268 Ft, határon túl: 1 uro. IV. évfolyam, 7. szám szeptember. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

268 Ft, határon túl:

1 €uro

IV. évfolyam, 7. szám • 2012. szeptember

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Bányai Kelemen Barna 2. oldal

Eperjes Békéscsabán Kisfaludy görbe tükre rendez Hippolyt Reviczkyvel és Kiss Jenôvel

A Hippolyt, a lakáj című zenés vígjátékkal nyitja az évadot a Békéscsabai Jókai Színház. Az előadást Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész rendezi a Jászai-díjas Kiss Jenő és a Kossuth-díjas Reviczky Gábor főszereplésével. A Hippolyt, a lakáj második magyar hangosfilmként készült el 1931-ben a mozilátogató nagyközönség számára, sztárszínészekkel, örökéletű mondatokkal – hiszen ma is nagyon sokan eszik „a hagymát, hagymával”, gyakran mondjuk azt nehéz helyzetünkben, hogy „minden körülmények között az operában voltunk”, és ha nem értjük egy szó jelentését, csak ennyit mondunk: „Hippodrom”.

Kisfaludy Károly Csalódások című vígjátékát mutatta be szeptember 14-én a Veszprémi Petőfi Színház. A főbb szerepekben Sághy Tamást, Oberfrank Pált, Trokán Annát, Nyirkó Istvánt, Kovács Gergelyt, Dobra Máriát, Csarnóy Zsuzsannát, Kőrösi Csabát és Terscsik Esztert láthatják. Az előadás dramaturgja Hárs Anna, a díszletet Valló Péter és Perlaki

Róbert, a jelmezeket Benedek Mari tervezte. Az előadást rendezte: Valló Péter Kossuthés Jászai-díjas, Érdemes művész, akinek gondolatait a lap 10. oldalán olvashatják.

A cikk a 4. oldalon folytatódik

Eperjes Károly és Kiss Jenő egy próbán

Tanácskoztak a vidéki színházak igazgatói

Országos évadnyitó Pécsett L. Simon László MTI Fotó Kálmándy Ferenc

– A színház valamennyi ágát, irányzatát, megjelenési formáját fontosnak nevezte kormányzati szempontból L. Simon László kultúráért felelős államtitkár kedden Pécsett. A magyar színházi történelemben először rendeztek az országos tanévnyitóhoz hasonlóan országos színházi évadnyitót augusztus 21-én délután a Pécsi Nemzeti Színházban. Az ünnepi eseményt megelőzően, délelőtt 11 órától a Vidéki Színházak Igazgatóinak Egyesülete tartott közgyűlést a színház N. Szabó Sándor Teremében. A cikk a 3. oldalon folytatódik

A szolnoki Szigligeti Színház szeptember 21-én mutatja be Heltai Jenő: A néma levente című költői színjátékát Kiss József művészeti vezető rendezésében. Agárdi Pétert Barabás Botond, Ziliát Molnár Nikolett,

Oberfrank Pál és Sághy Tamás Fotó: Melczer Zsolt

A (nem is olyan) néma levente

Mátyás királyt Kautzky Armand, Beatrix királynét Lugosi Claudia Beppot pe-

dig Molnár László alakítja. A díszleteket Iványi Árpád, a jelmezeket Juhász Katalin tervezte.

A cikk a 8. oldalon folytatódik

Barabás Botond - a háttérben Molnár Nikolett, Gombos Judit, Sárvári Diána

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2012. szeptember

Bányai Kelemen Barna kapta a Kaszás Attila-díjat

Bányai Kelemen Barna, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja vehette át az idei Kaszás Attila-díjat. Az ünnepélyes díjátadó gálaműsort a Vidéki Színházak Fesztiváljának nyitányaként 2012. szeptember 7-én a Thália Színházban rendezték meg.

Nem igaz a mondás, miszerint senki sem lehet próféta a saját hazájában; a Kaszás Attila-díj igazolja, hogy igenis lehet” – mondta a Hegyvidék polgármestere, a kitüntetés egyik alapítója a Thália Színházban rendezett díjátadó ünnepségen. Pokorni Zoltán kifejtette: a díjra minden évben olyan színészeket jelölnek, akik saját közösségükben példát mutatnak, erőt adnak társaiknak. A polgármester kiemelte, hogy a jelölés joga a kezdetek óta a szakmáé, azaz a színészek választhatják ki maguk közül a legjobbat – a szavazás harmadik körében azonban idén már a közönség dönthetett a díjazott személyéről. A díjat alapító Pokorni Zoltán, illetve a Mozaik Művészegyesületet képviselő Vasvári Csaba színművész, a szervezet alelnöke ezúttal Bányai Kelemen Barnának adhatta át az elismeréssel járó litográfiát, Somorjai Kiss Tibor grafikusművész alkotását. A kitüntetett színész az ünnepségen köszönetét fejezte ki társulatának, kollégáinak és a közönségnek, amiért érdemesnek tartották a díjra, s úgy érezték, hogy Kaszás Attila szellemi hagyatékát tovább

tudja vinni. A fiatal marosvásárhelyi színművész az MTI-nek a díjra való jelölésekor elmondta: a legutóbbi évadban elért váratlan sikerek erősítették meg abban a tudatban, hogy jó helyen van a színészi pályán. „Amíg nem jelzi valaki, hogy látszik a lelkesedés, a ráfordított energia, a munka, addig az ember hajlamos az elbizonytalanodásra" – mondta a díjazott, majd hozzátette: „A díjak jelezték számomra: talán mégis jó úton haladok afelé, hogy érett színésszé váljak.” Mint elmondta, Székely Csaba fiatal marosvásárhelyi írónak az elmúlt évadban színre vitt Bányavirág című előadása hozta meg számára a sikert. A munkanélküliség sújtotta székely falu, az alkoholba menekülő emberek sorsa által ihletett előadásban Csillag Mihály orvos szerepét játszotta. A szerepért a 2011-ben Gyergyószentmiklóson tartott Nemzetiségi Színházi Kollokviumon elnyerte a legjobb férfi alakítás díját, az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón pedig a darab másik főszerepét alakító Viola Gáborral megosztva ítélte oda neki a MASZK Országos Színészegyesület a legjobb férfialakításért járó díjat. Az elmúlt évad végén kapta meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kovács György-díját is, amellyel eddigi kiemelkedő színészi munkáját és a szakmához való hozzáállását ismerték el. MTI Fotó Kovács Attila

A kecskeméti Buborékok a legjobb előadás

A kecskeméti Katona József Színház Buborékok című produkciójának ítélték a legjobb előadás díját a Thália Színházban megrendezett Vidéki Színházak Fesztiválján. A díjakat a kilencnapos fesztivál záró előadása, a debreceni Csokonai Színház Scapin, a szemfényvesztő című produkciója után adta át a Csupó Gábor, Jakupcsek Gabriella, Makrai Sonja és Szalai Annamária alkotta zsűri. A legjobb színésznőnek járó elismerést Lázár Kati kapta a kaposvári Csiky Gergely Színház A szent család című előadásában nyújtott

alakításáért. A legjobb férfi alakításért pedig Pál Andrásnak ítéltek díjat a székesfehérvári Vörösmarty Színház Trió című produkciójában való játékáért. A zsűri különdíját a Miskolci Nemzeti Színház Én és a kisöcsém című előadása kapta. A találkozón 12 teátrum mutatkozott be a budapesti közönségnek, amely 8 nagyszínpadi és 4 stúdióelőadást láthatott.

A fesztiválon Csiky Gergely Buborékok, Schwajda György A szent család, Israela Margalit Trió és Eisemann Mihály-Szilágyi László Én és a kisöcsém című darabja mellett Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból (Pécsi Nemzeti Színház), Sütő András A szuzai menyegző (nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház), Marc Camoletti Félrelépni tilos! (szolnoki Szigligeti Színház), Kander-Ebb-Masteroff Kabaré (Békéscsabai Jókai Színház), Ibsen Nóra (tatabányai Jászai Mari Színház), Paul Pörtner Hajmeresztő (Győri Nemzeti Színház), Egressy Zoltán Vesztett éden (egri Gárdonyi Géza Színház) és Moliere Scapin, a szemfényvesztő című darabját tekinthették meg az érdeklődők. (MTI)

Török Virág kellékesé a Bujtor-emlékgyűrű Török Virág kellékes vehette át a Bujtor-emlékgyűrűt a Veszprémi Petőfi Színházban. A díjat Bujtor István színművész özvegye, Bujtor Judit tavaly alapította – férje emlékére, aki 2008-2009-ben a Petőfi Színház igazgatója volt. Az elismerést mindig az új évad első premierje előtt adják át annak a színházi háttérmunkásnak, akit erre az intézmény dolgozói titkos szavazással érdemesnek tartanak. A gyűrűt Bujtor Judit nyújtotta át Török Virágnak, aki 18 éve dolgozik a színházban. Volt jegyszedő, nézőtéri ügyelő, öltöztető,

hét éve pedig kellékesként dolgozik. Mint mondta, nagyon boldog és örül annak, hogy a társulat ilyen formában is elismerte munkáját és vele együtt mindazokét, akik a háttérben dolgoznak az előadásokért. Oberfrank Pál, a teátrum igazgatója rövid köszöntőjében arról beszélt, hogy Török Virág kiemelkedően szolgálja a színházat, alázatosan segíti a produkciók munkáját és ez példaértékű az egész szakmának. (-)

Szerzőink, munkatársaink:

Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Kozma András

2.

3.


Tanácskoztak a vidéki színházak igazgatói Fekete Péter, Balázs Péter, Pataki András és Vidnyánszky Attila

(Folytatás az első oldalról)

A vidéki színházigazgatók közgyűlését Fekete Péter elnök, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója hívta össze. Napirenden szerepelt az új tagok, új igazgatók bemutatkozása; a feltétlenül szükséges színpadi dohányzás, a kellékcigaretta használata, a nemdohányzók védelméről szóló jogszabállyal összehangolt engedélyeztetése; az egyetemi, főiskolai végzettséggel nem rendelkező színészek (színész I.) továbbtanulási, diplomaszerzési lehetőségének megteremtése, valamint a színházfenntartókkal, önkormányzatokkal kötendő fenntartói szerződések kérdésköre. Délután a Pécsi Nemzeti Színház előtti téren gyülekezett a magyar színházi szakma színe-java. Igazgatók, rendezők, vezető színészek érkeztek, üdvözölték egymást, beszélgettek, az ország minden pontjáról, bevonultak a színházterembe, helyet foglaltak a nézőtéren, majd Gulyás Dénes operaénekes, Érdemes és Kiváló művész, a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatója vezetésével közösen, szépen, ünnepélyesen, nagy összhangban elénekelték a Himnuszt.

Országos évadnyitó Pécsett

végzős hallgatóját, a Pécsi Nemzeti Színház gyakornokát, aki két színházi témájú megzenésített verssel emelte az ünnepélyes hangulatot. L. Simon László, kultúráért felelős államtitkár az első alkalommal megszervezett országos színházi

a fenntartó önkormányzatok szűkös anyagi lehetőségei miatt kevesebb pénzből gazdálkodhatnak. Ezért fel kell készülni arra, hogy a jelenleginél nagyobb mértékben vonjanak be magántámogatókat, magánfenntartókat a színházi rendszerbe. L. Simon László elfogadhatatlannak nevezte azt, hogy egyes vállalkozások visszaélnek a társasági adókedvezmény nyújtotta lehetőségekkel, és megcsapolják azokat az összegeket, amelyekről az állam azért mond le, hogy e források a cégektől közvetlenül a színházakhoz kerülhessenek. „Ez ellen, ha kell, a jogszabály megváltoztatásával is fel fogunk lépni, mert nem engedhető meg, hogy ezeket a pénzeket kalandorok elvigyék az államtól és a művészettől” – mondta.

Gulyás Dénes, Rázga Miklós és Vincze Balázs

L. Simon László

MTI Fotó Kálmándy Ferenc

MTI Fotó Kálmándy Ferenc

évadnyitón mondott beszédében hangoztatta: „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy e rendkívül színes, változatos, tagolt színházi világot valamiféle egyirányú csatornába tereljük”. Színházigazgatók, szakmai szer-

Az államtitkár kitért arra, hogy ősszel változás várható a művészeti kitüntetések rendszerében, hogy több, a Kossuth-díj alatti elismerés értéke, presztízse nagyobb legyen. Az előadóművészet öt, bruttó 200 ezer forint pénzjutalommal járó díj

A vidéki színházak igazgatóinak egy csoportja

A felemelő hangulatú közös éneklés után Gulyás Dénes az operatársulatok jelenlévő képviselőit köszöntötte külön, majd átadta a szót Vincze Balázsnak, a Pécsi Balett Harangozó-díjas igazgatójának, aki külön köszöntötte a táncművészeket. A házigazda: Rázga Miklós színházigazgató, köszöntője után a színpadra szólította Wunderlich Józsefet, a Színház- és Filmművészeti Egyetem

tüntetettek száma csökken, a díjjal járó pénz azonban nő: a Jászai- és a Harangozó-díjasok 1,395 millió forintot, a Nádasdy-díjasok 930 ezret, a Blattner- és Hortobágyi-díjasok 697,5 ezret kapnának. L. Simon László a művészeti szabadságról szólva annak a véleményének adott hangot, hogy az alaptörvényben rögzített jog, e területen nincs keresnivalója az államnak és a politikának. Arra kérte a fenntartók képviselőit, ne akarjanak beleszólni, hogy a teátrumok milyen darabokat, milyen szereposztásban tűznek műsorra. A színházak vezetőinek figyelmét ugyanakkor arra hívta fel, hogy

tása ellen színházi dolgozóknak, és ugyanezért a kormányhoz fordulni a művészet szabadságát hangoztató kritikusoknak. Döntse el a közönség, hogy meg akarja-e nézni az előadást, vagy sem. L. Simon László beszédében szólt a közművelődés, a kulturális és művészeti szféra előtt álló kihívásokról is. Megítélése szerint kiemelten fontos feladat, hogy az általa Facebookgenerációnak nevezett nemzedéket a virtuális közösségi terekből sikerüljön behozni a valós közösségi terekbe. Úgy vélte: ebben a színháznak óriási szerepe lehet. „Mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy a következő években, évtizedekben is legyen értő közönsége az irodalomnak a múzeumoknak, a teátrumoknak. Ezt a hihetetlen nagy feladatot csak át-

vezetek vezetői, neves színművészek előtt az államtitkár szólt arról is, hogy a gazdasági válság ellenére a színházi rendszer finanszírozása nem került látványosan olyan rossz helyzetbe Magyarországon, mint Európa több országában. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy bár a teátrumok állami támogatása nem csökken, sőt, a szándék az, hogy lehetőség szerint emelkedjen, egyes intézmények

a fenntartók szóvá tehetik, ha az intézmények több bemutatót vállalnak, mint amennyit a színház anyagi lehetőségei megengednek. Az államtitkár elmondta: készült egy kimutatás a hazai színházak vezetőinek fizetéséről, a teátrumok prémiumrendszeréről, fenntartásáról, amelyet összehasonlítottak több ország hasonló adataival. „Amit eddig látunk az azt jelzi, hogy a társadalom átlagfizetéséhez képest igen jól keresnek a színházi vezetőink” – mutatott rá. Mint hozzáfűzte, a rendelkezésre álló pénzügyi mutatók a rendszer átgondolására ösztönöznek, amely nem azt jelenti, hogy pénzt akarnak elvenni tőlük, csak azt, hogy a jelenlegi helyzetben mindenkinek felelősen, a korábbinál szigorúbban kell gazdálkodnia. L. Simon László sajnálatosnak nevezte a szolidaritás hiányát a színházi szférában. Úgy vélte: nem szerencsés aláírást gyűjteni egy darab bemuta-

gondoltan, az oktatással együtt stratégiát alkotva, finom munkával lehet megoldani” – hangsúlyozta. Páva Zsolt, Pécs polgármestere, aki Rázga Miklóssal, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójával együtt megnyitotta az idei pécsi színházi évadot, örömének adott hangot, hogy a közelmúltban nemzeti előadóművészeti szervezet státuszt kapott pécsi színház elmúlt évada kiemelkedő sikert hozott: a teátrum látogatóinak száma és jegybevételei egyaránt nőttek. A köszöntők után Molnár Piroska, a Nemzet Színésze, Kossuth- és Jászai-díjas színművész mondta el Petőfi Sándor: Színészdal című versét. Az első országos színházi évadnyitó a Szózat közös eléneklésével zárult. Az MTI híreinek felhasználásával: Józsa Mihály

tekintetében érintett a várhatóan szeptember végén megjelenő rendeletben. A tervek szerint Jászai Mari-díjat évente tizenhárom helyett heten, Harangozó Gyula-díjat hét helyett ketten kapnának, Nádasdy Kálmán-díjat kettő helyett egy művész vehetne át. A Blattner Géza- és a Hortobágyi Károly-díjat kétévente egy művésznek ítélnék oda. A ki-


Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Szabó Anikó (Szaan)

Havasi Renáta

Pottyondy Nóra


Eperjes Károly Békéscsabán rendez – Számíthatunk molière-i commedia dell’arte stíluselemekre a produkcióban? – Bár alapvetően Molièreművekre épül az előadás, mindez egy polgári, kávéházi humorba ágyazva jelenik meg a színpadon. Talán ezért sem olyan feltűnő a kapcsolat sok ember számára. Mindezt tudnunk kell az alkotói fázisban, az előadásban azonban már nem jelentkezik erőteljesen ez a fajta játékstílus a darab század eleji, társalgási hangulatának következtében. A szituációkat természetesen a vígjáték eszközeivel bontjuk ki. – Hogyan értékeli a találkozást a békéscsabai társulattal? Milyen benyomásai, tapasztalatai vannak a próbafolyamatról?

(folytatás az 1. oldalról)

Presits Tamás és Eperjes Károly, középen Szente Károly ügyelő kukucskál

Eperjes Károly, Kossuth-díjas színművész állítja színpadra a Békéscsabai Jókai Színház idei évadának első bemutatóját, Zágon István és Nóti Károly legendás filmjének színpadi változatát, a Hippolyt, a lakáj című zenés vígjátékot Eisemann Mihály dalaival. A színművésszel a most készülő előadásról beszélgettünk. – Nem az első találkozása ez a darabbal, hiszen az 1999-ben újraforgatott filmben nagy sikerrel formálta meg Hippolyt karakterét.

Rendezőként hogyan fogott hozzá a munkához? – Nem az első találkozásom, de nem is a második. Az 1931-ben készült filmet láttam, majd a modernebb változatában eljátszhattam a címszerepet, mindemellett Veszprémben, Bujtor István rendezésében is színre vittük az előadást. A mű alapvetően két Molière-komédiára épül, a felszín alatt felfedezhető az Úrhatnám polgár és a Tartuffe motívumrendszere. Mindkét drámában játszottam (Úrhatnám polgár – Doránte gróf; Új Színház – 2003; Tartuffe – Tartuffe;

Thália Színház – 1996. – a szerző.), jól kiismertem a furfangját a most készülő előadásnak. Nyugodt szívvel mertem vállalni a rendezést, s boldogan mondtam igent Fekete Péter igazgató úr felkérésére miszerint egy tanulságokkal fűszerezett, zenés vígjátékkal kívánja indítani az évadot Békéscsabán.

– Harmonikusan dolgozunk. Örülök, hogy a próbafolyamat harmadik hetében már ilyen állapotban van a darab. Egy szavam sem lehet, a színészek remekül helytállnak, a zenészekkel, a koreográfussal is kiegyensúlyozott, termékeny időszakot tudhatunk magunk mögött. Jelenleg is intenzíven folyik a munka, hálás vagyok azért, hogy minden kérésemet maradéktalanul teljesítik. Úgy hallottam, hogy féltek tőlem, én is tartottam a helyzettől, ám ez a kezdeti feszültség hamar feloldódott. Úgy látom, hogy örülnek nekem, s ennek a találkozásnak. A Hippolyt, a lakáj című zenés vígjátékot a címszerepben Kiss Jenő, Jászai-díjas színművésszel, Schneider Mátyás szerepében Reviczky Gábor Kossuth-díjas színművésszel, Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész rendezésében szeptember 28-tól láthatja a békéscsabai közönség a Jókai Színház színpadán. Tar-olta Fotó: A-team

Kiss Jenővel és Reviczky Gáborral

Harminc éves a zalaegerszegi színház

Évadnyitó nyílt nappal és jubileumi gálaműsorral ünnepelte a Hevesi Sándor Színház közönsége, és egykori tagokkal is kiegészült társulata az intézmény alapításának harmincadik évfordulóját.

A közönség ez alkalommal a kulisszák mögé is betekinthetett Kovács Olga, Úrházy Gábor László és Szakály Aurél színművészek vezetésével, sőt Besenczi Árpád igazgatóval is találkozhattak és fényképezkedhettek. – Az, hogy ez a színház harminc éve működik és van egy közönsége, egy bázisa, melyre építeni lehet, elvitathatatlan az elődöktől, Ruszt Józseftől, Halasi Imrétől, Bagó Bertalantól, Bereményi Gézától és Stefán Gábortól. Az elmúlt két és fél év pedig már a miénk. Ha az ember nem ismeri a múltját, nem tud jövőt építeni – válaszolta a Zalai Hírlap kérdésére Besenczi Árpád. – Ruszt József szellemisége ma is meghatározó, azt tartotta, hogy a színház elsősorban népszínház, vagyis nincs bulvár- vagy művészszínház. Jó előadásokat kell létrehozni – tette hozzá az igazgató.

A színház előtti téren eközben Ecsedi Erzsébet és Ecsedi Csenge zenés gyermekműsorral szórakoztatta a nézőket, és az idén Zalaegerszegre

Csaba polgármester köszöntötte a résztvevőket. Két új örökös tagja is lett a teátrumnak.

van a lelkemben és a szívemben, hiszen az a tizenöt év, amit itt eltöltöttem, örökre meghatározta a színházi létemet – mondta Halasi Imre, a teát-

tár vezetőjét, jelmeztervezőt, Fitos Ferenc gépkocsivezetőt, Nagy Ferencet, a szervezési osztály vezetőjét, Rákos Tibor műszaki vezetőt, valamint

szerződött művészek Kató Balázs, Mikita Lilla és Farkas Gergő is bemutatkoztak. A jubileumi gálaest múltidéző vetítéssel kezdődött, majd Gyutai

– Nagy megtiszteltetés, többet ér számomra, mint három Kossuth-díj – fogalmazott György János színművész. – Ez a teátrum különleges helyen

rum volt direktora. A gála keretében a társulat azon tagjai is díjat vehettek át, akik az alapítás óta a színházban dolgoznak: elismerés illette Szőke Juliannát, a jelmez-

Székely Tibor anyagbeszerzőt.

A lap tervező grafikusai:


Ferencz András

Tarics Péter

Péter Gyöngyi cikke nyomán Forrás: Zalai Hírlap Fotó: Pezzetta Umberto

Tompagábor Kornél

Bera Linda

Tölgyesi Tibor

Dóra-Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

4.

5.


Évadnyitó Szolnokon Augusztus 28-án Szolnokon is évadnyitót tartottak. Balázs Péter, Bor Zoltán és Kiss József, valamint Szalay Ferenc polgármester tájékoztatták a Társulatot az előttük álló feladatokról, illetve a színház helyzetéről a Szigligeti Színházban, már hagyományos jó hangulatban. Balázs Péter igazgató az évad ismertetése után bemutatta a két vendégművészt, akik az évad első felében új színt hoznak két produkcióba is. Debrey Zsuzsa Zalaegerszegről, Járai Máté Győrből érkezett. Beszélt arról is, hogy kísérletként idén már két bérleten kívüli előadást hoz létre a színház, az öt bérletes bemutató mellett. A jövő nyáron a színház megszervezi a nyári színházat, példaként említve a békéscsabai színház formabontó kezdeményezéseit. Idén is lesz szilveszteri gálaműsor, ami nagy sikerű hagyomány immár. Kiss József művészeti vezető a színház konzervatív karakterét emelte ki. Bor Zoltán produkciós igazgató a színház megújult belső tereire hívta fel a jelenlevők figyelmét és megköszönte a felújításban résztvevők munkáját. Szalay Ferenc polgármester úr ismét biztosította a társulatot az önkormányzat teljes támogatásáról, megköszönve a rengeteg munkát. Balázs Péter beszédének végén Szent István intelmeinek egyikét idézte: „Semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” E szavakkal indította útjára a 2012/13-as évadot.

Évadnyitó társulati ülés Veszprémben Kisfaludy Károly Csalódások című vígjátékával kezdődik a 2012/13-as évad a Veszprémi Petőfi Színházban. A rendező a Kossuthdíjas Valló Péter. – Magyar évadot hirdet a színház, egy kivétel lesz, Lionel Bart Oliver! című musicalje, amelynek novemberi műsorra tűzését az indokolta, hogy a Twist Olivérből készült darab szerzője Charles Dickens születésének 200. évfordulóját ünnepli a világ. Ezzel az előadással szeretnénk a gyerekeket megszólítani. A rendező Nagy Viktor, a produkció az idei évad nagy színházi vállalkozása számunkra – mondta Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója az évadnyitó társulati ülésen augusztus végén. A teátrum a Latinovits – Bujtor Játékszínben Örkény István századik születésnapja előtt tisztelegve mutatja be a Sötét galamb című drámát Hargitai Iván rendezésében. Ezen a játszóhelyen az őszi nyitóelőadás októberben Szinetár Miklós rendezésében az Iphigenia Auliszban című tragédia lesz. Fernando Arrabal Tábori

Csakis az alázat…

Részlet Kiss József évadnyitó beszédébôl: „A világ nagyot változott az utóbbi évtizedekben. A Szigligeti nem is oly rég a kísérletezés, a „forradalmian új” hang koncertterme volt. A szocializmus

diktatúrájában nem volt lehetőség az értelmiség számára, hogy gondolatait szabadon artikulálja, olyan helyeket keresett hát magának, ahol burkolt formában üzenhetett valamit a többi értelmiséginek. Ehhez a színház bizonyult legmegfelelőbb helyszínnek. A vidéki kisszínházak pedig még alkalmasabbak voltak, hiszen elkerülték a központi figyelem szüntelenül pásztázó fénysugarát. A fiatal értelmiségiek pedig kedvükre „zarándokolhattak ” Kaposvárra és Szolnokra, ha újat, mást, valami kétértelmű „forradalmiságot” óhajtottak látni. Ez az idő, hála Istennek, letűnt. A lábszagú, selejtes rendszernek befellegzett. A totális világmegváltás huszadik száza-

di őrülete zsákutcába futott. A színház ismét az lehet, aminek rendeltetett. Elmúlt a „forradalmi” romantika. A „forradalmat” kedvelők ezt most számon kérik a népszínházakon, feledve az idő múlását. A „forradalmi” hevületek és ütközetek terepe immár átkerült Budapestre. Most egyenesen a Nemzetiben illik a konzervatív polgárt pukkasztani. A vidéki színházak közben szép csendben visszatérhettek eredeti céljukhoz: megőrizni, megtartani. S amióta a vidéki színházak vezetőinek többsége felismerte, hogy a rosszal nem a rosszat kell szembeállítani, a bűnnel a bűnt, a hitványsággal a hitványságot, azóta a színházak megteltek fénnyel, meleggel, ízléssel, derűvel. Conservare: megőrizni és megtartani. Megőrizni a szó fényét, izzását, a magyar szó megtartó erejét, az örök értékek hitelét, megőrizni a városi polgárság lelki egészségét, hitét, reményeit,

Előtérben a magyar szerzők

piknik című abszurd komédiáját a játékszínben Tóth Loon rendezésében áprilisban tekintheti meg a közönség. A pécsi színház vendégjátékaként a Jelenetek egy házasságból című színpadi játék szerepel a repertoárban.

A nagyszínpadon látható Szakonyi Károly Adáshiba című komédiája Tordy Géza rendezésében, Guelmino Sándor pedig Heltai Jenő A tündérlaki lányok című vígjátékát állítja színpadra. Az operett műfaj rajongóinak

Kálmán Imre Montmartre-i ibolya című művével kedveskedik a színház, a rendező Kéri Kitty. A gyermek előadások között szerepel egy ősbemutató is, Csukás István Mirr Murr, a kandúr című mesejátékát Juhász Róza rendezi.

éberségét, felelősségérzetét, lelkiismeretét folyton élesztgetni. Megtartani a város szellemi központjának szerepével járó felelősséget, partnerként a többi közösségi, társadalmi, kulturális intézmény mellé állni, inspirálva együttműködni azokkal, akiknek a közösség szolgálata a célja. A színház – csak a szabadelvűen vájtfülű értelmiségieknek érthető, elavult, avittan reakciós – „forradalmi” elefántcsonttornyát engedni kell ledőlni. A romok alól kibújó, felépülő új-régi színházat az élet elhagyhatatlan részévé kell tenni, be kell épülni az igényes emberek tudatába, idegrendszerébe, akik katarzisra vágynak, amikor jegyet és bérletet vásárolnak. Nem zaklatni, rángatni, megijeszteni, hanem támogatni, felemelni, fénnyel elárasztani akarjuk őket. Ez a közönség és a fenntartó közösséget képviselő önkormányzat elvárása, és ez a mi dolgunk.”

A direktor többek között beszélt arról is, hogy a nehéz gazdasági helyzet a színházakat sem kíméli, s nagy társulati összefogásra, egymás segítésére lesz szükség ahhoz, hogy sikeres legyen az évad. Horváth Lászlóné, az intézmény gazdasági vezetője hangsúlyozta, munkatársaival együtt mindent megtettek azért, hogy megoldódjanak a pénzügyi nehézségek, és zökkenőmentesen kezdődjék el a munka. Brányi Mária, Veszprém alpolgármestere köszöntőjében elmondta, a közönség mindig feltöltődik, energiát kap a színház sikeres előadásaitól, és ezt kívánja az új szezonra is. Az évadnyitón elhangzott, hogy a magyar olimpiai csapat remek teljesítményéhez gratulálva Oberfrank Pál igazgató az ötkarikás játékokon szereplő veszprémi sportolókat térítésmentesen meghívja a színház előadásaira. A teátrum társulatában an�nyi változás történt, hogy Eperjes Károly művészeti tanácsadó a teátrumhoz szerződött. Madár K. Zoltán ügyelő Sopronba távozott, az ő helyére Magyar Kinga érkezett, a nyugdíjasként visszahívott Karasz István pedig a műszaki állományt erősíti. Varga Róbert

6.


Évadnyitó társulati ülés Sopronban – Nagy várakozással tekintünk arra, hogyan újul meg a Petőfi Színház, milyen lesz az első önálló társulatunk évada – fogalmazott köszöntőjében dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere az augusztus végi évadnyitó társulati ülésen, utalva arra, hogy szakítanak a befogadó színházi hagyományokkal; a szerződtetett színészek zöme a városba költözik, a nagyszínházi produkciók pedig Sopronban készülnek. A városvezető gondolataihoz csatlakozva dr. Simon István alpolgármester kívánt sok sikert a társulat munkájához. Az évadnyitón Pataki András a teátrum új igazgatója többek között arról beszélt, hogy nagy lehetőség előtt áll ő és a város, lerakhatják a jövő soproni színházának alapjait, ezért tíz éves programot dolgozott ki. Megfogalmazása szerint két évig társulatépítés folyik és reményei szerint ez a fundamentum olyan erőt képvisel majd, hogy az elkövetkezendő öt-hét évben létre jöhet a teátrum minőségi szárnyalása. – Hiszem azt, hogy érvényes lesz a színházunk. Új társulattal, nagy reményekkel kezdtük meg a hosszú távú munkát, szeretnénk elnyerni a közönség bizalmát. A megújult

Új társulat, nagy remények színház értékteremtő műhely akar lenni, amelynek kisugárzása az egész városra, sőt még azon túl is kiterjed – hangsúlyozta a direktor, aki hozzáfűzte: az országban egyedülálló módon a végzett színészek képzését is tovább folytatnák, műhelymunkával, szakmai foglalkozásokkal kreditrendszerben. Ezeken kötelező a művészeknek részt venniük, mert ez feltétele lesz a szerződtetéseknek. A műhelymunka már elkezdődött Katona Imrének, a színház vezető dramaturgjának az irányításával, aki az évadnyitón kiemelte: elengedhetetlennek tartja a színészek folyamatos képzését nem csak Sopronban, hanem az egész színházi szakmában. Az igazgató beszélt arról is, hogy Demcsák Ottó Harangozó-díjas balettművész vezetésével nyáron megalakult a színház tánctagozata. A Győri Balett egykori alapító tagja tiszta, őszinte, értékes, teremtőerővel rendelkező évadot kívánt mindenkinek. A nyolc táncos már bemutatkozik novemberben a Kabaré című musicalben, amelyet a Jászai-díjas Szűcs Gábor rendez. A főszerepekben Ulmann Mónikát és Farkas Gábor Gábrielt láthatják a nézők. A tánctagozat önálló produkciókat is készít,

Weöres Sándor A teljesség felé című művét és egy mondákra épülő zenés játékot, az Álmos legendáját viszik majd színpadra. Mindemellett 2014-

Fodor Tamás Sopron polgármestere, Pataki András igazgató és Demcsák Ottó, a tánctagozat vezetője

re a Páneurópai Piknik 25 éves évfordulójára is készülnek egy teljesen új előadással.

„Ez az évad ajándék”

Bérletben és bérleten kívül Szolnokon A ezévi Borhi sének tője.

szolnoki Szigligeti Színház mottóját idézte Somogyiné Gizella, a színház szervezéMagyar Teátrum-díjas veze-

Somogyiné Borhi Gizella: „Ez az évad ajándék nézőinknek, és színházunk társulatának egyaránt. A közönség ajándéka, hogy mellettünk áll, jelenlétével estéről-estére támogatja a színházban folyó munkát. Egymás nélkül nem tudunk, és nem is érdemes létezni. A nyílt napokon, a dedikálásokon és az előadások után művészeink, munkatársaink mindig érzik a közönség szűnni nem akaró szeretetét. Az idei évad repertoárjában megtalálható a dráma, a musical, az operett, a komédia, a gyermek- és ifjúsági előadás egyaránt.

Az öt alkalomra szóló bérletek már 6500,- Ft-tól vásárolhatók a szervező- és jegyirodában, szándékunk szerint ezzel is elősegítve, hogy – kis túlzással – bárki meg tudja vásárolni bérleteinket. A bérletes előadások mellett a nagyszínpadon két bérletszünetes produkció is műsorra kerül: a Félrelépni tilos című komédia és az Egy bolond százat csinál című zenés bolondság. Az ország szinte minden részéből járnak hozzánk a színházbarátok, így jegyet váltanak színházunkba a szolnoki polgárok mellett a megyében és régióban valamint az ország más településein élők is. Kollégáim, a szervező és jegyirodában nagy odaadással végzik munkájukat. A szakmailag megalapozott csapatmunka, és a színházat szerető közönséggel évről-évre kialakított, elmélyített személyes kapcsolat is hozzájárul színházunk sikeres működéséhez.”

Megkérdeztük Járai Mátét is, aki a Bál a Savoyban revü-operettben, és az Egy bolond százat csinál című zenés vígjátékban is főszerepet játszik Szolnokon, hogy ő miért venne jegyet ezekre az előadásokra? Járai Máté: „Talán azért is, mert Balázs Péter személye a garancia arra, hogy mindkét előadás két és fél órás tömény szórakozás lesz. Büszke vagyok arra is, amit Péter mondott rólam, miszerint különleges vígjátéki adottságaim vannak. Az a mozgáskultúra, ami bennem egyéni, amiről engem meg lehet ismerni, az nagyon fontos szerepet kap ebben az alakításban. Érdemes lesz megnézni!

A színház zenei vezetője Oberfrank Péter Liszt-díjas karmester, aki elsősorban az opera műfajt szeretné még közelebb hozni a nézőkhöz, a fiatalok-

hoz. A teátrum a jövő nyáron bemutatja Rossini: Bruschino úr című kamaraoperáját, de a tervek között szerepel A pomá-

dé király új ruhája című Ránki György opera műsorra tűzése is. A zenei vezető elképzelései között szerepel egy állandó színházi zenekar felállítása soproni muzsikusok közreműködésével. Ebben az évadban a nagyszínpadon a SingSingSing című musicalshowt Szakál Attila rendezésében láthatják a nézők ismert énekesek közreműködésével. Petőfi Sándor Tigris és hiéna című színművét Katona Imre állítja színpadra a Kossuth-díjas Bánsági Ildikó vendégszereplésével. Tamási Áron Ördögölő Józsiás című művéből készült zenés tündérjátékot pedig Pataki András rendezi. A Stúdiószínház a színpadon elnevezésű sorozatban egyebek között Bornemisza Péter Magyar Elektráját adják elő Katona Imre rendezésében, Voltaire Candide című "interaktív kalandozását" pedig Ács Tamás állítja színpadra. A nézők ezen a játszóhelyen tekinthetik meg Griskovec: Hogyan ettem kutyát? című színpadi játékát Czajlik József rendezésében. A pódiumbérletben lép fel Kézdy György Ákombákom című estjével és ebben a szériában viszik színre Arany János A nagyidai cigányok című vígeposzát Gál Tamás vezetésével. Az évadnyitón bemutatkozott az új társulat, amely a kiszolgáló személyzettel együtt 30 tagú. -a-RóMTI Fotó: Nyikos Péter

Bérletszünetes előadások a Szigligetiben: CSIPKERÓZSIKA – Gyermekelőadás 2012. október 9. kedd 11.00 és 13.00 óra

FÉLRELÉPNI TILOS! 2012. szeptember 29. szombat 15.00 óra 2012. október 14. vasárnap 15.00 óra 2012. október 16. kedd 19.00 óra Az Egy bolondot… nemcsak azért, mert Latabár Kálmán legendás szerepéről van szó, hanem azért is, mert ez egy kettős szerep, bravúr, elképesztő helyzetkomikummal, félreértésekkel. Rengeteg alkalommal hasonlítottak Latabárhoz olyan darabokban is, melyekben ő nem játszott. „Jól latabárkodik”, írta rólam a kritika. Mégis újat kapnak a nézők. És a partnereim is a színház legkiválóbbjai közül valók. Azt remélem, nemcsak egyszer lesz érdemes eljönni minket megnézni. Ez lesz az az előadás, melyet nagyon befolyásol a közönség. A közönség hangulata nagyban alakítja majd a játékunkat. Érdemes lesz eljönni, együtt játszani velünk. Másik szerepemet, Musztafa bejt a Bál a Savoyban azonban nem játszotta Latabár. Egy kollégám azt mondta valamikor nekem: „Mátékám, neked ezt el kell játszani.” Azt se tudtam, mi az. Eltelt hat-hét év, és szembejött velem. Eljött értem. Nagy találkozás lesz itt, Szolnokon.” K. J.

MIRANDOLINA 2012. október 19. péntek 19.00 óra 2012. október 20. szombat 19.00 óra

EGY BOLOND SZÁZAT CSINÁL Bemutató: 2012. október 26. péntek 19.00 óra 2012. október 27. szombat 19.00 óra

A NÉMA LEVENTE 2012. október 28. vasárnap 15.00 óra

BÁL A SAVOYBAN 2012. október 31. szerda 19.00 óra

7.


A Turay Ida Színház mûsortervérôl A Turay Ida színház szakmai vezetője Mikó István. A sokoldalú színész már 2003 óta erősíti a színház csapatát. Ez persze nem jelenti azt, hogy máshol nem vállalhat munkát. Megy, ha hívják, ahogy Sopronba is visszatért Darvasi Ilonával 2007-ben, és ismét tag volt ott 5 éven keresztül. – Mikor lett Ön a Turay Ida színház szakmai vezetője? – Január elseje óta vagyok hivatalosan ebben a státuszban, ami nem anyagi előnyökkel jár, sokkal inkább erkölcsi, szakmai indíttatásból vállaltam. Jó valahova tartozni, érezni, hogy számítanak rám. Mivel én is voltam már igazgató – a soproni Petőfi Színházban – tudom, hogy milyen nehézségekkel, felelősséggel áll szemben az, aki műsortervet állít össze. Ebben segítem a Turay Ida Színházat. – Ezen kívül mi a feladata egy szakmai vezetőnek? – Tulajdonképpen ugyanaz, mint egy művészeti vezetőnek, ezért teljesen mindegy, hogy hívjuk. Én ajánlok darabokat, amikről úgy gondolom, helye van a Turay palettáján, az

Mikó István új szerepben igazgató is küld hozzám darabokat, amiket szeretne bemutatni, és ezeket megvitatjuk. Fontos, hogy a szereposztásra is odafigyeljünk. Olyan darabot nem lehet bemutatni, amire nincs színészünk a társulatban. – Ha jól emlékszem Móricz Zsigmond vígjátékát, a Sári bírót is Ön ajánlotta. – Igen. És elmondhatom, hogy a mai napig is igen nagy szeretettel fogadják országszerte. Nem csak játszom benne, de én is rendeztem, mégpedig úgy, hogy zenélnek benne a színészek. Sok kollégának van zenei műveltsége, hangszeres képzettsége. Így jutott eszembe a Sári bíró után Paul Schurek: Aszfaltmuzsikusok című vígjátéka. A történetben, ami a két világháború között játszódik egy német kisvárosban, sok lehetősége van a szereplőknek az együttzenélésre. Egyébként bárhol játszódhatna a történet, akár Budapesten is. A dalszövegeket és a zenét jómagam írtam hozzá, és azzal töltöttem a nyarat, hogy tökéletesítsem. November 17én mutatjuk be Budapesten, a San Marco utca 81 szám alatti Óbudai Kulturális Központban.

– Milyen új darabok bemutatására készül még a színház? – Szirtes Gábor rendezésében Nóti Károly: Maga lesz a férjem című zenés vígjátéka – amit nyár elején előbemutatóként már játszottunk a közönségnek – ugyanazt a vonalat viszi tovább, ami ennek a színháznak hagyománya: a régi magyar filmek színpadra állítása. Úgy látom, hogy a közönség nagyon szereti ezt a műfajt. Ugyanakkor egy másik film adaptációt is színpadra állítottunk Bozsó József rendezésében, a Van, aki forrón szereti című musicalt. Én is játszom benne, de amit a többi szereplő művel a színpadon, azelőtt fejet hajtok. Énekelnek, táncolnak, játszanak, szteppelnek, vagyis folyamatosan jelen vannak. Mindkét előadást élő zenével játsszuk, a zenészek együtt lélegeznek velünk. Nagyon fontosnak tartjuk a színpadon az élő zenét, egészen mást lehet kihozni egy előadásból ha az nem CD kísérettel megy. Ráadásul olyan fantasztikus zenei vezetőink, zenekarvezetőink vannak mint: Várady Kati, Fekete Mari, Félix Györgyi, Bíró Péter. A minőségre ők mindenképpen garanciák! Szigligeti Liliomfija

az igazgatónő választása volt, amivel teljesen egyetértek. Az ifjúságnak és felnőtteknek egyaránt élvezetes történetet is én fogom rendezni. A főiskola utolsó évében Kányai fogadóst alakítottam benne, akkor szerettem meg a művet. December 28-án várható a bemutató a Ferencvárosi Művelődési Központban. Topolcsányi Laura két remek darabot írt a színháznak. A holló árnyékában című történelmi krimijének Mátyás király udvara áll a középpontjában és Árkosi Árpád fogja rendezni. Az október 17-ei bemutató már nincs messze, kíváncsian várom. A szellem a spájzban című kísértetkomédiája pedig kuriózum számba megy. Az ötletet egy soproni üresen álló ház adta. Amikor még a soproni társulathoz tartoztunk el kezdtük fejtegetni a ház titkát, Topolcsányi pedig megírta. Böhm György fogja rendezni. Mindkét darab ősbemutató lesz. Az utóbbit április 27-én láthatja majd először a közönség szintén az Óbudai Kulturális Központban. Annak idején Valló Péter ötletéből írták meg a Vajda lá-

nyok – Anikó és Katalin – az Anconai szerelmeseket, amit Huszti Péter rendez. Egy olasz kisvárosban játszódik a félreértésekben, szerelmekben bővelkedő vígjáték, amiben olasz slágerdalok csendülnek fel. Én annak idején a Radnóti színházban láttam, és nagyon szórakoztatónak tartom. Március 23-ára tervezzük a bemutatóját. Széles a választék, színes a Turay Ida Színház palettája, ki-ki kedvére csemegézhet belőle, a tragédiákat pedig meghagyjuk az életnek. Sz. A.

Pataki András az Egerek és emberekről Hány őszinte barátunk van? – tette fel a kérdést Pataki András rendező az Egerek és emberek elemző próbáin a Soproni Petőfi Színházban. Az évad nyitóelőadása október 6án lesz a hűség városában. Pataki András nem először rendezi John Steinbeck művét, a Forrás Színházzal 2001-ben már színpadra vitte, ám elképzelése szerint a soproni előadás teljesen más lesz, de erről szóljon az új soproni színházigazgató. – Miért lesz más ez a rendezése? – Főként azért, mert a világ azóta még nagyobbat fordult körülöttünk és az emberi kapcsolatok, a barátságok talán soha nem váltak olyan fontossá, mint ma.

– Miért éppen az Egerek és emberek lesz az évad nyitó előadása? – Kézenfekvőnek látszik a válasz, hogy a színház, a társulat rendelkezik egy Lennie-figurával. Az előadás megvalósítása szempontjából ez elég nyomós érv, azonban hisszük, ennél sokkal többet nyom a latba, hogy a rendező, a társulat az adott pillanatban ráérez-e korának, saját szűkebb-tágabb közegének legszorítóbb gondjaira, legfájóbb kínjaira. – Hogyan lehet erre ráérezni egy 1937-ben íródott művel? – Steinbeck alapműve a kiszolgáltatott ember végletes elmagányosodásáról, az ember alapvető létfeltételeinek veszélybe kerüléséről szól, ami korunkban általános emberi problémává szélesedett. A világválság réme – ami ennek a kisregénynek közvetlen háttere volt – már nem csak a filmekből ismerős a

ma embere számára, hanem keservesen megtapasztalt valósággá vált. A „Vannak-e még álmaink? Van-e még valami, amiben reménykedhetünk?” kérdését szívszorító erővel teszi fel Steinbeck. Ez a kiszolgáltatottság, a barátság, és a jövő-ábránd kisregénye, és a rajtuk keresztül megjelenő emberi értékeké, mint a szeretet, az önzetlenség, a szolidaritás, egymás megértésének képessége. Ezek, illetve az utánuk való vágy teszik ma is égetően fontossá és aktuálissá a történetet. Előadásunkban azt a kérdést feszegetjük, hogy hány őszinte barát vesz körül bennünket? Milyen az esélyünk – kilépve a napi rutinból, a modern munkamegosztáson alapuló rabszolgalét kereteiből –, hogy többszörös elszigeteltségünket tartalmas emberi kapcsolatokra váltsuk? És bízunk abban, hogy az előadás után a közönség is velünk együtt gondolkodik majd el ezeken a kérdéseken.

Szereplők: George: Tóth Tibor Jászai-díjas, Lennie: Horváth László, Candy: Kovács Frigyes Jászai-díjas, Slim: Sárdy Zoltán, Curley: Papp Attila, Curley felesége: Molnár Anikó, Crooks: Ács Tamás, Carlson: Savanyu Gergely, Whitt: Czár László, Főnök: Horváth György, Munkás: Székely Szabó Zoltán,

Orgonista: Papp Gyula. Fordította és színpadra alkalmazta: Fazekas István Jászai-díjas; Díszlet, jelmez: Pataki András; Zene: Max Reger; Ügyelő: Madár K. Zoltán; Fény: Kovács Ferenc; Rendezőasszisztens: Kincses Kata; Rendező: Pataki András -a-Ró-

8.


A (nem is olyan) néma levente

Szeptember 21-én este az évad első bemutatóján felgördül a függöny a szolnoki Szigligeti Színház színpadán. A néma levente premierjével megkezdődik a 2012/13-as évad. Heltai Jenő költői színjátéka a szeretetről, a férfi és a nő közti türelemről, alázatról mesél. Idézzük az egyik főszereplőt, Mátyást, az „igazságost”: „Békéljetek meg! Balgák mind a ketten! Téptétek egymást, martátok, kegyetlen Kéjjel keverve bajt, fájdalmat, átkot. (…) Haj, átkozott vetélkedés: Szemet szemért, és gőggel verni gőgöt! Jóság híjával múlt el szép időtök. Siessetek egymást szeretni, és Alázatban, jóságban összefogva Pótolni azt, mit dölyfötök mulasztott.” Heltai Jenő ezen sorokat 1935-ben írta. Mintha valami nagyon fontos dologra akarta volna fi-

gyelmeztetni a férfiakat és a nőket, s talán nem belemagyarázás, ha úgy gondoljuk: az egész emberiséget… Mercutio, McMurphy vagy éppen Bánk bán után Barabás Botond egy olyan szerepet játszik a Szigligeti Színház nagyszínpadán, mely szerep már nevében is rokon vele, tudniillik Botond második keresztneve Levente. A székelyföldről származó színész szívesen beszél a feladatról.

Barabás Botond: „Heltai ezt a szerepet bizonyára egy színészbarátjának írta, mert nem kell sok szöveget tanulni, hiszen néma. Úgy fest, mintha ez valamiféle könnyű út lenne a sikerhez, egy sétagalopp. De nem így van. Nekem az egész darabot meg kell tanulnom, a partnereim szerepeit is, hiszen minden szavukra reagálnom kell, együtt-

mozdulnom velük. Ez talán még több koncentrációt igényel. Nagyon nehéz szerep lett a jutalomtörténet. Ahogy a magyar virtus az olasz temperamentummal találkozik. Ahogy az energia jön-megy. A Setét Lajos, a hóhér is nagy varázslat lesz. Az lenne a jó, ha a nézők csak a legvégén jönnének rá, ki is valójában ez az ijesztő, titokzatos figura.” Kiss József rendező a szerzőről, Heltai Jenőről beszél: „Csodás ember lehetett. Igazi, pesti zsidó gyereknek született, unokatestvére az a Herzl Tivadar volt, aki a cionizmus gondolatát megszülte. Heltai Jenő a XIX. század végének írói karrier-tízparancsolata szerint újságíróként kezdte, mindenféle mondén lapoknak írt sikamlós tárcákat, novellákat, verseket. Pontosan úgy viselkedett, ahogy a hasonló kultu-

Kiss József rendez - Sárvári Diána, Jankovics Anna, Gombos Judit hallgatják

rális környezetből jött társai. Hegedűs Géza szerint, ha jobb körökben Császár Gyöngyi és Karczag Ferenc

felmerült a neve, a zsenge leánykákat kiküldték a helyiségből. Ő volt a magyar kabaré atyja. Látom magam előtt azt a régi fényképet, melyen Molnár Ferenc és Bródy Sándor társaságában feszít egy városligeti fényképészeti masina előtt. A fényképen látszik, hogy nem kolostorból jöttek, s nem remetének készülnek. Nagy lábon éltek, sok pénzük volt, mindent megen g e d he t te k

Czár Gergely Dunaújvárosban Beszélgetés a kortárs táncmûvészet kiemelkedô alakjával

A Dunaújvárosi Bartók Táncszínház, mint a Bartók Kamaraszínház önálló tánctagozata hat napos „workshop”-ra, műhelymunkára kérte fel Czár Gergelyt, a Szegedi Kortárs Balett egyik meghatározó egyéniségét. Czár Gergely a Pécsi Balett ösztöndíjasaként kezdte a pályafutását, majd a Debreceni Baletthez került, 2006-ban pedig, a Szegedi Kortárs Baletthez szerződött. Fiatal kora ellenére számtalan szakmai elismerést, díjat vehetett már át. 2009-ben a modern- és kortárstánc kategóriájában a legjobb férfi táncosa díjjal ismerte el a Magyar Táncművészek

Szövetsége. Ugyanebben az évben Imre Zoltán-díjat kapott, illetve idén a Szegedi Kortárs Balett kiváló táncművészeként, próbavezetőjeként átvehette a Harangozó Gyuladíjat. – Mit jelent számodra a Szegedi Kortárs Balett, ahol nem csak táncművészként, hanem koreográfusasszisztensként, illetve Juronics Tamás „jobb kezeként” is helytállsz? – Otthon érzem magam Szegeden, a várost és természetesen a társulatot is nagyon megkedveltem. Olyan darabokban volt és van lehetőségem táncolni, amelyekben több oldalamat meg tudtam, illetve meg

maguknak, ismerte őket mindenki, Pest és Buda a lábaik előtt hevert, igazi sztárok voltak. Mégis… Valami legbelül szép lassan megváltozott. Heltai, csakúgy, mint Molnár, mélyen megismerte a kereszténység

tudom mutatni. A harmadik évemet töltöttem itt, amikor Juronics Tamás művészeti vezető átruházta rám a próbavezetést, a tréningek vezetését. Az ő markáns, erős személyisége kiválóan össze tudta kovácsolni a társulatot, ezért kihívásként tekintettem a kinevezésemre. Úgy hatni a táncosokra, ahogyan azt ő teszi, az nagyon nehéz és küzdelmes feladat, de egyben megtisztelő is számomra. – A Dunaújvárosi Bartók Táncszínházban workshop-ot tartasz. Hogyan kell elképzelni egy ilyen műhelymunkát? – Van egy alap tréning anyagom, amely egyszerűsíthető és nehezíthető, illetve lassítható és gyorsítható. Függ attól, hogy a táncosok az adott feladatot mennyire gyorsan képesek elsajátítani, mennyire áll rá a testük. Az arányokat úgy állítom össze, hogy ahol nagyobb szükség van az alapokra,

tanításait, s ez nagy hatással volt életére. Mire a Néma leventét megírta a harmincas évek közepén, addigra kereszténnyé lett. Nem félelemből és nem taktikából. Igazán, mélyen, megfontoltan, szívből. Az övéit ért népirtás ellenére is keresztény maradt. A damaszkuszi úton őt is megszólították, s ő bátran vállalta a feladatot. Meg kellett fordulnia. Molnár Ferenc már nem volt ilyen bátor. Heltai azonban megtartotta ifjúkori derűjét, játékosságát, észjárását, és ezt darabjaiban, életvitelében is artikulálni tudta. És tele volt szeretettel, csakúgy, mint Molnár. De ő ki is tudta mutatni. Minden szervezetben, társaságban, egyletben őt választották előbb-utóbb elnöknek. Odafigyelt az emberekre, minden ember gondját átérezte. Így is szólította mindenki: „Elnök úr”. Nem magáért, a közért dolgozott. Élete alkonyán már kifejezetten szent, vallásos életet élt. Saulból Pál lett.”

a technika fejlesztésére, ott nagyobb energiát fordítok a tréningre, ahol ez már megvan ott több időt szánok a táncra. – A Bartók táncművészei, miképpen tudják hasznosítani a jövőben, amit most elsajátítanak? – A modern néptánc műfaja a dunaújvárosi tánctársulat számára adott, én pedig azért jövök, hogy valami mást, újat tanítsak meg nekik, ami mindenképpen hasznos. A tréninget úgy építem fel, hogy olyan erősítéseket, gyakorlatokat tanítok meg, amelyeknek a célja nem az, hogy a stílust átformálja bennük, hanem olyan izomzati, technikai alapot nyújtok, amit bármelyik táncműfajban tudnak hasznosítani. Legalábbis ezen az úton igyekszem haladni. – A tréning végéhez közeledve, hogy érezted magad Dunaújvárosban? – „Tisztalappal” érkeztem, mielőtt idejöttem keveset tudtam akár a táncosok alapképzetségéről, akár a társulatról. Számomra nagyon pozitív volt ez a hat nap, mert a hangulat fantasztikus volt és nagyon jól haladtunk. Az látszik, hogy a társulat igényli a tréninget. A táncosok rendkívül koncentráltan, odafigyelve, óriási energiával dolgoztak. Nagyon fontos szempont az, hogy egy társulat milyen energiával dolgozik és itt energiából nincs hiány. Mudra Ágnes

9.


Kaffka Margit ôsbemutató Kecskeméten Az apácazárdák világa a kívülállók számára titokzatosnak, merevnek és talán ridegnek tűnik – olyan helynek, amely nagyon távol áll a kíváncsi, tudásra, tapasztalatokra és élményekre szomjazó fiatalok álmaitól. Kaffka Margit önéletrajzi ihletésű műve, a Hangyaboly ebbe a miliőbe enged bepillantást. A regényből a hetvenes években Fábry Zoltán forgatott filmet, ám színházban ez idáig még nem láthatta a közönség. Kecskeméten, a Ruszt József Stúdió Színházban október 5-én elsőként mutatják be a történet színpadi változatát, Dér András rendezésében, aki először dolgozik Kecskeméten. – Mi volt az a Hangyabolyban, ami izgalmassá tette a történetet? – Egy zárt teret és zárt közösséget górcső alá venni mindig érdekes feladat: megmutatni, hogy milyen folyamatok indulnak el – főleg akkor, ha ellentétes érdekek ütköznek, illetve más-más személyiségek vannak összezárva. Elsősorban tehát az ok-okozati összefüggések, a kényszerek, a hátsó gondolatok, a zárt tér pszichológiája érdekelt. – A darab különleges helyszínen, egy apácazárdában játszódik. Hogyan idézi meg a klastrom hangulatát? – Amit nem ismerünk, az mindig misztikusnak tűnik, de ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy

Amikor a hangyaboly felpezsdül

nem is olyan titokzatos hely az apácazárda. Csak megvan a maga szabályrendszere. Ám abban jelentősen különbözik például a laktanyáktól és a világi kollégiumoktól, hogy itt folyamatosan jelen van egy másik dimenzió: a hit, az Istenhez való viszony és a dogmák világa. A Hangyaboly egyik alapvető kérdésköre, hogy megtölthetők-e még tartalommal a kiüresedett vallási tradíciók? Az Irgalmas nővérek tanítóképző zárdájában fontos konfliktushelyzetet teremt az is, hogy a fiatal lányoknak – a bezártságból és korukból adódóan – folyton a férfiakon, a szerelmen jár az eszük, ám ez az apácák életmódjával összeférhetetlen. A növendékek mindenbe a szerelmet, a vágyaikat látják bele, ezt projektálják és vizionálják, miközben a magasabb dimenzióba tartozó dolgokat nem veszik észre, figyelmen kívül hagyják vagy épp nem is értik… – Miképp jelenik majd meg ez a sajátos világ a színpadképben? – Kiss Borival, az előadás díszletés jelmeztervezőjével, Hudi László mozgástervezővel, valamint Németh Virág dramaturggal közösen keressük az autentikus színházi nyelvet, hogy a tér egyszerre jelenítse meg a külsőt és a belsőt, a valós történéseket és az emlékképeket, ábrándokat. Arra törekszünk, hogy a színpadkép visszaadja a klastrom zárt hangulatát, a külvilágot kirekesztő falrendszert, a szerzetesi élet titkát, ugyanakkor

Dér András, Hudi lászló és Pap Gábor

érzékel hető legyen az ebből való elvágyódás is. Egy regényadaptáció mindig felveti a kérdést: miként tudjuk az epikus szerkezetet úgy színpadra alkalmazni, hogy közben megtartsuk, és a nézők felé is közvetíteni tudjuk a belső világ feszültségét, drámaiságát? Ezért hol szürreális, hol expresszionista módon próbáltuk ezeket a tereket megalkotni. – Milyen szerepet tölt be a zene az előadásban? – Pap Gábor zeneszerző dalai és dallamai egyfelől a zárda szigorú napirendjét, rítusait ábrázolják, másrészt a képzős növendékek frivolabb, fiatalosabb világát mutatják be, a lányok képzeletét és ábrándjait szimbolizálják. A klastromot a gregorián zenei motívumok jellemzik – el-

Áll a bál!

Nemcsak a Savoyban, de a Szigligeti Színházban is! A folyosókon könnyűléptű táncoslányok suhannak, színészek, énekesek puha próbaruhákban sietnek, kezükben sétapálcával, a színpadról zongoraszó szűrődik ki. Ábrahám Pál nagysikerű revü-operettjét, a Bál a Savoyban-t próbálják, óriási lendülettel és rutinnal. Október 5-én felgördül a függöny, kezdődik a bál! Radó Denise-t, a rendezőt kérdeztük, meghív-e bennünket? Radó Denise: „Hogyne! Ám vigyázat! Ez egy olyan jelmezbál lesz, ahol mindenki másnak mutatja magát, mint ami. Egyik meglepetés követi a másikat, a történet több szálon fut, és a… de nem mondhatom el! Ha elmondom, nem jön

el a közönség. Annyit talán mégis elmondhatok, hogy van egy gazdag, fiatal pár, akik egy évig tartó nászútjukról érkeznek vissza. Az ifjú – a feleségébe halálosan szerelmes – férj valamikor nagy Don Juan volt, úgy tűnik, mára teljesen megváltozott, ám váratlanul kap egy rejtélyes táviratot. Rájön-e a feleség, hogy turpisság van a dologban? Tényleg megváltozott az ifjú férj, vagy mégsem? Érdemes-e az ifjú feleségnek nyomoznia ez ügyben? Mi lesz, ha találkozik egy másik nővel? Csupa-csupa izgalmas kérdőjel és fordulat, fantasztikus zenével. A csapat remek. Bot Gábort nem kell bemutatni a szolnoki publikumnak. A szereposztás pikantériája, hogy a feleséget játszó Debrey Zsuzsa a civil életben is a felesége Gábornak. A szubrett-táncoskomikus páros női tagja Kertész Marcella, partnere Járai Máté lesz, aki eddig a szegedi, majd a győri közönséget szórakoztatta. Minket is elkápráztat remek ének- és tánctudásával. És a mi nagyszerű színészeink, Mészáros István, Karczag Ferenc, Gombos Judit, Sárvári Diána. Harna Péter is belebújik Musztafa szerepébe, ez lesz első táncoskomikus szerepe, melyben bizonyíthat. Hogy remekül énekel, azt már tudja a közönség. A humorát is csillogtathatja most. Nagyon szeretem ezt a remekül megírt darabot. Akár zene nélkül is lehetne játszani, mint egy bohózatot. Ám Ábrahám Pál jazz-es, revüs melódiái igazán megdobják a darabot. Csupa sláger. A közönségnek nincs olyan tagja, aki ne hallotta volna: „Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz…”, vagy azt, hogy „Az én nevem la bella Tangolita…” Csupa remek sláger.” K. J.

hangzik majd többek között egy Salve Regina is –, míg a fiatal lányok kitörési vágyát az 1910-es, 1920-as évek jazz és swing slágereinek áthangszerelt változatai jelenítik meg. A dalok természetesen élőben hangzanak majd el. – Két eltérő értékrend, két világ ütközik össze ebben a darabban. Állást foglal a rendezés a konzervatív értékek megőrzésére törekvők és a modernizációt sürgetők párharcában? – Nem tartom jónak a művészetben az üzeneteket, az üzengetést. Sokkal finomabban mesélem el az eseményeket, miközben kérdéseket vetek fel, és hagyok nyitva. A nézőket pedig

felnőttebbnek tartom annál, minthogy egy konkrét meglátást, konklúziót erőltessek rájuk. Hagyom, hogy ki-ki döntsön a maga véleménye, érzései szerint. Ahogyan a Hangyabolyban is elhangzik: az igazság százféle, ezerféle lehet, de egy igaz van, az Isten. Ezt a történetet meséljük el a kecskeméti közönségnek többek között Réti Erika, Trokán Nóra, Danyi Judit, Pál Attila és Kiss Zoltán szereplésével. B.L.

Iphigenia története Szinetár Miklóssal

Megkezdték a próbáit az Az Iphigenia történet - Euripidész: Iphigenia Auliszban című előadásnak a Veszprémi Petőfi Színházban. A darab premierje október 13-án lesz a Latinovits - Bujtor Játékszínben. A rendező Szinetár Miklós Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Kiváló- és Érdemes művész.

Szinetár Miklós Veszprémbe mindig hazajön. Nagyon megszerette a társulatot és örül annak, hogy a nézők is szeretik a színházat. Az elmúlt évadban a Koldusoperát rendezte a teátrumban, most pedig egy görög drámát állít színpadra. A színházi szakember a próbák kezdésekor

többek között arról beszélt, hogy azért választotta ezt a darabot, mert egy remekmű, és úgy érzi, a társulat rendelkezik olyan színészekkel, akik ezt a történetet megfelelő színvonalon el tudják játszani. Mint mondta, nagyon nehéz a szöveg, a színészeknek komoly kihívást jelent, hogy felesleges kellékek és csak az átjátszásokhoz teremtett színpadi helyzetek nélkül is meg tudják oldani ezt a cseppet sem könnyű feladatot. Rendezőként a magyarra fordított szöveget néhány helyen rövidítette és a darabba beleírt egy narrátor szerepet is. V. R.

Szereplők: Baranyi Péter, Szalma Tamás Jászai-díjas, Nyirkó István, Keresztes Gábor, Kéri Kitty, Trokán Anna, Gere Dénes Ákos, Máté P. Gábor, Módri Györg yi, Dominek Anna. Díszlettervező: Perlaki Róbert Örökös tag; Jelmeztervező: Tordai Hajnal Jászai Mari-díjas, Érdemes művész; Üg yelő: Szentmiklósi Ildikó Magyar Teátrum-díjas; Súgó: Tóth Zsanett; Rendezőasszisztens: Pápes Mónika Rendező: Szinetár Miklós Kossuth-és Jászai -díjas, Kiváló- és Érdemes művész

10.


Valló Péter a veszprémi Csalódásokról

Kisfaludy görbe tükre

Oberfrank Pál egyik arca

– A mi nagy magyar nekibuzdulásainknak, hatalmas terveinknek, Oberfrank Pál másik arca

erőből való gyürkőzéseinknek és azok kudarcainak, elporladásainak

az egyik remek, humoros görbe tükre Kisfaludy Károly műve – mondta

kok keretében már színpadra állította a Csalódások című darabot, amely szerinte mai napig aktuális vígjáték. Az előadás premierje szeptember 14én volt a Veszprémi Petőfi Színházban. Valló Péter úgy fogalmazott, nagy szenvedélye olyan magyar írók műveit elővenni a mai világban, amelyek szerinte értékesek, irodalmi kincsek, még akkor is, ha nem szerepelnek a kötelező olvasmányok között vagy nem az épp aktuálisan felfedezett, kitalált kulturális irányvonalakhoz tartoznak. Ezek közé tartoznak Csiky Gergely és Kisfaludy Károly írásai is. A rendező úgy gondolja, az említett magyar írók és

löttünk a világ ugyan változik, ám magyaros problémáink – elsősorban Csarnóy Zsuzsanna

Kőrösi Csaba

a Kossuth-díjas Valló Péter, aki az 1980-as években az egri nyári játé-

Trokán Anna

többen is a kortársaik közül, mindig a társadalom problémáira, az emberi kapcsolatok szerteágazó viszonyaira kerestek, esetleg adtak válaszokat. A Csalódások is ilyen mű, melynek megtekintése közben a veszprémi közönség azt gondolhatja, a színpadon látható jellemek, társadalmi jelenségek a mai viszonyokat tükrözik, a szereplők pedig olyanok, mintha a jelenből mentek volna vissza a múltba és bárki környezetében előfordulhatnak. – Nem véletlen ez a darabválasztás, hiszen az elmúlt évadban Jane Austen Értelem és érzelem című művét rendeztem Veszprémben.

Beszélgetés Zakariás Zalánnal, a debreceni János vitéz rendezôjével – Melyik változatot próbálják? Dramaturgiailag belenyúl-e a szövegbe? – Készítettem egy szövegkönyvet, ami a sajátunk. Ez nagymértékben a Szegedi Szabadtéri Játékokon az ötvenes években bemutatott előadásra támaszkodik, amelyben Gobbi Hilda volt a gonosz mostoha. Ezt a változatot – ami eléggé ragaszkodott a daljáték eredetijéhez – vettük alapul, viszont dramaturgiailag belenyúlok a történetbe. Mivel 1904-ben, amikor a darab született, az volt az elsődleges, hogy egy valódi magyar zenésmű jelenjen meg. Bakonyi készített a Petőfi Sándor által megírt fantáziamese alapján egy változatot, de ebben Petőfit azért kicsit félretették, kicsit leegyszerűsítették, épp a meseszerűséget húzták ki belőle. Megjelenik a végén a tündérvilág, a tündérré avatás, csak valahogy félúton van az egész. Ezért úgy gondoltam, hogy dramaturgiailag belenyúlok, és amennyire lehet, visszaások Petőfihez. Nagyon szeret-

Gyakorlatilag ezt a világot idézi Kisfaludy alkotása is, a két mű keletkezése között 10 év telt el. Látványvilágukban, gondolatiságukban hasonlítanak egymásra a darabok, de természetesen a mi magyaros történetünk ez, sajátos jellemvonásainkkal együtt. Egy rendező abból tudja lemérni, hogy az általa választott darab másokat is megragad-e, hogy az olvasópróbán figyeli

Sághy Tamás

tem gyerekkoromban a fantázia részét. Onnantól, hogy Iluska meghal, és elindul a griffmadár hátán János, onnantól többször is újraolvastam. Már gyerekkoromban is nagyon vonzott minden, ami abszurd, minden, ami groteszk, minden, amiben teatralitás volt, innen alakult ki az, hogy elkezdtem drámákat olvasni. Főleg olyan drámákat, mint a Csongor és Tünde, olyanokat, amelyek a földi életen túli világban játszódnak. Nagyon szerettem az ismeretlent gyerekkoromban. És a János vitéz is ennek volt a része. Az izgatott, hogy hogyan történik, hogyan jön ez létre, hogyan lehetséges mindez. És most is ezek foglalkoztatnak: hogyan lehetséges a színpadon megjeleníteni egy ilyen fantáziatörténetet. Az előadás befejezése valóban mesés lesz, több színházi csodának kell megtörténnie ehhez. A magyarsághoz köthető attribútumok mennyire jelennek meg a rendezésében? Teljes mértékben. Hogyha János

vitézt csinálunk, akkor azt nem lehet huszárruha, pántlika, háromszínű zászló nélkül, ez olyan obligát, mint amikor az ember Hamletet rendez, akkor a koponya meg fog jelenni Hamlet kezében, vagy a Rómeó és Júliában Júliának a nyaklánca. Ezek a dolgok elkerülhetetlenek, és ha az ember ezekkel ironizálni kezd vagy kiforgatja őket, akkor egész egyszerűen megkerüli a művet, kikerüli azt, ami a feladat. Meg kell ragadni, hogyan szólal meg mindez bennünk ma, mit jelentenek

a színészek első reakcióit. Most úgy vettem észre, hogy mindenkit lenyűgözött Kisfaludy darabja, az író humora, az a fajta látásmód, amely remekül mutatja meg, hogy körü-

a lelki természetűek – állandóak. A nagy szertefoszló álmainkkal, csalódásainkkal együtt. Varga Róbert

Kisfaludy Károly: CSALÓDÁSOK (színmű) SZEREPLŐK: Gróf Elemir: Sághy Tamás, Báró Kényesi: Oberfrank Pál, Köröndy Lina, fiatal özvegy: Trokán Anna, Lombai, uradalmi inspektor: Nyirkó István, Elek, ennek fia, hadnagy: Kovács Gergely, Lidi, rokona: Dobra Mária, Luca kisasszony: Csarnóy Zsuzsanna Jászai-díjas, Mokány, földesúr: Kőrösi Csaba, Vilma, Lina társalkodója: Terescsik Eszter, Tamás, uradalmi kertész: Vajda Károly, Antal, Elemir inasa: Őri Ádám, Zsuzsi: Bécsi Kamilla, Csicsi, zenész: Kalló Zoltán Dramaturg: Hárs Anna; Díszlet: Valló Péter; Szcenikus: Perlaki Róbert; Jelmez: Benedek Mari Ügyelő: Szentmiklósi Ildikó Magyar Teátrum-díjas; Súgó: Szafner Györgyi; Rendezőasszisztens: Péti Krisztina Rendező: Valló Péter Kossuth- és Jászai-díjas, Érdemes művész

A griffmadár hátán

számunkra most, jelen időben. – Az Ön számára mit jelent a János vitézen keresztül a hazaszeretet? – Számomra csak annyit jelent, hogy minden magyarul beszélő ember összetartozik, bárhol él, és bármilyen területen dolgozik. Ha magyarul beszél két ember, meg kell érteniük egymást. Megérkeznek egy idegen faluba a huszárok, legényeket válogatnak, bővül a sereg, mindenhol beáll az, aki életképes. Ugyanúgy ma Magyarországon mindenki, aki életképes, az dolgozik és valamilyen szinten az országot egybetartja. És minél több ilyen ember van, annál jobban összeáll ez az ország. Változik a huszárruha, öltöny van, de ugyanúgy működik ez az egész ma is.” Kacsóh Pongrác-Heltai Jenő-Bakonyi Károly: János vitéz Bemutató: 2012. szeptember 21. 19 óra – Csokonai Színház nagyszínpad Erzsé Fotó: Máthé András

11.


A boszorkányok is tudnak kedvesek lenni mán Györggyel, Gábor és Pál nevű fiaikkal élnek egy szép kertes házban, nem messze a Budaörsi Játékszíntől, ahol a következő évadban immáron a harmadik, egyenesen a budaörsi gyerekeknek írt mesejátékát viszik színre, ezúttal Borsószem királykisasszonyról. (A teljes interjú elolvasható a www.budaorsijatekszin. hu oldalon.)

Kolozsváron született, a gimnáziumot Szombathelyen végezte, a doktoriját az angol reneszánsz és barokk témában védte meg. Az egyetemi évei alatt kezdett publikálni. Jó néhány éve már budaörsi lakos. Szintén író férjével, Drago-

Huzella Péter Kossuth-díjas előadóművész újra megzenésítette Weöres Sándor Holdbeli csónakos című meséjét. A darabot a Soproni Petőfi Színház is műsorra tűzi. Huzella Péter a Kaláka együttes tagjaként hosszú évtizedekkel ezelőtt már találkozott Weöres Sándor népszerű művével, sőt egy szabadkai előadásban ő énekelte a címszereplő dalait felvételről. Most Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója is szeretné műsorra tűzni a darabot, ezért felkérte a zeneszerzőt, hogy alkotóként segítsen ebben. – Mivel nem találtam a régi Kalákás kottákat, az idő pedig sür-

Beszélgetés Szabó T. Anna József Attila-díjas költôvel

– Mióta érdekel a színház? – Tizenöt éves koromig éltem Kolozsváron, ahol bérletem volt a városi színházba. Főleg gyerekdarabokat és zenés darabokat láttam. Nagy izgalom volt, amikor az egyik osztálytársam édesanyja alakította a János vitézben a boszorkányt, és világító szemekkel repült át seprűjével a sötét színpadon. Tudtam, hogy valójában kicsoda, mégis jó volt félni tőle – ezt a borzongást, a teremtett valóság katartikus erejét nem fe-

lejtettem el, és én is használom: az eddigi darabjaimban mindig volt főgonosz, ezért nem is alkalmasak egészen kicsi gyerekeknek, akik még nem képesek megkülönböztetni a játékot és a valóságot. – Kell a félelem a gyerekeknek? – Fiús anya vagyok, és látom, mekkora szükségük van a fiúknak a sárkányok legyőzésére – talán a saját belső sárkányaikat, vad indulataikat is így tanulják rendre megfékezni, ahogy a lányok belső boszorkányukat szelídítgetik. Az első darabomban, a Fűszermadárban az örök sötétséget hozó világevő szörnyet kell legyőzni,

getett, ezért úgy döntöttem, teljesen új muzsikát írok a darabhoz. Így zeneileg izgalmas ősbemutatóra készülhetünk. Nagyon remélem, hogy a nézőket a friss dalok szárnyán el tudjuk repíteni Weöres Sándor varázslatos világába. Ő része az életemnek, kortársak vagyunk, voltunk, többször találkozhattam, dolgozhattam vele. Mindig nagy élmény volt. Napi olvasmányaim közé tartoznak a versei, prózái. Ennek a mesének a megzenésítésénél az volt az egyik legfontosabb szempontom, hogy a dalokat egyenrangúvá tegyem a szöveggel, de úgy, hogy azok nem kerekedhetnek felül a gyönyörű szavakon, gondolato-

kon. Weöres világa nekem segített felnőni és alázatra tanított. Amikor most zeneszerzés közben kezembe vettem a gitárt, eszembe jutott Kaszás Attila, az utolsó Holdbeli csónakos, az egyik dalt az ő emlékre is írtam – nyilatkozta lapunknak Huzella Péter, aki a soproni színészekkel már elkezdte próbálni az előadás dalait. Közben készül arra is, hogy a teátrum kezdeményezésében indított „Köszöntünk Sopron!” című színházi programban ősszel a város alsó tagozatos diákjait ajándékozza meg Garbonciás Péter című gyermekműsorával. VéeR

a másodikban, a Mézeskalácsban az önző és zabolátlan ördögfiókákat és persze a főördögöt. – Most is ilyen mesén dolgozol? – Engem is meglepett, hogy a mostani történetben nem lesz igazi gonosz. Én úgy gondolok erre, mint egy valóság-mesére, ahol a szereplők inkább a maguk problémáival vannak elfoglalva, nincs szükségük még egy külső rosszra is, elég nekik a maguk baja – ahogy a gyerekeknek is van egy nappali, óvodai-iskolai énjük a rosszakat álmodó és árnyékoktól is megriadó, mítoszokat megélő éjszakai énjük mellett. – Talán azért is más ez, mert az eddigi saját történetek után most egy klasszikus meséhez nyúltál. – Igen, és ez a Borsószem királykisasszony, amit eredetileg bábdarabnak gondoltam el, és díjat is nyertem vele a győri Vaskakas bábszínház pályázatán. Örülök, hogy végül itt,

a Budaörsi Játékszínben kerül színpadra, mert meghatározóan fontos a kapcsolatom a színházzal. – Máshová is dolgozol? – Lázár Zsigmond zeneszerzővel pályáztunk a Madách musical-pályázatára a Kirké című szövegkönyvemmel, be is kerültünk a legutolsó körbe. Akkor régi kedves barátnőm, Harangi Mária rendezte a rövidített változatot, később Novák Eszter is megrendezte az osztályával a pécsi Nyílt Fórum felolvasószínházban. Felhőfi-Kiss Lászlót, aki az előző két mesémet rendezte Budaörsön Schermann Márta megrendítően szép előadásában, az Életosztásban láttam viszont színészként; én pedig dalszövegeket, hajléktalan-balladákat írtam a hajléktalan szereplőkkel közösen készült előadáshoz, mely a nyolcadik kerületi Teleki téri piacon valósult meg. -li-

Huzella Péter a soproni színházban

Még nincs meg a veszprémi Oliver Gyerekhad Nagy Viktor körül Lionel Bart Oliver! című musicaljét mutatja be a Veszprémi Petőfi Színház november elején. A rendező Nagy Viktor, aki az előadás gyerekszereplőivel már elkezdett dolgozni a teátrumban. Mint mondta, a próbafolyamat megkezdése előtt négy színpadra lépést segítő és közösséget összekovácsoló foglalkozást tart az általa kiválasztott 20 általános iskolásnak, akik a darabban tolvajcsapatot alakítanak majd. Nagy Viktor még nem tudja, ki játssza Olivert, az elkövetkezendő időszakban elvégzett közös munka után dönt erről. A kiváló rendező szeret gyerekekkel dolgozni. A veszprémi színházban öt évvel ezelőtt nagy sikerrel állította színpadra a Legyetek jók, ha tudtok! című produkciót, amelyben a mostanihoz hasonló létszámú gyerekhad vette körül a próbákon.

– Ezek a foglalkozások vagy nevezzük tréningeknek, többek között arra jók, hogy segítsék a gyerekeket a színpadra lépésben. Legyen bátorságuk járni, beszélni, énekelni, táncolni egy előadásban. Készítsük fel őket egy színházi próbafolyamatra, s aztán a közönség előtti játékra. Igyekeztem olyan szereplőket választani, akik erős eg yéniségek. A mostani

négy találkozásunk alatt szeretném a játékos énjüket és képzeletüket előcsalogatni, így felszabadultan, természetesen tudnak majd viselkedni, játszani a nézők előtt. Szeretek ilyen munkát végezni, kicsit

fárasztó, de megéri, mert sok örömet ad – mondta Nagy Viktor, aki a darabot színpadra állító stábbal szeptember végén kezdi meg a próbákat.

Az Oliver! a Veszprémi Petőfi Színház idei évadának legnagyobb vállalkozása. A díszlet és jelmeztervező a nemzetközileg elismert Kentaur, a koreográfus Gyenes Ildikó, a karmester pedig a Liszt-díjas Oberfrank Péter. Az előadás főbb szerepeiben Kőrösi Csaba, Szeles József, Halas Adelaida, Szűcs Krisztina, Keresztes Gábor, Módri Györgyi és Csarnóy Zsuzsanna látható. V. R.


Ezren köszöntötték az új évadot

Fergeteges színházi nyílt nap Veszprémben

Koncertekkel, vetélkedővel, kulisszajárással, könyvbemutatóval, kiállítással és számtalan meglepetés programmal várta a Veszprémi Petőfi Színház nyílt napjára szeptember 1-jén a közönségét. A társulat tagjai saját készítésű süteményekkel kedveskedtek a nézőknek, akik megkóstolhatták Oberfrank Pál igazgató városszerte híres lecsóját is. A késő estig tartó eseményen mintegy ezren vettek részt.

A Veszprémi Petőfi színház immár harmadik alkalommal rendezett nyílt napot kézműves fogla lkozá ssa l, jelmezes fény kép e zk ed éssel, és szórakoztató progra mok ka l. A nagyszabású eseményen hatalmas sikert aratott a fényjátékkal egybekötött kulisszabejárás. A nézők betekinthettek a színfalak mögé, a teátrum dolgozói kalauzolták őket. Vezetett csoportot három színésznő, Csarnóy Zsuzsanna, Perjési Hilda és Palásthy Bea, valamint Alföldi Szilvia művészeti titkár és Magyar Kinga ügyelő. A SingSingSing produkció szereplői közül Módri Györgyi, Vastag Tamás, Keller János és Kőrösi Csaba lépett színpadra. Sokakat vonzott a Dal-turkáló vetélkedő, Kéri Kitty és

Szűcs László színművészek főként színháztörténeti kérdéseket tettek fel a közönségnek, s a helyes válasz jutalmaként nem csak színházjegyeket, hanem dalokat is lehetett nyerni. Így énekelt a nézőknek ajándékdalt Módri Györgyi, Szűcs Krisztina, Dominek Anna, Szeles József, és Máté P. Gábor. A Hegyi Band a Yetihez és a Harmadik figyelmeztetés zenekarok fergeteges koncertekkel szórakoztatták az érdeklődőket, akik közül többen táncra is perdültek a színházban. Közben percek alatt elfogyott Oberfrank Pál lecsója, a dolgozók által készített süteményekkel együtt. A sütik megvásárlásával a Színészárvák Alapítványt támogatták a nézők. A nyílt nap keretében mutatták be Varga Róbert Vastaps című könyvét, amely az 50 éves teátrum születésnapi ünnepségsorozatának keretében készült el; és ehhez kapcsolódva nyílt meg Farkas István művész-tanár karikatúra kiállítása a szereplőkről készült színészportrékból. – A Vastaps néven indított be-

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra! Amennyiben 3000 forintért 10 hónapra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor a postaköltséget levonva Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz. A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 3000 forint. Megéri!

szélgetéssorozat segített visszatekinteni, összegezni a teátrum ötven évét; olyan színészek, színházi emberek szólaltak meg a találkozókon, akik részesei voltak a színház életének, korszakainak – mondta Oberfrank Pál színházigazgató. Hozzátette: a könyvet nem árazták be, de ötszáz forint alatt nem adják – a bevételt a Jászai Mari színészotthonban élő idős színészek javára ajánlják fel. A könyv nem a beszélgetések írott változatát tartalmazza, hanem szubjektív színészportrékat és ezeket egészítik ki a Pannon Egyetem televíziója által készítet t felvételek, amelyek interneten tek int hetők meg. A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága

KECSKEMÉTI

KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ 2012/2013 NAGYSZÍNHÁZ Kocsis L. Mihály - Cseke Péter:

ÚJVILÁG PASSIÓ passiójáték

Tolcsvay László - Müller Péter - Bródy János:

DOCTOR HERZ musical

Ray Cooney:

PÁRATLAN PÁROS ajanlo-61025x90525.qxd

2012.09.18.

9:33

bohózat

William Shakespeare:

A VIHAR színmű

Heltai Jenő:

Színvonalas grafikai megoldások

www.logomotiv.hu

NAFTALIN bohózat

GYEREKELŐADÁS Nemes Nagy Ágnes - Novák János:

BORS NÉNI zenés mesejáték Németh Virág:

MÁTYÁS KIRÁLY MESÉJE mesejáték

www.kecskemetikatona.hu BÉRLETEZÉS: 2012. MÁJUS 22–JÚNIUS 29-IG

Nyitva tartás: május 22–május 31-ig: kedd-péntek 9-19 óráig, szombat-vasárnap előadások előtt két órával június 1-június 29-ig: hétfő-péntek 9-18 óráig

Októbertõl az újságosoknál!

támogatta. A kiadvány szereplői többek között Hűvösvölgyi Ildikó, Egri Kati, Takács Katalin, Szilágyi Tibor, Tordy Géza, Borbiczki Ferenc, a mostani társulat tagjai közül: Kőrösi Csaba, Módri Györgyi, Szeles József, Halas Adelaida, Háromszéki Péter. Szerepelnek még a könyvben a teátrum Örökös tagjai: Meszléry Judit, Perlaki Róbert, Bakody József és Joós László, valamint két színészházaspár, Varga Szilvia és Rancsó Dezső, illetve Antal Olga és Fazekas István. Var-Ró

A régi bérlők helyeit 2012. június 29-ig tartjuk! A határidő lejárta után a megmaradt helyek értékesítésre kerülnek!

BÉRLETEZÉS A SZABAD HELYEKRE: 2012. AUGUSZTUS 22-TŐL Nyitva tartás: augusztus 22-től szeptember 20-ig hétfő-péntek 9-18 óráig A bérletek megvásárolhatók a SZÍNHÁZ SZERVEZÉSI- ÉS JEGYIRODÁJÁBAN: Kecskemét, Katona József tér 5. Telefon: 76/501-174, 501-177 [email protected]

KELEMEN LÁSZLÓ KAMARASZÍNHÁZ Bertold Brecht:

II. EDWARD királydráma Carlo Goldoni:

CHIOGGIAI CSETEPATÉ vígjáték

Vitéz Miklós - Vadnai László:

MESEAUTÓ zenés játék

RUSZT JÓZSEF STÚDIÓ SZÍNHÁZ Kaffka Margit:

HANGYABOLY apáca-történet Pierre Notte:

KÉT NÉNI, HA ELINDUL groteszk utazás Réczei Tamás:

VASÁRNAPI GYEREKEK családregény

12.

13.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2012.szeptember

[email protected] Kiss József

A pesti színházakról

Valamikor Budapesten, egészen a kilencvenes évekig, komoly, nagy prózai színházak állottak a polgári épülésre, szórakozásra vágyók rendelkezésére. Igen, akármilyen különösen hangzik is, a szocializmus utolsó három évtizedéről van szó. Az ekkor színházat vezetők java része még a harmincas, negyvenes években gyűjtötte össze személyiségét, ízlését meghatározó élményeit. Az emberi, művészi nagyság tisztelete általánosan fegyelmező erő volt. A dolog különös, már-már paradox, hogy a kommunizmusban polgáribb igényűnek bizonyult a pesti színház, mint ma, a polgári Magyarország felé vezető úton. Talán annak tudható be ez, hogy megszűnt a diktatúra kötöttsége, a szabadság szabadosságot szült, mely alapállás távol esik a polgári eszménytől. Bejött a nyugat nyugodt utánzásának lehetősége is, mindenki igyekszik modernebb lenni a többieknél. A kritika gátlástalanul egekbe emeli azokat a színházi szándékokat, melyek a meghökkentést, a járatlan utakat választják. Ez a művészi irány azonban gyorsan önmagát ismétlő merev konzervativizmusba fordul, sémák és modorok százai állnak az érvényesülni óhajtó önjelölt karrieristák szolgálatára. A valamikori forradalmárok ősz szakállú, ápolatlanul kócos aggastyánokká vénültek, akik minden hatalmat megszereztek az évtizedek alatt, s most a füstölgő romokon keresgélnek megdöntendő rendszerek után. Nem látják, hogy az egyetlen megdönthető merev, autokrata, demagóg rendszer éppen az övék, éppen a sajátjuk. S amikor egy másik világ, egy másik ízlés is megjelenik a porondon, önmagát artikulálja, érdekeinek megpróbál érvényt szerezni, azonnal gyűlölködésbe kezdenek, az önvizsgálat, az önismeret legcsekélyebb jele nélkül. Nem érdekli őket, mi motiválhatja a másik felet, hogy ne mondjam: a másságot. Ez a gátlástalan, tisztelni képtelen, bosszúálló ideológiák emlőin nevelkedett forradalmárok sorsa. Végtelenül szomorú a látlelet. Pedig nem mindig volt ez így. Nem is oly régen még kiegyensúlyozott, szerves, működésképes élet lüktetett a pesti színházak táján. A teljesség igénye nélkül, emlékezzünk: a Várkonyi-, később Horvai-féle Vígszínházra, Págerrel, Sulyokkal, Darvassal, Tomanekkel, Bullával, Ruttkaival, Latinovits-csal, Koncz-cal, az Ádám-féle Madách Színházra, Tolnayval, Márkussal, Pécsivel, Psotával, Gáborral, Mensárossal, Husztival, Haumann-nal, Sztankay-val, a Major, Marton, később Vámos, Sík, Ablonczy vezette Nemzeti Színházra Sinkovits-csal, Bástival, Bessenyeivel, Törőcsikkel, Kállaival, Agárdival, Kerényivel, Iglódival, Kazimir Tháliájára Inkével, Kozákkal, Esztergályossal, Drahotával, Szabóval, Méccsel, Harsányival, a Fodor-, és Miszlay-féle József Attila Színházra Bodrogival, Voithtal, Szemessel, Kalóval, Lánggal,

Kállaival, Bánffy-val, Fülöppel, vagy éppen a Berényi-féle Játékszín értékes, kamara-jellegű, többnyire magyar bemutatóival, nagyszerű színészekkel. A nyolcvanas években elfoglalta helyét a Zsámbéki és Székely vezette Katona József Színház is, hatalmas támogatottsággal, látványos eredményekkel. A Színház-, és Filmművészeti Főiskolán a szakma hagyományos alapjainak tiszteletére oktatták a jövő színészeit Nádasdy, Radványi, Ádám, Illés, Gellért, Major, Várkonyi, Szinetár, Makk, Vámos, Máriássy, Herskó, Pártos, Horvai, Kapás, Montágh, Kazimir, Sík, Gáti, Békés, Kerényi, Székely, Zsámbéki, Huszti. Én magam ennek a gazdag iskolának alkonyán kaptam meg két diplomámat, Nádasdy Kálmánról szőtt legendák halványuló fényében. Sokféle ember, sokféle sors, ízlés, politikai meggyőződés. Egy valami azonban mindegyikükben közös volt: a hagyomány, a nagyság tisztelete. Paradoxonnak tűnik, mégis igaz: a puha diktatúra éveiben pezsgő, karakteres, mozgalmas színházi élet virágzott Budapesten, melyet nagyformátumú színészegyéniségek emlékezetes alakításai jellemeztek. Ami közös volt bennük, az a nagy színész-, és színházvezető személyiségek, az irodalmilag értékes drámák és az erős morális értékek dominanciája, mértéktartó rendezésekben. Érdekes módon, mára egyedül a szocializmusban született Katona József és Radnóti Miklós Színházak azok, melyek megőrizték eredetileg vállalt karakterüket, a többi színház arculata átalakult, vagy elmosódott. A Madách Kamarából kreált Örkény, a Katona és a Radnóti ugyanannak a közönségrétegnek készítik – az általuk elvárt színvonalon – szűk körű előadásaikat. Ezek a színházak nagy gonddal jelölték ki helyüket a térképen, alapozásuk sikerre volt ítélve, célközönségük állandó és hűséges.

A többiekről Előbb: a Thália és a Józsefvárosi Színház megszűnt, az Operett Színházban kellemetlen kötelezettséggé degradálódott az operett-játszás, a József Attila ki akart bújni az angyalföldi bulvárszínház karakteréből művész színházi kísérletekkel. A Játékszín, és – az egykor erős karakterű Vidám Színpadból átalakított – Centrál Színház az angolszász sztár bulvárszerzők jogdíjgyára lett, a Madáchból – ezen túl – méregdrága musical színházat csináltak. A Vígszínház szép lassan eljelentéktelenedett, a Nemzeti előbb megszűnt, aztán újjáalakult eredeti küldetését – melynek létrejöttét köszönhette – óvatosan kerülgetve, később tudatosan kerülve. A Nemzetiből „maradt” Magyar Színház lekopott, épülete botrányos, vergődése tragikus. Ők is megpróbáltak kilépni saját árnyékukból… Az Új Színház túlontúl sokszínű lett, bízva abban, hogy a mennyiség egy idő után átfordul minőségbe. A

Vitaindító tanulmány Kamaraszínház három apró színpada nem lehetett alkalmas nagyobb hatást gyakorolni a főváros színházi életére. Az újnak mondható Bárka Színház kamara-stúdió jellegű művészszínház, speciális közönségre építve. A Főiskolából Egyetem lett, a fiatalok körében látványos a hagyományos értékek ismeretének hiánya. Végül, jellemzően: az Opera engedte bezárni az Erkel Színházat. Utóbb: a Thália és a Józsefvárosi megszűnésre ítéltetett, a József Attila és a Pesti Magyar vegetál, az Új radikális arculatváltás terheit nyögi, a Budapesti Kamara és a Játékszín felett – úgy tűnik – pálcát törtek. S ami még nagyon fontos: annak idején a főiskoláról kikerült színészjelöltek, pár évre – majdhogynem kötelezően – vidékre szerződtek, hogy ott megerősödve, tapasztalatokat szerezve vonuljanak be a főváros színházi életébe, hozva magukkal a magyar valóság megélt, feldolgozott valóságát, mi több: igazságát. Ez a szerves kapcsolat a vidéki és a pesti színházak, valamint az egyetem között mára tökéletesen megszűnt. Ha ma egy végzős színésznek azt mondod, vidék, kinevet. Jól érzékelhető: „a nagy színész-, és színházvezető személyiségek, az irodalmilag értékes drámák és az erős morális értékek dominanciája, mértéktartó rendezésekben” színháza megszűnt Budapesten. Nincs fősodra a színházi élet folyamának. Nincs igazodási pont, nincs a „mihez képest” támadható állandósága. Eltűntek a hegycsúcsok, a szellemi erózió folytán a bérceket egyforma, unalmas dombság váltotta fel. A főváros színházi élete homogenizálódott, ha durvábban fogalmazok: lepusztult… A liberalizmus uralkodása alatt a sokszínűség, a sokféle karakter összemosódott, elszürkült. Jó orrú konjunktúralovagok terepe lett a színház. Sivár világkép szitál ködként a színpadokról. A színházakban vagy rossz a hangulat, vagy közömbösség uralkodik. A bemutatók nem okoznak különösebb izgalmat. A közönség érdeklődése rutinná devalválódott… A polgári színház hívei egyre több időt kell fordítsanak arra, hogy ízléses, értékes, magas színvonalú, isteni magasságba ívelő emberi gondolatokat feldolgozó műveket találjanak a színházak ajánlatai között. Zilahyt, Molnárt, Tamásit, Heltait, Lengyelt, Némethet, Illyést, Márait, Nyírőt, Bródyt, Hunyadyt, Hubayt és Sütőt szeretne látni milliónyi fővárosi közönség. És olyan fiatal drámaírókat, kiknek feltűnése szellemi izgalmat kelt a nívós, polgári közönség köreiben. És igazi, hagyományosan nagyformátumú színészi teljesítményeket. Hja, a színészek… A színészek alárendelt szerepbe kényszerültek az utóbbi három-négy évtized káros hatásaként. A rendezők kerültek előtérbe, mintha a színház a

rendezőkről, s nem a színészekről és az írókról szólna. Pedig – bizony – a színház a színészekről és az írókról szól. A rendezők erőszakosabbja csak arra képes, hogy saját imaginációit agresszíven kivetítse, ám eredeti darabot írni, vagy egy szerepet megrendítően eljátszani képtelen. Ez irigységet, kisebbségi érzéseket indított el ezekben az emberekben, átgázoltak az előttük – a fényben – állókon. A nagy huszadik századi társadalmi folyamatoknak, a bolsevizmus és a liberalizmus előretörésének ez egyenes következménye. Ugyanolyan kontraszelekció, mint azok. Hatalomra kerültek a „…gátlástalan, tisztelni képtelen, bosszúálló ideológiák emlőin nevelkedett forradalmárok…”. A főszereplők azóta valóban mellékszerepeket játszanak. A színészek mentálisan is megrendültek, befogják a szájukat. Szánnivaló a helyzet. Mivel gyenge a színháziak érdekképviselete, nincs erős színészkamara, ezért a színészek magányos farkasokként portyáznak a szélfútta színházi sztyeppén. Ha bárminemű művészi táplálékhoz akarnak jutni, odaverődnek az őket befogadni hajlandó társulatokhoz, pontosabban a rendezőkhöz. A társulathoz tartozás természetes igényét összetévesztik a kritikátlan szervilizmussal. A rendezők tobzódása pedig a színészek arctalanodásához vezet. A színész engedelmes vazallussá züllött. Minden méltóságát, jelentőségét elvesztette. Tragédia. Ezt a folyamatot gyorsította fel a Magyar Televízió tv-játékainak megritkulása, majd teljes megszűnése, illetve a kereskedelmi televíziók virtuális értékeit képviselő celeb-hordának előretörése. A világ paradox: a nagy csiricsáré színkavalkád szürkeséget eredményezett, a legnagyobb színészeink teljes ismeretlenségbe süllyedtek. Bár már lassan eszme, gondolat sem lesz, amit képviselhetnének, hiszen az eszmei-gondolati relativizálás is teljesítette pusztító küldetését. Úgy tűnik, Lucifer győzött Ádámon. Meg kell teremtenünk a Színészek és Írók Színházát. A magasabb gondolatok, a magasabb értékek színházát. S végül az „egyetemről” Nemrég egy régi ismerősömmel, talán mondhatom: barátommal beszélgettem. Az illető az úgynevezett liberalizmus nevű luciferi eszme híve, és naprakész információkkal bír a színház- és filmművészeti felsőoktatás egyetemi szintű intézményéről. A beszélgetés csúcspontján azt kértem tőle, nevezzen meg a jelenlegi oktatói gárdában egyetlen olyan személyt, akiről köztudott – és nyíltan vállalja is –, hogy keresztény hazafi. Az én barátom – különösen – indulatos lett, rendre oktatott, hogy már a kérdésem is kirekesztő, jól is néznénk ki, ha ő ezt számon tartaná, hiszen a szabadságnak az a lényege, hogy ez mellékes, senki sem foglalkozik az ilyenfajta listázásokkal!!!

Valamiféle különös, számomra ismeretlen düh lett úrrá rajta. Én nyugodt maradtam, mi több, derűs. Megismételtem kérésemet, úri jókedvemből, gyermeki kíváncsiságból: van-e ilyen tanár? Nem válaszolt. A nyolcesztendős kisfiam jutott eszembe, aki, ha sarokba szorítjuk egy kérdéssel, azt válaszolja dacosan: „Tudom, de azért sem mondom meg!” Mi történhetett? A kérdésem kirekesztő lett volna? Én örülök annak, ha a környezetemben cigány, vagy zsidó, vagy sváb, vagy arab ember munkálkodik hasonló céllal, mint én, ugyanazon törvények alapján. Nekem ez örömet okoz. Hiszen látom, hogy ugyanazért a célért dolgozunk, nem lehet köztünk semminemű feszültség, és igen, boldogít annak a tudata, hogy az illető más. A másságot, ugyanis, csak úgy lehet tisztelni, ha felismerem, tudomásul veszem, hogy akit tisztelek, az „más”. Különben hogyan is tisztelhetném a másságát? A szeretet alapja a megkülönböztetés. A gyermek is csak attól a pillanattól számítva szereti anyját, amikor felismeri, hogy anyja egy másik személy. „Mindannyian mások vagyunk!” – harsogta annakidején a dal, amit sokszor hallgatnunk kellett. Ha mindannyian mások vagyunk, miért ne tudhatnánk arról, ki milyen más, és miben más? Nemrég egy idióta amerikai lemészárolt egy csomó szikhet, ott, Amerikában, mert azt hitte a tudatlan, hogy ezek a szakállasok arabok. Persze, ezért senki sem vádolja meg Amerikát, hogy idegengyűlölő… Én magamban is tisztelem a másságot. Felmenőim között svábok, románok, zsidók, a négy nagyszülőm közül csak apai nagyapám született tisztán magyarnak, az egyik legnagyobb székely grófi család vér szerinti örökösének tudhatta magát. Ereimben az egész magyar történelem ott keveredik, pulzál, lüktet, zuhog és táncol. Magamban érzem, mi az a másság. Örömmel, büszkén és derűsen élek együtt ezzel. Nincs bennem sötét indulat, de ölelő szeretetet érzek minden embertársam iránt, s amint csak lehetőségem adódik, ennek jelét adom tetteimben. Így hát jókedvűen kérdeztem, hány kereszténységét és magyarságát nyíltan (majdnem azt írtam: bátran) vállaló tanár tanít az egyetemen? Választ nem kaptam. Indulatba, ellenállásba, falba ütköztem. Bizony, kirekesztve éreztem magam. A nemrég elhunyt Pintér Tamás „Oroszlán”-nak mondta az őt az „egyetem”-ről kitessékelő rektor: „Rossz oldalra álltál, Tamás.” Úgy tudom, Oroszlán ezzel nem volt egyedül, egyik nagy, emblematikus rendezőnk is hasonló mondatot kapott, amikor ugyanez a szorongó ember elküldte a tanári karból. Az illető rektor ezt természetesen tagadni fogja, ám érdemes mindezeket összevetni az én történetemmel, és máris le lehet vonni a mai magyar színházi viszonyok áldatlan állapotáról a messzemenő következtetéseket.

14.


Panelninja, nő-tanulmányok és egyéb rémségek Mozgalmasnak ígérkezik az ősz a Budaörsi Játékszín háza táján. A szeptember 23-ai első bemutató P. Szabó István Panelninja című egyszemélyes komédiája. Magyar Attila ez alkalommal egy gyerekkorban rekedt negyvenes férfi szerepébe bújik, akinek minden vágya, hogy kitörjön a panellakás gyerek szobájából. Végül beváltja az életkupont, de vajon születhet-e a panelekből csoda? M i n d e k ö z - Magyar Attila ben javában készül a Tanulmány a nőkről című filmadaptáció, műfaját tekintve:

A Budaörsi Játékszín 2012/13-as évada

zenés válóok két részben. Kedvelt színésznők, köztük Vándor Éva és

Gáspár Sándor

Pikali Gerda szolgáltatják az alapanyagot a szebbik nem tudós vizs-

Lendületbôl nincs hiány a Bartók Kamaraszínházban A Bartók Kamaraszínház hagyományaihoz híven idén is nagy érdeklődés mellett rendezte meg az Évadnyitó Pikniket. A programok délután négy órától indultak és egészen este tíz óráig tartottak.

A gyermekek a MárkusZínház Ludibundus reneszánsz játszóterén, illetve Grosschmid Erik egyedi tervezésű és kivitelezésű asztali játékain tehették próbára az ügyességüket. A színvonalas játékok mellett a Kabóca Bábszínház, Girgác Lacku című vásári bábelőadása várta a kikapcsolódni vágyó nézőket. A pikniken fellépett a színház

gálatához. A téma az örök nő, a lányból keletkező kiismerhetetlen talány: aki, ha magányos társra, ha szerelmes, házasodni, ha házas, máris válni akar. Szíve csak a válóperes ügyvédtől és az örökzöld slágerektől remélhet gyógyulást. November végén a világhírű drámaíró halálának 100. év fordulójára emlékezve mutatjuk be Caragiale: Micsoda éccaka! című fergeteges komédiáját Gáspár Sándor főszereplésével. Az intrikák, titkos légyottok és zajos szópárbajok

mesét minden kényeskedő gyerek és biztos ízlésű felnőtt kedveli majd. 2013 első bemutatója egy valódi musical lesz! A tavalyi évadban sikert aratott I ♥ MUSICAL előadásának színészei a Rémségek kicsiny boltja című fantasztikus horrormesét keltik életre. A főszerepben egy különös növény áll majd, ami megállíthatatlanul vonzza magához a külvárosi virágbolt vevőit. Tavasszal Szép Ernő két múlhatatlan szépségű egyfelvonásosa (Tűzoltó; Fiú, leány) zárja a bemutatók sorát a frissen végzett rendezőtehetség, Laboda Kornél rendezésében. Fiatal tehetségek és nagy színészek, kortárs és klasszikus darabok, minőségi szórakozás minden korosztály számára: ezzel várja régi-új nézőit a Budaörsi Játékszín az új évadban.

Évadnyitó Piknik Dunaújvárosban

nyosabb Előadás díját nyerte el. A Bartók Kamaraszínház egyik kiváló színművésznőjét, Lapis Erikát pedig további két különdíjjal is kitüntették. Ő kapta meg a Szarvasért Alapítvány, és Szarvas Város polgármesterének különdíját is. Az előadás a nyár folyamán a Balatonföldvári Kultk ikötőben is vendégszerepelt, ahol szintén közönségsikert aratott. Az évadnyitó est házigazdái Tőkés Nikoletta és Csadi Zoltán voltak, utóbbi rövid nyíltszíni beszélgetésre kérte fel Táborosi Margarétát, aki a 2012/2013-as Fiatal Alkotók Évada mottójú színházi szezon egyik rendezője. A Bartók Kamaraszínház első bemutatójának, a Don Juan menyasszonyai című zenés kaland fiatal rendezője, a Színház- és Filmművészeti Egyetem fizikai színház szakán tanul. Az interjú során

zött találjuk Fige Attilát, aki végzős bábrendező szakos hallgató. Tervezőjével Miareczky Edittel közösen állítják színpadra, Erdős Virág Pimpáré és Vakvarjúcska című mesejátékát, amely most jelent meg a Móra Kiadó gondozásában és először láthatják a gyerekek nagyszínpadon. Bemutatójuk után Dömötör Tamás, Csehov azonos című műve alapján, mai történetként állítja színpadra a Sirályt, amelynek egyik főszereplője Vasvári Emese lesz. A színház tavaszi zenés bemutatói között találjuk a Kabaré című musicalt, amelynek rendezője és koreográfusa Király Attila, a főszerepet pedig Lapis Erika játssza. A színházi évadnyitón a zene is főszerepet kapott. Fantasztikus

akusztikus koncertet adott Rudán Joe énekes zenésztársával, Tóth Lászlóval. A koncerten az énekes pályájá-

prózai és tánctagozata is, a Bartók Táncszínház beavató táncszínházat tartott a Tengertánc című mesejáték, illetve a Magyar Graffiti című táncrajz kapcsán. A prózai tagozat az előző évad nagyszabású Fiatalság Bolondság című zenés játékból adott elő részleteket, amely a Szarvasi Vízi Színházban a 2012-es Magyar Teátrum Nyári Fesztiválon a Leglátvá-

mestere a francia vígjátékok és a commedia dell'arte szellemében írta a darabot, a mai néző számára mégis inkább Kusturica filmjeit idézi. A Fűszermadár és a Mézeskalács után Szabó T. Anna harmadik mesejátéka szerepel műsorunkon. A Hans Christian Andersen meséje alapján készülő Borsószem a Vaskakas Bábszínház 2011-es drámapályázatán első díjat érdemelt. A mese főhőse a szövetek és ruhák birodalmának trónörököse, az ifjú Kasmír, aki rendkívül válogatós, ha házasodásra kerül a szó: a feleség legyen finom és tökéletes ízlésű, akár csak ő maga. Cukrászkirályság uralkodójának lánya, a bájos Pille hiába tehetséges tortakészítő, nagy szomorúságára otthon lebecsülik képességeit. Egymásra találnak? S ha igen, vajon megfelelnek majd egymás ízlésének? A tréfákban és dalokban gazdag

elmondta, hogy már javában folynak a próbák, a színház prózai tagozatának színészein kívül két vendég művész, Widder Kristóf és Kónya Renáta is szerepet kapott. Widder Kristóf szintén a Színház- és Filmművészeti Egyetemre jár, míg Kónya Renáta a Pesti Magyar Színiakadémia utolsó éves növendéke. Az új évad rendezői gárdája kö-

nak leghíresebb számai mellett, Led Zeppelin, Deep Purple feldolgozások csendültek fel a közönség legnagyobb örömére. A programokat a Kaposvá-

ri Egyetem Művészeti Karának koncertje zárta.

Köszöntünk Sopron!

A soproni Petőfi Színház ősztől új programot indít „Köszöntünk Sopron!” címmel. Ennek keretében szeptemberben minden helyi iskola kérheti azt, hogy előadásokat vigyenek be az intézményébe. Mindezt jelképes, 1 Eurós jegyáron kínálja a teátrum. A középiskolások Gogol: Egy őrült naplója című művét kérhetik Ács Tamás előadásában. A felső tagozatosoknak drámapedagógia foglalkozást tartanak a soproni színház művészei a Kövek című előadáshoz kapcsolódóan. Az alsó tagozatosok pedig Huzella Péter Kossuth-díjas művész Garbonciás Péter című gyermekműsorát tekinthetik meg. A templomokba, egyházakhoz a Silentium – a csendtől a szóig címmel Wass Albert életművéből összeállított pódiumjátékot viszi majd el az új társulat. Ezt az estet a már elhunyt Bánffy György Kossuth-díjas színművész szerkesztette és rendezte. A Soproni Petőfi Színház a teátrum falain kívül is szeretné igényesen szórakoztatni a nézőket. Ezért is állította össze a társulat A bor dicsérete című zenés műsorát, melyet éttermekbe, sörözőkbe, kis kocsmákba is szívesen elvisznek. (-)

15.


Félrelépni tilos!

Schnell Ádám és Radó Denise

De színpadra lépni szabad! Még évad előtt, a Vidéki Színházak Fesztiválján a Tháliában, szeptember 10-én, majd a nagyszínpadi premieren, a Szigligeti Színházban, Szolnokon, szeptember 21-én. És a színészek élnek is a lehetőséggel.

Barabás Botond és Radó Denise

Magánprodukcióban világszínvonalon Ha valaki magánerőből szeretne valami nagyon szépet, maradandót, megvalósítani, annak nincs könnyű dolga a mai (színházi) világban. Mégis amikor Simon Edit visszatekint A Vámpírok bálja producereként az elmúlt 175 előadásra, büszkeség, boldogság és elégedettség hatja át. Elindult elsőként egy rettenetesen nehéz úton, – sok mindent kockáztatva – s most úgy érzi érdemes volt, ma sem tenne másként. – Mit kell tudnunk cégéről, a PS Produkcióról? – Nevekhez fűződik, Póka Balázs operaénekeshez, a férjemhez, és hozzám Simon Edithez, így a kettőnk nevének kezdőbetűi adják az elnevezést. Azon igyekszünk, hogy Magyarországon a magyar nézőnek West End és Broadway minőségű produkciókat vigyünk színre, tehát olyat, amilyennek egy musicalnek igazán lennie kell. – A Vámpírok bálja ilyen sikerdarab lett? – Bécsben láttam először a Vámpírok bálját, 1997-ben. Ekkor határoztam el, hogy a magyar közönségnek is látnia kell. Még 2004-ben kértem meg a jogot, 2006-ban már készen álltunk a bemutatóra, de a körülmények úgy hozták, hogy csak 2 0 07-b en mutat tu k be. Hat éve játsszuk a darabot, most ünnepeljük a jubileumi 175-diket, ez évi 30 előadást jelent. Szeptemberben tíz előadást tartunk, karácsony után vízkeresztig reményeink szerint nyolc előadást tudunk játszani, még január 1-jén is. A szakmai, erkölcsi siker óriási, ma már eta-

Az elmúlt évad egyik nagy sikere volt a Félrelépni tilos a SzínMű-Helyben, Szolnokon. Egetrengető komédiát láthattak a nézők, akiknek lelkesedése arra sarkallta a színház vezetőségét, hogy a főépületbe vigye, s ott is megmérje az előadás erejét, immár nagyszínpadi körülmények között. Anna, a cselédlány szerepét alakító Kertész Marcella szerint az előadásnak jót tesz majd a tágabb környezet, levegőt kap, súlypontjai áthelyeződnek, jobb, élvezetesebb lesz. Kiss Józsefet, a rendezőt nagy örömmel tölti el, hogy a Thália meghívta a Fesztiválra, reméli, a budapesti közönség is olyan kitörő lelkesedéssel fogadja majd a produkciót, mint a szolnoki publikum. (Marc Camoletti: Félrelépni tilos! Szereplők: Radó Denise, Schnell Ádám, Kertész Marcella, Molnár Nikolett, Barabás Botond. Rendező: Kiss József ) (-)

Kertész Marcella, Schnell Ádám és Molnár Nikolett

Vámpírok bálja – 175

lonná vált a produkció, és én erre nagyon büszke, és ezért boldog is vagyok. – A szórakoztatás mellett van-e a darabnak valamilyen üzenete? – Ez a darab szerintem nagyon fontos üzenetet hordoz, amire éheznek az emberek. Egy csodálatos, varázsos mese. Az örök ifjúság, a művészet és a tudomány tisztelete, a szeretet, az örök élet utáni vágyakozás, mind felbukkannak benne. Amikor előadás után kijönnek a nézők, érdemes figyelni az arcokat. Mindannyian jó érzéssel, katartikus élménnyel men-

nek haza. A néző kedvében járni a színházcsinálónak első számú feladata. Persze az is fon-

tos, h o g y azok is jól érezzék magukat, akik benne vannak. Büszkék vagyunk szereplőinkre, énekeseinkre, táncosainkra, az előadásunk kapcsán eddig 27-et hívták meg játszani külföldre, aminek egyrészt örülünk, másrészt a távozókat folyamatosan pótolnunk kell. Nagyon gondosan válogatjuk ki a szereplőket és természetesen a művészeti háttérmunkát is. – Miért éppen a Pesti Magyar Színházban mutatták be? – A jogot Budapestre kértem meg és a produkció megköveteli az arra alkalmas ideális játszóhelyet, amilyen a Pesti Magyar Színház. Nem csak a színpad alkalmas a mi extra díszleteinkre, melyeket Kentaur tervezett, de a 700-as férőhely is megtölthető. Ráadásul a nézőtér egyfajta intimitást ad a nézők és a szereplők között. Azért hogy az előadás színvonala a külsőségekben is megnyilvánuljon, a színház épületébe, belső esztétikai megjelenésébe is befektettünk, ami több tízmillió forintba került. – Önök kitől és milyen támogatást kaptak? – Ez egy 280 milliós produkció, ami a saját örökségünk, a szponzorok, támogatók segítsége nélkül kivitelezhetetlen lett volna. Még most

is szükségünk lenne támogatásra, de futó darabnál nehéz szponzorra lelni, már csak az állami támogatás segíthetne valamilyen formában. A lehető legjobbat akarjuk nyújtani a nézőknek, rendezésben, színészi játékban, látványban egyaránt, ami nagyon sokba kerül. És ott a színház bérleti díja. Ezeket a költségeket a jegyeladásból kell kitermelnünk. Nagy pénzeket fektettünk be, hiteleket vettünk fel, és most évek múltán már nagyon várjuk, hogy megtérüljön a befektetés, és a sok munka. – Ezek szerint nem jönne rosszul az állami támogatás? – Külföldön gyakran még a tőkeerős magánprodukciók is jelentős állami támogatásban részesülnek. Magyarországon a színháznak fizetett bérleti díjjal tulajdonképpen mi támogatjuk az államot, és még eszközöket is bérlünk színházba, amit a jegybevételből kell kitermelni. A kritikusok, a szakma és a közönség részéről egyöntetű elismerésben van részünk. A nézők nagyon szeretik az előadást, ők a mi legnagyobb mecénásaink, még külföldről is rendszeresen érkeznek kifejezetten a Vámpírok báljára. Támogatás nélkül azonban nem lehet fenntartani a minőségi produkciót. Nagyon várom azt a pillanatot, amikor az arra illetékesek észrevesznek minket, hiszen előadásainkat kizárólag jegybevételből működtetjük, és ez a színházi modell hazánkban egyedülálló, pályázatokon mégsem indulhatunk. – Mi van még a repertoárban? – A PS produkciónak két futó darabja van, a másik a Sakk című musical. Sajnos tőkehiány miatt új produkciót nem tudunk színre vinni, pedig nagyon szeretnénk. Ha valaki olyasmit állít a színpadra, ami megérdemli az odafigyelést, meg kellene találni a módot, hogy felkarolják. – Tervei a jövőre?

– Harminckét éve dolgozom a magas minőségű zenés színjátszásért, a népoperának is tekinthető musical műfajáért, amely napjainkban az egyik legdinamikusabban fejlődő színházi műfaj. Célom, hogy kiváló, a musicaljátszás tradícióit, követelményeit jól ismerő külföldi szakemberek adják át tudásukat a fiatal magyar tehetségeinknek. Annak örülök, hogy azok a nagyszerű emberek, akikkel együtt dolgoztam, tudásukkal, tapasztalatukkal megújították a musicaljátszásról kialakult korábbi gondolkodást Magyarországon. Ha pedig – valami csoda folytán – támogatást kapnánk, tudom, hogy a színpadra újabb valódi élményt, értéket varázsolnánk. Tölgyesi Tibor

16.


Kádár Krisztina, a szolnoki hős Hősünk, Kádár Krisztina Szolnokon, a Szigligeti Színház művészeti titkárságán dolgozik. Két gyermek anyukája, boldog házasságban él. Folyton mosolyog, nyugalmára nagy szükség van ezen a poszton. Csekély kis szabadidejét mostanában arra használta, hogy eddzen, ússzon hosszan, nagyon hosszan. A nyáron át akarta úszni a Balatont. De nem keresztben, hanem hosszában! Röviddel a start előtt ezt a levelet kapták munkatársai: „Lassan elérkezik az idő, hogy nekiinduljak vállalt feladatomnak. Nem mondom, hogy könnyű döntés, de én választottam, és mint ismertek, nem szoktam feladni! Köszönöm Mindenkinek a támogatását, biztatását! Nagyon nehéz másfél év áll mögöttem, de

még nehezebb másfél nap áll előttem! Az út hosszú, min. 77 km, tele buktatóval, nehézséggel, előre nem látható helyzetekkel. Ha sikerül, én leszek az első nő, aki megcsinálta, ha nem..., én leszek az első nő, aki megpróbálta!”

Részlet Krisztina naplójából: „2012. augusztus 2., délután 14 óra. Ugrás az ismeretlenbe! Elindultam! Az első pár óra nagyon gyorsan telt. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ott úszol a Balaton közepén! Fantasztikus az a víztömeg, az az erő, ami téged körülvesz. Nagyon könnyen ment! Úgy éreztem a víz, és én egyek vagyunk! Az első holtpont kb. az 5. órában jött, de egészen könnyen túljutottam rajta, bár férjem aggódó tekintete nem ezt tükrözte. A következő pró-

batétel: átjutni a „Tihanyi-cső”-n. „Most hogy lesz?”– kérdeztem. A hajóról jött a válasz: „Te ne foglalkozz semmivel, csak tartsd a távolságot a 2 kísérőhajó között, a többi a mi dolgunk.” És így történt! Rájuk bíztam magam, és csak úsztam-úsztam, nem foglalkoztam semmivel. Olyan fantasztikus kíséretem volt, hogy tudtam, itt baj nem történhet! Túl jó erőben voltam, már-már megijedtem saját magamtól. Egyszer csak azt éreztem, hogy nagyon fázom. Nem tudom, hol jártam, nem tudom hány óra volt, csak azt tudtam, fázom! Remegtem, de kívülről semmi nem látszott. Pontosan még nem tudom a magyarázatot, erről orvossal kell majd konzultálnom. Próbáltam legyőzni, próbáltam túlesni rajta, de nem ment. Fájt, hiszen

még mindig azt éreztem, hogy erős vagyok, hogy meg tudom csinálni, de nem értettem ezt a remegést. Átfáztam, és nagyon messze volt még a Nap, hogy melegítsen. Nehezen ugyan, de meghoztam a döntést: Megállok! Csak néztem körbe, néztem a körülöttem levő embereket, akik várakozó tekintettel figyeltek rám. Nehezen mondtam ki, hogy itt most vége! Vége ennek a hatalmas munkának, amit Ők elvégeztek, csak azért, hogy én véghezvihessek valamit. Nem dönthettem

másképp. Őszinte, hatalmas köszönet mindnyájuknak! A folytatás? Még nem tudom. Hosszú, lemondásokkal teli 1,5 év volt, főleg a családom részéről. Férjem, gyerekeim, szüleim végig kitartottak mellettem! Közösen kell átgondolnunk a jövőt, de ha úgy döntünk, az idei tapasztalatokat segítségül véve, talán jövőre újra nekivágunk, és meghódítjuk hazánk egyik gyöngyszemét: a Balatont!” (-)

Soproni kosaras lányok a próbán

Színészek és sportolók egymásnak drukkolnak Rendhagyó próbán járt az Uniqa-Euroleasing Sopron női kosárlabda csapatának két válogatott játékosa és vezetőik a Soproni Petőfi Színházban, ahol bejelentették, hogy együttműködési megállapodást kötött a klub és a teátrum. Ennek keretében közösen köszöntik a színházi és bajnoki szezon kezdetét. John Steinbeck Egerek és em-

Csapatépítô tréning a Turay Ida színházban A Turay Ida színház tagjai, technikai személyzete, évek óta összetartó csapatként dolgoznak, gyakran lehetetlen körülmények között, mégis színvonalasan. Van úgy, hogy a fogadó helyszínen nincs megfelelő elektromos áram, nincs világítás, vagy tükör az öltözőkben, vagy éppen hideg van. A műszaki személyzet nap mint nap improvizálni kényszerül, megoldani a problémákat kreatívan, gyorsan, hatékonyan és főleg együtt, mert egyedül nem megy. Hogy együtt még jobban menjen, a színház a nyáron csapatépítő tréninget rendezett. A három napig Szekszárdon, a Takler pincészet panziójában volt a szállásunk. Pintér Ildikóval kerültem egy szobába, aki a könyvelésen dolgozik, én pedig a színpadon és környékén, úgyhogy eddig nem nagyon ismertük egymást, de a tréningen hamar összebarátkoztunk. Érkezésünk és a szobák elfoglalása után egy nagy teremben találkoztunk, ahol a tréning vezetői papírokat, ollókat, ragasztókat és filctollakat helyeztek el az asztalokon. Hármas csoportokra osztottak minket, és jött az első feladat. Ha lenne egy szigetünk, és sok-sok pénzünk

berek című művéből készült előadással kezdődik a színházi szezon Sopronban október 6-án. Egy nappal később, hazai pályán a hétszeres magyar bajnok és négyszeres Magyar Kupa győztes női kosárlabda csapat a Pécs ellen kezdi meg a bajnoki pontvadászatot. Ez remek apropót ad arra, hogy a színház és a soproni együttes tagjai egymásnak is drukkoljanak, így a kosarasok ott

lesznek a premieren, másnap pedig a színészek drukkolnak a lelátón a csapatnak. A céljuk ugyanis közös: a magas színvonalú szórakoztatás. Ezt bérletcserével pecsételte meg Pataki András, a teátrum igazgatója és Török Zoltán, a sportklub ügyvezető igazgatója, akik a kapcsolat fontos államosaként beszéltek a közös szezonnyitóról, reményüket kifejezve, hogy a színházi közönség

Egyedül nem megy! milyen színházat terveznénk oda. Kreatív, fantáziadús munkák születtek. Nagyon sokat nevettünk. Boros Zoltán színművész csapata például elfelejtett ajtókat tervezni az igényesen kidolgozott alaprajzra. Csak nem építünk olyan színházat,

ahova nem lehet bemenni!? Nemes Richárd műszaki vezető csapata pedig a tenger alá építkezne üvegből. Arra a kérdésre, hogy ha egy víz alatti földrengés romba döntené az épületet,

Impresszum: Magyar Teátrum – színházi magazin, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1053 Budapest, Királyi Pál u. 18. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Kiadja a Magyar Teátrum Kft. Felelős kiadó a Kft. ügyvezetője. – Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba, Andrássy út 3. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Korrektor: Komlósi Katalin– Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: [email protected] – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Dóra-Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

és a szurkolók is ugyanígy gondolják ezt, és jelenlétükkel egyaránt erősítik a csapatokat a nézőtéren és a lelátón is. A nyilvános színházi próbán részt vett Fegyverneky Zsófia és Zsovár Orsolya, a kosaras gárda két kiválóssága, valamint a vezető edző: Székely Norbert. Mint mondták, nagy örömmel jönnek az előadásokra, amelyek a színházi élmény mel-

lett remek csapatépítő lehetőséget is jelentenek számukra. Elhangzott az is, hogy a színház meglepetés-produkcióval is szeretne kedveskedni a sportszerető nézőknek az első mérkőzés szünetében. A találkozó végén a színészek és a sportolók egy közös „Sopron” kiáltással kívántak egymásnak sikereket. (-)

hogyan menekítenék ki az embereket, Ricsi nemes egyszerűséggel vállat vont: – Hát majd kiúsznak! Utána borkóstoló következett, amit a pincészet tulajdonosa, Takler Ferenc vezetett elő. Érdekes és „finom“ előadását időnként félbeszakította egyegy feladat teljesítése. A pontokat mindenki egyénileg vihette tovább, hiszen a csapatok összeállítása sorsolás szerint mindig változott. A vacsorát követően még egy-két ügyességi

feladat várt ránk, majd az ágy. Éjjel kettőkor tértünk nyugovóra. Másnap, a bőséges reggeli után, nyolckor indultunk el a gemenci erdőbe. Először kisvasúton utaztunk, majd gyalogoltunk. A helyi idegenvezető, Pongrác úr vezetésével ismerkedtünk nem csak a táj szépségével, hanem az erdő vízi- és állatvilágával, fáival, növényzetével. Egy vízmosásnál elakadtunk. Lehetetlenség volt átjutni rajta. Már-már visszafordultunk, amikor a műszak nekiállt hidat építeni. (Utólag külön pontot kaptak érte.) A hőségtől elcsigázva épp hogy elértük a vacsorát, utána következett a tesztek kitöltése. A Takler borok felsorolásától kezdve a gemenci erdő növény és állatvilágán keresztül a kisvasút ülésszámáig minden szerepelt a kérdések között. A sok nevetés mellett megtanultunk még jobban odafigyelni egymásra, a tudásunkat egységesíteni és maximális teljesítményt nyújtani annak ellenére, hogy komfortzónánkat át kellett lépni. A munkán kívüli más élethelyzetekben közelebb kerültünk egymáshoz emberileg. Most már tudom, hogy a kollégáim sokkal többre is képesek, mint amit eddig tudtam róluk. Bár a végén én kaptam a legtöbb pontot, nélkülük nem lehettem volna az első. Köszönöm Nekik! Szabó Anikó

Támogatónk:

2012. szeptember

Fesztivál

KörkéP

A tematikus melléklete

w w w.m a g ya r te at r u m.hu

Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Húsz, harminc évvel ezelőtt a nyár a színházi embereknek többnyire a vakációt, a nyári szünetet jelentette, akár a diákoknak. Voltak persze akkor is nyári szabadtéri színházak, meg filmforgatások, de ezek a színészek, színháziak szűkebb rétegét érintették, ők meg jó pénzt kerestek vele. A helyzet mostanára alaposan megváltozott. Filmforgatás ugyan kevesebb lett, de egyre több a szabadtéri játszóhely, a fesztivál, és egyre kevesebb idejük jut a színháziaknak az önfeledt vakációzásra, mert egyre többet dolgoznak nyáron is, persze egyre kevesebbért.

Mint csiga a „sátrát” POSzT, Tusványos, Szarvas és a többiek Színház szakmai támogatásával. Mellékletünk lapjain ezekről a programokról olvashatnak összefoglalókat. Kezdjük először röviden a POSzT-tal. Az idei Pécsi

Országos Színházi Fesztivál szervezéséből már a Magyar Teátrumi Társaság is kivette a részét, egy a pécsi Széchenyi téren felállított hármas gömbsátorban. A társaság tagszínhá-

zai itt mutatták be esténként kamaraszínházi, délelőttönként gyermek- és bábszínházi előadásaikat. A köztük lévő időszakokban pedig szakmai beszélgetések, baráti találkozá-

sok helyszíne volt a sátor. Igazi kis külön fesztiválsátor volt a pécsi főtéren. Köszönjük Pécs! Köszönjük tagszínházak! Józsa Mihály

A Magyar Teátrumi Társaság, tagszínházai és cége: a Magyar Teátrum Közhasznú Nonprofit Kft. ugyancsak kivették részüket idén nyáron a fesztiválozásból. Nem is akárhogyan, mint csiga a házát vitték magukkal színházukat: színházi sátraikat fesztiválrólfesztiválra, kivéve a Szarvasi Vízi Színházat, amelyet kőépületeivel, állandó színpadával, közel ezer fős állandó nézőterével a Magyar Teátrum Kft. üzemeltet, a Békéscsabai Jókai

A POSzT programban résztvevő tagszínházak, tagszervezetek: Cervinus Teátrum, Veszprémi Petőfi Színház, Magyar Cirkusz és Varieté, debreceni Csokonai Színház, Mandala Dalszínház, Székesfehérvári Vörösmarty Színház, Sziporka Gyermekszínpad és a Pécsi Horvát Színház, Győri Nemzeti Színház, Magyar Színészválogatott, Egri Gárdonyi Géza Színház, GG Tánc Eger, Pécsi Nemzeti Színház, Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, Vojtina Bábszínház, Cinka Panna Cigány Színház, Kecskeméti Katona József Színház, Malom Színház, Jászberény, Soltis Lajos Színház, Celldömölk, Békéscsabai Jókai Színház, Gózon Gyula Kamaraszínház, Szolnoki Szigligeti Színház, Békéscsabai Napsugár Bábszínház, Kvártélyház Szabadtéri Színház (Zalaegerszeg), Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínház.

Nyári felolvasószínház

Magyar Teátrum Színházi Szarvason és a TeÁtriumban Sátor Tusványoson

A Békésc saba i Jók a i S z í n h á z a z e l m ú l t é v e kben is k iemelt f ig yelmet ford ítot t a kor tá rs mag yar drá ma népszer ű sítésére, újabb művek születésének elősegítésére. A z idén immár ha rmadik a lk a lomma l r e n d e z t e m e g a g y o rs a s á g i d r á m a í r ó v e rseny t Egress y Z oltá n, Ga ra rczi L á szló, Sz abó T. A n n a r é s z v é t e l é v e l . A Mag yar Írószövetséggel és a Bá rk a folyóiratta l közösen eg y felvoná sos drá mapá lyá zatot hirdetett, a melyet rendk ívüli érdek lődés övezett, é s 175 e g y f e l v o n á s o s m ű é r k e z e t t M a g y a rországról, Erdélyből, a F e l v i d é k r ő l é s a Va j d a ságból. A sza k ma i zsűri előbb leszű k ítet te a z esélyes darabok szá mát 36 -ra, majd k ivá la szt o t t 13 m ű v e t . (Folytatás a 20. oldalon)

A Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Teátrum Kft. a tavalyi sikeren felbuzdulva, és a szervezők meghívására az idény nyáron is szedte a sátorfáját és kitele-

pült Tusnádfürdőre, hogy színházi programokkal színesítse a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor programját. A következőkben Szabó László (a társaság titkára) és Fe-

kete Péter (a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója, lapunk főszerkesztője) beszámolóit olvashatják az Erdélyben töltött napokról. (Folytatás a 22. oldalon.)

18.

Fesztivál Körkép . A Magyar Teátrum tematikus melléklete . 2012. szeptember

Magyar Teátrum Nyári Fesztivál A Szarvasi Vízi Színházat üzemeltető Magyar Teátrum Közhasznú Nonprofit Kft. és a szakmai hátteret biztosító Békéscsabai Jókai Színház 2012 nyarán – hagyományteremtő szándékkal – első alkalommal rendezte meg a Magyar Teátrumi Társaság nyári fesztiválját. Június 23-ától hét, főleg vidéki és egy határon túli tagszínház mutatkozott be előadásaival a szarvasiak és a Holt-

Körös parti városba látogató nyaralók, kirándulók, turisták előtt. A közel ezerfős nézőtér szinte minden előadáson megtelt, az átalagos nézőszám 800-900 volt, ami összesen mintegy 6000 nézőt jelent. Hét fős társadalmi zsűri döntött a fesztivál díjairól, melyeket augusztus 31-én, az utolsó előadás után adtak át.

DÍJAZOTTAK A LEGJOBB RENDEZÉS DÍJA A SZARVASÉRT ALAPÍTVÁNY, VALAMINT SZARVAS VÁROS POLGÁRMESTERÉNEK KÜLÖNDÍJA

Viktor Rizsakov a debreceni Csokonai Színház Fodrásznő című előadásáért

Lapis Erika a Békéscsabai Jókai Színház Kabaré (Sally Bowles), a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház Fiatalság bolondság (Jozefin), a Békéscsabai Jókai Színház Monte Cristo grófja című előadásában (Pacalio), valamint a Vers a víz fölött programban nyújtott alakításáért

Bartus Gyula és Kovács Edit

A LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ DÍJA

A LEGJOBB KOREOGRÁFIA DÍJA

Szűcs Nelli a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Dekameron és a debreceni Csokonai Színház Fodrásznő című előadásában nyújtott alakításáért

A Gárdonyi Géza Színház tánctagozata – GG Tánc Eger a Les préludes és A fából faragott királyfi című előadásokért

A LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ DÍJA A LEGJOBB ELŐADÁS DÍJA Kander-Ebb-Masteroff: KABARÉ a Békéscsabai Jókai Színház előadása

A LEGLÁTVÁNYOSABB ELŐADÁS DÍJA Eisemann Mihály-K. Halász Gyula-Kellér Dezső: FIATALSÁG BOLONDSÁG a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház előadása

Makranczi Zalán a Szentendrei Teátrum és a Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínházának A mizantróp című előadásában nyújtott (Alceste) alakításáért

19.


Újvilág Passió Kecskeméten

A LEGJOBB IFJÚ NŐI TEHETSÉG DÍJA Kőhalmi Viktória és Homolya Patrícia az egri Gárdonyi Géza Színház tánctagozata – GG Tánc Eger Les préludes és A fából faragott királyfi című előadásában nyújtott alakításáért

Akár új zarándokhellyé is válhat Kecskemét városa annak a kezdeményezésnek köszönhetően, melyet Cseke Péter indított útjára. A kecskeméti Katona József Színház direktorának ötlete nyomán és rendezésében június 8-án tartották az ősbemutatóját az Újvilág Passió című darabnak, mely a bibliai szenvedéstörténetet, valamint a magyar pálos rend történetének dicső fejezetét, a szerzetesek Amerika felfedezésében játszott szerepét ötvözi. A látványos, zenés művet a közönség a gyönyörű kecskeméti arborétum területén, az 1718-ban épült Mária-kápolnánál nézhette meg. Az előadások – melyet közel 1200 néző látott – óri-

A LEGJOBB IFJÚ FÉRFI TEHETSÉG DÍJA Gulyás Attila a Békéscsabai Jókai Színház Kabaré című előadásában nyújtott (Konferanszié) alakításáért

ási sikert arattak. A programsorozathoz más kulturális és zenei rendezvény is kapcsolódott. Cseke Péter igazgató szándéka szerint az Újvilág Passiót ezután minden nyáron meg lehet majd nézni a kecskeméti arborétumban. Így a Mária-kápolna olyan zarándokokat és a keresztény vallás iránt érdeklődő turistákat vonzó, kultikus hellyé válhat, mint Magyarpolány vagy akár Csíksomlyó. B. L.

Kolti Helga és Makranczi Zalán

Gyôri Jekyll & Hyde a Szegedi Szabadtérin

A LEGJOBB NŐI MELLÉK SZEREPLŐ DÍJA Kolti Helga a Szentendrei Teátrum és a Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínházának A mizantróp című előadásában nyújtott (Arsinoé) alakításáért

A LEGJOBB FÉRFI MELLÉK SZEREPLŐ DÍJA

A Szarvasi Vízi Színház 2012-es nyári évadában a Magyar Teátrum Nyári Fesztivál hét előadása és a többi belépődíjas nagyszínházi produkció közötti szinte minden egyes napon ingyenes előadást láthattak a nézők a már tavaly nyáron is sikeres

Szakály Aurél a zalaegerszegi Kvártélyház Szabadtéri Színház A Padlás című előadásában nyújtott (Témüller) alakításáért

Kara Tünde és Czitor Attila

Vers a víz fölött programsorozatban, melyben a versestek mellett idén dalestek és felolvasó-színházi előadások is szerepeltek. A felolvasó-színházi sorozatban 13 kortárs egyfelvonásost mutattak be, melyek a Magyar Írószövetség, a Bárka című irodalmi folyóirat és a Békéscsabai Jókai Színház pályázatának legjobbjai voltak. A mintegy ötven ingyenes előadás átlagosan 300 nézőt vonzott (volt, amikor hétszázat is), ami újabb 15 ezer látogatót jelent. Mindezeken felül a Táncszínházi bérletben az ExperiDance

három előadását láthatta még mintegy 2400 néző. A Békéscsabai Jókai Színház három zsúfolt házas, pótszékes Monte Cristo grófja, egy Varázsfuvola és egy Sóska, sültkrumpli előadással szerepelt, ami a nyitó gálaesttel, a Kaláka Komáromi Anett együttes (ingyenes), és Nagy Róbert valamint a Török Ádám és a Mini Big Band koncertjével együtt – 900 fős átlag nézőszámmal – újabb 7000 nézőt jelent. A nézőszámokat összeadva kiderül, hogy a Szarvasi Vízi Színház 2012es nyári programjait június 16-ától augusztus 31-éig mintegy harmincezer ember látta.

Majdnem este tíz volt, mikor úgy tűnt, végre megszólalhat a zene és elkezdődhet a Győri Nemzeti Színház várva várt Jekyll & Hyde előadása a Szegedi Szabadtéri színpadán. Azonban alig, hogy Rácz Márton karmester irányító keze a magasba lendült, újra szemerkélni kezdett az eső. Az első felvonás végére aztán Dr. Jekyll ördögi tervének megismerésével párhuzamosan az időjárás is kegyelmet adott, és lehetőséget, hogy végre átadjuk magunkat a nagyszerű musical zenei élvezetének. Megny ugodva, egészen új izgalom vette át a főszerepet,

hiszen a Kentaur által megalkotott képi világ vizuális kalandozásra is sarkallta a nézőket. A második részben megismerve a szereplőket és a történet fő vonalát, a hatalmas ívű daloké lett a főszerep, a zenekar remekül szólt, minden és mindenki a legjobb formáját hozva a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitónapjához méltó nagyszabású előadás után térhettünk nyugovóra. Már aki tudott, mert a dallamok mélyen beivódtak elménkbe és sokáig, talán még ébredés után is ott zsongtak újabb és újabb gondolatokat ébresztve az ember személyiségének furcsa kettősségein ábrándozva. P.N.

20.


Nyári felolvasószínház Szarvason

(Folytatás az 1. oldalról) A 13 színdarabhoz a színház vezetése hozzárendelt díszleteket, jelmezeket, kellékeket, egy-egy rendezőt és egy-egy színészcsapatot, akik mindjárt el is kezdték a felolvasó-színházi próbákat. Itt lépett be ugyanis az újabb szövetséges, a Szarvasi Vízi Színházat üzemeltető Magyar Teátrum Kft. Így az előadásokat a nyár folyamán előbb Szarvason, majd Békéscsabán a TeÁtriumnak elkeresztelt színházi udvarban mutatták be, mindkét helyszínen

rendkívüli közönségérdeklődéssel kísérve. A szerzők többsége élt a színház által teremtett lehetőséggel, és nemcsak a bemutatón, de az utánuk következő jó hangulatú közönségtalálkozókon is részt vett. A szakmai zsűri által legjobbnak ítélt darabot, Elek Szilvia: Pillangók című művét Merő Béla rendezésében október 26-án a Jókai Színház színpadán is bemutatják. A közönségszavazatok ös�szegezése alapján a nézők tetszését leginkább Podmaniczky Szilárd: Próbafeltámadás-Feltámadáspróba és Csikós Attila: Trió című da-

rabja nyerte el, s ezek nagyszínházi bemutatójára is sor kerül még ebben az évadban. A Békéscsabai Jókai Színház vezetésének sikerült megállapodnia a Magyar Rádió vezetésével is arról, hogy miként a XVII. Magyar Drámaíró Verseny győztes darabja – Egressy Zoltán: Idestova hatvan – megkapta a rádiójáték formájában történő bemutatás lehetőségét, úgy az egyfelvonásos drámapályázat több darabja is megkapja azt.

Balogh Róbert: Távol Juhász István: Hölgyválasz

Zelei Miklós: Az isten balján Csikós Attila: Trió

Végh Attila: Oidipusz megkísértése

Vörös István: Hétfôi farkasok

Reiber Gabriella: Doktor úr, kérem

Horváth Péter: Római rögtönzés

21.


és a TeÁtriumban

Sultz Sándor: Megyünk haza

Kiss Judit Ágnes: Kvintett

Podmaniczky Szilárd: Próbafeltámadás – feltámadáspróba

Pruzsinszky Sándor: Megérkezés Totoposzba

Elek Szilvia: Pillangók

Az írók véleménye A felolvasós-színházi bemutatók után az írók egy része néhány sorban megírta véleményét a látottakról. Pruzsinszky Sándor: A pályázat egész lebonyolítása példaszerű, Megérkezés Totoposzba című darabomban Bessenyei megjelenítése igen szuggesztív volt!

Csikós Attila: Jó darabot írni nyilván nem könnyű. Kortárs magyar darabot írni viszont kifejezetten nehéz. Nem pusztán szakmailag, a téma, a gondolat, a jelenetezés, a dramaturgia és így tovább... kérdései miatt, hanem azért, mert – legyünk őszinték – nehezen jut oda a „mű”, ahová szánta őket a szerző: a színpadra. Még a jók is ritkán kerülnek oda... S bár egy darabot olvasni is lehet, de nézni az igazi. S nem utolsó sorban látni, ahogy a szöveg életre kel. Az ám a valami, amikor a rendező kaszát-kapát ragad, s nekikezd a szántásnak, boronálásnak! (Élénken sárgálló, a kontextusból kikacsintó mo-

soly-jel helyett itt most megerősítés következik, valóban az a jó, ha a színdarab munkára készteti a színészt s a rendezőt.) Ritka élmény az ilyen. S hogy mégis születnek darabok, talán épp az efféle, jóízű versengések miatt. Ahol megmutatkozhattak, s nem csak elolvastattak, ahol alkotó, tehetséges emberek kezébe kerülhettek, ahol a közönség előtt is felvonulhattak. S milyen közönség előtt! Öröm volt látni, hallani, hogy százak voltak kíváncsiak a – néha lefitymált felolvasó-színházi – előadásokra. Köszönöm, hogy ott lehettem! S külön köszönöm Zalán Tibor lelkét, Kara Tünde, Komáromi Anett és Czitor Attila tehetségét! Gondolom, írótársaim is hasonlóan gondolnak majd vissza Rátok, Hozzátok! Nos, a színészek s a közönség már szereti a „kortárs magyart”, úgyhogy hajrá, csak így tovább!

Reiber Gabriella: Egy drámapályázat már önmagában felfrissíti a színházi életet, új hangokat, új színeket hoz, ami nagyon jó – és ha ezt a pályázatot egy olyan dinamikusan fejlődő színház bonyolítja le, mint a békéscsabai teátrum, az a szerzőnek külön élmény, a lelkes közönség felejthetetlen vastapsáról nem is beszélve.

Zelei Miklós: A felolvasó-színházi bemutatkozás, amelyet 2012 nyarán a Békéscsabai Jókai Színház teremtett, nagy lehetőség volt a kortársi színdarabok és szerzőik számára. A Szarvasi Vízi Színház természeti környezete hatalmas ajándék; még az is kiváló effekt lehet, amikor egy úszó karcsapásai két mondat között a háttérben váratlanul megjelennek. A csabai TeÁtrium Udvar környezete elegáns, klasszikus belső tér, hangulata – azt hiszem – minden darabhoz odaillik. A közönség pedig mindkét városban kiváló. Jó volt látni a lelkesedésüket és érezni a szeretetüket. Mi lesz a folytatás 2013 nyarán?

Balogh Róbert: Míg a tömegek a legfrissebb autókra, telefonokra vágynak, megkérdezhetném, mi a helyzet a legújabb drámákkal vagy a kortársművészettel, ha nem tudnám a választ, pedig, de, noha, ugyebár éspediglen a drámaíró kortársak a bőrükön érzik a szitut, mi bánt, mi fáj ma... szóval mindegy, hogy egy felvonásban vagy mondatban mondom el, ha létrejön a szituáció, s működni kezd, és igen, a valóságszag megvolt, íróként (illetve a nézőtéren ülve közönségként) találva éreztem magam a felolvasószínház alatt. Köszönet érte! Legyen folytatása!

22.


Magyar Teátrum Színházi Sátor Tusványoson Forewer kivonatával fesztiváloztak. Ismét telt ház, ismét tomboló siker.

(Folytatás a 17. oldalról.)

A sátorépítés napjai és éjszakája A nap visszafogottan süt, a medvék visszahúzódtak az erdőbe, Kiss Tibi hangol őrülten a nagyszínpadon. Tíz perc szünet a sátorállítóknak, megérdemlünk egy sört. Épül a Magyar Teátrum színházi sátor. Három csillogó szemű maszatos képű gyerek szalad erre. Kíváncsiak, mint mikor cirkuszosok érkeznek a faluba. Idén Németh Kristóf házigazdasága mellett folyik majd a fesztiválozás. Reggeltől előadások, először a gyerekeknek, aztán beszélgetések, viták, este jó kis színházi előadások, éjjel buli. Szerdán kezdünk, ha a medvék is úgy akarják.

Csókolózhat-e a pék? – szerda Sütő Andrástól idézett Császár Angela a színházi sátor ma délutáni szakmai beszélgetésén. Politizálhat-e a színház? – tette fel a kérdést Németh Kristóf, a házigazdája. A közügyek iránti érdeklődés illetve véleményformálás a színház elemi feladata, olyan természetes, mint az, hogy mindenki, még a pékek is, szerelembe esnek. A reggel gyermekprogramokkal kezdődött. Wass Albert verseit, meséit a Gózon Gyula Kamaraszínház művészei adták elő. A délutáni szakmai beszélgetésen a Bánffy György Kulturális Szalon mutatkozott be, ott hangzott el a címbeli idézet is. Molnár Adrienn, a szalon ötletgazdája a kultúraközvetítés fontosságáról beszélt. Császár Angela, a szalon háziasszonya Sütő Andrástól, Németh Antaltól es Faludy Györgytől vett idézetekkel válaszolta meg a házigazda kérdéseit. A Rejtőzködő Csángóföld című előadás alatt néptáncosok, népzenészek lepték el a sátor körszínpadát. Az első nap programja a Reggeli gyermekjátszó

Csúcsra járatva – péntek

Interaktív gyermekszínház

Fesztivál a Határon trió zenei bulijával zárult.

A Bölcsôtôl a Beatlesig – csütörtök A nyitónapról visszamaradt bulizók még alig találták meg sátraikat, amikor reggeli friss hangulatban megjelentek a játszóház nyitására váró gyerekek a a sátor előtt. Tíz órakor elkezdődött a Gózon Gyula Kamaraszínház „Buborék bölcsi” című előadása. Interaktivitás, színek kavalkádja, közösségi élmény. Ismét egy kupac gyerek, akiket megfoghatott a színház varázsa. „Politizálhat-e a színház, milyen kultúrpolitikai szerepe

van a huszonegyedik század színházának?”– volt a délutáni fórum témája. A szakmai beszélgetésen Pállfy István az Országgyűlés Kulturális és Média Bizottságának alelnöke, Szabó László a Magyar Teátrumi Társaság titkára, Németh Kristóf színművész, Seregi Zoltán rendező és Kovács Balázs a Gödöllői Kulturális Központ vezetője beszélgetett. A fórum után Színészszerelem címmel Komáromi Anett a Békéscsabai Jókai Színház Gálfy-gyűrű díjas színésznője és fiatal kollégája: Nagy Róbert műsora következett, telt ház mellett. Szécsi Pál dalai, vagy Domján Edit levelei, vagy kettőjük szerelme vonzották-e jobban a fesztiválozókat, azt nem tudni, mindenesetre a sátorva-

A Magyar Teátrum sátrán kívül és belül is „teltházzal” indult a

életek című film bemutatója, mely az egyházi és közéleti– politikai átvilágítás fejleményeiről szól. Őrületes képeket látunk a bennrekedt lélegzet és a felszisszenések jelzik a téma komolyságát. A film után kötetlen beszélgetés. Háromnegyed öt, mire zárul a program, kiürül a sátor, csupán tíz perc az átállási idő. Istenes versek – hív az alcím Eperjes Károly Kossuthdíjas színművész Az igazat mond, ne csak a valódit című estjére. A sátor alig hogy kiürült, már érkeznek a versés Eperjes rajongók: 120…,

Színház tánctagozatának tagjai, Topolánszky Tamás társulatvezető, koreográfus atyai irányítása mellett. Közben az emberek elkezdenek beszivárogni a sátorba. Próbanézőbe jöttek. – Táncosok, nem zavar benneteket ha páran nézik a próbát? – hangzik az udvarias kérdés. – Majd szólunk ha zavar. „Páran” – mondtuk, aztán egyre csak csorognak be az emberek… 35…, 42…, 82… – Kérem ez itt még csak egy próba, az előadás éjfélkor kezdődik!... 108…, 120… Teltházas táncpróba. Tizenegykor kiürítjük a

122… – Kérem szépen, tele vagyunk! – Sebaj, a lépcsőre… 134…, 138… már a bejárat előtt ácsorognak az emberek, aztán elkezdik birtokba venni a külső hangszóró előtti teret.

sátrat egy kis levegőcserére. Kint még két ráadás szám Kóboréktól, aztán csönd. A koncertközönség elindul hazafelé, a tánc iránt érdeklődők pedig megrohamozzák a Magyar Teátrum sátrát. Telt ház, ma már negyedszerre. Ismerős arcok tűnnek fel: Pállfy István, Lévai Anikó érkezik, csak nagy nehezen sikerül helyet szorítani nekik. Éjfélkor elindul útjára a Táncfantáziák. Fiatalos friss, művészi és közérthető. Csillogó szemű, szép testű fiatalok. Éjjel egy óra, megállíthatatlan tomboló taps, méltó fesztiváli csúcspont. Gyors átszerelés, s kezdődhet a sátorzáró buli hajnalig. DJ Szabó Laci a Magyar Teátrumi Társaság titkára pörgeti a lemezt. Fekete Péter, a Jókai Színház igazgatója szemmel láthatóan félti a sátrát, néha rászól egy-egy érkezőre: – Cigivel, sörrel ne gyere be, légyszí! Jó a buli direktor úr, – jegyzi meg egy cserfes lány szarvasi hátországgal – ne görcsöljön már rá, lazuljon el, nem kéne innia valamit? Ismét teltház, a mai nap ötödszörre. Négyig tart a nap. Tizennyolc órán keresztül „csúcsra járt” Tusványoson a Magyar Teátrum színházi sátra.

Politizálhat-e a színház?

A Gárdonyi Géza Színház tánctagozata, a GG Tánc Eger

Eperjes Károly

son is csüngtek a nézők. Vastaps, igazi fesztiválsiker. Éjfélkor négy „helyi” színész lépett a deszkákra. Nagy Csongor Zsolt, Péter Attila, Rappert Gábor és Cserey Csaba a Beatles

nap pénteken. A négykézlábkorú gyerekek kint a szőnyegen játszanak, a nagyobbak bent a szülőkkel és tesókkal szemlélik a délelőtti előadást, a Kovács András Ferenc gyerekverseiből készült Csillagszél című koncertet. Teltház, talán egy két szabad hely. Koradélután, Tőkés László püspök úr érkezésére vetítőteremmé alakult a sátor. A százhuszadik néző belépése után már látható, gond lesz a helyekkel. Megteltünk, elkezdődik a Szigorúan ellenőrzött

Másfél óra a léleknek. Lélegzetvisszafojtva megy Eperjes Károly estje. Hétkor kint elkezd hangolni az Omega. Aztán becsurog a zaj a színházba, de nem lehet leállni, már beindult a henger, már izzik a levegő, hiába a dobszóló, a versek folynak egészen háromnegyed nyolcig. S az emberek nem mozdulnak, sátron belül és sátron kívül a hangfalak előtt ülnek, állnak s hallgatják a férfit, aki saját hitvallását versekben mondja el. Nyolckor a nagyszínpadon Balázs Fecó „belecsap a húrokba”, mindenki elmegy koncertet nézni. A sátorban megkezdődik az esti előadás próbája, csendben melegítenek az egri Gárdonyi Géza

23.


Kecskeméti csetepaté a Gyulai Várban Goldoni komédiával vendégszerepelt a Katona József Színház

Az elmúlt ötven év legjobb darabjai – ebből válogatott a Gyulai Várszínház vezetése, amikor idén nyáron az ünnepi évad műsorát állították össze. A fellépők között ezúttal a kecskeméti társulat is ott volt – Carlo Goldoni egyik nagy sikerű vígjátékával, a Chioggiai csetepatéval csaltak mosolyt a várszínházi közönség arcára. A nyári produkcióról Réczei Tamással, a kecskeméti Katona József Színház művészeti vezetőjével beszélgettünk. – Ki kezdeményezte a közös munkát?

– A Gyulai Várszínház nyári szezonra szóló műsorának összeállításakor Gedeon József igazgató úr vetette fel a kecskeméti Katona József Színházzal közös bemutató ötletét. Kérése annyi volt, hogy az elmúlt évtizedekben a Várszínház által már játszott mű kerüljön ismét a repertoárba. Így esett a választás a Chioggiai csetepatéra. Goldoni művét Rusznyák Gábor rendezőre bíztuk, akinek kaposvári színész osztálya néhány éve már játszotta ezt a darabot a kecskeméti Színművészeti Egyetemek Fesztiválján, nagyon sajátos módon, nagy sikerrel. – Miért döntöttek úgy, hogy ezt a darabot a kecskeméti nézők is láthatják a 2012/2013-as évadban, a bérletes előadások között? – A nyári színházi bemutatók nagy többsége kérész életű, néhány előadásra készülnek el. A kecskeméti

színházban nem szerettük volna, hogy a produkció elvesszen, nem beszélve arról, hogy a „hazai” közönség ne is láthassa. Ezért úgy alakítottuk az új évadot, hogy Goldoni darabja legyen az egyik bemutatónk. Ezzel a produkció nem három, hanem legalább tizenhét előadást ér meg. Ez nem mindegy – és nem csak gazdasági szempontból. – Az előadás egyik főszerepét Sirkó László színművész alakította. Őt kérdezem: milyen élményekkel tért haza a gyulai vendégszereplés után? – Életemben először játszottam a Gyulai Várszínházban, így különleges élmény volt, nem is tudom, eddig hogy maradt ki az életemből. Maga Gyula városa is gyönyörű, a Várszínház pedig nagyszerű hely, jó érzés volt ott lenni a főpróbahét, a nyilvános főpróba, valamint a két előadás alatt.

Azt hiszem, hogy az előadás telitalálat: Rusznyák Gábor rendezése lényegre törő volt, és felhőtlen szórakozást nyújtott a kedves közönségnek. Ezt igazolja a bemutatónk sikere is.

téma, hogy ki fogadott el egy szelet sült tököt, és ez miféle konzekvenciákkal jár – főleg, ami a szerelmet illeti… Ki kit szeret, vagy kit nem, mi a látszat és mi a valóság? E „nagy-nagy probléma” körül jár körbe-körbe a történet,

raszínházban lesz látható ez az előadás. Mennyit kell változtatni a nyári elő-bemutatóhoz képest? – A darabot a főpróbahét kivételével Kecskeméten próbáltuk, a díszletek is ide készültek. Volt olyan

– Mitől olyan sikeres és közkedvelt Goldoni vígjátéka? – A történet szerint az általam játszott Toni a kis olasz halászfalu egyik utcájának végében lakik, és az ő bárkáján dolgozik a szomszédja is: a két család fiataljainak egymás mellett való elbeszéléséből adódnak a problémák. A Chioggiai csetepaté alaphelyzete nagyon emlékeztet a kecskeméti színház tavalyi évadjából Az eltört korsó című előadáséra. Ám míg Kleist művében az volt a fő kérdés, hogy ki törte össze a korsót – netán a macska vagy a titkos szerető –, addig Chioggiában az a

mennyei tüneményességgel. Természetesen Toni családja és a szomszéd família fiataljainak csetepatéjához az idősebbek is asszisztálnak, ők is kötnek egy-egy göböt még a csomóra, míg végül mindenki megorrol a másikra… Azt éreztem, hogy a közönség nagyon élvezi az előadást. Minden fiatal színészünk, Trokán Nóra, Hajdú Melinda, Decsi Edit, Téby Zita, Orth Péter, Aradi Imre és Porogi Ádám is remekelt, pedig közülük kevesen játszottak még szabadtéren, ami mindig nagy erőpróba egy színésznek. – Decembertől a kecskeméti Kelemen László Kama-

díszletelem, amit Gyulán a Várszínház adottságai miatt nem tudtunk használni, így a Kamaraszínházban lényegében minden visszakerül a helyére. A nyári vendégjáték során abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az ügyelőnk, a kellékesünk, az öltöztetőink is ott voltak velünk. Így szinte csak a helyszín volt más. Az előadásban egyetlen vendégszínész szerepelt, a darabbéli feleségemet, Pasqua asszonyt megformáló Kovács Vanda, akit a kecskeméti előadások során újra körünkben köszönthetünk majd. Bera Linda

Cseh Tamás és Don Quijote a SZIGET-en Cserna Antal és Csomós Lajos Fotó: A-team

Két nagy programra vállalkozott a Magyar Teátrumi Társaság, amely először képviselteti magát az ország legnagyobb rendezvényén. A fesztivál mínusz egyedik napján, Cseh Tamás emlékestet tartottak, másnap pedig a Békéscsabai Jókai Színház La Mancha lovagja című musicalje került a közönség elé. Cseh Tamás, a „magyar indián” napra pontosan há-

rom éve hunyt el. Bereményi Gézával 1970 óta voltak alkotótársak. Az író-rendező Születtem Magyarországon 2. címmel állított össze emlékestet barátja tiszteletére. A színházi koncertet most, a Szigeten is hatalmas érdeklődés övezte. Szó szerint is, hiszen a cirkuszsátor bejáratainál sokan próbáltak bekukucskálni olyanok, akiknek bent már nem jutott se ülő-, se állóhely. A Békéscsabai Jókai Szín-

ház La Mancha lovagja című előadását sok külföldi ifjú turista is megtekintette a fesztivál nulladik napján. A Po-

rú lovag történetét világszerte ismerik, a dalok pedig nemzetektől függetlenül mindenkihez elérnek.

rondszínház kijáratnál például holland fiatalok megjegyezték: igen jól döntöttek, amikor a színházat választották kora este a közös sörözés helyett. A magyar nyelv megértéssel nem lehetett sok gondjuk: a szomo-

„Az életet nem olyannak kell elfogadni, amilyen, hanem amilyen lehetne. Még, ha százszor le is győznek.” – hirdeti a musicalben Cervantes. A darabot színpadra állító Fekete Péter a jól ismert alaptör-

ténethez hozzátett egy kettős keretet: egyrészt megidézte az 50-es évek politikai kitelepítését – egy POBEDA automobillal – és a jelenkor kilakoltatását – egy ponyvás, költöztetős teherautóval. A rendező így fogalmazott: „most, amikor a svájci frank hitelek bedőlése miatt sokan veszítik el a lakásukat, szintén nagy szükség van olyanokra, akik reményt akarnak és tudnak adni az el-

csüggedteknek”. A Magyar Teátrumi Társaság mindkét szigetes produkciója, az előző napi Cseh Tamás-est és a La Mancha lovagja is szép sikert könyvelhetett el. A vadonatúj terep bevált tehát, remények szerint jövőre is lesznek nagyszínházi előadások a Szigeten. Szöveg, fotó: Csicsely Zoltán

24.


Sikeres évadot zárt a Szegedi Szabadtéri Játékok A tervezett látogatószámot jóval meghaladva ért véget a 2012-es Szegedi Szabadtéri Játékok; több produkció is nagy siker volt, köztük a néptánc és az operett – értékelte a fesztiváligazgató az MTI-hez eljuttatott közleményben. Bátyai Edina elégedettségét fejezte ki az augusztus 20-án véget ért fesztivál eredményei kapcsán, mint megjegyezte, a kezdeti várakozásokat több produkció is felülmúlta. Hangsúlyozta: a gazdasági helyzet és a hasonló jellegű kulturális fesztiválokról érkező hírek miatti aggodalom ellenére szép eredményekkel

Véget ért a nyár, lezárul a nyári színházi évad. A Budapesti Nyári Fesztivál keretében a Bán Teodóra által vezetett színházak nyújtottak idén is felejthetetlen élményt. Ezekre visszatekintve elevenítettük fel a kánikulai napokat a Szabadtér Színház Nonprofit Kft igazgatójával.

zárt a rendezvénysorozat. A látogatószám tekintetében a tervezett 62 százalékot sikerült meghaladni: az öt Dóm téri produkció tizenhárom előadásán 75 százalékos volt a látogatottság. Kiemelkedően jól zárt a Hegyen-völgyön lakodalom néptánc produkció és az évadot búcsúztató operett, a Mágnás Miska. Előbbi a műfajt „temetők” körében is meglepetést okozott nyolcvan százalék feletti látogatottságával. Az újszegedi kisszínpadon a Hyppolit, a lakáj és a Virsky együttes táncelőadása érte el a legnagyobb sikert. A Magyar Teátrumi Tár-

saság tagszínházai közül a debreceni színház jelent meg Szegeden. A Csokonai Színházzal közösen létrehozott, Mária című új magyar musical-előadás a debreceni hangos siker után először a Dóm téren volt látható. Szarka Tamás zenei műve, pályájának első musicalje, amely Vidnyánszky Attila rendezésében modern kori problémákra, így például az abortusz kérdésére is reflektál a felemelő Mária-történeten keresztül. A rendező és a szerző megfogalmazása szerint minden gyerek Jézus, vagyis: egy lehetőség a megváltásra. MTI – J. M.

Margitsziget, Városmajor, Bán Teodóra

ban készült a Szerencsés flótás, és három új előadásnak – Abigél, Mizantrop, Wamp – partnerei voltunk. A többi előadást az igényeket felmérve válogatjuk, és választjuk. Június 8-án kezdtünk a Filmzene koncerttel, utána 15-én a Los Vivancos spanyol társulat lépett fel. Utána következett – Hány színház is ez a az Érinthetetlenek, ami egy színház? befogadott előadás volt. A következő a Báthory Erzsébet musical-opera mely ősbemutatónk volt, és mely kiemelt produkciója volt az idei nyárnak. A rendhagyó, és totális színházi bemutató, kritikai visszajelzése a szakma és a közönség részéről is pozitív volt. Történetileg, zeneileg, előadásmódjában, képes volt újat, korszerűt, több korosztály számára fogyasztható formát alkotni. – Kinek az ötlete volt éppen Báthory ErBenedekffy Katalin és Zöld Csaba fotó Kanyó Béla zsébetről színházi előadást bemutatni? – A témaötletet két éve – Cégünk a főváros sical, operett, tánc, balett magamban. tulajdona. Épületeink a előadások, jazz, és klasszikus dédelgettem Városmajori Színpad, a koncertek, folklór, gyerek- Bántott, hogy egy magyar Margitszigeti Szabadté- színházi, reneszánsz korabeli nőt nem az érdemei miatt ri Színpad és most már a programok is helyet kaptak. ismer, és per nélküli koncepMargitszigeti Víztorony is. A színházi hajójárattal a víz- ciós ügy miatt, igaztalanul Budapest 13. színházaként torony kiállításaival komplex vádol a világ. A Miklós Tibor fenntartónktól, éves nor- nyári programot kínálunk. A írta történet nem fiktív, kivématív támogatást kapunk, nyári fesztivál, Budapest kul- ve Walter a nyomozó szeméállami támogatást pedig turális attrakciója, vonzereje lyét. A kortárs, dinamikus, pályázat útján. Idén kilen- kívánt lenni, a több szakmá- nagy ívű szimfonikus zenecedszer rendeztük meg, nak bevételt biztosító kultur- karra komponált zenei anyagot, Pejtsik Péter és Szomor Budapesti Nyári Fesztivál turizmust erősítve. – Hogyan állt össze a re- György jegyzi, operai igényű néven, a nyár legnagyobb zenei hangokkal, kórussal, fesztiválját. Játszóhelyeink pertoár? – Saját bemutatóinkat, zenekarral. A Bagó Bertakülönleges természeti és épített helyszínek: a Szent mint producer hozza létre cé- lan rendezte, és Novák Péter ősbemutató Margit romok és a 101 éves günk, ezen kívül koprodukci- koreografálta Víztorony mellett a mar- óban, partnerként és befoga- kettős célja, úgy gondolom gitszigeti és a városmajori, dó színházi konstrukcióban sikerült. Előadásunkban rehabilitáltuk Báthory Erzsészínpadok. Színházaink működünk. Három saját bemutatónk betet, és új műfaj született, befogadó képessége is eltérő egymástól, a városma- volt: A Rózsák háborúja, a The amit mucisal-operának nejori 800, a Margitszigeti Blues Brothers, és a Báthory vezünk. Azt remélem sikerül Szabadtéri Színpad 2800, a Erzsébet, az utóbbi egyben a műfajjal és a témával egy ősbemutató is. Koprodukció- új generációt behozni a színVíztorony udvar 300 fős. – Hol, mit és mennyit játszottak? – A fesztivál közel négy hónapja alatt, két színházunkban, és három alternatív játszóhelyünkön, valamint a kiállító helyszínünkön, legalább 130 előadást játszottunk különböző műfajokban. Repertoárunkban prózai, zenés színházi, opera, mu-

Monte Cristo grófja – Szomor György

házba. Az előadás kőszínházi bemutatója, a Kolozsvári Magyar Operában augusztus 15én volt, és a színház 2012/13 repertoárjába került, de Magyarországon is szeretnénk tovább játszani. – A teljes műsor felsorolása nélkül említsünk meg még néhány produkciót! – A városmajori színházi szemle keretében a kaposvári Csiky Gergely Színház három, és a Szabadkai Népszínház is három előadással szerepelt. Aztán itt volt szintén két előadással a Békéscsabai Jókai Színház, akik a Margitszigeten a Monte Cristo grófja című – szintén Szomor György által jegyzett – musicalt adták elő, a Városmajorban pedig a Kapj el! című kamaramusicalt. Említeném még a Zorba című dramatikus táncprodukciót, ami szintén magyarországi bemutatónak számított, szimfonikus nagyzenekarral, százötven fős kórussal, élő görög zenével, a Nemzeti Balett Tánctársulattal. Időrendben az utolsó elő-

adásunk a Puccini: Turandot című operája, koncertszerű változatban, melyben közreműködött: Rubens Pelizzari

a veronai aréna állandó vendége, Lukács Gyöngyi, Alexandru Agache, Létay Kiss Gabriella, a, debreceni színház kórusa, és a Budapesti Operaház Zenekara, vezényelt Kesselyák Gergely. – Mennyire volt sikeres az idei nyár? – Még nincsenek konkrét számadataink, de elmondhatjuk, hogy szakmailag és gazdaságilag is sikeres szezont zártunk. Több mint 120 előadásunkon, 6 bemutatónkon, 70 ezer látogatót fogadtunk. Igyekeztünk minőségben és színvonalban, minél gazdagabb és színesebb rendezvénysorozatot nyújtani nézőinknek. Egy nyári színház estébe az is fontos, hogy a közönség mellett az időjárás is szeresse előadásainkat, a Budapesti Nyári Fesztivált. Tölgyesi Tibor

Kapj el! – Balog Anna és Szomor György

268 Ft, határon túl: 1 uro. IV. évfolyam, 7. szám szeptember. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Recommend Documents