, Papadimitriu Athina látogat el a bemutatóira. Varga Miklós, a népszerű rockénekes ugyancsak debütált a veszprémi teátrumban, Levin szerepét formálja meg az előadásban. – Nem ismertem a darabot, viszont a szerzők garanciát jelentettek arra, hogy gyönyörű dallamokról van szó, s így, ennek tudatában elfogadjam Oberfrank Pál meghívását Veszprémbe. Beszéltem Madách Színházas kollégákkal is, akik bíztattak, hogy milyen nagyszerű, hálás szerepet is kaptam, s vállaljam el nyugodtan. Amikor mondtam Szerednyey Béla rendezőnek, hogy Levin fiatalabb ember, mint én, ő meggyőzött arról, hogy ez a szerep nincs időhöz kötve. Levin bölcs, kortalan, tiszta lelkű ember, aki a mű szimbolikus monda-

nivalóját testesíti meg. Ami viszont újdonság nekem ebben a munkában, hogy először a pályafutásom során a színpadon táncra kell perdülnöm, s ez új dimenziókat és kihívásokat nyitott meg számomra abból a szempontból, hogy nem vagyok egy táncos alkat – mondta Varga Miklós. Sasvári Sándor pályafutását 1994-től, Rock Színházas kora óta

Sasvári Sándor

Színpadon,üvegcipôben Megrendítő eseménynek lehettek szemtanúi a szolnoki Üvegcipő bemutatójának nézői szeptember 24-én. Egy pályája hajnalán és egy pályája alkonyán álló színésznő játszott a deszkákon. Az ifjú papnő repkedett, idős kolleginája kerekesszékben ülve játszotta végig az előadást, komoly ápolói személyzet aggódó pillantásaitól kísérve.

Sebestyén Éva (elöl) az Üvegcipőben

Sebestyén Éva 1957 óta tagja a szolnoki Szigligeti Színháznak. 53 éve! Az utóbbi években több betegséggel is meg kellett küzdenie. A színház vezetése figyelemmel követte a művész harcait, segített, ha kellett, ám most valóban be kellett közvetlenül is szállnia a küzdelembe. Több műtét után lelassult a közönség által imádott Sebike lábadozása, a reménytelenség árnya sötétítette el az idős színésznő mindennapjait. Ám közeledett Az üvegcipő bemutatóját megelőző rövid próbaidőszak, Sebikére szerep várt. És megtörtént a csoda! Az elhomályosult szembe

újra fény költözött, az ernyedt izmok megfeszültek, az emberi, művészi akarat és hit emberfeletti eseményeket indított el. Sebestyén Éva rohamos gyógyulásnak indult, s miután egy nagyszerű orvos, Gradzag Mária, valamint egy csodálatos ápolói stáb a színpadra varázsolta őt, ott, a deszkákon, szeretett, és nálánál jóval ifjabb kollégái körében napról-napra újabb és újabb poénokon kezdte törni a fejét, gyenge hangja megerősödött, arca kipirult, mókázott, minden előadáson nyíltszíni tapsot csalva elő régi és hálás közönségéből. És miért voltunk mi is mind hálásak? Mert mi is hitet kaptunk. Láttuk, hogy mire képes a szeretet. Az örök színészi erő. Az üvegcipő premierje után sok-sok szempár vált könnyessé. A színház összetartó erejében bizonyosodhattunk meg újból. Sebike megint köztünk van! Isten hozott köztünk, Éva! Adjon Neked hosszú életet az Úr! (-)


Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

kíséri végig az Anna Karenina című musical-opera. A bemutatón még Vronszkij szerepét játszotta, majd az évek során Karenin lett belőle. Sasvári Sándor a népszerű musicalszínész szintén első alkalommal szerepel a Veszprémi Petőfi Színházban és reméli, hogy itt is folytatódik az előadás sikersorozata. Varga Róbert

Kulcsár Edit

Hírek a Veszprémi Petőfi Színházból Candide a LatinovitsBujtor Játékszínben A Candide című interaktív kalandozást láthatják a nézők októberben bérletes előadásként Veszprémben, a Latinovits-Bujtor Játékszínben. A Forrás Színház előadása fiatal művészektől fiataloknak szól, s a játszók interaktív gondolkodásra hívják a nézőket. A rendező Ács Tamás.

Mikszáth-mű premierje Mikszáth Kálmán száz éve, 1910-ben halt meg. Az évforduló és a nagy magyar irodalmi személyiség tiszteletére tűzi műsorra októberben a Veszprémi Petőfi Színház az író egyik legismertebb regényét, A Noszty fiú esete Tóth Marival címűt. A rendező Keszég László, a főbb szerepekben Szalma Tamás, Gere Dénes Ákos, Dobra Mária, Csarnóy Zsuzsanna és Kéri Kitty látható.

Zalán Tibor

Kozma András


Amikor az élet és a szerep egymásba fonódik Vacsora négyesben a kecskeméti Ruszt József Stúdió Színházban

A házasságról mindenkinek megvan a véleménye: van, akinek áldás, másoknak átok a hosszú együttélés. De mi a megoldás a párkapcsolati problémákra? Erre keresi a választ Donald Margulies Pulitzer-díjas amerikai író, a „Vacsora négyesben” című darab szerzője. A keserédes történetet a kecskeméti teátrum is műsorára tűzte az idei évadban. A darabot Szerednyei Béla állítja színpadra, akit az egyik főszerepben is láthatunk majd. Mellette Danyi Judit, Magyar Éva és Cseke Péter játszanak az előadásban. Danyi Judittal és Szerednyei Bélával az olvasópróba után beszélgettünk. Magyar Teátrum: – Dráma vagy inkább komédia Margulies darabja a házasságról? Szerednyei Béla: – Mindkettő egyszerre. Neil Simon stílusához hasonlóan ez a szerző is úgy írta meg a darabját, hogy a vidám jelenetek ellenére nagyon mély, elgondolkod-

tató kérdéseket vet fel. Abszolút mai a történet: két házaspárt látunk, akik barátok, összejárnak. A kérdés pedig az, hogy hogyan lehet túlélni a házasságot? Nagyon érdekes jelenséget tapasztaltunk, amikor ezt a művet tíz évvel ezelőtt Cseke Péterrel együtt játszottuk a Madách Kamarában. Számos visszajelzést kaptunk arról, hogy azok a házaspárok, akik megnézték, maguk is elgondolkodtak. Voltak, akik összevesztek, mások kibékültek a látottak hatására. Ez is bizonyítja, hogy a darab megmozgatja az embert, hasonlít egy pszicho-analitikai vizsgálathoz. M. T.: – Ha jól tudom, a darab ugyanarra a problémára kétféle megoldást kínál? Szerednyei Béla: Így van. Nem árulok zsákbamacskát: már a történet elején kiderül, hogy az egyik házaspár útjai elválnak, a másik pár együtt marad. Mindkét kapcsolatban ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, csak az egyik fél takargatja, a másik nyíltan felvállalja, hogy baj van. A darab attól olyan korszerű, hogy a mindennapokban ugyanez foglalkoztat miden középkorú férfit és nőt: együtt vagy külön folytassáke tovább az utat. Danyi Judit: - Az az érdekes, hogy bár csak az egyik pár dönt a válás mellett, ez a tény a másik pár életét is megváltoztatja. Minden házasságban előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül előjönnek a problémák, ezzel a saját életünkben is szembesülünk, de a környezetünkben, a tévében, az újságokban is ezt látjuk. Van, aki

megpróbálja ezt az időszakot a párjával együtt átvészelni és megoldani, mások úgy döntenek, hogy nem kínlódnak tovább, kilépnek a rossz helyzetből, és új életet kezdenek. De azt se felejtsük el, hogy a történet szerint mindkét házaspárnak van már gyermeke, ami újabb kérdéseket vet fel. Hiszen amíg csak ketten vannak egy házasságban, addig könnyű feladni. Ha gyerekek is vannak, akkor már sokkal nagyobb a tét. M. T.: – Judit, Ön Karent, a Cseke Péter által alakított Gabe párját formálja majd meg. Milyennek látja ezt a nőt? Danyi Judit: – Nem könnyű a próbafolyamatnak ilyen korai szakaszában egy szerepről beszélni, de ahogy én látom, Karen sokkal konzervatívabb és hagyománytisztelőbb, mint Julie, akit Magyar Éva játszik. Karen egy erősnek és bölcsnek látszó, határozott asszony, aki azt a képet sugallja magáról – a házasságában és a külvilág felé egyaránt –, hogy minden rendben van, sikeres és boldog. Bár látszólag irigylésre méltó életet él a férjével, és az anyagi helyzetük is rendezett, hamar kiderül, hogy mindez csak álca. Valójában magányos és elkeseredett. A próbák kapcsán azon gondolkodtam, hogy milyen érdekes, amikor irigyeljük mások életét. Ha a csillogás-villogás mögé látnánk, valószínűleg kiderülne, hogy az ő életük sem tökéletes. M. T.: – Szerednyei úr, Ön az előadásban nem csak rendezőként, hanem színészként is közreműködik. Melyik karaktert választotta?

Október az Aranytízben „Jó estét kívánok, Bereményi Géza vagyok” Itt van az ősz, ismét színes programokkal várja az érdeklődőket az Aranytíz Kultúrház. Október hónap folyamán „Jó estét kívánok, Bereményi Géza vagyok” címmel önálló estet tart a Kossuth-, József Attila-, Balázs Béla-, Déri János-, Huszka Jenő-díjas és Szép Ernő Jutalomban részesült író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, rendező. A kötetlen beszélgetés során bárki kérdezheti filmről, színházról, dalokról, Cseh Tamásról, Hazáról, Istenről, Életről. Természetesen ebben a hónapban is folytatódik a PANkreátorok című előadássorozat, melyet Andrássy Máté, Horváth Zoltán és Szabó Máté előadásában láthatunk. Szellemes és humoros ötleteikkel, közös és egyéni etűdjeikkel teszik próbára a rekeszizmokat. Film, színház, dal, irodalom, pantomim: PANkreátorok – stílusgyakorlatok. Hosszú évek hagyományát foly-

tatva ismét elindul a Kiskobak Bérletsorozat. Az őszi félévben a Holle anyó, a Misi Mókus kal an d jai valamint a Teknős és a nyúl versenyfutása című előadásokra várjuk a nagycsoportos óvodás és az alsó tagozatos diákokat. Október elején egy próbafolyamat is kezdetét veszi, Hoffmann: Kőszív című meséjét állítja színpadra Hollós Gábor. A szereplők között Tóth Jocót, Nyakó Júliát, Jászberényi Gábort és Király Attilát is megtalálhatjuk. A premier november végén lesz. Szeretettel és mosollyal várunk mindenkit a budapesti Aranytízben, a Belváros szívében! www.aranytiz.hu

PANkreátorok (stílusgyakorlatok) Némajáték és annak szinkronizálása egy időben – stílusgyakorlatok, szellemes ötletek, humoros jelenetek az Aranytízben. Mulassák velük az időt! A PANkreátorok egy olyan műsor, mely a pantomim világát hivatott közelebb hozni a nézőkhöz. „A pantomim az a teátrális művészeti ág, melyben a mímes, a színész némán, kellékek nélkül, kizárólag a testét használva jeleníti meg az általa ábrázolni vágyott világot.” Az előadás Andrássy Máté, Horváth Zoltán és Szabó Máté közös és egyéni etűdjeiből, jeleneteiből áll. „Célunk, hogy novellákon, dalokon, vagy akár saját történeteken keresztül, ezek mímes ábrázolásával megmutassuk, hogy a pantomim élő, érdekes, szórakoztató műfaj.”

Szerednyei Béla: – Cseke Péter és én is ugyanazt a szerepet játsszuk, mint korábban a Madách Kamarában. Valahogy az ember élete mindig kísérti az alkotásait: természetesen az elvált férj szerepe az enyém. Én is abban a cipőben járok, mint Tom: voltam házas, voltak hosszú kapcsolataim, és átéltem sok mindent, amit most eljátszok a színpadon. A saját életemből is tudom, milyen bőröndből élni, a csomagtartóból átöltözni, azt a fura, lelki megrázkódtatásoktól teli szabadságot átélni – van mit visszaadnom a nézőknek. Tavasszal megjelent, Úton című könyvemben fel is tettem azt a kérdést a sorsnak, hogy miért kaptam én annak idején pont az elvált férj szerepét ebben a darabban? Meggyőződésem, hogy a fönti tanító intézi ezt így… M. T.: – A címmel ellentétben soha nincsen együtt a négy szereplő a színpadon. Miért alakul ez így? Szerednyei Béla: – Margulies művében eredetileg van egy jelenet a második felvonás elején, amit annak idején a Madáchban még játszottunk, de most kihúztuk. Az egy múltbéli jelenet, ami egy évtizeddel korábban játszódik, amikor az egyik házaspár már együtt van, a másikat pedig épp akkor hozzák össze – ebben mind a négy szereplőt egyszerre láthatjuk a színpadon. Ez egy szerzői trükk, ami a történet filmes változatában jól működött, ám a színpadon nagyon nehéz megvalósítani. Azt tapasztaltuk, hogy a nézők nehezen értették. Mivel a történetet sem viszi előre, most kihagyjuk, remélhetőleg A pantomim eredetéről: A pantomim, helyesebben a mim eredetileg ókori görög és római színházi szórakoztatási forma, amelyben ismerős alakok és helyzetek gúnyos megjelenítése szerepelt, gyakran durva párbeszéd és nevetséges cselekedetek kíséretében. (Innen ered a mímelés, utánzás).

Donald nem haragszik meg ránk ezért… M. T.: – Az előadást a Ruszt József Stúdió Színházban láthatják majd a kecskeméti nézők. Miért erre a játéktérre esett a választás? Szerednyei Béla: – A Madách Kamarába Szirtes tanár úr hozta annak idején ezt a darabot, és én már akkor azt mondtam neki, hogy nagyon jó lenne stúdiószínházban megcsinálni. Annyira hús-vér kapcsolatot feltételez a nézőkkel, és olyan közel érzik magukhoz ezt a témát, hogy nagyobb hatást érhetünk el, ha még közelebb ül hozzánk a közönség. Ez a vágyam most itt, Kecskeméten teljesül, részemről ez egy kísérlet lesz. Ráadásul úgy tervezzük, hogy kétoldalt lesz a nézőtér, ami Péternek és nekem is új kihívást jelent. Nem könnyű úgy megrendezni egy előadást, hogy két oldalról is élvezhető legyen, de a „Vacsora négyesben" kifejezetten alkalmas erre. Bera Linda A mai pantomim a középkori színjátszásból, a commedia dell'arteből ered. A fenti stílusban megvalósuló mai, már szavak nélküli, testmozgással, gesztusokkal, mutogatással jellemzett „néma", de esetleg zenével kísért, sokszor egyszemélyes, néha többszemélyes előadás neve pantomim. A pantomimesek arcukat gyakran fehérre festik, jellegzetes érzelmi kifejezéssel „elrajzolják", míg testüket vagy fekete, vagy egyéb, a környezetbe, vagy a háttérbe olvadó színű ruhába öltöztetik. Néha csak egy-egy testrészükkel (például kézzel) játszanak. A szó mai, hétköznapi jelentésében néma, de zenekíséret melletti, furcsa, groteszk testmozgású, kellékek nélküli előadás – gyakran mindenféle történet nélkül -, ahol a szórakoztatást a hétköznapitól eltérő mozgás adja. Kellékek nincsenek, de annak létét sok esetben el/megjátsszák, így klasszikus pantomim elem az üvegfal.


Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Mészáros Csilla

Darvasi Ferenc

Rideg Zsófia

4.

5.


Az én nevem Kukorica, Kukorica János!

A szolnoki Szigligeti Színház Balázs Péter irányításával október 15-én mutatja be Bakonyi–Heltai– Kacsoh János vitéz című daljátékát. Az előadás sodró lendületű, tele ötlettel, poénokkal, megható pillanatokkal. A francia király szerepében a rendező, Balázs Péter lép színre, a királylányt Kertész Marcella, Iluskát Geszthy Veronika, a Mostohát Lugosi Claudia, Bagót Barabás Botond, a címszerepet Bot Gábor alakítja.

Bot Gábor (Jancsi) – Gábor! Te már játszottad ezt a szerepet. – Igen, a tavalyi évadban. Az – talán mondjuk így - egy nem hagyományos János vitéz volt… – Milyen egy hagyományos János vitéz? – Amit én elképzeltem a János vitézről. A huszárok huszár ruhában vannak, a falu úgy néz ki, mint egy falu, a Jancsi gúnyája rendes suba, nekem itt kezdődik. És nem lesz

metróaluljáró. – Mit vár szerinted el a néző személy szerint János vitéztől? – Remélem azt, amit én szeretnék megmutatni. A tisztaságát, azt az egyszerű, paraszti tisztaságot, ami ennek a jellemnek a sajátja. A francia királynál is, bár tisztában van azzal, hogy ez egy nagyon más miliő, az az egyszerű ember marad, aki volt. Nem változik a jelleme, legfeljebb összeszedi magát. Hű marad, mindig csak Iluska áll a szeme előtt. – Ha Petőfi írta volna a darab szöve-

gét, másképp kéne játszani? – Heltai Jenő dalszövegei egyszerűbbek, könnyebben befogadhatóak. Populárisabbak. Ettől élvezhető ez a változat a színpadon.

Lugosi Claudia (a gonosz mostoha) – Tizenkét éve Iluska, most Iluska mostohája. Hogy is van ez? – Nem mondanék igazat, hogy nem lepődtem meg, amikor most a banya szerepére kért fel az igazgató úr. Először kicsit mellbevágott. Ennyire repül az idő, banya lettem? Aztán elkezdtünk próbálni, átértékeltem magamban, mint színésznő, és úgy érzem, sokkal izgalmasabb feladat ezt eljátszani. Sok játéklehetőség, komédiázás, minden percét élvezem.

Miután elkezdtük próbálni, a nagyobbik lányom azt mondja nekem otthon: mi van veled, anya, mostanában olyan utálatos vagy! Mondom neki, kicsim, vigyázz, mert ez még csak az első hét! Itt tartunk. De nagyon élvezem. Jönnek a színek, egyre több játék, remélem, nagy siker lesz. – Tizenkét év alatt nemcsak korosodik, de fejlődik is egy színésznő. Ezt a szerepet elismerésnek is betudhatod… – Így van. Én hosszú ideig csak primadonnát és szubrettet játszottam. Most már egyre több karakterszerepet kapok, nagyon élvezem. Főiskolai operett-musical szakos hallgatóként arra vágytunk, hogy az Operett színházba kerüljünk, de milyen jó, hogy Szolnokra kerültem, ahol sokfélét játszhatok, mindent kipróbálhatok. Szeretem a prózát is. Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit. K. J.

Milyen lesz Balázs Péter János vitéze? Sokszor merül fel szakmai körökben a minősítés: ez „progresszív”, tehát jó, az „hagyományos”, tehát rossz. A kritikusi céh is ehhez igazodik, minden alkalommal ezt a téves nézetet erősíti. Ez átragad a kultúrát irányítókra is. Mert milyen lesz Balázs Péter János vitéze? Egy biztos: jó lesz. Nem progresszív lesz, hanem jó. Nem hagyományos lesz, hanem jó. Nem meghökkentő lesz, hanem megörvendeztető. Nem felháborító lesz, hanem szórakoztató. Nem a rendező lesz az előtérben, hanem a színész. A dalok pedig el lesznek énekelve. A huszárok kirántják a kardjukat és úgy táncolnak. Rengeteg ötlet vonul fel, rengeteg gag és poén sziporkázik a színpadon, lendület lesz, és jókedvűen komédiázó színészek. Akkor ez most progresszív? Vagy netán hagyományos? Kérem, segítsenek: hol van itt a határvonal?

Bot Gábor, Balázs Péter és Lugosi Claudia

A színpadon is beleszeret férjébe Keserédes, szép történetet mesél el a soproni Petőfi Színház októberi bemutatója. A Kései találkozás két idős ember egymásra találásáról szól. Vajon időben történik ez? Illetve: mire van még idejük?

kozásának” történetét idézi meg a színdarab. Bájjal és humorral, könnyből és mosolyból szőtt mese a szerelemről. „Valószínűleg az egész életemet azért éltem csak, hogy veled találkozzam” – hangzik el a darabbeli nőtől.

A tengerparti gyógyszálló betege éjszakánként meglepő dolgokat művel; mezítláb mászik az ablakon át, hogy etesse a sirályokat és énekeljen a szanatórium holdfényes kertjében. A főorvos magához rendeli, hogy számon kérje rajta, miért nem tartja be a gyógyintézmény rendjét. A nő és a férfi vitájából szerelem lobban. A tisztességben megőszült férfi és nő „kései talál-

Arbuzov közkedvelt darabját Piros Ildikó és Huszti Péter kelti életre Sopronban Kerényi Imre rendezésében. Mint ismert, a művészek nemcsak a színpadon, hanem az életben is évtizedek óta partnerei egymásnak, így valószínűleg igen nagy tapasztalattal rendelkeznek párkapcsolatról, együttélésről. Cs. Z.

Cseresznyéskert Zalaegerszegen

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház 2010. október 15-én, Sztarenki Pál rendezésében bemutatja Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert című lírai komédáját. A szerepeket Tánczos Adrienn, Kálóczi Orsolya, Sztankay Orsolya, Nádházy Péter, Urházy Gábor László, Mihály Péter, György János, Kovács Olga, Szakály Aurél, Misurák Tünde, Wellmann György, Spisák István és Bellus Attila játsszák. Dramaturg: Madák Zsuzsanna.

Díszlet, jelmez: Pilinyi Márta. „A Cseresznyéskert Csehov egyik leggyakrabban játszott színpadi műve. A vesztett illúziók, a menekülés, a magány drámája. Dráma és egyben a legtisztább költészet. A boldogtalanság költészete, hiszen a Ranyevszkaja család birtokát elárverezik… A birtokot, az illúziók tárházát, mely a

család múltját, és a múlt értékeiben vetett hitet jelenti számukra. Van-e kiút a múltból táplálkozó jelen kilátástalanságából? Megszüntethetőek-e a kötelékek? Van-e remény egy ábrándok és vágyálmok nélküli új életre? A fákat kivágják, a vonat elindul…” (Madák Zsuzsanna, dramaturg)

A lap tervező grafikusai:

A lapban író szerzők:

Friss hírek a magyar teátrum ONLINE oldalán!

www.magyarteatrum.hu Köles István Junior

Ferencz András

Tarics Péter

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

6.


Kentaur díszlete Kec sk e méten


– Számos kamaraszínházi előadáshoz is készítek terveket, ám mivel a musical előadások szélesebb közönséget vonzanak a színházakba, az azokhoz készített grandiózus díszleteim valóban ismertebbek. A musical előadásoknak műfaji követelményük, hogy a díszlet legyen nagyon látványos és dús. Jellemző az is, hogy nagyon sok helyszínen játszódnak a történetek, amelyeket mind meg kell jeleníteni. Vagyis nem az én „mániám”, hogy monumentális díszletet építsek, hanem a musicalek sajátossága. Csodálatos a kecskeméti színház, kitűnő a játéktér – Fellner és Helmer, a tervezőpáros tudott valamit, hiszen minden magyarországi és külföldi színházépületük fantasztikus. De mégis: a kecskeméti egy nagyon kicsi és klasszikus tér, nekünk pedig ebben a kicsi színpadi térben kellett megjelenítenünk ezt a hihetetlen hosszú eposzt, ahogy eljutunk a kőfejtőtől a párizsi utcákig, a barikádokig. Ha csupán a virtualitásra hagyatkozunk, és mindent vetítenénk a színpadon, azzal elveszett volna a történet drámaisága. Fontos célkitűzésünk volt, hogy olyan szcenikát hozzunk létre, amely kellően érzékelteti Párizsnak, ennek a hatalmas városnak a nyüzsgését. A két proszcéniumot is beépítettük, ezáltal a nézők úgy érezhetik, hogy ők is részesei a történetnek. Ugyanebből a megfontolásból nagyon kevés klasszikus kulisszát használunk, nincsenek oldaltakarások, nincsenek puha lábak, szuffiták, amelyek eltakarnák a lámpákat. Így az egész olyan hatást kelt, mintha a színház „beleépült” volna Párizsba. Úgy sejtem, ez a díszlet a legnagyobb, amely valaha Kecskeméten egzisztált, a színház erőn felül teljesített anyagilag és emberileg egyaránt. Mindenkinek maximális teljesítményt kellett nyújtania ahhoz, hogy ez a produkció elkészülhessen. Én magam több mint

egy éve dolgozom ezen az előadáson, de tudom, hogy Cseke Péter igazgató már több mint két éve az előkészítő munkálatokat végzi. Az előadást látva úgy gondolom, hogy megérte. Szerintem ez a produkció nem csak, hogy méltó a kecskeméti Katona József Színházhoz, hanem tovább emeli annak fényét. – A díszletet a hatalmas méretei mellett a monokróm szín jellemzi. Ez rendezői elvárás volt? – Korcsmáros György rendezővel sokat dolgoztunk együtt ezen az előadáson. Alapmetódusként határoztuk meg, hogy a szcenikát illetően mély tónusokkal dolgozunk. Annak, hogy monokróm színt választottunk a díszlethez, több oka van. A sötét tónus egyrészt jól illik a korhoz, amelyben a történet játszódik. Emellett rengeteg helyszínt kell megeleveníteni hasonló díszletekkel, miközben a mai technika megadja azt a lehetőséget arra, hogy például a lámpákkal, vetítéssel felszínezzük azokat. Ha a feketére sárga fényt szórunk, máris elbarnul, de egészen világos árnyalatokat is előcsalhatunk ezzel a módszerrel. A nyomorultak musicalben az események

nyolcvan-kilencven százaléka este vagy éjjel játszódik, amihez mindenképpen kell a mély színárnyalatú háttér. Anélkül, hogy ezekhez a nagy művészekhez hasonlítanám magamat, de akárcsak Rubens vagy Caravaggio – én is a nagyon mély színekből indultam ki, és leginkább a textúrákon keresztül, a fénnyel érzékeltettem a környezetet. – A vetített képeken gyönyörű vaskapukat, régi épületrészleteket láthattunk. Ezeket Ön rajzolta, vagy valós helyszíneken készültek a felvételek? – Ezek valós helyszíneken készült felvételek, kicsit átalakítva. Egy részük az archívumomból való, de vannak olyanok is, melyeket kifejezetten a kecskeméti Nyomorultak előadáshoz gyűjtöttem könyvekből, vagy az internetről. Egyébként mindegyik szorosan kötődik a történet helyszínéhez, mert Franciaországból, illetve Párizsból valók. – Az előadás látványvilágának egyik legfőbb jellemzője, hogy folyamatosan mozgásban van minden, szinte percenként változik a

színpadkép. Hány helyszínt készített a darabhoz? – Több mint negyven helyszín van az előadásban, és ebbe még nem számoltam bele azokat, amelyeket elölről és hátulról, illetve belülről és kívülről is látunk, mint például Jean Valjean párizsi házának udvara, vagy a Gaudeamus kávézó. Ezekben a helyszínváltozásokban a színpad forgója nagyon nagy segítségünkre van. Tényleg rengeteg díszletelem van ebben a produkcióban, olyan�nyira, hogy a második felvonásban látható barikád az első rész alatt még a színház háta mögött erre a célra kialakított utcai tárolóban van, mert máshol nem férne el. A színészek pedig szinte élével közlekednek a színpadon. – Kecskeméti színházunk kicsi méretéről már szót ejtettünk. De vajon mennyire volt felkészült technikailag a teátrum? Szükség volt új gépek, berendezések beszerzésére? – A vetítő új, és néhány intelligens lámpát is a közelmúltban vásárolt meg a színház vezetése. De már a tervezés első lépéseinél tudtam, hogy milyen lehetőségek adottak Kecskeméten. Nem az volt a célom, hogy valami olyasmit facsarjak ki ebből a színházépületből, ami lehetetlen, hanem hogy az adottságokat maximálisan k i ha szná lju k . Ezen kívül az is fontos szempont volt már a kezdetektől, hogy a kés ő b bi e k b e n szabadtéri előadásra is alkalmasak legyenek a díszletek. Az egyetlen nehézség talán az volt, hogy ebben a térben, ennyi díszlet mellett csak egy adott

számú szereplőgárda fér el a színpadon. Remélem, a műfajhoz szükséges tömeget akkor sem kell majd nélkülöznie az előadásnak, amikor beindul a teljes repertoár. Mindenesetre azt gondolom, hogy az egyik legfantasztikusabb színpadi díszítő társasággal találkoztam ebben a városban. Maximális tiszteletem az övék, hogy ezt ember feletti erővel végiggyűrték. Az elején talán maguk sem gondolták, hogy milyen nehéz fába vágták a fejszéjüket. A próbafolyamat közepén érezhető is volt egy kis elbizonytalanodás, amikor úgy érezték, szinte megoldhatatlan a feladat. De végül egy lelkes pillanatban, kb. két-három héttel a bemutató előtt volt egy nagy átlendülése a társulatnak. Mindenképpen meg kell említenem még a színház műhelyének munkatársait, akik tényleg az egész nyarukat azzal töltötték, hogy A nyomorultak díszleteit időre elkészítsék. – Végezetül árulja el nekünk: miből merített ihletet az előadáshoz? – Ez nehéz kérdés…. nagyon sok helyről. Ennek a díszletnek az alapja egy 1999-es munkám volt, amit egy New York-i Olivér előadáshoz készítettem. Az a produkció végül nem valósult meg, és amikor felkértek A nyomorultak díszleteinek megtervezésére, akkor jött az ötlet, hogy a régi New York-i tervből induljak ki. A két történet helyszínei – a két nagy ház, a vidéki, majd a nyüzsgő nagyvárosi terek, a blende falak – ide is tökéletesen illettek. Ez volt tehát a kiindulási pont, amit egy nagyon hosszúra nyúlt előtanulmány követett. Mindent elolvastam, amit erről a történetről írtak, megnéztem minden Nyomorultak filmet. Majd hozzáadtam a saját párizsi élményeimet. S a legvégső ihletforrás mindig a hátsó kisagy, ami kiad valamit. Általában hajnali két órakor jutnak eszébe az embernek a legjobb ötletek, amivel persze felébreszti az egész családot, amikor felkapcsolja a lámpát, és lázasan jegyzetelni kezd. Hát valahogy így volt ez a kecskeméti Nyomorultak esetében is. Bera Linda

Kelettől nyugatig - Jaroszlavltól Párizsig A POSZT-on a legjobb rendezés díját elnyert Fodrásznő szerepel az oroszországi Jaroszlavl fesztiváljának versenyprogramjában, és meghívást kapott az eseményre a Vidnyánszky Attila rendezte Mesés férfiak szárnyakkal című produkció is. A Képzeletbeli operettet pedig november elején öt alkalommal adják a világhírű párizsi Odéon Színházban. Úgy tűnik, az oroszok és a franciák is kíváncsiak arra, miként szólal meg egy-egy kortárs szerzőjük a „hazaitól” eltérő színházi világban és idegen nyelven. Ennek jegyében vendégszerepel október utolsó napján a debreceni társulat az oroszországi Jaroszlávl XI. Nemzetközi Volkov Fesztiválján. A Moszkvától észak-keletre fekvő nagyváros fennállásának ezer éves évfordulóját ünnepli az idén. A fesztivál témája „Az orosz dráma a világ nyelvein” – ezért hívták meg a Fodrásznő című előadását, amelynek szerzője Szergej Medvegyev kortárs orosz drámaíró, rendezője pedig az orosz színházi élet egyik emblematikus figurája,

A debreceni Csokonai Színház három elôadásával kel útra a „Kiszlorod” (Oxigén) elnevezésű színházi mozgalom elindítója, Viktor Rizsakov. A fesztiválon vendégszerepel Vidnyánszky Attila repülésről szóló színpadi víziója, a Mesés férfiak szárnyakkal című előadás is, amelynek premierje novemberben lesz Debrecenben. „Nem egyszerűen nagyon jó az előadás, hanem Valère Novarina művészetének új megközelítését adja a franciától teljesen eltérő regiszterben játszó magyar színészek jóvoltából" – mondta a Képzeletbeli operettről Agnès Troly, a párizsi Odéon színház programigazgatója. A Debrecenben látott előadás után került sor a meghívásra: a Csokonai Színház társulata november elején öt alkalommal lép fel az Odéon nagyszínpadán. Az öreg kontinens egyik legjelentősebb színháza az Odéon, amely egyegy kortárs európai szerző életműve köré fűzi fel évadjait. A 2010/2011-es szezon meghívottja a kortárs francia nyelvű színház egyik legjelentősebb

író-rendezője, a svájci-francia Valère Novarina. A Novarina-szezont novemberben a szerző által rendezett debreceni Képzeletbeli operett nyitja. Odéonba n – amelyet Európa Színháza néven is emlegetnek – az utóbbi években olyan világszínházi nagyságok alkotásainak tapsolhatott a közönség, mint Peter Zadek, Giorgio Strehler, Andrzej Wajda, Luc Bondy, Robert Wilson, Thomas Ostermeier és Anatolij Vasziljev, vagy a Vidnyánszky

Attilához hasonlóan Mejerhold-díjas Krystian Lupa és Matthias Langhoff. A párizsi műhely célja európai ren-

dezők, színészek, írók és más alkotók együttműködésének elősegítésére, akik olyan új műveket hoznak létre, melyek gazdagítják Európa szellemi örökségét. Csokonai Művészeti Műhely

7.

Az íjászmester

Hetvenöt éves Miske László – Láttam hajdan egy japán filmet – tűnődik el Miske László –, amelyben a száztíz éves íjász nagymester, vizsgázó tanítványai előtt szerepel. Hos�szan, kitartóan feszíti a húrt és nagyon lassan szánja rá magát, hogy a vesszőt kiröpítse. Nyila hajszálpontosan a cél fölött száll el. Miért tette, kérdezik az ámuló fiatalok. Engem már a cél nem érdekel: mi van azon túl? – feleli a nagymester. Harmadik éve szinte minden hónapban találkozhat a közönség a Csokonai Színház Jászai Mari-díjas színészével a Horváth Árpád Stúdiószínház Olympia előadásában. Molnár Ferenc darabjában Plata-Ettingen herceget játssza, s most ismét tábornokszerep vár rá. A gyertyák csonkig égnek c. Márai Sándor regény színpadi változatának előadására készülnek a debreceniek. – Ön volna az a bizonyos íjászmester? – Szeptember 18-án hetvenöt éves leszek. Elérkezem tehát abba az életkorba, amelyről szokásban van megemlékezni, ha régi és megbecsült tagja valaki a társulatnak. Én Nagyváradról érkeztem – ott 1966-ban lettem tag –, s a két város között, az 1989-es fordulatot megelőző időszakig élénk színházi kapcsolat létezett. Az ide kötő ismeretségeim, barátságaim tehát régen szövődtek. Először mégsem Debrecenbe jöttem, amikor megnyílt a határ. Miskolcra hívtak vendégszerepre. Aztán két szezont állásban töltöttem ott, illetve Szegeden. 1992-ben Lengyel György leszerződtetett a Csokonai Színházhoz. Ezzel elszakadtam a váraditól, ahol előzőleg a magyar társulat művészeti vezetője voltam, a fordulattól ’92-ig. A legzordabb politikai időjárásban – dacára annak, hogy református teológiát végeztem, és két évig lelkészként szolgáltam – kegyes volt a sors, mert a rendezők szériában osztották rám a nagy szerepeket, amelyek közül kiemelnem sem kön�nyű valamelyiket. Magyar színésznek, persze csak a Tragédia Ádámja lehet a legkedvesebb, de említhetném a Csongort vagy Budai Nagy Antalt is, utóbbit Kós Károly művében. Paradox módon éppen a politikai fordulat hozott kedvezőtlen változást a szakmai vezetői pályámon. Konfliktushelyzetekbe kerültem a színházam román csúcsigazgatójával, s az ilyen helyzetekre lélekben nem lévén berendezkedve, könnyű szívvel vehettem Debrecen felé az irányt, pedig ott nem kecsegtettek sztárpozícióval. Nem is kértem. Olyan szerepeket kaptam, amelyekben fejlődhettem. Sikerült hamar beilleszkednem, nem kellett új életet kezdenem, mint a társulatot-országot váltó színészeknél ez szinte természetes. Fokozatosan jó passzba kerültem, s ezen nem a főszerepek számának emelkedését értem, hanem azt, hogy változatosan alakult a személyi repertoárom. Kiszínesedhettem Debrecenben. Tetszett a színház mentalitása. 2003-ban kaptam meg a Jászai Mari-díjat. Pinczés István rendezte Háy János darabját,

A Gézagyereket, amellyel több díjat szereztünk a POSZT-on, s nem kerültem el én sem a szakmai illetékesek figyelmét. Három direktorom volt eddig ebben a városban, és mindegyikük számításába belefértem. Lengyel Györgyre Csutka István következett, jelenleg Vidnyánszky Attila az igazgató-művészeti vezető. Ő fontosnak tartja, hogy a tekintélyt parancsoló életkorba lépő színészek az „íjászmester” helyzetébe kerülhessenek a színpadon. – Mindenkit tábornokká léptet elő? – Kóti Árpád Károli Gáspár volt, Sárközy Zoltán Van Gogh. Nagyon szép gesztusok. – Tud valamit a szerepéről? – Dömölky János adaptációja szorosan a regény cselekménye mentén készült, bár Parázs alcímmel kerül a plakátra. Tömören, feszítően, szinte tőmondatokban beszéltet, nincs egy felesleges kötőszó, félmondat sem a szövegben. Lényegre törő, s mégis döbbenetes mélységekbe visz el a lelki rugókra figyelmeztető mondatszövés. Ugyanakkor roppant életszerű, s talán nem csak a hason korosztályú nézőkből vált majd ki beleérzést és szellemi csodálkozást, hanem akár a korán párkapcsolati konfliktusba sodródott fiatalokból is. A kételyeink örökletesek. Velünk születnek, dolgoznak bennünk. Majd elmúlik egy élet úgy, hogy nem érkezik konkrét válasz. A külső jegyekből sok mindenre lehet következtetni, de hogy azon túl mi van? Mert ez a lényeg! Mi lappang egy as�szony elhallgatása mögött? Mi van a gőgön, a becstelenségen, a sértődésen, a bölcselkedő következtetéseken túl? Félelmetes lelki élveboncolás. Nincs ember, aki ne érezné, hogy személyesen érintve van. Csak az első elszenvedett szerelemig nincs kapcsolódás. Aztán meglódul a képzeletünk az idő tengelyén, s abba az elvehetetlen illúziójába ringatja magát, hogy egyszer csak bepillanthat onnan a végtelen mögé. Bízom benne, hogy nagyon feszes, izgalmas-érdekes előadás fog kikerekedni, amely sikerességben az Olympia méltó követője lesz. B. T.


Boldog Születésnapot,

Mikó István!

Az élet tele van állomásokkal, ahol vagy leszállunk, és másik vonatra ülünk más irányba, vagy tovább utazunk eredeti célunk felé. Mikó István soha nem szállt át. Rendületlenül utazik tovább ugyanazon a vonalon, ugyanazon a vonaton, aminek neve: Művészet. Csak az utasok cserélődnek mellette. Mikó István nemcsak nagyszerű színész, hanem ír, rendez, komponál, énekel, zenél. Az első hegedűt gyerekkorában édesapja húgától kapta. Mikó Irén tanítónő volt Kisvárdán és Pisti minden szabadidejét – amikor nem kellett „dolgoznia” a bölcsiben, az óvodában, vagy az iskolában – ott töltötte. Nagynénje ismerte fel először a kis Mikó zene iránti fogékonyságát. „Mindig odaálltam a rádió elé, amikor hangversenyt közvetítettek. És amikor bekonferálták, hogy mondjuk, például Otto Klemperer vezényel, akkor én voltam Otto Klemperer. Elmondhatom, hogy a világ összes jelentős zenekarát vezényeltem már gyerekkoromban. Tulajdonképpen itt derült ki, hogy van valamiféle érzékem a zenéhez. Irénke ezt észrevette és keresett egy tanár bácsit, aki a kisvárdai tanítóképzőben hegedűórákat is adott. Tőle tanultam meg húzni a vonót, ráilleszteni a húrokra. Gyakorlatilag az első dallamot is ott tanultam. Sajnos, már nem emlékszem, hogy mi volt az.” (részlet a Mikó Istvánról készülő könyvből) Mindig hajtja a vágy, a belső tűz, hogy valami jót, szépet, maradandót alkosson, valami emlékezeteset nyújtson. Nála az első helyen a Színház áll és csak utána jöhet minden egyéb. Olyan ez Neki, mint másnak a levegő. Pedig nem volt könnyű felszállnia arra a vonatra. A Színművészeti Főiskolára (ma már Egyetem) ötödik nekifutásra vették fel. Mindig ugyanazt az anyagot vitte a felvételire, mert úgy gondolta, abban nem lehet hiba. Ezalatt az öt év alatt sem tétlenkedett. Megalapította a Kaláka együttest és a megzenésített versek interpretálásában mutatta meg tehetségét a színpadon. Kazimir Károly látta őt az egyik Kaláka koncerten, és amikor Mikó ötödjére lépett a felvételiztető bizottság elé, Kazimir csodálkozva kérdezte: „- Mikó, magát még nem vettük fel?!” A színművészeti főiskola elvégzése után Kazimir e szavakkal bocsátotta útjára: „- Magának, fiam, egyszer még Színháza lesz!” És lett is. Először a Thália Színházat igazgatta két évig, (aminek egyébként 17 éven át volt a tagja), Arizona Színház néven. Majd 10 éven át a soproni Petőfi Színházat. A kisvárdai Várszínház létrejötte is többekközt az ő nevéhez fűződik. Mikó István sokszínű művész és ember. Ember, mert kollégái mindenben és mindenkor számíthatnak rá. Ugyanakkor végtelen türelemmel és bölcsességgel adja át tudását a fiatal színészgenerációnak. Segíti őket, illetve azokat, akik erre érdemesek. Tehetsége annyira szerteágazó, hogy mint pókháló szövi át a különböző műfajokat. Így tanulni tőle megtiszteltetés. És most, október 22-én tölti be 60-adik életévét! Mint megtett életút, hosszú, de az alkotáshoz, a tenni akaráshoz rövid. „ A leghatalmasabb alkotásokat olyan emberek vitték véghez, akik megőrizték képességüket nagy álmok szövögetéséhez.” (Walter Bowie) Reméljük, hogy azon a bizonyos vonaton még nagyon sokáig nem kell meghúzni a „vészféket”. Reméljük lesz még elég időd a nagy álmok valóra váltásához. Reméljük, még nagyon sokáig élvezhetjük játékod a színpadon! Őszinte szeretettel kívánunk erőt, egészséget a további nagy utazáshoz! És köszönjük, hogy egy darabon elkísérhetünk! Boldog Születésnapot, Mikó István!

8.


Csupa balláb!

Csupa nevetés, csupa megható emberi sors, csetlés-botlás, összeakadó lábak az élet útvesztőjében. Richard Harris vígjátékát Radó Denise rendezésében október 9-én, szombaton mutatja be a szolnoki Szigligeti Színház új játszóhelyén, a Szín-Mű-Hely-ben. Az előkészületekről a rendezővel, a főszereplővel, valamint a társulat két népszerű tagjával beszélgettünk.

Radó Denise, a rendező – Délelőtt próba, mint rendező, este előadás, mint színésznő. Nem sok ez? – Én azt szeretem, hogyha jó sok dolgom van, és a bennem lévő energiákat fel tudom használni. Élvezem nagyon. Azért a szerepért, Adélért, amit az üvegcipőben játszom, minden színésznő megnyalná mind a tíz ujját. Ezt a darabot, melyet van szerencsém trenírozni, szintén borzasztóan szeretem, mert az összes csaj életét végigélhetem.

– Mit jelent ez a cím: Csupa bal-

láb? – Ők, akik táncikálni tanulnak, egyik sem táncos, egyik sem ambicionálja, hogy meg is tanuljon. Azért járnak oda, hogy az életüket megbeszélhessék egymással, és mindenki elmondhassa a véleményét. – Sikeres emberek? – Nem, nem, egyik sem. Mindegyik életében van valami, amit meg kéne oldani. Sok a fájdalom és a megválaszolatlan kérdés. Aki a legfelhőtlenebbnek tűnik, annak is fáj a lelke… – De ez vígjáték… – Ó, hogyne, rengeteg ok lesz a kacarászásra. – Mit vársz az előadástól? – Hogy nem törik meg az a sor, amit elkezdtünk ezekkel a női lelkekről szóló darabokkal. Ez sikerszéria. Úgy vettük észre, már kezd kialakulni egy törzsközönségünk. Most megfejeltük a dolgot, egy férfiembert is beengedtünk a történetbe. Ő a katalizátor. Nagyon jól kitalált figura. Mókás lesz. Van benne még egy kis tánc is, ami slusszpoén a legvégén…

Vásári Mónika, Mavis szerepében – Játszottál már Szolnokon? – Igen, karácsonyi, szilveszteri gálákon, aztán tíz éve Marica grófnőt, és amikor az Operettszínház tagja voltam, három évadon keresztül Mária főhadnagyot, Víg özvegyet és Csárdáskirálynőt. – Ebben a szerepen minden oldaladat meg tudod mutatni? – Igen! Annak örülök, hogy a

szőke barbibaba szerepből most már sikerült áttérnem arra, hogy nőket is megformálhatok. – Milyen nőket is? – Olyan nőket, akik már nem húszévesek! (nagyot nevet) – Itt táncolnod is kell… – Olyan táncosnőt alakítok, aki már sajnos kiöregedett… – Ilyet kevesen tudnak eljátszani hitelesen. – Annak nehéz, akinek problémája van azzal, hogy meg kell öregedni. Engem ez nem zavar, hála Istennek. – Melyik része nehezebb? – A táncos. Az elmúlt években kevés táncos szerepet játszottam. Ám itt a drámaiságon van a hangsúly. Ha a zenei részeken lenne, akkor a nagyszínpadon játszanánk, nagy látvánnyal, tánckarral. Itt azonban a személyiségek erejére van szükség. – A kolléganők? – Minden nap együtt utazunk, és pont a Gombival beszéltünk arról, hogy egyszerűen csoda, hogy egy ilyen csodacsapat jött össze! Nem volt egyetlen egy összezördülés se! Nagyon jól vagyunk!

házasságából való gyerekét, aki miatt adódnak konfliktusok. Elég csúnya szavakat kap a fiútól, hogy te nem is vagy az anyám. Ez a nagy drámája. Nincs a nevelt fiának szüksége rá. – Milyen a csapat? – Nagyon jó. Helyesek a csajok, jó a hangulat. Ebben a munkában nincsen olyan kolléganő, aki kellemetlenkedne. Mindent meg tudunk beszélni. És az is nagyon jó, hogy van egy férfink, a Pulcher. (Mészáros István – a szerző) Sok nő együtt… az mindig guzmis. De itt nem. Ez kellemes csalódás.

Császár Gyöngyi, Rose – Neked már rutinod van a női darabok terén. Gőzben, Apácák, Szépségszalon, s most a Csupa balláb. Különbözik ez a többitől valamiben?

– Abban, hogy női szerepek vannak benne, abban nem. Az emberi sorsokban, amit ábrázol, abban igen. Az a szerep, amit itt kaptam, eltér a hagyományos európai bőrszíntől. – Egy kisebbségi szerep? – Ez egy néger asszony, akinek a sorsa úgy alakult, hogy a fehér közösségben, jelen esetben egy tánciskolában ugyanolyan jogon működik, mint a többi ember. Olyan szépet mondott Denise: „két néger gyerek fehér gyerekekkel haverkodott gyerekkorukban, aztán felnőtt korukban az volt a duma, hogy szedd össze te magadnak a te fehéreidet”. Úgy vagyok, mint a szerepben, hogy az a közösség, amibe jár, elfogadja őt. Ez egy háromgyerekes nő, békességben, szeretetben él a családjában, vallásosak. Ebben a fantasztikus darabban minden nő sorsa megnyílik a szemünk előtt. Ká–Jé

Gombos Judit, aki Maxine bőrébe bújik – Mi a szereped a Csupa ballábban? – Egy olyan nőt játszom, aki második házasságában él, és nincs gyermeke, viszont neveli a férje első

A színházban kiderül, ki milyen ember


– A televízió óriási hatalom, ott van minden családban; moziba, színházba viszont sokkal kevesebben járnak. – Persze, nem is lehet a tévével versenyezni; s álságos lenne, ha valamelyik színész azt mondaná, nem akar filmezni, televízióban szerepelni, nem érdekli a népszerűség. Mi exhibicionista emberek vagyunk, ezért kerültünk erre a pályára. Erős a késztetés bennünk, hogy elmondjuk, megmutassuk azt, amit belül érzünk, s ezáltal szeretnénk megérinteni az embereket. Mindenfajta szerepet lehet hasznosítani, és nem a népszerűség a fontos, hanem az, hogy sokfélét kipróbáljon az ember. Az én tanárom a főiskolán, Békés András mondta: „Ezt a pályát az ember haláláig tanulja.” S gazdagodik minden szereppel. Nem hiszem, hogy akadna színész, aki egy lehetőséget könnyen eldobna magától. Én is játszottam több magyar filmben, de engem a televízió valahogy jobban megtalált. S a mi sorozatunk, ami 13 évet élt, az emberre kicsit rányomta a bélyeget. De én földön járó típus vagyok; a kézzel fogható dolgokat próbálom értékelni, és az apró örömökkel, amiket adnak, próbálok jól gazdálkodni. Nem nehezítem az életemet azzal, hogy töprengek, miért nem játszom inkább filmben. Harminc éve lesz

jövőre, hogy a pályán vagyok. Ez a harminc év – és előtte még hét – felkészített arra, hogy el tudjak viselni kudarcot és sikert. Valószínű, nehezebb a sikert elviselni, mert az kön�-

nyen kibillenti az embert a normális kerékvágásból, meghamisítja az értékrendjét. A mondva csinált, napi sztárocskák nincsenek felkészülve, és komoly tragédiák lesznek abból,

hogy tartalom nélküli embereket hoznak olyan helyzetbe, amivel nem tudnak mit kezdeni. S csak addig használják őket, amíg szükség van rájuk, utána eldobják. – Plautus-nál a vígjáték címe A hetvenkedő katona, a békéscsabai előadásé csak A hetvenkedő. – A fordításnál, az átdolgozásnál úgy döntöttek, elhagyható a katona szó. Az eredeti mű címében valószínű, hogy a korabeli viszonyok miatt volt fontos, hiszen az államigazgatásban katonák játszottak szerepet, valamilyen rangot már elértek, akik a hatalom közelébe kerültek. Ma viszont a hetvenkedés a lényeg. – Milyen eséllyel kerülnek színre Ön szerint a világirodalom remekei a modern világban, képesek-e megérinteni a mai nézőket? – Budapesten a Radnóti Színház tagja voltam, amikor 1988-ban bemutatták Gáspár Sándorral a címszerepben A hetvenkedő katonát, a másik nagy szerepet Eperjes Károly játszotta. Nagyon jól sikerült előadás volt. Nem egyszerű darab A hetvenkedő, bár annak tűnik, de komoly politikai kicsengése is van. Még a celeb világra, annak furcsaságára is utal, leleplezi, hogy állandóan szerepelünk, és rosszul szerepelünk. A Radnóti Színházé sem volt hagyományos értelemben vett klasszikus

előadás, inkább a mai nézőkhöz akart szólni: Eperjes chaplini figurát alakított, a hétköznapi jelmezek a kortalanságra utaltak. A katona viszont erőteljesebben jelent meg, uniformist viselt. – Több fővárosi mellett vidéki társulatoknál is játszott, most Békéscsabán vendégszerepel. Milyen kihívás, tapasztalat a munka más kollégákkal? – Régebben olyan jók voltak a nyári játékok, például a Gyulai Várszínház! Lehetőséget teremtettek arra, hogy az ország különböző részeiről találkozhassunk egymással; akkor sokkal többet tudtunk a színházak munkájáról, arról, ki hol játszik, miben. A vendégszereplés annak is nagyon jó, akit meghívnak, de a társulatnak, a színháznak, a közönségnek is. A megszokott ritmusból az embert kizökkenti, ha más rendezővel, színésszel dolgozik. A vidéki társulat zártabb világ, tagjai nem szaladgálnak szanaszét filmezni, szinkronizálni, ezért alkotóbb légkört lehet teremteni. A színházak olyan feladatra hívnak vendéget, amire éppen nincs megfelelő alkat, vagy kell egy név, és sok fiatalnak jót tesz, ha másfajta munkamódszerrel találkozik. S ilyenkor nemcsak az derül ki, hogy ki milyen színész, hanem az is, hogy ki milyen ember! Niedzielsky Katalin

9.


Klasszikus Csárdáskirálynô Békéscsabán

A Békés Megyei Jókai Színház október 22-én mutatja be Kálmán Imre – Békeffy István – Kellér Dezső – Gábor Andor: Csárdáskirálynő című klasszikus nagyoperettjét Seregi Zoltán rendezésében, akivel a próbafolyamat derekán beszélgettünk.

Seregi Zoltán

– Milyen lesz a Jókai Színház Csárdáskirálynője? – Az operett egy klasszikus magyar műfaj, hungarikum, ami ma már szinte közhely. Ha most azt mondom, hogy mi egy hagyományos előadást csinálunk, akkor nem vagyok pontos, mert az utóbbi időben hagyományossá váló előadások, azt jelentik, hogy kifordítják, befordítják, idefordítják, od a ford ítjá k, idézőjelbe teszik, zárójelbe teszik, beleírnak, kihúznak belőle, belem a g y a r á z na k, társadalomkritikát erőltetnek bele. Sajnos ma már ez a hagyomány. Úgyhogy én inkább egy klasszikus operett előadást szeretnék rendezni, ami bele is illik a Jókai Színház idei klas�szikus évadjába. – Mitől lesz klasszikus egy operett előadás?

Fodor Zsóka, Iván Gál Judit és Seregi Zoltán hintón érkezett a színház szabadtéri évadnyitó gálaestjére

– Elsősorban azt, hogy nem próbálunk mást csinálni belőle, mint ami bele van írva. Hiszen ez egy nagyon jól megírt, és zseniális zenéjű darab, nem is véletlenül nevezik az operett klasszikusának. Én úgy gondolom, hogy semmi keresnivalója egy operett előadásban annak, ami nincs benne, amit mostanában beleerőszakolnak, ráaggatnak rendezői önkifejezés, meg önépítés címén, Mivel a Csárdáskirálynő az első világháború idején játszódik divat beleerőszakolni a háborút, és katonák meg sebesültek rohangálnak fegyverekkel, meg mankókkal. – Tényleg, Kálmán Imre miért nem írta bele a világháborút? – Mert a háború miatt abbahagyta a megírását, és csak utána folytatta. Annak, hogy nem írta bele, szerintem maga a műfaj az oka. Mert a műfaj nem erről szól, és aki megpróbálja beleerőltetni, az bűnt követ el a műfaj ellen. Ráadásul vaFodor Zsóka lami poszt-posztmarxista esztétikai gondolkodást próbálnak ráerőltetni és mindenáron társadalomkritikára meg nézőnevelésre próbálják felhasználni. Egyébként, ha a világháborút beletesszük, akkor dramaturgiailag Straub mindenhol Dezső

benne kellene lenni, már pedig a dalok nem arról szólnak. Jelzésszerűen beletenni meg, szerintem semmi értelme. – Akkor csak úgy szabad játszani, ahogy először bemutatták? – Az természetes, hogy minden rendező megpróbálja személyiségét belevinni az előadásba, meg azokét a színészekét is, akikkel dolgozik, de mindezt a műfaj keretein belül. A mi előadásunkban nem formabontás lesz, hanem egy forma kibontása, megerősítése. Természetesen ma már az operett-játszás sem né l k ü lö z he t i azokat az elemeket, amelyek a mai színjátszást jellemzik Az operett sablonjait mindenképpen élettel kel, megtölteni, a szituációk és a figurák hitelességét meg kell teremteni, Meg kell teremteni az előadás érzelmi és értelmi fedezetét. Ettől függetlenül az operett elsősorban nagyon jó zene, ének, tánc, szerelem, humor. Mert a nagy újítók gyakran arról is megfeledkeznek, hogy a nézőknek vannak elvárásaik. Azért mennek be egy Csárdás királynő előadásra, hogy hallják a Lányok, a lányokat, meg a Jaj cicát, és ha nem azt hallják, ahogy erre is volt már példa, akkor csalódni fognak.

– Egy operett előadás egyik legfontosabb eszköze a látvány. Mit lát majd a közönség? – Mivel a darab első része egy orfeumban játszódik, úgy gondoltuk Howard Lloyd díszlettervezővel, hogy az egész színházból orfeumot csinálunk. Amikor a nézők háromnegyed hétkor elfoglalják a helyeiket már zajlik az orfeum műsora. Amellett, hogy korhű ruhába öltöztetett jegyszedő nénik kísérik őket a helyükre, és a nézőtéren pincérek kínálják őket italokkal, a színpadon a színiiskolásaink különböző kuplékat és táncszámokat adnak elő. Ilyen felvezetés után egyszer csak, mintegy észrevétlenül Szilvia belépőjével elkezdődik az előadás. Részünkről ennyi az úgynevezett újítás, ami a darab szellemének szerintem megfelel, és abból építkezik. Az elején beszéltem társadalomkritikáról, amit én, mint szót a színházban nem szeretek, abban az értelemben, ahogy általában használják, de a néző

Simon Boglárka

találkozása bizonyos élethelyzetekkel, karakterekkel, az nekem is nagyon fontos, és ha a társadalomkritikát így értelmezzük, akkor benne van ebben a darabban, úgyhogy nem kell belepakolni. Benne van az álszentség, a saját múltunk nem vállalása, a mindenáron való karriervágy, a szerelem kétségei, bizonytalanságai, a régi szerelmi sebek begyógyulatlansága, a családi kötelékek béklyója, lázadás a család ellen, tehát egy sor olyan elem van a darabban, ami társadalomkritika, csak nem megy el olyan mértékig, mint egy társadalmi drámában, de hát nem is az a célja, feladata. Egy nagyon neves színházi szakember a minap azt nyilatkozta, hogy már a kabarét sem lehet felhőtlenül játszani, mert nagyon felhős a kor u n k . Sz eretném én me g k érdezni, melyik kor nem volt felhős?

Iván Gál Judit

Minden kor tele volt problémákkal és konfliktusokkal, de vannak olyan műfajok, amelyek ezeket mindig felvállalták, és vannak olyanok, amelyek nem, mert szerzőik úgy gondolták, hogy a nézőknek ezekkel éppen elég bajuk van nappal, este maradjon meg nekik az a néhány óra, maikor nem ezekkel kell foglalkozniuk. – És kiket láthatnak este a nézők? – Lesz az előadásban két nagyszerű országos sztár. Fodor Zsóka, aki valamikor a Jókai Színházban kezdte a pályáját. Ő Cecíliát játssza, és neki ez olyanfajta visszatérés a Jókai Színházba, mint a darabban Cecíliának az orfeumba. Straub Dezső pedig Miska pincér zseniális, legendás szerepét játssza, az ő tapasztalata ebben a műfajban nagy hasznára lesz a produkciónak. Szilvia, a primadonna Iván Gál Judit, aki nagyszerűen énekel és nagyon érzékeny színésznő is. Edvin szerepét Presits Tamás játssza, akit az Isten is bonvivánnak teremtett: nagyszerűen énekel, nagyon jó színész, és vonzó férfi. Egy új fölfedezett ebben a műfajban Simon Boglárka, aki a Társulat című tévéműsorban tűnt fel, ő a szubrettet, Stázit játssza. Partnere a Bóni grófot játszó Göth Péter, aki egy ideális táncos komikus.

Göth Péter

– A zene félplébek lesz, mint korábbi operett előadásokban? – Nem, Fekete Péter igazgató kinevezésekor elhatározta, hogy a Jókai Színház zenés darabokat újra csak élő zenével játszik. A zenészek a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar tagjaiból verbuválódtak Orfeum Zenekar néven, Károly Katalin vezetésével. A gyönyörű ruhákat Vesztergombi Anikó tervezte, a koreográfus Hajzer Gábor. Úgy érzem minden együtt van ahhoz, hogy a nézőink pozitív élményekkel távoznak előadás után a színházból, amelyek a mindennapjaikat is befolyásolják. Józsa Mihály


Visszamen¬ angyalnak Tóth Erzsébet

Nagy Imre (1957-2010)

Nagy László Zsolt emlékére

a szegedi régi zsinagóga falai évszázadokról mormoltak zúgtak és hallgattak az éppen csak betévedőknek unokáknak, apáknak boldognak és boldogtalannak. padlója nem csikorgott az akusztika is megfelelt a költő és az angyal játékának hiszen ki játszik bennünk legtöbbet a legszebben? költő, angyal, színész, ember ő játszik, él, szeret, táncol és fáj isteni vegyületekben a legszentebb pillanatokban. amikor felült a biciklijére és végigröpült a debreceni utcákon vagy szerelmével sétálgatott ki tudja, nem felejtette-e magán angyalszárnyait amit a színpadon viselt? vagy nem angyal volt-e valójában és ember alakban feladatot teljesíteni küldte közénk őt valaki, akinek feladata a földi dolgokat ellenőrizni és mi már embernek ismertük. fiúnak, gyermeknek, férfinak, színésznek. itt, ahol a kamaszok vámpírmeséket falnak és ha játszás közben elvágják egymás nyakát csodálkoznak, ha barátjuk testéből ragacsos, sűrű vér folyik a kezükre. mindenre képes az, akire nem vigyáz angyal. színészbőrbe bújni? mi sem könnyebb egy álruhás angyalnak! és az angyal nem tudhatta, mi vár rá a földön tapasztalata nem lehetett a lélek és test mélységes, forró titokvirágairól a rózsaszirmokból horgolt függönyök mögé bepillantani lehetetlen. ki tudja, hogyan cibálták szívét és szárnyait az emberek, a valódiak, vagy a színpadon játszottak? ki tudja, hol végződik a rózsa harmata melyik percben válik kővé a lélek? aki Mastroianni volt egyetlen jelenetben és József Attila a Mama sírjánál szerető és börtönőr, orvos és bolond alvó fiú és az összes férfi, aki megjelent a nők álmaiban hogy táncolt, ölelt, énekelt, dorombolt varázsolt és bohóckodott a szívükkel! és nem volt színész és néző az előadásokon csak emberek akik csak egy életet kapnak. készült még benne Romeó és Széchenyi Bánk Bán és Hamlet de már tudta, hogy a legnagyobb szerep embernek lenni. nem látta senki amikor a halál dörömbölt angyalszívén? ő csupán földi szárnyait lecsatolta amikor az Úr újra szétküldte az angyalbehívókat mert úgy találta, hogy a földön most emberekre nagyobb szükség van, mint angyalokra. kihasználta a legnagyobb trükköt a halált ---és búcsú nélkül mert sietni kellett visszament angyalnak Elhangzott 2010.szeptember 24-én, Püspökladányban, a Csokonai Színház tragikus hirtelenséggel elhunyt színészének, Nagy László Zsoltnak temetésén

Szomorú keretbe foglalta a Hunyadi László nyári próbafolyamatát két műszaki dolgozónk halála. Előbb Szenes Lajos lakatos távozott körünkből, majd díszletgyártó műhelytelepünk vezetőjétől, Nagy Imrétől kellett búcsút vennünk. Nagy Imre a Csokonai Színház egyik legrégebbi dolgozója volt. Sokoldalú tehetsége megnyilvánult mind a műszaki munka, mind az alkalmazott művészet területén. A hazai színházi élet egyik legavatottabb díszletszobrászaként tartották számon. Kiváló műszaki

érzéke és szervezőképessége okán a színház valamennyi előadásának létrehozásában számítottak rá. Munkaviszonya 1977. november 1-jén kezdődött. Utolsó munkája, a Hunyadi László című operához készülő Szent György lovasszobor befejezetlen maradt. Nem láthatta készen kedvenc idei vállalása, a Mesés férfiak szárnyakkal előadás díszletét, s magával vitte odaátra A gyertyák csonkig égnek megálmodott játékterét. Érezzük hiányát. Sokáig nehéz lesz nélküle. A Csokonai Színház társulata

Bujtor Istvánr a emlékeztek Szeptember végén Veszprémben felavatták Bujtor István színművész, a Petőfi Színház volt igazgatója emléktábláját, melyet felesége, Bujtor Judit és fia, Bujtor Balázs leplezett le, és Nagy Károly veszprémi kanonok – Bujtor István barátja és gyóntatója – áldott meg. – Bujtor Istvánnak erőtere, kisugárzása volt, amely hitet, erőt adott az embernek – mondta Oberfrank Pál, a színház jelenlegi igazgatója, majd azzal kapcsolatban, hogy a színház főbejáratánál már régóta ott áll Bujtor István testvérének, Latinovits Zoltánnak az emléktáblája, elmondta: „különleges erőt ad az is, hogy most ebben a

térben az ő szellemi, lelki jelenlétükben állhatunk” Bikádi László, a színházat fenntartó Veszprém Megyei Közgyűlés képviselője hangsúlyozta, hogy Bujtor István igazgatóként „megmentette a veszprémi színházat, megmutatta: lehet ezt jól is csinálni”. Horváth Lászlóné, a színház gazdasági igazgatója arról beszélt, hogy Bujtor István „ember volt csupa nagybetűvel… nem kért, nem parancsolt, mindig irányt és példát mutatott”. Az emlléktábla avatás után a Latinovits Játékszín nevét „átkeresztelték” Latinovits-Bujtor Játékszínre.

A kisfiú meg avagy az oroszlánok cirkusz a színházban Mesedarabbal kezdte meg az évadot a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház. Lázár Ervin A kisfiú meg az oroszlánok című zenés mesejátéka izgalmas szórakozást ígér nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is. Gyakran teremtünk magunknak olyan álomvilágot, amelynek természetesen mi állunk a középpontjában, és amelyet képzeletbeli barátokkal népesítünk be, hogy ne legyünk olyan magányosak! Bruckner Szigfrid a szavannák ura, a porond királya bár világhírű oroszlán, mégis segítségre van szüksége: élete párjának, Szilviának hirtelen nyoma veszett, ráadásul többet nem is léphet színpadra. Egy okos és bátor kisfiú, Peti segít öreg barátján, hogy visszanyerje szerelmét és valóra válthassa álmát. Így foglalható össze a szeptember 24-én bemutatott mesedarab. A rendező, Bal József – aki már játszott a darabban, és rendezte is Szegeden egy valósághű cirkuszt varázsolt a nézők elő, telis-tele mutatványosokkal, lélegzetelállító artistaszámokkal, oroszlánokkal, apró érzelmi töltetű jelenetekkel. – A kisfiú, Peti meséje cirkuszi környezetben játszódik, azt igyekszünk minél pontosabban megmutatni. Lesznek akrobatikus, különféle cirkuszban látható, legalábbis azokhoz hasonló jelenetek, mely segítségével minden felnőtt legalább még egyszer gyereknek érezheti magát – avatott be a kulisszaFoki Veronika és Farkas Ignác titkokba a rendező. Az unatkozó, álomszerű világában hőst alakító kisfiút – Petit – Foki Veronika színésznő, míg hűséges segítőtársát, barátját Pete Zsuzsanna alakítja. Az öreg oroszlánt Farkas Ignác Jászai-díjas színművész személyesíti meg, aki Peti édesapjának, személy szerint Hertelendy Attilának a pozitív énjét szeretné megformálni. Szigfrid szerelmét Ecsedi Erzsébet, Peti barátjának édesanyját Lőrincz Nikolett játsza. A további szerepekben Magyar Cecília, Bellus Attila, Andics Tibor, Bálint Péter, Katona Kornél, Zsíros Viktor és Lupaneszku Vivien látható. A díszletet Cseh Renátó, a jelmezt Cselényi Nóra tervezte, a koreográfus Stefán Gábor volt, a zenét pedig Máriás Zsolt szerezte. Ferencz András

10.

11.


Ganxsta gonosz

kalózként debütál a színpadon Ismerjük szókimondó rapper ként, dobosként, láttuk már tévéműsorokban és a filmvásznon, színházi előadásban azonban idáig még nem szerepelt Ganxsta Zolee. A kecskeméti Katona József Színház és a fővárosi Thália Színház közös produkciójában most a világot jelentő deszkákon is kipróbálhatja magát. A Popeye címet viselő, most készülő gyermekelőadás kulisszatitkaiba a rapper avatott be bennünket. – Popeye mindannyiunk által ismert történetét Darvasi László író szőtte tovább, a dallamokat Pierrot szerezte, téged pedig a dalszövegek megírására kértek fel ehhez a gyermekdarabhoz. Mi volt előbb készen, a zene vagy a szöveg? – Most úgy dolgoztunk, hogy Pierrot kész dallamaihoz írtam meg a szöveget. A téma adott volt, a többit rám bízták. Nagyon rövid idő, mindössze négy-öt hét állt rendelkezésemre, hogy a tizenegy dallal elkészüljek. A kalózok dalai, és az általam játszott figura, Blútó nótái könnyebben mentek, míg a Világtündér érzéseibe érthetően kicsit nehezebben tudtam beleképzelni magam… Pierrot-val egyébként az első Kartel lemez megjelenése, azaz már 1995 óta együtt dolgozunk, és nem csak szakmai, hanem baráti is a kapcsolatunk, így ebben a produkcióban is jól tudtunk együttműködni. Abba, hogy milyen zenét ír, nem szóltam bele, csak annyit kértem, hogy az ír kocsmák hangulatát idézze. Ezzel az ötlettel ő is egyetértett. – Egyébként mennyi ideig dolgozol a dalszövegeiden, ha zenekarodnak, a Kartelnek készíted őket? – Ha van ihlet, akkor akár három perc alatt is megszületik a dal, ha nincs, akkor van úgy, hogy egy évig sem. Szerencsére a Popeye-jel

időben elkészültünk. – Van kedvenced a dalok közül? – Természetesen Blútó, az általam megformált kalózkapitány dalait szeretem a legjobban: azt, amikor a kalózcsapatával elfoglalják a hajót, és az esküvői nótát, amit a „vikingKusturica” jelzővel tudnék leginkább jellemezni. – A dalszövegírásban már nagy rutinod van, és színészi feladatokat is bíztak már rád, de színházi színpadon most először játszol majd. A próbák javában tartanak. Új kihívást jelent ez számodra? – Mindenképpen, hiszen teljesen más volt filmen játszani, mint itt a színpadon. Nagyon tetszik, remélem, hogy megfelelek az elvárásoknak. Mint eddig minden ilyen felkérésnél, most is negatív figurát alakítok Blútó kapitány személyében, ennek én kifejezetten örülök. Ebbe a szerepkörbe én skatulyáztam be magamat, és nem is akarok tőle megválni. Ezekkel a szerepekkel tudok azonosulni, ezekben érzem jól magam. A szövegtanulással nincs gondom: adottság, hogy amit egyszer elolvasok, azt tudom. Ami szokatlan, az a mozgás. A szöveget és a dalokat kívülről fújom, ha álmomból felébresztenek, akkor is, de

arra még figyelnem kell, hogy eközben mikor hova megyek, milyen mozdulatokat teszek, és hogy mindez ráadásul még természetes is legyen. – Milyen karakternek játszod Blútót? – Tulajdonképpen magamból építkezem, csak még nagyobb arc, még erőszakosabb, mint én vagyok. Egy sutyerák, aki sokat akar, de úgy jár, mint a szarka. Felnagyítva kell megmutatni ezeket a negatív tulajdonságait. A darabban végül természetesen Popeye győzedelmeskedik, visszakapja a spenótot és Oliviát Blútótól, akinek – bár nem sok kedve van hozzá – ott marad a Világtündér… Így járt. – Popeye meséjére emlékeztél gyermekkorodból? – Persze, láttam a rajzfilmeket. Az alapok megvoltak: tudjuk, hogy Popeye matróz, aki a spenóttól lesz erős. Olívia is szerepelt ezekben a mesefilmekben és Blútó is, bár ő az eredetiben nem kalózként tűnt fel. – A hároméves kislányod is ismeri ezt a mesét? – Nem, de a mi előadásunk zenéjét már hallotta, és nagyon szereti, mindig kéri, hogy a Pierrot tegyem be a lejátszóba. Várja már az előadást. – Szeretnéd, hogy a színházi pályafutásod kiteljesedjen? – Miért ne? Nem tartom magam színésznek, nehogy valaki azt higgye! Tudom, hogy ezt a szakmát tanulni kell, én pedig sohasem tanultam. De nagyon tetszik, hogy ilyen feladatot kaptam, és ha bárki másnak ehhez hasonló ötlete támad, hogy egy színházi szereppel megbombáz, azt nagyon szívesen veszem! Bera Linda

Harisnyás Pippi

Mesejáték szarvasi gyerekek közremûködésével A 10. évadját nyitó Cervinus Teátrum idén sem feledkezett meg a gyerekekről. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház után Tompagábor Kornél most Szarvason is színpadra állítja a szeretetre méltó cserfes kislány, Harisnyás Pippi történetét. Astrid Lindgren Harisnyás Pippi című meséje volt a huszadik századi nyugati kultúra sikerkönyve egészen a Harry Potter megjelenéséig. Skandináviától a mediterráneumig több generáció nevelkedett a bátor és vakmerő, olykor makacs kislány mulatságos történetein. Értékéből azóta sem veszített, érdemes néha feleleveníteni. 2002-ben, amikor a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban új gyermekelőadást terveztek, Tompagábor Kornél gyermekélményeire hallgatott, és 2003-ban színpadra állította a regényből általa írt darabot. Ez volt a Harisnyás Pippi magyarországi ősbemutatója is egyben. Az előadást végül nem csak Zalaegerszegen és környékén, hanem öt napon keresztül a kapolcsi Művészetek Völgyében több helyszínen is játszották. A Kvártélyház Szabadtéri Szín-

ház igazgatója, a szarvasi Cervinus Teátrum művészeti vezetőjének Gergely Lászlónak a meghívására állítja színpadra a darabot az alföldi kisvárosban. A főbb szerepeket és a tánckart helyi gyerekek alakítják. A felnőtt szerepeket, szám szerint hét szerepet, Bocsárszky Attila alakítja. A darab előkészületeiben közreműködik Kovács Krisztina koreográfus, Himmer Péter énektanár, Paulik Anna Tímea ruhatervező, valamint a Hevesi Sándor Színház munkatársai, Szőke Júlianna jelmez-, és Mészáros

Tibor díszlettervező. A zenét Monostori János, Varga Zolee és Köves Marcell szerezte. (-)

Szivárvány szép kapujában Újra Ádámok

A Szivárvány szép kapujában című zenés mesejátékot láthatják a gyermekek bérletes előadásként októberben a Veszprémi Petőfi Színházban. A Forrás Színház előadását Pataki András rendezte. A látványosan kivitelezett gyermekszínházi előadás izgalmát emeli az élő zenei kíséret, a NeoFolk Együttes előadásában. A mesejátékot Németh Ervin írta. A történet szerint valahol messze, ahol a szivárvány az egyik lábával támaszkodott a földre, élt egy kis faluban Arkó és Ajnácska. Arkó, az árva fiú béres volt a falu legnagyobb gazdájánál, Ajnácska meg ennek a gazdának volt az egyetlen leánya. S, ahogy a mesékben gyakran előfordul: egymásba szerettek. A gazda nem nézte jó szemmel sze-

gyermekbérletben

relmük virulását, hát tett is róla, hogy elkergesse a háztól Arkót, mondván: majd akkor térjen vissza hozzájuk, ha nagy ember lesz belőle. Arkó titokban elbúcsúzott Ajnácskától, s közben váltig erősítette magát, hogy nem nyugszik addig, míg legalább a király főtanácsosa nem lesz belőle, még ha a szivárvány másik lábáig is kell eljutnia. Vajon elér-e odáig? Sikerül-e valóra váltania a tervét: nagy emberré válni? S visszatér-e onnan valaha is Ajnácskához? Aki megnézi az előadást, s követi Arkót a kalandozásában, nemcsak ezekre kap feleletet, hanem talán az is kiderül számára, mit rejteget a szivárvány szép kapuja. V. R.

A nyári szünet után tapasztalatcserére jöttek össze a szolnoki iskolai csoportok képviselői a Szigligeti Színház nézőtéri büféjében. Balázs Péter igazgató üdvözlő beszéde után Kiss József művészeti vezető a felmerült nehézségekre volt kíváncsi, hogy megoldást találjanak közösen ezekre. Annál is inkább, hiszen a szolnoki Ökumenikus Lelkészkör tagjai is megjelentek, hogy a kérdésekre válaszoljanak. A kérdések elhangzottak,

és Évák!

a válaszok nemkülönben. Az időpontokban is megegyezés született, eszerint február 8-át, ami egy keddi nap, célozták meg. S majd egy második időpontot is később, hiszen a nagy érdeklődés miatt két előadást kell tartani. A jelenlévők megegyeztek, hogy egy hónap múlva, október 27-én találkoznak újra. (-)

Kiss József művészeti vezető, Balázs Péter igazgató az Ádámok és Évák társaságában

12.


Eg y nap a g yôri kulisszák mögött Szeretve lenni jó… Kicsit aggódtunk, hogy a művészsimogatóban vajon nem értik-e félre vendégeink a felhívást léleksimogatásra. De nagyon is jól értették. (A műszak és a titkárság féltékenységében azonnal kialakított magának saját simogató sarkot.) A szeretgetéshez kialakított, Csárdáskirálynőből kölcsönzött pamlag meghitt kulis�szája előtt a bátrabbak felpróbálták a vörös hajat a Rinocéroszból, parádéztak Leopold Mariaval, és meghúzták Ká farkát. Szégyenlősen, csillogó szemmel kérték a kedvenc művészeket egy közös fotóra, dicsérték a színész egy-egy nagy pillanatát rendhagyó beszélgetések közben. Pedig milyen félve ültek le a művészek a márványcsarnok dedikáló asztalaihoz! „Ki fog idejönni hozzánk, kinek kell az én aláírásom?” Estére aztán sok száz autogram-kártya került a színházbarátok relikviái közé a győri évad kezdetén. Klímatártól a zsinórpadlásig Ki tudja, mi van a világot jelentő deszkák alatt, hogy forog az ország

egyik legnagyobb színpada, mi hullik az égből a színházi hóviharban? Az a közel 600 ember, aki időben regisztrált a 18 színházi kulisszajáró csapat valamelyikébe, azt is megtudhatta, mi mozdítja a győriek mára szimbolikussá vált vasfüggönyét, kiderült, hová zuhan a zsinórpadláson elejtett retikül, szakemberek meséltek róla, mitől intelligens egy színházi lámpa. Megleshették a nézők, hogyan születik meg Funtek Frigyes rendezésében a Molière, illetve láthatták a Kisfaludy teremben a Szigethy Gábor vezette Csongor és Tünde próbát. Ezen a napon oda is bekukucskálhattak, ahol a titkok születnek, megérinthették a jelmezeket, beleszippanthattak a műhelyek varázsos levegőjébe. Ha lenne ilyen nálunk – és mert sokan keresték, el kell gondolkodnunk rajta – még a szereposztó díványt is megmutattuk volna. Pörkölt és Promenád Az égiek is velünk voltak, délután napsütésben játszott a színházi zenekar Kaposi Gergely vezetésével, szólistáink daloltak és csá-

bítottak egyre több érdeklődőt a színház előtti térre. A hangulatos promenádkoncert végét is érdemes volt megvárni, mert ekkor szolgáltuk fel a Nagy Viktor igazgató úr által kreált több mint 200 adag vörösboros marhapörköltet. Miksi Attila művészeti titkár fehér köténykében porciózta a finom vacsorát, Kiss János balett igazgató frissítő Kiss-kisfröccsöt kínált hozzá. A Chef is csupán azért adta át a kínálás megtisztelő feladatát szakértő kollégáinak, mert ekkor még javában zajlottak irányításával a próbák az esti Musicalek éjszakájára.

koztak az Egy nap a kulisszák mögött című rendezvény látogatóinak. Ekkor már tudtuk, az ismétlés kötelező. Amikor pedig a kedves vendég élményekkel teli lélekkel, fülbe bújtatott melódiákkal azt gondolta; most már pihenni tér, még megállította őt a ruhatár előtt a Tehát:Rum! színészzenekar fergeteges bulija, hogy meg lepetésében

magát észre se véve táncra perdüljön a Csillár-szinten, a jelmezkiállítás próbababái közt. Vastaps. Pottyondy Nóra

Harmadik felvonás Miért csak 700 ember fér be a nézőtérre?! Ezen az ünnepi estén háromszor ennyien szerették volna végignézni azt a múltat, jelent és jövőt idéző gálát, melyet a győri- és vendégművészek méltó végkifejletként ajándé-

Szuper v ízió Ír színinövendékek a Csokonai Színházban Nemrégiben sikeres vizsgabeszámolón estek túl hazai tanintézetükben azok az ír színinövendékek, akiket tavasszal fogadott szakmai gyakorlatra a Csokonai Színház. A 2009/2010-es évad végén – az egy évvel korábban létrejött együttműködés folytatásaként – hat héten át voltak előbb a debreceni társulat, később a Békés Megyei Jókai Színház és Színi Tanodája, majd a POSZT vendégei a Sligo város főiskolájáról (ITI Sligo) érkezett, bolognai BA képzésüket idén befejező hallgatók. Szerencsés egybeesés, hogy a színházban végzett szakmai gyakorlaton kívül részt vehettek az Egyetemi és Főiskolai Színjátszók Angol Nyelvű Fesztiválján, ahol Bertolt Brecht A szecsuáni jólélek című művét adták elő.

Teljesen új élményt jelentett számukra, hogy közelebbről is megismerkedhettek az operajátszás titkaival. Muszorgszkij nagy hatású művét, a Borisz Godunovot nézték meg, ezt követően pedig az előadásról és általában az operajátszásról beszélgettek a mű rendezőjével, Vidnyánszky Attilával és Kocsár Balázs karmesterrel, a Színház zenei igazgatójával. De nemcsak a kész produkcióval kapcsolatban ismerkedtek az opera műfajával: nyomon követhették második nemzeti operánk, a Hunyadi László próbáit, Szabó Máté, rendező és Fejes Kitti, koreográfus irányításával.

Volt bőven alakalmuk prózai kitekintéseket is tenni. Programjuk igen széles skálán mozgott. Az antik vígjátékkal Plautus: Két bögre kincs c. adaptációja alapján, Silló Sándor rendező közreműködésével ismerkedhettek. Részt vettek az Ahogy tetszik felújító próbáin, és meghallgatták a rendező, Vidnyánszky Attila különleges adaptációjának értelmezését. Shakespeare másik darabját, A makrancos hölgyet előadás formájában látták, majd baráti-szakmai beszélgetést folytattak a közreműködő színészekkel, a főszerepeket alakító Szűcs Nellivel és Trill Zsolttal. A történelemmel, a politikába sodródó művész sorsával való találkozást elemezhették a XX. században élt Mihail Bulgakov Molière-interpretációja alapján. Vizsgálódásaikban végül eljutottak a magyar musicalig: a Valahol Európában rendezője Horváth Patrícia, az előadás megtekintése után tartott beszélgetést a műfaj sajátosságairól. A Csokonai Színház berkein kívül alkalmuk nyílt betekintést nyerni a társ-színművészet berkeibe is. Eltöltöttek néhány napot

a Vojtina Bábszínház falai között, ahol több előadást is megnéztek, alkotókkal beszélgettek, és a bábkészítő műhelybe is bepillantottak. Szakmai gyakorlatuk azonban nem csupán szemlélődésből, konzultációkból és értelmezésből állt. Színészhallgatókról lévén szó, a Csokonai Színház úgy állította össze a szakmai programokat, hogy abban a gyakorlati képzés nagy arányban kapjon helyet. A rendszeres tai-chiés stepp tánc- edzések mellett Szentai Cecília, korrepetitor hangképzést tanított, Horváth Patrícia, rendező pedig színészmesterség órákat tartott nekik, ahol szituációs gyakorlatok során ismerhették fel a színészek közti fizikai kontaktus fontosságát. Hasonló tapasztalatokkal gazdagították őket a debreceni KonzervArtaudrium Színházi Műhely és a Debreceni Egyetemen működő SzínLáz egyetemi színpad tréningjei. Ez az élmény igen meghatározó volt számukra, hiszen, ahogy mondták, szembesültek a szigetországi és a kelet-európai színjátszás alapvető különbségeivel. Ahogy az egyik hallgató frappánsan

megfogalmazta: „nálunk, Írországban a színészek csak a fejüktől fölfelé játszanak, a szöveg a legfontosabb. Itt pedig azt látom, hogy hatalmas szerepe van a testnek és a mozgásnak, a színészek közötti testi bizalomnak. Ez nyilván azért is ilyen erős számomra, mert nem értem a nyelvet, így csak a gesztusokra, mimikára és a mozgásra tudok hagyatkozni. Lenyűgöző megtapasztalni, hogy így is működhet a jelentésképzés.” A hallgatókkal folytatott szakmai beszélgetéseken (az ő fogalmaik szerint szupervízió) kiderült, hogy az itt töltött néhány hét alatt rengeteg új tapasztalatra, fontos felismerésekre tettek szert választott hivatásukkal, a színészettel kapcsolatban. Egy teljesen más színházi kultúrába csöppenve saját bevallásuk szerint is elbizonytalanodtak, kételyeik felerősödtek, ugyanakkor saját korlátaikkal és gyengeségeikkel szembesülve lehetőségük nyílt egy olyan út kijelölésére, amely, sok munkával és energia befektetéssel, a nagybetűs Színjátszás szolgálatába állíthatja őket. -si

13.


Változatos színházi évad A Győri Nemzeti Színház és Győri Balett 2010-2011-es évada változatos lesz, a Győri Balett Queenbalett című estjének premierjével kezdődött október 2-án. A balett, amely a rock and roll aranykoráról, a szerelemről szól, egyben rekviem a zseniális Freddie Mercury-ért. A világhírű produkció koreográfusa Ben van Cauwenbergh volt, a színpad- és látványképet a győriek régi jó ismerőse, Dmitrij Simkin készítette. A szezon második bemutatója a Kisfaludy teremben október 9én Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeménye. Az előadás rendezője Szigethy Gábor, Tünde szerepében a Győrben először bemutatkozó Tompos Kátyát, Csongorként Sárközi Józsefet láthatjuk. A nagyszínházi premierek sorát október 22-én Bulgakov Molière, avagy álszentek összeesküvése című színműve követi. Funtek Frigyes rendezőtől arra kapunk válaszokat, hogy az EMBER hogyan lehet képes, még a legborzasztóbb viszonyok között is a méltóságát megőrizni, és mél-

Győrben

tóságának birtokában hogyan tudja viselni az élete, a személyisége és zsenije által kiprovokált szélsőséges helyzeteket. Molière megformálója Csankó Zoltán. November 20-án Forgács Péter rendezésében Dobozy Imre – Korognai Károly A tizedes meg a többiek című komédiája kerül színre. A főszerepben Ungvári István szórakoztatja a publikumot. A 2010es esztendő az évad egyik nagyszabású előadásával zárul, december 18-án Jonathan Larson Rent című rockoperáját láthatja a közönség. A rendező Nagy Viktor lesz. A repertoárt Peter Shaffer Equus című drámája teszi izgalmassá mely a Kisfaludy terem januári bemutatója lesz. Egy kamasz életében keresve a miérteket és hogyanokat Funtek Frigyes rendező vezeti majd a nézőt. A 2011-es év első nagyszínházi premierje Tolcsvay László – Müller Péter – Müller Péter Sziámi Mária evangéliuma című rockoperája. A produkció Nagy Viktor rendezésében kerül színpadra. A premierek sorát Shakespeare Hamlet

című tragédia követi, melynek rendezője Ács János. Az előadást Sárközi József főszereplésével láthatja a közönség. Az évad operapremierje márciusban Mozart Don Giovanni című műve lesz, mellyel Szalma Dorotty rendezőnő első alkalommal mutatkozik be a győri nagyérdemű előtt. A színház harmadik játszási helyén, a Bartók Béla Megyei Művelődési Központban tűzi műsorra Eisemann Mihály – Somogyi Gyula – Zágon István Fekete Péter című zenés vígjátékát. Az előadást Puskás Tamás állítja színpadra. Az évadot operett zárja a nagyszínházban, az Állami áruház rendezője Nagy Viktor. A Győri Nemzeti Színház hűséges nézői az idei évadban változatlan áron vásárolhatnak bérletet. A kínálat egy új bérletkonstrukcióval, a Sikerbérlettel bővült. A teátrum minden művésze és dolgozója szeretettel várja kedves közönségét, és reméli, hogy ünnepnap lesz minden hétköznap ezután is. Trombola Anita

Kvártélyház 2010. Zalaegerszeg Jutalomjáték, Csehov, Petôfi, Rock&Roll, Anconai, Charley nénje, esônapok Negyedik nyári szezonját zárta a zalaegerszegi Kvártélyház. Ez a nyár egy keddi napra esett. Esett bizony elég sokat. Záporok, zivatarok szabdalták a műsortervet. Öt esőnapot tartott a teátrum. Huszonhat előadást játszottak a belvárosi udvarban, ebben az esztendőben. A levehetetlen Anconai szerelmeseket vendégként a Schlanger András és Szabados Mihály által jegyzett Csehov, vagy amit akartok és Besenczi Árpád bravúrjátéka A helység kalapácsa követte. Július közepén új bemutatónak tapsolhatott a zalaegerszegi publikum. Aldobolyi Nagy György és Szenes Iván által színpadra írt örökzöld Charley nénje töltötte meg a né-

zőteret estéről-estére. A főszerepben Hertelendy Attila, a Hevesi Sándor Színház ötszörös közönségdíjasa. A jutalomjátékában Benkő Zsuzsanna, Csávás Dóra, Farkas Erzsébet, Lörincz Nikol, BakosKiss Gábor, György János, Nádházy Péter, Spisák István és Szakály Aurél voltak partnerei a Tompagábor Kornél által rendezett előadásban. A nyarat a tavaly bemutatott Hotel Menthol zárta. A zalaegerszegiek szeretik a belvárosi helyszínt. Új elemként bővíti a város kulturális kínálatát. Az új turisztikai beruházásokat kiegészíti, erősíti ez a kezdeményezés. Ferencz András

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra! Amennyiben 2000 forintért 10 hónapra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, és a postaköltséget mi fizetjük. A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 3. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 2000 forint. Megéri!

14.


Hajnalban, délben, este

A szolnoki Szigligeti Színház október 16-án mutatja be Dario Niccodemi: Hajnalban, délben, este című vígjátékát. Ezt a színes, fordulatos, fiataloknak és kevésbé fiataloknak írott bájos történetet egy sikeres ifjú színész duett adja elő egy kevésbé ifjú rendező irányításával. A színésznő esténként egy színpadon játszik a rendezőjével. Mindhárom alkotót megszólaltatjuk. A közvetlen hang a színházi közvetlenség következménye. A színház ilyen. Közvetlen. – Mi hordozza a nehézséget ebben a darabban? Dósa Matyi: – Számomra az, hogy én még nem játszottam kétszemélyes előadásban, stúdiószínpadon, így ez egy nagy kihívás. Csak minket, kettőnket néznek a nézők. A szövegmennyiségről nem is beszélve. Bár én nagyon szeretek szöveget tanulni, és gyorsan tanulok. Szűk tér, a tekintetek rajtunk, ez a nehéz. Molnár Niki: – Nekem nagyon nagy öröm a stúdiótérben játszani, szeretem ezt az érzékenyebb, intimebb közeget.

A folyamatok, az érzelmi váltások, honnan hova jut el a szerep. Hihetetlen váltások vannak, a lány ellenkezik, megenyhül, játszik a fiúval. A humorára kell nagyon koncentrálni, mert ez egy elég érzelmes, sőt mármár szentimentális szöveg. A humor itt nagyon fontos. – Ma is van ilyen kapcsolat, ami ilyen sodró lendületű? Niki: – Nincs. Matyi: – Ez az udvarlási mód nincs. Ma már nem így megy ez. Elindul, ide-oda játszik mind a kettő, próbálják egymást féltékennyé tenni, minden eszközt felhasználnak. Ma már alig beszélgetnek az emberek egymással. Sajnos.

– Találtok hasonlóságot a Romeo és Júliával?... Niki: – A Romeo és Júlia az egy feltétel nélküli dolog. Egy elhatározás, kiállás. Itt többfélét kell játszani, mint a Romeo-ban. Sokkal több szín van ebben a darabban, például ös�szecsapás… Matyi: – A Romeo-ban gyönyörű szépeket mondtunk, ahogy az meg volt írva, de már ilyen szinten sincs meg a kommunikáció, mint ebben a huszadik századi darabban. – Ijesztő, amit mondtok. Az emberi élet butul. Matyi: – A fiatalok ebben nőnek fel. Nyilván nem ők tehetnek róla. – Ez hát a feladat. Valami szépet felmutatni a színházban, legalább itt láthassák a szépet. Niki: – Itt a nő úgy lesz szerelmes, hogy őt meghódítja a férfi. Az akaratával, a lelkesedésével. Jön, mint egy hurrikán. És hi-

hetetlenül kitartó. Ha valaki nagyon akar valamit, akkor azt el lehet érni. – Matyi, neked volt ilyen eset az életedben? Matyi: – Én általában kitartó vagyok. Most egy kapcsolatban élek, itt is kitartó voltam. Tudtam, hogy kit kerestem, kire vártam, és megtaláltam. Nem tudtam ilyen szépen beszélni, mint ebben a darabban a fiú, viszont udvaroltam, ahogy lehetett. Segítettem neki apró dolgokban… Begyújtottam neki a gázbojlert… Akarni kell, és tenni kell érte.

Niki: – Ma már nincs az, hogy nekem ő kell. Matyi: – A fiúk csak a nők külsejét nézik. Az embert kell megismerni. A lelkét. Niki: – Nem akarnak időt fecsérelni egy lányra, jól van, ez nem akarja, akkor megyek a következőhöz. Itt meg a nő irányít. Játszik. Sejti, hogy a fiú nem fog elmenni, de amikor mégis elmegy, akkor megijed, mert azért ezt nem akarta. Nagyon édes ez a játék. Egyet akar mind a kettő. Matyi: – A fiatalok is szeretni fogják. Van humora, fiatalok játs�szák, hitelesen, bájos lesz és szép. – Mint amilyenek ti vagytok. Niki és Matyi: – Köszi… Kiss József

Karczag Ferenc, a rendező – Nagysikerű szerepformálás, az Üvegcipő rendőrtanácsosa után máris egy új szerepkörben. Könnyen ment az átállás? – Persze. Én szeretem ezt csinálni, könnyű az átállás. – Az Üvegcipő bemutatója miatt nem próbáltatok egy hétig. – Előtte két és fél hét alatt állt össze az egész. Most már csak csiszolgatunk. Tudják a szöveget, mint a vízfolyás. Színész vagyok, hagyni kell a színészt este, csak délelőtt próbáltunk akkor is, amikor este még nem voltak előadások. Minden nap 5-6 oldalt vettünk, amit már megtanultak. – Nemcsak rendezői, de színésztechnikai instrukciókat is adsz, gondolom. – Ott lehet látni, hogy hallgatnak rám, hogy megcsinálják, amit instruálok, vagy nem. Ők megcsinálnak mindent, amit mondok. Ha valami nem jó, tudjuk egymás közt, mi a rendező sara, mi a színész érdeme. – Neked ebben nagy rutinod van… – Kábé tíz bemutatóm volt, de az iskolában rengeteget rendeztem a hallgatóimnak. Volt olyan osztályom, hogy kéthetente mutattunk be egy új darabot. – Kéthetente? – Tanultak is rendesen. Visszatérve, a Hajnalban, délben, este a maga korában modern darab volt. 24 óra alatt lejátszódik a történet, a megismerkedéstől a majdani leánykérésig! Ez nagyon modern volt akkor. Ami ma érdekes ebből, az örök. Ez a darab olyan számomra, mint egy nagyon-nagyon régi emlék. A rácsodálkozás, hogy két ember egymásra talál. Ez csoda. Ez megunhatatlan.

Bata János: Elsô szavam ez volt: ene! A székesfehérvári Vörösmarty Színház október 8-án mutatta be Scarnacci – Tarabusi: Kaviár és Lencse című vígjátékát Silló Sándor rendezésében. Az előadásban Valluto, nyugállományú tolvaj szerepében Bata Jánost láthatja a közönség. A színművészzel Kovács-Cohner Róbert beszélgetett. Azzal kezdi, hogy nem jó riportalany: nem tud forró sztorikkal, izgalmas „kilengésekkel” szolgálni. „Én már lassítottam a tempón. Csak a színház van, bulik nélkül. De nagyon jól érzem magam a bőrömben.” Valóban. Kisimult ráncok, szinte állandó mosoly. Világéletében sportolt: cselgáncsozott, vízilabdázott, hokizott, ma leginkább úszik. A zenét is mindig szerette, beatkorszakokról mesél. Könyvek terén mindenevő: rengeteget olvas, azt mondja, így tartja szinten a szókészletét. „Nemrégiben fedeztem fel Wass Albertet és Nyírőt – fiatalkoromban őket nem lehetett olvasni, Jókain, Gárdonyin nőttem fel. Az erdélyiek nyelvőrzése egyszerűen csodálatos. A nyolcvanas években szinkronizáltam, mikor bejött egy kisfiú, én meg hanyatt estem, olyan gyönyörűen, olyan tisztasággal beszélt. Hamar kiderült, hogy egy erdélyi kollégám fia. Nem lepődtem meg.” „Első szavam az volt, hogy „ene!”– állandóan ezt ordítottam a járókában. A szüleim sokáig nem értették, aztán rájöttek, hogy zenét akarok. A színművészetire elsőre nem vettek fel, operett és musical-szakra viszont igen. Mindig is kövérkés, nagydarab fiú voltam, de a zenére olyan könnyeden mozogtam, mint egy balett-táncos. Az életem nehéz szakaszaiból is a zene segített ki. Mikor a walkman-divat kezdődött, épp Németországban jártam, rögtön vettem is egy kis lejátszót. Folyamatosan a Queen-t hallgattam. Aztán a Zeppelin-t, meg a Crimson-t. A klasszikus zenében meg éppen szentimentális vagyok: Chopin és Bach a két kedvenc.”

De hát mégiscsak színész. Szerepálma a Vágy Villamosának Mitch-e volt, de azt mondja, ez a vonat (villamos?) már elment. De nem is bánja: kicsi és nagy szerepek, minden karaktert szívesen megformál, ha jó a szerep. „Az utóbbi egy-két év szerencsésen alakult. A Copperfield Dávidot nagyon élveztem, a tavalyi Ibusár pedig fantasztikusan sikerült. Jó volt Sanyival (Silló Sándor) és a társulattal dolgozni rajta. A Kaviár és Lencsében kicsi, de nagyon hálás szerepet alakítok. Itt nagyon jól érzem magam – a munkánkat komolyan vesszük, és ez a legfontosabb. A fiatalok is a pálya iránti alázattal dolgoznak, nagyon jó a társaság. A Vörösmarty Színházban 87 óta dolgozom - leszámítva azt a pár évet, amikor polgármester voltam, bár a Hippolit és a Dzsungel Könyve akkor is belefért. Bueldot játszottam, ami nem hálás szerep, de mégis élveztem. Azt hiszem, én már itt fogok maradni. Nyugdíjas vagyok, de szeretek dolgozni. És szerencsésnek érzem magam: rengeteg tehetséges kolléga nem talál munkát.” Felhajtja a kávét. Megnyugtatom, hogy igenis nagyon jó riportalany. Ő zsebre teszi mp3 lejátszóját, és mosolyogva indul a próbára. Kovács-Cohner Róber

Kéri Kitty

15.


Veszprémbe szerződött Diákszínjátszóként még csak ruhapróbára érkezett a Petőfi Színházba, majd később már vendégművészként lépett a teátrum deszkáira, ettől az évadtól pedig tagja lett a társulatnak. Kéri Kitty, a népszerű színésznő Veszprémben nem csak játszik, hanem rendez is, sőt kulturális programokat szervez. Kéri Kitty kedvelt, foglalkoztatott és sikeres színművésznő. A Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után hosszú ideig volt tagja a Vígszínháznak, majd később szabadúszóként az ország több színpadán formált meg emlékezetes szerepeket. Az elmúlt években olyan népszerű filmekben játszott többek között, mint az Egy szoknya, egy nadrág, a 9 és fél randi vagy épp az S.O.S Szerelem. A televíziónézők a Tűzvonalban című sikersorozatban láthatják most, ő alakítja Balogh Juli törzszászlóst. Kellemes, igazi női erőt hordozó hangjára hamar felfigyeltek,

így szinkronszínészként is rengeteget dolgozik. A nagyközönség hallhatta a Szex és New York, a Lost, a Dr. House, Dr. Csont és Bűvölet című sorozatokban is. A veszprémi publikum pedig ettől az évadtól nem csak hallhatja, hanem láthatja is Kéri Kittyt, aki tagja lett a Petőfi Színháznak. – Mindig hiszek a megérzéseimben, azok eddig soha nem csaptak be. Most is éreztem, hogy Veszprémbe kell jönnöm, mert nekem itt dolgom van. Ezért mondtam igent Oberfrank Pál igazgató és Eperjes Károly művészeti tanácsadó hívó szavára. Ez a város és a színház tinédzser korom óta a lelkemben él. Emlékszem, tizenöt vagy tizenhat éves lehettem, amikor egy diákszínházzal előadásra készültünk és a Petőfi Színházban varrták a ruhámat. Le kellett hát jönnöm ide. Fiatalon beléptem az épületbe, álltam az előcsarnokban és szóhoz sem jutottam. A falak árasztották a színház titok-

zatos, megfoghatatlan erejét. Az volt életem első találkozása egy igazi kőszínházzal. Ez mély nyomot hagyott bennem. Aztán, amikor már a színészi pályán voltam, akkor vendégművészként játszhattam is ebben a gyönyörű épületben. Jó pár évvel ezelőtt A windsori víg nők című előadásban léptem először Veszprémben színpadra, Valló Péter rendező hívott meg egy szerepre. Most pedig már teljes jogú tagja vagyok a társulatnak. Igazi színházi keretes történet így ez – mondta Kéri Kitty, aki Oberfrank Pállal rengeteg darabban játszott együtt, igazi művészbarátság alakult ki kettőjük között, többek között azért is, mert hasonlóképpen gondolkodnak a színházról, mint értékteremtő erőről és kulturális, szellemi központról. Így aztán az nem volt meglepő, hogy Kéri Kitty oroszlánrészt vállalt a májusi sikeres színházi gyermeknap megszervezésében és most a hétvégi teátrumi nyílt nap programjainak az összeállításában is

részt vett. A népszerű színésznő úgy gondolja, hogy minél több a közös találkozási pont a néző és a színész életében, annál közelebb tudnak kerülni egymáshoz, s így válhat a művészet szellemi kapoccsá, útmutató erővé. (A nézők leghamarabb október 15-én láthatják Kéri Kittyt A Noszty

fiú esete Tóth Marival című darabban, Vilma szerepében, majd pedig a Latinovits Zoltán Játékszínben tekinthetik meg a Jeane D' Arc (A pacsirta) című darabot, amit ő állít színpadra.) (Va—Ró)

Boldogságunk álma

Sárközi József és Tompos Kátya

Kötelező olvasmányok, nők és férfiak, boldogság, szerelem – ezekről a dolgokról beszélgettünk Tompos Kátyával és Sárközi Józseffel, abból az alkalomból, hogy a Győri Nemzeti Színház a Kisfaludy teremben az ő főszereplésükkel mutatja be október 9-én Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeményét.

Tompos Kátya, Tünde – Hogyan fogadtad Szigethy Gábor rendező felkérését? – Barátságunk Gáborral az egyetemen kezdődött, ahol nagyon szerettem az óráit. Remek tanáraink voltak, de színészeknek érdekesen előadni, izgalmasan beszélni, számomra ő tudott. Az egyik könyvét

elolvasva leptem meg egy idézettel az órán, amin meghatódott. Ettől kezdve figyelt engem és segítette a munkásságomat. A felkérésnek örültem, bár meg kell mondanom a mű nem tartozott a kedvenceim közé. A középiskolában ez egy kötelező olvasmány, akár tetszik, akár nem. – Ez volt a középiskolában, és most? – Ahogy újra kézbe vettük, meglepően sok olyan dolog fedeztem fel, amiken mostanra már keresztülmentem, és ezekből az élményekből, érzésekből táplálkozva alakult ki bennem az igazi mondanivaló. Azt gondolom, úgy kell játszani, hogy megmaradjanak a mű legfőbb értékei, miközben átélhetővé, érthetővé varázsoljuk azt a fiatalok számára. Mindez nem könnyű. Magamon érzem, hogy az egyetem elvégzése óta mennyit változtam. – Hogyan lehet izgalmassá tenni Tünde alakját? – Talán ha megpróbálok távol maradni a sztereotípiáktól, sikerülhet. Nem szeretném azt, hogy az emberek egy légies teremtést várjanak, egy földöntúli lényt. Ami számomra eljátszható, az ennél sokkal több. Úgy érzem összetettebb anyag, mint amit a felszínen gondolunk róla. A képzeletünk egy éteri nőt rajzol elénk, ugyanakkor a szöveget elolvasva, az ember azt látja, hogy ő pörgeti az eseményeket. Rengeteg olyan tulajdonsága van, ami azt tükrözi, hogy Tünde egy igazi nő, aki beleszeret egy férfiba, erő, és félelem befolyásolja, vágyai mozgatják. Céltudatos, élni akaró, ereje teljében lévő, szeretni vágyó nő, aki eléri célját: tündérből emberré válik. Ha Tünde nem érné el a boldogságot, nem kaphatná meg Csongort, akkor el tudom képzelni,

Csongor és Tünde Gyôrben

hogy Tünde lenne a következő Mirigy. Cél nélkül összeomlana, szikár lenne, kiszáradna, elveszne. – A Kisfaludy terem közönsége színpad köré épült nézőtérről közvetlen közelről láthatja az előadást. Volt már ilyen „kapcsolatban” részed? – A Nemzeti Színházban már átestem ezen a „tűzkeresztségen”. Jó tér, szeretem az ilyen kis tereket, sokkal intimebb minden pillanat. Nagyszerű, ahogy érezni lehet az aurát, az emberek közelségét. Amikor megtörténik a színpadon valami, akkor képes jobban felerősödni a közelség miatt. Meghatározza a játékot a visszacsatolás, egészen különlegessé válik általa az előadás.

Sárközi József, Csongor – Hogyan fogadtad Csongor szerepét? – Az előadás gondolata régóta érlelődött már a rendezőben, sokadszorra sikerült egyeztetni minden időpontot, s nekem nagyon jól esett, hogy ennyire ragaszkodott hozzám. Nagyon féltem a szereptől a mű nehéz nyelvezete miatt. A közönség csak akkor fogja érteni, ha mi pontosan tudjuk, miről beszélünk. Teljes lényemmel, alázattal készülök az előadásra, várom minden percét. – Hogy haladtok, hogy mennek a próbák? – Szigethy Gábor azok közé a rendezők közé tartozik, akinek van elképzelése a darabról. Tisztában van vele, hogy hová akar eljutni, és azt is tudja, hogyan segítse ebben a színészeit. Hagyja, hogy figyeljük egymást, így kerülnek elő a finom,

és szép dolgok. Elenged minket, hagyja, hogy hozzátegyük a saját filozófiánkat, nem köti meg a játékunkat füsttel, hangokkal, erdővel, indákkal. Az előadást szünet nélkül szeretné megvalósítani. A darab íve éjféltől éjfélig tartó történetet foglal magába. A csúcspont pedig déli tizenkét órakor érkezik el. Az előadást megszakítani ezen a ponton nem szerencsés. Rendezői koncepció, hogy a közönséget bevonjuk az előadásba, partnerként tekintünk rájuk. Egy pillanat, érzés, részesévé válik mindenki. Közel van a néző, és nem kell semmi feleslegessel megtölteni a játékot, hanem emberként elmondani mindazt, amit érzünk. Segíti egyértelművé tenni, hogy Csongor problémája, mindenki problémája. – Valóban mindenkié? – Igen. A határtalan küzdelem és hit a szerelemben. Titkon abban reménykedem, hogy a huszonegyedik században az igaz szerelmet megtalálni, és küzdeni érte, mindannyiunk célja. Hiszen a legszentebb és legszebb dolog a világon. Ha nincs szerelem, megette a fene ezt az egészet. – És a pénz? A tudás? – Nem ugyanaz. A darab is ezeket a dilemmákat tárja fel. Van pénz, de minek? Megérte? Nem érte meg. Van tudás? Ha nincs szerelem mit ér? A hatalom, a birtoklás, semmit sem ér a szeretet, szerelem nélkül. A nehézségeken felül lehet kerekedni, túl lehet élni minden szörnyűséget, mégis én kissé idealista módon hiszem, hogy a szerelem minden. Abban hiszek, hogy túl lehet élni, ha a szerelmet megtaláltuk. Trombola Anita

16.


Rövid hírek Veszprémből

Ünnepi hangverseny október 23-án

Páratlan páros a Koffer Színházban

Ünnepi hangverseny lesz az 1956-os forradalom tiszteletére október 23-án a Veszprémi Petőfi Színházban. A műsorban közreműködik Kéri Kitty, Szalma Tamás, Oberfrank Pál, Veszprém Város Vegyeskara, a Mendelssohn Kamarazenekar és az Auer Szimfónikusok. Vezényel: Kováts Péter és Erdélyi Ágnes.

A Veszprémi Petőfi Színház új kezdeményezése a Koffer Színház. A teátrum utazó színházának a célja, hogy a megye kis településeire színvonalas, szórakoztató előadásokat vigyen a nézőknek. A Szeles József vezette színészcsapat nyáron nagy sikerrel mutatta be az Operett utazás című zenés produkciót, október végén pedig a Páratlan páros című komédiával kedveskednek a köz önségének.

Újra SingSingSing A nézők kérésére újra műsorra tűzi a Veszprémi Petőfi Színház a SingSingSing2 musical showt. A látványos előadásban olyan musicalekből hallhat dalokat a közönség, mint a Swing Kids, Jekyll&Hide, Macskák, Nyomor u ltak, István, a király, Mamma Mia, Szép nyári nap, Aida, Diótörő. A veszprémi társulatot Halas Adelaida, Módri Györgyi, Kőrösi Csaba, Szeles József mellett Szűcs Krisztina és Keresztes Gábor képviseli, míg Füredi Nikolett és Vastag Csaba mellett a székesfehérvári Buch Tibor és a veszprémi Keller János lép színpadra. A műsor sztárvendége Feke Pál. A show rende z ő -kore g r á f u s a Szakál Attila. Feke Pál

A Békés Megyei Jókai Színház Ukrajnában A Jókai Színház tavaly a Gogol bicentenárium alkalmából létrehozott előadása október 4-én, Lembergben (Lvov, Lviv) a 10. Arany Oroszlán Nemzetközi Színházi Fesztiválon mutatkozott be. Elsöprő sikerrel. A rendező Sztanyiszlav Mojszejev mellett a Jókai Színház igazgatójának, Fekete Péternek a kezét is hosszasan rázták a gratuláló fesztiválrésztvevők és szakmabeliek. A Háztűznéző minimalista, mégis rendhagyó képi világát, és a színészek játékát egyaránt felsőfokon dicsérő visszajelzések érkeztek a résztvevő osztrák, német, lengyel és természetesen ukrán zsűritagoktól, kritikusoktól. Ami emellett mégis a legfontosabb visszajelzés volt, a közönség – egyáltalán nem szokványos módon – álló tapssal jutalmazta az előadást. A színház társulata ma autóbusszal folytatja útját Kijevbe, ahol október 6-án este a Kijevi Akadémiai Ifjúsági Színházban mutatják be Gogol komédiáját magyarul, ukrán nyelven feliratozva. K. I. Jr.

Tündöklô Jeromos Kézdivásárhelyen A Kézdivásárhelyi Városi Színház évadnyitó előadásaként 2010 október 8-án bemutatta Tamási Áron: Tündöklő Jeromos című színművét, Török Viola rendezésében. Tamási Áron 1936-ban megírt darabja a mindenkor aktuális politikai történeten túl, ami az idegen és hamis vezérről valamint a kiszolgálatott népről szól, mélyebb emberi sorskérdést vet fel: a megoldást mástól váró önsajnáltató szolgaság és passzivitás helyett, az egyéni sors- vállalás felismeréséről. Tündöklő Jeromos a hatalomvágy tükre, mely szembesít önmagunkkal, a bennünk rejtőző hamis ambíciókkal, hiú álmokkal. Jeromos, az ember barátja, rossz lelkiismerete, személy és megszemélyesítés egyidőben, mely sötét félálomként jelenik meg nem túl sikeres életünk újrakezdési „hogyan tovább?” hajnalain. A vele való találkozás önmagunk felismeréséhez és katarzishoz vezet. A bennünk lévő rossz reális, megjelenése szürreális, ahogy eltűnik, az maga a csoda. A történet egy kisközösségben játszódik, a társadalmi struktúrákban kialakult emberi problémákat vet fel és rávilágít arra, hogy ezekben a problémákban gyors változás és javulás nem történik, amíg a közösség és az egyén nem érik meg rá. Az öt kézdivásárhelyi színész mellé öt sepsiszentgyörgyi, négy marosvásárhelyi, két kolozsvári és egy külföldi színész csatlakozik. Színészek: Henn János, Csapó György, Kovács Botond, Tollas Gábor, Veres Előd, Péntek Zsuzsa, Visky Andrej, Sebestyén Melinda, Meszesi Oszkár, Barabás Réka, Kófity Annamária, Debreczi Kálmán, Veress László, László Károly, Szabó Zoltán, Darvas László, Adorjáni Zsuzsa. Dramaturg: Szepessy Katalin. Díszlet, jelmez: Török Viola. Rendező: Török Viola. (-)

268 Ft, határon túl: 1 uro. II. évfolyam, 8. szám október. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Recommend Documents