"Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok..."

Népismereti Könyvtár 7.

"Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok..." Tanu!mányok a 65 éves Ág Tibor köszöntésére



„Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok.. Tanulmányok a 65 éves Ág Tibor köszöntésére

Szerkesztette Liszka József

Komárom — Dunnsze rdnhety 1993


S zerk esztőb izottsá g

Á g T ib or D anter Izabella F eh crv á ry M agda H. K ovács István Liszka J ó z s e f (elnök)

Tartalom

Liszka József: Á g Tibor k ö s z ö n t é s e ..............................................9 Takács András: Emlékeim — közös é lm é n y e in k .................... 13 Pályámon sokat köszönhetek Ág Tibornak Szvorák Katalin népdalénekessel beszélget Halász Péter . 23 Hála J ózsef — Katona Imre: Pongrácz Lajos és „Ipoly táji" n é p d a lg y ű jte m é n y e ................ 27 Géczi Lajos: Ünnepi köszöntők az Ondava mentéről . . . 87 Viga Gyula: Húsvéti köszöntők és locsolóversek a B o d r o g k ö z b ő l...........................................................................103 Lukács László: A húsvéti kom atálküldés emlékei a M e z ó fo ld r ó l.............................................................................. 131 Voigt Vilm os: Egy közösség találóskérdései .....................138 U jváry Zoltán: ítélet, büntetés, j á t é k .................................. 181 Fehérváry Magda: A debródi Szent László forrás szerepe a helyi n é p h a g y o m á n y b a n ..................................... 189 Nagy Mari - Vidák István: Jegyzetfüzetünkből..................221 Olsvai Imre: Zoborvidéki kiegészítés Bartók török -m agyar dallampárhuzamaihoz ...............................234 Barsi Ernő: Á g Tibor Karácsonyi betlehem es játékok és m endikák c. csallóközi énekeinek változatai a Duna túlsó o l d a lá n .................................................................244 Csáky Károly: Haj ki, kisze, kiszőce....................................... 260

Ág Tibor köszöntése Szubjektív sorok a hatvanöt esztendős Ág Tibor tiszteletére

M egvallom őszintén, Á g T ib o r nevével eléggé későn, a hetve nes évek közepe táján, egyetemista koromban találkoztam elő ször. Emlékszem, köreinkben, Budapesten tanuló szlovákiai m agyar bölcsészhallgatók körében nagy eseménynek számított akkor az Édesanyám rózsa/a/a című palóc népköltési gyűjtemé nyének a megjelenése. Az erdélyi táncházm uzsika térhódításá nak a fénykora, illetve a romániai m agyar néprajzi kiadványok m ind sűrűbb jelentkezésének, K a lló s Z o ltá n balladáskönyve m egjelenésének az ideje volt ez, s mi bizony (m iért is tagad nám ?) olykor, nem is egészen alaptalanul, sértődöttséggel ve gyes irigységgel álltunk a pesti Erdély-im ádat forgatagában, így bizony nagyon jól jött Á g T i b o r könyve, amely már — a korábban napvilágot látott sokszorosított kiadványokkal szem ben — valódi, keménykötésű, nyomdai úton előállított K Ö N Y V volt. Am ire akár büszkék is lehettünk, ami hitet, erőt, önbizal m at kölcsönözhetett nekünk, az éppen akkor felcseperedő néprajzos- (bár nem csak néprajzos!) fiókáknak. M ásodik találkozásom Á g T ib o rra l (pontosabban: a nevével, m űvével) m ár korántsem ilyen szépemlékű számomra. Végzős egyetemi hallgatóként, mindenkinél m indent jobban tudó ifjú titánként recenzáltam 1979-ben m egjelent baüadáskönyvét, a Véfessé^ szó/ó sziue?n-et. Akkor még frissek voltak számomra a népballadáról tanultak, kéznél voltak jobbnál-jobb budapesti könyvtárak szúkebb pátriánkban szinte elérhetetlen szakköny vei: talán ezekkel m agyarázható az a szakmai elfogultság, ahogy ezt a — ma már pontosan látom! — nagy jelentőségű 9

n épköltési gyűjtem ényt fogadtam és kezeltem. Olyan tudo mányos apparátust, összehasonlító anyagot kértem rajta szá mon (miközben a terepen nyert pótolhatatlan balladák tömegének önmagábani fontosságáról alig-alig vettem tudo mást), amelyekhez a könyv szerzője Nagymegyeren jószerével nem is juthatott hozzá (csak most látom, saját káromon, Hogy egy-egy tanulmány többé-kevésbé tisztességes szakmai színvo nalon való megírásához hányszor el kell utazni Budapestre, ahol megfelelő szakkönyvtár áll a kutató rendelkezésére, s hazafelé a vonatban hányszor meg hányszor jutnak eszembe olyan szempontok, adatok amelyeknek újfent utána kell nézni. Tehát ismét Budapestre utazni, hogy aztán onnan hazafelé megint eszembe jusson valami... És ennek talán sosem lenne vége, ha az ember egyszer — fél szemét behunyva — nem jelentené ki, hogy most pedig kész van a tanulmány!). Utólag visszagondolva, nem lepődnék meg, ha akkor recenzi óm olvastán Á g T ib o r megsértődött volna a félig-kész ifjú „kolléga" fennhéjázó, kioktató modorán. Lehet, hogy akkor ez így is volt, ám idők folyamán sorsunk, pályánk egymás mellé sodort bennünket, s ma úgy érzem, sztnfe bármiféle 'tüske, sérelem nélkül, nagyon jó! együtt tudunk dolgozni... Azért írom, hogy sztrtie, mert ha Tibor Bátyánkban esetleg már a legkisebb neheztelésnek sincs nyoma az esettel kapcsolatban, engem azért a mai napig nyomasztott, s most mintegy vezeklésül írom meg itt (mellesleg nem is olyan régen dedikáltattam a gyűjtőszerzővel a szóbanforgó munkát, s akkor nevetve jegyezte meg: E/nZékszem a recenziódra, anukor ezí í'rod „Mo.sí pedig ¿ássuk a medvéi." Akkor nem volt erőm tovább feszegetni a szerencsétlen írásomat, de végtelenül hálás voltam, hogy mind össze ennyire emlékezik belőle az érintett! Persze, ha belegon dolunk, több érdemleges nem is volt benne...). Most, hogy régi jó szokásainkhoz híven (mert ugye „mi mindig, mindenről elkésünk") hatvanhatodik születésnapján köszöntjuk a hatvanöt éves Á g T ibort, azon tűnődöm, hogy mennyi 10

meg-nem -értés, megaláztatás érte ót élete során, mennyi irigy gáncsoskodás nehezítette munkáját (nem m agamat mentendő, de ezek sorában fentebb emlegetett kis recenzióm igencsak szerény helyet foglal el), s ó mégis töretlen hittel és fiatalos tenniakarással végezte-végzi azt a munkát, amelyet szerencse csillaga útm utatása alapján tennie kell. Ha a hetvenes évek közepén palóc népdalgyújteménye tudott hitet, önbizalmat ad ni nekünk, fiatal néprajzosjelölteknek , akkor erre ma ennek az optim izm ustól sugárzó életpályának az ismerete még inkább feljogosít bennünket. M agunknak is kívánom hát Tibor Bátyám, hogy azok a bizo nyos csillagok m ég nagyon-nagyon sokáig mutassák utadat, h is z e n a z a m i u tu n k is! E kis szerzőgárda és a Szlovákiai M agyar Néprajzi Társaság nevében is erőt, egészséget, további töretlen m unkakedvet (hogy m ég sokáig legyen kire felnéznünk, kit követnünk!) kíván tisz telettel:

Komárom, 1994. április 13-án

11

Takács András Emlékeim — közös élményeink Á g 7 % ort 1951 novem ber közepétől ismerem. Ö akkor már a Csemadokban dolgozott. Én, munkanélkülivé válva, alkalm azá si lehetőséget kerestem és így az, aki okozta a munkanélkülivé válásom at (Csanda S ándor — a pozsonyi magyar egyetemi és főiskolai hallgatók akkori diákvezére) közölte velem, hogy a Csem adoknak már van egy zenei előadója, és keres egy néptáncszakelőadót is. Az ism eretségünk Tiborral fokozatosan elmé lyü lt — először m unkatársakká, m ajd később barátokká váltunk. Sok esetben azonos volt az életcélunk, az életfilozófi ánk. Am ikor a Csemadokhoz kerültem (1951. december 1.) Tiborral azt a feladatot kaptuk, hogy fokozatosan ismerkedjünk m eg Szlovákia m agyar népm űvészeti hagyom ánykincsével, szükségünk lesz rá, szüksége lesz rá a Csemadoknak, mert 1952. január elsejével beindítja a hivatásos magyar népművé szeti együttest, illetve akkorra megszervezi azt, ahová Tibort a zenei-énekkari részleg, engem a tánckar vezetőjének, koreográ fusának képzeltek el. Mi szótfogadtunk. Ismerkedtünk az or szág hagyom ánykincsével és m indjárt 1951 decem berének végén nekivágtunk az első gyújtóutunknak. Tibor felkészültebb volt. Elképzelésében m ár kirajzolódott nemcsak az, hogy mit is kéne kutatnia, hanem az is, hogy hol, milyen irányban kezdjen tapogatózni. így első népdal-táncgyújtó utunk Nyitragerencsérbe, Kolonba, Zsérére, Egerszegre, Gímesre, tehát a zoboralji községekbe vezetett, ahol a Süttó család vendégei voltunk. Úgy kerültünk hozzájuk, hogy az egyik Süttó gyerek, az András akkor éppen a Csem adok járási instruktora volt Nyitrán. Sze rencsénk volt, mert egy olyan nótafacsaládba, hagyománytisztelő k özösségb e k erü ltü n k , ahol a lig győztük jegyezn i a szebbnél-szebb dalokat, sót Imre bácsi és felesége jóvoltából még 13

táncmotívumokat is, táncokat is sikerült felszínre hoznunk. Igaz, hogy a csárdásnak bizonyos motívumait és magát a csár dásfolyamatát, de istenem, első néprajzgyűjtői élménynek szá mítva, bizony ez sem volt kis élmény. A dalkultúra, a hagyománykultúra terén sokkal eredményesebbek voltunk. Ág Tibor később e gyűjtésből is felhasználva a dalokat megjelentet te első dalosfúzetét (Daioi/ neíünA, Pozsony J953). Ő így emlé kezik erre az első néprajzi gyújtóútra: „1951 decemberében indultunk Takács Andrással az első gyújtóútra, Nyitragerencsérbe, Kolonba, majd Martosra. Ez az első útközei 100 dallam feljegyzését eredményezte. Az első találkozás az élő népdallal egy egész életre szóló élményt jelentett." (Édesonyóm rózsa/a/a, Pozsony, 7974,20A) Innen vitt az utunk Martosra. A falut már ismertem én is, hiszen '50-ben, amikor a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tánccsoportját létrehoztam, és később első műsorát megalkottuk az egyik hagyományát és viseletét kölcsönző falu éppen Martos volt. 1951. december 1-én módomban állt a Martosi lakodalmat teljes egészében, a helyiek előadásában megis merni, mivel a Csemadokba munkába állásom első napján, a Csemadok akkori főtitkára Feí/egt ístuón elvitt magával erre a jelentős eseményre, mondván: „gyere fiam, most már neked kell ezt ismerned." Ág Tiborral jártuk a községet, Jóbáékat, Györgyéket, stb. Zsitnyan István igazgató tanító a falu igazán értékes adatköz lőivel hozott először össze bennünket. Tibor aztán, de jómagam is, gyakrank visszatértünk Martosra. Tiborról egy darabig úgy tudtam, hogy a nagyon gazdag lelőhely kiaknázásán fáradozik, az értékes dallamok gyűjtését folytatja. Folytatta is, de 1952 nyarán kiderült róla, hogy egyéb más dolog is vonzotta oda: a Zsitnyan igazgató tanító mellett tanítóskodó két fiatal tanítónő közül Bak Erzsébet volt az, aki magához láncolta. Később — az év nyarán— esküvő lett a dologból. Én voltam az egyik tanú. Ez az első gyújtóutunk két hétig tartott, s mint előbb jeleztem 14

nagyon eredményes volt. Nagyon kellett, több szempontból is nagyon keHett ez a siker. Azért is tudniillik, mert az elképzelé sünk az volt, hogy a gyújtóutak alkalmával feltárt dalokat, szokásokat, táncot azonnal, valamilyen úton-módon továbbad juk, vagy kiadványokban, m űsorfüzetekben, esetleg tanfolya mok útján juttatjuk el az éledező kulturális csoportjainkhoz, azok vezetőihez. A m artosi gyújtóutunkhoz tartozik, hogy Héder bácsiéknál, ahol szállást nyertünk annyira megtiszteltek bennünket - álta lában a falusi ember tiszteli a városból érkezett vendégeket hogy az első szobába, a „m ennyegzetes" ágyba fektettek. A „m ennyegzetes" ágynak az a természetes velejárója, hogy igen ritkán használják és hogy nagyon precízen van elkészítve. így a szalmazsák annyira ki van tömve, hogy úgy néz ki, mint a bogár, vagy a teknósbéka háta. Közepéről két széle felé lejt. Tiborral éjjelre össze kellett kapaszkodnunk, hogy ne guruljunk le róla, illetve, hogy 0 ne a falat támasztva aludjon, én meg ne találjam magam a szoba földjén. A másik történet, hogy ebben az időben m ég nem fagyott, m ég nem jött el a kemény tél, és M artos arról volt nevezetes, hogy az őszi esők beindultával, addig am íg nem fagy és tavasszal, amíg a szárazság, a nyár egy kicsit ki nem szárítja, nyakig érő sár volt az utcán. Mi városiak, hogyan is mehettünk volna másként, mint félcipőben — abból sem volt két pár — , és bizony úgy kölcsönöztek a háziak meg a György Bözse néni gumicsizmát, hogy egyáltalán mozogni, köz lekedni tudjunk a faluban. Ezt az utunkat követte — 52 húsvétjához kötődve — egy keleti kirándulás Királyhelmecre és környékére, valam int Nagykaposra. A Csemadoknak egyetlen autója volt, egy kis Minor, ezt m egkaptuk erre az útra. További műszaki felszerelésünket egy óriási m éretű orosz magnetofon jelentette. Ez az egyetlen típus létezett akkoriban Csehszlovákiában . Mi nagyon örültünk, hogy ez is volt.

15

Egy teljes éjjel, meg egy fél napot tartott az út Helmecig. A húsvéti utunk alkalmával Királyhelmecen, Kisgéresben, Szen tesen és Kiskaposban gyűjtöttünk. Feljegyzésre érdemes törté net persze itt is volt. Tibor szerencsés helyzetben volt, mert számára a magnetofon nagy segítséget jelentett, engem viszont ez a saját munkámban egy kicsit hátráltatott, mert akaratlanul én lettem a magnó kezelője. Szentesre <Sz#cs őéâ is elkísért bennünket-jelenleg a Vasárnap családi magazin hetilap felelős szerkesztője, akkor mint helmeci születésű, Pozsonyban tanuló egyetemista a húsvéti szünetben odahaza tartózkodott - mint ismerőse a tájnak társult hozzánk. Szóval húsvét másodnapján kerültünk ki Szentesre Feke András családjához. A családban két lány volt, no meg a menyecske sem volt még olyan nagyon idős, a bemutatkozást azzal kezdtük, hogy megöntöztük a házi akat, a ház nő lakóit, aminek a természetes velejárója lett, hogy kínáltak bennünket. Én azért nem ihattam, mert én voltam a magnókezelő, aztán a gyomrom se nagyon kívánta a boritalt, szegény Tibor meg akkoriban lábalt ki egy sárgaságból azért nem ihatott. Hát a háziúr egy darabig csak tűrte, csak tűrte, hogy mi visszautasítjuk a szíves kínálást, de később, amikor már kint a konyhában faggattam őt a táncról - mert időközben átvette tőlem a magnókezelését Szűcs kolléga, Tibor meg a szobában énekeltette az asszonyokat —egyszercsak az András házigazda kezében megvillan a kés, jó erővel bevágja az asztal ba, elkáromítja magát és azt mondja... „hát, fiam, aki az én feleségem megöntötte, és nem iszik az egészségére, annak a vére fog-itt folyni." Szóval, vér nem folyt... Tibor csak utólag tudta meg, hogy megmentettem az életét. Persze nem volt következmény nélküli a dolog, mert este aztán nekem lett jaj, abban az időben ugyanis túl sok volt a gyomorsavam és a bor ezt még fokozta. De átvészeltem valahogy, és megérte, mert a Feke úr kiváló adat közlőnek bizonyult a táncban. Borozgatás közben feloldódtunk mind a ketten, annyira, hogy aztán táncban vetélkedni kezd 16

tünk — talán Béla barátom még emlékszik is rá, m ert bizony én először hagytam magam tanítani, hogy jól megtanuljam azt a színkópás cifrát, figurát am it éppen m utatott az András bácsi, aztán egy-egy figuránál sokszor ismételtettem, mígnem kifa kadt, hogy aki ilyen botlábú az minek is akar táncolni, táncot tanulni. Aztán később bizonyítottunk egymásnak, hogy nem vagyunk botlábúak. Gyönyörű élményünk volt Nagykaposon (illetve most Nagykapos, m ert akkor még úgy hívták, hogy Kiskapos) Biki Ferenc bácsin ál. O volt valam ik or a vidék híres pásztorem bere. Hosszan kellett magyarázni, míg szót értettünk, illetve értette ó a szót mindjárt az első pillanattól, de még benne volt a félsz, ami 1945 után a tárogatók letiltásával költözött belé. Pedig ó a falu m eg a környék tudomása szerint is jó nótás volt, de talán m ég jobb tárogatós. Nem hagytunk neki békét. M íg végül odaszólt a feleségének, hogy „asszony..., ha már annyira akarják, menj, ott van az eresz alatt a padláson, hozzad le a tárogatómat". Szófogadó volt a feleség. Lehozta. Persze a tárogató darabokra szedve, rongyok ba szépen becsom agolva, évekig ott száradt a padláson és jól szétszáradt. Az öreg attól való félelmében, hogy elkobozzák tőle inkább eldugta és használni éveken keresztül nem merte. A vizek sokaságát öntöttük a tárogatóba, míg végül annyira megdagadt, hogy elkezdhetett Ferenc bácsi tárogatózni. Gyö nyörűbbnél gyönyörűbb dalokat varázsolt elő. S a daloknak voltak történetei is, amit igyekeztünk szó szerint rögzíteni. Az eredm ényről, a m ennyiségre és a minőségre vonatkozó ered ményről gondolom Tibor a visszaemlékezéseiben megem léke zett. Én utólag már csak arra emlékszem, hogy nagy-nagy élm ény volt ez a húsvét is. Az öreg táncolt is, táncát 1958-ban egy másik gyűjtőút alkalmával filmre is vettem. A következő nagy gyűjtóutunk, ami nem is annyira a néprajzi gyűjtés érdekében született, hanem annak érdekében, hogy a Csem adok akkori elnöksége úgy döntött, hogy a Hl. Országos

17

Közgyűlés(1952márciusa)alkalmából Pozsonyban, aközgyú!és résztvevői részére egy nagy népművészeti hagyományőrző, mű vészeti seregszemlét rendez. Persze a seregszemlére a résztve vőket, a szereplőket nekünk Tiborral kellett összeválogatnunk, és ez a válogatás, heteket, hónapokat vett igénybe, s a váloga tások alkalmával kiutazva ahol lehetett, ott bekapcsoltuk a magnót, szólítottuk táncra az embereket, tehát gyűjtöttünk. Feladatunk is volt, mert az egész feladatcsomag átadásakor, az úgymond eligazításkor Fellegi elvtárs — mivel most már ismer te a népművészeti együttes megalakítása körüli bonyodalmakat azzal biztatott, azzal bocsájtott útra bennünket, hogy „menjetek íjaim, járatok az országot, keressetek tehetségeket, figyeljétek meg őket, jegyezzetek fel róluk mindent, ami szükséges, de ne mondjátok m ^ nekik, hogy hová akarjuk vinni őket, milyen életpályára akarjuk majd átállítani őket". Utólag visszagondolva, nagy félsz élhetett az „öregben" — Fellegi titkárt magunk között csak így hívtuk — , hogy ennyire szigorú titoktartásra biztatott bennünket. Hát ezért is vittük mi mindenüvé a magnót meg a jegyzetfüzetet - , mert nekem tán cosnak még csak az volt - , és rögzítettük, hogy hol mi van. Élménydús volt a Garam mente beutazása is. A Csemadok járási titkáraitól, alapszervezeteinek vezetőitől kaptuk a jelzé seket, hogy itt ez, ott az található. így kaptunkjelzést arról, hogy Nyíren kiváló pásztortánc, Hontfüzesgyarmaton szalma-, illet ve nyúltánc, Oroszkán nagyon jó énekesek, Zalabán hasonló képpen, ípolypásztón, meg a többi környező községekben is gazdag a feltárható anyag, no meg Kéménden és Deménden nagyszerű lakodalmas van. Ezt mind meg kellett nézni. És mi mentünk. Volt eset, amikor autót kaptunk, volt - és ez volt a gyakoribb - , amikor a járási titkárságig eljutottunk valamilyen tömegközlekedési eszközzel, onnan pedig tovább gyalog, vagy biciklivel. Érdekes történetként kívánkozik ide, hogy újból eljutottunk Martosra és ebből az alkalomból, már akkor a nagy magnetofont 18

is vittük magunkkal. Valahogy úgy alakult a dolog, hogy az ógyallai vasútállomáson nem várt bennünket senki (pedig állí tólag kellett volna) és Ogyallától Martos m ég ma is megvan vagy 8-9 km. Hát, amennyire szerettük azt a magnetofont, annyira vált szidás tárgyává ekkor. Persze, kényszerből az ember csak okossá válik, kihúztunk valam elyik kerítésből egy hosszú rudat, átkötöztük nadrágszíjjal, m eg nem tudom mivel a magnetofont, alászúrtuk a rudat, vállra vele, és úgy haladtunk. A pechem csak az volt, hogy a Tibor barátom olyan 190 körüli, jómagam m eg csak 160 cm magas vagyok. Fene annak a nehéz súlynak, lépésről lépésre felém közeledett. M ég így, a műszaki találmá nyok legkezdetlegesebbjét alkalm azva is bizony nem volt könnyű cipelni. M eg is szerveztük azt a híres-nevezetes országra szóló bemu tatót, és óriási volt a visszhangja is. Tibor barátom, hogy a tánccsoportoknak megfelelő zenét biztosítsunk, a Csemadok pozsonyi alapszervezetének jó negyventagú cigányzenekarátam ely annak a reményében készült, dolgozott, gyakorolt, hogy m ajd a m egalakuló népművészeti együtteshez átmennek muzsi kálni - szorgalmasan készítette erre a feladatra is. Később, felbuzdulva ezen a nagysikerű rendezvényen - az Új Színház színpadán volt ez a nagyszerű est - , a Csemadok KB illetékes vezetői úgy döntöttek, hogy Pozsonyban is láthatóvá tesszük m agunkat: '52 nyarán Pozsonyban, a Várkert, illetve a rom-vár szabadtéri színpadán egy szabadtéri bemutató előadást kell rendezni, melyben a Komáromi M agyar Gimnázium táncegyüt tese, a Pozsonyi Magyar Pedagógiai Gimnázium énekkara és a Csem adok pozsonyi helyi szervezetének előbb említett népi zenekara adjon egy közös műsort. A m űsort több napos pozsonyi összpróba előzte meg, ezután július 4-én este mintegy 8-10 ezer em ber előtt került bem utatásra. Igen, jól mondtam, mintegy 8-10 ezer ember volt kíváncsi a műsorra. Ott volt Csallóköz, M átyusfold kultúrára kíváncsi, éhes népe. M agyar rendezvé nyen ekkora tömeg Léván 1938-ban aJános vitéz előadásán volt

19

utoljára és újból 1956-ban jött össze itt a Várban, a Rákóczi hadnagya című magyar film filmfesztiváli bemutatóján. Akkor még a Vár ablakaiban is lógtak a kíváncsi nézők. Visszatérve a gondolat folytatásához, 1952-ben a karácsony újévi iskolaszünetet felhasználva egy újabb gyűjtést, egy na gyobb szabású gyű jtést végeztün k a Csem adok füteki titkárának, Aiede Margónak a jóvoltából. Elkerültünk a Med vesaljára, ahol Egyházasbáston laktunk és úgy jártuk a környe ző községeket. A jelzett falun kívül meglátogattuk Óbástot, Medrest, Hidegkutat, Tajtit, Vecseklőt, sót a már nem Med vesaljához tartozó Péterfalára is átmentünk. Mivel, hogy Tózser Árpád barátunk, hazánk akkor induló költőnk, nekem volt komáromi iskolatársam, odavaló születésű volt. Itt a nagyobb baj az volt, hogy nem volt áram a falvakban, s így annak ellenére, hogy kicipeltük a dög-nagy magnetofont - és ezt az ajnácskói állomásról kellett Egyházasbástra cipelni, (az is van vagy 12 km) - kénytelenek voltunk mindketten jegyzeteléssel végezni a gyűjtést, illetve kivételes esetben Egyházasbáston a dohánysimítóban volt villany (saját áramfejlesztőjük volt), és így amikor este dolgozni összejöttek az asszonyok, daloltak is. Feljátszottuk ezeket a dalokat is, valamint a napközben meglá togatott esetekből a javát, mármint a jobb adatközlőket igyekez tünk ugyancsak oda f l vinni. Tőzsér, az előbb említett Ág 7%or könyv előszavában erre így emlékezik „...Én még hallottam a dohányt csomózó asszonyokat a fösvény dohányosról énekel ni..." talán ez az élmény fogalmaztatta meg velem ezt a monda tot. Volt egy úgymond nagy élmény is. Most már kevésbé dicsek szenek vele egyesek — én elmondom: amikor az egyik adatközlő, idős nyugdíjas néni (özv. Dancsók Józsefné sz. Vince Erzsébet, 1881), aki a magyarok alatt is meg az azt megelőző köztársasági évek alatt is nagyon keményen kellett dolgozzon a kenyérért, sokat szenvedett, nagy büszkén eldalolta nekünk a Gottwald elvtársról szóló, úgymond saját költeményét. Sora eszembejut: 20

„...M ajd ad nekünk a Gottwald elvtárs finom puha kenyeret..." talán valam ely Á g kiadványban a dal megtalálható. Mire 1952-nek vége lett, akkorra ha felgyűjtve nem is volt az ország területe, de némi áttekintést nyertünk a Felvidék m a gyar hagyom ánykultúrájáról, és ennek a birtokában már sokkal türelm esebben várhattuk az 1953-as évet, amikor már minden féleképpen m eg kellett szervezni a hivatásos népművészeti együttest. Az em lített daloskönyvben eztÁ gT ibor így summáza: „1953-ban a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a NÉPES m egalakulásakor m árkb. 500 saját gyűjtésű népdal állt rendelkezésünkre, melynek alapján az együttes műsorának a zöm ét már a feldolgozott hazai népi hagyományok alkothatták." T ehát már volt olyan ismeretanyagunk, amelyre az együttes m űsorát építhettük. Term észetesen ezeknek a gyújtóutaknak az eredményét azon nal papírra kellett vetnünk, és a Csemadok akkoriban megje lentetett különböző m űsoros füzeteiben sok m inden ebből napvilágot is látott. így az együttesek, az akkoriban alakuló tánccsoportok, éneklócsoportok, énekkarok a saját hazai házi anyagokon kívül m ár hozzájutottak más területeken felgyújtott hazai hagyom ánykincsekhez is. 1953-ban aztán egy újabb feladatot kaptunk, lényegében a hivatásos együttes m egszervezésének feladatát. Valam ikor m árciusban hozta az ilyen tartalmú határozatát a Csemadok KB Elnöksége de lényegében január 1-től az volt az egyik fófeladatunk, hogy találjuk meg és válogassuk ki azokat a tehetségeket, akik a dalkultúra, vagy a mozgáskultúra terüle tén megfelelő készséggel, tudással bírnak. Később hozzám csat lakozott m ég Béres Józse/j aki előzőleg a Csemadok kassai kerületi titkára volt. O lett kiszemelve a leendő együttes igaz gatójának. A tavasz folyamán Pozsonyban, Losoncon, Kassán m eg talán m ég más helyeken is felvételi beszélgetésre hívtuk össze a már más alkam akkor kiválasztott személyeket, s ennek

21

a beszélgetésnek, a tulajdonképpeni felvételi vizsgának az ered ménye alapján hívtuk meg a kiválasztottakat az együttesbe. Kedves kis történet esett meg Losoncon, ahol eredetileg a Csemadok székházában hirdettük meg a felvételit, de valami közbejött és így azt áthelyezték a „Vigadóba". Erről én sem tudtam. Reggel a megadott időre igyekeztem a Csemadokba. Előttem lépkedett egy szépen öltözött fiatal lány. Odaért az ajtóhoz, elolvasta a kitűzött cédulát, és fordult vissza. Akkor láttam, hogy a kislány csinos is. A cédulát én is elolvastam, majd utolértem a lányt, és megkérdeztem „Te is felvételizni?" „Én is", volt a válasz. „Táncra?", „Arra", „Honnan?" „Fülekről", „Te, is" kérdezte 0 , „Én, is" feleltem. Közben odaértünk a Vigadóhoz, Öt előre engedtem, én pedig még kint maradtam az utcán. Megérkezett Béres és Ág kolléga, s kezdetét vette a felvételi vizsga. Én Tiborékat beavattam az esetbe, s ók vették a lapot. Először az énekre és a zenére jelentkezetteket vették. Mikor a táncosokra került sor, akkor engem vizsgáztattak elsőként, és utána megkértek, hogy segítsek a többiek levizsgáztatásánál, mutassak táncfigurákat, ritmuspéldákat stb. Felvettük a kislányt is (Varró Irén) és meglepődött, amikor Budmericén (Gidrafa), a Szlovákiai írók Székházában, ahova az együttes megalakulásakor összehívtuk a felvett tagokat - en gem mutattak be a tánckar vezetőjeként. Irén a Népes feloszla tása után a Szlovák Állami Népművészeti Együttesben folytatta táncosi pályafutását, majd az Ifjú Szívek Magyar Művészegyüt tes ruhatárosa lett, és onnan ment nyugdíjba. 1953. május 25-ével összehívtuk a felvételi vizsgákon megfe lelt táncosokat, énekeseket, zenészeket a már említett Budmericére - G idrafára, ahol egy k éth etes k u ltú rpolitik a i tanfolyammal vette kezdetét a Népes élete. Tibor lett az együt tes első művészeti vezetője és karnagya, én tánckarvezetóje és koreográfusa. Ezzel kezdetét vette életünk egy másik szakasza. Hőskor volt ez is, de már más tartalommal...

22

Pályámon sokat köszönhetek Ág Tibornak Szvorák Katalin népdalénekessel beszélget Halász Péter A j ó pa/ócoA: Mdé&erdZ a népda/ohaí e/oadó éneheseh ut/ógáóa. Nonnan szárm azó/, szebó szóua/.* Aoí uan a zenei /orrásîdéêd? Úgy íí/dom , ahárcsa^ édesapám, fe is Losoncon szü/eMé/. Igen, Losoncon születtem, de a szomszédos Pincén éltem öt éves koromig. Észak felé az utolsó magyar falu ez, a nyelvhatár mentén. Több mint száz évvel ezelőtt innen indult 1849. augusz tus 7-én Grabbe orosz tábornok szülővárosom, Losonc elpusztí tására. Pincról Fülekre kerültem gimnáziumba. A kórusban énekeltem aztán jelentkeztem a Tavaszi szél vizet áraszt nevű felvidéki dalversenyre, de az első rostán kiderült, hogy a korha tár 16 év, én pedig még nem voltam annyi, így velem nem foglalkozhattak, vá m om kellett m ég két évig. Tizenhat éves voltam, am ikor először találkoztam Ag Tiborral. Emlékszem, akkor Domokos Pál Péter gyűjtéséből moldvai dalokkal verse nyeztem. Tibor bácsinak nem nagyon tetszett. Pa/ócosan én ek ed a m o/duai da/o%aí? Lehet, hogy megérezhette, mert kottából tanultam. Sebóék akkor mentek a rádióban és a televízióban, őket figyeltem, hogy m it csinálnak és utánoztam őket, mert más megoldás nem volt. Élő anyagért Tibor bácsit is megkerestem - Nagymegyeren la k o tt-, hogy adjon tanácsot, milyen dalokat énekeljek. Nagyon készséges volt. Hangzóanyagot adott, s felhívta a figyelmemet

23

az előadási stílus jelentőségére. Be is mutatta egy lédeci adat közlő énekes felvételén, aki ugyanazt a dalt urasan is énekelte, és parasztosan is. Aztán jöM a Röpü%/ páva népdaiverseny... Előbb még Szlovákiában nyertem a magyar népdalversenye ken, közben Budapestre kerültem egyetemre és Eötvös Kollé gista lettem. 1980-ban megkaptam a Népművészet Ifjú Mestere címet, 1981-ben pedig a televízió Röpülj páva versenyének let tem az első helyezettje. Emlékszem, mi/yen nagy sikere vo/t az EJment, e/ment a vén ember kezdetű da/odnak. Meg a Puszta ma/omba című h a la d ó nak. Azok, akik addig — Ffa/Jós és mások gyű/YésB: nyomán— azt Aitték, Aogy csak to/ünk ke/etre, Erdé/yben maradnak meg a ba//adák, a regi stíiusú nepda/ok, csodálkozva kapták /e/ a /e/üket és vetették a tekintetűket észak /é/é. Mindkét dalt Ág Tibortól „kaptam". Ó gyűjtötte őket. De ezeken kívül még nagyon sok dalt énekeltem a gyűjtéseiből. Sajnos arra sosem került sor, hogy együtt gyújtsünk dalokat, de megadta adatközlői nevét és címét, így fölkereshettem őket. Ez nagyon fontos volt számomra, mert ha csak kottából tanulok, elvész az eredeti előadó által közvetített varázs, élettelenné válhat a dal. Láttam két kazettádat. Az egyik gyermekdalokból á/i, a másik a Tavaszviíág. Ezek /e/vidéki népda/ok? Nem teljesen, vegyes. Mindig valamilyen témakör köré gyűj töm a dalaimat. Az első a Dalvándorlás volt 1986-ban, 1989-ben az Iglice szívem, 1991-ben a Jelenti magát Jézus - ezek egyházi dalok voltak. Aztán a Bekecs Együttessel a Kárpát-mendecében 24

éló m agyarság népzenéjéből állítottunk össze válogatást, ebben táncházi m uzsika van. A most májusban m egjelent Tavaszvilág tavaszi népszokásokról szól. Kiss Ferenccel közösen dolgoztuk fel a zenei anyagot. Most novemberben jelent meg a Live című CD lem ez és kazetta, amely a Bekecs Együttessel közös spanyolországi koncertek felvételeiből készült. 79&3-íó% a M agyar Néphadsereg MMuészegyüMeséáen éne&e?sz m ini szó/isia. e(/MfoMóJ ue/üA, s így Á g TÜ6ornépda/-gyM/íései ts e%/MioMaA a ui/ág m/nden részébe. Európa szinte minden országában énekeltem, továbbá Kíná ban, Szíriában. Ez óriási dolog. Ilyenkor olyan büszke az ember a m agyarságára, mert ezek a népdalok kint is megállják a helyüket. M ost pedig szólistaként voltam Finnországban, ahol egyházi koncerteket tartottunk templomokban egy orgonistával meg, Sáringer Kálmánnal. Korábban eljutottam német terület re, Dániába, Lengyelországba, Romániába. Nagy dolog volt, hogy énekelhettem a magyarlakta vidékeken is. Nagyváradon szerepeltünk és magyaroknak külön tartottunk előadást akkor, am ikor nem nagyon voltak magyar műsorok odaát. A népzenén keresztül sok barátot szereztem a magyarságnak. Nem kell szégyenkeznünk a kultúránk miatt. MYfyen együMese%%e^ do/gozid/? Három évig a kassai Csámborgó zenekarral, majd 1992-től a Bekecs együttessel. A Csámborgóból két zenész kivált, velük alapítottam m eg az új együttest. Időközben - tagcserék folytán —budapestivé alakult a Bekecs, akikkel az elmúlt egy év során Horvátországban, Szlovákiában, Franciaországban, Norvégiá ban és Spanyolországban koncerteztem.

25

Mi/yen népzenei hangzóanyagra támosz%odhat az egyiíMes ntMn^á/a során? A felvidéki és táncházi anyagokhoz is a Magyar Művelődési Intézet Szakmai Házán keresztül jutunk. Nekem 10-15 kazet tám van, amit a Felvidéken gyűjtöttem Tibor bácsi útmutatásai alapján. Molnár Imrével is gyűjtöttünk együtt az Ipoly mentén. Amikor a Dalvándorlás műsorának összeállítása kapcsán megkerestem Ág Tibor bácsit, mondta, hogy annak idején Bar tók volt az, aki Nyitracsehiben és Nyitraegerszegen gyűjtött szlovák anyagot, Kodály pedig ugyanezeknek a daloknak a magyar megfelelőjét. Tibor bácsitól is kaptam szlovák anyagot és annak a magyar párhuzamait. 0 is Bartók nyomán ment el ezekre a helyekre. Például a Hej, csócsös korsó, vásári kezdetű dal nemcsak a szlovákoknál, de még a horvátoknál is megvan. Mióta „be/Mtott" népdaiéne&es uagy, miként aZa^Mií Ág Tibor ra/ a %apcso/aôd? Egy időben nem nézte jó szemmel, hogy Magyarországon maradok. De aztán találkoztunk, beszélgettünk és megérttet tem vele, hogy innen mindenhová eljutok, de ha otthon mara dok, akkor nem biztos. Itt többet tudok tenni az általa gyűjtött népdalok közkinccsé tételéért is.

26

Hála József — Katona Imre Pongrácz Lajos és „Ipoly táji" népdalgyújteménye Ag Tibornak, őszinte tisztelettel

Bevezetés

PONGRÁCZ Lajos 1815-ben született a Hont megyei Felsótúron és (néhány évet kivéve) haláláig (1899) szülőmegyéje érde kében tevékenykedett, különféle beosztásokban évtizedeken át a megye szolgálatában állt. M int költő, író, lapalapító és szer kesztő, részt vett az irodalmi életben és mint politikus, a reform kor küzdelmeiben. Ipolyság (Hont megye központja) társadalmi és kulturális életének egyik szervezője volt. Az 1840-es években 43 népdalt gyűjtött Hont megyében, amelyek egy részét ERDÉ LYI János közölte a Afépcfa/o& es ntoncfd^ (1846-1848) című, nagyjelentőségű népköltési gyűjteményében. Dolgozatunkban PONGRÁCZ Lajos életét és munkásságát m utatjuk be és közzétesszük az általa gyűjtött népdalökat. A gyűjtem ényt HALA József találta meg a M agyar Tudományos Akadém ia Kézirattárában. A dolgozat első részét (az Erdc/yi János.* „M?pcfa/o& es m ondád" című alfejezettel bezárólag) ugyanő írta, a Pongrácz La/os ne/jíia/gyű/te/nénye című alfejezet a szerzők közös munkája, az „/p o/y tq/Y"ncpcfa/oA című fejezet ben közölt népdalokat KATONA Imre látta el jegyzetekkel.

27

Pongrácz Lajos élete és munkássága Életrajzi vázlat Óvári és szentmiklósi PONGRÁCZ Lajos (1. ábra) 1815. feb ruár 15-én született a Hont megyei Felsőtúron (2. ábra),.ősi nemesi családból. Gimnáziumi tanulmányait Selmecbányán és Vácon végezte, majd 1830-tól a pesti egyetemen bölcsészetet és jogot tanult. 1835-ben Hont megye „rendes esküdt"-jévé választották meg. 1839-ben mint„absentiumi követ" részt vett a pozsonyi országgyűlésen. 1842-ben Hont megye szolgabírája és a megyei nép nevelési választmány tagja lett. Az 1840-es években az ellenzék oldalán vett részt a nagy politikai mozgalmakban. 1845-ben az ellenzék minden tagjával együtt leköszönt megyei hivataláról. 1846-ban megnősült, feleségül vette NEDECZKY Emmát. 1848ban Hont megye tiszteletbeli főjegyzője volt. Ugyanabban az évben KOSSUTH Lajos meghívta a Penz%gym:nísz^rÍMfnba, ahol mint titkár az Add ¿s Pénzügyi Oszíóiyon dolgozott. A szabadságharcban (Hont megyében és Pesten) nemzetőrként vett részt. A forradalom és szabadságharc után gazdászati tanul mányokat folytatott. 1853 és 1859 között Bihar megyében élt és BORS báró jószágigazgatójaként tevékenykedett. Ezután visszatért Hontba és 1861-ben a megye főjegyzője lett. Erről az állásáról még ugyanabban az évben leköszönt és Esztergomba költözött. 1865-ben tért vissza újra szülőmegyéjébe, ahol törvényszéki ülnöknek választották meg. Ezután különféle beosztásokban (1867-tól főszolgabíró azlpolysági járásban, 1872 és 1881között főjegyző, 1881 és 1889 között alispán) egy negyedszázadon át Hont megye szolgálatában állott. 1881-ben a császári és királyi kamarás méltósággal ruházták fel. 28

1889-ben, idős kora és betegsége miatt nyugalomba vonult és Budapestre költözött. A fővárosban hunyt el 1889. augusztus 10-én. 13-án Felsótúron, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra^ (3. ábra).

A költő, író és szerkesztő PONGRÁCZ Lajos több évtizedes irodalmi pályafutását 1835ben kezdte el. Az 1830-as és az 1840-es években saját nevén, illetve álnéven (irodalmi működése folyamán pl. a következő álneveket és szignót használta: Honti, Többen, Ipolysági, P. L.) verseket, „beszély"-eket (elbeszéléseket), útleírásokat és levele ket közölt pl. a Rq/zofaioÁ:, a rórsaôdó& , a Honderű, a R egé/ó Pesfi Diuaf&ip és az ÉJeiAépe% című lapokban.^ 1838-ban két verseskötete jelent meg.^ 1839-ben és 1840-ben adta ki a H onfi Liierafúrai-Füzért, am elyben főleg a saját írásait (versek, útirajzok , iroda lom történeti tanulmány stb.), de mások műveit is közölte. E vállalkozása sorozatnak indult, azonban csak két füzet jelent m eg belőle.^ 1845-ben a különféle lapokban megjelent útirajzait,^ 1846ban pedig az ugyancsak előzőleg már napvilágot látott versei nek^ gyűjtem ényét könyvalakban adta ki. 1848-ban H onfi ÍT/sdg címen lapot akart alapítani, de ez sikertelen kísérletnek bizonyult.^ Helyette a szintén sorozatnak tervezett Honit X róni^át adta ki, amelyben pl. Hont megyei esem ényekről, a vármegyegyúlésekról írt, külföldi híreket, va lam int verseket (pl. PETŐFI és VÖRÖSMARTY műveit) közölt. A „nép számára" készült „krónikádból a szabadságharc esemé nyei miatt csak egy szám jelenhetett meg ' Az 1850-1870-es években a Gazdasági Lapodban, a Vasárnapi ÍT/.ságban, a Pesfi N ap/óban, a Hozónk s a TáVJ/o/dben, a FJbóro.si Lapodban és a N ógrádi Lapodban közölt különféle témájú cikkeket,*^ és 1863-ban E.szíergami [!] f7/.sdg címmel egy„vegyes 29

tartalmú" hetilapot alapított, amelynek szerkesztését is maga végezte.^ Az 1880-as évektől több könyve is napvilágot látott. Önálló kiadványként jelent meg egy történelmi elbeszélése,^ két ki adást ért meg az általa szerkesztett Szoncft-Aibum,^ kiadta a Hontmegyet kaszinó ötvenéves történetét,^ történeti dokumen tumokat közölt Hont megye 1848-1849-es és 186 l es eseménye iről/^ publikálta epigrammáit,^ összegyűjtött elbeszéléseit^ és válogatott írásait. ^ Az 1880-1890-es években pl. az Eszter gomi .Közlönyben, a Hazánkban,^ a Nógrádi Lapodban, a Bo lond /stó^ban, a Honit Aim anac/tban/^ az Tpo/yvöJgyt Htr/apban, a Honit Hírlapban és a Honit Lapodban jelentek meg versei és cikkei.^ Fiatalkori terve volt megírni Hont megye történetét, azonban ez „különféle körülmények miatt" nem sikerült neki.^° A megye történetét végülis HÓKÉ Lajos írta meg, de annak kiadása többszöri nekirugaszkodás és PONGRÁCZ Lajos segítsége elle nére sem valósult meg, a kézirat elveszett vagy valamelyik levéltár polcán porosodik.^ „Pongrácz Lajos a lírai költészet terén aratott talán a legke vesebb babért. Ö maga említi, hogy a kritikusok alaposan elbán tak verseivel."^ A fiatal korában írt szerelmes és hazañas versei, idillikus életképei valóban nem emelkedtek a korabeli átlag fölé és más művei is gyakran éles kritikában részesül tek. ^ Verseit ó maga is „igénytelen írás"-oknak tartotta.^ A költészet terén legnagyobb sikere alighanem az volt, hogy a Htvaiaios utón című versét^ KERTBENY (ARANY, CSOKO NAI, KAZINCZY, KÖLCSEY, PETŐFI, VÖRÖSMARTY és má sok költem ényei m ellé) beválogatta egy ném et nyelvű antológiába.^ Költői munkásságának sikerültebb darabjai vol tak az epigrammák, amelyekről PONGRÁCZ egyik kortársa a következőket írta: „A rövid sorokban találó jellemzést, csattanó véget, néhol meleg baráti érzést, majd erős gúnyt és mindegyik ben szellemes ötletet és ügyes technikát találunk."^ 30

PONGRACZ lírai alkotásainak és elbeszéléseinek nagy része nem vívta ki a kortársak elismerését és nem állta ki az idő próbáját sem, viszont történeti tárgyú írásai, visszaemlékezései és dokumentumkötetei ma is forrásértékúek.

A reformkori politikus PONGRACZ nagy lelkesedéssel vett részt a reformkor politi kai küzdelmeiben, „Hontban ó lobogtatta Kossuth zászlóját." ^ KOSSUTH lapjának, az 1841-ben megindult Pesíi Hírlapnak állandó honti levelezője és „egyik hű harcosa" v o lt.^ „E levelek — melyek Tionímegye akkori poJiiikai, fársada/m i és közgazdasági é/eíének minden m ozzanaíóró/ /nZ képe? nyú/íanak — Pongrácz Lajost, m int h íres levelezőt tüntetik fel."^° Levelei „élénkek, szellemesek s olykor csípősek" voltak .^ KOSSUTH egyszer azt nyilatkozta, hogy „Pongrácz Lajos volt egyike a legügyesebb, legtehetségesebb levelezőknek." ^ Aforradalom tól rettegő SZÉCHENYI István 1841-ben adta ki a (szerinte) izgató és a békés reformtörekvéseket veszélyeztető KOSSUTH ellen írt, mérsékletre intó, A '/fé /e f népe című múv é t.^ A vádakat KOSSUTH visszautasította,^ és mások is a védelm ére keltek ^ Ezek egyike a fiatal és lelkes PONGRÁCZ Lajos volt, aki 1842-ben példaképe és annak elvei védelmében egy „röpirat"-ot jelentetett m e g .^ (A könyvecske név nélkül látott napvilágot, de SZÉCHENYI tudta, hogy ki a szerző.^) Bár „a legnagyobb m agyar"-t nagyon tisztelte (behatóan tanul m ányozta műveit, s mint írta „általok az lettem mi ma vagyok 's hiszem mi síromig leszek: magyar nyelvre, elvre csendes haladási (reformer), szóval ember és hazafi"^), akkor, abban az írásában KOSSUTH m ellett kötelezte el magát. „P o n g rá cz La jost a későbbi években nagyon bántotta, hogy ó egykor szembe m ert szállni a magyarok legnagyobbikával s többször emlité, hogy nyilvános közéletéből az egyetlen tettét szeretné kitörül- „39 ni. 31

PONGRACZ politikai felfogása és szociális érzékenysége tük röződik néhány más, reformkori írásában is, amelyek közül példaként kettőt emelünk ki. 1840 októberében utazást tett Magyarország északi megyéibe. Besztercéről Ohegy felé egy szűk völgyön haladva, Sturec falu nál felfigyelt az út jó minőségére és így elmélkedett: „De mint mindennek, úgy van ezen útnak is árnyoldala, s ez nem egyéb, minthogy e roppant munkát egyedül is a szegény adózó nép készité, míg azt jelenleg leginkább a nálánál gazdagabb nemesi osztály vámmentesen használja. A szegény paraszt sanyarú éveken át önizzadással elkészité az óriási művet, s váljon milly 1átható anyagi vagy szellemi hasznot nyert abbul? 0 koldus volt, midőn többed magával hajtják ót előfogatra, átvonszolni az úr hintáját... S ó koldus most is, midőn magát hajtják előfogatra átvágtatni az úr hintájával. Valóban szomorú kép a vén Európa közepett, s közepette a XlX-dik századnak, mellynek látásánál lehetlen[!] volt vissza nem kivánnom a régi, kocsit s ülőjét zúzó stureczi útnak elmúlt igazságosabb idejét!" Az először 1843-ban közölt ZseMer ¿edrtya című, valószínűleg saját élményeiből merített, realisztikus, tragikus hangvételű Jogi beszély"-ében a zsellérek kiszolgáltatottságát mutatta b e.^ Egyméltatója szerint„Ez elbeszélés egy fényes vádirat volt a zsellérek felszabadítása mellett."**^ Ebben az írásában még csak a jobbágyok és a zsellérek közötti jogi különbségek meg szüntetését szorgalmazta, azonban 1848-ban egyértelműen a jobbágyfelszabadításért szállt síkra ^

Ipolyság társadalmi és kulturális életének szervezője „Ilyen kis vidéki város, amelyben annyi az intellektuális elem, mint a miénk, a legunalmasabb és a legkedvesebb város lehet s ez mindig egy-két embertől függ. Vezetni kell tudni a társadal mat, mozgalmakat kezdeményezni, élénkséget önteni, s ebben 32

a mi jó Lajos bácsink igazi nagy mester volt."'*'* PONGRÁCZ Lajos (az ipolyságiak J ó Lajos bácsija") hosszú éveken át sok szolgálatot tett a közügynek és „ott állt az élén minden mozga lomnak, mely akár irodalmi, művészeti, népnevelési, közgazdá s z a i vagy humanistikus célok megindult. [...] Nagyok, felette vagyok az ó érdemei, m elyeket a társadalmi téren szerzett."^ PONGRÁCZ Lajos Ipolyságon az 1860-as években kezdte el sokoldalú társadalmi és kulturális tevékenységét,^ „Ezen idő től, állandó letelepedésétől kezdődik közéleti és társadalmi, művészeti, irodalmi munkásságának oly hosszú láncolata, a m elynek minden egyes szakáról hosszan s érdekesen lehetne im i s rajzolva a kort, minden téren az ó vezér alakját látnok kimagasodni."*^ PONGRÁCZ Lajos 1868 és 1871 között az 1834-ben megala kult igazgatója (később válaszmányi tagja) v o lt.^ A kaszinóban ó vezette be a felolvasások tartását, a táncestélyeket és a koncerteket.**^ 1868-ban megalapította és első elnöke volt az Tpo/ysdg Af./ezo/ Varos SzépíYésze^t és Anyagi Jó/éíéi E/osegíYo TársM /aínak.^ Ipolyság elsősorban neki kö szönhette az 1869-ben felavatott sétateret, valamint az utcák lekövezését és a város éjjeli kivilágítását is .^ 1869-ben tevéke nyen részt vett a Magyar Történelmi Társulat Hont megyében m egtartott második vidéki gyűlésének ^ m egszervezésében.^ Az 1870-es években Ipolyságon MíZAedfe/o .Kort alapított, amelynek előadásaiban nemcsak szerepeket vállalt, hanem egy személyben ó volt a rendező, a súgó, az öltöztető, a kellékes, sót m ég a színlapkiadó is.^* Pártolta és a városban mindenkor szeretettel fogadta a vidéki színtársulatokat.^ A VZ/Z. Nemzet közi Ostörténe/mi és Embertani .Kongresszust 1876 szeptembe rében Budapesten rendezték meg, amelynek keretében több vidéki kirándulást is szerveztek. A résztvevők szeptember 12-én a Hont megyei Magyaradra látogattak el az ottani gazdag régészeti leletek megtekintése céljá b ól.^ E kirándulás meg szervezésében részt vett Pongrácz Lajos is .^ Pénzt gyűjtött

33

közművelődési és jótékony célokra, támogatta a kisdedóvodát és a népnevelést (egy időben az ipolysági iskolaszék elnöke volt),^ „Megtáncoltatta az ó kedves közönségét mindenre a világon s a közönség szívesen táncolt. Lámpákra, könyvtárra, az ipolysági új elemi iskola fölszerelésére. De ez mind semmi. Hanem még a vármegye/táz cst/Mrdra is ó gyűjtött a táncvigal mak hatosaiból."^ Pongrácz Lajos tehetséges szónok volt, a különféle tudo mányos, társadalmi és kulturális rendezvényeken gyakran mondott beszédeket, „toaszt"-okat. Kortársai szerint nála „szel lemesebb, ügyesebb toasztirozó alig volt a megyében. Toasztjai — melyeket lelkesen és élénken mondott el — mindég tartalma sak, találók s a végén csattanósak voltak, nem nélkülözve a jó izü humort sem."^ Részese voltazEsztergom-Nána-Csata-Ipolyság-i vasút létre hozásának'^ és azon fáradozott, hogy a vasútvonalat Balassa gyarmatig hosszabítsák m eg.^ Egész életében lelkes híve volt a múzeumügynek is. Évek hosszú során át gyűjtött, SZONDI-val és Drégelyvárral kapcso latos tárgyait (egy díszes szekrénnyel együtt) a /fontmegyet Kaszinónak ajándékozta és ezzel megvetette alapját a Honti Múzeumnak.^ A múzeum megalapításának közvetlen előzmé nye az Ipolyságon 1898-ban megrendezett történelmi kiállítás volt, amelynek megvalósításában mint intézóbizottsági tag és tárgyak kölcsönzője PONGRÁCZ Lajos is részt vett.^** 1898-ban megalakult a Hontmegyet AfúzeMmtórsM/at, majd 1899-ben p Honit Múzeum.^ A múzeum anyagát PONGRÁCZ. Lajos értékes dokumentumokkal és tárgyakkal gazdagította. ^ Tárgyakat ajándékozott a Nemzett Múzeumnak (Szokolya köz ség XVII. századi pecsétnyomója)^ és a Nógrád Megyei Múze umnak (num izm atikai gyű jtem én y)^ is. N yugalom ba vonulásakor (1889) gazdag könyvtárának anyagát a Hont Me gyei Leve/tár, a Hont Megyei Gazdasági Egyesüket és a Hontmegyei Kaszinó között osztotta szét. ^ 34

PONGRACZ Lajos „Egyike azon keveseknek, kik eldicseked hetnek azzal, hogy nincsen ellenségük. Mindenki belcsülte őt nemes önzetlenségéért és nagy szerénységéért. [...] Boldog volt, ha másoknak szívességet tehetett. [...] Ami őbenne lakozott, az egy csodálatos mixtum kompozitum volt. [...] Fennkölt gondolkozású ur a szó legnem esebb értelmében, előzékeny, szerény, emberekben bizó, — a hétköznapi életben igénytelen és szoká saiban különc."^° A „nagy szivü, nemes lélek", az „egyszerű, minden izében term észetes és tömör egyéniség"^ „Életét egészen a megyének szentelte, érdemes arra, hogy emlékét megőrizze a várm egye."^ Ipolyság vezetői és lakói tisztelettel emlékeznek rá, a városban 1992-ben utcát neveztek el róla .^ PONGRACZ Lajos sokrétű társadalmi és kulturális tevékeny ségének két elem ét (SZONDI György és IPOLYI A m old emlé kének ébrentartását és ápolását) külön is ki kell emelnünk.

Szondi György emlékének ápolója „Kora ifjúságom óta Drégel vára és hőse iránt bizonyos nemé vel a rokonszenvnek viseltetvén: minden kínálkozó alkalommal kegyelettel kerestem íol a még fenálló romjait Drégelnek, áhí tattal elzengtem mind azon költőink dalait, kik azokban annak hősét halhatlanitották [!], s a romokat mintegy újra felépítették; sót magam is ifjúkori ábrándozásaimban Drégelről verselni, mesélni merészkedtem." — írta egy helyen PONGRACZ La jo s /'* Negyedszázadon át azon fáradozott, hogy Drégelyvár vé dője, törökellenes harcok hőse méltó em lékm űvet kapjon, CSÁKY Károly szavaival: „A h on ti Szondi-kultusz legbuzgóbb híve a múlt században Pongrácz Lajos közíró és megyei tisztvi selő v o lt.""' „E 25 év alatt egy percig sem pihent, hogy kedvenc eszméjét előbb m egvalósíthatva lássa. Irt, számolt, agitált, gyűj tött, táncm ulatságokat és hangversenyeket rendezett, felolva sott, de bizony a Szondy alap csak lassan n ótt."^ 35

Fiatal korában versekben^ és történelmi elbeszélésben^ em lékezett meg SZONDI Györgyről. A hős elpusztult sírjával kap csolatban egyik írásában már 1842-ben megjegyezte, hogy addig „...nem találkozott [akadt] keresztény had- és honfi, ki megújí totta volna a' pogány- ellenség adta emléket."^ A Honímegyet Xaszind 1860. október 2-án Ipolyságon megrendezett közgyűlé sén báró MAJTHENYI László elnök (későbbi főispán) javasolta, hogy Szondi szobrát állítsák fel Drégelyvár közelében, amellyel a jelenlevők (köztük PONGRACZ Lajos) melegen egyetértettek és megalapították a Vó/aszfndnyóí. ° A tervet PONGRÁCZ több lapban is közzétette.^ 1868-ban egy „röpirat"-ot is kiadott, amelyben nem szobor, hanem emlékkápolna felépítését javasolta.^ Emellett és ezután is több írást közölt Drégelyvárról és hőséről.^ A negyedszázados küzdelem végülis meghozta az eredményt. SIMOR János esztergomi érsek segítségével 1883-ban Drége lyen hozzáfogtak az emlékkápolna felépítéséhez, amely 1884ben lett kész és 1855. október 6-án szentelte tettfel SIMORérsek álta!^ (4.ábra). Az eredmény egyértelműen PONGRÁCZ „lankadhatatlan buzgalmának" volt köszönhető.^ PONGRACZ Lajos erre az alkalomra állította össze és szer kesztette meg egyik legjelentősebb művét, a szépen illusztrált Szondi-AZbumot, amelyben többek között a Szondi-emlék elké szítésének története, a hős várvédóról és Drégelyvárról szóló versek, valamint történeti és régészeti tanulmányok kaptak helyet.^ „Azt hiszem utolsó szavad is — Drégely hőséről szólhatott." — írta PONGRÁCZ Lajos halálakor a tőle búcsúzó PONGRÁCZ Elemér.^' Ez csak feltételezés, de az tény (amint ezt a Nonií LapoA sárguló lapjai bizonyítják), hogy legutolsó cikkét SZONDlról írta. ^ Az elmúlt éytizedekben tönkrement Szondi-kápolnát a közel múltban lebontották. Drégelypalánk önkormányzata és a Börf.sörty Bardfi /fór 1992. július 4-én (a drégelyvári csata 440. 36

évfordulóján) Szondi E?nig&ünnepség címen felújította a századforduló idején minden évben m egtartott ünnepi megemlékezé seket. A kápolna helyén PASKAI László esztergomi érsek felszentelte a Szondi-zászlót, valamint a drégelyvári hősök em lékére felállított haranglábat és kopjafát.*^ Az ünnepség (amelyetezután minden évben meg szándékoznak tartani)keretében a CSAKY Károly és MÁNDLI Gyula által rendezett kiállításon PONGRACZ Lajos érdemeiről is megemlékeztek.

Ipolyi Arnold példaképe és barátja IPOLYI Arnold (5.ábra), a kiváló néprajzkutató, művészettör ténész és egyházi vezető (nagyváradi római katolikus püspök) családja (a STUM M ER család) rokonságban volt több nevezetes felvidéki családdal (pl. a PALASTHYakkal, a MAJTHÉNYIekkel, a PONGRACZokkal), „De Ipolyi keveset adva minderre m ellózóleg szokta említeni, hogy e rokonságában inkább a ma gyar nemes családok hivalkodó ambitióját és pöífeszkedését szemlélte, magasb hazafiui erényeket és lelkesedést nem látott bennök, am iértpéldájok szellem étnem igen emelhette. Kivételt csak néhánynyal tett, kik közül Pongrácz Lajosra, cs. és kir. kamarásra, Hontmegye alispánjára emlékezem, kit már gyer mek korában mint lelkes hazafit, a külföldi és magyar iroda lommal buzgón foglalkozó férfiút b ám ult."^ IPOLYI élete végéig kapcsolatban állt és baráti viszonyban volt gyermekkkori példaképével, a nála nyolc évvel idősebb PONGRÁCZ Lajossal, akivel, ha tehette, szívesen találkozott, illetve rendszeresen levelezett.^ IPOLYI 1868-ban PONG RÁCZ felkérésére lett tagja a Szondi-e?n/é% Va/aszímányónak és vett részt a Afagyar röricne/nu 7*ár.sM/aí által 1869-ben Ipolyságon m egrendezett gyűlésen. Ez utóbbi eseményen a /íonfm egyei Kaszinó épületében PONGRÁCZ Lajos mondott beszédet a tiszteletére.^

37

IPOLYI Amold 1886-ban hunyt el, a Honti Hírlapban PONGRÁCZ.Lajos búcsúzott el tóle^ és gyűjtést indítványozott annak érdekében, hogy Ipolykeszin, ahol a nagy tudós a gyermekkorát töltötte, emléktáblát helyezzenek e!.^* Az emléktábla elkészít tetéséhez szükséges pénzt közadakozásból teremtették elő. Er ről a helyi hetilap folyamatosan beszámolt és közölte a tábla szövegére vonatkozó javaslatokat is.^ PONGRÁCZ Lajos 1887. október 20-án Ipolyságon Ipolyi-emlékünnepséget rendezett, amelyen az egyik beszédet is ó mond ta. Ugyanazon a napon avatták fel az ipolykeszi római katolikus templom falán elhelyezett, ma is látható emléktáblát^ (6. ábra). A táblán PAJOR István disztihonja olvasható: ITT EME HELY NÖVELÉ IPOLYIT KORA ZSENGE SZAKÁBAN MÍG LÓN EGYHÁZNAK, HONNAK ÖRÖKRE DÍSZE. MŰVÉSZET, TUDOMÁNY GYÁSZT ÖLTVE SIRATJA KIMULTÁT, S NAGY NEVE EMLÉKÉT ŐRZI MÍG ÉL A MAGYAR SZÜL. 1823. OKT. 20. MEGH. 1886. DEC. 2. ÁLLÍTTATOTT HONTMEGYEI TISZTELŐI ÁLTAL 1887. OKT. 20.37

IPOLYI Arnold emlékét PONGRÁCZ Lajos is megörökítette /po/yêszt című epigrammájában: E &:s Ae/yrü/ eredi /po/ytnA, nagyváradi püspök, /nnen ueiic neuéi, é/ie :.s ôrái; <S nund a mii iii érzeM, eszmé/i, dpo/i, szereieM uo/i.* TGözîncsM/ 6tr mosi a magyar ősi Aaza.^ Az emléktábla készítésével kapcsolatosan merült fel IPOLYI születési helyének a kérdése. PONGRÁCZ Lajos derítette ki, hogy nem Ipolykeszin látta meg a napvilágot, mint sokan tudni vélték, hanem az ugyancsak Hontmegyében lévő Disznóson, ahol édesanyja látogatóban volt a szüleinél, amikor IPOLYI született.^ PÓR Antal Ipolyi-életrajzában Ipolykeszit nevezte meg születési h e ly k é n t^ (ez azért különös, mert PÓR magától IPOLYItól tudta a valódi születési h e l y e t , b á r lehet, hogy erről csak könyve megjelenése után szerzett tudomást) és e 38

téves adat feltehetően az ó műve alapján került b e ^ az életrajz gyűjtem ényekbe és le x ik o n o k b a ,^ hiába jelent meg a helyes bítés olyan rangos szakfolyóiratban, mint a Századod. ^ IPOLYInak nem csak a születési helye, hanem a születési ideje is különféleképpen szerepel a különböző kiadványokban. HOP PAL M ihály szerint „Végeredményben a születés dátuma és helye közötti eltérések abból adódnak, hogy abban az időben az újszülötteket csak néhány nap elteltével tartották keresztvíz alá, s gyakorta nem is a születés valódi helyén, így a keresztelés helye szerepelt az anyakönyvben mint születési hely. Ez történ hetett Ipolyi esetében is."^ ^ IPOLYI valódi születési helyének megállapítása PONGRÁCZ Lajos érdem e volt, de az erről szóló írásai elfelejtődtek. Az utóbbi időszakban BARANYI Mária és PROKOPP Gyula foglalkozott a kérdéssel és ók is Disznóst jelölték m eg születési helyként. Az IPOLYIról szóló újabb írások szerzői (pl. HOPPÁL Mihály, FÁBIÁN János, CSAKY Károly) a fent nevezett kutatóknak köszönhetően a helyes adatot adják m e g , ^ de kutatási ered m ényeiket a lexikonszerkesztók sajnos még nem veszik figye lembe.

Pongrácz Lajos, a népdalgyüjtő Erdélyi János: ^Népdalok és mondák" 1831-ben Esztergom megye, majd 1832-ben Komárom megye vezetői azzal a kéréssel fordultak a M agyar Tudományos Tár sasághoz (Tudományos AAadémtó/toz), hogy a nép számára „....népdalokat készíteni és közre bocsátani méltóztasson." E kérdés teljesítése helyett a társaság felhívást tett ktizzé eredeti népdalok gyűjtésére, s bár 1833-ban a két m egbízott szerkesztő, VÖ RÖ SM ARTY Mihály és SCHEDEL (TOLDY) Ferenc jó ered m ényekről számolt be a kiadásra (valószínűleg pénz hiányában)

39

nem került s o r .^ A népköltési gyűjtemény ügyét egy évtized múlva a KYs/a/udy Társaság karolta fel. 1843. december 30-án a Xts/aJudy Társaságban ERDÉLYI János „a' magyar népköltésről" tartott előadást (1842. november 30-án azonos témájú előadásával nyert felvételt a társaság tagjainak sorá b a ^ ), „méllyel oda irányzá a' tanácskozást, hogy a' társaság, az egyész magyar népköltésnek, ide értve tehát a' a magyar népmondákat, hagyományokat, meséket is, mint a' népiség* legnevezetesebb kifolyásának, bővebb megismerése és megismertetésére hírlapi felszólítás határoztatnék a' hazafiak hoz dalok, mondák, mesék stb. beküldése végett; egyszersmind pedig a' Magyar Tudós Társaság is, a' levéltárában összegyűlt ebbeli anyagok' használásul közlése v é g e tt."^ Báró JÓSIKA Miklós, aKis/a/udy Társaság elnöke levélben kérte fel a Magyar Tudós Társaságot, hogy a birtokukban lévő népdalokat és mon dákat adja át szá m u k ra ^ és az 1843. év végén, valamint az 1844. év elején ERDÉLYI János „titoknok" felhívást tett közzé a sajtóban népköltészeti alkotások gyűjtésére és beküldésé r e . ^ 1844-ben beérkeztek az első küldemények, köztük a Ma gyar Tudós Társaság anyaga (12 tétel) i s . ^ A Aís/a/udy. Társaság 1845-ben további küldeményeket kapott*^ és ugyan azon év szeptember 27-én azt a döntést hozta, hogy a rendezést és kiadást nem bizottságra, hanem egy személyre bízza. Szer kesztőül egyöntetűen a társaságban a témáról addig már két szer értekező és a gyűjtést—kiadást szorgalmazó ERDÉLYI János„titoknok"-ot (7. ábra) választották meg. A gyűjtemény az 1846. év elején „sajtó alá is m e n t."^ ANépda/o^ és mondád első kötete 1846-ban (8. ábra), a másik 1847-ben, a harmadik pedig 1848-ban jelent meg. ^ „Az egyik legértékesebb magyar gyű jtem én y"^ „...fontos fordulópont népköltészetünk gyűjtésének a XVIII. század második felében meginduló folyamatában. Vele jelent meg az első, olyan magyar nyelvű gyűjtemény, ami intenciói szerint valódi népköltési gyúj-

40

temény akar lenni, és anyaga túlnyomó többségében csakugyan népit is a d ."*^

Pongrácz Lajos népdalgyűjteménye PONGRACZ Lajosnak számos írása tanúskodik arról, hogy mennyire szerette a falusi életet és mennyire tisztelte a parasz t o k a t . ^ Ezeket az érzéseit több versében is megfogalmazta, pl.: Falumhoz Te csendes &ts /d/um , Kedues szü/J Ae/yem/ N d/du/ a da/om Teneked szenie/em. f...7 Nem érzem a /eszes Várost é/e/ei, N o/ óra és pénz Sza6d/yoz engemei. f..J Örömmé/ u/ssza /td/ S te/fe íáuozom, F a/um óa, a Aoud Csa^ ön/u/em Aozom; A me//y6en é/tê én Mezon nyugio/ /e/e^, S %örü/fem ^/n/ /// Egy szeóó Aoni Aépze/e^.

41

Reggé/ # a AaZZom a pásziorduddi, Midőn reggé/ /é/ébrede&, íeZêm úy érzés Aai/a di, S én ú/ é/eire serAene^. Mü/iai, j'öuoi, %ori /eZedeA, isméi Aa//om bó/csó'da/om/ Szikem csendes, mini gyermeké, E/iün abbóZ a /q;'da/om. És Aa//ua e &edues zenéi, Én ^/ra gyerm eké /esze^.* S mégis aggkor nyuga/ma az, Mii êb/emben én éreze^.^^° Amikor egy kritikus A'Ba/aion című útirajzát bírálva azt írta, hogy „A* nép/eZZeg pedig és szoMso^, úgy ZdfsziA, még ierra incogniia sz./erzo/ e/oii, Aogy azoâi nemcsak iii, de egyéb /te/yen sem ueszi em/iiésre méZióna^.''^^ némileg igazságtalan volt, mert útleírásaiban több néprajzi megfigyelést is rögzített. Pl. írt Revuca (Liptó m.) szénagazdálkodásáról és parasztházáról, a Rajeci-völgy (Trencsén m.) lakóinak építkezéséről és táplálko zásáról, említést tett egy Komáromról szóló népdalról, a Bakonyon átutazva megfigyelte a férfiak viseletét és az egyik kocsmában leírta a feliratokat, Simonyiban (Vas m.) felfigyelt a zászlós temetkezésre, Ikerváron (Vas m.) a parasztházak tüze lőberendezésére, Kőszegen pedig jegyzeteket készített a lakóhá zak „sa/áiságos" ablakairól, valamint a gulyások és kondások hangszereiről.^ A néphagyományok iránti érdeklődésére vall, hogy feldolgozta a Selmecbányái Lednyudr (m ás néven: Ú /fd r) építtetójének,

42

ROESEL Borbálának, a „leányvári boszorkányának a törté n etét.*^ A „történelmi elbeszélését „hiven a népmonda szerint" írta ,^ * de hozzá kell tennünk, hogy csak áttételesen, mert forrása BEL M átyás Noftfta Hungáriáé... című műve v o l t . ^ Abban az évben, amikor a fent idézett (a népi kultúra jelensé geinek m egfigyelését hiányoló) kritika megjelent, küldte el a Hont megyében gyűjtött népdalokat (9-10.ábra) ERDÉLYI Já nosnak, a következő levél kíséretében: Felső-Túr, M artius 15. 845. Tekintetes Titoknok Úr! Néhány Hontmegyei, különösen Ipoly táji népdalokat összegyüjtvén, szerencsém vagyon azokat ide csatoltam a Kisfaludytársaság számára önnek átküldeni — mennyire még bé nem küldötteket — avagy használhatókat? nem tudom. Önnek hazafiui indulatába ajánlott vagyok tisztelettel alázatos szolgája Pongrácz L ajos*^ A 22x14 cm nagyságú, címlappal ellátott, (valószínűleg) ER DÉLYI János jelzéseit és megjegyzéseit is őrző, 17 oldalas füzet 43 (m egszám ozott) dalt t a r ta lm a z /^ amelyeket (tekintetbe véve ERDÉLYI János felhívásainak megjelenési idejét, vagyis 1843 végét, illetve 1844 elejét, és a fent idézett levél dátumát) PONGRÁCZ Lajos vagy 1844-ben, vagy 1845 elején gyűjtött össze. A dalok pontos gyűjtési helyével kapcsolatban csak feltétele zéseink vannak. PONGRÁCZ Lajos kísérőlevelében „Hontme gyei, különösen Ipoly táji" népdalokról írt,*^ és ugyanez szerepel kéziratának címlapján is .* ^ A -Kis/b/udv 7*órsasdg évkönyvének a beérkezett gyűjteményekről szóló közlésében a 43

következő olvasható: -52. Hont megyei, ipolysági népdal 43 Pongrácz Lajos úrtól." ^ monddA első kötetében is megtalálhatók azok nevei, „kiktől a Kisfaludy-Társaság gyűj teményeket vön." E felsorolásban ez áll: „65. Pongrácz Lajos ur hontmegyei ipolysági népdalokat gyűjtött számra 43 dbt."^* ERDÉLYI gyűjteménye második kötetének függelékében (A da/oA uidéAet) egyszer Ipolyság, tizenháromszor pedig Hont szerepel ^ Az „Ipoly táji"-bó! ERDÉLYInél tehát „ipolysági" lett, feltételezésünk szerint azért, mert ő az Ipolyság nevet nem településnévnek, hanem tájnévnek (mint pl. Ormánság, Hajdú ság) vélte. A dalok tehát az „Ipoly tájáról" származnak, valószí nű, hogy PONGRÁCZ egy részüket szülőfalujában és akkori lakóhelyén, Felsótüron, más részüket pedig Ipolyság városban, illetve a környékbeli falvakban gyűjtötte. PONGRÁCZ Lajos népdalgyújteménye nem különösebben gazdag, mégis több szempontból érdemel figyelmet. 1., ERDÉLYI János jó érzékkel vette észre, hogy e kis gyűjte mény hiteles, ennek megfelelően viszonylag sokat merített be lőle: a 43-ból 17 szöveget vett át, 26-ot mellőzött ugyan, de ez utóbbiak közül 10 nagyon hasonló változatot közölt. PONGRÁCZot ERDÉLYI mércéjével mérve tehát a 43-ból 27 típust, illetve változatot találunk a 7Vépcía/o% ¿s mondatban, vagyis a szövegek számbeli többségét. 2., PONGRÁCZ gyűjtésének színvonalára és ERDÉLYI tar tózkodó ízlésére egyaránt vall, hogy a 17 átvett szövegből ER DÉLYI 7-en semmit sem változtatott, 1-et csak stilizált, 3-at nem stilizált, de máshova osztott be, mással párosított, és végül 6-ot stilizált — párosított is. (Ha már egyszer hozzányúlt a szövegekhez, több változtatást is végzett, de PONGRÁCZ eseté ben a stiláris módosítások mérsékeltek, sót nemegyszer csak hiányok pótlása, szótagszámok helyreállítása.) 3., PONGRÁCZ gyűjteménye kiemelkedik a korabeli mezőny ből a népdal — műdal arányát illetően is: 32 hiteles népdallal szemben csak 11 népies műdal áll. Tovább javítja a képet, hogy 44

a 32 népdalból 24 sokáig élt a szájhagyományban, több-kevesebb változattal és változással, és mindössze 8 népdal in varián s, vagyis idővel feledésbe merültí (Esetleg további kutatással még kerülhetnek elő változatok.) Még a népies műdalok többségének is van szóbeli variánsa (6), kisebb része nyomtalanul eltűnt (5). E kis gyűjtem ény megérdemli tehát a jegyzetelt közlést. A PONGRÁCZ-féle szövegekhez ERDÉLYI háromkötetes antoló giáján kívül főként a felföldi gyűjteményeket néztük át tüzete sebben, valam int az egyéb fontosabb kiadványok egy részét is, m egjegyezve, hogy a további búvárkodásnak is helye van. A m agyar népköltészet múltjának megismerése szempontjából fontos dalokat a PONGRÁCZ sorszámozása szerinti sorrendben és az ő írásm ódját megőrizve közöljük.

„Ipoly táji" népdalok l. A*:ny:^ a vto/a De nem az a íe/Zyes. a szereíom De nem az a kedves. Dalunk többnyire a Veieiíem uto/óí (% o(yóí)... kezdósorú versszakhoz társul másodikként, ERDÉLYI is így közölt két változatot: az egyiket „majoranná"-val, helymegnevezés nélkül (II: 94. old. 185. sz.), a másikat „violá"-val, Ungból (II: 95. 186. sz.), szövegünket tehát nem használta. Az önállósult szakasz főként a XIX. században volt népszerű: KRIZA I: 216. 431. 2. vsz.; KÁLM ÁNY Koszorúk I: 120. 110. sz. 3. vsz. A szövegek kevéssé változtak.

45

2. Megmetsziem az Ja/ de /q/. Ftígge/Hêoe/éi RaAiam rá. Függe/a íeueí€ gyógyAsd, gyógyítsd, gydgy^sd meg, Édes Aedues Rózsám Szorfisd meg. Egy évszázadon át volt népszerű, ERDÉLYI azonban nem méltatta figyelemre. Dalunk önállóan is előfordul, de szívesen társul más szerelmi dalokkal, s idővel nem sokat változik: SZÍNI 138. 2. vsz.; PUTZ 64. 2. vsz.; VARGYAS 1961: 48, 50, 54, 56, 57.; különfele összetételekben: MÓRICZ II: 30. 81. sz. 2. vsz. (további változatok jegyzetben a 241. oldalon). Úgy tűnik, hogy dalunk a Felföldön volt a legnépszerűbb. 3. A cseresznye ueresse/ btmbóztA, Afa/oranna zö/den ¿eue/eztA, A színem sztniúgy ¿¿¿aioztA, %ts Feriben szeA/tl nyt/adozt^. ERDÉLYI némi indokolt simítással (a 3. sorból kimaradhatott egy szótag, pótolta: - Az én szivem szintúgy illatozik...), közölte és egyben párosította a 4. számúval (II: 68-69.), Ipolyságot jelölte meg származása helyéül (II: 130 ). E szakaszunk népies múdal, később feledésbe merült. 4. Jet/' de fte/téz a szereimet ta.seífH főuts %dzü/ a uto/a( Átszedni,

46

O/íyan irigy ez a iöuis, m a/d megszűr, ^ ö rü / feiie a sz/fem ei a nagy 6ű. ERDÉLYI az előző, 3. sz. dal 2. versszakaként változtatás nélkül közölte (II: 68-69.), az „ipolysági" eredet természetesen erre is vonatkozik. Az előzővel ellentétben, dalunk a legújabb időkig népszerű maradt, ún. vándorversszakként ékelődött be különféle szerelmi dalokba. Idővel 3-4. sora némileg változott: a lem ondást fogalm azta meg. Legnépszerűbb a Felföldön ma radt (PAP 61. 83. sz.; ISTVÁNFFY 168. 108. sz. 2. vsz.; VARG Y A S 1961: 194, 2 1 4 .; M Ó R O C Z 120. 72. sz. 1. v sz .; SZEMERKÉNYI 1980: 538, 543., kólönbözó összetételben), de természetesen ismerték másutt is (MÓRICZ II: 100. 308)b. sz. 1. vsz., a 255. oldalon található jegyzetében további változatok; JAGAMAS— FARAGÓ 321. 313. sz. 4. vsz., jegyzete szerint egész Erdélyben népszerű, lásd a 442. oldalon!). 5. Végig meniem a iemeion Eszembe jMí a szereim , De mt baszna eszembe, AíiAor e/ nagyon femetue. Dalunk megáll önállóan is, de szívesebben társul más szerelmi szakaszokkal. ERDÉLYI mind a két formában közölte is (II: 54. 99. sz. 3. vsz., hely nélkül; II: 125. 243. sz., Monostorról), de máshonnan válogatta szövegeit. Egy évszázadon át népszerű maradt, esetenként a „temetés"-t egyszerű „feledés"-sel cserél ték fel: KRIZA I: 98. 240. sz. 1. vsz.; JAGAMAS— FARAGÓ 89. 78, sz. 1-2. vsz.; M ÓRICZ II: 144. 442. sz., további változatait lásd a 264. oldalon található jegyzetben!

47

6. Fá/ o szívem, ma/d meg Aasad Szereinéie^ de nem szabad, Nem szabad, meri semmim sincsen, Szoiga bérem minden kincsem. Ne nézd Aogy én szegény vagyok Rogy divatosan nem járo& én egy szegény szoiga vagyoA De nincsen ie/%emen piszok. Zúg a /tarang Vasárnapra Ne vá/y kedves a iempiomba, Ám azérí ne íaris pogánynaA Nincs Vasárnap a szoigánaA. Ebéd Mián Atába vársz Náiam néi^ü/ /ogy ei a íáncz Tánczoíy másság ne vá/y engem, LovaÁ: Mián Aei/ sieinem. Mini az égdgyeríya /bgyo^ Azi gondo/od beieg vagyok, Beíeg ám a szívem i(%/a CsaÁ: (eieAeisz orvossága. ERDÉLYI mellőzte, bizonyára tudta, hogy SZENTIVÁNI Mi hály A szoJga/egény című, 1840-ben írt versének aligfolklorizált változatáról van szó. Változatunk az egyik legteljesebb, hiszen időben is közel van a keletkezéshez, SZINIé már rövidebb (51. 30. sz. 1-4. vsz ), és később már csak egy két szakasz (foként az 1., a 3. és a 4.) maradt fenn a szájhagyományban (részletesebben lásd JAGAMAS— FARAGÓ 392.!). Legtanulságosabb a 2. 48

versszak sorsa: mive! kissé naturális volt, SZÍNI egyszerűen kihagyta, népünk kissé simított rajta, mert az eredetiben így hangzott: Ne L'e.scf, Aogy én rongyos uagyoA, Vasárnap is szennyes uagyoA/ Én egy szegény szo/ga uagyoA, De /e/Aemóen nincsen mocsok... 7. Azi gondo/ont eső esi% Pedig csaA szemem AönnyeziA, Az is csaA azérí AönnyeziA Barna rózsám mosi iemeiiA. ERDÉLYI felfigyelt ugyan a daltípusra, de máshonnan vett szakaszokat párosított (I: 28.). 1-2. sora szintén önálló életet kezdett élni, m ert eléggé eltérő tartalmú, mindenesetre bánatos alaphangulatú szerelmi dalokat vezet be országszerte: MÓ RICZ II: 140. 431. sz. 2. vsz.; ugyanő II: 181. 550. sz.; JAGAMAS— FARAGÓ 80. 67. sz. 3. vsz. 8. Z ö /d a AöAény m q/d %éAü/, Tíogy /egyeA szereid né/Aü/, Rarna rózsám ná/ad né/Aü/. Daltöredék. ERDÉLYI felhasználta, és jó érzékke! pótolta a hiányzó szótagot az első sorban (megkékül), valamint az egész negyediket: Nem /eszeA szereió*né/Aü/. Igaz, egy két szó egejéig másutt is simított, és máshonnan való szakaszokkal párosította (II: 128. 247. sz. 1. vsz.), a dalegyveleget mindenesetre Hontbó! és Szendról származtatja (II: 247.). Dalunk első sorpárja is

49

önálló életet élt, a legkülönfélébb szerelmi dalokat vezette be: KRIZA I: 69. 155. sz. 1. vsz.; ugyanó 217. 434. sz. 1. vsz.; SCHOEN 50. 93. sz.; MÓRICZ II: 209. 632. sz. 3. vsz., a 277. oldalon jegyzetben újabb változatok; SZEMERKÉNYI 546. 61. sz. 1. vsz. 9. Aíq/d a Aoi nem iátnaA másoA, MagamnaA egy méiy sirt áso&, A soA jaj'oA, so/ta/tásoA Lesznek néêm a sírásód. Népies műdalnak tűnik, ERDÉLYI felfigyelt rá, de egy alig eltérő váci változatát részesítette előnyben: előbb máshonnan összeszedett szakaszokkal társította (I: 38. 46. sz. 3. vsz., II: függeléke szerint Debrecen, Erk, Sajóvölgy, Vas és Vác a gyűj tések helye), majd ugyanezt máshova osztotta be (II: 201. 383. sz. 8. vsz., ismét Vácot tüntetve fel lelőhelyül). E dal később feledésbe merült. 10. Vecze uürüs az ¿g Édes rózsám szeretsz-e m^g, /fa nem síeretteieA uoina Meg sem is &eresteie& vo/na. ERDÉLYI dalunk helyett olyan rokon típust választott, amelynek 3-4. aora átokban végződik (II: 196. 378. sz.), lelőhe lyül Pestet és Zemplént jelölte meg. Dalunkhoz közelebb áll egy későbbi ipolybalogi változat (SCHOEN 50. 92. sz.), amelynek csak a 4. sora tér el: Ezt a sáros utcát nem taposnám ¿rted. E SCHOEN-féléhez áll közelebb két szatmári (MÓRICZ II: 71, 76 ), az ERDÉLYI-féléhez pedig egy gerencséri (ÁG—SZÍJJÁRTÓ 76. sz. 2. vsz.) változat, létezik „semlegesebb" variáns is: MÓRICZ II: 26. 67/a-b. sz. 50

11. Farsang van mosi nem %i&e/ei Nem /ogom a âpa nye/ei, 7szo^ egyei ja / vagy &eMó% Tarío^ is már én szeref<%. E sikerült bordal idővel feledésbe merülhetett, mert nem találtunk változatot, ERDÉLYI is mellőzte.

12. rozmaringom ága Kökényembe a virága LTgyan babám juio^-e e sze d é , Afiôr véiec/ esiem szere/embe. ERDÉLYI e dalt is mellőzte. A „rozmaring" révén csak típus rokonságát ism eijük: a „rágondolás" (ISTVÁNFFY 149. 33. sz.; ÁG— SZÍJJÁRTÓ 5. sz. 1. vsz.), illetve a Jeledés" (UJVÁRY 1977:176. 1. vsz.) vonatkozásában. Időben— térben— motivikában távoli típusrokon „fügefa-levéF-lel: M ÓRICZ II: 79. 241. sz. 13. Kine% van AineA van K ariba gyűrű/e, Anna^ van, anna^ van Barna szereibe. NéAem van, néAem van Xariâ, Á:öves is Né&em van, néêm van Szóê is, barna is.

51

ERDÉLYI csak az első versszakot vette át és tette egy 5 versszakos dalegyveleg e!é (II: 166.321. sz.), amelyet a függelék szerint Debrecen, Fehér, Hont, Szabolcs és Vieszka (?) környé kéről küldtek be. Ugyanennek az összeolvasztott dalnak 2-3. versszakával, amely „keszkenődről szól, újra találkozunk ERDÉLYInél (III: 21. 61. sz ), de most már SümegTe hivatkozott. Dalunkhoz legközelebb áll egy teljes változat (ISTVÁNFFY164. 93. sz.), az első versszakhoz pedig egy erdélyi (JAGAMAS—FA RAGÓ 343. 336. sz. 2. vsz.). 14. Megüzenjem az édes anydmnaA Gyöngy Aoszortíi &össön a íydnydrmA A2t szé/ire Aét szd/ rozmaringot Zfözepibe bo&ros öúödnatot. /fi megyei a temetőm széiire /fi dsatom síromat eiore Fei teAinteA sfrua az egeAre Szép angyaiorn AagyiaA az istenre. ERDÉLYI változtatás nélkül közölte (I: 38. 45. sz.), de a II. kötetbeli függelékben azt írta, hogy honti és pöszéri (Pest me gyei) gyűjtés. Közeli változatát közölte Szendról (III: 47. 98. sz. 2. vsz.), de ez csak az 1. versszakra korlátozódik. Míg ezzel az első szakasszal később már nem találkozunk, a második „utó élete" meglehetős népszerűségre vall, igaz, e közismertség in kább csak az első sorpárra vonatkozik, a 3-4. dalonként tér el: MÓRICZ II: 189. 572. sz. 3. vsz., változatai a 273. oldalon találhatók jegyzetben; VARGYAS 1965: 39. 6. vsz.; JAGA MAS— FARAGÓ 42.26. sz. 2. vsz.; és ugyanők 106. 96. sz. 2. vsz.

52

15. A pa/ástt magos torony Efe/tettem az ostorom. Aía/d arra jö n a galam bom És /e/a d /a az ostorom. A pa/dstt ¿ní?ds verem, Sarântyúm ai összeverem, Összeverem /eg^ny módra Bo^r^tdmbó/ Au// a rózsa. ERDÉLYI mellőzte, később is inkább csak az 1. versszak 1-2. sorára találunk párhuzamot: PUTZ 65. 3. sz. 1. vsz.; JAGAMAS— FARAGÓ 159. 154. sz. 1. vsz. 16. Édes anyám nem mostoAa Nem ültettem neAt soAa, N a ültettem ts va/aAa Bocsássa meg isten adta. Az í6o/yót aAôr szedik Afiôr reggeJ AarmatoziA A z ^n sztvem a%Aor nyugszik, AfíAor ve/e mu/atozíÁ:. # a j/a Aaj/*a, reteA Aaja, Beteg a szeretőm any/a Anna isten Aogy megAa/na Barna /tam rám maradna. Lírai dalegyveleg, csak szakaszonként találunk változatokat. ERDÉLYI mellőzte ugyan, de az 1. versszak 1-2. sorára egy

53

másik dalban mégis találunk nála változatot (II: 60. 109. sz. 3. vsz. 3-4. sora, helymegjelölés nélkül), sőt dalunk 3. versszaka is előfordul nála egy Fejér megyéből és Muzsláról való, összeol vasztott dalegyveleg 2. versszakaként (II: 129. 249. sz ). Később is találkozunk egy-egy szakasszal: a 2. versszak előfordul KRIZÁnál (I: 120. 266. sz. 1. vsz., de 3-4. sora meglehetősen eltér) és Tardonán a 3. szakasszal (LAJOS 76. 1. vsz.). Bizonyára lappanganak még további változatok is. 17. Duna meiieii van egy Aajó, ^¿áiiva Benne /e&sziÁ: Aa/ós legény megAaiua, Ví/ágos %é% se/ye/n ia/áit van rq/ia OA ¿e Aecfues szereidm voií va/a/ta. ERDÉLYI mellőzte. Balladás kezdósorai előfordulnak szerel mi (UJVÁRY 352. 1. vsz.) és katonadalban (KÓSA 463. 49. sz. 1. vsz.), a 3-4. sorok azonban eltérők. 18.

Szereid is vo/Mi /rigyem is voiíói Ve/ye meg az Zsken Mindig /tamts voiiái ERDÉLYI ezt is mellőzte, bár eléggé „szabályos" szerelmi átokdal, változatát egyelőre nem találtuk. 19. a cs;7fag az ég/*e A Leí^ési /aiuvégre Az is azérí jöM az ég/*e ei Rózsa/n az e.s7vé/*e.

54

ERDÉLYI nem használta fel, bár kétségkívül népi, ráadásul lokalizált is. Sejthető változatát egyelőre nem leltük meg.

20. Rózsa, rózsa piros rózsa,

NéAed nem uéiettem soha # a uéfeMem is ua/aha Bocsáss meg gyenge uio/a. ÁroA ároA, de mé/y ároA Aíár én arra nem is jóro%. Én szereidé csaA ia/á/o^ De ie Rózsám m ajd megrónod. ERDÉLYI mellőzte ugyan, de az 1. versszak 1. sorával egy másik dalában mégis találkozunk (I: 76. 116. sz. 1. vsz. 1. sora, a II. kötetbeli függelék szerint Hontból és Nógrádból), sót a 2. versszak másik két dalban, eltérő szakaszokkal társulva szin tén előfordul, ezek azonban változatok (H: 38. 70. sz. 1. vsz.; ugyanott II: 168. 326. sz. 2. vsz., egyik sem vidékünkről való és befejezésük meglehetősen el is tér). Az ERDÉLYI-féléknél kö zelibb variánsok is akadnak: az 1. versszakkal majdnem szóról szóra egyezik PUTZ 95. 25. sz. 1-2. vsz. A 2. versszak közelibb változatai: SCHOEN 40.67. sz.; KÁLMÁNYSzeged népe III: 38. 65. sz. 1. vsz.; JAGAMAS— FARAGÓ 426. 256. sz 3. vsz. (igaz, ez utóbbi rokonság is csak viszonylag közelibb).

21 . Piru/naA a AegyeA N a/na/ sugáráiu/ L ángo/ az én orczóm G a/am óom csó^/áiu/.

55

Népies múdal lehet, később feledésbe merült, ERDÉLYI is mellőzte.

22 . Szereiem, szere/em, áthozott gyötre/em Meri meg nem termetté/ minden /a tetemen. Minden /a tete/'én, rózsa/a /eue/én Hogy szakasztott uoína minden szegény legény. ERDÉLYI szövegünket mellőzte ugyan, de magát a daltípust nem: több helyről való szövegeket olvasztott össze (II: 143. 280. sz. 1-3. vsz. ), és a II. Erdély, Erk, Hont, Gyöngyös, Nógrád, Pápa. Némi változtatással, valóban népszerű dal volt ország szerte a legújabb időkig, de nem önállóan, hanem más-más, vándorversszakokkal társulva: KRIZA I: 68. 152. sz. 2-3. vsz.; KÁLMÁNY /foszorúA I: 112. 100. sz. 3-4. vsz.; ÁG 23. 7. sz. és 178. 153. sz.; KÓSA 422. 2. sz. 6-7. vsz.; BARSI 235.; MÓROCZ 108. 60. sz. 2-3. vsz.; JAGAMAS— FARAGÓ 67, 78, 209, 307, 355., jegyzete szerint (424. old. ) a legnépszerűbb dalok egyike. 23. De szépen ég a gyertya De szép barna /eány íartya /fa az /sten néAem a<%/a Nem Ae/i senAt száz arannya. ERDÉLYI mellőzte. SZÍNInél találunk rá 1-2. sorára (195. 178. sz. 1. vsz. 1-2. sor). E népies múdal idővel feledésbe merült, miként a hasonló, 29. sz. dalunk is. 24. Vo/tam én már gazdag is Na most szegény uagyo& is

56

7 aJá/o% én szerekok Aíinden M^/amra &ekkok Az egyikre szép rózsák A m á sá ra vioJák H a rm a d á ra /elem ek A &: szerek engemek. ERDÉLYI helym egjelölés nélkül, változatlanul közölte mind két versszakot (I: 43. 53. sz. 1-2. vsz.). Később már sehol sem találkozunk vele, úgy látszik (egy két sorát kivéve), feledésbe m erült. Távoli típusrokona: ORTUTAY— KATONA I: 215. 93. sz. 25. VoJk Aárom száj rozmaringom, EJveszkekkem ja / de bánom Szerekomek de sajná/om Aítôr más öJében Jakom. ERDÉLYI e dalt 1. versszakként összeillesztette egy rábaközi szerelmi népdallal (II: 55-56. 101. sz. 1. vsz.), és 1-2. sorának változatát ugyancsak ó közölte egy nyírségi dalban (III: 24. 52. sz. 1-2. sor). Ezt egyetlen szó fbánom helyett szánom) eltéréssel Szatm árban is megtaláljuk (M ÓRICZ II: 152. 469. sz. 2. vsz.). V. ö. m ég a 26. sz. dallal! 26. Azk gondoJod Aogy én bánom Hogy kekóZed megêJJ vájnom Én eJokkem az csa% áJom, Édes JeuenduJa száJom

57

Azt gondo/od, mindig igy ¿esz, #ogy szeretőm soha se ¿esz. Dehogy nem ¿esz, de öizony ¿esz, Ná/adná/ még hiueöö is ¿esz. ERDÉLYI a 25. sz. (Vo/t három szá/ rozmaringom... kezdetű) dal után iktatta e 26. sz. dal mindkét szakaszát; de nem közvet lenül, hanem 3-4. versszakként, és a 2. helyre betoldott egy (Azt gondo/od, nem is nehéz... kezdetű) rábaközi szakaszt(II: 55-56.). E 26. sz. dal egy-egy szavát (e/ kell válnom, de náladnál) módo sította, az utóbbit talán a szótagszám miatt. E 26. sz. kétszaka szos dalunk népszerű lehetett, és ERDÉLYInek is tetszett, mert egy komáromi (szintén kétversszakos, alig eltérő) változatát másutt (II: 38. 69. sz. 2. és 3. vsz.) új szakasszal párosítva ismét közölte, sót a 2. (Azt gondo/od, mindig igy ¿esz... kezdetű) versszak más összetételben, 3. szakaszként újra előfordul nála (II: 128. 247. sz. 3. vsz.). Dalunk 1. szakasza volt a legnépsze rűbb, ún. vándorversszakként a legutóbbi időkig élt: KALMÁNYRoszorúA 1 :104. 85. sz. 5. vsz.;MÓRICZ II: 189.573,574. sz. 4., illetve 2., (változatait a 273. oldalon található jegyzet sorolja fel); UJVÁRY 192. 3. vsz.; JAGAMAS— FARAGÓ 281. 279. sz. 1. vsz., a 434. oldalon található jegyzete szerint szövegén múdal hatása érződik. E felsorolt változatok 4. sorukban több nyire eltérnek. 27. Jó/ tudtad hogy óeteg uagyo%, Mégsem hitted, hogy ntegha/oA Nem jötte/ a nézésemre J%/ e/ a temetésemre. Mivel helyet nem tüntet fel, és kissé módosít is a szövegen (Nem hitted, hogy beteg vagyok,/Majd e/hiszed, ha meghalok...), inkább csak valószínűsíthető, mint bizonyos, hogy szövegünket 58

tette közzé ERDÉLYI (II: 54. 99. sz. 2. vsz.). KRIZÁná! még közeli változatot találunk (I: 99. 240. sz. 7. vsz.), KÁLMANYnál viszont eltérőt (Szeged népe I: 29. 78. sz.). Úgy látszik, idővel feledésbe merült. 28. Édes 6a6áfn, szóZoAegy, MiAor szüretö/ünA meg Szüret Mtón egy Aétre Gyere ná/un^ estére. E minden bizonnyal jelképes dalt ERDÉLYI mellőzte, és egye lőre m ásutt sem leltük variánsát. 29. Fa/M uégén ég a gyertya Van is ottan Aires íeány Van ts annaA netett ágya Czitron /a ó o / nyoszo/yá/a. Tu/só so/*on ég a gyertya De szép asszony gyM/togat/a E /e /o /t /a , meg-meggyM/t/a CsaA a szikem szomortt/a. ERDÉLYI mellőzte, és mi sem találtunk rá újabb változatára, pedig sejthetóleg tartósan ismert lehetett. 30. Barna %is /yán Aötény/e, ^ötén^je Czím óa/o/n az e/e/e, e/e;e Tía az /sten engedi, engedi Nemes /egény pengeti, pengeti.

59

ERDÉLYI mellőzte, mi sem találtunk rá közeli változatára. Éppúgy jelképes lehet, mint a 28. sz. dal, ezt támasztja alá egyik típusrokona is: MÓRICZ I: 236. 51. sz. 1. vsz. 31AmoM egy paía% csörög A me/JeM csóAo/ia/ak meg De meg az nem apad #tu /eszö/ az? /ogadíad. Na/Yandozí/: szé/íőZ a Mád # a / 7andó JeMem /tozzád, De Aa e/Aagysz ua/aAa Afeg/ta/ok 6ána(om 6a. Népszerű népies múdal lehetett, mert ERDÉLYI két közeli változatát is közli: az egyiket Debrecen-Sárospatak megjelölés sel (II: 36. 66.sz. 1-2. vsz.), a másikat a Jászságból (III: 56-57. 119. sz. 1. és 3. vsz.). Feltűnő, hogy e három szöveg milyen közel van egymáshoz. Újkeletű dalról lehet szó, amely ugyanolyan gyorsan merült feledésbe, amilyen gyorsan elterjedt. 32. Huszárod a &a(oná& uerbtiuá/na& A ¿eányoA a menyecskék .sí'rdogá/nak Szomorú a szive annak a /eánynak, /űnek szereíö/e bed//í katonának De még :s szomorúbb annak a legénynek Ktnek szereibe /er/tez meni szegénynek. ERDÉLYI változtatás nélkül közölte a Kafona és Aadí da/ok között (I: 363. 367. sz.). Bár jónéhány közhely található benne, eddig nem leltük meg változatát.

60

33. Czo/e/ édes deresem Szeretőmet deresem Na deresem meg/e/em Rtzony meg ts ö/eZem. Ne bántsd gyenge êóe/em Ntncs m ár a66an szere/em, CsaA n:rág í//í^ aAAoz Mert az semmt 6 út sem Aoz. ERDÉLYI mellőzte, de az 1. versszak 1-2. sorával szabolcsi— zempléni jelzésű szerelmi dalban találkozunk nála (II: 26. 44. sz. 1. vsz. 1-2. sor), m ásutt azonban nem, pedig sejthetóleg valamennyire ismert lehetett. A 2. versszak mindenesetre ko rabeli érzelgős múdalból eredhet. 34. X om órom tó/ zörög az ég Most meg óaóám szeretsz-e még M utasd /tozzám szere/medet Úgy sem so&á /átsz engemet. Gyerünk 6a6dm az o/tár/toz XÖssüA színünket egymáshoz, Én /esze% a nöZegényed TYed színem, Aa szereted. ERDÉLYI m indkét szakaszát változtatás nélkül közölte a Szerelmi dalok között (I: 102. 164. sz. 1-2. vsz.). Megtaláljuk SZÍNInél is, de 1. és 4. versakként (105. 83. sz. 1., 4. vsz.) és

61

némi eltéréssel. Népies múdal, amely később valószínűleg fe ledésbe merült. 35. Én üiieMem az aima/ai Más %öi: hozzá a iouái Én szerelem meg a szép iyáni Más é/: uéie uiiágái ERDÉLYI mellőzte, holott egy évszázadon át meglehetősen népszerű dal volt. Változatai felerészben „rózsafádról, felerész ben pedig „dió-, alma- vagy cédrusfá"-ról szólanak, amelyek „bimbó"-ját, „virág"-ját vagy „gyüm ölcslét mások szakították le, minden bizonnyal jelképes értelemben: KRIZA I: 157. 322. sz. 1. vsz. („rózsafa"), 2. vsz. („almafa"); SZÍNI 172. 154. sz. 3. vsz. („diófa"); MÓRICZ II: 181. 551. sz. 2. vsz. („cédrusfa");*ÁG— SZÍJJÁRTÓ 59. 59. sz. 2. vsz. („rózsafa"); KÓSA 138. 104. sz. 2. vsz. („rózsafa"). 36. A Vág /é/o/ szeiio iámad Korúi ¿eng: a rózsántai, Bár /eiém is lengedezne Bú bánaioi főiem űzne. ERDÉLYI változtatás nélkül közölte a Szereim: daio& között (II: 97. 192. sz. ). E népies múdallal később már nem találko zunk. 37. Na mégy a (emeioheribe Ezi ír/ad sírom ^óuére nyugszik egy h:'u szereid N\':/giassa meg a iemeio.

62

ERDÉLYI némileg stilizált (írd /e/ sírom keresztére; Itt /ekszik...) szövegünket egy dalegyveleg 2. szakaszaként közölte (I: 104. 167. sz.), és a II. kötetbeli függelékből kiderül, hogy Hont, Kecskemét, Pápa és Zemplén volt a négy versszak lelőhelye. A korabeli és a valamivel későbbi változatok alig térnek el, és m eglehetős népszerűségre vallanak: KRIZA I: 98. 240. sz. 2. vsz.; SZÍNI 133.113. sz. 2. vsz.; MÓRICZ II: 158. 487. sz. 5. vsz., a 267. oldalon található jegyzet szerint a népdalbeli sírfelirat irodalmi indíttatású. Rokon daltípusban előforduló sírfelirat: BARSI 179-180. 105. sz. és 235. 221. sz. stb. 38. Erre gyere Rózsám, nincsen sár N incs is az a/tómon semmi zár, Nyitva van az a/tóm, 6e/öAetsz, Bontva van az ágyam, Je/ekAetsz. A d d ig a Aázambó/ e/ nem mégy Még Aórom szá/ gyertya eJ nem ég A negyedik is m ár /e/óen ég A szere/em még is nem e/ég. Dalunkat ERDÉLYI teljes terjedelmében, változtatás nélkül közölte (I: 81. 125. sz. 1-2. vsz.), a gyűjtés helye azonban a II. kötetbeli függelékből nem derül ki. Jó ízléssel választottamért egy évszázadon át volt népszerű a dal, főként az első versszaka: KRIZA 1 :169. 343. sz. 2. vsz. 12. sor; KÁLM ÁNYKoszorúk I: 83. 55. sz. 5. vsz.; ISTVÁNFFY 172. 123. sz. 1. vsz. (a 4. sora eltér); ez utóbbival egyező : VARGYAS 1961: 54. 7. vsz.; UJVÁRY 220. 1. vsz. Dalunk 2. szakaszának változatai meglepően koraiak, és sokáig fenn is maradtak: PÁLÓCZI 370. 253. sz. 1. vsz.; KÁLM ÁNYKoszorúk 1:85.59. sz. 3. vsz.; VARGYAS 1961:54.5. vsz. stb.

63

39. Szíuóruónyos az ég a (/a Alacsony a /ejem a (/a Gyere rózsám ígaztY.sd meg A Jó isién Mgy á/djo^ meg.

ERDÉLYI némi stilizálással (Nem jó / nan a fejem alja; Ugyan, rózsám...) egy kon taminált, háromszakos szerelmi dal első versz szakaként közölte (II: 108-109. 215. sz. 1. vsz.). A függelékből kiderülnek a gyűjtési helyek: Hont, Kecskemét, Pápa, Szabolcs, Zemplén. Sokáig népszerű dalként élt önállóan és vándorversszakként is, esetenként a 4. sora eltért, a kezdősorral pedig merőben idegen daltfpusban is találkozhatunk. A szorosabb szövegpárhuzamok: KRIZA I: 25. 30. sz.( a 4. sora eltér); KALMÁNY Xoszortí* I: 62. 16. sz. 2. vsz.; ORTUTAY-KATONA I: 436. 16. sz. És végül a kezdősor: MÓRICZ II: 189. 572. sz. 2. vsz. l.sor. 40. Na én e/eA esztendőre Kendert az erdőre, Oda járo& nöuögeint A szép /ányt ö/e/geínt Aaj/a, Aüjja Aü. ERDÉLYI mellőzte, változata eddig nem került elő, holott népdalnak vehetjük. Jelképes jelentésének távoli rokona: JAGAMAS-FARAGÓ 306. 301 sz. 2. vsz. (a 440. oldalon található jegyzete szerint ez is ritka típus).

64

41. Üueg az ab/ahom nem réz Xíncsem, rózsám a Át benéz, Nézz Miánnam Aeseruesen Vagy /áisz iöbbei, nagy sohasem.

ERDÉLYI mellőzte, de 1-2. sorának távoli párhuzama egy másik daltípusban előfordul nála (II: 53. 98. sz. 1. vsz. 1-2.sor). Lehet, hogy dalunkból kölcsönözte, mert a függelékben Ireg m ellett Hont is szerepel, akkor viszont még ebbe a két átvett sorba is eléggé belenyúlt: -Üveg az ablakom, nem réz, (SzóAe rózsám abba benéz...) a többi eltér. Bár népdalnak tekinthető, egyelőre nem találtuk változatát, 3-4. sora azonban ismertnek tűnik. 42. Es:h esd szép csendesen, S :r a babám Aeseruesen Ne sf/y rózsám Aeseruesen, Afegutgaszía/ a j ó tsien. ERDÉLYI minden bizonnyal szövegünket olvasztotta be 2. versszakként egy szerelmi dalba (II: 14. 20. sz. 2. vsz.), de a gyűjtési helyet nem közölte és némi stilizálást is végrehajtott (Esik eső nagy sebesen, Sír a rózsám..., M ajd megsegít...). Da lunk népszerű volt, időközben a 3. és főként a 4. sora variálódott. Legközelebbi változata: ÁG-SZÍJJÁRTÓ 16. 16. sz. 1. vsz. (az ERDÉLYI-féle változathoz van közelebb). További változatai: KÁLM ÁNY Koszorúd I: 85. 59. sz. 4. vsz. (4. sora eltér); KALM ANY AfoszorM% I: 105. 88. sz. 2. vsz. ( 3-4 sora tér el). Az első sorpár egyébként merőben eltérő dalokat is bevezethet, pl. : ERDÉLYI II: 111.220. sz.3.vsz. 1-2. sor; JAGAMAS— FARAGÓ 165. 160.sz. 1. vsz. 1-2. sor stb.

43. Jaj de szépen harangoznak Ta/dn az én galambomnak, Most uisztk a temetőbe Aíinc(/á/*t most meghatok értté. ERDÉLYI egy egészen közeli változatát közölte Rábaközből, csak a 4. sora tér el ( II: 6. 5. sz. 2. vsz.), és épp ennek a változatnak vannak legközelebbi szövegrokonai: ISTVÁNFFY 164. 92. sz. 1. vsz.; VARGYAS 1961: 26-27. 1. vsz. Kezdősora (szótagtszám-szaporulattal is) más daltípust is bevezethet, pl.: ÁG 58. 58. sz. 1. vsz. 1-2. sor stb.

Jegyzetek 1. PONGRÁCZ Lajos életrajzi adatainak összeállításához az alábbi (életére És munkásságára vonatkozóan á]ta)unk nem idézett, egyébb adatokat is tartalmazó) forrásokat használtuk fel: CZOBOR L. 1927. 14-15., CSÁKY K. 1983., 1985., FERENCZY J.—DANIELIK J. I. 1856. 370., II. 1858. 413-414., F—ssz—t 1899.2.,GYÜRKYA. I 1874.194, 216., 11.1882. 112, 130, 137, 240-244., 1886., HALÁSZ F —PONGRÁCZ E. 1900. 11-13., Honti Lapok 1897 . 1-2., 1899., Jelenkor 1858. 432-433., NAGY I. 1862. 437., OSVÁTH Gy.. n. 267-268., P.E. 1899., PONGRÁCZ L. 1886. 36-37, 39., 1898. 32-41., SZINNYEIJ. 1905. 1406-1409., ZELLINGER A. 1888. 167-168. PONGRÁCZ Lajos arcképét közölték. HALÁSZ F. — PONG RÁCZ E. 1900. 12., CSÁKY K. 1989. 184. (KUBÁNYI Lajos festménye), OSVÁTH Gy. é n. 267., VÉRTESS J. 1885. 509., V. B. 1902. 252. 2 FERENCZY J.—DANIELIK J. II. 1858. 414., SZINNYEI J. 1905. 14071408. Néhány műve ebből az időszakból: HONTI 1840a., 1841., PONG RÁCZ L. 1843a., 1843c. 3. PONGRÁCZ L. 1838a., 1838b. 4.PONGRÁCZ L. é n. [1839]., é n. [1840b], 5 PONGRÁCZ L 1845b., 1846. 6. PONGRÁCZ L 1890-1891 I9.,P E 1899.2 7. PONGRÁCZ L. 1848. 8. SZINNYEI J. 1905. 1407-1408. 9 PONGRÁCZ L. 1898a 32-41.

66

10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.

24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44 43. 46. 4 7.

PONGRÁCZ L. 1883. PONGRÁCZ L. 1885., 1886a. PONGRÁCZ L. 1886b. PONGRÁCZ L. 1890-1891. PONGRÁCZ L. 1893a., 1893c. PONGRÁCZ L. 1897. PONGRÁCZ L. 1898a. Lásd erről: Honti Lapok 1898., PONGRÁCZ L. 1898b. SZINNYEIJ. 1905.1407-1408. PONGRÁCZ L. 1893a. Néhány írása. PONGRÁCZ L. 1886c., 1886d., 1893b.,1593d.,1895.,1899. PONGRÁCZ L. 1890-1891.1. III. V ö.:P.E.1899. 4. HÁLA J. 1993.84-87. Honti Lapok 1899b. 1. Pl. Egy nagy semmi 1839., ENDREFY 1839., AMALIA 1840., VERÖCZEY 1843. 487-488., Bo 1845. V ő.: PONGRÁCZ L. lM4()h., 1840c., PONGRÁCZ L. 1843b. PONGRÁCZ L. 1846. 6. PONGRÁCZ L. 1846. 130-131., 1898a. 236-237. KERTBENY, C M. 1854. 203-204. Honti Lapok 1899b.2. P.E. 1899. 2. FERENCZY J — DANIELIK J. II. 1858. 414., Jelenkor 1858. 432., Honti Lapok 1899a. 1..P.E. 1899. 2. Honti Lapok 1897c. 4. P .E . 1899. 2. Honti Lapok 1899a. 1. SZÉCHENYI 1.1841. KOSSUTH L. 1841. B. EÖTVÖS J. 1841., FÁY A. 1841. PONGRÁCZ L. 1842a. SZÉCHENYI I. 1978. 960, 961. PONGRÁCZ L. 1842a. 2. Honti Lapok 1899a. 3. PONGRÁCZ L. 1845b. 96-97. Első kóxlése: PONGRÁCZ L. lH43a. PONGRÁCZ L. 1843c Későbbi, n é m i l e g átdolgozott kiadása: PONGRÁCZ L. 1H97. 51-64. Honti Lapok 1897c. 4. PONGRÁCZ L. 1K48. 14. Yó—Zsy. 1HS7. 2. GYÚRKYA II. 1HH2. 137.243 HALÁSZ F —PONGRÁCZ E. 19to). 11-13. P.E. 1H99. 3.

()7

48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81 82. 83. 84 85.

68

PONGRÁCZ L. 1886b. 20, 39. Honti Lapok 1897a. 1-2. Honti Lapok 1897a. 1-2., P.E. 1899. 3., CSÁKY K. 1983. 560. GYÜRKY A. II. 1882. 243., P.E. 1899. 3., HALÁSZ F. —PONGRÁCZ E. 1900. 11-13., SZINNYEI J. 1905. 1407., CSÁKY K. 1983. 560. Századok 1869., Vasárnapi Újság 1869. V.ö.: KISS L.1993. P.E. 1899. 3., HALÁSZ F — PONGRÁCZ E. 1900. 11-13. Honti Lapok 1897a. 1-2., P.E. 1899. 3-4., HALÁSZ F.— PONGRÁCZ E. 1900. 11-13., SZINNYEI J. 1905. 1407. P.E. 1899. 4., HALÁSZ F. — PONGRÁCZ E. 1900.11-13. GYÜRKY A. II. 1882. 243. P.E. 1899. 3. Honti Lapok 1899b. 2. Összegyűjtött és kiadott „toaszt*-jai: PONGRÁCZ L. 1898a. 135-158. Honti Lapok 1899b. 2-3. Hont 1886. 4. Honti Hfrtap 1887c. 3. Honti Lapok 1897b. 2. A kiállításról részletesen: PONGRÁCZ E. 1898b. CSÁKYK.1985d. 174-176. PONGRÁCZ E. 1898a. 1. Honti Hírtap 1887f. 3. SZINNYEI J. 1905. 1407. HALÁSZ F.—PONGRÁCZ E. 1900. 11-13., SZINNYEI J. 1905. 1407., OSVÁTHGy. é.n.268. CZOBOR L. 1927. 14. 15. Honti Lapok 1899a 1. HALÁSZ F —PONGRÁCZ E. 1900.13. CSÁKY K. 1993. PONGRÁCZ L. 1885. otdatszámozás nétkíit. CSÁKYK. 1985a. 103. P.E. 1899. 3. Pt Drégeten (PONGRÁCZ L. 1838b. 33-35.), Hont (PONGRÁCZ L. 1839. 31-34., 1846. 89 ). Pi. PONGRÁCZ L. 18
86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106. 107. 108.

109. 110. 111. 112. 113. 114. 115. 116. 117 118.

PONGRÁCZ L. 1885. Második, bővített kiadása: PONGRÁCZ L. 1886a. P.E. 1899. 4.

PONGRÁCZ L. 1899. KISSÉ. 1992. PÓR A. 1886. 7-8. Honti Lapok 1899b. 3. CSÁKY K. 1985b. 133. A beszéd megjelent: PONGRÁCZ L. 1898a 143-144. (első közlése: A Hon, 1869). P L . 1886d. PONGRÁCZ L. 1886e. V.ő.: P.E. 1899. 4., HALÁSZ F — PONGRÁCZ E. 1900. 13. Honti Hírlap 1886., 1887a., PAJOR I. 1887a., 1887b., PONGRÁCZ L. 1887. Századok 1887. Első változata: Honti Hírlap 1887b. Végleges változata: PAJOR I. 1887a. Lásd még: Századok 1887. PONGRÁCZ L. 1893a. 27., 1898a. 248., Honti Lapok 1899b. 2. Honti Hírlap 1887d., Nemzet 1887., Századok 1887. 777. PÓR A. 1886. 7. Honti Hírlap 1887e. CSÁKY K. 1989a. 152. Pl. PNL 1895. 678., SZINNYEI J. 1897. 145., RNL 1914. 624.. DIÓSZEGI V. 1979. 635., MÉL 1981. 777. Századok 1887. 777. HOPPÁL M. 1987. 32-33. PROKOPP Gy. 1973. 678., HOPPÁL M. 1987. 32., FÁBIÁN J. 1989. 7-8., CSÁKY K. 1989a. 152. K. POSONYI E. 1927. 98-99., ORTUTAY Gy. 1939 230. K -TÉ 1844. 29-31. Előadása 1844-ben jelent meg nyomtatásban (ERDÉLYI J. 1844), amellyel „Fogalmi tisztultság és teljességre törekvés tekintetében* „utat tört" a néphagyomány számára (KOROMPAY B. 1941.169.). K-T É 1846a. 23-24 ERDÉLYI János előadása 1846-ban nyomtatásban is megjelent. K -T É 1846a. 25-26. K. POSONYI E. 1927. 180. K -T É 1846b. 50-52. K -TÉ 1849.XXII-XXIII. K-TÉ 1849.XXIII-XXIV. ERDÉLYI J. 1S4C- 1*48. ORTUTAY Gy 193H. 230. BÁNÓI. 1H46. 31 Lásd erről még dolgozatunk A reformkori politikus cimu fcje/ctét

69

119. 120. 121. 122. 123.

124 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132.

PONGRÁCZ L.1846. 133-138. PONGRÁCZ L. 1846. 1 2 6 ,1898a. 239. Ű0 1845. 48. PONGRÁCZ L. 1845b. 99, 113-114, 130, 130-131,135- 137,138,142. PONGRÁCZ L.1883., 1897. 65- 89. V.ö. pl.: IPOLYI A 1854. 243., Vasárnapi Újság 1867., ZICHY G. 1881., MIKSZÁTH K. 1966. 41-43., SZOMBATHYV. 1986. 233-237 PONGRÁCZ L.1897. 66 PONGRÁCZ L. 1883. oldalszámozás nélkül. T. ERDÉLYI I. 1960. 249. PONGRÁCZ L. 1845a. T. ERDÉLYI 1.1.1960. 249. PONGRÁCZ L. 1845a K-TÉ 1849. XXII. ERDÉLYI J. 1846-1848.1. X. ERDÉLYI J. 1846-1848. II. oldalszámozás nélkül.

Felhasznált irodalom ÁG Tibor 1953 Da/o/j ás f^p(/a/oAgy#jífn[é?tye. Bratislava ÁG Tibor 1974 Édfsanyant rózsa/aja. Pa/óc — Pozsony ÁG Tibor—SZlJJÁRTÓ Jenó 1958 VOOsz/ot'áA/a) magyar rt^pda^. — Bratislava AMALIA 1840 íiteraíMra. /f^ra
ŰO 1845A/agyari/í/^?p<'Á:. /r
70

CSÁKY Károty

1985a A ¿régeíyt Szondt-emíé^ íöripn?^ ¿s a Aonii Szon^t-Auiiusz. — In Honi{ 6arangoíasok. 102-112. Bratis!ava CSÁKY Károly 1985b ípo/yt AruoM nyomában. — In Honii óarangoíásoA. 131-152. Bratistava CSÁKY Károly 1985c E m /êzes Pongrácz íq/osra. — In Honit 5arangoíáso^. 153-163 Bratistava CSÁKY Károly 1985d A ôni: müzeumróí. — In Afonit 5arartgoíaso^. 173-182. Bratistava CSÁKY Károly 1989a.Műrészei, ÍMíiontánygydszi ö/it'estrai/a &tntM/(áf..." (Száz éré Aa/í meg/po/yt ArnoM) - In Szüíd/o/d; ra/íomdso^. 151-162. Bratistava CSÁKY Károly 1989b Re/ieêz(í nyomában (75 éré Aaii meg ATubany; ¿a/os, n^)grdíf! /esM). — In SzűíŐ/oMt ra/íomdso^. 175-192. Bratistava CSÁKY Károly 1993 Miéri az tíj uicanere^?— Honti Lapok, Il.évf. 9.sz. Meüéktet. 1-2. DIÓSZEGI Vilmos 1979 Tpoíyt Arnoíd. — In Ortutay Gyula (fószerk): Magyar TVépra/z; í e ^ o n , II. köt. 635-636. Budapest. Egy nagy semmi [!] 1839 ítieraiura. Í.;^ra/uraí/uz^r. — Honmúvész, 103.sz.830-833. Emlékkönyv 1886 Em/éÂönyu /^magasságú és /yiiszi^/en&í S<mor János, a rónia; szfrt/fgy/Híz 6í6orfM)Aa, Magyarország êrczegprimása, esziergom! érseA úr aranymise/én^/: ünnepére. — Esztergom. ENDREFY 1839 Ííierait/ra. Afoni[-Z,;7?rai^ra;/uz?r. — Honmúvész, 103. sz. 839-840. B. EÖTVÖS József 1841 Xe/ei nepe és Pesi; //;r/a p . — Pest T. ERDÉLYI Itnna (sajtó atá rendezte és a jegyzeteket írta) 1960-1962 Erde/yt János íere/ezése — I II. k. Budapest ERDÉLYI János 1844 7VépÁM?/iészeir
71

(M.Szépirodalmi Intézet) Évlapjai. Hatodik kötet. MDCCCXLIII-V-ró], Második kötet 79-87. Pesten ERDÉLYI János 1846-1848 A'<'pí/a/oA M — 1-111. k. Pesten FÁBIÁN János 1989 /poiyt ArnoM, a /Őpap é/eÍM(/a. — In CSÉFALVAY Pál—UGRIN Emese (szerk): /po/yt Amo/d em/pA^önyu. Hd/o/orta4 Maza^t^ /ó/a a/â/maAo/ az gsz
HALÁSZ Ferenc—PONGRÁCZ Elemér 1900Afoni<JVapidr 7900. éure. —Ipolyság HÁLA József 1993 Zvo/os n^prq/zt ^üíaíásat Nőni rdrHtfgyéAen az 7<S60-as óén. — In HÁLA József — MÁNDLI Gyula — ZOMBORKA Márta (szerk ):Börz.sönyt'
72

HONTI HÍRLAP 1887b Fettratt jauasâto^í az Zpo(y[-/i?/e e^/^/:MMdra. — Honti Hírlap, II. évf. 7.sz. 3. HONTI HÍRLAP 1887cNagyê/^ú adomdrty. — Honti Hírlap, Il.évf. 10. sz. 3. HONTI HÍRLAP 1887d Zpotyí Arnold em^&e. — Honti Hírlap, II. évf. 13.sz. 2. HONTI HÍRLAP 1887e 7po(yt szötetés /tetye.— Honti Hírlap, II. évf. 14.sz. 4. HONTI HÍRLAP 1887f A nemzett muzeMmna^...— Honti Hírlap Il.évf. 17.sz. 3. HONTI LAPOK 1897a /faszínán^ e^tő&e! M âzgato/. — Honti Lapok, III. évf. 2.sz. 1-2 HONTI LAPOK 1897b Törtene/mt Atd^ttáí. — Honti Lapok , III. évf. 3. sz. 2. HONTI LAPOK 1897c Mtí/t fdd&&%. fPongrdcz ía jo s tíj ônyuej. — Honti Lapok, III. évf. 20.sz. 4. HONTI LAPOK 1898 Portgrdcz Lajos Aőnyue. — Honti Lapok, IV. évf. 30.sz. 3. HONTI LAPOK 1899a Pongrácz ía jo s — Honit íapo4, V. évf. 33.sz. 1-3. HONTI LAPOK 1899b Ba6éWeueie/b. fPongrácz ía jo s st/jaró^J. — Honti Lapok, V. évf. 36.sz. 1-3 HOPPÁL Mihály 1987 Zpo(yí Arno/d é/ete ^.s műfe. — In Ipolyi Arnold: Aíagyar myt/nôg;a. A hasonmás átadás/ttgge^êt. 5-46. Budapest IPOLYI Arnold 1854 Magyar rnytho/ogta. — Pest ISTVÁN FFY Gyula 1963 Pa^ác népAöttést gyűjtemény. — Miskolc JAGAMAS János— FARAGÓ József 1974 Rontóntat ntagyar népdaío^. — Bukarest JELENKOR 1858 -/f/<'rt/bor. Pc/ít/ât es társas etet Eí!cye/opaed/aja. — Pest KÁLMÁNY Lajos 1877 Xo.szor
73

KERTBENY, c.[ar]] M.[aria] (herausgegeben) 1854 A/óum /m/Mferi ungartscAer DtcAier. — Dresden — Pesth

KISS Emil 1992 Dr^ge/yudr. — Dunakanyar, XXVIII.évf.2.sz. 77-79. KISS László 1993 AíoftitgyoAere^ êres^se — Tíoni megyében. — Honismeret, XXI. évi. l.sz. 32-34. KOROMPAY Bertalan 1941 ^tadudrtyai^róí. — Ethnographia, Lll.évf. 169-179. KÓSA László 1979 Rozmar/nÂoszorú. SzioudÁ!Mí magyar idja& ^p^cíMszeig. — Bratislava KOSSUTH Lajos 1841 FeMeigrd/'Sz^cAertyt Zsiudrt^taA. — Pest. KRIZA János 1863 Vadrózsád. S z e ^ y ^p^töiMstgyűjiímé^y. — I.k. Kolozsvárott K-TÉ 1844 yórMrteíÂ. f A .Xís/a/ndy-rdrsasdg" ioriêiet 7H42-3J. — A .Kis faludy-Társaság" (M. Szépirodalmi Intézet) Évlapjai. Negyedik kötet. MDCCCXLIII-XLIII.-ról. 11-59. Pesten K-TÉ 1846a Tori^Hfií&. íA„X'M/'a^Mdy-7'ársasdg" íór^rtíiet 7H43-4J. — A ,Kisfaiudy-Társaság" (M. Szépirodalmi Intézet) Évlapjai. Ötödik kötet. MDCCCXLIII-V-rót. Első kötet. 17-47. Pesten K-TÉ 1846b yőriêíeÁc. f A ,.?&s/aÍMdt- Tdrsasdg" iöri^neiet M44-45J. — A .Kisfaludy-Társaság" (M. Szépirodalmi Intézet) Évlapjai. Ötödik kötet. MDCCCXLIII-V-rói Első kötet. 48-108. Pesten K-TÉ 1849 7or^neie&. fA„^M/a/udy- Tarsaság" iórí^rMíeí M45-6J. — A .Kisfaludy-Társaság" (M. Szépirodalmi Intézet) Évlapjai. Hetedik kötet. MDCCCXLV-XLVI. XI-XLIX.old. Budapesten LAJOS Árpád 1955 Borsodi n^p&t/oÁ:. — Miskolc B. MAJTHÉNYI László— PONGRÁCZ Lajos 1863 íntÂ/rai a Szortcb-efH^Á: ügye&ft. — Esztergomi Újság, I.évf. 38.sz. 1-2. MÉL 1981^ ípoíyt Ar/toM. — In Kenyeres Ágnes (fószerk ): Magyar É/?irq;zt I.k. 777-778. Budapest MIKSZÁTH Kálmán 1966 Se/ntec tára. — In M'^szdih Jfd/ntdft össze.s nt#t'ít. 36. Át. E/Agsz^X. Át. 7SH4-J##5. 41-43. Budapest

74

MÓRICZ Zsigmond 1991 Szakmart gyC/Ms. — Szerk.: Katona Imre. Magyar ^¿p&őtí^st Cyű/Í^m^fty. XVII-XVIII.k. szerk.: Voigt Vilmos. Budapest MÓROCZ Kámly 1979 Tfodóíy Zo/íán nyo^táóan. — Bratislava NAGY Iván 1862 Magyarors2dg csatádat eztmere^êt ¿s n^mz^rendi íá&táÂat. — IX.k. Pest NEMZET 1887 AfíreA. 7íoi szütcí^H 7po/yt? — NemMt, VI. évf. 1639. (81.) sz. Melléklet. 1. ORTUTAY Gyula 1939 A magyar f^ptő/Msí gyúf/íem^nyeÁ: íörMn^íí. — Ethnographia, L. évf. 221-237. ORTUTAY Gyula— KATONA Imre 1975* Magyar — 1-H. k. Budapest OSVÁTH Gyula é.n./rodatom , tudomány, mív^szeí. — In Borovszky Samu (szerk.):ífoni tárm fgye^s S?/meczAánya sz. jbtr. pdros. 228-278. Budapest PAJOR István 1887a Az Tpo/yt-emÂáíMa. — Honti Hírlap, II. évf. 9. sz. 3. PAJOR István 1887b a s2er^szM7tőz. (A Pongrócz ügyében). — Honti Hírlap, II. évf 13. sz .3. PAP Gyula 1865 Pa/óc n^p&j/íem^nye^. — Sárospatak PÁLÓCZI HORVÁTH Ádám 1953 Da/gyű/ícm^wyc az 7H73. ûrdí. — Sajtó alá rendezte: Bartha Dénes— Kiss József. Budapest PNL 1895 Zpo/yt A m o/d.— In A Pattos Nagy íeitônn. IX. k. 678. Budapest PONGRÁCZ Elemér 1898a A TWMZPK/n/M^. — Honti Lapok, ÍV. évf. 48. sz. 1-2 PONGRÁCZ Elemér (szerk.) 1898b A^ífonit'árntfgyet íörMnftwu &/áii#ás "ÁMÍatágMa. — Ipolyság P.[ongrácz] E.[)emér] 1899 Pongrdcz ía /os. — Honti Lapok, V. évf. 34. sz. 2-4. PONGRÁCZ Lajos 1838a KorpáiKí< zprtgfmenyed — Budán PONGRÁCZ Lajos 1838b É r z f — Pesten PONGRÁC [!] Lajos é.n. (1839] Afonit í/^ ra /í/ra ( Fí/zfr. — 1-sö Füzet. H.n.[Buda]

75

HONTI [Pongrácz Lajos] 1840aAgiêA. — Társalkodó, 50. sz. 201-202., 51. sz. 203-205. PONGRÁC [!] Lajos é n. [1840b]Honi! í;(eraÍMrat-füz^r. — 11-ik Füzet. H.n. [Buda] PONGRÁC [!] Lajos 1840c ítieraiura. a /toftít iiícraioraí /üz^r 7-.sJ /uze^/teÁt. — Honmúvész, 9. sz. 69-70., 10. sz. 77-78., 11. sz. 84-86. HONTI [Pongrácz Lajos] 1841 ^drpdií fN... /rmd/tozj. — Társalkodó, 96. sz. 381-383., 97. sz. 386-388., 98. sz. 391-392. [PONGRÁCZ Lajos] 1842a.A,7Mei JVfpe "/einytiofia szemed, egy nyMgoi/ürta^. — Pesten PONGRÁCZ Lajos 1842b Dr^ge/ fára. fTör^neií óesz^yj. — In [Garay János (szerk.)]: THtegi Xönyu. II. k. 263-279. Pesten PONGRÁCZ Lajos 1843a Kárpdí[ iet'ê&. — Regétó Pesti Divatlap, 37. sz. 1165-1170., 38. sz. 1195-1202. PONGRÁCZ Lajos 1843b Értesítés. — Athenaeum (Új folyam), I. k. 583. PONGRÁCZ Lajos 1843c Zse/^r /pdnya f
76

PONGRÁCZ Lajos 1883 Roeset Borhd/a. 7or^rte/rm efbeszé/^s. — Selmeczbánya PONGRÁCZ Lajos 1885 ^zo^Mft-A/Aum. Drogéit e m /^ /a p o ^ A <Szonc&-&apoi?M /g/auaMsa a/âímabóí 7&S5. — Esztergom PONGRÁCZ Lajos 1886a Szoftdí-A/bMfn Drege/; emí^-íapo^. A Szondi ^dpo/fta /eiaratdsa aíâ/mdóó/ 7885. — Esztergom PONGRÁCZ Lajos 1886b Vdziaía a megye: Xasz:nö öíren ^res — Buda pest PONGRÁCZ Lajos 1886c SzoA-e tMgy SzoAA? f N y:/: /eue/ a /iharost és t íapo^ összes (. ez. szerêszMsê:AezJ. — Honti Hírlap, I. évf. l.sz.3-4. P-tongrácz] L.[ajos] 1886d 7po/y: AntoM. — Honti Hírlap, I. évf. 3. sz. 1. PONGRÁCZ Lajos 1886e — Honti Hírlap, I. évf. 24. sz. 2. PONGRÁCZ Lajos 1887 NyÜí %eu^Z a Jíoná: Hír/ap szerêszítíség^/tgz. — Honti Hírlap, II. évf. 11. sz. 1-2. PONGRÁCZ Lajos 1890-1891 /fwormío^ ífoytíudrfnegye êgyz
77

PONGRÁCZ Lajos 1898a Szeme/u^?tye& egy rëgt uórmegyet íáit/aírdna^ /nííraAagyoM ¿o/go-

zaíatM. — Budapest PONGRÁCZ Lajos 1898b #onímegye ÀtôzôTtsëgëAez/ — Honti Lapok, IV. évf. 30. sz. 3. PONGRÁCZ Lajos 1899 Szondt ¿s Pd/^*. Pongrócz Lajos Mío/sd ^ztraía. — Honti Lapok, V. évf. 33. sz. 2. PÓR Anta] 1886 /poZyt ArncM maradi püspök ¿¿ete ës murt^dt udz/aía. Pozsony — Budapest K. POSONYI Erzsébet 1927 ErtMyt Jdnos a n^p^ő/Mszeí. — Ethnographia, XXXVIII. évf. 81-118., 165-192. PROKOPP Gyula 1873 /po/ytArnoM. — Vigilia, XXXVIII. évf. 10. sz. 671-678. PUTZ Éva 1943 A ô/ortyí íagzi. — Pozsony RNL 1914 7po/yiArno/d. — In Rëuai Nagy Lexikona. X \ . 624-625. Budapest SCHOEN Arnold 1911 Pa/óe (Tpo/yMogA — Budapest SZÁZADOK 1869 A M. TörMne/mt Társtdaí mdsodt^ gyú^se, Honiudrmegyë Aen, 7H69. szepíem&er J9-
SZÉCHENYI István 1978 Nap/ó. — Budapest SZÍNI Károly 1872 A magyar ^¿p da/ai ¿akarna) (200 daraAj. — Pest SZINNYEI József 1897 /po/y< (SíummerJ Arw /d. — In Magyar t'r<^ ^¿eíe es mu^dt. V. k. 145-158. Budapest SZINNYEI József 1905 Pongrdcz Lajos. — InMagyarird^êieësmun^di. X. k. 1406-1409 Budapest

78

SZOMBATHY Viktor 1986 Szdii a regi fdrr<% fdrra. Sz/oudAtat f ármon/iák. — Bratislava

UJVÁRY Zoltán 1977 Gömört n^pdaô^ ós n^p5a//adáA. — Miskolc Yó-Zsy. [Vértess József] 1887 Honit /oiogrd/táA. 7. A jó Lajos ¿)dcst. — Honti Hírlap,

II.

évi. 8. sz. 1-2.

VARGYAS Lajos 1961 Á j/a /u zen^t anyaga. 77. Í7/ n^/xía/oA. 7. rósz. — Néprajzi Közlemé nyek, VI. é v i 3-4. sz.

VASÁRNAPI ÚJSÁG 1867 Se/mecz ndra. — Vasárnapi Újság, XIV. évf. 1. sz. 4.

VASÁRNAPI ÚJSÁG 1869 A magyar (örióne^mt idrsu/ai gyű^se 7po/yságon. — Vasárnapi Újság, XVI. évf. 534-535.

VASÁRNAPI ÚJSÁG 1899 Óudrt ós szenimtA/óst Pontra ez ía jos... — Vasárnapi Újság, XLVI. évf. 34. sz. 573-574.

VB. 1902 A honti ünnepek. — Vasárnapi Újság, XLIX. évf. 28. sz. 450-452. VERÓCZEY 1843 Lapszemle. — Athenaeum (Új folyam), I. k. 487-491.

VÉRTESS József 1885 Szondt ent^ke. — Ország-Világ, VI. évf. 31. sz. 504-505, 507-508, 509. ZELLINGER Alajos 1888 ^szieryom-rdrmegyet írd^ t'agyts Esz/ergom farosában ós fármegyé&n szü/eieii uagy műAodöii iró^ koszorúja.— Budapest

ZICHY Géza 1881 A Zêdnyfárt Boszorkány. Xő/i
79

l . á b r a P on grá cz L a jos 1885-ben (V értess J. 1885. 5 09 .)

80

\1AMYT

2 .á b r a A P on grá cz csaiád sírem lék e F eb ótü ron (F otó: H á)a J. 1993.)

81

3. á b r a P o n g rá cz L a jos szü lő- és la k óh á za F elsötú ron , m a ( F otó: H áta J. 1993.)

4 .á b ra A S z o n d i-k á p o ln a D rég ely en , a m ú lt szá za d b an (E m lé k k ö n y v 1886. 118.) 82

5 .á b r a Ipolyi A rnold (H oppál M. 1987.)

R .á b ra Ipolyi A rnold em léktáblája az ipolykeszi róm ai katolikus tem plom falán (F otó: H ála J. 1991.)

83

7 .á b r a E rdélyi J á n os 1845-ben (T. E rdélyi I. I. 1960.)

MPCAÍM K M M Á L

HU)ÍLYt JÁXÜS.

FESTEK,

8. á b r a A „N ép d a lok és m on d á k " első k ötetén ek cím la pja

y-".- *

! .

.

.'MM

... - .—- —— - * "**"

A .& .

9. á b r a P ongrácz Lajos népdalgyújtem ényének cím lapja

85

<&^

: t #< #' * r ^
<**

^r

ű - ^ 70^

10. ábra Egy táp Pongrácz Lajos népdatgyújteményébó). 86

Géczi Lajos Ünnepi köszöntök az Ondava mentéről Egy évtizede látott napvilágot Ung-vidéki gyermekjátékok és m ondókák című gyűjteményem. Akkor a gyermekjátékokhoz és m ondókákhoz írt rövid dolgozatomban erősen fogadkoztam, hogy idővel folytatom a hasonlójellegű gyűjtést. Tettem is egy rövidebb gyújtóutat az Ung-vidékkel szomszédos peremterüle teken, s ennek eredményeként 1989-ben újabb szerény gyűjte m é n n y e l b ő v íte tt e m a n é p k ö lté s z e ti tá ra t. E k özb en érdeklődésem mindinkább a narratív folklór termékei, a népme sék és mondák felé vonzottak, szinte feledvén egykori fogadko zásom. 1988 és 89-ben azonban hosszas mérlegelés után elvetódtem az Ondava mentére, egészen pontosan az Ondava alsó szaka szához, ahol a folyó egyesülvén a Latorcával, Bodrogként foly tatja útját a Tiszába. Négy falut látogattam rendszeresen: Imreget, Szüm yeget, Garanyt és Hardicsát. Az első kettő még ma is magyar jellegű település — bár a népszámlálási adatok mást vallanak — , az utolsó kettő viszont szinte visszafordítha tatlanul az asszimiláció utolsó szakaszában leledzik. E négy falu nemzetiségi félszigetként szlovák etnikumú falvak közé nyúlva élte mindennapjait évszázadokon át, egészen századunk durva nemzeti homogenizálásáig. Miután a 70-es évek elején mind a négy községben megszűnt a magyar nyelvű oktatás, a nyelvrom lás, illetve nyelvvesztés ijesztő méreteket öltött. Ezt tapasztalva úgy döntöttem, hogy a népmesék és mondák m ellett összegyűjtöm a többi népköltészeti term éket is, amíg

87

van kitó!. így került sor újbó) a gyermekjátékok és mondókák gyűjtésére. Ez az anyag azonban mindeddig feldolgozatlanul várja sorsa jobbra fordulását. Külön kérésre vettem most elő, hogy ízelítőt nyújtsak a leendő gyűjteményből, az Ondava menti magyarok tárházából. Annak idején, az Ung-vidéki gyermekjátékok és mondókák megszerkesztésekor a mondókák csoportosítását az előttem já rók már hagyománnyá vált besorolási sorrendje szerint végez tem. Ennek alapján az kezdődően az ¿¿nnepí 15 különböző típusú mondókafajtát különböztetünk meg. A felkérés nyomán választanom kellett, vajon mely mondókákat iktatom be a készülő emlékkönyvbe. Igen, kitalálta a kedves olvasó, nem kellett sokáig töprengenem, melyik csopor tot soroljam be a jelen kiadványba. Hiszen adott az alkalom és adott a jubiláns, a felvidéki magyar néprajzkutatás fáradhatat lan, értó és eredményes egyénisége. Mi mással tisztelhetném meg méltóbban, minta — bár más alkalmakra készült — ünnepi köszöntőkkel? Volt még egy másik okom is, amiért az ünnepi köszöntőkre esett a választásom. Ung-vidéki gyűjteményem megjelenése után azt tapasztaltam, hogy a versikéknek éppen ez a része keltette a legnagyobb érdeklődést. Mégpedig egyszerű gyakor lati okokból. Mostanában ugyanis mintha kezdenének újból divatba jönni az ünnepi köszöntők. Főként húsvéti locsoláskor, nyilván a nagyobb hatás kedvéért, ergo: a bőségesebb honorári um reményében. Csupán a mi utcánkból is felkeresett már néhány tíz év körüli fiú, hogy kölcsönözném nekik a könyvet, mert szeretnének kimásolni néhány köszöntőt. Közbevetóleg hadd mondjam el, hogy az én gyermekkorom ban, tehát a 30-as években e köszöntők mondása éppen lealkonyulóban volt. Végigszaladtuk a falut locsolás ürügyén, ám legföljebb azt kérdeztük: „Szabad-e locsolózni?" Karácsonykor is csupán „kántáltunk," azaz énekeltünk az ablakok alatt, s utána elvétve be-bekiáltottunk egv-egy rövid köszöntőt, mint 88

például: „Ahányszor a szarka megbillenti a farkát, / annyi ezres bankó üsse a gazdának a markát!" M ost tehát visszatérőben vannak a köszöntők, igaz, megfigyelésem szerint csupán a hús vétiak. A karácsonyi kántálások talán visszahozhatatlanul elmúlóban vannak. Ha tehát jelen gyűjteményemmel csupán néhány kisfiú „vá lasztási gondját" is megkönnyíteném, a közlés máris elérte célját: egy nemes hagyományápoláshoz járulhattam hozzá. Természetesen az itt közölt ünnepi köszöntők csupán részei a leendő teljes gyűjteménynek. Nem tartalmazzák például a kü lönböző variánsokat és töredékeket. Lényegében csupán rövid ízelítő — ahogy már föntebb utaltam rá — abból a viszonylag gazdag anyagból, m elyet ez az anyanyelvében veszélyeztetett népcsoport emlékezete mindm áig megőrzött. A különböző ünnepi alkalmakra szóló köszöntők itteni szám beli megoszlása is tükrözi egykori használatunk gyakoriasságát. A leggezdagabb anyag a húsvéti köszöntőkből gyűlt össze, ami annak bizonyítéka, hogy a húsvéti locsolások természetes velejárója volt a versike, a köszöntő elmondása. Másik, talán legszebb sátoros ünnepünkön, karácsonykor, pontosabban szentestén inkább az éneklés (kántálás) járta. Első nap reggelén az én gyermekkoromban már nemigen jártak a köszöntők, bár az idősek em lékezete utalt e szokásra. Sajnos, pünkösdi és névnapi köszöntőt már alig őriznek az Ondava mentén, amit a jelen gyűjtemény is bizonyít. Eredetüket tekintve az ünnepi köszöntők különbözőek. Leg többjük a népköltészet egyéb termékeihez hasonlóan népi fog a n ta tá sú , k öd be v esző, szerzőjü k teh á t ism eretlen , és szájhagyományok útján hagyományozódtak nemzedékről nem zedékre. Egyszeri olvasásra is folismerhetők viszont azok, me lyek vallási szertartások, énekeskönyvek révén kerültek az ünnepi köszöntők sorába. És persze Sárospatak közelsége sem elhanyagolható az Ondava mentén. A református gyülekezete

89

két rendszeresen látogató mendikánsok köszöntői nyilván sok helyütt megtermékenyítették a helyiek költészetét. A köszöntőket kivétel nélkül idősebb emberektől jegyeztem le, akik valamikor a háború előtt maguk is ezekkel járták falujuk házait, vagy olyan asszonyoktól, akik kislánykorukban sokszor hallhatták, tehát megtanulták. Próbaképpen megszólaltattam néhány kisiskolást is, ám a pár soros locsoló-versikéken kívül egyet sem tudtak. Más helyen többször is leírtam, hogy e régió magyarjai, főleg a hardicsaiak és garanyiak sajátos, a szomszédos bodrogközie kétől és ungiakétól elütő nyelvjárásban beszélnek, melynek egyik jellemzője az özés és bizonyos archaikus nyelvi elemek őrzése. Mondókáikban és köszöntőikben mindez azonban nemi gen észlelhető. Sőt, jóformán mindenütt a köznyelvi ejtés domi nál, mert nyelvi elzártságuk ellenére a közös, tehát egyetemes nép- és műköltészet áramlásai termékenyítóleg hathattak erre felé is. Négy évvel az Ondava menti gyűjtőmunkám után abban a reményben bocsáthatom útjára az ottani sok gyötrelmek és megpróbáltatásnak kitett magyarság népköltészetének egy ki csiny szeletét, hogy talán nemsokára a teljes kiadással is jelent kezhet ez a régió össznemzeti kultúránk színterén.

Karácsonyi köszöntők 1. őeí/eAemío/ ne??: messze, Van egy ¿síá/Jócska. Abba /e&szí& Jézusba, MeJJeMe a Szűzany/a, A/Je-, a/íe/uja^

90

messze

2. B o/dog karácsonyi ünnepeket kívánok A Aázi gazdának, Aázi gazdasszonynak, A z egész csa/ád/anak. Ad/on isten e/eget, Egy nagy kucik gyereke/, Egy nagy orrú ma/acot, T ííâ /e/ a kucikot. 3. E(/'ött m ór karácsony Borzas szaká//áva/, Ó édes öocskorom New gyoz/ek sza/máva/. t/ccM garagu/ya, E/sza/adt a pu/yka. Meg akartam /ogni, kiszakadt a /arka. 4. Ad/'on isten tö66 karácsony estéket e/érni, Nem i/yen szomorút, örvendetesedet. Bort, öúzát e/eget, Tío/tunk után /e/ki üdvösséget. Ezt k lá n o m az egész Aáznépnek.

Újévi köszöntök 5. Ú/'e.sztendo6e mi vigad/unk, Szú/etett Jézus, mi imád/Mk. Bégen megírták ezt a prő/eták, Nogy /tat szúZ/ön egy nemes virág. 91

Ú, . ô, uígsag szerzi Most kezd M/MÍni, Ú/Miásnak t;tg öröme Most kezdi hirdetni.* Aidott /¿gyen e Messiás, Aidott ingyen e, Aidott iégyen az istenünk, Téged dicsérMn&. 6.

Ei/ött m ár az M/esztendő^ Megérkezett uégre, ü á iá t adMnk, /eitekintMnk istenhez az égre.

Xoszön/Mk, hogy az Mj uendég Nem jött ¿¿rés kézzei, Teietöiti poharunkat mézzei. 7. E Ígyott mán az Mj'esztendö, Eiérkezett uégre, Náiát aa'ua tekintünk /ei istenhez az égre. Köszön/üh, hogy eiengedted Érnünk egészségbe. Jő szüieim, rokonaink, Lídnözöitink ez Mj esztendőbe. 8. Azért jöttem hozzátok, Nogy egy kra/cárt ad/atok. Na krajcárt nem adtok, Akkor meghaitok, 92

Rám m arad a poriáiok. B o/d og újévei kívánok. 9. B o/d og á/évei kt'vánok/ A csikók rúg/anak, A fyákok (o^/anak/

10. Ángya/ szá// az égői//, RuAá/a Aó/éAér, Csi//agokon /épked, Afig a /o/dre /eér. J oóó/á n az újév, Még /a iy o / iaka/ja, Az óeszíendonek készen a sí'r/a.

11 . A d/on is/en minden jó i A z áj esziendó&e, FeAér kenyér dagad/on meg N yár/a íekenobe/ B o/dog M/évek kívánok mindenkinek/

12 . Egészség az esziendó&e, Étvágy ne /egyen veszendőbe. Ne g yö/ö/jön görcs, kó/ika, Ne /egyen /eveses az orr /yuka. A Mncnak még ad/á/ módoi, A kapanyé/nek pedig do/goí. A /o g ó ó / sok ne hibázzon, A köAögés ne ga/ibázzon. 93

Na /aradi ¿esze/, maradj ueszieg, Búnak /e/cd ne eresszed. Fájdaiom ne ¿egyen a /oê, Egészség az esziendó&e/

Húsvéti köszöntők 13. Szerencsés jó reggel, Friss jó egészségei, Kérek bácsikáiói Fngedeimességei. Tí/dom, Aogy nénike /deadja iányái, Szépen megmosdassuk Piros kéi orcájái. Pirosiik a Aajnai, Muiai/a sugarai, Dicsérik az aiyái, Az aiyának imádandó /iái, Hogy eiadia érni A húsúéinak nap/ai, Aíinei ie/'öoén a kék egekáúi. Oiyanok iegyeiek, Aíini a szép ciirom/ak, Úgy virágozzaiok, ^/ini a szép a/ma/ak. Kei/eiek /ei iónyok Arany nvoszoiyá&ói, Ad/áiok a kimesi Arany skaiMiydóói.

94

N o Aimes nem /észen, B ód og uizem készen, Nyakatokba tészen, So/ta ki nem neszem. Áfa támadt /é / JézMSMnk, M i meguá/tó Xrisztüsunk. 14. Sz/k/a.s/rod üresen a//, GyózAetet/en dicsó kirá/y. A mé/ységbe, nagy sötétbe, D ia d a la / ueté négit. c/ézMs, a te sirodnó/ Vitézek vigyáznak, A z angya/nak /áttára Meg/Mtamodának. De az í/rnak szana így szó/ t/hozzátok.* ATit kerestek/ Názáreti Jézüst? Nincs itt/ Fö/tóm adt. Fö/tám adt az tsten, istennek a /üa. Azér a mi istenünk, N a/a /egyen, N á/a /egyen nekünk is, Mindenkinek, Az í/r békében. 15. Szik/asirod üresen ó//, Gyóz/tetet/en dicsó"kirá/y. A mé/y.séges nagy sótétbó/ D iada/on üdu, remény ü/. 95

Jézus, a ie sfrodná/ Katonák vigyázlak, Az angya/nak /áiíára Aíeg/uíamodánaA. An a sírnak nagy kövei E/bengeríieMék, És a mennynek nagy k/rá/yái Aíegdtcsdtieiiék. 16. Mé/y gyászba boru/f az egész iermészei, Afídóh Krtszius urunk a kereszí/an vérzeií. Jámbor ianiiványok zokogva s/raiiák, M:ni a /tű gyermek a jó édesany/ái. De harmadnapra megnyt/i a sír szá/a, Kí/épeii be/óZe é/einek k:rá/ya. Ezzé/ muiaiia be, hogy /esz /e/iámadós, Rogy /esz a síron (ú/ őrök juia/mazás. Szivembó/ k/vánom, Csak a At'mesi várom. 17. Rasad a szép /tajna/, Muiai/a sugaráí, Sztvbó? és /é/ekbd/ Dtesé/yük az aíyái, Az aíyatsiennek /mádandó /iái. Al e/Aagyia é/v:í //úsvéf másod nap/áí. Lejön az í/r a mennyekbó/, ;Uegöníöz iiiekei az d/e//egébó/. ^Zynnok /egyeiek, 9()

Aítrti a szép páZma/ak, Úgy tjcrógozzaíok, Aííni a szép rózsa/ah/ XeZ/ keZ gyönge ki'sZány Rácsos nyoszoZyábóZ, Xésziisd azi a himesi Aranyos hosáróóZ/ Aieri ha nem késztied, íii a uizem készen, A szemed közé Zészen. 18. Húsúéira éőredíünh, FöManyánk uirágztk, Xiskeriem a iermo jóságra uáZtk. Ne /ajyon az éZei, Ne /a//on a 6ónaí, Nagy ünnepe uan mos? Az egész uiZágnak. Húsúéi öröm napján SziuemóoZ kiuánom, Legyen 6oZdog az egész csaZádom. 19. E háznak kiskertébe Van egy rózsáid A rózsakeriöe neueZ/e A jó ieremid. Vizei öniök a /e/ere, SzáZZ/on áZdás a /e/ére. Az tsienidZ kérem, Ptros io/ás a óérem.

97

Be/öMent a házba Mini egy heríészfegény, Önise meg a htsMnyi Ez a a!eré/: /egény. ÖniSM^ meg Aáf pa/íás, Ha /esz engedetem, Kap/Mn^ egy pár /n'mesi, Meglesz a Aegye/ew. (Mikor megkapták): .Köszönöm, köszönöm, Ntsz ez( a (yúA io/ia, Máskor is a %a&as Vífézêd/en rayYa.

21. Mi uan /na, mi uan ma? Ma nan hMSKéi nap/a, Anna^ is, annah is M ásodé hajnaía. Ke(; /e^ az ágyadbuí, Ci/ra nyo.szo(yá&MÍ, Szedd î himesedei Arany &osárAábM^/ Na himesed /észen, Megöniöz/eh szépen, (Vidna a piros io/ás(, Himes io;ás( nárom.

22 . Kere^ erdőbe./áriam, Ké^ ibo/yái /áiiam Bárány húzia rengő* kocsin, Mind/á/t odaszáiíia?!:. 98

Nesze /m i rózsavíz,

Gyöngyöm, gyöngyvirágom, Tío/ a io/as, ptros io/ás? Tarisznyába várom. 23.

Jó regge/í, jó regge/i Afec/ves /t//omszá/, Afegöniöz/eA rózsavízzé/, Fíogy ne Aervadozzá/. 24.

E/indu/i a Jézus a ianí'iványoAâ/, Én is e/indo/iam a vizipMS^ámma/, Tíogy megöniözAessem Erzsii Ju/is^áva/. VirM//on orcá/a mindenkor szépsegge/, Á/d/a meg az isién /riss jó egészséggé/, Szivemóó/ kívánom. 25.

Xis/tucsAa vagyok én, TfisszeAerÁsén járo^ én. R a nem adnaA Aa/ácsAái, Xiiépem a szerAácsMi.

Pünkösdi köszöntő 26.

Aíi van ma, mi van ma? Piros pünkösd nap/a. /ío/nap /esz, /to/nap /esz A ?násodiA nap/a. 99

Jó Zegény, jó / /ogd meg A ¿ouad Aanidrái, Hogy e/ ne (apóssá A púnAösdí rózsái.

Névnapi köszöntő 27. EZ/öiíMnA w : esiére, esiére, János Aöszöniésére.

Szómagyarázat bádog e!adta érni garagulya

— pléh bögre — itt: hogy elengedte, i]]. elérhettük — két végén horoggal ellátott v(zhordó rúd, amelyre a vödröket akasztják kólika — hascsikarás kucik — a kemence padkája, fekhelyül is szolgált szerhákXszerhácska) — eszterha

Adatközlők jegyzéke (Zárójelben az adatközlő születési éve, a többi szám a köszöntők sorszáma.) 1. AndréGyu)a(lH22), Szürnyeg, 27. 2. Gyurek Mihátv (1920), Imreg, 10. 3. Ha)ászAndrás(1922), Garany, 6. 4 Kanócz Miklósné Bakura Erzsébet (1912). Szürnyeg, 5.

100

5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Kosztrub Ferenc (1914), Hardicsa, 20. Kovács Gáborné Kosztrub Erzsébet (1915), Hardicsa, 19., 26. Kovács István (1910), Hardicsa, 1., 8., 9. Kuchárcsik Károlvné Reskó Judit (1952), Imreg, 18. Kulin Mihályné Csizmadia Gizella (1927), Imreg, 4., 15. Macó Béta (1929), Imreg, 14. Macó Béláné Bacskó Anna (1929), Imreg, 11. Makai Jánosné Majoros Mária (1950), Imreg, 22., 23. NagyFerenc(1919), Hardicsa, 21. Szabó Pál (1914), Garany, 13. Szemán Istvánná Molnár Borbála (1928), Hardicsa, 17. Szinyéri Béla (1927), Szürnyeg, 12. Szovák Józsefné Szűcs Júlia (1919), Hardicsa, 3. Tusai Istvánná F. Kacsó Erzsébet (1910), Szürnyeg, 24., 25. Tusai Jánosné Jeso Zsófia (1924), Szürnyeg, 16. Vargaesták János (1900), Garany, 2., 7.

Helynévjegyzék Garany Hardicsa Imreg Szürnyeg

— Hrah — Zemplínske Hradiite — Brehov — Sirník

101

102

Viga Gyula Húsvéti köszöntök és locsolóversek a Bodrogközből

Az ünnepi rigmusok, alkalmi köszöntők sajátos vonulatát alkotó Aásuéíí AöszöníóAról, Zocso/óuerseAról a Magyar néprajzi lexikon szócikke tömören és sommásan fogalmaz: azokat több ségükben nem népi eredetűnek, s csekély eltérésekkel országo san ismertnek tartja.^ A magyar néprajz új összefoglalásában TÁTRAI Zsuzsanna lényegében fenntartja a korábbi, a lexikon ban leírt véleményét je le z v e , hogy a húsvéti szokásban ország szerte a locsolás, az öntözködés a lényeg, bár a közismert, újabb keletű locsolóversek mellett néhány rftusszöveget is ismerünk e jeles nap költészetében.^ BARNA Gábor — a húsvéti versek zempléni, ungi, abaúji, beregi elterjedése mögött — rámutat Sárospatak reformátussága, ül. a pataki kollégium hatására, s feltette a kérdést, hogy sajátosan református hagyomány-e a húsvéti köszöntő és locsolóvers? Hiányként fogalmazta meg, hogy — a fent jelzett területek m ellett — a Tiszántúlon nem találkozunk Debrecen, ill. a debreceni kollégium hasonló hatá sával.^ A Tiszántúlról fellelhető szórványos közlések, de külö nösen SZABÓ László tanulmányának példái a szatmári és beregi Tiszahátról jelzik a Barna Gábor által hiányolt hatást, s összességükben azt sejtetik — nem változtatva a versek erede téről vallottakat — , hogy Északkelet-Magyarország protestáns tömbje húsvéti szokásanyagának jellegzetes műfaját képviselik

103

a húsvéti köszöntők és locsolóversek.'* A debreceni kollégiumi hatás mellett Sárospatak ez irányú szerepét Komáromy Sán dornak a sárospataki diákköltészetról frissebben megjelent munkái is igazolják,^ s bizonyára a Partium, Erdély, egyáltalán a keleti magyar nyelvterület egészén is.^ Ez az írás további adalékokkal kíván szolgálni a témakör teljességéhez: mintegy összekapcsolva az ungi, abaúji, szatmári közlések területeit a B odrogközből, különösen a ma Szlováki ához tartozó Felsó-Bodrogközból mutat be húsvéti köszöntőket és locsolóverseket/ Megkell jegyeznem, hogy a vizsgált tájegy ség települései, különösen a református falvak ma is igen gaz dagok a különféle alkalmi köszöntőkben (István- és János-nap, Újév), különösen a köszöntők epikus csoportjához sorolható vallásos tartalmú húsvéti versekben, amelyek első hallásra is — tartalmilag, nyelvileg, stílusukban — összetartozó, egységes szeletét jelentik az itt élő magyarság műveltségének. Amíg a többi köszöntő már csak az idősebbek, főleg a 70 év fölöttiek emlékezetében él, addig a fiúgyerekek tovább örökítik a locso lóversek régi típusait is.^

A húsvét másodnapja a második világháborút követő évekig, az 1950-es évek derekáig őrizte elevenen az ünnep régi szoká sait és jellegét, azóta elsősorban a gyerekek számára maradt meg a köszöntés és locsolkodás. A felnőtt férfiak legfeljebb családon, ismerősi körön belül jártak el az elmúlt évtizedekben, de oda is egyre ritkábban. Korábban a /u'me.s.szedés, (q/d.s.szedés, öniőzVödes csoportos alkalom volt, s külön jártak a kisfiúk, a legények és a felnőtt férfiak. (Az utóbbiak mindig is kevesebben.) K iskövesden pl. a gyerekeknek hímzett uászonfasVő volt a vállán, keresztbe akasztva, s abba rakták a versért és locsolásért járó tojást. A legények — általában már délután — együtt mentek locsolni: 104

együtt indultak el a falu felső végéről. Nagy kosarat vittek, amit arra a célra fontak vesszőből, s a fogója fel volt pántlikázva, nótázva vitték házról-házra, ahol leány volt. Egy legény mondta m indenütt a verset. Egy-egy házhoz 8-10 legény ment be, a többiek az utcán várakoztak. A tojást, ajándékot a kosárba rakták, s a locsolkodás végén kimentek a kőbányához, ott osz tozkodtak el az ajándékon. N a g y to ro n y á n is 15-20 fiú járt együtt, összeölelkezve, dalol va, végiglátogatva a lányos házakat. A házban vödörhöz pohár vagy füles bögre volt készítve, azzal locsolták meg az udvaron az őket nagyon váró lányokat. A legények egy-egy pohár bort is kaptak, a pálinka fogyasztása a háború előtt nem volt divatban. K isg éresb en jól em lékeznek a m endikás diákokra, akik ugyancsak végigjárták a házakat: vallásos tartalmú verseikért pár koronát kaptak ajándékba. (Nekik ugyancsak lehetett sze repük a versek elteijesztésében.H ttm ár csak a kisfiúk mondtak verset egyébként, a legények csak locsolkodtak. A kisfiúk hama rabb kaptak szagos vizet is, a legények és a felnőtt férfiak m indvégig a kútnál, vályúnál, udvaron vízzel öntözködtek. A római katolikusok, ill. görög katolikusok ,,.Fe/?Ó7MaGfi RWsz?Ms/"köszöntéssel léptek be a házba, amire,,Vá/ó6an/
105

Csak szórványos adataink vannak arra, hogy az ünnep har madnapján a lányok, asszonyok is visszaadták a locsolást. P á cinban pl. lementek a Karcsa-partra a lányok és a fiúk, s ott egymást locsolták meg. De a nők locsolkodása nem volt általá nosan ismert falvainkban. A locsolók számára az ajándék elsősorban a Affnes volt, amit hagymahéjba főztek, a bolti festékek csak később kerültek for galomba. Pácinban zsebkendőbe csavart tojást adott a lány a számára kedves locsolóknak. (Teijedelmi okok miatt a szokások leírását nem részletezem, arra — utalva a szlovákság és a bodrogközi ruszinok vonatkozó anyagára is — másutt visszaté rek.) Ami témánk szempontjából lényeges: a húsvét másodnapi locsolkodáshoz mindenütt hozzátartoztak a locsolóversek, ün nepi köszöntők. Ez egyre inkább a gyerekek öntözködésére korlátozódott, korábban azonban erősebb volt a locsolkodás köszöntő jellege is. A közölt versek jelentős részének vallásos tartalma feltétlenül eztigazolja. Arövid, tréfás versikék, sikamlósabb tartalmú, pár soros beköszöntők már inkább a locsolko dás jelentőségére utalnak az ünnepi szokásrendben. A gyűjtött szövegek nagyobb része vallásos tartalmú ünnepi köszöntő, egyeseknél a szöveg egésze csak a feltámadást hírül adó sorokból áll (le., 2b., 4., 11., 15 ), másoknál csak rövid jókívánsággal, vagy a locsolkodásért járó jutalmat váró utalás sal egészül ki (pl. lb., ld., 2a., 5., 6. stb ). A vallásos tartalmú versek többségében azonban jól elválnak egymástól a különböző funkciójú szövegrészek: a/eJMmadósí Afrü/ adó ua/Msos szöueg + ¿ocso/Aodásra ua/ó 6e/e/en.íáezés, a/án/Aozá.s, /c/szó/tMs +jóAtfánMgoA + (vagy)ajdndéAoí megköszönő M/a. A már jelzett szerkezeti sajátosságok eredményeként bármelyik alkotórész elmaradhat, jóllehet a legigényesebb, az ünnepi alkalmat és a köszöntő funkciót egyaránt kifejező szövegek a fenti részeket mind tartalmazzák. Bizonyosnak tűnik, hogy a csak vallásos tartalmú szövegformák és a rövid, csak a locsolást jelző versikék 106

között — térben és időben egyaránt — ott húzódik e műfaj fejlódésrendje, története is. Ennek feltárása azonban csak na gyobb területen és tágabb összefüggésekben végezhető el. A vallásos tartalmú, hosszabb húsvéti köszöntők tartalma, megformálása azt jelzi, hogy azok nem a „népi poézis" termékei, hanem „tanult" verselók, írástudók művei. Szerzőik között bizo nyára ott voltak azok a lelkészek, református kántortanítók, akikről sokszor úgy emlékeznek m eg az adatközlők, hogy ók íratták le ezeket a verseket a hittanórákon, foglalkozásokon. Pácinban m eg is nevezik PÁL Tibor kántortanítót, mint konkrét versek (8., 14. sz.) szerzőjét.^ Több versről tudható, hogy erede tileg konfirm álásra, vagy más ünnepre készült, első alkalommal ott, általában a templomban m ondott el egy fiúgyerek, s aztán a vers pár év alatt elterjedt az adott településen — elsősorban húsvéti köszöntőként (pl. 15. számú Kiskövesden). A szóbeli elterjedés m ellett — különösen ezekben az esetekben — a népi „írásbeliség" sajátos form ája is megfigyelhető a gyűjtés során: az adatközlők az imádságos könyvből, iratok, fényképek közül veszik elő a gondosan összehejtogatott papírlapokat a leírt versszövegekkel. Mégis, ezeket általában fejből is tudják, isme rik, a szebbeket azonban maguk is továbbküldték levélben rokonoknak, fürdőkben, másutt szerzett jó ismerősöknek. S hasonlókat kaptak is cserébe helyette. (Igaz az újévi köszöntők re, névnapi versekre csakúgy, mint a „nóta" szövegekre). Természetesen a versek nagyobb része verbálisán terjedt. Szembetűnő, hogy a fiúgyerekek versekre való „betenításában" milyen nagy szerepet kap a nagyszülő, főleg a nagymama, aki általában ismeri az adott településen mondott köszöntőket, locsolóverseket! Különösen jól megfigyelhető ez Kisgéresen, ahol az egy fedél alatt élő nagycsalád fiataljainak „szellemi" felkészítésében az idős asszonyok meghatározó szerepetjátszottak. Régen az apák nem jártak együtt fiaikkal húsvétot köszön teni, s adatközlőim szinte soha nem nevezik meg apjukat az általuk ismert versek forrásaként. 107

Alkalmanként fellelhető/feltételezhető a versek irodalmi elő képe is: a 21. számú iskolai olvasókönyvben szerepel, a 16. számú vers esetében pedig ugyancsak érezhető a míves tartalom és megformáltság. Az általam gyűjtött húsvéti versek — a bemutatott példák mellett is — feltűnően nagy számú variánsban kerültek elő. Ez a versek szerkezetének, teijedésének és „előadásának" egyaránt következménye. A hosszabb versek — bizonyára ez is műfaji sajátosság — igen gyakran részleteikre szakadoznak, s a rövid beköszöntő szakaszt a locsoló ill. tojáskéró formulával a teljes vers végigmondása nélkül kerekíti egésszé annak elmondója. A panel-szerű, sorpáronként eltérő tartalmat hordozó szöveg ki tűnően alkalmas ezekre a rövidítésekre, egyszersmind arra is lehetőséget ad, hogy a különféle köszöntők részletei, alkotóele mei keveredjenek, átkerüljenek egymásba. Ilymódon szinte le hetetlen „eredeti", primer szöveg rekonstruálása, nem is szólva a részletek megformálásában folyamatosan jelenlevő változta tásokról, alakításokról. Maga a húsvéti köszöntés, mint ünnepi alkalom, egyfajta „szereplés" önmagában is felerősíti a szöveg változtatásának lehetőségét: maga az alkalom — az ünnepi jelleg ellenére — nem igényli a változatlan, kötött szövegformát. S amíg a kisgyermek versmondása — többnyire — feszes, szo rongó megnyilatkozáf ának kötött formája, addig a nagyobbak, s főleg a felnőtt férfiak nem csupán alakítgatják, a helyzethez, személyekhez igazítják a szöveget, hanem annak elmondását sajátos gesztusaikkal, mozdulataikkal is kísérik. Mindezek együttesen sokféle szövegváltozat megszületését is segítették, e^(ben megadták a köszöntök sajátos műfaji jegyeit is. Részben ellentmond az előzőeknek, hogy a szövegek alkalmankéntnehézkes, rosszul megverselt, szinte mesterkélt része k et is tartalm aznak . Ezek szövegbeni m egőrzésének, formálásának és elhagyásának ugyancsak belső folyamatai le hettek, s ezek a versek nem csupán késeieknek tűnnek, hanem érezhetően erőteljesebben viselik a formálódás jegyeit is. 108

A kutatás merítése nem lehet annyira teljes, hogy bizton sággal véleményt formálhatnánk az egyes versek vallásfeleke zeti kapcsolódásáról, az elterjedés táji tagolódásáról. Az azonban szembetűnő, hogy a református falvak népe többféle verset ismer, s a református falvakból a szövegeknek több típusa kerül elő. A római katolikus és görög katolikus népesség általá nosan az 1. vers variánsait ismeri és mondta, s falvaikban kevesebb szövegtípus bukkan fel. (A katolikus adatközlőket a szövegek végén külön jelöltem , a külön nem jelöltek adatközlői reformátusok voltak.) Különösen nagy számban bukkantak fel ezek a versek Kisövesden, Kisgéresben, ill. a tisztán/zömmel református településeken. Mindezek megerősíteni látszanak azt a lehetőséget, hogy e versekben meghatározó szerepet ka pott Sárospatak reformátussága, iskolája, talán a pataki mendikáns diákok közvetlenül is. A versek formája, tartalma — a nyomaiban is — őrzi a pataki diákköltészet, református egyházi költészet hatását, ami természetesen szorosan illeszkedik Deb recen hatásköréhez, kisugárzásához, az északkeleti református töm b műveltségi régiójához. A kapcsolatok általános összefüggései mellett a különböző tájegységek településein gyűjtött versek konkrét szövegrészei, formulái is jelzik a nagyobb táji kapcsolódások lehetőségét. A „G yószi öiiöii az egész termeszei", a „Fejtám adt XrisztMS /túsuéi ünnepére", a „Ma nyiYt meg az égneV ragyogó Veóe/e" verskezdó sorok az Ung-vidéktó! Szatmárig ismertek. A „J ám 6 or ianttuányoV zoVogua s:rai/óV. mini Aű gyermek a jó édesanyái", „Meri ma támadt /e / az éJetHeá ura, mi széni ua//ósünAnaV /o /ü n d á meniMma", „De harm adnap múJt?a megnyt/t a sir szá/a, Vi/épett ¿?e/ó2e az é/ei Virá/ya" sorpárok teljes egyezése még akkor is felveti az elterjedés kérdését, ha önmagában e versek tartalma azonos forrásból, a szentírás feltámadás! szakaszaiból táplálko zik. Hasonló egyezések mutathatók ki a nem vallásos tartalmú locsolóversek esetében is, ezek azonban — lévén általánosan 109

ismert szövegrészek és köszöntő formulák — kevéssé bírnak nyomjelző szereppel az elterjedést illetően. Jelen közlésnek nem lehet feladata sem az egyes települések köszöntő szövegeinek teljesfeltárása, sem annak mikrofilológiai elemzése, hogy a különböző írástudók által mgfogalmazott szö vegek miként idomultak egy-egy település ízléséhez, nyelvéhez és nyelvi „szokásaihoz" — elsősorban az anyagbemutatás a cél. A fenti feladatok elvégzése azonban sürgető feladat, csakúgy, mint a tájegység ünnepi szokásanyagának feltárása, beleértve az interetnikus vonatkozásokat csakúgy, mint a szokáshagyom ány változásának elemzését. A mellékletben közölt köszöntők is jelzik azonban, hogy a Bodrogköz szövegfolklórja ma is kuta tásra érdemes feladat. Anélkül, hogy minden szövegvariánst közreadnánk, a bemutatott anyag reprezentálja a vizsgált kér déskör hagyományát, egyben ki is jelöli a további gyűjtés és feldolgozás lehetőségeit. Az elterjedéshez adalékokat szolgáló közlés talán önmagában is közelebb viszi a kutatást a még nyitott kérdések megválaszolásához. De azt sem szabad elfelej tenünk, hogy ezeknek a szövegeknek a közreadása, esetleges újratanulása hozzájárulhat az egyes közösségek ünnepi szokás rendjének tartalmas újraélesztéséhez, nyelvi állapotának javí tásához — természetesen a 20. század végén elvárható módon és színvonalon.

Melléklet la. Megrendül a u:/ág és mtdoh KrtszíMS urtmA a Aereszí/Hn szenueJeM. S;'r(aA a (nruÜuányoA, zoAogua s/raMdA, 7n:n( a /:ű gyermek szereíőécfe.snny/dí. De Aar;nadnnpra megnyí/í a sír szója, az ¿¿ef A/rd/ya.

110

Ezzé/ mMiaiia meg, Aogy /esz /e/iámadás. Fe/iámadi A*risziMS Adsvéi ünnepére, dicsd Porond/a /eny/i^ a /e/ébe.

E(/öiiün& e Aázna^ megiiszie/ésére, Aa a AázigazdánaA nem esne ierAére, vd/ísdg meg a /anyái, ^érem szereieiie/, Aadd önisem meg /e/éi egy %is rózsavízzé// Víruson orcája mínc/en nap szépséggé/, á/d/a meg az isién /riss jó egészséggé// (Véke — Vojka, r. kát., Bacska — Backa, r. kát., Kisgéres — Maly Hores) lb.

Megrendü/i a vi/ág, e/söiéiedeii, midőn TírisziMS urt/nA a Aereszi/an szenvedeii. Jámbor ian:ivdnyai zokogva siraiiáA, mini a Aű gyermek jó édesany/ái. Harmadnapon megnyt/i a sir szá;a, Ai/épeii be/ó/e az é/ei îrá/ya, ezze/ megmMiaiuán, Aogy /esz/e/idmadás, Aogy /esz az é/eióen öröA jMia/mazds. Nogy az öröA jMia/mai mé/ián e/nyeréie/z, sziuembóZ Aívánom az egész Aáz népének/ (Bély — Biel) le.

Aíegrendü/i a vi/ág és e/söiéiedeii, miAor /¡frisziMS MrunA a êre.szí/an .szenveded. /VM ianíit'dnyai zokogva .straiidA, mini a jó gyermek a szereid aiv/ái. De Aarmadnap mú/ua megnyt'/i a sír zá/ja, î/épeii be/d/e az é/ei îrá/ya, ezze/ mMiaiid% meg, A ogy/esz/e/idm adás, 111

és a sí/on tú/ is örök juta/n:azás. /(risziMS /é/támadott/ (Szentmária — Svátá Mara, g. kát.) ld. Sóiéi mé/y gyászba boru/t az egész természet, midőn Xrí.szií/s urunk a kereszi/an bérzett. Jámbor tanítuányoV zoAogua sirat/ák, mini a /ni gyermek a jó édesany/át. /íarmadnap mú/ba megnyiit a sir szá/'a, kiiépett be/o/e az é/etnek kirá/ya, ezze/ mutatta meg, Aogy ¿esz /e/támadás, és a siron tű/ nem /esz tobább nyugta/anság. Szíbembo/ kibánom/ (Imreg — Brehov, r. kát., Abara — Oborfn, r. kát.) 2a. Afé/y gyászt uont magára az egész természet, midőn a Megbá/tó kereszt/an vérzett. Jámbor tanitbányok zokogba siratták, mint kű gyermek az édesanyyát. De karmadnap máiba megnyiita sir szá/a, ki/ön be/d/e az é/etnek kirá/ya, ezze/ megmutatták, Aogy /esz /biíámadás, /esz a síron tú/ ördk juta/mazás. Ne keressétek a AoitaV közt az é/dt, gyászkoporsó/ában, bán az örök éiet, mert már nagy dicsőséggé/ /o/támadott/ Az Lîsten szent /e/ke /egyen rajtatok/ Szibembo/ ktbánok boidog Aúsbéti ünnepet/ (Pácin)

112

2b.

Gyászba bora/í az egész íerwészeí, mido/t ZfriszíMS Mr^nA a Acreszí/an szenuedeM. Jámbor íaníi^ányi zoAogâ siraííáA, mini a Aű gyermeA a jó éde.sany/ái. /harmadnapon megnyí/i a sír szája, Ai/épeM beJo/e az egeAneA Atrá/ya. EgeAneA Airá/ya, nye/uünAneA szó/ása, /friszíus is /e/Mmadí Ansuéí Aajna/óra. Afegnőiíí a Aármas ég soA-soA csi/JagoAAa/, XrtszíMs is e(/ö;í már íaníYuányaiua/, /e/ is meni e mennybe, aíy/ánaA jobbjára, Aogy Aefyeí Aésztísen ZeZAünAneAj'auára. (Pácin) 3a.

Fe/íámadi XrtszíM.s Aásuéí ünnepére, dicső Aorona /enyiiA a /e/ébe. E%/öMem e AáznaA a iiszíe/eíére, Aogy a AáztgazdánaA ne essen ierAére/ /(érem a iányái fmeg a /taiaZasszonyí) /orrő szereíeííe/, Aadd önísem meg a /e/eí egy Ais íiszía uízzeZ/ Virui/on orcája mindenkor szépséggé/, áid/a meg az /síén /riss jó egészséggel/ /ft'uánom az egész Aázt népnek/ (Dobra — Dobra, r. kát., Bé!y — Biel, g. kát., Boly — Bof, r. kát., Kisgéres — M aly Hores, Szinyér — Svinice) 3b.

Fe/fómadí Á"ri.szius Aásuéi ünnepére, dicső Aorona /eny/iA a /e/ére. E//öfíünA e AáznaA megíiszíeíésére, 113

a íerAere ne esséA/ Tudo/n, Aogy ¿¿ead/a a iányáí, megöníeni szép piros orcá/áí. Orcája virui/on mindennap szépséggel, áid/a weg az /síén /riss jó egészséggei/ -Szájembói kívánom, a /un:esí eivárom/ (Bély — Biel, r. kát., Bély, g. kát.) 4. Afegnyíií a Aárntas ég a so& csüiagoMai, Eriszíus is ei/öíí az ó íanííványaivai. Ezzei wegwMíaíía, Aogy ¿esz /eiíórnadás, iíogy /esz stron íúi örö& jMíai/nazás. Az órö^ jMía/maí méiíán megnyer/éie^, sz:'ven:bóZ ^í'uánom kedves Aereszíénye^/ (Nagybári — Bara) 5. Aíegnyíií a rideg sír, /oisza/:aa!í a zá/ja, mosoiygó napsugár süí áí a viiágra. Eö/íámadí XriszíMs, iegydzíe a ^taiáií, meiy áiíai az éieí diadaira íaiá/í. ÓA, a sír íiíeêí íobbé ne aggasszony, a Aaiái koporsó/a könnyre ne /a/:asszony/ A/erí a Aa/á/í iegyózíe az isíeni áío^, o/'o^ boidogság száii a mennybe róío^. Szí'vembdi kívánón:/ (Kiskövesd — Maly Kamenec) 6.

A/a nyíií weg az égne^ ragyogó êbeie, ?na iépían/: az éieí minden gyönyörébe. 114

Áfa támadott /éJ az ég tu/a/'dona, mi szent ua/MsunVnaA /o /undámentuma. Feltámadott Jézus, ¿egyőzte a Aa/ó/t, me/y áftaf az éJet diadaJra taJa/t. A Aa/á/t ¿egyőzte az istent átoV, öröV óo/dogság vár a mennyben reátoV. SztvembőZ Atvánom/ (Kiskövesd — Maly Kamenec) 7.

Örü(/ és örvendezz, őA, istennek népe, mert ^¿támadt az ég dicső/e/edefme/ Megmutatván, /togy ¿esz /é/támadás, és a síron túJ is őrőV megnyugvás. (Nagytárkány — VeFké Trakany) 8.

Zíasad a szép Aa/naJ, mutat/a sugarát, sztvve/ sza//a/ dicsérem az Atyát, az AtyaistenneA ásandó /Iát, mert e/ Aagyta érni Aúsvét másodnap/át. Zíúsvét nap/a ¿észen, m
115

9. Gyászos ünnepünk uo/i ama nagypénieAen, midőn a szen/eAneA szén? isteni erő, Jézí/s^nA, &iszíMSMnA mennye: ud/egény megAa/i a Aereszí/an, éríünA szenued szegény. De a gyász Aereszí/a kidd/i harmadnapra, /e/(ámadí JézMSMnk dicsó*/:Msué/ napra. Örü/; Ae/esz/énység, Aiuirradíá/ mára, e nemes ünnepnek második nap/ára. E//öiíem e háznak megíiszie/ésére, Aa Aigye/meieAneA nem esne íerAére. Vá/isáA meg /ányMAaí, Aérem szereíe/Ze/, /tadd ¿ocso/jam meg/e/éí egy Ais rózsautzze/. V;rM//'on orcája, ^¿rM^/on szépséggé/, á/d/a meg az ís/en /riss jó egészséggel/ Színem bó*/ A lánom / (Kisgéres — Maly Hores) 10.

Öröm/n'rek jö/íeA a szé/es ^:7ágóó/, Jézus, a megt'á/^ónA /é/iámadZ str/ábó/. Nincs már a Aereszí/an, nem /éksziA sir/óban, /enn Mra/Aod:A már a mennyországban. A /e/iámadásnaA dicső em/ére, e//őMem e Aáznak megiiszíe/ésére. Vá/isáA meg /ányMAaí, Aérem szereíeííe/, Aadd önísem meg /ej'é/ egy Ais rózsat^^zze// VtrM/jon orcája minden nap szépséggé/, á/d/a meg az As/en /riss jó egészséggé// tSzí'êmbó/ Alánom , a /timesí megjárom/ (Véke — Vojka, r. kát.)

116

11. A Go/gotán megszűnt a gyász, és m ár /urdetiV az angya/oV, Aogy a Aarmadnap Aa/ott ¿¿aezito/é/támadott. Öröm zendü/ a gyászos tájon, ei/e/uja, Aá/aadás, a Ao/taVért sztuünV ne /aj/on, mert /átJuV.* van /é/tám adás. E ájda/m as sztveV, könnyes ¿e/VeV, Jézus üres sí/jáA oz jerteV/ A ngya/i szó Airdeti ott, nincs itt az Úr, /é/támadott. Ne Aéte/Ved/ünV, mint Tamás, meri /át/uV, uan /e/tám adás/ (Kisgéres — M aly HoreS)

12. Rózsaszínű Aajna/ zengett Jeruzsá/em /etett, miVor az Úr Jézus sír/ábó/ Vi/épett. Fö/tám adt, amint azt sokszor megígérte, az eget a /o/d d e/ VibéVí'tette. EnneV em/éVére ünnepe/ a vi/óg, itt a tavasz, Vinyf/t a Vertben a virág. E csa/ádi Aázban is Vezd nyi/ni egy rózsa, jöttem meg/oc.so/ni, Aogv e/ ne Aeruadna. /fo g y m indig viruJ/on, m indig üde /egyen, Vedves szü/eineV örömet szerezzen/ É/ete egére bánat sose szá///on, /egyen nagyon bo/dog ezen a ui/ágon/ E Vedres ünnepre Vészí'tséV a to/ást, én is e//ogadom , Aa szívesen ad/áV. (Kiskövesd — VeFky Kamenec)

117

13. Nagy örömAí/*i mondod, az í7rJgzHs/€&írna&, iávozzék e Adziói minden 6d és ódnai/ Azé/*i jöiiem én, kis/iú iéiemre, Aogy Aarmaioi önisek a kis növendékre. Mer? Aa meg nem öniöm a k;s növendékei, nem utrágzt/c nékem a jövőben szépei. Á/d/a meg az /síén ékes virágokai, utruijon orcája mindenkor Aarmaiiai/ (Kiskövesd — Veilty Kamenec) 14. Jó reggeli kívánok a tiszieii csaiádnak, e Aa/7éköan iakó pici, piros iánynak/ Engedeimei kérek, iiiő aidzaiiai, Aogy öe/épni meriem iiyen óáior.sággai/ Kt vagyok? Mi uagyoA? Húsúéinak Atrnöke, Jézus is /eiiámadi erre az ünnepre. AíegAaii, Aogy megváiíson a bűnnek áikáiói, /eiiámadi azér?, Aogy ne /ei/ünk a Aaiáiiói. Meg/eszt'ieiiék ói harmadnap ezeiőii, veie együii aznap még kei gonoszievó'i. Kérésziről ievevék, síröoiiba Aeiyezék, Aoiiiesiéi az őrzóH é/jei-nappa/ órzék. Jsieni Aaiaiom, mivei /sien /¿a, ezéri nem âradoii óenne a .stróo/ióa. Drága keneiekei Aoziak az asszonyod, Máriává/ egyuii az összes rokonok. Én is Aoziam o/yan jó keneiei, Aogy meg/(x..w//am veie ezi a növendékei/ Meri Aa meg nem öni/ük ezi a növendékei, 118

nem uirágzi% né&ünh jöuendore szépei. Egészségei %íuánó fagyod a csa/ádna^, so& bor, búza ¿egyen az é/éshamrónah/ (Pácin, r. kát.) 15. Vi/ág meguá/ió/'a Jézus, isién /ia, êseredeii /e/êA /o uigasziaiő/a, szt'üünA nyiiua fagyon, /oga d ; ia M si benne, nagy örömei /e/hünh csaA iebenned /e/e. Éreiiün/: hurco/iad a ne/téz kérésziéi, me/yei hóhéraid széni fá //a d ra ieiie&, szom/as /éuén iéged eceiie/ iiaiiaA, arcon ferieA, szicZiaA, meg is ôrbácso/ia^. Lándzsa ua/ dö/b/iéA áriai/an iesiedei, örömiiA /e/i benne, hogy /áiiá^ uéredei. Széni /e/edre iö f isôronái ieuéne&, a Aereszire három szöggé/ /észíiéne^. Fo/yi a féred f égig a êreszi/an, /a /d a /m a id hözöii e/sépp /e/îá/iá/.* aiyám , fezeidbe ieszem /e /e le m e i, nem iűrheiem iouább Á::nos he/yzeiemei, /e/êmei, iesiemei i z e d b e a/an/om , szám ia/an bűnöméi, ó, de szánom, bánom / #isze% benned Jézus, imádom neuedei, segé/; hozzád menni a mennybe engemei/ De m ig iiien é/eh, e nyom oru/i iesiben, dr^ödo angya/od /ebeg/en /e/eiiem / (Kiskövesd — VeFky Kamenec)

16.

Húsúéi má.sodnapja, derú/ő csiiiaga, /e/iómadásMnknak iündökió* Aa/naia. Ti is örvendezzetek, Aogy az úr iiiekei /eiiámaszioii mára, Aúsvéinak örvendő második nap/ára. A iyúkok, vad/í/dak kiaőáinak oii feni, ezeknek io/ásái a szép kisieány keze kékre, /éheiére, vörösre Aimezie. Én, mini virgonc gyermek szereim a iarkái, addig szorongatom a szép kisiányok marhái, amig a zsebkendőm ieie nem ¿esz Aimessei, akkor azián megköszönöm szépen. Ajutalom után: Köszönöm, köszönöm, Aogy megAaHgaiiaiok, mini gyermekei jó szt'vvei /ogadiatok. Aíikor e/jöuén uioisó órátok, egekően ¿egyen örökös Aazáiok/ Szivemöői kivonom/ (Kisgéres — Maly Hores) 17a. Húsvéi másodnap/án ragyogöfsj csí//agok, meiyően szokiak járni t//ak fés) iáöorok. A*ei;/ei gyenge kisiány, méiyen e¿a¿Mdiá¿, mini egy gyöngy virágszái szépen kinyiioiiái. Add meg azi a Aimest, amii megtgértéJ, fmeiyet) minden legénynek pá/jávai rendeitéJ/ Add meg Aái szaporán, ne késsünk sokáig, Aogy a mi iáöo/Mnk meAessen továöö is/ Szivemöői kivonom/ (Kisgéres — Maly Hores)

120

17b. Áfa vűn Aüsuéí napja, második Aa/na/a, me/yóen /ékszik i//ak íáóora. Kei/eiek /é / iányok ci/ra nyoszo/yáóó/, aaf/áiok a Atmes? arany kosárkáid// / f a Aí'mes nem készen, csupor vízen! készen, nyakaíokóa' készem/ Afosíaní lányoknak sáros a körmé/ek, ei/ő?? az ide/e, meg kéne m osdatni/ Lám én is eiyöêm e Aáznak ősziére, AogyAa a Aíveknek nem esik íerAére. Vá/ísák meg Mnyokaí (gaz szereíeííe/, iocso//am meg /e/eí egy kis j ó /riss utzzei/ (Nagytoronya — TrAa)

17c. Áfa /eiderüií Aüsvéi második Aa/naia, meiyóen szokiak já rn i az i/)ak íáóora. Ko) /ei kedves kisiány ci/ra nyoszo/yádÓM/, add ki a Aímes^nrany kosárkádÓMf/ AcM ki szaporán, ne késsünk sokáig, az öníozködés megessen íová66 is/ Afegkérem az any/ai, enged/e megöníeni a iányái/ (Battyán — Boâny, Rád, r. kát.)

17d. K ei/ /éi gyenge kis/dny, méJyen eia/udíai, a d d ki p á r Aímesed, ami? nekem szániá// /f a nem adod szépen, 121

rózsavizem készen, a nya&adóa'Jészen/ SztfemöóY &:uónom/ (Kiskövesd — Maly Hores) 18a. .KeJ/eZe% /e/ /ányoA ci//*a nyoszo/yábóZ, ad/dioÁ: a Atmesí arany /:a(tdyó6ó%/ N^meseie^ nincsen, csupor uizem készen, nyaâio^óa (eszem/ (Zétény — Zatín) 18b. A*e(/e(eA /e/ ¿dnyoA cí/ra nyoszo/ydóó/, ad/d(oA Ai fa) Aímesí arany fsâiuZyáóóZ/ Ha Atmesio/ds nincsen, uiztpMS&dm Neszen, nyaâio^óa ¿észen/ (Bély — Biel, r. kát.) 18c. JfeZ/eie/: /ei ¿dnyo^ ci//*a nyoszo/yóbuZ, Aozzdio^ a Atmesi Aúsuéíi %osdr6u// Mer'Aa nem AozzdíoA, szagos tnzem készen, /szenemre mondom, a nyaâüoÂa ¿észen/ (Abara — Oborín) 18d. Ju/isâ, Mariska, /eZ dgyadóid, add a Aímesi arany ^tsôsóróuZ/ Na/(/a-e? Mese nincs/ Rózsatnze/n készen, nyaâío^óa ¿észen/ (Szentmária — Svatá Mara, g. kát.)

122

19. Egyszer egy uirágos szép kiskertbenjártam, e/m ondom tinéktek, Aogy én ott mit /áttam. Egy szép kis/ány járk á/t virágai között, Virágaira tiszta, /riss vizet öntözött. Épületek, úgymond, uirMJ/aiok szépen, Aa meg/át anyukám titeket kert/'éöen, öröm m é/ mortcfAassa.'kisAerí/e készen. Szaóad-e /ocso/ni? (Kisgéres — Maly Hores)

20 . Be/éptem e Aázöa, mini egy kertész/egény, öntse meg a /eányt ez a derék Jegény/ Öntsük meg Aát pajtás, Aa /esz engede/em, kérjünk egy p á r Atmest, meg/esz a kegye/em. Miután m egkapták a jutalm at: .Köszönöm, köszönöm, Aisz ezt a tyük to/ta, m áskor is a kakas vitézkedjen ra/ta/ (Hardicsa — Zemplínske Hradiste)

21. Napsütötte szép tá/akon, Jöttem végig az utakon, Fe/ém Aa/o/t sok-sok vi/*ág, Rózsavizük osztogatták. Megöntöz/ek most is ué/e, Piros to/ást kérek érte. (Kisgéres— Maly Hores)

123

22. TíÜSVéi Aéi/o Ünnepén,

köszöniöm a Aázai, szívemben bo/dog.ság, a/ázai. Tudjóiok-e iányok, Aogy miérijóiiem Aozzáiok? Hogy a Aimesiq/asi pá/javai ad/áiok/ Nesze Aái rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, AoJ a iq/ás, piros io/ás, iarisznyámba várom. (Kisgéres — Maly Hores)

23. Jó reggel, jó reggel, //is s jó egészségei, kérek a gazdáió/ engedelmességei/ Tudom, o gazdaasszony idead/a a ¿anyái, megiocsoíom szépen kei piros orcá/ái. Aferi Aa nem öniöm meg ezi a növendékei, nem virágzik nékem jövendőre szépei. (Pácin, r. kát.)

24. E//ÖÜ Aúsvéi a iavasszai, kivirágos virradaiiaí, meiegen süi a nap immár, szobái /uieni ja //, de nagy kár/ Gyere pajiás gyógyszeriárba, rózsavizei vegyünk mára/ Afegiocso//uk a /ányokai, kapunk érié io/ásokai. Piros io/ás szépen /esive, iii van-e m ára zsebembe? (Pácin) 124

25. Z ö /d erdó&en járiam , egy nagy csokor í/írágra ia/á/(am , összegyő/iöiiem annaA t//a(á(, eZAozíam, Aogy megZocso//am a /táziasszonyi meg anna& ¿anyái faz édesany/'ái meg a nagymanKj/'áíj. (Abara — Oborín) 26. ZöZd erdőben yáriam, ibo/yái ia/á/ia/n, ef aâri Aernadnt, szabad m eg/ocso/ni? (Kisbéri — M alá Bara, Nagybári — Bara, Őrös — Strázne, Zétény — Zatín) 27a. X is ¿egényAe uagyo^ én, sze^ér^én jóro& én, Aa nem adioA AtmesAéi, eZZopom a ^tscstrAéi. (Kisbéri — Malá Bara, N agytoronya— Trna, Őrös — Strázne, Szentm ária — Svátá Mara) 27b. AYs ¿egényAe fagyod én, öniöz^ödnt jároA én, Aa nem adna^ Atmes^éi, ef/opom a ^tscsirAéi. (Őrös — Strázne, Pácin)

125

28a. Én ¡4¿.s %eriészfegény vagyok, uirdgo&ai ¿ocso/gaioA, a ntú/ôr, Aogy errejá/Taw, egy rózsa/ai /áMant, e/ aAari Aervadnt, szabad-e meg/ocso/^í ? (Kisgéres — Maly Hores) 28b. Erre járjam a m ú/ôr, ¿díiam egy rózsa/a(, e/ aâri Aeruadni, ei/öMem meg/oc.so/nt. Szabad-e /ocso/ôdni? (Nagykövesd — VeFky Kamenec) 29a. Én %:s êríészJegény vagyok, /oc.so/ôdnt ydrogaio^, rneg/ocso/om a ¿anyósai, w :ni a Aeruadi virágosai. Szabad-e /oc-so/n:? (Pácin) 29b. Én %is ê/iészJegény vagyok, /ocso/Aodnt ydrogaio^, Aa nem adna^ Ai'?nesfq/d.si, e/êzdem a ^áromôddsi. (Pácin)

126

30a. Én kis morzso/i gyenge rózsa, nem is yd/Yam i.skoZaAa, mégis fudom azi a rigmusi, Aogy /eZiámadi Jézus Kriszius. Szaóad-e m eg/ocso/ni? (Őrös — Strázne, g.kat.)

30b. Én kis morzsa, gyenge rózsa, nem já ria m még iskoidóa, mégis iudom azi a Aármaí, Aogy a Jézus ma /e/iám adi. (Kiskövesd — Maly Kamenec)

31a. Én kis görög Aöndörödök, minden Adzóa 6e-Aeiérek, /ta óeiérek io/ási kérek, Aa nem adiok, mind megAa/iok, árván m arad a Aázaiok. Sza6ad-e /ocso/ni? (Nagytárkány — Veiké Trakany, r. kát.

31b. Én kis görög Aöndörödök, Aa Aeiérek, /ulnesi kérek, Aa nem adnak Ainieskéi, e/Zo/wm a kiscsirkéi. (Nagy tárkány — Veiké Trakany) 127

32. E Aáznak van rózsaóokra, megöntözném /ta vir^Jna, a kiskertész /aradísága, egy pór to/as a váitsága. (Kisgéres — Maly Hores) 33. E /táznak van egy rózsája, a rózsának van egy ¿nm6ó/a, én a öimöót megöntözöm, a to/ast megköszönöm. Szaóaá iocsoikodni? (Őrös — Strázne) 34. Tegnap éppen erre jártam, egy szép gyöngyvirágot iáttam, /ta nem aátok 6eM2e, ö.szok jönni jövőre/ (Nagytárkány — Vefké Trakany, r. kát.) 35. Jó reggeit iányok, a róka másszon rátok/ Én a rókát /eütöm, én mászok rátok. (Pácin) 36. Van neken; egy kis /ocso/óm, köini is van öenne, áe /:a én azt eidvenném, 128

nagy kacagás /enne. S za b a d é /ocso/n:? (Pácin) 37. Fe/ a szoknyái, /e a ÓMgyti, Aadd /ocso//am /ncg a nyuszid (punii)/ (Nagytárkány — Vefké Trakany)

Jegyzetek 1. TÁTRAI Zsuzsanna 1979. 608. 2. TÁTRAI Zsuzsanna 1990. 159. 3. BARNA Gábor 1986. 68-70. 4. N.BARTHA Károly 1938; TÓTH Judit 1984.133-137.;ENYEDI József 1988; SZABÓ László 1991.185-208. 5. BÁN Imre — JULOW Viktor 1964.; Sárospatakró) összegzőén: KOMÁ ROM Y Sándor 1992. 6. BARNA i.m. 70.; SZABÓ i.m. 204. Mindkét hivatkozott munka kérdéskör bőséges irodalmával. 7. A gyűjtést 1991 ősze és 1993 tavasza között végeztem, mintegy 40 keletszlovákiai településen a Národopisny Ústav SAV megbízásából és támo gatásával. E témakör anyaggyűjtése azonban csak mellékes szála volt a kiterjedtebb, elsősorban az anyagi kultúra területét érintő terepkutatás nak. Ezt az anyagot az 1986 nyarán Pácinban szervezett gyűjtőtábor anyagával egészítettem ki, ahonan — saját gyűjtésű szövegeim mellett — Török Eszter, Barta Zsolt, Fias Zsuzsa Molnár Márta és Bai Judit gyűjtéseit használtam fel. Az anyaggyűjtést még nem fejeztem be, de úgy vétem, hogy a rendelkezésemre álló mintegy' 75 szöveg már alkalmas a bemutatásra és néhány következtetés megvonására. 8. 1993 tavaszán a kisgéresi iskolában mintegy 10 verset mondtak a 10-14 éves tanulók, köztük igen hosszú, régies, kifejezetten nehéz szövegeket

129

9. Az emlékezetem szerint hat évig tanított a faluban; a II. világháború után fogságban volt, majd elköltözött. Más verseket is rendszeresen írt.

Irodalom BARNA Gábor 1986 Húsvéti köszöntők és locsolóversek. Confessió X. 67-75. BARTHA Károly, N. 1935 Húsvéti rigmusok. Debrecen BÁN Imre — JULOW Viktor 1964 Debreceni diákirodalom a felvilágosodás korában. Budapest ENYEDI József 1988 Madárlátta kenyér. (Hajdúhadház népköltészete.) Budapest KOMÁROMY Sándor 1922 A XVIII. századi sárospataki kéziratos énekes könyvek és versgyűj temények. Folklór és Etnográfia 61. Debrecen SZABÓ László 1991 Húsvéti locsolóversek a szatmári és beregi Tiszahátról. UJVARY Zoltán (szerk.): Régió és kultúra. Tanulmányok Szatm^r néprajzából Gunda Béla tiszteletére. 185-208. Debrecen TÁTRAI Zsuzsanna 1979 Húsvéti locsolás. Magyar néprajzi lexikon 2. 606-608. Budapest TÁTRAI Zsuzsanna 1990 Jeles napok — ünnepi szokások. HOPPÁL Mihály (szerk ): Népszo kás — néphit — népi vallásosság. Magyar néprajz VII. 102-264. Buda pest TÓTH Judit 1984 Locsolóversek Alsóvadásztól. A miskolci Hermán Ottó Múzeum Közleményei 22. 133-137.

130

Lukács László

A húsvéti komatálküldés emlékei a Mezőföldről

A kom atálküldés elsősorban lányok, ritkábban legények, vagy lányok és legények barátságkötésének ajándékcserével történő kinyilvánítása. Az így kötött barátság felnőtt korukban keresztkom aság vagy házasság alapjául is szolgálhatott. A komatálba tett húsvéti szentelt ételek küldéséről a XVI. század első negy e dében keletkezett Sándor-kódex lapjain ezt olvashatjuk: „...az kókonnyóAoz, au agy az M suéti kenyér/töz... sají, te/, tík/nony,

tiszta tészta, kornyú/ tesztadó/ koszorú módra ke// cs/na/zn, m^g ke// sútni, meg ke// szente/nt, ggy/násnak ke// 6e?me kM/dözni..."^ „A kókonnya, másként k ó k o n y a Szegeden és a Székelyfotdön ma is használt szó: a húsvéti szentelt ételeket, elsősorban a tojást jelenti.^ Virág Benedek 1804. július 30-án Kazinczy Fe renchez írt levelében a lejegyzésre javasolt népszokások sorá ban említette a mátkatálat.^ Általában a húsvétot követő fehérvasárnapokon, több helyen húsvéthétfőn, esetleg pünkösd kor vagy május elsején küldték a komatálat. A szokást eddig Dél-Dunántúlról, főként Tolna, Somogy, Zala megyéből a mát raalji palócoktól és a moldvai magyaroktól ismertük.^ Fehérvasám ap Nagyatádon (Somogy m.) a lányok szép fehér tányérra tettek egy üveg bort, köréje egy két hímes tojást és perecet. A fehér kendővel letakart komatálat a leány ünnepto-

131

ruhába öltözve vitte el annak a leánynak, akivel komáini akart. A következő mondóka kíséretében nyújtotta át: Komatáiai /toziam, Fö/ is aranyosiam, Koma küidi komának, Koma uáiisa magának. Tía nem váii/a magának, Küid/e vissza komának. Az a leány, akinek a mondóka szól, ugyanilyen komatálla! kedveskedett barátnőjének. Az ajándékváltáskorösszecsókolóztak, és ezután komámasszonynak szólították egymást. A komatálküldéssel megpecsételt barátság a sírig tartód Illyés Gyula a Pusziák népe c. könyvében a Mezóíold déli részéről, Felső-Rácegrespusztáról írta le a komatálküldés egyik formáját: „Komaiáiiai kis iesivérnéném engem mq/dnem minden /téien, majdnem minden kaiács- vagy iángo.s.süié.skor eikü/döii vaiameiyik 5aráinő/éAez. Az örök óaráiság /ogadásának ez a mód/a már csak a iányok közöii divaiozoii, de a szokás neve s a vers, meiyei a iányeri /edo kendő /oi/i66eniése eioii ei kei/eii Aadarnom, azi öizonyíi/a, Aogy va/aAa /er/iak, vagy csaiádok közi jária.'^ Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos A magyarság néprajza című összefoglaló műben már 1933-ban említette, hogy húsvét hétfőn Fejér megyében és a Bakonyalján is küldenek komatálat7 E korai h íradás ellen ére a szokás Fejér m egyei előfordulását nem ismertük. Gábor Judit sem említett egyetlen Fejér megyei adatot sem a komatálküldés szokását az egész magyar népterületről feldolgozó, 1963-ban megjelent tanul mányában. A komatálküldés Fejér megyei előfordulására az első adatot a Székes/ekérvárés Vidéke 1913-as húsvéti számában találtam." itt Prepeliczay Elödné Korponay Aranka Sárbogárdról mutatta be a komatálküldést: ,7/úsvéi e/so ünnepén a /eányok rdzsds iáinkra sonkái, /ri.ss kaiác.soi sze/nek. Cukrosperecckke/, wézt'.s132

bób-csóAAa/, AabcMAor-bábaAAa/ és zász/ós bárány^á^â/ ra&yaA Aörü/. /közepére Aosszúnâ^ú üvegei vörösborra/ d//tianaA, mii orgonavirágga/, AéA/i/iomma/ zárnak /e. Az egészei szé/esen /n'mzeii paiyo/ai kendőbe /og/á&, és nemzeiisztnű sza/agga/ AöiiA ói. Mise Mián, miôr î/'önne^ a iemp/ombd/, /eánybaráinő/M^neA vagy iegényismerásM^neA Aü/c/i& e/, /togy ômámasszonynaA, vagy AomómMrafHnaA szó/tiAassáA egym ási. M enio/ több/e/éi cseré/ Ai az i//eio a Aomató/bó/, anná/ szívesebben veszi a Aomaságot. A ômaiá/uivo így köszönti az i//eioi.' /fo m a iá /a i Aoziam, Meg is aranyoztam. Kom a Aü/die AomónaA:. /fa nem vá/i/a m agánad Visszaveszem iisziességes AománaA. Sztv Aü/die szfvneA, Sztv szere/emneA. Tía nem vó/i/a szívnek, Visszaviszem iisziességes sztv szere/emneA." A Szeês/éAérvár és Vidéke 1913. április 12-ei számában a sárbogárdi születésű M észöly Győző szólt hozzá Korponay Aran ka cikkéhez, a kom atálküldés szokását gyermekkori emlékei alapján idézte fel.^ Mészöly Győző szerint a komatálvivó verse így hangzott: Tisztességes, becsü/eies Aomaiá/ai /toziam. Koma Aü/cfi AománaA, Aoma vá/isa magánad. /f a nem vá/i/a Aoma, Aomaió/ AománaA, Visszaviszem Aomaió/ AomónaA. Sztv ^ú/ai sztvid/ szívnek szívesen, Sztv vá/isa sztvio/ sztvneA sztvesen. /fa nem vá/i/a sztv, sztvio/ sztvneA szívesen, Visszaviszem szt'vid/ szt'vneA szívesen.

133

Korponay Aranka első világháború előtti jegyzeteiből megtud juk, hogy Sárbogárdon a komatálküldést a húsvéti adománygyűjtés egyik formájaként is gyakorolták: „Ame/ytA úri csaíódoí a nép meg aâ/ya itszie/ní, oda Aü/d Aomatá/at. Ezt Mgyanaz nap íóAA csa/ád/toz MindenAo/ cseré/ne/z a sMieménye^6öZ, az úri Aáza^ná/ Aeêset ueszne% és soâi (esznek 6e. 7gy aztán egy í/yen ômatd//a/ so^ süteményt, Aort u;^zneA /:aza, pedig ênésse/ ¿ndu/ta^ ^örút/M^ra. Na nem cseré/ne^ a tá/Aó/, az Aa/á/os sértést je/ent."^° E korai közlések nyomán elindulva a komatálküldés szokásá val kapcsolatban Sárbogárdon igyekeztünk adatokat gyűjteni. A szokásra az 1890-1914 között született adatközlők még jól emlékeztek. 1979-ben a 83 éves Torda Józsefné elmondta, hogy Sárbogárdon a komatálra süteményt, kalácsot, cukrot, csokolá dét, egy üveg bort tettek, fehér kendőbe kötötték. Húsvéthétfőn három leány vitte a kiválasztott lánynak. Átadáskor így versel tek: 7(omatá/at Aoztam, Meg is aranyoztam. /foma %M/di AománaA, Tfoma uó/tsa magánad. Na nem uóf%/a magánad, Vísszatnszem tisztességes Romána/:. Aki a komatálat kapta, az másikat küldött helyette. 1987-ben a 81 éves Boros Lajos is arra emlékezett, hogy a komatálat húsvéthétfőn vitték egymásnak a lányok. A versnek már csak három sorát tudta fölidézni: Kom atd/at Aoztam,

Meg ¿.s aranyoztam. Tfoma utszt %omdna%... Balogh Balázs, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem néprajz szakos hallgatója 1987-ben Sárbogárdon a Magyar Néprajzi Atlasz kérdőívének gyűjtése során a kapott válaszok alapján a 134

kom atálküldés szokását így írta le: ômaiá/vivés o/yan szo bás vo/t, ame/y a serdü/o /ányoA tartós barátságát pecséte/ie meg. Az egyt% barátság^öíd* Aúsvét/tét/on süteményt, bort és egyéb /inom sdgoâí visz sq/dt /naga a/iAoz a /d/tyAoz, aîve/ barátsá got szeretne ^ötni. A barátság&ötés után ômaasszonyna/: szó/ítjaA egym ósi a /dnyo^. Az a/ándéAvtvó versei is mondott az ajándék őiadásaAor, de erre már egy adat%öz/o sem em/éêzeit. Csa^ arra em/éêzne^, /togv a vers így kezdődött.' X om a iá /a í Aoztam, meg is aranyoztam... Az ajándék vtvó/ét a mega/ándé/sozott Aázban meg/:íná/jü^ borra/ és sütem énnyé/."^ Sárbogárdról délre Vajtán is szokásban volt a húsvéthétfői kom atálküldés.^ Egy üveg bort és négy piros tojást tettek a komatálra, kendővel takarták be. Vajtán is főként ñata! lányok küldték egym ásnak a komatálat a következő vers kíséretében.: K om atá/at Aoziam, M eg is aranyoztam, Szív ^ü/die szívnek, 7(oma &ü/dte ômána^. A kom atálat kapó leány kivett egy tojást és kettőt tett a helyébe, vagy kicserélte az egész tál tartalmát. Ha leány küldött kom atálat egy legénynek, s a legény, a tál tartalmát kicserélve visszaküldte a leánynak, ezt szerelmi vallomásnak tekintették. Tácon 1959-ben Diószegi Vilmos néprajzkutató gyűjtött a M agyar Néprajzi Atlasz kérdőívével.^ A gyűjtés során kiderült, hogy Tácon csak a katolikus lányok gyakorolták a komatálkül dés szokását, a reformátusok nem. Húsvétvasárnap küldték egymásnak a pirostojást, kalácsot, sonkát tartalmazó komatá lat. „M ndegytAne^ ^ü/dött/e vo/t, a^tve/ e/ég jóban vo/t, azi vá/asztotta." A küldött ezzel a verssel adta át a komatálat: .Szív %u/die szívnek, Szív szere/emneA. Koma û/dte %omána%, 135

Xoma uó/tsa magánad Tía netn uá/i/a magánad, Vísszauíszem ifsziességes AománaA. A komatál vivőjét a megajándékozott házban süteménnyel, kávéval kínálták meg. A komatálküldéssel való barátságkötés után a lányok tornám asszonynak szólították egymást. Tácon e barátságkötést &omáMsnak, /nísuéit Aoníoságnak nevezték.

Jegyzetek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

12.

13.

136

KOROMPAY Klára 1987. 29. B. LÖRINCZY Éva 1992. III. 431; Bálint Sándor1957.1. 795. KAZINCZY Ferenc 1892. III. 208. BÁLINT Sándor 1972. 317-321; Lévainé Gábor Judit1963. 230-260. KERTÉSZ József 1900. 422, Róheim Géza 1925. 256-257. ILLYÉS Gyula 1936. 142. SZENDREY Zsigmond-SZENDREY Ákos 1933. IV. 154-155. PREPELICZAY KORPONAY Aranka 1913. 1-2. MÉSZÖLY Gyózó 1913. 6. REKTORISZ Lajos: Sdr6ogdrcf ¿s n^pszo&dsat. Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára, Budapest, lelt. száma: EA. 1669, EA. 1770. BALOGH Balázs: Magyar yzt Aâs2 Át^rdátuesgyC/tés. Sárbogárd. A székesfehérvári Szent István Király Múzeum Néprajzi Adattára, lelt. száma: IKMNA. 87. 27. ABKAROVICS József-DÉNES Zoltán: ^/¿tAöznapoA ¿s Va_/Ya^t. Szent István Király Múzeum Néprajzi Adattára, Székesfehérvár, telt. száma: IKMNA. 75.J l. DIÓSZEGI Vilmos: A A/agyar JVfpra/.H At/asz 152. kérdés: Mátkálás, Tác. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének Adattára, Budapest

Irodalom BÁLINT Sándor 1957 Szegedi szótár 1-11. Budapest 1973 Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest ILLYÉS Gyula 1936 Puszták népe, Bp. KAZINCZY Ferenc 1892 Kazinczy Ferenc levetezése. III. Bp. KOROMPAY Klára 1987 Sándor-kódex. Bp. KERTÉSZ József 1900 Mátkáló vasárnap. Ethnographia XI. 422. LÉVAINÉ GÁBOR Judit 1963 Komatál. Ethnographia LXXIV. 230-260. LÖRINCZYÉva,B. 1992. Új magyar tájszótár. III. Bp. MÉSZÖLY Gyózó 1913 Visszhang Korponay Aranka húsvéti cikkére. Székesfehérvár és Vidéke XLI. 69. (április 12.) 6. PREPELICZAY KORPONAY Aranka 1913 Húsvét. Székesfehérvár és Vidéke XLI. 56. (március 22.) 1-2. RÓHEIM Géza 1925 Magy ar néphit és népszokások. Bp. SZENDREYZsigmond-SZENDREY Ákos 1933 Szokások. A magyarság néprajza IV. Bp. 132-268.

137

Voigt Vilmos

Egy közösség találóskérdései* Nemcsak a magyar népköltészetnek egyik legismertebb mű faja a szóbeli rejtvény (általában ismert műfaji néven a találós kérdés), hanem a legkülönbözőbb korok és népek fia is gyakran élt vele. Évezredekre visszanyúló régiségú példáit ismerjük, és a világnak talán nics is olyan népe, ahol teljesen ismeretlen volna. A magyar népköltészet kutatói is évszázadok óta számon tartják és kutatják. Mindazonáltal ez a kis műfaj nálunk a népköltészeti kutatások mostohagyermeke volt. Soha nem gyűj tötték külön kötetbe a magyar nép találós kérdéseit, és hiányoz nak azok a részlettanulmányok is, amelyek a rejtvények különböző fajtáit, típusait rendszereznék, rávilágítanának tör téneti rétegeire, nemzeti vagy nemzetközi elterjedettségére, de akár a mindennapi életben betöltött szerepére, funkciójára. A szóbeli rejtvények kutatása a nemzetközi folklorisztikának egyik legjobban kimunkált, kifejlesztett területe, nálunk azon ban szinte a legkezdetektól kell elindulnunk, ha erre az érdekes területre merészkedünk. Amikor 1970-ben Mezócsáton a népköltészeti prózamúfajok közül elsősorban a kismúfajokat, azon belül is megkülönbözte tett figyelemmel a találóskérdéseket kerestük, ez az elméleti, általános felismerést vezetett. A helyszínen az is csakhamar kiderült, hogy a község igen gazdag találós kérdésekben, és ez egy csapásra több feladatot is elvégezhetővé tett. A jelen dolgo *A tanutmány a Mezocsát népi kuttúrájábó] c<mu gyűjteményben megjeient szöveg részben átdolgozott és aktua)izá)t váhozata. (M extlcsát, 1971. 2 0 0-24 1 p p .M e z ticsd ti H c]yt<írténcti Ftixetek 3.)

138

zatban, illetve példatárban ezek közül csupán néhány tárgykör re terjedhetünk ki. Később bizonyára mód nyílik a most nem tárgyalt kérdések érintésére is, más problémákkal kapcsolat ban pedig egyelőre összehasonlító adatok híján korai lenne következtetéseket levonni. Mivel a találóskérdések gyűjtésével kapcsolatban sem alakult ki általánosnak nevezhető gyakorlat, röviden ennek módját is bem utatjuk az alábbiakban. A gyűjtés oly módon történt, hogy első tájékozódásként né hány, a helyszínen ismert találóskérdést kutattunk fel, majd ezek közül bizonyos tartalmi és formai sajátosságok különbsége alapján 7 kérdést elkülönítettünk, és ezeket lehetőleg sok em bertől végigkérdeztük. Az eközben előkerült találóskérdéseket egyenként is külön rögzítettük, valamint ekkor jegyeztük fel a találóskérdések szerepére és elnevezésére vonatkozó adatokat is. Iskolásgyerekektól írásbeli házi feladatként is kértünk talá lóskérdéseket. Ennek lebonyolításáért a pedagógusoknak tarto zunk köszönettel. Az így összegyűlt teljes anyag természetesen nem képviseli a község egész találóskérdés-tárházát. A függe lékben közölt mintegy másfélszáz találós csupán a kirándulás hoz volt elegendő. Tüzetes vagy hosszabb munkával bizonyára megsokszorozható lenne számuk. Nagyobb m ennyiségű találóskérdést ritkán gyűjtöttek a ma gyar folklóristák. BERZE N AGY János és munkatársai majd nem egész évtizedig gyűjtötték Baranya megye népköltészetét, 23 faluból összesen 342 találóst adtak ki, (Berze Nagy János; Baranyai magyar nép/Mtgyowányo^. í f A Pécs, 7940. 5-33), köz tük a legtöbb mintegy 700 lakosú Hegyszentmárton községből származik, ahol több ízben is gyűjtöttek. Az adatok száma itt nem'éri el a százat, és a közölt találósok között több azonos, vagy egymás közeli változatai. Az eddig legteljesebb magyar találósk érdés-gyú jtem én y N agyszalontáról szárm azik. (Szertdrey Z.s!g?HonJ.'Nagysza/oníatgyM/(é.s. Budapest, 7924. 733-763.) Itt valóságos folklorisztikai gyújtóhadjárat folyt 1912 és 1918 kö 139

zött, amely összesen 578 találóskérdést hozott a felszínre. Nagy szalontának ekkor több mint tizenötezer magyar lakosa volt. Ebben az összefüggésben a felénél is kisebb Mezőcsátról arány lag nem sokkal kevesebb találóskérdés került eló, hiszen mi csak a típusokat számoltuk, a nagyszalontai gyűjtés során vi szont az egyes változásokat gyakran külön számon tüntették fel. Ma még nehéz lenne egy közösség teljes találóskészletét meg becsülni. Mégis, arra gondolhatunk, hogy ezer emberenként körülbelül száz találóskérdést számíthatunk. Hymódon Mezócsáton még legalább néhányszáz találóskérdés-típust lehetne keresni. Figyelembe veendő tény viszont az, hogy egy nagyjából egységes hagyományú közösségben az egyező típusok, szövegek aránya viszonylag nagyobb. Ebből a szempontból Mezócsát ha gyományőrző, egységes kultúrájú területnek számít. Ami az egyes emberek találóskérdés-ismeretanyagát illeti, nagyjából országos átlagnak tűnik, hogy egy hagyományos kul túrájú községben 10-20 találóskérdést tudnak az emberek. En nél többet már csak kivételes em berektől, egyénektől, mondhatni specialistáktól gyűjthetünk. Feltűnő viszont, hogy gyerekek, iskoláskorúak is képesek ilyen aránylag nagyobb repertoár megőrzésére. Ebben bizonyára szerepe van az iskolai oktatásnak is, ahol különböző tankönyvek közölnek találós kér déseket is. Ha maga a szöveg nem is árulkodik mindig irodalmi (nem népköltészeti) eredetéről, a megfogalmazás módja, vagy a kisdiák által leírt alak egyértelműen erre utal. írásos válaszok ban gyakori az, hogy a megoldást fordított írással közlik: ez a tankönyvek fordított szedésének tükörképe. Máskor a találós kérdés utolsó, megoldó szava egyszersmind rímszó, amely gya kori megoldás az irodalmi és gyermekirodalmi találósok esetében, az eredeti népköltészeti formától azonban termé szetesen idegen. Külön kérdés a találóskérdések elnevezése. Mezócsáton álta lában ismerik a taM/ós&érdés szót, rendszerint ezen a néven nevezik a műfajt. Emelett hasznátatos még a ianá/ó mese, 140

??:ondós, ia /á /ó az előadás módjára vonatkozóan pedig a %erdés/e/e/etes jáfé% elnevezés is. A re/iueny, vagy ezzel össze függő szavak ilyen értelemben nem használatosak. Az egyes elnevezések nem különülnek el nemzedékek, találóskérdés-múfajok, vagy ezek speciális funkciói szerint. Nincs állandó neve a találóskérdés előadásának sem. Ami a találóskérdés előadásának körülményeit, funkcióit ille ti, különböző korszakokat választhatunk el egymástól, ame lyeknek említése ma már gyakran össze is keveredik egymással. A helybeliek emlékezete szerint hagyományos módon különböző közegekben kerülhetett sor találóskérdések mondására. Spon tán formában, egy-egy találó enigma szinte bármikor elhangoz hatott, és olykor hasonló felelet is bekövetkezett. Ezt mégsem nevezhetjük a műfaj funkciójának, hiszen csak egyes példányok kerültek elő ilyen módon. Arra nincsen adatunk, hogy önnállóan egy kérdező, vagy éppen egy párosán váltakozó kérdező-felelő kettős külön alkalom nélkül adott volna elő találóskérdéseket. Általában a hagyom ányos szóbeli játékok időszaka volt alkal mas ennek a műfajnak előadására is. Elsősorban a fonóházat említették, ahol a legények, de a leányok, asszonyok is kezde ményezhették egy két kérdés előadását. Ilyenkor kis verseny alakult ki, ki tud több vagy meglepő, éleselméjűbb kérdést, vagy csattanósabb választ. Néha a körmönfont, beugrató, máskor a bibliás, ismét máskor a kétértelm ű vagy egyenesen a vaskos kérdések járták. Annak nem volt szereposztása, hogy ki mit kérdezhet. A válaszadók isbárhonnan felszólalhattak. Gyakran említett alkalom volt a lakodalom is. Itt eredetileg a násznagy kérdezi a másik násznagyot, újabban a vőfély ad fel nehéz kérdéseket a násznagynak. Hagyományosan a kérdések a há zasélet köréből kerültek ki, és főként az erre vonatkozó bibliai tanításokat firtatták, újabban azonban szélesedett a kör: az egyes násznagyok vagy vőfélyek a maguk kedvenc kérdéseit tették fel, olyanokat, amelyekről úgy vélték, a meghallgatásuk vidámságot kelt, válaszolásuk pedig éles elmét kíván. 141

Mindez persze csupán néhány találóskérdés előadására adott alkalmat, nem magát a műfaj létrejötték magyarázza. Az isko lázás elterjedésével a tankönyvekben szereplő találóskérdesek, vagy általában a tréfás okosságpróbák is igen elterjedtek. Hosszabb, irodalmiasabb, verses, gyakran döcögős, kántorpoézisre valló kérdések ilyen eredetűek lehetnek. Érdekes tény, noha az eddigi kutatás nem vette figyelembe, hogy e rendszeres alkalmaktól függetlenül a gyerekek oktatásában már régen is részt kapott a találóskérdés. Több kérdés után érdeklődve hall hattuk azt a választ, hogy gyermekkorukban hallották. Inkább tréfás okosságpróbák körébe tartozó találósok elterjedése ma gyarázható így. A mindennapi beszédben ritkábban hangoznak el a találós kérdések. Humoros, vicces fajtáik a tréfás beszélgetések közben lehetnek népszerűek. Erotikus megfogalmazású, de voltakép pen más értelmű találóskérdések eredeti funkciója a lányok megzavarása volt. Ezért is voltak népszerűek a fonóban: ahol a legények nagyott mulattak azon, miképp pirulnak el a lányok a voltaképpen más megoldásra utaló, egyértelműen erotikus kön tösbe öltöztetett találósok meghallgatásakor. Talán e funkció nem is csak olyan kései, mint gondolnák, hiszen igen régi példáink bizonyítják évszázadokkal, vagy akár évezredekkel hamarább hasonló megfogalmazású találósok éltek. Itt főként a találóskérdések képnyelve érdemelne tüzetesebb vizsgálatot, főként azért, mivel az egész európai folklórban nagyjából azonos képkészlet ismeretes, a magyar népköltészeten belül pedig egyenesen csak szóbeli eltérések módosítják a különben azonos találósokat. Eddig nem sokat tárgyalt kérdés találósainak műfaji csopor tosítása. A fentiek alapján úgy látszik, legalábbis ma már lehe tetlen a funkciók szerinti csoportosítás. Ahagyományos magyar népköltészeti kutatás voltaképpen két megoldást javasol találó saink műfaji beosztására. Mindkettőt elégtelennek nevezhet jük. Szendrey Zsigmond említett nagyszalontai anyagát két 142

csoportban rendszerezi, megkülönbözteti a ?M&íspró6ó& és a iré/as ^érdéseA csoportját. Beosztása a saját anyagának sem felel meg, egy-egy rejtvényt könnyűszerre! áttehetnénk az egyik csoportból a másikba. Azt sem árulja el minek alapján dönthető el, melyik csoportba tartozik egy-egy kérdés. Már e kötet kiadása előtt is külön tanulmányban foglalkozott Szendrey a magyar találóskérdések csoportosításával, megkísé relve azt, hogy nálunk is érvényesítse a nemzeti kutatás elgon dolásait. C ikkei (TaMJósfnesé% és fneg/e/e/ései&.Et/mograpAía 32/1921 69-62., ill. Népt íaM/ósatn% szer&ezeíe. EiAnograpAta 34/1923 83-92) bizonyos mértékig csakugyan előrelépést jelentenek, másrészről viszont továbbra sem vettek tudomást a nemzetközi kutatás igazi eredményeiről. Szendrey voltaképpen két nagy csoportba osztja a magyar találósokat: megkülönbözteti a iaM/ósmeséi és a iaM/ós%érdési. Az előbbiben nincs kérdóforma, a másodikban van. Ezen belül aszerint kü lönböztet meg újabb, kisebb alosztályokat, hogy hány elem van a találósokban és ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Ez a megoldás elméletileg sosem volt helyeselhető, éppen mezócsáti tapasztalataink azt is bizonyítják, hogy gyakorlatilag sem felel meg a tényeknek. Egyrészt elvileg minden találóskérdésünk átalakítható kérdő form ájúvá (leggyakrabban a végéhez illesz tett „Mi az?" kérdés segítségével), másrészt ugyanaz a találós hol e záró kérdéssel együtt, hol attól függetlenül hangzik el. Azok a találóskérdések, amelyek kérdószóval kezdődnek (pl. „Mikor", „Meddig", „Hányán" stb.) önmagukban sem alkotnak külön csoportot, hanem tartalmi és formai ismérvek alapján osztódnak fel. A magyar kutatás mégis megmaradt e rendszernél, csupán kisebb részleteit változtatta. Szendrey Zsigmond készítette el a találósok jelenségeinek összefoglalását a Magyarország Népraj za kézikönyve számára; (legutóbb: AíagyarsdgN ép/a/za 3. ki adás. Hí. k. Sze//erm népra/z. L Budapest, 1943. 333-335, 348-349.) némi következetlenséggel az alábbi rendszerezést vá143

zoljafel. Fő kategória a ^épta/ány", ide tartozik a ta/á/óskérdés, a re/tuéwy és a fa/á/ósTnese. Ezek közü! az e!óbbit azt jellemzi, hogy egyetlen szót vár feleletül. Szendrey szerint csak ez az igazi népi műfaj. A többiek irodalmi eredetű száladéknak bizonyul nak. A találóskérdéseken belül a következő rendszerezést adja: találósk érdés: tudáspróba: óíó/iaí kérdés számta/ány tréfás kérdés: szójátékon a/ap^/ó csalogató kérdés (leíró találós kérdés) Jó! látszik, ez a beosztás hevenyészettnek nevezhető. Némileg újabb gondolatok bukkantak fel a magyar népkölté szetet tárgyaló egyetemi jegyzet megfelelő fejezetében (már 1966-ban, majd a legutóbb: Dömötör Tekla-Katona Imre-Ortutay Gyula-Voigt Vilmos: A magyar népkö/tészet. 2. kiadás. Bu dapest, 1969. 183-185, 196-197, 361-364. ), azonban itt egyáltalán hiányzott a műfajok felsorolása és beosztásának megkísérlése, ami ezze! kapcsolatban mégis szerepeit, Szendreytól vétetett át. Legújabban Mándoki László a pécsi Janus Pannonius Múze um népköltészeti archívumában kísérelte meg a találóskérdé seink rendszerezését. Etgondolása szerint az egyes találósok a bennük szereplő vezérszavak szerint csoportosítandók (vagyis nemcsak a megoldásban ta!á!ható szavak szerint!) Részletesebb műfaji beosztást azonban nem javasolt. A nemzetközi kutatás az utóbbi fél évszázadban két úton haladt előre. Egyrészt nagy gyűjteményeket publikált (köztük a legjelentősebb Archer Taylor angol és V.V. Mitrofanova orosz ta)álóskérdés kötete), és ennek során felvetődött a találósok csoportosításának problémája. A!talában a megfejtések tartal 144

mi csoportjait vették alapul, és megkülönböztették pl. az égre és égi jelenségekre, vizekre, a halakra, a rovarokra, a madarak ra, egyéb állatokra stb. vonatkozó kérdéseket. Ezeket együvé vették, tekintet nélkül arra, milyen formájú találósokban sze repelnek. Csupán néhány kisebb műfajt (pl. a betúrejtvények, beugrató kérdések, naptári ünnepekre vonatkozó kérdések, bib liai kérdések, stb.) vettek külön műfajba. Ez a megoldás ilymódon, minden előnye ellenére is felemásnak nevezhető, amely nem igazít el a találóskérdések főbb fajtáiról. 1963-ban látott napvilágot két amerikai folklorista, Georges és Dundes közös tanulmánya, amely egészen új alapokra kíván ta helyezni a találóskérdések csoportosítását. Dolgozatuk (am ely magyarul A ta/á/ósAérdés meghatározása címmel 1971-ben jelent meg, mely a SfrM&fMrá/is /o/AJorisztíAa (Budapest-Szolnok) című tanulmánykötet 2. részében) a német Róbert Petsch, az amerikai Archer Taylor és mások előtanulmá nyai után azt hangsúlyozta, hogy a találóskérdések két fő cso portra bonth atók, aszerint, hogy a találóskérdés szövege önmagában hordoz-e ellentmondást vagy nem. Az ó beosztásuk a következő: n e m e lle n té te s ta lá ló s k é r d é s e k - m etaforikus találóskérdések - szószerint veendő találóskérdések e lle n té te s ta lá ló s k é r d é s e k - antitetikus ellentmondással - megfosztó ellentmondással - okozati ellentmondással Az alábbiakban ezt a rendszert követtük, némi módosítással és kiegészítéssel. Ezek, noha nem közvetlenül műfaji rend szerezést adtak, mégis ebbe az irányba kívántak mutatni. Mivel m ost csupán a Mezócsáton gyűjtött és az itt kiadott anyag rendszerezését kívánjuk nyújtani, osztásuk nem tekinthető ál talában a magyar találóskérdések műfaji rendszerezésének, ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy ebbe az irányba is némi 145

előrelépést szándékozunk tenni. Érdemes megfigyelni az egyes csoportok egymáshoz viszonyított arányát is a rendszeren betű!. Ennek értékét főként akkor állapíthatnánk meg, ha más közös ség anyagát is hasonló módon feltérképeznénk, és ilymódon műfajok általában vett arányát mérhetnénk össze egymással. Mivel a függelékben az egyes változatokat azonos számmal jelöltük, voltaképpen találóskérdéstípusok arányát tudjuk összehasonlítani. Külön csoportba vettük a,Vegyes és összeíeM /b/7nó&" névvel illetett találósokat. Ezek nem népi eredete nyilvánvaló, ugyan akkor a népköltészetinek nevezhető találósokkal együtt kerül tek elő. Formájuk is eltérő. A többi csoportban is vannak irodalmi vagy tankönyvből származó találósok, mivel azonban ezek felépítése nem tért el érdemben a népköltészeti jellegű találósok különböző csoportjaitól, a maguk megfelelő helyére osztottuk őket. íme, mindezek alapján a következő első rend szerezési vázlatot adhatjuk Mezócsát találóskérdéseinek műfaji csoportjairól. I. N em -ellentétes ta lálósk érdések (összesen 93 adat) A/ ?neía/ort%MS iaM/ós%érdése% megállapító forma kérdő forma B/ szószertní veendő ¿a/ó/dsAérdése& megállapító forma kiszámító forma változásra utaló forma továbbfejlesztett forma vagy beugrató formák kérdóformák: valódi kérdések szójátékon alapuló kérdések C / szóre/(uénye%

146

32 8 7 3 2 6 5 25 5

II. E lle n té te s t a lá ló s k é r d é s e k (összesen 52 adat) A / antitetikus ellentmondáson alapuló találóskérdések B/ megfosztó ellentmondáson alapuló találóskérdések C / következménybeli ellentmondáson alapuló találósok

29 2 21

III. V e g y e s és ö s s z e te tt fo r m á k ( összesen 9 adat) Valószínű, hogy az egyes alfajok aránya történetileg is válto zik és ilymódon a mezócsáti arányszámokból bizonyos történeti következtetéseket is levonhatunk majd. Egyelőre azonban hi ányzik az összehasonlító, máshonnan származó anyag ennek elvégzésére. Feltétlenül meg kel! említenünk, hogy a műfaji osztályozás ilyen módon történő elvégzése m ég nem mentesíthet bennünket egyrészt a megoldások tartalmi csoportja, másrészt a találós kérdések tematikai rendezésének feladata alól. Most azonban nincs terünk kitérni e feladatokra. Mezőcsáton megvizsgálhattuk az egyes találóskérdések válto zatainak képződését. Ennek eredményeit tükrözi a függelék közlési módja: az egyes tipusok megfoga!mazásbeli vagy nyelvi m ódosulásait azonos számon belül betűkkel jelöltük, vagy anél kül, egymás mellett soroltuk fel. így különítettük el a megoldás szavaiban mutatkozó eltéréseket is. Annak ellenére, hogy a kérdészáró kérdő formák („mi ez? mi az?") nem játszanak döntő szerepet a találósok műfaji beosztásában, ezt mindig a hallott formának megfelelően tüntettük fel. Természetes, hogy a szóhasználat is az eredetit tükrözi. A nyelvjárás hangtani sajátos ságait azonbáh csak igen ritkán jelöltük, mivel ez sem lényeges a találósok lényegét illetően. A prozódiai, metrikai, alliterációkra, rímekre vonatkozó megfigyelések egyelőre nem jutottak el arra a szintre, hogy külön tárgyaljuk ezeket. A közlésmód utal ezekre a vonásokra. A megoldások mutatóját úgy készítettük el, hogy az egyes találósok visszakereshetők legyenek. Szükséges

147

volna még tartalmi csoportok szerinti mutatóra is. Ezt azonban nagyobb anyag közlésekor lenne célszerű elvégezni. Végezetül megjegyezzük, hogy tüzetesen elemeztük 7 találós ismertségét, variálódását Mezócsáton. Esetenként mintegy 3040 embertől kérdeztük végig ezeket, igenlő és tagadó válasza ikat egyaránt rögzítettük. Az anyag terjedelme olyan nagy, hogy az eredmények közlését külön kell majd megkísérelnünk. Az így vizsgált 7 kérdés a következő volt (egyszerűsített formában adva mind a kérdést mind a választ): „úton - út/eien úr/*ia% ugróinak" - békák; ,/e&ete Tiszában iszi% egy Ao/t madár, /eAete -/eAér mezon sétáf - írótol!; „Aegyen-uöigyön táncot jár, Aa nem uisztA szegen áii" - kasza; ,/eAér Aáz egy iábon áit" - gomba; ^szeme négy, /uie négy ^örme pedig huszonnégy" - lovas; h a nyatt /e&tetiA, nyersAússai dö/o/iA" - dagasztás; „/an utz, utzen ^öuön uas, uason Aús" - köszörülés. Első rövid gyújtóutunk eredményeiből ennyit mondhattunk el. Talán ebből is kiderül, hogy érdemes lenne összegyűjteni Mezócsát teljes találóskérdés-készletét. Az egész magyar nép rajzi kutatásnak nagy szolgálatot tenne az, aki magára vállalná e feladatot. Ami az egyes találóskérdések (de akár a találóskér dések egyes válfajai, műfajai) eredetét, elterjedését, történeti korszakait illeti, az ilyen vizsgálatok csak akkor kezdhetők el, ha előbb gondos leírás és közlés válik valóra. Rövid gyűjtésünk teljes anyagát publikálva azzal kell zárnunk beszámolónkat, hogy ilyen értelemben legalábbis egy fél évszázad után Mezó csát az a község, amelynek találóskérdéseit még mindig a leg job b an m egism erheti az olvasó. Úgy véltük , ezzel a megállapítással nem annyira magunknak, mint inkább mind azoknak tartozunk, akik segítségükkel, barátságukkal az anyag összegyűjtésében a fő részt vállalták.

148

A találóskérdések szövege Magyarázat A találóskérdések csoportjainak beosztása megfogalmazásbe li csoportokat tükröz. Ezeken belül az alcsoportok is hasonló elvek alapján különülnek el. Az egyes kisebb csoportokon belül az egyes találósok nagyjából tartalmi hasonlóságok alapján kerültek egymás közelébe. Azonos számon szerepelnek a talá lósok változatai. A pusztán nyelvi változatokat külön nem tün tettük fel, és a tartalm i m egfejtésbeli változatokat sem mindenütt soroltuk fel. A megfejtések zárójelben olvasandók, mind eredetiek, vagyis az adatközlőktől és nem a gyújtóktól származnak. Ha valami kétely ébredhet, ezt külön kitett „??" rögzítik. A m egoldásokat még ismétlődés esetén is egyenként feltüntettük. A szövegben kurzív jelzi a rímeket (pontosabban az azonos végződéseket). Ilyennek vettük a szóismétléseket több esetben is. A szavak elején kövér kurzív jelöli az alliterációkat (olykor ezek inkább kezdóhangok ismétlődései). A találóskérdé sek sorokra tördelése versritmus szerint történt. Ahol csak prózaritmus egyes mondatrészek ismétlődése volt megfigyelhe tő, többnyire egyhuzamba írtuk a sorokat. Arra törekedtünk, hogy e tördelés az aktuális ritmusnak feleljen meg, vagyis aszerint tagolódjék, ahogy a kérdés elhangzott. Ebből követke zetlenségek is származtak. Akár ugyanazt a kérdést is más adatközlő másképp ritmizálja, inkább prózának vagy versnek érzékelteti. Itt a következetlenségek árán is ragaszkodtunk az elhangzás pillanatához. Egyéb metrikai megjegyzéseket azon ban (jól lehet ezek megtétele igen kívánatos volna) itt mellőz tünk. A gyűjtött anyag kisebb része került magnetofonra, ezért nehéz is lett volna a hanglejtések vagy nyomatékok visszaidé zem. Néhol ((kettős zárójelben)) magyarázó megjegyzéseket, vagy [szögletes zárójelben] szövegbetoldásokat végeztünk. Ezek az eredetiből hiányoznak, de a megértéshez szükségesek. A

149

megfejtések mutatójában az egyes találóskérdések sorszámára, ha szükséges, ezen betűi a betűjelre utaltunk. Ebbe a mutatóba felvettük az egyszavas megoldásokat, a felsorolásszerú megol dások minden lényeges szavát, ha a találóskérdésre adott válasz egész mondat, ennek a mondatnak néhány legfontosabb szavát. Ez utóbbi szavakat a mutatóban az említett sorszám után ! jelöli. Mivel kevés számú megoldást kellett mutatózni, ritkán volt szükség arra, hogy keresztutalásokkal könnyítsük meg a más szónál is kereshető megoldások megtalálását. Egyebekben a találóskérdések, illetve a "mutató jelei és feldolgozásmódja remélhetőleg magáért beszél. Hiányzik egy teljes tematikai mutató (amely mind a találóskérdések, mind a feleletek főbb tematikus csoportjait felsorolná), valamint a kérdések vezérsza vainak a mutatója. Ez szükségtelenül megnövelte volna a közlés tetjedelmét és inkább csak akadémiai kiadványban lenne cél szerű. Nincs metrikai mutató sem, amire elvben ugyancsak szükség volna. Az adatközlőket nem tüntettük fel az egyes közölt kérdéseknél. Egyrészt kötetünkben külön szerepel az adatközlők jegyzéke, másrészt több találóst is többen mondtak el, vagy éppen társaság előtt hangzottak el. Néhány tüzeteseb ben vizsgált találóskérdést sok, leginkább nyelvi finomságok ban eltérő változatban jegyeztü n k fel. Ezeket kissé egyszerűsítve közöltük. Nem ügyeltünk a nyelvjárási jelleg pon tos visszaadására sem, csupán a legeslegfontosabb, feltűnőbb vonásokat hangsúlyoztuk. A központozás is elnagyolt, inkább az aktuális metrikát, mint a közhasználatú helyesírást tükrözi. Egyebekben a magyar találóskérdések megszokott kiadási gya korlatát követtük. Nem láttuk viszont értelmét annak, hogy esetenként közöljük a találóskérdések fellelhető változatainak lelőhelyét. Ezeket az egyébként idézett munkákból megkeres hető forrásokban könnyűszerrel megtalálni. Nemzetközi párhu zamok vagy történeti adatok idézése, bár érdemes lenne, nem szokásos a magyar találóskérdés-kiadványokban.

150

Találóskérdések I. Nem-eilentétes találóskérdések A) Metaforikus találóskérdések a) megállapító forma 1.a) Vas a feje, fa a M6a, táncol az ember rnarM 6a. (Kalapács) b) Vas a feje, fa a nyele, az ember kezében ugrál. Mi az? (Kalapács) 2.a) Fehér ház egy lábon áll. (Gomba) b) Fehér ház egy lábon áll. Mi ez? (Gomba) 3. Fekete ellenzőből vörös jár ki. (Kemence meg a láng) 4. Vasbika vasmezón vasszekeret húz. Mi az? (Vonat) Vas bika, vas mezőn, vas szekeret húz. (Vonat) 5. Pici szálfa villog-serceg, nem él tovább, csak egy percei. (Gyufaszál) 6.a) Mi az? Zöld istállóban, fekete lovak, piros szénát esznek. (Görögdinnye) Zöld istállóban, fekete lovak, piros szénát esznek. Mi az? (Dinnye) Zöld istállóban fekete lovak piros szénát esznek. (Görögdinnye) b) *téves* Zöld istállóban piros lovak fekete szénát esznek (Dinnye) c)

Zöld istállóban, fekete Zoua%, piros szénát ropogtatnak. Mi ez? (Dinnye) d) Zöld istállóban, fekete tehenek, piros szénát esznek. (Görögdinnye) e) Zöld ólban *téves* piros tehen fekete szénát eszik. (Dinnye) f) Zöld mezó&e, piros réiAe, fekete lovak legelnek, mi az? (Dinnye)

151

7.a Zöld burokba szú/ettem, mikor aztán nagy /ettem, a zöld burok &:/es/ett, és az úrfi /eesett. (Dió) Zöld burokban szü/ettem, mikor aztán nagy /ettem, a zöld burok szétesett, az úrfi m eglesett. (Dió) b) Zöld burokban születtem, de mikor osztán megnőttem, a zöld burok kifeslett, a kisúrfi lepottyant. Mi az? (Dió vagy gesztenye) c) Zöld burokban szüZettem, mikor aztán nagy /ettem, a zöld burok %//és/ett, a kisasszony kiesett. (Zöld dió) 8.a) Elöl villa, hátul seprő, közepén szénatartó. Mi az? (Tehén) Elöl villa, hátul seprő, a közepe szénatartó. (Tehén) b) Elöl villa, hátul seprű, közepébe szénatartó, négy ékkel alátámasztva. (Tehén) c) Négy ¿¿u:nc/auandóré, %ét %tcstn-&acíoncfóré, elöl villa, hátul seprő, közepébe szénatartó. Mi az? (Tehén, a négy lába, a szeme, a szarva, a farka, a bele) 9.a) Elől megyen /enyesAe, utána megyen /e/térê, fel van a farka %ótue. Mi ez? (A tű és a fehér cérna) Elöl megyen /enyes%e, utána megy/e/erê, fel van a farka ^őtue, mi az? (Tű, cérna és a csimbók) Elöl megy a /enyes&e, hátul megy a /e/:ér%e, 152

hátút a farka fet van (Tű, cérna, csombék) Elől niegyen utána megy fel van a farka (Tű, cérna) 10. Három a /ába, egy a /ar/:a. (Serpenyő. Ez a bográcshoz hasontó, de három tábon átl és egy hoszú fogója van.) 11. /cu /a /a , p/ru/á/a, szőrből csinált macu/á/a. (Az eszvátához való vetélő) 12. Fapi..a, vaspergó. (A mozsár meg a törő) 13. Hosszú vékony nagy magos, a teteje AupaAo.s, mi ez? (Mák) 14. Vörös, hegyes, lányok hasába való. (Som) 15. Parton útő cfömö?w*Ae, kifityeg a /őafö/*gö/e. (Szóló a hegyoldalon) 16. Fejjel alá, lábbal /
Nagyanyám .sféííerppszêf/i^,

nagyapám óeíeert?.sz/?ef/;/?. (Kút) Nagyanyám e/íerpe.s2%f(Yi%, nagyapám (Gémeskút) b) Öreganyó .s2éMerpf.s.?%fd!A, óregapó A!i az? (Kút m ega kútostor) 19.a) Hanyatt fektetik, nyershússat Mi az? (Kenyérdagasztás) b) H a n y a t t n y e r s hússá) (Kenyérnek vató tészta) 20.

Térden /o /ü /, púpon a/u/, nyers hús jár bele. (Zseb)

153

21.

Púpon atöt, térden /étüt, reszket, reszket, ]yukat keres. (Kézirosta, amikor rázzák benne a magot) 22.a) Hasam a AasadAo, tököm a tyukadko, vesszen meg az én tököm, ha beléd nem tököm. (A lopótök meg a hordó) b) *téves* Hasam a /msadhoz, tököm a töködhöz, száradjon el a tököm, ha beléd nem tököm. (Lopó és hordó) *téves* Hasam a Aasadko, tököm a töködhö, vesszen meg a tököm, ha beléd nem tököm. (Hordó meg a lopó) c) *téves* Hasam a kasadAo, tököm a töködhö, száradjon el a tököd, ha belé nem /ökod. (A hordó és a lopó) 23.a) A két szőröst tegyük össze, a gömbölyűt haggyuk közte. Mi az? (Szem) A két szőröst tegyük össze, a golyókat kagy/uk közbe. (A szem) A két szőröst tegyük össze, a golyója marad közte. (Szem, alvás) b) Tegyünk úgy, mint tegnap este, a két szőröst tegyük össze, a golyót meg hagyjuk közte. Mi az? (A szemed) 24.a) Fekete kisasszony a szobába, dugdosnak a tyukóba. (Fekete kályha) b) Fekete gyász kisasszony áll a szobába, vékonyát, vastagot dugdosnak a tyokóba. Mi az? (Kályha) 25. Fogd /et a szoknyát, dobd be a bicskát! (Dió) 26. Gyere ide, nézz atám, hajtsd fel a szoknyám, van ott egy kis lyuk, dugd bele a bicskád. Mi az? (A dió végén a lyuk)

154

27.

A hátát a falnak uei{, a két lógót /eereszft, az izéje izeg-mozog a hasa sosem %orog? (Falióra) 28. Fekete bőr, inas Aús, tzeg-mozog, óe/ecsúsz. Mi az? (Csizma) 29. Ha leülök a Atspac^óra, belenézek a kis penészes ZyM&ó6a, gondolja magó6a, hús kell a ¿yM^dAo. (Csizma) 30. Úion, ui/cZen MgróZrta&. Mi az? (A békák) 31.a) í/üon, úi/e/en Aogrdcsoi Ao/íiana^. (Vakondtúrás) b) í7ion, úi/e/en üstöt borogatnak. Mi az? (Vakondok) t/ion-Mi/eíen üsiöi borogatnak. (Vakondtúrás) 32. í/ion-Mi/c/en picit les. (Tövis)

b) kérdő forma 33.

Mivel különbözik a menyasszony a törülközőtől? (A törülközőben a szárazai keresik, a menyasszonyban a nedveset) 34. Mivel különbözik a menyasszony a szénásszekértól? (A szénásszekérnek előre áll a nyomórúdja, de a menyasszonynak befele) 35. Miért van Pestnek Kispestje? (M ert egymás mellett fekszik Lőrinc és Erzsébet) 36. M iért nincs Pestnek kis Pestje? (Mert Hatvanon túl van) 37. Miért nincs Debrecennek kis Debrecenje? (M ert hatszáz éves a Bikája) 38. Miért nincs Miskolcnak kis Miskolca? (M ert Avas a hegye) 39.a) M iért nincs a mozdonynak kis mozdonya? (Vasból van a fütyülője) 155

b) Miért nincs a nagymozdonynak kismozdonya? (Mert vas a fütyülője) 40. Mért nincs a Télapónak kis Télapója? (Mert cukor van a zacskójában) B) Szó szerint v een d ő találósk érdések a) m egállapító form a 41. 42.

Vízből lett és vízzé lesz. (Hó) Erdőn terem, utzen minden háznál pofon ucr//:. (Szita) 43. AYíJíd-belu! egy/orma, közepébe Aereszf/a. (Ablak) 44.a) T&'uú/ szórós, be/td nedres. (Borjúbórrel bevont kulacs) T&'uü/ szőrös, be/ú/ nedves. (Szőrből készült kulacs) b) Szőrös a ^ü/sc/e, vizes a be/se/e. Mi ez? (Tehénbórrel bevont kulacs) c) AYutd szőrös, be/íd nedves, az embernek nagyon ^cdues. (Kulacs) szőrös, belül neducs, a férfiaknak igen Vedres. (Kulacs) Xtuü/ szoros, belül nedues, a legénynek igen êdues. (Kulacs) szó*rós, belül nedues, legényeknek igen ^cdues. Mi ez? (Bütykös) 45. Úton megyen bömbö/ue, nagy fene ^ödmönbe. Mi az? (Kürtös) 46. Fán utz, vízen kő, kövön t'ns, vason hús. Mi az? (Köszörülés) 47. A nap ér/e/:, a kéz /eiörí, a láb megtapossa, a száj é/uezi. Mi az? (Bor)

156

b) k is z á m íta n d ó fo r m a 48.a) Szeme négy, füle négy, körme pedig/tuszonnégy. (Lovas) b) Úton megyen, úton Aa/ad, hol lassan megy, hol meg sza/acf, szeme négy, füle négy, körme pedig Auszonnégy. (Ló és lov a sa ). c) Szeme négy, lába hat, körme pedig /nvszonnégy. (Ló és lovas) 49. A szoba négy sarkában ül egy-egy cica, mindegyikkel szemben ül egy-egy cica. Hány cica van a szobában? (Négy) 50. A postamester, a fia, a postás és a felesége közt szét lehet-e osztani három almát úgy, hogy mindenkinek egy egész jusson? (Szét, mert hárman vannak)

c) változásra utaló forma 51.a) Feldobom fehér, leesik sárga. (Ez a tojás) b) Ha feldobják fehér, ha leesik sárga. Mi ez? (Tojás) c) Felhajítják fehér, leesik sárga. (Tojás) 52. Ha feldobják zöld, ha leesik piros. (Dinnye)

d) továbbfejlesztett vagy beugrató formák 53.

Ha feldobják fehér, leesik szivárvány színű. Mi ez? (Nem tudom, de szép lehet nagyon) 54.a) Fekete, kicsi és repül. (Veréb tornanadrágban) b) Kicsi fekete, röpül. (Veréb tornanadrágban) Kicsi, fekete, röpül, mi az? (Veréb fekete nadrágban) 55.a) Fekete, repül és világit. Mi az? (Varjú elemlámpával)

157

b) Feldobják, fekete és világit, és repül. (Varjú zseblámpával) 56. Fán ül, mogyorót eszik és zöld. (Mókus lódenkabátban) 57. Legsötétebb éjszakában egy fekete pont. Mi az? (Rövidzárlatos szentjánosbogár) 58.

Pici fehér csiZ/og-uí/Zog, két oldalán két fekete pont. Mi az? (Hópehely fülvédóvel) e) k érd ő form ák I.) V alódi k érdések

59. Mikor nem megy át a szitán a víz? (Amikor megfagy) 60.a) Mikor bódült a szamár olyat, hogy az egész világ meghallotta? (A Noé bárkájában) b) Mikor ordított a szamár olyan nagyot, hogy az egész világ meghallotta? (Amikor Noé bevitte a bárkájába) 61. Mikor volt egy testben két halhatatlan lélek? (Jónás a cethal gyomrában — Jónás meg a hal) 62.a) Ha olyan nagy kenyeret sütnék, mint ez a világ, mi lenne annál nagyobb? (A kemence} b) Ha olyan kenyeret sütnénk, mint a világ, mi lenne annál nagyobb? (A kemence, amiben sütik) 63. Mióta a légy légy? (Mikor Noé bárkájába odaszemtelenkedett, oszt meglátta Noé, aszonta neki: No te csak légy - aszonta. Azelőtt pusztujka volt.) II.) S zójátékon alapuló k érdések 64.a) b) 65. 66. 158

Milyen korban élnek a madarak? (Abokorban) Melyik korban élnek a madrak? (Bokorban) Milyen ács van vasból? (Kalapács) Melyik bot a legnehezebb? (Robot)

67. 68. 69. 70. 71.a) b)

Melyik ló repül? (Holló) Melyik ló tud fütyülni? (Tanuló, László) Melyik ló eszi a parazsat? (A vasaló) Melyik tó van fából? (Az ajtó) Melyik ember a legöregebb? (A December) Melyik a három legöregebb ember? (Szeptember, November, December) 72. Melyik várban nincs katona? (A lekvárban) 73. Melyik tököt nem lehet megenni? (Csütörtököt) 74. Mit csinál az asszony, ha babázik? (Babot fóz) — ha a bab ázik — 75.a) Pénteken lúgoznak, szombaton mosnak, mikor mos? (Az üst) — mi kormos — b) *téves* Szombaton lúgoznak, pénteken mosnak, mikor mos? (Az úst) 76. Este hárman elkezdtek játszani, reggel mikor abbahagyták a játékot, mindegyiknek több pénze volt, mint este. Senki más nem játszott. Hogy lehet ez? (úgy, hogy három cigány játszott hegedűn) 77. Hárman laknak egy házba: Senki és Valaki. Senki elm ent vadászni, Valaki madarászni. Ki maradt otthon? (Én) 78. Milyen kő van a legtöbb vízben? (Vizes kő) (?) 79. Hány vége van a botnak? (Négy, ha ketté töröm) (?) 80. Két tyúk hány pár? (Egy se!) — A kakas és a tyúk egy pár — 81.

Mennyit lép a veréb egy esztendőben? (Egyet se, a veréb ugrál) 82.a) Mit veszel először, ha boltba mész? fLevegőt) b) A!it vesznek az asszonyok legtöbbet a piacon?
159

84.a) Meddig megy a nyűt az erdőbe? (Fé)ig, mert onnan kifelé megy) b) Meddig szalad a nyúl az erdőbe? (A közepéig, azután már kifelé szalad) c) Meddig szalad befelé a nyúl az erdőben? (A közepéig, utána már kifelé szalad) 85. Miért szalad a nyúl a partnak? (Mert a part nem szaladhat a nyúlnak) 86. Miért megy a nyúl a hegynek? (Mert a hegy nem mehet a nyúlnak) 87. Mikor megy a hegy a nyúlnak? (Mikor nyársra húzzák) 88. Mikor fél a nyúl? (Amikor kettévágják) C) S zórejtvén yek 89.

160

Nincs égen, sem /oMön, sem Magyarországon, van minden városban, de Egerben nincsen, elfér egy uödőróen, de nem egy csöóö/óen, tudja minden varga, de csizmadia egy sem, elbírja egy veréb, a ló, az ökör egy sem. (vé betű) Nincs az égen, sem /oMön, sem Magyarországon, van minden udrosóan, de nincsen Ege/ óen, van minden kis utz6en, de nincs a ienge/ Aen, elfér egy uödőróen, de nem egy csdAdr&en, tudja minden varga, csizmadia eg.v .sem, elbírja egy veréb, de ló, ökör egy sem. (A vé betű) Nincs Aíagyrorszdgon, de van a f:7dgon, van minden fdroshc, de nincsen EgerAe, elfér a uödörAe, de nem a csöbörbe, elbírja egy veréb, de ló, ökör egy se?n, tudja minden varga, csizmadia egy sem. (A vé betű)

90.

91.

92.

93.

Két szóból van nevem összeféfe, hideg, fehér télben jó az első része, második részéből nyáron nagyon soA uan, amerre szemed lát, útszélen, bokorban, együtt ha o/uasod, most nézhetsz ám nagyoí/ a szép kikeletnek újszülöttje t'agyo&. (Hóvirág) Bár csak két betűből ó//o%, jelentek varga szerszámod, hogyha elém tesz /taíoi, elfáradsz, míg be/dr/taíod, hogyha húszat tesz e/émbe, menten pattan a nyeregbe. (Ár, határ, huszár) Egymás mellett az asztalon megférünk mi AeMen, ó pirosán kevélykedik az öblös üuegben, én meg ha a késhegyen ju t pici he/yent, ?nege/égsze?n, de néha még arról is /eesent, hogyha ketten összefogunk s kifutunk a Feribe, egy karóra kapaszkodunk összeö/e/Aezue, színünket ha összeteszed, nemzeti s z ín ta n a , no mik vagyunk? - Törjétek a fejeteket ra/fa/ (Bor, só, borsó) Város vagyok túl a Tiszán, szép határom sík ¿gazán, érdekes a nevem nagyon, négy szótagból négy szó Lágyunk, első tagom e//eniéie, szót a nagyje/eniene, második tagom nem éppen ó, sót régi helyett uaJó, harmadik tagom ¡égbe végzi a madár, negyedik tagom kertész (észt, mielőtt a magot veti. Mi az? (Kisújszállás)

161

II. Ellentétes találóskérdések A) antitetikus ellen tm on dáson a lapu ló találósk érdések 94. 95. 96. 97. 98.a)

b) c) 99. 100.a) b) 101.a) b) 102. 103. 104. 105. 106.a) b) 107.a) b) 162

Télen virágzik, meleg naptól elázik. (Jégvirág) Egy házban ezren is laknak. Mi ez? (Mák) Kis szőrös a nagy csupaszt megmássza. (Macska a kemencében) Tegnap voltam, holnap leszek. Mi az? (Ma) Vékonyabb a nádszálnál, magasabb a toronynál. (Eső) Vékonyabb a nádszálnál, magasabb a toronynál. Mi ez? (Esőcsepp) Magasabb a toronynál, vékonyabb a nádszálnál. Mi az? (Eső) Magasabb a toronynál, fenyesebb a nádszálnál. (Eső) Belül a zsák, kívül a szemje. Mi az? (Kukoricacsó) Egy lyukon bebújsz, két lyukon kibújsz. Mi az? (Nadrág) Egy lyukon bebújsz, kettőn A;'búj'sz. (A nadrág) Tiszta fényes szü/etésem, lucskos sáros temetésem. (Hó) Szép fényes születése lucskos, sáros temetése. Mi ez? (A hó) Folt hátán /ott, tű benne sosem uott. Mi az? (Káposzta) Hátán hordja a /utét, se nem hall sem nem ért. Mi ez? (Fedő) Mindig utazik, mégsem hagyja el a házát. (Csiga) Négy testvér egymást kergeti, mégsem éri utol. (Kocsikerék) Hegyen-völgyön táncotjár, ha nem viszik szegen d//. (Kasza) Erdőn, mezőn táncotjdr, haza viszik, szegen d//. Mi ez? (Kasza) Ha /e/t'e.sz/%, sír, /etesz;/?, sír. (A lánc) Ha /etue.sz;% is .sír, Ar< /etesz^ /s sír. (Lánc)

108. 109.

110. 111.

112. 113.a)

b)

c) d)

e) 114.

Ha leteszik csöndes, ha felveszik, kiabál. (Kocsilánc, amivel a hegyre mennek) Éjjel-nappal m indigjár, mégis csak egy helyben á/f. (Óra) M ég él, m indig holta után sza/adgá/. (Szánkó) Ha rád nézek, visszanézel, ha nevetsz, kinevetlek. (Tükör) Mi megy át a Tiszán árnyék nélkül? (Hang) Jégen megyen nem Aopog, utzen megyen nem csobog, sáson megyen nem susog. Mi az? (Holdvilág) V:'zen megyen, nem /ocsog, nádon megyen, nem zörög, /o/d ön megyen, nem Aopog. (Holdvilág) Vízen megyen, nem csoAog, nádon megyen, nem zörög. Mi az? (Árnyék) N ádon megyen nem zörög, tnzen megyen nem csoáog. Mi ez? (Á m yék) N ádon megyen, nem s:/Aog, utzen megyen, nem csobog. Mi az? (Ám yék) F ö/dön megyen, nem poroz, nádon megyen (nem) csörög. Mi ez? (Árnyék) Té/en meíeg, nyáron At'deg, tavasszal szegény, ősszel sok pénzzel /é/ér. Mi ez? (Pince)

115.a) Re/e/é megy, Aí/e/é á//, Aí/é/é megy, 6e/e/é á//. Mi az? (Macska farka) b) ífa ¿¡e/e/é megy, At/é/é á//, Aa A//eíe megy, 6e/e/e á//. Mi az? (A cica farka) c) Fe//e/é n:egv, /e/e/é á//, /e/e/é megy /e//é/é á//, be/e/é megy /s;/e/é á//, At/e/é n!egy 6e/e/é á//. Mi az? (A macska farka)

163

d) íc/e /e megy, /e//e/e ó//, /e^/e/e megy, /e/e/e a//, 6e/e/e megy, ^;/e/e á//, Ai/eie megy, 6e/eie áii. (A macska farka) 116. Mikor fiatal, aAAor ¿e/e/é á//, ha öreg, aAAor/o//é/é á/i. (A mák termése) 117. A sir mozog, a koporsó él, a halott imádkozik. (Jónás próféta a cethal gyomrában) 118. Aki készíti, titkolja, aki elfogadja, nem ¿smeri, aki ismeri, el nem vesz;'. Mi az? (Hamis pénz) 119. Aki veszi, annak nem kell, akinek veszik, rá se néz. Mi az? (Koporsó) 120. Madarak szánna/: szárnyad néiAüi, fára ¿¿¿neA ne/Aü/, jön egy király Napkeletről, mind megeszik (!) szája nélkül. (A hó és a nap) 121.a) Fekete Tiszából iszik egy holt madár, fehér mezőn séidi. Mi az? (Tinta, toll, fehér papiros) b) Fekete Tiszában iszik egy holt madár, nyomai fekete, fehér mezőn séiáí Mi az? (Toll, tinta, papír) c) Fekete Tiszában iszik egy holt madár, fekete-fehér mezőn seiá/. (Toll irkán) 122.a) Nappal nem ¿dfod, éjjel mégis meglátod. (Hold, csillag) b) Kék mezőbe szép fényes nyáj /ege/esz, mellette egy fényes pásztor heverész, nappal keresem, sehol sem találom. (A csillagok és a Hold) c) Kék mezőben szép arany nyáj iegeiész, mellette egy fényes pásztor Aeveresz. (A csillagok és Hold)

164

B) Megfosztó ellentmondáson alapuló találóskérdések 123.a) Ha elvesznek belőle nagyo66, ha hozzá tesznek (Árok) b) Ha elvesznek belőle, nagyobb, ha hozzátesznek, kisebb lesz. Mi az? (Árok) c) Ha tesznek hozzá &ise&6, ha elvesznek belőle nagyoóA. (Gödör) 124. Otvenból úgy vegyünk el százat, hogy az ötvennek nagyobb értéke legyen. (A disznó, am ikor kiherélik. Ötven disznónak kivágjuk * a heréjét, kettőt egyenként, az száz, a megmaradt ötven disznónak nagyobb értéke lesz.)

C) Következménybeli ellentmondáson alapuló találóskérdések 125. 126.

Virágzik és mégis megesszük. Mi az? (Karfiol) Réies, de nem óéês, kóstolom, nem édes. Mi az? (Vöröshagyma) Réíes, de nem 6é?es, kóstolom, de nem édes. Mi ez? (Vöröshagyma)

127.a) Az apja meg se szü/eitA, már a fia sza/acfiA. Mi ez? (Füst) Az apja meg se szuêitA, már a fia sza/acíoziA. Mi az? (Füst) b) Az apja m eg se született, már a gyerekek a háztetőn szaladoznak, mi ez? (A füst) c) Az apja meg se született, már a fia a ház tetején nyargal. (A füst) 128. Lába nincs, szeme sincs, mégis kimászik a tetőre. (Füst) 129.a) A világot óié/v, mégis egy tyúk ái/épi. (Keréknyom) b) Egész világot dféri, mégis egy tyúk óiMpt. (Kerékvágás) 165

c) A világot átéri, mégis egy tyúk át^épt. Mi az? (Keréknyom) d) A világot átért, mégis egy tyúk át/épt. (Kocsikerék) (? t.i. „nyoma") e) A világot átért, mégis egy tyúk át/épí. Mi ez? (Nap és az árnyéka) ((???)) 130.a) Se ajta/a, se aó/aâ, mégis négyen laknak benne. (Dió) b) Se q/tq/a, sem aó/a&a, mégis négyen laknak a66a. (Dió) c) Se ajtaja, se aó/aAa, mégis négy kis lakó /a%/a. Mi az? (Dió) d) Egy kis házba négyen laknak: se q/tq/a, se aó/aAa, mégis négyen laknak a66a. (Dió) 131.a) Vízen megyen uérí ütsz, magában egy csepp s:ncs. (Ladik) b) Vtzew megyen, uérf utszen, magában egy csepp stncsen. Mi az? (Hajó) c) Vtzen megyen, uért díszen, magába egy csepp nincsen, mi az? (Csónak) 132. Erdőn terem vizen jár, lelket hord apad/atdn. (Csónak) 133.a) Ágadzí^, óogadzí^ sohasem u:rágzt%. Mi az? (Folyó) b) Agaází%, 6ogadzf%, mégsem /eue/eázíA. (Folyó) c) Fut, megyen, meg sem á/í, hanyatt fekszik, föl sem dH, dgaází/:, óogaáztA, mégsem /eueteázi^. Mi ez? (Folyó) d) Fut, szalad, meg sem á//, hanyatt fekszik,/e/ sem d//, dgaztA, óogazt/:, mégsem íeueieztA. (Folyó) 134. Kínt :s un?:, Aent :s uan, mégis csak a házban uan. (Ablak, ajtó) 135.a) Tűnt se óent se mégis jó hetyen fagyod, ^î az? (Küszöb)

b) 136. 137. 138.a) b)

139. 140.a) b) c) 141. 142. 143.

144.

145.

Se bent, se kint nem vagyoA, hát akkor hói vagyoA? (Küszöb) Ki is nyissák, be is záâk, de magától mégse nyílik ki. (Az ajtó) Pántlikát hord, /eAeiei, jól megvered, ütögeted, mégsem /ef. (írógép) Sose éhes, de m indig harap. (Harapófogó) Sose éhes, mégis m indig harap. (Harapófogó) Sem nem ihatnám, sem nem ehetném, mégis m indig harapok. (Harapófogó) Sem nem ehetném, sem nem haragszom, mégis m indig harapod. (Harapófogó) Foga van és mégse rág. Mi az? (Fésű) Meg is süiiA, meg is /oziA, mégsem eszik meg. (Hurka pálcája) M eg is SMiiA, meg is /oziA, mégsem eszik meg. (A hurka és a kolbász nadzagja) M eg is /ozi<6, meg is SMiiA, de mégsem eszik meg. (A kolbász és a hurka madzagja) Pénzem van, de nem (Mdom, se nem adom, se nem veszem, mégsem gazdagodom . (Hal) Az enyém, de mások mégis gyakrabban használják, m int én. Mi az? (A nevem) Nem azért vettelek, hogy a szögre akasszalak, hanem hogy az én csupaszomat a te szőrösödbe dugjam. (Suba) Nem etetik za&6a/, nem hajtják ostorra/, mégis ha szdni, négy ekével já r. Mi az? (Traktor) Apám is van, anyám is van, mégsem vagyok ember fia. Ki m ondhassa ezt? (Egy lány)

167

III. V e g y e s és ö ssz e te tt form á k 146.

147. 148.

149.

150.

151.

152.

168

Járni tud, bár nincsen JáAa, egy tápot sem lép /ná&a, szüntelen az időt méri, az éjt nappal összeadd, és huszonnégy részre osz%/a. (Óra) Szárnya nincs, benne ember ü/, és száguld a Földünk köm/. (Úrhajó) Gyümölcs uagyo%, ha megértem piros uagyo%, Télen ébreszt a jó Hornra, mi is volnék, ha nem.... (yUma) Hegyek között szüleieM, etették a /e/A<%, vízen élt csak, egyeóeí sosem evett s megnoM. Nyáron puha, m inta szé% s házat visz a Aáián, kővé lesz, ha jön a s téged is elbír a Aáián. Betakar, ha meleged van s már nem izzadsz, ha kijössz, a fogad vacog, ((mi az?)) (Folyó) Megnő kinn is, benn is szépen, a szobában, nagy messzi réien, szellő éri hajladozik. Színe sárga és piros. Etetni kell hogy megé(/en. Suttog, roppan, fagyot űz. Ha itatod, mélyen alszik. (Tűz) Senki nincs hasznosabb nálam a világon, ártalmasabb sincsen hetedhét országon, i j e d feldert'íem, éíAed elkészítem, de ha elszökheiem, rengeteg a kd/om. (Tűz) Szárnya van, de nem madá/*, repülőgép, amin jd/*, Szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tet^/e/*e.

153.

154.

Ház tetején sok a ¿ / ói megnézi a rádiói, belebuj a tele/on6a, lisztjét szórja égre-íoldre, fehér lesz a világ ió?e. Mi az? (Hó) Tőle bizony fut ászé/, hát még a hó jaj de /e/. Előcsalja a rügyei, kinn a mezőn a /Muei. Hajnalban jön, este megy, arcod pirítja és ablakokat nyitogat. (Nap) Fényes golyó vékony száron m osolyog a lombos ágon, ó mily édes, ó be jó, kisgyereknek ez va/ó. (Cseresznye)

A megfejtések mutatója szoros ábécé-sorrendben ablak 43, 134 ablak, ajtó 134 ajtó 70, 134, 136 alma 148 alvás 23a Avas 38! ár 'szerszám ' 91 ár, határ, huszár 91 árnyék 113c, 113s, 113e, ? 129e árok 123a, 123b vesd össze: góc/ör bab 74! babot főzni 74! bárka 6 0 a ,6 0 b ,63 béka 30 169

Bika 31! bokor 64a,64b bor 47, 92 bor, só, borsó 92 borjúbórrel bevont kulacs 44a borsó 92 bütykös 44c cérna 61, 117 cethal 61, 117 cica 115b vesd össze: macska cica farka 115b vesd össze: macs&a /arâ cigány 76! cigány játszik hegedűn 76! cukor 40! cseresznye 154 csiga 104 csillagíok) 122a, 122b, 122c csillagok és Hold 122b, 122c csimbók 9a csizma 28, 29 csombék 9a csónak 131c, 132 vesd össze Aa/ó, csütörtök 73 December 71a, 71b dinnye 6a, 6b, 6c, 6e, 6f, 52 vesd össze: görögdinnye dió 7a, 7b, 7c, 25, 26, 130a, 130b, 130c, 130d dió vagy gesztenye 7b dió végén a lyuk 26 disznó 124 disznó, amikor kiherélik 124 170

elemlámpa 55a, 55b Erzsébet 35! eső 9 8 a ,9 8 b ,9 8 c esőcsepp 98a eszváta = ueíe/o és 77 falióra 27 vesd össze:óra farok = ctca /ar&a, wtacsAa /ar&a fedő 103 fehér cérna 9a fehér papiros = lásd paptros fekete kártya 24a fekete nadrág 54b félig 84a fésű 139 folyó 133a, 133b, 133c, 133d, 149 fülvédó 58 füst 127a, 127b, 127c, 128 fütyülő 39a!, 39b! gesztenye 76 gém = lásdgéfnesM f, gém eskút 18a gomba 2a, 2b gödör 123c vesd össze: óroA görögdinnye 6a, 6b vesd össze: gyufaszál 5 hagyma 16 hajó 131b vesd össze: t*.sóHa%, hal 141 hamis pénz 115 171

hang 112

harapófogó 138a, 13áb határ 91 hatszáz éves 37! Hatvan 76! három 50 hegedű 76! hegy, penge, é! 86! hegy, 'hegység' 38! hegyoldal = lásd szó2o here = lásd Hold 122a, 122b, 122c Hold és csillag 122a holdvilág 113a, 113b hó'csapadék'41, 101a, 101b, 120, 152 hó és Nap 'csapadék és égitest' 120 holló 67 hópehely 58 hópehely fülvédóvel 58 hordó 22a, 22b, 22c hóvirág 90 hurka 140a, 140b, 140c hurka páicája 140a hurka és kolbász 140b hurka és kolbász madzagja 140b huszár 91 irka = lásd /o// trAan írógép 137 jégvirág 94 Jónás'próféta'61, 117 Jónás a cethai gyomrában 61, 117 kakas 80! kalapács la, lb, 65 karfiol 125

kasza 106a,106b kályha 24a, 24b káposzta 102 kemence 17a, 17b, 62a, 62b, 96 kemence és láng 3 kenyér 17b, (19a), 19b kenyér, sütólapát, sütólapát nyele a kemencében 17b kenyérnek való tészta 19b kenyérdagasztás19a kerék = lásd %ocsi%ere% keréknyom 129a, 129c kerékvágás 129b kettévág 88! kézirosta 21 kézirosta, mikor rázzák benne a magot 21 kiherélik 124 Kisújszállás 124 kocsikerék 105, 129d kocsilánc 108 vesd össze: /ánc kolbász 140b, 140c kolbász és hurka m adzagja 140c koporsó 119 köszörülés 46 közepéig 84b!, 84c! kó 78 kukoricacsó 99 kulacs 44a, 44b, 44c kút 18a, 18b kút meg a gémje 18a kút meg a kútostor 18b kútostor 18b kürtös 45 küszöb 135a, 135b

ladik 131a vesd össze: csónak, Aa/'ó tánc 107a,107b vesd össze: Aocsiiánc láng 3 lány 145 László 68 leány 145 lekvár 72 levegő 82a!, 82b!, 83 légy 'rovar' 63 ló 48b,48c ló és lovas 48b, 48c lódenkabát 56 lopó, lopótök 22a, 22b, 22c lopó és hordó 22a, 22b lovas 48a, 48b, 48c Lórincz 35! lyuk (a dió végén) 26 ma 97 macska 96, 115a, 115c, 15d vesd össze: cica macska a kemencén 96 macska farka 115a, 115c, 115d vesd össze cica /arAa madzag = lásd Ai/rAa és Ao/Adsz f?!adzag/a, Ao/há.sz és fndf/zog/a mák 13, 95, 116 mák termése 116 megfagy (víz) 59 menyasszony 33!, 34 mozsár 12 mozsár meg a törő 12 mozsártöró = lásd íó/'d 174

mókus 56 mókus lódenkabátban 56 nadrág 100a,100b vesd össze: nadrág, íornanadrág Nap 'égitest' 120. ? 129e Nap és az árnyéka ? 129e nedves 33! négy 49, 79 név 142 Noé 60a, 60b, 63 Noé bárkája 60a, 60b, 63 november 71b nyárs 87! nyél = lásd st^dZapáí nye/e nyomórúd 34! nyúl 85!, 86 óra 'időmérő eszköz' 27, 109, 146 papír, papíros 121a, 121b part 85! pálca = lásd /n/r%a p á/cq/a pár 80 pénz = lásd Aamts pénz pince 114 pusztujka 'a légy neve' 63 robot 66 rövidzárlatos szentjánosbogár 57 serpenyő 10 som 14 5Ó 92 sütőlapát 17a, 17b sütőlapát a kemencében 17a sütőlapát nyele 17b szánkó 110 száraz 33! 175

szem 'érzékszerv' 23a, 23b szem és alvás 23a szentjánosbogár 57 Szeptember 71 szénásszekér 34! szita 42 szóló 15 szóló a hegyoldalon 15 szőrből készült kulacs 44a tanuló 68 tehén 8a, 8b, 8c tehénbórrel bevont kulacs 44b termék = lásd móA: íerfnese tészta (itt: kenyérnek való tészta) 19b tinta 121a, 121b tinta, toll, fehér papiros 121a tojás 51a, 51b, 51c toll 'íróeszköz' 121a, 121b, 121c toll irkán 121c toll, tinta, papír 121b tornanadrág 54a, 54b törő 'mozsártöró' 12 törülköző 33! tövis 32 traktor 144 tükör 111 tű 9a,9b tű,cérna 9b tű, fehér cérna 9a tű, cérna, csimbók 9a tűz 150, 151 tyük 80! ugrál 81! üst 75a, 75b 176

űrhajó 147 vakondok 31b vakondtúrás 31a, 31b varjú 55a, 55b varjú elemlámpával 55a, 55b vas 39a!, 39b vasaló 69 veréb 54a, 54b, 81! veréb fekete nadrágban 54b veréb tom anadrágban 54a, 54b vetélő ('eszvátához való vetélő') 11 vé betű 89 vizes kő 78 víz = lásd utzes Ad vonat 4 vöröshagym a 126 vesd össze: Aagyma zacskó 40! zöld dió 7c zseb 20

Egyéb megoldások: 3 :5 0 4 :4 9 ,7 9 egy se!: 80!, 81! nem tudom, de szép lehet nagyon: 53

177

Tanulmányom 1970-ben készült, célja egy gyűjtés bemutatá sán kívül az is volt, hogy jelezzem az akkor új közlési és rend szerezési lehetőségeket. Amikor, jóval később Mándoki László áttekintette a magyar találóskérdés-kutatás eredményeit, sok mindenre hivatkozott dolgozatomból (ha nem is mindig meg győző ellenvéleménnyel). Áttekintése évekkel később jelent meg (lásd: Szóbeli rejtvények, in: Magyar népköltészet, főszerkesztő: Vargyas Lajos. — Magyar Néprajz nyolc kötetben. Folklór 1. Budapest, 1988. 238-250.), és ebben a csoportosításról nem beszél érdemben. O már idézi Lábadi Károly kiváló munkáját: (Hold letette, Nap felkapta. Drávaszögi magyar találósok, Eszék, 1982), amely bevallottan is a mi javaslatunk alapján készült és a maga nemében egészen új korszakot nyitott a találósok magyar kutatásában. Lábadi 10 községből származó több mint 1000 szövegét rendszerünk szerint adta, azonban több ponton is változtatott, finomított. Az is hasonló a mezócsáti anyaggal, hogy ott is iskolás gyerekek körében kezdődött a gyűjtés. Még ennél is fontosabb, immár egyetlen község anyagát hozza Ráduly János kibédi találós kötete (Hold elejti, Nap felkapja. Kibédi taláíós kérdések. Gyűjtötte, bevezető tanul mánnyal ellátta: Ráduly János. Bukarest, 1990). Ez, a helyben lakó gyújtó beláthatatlan előnyeit mutatja: az adatok pontossá ga az előadási alkalmak gondos feljegyzése, egyáltalán egy teljes közösség (és nem csupán a hirtelenül jött gyűjtőnek adott felele tek) adatanyaga nagyon sok további felismerést kezdeményez het. O viszont nem az ál tálunk javasolt rendszerezést követte. Ami természetesen megengedhető, ugyanakkor mégiscsak egy lépés visszafelé. Az utóbbi években más szempontból foglalkoztam a rejtvé nyek visszakeresését biztosító rendszerezési kísérletekkel. El178

sósorban Archer Tay!or különböző gyűjteményeiben, a legrész letesebben pedig Ilhan Bassgöz és Andreas Tietze gigantikus török gyűjteménye (Bilmece. A C orpus ofTurkish Riddles. Ber k e le y -L o s A n g eles-L on d on , 1973.) alapján vizsgáltam, milyen összefüggések is lehetségesek a rejtvényekben a kérdés és a felelet között. Minthogy ez a kiadvány csak mezócsáti gyűjté sünk publikálása után jelent meg, természetesen nem használ hattam fel elgondolásait, m agyarázatait, csoportosításait. Viszont éppen e kötetből is az derül ki, ami a mi anyagunkból: a p a ra d o x o n o d o n gondolkodás, ami nyelvileg-logikailag az el lentmondásokban jelenik meg a leginkább észrevehetően, alap vető tulajdonsága a találósoknak, és „rendszerezésük" csak akkor specifikus, ha éppen ezt veszi figyelembe elsősorban, és minden más rendszerezési elvet csak ez után alkalmaz. Ezért továbbra is azt a megoldási irányt javaslom minden közlőnek, amit Mezócsáton kezdeményeztünk. Annakidején bevallottan az volt a célom, hogy korszerűsítsem a magyar enigmisztikát: az akkor legjobb, legmodernebb nem zetközi megoldásokra hívjam fel a figyelmet. Minthogy annak idején írásom egy falusi (!) kiadványban látott napvilágot kü lönnyomat sem készült, sót a sokszorosítás minősége láthatat lanná tette a szöveget, régen kísérletezünk azzal, hogy újra megjelentessük ezt az írást. Most is ezt nevezhetem az új találóskérdés-közlés kezdeményezésének. Még mindig időszerű is. Amikor most átolvastam, meg is lepődtem mi mindenről olvashatott benne a figyelmes szakember. Természetesen éppen ezért nem változtattam a szövegen, egyesegyedül a nyelvi és szedési hibákat javítottam — amennyiben észrevettem ezeket. A most utólag említett kérdésekről úgyis külön kellene beszélni. Amikor most, Ág Tibornak, többek között a gyermekhagyomá nyok kiváló ismerőjének és gyűjtőjének tiszteletére jelenik meg ismét — megismétlem akkori javaslatom at, mégpedig igen konkrét formában. Mezócsát óta Lábadi a drávaszögi, Ráduly az erdélyi magyar találóskérdésekról tett közzé monografikus 179

gyűjtést. Most már legfőbb ideje, hogy a szlovákiai magyar találós kérdéseket egy hasonló, lehetőleg még teljesebb és pon tosabb monográfiában olvashassuk. Ehhez kívánok minden jót a biztosan meglevő kutatóknak!

180

Ujváry Zoltán ítélet, büntetés, játék A népi közösségek a legkülönbözőbb módon nyilvánítottak véleményt a társadalmi együttélés szabályait megsértőkkel, a hivatalos rendelkezésektől és a hagyományos szokásoktól eltérő magatartást tanúsítókkal kapcsolatban. Részint egyetértettek a különböző hatóságok - egyház, uraság, helyi vezetés - által kiszabott büntetésekkel, részint saját gyakorlatuknak megfele lően jártak el mind az ügy megítélését, mind az ítéletet illetően. A hivatalos és népi eljárások igen gyakran összemosódtak. Különösen vonatkozott ez az egyházi szabályokba is ütköző vétségekkel kapcsolatban. A büntetés módozataiban azonban lényeges eltérések figyelhetők meg. A legdurvábbnak tekinthe tő népi közösségi büntetésben is jelen vannak a tréfának, a játéknak az elemei. A„fenséges" és az „alantas" ütközik egymás sal. A népi ítélkezés és büntetés szokásformáiban a játékos moz zanatok fontos szerephez jutnak, olykor a közösséget, a résztve vőket szórakoztató elemek kapnak hangsúlyt. Ez a hivatalos gyakorlatot utánzó népi példákban is megfigyelhető. Ezt mutat ja az is, hogy az ilyen jellegű példák többségében az ítélkezésre, büntetésre a szórakoztató szokásalkalmak (farsang, lakodálom) keretében kerül sor. Gyakran éppen az ítélkezést karikírozó vonások kerülnek előtérbe komikus, paradisztikus jelenetek ben. A játék ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy a hatalom mal szembeni bírálat is kifejezést nyékén. Az alábbiakban néhány példát említünk. 1. Az európai néprajzi szakirodalomban számos tanulmány foglalkozik a többnyire c/mritârt néven ismert büntető jellegű 181

megszégyenítő szokássa), - voltaképpen játékká) - ame)yet a magyar hagyomány - terü)eti)eg eltérően - fHac.sâzene, c.saí/angoMs, elnevezésse) i))et, bár ezek a terminoló giák csak részben foglalják magukba a cAariuarí alá tartozó szokáskört. A témával részletesebben Dömötör Tekla, s leg utóbb helyi rítus kapcsán Kotics József foglalkozott. Az alábbi akban néhány olyan párhuzam ra utalok, am elyek a hagyománykor teljesebb megismeréséhez nyújtanak további példákat. Fontos hangsúlyozni: a cAaríâr: nemcsak macskazene, va gyis a közösségi büntetésnek nem pusztán lármás megnyilvá nulása. A fogalom alá legkülönbözőbb „büntetési" formák tartoznak. Ezt a francia példák is bőséggel mutatják. A házas ságtörést, a szexuális szabadosságot, a feleséget verő embert, a veszekedő házaspárt stb. nemcsak ún. macskazenével szégyenítették meg, hanem más módon is, amint az alábbiakból kitűnik, s nemcsak a franciáknál hanem más népek körében is. A francia Montpellierben farsangi időszakban ún. sza/rügyi 6:'/*dság (cours coculaires) ítélkezett azok felett akiket a felesé gük megvert. Az ítélet szerint egy feldíszített szarvat kellett megcsókolni a kocsmában vagy a kocsiszínben ülésező bíróság és közönség előtt. Narbonneban hamvazószerdán az utcán tar tották a szarv-ceremómiát. Az utcán keresztben kötelet feszítet tek ki, amelyre egy pár szarvat erősítettek. A kötél magasságát egy csigával változtathatták. Az arra haladó házas férfiakat és férjes nőket a kötél alá térdepeltették, a szarvat szájmagasságig engedték, azt megcsókoltatták velük, s csak azután mehettek tovább. Fabreguezben a farsang vasárnapját a szarua& uasárnap/dnak nevezték. Ezen a napon tartott bálban minden nőnek meg kellett csókolni egy szarvat. A botra erősített szarvat masz kos legény vitte be a bálterembe, ahol körbejárt vele, és a nők szájához tartotta, akik azt csókkal illették. Nagy szégyennek számított, ha a feleség megverte a férjét. Az ilyen embert far sangkor arra kényszerítették, hogy szamár hátára üljön, s így 182

vezették végig a falun. Azt, aki erre nem vo!t hajtandó, bábuval helyettesítették. A bábut úgy maszkírozták, hogy az az illető férjéhez hasonlítson (Pouilly-sur-Loire). Ugyancsak a férjet szégyenítették meg, ha részeges volt és megverte a feleségét. Húshagyókedden fakoloncot kötöttek a lábára, s azt húzták a kocsmáig, ahol a férje fizette a menetben résztvevők italát (Chatillon-sous-les-Cotes). A megtréfálás szereplője volt az is, aki többször kötött házasságot. A húshagyókeddi felvonulásban (Revin) a m enet közepén haladt, fején egy papírkoronával. A résztvevők kiáltozták: Éljen a kurafi király! Erősen megszégye nítőnek tekinthető a leányanyák gúnyolása. Hamvazószerdán egy férfit ábrázoló bábuval és egy pólyába csavart gyermek imitációval a leányanya háza elé vonultak, ahol táncoltak, kurjongtak, sértő szavakkal illették a bábut (Walincout). Ezek a büntető jellegű szokások már eltűntek a gyakorlatból, s csak néhány eleme őrződött meg a szájhagyományban (Van Genepp, 1/3. 1076). Az ítélkezés és a büntetés „komolyságát" a „végrehajtás" for mája, a többnyire harsány nevetést kiváltó ceremónia játékká degradálta. Term észetesen, a megszégyenítő eljárások „ko moly" változataira is vannak példák. De ezekben is felfedezhe tők azok az elemek, amelyek a játékok kelléktárából kerültek a szokásba (pl. ruhacsere, szurkozás, ledér dalok). Mind az orosz, mind az ukrán férfiak a feleségüktől a legszi gorúbb hűséget követelték, és ha az asszony megszegte ezt a hűséget, ezt a törvény elleni kihágásnak tekintették. A samarai kerületben pl. aházasságtörésközben rajtacsípett párnak ruhát kellett cserélnie, azaz az asszonynak férfi ruhát, a férfinak pedig női ruhát kellett felvennie és ebben az öltözékben hurcolták őket végig a város utcán. 1925-ben egy ukrán faluban (Russo-Kriklovci) egy házasságtöró asszonyt meztelenre levetkőztették és nyilvánossan csalánnal megvesszózték. Azokat a leányokat, akik vétettek a szüzesség ellen, a régi időkben különleges bün tetéseknek vetették alá: a legények az ilyen leányok kapuját 183

éjjé! bekenték szurokkal, sót még a hajfonatukat is levágták stb. Ha a mennyasszony „feslettnek" bizonyult és erről előbb mitsem mondott, a szülőkre vállhámot adtak, gyalázattal illették őket, a mennyasszonynak léder dalokat énekeltek. A lakodalmi játé kok keretében is célzásokat tettek a léder nőkre és kigúnyolták azokat az anyósokat, akik a menyüket szidalmazták vagy meg verték. (Zelenin, 310, 318, 340, 342.) 2. A fentiekhez hasonló példák bőséggel ismeretesek az euró pai néphagyományban. Rendkívül fontos azonban annak a hangsúlyozása, hogy a társadalmi bírálat - s ezzel összefüggés ben a büntetés - nem csak a házasélettel, a szexuális ügyekkel kapcsolatban nyilvánultak meg. Figyelemre méltó tanulmányban foglalkozik Thomas Pettitt a szokások és a társadalmi felkelések összefüggéseivel. Azt hangsúlyozza, hogy a kollektív elégedetlenség - a közösségi bírálat - az angol néphagyományban a társadalmi felkelésekkel kapcsolódik össze. Pl. a földesúri önkény ellen tiltakozó ünnepi felvonulók (1631) a hatalmat képviselő hivatalnok háza előtt síppal, dobbal éktelen lármát csaptak. Az ilyen felvonulások alkalmával elégették a népszerűtlen hivatalnokok képmását. Az ilyen tisztségviselőket gyakran szekérre ültették, a falun végigvitték és a falun kívül egy tóba vagy egy szemétdombra borították. Bristolban a hídvám elleni tiltakozásul a karneváli hangulatban az útelzáró kapukat lerombolták és farsangi máglyatüzet raktak belőlük. A népi játékokat, különösképpen a farsangi felvonulásokat gyakran felhasználták a politikát kritika kifejezésére. így pl. a múlt században a franciaországi városok karneváli felvonulása in a republikánusok és a királypártiak szembenálltak egymás sal (Bezucha, 1975). Horváthországban a kameválherceget alakító bábut a monarchia elleni ellenszenv megnyilvánulása ként osztrák vagy magyar egyenruhába öltöztették és elégették. (Bonifacic-Rozin, 1966). Olga Supek a horváthországi Vinogorjéban való megfigyelése nyomán írja, hogy a szocializmus idó184

szakában a farsangi alkalm at adott az embereknek, hogy aggo dalm aikat és nyugtalanságaikat a rendszer fonákságaival szemben humorosan fejezzék ki. Közismert tisztviselőket gú nyoltak ki és tettek nevetségessé, mert elégedetlenek voltak a m unkájukkal, a közösség velük szemben támasztott elvárásai val. A társadalmi konfliktus kifejezésére és megjelenítésére a ma gyar népszokások körében is vannak példák. Ilyen pl. a nagyszécsényi farsangi követválasztás. Ebben a paródiában egy képviselő karikírozása áll a középpontban. A szónoki beszédben a nép jogos követelései, kívánságai fogalmazódtak meg éles gúnnyal, szatirikus hangvételben. A szegény emberek és a ve zetőik közötti konfliktus egészen nyilvánvalóan kifejeződik. Ha sonló jellegűek - drámaibb feszültséggel - a betyáijátékok, amelyekben a szegénylegények és a hatalom képviselői kerültek egymással szembe. Ugyanez figyelhető meg a kanász, gazda, bojtár, csősz stb. jelenetekben. A népi játékokban megnyilvánuló társadalombírálatra szá mos párhuzamot találunk az orosz néphagyományban. Az orosz népi játékok sokszínű változatosságban ábrázolták az uralkodó osztályok képviselőit, a különböző nemzetiségű és a különböző foglalkozású embereket. A jelenetek szatirikus éle jól tükrözte az osztályellentéteket. A közösségi vélem ény - még játékos formában is - sértette a m eg b írá lta k a t- lényegében az uralkodó osztályt - s ezért nem véletlen, hogy a töm egeket is mozgató szokásokat, ünnepi alkal m akat már a koraközépkortól kezdődően Európa-szerte igye keztek a hatóságok háttérbe szorítani. Ezt egy magyar példa is jól mutatja: a farsangi követválasztási játékot a sértett képvi selő közbenjárására tiltották be. 3. A tiltás és a büntetés jelentős szerepet kapott az egyházi törvényekben. Az egyházak szigorú fenyítéseket alkalmaztak a szexuális vétségek, a házasélet megbotránkoztató esetei kap csán, valam int a szokások tiltása terén. Bőséges adatok mutat 185

ják, hogy a 16. században (nyilvánvalóan korábban is) számos konfliktusra adtak okot az egyházak néphagyományokat tiltó rendelkezései. Idevonatkozóan néhány példát említünk az egy házlátogatási jegyzőkönyvekből. A gömöri ev. esperes 1596-os alsósajói látogatása során a bírót kötelezte, hogy a János-napi máglyagyújtás és a pünkösdi ki rályválasztás résztvevőit büntesse meg. A veszverésieket eltil tották a húsvéti határjárástól, a pünkösdi királyválasztástól úgyszintén. Ez utóbbi tilalmazásával száz évvel későbben is találkozunk. Különösen figyelemre méltóak a nemi erkölccsel kapcsolatos példák. A 16-17. századi egyházlátogatási jegyző könyvek szerint a hútlen elhagyás, a házasságtörés, az istenká romlás, az átkozódás szinte mindennapos esetek voltak. A vétségekért a legkülönbözőbb büntetéseket szabták ki. Pl. a nyilvános vezeklésnél a vétkes személyt zsákba öltöztették, szalmakoszorút tettek a fejére, a szégyenoszlophoz kötözték, a falun végigvezették és kiűzték a helységből. (Mikulik 1917). A zsákos, szalmaköteles, szalmakoszorús büntetés gyakori volt, s ez a későbbi népi gyakorlatra hívja fel a figyelmünket. Feltételezhető, hogy az egyházi büntetések egy-egy formáját maga a nép átvette és a saját bíráskodásban hasonló mód
kát nyújtanak az ítélkező, kivégzó játékok, az esküvőt, a teme tést parodizáló jelenetek, az álgyónás, a fallikus megjelenítések stb. Ezek a játékok profanizálják a rendelkezéseket, azokat nevetségessé, a tréfa tárgyává teszik. A játékok kerete jó lehe tőségeket nyújt a hivatalostól eltérő vélemény kifejezésére, az álszemérem, az álerkölcsiség stb. kigúnyolására. Egyáltalán nem tévedünk, ha azt mondjuk: a profán megnyil vánulás a szokásokban és általában a folklór területén egyfajta sajátos kritika az olykor túlzásba vitt egyházi és más hatósági intézkedésekkel szemben. Csak így érthető meg ugyanezzel a társadalmi jelenséggel kapcsolatban megnyilvánuló pozitív és negatív vélemény. Ezek a párhuzamok a folklór különböző mű fajaiban megfigyelhetők, s a vonatkozó példák tovább bővíthe tők.

Jegyzetek További példákat és irodalmi utalásokat közlök a ¿s maszA c. munkám (1-IV.) különböző fejezeteiben (Debrecen, 1983, 1985.). L. még: Döm ötör TeA/a: Erscheinungsformen des Charivari im ungarischen Sprachgebiet, 1957.; BecA Zo%án: A zángózás mint jogi népszokás. Napóra, 1991.3.sz.;.Koftcs Józse/: Csendháborítás vagy a közösség bosszúja? Néprajzi Látóhatár, 1993. 1-2.SZ.; TldrAány Szűcs Em o: Magyar jogi népszokások. Bp. 1981. (Az előző munkákban 1. további magyar és európai irodalm at.); Fenti hivatkozásokhoz: Van Gennep, A.: Manuel de folklore íVancais contemporain. 1/3. Paris, 1947.;5ezMc/ta, R.
ünnepkör Franciaországban. Denia, 1987.; MíAu/iA Józse/: A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1740. Po zsony, 1917.; PeíítM, 7%.: „Here Comes I, Jack Straw": Englisch Fotk Drama and Social Revolt. Folklore, 95. 1984. l.sz.;Ze/ertin, D: Russische (ostslavische) Volkskunde. Berlin-Leipzig, 1927.

188

F ehérváry Magda A debrődi Szent László forrás sze repe a helyi néphagyományban A vallásos köztudatban Szent László király (1077-1095) alakja a m ély vallásosság és a vitézség jelképeként él. A szentté ava tása alkalmából született legendák gyakran a nép közt is élő valóságként jelennek meg.^ Népies kultuszát az is magyaráz hatja, hogy a csodatételeit sokszor konkrét helyhez kapcsolják, s a csodás hely az egyház jóvoltából búcsújáróhellyé vált az évszázadok során. A volt Abaúj-Tom a megye északnyugati részén, Szepsi köze lében elterülő is találkozhatunk Szent László-kultu szh ellyel. A napjainkban nem egészen négyszáz lelket számláló katolikus kisközséget először 1255-ben említik a for rások.^ A település és határa kisebb-nagyobb megszakításokkal a premontrei szerzetesrend jászói monostorához tartozott.^ A középkorban már tem plom os helyként említik;* mai katolikus tem plom a 1834-ben épült, védőszentje Péter Pál. A falu határá nak délnyugati részén, lomblevelű erdő borította hegyek közt, a falutól hozzávetőleg egy órányi járásra egy nagy tisztáson talál ható a Szent László forrás. A falubeliek a tisztás és a forrás helym egjelölésére csak a ,^Szent L ószfó"-t használják, pl.: gyeA a Széni LászJóra". A forrástól még csaknem félórás gyalog lás után m egláthatjuk a Szent László kövét, valam int a Szádelói-völgyet is, amelyek szerves részei a forráshoz kapcso lódó legendának. A legenda tartalmi kivonatát már több helyütt közreadták,^ de azokban csak a vízfakasztás motívuma szere pelt, holott a falu idősebb emberei még napjainkban is részle 189

tekbe menően - bár nem egy kerek történetként - beszélik el Szent László vallási indíttatású csodáit a debródi határban. Az 1993 nyarán helyszíni kutatással összegyűjtött adatok alapján az eredetlegenda motívumait tartalmi szempontból a következőképpen bonthatjuk fel:^ 1. Szent László a falu határában csatázott

2.

az ellenség előtt kettévált a hegy (Szádelói-völgy)

3. 4.

csodás módon enni adott a katonáinak vizet próbált fakasztani - sikertelenül (Szent László köve) vizet fakaszt a lova lába (Szent László forrás) lovának az aranypatkója ma is a forrásban van a forrás vize csodás gyógyulást nyújt a forrás vize védelmet, termékenységet biztosít az egész Szent László forrás melletti tisztás csodás hely.

5. 6. 7. 8. 9.

Az alábbiakban az egyes motívumokhoz kapcsolódó legenda anyagot taglaljuk. 1. Szent Lászlónak a debródi határban folytatott csatájáról részleteket nem őrzött meg a szájhagyomány, csupán a tényt közli: „¿M csaMzoM Széni Ldsz/ó". A századfordulón egy törté netíró a legenda alapján még tudni véli, hogy Jtítddh -Sa/amon e//en, At a /ázieszA uezérieie a/aii á//ó At/noÂa/ í/ng és őorsova megyéAóe (őri, hadatiAha%/f ár/negyén Aeresziü/ uezeMe, seregéi víz hiányában szomjtísággyötörvén, a Jaszd és Dehrdd Aözsége% AőzöM /evő sztAiás hegyeAhen Aard/dvai a szíA/dhó/ óo, üde utzn /orrdsi /aAasz(oií."7 Napjainkig tisztázatlan, hogy e legendás történeti eseménynek van-e valós történeti alapja. 2. Az ellenség előtt kettévált hegy nyújtotta csodás menekülés motívuma bibliai párhuzamot sejtet (Mózes II. könyve: a Vörös tenger kétfelé választása): ÂmtAor az e/Zenség e/oi /MíoM Széni Lász/ó, és ant:Aor áigyöMeA, a hegy AeMészaAadf, és az e/iensig 190

odapMsziM/i... í/iont/A szabadi Aeîé, az e//ensigei e/v d g ío... A? e//ensíg oda/enn m aradi a mé/ységóen. Oii egy o^-an mé/ység van, Aogy Adi a /eneAii nem /eAei /dini. A ? a Szdde//oi-uö/gy. /gy gyöii ide Széni Ldsz/ó ...". A hegy kettéválasztását nem Szent Lászlónak, hanem Isten segítségének tulajdonítják. 3. A katonák csodás módon való élelemhez juttatása szintén isteni segédlettel történt, és bibliai párhuzamokra utal (Mózes II. könyve: fürjek, mennyei manna): Âzidn aAAor Mgye a nagy erdóstgeAóe nem uói neAiA mii enniúA. AAAor azidn siAerú/i neAiA ... úgy Aa//oiiam ... aAAor annyi vad gyöii Ai az erdőbú/, Aogy /ont se Ae//eii neAiA, úgy /ogdosAaiidA meg a uadaAoi. Úgy, Aogy aAAor... szóua/ mdr megyózie d&ef Széni Z^dsz/ó, meri Széni Ldsz/ó /oAdszAodoii a j ó ísienAez, Aogy Adi Aönyörú%/ön ra/ia, mer e/uész a serege. És aAAor úgy gyöiieA Ai a uadaA az erdó&ú/, Aogy még Aa nem /oiiéA ts, úgy is meg iudióA /ogni. És aAAor már Mgye súiöiiiA, /oziiA, aAogy iudidA megcstnd/idA." ^ ... aAogy /eiérdepe/i, Aérie a jó ísieni Széni Ldsz/ó, Aogy éAen /ognaA eZpusziu/nt. A AaiondtnaA se uiz, se é/e/em, és az imddsdg Midn egy nagy csapai óz gyöii Ai, amti azidn óA meg/bgdosiaA és megsúiőiiíA". 4. A vízfakasztás motívum a szintén megtalálható a Bibliában (M ózes II. könyve: botjával vizet fakaszt). Debródön Szent Lász lónak egy sikertelen víznyerési kísérletével is találkozhatunk. ^Szeni Ldsz/ó AaiondtnaA Mgye ennit/a/ó mdr fói, de szomjasad uóiaA, inni nem t/ói. És aAAor o mar fii megd//i, Aogy vizei /aAaszi. És /?e is vdgio a Aard/di, oii van a AardnaA ts a nyoma, a Jó /dAdnoA is a nyoma, és nem gyöii neAi utz. Úgy, Aogy neAi még Ae//eiigyónni ioud56 ide 6e erre a iiszidsro. Úgy /disziA, Aogy az Aiya így rende/ie, Aogy ez a Ae/y /egyen ez a AegyAe/y... a Széni Ldsz/ó /brrds." A hagyomány szerint a sikertelen víznyerési kísérlet nyom át az a kő őrzi (Szent László köve), ami a forrástól m ég kb. félórás járásra van. Többen úgy vélték, hogy e kövön Szent László kardja nyomán és lova lábnyomán kívül a kutyája lábnyom a is látható, sőt többen azt feltételezték, hogy a kő

191

elején kereszt is van. Amikor Debródön kísérőt kerestünk a kő szemrevételezéséhez, kiderült, hogy a Szent László kövét leg többen csak hallomásból ismerik, a lelőhelyét sem tudják pon tosan meghatározni, mert oda nem jártak, azt nem tartották szenthelynek. Állításaik szerint: â rígi öreged még ¿iziosan jártad oda", â de6ródie% nem szo^taA /e/menni a %dAőz", ,a mi /a/ía népünk nem", ^sziouáô& gyöiíe^, Kassárói is uoJía^, de azo^ sokszor meg se áiíioA oii a /orrásnáí, csaü: gyöiieA ide egyenest, gyeriydi Aozia^ meg uirágoâi ... Aáí sa/nos is âioii^Mso^, iempiomba járnod. Vannak '¿¿yen sze&fáso&, aAi/^ nem iud/áÁ:... azí Atszi^, Aogy Aa már o% imádAozna^ és iempiom&a járnod, a/:ôr o^ már gyógyiiani aAarnaA, és eze^ is fa kassai sziouáô^ ide ^:gyóiie^, ide JehorMÍia& és ezeA csináiíá^ ezí (a gyeriyaégeiési). Azérí én nem gyöííem ide egyszer sem.". A fenti nézeteket recens anyagból gyűjtöttük össze. Megjegyzen dő, hogy a Szent László forrástól a Szent László kőig vezető ösvényt szegélyező fákra kis fakereszteket erősítettek az út jelölésére. Idős kísérőnk szerint ezeket az idelátogató idegenek helyezték el. Arra nem találtunk választ, hogy az előző évszá zadokban milyen szerepe lehetett Szent László kövének a helyi néphagyományban. 5. A sikeres vízíakasztás motívuma így őrződött meg: ^.. no és iííen a ióna& a iáóo /íâszíotía a t/izeí, ugye aAogy 6euágío a ió a /á6áí, ágy, Aogy az aranypai^ó iíi maradi a uiz6en, és aAAor %i&Mggyani a uiz, és iíi JeieiepedieA a Aaiondiuai. Azián é/eimu^ már uót, és mosi iíi Aapia^ uizet és megenyAííeiiéÁ: magMôi". 6. A hagyomány szerint Szent László lovának aranypatkója a forrásban maradt, de azt csak hatéves korig láthatták a gyere kek: „itt uoit %ét 6ácsi, már megAa/iaA, az a &éf em&er gyerme/^ôráAo íáiio a paiAói". 7. A Szent László forrás csodás gyógyulást nyújtó vize nem csak a ma éló embereknél, de a szüleik, nagyszüleik életében is közismert volt. Szerintük a víz és a hit együtt gyógyította meg az embereket. A víz minden betegségre jó volt: Jtíegszo^taA 192

m osásodra oii ieióiío/-ia/pig a gyógy^/ás miaii. SoAan meg is gyógyMâA. M inden 6eiegsígre jó vo/i". J?égen a nagyszü/eim ide/éően aAi gom háznij'ári, az e/meni oda i.s és megmosaAodoii. Nem direhi oda, de áióa e/ieiiéh." nagyszü/eim ide/én is szoAiah hazahozni SzeniL ászióró/ vizei. AíiAorszomjonaA vóiah, aAAor iiiaA 6e/ó?e. Té/en pedig a ¿eiegeAneA iarfoiiáA a rossz idd miaii. Á /ia /á óa n dem izsonóan viiieA haza, nyáron gya^raóóan, ié/en riiAáó6an." ^Vo/i Mgy, Aogv-a /afMÓan Aiszáradi a vtz és a Széni Lász/óhoz járioA vizéri. Fa dézsáAAan hoziah vizei. Vo/i Aái /ogó/a, azon AeresziM/ieiieA egy /a i, mini egy nyelei és tgy hoziáA Aeiien a vizei. Azián vo/i ágy is, Miiam, hogy a vá//uAra veiiéA Aeresziü/ a nye/ei, a Aéi végén vo/i horog, azián ráaAaszioiiáA a Aéi vödrói." M egjegyzendő, hogy ideiglenes vízhiány esetében a falu két kilométeres körzetében nem volt vízforrás; a legközelebbi kút a jászói prépostság hetényi majorságában volt, am ely a dombos terepen gyalog kb. félóra alatt érhető el, a debródiek viszont vízhiány esetén sosem ide, hanem a falutól csaknem egyórányi járásra, a határ hegyei közt levő Szent László forráshoz m entek vízért. Az emberek gyógyításán kívül a beteg állatok gyógyítására is használták: Jtíég a Aeieg ieheneAei és a iő66i á//aioi is ezze/ szenieiiéA meg. Édesapám óemeni az isiái/óha és Aeresziei csiná/i minden o/d a /ró/ neAi ezze/ a vtzze/. Minden á/Jaira, a Aiscsi6éAre is j ó vo/i". A Szent László forrás vizének gyógyító erejébe vetett hit napjainkban is elevenen él a faluban: JVeAem van egy AisunoAám, úgyhogy a vizei onnan hozzáA a AicsiAneA. A6han /urdeiiA s azi iiaijáA ve/e. Még én is, ha heieg vagvoA, ahhó/ iszom, é^/e/ is, m indig". Az idősebb emberek betegségük gyógyítására és szomjúságuk oltására mindig tartanak otthon forrásvizet. A hétvégén hazalátogató középkorú családtagjaik is gyakorta visznek magukkal Szent László vizet a forrástól. 8. A csodás gyógyítás mellett a Szent László forrás vize védel met és term ékenységet is nyújtott. Az előzőekben már utaltunk 193

arra, hogy a falubeli csecsemőket is ezzel óvták meg a betegsé gektől. A forrásvizet ezenkívül az állatok, a határbeli földek és a kertek megszentelésére is használták. „Meg a nagyanyám ¿de/eóen is AoziaA Aaza vizei, és még az úysztíJöii ágaira is szóríaA." ,/ía megeMeii a ieAén, aAAor a A:s6o/^Mi ts meg/ocso/iáA Széni íá sz /ó vtzze/, ienyerüAódZ vagy az Vo/i aAt az á//aioA tvóvtzéóe is öniöii." JSdesapám í//évAor Széni LászJó vtzze/ Atnieiie meg az á//aioAai és az egész tsióMói. Én is szobiam a iyM%o& tvóvtzéóe önient." gazdáA a szánió/o/deAei ts megszeníe/iéA ezze/ a vtzze/. Tavassza/, amtAor Aezdeii a AtAe/ei, a réire menieA, a /o/deAre menieA. # a nem vo/i o/yan soA do/og, aAAor meni az egész csa/ád, Aa nem, aAAor a gazda maga, egyedü/. De tmádAoziaA ts, a MtaiyánAoi, a NtszeA egyei, í/duőz/égyei." ^Édesapám mtAor ¿ege/oször meni At szániant, mte/dii az e/so eAenyomoi cstná/ná, aAAor ntegszeniefie. AAogy Aezdie a m^nAdi iavassza/, amikor 6e/eaAaszíoiia az eAéi." „Aíég én óen nem ts van va/amt mega rt'gtóóZ, az édesanyámóó/. Na Átmegyek a Aerióe és már ntncs Széni Lászíó utz, aA&or ide megyei szenieíi vtzéri, AtmegyeA a Aerióe és az egész Aerieí megszenie/em, de Aa van, aAAor inAáóó a Széni Lász/ó vtzze/. Ezi érdeAese&óneA, joó&naA iaM/iáA az aAAort öreged ts. A Szent László forrás vize és a templomból hozott szentelt víz kiegészíti egymást a debrődiek vallásos hagyományában. A családra és a lakóház megszentelésére a visszaemlékezések szerint mindig templomi szentelt vizet használtak: Vízkereszt napján a pap szentelte meg a házakat, a szenteltvíztartóban is mindig templomi szentelt víz volt. 9. Az egész Szent László forrás melletti tisztást szent helynek tartja a lakosság, mert „azon egy gaz nem nd', „ótzios, Aogy széni ieAei az a Ae(y, meri hozói oii nem /éieziA". A falu határában több helyütt találhatóak gyógynövények, amiket a lakosság rend szeresen gyújt, de ha a Szent László forráshoz mennek, akkor az ottani tisztásról szednek gyógynövényeket is, pl.: kakukkfü vet (Thymus montanus), kankalint (Primula auricula), közön 194

séges gatajt (Galium mollugo), hársfavirágot ( Tilia cordata), tisztesfüvet (Stachys silvatica), ökörfarkkórót (Verbascum desiftorum). A m a étó idős emberek szütei, nagyszütei is gyűjtötték a tisztás ,^yógy/Muetf, mert azt jobbnak tartották, mint az útszéli, határbeli gyógynövényeket.

Összefoglalva a debródi Szent László forráshoz kapcsolódó eredetlegenda tartatmi motívumait, két ío egységet különíthe tünk el: a) Szent László vallási indíttatású csodáinak konkrét helyhez kapcsolása, b) a kialakult kultuszhely funkciói. a) Szent László vallási indíttatású csodái párhuzamba állíthatóak a bibliai Mózes hasonló csodás tetteivel, de míg Szent László, a hadvezér szorult helyzetében jó keresztényként Isten hez fohászkodik és Isten közvetlenül segíti ót, addig Mózes Istentől kapott segédeszközt, botot használ csodás cselekedete ihez, nem közvetlenül Isten hajtja végre a csodát, hanem maga Mózes. Szent László isteni segédlettel végrehajtott csodái há rom helyszínen kapcsolódnak Debród határához, illetve közvet len környékéhez, ezek a következők: a Szádelói-völgy, a Szent László köve és a Szent László forrás. A Szent László forrás kultuszhellyé alakulásának folyamata történeti források hiányában nem tisztázható. Figyelemre mél tó viszont, hogy területileg a premontrei szerzetesrend jászói birtokához tartozó Szent László forrás felett a szerzetesrend főpapja, Báthory Domonkos (1497-1501) Szent László tisztele tére felszentelt kápolnát emeltetett, ami a környékbeli magyar falvak búcsújáróhelye lett ^ Görcsös Mihály idevonatkozó kuta tásaiból tudjuk, hogy a kápolna építésekor a forrás mellett már remetetak is vott, és annak fekete ruhába öltözött remetéi közvetítették a műveltséget a falu lakóinak.^ A debródi Szent Lásztó-kultusz kialakulásánál feltételezhető tehát a jászói pre montrei szerzetesek legendaformátó tevékenysége. 195

A búcsújáróhely központjául szolgáló kápolna az írásos fel jegyzések szerint 1812-ben egy szélvihar során megsérült (le sod ród ott a kápolna teteje), és felú jítá sáról már nem gondoskodtak.^ A ma éló legidősebb emberek emlékezete sze rint a századforduló utáni évtizedekben a kápolna falai az ablakok felsó magasságáig még álltak, de a mészégetők tevé kenysége folytán a falak kövei fokozatosan elfogytak, ma már csak kb. félméteres falak jelzik a kelet-nyugati tájolású kápolna helyét. Mellette, sűrű orgonabokrokkal és szilvafákkal benőtt helyen a remetelak köralakú romjai is felfedezhetőek. Akápolna romjai előtt mai is áll egy nagy fakereszt, amely a visszaemlé kezések szerint „rumiig uo/i, csa% ?neg uan A Görcsös Mihály által összegyűjtött írásos feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy a kápolna sorsa már 1834-ben megpecsételődött, amikor a dúledezó Szent László kápolnából a faluban felépített új temp lomba bevitték a harangokat, valamint egy ismeretlen művész festette oltárkép másolatát, ami a lovon ülő Szent Lászlót ábrá zolja.^ Ez a festmény ma a debródi templom karzatán találha tó. A Szent László-kápolnából behozott két harang közül a nagyobbik ma is a debródi templomban van, a kisebbikről pedig azt őrzi a szájhagyomány, hogy a környékbeli Lórincke falu szlovák lakói szokták kölcsönkérni búcsúra, és egy alkalommal elfelejtették visszahozni, ma is náluk van. Ennek a kisharangnak is csodás erőt tulajdonítottak, mert ha vihar közeledett, akkor „rnegcsördí(eMé%" és a felhők kétfelé váltak a falu felett, így óvta ókét a vihartól. Az enyészetnek hagyott Szent László-kápolna évtizedek múl tán fokozatosan elvesztette eredeti funkcióját. A falu legidősebb emberei sem emlékeznek már a búcsújárásra. Általános véle ményük, hogy a múlt század közepétől a század végéig szűnt meg a búcsújárás a Szent László-kápolnához. A búcsú vonzáskörzetét sem őrizte meg a szájhagyomány. Csupán a nagyszüleik, szüleik elbeszéléséből tudják, hogy Debródön háromnapos búcsú szokott lenni, ametyre távolabbi vidékekről is jöttek hí 196

vek. Június 27-én, Szent László napján fenn a kápolnánál volt búcsú, az utána következő nap a távolabbról jöttek már nem mentek haza, hanem a kápolnánál aludtak a szabadban, vagy ha volt rokonuk a faluban, akkor azoknál, mert 29-én pedig a debródi templomban volt a Péter Pál tiszteletére rendezett búcsú. A búcsúkat m indig a napján tartották. Debródön is csak az 1950-es években a helyi foldmúvesszövetkezet megalakulása után tértek át a hétvégi búcsúra. A századforduló utáni évtize dekben a hajdani búcsújáróhely funkciója átalakult: a debródiek nótázással és sportversenyekkel egybekötött majálisokat ren deztek a tisztáson, a helybeli és a környékbeli tanítók pedig a diákjaikkal kirándultak oda, de a Szent László kövéhez soha nem m entek fel. A ma m ár rom jaiban látható Szent László-kápolna és remete lak a helyi m ondavilágba is beépült. Ezek egy része a török korban épített alagutakkal kapcsolatos töredék: „úgy halottam az öregeAto/, hogy a Széni Lá.sz/ótó/ ütsz dt a/agút a jászót udróa". „LTgye a uóroAnó/ fntftdtg uannaA a/agMtaA. /ti is AeresAedteA Mtdnno, annyi; dsioA itt a Széni Lász/óná/. Lehetséges, hogy uo/t is neAiA a prépostsagga/ ősszeAöttetés a uór a/att, meri ua/amiAor uo/t a uór a&!ti is a/agúi, hogy meneAú//eneA, úgy mini az egri udróo is. A udroA a/att rendszerint szokott /enni a/agúi." „Ősz szeAőttetésAen uo/t a iornai fó r, a ArasznahorAai és ez a Széni László a/agúttaf." Az alábbi monda a kuruc világba vezet ben nünket: ^Kei rab/ó gardzdd/Aodoti iii. A /ig meneAú/teA meg a bitó a/ó/, e/szegódteA a tornai uáróa AurucnaA. /Vem ismertéi meg dAet. Ee/vettéA oAet. A uárhan amikor őrségben ô/taA, Airabo/tdA a uárat és Szent Ldsz/d /e/é meneAú/teA. Ott a boAros részen uo/t a remete, ott aAartdA hagyni a /opott ho/mit, de ittaA utzet a /orrdsbó/, meg is mo.saAodfaA és a t'i/dgossag Aóze/edtére gödröt ástaA, abba re/tettéA a /opott ho/mit és Aduét tetteA rá. Afecenzé//e/é e//?^gtaA oAet és /e/aAasztottdA. E/otte e/mondtóA a rabtdrsaiAnaA, hogy h ofd re/tettéA a ho/mit. AzoA soA gódrót astaA itt, de nem ta/a/taA meg." 197

b) A Szent László forrás fó funkciója a forrásvíz nyújtotta csodás gyógyulás, védelem és termékenység biztosítása volt részben az ember, részben a gazdaság számára. Talán nem alaptalanul feltételezzük, hogy e funkciókra épült rá később - a premontrei szerzetesrend jászói képviselőinek tevékenysége nyomán - az egyházi keretek közt zajló búcsújárás, amely évszázadokon keresztül létezett, de a múlt század végére elhalt. A feltételezésünk szerinti eredeti funkció napjainkig elevenen él a debródiek hagyományában, még akkor is, ha - nyilván több évszázados egyházi behatásra - a templomi szenteltvíz és a házszentelés aktusa próbálta háttérbe szorítani a Szent László forrás vizének csodás erejébe vetett hitet. A Szent László forráshoz és környékéhez kapcsolódó hiede lemanyag az 1950-es évek elején Mária-kultusszal bővült. A szájhagyomány szerint 1951-ben egy Kandelláné nevú idősebb szepsi asszonynak álmában kétszer megjelent Szúz Mária. Egy csodás forráshoz vezette ót, a forrást megáldotta és szent zarán dokhelynek nevezte, mert vize minden betegséget meggyógyít. Kérte tovább, hogy a romok helyén új templomot építsenek, ahol a bűnösökért rendszeresen misét tarthatnának. Kandelláné álmában megbízást kapott az álom tartalmának terjesztésére is a vallásos asszonyok között, de egy évig hallgatott róla. 1952ben ismét megjelent neki Szűz Maria, és kérte az elmondottak terjesztésére. Ekkor Kandelláné a szepsi harangozónak és há rom vallásos asszonynak elmondta az álmát, akik a debródi Szent László forrással azonosították az álombéli helyet. Elve zették oda Kandellánét, aki a helyszínen felismerte az álmában látottakat. A Mária-kultusszal bővült kegyhely a csodás forrásvíz gyógyí tó erejébe vetett hit mellett - amit most már Szűz Máriának tulajdonítanak - új motívumokkal is gazdagodott: 1. álom 2. jelenések 3. a jelenések megtagadása 198

4. 5.

fogadalom sírás, könnyezés

Az alábbiakban az egyes motívumokhoz kapcsolódó hagyo m ányt m utatjuk be. 1. A M ária-kultusz kialakulásában az álomnak elsődleges szerepe volt, hisz a kegyhely kijelölése álom útján történt. Szűz M ária arról is álomban értesítette Kandellánét, hogy 1952. szeptember 8-án m egjelenik a Szent László forrásnál az ott egybegyűltek előtt. Kandelláné ezt az álmát is elmondta néhány vallásos asszonynak. A debródi asszonyok közúl is néhánynak m egjelent álmában Szűz Mária: erőt, biztatást adott nekik a nehéz helyzetükben. Például egyik asszonynak a komoly műtét je előtt jelen t meg. 0 azóta is érzi, hogy mellette van Szűz Mária és vigyáz rá. 2. Az em lékezet szerint az első nagy jelenés 1952. szeptember 8-án volt a Szent László forrásnál. Aznap délután 5-6 helybeli és 4-5 szepsi idősebb asszony és néhány fiatal ment fel a forrás hoz. Am ikor megérkeztek, az ég kezdett beborulni és zengeni, ezért a debrődiek közül néhányan hazasiettek. Egyik debródi asszony így emlékezik vissza a látottakra: ^ ííríe/en nagy/enyesség vo/í, az egész (iszíóá aranyszínű vo/í. Va/aAt ZáMa az Í7r Jézus?, én /dMam a Szűzanyá?. Tar? AaroAAa/ ó //í a /oM íó/ Aörű/óe/ű/ 60-70 cení/re a iemp/om közepén. EmbemagyságM vo/i. Gyönyörű v/o/aszt'n ruAa vo/í rajfa, AéAöv a derekán és Aorona a /e/én. Gyönyörű sárgás rózsasztn, nagyon /ta lá n y /enyeA veiíéA Aörű/. MtAor én a Szűzanyái meg/áiíam, azü mond(am ; - Drága Szűzanyám / - tgy m agam óa gondosam - csaA azí Atvánom, /íogy míg é/eA, a szemem ne /áj[/on és az öröA é/eiei add meg neAem. Semmií, Aogy neAem vagyon vagy va/ami. Én sem mid, csaA ezí Atváníam. Meri meg vo/funA /asodva, ezí ts csaA gondo/aióan. Az e/nöer magán Aí'vű/ vo/i. /Vem is iMc/om, Aogy mt is vo/í ez a nagy je/enés, Aogy Mgye az em/?er mé/ió vo/i erre, Aogy :7yei /ásson. ... m ár aAAor nem vo/i /á /n / semmtí, csaA azi a nagy /enyessége/. N o és ez/ /dffáA Szepsióen, Jászón, 199

Ma^roncon, Szesziáron. A/;7zo/' n:ár meniűn^ /taza, a /a/M uégén, tagyis az erdoszé/ényöiie/: a nepe^ óicig/in, szekérre/ és auiouai is jdiie/:. Xérdezié/:, Aogy m; uan iii, mi uan Deó/odön?". Más szemtanú szerint: „A?"iôr meg/áiiM^ a /enyeêi és agömóöêi, a mezdro/ sza/adiun/: %i a Széni Ldsz/ó/toz. Egy deórodt emberi iáiiam, oii á//tam mei/eiie, aîne^ meg/eieni a Szűz Mária, az rosszuk /eii, s:ri, részvétéit". A kb. 30 percig tartó fényjelenséget minden megkérdezett középkorú és idős ember megerősítette. A visszaemlékezések szerint e jelenés alkalmával Szűz Mária mondta, hogy szeptember 15-én, Fájdalmas Szúzanya napján ismét menjenek ki. Akkor nagyon sokan („ta/án ötszázan is") voltak ott és imádkoztak. Ismét több embernek aranyszínű fények között jelent meg Szűz Mária. A jelenések híre gyorsan terjedt a nép között, és a visszaem lékezések szerint nemcsak a környékbeli falvakból, de Kassáról, Losoncról, Pozsonyból és Magyarországról is jöttek autóbuszok kal a hívók. A jelenések tiszteletére még 1952-ben megtisztítot ták a gaztól az elhagyatott templomrom belső terét. Az 1950-es évek végéig az helybeliek minden Mária-ünnepkor és vasárna ponként délután csoportosan, énekelve mentek ki a jelenések helyszínére, a Szent László forrás melletti tisztásra. Ajelenések előtt, ha a Szent László forráshoz mentek vízért, akkor Szent Lászlóval kapcsolatos egyházi énekeket énekeltek, de Szűz Má ria jelenéesitól kezdve inkább őhozzá fohászkodtak. A helybeli ek kéziratban őriznek egy imát, amelyben Szent László és Szűz Mária közösen szerepel: ^ „O/í széni Lász/ó Virá/v könyörög/ a őo/dogságos Szűz Máriá hoz, Aogy a ró/ad e/neêzett szép erdorészt szenie(/e meg az o meg/e/enéséue/, Aogy az embere/: megianM^á^ az Zstent imádni, Ve/e együtt ó/t Szűz Anyám Téged szerein: és /é/eóarátainât is szereibe a óéê á/dásaióan részesűi/űn/;. Ámen." Az adatközlők szülei, nagyszülei a Szent László forrással kapcsolatban jelenésekről soha nem beszéltek. Többek szerint az 1952-es első jelenések utáni években is gyakran („minden

200

nap", Mt/asórnaponAénf) volt jelenés a Szent László forrás mel letti tisztáson, majd az 1960-as évektől kezdve fokozatosan csökkent, de ma is vannak olyan emberek, akik szerint„aAányszor AimenneÁ:, m indig fa n /áiniua/d". A jelenésekkel kapcsolat ban m egjegyezték, hogy a legtöbbször aranyszínű vagy esetleg piros színű fény és köd kíséretében történt, és akik látták a jelenést, azok nem egyformát, hanem mindenki mást látott benne. Többen állítják, hogy je/enésg uo/í, az e /a /é /f. Az előforduló jelenésm otívum ok a következők: a) Szűz Mária b) Jézus Krisztus c) Szent Péter d) Szent László e) fehér angyal és fekete kapucnis remete f) a szent ostya és az oltári szentség g) Jézus Krisztus keresztre feszítésének eszközei h) rózsák, orgonák és göm bök hullása a Napból és az égből a) A jelenésekben leggyakrabban Szűz Máriát látták a hívók. Erről a legrészletesebb beszám olót már az előzőekben bemutat tuk. M egjegyezzük, hogy a pillanatokig tartó megjelenésekben a szentképekról ism ert ábrázolásmódokban látták Szűz Máriát és Jézus Krisztust. Szűz Máriával kapcsolatban elmondták továbbá, hogy néhány embernek a poklot mutatta meg olyan form ában, hogy a tisztás északi részén tüzet láttak hömpölyög ni. A jelenések éveiben előfordult, hogy nemcsak a Szent László forrásnál, hanem a falubeli templomban is megjelent a tárt karokkal álló Szűz Mária. b) Szűz Mária után leggyakrabban Jézus Krisztus arca, rit kábban a kis Jézus jelent meg. Egy alkalommal egy csécsi fiú mellett teljes alakban látták Jézus Krisztust, olyan közel volt a fiúhoz, hogy majdnem megérintette. Azt mondta a fiúnak, hogy éjfélre legyen ott, akkor többet mond neki. A fiú nem ment vissza, de a jelenlevők látták, hogy éjféltájban leereszkedett egy

201

,/e/Aomáiy": p erest az Í7r JézMS a /tát, de nem ta/ái/a." - mond ták az emberek. Aztán látták, hogy a „/e/Aomáiy" felhúzódott. c) Szent Péter megjelenéséről csupán egy adatot sikerült feljegyezni: „A jelenéseket a szép sí kisái/omásná/ is minden dé/ben ieAetett Mini. Gyere csak ki, ki ái/ a Napban? - kérdezte az egyik. Szent Lászió áiit derékig a Napban. Ezt többen iátták Szent Lászión is.". d) Szent László megjelenésére az adatközlők szerint csak egy ízben került sor. A tisztáson összegyűlt nép közül az egyik asszony felkiáltott: „Asszonyod, itt ân Szent Ldszió/ Tiszta /eAérben uo/t ióAáfon, a /ei tisztást beborította. FeAér pa/ást és Aarci sisak nőit ra/ta. A paiástbói csak a iábo /é/e és a térde nőit ki. Utánno eitúnt". e) Ugyancsak egy alkalommal látta az egyik adatközlő a Szent László forrás feletti templomromnál, hogy „egy /é/tér angyaijött ki a tempiombói, ietérdeit a kereszthez és ott imádkozott, atána egy /ekete kapucnis jött". f) Volt aki a jelenést a szent ostyával és az oltári szentséggel azonosította: „eiAa/uónyídt a Nap, csak mint egy nagy /é/tér ostya, oiyan nőit, aztán a sugarak körú/ötte, mint az o/tári szentség, úgy nézett ki". g) Egy káromkodás ember azt látta az egyik jelenés alkalmá val, hogy a templomromban nőtt cseresznyefa három ága közt egy párnán kalapács, korbács és szögek voltak. A Jézus Krisztus keresztre feszítésére emlékeztető tárgyak látásától úgy meg ijedt, hogy utána nem káromkodott, hanem jó vallásos ember lett belőle. h) Néhányszor előfordult, hogy a színes fények kíséretében rózsát, orgonát és gömböket láttak hullani: „Sárga, aranyszínű nőit minden. Zizegted az aranyszínű ieneiek. Aztán gömbök, rózsák /tMÜtak a Napbói. BeienézAetett mindenki a Napba. A makranciak, csécsiek is iátták". Mások szerint „a gömbök úgy szá/itak, mint a baiiongömbök, minden/e/e színűek noitak. Bőzsák is, orgona/urtök is Aí/Zifak. Szaiadfak, Aogv összeszed/ék,

202

de meg/ognt nem /e/teíeM, megsemmtsű/i. AíaAranctaA, csécsiéi is oiíAon íáMáA, hogy AM// ua/ami az ég6o/, és 6icig/ire ű/ve steiieA a Széni Lász/óra." „Ofyan gyönyörű orgonád uo/iaA/ Aranyszínű rózsád is /tu/ZoiiaA íe az egész itsziáson nagy /eny vofi. És aAAor vaíaAt /áiio, Aogy /tuí/ a rőzsa Aözie, va/aAt más utrágoi Mioii, de mindenei /áioii ua/amii." A jelenések hatására m ég 1952-ben gyakorlattá vált, hogy akinek m egjelent Szűz Mária vagy Jézus Krisztus, az a megje lent szentképét kiakasztotta a templomrom belső terében nőtt cseresznyefára vagy tölgyfára: mii Záioii, o/yan Aépei uiM oda a /ara ráaAasziant. AAt /áiio az Úr Jézus orcái, az e/uifíe az Í7r Jézus arcképéi". Ha valaki rózsát vagy orgonát látott, akkor abból a virágból kötött csokrot, ha az nem volt, akkor pedig más virágcsokrot vitt ki és azt is ráakasztotta a cseresznyefára vagy tölgyfára. Rövidesen deszkából két kápolnát emeltek a temp lomrom belsejében. A tölgyfa előtti kápolna felirata: ^ n vagyok a szep/oie/en/bganiaiás". Ez a debródiek ^SzűzAnya-Aápo/ná/a" volt, benne m ajdnem kétm éteres Szűzanya szoborral. A cseresz nyefa előtti ^JézMS <Szíve-%ápo/na" a szepsieké volt, benne egy Jézus Szíve szoborral, mivel a kegyhely felélesztóje, Kandelláné szepsi asszony volt. M indkét kápolnában több kisebb, főleg Szűz M áriát ábrázoló szobor és kép volt. Ezeket hálából hozták a csodás forrásvíztől meggyógyultak. A két nagy kápolna mellett több kisebb kápolnát is tettek ki fákra és leásott oszlopra. Ezekbe szintén Szűz M áriát és Jézus Krisztust ábrázoló szob rocskákat helyeztek el. 3. Többen, különösen az állami alkalmazásban (pl.: tanító, hivatalnok) levők gyermekeikre tekintettel megtagadták a jele nések alkalmával látottakat. Ók az adatközlők állítása szerint rövidesen m eg is haltak. Állításukat több konkrét példával támasztották alá. 4. Fogadalomból, vezeklés gyanánt gyakran mezítláb mentek fel a Szent László forrás feletti kápolnához imádkozni, vagy még gyakrabban a templom rom melletti tisztást járták körül mezít 203

láb. Volt aki vezeklésképpen aznap csak vizet ivott vagy csak kenyéren és vizen volt. 5. A sírás, könnyezés motívuma is megtalálható a kegyheüyel kapcsolatban. Egyik adatközlő még 1959-ben a következőket jegyezte fel m agának:^ „795#. XZ/. 22-én a Szent Lász/ői kápol nában a Jézus Sztuén a szobron /áttam a /tammaJ együtt a szem ürege te/e uo/t utzzei, az orrán nagy cseppekbe csöpögött a vtz a szakái Vét ágárőf is szintén a uiz csöpögött ameiyet a /iám egy tiszta zsebkendőbe/ meg is törü/t". Szóban tette hozzá az adat közlő, hogy „Ja/, istenem, mond/am én azt? /gaz /eAet uagy csak megereszkedett a /a ? Nem mertem kimosni a zsebkendőt, AátAa az í/r Jézus könnye uo/t óenne. Aztán kérték a zsebkendőt /áb/ajásra és más ba/ra is. Aztán amikor /e/gyújtották a kápo/nákat, mondtam.* - No, uo/t miért sírni az t/r Jézusnak/". Egy kézzel írott visszaemlékezésben az alábbiakat olvashatjuk: „Vo/t a szentkegyen Egy kis kápo/nácska a keresztkétőZ /ejeb Akár csak egy madáretető egy méteres osz/opkán és beuo/t üuegezue. AAogy Aoza érkesztem, Az üreg be/ő/ Aarmatos, bégig, csorgot az üregen, iparkodtam meg tőrű/ni, de mi történt? Nem tudtam kinyitni. Akor szó/tam gyertek /ányok kinyitni. Vagy sokan próbá/kosztak, de senki sem tudta. Akor e/Aiutam /fande/ané aszonyt. AAogy közeledik a kezébe/ a kápo/nácska /e/é akor csak a mágnes /et uo/na a kezébe egyszer ¿sak magától kinyi/t a kápo/na, megtőrű/te és monta Aogy sfr a szűzanya, És a kápo/nacskát uissza becsukta. Mink ^/ra prőbá/kosztunk kinyitni de nemsikerüit". A Mária-tisztelettel bővült kegyhelyhez konkrét kultusztárgy nem kapcsolódott. A zarándoklatok célja a Szűz Máriának tu lajdonított jelenések megtapasztalása, valamint a forrás gyógyí tó erejének kipróbálása volt. Az adatközlők szerint Szűz Mária azért jelent meg, hogy visszatérítse az embereket a hitre. A rendszeres zarándoklatot is kérte, mert „a csoportos imát na gyon szereti Szűz Mária". Kb. négy éve álom útján figyelmezte tett egy asszonyt, hogy ne hagyják abba a zarándoklatot.

204

A M ária-jelenések idején a terület egy erdőgazdaságé volt, s a forrás mellett vadászházat építettek, amibe vezetéken bevit ték a forrásvizet is. Ezzel ugyan a kinti forrás működését nem gátolták, de a lakosság ellenszenvvel fogadta a megoldást. A kegyhelyet nem gondozta egyházi intézmény. A papság elhatárolta magát a népi vallásosság e megnyilvánulási formá jától. Ez legjobban abban jutott kifejezésrej hogy a papoknak megtiltották azok gyóntatását és áldoztatását, akik a Szent László forráshoz jártak. Szepsiben a kegyhely újjáélesztójét, Kandellánét nem is gyóntatták meg. Debródön úgy tudják, hogy halála előtt az utolsó kenetet sem szepsi pap adta fel neki, tem etése pedig majdnem titokban volt. A debródieket a helyi pap meggyóntatta ,/tem meríe mondani, /togy nem", de ó is tiltotta a kegyhelyre való kijárást. Volt olyan papjuk is, aki m aga ugyan nem ment ki, mert tiltva volt neki, de mindig m egkérdezte a hívóktól, hogy volt-e jelenés. Az 1950-es években a tiltások ellenére arra is történtek helyi próbálkozások, hogy a Szűz Mária-jelenések, és az általa megszentelt Szent László forrás gyógyulást nyújtó vize alapján az egyházzal hivatalos zarándokhelynek ismertessék el a kegyhelyet. A rozsnyói püs pökségtől voltak is Debródön, de nem karolták fel a helyi törek vést. Továbbra is elítélték és tiltották e népi vallásgyakorlatot. Az állami szervek az egyháznál is jobban tiltották az 1950-es évek elején m egindult tömeges zarándoklatot. Nemcsak admi nisztratív úton, de megfélemlítéssel és kivezényelt katonaság gal is próbálták távol tartani a híveket a Szent László forrástól. Rendőrök és nyomozók jelenléte majdnem mindennapos volt Debródön. Akit elfogtak a Szent László forráshoz igyekezve, attól elvették a személyi igazolványt, és 20 korona büntetés ellenében válthatta ki a helyi nemzeti bizottságon. A gyakrab ban kijárókat azzal ijesztgették, hogy elveszik a nyugdíjukat. A helybeliek úgy tudják, hogy Kandellánénak megüzenték, útköz ben megölik, ha nem hagyja abba a kereszttel való zarándokla tot. Később ideggyógyintézetbe is záratták ó t.^ Állítólag egy 205

újságban azt is leközöltették a hatóságok, hogy a forrás vize mérgezett, ne igyanak belőle. Ezeknek a tiltásoknak azonban nem volt foganatja, mert „Aa aAart é/ni, aAAor AeZ/ett neAi hinnie fizet, t;i//any/ámpáua/, Aerű/ő* úton ment Ai éj/e/, aAAor is Át ment". A Szent László i búcsú napján és a Mária-ünnepekkor az érkező több száz zarándok távoltartására katonaságot vezényel tek ki. A visszaemlékezések szerint a katonaság soha nem állta útját a forráshoz vonuló tömegnek, csak elkísérte vagy körbe fogta őket a tisztáson. A kivezényelt katonaság hozzáállításáról így szól egy feljegyzés:^ „Egy a/Aa/omAor ötszázan /eAetűnA. AmtAor Ai/őt a katonaság, Aogy szétue/ye a tömeget. De nemnyű/taA senAiAez, egy merően á/táA és nésztéA a ye/enést. VirágoA Aű/taA a népre. CsipAe boAor uo/t a temp/om sárAába az Aiuirágzott aye/enés a/at, És gyönyörű ¿tat /epte mega tömeget. A Virágot /eszedtéA és e/Aű/dtéA Rómába. De sémiye/t nem Aaptí/nA. Bizto san nemzőit Aézbesttu e". Néha a rendőrök is a jelenés hatása alá kerültek:^ „... aAor/átom a Szűzanyát nem csaA én /átom Aanem jóteA /ŐZ négyen rendoröA és egy ¿etérgye/t és asztmonta, Aogy ma/d mindent megmond, Aogy mit /átot és e/menteA és a népet nembántotáA...". Az 1952-tól megindult tömeges zarándoklatoknak nyilván politikai színezete is volt a hatóságok szemében, ezért a tiltások hatékonytalansága után 1959-ben döntő lépésre szánták el ma gukat. Állítólag helikopterről benzinnel leöntötték és felgyújtot ták a kegyhelyen található kápolnákat. Az eredményről beszámol egy korabeli feljegyzés:^ „7959 mq/. 79-én, az az pűnAözsd AarmadtA napján meggyű/tottáA a Szent Lász/óná/ mind a Aét Aápo/nát, megégett egy gyönyörű szép 730-790 cm. magas JézHS Szt'ue szobor, egy 750-740 cm. magas Szűz Mária szobor a Ais JézMsAóua/ az ö/ében, egy 700- 770 cm. Luerdesi Szűz Mária szobor és a soA szép Aisebb szobroA és soA, soA szentAép. A gyertyatartóA mind e/ o/uadtaA, a firágfázáA utzze/ és virággá/ együtt összeo/uadtaA, szóua/ a XX. század sz:uet megrázó em/é206

Ve". Szemtanúk szerint a kápolnák felgyújtása utáni kará csonykor kivirágzott a templomrom belsejében nőtt cseresznyefa. A karácsonytól Újévig virágba borult fáról bizonyítékképpen ágakat küldtek a rozsnyói püspöknek is, aki „e/ ts /uszt, /togy oM uofí uaâfnf. A tűzeset után rövidesen bádogból készítettek egy kisebb (kb. 1 m magas és 30 cm mély) kápolnát, de a kihelyezése után nem sokkal azt a benne lévő szobrokkal együtt elszállították. „Ja/, a SzMzanya szobor nent aVarí menni. Az auióró/ Véfszer /eeseii és nem iörí össze. Jót/, borzasztó r o / i f - emlékszik vissza egy szemtanú. Később a jászói kőbányát övező bokrokban szétdobál va találták m eg az összetört szobrok maradványait. Az 1960-as évektől - elsősorban a kíméletlen hatósági tiltás következtében - fokozatosan csökkent a kegyhely iránti széle sebb körű érdeklődés. Az utóbbi három évtizedben a vallásosság általános hanyatlása következtében már inkább csak a Szűz Mária által m egszentelt Szent László forrás gyógyító erejébe vetett hit él a helybeliek többségében. Az utóbbi évek szabad vallásgyakorlata ismét előtérbe állítot ta a Szent László forráshoz kapcsolódó kultuszt. Történnek próbálkozások a kegyhely egyház általi hivatalos zarándokhellyé nyilvánítására, és a Szent László-templom újbóli felépí tésére is .^ így a több évszázados Szent László-kultusz az utóbbi négy évtized Mária-tiszteletével együtt ismét a helyi néphagyo mány domináns részévé válik, és egykor talán elismert népi vallásgyakorlati formát is ölt.

207

Jegyzetek 1. DÜMMERTH 1977. 283-297. 2. BOROVSZKY-SZIKLAY1896.311., GÖRCSÖS 1978.35-37., VSOS 1.1977. 305. 3. BOROVSZKY-SZIKLAY 1896.139., 340., GÖRCSÖS 1978. 29-30. 4. GÖRCSÖS 1993. 2-3., 9-10. 5. Vö.: BOROVSZKY-SZIKLAY 1896. 475., IPOLYVÖLGYI NÉMETH 1991. 75. 6. Az adatgyűjtést a IV. Néprajzi Továbbképző Tanfolyam keretében SZABÓ Viktor bélyi önkéntes gyűjtővel közösen végeztük. Szabó az összegyűjtött anyagból „Szent László nyomai Debród történelmi-és vallási életében avagy jelenések a Szent László- forrásnál* címmé] 13 oldalas összefogla lót írt, ami a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Utánpótlás című füzetében jelenik meg. Ezúton mondunk köszönetét Papp Annának, Debród község polgármesternőjének, továbbá Molnár Mihálynak (sz. 1909), Molnárné Jászai Margitnak (sz. 1909), Molnámé Képes Gizellá nak (sz. 1912), Némethné Szeles Veronikának (sz. 1926) és Szepsiné Dunajsky Gizellának (sz. 1907), akik segitókészségükkel és értékes adataikkal nagyban hozzájárultak e munka megszületéséhez. A legen damotívumok csoportosításához TÜSKÉS-KNAPP 1992. 71-91. nyújtott támpontokat. 7. BOROVSZKY-SZIKLAY 1896 475. - a szerző nevének feltüntetése nélkül. 8. BOROVSZKY-SZIKLAY 1896 340., 475., GÖRCSÖS 1993. 2-5., 8-9. 9. GÖRCSÖS 1993. 3-4., 8. 10. GÖRCSÖS 1993. 7. 11. GÖRCSÖS 1993. 7-10. 12. A Molnámé Jászai Margitnál (hsz. 1.) fellelt ima eredetére vonatkozóan csak azt sikerült megtudnunk, hogy egy helybeli vallásos embertől kapta, aki több évtizede már elköltözött Dunaszerdahelvre a családjához Né methné Szeles Veronika (hsz. 99.) feltételezi, hogy a magyarországi Szalonnáról való nagyanyja hozta otthonról az imát. 13. Molnárné Jászai Margit 1959. április 30-tól egy szótár méretű, beszámozatlan oldalú füzetbe több vallási vonatkozású rövid feljegyzést írt Jegy zetek címmel Az idézett szöveg 1959. január 2-án került negyedikként bejegyzésre. 14. Midáné Ducsay Mária 1991-ben vetette papírra az idézett szövegrészt, amely Némethné Szeles Veronikánál található. Lásd bővebben a 19. sz. jegyzetet. 15. Valószínűleg Kandelláné ideggyógyintézeti elhelyezésével kapcsolatos az a másfél gépelt oldal kézirat, amely elkészítéséhez a Víchodoslovenské novinv 1962. 5.26-i számában közzétett MUDr Mcdvecky KandeHánéró)

208

készített szakorvosi véleménye szolgált alapul. Az eredeti forrást, a kivonatolt újságcikket nem sikerült fellelnünk, de a téma többoldalú megközelítése céljából szükségesnek tartjuk az aláírás nélküli kézirat szöveghű közlését is, amely Némethné Szeles Veronikánál található. A Szúz Mária jelenésekről a szent László hegyén, amelyről a pszichiáter szakember beszél: Ismeretes, hogy jelenések voltak a múltban és vannak a jelenben is. Erről tanúskodik a debrődi eset is. Egy 66 éves K. M. asszony esetéről van szó, beteglapja száma 11152/61, háztartásbeli (Szepsiból - az író megjegyzése). Gyermekei nevelését bigot vallásossággal irányította. 1954-ben három hónapra elítélték vallási bujtogatás miatt. 1950 máju sában kétszer figyelemre méltó álma volt, amelynek a tartalma időbelileg Gyümölcsoltó Boldogasszony - március 25. napjára esett - amelyben saját maga egy 18 éves lánnyá változott. Ebben az álomban bemutatkozott neki egy gyönyörű karcsú nő, hal ványkék ruhában, krémsárga fátyolba öltözve, csodás gyönyörű forrás h oz v e ze tte ót, am elyet m egáldott és szen t kegyelem teljes zarándokhelynek jegyzett meg. A (orrás minden betegséget gyógyít, kérte, hogy a romok helyén új templom épüljön, ahol a bűnösökért rendszeresen Istentiszteleteket végeznének. A gyönyörű nő kérte, hogy minden rózsafűzér tizedhez a J?atima-i ima" legyen kapcsolva. A mi páciensnónk különleges ^Mária rózsafüzért" imádkozott, amelyben hét szemből állt egy tized. Hét szem azért, mert az Istenanyának a Szíve hét tőrrel lett átdöfve. Megbízást kapott az álom tartalmának tévesztésére a vallásos nők között, de egy évig hallgatott, hogy elkerülje a kineveté seket. 1952-ben álmában kétszer újból megjelent neki a Szűz Anya és szigo rúan megparancsolta, hogy tetjessze a jelenéseket. Elmondta tehát a harangozónak és három vallásos nőnek. Ezek az elmondottak alapján azonosították a szent László forrást a debrődi falu határában Szepsi mellett (Moldava nad Bodvou). Elvezették ót a nevezett forráshoz, amely teljesen azonos volt az álomban látottal. Megfelel a valóságnak, hogy a nevezett helyen a 17. századbeli templom romjai találhatók. A forrás kb. 200 méter után eltűnik a (old színe alatt, amely jellegzetes jelenség a mészköves délszlovákiai tájon. Szűz Mária születése napján, szeptember 8-án 1954-ben történt egy elbeszélése alapján a következő jelenés: Ima közben a fent említett helyen hirtelen erős vihar keletkezett a Nap elveszítette a fényét és üres sötét körré változott. A természet a szent hely körül aranysárga színt kapott. Az egyik vallásos asszony a Napban a prágai Jézuskát vélte felfedezni. Egy evangélikus vallású zarándoknó, aki még a Mária-kultuszt nem ismerte hangosan felszólalt, hogy a Napban a Szúzanyát látja, ahogy a halott Krisztust tartja a karjaiban.

209

Ez a nagy jelenős története gyorsan elterjedt a környéken és a követ kező vasárnap zarándokok indultak Debródre. Az emberek imádkoztak és vallási énekeket énekettek. A délutáni órákban a Nap [eereszkedett egészen a fák fölé, miközben egy nó megszólalt, hogy látja Jézus szfvét. Egy kilenc éves kislány hirtelen felszólalt, hogy látja rózsafúzérre) a Szüzanyát. Legelőször állítólag a mi páciensnónk látott egy szív alakú árnyat azután egy tökéletesebb jelenség tárult szeme elé, ahogy ünnepélyes kíséretben tizenkét angyal viszi a Szüzanyát az égbe. Egy Hú észre vett az égen egy kelyhet a szentostyával. Mások virágokat láttak hullani az égből. Mindezek a jelenések szürkületig tartottak. Sötétedéskor a mi páci ensnónk a templom romjai között gyertyákat látott égni és a fényükben egy kövön a Szüzanya állt. Az ujjaiból arany sugarak sugároztak, barna hullámos haja a vállára omlott. A lábain kereszt alakban arany csíkokkal díszített lábbeli volt. Ezután a látomás után elsötétedett a szeme előtt és elájult. Az elkövetkező években a mi páciensnónk ezt a szent helyet szorgal masan látogatta. A jelenéseiben tudomására volt adva, hogy ha az emberek eltérnek az igaz hittől, akkor az Isten nagy szenvedéseket enged a Földre íbldrengéseket árvizekkel, villámcsapásokkal és sötétséggé!. Látomása volt Istennel is, ahogy a Szívéből csepegett a vér. Elmondta, hogy a Szíve a sok sértés és az embereknek a hittől való eltérésük miatt vérzik. Sírt, mert az embereknél a szeretet hiánya miatt a gyűlölet van túlsúlyban. 1960-ban a Szüzanya azt mondta a páciensnónknek, hogy minden hónap 28-án fontos jelenés lesz. Ezeken a napokon zarándokolt a forrás hoz. Elmondta, hogy a Szüzanya a jelenésekben gyakran siratta az embereket hűtlenségük miatt, átadta neki a titkokat a világ sorsáról, de egyidejűleg megtiltotta neki, hogy ezekről beszéljen. A családi életben való szenvedéseik az Istenanya vigasztalásaival pótolta a jelenésekben. Erősen hisz a szent László forrás csodás gyógyító hatásában. Ettől a víztől meggyógyultak a hibás járásban szenvedő zarándokok, különféle fájdalmakkal és betegségekkel küzdők, sót még rákbetegek is. Látomá saiban - ahogy mondta - néha az egész szobája megtelik erős fénnyel és elárnyékolja a betegeket. Szent Anna ünnepe előtt észrevette a fellegek fölött álló 12 éves Máriát és szent Annát könyvvel a kezében. Két Nap különös sárgászöld és lila színű sugarakat bocsátott ki. Néha a fellegek ben Szepsi irányában az Istenanya alakját látta. Azt mondta nekünk, hogy a szent László forrást a Lourdesi barlang mintájára szándékozzák elterjeszteni. A hívek adományaiból három kisebb kápolna lett felépítve, gazdagon díszítve szobrokkal és a szentek képeivel. (Az író megjegyzi, hogy ezek később fel lettek égetve és tönkretéve.)

210

A személy pszichológiai kivizsgálásáról 81 választ kaptunk, amelyből hét a különleges fenoménok csoportjába tartozik. Különleges továbbá az, hogy nem voltak jelen a szchizofrén alapvető tünetei. A mi páciensnónknél fontos parafrén tünetet észleltünk, összhangot a belső elképzelések és a külső tettek között. Ez a tünet a szchizofréniánál soha nem fordul elő. A szchizofréniás páciens ugyanez idő alatt (11 év) már olyan mélyen determinált lenne, hogy nem lenne képes a halucinációival és téves gondolataival meggyőzni és megragadni az embereket. Maximálisan szuggesztfven hatottak a páciensnóre, ügy, mint a jelenlévő zarándokok ra a szent László forrás és templom romjai, amelyekhez a történelmi mült fűződik. Kötelességü nknek tartottuk a debrődi jelenést analyzálni tudományos pszichiátriai szempontból és rámutatni az igaz alapjára ennek a csodá nak, amelynek bizonyos hatása volt. Elkészítette 1962.5.26 -i Vsl. nov. cikke alapján, amelyet a lelkibetegségek szakértője MUDr. J. Medvecky dolgozott fel Kassán. Kassa 1991. 8.10. 16. Lásd a 14. sz. jegyzetet. 17. Farkas Gáspár 1991-ben vetette papírra az idézett szövegrészt, amely Némethné Szeles Veronikánál található. Lásd bővebben a 19. sz. jegyze tet. 18. Lást a 13. sz. jegyzetet. Az idézett szöveg 1959. május 20-án került hatodikként bejegyzésre. 19. Akegyhely egyházi elismertetésére 1991-ben helyi mozgalom indult, amely keretében Némethné Szeles Veronika felkérte a szemtanúkat, hogy vessék papírra a Szent László-forrásnál szerzett tapasztalataikat. A kezdeményezésre eddig két leírást kapott. Ezeket az alábbiakban szö veghűen közöljük. Én alul írót Farkas GáSpár Szavamra kijelentem, hogy a debrődi kegy hejen édes Szúzanya visza atta az egéségem, mert tízévig nem tutam megeni sémit. Jártam én rőgenre, és azorvoságot szetem, de nem gyogyutam meg és akor elmen tem debrődre és ott kértem a Szúzanyát- és meg halgatot. és vissza - atta az egéségem.^és ott megfogattam, hogy mindenap egy miatyákat egy údvózlégyet egy hiszekegyet az ö tiszteletére elmondok, és akor látom a Szúzanyát nem csak én látom hanem jőtek fői négyen rendőrök és egy letérgyelt és asztmonta, hogy majd mindent megmond, hogy mit látót és elmentek és a népet nembántoták és még volt lőcséről egy beteg gyerek az is egéségesen ment haza és én egy hétdecis üvegei vizet hosztam és mikorra elfogyot énis teljesen meggyógyultam Maradok hu tístelettel Szúzanyához Farkai Gáspár

211

* Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mélyen Tiszteit püspök ür! A szúz Mária jelenése az 1951 és 52-ben a Debrógyi szent Lásztóhegyen. A szúz Anya megjelenik, Kandeláné asszonynak. És mondta neki, hogy minél tőben, vagyis több népet, hozzon magával szent hegyre. Édes anyám és a többiek elismentek a szenthegyre. Ahol a Szúz Mária várta őket. Édesapám egy mord szigorú ember volt. Elment a hukóba (= kohóba - a szerzó megjegyzése) dolgozni, És ot hallota hogy 2 hétikke! a Rózsa fúzert imátkozni mind a három bokrot. A rózsafuzer elvégzése után. Elment a szent hegyre. És csakugyan megjelent neki is a szúz anya. A hogy hazajót letergyepelt a Fá vágó tuskohoz és sírva imátkozot. Boldogságos Szúz Mária bocsáss meg nekem az én nehesz bűneimet. Asztán vet kassán egy szép Mária szobrot és két hétik magánal tartota És a landoan imátkozot hozá. két hét múlva kapót, sugalatot hogy vigye ót oda ahol találkozót vele. Csináltatot kápolnácskát És én vitem a szobrot, a féljem a kápolnát. És édes apám vezetet. Szepsiból keresztül az erdőn. Nagy eső eset de mink a nemásztunk meg Ilatós kódben felmentünk a szent hegyre. Templomnak közepe táján egy hatalmas Fa, és melete egy körte Fa volt. Arra lett felszögelve a kápolna. Akórte fának most csak a torzsája van meg. Kandeláné asszony ahanyszor hívta hegyre anyiszor volt jelenés. És kivétel nélkül, aki jelen volt mindenki láta. Szűz anya követelte, hogy kápolnát, emejen a nép. Úgyis történt Jézus Szive szobra is volt. Egy alkalomkor ötszázan lehetünk. Amikor kijót a kato naság, hogy sétverje a tömeget. De nemnyúltak senkihez, egy merően álták és nézték a jelenést. Virágok húltak a népre. Csipke bokor volt a templom sárkába az kivirágzott a jelenés alat, És gyönyörű ilat lepte meg a tömeget. A virágot leszedték és elküldték Rómába. De sémi jelt nem kaptunk. Biztosan nemvolt kézbesítve. Ahogy mentünk a szent hegyre. Vavráné nevezetű református asszony jötvelünk És mesélt nekem, hogy ó három évet feküdt az ágyban nem tudót járni Egyszer monya a férjének, hogy menyen a szent hegyre, és hozón neki vizet A férjé válaszolt, mink reformátusok vagyunk, hogy mehetek a katolikusokhoz, a felesége ászt felelte, hogy a szúzanva mindenkié. El is hoszta a vizet meglet bene mosva És a saját lábán ment vetünk a hegyre. A szúszanvanak megkö szöni a meggyógyulást. Én is ot érzem magam jól ahol a drága szúzanyaval talalkoszom a férjemel egyút. Ha csak egy kis időm van megyek a szent hegyre Akor a nép ősze rákot egy szép imát Mai napik is imátkozom. Az 1958ban engem megrohanták a vad legyek, Ahogy kapáltam a kukoricát. És egész testemet össze csípték Mindenféle orvosságot hasz náltam - De annak dacara, minden regeire véresre kapartam magam. Mégelmentem a Bárkai búcsúra, de már vissza fele nagyon beteg voltam.

212

Sírtam, hogy mi tévő legyek - Akkor mind ha valaki szólt volna Meny a szent hegyre a szúzanyahoz meggyógít. Másnap elismentem hoztam vizet megmosakodtam. Regere a sebeim ¡eszaradtak az égész teste m oj an let Akar csak a tojáshaj. Haram nap múlva, még egy nyom sem volt rajtam Amióta a szúzanyaval talalkosztam Gyakran jártam a szent hegyre. De amióta meggyógyultam, méd gyakraban járok. Az én jelené seim! A hogy rozsafúzért imátkosztunk, Volt a szent hegyen Egy kis kápolnácska a kereszkétól lejeb Akár csak egy madáréteó egy méteres oszlopkán es bevolt üvegezve. Ahogy hoza érkesztem, Az üveg belől harmatos, végig csorgot az üvegen. Iparkodtam megtörülni, de mi tör tént? Nem tudtam kinyitni. Akor szóltam gyertek lányok kinyitni. Vagy sokan próbálkosztak, de seni sem tudta Akor elhívtam Kandelané aszonyt. Ahogy közeledik a kezével a kápolnácska felé akor csak a mágnes let volna a kezébe egyszer csak magától kinyilt a kápolna, megtérülte és monta hogy sír a szúzanya És a kápolnacskát vissza becsukta. Mink újra próbalkosztunk kinyitni de nemsikerült. Újra kesztünk a Rózafuzért imátkozni. Imádság közben egy tizenhárom éves fiú gyermek. Édes anyám it a szúzanya. És oszt látam hogy a sok nép letérgyepelt. És úgy nekem is eltúnik minden ami jelen volt. Csak a gyönyörűséges táj és középen a szép szúz Mária vagyis a szépszúzanya fehérbe. A levegő ilatos egy szóval asz ta gyönyörűséget. Sem megmon dani, sem látni, ászt csak látni lehet Meletem ált a Kandeláné aszony halani halotam ahogy imátkozot. Boldogságos szúz Mária. Könyörögj éretünk és az égés világért. Hangot halotam de ót nem látam. Én nem tudtam imádkozni. Aza gyönyörűség vagy tíz pereik Ahogy kezdet süni a jelenés, tásan halványodot és már volt láti még nagyon mesze a És egy csilaghányó sokáig jelen volt, korú! belül aba az iranyba aho! a szúzanya fejecskéje lehetet. És lasacskán azés elmúlt. De vele az ilat is És nyűgöd let a táj mind most Mida Istvánná az Ducsay Mária

213

Irodalom BARNA Gábor 1992 Hagyomány és újítás a búcsújárásban. In: Közelítések. Néprajzi, történeti, antropológiai tanulmányok Hofer Tamás 60. születésnapjára. Debrecen, 93-98.

BOROSZKY Samu-SZIKLAY János szerk. 1896 Abauj-Torna vármegye és Kassa Budapest DÜMMERTH Dezső 1977 Az Árpádok nyomában. Budapest

GALAVICS Géza 1992 Főúri búcsújárás a XVII. században. In: Közelítések. Néprajzi, történeti, antropológiai tanulmányok Hofer Tamás 60. születésnapjára. Debrecen, 65-69. GÖRCSÖS Mihály 1978 Debród története és népi gazdálkodása. Bölcsészdoktori értekezés. Kézirat 1993 Szent László kápolnája és búcsújáró helye Debródön. Kézirat IPOLYVÖLGYI NÉMETH J. Krizosztom 1991 Búcsújárók könyve. Balassagyarmat

S. LACKOVITS Emőke (szerk.) 1991 Népi vallásosság a Kárpát-medencében I. Veszprém TÜSKÉS Gábor-KNAPP Éva 1992 Előzetes körkép a barokkori búcsújárásról. In: Közelítések. Népraj zi, történeti, antropológiai tanulmányok Hofer Tamás 60. szüle tésnapjára. Debrecen, 71-91. 1977 Vlastivedny slovník obcí na Slovensku I. Bratislava

214

A S zent L ászló kő D ebródön (Liszka J. felv., 1993)

A Szádelói völgy (L iszka J. felv., 1993) 215

**%*

A d eb rőd iek S zú za n ya -k á p oln á ja (a rch ív foto) 216

A szepsiek Jézus Szíve-kápolnája (archív foto) 217

A Szent László kőhöz vezető út kijelölése (Liszka J. felv., 1993) 218

N ém eth n é Szeles V eron ik ává! beszélget Fehérváry M agda és Szabó V ik tor (L iszka J. felv., 1993)

A S zent László forrás (L iszka J. felv., 1993) 219

K egytárgyak a Szent László tem plom rom jai között nőtt fa törzsén (Liszka J. felv., 1993)

220

Nagy Mari-Vidák István: J egy zetfüzetünkből... K ő z ó p -A z s ía t

a m a g y a r ngpmMugszeíóen. /.M a r f o s

1993. szeptember 1-jén Ha egyetlenegy falutkellene kiválasztani a jelenlegi tudásunk szerint a magyar nyelvterület falvai közül, azzal a megjegyzés sel, hogy a lehető legtöbb hasonlóságot mutatja a minták terén a közép-ázsiaival, akkor ez feltétlenül Martos lenne. De vajon m iért nem a Kiskunság s a Nagykunság ad ilyen példát? Mi történt Martoson, hogy ilyen lett? Vagy mi nem történt, hogy ilyen maradt? Ennek megválaszolásához kellene a falu törté nete, ha van ilyen kiadvány vagy egy sürgős odautazás. Szeptem ber 3-án

Az élet szellemi örömei és izgalmai Ilyenek is vannak és bánhatja az, aki m ég nem érezte át őket. Mi az 1980-as évek elején kerültünk közelebb Közép-Azsia népeinek művészetéhez, másként népművészetéhez. Termé szetesen ezzel egyidóben megérett bennünk az elhatározás és a vágy, hogy ennek nyomait, gyökereit, emlékeit idehaza is meg találjuk. M egváltozott szemmel és tudással keresgéltünk to vább idehaza. Újra kezünkbe vettük a nagy képes néprajzi kiadványokat, újra végignéztük számtalan magyarországi múzeum gazdag kiállítását. Az évek teltek-múltak, de igazán nagy eredményt nem hoztak. Mígnem úgy négy öt éve megláttunk néhány min tás fókötót s elraktároztuk magunkban, hová valók. Az elraktá-

221

rozás jó volt, a megnevezés azonban pontatlan, mert nem főkö tők voltak.

íngMji/ részíeíe, haídíra tâíó ing Acézeítye. A

eforq/zoMs rté/Aü/ udg/dA At.

fAíarios, Xomórom m.szdzad/ordM/ó) Bp. Népra/zi AÍMzeum. Népr. Lat. ÍV, 306. oM. Eltelt újabb két év, s egy népdalokat közlő könyvben hasonló minták néztek ránk egy női mellényről, s a megnevezésben ismét Martos falu neve állt. Ez újabb intő jel volt s közben elgondolkoztunk. Mit is keresünk? Honfoglaló őseink textíliáinak, nemeztaka róinak a nyomát, máig élő mustráig, hímjeit? Dehát 1000 év után, s ennyi "népkeveredés, ennyi új dolog befogadása után rátalálhatunk-e erre egyáltalán? Például itt hol élünk, a Kiskunságban, itt sem találjuk a kunok sajátos mintáinak nyomait. Pedig itt csak 600 évet kellett átvészelniük azoknak napjainkig. Nem találtuk, de utánanéztünk a kisze melt falunak, ír-e róla valaki? S igen! Textíliáira más is felfi gyelt, jóval előttünk, s tudományosan feltérképezte, gondosan

222

leírta. A dolgozat címe, FÉL Edit: A nőt ru/tdzVodds Martoson. (1942 Néprajzi Értesítő). Elolvastuk és a közölt fénykép meg erősített hitünkben. Persze a mintát elfelejtettük, így képét egy későbbi találkozás alapján rajzoljuk most utólag ide.

RéMÍeí egy maríost haioMt /oAőMrőf. Budapest Népr. Múzeum XtdMíMsa J993. FÉL Edit kiváló m unkát végzett s nyilván nem gondolt arra, hogy az ó ösztönös érzései, tetszése mögött mi húzódik, mert a martosi sajátosságok okát, eredetét nem kutatta. Ismét eltelt egy év, s mi már a nemezkészítésról szóló könyvünk megírásán dolgoztunk. S szántunk is bele egy fejezetet „KÓzép-Azsta nonidd népeinek nttnídt a magyar /tagyomdnyoVáan" címmel. Gondol ván, hadd fogódzkodjon m eg valamiben az a fiatal utánunk jövő rokonlélek, aki e m esterségbe fog hazánkban. Ma, 1993. szep tem ber 3-án elindultunk Martosra, s fejünkben a következő gondolatok jártak: Bárcsak lenne egy idős tanító, aki már megírta a falu törté netét, sóhajtottunk fel, s ez adna némi támpontot elképzelése inkhez. Ez bizonyíthatja igazunkat mások előtt. A minták származása terén mi a kun vagy a besenyő népre gondoltunk, vagy honfog laló őseinkre. A fqlu történetében - amit ZSITNYAN István tanár úr írt, s amire Komáromban bukkantunk - azonban az áll, az ősök avarok. Végülis ez nem nagy tévedés. Az avarok is rokonaink. Szintén keletről jött török származású nomád nép. Kultúrájuk szintén a törökség kipcsak ágával rokon, tehát pél dául a ma élő kazakokkal és kirgizekkel. A csoda inkább az, hogy 223

ilyen tisztán fennmaradtak ezek a minták 1200 év viharai közepette. Szép avarkori és honfoglaláskori kiásott övcsatok, veretek mintái nyomán sokminden újra formálható ma a nép művészetben és iparmúvészetben, de hogy ilyen minta ma is élne körülöttünk, arra már sokan nemet mondanának. Pedig szent meggyőződésünk, hogy életünkben s a ma élők kultúrájá ban is vegyesen vannak jelen különböző korú dolgok, érzések, tárgyak, olyasmik, amik 100, 200, 500,1000, 10.000 és 100.000 éves dolgok, csak éppen nem tudatosulnak bennünk. Most pedig álljon itt egy Közép-Ázsiai minta, mint a bizonyíték másik oldala;

K azaA Szüím aA - sza6oM .uarrí we/ncz%a&aró.

AT. Mongólia 7956. VágóLószfó /¡?nyA:^pe a/ap/árt. Szeptember 14.

Hangos töprengés a faluban tett első egyórás látogatás után. Ezer és egy bizonyíték van és lesz egyes mintáink ázsiai rokonságára. De milyen jó lenne indulásként egy közvetlen, erős bizonyíték. Milyen jó lenne egy elzárt kicsi falura találni, ahol egy sajátos mintavilág él és ahol ez egy sajátos eredettel magya rázható. Egy, a magyartól eltérő kun, besenyő stb. eredettel. Most a komáromi múzeum kiállításán sétálva, úgy tűnik nekünk, az avarok, a magyarok, a kabarok, a besenyők, a kunok 224

mind alapvetően török népek hasonló kultúrával érkeztek ide. Tehát nincs oly nagy, vagy elég eltérés közöttük, mint ahogy azt reméltük. Mind csatlakozott, néptöredékekkel együtt érkezett. Önmagában sem volt egyöntetű. Az eltelt 800-1000 év alatt itt a Kárpát-medencében még kellőképpen össze is keveredett. Akkor m iért reménykedünk? Ez nem azt jelenti, reménytelen am it szeretnénk, de nem kel! ehhez m ég évtizedes, évszázados kutatás? Létezhet egyáltalán 1.000 éves továbbélés egy minta terén? Szeptem ber 19.

Az élet, a múlt segítségünkre siet Egy napot töltöttünk Martoson. Arra gondoltunk először, hogy az idős asszonyok közül egy-kettő talán még dolgozik, s azt reméltük, a régi módszert meglátjuk náluk, s egyszerre megért jü k a lényegét. Ez így is történt. El kell azonban azt is monda nunk, van 2-3 asszony, akiket a falu a legtöbbre tart e téren, viszont szinte minden 70-80 éves asszony ma is műveli ezt. Viszont a régi módszert, a fejből való kivágást már senki sem használja. 1920 óta sablonokkal dolgoznak. A régi módszert többen is látták még és mivel nem bonyolultabb, meg is mutat ták egy darab újságpapíron.

T ű /ip á n m in /a Jóba Ju/tanna papt'rAiuógása.

225

A kivágás eltér a közép-ázsiaitól, mert nem két azonos rangú mintaelem keletkezik, de mégis hasonló. A bevágás után az aláhajtás révén itt is kialakul a hiányos vagy ellentétes minta rész. Érdekes és megmagyarázhatatlan, miért ilyen visszafogott a mai harsányhoz képest a régi. A mai harsány volt a megérthető, hiszen a városi polgári ízléshez idomult mint a rendeltetésben, ajtó-ablak díszítő, asztalterítő, ...mint a minták túlbonyolításá ban és erős piros színűvé változtatásában. Ezek a munkák 1920-30 táján Vecseyné jóvoltából már Amerikába is eljutottak. Van egy legutóbbi korszak is, ez 10-20 éves lehet itt már az alapszín is új a régihez képest, sárga vagy sötétbarna, vagy gyári tüll anyag s a minta színe is zöld, drapp, kék. De miért oly visszafogott a régi?

A m a río sí íq /h á z aszíaZAencfcf/éneA szegő?ntní
226

A napot este kétkedve zártuk, leírtuk a meglátásainkat, az eredményeket, de a legfontosabb dolog terén bizonytalanok voltunk. Nem tudtuk szétválasztani a két korszakot, mit tudott a falu Vecseyné ottléte előtt, s mit tanult tőle? Vecseyné nem erőszakosan változtatott, így nem tudtuk ezt eldönteni. A másik dolog, amit észrevettünk az az volt, hogy a régi stílust, a fehéren fehér rátétet alig találtuk. Két ilyen m unka került elő, egy ing és egy vófélykendó (utolsó család).

R é s z íe f egy a s z ía ffe r t íő r ö f % /r e z íe Vecseyné, T aM cs (% a . f7920-as éueAJ

Aki a régi módszert még ismerte, az idén halt meg, illetve akire hivatkoztak, egybehangzóan Erdély Istvánnéra, mint ős forrásra, ő már 20 éve halott. Kezdtünk attól félni, hogy igen kevés volt itt az eredeti tudomány és minden Vecseynének

227

köszönhető, s így új. Azóta más kutatók és ebbéli félelmükről szóltak. Az ősforrás Erdélyi Istvánná szülei esetleg Erdélyből teleped tek ide és a bórrátéteket tették át vászonra és ezért oly egyedi ez a falu? így zártuk a napot és íme az esti összegzés. Akinél jártunk: 1. Tatainé Jóba Erzsébet sz. 1909. Templom-sor. (Vecseyné rajzait sokáig ő őrizte majd átadta Zsitnyan tanár úrnak) 2 P. György Mihályné (félje vak) 3. Keszeg Mihályné Endrédi Júlia (Csallóköz c. könyvben) sz. 1913. is szerepel. 4. Keszeg Zsuzsanna sz. 1920. 5. Jóba Lajosné bába, sz. 1905. Meghalt 1993-ban 88 évesen, 3 db munkája Mórócz tiszteletes úrnál látható)

Összegzés: A faluban élt egy metéléses kézimunka (rátét), amelyet öszszehajtogatott batiszt anyagból fejből, előrerajzolás nélkül vág tak ki, majd egy másik anyagra fércelték, majd a minta szálait behajtva, apró öltésekkel rávarrták. Kb. 1910-ig, a mai 80 évesek szülei fehér alapon fehér mintát használtak. Ez a rátét ugyan vékony gyári batiszt, opálbatiszt volt. Az elmondás sze rint a mintát a hátoldalra varrták és az csak átsejlett a vékony anyagon. A cérna is 100-as volt, gyári és finom tűvel varrtak, kis ollóval metéltek. Az emlékezet szerint így készült kötény, vőfélykendő, vállkendő és a női ing kézelője. Ilyen díszítésű fókötóre, halotti ingre, halotti lepedőre nem emlékeztek. 1910-15 körül a faluba került Vecseyné Takács Olga, deáki születésű fiatal tanítónő, aki a régi munkákat — hogy mennyit és milyet, nem tudjuk — összegyűjtötte a legis mertebb a tulipános és tökmag, ezt nekünk is kivágták újság papírból.

228

Ö kitalálta, hogy a régi fejből való kivágás helyett a kiterített kopírozható rajzot jól lehet terjeszteni. Ilyen rajzokból minden jeles vagdaló asszonynál sok m a is megtalálható. Ezeket ó elórajzolta és többekkel kivarratta. Az ő újítása az asztalterítő, ablak íolé, ajtó fölé való is. Ezeket a másolandó munkákat maguk a készítők új sorrendekbe tették, illetve maguk is alkotni kezdtek részben új elemeket. Egyes minták nevét régtől isme rik: ¿M/ipán, szít*, föAös, föA/nag, /e/soros, eg^sz, S-m m ía, <S, cstga, bársony, Aarang.

/tégy :z !f ,

paíó wiwfa, /öAwtag, /eíxoroí,

4

f.

Aara/tg, Aá/nony f.

/iéí

^

egé^zôriM

A fent említett négy asszony mindegyike kisiskolás korában Takács Olgától tanult varm i, a metélésen kívül a mesterkét, a — szemes hímzést és a kötést, horgolást is tőle tanulták kézi munka órán. Mindnyájan emlékeztek több idős asszonyra, kü lönösen „Erdéli Istvánnéra", aki fejből készített mintát. A sokféle minta között madár is van az egyik egy pám án, a másik a templomban egy futón. A minta kitalálójának személye nem tisztázódott.

229

M aáórd& rázoíó* egy p á rn á n a re/ormáÍM* tem plom ion M arío*on.

Mindannyian megjegyezték, hogy egyetlen más falu sincs, ahol ilyen metéléses kézimunka létezne. Létezik kettő másik mintázási módszer a faluban, a szálkihúzásos (?nes%erAe) és vagdalásos (7M&a&, ^öróeuarrua). Ez utóbbit ,/io6on uarrí mt/thívják, mert ezt egy rostára feszítették, egy hozzávarrott anyaggal, szíjakkal. Ha ez a rátétes munka, nagy múltú lenne, akkor nemcsak gyári anyagokból lenne. Illetve kellett, hogy legyen, egy ősibb bőr, posztó változata, vagy nem? Másnap reggel visszatértünk Komáromra Zsittynyan tanár úrhoz. Vecseyné Takács Olga mintakönyvét most már avatottabb szemmel átnézni. Ezután a komáromi múzeumba men tünk, erről fénymásolatot készíteni, illetve az ott őrzött hasonló Takács Olga-mintakönyvet újra átnézni. Nagy örömben volt részünk. A két mintakönyv Qgymás testvérei voltak, mindkettő Takács Olga gyöngybetűivel megcímezve.

230

,J

J. E re d e ti m arkost uágáso& Duna Aíeníi AídzeMm X ow árow , Lísz; Ep 3

2. Aíarfost ráíéíes AéztmMnAa-mtnM^ Zsí^ynyan J. ^/a/ô^áAa/z XoTnórofn M etéléses minták egy Keszeg Zsuzsannánál őrzött, múlt szá zadvégi muíTba való kendőről.

F eA ér a n y a g o n /e^tér rá M f fAícgMMs^n^ szer:ní a /egos:56 mínâréêgóőZJ így rögtön tisztázódott, mi volt régen és mit tett hozzá a kedves és lelkes, a falu asszonyai által igen szeretett tanítónő.

231

Elismerés alaposságáért és hozzáértéséért. Az eredeti vágá sok Erdélyi Istvánnétól sz. Jóba Juliannától valók voltak, tehát nem erdélyi családnevű ó, illetve Pap Andrásné is szerepel benne s így hozzátéve ehhez Keszeg Zsuzsannánál látottakat és hallottakat, az a valószínű, hogy 1800 óta bizonyosan él ez a munka itt. Minden asszony kezén és nem egyes iparosokén. Tehát régi tudomány az asszonyoknak. Az ennél való továbblé pést FEL Edit adhatja, illetve a Néprajzi Múzeum gyűjteménye. A folytatás irányáról szeptember 22-én A munkát a budapesti Néprajzi Múzeumban kellene folytatni. Átnézni a textilgyújtemény martosi anyagát, legalábbis a-leíró kartonok alapján. Kiválogatni belőle a metéléseseket — ha van rajtuk új minta — az olyanokat, illetve a régi rétegnek számí tókat, tehát rátét a fehéren és mindez a hátoldalon. Megnézni a fototárat is ilyen szempontból és esetleg az Adattárat is (Martos) földrajzi katalógus szerint. Ugyanekkor megnézni újra FÉL Edit dolgozatát a martosi viseletről, illetve könyvét a martosi nagycsaládról, majd felke resem ót Budepesten és megmutatni neki, mit találtunk és mit szeretnénk bemutatni vele. Időközben megtudtuk, ezzel már elkéstünk, nagyszerű textilkutatónk pár éve meghalt. Szeptember 24.

A budapesti Néprajzi Múzeum kiállításán Újabb örömök. Nem elég megnézni valamit, az elfelejtődik, le is kell azt rajzolni. Sót megtanulni fejből lerajzolni. Arra emlé keztünk csak, valami van kitéve a Néprajzi Múzeum kiállítá sán, M a rto soról, valam i szép. S az ú jra m egnézés bebizonyította, tényleg főkötők, különlegesen szépek. Fehér ala pon fekete mintával. S ami még fontosabb, a századfordulóról, tehát Takács Olga újító mozgalma előttről. De vajon ki fedezte fel Martost előttünk, s FEL Edit előtt. Ki volt az a korai gyújtó, vagy FEL Edit gyűjtött jó érzékkel igen korai darabokat? Ez 232

m ajá kiderül. Horváth Terézia néprajzkutató, aki a kiállítás ezen részét összeállította, ó is tudatosan válogatott a legszeb bekből és a legősibbekből? S mindjárt el is helyezte a rokon minták közé. Lassan íeny kell, hogy derüljön a martosi rejtélyre. Arra is, m iért nem emlékeznek a régebbi dolgokra! A halottas ing, fókötó fehéren fekete? S erre miért nem emlékeznek? Az örömünk mondata: „Felfedeztük Martoson Közép-Azsiát." A kép, a minták egyre többfélék és mégis mind egyazon rendben születik, egyazon gondolkodás, szerkesztési elv jegyé ben. S igazi női munka. Feszty Árpádtól napjainkig hány fogé kony lelket ragadott magával Martos, az ott élők szelleme?

J. F ő& öM X X . szd. eieje, M a rfos. (résziéi) Bp. Néprajzi Múzeum 2. A ezeiő, A farcé/A ó z a (részié?) ő p . Népra/zi MúzeM/H.

233

Olsvai Imre: Zoborvidéki kiegészítés Bartók török-magyar dallampárhuzamaihoz^ Az 1936-os török gyújtóútról tartott illetve leírt beszámolójá ban Bartók három dallampárhuzamot mutat be.^ A NYUGATban megjelent írást — mindhárom párhuzammal — Szóllósy András közli újra (1948-, 56- és 66-ban), az egyik dallampárhu zamot pedig Szabolcsi Bence illeszti a Magyar Zenetörténet Kézikönyve példatárába. A teljes anyagnak Suchoíf-szerkesztette verziójában Bartók még egy magyar példát állít az egyik párhuzam török dallamához,^ az itt közölt 7.6-hez. Saygun viszont — Rácz Ilona segítségével — tizennégyre növelte a török dallamok magyar változattárát, anélkül, hogy az újonnan közölt tizenegy magyar dallamhoz konkrét török dallamot állított vol na/* Ezek után nem vált fölöslegessé ill. érvénytelenné a bartóki párhuzamok kiegészíése:^ 1. k ottap éld a . Az 7.c magyar dallam összekötő változat Bartók két török dallama (7.6 és cf) illetve a két dallampárhuzam között. Oly közel áll mindkét török dallamhoz, mint azok az 7.a és 7.e magyarhoz. Sót, a 6-nek II. és IV. sorához, vagy a d-nek I. sorához ez a c még egy fokkal közelebb áll, mint ugyanezeken a helyeken az a ill. e. A látszatra lényeges egyetlen különbség a fókadenciában van: a6-nek 5 a középzárlata, cde-nek pedig-#. E különbséggel szemben ott van az öt dallam egész vonalának, egész szerkezetének nagyfokú egyezése. Némely szerkezeti he lyen — az I. sor első felében, még inkább a III. sor első felében — a dallamok egymáshoz képest jóval változékonyabban mozog 234

nak (a 6-nek az előadója m ég saját sokversszakos dallamán belül is, az egymás után játszott és énekelt strófák között is variál), ez eltérések zenei szóródása jóval szélesebb, mint a b:c és c.'d dallamok egymástól való eltéréseié. Hatodik változatként kívánkozik ebbe az összevont párhu zamba a 2. k o tta p é ld a . Nem írható be pontosan („lineárisan") valam ely két dallam közé, mert nem közbülső változat, nem összekötő kapocs, hanem valamennyihez átfonódó-csatlakozó rokon. Első sorae-hez hasonlóan indul, m ajda6c-hez hasonlóan zár; — II. sora óa-hoz á)l közel (3/4-részben c-hez is); — III. sora cóo-h oz hasonlít (3/8-részben ¿e-hez is); — IV. sora pedig alap jában valamennyivel közös. A hat példa már önmagában is elárulja, hogy Bartókkal együtt felül kell emelkednünk a betű szerint pontos kadencia-egyezéseken és a ritmus-előadásmód nak kötetlen vagy kötött voltán is, mert a dallamok melodikus to n á lis — te h á t stilá ris — rok on sá g á t egyáltalán nem befolyásolja, ha az egyik változat Parlando v. Rubato, a másik változatlan-tagolású Giusto, a harmadik pedig alkalmazkodó ritmusú Giusto. Lényeges a dallam nagyvonala, ritmustól függetlenített melo dikus szerkezete: 3. k o tta p é ld a . Szorosan ide tartozik a bemu tatott hat dallamon kívül a török gyűjtés száma is — egy-egy kadencia-eltéréssel pedig annak 7a6, 2, 4, 6, 76, Őc dallama. Mint a magyar ereszkedő dallamtípusokon belül — m ég inkább a rokon típusok között — igen ritkán mereven egyforma a kadenciaképlet, ugyanúgy Bartók török anyagának I. osztályában, a nyolcszótagú Parlandókban is különböző kadenciájú dallamokat találunk. Bartók idesorolt 15 számában tizenegyféle a kadenciaképlet, de ezek között többsége folytán kiem elkedik egyfelől az 5 5 X és az 5 4 X, amely nyolc dallam (53%) található , másfelől meg a z 5 Y b3, amelyhez szintén nyolc dallam (53%) tartozik^. Nem ingatja meg az alapvető egyezést három apró jellegzetes eltérés (kettő a török dallamokban, egy pedig a magyarokban). 235

(1) Sajátos elóadásbeli jelenség némelyik török dallamban a sorvégi hosszú hang tizenhatodként való kipergetése yt, yti szótagokkal. A magyarban ez a jelenség — mai ismereteink szerint — nem fordul elő. Legfeljebb a Jaj-nóták" sorvégi toldaléka, azoknak ja /ajq/ szövege sejlik íol távolból; de e magyar toldalékok nem a sorvégi hosszú hang értékét bontják, aprózzák sűrűn, tizenhatodokra, hanem az izometrikus nyolcszótagú alapszerkezethez járulnak többnyire nyolcad, pontozott-negyed és negyed értékben. (2) Mind a régi, mind az új magyar stílusban a dallamok túlnyomó többségében a záróhang előtt is egyuonaías g hangzik (viszont a „C-osztályban" igen gyakori az a'vagy a/isz*). Bartók 15 török dallamában más az arány: csak nyolcnak (53%) az utolsó előtti hangja szillabikus g', hatban (40%) az utolsó előtti szótag melizmaként hajlik a'-ról, vagy 6'-a'-ról g'-re, egy dallam nak az utolsó előtti hangja egyetlen versszakban sem lépg-re^. (3) Bartók egyik magyar dallama — itt az Le — a „Vidróczki"típust képviseli. Erre pedig az a jellemző, hogy a kezdősora a kvint(-kvart) magasságról, középtájról indul s időzik tovább, esetleg szeptimig, ritkán oktávig ível fel, de nincs eleve oktáv tájáról induló változata. Bartók mégis párhuzamba állítja az oktávig emelkedő s azon időző török dallammal, mert lénye gesebbnek tekinti a dallam nagyvonalát, egészének szerkezetét. A MNT 111/A kötet 1012. oldalán, a 894. dallam jegyzetében közölt változat azt bizonyítja, hogy a magyarban is akad olyan nyolcszótagú, 5 4 b3 kadenciájú parlando-rubato dallam, amelynak első sora is rögtön oktávról indul, majd ereszkedik kvintre — ennélfogva összekötő kapocs
236

ról, vagy csak-középról induló daliamainknak valamikor meg voltak mindkétféle kezdósorú változatai). Ha a kadencia- és ritmusegyezések feloldása után a szótagszám-azonosságon is felülemelkedünk és a dallamok egészének vonalvezetését vesszük figyelembe, akkor m ég szembeszökóbb a rokonság, m ég több jellem ző régi magyar ereszkedő dallamtí pus, sót típus-csoport m utat feltűnő hasonlóságot. Két típuscso port — kivált azok első két sora — áll igen közel a törökökhöz: azok a z 5 5 X é s 5 4 X kadenciájú dallamtípusok, amelyekben az első két sor oktáv tájáról indul és a sor végére kvintre, kvartra ereszkedik. Szerkezetük többnyi re A A . . vagy A A v .., ritkábban A B . . . Ide tartozó példák — a teljesség igénye nélkül — a három legfőbb kiadványból és Á g Tibor három gyűjteményéből: 55X KODÁLY-VARGYAS PT 226., 265., 292., 376. M N T II. 357.V II.;V III/A 239-247., 1092-1109. JÁRDÁNYI I. 88., 91., 93., 95., 96., 163. ÁG 1974: 41., 44., 45. Á G 1979: 2a), 12a), 28b). 54 X KODÁLY-VARGYAS PT 62., 118., 119., 148., Í51., 154., 156., 180., 234., 235., 260., 301-303., 306., 329., 357., 359-362. M N T III/A 8 94 j. JÁRDÁNYI I. 97., 98., 99., 100., 102., 103. Á G 1974: 47., 48., 78-81. Á G 1979: 6a), 9c), 14a)b), 27b), 28a), 49c)d). Á G 1983:1., 7., 29. Török vizsgálatában Bartók az összehasonlításnak két szélső pontját ragadta meg: (1) közvetlen párhuzamba állított hat-hét dallamot és (2) rám utatott a nagy stílus-egyezésre:,... o 6e/órt töröA íerüegy ótzonyos jef/egzeíes daâfníípM S^ (a/óârn. A 90 ¿a tom n y i anyagbő/ /nísz tartozik e66e a íípMsóa. ErmeA a ¿aârnítpMsna<6 a szerêzê meg/epo roônsógoí ntMíat a régt magyar da^/amoAnaA ú.n. eresz&edo szer%ezefét?e^." A 237

stílusrokonság tág határa és a néhány dallamnyi közvetlen párhuzam tömör centruma között sokféle, különböző erősségű egyezés helyezkedik el. Ezeket tovább feltárni csak nagyobb területről gyűjtött, tetemesebb mennyiségű török anyag isme retében lesz érdemes. Az már azonban ma is bizonyos, hogy Bartók alapvető megállapítása a jövőben lényegesen módosulni nem fog: „Nytíudnua/ó, Aogy ez az egyezés nem uéfeên. Hiszen a _/MgoszMuoAná/, az északt es nyugat szMuodná/, a gőrögö^ne/ :7yen Ja//amo^na^ nyoma sincs; m^ga óo^gárodnáJ ts csad szórványo san ?aM/Aa?ó%. 7ía ê^mêíóe uesszM^, /togy ¿¿yen szer&ezeíá áaâmod edd:g csa% a magyarodnál a mezoségi es moMvai románoAnáí, íouá66á a cseremiszeknek és északi íöröÁ; népekné/ ismeretesek, akkor egyre óizonyosaóAnak látszik, Aogy ezek egy régi íőrök zenei S?Í?MS maradványai."

Lábjegyzetek 1. A tőrök dallamokat, azok összevetésre legalkalmasabb dallamversszakait SAYGUN alapján közlöm a következő egyszerűsítésekkel: (a) egyes hosszú sorzáróhangok tizenhatodonként végigírt „pergetett* előadását nagyobb ritmusértékekre vonom össze, de a kottaszárak áthúzásával pontosan érzékeltetem a pergetést és annak időtartamát; (b) a díszítéseket az üjabb, MNT VI-VII;-beli fószövegi-ortográfia szerint közlöm (tehát a nem-fóhangintenzitású diszltóhangok mindig felfelé húzott szárakkal állnak, értékük a fóhangból tevonandó, mert az a teljes díszítés ritmusértékét is hordozza). A korábbi közlésekre (NYUGAT, SZABOLCSI, SZÓLLÖSY-k), ill. a SUCHOFF-szerkesztette párhuzamos kiadásra és ezeknek SAYGUN-tól való hangmagasság-, ritmus- és szövegeltéréseire a dallam példák gyűjtési és közlési adatainál térek ki. Mindhárom SZÖLLÖSY a NYUGAT-verziótközli, SZABOLCSI oktávval feljebb szintén ezt (bár ó nem az eredeti magyar NYUGAT-ot, hanem a NEW HUNGÁRIÁN QUARTERLYIII. (1937) 2. (nyári) számát jelöli forrásul). SZÖLLÖSYnél csak az 1966-os kiadás oldal-ill. daUamszámát adom meg. A dallamsorok határát kettós-ütemvonallal érzékeltetem.

238

2.

3. 4.

5.

6.

7. 8. 9.

10.

Bartók 1937. január 11.-i rádióelőadásában az 7.a ése dallamot Székely Mihály énekelte, az 7.5-t (korábbi lejegyzése szerint) Budaházi Farkas Miklós hegedülte, az í.tf-példának pedig eredeti fonográfTelvétele hangzott e). SUCHOFF: 115 és 192. IV. sz. SAYGUN: 375-382. Vikár László szíves szóbeli közlése szerint Rácz Ilona segített Saygunnak a magyar anyag átnézésében. Kadencia- és szótagszám-azonosság alapján keresték ill. találták meg az újabb tizenegy magyar dallamot. SAYGUN példatárának 6. száma azonos SUCHOFF III. számával, SAYGUN 7-8. száma pedig SUCHOFF 1-11. sz.-val. Még 1958/60 táján, a SZÖLLÖSY-közlések tanulmányozásakor vettem észre az „Ifjúság, mint sólyommadár" és az „Isten hozzád szülöttem fold" dallamainak — meg a mellettük-mögöttük álló változatoknak — idetartozását. De mivel akkor mind SAYGUN, mind SUCHOFF anyaga hozzáférhetetlen volt, nem tudtam, nem szerepel-e náluk is ez az összefüggés. Miután ezek megjelentek, de a párhuzamot egyikük sem közli, érdemesnek tartom e kiegészített párhuzam közreadását. Bartók az igen közeli változatokat betűvel, a törzsdallamokat — mai terminológiánkkal: típusokat — pedig arab számmal különíti el. Bartók „típus'-fogalma tágabb: rokontípusok csoportját, típustömböket ért alatta. SAYGUN és SUCHOFF: 5, 6, 75, gahrdc. SAYGUN és SUCHOFF: Ja6,2, 5, gabde. Ahol ugyanaz az énekes többféle zárlatot használ, ott „lefelé kerekítettem", azaz: ha egyszer is előfordult ag'-g', akkor oda számítottam. Lásd a 6. jegyzet 2. mondatát.

Irodalom és rövidítések

ÁG Tibor 1974 Édesanyám rózsa/a_/a. Pozsony. 1979 VeíesséA szóM sziuent. Pozsony. 1983 A ¿¿na/ a/oíí. 7/w/yynMíi Losonc. BARTÓK BÉLA 1937 7oröAors.zag6art. NYUGAT XXX.évf. 3. (márc.) sz. 173-181.; SZÖLLÖSY 1948: 33-39.; 1956: 96-111.; 1966: 507-517. Idegennyelvü megjelenéseit felsorolja SZÖLLÖSY 1966: 848-849. 1976 Aíustc/rom Ásta Mrtor. Ed. by Benjamin Suchoff. With an afterword by Kurt Reinhard. Princeton.

239

JÁRDÁNYI Pát A / a g y

a

r

7-7/. Budapest, 1961, 1977^.

KODÁLY-VARGYAS KODÁLY Zoltán: A ntagyar A példatárt szerkesztette Vargyas Lajos. Budapest, 1952, 1960, 1969, 1973. KR Kodá)y Zoltán népdalrendje (kéziratos nagy gyűjtemény akadémiai letét ben). MNT A Magyar Tara (sorozat 1951-tó])

NYUGAT = BARTÓK 1937 PT Példatár SAYGUN A. Adnan Béâ Baríó^'s musté research trt Turêy. Ed. by László Vikár. Buda pest, 1976. SUCHOFF Benjámin = BARTÓK 1976 SZABOLCSI Bence A magyar ¿ert^őrMft^ ^¿ztAörtyue. Budapest, 1947, 1955^ SZÖLLÖSY András 1948 BaríóA B^/a uá/cgaíoíí ze^Mt írását. Összegyűjtötte -, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Szabolcsi Bence. Budapest. 1956 Baridé Bâ ^áôgaíoíí írásai. Összegyűjtötte - Bp. 1966 Baridé Bâ összegyő/íöíí írásai. Közreadja - Bp. THALY Kálmán R^gt magyar uiíózt ^s elegyes ¿aío&. Bpest, 1864.

240

A kottapéldák gyűjtési és közlési adatai l a Horti/iMzesgyarmai (Hont) = Hotitayts&a VrAtca (SK), Kodáty, [1910 körűt] — SAYGUN: 378.6. sz., SUCHOFF. 178. III. sz. A NYUGAT és SZÓLLÓSY (1966: 510., 2. sz.) undecimával mélyebben közti, SZABOLCSI (P T I. 2/e atsó datlam) pedig kvarttat métyebben. b. Osmamye (Adana, TR), Bartók, 1936, -SAYGUN: l/8a daltam 6. versszaka; a 3. dattamsor etsó ütemébem kiírt far[iáns] az 1. vsz.-bán hangzik így; a 2-5. vsz. dattama e két váttozat között mozog. SUCHOFF nem közti az 5-6. vsz.-ot. A NYUGAT-ban, SZÖLLÓSY-ben (1966: 509.) és SZABOLCSI-bán (PT. IVe felsó dattam) valószínűleg egy korábbi Bartók lejegyzés szerepe], részben fóhangeltéréssel is, az elsó vsz. szövegéve] s az egész dallam undecimával i)l. kvarttal mélyebben. c. Bars^dee (Bars) = íadtce (SK), Kodály, 1907. — KODÁLY-VARGYAS PT 62. sz. apró eltérésekkel közli (Kodáty ének-zongorafeldolgozása nyomán). Itt a kéziratos támlap (KR 12. 924) alapján két személy eggyévont dallama át); a másik énekes szövegének kezdósora:#e/, madár, madár, cstt/a madár. A támlapon Kodáty kezevonásával otvasható: „THALY: 7/tusdg, mtni sd^yommadctr* d. (Kadirti, TR), Bartók, 1936. — SAYGUN: 1/5. dattam 2. vsz.-a, SUCHOFF: 5. datlam 2. vsz.-a. A NYUGAT-ban és SZÖLLÓSY-ben (1966: 515.) a második és negyedik dattamsor záróhangja egyszerűbb tejegyzésben szerepet: nagy értékre összekötött hangok fölött tremolo jelzés ált, a dattam alatt az elsó vsz. szövege áll s az egész dallam undecimával mélyebben fekszik. e. Erd(Üböuesd (Heves), Vikár Béla [1900 körül], lejegyezte Bartók. SAYGUN. 379., 8. sz.; SUCHOFF: 178. II. sz. (itt a 7. fóhang poniozoM, az utolsó előtti fóhang pedigegyszerponíozoM félérték). A NYUGAT és SZÓLLÓSY (1966: 515., 6. sz.)undecimávat métyebben közti. 2. Sofnogyszob (Somogy), Vikár Béta, 1898, lejegyezte Kereszty István. KODÁLY-VARGYAS PT 120. sz.

241

Kottamelléklet

1

^ r r f r J

tr f ü r f f . f f n r p

Isten hozzád szülöttem f ö l d

Barsi Ernő Ág Tibor Karácsonyi betlehemes játékok és mendikák c. csallóközi gyűjteménye énekeinek változatai a Duna túlsó oldalán Gazdag ajándékot vehettek kézbe az 1992. esztendőben a Gyurcsó István Alapítvány Füzetek első számában mindazok, akik szeretik ápolják népi hagyományainkat. A füzet Ág Tibor gyűjtötte karácsonyi betlehemes játékokat és mendikákat tesz közzé Vígan zeng;e(e& cttoráA címmel Csallóköz gazdag hagyo mányaiból. E terület szerves része annak a földrajzi egységnek, melyet Kisalföldnek nevezünk, s nagy része átnyúlik a Duna másik partjára is. Népzene, néphagyomány szempontjából a Duna önmagában nem olyan választó vonal, mely nagy különb séget eredményezne a két oldalán lakó nép folklórjában. Az, hogy a Duna vonalára országhatár is került, már eredményez het különbségeket, de ezek sem számottevőek. Az egykor közös dalkincs és szokásanyag egyrészt megőrződött a határ mindkét oldalán, másrészt más és más részük ment feledésbe, a megőr zőitek is másként variálódtak. A variánsok pedig, mivel a határ évtizedeken át nehezen volt átjárható, nem válhattak ismertté, elterjedté a túlsó oldalon. így kapott bizonyos fokig sajátos színezetet a ketté választott Kisalföld karácsonyi ének és szo kásanyaga is a Duna két oldalán. E sajátos színezet néhány vonására próbálok rámutatni a variánsokon keresztül. Nemcsak a dallamokat veszem vizsgálat alá, hanem a szövegeket, s az énekek mellett a dramatikus hagyományokat is. A szövegek nemcsak variálódnak, hanem 244

hamarabb mennek feledésbe, mint a dallamok. Különösen a prózai szövegek. Még a dallammal párosult szövegekben is találkozhatunk kopásokkal. De az is megfigyelhető, hogy egyes szövegsorok, vagy gondolatok szétszóródnak, más dalokba épül nek bele. Ha végiglapozzuk a gyűjteményt, mindjárt szembetűnik, hogy Csallóközben abetlehem ezés énekes-dramatikus szokása jóval gazdagabb, teljesebb, mint pl. a szomszédos Szigetközben. Igaz, az elmúlt évtizedek alatt nem volt tanácsos karácsonyi énekek gyűjtésével foglalkozni itt a Szigetközben, a változások óta még nem fordítottunk elég gondot a hiányosság pótlására. így nem lehet tudni, mennyi szigetközi karácsonyi ének és szokásemlék élhet m ég az emberek tudatában. Az összehasonlításnál csupán az 1970-es évek elején végzett gyűjtéseket tudtam számbavenni. Á g Tibor három csoportba sorolva adja közre a karácsonyi eneKes Köszöntőket, játékokat. A Mendikálás, kántálás B Csillagjárás C Betlehemes játékok Az A csoport is két részre oszlik:

Xtsgyerme%e& Aardcsonyesít %öszönío ârácsonyesíí &öszönío ¿neAet csoporí/ára. Mindegyik típus megtalálható a Szigetközben is. A kisgyer m ekek karácsonyi köszöntőjét inkább mendikálásnak, a felnőt tekét kántálásnak nevezik. Mind a kettő latin szóból ered (m endicare = koldulni, a szokás adománygyűjtő jellegére utal, a cantare = énekelni pedig a szokás énekes voltát jelzi), s a 17-18. századi deákos műveltségünkből örökölte népünk. A Szigetköz ben a felnőttek énekes köszöntői maradtak el előbb, a kis gyer m ekek mendikálása élt tovább. Ezidótájt nem is illett már serdülőkorú legénykéknek mendikálni járni. Ha mégis elmen tek, könnyen megkaphatták a háziaktól: már neAnem ntencííAa/" Azért kivételesen nekik is adtak valamit. 245

Csallóközben tovább élt a felnőttek karácsonyi kán tálása. Nekik nem illett ajándékot adni, legfeljebb kaláccsal, itallal megkínál ták őket. A ? Tibor gyűjteménye A csoportjának első részében négy kisgyermek köszöntőt találunk. Dallamosságuk is a gyermek dalok dallamai és ütempáros szerkezeti sajátosságaihoz igazo dik. Az A -l m r d hangkészletú. Ilyen dallamosság ugyan már nagyon ritka a Szigetközben, de megtalálható. (Daloló Szigetköz 43. sz. 1. dallampélda) Itt gyakoribb, csaknem kizárólagos a s / s dallamkezdet, sok dallam csupán e három hangból épül, legfeljebb s /* rn r cf zárlattal egészül ki. (D. Sz. 42., 44. 2., 3., dallampélda). A Kisalföld többi részén, így Rábaközben is ez a dallamosság használatos. Az A-3 is ezekhez áll közelebb. Az A-4 nemcsak szövegében, hanem dallamosságában is a felnőttek dallamaival rokon, sót világi szövegű pásztordalok hatását is tükrözi. A Két terutet anyagát összevetve az is feltűnő, hogy a csalló közi gyemekköszöntókben nyoma sincs az adományozásra való célzásnak. Akis Jézusnak való ajándékvivés, tiszteletadás csen dül ki belőlük. A csallóközi Dióspatonyban még a lakodalmi szokásokból is elmaradt a mennyasszonytánc azért, mert ott ezt „AódM/ZósnaA" tartják. A szigetközi mendikálók szövegében azonban igen nagy hangsúlyt kap az ajándékvárás kimondása. (Kicsi gyerek vagyok nagy kalácsot várok...) A gyemekköszöntókben, akárcsak a gyermekjáték-dalokban megtalálható a felnőtt világ utánzása. Mind szövegükben, mind dallamosságukban kimutatható a felnőtt énekek hatása. Na gyon tanulságos a csallóközi A -l jezetú gyermekköszöntót összevetni azzal a karácsonyi énekkel, melyet a szigetközi Ha lásziban 1979-ben jegyeztem le (megjelent Daloló Őrvidék, Fel sőőr, 1987. 326. o. 4. dallampélda). A szigetközi daliam úgy indul, mint az A-15-ös felnőtt karácsonyi ének: Vígan zengjetek citorák... kezdetű. Ez a dallam már (kevés változással) le van jegyezve a 18. századi sárospataki diákmelodiáriumban, sót a 246

17. századi Vietorisz kódexben is. Itt természetesen világi szö veggel található: Ritka kertben találsz télben kinyílt virágot... kezdettel. Ennek az éneknek ugyancsak szerte ágazó a dallam családja. Lejegyeztem Péren lakodalmi szöveggel, de a halászi változaton kívül karácsonyi szöveggel is a burgenlandi Felsópulyán (Oberpullendorf, Daloló Őrvidék 172. sz. 5. dallampélda). Az A-15 szövege, sót daüama is érdekes módon nem a közeli Halászi, hanem a jóval távolabbi Felsópulya változatához áll közelebb. Az A-9 nagyon kedvelt ének, kivált Rábaközben. A vitnyédi Bölcsócskében is elhangzik. Ugyancsak éneklik benne az A -10et is, de több versszakkal, s itt a dallam nem plagális. Leggaz dagabb, igen sok versszakos változatát gyimesi csángóknál, Gyimesközéplokon találtam (1992-ben). Az A-12 viszont csaknem hangról-hangra azonosan él Ásvány rárón, de sokkal több versszakkal (6. dallampélda), s ennek utolsó versszaka került bele továbbszövódve az A-4-be. A B csoport - Karácsonyi köszöntés csillaggal - ismeretlen a Szigetközben. Itt a kiugratós csillagot a vízkereszti Háromkirály-járásnál használják. Ilyen archaikus, szép dallama, m inta nagymegyeri (B-3) itt már nem ismeretes, csak a B-4 alatt található éneket éneklik a szigetközi, főként a rábaközi háromkirályozók. Ám Szigetközből, Dunaszentpálról a már csaknem m indenütt feledésbe merült, alig, vagy csak töredékesen talál ható dramatikus szövegrész is előkerült 1971-ben. (Daloló Szi getköz 196. o. a, példa) Ennek távoli változata a B-4 alatt található Bódizsár király mondókája. Egész közeli pedig a Pan nonhalma m ellett fekvő Ecsen került elő. A C csoport Betlehenies játékai sokkal gazdagabbak, mint a szigetköziek és egészen mások. Csupán a nagyudvarnoki (38-40. o.) egyes verssorai találhatók a Dunakilitin 1969-ben Macher Magda által lejegyzett pásztorjárásában (D. Sz. 207-208. o. b. példa). A betlehemes játékok énekei közül már többet ismernek Szigetközben is. 247

Világi szövegű pásztordalokkal rokon a nagyudvarnoki betlehemes mindhárom éneke. Szigetközben ezt a dallamot Sánta csikós, vak tehenes kezdeti, csúfolódó pásztordal-szöveggel éneklik (D. Sz. 210. 7. dallampélda). Az is feltehető, hogy a Nosza tehát Margit asszony, s Ha mivélünk Betlehembe el akartok jönni... karácsonyi énekek dallamából (mindkettő négy soros strófaszerkezetú) kopott le kétsorossá a Sánta csikós szöveggel használatos pásztomóta-dallam. Bár az is lehetséges, hogy a Sánta csikós kétsoros strófaszerkezetú dallam volt az eredeti, s a két nagyudvarnoki karácsonyi ének négysoros dal lama kompilá'cióként jött létre, mert 3. dallamsoruk az O gyö nyörű szép, titokzatos éj... kezdetű karácsonyi ének 3. sorának, 4. dallamsoruk pedig a Vígan zengjetek citorák 4. (egyben első) sorának variánsai. Ez utóbbi nem is variáns, jobbanmondva szinte pontos átvétel. A dallam kedveltségét, elterjedtségét bi zonyítja, hogy a csallóközi Dióspatonyban gyermekjáték szöveg gel is megtaláltam (8. dallampélda). Távolabbi változatai a C -l/e és C-111/c, d. A Titula juhászok (C-I/c) pedig a soproni Stark-féle Virginiálkönyvben fennmaradt (17. század) magyar táncdallam (cf's m m /*s
A Nagyszarvai betlehemes első énekének: Amint egyszer friss álmomból felébredtem... már sok változata él a Győr környéki tájon, sót a Győri betlehemesben is szerepel (10. dallampélda). E változatgazdagság ékes bizonysága nemcsak daloló népünk teremtő képzeletének, hanem annak is, hogy ezek a karácsonyi énekek igen mélyen gyökereznek belső világában. Ág Tibor tapasztalta, mikor csallóközi karácsonyi énekgyűjteménye elju tott több csallóközi faluba, oda is, ahonnan nem közölt gyűjtést, az ottaniak sokszor mondták rá ezekre az énekekre: Ezeket mi is tudjuk! Nemcsak Csallóközben, de a Duna másik oldalán is bizonyára sokkal többet tudnak még most is ezekből a karácsonyi énekek ből, mint amennyit eddig lejegyeztünk belőlük. Igaz, ilyen éne k e k g y ű jt é s e , m é g h o z z á p u b lik á lá s a h o m lo k e g y e n e s t ellenkezett az elmúlt négy évtized irányvonalával, de éppen Ág Tibor gyűjteménye figyelm eztet arra, hogy még most sem késő valam it pótolni abból, amit elmulasztottunk. Azután meg azt kell tennünk, amire a gyűjtemény Bevezetőjének utolsó sorában int bennünket: Â magyar falu megőrizte a maga hagyományát, m ost már rajtunk a sor, hogy tovább adjuk."

249

Nagy M ária (1959) - Szőgye. 1971. B.E.

1.

4 # #----Ki esi gyerek

vagyok

---- — ^ ^ ----Nagy k a - l a -csőt

* —* várok

—* *— ' * * H a n a -g y o t n e m

a d n a k . Kicsit

is e l -

2.

*

fo g a -d ó k .

Takács V in cén é (1915) Szőgye. 1971. B.E.

* En

W

kisgy erek

vagyok

Nagy

ka - Iá- csőt

várok

1L Ha nagyot nem

ad óia k .

Kicsit

is e l -

fo - g a -d o k .

Nyisd

kibá -

rány

az

aj -

tót.

h ozd

kikis -

lány

a

di -

ót.

_______

5

ar*.

* *

---------------------- ------* ----- * w * Jaj.de

soká

h ozod ki. M ajd m ég- fa-

gyök

i- de-kL

3.

Galambos Míhátyné Németh VUma (1895) Győrújfalu. 1967. B E.

***' ' a! Én

kis -

gye -

Nagy

Ö-

rö -

Szü -

!e -

tett

Já -

Ot -

tan

rek

met

szol -

ba

*

V

ba - gyász -

gyök.

mon -

dók.

Jé -

zus.

fe k

szik.

* ko -

(Beszélve) Én kis gyerek vagyok. A fogaim nagyok. Ha kalacsot kapok Jól belekaffantok!

dlk.

Kéfer Aladárné Farkas Margit (1904) Haiaszi. 1979. juL B.E.

Zsenge-tyü re.ben geHarsogjatok

Aki

*

szűztől

dob,

tyüre

Jézus szü le tett.

trombiták, Isten ember lett.

születék

szűz méhébe

* — ** —# —# ----------*

Áztat Gábriel

arkangyal

áldottnak

^ Refrén Áztat

Gábriel

arkangyal

teszik, teszik.

J

^

teszik.

áldottnak

, mondá.

a n - g ya - ló k -

teszik

teszik, teszik,

kai

tányér- jukra.

^

1 Teszik

í

mondá.

g

Szent Job S z e n tl- ván, szárnyas

Teszik.

fo -ga -dá.

teszik,

teszik tányér-

^ jukra.

!{

Mindeneknek teremtője széna között fekszik. A világunk Megváltója barmok közt nyugszik. Elmentek hát hódolni, juhok, barmok pásztort Hamis tündér a világnak földes urai. Hamis tündér a világnak földesurai. Refrén

g

Dominkovics Ferenc (1897) *

Felsőpulya (Oberpullendorí), 1977. B E.

%

*

* * *

.................. *

V izá n zengjetek citorák.Jézus

.

^

* .

.

. .

Harsogjatok réztrombiták

J L# J ^ ^

A szű z.k i őtet

* Áztat

* * *

született.

.

Iste^^ ember lett.

hozá.

és

.

.

^

,

Gábriel arkangyaláldottnak

i

^

________

méhébefogadá.

.

.

,

monda.

De mindenek teremtője jászolba fekszik. Mindenek hatalmas ura jászolba nyugszik. A mi kicsinységünket, ocsmány kevélségünket Meggy alazza. és megveti fösvénységünket. Tehat pásztorok, szegények, most örüljetek. Köztetek van a kis Jézus, most örvendjetek! Mint udvarto szolgái, juhok, barmok pásztori. Nem e múlandó v ¡tagnak földesurai.

^

I!

Lőrinczi Sándor (1900). Ásványráró. 1971. B.E.

Mikor

Krisztus

született.született,

Zengedéztek angyalok, angyalok.

Vigyázó pász

tó - rok

az égen fényesség lett.

és a mennyei

ily csudát

nem

karok.

lat - tak.

* * Hogy Betlehem tündöklött.

tündöklőit, angyalszó

értetődött.

Elhigyjétek pajtásim. pajtásim. mel igén megijedtem. Hogy égy fényés angyalka, angyalka szólott hozzam eképpen; - Mondván —ma született a ti üdvösségték. Betlehembe menjetek, menjetek, és őtet köszöntséték! Pista, fogjál báránykát. baránykát. vesd nyakadba a bundád. Jancsi, fújd még a dudát, a dudát. Miska még a furulyát. Feri még leltüjjön. Gazsi hegedüljön. Sajtot is tégy szűrujjba. szűrujjba. vess égy juhot nyakadba. A z ajándékaikkal, kaikkal pásztor serég halada. Margit, a vén anyjuk is. anyjuk is. utánuk elballaga. Mert tudja, hogy Gazsi a tejet szereti. A kecskétől ha fejhet, ha fejhet, mind megissza a tejet. Miska futván, megbotlott, mégbotiott. bocskorszijjára tapott. Siettében égy lukba, égy lukba laba térdig behulla. Csaknem agyonnyomta a juhot alatta. A csöbörből a tejet, a tejet ni ind elloty ogatta.

7.

Soos Antal (1896) Nagybajcs.

San -

sü -

ta

két

ö -

ka -

nem

esi -

fél -

kós.

kör -

nasz

nek

ts

egy -

Pusztasomorja. 1966. B.E.

vak

te -

pasz -

vi -

he -

nes.

tor.

tág -

más -

ta -

lan.

toL

Elbúcsúzott a disznó kilenc malacaval. Utána ment a kanász üres tarisznyával. Megismerni a kanászt büszke járásárul. Tűzött-fűzött bocskorárul. tarísznyaszijáruL

8. özv. Lelkes Károlyné Lelkes Julianna (1917). Dióspatony. 1989. B.E. !W Ken - de - rém -

e-

.

—3

$

Póz -

meg -

züst

rany

net

póz -

lan -

ja

dór -

ca.

ja.

5

do -

me -

rom

lég -

a

szem

tűz -

re

na -

te -

szem.

la.

9.

Tóth Lajosáé Csorba Mária (1922) Saly, 1968. B E.

-I------L-

*

*

Bet- le-hem -be

jer paj tás.

jer paj - tás.

10. Fias István (1912). Győr. 1975.

-t Fölugrottunk

talp -

Cifra bocskor - kán

ra.

kát

*

m eg^-

jed- tünk.

meg- kö- töt -

* -----;---------------Madarak énekeltek

Pöngettük a facitorát.

* -------------

álmunkban. almunk-

Jézus emberei.

tűk.

bán.

Jézus emberei.

a. példa Vida ímréné (1902) Dunaszentpá!, 1971. B. E. A három királok beköszöntek a házba és megkérdezték: — Szaóac/-e a /:ts JézMSí ^öszöníent? — Szaóaa!/ — mond?á% a /:áz/a^. A^ôr 6e;ö^ Gáspár es ezü mon&a.' — Én, Gáspár királ vagyok, Napkeletről jöttem. Dtcsőség a m agasságban /s(enne%, Békesség a /o/dön a jóaâraíú emóere/sne/s Z?MS%c?no/*aft e/Aozâm sz^'p ayándé^át, A ránnyá/ íe/? Aosá/*^áyá^ Omé/íóságánaA. F ogad/a o//an szereíeMe/, mini am ://en szereíeííe/ AozíÂ m esszi/ó// Akkor bejött Menyhárt, és így szólt: — Én, AfenyAárí %trá/, M ezopotám iáóó/jöêm . Í7c/vöz/égy îs JézMsAa, á /d oíí /esz Szűz Márta. A/andé&om másom nem tâ/a, íöm/énne/ á/da/aA, M/amna^ monda/a^. Légy ue/^n^, e/ ne Aagy/. A /d d m ega m / M^Mnâ^. A végin bejött Boldizsár királ, s így szólt: — Én, Bc/dtzsár A/rá/, SzerecsenyországÓM/yöêm. L^MnAóa /ttníeêm a mtrr/táí, a szagos Aeneíeí, /togy m /nd íöóóen j%/eneA JézMSun/: Aöszöníésére. Neêd Aozâm a /eg?ó66e?, /oga d d szereêê/, s /égy %/rá/Mn%.' Ekkor énekelni kezdenek. Boldizsár beköszöntője Ecsről: — Én szerecsen^/rá/ tâgyoA, Szerecsenybo/jöMem, azerí n;eg ne csodá//á/:, Aogy
257

b. példa Elmondta Kiss Imre 66 éves Dunakiliti, 1969. Lejegyezte Macher Magda. Karácsony este a pásztorok éjfélig járják a házakat. Négyen vannak. Bundát vesznek magukra, tarisznya a vállukon, s pász torbot a kezükben. Mindannyian bajuszosak. A Kispásztor bet lehemi jászolt visz. O lép be köszönés után először a házba. Leteszi a jászolt a konyhaasztalra, s a többiekkel körüljárja. Akkor kezdődik a jelenet. Első pásztor: Dicserem a JézMst, engedekmet kerek, Hogy e házba minden szó néikizi betérek. Afert mi/yen a pá.sztoremóer is? Oda veszi magát, Hói hidegtől meiegnek érzi a tanyá/át. Második pásztor: Tenyeres pajtás, hogy veszed ide magad? Nem tMdod, hogy a nyá/at e/hagyni nem szabad? Első pásztor: Nem hagytam voina ei a nyájat, hanem egy csodálatos kísértedet iáttam. Úgy megijesztett, hogy a ieikem is megörü/t heie. Második pásztor: Ho/ az a kisértet? Hadd üssek egyet rá/ Hadd szakad/on ketté gúnyájának ro/t/a. Xt/ckóba va/ó vagy, nem a nyáj meiie. 7íoi??ii ki'sé?*fetekkei áiiasz eiém? Harmadik pásztor: A d /'/s fe n jó estét, mórén is itt vagvok, ^7/donatos MjszMró??<ón sok /yi/kat matatok. Ebbo/ is kitetszik, hogy jó pásztor vagvok, A/ert a /r/rkasoktó/ ne??? ??tessze sza/adok De az e//e/ ??)égis otthagyta??! a nyájat, 258

A/er( egy cso& í/aios kísérteiéi ¿diia^n. /?M/;d/a ie/e ¿-Sí7/agga/, szdrnya ¿s uo/i neki, Szd/i A(
259

Csáky Károly Haj ki, kisze, kiszőce... (Egy Ipoly menti virágvasárnapi szokásról) A húsvét előtti virágvasárnap szokásai a legtovább éltek vidé künkön, az Ipoly mentén. Közülük a kiszehajtás a legelterjed tebb palócíoldi dramatikus szokás volt. A kiszehajtás szokása a szomszédos népek közül elsősorban a szlovákoknál, a morváknál, a cseheknél és a lengyeleknél ter jedt el. De elevenül élt egykor a magyar nyelvterület egész északi részén: Hont, Nógrád, Pest és Heves megye községeiben is. Manga János a kisze szó eredetével kapcsolatban megjegyzi, hogy a ,^íce" jelentése Menyhén, a Zobor alján az eresszel, iüetve a zsupkévével egyenlő. A menyheiek ugyanis virágvasár nap a zsupkévét öltöztették fel, majd a dramatikus játék végén ennek szalmájából húztak egy csomót. Ezt dobták a vízbe, s akié elúszott, a jóslás szerint az abban az évben férjhez ment. Nép rajzkutatónk másik feltételezése szerint a folöltöztetett szalma bábu „n %tsze netní e/ede/ío/ Aapía a neuéí". Deménden, Hont megyében kisze volt a savanyított korpából készült leves neve is.^ Manga János a kiszehajtás eredetével is foglalkozott. Úgy vélte a kiszebábu „egy a/ía/dnos európai ét'êzdo szoros íá/gyt n?ne/y o/ya.st'a/amií ueM dí a szomszédos sz/du förzst?%(d7, a??!; er(?d
mányaiból kell kiindulnunk, már csak azért is, mivel ez a szokás a magyarok körében szlovák közvetítéssel honosodott meg. Âz a íény — úya M anga —, hogy a magyar szo^ásohód/ hiányzik mind a íé/ Sztmbo/ÍAMS Aizavarása, mind a ha/á/ hépzgie, arra uía/, hogy a magyaroh mini a pakóc eini^Mm iag/ai a szobás? a sz/ováhoîó/ máraêresziényiesM^/ormában Ahalál m int olyan, a magyar hiedelmekben csak az állattartással hoz ható összefüggésbe. A palócok ugyanis azt tartják, hogy a kiszével a dögöt is kiviszik a faluból, pontosabban az állatokat mentik m eg a pusztulástól. Hogy a palóc kiszehajtási szokásokból hiányozna a tél szim bolikus kizavarása, nem egészen helytálló. Ezt már Manga is megcáfolta az egyik szlovenszkói magyar lapban publikált cik kében. Itt olyan dalszöveget is közzétett, m elyet a kisze elége tésekor énekeltek. Ez számunkra annál inkább is érdekes, mivel a mai gyűjtéseink során nem akadtunk ennek nyomára. A szöveg így hangzik:

„Ég a Aisze fángga/ ég, Bodor /M.sf/e /eAszd//,

71at/aszodiA, Aé% az ég, Aíe/eg a nap.sMgar. Mire

e/o.sz/iA,

A hideg M d .széf/osz/iA, Egé.sz hiiava.szodiA." ** A dramatikus játék énekszövegei egyébkén a kisze kiviteléről és a sódar, azaz húsvéti sonka behívásáról szólnak. A színjátékszerű szokásnak tehát több célja volt. Többek közt az, hogy a bábuval együtt kivigyék a faluból a dögöt, a betegséget, a kiszehajtó lányok mielőbb féijhez menjenek stb. S hogy a szokás ezenkívül szorosan összefüggött a tavaszvárással: a tél utáni m egújulás örömét is kifejezte, az ember és a természet szoros kapcsolatát példázta, azt Ipolyi Arnold ide vonatkozó fejtegeté 261

séve] is bizonyíthatjuk: „A je/eniés ut/dgos.* a ktsze neuű ódó je/enfené :ii a ie/ei, me/ynek ktuíie/éi örömu/zongua k;'.sé/*t a /íaia^sdg...^ Bakó Ferenc tanulmányának sorai is azt igazolják, hogy a kiszehajtásnak mégiscsak volt valami köze a halálhoz, illetve összefüggésbe hozható az egyik hiedelemköre a másikéval: „a kíszeAq/iás csak akkor esedékes, Aa a öo/i 40 nap/a a/aii nem Aa/i meg asszony a /a/MÓan. A Aaôii ugyants már ktutMe magdua/ a ié/ ronió sze//eméi".^ Az Ipoly mente néhány községében még az 1960-as évek elején is„Aa/foiiak"kiszét. Mielőtt ennek részleteiről szólnánk, lássuk, mit ír a szokásról földink, Ipolyi Amold: „VtrógtJasdrnap a /a/u /taiaísága egy 6áboi Aoz eío sza/ma- és rongydaraöoköó^ aiakíiL'a, másAo/ csupán sza/mazsupoi egy dorongon, me/yei uôngds és ének közi risz ki a /a/u Aaidrdra, Ao/ a szomszéd Ae/ység Aaidrdra ktueiieiík, azon je/enié.sse/, Aogy Aaidrukai ayégeso e/ ne L'e?ye az ét,'6en..."^ A kiszehajtás céljai s a hozzá fűződő hiedelmek a KözépsóIpoly mente legtöbb falujában azonosak voltak. A bábu formai jegyei — ruházata, öltözetének módja — ugyancsak megegyez tek. A szokás tulajdonképpeni mozzanatai (játékszíni formái) azonban már némi különbözőséget mutatnak. Ugyanez vonat kozik a dallamanyag a is. Nagycsalomiján a fiatalabb menyecske ruháját adták a kiszá ré. Pereszlényben a Fölvégben gyülekeztek a lányok valamelyik gazda udvarán. A lányokat az idősebb asszonyok elküldték a falu új menyecskéihez ruháért. Ipolynagyfalun a kiszét minden évben a falu más-más szérűjén öltöztették. Ipolyhídvégen a bírót is bevonták az előkészületekbe: tőle kérték a karót és a törülközőt a kiszéhez. A kiszét valamennyi helyen menyecské nek öltöztették: szoknyát, előszoknyát, kötényt, ördöglakatos kendőt, fodros inget, pruszlikot adtak rá.

262

Deménden egy zsupkévét öltöztettek valamelyik farsangi me nyecske ruhájába. Aztán rászúrták egy karóra, majd énekelve vitték a falunk Kelenvén a kisze felöltöztetése mindig valamelyik pajtában történt.^ Ipolybalogon a ruhát a legutóbb férjhez ment menyecs kétől kérték, de maguk a lányok is adtak rávalót.^ Legtöbb helyen virágvasám ap délután, litánia után hajtották a kiszét. Ám Lajtha László 1913-as közléseiből tudjuk, hogy Ipolybalog községben már a virágvasám ap előtti szombaton felöltöztették a kiszét, s még a másnap délelőtti istentisztelet előtt kih ajtották.^ Felsőszemeréden a litánia után hajtott kiszére a ruhát már a délelőtti mise után összeszedték. A kisze felöltöztetése ekkor 12 történt. A Nógrád megyei Orhalomban csak akkor hajtották a„Atsz%", ha hamvazószerdától virágvasám apig nem volt asszonyhalott a faluban .^ A lányok általában felváltva — kettesével — vitték a kiszebábut végig a falun. Felsőszemeréden a század közepén a kiszét a pajtából bújtatva vitték ki a falu szélére a kerteken keresztül. Balogon a jelenlévők közül minden lány legalább egy rövid ideig vitte a bábut. Ipolykeszin először ôíyan/cr/töadóÁ:''vették fel a kiszét. A falubeliek — a lányokon kívül — passzív résztvevői voltak a játéknak. Kiálltak az udvarok kapuiba, onnan szemlél ték a menetet. Pereszlényben, mikor elkészültek az öltöztetéssel, a legöre gebb lány felkapta a kiszét, s elindult vele énekelve.^ Ipolyszécsénykén minden lány elsőnek akarta felkapni a ki szét, mert — a hiedelem szerint — aki elsőnek vette a kezébe, az ment leghamarabb féijh ez .^ Az Ipoly menti kiszejárás zenei anyagával nálunk Ág Tibor foglalkozott behatóbban. A színjátékszerű szokáskor énekelt dalokról megállapította, hogy ezek

szerM, MfempórosdaârnoA,

ícgfbAA e.scfáe?! 263

nem AöíöM Aapus- vagy híáas/aíeAâi Aapcso/óîaA". Százdon a bábu vízbe dobása után a kiszehajtók hazafelé^M/házaziaA". Az énekes játék szövege így hangzott: Ú/ ház, /enyes ház, borsos Aapiiánha, Megyei báíorjó viíéz, megyei h:áon á /ia /.^ Hyenkor a két lány kaput nyitott, s a többiek azon bújtak át. Ipolybalogon is hidasjátékka! fejezték be a kiszehajtást. A lá nyok párosával felsorakoztak, s az első pár a Haja gyöngyöm kezdetű dalt énekelte. Ennek szövegét Serlecz Károlyné Rados Teréz 82 éves adatközlőnél jegyezték le diákjaim 1980-ban. így hangzik: Mer? az úrasszony, Haja gyöngyöm, haja. NeAünA htáa? cst'ná/rn, Haja gyöngyöm, haja. M:ne% ne&fe% az a híá, Haja gyöngyöm, haja. JVe%Mn% azon áfjárnt, Haja gyöngyöm, haja. Dallamát 1976-ban Ág Tibor jegyezte le Zolczer Ferencné Dénes Ilona (1919) adatközlőnél, saz 1. számúkottamellékleten látható. Mikor a két lány ezt elénekelte, a Nyisd meg asszony... kezde tű dalocskával folytatta az éneket, a többiek pedig átszaladtak a „Aapí/n". Amelyik pár első lett, az ismét feltartotta a kezét. Mindezt addig csinálták, amíg fbl nem értek a faluba. Az utóbb említett dalocska szövege így hangzott: A'y/sá nteg, asszony, Aap;/áaf, /?ap
Szita, szita, péntek, szereêmcsütörtők, ¿06 szerda.^ (Dallam át lásd az 1. számú kottamellékleten.) Manga János munkájából értesülünk arról, hogy amikor a szécsénykeiek a kiszéve! a keresztúthoz értek, arccal az út négy iránya felé fordították azt. Majd levetkőztették, a szalmát pedig elégették. A kisze fejérő! levett „/¡?ketó%" a jelen lévő kislányok valam elyikére adták. Aztán két nagyobb lány kézenfogva vezet te ót a faluba. Közben a kiszenóta ismert dallamára az alábbi szöveget énekelték: /6 g menyecske Aof az urad, akt gosem uoJt? Bekötötted a /e/edet, azt mondták, hogy meg/tót. Sq/, Rozt odafagy, Jfoncz Gyurinak rab/a uagy/^ Manga szerint a szokás itt kapcsolatot mutat a pünkösdi királyné-járással. A kisze vízbe dobása után a tesmagi lányok is bújócskáztak. Egym ást kézenfogva hosszú sort alkottak, a Nyisd meg, aszszony, kapudat... kezdetű dalocskával s a hidasjátékkal jöttek vissza a faluba. A tesmagi kapusjáték szövege a kövf kező: Nyisd meg, asszony, kapudat, /tadd keru%/em udradat. Ja/, de soká nyitod ki, mq/d meg/ta/ok ideki. (Dallam át a 2. számú kottamellékleten közöljük.) Ág Tibor említi az Ipoly mente népzenéjéről szóló tanul m ányában,^ hogy Tesmagon, az ütempáros kisze-dallamokon

265

kívül stróíikus szerkezetű dallammal kísérték a kiszehajtást. Az 1977-ben lejegyzett dal szövege a következő:

Haj dí, dísze, díszó'ce, Ha/ be, sóJar, gömböce. Ha; dí, dísze, diszoce, Ha/ be, sódar, gömböce. Varga Márta oMhon tíí, A díszére pengői szó. Ha megszöuí, meguar/ya, A díszére ráaá/a.^ (Lásd a 3. számú kottamellékletet.) A tesmagi ének dallamától különbözik az ipolybalogiak kiszenótája. Ezt ugyancsak Ág Tibor jegyezte le ezzel a szöveggel:

Ha/ dí, dísze, ha/ dí, Gyiî/ be, sóáar, gombodé. Jászai Mart oííhon ük, A díszére pengői szó. Haj dí, dísze, ha/ di, Gy%í/ be, sóáar, gömbödé.. (Dallamát lásd a 4. számú kottamellékleten.) Szöveg és dallam tekintetében is különbözik az előbbitől a pereszlényiek kiszenótája. Ezt Horváth Mihályné Sántha Mar git adatközlő adta elő 1984-ben. Dallamát az 5. számú kottamel lékleten közöljük, szövege pedig így hangzik:

266

Ai, Aisze, Aa/ Ai, Gy%/ be, sóder, gycLí/ be. Fîre uo/i az egy csizmája, Varrd meg, SMSzier, ârrd meg/ A z a Aires B a //a Örzsi, OZyan Aires asszony, RuAdí A^ríünA a Aisz^re, Nem uo/i embersége. H aj Ai, Aisze, Aaj Ai, Gyö^/ be, sóder, gyöy be. A z a Aires Csomó Márt, OZyan Aires asszony, RuAáí A^ríi/nÁ: a Aisz^re, Afind/árí A^sz uoii adni. H qj A:, Aisze, Aa / Ai, Gyq// be, sóder, gyö^/ be. Kbuács Afargti oiiAon ü/, A Piszére pengői szój 7/a megszöut, megfaryya, A Aisz^re ráadja. 7ía/ At, Aisze, Aa/ Ai, Gyö//' be, sóder, gyc^* b e .^ Sorolhatnánk a virágvasárnapi énekek szöveg- és dallamanyagát tovább is. M ert más volt ez például Kelenyén és Ipolyfö d ém esen is, b á r a k ét falu szom szédos egym ással. A

267

szülőfalumban, Kelenyén énekelt dal szövege gyermekkorom ban így hangzott:

Na/ ki, kisze, ktszöce, Dumbi sógor, gömböké. Takács Rozi Mdá//a, í/ressen uan bezárva, ífa üressen nem róna, A ktszére aáoii uőna. Már az általam lejegyzettől is különbözik az a szöveg, amelyet Manga János tett közzé a század közepén egyik tanul mányában. Lássuk most ennek sorait:

Haj ki, ktsze, kt'széce, Gy%/ be, sődar, gömböké. Vígan uá/yuk Széni Györgyöi, Énekszóua^ pünkösdöi. XeJenyet /ányok, Ptros fMJípányok, Födémesi /ányok, Fekeie cigányok.^ Manga 1942-ben az ének kottáját is közzétette, s egy további vérsszakot is közölt. Ezt mutatjuk be a 6. számú kottamellékle ten. A dalok szövegét érdemes alaposabban is szemügyre ven nünk. Ezekből ugyanis következtetni tudunk arra, miért is hajtották tulajdonképpen a kiszét, milyen hiedelmek fűződtek ehhez a szokáshoz stb. Nézzük az ipolyíodémesi lányok éneké nek néhány sorát, amely részben megegyezett a kelenyeiek szövegével: 268

# 3 / At, Aisze, Aiszőce, Gyű 6e, sódor, gömböce, Vígan vd/yM^ Széni Györgyöd EneAszóuaf pün^ösdöi. A zt már tudjuk, hogy a sódor és a gömböc hívása, illetve énekbeli emlegetése a böjti napok végére utal. Az előző szöve gekben azt is megfigyelhettük, hogy a sonka népies alakválto zata többféleképp is előfordul: sódar, sódor, sóder alakban például. Sótt, az ipolykesziek sódar helyett sógort mondanak: Gyújj be, sógor, gömböce. A kelenyeiek meg így énekelték: Dumbi sógor, gömbőke. Az utóbbi két helyen a kiszehajtás a legtovább élő népszoká sok közé tartozott, s elképzelhető, hogy a sódar ilyen alakválto zatai csak az adatközlők rossz szövegértelmezésének, a szó mai funkcióvesztésének következményei. A . sódar— sógor"változattal kapcsolatban a kelenyeiek két, különböző időben lejegyzett szövege is em ellett szól. A Manga által közölt régebbi énekben találkozhatunk ugyanis a ,s ó d o r " szóval, amíg az általam gyűj tött szövegben már a „sógor* fordul elő. Oda kell figyelnünk a „göm böce" szóra, illetve annak alakvál tozataira is. Tudjuk, hogy a gömböc a disznósajt megnevezésé nek népies változata. De jelentheti ez a vizes hurka módjára töltött, lében főtt ételt is. Am a mi szövegeinkben a „gömböc, gömböce" szó helyett gyakran találkozhatunk a „gömbó&é"-vel is, ami egészen más tésztából kelesztett ételféleséget jelent. Hogy ez hogyan és mikor került a kiszeénekek szövegébe, pon tosan nem tudjuk. A fodémesiek a „göm böc" szó jelentését gyűjtésünkkor már nem ismerték, előfordulásának okára sem tudtak magyarázatot adni. Mikor Ipolyhídvégen egyik adatközlőmnél a „göm böce" szóra, iHetve előfordulásának okára rákérdeztem, csak annyit mondott, hogy valam ikor náluk nagy szegénység volt, s akkor a kisbíró göm bökét osztogatott az arra rászorulóknak. Nem tu 269

dóm, összefüggésbe hozható-e ez azzal, hogy az itteniek a son kával együtt talán ezért hívták volna be a gömbökét is énekük ben. Mindenesetre Tesmagon is azzal próbálták a „gombócé" szövegbeli előfordulását magyarázni, hogy valamikor náluk virágvasámap„azegész/a/Mgont6ócof/ozöM". Igaz, ez nem azonos a gömbökével, de ahhoz hasonló étel. Előfordul a„göfnbd&e"az ipolykeszi ének egyik szövegváltozatában is: „ # a / Ai, %isze, %:szice, / íúrós, nrnAos gömboAe". Kétségtelen, hogy itt a gőzön főtt tésztára kell gondolnunk. Ám az is nyilvánvaló, hogy az ipolykesziek énekükben ezt nem behívják, hanem — a kiszével együtt — épp kiviszik, kihajtják. Megemlíthetjük még a balogiak „gömbóké"-vel kapcsolatos hiedelmét is. Itt többek közt azért kellett virágvasámap gömbökét íozni, hogy „a &enecíeme& nagy gMÓ(%/a Jegyen**. De térjünk vissza az említett szövegek néhány sorához. Ipolyfodémesen többek közt ezt is énekelték: Vígan váijuk Szent Györgyöt, Énekszóval pünkösdöt. Ipolykeszin pedig: Alig várjuk Szent G yörgyöt/ De még jobban pünkösdöt. Ezek tehát nyilván valóan a tavaszvárás örömét, a vidámabb napok óhajtását fejez ték ki. A kiszevivés közben s az utána énekelt dalok szövegeiből természetesen még sok másra következtethetünk. Amikor pél dául az ipolynagyfalusiak a kiszét bedobták az Ipolyba így énekeltek: Aí, átsze, Aiszóce, A fnósi% AaMrba Gyű// be sódarAa, A m: &amrán&Aa. a áeiegsígef, BeAozíuA az egtsstgei. Nyilván Ipolynagyfalun is olyan céllal hajtották a kiszét, hogy a falut megmentsék a dögvésztól, a jégesőtől s mindennemű

270

betegségtől. A dögvész egyébként mindenütt szívesen hajtották a másik faluba, akárcsak a jégesőt a szomszédok határába. Ipolyi Arnold Mythológiájából értesülünk arról, hogy a fenti okok miatt a szomszédos falvak lakói közt nagyobb összetűzé sekre is sor került hajdanán. A jégesőt vagy a dögvészt a másik határbirtokosai is„tóuoztaínt"akarták sajátjukból, ezért,6oío&/gf/ggyugr&ezug uáríáA a jöuo&et, utsszaueíue a Atszé6á6oí, amtí goncíoÂatd/ag szdaá/Ms, t/gsze^g^y, t/grg^g^g Aöt/gteM, ídÂnyirg azonóan ^grg^gí^sM^g^ és 5osszá/Mâí mtndnyá/an egyaránt a /tatárra doóoíí 6d6na% ueréséóen szétszaggaíásáóan A kiszét m ég néhány évtizeddel ezelőtt is szomszéd falu hatá rába vitték, vagy odaküldték, bár az Ipolyi említette összetűzé sekre már nem került sor. Pereszlényben, mikor a levetkőztetett szalm abábut a karóval együtt a patakba dobták, ezt kiabálták: Vidd, kisze, a dögöt, vidd ki a falubó'. A íodémesiek is azért vitték a kiszét a szomszéd község határáig, hogy a falujukat megm entsék a kolerától és az állatbetegségektől. Hasonló céllal dobták a bábut Szécsénykén is a folyóba. Úgy gondolták, a víz elviszi a dögöt, s így „nem /ogpuszídnyf a 6arom/I, meg a dtszóA se dögongA mq/". A gyerekek itt kővel dobálták a kiszét, hogy az fulladjon be. Ipolybalogon a levetkőztetett kiszét (a karót és a szalmát) az Ipolyba dobták, jó! a közepére, hogy a gyerekek el ne éíjék és vissza ne hozzák a faluba, mert „a%Aor a MnyoA nem mented uofna /
271

1. Ha a menet annak a lánynak a házához ért, aki semmilyen ruhát nem adott a kiszére, a lányok így énekeltek: Cseri Örzsinek nincs ruhájja./ Üres a ládájja./ Vagy: Takács Rozi ládájja / Üressen van bezárva./ Ha üressen nem v ó n a / A kiszére adott vóna. Vagy: Czibures Balla Örzsi/ Ollyan híres asszony/ Ruhát kértünk a kiszére/ Nem volt em bersége.^ Az utóbbi dallamát a 7. számú kottamellékleten közöljük. 2. Ha valaki adott valamit a kiszére, annak háza előtt ezt énekelték: Urbán Margitnak van ruhájja/T ele is van a ládájja. Vagy: Az a híres Csomó Mári/ Olyan híres asszony/ Ruhát kértünk a kiszére/ Mingyárt kész volt adni. Az ilyen típusú kiéneklések szövegét és dallamát közölte már Manga János is 1942-ben (említett kötet 50. lap). Mi ezt a 8. számú kottamel lékleten mutatjuk be. 3. Az is előfordult, hogy a faluból valamelyik lány — főleg az idősebb — nem ment kiszéthajtani. Az ilyen ház előtt énekelték az alábbi szövegű dalt: Kovács Kati otthon ü l/A k iszén ek pentót szó./ Ha megszövi, m egvarrja/A kiszére ráadja. 4. Kiénekelték azt a lányt is, akinek már volt vőlegénye, s ezért nem ment kiszét hajtani. Ennek a dalnak a szövege így hangzott: Bugyi Erzsinek tele a ládájja/ A kiszére, a kiszére/ Nincs neki ruhájja./ Sej, Erzsi, odavagy/ A Benyus Józsi rabja vagy. Ipolyszécsénykén Manga János 1942-ben jegyzett le egy hasonló dalt, melyet a 9. számú kottamellékleten mutatunk be. 5. Kiénekelték a kiszehajtók magukat meg a szomszédfalusi lányokat is. Hiúságukat, tetszeni vágyásukat fejezték ki az alábbi dalocska sorai: Kelenyei lányok/ Piros tulipánok/ Födémesi lányok/ Földi boszorkányok. Férjhezmenetelükre, szépségükre is gondoltak a lányok virágvasárnap. A jóslás szerint Pereszlényben az a lány, aki elsőnek vette fel a kiszét, férjhez ment az év folyamán. Az, hogy a kiszét menyecskének öltöztették, s a rá való legszebb ruhát az új menyecskétől kérték, szintén a férjhez menés óhajával hozható összefüggésbe. 272

Valószínű, hogy a kelenyeiek is szépségüket, tisztaságukat és ügyességüket akarták biztosítani akkor, amikor meggyújtották a kiszét, s lángjait sorra átugrották. A szépséget célzó mágikus szokások más faluban is megvoltak. Balogon és Nagycsalomján a ruháitól megfosztott bábut a folyóba dobták, s ezt követően a lányok gyorsan megmosakodtak, hogy szépek és frissek legye nek. Pereszlényben, am ikor a víz már jó messzire vitte a patak ba dobott bábut, az összes lány mosakodni kezdett. Azért tették ezt, hogy ne legyenek szeplősek. A kiszehajtás szokásaiból tehát arra következtethetünk, hogy ez a dramatikus játék igen fontos szerepet töltött be a falusiak, elsősorban pedig az eladósorban lévő lányok életében. Nem csoda hát, hogy az egész Ipoly mentén az egyik legtovább élő és legelteíjedtebb szokás volt. Jó példája ez annak is, hogy népünk hitvilága az ünnep rítusaiban teljesedett ki. Manga János a rítus kapcsán megjegyzi, hogy amíg az „efeuen, íöbbé-kguésbé m indig m agán pise/i azokai a uó/foző jegyeket amefyekei a cselekmény ideje, körülményei, résziueuői, uégzői minden egyes afkaíom m a/ a/akíianak, /orm dinak*'.^ A rítus elmaradásának okát a falu közösségének differenciá lódásában lehet keresni. Ez a differenciálódás „k ezd eten még bizonyos elsőbbségi szerepei biziosíi a job b módú ídnyo%na%, késó&b azonban éppen a jo b b mődú /dny vóîk ki abböi a közös ségbő?, amefy még Aordozö/a a fradtciónak".^

273

Jegyzetek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29.

274

MangaJ., 1942.44-66. Manga J., 1942. 66. Manga J., 1956. 421-452. MangaJ., 1938. 4. Ipotyi A., 1971. 224. Bakó F., 1942. IpotyiA., 1971. 223. MangaJ., 1942. 48. MangaJ., 1942.54. MangaJ., 1942. 54. LajthaL., 1933. MangaJ., 1942. 48. MangaJ., 1942. 55. MangaJ., 1942.50. MangaJ., 1942. 52. Ágh T., 1980. Csáky K., 1987. A kotta ebben a kötetben is megtalálható. MangaJ., 1942. 53. Ág T., 1980. Lásd még: Csáky K., 1987. Lásd még: Csáky K., 1987. Lásd még: Csáky K., 1987. MamgaJ., 1943. MangaJ., 1942.54. Ipo!yi A., 1971. 223. MangaJ., 1942. 55. Lásd még: CSáky K., 1987. MangaJ., 1968. 135. MangaJ., 1968. 142-143.

Irodalom 1. 2. 3. 4. 5. 6.

7. 8. 9. 10.

ÁG Tibor: Az Ipoly mente népzenéje 6. Hét, 1983/13. BAKÓ Ferenc: Palócok. In: Magyar Lélek 1942/6. CSÁKY Károly: Hallottátok-e már hírét? Bratislava 1987. IPOLYI Arnold: Magyar Mitológia. In: Az Ősi magyar hitvilág. Szerk.: Diószegi Vilmos. Bratislava 1971. LAJTHA László: A kiszejárás a Hont megyei Ipolybalogon. In: Ethnographia 1933 MANGA János: A martosi kurjázás, a palóc kiszehajtás és a nagypénteki hajnali mosdás az Ipolyban. Érsekújvár és Vidéke. 1938. IV. 17. 4. MANGA János: Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén. Néprajzi Fűzetek 9. Budapest 1942. MANGA János: a magyar nép művészete. In: Magyar íold, magyar nép. Budapest 1943. MANGA János. Morena a jej macFarské obmeny. Slovensky národopis. 1956. MANGA János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. Bp. 1968.

Adatközlők: Skerlecz Károlyné Rados Teréz, 1898. Ipolybalog Zolczer Ferencné Dénes Ilona, 1919. Ipolybalog Jusztin János, 1896. Ipolyfodémes Czibulya Lászlóné Bodzsár Mária, 1900. Ipolyhídvég Bodzsár Sándorné Cellen Franciska, 1910. Ipolykeszi Mráz Györgyné Hrabovszky Mária, 1905. Ipolynagyfalu Bodzsár Jánosné Petrezsil Matild 1896. Kelenye CsákyJózsefnéVelebny Margit, 1908. Kelenye Pölhös Vince, 1899. Nagycsalomja Tandelné Vanda Margit 1927. Nagycsalomja Horváth Mthályné Sántha Margit, 1918. Pereszlény Barjánné Koncz Teréz, 1918. Ipolyszécsényke Mihály Józsefné Mihály Julianna, 1910. Tesmag

275

Kottamellékiet

Zolczer Ferencné Dénes Ilona. 1919. Gy.: Á g Tibor, 1976

1.

(Ipotybalog (Balog nad Ipfom)

1 2 6 -1 3 2

* *

-----* Mérküldött az

-------#

úr asszony

haja gyöngyöm

baja.

* — * ------------------------

Nekünk

hí -dat

csinál-

ni.

haja

gyöngyöm

haja.

------------------------- — ,---------- , —#

* ---- W

----'------- —* -------

Minek nektek

az

a híd?

----* ----- * ------- * * haja gyöngyöm

* ----* Nekünk

haja.

* * azon

Nyisd meg Hagy k e -

á t-já r-n i.

asz -szony rül- jem

haja

gyöngyöm

ka - pu - dat. v a - r a - dat.

haja.

ka - pu - dat. vá ra dat.

H! Szi - ta. szí - tapén - tek. sze -re - lem csü - tör tök

dob -

da.

2.

Mihály Józsefné. 1910 G y.: Csáky Károly, Lej.: Bodonyi András

J. Í6

Tesmag (Tesmak)

=! Nyisd meg

a sz-szo n y

ka-

pu-

dat.

had

ke -

rü! -

jem

vá - ra -

dat.

Jaj

de

so -

ká

nyi - tód

ki.

ha -

!ok

i - de -

ki

majd meg -

3.

Zatyko Imréné Kapás Mária. 1913 Gy.: Á g Tibor, 1977 Tesmag (Tesmak)

12

. — — Haj

ki

ki

sze,

Ki -

sző -

ce.

Haj

be

so

dar

göm -

bő -

ce.

Haj

ki

ki

sze

Ki - sző -

ce.

Haj

be

so -

dar

göm - bő -

ce.

-#

Varga Mari otthon üt. A kiszere peatőt sző. Ha megszövi, megvarrja. A kiszére ráadja.

H

Zolczer Ferencné Dénes Ilona. 1919 Gy.: Á g Tibor, 1976

116

Ipolybalog (Balog nad Ipfom)

Haj

ki

ki -

sze.

haj

Gyűjj

be

só -

dar

göm -

bő -

ke,

ri

ott -

hon

ül.

ki.

*

Já -

sza - li Ma -

* -------*

*------- *

Gyűjj

be

só -

dar

göm -

bő -

ke.

Horváth Mihályoé, 1918

5.

Gy.: Csáky Károly, 1985

j.

Pereszlétiy ( Prese fany nad Ipfom)

124

Haj

ki

Gyöjj

be

ki -

sze.

só -

der.

haj

ki.

gyojj

be.

g

$ Fél -

re

volt

az

eggy

csíz -

má -

ja.

y

Varrd

meg

Az

susz - ter

varrd

meg!

Bal -

h í-

la

Ör -

zsi,

*— O -

lyan

hí -

Ru -

hát

kér -

res

szony,

asz -

--¡— sze -

k i-

tünk

g Nem

volt

em - bér -

re,

T.f.

g ge-

6. Kelenye, (Kleñany) Csáky Verona 47 é. 1941

J. 116

Ü -

Mert

re -

sen

van

ha

u-

res

be -

zár -

nem

vol -

na.

-f— fkí

szc-

re

a - dott

vol -

na.

Horváth Mihátyné Sántha Margit. 1918

7.

Gy.: Csaky Károly, 1984 Lejegyezte: Bodonyí András Pereszlény (Preseíany nad Ipfom)

124

Haj

ki.

ki -

sze,

haj

ki,

# Győjj

F é !-

be,

só -

volt

re

az

dér,

be.

gyojj

eggy

csíz -

má -

ja.

' — Varrd

Az

meg.

a

hí -

su sz-

tér,

res

Bal -

varrd

ta

meg!

Ör -

zsi.

-¿71 Oty -

tyan

hí -

asz -

res

szony,

i 'J r Ru -

Nem

hát

ki -

kér - tünk

volt

bér

se -

szé -

re,

ge

Otrekal Mária 36. 1936 Pereszlény (Presefany aad Ipfom)

104

Haj

Gyöjj

ki

ki -

be

sze.

só -

haj

ki.

gy°jj

dar,

be.

* Fél

revol -

tál.

fél

cstz -

ma

dat.

j s— - h Varrd

meg

k i-

varrd

meg.

A z a híres Tóth Ferencné

A z a hírés Pintér Margit

Ollyan hírés asszony, Ruhát kértünk a kiszére.

OUyan hírés asszonyy. Ruhát kértünk a kiszére. Mindjárt kész volt adni.

Nem volt embersége. Haj ki kisze. haj ki.

Haj kisze. haj ki.

Gyöjj be sódar, gyöjj be, Félre voltál, fél csizmádat

Gyöjj be sódar, gyöjj be. Félre voltál, fél csizmádat

Varrd még kisze, varrd még.

Varrd még kisze. varrd még.

9. Ipotyszecsénke (Secianky). Leányok. 1941.

* " ________ ;_______ ^------ - # ____________ ^ ______ ------------

De -

mk

Má -

*

ri.

—

ott -

De -

ák

bon

ki -

pen -

ül.

*

sze -

töt

-

re.

ott -

hon

^ ' a

sző.

—

rí

1*=—

^ --'— !! A

Má -

ki -

pen -

ül.

. ' -

* - t ---

szé -

re

tét

sz ő

?

*

+

ri

o -

da

*

-

$ Sej.

Má -

______________ ____ ^______

De -

ák

Já -

nos

vagy.

-*_____ a____# -----------

rab -

ja

vagy.

Etkészütt a kisze Keienyén (Ötvenes évek) 234

Ö ltöztetik a kiszét Ipolyhídvégen (H atvan as évek)

285

* „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok..." (Tanulm ányok a 65 é /es Ág T ib or tiszteletére)

Edícia: Vlastivedná kniínica (7) Vydáva: Národopisná spoloínosí Mad'arov na Stovensku, Lítium Aurum spol. s r.o., Nadácia Gyurcsó István Redaktor edície: J. Liszka Názov: ^Hviezdv, hviezdy pekne üc íiarte..." Redigova]: J. Liszka Technická spolupráca: H. L. Juhászová Vydanie: prvé Rok vvdania: 1993 Tlaíiarenská prfprava: L. Huszár Tlaí: Lilium Aurum spo). s r.o. Dunajská Streda

Sorozat: Népismereti könyvtár (7) Kiadja: Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, Liiium Aurum KR, Gyurcsó István Alapítvány Sorozatszerkesztő: Liszka J. Cím: „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok..." Szerkesztette: Liszka J. Technikai munkatárs: L. Juhász I. Elsó kiadás Megjelent: 1993-ban Nyomdai előkészítés: Huszár L. Nyomta: Lilium Aurum Kft., Dunaszerdahely

Kniha vysla s prispením Ministerstva kultúry Sovenskej republiky. A könyv megjelenését a Művelődési és Közoktatási Miniszté rium is támogatta.

O Lilium Aurum Kft., 1993 O Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, 1993 O G yurcsó István Alapítvány, Dunaszerdahely, 1993 ISBN 80-85704-33-1

Népismereti Könyvtár

A sorozatban m egjelent: I. B. Kovács István szerk.: V ály-völgy P o zsony-Rima szomb at-F első vály, 1991 2. Fehérváry Magda szerk.: Guta hagyom ányos gazdálkodása a X X . század első felében Komárom, 1992 3. Csáky Károly: "Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk" Komárom, 1992 Szapu Magda: Életmódvizsgálatok a V á g völgyében. Színiő Komárom, 1993

"Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok..."

Recommend Documents