Boldog Újévet Szolnokról! Magyar Teátrum Díj Ft, határon túl: 1 uro. A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

268 Ft, határon túl:

1 €uro

IV. évfolyam, 1. szám • 2012. január

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Apostol 40

16. oldal

Magyar Teátrum Díj - 2011 Cikkünk a 3-4-5-6. oldalon

Fekete Péter főszerkesztő, a díj kitalálója

A díjazottak: Nemes Richárd, Szőke Julianna, Mezei Lajos, Ozsváth Ildikó, Mészáros Sándor és Kovács Menyhért

Boldog Újévet Szolnokról ! B o l d o g

Ú j é v e t

S z o l n o k r ó l ! Cikkünk a 16. oldalon

2.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2012. január

Őze Lajos-díj Oberfrank Pálnak

A két legígéretesebb fiatal színész

A Gyulai Várszínház által alapított Őze Lajos-díjat ítélték oda Oberfrank Pál színművésznek, Maróti Lajos: A számkivetett című monodrámában Dante szerepének magas szintű megformálásáért. Az elismerést Gedeon József, a várszínház igazgatója adta át decemberben, Veszprémben, a Latinovits- Bujtor Játékszínben. A produkció rendezője Juhász Róza. (-)

Városiasodó megyei színházak A megyei önkormányzatok feladatainak átalakulása miatt intézményeik január elsejétől – jórészt a megyei kormányhivatalok felügyeletével – állami fenntartásba kerültek. Kivétel ez alól az ország kilenc előadó-művészeti szervezete, amelyek fenntartását – egy kivétellel – a székhelyük szerinti megyei jogú városok önkormányzatai veszik át. Ezek közé tartozik a békéscsabai Jókai Színház, a Gárdonyi Géza Színház Eger, a Móricz Zsigmond Színház Nyíregyháza, a Veszprémi Petőfi Színház, Szombathely bábszínházai, a Savaria Szimfonikus Zenekar és a Szekszárdi Német Színház. Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minisztere Fekete Pétert, a Jókai Színház igazgatóját – mint a színházművészeti bizottság tagját és

a Vidéki Színházigazgatók Elnökét – bízta meg azzal, hogy a 9 szervezet működési feltételeinek biztosítása érdekében a megyei és a települési önkormányzatok közötti átadás-átvételt felügyelje, az információkat összegyűjtse, rendszerezze, egyszóval színházszakmai szempontból lássa el a tárca képviseletét. Fekete Péter december végi állapotfelmérő jelentése szerint az átadás-átvétel jelentős zökkenőkkel ugyan, de szinte minden szervezet esetében zajlik, lapunk megjelenésekor több helyen már le is zajlott. A szekszárdi Deutsche Bühne színházat az Országos Német Önkormányzat vette át, sikeresen lezajlott az átadás-átvétel Veszprémben, Békéscsabán és a szombathelyi Mesebolt Bábszínház esetében. A Móricz Zsigmond

Színház és a Savaria Szimfonikusok esetében azonnali lépésekre van szükség, hiszen az előbbinél az épületeken lévő jelentős jelzálog és a számlatartozások, utóbbinál a jövő finanszírozásának tisztázatlansága tartja vissza a várost az átvételi dokumentumok aláírásától. Egerben tisztázódni látszik a korábbi számlatartozások kifizetésének ügye, a szakma pedig reménykedik, hogy a korábbi művészi szint fenntartását az új tulajdonos is garantálja, s a szakmai kérdésekben a szakemberek véleményére támaszkodik. Fekete Péter egyben felhívta a figyelmet arra, hogy a megyék intézményfenntartó szerepének megszűnte miatt a rendszerből kieső ös�szeg több mint 900 millió forint. Ennek pótlása nélkül az intézmények 2012. évi szakmai működésének feltételrendszere, finanszírozási háttere nem biztosított. J. M.

Gazdát cserélt a színház kulcsa Veszprémben (MTI) Veszprém Megye Közgyűlése átadta a Petőfi Színház fenntartói jogát Veszprém megyei jogú város önkormányzatának kedden egy ünnepség keretében; a színház kulcsát és a jelenlegi társulatról készült bekeretezett fényképet Lasztovicza Jenő, a megyegyűlés elnöke, országgyűlési képviselő és Oberfrank Pál színidirektor nyújtotta át Porga Gyulának, Veszprém polgármesterének. A színház igazgatója megköszönte Lasztovicza Jenőnek, hogy a megye jó gazdája volt a színháznak, és biztosította a „zökkenőmentes átmenetet”. Oberfrank Pál szavai szerint a város „nyitottan, jó szívvel fogadja a színházat”, amit szeretnének azzal meghálálni, hogy nagyon jó színház legyen Veszprémben.

Lasztovicza Jenő emlékeztetett arra, hogy amikor 2006 őszén a megyegyűlés elnöke lett, „igen sok probléma volt a színházzal”, de ezen a vezetőváltás segített, Bujtor István igazgatói és Eperjes Károly művészeti tanácsadói munkája nyomán „emelkedő pályára állt a színház”, ami Bujtor István halálát követően is folytatódik, mert Oberfrank Pál „jól viszi tovább” az intézményt. Porga Gyula történelmi pillanatnak nevezte, hogy az állandó társulat 50 éves fennállását ünneplő Petőfi Színház a város fenntartásába került át. A polgármester úgy fogalmazott, hogy a színháznak „Veszprém szellemi központjának kell lennie, mint ahogy ezt a szerepet eddig is betöltötte.” A polgármester az MTI-nek kifejtette, hogy

a város idei évre szóló költségvetési tervében 150-160 millió forintos színházi támogatás elfogadását javasolják a közgyűlésnek. Oberfrank Pál bejelentette, hogy a közeljövőben színházi szenátust hoznak létre, és felkérte tagnak Porga Gyulát, valamint Lasztovicza Jenőt. Horváth Lászlóné, a színház gazdasági vezetője az MTI-nek elmondta: a nézőszám tavaly kétezerrel emelkedett 2010-hez képest, és először került 100 ezer fölé, a bérletesek száma csaknem 16 ezer. A 2010. évi 102 millió forintos jegybevétel 2011-ben 106 millióra emelkedett, a színház idei évre szóló állami támogatása pedig 232 millió forint lesz. A Veszprémi Petőfi Színháznak összesen 102 dolgozója van, köztük 24 színművész.

A szolnoki Szigligeti Színház ifjú művészei, Molnár Nikolett és Dósa Mátyás, Kecskeméten, a Vándorfesztiválon érdemelték ki a zsűritől „A legígéretesebb fiatal színész” kitüntető címet. A Hajnalban, délben, este című gyönyörű darabot játszották. E két szerepben tűnt fel annak idején Eszenyi Enikő és Kaszás Attila. Azt a legendás előadást Balázs Péter rendezte, aki most a „legígéretesebbek” igazgatója. A találkozás bizonyára nem véletlen. Miért példamutató Molnár Nikolett és Dósa Mátyás pályakezdése, művészi alapállása, emberi magatartása minden pályára lépő ifjú színészjelöltnek? Szerénység. Mindketten

szerény emberek. Természetesen, ez nem lehet kizárólagos ismérve egy nagy művésznek, mindenesetre olyan emberi erény, mely a művész társadalmi pozícióját erősítheti. Alázat. Bármit megtesznek, ami a színház számára fontos, akkor is ha nem jár pillanatnyi, anyagi előnyökkel. Kapcsolatuk a rendezőkkel – éppen ezért – harmonikus, akkor is, amikor a rendező nagynevű szakember, alkalmazkodást igénylő személyiségjegyekkel. Ha menni kell „tájba”, rájuk bizton lehet számítani. Szorgalom. Mindketten a legszorgalmasabbak közé tartoznak. A késés, a készületlenség kizárt az esetükben. Csak egy példa: mindent megtesznek, hogy énekhangjukat to-

vább képezzék. Igényesség. A félmegoldások, panelek, „megúszások” ismeretlenek számukra. Amikor első közös munkájuk, a Romeo és Júlia próbái folytak, lelkesedésük néha oly hevességre ragadtatta őket, hogy komolyan féltették őket tapasztaltabb kollégáik. Bátorság. A legkeményebb műsortervi megpróbáltatásokba (dupla előadás, akár a Romeo-ból, akár a Bánk bánból) is magától értetődő természetességgel vágnak bele. Ha habitusuktól távol álló szerepet kell játszaniuk, boldogan, a felfedezők bátorságával teszik. Tehetség. Ez az alap. Ezt a Teremtőtől kapták. Erre az alapra építenek. Palotát. K. J.

Szomor György és Balogh Anna

Helyreigazítás Lapunk decemberi számában, a 10. oldalon, a Jókai Színház vendégjátékairól szóló cikkünknek képaláírásában tévesen írtuk le a Kapj el! című musical főszereplőnőjének nevét. A képen helyesen Szomor György és Balogh Anna látható. Az elírásért a művésznőtől elnézést kérünk! (A szerk.)

Szerzőink, munkatársaink:

Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Kozma András

3.


Magyar Teátrum Díj - 2011

A Jókai Színház társulata

Nagyszabású nyilvános zenés gálaest keretében immár második alkalommal adták át tavaly december 22én, csütörtökön este, Békéscsabán, a Jókai Színházban a Magyar Teátrum Díjakat azoknak a színházi háttérmunkásoknak, akiket a szakmai zsűri 2011 legjobbjainak ítélt. A díjakat neves színházi és közéleti személyiségektől, valamint a támogatók képviselőitől vehette át: Szőke Julianna, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház jelmeztár vezetője; Mészáros Sándor, az Egri Gárdonyi Géza Színház színpadmestere; Mezei Lajos, a Magyarországi Szerb Színház műszaki vezetője (nemzetiségi különdíj); Nemes Richárd, a Turay Ida Színház színpadmestere; Kovács Menyhért, a kecskeméti Katona József Színház műhelyház vezetője és Ozsváth Ildikó, a Veszprémi Petőfi Színház patinázója. A díjátadók között ott volt több színházigazgató: Darvasi Ilona, – Soproni Petőfi Színház, Besenczi Árpád, – zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, Blaskó Balázs – egri Gár-

donyi Géza Színház, Cseke Péter – kecskeméti Katona József Színház, Gergely László, – Cervinus Teátrum és Tompa Gábor – Kvártélyház Szabadtéri Színház. Díjat nem adott át, de a műsorban fellépett Nemcsák Károly színművész, a József Attila Színház igazgatója is. Díjat adott át: Saárossy Kinga színművész, Eger város kulturális alpolgármestere, Barna János, a Színpad- és Emelőgéptechnika Gyártó és Szolgáltató Kft ügyvezető igazgatója, Karczag Ferenc színművész, Farkas Zoltán országgyűlési képviselő, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke, Fazekas Tamás, a Zaj Rendszerház Kft. ügyvezető igazgatója, Sára Bernadett színművész, Vasvári Csaba színművész, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke, Szabó László, a Magyar Televízió kommunikációs igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság titkára, és Pelyhe János, a Pelyhe és Társa Kft ügyvezető igazgatója. Megtisztelte jelenlétével a rendezvényt Szűcsborus János, a Magyar Színháztechnikai Szövetség elnöke, a Ma-

dách Színház műszaki vezetője, Andrássy Attila, a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház igazgatója, és a több száz lelkes néző. A Magyar Teátrum Díjat 2010-ben alapította a Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Teátrum című lap, azzal a céllal, hogy erkölcsi és anyagi elismerést nyújtson a kulisszák mögötti színházi háttér- és kiszolgáló szakmák, kiemelkedő művelőinek. Maga a díj egy csapágyat formázó alkotás, melyről az elismerés kitalálója, a Magyar Teátrum főszerkesztője: Fekete Péter színházigazgató, a 2010-es gálán a következőket mondta, miközben – néhány csapágygolyót az ujjai között mozgatva, eltűntetve és vis�szavarázsolva – bűvészkedett: – Tekintsük úgy a háttérmunkásokat, mint egy-egy csapágygolyót, akik, mint a forgószínpad csapágyában az igazi golyók egymáshoz érve forgatják, mozgatják a színház nagy gépezetét. Fekete Péter – aki korábban valóban bűvész volt – most fényes acélkarikákat hozott a gálaestre és azokat összefűzve-szétválasztva mutatta be, milyen jó csapatjá-

tékosok, és egyben milyen kiváló személyiségek a színházi háttérmunkások. Az aranyozott csapágyak mellé a díjjal ezer-ezer euró is jár, díjazottak színházai és a támogatók jóvoltából. A 2011-es Magyar Teátrum Díj és a gálaest főtámogatója a QUAESTOR Csoport. Támogatók: a Pelyhe és Társa Kft., a Zaj Rendszerház Kft. és a Színpad- és Emelőgéptechnika Gyártó és Szolgáltató Kft. A gálaest műsorában a Jókai Színház és a Magyar Teátrumi Társaság más tagszínházainak színművészei szerepeltek. A fellépés sorrendjében: Szomor György, Besenczi Árpád, Ozsgyáni Mihály, Katkó Ferenc, Nemcsák Károly, Hűvösvölgyi Ildikó, Gubik Petra, Sára Bernadett, Gregor Bernadett, Vasvári Csaba, Gulyás Attila, Vastag Tamás, Lapis Erika, a Jókai Színház társulata, ének- és tánckara, valamint zenekara, Gulyás Levente vezetésével. Az est műsorvezetői Tarsoly Krisztina és Németh Kristóf színművészek voltak.

Sára Bernadett

Hűvösvölgyi Ildikó

Gregor Bernadett

Gubik Petra Lapis Erika és Katkó Ferenc

Józsa Mihály Fotó: A-team


Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Szabó Anikó (Szaan)

Havasi Renáta

Pottyondy Nóra

4.


Szőke Julianna Magyar Teátrum-díjas jelmeztár vezető, zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Indoklás: A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház egyik alapító tagja. Klasszikus színházi ember. A jelmeztár vezetése mellett több darab jelmeztervezőjeként is dolgozott már. Önzetlen, segítőkész, állandóan a kollégák és az adott produkció lebeg a szeme előtt és mindent ennek rendel alá.

Jelölői szerint: Farkas Ignác Jászai-díjas színművész: Teljes mértékben egyetértek és támogatom a javaslatot. Kiss Ernő Jászai-díjas színművész: A háttérszemélyzet gyöngye! dr. Besenczi Árpád igazgató: Javaslom a díjra fáradhatatlan színházi munkájáért!

Mészáros Sándor Magyar Teátrum-díjas színpadmester, egri Gárdonyi Géza Színház Indoklás: Mészáros Sándor a Miskolci Nemzeti Színháznál kezdte színházi munkáját díszítőként, ahol rövid idő alatt színpadmesteri rangot ért el. Környezete, beosztottai mindig szeretettel és tisztelettel vették körül. 1985 óta az Egri Gárdonyi Géza színház tagja volt, innen ment nyugdíjba. A Gárdonyi Géza Színház örökös tagja. Elsőként kapta meg a műszaki dolgozók teljesítményét értékelő, azt kifejező elismerést, a Gárdonyi Géza Ezüstgyűrűt.

A díjat átadta: Besenczi Árpád, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója és Tompa Gábor, a Kvártélyház Szabadtéri Színház ügyvezető igazgatója.

RAM Colosseum - lépcsőzetesen billenthető nézőtér alulról

Csiszár Imre rendező, Érdemes művész: Mészáros „Sanyi” mindig komoly felelősségtudattal és mély szakmai hozzáértéssel végezte tevékenységét. Blaskó Balázs igazgató: Sanyi közösségteremtő ereje, embersége, szakmai alázata ma is legenda színházunkban. A díjat átadta: Blaskó Balázs, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója, Saárossy Kinga színművész, Eger kulturális alpolgármestere, és Barna János, a Színpadés Emelőgéptechnika Gyártó és Szolgáltató Kft ügyvezető igazgatója.

Magyar Teátrum Díj 2011 Weöres Sándor Színház, Szombathely Studió teremben mobil színpadelemekből épített nézőtér

Jelölői szerint: Székely László díszlettervező, Érdemes művész: Színházszeretete, kitartása és odaadása révén a ritka színházi emberek közé tartozik. Együttműködésünk során mindig magabiztosságot sugallt, és nekem, mint tervezőnek nagy biztonságot jelentett.

Weöres Sándor Színház, Szombathely - Próbatermi kihúzható lelátó, lehajtott első sorral

Colosseum - előszínpadi díszlethúzók és hangvetőpanel

RAM Colosseum - billenthető nézőtér és előszínpadi süllyedő

Weöres Sándor Színház, Szombathely Főszínpadi kezelőtabló

T Á M O G A T Ó N K : A Színpad- és Emelőgéptechnika Gyártó és Szolgáltató Kft. gépek, berendezések tervezésével, telepítésével és karbantartásával foglalkozó, magyar magántulajdonú vállalkozás, amely tevékenységeit gondosan megválasztott munkatársaival, jól szervezett és kipróbált alvállalkozókkal bonyolítja le. Tevékenységükkel szeretnének hozzájárulni a hazai színházi-kulturális élet technikai színvonalának emeléséhez, illetve a korszerű gépesítettséghez szükséges technikai háttér megteremtéséhez. Jó hírüket és üzleti eredményességüket a minőségirányítás eszközeivel kívánják fokozni, ezért határozták el 2004-ben az MSZ EN ISO 9001: 2000 szabványnak megfelelő szabályozott és dokumentált minőségirányítási rendszer bevezetését, működtetését, tanúsíttatását és folyamatos fejlesztését. Megbízható minőségben, korrekt áron vállalják - a kisebb javításoktól kezdve, a teljes színházi rekonstrukcióig - a tevékenyégi körükbe tartozó feladatok megoldását. Megbízóikat gyors, rugalmas reagálással, korrekt, precíz, az igényeiket maximális mértékben kielégítő megoldásokkal és munkavégzéssel igyekszenek megtartani. Tudják, hogy az elvégzett munka minősége, megbízóik megelégedettsége alapvető feltétele megrendelői körük bővülésének. Barna János és a cég gerincét alkotó kollégái közel 20 éve foglalkoznak emelőgépek és színpadtechnikai berendezések javításával, karbantartásával, új berendezések telepítésével. Mint az elmúlt években már bebizonyították, cégünk teljes körű szolgáltatásra képes a színpadtechnikai munkák terén. A közelmúltban végzett munkáikból említsünk néhányat a teljesség igénye nélkül. Pécsi Kodály Központ – alsó- és felső gépészeti berendezések tervezése, gyártása, beépítése Szombathelyi Weöres Sándor Színház – komplett színpadtechnikai rekonstrukciója RAM Colosseum – alsó- és felsőgépészet színpadtechnikai kivitelezése Kaposvár Szivárvány Kulturális Központ – színpadtechnikai kivitelezése Budapest Bábszínház – süllyedő rendszer cseréje

Barna János

Mindezek mellett több mint 30 színházban illetve művelődési házban látják el a karbantartási feladatokat, végzik a szükséges eseti javításokat, felújításokat. (x)

A lap tervező grafikusai:


Ferencz András

Tarics Péter

Tompagábor Kornél

Bera Linda

Tölgyesi Tibor

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

5.


Mezei Lajos Magyar Teátrum-díjas műszaki vezető, Magyarországi Szerb Színház Nemzetiségi különdíj Indoklás: Gergely László, a Nemzetiségi Színházak Szövetségének elnöke: A Magyarországi Szerb Színház művészeti működésének alapját jelenti egy olyan műszaki vezető jelenléte, aki egy személyben minden háttérmunkát elvégez, miközben a fény- és hanghtechnikát is irányítja. Emberi odaadása és munkabírása nélkülözhetetlen segítség egy sikeres színház életében. Támogatását és jelölését szövetségünk minden tagja egyhangúan javasolja.

A díjat átadta: Gergely László rendező, a Cervinus Színház igazgatója, a Nemzetiségi Színházak Szövetségének elnöke, Karczag Ferenc Jászai-díjas színművész, és Farkas Zoltán országgyűlési képviselő, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke.

Nemes Richárd Magyar Teátrum-díjas színpadmester, Turay Ida Színház Indoklás: Lojalitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 10 éve dolgozik a színházunknál. Díszítőként kezdte, mára már havonta több mint 60 előadás műszaki lebonyolításáért felelős. Ezek az előadások napról-napra más helyszínen, gyakran más városokban kerülnek bemutatásra, ami komoly logisztikai, szervezői készséget is igényel a műszaki háttér megszervezéséhez. Kreatív munkatárs, aki nem a problémára, hanem a megoldásra koncentrál.

Gergely László

Jelölői szerint: Koncz Gábor Jászai- és Kossuth-díjas Érdemes művész: Rendkívül rugalmasan veszi az akadályokat és mindenben lehet rá számítani. Egyszer az is megtörtént, hogy kedvenc kávéfőzőmet véletlenül otthagytam az egyik vidéki helyszínen, de ő még arra is figyelt, hogy utánam hozza, mert tudta milyen fontos az nekem. Mikó István Jászai-díjas színművész: Nyugodt tekintete figyelmet és biztonságot áraszt. Ha váratlan események történnek előadás közben, akár testi épségét is kockáztatva, azonnal megszervezi a háttérmunkát úgy, hogy ebből a közönség a lehető legkevesebbet vegye észre. Igazi színházi ember, nem csak a színházból, de a színházért él. Darvasi Cecília igazgató: Színházunk felépítmé nyének egyik fontos tartópillére.

Farkas Zoltán

A díjat átadta: Darvasi Ilona, a Soproni Petőfi Színház igazgatója és Fazekas Tamás a Zaj Rendszerház Kft. ügyvezető igazgatója.

Karczag Ferenc

Arena plaza

Pécsi Kodály Központ

T Á M O G A T Ó N K : A Zaj Rendszerház Kft. – amit korábban Zaj Discotechnika Kft-nek hívtak – több mint húsz éves múltra tekint vissza. Az alapító tulajdonosok a kilencvenes évek legelején szórakozóhelyek építésével és üzemeltetésével kezdték a tevékenységüket, majd 1993-ban nyitották meg az első boltjukat, ami használt hang- és DJ-technikai eszközök forgalmazásával foglalkozott. Kilencvenöt szeptemberétől kezdték a Diszkronika magazin megjelentetését, majd kilencvenhéttől a cég már oktatással is foglalkozott. Tíz év alatt több mint ezer embernek tartottak hang- fény- illetve színpadtechnikai képzést, közülük ma is sokan dolgoznak színházakban és más hasonló területen. Az múlt évezred végén, a mostani elején a cég profilja nagyon erősen elmozdult a szórakozóhelyektől a színpadok, színházak, művelődési intézmények, illetve az építészeti világítástechnika irányába. Komáromi úti új székházukba, a Zaj3 Pro. Plasába 2006 elején költöztek. Itt egy hatszáz négyzetméteres bemutatótérben a professzionális hang-, fény- stúdió- illetve színpadtechnika áll a partnerek rendelkezésére. Ez messze a legnagyobb bemutatóterem az országban. Azóta rengeteg színpaddal, színházzal kapcsolatos munkát végeztek. A legnagyobbak közé tartozik a tv2-nek szállított teljes látványvilágítás, amivel a csatorna összes show műsora megy. Ők végezték el jó néhány színház színpadtechnikájának felújítását, megépítését, a Pécsi Kodály Központ teljes világítástechnikai munkálatait, most pedig a Karinthy Színház technikájának a felújításán dolgoznak. Tőlük származik a békéscsabai Jókai Színház technikájának jelentős része, amit a Magyar Teátrum Díj gálaműsor nézői is megcsodálhattak. Négy éve indították el az Európai Fény- és Hangakadámiát (EFHA), amin belül hang-, fény- és színpadtechnika, illetve DJ-képzést tartanak, melyek nagy része már OKJ-s képzés. Az oktatás-képzés, a szakmaiság emelése, a tudás átadása Fazekas Tamás ügyvezető igazgató személyes filozófiájának is középpontjában áll, hiszen a többdiplomás mérnök egyik végzettsége tanár. Sokat foglakozik multimédiás oktatással, tananyagfejlesztéssel, illetve ezek elméleti hátterének kutatásával. Ezeken a területeken rendszeresen jelennek meg publikációi is. Az ügyvezetőn kívül a másik két aktív alapító tulajdonos is tevékenyen részt vesz a cég életében Dudás Zsolt, a fejlesztésekért felelős, hiszen a cég gyártó kapacitással is rendelkezik, speciális Led-es világítástechnikai eszközöket fejlesztenek és gyártanak, többek között a Pécsi Kodály Központ teljes építészeti világítása, és részben a budapesti Aréna Plasa díszvilágítása is egyedi gyártású. Zsemberi József pedig a gazdasági vezető feladatait látja el. A Zaj cégcsoport több lábon áll, a tagjai, a már említetteken kívül az Outline Center Europe, a Zaj Rendszertechnika Kft., amely installációval, szervízszolgáltatással foglalkozik, nagykereskedelmi cége a Zendor Kft. A cégcsoport a külsősökkel, távmunkásokkal együtt mintegy ötven embernek biztosít munkát. (x)

Pécsi Kodály Központ

Darvasi Ilona és Fazekas Tamás a díjátadón

6.


Kovács Menyhért Magyar Teátrum-díjas műhelyház vezető, kecskeméti Katona József Színház Indoklás: Kovács Menyhért díszletkészítő 17 éve dolgozója színházunknak. Szakmai hozzáértése, pontossága, és nem utolsósorban együttműködési készsége nagyban hozzájárul a színház produkcióihoz megálmodott díszletek zökkenőmentes kivitelezéséhez. Megbízható munkatárs, felelősségtudata és munkatársaihoz való viszonya alapján 2009 óta a műhelyház vezetője.

Jelölői szerint: Kiss Jenő Jászai-díjas színművész: A közel 20 éves példamutató, kitartó, precíz munkája alapján javaslom.

Hegedűs Zoltán Jászai-díjas színművész: Bárhogyan is álmodott meg egy díszletet a tervező, gyakorlati érzékével megvalósította azt nekünk, színészeknek és a közönségnek.

Ozsváth Ildikó Magyar Teátrum-díjas patinázó, Veszprémi Petőfi Színház Indoklás: Ildikó évtizedek óta a Veszprémi Petőfi Színház tagja, mely Magyarországon egyetlen színházként rendelkezik patinázó műhellyel. Tevékenysége kiterjed a jelmezek anyagának varrás előtti előzetes felületkezelésére, speciális festésére, majd a varrodák által megvarrt kész jelmezek további megmunkálására. Munkáját dicsérik még: fejdíszek, kalapok, kesztyűk, nyakkendők, abroncsok, maszkok.

Cseke Péter igazgató: Áldozatos munkája, tapasztalata, szakmai ismerete nélkül sok megvalósíthatatlannak tűnő díszlet nem jöhetett volna létre.

A díjat átadta: Cseke Péter, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója és Sára Bernadett színművésznő.

Jelölői szerint: Bajcsay Mária Jászai-díjas színművész: Megbízható, jelmezeinek, kiegészítőinek a csodájára járnak, és mindig figyelembe veszi azt is, hogy a színész igazán jól érezze magát bennük. Eperjes Károly Jászai- és Kossuth-díjas színművész: Megkérdőjele z he te t len szakmai felkészültsége, elmélyült munkája derűs, mosolygós személyiséggel párosul. Oberfrank Pál igazgató: A Veszprémi Petőfi Színház igazán büszke lehet produkcióinak jelmezeire és kiegészítőire, mely nagymértékben Ozsváth Ildikónak is köszönhető. A díjat átadta: Vasvári Csaba színművész, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke; Szabó László, a Magyar Televízió kommunikációs igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság titkára; és Pelyhe János, a Pelyhe és Társa Kft. ügyvezető igazgatója.

T Á M O G A T Ó N K : A Pelyhe és Társa Kft.-ét 1990-ben színházi szakemberek alapították. Az eltelt évek folyamán az ország egyik legnagyobb forgalmú, meghatározó színház- és színpadtechnikai eszközöket, berendezéseket és kiegészítőket forgalmazó cégévé fejlődött. A tervezéstől a kivitelezésig, a szakértői tevékenységtől a szervizhálózat üzemeltetéséig szinte az egész ország területén jelen van. Többéves színházi gyakorlati előéletük miatt szívesen vesznek részt különböző produkciók megvalósításában, a színházakban eddig még nem alkalmazott lehetőségek kipróbálásában. A cég élen jár az intelligens lámpák színházi elterjesztésében. Nevükhöz fűződik az ország első komolyabb intelligens rendszerének telepítése a Madách Színházban. Közreműködtek az ország első csak robotlámpákkal világított előadásának létrehozásában is, a produkció és a színpadi látvány koncepció sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az azóta is töretlen sikerekkel működő Experidance együttes. Ez a siker tette lehetővé, hogy jelentős szerepet vállalhassanak az új Nemzeti Színház világszínvonalú világítástechnikájának létrehozásában. Az akkor telepített és a mai napig is működő több mint 120 db intelligens lámpa adja a színház világítási rendszerének gerincét, háttérbe szorítva a hagyományos világítási rendszert. Figyelemmel kísérik az országban megvalósuló kulturális tevékenységre szakosodott létesítmények beruházásait, tevékenyen részt vesznek a tervezési és kivitelezési munkálatokban, szakmai oldalról támogatják a beruházások átadás átvételi eljárásainak lebonyolítását. Részt vesznek az országos színházi szakemberképzésben. Az SZFI és SZFE világítástechnikai és művészi fénytan témaköreinek óra adó tanára és tananyaga a Pelyhe és Társa „műhelyéből” került ki. Szakfelügyeleti és vizsgabiztosi szinten támogatják a kisebb szakképző bázisok működését. A telephelyükön lévő bemutató termükben folyamatosan frissülő felszereltséggel mutatják be a világítástechnika jelenlegi színvonalát. Eszközeiket az érdeklődők el is vihetik, hogy saját színpadjaikon is kipróbálhassák a helyszínen megmutatott képességeket. Jól felszerelt műhelyükkel támogatják a színházak és művelődési intézmények munkáját. A legalapvetőbb világítási felszerelésektől és kiegészítőktől a legkomplexebb nagyszínházi rendszerekig, a tervezéstől a rendszerüzem betanításán át a napi üzemhez szükséges anyagokig és eszközökig minden megtalálható a Pelyhe és Társa Kft.-nél. (x)

Pelyhe János a díjátadón

7.


A Csokonai Színház 2012. január 6-án mutatja be Nyikolaj Osztrovszkij egyik legismertebb szatíráját Karrier, avagy a lónak négy lába van, mégis… címmel. Rövid interjú Andrzej Bubień-nyel, az előadás lengyel származású rendezőjével. – A Csokonai Színházban két évvel ezelőtt rendezett és a POSZT-on is nagy sikerrel szereplő „Oblom-off” című előadása után újra egy orosz klas�szikus színmű alapján dolgozik. Mi az oka a darabválasztásnak – rendezéseiben nagyobb hangsúlyt kap az orosz klasszikus színházi kultúra? – Sokféle drámairodalommal foglalkozom, a pályám jelenlegi szakaszában orosz és európai drámákkal egyaránt, de főleg kortárs színműveket állítok színpadra. A klas�szikus szövegek korábban sokkal jobban foglalkoztattak, de időnként mostanában is visszatérek hozzájuk, annál is inkább, mivel a klas�szikus orosz drámairodalom - ahogy az orosz klasszikus zene is, örök értéket képvisel - és olyan örökérvényű témákat dolgoz fel, amelyek ma is nagyon időszerűek és erőteljesen hatnak. A színházban e darabokhoz mindig érdemes és érdekes vis�szatérni, újragondolni és újra fordítani őket, mivel nem csak Oroszországban, hanem Európában is érvé-

Debreceni Karrier nyesek. Ez vonatkozik Osztrovszkij ben hogyan kezelte a művet? műveire is, amelyek Oroszország– Erre nagyon nehéz egyértelban rendkívül népszerűmű választ adni. Ez a kérek, de furcsa módon dés mindig összefügg Európában kevésaz adott szöveggel, bé váltak ismertilletve azzal, hogy té. Pedig nagy az alkotói stáb, kár, hiszen amely jelen akárcsak ez esetben a rena komédia, dező mellett amin most a díszlet- és Debrec enjelmezterveben dolgozőt illetve a zunk, szinzeneszerzőt is te valamen�magába fognyi darabja lalja, milyen ie ñ igazi remekmű. üzenetet, miBub zej r d Persze minden jelyen mondanivaAn lentős alkotás esetélót szeretne közvetíteben fontos, hogy a szöni a nézők felé. Én egyik veget „megfejtsék”, értelmezzék. megközelítést sem tekintem kiOsztrovszkij művei mindig erősen zárólagosnak, számomra az a legkötődtek az őt körülvevő társadal- főbb szempont, hogy az előadás érmi közeghez, nem véletlenül cenzú- dekes legyen, hogy a közönség szárázták vagy éppen tiltották a műveit mára érthető legyen a történet és a annakidején. Így tehát lényeges volt nézőket le tudja kötni a cselekménymegértenünk az akkori viszonyokat szövés. Mindez nem is olyan kön�és a szereplők helyzetét abban a kö- nyű feladat, mivel a filmek és a telezegben és ebből kiindulva adaptáltuk vízió révén az emberek hozzászoktak a mai viszonyokra. a gyors lefolyású intrikákhoz, másfél – Gyakran felmerül az a dilem- órás cselekményfűzéshez. ma, hogy az úgynevezett klasszikus – Ön számos helyen, például Lenszövegek színpadra állításánál milyen gyelországban és Oroszországban is arányban legyen jelen a „klasszikus” rendszeresen rendez előadásokat. Miszínházi formanyelv, és mennyire en- ben ragadhatók meg a különböző nyelgedhető meg a kísérletezés. Jelen eset- ven, eltérő színházi hagyományokkal

rendelkező társulatok sajátosságai? – Léteznek ugyan kisebb-nagyobb, mondjuk a mentalitással ös�szefüggő eltérések, és a színházi zsargon is országról országra különbözik, de az ember mindig arra törekszik, hogy az adott társulattal megtalálja a közös nyelvet. Ezek inkább technikai jellegű kérdések – ám a színész mindig egy élő ember is egyúttal, és ha a rendező tisztelettel és szeretettel viszonyul hozzá, akkor álta-

– Azt gondolom, hogy ami közönségvonzó, és imádja a közönség, miért ne színesíthetné a kínála-

tot. Ha lehet minőségben is jót létrehozni, akkor persze hogy az ember igazgatóként szívesen felvállalja a kezdeményezést. Elhangozhatnak kritikák, hogy ez egyértelműen nem színház, és hogy megfogjuk a kön�nyebbik végét a közönség becsalogatásának. A művész számára a mély és vonzó ebben a játékban az, ami az egyetem első évének tananyaga. Tulajdonképp helyzetgyakorlatok tömkelege, amin valamilyen szinten maga a színészet is alapul. Ezeket a feladatokat lehet nagyon jól csinálni, és nagyon nehéz csinálni. Én például nem is vállalkoznék rá, mert nem érzem, hogy bennem megvolna az a rögtönző képesség, ami ehhez a játékhoz kell. Teljesen más színészi

kelléktárat igényel, mint általában a színpadi alakítás. Abszolút behelyezem a színészet kategóriába, hiszen ezt is tudnia kellene egy színésznek, nem beszélve arról, hogy az improvizációs készséggel is szükséges rendelkeznie. Szerencsésnek érzem magunkat, hogy sikerült a beugró gondolatát továbbvinnünk. Kapitány Iván rendező, producer és ötletgazda, engedélyezte a győri produkciót, és a Beugró stáb mindenben mellettünk áll, segíti hónapról hónapra előkészíteni a műsor tematikáját és a tréningeket is felügyeli. Mindez nagyon nagy dolog, a nézők pedig imádják. – A műsor fontos szereplője a játékmester. A győri előadás vezetője Máté Richárd művészeti titkár:

Máté Richárd, Kszel Attila, Molnár Zsolt, Szikra József, Jáger András, Bátyai Éva, Járai Máté, Bartha Alexandra és Fejszés Attila

Az interjút készítette és fordította: Kozma András Fotó: Máthé András

Trill Zsolt és Ráckevei Anna

GyőrBe-Ugró Győrben – Minden a nyílt napi programmal kezdődött – fogalmaz titokzatosan Forgács Péter igazgató. A Győri Nemzeti Színház társulata a szeptemberi közönségnapon egy új produkcióval várta a kíváncsiskodókat. A Beugró című tévéműsorra alapozott játék egyszeri, és megismételhetetlennek induló összeállásból, havi rendszerességgel jelentkező előadás lett a színház Kisfaludy termében, mely az évad repertoárját színesíti. A hirtelen ötletből színházi műsorrá vált sikeres programról Forgács Péter beszélt:

lában ugyanúgy viszonyul hozzád is. És ha mind a rendező, mind a színész szakmai szempontból professzionálisan áll a feladatához, akkor nem merülhet fel különösebb probléma. Valóban sokféle társulattal dolgoztam már, de hát az én szakmám éppen arról szól, hogy minél izgalmasabbá, érdekesebbé tegyem a színészek feladatát.

– Győrben az én feladatom lett összefogni, koordinálni a játékot és a háttérmunkát, valamint a tréningek során Kszel Attila kollégámmal „edzeni” a színészeket. Amikor szóba került a Beugró, negyvenöt művészt hívtunk meg az első tréningre, jelenleg tizenöt-húsz fős körrel próbálunk rendszeresen. Ezt az első tréninget az az Andrew Hefler tartotta, aki a Beugró tévéműsor stábjával is dolgozik. Andy nagyon elégedett volt a győri csapattal, rendkívül impulzívnak és kreatívnak találta a színészeket. A műsor tematikáját tekintve természetesen nem térünk el a Beugróban megszokottaktól. Tehát nálunk is van zsebszöveg, libikóka, állatkerti mesék és így tovább. Kétféle ütemezésben érkeznek a témák. Az egyik hétpecsétes titok, amit csak én tudok, és az előadás előtt nyitom ki a borítékot, a másik gyakorlás céljából összeválogatott játéktípusokat és szituációkat tartalmaz. Kapitány Iván mondott egy nagyon jó hasonlatot az első GyőrBe-Ugró előadás után, novemberben: „Ha túl flottak és túl jók vagyunk, akkor a néző nem fogja elhinni, hogy nem gyakoroltuk be előre. Egy artistának muszáj az alatta kifeszített hálóba néha beleesni, hogy nagy szám váljon abból, ha a műsor alatt elkapják egyszer a kezét!” Miután improvizáción alapuló játék a Beugró, ezért a konkrét szituációval az előadáson találkozik először a színész. A színházi munka teljesen másról szól. Ott a szövegkönyv miatt ugye már adott a szö-

veg, a rendező elmondja, hol gyere be és hol menj ki, utána pedig rögzíteni kell a szituációt és előadásrólelőadásra reprodukálni. Úgy gondolom, hogy aki jó színész az nem biztos, hogy jól improvizál, viszont aki jól improvizál, az valószínűleg jó színész. A próbák folyamán gyakoroljuk a játéktípusokat, tanuljuk a szabályokat. Az a tapasztalatom, hogy látványosan egyre jobban fejlődik mindegyikünk ebben a műfajban, kifejezetten jót tesznek a Beugró gyakorlatok a színészi munkának is. Ezek mellett még az is fontos, hogy csapatépítő erejű a játék, hiszen nem egy hagyományos színházi próbán dolgozunk együtt, hanem más jellegű feladattal kerülünk szembe, ami komoly koncentrációt, fegyelmet, és főleg egymásra való odafigyelést igényel. Minden előadáson másik négy győri színésszel találkozhat a publikum. Novemberben indult az első GyőrBe-Ugró, amire a műsor megjelenése után azonnal elfogytak a jegyek, és a decemberi előadás is teltházzal ment. Januárban két időpontban tűztük műsorra, természetesen két csapattal. Nagyon örülök, hogy a GyőrBeUgró stábjának tagja vagyok, remek próbák és „rock-koncert” hangulatra hasonlító előadások követik egymást hétről hétre. Nagyon jó megtapasztalni azt, hogy amennyire jól éreztük magunkat nézőként a Beugró TV-műsor felvétele közben, ugyanazt a minden bút feledtető, hahotázó arcokat látjuk a nézőtéren a GyőrBe-Ugró előadásain. Trombola Anita Fotó: Fehér Alexandra

8.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2012. január „Karaokesztár a peremen!!! Ez a show egyedülálló kezdeményezés, hiszen még sohasem volt példa arra, hogy egy ilyen picinyke és szegény határmenti falu, mint a miénk, egy ilyen nemes és nagyszerű vállalkozást valósított volna meg. Ez az esemény méltó módon járul hozzá a mindössze 300 lelket számláló település erkölcsi és gazdasági felemelkedéséhez! Legyenek velünk! Szurkoljanak nekünk!!!” Ezzel az átlátszó, szánalmasan közhelyes és üres dumával próbálja meg eladni a vidéki tévéshow szervezője a média napjainkra oly jellemző olcsóságainak egyikét a falubelieknek. Brestyánszki Boros Rozália drámája erősen ironizálva, tehát kegyetlenül teszi fel kérdését: mi történik akkor, ha a modern kor kéretlenül és váratlanul tör be vívmányaival – mobiltelefon, tévékamera, laptop, skype – egy falucska lakóinak addigi megszokott, csöndesen csordogáló, egyhangú életébe? Az eredmény csakis zavar, félelem és riadalom az újtól, értetlenség és meghasonlottság lehet. Különben, miért nevez be – magát akár nevetsé-

Csörte Békéscsabán hetetlenül nagy ös�szeg, a háromszázezer forint elnyerésének ígéretén kívül? Elképzelhető lenne, hogy működik a beetetés, még mindig hat a rég lej á -

Kara Tünde

gessé téve – boldog-boldogtalan egy számára is nyilvánvalóan gagyi tévés vetélkedőbe, a talán neki se jelentős fődíj, a talán számára sem elképzel-

Kortárs ôsbemutató tolhat a legördögibb technika sem. Generációk, egymástól végzetesen eltávolodott világok találkoznak össze pillanatokra ebben a különös darabban, pontosabban, mennek el könyörtelenül és ostobán, érzéketlenül – vagy csak tehetetlenül – egymás mellett, elmulasztva az újra egymásra találás talán utolsó esélyeit. Az ígért erkölcsi és gazdasági fellendülés lufija a nélkül pukkan szét, hogy szállni láthatnák a levegőben. Vajon, mi marad utána a csalódáson, a kapcsolatok ellehetetlenülésének fel- és beismerésén kívül? Süket és értetlen csönd, eltakarhatatlan szégyen, csalódás – és a fölemésztő magány. Fekete Péter rendezésében önkéntelenül sodródunk a csillogással, beszállunk a show-bizniszbe, még

szurkolunk, énekelünk is együtt a szereplőkkel, ahogy benyaljuk a reklámok igazát, s ahogy felvesszük az áruhitel kölcsöneinket, vagy küldjük az sms-einket a valóság-megasztár műsorokra. Szánjuk az egyszerű pórnépet két órán át, mígnem a darab katartikus végére elválik az ocsú a búzától, mély és felszín, érték és feledhetőség súlyozódik. Van-e, lesz-e még olyan telefon, olyan skype a laptopon, amelyen felhívhatnak valakit ők, a messzire szakadtak, városba futottak, hogy megkérdezzék tőle: Jól vagy? Hogy vagytok ti ott, messze, nagyon messze innen, otthon, édes Anyám… Z. T. Fotó: A-team

ratott szlogen: TE IS LEHETSZ SZTÁR!? Arra sincs egyszerű magyarázat, hogyan történhet meg, hogy valaki épp százezer forintos számlát roamingozik össze a fiától kapott laptopon. Lehet, hogy nem ismeri annak a működését? Küldte, megkapta, de a használatát már senki sem magyarázta el neki? Legkevésbé az ördögi masinát hozzá mással eljuttató, a fővárosban magát roppant elfoglaltnak, fontosnak megjátszó gyereke…? „Azért ha egyszer az életben írna nekem egy levelet, papíron, tollal... Amit a postás kihoz ide...”- hangzik az Anya szájából. Egyszerű emberi viszonyokra, jó szóra, kapcsolatra vágyunk, amit nem pótol, nem pó-

Katkó Ferenc és Gulyás Attila

Liszi Melinda és Kara Tünde

Szolnoki vendégrendező Győrben Balázs Péter színész, rendező Neil Simon Pletyka című bohózatát állítja színpadra a Győri Nemzeti Színházban. A szolnoki Szigligeti Színház igazgatójával ebből az alkalomból beszélgettünk. – Igazgatói szemmel is körülnézett a Győri Nemzeti Színházban? – Óhatatlan, hogy az emberben ez felmerül. Azonban rendezőként érkeztem ide, meghívott vendégként elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy milyenek az általam még nem ismert színészek, akik a szerepeket játsszák, és hogyan tudunk együttműködni azokkal, akik a darabot létrehozzák, tehát akik a technikával foglalkoznak. A jelmeztervezőnőt és a díszlettervezőnőt már két hónappal korábban megismertem, sikerült összhangba kerülni, sokat beszélgetni. – Milyenek voltak az első benyomások? – Először azzal foglalkoztam, hogy azok a színészek, akik a legfontosabb szerepeket játsszák, hogy felelnek meg az elképzeléseimnek. Már az olvasópróbán megnyugodva tapasztaltam, hogy volt, aki egyből ráérzett a figurára, bizonyos részek akár le is mehettek volna ott helyben rádiójátékként. Forgács Pé-

terrel, a győri színház igazgatójával régi színészkollégaként jó kapcsolatot ápolok. Több alkalommal is beszélgettünk a nehézségekről és a sikerekről. Nagyon érdekelt, hogy ízesül egy ilyen nagyváros életébe egy ilyen nagy színház. Számomra izgalmas, hogy a nézőtér is sokkal nagyobb a miénknél, strukturálisan is eltérő. Élveztem a város felfedezésével töltött időt, még akkor is, ha igazgatói elfoglaltságok miatt sűrűn kellett visszamennem Szolnokra, hiszen ott is zajlik az élet. Épp bemutatónk volt a kisszínházunkban, olyan darab, amiben magam is játszom. Pont ebben az időszakban kellett éves beszámolót készítenünk, Forgács Péternek és nekem is. – Ennek apropóján is összehasonlították a két színházat? – Igen, és nagy megelégedésünkre szolgált az, hogy általában összevetve az ország hasonló intézményeivel, nagyon sikeresek a színházaink. Nem egyforma a műsortervünk, de abban hasonlít, hogy változatos kínálatot nyújtunk, amiben mindenki megtalálhatja, ami neki való. Arról is beszéltünk, hogy esetleg a jövőben – bár a távolság nagy – hogyan tudnánk színészcserével, vagy akár díszlet- és jelmeztervezők munkájával valami közöset létrehozni.

Nem teljesen új ez a gondolat, hiszen A Vörös Pimpernelt mi már korábban bemutattuk Szolnokon, és most itt is nagy sikerrel játsszák. Ugyanaz a darab rendezője, nagyon sok jelmezt is át tudott venni a győri produkció, sőt vannak szolnoki vendégművészek is a darabban. – Említette, hogy a Pletyka próbafolyamatának elején volt azért önben némi izgatottság… – Úgy éreztem, hogy bár a győri színpadon nem játszottam még, mégis ismer a győri publikum, tévéből, Szolnokról. Ennek tanúbizonyságát is adták az utcán az emberek, nagyon jól esett többekkel elbeszélgetni. Az a fajta izgalom, amiről a néző azt képzeli, hogy ennyi év és ennyi kipróbált dolog után már nincs, meg kell mondjam, hogy van. Méghozzá felerősödve jelentkezik, mert az eredmény már semmiféleképpen nem okozhat csalódást azoknak, akik az életem folyamán megszerettek. A felelősség az, ami az izgalmat okozza. – Hogy fogadta a felkérést Neil Simon bohózatának megrendezésére? – Amikor megkaptam a szöveget, kétszer-háromszor is elolvastam. Ráadásul nem is ez volt az első győri felkérésem, az Állami Áruház rendezését tavaly nem vállaltam el, mert

azt éreztem, nem az én világom. Nagyon jó dolog nem beosztott rendezőnek lenni, mikor az ember maga döntheti el, mit szeretne, és mit nem akar megrendezni. Mikor először olvastam a Pletykát, erre is nehezen hangolódtam rá, de aztán, mikor ötödszörre mentem neki ismerkedés gyanánt, megláttam az abszurd, nyomaiban Ionescu-t, Karinthyt, Rejtő Jenőt idéző világot, amivel már volt kedvem játszani. Neil Simon kommersz szerzőnek számít, sokat játszottam is az ő darabjainak szerepeit, így például a Furcsa párt, vagy a Hotel Plazat. Jellemzően az amerikai társadalmi rétegeket figu-

rázza ki, élethelyzeteket karikíroz. Nem egyforma színvonalon, vannak olyan darabok, amik nagyon, mások kevésbé sikerültek. Büszkék lehetünk arra, hogy saját elmondása szerint mennyit tanult a mi Molnár Ferencünktől. Amikor mindent átgondoltam, a Pletyka felkeltette az érdeklődésemet. A munka nagy örömömre szolgált, mivel a színészek mellettem voltak, pazarul brillíroznak a szerepeikben. Már csak az kell, hogy a közönségnek is tessék, és a Pletyka meginduljon a siker útján. Pottyondy Nóra Fotó: Fehér Alexandra

Balázs Péter

9.


Mitől és mikortól számít valaki őrültnek? S ki dönti el, hogy mik az épelméjűség határai? Többek között ezeket a kérdéseket teszi fel a nézőknek a reneszánsz-kori szerzőpáros, Thomas Middleton és William Rowley Átváltozások című darabja, melyet december 9-én mutattak be a kecskeméti Katona József Színházban. Ferencz Bálinttal, az előadás egyik szereplőjével a főpróbahéten beszélgettünk. – Az előadás az őrültek házában játszódik. Az általad megformált szerep, Guillermo melyik oldalon áll? Őrült vagy egészséges? – A premier előtt pár nappal kezdett igazán körvonalazódni bennem, hogy nincsenek oldalak. Az előadás elején még látod, hogy kik az úgymond egészséges elmével élő emberek, és kik az őrültek. Aztán két és fél óra után már elgondolkozol rajta, hogy valóban jól ítélted-e meg a helyzetet. Hol van a demarkációs vonal a két tábor között? Hiszen ahogy a mondás is tartja, csak egy hajszál Ferencz Bálint és Réczei Tamás

Ferencz Bálint az Átváltozásokban választja el egymástól a zsenialitást és az őrültséget. Ebben a darabban majdnem minden szereplőnek van valamilyen kis defektusa, ami a történet során kiderül. Nem számít, hogy a reneszánszban íródott, mert a felvetett probléma kortalan, bármikor megtörténhet, hogy egy látszólag jól működő psziché egyszer csak megbomlik. Bár a „megbomlik” szót zárójelbe kell tenni, mert ami egy egészséges ember számára borzasztó, az egy őrültnek lehet természetes. Az számít, hogy honnan, mihez képest nézzük az eseményeket. – Guillermo-nak rövid, de jelentős szerep jut. Mi történik ezzel a figurával? – A darab szerint ő a kiszemelt vőlegény, akit Beatrixnek szán az apja. Egy jóvágású, magas katonatiszt, aki bejön, összevágja a bokáját, és átad egy csokor virágot a leendő menyasszonyának. Ha nem történne meg az, ami, akkor élhetnének boldogan, mert róla nem derül ki semmi gonoszság. De a lány pillanatokkal a lánykérés előtt beleszeret egy másik férfiba, annyira, hogy megkér valakit: tegye el láb alól az apja által választott vőlegényt. – Hogyan használod a hangi

adottságaidat az előadásban? – Jó pár színész és közreműködő, aki színpadra lép, zenél vagy énekel az előadásban. Gyönyörű Schubert dalok, de sanzonok, sőt kórusrészletek is vannak benne. Látó Richárd, a színház zenei munkatársa sokat dolgozott velünk, hogy minden dal tökéletesen szóljon. Olyan csodálatos harmóniák ezek, hogy nekem még a huszadik alkalom után is feláll a szőr a hátamon, amikor meghallom őket. Én egy nagyon mély, fájdalmas Schubert dalt, a Die Leiermann címűt éneklem eredeti, német nyelven az előadásnak azon a pontján, amikor hirtelen halálom után szellemként visszatérek. Nem ismertem ezt a dalt, de nagyon tetszik, nem fogom elfelejteni még jó pár évig. A történet szerint az előző jelenetben Guillermo épp megnézi a kastélyt, ami a házasságkötés után az öröksége lehetne. Ám Melchor, akit a menyasszony megkért a gyilkosságra, éppen ezt a szituációt használja ki, és kilöki őt egy toronyból. Ehhez először felmászunk egy hos�szú csigalépcsőn egészen a zsinórpadlás magasságáig. Ott átmászom a tűzlétrára, nagyon gyorsan lejövök. Van egy öt másodperces gyorsöltözésem, amikor hófehér jelmezbe bú-

jok. Azután a színpadot megkerülve, már mint szellem jelenek meg újra a nézők előtt. Minderre körülbelül fél percem van, majd következik a dal. – Milyen más darabokban játszol még az évadban, a kecskeméti teátrumban? – Az első bemutatóm A víg özvegy volt, ebben az egyik kérőt, Cascade vicomte-ot játszom. Ez a szerep azért volt érdekes számomra, mert annak ellenére, hogy operett-musical szakon végeztem, igazi, klasszikus nagyoperettben eddig még nem játszottam, elsősorban azért, mert a diploma után rögtön a fővárosi József Attila Színházhoz szerződtem, ahol kevés operett sze-

repelt a repertoárban. Ezzel párhuzamosan próbáltuk Agatha Christie egyik híres krimijét, Az egérfogót, amiben a panziótulajdonos férjét, Giles-t alakítom. A harmadik bemutatóm a már említett Átváltozások volt, a negyedik pedig Heinrich von Kleist tollából Az eltört korsó című vígjáték lesz. Szerepelek A nyomorultak musical változatában is, amelynek tavaly volt a bemutatója, de a nagy sikerre való tekintettel idén is játszunk belőle egy szériát. Azt gondolom, el vagyok kényeztetve. Hiszen tavalyelőtt és az elmúlt évben is öt bemutatóm volt, míg idén négy új szerepet bíztak rám. Bera Linda

Ferencz Bálint az Átváltozásokban

Mindenki gyanús, aki ott van!

Spindler Béla

Közel hatvan éve mutatták be először Londonban a darabot, az

Almási Éva

angol eredeti címe Mousetrap, ami tükörfordításban megfelel a magyar címnek, Egérfogó. Aki ismeri Agatha Christie műveit, az tudja, hogy az írónő krimijeinek cselekményét szívesen köti egy adott helyszínhez, a gyanúsítottak köre is jól meghatározható: mindenki, aki csak ott van, potenciális gyilkos. Londontól 30 kilométerre újonnan nyílt egy panzió, melynek tulajdonosai a fiatal házaspár Mollie Ralston (Szabó Emília) és Giles Ralston (Juhász István). Ide érkeznek meg a vendégek: egy extravagáns építészmérnök, Christopher Wrein (Schruff Milán), egy kiállhatatlan idős dáma Mrs. Boyle (Almási Éva), a nyugdíjazott katonatiszt Metclaf őrnagy (Újréti László) a modern kis-

Fotók: Kállai - Tóth Anett

asszony Miss Casewell (Sztárek Andrea) és egy cinikus úr Mr. Paraviccini (Spindler Béla). Ők heten kezdenek összecsiszolódni, amikor megcsörren a telefon, a rendőrség jelzi, hogy bűncselekmény várható a panzióban. Síléceken megérkezik Trotter nyomozó őrmester (Haumann Máté). Londonban gyilkosságot követtek el, és a rendőrség most arra gyanakszik, a gyilkos másodszor itt készül lecsapni. A hét ember vérmérséklete szerint fogadja ezt a nyomozói feltételezést, mindenkinek megváltozik azonban

a véleménye, mikor az elsötétült nappaliban megfojtva találják hetük közül az egyiket. Semmi kétség, a gyilkosnak közöttük kell lennie. A második felvonás a kihallgatásokkal kezdődik. Senkinek sincs megbízható alibije arra az időszakra, amikor a gyilkosság megtörtént. A nyomozónak meg kell találnia a gyilkost, mielőtt az másodszor is lecsapna. Újabb és újabb fordulatok következnek az eseményekben, és csavaros eszű néző legyen a talpán, aki előre megsejti a végkifejletet.

Maradéktalanul jó szórakozásunkhoz előfeltétel az a remek színészi játék, amit nyújtanak a darab szereplői, és a rendezés, amelyben Szikora János ismét élvezeteset és a műhöz méltóan feszültségteremtőt alkotott. Remek alapötlet, fordulatokkal teletűzdelve, meggyőző színészi teljesítmények, méltó rendezés. Minden adott, hogy a néző, a jó szórakozás elégedett érzésével távozzon a Thália színházból. Tölgyesi Tibor

Spindler Béla, Schruff Milán, Sztárek Andrea, Újréti László, Juhász István és Szabó Emília

10.


Elhunyt Garas Dezső, a Nemzet Színésze

MTI Fotó Honéczy Barnabás

Hetvenhét éves korában, hos�szan tartó betegség után elhunyt Garas Dezső Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház társulatának tagja. Garas Dezső Budapesten szü-

letett 1934. december 9-én. Gyermekkorát és ifjúságát a főváros hetedik és nyolcadik kerületében töltötte. A vasesztergályos tanonciskolában csatlakozott a Színművészeti Főiskola végzős, rendező szakos hallgatói által szervezett színjátszó csoporthoz. Élvezte a szereplést, ekkor gondolt először arra, hogy a színi pályára lép. A legenda szerint végül fogadásból lett színész: barátainak heccből azt mondta, fogadjunk, hogy engem a főiskolára is felvesznek. Jelentkezett, s az első nekifutásra felvették, 1953-ban. Friss diplomás színészként 1957ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1965-ben lett a Madách Színház tagja. 1975-ben egyik pillanatról a másikra lett szabadúszó, egy év múltán pedig a Mafilm színészgárdájának tagja. 1990 és 1992 között a Szolnoki Szigligeti Színházban játszott, 1993 és 1995 között a Művész

Színház tagja volt, majd szabadfoglalkozású színművészként dolgozott. 2003-tól a Vígszínház, 2004-től a Nemzeti Színház tagja. Színházában legutóbb az Úri muri, és a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabban játszott, ez utóbbiban néhány nappal karácsony előtt lépett utoljára színpadra. Csaknem fél évszázad alatt megszámlálhatatlanul sok szerepet játszott el. Fontosabb alakításai színpadon: Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Peachum (Brecht: Háromgarasos opera), Sosias (Kleist: Amphitryon), II. Henrik (Goldman: Az oroszlán télen), Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár), Voland (Bulgakov: A mester és Margarita). Filmes pályafutása 1954-ben az azóta legendává vált Liliomfival kezdődött, amelyben az ifjú Schnapsot alakította ellenállhatatlanul. A legenda folytatódott: Két félidő a pokolban

Gyurkovics 80 A „mágusra” emlékezett a veszprémi színház Gyurkovics Tibor az Ezredes szerepében

Gyurkovics Tibor Kossuth- és József Attila-díjas íróra emlékezett a Veszprémi Petőfi Színház; a teátrum egykori dramaturgja december 18-án ünnepelhette volna a 80. születésnapját. A rendezvényen vendége Szakonyi Károly író volt. A három éve elhunyt Gyurkovics Tibor 1988 és 1992 között volt a Veszprémi Petőfi Színház dramaturgja. A teátrumban három művét mutatták be, az 1984/85-ös évadban a Kreutzer-szonátát, egy évaddal később Tordy Géza rendezésében a Fekvőtámasz című darabját, amelyben ő játszotta az Ezredes legendás szerepét, majd 1988/89-ben a Boldogháza című műve került színpadra. – Tiborral több évtizedes barátság köt össze. Igazi társasági ember volt. Hatalmas aurával, őserővel, rendelkezett, mindig ő volt a középpontban. Magával tudott ragadni bárkit. Szellemes és szórakoztató, színészi tehetséggel megáldott fenomén volt. Nem túlzás, ő volt közöttünk az utánozhatatlan „mágus” – többek között így jellemezte barátját, pályatársát a Kossuth-és József Attila-díjas Szakonyi Károly, aki jó hangulatú közönségtalálkozón felidézte Gyurkovics Tibor alakját, kö-

(1961), Krebsz, az Isten (1969), majd 1973-ban a megszállott Minarik Ede gőzmosodás (Régi idők focija), akinek „Kell egy csapat” mondásából szállóige lett. Országos siker volt az Abigél című négyrészes tévéfilmsorozat (1976), amelyben König tanár urat alakította. Garas Dezsőt 1963-ban és 1965-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1978-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1988-ban kapta meg. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének kitüntetettje lett 1995-ben, 2000 augusztusában a Nemzet Színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike volt, 2004-ben kapta meg a Budapest díszpolgára címet. – Az ő elmenetele nekem olyan fájó pont, hogy nem tudok úgy beszélni róla, mint bármely, különben nagyon szeretett kollégámról –

mondta Törőcsik Mari, akivel a művész pályája során gyakran játszott együtt, és akihez szoros barátság fűzte. – Úgy volt, hogy nem lép föl többet, de én megkértem, hogy jöjjön be a kedvemért. A Jó estét nyár, jó estét szerelemben velem játszott utoljára – emlékezett a színésznő. – Garas Dezső az ország egyik legjobb színésze volt – mondta a művészre emlékezve Bodrogi Gyula, az MTI-nek. Garas Dezső a főiskolán egy évvel felette járt, s onnantól kezdve figyelték egymás pályáját. – Azt hiszem, az ország egyik legjobb színésze volt – fogalmazott Bodrogi Gyula, aki szerint Garas Dezsőnek nem volt olyan szerepe, amire akár csak egy percig is, azt lehetett volna mondani, hogy nem neki való. Bodrogi szerint Garas Dezső csodálatos színész, és nagyon határozott, nagyon egyenes, tiszta ember volt. (MTI)

zös élményeiket, emlékeiket. Az eseményen részleteket láthattak a nézők az 1986-os veszprémi Fekvőtámasz című előadásból, a darabban Joós László Jászai Mari-díjas színművész volt Gyurkovics Tibor egyik partnere, ő is emlékezett a népszerű irodalmi személyiségre, csakúgy, mint Irmes Zsolt,

Gyurkovics Tibor veszprémi barátja. Az emléknapon két veszprémi általános iskolás, Szentessy Míra és Keller Márton adott elő részleteket Gyurkovics Tibor írásaiból és fotókiállítást tekinthettek meg a nézők a Petőfi Színház „mágusáról”. V. R.

Szakonyi Károly

Papp János útinapló-sorozata Veszprémben Papp János, a népszerű színművész különleges utazásairól mesél Veszprémben. Útinapló sorozatának első része az El Caminóról szól január 24-én este hét órakor a Latinovits-Bujtor Játékszínben. Papp János így ajánlja előadását: – Arról fogok mesélni Neked a humort, a lírát csipetnyi filozófiával fűszerezve, hogy ahol a szeretet, a barátság, a bizalom, a türelem, az együttérzés, a segítőkészség magától értetődő része a létezésnek, ott jó lenni, ott jó élni. Ilyen a spanyolországi zarándokút, az El Camino. 2005 nyarán jártam végig a 900 kilométeres utat. „Apostoli” kötelességemnek érzem, hogy átadjam, amit az úttól kaptam – zenével, irodalommal, képekkel gazdagon. (-)

Papp János az El Caminón

11.


Kísérleti karamazovság Kecskeméten

Béres Attila

Dosztojevszkij Karamazov testvérek című műve egy apagyilkosság történetét dolgozza fel, miközben a családról, a szerelemről, a boldogtalanságról, a hatalomról, a hitről és Istenről mesél. A regény különleges színpadi átiratát az angol Richard Crane készítette el, aki kiemelte a négy testvért a többi szereplő közül, és velük-általuk meséli el a történteket. A darabot a kecskeméti Katona József Színházban most Béres Attila állítja színpadra. A premiert 2012. január 27-én tartják a Ruszt József Stúdió Színházban. – Az utóbbi időben egyre több regényadaptációt állítanak színpadra. Ön szerint mi lehet ennek az oka? – Talán az, hogy a fontos történetek regény formában vannak megírva, mert terjedelmet kívánnak, az ember létezését meghatározó törté-

neteket pedig azért álmodják színpadra, hogy minél többen találkozzanak, szembesüljenek velük. De az az igazság, hogy a Karamazov testvérek kapcsán nekem elsőre nem az jutott eszembe, hogy ez is regényadaptáció. Szerintem ez egy alapmű, mindannyiunk létezésének egyik legfontosabb története – válaszolta Béres Attila rendező. – Van még pár dolog a Földön, amit ha az ember nem lát, nem hall, vagy nem olvas, akkor nem él teljes életet. Ilyenek a piramisok, Leonardo vagy El Greco munkái, a pizzai ferde torony és a Karamazov testvérek. Vagyis a Karamazov testvérek nélkül lehet ugyan élni, de nem érdemes! – Miben különleges Crane átirata? – Ez az angol író nem egyszerűen színpadra alkalmazta a regény cselekményét, hanem kiemelte a négy testvért, hogy az ő szemszögükből mutassa be az eseményeket. Ez a négy szereplő elevenít meg minden más figurát, az apa pedig – aki gyilkosság áldozata lett – végig jelen van a színen egy kabát formájában. A darab legfontosabb kérdésköre a hit – és ez az, ami engem foglalkoztat itt és most. A hit fogalma, Isten, illetve az egész emberi létezés története erősen devalválódott a XXI. században. Már a XX. században is rothadt, de mostanra szétcsúszott, teljesen szétesett. Ez a darab kísérletet tesz arra, hogy a négy különböző életfelfogá-

sú, gondolkodásmódú testvér szemszögéből megfejtse a megfejthetetlen kérdést: van-e Isten, és ha van, akkor hol van? Valahogy úgy érzem, hogy Crane szerette Pascal már-már közhelyessé váló tételét, miszerint Isten létezése egy fogadás; és jobb arra fogadni, hogy van, mert kevesebbet veszíthetünk, mint ha arra fogadunk, hogy nem, de az ellenkezője derül ki, mert akkor önmagunkat veszíthetjük el. Olyan világban élünk, ahol a hit egyfajta felmutatott érték – igaz ez a XXI. századi Magyarországra, de Európára is. Fontosabbak a „plakatírozott” értékek a reális értékeknél. Egy ilyen világban pedig végtelen bátorságra vall, hogy a kecskeméti Katona József Színház olyan darabot mutat be, amely az igazi értékek és életlehetőségek kereséséről szól. Mindeközben – csak, hogy kedvet csináljak a nézőknek – ez a darab egy krimi is. Arra tesz kísérletet, hogy a

maga fura, expresszionista módján felfedje az apagyilkosság részleteit – tette hozzá Béres Attila. – Említette, hogy a négy szereplő játszik majd minden figurát. Hogyan oldják ezt meg a gyakorlatban? – A darabban játszó négy színész: Csémy Balázs, Fazakas Géza, Orth Péter és Szikszai Rémusz összesen tizenöt szerepet alakítanak majd. Érdekesség, hogy a nőket is ők formálják meg. A megoldás a díszletben rejlik, ami egy fehér kocka lesz. Olyan, mint a bluebox, csak esetünkben nem kék, hanem fehér színű lesz, és ennek a fehér kockának a falain jelenik majd meg a világ vetített képek és árnyékok formájában. Amikor például egy nőt elevenít meg az egyik szereplő, akkor a nőt egy kalap jelképezi, amit a nézők árnyékként láthatnak. Izgalmas és érdekes kihívás lesz ez

Az olvasópróbán

Diákok játsszák el a Bibliát

ját láthatták a nézők diákok előadáVeszprém megye 12 oktatási in- sában, az idei évadban a Biblia jeletézményéből összesen 150 középis- neteiből születik produkció középkolás diák csatlakozott az Ádámok és Évák ünJelenet Az ember tragédiája tavalyi nagysikerű előadásából nepe című kezdeményezéshez, ennek keretében a Biblia történeteit mutatják be a Veszprémi Petőfi Színházban 2012. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján.

a színészeknek. – Hogyan jelennek meg a túlvilági szereplők? – Az eddig említett hangsúlyos pontok mellett az is fontos, hogy ennek a darabnak hihetetlen humora van, akár vígjátékként is el lehetne játszani, ha az lenne a célunk. Ami a túlvilági szereplőket illeti, az ördög megjelenhetne a szokásos külső jegyekkel, patával és szarvakkal, de közben azt mondja, hogy mindig kövér házvezetőnő szeretett volna lenni, aki főz, most és takarít egy férfira. Hát így jelenik meg az ördög, Dosztojevszkij vagy Crane ördöge. Már csak ezért is érdemes megnézni ezt a darabot, amely véleményem szerint az öt legfontosabb irodalmi alkotás egyike. Bera Linda

iskolások közreműködésével. Idén Veszprémből, Balatonalmádiból, Pápáról és Várpalotáról jelentkeztek is-

lenetek. Mindezekből Pataki András, a Forrás Színház igazgató-rendezője állít színpadra egységes produkciót.

lői játsszák. A zenét Vörös Boglárka zenetanár szerzi, az iskola csoportját Szabóné Becker Hajnalka vezeti majd. Mint mondta, örömmel vállalták azt, hogy egy izgalmas produkcióban vegyenek részt, diákok, tanárok együtt

kolák a rendezvényre. – Öröm volt látni a fiatalokat, ahogy Madách Imre művét színpadra vitték, nagy élményt jelentett mindannyiunk számára az előadás. Most újból meghívtuk a diákságot egy igazán méltó, nagy feladatra, s örülünk, hogy megint együtt ünnepelhetünk velük – mondta Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója. A diákok szabadon választhatják meg, hogy milyen stílusban és felfogásban dolgozzák fel az általuk kiválasztott bibliai történetet. Az előadásban majdnem egyforma arányban szerepelnek az Ó- és Újszövetségből kiválasztott je-

– A sokszínű, egyéni, rendkívül nyitott felfogás mellett a zene lesz az, amelynek segítségével egységet teremtünk a jelenetek között. A csoportok egy színpadi térben dolgozhatnak, nincs idő átdíszítésekre, ezért minimális díszletmozgást tudunk garantálni, a jelmezeket is szabadon készíthetik el maguknak a szereplők. Nagyon bízom abban, hogy egy érdekes, izgalmas, értékteremtő előadás születik és láthatjuk azt, a diákság miként gondolkodik ma a Bibliáról felekezeti hovatartozás nélkül – mondta Pataki András. A produkció jeleneteit átkötő muzsikát a veszprémi Dohányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola szerep-

készülnek az előadásra. Az Ádámok és Évák Ünnepe kezdeményezéshez a következő iskolák csatlakoztak: Veszprém: Ipari Szakközépiskola és Gimnázium, Padányi Bíró Márton Római Katolikus Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola, Lovassy László Gimnázium, Medgyaszay István SZGKI, Táncsics Mihály Szakközépiskola, Szakiskola, Séf Szakképző Iskola, Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola, Kozmutza Flóra Iskola. Balatonalmádi: Magyar – Angol Kéttannyelvű Gimnázium. Pápa: Petőfi Sándor Gimnázium. Várpalota: Képesség és Tehetségfejlesztő Magániskola. V. R.

A szolnoki színházból indult programhoz két éve csatlakozott a Veszprémi Petőfi Színház. Ennek eredményeként az elmúlt évadban Az ember tragédiá-

Pataki András, Oberfrank Pál és Szabóné Becker Hajnalka

ajanlo-61025x90525.qxd

2011.12.06.

12.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2012. 2009. augusztus január

MÛSOR 2012. február

2012. február 18. (szombat) 19.00 Sarkadi Imre

Elveszett paradicsom színmû két részben

Szereplôk: Koncz Gábor, Viczián Ottó, Magyar Tímea, Bregyán Péter, Tóth Judit, Schnell Ádám, Kocsis Judit, Márkó Eszter, Ömböli Pál Rendezô: CSISZÁR IMRE Kiváló és Érdemes mûvész, Jászai Mari-díjas Jegyár: 2 400 Ft, 2 200 Ft

2012. február 23. (csütörtök) 10.30

IMÁDTAM! FÉRJHEZ MENNI… stand up show Esztergályos Cecília elôadásában

Jegyár: 1 100 Ft

2012. február 9. (csütörtök) 10.30 2012. február 19. (Családi vasárnap) 10.30 2012. február 28. (kedd) 10.00 és 14.00

Decembertõl az újságosoknál! Logomotiv karácsonyi Safo hird.pdf

Grimm-Pozsgai

Holle anyó

1

12/1/11

10:21 AM

Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánunk!

mesejáték egy részben Jegyár: 1 000 Ft

Felnôtt, gyerek és nyugdíjas elôadásaink bérlettel és jeggyel egyaránt látogathatók! Bérletek és jegyek válthatók: a Turay Ida Színházban és a Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színházban 1096 Budapest, Haller u. 27. (FMK) Tel.: 06 (30) 562 26 99 Jegypénztár: kedd-szerda-csütörtök-péntek 15.00-18.00 AJÁNDÉKUTALVÁNY: névnapra, születésnapra, Anyák napjára, évfordulókra, ballagásra 1 000 Ft, 2 000 Ft és 5 000 Ft értékben kaphatók a Turay Ida Színház játszási helyein. Helyszínek: Ferencvárosi Mûvelôdési Központ, Óbudai Kulturális Központ, Munkácsy Mihály Mûvelôdési Ház (Törökbálint), Csepeli Munkásotthon, Barátság Kulturális központ (Százhalombatta), Városi Mûvelôdési Központ (Csorna). A MÛSOR ÉS SZEREPLÔ VÁLTOZTATÁS JOGÁT FENNTARJUK!

www.turayidaszinhaz.hu www.nemzetigyermekszinhaz.hu _Februari A4.indd 1

C

2012

2011

M

Y

1/5/2012 5:17:58 PM CM

Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 3000 forint. Megéri!

CY

CMY

K

velünksínenvan!

Amennyiben 3000 forintért 10 hónapra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor a postaköltséget levonva Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: rendel@ magyarteatrum.hu címen, vagy levelezőlapon, a következő címen:

MY

w w w . l o g o m o t i v . h u

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra!

9:13

g r a f i k a

n y o m d a

w e b d e s i g n

13. 12.

Magyar Magyar Teátrum Teátrum Teátrumi Teátrumi Társaság Társaság havilapja havilapja augusztus január . A Magyar . A Magyar . 2009. . 2012.

Tóth Judit Zsófiája kétszer Az Elveszett paradicsom régen és most

Sarkadi Imre 1961-ben írt utolsó, az Elveszett paradicsom című drámáját a Turay Ida Színház kétszer is bemutatta. Először 2004-ben tűzte műsorára a színház Koltai János rendezésében. Most újra bemutatták Csiszár Imre rendezésében a József Attila Színházban egy teljesen más szereposztásban. Sebők Jánost Koncz Gábor alakítja, fiát, Zoltánt – akit annak idején Bubik István játszott – most Viczián Ottó kelti életre. Az előadás érdekessége, hogy Tóth Judit mindkét előadásban benne volt. Most is ugyanazt a szerepet, Zsófit osztotta rá Csiszár Imre. Kíváncsi voltam, Tóth Judit hogyan emlékszik vissza a régi előadásra, illetve milyen érzések kavarognak benne az új előadással kapcsolatban. – A két előadás sok mindenben különbözik egymástól. Koltai János annak idején meghúzta a darabot, tömörítette a drámát, a lényegre koncentrálva, két ember tragédiájára. Nekem úgy is nagyon tetszett az előadás és nem csak azért, mert én is játszottam benne, hanem Bubik István miatt is, aki fantasztikus színész volt. Szomorúan beszélek róla múlt időben, mert hirtelen halálát mindannyian igazságtalannak érezzük a sorstól. Élmény volt vele dolgozni. Beleélő tehetsége és szenvedélye magával ragadta a partnereit. Ugyanakkor hihetetlenül udvarias és tisztelettudó volt a női kollégákkal. Emlékszem, hogy az olvasópróbán mindannyiunkat egy szál virággal lepett meg. A mostani előadásban azok a jelenetek is benne vannak, amik annak idején nem voltak, vagyis a rokonság jelenléte a 75-dik születésnapját ünneplő Sebők Jánosnál. Ez a gyönyörű dráma tele van mély érzésekkel és szenvedéllyel. Nagyon szeretem játszani ezt a változatot is. – Át kellett-e hangszerelned bármit is a régi szerepedből az új rendezésben? – Igen. Egészen mást kért tőJelenet az előadásból lem Csiszár Imre. Míg Koltai János változatában egy csendes, visszafogott szomszédasszonyt kellett alakítanom, addig az új rendezésben egy élettel telibb figurát játszom. Csiszár Imre azt mondta: – Úgy játszd Zsófit, mintha az életedért játszanál. Én főzök a darabban a magányos professzorra és én látom el a vendégeket is. Zsófinak ez a legfontosabb a világon. Kedves kis szerep. – Ahogy mondani szokták, kis szerep nincs, csak kis színész... – Na, ezt a rendezők szokták mondani! A színészek nem biztos,

Tóth Judit és Viczian Ottó

hogy ugyanezen a véleményen vannak. Én úgy vagyok vele, hogy mindent megteszek a kis szerep sikeréért. Valami maradandót, valami emlékezeteset nyújtani. Ugyanakkor a színjátszás egy társasjáték és most ebben az előadásban mások a partnereim. Ha ők másképp dobják a „labdát”, másképp kell elkapni és visszadobni. Megjegyzem, hogy Zsófi figuráját az új koncepcióban sokkal jobban szeretem játszani. Csiszár Imrével amúgyis öröm dolgozni. A próbákra akkor is beültem, ha nem én voltam a színpadon, nagyon érdekes „előadást”, elemzést tartott a darabbal kapcsolatban, olyan volt számomra, mint egy kurzus. – Csak a József Attila Színházban látható a darab? – Az Elveszett paradicsom egy kiváló dráma, nem hiába mutatta be újra a Turay Ida Színház és az ebből született gyönyörű előadást nemcsak a József Attila Színház közönsége élvezheti, hanem az ország bármelyik művelődési házában bemutatjuk, ahol látni szeretnék, ugyanis utaztatni fogjuk a produkciót. Február 18-án, szombaton este például a Ferencvárosi Művelődési Központban játsszuk, a Haller utca 27. szám alatt. A szereplőgárda is remek. Partnereim Koncz Gábor, Viczián Ottó, Magyar Tímea, Bregyán Péter, Schnell Ádám, Kocsis Judit, Márkó Eszter és Ömböli Pál. Úgy gondolom, hogy egy ilyen értékes darab nem hiányozhat egy színház kínálatából. Shirley

Súgóból rendezoasszisztens Bedi Eszti 15 évvel ezelőtt lett a Győri Nemzeti Színház súgója. Soha nem akart színésznő lenni. Két színdarabban statisztált, a kettőből egyszer kigyulladt a színpad és meg kellett szakítani a főpróbát. Bár nem ő gyújtotta föl, de pont abban az egy percben történt, amit a színpadon töltött. Premier kártya bizonyítja, hogy „szikrázó” tehetség. Színházba járó gyerekként gyűjtötte a cikkeket, kritikákat, ezeket albumba ragasztgatta. Messziről rajongó kislány volt, Vincze Gábor Pétertől szeretett volna autogramot kérni, néha megvárta előadás után a művészbejárónál, de mikor meglátta a művész urat, mindig elszaladt. Gyerekkora óta szerette volna megnézni, mi történik a színfalak mögött, ezt kérte Dévényi Tibi bácsitól is, mivel nem teljesült a kívánsága, kénytelen volt saját kezébe venni a sorsát. Mielőtt a győri színházba került, kisegítőként dolgozott a színházi büfében. Soha olyan gyorsan még nem mosogatott senki, mint ő abban a két hónapban, amint végzett, szaladt a lépcső tetejére nézni az előadást. Diákszínjátszóként ismerte meg Tunyogi Istvánt, aki megkérte, hogy segítsen be egy előadásban, amit Pestszentlőrincen tartottak, de Győrben próbáltak. Egy vasárnapi ebéd alkalmával csörrent meg a telefon, és Eszter gondolkodás nélkül felállt a húsleves mellől, hogy beálljon a Hamupipőke előadásba segíteni. Viccesen azt szokták mondani, hogy a pestszentlőrinci Rózsa Művelődési Központ Eszter anyaszínháza. A győri színházban való felbukkanása is kapóra jött, egy babát váró kolléganő helyettesítésére kérték meg, amire persze ő örömmel igent mondott. Sorsa megpecsételődött. – Melyik darabban súgtál először? – A Régi nyárban. Az összes művész, akiket addig csodáltam, ott állt előttem és dolgozhattam velük. Nem indult túl jól, mert amikor bemutatkoztam Gyöngyössy Katalinnak, aki a darab főszereplője volt, a művésznő nem értette a nevemet. Nem túl jó kezdés egy súgónak… Aztán minden jól alakult, a művésznő a premieren megajándékozott egy Tamási Áron novella gyűjteménnyel, és a levelet, amiben megköszönte a munkámat évekig magammal hordtam mindenhova. – Hogyan lettél rendezőasszisztens? – Kiesett egy ember, én éppen a Tizedes meg a többiekben súgtam, amikor megkérdeztek, volna-e kedvem az Equusban rendezőasszisztensként segíteni. Az engem tizenöt éve körülvevő emberek tudták, hogy van bennem ilyen ambíció. – Mit jelent neked a Győri Nemzeti Színház? – A sí sáncnak csúfolt épület, nekem a legeslegszebb, azt kell mondanom, hogy az életemet jelenti. – Mennyiben más ma, mint amikor ide kerültél? – Akkoriban minden időmet a színházban töltöttem, mindent megnéztem többször is. Mára annyi változott, hogy megtanultam értékelni a színházon kívül töltött időt is. Aki a városban ismer, tudja, hogy a színházhoz kötődöm, ezért ha felmerül valami ilyen jellegű munka; akkor hívnak, így hasonló dolgokat csinálok szabadidőmben is. Három

Fotó: Szalay Mona www.szalaymona.hu

éve Venczel Kovács Zoltánnal létrehoztuk a Tartalmas Tábort, melyben gyerekeknek kínálunk kreatív művészetekkel kapcsolatos elfoglaltságot. Ehhez folyton tanulok, most éppen a kosárfonást igyekszem elsajátítani. – Mi a legnagyobb öröm a munkádban? – Szeretek szervezni, jó érzés, hogy van hozzá érzékem. Amikor súgtam, akkor az összhangot szerettem, ami kialakult művész és súgó között. Ez a munka már most is hiányzik, és mindig jó szívvel fogok gondolni rá. Most pedig azt szeretem, hogy akár 70-80 ember gördülékeny munkáját szervezhetem. – Hogy élted meg a pályaváltást? Tervezel még ilyet? – Szerintem elértem a célomat, nem dédelgetek rendezői ambíciókat. Nagyon szívesen vagyok egy rendező jobb keze. – Mi az, amit az eddigiekből majd a legszívesebben mesélsz a gyerekeidnek? – Az idei évad egyik legnagyobb dobása számomra is felejthetetlen élmény. A Vörös Pimpernelben dolgozni, szakmailag talán a legnagyobb dolog, ami velem történt. Amikor azt látom, hogy több mint száz ember dolgozik tökéletes összhangban együtt, akkor nagyon boldog vagyok, hogy ehhez magam is hozzátehettem kicsit. Pottyondy Nóra

14.


Pásztor Erzsi a gyôri színpadon „A kortárs irodalom a mániám” – fogalmazott egy interjúban Forgács Péter a Győri Nemzeti Színház igazgatója. Január 28-án egy újabb gyöngyszem kerül színpadra Győrben. A Gézagyerek című színjáték hőse egy falusi kőfejtőben dolgozó autista srác, akinek egész nap nincs más dolga, mint figyelni. Várja, hogy beavatkozhasson, megnyomhassa a piros gombot, mellyel leállítaná a gépsort, de nincs hiba. Mit lehet ilyenkor tenni? Talán maga csináljon? Kemény kérdés ez. Az előadás egyik főszereplője Pásztor Erzsi Jászai-díjas, Érdemes művész, aki első alkalommal játszik a győri színpadon, így vall szerepéről: – Amikor elolvastam, sírva hívtam fel Forgács Pétert, hogy milyen csodálatos ez a darab. Az érzés, csak fokozódott, mert még most is, a próbák alatt olyan hatással van rám, hogy sírok. Egyszerűen szívszorítóan gyönyörűnek találom. Megmozgat-

ja az érzelmeket, kapcsolatokat, emberi viszonyokat, azokat az egyének közötti kölcsönhatásokat feszegeti, amik megőrzésére nagy szükségünk lenne. Szeretem a darab humorát, mert az is van, nem is kevés. A színészi játékomban benne van az, amikor a nevetést látom az embereken, ugyanakkor valami mégis megrándul legbelül. Nevetünk, de valahogy megcsavarja a bensőnket. Arra a Pécsi Sándor féle kacagásra gondolok, amikor kiesünk a székből úgy nevetünk, de a sírás is ott rejtőzik mögötte. Olyan nagyon igazinak találom, és ez a színmű ilyen. Remélem ezt az érzést, a színészi játékunk vissza tudja majd adni a nézőknek, és akkor elérte a célját. A nagyszínpadi megjelenítésről és a darabválasztásról a rendező, Forgács Péter beszélt. – Általában a kortárs darabokat kis stúdiókban játsszák, és én igazából nem tudom, hogy ennek mi az oka. Talán mert egy ilyen darabot

valóságos helyszínnek tűnő díszletben sokkal nehezebb színpadra állítani, mint két székkel, egy seprűvel és egy létrával. Azokat az előadásokat nem szeretem, amiért engem meg is kövezhetnek. A Gézagyerek kapcsán azt találom nagyon izgalmasnak, hogy a közönségnek ugyanazt a valóságot mutatom, mint amit Háy János elképzelt. Azok az írók, akiknek a műveit eddig bemutattuk, és látták a rendezéseimet, mind azt mondták, hogy végre, amit leírtak, az látható, és az elevenedik meg a színen. Reményeim szerint a győri bemutató más lesz, mint az eddig látott előadások, többek között attól is, hogy nem egyszerű a színpadra „varázsolni” egy futószalagot, vagy épp egy buszt. Mégis meg kell mondanom, azért vállalkoztam a nagyszínházi előadásra, mert a színpad adottságai is segítenek minket a díszlet tökéletes megjelenítéséhez. Költségeiben és technikailag nehéz, de látványban sokat lendít az előadáson. Igyekszem a rendezésben arra töre-

kedni, hogy a vizuális világ mellett megmaradjon a mű eredeti üzenete. Az egyik főszerepre, Rózsika néni megformálására Pásztor Erzsi színművésznőt kértem fel. Tisztelem, és nagyra becsülöm őt, véleményem szerint a mai magyar színésznők között a legtágabb művészi kelléktárral rendelkezik. Elképesztően jó humora és nagy drámaisága van. Posonyi Takács László, a Gézagyerek szere-

pével, nehéz feladatra vállalkozott. A Géza ugyanis, egy autista fiú. Laci, fél éve minden héten kétszer egy Győrhöz közeli otthonban tölti a délutánjait. Megismerte ezeknek az embereknek a mindennapjait, azt a furcsa és számunkra érthetetlen világot, amelyben élnek. A legfontosabbnak mégis azt tartom, ha a közönség érezné, hogy a színészi egyéniség és a játék varázsolja mássá, kivételessé az előadást. Trombola Anita Fotó: Fehér Alexandra

Pásztor Erzsi és Posonyi Takács László az olvasópróbán

30 éve a pályán Cseke Péter és Tóth Enikõ Fotó: Madách Színház

tást nyújtott, rendezőként is sikeres, és ezen a területen is maradandót alkotott. Noszty Feriként, Hamlet Horatiojaként a Házmestersirató Herceg Pistájaként vagy a Csongor és Tünde Balgájaként tapsolhatott neki a közönség, de ezek a szerepek csak önkényesen kiragadottak az évtizedek alakításaiból. Rendezőként színre vitte a III. Richárdot, a Játék a kastélybant Molnár Ferenctől, vagy a vőlegényt Szép Ernőtől. Természetesen itt sem teljes a felsorolás, de mindenképpen érdemes még megemlíteni, a jelenleg is a Madáchban futó rendezéseit, Fazekas M. - Schwajda Gy.: Ludas Matyiját és Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdőjét. Színpadon a Madáchban jelenleg a Páratlan páros 1 és 2-ben szerepel. Pályája eddigi csúcsa azonban minden bizonnyal a kecskeméti Katona József Színház igazgatói széke, mely pozíciót 2008 óta tölti be. Színészi teljesítményét hivatalosan 1990-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el. Egy emlékezetes momentum végül. Az ünneplést Tóth Enikő egy vers elmondásával szerette volna megköszönni. Az történt azonban, amitől mindenki retteg, aki színpadon szerepel. Elcsuklott a hangja és a rátörő érzelmektől nem tudta folytatni a verset. Egy előadás alatt ez nyilván kínos jelenet lett volna, itt azonban, amikor a színésznő saját szerepét játszotta, őszinte volt, és emberi. Valóban méltó a vastapsra. Tölgyesi Tibor

Ünnepélyes keretek között köszöntötték fel Tóth Enikőt és Cseke Pétert a keddi előadás után a Madách Színházban. A jubileumi előadás után, - Páratlan páros 1 – a színház főigazgatója Szirtes Tamás emlékezett meg arról, hogy immár 30 éve, hogy a Madách Színházba szerződtek ezek a nagyszerű színészek. Megható volt a rövid ünneplésen, a szintén a darabban játszó pályatárs és barát, Szerednyey Béla néhány keresetlen szava, amellyel a testközelben átélt közös élményeket, a színészmesterség szépségeit és nehézségeit ecsetelte, a maga sajátos stílusában. Emlékezetes szerepekkel és rövid szakmai életrajzzal vázoljuk fel a két ragyogó művész harminc éves múltját. Tóth Enikő színművésznő számtalan sikerdarab hősnője, aki nem csak a világot jelentő deszkákon, de a felvevőgép kamerája előtt is megállta a helyét. Néhányat kiragadva a teljesség igénye nélkül. Mikszáth Tóth Marija, A vád tanújában Gréta, A makrancos hölgyben Bianca, A lila ákácban Hédi megformálása volt többek között emlékezetes. Jelenleg is három darabban játszik a Madáchban, a Páratlan páros 1 és 2, illetve a Ne most drágámban. Művészi teljesítményét hivatalosan a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével is díjazták 2007-ben. Cseke Péter amellett, hogy színészként rengeteg emlékezetes alakí-

Marica grófnő színre lép Méhes László (balról) az olvasópróbán

Próbálják a Marica grófnő című nagyoperettet a Veszprémi Petőfi Színházban. Az előadást Méhes László állítja színpadra, a bemutató 2012. február 10-én lesz a nagyszínpadon. – Szeretem az operettet, s bár ez a műfaj már kicsit a múlté, mégis teljes erőmmel azon leszek, hogy fennmaradjon. Ezért minden szempontból érvényes előadást szeretnék a csa-

– Rancsó Dezső visszatért

pattal színpadra állítani. Minden hitelesen elmondott szöveg, elénekelt dal hozzájárul ehhez. Az igaztalan játék viszont szöget ver a műfaj koporsójába. Ragaszkodom a tradíciókhoz, olyan formában, ahogy Feleki Kamill testesítette meg ezt a műfajt. Számomra ő jelenti az operett színjátszást. Alázattal, fegyelemmel, alapossággal szeretnék a stábbal dolgozni, úgy, hogy közben vallom: benső jókedv nélkül lehetetlen operettet

játszani – többek között erről beszélt a Jászai Mari-díjas Méhes László az olvasópróbán. A darabban vendégként lép színpadra Rancsó Dezső, aki 1991 és 1995 között volt a Petőfi Színház tagja. Ő Zsupán Kálmán földbirtokos szerepét formálja meg. A főbb szerepek közül Marica grófnőt Halas Adelaida, Tasziló grófot pedig Szeles József alakítja. További szereplők: Nyirkó Ist-

ván, Szűcs Krisztina, Szűcs László, Csarnóy Zsuzsanna Jászai-díjas, Kőrösi Csaba, Módri Györgyi, Vajda Károly, Dominek Anna. Karmester: Oberfrank Péter. Díszlettervező: Rózsa István. Jelmez: Horváth Kata. Koreográfus: Kispál Anita. Korrepetitor: Völgyesi Gyöngyi. Ügyelő: Madár K. Zoltán. Súgó: Tóth Zsanett. Rendezőasszisztens: Pápes Mónika. (-)

15.


Lehet ennél aktuálisabb kérdés, ma, Magyarországon? Bizony, ez a legaktuálisabb kérdés. És a válasz? Ki tudja? Szolnokon tudják. A társulat a művészeti vezető, Kiss József darabjának bemutatójával nyitja a 2012-es évet, január 14-én. A próbák – lapzártakor – már az összpróbák stádiumában zajlanak, a színészek jókedvűen próbálnak, a rendező, Molnár László invenciózus irányításával. Kiss József, drámaíró: „Özv. Faust Tihamérné, Kamilla szerény körülmények között éldegél Pesten, 1938-ban. Férjei ügyvéd és orvos voltak, Jusztina, a cselédje, mégsem találja a megöröklött pénzt sehol a lakásban. Rudi, a pincér segítségével akkor ejtik túszul az özvegyet, amikor éppen nála tartózkodik Etelka, a spiritiszta nővér, vala-

H �l � pénz?

Jankovics Anna

mint Kamilla unokája, Gina. A pénzt a leghatározottabb fenyegetések ellenére sem adja ki az élemedett hölgy, emiatt egy lőfegyver is előkerül, s ha már előkerül, el is sül… Halálesetet ugyan nem, de egy meglepő időutazást előidéz a kilőtt golyó. Kamilla és Etelka napjainkban landolnak, hogy kezdetét vegye kettejük faust-i kálváriája, melynek végén Kamilla eljut a felismerésig… Nagy büszkeség és öröm számomra, hogy Az angyalok nem sírnak után ismét eredeti ősbemutatóval léphetek a közönség elé.” Hol a pénz? – spirituális komédia. Szereplők: Császár Gyöngyi, Lugosi Claudia, Jankovics Anna, Molnár László, Dósa Mátyás, Trecskó Zsófia, Tóth Tamás, Ónodi Gábor. Rendező: Molnár László (-)

Császár Gyöngyi Lugosi Claudia

Kultúrkommandó a veszprémi Játékszínben A Veszprémi Petőfi Színház művészeiből álló Szent Genéziusz Kultúrkommandó – Tóth Loon, Szűcs László és Máté P. Gábor – mutatja be Dorde Lebovic: Az ezredik éjszaka című modern tündérmeséjét és a Csapda című művét január 17-én este hét órakor a LatinovitsBujtor Játékszínben. A Szent Genéziusz KultúrKommandó elkötelezett szándéka olyan darabok bemutatása, amelyek

emberségről, a szeretetről és emberi természetről a „legegyszerűbben” szólnak, amelyek a legkisebb technikai igény mellett is maximálisan és hiátus mentesen interpretálhatók, amelyeket kocsmában, iskolában, pincében, lakásban, azaz bárhol el lehet játszani, és nem utolsósorban: amelyekben a főszereplő megint a színész lehet, és nem a technika. A kommandó kiemelt célja az ifjúság színházra nevelése (-) Szűcs László, Tóth Loon és Máté P. Gábor

Schnell Ádám és Molnár Nikolette

Félreléptünk?

Bár a komédia címe: Félrelépni tilos! (felkiáltójellel!) volt Szolnokon, mégis újra és újra megpróbálkozik Radó Denise és Schnell Ádám, hogy – szerepük szerint – felszarvazzák egymást. Hála Istennek, ez sosem sikerül nekik. És Anna cselédlánynak is hála, aki mindent megtesz, hogy szeretett gazdái ne hagyják el egymást. Annát Kertész Marcella játssza sodró erővel, elementáris temperamentummal, a közönséget fékezhetetlen hahotázásba sodorva. A két hoppon maradt szeretőt Molnár Nikolett és Barabás Botond alakítja, frissen, ötletesen, meglepő eszközökkel. A december 16-ai bemutatón óriási ovációval jutalmazta a művészeket a publikum, a rendező, Kiss József nagy örömére. Képriportunk az előadásból és az azt követő ünneplésből ad ízelítőt. Az alkotók a banketten

Kertész Marcella

16.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2012. január (folytatás az 1. oldalról)

A szolnoki Szigligeti Színház minden eddiginél látványosabb Szilveszteri Gálával gyönyörködtette a világ magyarságát szilveszter éjjelén. A sztárok egész sora énekelhette a legszebb magyar és külföldi melódiákat. Kálmán Imre csodálatos, és a hangulatot kellőképpen megemelő slágerei indították az estét. Sáfár Mónika, Kertész Marcella és Nyári Zoltán hangja, temperamentuma, s mindezeken túl: színészi képességei látványosan magasra emelték a lécet rögtön az elején. Balázs Péter köszöntője következett: „Nehéz év áll a magyarok mögött. Nehéz év áll a magyarok előtt. Éppen ezért, szilveszterkor, itt az ideje, hogy rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtassuk át. Mi a siker oldalán állunk, ez színházunk mottója. Annyira jó lenne, hogy ha a jövőben kevesebb panasz,

Határtalan zene Szolnokról és sokkal több boldogság, az elért eredmények fölött érzett jogos büszkeség hatná át minden honfitársunkat. Ne fájjon, hogy búcsúzni kell az óévtől, mert a búcsú mindig magában hordozza egy új találkozás lehetőségét.” Olyan nagyszerű énekesek léptek színpadra ezután, akikben egy közös pont biztos van, ez pedig nem más, mint egy nemrégi találkozás a szolnoki közönséggel: Füredi Nikolett, Koós Réka, Kálmán György, Kalapács József, Bot Gábor nagy sikerek részesei voltak korábban. Az ezután következő kuplékat igazi nagyágyúk adták elő, érdemes felsorolni a nagy neveket: Balázs Péter, Mécs Károly, Tahi Tóth László, Szombathy Gyula. Aranycsapat! És azok a szolnoki színészek, akik méltó partnerei a legnagyobbaknak: Gom-

A negyven éves Apostol együttes Sopronban ünnepelt

bos Judit, Radó Denise, Molnár Nikolett, Lugosi Claudia, valamint Molnár László, Barabás Botond, Dósa Matyi, Horváth Gábor, Harna Péter és Ónodi Gábor. Az operett és Johann Strauss örökzöldjei után Barabás Botond mondott több nyelven köszöntőt, Balázs Péter Dsida Jenő Psalmus Hu n g a r i c u s át mondta el, majd tíz harangütés után a művészek elénekelték a Székely Himuszt, ami már hagyomány a Gálában. A fülbemászó dallamok ezután tovább árad-

Hogy múlik az idő, sokszor észre sem vesszük! Körülöttünk felcseperednek a gyerekek, jelezvén, hogy mégiscsak telik az idő. Amikor kerek évfordulót ünnepelünk, elgondolkodunk azon, felettünk is így múlik az idő? Hogy lehet? Hiszen a lelkünk fiatal maradt! Ahogy az Apostol együttesnek is, akik tavaly ünnepelték fennállásuk negyvenedik évfordulóját. Ugyanolyan energiával, odaadással léptek színpadra, mint pályájuk elején, csak a hajuk fehéredett ki néhányuknak, némelyikük meg szemüveget visel, vagy az unoka fényképét őrzi a belső zsebében a szíve fölött. Egyébként a lényeg nem változott. Ők a még mindig „fiatal” Apostol!

– Hogyan született az ötlet, hogy a negyven éves évfordulóra musical szülessen az Apostol dalaira épülve? – nézek kíváncsian Németh Zoltánra, az Apostol együttes billentyűsére, vezetőjére és szóvivőjére. – Két oldalról is jött az ötlet. Egyik oldalról voltunk mi. Azon gondolkodtunk, hogy koncert formájában ünnepeljünk-e, ahol eljátsszuk nagysikerű számainkat a közönség örömére, vagy csináljunk-e valami mást, valami szokatlant? Mi mindannyian dolgozunk színházakban is, így nem állt távol tőlünk az ötlet, hogy egy színdarab keretén belül csendüljenek fel a dalaink. Másik oldalról, valamikori menedzserünk, rajongónk Nyerges Ferenc a Pro Kultúra Nonprofit Kft-től és Darvasi Ilona a soproni Színház igazgatója, aki szintén

Ismét bebizonyosodott: Balázs Péter és művészbarátai a legmagasabb színvonalat képesek hozni, a műsor varázslatos volt, valóban élt és tartalmat kapott a cím:

Tahi Tóth László, Mécs Károly, Balázs Péter és Szombathy Gyula

Nem tudok élni nélküled!

A 40 éves Apostol

(folytatás az 1. oldalról)

tak, filmzenék, kuplék, musical-áriák, és „worldmusic” számok tették teljessé az estet. Éjfél előtt a Szózat következett Molnár Nikolett tiszta és megrendítő előadásában, majd minden közreműködő közösen elénekelte a Himnuszt.

Határtalan zene! A zenei szerkesztés dinamizmusa, a zenekar irányítása Rácz Márton, a koreográfia szépsége Sebestyén Csaba, a rendezés eleganciája a „spiritus rector” Balázs Péter munkáját dicsérte. K. J.

szereti a zenénket, megkerestek, hogy nem lenne-e kedvünk ahhoz, hogy a dalainkat felhasználva egy musical szülessen. Minekutána a két szándék találkozott, jöttek az újabb kérdések, ki írja a darabot, ki rendezze, kik játsszák? A darab megírására pályázatot hirdettünk és a sok szinopszis közül végül Vajda Anikóéra esett a választás, amiről úgy éreztük, hogy a legjobban támasztja alá a negyven éve rólunk kialakult képet. A dalaink úgy csendülnek fel a darab folyamán, mintha erre a musicalre íródtak volna, a színészek helyzetből és lelkiállapotból éneklik el a számainkat. Különleges élmény ez az együttesnek is, mert egészen más típusú felhangot kaptak a dalok, mint a koncertjeinken. A szereposztás is kiváló. Mikó István, Egri Már-

ta, Nyírő Bea, Győri Péter, Sövegjártó Áron, Rárósi Anita, Boros Zoltán, Szabó Anikó, Szabó Dávid/Győri Csaba, Beszterczey Attila, Tébi Márta, Benkő Péter, Magyar Tímea, Borbély Krisztina, Vir– ga Tímea és a kiváló színész-tánckar remek csapatot alkot. Öröm volt velük dolgozni, mert tele vannak ötletekkel és humorral. Pont ezért soha nincs két egyforma előadás, estéről-estére épül, gazdagodik, színesedik a játék. Különlegessége még az előadásnak, hogy a vé-

Impresszum: Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1053 Budapest, Királyi Pál u. 18. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Kiadja a Magyar Teátrum Kft. Felelős kiadó a Kft. ügyvezetője. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba, Andrássy út 3. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: adat@ magyarteatrum.hu – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9700 Szombathely, Puskás T. u. 15. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

gén mi is fellépünk, ami a ma divatossá vált retro musicalekben nem szokványos. – A „Nem tudok élni nélküled” című Apostol-musicalt tavaly mutatta be a soproni Petőfi Színház, most a József Attila Színházban láthatja a közönség. Milyen volt akkor, és milyen most a fogadtatás? – Jó érzés volt látni és most is így van, hogy mennyire megörülnek a nézők, amikor mi is színpadra lépünk. Ugyanakkor ritka élmény az előadás végi ováció, a bravózás és az, hogy bizony sokszor felállva tapsolnak a nézők, nemcsak nekünk, hanem a nagyszerű színészi játéknak is, amellyel életre keltik Vajda Anikó történetét, a dalainkat, és Böhm György nagyszerű rendezését.

CD formában is haza vihető az előadás, amin a színészek éneklik a számainkat, de mi is jelen vagyunk néhány nóta erejéig. Tudtommal könyvesboltokban, zenemű boltokban megvásárolható ez a különleges kiadványunk. – Isten éltesse az Apostol együttest és a dalaiból született musicalt még nagyon-nagyon sokáig! Kívánom, hogy az ötvenedik születésnapot is ezzel ünnepeljétek! – Úgy legyen! – köszön el Németh Zoltán, majd sietve távozik az öltözőbe, de még az ajtóból visszamosolyog ugyanolyan fiatalos lelkesedéssel, mint negyven évvel ezelőtt, mikor először készült színpadra lépni az Apostol együttessel. Szaan Söveg jártó Áron és Mikó István

Támogatónk:

Boldog Újévet Szolnokról! Magyar Teátrum Díj Ft, határon túl: 1 uro. A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

Recommend Documents