TARTALOM MAGYAR DJ MAGAZIN AZ UTOLSÓ SZÁM

TARTALOM M AG YA R D J M AG A Z I N AZ UTOLSÓ SZÁM

10

06 THE END...

38 FUTURE

10 FOCUSON 

40 MDJ HAZAI

11 FUTURE 

TREND 42 MDJ 

12 IN MEMORIAM

TREND 44 MDJ 

14 CÍMLAPSZTORI

46 GANGBRAND 

18 MDJ SPECIAL

50 RESIDENTS

EXCLUSIVE 25 MDJ 

52 LEGENDS

28 MDJ EXTRA

SESSION 55 SOUL 

32 MDJ HAZAI

56 JOGI KÉRDÉSEK

34 MDJ EXTRA

58 TECHNIKA

VÉGE!

Max Cooper

Nick Bounche

Fankie Knuckles

Chriss Ronson

12

Nagy rádiós kaland

Pete Tong

Hyperspace

Stadiumx

14

Slam Jr.

23

Mateo & Spirit

Edo Denova

25

Fatto di Italia

Bass Up!

Kollektíva

46

Big Bill

Csillagfény Disco

A solar hangzás

Szűts László

Hírek, érdekességek

34

46

IMPRESSZUM M AG YA R D J M AG A Z I N AZ UTOLSÓ SZÁM

MUNKATÁRSAINK VOLTAK: Bárány Attila, Benyeda László, Berta Sándor, Bogyó Tamás, Bozóki János, Erdősi Gábor (Statik), Farkas Gábor, Fedor Péter, Gulics Norbert, Hajdu András, Haranghy Orsi, Horváth Judit, Janka Tamás, Jankovics Árpád, Juba-Nagy Ágnes, Mihály Ágnes, Kécskefalvi László (L.A.S.), Kincses Szabolcs, Király Emese, Király István, Kotroczó Dávid, Kőrösi Liza, Leczkési Lénárd, Lipták Claudia Boglárka, Mezei Klára, Murvai Magdolna, Orbán Péter, Preyer György, Prieger Zsolt, Sárosi Zoltán, Sipos Roland, Soós Bertalan, Szabó Krisztián, Szabó Viktor, Tóth Norbert, Trimmel Tímea, Varga Ákos (cOp), Várkonyi Attila

BRASIL SAMBA 4 CL BALLANTINE’S BRASIL LIMONÁDÉ (7UP, SPRITE,..) LIME JÉG

ELÉRHETŐSÉGEINK: 6000 Kecskemét, Katona József u. 7. II/4. Webcím: www.mdj.hu E-mail cím: [email protected] Telefonszám: + 36 30 626 29 28 e-mail: [email protected]

HU ISSN 2063-9325

A Magyar DJ Magazin és az mdj.hu bejegyzett márkanév. A név és a logó bármilyen felhasználása kizárólag a Magyar DJ Magazin Kft. írásos engedélyével történhet. A Magyar DJ Magazinban megjelenő cikkek, tudósítások, fotók – néhány kivételtől eltekintve – a Magyar DJ Magazin Kft. tulajdonát képezik, azok bármilyen közléséhez a kiadó írásbeli engedélye szükséges.

FOGYASZD LONGDRINKKÉNT! HTTP://WWW.FACEBOOK.COM/BALLIFACE

FOGYASZD MÉRTÉKKEL!

Az engedély nélküli felhasználás jogi következményeket von maga után!

VÉGE

Megszűnik a Magyar DJ Magazin mint print médium!

THE END

„Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt….” Arany örök érvényű elégiájának szavai minden „írástudó” számára olyan kapaszkodót nyújtanak, mely a 21. században is képes megfogalmazni mindazt, amit egy költő, író, újságíró, szerkesztő él meg egy-egy olyan élethelyzetben, amikor el-, vagy megtörik benne valami. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után a megtorlást és a kilátástalan jövőt megélt Arany elveszti hitét, lelkesedését, inspirációját mindenben, amiért érdemes volt korábban írnia, tennie és élnie is – és megírja minden idők egyik leggyönyörűbb vallomását. Történészként nagyon is tisztában vagyok vele, hogy az ő és generációjának tragédiája nem mérhető össze azzal a helyzettel, mint amivel jómagam, a magazin munkatársai, a tágabb szakma, az olvasóink, és a közönség kell hogy szembenézzen: nevezetesen, hogy MEGVÁLTOZOTT AZ A KÖZEG, ha úgy tetszik, az E-ZENEI KULTÚRA és annak koordinátái, melyhez alkalmazkodnunk kell, és ez sokaknak felér egy tragédiával…

A KEZDETEK Egyrészt tartozunk magunknak, a munkatársaknak, a szakmának és természetesen olvasóinknak is azzal, hogy őszintén szembenézünk az elmúlt egy évvel és döntésünk okaival, másrészt személyesen is le kell zárnunk egy korszakot az életünkben és a szakma életében is. Ezt igyekszem összefoglalni az alábbiakban. Alapvetően egy ideális cél volt az, amiért a három tulajdonos (Bárány Attila, Várkonyi Attila és jómagam) belefogott egy havonta megjelenő print magazin létrehozásába. Ez pedig, hogy változtassunk a szakma külső és belső megítélésén, értékelésén, a hanyatló piacon szakmai eszközökkel hozzunk valami újat, indukáljunk általa egy konjunktúrát, mindezt pedig úgy, hogy hidat verünk a különböző stílusok között. Ha úgy tetszik, egy presztízs magazint hozzunk létre, hogy nimbuszt kölcsönözzünk általa a szakmának is. Az ehhez szükséges anyagi alapok megteremtésekor azzal tisztában voltunk, hogy egy magazint olvasói csak a legritkább esetben tudnak eltartani, így a hirdetéseknek kell a bevételt jelenteniük. Nem voltunk idealisták ezen a téren és tudtuk, hogy önmagukban a szakmai szereplők (klubok, rendezvények, promoterek, technikai cégek, stb.) erre nem képesek jelenlegi helyzetükben és az adott hirdetési piacon, de az úgynevezett multik körét bevonva sem lehet hosszú távon rentábilisan fenntartani egy ilyen magazint. Ehhez aránytalanul nagy befektetési kockázattal és hosszú megtérülési idővel kellene kalkulálnia bárkinek, így a racionális megoldást a DJ Szövetség és a MAHASZ partnersége jelentette, akik komoly anyagi támogatást és 1000 körüli „alap” olvasót biztosítottak nekünk. Ezért indult el a magazin azzal az anyagi céllal, hogy profitot ugyan nem fog termelni, de minimális veszteséggel fenntartható lesz, és megéri bele energiát, munkát és pénzt fektetni.

évértékelő Az induláskor úgy tűnt, hogy megvan ez a kényes egyensúly az anyagi alapokat illetően, a szakmai kihívásokat tekintve pedig bizakodóak voltunk.

8

w w w . m d j . h u

Már megint az under-over vita E tekintetben azt gondoltuk, egy olyan magazin lehet csak életképes, mely nem köteleződik el sem kizárólag az underground, sem a mainstream irányába. Egyrészt a prekoncepciónk szerint egyik vonal sem képes önállóan eltartani egy print magazint, másrészt nemzetközi szinten nincs ilyen fokú szembenállás vagy megvetés a másik irányába, a DJ Mag és a Mixmag is integrálja a különböző műfajokat. Így a nemzetközi szcénát vagy a hazai monstre fesztiválok példáját is követve minden minőségi produktumnak teret kívántunk adni, ezen belül pedig kiemelten a hazai vonatkozásokra koncentrálni. Ahogy egy Ultrán vagy egy Balaton Sound-on megfér egymással az EDM, a techno, az electro, a trance, a d’n’b vagy a deep house, úgy a magazin hasábjain is e sokszínűséget szerettük volna reprezentálni a szcénának. Azt gondoltuk, nem olyan súlyosak ezek a szakadékok, és hogy az „under-over” vita jó húsz évvel kirobbanása után teljesen idejétmúlt. Abból indultunk ki, hogy hozzánk hasonlóan mindenki tisztában van vele, hogy egy esztétikai megítélés relativitásánál fogva mindig lesz még undergroundabb és onnan nézve „gagyibb”, „szarabb” és „legszarabb” kategória, amit egymásra aggathatunk. Így lehet, hogy egy Jay Lumen nem underground egy Coldfish-hez képest, akiktől a Belocca mainstreamnek tűnik, a Crazibiza meg slágernek, a StadiumX vagy a Myon & Shane54 meg egyenesen kommersznek… Holott a maga nemében mind értéket képvisel az adott stíluson belül – és ezt sajnos a világban jobban elismerik, mint nálunk! Arról nem is beszélve, hogy meg is fizetik! Azt hittük, a kölcsönös RESPEKT megvan a szcéna egyes szereplői közt, és az olvasók, a közönség is toleráns más stílusok irányába, és többen vannak a „mindenevők”, vagy legalábbis azok, akik ha valami nem jön be nekik, ellapoznak, vagy elkapcsolnak róla. A hitünket ezzel kapcsolatban nem adtuk fel és nem is fogjuk, viszont tévedtünk abban, hogy erre mennyire érzékeny a szakma vagy az olvasóközönség és annak „hangosabb”, aktívabb része. Augusztusban a Guetta-címlap negatív eladási csúcsot döntött. Az „under” olvasókat határozottan nem érdekelte, hogy külföldön egy ilyen nyitóoldal senkit nem zavar, és Guettával együtt kidobták Loco Dice-t, tINI-t, Robert Dietz-et, Tensnake-et, Paco Osunát, a Boys Noize-t, Finebassent, Nicolas Jaart, Cassyt, Carl Craig-et vagy a hazai Hi!Fly-t mint témát és a 70-80%-ban under tartalmat, ami abban a számban volt! Ez volt az első jele annak, hogy ugyan a világban működik ez az integráló szerep és stiláris sokszínűség, amit a magazinnak szántunk, de itthon az „impossible mission” kategóriája lehet. Tudom, kint is van akár negatív megkülönböztetés is, de az inkább cinkelődés, mint „véresen komoly kultúrharc” és nyílt fikázás – mert egy Hawtin ugyanúgy 100.000 eurós gázsit kér már, mint az Avicii, a Luciano ugyanúgy private jettel hajlandó repülni, mint a Guetta, és a zöldhasú közös nevezőjén egyik szereplő sem olyan hülye, hogy szétszakítsa az e-zenei megabizniszt! Hogy a fenti mentalitásbeli különbségnek mi az oka, az egy külön tanulmányt is megérne, de egy biztos: az e-zene hazai printmédiás hagyományában a Freee magazin tudatosan „underground” szubkulturális kiadványként formálta éveken keresztül a szcénát. A Check magazin (melyben jómagam és szerkesztőtársam, Farkas Gabi ténykedtünk) ugyan próbált nyitni minél több műfaj felé, a lényeget tekintve szintén „földalatti” olvasótábort formált maga köré. Ez a hagyomány pedig kialakított egy olyan „felsőbbrendűségi tudatot” az olvasókban és szakmai körökben egyaránt, mely kirekesztett minden általa fősodrúnak, kommersznek, slágernek vagy egyenesen

gagyinak titulált produkciót. Ez az adott korban egy természetes folyamat, egy önmeghatározás része volt, ami megteremtette ezt a szubkultúrát a fősodortól való elhatárolódás által – nagyon is helyesen. Ugyanakkor az azóta eltelt időszakban a fenti üzleti alapokon végbement egyfajta integrációt globálisan nem követte a hazai média, a szakma, a közönség vagy az olvasók egy jó része sem. A máig meglévő underground-overground szembenállás ezért inkább méregként kíséri hát napjaink hazai e-zenei kultúráját, mint ahogy a politikát a népi-urbánus, jobbos-balos háború, mely fasisztázásba és kommunistázásba csap át. A választások légkörében mindenkinek megvan a véleménye mindenről, ellenséget lát a saját családjában is, csak a józan ész halk hangja, és persze a társadalom kóros állapotának jobbító szándéka veszik el, valahogy úgy, mint az egymással veszekedő szülők mellett a gyermek lelkében valami… A társadalom, a politika, a gazdaság és így a szcéna kóros állapotáról Nemzetkarakterológiánk és a hazai társadalomgazdaság beteg volta vetül ki erre a szcénára is. Ezért lehet Bárány Attila StadiumX világsikeréről szóló felhívásából a torrentezős botrány, miközben a szakma 90%-a (aki vádol) szintén torrentezik és tizedannyit nem költ zenére, mint a „vádlott”, aki ráadásul pont ebbe a magazinba is milliókat fektetett bele! Ezért kérhetnek minket számon „szakmai” alapon olyan „producerek” (arról, hogy miért nem írunk róluk), akiknek a legnagyobb sikerük az, hogy ellopnak egy világslágert és arra készítenek egy nem hivatalos „corós-minimal” verziót, majd ezzel haknizzák körbe a diszkókat, vagy emiatt gyűlölheti a DJ Szövetséget a szakma egyik fele ahelyett, hogy alakított volna magának egy másikat! Mind olyan téma, melyről igyekeztünk írni, a különböző blogokban és pl. a Soundhead konferencián érdemben diskurálni is, de hogy őszinték legyünk: én személyesen belefáradtam. Ha csak az utóbbi témát veszem alapul, melyről mindenkinek megvan a véleménye, és amelyen a MAHASZ és a DJ Szövetség például ennek a magazinnak a hasábjain megjelent cikksorozatával igyekezett objektívebb tájékoztatást nyújtani, azt látom, hogy a sorozat minimális eredményeket ért csak el. Sokan még mindig nem veszik a fáradságot, hogy utánanézzenek, és nincsenek tisztában a jogi környezetével a DJ-zésnek, és ugyanazokat a köröket futják. Persze van néhány olyan kérdéskör, ami egy plurális demokráciában kell is hogy vitaalapot képezzen, és nem kell feltétlenül az „egy a tábor, egy a zászó” politikai ideológiáját sem elfogadni a szakmán belül. Azonban a DJ Szövetség alternatívájaként az őket kritizálóknak 20 éve nem sikerült létrehozniuk egy másik érdekszövetséget, vagy legalább egy jogászt megkérdezni az általuk vitára okot adó szabályozás pro és kontra érveit illetően.

a másikkal foglalkozás, a kritika, a káröröm, és sorolhatnám tovább, mi az, ami megy sokszor a háttérben, miközben minden önmagába fordul, és alig van kapcsolat, kommunikáció egymás között. A Ballantine’s Awards mutatta meg, hogy lehet még komoly tartalommal megtölteni egy szavazást is! Soha ennyi szakmabelit együtt nem láttam, és jó érzés volt, hogy ennek segítő részei lehettünk. Köszönet érte ezúton is!

Az elhatározás Bár a díjkiosztó pozitív töltete vagy a szakma egy részének a támogatása és jó szándéka mind-mind biztatólag jelezte, többségben van az elhivatottság, az egymás iránti respekt és megbecsülés a szcénát illetően, de úgy érzem, elfáradtam, megöregedtem. A negyedik x-en túl már nem érzem magam Don Quijoténak, akinek szélmalomharcot kellene folytatnia a „szakma presztízséért”, és azt is látom, hogy megváltozott a világ. Ha feltettem magamnak a kérdést, hogy miért is csinálom a magazint még, csakis a „Munkatársaimért!” volt rá a válasz! Önmagunkért nem, mert nem rakhattuk bele magunkat a saját magazinunkba, maximum évente egyszer, mert hiteltelen lett volna és túlzott önreklámozás, ez nem is volt célunk… A szakma és pl. a DJ Szövetség vagy a MAHASZ közti közeledésért? Független médiumként az egymásra lövő háborús felek közt találtuk sokszor magunkat, és az ő céljaik sem értek el komoly eredményt, így egy év után értelmetlen lett volna tovább hirdetni a magazinban a már oly sokszor és sok helyen közölt jogi információkat. Ha pedig a nullszaldóhoz képest folyamatosan növekvő anyagi mínuszt is ide veszem, és az irrealitását annak, hogy a magyar piacon egy print médium életképes legyen (a hollandoknál nincs is ilyen, ki is fejezték elismerésüket irántunk), akkor egyértelmű volt, hogy le kell zárni. Ráadásul Don Quijotéval ellentétben én nagyon is reálisan érzékeltem folyamatosan azt, hogy megváltozott a világ!

Most nem kizárólag az olvasási szokásokra gondolok, ahol a print médiumok globálisan komoly veszteséget könyvelhettek el a net- vagy egyéb médiumokkal szemben. Inkább egy újabb fordulatra, mely a bakelitek után jött CDJ-forradalom, majd a laptopok forradalma, a DJ-k primátusából a producerek kora után egy újabb jelenséggel gyarapodott itthon. A nagy fesztiválok világszínvonalú line upokat prezentálnak, és erre gyűjt mindenki, miközben vidéken Jolly, Suzy, Kisgrófó vagy Csóró Lali és a celebsimogató bulik hoznak számokat. Már a playmate DJ-k sem menők, vagy ők is integrálódtak a szakmába... Eközben a főváros felszabadult a Vizo-éra egyoldalú választékából, és soha nem látott mértékben túlkínálatot mutat. Londonban nincs ennyi külhoni fellépő, mint itthon – amit kárhoztat ugyan mindenki, de ez nyújtja szinte az egyetlen fellépési lehetőséget nagyon sok lemezlovasnak vagy csapatnak! Ha nem szerveznék meg maguknak ezeket a bulikat, szinte sehol nem játszanának, mert vidéken egy-egy fellegvárat tekintve az úgynevezett under-térfélen óriási pangás van. Sokszor érzi (nem csak a civil életben) azt az ember, hogy Budapest egy külön ország – de a Balaton Sound vagy a B My Lake is ilyen –, és hogy évekkel előbbre tart, mint a vidék. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a fővárosban az úgynevezett romkocsma jelenséggel a helyszín, azaz a környék, a „bulinegyed” az, amely a fő vonzerőt jelenti a turisták mellett a hazai arcoknak is, nem pedig a sztárvendég, azaz a DJ az éjszakában, akkor látjuk, hogy egy újabb fronton kell a szakmának és benne a lemezlovászoknak újragondolniuk a jövőt. Ezt kell tegyem én is, és arra fókuszálni, amiben hiszek, ami fontos a számomra és nem a világ, a szakma megváltásra. A saját környezetemre, barátaimra, kollégáimra, családomra szeretném fordítani az amúgy is kevés időt, alulról a kis szigetekben építkezni és folytatni a szakma iránti elkötelezettségemet, elkötelezettségünket, mert ezt üzeni számomra az új világ új kihívása. A Badgirls, a DTD Kiskunhalason, egy új nyári szórakozóhely, a Laguna Beach vagy a KTN Feszt épp elég inspirációt és elfoglaltságot jelent a DJ-zés mellett a szervezés tekintetében is.

Büszkék lehetünk a monstre fesztiválokra, melyek világszínvonalúak, és nemcsak nekünk vannak meg ezek a csemetéink, hanem nagyon sok innovatív csapatnak, és ez az, ami tovább viszi a szakmaiságot és a szcénát! Csak azt sajnálom, hogy nem tudtunk mindenkit bemutatni és jóval nagyobb terjedelemben, ugyanakkor büszkén vállalom – és a munkatársaink is – az elmúlt egy év kísérletét, mert hiszem, hogy meg kellett próbálnunk. Felnyitottuk legalább a saját szemünket, beleláttunk, beleláttatok a szcéna problémáiba, sikereibe, a piac, a zene változásaiba. Ezután is teszi majd a dolgát a Magyar DJ Magazin nélkül is minden hiteles lemezlovas, producer, szervező vagy klubtulajdonos. Mi is a saját házunk táján. Lehetett volna még több pénzt invesztálni a magazinba, egy profi sales-est alkalmazni, és biztos a tartalmon, vagy a koncepción, vagy akár a küllemen javítani, de az egésznek a létalapja kérdőjeleződött meg bennem a fenti hosszas elmélkedés nyomán. Áprilisban már csak digitálisan jelenünk meg ingyenesen, e számban például Zsazsa is hasonlóan búcsúzik egy korábbi világtól, és a www.mdj.hu az, ahol tovább él majd kezdeményezésünk. Ez az új site is be tudja tölteni azt a funkciót, amit szánunk neki: sokkal naprakészebben, aktuálisabban követni a szcéna történéseit. Ez is hoz majd olyan új energiát számunkra és a tágabb környezetünk számára, amivel alkalmazkodhatunk a folyamatos változáshoz és hitelesen tudunk információt közvetíteni. MINDEN OLVASÓNKNAK, SZAKMABELINEK, PARTERÜNKNEK, MUNKATÁRSNAK ÉS „SZÜLŐTÁRSAIMNAK” NAGY-NAGY KÖSZÖNETTEL ÉS HÁLÁVAL tartozom és tartozunk az elmúlt egy évért! BÜSZKÉN és NYUGODTAN gondolok majd évek múlva is arra, hogy megpróbáltunk ebben az időszakban is adni valamit, vagy megírni pl. egy „Birodalmi történetet”, amit vállalni tudunk. Bozóki János (főszerkesztő)

Ahogy a hazai társadalmi-gazdasági helyzet és vele a média is a betegség tüneteit mutatja, úgy a szcénán belül is ebbe láttunk bele azzal, hogy kinyitottuk Pandora szelencéjét, és megpróbáltunk egy hiteles presztízs médiumot létrehozni, ahol a szakma legtöbb szereplőjével természetszerűleg valamilyen kapcsolatba kerültünk. A tanulsága számunkra és számomra ezen időszaknak az volt, hogy nagyon sok tehetség él, alkot a honi szcénában stílusoktól függetlenül, a legtöbbjükben ott az elkötelezettség a szakma iránt, ugyanakkor a beszűkülő, sokak számára haldokló piac vagy emigrálásra kényszeríti őket, vagy arra, hogy felhagyjanak hivatásukkal. Érdektelenség, a lehetőségek, fellépések hiányában

w w w . m d j . h u

9

Focuson

FUTURE:

10

Hogyan született meg a Nick Bounce projekt?

MAX COOPER EMBERI ÁLLAPOT

A megszokott produceri életpálya-sablon szerint Max Coopernek tinédzserként el kellett volna hagynia az iskolát, minden zsebpénzét lemezekre kellett volna költenie és valamelyik helyi diszkóban kellett volna gyakorolnia a mixelést. Nos, a mi Max-ünk molekuláris biológiából szerzett diplomát a London University-n és sokáig úgy tűnt, hogy genetikus lesz belőle. Ehhez képest végre megérkezett az első szerzői albuma, fesztiválról fesztiválra járja a világot, és nem utolsó sorban komoly pezsgést hozott az unalomba fulladó klubzenék színpadára. Volt a belfasti születésű kis Maxnek zenei múltja is: a szülei ráerőltettek egy hegedűtanárt, de őt a zöld szemesostoros sokkal jobban izgatta, mint Chopin, és hamar elengedte ezt a vonalat. Aztán persze az egyetemi tanulmányai alatt felfedezte a tudományok és a művészet közötti kapocs izgalmát. 2007ben kezdett komolyabban is a zenéléssel foglalkozni, első – még szárnypróbálgató – trackjei ekkor jelentek meg. A rá jellemző dinamikus, táncparkettre termett, felemelő elektronikát csak évekkel később kezdte magáévá tenni. Nagyjából ezzel egy időben fedezték fel egymást a Traum labellel, és egy azóta is tartó csodás együttműködés vette kezdetét. 2010 környékén billen át a mérleg nyelve és ekkortól foglalkozik teljes erőbedobással a zenével, mégis, egészen különleges természettudományos alapjai egy teljesen más dimenzióba helyezik a látásmódját. Ebben az évben már rögtön egy háromrészes – különböző tudományos koncepció által inspirált – EP-sorozata

w w w . m d j . h u

(Serie) jelenik a német kiadónál. Rengeteg számához készítenek a művész barátai vagy egyszerű rajongói meditatív hatású videoklipet is. A rendkívül termékeny éveknek köszönhetően már hosszú órákra képes a hibrid live act / DJszettjeit megtölteni saját szerzeményeivel, amelyek közül tucatnyi vált klubslágerré. Persze nem ő lenne, ha nem dolgozna folyamatosan valami egészen új (picit talán tudományos alapú) projekten. Ez a 4D sound, amely tulajdonképpen egy klubokra tervezett térhangzású rendszer, amellyel egy egészen újfajta zenei élményt tudnak a zenészek átadni a közönségnek (viszlát, sztereó hangzás). Mivel stílusa tökéletesen egyedi és felismerhető, így a remixei is kivétel nélkül élményszámba mennek: a Hot Chip, Dominik Eulberg, Agoria vagy éppen elektronikában utazó kortársai (Fairmont, Ricardo Tobar) számára készített feldolgozások mellett olyan hatalmas klasszikusokra is létezik Max Cooper remix, mint FC Kahuna ’Hayling’-je, vagy Sasha ’Xpander’-je.

Általános iskolás koromban kezdődött. Már akkor is érdekelt a zene, és ami mögötte van. Osztálytársaknak vágtam össze trekkeket, általában valamilyen sulis műsorra. Aztán eltelt pár év, és jobban megértettem, hogy mit is hívunk zenének. 2011 tavaszán kezdtem el a zeneírást, azelőtt inkább csak hallgató voltam. Szépen lassan beletanultam, s októberre már össze tudtam rakni komplett zenéket, az más kérdés, hogy nem volt valami fantasztikus a hangzásuk. 2011 decemberében készítettem el a ’Phaedra’ című zenémet, akkor még „benceee” néven. Ez 2012. február 8-án jelent meg a Beatporton. Ez idő tájt sok remixen is dolgoztam ennél a kiadónál. Aztán 2012 májusában a névváltás mellett döntöttem. Így született meg Nick Bounce.

Nick Bounce – Identity (Vocal Mix) [Mjoy Records] 2012 novemberében jelent meg egy kicsi svájci kiadó gondozásában, egy ukrán énekes hangjával.

facebook.com/nickbouncemusic

Dóra Bence, mindösszesen 20 éves, mégis rengeteget tett már le az asztalra. Eddigi pályafutása során diadalmaskodott már egy remixversenyen, melynek eredményeként zenélt a Balaton Sound-on. Ezen kívül januártól saját rádióműsorral is rendelkezik egy angol online csatornán, mely mindenképpen mérföldkőnek számít a fiatal tehetség életében. Noha eddig főleg feldolgozásokkal és bootlegekkel tűnt ki a tömegből, jelenleg rengeteg saját zenén dolgozik, melyek egytől-egyig napvilágot látnak majd a 2014-es esztendőben.

Rengeteg, minialbumokkal is felérő EP után végre itt a debütáló LP. Már a hazai fesztiválokon is tapasztalhattuk rendkívül hatásos előadásait, itt az ideje, hogy az otthonunkban is magával ragadjon egy órás utazásra az észak-ír fiatalember. Ez a ’Human’.

Bátran mondhatjuk, hogy aki csípi Max Cooper eddigi munkásságát, az nem fog csalódni a lemezben, ez a dallamokkal csurig átitatott, szokatlan mintákat tartalmazó elektronika talán a legizgalmasabb ága jelenleg az elektronikus zenének. Ne tévesszen meg senkit, hogy a nemzetközi sajtó (valamint a zeneáruházak is) a legtöbb helyen valamiféle technónak próbálja eladni a lemezt.

REMÉNYSÉGEI!

Név: Dóra Benc e Születési év, he ly: 1994, Nagykaniz Start: 2011 sa Zenei stílus: pr og Kiadók: Elephan ressive, electro MJOY Records, t House / Magneoton, Tune Records

S Z Ö V E G : JA N K OV I C S Á R P Á D

A kísérletezgetést persze egy „egész estés” albumon egy olyan friss hangzású producer, mint Max, nem engedheti el. A ’Seething’ például – a végletekig kicsavart effektejeivel – a nyitott fülekkel rendelkező hallgatók számára felér egy jó értelemben vett zsibbasztó, hipnotikus agytornával, míg a lemez második felében található nyugis, ellazító zenék közé csempészett ’Potency’ bizony súrolja a határokat. Aki képes befogadni az elektronikának ezt a hajtását, az bizony ebben a trackben is maradandó élményekre lel.

JÖVŐ

NICK BOUNCE

HUMAN [FIELDS]

A kristálytisztán csobogó patakra emlékeztető intro, a ’Woven Ancestry’ egyfajta kellemes, felemelő utazást predesztinál az albumnak nekiülő, kíváncsi hallgatóban. A második trackben felcsendül Kathrin deBoer egészen különleges (persze tudjuk, hogy ezer szűrőn átküldött) hangja. Az ’Adrift’ ritmusképlete már kusza és pergős, mégis tökéletesen beillik a kezdéssel megágyazott, fokozódó hangulatunk következő lépcsőfokának. Innentől érkeznek a Max Cooperre oly’ jellemző absztrakt ritmusok, cafatokra szabdalt énekhangok és ezek kontrasztjai, az andalító dallamok (’Automaton’, ’Numb’ és a ’Suphine’).

A

Eddigi karrierednek mik voltak a legnagyobb mérföldkövei (élmények, elismerések, sikerek)? Az első megjelenés mindenképpen ide sorolandó. Továbbá nagyon nagy mérföldkőnek tartom azt, hogy sikerült megnyerni a Strongbow remixversenyét. Ezzel sikerült kijutnom a Balaton Soundra, ahol egy másfél órás szettel szórakoztathattam a nagyérdeműt. Nagyon jó érzés volt. Itt egyébként találkoztam és beszéltem Axwellel, aki elmondott nekem pár tanácsot arról, hogy is keverjük le a zenéinket. Nagyon nagy arc az öreg! Visszatérve a Strongbow által szervezett megmérettetésre, ott ismertem meg Lotfi Begit, Julia Carpentert és még sok más előadót. Ez a verseny egy elég nagy mérföldkő volt a karrieremben.

Mostanában sokat foglalkoztatnak remixekkel és közös zenékkel. Ezekről mit érdemes tudni?

Igen, ez így van. Volt egy remixem a Compact Disco egyik számára, illetve nemrég publikáltuk a New Level Empire ’The Last One’ című dalára készült átiratomat is. Szeretek egyedül dolgozni, de néha jobb, ha ketten vagy többen ülünk neki egy zenének. Most egyébként egy olasz sráccal dolgozom, aki irtó tehetséges, s már többször került a zenéje a Beatport Top 100-as listájára. Ezen kívül pedig készítettem már közös zenét Roger Slatóval is.

Mi várható tőled a közeljövőben?

Szeretném, ha megismerné a nevemet a közönség, ezen dolgozok leginkább. Szeretnék kialakítani egy olyan hangzást, amiről tudnak azonosítani az emberek. Kiadásra készen áll öt saját zene, de ez nem elég, mindig új hangzást kell kitalálni, és igyekezni kell, hogy minél több saját produkcióban hasznosíthassam. Az volt az újévi fogadalmam, hogy még több saját zenét készítek. Hamarosan jönnek is, úgyhogy készüljetek fel! Szöveg: Orbán Péter

Dave Jr ft. Kvaka Andrea – Music Is The Remedy (Nick Bounce Remix) [FLD Records] Dave Jr. felkérésére készült ez a remix, melyet egyből megszeretett a közönség.

Compact Disco – We Will Not Go Down (Nick Bounce Remix) Ezzel a zenével azonosítanak a legtöbben, a 89.5 Music FM-en rendszeresen pörög.

TOP5

EZT HALLGASD MEG!

A.C.N vs. Double Amp ft. Veela – I’m A Liar (Nick Bounce Remix) [Tune Records] Az egyik legsikeresebb release-em, a megjelenés után egy nappal már első volt a kiadó eladási listáján, azóta is őrzi a vezető helyét.

New Level Empire – The Last One (Nick Bounce Remix) [Rebeat] Az eredeti dal hetek alatt sláger lett, s az általam készült átirat is nagyon pozitív reakciókat váltott ki.

LOTFI BEGI Nick Bounce-ra egy remixversenyen figyeltem fel, ahol többek közt én zsűriztem. Természetesen megnyerte a versenyt és felajánlottam neki egy remixlehetőséget a Compact Disco friss kislemezére. A dal a nyár nagy slágere lett és máig pörög a Music FM-en! Azóta felajánlottam Nicknek egy lemezszerződést az Elephant House / Magneoton kiadóhoz. Azt gondolom, hogy ő lesz 2014 nagy felfedezettje.

w w w . m d j . h u

11

12

S Z Ö V E G :

F A R K A S

G Á B O R

IN MEMORIAM

Frankie Knuckles

Elment Frankie Knuckles. 59 éves korában végleg letette a kulcsokat a Házmester. Azokat a kulcsokat, amelyekkel kizárólag ő rendelkezett ezen a világon, s amelyekkel kinyitotta a house zene vaskos bejárati ajtaját. A house muzsika legnagyobbja hosszú idők óta hősies harcot vívott betegségével szemben, de március 31-én sajnos elvesztette a csatát. Most rá emlékezünk. Frankie Knuckles legendája a modern elektronikus tánczene egyik első, vastagon szedett sztorija. Bár sokan vitatkoznak azon, hogy tőle származik-e a klasszikus 4/4, vagy sem, de az tény, hogy vele indult el világhódító útjára a house sound. Az a hangzás, ami fenekestül felforgatta a táncparkettet. Így nem túlzás azt állítani, hogy ha nincs Frankie, akkor most nincs semmi. Vagy legalábbis a dolgok másként alakulnak… Ama pár úttörő közül, - akiknek köszönhetünk szinte mindent, amire jelenleg is épül a DJ széna, ő volt az egyik. Frankie fektette le az alapokat olyan legendás pályatársak mellett, mint Juan Atkins, Derrick May vagy éppen Kevin Saunderson. Míg az előbb említett három kolléga a techno sound határait feszegette, addig Frankie Knuckles a klasszikus, bár addigra már kissé átalakult disco számára alkotott új, minden addiginál előremutatóbb öltözéket. Az új „költemények” Chicago nevét öregbítették a klubkultúrában, annak ellenére, hogy Frankie eredetileg New Yorkban született. A Nagy Almát azonban abban az időszakban Larry Levan „uralta”, aki nem mellesleg hősünk jó barátjaként sok-sok inspirációval látta el őt és tulajdonképpen az általa képviselt zenei felfogás szolgáltatta az alapot Frankie Knuckles számára, hogy valami nagyon előremutatót és meghatározót alkosson. Apropó, alkotó… Itt van az a pont, amikor sokan elkezdik firtatni, hogy tulajdonképpen ő nem alkotott, csak játszott. Nem szeretnénk vitatkozni senkivel, mert lehet, hogy így történt, de ami biztos, hogy Frankie Knuckles munkássága és a DJ-pultban hétről hétre elkövetett muzikális kísérletei nélkül egyetlen zenész sem tudta volna megalkotni azt, amit house-nak hívunk. Knuckles ugyanis Chicagóba költözését követően a Warehouse rezidense lett, és ezen időszakának (1977-1982) vége felé már olyat művelt a DJ-pultban, ami később fenekestül felforgatta a

w w w . m d j . h u

szcénát. Picit felgyorsítva az addigi soul-, rnb- és diszkószámokat, hozzáadott dobgépekkel, ütemekkel, loopolt dalrészekkel megbolondítva szórakoztatta a nagyérdeműt. ’82 után folytatta a kultúrmissziót, de már saját, PowerPlant nevű klubjában, és igazán innen számíthatjuk a house zene születését. Ekkor kapta meg a mára már legendás „The Godfather of House Music” elnevezést is. Érdekesség, hogy a Warehouse Knuckles távozása után átalakult, de Robin Williams tulajdonos – már Muzic Box néven – folytatta a modernizációt és egy Ron Hardy nevű fiatal chicagói tehetséget állított a DJ-pultba, aki szintén történelmet írt, ugyanis neki köszönhetjük a house zene mai napig töretelen népszerűségnek örvendő alműfaját, a deep house-t. Eme rövid kis megemlékezés célja nem az volt, hogy részletesen taglaljuk Frankie Knuckles biográfiáját, még akkor sem, ha neve csak jóval az előbb említett időszak után vált világszerte ismertté. Nem. A megemlékezés mellett azt szerettük volna bemutatni, hogy miért is hivatkozási alap még 2014-ben is Frankie neve. Pedig lenne még mit írni róla. Többek között azt, hogy a ’87-es nagy dance boom pont ő és társai, a nagy elődök újításainak köszönhetően következett be, hiszen addigra szellemiségüket és vízióikat rengetegen átvették már. Frankie Knuckles neve ezt követően több mint 20 éven keresztül nem hiányozhatott egyetlen magára valamit is adó house válogatás tracklistájáról. Többnyire remixerként tartották számon, de saját neve alatt is megannyi klasszikus klubhimnusz született. Ezek közül a legnépszerűbb, a máig érvényes ’Whistle Song’. De Frankie Knuckles valójában DJ volt, a szó klasszikus és legprofesszionálisabb értelmében. A zene segítségével küldött üzenetei alapjaiban határozták meg – több generáció számára – a mai modern dance kultúrát. Életművéért Chicago városa – akkor még Barack Obama szenátor támogatásával – 2004-ben róla nevezte el a Jefferson Street azon utcaszakaszát, ahol egykoron a Warehouse működött.

Sajnos azonban a cukorbetegsége nagyban meghatározta magánéletét annak ellenére, hogy folyamatosan küzdött és a szövődmények (pl. egyik lába elvesztése) ellenére sem adta fel. Egészen 2014 március 31-ig… Köszi, Frankie! Nagy voltál!

w w w . m d j . h u 13

14

S Z Ö V E G : J U B A - N AG Y Á G N E S

Állandóan megújul, mindig előre tekint, nem a múltban él. Chriss Ronson több mint két évtizede „koptatja” a fülhallgatókat, és ez idő alatt többször is meglepett minket. Most azonban olyan újításra készül, amire még nem volt példa pályafutása során. A májusban megjelenő, SWITCH című szerzői album apropóján ültünk le beszélgetni, és persze egy kicsit el is kalandoztunk a témától. Hogyan jött az ötlet, hogy egy ilyen hatalmas projektbe fogsz? Itt volt az ideje egy új albumnak, jó pár éve nem volt megjelenésem, így nem volt kérdés, hogy eljött az idő újra alkotni. Annál is inkább, mivel pár évvel ezelőtt nevet váltottam, Chriss Ronson név alatt még nem is jelent meg hivatalos album, kizárólag csak EP-k. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lenne az, ami meghatározó lehet manapság, illetve a pályafutásom e szakaszában, így hamar oda jutottam, hogy kizárólag egy szerzői album lehet aktuális. Ugyan egy újabb mixalbum gondolata is megfordult a fejemben, de hamar rájöttem, hogy azzal igazából nem hiszem, hogy olyan maradandót tudnék alkotni, mint akár annak idején, ráadásul abból már van pár a polcon, tehát hosszas agyalás után összeállt a kép, hogy mit is szeretnék megvalósítani. A szerzői album gondolata már a tavalyi nyár végén megfogalmazódott bennem, csak az volt kérdés, hogy hogyan is álljak neki, milyen hangzást szeretnék, kikkel tudom ezt elképzelni és még sorolhatnám. Mindezt jól átgondolva összeállt a kép bennem, hogy kik lennének azok a zenészek, akikkel szeretném ezt megvalósítani. Legelső körben producer barátomat, Fortebát kerestem meg, hogy működjön közre az anyagon, hozzá kell tennem, ekkor még csak egy album gondolata volt a cél, vagyis a lounge albumé. Viszonylag hamar volt is lehetőségem felvázolni a koncepciót, és neki is álltunk szeptemberben. Mondanom sem kell, folyamatosan az album járt a fejemben, így az egyik éjjel, amikor nem tudtam aludni, mert agyaltam, jött egy merész ötlet, hogy mi lenne, ha felkeresném a Carbonfools énekesét, Fehér Balázst. Nem is gondolkodtam ezen tovább, másnap felhívtam egy kedves barátomat, Puha Szabolcsot, hazánk egyik legjobb hangmérnökét, mivel tudtam, ő ismeri, legyen szíves engem bemutatni. Pár hétre

w w w . m d j . h u

rá már meg is volt az első verzió. Az album teljes koncepciója igazából menet közben alakult ki, voltak ugyan betervezett lépések, de valahogy egyik momentum hozta a másikat. Így ismertem meg Bryant Goodmant, aki egy kaliforniai srác. Vele teljesen véletlenül ismerkedtem meg, de nagyon örülök, hogy így alakult. Róla azt kell tudni, hogy amerikai születésű, de már Berlinben lakik és eszméletlen komoly hangú, profi énekes. Volt négy demo alapom, amire pont énekest kerestem, majd átküldtem őket neki, hogy mi lenne, ha az egyikre énekelne. Alig telt el pár nap és annyira megtetszettek neki, hogy visszaküldte nekem a négy dalt felénekelve. Majd’ leesett az állam. Én egy olyan albumot álmodtam meg, ami merőben más, már-már meghökkentő tőlem, így nyitottan álltam minden ötlethez. Ezt csak azért említem, mert Bryantnek az egyik dal éneklése közben jött az az ötlete, hogy mit szólnék ahhoz, ha az egyik haverja felszövegelne, vagyis rappelne rá, így született meg az album első duett dala, a ’Good & Bad’. Mindeközben már elkezdtem dolgozni pár akusztikus felvételen, többek közt Kormos Leventével, akiről röviden annyit kell tudni, hogy Ferenczi Györggyel, a világhírű zenésszel járta a világot, számtalan zenekarban pengetett. Őt egy kedves barátomon, Hászán keresztül ismertem meg, aki egy fantasztikus basszusgitáros, mellettük közreműködött pár dalon, és ott van még Geri, aki egy zseniális billentyűs és Forteba mutatott be neki. Ekkor már éreztem, hogy sínen vagyok és valami jó dolgon dolgozom. Igen ám, de felmerült bennem, hogy még csak férfi énekesekkel dolgozom, így elkezdtem agyalni azon, hogy kellene női vokalista is. Így ismertem meg Virágot, aki egy Svájcban élő énekes. Virág több komoly zenekarban is énekel, mindemellett annak idején Karányi Danival is dolgozott együtt. Majd felkerestem a ’Don’t Look Down’ szöveg-

íróját, Marát, talán az ő neve ismerősen cseng a régmúltból, hiszen Barry Gilbey és Anthony Pappa énekeseként ismerhettük meg még annak idején. Őt egyébként egy klasszikus slágerre, a Sasha által is megremixelt Horse ’Careful’ című dalának újraéneklésére kértem fel. Továbbá nem szeretnék megfeledkezni egy nagyon kedves barátomról, akinek sokat köszönhetek, ő Duel. Attila egy vérprofi producer, mellesleg nagyon klassz underground énekes és már több közös produkciónk is volt az elmúlt években. Nem mellesleg ő az év albumának választott Renaissance mixem hangmérnöke, tehát egyértelmű volt, hogy írunk egy közös dalt erre az albumra is. Ezzel az LP-vel a filmes világot szeretném elsősorban megcélozni, ugyanis két komoly céggel is leszerződtem az elmúlt hónapokban. Az egyiknek Liverpoolban van a székhelye, a másik egy berlini ügynökség. Ezek a cégek azzal foglalkoznak, hogy zenészeket menedzselnek filmgyártó vállalatokhoz, amelyek többek között reklámfilmeket, mozifilmeket, videójátékokat készítenek. Tehát ezzel az albummal jó esélyt látok arra, hogy ebbe az irányba is elindítsam a pályafutásom. Aztán egyik nap jött egy újabb ötlet, hogy szeretnék írni egy merőben más albumot is. Ebből a röpke gondolatból született a szerzői mixalbum gondolata. Ez teljesen más koncepció, mint az előző, azt hiszem, ez lesz az az anyag, amivel majd a klubokban tudok színpadra állni. Lényegében ez egy mixalbum, de egyben egy szerzői produkció is, amit live act felállásban szeretnék bemutatni. A hangzását illetően abszolút modern, a stílusát tekintve egészen széles a repertoár, de a fő irány a techno és a tech (egyvelege), amit kizárólag analóg vasakkal rakunk össze. Szinte minden egyes hangot saját kezűleg állítunk elő, ami szerintem egy egyediséget ad az albumnak. Mivel ez az anyag is egy teljesen más hozzáállást igényel, vendég producernek

w w w . m d j . h u 15

a nevem akkor is, ennek ellenére használták. Persze ők nem voltak azzal tisztában, hogy mit okoznak nekem, csak szimplán tetszett nekik a név. Mivel őket is Krisztiánnak hívták, így gondolták, miért is ne lehetnének ők is Chriss nevűek. Azt találtam a legjobb döntésnek, hogy eleresztem a múltat és felépítek egy új nevet. Ugyan sok munkámba telt, hogy megszokják az emberek, de mai fejjel egyáltalán nem bánom, sőt, ez sokkal egyértelműbb név még nemzetközi szinten is.

Lank Petit is felkértem, akinek nemcsak a szakmai tudását ismerem el, de emberileg is nagyon közel áll hozzám. Így egyértelmű volt számomra, hogy ezen az albumon közreműködőként vele szeretnék Krisztián mellett dolgozni.

Miben volt ez a projekt más, mint az ezt megelőző produceri munkáid? Merőben más! A lounge album 180 fokos fordulat az életemben. Ezen lesz funky alapú, soul hangzású zene, ezen felül még rapbetétek is helyet kapnak, persze modern, elektronikus hangzásban, illetve lesz rajta néhány lassú nu-disco is. Ugyan én édesapám révén funkyzenén nevelkedtem, így egyáltalán nem áll távol tőlem a stílus, mégis nagyon kevesen ismerik ezt az oldalamat. Tehát nagyon izgalmas a munka, egyben ezáltal tőlem merőben más lesz a megszokottnál. Igazából ez a szerzői szabadságom kiteljesülése és bármennyire is furcsa, nem kifejezetten a klubközönségemhez szól majd, inkább egy amolyan álom megvalósítása. A dinamikus album szintén más lesz, mint amit eddig kiadtam, mert épp úgy érzem, váltásban vagyok. Picit beleuntam a house-ba, illetve az sem elhanyagolható szempont, hogy nagyon kevés helyen működik manapság a deep stílus, így arra törekszem, hogy egy táncolható, főidős album legyen, ami a nemzetközi kritériumoknak is megfelel. Hozzá kell tennem, hogy erre az albumra is felkértem énekeseket, egy dal erejéig újra vokálozik nekem Keleti Andris, aki annak idején a ’World Beach’ című számunkat énekelte, mellette Máté Szabolcs, akivel még nem volt szerencsém közös dalt összehozni.

Hogyan tudtad ezt a rengeteg közreműködőt menedzselni? Hiszen nagyon jó szervezőkészség kell ahhoz, hogy enynyi művésszel hatékonyan tudj együtt dolgozni. A türelmem határtalan, a logisztikai képességem egészen jó és nagyon szeretek menedzselni dolgokat. Igaz, egy ilyen nagyszabású projekthez mindháromból szükség van bőven, de annál értékesebbnek fogom érezni a végeredményt,

Idővonal 1993 Az első fellépés 1997 Keceli rezidencia 2001 Rezidencia a Home-ban és a Pacha Barban 2003 Első mixalbum, a ’Direction’ (Underground Records) A The Quasar megalakulása 2004 A Foundation Records megalapítása Megjelenik a ’Trip’ című mixlemez 2005 The Quasar – ’October’ + videoklip 2006 ’Justmusic 001’ mixed by Chriss ’Live’ mixalbum négy saját zenével (Foundation Records) 2007 30 perces Quasar mix John Digweed rádióműsorában ’World Beach’ videoklip 2008 ’Renaissance Hungary’ – mixed by Chriss of The Quasar 2009 ’Deja Vu’ / Classic album (Cre8tion Records) 2011 ’Don’t Look Down’ videoklip 2014 Első saját szerzői album, a ’Switch’

16

w w w . m d j . h u

mivel rengeteg energiám, munkám lesz ezekben az albumokban. Én ebben a projektben nemcsak producer vagyok, hanem karmesteri szerepbe is bújtam, ami részben új kihívás, de nem idegen helyzet és baromi izgalmas számomra. Kiválóan érzem magam ebben a produkcióban, hiszen fantasztikus zenészekkel dolgozom együtt, sokat tanulok, tapasztalok, szóval nagyon inspiratív projekt.

Mit vársz a lemez megjelenése után? Nem tartasz a kritikától? A kritikusok véleményét nagyon szubjektívnek tartom, szerintem annyira egyénfüggő, kinek mi tetszik, hogy egyáltalán nem szeretnék ilyen beidegződéssel alkotni, nem lenne jó, ha az ettől való félelem befolyásolna. Közhelyesen hangzik, de hozzátenném, csak azt lehet kritizálni, aki valamit letesz az asztalra, vagyis dolgozik. Másrészről egyáltalán nem mindegy, kitől és milyen formában érkezik egy vélemény. Mindig érdemes megvizsgálni, hogy mennyire hiteles a személy és mennyire valós a kritika. Ennek függvényében vagy elfogadom, vagy egyáltalán nem érdekel, mit mondanak. Azt hiszem, ez érthető hozzáállás. Persze az értelmesen alátámasztott kritika építő is lehet, de akkor az legyen tényleg az, és ne egy irigy, „na most megmondom neki” vélemény. Sajnos ez utóbbi elég jellemző hozzáállás. Ezen felül igyekszem mindig a legjobbakkal dolgozni a szakmából, és ezeken az albumokon is azt hiszem, ilyen zenészekkel munkálkodok nem kis számban. A válaszom a kérdésedre, hogy nem foglalkoztat jelenleg a kritika, inkább teszem a dolgom és alkotok felszabadultan. Ha ezt nem így tenném, őrületbe kergetném és nem tudnám „megvalósítani” magam. Persze, tisztában vagyok azzal is, hogy az újdonság mindig picit szokatlan, elsőre idegen, szóval nem mondanék igazat, ha azt nyilatkoznám, hogy ezzel nem számolok. Főleg a lounge album esetében, mivel ez abszolút elrugaszkodott a megszokott stílusomtól, de miért is ne lenne az? Én alkotó vagyok, akinek az a dolga, hogy újdonságokon agyaljon, esetlegesen magához képest is új irányt mutasson, ezt hívják zenei szabadságnak és nyitottságnak. Ilyenkor kérdezem én, ki határozza meg, hogy nekem csak a megszokott stílusban lehet zenét írnom? Minden esetben az a kérdés merül fel bennem, hogy miért is kellene beskatulyáznom magam, ha én azt egyáltalán nem szeretném. Aki picit is ismeri a pályafutásom és az alkotásaimat, az tudhatja, hogy én mindig a zenei kalandozás híve voltam, mivel baromi unalmasnak tartom magam, ha unalomig játszok egy stílust, mert számomra az egyhangúsághoz vezet. Még annyit azért

hozzátennék, hogy ez személyiségfüggő megint csak, valakinek jól áll, valakinek meg pont nem. Én mindig is az éreztem, hogy ez utóbbi vagyok. Hogy mit várok? Legfőképpen magammal szemben vannak elvárások. Szeretnék egy profi dologgal előállni, ami meghatározó az életemben, amivel ismét bebizonyítom magamnak, hogy képes vagyok jót alkotni, képes vagyok eredetit, maradandót összehozni a mai felfogásommal. Persze ez egy picit egocentrikus hozzáállásnak tűnhet, de végeredményben rólam szól. A közönségtől meg azt szeretném úgymond kérni, hogy élvezze a hangokat, a koncepciót, mivel véleményem szerint nincs rossz zene, csak esetlegesen rossz hangulat vagy stílusbeli különbség. Persze, ha valakinek nem tetszik, azt igyekszem tisztelettel elfogadni.

Mutattad már a barátaidnak, a vájtfülűeknek? Mit szóltak? Az engem körülvevő zenészek hallották eddig, akik mondhatom, nagyon elismerően nyilatkoztak a hallottakról. Persze mindez az én számból picit bután hangzik, de hidd el, nem beszélek mellé.

Mennyiben tudtad összeegyeztetni a stúdiómunkát és a hétvégi fellépéseidet? Nagyon megváltozott az időbeosztásod? Gyakorlatilag szeptember óta minden nap hétfőtől péntekig, a reggeli óráktól estig ezen dolgozunk Krisztiánnal, mondhatni főállásban, máskülönben sosem lenne kész. Annyira összetett munka folyik és annyira sok szálon folynak az események, hogy ezt vagy így, vagy sehogy nem lehet megvalósítani. Minden csak logisztika kérdése, illetve sok lemondással és kitartással jár együtt két ilyen album megírása. Voltak és még vannak is fárasztó pillanatok, de bízom benne, hogy megéri majd. Mondjuk, hozzáteszem, amikor elkezdtük az albumot, voltam annyira naiv, hogy azt hittem, két hónap és megleszünk, de ez egyáltalán nem így történt, főleg, hogy menet közben alakult ki a végleges koncepció. Forteba hihetetlen kitartással ott van mellettem mindvégig, és ez nagyon fontos nekem. Ráadásul májusban még csak a szerzői mixalbum jelenik meg, a lounge lemez szerintem csak a nyár folyamán lesz a polcokon, tehát van munka még bőven!

A magánéleted hogyan viselte a több havi megfeszített tempót? Maradt időd a barátságaidat ápolni, vagy mindent egy lapra tettél fel? Aki igazán a barátom, az megértő. Semmilyen

negatív tapasztalatom nincs, inkább csak a támogatást kapom tőlük. Természetesen vannak események, ahová emiatt nem jutok el, de vagy a jövőmet építem, vagy szórakozom. Úgy gondolom, bandázhatunk még eleget, még csak most jön a nyár, tehát nem maradtam le semmiről…

Áttérnék a DJ-zésre. Budapesten megváltoztak az erőviszonyok, egyre több kisebb helyen szól minőségi elektronikus tánczene. Te benne vagy a budapesti forgatagban? Igen. Havonta legalább két rendezvényen fellépek Pesten. Lenne több is akár, de két alkalom között kell hagyni egy egészséges pihenést, máskülönben unalomba fullad a személyem, ezt meg nem szeretném megélni. Viszont pár hónapja kitaláltunk Tocho barátommal egy közös klubestet, ez a Downtown Cream, ahol totálisan más stílust játszom, mint amit már megszokott tőlem a közönség. Ezeken az estéken főként nu-discót és rengeteg vokális house-t játszom, amit sehol máshol nem lehet tőlem hallani partikon. Néha jól esik más stílusban szórakoztatni, ez inspirál és frissít, hiszen nem sémaszerű esték ezek. Viszont fontos megjegyeznem, ezek inkább előesték, ami azt jelenti, hogy kizárólag esti órákban indulnak a rendezvények és legkésőbb kettőkor végük is van, hiszen amolyan pre-party jelleggel találtuk ki őket.Tocho barátom egyébként Ibizán él már több éve, és onnan jött az ötlet, ugyanis ott így működnek helyek. Gondoltuk, miért ne lehetne itt is. Még annyit erről, hogy ezeken az estéken „válogatott” csapat jön össze, sok csinos lány és jó fej pasik, tehát abszolút érdemes meglátogatni minket egyszer. Mondjuk áprilisban vége a sorozatnak, mert ez csak a téli időszakban megy, így még két partink lesz és aztán egy időre pihi.

Mész megint vissza Ibizára? Mit adott neked az a közel egy hónap, amit ott töltöttél?  Ez volt az első alkalom, hogy meglátogattam a szigetet, így minden értelemben újdonság volt számomra ez a kiruccanás. Úgy indultam neki ennek az egy hónapnak, hogy na most aztán kitombolom magam. Ebből az lett, hogy körülbelül jó, ha öt buliba ellátogattam, mivel annyira rám tört a kikapcsolódás érzése, hogy semmi kedvem nem volt bulizni, inkább minden nap motorra ültem és körbejártam a sziget minden kis zegzugát. Zseniálisan éreztem magam. Mint fentebb említettem, Tocho barátom kint él, így nála laktam, fantasztikus vendéglátásban volt részem ebben az egy hónapban, mindent megmutatott. Azért volt lehetőség pár jó buliba is elmenni, szóval már most le van foglalva a repülőjegyem!

Sokan azt mondják, túl sok szervezőcsapat van ma az éjszakában, és így a közönség is szétosztódik. Ráadásul kevesen dolgoznak együtt, néha inkább széthúznak, mint összetartanak a csapatok. Te hogy látod ma a budapesti partiéletet? Mennyiben más a helyzet a fővároson kívül? Bármennyire is furán hangzik, én igyekszem ezekből kimaradni, nekem nincs se affinitásom, se idegzetem és elsősorban kedvem feszülni, tehát igyekszem nem részt venni a partiszervezésben. Én elsősorban DJ vagyok, akinek nem azzal kell foglalkoznia, hogy mi folyik a háttérben. Persze én is hallom, tapasztalom, ami a kulisszák mögött zajlik, erről meg is van a véleményem, de ezzel együtt feleslegesnek tartom a véleménynyilvánítást, hiszen rajtam semmi nem múlik ebben az értelemben. Viszont a szervezőknek szerintem el kellene gondolkodni a jövőn, mert ha ez így megy tovább, hamarosan nem lesz tovább! Én ezután is szeretnék egyértelműen egy jó nevű DJ maradni, aki jól végzi a dolgát, ha meghívják, gyakorlatilag ennyi az én szerepem. Ami a vidéket illeti, én személy szerint nem panaszkodhatok, mert azon DJ-k táborát gyarapítom, akik országosan ismertek. Sok helyen megfordulok és még a bulik is sikeresek. Persze, már nem olyanok a rendezvények, mint annak idején, de ennek a miértje annyira összetett kérdés, hogy megint csak egy másik interjú témája lehetne.

Van hely és idő. Erre ebben az interjúban nem szeretnék reagálni, mivel én úgy gondolom, hogy nem lehet pár mondatban kifejteni egy ilyen véleményt, ennél lényegesen összetettebb a probléma. A gondolataimat nagyon szívesen kifejtem, de akkor keressünk egy alkalmat, hogy körüljárjuk a témát tüzetesen.

Tulajdonképpen miért váltottál nevet? A névváltás nem volt egy tervezett lépés. Sajnos a sok „kreatív” DJ-növendék az országban elkezdte használni a nevem, ráadásul ugyanúgy írva. A végén már arra eszméltem, hogy átment hitelrontásba az egész, hiszen legalább négy olyan város volt már, ahol folyamatosan felléptem, csak épp én nem tudtam róla. Akkoriban számtalan alkalommal kaptam üzeneteket haveroktól, hogy ott a helyük hétvégén, meg mennyire várnak. Nem győztem visszaírni, hogy ez remek hír, csak az nem én vagyok. Nagyon bosszantó volt és baromira beleuntam a vitatkozásba, egyfolytában az ügyvédemet hívtam, ugyanis le volt védve

Sokszor láthatjuk a Facebookon, hogy Európa-szerte hívnak fellépni. Merre jártál az utóbbi egy-két évben? Tudatosan építed a külföldi fellépéseidet, vagy inkább az “ahogy esik, úgy puffan” érzést képviseled? Egy időben rá voltam feszülve, hogy mindenáron külföld, de aztán rájöttem, hogy ezért tenni is kell. Legfőképpen produktumot kell letenni, mert a világ csak úgy figyelhet fel rád. Nem mondom, vannak sikeres megjelenéseim, de igazából átütő, A-kategóriás kiadványom nem volt még. Ez alatt azt értem, hogy mindig megvan az a pár nagy kiadó, akiknél ha sikerül megjelenned, rád fókuszál a világ. Ha ennél a pár címkénél nem jön össze megjelenés, lehetsz te akármennyire jó, a kutyát nem fogod érdekelni. Rengeteg megjelenésem van már, de egyik sem hozta meg a világhírnevet eddig, ha őszinte akarok lenni. Persze ismerik a nevem sok helyen, de ez még nem elég a folyamatos utazgatáshoz. Gyakorlatilag most jutottam el oda, hogy húztam egy határvonalat, és ettől a pillanattól várom, hogy ebben a kérdésben is előrelépjek. Persze ezek nagy szavak, de most érzem, hogy jó dolgon ügyködök. Ezt az albumot főként a nemzetközi piacra pozicionálom hangzásban, és a minőségben egyaránt ez a cél. Azért volt már emlékezetes fellépésem bőven: Japán, Thaiföld, Anglia, Amerika, Németország, Hollandia, Prága, illetve környező országokban sok-sok, tehát panaszra megint csak semmi okom – de egyelőre többet játszom itthon, mint külföldön. Ez eddig csak úgy alakult, ettől kezdve meg alakítom! Chriss Ronson az évek során számtalan szakmai és közönségdíjat is bezsebelt. Ezekből csemegézünk most.

Soundhead Best Of

Az év DJ-je (2004, 2005, 2007) Legjobb album: Renaissance Hungary mixed by Chriss (2008) Déja Vu / Classic mixed by Chriss and Poli (2009)

Check Magazin Awards

Legjobb hazai DJ / Az év felfedezettje (2001)

Freee Magazin Az év DJ-je (2004)

Justmusic Awards Legjobb mixalbum - Live szett John Digweed előtt (2005) Legjobb dal - The Quasar – October (2005) Partycom – Evote Az év DJ-je (2003, 2004, 2005, 2006) Legjobb mixalbum - Synthetic Pleasure By Chriss (2005) Legjobb mixalbum - Live! (2006) Legjobb kiadó - Foundation Records (2005, 2006)

w w w . m d j . h u 17

Bár lehetne még hova fejlődni, de nyilvánvaló, hogy végre teret nyert a dance és elektronikus zenei kultúra a hazai frekvenciákon. Jelenleg nincs olyan területe az országnak, ahol legalább péntek és szombat este ne dübörögne a basszus a rádiókészülékekből. Ennek apropójaként a rádiós elektronika kulisszatitkaiba avatunk be benneteket Kovács Jeromos aka Wondawulf, a Petőfi DJ (Petőfi Rádió) szerkesztőjének segítségével. Rajta kívül a témában – a webes platformok apropóján – még megszólaltattuk a legendás Frisky Radio tulajdonosait, valamint a Burn jóvoltából Pete Tong számára is feltettünk néhány frekventált kérdést. Előtte azonban szeretnék egy kis kitérőt tenni a mai magyar rádiózás világában – úgy általánosságban – egy számomra fontos témakörben. Ez pedig az információ, pontosabban a zenei információ. Annak ellenére, hogy a mai fiatalság életében már nem kifejezetten a rádió tölti be a szórakoztatás központi szerepét, mégis domináns a jelenléte a zenei promóció területén. Mert mennyivel könynyebb a temérdek megjelenés közben úgy eligazodni, ha vannak „idegenvezetőink”, akik hétről

hétre bemutatják az újdonságokat, a friss megjelenéseket vagy értekeznek a zenei élet történéseiről. Persze csak ha vannak és értekeznek… Ugyanis a mai magyar rádiós valóság egy kicsit más. Akinek nem inge, ne vegye magára, de míg a tematikus zenei műsorok szerkesztői többnyire törekednek az informatív jellegre, addig a napközbeni műsorsávból szinte teljesen száműzték a zenei információt. Pedig egy rádió nem szimpla jukebox. A rádió attól az, ami, hogy a zenei struktúrát vegyíti a hozzá köthető információval. Lehet, hogy én állok túl furcsán a dolgokhoz, de számomra attól jó egy zenei rádió, hogy nemcsak a dallamokban és ritmusokban, de még a prózában is a zenéről szól. Tehát az én agymenésem mentén haladva jelenleg 1 kifejezetten zenei jellegű rádióállomás létezik ma Magyarországon: a Petőfi Rádió. A többiek kereskedelmi jelleggel zenét sugároznak.

S Z Ö V E G :

F A R K A S

G Á B O R

PETOFI DJ Nagyon örülök, hogy a Petőfi Rádió támogatja az elektronikus zenei kultúrát, lehetőséget biztosít egy ilyen sokszínű, DJ-k köré szerveződő műsor számára. A rádió szupportja nélkül nem jöhetett volna létre egy országos sugárzású, alapvetően nem a mainstream irányzatokkal foglalkozó, előremutató, izgalmas, változatos műsor. Kulturális szempontból hatalmas lépésnek érzem, hogy a hallgatók megismerhetik azon irányzatokat, amelyekkel Magyarországon jellemzően a klubokban, fesztiválokon lehet találkozni. Ezeket ma már nem nevezhetjük undergroundnak (főképp, ha egy országos sugárzású, közszolgálati rádió zenei kínálatának részét képezik), de nem sorolhatjuk a mainsteam kategóriába se. Az olyan stílusok, mint a trap, a dubstep, az electro, a drum & bass, a twerk, a moombahton, a midtepmo, a breaks vagy épp a garage egyre nagyobb teret kapnak a kereskedelmi rádiók és TV-k zenei kínálatában is, ami azt jelzi, hogy az emberek egyre nyitottabbak, kíváncsibbak az újdonságra. Természetesen az említett stílusok mellett a Petőfi DJ-ben teret kap a house, a techno, a minimal, illetve megszólalnak az ezekből származó irányzatok is, amik ma leginkább jellemzik a kereskedelmi adók elektronikus zenei kínálatát, így mindenki megtalálhatja a számára kedves zenéket. A DJ-k számára nagy lehetőség egy ilyen műsorba bekerülni, hiszen eddig a fellépéseken kívül csak egy-egy városban, kisebb régióban fogható rádiókon vagy internetes platformokon keresztül juttathatták el zenéjüket a közönséghez. A műsorban részt vevő DJ-k mindegyike nagyon lelkes és odaadóan dolgozik hónapról hónapra, hogy a tőle telhető legjobb mixeket készítse el. A közönség részéről is nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, aminek nagyon örülünk, és ezúton is köszönjük a támogatást.

20

w w w . m d j . h u

Nem korlátozza a műsort az éjszakai idősáv? Van esély arra, hogy a Petőfi DJ előrébb kerüljön a műsorsávban, korábbi kezdésre? Úgy gondolom, hogy a Petőfi DJ-nek egyelőre előnyére válik, hogy éjfélkor kezdődik, hiszen ebben az idősávban nagyobb a zenei szabadság, a DJ-k szélesebb teret kapnak, ezáltal az ismert zenék és stílusok mellett nagyon izgalmas, új trekkeket, irányzatokat is lehet hallani. Ezek az irányzatok például az Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Belgiumban tömegeket képesek megmozgatni. Ahhoz, hogy az elektronikus zene ezen oldala Magyarországon is hétköznapi, általános, tömegek által hallgatott és támogatott legyen, még sokat kell dolgozni. Úgy gondolom, hogy fokozatosan, lépésről lépésre érdemes haladni. Természetesen gondoltunk azokra is, akik számára már kicsit késő az éjfél. A Petőfi DJ-ben elhangzott mixek meghallgathatóak, letölhetőek az MR2 blogon, illetve megtalálhatóak a Petőfi Rádió Facebook-oldalán is.

Mi a Petőfi DJ koncepciója? Mik a szerkesztési elvek? Kik kerülnek (kerülhetnek) be a programba? A Petőfi DJ műsor megújult struktúrája több, régóta a szakmában dolgozó, elismert, megbecsült, illetve fiatal, tehetséges, feltörekvő lemezlovas számára biztosít megjelenést, így egy reprezentatívabb, sokszínűbb, érdekesebb, izgalmasabb műsor létrehozását engedi meg. A Petőfi DJ ebben az évben öszszesen több mint 50 DJ-formációt sorakoztat fel az elektronikus zene szinte minden irányzatából, ezáltal képes bemutatni Magyarország elektronikus zenei kultúráját. A műsorban rendszeresen hallható például Jay Lumen, Budai, Hot X, Sikztah, Yvel & Tristan, Gabor Kraft, Kovary, Isu, Naga, Beta, az NVC, Shizuka vagy Tolo a house-techno oldalról, de éppúgy találkozhatunk a basszus-zene hazai képviselőivel is, mint Palotai, Cadik, Beatman & Ludmilla, Wondawulf, Dublic, JumoDaddy, Chris.SU, Jade, Elo, Vida G, Anima DJs. Mellettük a műsornak készített már mixet Amb, Kid Panel, Frequent, Ster, a Pillow Pops, Clairvo, Metha, Poli, Polarize és a Space Inhalerz is. A következő hónapokban további izgalmas DJ-ket hallhattok majd, de ez legyen meglepetés :)

L I P T Á K

B O G I

ESSENTIAL MIX

interjú Kovács Jeromossal (a.k.a. Wondawulf)

A Petőfi DJ elindulásával elmondható, hogy a hazai underground klubközönségnek már van egy országos dance műsora. Vajon érzi, értékeli ezt a tényt az említett közönség? És a szakmából mekkora jelentőséget tulajdonítanak egy országos underground dance műsornak? Erre és a további kérdésekre Wondawulf, a Petőfi DJ szerkesztője válaszolt az MDJ-nek.

S Z Ö V E G :

a legenda még mindig él

Szerinted olyan rádiós dancekoncepció, mint amit a BBC Radio 1 képvisel, életképes lenne nálatok, azaz hogy egy-egy DJ személyiségre építi, fűzi fel az estéket? Nagyon sokat dolgozunk azon, hogy folyamatosan fejlesszük a Petőfi DJ műsort, illetve a hozzá kapcsolódó felületeket, mint az MR2 blog vagy a Petőfi Rádió Facebook-oldal. Áprilistól elindítjuk heti rendszerességű klubestünket is az Akváriumban, ahol a hallgatók személyesen is találkozhatnak a műsorban szereplő DJ-kkel. A BBC Radio 1 archetipikus ebből a szempontból, remélem, hogy a következő években a Petőfi Rádió és a magyar DJ-k munkájának, illetve a közönség támogatásának köszönhetően egyre több emberhez tudunk majd hitelesen szólni.

Rádiós szemmel hogy látod az underground elektronikus zene jövőjét itt, Magyarországon? Úgy érzem, hogy ezen irányzatok összessége egyre kevésbé nevezhető undergroundnak, hiszen a közösségi oldalak, blogok, az internet hihetetlen robbanásával mindenki számára elérhetővé, hozzáférhetővé vált a zene. Ma már nem kell bemenni egy lemezboltba, ahol a bennfentesek már rég elvitték a tuti korongokat, nem kell megrendelni és heteket várni egy-egy kiadványra. Ma már gyakorlatilag letölteni sem kell a zenéket, ha meg akarjuk őket hallgatni, hiszen a nagy részük fenn van a Youtube-on vagy a Soundcloudon. A magyar DJ-k között vannak nagyon jó, világszínvonalat képviselő előadók, szakemberek, akik hoszszú évek óta azon fáradoznak, hogy eljuttassák az emberekhez a zenét. Évről évre érezhető, hogy egyre többen érdeklődnek az újdonságok iránt, felgyorsult az a folyamat, ami egy adott stílus kezdetétől a csúcspontjáig tart. A trap zenének például elég volt két év, és megjelent a mainstreamben. Nicky Minaj, Ludacris, de Katy Perry új száma is gyakorlatilag trap. Nemrég láttam egy videót, amin Tiësto egy Yellow Claw számot játszik, amit a Spinnin Records jelentetett meg. Remélem, hogy a Petőfi DJ is hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon is népszerű, ismert és hallgatott legyen az elektronikus (tánc)zene.

Egyik nap, amikor a telefonomon lévő mixek közül válogattam, és próbáltam keresni valamit, ami illett az akkori aktuális hangulatomhoz, akaratlanul is erősen rácsodálkoztam, hogy kizárólag Essential Mixeket találtam a listámban. Ezen nem kicsit döbbentem le magam is. Igazából nem rádió show vagy egyéb promóció alapján válogatok, amikor valamit érdemesnek tartok offline hallgatásra is, hanem szigorúan a minőség a szelekciós kritérium. Ezért is sokkolt le annyira, hogy csak Essential Mixeket találtam a telefonomon. Hiszen tíz évvel ezelőtt, amikor már javában tombolt az eletronikus zene iránti szerelmem, akkor is nagyjából ezek a mixek töltötték meg a laptopomat, de ez már egy évtizede volt! Hogy lehet az, hogy ennyi éven keresztül, egy enynyire változó zenei műfajban egy rádióműsor mégis képes lépést tartani és folyamatosan az adott korszak minőségi undergroundját képviselni? Ez egy kis időutazásra sarkallt engem, és hirtelen rengeteg meghatározó zenei emlék, élmény idéződött fel bennem, amely mind-mind Pete Tong rádió show-jához volt köthető. Ekkor döntöttem úgy, hogy most már illik egy kis kutatómunkával is megtisztelni az Essential Mixek történetét, nézzük meg egy kicsit, hogy mióta és miről is szól valójában ez a rádióműsor. Rögtön meg is kérdeztem a legmegbízhatóbb közönséget, a Google-t, hogy mit is érdemes tudni a legendás mixekről. A csodálkozásom csak fokozódott, amikor a Wikipédia volt az első kidobott link. Arra azért nem mertem volna fogadni, hogy egy wikibejegyzés elismerését is kivívta már ez a mixsorozat. Több mint húsz évvel ezelőtt, egészen pontosan 1993. október 30-án a BBC Radio 1-on kezdődött az azóta már etalonná avanzsálódó show. A Pete

Tong nevével elhíresült rádiólegenda igazi szülőatyja valójában Eddie Gordon, nem pedig Pete Tong. Eddie kérte fel Pete-et, aki azóta is a műsor házigazdája, és Eddie a kezdetektől a show producere. Eddie a ’90-es évek elejétől hetente különböző rádiómixeket kapott Tony Humphriestól, Frankie Knucklestől és egyéb New York-i DJktől. Az új elektronikus zenei hangzás nagy hatással volt rá, és meggyőződése volt, hogy egy heti rádiós mixsorozat, ahol a világ minden pontjáról új hangzásokat mutatnak be, és új, tehetséges DJknek adnak megjelenési lehetőséget, pozitív hatással lehetne az akkori angol dance szcéna fejlődésére. Eddie-nek nagyon is igaza volt, és nemcsak az angol zenei életre lett hatással ez a meghatározó műsor, hanem gyakorlatilag az egész világon tarolt az elektronikus zenei életben, és Dél-Amerikától Japánig az előremutató tánczenék rajongói ismerni kezdték az angolok egyedülálló, szombat kora hajnali rádióműsorát. Az alapötlet az volt, hogy a meghívott DJ-k válogassanak inkább otthon vagy utazás közben hallgatható zenéket. Kifejezetten nem a tánczenék bemutatása volt a cél. Ezzel eklektikusabb mixek alkotására nyílt lehetőségük és nagyobb mozgásterük volt a zenei stílusok közötti kísérletezésre. Azt is nagyon fontos megemlíteni, hogy azon első olyan kétórás rádiómixek egyike az Essential, amelyeket semmilyen reklám nem szakít meg a műsor szignálján és a mix elején megszokott vendég DJ bemutatásán kívül. Később a hallgatóság között azt a keresztnevet is kapta az adás (pontosan a megszakítatlansága miatt), hogy „two hours musical journey, vagyis „kétórás zenei utazás”. A show a kezdetektől híres volt a zenei stílusok változatosságáról, mindig is az elektronikus tánczene úttörője akart lenni, vagy mondhatjuk úgy is, hogy hírvivője az újnak és az értékteremtőnek. Pete és Eddie igyekezett az aktuálisan figyelemreméltó művészeknek egy plusz bemutatkozási lehetőséget biztosítani. A nagy progresszív DJ-ket is innen ismerthetjük, Paul Oakenfold számtalan fellépése mellett Carl Coxnak egy időben havi szinten volt mixfelkérése. Az egyik legelismertebb kétórás reggae mix is (Ashley Breedle előadásában) az Essential Mix tárház büszke darabja. A stílusrepertoár magában foglalja Nicolas Jaar zseniális szelekcióját vagy Eric Prydz, Above and Beyond, Trentemoller emlékezetes válogatását.

1997-ben Eddie újabb átütő ötlettel fűszerezte meg a műsort: életre hívta az Essential Showkat, vagyis a DJ-szettek egy részét ezentúl nem stúdióban, hanem élő partikon kezdték rögzíteni. Az első külső helyszín az elektronikus zene akkori temploma, a Ministry Of Sound volt, majd a show világturnéra indult. Először a nyári fesztiválokat, majd Ibizát, Németországot, és az USA-t is meglátogatta, ezzel világhírt szerzett magának és a meghívott vendég DJ-knek.

Egy Essential Mix felkérést kapni kiváltság. Egy kivételes privilégium, ami az erős minőségi produkciók hajtóerejévé vált. Ez ösztönöz minden szereplő előadót a legátgondoltabb és legigényesebb mixek alkotására. Ez a titka annak, hogy hiába telt el 21 év, az Essential Mixek, ugyan új DJ-nevek előadásában, még mindig kiemelkedő helyet kapnak bármelyik igényes e-zenefüggő mixgyűjteményében.

w w w . m d j . h u 21

FRISKY RADIO interjú Faisal Sultannal és Giuliano Garauval Meséljetek magatokról! Mivel foglalkoztatok a rádió előtt? Faisal: Egy 38 éves média-, tech- és zeneőrült New York-i vagyok. Korábban részt vettem olyan induló webes médiatechnológiai fejlesztésekben, melyeket ma milliók használnak világszerte. Az őrültségeim mellett szeretek fotózni, kerékpározni és utazni, hogy minél több nagyszerű ételt és kávét kipróbálhassak.

Giuliano:

Giuliano vagyok, 33 éves és Oszakában élek a rádió programmenedzsereként. Mielőtt a rádióhoz kerültem volna, egy grafikus- és dizájnakadémiára jártam, ahol terveztem és rádiót hallgattam, és így botlottam a Friskybe. Egyik dolog jött a másik után.

Hogy indult a rádió? Mi volt a kezdeti koncepció? F: Félek, hogy azt kell mondjam, nem volt kezdeti

Név

Város

Kor

Beosztás

Faisal Sultan

New York (USA)

alapító-tulajdonos, ügyvezető

38

terv. 2001-ben, mialatt SHOUTcast streaming szerverek fejlesztésével foglalkoztam, elindítottam egy teszt-streamet a kedvenc elektronikus mixeimmel. Néhány nap múlva azt vettem észre, hogy az emberek rendszeresen hallgatják. Hamarosan DJ-k jelentkeztek nálam a világ minden tájáról, hogy játsszam az ő mixeiket is, szóval így született a rádió. Célunk, hogy ne felejtsük el az underground gyökereinket, miközben teret engedünk a fiatal tehetségeknek a nagy nevek mellett.

Mikor érezted először azt, hogy valami igazán nagy dolgot hoztál létre? Szerinted mi kellett ahhoz, hogy az élvonalba kerüljön az adás? F: Nagyon korán bekövetkezett. Elkezdtem e-maile-

ket kapni messzebbről is, például Koreából, Japánból, sőt, még Iránból is, hogy mennyire szeretik a rádió zenéit. Ez számomra a végső jutalom: a zenével járó örömöt továbbítani. A titok a fejlődésünkre: a Frisky volt az első, ami olyan AAC adást kezdett sugározni, ami jobban szól, mint bármelyik MP3 szerver (ez a mobil felhasználóknak nagy segítség). Mi voltunk az elsők, akik rendszeres podcast mixeket osztottak meg a világgal és mi voltunk az elsők, akik előtérbe helyezték a minőséget a mennyiséggel szemben a műsorok tervezésénél. „Előre nézni és folyamatosan fejleszteni”, ez a jelszó. Tavaly indítottuk az új weboldalunkat megannyi prémium szolgáltatással és on-demand hallgatási lehetőséggel, hogy bármikor visszahallgathatóak legyenek szettjeink. Számos újításunk van, mint pl. a szociális médiára építés, zenekereső, új mobilapplikációk stb. Szeretnénk az egyik leginnovatívabb underground elektronikus zenei csatorna lenni.

Név

Város

Kor

Beosztás

Giuliano Garau

33

22

Oszaka (Japán)

programfelelős, menedzser

Meg lehet élni kizárólag ebből, vagy ez csak hobbi? Van ezen kívül hétköznapi munkátok? F: A Frisky soha nem volt és nem lesz csak hobbi.

Az előadóink, a rajongóink hatalmas bizalmat és hitet

S Z Ö V E G :

adnak nekünk. Szeretnénk továbbra is ezt a kapcsolatot úgy fenntartani, hogy cserébe minőségi zenét adunk, és nem olyat, amit bárhol, bármikor hallhat az ember. A rádió mellett nap mint nap én is aktívan szerepet vállalok zenével kapcsolatos induló dolgokban, befektető és testületi tag vagyok számos titkos és új induló zenei projektben, és a média területén is.

G: Az összes bevételünk visszamegy a finanszírozásba, a szolgáltatásokba, a platformba, hostingba és a legborzasztóbb dolgokba annak ellenére is, hogy több milliós a teljes hallgatottságunk havonta. A Frisky számomra először hobbi volt, de kezdett átfordulni teljes munkaidős foglalkozásba. Mindezek mellett jelenleg 3D tervezéssel foglalkozom és angolt is tanítok. Mit gondoltok a magyar előadókról? Mennyire tudják felvenni a versenyt a magyar műsorok készítői a régi nagy nevekkel? G: Úgy gondolom, bármelyik országból bármelyik

DJ-nek megvan a lehetősége, ha a szíve a helyén van és a tudását jól használja. Napjainkban a tehetség egymagában már nem elég. Nálunk az a szokás, hogy kizárólag kiválasztott előadókkal dolgozunk és amikor ezt tesszük, közben a karrierjüket is igyekszünk egyengetni. Így ha az előadóink fejlődnek, mi is egyre inkább gyarapszunk. Van néhány félelmetesen tehetséges magyar előadónk, büszkék vagyunk, hogy a csapatunk tagjai. Tény, hogy néhányuk Jody Wisternoffal együtt lépett fel a getFrisky!Hungary bulinkon. Tény, hogy a Travelsounds srácok – CzD és Del Sol – már évek óta a leghallgatottabb házigazdáink között szerepelnek és a top DJ-k (Dave Seaman, Nick Warren, Pole Folder, Eelke Kleijn) nyakát szorongatják hónapról hónapra.

Lehet tudni, hogy honnan van a legnagyobb érdeklődés a friskyRadio iránt? Hol hallgatják a legtöbben? F: Hallgatóink a világ minden szegletéből érkeznek,

de Magyarország mindig a TOP5-ben van. Legnagyobb hallgatónk az USA, ami nem meglepő, hiszen a központ is itt található, de mellette Magyarország, Oroszország, Görögország és Németország forog a TOP5-ben. Nagyon szeretjük a magyar rajongókat és DJ-ket! Az előadók szupertehetségesek, és talán a legkedvesebbek mindenki közül, ezért megtiszteltetés és öröm velük dolgozni.

Ha 3 pontban össze kellene foglalnotok a sikeres netrádió alapvető szabályait, akkor szerintetek mik lennének azok? F: 1. Hallgass a rajongók visszajelzéseire és a

minőséget helyezd előtérbe! 2. Légy biztos abban, hogy amikor a ráklikkelnek a a

S I P O S

R O L A N D

magyar műsorok a friskyRadión

„Tune In” ikonra, akkor egy varázslatos dolgot adsz nekik! 3. Legyen jó és profi kapcsolatod az előadóiddal! Amióta kizárólag válogatott tehetségekkel dolgozunk, odafigyelünk arra, hogy mindenkire egyformán tudjunk időt szakítani. Ez egy egyirányú út, ahol a DJ és a rádió közösen halad a növekedés felé.

Műsor neve

Egy átlagos lemezlovas hogyan tud kapcsolatba lépni veletek? Mi kell ahhoz, hogy a már említett magyar fiatalokhoz hasonlóan mások is szerephez jussanak nálatok? G: Mivel tonnányi bemutatkozót kapunk napról nap-

Előadó

ra, így fontos, hogy a saját anyagod kitűnjön a tömegből. Ez nem csak egy szimpla álláshirdetésre jelentkezés. Tegyetek annak érdekében, hogy az általatok küldött anyag minél személyesebb legyen! A leveled rajtunk kívül több száz rádiónak címezve biztosíték arra, hogy soha ne olvassuk el a jelentkezésed. Szóval legyen minél inkább személyes!

Milyen a viszony a legfőbb riválissal, a Proton Radióval? F: Nagyon jó kapcsolatunk van az összes csator-

nával, mint pl. a BBC Radio, vagy a Ministry of Sound. Ahogy mondtam is, nagyon aktív vagyok a zenei közösségekben, rendszeresen tartok előadást rádiós konferenciákon vagy az Amsterdam Dance Eventen. A mi termékünk és szolgáltatásunk egész más, mint a Protoné, abban az értelemben, hogy ők inkább a lemezkiadóra fektetik a nagyobb hangsúlyt, és ezt nagyszerűen csinálják. Mi az élő rádiózásra koncentrálunk. Az a célunk, hogy egy tökéletesen megszűrt, exkluzív show-t adjunk a közönségnek, ami sehol máshol nem hallható.

Milyen jövő előtt áll a netrádiózás, illetve ti mit jósoltok neki? F: Számos on-demand zenei szolgáltatás érhető el

manapság és még mindig van helye az internetes rádiók gyarapodásának. Egy pozitív irány figyelhető meg az elmúlt években az emberi igényekben, ellentétben az algoritmusokon alapuló, többre és még többre vágyó gyárakkal szemben, mint a Spotify, a Pandora, vagy a Deezer. A jó internetrádiók követik a trendeket, mivel itt emberek állnak a színfalak mögött. Ez az, ami megkülönböztet minket másoktól. Láthatjuk, hogy a világháló térhódításával egyre inkább elterjed az internetrádiók trendje és mindenki igyekszik minél inkább felzárkózni. Én csak azt kérdezem: nektek mi tart ennyi ideig?

Mit üzentek a magyar hallgatóknak? G: Szeretünk titeket és maradjatok mindig vidámak

(„keep feelin’ frisky”)! F: Szeretjük a magyar rajongókat, továbbra is támogassátok az előadóitokat – megérdemlik!

White Flag

Műsor időpontja

minden páratlan hónap negyedik keddje (18.00 – magyar idő szerint)

Jaded

Stílus

tech-house, progressive house, progressive-trance

Link

facebook.com/friskyjaded

Műsor neve Mindfields

Műsor időpontja

minden hónap második hétfője (18.00 – magyar idő szerint)

Előadó

Dynamic Illusion & Retroid

Stílus

progressive house, breaks

Link

facebook.com/mindfieldsofficial

Műsor neve Mind Games

Műsor időpontja

minden hónap első szerdája (22.00 – magyar idő szerint)

Előadó Sylvie

Stílus

deep-tech, minimal, techno, progressive house

Link

facebook.com/djsylvie.hu

Műsor neve Travelsounds

Műsor időpontja

minden hónap harmadik pénteke (19.00 – magyar idő szerint)

Előadó

CzD & Del Sol

Stílus

progressive house, deep house

Link

facebook.com/travelsounds

w w w . m d j . h u

w w w . m d j . h u 23

S Z Ö V E G :

A Z

L I P T Á K

B O G L Á R K A

E L E K T R O N I K U S

Z E N E

L O V A G J A

A Burn jóvoltából élő interjút készíthetett az MDJ Pete Tonggal, aki ebben az évben a Burn Residency egyik mentori szerepét tölti be Carl Cox mellett. Egy különleges konferenciahívás keretein belül több ország riportere bombázta kérdésekkel Pete-et a Burn Residency-ről és Ibizáról, az elektronikus zenei élet változásairól, vagy éppen az Essential Mixekről.

volt! Egyedül a feleségem tudta. Se a gyerekek, se az édesanyám nem volt beavatva a titokba. Szilveszter előtti éjszakán bejelentették végre, és ezután következett a várakozás, hogy meghívást kapjak a palotába. Én igazán szerencsés voltam, nekem nagyon hamar megérkezett a meghívólevél. Pár hete voltam, vagyis most márciusban. Nagyon sokan egy évet is várnak a bejelentés után a valós ceremóniára.

Ez az elismerés milyen pluszt adhat neked a jövőre nézve? Bármilyen közvetlen hatással lehet a díj a karrieredre? Még több inspirációt, esetleg energiát ad, vagy szimplán ez is csak egy visszaigazolása annak, amit eddig tettél az elektronikus zenéért, a DJ-kultúráért? Igazából nem hiszem, hogy különös hatása lesz, maximum több tea partyra leszek hivatalos! Bár ki tudja, ez annyira új még, nehéz rá választ adni. Tudod, számomra, aki itt született és nőtt fel Angliában, egy nagyon különleges élmény, hogy látogatást tehettem a Buckingham Palotába, elvihettem a gyerekeimet és az édesanyámat. Habár a királynővel találkoztam már korábban is, egy fogadás alkalmával, hat évvel ezelőtt, de ez sokkal emlékezetesebb volt, hiszen ez az én díjátadási szertartásommal is járt.

Információink szerint a zene iránti szereteted és elkötelezettséged a gyermekeidre is komoly hatással van: hármójuk közül ketten aktívan és sikeresen a nyomdokaidba léptek!

Különböző korcsoportokat különböző zenei stílusok érdekelnek, és vannak olyan emberek, mint én, akik azt mondják, hogy nincs tegnap zenéje. Nem csinálnám jól a munkámat, ha nem gondolnám úgy, hogy ez igaz.

Kérünk, hogy avass be minket egy kicsit az Essential Mixek kulisszái mögé. A heti rendszerességgel jelentkező műsor mekkora előkészületet igényel? Már hetekkel előre kész van egy adott műsor terve, vagy az adott héten, pár nap alatt dől el a végleges forgatókönyv? Kizárólag a te döntésed, hogy mi és ki lesz a heti Essential New Tune, vagy többen döntitek el ezt is már jó előre? Először is: iszonyú hosszú várólistánk van azokból, akik szeretnének Essential Mixet megjelentetni. A mi célunk a show-val, hogy a legjobb DJ-ket mutassuk be, hogy rengeteg különböző elektronikus zenei zsonglőrt gyűjtsünk össze a rádióműsorba. Ez egy nagyon kicsi csapat. Én és a Londonban dolgozó producerem, igazából ennyi. Mindkettőnk rengeteg DJ-vel áll kapcsolatban, ezen a szakmai hálózaton keresztül eljut hozzánk, hogy ki az, aki érdemes rá, hogy meghívjuk. A felkérés egyik kritériuma, hogy vagy valami különlegeset csinálj, vagy konzisztensen tegyél valami elismerésre méltót. Sokkal többen szeretnének bemutatkozni a show-ban, mint ahányukról mi gondoljuk, hogy elérték már azt a szintet. Daniel Avery lesz a következő, ő már egy ideje Fabric rezidens, megjelentetett egy-két albumot, és eléggé ismert, legalábbis Angliában, bár már nemzetközileg is, és ő csak most

kapta az első felkérést tőlünk. Ha látnád pontosan, mit ért el, meglepődnél, és lehet, hogy úgy gondolnád, hogy már egy évvel ezelőtt meg kellett volna hívnunk. Egyátalán nem nehéz dönteni, igazából úszunk a lehetőségekben, hogy kiket szelektáljunk a műsorba. Figyelembe kell venni, hogy mi a szórakoztató üzletben vagyunk, ami a partyéletről szól, és néhány kiemelkedő alakot szeretnénk ünnepelni is, ezért rendszeresen visszahívjuk őket. A legismertebb DJ-k, ha megjelentetnek egy új albumot vagy egy új klubrezidenciát kezdenek, ismét lehetőséget kapnak egy Essential Mix készítésére. Például Paul Oakenfold tizenötször volt a show-ban. Carl Cox havi rezidense volt a műsornak annak idején! Időben tekintve már hónapokkal előre meghatározzuk, hogy ki lesz a heti mixek alkotója, hogy legyen idő a felkeszülésre, és egy minőségi mix bemutatásához. A modern technikának hála, már az is megoldható, hogy bárhonnan felvehető a műsor!

tartóan, addig, amíg valaki, vagy valakik észreveszik. A Burn Residency is így érte el ezt a népszerűségi szintet. Most már széles körben azonosítják a minőségi elektronikus zenével. A népszerűsége egyre több dicsőséget hoz a rendezvénynek és ennek a brandnek, illetve a részt vevő tehetségeknek. Ez nem egy eldobható, egyszeri DJ-verseny, amivel a Burn brandet próbálják erősíteni. Ez egy próbálkozás valami sokkal értékesebbre, tartalmasabbra és minőségibbre, és aki megnyeri, az fényes karrierre számíthat az eletronikus zenei klubéletben, és remélem, hogy nem csak az első, hanem a többi résztvevő is profitál a veresenyen való szereplésből.

És végül... Szerinted mire számíthatunk az évtized hátralévő részében? Globálisan merrefelé halad a dance szcéna?

Rengeteg előadáson, szakmai konferencián vagy találkozón veszel részt. Ezek mellett miben jelent kihívást számodra a Burn Residency?

Nem tudom, fogalmam sincs. Én még szeretnék itt lenni, az biztos, de nem igazán gondolkozom tíz évre előre, nem érzem a szükségszerűségét. Abban biztos vagyok, hogy az emberek mindig fognak táncolni, és abban is biztos vagyok, hogy mindig fognak klubokba járni. Abban meg még biztosabb vagyok, hogy zenét is fognak írni, mert ez a világ csak így kerek.

Ez semmihez sem hasonlítható azok közül, amiket eddigi életemben csináltam, illetve semmiképp nem hasonlítanám a konferenciához, vagy a korábbi eseményekhez, amiken részt vettem. Ez egy kitűnő ötlet. Már egy pár éve működik, és nagyon különleges értéket teremt. Világszerte kivívta az elismerést azzal, hogy a szcéna kulcsemberei támogatják. Ez olyan, mint akármi más az életben, olyan, mint amikor engem kérdeznek az emberek, hogy hogyan váltam ismertté. Erre nagyon egyszerű a válasz: csak kiváló műsorokat igyekszem készíteni hétről hétre ki-

Köszönjük szépen az idődet. Végszónak igen ígéretes prófécia, hogy a tánczene és a klubélet tovább fog virágozni, és a producerekre is számíthatunk, hogy újabb klubslágereket fognak számunkra alkotni, amelyek a jövőben is ezreket mozgatnak meg és csalnak a táncparkettre.

Igen, ez valóban így van. A lányom, Becky, a modell barátnőjével, Amber Le Bonnal DJ-zik közös formációban. Amber amúgy a Duran Duran egyik frontemberének, Simon Le Bonnak a lánya. Becky és Amber saját estet vezet Nothing Hillben, JuciceBox névvel. A fiam is DJ-zik, de ő sokkal inkább elkötelezett a producerkedés iránt, és inkább tartja magát producernek, mint DJ-nek. Sőt, nem is szereti, ha lemezlovasnak nevezik. Hangmérnökként diplomázott nemrégen, és egy kiadónál kezdett el szakmai gyakorlatot pár hete. Szóval igen, a nagyobbak mindketten a zeneiparban dolgoznak. A legkisebb még keresi önmagát, de ő is nagy elektronikus zenerajongó.

Köszönjük a lehetőséget, Pete, hogy válaszolsz az MDJ kérdéseire, valamint engedd meg, hogy gratuláljunk a Brit Birodalom Rendjének kitüntetéséhez. Ez az egyik legnagyobb elismerés, amit egy brit állampolgár kaphat. Minden évben az angol királynő jelöli ki azokat a kivételes személyeket, akik kimagaslóan teljesítettek a Brit Birodalom érdekében. Te vagy az első elektronikus zenei DJ, aki ebben a megtisztelő díjban részesült. Hogy érezted magad, amikor megtudtad? Büszke voltam, és szinte sokkolt a hír. Néhány éve viccelődtek már velem ezzel, persze soha nem gondoltam, hogy egyszer valósággá is válik. Amikor a

26

w w w . m d j . h u

hívást kaptam, nagyon izgatott és boldog voltam... Mit is mondhatnék? Amikor megtudtam, éppen Miamiban voltam. Az angol kormány megbízottja ilyenkor felkeres, bárhol vagy, és afelől érdeklődik, hogy elfogadod-e a díjat.

Esetleg kérdéses volt, hogy elfogadod-e? Néhányan visszautasítják különböző okok miatt, de igazából ez a hivatalos protokoll. Kapsz egy hívást a kormányhivatalból, ők jelzik számodra, hogy előterjesztettek erre a kitüntetésre, és szeretnék megtudni, hogy elfogadod-e. Nekem nem kellett sok idő eldönteni, hogy igen. Egyébként az ügynökségem talált meg Miamiban, és kért meg a beszélgetésre a kormány képviselőjével. A legnehezebb, hogy utána titokban kell tartanod az egészet, én sem mondhattam el senkinek 2013. december 30-áig, amíg hivatalosan nem közölték. 5-6 hétig kellett magamban tartanom a hírt. Sokan nagyon gyanakvóak voltak, és így elég nehéz

Legendás rádióműsorod, az Essential Selection 23 éve indult útjára, ezáltal te vagy az egyik leghitelesebb személy, akinek rálátása van a dance szcéna fejlődésére. Többen gondolják úgy, hogy a 2000-es évek óta nincs fejlődés, csak az adott kor és generáció igényeinek megfelelően becsomagolt önismétlés zajlik. Te hogy látod ezt? Minden évben vannak új tehetségek, akik először mutatkoznak be. Egyszerűen nem tudok egyetérteni azzal a kijelentéssel, hogy nincs megújulás és változás. Vannak DJ-k, akik már zenélnek legalább 30 éve, és lehet, hogy a ’70-es vagy a ’80-as évek zenéjét preferálják 2014-hez képest, de ez csak az ő véleményük. Ez nem azt jelenti, hogy nincs fejlődés. Azt gondolom, hogy a zenei ízlés aktuálisan összefügg azzal, hogy ki hány éves éppen. Amikor 14 vagy 15 évesen elindulsz a saját zenei felfedezésed útján, akkor a választásodat az határozza meg, hogy mi fontos, érdekes vagy releváns számodra.

w w w . m d j . h u 27

HERNAN CATTANEO HERNAN CATTANEO

Talán vita nélkül állíthatjuk, hogy Hernan Cattaneo egy roppant erős, ám jó ideje letűnt korszak utolsó itt ragadt sztárja. A progresszív house térhódítása itthon egészen elképesztő méreteket öltött a 2000-es évek első felében, és a nagy számok törvénye alapján olyanokhoz is eljutottak ezek a zenék és előadók, akik képtelenek voltak idővel elfogadni, hogy az elektronikus zene mozgatórugója a folyamatos változás. Az ő hősük 2014-ben Hernan Cattaneo, aki képes volt a stílus jellemzőit továbbörökíteni és megőrizni a frissesség látszatát. Sokan gondolhatják, hogy a lustaság vagy az innováció iránti igény teljes hiányának köszönhető ez, ám pont az ellenkezője igaz. Annyi silány minőségű prog-house jelent meg az elmúlt évtizedben, hogy azokból emberfeletti teljesítmény az értékeket kiemelni. Hernan zsenialitása pont ebben rejlik: nagyon is élvezhető szinten és újszerűen tudja tálalni ezt a zenei vonalat. A pultban töltött évek pedig olyan rutint adtak a kezébe, amellyel együtt szinte legyőzhetetlen. Amikor ő kezdte a karrierjét (a ’80-as évek végét írjuk), akkor még nem lehetett 20 évesen egy-egy jól összeollózott zenével világsztár státuszba kerülni. Hernannak is szüksége volt egy jó évtizedre, mire a poros argentin klubokban pörgetett Depeche Mode és New Order lemezektől eljutott olyan egzotikus

28

országokba és partikra, mint például Magyarország és az Essence a Home Clubban, 2002-ben. A robbantást a Buenos Aires-i első rezidenciájának, a Clublandnek köszönheti. Itt egymásnak adták a kilincset a nemzetközi sztárok: Digweed, Sasha vagy éppen Oakenfold is rendszeres fellépője volt a klubnak. Utóbbi felfigyelt Hernan kivételes tehetségére és ajánlott is neki fellépést a Perfecto esteken. Na ez az, amiért minden DJ partikat szervez itthon is, hátha valamelyik meghívott világsztár lát benne fantáziát és felkarolja – kár, hogy manapság már nem így történnek a dolgok a szcénában. Ezek után nemcsak számára nyíltak meg a kapuk Európa felé, hanem szépen lassan ő vált a nemzetközi prog-house élvonal dél-amerikai összekötőjévé. A DJ Mag listáján a hatodik helyig tornászta fel magát 2004-ben (majd évekig top 10es volt). Talán fölösleges felsorolni, hogy a szcéna legnagyobb klubjaiban és fesztiváljain rendszeres szereplő mind a mai napig. Ő készítette el az első nemzetközi Perfecto mix CD-t (ez volt a South America), de a Renaissance Master Series számára öt lemezt is összerakott (az utolsót két éve). Aki jelenleg is kitartóan figyeli pályafutását, az tudja, hogy a Hyperspace-re is friss hangzású, mégis kedves emlékeket felidéző szettel fog érkezni.

CHRIS LIEBING

CHRIS LIEBING

Ma egy világszerte népszerű DJ és producer karrierje csúcsán fog bele olyan projektbe, mint a kiadóalapítás, vagy éppen egy saját klub nyitása. Nos, Chris Liebing ezeken már a kilencvenes években túl volt. Temérdek nemzetközi elismerés, félelmetesen hosszú diszkográfia jellemzi karrierjét, amely során mindig is hű maradt a technóba kapaszkodó gyökereihez.

Minden 1990-ben kezdődött, ám ekkor még Chris hip-hopot és soult játszott. Ahogy nőtt az érdeklődése a meredeken növekvő népszerűségű elektronikus zenék iránt, úgy barátkozott meg egyre jobban a gépiesebb hangzásokkal. Ennek leképeződése volt a SpinClub nyitásában való részvétel 1994-ben. Ez idő tájt hozták össze barátaival az első produceri szárnypróbálgatásainak otthont adó Soap Records kiadót. Az igazi bűnbeesést a legendás frankfurti Omen Clubnak köszönheti, ahol lenyűgözte őt a techno energiája és masszív hatása a közönségre. 1998-ig volt rendszeres fellépő. A mára már védjeggyé, elektronikus zenei márkává fejlesztett CLR Records előtt még volt egy másik saját zenei műhelye, ezt Audiónak hívták. Már az itt megjelent lemezeivel sikerült magát immár producerként is felhelyeznie a világ e-zenei térképére. 1999-ben aztán az első nemzetközi elismerések, díjak mellett megalapította a CLR-t. A roppant szerény elnevezést (Chris Liebing Recordings) idővel aztán már erősnek érezte, így lett a rövidítés új jelentése a Create Learn Realize. A kiadó idén ünnepelte a 75. EP-t, és ez alatt a több mint egy évtized alatt a techno keményebb szárnyának komoly éllovasai szerepeltek a címkén:

w w w . m d j . h u

TommyFourSeven, Umek, Perc, Joseph Capriati, Terence Fixmer vagy Speedy J. Utóbbival legendás a barátságuk, és ezt szerencsére a rajongók is élvezhetik, hiszen a számos sikeres Collabs EP-n túl van már közös albumuk is (ez a ’Metalism’, a Novamute kiadványa).

A 2001-es év sok változást indított el Chris karrierjében. Mindenekelőtt felfedezte magának Ibizát, pontosabban a „fehér sziget” hódította meg őt. A Cocoonban kezdett rezidensként Carl Coxszal, majd szépen sorban, évről évre tette magáévá újabb klubok közönségét. 2004-2005-ben Mauro Picottóval szerepeltek együtt a Privilege-ben, majd 2006-ban már a Space kötötte magához a Spinclub esteket. A 2000-es években aztán Richie Hawtinnal kart karba öltve álltak a digitális mozgalom élére és léptek ki a lemezjátszók által a kreativitásnak emelt falak mögül. Biztos is benne, hogy utálják őt a producerek, mert már évek óta nem játszott le egy zenét úgy, ahogyan azt megírták. Külön laptopot használ a mixelésre (Traktorral) és az egyéb effektezésre (Abletonnal) is. Érdemes a Youtubeon rákeresni a ’How I Play’ interjúsorozat vele foglalkozó részére. CLR iroda Berlinben, saját disztribúciós vállalkozás (World And Sound), Chris továbbra is a legnagyobb fesztiválok headlinere, szettjei pedig ugyanolyan energikusak, legalább annyira lüktetőek, mint bármikor karrierje során. Nem véletlen, hogy a Hyperspace közönsége az ő főidős szettjét várja talán a legjobban.

w w w . m d j . h u 29

S Z Ö V E G : F A R K A S G Á B O R F O T Ó : T T T M M A N A G E M E N T

Először is gratulálunk, fiúk, a ’Howl At The Moon’ eddigi sikeréhez! Számítottatok ekkora áttörésre? Sully: Köszönjük szépen! Miután a dal bekerült az

r e k i s g á l i v A ? n é b ö z s kü Ha pop-rockzenei magazin lennénk, akkor eléggé meseszerűen hatna a fent említett kérdés, de mivel a dance szcénában vagyunk, így mindenki jól tudja, hogy egy „pillanat” alatt lehet valakiből ünnepelt DJ vagy producer. Persze a tisztánlátás kedvéért ne feledjük, hogy itt is szintek vannak, amelyek megugrásához a szerencsén túl, nagyon komoly háttérrel kell rendelkezni. Többek között egy trendi és felkapott kiadóval, ami ebben a sztoriban a Protocol Recordings. Nem árt, ha a kiadó tulajdonosának és elsőszámú sztárjának támogatását is élvezzük, ami a történetben Nicky Romero személyét jelöli meg, s persze az sem árt, ha megjelenésünk nem csak a Beatport valamelyik szakrangsorában végez az élmezőnyben, hanem az összesített Top 100-at vezeti 1 héten keresztül. Nos, az előbb felsorolt kívánalmakat egytőlegyig teljesítette Dave Martin és Sullivan Stadiumx névre keresztelt projektje, pályafutásuk első hivatalos és önálló megjelenésével. A bizalomért tehát megdolgoztak a fiúk, de vajon mi jön a nagyszerű szakmai siker után? A válaszok az alábbiakban olvashatók.

32

w w w . m d j . h u

internetes „közéletbe”, az első visszajelzések azt mutatták, hogy tetszik az embereknek. Ennek nyilván nagyon örültünk, de ahhoz, hogy egy dal igazán sikeres legyen, ennél több kell. Pusztán maga a zene nem elég, szükség van egy jó csapatra és csapatmunkára, hogy a megfelelő helyen és formában jelenjen meg. Ezek azok a feltételek és körülmények, amik eldöntik, hogy egy dal igazán átütő sikert arat, vagy megreked egy szinten, ahonnan nem tud továbblépni… Jó helyezést értünk el a Beatporton, de a történet ezzel nyilván nem ér még véget! Dave: Amikor elkészültünk a dallal, elégedettek voltunk az eredménnyel, de az ember a saját szerzeményét mindig másképpen látja. Mi rendszerint elég kritikusak vagyunk azzal szemben, amit csinálunk, de ez valószínűleg annak tudható be, hogy tudjuk, óriási verseny van jelenleg az elektronikus zenei piacon, és mindenki próbálja a legjobbat kihozni magából. Ebbe a dalba igyekeztünk mindent belerakni, amire nagyjából képések vagyunk jelen pillanatban. Örülünk, hogy az embereknek tetszik, és a dal el tudott indulni azon a hosszú úton, hogy sikeres lehessen.

A Protocolnál miként fogadták a dal sikerét? Van valamiféle nyomás rajtatok azzal kapcsolatban, hogy a következő önálló dalnak is ekkorát kellene robbania? S: Mivel a dal jól szerepelt a Beatporton, így egyre

több és nagyobb kiadó talál meg minket, akik szeretnének a „Stadiumx hangzással” foglalkozni, zenét kiadni tőlünk. Nem hiszem, hogy nyomásként kellene megélnünk, hogy teljesítményt várnak el tőlünk, de azt, hogy egy dal mennyire lesz sikeres, nem mi döntjük el. Vannak ötletek és koncepciók, amik nagyon jól működnek és potenciált biztosítanak ahhoz, hogy később valami nagyobb legyen belőle, de a zenekészítés egy kreatív folyamat. Ha sablonokban és határok között gondolkodsz, akkor lényegében pont azt az összetevőt iktatod ki, ami hozzásegít ahhoz, hogy egyedit és jót alkoss. D: Nagyon örült a kiadó a dal sikerének és nyugodtan mondhatjuk, hogy ők is megtettek mindent annak érdekében, hogy sikeres legyen. Mindannyiunk számára nagy megkönnyebbülés, hogy bejöttek a számítások és a munka meghozta gyümölcsét!

A dalt csak klub track-nek szántátok, vagy elkészül a rádiós verzió is? S: Ma már mindig kell készítened rádiós verziót a da-

lokból, mert a kiadók kérik. Még az instrumentális zenéknél is… Erre egyébként elsősorban az iTunes miatt van szükség, mert ott kötelező, hogy legyen a dalból ilyen verzió. Napjainkban érdekes fúzió uralkodik! A reggeli műsorban egy Rihanna után jön egy Duke Dumont vagy egy Martin Garrix szerzemény… Ez elkerülhetetlen csattanója volt annak, hogy ma jelenleg az elektronikus zene határozza meg a popzenét. Mi a klubzene világából jövünk, elvégre a DJ-pult mögött állunk. Olyan zenéket szeretnénk csinálni, amik működnek a bulikban és tudjuk őket játszani. Gondolom, ezt érted „klub track” alatt.

D: Az elmúlt évek alatt óriásit változott az

elektronikus zene, és hihetetlen méreteket öltött a piaca. Ennek a folyamatnak nemcsak a mainstream DJ-k részei, hanem mindenki, akinek köze van az „elektronikához”. Bármelyik dallal előfordulhat, hogy egy major kiadóhoz kerül, stílustól függetlenül, és egyik napról a másikra rádiósláger lesz belőle. Mivel mindkettőnk számára a house zene a legmeghatározóbb műfaj, így próbálunk ebből inspirálódni, ezen a stíluson belül mozogni. Azt, hogy ez rádióbarát koncepció lesz-e, nem mi döntjük el!

Ha jól tudom, klip is készül a dalhoz. Mi lesz a videó koncepciója? Ti és Taylr Renee szerepeltek benne? D: Jelenleg semmi biztosat nem tudunk ezzel kap-

csolatban mondani. Több opció is felmerült, vannak nagyon jó ötletek és elképzelések, de még nem tudjuk, ebből mi fog megvalósulni, igy korai erről beszélni.

Apropó, Taylr Renee... Hogyan kerültetek kapcsolatba vele? Várható még közös munka az énekesnővel? S: Amikor eldöntöttük, hogy elindítjuk a Stadiumx

formációt, kulcsfontosságú volt, hogy a produkció egy menedzsmenthez kerüljön. Több hónapot dolgoztunk a stúdióban, amíg megszülettek az első dalok. Lényegében ezek a szerzemények jelentették a belépőt egy olyan csapathoz, akik képesek lehetőséget biztosítani nekünk, hogy a dalok a megfelelő helyre kerüljenek és olyan művészekkel tudjunk együtt dolgozni, akik képesek hozzátenni a dalokhoz. Egy holland menedzsmenntel dolgozunk együtt, amely számos más ügynökséggel van kapcsolatban. Így kapcsolódnak egymáshoz a különböző dalszerzők, ezeken az ügynökségeken keresztül. Egyre több tehetséges vokalista is szeretne elektronikus előadókkal dolgozni, mert lát fantáziát ebben a koncepcióban. Hihetetlen, milyen fantasztikus énekesek vannak külföldön! Taylr Renee neve is így merült fel. D: Nagyon örülünk, hogy volt lehetőségünk Taylr Reneevel együtt dolgozni ezen a dalon. Egyértelmű, hogy nélküle ez a dal nem születhetett volna meg! Ugyanakkor nem szeretnénk magunkat ismételni, és számos más vokalista van, akivel úgy érezzük, fantasztikus lenne együtt dolgozni. Jelenleg három új dal van születőben, mindhárom más énekessel, de ezek egyelőre nem publikusak.

Még ki sem hűlt a legfrissebb zenétek, de ti már elkezdtétek a következő, Sultan & Ned Shepard duójának készített remixeteket népszerűsíteni. Mit érdemes tudni erről a projektről? D: Sok munka és kihívás volt ezt a remixet elkészí-

teni. Nagyon kevés idő állt rendelkezésre, illetve az sem könnyítette meg a dolgunkat, hogy tudtuk, előttünk számos más, nagyobb név remixét visszadobta a kiadó, mert nem tetszett nekik. Alapvetően a vokál nagyszerű, és ez óriási segítség volt, így ilyen gyorsan el tudtuk készíteni ezt a remixet. Úgy érezzük, ez egy olyan verzió, amire büszkék lehetünk, és benne van minden, amit ezen a hangzáson belül tudunk csinálni… Szerencsére az eddigi visszajelzések is ezt mutatják!

A Stadiumx projekt hallhatóan a progresszívabb hangzás felé tart. Ezt már korábban eldöntöttétek, vagy ti is követitek a jelenlegi trendet, vagyis azokat, akik már belefáradtak az elmúlt évek csűrdöngölésébe és váltani akarnak? S: Az elmúlt években kétségkívül a fesztiválzenéké

volt a főszerep. Én személy szerint úgy gondolom, hogy ez mind nagyon szép és jó, de azért nem ártana olyan zenéket is készíteni, amelyek a klubok falai között is életképesek tudnak maradni és esetleg 5000 fős tömeg alatt is le tudod őket játszani, mert nem robban fel a szórakozóhely tőlük… Valahogy olyan érzésem van, mintha mindenki megpróbálná a legnagyobb veretést csinálni, hátha az ő zenejétől fog szétesni a Tomorrowland nagyszínpada. Ez csupán abból a szempontból negatív tényező, hogy az érzelmek eltűnnek a zenéből, helyettük az energia nyer teret. A fiatalok ingerküszöbe az eget veri és egyre durvább és hangosabb zenék kellenek ahhoz, hogy beinduljon a közönség. Az óriási hangerőpárbaj és dinamikaverseny egyre kevesebb mozgásteret ad a producereknek, amihez nyilván az is hozzájárul, hogy mindenki abban a műfajban próbál érvényesülni, ami a legnagyobb figyelmet kapja. Nem szeretem ezt a kifejezést, de nevezzük EDM-nek. Mi olyan zenéket szeretnénk csinálni, amiket ugyanúgy le tudsz játszani egy fesztiválszínpadon, de egy klub falai között is, mert működőképesek a közönség számára. Dallamokat, érzéseket szeretnénk a zenébe vinni, úgy, hogy mégis dinamikus legyen. Ehhez új hangszínek kellenek, új megoldások, amik számunkra is kihívást jelentenek. D: Természetesen folyamatosan vannak hangzások, amelyek irányadók ezen a stíluson belül, és nem szabad őket figyelmen kívül hagyni. Nem véletlenül vannak meghatározó elemek a hangzásokban. Ezeken lehet változtatni és kell is, de csak abban a formában lehetséges, hogy a végén összeálljon a zene. Az elektronikus zenében sokszor a „sound”, a hangzás fontosabb, mint maga a konkrét dal. Mi olyan zenét szeretnénk készíteni, amiben egyedi a hangzás, de a dal önmagában is hordoz egy hangulatot, amitől szerethető, és van benne elég energia, hogy szórakozzanak rá az emberek. Nehéz lenne egy kategóriába beosztani, de az emberek mostanában azt használjánk ránk, hogy „melodic bigroom”.

Van már rálátásotok a sikerre, a pozitív visszacsatolásra. Hogy érdemes kezelni az ilyen jellegű történéseket és helyzeteket, amikor az ember reflektorfénybe kerül? S: Mindketten benne vagyunk a zenei életben már

évek óta. Tudjuk, hogy olyat nem lehet csinálni, ami mindenkinek tetszik. Mindig lesznek olyanok, akik támogatnak, illetve olyanok, akik a negatív kritikát képtelenek magukban tartani. Őszintén szólva én meglepődtem, hogy itthonról mennyire sok pozitív visszajelzést kaptunk a produkció kapcsán. Ezek nagyon jól esnek! Persze ennek van egy másik oldala is, amikor hirtelen mindenki szakértő lesz és elárulja neked, hogy mit kell másképpen csinálni. D: Az emberek meglátása fontos, de elsősorban a magunk tapasztalataira és ízlésére támaszkodunk. Véleménnyel, észrevételekkel próbálunk segíteni.

A Stadiumx elvileg egy nagyon komoly nemzetközi karrier küszöbén áll. Lehet itthonról irányítani a projekt pályafutását? Vagy inkább... Ilyen renomé után van értelme itthon maradni? S: Sok pozitív és sok negatív dolgot tudnék most

ezzel kapcsolatban mondani! Vannak emberek, helyek, akikért és amikért sosem mennél el innen, de sajnos vannak dolgok, amiktől azonnal összepakolnál és soha nem jönnél vissza. Próbáljuk a negatív dolgokat elfelejteni és arra koncentrálni, hogy minél jobb zenéket csináljunk. Ha szereted azt, amit csinálsz, és ez másoknak is tetszik, szerintem teljesen mindegy, hogy hol élsz, vagy milyen karriert futottál be, sosem engedheted meg magadnak, hogy azt mondd, nem leszel ott azoknak, akiknek fontos vagy. Itthon sajnos az elektronikus életben nincsen jelen az az infrastruktúra és a szakmai tudás, ami lehetővé tenné, hogy felvedd a versenyt a külföldi erőkkel. Nincsenek meg a megfelelő emberek, sem a megfelelő kapcsolatok. Kell egy terv, ami alapján fel tudod építeni a produkciót, és nem csak ész nélkül jelenteted meg a zenéket. Ehhez pedig kell az a csapat, amely segít megmutatni, mit kell tenned annak érdekében, hogy ezen változtass. Ezt csak külföldön találod meg jelenleg! D: Nagyon sok megkeresést kapunk külföldről. Egy friss dolgot csinálunk, ami mellesleg működik is. Ezt nyilván észreveszik azok az emberek, akik tudnának a produkció értékéhez hozzátenni, de egy világsikerhez kevés egy Beatport első hely.

Végül lépjünk ki a stúdióból a DJ-pultba. A ’Howl At The Moon’ egyértelműen hozza magával a külföldi és hazai fellépéseket? Hol találkozhatunk veletek a közeljövőben? S: Kicsit korainak érzem, hogy ezzel kapcsolatban

bármi biztosat mondjak, de jelenleg több nemzetközi ügynökséggel mennek a tárgyalások, akik érdekeltek több turnéban, illetve fesztivál lebonyolításában. Elsősorban miénk a döntés, hogy ki mellé állunk, de számunkra a legfontosabb, hogy megkapjuk a megfelelő figyelmet. A Stadiumx-fellépések alkalmával szeretnénk többet adni a közönségnek egy másfél-kétórás DJ szettnél, ahol zenék jönnek egymás után. Mivel lehetőségünk van rá, szeretnénk a fellépést a show irányába elvinni, ahol egy élményt adhatunk az embereknek és meg tudjuk mutatni, miben vagyunk mások. D: Jelenleg elsősorban külföldi fellépésekben gondolkodunk és szerencsére nagyon jól alakulnak a dolgok. A legelső Stadiumx-fellépés egy igazán egyedülálló helyszínen lesz, egy olyan klubban és eseményen, ami első osztályú nemzetközileg, de ezt még nem szeretnénk elárulni nektek. Itthon is szeretnénk a megfelelő minőségben eljutni az emberekhez!

w w w . m d j . h u 33

34

Egy Facebook-bejegyzésre figyeltek fel nemcsak Zsazsa rajongói, de sokan a szakmából is, amelyben a sokak által csak „Öregnek” becézett ikon ilyen módon „búcsúzik” egy korszaktól: „Azt hiszem, megfejtettem egy dolgot, ami már régóta foglalkoztat, bár nem egyedül sikerült, mások is segítettek benne. Az ok, amiért nem játszom, az, hogy egész egyszerűen NEM VAGYOK ELADHATÓ! Persze nem csak én vagyok így ezzel, tudnék még neveket mondani... De talán nem is ez a lényeg. Kicsit továbbgondoltam ezt a dolgot és megfogalmazódott bennem egy gondolatsor, amit megosztanék, elsősorban a lemezlovasokkal. Azokkal a DJtársaimmal, akik kemény munkával és szorgalommal küzdötték fel magukat ebben a művészeti ágban. Tudnék neveket mondani, de megint nem ez a lényeg. Létezik köztünk is egy kisebb mértékű generációs különbség, ami persze a mi helyzetünkben pár évet jelent csupán, mégis, akkor vehető észre, amikor van arra időd, hogy átgondolj ezt-azt. Amikor mennek a dolgok, nem is jut eszedbe, mert nincs időd rá, és amúgy sem érdekel, mert visznek a történések előre. Aztán ahogy telik az idő, és egyre jobban része vagy az egésznek, egyre profibb, egyre kifinomultabb leszel. Akkor jön el az az időszak, hogy NEM VAGY ELADHATÓ! Pont annyira nem, mint egy művészfilm a multiplexben vagy a Gucci a Tescóban. Sajnos nálunk a dolgok fordítva működnek. Álljon meg mindenki egy pillanatra és gondolja át egy kicsit. Én most megfordítanám ezt a mondatot, persze ez most a saját véleményem: NEM VAGYOK ELADÓ! Nem adom el azt a szépséget és azt a kultúrát, amit nekem ez a művészet jelent! Senki kedvéért! Sok sikert mindenkinek!” Üdv: ZS Ezen bejegyzés apropóján kerestük meg Zsazsát egy nagyinterjú erejéig. A kérdések megírásakor még reménykedtünk, hogy lesz folytatása a magazinnak, de az Ő gondolatai is valami hasonló felismerésre jutottak, ha más megközelítésből is… Íme e-mail interjúnk a legendás Strictly! (S!) alapítójával.

A bevezetőben a „búcsú” szót használtam, így, idézőjelben. Búcsúzol a DJ-zéstől is, vagy csak annak megszokott piaci formájától? Nem, szó sincs búcsúzásról, nekem ez az életem! Azért írtam le ezt a gondolatsort, mert mostanában volt időm átgondolni a dolgaimat és a történéseket.

Mi áll mindennek a hátterében? Ennyire lecsökkent a felkérések száma? Nincs piaca az igényes elektronikus zenének Mindkét kérdés helytálló. Valóban nem játszom már annyit, mint régebben, ennek az is az oka, hogy már másképp szeretek pörgetni. A hosszú szetteket szeretem, ahol én készítem elő magamat, nem vagyok másnak kiszolgáltatva. Kivételt képeznek azok a fellépések. ahol valamelyik S! DJ-vel játszom. Valószínűleg minden lemezlovas életében eljön ez a korszak, hiszen rengeteg zene, tapasztalat sűrűsödik össze ilyen sok idő után. Nem annyira akarom már ezt a haknizós rohangálást. A piac igényei is megváltoztak, sajnos hazánkban nem tudott kialakulni egy underground klubhálózat, ahol vannak igazán jó rezidensek és mondjuk el tudnánk látogatni egymáshoz vendégestekre.

w w w . m d j . h u

Ez nem egyedi jelenség, ma gyakorlatilag az úgynevezett underground DJ-k talán 70-80%-ára nincs kereslet, nem lépnek fel rendszeresen hétről hétre, tulajdonképpen a legtöbben szinte csak a saját szervezésű bulikon pörgetnek. Vidéken szinte alig van pár „sziget”, ahol ez még működik, Budapesten meg a bárok-romkocsmák az egyik alternatíva, a másik meg a saját szervezésű bulik, vagy a külföldre fókuszálás. A te esetedben ez hogy nézett ki az utóbbi időben, vidéken és Budapesten? Én a rendezvényszervezést már kihagyom, sok hűhó semmiért, ahogy a híres író mondja. A nagy klubokban spórolás van, amit megértek, de hát idáig is el kellett jutni. Sajnos az évekkel ezelőtti nagy hibáknak ez lett az eredménye. A romkocsmákban meg majdnem mindegy, mi üvölt a ládákból, szinte DJ sem kellene. A külföldre fókuszálást jó alternatívának tartom, mert nem kell sehol sem szégyenkeznünk a tudásunkkal. Azokat a szervezőket, akik értettek az igazi underground műfajhoz, eltávolították a pozíciójukból, mert nem tudtak elegendő profitot termelni. Manapság sok mindenre ráfogják, hogy underground, pedig semmi közük hozzá, csak divatos a szóhasználat. Nem műfajokban kell keresgélni, a hangzás határozza meg a hovatartozást.

Mikor változott meg minden? Mikortól volt érezhető ez a visszaesés? Legelőször akkor, amikor a CD-játszók bejöttek a képbe, aztán a net villámgyors elterjedésével, a DJ-programok megjelenésével, amelyekkel

a bénák is világsztárnak érezhették magukat. Ez mind a gyors profitról szólt. Természetesen a gazdasági hanyatlás is közrejátszott, megváltoztak a fontossági sorrendek az emberek életében. A zenékhez való gyors hozzáférés egy óriási anomáliát eredményezett, tényleg nagy meló kiválogatni az igazán jó darabokat. Tulajdonképpen az is DJ lett, aki nem is akart, ehhez hozzájárult a külföldről jövő marketing, ami neveket gyártott és elhitetett egy csilli-villi álomvilágot. Átverés… Nem vagyok a technika ellensége egyáltalán, de tessék kreatívan használni, nem véletlenül vannak a sampler funkciók stb. Mondjuk ki bátran, szoftverrel összemixelni két zenét nem teljesítmény, és nem értékelhető.

Mi áll ennek hátterében? A hazai DJ-szakma hanyatlása akkor kezdődött igazán, amikor százával jöttek a kinti DJ-k szinte válogatás nélkül és szó szerint kirabolták a saját, felépített piacunkat. Szinte segédmunkásnak éreztem magam, holott hidd el, meg tudom ítélni bárkinek a tevékenységét egy DJ-pultban. Konkrétan örülnöm kellett annak, hogy ott lehetek. Nonszensz. A gázsikról már nem is beszélek, meg a sok bukott rendezvényről, amik a szervezők és a tulajok bukszáját elég komolyan megtépázták. Akkor ugye ki legyen a jó fej? Hát persze, hogy a magyar fellépő. Átéltem pár ilyen szitut. Tudtam azt is, hogy jó darabig nem kell majd fellépni ezeken a helyszíneken, mert a büdzsé az véges. Ha mindenki őszintén magába néz, elismeri, hogy nagyon sokszor mi, hazai fellépők mentettük meg a partit. Most nyilvánvaló, hogy nem az igazán nagy nevekről beszélek, hiszen őket én is tisztelem, sőt, közéjük tartozom egy pár hazai társammal együtt. Annak, hogy hol élsz, semmi köze sem tehetséghez, sem tudáshoz. Innentől került képbe sok amatőr DJ, akikkel semmi bajom, de hát elnézést, a lépcsőket azért végig kellene járni, a tudásra csak gyakorlattal lehet szert tenni.

w w w . m d j . h u

35

Mi ebből a kiút? Mi a helyzet a saját bulikkal, a Strictly!-vel? A hanyatlásból a kiút? Ctrl+Alt+Del :) Újra kellene indítani a rendszert, kijavítani és tanulni a múlt hibáiból. A Strictly! most is létezik, ez egy ki nem mondott összetartás az underground világában. Sohasem volt kézzel fogható, olyan, mint egy zenei állásfoglalás. Minőség – se több, se kevesebb. Rengeteg olyan újítás, amit ma már sokan követnek. Mint már mondtam, a buliszervezés nem szerves része az életemnek, nem akarok sokadik rendezvény lenni egy átláthatatlan kuszaságban.

A Strictly! egy alkotó közösség is volt, ahol sok olyan új tehetséget is „kineveltetek”, mint pl. az Egér (SanFranciscoBeat), a Lank Peti, Forteba... Anno nem sokat lehetett a szakításról olvasni, ma, ennyi idő elteltével hogyan gondolsz vissza rájuk, milyen a kapcsolatod jelenleg velük? Amikor együtt volt a nagy csapat, az életem egyik legszebb korszaka volt. A mai napig mindannyiukra szeretettel gondolok, sokat tettünk egymásért odavissza. A legnagyobb zenei család voltunk, szinte már utopisztikus, és normálisan ilyen nincs is. Nekünk mégis sikerült sok-sok éven át fenntartani, talán azért, mert egyikünk sem teljesen normális :) A csapat nagy része a mai napig megmaradt, hasonlóan nem normális művészekkel. Persze a nem normálist a szó jó értelmében mondom. Forteba nem teljesen a mi „nevelésünk”, de azt gondolom, hozzá tudtunk járulni ahhoz, hogy beljebb kerüljön a vérkeringésbe. Light, Goyes, Daveslim, Chris Drifter, Cyrus, Shizuka, Corvyon, Alvin, Polesz – ők a csapat most. Stone, Raul, Decay (Forteba), B.Craack, SFB, Lank, Blueboy, a S! Táncosok, akik fizikálisan nincsenek már velünk, és még említhetnék másokat is érintőlegesen, de a lelkükben velünk vannak, tudom!

Azért kérdem, mert kívülről nézve anno a Strictly!-t ők is megerősítették, általuk a brand nem egy személyben rád épült már, hanem ők is hozzátettek egy fiatalabb rajongótábort és zenei megújulást az egészhez, ami a csúcson tartotta a projektet. Meg kell kérdezzem hát, hogy szerinted mennyire volt összefüggés az elválás és aközött, hogy szép lassan vesztett a Strictly! korábbi nimbuszából. Vagy más okokra vezethető mindez vissza? A Strictly! hangzás talán 10-15 éve markánsan a progressive house-hoz köthető. Nem lehet egy stílussal leírni, de a hangulata nem változott az utóbbi időkben. Mi ennek az oka? A Strictly! valóban nem csak rólam szólt, nem is akartam, hogy így legyen, soha nem voltam önző. Nekem fontosabb volt a zene és a művészet, a fiatalok nevelése és kinevelése. Mosolyogva gondolok ma is vissza, amikor az utamba fújta őket a szél, tényleg aranyosak voltak, és még

36

w w w . m d j . h u

szinte gyerekek. Így is tekintettem és tekintem őket a mai napig, Ők az én zenei gyerekeim. Azt is el kell mondanom, hogy a saját és a S! karriert valahol ketté kellett választanom, és mégis egyben tartani. Ez egy rendkívül nehéz dolog. Gondold el, amikor kb. tíz emberke életével, előrejutásával kell foglalkoznod, és még a saját pozíciódat is meg kell tartanod ezen a pályán, hiszen az is a közös érdeket szolgálta. Elő kellett teremteni mindennek a hátterét: stúdió, albumok, iroda… Annyira kimerítő volt, hogy nem is tudom, hogyan tudtam non-stop csinálni. Azzal is küzdenem kellett, hogy egyáltalán el tudjam vinni őket magammal egy-egy klubba. Sokszor mondtam le dolgokról, hogy jöhessenek velem. Akkor ők ezt nem tudták, nem is akartam, hogy tudják, hiszen az volt a dolgom, hogy önbizalmat töltsek beléjük minden percben. Tulajdonképp én voltam az, aki hitelessé tette őket a pályán, és megvédtem őket egy olyan dzsungelben, ahol a kígyómarás baráti közeledésnek számított. Ezzel elértem, hogy hozták a formájukat, szépen alakultak, és hát meg lehet nézni, mi is lett belőlük. Mindannyiukra büszke vagyok! Nagyon sokat tettek hozzá ahhoz, hogy nagyok lehettünk! Minden segítséget megadtak, amit tudtak, de nem voltak még abban a helyzetben, hogy 60-70%-ot le tudjanak venni a vállamról. Azt is el kell mondanom, hogy a S!-től azért eléggé megijedt a szakma, hogy kulturáltan fogalmazzak: ott tettek be, ahol csak tudtak. Kellett volna még egy profi menedzser, de csak fogadatlan prókátorok jelentkeztek. Mégis, kire bízhattam volna az életemet, életünket? A megfelelő ember Borbély Gyula, vagy Rács Balu lehetett volna, de előbbi akkor még nem volt teljesen felkészült, utóbbi pedig már elkötelezte magát. Lassan én is elfáradtam az örökös harcban, pedig nem vagyok egy gyenge jellem. Sokan várták már ezt, megkörnyékezték a srácokat mindenféle ajánlatokkal, ígéretekkel, és mivel még nem láttak tisztán, elcsábultak. Nem az ő hibájuk volt. Akkor már ezer sebből véreztem, de a közönség ebből nem látott, nem láthatott semmit. Az, hogy erről nem lehetett olvasni, azért volt, mert sokkal szebb és mélyebb volt ez a dolog számomra, minthogy olcsó bulvár csámcsogás témája legyen. Soha nem voltam ilyen, a ZENE a fontos. Mindig!

A világban közben lezajlott zenei örökkörforgásból mintha a Strictly! kimaradt volna. Nem nyitottatok a techno vagy a tech-house újabb és újabb hullámai felé, mintha megmaradt volna egy állandóság a mélyebb, sötétebb progiban. Tudatos volt mindez? Ezzel nem értek egyet. Mindig is követtük a zenei változásokat, sőt, mi követtük csak igazán. Nem lovagoltunk meg divatos hullámokat, hanem az adott korszak legigényesebb darabjait kutattuk és tártuk a közönség elé. Van egy mondásom erre: nem játszunk divatzenét, nem divatból játszunk, ezért soha nem megyünk ki a divatból. Az idő engem fog igazolni. Ha nem tanulták volna meg tőlem a srácok az előremutatás fontosságát, akkor most sehol nem lennének. Elsodorta volna őket valami divathullám. A S!-ben nemcsak zenei nevelés volt, hanem életszemlélet, a tisztelet, az alázat tanítása. Remélem, nem felejtik el soha, és azt sem, hogy honnan jöttek, honnan indultak.

Ez nem oka annak, hogy nem volt olyan mértékben piacképes ez a zenei világ? Hogy másra volt-lett igény, és most nem a mainstream-re gondolok… Arra sem, hogy követni kellene valami divatot, inkább arra, hogy te belülről nem untad-e ugyanazt a hangzást. Nem inspirált a világ zenei változása pl. abba az irányba, amit ’96 körül hozzád lehetett kötni a US house, a tribal cuccok felé? Nem ez volt a gond, a legnagyobb probléma az volt, hogy ahogy a zenénk, úgy mi is mint csapat annyira előremutatóak voltunk (vagyunk a mai napig), hogy arra egész egyszerűen nem volt felkészülve a klubvilág. Nekünk akkor egy jó helyre, egy állandó rezidenciára lett volna szükségünk, ahonnan szépen mehettünk volna mindenhova „téríteni”. Bocsánat, erre már nem volt energiám, és anyagi hátterem. Ebből kifolyólag csak ment a harc a dátumokért, a helyekért, helyszínekért, és ez megölte a lelkét ennek a történetnek. Soha többé nem lesz ilyen csapat az országban. Én így gondolom. Remélem, tévedek. Ez tényleg őszinte és naiv volt, mint maga az underground.

A produceri dolgokban mennyire látsz még fantáziát? A Strictly! háza tájáról várható-e még megjelenés? Egyáltalán mi van még meg az ország egyik első és legkomolyabb alkotói műhelyéből? Stúdió, kiadó, művészek...? Én soha nem adom fel! Per pillanat fizikai távolságok választanak el bennünket egymástól. Én vágyom egy kis levegőváltozásra, de nyilván azon küzdök, hogy még profibb körülményeket tudjak biztosítani magunknak. Meg fogom oldani, csak egy kis időre van szükségem. Nálam is zajlik az élet, vannak változások, amikhez alkalmazkodnom kell, mint mindenkinek a világon, de a szívem az nem változik. Mindig meglepnek a srácok egy-egy nagyon finom muzsikával, tartjuk egymásban a zenei lelket a többiekkel. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy aktívak a fiúk és a lányok: Goyes, Alvin, Cyrus, Chris Drifter, Shizuka. Örömmel értesülök kisebb-nagyobb sikereikről. Elkezdtem egy új stúdió építését, de hát a mai világban a pénz a legkevesebb – szokták mondani. Azon vagyok, hogy ez összejöjjön.

A „birodalmi időkben” Rács Balu barátjaként egy zászlóshajó voltatok a fővárosi klubéletben, aminek nyilván nemcsak haveri, hanem szakmai indokai is voltak. Mi az oka, hogy a fővárosból is eltűnt a Strictly! vagy Slam Jr.? Én ezt nem mondom birodalmi időknek. Úgy éltem meg, hogy van egy arc, aki tudja, mi a minőség, tud valamiért lelkesedni, azt szívből csinálni – még akkor is küzdeni, mikor megkötik kezét-lábát – és NEM RÉSZREHAJLÓAN. Voltak klubok, ahol ez az arc teret adott olyan dolgoknak, amikre az emberek libabőrösen emlékeznek vissza. Mi tettük a dolgunkat, bizonyítottunk, kitettük szívünk-lelkünk, és amikor láttuk azt a jellegzetes félmosolyt az Arcon, akkor tudtuk, minden rendben van. Sokszor ott volt az a mosoly. Soha nem felejtem el. Ő a Rács Balu. Sokan tévedésben vannak: minket a zene tett baráttá és nem alantas érdekek. És azért zárójelben megjegyzem, láttam én mosolyt annak az embernek az arcán is, aki ritkán mosolygott. Szép idők voltak. Nem tűntünk el, csak most nem vagyunk előtérben.

Ennek már rég nem így kellene lennie. Soha életemben nem hívtam fel klubot azzal a kérdéssel, hogy mehetnék-e játszani, vagy kellene-e egy jó S! party. A közönség hiányol – tudom. A szervezők nem. A hallgatóság előbb-utóbb ki fog követelni magának, és akkor odateszem magam, ahogy mindig is, hogy minimum szétszakadjon a ház :) A non plus ultra persze az lenne, ha az egész nagy csapat összejönne egy éjszakára. Ebbe bele sem merek gondolni :) Hát az mindent vinne! Egyébként nem csak Budapestről tűntünk el, hanem pl. a fesztiválokról is, aminek nem értem az okát, talán majd egyszer felvilágosít valaki kompetens.

Hogy látod a szakma, a szcéna jövőjét? A szcéna jövője adott. Jönnek a jó zenék hónapról hónapra, csak meg kell találni és jól kell tálalni őket. A szakma jövőjét nem tudom, ahogy mások sem. A jelenét látom. Az úgy néz ki, hogy van egy súlyos beteg, aki körül első éves medikusok sürögnekforognak, konzultálgatnak, de a seb nem gyógyul, csak egyre nagyobb... A sokat látott professzorok pedig oda sem férnek a beteghez, ám azt azért tudják, hogy a halál előtti pillanatban nagy csönd lesz és minden tekintet kérdőn feléjük fordul. Ne várjuk meg ezt.

Végül: hogy látod a személyes DJ-tevékenységedet? Mi az, amiben még látsz jövőt, inspirációt? Ha nem DJ-zel, mivel foglalkozol a mindennapokban? 1990 óta vagyok diszkós, lemezlovas, DJ, zenész. Teszem a dolgom, bízom a tudásomban és a zenében. Inspirációt a zeneszerzőktől kapok, hiszen minden nap meghallgatom az új megjelenéseket. Vannak dolgok, amik rosszul estek. Sokszor leültem és elgondolkodtam azon, hogy soha egy díjat nem kaptam a nagy díjcunamiban, még egy icicri-picirit sem. Egy darabig nagyon bántott, fájt a dolog. Aztán mostanában, cirka 23 év után rájöttem, hogy nem is kell. Nincs rá szükségem. A legnagyobb díjat megkaptam, aminél nagyobbat nem lehet. A közönségtől! Én tőlük kaptam. Azt a sok szeretetet, a sok csillogó tekintetet, a biztatást, a sok sikerélményt. Ennél többet nem kaphatok. Köszönöm nekik! A zene és a DJ-művészet az életem. Most vagyok a legjobb formámban zeneileg, fizikailag, agyilag egyaránt. A lélekkel vannak pici gondok, de ez is helyre fog állni. Most, hogy ezt elmondhattam, már jobb. Lehet, hogy nem itt folytatódik a történet, de Slam Jr. (barátoknak a Zsazsa) és a Strictly! volt, van, lesz. Számolni kell vele! A mindennapjaimban sportolok, egy barátommal viszek egy üzletet (vendéglátás, nem könnyű dolog…), és természetesen a zenékkel foglalkozom nap mint nap, de hát ezt mondanom sem kell... :)

Én meg nem vagyok eladható :) Jelen pillanatban nem Pesten élek, és még mindig az a tudat él a lakosságban, hogy Magyarország = Budapest.

w w w . m d j . h u

37

A

JÖVŐ

REMÉNYSÉGEI!

facebook.com/Mateo.and.Spirit

FUTURE:

A hazai „földalatti” DJ-társadalom elitjébe hosszú és fáradságos út vezet. Az utóbbi években fiatal lemezlovásznak országos áttörést nehéz volt kivívnia, különösen egy nagyon szűkülő honi piacon. A Mateo & Spirit páros az, akinek ez sikerült az elmúlt néhány esztendőben. Munkájukat most a végre a szakma is elismerte a Soundhead Awards „Legígéretesebb hazai DJ” díjával. Mixeiket több ezren töltik le, komoly nimbuszt szereztek maguknak, és azon ritka kivételek, akik az országot is járni tudják fellépéseikkel. A srácokat faggattuk erről is… Nagyon sokan felfigyeltek már rátok. Jó ideje a közönség és a szakma is az élvonalba sorol benneteket, mégis csak most kaptátok meg a Soundhead „Legígéretesebb hazai DJ” díját. Mit gondoltok erről?

Mi is közel érezzük magunkat a hazai élvonalhoz, ennek ellenére a külföldi fellépések számát szeretnénk növelni. Itthon már korábban is jelöltek minket ebben a kategóriában a Soundhead szavazáson, és akkor kampányoltunk is, mert aktuálisnak éreztük, de csak 2. helyen sikerült végeznünk a „Hazai felfedezett” kategóriában. A mostani díj teljesen váratlanul ért bennünket, és nagyon köszönjük azoknak, akik ránk voksoltak. Jó érzés szakmai elismerést kapni, mindenképpen pozitívum, hogy az eddigi munkánkat egy kézzel fogható dologgal is elismerték itthon. Természetesen igyekszünk megfelelni ennek a címnek és továbbra sem szeretnénk csalódást okozni.

Hogyen kezdtétek, és mikor lettetek duóvá?

Eleinte külön-külön léptünk fel, de ami érdekesség, hogy már akkoriban is párosban kezdtük. Aztán 2007 szilveszterén álltunk először egymás mellett a pultban egy véletlennek köszönhetően. Ettől a ponttól indult az „egyet te raksz, egyet én” történet. Innentől kezdve kezdtünk el együtt DJ-zni, valamint

38

w w w . m d j . h u

rádiós fellépésekre járni Spirit & Mateo néven. Egyikünket a zeneírás komolyabban foglalkoztatta, ennek köszönhetően megszületett az ’India’ című track, ami már Mateo & Spirit néven jelent meg. (A névcserével akartuk ezt a produceri hangsúlyt jelezni…)

Anno ezzel a szerzeményetekkel váltatok ismertté, és a „Coro” is felfedezett magának benneteket... Hogy emlékeztek erre a korszakra?

Úgy gondoljuk, hogy nem minket fedezett fel a Coronita, hanem a slágerré lett Indiát :) Mi összesen kétszer léptünk fel a helyen és akkor sem a slágeres vonalat képviseltük. Soha sem voltunk „coronitás” DJ-k annak ellenére, hogy folyamatosan hozzájuk hasonlítottak minket. Az ’India’ a megjelenése előtt már majdnem egy évvel elérhető volt illegálisan, ugyanis felkértük az olasz Autistic duót, hogy csináljon rá egy feldolgozást. Erre több mint fél évet kellett várni, feltehetően azért, mert a tagok rossz kapcsolatba kerültek. Amíg vártuk, hogy elkészüljön, kijött a ’Back to India’ és a Beatport Minimal kategóriában Top 16 lett az eladási listán. Az eredeti itthon alapozta meg a jövőnket, a ’Back to India’ révén pedig külföld is felfigyelt ránk. A történethez tartozik még, hogy a hosszas várakozás után elkészült Autistic remix finoman szólva is egy sz**! :)

Időközben váltottatok, az ‚India’ hangzásához képest nagyon is... Milyen irányba indultatok el?

Őszintén szólva ez a mostani techno vonal áll hozzánk a legközelebb, mert itt találtuk meg önmagunkat és ebben szeretnénk érvényesülni. Mostanra már teljesen más irányba fordult a zenei világunk, mint a pályánk elején. Ami leginkább jellemez minket manapság, hogy igen sokat finomodtunk, tisztultunk, de megtartottuk a beteg és sötét hangzásvilágot. Egyedi stílust képviselünk a mixekben és a zeneírásban egyaránt, így azt a célközönséget mozgatjuk meg, akiknek magunkat adhatjuk.

Jelenleg hogy álltok az önálló szerzeményekkel?

Nincs kizárva, hogy a közeljövőben csinálunk közös zenéket, esetleg albumot is, de ezek eddig még nem történtek meg. Jelenleg Mateo! néven jelennek meg a zenék a Beatporton az új arculat jegyében,

amit egyébként a mixeink is tükröznek, mivel egyre több saját zene is megállja a helyét a szettjeinkben. Amire leginkább büszkék vagyunk, hogy megjelenhetett az MKT Records gondozásában egy Gaga & Mateo! kislemez. Ez az olasz techno meghatározott alakjának, Markantoniónak a kiadója. Korábban Ahmet Sendil labeljénél, a Bosphorus Undergroundnál jelent meg egy átirat, ami ugyan nem minket tükröz, de a Bosphorus elég nagy címkének számít minimal berkekben. Sok mixünk bekerült már a Beatport Mixes Top-ba, melyek között volt 10. helyezés is. Ezekben a mixekben több Mateo! által készített track is szerepel, mivel próbáljuk ezeket a szelekciókat is a lehető legegyedibbé tenni.

Milyen terveitek vannak a közeljövőre?

Különállóan nem tervezünk semmit, mivel mindketten jobban érezzük magunkat, ha ott van a másik. Nagyon jól kiegészítjük egymást és egyébként is egy cél felé haladunk. Volt lehetőségünk a közelmúltban fellépni Berlinben, Londonban, Svájcban és Mexikóban is. Az ilyen fellépésekből szeretnénk még többet, de ezen kívül az elkövetkező hónapokban egy saját kiadó beindítását is tervezzük, mivel úgy gondoljuk, hogy szinte minden nagyobb név mögött már áll egy label, amivel képviseltetik magukat, a hangzásvilágukat. A tervezett kiadó égisze alatt – kihasználva kapcsolatainkat – a feltörekvő és már feltört producerek munkáit jelentetnénk meg.

Hogy látjátok a műfaj helyzetét itthon?

Úgy látjuk, hogy egyre több tehetséges hazai producer van, akiknek komoly nevek játsszák a zenéit, és ezelőtt mi mindig fejet hajtunk. Reméljük, a jövőben egyre több magyar pályatársunk épül be a világ zenei társadalmába is.

Az új nemzedéknek mit tudnátok tanácsolni?

Saját példánkból tanulva azt tanácsoljuk, hogy a zeneírásra kell nagyobb figyelmet fordítani, mert egy Való Világ széria legalább egy szereplője – mire véget ér a sorozat – DJ lesz. :) A külföldi fellépések lehetősége csak így nyílik meg, de itthon is nehéz enélkül kiszakadni a „tucatból”. Ehhez kívánunk mindenkinek sok sikert ebben az országban, ahol egyáltalán nem irigyek az emberek a másik sikerére :)

o t i e r t i a p M anS d w w w . m d j . h u

39

EdoDenova

doDenov

I N T E R J Ú

Vágjunk a közepébe! Sokak szerint szerencsés csillagzat alatt születhettél, mert extra rövid idő alatt felkapták a neved és ma már nincs olyan klubber, aki valahol ne hallott vagy olvasott volna rólad. Visszatekintve hogy látod az eddigi pályafutásodat? Jó időben kezdted el, vagy ettől sokkal árnyaltabb a kép? Ez egy nagyon jó kérdés. :) Véleményem szerint mindenhez kell szerencse az életben. Hiszek abban, hogy ha adsz, akkor kapni is fogsz; eszerint próbáltam, próbálok élni is, és talán most érik be ennek az életfelfogásnak a gyümölcse. Rengeteg mindent köszönhetek a családomnak és egykét olyan barátnak, kollégának, akik mindvégig mellettem voltak, támogattak. Sokat is dolgozom azért, hogy minél több helyre eljuthassak és minél többen megismerhessék azt, amit képviselek. Mindettől függetlenül még azért sok dolgot szeretnék letenni az asztalra. :)

Feltételezem, hogy a hideg ráz az olyen jellegű kérdésektől, mint a következő. Akkor indult be a pályád, amikor a női DJ-k jelenléte már elfogadottá vált a szakmában. Ettől függetlenül meg kellett küzdened a sztereotípiákkal? Vagy még mindig küzdesz ezekkel? A helyszínek kisebb százalékában vettem azt észre, hogy ez problémát jelentene az esetemben, és azok is inkább csak a szettem elején fordultak elő. Általában ezzel nem volt gond, hiszen lássuk be, hogy a „női DJ“ fogalom hallatán nem én lennék az a típus, aki bárkinek is beugrana. ;)

A legtöbb DJ rajongó is egyben, mivel sokan a bulizó tömegből kerültek a pult mögé. Rajongóként mi volt az, ami miatt felnéztél egy DJ-re, és mi az, ami miatt most tiszteletet ébreszt benned egy kolléga? Rajongóként is azok a DJ-k fogtak meg engem, akik a közönséggel megteremtik a kapcsolatot és ezt most nem feltétlenül a beszédre értem, inkább a szemkontaktusra, a nonverbális jelekre. Belátható, hogy ez a szakma mára showbiznisszé nőtte ki magát, amihez hozzátartozik a közönség zenélésen felüli szórakoztatása is. Lehet, hogy néhányan nem ilyen válaszra számítottak, de én főleg azokra tudok felnézni, akik attól függetlenül, hogy már mennyi mindent elértek, még képesek önmaguk maradni és alázattal lenni a zene, a szakma, valamint a közönség iránt.

Zenei vonaladat tekintve sokféle stílust képviselsz, mégis inkább a jelenlegi fősodort képviselő rendezvényeken köszön vissza a neved. Gondolkodtál már azon, hogy ha lefut a jelenlegi EDM-láz, akkor melyik zenei irány lesz az, amire váltani fogsz? Egyáltalán lesz olyan, hogy ortodox módon beállsz egy adott stílusra? Régebben inkább techeket játszottam, de az EDMláz nekem kedvez. Nagyon ki tudom élni benne magam, ami azért valljuk be, hogy látszik is rendesen. Ez számomra az igazi örömzene. Egy igazi nyári fesztivált jelenleg csak így tudok elképzelni: EDM, több ezer ember, barátok, mosoly! :) Ettől függetlenül minden zenei stílusban megvannak azok a dalok, amelyeket imádok játszani és a szívemhez nagyon közel állnak.

Művészi érték vs. trendiség, illetve DJ vs. diszkós? Te hogyan kezeled ezeket a vitaindító címszavakat? Mi a véleményed erről?

Apropó, zene... Tudjuk, hogy már új dolgokon töröd a fejed, de a ‚Yolo’ hozta az előzetes elvárásokat? Milyenek az eddigi visszhangok?

Úgy gondolom, hogy ezek a szavak, fogalmak egyre inkább összefonódnak. Az egyik nem elég önmagában a másik nélkül. Komplexen kell látni az egészet, nem elég technikailag száz százalékosnak lenni, ha a közönség nincs velünk. Ugyanez elmondható fordítva is. Vitatkozni pedig nem szeretek senkivel, mert mindenkinek meghallgatom a véleményét, de elmondom a sajátomat is. El kell fogadni a változásokat. Szerintem nem túl okos dolog önfejűen a „trendi“ dolgokkal szembemenni. :)

Hál Istennek, nagyon jók a visszajelzések! A klip is elkészült már, és látható. Remélem, hogy a rádiók is szeretettel fogják fogadni és játszani egyaránt.

A pár évvel ezelőtti robbanásnak köszönhetően ma a dance-zene népszerűbb, mint bármikor. Sokan vallják, hogy ez maga Kánaán, erre vártunk. Mások viszont úgy gondolják, hogy ezzel a tömeghisztériával az értékek nem tudnak megmutatkozni. Te hogy látod ezt a kérdést? Az értékeket meg lehet mutatni, hiszen minden zenei stílusban vannak bulik, kisebb-nagyobb fesztiválok, így az embernek csak azt kell eldöntenie, hogy melyik áll hozzá a legközelebb. A dance népszerűsége vitathatatlan, de nem hinném, hogy ez a többi zenei irányzatot háttérbe szorítaná, hiszen a célközönségük megmarad.

Szerinted mitől függ ma Magyarországon egy megjelenés sikere, mondjuk országos népszerűsége? Sokban függ a kiadótól, a rádióktól, a tévétől, valamint a marketingtől, amit mögé kell rakni. A ’Yolo’ esetében rendkívül sokat nyom a latban, hogy a Hotfingers Records licenszeli már január vége óta. Bízom benne, hogy ezáltal a nemzetközi porondon is egyre többet megmutathatom magam. Már folyamatban vannak a jövőmet érintő, még komolyabb célok is, de ezekről babonából még nem szeretnék beszélni. :)

Mire számíthatunk tőled a közeljövőben megjelenések és fellépések terén? Szeretnék még nyár előtt egy igazi edodenovás fesztiválzenével előrukkolni, amin már dolgozom is, és remélem, hogy a hozzá fűzött reményeket ez is be fogja váltani. Fellépések terén pedig sok-sok fesztiválra lehet velem kapcsolatban számítani, mint például a Balaton Sound, a Beachattack, a Sziget Fesztival, a Green Future Festival, az EFOTT, több tóparti fesztivál és a nyári nyitott szórakozóhelyek sokasága vár ránk.

w w w . m d j . h u 41

Fatto Italia

Delayers

S Z Ö V E G : O R B Á N P É T E R

Ha azt gondoltátok, az olaszok csak kettesével tudnak zenét készíteni, akkor bizony tévedtek. A Delayers csapata egyből rádupláz a tagok számára, hiszen a San Marinói alakulat négy producerből áll. A kvartett 2011-ben rendeződött alakzatba és kifejezetten alapos munkával mászta meg a ranglétra minden egyes fokát. A Delayers manapság már olyan előadókkal kooperál, mint a nagy öreg Maurizio Gubellini, Robbie Rivera vagy éppen Tiësto.

di

O L A S Z O K

A

T O P P O N !

Bő 12 évvel ezelőtt megszületett a mainstream elektronikus zenei történelem egyik legemblematikusabb darabja, melynek elkövetője a szakma rutinos, öreg rókája, Benny Benassi volt. Így van, a „Satisfaction”-ről beszélek, s gyanítom, hogy sokatoknak már be is ugrott, ahogy a videóban hatalmas keblek rángatóznak a zakatoló légkalapács rezgéseit meglovagolván. Ám hiába kaptuk meg azt a bizonyos „kielégülést”, hiába alkotnak évek óta maradandót a Daddy’s Groove tagjai, hiába folyik máig a csapból Nari & Milani duója, most nem a nagy öregekről szeretnék szólni. Egyáltalán nem. Sokkal inkább a csizmaformájú ország ifjú tehetségeit kívánom górcső alá venni. Az új talján titánokról értekeznék, akik valószínűleg ugyanolyan volumenű zenei forradalmat fognak véghezvinni, mint néhány éve pár svéd suhanc, akik közül mára már jó páran milliód olláros hollywoodi hodályokban élnek.

Lush & Simon Újfent egy duóval (Alessandro Miselli & Simone Pioltelli) állunk szemben, ám ezúttal esélytelen lenne minden megjelenésüket felsorolni, hiszen Lush & Simon 2011 novembere óta megállás nélkül szállítja a jobbnál jobb zenéket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az utóbbi hónapokban olyan kiadók biztosítottak számukra megjelenési lehetőséget, mint a Deal Records, az Armada Music különböző sub-labeljei, valamint a Hardwell által irányított Revealed Recordings.

Négy olasz csődörtől természetesen nem számítunk finomkodásra, s ezzel ők is tisztában vannak. Így ha Delayers zene érkezik, abban biztosak lehetünk, hogy nem érzelgős melódiák és szívszorító dallamok fognak felcsendülni a hangfalakból. A srácok precízen követik a „fesztiválszabvány-zenék” sémáját, ám ennek ellenére egyáltalán nem nevezhetőek egysíkúnak. Mint minden valamirevaló producer(csapat), természetesen a Delayers is rendelkezik saját rádióműsorral, mely Heroes címen hetente jelentkezik több mint 10 rádióállomáson szerte a világban. A show-ban temérdek saját anyaggal (mashuppal, remixszel, bootleggel) jelentkeznek, ám előszeretettel adnak teret feltörekvő tehetségeknek is, mely roppant népszerűvé teszi őket a fiatalabb generációk köreiben.

Lush & Simon minden jó producerhez méltóan igyekezett több hangzással is kísérletezni, hogy meglelhessék a számukra legmegfelelőbbet, s az utolsó néhány zenéjüket elnézve, ez tökéletesen sikerült. Jóllehet a keményebb hangvétel sem létidegen számukra, ám annyi bizonyos, hogy igazán akkor érzik jól magukat, ha melodikus, felszabadult progresszív dallamokat alkothatnak. Ha szerencsénk van, mindezt még meg is fűszerezik egy fantasztikus vokállal, mint például a legutóbbi, Tom Swoonnal közös ’Ahead of Us’ című dalukban is tették.

Mike Lucas & Simon Beta Úgy látszik, Olaszország elektronikus zenészei egyetértenek azon ars poeticával, mely szerint egységben az erő. Ismételten egy producerpárossal van dolgunk, ám a történet egy picit kacifántosabb, mint a legtöbb duó születése.

Merk & Kremont Federico Mercuri és Giordano Cremona duója viszonylag alacsony intenzitással üzemelt pályafutásuk első másfél-két évében. Ugyan még így is kitelt tőlük egy Spinnin’ megjelenés, de közel sem övezte őket akkora figyelem, mint napjainkban. Az igazán nagy változás 2013 márciusában következett be, mikor is Fedde Le Grand az Ultra Music Festival nagyszínpadán mutatta be az olasz duó Paris & Simóval készített közös zenéjét, amely ’Tundra’ névre keresztelve a Flamingo Recordings szárnyai alatt került ki a nagyvilágba. A funky electro kerregésben gazdag muzsika egyből megdobta a srácok nép-

42

w w w . m d j . h u

szerűségi indexét, méghozzá olyannyira, hogy a nagy Fedde még ugyanabban az évben leszerződtette ’Gear’ című alkotásukat is. Holland berkekben két Flamingo megjelenés elég jó ajánlólevélnek számít, így Nicky Romero is érdeklődését fejezte ki a fiatalemberek zenei képződményei iránt, és hát ki mondana nemet a világ hetedik legnépszerűbb producerének? A Protocol Recordingsnál végigsöprő ’Zunami’ méltó módon zárta Merk & Kremont 2013-as esztendőjét. A srácok azóta is klubról klubra, fesztiválról fesztiválra járnak, viszonylag kevés időt szentelve a stúdiózásnak, ám abban biztosak lehetünk, hogy a január elején megjelent ’Charger’ nem az idei egyetlen zenéjük lesz.

Firenzei Orvosok, avagy Doctors In Florence. Mond ez a név valamit? Néhányan azért csak-csak igenlően bólogattok. Egy olasz trióról van szó, melynek tagjai a 2010-es évben debütáltak, ám igazi áttörést csak 2012-ben tudtak elérni, amikor is Marco V-vel karöltve elkészítették a Flamingo Recordingsnál megjelent ’Lotus’-t. Azóta sok víz lefolyt az Arno folyón, hiszen Mike Lucas & Simon Beta duóként is elkezdett tevékenykedni, nem is kis sikerrel! Február elején látott napvilágot ’Ready’ című debütáló szerzeményük, majd két héttel később második, Amanda Wilsonnal közösen készített megjelenésük is megvásárolhatóvá vált. A ’Where My Heart Lives’ névre keresztelt release olyan előadók rádióműsoraiban csendült fel, mint Jesse Voorn, Thomas Gold, Paul Oakenfold, a Delayers vagy épp a magyar érdekeltségű Massive Vibes. Nos, izgatottan várjuk a folytatást.

w w w . m d j . h u 43

S Z Ö V E G : L . A . S. & M E N TA L I E N

„Újra menő a dnb!” Akár ez a felütés is bevezethetné cikkünket, hiszen a drum & bass valóban „legújabb kori” virágzását éli, de az a helyzet, hogy a stílus mindig is menő volt. Persze, az elmúlt évek visítós-dubstepnek és elektrónak nevezett (valójában azonban a „klasszikus” elektrótól igen távol álló) hangzása egy picit háttérbe szorította a 170 bpm feletti tempót, de ez csak egy átmeneti állapot volt. Abban pedig szinte biztosak lehetünk, hogy míg a drum and bass – a folyamatos újításoknak, többi műfajból való merítkezésnek és a sok fiatal, kompromisszummentes zenésznek köszönhetően – folyamatosan a köztudatban lesz, az előbbi két stílus „aranykora” már a múlté. A dnb tehát több mint húsz évvel ezelőtti születése óta folyamatosan alakul: hol nagyon népszerű, hol a háttérbe vonul egy picit, de végül mindig az underground zenei világ élmezőnyében helyezkedik el. Állításunkat az online zeneboltok eladási statisztikái, a rádiók játszási listái, a headliner-fellépők óriási közönségei bizonyítják. A következő két oldalon megpróbáljuk nevesíteni napjaink legmenőbb producereit, aztán egy kicsit visszatekintünk a múltba, hogy utánanézzünk, az előző „aranykorokban” mi fán termett a trend. Ugyan a dnb napjainkban már kevésbé britközpontú, a legnagyobb robbanások még mindig a ködös Albionban történnek. Ott van például az Andy C vezette RAM Records, amelynek jelentősége a kezdetektől fogva óriási. E címkén lett világhírű a ma már fesztivál-headliner Chase & Status, ugyanitt vált sztár Sub Focusból, de szépen halad a totális világhódítás felé az Xample & Lomax alkotta Loadstar és az a Wilkinson is, aki letarolta a 2013-as közönségszavazásokat és akinek ‘Tonight’ és ‘Afterglow’ című zenéi tavaly az iTunes-on elképesztő eladási számokat produkáltak. Az utóbbi trekkhez készült videoklip pedig már túl van 11 és fél millió (!) megtekintésen. Valószínűleg nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a Delta HeavyDC Breaks-Frankee hármasból ugrik majd ki a következő dnb-szupersztár a RAM jóvoltából. Azt, hogy egy-egy jó képességű drum and bass producer milyen hosszú ideig tud kiemelkedő teljesítményt nyújtani, Matrix példája bizonyítja kiválóan. A korai techstep/neurofunk egyik isteneként megismert zenész 2005-ben egyesítette erejét Futurebounddal, hogy párban hódítsák meg a „diszkó-dnb” világát. Közös zenéik és albumaik (kiadóik kvázi összeboronálásával) eleinte Metro/

44

w w w . m d j . h u

Viper címkével jelentek meg. Futurebound szenvedélyes és a tehetségeket remekül felismerő kiadótulajdonos, akinek Viper nevű labelje az egyik legforróbb márka napjaink drum & bass szcénájában. Repertoárjában sorakoznak a 2000-es évek második felének figyelemreméltó „stadionbass” producerei: Camo & Krooked, The Prototypes, Metrik, Smooth, Brookes Brothers, ShockOne... Camo & Krooked az egyik legtrendibb név a modern dnb-ben. A két osztrák producer szintén a „stadionhangzás” és a diszkólikvid világában aratott kiemelkedő sikereket, de profizmusukat, zeneiségüket és fantáziájukat hűen bizonyítja a több stílust (a dnb-n kívül négynegyedet és lassabb ritmusokat) is felvonultató, tavaly megjelent albumuk, a ‘Zeitgeist’. Az anyag a Hospital címkéjével látott napvilágot. Apropó, Hospital! A London Elektricity-tag Tony Colman és Chris Goss által 1996-ban létrehozott kiadó megalapítása óta szerves része a drum and bass-nek, olyan művészeket adva a világnak, mint a liquid funk alapvetéseként számon tartott High Contrast, a ma már live actjével tízezreket megmozgató Netsky, Nu:Tone, Logistics vagy Danny Byrd.

Drum and bass szól a különféle rádióadókon itthon és külföldön. Nem ritka, hogy naponta akár többször is szembesül a hallgató Wilkinson ‘Afterglow’-jával, a Sigma-féle ‘Rudeboy’jal, egy friss Chase & Status vagy Sub Focus darabbal. Külön öröm, hogy Chris.SU-nak és az Eatbrain-főnök Jadénak „havi rezidenciája” van az MR2 Petőfin, így színes szelekcióikkal rendszeresen megmutathatják a műfajt mélyebben nem kutató, „laikus” közönségnek is, hogy merre tart napjainkban a stílus.

elképesztő eredmények tudatában már nincs mit csodálkozni azon, hogy a drum & basst „kinőve” Fresh a pop és a slágerlisták irányába kezdett húzni. A jelek szerint nagyon jó érzékkel teszi mindezt, hiszen a ‘Gold Dust’, ‘Hot Right Now’, és ‘The Feeling’ számcímek azoknak is ismerősen csengenek, akik egyébként távol állnak a dnb-től. Emberünk törteken kívüli popos, de mindig basszusközpontú kalandozásai is jelentősek, elég csak a Ms. Dynamite-tal, Dizzee Rascallal valamint Diplóval, Dominique Young Uniqe-kal közös számokra gondolni (‘Dibby Dibby Sound’, ‘The Power’, ‘Earthquake’). Ezek annyira figyelemreméltóak, hogy a bevehetetlen erődnek számító északamerikai zenepiac is tárt karokkal várja már Fresht. Ő eközben igyekszik nem elfeledkezni a régi rajongóiról sem, ezért néha előáll mély és oldschool hangzású drum & bass darabokkal is. Ilyen például a ‘Heavyweight’ vagy a ‘Future Jungle’ EP. Nem sok dnb zenének adatott meg, hogy világszerte ismert legyen a korai időszakokban, szinte egy kézen megszámolhatóak ezek a művek. Ilyen volt például a Shy FX-féle ‘Original Nuttah’ és ‘Shake Your Body’, Marky, Stamina & XRS ‘LK’ című zenéje vagy az ‘Incredible’ General Levy & M Beat stúdiójából. Nemcsak a hangmérnöki tehetséggel megáldott producerek munkái

figyelemreméltóak, hanem a zenekarok/ live act-ek is. Az első fecskék, azaz a bristoli (egyébként Roni Size vezette) Reprazent és a London Elektricity megadták az alaphangot, a kétezres években több banda tűnt fel a színen. A kütyücsavargatás emlékezetes művelője a francia Dirtyphonics (de újabban a Noisia is fél-live produkcióval mutatkozik), a vokális-élő hangszeres együttesek közül kiemelkedik az új-zélandi Shapeshifter, aztán ott van a Bad Companyalapító DJ Fresh, aki (szólóban és zenekarával) manapság ugyan egyre inkább elkalandozik más stílusok irányába, de természetesen a drum & bass esszenciáját is megőrizte. Magyarországnak az élő drum and bass területén is van mire büszkének lennie, hiszen a korábban feltűnt és tartós minőséget produkáló Brains mellett ma már van egy Cloud 9+ nevű együttesünk, mely a rockos hangzást ötvözi különféle elektronikus ötletekkel és stílusokkal. Úgy látszik, a szélesebb hazai közönségnek az élőben előadott tört zene sokkal jobban fekszik, mint a kezdeti, 90-es évekbeli nem zenekari próbálkozások, melyek hátterében sokszor a korszak igen nagy nevű és elismert producerei álltak (többek között Pierrot). A mainstream világában mindig is terítéken volt a dnb. Ki ne emlékezne a Bomfunk MC’s ‘Freestyler’-jére? Aztán ott van a happy hardcore királynője, a német Blümchen, akinek ‘Nur Geträumt’ című trekkjére jungle remix készült. Itthon az elsők között DJ Schultz karolta

fel a hangzást a 1996-ban (a ‘Jungle Café’ című CD-vel), de említésre méltó a ‘Future Sound of Budapest’ válogatás is, melyet Tommyboy Juice nevű kiadója gondozott. Talán érdemes szót ejteni azokról a nagyon korai, „lakossági” magyar próbálkozásokról, melyek ugyan mai (és talán korabeli) füllel hallgatva sem feltétlenül állják ki a minőség próbáját, de a dnb szigorúan vett kritériumainak megfelelnek. Ilyen volt például O.J. Sámson 90-es évek végi jungle-őrülete, a Soho Party ‘Brutális Szex’ című trekkjének ugyancsak jungle remixe, Kamarás Iván 1999-es válogatásalbuma (rajta a ‘Bombajó’ névre hallgató örökbecsűvel) vagy a Pozsi-féle Animal Cannibals remix. Az egészen közeli múltban Csiszár Jenő több ízben is harsoghatta a „drámendbész” nevét az Eurovízió magyar kiadásában, sőt, kiemelkedő stílusismeretét tovább is hordozhatja pajzsán, hiszen a Kállay-Saunders András-féle ‘Running’ vitte a pálmát a Dalban, így ez a szám képviseli hazánkat a verseny koppenhágai döntőjében. Mi ez, ha nem totális d&b-siker? 2014-re a műfaj elérkezett oda, hogy a néhány éve még csupán pár száz embernek zenélő előadók a hazai fesztiválok nagyszínpadain megkerülhetetlen headlinerek lettek. Idén Netsky és Nero a VOLT fesztiválon, DJ Fresh a Pannónián, bőven lesz tehát lehetőség személyesen is megtapasztalni a drum & bass átütő erejét!

Az összes jelenleg „trendi” arc közül talán DJ Fresh érte el a legtöbbet, akinek karrierje példátlan magasságokba szökött. A producer felfelé ívelő története jócskán le is tér a drum & bass pályájáról, ám mindenekelőtt fontos megismerni azt, hogy honnan is jött Fresh. Amit lehet, azt gyakorlatilag kihozta a drum & bass-ből: a Bad Company négyesfogat tagjaként örökre beírta magát a „dnb-dicsőségek csarnokába”, az Adam F-fel közösen vezetett Breakbeat Kaos kiadójával pedig olyan, ma már jól ismert neveket tolt előtérbe, mint a Pendulum, Sigma, Brookes Brothers és Nero. Emellett a 2000-es évek első számú dnbfórumát, a DogsOnAcid-et is ő keltette életre. Ilyen

w w w . m d j . h u 45

összehoztunk, az különleges és nagyon működik. A harmadik mérföldkő külső szemmel nem annyira egyértelmű, inkább szakmai, működési szempontból volt hatalmas lépés. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a nívósabb európai ügynökségek Budapestről kezdtek beszélni és már nem csak mi kerestük a nemzetközi fellépőket, hanem ők is minket, elkezdtünk egymásnak promókat küldözgetni és kialakult egy stabil hálózat. Például a BBC Radiós játszások után valahogy még Tommie Sunshine is megkeresett személyesen (New Yorkból), hogy készítsek neki zenéket, amiről két évvel korábban álmodni sem mertem volna.

Ki az álomfellépő?

Néhány év alatt – az ügyesen megtalált piaci résnek köszönhetően – a Kollektiva az ország egyik megkerülhetetlen csapatává vált. A rezidensek immár nemcsak a saját partikon, hanem a legnagyobb hazai fesztiválokon is rendszeres fellépők. A tervek pedig egészen fényes jövőt vetítenek előre. Papp Tamással beszélgettünk. Mesélj egy kicsit a kezdetekről! Első találkozások, első bulik, első helyszínek… Körülbelül 2003-ban, Székesfehérváron kezdtük a pályát, de gyorsan beláttuk, hogy amit szeretnénk, az csak Budapesten fog működni. A Kollektiva időszámítását 2007 március 14-én kezdtük, ez volt az a buli, amivel megmutattuk, hogy tulajdonképpen mit is akarunk képviselni, illetve ezen a napon volt először külföldi vendégünk egy bulin, akkor még a Trafóban.

Kik alkotják a csapatot, mi a munkamegosztás? Jelenleg ketten vagyunk a csapatban, Fullstereo és én (TMX), az összes szervezési és sajtó feladatot én végzem, Fullstereo pedig inkább az operatív munkákért felelős, illetve vannak

46

w w w . m d j . h u

állandó partnereink, munkatársaink, akik a grafikákért, fotókért felelősek.

Ki volt az első külföldi vendég és miért éppen ő? Első alkalommal kapásból két külföldi fellépővel indítottunk, név szerint Kissy Sell Out és The Lovely Jonjo voltak a vendégeink. Jonjo akkoriban a kultikus Trash (később Durrr) rezidense volt Erol Alkan mellett, és – trendi kifejezéssel élve – már akkor is egy „fashion DJ” volt, illetve a legjobb londoni melegbulik állandó vendége. Úgy éreztük, ő egy jó választás, hiszen amellett, hogy ügyes, még jól is promózható, és magában foglalt minden olyan tényezőt, ami nekünk fontos volt az első bulinál. Mi is egy olyan sorozatot képzeltünk el, ami egyszerre előremutató, szexi és a különc embereket is szívesen fogadja. Kissy Sell Out pedig akkoriban egy feltörekvő producer volt és piszok jó DJ, akit a

blogokon sikerült idő előtt felfedezni, sőt, össze is barátkoztunk vele. Úgy éreztük, ez a két név elég erős lesz ahhoz, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet és valami olyat hozzunk össze, ami előtte még nem volt Budapesten. Visszagondolva, ez egy merész húzás volt, de közben olyannyira alapozta meg a terepet a Kollektivának, hogy a második bulin már ezerkétszázan voltunk és Nanushkával kooperálva divatbemutatót tartottunk éjfélkor.

Tudom, ez fura, de nincs olyan, hogy álomfellépő. Bár voltak olyanok, akiket évekig kergettünk, ilyen például Erol Alkan, akit körülbelül hat éve folyamatosan próbáltunk lekötni és csak most, 2014-re sikerült. Alapvetően inkább friss és izgalmas neveket szeretnénk bemutatni a hazai közönségnek, ráadásul nem csak DJ/ producereket, hanem együtteseket is (amiről tudjuk, hogy „nehezített pálya”, de úgy érezzük, szükség van rá), illetve olyanokat is, akik már eleget tettek le az asztalra és több figyelmet érdemelnek itthon, ilyen volt például Aeroplane is. Szerintünk így lehet előremozdítani dolgokat.

Tervek, bulik, fellépések a 2014-es évre? Tervek vannak bőven, inkább már csak az idő kevés a megvalósításukhoz, éppen ezért az idei egyik legnagyobb terv, hogy felveszünk magunk mellé egy munkatársat az adminisztratív feladatokra. Bulikkal idén először az a tervünk, hogy nem fogunk nyári szünetet tartani, tehát ugyanúgy lesznek külföldi vendégek a nyár folyamán is. Erre az egyik legjobb példa a június, ami nagyjából a két kedvenc kiadónk hónapja lesz. egyrészt Ed Banger Label Night-ot hozunk Busy P és Boston Bun főszereplésével, majd rá két hétre még egy Phantasy Label Night-ot Erol Alkan és Ghost Culture közös fellépésével. Persze júniusig még van egy kis időnk, áprilisban még jön hozzánk Friend Within, aki most nagyon forró név minden tekintetben, illetve májusban jön a house/ nu-disco rajongók egyik legnagyobb kedvence, a Purple Disco Machine is. Fellépések pedig vannak bőven, hiszen több rezidenciánk is van, illetve a Kollektiva mellett számos kisebb brandet futtatunk, melyeket más és más zenei irányzatokra hegyeztünk ki.

Hall Of Fame

mindenféle sorrendiség és a teljesség igénye nélkül: Xinobi, Teenage Mutants, Kolombo, The Magician, Kim Ann Foxman, Aeroplane, Claptone, Kamp!, Rebeka, Little Boots, Yuksek, Moullinex, Alex Metric, La Fleur,  Louis La Roche, Reset!, Keith & Supabeatz, Larry Tee, Jaymo, Andy George, Foamo, Kissy Sell Out, His Majesty Andre, Data, The Bloody Beetroots, Vicarious Bliss, D.I.M., Don Rimini, stb...

Kik azok, akik a mai napig inspirálják a csapatot? Zeneileg, ahogy telik az, idő mindig más és más inspirál minket, talán ezért is tudunk folyamatosan megújulni. Szervezési munkák tekintetében pedig szeretünk a saját fejünk után menni, nem jól bevált módszereket másolni.

Mi volt a három legfontosabb mérföldkő eddig a Kollektiva életében?

Mindent ugyanígy csinálnátok, ha újra lehetne kezdeni?

Az első és legfontosabb értelemszerűen az előbb említett bemutatkozó buli, a második talán az, amikor át kellett költöznünk a havi partikkal a Trafóból a Merlinbe, mert már többen rekedtek kint a buli előtt, mint ahány embert be tudtunk engedni. Akkor éreztük meg igazán, hogy amit

Nem teljesen. Vannak dolgok, amiket picit előbb is megléphettünk volna, de ezen nem szoktunk rágódni, inkább csak tapasztaltabbak lettünk ;)

w w w . m d j . h u

49 47

////////////////5 ////////////// //////////Top ///////////////5 //////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////Top TOP 5 DJ LEMEZAJÁNLÓ

TOP 5 DJ LEMEZAJÁNLÓ

NIKI BELUCCI

DRAGON S

WALLAS

KINCSES

SNAKE SEDRICK

ROBERTO TRAISTA

JADE

AARON SOOS

#001 Doorly – I Want To Dance (Dub Mix) [Toolroom] #002 Peter Gelderblom – Wonderland (Dub Mix) [Hotfingers] #003 Bahlzack – Twister [G-Music] #004 Gege – Ahamed [Destructive Beats] #005 Niki Belucci – Turn Up The Bass (Original Remix) [DTracks]

#001 Newik & Dragon S – The Secret [FLD] #002 GotSome ft. The Get Along Gang – Bassline (Chocolate Puma Remix) [Defected] #003 Ray Foxx ft. Rachel K. Collier – Boom Boom (Crazibiza Remix) [Strictly Rhythm] #004 Stadiumx & Taylr Renee – Howl At The Moon [Protocol] #005 Troy Dark – Say What! [Supermarket]

#001 Ozark Henry – I’m Your Sacrifice (The Cube Guys Remix) [D:VISION] #002 Crazibiza ft. Jerome Robins – Like That (Phunk Investigation Remix) [PornoStar] #003 Fran Ramirez & The Groove Ministers – Cafe Del Mar 2K14 [The Groove Society] #004 The Cube Guys, Marco Santoro – My Body (The Cube Guys Mix) [Cube] [Groovemate] #005 Bogi – We All (Wallas & Gabriel B Remix) [Rebeat]

#001 Ed Brumwell – Calling You (Club Mix) [Toolroom] #002 Crazibiza ft. Jerome Robins & MC Flipside – Like That (Slideback Remix) [PornoStar] #003 Syn Cole ft. Madame Buttons – Miami 82 (Vocal Mix) [LE7ELS] #004 Jochen Simms – You're Not Alone (Manuel De La Mare Vs Will Gold Remix) [Hotfingers] #005 Stevie Wonder – Love Light in Flight (Fear of Dawn Remix) [UMG]

#001 Proudly People & Shaf Huse – Hornz & Dubz [Innocent Music] #002 The Deals – Whirlwind [Series Music] #003 Marco.B – Mache EP [Tilth Music Limited] #004 Son-Tec – Dark Theory [Malicious Smile] #005 Pony M – Manguan [Dul]

#001 Aman – Tears Of The Lotus (Jaap Lighthart Remix) [Agara Music] #002 Gio Red – It Makes Me Wonder (Beat Syndrome Remix) [Forward Music] #003 Roberto Traista – Crisis [28excess] #004 Melantronic – Melanic (DJ Kot Remix) [Terracotta] #005 Roberto Traista – Distance Voice [ONOFF]

#001 Telekinesis – Titan [Eatbrain] #002 Zombie Cats & Mefjus – Must Eat [Eatbrin] #003 Jade – What You Are [Eatbrain] #004 Mefjus & Emperor – Disrupted [Critical] #005 The Upbeats & Insideinfo – Epsilon [Blackout]

#001 Distance – Untouchable [Chestplate] #002 LAS – Malfunktions [System Music] #003 TMSV – The Cosmonaut [Artikal Music UK] #004 Hyroglifics – Move Over [Diffrent] #005 Skeptical – Turning Point [Soul:r]

> > > facebook.com/nikibelucciofficialhungary

> > > facebook.com/djdragonsofficial

> > > facebook.com/djwallas

> > > facebook.com/szabolcs.kincses

> > > facebook.com/snakesedrick

> > > facebook.com/robertotraistaofficial

> > > facebook.com/eatbra1n

> > > facebook.com/aaron.soos

#001 Croatia Squad – Freakin’ Funky (Original mix) [Enormous Tunes] A Croatia Squad megjelenései közül szinte mindegyik ott landol a boxomban, hiszen kiválóan szólnak, jól húznak és mindig van bennük valami különleges, ami megfog. Gondoljunk csak az 1983-as S.O.S. BAND ’Just Be Good To Me’ feldolgozásra, ami sokáig jó helyen állt az eladási listákon és rengeteg lemezlovas előszeretettel forgatta. A Freakin’ Funkyban is van egy pici funky érzet, a kiállás meglepő, utána pedig lüktető. Ajánlom mindazok figyelmébe, akik szeretik a minőséget.

#002 Dry & Bolinger – Feel The Bass (Purple Disco Machine Remix) [Mother Recordings] Általában a ’80-as évek végi és a ’90-es évek eleji, funky-rap betétekkel

tarkított nu-discókat manapság nagy ívben kerülni szoktam, de ennél a tracknél nem tudtam mit tenni, hiszen a német származású Purple Disco Machine azért eléggé nagy garancia arra, hogy ez egy kiváló zene. Március elején jelent meg a Dry & Bolinger-féle ’Feel The Bass’, ami akkorát robban a táncparketten, hogy őrület. Elegáns zongoramenet, olyan igazi Purple Disco Machine feeling! Ilyen jó darabokkal nem nagy művészet a tánc rajongóit mozgásba csábítani.

#003 Milk & Sugar ft. Maria Marquez – Canto Del Pilon (Nora En Pure Remix) [Milk & Sugar] A legnagyobb kedvencem abban a pillanatban, amikor ezt lemezajánlót pötyögöm, bizony ez. Egy

abszolút latin nóta a Milk & Sugar nevű régi motorosbandától, Maria Marquez hamisítatlan mediterrán hangjával és a minőségi Nora En Pure remixében. Ki gondolta volna, hogy a latinos hangzás is beszivároghat a manapság népszerű és egyre inkább „mainstreammé” váló deep house világba? Tessék! Itt van! Talán az előttünk álló 2014-es nyár egyik nagy slágere? Ha ez így van, akkor bizony Nora En Pure neve nagy valószínűséggel kiemelkedhet a szakmai körökből és az egész világ figyelmét megnyerheti, hozzáteszem: jogosan.

#004 Dansson & Marlon Hoffstadt – Shake That (Mark Knight Remix) [Parlophone UK] Március 10-én látott napvilágot egy régebbi deep house dal, a Dansson

és Marlon Hoffstadt nevével fémjelzett, ezúttal gyorsabb tempójú, keményebb hangzásvilágú track Mark Knight remixe. Régebben is imádtam a zenét, tavaly nyáron Zamárdiban minden délután játszottam az egyik vodkás cég teraszán, viszont így már azok a DJ-k is tudják forgatni, akik nem zenélnek 120 BPM környékén. A szövege dinamikus, ebben a remixben pedig igazán „csapatós”. Luke Bessként nem, de DJ Basics rezidensként bizony én is fel-fel fogom a mdj következő mdjhetekben dobálni ezt a darabot a bulikban, amikor „eljön az ideje”. Kezdő DJ-knek éjfélkor lejátszani TILOS! .hu .hu

s c i s a B

#005 Ozark Henry – I’m Your Sacrifice (The Cube Guys Remix) [d:vision] Ozark Henry egy Belgiumból származó előadó, ’I’m Your Sacrifice’

című dalához pedig készültek remixek. Naná, hogy az olasz páros, a The Cube Guys kapta el a legjobbat. Nem akarok sok lenni: van benne dinamika, nem egy tucat-EDM, nem uncsi. A dal refrénje mondjuk tény, hogy sokat adott ehhez az eredményhez, hiszen tényleg „elviszi” az egészet. Igazán kiváló, kötelező darab lett, amivel a nagy múltú d:vision nevű kiadó csak tovább öregbíti nevét és duzzasztja bankszámláját. Ne sajnáljuk tőlük, mert ez tényleg jó! > > > > > facebook.com/basicsdj

#001 Aeph & Teddy Killerz – Mistrust [Bad Taste Recordings] A drum&bass folyamatos vérfrissítéséért felelős producerekkénttartják számon a Lifted Musicnál „nevelkedett” Aeph-et és a más alteregóval már ismertséget szerzett Teddy Killerz duót. A Blackout Musicnál megjelent ’Machine Room’ négyszámos kislemez egyik kooperációja a ’Mistrust’, mely az előadóktól megszokott brutális dinamizmussal rombol.

#002 Sigma – All Because of You [Life Recordings] Aki csak részben ismeri az angol Sigma duó munkásságát, annak valószínűleg pontos elképzelése van, mire számíthat az előadóktól. Na, ez a zene, bármire számítottál is, annak a szöges ellentettje. Olyan dallamos és érzelmekkel teli liquid témát hegesztettek a srácok, amit akár egy klubest elején, végén, de a szabadtéri fesztiválok napfelkeltés záróakkordjaként is el tudok képzelni. Ahogyan a vokállal bánnak, az pedig amolyan egyszerűen és profin sigmás.

#003 Lynx – Shimmy [RAM Records] Nem kell nagyot túloznom, ha azt mondom, hogy ami a RAM-nál jön ki, az tuti arany! Legyen szó neurofunk, liquid vagy deep dnb-ről, esetleg fesztivalbass-ről, Andy C kiadója tévedhetetlen. Az biztos, hogy ez a kétszámos Lynx kislemez az idei nyár hatalmas kedvence lesz. A track komplexnek tűnő, mégis egyszerű dallamvezetéséről és a zene hangszereléséről ordít a professzionalizmus.

#004 Mediks – Snake Charmer [Audioporn] Mediks egyszámosának dallamvilága, hangulata és soundja leginkább a korai, aréna hangzást képviselő Pendulum zenékre emlékeztet, ugyanakkor megvan a maga medikses beütése és íze. Ehhez a track-hez nagyon nem lehet mit hozzáfűzni. Buliban tuti siker!

#005 Ming, Le Castle Vania & Lena Wolf – Disintegration (Memtrix Remix) [mau5trap] Deadmau5 mindig is híres volt a zenei nyitottságáról, mely kiadóját, a mau5trapet is jellemzi. Minden bizonnyal a tavasz egyik legmeghatározóbb „fesztivál basszus”-zenéjét üdvözölhetjük ebben a Memtrix remixben, melyet az „intelligens electro-house” és house szcéna egyik jeles képviselőjének, Le Castle Vaniának készített. Lena Wolf vokálja már önmagában is kulcs a sikerhez, de a Memtrix által rittyentett alap végletekig fokozza a fokozhatót.

g o d e ir

F mdj .hu

mdj .hu

w w w . m d j . h u 49 > > > > > facebook.com/f iredog.hungar y

17alatt év alatt elsősorban rezidens DJ-ként A 17Aév elsősorban rezidens DJ-ként dolgoztál, de azért egy-egy fellépésre is invitáldolgoztál, de azért egy-egy fellépésre is invitálvendégként. Hogyan el egy rezidens naknak vendégként. Hogyan éri elériegy rezidens meghívják „sztárfellépőként” DJ, DJ, hogyhogy meghívják „sztárfellépőként” is? is? év elég megismerjenek a régiómban, esetleg 17 év17 elég arra, arra, hogyhogy megismerjenek a régiómban, esetleg más megyékben is. Nyilván, az ember egy komoly klubba más megyékben is. Nyilván, ha azha ember egy komoly klubba bekerül egy nagyobb városban, ott megállja a helyét, bekerül egy nagyobb városban, és ottésmegállja a helyét, az egy márnegyed egy negyed Nagyon fontos állomás akkorakkor az már siker.siker. Nagyon fontos állomás az életemben a Körös-torok Csongrádon és a szegedi az életemben a Körös-torok Csongrádon és a szegedi kaptam ezeken a helyeken Sing Sing Sing Sing MusicMusic Hall, Hall, sokatsokat kaptam ezeken a helyeken a karrierem Hat voltam évig voltam a Singben házigazda a karrierem során.során. Hat évig a Singben házigazda lemezlovasokkal, akiktől sok mindent láttam-hallottam, olyanolyan lemezlovasokkal, akiktől sok mindent láttam-hallottam, és máig felnézek Szerintem ez a szakma és máig felnézek rájuk.rájuk. Szerintem alázatalázat nélkülnélkül ez a szakma ér semmit. Egyébként baromi hosszú út egy nem nem ér semmit. Egyébként baromi hosszú az út az egy kisvárosból a nagyvárosi fényekig. Az álmodozást is meg kisvárosból a nagyvárosi fényekig. Az álmodozást is meg kell említenem, sőt, talán amennyire semmiségnek kell említenem, sőt, talán amennyire semmiségnek tűnik,tűnik, annyira fontos egy karrier építésében. Nagyon sok tervem annyira fontos egy karrier építésében. Nagyon sok tervem van még a szakmai jövőmre nézve, hiszen van még a szakmai jövőmre nézve, hiszen még még nem nem értemértem révbe. De egyszer szeretnék… Sok időnek révbe. De egyszer csak csak azértazért szeretnék… Sok időnek el kellel kell ahhoz, egy megismerjenek DJ-t megismerjenek mint szakembert, telnietelnie ahhoz, hogyhogy egy DJ-t mint szakembert, és még mint embert. A jó technika kevés, ismeretség és még több több mint embert. A jó technika kevés, ismeretség és legfőképpen kapcsolatok kellenek az éjszakai élethez. és legfőképpen kapcsolatok kellenek az éjszakai élethez. Az egyik legjobb dolognak tartom egyébként buli utáni Az egyik legjobb dolognak tartom egyébként a buliautáni kajálásokat és marhulásokat. közösközös kajálásokat és marhulásokat. : C KS IN SAS S Z ÖSVZEÖ GV : EKGI N EC S SSEZ BZOALB CO SL C S

15 pörgeti éve pörgeti a lemezeket kis hazánk délkeleti csücskében. Amikor beleszeretett a lemezlovasok OláhOláh JózsiJózsi többtöbb mintmint 15 éve a lemezeket kis hazánk délkeleti csücskében. Amikor beleszeretett a lemezlovasok világába, akkor a bakelites korszak éppen virágzott a szakmában. 17 éves óta nagyon helyen megfordult világába, akkor mégmég a bakelites korszak éppen virágzott a szakmában. 17 éves korakora óta nagyon sok sok helyen megfordult a Dél-Alföldön, a budapesti éjszakába is belekóstolhatott egy-egy főiskolás szervezés alkalmával. Az igazi áttörést a Dél-Alföldön, sőt, sőt, mégmég a budapesti éjszakába is belekóstolhatott egy-egy főiskolás szervezés alkalmával. Az igazi áttörést az jelentette a pályafutásában, 2007-ben egy szegedi DJ-versenyen a Sing vezetősége felfigyelt rá. Ezen a verseaz jelentette a pályafutásában, hogyhogy 2007-ben egy szegedi DJ-versenyen a Sing SingSing vezetősége felfigyelt rá. Ezen a verseismerkedtem is a mindig mosolygós, pozitív energiákat sugárzó Big Billel. Többször is dolgoztam együtt, nyennyen ismerkedtem megmeg én isén a mindig mosolygós, pozitív energiákat sugárzó Big Billel. Többször is dolgoztam velevele együtt, főleg Csongrád megyében, ésaezt a pozitív energiát szerencsém élőben is megtapasztalni, amikor pörgetni láttam. főleg Csongrád megyében, és ezt pozitív energiát voltvolt szerencsém élőben is megtapasztalni, amikor pörgetni láttam. Ha Ha valaki hallotta volna játszani e havi vendégünket, akkor mindenképpen látogasson el „Bill” egy „Bill” buliba, hiszen valaki mégmég nemnem hallotta volna játszani e havi vendégünket, akkor mindenképpen látogasson el egy buliba, hiszen ő játszik, akkor biztosan csalódunk, ott buli kérem szépen. ha őha játszik, akkor biztosan nemnem csalódunk, ott buli van,van, kérem szépen. lehetett a levegőben. A másik nagyon fontos lehetett a levegőben. A másik nagyon fontos ténye-ténye2001-ben tettem sikeres DJ-vizsgát az OSZK tettem sikeres DJ-vizsgát az OSZK Mesélj a kezdetekről! Több mestersé- 2001-ben Mesélj a kezdetekről! Több mestersészervezősége előtt. Előtte nem is figyeltem erre szervezősége előtt. Előtte nem is figyeltem erre ző, hogy egyre kevesebb helyen becsülik ző, hogy egyre kevesebb helyen becsülik meg ameg jó a jó getkitanultál is kitanultál fiatalon. Miért get is fiatalon. Miért pontpont a kérdésre a kérdésre abszolút, és is nem volt lehetőségem lemezlovast. abszolút, és nem voltislehetőségem lemezlovast. mai diszkótulajdonosok A maiAdiszkótulajdonosok nagy nagy részerésze a diszkózásra tetted feléletedet? az életedet? eredeti a diszkózásra tetted fel az eredeti lemezeket, bakeliteket nem voltinkább lemezeket, bakeliteket venni,venni, mert mert nem volt inkább az olcsóbbat a megbízhatót, az olcsóbbat akarja,akarja, mint amint megbízhatót,

a családban idősebbek MivelMivel a családban nálamnálam csak csak idősebbek voltak,voltak, én énrájuk rájuk pénzem. A lemezlovas „apám” nyitotta pénzem. A lemezlovas „apám” nyitotta fel fel persze persze a kivétel mindig a szabályt. a kivétel mindig csak csak erősítierősíti a szabályt. NagyNagy voltam kicsiígy Bill,mindig így mindig a nővéremre, voltam a kicsia Bill, a nővéremre, a szemem az eredetiségek ettől kezdve a szemem az eredetiségek iránt, iránt, ettől kezdve bajnak is, hogy később bajnak látomlátom azt is,azt hogy egyreegyre később telnektelnek meg meg nagybátyáimra voltam anyukám a maianapig nagybátyáimra voltam bízvabízva addig,addig, amíg amíg anyukám mai napig is nagy vagyok. is nagy rabjukrabjuk vagyok. Elég Elég szép szép a szórakozóhelyek és egyre ember gondolja a szórakozóhelyek és egyre több több ember gondolja dolgozott. Gyakran „magnóztunk”… Kazettáról, gyűjteményt dolgozott. Gyakran „magnóztunk”… Kazettáról, gyűjteményt szedtem az elmúlt szedtem összeössze az elmúlt évek évek alatt, alatt, magáról magáról azt, hogy már is attól is lemezlovas lesz, ha azt, hogy már attól lemezlovas lesz, ha bakelitlemezről és szalagos magnóról hallgattuk és folyamatosan bakelitlemezről és szalagos magnóról hallgattuk és folyamatosan bővítem a szerzemények számát.vesz vesz bővítem a szerzemények számát. magának egy kontrollert. magának egy kontrollert. a ’80-as meghatározó előadóit, számomra Sokáig a ’80-as évek évek meghatározó előadóit, számomra Sokáig szívesebben játszottam inkább bakelitről. szívesebben játszottam inkább bakelitről. ez maga a Mekka volt. Amikor felkerültem általános,Szerintem ez maga a Mekka volt. Amikor felkerültem általános, Szerintem a legáttekinthetőbb a bakelitlemez. máig máig a legáttekinthetőbb a bakelitlemez. Melyik a kedvenc helyed, Melyik az aaz kedvenc helyed, aholahol középiskolába, más korombelieket a sport, majd majd középiskolába, más korombelieket a sport, az azOtt van Ottelőtted, van előtted, átlátható, megismered a bizonyos átlátható, megismered a bizonyos a legszívesebben lépsz fel? a legszívesebben lépsz fel? és egyebek érdekelték, engem a színes autókautók és egyebek érdekelték, engem a színes dal tokját, színét, mintha megfognád a zenét. dal tokját, színét, mintha megfognád a zenét. Úgy Úgy A nyári szabadtéri szórakozóhelyeket és a fesztivászabadtéri szórakozóhelyeket és a fesztiváfények és a külföldi számok vonzottak. fények és a külföldi számok vonzottak. ViccetViccet próbálnám megfogalmazni, a bakelite- A nyári próbálnám meg meg megfogalmazni, hogy hogy a bakeliteimádom igazán. Nagyon szeretem azokat imádom igazán. Nagyon szeretem azokat félretéve: a zenétől voltam mindig boldog, félretéve: a zenétől voltam mindig boldog, abbanabban zés egy zéskülön egy külön életérzés. Aki játszott nem játszott róla, az lokat lokat életérzés. Aki nem róla, az a helyeket, ahol szívem mélyéről játszhatok ahol szívem mélyéről játszhatok igazi igazi örömöm, bánatom, nyugalmam. Tisztán leltemleltem örömöm, bánatom, nyugalmam. Tisztán sosem A dinamikájáról és a hangzásá-a helyeket, sosem tudja tudja meg. meg. A dinamikájáról és a hangzásájó fekete korongokat. Jelenleg a New funkyfunky korongokat. Jelenleg a New DTD DTD emlékszem, minden péntekre összegyűjtöttem emlékszem, hogy hogy minden péntekre összegyűjtöttem ról is nem is beszélve. Pótolhatatlan. Személy szerintjó fekete ról nem beszélve. Pótolhatatlan. Személy szerint sláger-rezidense vagyok, a helyet tenném sláger-rezidense vagyok, ezt a ezt helyet tenném az az a kajapénzeimből egy normál üres kazettára a kajapénzeimből egy normál üres kazettára valót valót full analógpárti full analógpárti vagyok. Amióta majdnem vagyok. Amióta majdnem első helyre. Szülővárosomban, Csongrádon Szülővárosomban, Csongrádon és hétfőn mindig vártam a Petőfiben a magnósok mindenkinek és hétfőn mindig vártam a Petőfiben a magnósok mindenkinek van otthon internete, a dalok első helyre. van otthon internete, azótaazóta a dalok a Körös-torok a másik szívem csücske nyáron, a másik szívem csücske nyáron, kívánságműsorát. Általános tanulmányaimat kívánságműsorát. Általános tanulmányaimat 80%-át értéktelennek érzem. A rengeteg 80%-át értéktelennek érzem. A rengeteg mp3,mp3, a Körös-torok ami örök és feledhetetlen. A szegedi és feledhetetlen. A szegedi TiszaTisza DokkDokk Csongrádon, az Ének-Zenei Általános Iskolában amit aamit Csongrádon, az Ének-Zenei Általános Iskolában a világháló elterjedése magával, világháló elterjedése hozotthozott magával, szinteszinteami örök is nagyszerű élmény. A vízen diszkó érzése élmény. A vízen úszó úszó diszkó érzése fejeztem be, egyaránt ahol egyaránt tanultam trombitán fejeztem be, ahol tanultam trombitán és és már követhetetlen már követhetetlen és abszolút átláthatatlan. Szóvalis nagyszerű és abszolút átláthatatlan. Szóval semmihez sem hasonlítható. Ezekben óriási,óriási, semmihez sem hasonlítható. Ezekben dobon (A tesiórákat mindig utáltam.) Villanyszeredobon is. (A is. tesiórákat mindig utáltam.) VillanyszereBAKELIT 4EVER! BAKELIT 4EVER! a nyári helyekben a legjobb amikor a nyári helyekben a legjobb dolog,dolog, amikor jön jön kezdtem középiskolai tanulmányaimat, lőkéntlőként kezdtem középiskolai tanulmányaimat, majd majd a hajnal és aelőbújik, nap előbújik, egyszerűen le sem és a nap egyszerűen le sem belekóstoltam a kőműves szakba is, végül asztalos-MikMik belekóstoltam a kőműves szakba is, végül asztalosa tényezők szerinted, amik a hajnal azokazok a tényezők szerinted, amik megfizethetetlen Ezeken a helyeken írható,írható, megfizethetetlen érzés.érzés. Ezeken a helyeken cukrászként végeztem. És hogy ként, ként, aztánaztán cukrászként végeztem. És hogy miért miért nagyban nagyban megváltoztak az éjszakai megváltoztak az éjszakai a diszkózás az életem és értelme? pont pont a diszkózás lett azlett életem célja célja és értelme? játszva 100%-osan szabadnak érzi magát játszva 100%-osan szabadnak érzi magát az az szórakoztatásban az elmúlt 17 évben?ember, az elmúlt 17 évben? életemben központi szerepet játszott EgészEgész életemben központi szerepet játszott és és szórakoztatásban ember, haután buli még után még úszunk főlegfőleg akkor,akkor, ha buli úszunk is is Sokféle tényező közrejátszik. idő alatt tényező közrejátszik. EnnyiEnnyi idő alatt jelenleg is a zene, és semmit nem szeretek Sokféle játszikjátszik jelenleg is a zene, és semmit nem szeretek a Tiszában, a barátokkal egyetegyet a Tiszában, vagy vagy csak csak a barátokkal kifek-kifekrengeteget változott a magyar szórakoztatóipar, szünkszünk rengeteget változott a magyar szórakoztatóipar, jobban a világon, mint ebben a szakmában dolgozni. jobban a világon, mint ebben a szakmában dolgozni. a partra, miközben az autóból szóljóegy jó a partra, miközben az autóból szól egy sajnos inkább negatív irányba. oka szerintemCafé Café inkább negatív irányba. EnnekEnnek oka szerintem Az bulinkat első bulinkat 14 évesen csináltuk, telt házas Az első 14 évesen csináltuk, telt házas volt voltsajnos Del válogatás. Mar válogatás. Del Mar a munkanélküliség, a pénztelenség a pénztelenség és és és korombeliek el péntekenként délután, és korombeliek jöttekjöttek el péntekenként délután, 5-től 5-tőla munkanélküliség, a depresszió a szórakozóközegben is. Nagyon a szórakozóközegben is. Nagyon 9-ig. A későbbiekben, már csak nem csak a saját a depresszió 9-ig. A későbbiekben, mikormikor már nem a saját Rendszeresen játszol fesztiválokon Rendszeresen játszol fesztiválokon is. is. sok vendégen észrevehető, hétvégén nem tud észrevehető, hogy hogy hétvégén nem tud korosztályomat szórakoztattam, 100%-ig korosztályomat szórakoztattam, 100%-ig biztosbiztos sok vendégen Melyik közönség áll közelebb hozzád, Melyik közönség áll közelebb hozzád, kiengedni, a szórakozás lényege az, hogy kiengedni, pedigpedig a szórakozás lényege az, hogy voltam benne, EZ AZ… én életem. voltam benne, hogy hogy EZ AZ… Ez azEz énaz életem. a fesztiválarcok, a klubberek? vagyvagy a klubberek? szakadjunk ki a hétköznapi munkákból, az otthoni a fesztiválarcok, szakadjunk ki a hétköznapi munkákból, az otthoni Teljesen ez a kérdés, mindkét kettőskettős nálamnálam ez a kérdés, hiszenhiszen mindkét gondokból, egyáltalán a saját kis lakásunkbólTeljesen illetveilletve egyáltalán a saját kis lakásunkból Melyik időszakot szeretted jobban? gondokból, Melyik időszakot szeretted jobban? közönség másért jön, mást és mást közönség másért jön, mást vár elvár és el mást is ad.is ad. mozduljunk ki. Jártam egy időben ki. Jártam egy időben Bakelitről szerettél inkább játszani, mozduljunk Bakelitről szerettél inkább játszani, A lényeg szerintem az, hogy jó legyen A lényeg szerintem az, hogy jó legyen a buli,a buli, a határon túlra zenélni – megdöbbentő határon túlra zenélni – megdöbbentő volt azvolt az most, amikor szinte vagyvagy most, amikor mármár szinte azt azt aemberek mindenki elégedetten mosolyogjon a másik arcába elégedetten mosolyogjon a másik arcába emberek viselkedése. Érződött, akkora mindenki viselkedése. Érződött, hogy hogy nincsnincs akkora mondani, sajnos nincs lehetlehet mondani, hogyhogy sajnos nincs baj, itthon. mint itthon. 22:00-kor tele voltak a szórakozóhebaj, mint 22:00-kor tele voltak a szórakozóheés jöjjenek a pacsik. A fesztivál egy szabadabb és jöjjenek a pacsik. A fesztivál egy szabadabb lyek, táncoltak és a felszabadult hangulatot harapniérzés,érzés, lyek, táncoltak és a felszabadult hangulatot harapni értéke a zenének? értéke a zenének? mint ahogy az előző kérdésnél mint ahogy az előző kérdésnél írtam.írtam.

50

w w w . m d j . h u

Készítesz-e saját zenéket, esetleg remixeket, Készítesz-e saját zenéket, esetleg remixeket, mash-upokat? mash-upokat? Próbálkozom de nagyon egyszerű dolog, egyelőPróbálkozom vele, vele, de nagyon nem nem egyszerű dolog, egyelőre a cukrász hozzá. Rengeteg munkát re a cukrász kevéskevés hozzá. Rengeteg rosszrossz munkát hallokhallok közösségi oldalakon kiposztolva, amikor bogarászok közösségi oldalakon kiposztolva, amikor bogarászok a neten. akarok beállni a sorba, úgy vagyok a neten. Nem Nem akarok beállni a sorba, úgy vagyok vele, vele, hogyhogy a jó, precíz és minőségi munkához idő Nem kell. Nem vagyok a jó, precíz és minőségi munkához idő kell. vagyok szóval barátkozom egy-két jó programmal még még öreg,öreg, szóval barátkozom egy-két jó programmal folyamatosan, akár naponta órát is nyomkolózom. folyamatosan, akár naponta több több órát is nyomkolózom. A magyar producerek van néhány tehetség, A magyar producerek közöttközött is vanisnéhány kiválókiváló tehetség, akik baromira mit mivel és hogyan hegesszenek akik baromira érzik,érzik, hogyhogy mit mivel és hogyan hegesszenek össze. Hasima egy sima mash-up jól sikerül, örülök. össze. Ha egy mash-up jól sikerül, annakannak örülök. Remixekkel próbálkoztam depár egymash-upot, pár mash-upot, Remixekkel nem nem próbálkoztam még,még, de egy bootleget már pakoltam össze. bootleget már pakoltam össze.

csinálni 15múlva? év múlva? értem, MitMit fogszfogsz csinálni 15 év ÚgyÚgy értem, hogyan látod a szakmai karrieredet. hogyhogy hogyan látod a szakmai karrieredet. Szerinted meddig lemezlovas Szerinted meddig élhetélhet megmeg egy egy lemezlovas a szép szakmából? ebbőlebből a szép szakmából? Életem végéig fogom ezt űzni-hajtani, de bizakodom, Életem végéig nem nem fogom ezt űzni-hajtani, de bizakodom, sokáig életem lesz ez a nagyszerű szakma, hogyhogy sokáig életem részerésze lesz ez a nagyszerű szakma, majd majd megmarad hobbiként. Sweet Nagyon sok tervem megmarad hobbiként. Sweet life…life… Nagyon sok tervem van van a jövőre nézve. Azhogy tuti, hogy fogynom kellkilót… pár kilót… De csak a jövőre nézve. Az tuti, fogynom kell pár De csak hobbim a gasztronómia, hamarosan ráfekszem párat.párat. NagyNagy hobbim a gasztronómia, hamarosan ráfekszem izomból. Imádom a finom, különleges, ízeket, izomból. Imádom a finom, különleges, nem nem unottunott ízeket, főlegfőleg ha feldobhatom egy kicsit, amolyan billesen megspékelha feldobhatom még még egy kicsit, amolyan billesen megspékelÉn csinálom a világ legfinomabb szerelmes szendvive. Énve.csinálom a világ legfinomabb szerelmes szendvicsét… De gondolkodom például egy saját kis vendéglőben, csét… De gondolkodom például egy saját kis vendéglőben, esetleg pizzériában, a Muter hagyományőrző esetleg pizzériában, ahol aahol Muter régi, régi, hagyományőrző kajáitkajáit akarom tovább éltetni. A vendéglátás mindig tetszett akarom tovább éltetni. A vendéglátás mindig tetszett és jó és jó dolognak is tartom, a finom és kiadós ételekre mindig dolognak is tartom, mivelmivel a finom és kiadós ételekre mindig volt,és vanlesz és is lesz is igény. is rendszeres visszajáró vendég volt, van igény. Én isÉn rendszeres visszajáró vendég vagyok helyeken, ahol valami ennivaló íze megmaradt vagyok olyanolyan helyeken, ahol valami ennivaló íze megmaradt bennem. Itt Csongrádon, a szülővárosomban nagyon bennem. Itt Csongrádon, a szülővárosomban nagyon beváltbevált sok embernek BIG BILL PIZZA! Egyszer szívesen csinálok sok embernek a BIGa BILL PIZZA! Egyszer szívesen csinálok nektek is. egy Vanigazi egy igazi aprócska itt: a hifizés, nektek is. Van aprócska dologdolog még még itt: a hifizés, full analóg cuccok, a szalagos magnó, a bakelit lemezjáta full aanalóg cuccok, a szalagos magnó, a bakelit lemezjáta deckek és a csöves cuccok. Ezekből szeretnék szók,szók, a deckek és a csöves cuccok. Ezekből szeretnék az utókornak Csongrádon csinálni egy kicsi kiállítást, az utókornak Csongrádon csinálni egy kicsi kiállítást, amit amit ha én márnem én nem leszek. Szeretném, meg meg lehetlehet nézninézni akkorakkor is, hais, már leszek. Szeretném, ha a nemzedéke jövő nemzedéke is megismerné azokat a csodálatos ha a jövő is megismerné azokat a csodálatos dolgokat, amiken a nagypapa és a nagymama bömböltette dolgokat, amiken a nagypapa és a nagymama bömböltette a zenét fénykorukban. Szóval tervben a család, a zenét fénykorukban. Szóval tervben van avan család, a megállapodás, a kicsi vendéglő, a kiállítás és akkor a megállapodás, a kicsi vendéglő, a kiállítás és akkor már csak hobbinak marad a lemezlovasság. Évente már csak hobbinak marad a lemezlovasság. Évente azértazért csapatok a velem egykorú, ráncos arcoknak csapatok a velem egykorú, kicsitkicsit ráncos arcoknak és és jövő tinijeinek éskészülök úgy készülök a jövőa tinijeinek atomatom funkyfunky retro retro partit,partit, és úgy rá, mintha az bulimra első bulimra indulnék. Természetesen, majd majd rá, mintha az első indulnék. Természetesen, ha még lesz még hajam, belövöm. ha lesz hajam, simánsimán belövöm. Köszönöm a megtisztelő lehetőséget, ebben Köszönöm a megtisztelő lehetőséget, hogyhogy ebben a magazinban szerepelhettem. Puszilok mindenkit, a magazinban szerepelhettem. Puszilok mindenkit, a nap süssön a drága kis lelketekbe! a nap süssön a drága kis lelketekbe! Bill Bill

Milyen zenei stílust játszottatok? Mindent, ami táncolható zene volt. Rengeteg funkyzenét pörgettünk a fiúkkal. Earth Wind & Fire-t, Kool & The Gang-et. Én voltam hármunk közül a „legslágeresebb”. Tudtam, hogy az emberek szeretik ezt a vonalat, így én például Boney M-et és ABBA-t is játszottam. Milyen technikáról zenéltetek? Az elején csak szalagos magnóról, majd a 80-as évek végétől már CD-ről is. Nekem azonban főként szalagos és kazettás magnóim voltak. Dvoracsek és Gyula viszont bakelitről játszotta a dalokat. Számodra melyik volt a legemlékezetesebb fellépés, koncert? Mikor az angol MTV élőben közvetítette a bulit. Ebből kifolyólag nekünk is angolul kellett konferálnunk az egész estét. Megmondom őszintén, eléggé izgultam előtte. Nem volt egy egyszerű feladat, de mindig is örök élmény marad számomra. Egy gombostűt nem lehetett leejteni, ha ötezer ember nem volt ott, akkor egy sem. Fantasztikus és felejthetetlen érzés volt! Mikor alakult és mikor szűnt meg a legendás hely? A megszűnésére egészen pontosan emlékszem. 1989-ben felhívtam Lengyel Lacit – ő volt akkoriban a PeCsa igazgatója, sajnos ma már nem lehet itt velünk –, miszerint van egy jó és egy rossz hírem. Egyből tudta, hogy valami baj van. A rossz hír az volt, hogy többet már nem szerettem volna fellépni a Csillagfényben, a jó hír viszont az, hogy az aznap esti bulin természetesen még beálltam a lemezjátszók mögé. Miért döntöttél így? Elindult a Calypso Rádió. Ez egészen pontosan 1989 májusában történt. Úgy döntöttem, hogy teljes mértékben felhagyok a diszkózással és csak a rádiózásra koncentrálok. Rádióigazgatóként rengeteg a teendő. Nagyon sok kollégám volt, a műsorokkal, a pénzügyekkel kellett foglalkoznom, és még sorolhatnám. De azt hiszem, senkinek sem kell részletezni, mennyi teendővel is jár egy ilyen pozíció. Így már nem fért bele az életembe sem a Csillagfény, sem más diszkó. Jött helyetted új lemezlovas a csapatba? Nem, csak Dvora és Éliás maradtak.

SZÖVEG: KŐRÖSI LIZA

Az egykori hazai partyélet legfényesebb csillaga. Telt házas bulik, közel 3500 ember minden hétvégén, sztárfellépők, a lemezjátszók mögött pedig B. Tóth László, Éliás Gyula és Dvoracsek György. Ez volt a 80-as és 90-es évek legendás szórakozóhelye, a Csillagfény Disco. Az első nyugati minta alapján működő megaklub két oszlopos tagját kérdeztük a legendás évekről. Mi is volt az a bizonyos Csillagfény Disco? B. TÓTH LÁSZLÓ Véleményem szerint a világ legjobb diszkója. Tulajdonképpen ez volt az első olyan hely Magyarországon, mely egy komplett programot kínált, s ahol a diszkó közben léptek fel együttesek, nem pedig az együttesek pro-dukciója közben a lemezlovasok Az este 18 órakor kezdődött filmvetítéssel, ahol a legújabb alkotásokat láthatta a közönség, majd ezt követte maga a buli. A Csillagfényben fellépni hatalmas dolognak számított egy zenekar számára. Többek között azért is, mert az általuk hozott friss demók, új lemezek rögtön bekerülhettek a Poptarisznya című műsorba. Ebből kifolyólag tülekedés volt a bandák között, hogy ki mikor léphet színpadra a Csillagfényben. Megemlítenél néhány bandát ezek közül? Az EDDA visszatérő együttes volt, a Bonanza Banzai ott mutatkozott be, ott „indult el először a banzáj” Ákosékkal. Továbbá az Exotic, a Dolly Roll, a Napoleon Boulevard. Tulajdonképpen mindenkit felsorolhatnék abból a korból, az összes nagy sztárzenekar fellépett nálunk.

52

w w w . m d j . h u

Kik pörgették még a lemezeket a Csillagfényben? Éliás Gyula és Dvoracsek Gyuri, akivel rettenetesen szerettem együtt dolgozni. Ő jelenleg mivel foglalkozik? A lovaglás és a lovaspóló tölti ki a mindennapjait. Ha egy-egy meccset közvetít bármelyik sportcsatorna, egészen biztos, hogy Dvoracsek a kommentátor. Voltak-e rajtatok kívül vendég DJ-k? Nem, csak mi hárman. Kik jártak oda mulatozni? A kor tinijei. Ne felejtsük el, hogy azok a zenék, melyeket napjaink retro dalaiként aposztrofálnak – akár egy Duran Duran vagy egy Napoleon Boulevard muzsika –, abban az időben új slágereknek számítottak. Az általunk játszott dalok alapján különféle klubok alakultak a Petőfi Csarnokban. Volt többek között Duran Duran és Depeche Mode klub, melyek közül néhány a mai napig működik. Ez több ezer embert takart, akik klubnapokat is rendeztek. Mindig oda kellett

figyelnünk, hogy melyik zenekartól hány dalt játszunk. Ha véletlenül eltévesztettük a számolást és az egyik együttestől több nóta szólalt meg, rögtön balhé kerekedett. Ameddig azonban egyensúlyban voltak a zenék, eltűrték és elfogadták egymást. Csúcsidőben hány ember jelent meg egy estén? Végig csúcsidő volt! 3500 ember, annyian fértek be a PeCsába, mely otthont adott a rendezvénynek. Létezett utazó verziója is a Csillagfény Discónak? Abszolút! Abella Miklós szervezésében. Végigjártuk az ország összes nagy sportcsarnokát. Nagyszerű bulik voltak. Miklós mindig megteremtette a feltételeket minden egyes helyszínen, éppúgy, mint a Petőfi Csarnokban. Különböző emelvényeken zenéltünk, a színpad is különböző helyeken volt. Abban az időben nagyon különlegesnek számító lézer-, fény- és hangtechnika is emelte a rendezvény színvonalát. Nagyon jól ki volt találva az egész produkció.

Tervezitek-e újra feleleveníteni a Csillagfény Discót? Én úgy vélem, ha elhagysz valamit, ha valamiért megszűnik az adott rendezvény, rádió, bármi, már nem tudod ott folytatni, ahol abbahagytad. Már nem lehet ugyanazokkal az emberekkel tovább csinálni, akikkel abbahagytad, közben eltelik néhány esztendő, a világ is sokat változik, így semmi sem lenne ugyanolyan. Természetesen sok mindent vissza lehet hozni a múltból a jelenbe, de nem valószínű, hogy ez a Csillagfény esetében így lenne. ABELLA MIKLÓS Mi volt a te szereped a Csillagfény Disco életében? A szervezéstől kezdve, a forgatókönyvek írásán keresztül, az esemény koordinálásáig mindenben részt vettem. A Csillagfény esetében igazi csapatmunkáról beszélhetünk, ahol olyan szakemberek dolgoztak – beleértve a technikusokat, a szervezőket, a fellépőket és mindenkit, aki részt vett a produkcióban –, akik a mai napig a szakma kemény magját alkotják. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rögtön az első évben elnyertük az Év Rendezvénye díjat. Mit jelentett számodra ez az egész rendezvénysorozat? Örömet! Egy olyan ötlet született ott meg – még mielőtt az épület átadásra került volna, egészen pontosan 1985 áprilisában –, melyre korábban még nem volt példa. Egy olyan rendezvényt szerettünk volna, mellyel nagy tömegeket szórakoztathatunk, de nem beszorítva az embereket egyetlen szűk helyre, hanem változatos programokat kínálva különféle klubszobákban, külső és belső terekben. Miben volt más a legendás hely a mai diszkóktól? A már korábban is említett filmvetítés után nem egyszerű koncertek és bulik következtek, ahol a fellépők szimplán elénekeltek néhány dalt. Mi komplett, már-már színdarabra hasonlító produkciókat kínáltunk, táncosokkal és komoly díszlettel. Hogyan nézett ki egy vidéki fellépés? Az ország legnagyobb sportcsarnokait jártuk végig, ahol ugyanúgy megvalósítottuk a komplett produkciót, mint Budapesten. Ezekben az esetekben azonban kicsit hosszabb szerelési időre volt szükség, hiszen minden egyes alkalommal le kellett gyártatni a technikai és biztonsági eszközöket, az adott helyhez igazítva. Ezeken a bulikon is a jól megszokott lemezlovas trió szórakoztatta a közönséget? Igen, mindig ők hárman. Legalábbis az első két évben. Ezt követően előfordult néhányszor, hogy vendégművészek is lehetőséget kaptak.

Az elmúlt egy év során itt, a Soul Session rovatban igyekeztünk röviden bemutatni a mai táncolható könnyűzenei stílusok alapját képező soulzene főbb stílusait. Mint írtuk, az 50-es évek végétől kialakult fontosabb stíluságak nagyobb észak-amerikai városokhoz voltak köthetők, illetve az azokban működő zenekészítő műhelyekhez. Ezek a stúdiók és kiadók az 50-es, 60-as években alakultak és élték fénykorukat, viszont a 80-as évek elejére erejüket vesztették, több megszűnt vagy átalakult, a megmaradtak globalizálódtak. A hangszerekkel játszott soul- és funkzenei művek a 70-es évek végére – főként a discozene és a technika rohamos fejlődésének, elektronizálódásának hatására – elveszítették a mainstreamben vezető szerepüket. Volt egy kiadó Los Angelesben, mely ekkor alakult, dacolva a kialakult helyzettel, és egy új hangzás létrehozásával tovább tartotta a reményt a hangszeres zenei művek életben tartására. Ez volt a SOLAR hangzás, vagyis a Sound Of Los Angeles Records. A SOLAR gyökerei a 70-es évek leghíresebb tánczenei televíziós show-jára vezethetők vissza, a Don Cornelius által alapított Soul Trainre. A sorozat főként, sőt, majdnem kizárólag afroamerikai előadók műveit volt hivatott bemutatni. Mindazon túl, hogy a legsikeresebb előadók léptek fel a tévéshow-ban, lehetőséget biztosított alkalmanként több tucat, főként gettókban nevelkedett utcagyerek számára a fellépésre. Vagyis akikben volt egy kis táncos tehetség, azok maximum egyperces bemutatkozást kaptak a több tízmilliós nézettségű műsor szervezőitől. Ezen táncos-zenés showműsorokat az alapító mellett egy Dick Griffey nevű úriember szervezte. Cornelius és Griffey munkája során hetente több tucat rendkívül tehetséges fiatallal találkozott, így kézenfekvő volt az ötlet, hogy ők ketten alapítsanak egy kiadót, elsősorban ismeretlen, de rendkívül tehetséges tinédzserek támogatására. 1975-ben megalakították a Soul Train Records kiadót, és annak házi zenekarát, a Soul Train Ganget. Két évig működött a közös cég, viszont Corneliusnak nem volt energiája rá a sikeres tévéshow mellett, ezért háttérbe vonult. Griffeyre maradt a kiadó, ő viszont átnevezte Sound Of Los Angeles Recordsra, melyet rövidítve, SOLAR néven ismerhetünk. A SOLAR egy teljesen új, akkoriban friss hangzást teremtett. A soul és funk alapjait ötvözte a mainstream discóval, tökélyre vitte azt a stílust, melyet disco-funknak nevezünk. Egy új hangzású tánczene keletkezett, melyben a soulzene harmóniáit és a funk ritmusait csodálatos, diszkó dalokra jellemző vokális előadással ötvözte. Griffey leszerződtette kiadójához többek közt a már akkor veteránnak számító The Whispers, Lakeside, Sylvers zenekarokat és persze sok tehetséges, ismeretlen, fiatal zenészt, akik neve ma már fogalomnak számít. Az új stílusú diszkózenei hangzás szinte egyik napról a másikra

a legsikeresebb kiadók sorába emelte a Sound Of Los Angeles Records csapatát. A kiadó fénykora kb. 10 évig tartott, 1978 és 1988 között. Az Egyesült Államok nyugati partjának egyik legsikeresebb lemezcégének számított ebben az időben, megelőzve az akkor már évtizedek óta fogalomként kezelt Motownt is. A fiatal tehetségek felfedezését, támogatását mindvégig szem előtt tartották. A Soul Train produkcióval megmaradt jó kapcsolat folytán a kiadó nagyon jó promóciós lehetőséget kapott a tévéshow-ban új sztárjainak bemutatására. Ez persze kölcsönös volt, mert pl. a Soul Train Show táncosai között feltűnt Jody Watley is a SOLAR-nak köszönheti világhírnevét. Kiket fedezett fel az utókor számára Dick Griffey és csapata? Valószínűleg, ha a SOLAR hangzásról beszélünk, akkor mindenkinek – aki kicsit is járatos a műfajban – először a The Whispers jut eszébe, noha az első, ebben a stílusban sikeres előadó a '77-ben alakult Shalamar volt, olyan örök slágerekkel, mint a ’Night To Remember’ vagy a ’Second Time Around’. Ha folytatjuk a stílushoz tartozó előadók sorát, akkor mindenképpen meg kell említenünk a Dynasty-t és dalát, az ’Adventures In The Land Of Music’-ot, a Midnight Start és számait, a ’Midas Touch’-ot és a ’Freak-AZoid’-ot, a Collage-t és a ’Romeo, Where’s Juliet’-et vagy a Klymaxx-et és a ’Meeting In The Ladies Room’-ot, persze a teljesség igénye nélkül. Mint minden kiadó, a SOLAR is meghatározó dalszerzőket-producereket foglalkoztatott. Itt is találunk veteránnak nevezhető figurákat, mint Leon Sylver III-at, aki többek közt a Whispers nagy slágerei közül írt jó néhányat. Megfordult itt Babyface, illetve az akkori fiatal tehetségek közül

még ki kell emelnem Jimmy Jam és Terry Lewis nevét, akik a kiadó támogatásával váltak igazán sikeres dalszerző-producer párossá, és főként a Midnight Starnak írtak dalokat. Ők a 90-es évek legsikeresebb szerzői-producerei lettek, többek közt Janet Jackson dala, a ’That’s The Way Love Goes’ is az ő alkotásuk. A SOLAR kiadó által készített dalok közül több tucatnyit később más sztárok is átdolgoztak, és volt, hogy többször is a slágerlisták elejébe kerültek velük. Ilyen volt Will Smith, aki ’Miami’ című slágerében samplingelt a Whispers ’And The Beat Goes On’-jából, Angie Stone, aki a Dynasty népszerű zenéjét, az ’Adventures In The Land Of Music’-ot, mintázta, Michael Jackson 1991-es ’Someone Put Your Hand Out’ című dala a Shalamar ’Take That To The Bank’ '78-as alapjaira épült, de Coolio, 2Pack, L.L. Cool J, Missy Elliott és Robin Thicke is előszeretettel nyúlt ezekhez a dalokhoz. A 80-as évek elején Dick Griffey párhuzamosan nyitott egy másik kiadót is Constellation Records néven, ahol ugyanaz a hangzás volt, mint az anyavállalatnál. Túl nagy jelentősége nincs, csupán „játék” volt a rugalmasabb kereskedelemi és egyéb szerződéses kötelezettségek teljesítése miatt, illetve gyűjtői szempontból, ha SOLAR produkciót keresünk, akkor ezt a labelt is figyelembe kell vennünk. A SOLAR a 80-as évek végétől elveszítette jelentőségét a kiadók sorában és 1995-ben bezárta kapuit, viszont megkerülhetetlen életművet hagyott az utókor számára. Gulics Norbert

lehetővé téve, hogy a gyári példányról, online forrásból stb. bárki másolatot készítsen, kifejezetten SAJÁT céljára. Amennyiben azonban ez a többszörözés nem magáncélra, hanem például nyilvános bemutatás céljából történik, többszörözési engedélyt (úgynevezett „licenszet”, ahogy számos országban nevezik) kell rá szerezni, jogdíj megfizetése ellenében. Fontos tehát, hogy ebben az esetben NEM a nyilvános bemutatásért kell a DJ-nek fizetnie, hanem már önmagában a nyilvános bemutatás célját szolgáló (tehát nem magáncélú) többszörözésért, függetlenül attól, hogy a nyilvános bemutatás ténylegesen megvalósul-e. A nyilvános helyen fellelhető jogosítatlan másolatok tehát már önmagukban jogsértőek, akár lejátszásra kerülnek, akár nem. Ezeket a másolatokat a DJ kizárólag a többszörözési engedély birtokában készítheti el. MDJ: Ez speciálisan Magyarországon van így? SZL: Minimális, gyakorlati szempontból elhanyagolható különbségeket leszámítva ezek a törvények az egész Európai Unióban egységesek. A nem magáncélú többszörözéshez minden esetben engedélyt kell kérni, és ezt az engedélyt mindenhol a közös jogkezelő szervezettől, jogdíj megfizetése ellenében lehet megszerezni. Egyes országokban szigorúbban számonkérik a hatóságok ezeket a törvényeket, míg másutt kevésbé erőteljes a végrehajtásuk. Van, ahol számonként, van, ahol lemezenként, és van, ahol valamely fix díjért lehet jogosítani a másolt zenéket. Mi többfajta lehetőséget is kínálunk erre (alkalmi, példányonkénti vagy átalánydíjas jogosítás), így a magyar módszer az egyik legrugalmasabb, leginkább „felhasználóbarát”.

Folyamatos érdeklődés kíséri a DJ-k körében a jogdíjak kérdését, magazinunkban is számos információt, útmutatást közöltünk már ezzel kapcsolatban, most pedig a MAHASZ elnökével, Szűts Lászlóval sikerült interjút készítenünk. Mivel lapunkban tényleg szinte Ádámtól-Évától végigmentünk már a témán, és a tudnivalók mind nyomtatásban, mind az interneten megtalálhatóak, nem lenne értelme ugyanazokat a dolgokat még egyszer végigvenni. Van azonban néhány visszatérő, illetve újabb formákban fel-felbukkanó kérdés, amelyek láthatóan különösen érdekesek, és amelyekre szívesen kapnánk közvetlen válaszokat... MDJ: Kezdjük a legelején: tulajdonképpen miért is kell a DJ-knek a hangfelvételek nyilvános bemutatásáért fizetniük, ha egyszer a szórakozóhely már fizet az Artisjusnak, az üres CD-k, pendrive-ok stb. árában pedig már vásárláskor megfizetjük a jogdíjat? Szűts László: Fontos, hogy értsük, hogy ezek különböző felhasználások, így különböző engedélyek, illetve jogdíjak tartoznak hozzájuk. A zene magáncélon kívüli, tehát közvetlenül vagy közvetve üzleti célú felhasználásának számos formája létezik (sugárzás, nyilvános előadás stb.), amely felhasználások mindegyikét az alkotók

56

w w w . m d j . h u

engedélyéhez, illetve díjazásához köti a törvény. Ezen felhasználások mindegyike valamilyen formában jövedelmet generál a felhasználók számára, és a jogszabályok alapvető célja, hogy minden keletkezetett többletjövedelemből jusson azoknak az alkotóknak is, akik műveikkel az üzleti vállalkozások többletbevételét lehetővé teszik. Egy nagyon egyszerű példával: ha egy kávézóban zene szól, azáltal többletjövedelem keletkezik, hiszen annak köszönhetően, hogy nem csendben kell ülniük a vendégeknek, hanem hangulatos környezetben lehetnek, többen és szívesebben térnek be a kávézóba, tovább maradnak, többet fogyasztanak stb.

A DJ-k tevékenysége kapcsán tipikusan kétfajta felhasználás fordul elő: a többszörözés és a nyilvános bemutatás. Utóbbihoz valóban a vendéglátóhely üzemeltetője vagy a rendezvény szervezője szerez engedélyt, és fizeti is a nyilvános előadásért járó jogdíjat az Artisjus felé. Amennyiben eredeti (gyári) lemezek szólnak, a DJ-nek NINCS is semmilyen további fizetési kötelezett-sége. Amennyiben azonban másolt (hivatalosan: többszörözött) hangfelvételeket használ, ehhez a hangfelvétel-előállítók közös jogkezelő szervezetétől, a MAHASZ-tól kell engedélyt szereznie. Az üres lemezek, pendrive-ok árában benne lévő úgynevezett jogdíjkompenzáció nevesítetten a magáncálú másolásra vonatkozik,

MDJ: Mit jelent az, hogy mindenhol a közös jogkezelő szervezettől kell engedélyt kérni? Mi van, ha nem a MAHASZ képviseli a kiadót? Nem adhatja nekem oda a zenét például promóban? SZL: Magát a hangfelvételt természetesen odaadhatja, de ez nem jelenti a „licensz”, az üzleti felhasználásra vonatkozó engedély megadását. A „promóció” céljából adott zene azonban csak annyit jelent, hogy magáért a zenét tartalmazó hordozóért, vagy a zenéhez való hozzáférésért a felhasználónak nem kell fizetnie, azt a kiadó elérhetővé tette számára annak érdekében, hogy megismerje, meghallgathassa, stb. Ha bármilyen más, üzleti célból szeretné felhasználni (sugárzás, többszörözés, nyilvános bemutatás stb.), azért engedélyt kell kérnie illetve jogdíjat kell fizetnie. Például a rádiók is minden hangfelvételre fizetnek sugárzási jogdíjat, és ez minden zenére vonatkozik, köztük sok-sok olyanra is, amelyeket a kiadók bocsátanak rendelkezésükre, promóciós célzattal. Ugyanígy a DJ-k is többszörözési (másolási) jogdíjat kell hogy fizessenek akkor is, ha a másolatot promócióként kapták – kivéve természetesen, ha kizárólag otthon hallgatják azt. A hangfelvételek nyilvános bemutatás céljából történő többszörözéséhez az engedélyt minden esetben a hangfelvétel- előállítók közös jogkezelő szervezetétől lehet megszerezni, és a közös

jogkezelő szervezetek egy-egy országban a törvény előírásai alapján MINDEN hangfelvételelőállítót képviselnek, függetlenül attól, hogy azok formálisan tagjai-e az adott szervezetnek vagy sem. A többszörözést (sem pénzért, sem ingyen) nem engedélyezheti egyedileg a hangfelvétel előállítója. Egyetlen kivétel, ha kilép a közös jogkezelés alól: erről írásban kell nyilatkoznia a közös jogkezelő szervezet felé, a tárgyévet megelőző év szeptemberéig. Magyarországon eddig egyetlen jogosult sem tett ilyen nyilat-kozatot, tehát minden zenét – a magáncéltól eltérő felhasználás esetén – a MAHASZ-nál kell jogosítani. MDJ: És mi van akkor, ha valaki egy legális oldalon, például a Beatport-on vásárol? Azután is fizetnie kell? SZL: A nem eredeti, tehát többszörözött hangfelvételek üzletszerű felhasználása minden esetben a közös jogkezelő szervezettől kapott engedélyhez kötött. Az internetről a számítógépünkre történő letöltés mind jogi, mind technikai értelemben többszörözésnek minősül. Az online zeneáruházaknál, így pl. a Beatport felhasználói szabályzatában is elolvasható, hogy a megvásárolt és letöltött hangfelvételek kizárólag magáncélra használhatóak. Bármilyen más felhasználáshoz engedély (vagyis „többszörözési licensz”) szükséges. Attól tehát, hogy megvásárolunk egy zenét egy online áruházból – amit nagyon helyesen legálisan tettünk – még nem szereztünk engedélyt arra, hogy azt a hangfelvételt nyilvánosan is bemutassuk. Megvásároljuk a zenét magáncélú felhasználásra, de szükséges valamilyen formában engedélyt szereznünk a nyilvános bemutatás céljából történő felhasználásra is. MDJ: Akkor nem is érdemes a Beatporton vásárolni? Inkább a lopott zenéket legalizáljuk olcsóbban? SZL: Fontos, hogy ne keverjünk össze a dolgokat. Amennyiben az internetről, bármilyen oldalról, saját, házi felhasználásunkra töltünk le egy zenét, az a jelenlegi jogi szabályozás szerint nem bűncselekmény, amennyiben haszonszerzés célját közvetve sem szolgálja. Hogy ez egészen biztosan jól van-e így szerintünk is, az már természetesen más kérdés... Mi is jobban szeretnénk, ha a törvény szigorúbban előírná, hogy milyen feltételek teljesülése esetén minősül legálisnak a letöltés. De a hatályos jogszabályok szerint a magáncélú másolás, bármilyen forrásból történik, nem jogsértő! A nem magáncélú többszörözéshez viszont a jogtulajdonosok engedélyét, ahogy ezt már említettem, ismét csak a hatályos jogszabályok szerint, MINDEN ESETBEN a közös jogkezelő szervezetüktől kell megszerezni. Ha tehát készítünk egy másolatot egy zenéről (pl. letöltjük), és ezt nem magáncélra tesszük (hanem például úgynevezett nyilvános bemutatás, azaz diszkózás céljából), akkor kötelességünk jogdíjat fizetni, hiszen ezzel kapjuk meg a közös jogkezelő szervezeten keresztül a többszörözési engedélyt.

tevékenységet nem legalizáltunk. Ha a (bárhonnan) letöltött zenét magáncélra használjuk, nem követünk el jogsértést. Ha nem magáncélra töltjük le, akkor a felhasználásához engedélyt kell szereznünk. Ha a közös jogkezelő szervezettől engedélyt szereztünk a többszörözésre, akkor azt eleve jogszerűen, a jogtulajdonosok engedélyének birtokában tesszük, tehát semmilyen illegális tevékenység nem történik, amit legalizálni kellene, így teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen dolog „legális lopásról” és hasonlókról beszélni.Ettől még persze nagyon is érdemes a legális zeneltöltő oldalakat használni, már magáncélra is! Amikor megbízható forrásból, jó minőségben vásároljuk a zenét, azzal megtiszteljük egyrészt a zenei alkotókat, másrészt saját magunkat is, azáltal, hogy nem csak fizetünk a zenéért, hanem igényesen, garantáltan jó minőségben hallgatjuk és használjuk is fel azt. A kérdés tehát nem úgy merül fel, hogy legális oldalakról vásároljunk-e, vagy inkább jogdíjat fizessünk. A helyes út az, ha használjuk a legális oldalakat a zene beszerzésére, az engedélyköteles felhasználásért (pl. diszkózáshoz) pedig jogdíjat fizetünk. MDJ: És végül, ami szintén sokakat érdekel, hogy mi történik a befizetéseinkkel? Néhányan úgy gondolják, hogy eltűnik a „zsebekben”, míg mások szerint pusztán néhány nagy, általában külföldi kiadó osztozik rajtuk... SZL: Mindkettő nagyon távol áll a valóságtól. A MAHASZ (és minden közös jogkezelő szervezet) egész tevékenysége szigorú állami felügyelet alatt zajlik, a beszedett jogdíjakat pedig a tagjai – akik egyben a jogdíjak túlnyomó részének jogosultjai – által meghatározott, ráadásul nyilvánosan el is olvasható szabályzat szerint osztja fel. Illusztrációként konkrétan a DJ-k által fizetett, illetve az ezen felhasználások alapján felosztott jogdíjakkal kapcsolatban némi friss információval is szolgálhatok, mivel legutóbb épp ezek felosztásával végeztünk 2013-ra vonatkozóan. Egyre jobb és pontosabb a felhasználók adatszolgáltatása, így nekünk is egyre könnyebb a lehető legaprólékosabban odafigyelni a különböző zenefelhasználásokra. Az egyre szofisztikáltabb adatfeldolgozás is fontos szerepet játszik a rendszer folyamatos fejlődésében, így közel sem csak a nagyobb kiadók, hanem a függetlenek, akár az egyéni producerek is jelentős jogdíjbevételre tudnak szert tenni. Folyamatosan extra erőfeszítéseket teszünk ennek érdekében, és ez az erőfeszítés láthatóan jobb és jobb eredményeket produkál a hazai alkotók számára is. 2013-ra vonatkozóan például közel 200 millió forintos jogdíjösszeg felosztása történt a DJ-k zenefelhasználásai alapján, és ennek az összegnek nagyjából a 15%-a jutott független, hazai elektronikus zenei producerekhez!

A jogdíj megfizetésével tehát SEMMILYEN illegális

w w w . m d j . h u

57

58

Március 12-e és 15-e között rendezték meg (immáron 28. alkalommal) a Musikmesse zenei vásár-, konferencia- és kiállítássorozatot. Ahogy az elmúlt években, úgy most is Frankfurtban adtak otthont Európa legnagyobb és a világ második legnagyobb zenei témájával foglalkozó rendezvénysorozatának. FRANKFURT (AHOVA IDÉN TÖBBEK KÖZÖTT A MAGYAR ILLETŐSÉGŰ BASYS ÉS HITSPACE GÁRDÁJA IS ELLÁTOGATOTT) ERRE A NÉGY NAPRA A ZENÉSZEK MEKKÁJÁVÁ VÁLTOZIK MINDEN ÉVBEN. A Musikmessén a zenei életet megfejteni kívánó konferenciák, zenekari, stúdió- és DJ-technikai vásárok, valamint kiállítások várják az érdeklődőket a világ minden tájáról. Az ilyen eseményeken a kiállítók évről évre számos új fejlesztéssel és termékkel vagy termékcsaláddal igyekeznek megjelenni. Az MDJ e havi számában ezen újdonságok közül választottam ki pár ígéreteset. Akai APC40 MK2 Amikor 2009-ben az Akai Professional piacra dobta az APC40-es Ableton Live kontrollert, sok Ableton felhasználó tette le voksát az eszköz mellett végleg. Ez nem véletlen, hiszen amellett, hogy az első, ténylegesen DAW szoftverhez dedikált eszközről volt szó, kielégített minden olyan igényt, mely egy hardware és egy szekvenszer program között állhat fent. Az APC40 MK2-es típuszámmal ellátott fejlesztése mind külalakban, mind tudásban változott kicsit. Sokkal masszívabb, robusztusabb, ugyanakkor valójában vékonyabb borítást kapott, így kicsit hasonlít az Ableton 9-cel egyidőben megjelent Push kontrollerhez. Első blikkre csupán annyi történt, hogy átren-

dezték a forgó potmétereket és a sávonkénti indító és kezelő gombokat, illetve vékonyították a pad gombokat. Tehát az MK2-es felszerelése: egy A/B krosszféder, 5x8 RGB led világítású pad mátrix, 8 csúszkás hangerőszabályzó, 1-1 forgó potméter sávonként, még 8 forgó poti az APC40-esről megszokott, Abletonra jellemző 2x4-es elhelyezkedésben, valamint sávonként felvétel, szólózó, megállító, sávkiválasztó és A/B kijelölő a krosszféderhez. Ami nagy előnye az elődjével szemben azonban, hogy már nem igényel tápellátást, USB-n keresztül veszi fel a működéséhez szükséges feszültséget. Bővebb információkért érdemes ellátogatni a http://www.akaipro.com/tradeshows/messe2014 oldalra, ahol az összes olyan terméket bemutatja az Akai, melyről a Musikmessén rántották le a leplet.

Dualo du-touch Első ránézésre két dolog jutott eszembe, amikor megláttam ezt az eszközt. Vagy egy eltévedt PS3 kontrollerről lehet szó, vagy egy érintőbillentyű-vezérlős digitális harmonika-MIDI kontroller hibridről. Egyik sem talált. Ez egy teljesen új típusú hangkiosztással ellátott „billentyűs” hangszer, mely saját hangok lejátszása mellett más

hangszerek vezérlésére is képes, azaz MIDI billentyűzetként is használható. Tehát az eszköz nem hangban, hanem egyedi felépítésében rejt innovációt. A legegyszerűbben úgy lehet leírni működését, hogy a hangszer kettéosztott geometriai rácsbillentyűzetén vannak kiosztva a hangok a kromatikus skála szerint. Azonban a C hangok nem egymással szemben helyezkednek el, hanem úgy, hogy ha a két kezünket egyszerre használjuk egymással szemben, akkor a leütött nyolc hang pontosan az egy oktávnyi nyolc vezérhangot üti le. Emellett a fő hangok köré a félhangokat is kiosztották a gombokra. A hangok ilyen típusú kivezetése miatt akár egy kezdő zenész is elfogadható dallamokat tud játszani ezen az eszközön, mivel a hangközök és akkordok egymás melletti gombok lenyomásával szólalthatóak meg. A hangszer egy jópofa újítás, bár a legtöbb innovációval egyetemben ez is csak egy olyan technikai mellékvágánynak tűnik, mely célirányos és zenei fúziós fejlesztések nélkül a sűllyesztőben köt majd ki. Bővebb információért látogassatok el a http://en.dualo.org/ oldalra.

násnak számító BitWig megjelenésére (melyet sokan az Ableton trónkövetelőjeként tartanak számon). A két cég olyannyira szűrte össze a levet, hogy aki már rendelkezik egy példánynyal a Nektar Panorama kontrollerekből, az a március 26-ai BitWig megjelenés napján rögtön le is töltheti a DAW installját. Az más kérdés, hogy ez az ingyen letölthető verzió mennyire lesz ’Lite’. Jelen esetben nem egy tisztán hardware kontra DAW párosításról van szó, hanem a Panorama szoftverének BitWig integrálásáról, azaz szoftveresen alakították ki az adott szekvenszerhez legjobban simuló kezelőfelületet. A BitWig start/stop paneljétől kezdve, a hangszerein és effektjein keresztül egészen a keverőjéig mindent maximálisan integrálva tudunk kezelni a Nektar Panorama család mindhárom tagjával.

audió interfészt. A keverő a két sávhoz tartozó hangerő fadereket, a három sávos (mély, közép és magas) EQ-t – mely Total Kill funkcióval dolgozik, azaz teljesen némítja az adott frekvenciasávot –, a master-, monitor- és fejhallgató hangerőszabályzót, a négy inputhoz négy különálló input gain szabályzót, a crossfadert, a mikrofonbemenetet és az ahhoz tartozó HF–LF filterpárt, valamint a plusz filterkombit rejti. Az utóbbi filternél állítani lehet, hogy alul- vagy felüláteresztő legyen, de állíthatjuk a Resonance paraméterét, valamint a cutoff frekvenciáját is. A csatlakozókat tekintve a már említett, fedlapon elhelyezett mikrofonbemeneten kívül csatornánként egy phono- és egy vonalbemenet található, valamint master-, monitor- és record kimenetek. Ezen felül egy X:Link és egy USB csatlakozóval látták el a keverőt.

Arturia MiniBrute SE A 2012-es NAMM-on leleplezett Minibrute legújabb, „special edition” családtagját mutatták be. Amellett, hogy a Minibrute és a Minibrute SE fizikai méretei megegyeznek, került rá egy nagyon fontos frissítés. Ami rögtön feltűnő változás, hogy fémszínű házat kapott, az oldalán

Allen & Heath Xone:23C Az Allen & Heath egy USB-s DJ-mixerrel rukkolt elő az idei Musikmessén, mely magában foglal egy kétsávos kiskeverőt és egy négycsatornás

Nektar Panorama X BitWig Az első dedikált Propellerhead Reason kontrollert a Nektar készítette el, és most eszméletlen gyorsan reagáltak a DAW-piacon nagy durra-

fa berakással. Ezzel most nemcsak hangjában, de küllemében is egy kicsit a klasszikus analóg vasakra hasonlít. Ami viszont nem külcsín, hanem belbecs, az egy új, beépített sztep szekvenszer szekció, mely 6 patternből és maximálisan 64 lépésből áll. Ezen felül kétszer négy visszajátszási mód került a szörnyetegre, Gate Len és Swing lehetőségekkel, valamint hat egyéb sztep módból lehet választani. Ez a sztep szekvenszer egy kicsit kibővített verziója annak, mely az Arturia Microbrute analóg vason is megtalálható. Szöveg: Preyer György

w w w . m d j . h u

w w w . m d j . h u

59

60

MONSTER GO-DJ PRO

A múlt havi MDJ számban volt szó a mobil DJ-alkalmazásokról és az azokban rejlő lehetőségekről. Ha most írnám a cikket, akkor biztos, hogy a Monster által gyártott GO-DJ Prót is megemlíteném, holott itt nem egy okostelefonokra vagy tabletekre telepíthető alkalmazásról van szó, hanem egy standalone „DJ-pult tamagocsiról”. Lényegében egy olyan hardware ez, melyhez saját DJ-szoftvert fejlesztettek, és mely otthoni szórakozásra kifejezetten alkalmas. Található rajta egy USB csatlakozó – USB-n kívül elemes áramforással is működik –, egy vonal be- és kimenet, valamint egy mikrofon- és egy fejhallgató csatlakozó. Ezen felül egy touchscreen bemenet – okostelefonoknak és tableteknek – és egy mini SD slot is felkerült a mini keverőre. Mindezeken túl hat tekerő potméter, egy csúszka és számos belső effekt, valamint felvételi és automatikus mixelési lehetőségek adottak az otthoni szórakozáshoz.

ARP ODYSSEY MK1 BY KORG A KORG 2013-ban nagyon megerősítette jelenlétét az analóg hangszerek piacán. Úgy tűnik, idén sem vesz vissza a lendületből és már most bejelentette azt, amire az egész analóg-mániákus társadalom várni fog őszig. A legendás ARP Odyssey billentyűst porolják le és készítik el a 2014-es megfelelőjét, amolyan KORG módra. Ha csak annyira sikerül tutira, mint az MS-20 mini vagy a limitált szériás DIY, klasszikus méretű MS20-as, akkor nem lesz okunk panaszra. Egyelőre annyit tudunk biztosan, hogy a KORG szerződést kötött az ARP egyik alapító tulajdonosával, és elkezdték a fejlesztését és gyártását az először 1972-ben piacra dobott analóg szörnyetegnek. Az egyelőre kérdéses, hogy az eredeti méretet követve, vagy az MS-20 minihez hasonló kisebb változatot készítenek, az azonban bizonyos, hogy a termék bemutatója 2014 őszén várható.

LEMUR 5 A legelső érintőképernyős Lemur kontrollerek már akkor a piacon voltak, amikor a touchscreen mobileszközök csak a tervezők fejében éltek. Ahogy ma is, úgy az első Lemuroknak is az volt az alaptézise, hogy teljes mértékben saját szájízünk szerint tudjunk felépíteni egy keverőpultot. Tetszés szerinti mennyiségben tudtunk sávokat, effekteket, tekerő és csúszkás potmétereket felvinni a kezelőfelületre. Az érintőképernyős technika elterjedésével adott volt a Lemur fejlesztői gárdája előtt a feladat, hogy leprogramozzák applikáció formájúra is azt a szoftvert, mely a hardware Lemurokban dolgozott. A Lemur legújabbb, 5-ös verziója egy teljes körű, leginkább a kreatív hang- és zenekészítést előtérbe helyező producereknek kedvező kontroller szoftver. A dobgépek és szintetizátorok meghajtására is alkalmas szekvenszer alapú szoftverfrissítés ingyenesen elérhető a Lemur felhasználóknak.

PIONEER DJE-2000

„Agyba dugható” fülhallgató a Pioneertől. Első körben azt az ötcsillagos ötletet szeretném kiemelni, mellyel a gyártó cég zseni fejlesztői rukkoltak elő. Ez a fülhallgató úgy lett kialakítva, hogy kétféleképpen lehet hordani. Egyfelől a fül mögött lehet elvezetni a kábelt, ahol a fülcimpa feletti résznél fut be a kábel a fülkagylóba, és van egy klasszikus, fülcimpa alatti bevezetésre kialakított lehetőség is. Emellett ergonómiai kialakítása olyan, hogy már első ránézésre is kényelmesebb, mint sok vetélytársa a piacon. Könnyen cserélhető kábellel látták el, melyből remélhetőleg többfajta típust fejlesztenek az idő múlásával. A frekvenciaátvitele 6 és 20kHz között van papíron, természetesen ennek linearitása és jel/torzítás aránya nem vetekszik egy stúdió fejhallgatóéval. A Pioneert ismerve a fülhallgató nem a legolcsóbbak, azonban a legjobbak között lesz. Szöveg: Preyer György

w w w . m d j . h u