Dharma Egy furcsa, látszatra értelmetlen szó magyarul, azonban a tartalma nagyon is kézzelfogható. Egy olyan általános, mindent felölelő fogalomkörre utal, melyet minden embernek érdemes megismerni, azon felül figyelembe venni egész életére kiterjedő módon. Kevés ilyen fogalom van, mely vallásoktól, ideológiáktól, faji, nemi és egyéb hovatartozástól függetlenül egyetemes érvénnyel bír, minden egyes ember életében: ez a dharma. Dharma az, ami fenntartja az ember létezését. Ez első hallásra – bevallom – misztikusnak hangzik, de hidd el, hogy nem az. A dharma a „dhr” szógyökből ered, amit úgy lehetne visszaadni a legszabatosabban, hogy „viselni, amit viselni kell”. Persze itt jön a mi európai neveltetésünk és elménk, amely rögvest rávágja, hogy akkor a dharma szó végül is sorsot jelent. Ez azonban korántsem meríti ki a dharma fogalomkörét. A dharmába sokkal több minden tartozik bele, mint hinnénk. A dharma azt is magába foglalja, hogy az ember az isteni törvényekkel összhangban, erkölcsösen és spirituális értelemben törvénytisztelő módon éljen. Tehát egy szellemiséget tükröz, mely szerint az embernek uralkodni kell magán, pontosabban a negatív ösztönein és beidegződésein. Nevezetesen, az embernek uralkodnia kellene elsőként a kéjen vagy bujaságon vagy az alacsonyabb rendű vágytermészetén, másodszor a mohóságon vagy kapzsiságon vagy telhetetlenségen, harmadszor a dühön vagy haragon vagy indulatain. Szándékosan adok többféle fordítást, mert így talán plasztikusabb, hogy miféle erkölcsiséget és életelvet foglal össze a dharma. A dharma szokás, törvény, jog, igazságosság, erkölcsösség egyes számban. Viszont többes számban már mást jelent: dolog, gondolati tárgy, a lét valamely jelensége. Ugyanakkor a Dharma Buddha Tana is. Én elsősorban, de nem kizárólagosan az első megközelítésben tárgyalom. A Bhagavad-Gítából, egy ősi védikus (szent, tiszta tudást tartalmazó) könyvből származnak a következő idézetek. Próbálj elfogulatlanul belegondolni, hogy egyetértesz-e az alábbiakkal: "[19.] Akinek minden törekvése mentes az érzékkielégítés vágyától, arról tudhatjuk, hogy teljes tudással rendelkezik. A bölcsek azt tartják róla, hogy a tökéletes tudás tüze már felégette tetteinek visszahatásait. [20.] Lemondván minden ragaszkodásról, mely tettei gyümölcseihez fűzi, az ilyen ember örökké elégedett és független, s bár számtalan tettet végez, nem a tettek gyümölcséért cselekszik. [21.] Az ilyen értelmes ember tökéletesen uralkodik elméjén és értelmén. Nem tekinti javai tulajdonosának magát, és csupán annyit dolgozik, amennyi léte fenntartásához szükséges. Aki ily módon cselekszik, arra nem hatnak a bűnös visszahatások. [22.] Aki elégedett a magától kínálkozó nyereséggel, aki megszabadult az ellentétpároktól, aki nem irigy, s aki a sikerben és a kudarcban egyaránt rendíthetetlen, azt bár cselekszik, sohasem kötik le tettei.” ( B. G. IV. 19.- 22. „Úgy, ahogy van” nyomán) „Akinek művét nem a vágy formálja, akinek tetteit a bölcsesség tüze emészti föl, azt a tudók ’bölcs’-nek nevezik. Aki nem ragaszkodik tettének gyümölcséhez, mindig elégedett, menedéket sehol sem keres, az nem tesz semmit, még ha cselekszik is.
Aki nem vágyik semmire, elméjén és énjén uralkodik, mentes minden sóvárgástól és csak testével cselekszik, az bűnt nem követ el. Aki megelégszik azzal, ami számára önként kínálkozik és az ellentétpároktól megszabadult, aki nem irigy, aki sikerben és kudarcban egyensúlyban marad, azt, bár cselekszik, tettei nem kötik. Akiből kihalt a dolgok iránti vonzódás, harmonikus, gondolatai a bölcsességben megállapodottak, tettei áldozatok, annak minden tette elenyészik.” ( B. G. IV. 19.- 22. Annie Besant nyomán a teozófusoktól) Mindenkinek és mindennek van dharmája. Ez teszi az embert egyedivé és különlegessé. Ez a páratlanság voltaképpen abból a szentségből fakad, amit mi önvalónak, vagy léleknek nevezünk. Gondold csak meg, hogy magának az embernek is vannak olyan speciális tulajdonságai, amik emberré teszik őt. Ezeket a tulajdonságokat bizonyos elvekkel kell szabályozni, illetve ha nem is kell, mégis megfigyelhető, hogy bizonyos elvek és törvényszerűségek mégis csak szabályozzák. A dharma úgy is felfogható, mint az örök mérték és alapállás, melytől, ha és amennyiben eltérünk, szenvedünk. Ha eltérünk tőle, akkor világi irányban teljesedhetünk ki, ha közelítünk felé, akkor az isteni világokban teljesíthetjük be azt az életprogramot, amit kaptunk általa. Az előbbi a profán, az utóbbi a szent ösvény. Az embernek módjában áll választania a kettő közül. Igaz, nem mindig lehet, csakis olyan élethelyzetekben, melyeket útkereszteződésekként kapunk. Amikor elindultunk egy ilyen sorsszerű útkereszteződésben balra, akkor már egy darabig abba az irányba kell haladnunk, nem térhetünk le róla bármikor. Azután pedig, amikor egy újabb keresztúthoz érkezünk, ismét megadatik a választás szabadsága. Kérdés az is, hogy addigra gyűjtöttünk –e elegendő tapasztalatot, amik által bölcsebben, a dharmánknak megfelelőbben, a dharmánkkal nagyobb összhangban tudjuk meghozni a döntésünket. A világ legnagyobb csodáit akkor élheti át az ember, amikor az önvalóval azonosul. Akkor jut rejtett, isteni képességeinek birtokába, akkor kezdi valójában megérteni, miért született erre a bolygóra, s hogy mi a dolga ebben a világban. A dharma az Élet egyik, szám szerint 7. alaptörvénye. Ez az életutunk és az életfeladatunk talaja. Egyszerre ad értékrendet, erkölcsösséget, kötelességet és törvényt. A dharma azt mutatja meg, hogy te hogyan kellene, hogy viszonyulj a világhoz. Alapvetően az emberi természet kettősége rejlik a kérdés mögött. Lássuk, hogy minden cselekedetünkkel, melyik két erőt szolgálhatjuk! -
a nem lét és az illúziók erejét vagy a Létét. a gonosz, démonikus érdekeket vagy az isteni szándékokat és célokat maya, vagyis a káprázat erőit (adharma) vagy a dharma energiáit a szétosztottságot és a megosztottságot vagy a tudatosságot és a koncentrációt a testtel való azonosulást hajtjuk végre vagy a lelkünkkel való azonosulást a halandóságba ragadva éljük le az életünket vagy szert teszünk a halhatatlanságra az ellentétpárok között vergődünk vagy megvalósítjuk az egységtudatot végül, de nem utolsó sorban a kötöttségeink számát szaporítjuk vagy épp ellenkezőleg: fokozatosan megszabadulunk a kötöttségeinktől
Ez mind eldől az életünk parányi szituációiban, ámbátor meglehet, hogy mindebből jóformán semmit nem vesz észre a rohanó, idegeskedő, valamit mindig hajszoló, vágyaitól sanyargatott, s éppen ezért megtévesztett szellemű ember. Holott, nem az újabb és újabb elfogyasztott étel,
a soron következő anyagi siker és a dicsőség, elismerés, hatalom légvárai azok, amik felszabadítják és halhatatlanná teszik az embert, hanem csakis a saját lelkével, önvalójával ápolt mind intimebb kapcsolata, végül pedig a vele való teljes azonosulás. Sokan összetéveszthetik a karma és a dharma fogalmát, ezért jobbnak látom most tisztázni ezeket. A karma a következmények törvénye, más szóval az ok-okozat törvénye. Ez arról szól, hogy miközben gondolkodunk, érzünk, érzelmeket élünk át, beszélünk, cselekszünk, tetteket hajtunk végre, vagy épp elmulasztjuk azokat, akképpen egy láthatatlan hálót szövünk magunk köré. Minden lelki, szellemi és testi mozdulatunkkal elindítunk valamit, ami előbb vagy utóbb visszahat ránk. A karma vagy a karmikus csomag olyan, mint a pontos címmel ellátott levél, amelynek mi vagyunk a küldői és a feladói egy személyben. Mindig azonos töltéssel és mindig mérték szerint. Ezt fejezi ki tökéletesen az ékes magyar nyelv velősen amikor azt mondja, hogy „ki mint vet, úgy arat”. Ehhez képest a dharma az egó feladása, mely egyszersmind a birtoklási vágy, a hatalomvágy és a testtel való azonosulás feladása is. Ez abból a felismerésből fakad, hogy ha nem adja fel egóját valaki, értve ezalatt, hogy nem szabadul meg a földhöz kötött éntudata negatív, romboló tulajdonságaitól, akkor nem ér el eredményeket az önmegvalósulás útján. Ha azonban valaki a dharmája szerint él, akkor mindenben megtalálhatja a boldogságot, mert elfogadja azokat a kötelességeket, amelyeket az Úr reá rótt, igyekszik mind tökéletesebben végrehajtani azokat és ezért nem vár jutalmat vagy dicséretet. Így voltaképpen egy ember betartja a láthatatlan, ám mégis mindent kormányzó megállapodást Isten és ember között. Fogalmazzunk úgy, hogy a szent parancsolatok szerint él, de nem félelemből vagy érdekből, hanem mert tisztában van vele, hogy ő ezzel teszi a legjobbat önmaga, szerettei, a többi ember és az egész világ számára. Amikor a dharma szabályai szerint él valaki, jóllehet a kötelességeit hajtja végre, minduntalan egyedül Istennek mutat be áldozatot. Ezt a mindent átható világszellem érzékeli és mindig azt adományozza az ilyen ember számára, amire éppen a legnagyobb szüksége van a fejlődéséhez. Akkor, azt és oly módon, ahogyan az illető számára a legjobb. Az ilyen élet ragyogó, tartalmas, értelmes és mindenkoron eléri a célját. Úgy vélem, ezért is volt jó megismernie a kedves olvasónak ezt a régi, ám örökérvényű, mindenkire vonatkozó isteni törvényt. Boldog napot! Száraz György
Holdnaptár Az ősi, egyiptomi tradíciók szerint az anyagi világban mindenben megtaláljuk a két polaritást: a Napot és a Holdat. A Nap a férfi, míg a Hold a női princípiumok képviselője. Nem csak az egyiptomiak, a kínaiak, a babiloniak és a maják is erre a kettősségre építették fel a spiritualitásukat, s ezáltal a birodalmukat és magát az egész életüket. A Hold princípiuma A kínai Jang felel meg a Napnak, ő a pozitív, az aktív, a mozgékony, a fény, a szellemi vagy a tudatfeletti hordozója. A Jin megfelel a Hold princípiumnak, mely a negatív, a passzív, a befogadó, ő a sötétség, az emberi tudattalan és az ösztönvilág.
Ezeket az analógiákat azért érdemes áttanulmányozni, mert akkor tudjuk csak mélyrehatóan megérteni és értelmezni, hogy miért készítettek Holdhoz igazított naptárakat a magas kultúrák kultúralapítói. Az emberi agyban is fellehetők eme polaritások A bal agyfélteke a Jang, a férfias, az aktív, a tudatfeletti, mely a test jobb oldalát irányítja, azaz az férfias oldalt. A Hold-princípium ezzel szemben a Jin, a nőies, a passzív, a tudatalatti, mely a test bal oldalát irányítja. Amennyiben a Hold hatásait szeretnénk mind jobban kiaknázni, akkor jobb agyféltekénk bioritmusát kell megismernünk, mely a Holdhoz van rendelve. Pontosabban a Hold fázisváltozásaihoz. Ekképpen az alapkészségeink közül a térérzékelés, a művészi hajlamok, a zenei érzék, az alakészlelés, az analogikus gondolkodás, az asszociációs képességek egy része, a szimbólumnyelv használata, az intuíciók, a pszichikai képességek, mint a telekinézis vagy az öngyógyítás, az „egészben látás”, az egység átlátása, az időtlenség, a spiritualitás és a lélek birodalma a jobb agyféltekén keresztül közelíthető meg és befolyásolható. Nem véletlenül éjszaka végezték a mágusok és alkimisták a különféle varázslatokat. Ilyenkor láthatók voltak a világító égitestek: a csillagok és a Hold. A éjszaka az istenek ideje, a csodák territóriuma. A Holdhoz tartoznak a vizek és a tudattalan mélységei is, mint női archetípusok. Bizonyos földsugárzások erőssége a Hold ciklusaira hangoltak. Például a Tigris-hálónak nevezett földsugárzás-típus. Ez hasonlít a Hartmann-hálóhoz mind tájolásában, mind káros hatásában. Rácsmérete észak-déli irányban kb. 5 méterenként, kelet-nyugati irányban 1,6-1,8 méterenként hálózza be a Földet. A háló észak-déli része ötszörös erősségű sugárzással rendelkezik, mint a kelet-nyugati része. A Tigris-háló csalóka, mert a Hold egyes fázisaitól függően kitágulhatnak és összezsugorodhatnak az energiavonalak, ezáltal tulajdonképpen mozog a háló. Tehát nem csak az ár-apály jelenséget váltja ki a Hold tömegvonzása, hanem nagyon sok földi erőtér hozzá igazodik, mintegy azzal van összehangolva. Hold-időszámítás az ókorban Caesar naptárreformja óta azonban a január 1-től december 31-ig tartó naptári év fogalma egyértelművé vált az emberek számára. De korántsem volt ez mindig így. Athénban például egymással párhuzamosan három naptár is érvényben volt: 1. a Hold fázisainak pontos megfigyelésén alapuló „isteni” (kata theon) naptár, 2. az arkhónok (államvezetők) által szabályozott „arkhóni” (kat'arkhonta) naptár, melynek köszönhetően az egyes napokat meg lehetett ismételni, míg másokat átugrani, 3. egy „politikai” naptár, amely nem 12 hónapra, hanem 10 prütaneiára oszlott, s nem a Hold, hanem a Nap járására alapult. E három naptár kezdete a legritkább esetben esett egybe. Az antik világban az év kezdetének a szinte magától értetődő módon mindig valamilyen csillagászati szempontból pontos égi jelenséget vettek figyelembe. Így az őszi és tavaszi napéjegyenlőség, valamint a nyári és téli napforduló kínálta magát. De ezen kívül például Egyiptomban a Nílus áradásának kezdete is kardinális kezdőpontnak számított. Ez független volt a Nap útjának fordulópontjaitól, helyette a Szíriusszal való együttállásán alapult. De a legtöbb naptári rendszer egyértelműen a Hold járását vette alapul, s azt törekedett összehangolni a Nap járásával. Visszatérve a görögökre, az ő naptári rendszereik mutatják a legváltozatosabb képet e tekintetben. Athénban és Delphoiban a nyári napforduló közelére tették az évkezdetet oly
módon, hogy az újév első napja a nyári napfordulót megelőző vagy követő újhold napjára esett. Boiótiában a téli napfordulót követő holdújulás, Spártában és Makedóniában az őszi napéjegyenlőséghez legközelebbi újhold, Milétoszban és a többi ión városban a tavaszi napéjegyenlőség közeli holdújulás volt az év kezdető időpontja. A rómaiak minden bizonnyal azért helyezték a decembert követő hónapot Ianus isten oltalma alá, hogy a téli napfordulót kővető újhold napján kezdhessék meg az újévet. Tehát ők is a Hold járásához igazították a naptárukat. Más kérdés, hogy ennek pontatlansága következtében, később fixálták az újéve napját, tudniillik a téli napfordulót követő 8. napon. A holdfázisok jellegzetes pontjai közül az újhold és a telihold mellett viszonylag könnyen megfigyelhető és feljegyezhető az első és utolsó negyed is. Ennek alapján mód nyílt a holdhónap kettő, majd négy részre osztására. Mivel egy ilyen hónap 29 és fél napból állt, így nagyjából 7 napos időintervallumokra lehetett darabolni a fő Holdfázisok alapján a hónapot. Megszületett a hét napból álló időegység. A Babiloni Birodalomban nyilvántartották az újholdat (arhu), a holdtöltét, azaz a „teljesség” napját (umu sappattu), illetve mágikus fontossággal bírt minden hónap 7. napja is (szibutu), amikor nem volt szabad semmilyen új munkába fogni. Az athéniaknál a holdnaptár bevezetésével kapták meg állandósult naptári helyüket a főbb, természeti rendet követő ünnepek. A tavasz kezdete a „fecskeifjak” alakos-maszkos körmenete volt, majd a vetés és az aratás kezdetének és befejezésének, a cséplésnek, a szőlőszüretnek, a must hordókba zárásának és az első hordók megnyitásának, az újbor megkóstolásának ünnepét is megtartották. A nyári napforduló utáni holdtölte, a Panathénaia lett Athén egyesítésének ünnepe is. Bizonyos ünnepeknél rendkívül nagy jelentősége volt a Holdhoz való igazodásnak. Mágikus naptári hiedelem szerint jó előjelet jelent a termelés, a munka, a gyarapodás számára a Hold növekvő és kiteljesedő szakasza. Egyes ünnepeket szívesen tartották az egyes hónapok 7. napján, továbbá a holdtölte napján, vagy az azt közvetlenül megelőző napok egyikén. (A bibliai zarándokünnepek közül is kettő a holdtöltére esik.) Szentnek tartották a Hold megújulásának éjszakáját. Athénban újhold napján voltak a vásárok, míg a házasságkötések legkedveltebb napja és a gyermekáldásra jó óment szolgáltató telihold volt. A görög városok egymással vívott háborúikat az ünnepi időszakokban felfüggesztették és fegyverszünetet tartottak. Ehhez hasonlóképpen négyévenként megrendezésre kerülő Olümpia időszaka is békében telt. A dór törzsek közös ünnepe, a nyári napfordulót követő aratási ünnep, a Karneia ugyancsak békeünnep volt. A spártaiak például éppen erre hivatkozva maradtak távol a marathóni csatától. A keresztény ünnepek során végigtekintve észrevehetjük, hogy egyik részük a Nap, míg másik része a Hold járásához igazodik. Ez utóbbiak a mozgó ünnepek, amelyek az év másmás napjára, de a hétnek mindig azonos napjára esnek. A karácsony és az újév például állandó, viszont a húsvét, a pünkösd és a többi, hozzájuk igazodó szent nap mozgó ünnep. Ez azért alakult így, mert a hagyományok kétféle naptári rendet követtek: a karácsonyt szoláris, a húsvétot és a hozzá igazodó napokat a luniszoláris (Hold-Nap) naptári rendszer alapján számították ki. A nicaeai zsinat döntött úgy, hogy húsvét mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte után következő vasárnapon tartsák. Legkorábbra akkor esik, ha március 21-én van holdtölte, s a következő nap vasárnap (március 22.), viszont legkésőbbre esik akkor, ha éppen
március 20-án volt holdtölte, s a 29 nap múlva következő holdtölte vasárnapra esik: ilyenkor húsvétvasárnap április 25-én lesz. A lehetséges harmincöt Húsvét változatot az ún. húsvéttáblák alapján lehet előre kiszámítani. Ezek a táblák egy 95 éves ciklus alapján már az V. század óta használatban voltak. Hold-időszámítás a középkorban Vessünk egy pillantást az iszlám időszámításra. Omar kalifa (634–644) Mohamed első híveivel való tanácskozásai nyomán határozta meg a Próféta, Mohamed életének legpontosabb és egy időszámítás alapjául alkalmas dátumát. Ez a Mekkából Medinába történt menekülésszerű kivándorlása volt: a hidzsra vagy más néven hedzsra. Erre az eseményre a mi időszámításunk szerint 622. július 16-án került sor, újhold napján. Ez a nap lett az iszlám holdnaptára szerint Moharrem hó 1. napja, a hidzsra szerinti időszámítás kezdőnapja. Az iszlám naptár 354 vagy 355 napos holdéveket számlál. Ezért a két rendszer átszámítása meglehetősen bonyolult. A keresztény időszámításnak megfelelő mohamedán évet úgy kapjuk meg, ha az évszámból 622-t kivonunk, és ehhez hozzáadjuk a különbség 1/32 részét. De emellett figyelembe kell vennünk az évkezdő napok eltérését is. A mohamedán időszámítás az arab hódítással párhuzamosan terjedt el világszerte. Jelenleg az iszlám államokban részben a polgári időszámítás mellett, részben kizárólagos érvénnyel van használatban. Holdfogyatkozás Viszonylag közismert csillagászati tény a 413. augusztus 27. éjszakáján bekövetkezett teljes holdfogyatkozás. Ezért halasztotta el csillagjósainak tanácsára Nikiasz hadvezér a Szicíliába küldött athéni sereg visszavonulását. Ez a hezitálás okozta a több ezres sereg teljes pusztulását. I. e. 331. szeptember 20-i holdfogyatkozás 11 nappal előzte meg a nevezetes gaugamélai csatát, amelyben Nagy Sándor megdöntötte az óperzsa birodalmat. A holdfogyatkozás szerepe abszolút tetten érhető a makedón királyságot megdöntő és Róma földközi-tengeri katonai hegemóniáját megalapozó püdnai csata alkalmával, mely i. e. 168. június 22-én 14-16h között zajlott le. Ilyen és ehhez hasonló csillagászati – azon belül lunáris, vagyis Holddal kapcsolatos – jelenségekkel kapcsolható össze a világtörténelem számos sorsdöntő eseménye. A Holdfogyatkozások csaták, birodalmak és népek sorsát döntötték el. Nem meglepő ez, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a Hold energiái az emberi lélek erőit döntő módon befolyásolhatják: felerősíthetik vagy legyengíthetik, összezavarhatják vagy harmonizálhatják. Amennyiben ezt a hatásmechanizmust figyelembe vesszük és e szerint szervezzük az életünket, akkor ennek hála, hatalmas előnyökre tehetünk szert. Nem véletlen, hogy az emberek lelki életének főbb eseményeit, a vallási szertartások elvégzését, valamint a spirituális-mágikus műveleteket mindig minden kultúrkörben a holdnaptárakhoz igazították. Boldog napot! Száraz György
Beavatottak Beavatás – egy olyan fogalom, melyet az elmúlt évtizedekben megismert a világ. Legalábbis azt hisszük, hogy ha a beavatásban mint jól csengő kiváltságban részesülünk, akkor jobb lesz az életünk, könnyebb lesz a sorsunk és kicsit kivételezettebb helyzetbe
kerülünk. Miért? Mert a beavatások által beavatottakká léphetünk elő. De tegyük fel a kérdést, mi a véleménye a beavatásra várókról és magukról a beavatottakról azoknak, akik a beavatásokat végzik és adományozzák az embereknek! Mi a beavatás? A beavatás spirituális berkeken belül azt jelenti, hogy a jelöltet egy számára addig ismeretlen tudás és/vagy erő birtokába juttatja egy elöljárója. A beavatott így a beavatás pillanatnyi lépcsőfokának megfelelő tudatszintre kerülhet és ehhez illő elnevezést viselheti. A beavatás ösvénye hosszú és fáradságos. Rengeteg emberi minőséget követel meg: olyanokat, mint kitartás, türelem, alázat, tisztelet, elfogadás, hit és hasonlók. Csakis fokozatosan szerezhetők meg az egyes beavatási szintek eredményei. Sokszor egy élet is kevés, hogy visszatérjünk abba az ideális állapotba, amelyet a beavatások megcéloznak. De mi is ez a végső cél? A legutolsó állapot, amit még emberi testben elérhet a fejlődő lélek, az öntudatra ébredés, vagyis a megvilágosodás. Voltaképpen ez azt takarja, hogy a bennünk szunnyadó isteni énnel lépünk kapcsolatba. Ez egy olyan tudati viszony, amit úgy írhatunk le a legprecízebben, hogy azonosulunk az isteni énünkkel. Szinte feloldódunk benne, átveszi felettünk az irányítást. A fejlődő lélekről beszélek, mely ott lakozik minden ember szívében. A lélek mindig tiszta, sérthetetlen, elpusztíthatatlan, tudással teli és állandóan jelen van az univerzumban. A lélek nem más, mint a több kiterjedésű univerzum kicsinyített mása. Egy valódi mikrokozmosz. Ez az a potencia, mely az Eredettel, a Teremtővel, a Legfelsőbb Lénnyel, magával Istennel képes összekapcsolódni, lévén belőle van és egyszer majd belé is olvad vissza. A beavatás során megvalósítjuk ennek az isteni énnek a terveit, melyek lentről nézve, mindennapi életet élve eleinte igencsak homályos és kifürkészhetetlen. Azonban ahogyan haladunk a spirituális megvalósulás útján, úgy válik egyre átláthatóbbá, tisztává és érthetővé. Voltaképen maga az életünk a beavatás, de ezt sokszor nem tudatosan éljük meg. A beavatás kétirányú lehet: önbeavatás és kívülről jövő beavatás. Természetesen, végül minden önmagunkba tér vissza, így a kívülről jövő segítséget is a belső felemelkedésünkre használhatjuk fel, mégis jobbnak látom megkülönböztetni e két alapvető irányultságot. Miért? Mert az ember szellemi Vezető és Felsőbb Vezetettség nélkül elveszett lény, egy eltévelyedett ember. A beavatások sora az, amelyen keresztül mások fel tudják segíteni a lelket a különféle tudatszintekre. Beavatottá válni Azért létezik sokféle misztériumiskola, beavatotti műhely és út, mert a Földön élő lelkek is sokfélék. Máshonnan érkeztek, más a múltjuk, eltérő lelki szerkezetekként lettek összerakva és ennek megfelelően a jövőjük is különböző. Minden nagy kultúrkörnek léteznek beavatottjai és Szellemi Vezetői. Ők irányítják egy-egy lelki faj vagy csoport spirituális megvalósulási útját ezen a bolygón és az összes többin. A beavatottak között komoly rangsor, hierarchia van. Alapvetően három kategóriát különböztethetünk meg: Neofitát, Adeptust és Mestert. A neofita tanuló és beavatott, az adeptus már magasabb rangú beavatott, tanító vagy beválasztott, a mester pedig mindig vezető. Minden témának külön-külön lehet a beavatottjává válni. Lehetséges például a filozófia beavatottjává válni, ez esetben az élet magyarázó eszközrendszerének kerülhetünk lépésrőllépésre a birtokába. De lehetünk mi az alkímia neofitái is, vagy a bölcsességé stb. ezek egymással összefüggő, de ugyanakkor egymástól elkülönülő témák, stúdiumok. Viszont van egy, amely mindent felölel: ez a mágia, vagyis az élet tudománya. Ez magában foglalja az
Alfát és az Omegát, minden kezdetét, közepét és végét. Például a varázslás maga már a mágia, de amint beszélni kezdünk róla, máris filozófiává változik. Így a filozófia a mágia magyarázata, az Élet magyarázata, interpretálása. Amennyiben a mágia gyakorlásában realizálunk egy adott szintet, mondjuk adeptussá válunk, úgy automatikusan minden másban is minimum adeptussá lépünk elő. Mert a mágia mindent felölel. Másra ez nem vonatkozik, tehát ha valaki az erőfelhasználás adeptusává válik, akkor lehet, hogy a mágiában ő még csak a neofita szintű beavatásoknál tart. A beavatottak a szellemi eszmélések útját járják végig. Olykor-olykor megbotlanak, megrekednek, talán még meg is buknak egy-egy életben. De a következőben onnét kezdik, ahol legutóbb abbahagyták. Az emberré lett lélek egy zarándok, aki az élményeit önmaga építéséért, gyarapításáért, s a benne rejlő isteni csíra kibontakoztatásáért gyűjti össze. Minden vallás és kultúra tudott és tud az igazi befelé vezető ösvényről, a beavatási útról. Vannak meredekebb, gyorsabb tempójú, intenzívebb utak, de vannak szélesebb, lassúbb és hosszadalmasabb ösvények. A Tao például kínaiul utat jelent. Az evangéliumokban olvashatjuk, hogy „Ego sum via”, vagyis „Én vagyok az élet”. Minden ember máshova helyezi, máshol húzza meg a határait. Vannak, akik külön választják a vallást, a kultúrát, a művészeteket és a mindennapi élet teendőit, míg mások nem különítik el élesen ezeket a kategóriákat. A gyökereknél minden összefut és egyesül, a kéz ujjai egyetlen tenyérbe futnak, a patak és folyamok egyetlen óceánban találkoznak. De vajon miért esik nehezünkre a beavatottakra hallgatni és követni az igaz ösvényt? Naldzsorpa jegyezte meg a tömegemberről a következőket: „Pöffeszkednek saját fontosságuk tudatában. Férgek nyüzsgése a trágyában.” „Aki megpróbál kimászni, az még mélyebbre süllyed. Hemperegnek benne, mint a disznó. Megemésztem és aranyporrá változtatom, tiszta vizű csermellyé. Kutyapiszokból csillagot formálni, az ám a nagy feladat.” Tehát a megvilágosodott bölcs nem találta túl tartalmasnak az átlagember életét. Szerinte az emberek többsége sokszor, életidejének jelentős részében nem állít elő értéket, csak valósnak vélt, fontosnak gondolt vagy megideologizált céljait és vágyait kergeti egy életen át. a végén azután csalódik, mert későn döbben rá, hogy elfecsérelte életideje nagy részét. De aki egy igazi mestert követ, annak van esélye kiemelkedni a tömegből, s megvalósítani saját egyedi isteni individuumát, a lelkét. Ez a beavatás útja, ami által valaki beavatottá válhat. Aki bízik a mesterében és feltétel nélküli tisztelettel hajtja végre az előírt kötelességeit, az a leghatékonyabb úton fejlődhet az isteni énje irányában. A helyes módszereket, az egyénre szabott technikákat és a folyamatos iránymutatást csakis egy élő guru, egy szellemi Vezető felügyeletével kaphatja meg a tanuló vagy az aspiráns. Azt szokták mondani az életről, hogy aki tudja, hogyan kell csinálni, az még a pokolban is jól él. Ez a tézis főleg akkor fontos és azáltal nyeri el értelmét, ha valaki már eljutott az előző életek létének, a létkörforgás és az újratestetöltéseknek a felismeréséig. Hiszen, aki a helyes beavatási utat követi, az néhány életen belül megszabadul a földköz kötő karmától és teljesen szabaddá lesz. Aki már ilyen szintre emelte tudata rezgését, hovatovább, fényét, arra már nem hat a halál, mert szelleme tudatosan vándorol át a lét-nemlét küszöbén. Egy idő után pedig okafogyottá válik az emberi testbe történő visszaköltözése. Boldog napot! Száraz György
Sziddhártha Nem szeretnék senkit sem ámítani azzal, hogy most én megmondom a frankót és egyszer s mindenkorra lerántom a leplet Sziddhártha herceg, a későbbi Buddha kilétéről. Azt viszont állítom, hogy nem csupán az eddig ismert aspektusokból (nézőpontokból) fogok ráközelíteni az személyére és munkásságára. Nosza, lássunk is hozzá! Vajon honnan ered a neve? Az élettörténetének bizonyos fejezeteit ezúttal átugornám, s rögtön a közepébe vágnék. Már csak azért is tartom jónak az unalmas élettörténeti adatokat mellőzni, mert a lényeg mindig a belső tartalomban rejlik, s nem a külcsínben. Buddha nem egyszerűen „buddha”, hanem ő „A Buddha”. Tehát amikor róla beszélnek és megemlékeznek, akkor mindenkoron úgy szólítják, hogy A Buddha. Tudniillik ez magára arra a személyre vonatkozik, arra a karizmatikus vallásalapító, testet öltött lényre vonatkozik, aki majd’ 2500 éve itt járt. Neki sikerült elérnie a megvilágosodást. Azt az állapotot, amikor az ember minden karmáját elégeti és tudata megállapodik az önmegvalósítás transzállapotában, amikor egyé válik a Nagy Egésszel, vagy legalábbis tökéletesen ráhangolódik saját önvalójának rezgéseire, azt buddhának nevezzük. Tehát nem tulajdonnév a buddha, hanem egy rang, egy titulus, voltaképpen a beavatottság egy szintje, mely az emberi testben elérhető legmagasabbnak vélt szint. Ezt mindjárt szerettem volna az elején tisztázni. Létezett-e egyáltalán Buddha? A kérdés azért vetődik fel jogosan, mert ő szóban tanított, élőszóban, lehengerlő beszédek formájában adta át a tudását és vezette tanítványait. Írni, nem sokat írt, s ha igen, akkor sem maradtak fenn ma hitelesíthető történelmi dokumentumok. De őszintén, nem mindegy? A kultusza ma él és virágzik, s az egyik legjobban működő, szigorúan az értelemre alapozott vallási rendszer a világon, ez a buddhizmus. Még mielőtt az kedves olvasó az elfogultság jeleit venné ki szavaimból, megjegyzem, nem vagyok teljes mértékben elragadtatva attól, amit a buddhizmus szó alatt ma egyesek művelnek, mert A Buddha nem teljesen ezt tanította. Ő egy ékesen szóló, egyszerű, tömör és nagyon hangsúlyosan beszélő, egyáltalán nem szerény ember volt, aki mint felforgató elem, mint reformer szálka volt sok mindenki szemében. Csakúgy, mint Lao-ce, vagy Mózes, vagy Jézus, vagy Jean d’Arc. A Buddha feltételezett élete Neve eredetileg a tradíciók szerint Sziddhártha Gautama volt. A mai Nepálhoz tartozó Lumbiniben született és Bodh Gajában világosodott meg. Természetesen ezt a helyet zarándokhellyé tették a buddhizmus hívői, azonban a templom idővel elsüllyedt, mintegy ezer évig nem tudtak róla. Ennek a politikai rendszer és a történelem viharos hullámai az okozói. Mígnem 1891-ben egy szingaléz szerzetes újra fel nem fedezte, de még több mint 50 évbe telt mire restauráltatni tudták a templomot. A feltételezett tanítási helyek, mint Szarnath, Szravaszti, Vaiszali éppen úgy zarándokhelyekké váltak az idők folyamán, mint az a hely, ahol a Buddha átlépett a nirvánába, Kusinagara. Egyes kutatók i.e. 566 és 486 közé teszik földi pályafutását. De ezt a dátumot szerintem elegendő nagyjából tudni, lényegtelen vitatkozni a pontosításán, mert az alantas indulatokat szülne! A szakértők és a buddhizmus vezető véleménye szerint a hat világkorszakban mindig is csak egy Buddha létezett, s Buddha Sákjamuni a hetedik a sorban. Őt a Páli Kánon szerint még egy Buddha követi majd: Maitréja, a szerető együttérzés Buddhája.
A történelmi Buddha életrajza az igazat megvallva csupán a nyugati ember számára íródott, mert valódi dátumok nem igazán maradtak fenn. A XX. és a XXI. századi ember számára azonban szükség van valami bizonyítékfélére ahhoz, hogy hinni tudjon. Egy keleti embernek ez mellékes kapaszkodó csupán. Egy szó, mint száz, a több száz évvel később szárnyra kapott legendákból és a páli szútrákból fokozatosan életre keltek Buddha életepizódjai. A legendáriumok szerint még mielőtt Sziddhártha Gautamaként megszülethetett volna, sok előző életét bódhiszattvaként élte le, vagyis olyan lényként, aki nem csak a maga, hanem minden lény üdvét keresi. Ez egy a buddhaságot megelőző állapot. Így tett szert könyörületességre, ekképpen sajátította el az erényeket. Édesanyja, Májá, álmában egy fehér elefántot lát, ami együtt hál vele állítólag. Az álomfejtők később úgy értelmezik az álmot, hogy e frigyből hatalmas király vagy Buddha születik. A születésekor megjelent Indra és Brahma, két jelentős hindu istenség, akik hódolattal adóztak neki. Alig lépett ki anyja jobb oldalából, máris hét lépést tett mind a négy égtáj felé, hogy ezzel a világ fölötti uralmát kifejezze. Édesanyját hét nappal születését követően veszíti el. Sziddhártha eredendően ksatrija kasztból származott, s nem a papok kasztjából. Indiában négy kaszt ismeretes. Apja rádzsa volt, vagyis a város vezetője volt, azon felül a város véneinek a tanácsában is elnökölt. Gyerekkora nagyszerű körülmények között telt. Dajkája és szolgálói igyekeztek mindenben a kedvében járni, ma úgy mondanánk, hogy nagyon elkényeztették. Írni és olvasni akkoriban nem volt divat, ezért nem tanítják meg neki e stúdiumokat. Viszont annál inkább kiképzik a különféle sportágakra és a harcművészetekre. Később elvette Gópát vagy Jasódharát (akinek nevei olykor felcserélődnek), s nászukból fiúgyermek született, aki a Ráhula (bilincs vagy kötelék) nevet kapta. A döntő fordulat Buddha életébe akkor következik be, amikor egy alkalommal kikocsikázik a csodálatos palota falain túlra és találkozik egy öregemberrel, egy beteggel, egy halottal és egy szerzetessel. Ezt követően jut arra a felismerésre, hogy lemond a világi javairól és a megvilágosodás útját kezdi el járni a fényűzés, a pompa helyett. Az éj leple alatt megszökik a palotából és aszkétának (szrámána) áll, hogy „megkeresse a páratlan békességet”. A megvilágosodás útja Először Álára Káláma csoportjához csatlakozik. A guru azt tanítja, hogy az anyag nem valóságos és meg kell tanulni a figyelmességet. Majd Uddaka Rámaputta csoportjához szegődik tanítványként. Azonban egyik helyen sem találja meg a keresett békét, jóllehet a tanításokat maximálisan elsajátítja. Vándoraszkétának állt, s a koplalást választotta. Csakhamar öt követője is akadt. A tantaluszi fájdalmak és az önsanyargatás természetes velejárói sem hozták el a vágyott békességet, mígnem eszébe jutott egy gyerekkori emléke. Akkoriban egy gránátfa alatt ücsörgött, miközben apja a földet művelte, majd hirtelen egy földöntúli nyugalom lett úrrá rajta. Ez teljesen új vágányra terelte addigi gondolatait. Felhagyott az önsanyargatással és ismét enni kezdett. Követői elfordultak tőle és egyedül folytatta spirituális útját. Egyre nagyobb mélységekbe ereszkedett önmagában. Eközben a megkísértések sem maradnak el. Minél lejjebb ereszkedik önmagában, annál nagyobb és nagyobb erejű démonikus erőkkel és akadályokkal találkozik, mígnem diadalt arat a Gonosz felett. Sziddhártha a banyanfa alatt ülve egy teliholdas éjszakán elnyeri a „Háromszoros Tudást”, s megvilágosodik. Ez a megszabadulás pillanata, amelyre az egész életét feltette.
Buddha a kígyó-trónuson annak a képnek a neve, mely a Megvilágosodottat egyik csodával határos pozícióban ábrázolja. Buddha egy monszun elől egy fa alá menekült, ahol egy kígyó húzta meg magát. A kobra felegyenesedett és Buddha fölé terjesztette ki hatalmas nyaklebenyét megóvva ezzel a záportól. De Buddha nem sokáig élvezheti ki a megszabadultsággal együtt járó örömöket, mert maga Isten utasítja arra, hogy kezdje el az embereket tanítani a megszabadulás útjára. Az indok a következő volt: „Vannak olyan lények, akik szemét alig lepi por; ha ők nem hallják a tanítást, elvesztek. Ha azonban meghallják a Tant, eljutnak a megszabaduláshoz.” (idézet a Páli Kánonból) Elsőként öt korábbi társával ismerteti meg a Tant, vagyis a Dharmát. Így lettek ők az első szerzetesek. Földi pályafutásának romlott vagy tán mérgezett hús- vagy gombaétel vetett véget. Utódot nem jelöl ki, vallást nem alapított. Ehelyett a következőképpen nyilatkozott: „Ti magatok legyetek a sziget, ti magatok legyetek az oltalom, ne keressetek más oltalmat; legyen a Tan a sziget, legyen a Tan az oltalom, ne folyamodjatok más oltalomért.” Ennek fényében Buddha Tana, a Dharma lett a követők irányítója, s ezzel nem egyetlen személy köré épülő kultusz indult világhódító útjára. Buddha földi maradványait elégették és a hamvait egy urnába zárták. Később a környék mind tíz törzse igényt tartott a hamvakra, ezért mindegyik kapott belőlük, s sztúpákat emeltek emlékére. Ezek egyikét találhatta meg az indiai-nepáli határon, Kapilavasztuban egy francia kutató. A közép-indiai dialektusban íródott szöveg alapján bebizonyosodott, hogy az urna, hogy „Buddha, a Megvilágosodott ereklyéinek edénye”. Boldog napot! Száraz György
Buddhizmus Buddha először öt korábbi aszkétatársával osztotta meg a Tant. A Benáresz-közeli Szarnathban találkozott velük. Az itt tartott beszédeiben nyilatkoztatta ki a Négy Nemes Igazságot, valamint itt tartott beszédet a Nyolcrétű Ösvényről és a szenvedés végéről. Tanítványai belátták a Tant, s ezzel elindult az útján a Szangha, vagyis a buddhista rend. A Négy Nemes Igazság Az Első Nemes Igazság a dukkháról (általában szenvedésnek fordítják) szól, a lét körforgásba születés, halál, a betegség, a negatív és a fájdalmas tapasztalatok, valamint a beteljesületlen vágyak fájdalmas elégtelenségéről. A második Nemes Igazság az elégtelenség kezdetéről szól. A Harmadik Nemes Igazság szerint a fájdalmas elégtelenség megszüntethető, ha a vágyak megszűnnek. A Negyedik Nemes Igazság megmutatja, hogyan érhető el ez a cél, ha az ember a Nemes Nyolcrétű Ösvényre tér.
Buddha elutasítja azt, hogy a rituáléknak erkölcsileg és karmikusan komoly szerepük lenne, mert azok sokszor személytelenek. Helyette azt állítja, hogy a személyes indíttatás, a szándék teremti a karmát. A buddhizmus azt vallja, hogy amit felismerünk, azt csak negatív fogalmakkal írhatjuk le. Azaz nem teljességről beszél, hanem ürességről. Buddhista értelemben a megváltás és az üdv kérdése úgy fogalmazható meg, mint megszabadulni az újjászületések körforgásából. S ezt nem elméleti síkon, hanem gyakorlati megvalósulási síkon tartja kivitelezhetőnek. A megoldása az emberi élet képletének nem más, mint a karma termelésének a leállítása. Persze ezt sokan félreétették és ma is félreértik, holott itt előrelátásról és egy olyan életvitelről van szó, amely megszűnteti a szenvedést. A Nyolcrétű Ösvény De mi okoz szenvedést az ember számára Buddha szerint: - a születés, a betegség, az öregedés és a halál - nem szeretettel együtt lenni, vagy szeretettől elválasztva lenni - minden kielégítetlen vágy - a múlandóságból is szenvedés származik - a mohó vágyakozásból, a gyűlölködő és az elvakult viselkedésből és cselekedetekből is szenvedés származik A szenvedés okai a Páli Kánon szerint: - „szomjúság” és a „vészes befolyások” – ezek az érzékek keltette vágyakozásból, szerzési és birtoklási vágyakból ered - nem-tudás – oka a vakság, mely nem látja, hogy az ember személye múlandó és más tényezők függvényében létező A szenvedéssel teli elégtelenség megszüntethető a kívánságok megszüntetésével. Az ember halandó és eléggé összetett lény ahhoz, hogy egyetlen mondattal meg lehessen szabadítania önmagát a fenti kötelmektől. Ebben is segít Buddha Tana, mely a Nyolcrétű Ösvény formájában maradt ránk. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
Helyes szemlélet Helyes akarat/gondolkodás Helyes beszéd Helyes cselekedet Helyes életmód Helyes igyekezet Helyes éberség Helyes elmélyülés
Az üdvözüléshez vezető élet aspektusai 3 részre oszthatóak: - az erkölcsös életvitelre, - az összeszedett szellemre vagy elmélyülésre, - valamint a felismerésre és a bölcsességre Nirvána A nirvána szó a mohó vágyakozás, a gyűlölködés és az elvakultság megszűnését jelenti. Ez a béke és a megnyugvás állapota. A Páli Kánon szerint: „A nem-született, nem-öregedő, nem-
hervadó, halhatatlan, gondtalan, bepiszkítatlan, a kötelékekkel szembeni legnagyobb biztonság: a nirvána” Szokták mondani a nirvánáról, hogy a „seholsincs hely” vagy „Ahol egyetlen dolog sincs, ahol semmi sem fogható meg. Ott fekszik a túlsó part nélküli sziget… az öregedés és a halál végső megszűnése ez.” Ezért értették félre a buddhistákat az európai filozófusok, akik azt hitték, hogy a Buddha hívei a semmit imádják. Ma már viszonylag elterjedt, hogy a „semmi” keleten valaminek a hiányát vagy űrt vagy ürességet jelent. Tehát az ellentétét, mintegy a negatívját jelenti az adott fogalomnak. De hiba lenne azt feltételezni, hogy a „semmi” olyan elvont fogalom, mint a nulla! A semmi egy egzisztenciális állapot, helyesebben egy tudatállapot, az én ellobbanása. Léteznek pozitív megfogalmazásai is a semminek. Például a „biztonságos sziget az óceánban”, a „város az őserdő mélyén”, vagy a „halhatatlanság nektárja”. Ez az út vége. De előtte ott van az életgyakorlat, mely egyebek mellett a nem-énről szól. A nem-én egyfajta önzetlenséget takar. Azt vallja, hogy nem létezik statikus, anyagi értelemben vett én. Csupán testi dolgok, érzetek, észlelések, teremtő impulzusok és gondolkodásbéli folyamatok vannak, melyek együttesen alkotják a létezés tényezőit, amelyek „megteremtik” magát az embert. Ezért aztán nem érdemes önmagunkhoz ragaszkodnunk, ha el szeretnénk jutni a megszabaduláshoz. A buddhizmus ágai Buddha távozását követően csakhamar lángra kaptak a viták a hogyan tovább kérdéséről. Számos zsinat ült össze, hogy megtanácskozzák az egyes iskolák elképzeléseit. I.e. 100 körül vált szét az Út, s megszületett a théravádin-buddhizmus (théra: az ősök, váda: az út) és a mahájána-buddhizmus (mahá: nagy, jána: szekér). Indiában a IV-VI. század körül új vallási mozgalom alakult, a tantrizmus. A tantrikus buddhizmus, a vadzsrajána (vadzsra: gyémánt, mennykő), mely egy kívülálló számára érthetetlen, titkos gyakorlati útja a buddhizmusnak. I.sz. 400 körül bontakozott ki Kínában a „Tiszta Ország Buddhizmusa”, mely abban bízik, hogy Amitábha Buddha ígéretéhez híven a Tiszta Országban születik újjá és éri el a megvilágosodást. Kínában i.sz. 600 körül jött létre a csan-/zen-buddhizmus, mely erőteljesen hangsúlyozza a meditációt. Hatalmas, több méternyi könyves szekrényben elférő irodalma van a buddhizmusnak, de ez mind nem elég, ha meditációs praxist nem végez valaki, s nem alakítja életgyakorlattá a Tanban foglaltakat. Ma négy fő irányzattal találkozhatunk a buddhizmuson belül: 1. Pragmatikus irányzat – a személyes boldogulást és a kedvezőtlen történésekkel szembeni védelmet keresik benne, 2. Karmikus irányzat – jobb újjászületésen fáradoznak, igyekeznek jó tettekkel jó karmát írni, 3. Megvilágosodás irányzata, vagy bódhi irányzat – célja a teljes megvilágosodás vagy a nirvána elérése, 4. Életstílus irányzat – már az is annak számít, ha a lakásunkban van egy Buddha szobor, vagy a buddhista tanok alapozzák meg az egyébként nyugati életvitelünket. Boldog napot!
Száraz György
Feng Shui A feng shui egy ősi kínai tradíció, amelynek segítségével harmonikussá, rendezetté és áttekinthetővé tehetjük lakóterünket, szűkebb és tágabb értelemben vett környezetünket. Célja nem egyéb, mint egységet és egyensúlyt teremteni önmagunk és a környezetünk között. Gyökereiben csaknem valamennyi hagyományban, így az amerikai indián kultúrákban, az afrikai és az ázsiai samanisztikus tradíciókban fellelhető a térrendezésnek ez a csodálatos, kifinomult és mégis alapjaiban könnyen érthető és elsajátítható technikája. Minthogy a téma hatalmas és rengeteg ismeretanyag áll a rendelkezésünkre, ezért engedtessék meg nekem, hogy csak néhány kiragadott példán keresztül illusztráljam a feng shui mai alkalmazhatóságát. A legfontosabb azt tisztába tenni magunkban, hogy micsoda az otthon, illetve mi jelenti számunkra az otthont. Az ember nem csak húsvér testből áll, hanem – s ezt a nézetet manapság már egyre többen osztják – szellemmel és ami a legfontosabb, lélekkel rendelkező csodálatos lény. Ennek a belátásával indul minden igazi út az életben. Ha ugyanis soha, de soha nem tévesztjük szem elől, hogy egyszerre három részből állunk, s folyamatosan hozzászoktatjuk magunkat ahhoz, hogy mindhárom részünk otthonosan érezze magát, akkor egy egészséges, boldog és kreatív életet teremthetünk a magunk számára. Innen nézve úgy vélem, múlhatatlanul fontos úgy tekintenünk a lakókörnyezetünkre, hogy az nem pusztán számunkra értékes vagy értéktelen elemek, tárgyak és eszközök kusza halmaza, hanem a testünk, a lelkünk és a szellemünk otthona. Egy olyan helyszín, amelyből tudat alatt folyamatosan táplálkozunk, amelynek energiáit magunkba éltető erőként szívjuk, s amit éppen ezért érdemes tudatosan kialakítanunk. Ezzel nyerhetünk ugyanis sok-sok támogató energiát, melyek feltölthetik energiakészleteinket, auránkat, megerősíthetik a gyengébb pontjainkat, pótolhatják vagy ellensúlyozhatják az erődeficitjeinket és folyamatosan harmonizálhatnak bennünket az örök mérték szerint. Ne feledjük el, hogy az ember folyamatosan kölcsönhatásban áll a környezetével, a Földanyával és a Nagy Egésszel, a Kozmosszal. Aki a kvantumok világába tesz kitekintést, az megbizonyosodhat arról, amit már évezredekkel ezelőtt lejegyeztek, nevezetesen, hogy minden mindennel összefügg és minden az apróságokon múlik. Színválasztás Minden színnek mélyreható biológiai, ergonómiai, energetikai és szellemi hatása van. Dr. Max Lüscher színkutató megvizsgálta az emberek színpreferenciáit, s a következő megállapításra jutott: az emberek színekre adott reakció kultúrától függetlenek. Nem véletlen, hogy az egyes ember milyen színeket részesít előnyben és mely színeket mellőzi. A színek közvetlenül hatással vannak az ember lelkiállapotára, pszichéjére és ezáltal a teljesítményére, az egészségi állapotára és a gondolkodásmódjára. Míg egyes színek kifejezetten erősítik az egyén tulajdonságait, addig mások semlegesen vagy gyengítően hatnak ránk. Egyfajta színfelosztást ismertetek az alábbiakban, amelyben a legtöbb feng shui szakértő egyetért. A piros növeli az életenergia szintjét, a fizikai erőt, a kitartást, az izgalmat és az étvágyat. Lendületet és motivációt ad.
A narancssárga szín lelkesít, növeli a magabiztosságot, oldja a gátlásokat, erősíti az ösztönösséget, az optimizmust, a szexualitást, a nemi vágyat és a kapcsolatteremtés képességét. A napsárga aktivizálja az intellektust és a határozottságot, fejleszti a kommunikációs készséget, a világ elemző tanulmányozását, erősíti az őszinteséget és a koncentrációt. A zöld a kiegyensúlyozottságot, a toleranciát, az öngyógyítói képességeket és a reményt támogatja. A kék fejleszti a kreativitást, az önuralmat, a belső békét, a kommunikációs készségeket, a hitet és a spiritualitást. A lila a pszichikai készségeket, a nyugalmat, az intuíciókat, az elmélyedést és a belső energiáink összpontosítását serkenti. A fehér a tisztaság vagy a megtisztulás, a nyitottság, a szeretet, a lélekkel ápolt kapcsolat, az alázat és a harmónia színe többek között. A fekete nyugalmat ad, elősegíti a benső világunk felfedezését, az ismeretlen megismerését, a misztikus tevékenységeket, ugyanakkor biztosítja a mágikus szertartások védelmét. Báguá-térkép Ez tulajdonképpen egy energiatérkép, mely a főbb életterületeknek megfelelően osztja fel a teret, a szobát vagy épp a lakást. Ha szeretnénk életünk bizonyos területeit felerősíteni, akkor az adott térség megfelelő energiáit kell felerősítenünk. Ez alapján a következő kilenc részt vegyük figyelembe, illetve alakítsuk tetszésük szerint a szobánkban: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
Gazdagság, siker Hírnév, önkifejezés Kapcsolatok, házasság Család, ősök, örökség Egészség, csi (életenergia) Utódok, gyermekek, távlati tervek Belső tudás, önmegvalósítás Karrier, szakmai előmenetel Pártfogók, angyalok
Ha például a párkapcsolatunkat szeretnénk erősíteni, akkor helyezzünk egy fotót vagy egy képet a szobánk „kapcsolatok területére”. Ha szakmai előmenetelre vágyunk, akkor a „karrier területre” érdemes egy olyan képet helyeznünk, ami minket ábrázol valamilyen sikerünk közepette. Ha a falra egy csodálatos természetet ábrázoló képet rakunk, például egy hegyet, akkor azzal szimbolikusan óriási támaszt, erős talapzatot és bátorságot nyerhetünk terveink és életünk megvalósításához. Otthonunkban számos olyan tárgy és jelenség van, amely tudatalatt hat ránk. Ezek egy része megcsapolja és gyengíti, míg más részük erősíti az energiáinkat. Ilyen kulcsfontosságú momentum az ágyunk megfelelő elhelyezése. Itt nem csupán a báguá-térképet kell figyelembe vennünk, hanem azt is meg kell állapítanunk, hogy milyen sugárzásokban található a fekhelyünk. Átlagosan napi 6-8 órát töltünk az ágyunkban, tehát nem mehetünk el szemlesütve e kérdés mellett. A föld alatti vízerek, a mágnesen sugárzások és az elektroszmog szempontjából neutrális, azaz semleges helyet igyekezzünk kiválasztani fekhely gyanánt. Ez különféle radiesztéziai módszerekkel mi magunk is megtanulhatjuk megállapítani, de szakemberhez is fordulhatunk e kérdésben. Eleinte azért érdemes visszaellenőriztetni a
méréseinket egy hozzáértővel, de egy idő után már mi magunk is bátran méricskélhetünk a lakásunkban sugárzások után kutatva. Kiváltképp azért is ajánlatos megtanulni az efféle méréseket, mert a sugárzások időről-időre változtatják a helyüket. Szent geometria A szent geometria lényegében a természet és a magasabb dimenziók földre vetített mintáiról, mintázatairól szól. Ezt fedezhetjük fel például az emberi test sejtjeiben, ereiben, arányaiban, a növények gyökereiben, leveleiben, az állatvilág emberi szem számára különös „műalkotásaiban” és megoldásaiban a mikroszkopikus méretektől a legnagyobbakig, hogy a csillagrendszerek felépítéséről már ne is beszéljünk. A szent geometria adja és teremti a harmóniát, a szimmetriát és a rendszert az univerzumban. A szent geometria alapján készült ábrák és tárgyak előhívják, mozgósítják a természet energiáit. Általuk bevonzhatjuk életünkbe a természet erőit. A holisztikus világképben a geometria isteni ideákat testesít meg. Minden isteni elv és erő megfeleltethető egy-egy hozzá kapcsolódó formának vagy mintának. Ezt használja fel a feng shui. A háromszög például a Szentháromságot, a test-lélek-szellem egységét, a múlt-jelen-jövő hármasát, az apa-anya-gyermek alkotta családot fejezheti ki és erősítheti. Ehhez hasonlóan a kör és a gömb az egységet, a szellemi tökéletességet, a feszültségmentességet és a teremtést jelképezi. Ezért ajánlott mandalákat, labirintusokat, spirálokat és különböző szent ábrákat elhelyezni lakásunk több pontján is. Vegyük figyelembe az aranymetszés szabályait (1,618 a kulcsszám), amikor a bútorainkat elhelyezzük a lakásunkban vagy a kertünkben. Ez mindig jelentős javulást idéz elő az életünkben. Tükreinket és festményeinek helyezhetjük az aranymetszés szabályainak megfelelő keretekbe. Érdemes ötszirmú virágokat elhelyezni lakásunkban és irodánkban, mert érezhetően megemeli az energiaszintünket. Hangok Azt nagyjából mindenki tapasztalat útján tudja, hogy milyen zene cseng kellemesen a füleinek, s melyik sérti a hallását. Temperamentumunktól és karakterünktől függően ösztönösen válogathatjuk ki a zenei repertoárokból a számunkra kedves muzsikákat. A feng shui azonban nem csak arra ügyel, hogy ki-ki találja meg az aktuális énjéhez és élethelyzetéhez leginkább illő zenét, hanem arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy csökkentsük a környezetünk zajszintjét. Javaslatai a következők: használjunk szőnyeget és függönyöket és más puha anyagokat, a bútorokat helyezzük távol a zajforrásoktól, alkalmazzunk alátéteket a zörgő vagy zajos fürdőszobai és a konyha eszközöknél, ültessünk tujákat vagy fákat a házunk köré, illetve a kertünkbe, gondoskodjunk az ablakok hangszigeteléséről, igyekezzünk becsempészni lakásunkba a természet hangjait. Gyógyító Kör Gyorsan megjegyzem, hogy elődeinknél és a tradicionális népeknél a Gyógyító Kör nem feltételezi, hogy mi betegek vagyunk. A gyógyítás sokkal inkább jelent harmóniateremtést, mint fájdalomcsillapítást. Ezért a Gyógyító Kör célja elmélyíteni a kapcsolatunkat a természettel, a ráhangolódni a természet körforgására és ciklikusságára. A Gyógyító Kör az élet minden ciklusát megbecsüli: a születést és a halált, a felkelő napot és a lenyugvó napot, a hideget és a meleget stb. Gyógyító Kör készítésével mi is hozzájárulhatunk valamivel a
mindenség működéséhez. Akár a kertünkben, akár a szobai asztalunkon alkothatunk Gyógyító Kört, mely állandóan emlékeztet a természettel való harmonikus viszonyunkra. Készítése mindösszesen annyi, hogy számunkra kedves kövekből, kavicsokból kör alakzatot rakunk ki. Ez a föld és a menny, az ég és a föld, a négy égtáj és a négy elem találkozási pontja. Egy szent hely az otthonunkban. Olyan ez, mint egy magunk által készített mandala. S ha már az égtájakat említettem, álljon itt néhány alapinformáció arról, hogy az égtájak milyen energiákat és erőket közvetítenek felénk. Kelet: az új kezdete, a tavasz ereje, kezdeti növekedés és megújulás, remények, ösztönösség, inspiráció, optimizmus, életerő, megvilágosodás, cselekvés Dél: nyár, bőség, növekedés, terjeszkedés, érés, intuíció, aktivitás, szenvedély, életöröm Nyugat: ősz, átalakulás, változás, elengedés, megtisztulás, visszavonulás, befejezés Észak: önvizsgálat, önértékelés, békesség, befelé fordulás, bölcsesség, elmélkedés Középpont: minden lakásnak van egy fizikai és egy dinamikus (vagy energetikai) középpontja. Ez az erők és energiák fókuszpontja, ahol az energiák és az erők eggyé válása megszületik. Ez a szellem és a tudatosság helye. Amennyiben úgy találjuk, hogy ez a középpont nem a megfelelő helyen van (ideális esetben egybeesik a fizikai és a dinamikus középpont), illetve elmozdult valamelyik égtáj irányába, akkor két dolgot tehetünk. Egyik esetben tudatosan kialakítunk egy új középpontot egy köldökkő segítségével. Köldökkőnek kitűnőek a linga kövek, de szent helyekről származó, ovális kövek is megfelelnek erre a célra. Helyezzük a követ az általunk kijelölt, kimért fizikai középpontba és ajánljuk az otthonunkat az oltalmába. Ha alkalmas követ találtunk, akkor innentől kezdve az oda fogja koncentrálni otthonunk energiáit. Más esetben tehetjük azt, hogy a túlcsorduló energiákkal ellentétes égtájnak megfelelő helyre a legyengült égtájat erősítő szimbolikus tárgyakat helyezünk. Tehát ha észak felé tolódott el a középpont, akkor délre helyezzünk a déli égtájat erősítő tárgyakat, s ezzel ellensúlyozzuk az intenzív északi energiákat. Az elemek egyensúlya Egy lakás energiái akkor harmonikusak, hogy ha mind a négy elem (tűz, víz, levegő, föld) kiegyensúlyozott arányban van benne jelen. Ha aktiválni szeretnénk valamelyik elemet, mert úgy érezzük, hogy nincs belőle elegendő, akkor a következőket tehetjük: Ha több levegő elemet szeretnénk: alkalmazzunk szélcsengőket, sárga színű kiegészítőket, tárjuk ki naponta többször az ablakunkat, hallgassunk fuvolazenét, tegyünk egy nagy tálba citromot, tegyünk rendet a szekrényünkben és a könyvespolcainkon. Ha több víz elemre vágyunk: helyezzünk el lakásunkban akváriumot, vizet ábrázoló képeket, csobogót. Tegyünk ki családi és baráti fotókat, ember- és állatszobrokat. Pasztellszíneket alkalmazzunk – kéket, türkizt például. Virágokkal díszítsük a lakást. Ha több tűz elemre van szükségünk: használjunk gyertyát, illetve lehetőség szerint kandallót vagy kályhát, helyezzünk ki fémből készült szobrokat, alkalmazzunk piros vagy élénk színeket, az ablakokba függeszthetünk kristályt, mely prizmaként megtöri a napfényt, s engedjük be a napfényt minél többször.
Ha több föld elemet akarunk: válasszunk fából, agyagból vagy kovácsoltvasból készült tárgyakat, rakjunk a lakásunkba szobanövényeket és helyezzünk a padlóra kövekkel teli kosarakat. Íme, egy kis ízelítő a feng shui művészetéből, mely remélem, több praktikus tanáccsal is hozzájárul majd otthonaink, kertjeink, irodáink és egész életterünk harmonikus kialakításához és berendezéséhez. Boldog napot! Száraz György
