A Nap, Hold, és a Csillagok

Pásztorné Földi Adrienne

A Nap, Hold, és a Csillagok Válogatott prózák

Az anyagot válogatta és az Elıszót írta: Budai István Pro Bono díjas költı

Holnap Magazin 2012

Holnap Magazin 2012

Pásztorné Földi Adrienne

A Nap, Hold, és a Csillagok Válogatott prózák

Holnap Magazin 2012

A Nap, Hold és a Csillagok

Elıszó

Pásztorné Földi Adrienne 1943-ban született Kassán. Miskolcon érettségizett a „Zrínyi Ilona” Leánygimnáziumban, 1961-ben. A Társadalombiztosítási Igazgatóság fıelıadója volt 1961-1996-ig, egészen a nyugdíjazásáig. 1962-óta foglalkozik az eszperantó nyelvvel, melybıl 1972-ben az eszperantó nyelv oktatására jogosító nyelvoktatói képesítést szerzett a Magyar Eszperantó Szövetségnél Budapesten. 1973-ban a nyelvbıl az ELTE keretében felsıfokú állami nyelvvizsgát tett. 1975-ben házasságot kötött Pásztor Lászlóval. Egy fiuk és két unokájuk van. Eszperantó-irodalmi megemlékezéseket, és könyvkiállításokat szervez férjével együtt Abaújszántón, és Miskolcon. Abaújszántón az Önkormányzat által támogatott Petıfi Sándor Mővelıdési Házzal karöltve. 2005 óta magyar, eszperantó nyelvő internetes újságot ír férjével. İ végzi a lap szerkesztését. 2005 óta ír az újságcikkeken kívül mindkét nyelven elbeszéléseket, novellákat, meséket. Vannak recenziói, eszperantó nyelvő színdarabjai, tanulmányai is. 2010 óta a Hegyaljai Alkotók Társulása – Szerencs – tagja. Szabadidejében sokat olvas eszperantó nyelvő irodalmat is.

6

A Nap, Hold és a Csillagok Szeret kirándulni, kertészkedni, múzeumba járni, jó filmeket nézni, zenét hallgatni, kézimunkázni. Írásai témája zömmel saját élmények, bár vannak hallott eseményeken alapulók is. Nagyon kevés olyan története van, melynek a magva nem megtörtént esemény, hanem csak a fantázia mőve. Eszperantó nyelvi nemzetközi irodalmi versenyeken változó eredménnyel szerepel minden évben 2005 óta. A három utóbbi évben dicsérı okleveleket nyert, 2010-ben Belgakongói témájú színdarabjáért, 2011-ben a klímaváltozásról szóló tanulmányáért. 2012-ben benini témájú színdarabjáért. Írói nevei: Pásztorné Földi Adri, Pásztorné Földi Adrienne, és Pásztor Lászlóné. Az eszperantóul írt mőveknél: Adri Pásztor, és Sinjorino Adrienne Pásztor (azaz Pásztorné Adrienne) néven jelennek meg írásai. Elsı önálló magyar nyelvő kötete Tündérek Tánca címmel jelent meg 2012ben. Eszperantó nyelven még nem jelent meg önálló kötete, de írásai eszperantóul megjelentek nyomtatásban néhány volt szocialista ország eszperantó nyelvő folyóiratában, azon kívül Finnországban, Horvátországban, egy izraeli eszperantó nyelvő újságban. A szegedi amatır írók által meghirdetett magyar nyelvő meseíró pályázat elsı helyezettjeként három meséje jelent meg nyomtatásban, a „Ma én mesélek neked…” – címő mesekönyvben, más írásai az Évszakok címő kötetben 2012-ben. Mindkét nyelven a HAT-MAIT 2010-2012-es antológiáiban. Továbbá a Magyar Alkotók Internetes Társasága web lapján, és a Hajdú-Bihar megyei amatır írók internetes honlapján szintén jelentek meg írásai. Nevéhez főzıdik még egy köztér elneveztetésre irányuló kérelem benyújtása Miskolc város Önkormányzatához, melyet az teljesített. Így született meg Miskolcon a dr. Gyıry Nagy Lajos lépcsısor elnevezés, arról az ügyvédrıl, aki a városnak adományozta az avasi harangtorony zenélı óra-játékát, melyet ı és fivére készíttetett 1941-ben. A névadó indította el dr. Kalocsay Kálmánnal az elsı eszperantó nyelvő nyelvtanfolyamot Miskolcon 1913-ban. Ez a kötet nem teljes mértékben foglalja magába a szerzı összes írását, csupán kóstolót nyújt abból. Érdemes kézbe venni! Elolvasásra ajánlom:

Budai István Pro-bono díjas költı 7


Tündérek Tánca A felnıttek azt tartják, amiket a gyermek gyermekkorában tapasztal, azok egész életében megmaradnak az emlékezetében. Ez a vélekedés igazolódott be nálam is. Most emlékeim közül egyet kiemeltem, hogy továbbadjam, elmeséljem. Ötéves kori szamárköhögésem, majd szeretett édesapám korai halála, gyermekkori asztmát váltott ki nálam. A gyermekgyógyászok hiába próbáltak segíteni, mert egyetlen asztma elleni gyógyszer sem hozta meg a várt hatást. Végül, 1954-ben az akkor kiépülı szocialista gyermekgyógyászat orvosai úgy döntöttek, hogy gyermekszanatóriumba küldenek, hogy a jó, tiszta levegıvel is gyógyíthassanak engem. Sátoraljaújhelyig a széles nyomtávú vasúton közlekedı szerelvénnyel, onnan a keskeny nyomtávú vasúton utaztunk tovább édesanyámmal. A kívánt vasúti megállóhelytıl hat kilométert gyalogoltunk két sorban álló feketefenyıfák között, amíg elértük a szanatórium pavilonjait. Ezek az alacsony épületek a második világháború elıtt, a kastély tulajdonosait kiszolgáló személyzet lakásaként szolgáltak. Más szolgálók a közeli kis faluban laktak. A szanatóriumnak ezek a kis épületei most megfigyelıhelyként mőködtek. A beutalt gyermekek itt töltötték az elsı hónapot, és csak akkor költözhettek át a kastélyba, ha semmilyen fertızı betegséget nem állapítottak meg náluk. Zemplén megyében található a Füzérradvány nevő település, közel Füzér várához. Füzérradvány legfıbb látványosságát a faluszélen álló kastélyt a földbirtokos Réthey család építtette a XVI. Században, mint egy külön hajlékként, a füzéri várbeli lakásuk kiegészítéseként. Utána a földbirtok négy évszázadra a Károlyi hercegi család földbirtoka lett, és maradt is. A kastély az 1850-es években épült romantikus stílusban a magyar építımővész Ybl Miklós tervei alapján. Ybl Miklós 1814-1891-ig élt. Az egyik legnagyobb képviselıje volt Európában a XIX. századi reneszánsz építımővészetnek. Legfontosabb alkotásai Magyarországon a fıvárosban az Operaház, a Károlyi és Festetics paloták, Budapesten a Királyi Vár Krisztina-városi oldala… Füzérradványban a kastély legnagyobb belsı átépítéseit Albert Pio bécsi építész tervezte, Károlyi László megrendelı kérésére. 1898 és 1907 között lettek beépítve a belsı stukkódíszítések, a falak márványborításai. Ugyanakkor építették be a márvány

8

A Nap, Hold és a Csillagok fürdımedencéket, a reneszánsz, és kora barokk – virágokkal, csupasz, de olykor szárnyas gyermekkel díszített faragott márvány kandallókat is. A megérkezésünk után a magyar nyelv – és irodalom tanára Lovassy tanár úr ismertette meg velünk a frissen érkezettekkel a kastély, és a helység már leírt fenti történetét, a kastélybeli tartózkodásunk ideje alatti házirenddel együtt. Mi szívesen véstük agyunkba ezeket a tudnivalókat, hiszen hamarosan felismertük, hogy a tanár úr, és a főtı Gyurkó bácsi is igazi lelkes patrióták, akik teljes átéléssel adták elı nem csak a történelem fontos eseményeit, hanem a kastélyhoz főzıdı egyéb mendemondákat is. Ma a kastély történetét a Szabad Enciklopédia ismerteti. A gyermekszanatórium iskolai oktatással mőködött, tehát a gyógyulás ideje alatt a légzıszervi megbetegedésben szenvedı gyermekek iskolai oktatása, nevelése is tovább folyt. 1952-tıl kezdve ez a faluszéli kastély a 3000 holdnyi parkjával, erdıivel földi paradicsommá vált a gyermekek számára. Ez a kastély a parkjaiban minden évszakban nyíló virágokkal, az erdıkkel, mezıkkel, hegyvölgyekkel váltak az én úgynevezett „második Tündérországommá.” Mi, az ott lakó gyermekek, valóban hittük, hogy a mi ott élésünk számunkra az élet csodálatos ajándéka. Ma is ezt vallom. A kastélyt övezı parkból gyöngykavicsos sétaúton lépdelve kapaszkodhattunk fel a széles lépcsın, és a ragyogó rézkilincses ajtót kinyitva léptünk be a kastélyba. Onnan a márványpadlós elıszobát, a társalgót, majd az ebédlıt, konyhát, és az éléskamrát lehetett elérni. Az elıszobából folyosó nyílt az osztályok termeihez és az emeleti helyiségek feljáratához vezetı utacskákra. Az emeleten voltak berendezve a lányok és külön a fiúk szobái a mellékhelyiségekkel együtt, WC, fürdık, betegszoba stb. A fiú oldalon voltak a tanárok, orvosok és az ápolók szobái és az igazgatóságiaké is. A vastag törzső platánok – a mi Észak-Magyarország régiónk ıshonos fafajtája – ágaikat az emeleti ablakokig nyújtották. Télen, amikor a fák kopáran pihentek, ágaik között betekinthettünk a park mögötti erdıbe. Gyakran láttunk róka őzte nyulat, és a havas erdei talajon tanácskozó varjakat. Minden szoba gyermeknépének volt egy közülük való vezetıje, a szobafınök. Neki kellett gondoskodnia a mindenkori rendrıl. De nem csak a rend megkövetelése volt a feladata, hanem az esténkénti mesemondás, és a közös éneklésre ösztönzés is. Ha ı nem akart mesélni, joga volt mást megkérni erre.

9

A Nap, Hold és a Csillagok Ahol én laktam, ott én voltam a választott szobafınök. Ott tanultam meg szép szalagot horgolni fényes fonalakból. Ezeket a szalagokat aztán azoknak adtam, akik szépen meséltek, olykor helyettem. Történt azonban, hogy egyszer kifogytam az ismert mesékbıl, de a szobatársaim csak követelték az újabb és újabb történeteket. Mit lehetett tennem? Elkezdtem mondani nekik a magam által kigondolt meséket erdei állatkákról. Egyik este a holdfényben táncoló tündérekrıl regéltem nekik. Azt meséltem, hogy a tündérek hosszú haját beezüstözi a holdfény, hosszú ruhájuk finoman susog a szélben, és a csillagok rájuk szórják fényüket, amikor a tündérek ott táncolnak a dúsfüvő zöld réten. Szobatársaim áhítattal hallgatták a tündérekrıl szóló történetet. Akkor éjjel a lányok azt álmodták, hogy ık azok a tündérek, akik a dús zöld füvő réten táncolnak a hold fényében. Néhány nap után megindult közöttük a suttogás, pusmogás. Vajon milyen érzés volt táncolni ott a kövér zöld füvön a virágkoszorús tündéreknek? – Csak legalább egyszer az életükben mi is átérezhetnénk a tündérek örömét, amely csodálatos, amelyhez hasonló boldogság sehol máshol el nem érhetı – mondogatták egymás között. Aztán amikor úgy döntöttek, hogy igen ezt megpróbálják megtapasztalni, elmondták nekem, és hívtak engem is. Én elıször nemet mondtam, felsorakoztatva azokat az érveket, melyek miatt ezt nem tehetjük meg. Leginkább azt, hogy éjszakai táncunkat egyik szanatóriumvezetı se fogja engedélyezni. A vágy azonban olyan mértékben hatalmasodott el felettük, hogy a végén igent mondtam. Aztán az idıpontról kellett dönteni. Ekkor történt, hogy az egyik barátnım elmondta néhány fiúnak az éjszakai tündértánc ötletét, melyre ık is igent mondtak. Igen, jelentkeztek ık is az éjszakai mulatságra. Ekkor merült fel az a tény, hogy fiú tündérek nincsenek, csak lányok. Ennek mondott ellent az újonnan felvetett tény, hogy a „Szent Iván éji álom” címő mőben Shakespeare, a híres angol író szerint, a tündérek királyának neve Oberon. Ha tündérkirály van, akkor Tündérországot nem csak tündérlányok, hanem tündér fiúk is lakhatják. Így barátaink lettek a Fiú-osztályon lakó fiúk, és így már joguk volt táncolni a tündérlányokkal. Akkor már elvirítottak a kastély melletti tulipánfának a virágai, a volt halastó medencéjében nyíló százezer kankalin, ibolya, sıt még a gyöngyvirág is.

10

A Nap, Hold és a Csillagok A levegıt most az akácvirág, a fehér ernyıs virágú bodza és a lila orgonavirágok illata töltötte be. Amikor napközben meghallottuk kiabálni a rigókat, hogy: – Mi lesz itt ma éjjel? Fiú! Fiú! Mi titokzatosan összenevetve suttogtuk: – Ma éjjel varázslatosan szép tündértáncot lát majd fő, fa, és az ég. Így történt, hogy egy szép, csillagos, holdfényes este, amikor a szobatársaink már elaludtak, mi hatan fiúk-lányok gyorsan felöltöztünk és kimentünk a kastélyparkba. Utcai ruhát öltöttünk mindnyájan a hálóingek fölé, így nem fázhattunk meg. A kastély elıtti zöld gyepre siettünk. Elıször csak álltunk ott csendben, és néztük a felettünk ragyogó csillagokat, élveztük ennek a pár pillanatnak a szépségét. Aztán egymás kezét megfogva, halkan énekelni kezdtünk. Elıször csak gyermekdalokat, aztán magyar népdalokat a természet tavaszi szépségérıl. Utána táncra perdültünk. Elıször együtt mindnyájan, majd egyenként külön-külön is. Végül, kicsit újra együtt. Tánc közben lecsúszott fejünkrıl a gyermekláncfő virágjából napközben font, most már kissé fonnyadt virágkoszorúnk. Nem vettük észre az átélt életöröm miatt. Eltöltött bennünket tündérségünk érzése: a hold és a csillagfényes, nyugodt, virágillattal terhes est élvezete. A lányok hosszú haját és köntösét a hold tiszta ezüsttel szórta be és arcuk is ugyanígy ragyogott. Egymást csodálva mondogattuk: – Tündérek vagyunk, tündérek lettünk mi is. Örömtıl megrészegülve, teljesen elvarázsoltan hajlongtunk, táncoltunk. Ezért nem vettük észre a bennünket lassan körülvevı orvosokat, tanárokat, ápolókat, akik csendben várták mikor állunk meg kicsit pihenni. Nem rontották el szórakozásunkat, nem avatkoztak bele áhítatunkba. Amikor megálltunk kissé pihenni, akkor jöttek oda hozzánk, szépen kérve bennünket, most már fejezzük be a szórakozásunkat, menjünk fel szobáinkba, és vigyázzunk, hogy ne ébresszük fel az alvókat. A másnap kapott szemrehányások jogosak voltak, mert nem kértünk engedélyt az éjszakai kiruccanásunkra. Mégis, a mai napig jó érzéssel emlékszünk vissza mindnyájan erre, a 10 hónapos gyógyulási idınk alatti május éji tündértáncunkra Füzérradványban, az erdık övezte kastély elıtt.

11

A Nap, Hold és a Csillagok Biztos, hogy sem a második világháború elıtt, sem utána, de ma sem mesélhet arról sok kisfiú, és kislány – bennünket kivéve –, hogy Kodály Zoltán, Bartók Béla mőveibıl hallgatott zongorahangversenyt a csavart vörös márvány oszlopos kastély teremben, hogy fürödhetett vörös márványból készült fürdımedencében, s arról, hogy olyan márványkandallós szobában melegedhetett télen, melynek padlója virág figurás – több színő és fajtájú fából készült intarziás parketta volt, és hogy a kastély társalgójának falait, és a folyosók falát medve, vaddisznó bırök, szarvas-muflon agancsok díszítették, s hogy a szobákat velencei kristály csillárok világították meg. Az ebédlıben pedig olyan nagy tölgyfa asztaloknál ülhettek, melyeknél egykor nem mesebeli, hanem valódi hercegek, grófok, bárók étkeztek egy-egy nagy vadászat után. Ilyen kastélyokat már csak filmekrıl láthat az ember, de mi ott éltük le életünknek egy kis részét és boldogok voltunk. A nagy természet összes virágja nekünk illatozott, a fenyık nekünk zöldelltek, a verebek, a pintyek, és az énekes rigók nekünk mutatták meg a faágak közti fészkeiket, a mókusok a mi kekszeinket rágcsálták, amikor a faágakról a mi ablakpárkányainkra átugrottak. Kirándulásaink során megismerhettük a 3000 holdnyi terület egész élıvilágát. Az akkori szocialista társadalmi rend bölcsen gondoskodott a beteg gyermekek gyógykezelésérıl, jól tudva, hogy a jövıt építı új generációnak jó egészségő ifjúságot kell magáénak tudnia. Sajnos, napjainkban egyetlen egy gyermekszanatórium sem mőködik már Észak-Magyarországon, bár most is szükség lenne rá.

12


A Télapó Zsákja Amikor kisfiam már olyan korban volt, hogy ı is átvehette az édességgel teli kis csomagját, mi is elmentünk a munkahelyem által rendezett meghitt Télapó ünnepségre. Ezt Miskolcon, az egykori Rónai Sándor Mővelıdési Ház klubtermében rendezték, mely egyébként az Eszperantó-klub összejöveteli helyisége is volt. Az épület a Mindszenti templom közelében állott a tér másik oldalán. A politikai rendszerváltás után a kultúra háza sajnos bezárt. Ma bank van benne. Amikor a Mindszenti templom harangjai a 6 órát ütötték, megkezdıdött a Mikulás napi – vagyis a Télapó – ünnepség. Szokás szerint a gyermekek Télapót hívogató dalocskákat énekeltek, télrıl szóló verseket szavaltak, amíg a hosszú fehér szakállú Télapó meg nem érkezett. Egyik alkalommal valamilyen ok miatt a szakszervezetünk megrendelésére nem érkezett meg Télapó, így az egyik kolléganım férje vállalta el Télapó helyettesítését, de ezer okot is felhozott a rábeszéléskor, amiért ı esetleg nem lesz jó erre a szerepre. A végén mégis elvállalta. Hoztak neki a ruhakölcsönzıbıl Télapó jelmezt és beöltözött. Munkahelyemrıl az ilyen ünnepségeket szervezık megadták az instrukciókat, hogy mit hogyan kell csinálnia. De, mivel még mindig nagy volt benne a félsz, egy pohár jó borral igyekeztek megalapozni a sikeres szereplést, előzni a félénkségét. Arca, orra, kipirult az izgalom, a meleg zsúfoltan tele terem, a piros bunda, a szakáll miatt, és a jó bor hatására. Így, álöltözetében, pirosan megérkezve senki sem mondta volna, hogy nem ı az igazi Télapó, aki a messzi Északról érkezett. És mivel sikeresen le is bonyolította a programot, gyorsan, és elégedetten távozott. De még nem lépett ki az ajtón, amikor három éves fiam sírásra görbült szájjal utána vetette magát kiáltva: – Télapó! Télapó! Állj meg! Itt hagytad a zsákod! Vidd magaddal! Ha itt hagyod, miben hozod jövıre az ajándékot nekünk? Télapó természetesen visszafordult, kissé ugyan zavartan a váratlan jelenet miatt, de mosolyogva átvette az ott felejtett zsákot, és fiam figyelmességét megköszönve távozott. – Köszönöm kisfiam! Látod, milyen feledékenyek már az öregek? Nagyon jó, hogy figyelmeztettél a zsákra. Jövıre is hozok neked is ajándékot! De, addig is jó legyél ám!”

13


Macska Öröm, Macska Bú Sokan úgy vélekednek, hogy a macska nem okos jószág, nem olyan értékes állat, mint a kutya, mely az ember barátja. Nem szoktam vitatkozni az ilyen emberekkel, mert „kinek a pap, kinek a papné” kedves, ahogy mondani szokták. Ki a macskát, ki a kutyát kedveli. Az élet sokszínő, és még a klónoknál sem bizonyos, hogy teljesen ugyanolyanokká válnak minden tekintetben, mint amilyen a klón alanyuk volt. El kell fogadnunk, hogy sok érdekességet és értéket rejt a másság. Ennek bizonyítására összegyőjtöttem néhány velem is kapcsolatos eseményt, melyek fı szereplıi mégis a macskák. Gyümölcsös kertünkben házi nyulakat tenyésztettünk a család húsellátása érdekében. Az állatok kedvesek voltak, szerettem ıket élve is, de ételként is. Bár sajnáltuk ıket levágni, úgy gondolkodtunk, hogy amíg élnek, éljenek boldogan, haláluk pedig hirtelen legyen, és fájdalom nélküli. A kerti szerszámoskamrában alakítottuk ki a ketrecek helyét, és a takarmány tárolása is ott történt. Egy alkalommal, amikor az Agyagbánya felıl hazafelé tartottam fiammal, és a biciklin tolt szénának való füvel teli zsákkal, felfedeztük, hogy a közút közepén az a kis fekete folt nem más, mint egy körülbelül két hónapos korú kicsi fekete-fehér tarka macska. Fél arca, mellénykéje és négy kis tappancsa volt fehér. Ott nem hagyhattuk, ha már megtaláltuk. Nem akartuk, hogy valamelyik vadul száguldó autó ráhajtson, és megölje. Betettük a füves zsákba, és hazavittük a kertünkbe. Csíkosnak is tőnt, foltosnak is. Ez szokatlan volt. Késıbb jöttünk rá, hogy a nagyon sovány kis állat a kidudorodó bordái miatt tőnt csíkosnak. Akkoriban a nyarat a családommal a kerti, farostlemezbıl készült kunyhónkban töltöttük, kellemeset a hasznos kertészkedéssel és állatgondozással összekötve. Onnan utaztunk be Miskolcra a napi fıznivalót megvásárolni, de kirándulni is a környezı erdıs tájakra, és a tóhoz Harsányba. Reggel a kelı nap arany sugarait élveztük. Este a naplementét, a csendet csodáltuk. A dalos madarak füttye, a friss zöldségek, gyümölcsök mindennapi örömforrásaink voltak. Családomban kialakult az állattartással kapcsolatos munkamegosztás, így a nyarunk zavartalanul, és boldogan telt. Közben kicsi macskánk is kigömbölyödött.

14

A Nap, Hold és a Csillagok Egyik nap egy körülbelül vele egykorú kismacska látogatott el hozzánk, amely aztán a következı tavaszig nálunk maradt. A tulajdonosa akkor hazavitte, de a kis szürke-cirmos fehér tarka kismacska még utána is nálunk töltötte napjai nagy részét, hiszen a mi kis cicánkkal és velünk életre szóló barátságot kötött. A mi kis macskánkkal evett, játszott, egymást átölelve, aludtak a fészerbeli, a fiam által fadobozból kialakított Cica-lakban. İsszel történt, hogy a szénát nem a villával, hanem kézzel dobtam fel a tárolóba. A karikagyőrőm lecsúszott az ujjamról, és a szénacsomóval együtt eltőnt. A karikagyőrőm hiányát csak pár nap múlva vettem észre, akkor viszont már nem tudtam miként, mikor veszíthettem el. Csaknem egy hónap múlt el ezután, s megérkeztek az elsı fagyos napok. A macskák már nem a Cicalakban aludtak, hanem befúrták magukat a ketrecalomnak használt szárított vastag szálú siskafőbe, fent a szénatárolóban. Az egyik reggel, amikor bekukucskáltam a fészerbe a nyulakhoz, láttam a két kismacskát elmerülve játszani a karikagyőrőmmel. Mellsı lábacskáikkal egymásnak tologatták a pincefödémen a győrőmet, és közben ügyeltek, hogy az oda leesett szénacsomót kikerüljék. Amikor a győrő gurult egy kicsit, izgatottan felnyávogtak, majd valamelyik ráugrott megakadályozni, hogy az ketrec alá be ne guruljon. A nyulak számára is élvezetes látvány lehetett ez a játék. Elmerülten szemlélték azt, és nem rázták fogukkal a ketrecet jelezve, hogy éhesek. Türelmesen várták a megérkezésemet. December elején az egyik havas reggelen meglepett, hogy feketefehér kis macskánk nem a fészerben, hanem már a kapunál várt, toporgott, és folyamatosan nyávogva próbált nekem valamit elmagyarázni. Mivel vártuk az egyik nyúl szülését, azt hittem, azt akarja jelezni, hogy megérkeztek a várt jövevények. Kinyitva a fészer ajtót láttam, hogy Marci a másik kismacska a Cicalak elıtt ül, és valamiért nagyon figyeli azt. Benéztem a Cicalakba. Egy idegen csúnya macska nézett rám fektébıl, és nem menekült el, mint ahogyan az idegenek szoktak. Elıször azt hittem, hogy ı őzte el a kicsiket, el akartam zavarni. De nem mozdult. A másik kettı viszont felugrott hozzá, mintegy védelmébe vette ıt. Máskor is evett már nálunk télen idegen éhes állat. Volt rá eset, hogy az egyik télen kilenc éhes macska evett egyidejőleg, és ezek közül csak egy volt a miénk.

15

A Nap, Hold és a Csillagok Úgy gondoltuk: jó, akkor maradjon az idegen. Majd elmegy tavasszal. De nem ment el, ott maradt örökre. Újabb hónap után pedig, amikor kezdett már kinıni a szempillája, szemöldökszıre és a bajusza, akkor tapasztaltuk meg, hogy valamilyen gyerek vagy nagyon ostoba felnıtt korábban levágta a szem – és szájszırzetét. Ezért volt nekünk ı eleinte olyan furcsa. No, Cirmos már idıs volt, nem szült utódokat, de szerencsére jól viszonyult a kis kandúrokhoz. Kitartóan játszott velük, és sok fontos tudnivalót, így a fára felugrást és az egérfogást is megtanította nekik. Láthatóan szerették egymást ık hárman. Egy kora tavaszi napon, amikor végre kéklett az ég, és melegen sütött a nap, Cirmos a kerítésünkhöz parancsolta Cicókánkat. Ott kellett rá várakoznia, nem követhette az öreg macskát a szomszéd kertbe. Mintegy páholyból kellett volna végigszemlélnie az egérfogás újabb mutatványát, hiszen a fortélyokat még gyakorolni kellett. Cirmos nem vette észre a szomszéd kertben lapuló három kóbor kutyát. Az éhes kutyák rárohantak, a szemünk láttára tépték szét, és falták fel szerencsétlen öreg macskánkat, de úgy, hogy még egy diónyi bırdarabka sem maradt utána. Ezt látva fekete-fehér macskánk reszketni kezdett, és ha nem láttam volna, el sem hittem volna; hogy a nagy lelki megrázkódtatás miatt, két fényes könnycseppecske reszketett ıt tartó kezemen. Nem az enyémek voltak. Ezután még két hétig minden nap eljárt oda, ahol a tragédia történt. Gyakran járunk kirándulni Miskolc-Tapolcára. Kellemes üldögélni a tó partján, sétálni a szép villanegyedben, vagy éppen egy sült halat enni a közeli büfében. Egy ilyen sétánk alkalmával láttuk, ahogy egy háztulajdonos éppen akkor verte le a fecskefészket a ház eresze alól. Azért tette ezt, mert elmondása szerint a fecskék poloskákat visznek táplálékul a fiókáknak, és nem akarja, hogy azok a házába bemásszanak. A fészek leesett a járdára a két fiókával. Az egyik szörnyethalt, a másik még élni látszott, amikor mi vizsgálgattuk. A madárszülık kétségbeesetten repdesve figyelték, mi történik a fészekkel. Mi, az élni látszó fiókával a fészket a járda mellett egy közeli bokor alá tettük. Az esetnek egy fiatal cirmos macska is tanúja volt. Lehet, hogy ahhoz a házhoz tartozott, ahonnan a fecskefészket eltávolította a gazda. Amikor elmenni készülıdtünk, látszott, hogy a macska is készül valamire. Elıre mentünk az úton, majd pár lépés után megálltunk és figyeltük történik-e valami, és ha igen vajon mi. Olyan történt, amire egyáltalán nem számítottunk.

16

A Nap, Hold és a Csillagok A fiatal macska megszagolgatta a fészket, aztán a szájába vette a fiókát, és megindult vele elıre az úton a platánsor mellett. A játszótér mellett elhaladva a tópart felé tartott többször is megállva, a madárszülık kísérete mellett. A parti öreg, odvas főz egyik, a földtıl kb. három méter magasságban nıtt ága, és a törzs közé madáretetı volt felszerelve. Sok-sok küszködés után végre elérte, és az etetıbe berakta a kis fiókát, majd farolva lassan leereszkedett a földre, és eltávozott. Mi ezután hazamentünk. Sokáig emlegettük a hihetetlen eseményt. Soha sem tapasztaltuk addig, hogy macska nem a saját fajához tartozó egyedet ment meg, és pontosan egy madarat. Ismert tény, hogy vadászik rájuk. Bizonyára finomabb a madárpecsenye az egér húsánál. Pár nap múlva láttuk, hogy a fióka köré a gondos fecskeszülık már fészket építettek, és szorgalmasan hordták a tó fölött zsákmányolt rovar-eleséget az egyetlen élı utódjuknak. Mondhatnánk, hogy ez egyedi eset. Ez igaz. De igaz az is, hogy bármelyik élılény lehet a hordozója olyan tulajdonságoknak melyekkel bennünket, a teremtés koronáit ámulatba ejthetnek. Ésszerően gondolkodók, bár ezt a tulajdonságot hisszük el róluk a legkevésbé. Hát nem csodálatos a világ?

17


Minden jó, ha a vége jó Farkas kan kutyát vett a juhász az öreg kuvasz mellé, mert elkélt már az ifjonti erı a juhok ırzésére. Egyszer már loptak a nyájából, de akkor a rendırök nem találva a tettest, ıt, a kárvallottat gyanúsították meg önbetöréssel. Az új eb nyájas is volt, okos is. Mindenki szerette, az öreg kutya is elfogadta. Csak Jankó a gazdasági munkás nem, mindig ingerelte ha tehette. Hát, ha ilyen volt a „adjon isten”, bizony a „fogadj isten” sem lehetett más. Bobi kutya, ha meglátta, mindig megmorogta, megugatta ıt. November elején történt, hogy a juhos gazda születésnapja egybeesett az éppen egy éves kutyáéval. Bobi is ott lehetet az ünnepi lakomán, és a jó falatokon kívül ajándékot is kapott. Az ajándék egy belül üreges, bolhariasztó nyakörv volt. Benne egy cédula lapult a kutya és a gazda adataival. Pár nap múlva újabb ünnepre, most a gazda sógora fiának keresztelıjére készültek a juhászék. Összegyőlt a rokonság apraja, nagyja, a sok falubeli jó barát és szomszéd. Még cigányzenészeket is hívtak a Faluházba, hogy a mulatság fényesebb legyen. Már délután megkezdıdött a dínomdánom, ezért most nem kötötték meg a kutyákat, mert nekik kellett vigyázniuk a házra és a gazdaságra a gazdáék távolléte alatt. Jankó ugyanis kimenıt kért és kapott. Gazduram nem akarta teljesen egyedül hagyni a gazdaságot, mert legutóbb is akkor történt baj, amikor ık nem voltak otthon. – A kutyák jók, a juhokkal sincs baj, de mivel az óvatosság sohasem felesleges, hazajövök idınként – döntötte el a juhász. Késı délután volt, de a falu már zengett a mulatozók énekétıl és a muzsikaszótól. Most sötétebb volt a szokottnál. Egyesek esıt, mások havazást jósoltak a borult eget szemlélve. A házırzı kutyák a falu felıli kapunál álltak. A mulatozás hangjait figyelték, és azt, hogy a távoli villámok, égzengések milyen gyorsan közelednek. Váratlanul autómotor zúgását, kapunyikorgás zaját hallották meg a gazdasági udvar végérıl a legelı felıl. Majd az akol ajtaja nyílott ki. Mindkét eb rosszat sejtve rohant hátra és dühös ördögökként vetette rá magát a behatolókra. Bobi a három hívatlan látogató között felismerte Jankót, aki folyamatosan verte ıket ostorral. Nem várt rohamuk miatt a másik kettı azt kiabálta:

18

A Nap, Hold és a Csillagok – Ki az akolból! – és Jankónak támadtak, hogy ugyan már miért nem altatta el ezeket a dögöket, mert most baj lesz velük. Az éji nyugalmukat megzavart izgatott állatok össze-vissza szaladgáltak az akolban mint a mérgezett egerek, míg a kosok a többi védelmében megpróbálták öklelve távozásra kényszeríteni a két idegent. Végül azonban a két tolvajnak sikerült elkapnia a kiszemelt állatokat, majd az ajtót kinyitva megkezdték kihúzni a megkötözötteket az udvarra. Ott már csak a fiatalabb kutya küzdött, a másik megkéselt hassal, fájdalmában vonyítva feküdt az akolfalhoz támasztott, de közben eldılt seprı mellett. Amíg Jankó és két haverja a rakodással bajlódott, Bobi kihúzta a zsebkést a kuvasz hasából és orrával a seprı alá dugta azt. Ezzel végezve ismét Jankóra támadt. Az meg nem találva bicskáját, a magával hozott vastag bottal kezdte ütlegelni a fiatal ebet, hogy így tartsa távol maguktól, mert a rakodással már nagyon igyekezni kellett. Végezve a bajlódással, azok is Bobira támadtak. Közben Bobinak sikerült bokán harapnia az egyik gazembert. A harapás nem volt komoly, de miatta még dühösebbek lettek. Végül a három gazfickó úgy vágta fejen Bobit, hogy elterült. Még földre teperése után is verték, amíg el nem nyúlt, aztán belegyömöszölték egy zsákba és feldobták a kocsira a juhokhoz, mondván, hogy magukkal viszik a kocsin a dögöt és majd elássák valahol. Nem találva a másik kutyát – mert az a dulakodás alatt behúzódott a trágyadomb árnyékába – otthagyták. Elindultak, és igen nagy örömükre, teljes sikerrel tudtak eltávozni. Pár perc múlva ömleni kezdett az „isten áldása”, mely jótékonyan elmosta nyomukat az udvaron. Az erdıben viszont egy emelkedınél a kocsiról lecsúszott a kutyás zsák és az egyik bárány, mivel a sietség miatt elfelejtették felcsatolni a dzsip hátsó oldalát. Nem vették észre mindjárt a veszteséget. Káromkodva tolattak vissza, ismét felrakodtak, aztán felcsatolták az autó hátsó lehajtható oldalát, nehogy megint lecsússzon valami, és ismét megkísérelték az elırehaladást a már csúszós földúton. Egyszer csak, szennyvízszállító tartályautó jelent meg velük szemben az úton. – Mit keres itt ez az ökör? Miért jön ezen az úton a betonút helyett? – sziszegték foguk között, és szentségeltek, mert a három barátnak vissza kellett tolatnia egészen az út kezdetéig, a már megtett csúszós földutacskán. És nem tehettek másként, mert a tartálykocsi nehéz volt. Udvariasnak kellett hát lenniük, segíteni kellett.

19

A Nap, Hold és a Csillagok Amikor a szennyvízszállító elmellızte ıket, mindhárman megkönnyebbülve sóhajtva intettek búcsút a sofırnek. A tartálykocsi sofırje a visszapillantó tükörbıl a hátsó lámpája által megvilágított autón ponyvával letakarva négy csomagot észlelt, melybıl három mozgott. „Érdekes – gondolta a sofır –, mintha állatokat szállítanának. De miért nem álló helyzetben viszik, és egyáltalán miért kellett ıket letakarni? Lopták volna?” – villant át agyán a gondolat és elhatározta, hogy rendır komájának említést tesz a dologról. A három gazfickó a már sáros úton újabb baj nélkül végül mégis elérte erdei tanyáját. A rablást kieszelı Jankó barátnıje szaladt eléjük. – Reggel lesz, mire ehetünk! Sokat késtetek! Miért késtetek? Nem kapott választ. A három férfi sietısen kezdett hozzá a vacsorára való elıkészítéséhez a hozott húsból. Amikor a juhász hazatért a mulatságból, hogy szétnézzen háza táján, már nem esett. Szembeötlı volt a csend és, hogy a kutyák nem szaladtak elé. Rosszat sejtve rohant az akolhoz. Elszörnyedve fedezte fel a haldokló kuvaszt. Rögtön haza hívta feleségét a mulatságból és kihívta a rendıröket. Együtt állapították meg a három juh és Bobi eltőnését. A rendırök csak a kissé kutyanyálas, de még használható ujjlenyomatokkal teli, véres bicskát találták meg, más nyom nem maradt. Felvették a jegyzıkönyvet a tárgyi bizonyítékról, és az ismeretlen tettesek által elkövetett lopás, garázdaság, állatkínzás bőntettek ügyében megkezdték a nyomozást. Sokára tért magához Bobi. Fektébıl fel akart állni, de nem tudott, és alig kapott levegıt. Lassan derengeni kezdett agyában a juhrablás. Szerencsére nem volt sok föld rajta, hiszen csak hevenyészve, sietısen földelték el. Mire kimászott a zsákot borító földréteg alól, már hópihéket kergetett a szél. Égı állatcsont és szır szag, és még valami közeli dologból származó bőz émelyítette. Elsı gondolata volt, hogy talán dögkútba lökték, mert ugyan mi másból származhat ekkora bőz? Körülnézett. Erdei tisztáson volt. Az ıt ide hozó dzsip a tisztás szélén állt, sofırje benne egy másikkal részegen aludt, jól a pohár fenekére néztek. Ellensége a közeli kis házban egy nıvel kacarászott, de aztán ık is elcsendesedtek. Tovább szaglászott. Felfedezte egykori sorstársait zsákkal együtt a földbe félig vagy egészen beásva. Azok bőzlöttek. Érezte, hogy innen addig kell eltávoznia, amíg a rablók alszanak. A kényszer azonnali cselekvést követelt! Azonnal! Azonnal!

20

A Nap, Hold és a Csillagok Az erdı sőrője felé fordult, mert nem akarta, hogy az autóúton elkapják. Aztán nekilódult. Egy ideig vadcsapáson futott, de mivel nagyon kimerült volt, egy odvas fa tövénél felgyőlt avarba befúrta magát és elaludt. Napsütésre ébredt. Egy kissé még fújt a szél, a kevés hó elolvadt. A közeli forrás vize éppen alvóhelye mellett csordogált le a hegyoldalon, melyen a még tavasszal kihajtott rönkvágásos akác erdı egy éves hajtásai meredeztek. Isten adott új napot, ad majd enni is. Szomját oltotta, majd elkapott egy kis madarat. Soványka volt a reggeli, de ı szerezte magának, és ez elégedettséggel töltötte el. Aztán figyelni kezdett, hall-e valahonnan emberi hangot, motorzúgást, érez-e füst szagot. Semmi biztatót nem észlelt. Egy erdıirtásos helyen, bedılt falú erdei menedékhely állott. Mintha az erdıt aköré telepítették volna úgy tíz éve. Útközben visszaemlékezve arra; hogyan kell kikerülni a drót huzalokat, melyekkel a vadorzók szokták megfogni az erdei vadakat: ızeket, nyulakat, Bobi sikeresen el is kerülte a bajt okozó drótcsapdákat. Arra is emlékezett, hogy a faluja feletti hegytetın a gazda mutatott neki drótcsapdát, sıt kiszabadított egy bajbajutott állatot. Máskor az állat nem volt szerencsés, mert egy éhes kóbor kutya vagy róka már lerágta a hátsó combját. Ennek említésekor a vadır azt felelte a gazdának, hogy a drótcsapdát a kóbor ebek miatt húzták ki a vadászok vad-etetıjénél, a kényszer szülte ezt az intézkedést. Az oromról Bobi belátta az egész elıtte elterülı tájat. Erdık húzódtak elıtte ameddig szeme ellátott. A távolban utat vélt felfedezni az erdık között, talán közút lehet. Abba az irányba vezetett az erdészeti út is melyen ı eddig jött. A Bükk hegység déli lejtıjének ezen a vadregényes táján sohasem járt a gazdával. A nap szépen sütött, az ég kéklett. Az avaron még látszott az ıszi kökörcsin elhervadt lilásrózsaszínő virágja. Felette az égen ragadozó madár körözött. Amíg Bobi szagokat keresgélt a mellette jobbra kanyarodó erdei úton, hogy merre menjen tovább, a szemközti erdı szélérıl favágás hangja ütötte meg a fülét, és mintha látott is volna ott valami mozgást. – Ember! Felugatott, majd hosszan vonyított örömében. Aki nem reszkíroz, nem is nyerhet! Gyorsan ereszkedni kezdett az omladékos hegyoldalon a favágó felé. Az ember az ugatásra felütötte a fejét. Kutatón tekintett az orom irányába.

21

A Nap, Hold és a Csillagok „Farkas? Itt? Az csak Zemplénbe szokott átjárni a szlovákoktól. Eddig nem jöhetett! Akkor csak kutya, farkaskutya lehet! De itt az Isten háta megett? És olyan irányból érkezik amerre nem lakik ember. Autóút sincs, hogy csak egyszerően kilökhették volna az útra. Megverték volna és csak úgy beleszaladt a vakvilágba? De ki, hol és miért verte meg?” Kérdéseire a favágó választ nem kapott, így tovább figyelte a meredek hegyoldalt. De a gondolat, hogy vendége lesz, tovább motoszkált agyában. „A hangja is különös. Mintha azt mondaná: Hé ember, várj reám, el ne menj!” – morfondírozott az öreg, aztán füttyentett. Hadd érezze meg az állat, hogy jöhet, szeretettel várják. Bobi futva igyekezett elérni a völgyi utat. Félúton megcsúszott, gurulni kezdett. Egy vadrózsabokor földig hajlott ágai állították meg. Azok, meg jól összeszurkálták tüskéikkel. Mire végre kimászott a bokorból, és kibolházta bırébıl a bele szúródott tüskéket, nagyon kimerült. Szırzetét nyalogatta, amikor meghallotta az ember hívó füttyét. Ismét elindult, most már tudva, hogy várják. A favágó az erdı szélén, egy farakásnak dılve figyelte hogyan közeledik lassan a kutya. – A jelek szerint tényleg lesz vendégem. Olyan módszeresen közeledik felém, mintha valóban engem keresne – motyogta magában. Bobi leült, majd lefeküdt az ember lába elé és rátekintett várakozó, mosolygó arcára. Vakkantott néhányszor üdvözlésként, nyüszített egy kicsit, aztán az öreg ember cipıjére hajtotta fejét. A férfi megmozdult, hogy lehajoljon hozzá. Bobi visszahúzódott. A borostás arcú megszólította az ebet. – Pont engem keresel kutyus? Ha igen, akkor gyere! – kezdte hívni azt, és megindult elıtte, mintegy mutatva az utat. Örömmel látta, hogy Bobi megmozdult, hogy kövesse. Érezte közben, hogy az idegen állat vár tıle valamit. Félig hátrafordulva szólt vissza újra a követıjének: – Gyere! Az ember ráérısen ballagott. Bobi követni kezdte lassan, de pár lépés után elhagyta minden ereje. A munkás ruhás ember hátrahátranézve vette észre, hogy az eb fekszik az úton, és nem úgy tőnik, hogy tovább is szándékozik követni ıt. Ismét hívogatni kezdte: – Rajta kutyuska, gyere bátran!

22

A Nap, Hold és a Csillagok De az állatnak már nem volt több ereje, nem mozdult Az ember kíváncsian hajolt fölé, vizsgálgatta, aztán megállapította, hogy a jövevény alig lélegzik és a szeme zárva van. Közben meglátta a nyakörvet, de látta az állat összevert sebes testét is. Az öregben tovább munkált a jó lélek. Befordult az erdıbe. Vastag faágakból és zakójából hordágyat tákolt össze. A már mozgásképtelen ebet ráfektette és aztán lassan húzni kezdte maga után kalyibája felé. Az úttól távolabb egy kidılt tölgyfa feküdt. Néhány gyökérrel még kapaszkodott a vékony talajba, még szívta a föld nedveit, élt. Bobi ott aludt el a lomb alatt, ahová az ember letette. Szörnyő éhség ébresztette másnap. Szomjas is volt, kedvességre vágyott. Kimászva a lomb alól, szemügyre vette a kidılt fát. Gyökérzete alatt a homokkıben üreg sötétlett. Benne néhány bútor és a belsı odú nyílását ócska kabát és néhány ág takarta. Az üreg két oldalánál a kikövezett padlótól az üreg tetejéig száraz faágak, és brikettel teli zsákok álltak télire való tüzelıként. Mellettük eltolható, vesszıkbıl font, esı és szél ellen védı nylonnal bevont fal támaszkodott az üreg oldalához. Az odú elıtt a kövezett erdei földön egy régi hordozható kis cserépkályhában tőz égett. Melege elérte az asztalt, mely mellett ült az ember és várta, hogy a kályhán levı edényben az étel elkészüljön. Bobi közelebb kúszott, nyüszíteni kezdett. Hangjára az öreg felállott. Jól esett, hogy a kutya kereste elıször a társaságot, hogy az jött oda hozzá. – Jó reggelt kutyus – szólt lágyan, majd felé fordulva folytatta: – Felébredtél? Jól van, ne félj tılem! Lassan közeledett a kutya felé. Nem akarta hirtelen mozdulatával megijeszteni vagy felingerelni. Bobit a gesztus bizalommal töltötte el, közelebb mászott hozzá, de a farkcsóválás még nem ment. A vendéglátó lassan simogatni kezdte a szánni való jószág fejét. Bobi behunyt szemmel élvezte a simító mozdulatokat. Mindketten bizalmat éreztek egymás iránt. – Ó, biztosan éhes és szomjas lehetsz – kapott észhez az apó, és letett az eb elé egy tálka vizet, majd egy másikba szedett neki az idıközben megfıtt hagymás krumpliból. Kenyeret is tett bele, kevés szalonnát is, hogy dúsabb, táplálóbb legyen. Látva, hogy az állat nem bír enni, összetörte a burgonyát a villával és leülve mellé, kanállal lassan etetgette a vendéget. A nyakörvbeli adatokból tudta meg, hogy mi a vendég neve és kihez tartozik.

23

A Nap, Hold és a Csillagok Sajnálattal vette tudomásul, hogy az állat nem maradhat nála. Pedig, legalább lenne társa, nem lenne egyedül, lenne kihez szólnia. „És ahol van étel egy éhes szájnak, ott jut a másiknak is” – gondolta. De, mivel rend a lelke mindennek, a kutyát haza kell juttatnia. De, elıbb kicsit erısödjön meg – határozott végül. A kályha közelébe letett kabátjára fektette a vendéget, etette-itatta azzal, amije volt. Három nap múlva mentek el a közeli falu rendırırsére. Az öreg elmesélte, hogyan talált rá a kutya, mi történt az óta és a nyakörvet megmutatva kérte a rendıröket: hívják ık a kutyatulajdonost; vegye át a tulajdonát és vigye haza. A megérkezı gazdától értesült a juhrablásról, annak körülményeirıl. Hála a megtalált bicskának, és a szennyvízszállító kocsi sofırjének, a rendırség sikeresen már elfogta a bőncselekmény elkövetıit. És mert senki a sorsát el nem kerülheti, a bőnösöket várta a megérdemelt börtön. A juhász kedves kutyája és két élı juha visszakapása feletti örömében, hálából a becsületes, jószívő öreget fogadta fel állandó gazdasági munkásnak. A havi fizetésen kívül az öregnek még ott lakást is felajánlott. Amikor újdonsült gazdasági dolgozóként meglátta a gazdánál a felkínált szép tiszta lakást, meghatódott. Kezet csókolt a gazda feleségének, aki zavartan szabadkozva hárította el ezt a köszönetet. De az öreg az igazát bizonygatva azt válaszolta, hogy ilyen takaros otthonért igenis jár az ilyen köszönet. İ úgy érzi, hogy Bobi is, és ı is hazaérkezett, és ık innen soha többé nem mennek el sehová.

24


Dr. Zamenhof Lázár Lajos Sírjánál Egy három hetes lengyelországi körutazást tettem férjemmel és a húgával hármasban 1976-ban. Úti céljaink között szerepelt többek között Zakopane, Krakkow, Wieliczka, Varsawa, Torún, Bydgoszcz, Gdansk, Katowice. Mindegyik helyen találkoztunk eszperantistákkal, kérésünkre szálláshelyünket általában ık szervezték meg számunkra. Varsóban felkerestük Dr. Zamenhof Lázár Lajosnak, az Eszperantó nemzetközi nyelv megalkotójának sírját. A temetı messze volt az utolsó villamosmegállótól. Sokáig gyalogoltunk. Így, már nagyon örültünk, amikor végre megtaláltuk az egyébként nagyon szembeötlı síremléket. Ott viszont eszünkbe jutott, hogy elfelejtettünk virágot hozni, hogy ezzel tiszteljük meg az ott nyugvót. Sógornım és én ott maradtunk, a férjem visszament a városba virágot venni. Az idı. borongós volt. Rábeszéltem a férjem, hogy vigye magával az esernyıt. Amíg ı távol volt, mi az idıt nézelıdéssel töltöttük. Sógornım a sírok között járkálva nézegette: csak héber betős írásosak-e a sírkövek, vagy van-e latin betős is, és az milyen nevő, van-e virágos sír, stb. Én, a sír mellett állva szemléltem meg a temetınek onnan belátható részét. Láttam, hogy az egyes parcellákat fák, bokrok vagy évelı növények, élı sövény választotta el egymástól. A sírok köze apró Visztula kaviccsal volt behintve, ezeket rendezgette, gereblyézte a gondnok. Férjem távollétét már sokallni kezdtem, amikor a gondnok a „pán” (férfi, az úr) felıl érdeklıdött tılem. Az ujjamon mutatva a győrőt mondtam „pán” és a sír körüli kavicsos porba virágot rajzoltam, majd az ujjaimmal mutattam, hogy a pán elment. Az ember intett, hogy megértette, és továbbment. Nemsokára, amikor már a szél erısen fújt, a napot a viharfelhık végleg eltakarták, visszajött. Elıször az ég felé, majd egy lapos tetejő ház felé kezdett mutogatni. İ nem értett eszperantóul, én lengyelül. Azt viszont megértettem a gesztusaiból, és az égre tekintve, hogy fedél alá kell húzódnunk, mert mindjárt leszakad az ég. Szóltam a sógornımnek aztán követtük a gondnokot. Az épület, ahová bevezetett bennünket, belülrıl nagyon egyszerő volt. Hosszú asztalok mellett hosszú padok állottak. Sorban a fal mellett voltak elhelyezve. Az asztalokon füstszürke terítı. Semmi dísz. Azt a benyomást keltette, hogy valamilyen kápolna vagy gyülekezı hely lehet. A gondnok egy idı múlva egy fehér damaszt abrosszal tért

25

A Nap, Hold és a Csillagok vissza és intett, hogy ott ehetünk is. Mosollyal köszöntük meg a gondoskodást, de a gyakori „pán” emlegetésünkbıl megértette, hogy várjuk a férjemet, és addig nem eszünk. Közben zuhogni kezdett az esı. Mire elállt, és az ég kiderült, megjött a férjem. Amíg korábban a sír mellett álldogáltam, felfedeztem rajta hat kis darab követ. Azt hittem, valamilyen gyermek, talán a gondnok unokája játszhatott ott, és ezek az ı játékai lehetnek. Elgondolkodtam mit is játszhatott, a kis köveket kettesével sorba rakva. Nekem úgy tőntek, mint a gyerekek. „Ejnye – gondoltam –, nincs velük felnıtt.” Kerestem egy tılük nagyobbacska követ, és mint egy tanító nénit vagy más felnıttet, a sor végére tettem. Amikor a gondnok a házba beinvitált, a kövek felé intett. Nem tudtam mit akar mondani, de elszégyelltem magam, hogy talán illetlenséget követtem el ilyen komoly helyen. El akartam venni az én saját kövemet, de a gondnok nemet intett, kicsit mosolyogva. Gondoltam nem akarja az unoka meglepetését elrontani, amikor majd az újabb kövecskét meglátja. Így maradt ott a síremléken a hetedik kı. A hetes szám a magyaroknál szerencsés szám. Végeredményben a magyarság hét törzse foglalt hazát magának idıszámítás után a kilencedik században, 896-ban. Miért is ne maradhatna ott hetediknek az a kı? Férjem meghozta a virágot. Elvittük dr. Zámenhof sírjára. Aztán megebédeltünk a kis épületben, majd a gondnoktól elköszönve visszatértünk a városba. Ezelıtt öt évvel kórházban feküdtem. Az ágyszomszédom egy ide, Miskolcra férjhez ment lengyel nı volt. Mivel éppen mőtét után voltunk és nem ehettünk, így lengyel, és magyar ételekrıl, lengyelországi és magyarországi utazásainkról beszélgettünk. Tıle tudtam meg, hogy a lengyelek által „flaki”-nak nevezett étel, amely nekünk nagyon ízlett /1976-ban/ a magyar pacalpörköltnek felel meg. Azt is tıle hallottam, hogy az épület, ahová az esı elıl behúzódtunk, a sirató ház volt. És végül azt is tıle tudtam meg, miért intett nekem mosolyogva tiltást a temetıgondnok, amikor én a nagyobb kövecskémet vissza akartam venni Dr. Zámenhof Lajos Lázár síremlékérıl. Izraelben ma is él egy ısi szokás: ha nincs kéznél virág, az elhalt ember sírjára a látogató egy követ helyez ott járta és tisztelete jeleként. Ez a szokás még a sivatagi vándorlások idejébıl származik. Hiszen, a sivatagban a kı inkább kéznél van, mint a virág.

26


Castro és Krisztus Splitben, Horvátországban töltött májusi egy hét alatt esett is, fújt is, volt 37 Celsius fok meleg is. Kevés pénző magyar turistaként ott elhatároztam, hogy a 7 kilométer távolságot inkább végig gyalogolom a motelbeli szálláshelyemtıl a város túlsó oldalán lévı kikötıig. Az autóbuszos utazás így megspórolt árából pedig meg fogom venni, hogy megkóstoljam a valódi, az Adriai tenger mellett, a saját fáján beérett – és nem kényszerérett – narancsot. A saját fáján beérett, az igazi, a mézédes, a piacon hegyekben állott ugyan, de nekem drága volt. A tervezett gyaloglás napján indult egy kiránduló csoport Trogirba. Annak találkozóhelyén akartam találkozni egy eszperantistával, aki csak akkor ért rá. A sors, azonban másképpen rendelkezett. Amikor elindultam, még kora reggel volt. Kellemes szél fújdogált. Útközben azonban kisütött a nap, és a hımérséklet hamar megemelkedett. Hamarosan olyan meleg lett, hogy mire az út kétharmadát megtettem, már irgalmatlanul sütött a nap, az aszfalt is olvadozott. Egy kissé hősölni, betértem az autóút közelében levı fás, bokros helyre. Ott nem volt mindjárt elég árnyék, így beljebb mentem a fák közé. Egy élı sövény mellett találtam egy alkalmas fát. Mellé ültem, a hátam nekivetve behunyt szemmel pihentem néhány percig, amíg valaki a vállamra tette a kezét. Rövidesen rájöttem, hogy nem ember, hanem egy jókora farkaskutya áll mellettem. Az ijedtségemet palástolva beszélni kezdtem a kutyához. Persze, magyarul. A hangomra megjelent egy fegyveres, egy katona. Igazolnom kellett, mi a nevem és mit keresek ott. Visszakérdezéskor derült ki, hogy a fiatalember újvidéki magyar fiú és most ırségben van. Ugyanis Fidel Castrót várták oda perceken belül. Így meg kellett értenem, hogy jó ideig nem mehetek sehova, sıt meg sem mozdulhatok. Így történt meg, hogy a fegyveres és a kutya az ırbódé elıtt állott, én meg mögöttük hasaltam a főben a sövény alatt. Fidel Castro jött is hamarosan. Elıttem vagy harminc méterre haladt el díszlépésben, szalutálva, katonák sorfala között. Utánuk ágyúlövés hallatszott, mely után sokáig nem hallottam egy szót sem. Búcsút intettem a katonának és elindultam, most már frissebben a célom felé.

27

A Nap, Hold és a Csillagok Mire a kikötıt elértem, a trogiri kirándulásra gyülekezı csoport, és az eszperantista is elment. A neki szánt ajándékot: matyó, kalocsai, és sárközi hímzéseket bevittem a spliti korzó egyik ajándékboltjába, és felkínáltam eladásra. Az adás-vétel mindkét fél elégedettségére történt meg. A boltos gyönyörőséggel nézegette a terítıcskéket és érdeklıdött, mikor viszek újabb árut. Különösen a matyó hímzések tetszettek neki. Kérdésemre adott válaszából csak azt értettem meg, hogy a Néprajzi Múzeumot ajánlotta megtekintésre. Idımilliomos voltam, hát elmentem oda. Ott értettem meg a boltost. A javaslata bölcs volt, mert egy érdekes ismerettel lettem gazdagabb. A Kárpát-medence, és az azon túl nyúló egykori magyar királyság területén egyik királyunk, talán Mátyás király, a birodalom üresen maradt két területére ugyanazt a népcsoportot telepítette. Az egyiket a mi Mezıkövesdünk, és környékére, a másikat a mai Horvátország egyik településére. Ezt igazolja, hogy mindkét nép matyónak vallja magát, de egyik területen sem emlékszik arra már senki, hogy valamikor máshol, illetve hol éltek az ıseik. Az egykori telepesek kultúrájuk – hímzéseik, dalaik, szokásaik megtartásával színesítik mai napig is országuk kulturális palettáját. A hímzések motívumai, a dísz szoba berendezése, a dísz-öltözetük kellékei megmaradtak a távoli jövendı számára mindkét helyen. Az etnográfiai Múzeumi sétám után megvettem a kívánt narancsot, és máris elkezdve az eszegetését, elindultam a kikötıbe nézegetni a hajókat, és az ottani forgatagot. Bámészkodás közben megkérdeztem, hova megy az éppen ott horgonyzó hajó. Mondták, oda-vissza hat órás az útja. Számítgattam. Ha ezzel elmegyek, láthatok is valamilyen soha nem látott szép tájat, és vacsoráig még visszaérek a motelbe. Gyorsan döntöttem. Megvettem a jegyet. A hajón elıször nem tudtam, mit csodáljak inkább. Magát a komphajót-e, a tovatőnı Split hófehéren ragyogó falait, a kék tengerben úszó sokféle halat, vagy a hajó közönségét. Az utazás során mindegyiket megfigyelhettem. A hajón egy gyermekcsoport is utazott. Zrínyi Miklós és Frangepán Ferenc képmásával díszített pólót viseltek. Egy történelmi verseny gyızteseként kapták a pólót, és az utazást. Amikor Brat’ sziget székhelyéhez Supetárhoz (szupetár) közeledtünk, megjelentek a sirályok és a távolból a sziget fehér falú piros tetıs házait körülvevı fenyıfák között sok rózsaszínő foltocskát vettünk észre.

28

A Nap, Hold és a Csillagok Oleanderek voltak. A kékes-zöld színő Földközi-tenger ölelésében az egész olyan volt, mint egy csodás ékszer. Egy csodás mediterrán karkötı. A kikötéskor közölték, hogy a komphajó egy óra múlva visszafordul. Ha ezzel akarok visszatérni, ne menjek messzire. Kérdésemre, hogy mit érdemes egy óra alatt megtekinteni, jobb felé mutatott a kérdezett, a mólón sétáló nı, aki láthatólag várt valakit. Elindultam, és a temetıbe jutottam. A sírkert síremlékei olyanok voltak, mint nálunk bárhol. De a temetı tele volt nyíló oleander fákkal. A fehérnek, a vaj színének, a rózsaszínnek számtalan variációjával. Egy helyen még halvány türkizkék virágút is láttam. Korábban el sem tudtam képzelni, hogy ilyen színő is létezhet. Csodáltam az engem körülvevı illatos virágtengert, háttérben az Adriával. Aztán megpillantottam a kis kápolnát, benne márványból kifaragva a keresztre feszített Krisztust, Ivan Meśtović alkotását. Soha ilyen szépet nem láttam. A szenvedés, a megbocsátás, a megbékélés szobra volt. A márvány színe, mintája, mint az emberi test színe és erei. A bırön áttetszettek a kék erek. Lélegzetvisszafojtva álltam elıtte és áhítattal csodáltam. Egy idegen a temetıben azt mondta, azért ilyen szép, mert a szobor teljesen új. Én úgy gondolom ma is, hogy nem csak a jól megválasztott márvány és a technika tette ennyire varázslatossá az alkotást, hanem az ihlet, melyet a mester olyan csodálatosan tudott átadni ezzel a mővével. Tıle balra egy sírnál egy másik Krisztus szobor volt, ez bronzból. Gyönyörően, mester módon kimunkált Meśtović (Mestovics) szobrászmővész alkotása volt az is. Ezután a part kövein üldögéltem a fenyıfák hővösében, megettem a magammal hozott szendvicset, és a még megmaradt narancsot. Az egy óra gyorsan letelt. Amikor a komphoz közeledtem, a hajós inas azt kérdezte tılem, mit akartam attól a kokottól? Elıször értetlenül néztem rá. – Hogy kitıl? – Aztán rájöttem, hogy csakis arról a sétáló nırıl lehet szó, akivel a kompról leszállásom után a mólón beszéltem. – İ ismerte a temetıbe vezetı utat – válaszoltam, aztán újra felszálltam a kompra, mellyel pár perc múlva visszaindultunk Splitbe. Közben elgondolkodtam. Igen, jó lett volna látnom Trogirt is, ahová IV. Béla királyunk menekült a családjával a tatár invázió elıl. De, mégsem baj, hogy azt a csoportot lekéstem. Nem bántam meg sem az Etnográfiai – múzeumi sétát, sem a gyaloglást, sem a tengeri utazást Supetárba. Páratlan élményekben volt részem.

29


A Küldetés… Amikor születtem, a hajnali égbolton meteor futott át. Még csak a gazdám és néhány falubeli korán kelı volt ébren. İk babonásan azt suttogták, hogy rendkívüli idıknek nézünk elébe. Hát, a gazdámnak már az én születésem is eléggé rendkívüli volt, mivel azt sem tudta, hogy a mamám vemhes. És ráadásul ı, a máskor kilenc kölykes nagy fehér komondor csak engem szült meg egyedül, engem a kis fekete pulit fehér csillaggal a hasamon. Kormosnak neveztek el a fekete szıröm miatt. De, csak akkor neveztek így, ha hívtak: – Kormos, gyere ide! Ha dicsérni akartak elégedettségüknek hangot adva, akkor azt mondták, hogy: – Jó kutya, okos kutya! Amikor már tudtam járni, folyton láb alatt voltam. A gazdasszony morgott is emiatt, de a gazdám csitította: – Hagyd el kedvesem! – meglátod, jó kutya lesz, jó terelı, aki meghálálja a gondoskodást. Majd én ıt is megtanítom mindarra, amit itt a ház körül tudnia kell, és arra is, amit a többi ırzı, védı, vakvezetı kutyától a kutyaiskola megkövetel. Így az asszony is lassan megbékélt a létezésemmel. De azért mégis zsörtölıdött néha az urával, és fıleg akkor, amikor az úr az ı saját nyelvén beszélt hozzám: – Minek bolondítod azt a kutyát? Azt hiszed ért belıle akár egy kukkot is a vezénylı szavakon kívül? – kérdezte az urától, de az ember nem szólt semmit, hát a dolog annyiban maradt. Nekem mindig nagyon kellett figyelnem, hogy megértsem mindegyiküket, mivel gazdám a családtagjaival és a többi emberrel másként beszélt. Ügyelnem kellett a ház körüli, egészen az erdıig felnyúló réten legelészı lovakra, a juhokra, de a házhoz tartozó házi szárnyasainkra, és a ketrecekben élı nyulakra is. Amikor idegen jött, ugatnom kellett, a juhokat terelnem, a rókát, az idegen macskát-kutyát elkergetnem, de a mi macskánkat bántanom nem volt szabad. Amikor már eléggé kiismertem magam a ház körüli teendıkben, a gazda pórázt kötött rám és sétálni vitt. Bejártuk a ház közelében elterülı erdıt egészen Miskolc-Tapolca Fürdıhelyig. Amikor csak egyedül voltunk, szabadon és póráz nélkül szaladhattam amerre tetszett!

30

A Nap, Hold és a Csillagok Megismerkedhettem az erdei vadak csapásaival, a különbözı szagokkal. Jártunk még a kıbányánál is, mely a turista útvonalak kedvenc kiindulási pontja Nagy-kımázsa néven. Aztán, egyszer csak azzal állott elı a gazduram, hogy megyünk vadászni. Egész úton póráz nélkül, csendesen, a nyomában kellett járnom. Egy helyen megállott, csendre intett, és a csizma háta mögé parancsolt. Hogy mégis lássak valamit, két lábra álltam és úgy lestem ki csizmái mögül. Ekkor eldördült a gazdám puskája. A váratlan ért erıs zajtól én úgy megijedtem, hogy lepisiltem a csizmáját. Megérezve ezt hátrafordult és kissé bosszúsan szólt oda nekem: – No, te hıs! Most aztán rohanj a zsákmányért! Hadd lássam, jeleskedsz-e a vad ide hozatalával? Szerencsére hamarosan megtaláltam a fácánt, aztán rohanvást vittem a gazdának. İ a béke jeleként megveregette a hátamat. Amikor beléptünk a házba, az asszony rászólt: – Mi a csoda történt már megint, hogy ennyire kutya szagod van? – Ó, csak egy kis baleset történt, de szóra sem érdemes. Az érdekes inkább az, hogy ebbıl a kutyából egészen jó vadászkutya is lehet majd. Ezzel letette a zsákmányt. Az asszony ferde pillantást vetett rám. – Jól van, akkor majd kapsz belıle. És valóban, megkaptam jutalomként a fácán egyik fıtt szárnyát. A következı nyáron kölcsönadott csónakırzı kutyának MiskolcTapolcára, a Csónakázó tóhoz. Úgy mondták a gazdának, hogy jól mutatok a zöld tó partján a csupa piros és fehér csónak között. Új kötelességeimet gyorsan elsajátítottam. Aztán, egy meleg nyári estén egész életemet megváltoztató esemény köszöntött be. A fürdıvendégek már elmentek, a park elnéptelenedett. Az égen csak néhány csillag pislákolt, és a hold is csak gyéren küldte le sugarát a földre. A csendet csak néhány késıi madár neszezése törte meg. Kényelmesen lefeküdtem egy pad alá. Már-már elaludtam, amikor erıs dobbanás, majd vakító fény riasztott fel. A fény a kıbánya felıl áradt. Amikor a fürdıpark fölé ért, szırszálakhoz hasonló valamik kezdtek hullani belıle. Ezek földet érve alakváltozáson mentek át, gyöngyház kék ruhájú embereké váltak. Félrehúzódva csendben figyeltem, mit csinálnak azon a részen, melyen egykor kolostor állott.

31

A Nap, Hold és a Csillagok A Barlangfürdı bejáratával szemben félkörívben székeket helyeztek el, emelvényt állítottak fel. Nem értettem, mi történik. Két idegen – alakjukból sejthetıen nıstények – odajöttek hozzám. Halkan, kedvesen szóltak hozzám, és többször is megsimogatták a fejem. Meglepetten vakkantottam, mert – megértettem ıket! Meg is magyarázták, hogy a simogatás által adták át nekem nyelvük megértésének, és beszélésének képességét. Még éppen idejében figyelmeztettek, hogy nem szabad bántanom a szomszéd padon ülı macskát csak azért, mert más, mint én. Másik oldalamon egy, a tanyánkról származó ló, és egy juh állott. Örültem, hogy mellém kerültek, mert így ügyelni tudtam rájuk, el ne kóboroljanak valahová, mert ha reggel hiányoznak, akkor a gazdámtól kikapok. Eközben a széksorok megteltek kék, és zöld ruhás vendégekkel. És az összejövetel gazdája beszélni kezdett. Azon a nyelven, amin a gazdám szokott szólni hozzám, és ırkutya-tanítványaihoz. Megtudtam, hogy İ Eszperantia államelnöke. Rövid megnyitó beszéde után a jelenlévık felállva elénekelték a „Remény” himnuszt. A további beszédek és kérdés-feleletek áradatából sokat sikerült megtudnom a rejtélyes idegenekrıl. İk Eszperantia lakói. A mi Földünkhöz hasonló bolygón éltek, de túlnépesedés miatt egy részük egy másik bolygóra költözött. Ennek második államnyelvéül választották az eszperantót, amely saját anyabolygójuk, és a Föld valamennyi nyelve közül leginkább megtetszett nekik. Most azon munkálkodnak, hogy a Galaxis minden lakott bolygójának népeivel megismertessék ezt a nyelvet. Ide azért jöttek, mert a Föld az eszperantó szülıbolygója. Azért éppen most, mert a földlakók számára a 2009. év a Csillagászat Éve, és a távcsı csillagászati alkalmazásának 400. évfordulója. Azonban mindjárt távozniuk is kell, ugyanis nem régen bolygójukat katasztrofális meteorbecsapódás érte; a következmények elhárítása minden erı együttes bevetésével is sokáig tart majd. A bolygógazda azt kérdezte tılem: vállalom-e azt a küldetést, hogy róluk hírt adjak a földlakóknak? Bátran igent mondtam. De megkérdeztem, miért nem lépnek közvetlen kapcsolatba ık az emberekkel? A válasz meglepett és elszomorított. Azt mondta: ismerik a Föld népeinek történelmét. Annak lényege a hódítás, a mások leigázásáért, a föld kincseinek kihasználásáért folytatott könyörtelen harc. Ennek már estek áldozatul más világokból érkezett felderítı őrhajósok is.

32

A Nap, Hold és a Csillagok Eszperantia lakói nem akarják ellenséges fogadatásnak kitenni magukat. A baráti kapcsolathoz, a békés együttmőködéshez a földi embereknek még sokat kell fejlıdnie. Ebben segíthetsz nekik – mondták. Mi türelmesen várjuk, hogy jelentkezzenek, a bolygóközi eszperantó nyelven. Akkor majd csatlakozhatnak a Galaxis népeihez. Sokat tudnék még mesélni az Eszperantia életébıl bemutatott képekrıl, zeneszámokról és illat-szimfóniákról. amelyek rendkívüliségükkel részei voltak, az eseménynek, az elsı bolygóközi eszperantó kongresszusnak. Éppoly hirtelen távoztak, mint ahogy érkeztek. A fény kihunyt, és én kimerülten elaludtam a pad alatt. Sokáig vártam ıket vissza, de hiába. Gazdám továbbra is eszperantóul beszélt hozzám, de ı az én beszédemet nem értette meg. Egyszer ki is fakadt, hogy „a kutya se beszél eszperantóul.” Kihez forduljak a küldetésemmel? – rágott a gondolat. Akad-e, aki megért, és el is hiszi, amit mondok? Egyszer aztán megláttam, a Tapolcán gyakran sétáló – és ide eszperantó nyelvet beszélı vendégeket hozó – Pásztor házaspárt, amint a kis tavi hídon álldogálva csodálták a lenyugvó napot. Megszólítottam ıket, – és elbeszéltem mindent az asszonynak, aki közben megnyugtatóan simogatott. İ mindent megértett. Most már nyugodt vagyok, mert életem történetét ı fogja megírni az újságjában, ı segít nekem hírt adni az embereknek Eszperantiáról. Így történt, hogy én – a jó kutya, okos kutya – teljesítettem a küldetésemet. És jó gazdáim se mondhatják többé, hogy a kutya se beszél eszperantóul.

33


A Hörcsög és a Mindenható Isten Az aggteleki karszthegység két hegyoldala közötti széles, napos völgyben az emberek tengerit, lucernát, és gabonanövényeket termesztettek. A hörcsög asszony élete párjával és utódjaikkal a lucerna föld alatt lakott. A gondosan kiépített földalatti folyosók, termek jól védték ıket a tél fagyától, meleg otthont, élelmiszernek tároló helyet, és védelmet is nyújtva számukra. Otthonából egy rejtekút egyébként egy szikla alá vezetett, amely az erdı alján csordogáló dús fővel és martilapukkal övezett ér partján feküdt. A hörcsög pár minden reggel elıször élelem beszerzı körútra indult, hogy az összegyőjtött gabonával etetni tudják utódjaikat. Ám egyik nap az apahörcsög nem jött haza, nyomtalanul eltőnt. Mit lehetett tenni? Ezután az anyának egyedül kellett folytatni az élelemgyőjtı munkát, és bizony nagyon sokszor el kellett hagynia az óvóhelyét, amíg a sok éhes gyomrocskát megtöltötte a pofazacskójában szállított gabona magvakkal. Egyik reggel az anya elıbb a saját pocakját tömte tele eleséggel, utána győjtött az utódoknak, majd sietısen fordult rá a hazafelé vezetı útra, ne kelljen sokáig várni az anyjukra a kicsinyeknek. Már nem járt messze otthona bejáratától, amikor néhány pillanatra meg kellett állnia, hogy pihenjen egy kicsit, hiszen tele gyomorral fárasztó volt futni. Még ki sem fújhatta magát, amikor hirtelen egy fölé hajló kígyó árnyékát pillantotta meg. Megérezte a fenyegetı veszélyt, de amikor a kígyó elkezdte felé nyújtogatni a nyelvét, azt gondolta, hogy ez a vég, eljött érte a halál. Mégis, kedvességet színlelve, megállt, hiszen talán továbbfutni talán még veszélyesebb lett volna, és idıt kellett nyerni az esetleges menekülésre, megszólította a kígyót: – Jó reggelt, uram! Ön is élvezi az elsı napsugarakat? A kígyó közelebb csusszant és figyelmesen vizsgálva a hörcsögöt, válaszolt: – Ó, igen, de inkább reggeliznék, mert két napja már nem ettem. Utána meg vinnék reggelit az utódjaimnak is, akik éppen most bújtak ki a tojásaimból. Látom, neked is vannak utódaid, hiszen lapos már a hasad. Sovány vagy kissé, de azért jó leszel nekem reggelire. A hörcsög asszony látva, hogy csak a véletlen szerencse mentheti ki szorult helyzetébıl, könyörögni kezdett, hogy idıt nyerjen:

34

A Nap, Hold és a Csillagok – Igazán várhatnál egy kicsit velem. A páromat várom, aki a kakukkal jön majd ide. Az ugyanis, látott valahol jó magvacskákat és a mi utódjainkra gondolva ajánlotta, hozzuk el, mert azoktól utódjaink jobban fognak majd nıni. Hörcsög párom biztosan nem jön majd egyedül… – Bár már nagyon éhes vagyok, igazán várhatok még néhány percet – mondta a kígyó, és kicsit hátrább győrőzött. Ezt a pillanatot ragadta meg a hörcsög asszony, hogy elérje a sziklát, de közben magában fohászkodni kezdett: – Ó, Mindenható! Ó, nagy Isten! Csak most az egyszer ments meg! Csak most az egyszer segíts megmenteni az életem, mert nélkülem éhen halnak utódjaim, hiszen nem lesz senki, aki etesse ıket! Ha megóvod az életem, mindig az utódjaim lesznek az elsık és én az utolsó, ha enni kell! És akkor az Isten így szólott: – Tudd meg, hörcsög asszony, hogy Én, a Mindenható, kegyelmet adok neked. Ne felejtsd, ígéretedet komolynak ítélem! De aztán, el ne feledd ám, mert akkor nem lesz több kegyelem számodra! A hörcsög asszony már bizakodva emelte fejét, amikor a kígyó észre véve a menekülési szándékot, felé vetette magát, hogy elkapja a menekülni akarót. De, amint a kígyó megmoccant, egy nehéz test, mint derült égbıl a villámcsapás, úgy zuhant le egyenesen a hörcsög mellé. Jeges rémület járta át minden porcikáját. Félelmében szinte megdermedt, mert megérezte a melle bundáján végigszántó óriási karmokat. Amikor a dermesztı rémület kissé szőnt, és, már szét mert tekinteni maga körül, egy sast látott a magas ég felé repülni, csırébıl kilógatva ellenségét, a kígyót. – Köszönöm én uram, teremtın, hogy megmentettél! – szakadt ki belıle a hála érzése. Várta, hogy Isten újra szól hozzá, de még az ég sem dördült meg jelként. Bár a hörcsög egy kicsit sajnálta ellenségét, mégis nagyon örült, hogy nem ı vált a sas prédájává.

35


Béka Királyfi Hol volt, hol nem volt, és nem mese volt, hogy volt egyszer Zánkán egy eszperantó iskola, ahol eszperantista aktivisták továbbképzését végezte a Magyar Eszperantó Szövetség. Dr. Gyıry-Nagy Lajos úr, a mi Borsod-Abaúj–Zemplén megyei Eszperantó Megyei Bizottságunk elnöke úgy döntött, hogy Miskolcról Lırinczi József, Pásztor László, és én (Földi Adrienne) vegyünk részt ezen a vezetıi és nyelvi tovább képzésen, 1972 nyarán. A jelentkezési lapokat mindenkinek magának kellett a címre megküldenie, Lajos bácsi (ahogyan mi fiatalok neveztük az idıs urat) rá írott javaslatával. Mivel a nyomtatványt kibocsátó a Magyar Eszperantó Szövetség budapesti központja volt, nem a zánkai címre, hanem Budapestre (a MESZ-hez) küldtem el Zánka helyett a jelentkezési lapot. Azt gondoltam ugyanis, hogy azokat az összegyőjtés után ık fogják továbbítani Zánkára. Amikor dr. Gyıry Nagy Lajos úrnak elmondtam, hogy az ott tartózkodásom alatt még a helyi nevezetességeket is meg akarom nézni, mármint a fakazettás plafonú fatemplomot, és a vörös forrást, igencsak lehőtötte a lelkesedésemet azzal a ténnyel, hogy a sőrő program miatt egyéni kirándulásra aligha lesz idım. A Balaton északi partjának körülbelül a feléig utaztam, amikor megérkeztem Zánkára, mely akkortájt nem az eszperantó iskola, hanem az úttörıtábor miatt volt híres. Szóval, a címet megtaláltam, aztán sorba álltam az udvaron, ahol aztán a fogadóbizottság elıtt kiderült, hogy a résztvevık névlistáján sajnos nincs rajta a nevem, így sem szállás, sem más nincs rendezve a részemre. Miután megmutattam a MESZ címére küldött ajánlott levelem postai igazoló papírját, nagyon udvariasan azt ajánlották nekem, menjek el sétálni. Amikor egy-két óra múlva visszajövök, addigra már biztosan megnyugtatóan rendezıdik jelentkezésem és regisztrálásom ügye. Más se kellett nekem. Szépen elindultam, hogy mégis megismerhessem Zánka nevezetességeit. Ha nem is az úttörıtábort, de legalább a kis templomot és a vörös forrást. Jó emberek útbaigazítottak elmagyarázva, hogy melyiket merre fogom megtalálni.

36

A Nap, Hold és a Csillagok Könnyedén megtaláltam a kis templomot. – Sajnos ma már nem látható, mivel egy nagy esızés után a tapasztott vályogból készült falai annyira megroggyantak, hogy le kellett bontani az épületet. – Az utca felıl nem volt látható. Amikor a portára beléptem, az udvar közepén egy lıcsös szekér rúdján lószerszám csüngött. A kukoricaszárító nyitott ajtaján ki-be röpködtek galambok, rigók, verebek. Nem mintha kukoricára győltek volna össze. Nem bizony, az már nem volt benne, de volt ott kiömölve egy zsák árpa. Ember sehol. Egy kicsit hallóztam, aztán vártam, majd kissé onnan eltávolodva ismét hallóztam, de már hangosabban. Nemsokára valahonnan hátulról egy menyecske jött elı meszesen. Szaporán szabadkozott. Azért nem hallotta meg az érkezésem, mivel hátul a tyúkólat meszelte – és intett valahova a távolba. Kérdésemre készségesen vezetett át a másik portára, ahol a férje a tapasztott, vert falú favázas kis templom ajtófélfáját festette olajfestékkel tengerzöldre. A templomocska mellett, terebélyes lombú fa, és egy magas kerítés állott. Ezért nem lehetett látni az utcáról a kis templomból semmit. – Eredetileg – mesélte a fiatalasszony –, a kis templom a település szélén volt, de miután a lakosok a háború után építkezésbe kezdtek, beszorult a két ház közé. A mésszel fehérített falú templom kívül is, belül is kicsike volt, de elég volt a lakosoknak. Amíg az Úrhoz könyörögtek, vagy inkább hálát rebegtek, addig nem fújta ıket a szél, nem zuhogott nyakukba az esı. A picinyke, egyszerő templomnak is volt éke, értéke: a virágokkal ékesített, faragott, kazettás fa mennyezete. Megtekintése után elindultam visszafelé, végig az úttörıtábor kerítése mentén, ki a faluból. A vasúti sínen túljutva találtam meg az olyan hın látni óhajtott vörös forrást. Megdöbbenésemre, egy közönséges kerek luk volt a földben, amelybıl akkor egy kevéske vörös víz szivárgott ki. No, már majdnem azt gondoltam, hogy ezért ugyan kár volt odamennem és annyit gyalogolnom. És, akkor csoda történt. Nagy buborékot öklendezett ki magából a föld és ez még háromszor megismétlıdött. A buborék leve a benne oldott vas, és mangán vegyületektıl vörös volt, és sőrő, mint az öreg emberek vére. Nem hiába mondta a népnyelv errıl a forrásról, hogy ”Vérforrás.” Az öklendezés után ismét nyugalmi idıszak következett. Megvizsgáltam a vizet. Megállapítottam, hogy a víz nem meleg. Nem vártam meg a további öklendezést, hanem igen elégedetten megindultam az eszperantó iskola felé.

37

A Nap, Hold és a Csillagok Odaérve tapasztaltam, hogy bár már délután volt, a jelentkezık még mindig igen sokan voltak. Nem kívántam a sorba újra beállani. Leballagtam a kert végébe a Balatonhoz. A porta kerítésén túl, öreg szomorúfőz ágai nyújtóztak a vízig. Közelében csónak volt kikötve. Félig a parton, félig a vízben feküdt. Beleléptem, leültem. A csend, a félárnyék kellemes volt. Elıvettem a faluban vásárolt zánkai képeslapot, és megcímeztem édesanyámnak. Még indulásom elıtt megfogadtatta velem, hogy azonnal az érkezésem után megírom neki, hogyan utaztam, milyen az elhelyezés, milyenek a társak, stb. Elgondolkodtam. Azt nem írhatom meg, hogy nincs rendben a szénám, mert csak feleslegesen nyugtalanítanám édesanyámat. Akkor mit írjak? Amikor idáig jutottam a gondolataimban, hirtelen megcsobbant a csónak alján levı víz elıttem. Odanéztem és a lélegzetem majd elállott. Egy óriási béka nézett velem farkasszemet. Azt hiszem, mindketten meglepıdtünk. De mivel én moccanni sem mertem, hogy az állatot el ne riasszam, megnyugodott és mivel éhes volt, éhsége csillapítása volt számára a legfontosabb teendı. A ladik alján levı vízbe belefulladt légy, pók és dongó elfogyasztása után már nekem szentelte minden figyelmét. Sokáig szemlélt figyelmesen. Mikor már eltelt a látásommal, – éppen akkor, amikor édesanyám lapjára azt írtam, hogy most láttam meg életem legnagyobb békáját, és alighanem ez lehetett a béka királyfi, – gondolt egy nagyot, merészet a béka. Átvetette magát a csónak oldalfalán és eltőnt a buja víz alatti növényvilágban, ahonnan jött. Utána, csak egy széles kör maradt a víz színén, mely mutatta, hol merült a víz alá. Utána néztem, amikor a víztányéron egy kedves fiatal férfi arc jelent meg, a késıbbi férjemé Pásztor Lászlóé. Mondta, most már jelentkezhetek nyugodtan, mert Budapestrıl a Magyar Eszperantó Szövetségtıl igazolták a jelentkezésemet. Minden rendezıdött. Készülhettem a vacsorára és az utána következı ismerkedési estre. Pár nap múlva hallottuk, hogy a közeli kecskebéka tenyésztı teleprıl sikerült lelépnie néhány tenyészállatnak és emiatt komoly kára keletkezett a tulajdonosoknak. Így értesültem arról, hogy a „béka királyfi” honnan származott el.

38


Balaton

39


Kirándulás Nyugat-Szlovákiában 2006. V. 25–VI. 2. – Részletek – Az ESPERANTO (Eszperantó-Reménykedı) nevő folyóiratból – az Eszperantó Világ Szövetség hivatalos lapjából – értesültünk a 2006. V. 26-28-i szlovákiai Eszperantó Kongresszusról Piešťanyban/Pöstyénben. Mi, a Pásztor házaspár, rögtön tájékoztattuk annak fıszervezıjét Peter Balažt (Balázs Pétert) a részvételi szándékunkról. İ válaszolt és tájékoztatott a részvételi feltételekrıl. Késıbb küldött egy honlap címet, melyen a kongresszusi város térképét kellett megtalálni és azon a „Ľudovit Winter Akademia” nevő iskolát és diákszállót, ahol az eszperantó kongresszus zajlott, és a mi szállásunk volt megrendelve. Azt mondta, probléma esetén keressem meg telefonon és segít. Az utazásunk ideje gyorsan elérkezett. Izgatottak voltunk, hogy az ismeretlen országban, nem ismerve annak nemzeti nyelvét, nem lévén segítınk, hogyan érjük el a kongresszus helyét, amelyet nem találtunk meg a térképen, és a zsebtelefont sem tudjuk használni, mert az idıközben mőködésképtelenné vált. Hogy lehetıleg minden eshetıségre felkészüljek, odautazásunkig különbözı szlovák nyelvő mondatokat, kifejezéseket tanultam meg egy szlovák-eszperantó nyelvő társalgási zsebkönyvbıl, melyet még 1978ban kaptunk egy régi kassai eszperantista barátunktól, a néhai Michal Kucin úrtól. Pozsony felıl futott be vonatunk május 25–én, a kongresszusi városba: Pöstyénbe. Sokat késtünk. Így 22.15 helyett éjfélkor érkeztünk meg. Kiszálltunk. Taxi, autóbusz sehol. Sıt ember sem mutatkozott, akitıl kérdezısködhettünk volna. Néhány perce álltunk már teljesen tanácstalanul a vasútállomás mögött, amikor ott megállt egy személyautó. Az abban utazók csomagolni kezdtek a csomagtartóban. Odamentünk, megszólítottam ıket. Megkérdeztem tudnak-e eszperantóul vagy angolul, mert én csak nagyon keveset tudok szlovákul. Igen gyér szlovák nyelvi és kevéssel jobb angol nyelvtudásommal kértem, hogy segítsenek, hogy elérhessük az általam papírra írt és mutatott címet.

40

A Nap, Hold és a Csillagok Elıször csodálkozva néztek ránk, szlovákul röviden szót váltottak egymással, majd hívtak, hogy üljünk be az autóba. Elvittek minket a kongresszus épületének bejáratáig. Szerencsére a hölgy is tudott kicsit angolul, így útközben angolt a szlovákkal keverve beszélgettünk. Elmondtam úti célunkat. Megérkezvén a kongresszus helyszínéül szolgáló diákotthonhoz, ki akartam fizetni a benzin költségüket köszönetként, mint viteldíjat, de a hölgy nem fogadta el. Megkérdezte, milyen nemzetbeliek vagyunk. Magyarok – válaszoltam. Erre ı, nagyon keresve és törve a magyar szavakat, mondta: nagyon örül, hogy segíthetett nekünk. Mondta, hogy régen, egyszer járt Miskolcon. Aztán barátian átöleltük egymást búcsúzóul. Nem tudom, hogy harmadik vagy negyedik generációs magyar-e, vagy szlovák volt-e a hölgy. Csak azt tudom, hogy mindketten (a férje és ı) nagyon jó szívvel segítettek bennünket. Hála Istennek, mind a kongresszus alatt, mind a szlovákiai barangolásaink, kirándulásaink idején mindenütt találkoztunk ugyanilyen jószívő, segítıkész, udvarias emberekkel… A kongresszusi kirándulás alatt ismerkedtünk meg Piešťany/Pöstyén várossal, mely a mozgásszervi betegek világhírő gyógyfürdıhelye. A települést Winter Lajos (Ľudovit Winter 1870-1968) a terület tulajdonosa építtette ki fürdıhellyé. A város a Vág folyó völgyében helyezkedik el, 170 méter tengerszint feletti magasságban. Mivel klímáját hasznosan befolyásolják a közeli hegységek erdıségei, kellemesen meleg, napsütötte, csapadékszegény vidéke ez Szlovákiának. Néhány üdülı, turistaszállás, strand, hajókikötı, nagy zöld és virágos parkok és a jó éttermek szolgálják lakosait és látogatóit. A fürdısziget a kénes, radioaktív gyógyvizével, termálszállodájával, múzeumaival nyújt pihenési lehetıségeket, kikapcsolódást a mindennapokból. Nagyon jól éreztük ott magunkat. A kongresszus után Fejfics Magdolnával Zsolnára utaztunk, majd a kíséretében bejártuk Nyugat-Szlovákia sok említésre méltó helyét. Magdival, mint a Szlovák Eszperantista c. lap akkori fıszerkesztıjével internetes levelezıkapcsolatban álltunk korábban, személyes ismeretséget, komoly barátságot a kongresszuson kötöttünk. Itt írom le utazásunk egyik jelentıs állomását, hogy olvasóim is megismerhessék különlegességét.

41

A Nap, Hold és a Csillagok Rajecké Lesná Zsolnától körülbelül 30 kilométerre déli irányban, mélyen a Kľak /1352 méter tenger szint feletti magas/ hegy tövénél a völgyben fekvı régi zarándokhely Rajecké Lesná 1948-ig a Frívaldnádas nevet viselte. Rajecké Lesná (leszná) polgárairól az elsı említés az 1418-as évbıl származik, amikor az a Lietava kastély urának a tulajdona volt. A 15. századtól Rajecké Lesná zarándokhely, a 14. századból való templomával. Ebbıl az idıbıl maradt fenn a szentély és a szobor: Szőz Mária királyné Jézussal és bal kezében a jogarral. A szobor ma a fıoltár része. 1801-ben Frivald-nádas VII. Pius pápától búcsútartási jogot kapott. A mostani templomot új romantikus stílusban építették 1866-ban és szőz Mária születésére szentelték fel. A fı zarándoklat szeptember 8-án van, a másik s legszentebb háromság ünnepe alkalmával. A templomtól 500 méter távolságra van a hegy, amelynek a lejtıjén lett kiépítve 1920-ban a „Frivaldi Kálvária”. A kis hegy csúcsán helyezkedik el a mennybemenı Krisztus temploma. Hála az USA-ban élı frívaldi származású polgárok pénzadományának, azt abból építették. A hegy lábánál áll egy „Lourdes-i” kápolna, amelynél öt gyógyító viző forrás található. A gyógyvíz kalciumot és magnéziumot tartalmaz. A szlovák „Betlehemben” láthattuk; a Szlovákiában megtekintésre méltó mőemléképületeket fából kifaragva.

42


Szlovák Betlehem Rajecké Lesnában 1955. november 26-tól kezdve kezdett valóra válni a gondolat, hogy ott Betlehemet építsenek – mely a zarándokhely térségének része legyen, a bibliai környezetet a szlovákiai tájak képeivel helyettesítsék. Magát az épületet Stanislav Mahovcsák mérnök tervezte Sztaskovból, az építkezésnél áldozatkész parókusok, és különbözı falvak ifjúsága segédkezett, akik lelki gyakorlatra érkeztek oda. Ma ebbe a Betlehembe is sok keresztény látogat el az egész világból. Itt mutatkoznak be Szlovákia egyes régiói és történelmének jelentıs helyei: Pozsony, Trencsén, Árva, és a Vág folyó menti székhelyek is. A háttérben, a Magas Tátrában a Kriváň/Krivány/ 2494 m hegycsúcs uralkodik. A központban van a zarándokhely Rajecké Lesná az istállóban a jászollal. Hátul bibliai személyek lépnek a jászolhoz, fejedelmek, valamint Cyril és Metód hithírnökök és a nemzeti történelem sok híres személye. A szobrászmő bemutatja a szlovák nép kézmőveseit és népmővészeit, erkölcseit, szokásaikat, életmódjukat. Az alakok mozognak: dolgoznak, szórakoznak. A faragott Betlehem a történelemnek és a földrajznak a tankönyve, tükre az ügyességnek és a Rajec vidéki fafaragó mővészet hagyományának. Az elsı emeleten található a Rajec vidék faszobrászainak kiállítása, amelyhez Brieštenskŷ, Veselŷ és Bača tartoznak, az utóbbi a mőveit több országban is kiállította. A kifaragott alkotás hossza: 8,5 m, a szélessége 2,5 m, magassága 3 m. Itt összesen több mint 170 alakja van elhelyezve: a népviseletben dolgozóknak, szórakozóknak, de fıleg a zarándokoknak és imádkozóknak, mintegy a szlovákok áhítatát szimbolizálva. 1, Az egész kompozíció fı pontja: a szegény istálló, ahol a jászolban a gyermek Jézust térdelve veszik körül Szőz Mária, Szent József és egy falusi fiúcska – aki magával vitte oda kedves játékát; a fa lovacskát. Ezek számát szaporítja a többi alak, mely az istálló mellett halad el és fejet hajt a jászol elıtt. Jönnek ünneplıbe öltözött családok gyerekekkel, ajándékokat hoznak. Szemközt szent Cyril /Konstantin/ és Metód a szlávok tanítói és az összes szent Európából. Szlovákia földrajzilag három részre oszlik: Nyugatira, Keletire és Középsıre. Minden látogató itt megtalál valamit a saját területérıl.

43

A Nap, Hold és a Csillagok 2, Pozsony kastélya, vára a Duna és a város felett nyúlik el, ahol Szlovákia legfontosabb hatóságainak van a székhelye. A Duna feletti modern híd alatt hajók úsznak. Balra Pozsonytól Dévény várának maradványai, romja látható. A Kis-Kárpátok napsütötte lankáin édes szılı terem, melybıl készítik Ráča/Rács, Pezinok és Modrá borait. A szüret után a szılıt feldolgozzák és az arany italt a mély pincékben helyezik el, ahol az óriás hordókban jóíző borrá változik át. 3, Šaštinban/Sasváron van a Hétfájdalmú Szőz Mária székesegyház, amely a szlovákok nemzeti szentélye. 4, Trnavában/Nagyszombatban Keresztelı Szent János székesegyháza Szlovákiában a kora barokk mővészet kincse. 5, Piešťany/Pöstyén a világhíres fürdıhely, ahol mozgásszervi betegeket gyógyítanak. A „mankótörı” híres szobor a Vág folyón áthaladó híd elıtt. 6, A modrai kerámia egy évszázada készül forgó korongon, festve és kemencében égetve. 7, Nyitra magasztos város szent Metód és Szvatopluk király idejébıl, a püspök székhelye. Itt vannak a kastélyban az elsı szlovák szenteknek Szt, Szvorádnak és Szt. Benediktnek az ereklyéi. 8, Íme a trencséni kastély, és a kis sziklán a templom, ahol az említett szentek éltek remeteként. 9, A bojnicei/bajmóci kastély nyitja az utat a Rajcsiankai-völgybe. Nem túl messze van innen Čičmany/Csicsmány, mely híres népi építészetérıl és festett házairól. 10, És már Rajecká Lesnán vagyunk és csodáljuk a zarándoktemplomot a híres 16. századi „Frivaldi Szőz Mária” szoborral. 11, Rajec város híressé vált a kézmővességeirıl, fıleg a faszobrászat és a cipıkészítés által. Láthatjuk még a kovács mőhelyét is, az udvaron lovat patkolnak. 12, A jászol felett egy lankán juhok serege, melyet pásztor legeltet a segítıivel. Éhes medve bárányt lopott, ezért a kutyák és a pásztorok futnak utána. 13, Közvetlen a jászol felett nyújtózik a hatalmas Krivaň/Krivány hegy. A hegy lábánál látjuk Zsolna városát és az Orava-i/Árva-i kastélyt. 14, Az Árva-i és a Kysuce-i régiók kis képei beszélnek a mezei munkáról a burgonya betakarításról, a mezıkön maradó szénáról, és az

44

A Nap, Hold és a Csillagok erdei gyümölcsök begyőjtésérıl. Szlovákia hegyi régióira jellemzı a munka az erdıben: főrészelés és favágás, és a munka a főrészüzemben. 15, A bányászatnak Szlovákiában gazdag hagyománya van. A bányászvárosokat itt Banská Bystrica/Besztercebánya képviseli. A bányászok munkája nehéz és veszélyes. Látjuk a tárnákat és benne a csilléket toló, máshol a rezet, ezüstöt fejtı bányászokat. 16, A szlovákok dalolós nép. A Terčova-i/Terhely-i zenekar felforralja a vért a fiatal lányok ereiben. 17, Esküvı Ždiárban/Zsgyárban: a násznéppel és, a muzsikussal teli jármővön viszik a menyecskét az új otthonába, ahol a fiatalok állják el az utat és gazdag kocsmapénzt követelnek a vılegénytıl. 18, Kelet Szlovákia Spiš/Szepes fellegvárával kezdıdik. 19, A Levoča-i/Lıcse-i városháza és a Szt. Jakab templom a múlt értékes mőemlékét ırzi, fıleg Pál mester mőveit. 20, Prešov/Eperjes temploma a középkori város uralkodó építménye. Elıtte van a híres Neptun szobor. 21, A Szt. Erzsébet templom Košicében/Kassán, Szlovákia gótikus mővészetének kincsei közé tartozik, benne II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk sírjával. 22, Szt. Egidius/Szt. Egyed/ temploma Bardejovban/Bártfán a városházával zárja a jelentıségteljes épületek sorát Szlovákiában. 23, Az otthoni asztalosok ügyességét mutatja be a mikulášovai/mikulásovai kis fatemplom, melyet most helyeztek el a népi építészeti múzeumban Bártfa-fürdın. 24, Az egykor élt emberek életét a mai Kelet-Szlovákia területén különbözı jelenetek mutatják be: szántást ökrökkel, májusfa állítását, de fıleg a vászon készítését. Munka után vasárnap a család együtt megy a templomba a legszebb ruhájában. Frivaldon tett látogatásunkkor egész nap ömlött az esı. A nyirkosság bevette magát ruháinkba. A hideg szél is kellemetlen volt. Az autóbusszal visszautazásig, hogy egy kissé átmelegedjünk, beültünk a helyi étterembe. Elızıleg megbeszéltük Magdi barátnımmel, hogy csak egyszerő ételt fogunk fogyasztani, mert a borsos utazási költséget valahogy be kellett hozni. Férjemmel juhtúrós sztrapacskára áhítoztunk, és hozzá valamilyen meleg vagy melegítı italra. Magdi köménymagos levesre és sztrapacskára vágyott. Megrendelte mindnyájunk számára az étkeket és külön az itókákat, amíg mi nézelıdtünk a helyiségben.

45

A Nap, Hold és a Csillagok A pincér utána jött-ment körülöttünk. Rendbe tette asztalunkat friss fehér terítıre cserélve elıttünk a régit, majd megkérdezte milyen nyelven beszélünk egymás közt. Magdi visszakérdezte: nem ismeri az eszperantó nyelvet? Ezután a pincér kérdezett az eszperantóról, majd arról érdeklıdött, hogy ha ezen a nyelven beszélünk egymással, ki hol született? Mindegyikınk elmondta a maga születési helyét. Én azt, hogy Kassán születtem, és még hozzátettem, hogy apai nagyapám Kobily-ben élt de Sibán született, ahol az apja és testvérei is éltek. Ezt követıen a pincér azt mondta, hogy Frivald – nádason 1920 óta mi vagyunk az elsı magyarok, akik ott járunk, ezért tekintsük magunkat a cég vendégeinek. Boróka-pálinkát hozott mindenkinek egy kupicával, óriási tál juhtúrós sztrapacskát sok túróval, tejföllel, sült császárhús szeleteket a tészták tetejére, sört. Utána fagylaltot kaptunk, emlékbe képeslapokat, golyós tollakat. Kérte írjuk be nevünket a vendégkönyvbe. Amikor a pincér elment, megnéztük kik írtak be elıttünk. A magyar győlölı Jan Slota (szlota) volt az utolsó beíró. Így végül úgy döntöttünk, hogy megırizzük emlékeink között ezt a rendes pincért, de a számára adódó esetleges kellemetlenségek elkerülése érdekében nem írunk be az emlékkönyvbe semmit. Ezt az étterem tulajdonosa (mert ı volt a felszolgáló pincér) meg is értette. Az autóbuszhoz kikísért bennünket, és a szakadó esıben sokáig állt ott integetve. Hálával tartozunk az eszperantó nyelv által kapott lehetıségnek, és szlovákiai barátnımnek; Magdalena Feifičovának (Fejfics Magdolnának) aki nagyon igyekezett hazája és egyben az én apai ágú ıseim szülıföldjének értékes helyeit megismertetni velünk az ott tartózkodásunk idején.

46


A Klímaváltozás Globális Kihívásai – Tanulmány – 1. ÖSSZEZAVARODOTT ÉVSZAKOK Napjaink mindennapos kérdése a klímaváltozás, amely már a közemberek csevegési témája is. Az ember élete során tapasztalja, hogy minden változik, minden mozgásban van. Megismeri a természet jelenségeinek körforgását, a ciklikus visszatéréseket, melyeket évszakoknak nevezünk. De napjainkban erıteljesen észlelhetı, hogy az általunk megszokott évszak-jellemzık, már nem jellemzık. Összekeveredtek az évszakok eddig ismert tulajdonságai és új, eddig nem ismert, vagy ritka jelenségek észlelhetık. A költözı madarak idıérzékét megzavarja a megváltozott idıjárás. Olykor a megszokott idınél korábban érkeznek, indulásukat késıbbre halasztják, Elıfordul, hogy itt maradnak telelni, majd a hirtelenül beköszöntı nagy fagyok miatt táplálékhoz nem jutva éhen halnak, vagy megfagynak. A városunkon átfolyó Szinva pataknál már több télen át láttam patakparton telelı gólyákat. Ha nem találnak a vízben táplálékot. éheznek, fáznak, és hamar elpusztulnak. Legjobb esetben elviszik ıket a város állatkertjébe vagy a madártani megfigyelıbe, ahol megfelelı ellátásban részesülnek és egy év múlva útra kelhetnek téli telelıhelyük felé. A klímaváltozás miatt a gólyák tápláléka is késıbb fejlıdik ki, így a gólyák utódai nem tudnak megfelelı idıben elég táplálékhoz jutni. Emiatt a gólyák fészekaljával, mármint az utódokkal is baj van. A nem megfelelı táplálkozás miatt nem fejlıdik ki jól a repülési képességük, a szárnypróbálgatásuk közben gyakran válnak a közutakon baleseti áldozatokká, vagy villanyvezetékeknek ütközve szenvednek halálos balesetet. Láttam ilyet Tiszaújvárosban 2010. év áprilisában egy közút mentén, ahol a szegény fiatal madáron már nem lehetett segíteni. Szakember írta azt a véleményt is, hogy: a villanyvezetékeknek a jó repülési képességgel rendelkezı, Afrikát többször is megjárt gólyák is ütköznek. Minden rossz azért nem írható a klímaváltozás számlájára! Magyarországon évente 80 ezer kis gólya jön a világra. 2010–ben csak 20 ezer maradt meg közülük és csak ennyinek a távozásával lehetett számolni.

47

A Nap, Hold és a Csillagok A magyarországi fecskeállomány is már tíz éve folyamatosan csökken. A közlés szerint a három magyarországi fecskefaj egyedszámának csökkenése részben a klímaváltozásnak tudható be, részben pedig annak, hogy a madarak lakóhelyét az ember megbolygatta. Így, az egyre kevesebb fecske már nem tud besegíteni a folyók és más élı vizek melletti szúnyoginvázió visszaszorításában. Meg kell említeni élıvizeink halainak nagytömegő pusztulását is – például a Tiszán és a Balatonban. Ez a halállomány pusztulás nem csak hazánkra érvényes, hanem a romániai tenger partra is, meg a sarki vizekre. A vizek nagyobb mértékben melegszenek fel, mint ahogyan ezt a benne élı halfajok és más élılények eddig megszokták. A melegebb víz kevesebb oldott oxigént tartalmaz. Ezért pusztulnak el a halak. Pusztulásukkal kiesik a táplálékláncból a jegesmedvék, bálnák, fókák és az ember élelme is a sarki területeken. 2. VÍZ, ÉS MÁS BAJOK Magyarország nagy részén átutazva 2010. július elején láttam, hogy az eddigi szántóföldek, legelık nagy részét április óta víz borította. A területek nem tudtak kiszáradni a gyakori és nagy mennyiségben lehulló csapadékvíz és az annak hatására nagyobb mértékben jelentkezı belvíz miatt, és már fészket raktak rajtuk a vízi szárnyasok. A Tiszánál pedig, mintha nem is lett volna folyamszabályozás a 19. században. Kiterjedt mocsarak húzódtak a partok mellett, amikor arra jártunk. A klímaváltozás rovására írják ma Magyarországon, a 2010. június 21-én hullott különleges esıt. A Jász–Nagykun–Szolnok megyei Rákóczi falvára aznap békaesı hullott. Újdonságként jelentkeztek 2010ben, Magyarország csaknem minden tájegységén végigsöprı felhıszakadások, árvizek, sárfolyások, földrengések, szélviharok. Két miskolci rengést én is észleltem. Ugyanezek a jelenségek Európán kívül pusztítottak Kínában és Pakisztánban is. A híradás szerint a Pakisztánt ért természeti katasztrófa a 2006-os, a Csendes-óceán térségét ért cunami pusztításának mintegy négyszerese. Itt említem meg brazíliai levelezıtársnım Liette Lela információját, mely szerint 2010. augusztus 5-én havazott Dél-Brazíliában, ami ott igen ritka esemény. „Ebben az idıszakban Brazília északi részén 40 C fok a hımérséklet” – írta a barátnım.

48

A Nap, Hold és a Csillagok 3. OLVAD A SARKOK JEGE, ÉS SZIVÁROG A METÁN Mőholdak és kutatócsoportok folyamatosan megfigyelés alatt tartják az Északi-sarkot és a Jeges-tengert borító jeget. Olvad a sarkok jege, ami ha így folytatódik – az olvadékból származó víz tengerszint növekedést okozva –, a következı évszázadok alatt elöntheti az óceánok szigetvilágát, sıt Közép-Európa alacsonyan fekvı területeit is. A klímaváltozás erısebb hatást gyakorol az Északi-sarkra az utóbbi fél évszázadban, mint másutt, és mint ahogyan azt az 1979 elıtt mért adatok mutatják. 1979 óta ugyanis mőholdas megfigyeléssel mérik az Északi-sark jegét. A régebbi, vastagabb és stabilabb tengeri jég eltőnıben van – jelentette be az Egyesült Államok jég – és hó-adatait rögzítı és elemzı kutatóközpont (NSIDC) /Klímavédelmi Magazin: ozonenetwork.hu/ Az elmúlt fél évszázadban többször is volt nyílt víz az Északi-sarkon a nyári idıszakban. Megkezdıdött az északi vidékek valaha állandóan fagyott, most a fagytól mentesülni kezdı talajának, valamint a tengerek fenekének metánszivárgása. A talajból a baktériumok széndioxidot és metánt szabadítanak fel, ami tovább erısíti a felmelegedést – írja a Der Spiegel címő német hetilap internetes kiadása. A metán a széndioxidnál 25-ször erısebb üvegházhatású gáz. (INDEX 2011. január 3.). A tengerek szintemelkedési mértéke az évszázad végéig meghaladhatja a korábban mért adatokat. A Földön élı tengeri fajok egyharmadának otthont adó korallzátonyokat – amelyek félmilliárd embernek nyújtanak megélhetést, és védik a partokat a tengerártól –, az óceánok elsavasodása is fenyegeti – állítják klímaszakértık. 4. KLÍMAVÁLTOZÁSOK A FÖLD MÚLTJÁBAN Ezek a jelenségek nem egyedülállóak, hiszen földünk létének évmilliárdjai alatt sokszor történt éghajlatváltozás. A Föld történelmének körülbelül hat nagy lehőlési idıszaka az egész Föld felszínén érezhetı volt. Az eddig utolsó jégkorszak kb. 10 000 éve fejezıdött be. Ez látványos nyomokat hagyott az északi félgömbön. Például Finnországban több mint 50 000 tó medrét vájta ki a jég. A jégkorszakok közötti melegebb idıszakokban igen változatos volt a Föld élıvilága, sok helyen trópusi hımérséklettel, és helyenként nagyon száraz idıszakokkal. A különbözı korszakokat a geológia bizonyítja a legjobban, amikor a feltárásokból régi korok élılényeinek megkövesült maradványai kerülnek napvilágra.

49

A Nap, Hold és a Csillagok A feltevések között, hogy mi okozhatta a régen élt állatoknak a pusztulását, – mely okok viszont nem érintették mindenhol a növényvilágot is – a legvalószínőbbnek látszó okok lehettek: a légkör lehőlése, a levegı széndioxid tartalmának lecsökkenése, a kozmikus sugárzás élesebbé váló intenzitása, a tengerek általános visszahúzódása, a tengervíz só és mikroelem tartalmának megváltozása és a földfelszín radioaktivitásának intenzívebbé válása. Nem is beszélve a vulkánkitörésekrıl és a meteorit-becsapódásokról. 5. AZ ÉGHAJLAT Fİ TÉNYEZİI A legelfogadottabb elméletek szerint bolygónk általános éghajlata három tényezı együtthatásától függ: – a légkör összetétele /feltételezés szerint: a széndioxid+metán+ a vízgız mennyisége/ – a kontinensek elhelyezkedése – bolygónk pályájának vagy forgástengelyének megváltozása – esetleg a Nap helyzete galaxisunkban. Vannak arra utaló jelek, hogy az emberi tevékenység következtében van nagyobb mértékben megváltozóban a légkör, a széndioxid + a metán tartalom növekedése miatt. Véleményem szerint, ha egy adott térség klímáját kell meghatározni, meg kell vizsgálnunk a terület domborzati, vízrajzi adatait, a csapadék mennyiségére vonatkozó statisztikai adatokat. (Ideértve azt is, hogy hóban gazdag-e vagy szegény-e a terület, nyaranként mennyi a jégesı), milyen a szél iránya, erıssége, milyen hımérséklető a levegı, milyen meleg a szél, milyen a terület felhızettel borítottsága, milyen hosszú a nyár, és milyen hideg a tél. Sıt még a napsugárzás óráinak számát is, és még sok más, itt meg nem említett adatot. 6. TÖBBFÉLE ÉGHAJLAT EGYSZERRE Magyarország három éghajlati terület határán helyezkedik el; idıjárását a keleti kontinentális, a nyugati óceáni, az északi sarkvidéki légtömegek és a déli-délnyugati mediterrán hatás alakítja. A mediterrán hatás a legerısebb a Dunántúl déli részén, de kimutatható mind a növény –, mind az állatvilág vonatkozásában is a Mátra és a Bükk hegység déli lejtıjén, sıt kisebb mértékben még a Sátoroshegyekben is. Az atlanti-hatást az Alpok téríti el eredeti irányából, így hozzánk északnyugatról érkezik.

50

A Nap, Hold és a Csillagok Az innen kapott szelek hozzák az ország területén lehulló csapadék zömét. Kisebb mértékő a délrıl és délkeletrıl érkezı hatás. Magyarország éghajlata a szoláris éghajlati felosztás szerint mérsékelt, földrajzi elhelyezkedése miatt mentes az éghajlati szélsıségektıl. Az országon belüli kis szélességkülönbség és az elhanyagolható magasságkülönbségek miatt Magyarország éghajlata eléggé egyöntető – természetesen a hegyrajzi tényezık befolyásoló hatása azért érezhetı. Magyarország a 45°45' és 48°35' északi szélességek között fekszik, nagyjából középen az Egyenlítı és az Északi-sark között. Felszínének több mint a fele 200 m tengerszint feletti magasságnál alacsonyabb síkság, illetve alacsony terület, a 400 m feletti területek részaránya pedig kevesebb, mint 2 százalék. Magyarországon a nyár hosszú, legalább 3 hónap, középhımérséklete meghaladja a 18 C°-ot, s a nyár derekán nem ritka a 35 C°-ot meghaladó hıség sem. Télen zord és enyhébb idıszakok váltják egymást, de a 0 C°-nál alacsonyabb középhımérséklető hónapok száma 3-nál nem több. Az évi középhımérséklet +8-12 C°, és viszonylag magas az ingadozása. A hımérséklet átlagos értéke januárban a legalacsonyabb, –4–7C°, júliusban a legmagasabb, 25–30 C°. A legalacsonyabb hımérsékletet, mínusz 35 C°-ot 1940. február 16-án Miskolc egyik kerületében: ma Miskolc-Tapolcán mérték. A legmagasabb hımérsékletet, 41,9 C°-ot 2007. július 20.-án Kiskunhalason mérték. A napsütéses órák száma évente 1700-2015 óra között van; ez az Alföldön a legmagasabb és a hegyvidéken a legkisebb, ami fontos tényezı a mezıgazdaság szempontjából. Az évi átlagos csapadékmennyiség 5001000 mm, az Alföldön 500-600 mm, a hegyvidéken 800-1000 mm. A csapadék eloszlása idıben is változik. Két maximum figyelhetı meg: az elsıdleges a kora nyári április-június hónapokban, a másodlagos ısszel, október hónapra tehetı. Legkevesebb csapadék január-február hónapokban esik. Az északnyugati szél az uralkodó. Hazámban a csapadékhozam tekintetében jelentıs az évek közötti változékonyság. Az éves csapadék nagyobbik része a nyári félévben hullik. „Magyarország területén évente mintegy 660 front vonul át, melynek 80%-a hideg, 20%-a meleg front. A csapadék nagyobb része ezekhez a frontokhoz kötıdik. A csapadék legnagyobb része esı formájában hullik, de körülbelül 15-30 nap a hóesés is jut évente. A hótakarás az Alföldön 25-50 nap, a hegységekben 50-100 nap is lehet.

51

A Nap, Hold és a Csillagok A négy évszak között nagy különbségek vannak. A leghidegebb hónap a január, a legmelegebb hónap pedig a július. A napi hımérséklet ingadozás elég magas. Évi középhımérséklet kb. 12 C°, a maximum 38 C °, a minimum –10 C° körül van. A tavasz április elején kezdıdik, és nagy esızések kísérik, szeszélyes idıjárása miatt a népi mondás „bolond áprilisnak nevezi.” A nyár száraz és meleg. Az ısz hővös, ködös és csapadékos. A tél viszonylag rövid, közepesen hideg és általában száraz, néha csodálatos napsütésben is fürödhetünk. Két esısebb (kora nyár és ısz), valamint két szárazabb idıszak (tél közepe és kora ısz) váltja egymást. Az évi csapadékmennyiség 415 mm. Az évi átlagos szélsebesség 2,4 m/sec. Az éghajlati adatsorok többnyire átlagértékeket tartalmaznak (évi középhımérséklet, évi közepes hımérsékletingás, átlagos évi csapadékmennyiség stb.). Az átlagértékek mögött azonban különbözı hımérséklet – és csapadékjárású évek, évtizedek egyedi idıjárási adatai rejtıznek a Magyar Meteorológiai Intézet magyar nyelvő budapesti és magyarországi idıjárás – és elırejelzés adatai szerint. 7. TUDOMÁNYOS ELİREJELZÉS, ÉS NÉPI IDİJÓSLATOK Az országos meteorológiai szakszolgálat matematikai számításokon alapuló idıjárási elırejelzései mellett a nép figyelembe veszi az évszázadok során végzett megfigyelések alapján kialakult népi idıjóslásokat is. Ezek nagyrészt ma is helytállónak bizonyulnak. Említek néhányat közülük érdekességként. Ha február elsején kijön a medve a barlangjából és süt a nap, a medve megijed az árnyékától és visszaszalad odújába. Ez azt jelenti, hogy még hosszú téli idıjárásra számíthatunk. De ez ellenkezı esetben is igaz. Itt van egy másik: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince” – szól a népi mondás. Ez azt jelenti, hogy ha Vince névnapkor esik az esı, akkor bı bortermésre számíthatunk. Vagy: „Ha Katalin kopog, Karácsony locsog.” Vagyis, ha Katalin napkor zord, kemény hideg van, akkor Karácsonykor esı, havas esı várható. És a következı év 12 hónapjának idıjárása olyan lesz, mint a Luca naptól (dec.13) Karácsonyig (dec.25) terjedı idıé.

52

A Nap, Hold és a Csillagok 8. MI VAN BIZONYÍTVA – ÉS MI NINCS Róna Zsigmond „Magyarország éghajlata” c. könyve (1909) szerint Budán 1780-ban állították fel, egy európai hálózat részeként, az elsı magyarországi meteorológiai állomást. Hazánkban tehát több mint 200 éve folynak rendszeres légkörtani mérések. Magyarországon is kimutatható, a 20. század utolsó harmadában pl. a téli félév átlagos hımérsékletértékeinek emelkedése és bizonyos csapadékmennyiségcsökkenés, fıként az ıszi hónapokban. Az még nem bizonyított, hogy ezek a jelenségek a természetes éghajlatváltozásból fakadnak-e vagy valóban az emberi tevékenységbıl eredı üvegházhatású gázok által kiváltott globális felmelegedés regionális léptékő következményei. (OMSZ: Magyarország hımérséklete – meteorológiai adatai alapján. Ezek a változások olyan csekély mértékőek, hogy szerintem, de mások szerint is nem kell attól tartani, hogy a közeljövıben bekövetkezne akár trópusi klíma, akár eljegesedés. 9. A 11 ÉS 22 ÉVES NAPTEVÉKENYSÉGI CIKLUS Leitner Zsolt miskolci amatır csillagász, az alábbi véleményt adta: „Ez év (2010.) márciusának végén volt szerencsém meghallgatni a Diósgyıri Gimnáziumban Dr. Oláh Katalinnak, az MTA Csillagászati– és Őrfizikai Bizottsága elnöke; az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet csillagászának „Napaktivitás és klímaváltozások” címő elıadását. Ebben az elıadó egy nagyon érdekes dologra hívta fel a figyelmet: kapcsolat mutatható ki a Nap 11 ill. 22 éves ciklusa (minimumok ill. maximumok) és a Föld klímaváltozása(i) között. Ezek szerint az a folyamat, amely ma idıjárásunkban megfigyelhetı, nem egyedi eset. Ilyen változások végbementek nemcsak néhány százezer évvel ezelıtt, hanem néhány tízezer, vagy néhány száz évvel ezelıtt is. Így tehát a napaktivitás, ilyetén formában is hatással van Földünkre, azaz, az éghajlatunkra. A földi klímát a vulkánok, a sztratoszférában lévı felhık és az óceáni áramlások és hımérsékletük is befolyásolják. A vulkánok kéndioxidot juttatnak a sztratoszférába, és ott kénsav cseppekbıl álló réteget alkotnak. A klímára hatással vannak még a Napból kiáramló részecskék (a napszél) és a kozmikus sugárzás is. Ha a napszél nagyobb, a védelem is nagyobb. Alacsonyabb naptevékenységnél több kozmikus sugárzás érkezik. A kozmikus sugárzás felhımagokat hoz létre vízpárából és kénsavcseppekbıl.”

53

A Nap, Hold és a Csillagok 10. A MILANKOVICS–BACSÁK ELMÉLET „Bacsák György (Pozsony, 1870. jún. 5. – Budapest, 1970. márc. 4.): jogtanácsos, csillagász, geológus, a föld – és ásványtani tudományok doktora (1954). Pozsonyban ismerkedett meg az égi mechanikával. Autodidaktaként csillagászati tanulmányokat folytatott. Nagy matematikai felkészültséggel és széles látókörő ıséghajlattani szemlélettel igyekezett felismerni, ill. megmagyarázni az égi mechanika mozgástörvényei és a pleisztocén jégkorszakok közötti összefüggéseket. Ezek ismeretében értelmezte a pleisztocén jég– korszakok kialakulását és idıbeli lefolyását, és Milankovics szerb klimatológus jégkor-elméletét, mely a Föld pályaelemei változásának törvényeibıl mararázta a jégkorszakok keletkezését a csillagászati adatok grafikus feldolgozásával. Ez az elmélet figyelembe veszi a változó Nap-Föld távolságot, a Föld forgástengelyének ingását (precesszió), valamint forgástengely szögét, amelyek meghatározzák a Földre jutó napsugárzás mennyiségét. Bacsák György bizonyította és kiegészítette Milankovics elméletét, mely szerint a Föld rendellenes őrbeli helyzete alkalmas körülményeket teremt eljegesedések létrejöttére és ismétlıdésére. Az égitestek mechanikájának elemzései során megmagyarázta a Föld nagy eljegesedéseinek ciklusos visszatérését. A Milankovics – Bacsák elmélet volt az elsı egzakt formába öntött jégkor-elmélet, melyet a megszületése óta eltelt sok évtized tudományos fejlıdése sem cáfolt meg, csak kibıvített.” Egy másik elmélet szerint „A jégkorszakok esetében több tényezı válthatta ki a felmelegedést. A Föld tengelyének ingadozása, napkitörések, vulkanikus mőködés is lehetett a kiváltó ok, de az a lényeg, hogy az események mégiscsak minden esetben együtt jártak a szén-dioxid koncentráció változásával. 1. A Milankovics ciklusok, azaz: – A Föld forgástengelyének hajlásszög változása – A Jupiter és a Szaturnusz pályájának közelében a két bolygó gravitációja eltorzítja a Földnek a Nap körüli pályaalakját – A Föld a tengelye mentén a búgócsigához hasonlatosan egy kör mentén billeg 2. A napfolt-tevékenység (rövidtávú hatással, pl. a melegedési vagy lehőlési folyamat beindítására gyakorolt hatásával). – Az El Nino jelenség

54

A Nap, Hold és a Csillagok 3. A vulkánkitörések, az intenzívebbé váló lemez-tektonika. 4. Megkötött szénkészletek hirtelen felszabadulása – emberi tevékenység? Nyilvánvaló, hogy ezeket a lehetıségeket összefüggéseikkel és idıbeni lefutásukkal együtt kell vizsgálni. 11. A SZÉN KÖRFORGÁSÁNAK ALAPVETİ SZEREPE 1. A szén körforgása a zöld növényeken, a fotoszintetikus folyamatok aktivitásán keresztül érvényesül. 2. Szén-dioxid oldódásakor a vízben szénsav keletkezik (a tengervíz savanyodása lép fel, pH csökkenés) Ez is káros hatású az élıvilágra! A víz magas hımérsékleten egyre kevesebb gázt tud megkötni. 3. A szén-dioxidot más-más arányban tudják megkötni a C3-as (mérsékelt égövi) növények és a C4-es (trópusi) növények! Egy esetleges melegedés vagy lehőlés miatti faj átrendezıdéshez több száz év szükséges! 4. A C3-as növények esetében a CO2 koncentráció emelkedésével nı a növények CO2 megkötı kapacitása, de közben a növények hıt bocsátanak ki, tehát növelik a környezetük hımérsékletét. Ne feledjük, hogy eközben a széndioxid szint stagnálni, sıt akár még csökkenni is fog. Igen ám, de a hımérséklet emelkedésével a növények fotoszintetizáló tevékenysége elér egy maximumot, mivel magas hımérsékleten, ill. nagy hıingadozások mellett már nem tudja kötni a CO2 gázt, ha pedig tömegével pusztulnak el a megváltozott idıjárási körülmények miatt, a CO2 koncentráció hirtelen felszökik, amíg át nem rendezıdik a bolygó növényzete egy megfelelı produktivitást adó szintre (C4 növények). A folyamat visszafelé is így zajlik le, tehát a lehőlés hatása után még marad a sok CO2, a növények pusztulása miatt. Aztán a C3-as visszarendezıdés (párszáz év) után a CO2 szint hirtelen lecsökken. KITÉRİ: Az Antarktisz olvadása – érdekes módon – épp az ózonréteg vékonyodása miatt váratott magára. A lassan regenerálódó ózonréteg többé nem befolyásolja a folyamatokat a lehőlés irányába (az eltőnı ózon miatt az üvegházhatás nem tudott úgy érvényesülni, mint ahogyan az Arktiszon történt), így a gyorsuló olvadás éveken belül

55

A Nap, Hold és a Csillagok mindkét póluson meg fog mutatkozni…” /Horvát Csongor szerkesztı elıadása: – Az üvegházhatású gázokról – a Klímakör-Tatabánya internetes lapján./: „Noha úgy tőnik, a Föld északi és déli jégsapkájával éppen ellentétes dolgok történnek, mindkét jelenség az emberi hatás következménye – közölte John Turner brit kutató, a Nemzetközi Sarki Év (International Polar Year – IPY) konferenciáján Oslóban. Szerinte az északi sark jege a légkör növekvı széndioxid-koncentrációja miatt olvad évrıl-évre egyre nagyobb mértékben. A földgolyó másik végében azonban egy jóval korábbi emberi tevékenység (a freon-gáz gyártása, és légkörünkbe jutása) miatt hízik a tengeri jégtakaró. A jég minden évben az évszakok változásával olvad el és fagy meg újra… (Csepe Erika /nepszava.hu) Argentin ökológusok arra a megállapításra jutottak, hogy nem a légkörbe jutó CO2, hanem a naptevékenység, illetve a Napban létrejött változások eredménye az éghajlatváltozás az utóbbi 100 évben. /dr. Amri Wandel/(eo.wikipedia.org) A klímaváltozás igen összetett folyamat Leitner Zsolt miskolci amatır csillagász szerint is. „A földi klímára sok minden hatással van, de nem egyforma mértékben. Talán sokkal inkább a természeti folyamatok, a természeti jelenségek, mintsem mi Emberek. Ez persze nem azt jelenti, hogy innentıl kezdve szennyezzük nyugodtan a környezetünket, építsünk környezetszennyezı, egészségtelen gyárakat és szemeteljünk, szakítsunk a környezetvédelemmel. De talán megmagyarázza azt, miért vitáznak a mai napig nemcsak a politikusok, hanem a szakemberek is azon, mennyire írható az Ember számlájára a napjainkban végbemenı klímaváltozás, és mennyire ismerhetı el, mint természetes folyamat. Bizonyítani azt, hogy az éghajlatváltozás nagyrészt az emberi tevékenységnek köszönhetı, szinte lehetetlen, mert nem így van. Egyvalamiben azonban szinte biztos vagyok – írta Leiner – ezen a területen is nagyon sok munka vár még az Emberiségre. Kutatni, kutatni, és kutatni, hogy jobban megismerhessük környezetünket, és saját magunkat.” A magas hegységek (Alpok, Kárpátok, Kilimandzsáró…) hava, jege is olvad, miként a sarkoké. A magas hegységek olvadó havából és jegébıl származó víz ma nagyon sok város és ipari üzem vízszükségletét fedezi. Láttam ezt például a francia Alpokban, hogy a vízmennyiség csökkenése vagy eltőnése esetén ezek a területek elnéptelenedhetnek.

56

A Nap, Hold és a Csillagok A régmúlt idıkbıl az ilyen elhagyott települések romjai jól láthatók a mőhold felvételeken. A Magyar Szabad Enciklopédia adatai szerint. napjainkban a gleccserek képezik a Föld édesvíz tartalékának legnagyobb részét, így az Alpokéi Európáét. Ott kedvezı a helyzet a gleccserek kialakulására, ahol a terület a hóhatár fölött van és legnagyobb a csapadék mennyisége. 11. HÓHATÁR ÉS GLECCSEREK Az örök hó határa: a magas hegységeknek az a magassági szintje, amelyen felül a légköri csapadék mindig hó alakjában esik és a hó soha nem olvad el. Ez Norvégia északi részén 720 méter, a Himalájában 5670 méter, míg a Sarkvidéken a tenger szintjével azonos. A 2009-ben férjemmel tett franciaországi utunk során mi is kirándultunk a Mont-Blanc-ra, a gleccsert megtekinteni. Amikor repülınk a Mont-Blanc legmagasabb csúcsa közelében repült el, alattunk a végtelen hómezınek tőnı felhıkkel, meglepıdve tapasztaltuk 2009. június 30-án, hogy a 4800 méternél magasabb MontBlanc csúcsa kopáran, hó és jég nélkül meredt a ragyogóan kék nyári ég felé. Gondoltuk, hogy minden bizonnyal ez a hóhatár szint most feljebb tolódott, azért nem fedte hó a csúcsot. Ez a hóhatár szint az Alpok hegyrendszereiben és a Kárpátokban 2750 méter lenne. Kirándulásunk napján (2009. július 7-én) egész nap esett az esı. A Mont-Blanc falairól vastag sugarakban vízesésként ömlött le az olvadó hó, és jég vize. Idınként elállt az esı, és akkor láthattuk a csak igen gyéren hófoltos óriás hegyet. A Chamonix fogaskerekő– megállójától az ottani kilátóhely 2062 méter magasságából néztünk fel a csúcsra. Felejthetetlen, lenyőgözı látvány volt még így kopáran is az ısmasszívumnak ez a legmagasabb pontja. Hallottuk, hogy a világ sok híres embere járt ott a gleccsernél Chamonix-ban, hogy lássa az örökké havas hegyet. Többek között járt ott Goethe (1797-ben), Alexandre Dumas 1832-ben. Késıbb megtudtuk, hogy a híres magyar zeneszerzı Liszt Ferenc is járt ott, ı 1836-ban. Hallottuk, hogy a Chamonix-i MontBlanc gleccser teljes hosszúsága 14 kilométer, a szélessége 400 méter, tehát nagy hó – és jég födte területrıl táplálkozhatott és táplálkozik ma is a gleccser. Úgy hírlik, hogy szélessége és vastagsága 4 méterrel csökken évente.

57

A Nap, Hold és a Csillagok A jégbarlang körül, a szürke poros felsı réteg alatt látható az ısi jég kék színe. Nagyon tömör, azért ennyire kék és nem fehér vagy fehéres a színe, mert nincsenek benne légbuborékok, ami fehérítené. A „Musée Alpin” – azaz Alpok Múzeum –, a Mont-Blanc meghódításának emlékeit mutatja be. Amikor 1867-ben a kilátóteraszt építeni kezdték, még alig tudtak oda feljutni a munkások a hegyet vastagon borító jég és hó miatt. Ember feletti erıfeszítést kívánt a munka, hogy megtalálják a sziklát a jég alatt, hogy ahhoz tudják erısíteni a fogaskerekő vonatpálya tartóvasait. Ma már a hegyre hó – és jégmentes séta és turista utak vezetnek a hegy lábánál elterülı városból. (Chamonix város Franciaország keleti részén, a Rhône-Alpes régióban van.) Azt hallottuk, hogy ha az olvadás ilyen mértékben halad tovább, akkor már csak húsz évre való jeget tartalmaz a gleccser. Felszínét kıhulladék és. por fedi, és ennek tömege évrıl- évre nı. A jégtengerre az azt környezı hegyoldalakról lezúduló vizek hozzák magukkal ezt, hiszen a jég nem csak gyönyörködtet, de mozgásával környezetét rombolja, és ezzel alakítja is. A leömlı víz a törmeléket nemcsak a gleccserfelszínen rakja le, hanem a gleccser két oldalánál mintegy partot képez. Ezzel szőkíti medrét és alulról is, mivel medre alján is lerakja a hordalékát. Aki fehérnek képzeli ezt a gleccsert, annak ez a látvány bizony egy kicsit lehangoló, bár mégis felséges. A „Jégtengernél” – „La mer de glace” (ahogyan a franciák a MontBlanc gleccsert nevezik) és máshol is Franciaországban szó esett a klímaváltozásról és annak várható hatásairól az emberek állatok életére a földmővelés, élelmiszer termelés terén, a vízminıség, az ipar és a kereskedelem tekintetében. Nem mindenki gondolja, hogy kizárólag az ember a felelıs a kellemetlen változásokért. Sokan vélekednek úgy, hogy bár az embertıl független okok játszhatnak szerepet a változásokban, az embernek mégsem lenne szabad ilyen nagy mértékben szennyeznie bolygónk felszínét. 12. TERMÉSZETES, LÉGSZENNYEZİDÉS

ÉS

AZ

EMBER–OKOZTA

A légkör összetételének vizsgálatakor a bolygót érintı természetes levegıszennyezıdést is látni kell, figyelembe véve, hogy a szennyezést egyik vidékrıl a másikra a szél és a csapadék, vagy éppen a tenger vize juttatja el. A levegıszennyezés szervetlen szennyezıi például a vulkán– kitörésekbıl származó gáz, gız, hamu, a tengerbıl származó és a szél

58

A Nap, Hold és a Csillagok által szállított só részecskék, a zivatarok villámlásaikor keletkezı gázok, a porviharok pora, és az őrbıl származó kozmikus por is lehet. Szerves tényezık: a növények elégésekor a tüzükbıl (L: bozót-tüzek, erdık, szántók, mezık növényzetének égése, szavanna tüzek) származó füst és por, a pollenek, gombák, baktériumok, és a gázzal, kıolajjal főtött emberi hajlékokból, gyárakból, üzemekbıl származó égéstermékek füstje korma. A légkörbe jutó forró vulkáni gázok, gızök és az atomrobbantásokkor vagy az atomerımővek baleseteikor keletkezı 5000 C fokos hıségek is hozzájárulnak a légkör tovább melegedéséhez. Említendı még a kıszén és barnaszén felhasználása, melynek során szintén jelentıs a CO2 és a metán felszabadulása és a légkörbe jutása. Az okokat vizsgálva még más tényezık is felmerültek, amikor bolygónk védelmi hibáiról beszélünk. Ezek: – A káros anyag kibocsátások, melyek miatt a levegı összetétel változik meg. – A Föld lakosságának túlnépesedése miatt mind több – és nagyobb terület kerül beépítésre, ezért kevesebb a leszivárgó csapadékvíz számára a szabad terület, – A nagy kiterjedéső erdıirtások a megmővelendı területek megnövelése érdekében; ezeknek a kiirtott fáknak a pótlása újabban ültetett fákkal nem vagy nem megfelelı mértékben történik meg. Mielıbbi megoldást igényelnek a talajszennyezésben elöljáró nukleáris hulladékok, az ipari veszélyes melléktermékek (például a vörös iszap az alumíniumgyártáskor) és a legkülönbözıbb vegyszerek (például a részben vagy egészben fel nem használt festékek, lúgok, savak) távközlési eszközök alkatrészei sugárhatásának, lassú lebomlású mőanyaghulladékok, üvegtörmelék és hasonlók felszámolása. 13. NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK Az elmúlt húsz évben szerzett tapasztalatokat figyelembe véve a tennivalók megszervezésére létrejött egy úgynevezett: Éghajlat Változási Kormányközi Egyezmény. .Elıtérbe került a közös cél érdekében hozott határozathozatal és a felelısség megállapítása, a további feladatok egyeztetése és a tett lépésekrıl a beszámoltatás. Sajnos, több ország nem hajlandó az egyezmény aláírására; köztük van az USA is.

59

A Nap, Hold és a Csillagok Az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága 2009-ben állásfoglalást adott ki az éghajlatváltozásról és az ezzel összefüggı hazai feladatokról. Ez a dokumentum a nemzetközi és magyarországi tudományos kutatások eredményeire alapozva készült. Létrejött egy „Klímaklub” /www.klimaklub.hu/, a Zöldek klub, Zöldek Pártja. Ezek keretében magyar tudósok is bemutatkoznak, és kifejtik nézeteiket a 2020-ig várható változásokról, a rendelkezésre álló energia – bioenergia, nap és szélenergia – felhasználásról, a klímaváltozás elleni közös összefogáson alapuló küzdelemrıl, megindítva az iskolások körében a tudatos környezetbarát, környezetvédı szemléletet. Az ENSZ Éghajlat változási keretegyezménye (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC, rövidebben FCCC) Rio de Janeiróban lett aláírásokkal hitelesítve 1992. június 13-án. Végleges formája New Yorkban készült 1992. május 9-én. A Magyar Köztársaság megerısítı okiratát 1994. február 24-én helyezték letétbe az ENSZ Fıtitkáránál. Majd 1997-ben aláírták a Kyotói Jegyzıkönyvet. 2006-ban már 188 ország vett részt a keretegyezményben, Ezek kidolgozásában Magyarország is részt vett és csatlakozott a nemzetközi megállapodáshoz. (L: A Környezetvédelmi Minisztérium, Debreceni Egyetem Tájékoztatóját: Kiadva 2003-ban: Nemzetközi együttmőködés az éghajlatváltozás veszélyeinek, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére: www.ff3.hu/upload/KA-Klima.pdf) Az Európai Bizottság éghajlat politikai biztosa szerint az éghajlatváltozás veszélyét alátámasztják azok a megfigyelések, hogy a fosszilis tüzelıanyagok elégetése során, továbbá ipari tevékenység vagy vulkáni tevékenységgel a légkörbe jutó kéndioxid és salétromsav savas esı formájában csapódik le. A korábban a hőtıberendezésekben széles körben alkalmazott freon, a magas légkörbe kerülve a földi élet számára kulcsfontosságú ózonréteg elvékonyodásához vezetett. E két súlyos környezeti probléma esetében a tudomány bizonyítékaira alapozott nemzetközi megállapodások megszülettek és azok hatékony végrehajtása nyomán napjainkra mindkét probléma megoldása folyamatban van. 14. TERMÉSZET– ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM Mióta az ember megjelent a bolygón, a szükségleteinek megfelelıen átalakította a természetet. Ez a folyamat nem állítható meg, hiszen az ember mindent megtesz, kényelme és életterének kellemessé tétele

60

A Nap, Hold és a Csillagok érdekében. De mégis tudomásul kell vennünk, hogy környezetünk védelmébe a természetvédelem is beletartozik. A természet védelmének igénye akkor merül fel erıteljesen, amikor olyan állatok, növények kihalásának válik tanújává az ember, melyek addig szerves részei voltak élıvilágunknak, és az gazdagabb volt általuk. Ezt a folyamatot mérséklendı, 1935-ben létrejött az elsı természetvédelmi törvény, de ez a munka lassan halad. Azóta létrejöttek különbözı tájvédelmi körzetek Magyarországon is, Nemzeti Parkok, melyek a ritka védendı állatai, növényei vagy természeti képzıdményei miatt a Világörökség részét képezik. Ilyen például a mi régiónkban a Bükki Nemzeti Park területe, Kelemérben a Mohos-tavak (ıslápok), az Aggteleki Nemzeti-park ısborókása. De a természetvédelem alá tartoznak az egyes védett növények, ritka fafajok is, amelyek az arborétumokban, füvészkertekben is megtalálhatók, de vadon is elıfordulnak. A mi Észak-magyarországi régiónkban említendı a teljesség igénye nélkül: a Magyar Kikerics, és az Árvalányhaj Boldogkıváralja szikláin. Szlovákiában a Nagy Fátra lejtıin a kosborfélék, a francia Alpok lejtıin pedig a vadon növı Orchidea és Azálea, melyeket kirándulásaink alkalmával volt módunk megcsodálni. 15. FELELİSSÉG, ÉS LEHETİSÉG A sokféle írott és meghallgatott vélemény megerısített engem abban a hitemben, hogy a klímaváltozás nem Isten büntetése vagy általa az ember próbára tétele, nem a világ végének eljövetele, hanem a Föld történetének természetes folyamata. A jelenlegi állapot több millió évig is eltarthat a következı gyökeresen eltérı klíma kialakulásáig. Azonban a környezetünk szennyezésének megállításával, vagy mérséklésével még hosszú idıre meg tudjuk tartani utódaink számára a megfelelı földi élıkörnyezetet. Ez fajunk létfeltétele és felelıssége a Földön. Földünk adja bölcsınket, ételünket, italunkat, boldogságunkat, a helyet ahová testünket vagy hamvainkat temetik társaink. Környezetünk, élıhelyünk védelme fajunk továbbéléséhez elengedhetetlenül szükséges, és ezért elkerülhetetlen.

61


Mont-Blanc gleccser 62


A Nap, Hold, és a Csillagok Erzsike ötven éves volt, amikor huszonöt évi házasság után férje meghalt, és ı egyedül maradt a nagy családi házban. Gyermekük nem volt. Nagyon hiányzott neki a társ. Minden olyan sivár, üres, színét vesztett lett egyszerre, nem találta a helyét. Hiába vette körül ezer pompájával a nyár, neki minden kietlennek tőnt. Egyszer, a gızfürdıben megismerkedett egy asszonnyal, aki beszélt neki az eszperantó nyelvet beszélık nagy családjáról. Elmondta, hogy bár neki sincs családja, mégsincs egyedül, mert az eszperantistákhoz tartozik. Hívta Erzsikét oda hozzájuk. Erzsike beiratkozott egy természetjáró csoportba, majd egy nyelviskolába, megtanulni azt az idegen nyelvet. Sok ismeretségre, új barátokra tett szert mindkét helyen. Élete új értelmet nyert. Nemsokára megismerkedett egy eszperantistával, akivel jól megértették egymást és hamarosan házasságot kötöttek. Most már együtt jártak kirándulni, társaságba, színházba, múzeumba, és jártak táncolni is. Károly az új hitves, aki mérnök volt, sokat segített a házimunkákban, és kedvtelésként szabadidejében természeti képeket festegetett. Erzsike a házimunkák letudása után hímezgetett, és faragott. Igazi mővészek voltak. Eljártak különbözı írók és mővészek összejöveteleire is. Már egy éves házasok voltak, amikor egy ilyen összejövetelen feltőnt egy idegen, akit eddig még nem láttak. Megtudták, hogy a csak számukra ismeretlen ember ismert újságíró, író, költı, mőfordító, aki a megjelenı könyveit saját rajzaival illusztrálja. Gábor az idegen, szimpatikusnak tőnt Károlynak, meghívta magukhoz vendégségbe. Aztán ezt a meghívást több is követte. Gábor szívesen jött mindig. Erzsébet asszonynak feltőnt, hogy a vendég soha sem hoz virágot vagy egy üveg italt, mint ahogy az vizitkor szokás. Felé kissé mindig meghajol, és kézfogással üdvözli mindkettıjüket az összetegezıdés óta is. Modora kissé szertartásosnak tőnt. Gábornak tetszettek Örzse asszony hímzései, és groteszk arcú faragott állatkái, melyek végül egy közeli gyermekotthonba kerültek a gyermekek örömére. Azt mondta új barátjuk, hogy ezek az állatkák hasonlítanak az emberekre és nagyon mókásak. Erzsike örült az elismerésnek és lassan ı is megbarátkozott férje korábban egyáltalán nem szimpatikus új barátjával. Aztán azt vette észre, hogy várja barátjuk érkezését, a meleg erıs kézfogást, mely olyan volt, mint az övé. Kezdett bizalmat érezni iránta, és olykor

63

A Nap, Hold és a Csillagok megcsodálta magas homlokára lehulló deresedı szıke hajtincsét. Amikor kerek arcára tekintett és elfogta rajta pihenı csillogó szeme tekintetét, arra gondolt, olyan, mintha a Nap, a Hold és a csillagok a Földre leszállva mind ezen az arcon pihennének. De Gábor mégsem jött soha üres kézzel. Elhozta megmutatni rajzait, frissen írott verseit, könyvei kéziratait. Várta, és mindig örömmel fogadta a véleményüket. Különösen sokat adott Erzsike véleményére. Elıfordult, hogy az új regény kéziratát egymás mellett ülve olvasták. Olykor összenevettek. Ilyenkor mindketten kipirultak. Aztán Erzsike is leült, és összegyőjtve régi emlékeit, megírta elsı novelláskötetét. Kiadásánál Gábor bábáskodott. Az író-olvasó találkozón is Gábor mutatta be az új mővet az olvasóknak. Jutalma egy puszi lett Erzsikétıl. Mindketten elveresedtek, melegük lett, de lehet, hogy csak a terembeli nagy meleg miatt. Gábor szeme melegen csillogott, de egy közbejött telefonbeszélgetés után meghívásukat az ünnepi vacsorára mégsem fogadta el. Azt mondta, elfoglaltsága miatt sürgısen haza kell utaznia. Következı találkozásuk már nem volt olyan felhıtlenül meghitt, mint korábban. Valamilyen feszültség lengett közöttük. És ezután Gábor már nem kereste annyira a találkozást velük. Erzsike kezdte észrevenni, hogy Gábor hiányzik neki. A korábban megadott e-mail címre hiába küldött üzenetet, választ nem kapott. Amikor találkoztak, szóvá tette ezt, és hogy csak a férjét üdvözli a névnapján, ıt nem, és azt is, hogy sohasem beszél a családjáról, pedig ık szeretnének tudni róluk. Akkor Gábor felállott, szó nélkül elment. Ijedten nézett utána. „Mit tettem, mit tettem?” – kérdezte magától és sírva fakadt. Nagyon meg szerette Gábort. Százszor is vigyázott a beszélgetések, pajtáskodások közben, meg ne sértse valamivel, túl ne lépje a határt, mert úgy gondolta, ha Gábor nıs, családos, a barátságát csak úgy tarthatja meg, ha ehhez tartja magát. Aztán, Gábor visszajött egy szál fehér rózsát hozva Erzsikének, kezet csókolt, gratulált. Remélte, hogy mosolyt csal az arcára, és megbékél vele. Ez sikerült is, de ezután már semmi sem volt olyan, mint régen. Gábor egyre többször maradt távol a mővészek, írók összejöveteleirıl, Erzsikének egyre jobban hiányzott. Már-már kínzónak érezte, hogy nem találkoznak. Ilyenkor elıvette Gábor messze földrıl küldött képeslapjait és elnézte a nyúlfarknyi üdvözletet.

64

A Nap, Hold és a Csillagok Még ez a pár szó is jól esett neki. Rájött arra, amit barátja már régen tudott, hogy ı belészeretett Gáborba. Úgy érezte, neki már annyi is elég lenne, ha vele egy levegıt szívhatna valahol, csak tudná, hogy ott van a közelében. De, ha találkoztak, megszaporodtak köztük a kis nézeteltérések, veszekedések mindig valamilyen apróság miatt. Bármit írt Erzsike, Gábor sohasem találta jónak, mindig mindenben neki volt igaza. Erzsikét egyre jobban bántotta ez a vélt lenézés, és a vélt leereszkedı mosoly még inkább keserítette, bántotta nıi hiúságát és ıszinte meleg szívét. Ha Gábor szólt hozzá, megremegett, alig tudott válaszolni. Aztán Gábor azt kezdte mondogatni, hogy ı nem ilyen barátságra vágyott Erzsikével. Erzsike megváltozott, ezért ı visszavonja a barátságát. Ez már túl sok volt Erzsike megbántott szerelmes lelkének. Bántotta a lelkiismeretét az is, hogy hiába veszi körül ıt oly sok szeretettel a férje, amikor ı mindig csak Gáborra gondol, ı utána vágyakozik. Rájött, hogy amit érez az szeretet, szerelem, és olyan nagy, amilyent addig életében sohasem érzett. Egybeforrott benne a szeretet a barát iránt, a szerelem, és sok önzetlen segítsége miatt a hála érzése. İ is észlelte a változást, de ı úgy látta Gábor változott meg, csak nem ismerte az okát. De azt tudta, hogy a barátság nem egy papírlap, melyet elfogadásra oda lehet kínálni valakinek, aztán vissza lehet venni. A barátság a két fél külsı és belsı emberi értékein alapul, a kölcsönös szimpátián, a megértésen, nem pedig gıgös leereszkedésen vagy pillanatnyi szeszélyen. Érezte, hogy egymástól eltávolodásukkal Gábor el fogja veszteni az ı ıszinte meleg lelkét, és ezzel az esélyt, hogy még sok tiszta örömöt adhassanak egymásnak. Nem tudta okát, miért nem beszélt Gábor a családjáról soha sem, bár egyszer mutatta a fényképüket. A felesége és három kisfia volt a családi képen. Úgy gondolta, valamilyen nagy baj lehet a családjában, melyrıl beszélnie túl fájdalmas lenne. Talán ezért olyan mogorva és elutasító a barátjuk, ha róluk kérdezi ıt. Erzsike kereste magukat Gábor regényeiben, de sohasem találta meg. Úgy vélte, talán ık túl egyszerő emberek, akikrıl nem érdemes írni. Aztán, amikor a következı névnapján felhívta Erzsike Gábort, megtörtént a szakítás. Gábor, az erısnek látszó férfi majdnem sírva követelte tıle, hogy mától kezdve többé ne keressék ıt, ı se fogja megkeresni ıket a társas összejöveteleken. Erzsike, hogy megnyugtassa, mindjárt meg is ígérte,

65

A Nap, Hold és a Csillagok de a szíve majd megszakadt. Érezte, mint tudta, hogy valami miatt Gábor bizonyára jól döntött, de ez a döntés mégis sokkoló volt számukra. Ezután már valóban nem találkoztak többé Gáborral a mővészeti összejöveteleken sem. Az évek teltek lassan, egymás után. Már a hetvenedik évükbe léptek, amikor Budapesten járva a METRÓ mozgólépcsıjén utazva Erzsike egy magas férfire lett figyelmes, akinek a korlátot fogó kezén két aranygyőrő fénylett egymás mellett. De, milyen arany győrők! A férfi az ellenkezı irányból, vele szemben utazott, hóna alatt egy nagy csomagot szorongatott, és egy nehéznek látszó aktatáskát tartott a másik kezében. Magas homlokába egy ezüst hajtincs hullott. Egykedvően nézett maga elé. Amint a közelbe ért, Erzsike megismerte a győrőt a férfi ujján. Az arany sodronnyal és egymásba fonódó két rózsaágon levı fehér rózsákkal díszített győrőt ı vásárolta egy búcsún. Kettıt vett belıle, mert az árus azt mondta, hogy a világon csak az a kettı van belıle, mert a mővész egy szerelmespárnak készítette, de mire készen lett a pár szerelme elmúlt. Az egyiket Gábor, a másikat Károly kapta. Gábor azt mondta, megırzi haláláig. Károly is viseli a mai napig. Gábor nevével örömteli sikoltás hagyta el Erzsike ajkát. A férfi a hangra felkapta fejét és kutatón nézett rá. Boldog mosoly öntötte el kerek arcát és a haja tövéig elpirult. Megismerte barátait. De már csak egy kérdésre volt ideje: a címetek még a régi? – és az igenlı válasz után már el is tőntek egymás szeme elıl. Pár nap múlva könyvcsomag érkezett. Gábor két utóbbi regénye volt benne. Amikor találkoztak, éppen akkor jött a kiadótól. A csomagban két könyv volt. Az egyik Károlynak volt dedikálva, a másikat már az elıszóban Erzsikének ajánlotta. Ennek a könyvnek a címe: A Nap, a Hold és a Csillagok. Olyan regény volt, amilyet sohasem írt addig. Életrajzi regény, melyben a saját életét írta le. Mindent úgy, ahogyan történt Erzsikével és Károllyal történt találkozása elıtt és után. Elsıszülött gyermekként látta meg a napvilágot. Édesanyja gyermekágyi lázban halt meg. Korán meghalt édesanyja pótlására apja még kétszer megnısült és így végül szerencsésen felnevelhette a fiát. Gábor korán nısült. Német származású tanárnıt vett feleségül. Felesége kívánatos szıke szépség volt. Három szép fiúk született. Mindhárom egyetemet végzett, apjuk nyomdokaiba lépve, apjuk-

66

A Nap, Hold és a Csillagok anyjuk örömére. Aztán, apjuk, tanulmányútra küldte külföldre ıket egyenként, majdnem egy idıben mindhármat. A szülık öröme nem tartott sokáig. Mindhárom fiú egymás után, valamilyen baleset áldozata lett külföldön. Mind a három idegen földben nyugszik. Felesége ıt okolta fiaik haláláért. Azt mondta, hogy ı, az apjuk küldte ıket a halálba. Idegösszeroppanást kapott. Sokáig szanatóriumban volt. Amikor hazatért, egy pici illatos levélke várta. Visszament Németországba – írta felesége, – mert férjével nem tud tovább együtt élni. Gábor hiába küldött neki levelet, válasz nem érkezett. Nem tudta elérni. Felesége elhagyta, de hátrahagyta magatehetetlen anyját, akit neki a vınek kellett ápolnia, ellátnia, gondoznia. El sem válhatott, mert nem tudta merre jár a felesége. Anyósát nem ápoltathatta más asszonnyal. Ekkor találkozott Károllyal, és Erzsikével. Amikor nyilvánvalóvá vált elıtte Erzsike szerelme, teljesen összezavarodtak a gondolatai. Büszke volt, hogy megszerette ıt ez a tiszta lélek. De, gondolnia kellett barátja Károly helyzetére is. Nem dúlhatta fel barátai szép házastársi kapcsolatát, bár ı is fülig szerelmes volt Erzsikébe. Vívódásai közben egyszer csak váratlanul visszatért felesége. Azt mondta: beteg, otthon akar élni haláláig. Kérte, férje fogadja vissza. Ekkor szakította meg a kapcsolatot Gábor a házaspárral, mert ı, aki olyan jó író volt, a maga életére nem talált más megoldást. Nemsokára feleségét a szép Hildét megoperálták mellrák gyanú miatt. A mőtét sikerült, mert még ı temethette el béna anyját 15 év múlva. Aztán öt év múltával ı is meghalt. Anyósa és felesége halála után apja harmadik felesége költözött hozzá, hogy egyikük se legyen egyedül. Az idıs asszony biztatta arra, írja meg hányatott élete történetét. Gábor ezt a könyvét a neki legkedvesebbnek, Erzsikének ajánlotta: „Erzsike, neked ajánlom ezt a könyvemet – írta, – ki nekem a Nap, a Hold és a Csillagok voltál, ki beragyogtad az egemet, vigaszt nyújtva minden idıkben.” Már homály ült a szobán, amikor Erzsike befejezte az olvasást. Csendesen becsukta a könyvet, hátradılt a fotelben. Gáborra gondolt. Amikor Károly bejött és lámpát gyújtott a szobában, kezébe adta a könyvet, olvassa el ı is. Elolvasása után már tudták azt, amit addig csak éreztek, hogy Gábor volt az egyetlen igaz barátjuk, akit sohasem fognak elfelejteni.

67


Rózsaszirom A házaspár békésen, boldogan élt, egymást szeretettel segítve. Azonos kedvteléseik voltak: kis kertjükben virágokat termesztettek: az asztali vázába és a temetıkbe szeretteik sírjára. Kiránduláskor élvezték a szép tájakat, de már nem kapaszkodtak fel a magas hegyek tetejére, hogy onnan tekintsenek le az alant csörgedezı és csalánossal övezett patakra. A tóparti mezın még szedtek vadvirágokat, de az erısebb szárúakat már nem tépték le lakásuk díszítéséhez. Rövid sétákat tettek és szerettek üldögélni a virágos parkok padjain. Akkor mosolyogva nézték a labdázó, biciklizni tanuló csöppségeket. Egyszer Erzsike megkérte Károlyt, látogassanak el a hegytetıi Vadas parkba. Az oda vezetı út mentén régen légzıszervi rehabilitációs szanatórium mőködött. Ennek egykor ı is az ápoltja volt, amikor ott az asztma miatti szenvedésén próbáltak segíteni. Az út odavissza, át a hős fenyves erdın, kellemes volt. Hazaérve meglepıdve látták, hogy levelet hozott a posta. Régóta nem kaptak már levelet senkitıl. Feltette a szemüvegét Erzsébet asszony, hogy meglássa, honnan jött. Nem volt rajta feladó. De a címzés módjáról már tudta, ki küldte a levelet. A szíve egy nagyot dobbant, azután, gyorsabban vert tovább. A kinyitott levelet odaadta Károlynak, a férjének, olvassa ı elıször, miért és mit írt a küldıje. Már esti homály borította a szobát. Világosságot kellett csinálni. Károly nem olvasta el a levelet, visszaadta azt Erzsikének. Olvassa el İ, aztán mondja el, mi van benne. Már nem emlékezett a küldıre. „Ki írt? Ki ı és mit írt?”– kérdezte fáradt kíváncsisággal. – A barátunk, Gábor, az újságíró. Szeretne látni bennünket. Eljönne meglátogatni, ha mi is szeretnénk találkozni vele – csicseregte Erzsike asszony. – Igen, igen – mondta a férj. – Jöjjön! Régóta nem találkoztunk már senkivel. Mennyi ideje is, hogy utoljára láttuk? Ó, lehet 10 éve vagy valamivel több is talán? Másnap Károly elküldte a válaszukat: „Jöjjön Gábor, várni fogják a peronon.” Eljött az utolsó elıtti nap. Egész nap sütött-fızött Erzsébet asszony. Károly azt mondta: úgy készül, mint mások esküvı elıtt szoktak. Erzsébet estére már nagyon elfáradt. Hamar ágyba bújt. Elalvás elıtt még beszélgettek egy kicsit. Károly elmesélte: mennyire csodálta

68

A Nap, Hold és a Csillagok Erzsikét és Gábort, amikor egymás mellett ülve olvasták Gábor egyik akkor megjelent regényét. Az erdı szélén ültek a kıbánya felett, egészen alattuk ásított a bányaüreg szája. Ültek, és gyakran összenevettek, ha valamilyen érdekes része következett a könyvbeli históriának. – Mindketten nagyon makacsok vagytok, és mégis mennyire megértettétek egymást! – jegyezte meg elgondolkodva Károly. – Azért az a megértés nem volt teljes – válaszolta Erzsébet. – Igen, hála Istennek, mert így legalább megmaradtál az én imádott feleségem! – Én is nagyon-nagyon szeretlek Károlyom! – biztosította ıt Erzsébet, és, szeretettel ölelték meg egymást. Aztán Károly odahozta az albumot, hogy megnézzék milyen is volt Gábor akkor, amikor utoljára látták. Eljött a másnap, az utolsó nap, a nagy nap, régi barátjuk visszatérésének napja, az elveszett, de visszavárt baráté. Párás reggelt köszöntöttek az elsı napsugarak. Károly késın ébredt reggel. „Ó, az én kedveském még fáradt, még most is alszik” – gondolta szeretettel. Magára vette köntösét, majd halkan kiment a konyhába, hogy ne ébressze fel Erzsikét a kedvest. A reggelit tálcán kínálta a feleségének, de ı a frissen fızött kávé illatára sem mozdult meg. Károly letette hát a tálcát, s megpuszilta felesége arcát ébresztıül. Az arc hideg volt, a nyak, és a kéz is. Elszörnyülködött, sírni kezdett. Együtt akart reggelizni feleségével, de most egy falatot sem tudott lenyelni. Felöltözött és rohant az orvoshoz. Amikor Károly az orvossal hazaért, Gábor már várta a ház elıtt. Csodálkozva, hogy a házaspár mégsem várja a vonatnál, egyenesen hozzájuk ment. Ott érte az újabb meglepetés, hogy csengetésre, zörgetésre csak a kutya ugatása válaszolt, senki nem jött kaput nyitni. Várt egy kicsit, aztán amikor az egyik szomszéd azt mondta, hogy Károly nem régen elszaladt valahová, Gábor kezdett rosszat sejteni. Talán beteg lett valamelyikük? Gondolta, vár még, s ha nem jön vissza Károly, hagy egy üzenetet egy cédulán, aztán elmegy. Nem sokáig várt, jött Károly az orvossal. Károly és Gábor egyszerre kapták meg az orvosi véleményt a halálesetrıl. Amikor az orvos elment és elszállították Erzsikét, a két férfi egyedül maradt. Beszélgettek errılarról, az élet furcsaságairól.

69

A Nap, Hold és a Csillagok – Elmondanád nekem mikor jöttél rá, hogy kölcsönösen szeretitek egymást? – szegezte Károly a kérdést Gábornak, egy újabb csendet megtörve. – Te tudtad? – kérdezett vissza Gábor. – Amikor rátok néztem, nyilvánvaló volt minden – válaszolta Károly csendesen. Nos? Mikor? – Arra neked is emlékezned kell – válaszolta Gábor, aztán folytatta: – Úgy emlékszem mindenre, mintha ma történt volna. Elıször a megnıtt szimpátia jeleit tapasztaltam. Aztán következett az ajándék győrő. Ezt a különös, ritka ékszert, éreztem, hogy viselnem kell. Látod? Most is az ujjamon hordom, és viselni fogom mindhalálig. De azért a teljes bizonyosság tudata azon a Karácsonyon tört rám, melyet egyszer nálatok töltöttem. December 23-án érkeztem hozzátok, mert szánkózást, téli örömöket ígértetek. Akkor már régóta nem volt részem ilyenben. Nem tudtam ellenállni, és elfogadtam a meghívást. Fát aprítottál cserépkályhákba történı tőzrakáshoz, mivel a vékony fába hamarabb kap bele a láng, mint a vastagba. A tiltakozásod ellenére én is segítettem. Elıször főrészeltük a nagyobb rönköket, majd hasábokat vágtunk belılük, aztán vékony lapocskákat. Kimelegedtem, nyakamon kidagadtak az erek a szokatlan munkától. Erzsike hiába hívott bennünket, mert mi csak vágtuk, aprítottuk a fát tovább. Aztán megjelent két sállal. Az egyiket neked adta, a másikat az én nyakam köré csavarta, majd az egyik végét bedugta kigombolódott ingem nyílásán. Akkor megéreztem pillantása kíváncsiságát: „Meddig vagy piros?” A pillantás, és bırömhöz érı ujjai megzavarták nyugalmamat, megremegtem. Nem tudtam tovább folytatni a munkát. A fejsze kicsúszott kezembıl és a cipım mellett ért földet. Örültünk, hogy le nem vágtam vele a lábujjamat. Akkor azzal fejeztük be, maradjon munka még az újévre is. Miután lezuhanyoztunk, átöltöztünk, következett a vacsora: a nagy tál juhtúrós sztrapacska, a tetején sok tejföllel, pörccel, és az együtt elszopogatott borocskával. Aztán kártyáztunk, beszélgettünk sokáig. Éjélt ütött a fali óra, amikor abbahagytuk. A szállásom a faragott bútoros szobában volt. Az ágy fejtámláját három gyermekfej díszítette. Eszembe jutottak a fiaim. Nagyon elszomorodtam. Amilyen szeretettel vetette Erzsike az ágyat számomra; a dunyhát, párnát felrázogatva, szinte simogatva, nem

70

A Nap, Hold és a Csillagok gyıztem csodálni a rólam való gondoskodását. Hajladozó teste gyönyörő, kívánatos volt. A pantallóban a teste övtıl lefelé szívhez volt hasonló. – Ó, ha ez a szív az enyém lehetne! – sóhajtottam magamban titokban, aztán el is szégyenlettem magam a gondolat miatt. Hamar elaludtam, s úgy aludtam, mint akire angyal vigyáz. Huszonnegyedikén már talpon volt a ház, amikor felébredtem. Te Károly, ugyanis reggel korábban keltél, és befejezted a favágást. Reggelire várt bennünket Erzsike mazsolás csokoládés kuglófja és a meleg tej. Utána kimentünk szánkózni a még beépítetlen hegyoldalra, mely a házatok mögött terült el. Az ég kéklett, a nap ragyogott, de az idınek foga volt. Kettı egy ellen, vívtuk a hógolyó csatát. Mindegy volt mikor milyen volt a páros: te Erzsikével, vagy mi a két férfi, az eredmény mindig döntetlen és nagy kacagás volt. És, hogy tudott nevetni! Csodálatos, csilingelı nevetése volt és tıle a szívem telve volt örömmel. Aztán következett a karácsonyfa díszítés. Ezt mi férfiak végeztük, amíg asszonyod fızött. A fa már csillogott-villogott az elıszoba közepén, amikor bekapcsoltad a lemezjátszót. Az elsı tánc a tiétek volt. Öröm volt nézni benneteket. Szépen jártátok. Összetáncolt pár voltatok. Az én szívem meg belesajdult. – Ó, ha én is átfoghatnám Erzsike derekát, ha én is magamhoz ölelhetném ıt legalább egyszer, ebben az életben – sóvárogtam titokban. Álmom teljesülése nem maradt el. Új lemezt tettél fel és megkérdezted nem táncolnék-e most én a feleségeddel, mert neked dolgod van máshol a házban, melyet az ebéd elıtt még el kell intézned. İ, nem tudva milyen muzsika szólal majd meg, úgy állott elıttem, mintha tangó következne. Én meg, a csárdás forgásában hogy el ne sodródjék, a hátát fogva irányítottam ıt. Ekkor megérezve remegı testét oly boldogságot éreztem, hogy meg sem tudtam szólalni. İ is hallgatott. Mindketten kipirulva, lelkesen jártuk ezt a vérpezsdítı magyar táncot. Hálát éreztem irántad, mert ezt a titkos boldogságot tıled kaptam. Te akartad, hogy táncoljunk. – A boldogságot mindketten megérdemeltétek, és egyébként sem láthattuk a jövıt – szólt közbe Károly. Én ezt a táncot szántam karácsonyi ajándékul nektek. Utána Gábor folytatta a vallomást:

71

A Nap, Hold és a Csillagok – Aztán visszajöttél, a számnak vége lett és leültünk ebédelni. Távolléted alatt a faragott bútoros szoba ablakának sötétítı fatábláit behajtottad. Csak annyira voltak nyitva, hogy a résen keskeny sávban átszivároghasson a kinti fény. A csillár gyertyái égtek, föléjük tengerzöld üvegbúra borult. Az asztalon ott illatozott Erzsike nagy habú borlevese. Te, a ceremónia mester, egészen elvarázsoltál. Addig nem ismertelek Károly errıl az oldaladról. A beszivárgó fény azt a hatást keltette, mintha a betlehemi csillag fénye hullana ránk. Aztán következett a fenséges fondue (fondü). S amikor Erzsikével egyszerre nyúltunk villánkra szúrt pirított zsemlécskénkkel a borszeszégı lángja melegével folyékonyan tartott megolvasztott sajtba, remegı kezünk pár pillanatra összeért. Hirtelen mi ketten, és te harmadiknak a sajtos tál fölé hajoltunk, hogy beszívjuk a sajt illatát és elrejtsük a meghatottságtól könnyharmatos szemünk csillogását. Még most is úgy gondolom: mi voltunk a három pásztor, kiket a betlehemi csillag vezérelt el akkor oda, hogy megismerhessük a Karácsonynak ezt, a számunkra megújrázhatatlan csodáját. De ezzel ez a csoda véget is ért, mert megcsörrent a telefonom. Az ápoló hívott. Anyósom hirtelen rosszul lett, kórházba kellett vinni és sürgetett, hogy jöjjek haza azonnal. Még aznap este visszautaztam, de ez a csodás karácsony már az enyém volt. És olyan szép volt, melynek boldogságát mostanáig nem akartam megosztani senkivel. Látod? Nem csak a boldogtalan ember hallgat, hallgathat a boldog is. A te csillagod miatt döntöttem úgy, hogy abbahagyom ezt mi a szép baráti kapcsolatunkat. Fájt, nagyon fájt, de nem vehettem el ıt tıled. De most, hogy már apám harmadik felesége is meghalt és teljesen egyedül maradtam, újra ez a csillag vezérelt el hozzátok. – Igen, az élet már csak ilyen. Akkor te hagytál itt bennünket, most Erzsike ment el. Csak egy rövid földi létre találkoztatok. De ennek is köszönhetem, hogy lelke fájdalma lassan elcsitult és nekem ı az élet legszebb ajándéka volt. – Te is az voltál neki – állította meg Károly visszaemlékezését Gábor. Írta nekem egyszer ezt Erzsike. – Igen, nagyon szerettük és tiszteltük, jól megértettük egymást és veled is. Ha akarsz, jöjj el máskor is – hívta Gábort Károly. Búcsúzva, könny csillant meg Gábor szemében, mert visszaemlékezett az albumra, melyben utoljára az ı fényképét látta Erzsike.

72

A Nap, Hold és a Csillagok Hamarosan eljött a temetés napja. Sokan álltak a sír körül. Eljöttek a távoli unokatestvérek, régi kollégák, szomszédok, a hegymászó – és az eszperantó klub tagjai, és sok más ember, akik ismerték, szerették ıt. A pap sokáig beszélt az elhalt jószívőségérıl. A temetıszolgák már kezdték hordani a virágokat a sírra. Mindenki fekete ruhában volt, kivéve Gábort. İ abba a ruhájába öltözött, melyet egyszer Erzsike megdicsért: galamb-szürke öltöny, sötétkék színő inggel, ezüstszürke selyem nyakkendıvel, szürke cipı volt akkor és most is rajta. Az énekkar már az utolsó zsoltárt énekelte, amikor valahonnan egy tarka tollú madárka érkezett és pihenni rászállt a sírkıre. Minden szem a madárkát figyelte. A könnyek felszáradtak, az emberek elmosolyodtak magukban. A madárka pedig eléggé kipihenve magát, kicsípett egy szirmot a Gábor által hozott koszorúcska egyik fehér rózsájából, és tovaszállt vele hamarosan. Az eseményen mindenki csodálkozott. Gábor gondolt csak arra, hogy a madárka most vitte el az utolsó emlékét az ı késıi, és eltemetett szerelmének.

73


A Maga Korában… Két évvel ezelıtt háziorvosunknak eszébe jutott, hogy bár egy idıben nagyon fejfájós voltam, már régen nem panaszkodok rá. Megkérdezte, hogy vagyok. – Mostanában nem kínoz olyan gyakran a fejfájás, mint a nyugdíjazásom elıtt. Rájöttem, hogy jót tesz a fejfájás eloszlatására az arc- és fejmasszázs, és egy darab fájdalomcsillapító tabletta egyidejő alkalmazása – válaszoltam, mintegy 13 évvel nyugdíjba vonulásom után. Megtudakolni egy orvos társától, vajon mi okozza az erıs fájást a szemöldökcsont mentén, beutalót állított ki egy ideggyógyászhoz. Az orvosnál elı kellett jegyeztetni magam a rendelésre. Júniusban jelentkeztem az idıpontért, decemberre kaptam, de amikor elmentem a decemberi rendelésre, a doktornı valamiért éppen szabadságot vett ki, így most újabb idıpontot kaptam. Most január elejére. Aznap változott meg éppen az idıjárás, a nem megszokott ıszhöz hasonlító idırıl az évszaknak megfelelı fagyosra. Mivel 10 órára kaptam a fogadás idejét, gondoltam nem öltözök be vastag téli kabátomba, hanem csak a rövid téli félkabátomat öltöm fel, hiszen bizonyára hamar végzek, nem kell sokat várnom az amúgy is főtött rendelıben. Már fél 10-re odamentem, hogy idıben beadhassam a beutalót a nıvérnek, esetleges késésem miatt ne érjen kellemetlenség. A rendelı elıtt a folyosó tömve volt várakozókkal, akik ültek is, álltak is, de járkálók is voltak. Láttam szabad helyet, leültem, kigomboltam a kabátom, és megkérdeztem a mellettem ülıt, ki jött elıttem, hogy kit kell figyelnem, aki után következek majd a sorban. De a kérdezett a bundájába dugott orral tovább ült szótlanul, és nem válaszolt. Eltelt egy óra és a rendelıbe nem ment be senki, és onnan sem jött ki senki, pedig nevetés, viccelıdés hangfoszlányai idınkét átszőrıdtek a falon. Most egy másik emberhez fordultam válaszért. – Rendelés van? Van bent beteg? – Igen, is, nem is – jött a nem éppen bıbeszédő válasz. Fázni kezdtem. Begombolkoztam. Aztán az ajtóhoz léptem, hogy a rajta kiragasztott tiltás ellenére bekopogjak és kérjem, vegyék be a beutalómat. Megjelent egy csinos kis hölgy formás testére feszülı nadrágban, garbós pulóverben, nadrágos lábszárára simuló térdig érı bırcsizmában és rám rivallt:

74

A Nap, Hold és a Csillagok – Maga kopogott? Nem látja, mi van kiírva? Mit akar? Mit gondol, hol van? Felé nyújtva a beutalót kértem vegye el, és szólítson is be, hiszen 10 órára kaptam a beutalót, és már elmúlt fél tizenegy. Nem hívott be, csak közölte, nem tehet kivételt velem, várjak a soromra. Aztán miután a többi beutalót is összeszedte, eltőnt az ajtó mögött. Újabb várakozás következett. Mivel idıközben felfedeztem a fázás okát, mármint azt, hogy itt az alagsori folyosón nincs főtıtest, még örülhettem is, hogy a kinti mínusz 10 fokos hideg szerencsére ide nem jött be egészen. Felálltam és járkálni kezdtem, hogy ne fázzak. Ekkor mentısök beteget toltak be tolókocsival. A rendelı ajtaja kinyílt, kilépett a már látott csinoska, akirıl közben megtudtam, hogy ı a doktornı. Újra rám rivallt: – Mit gondol, hol van, és ki Maga?! Maradjon veszteg, és ne zavarjon! Láthatja, dolgozom, és nem fölöslegesen ülök itt! – Csak üljön le nyugodtan – szólt rám egy másik nı is. – Mi a fél nyolcasok még mindig itt vagyunk, még mindig várunk! Maga is várhat vagy négy óra hosszat, addig úgyse kerül be! Nem szokott még hozzá máshol, hogy 4-5 órát várjon az orvosnál, és csak utána hívják be, tök mindegy, hogy mikor érkezett? És még boldog lehet, ha behívják, és nem küldik el, hogy jöjjön máskor! Kapjon be egy idegnyugtatót, hogy ezen az orvoson is túl tudja tenni magát, mert a többi sem különb! Ne felejtsen el meleg fürdıt venni, ha nem akar négy hónapig tüdıgyulladással feküdni otthon! Hát, ez a nyugtatgatás nem esett éppen jól, de legalább vázolta a helyzetképet, hogy mi vár rám. – Ha elmennék, és késıbb visszajönnék, nem lenne baj ugye? – fordultam a közben kijött asszisztens nıhöz, mert már erısen fáztam. – Ha elmegy, biztos lehet abban, hogy kimarad a rendelésbıl aztán várhat újra vagy három hónapot, amíg újabb idıpontban megjelenhet itt! – biztosított az asszisztens nı. Nem mehettem fel így a második emeletre melyet főtöttek, hogy kissé megmelegedjek. Itt a hideg folyosón kellett várnom tovább, a többiekkel együtt. Közben a tolókocsist elvitték, és kezdték behívogatni a fél nyolckor érkezetteket. Aztán teaszünet következett, majd telefonhívások, majd a doktornı elment valahová, és csak újabb fél óra múlva jött vissza, amikorra már a mentısök két újabb beteget hoztak. Közben az idı, ha lassan is, de múlt. Az órám már 12 órát mutatott, majd 13. órát. Gondoltam, most

75

A Nap, Hold és a Csillagok következik majd az ebédidı, újabb várakozás. De tévedtem, mert végre beszólítottak fél kettıkor. Addigra már tudtam, hogy így megy ez mindig. Sok a beteg, a doktornı késın kezdi a rendelést, aztán pedig mindig ideges. A hosszú várakozásra fel kell készülni, soha nem történik semmi idıben és nemcsak itt, hanem egyre inkább minden más SZTK-s rendelésen is. Ugyanis, ha 10-re hívtak, az azt jelenti csak, hogy 10 órától a rendelés végéig bármikor rám kerülhet a sor, nem pedig azt, hogy 10-kor már be is hívnak. És az is nyilvánvaló, hogy a rendelésre a behívás nem érkezési sorrendben történik, hanem a doktorok kényekedve szerint. Ez azt jelenti, hogy a munkatársakat és azok hozzátartozóit soron kívül fogadják, a gyógyszert íratni jötteket szintén, a mentık által hozott betegeket ugyancsak soron kívül kell fogadniuk, és akik ezeken túl vannak, ott is van úgynevezett sorrend, mely szerint a kórházból éppen eltávozottak is elınyt élveznek, míg a végére maradnak a többiek. Teljesen mindegy a főtött rendelıben ülık számára, hogy a betegek hány órán át várakoznak a nem főtött várakozó helyen, ha véletlenül éppen ilyen helyet rendelt számukra a sors. Egy férfivel egyszerre hívtak be. A rendelıben kellemes meleg fogadott a kinti hideg után. Gondoltam, mindketten az öltözı fülkékbe megyünk, de nem így történt. Az ajtó két oldalán egy-egy lepedıvel elkerített hely szolgált öltözıként, ahová az ajtó nyitásakor csakúgy tódult be a hideg levegı a folyosóról. Mivel bugyira, melltartóra vetkızve hideg volt ott várakozni, magamra terítettem a dzsekimet, melyet meglátva a doktornı ismét megszidott. De a férfi sem járt különbül, amikor az elsı tesztfeladatként kapott számolást nem tudta azonnal teljesíteni. Ekkor már tudtam, nem hétköznapi ember a doktornı, így volt módom felkészülni arra, mit is fogok válaszolni, ha én is megkapom ezt a kérdést. Az adatfelvétel után be kellett mennie a másik szobába, ahol újabb vizsgálat következett, majd amikor ott végeztek, az orvosnı kitárta az ablakot, hogy kiszellıztesse a szobát. No, a férfi távozása után végre rám került a sor pár perccel kettı elıtt. – Hogy hívják, és mikor született? – kaptam az elsı kérdést, holott a beutalóm tartalmazta ezeket az adatokat, melyeket a doktornı a válaszom után bepötyögtetett a számító gépbe. Tesztelnie kellett, elég tisztán tudok-e beszélni, gondolkozni. Majd jött ugyanaz a kérdés, melyet korábban a férfi kapott: – Hány bető van a nevében?

76

A Nap, Hold és a Csillagok Bemondtam a számot, de a doktornı nem volt megelégedve. Rám szólt, hogy ugyan gondolkozzak már. Erre közöltem a magasabb számot mondván, ha az elsı számhoz hozzá kell számítanom leánykori nevem betőszámát is, akkor ez a szám a megfelelı. – Nem kértem a véleményét, csak a választ! – figyelmeztetett kioktatóan, majd feltette a következı kérdéseket, melyek a lakáscímemre, ill. a foglalkozásomra vonatkoztak, és hogy mit keresek ott, minek mentem oda? De mielıtt válaszolhattam volna, váratlanul nevetve hozzám fordult: – Ej, nem tudom miért is kérdezem, hogy mi a foglalkozása. Csak rá kell nézni magára, és lerí, hogy nyugdíjas. Nyugdíja elıtt mivel foglalkozott? – Társadalombiztosítási fıelıadó voltam. Ritkán elıforduló, de kínzó, erıs fejfájdalmaim okát szeretné a házi orvosom megtudni, azért küldött Önhöz – közöltem. – Kedvtelésként mivel üti agyon az idejét, mint nyugdíjas? – Két nyelven (magyar és egy idegen nyelvő) internetes újságot írok, és szerkesztek, elbeszéléseket, meséket írok az újságcikkeken kívül, de még sok minden mást is csinálok. Soroljam fel? – kérdeztem. Ismét nevetni kezdett. – Maga? Még hogy maga? Nem úgy néz ki! Ha, ha, ha! Én nyugdíjasként a maga korában csak ülnék, tévéznék, pihennék, nem törıdnék semmi mással. Miért csinálja mindezt? Jól hoz a konyhára? – Megóvom az agyam frissességét általa. Így nehezebben épülök le, és egyébként a tudás átadásának egyik módjaként, hasznos szórakozás is – válaszoltam. – Rendben – mondta, és áthívott a másik szobába. Becsukta az addig nyitott ablakot majd utasított, feküdjek fel a lepedı nélküli csupasz mőbır vizsgáló ágyra. Felszisszentem, ahogy a hátam a hideg fekhelyhez hozzáért. – Mit nyafog! Nehogy azt mondja, hogy fázik! Senki kedvéért nem ülhetek bőzben. – Nagyon hideg van itt, és az ágy is kellemetlenül hideg – válaszoltam, miközben elkezdte a tesztelı vizsgálatokat, és foga között szőrve a szót megállapította, hogy eddig semmi rendelleneset nem talált nálam, de, hogy fog, abban biztos lehetek. Aztán felém hajolva kis kalapácsával kopogtatva a térdeimet, vizsgálni kezdte a reflexeket. Hısiesen tőrtem, hogy a szokottaknál nagyobbakat üssön fájós térdeimre. Majd behozott egy szikeszerő eszközt, és térdemen túl még

77

A Nap, Hold és a Csillagok alsó lábszáraimra is ráhajolva, mintegy lefogva azokat elkezdte kaparászni, csikargatni a talpamat. Minél nagyobbat rándult a lábam, annál erısebben szorította le, hogy ne mozoghasson. Határozottan kellemetlennek éreztem, és nem is a csikargatást, hanem azt, hogy leszorítja a lábam, melyet eddig más orvosok nem csináltak. – Csak nem ideges? – kérdezte rám nézve, és folytatta a mőveletet. – Eddig lábanként ezt csak háromszor csinálták. Ön pedig már a tízedik csikaráson túl van. Ezt írja elı az újabb vizsgálati módszertan? – kérdeztem a szakembert. – Itt csak én kérdezek, maga nem! Sokat megenged magának! – csattant a hangja, de a tizennegyedik csikarás után mégis abbahagyta tesztelésemet, és utasított, öltözzek fel. Ezután ismét kérdések következtek. Végül a vizsgálat koronájaként közölte megállapítását: – Szervi gond nincs magánál. De tudja, magának az a baja, hogy túl hamar ugrik, túl hamar idegesedik be. Írok fel egy nyugtatót. Az erıs fájdalomcsillapító is egyben. Érti? A fejfájásra. De már mától kell szednie, hogy megelızzük a bajt. Ezt, ha beszedi, nyugton marad, nem kell a figyelmét mással lekötnie, csak pihenni fog! Pihennie kell! A maga korában már csak erre van szüksége! Az érdeke az, hogy ezt jól fel tudja fogni! Kerülnie kell minden felesleges izgalmat! Érthetıen beszéltem? Ha beszedte az elsı doboz gyógyszert, utána találkozunk, és akkor elmondhatja, akkor kell elmondania jó volt-e a gyógymódom. Biztos, hogy a pihenésnél jobb nem lehet a maga korában, a maga számára! Nem állítom, hogy örömkönnyek borították el a szemem, amikor tıle kiléptem. Tudom, az épületet nem fogják átépíteni, a rendelésen a betegeket nem fogják ésszerőbb rendszerrel fogadni, a vizsgálati elıíráson sem fognak változtatni, és továbbra is sok lesz a beteg. De az ilyen orvosok modorán azért egy kis simítás, csiszolás nem ártana, hiszen értünk, érzı emberekért végzendı munkájukért kapják fizetésüket. Kortól függetlenül minden embernek jár a tisztelet, az emberhez méltó bánásmód! Állítom, hogy határtalan megkönnyebbülés lett úrrá rajtam azon döntésem után; hogy oda többé be nem teszem a lábam, mert ha már a koromról szó volt, hát azt tudom, hogy az én koromban az tesz majd jót nekem, ha kerülöm az e fajta felesleges izgalmakat, amikor a jóindulat álcája alatt idıs emberek emberi méltóságát ennyire méltánytalan viselkedéssel próbálják sárba tiporni.

78


Téli álmodás – Mese – Nagyanyja azt mondogatta Virágnak, hogy aki feleségül akarja majd venni, annak ıt meg is kell érdemelnie. Eljön majd neki is a nagy İ. Nem kell sürgetni az idıt, legyen türelemmel. Nagyanyja nem magyarázott tovább, hogy ezt hogyan gondolja, így Virág egyre inkább gazdag kérıre várt, de sokáig nem történt semmi. Egyszer mégis csoda történt. A táncmulatságba utazva rénszarvasok röpítették szánját havas erdık, és befagyott, jégtıl csillogó villogó folyók felett. A hegyi várban, hódolói közül kitőnt a szıke, már ismert csinos dalia. Pirkadat elıtt megkérte kezét. Ellenállhatatlan vonzerıt érezve, a várva várt lánykérésre igenlı választ adott a lány. Utána kérıje átnyújtott jegyajándékként; egy gyémántvirágokból készült csokrot. Éppen át akarta azt venni, amikor felébredt. Nagyanyja ingatta fejét és nevetett: – Tévhitben ringatod magad! Álomvilágban élsz. Térj vissza a valóságba! İ, nem az igazi, hidd el! – mondta. Nincs olyan gazdag ember a földön, aki ennyire értékes jegyajándékot adna, hiszen nem is ismer eléggé. Ez az álom csak hiú ábránd, téli álmodás! Nem más. Nem mind arany, és nem minden gyémánt, ami annak látszik, ami fénylik! De unokája ezután másra sem tudott gondolni, csak vılegényére, és az értékes virágcsokorra. A vágyakozásba már csaknem belebetegedett, amikor érkezett egy levél, mely meghívást tartalmazott egy szintén távoli, általa sohasem látogatott vidékre: táncmulatságba. Az aranyszalaggal átkötött levélkét csak vılegénye küldhette – jelentette ki a lány, bár amikor a postástól átvette a levelet, pillantása megállt rajta egy pillanatra. „Érdekes – gondolta –, mennyire hasonlít ez az ifjú arra a barna hajú daliára, aki a táncmulatságokon a másik partnere szokott lenni.” A csábos ruha elkészíttetését Virág nagyanyja vállalta mivel ı jártas az ilyesmiben. Nagyanyja elmagyarázta, hogy ezt a ruhát sohasem szabad levetnie, egy mástól kapott szebbre elcserélnie. Ebbe az ı bővereje van beleszıve, ezért az mindig olyanná alakul át, amilyenbe át kell öltöznie. Nagyanyja elmagyarázta még, hogy a ruha a nyár melegét varázsos báját tartalmazza, ezért melegen fogja tartani Virágot, bármilyen zord is lesz az idı. És, ha Virág bajba kerülne valamiért, a

79

A Nap, Hold és a Csillagok ruhán megjelenı szivárvány azt fogja jelenteni, hogy borúra derő jön, jön a segítség, csak ne essen pánikba. Arany díszítés is gazdagította az anyagot, így vált igazán egyedivé az öltözet. Boldog várakozásban telt az idı az indulásig, amikor Virág ismét álmot látott. Most azt, hogy ugyanabban a várban állt a bál, de vılegénye helyett egy barna hajú dalia táncoltatta. A tánc végén ez a dalia is megkérte a kezét, de ı gyémánt virágok helyett csak egy szál vérpiros rózsát tőzött a hajába és búcsúzóul megcsókolta A leány sokáig gondolt a melengetı csókra és boldogító ölelésre. Álomképei ezután egymást kergették. Végül mégis a szıke hajú ifjú gyızött és feledésbe merült a barna hajú dalia. Az indulás napján fehér Mercédesz autó érkezett érte, mely a reptérre vitte. Láthatta mindenki, gazdag ember várja. A reptérrıl fehér repülı repítette Helsinkiig. Onnan vonaton utazott tovább, majd a célállomásnál rénszarvas fogat fogadta. Mesés volt az indulás, maga a beteljesült álom. Száguldott a fehér rénszarvas fogat, mintha ráró sólymok repítették volna. Aztán már nem csak az úton haladtak, hanem felszálltak a felhık fölé. Még repülıgéprıl sem látta a felhıket olyan csodálatos napsütötte rózsaszínőnek, majd fehér végtelen hómezınek, mint most. Simán zökkenésmentesen suhantak mindaddig, amíg egy felhıbuckában meg nem botlottak a szánhúzók, és Virág ki nem zuhant a jármőbıl. A zuhanás forgatagában még látta, hogy az úton alant egy útkeresztezıdésnél nagy hósapkás bádogtetıs krisztuskereszt áll. Havas fenyıre pottyant, s annak ágain lecsúszva a fenyves erdıben a földet takaró hóba huppant. A kocsis csak sokára vette észre, hogy a szán üres, utasa eltőnt. Megijedt, visszafordult, hogy megkeresse a kis hölgyet. – Istenem! Ugye megvédsz ezután is? Ugye nem hagysz elveszni? Ugye megtalál majd a kocsis? – suttogta magában Virág a bádog Krisztusra tekintve imára kulcsolt kézzel, de közben arcára fagyott önkéntelenül kibuggyanó könnye. Már régóta kuporgott a nagy puha hóban nem tudva mitévı legyen, amikor egy óriási medve jelent meg brummogva, zsákmány után szimatolva. Észrevette a lányt, megszaglászta, bárányt sejtve benne. Nem volt éppen megelégedve az új szaggal, ezért, elıbb jól megrázta, talán azért, hogy ezt az idegen szagot kirázza belıle, aztán, szájába fogta nyakánál a bundás jószágot, és még kissé morgolódva

80

A Nap, Hold és a Csillagok megindult vele barlangja felé. Virág hamar rájött reménytelen helyzetére, mert minél inkább igyekezett menekülni, a medve annál erısebben fogta a fogával. Kétségbeesett, mert, ugyan hogyan vehette volna fel a versenyt a medvével, és még ráadásul egy bocs is megjelent, örömkönnyel a szemében, hogy anyját feltőnni meglátta. A nagy hó és Virág hosszú bundája, térdig érı csizmája akadályt jelentett a futásban. És hová futhatna a nagy erıs állat elıl, hiszen nem ismeri az erdıt, de a medve annál inkább. Újra az úrhoz fohászkodott, segítse meg, mert úgy érzi, eljött a vég, nincs tovább. Ekkor azonban, egy róka meglátta a zsákmányát cipelı medvét és megállította: – Mit viszel, pajtás? – kérdezte az erdı urát. – Egy birkát. Brumm, brumm. – válaszolta az. – Ez ugyan nem az. Nézd meg jobban! Jól tennéd, ha letennéd, mert a varázsló kiráz a bundádból, ha megtudja, hogy elraboltad a menyasszonyát! – figyelmeztette a róka és tovairamodott volna, de a medve megállította a kérdésével: – Ha ez nem bárány, akkor mit fogunk enni? A róka gondolkodott egy kicsit, majd igyekezett nagylelkőnek mutatkozni: – A keresztnél hagytam két varjút. Igaz, magamnak. De lásd, milyen jó barátod vagyok, neked adom ıket. A medve sajnálkozva szemlélte meg jobban a jónak ígérkezı, de mégsem ıt illetı holmit, aztán igazat adva a rókának, szájába vette újra a szerzeményt, és vissza akarta vinni oda, ahol találta, de végül a keresztnél tette le. Ott az egyik varjút gyorsan megette, a másikat pedig szájába véve elindult vele vissza a sőrőbe. Szerencsére nem sokára jött a kocsis, és nem gyızött sajnálkozni, bocsánatot kérni Virágtól a baleset miatt. Csiling, csiling… csing, ling, ling… csilingeltek a rénszarvas hámok csengıi és pitt-patt, pitt-patt, pattant olykor a bırdíszes ostor. De nem sokáig röpültek a havas tájakon át háborítatlanul, mert eltörött a szán rúdja. Megálltak. A szánvezetı boróka bogyóból készített erıs itallal kínálta meg utasát, hogy melegítse fel magát vele, meg ne fázzék, és jobb kedvre derüljön a várakozás ideje alatt. No, mivel minden rossz véget ér egyszer, a kocsis a szán rudat végre kicserélte és újra elindultak. De, egy leégett erdı fölött egy üszkös fa törzse megsértette az egyik rénszarvas lábát. Lesántult.

81

A Nap, Hold és a Csillagok Katt-lang-lang, katt-lang-lang, klappogott csattogott a jégen a rénszarvasok talpa, és futásuk egyre lassult, mivel egyikük már nem tudta tartani az iramot. Virág közben arra kezdett gondolni, hogy ezek az úti balesetek talán intı jelek lehetnek, rossz ómenek, hogy ne menjen el abba a várba. De nagyobb volt vágyakozása annál, hogy visszafordulást kérjen. A szánvezetı megérezte a ki nem mondott gondolatot, és hátraszólt nyugtatóul, hogy már nincsenek messze. Közben a nap leszállt, feljöttek a csillagok. Még hidegebb lett. Minden csillogott-villogott a hold fényében, mintha gyémánt országban jártak volna. Virág csak ámult-bámult ennyi szépség láttán, és arra gondolt, hogy bár sok rossz érte útközben, ez a látvány mégis kárpótolja, mert ezt a szépséget vonat vagy repülıgép ablakból nem látta volna. Mégis jó, hogy eljött. A szán ekkor már csak nagyon lassan haladt, míg az idı nem éppen vánszorgott. A fehér ruhás szıke ifjú a vár kapujában türelmetlenül várta meghívottját, fázósan húzta szeméig prémes palástját. – Késett! – szólt nyersen a fiatalember, amikor végre leszállott a szánról Virág, és a szán vezetıje elvezette onnan a jármővet. – Végig repülıvel utazva idıben itt lehettem volna – jegyezte meg a megbántott, fáradt lány. A vétett hibát észrevéve a fiatalember elmosolyodott, kezet csókolt engesztelésül, majd amikor Virág elmesélte, mennyi baj érte útközben, megnyugtatta, hogy most már nincs semmi ok az aggodalomra, és örül, hogy meghívottja végül is szerencsésen megérkezett. Karját nyújtva a lánynak odavezette a többi vendéghez. Virág volt, aki utoljára érkezett, minden szem rá szegezıdött, amikor belépett a terembe. Megállapították, hogy milyen csinos, és az ifjúval együtt milyen szép pár. A dalia etette, itatta, hogy felfrissüljön. Virágot meglepte, hogy a vár nem a megszokott sárga fényő lámpákkal van világítva, hanem fáklyákkal és, hogy meleg étel, ital helyett csak hideg húsokat és alkoholt szolgáltak fel. „Ha én ezt a sok italt mind megiszom, aludni akarok majd és nem mulatni” – gondolta. „Ha pedig lefekszem, itt helyben meg is fagyhatok” – szaladt tovább benne a gondolat. Vendéglátója egy szép, drága ruha neki ajándékozásával is megtisztelte, hogy a fényes mulatságon nála szebb, elbővölıbb teremtés senki más ne lehessen. Virág elkísértette magát szobájába és úgy tett mindent, ahogy nagyanyja tanácsolta. Nem öltötte magára a kapott öltözetet, csak fohászkodott, hogy úti ruhája változzon át a kapott öltözetté. És úgy

82

A Nap, Hold és a Csillagok történt, ahogy kívánta. A fehér ruhás ifjú egész éjjen át táncoltatta, boldogította, bolondította minden szépet sugdosva a fülébe. Tánc közben Virág mellecskéi ott táncoltak partnere mellkasán, aki olykorolykor magához szorította. Ez a közelség, vágyakozó, minden józanságot elsöprı boldogsággal töltötte el. Az ég szürkeségét a felkelı nap sugarai már kezdték megtörni, amikor partnere áttáncolt vele a kastély egy távoli szobájába, ahol minden szőziesen fehér volt, mint a frissen hullott hó, és ragyogott, mint a gyémánt. Ifjú kedvese feleségül kérte és sürgette válaszát, hogy együtt akar-e élni vele ezután, míg világ a világ. İ most is az ellenállhatatlan vonzerıt érezte, ezért most is – mint álmában – igent válaszolt a házassági ajánlatra. Míg vılegénye ölelte, csókot csókra halmozott, nem érezte a leány a csontig ható hideget. De amikor a gyémántvirágokból álló csokrot átvette tıle, mintha valami megváltozott volna körülötte. Egyre lassúbbakká váltak mozdulatai. Csodálkozva állapította meg magában, hogy alig bír már mozdulni, teste merevvé kezd válni, olyanná, mintha szobor lenne. A virágcsokrot egy vázába tette, majd karját nyújtva vılegénye felé, kérlelte, térjenek vissza a társasághoz, mert fázik itt. Vılegénye beleegyezett, de kérte, hogy elıbb álljon a nyitott henger alakú, csodálatos faragványokkal gazdagon díszített tükör elé, szedje rendbe magát, mielıtt visszatérnek a bálozók közé. Virág a tükörhöz lépett. A kristályüveg megmutatta pompás alakját, majd váratlanul összezárult. Foglyul ejtette. Hiába kérte ezután vılegénye segítségét, az nem mozdult egy jottányit sem. A legnagyobb megdöbbenésére vılegénye hátborzongatóan nevetni kezdett, és a szobából kihátrálva azt kiáltotta vissza, hogy nem kell neki feleségül vennie ıt, hiszen jégoszlopba zárva bármikor megcsodálhatja szépségét. Azt is odakiáltotta még, hogy Virág így legalább sohasem fogja tudni elhagyni ıt más férfiért, örökre az övé marad. És lám-lám, mire az ajtó bezárult vılegénye mögött, Virág arcára mosolya ráfagyott, alakját a jégoszlop szerelmes öleléssel zárta magába és a szobára fagyos, vigasztalan sötétség borult. Mégis, mint egyetlen remény a reménytelenségben, a Virág arcát takaró fátyolon megjelent a szivárvány. Most már tudta, hogy hiszékenysége miatt csúnyán rászedték. Amikor Virág átvette az aranyszalagos levélkét, nem tudta, hogy a kézbesítıje titokban a levéltitkot megsértve elolvasta a nyitott borítékban érkezett meghívót és ı is útra kel majd Virág után, hogy el ne veszítse szerelmét. Sokkal Virág után érkezett meg a várba.

83

A Nap, Hold és a Csillagok Állt a bál. A zenészek talp alá való muzsikát játszottak. Sok lány vetett rá igézı pillantást, de hiába, mert, ı csak Virágot kereste a szemével mindenhol. Nem látva ıt sehol, a zeneszünetben elindult egy oldalfolyosón, hogy az ottani szobákat átvizsgálva keresse tovább szerelmét. Tudta inkább, nem csak érezte, hogy a lány bajban lehet, és, hogy senki másra nem számíthat, csak egyedül az ı segítségére. Virág az a széplány, aki az ı szívét elrabolta; akinek a szeme olyan, mint a tisztaviző kék tó, szája, mint az érett cseresznye, szemöldöke holló szárnya, és mosolya a nap ragyogása. A folyosók legtöbbje sötét volt. Magához vett hát két fáklyát és azzal világította az utat. Nem állta útját senki. Ádám oda mehetett, ahová akart. Talmi csillogást látott mindenhol. Pompát mutatott minden, valódi érték nélkül, mely elvarázsolhatja a felületes szemlélıt, a tapasztalatlan embert. Minden hóból, jégbıl volt kifaragva és a szobákban sejtelmes kékes és lilás fények villózása torz alakú manókat rajzolt a fehér falakra. Az utolsó szobát zárva találta, de nem akarta kihagyni, mert valami azt súgta, hogy Virágot majd ott találja meg. Visszafordult, csákányt, vésıt és még több fáklyát hozott, hívott embereket is segítségül. Együtt feszítették ki a szerencsére csak fából készült ajtót és bizony beleizzadtak mire az ajtó kitárult és beléphettek a szobába. Igen, ott volt Virág, jégoszlopba zárva. Gyönyörő volt halvány azúrkék öltözetében mely kivillant fehér bundája alól. Ádám, szólongatta, de a lány nem felelt. Ádám újra és újra megpróbált fogást találni az oszlopon. De, kevésnek bizonyult ehhez az ereje, így a csákánnyal, ütötte, vágta a jégoszlopot a fáklyával megolvasztott helyeken, hogy legalább csak annyira nagy nyílást üthessen rajta, melyen át Virág kimászhat. Már úgy tőnt, hogy a jég makacsul ellenáll, de aztán mégis megtört a varázs, és elérte célját. Mikor végre átölelve kiemelhette szerelmét a kelepcébıl, az hideg, és merev volt. Ölbe vette, csókolta, meleg takarókba bugyolálta, hogy felmelegítse. Határtalan volt öröme, amikor Virág végre kinyitotta szemét és köszönetet rebegett neki. Közben a jégpalota olvadni kezdett. Megszabadulva a rájuk fagyott hóleplektıl a törpe fenyık és törpe nyírek boldogan nyújtóztatták ágaikat. Madárdaltól zengett a napsugárban fürdı táj. Minden, minden az élet diadalát mutatta a halál felett. Esküvıjükön piros rózsát viselt a keblén, és az óta is szeretetben, boldog házasságban élnek.

84


Herman Ottó, és az İsi Népi Halászat Miskolc-Lillafüreden található a 19. századi nagy magyar tudós Herman Ottó nyaralója. İ maga a Felsıhámori temetıben nyugszik. İ indította meg a miskolci Avas hegyen, és a Bükk hegység barlangjaiban az ısemberkutatást, a barlangok feltárását. Az egyik mőve a magyarság ısi halászati módszerérıl szól, melyrıl a könyvet a lillafüredi, általa Pele ház néven nevezett nyaralójában – most múzeum – láttam. A pele egy mókus nagyságú és hozzá hasonlító állatka, de nincs olyan zászlós farkacskája. Szürke színő, élénk jószág. Csillogó kis szemeivel, vidámságával megnevetteti a szemlélıt. A kedves kicsi állat a házak padlásán szeret telelni leginkább. Herman Ottó, amikor háza padlásán felfedezte az állatkát, akkor kapta a nyaraló a Pele-ház nevet. A könyv az illusztrációknál volt kinyitva a vitrinben. Ezekrıl láttam, hogy miként történt régen a halak bekergetése a nagy kiterjedéső hálókba, és utána a halászok miként vitték partra a zsákmányt. Szerencsés alkalom volt a könyvvel való találkozásom, hiszen kitőnı szemléltetı eszközként szolgált a szerzı által rajzolt kép a módszer megismeréséhez. Láttam akkor még Herman Ottó más könyveit is. Az egyik a pókokról szólt, míg egy másik a hangyákról. A kis múzeum mindenkorra tartogat valamilyen észreveendı ritkaságot. Május közepén az egy hetes horvátországi utazásom alatt Splitben 1973-ban egyszer reggeli négy óra tájban lementem a szállásunkként szolgáló motel melletti tengeri partszakaszra, mert kíváncsi voltam az ég, és a víz reggeli színeire, fényeire. Csontvári Kosztka Tivadar (18531919) festınk a Földközi tenger térségérıl festett képein csodálatos a színorgia, így joggal voltam kíváncsi arra, vajon én is olyannak fogom-e látni itt a napfelkeltét, mint ı, amikor a képeit alkotta? Felejthetetlen, korábbi elképzeléseimet felülmúló volt a látvány. Láthattam, hogy az ég aljának sötétje miként változik át a sárga milliónyi káprázatos színváltozatává. A tenger is átvette az égszín változásait, és ez által oly pompát láttam, melynek látványa ritkán adatott meg késıbbi életem során. Amint a parton álltam, és nézelıdtem, néhány motoros csónak elvált a parttól, és a nyílt víz felé kezdett húzni. Láttam, amint a csónakokból kidobták a halászhálókat. Nehezékekkel látták el ıket,

85

A Nap, Hold és a Csillagok hogy a merülésük biztonságosabb, és gyorsabb legyen. A távolból nekem úgy tőnt, hogy némelyikre súlyként nagy kagylók, tengeri csigaházak voltak felszerelve. Gondolom, ezek természetes anyagként a halak megtévesztését szolgálták, és nem csak olcsó eszközökként használták ıket a halászok. Távolabb ezt megismételték még vagy kétszer. Amikor a távolban végeztek, visszatértek az elsı hálókhoz. A motorok leálltak. A csónakokban ülık felálltak, majd le-fel irányban nagy fa husángokkal verni kezdték a vizet. Így zavarták bele a hálókba a halakat. Amikor a hálókat összehúzták, láthattam a szép zsákmányt. A hálók tele voltak ezüstösen csillogó szép nagy, orsó formájú halakkal. A halászati módszer a Herman Ottó által leírt ısi halászat módszere volt. A szép látvány, késıbb újabbal gyarapodott, mivel aznap délben a reggel kifogott halakból fızött-sütött étkekbıl állott az ebéd, és a halszeletek mővészi módon, gusztusosan elkészítve, szervírozva kerültek elénk a tányérokra.

86


A Hőséges Vaddisznócska Egy dél magyarországi faluban esett meg az eset, amirıl egy Tv riportban számoltak be. Egy ember gombát ment győjteni a falutól távol levı erdıbe, mert ismert ott néhány jó lelıhelyet. Most nem sokat talált, így a bokrok között, fák alatt bujkálva keresgélt tovább. A kosár még nem telt meg, ezért kissé beljebb ment a sőrőbe. Egy helyen vaddisznótúrást látott, kissé arrébb a füves út mellett vércseppeket. Amint ott nézelıdött, nem messzirıl panaszos malacsivítást hallott. İ csak állott, álldogált ott, gondolkodott. Lehet, hogy a vaddisznómamát a vadászok meglıtték, és mivel nem mozdul, most sír a kicsinye? Mi történhetett, nem tudta kitalálni. Félt a sebzett vadállattól, de bökdöste a kíváncsiság is. Végül mégis a kíváncsiság gyızött. Óvatosan megközelítette a panaszos hangocskát. Az anyaállat nem mutatkozott. Nyomát sem látta. Egy cserjés mellett sebzett vaddisznócska feküdt. Az sírt olyan elhalóan, mint a haldokló. A földmőves megsajnálta, hazavitte. Orvost hívott a nagy beteghez. Az azt mondta, hogy a cseppség egy-két órát élhet még, nincs vele mit tenni. De a kérésre azért adott gyulladás gátló antibiotikum injekciót, erısíteni az állatkát. Aztán elment. A jó ember tejben oldva teáskanalanként itatta meg a beteggel a gyógyszert. Különbözı gabona magvakat összeırölt, és tejeskásaként etetgette az állatkát vele. A bepólyált, és már nem éhes állatka hamarosan elaludt. A gondos ápolásnak meg is lett az eredménye. Hamarosan megerısödött, meggyógyult, és vígan futkározott a kertben. Amikor a „jóember” az ivóba ment, hogy barátaival megigyon egy korsó sört, a kismalac mindig elkísérte. Ilyenkor ı is kapott mindig valamit. Egy kis tejet, vagy egy almát. De ki is követelte magának az ajándékot. Egyszer késve kapta meg a szokásos ajándékot. Türelmetlenségbıl asztalt, széket kezdett felborítgatni az ivóban. Közben az idı múlt. A kismalacból szép süldı lett. Az ember barátai tanácsára autóján visszavitte a disznócskát az erdıbe oda, ahol találta. A disznó boldogan futott be az erdıbe. Az ember megnyugodott. Hiszen pártfogoltja a jövıben már élheti a saját

87

A Nap, Hold és a Csillagok vaddisznó életét az ı igazi otthonában, az erdıben. Nyugodtan haza tért, otthagyva az erdıben az állatot. De reggel kit látott vidáman röfögve a kertkaput bökdösni az orrával? Az ı védencét. A most már kifejlett vaddisznó több kilométert futott a faluig. Az ilyen visszavitel azután többször is megismétlıdött, de az állat visszavadítási kísérlete sikertelen maradt. A hő barát nem akarta elhagyni megmentıjét. A vaddisznócska felnıtté válása után is vígan élt tovább barátja falujában.

88


Csak Egy Perc az Élet? Még mindig itt vagy? Siess már! Kapd össze magad, és menjünk, mert a takarítók már morognak, hogy nem tudnak zárni! – sürgette Marianna Ildikót, aki maga elé bámulva, tétlenül ült az íróasztalnál. Hat elıtt pár perccel látva, hogy barátnıje még mindig úgy ül az íróasztalnál, ahogy korábban, Marianna szótlanul felvette az iratanyag köteget, berakta Ildikó iratszekrényébe, megsimogatta a vállát, és arcához hajolva megpuszilta. – Úgy ülsz itt, mintha nem várna otthon senki. Megint kicsinált a fıkönyvelı, látom! Tedd magad túl rajta, mert családod van. Gyere! – szólt, és megfogta a kezét, hogy sürgesse. Ildikó lassan felállt, és gépiesen indult Marianna után. – Vizsgálatokra kell járnom holnaptól. A fıkönyvelı a saját munkáját mindig rám sózza, az én munkám marad, holott az is sok. Emiatt a napi 8 órai munkaidı helyett 15 órát kell dolgoznom. – Emiatt bukott ki rád ennyire a fınök megint? – Még nem tud róla, majd holnap telefonon megmondom. Nem akarom, hogy a férjem beváltsa a fenyegetését, és elváljon, mert nem tudom teljesíteni sem a házastársi, sem a családanyai kötelességeimet. Úgy döntöttem, meghagyom ezt a terhességet, és ide nem jövök vissza többé. Becsukták maguk mögött a hivatal kapuját, majd ráfordultak a hazafelé vezetı útra. Marianna annyira elgondolkodott, észre sem vette, hogy Ildikóval együtt szállt fel a villamosra, holott neki busszal kellett volna haza utaznia. Akkor kapott észbe, amikor Ildikó lakótelepénél befordultak az élelmiszer boltba, hogy Ildikó megvásárolja a vacsorához valót. Ha már itt van – gondolta Marianna, haza kíséri Ildikót teljesen, legalább segít neki a tele szatyrot vinni, és férjével szemben talán jó lesz villámhárítónak. Talán akkor nem fog pörölni megint a késıi haza érkezése miatt. A mobiltelefonján felhívta férjét, hogy miért megy késıbb haza. Férje közölte, hogy ı is és a vacsora is várja feleségét, de tegyen úgy, ahogy azt Marianna jónak látja. – Olyan sok mindent vásároltál, mintha ünnepre készülnél – mondta Ildikónak. – Ma van a születésnapom. Férjemnek egy szerelmes éjszakát, a gyerkıceimnek vidám estét, jó vacsorával ígértem. Most mégis hideg

89

A Nap, Hold és a Csillagok vacsora lesz, mert meleget fızni megint nincs energiám, mert holt fáradt vagyok – tette hozzá lelkiismeret furdalással. – Fel a fejjel barátnım! Ölts vidám arcot, és meglásd, jóra válik minden! – vigasztalta Marianna. Ildikó férje Imre nyitott ajtót, és máris ráförmedt a feleségére: – Már megint késın jössz, látom nem lesz fıtt vacsora, és már megint nem leszel jó semmire! Sikerült megint mindent elrontanod! – Mariannát meglátva újra felcsattant a hangja: – Nem vártunk vendéget, csak a feleségemet! Minek jöttél? Ekkor a háta mögött az egyik szobában felcsendültek a sláger hangjai: „Csak egy perc az élet.” – Anyu, anyu! Ne kezdjétek el megint a veszekedést, inkább örüljünk, és kezdjünk ünnepelni! Fontos, hogy végre itt vagy, hogy együtt vagyunk! – csicseregték Ildikó gyermekei, és anyjukat körülvéve ölelték, csókolták. İ is boldogan ölelte magához gyermekeit, miközben férjének mosolygós szelíden csókra nyújtotta ajkát. Átadták az elemózsiával teli szatyrot, melybıl Imre sietısen kezdte az asztalra kipakolni a vacsorára valókat. – Szorít a mellkasom közepe, és fáj a gyomrom, talán azért, mert ma még nem ettem, nem volt rá idım – mesélte Ildikó. De üljetek le enni, én addig pihenek, aztán játszunk, és elmondom, miért jöttem késın. Nagy hírem van ám – biztatta családját Ildikó. – Most már jó kezekben van a barátnım, s illik már nekem is hazatérnem, de ha Ildikó továbbra sem érezné jól magát, hívjátok ki az ügyeletet! – intette a családot, majd az elıszoba ajtóhoz lépett Marianna, hogy kinyissa. Imre kezet nyújtott búcsúzóul. Hirtelen nyögést hallottak a szobából. Visszaszaladtak. Ildikó a francia ágyról félig lefordulva görcsösen összehúzódva feküdt. Visszasegítették az ágyra, vizes ruhával dörzsölgették a homlokát, ruháját meglazították, hátha így csökken melle zihálása. Több díszpárnát is tettek a feje alá, hívták az ügyeletet, de mivel nem vette fel a telefonkagylót ¼ óráig, hívták a mentıket. 10 perc múlva ott voltak. – Tartson ki asszonyom, segítünk! – bíztatta az orvos Ildikót, miközben gyógyszert fújt Ildikó nyelve alá, aztán injekciót adott a magas vérnyomás lehúzása érdekében. De, miközben az oxigén maszkot rátette volna, Ildikó háta mögött intett, hogy baj van. Az oxigén maszk még nem került fel Ildikóra, a család még fel sem fogta, mi történt, amikor már beállt nála menthetetlenül a biológiai halál.

90

A Nap, Hold és a Csillagok Marianna biztosította a családot együttérzésérıl, aztán ı is elment. Búcsúzóul még elmondta, hogy Ildikót sok keserőség, és kellemetlenség érte aznap a hivatalban. A boncolási jegyzıkönyvbıl derült ki, hogy Ildikót szívinfarktus érte, és már nem elıször. Szívbillentyő zsugorodás súlyosbította a körülményeket, és az is, hogy félidıs terhes volt. Anyát, és magzatát egyszerre veszítette el a család. Az örökkévalósághoz képest csak egy perc az emberi élet. Csak egy? Igen, csak egy perc az élet, ha valaki boldog. A magzatnak csak egy perc volt az élet, míg az anya talán egy perccel múlt 40 éves, amikor elragadta a halál, mely vigasz lett testi– lelki szenvedéseire.

91


A Hét Pettyes Katica Bogár – Mese – Nem az Óperenciás tengeren túl, hanem csak a kerek erdın túli réten, élt egyszer a nagy természetben egy fekete bogár. Kicsi is volt, kerek is, fekete is. Kövérnek, csúnyának, elhagyatottnak, magára maradottnak, árvának érezte magát. Bogár társai hozzá képest vékonyabbak, szebb ruhájúak voltak, és mivel csúfolták, ı sohasem vett részt a Tavasz ünnepén, ahol az újra éledı természet ezernyi színnel mutatta be az évenként megújuló pompáját, száz meg száz csodáját. Egy nap ez a kis kerek fekete bogár irányt tévesztett röptében, és rászállott egy kislány piros ruhájára. A piros ruha szépségét fehér kötényke tette még varázslatosabbá. A kis bogár szomorú volt. Csendben, elgondolkodottan pihent a ruha fodrán. De egyszer felpillantva azért mégis észrevette, milyen szép helyen landolt. Amint megmozdult, hogy tovarepüljön, a kislány megpillantotta az ott kuporgó parányi fekete bogarat. – Hogy hívnak kis bogár? Miért szomorkodsz? Miért nem repülsz te is versenyt a tavaszi széllel? – kérdezte. A kis bogár meglepıdött a leányka hangján. – Nekem nincs nevem, mert nincs semmi különleges rajtam. Nincs kedvem versenyezni, mert nem vagyok szép! És téged miként szólítanak az emberek? – Én, Katinka vagyok. Nekem úgy tőnik, hogy találkoztunk már. Legutóbb, az egyik ujjbegyemrıl repültél el. Ugye te voltál? Ha te voltál a fekete kabátkád alatti finom hártya szárnyacskáiddal, akkor olyan vagy, mint a tündérek, akiknek ugyanilyen szárnyaik vannak! Én a barátod vagyok, és azt ajánlom, legyen a neved Katica. Így, majdnem egyforma lesz a nevünk, bár a szép szárnyacskáid miatt te a tündérekhez vagy hasonlatos. Hogy tetszene ez a név neked? Katica! Katica! Hát nem csodálatos? Tudod mit? Adok a ruhámból neked annyit, mint a kisujjam körme. Ragaszd azt a hátadra, és máris más, szebb lesz a ruhád, és nem leszel többé szomorú. Egy kicsit olyan lesz a ruhád, mint az enyém – javasolta. – Nem fogadhatom el – szólt a kis bogár. – Édesanyád sokat dolgozott ezen a ruhácskádon, amíg megvarrta neked. Nem szabad elszakítanod azt a kedvemért. Bánatot okoznál neki, én pedig hogyan érezzem magam jól, ha másnak szomorúságot okozok?

92

A Nap, Hold és a Csillagok – Ha ennyire szerény vagy, csak egyféleképpen tudok segíteni neked – szólt a leányka, majd letérdelt a mezı zöld füvébe, és buzgón imádkozni kezdett: – Édes Istenkém, adj szebb ruhát ennek a kicsi lénynek, hogy ı is boldog lehessen, éppen úgy, mint a színes ruházatú társai! Segíts, kérlek rajta, mert én nem tudok. A kis fekete bogár meghatottan itta magába a lányka minden egyes szavát. – Tudod mit? Már nem is szeretnék új, szebb ruhát. Hiszen az Istentıl kaptam mást helyette. Olyat, amit nem lehet megfizetni, ami nincs mindenkinek: szeretetet, barátságot. Téged kaptalak, aki engem is szépnek lát. A szeretet, a barátság, a legszebb a világon! A leányka elment, de búcsúzóul még visszaszólt: – Kicsi bogár el ne feledd a neved! Katica ne feledd, Isten megsegít! Bízz benne! Az idı telt–múlt ezután, és eljött a Tavasz ünnepe, a bál ideje. A bálozók között felvonultak a tavaszi, a kora nyári virágok, a sok lepke, és a színes bogarak is. Bátortalanságán erıt véve eljött a kis kerek, fekete bogár is, hogy megszemlélje, milyen is az a nagyhírő Tavasz bál, melyen eddig ı sohasem vett részt. Egyszer csak oda lépett hozzá a pipacs, és félre hívta: – Jól hallottam, hogy Te szeretnél piros színt a fekete ruhádra? – Igen, de te Pipacs honnan tudod? – Azzal most ne törıdj! Segítek neked. Adok egy szirmot a ruhámból. Tedd magadra, és máris piros leszel. – Áh, akkor újra egy színő leszek, és le is csúszhat rólam a piros ruha. A te ruhád pedig nem lesz olyan szép, mint most, mert hiányozni fog az az egy szirom. Inkább nem akarok más ruhát – válaszolta a kis bogár szerényen és lemondóan. – Figyelj kicsi bogár! Ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el! Jöjj, elviszlek Tavasz tündérhez, átalakítja a szoknyaszirmomat neked úgy, hogy új ruhád fekete is, piros is legyen, ahogyan szeretnéd. Gyere már, ha egyszer hívlak! Tavasz tündér szívesen fogadta ıket. A piros szirmot ráterítette a kis fekete bogár hátára, hogy lássa, milyen mérető legyen az új öltözet. Ollójával kerek lukakat vágott ki a piros anyagból, majd ismét rátette a most már lukas anyagot a bogárkára, aztán ráfújt. A tavasz melege a kicsi bogár hátára forrasztotta a piros lukas anyagot.

93

A Nap, Hold és a Csillagok Amikor a kis fekete bogárka a tükörben megpillantotta magát új ruhájában, boldogan rikkantotta: – Megszépültem! Isten áldjon a segítségért benneteket! Most már boldog a ti hét pettyes Katica bogaratok! – Örülünk, hogy segíthettünk! De most már itt az ideje, hogy te is elvegyülj a bálozók között – ajánlotta Pipacs virág Tavasz tündérrel, és a hét pettyes Katica bogár boldogan futott be a szivárvány összes színében pompázó vidám társaságba. Pipacs virág szoknyája egyik szirmát egy kicsit rövidebbre vágta Tavasz tündér, így most már Pipacs ruhája csínosabb lett, mert egyik oldalán a szoknyája nyílásából kilátszódott a virág zöld szára. Gyerekek! Ha láttok egyszer hét pettyes Katica bogarat, gondoljatok arra, hogy a jó tett milyen boldoggá tette az egykor magát árvának, elhagyatottnak érzı bogárkát, aki azóta boldogan viseli új ruháját, Pipacs virág és Tavasz tündér ajándékát.

94


Nagyapa Édesapám 1952 évi halála után néhányszor Debrecenben nyaraltam édesanyám fiatalabbik húga családjánál. Unokatestvéreim egy nagy udvarban éltek, ahol a sok lakásban sok hasonló korú gyerek lakott. A legkülönbözıbb foglalkozású szülık éltek ott gyermekeikkel. Ahol idısök éltek, odahívták unokáikat nyárra, hogy mentesítsék a gyerkıcök szüleit a nyári tanulmányi szünet idıszakában az ırájuk való felügyelet alól, és egyébként mivel a változatosság gyönyörködtet, a gyermekekre ráfért a kikapcsolódás. A nagyszülık pedig tapasztalhatták unokáik okosságát, boldogító, öreg szíveket ifjító kacagását. Mi gyermekek játszottunk egymással, aztán strandra vagy nagyerdei sétára vittek el a felnıttek, így az életünk nagyon változatos volt. Engem a nagynénim elvitt magával rokonok látogatására is, így közben megismerhettem a Debrecen belvárosi Csonka templomot, a Nagy templomot, a Bika szállót, sıt a futó homokos, de kisebb-nagyobb gyümölcsös – és szılıs kertekkel tele tőzdelt Csapó kertet is. Egyik nap véletlenül meghallottam, hogy az udvarunk egyik lakásába a két testvért azzal hívta be nagyapjuk, hogy: – Ezek prolik! Ne játszatok velük! Igazából én nem tudtam mik, vagy kik a prolik. Nálunk ilyenekrıl sohasem volt szó. Azt sem tudtam, miért rossz, ha valaki proli. Azt viszont éreztem akkor nyolc évesen is, hogy ez a szó, valahogyan sértés ránk nézve, valamiért nem becsül a Nagyapa bennünket gyerekeket eléggé. Beszéltem az esetrıl a nagybátyámnak. İ azt mondta: buta ember, aki ilyet mond. Ne törıdjek vele. De, én a sértést, mert annak éreztem, meg akartam torolni. Nagybátyám azt javasolta, ha a bácsi ezt titokban mondta, én se mondjam a neki szánt mondókámat mások elıtt. Lestem, vártam mikor lesz egyedül. Az alkalom nem késett. Elé álltam az alacsony, aranykeretes szemüvegő öreg fényképésznek és megszólítottam: – Miért lennénk mi prolik? Az én apám járásbírósági bíró. A többieké pék, asztalos, orvos, takarító. Ki a proli? Proli, aki mondja! Miért baj a proliság? Az öreg megdöbbent. Lassan, szó nélkül visszament a lakásba. Délután elutaztak.

95

A Nap, Hold és a Csillagok Amikor visszajöttek, éreztük a változást. A nagyapa elıre köszönt, szóba elegyedett velünk: gyerekekkel is, és az unokáit többé nem tiltotta tılünk. Oly korban éltünk akkor az 1950-es években, amikor az emberek az adott lakóterületeken kicserélıdtek, már nem ismerték oly jól egymást, mint a háború elıtt, amikor évtizedekig éltek egy területen, és úgy ismerték egymás életét, gondolatait, mint a tenyerüket. A II. Világháború után beköszöntött társadalmi változás során, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, egyes emberek halászni akartak a zavarosban, azt hívén, hogy ha spicliskednek, akire valami rosszat mondanak, akkor azt a rendırök elkapják, lakásukra, javaikra ráteszik a kezüket és talán ık, a spiclik is részesedhetnek majd a javakból ingyen. Sok ilyen eset volt azokban az idıkben. Nagy szó, kemény szó, rémítı volt mindaz, amit tılem az öreg nagyapa hallott. És mivel sem engem, sem a rokonaim gondolkodását, társadalmi helyzetét nem ismerte, nagyon meg volt ijedve önkéntelen, fegyelmezetlen elszólása miatt. Akkor még embernek ember volt a farkasa, vigyázni kellett minden kiejtett szóra, hogy nehogy internáló táborban kössön ki valaki. Bár általam és rokonaim által sem került volna oda, mégis ez tanulság volt számára, hogy felelısséggel éljen és beszéljen máskor. Én gyerekes módon gyerekként szájaltam, de ma már igazat adok nagybácsim akkori intésének, hogy felelısséggel kell élni az embernek minden korban, és nem kell azon igyekezni, hogy bárkit visszasértsünk az elszenvedett jogos vagy jogtalan sérelem miatt.

96


Rózsacsokor Esztergomi nyaralásom alatt egyik nap felkapaszkodtam egy szılıs hegyre, hogy megnézzem Babits Mihály házát. A fala tele volt különbözı írók, költık, mővészek aláírásával. Azokéval, akik ott vendégeskedtek nála. Onnan lejövet határoztam el, hogy most elmegyek, és felkeresem az esztergomi eszperantistákat. Igaz, arról fogalmam sem volt, hogy Esztergomban vannak-e egyáltalán, de én, találkozni akartam legalább eggyel. Bementem az egyik Mővelıdési házba és ott az egyetlen árva lélektıl, a takarítónıtıl érdeklıdtem felılük. A takarítónı azt mondta, arról nem tud, hogy hányan vannak eszperantisták Esztergomban, de egyrıl biztosan tud. Ezzel elvezetett a Mővelıdési Ház igazgatójához. Igen kedves volt, miután meglepetésébıl magához tért. Láttam, hogy szívesen beszélget velem, pedig már lejárt a munkaideje. Meghívott magukhoz másnap vacsorára. Biztosított: felesége nagyon kedves asszony, biztos, hogy jól fogom érezni magam. Elfogadtam a meghívást. Azután ki-ki ment a maga útjára. Másnap reggel ébredésemkor a Duna vize felett átúszó kolomp hang jelezte, hogy a komp máris indul Párkányosról, át Esztergomba. A kajütablakból néztem a lassan úszó vízi alkalmatosságot. Késıbb, József Attilától olvastam egyik verses kötetét. Az üdülıhajó könyvtárából vettem kölcsön. Ebéd után kicsit ledıltem. Elaludtam. Álmomban a hajónk mellett álltam a korlátnak dılve, amikor két fiú jött oda, és kavicsokkal „kacsázni” kezdtek. Valamikkor, erre a játékra magyarázatot is hallottam. A honfoglalás kori, tehát a 9. századbeli magyarok, a vadkacsavadászat közben úgy lıtték ki nyilaikat, hogy azok a víz felett surranva halálbiztosan érték el céljukat. A kacsát a víz felszíne alatt találták el. A nyilak röptükben mintha ugráltak volna, néhány pillanatra a víz felszínt megpöccintették, ilyenkor körök keletkeztek a víz felszínén. A fiúk is így „kacsáztak.” Lapos, kerek, vékony kavicsokkal ugyanúgy pöccintgették a vizet. Szép körök keletkeztek. A kavics az utolsó körben merült a víz alá. Nagy ügyesség kellett a játékhoz. Az olvasott történet folytatódott, mert képzeletem tovább szıtte./ Egyszer csak oda jött a fiúkhoz egy magas, csinos férfi és kérte, hogy İ is megpróbálhassa a dobást. Az elsı nem sikerült, de a további három igen.

97

A Nap, Hold és a Csillagok Az utolsó sikeres dobás után rám nézett, mintha várta volna az elismerést. Akartam is mondani valamit, amikor hirtelen felébredtem. Akkor láttam, hogy jól elszundítottam, mert hamarosan indulnom kell Kovács Pál úrékhoz. Vettem egy csokor kardvirágot a háziasszonynak, majd csengettem a megadott címen. Amikor a háziasszony bevezetett, minden szem rám szegezıdött. Egy pillanatra azt éreztem, úgy néznek rám, mintha valamilyen furcsa bogár lennék. Egész este nagyon kedvesek voltak a háziak, és meghívott barátaik is. Én viszont, vendéglátásom elejétıl a végéig zavarban voltam. Ugyanis, a velem együtt meghívott két másik vendég közül az egyik ugyanaz a férfi volt, aki a Duna parton olyan ügyesen „kacsázott.” Az este nagyon kellemesen telt el. Bár, az álombeli „kacsázó” férfi két lábú volt, a valódi pedig egylábú, és mankóval járt, az engem nem zavart különösebben. Csupán, érdekes volt. Igaz, ı kérdezgetett a legtöbbet, hogy hol, merre jártam eddig a nagyvilágban, jártam-e Amerikában, illetve hol élek? A szüleim jártak-e valaha a tengeren túl, stb. A vacsora után Alajos úr elkísért az üdülı hajón levı szállásomig. Másnap, a Mővelıdési Házban még felkerestem Kovács Pál urat, a vendéglátómat, hogy elköszönjek tıle a hazautazásom elıtt. Kimentünk a Duna partra. Séta közben eszperantóul nyelvtani szerkezetek képzıit, és a nehéznek számító igealakokat gyakoroltatta velem. Aztán, váratlanul megkérdezte: szeretném-e megismerni egy lábú barátja történetét. Igenlı választ adtam, mivel barátja nagyon szimpatikus volt nekem, ı pedig felkeltette érdeklıdésemet ezzel a felajánlásával, melyben titkot sejtettem. Leültünk egy padra a Duna parton, aztán új esztergomi eszperantista barátom belekezdett az élettörténet elbeszélésébe. Barátja fiatal volt még, és mint ilyen korban mindennapos dolog, beleszeretett egy fiatal, szép, és csinos, jó módú családból származó hölgybe. Feleségül kérte többször is. A lány, bár nem hitegette, mégis kacéran kacagott. A férfi így nem tágított. Nem kereste más lány barátságát, mert ezért rajongott, ezt szerette. A lány családja a katolikus vallást gyakorolta épp úgy, mint az övé. Jó polgári, családnak számítottak, így várható házasságuknak elvileg nem volt semmi akadálya.

98

A Nap, Hold és a Csillagok Ahogy az idı múlt, az emberek között riasztó hírek kezdtek elterjedni: németországi zsidóüldözésekrıl, atrocitásokról. A lány rettegni kezdett. Arra gondolt, hogy családja zsidó eredetéig visszanyúlhat a hatóság, és akkor nekik is bajuk lehet, itt Magyarországon. Rettegése úgy megerısödött, hogy egy napon barátjának elmondta. Késıbb azt is megmondta: ha barátja megígéri, hogy kimenekíti ıt Amerikába, hozzámegy feleségül. Az esküvı megtörtént. Nászútra Amerikába utaztak. A férfi úszott a boldogságban. Azonban ott a távolban, amikor a szépasszony már biztonságban érezte magát, elvált – mert nem érezte az együvé tartozás örömét, nem szerette férjét igazán. Kovács Pál úr barátja ekkor visszajött Esztergomba. Többé nem nısült meg. Mielıtt én Esztergomba érkeztem volna, találkozott a két barát. Az Amerikát megjárt barát, fájón sóhajtva azt mondta: szeretné még egyszer, utoljára látni a feleségét, hogy szerelme történetét végre mindörökre lezárhassa magában. Én voltam a feleség hasonmása, még a megszólaláson is túl. Ezért hívott meg eszperantista ismerısöm mindkettınket vacsorára, és a másik barátját a múzeum igazgató tanúnak, a csodálatos utolsó találkozáshoz. Beszélgetésünkbıl mindnyájan megértették, hogy a feleségnek, és nekem soha semmiféle kapcsolata nem volt, és nem is lehetett egymással. A személyek hasonlósága vendéglátóim elıtt nem csodálatos, hanem hátborzongató volt. Érkezésemkor ezért néztek rám olyan különösen. Megkérdeztem Kovács urat, hogyan ismerte meg barátja a feleségét. Válasza nagyon meglepett. – A hölgy, egy hajóból szállt ki a Duna parton, majd röpke néhány pillanatra megállott az ott horgonyozó hajó mellett. A korlátjának dılve szemlélt meg egy „kacsázást”, aztán megdicsérte az ügyes fiatalembert” – szólt a régi történet. Miután elköszöntem vendéglátómtól visszatértem a hajóra. Érkezésemkor szóltak, hogy egy küldönc hozott nekem valamit. Betették a kajütömbe. A kabinban, vázában egy piros rózsacsokor várt a küldı névjegykártyájával. Megértettem. Hasonmásom férje így búcsúzott el az álmaitól.

99


A 94. Egyetemes Eszperantó Kongresszus A kongresszus 2009. július 25-tıl augusztus 1-ig zajlott le a nyelv kigondolója, dr. Lázár Lajos Zamenhof szülıhelyén, a lengyelországi Bialystok városában. A város a podlahiai vajdaság székhelye, kulturális, ipari és kereskedelmi központ. Varsótól északkeletre fekszik. A lengyel fıvárostól vasúton 2,5 óra alatt értük el. Környékének látnivalói közül elsıként az általunk is, a kirándulásunkon megismert Biełowezai (Fehértoronyi) – ıserdıt említem meg, melynek az évi közép hımérséklete sokkal alacsonyabb, mint Lengyelország más területeié. Ez azt jelenti, hogy a tél keményebb és tovább tart, a tavasz 21 nappal késıbb köszönt be. Ez Közép-Európa legnagyobb összefüggı erdısége. Élnek benne (európai) bölények is de mi nem találkoztunk velük. Az általunk meglátogatott részében erdıgazdálkodás folyik. Megtekintettünk egy természeti múzeumot, majd nagymérető, faragottnak tőnı téglatest alakú szikladarabokkal berendezett területet. Körülöttük vágnak ki fákat, de vannak olyan területek is ahol a fák, úgy születnek és halnak meg, hogy emberi kéz nem érinti ıket. Az ısi erdı fái között láttunk egy-egy gyorsan tovaszökkenı szarvast, és madarakat. A Természeti Múzeum mellett kialakított kis japánkertben egy gólya álldogált, nem rebbent fel a látásunkra. A múzeum mellett megcsodálhattunk egy növényekbıl és kövekbıl kialakított napórát és a Lengyelország gyógynövényeit bemutató kis parkot. Az idegenvezetı nem ismerte az ott termı gyógynövényeket, így megdöbbent, amikor én kezdtem el megismertetni a csoportot az általam ismert, ott növı, Magyarországon is termı gyógynövényekkel. Nagy sikerem volt. Ugyancsak a környék látnivalói a kis, szinte tenyérnyi tavacskák, melyek egy-egy ház területéhez tartoznak, és partjukon vígan zöldellnek az egynyári vetemények. Az úgynevezett „Tatár úton” jártunk a mi kirándulásunkon. Kérdésemre, hogy ennek a területnek miért ez a neve, a kocsikísérı hölgy lengyelül, a tolmácshölgy eszperantóul a következıket mesélte el:

100

A Nap, Hold és a Csillagok A lengyel királyok a XII. és a XVII.-XVIII. századokban is fogadtak be letelepülni szándékozó tatár törzseket, melyek végül is ezen a területen laktak és az ország keleti határait védték. Olyan fontossá váltak, hogy a terület róluk kapta a nevét. A tatárok leszármazottai ma is élnek Lengyelországban, de már lengyeleknek vallják magukat. Régen azonban volt templomuk, és saját temetıjük is. Ezeket mi is megtekintettük. Volt módunk megismerni az Ortodox Ikonmúzeumot is, egy régi kolostor épületben, az elıtte felépített újabb templommal együtt, melyet a mostani pópa volt szíves bemutatni nekünk. Bialystok, a nevét a rajta keresztülfolyó Bialy (Fehér) patakról (stok=vízfolyás) kapta. Egyaránt jellemzık rá a modern városkép piros cserepes épületek, és a pala – és bádogtetıs házak. A modernizálódó város híven ápolja történelmi hagyományait, és a világháborús pusztítás után megmaradt kevés mőemlék épületét. A város központjában a XVIII. században kialakult fıtér vonzza a látogatókat. Itt van a régi Városháza, mely a Vajdasági Múzeum közelében látható, az ortodox Szent Miklós templom és a Cristal szálloda. Az ortodox templom falfestményei ugyan a XX. században készültek el, de freskói kijevi katedrális falfestményei alapján készültek. A városközpontban van a város nagy szülöttének, dr. Zamenhofnak a mellszobra és az új Eszperantó Ház. Ez a sok gonddal kialakított berendezéső ház bemutatja a Zamenhof család és maga Zamenhof életét és munkásságát, valamint az ebben a városban 1920ban megalakult eszperantó kulturális egyesület életét és mőködését. A város egyik épületének falát freskó díszíti, melyen Zamenhof, a város jeles polgára látható. Ez ügyes színfoltja az egyébként kietlen tőzfalnak. Egy új lakóház oldalán márvány emléktábla jelzi, hogy helyén állott Zamenhof egykori lakóháza. Branickij nagy hetman kastélyát l728-l758 között építették a korábbi, XV-XVII. századi kastély helyén. Elrendezésére a nagyvonalúság a jellemzı, olyannyira, hogy nem csak a francia parkja miatt nevezték sokáig a „Lengyel Versaillesnek.” Ma is annak tartják a gazdagsága miatt, melyre a lengyelek méltán büszkék. Ennek megtekintése is a kongresszus egyik kirándulási programja volt. A kastélyon túl elterülı 129 hektáros egykori vadaskert, ma a városhoz tartozó közpark, értékes fákkal és ritka növényekkel.

101

A Nap, Hold és a Csillagok A kongresszus fı épületeiként a Bialystoki Mőszaki Egyetem épületei szolgáltak, a városon kívül. Az itt álló diákszállók egyikében kaptunk szállást mi is. Miskolcról elindulva, egy közbejött, szlovákiai területet végigsöprı vihar miatt 54,5 órán át utaztunk (14,5 óra helyett) légkondicionált kocsiban bezárva a 36 C fokos hıségben – mert a vonatot tilos volt elhagyni – mert egy út menti fenyves rádılt a sínekre szlovák területen. A fenyık eltávolítása idıt igényelt, s addig vonatunkat a vasutasok, mint játékszert tologatták Csehország és Lengyelország között. Amikor pedig a vonat állt, a légkondicionálás szünetelt. Majd hozzácsatolták a mi vonatunkat a Budapestrıl utánunk egy nappal indult szerelvényhez, és most már a kettıt együtt tologatták addig, amíg elhárították a hibát, és elindulhattunk Varsó felé. Onnan még további 2,5 órás volt az út Byalistokig. Egy lengyel hölgy 10 és fél órát várt rám, hogy velünk találkozzon, végül hazament és csak a kongresszusi kirándulás alatt volt módunk találkozni és beszélgetni egymással. Az Egyetemes Eszperantó Szövetség fogadásán találkoztunk Louis Zaleski – Zamenhof úrral, dr. Zamenhof unokájával. Az ı és a családja részére tılünk kapott egy üveg tokaji bornak nagyon örült. Megállapítottuk, hogy a tekintete, és a mosolya hasonlít a nagyapjáéra, már ahogyan mi L.L. Zámenhofot a látott arcképekrıl ismerjük. Nagyon örülünk, hogy eszperantó körünk nevében üdvözölhettük ezt a kedves idıs urat. İ hídépítı mérnökként dolgozott; a térben építve hidakat, míg nagyapja az idıben épített híddal – az eszperantó nyelvvel – kötötte össze a különbözı népeket. Örömünkre szolgált egyik fı célunk teljesülése, hogy internetes levelezıink személyes megismerésével tovább mélyíthettük a köztünk kialakult barátságot. A fıépület elıtti egyik kerengıben tartották az eszperantó szövetségek a kiadott könyveik bemutatásával egybekötött, jól sikerült bemutatkozásukat. A felállított nagy mőanyag sátorban, amely Zamenof nevét viselte, tartották az ünnepélyes megnyitót, a mővészeti estet, a Pan Tadeusz film vetítését, színi elıadást és más, zenei rendezvényeket, melyek sorát végül az ünnepélyes záróünnepség zárta. A városbeli programokban nem csak a kongresszus résztvevıi, hanem városbeli érdeklıdık is részt vettek. Ez teljesen jogos is volt, mivel az egész város, sıt az egész vajdaság a mi kongresszusunk

102

A Nap, Hold és a Csillagok sikeréért dolgozott és sokat vállalt pénzügyileg is. A város esti kivilágítása, a szökıkutak, a sok zöld, a szépen elrendezett parkok igen kellemes látványt nyújtanak. A fıépületben mőködött a postai szolgálat, amely képeslapokat, bélyeget árusított, majd a kész postát légballon szállította el Bialystok fıpostájára. Az üzenı tábla is itt mőködött, melyre a találkozni vágyók tették ki üzeneteiket, hogy milyen kongresszusi számú személy milyen kongresszusi számú és nevő személlyel mikor és hol szeretne találkozni. Ugyancsak a fıépületben az emeleten helyezték el a sajtószobát, ahonnan számítógépen tudták az újságírók haza küldeni az üzeneteiket a kongresszus legfıbb eseményeirıl. Örültünk a Kongresszusi Kurírnak is, mert ez tudósított bennünket minden elıadásról, fontos eseményrıl. A közös fényképezés nagy attrakció volt. A fıépület elıtti térre bevonult egy tőzoltóautó és annak kosarából fényképezte az UK fényképésze Andrej Sochacki úr, az egybegyőlteket. Az étkezést a fıépület és az elıtte felállított sátrak konyhái oldották meg mindenki megelégedésére. A konyhák a lengyel nemzeti ételeket fızték. Voltak költségesebb és olcsó ételek is, az italokat automaták szolgáltatták. Számomra nagyon értékesek voltak a meghallgatott szakelıadások, a világjárók vetített képes elıadásai, az eszperantó-oktatás mai helyzetét bemutató elıadások, a lengyelek mővészeti életének bemutatásai (színház, koncert, és más produkciók), a több mint 9000 féle könyv adta vásárlási lehetıség. Talán az egyik legjobban tetszett produkció volt a népdalok és népi táncokon kívül a nagy Adam Mickiewicz mővébıl, a Pan Tadeusz-ból készült film bemutatója, melynek beszéd szövegét Roman Dobrzynski újságíró-író eszperantósította, és a szöveg a képek alján jól olvasható volt. A nagy történelmi mő kimagasló élményt nyújtott számunkra, akárcsak a meghitt családias megnyitó és a diadalmas záróünnepség. A 94. Eszperantó Kongresszust elérni számunkra nagyon fárasztó volt, de megérte. A szervezés magasiskoláját tapasztaltuk, az abba fektetett nagyon sok erıt, sok munkát. Boldogok vagyunk, hogy ott lehettünk, és zavartalanul együtt ünnepelhettük a többi eszperantistával dr. Zamenhof születési évének 150. évfordulóját.

103


Az Északi Fény Régiónkban Aggteleken az Almás dőlıben 1986-1988 között az egyik évben húsvétkor néhány napot az egy rokonunk által bérelt erdészeti házban töltöttünk el, mely családja üdülıhelyeként szolgált. Már nem emlékszem, hogy a 3 év melyikében történt, csak a ritka esemény maradt meg emlékezetemben. Éjjel arra ébredtem, hogy nappali világosság töltötte meg a szobát ahol aludtam. Kimentem a kertbe, és csodálkozva néztem az égre. Házunk, két hegy közötti keskeny völgyben feküdt, a szlovák határ tılünk nem messze húzódott az erdık mögött. A völgyet három oldalról erdı védte, a völgy másik végén az országút futott, kb. egy kilométerre volt hozzánk a falu. A nappali fény több percen át tartott. Majd hajnali szürkületté halványult a fénycsík, és miután eltávozott Jósvafı, vagyis a hegy túloldala felé, ismét az éj sötétje borult rá a völgyre, és a kétoldali erdıre. A rokonok közül egy személy UFO-t emlegetett a nagy fényesség miatt, én meteoritra gondoltam de kételkedtem, mert azt fénycsóvának ismertem, nem pedig széles sávban az égen terjedı fényként. Másnap a falubeliek közül néhányan úgy vélték, hogy a határövezetet a szlovákok világíthatták meg valamilyen erıs fénnyel. A határırök a telek kerítése mellett elhaladva azt mondták, hogy a Magyarországon igen ritkán látható Sarki fény (Északi fény) fényjelenség; az „Aurora Borealis”– tanúi voltunk.

104


Emberségrıl Példát… Még 2011. december 27-én történt az esemény. Férjemmel Miskolc; Alsó Majlát nevő településrészén sétáltunk és ott szállva autóbuszra kívántunk hazautazni. A második megállónál arra lettünk figyelmesek, hogy egy 30 év körüli asszony hátulról elıre furakodik a sok ember között a sofırhöz, és egy, a busz hátsó részében ülı idıs emberre hívja fel a figyelmet, hogy az rosszul van. Kérte, hogy a busz ne menjen tovább, hívjon mentıautót. Miután a sofır odament az idıs emberhez és szintén azt tapasztalta, hogy nem lehet vele kapcsolatot teremteni, mentıt hívott. A többi utas leszállt, hogy másik busszal utazzon tovább. Mi maradtunk, kíváncsian arra, mi lehet a probléma az idıs férfival. A fiatalasszony többször is beszélt az öreghez, hogy: nézzen rá, szorítsa meg odanyújtott kezét, tegye elıre a jobb, majd a bal lábát, mondja meg; hol szállt buszra, hová akart utazni, hogy hívják? Úgy tőnt, hogy az öreg nem érti: mit kívánnak tıle. Könnyes mosollyal az arcán, szinte süketen, bénán, szótlanul, nézett ki az ablakon és végtagjait sem mozdította meg. Vagy a tizedszeri kérésre tudta csak megmozdítani és kissé elıre nyújtani a jobb kezét és megfogni a felé nyújtott kezet, de megszorítani nem tudta. A száját sem tudta kinyitni, hogy akár egyetlen hangot is kiadjon. Ezt látta a sofır is és azt is, hogy az öreg nem ittasság miatt viselkedik így. Körülbelül ¼ óra múlva ott voltak a mentısök, akiknek a fiatalasszony elmondta, hogy mire lett figyelmes és azt, hogy szerinte az öreg nagyon rosszul van. A jelenlétükben az asszony újra végig próbálta az arc érintését is különbözı helyeken, melyekre az idıs, 80 év körüli ember szintén nem reagált. A mentısök elıkészítették a hordozható mőanyag széket, melybe beszíjazva vitték el és tették fel szegényt a mentıautóra. Azt mondta a fiatal nı, hogy a férje agyvérzésekor tapasztalt hasonló tüneteket, és mivel látta, hogy erre az öregre senki sem figyelt fel, senki sem törıdött vele, nem hagyhatta szegényt egyedül a bajával. Az orvos is azt mondta, bizony jó, hogy hívták, mert az öregnek ebben az állapotban gyors kórházi beavatkozásra van szüksége. Jó, hogy vannak ilyen emberek is, akik ismerve a betegségek tüneteit nem mennek el érzéketlenül a segítségre szoruló, és fıleg az idıs ember mellett, hanem az emberségrıl szép példát adnak másoknak.

105

A Nap, Hold és a Csillagok Bár lehet még nagyon sok más jel is, melyre nem figyelünk fel, de az agyvérzés leggyakoribb tünetei közé tartoznak, mint elıjelei: a hirtelen kialakuló féloldali végtaggyengeség, bénulás, ernyedt, zsibbadt fél arc, a hirtelen bekövetkezı beszédmegértési zavar, szóformálási nehézség, kettıs látás, látótér kiesés, látásvesztés vagy csökkenı látásélesség, szédülés, koordinációs zavarok, memóriazavar. Elıfordul, hogy a tünetek gyors javulást mutatnak, de ilyenkor is orvost kell hívni, mert visszatérhetnek, és végleges bénulássá súlyosbodhatnak. És ami még nagyon fontos, hogy ne menjünk el a rosszullétet mutató embertársaink mellett, hanem segítsünk! Életet menthetünk vele! Az idıs ember is ember! Az emberségrıl jó példát adni mindenki köteles!

106


Megbecsült múlt Életem során többször is eszembe jutott dédapám, aki, régen élt emberekrıl, s a magyarság nagy eseményeirıl szóló kedves, bölcs meséivel indított útnak az életbe. Anyám nagyapja, egykor SajóKesznyéten falubírójaként kimagasló egyéniség volt. Múltunk vezéralakjaira emlékezni számára könnyes boldogságot jelentett, és továbbadni nekem tudását, emlékeit, szintén nagy öröm volt. Ez a lehetıség, mély megilletıdöttséggel töltötte meg közel 100 éve csendes napjait az úr 1953. esztendıjében. „Múltunk nagy eseményeirıl, alakjairól utódainknak mesélnünk kell – figyelmeztetett –, hogy jól emlékezetükbe véssük a vérzivataros idıkben élt kimagasló eleink cselekedeteit.” Az egyik csillagos, holdfényes meleg nyári estén, amikor a Sajó felıl fúvó szél felénk hozta a folyóvíz szagát, felmutatott az égboltra: „Ott, azt a ködös és mégis fényes részét az égboltozatnak Csillagösvénynek nevezik, de egyesek „Hadak útja”– néven emlegetik, más emberek viszont Tejút néven ismerik. Azért „Csillagösvény”, mert olyan mintha a sötétségben egy fénylı utacska lenne. Még apám és nagyapám mesélte, hogy azon az úton haladnak a magyarság nagy vezérlı csillagai is. Mert csillagokká váltak azok a magyarok is, akik népükért sokat tettek. Minél nagyobbak, és értékesebbek a cselekedetek, a csillagok annál fényesebbek. A neve azért „Hadak útja”, mert igen sok had áldozta életét harcban a magyar szabadságért vezéreikkel együtt. A „Tejút” fehéren ragyogó, de azért ködös mégis, mert a régi eseményeken, és embereken a múló idı ködfátyola lebeg. Amikor róluk beszélünk, emlékezünk, ez a ködfátyol mindig fellibben kissé, így tekinthetünk be a távoli múltba.” Dédnagyapám mesélt azokról a magyarokról is, akiknek alakját dicsfény övezi. „Istentıl kapott ezüst fény vonja be alakjukat” – mondta. „Ez a fény a legtisztább, a legnemesebb, ezért a csillaggá vált elıdök ránk a kései utódokra, is rásugározzák azt, hogy mi is olyanokká váljunk majd, mint amilyenek ık voltak: önzetlenül áldozatvállalók, honszeretık, népünk javáért és nem csak a saját kényük-kedvük szerint munkálkodók. Ott a Csillagösvényen a Turul madarat Álmos, és Árpád nagyfejedelmeink: a honalapítóink, majd Szent István királyunk: államalapítónk követi. Utánuk a „Hadak útján” II. Rákóczi Ferenc fejedelem ıfıméltósága és Kossuth apánk lovagol

107

A Nap, Hold és a Csillagok egymás után; mert ık mindketten szabadnak és minden más hatalomtól függetlennek akarták tudni hazájukat, mint amilyen az, Árpád fejedelmünk idején volt. İket Kazinczy Ferenc követi; aki édes magyar nyelvünket megújítva ırizte meg számunkra, Kölcsey Ferenc; írta meg a magyarok nagy égbekiáltó imádságát – himnuszát – melyet Erkel Ferenc zenésített meg úgy, hogy azt énekelve könnybe lábad az ember szeme. Sajnos, ıt már csak gróf Széchenyi István követi. İ, a hozzánk legközelebbi nagyfényő csillag. İ törıdött a paraszttal is, hogy a mindenkori tiszai árvizek ne tehessenek többé földönfutóvá még többet a szegény nép fiai közül, ı adott a magyarnak igazi fıvárost a Lánchíd által, melyen mi vidékiek is átkelhetünk a Duna egyik partjáról a másikra…”

108


Árnyék a fényben Történelmi dráma három felvonásban A cselekmény: a „Fon” Dahomey /a 21. századi benini lakosok által nevezett/ királyságban Ghézo király uralkodása (1818-1858) elején játszódik. Ghézo király történelmi személy, törvénye is valós, mely a király halála után a feleségek, ágyasok istenoltárokon feláldozására, belılük halotti tor tartásának megtiltására vonatkozik. Valósak a háborús események, az amazonhadtest létezése, a rabszolga kereskedelem ténye, az egy és több istenben való hitek létezése. A többi szereplı személye és a cselekmény kitalált. Helyszínek: Benin központi részén a Nigériából kivándorolt Jorubák egyik törzsi közösségének szállásterülete, úton tılük a székváros felé, és a királyi székhelyen Agbomé-ban/Abomey-ben. Szereplık: Ghézo: kereskedı-király, Fatima királyné, a Joruba közösség vezetıje, öccse: Kodjo, annak nagy fia: Latifou, Kodjo kisfia, a falu bölcse: Gersi apó, a Fıvarázsló, Lui (Lajos) úr a francia, Adarci: a gyógyító és Dina a törzsfı másik lánya, nıi harcosok, írnok, udvari nép, hírnökök, ırök, katonák, a had fıvezére, a Törzsi Nagy Tanács tagjai és képviselıje. A nevek eszperantó hangsúllyal ejtendık. /Téma az internetrıl, történelmi adatok Lufimpu Gvadamasi úrtól. Egy közösségvezetı illetékességi területe a mai Észak-magyarország régió nagyságának felelt meg Beninben a 19. század elején./

109


ELSİ FELVONÁS Elsı kép Helyszín: Háttérben egy kerek ház látható. Elıtte két férfi áll. Három férfi és egy nı érkezik a Joruba közösség szálláshelyére. Kölcsönösen meghajlással üdvözlik egymást. A JORUBA KÖZÖSSÉG VEZETİJE: Üdvözöllek benneteket vendégek. Jöjjetek és mondjátok el; kik vagytok, és milyen céllal érkeztetek ide? GHEZO: Tisztelettel köszöntelek Törzsfı és téged is apó. Ghézo vagyok, kereskedı. Íme, a feleségem Fatima. Baj nélkül harcos törzsek rossz hírő területein átutaztunk, de csaknem hazaérve, területeteken banditák támadtak ránk. İket krokodilok kergették szét, és a belılük ottmaradtakat, pitonok (óriáskígyók) támadták meg. Két rokonod szabadított meg a banditák köteleibıl, akik rabszolgapiacon akartak értékesíteni bennünket. KODJO: Közösségvezetı bátyám – gondold meg: ha ezeket az embereket, akiket a rablók úgy kötöztek össze, mint a pók az áldozatát, de a szent krokodilok, és a szent pitonok is élve hagytak, akkor nekünk kötelességünk támogatni ıket. Nemde? KÖZÖSSÉGVEZETİ: A szent állatok viselkedése azt jelenti, hogy más sorsot, nem korai dicstelen halált szántak nektek ıseink. GERSI apó: Hallottál róla uram, hogy királyválasztás lesz? Királyunk fiú utód nélkül halt meg. Esélyes vagy a trónra, mint a király rokona. A jelöltek közül a leendı király kiválasztása most történik. Most várunk hírt a személyérıl. GHEZO: Hogyan halt meg Adomoran király? KODJO: Úgy tudom, a király inkább hódolt a vadászat istennıjének, mint az államügyeknek. Sok elefántot gyilkolt le az arannyal vetekedı értékő elefántcsontért. Amikor emberei rakodták az elefántcsontot, elefántcsorda rohanta le, és oroszlánok közé kergette ıket.

110

A Nap, Hold és a Csillagok KODJO NAGY FIA LATIFOIU: Nyolc hónapig szenvedett, küzdött az életéért, utána mégis meghalt. Akkor kóstolt bele a hatalomba a fıvarázsló, most meg riválisának tekint minden királyjelöltet. Hajtóvadászatot indított ellenük, hogy minél kevesebben álljanak az útjában. Te uram bizonyára ennek áldozata lettél volna, ha a szent állatok nem jelentek volna meg. KODJO KIS FIA: /Nagyon ijedten kiabálva rohan be a gyerek/ Jaj, jaj, egy majom elvitte a papa puskáját! KODJO: Gyerünk gyorsan, hogy ne csináljon vele nagyobb bajt az az idióta majom! /Kézen fogva elrohannak./ KÖZÖSSÉGVEZETİ: Ghézo úr! Ne vedd kérdésemet kellemetlennek, de feleségednek nincsenek Joruba gyökerei? Neki egy régi rokonunkhoz hasonló arcvonásai vannak. Azt egy Aja törzsbeli férfi vette feleségül, majd elvitte. /Ghézo helyett Fatima válaszol./ FATIMA: Igazad van. İk a nagyszüleim voltak. İseim elvándoroltak és én ugyanúgy. KÖZÖSSÉGVEZETİ: Mily szerencse, hogy a mellékutat ellenıriztük. Megmenekülhettetek, és most újra van kapcsolatunk a vérünkkel. /Gersi apóhoz/ Kérlek, ezt a szépséget vidd feleségeim és lányaimhoz. /A bölcs eltávozik Fatimával, Kodjo mosolyogva jön vissza./ KODJO: Rokonságunk erısítésére felajánlom közösségünk mindenkori szövetségét számodra; Ghézo úr, akár király leszel, akár nem. /Kezet nyújt Ghezonak, a többiek szintúgy cselekednek, Ghezo kezet fog velük/. GHÉZO: Segítıimet megbecsülöm. KÖZÖSSÉGVEZETİ: Az, hogy esetleg király lehetsz, felvet egy gondolatot. Ha király leszel, de Fatimánál hamarabb távoznál el a szellemvilágba, ı is áldozati ajándék lesz valamelyik szent oltárán? Igen fájlalnánk ezt. GHÉZO: Sohasem gondoltam még erre. De ha király leszek, ezt a törvényt feltétlenül megváltoztatom. /Kezét az ég felé emeli./ Tanúim az istenek, hogy Fatima nekem ugyanúgy kedves.

111

A Nap, Hold és a Csillagok GERSI APÓ: /Egy fehér emberrel érkezik./ Lui úr Franciaországból. LUI ÚR: /Kezet fog Ghézoval/ Hallottam, milyen szerencsésen menekült meg kellemetlen helyzetébıl. LATIFOU: Lui úr; pálmaolajat akar exportálni hazájába. A királyi engedélyre vár. LUI ÚR: Irigylem Fatimáért. Számomra is kívánatos lenne, de ı már kihúzott kártya. KÖZÖSSÉGVEZETİ: No, mivel vendégeink összeismerkedtek, lássák most már az amazonokat. /Tapsol és bejön egy leánycsoport. Harcjelenetet adnak elı./ GHÉZO: Nıi harcosok itt? Nagyszerő volt a bemutatójuk! TÖRZSFİ: Az amazonok törzsünk tagjai, vezetık: a lányaim. /Int és odajön az egyik lány/ AMAZON: Üdvözöllek nemes úr. A nevem Adarci. Harci sebek, betegségek gyógyítója is vagyok. GHÉZO: Köszöntelek Adarci. Csoportod aranyat ér. Szeretném, ha velünk jönnél a fıvárosba megszervezni egy ehhez hasonló nıi hadsereget. Mit válaszolsz? /Adarci kérdın apjára néz./ KÖZÖSSÉGVEZETİ: Szívesen engedélyezem távozásodat. De most már térjünk nyugovóra, mert Ghézonak és Fatimának nehéz napja volt. A holnap is csevegésre való. /Mindenki egyetértıen bólint, aztán eltávoznak./

Második kép Helyszín: A törzsfı udvarában nagy a sürgés-forgás, készülıdnek a megtalált rokon házaspár megünneplésére. Egyesek ennivalóval telt tányérokat, tálakat, mások sörös hordót hoznak és üvegeket italokkal. És ismét mások az ünnepre felöltött szép ruháikat mutogatják.

112

A Nap, Hold és a Csillagok GHÉZO: Együtt van a sok étel, ital és a ciroksör. Mindent elıkészítettek már a közösségbeliek. Ti, új rokonaink, igazán nagylelkőek vagytok. KÖZÖSSÉGVEZETİ: Elhatároztuk, hogy nektek ajándékozzuk házaspár, a törzsi közösségünk díszruháit. Menjetek és vegyétek magatokra! Hadd lássam, jó-e? GHEZO: Mindkettıtöknek köszönet értük. Megyek és felöltöm. /Kimegy/. /Lányok érkeznek virágszirommal és zöld levelekkel telt kosarakkal, hogy azokat a rokon párra szórják, az egykori termékenységi ceremónia szimbólumaként. Megjelenik a díszruhába öltözött házaspár és fogadják a rokonok puszijait. Éppen amimkor le akarnak ülni enni, megjelenik egy részeg katona, aki imbolyogva, mindenképpen egy itallal telt serleget akar átadni a párnak./ KATONA: Jegyesek! Igyátok meg egymás szerelmét e serlegbıl! Finom, bátorító ital az igen kimondásához. GHÉZO és FATIMA /egyszerre/: Nincs szükségünk további bátorságra, hiszen mi már régóta házasok vagyunk. De, ha kínáltad, idd meg te magad az egészségünkre! /A katona oldalt hajolva derékon kapja Fatimát és mindenképpen meg akarja itatni. Nem iszik, de megpróbál kiszabadulni az erıszakos szorításból. Fatima kézzel üti a katonát, aztán megharapja a kezét. Odaugrik Latifou és Ghezo, hogy akadályozza a részeget. Ezután Kodjo is segít legyőrni a katonát és elvenni tıle a serleget. Az ı közbelépésük után a katona a földre rogyik. Mire ık szétválnak és megvizsgálják , hogy mi történt, Latifou megállapítja és kézzel is mutatja, hogy a katona élete véget ért. Kodjo és Latifou elviszi a hullát./ KÖZÖSSÉGVEZETİ: Nem tudom, hogyan történhetett az incidens. Nem ismerem azt a katonát. Biztos, hogy nem tartozott a közösségünkhöz. Késıbb majd kivizsgálom a történteket, de most már szórakozzunk és együnk! /Éppen hogy leülnek enni és zenét hallgatni, amikor a közösségvezetı meglát három közeledı. királyi egyenruhás katonát. Kíváncsian eléjük megy, mert észre veszi a katonák vizsla tekintetét Köszönti ıket./ Isten hozta Önöket! Mi járatban?

113

A Nap, Hold és a Csillagok KATONA TISZT: Királyi katonák vagyunk, ellenırizzük a vidéket, mert mostanában sok erre a banditatámadás. Tapasztaltak itt szokatlan dolgokat? KÖZÖSSÉGVEZETİ: Itt minden rendben. Közösségi ünnepet ülünk. Részt akarnak venni rajta? /A katonák nemet intenek, utoljára még szétnéznek, aztán elmennek./ GHÉZO: Mit akartak a katonák? KÖZÖSSÉGVEZETİ: Katonatársukat keresték. A katonák tekintete vizsgálódó és alattomos volt. Innen hamarosan el kell távoznotok, mert ez a látogatás és korábban annak a katonának a megjelenése biztosan nem volt véletlen. Latifou, Adarci, Kodjo és Lui úr jó fegyverforgatók. İk elkísérnek benneteket, hogy szerencsésen hazaérjetek. /Egyetértve kezet szorítanak, és mind kimennek./

Harmadik kép Színhely: Egy magaslaton a Joruba területtıl a fıváros felé menet tölti a csapat az éjszakát. A házaspár egymás mellett, a csoport többi tagja kicsit távolabb alszanak. A színhely lassan világosodik ki, mutatva, hogy a fekete éj múlik. Ghézo nem alszik mélyen és felébred, amikor valaki ı és Fatima közé lép. Már tapasztalja is, hogy az a valaki késsel a kezében felé hajlik. Máris elfordult a támadó elıl. A gyors mozdulatra felébred a felesége, aki ráérezve a rendkívüli helyzetre, kiabálni kezd. FATIMA: Segítség! Segítsen valaki! Jaj, a férjem…! KATONA: Hiába óbégatsz! Úgyse hall senki! /Ekkor érkeznek meg barátaik, akik látják, hogy Fatima a cipıjével veri a támadót. Megpróbálják szétválasztani a hempergı Ghézot és a katonát. Végül Ghézo gyız a földhöz szorítja az ellenséget. Kicsavarja kezébıl a kést./ KODJO, LATIFOU, LUI: Mit gondolsz te gazember; ha a szent krokodil és a kígyó király megóvta Ghézo úr életét, te elveheted?

114

A Nap, Hold és a Csillagok KATONA: Országunk fıvarázslójának parancsára meg kell ölnöm ezt itt, mert ha nem, megöleti családtagjaimat. /Egy óvatlan pillanatban Ghézot lerázza magáról és ismét ı támad. Fojtogatja. De Ghézonak sikerül ellöknie magától. A katona hátraesve egy gödörbe zuhan, ahol kobrák jelennek meg, rákúsznak és megölik. Szálláshelyükre visszatérve látják meg az érkezı Dinát, a Joruba közösség vezetıjének gyorsfutó lányát./ KODJO: Üdvözlégy testvérem, milyen hírt hoztál? DINA: /Leborul Ghézo elıtt/ Üdvözöllek mindnyájatokat. Dicsıség neked, Dahomey megválasztott királya. Siess a királyi székhelyre, hogy megkoronázzanak! Éltessenek az isteneink királyi felségünk téged és feleségedet! /Földre borul és megcsókolja cipıiket./ Hamarosan meg kell jelenned a nép elıtt, hogy megkoronázzanak. Most megviszem a hírt közösségünknek, utána követlek benneteket, hogy szolgáljalak, amíg élek. /Búcsút int és elfut. Ghézoék is induláshoz készülıdnek./ Függöny, 10 perc szünet./

MÁSODIK FELVONÁS Elsı kép Helyszín: A királyi palotában hosszú puskával, buzogánnyal és tırrel felfegyverzett ırök állnak Ghézo trónja körül és az ajtónál. A király mellett ül Fatima királyné. Körülöttük udvarbeliek és a francia Lui úr áll. Megérkezik az ország fıvarázsló-papja, és Ghézo király elé lép. FİVARÁZSLÓ: Fogadja fenséged legmélyebb hódolatomat! Éltessék isteneink mindaddig, amíg országunk és isteneink érdekeit fogja szolgálni kegyelmességed. GHÉZO KIRÁLY: Fıvarázsló, ugyanúgy éltessenek ıseink szellemei téged, mint, ahogyan nekem kívántad! /A fıvarázsló válasz nélkül hajlik meg. A király az írnokhoz fordulva./ Írnok írd! /Az írnok a trón közelébe jön, a királyra néz, Ghézo király diktál/: Én, Ghézo király: a Fon törzs fia, Benin királyai

115

A Nap, Hold és a Csillagok sorában a tízedik, kinyilvánítom, hogy az én kezemben összpontosul ezután a drogkereskedelem kivételével az összes többi, az emberkereskedelmet is beleértve. Fıvarázsló! Rád bízom északi határaink védelmét. Mint a hadak ottani fıparancsnoka, már ma indulj oda, hogy elfoglald ott védelmi állomásodat! Döntéseim az egész országban kihirdettessenek! FİVARÁZSLÓ: Engedje meg királyi fenséged, de eddig az emberkereskedelem az én jogköröm volt. Mivel akarsz kárpótolni a veszteségért? KIRÁLY: Tiéd volt és maradt a drogkereskedelem, és az emberáldozatok szertartási rendjének megállapítása. Most a 10 éven aluli gyermekek törvénytelen adás-vételét szüntetem meg. Törvényszegésedért nem jár kárpótlás. Halálbüntetés járna, de kapsz esélyt a jóvátételére. Ha hőségedrıl bizonyságot teszel, azt jutalmazom majd. FİVARÁZSLÓ: Felséges királyom, bocsásd meg, hogy kérdezni merészeltem. KIRÁLY: Add ide az írást írnok! Ellátom királyi pecsétemmel. Kérem fıméltóságodat, adja ide a pecsétet. /A varázsló átadja, a király rányomja az okmányra, aztán a pecsétet elteszi a zsebébe/ FİVARÁZSLÓ: Eddig nálam volt a pecsét. Királyom, hogy tovább ırizzem, nem kapom vissza? KIRÁLY: Most nem kapod vissza, mert nem tartom jónak, hogy határ közelben azt magadnál tartsd. A törvénynap véget ért. Elmehettek. /Elfordul a fıvarázslótól. Feláll a királyi pár, a király szól:/ Ehetnénk. Étekmester, tálaltasd az étkeket! /A király int, a teremben levık elıtt a pár kimegy és utána mindenki./

Második kép Helyszín: A királyi pár, és az udvari nép a palota nagytermében zenekíséret mellett táncosok népi táncát élvezi. Az ajtónál álló ır belép és jelent.

116

A Nap, Hold és a Csillagok AJTÓNÁL ÁLLÓ İR: Hírnök érkezett. Felséged méltóztasson kivételesen itt fogadni. /A király igent int, a mősor abbamarad, a Hírnök bejön./ HÍRNÖK: Felséges király úr, betörtek Togóból. A 30 ezer fıs sereg akadálytalanul, vandálul rabolva közeledik rezidenciád felé. KIRÁLY: Köszönöm, a jelentést. Elmehetsz /A hírnök elmegy./ Népem! Mielıtt hadba vonulok, tudnotok kell, hogy döntésem szerint: mindennemő távollétem idején Fatima királyné fog uralkodni. Kötelesek lesztek teljesíteni parancsait! Most távozzatok. Rendkívüli állapot lépett életbe, intézkednem kell. /A királyné, a fıvarázsló és a gyorsfutó Dina kivételével mindenki kimegy./ FİVARÁZSLÓ: Királyom, bár személyed ígéretes, mégis oly fiatal, tapasztalatlan vagy még. Jobb lenne, ha lemondanál a javamra. Inkább maradj nıd mellett. Meglátod, én gyızelemre viszem sereged. KIRÁLY: Ej fıvarázslóm, seregeddel a határnál kellett volna állomásoznod a betöréskor, és visszaverned azt. Nemde? Csak nem gyengült meg a varázserıd? Mivel nem végezted el, amit kellett volna, most irányításom alatt haladéktalanul besoroltok királyi hadamba, mert a vészben az ország erıinek egyesülniük kell! Miért is nem értesítettél a kialakult helyzetrıl? FİVARÁZSLÓ: Nem zavartalak a mézes hónapjaidban. KIRÁLY: Kár, hogy nem érezted át az ország érdekét, ha már a tiédet sem nézted kellıen. /Az ajtónál álló ırhöz:/ Eredj, vigyed parancsomat hadaim fıparancsnokának: trombitáltasson riadót, álljon készenlétbe a sereg! Fıméltóságod, holnap még pirkadat elıtt harcra készen jelentkezik nálam, mert hajnalhasadtakor indulunk! /A fıvarázsló megvonja a vállát, meghajlik, és kimegy./ /Dinához/ Küldjed törzsi közösségedhez a postagalambjukat, a többihez a sólymokat, a távolabbi helyekre lovas futárt. Indíts harcba hívó üzenetemmel. Útközben az elıre megjelölt helyeken csatlakozzanak a seregek hozzánk. DINA: Azonnal intézkedek felséges királyom. /Meghajlik, kimegy. Ghézo és Fatima összeölelkeznek.

117

A Nap, Hold és a Csillagok FATIMA: Ha elefántjaiddal a nagy mocsarakba kergeted támadóinkat, nem fogja megúszni egy sem. Mert aki túlélné a csatát, azt megeszik a krokodilok. Hadd lobogjon büszkén; a kék mezıben aranykoronás szürke elefántos zászlód. Bízok gyıztes visszatértedben drága okos férjem. GHÉZO: Drágám! Egy hadvezér veszett el benned. Jöjj, menjünk pihenni! Az éjszaka kritikája a hajnal, az idı megmérettetése a kelı nap elıtt. Szükségem van erıgyőjtésre. /Egymást ölelve mennek ki./

Harmadik kép Helyszín: a királyi palota nagytermében a gyıztesen hazatért király, fogadja udvara hódolatát. GHEZ KIRÁLY: /Kissé gúnyosan/ Mi történt fıvarázsló? Miért nem jelentél meg a harctéren? Nem akartad volna visszavarázsolni a támadókat a saját hazájukba? FİVARÁZSLÓ: Gyász ülte meg házam… KIRÁLY: /Engedékenyen/ Fogadd együttérzésemet nagyúr. Csapatod hısiessége dicséretet érdemel. Gyıztünk. FİVARÁZSLÓ: /Némileg magában/ Nyugtával dicsérd a napot, ne dicsekedj király! Engem nem lehet csak úgy félreállítani! /Meghajlik és kimegy. Utána ismét futár jelentkezik/: HÍRNÖK: Ismét itt az ellenség! Felséges úr! Most általános támadástól szenved országunk. Hadak nem csak Nigéria, hanem Burkina felıl is támadnak. /A király és királyné összenéznek./ KIRÁLY: /Az ajtónál álló ırhöz/ Ajtónálló, hívd csapataim fıvezérét! /Az ır kimegy, a hadvezér bejön, meghajlik a király elıtt. Ghézo a fıvezérhez/ Még nem széledtek szét a hadtestek. Erıvel, bátorsággal, lelkesedéssel Benin fiai, most is egyesüljetek! Pihenıt, és jó ételeket, italokat kapnak a katonák, de a dorbézolást megtiltom! Megbeszéljük a hadi tervet, aztán pirkadatkor indulás! Intézkedj! /A fıvezér meghajlik, kimegy./

118


Negyedik kép Helyszín: Ghézo és felesége a palota elıtt pihenı hadsereg katonáihoz szól. KIRÁLY: Harcostársaim! Még nem fordult elı hazánk történelmében, hogy három támadás is érje országunkat és fıleg egyidejőleg. Elıdeim hódító királyok voltak. Én sem leszek más. De most mi a hazánkért harcolunk! Esküdjetek, hogy szabadságunkért minden erıtökkel, hittel, bátorsággal, lelkesedéssel fogtok harcolni velem együtt! KATONÁK: /Egy emberként együtt:/ Esküszöm! KIRÁLY: Én Ghézo; Benin népének királya: törvényt adok most nektek örökre! Egyetlen egy istenség oltárán sem lehet áldozat többé: benini király özvegye, ágyasa, árva leánya! Belılük halotti tor nem ülhetı! Esküdj népem, hogy e törvényemet megtartod! HADSEREG: /Egy emberként, együtt./ Esküszöm, hogy megtartom ezt a szent törvényedet is! KIRÁLY: Rajta katonák, mindig csak elıre! Segítsenek bennünket az istenek! Szerencsésen hazatérve új idı hajnala köszönt majd ránk! /Visszavonul a királyi pár./ /Ezzel ér véget a második felvonás. 15 perc szünet./

HARMADIK FELVONÁS Elsı kép Helyszín: A trónteremben látjuk Fatima királynét, Lui urat, és az udvari népet. FİVARÁZSLÓ: Nagyon véres ütközet volt. A király ruhájából csavarni lehetett a vért. Mire a gyógyító lemosta és tiszta öltözetet adott király urunkra, eszméletét vesztette.

119

A Nap, Hold és a Csillagok LUI úr: Szóval, király urunk a mosást még bírta, de a csavarást már nem? KIRÁLYNÉ: Tiszteld, akinek a vendégszeretetét élvezed! Nincs helye a viccelıdésnek! LUI úr: Királné! Ne felhızze gond és kétség szépséges homlokod! /Fatimát öleli, csókolja, akit a váratlan hevesség meglep, aztán ellöki a férfit, és durcásan elfordul./ FİVARÁZSLÓ: Valóban, már egy holdhónap is elmúlt, és királyunk sem nem él, sem nem holt. Az ország ügyei nem mehetnek így tovább. Én, a szellemek pártfogoltja fogok uralkodni Lui úrral, amíg nem jön másik király. KIRÁLYNÉ: Biztosan nem gondolták komolyan, hogy önök ketten fognak uralkodni nélkülem. Uralkodásomat férjem törvénye írja elı. Ne merészelje kategórikusan kijelenteni, hogy másik királyt akar állíttatni férjem helyett! Ha ön uralkodni akar, tegye azt velem együtt! Ha engem segítve uralkodik, elfogadom, de másként nem. FİVARÁZSLÓ: Amíg én élek, Dahomey nem fog királynét, csak királyt látni! Inkább szépítgesd magad. Az uralkodást hagyd a férfiakra. És légy egy kedves macska durvanyelvő nı helyett, légy a szeretım, hiszen férjedé nem lehetsz. /A varázsló megragadja a királynét és karjait lefogva meg akarja csókolni a mellét, majd fogdossa a fenekét. Dulakodnak, de Fatimának csak akkor sikerül megszabadulnia a durva ölelésbıl, amikor megharapja a férfi kezét. Az udvari néphez:/ Mit bámultok? Nincs dolgotok? El! /Kimennek./ KIRÁLYNÉ: Eresszen! Ne bizalmaskodjon! Megırült? Mindkettıjüket elvakította a hatalomvágy? Királyné vagyok és nem egy, a pórnépbıl! Tartson férjem orra alá tollpihét, meglátja, hogy az mozog a lélegzetvételkor. FİVARÁZSLÓ: Félre a tollpihével! Ha valaki nem tud állni, menni, beszélni, nem él! Nem tudja teljesíteni életfeladatait! Vedd végre tudomásul, hogy hiába várod tovább a talpra állását! Válaszd férfi ágyunkat, ha élni akarsz, vagy meghalsz!

120

A Nap, Hold és a Csillagok LUI úr: Ex királyné! Sóvárgom gyorsvillámú szemeidet, égnek meredı kis varkocsaidat, ajkad húsos datolyáit és karcsú fekete tested. Becsületes ajánlatom: légy a feleségem, és királynémmá teszlek. Elosztjuk a királyi vagyont és rád, mint európai férfihoz tartozó nıre nem fog kiterjedni az ısi törvény; a valamelyik isten oltárán történı emberfeláldozásra vonatkozóan! /Fatimához lép, csókolgatja, de a királyné eltolja magától a férfit./ FİVARÁZSLÓ: Lui úr udvarol. De nem ismeri törvényünket, mert újraházasodni nincs jogod a férjed halála után. Csak arra van jogod, hogy önakaratból mutasd be magad, mint áldozatot hogy elısegítsd férjed megdicsıülését! KIRÁLYNÉ: Amíg férjem él, másé nem leszek és emberáldozat sem lehetek! Nincs jogod erıszakkal kényszeríteni engem, mert ellenkezıleg megszeged férjem törvényét. Ha mégis öntörvényően cselekszel, azt nagyon meg fogod bánni! FİVARÁZSLÓ: Ha, ha, ha! Fenyegetsz? Hiába! Te férfiúi büszkeségemet sértetted meg, Ghézo pedig szeretett hazám ısi törvényét. Megtorlom. /Tapsol, és egy szolga behoz egy fedett kosarat, Fatima lábához teszi./ Nyisd ki a fedelét királyné és dönts! Enyém leszel-e testestıl-lelkestıl, vagy inkább a halált választod? KIRÁLYNÉ: Nem érdekel a kosarad. Csak azt látom, hogy nem tudlak meggyızni az igazamról. Sajnos, nem tudunk egyetérteni, sıt kompromisszumot sem kötni egymással, mert nem vagy képes tárgyilagosan mérlegelni a teendıket nehéz helyzetünkben. /A fıvarázsló Fatima elé áll és kezét erıszakkal rányomja a kosár szélére, hogy azt mégis kinyissa. A kosár tetejét kicsit felnyitja, belenéz, megretten, és gyorsan rácsapja a tetejét:/ Ó, jaj! Kobrák! Átkozott ırült! İrök be! Vigyétek ki ezt az ırültet, aki mindenképen meg akar ölni! /A katonák befutnak, de a parancsteljesítési próbálkozást megtiltja a fıvarázsló egy megállító kézmozdulattal. FİVARÁZSLÓ: İrök! Ha segítettek, disznókká váltok! /A katonák hosszú puskáikat a királynéra szegezik, mintha nem ı lenne a segítséget kérı. Utána a fıvarázsló Fatimához:/ Készülj királyasszony! Két nap múlva a szent áldozatot te fogod bemutatni a szent krokodil oltár elıtt. Aznap még házastársadat is átsegítjük a szellemvilágba! /A királyné a varázsló felé fordul./

121

A Nap, Hold és a Csillagok FATIMA KIRÁLYNÉ: Tehetetlennek érzem magam virradatban, és este egyaránt. Teljesítsd legalább utolsó kívánságomat, hogy a következı napokat szeretett amazonjaimmal tölthessem el! FİVARÁZSLÓ: Jól van. Úgy legyen, és fénnyel fogsz távozni. Ha megiszod bódító italaimat, megszabadulsz a félelemtıl, sıt még repülni is vágysz majd! /Karjaival mintha szárnyak lennének, repülı mozdulatokat tesz./ De vésd eszedbe, hogy semmi menekülési kísérlet, mert ha a szent áldozat nem történik meg, amazonjaid is meghalnak! Amazonok! Kísérjétek ki kegyelmes asszonyotokat! /Kimennek./

Második kép Helyszín: A királyi palota termében a király hálószobáját látjuk. A földre tett pálmarost szınyegen, hátán fekszik a király. Mellette a Gyógyító amazon. dörzsölgeti, masszírozza a homlokát, a nyaki ereit, karjait, mellkasát és a lábait a fekvı embernek, amikor belép Lui úr. LUI úr: Még nem tért magához? Vagy már hatott a tegnap hozott, Csomorika fızettel kevert mézem? Már nagyon várom, hogy én uralkodjak, hiszen a fıvarázsló megígérte, hogy én leszek a következı megkoronázott, felkent király Dahomeyben. ADARCI: Hogyan mondjam, hogy elhidd? Ha lassan is, de szent növényeink: az Erithryne, és a Kenopodium levelei meggyógyítják királyunkat. Sebforrasztó és gyulladás gátló hatásuk egész Afrikában ismert. Te nem ismered a leveleknek ezt a fızetét? /Mielıtt Lui úr válaszolhatna, belép a fıvarázsló./ FİVARÁZSLÓ: Mikor ébred már fel a felség? Holnap? ADARCI: Igen, lehet, hogy már holnap! FİVARÁZSLÓ: Elısegítem lelke távozását, ha magától nem akar. Nem tudok tovább várni az uralkodásom idejének eljövetelére. Korábbi királyunk helyett én uralkodtam, és most erısen visszavágyom azt az idıt. /Köpenye alól elıvesz egy korbácsot, és csapkodni kezdi vele a levegıt a fekvı fölött./

122

A Nap, Hold és a Csillagok ADARCI: Nagyúr! Remélhetıleg nem akarod agyonkorbácsolni ıfelségét! Vagy tévednék? FİVARÁZSLÓ: Most látni fogod, hogyan őz lelket az Aja törzs vérbeli varázslója! /A fıvarázsló forogni kezd maga körül a levegıbe csapkodva a korbáccsal. Utána megáll hirtelenül és a fekvıt a korbács szíjaival végigsöpri. Utána ismét forog, ugrál, a korbácsot csattogtatja és söpri a fekvıt. Amikor abbahagyja, izzad, köpenyujjával törli meg a homlokát. egészen elfáradva int Lui úrnak és elindulnak kifelé, de Adarci megállítja ıket./ ADARCI: Álljatok meg és tudjátok meg, hogy a király ébren pihen és lehet, hogy hallotta, hogy meg akarjátok gyilkolni mindketten! És ráadásul feleségét még életében feláldoztátok a szent krokodil oltáron! A trónfosztást nem te teheted meg! Arra a Törzsi Nagy Tanács tagjai jogosultak! /Közben keserően költögeti felséges urát./ Mozdulj meg és szólj édes király uram! Állj fel! /A király nem mozdul, ezért fölé hajolva mesterségesen lélegezteti, utána felülteti, majd megismétli./ FİVARÁZSLÓ: Jól van, akkor holnap az általam összehívott Törzsi Nagy Tanács tagjai elıtt beszámolsz majd a király egészségi állapotáról. Döntsön az a trónfosztásról, és az új király választásáról. /Kimennek./ ADARCI: /Térden állva imádkozik./ Könyörüljetek rajtunk dicsı ıseink! Tegyétek élıvé király uramat, mert különben mind elveszünk! /Újabb mesterséges lélegeztetést akar elvégezni, a király megszólal/ GHEZO KIRÁLY: Drágám, te vagy itt? ADARCI: /Boldogan/ Adarci, a gyógyító amazon vagyok. Hála szent elıdeinknek, hogy magánál van Felség! Királyné nagyasszonyomat a varázsló fel akarta áldozni a krokodilszentélyben, de megmentettük életét. Új királyt akar választatni a fıvarázsló! Holnap meg kell jelenned a Törzsi Nagy Tanács elıtt! KIRÁLY: Nézd! A kezem tele napsugarakkal, és nı a fény az emlékezetemben. Feltétlenül megbüntetem a vétkest! De most éhes, szomjas vagyok. Ajtónálló! Hozz ételt, italt, de hallgass ám errıl az országos titokról! /Az ır elmegy, Adarci ismét a királyhoz./

123

A Nap, Hold és a Csillagok ADARCI: Bocsásson meg felséged, de Lui úrral is baj van. A fıvarázslóval bőntársak. Ellopta Fatima asszony kincses ládáját. Nem tagadta. Azt mondta, a halottaknak nem, de neki szüksége van a királyi vagyonra. Kegyelmes úr büntesse meg ıt is. /Mutatja a ládikót, melyet a király nézeget, majd fedelét lezárva visszaadja./

Harmadik kép Helyszín: A trónteremben a királyi gárdisták állnak, mindkét oldalon legszélen, elıttük a Törzsi Nagy Tanács tagjai fegyveres katonákkal és amazonokkal vegyesen. Az amazonok között rejtızve áll a király és a királyné. Trón közelben áll az íródeák is. A trónon a francia Lui úr és a fıvarázsló ül. FİVARÁZSLÓ: Lépj elı királyi gyógyító és adj számot Király İfelsége egészségi állapotáról! ADARCI: /Elılépve/ Országunkat képviselık: a Törzsi Nagy Tanács tagjai, nagyurak, katonák, amazonok fogadjátok üdvözlésem! Jelentem nektek, hogy királyunk már a legjobb egészségnek örvend, és hamarosan megjelenik itt! /Felzúdul a hallgatóság./ KODJO: A király. /Behoznak, és középre letesznek egy lefüggönyözött hordszéket./ VARÁZSLÓ és LUI úr: /Összenéznek, s utána./ Ej no, hol van hát? Miért nem jön a trónhoz? Arra vár a király, hogy eléje járuljunk fogadni? Menjünk hát! /Felállnak, és az amazonok sorfala között a hordszékhez lépdelnek. Széthúzzák a függönyeit. Látva, hogy az üres, kitör rajtuk a harag./ Milyen játék ez? Nem félti életét, aki gúnyt merészel őzni belılünk? /Közben mögöttük a fegyveresek sora bezárul. De amíg a két trón után sóvárgó a hordszékhez ment, a másik oldalon a király a trónhoz megy, leül. A jelenlevık izgatottan felmorajlanak. A morajlásra a barátok hátrafordulnak, meglátják a királyt. A meglepetéstıl megdermednek. A király int, a fegyveres amazonok közrefogják és a trón elé kísérik a két embert./

124

A Nap, Hold és a Csillagok KIRÁLY: Mindenkit üdvözlök! Az istenek kegyelmének köszönhetem, hogy most nem gyászt ülsz népem, hanem örülhetsz megjelenésemnek. Elfogadtok- e továbbra is királyotoknak? TÖRZSFİK és KATONÁK: /Együtt/ Most is téged választunk gyızelmes királyunk! GHEZO: Köszönöm. Fegyveresek, jól ırizzétek e két embert! Döntenem kell sorsukról. AJTÓNÁLLÓ İR: Felséges királyom! Fon-Dahomey népe nevében vádolom a mi édes hazánk fıvarázslóját hatalomvágyból elkövetett haza és felségárulással, a hatalommal visszaéléssel, nıi hozzátartozóid meggyilkoltatásával, és zsarolással. Lui urat vádolom aljas szándékból elkövetett emberölési kísérlettel, a királyi pár hatalma elleni felbujtással, királyné asszonyom ellen elkövetett szemérem megrontásra irányuló próbálkozással, és lopással. Halálbüntetéssel sújtsa ıket felséged. KIRÁLY: Varázsló és Lui úr elismeritek bőnösségeteket? Van valami mondanivalótok? LUI úr: Nem ítélkezhetsz felettem, nem vagyok az alattvalód. /A Törzsi Nagy Tanács fıbírája szólásra jelentkezik. A király int, hogy beszélhet./ A TÖRZSI NAGY TANÁCS KÉPVISELİJE: A lopással vétettél a vendégjog ellen. Vedd úgy, hogy most nem Jeruzsálemben, hanem itt van a Szent Bibliádban említett „Jehosafat”; az „Ítélet-völgy”, ahol Isten, kivétel nélkül mindenkit elítél: akár úr, akár szolga. Királyunk Isten keze. Még szólhatsz. LUI úr: Nem kereskedni jöttem ide, hanem kikémlelni; államod gyenge oldalait, hogy miként gyarmatosíthatná Dahomeyt a hazám. Másrészt, ha 1785-ben francia katonatisztként a magyar Benyovszky Móricz lehetett Madagaszkár királya, én miért ne lehettem volna a Beniné? FİVARÁZSLÓ: /İreit lerázva elıkapja tırét és Lui torkához nyomja. A fegyveresek lefegyverzik. Lui úrra ordíbál./ Csapjon beléd Lui a mennydörgıs menykı! El akartad adni a hazámat? És hogyan?

125

A Nap, Hold és a Csillagok LUI úr: Királyságom támasza maga a gyarmatosító francia hadsereg lett volna. Nımnek Fatima királynét akartam, de nem hajlott a szómra. Elbuktam, de jön majd utánam valaki, aki a keresztény hittel civilizálja majd néped, s ha kell, hát erıszakkal, de mégis el kell érjétek az európai kulturális színvonalat. Hálából, fizetség nélkül bocsátjátok majd hazám rendelkezésére országotok termékeit, a munkaerıt, ásványaitokat és kikötıiteket. FİVARÁZSLÓ: Ó, jaj, a hiéna! Király, halállal büntesd! Bíztam benne, barátomnak hittem! Jaj, gyalázat! KIRÁLY: A betegágyamnál tapasztaltak, a tanúk vallomása, és az itt elhangzottak alapján bőnösök vagytok. Mosom kezeim. Mindkettıtök büntetése: kötél általi halál. Megismétlem, hogy el ne felejtsétek: Benin királyainak halála után nıi hozzátartozói soha többé semmilyen istenség oltárán nem áldozhatók fel, belılük halotti tor nem ülhetı! Nem áldozhatók fel a királyi nık csak azért, mert szerettek, és mert ık nık! Nem az elfogyasztott húsuk, vérük emeli népünk dicsıségét, hanem utódjaik tettei! Népem! Nem foszthatod meg saját magad a nagy királyokat adó nıktıl! Jövınk építéséhez szükség van mindenkire és az ilyen és hasonló törvényekre és betartásukra! Kultúránk megırzéséhez, jelent és jövıt építeni egységre, összefogásra van szükség! Amíg összetartunk, nem gyız le bennünket egyetlen más nép sem! Íme: a királynétok, akinek életét a krokodilok ismét megóvták, az amazonok pedig ide kisérték ıt! /Az amazonruhába öltözött Fatima királyné elılép az amazonok közül. A katonák fejet hajtva fél térdre ereszkednek elıtte. Ezután Ghézo király átöleli feleségét Fatimát és Adarcit. Köréjük felsorakoznak a jelenlevık úgy, hogy a két elıl álló amazon a trón felé döntve tartja Ghézo király zászlóját. A földön fekszik a két áruló úgy, hogy a királyi pár egy-egy lábbal a hátukon tapos./

– VÉGE –

126


Eszperantóról magyar nyelvre történt fordításaimból Irja Klemola: A picurka Pippe kobold utazása a karácsonyi istentiszteletre

– Finn mese– – Ébredj kisfiam! – Tatta, a koboldmama megsimogatta fia meleg arcát. – Most elmegyünk a karácsonyi istentiszteletre. – Pippe azonnal felébredt. – Igazán, az istentiszteletre? És én is? – kérdezte. – Igen, igen – mosolygott Tatta melegen. –Természetesen Te is, mert nem akarunk itthon hagyni egyedül. – Milyen mulatságos, mama! – Pippe anyja arcához nyomta a pisze orrát, kiugrott az ágyból, cicáját a karjára ültette és ugrálni, táncolni kezdett. – Te kis huncut. Öltözz gyorsan, hogy kész legyél és indulhassunk! – mondta az anya, miközben a tőzhelynél a gızölgı italokat a csészékbe öntötte. Pippe egy pillanat alatt készen lett, és olyan vidor és vidám volt, mintha világos nappalig aludt volna. – A forró mézes tej sohasem olyan jó, mint Karácsony reggelén – mondta, és elégedetten kiitta az egész csészényit. Azután gyorsan felvette a meleg és puha télikabátját, vadonatúj kesztyőjét, és a szintén új kobold sapkát (azt, amely a koboldot láthatatlanná teszi, ha kifordítják), és újra táncolni kezdett, karján a cicával. – Készen lettem, mielıtt apa megjött! – diadalmaskodott. De éppen akkor kinyílt az ajtó, és belépett a koboldpapa, dértıl fehér szakállal. – Jól van – mosolygott rájuk, látva, hogy Tatta mama és Pippe útrakész. – Induljunk! Kint tiszta és nagyon hideg téli reggel volt. Az égen szikráztak a csillagok. A hófödte erdık felett vékony holdsarló ragyogott. Sápadt fényében mindenütt milliónyi hókristály sziporkázott. A havas fák csendben, ünnepélyesen álltak. Pippe úgy gondolta, bizonyára ık is örülnek Karácsony reggelének. Kemény hideg volt. A kobold-család rénszarvasa gızölgött a meleg istállójából kijövet, és a hó csikorgott a fagyban.

127

A Nap, Hold és a Csillagok A kicsi Pippe nagyon didergett a hidegtıl. De amikor az apa ráemelte ıt a jégfutóra, hogy az anyja mellett üljön, nagy meleg takaróba csavarva, boldognak érezte magát és vidáman bámulta a csillagokat, a holdsarlót és a hófödte, nyugalmat árasztó erdıt. – Karácsonyi istentiszteletre, karácsonyi istentiszteletre! – csörögték a rénszarvas hámjában a csörgık. – Templomba, templomba! – csikorogta a hó a jégfutó alatt. Valahonnan messzirıl Pippe hallani vélte a templomi harangokat. – Jó Karácsonyt, kicsi Pippe! – Pippe kedves pajtása, a Nyuszi ugrott félre a jégfutótól, hosszú lépésekkel. Fehér volt, mint a hó. Alig lehetett észrevenni. – Jó Karácsonyt, Nyuszi pajtás! – mondta Pippe, észrevéve a nyulat. A faluban minden ház és kunyhó ki volt világítva. Minden tornácon lámpások, minden ablaknál gyertyák. Meleg, halványpiros fényeket küldtek kifelé, a sötét és nagyon fagyos téli reggelbe. A nagy házak ablakainál, a jómódúak lakásaiban egész sor gyertya pompázott. Némelyeknél még egy kicsi karácsonyi lucfenyı is díszelgett. De az alacsony házacskáknál csak egy kicsiny gyertya állott, annak fénye a jégvirágokon és déren makacsul áthatolva hirdette Karácsony örömét. – Gyertek, gyertek, gyertek! – A templom harangjai mély és erıs hangon zengtek a fagyos levegıben. Minél közelebb értek a templomhoz, annál erısebbé és kitartóbbá vált a harangok hívó szava. A fıút elejérıl is, végérıl is, a mellékutakról, sıt a tó jegérıl is csengettyők csengése hallatszott. A templom magas parti lejtın állt. Onnan belátta az egész környezı tájat, a széles mezıket, a tavat a falun túl, és a magányos épületeket a Meseországig és a nagy erdıkig. A templom minden ablakán át áradt a fény a téli reggel homályába. A templomkertben a nyírfák hófödte ágain hókristályok csillogtak, és a csendben elmélkedı fenyık is ragyogtak havas köntösükben. A kicsiny Pippe felemelte fejét anyja válláról és mélyet lélegzett a boldogságtól, amikor a jégfutó a templom felé siklott. A harangok abbahagyták a hívogatást. Most hang nélkül hirdették az örömöt és a karácsonyi békét. Kobold papa a rénszarvast a park legsötétebb sarkába vezette. Ott senki sem láthatta meg, és egyébként kellemes meleg is volt a lucfenyık védelmében.

128

A Nap, Hold és a Csillagok A kobold család kifordította a sapkákat, mielıtt a templomba beléptek. Pippe elsı alkalommal viselte varázs-sapkáját, és meglehetısen szórakoztatónak találta a szülıkkel kéz a kézben bemenni a templom kapuján, a tolongásban, láthatatlanul, de a maga részérıl mindent látva. A templomban a kobold család az ajtó közelében egy sarokban helyezkedett el, mely mintha nekik lett volna készítve. A padra nem ülhettek, hiszen valaki rájuk ülne és szörnyen megijednének, egy nagy kövér asszonyság még szét is zúzhatná a koboldfiúcskát. Az ajtók nyikorogva nyíltak és csukódtak, egyre több és több ember tódult be rajtuk. A templom megtelt. Jöttek gazdaasszonyok a maguk suhogó selyem vállkendıikben, gazdák farkasbır bundákban, hallgatag, szerény asszonyok és komoly férfiak, kipirult arcú fiatal lányok, délceg fiatalemberek, és komoly öregek, akik bottal vagy valamelyik fiatal karjára támaszkodva mentek, és gyerekek vastag téli öltözékben. A gyermekek szemében öröm és odaadás ragyogott; a gyertyákat nézték, és lábujjhegyen mentek, hogy ne zavarják a csendességet. Minden ember jónak és nyájasnak látszott, csendesen üdvözölték egymást áldott karácsonyt kívánva, és a padon ülve lehajoltak imádkozni. Minden kicsinyesség és alantasság távol állott tılük, szépség és jóság töltötte be a lelküket. A függı csillárok gyertyái ragyogtak. Égı lángjaik lobogtak a léghuzatban. Az óriási csillárok kristályaiban a fény a szivárvány színeiben tört meg, és éppen az oltárnál állott a karácsonyi lucfenyı. Ágain tízesével gyertyák égtek, ezüst szálak lógtak róla, és a tetejét ragyogó csillag díszítette. A levegıben a gyertyák füstje és a lucfenyı illata úszott. A padokból suttogás hallatszott. Gyermekek susogtak a szüleikkel. İsz öregek köhécseltek, néhányan tüsszentettek, mások orrot fújtak és szétnyitották a bundáikat. Aztán megszólalt az orgona, elıször csendesen, lágyan, szelíd rezgı hangokkal. Minden elcsendesedett. És utána az orgona muzsikája hatalmas hanghullámokká változott, melyek betöltötték az egész templomot, és mintha a csillagokig emelték volna a tetıt.

129

A Nap, Hold és a Csillagok A gyülekezet felállt. „Mondá az Úr angyala…”, az ısi karácsonyi zsoltár szavai és hangjai erısen visszhangzottak, és a zsoltár szavaiban az egész gyülekezet zsongása diadalmas énekléssé változott. Pippe behunyt szemmel, csendben, áhítatosan hallgatta az orgonát. Amikor a zsoltár elsı hangjai elhangzottak, kinyitotta szemét és meglátta, hogy az erdei kunyhóból barátnıje Léna, a templom közepén egy padnál áll. Léna teljes szívébıl énekelt, szemei ragyogtak, és orcáin pír volt, nem kellett néznie a szöveget. Így hát Pippe kihallhatta a zsoltáréneklésbıl az ı csengı hangját. Az erdei kunyhóból a fiúk is ott voltak az istentiszteleten. Nıvérük mellett álltak és szemükben nagy örömmel hallgatták, a legidısebb igyekezett énekelni is. – Anyuci! Itt van Léna és a fiúk is, – suttogta Pippe, amikor az éneklés abbamaradt. – Maradj csendben, Pippe! Hamarosan kezdıdik a karácsonyi szentbeszéd – súgta Tatta mama. İ is észrevette Pippe játszótársát. Az orgona elhallgatott. Az ısz hajú tiszteletes, a parókia lelkésze felment a templom szószékére. Lassan, kissé remegı hangon olvasta fel a karácsonyi evangéliumot és utána az imát, a lehajtott fejek felé. Utána mesélt a betlehemi pásztorokról és a jászolban talált alvó kisdedrıl. Amikor azonban arról a kisgyermekrıl kezdett beszélni, aki minden embernek a szíve mélyén van, Pippe már nem tudta követni, mert azokat a szavakat egyáltalán nem értette. Nagyon szerette volna anyjától megkérdezni, de megértette, hogy zavarná ıt. Vigyázva kihúzta kezét az anyjáéból, és lábujjhegyen Lénához ment a templom közepén. – Boldog Karácsonyt, Léna. Nézd, itt vagyok! Én vagyok Pippe, a Kobold házból – suttogta Léna fülébe és megfogta a kezét. – Apával és anyával vagyok itt a templomban, és most fontos dolgot akarok kérdezni tıled, azért jöttem ide. A sapkám ki van fordítva, azért nem látsz. Léna megijedt Pippe hangját hallva, hiszen kezdettıl fogva hallgatta a karácsonyi prédikációt. – Tilos beszélni a templomban Pippe. Beszéljünk az istentisztelet után! – suttogta, és kihúzta kezét a Pippéébıl. Pippe zavarba jött. Zavartan nézett körül, bizonyára valami igen nagy butaságot csinált, amikor Lénához jött. Hirtelen észrevette, hogy a férfiak, sıt a kicsi fiúk is sapka nélkül vannak. Egyedül ı viselt a sapkát.

130

A Nap, Hold és a Csillagok Pippe egészen elfelejtette, hogy a kobold ház férfijainak miért kellett sapkát viselniük a templomban. Lekapta hát a sapkáját, és íme, a templom közepén az egész gyülekezet elıtt állt a kicsiny kobold, ijedten, sapkával a kezében, s nagy szemeiben félelem és csodálkozás volt. A parókus abbahagyta a prédikációt, megtörölte szemüvegét, azon át letekintett a kicsiny koboldra, majd egy pillanat múlva folytatta a prédikációt. A legközelebbi padokban az emberek egymás között suttogtak és hajlongtak, hogy meglássák a pici koboldot. Ilyen még nem történt, hogy koboldok jöttek volna a templomba. – Pippe, Pippe! Azonnal tedd fel a sapkát! – suttogta Léna nyugtalanul. A kis kobold ugyanolyan gyorsan tőnt el, mint ahogyan megjelent. Pippe szomorúan, szemében könnyekkel lopakodott oda a szüleihez, de amikor a szent beszéd véget ért és az orgona újra megszólalt, ismét boldognak érezte magát. A zsoltárok hangulata csodálatos örömöt adott neki. Istentisztelet után azonban Pippe nem találkozhatott barátnıjével, Lénával, mert a kobold család a templomi koboldot ment üdvözölni a templom padlója alatti otthonában. A templomi kobold, habzó itallal vendégelte meg látogatóit, melyet a karácsony tiszteletére készített. Nevetgélt, és mulatságos történeteket mesélt. Kabátján nagy ezüst gombok voltak, övén kulcsok csörömpöltek. Pippe nem tudta levenni a tekintetét a kulcsokról. Kitalálta, hogy a legnagyobbak a templom kapujának a kulcsai. A templomi kobold észrevette Pippe tekintetét és nagyot nevetett. – Neked is lehet ilyen kulcscsomód, amikor felnıtt kobold leszel, ha Te is Templomkobold akarsz lenni – mondta. – És most, ha akarod, megnézheted az üres templomot. Semmi sem tetszett jobban Pippének. Sebesen szaladt fel a lépcsın, felemelte a padló ajtaját és átmászott a templomba. A templom csendes és üres volt, de ugyanolyan fényes, mint elızıleg. A gyertyák már alacsonyabbak voltak, de még mindig ragyogtak. Pippének nem volt többé szüksége a sapkára. Levette és lábujjhegyen járva átvizsgálta az egész templomot. Elıször a karzatokat látogatta meg, utána az oldalfolyosókat, és végül az oltár-helyet. Ott elıször a karácsonyi lucfenyıt nézte meg. Gyertyái már kialudtak, de az ezüstfonalak és a csillag éppúgy ragyogtak, mint elızıleg.

131

A Nap, Hold és a Csillagok A padlón a lucfenyınél egy kicsiny darabka ezüstfonál feküdt. Pippe zsebre tette. Utána az oltárképet és a szószéket nézte meg. Nagy kedve lett volna felmászni a szószékre, de nem volt mersze hozzá. Úgy gondolta, hogy oda még a paplak gyerekeinek sem szabad menniük, csak a lelkészi hivatal vezetıjének, és más lelkészeknek. Csak ült a szószék-lépcsı harmadik fokán, hogy újra megnézze az oltárképet. A sekrestye ajtaja kinyílt. A sekrestyés a gyertyákat akarta eloltani, de a kicsiny koboldot meglátva visszahúzódott. – Tiszteletes úr, jöjjön, nézze! Újra itt van – mondta félhangon a parókiavezetınek, aki éppen a szırmekabátját vette fel. – Ki? – kérdezte a parókiavezetı. – A kis kobold – válaszolta a sekrestyés. – A templom szószék– lépcsıjének harmadik fokán ül. A parókiavezetı és a sekrestyés néhány pillanatig a kis koboldot fürkészte a félig nyitott ajtón át. – Ott van újra – mondta a parókiavezetı is. – És én meg azt gondoltam, hogy az én öreg szemeim megcsaltak, amikor megláttam ıt az istentisztelet alatt a templom közepén. Pippe a templomi szószék lépcsıfokán maradt, amíg a sekrestyés lábujjhegyen odalopózott kioltani a gyertyákat. A haza úton Pippe elgondolkodva ült anya mellett a jégfutóban. – Haza, haza – csörögték boldogan a csörgık a rénszarvas hámjában. De Pippe nem hallotta. Nézte a csillagokat, és emlékezetébe idézte a templom gyertyáit, az orgona zenéjét és a zsoltárok hangjait, melyek fölemelték a lelkét a földrıl, és oly boldoggá tették. Az erdı szélén Nyuszi pajtás ugrott félre a jégfutó elıl. – Kicsi Pippe, mesélj a karácsonyi istentiszteletrıl! – kérte szerényen. – Lehet, hogy nem tudom elmesélni – mondta Pippe tőnıdve. – Csodálatos volt, ahogy a gyertyák ragyogtak, ahogy az orgona szólt és a zsoltár hangjai a templomtetıt az égig emelték, és minden ember jónak és nyájasnak látszott. Lehet, hogy a szívükben mosolygott a karácsonyi kisded. Nyuszi pajtás meglóbálta hosszú füleit. – Igen – mondta halkan. – Hoztam neked egy kis ünnepi ajándékot. A karácsonyfa alatt találtam a templomban – jegyezte meg Pippe néhány pillanat múlva, majd kivett valamit a zsebébıl és odaadta Nyuszi pajtásnak.

132

A Nap, Hold és a Csillagok – Köszönöm! – A nyúl szemei csillogtak és hangjában öröm remegett. Ott maradt, hogy megtekintse az ajándékát. Nyuszi pajtás elképzelni sem tudott nagyobb karácsonyi ajándékot. Amikor a holdsarló és a csillagok fényében az ezüst szálra nézett, kitárult a hó borította erdı, mint egy gyönyörő templom, melynek teteje az ég volt, díszei pedig a dér és a hókristályok. És ı is hallotta az orgonát, és a zsoltárok hangjait.

133


A 204-es Törvény /Frimpong Ampomah Badu ausztráliai lakos fordította ghánai népe meséjét eszperantóra./ Sok évvel ezelıtt, Afrika földjén, egyszer az állatok összegyőltek törvénykezni. Ez az összejövetel reményt nyújtott arra, hogy talán megváltoztatja majd az akkor élt vadállatoknak az életmódját. Az oroszlán, a király, rendezte ezt a találkozót. Jó szívvel hívatta meg az állatokat, mondva: – Büszke vagyok a barátságunkra, de mégis tennem kell valamit uralkodásom jobbá tételére – mondta, majd folytatta: – Ennek a meghívásnak az oka, hogy több panasz is érkezett hozzám gyenge barátaink, de fıleg a még gyengébb utódok eltőnésérıl. A múlt héten barátaink Antilop és Zebra látogattak meg engem, kérve, hogy feltétlenül tegyek valamit az eltünedezések miatt. No, most itt vagyunk, hogy megvitassuk, hogyan éljünk békében egymással. Így nem lesz sem vadász, sem áldozat. Majom, üdvözölte az összes állatot, és elmondta, hogy az elefántborjú eltőnése után kételkedni kezdett a véletlenben, és elvesztette hitét az uralkodó hatalomban. Így ı azt gondolja; kell, hogy legyen egy törvény, mely egymással szemben nem támogatja azokat, akik elveszejtik, elpusztítják mások utódjait. Ezért azt javasolta, hogy: – Legyen egy törvény, amely megtiltja egymás megtámadását. Zsiráf támogatta a majom javaslatát. Néhány közbeszólás után, végül az állatok egyetértettek a törvény elfogadásában, mindnyájuk békéje érdekében. Az oroszlán így szólt: – Íme, a 204-es törvény! Az, aki vét ellene, kivégeztessék! Tessék a neveteket aláírni, mint tanúk! Minden állat aláírta a nevét, csak Leopárd nem. Végül azonban ı is, bár nem tetszett neki a törvény. Néhány hét múlva Leopárd nagyon lefogyott az éhezés miatt, mert nem foghatott sem halakat, sem madarakat. Egy napsütéses napon egy fa alatt feküdt. A hősben pihenve elbóbiskolt, és eltátotta a száját. Egyidejőleg a fán egy denevér tartózkodott. Amikor meglátta az alvó Leopárdot, eszébe jutott a törvény. Úgy vélte, Leopárd szája tökéletes játszóhely lesz a számára. Denevér elıször beszállott Leopárd szájába, majd kirepült. Így játszott. Amikor már harmadszor repült be s ki ily módon, váratlanul Leopárd összezárta a száját, és lenyelte ıt.

134

A Nap, Hold és a Csillagok Leopárd nem tudta, hogy Antilop látta mi történt, és máris futott a palotába, hogy a hírt megvigye. Oroszlán Zebrát küldte Leopárd, és a többi állat összehívására. Amikor a palotánál összegyőltek mind, Oroszlán megkérdezte Leopárdot, hol van Denevér. – Nem tudom válaszolta Leopárd. – No, barátaim! – szólt Oroszlán – Úgy látszik, hogy valaki eltőnt, és úgy tőnik, hogy valaki a 204-es törvénnyel szemben cselekedett. Rajta Majom, légy szíves felsorolni minden országomban élı állat nevét. Majom elkezdte szólítani az állatokat: – „Nyúl!” – A nyúl bólintott. „Orrszarvú!”– İ felemelte a szarvát. „Zsiráf!” – İ is bólintott. „Hiéna!”– İ is válaszolt. „Sakál!” – A sakál szintén bólintott. „Víziló!” – „Itt vagyok”– válaszolta. „Elefánt!” – İ felemelte az ormányát. „Bölény!”– İ bólintott. „Antilop!” – Igen – mondta. „Gnú!” – İ is válaszolt. „Leopárd!” – bólintott. „Denevér!” „Denevér!” Senki sem válaszolt. Oroszlán szólt, hogy Majom ne hagyja abba az állatok szólítgatását az állatkönyvbıl. Minden jelen levı állatnak a szólításnál jelentkeznie kellett, és jelentkezett is, amikor a nevét hallotta szólítani. Ezután Antilop elmesélte mindenkinek, hogy mi történt. –Leopárd igazat mondott, hogy nem látta, amikor lenyelte Denevért. – Én nem vadásztam rá, de ı az én szájamban játszott – magyarázta. Én sohasem tettem semmit a törvénnyel szemben. – Bocsánatot kért tılük, kérve, hogy ne végezzék ki ıt. Oroszlán felszólította Elefántot, Vízilovat, és Orrszarvút, mint az állatok bíráit, vitassák meg, hogy Leopárd a törvénnyel szemben cselekedett-e vagy sem. Hosszas vita után a bírók visszatértek, és közölték az eredményt. Orrszarvú elmondta, hogy Leopárd magát védte, így a törvény szerint cselekedett. Oroszlán megköszönte a döntést, és a következıt nyilvánította ki: – Ha van egy törvény; mely megtiltja nekünk az egymásra vadászatot, az nem jelenti azt, hogy más száját, mint játszóhelyet használjuk. Denevér felelıtlenül, esélyeit nem latolgatva játszott Leopárd szájában. Így akaratlanul, saját hibája miatt táplálékká vált. A sorsot nem kell kihívnia senkinek maga ellen! A Törvény: Kettı Nulla Négy: a 204-es törvény tehát, ennek a törvénynek a számát jelöli, míg, a Törvény I.§-a szerint: Minden állatnak joga van élni a földön!

135


Woudji Kossi: A Rossz Választás – Szenegáli mese feketékrıl és fehérekrıl – Megteremtette Isten Afrikát, és a többi világrészt, majd a fekete és a fehér embereket. Afrikában helyezett el mindent, ami tetszhet a megalkotott embernek: rengeteg állatot a vadászok számára, halban gazdag folyókat a halászok részére, gyümölcsöket: melyeket nagy fáradtság nélkül begyőjthetnek az emberek, és mindig meleg idıjárást. A világ többi részébe hideget, jeget, havat, rossz földet tett, de könyveket, és bennük foglalt tudást is. Ezután, Isten elıször a négereket kérdezte meg, hogy melyiket választják. A feketék Afrikát választották, a fehér embereknek meg kellett elégedniük a világ többi részével. De a jövendı megmutatta, hogy a négerek óriásit hibáztak. Biztos, hogy a fehérek mindig szenvedtek a hideg miatt, és mindig sokat kellett dolgozniuk, hogy kitermeljék az élelmet a terméketlen földbıl, de a könyvek tudományos tartalma csodálatos képességet adott nekik, amelynek köszönhetıen sikerült komfortos házakat építeni, meleg ruházatot készíteni, és képesek lettek a földjüket bıven termıvé tenni. A négerek a hibájukat belátva most sokat tanulnak a fehérektıl.

136


Woudji Kossi: A Goreo sziget A Goreo sziget éppen úgy emlékhelyként mőködik, mint a mi emlékhelyeink a Holokauszt áldozatairól. Megérdemli a meglátogatást, a tisztelet leróvást a Rabszolgaság áldozatainak –, az afrikai nép szenvedésének emlékhelye! A Dinis Dias portugál hajós által 1444-ben felfedezett Goreo sziget Dakartól nyugatra fekszik a tenger közepén, kis hajóval látogatják. A dakari kikötı, és a sziget közötti távolság legalább három kilométer. Külföldi barátokkal jártam ott. Odaérve nagyon meglepett bennünket a sziget nagysága és szépsége. Története mára igen békésre vált. Ott nem lehet közlekedni autóval, motorral, kerékpárral. Az utak nincsenek aszfaltozva és nagyon keskenyek, járdáik mellé szép virágokat ültettek. A házak téglából, gyarmati stílusban épültek, az erkélyek nagyon erıs vasból készültek. Tele van turisztikai látnivalókkal, amelyek közül legfontosabb mőemlékek: a Történelmi Múzeum, az elsı Szenegáli mecset, és fıleg a Rabszolgák Háza. A néger emberkereskedelmet az arabok kezdték el. Utánuk a 15. században a spanyolok, és a portugálok következtek, akik Afrika nyugati partvidékét foglalták el. A 15-18. századokban más európaiak érték el Afrikát: németek, hollandok, franciák, dánok… stb. A rabszolga kereskedelem 350 évig tartott. Ezt háromszög formában végezték. A mechanizmus nagyon egyszerő. A hajósok európai országok nagy kikötıibıl, mint például: Bordeaux, Nantes, La Rochelle, London, Amszterdam, Hamburg és más helyekrıl érkeztek. A közlekedı hajók értéktelen árukkal: gyermekjátékokkal, alkohollal, cipıkkel, fejfedıkkel, tükrökkel, fésőkkel megrakodva érték el Afrikát, hogy ezeket rabszolgákra cseréljék. Amerikába érve ezeket: alkoholra; rumra, dohányra, indigóra, egzotikus termékekre cserélték. Amerikából Európába fordultak vissza, hogy ott azokat magas áron eladják. A Goreo szigetet választották a rabszolga kereskedelem színterének. Máig fennmaradtak az egykori rabszolgaházak, mely épületeknek a meglátogatására tettük ezt a körutazást. A sziget nagyon fontos gócpontja a kereskedelmi utak keresztezıdésének. Sok rabszolga kereskedı épített itt házat. A legrégebbi, a hollandok által 1776-ban épített ilyen épületet; a Rabszolgaházat Franciaország segítségével 1990-ben restaurálták.

137

A Nap, Hold és a Csillagok Benne az elsı emelet szolgált a vezetık részére, és az áru raktározására. A ház egészen közel van a tengerparthoz. Lent négy részre van osztva. Az elsı rész: a fiatal gyermekek és nık, a második: a fiatal férfiaké, a harmadik: börtön volt. A ház negyedik része: az ıröké volt. Távozáskor néhány rabszolga nem akart hajóra szállni, rátámadt a fınökökre, néhányszor súlyosan meg is sebesítették ıket. A háznak két ajtója van. Az elsı a fıbejárat volt. A második a tengerre nyílott, ahol a menetrendszerinti hajók várakoztak. Ennek a kapunak speciális neve van; francia nyelven: (Porte du voyage sans retour) „Csak Oda út Kapu”, vagy „Istenhozzád Kapu”. Szellemi jelentısége a látogatókat, fıleg a négereket készteti csodálkozásra, elgondolkodásra. A Rabszolgák-háza olyan felejthetetlen, és nagy értékő szimbólum, mely az afrikai népek szenvedéseire emlékeztet.

138


Tartalomjegyzék Elıszó........................................................................................6 Tündérek Tánca .......................................................................8 A Télapó Zsákja......................................................................13 Macska Öröm, Macska Bú.....................................................14 Minden jó, ha a vége jó..........................................................18 Dr. Zamenhof Lázár Lajos Sírjánál .......................................25 Castro és Krisztus ..................................................................27 A Küldetés… ..........................................................................30 A Hörcsög és a Mindenható Isten ........................................34 Béka Királyfi...........................................................................36 Kirándulás Nyugat-Szlovákiában ........................................40 Szlovák Betlehem...................................................................43 A Klímaváltozás Globális Kihívásai.....................................47 1. ÖSSZEZAVARODOTT ÉVSZAKOK....................................47 2. VÍZ, ÉS MÁS BAJOK .............................................................48 3. OLVAD A SARKOK JEGE, ÉS SZIVÁROG A METÁN......49 4. KLÍMAVÁLTOZÁSOK A FÖLD MÚLTJÁBAN .................49 5. AZ ÉGHAJLAT Fİ TÉNYEZİI............................................50 6. TÖBBFÉLE ÉGHAJLAT EGYSZERRE..................................50 7. TUDOMÁNYOS ELİREJELZÉS, ÉS NÉPI IDİJÓSLATOK .....................................................................................................52 8. MI VAN BIZONYÍTVA – ÉS MI NINCS..............................53 9. A 11 ÉS 22 ÉVES NAPTEVÉKENYSÉGI CIKLUS ...............53 10. A MILANKOVICS–BACSÁK ELMÉLET ...........................54 KITÉRİ:......................................................................................55 11. HÓHATÁR ÉS GLECCSEREK............................................57 12. TERMÉSZETES, ÉS AZ EMBER–OKOZTA LÉGSZENNYEZİDÉS ..............................................................58 13. NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK.......................................59 14. TERMÉSZET– ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM ......................60 15. FELELİSSÉG, ÉS LEHETİSÉG .........................................61

A Nap, Hold, És A Csillagok ................................................63 139


Rózsaszirom ...........................................................................68 A Maga Korában… ................................................................74 Téli álmodás ...........................................................................79 Herman Ottó, és az İsi Népi Halászat ................................85 A Hőséges Vaddisznócska....................................................87 Csak Egy Perc az Élet?...........................................................89 A Hét Pettyes Katica Bogár ...................................................92 Nagyapa..................................................................................95 Rózsacsokor............................................................................97 A 94. Egyetemes Eszperantó Kongresszus ........................100 Az Északi Fény Régiónkban ...............................................104 Emberségrıl Példát…..........................................................105 Megbecsült múlt ..................................................................107 Árnyék a fényben.................................................................109 ELSİ FELVONÁS................................................................110 Elsı kép.....................................................................................110 Második kép.............................................................................112 Harmadik kép ..........................................................................114

MÁSODIK FELVONÁS.......................................................115 Elsı kép.....................................................................................115 Második kép.............................................................................116 Harmadik kép ..........................................................................118 Negyedik kép ...........................................................................119

HARMADIK FELVONÁS...................................................119 Elsı kép.....................................................................................119 Második kép.............................................................................122 Harmadik kép ..........................................................................124

Eszperantóról magyar nyelvre történt fordításaimból .....127 Irja Klemola: A picurka Pippe kobold utazása a karácsonyi istentiszteletre ..........................................................................127 A 204-es Törvény .....................................................................134 Woudji Kossi: A Rossz Választás............................................136 Woudji Kossi: A Goreo sziget .................................................137 140


Holnap Magazin 2012 Felelıs kiadó Bakos József Székesfehérvár Holnap Magazin E–mail: [email protected] www.holnapmagazin.hu

Nyomdai munkálatok Könyvmőhely Nyomda, Miskolc Megjelent 27,4 A/5 ív terjedelemben, 142 oldalon

Szerkesztı Bakos József

Szöveggondozás – Lektorálás Tamás István

Borító kép: Pásztorné Földi Adrienne

Borítóterv Holnap Magazin

Minden jog fenntartva! © Pásztorné Földi Adrienne © Holnap Magazin 2012

A Nap, Hold, és a Csillagok

Recommend Documents