MIVEL MINDANNYIUNKRA RÁNEHEZEDIK A BŰN ÉS KÖVET- Részlet XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenetéből. Mi azonban új eget és új földet várunk

Vá r u n k

„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári Főtemplom közösségének lapja

2009. Nagyböjt

„MIVEL MINDANNYIUNKRA RÁNEHEZEDIK A BŰN ÉS KÖVETKEZMÉNYEI, A BÖJTÖT ISTEN ESZKÖZKÉNT KÍNÁLJA NEKÜNK, AMELY HELYREÁLLÍTJA A BARÁTSÁGOT AZ ÚRRAL.” Részlet XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenetéből

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

Várunk

2009. március 1.

BÖJT – NAGYBÖJT Isten megengedte, hogy 2009 Nagyböjtjének kapujába érkezzünk. Egyházunk kinyitja ezt a kaput számunkra is, hogy még jobban felfedezhessük benne azt a sok kincset, amely benne található. A negyven napos böjtidő csak arra elegendő, hogy Egyházunk szemével lássuk, és ki is próbáljuk. Sőt meg is szeressük, mert Húsvét után is szükségünk lesz a keresztény böjttel fegyelmezett életmódra. Nem ínyünkre való ez a „böjt” szó. Mégis az emberiség nagyobbik fele „böjtöl”. Nem jókedvében, hanem mert olyan szegény. A világ jó része nem böjtöl, mert mindene megvan és nem kényszerül rá. Minden vallás ismeri és gyakorolja a böjtöt, mint az egészséges lelkületű emberi élet velejáróját. Böjtölni akkor is kell, ha már elmúlt a szent negyvennapos nagyböjti idő. Mert a böjtölés nem csak a gyomrunkat érinti, hanem az egész embert. Ugyanis a teljes böjthöz hozzátartozik az imádság, az alamizsnálkodás (jócselekedet) és az étkezésben gyakorolt böjt. Eszményképünk most is Jézus Krisztus, akinek böjtölése titkába az idén Szent Márk evangélista vezet be bennünket. Kevés szóval mondja el Jézus negyvennapos böjtjét, amikor így ír: „A Lélek kivitte Őt a pusztába. Negyven nap és negyven éjjel maradt a pusztában.” (Mk 1,12) Bár azt is írja Szent Márk, hogy „Angyalok szolgáltak neki”, ami nem azt jelenti, hogy „felszolgáltak” neki. Igenis Jézus böjtölt! A szó teljes értelmében, vagyis semmit nem evett és ivott! Ki lehet ezt egyáltalán bírni? Néhány éve amerikai tudósok kísérletet végeztek, és bebizonyították, hogy ha egy ember negyven napon át ugyanazt megteszi, az annyira belé ivódik, hogy utána már belső igénye lesz, hogy megtegye. Őseink még szigorúan vették a negyven napos böjtöt. Nagyszüleim mesélték, hogy negyven napig egy falat húst sem ettek, szerdán és pénteken pedig kenyéren és vízen éltek. Vagy degenerálódtunk, vagy csak Anyaszentegyházunk szánt meg bennünket, amikor egész évben már csak két nap kéri tőlünk a szigorú böjtöt: Hamvazószerdán és Nagypénteken. Akkor is ehetünk háromszor hústalan ételt, és ebből egyszer jól is lakhatunk. Nagyböjt péntekein húst nem ehetünk, az év többi péntekén pedig ránk bízza, hogy mi válasszuk meg magunknak a böjti fegyelmet. Az alábbi sorokban ehhez szeretnék – Egyházunk szellemében – néhány ötletet adni. A Nagyböjt szelleméhez tartozik a testi böjtölés mellett az imádság és az alamizsnálkodás, ami jócselekedeteket jelent. A három tehát elválaszthatatlanul összetartozik a Nagyböjtben: étel-italban fegyelmezettség, a buzgóbb (sőt a szokottnál több és összeszedettebb) imádság és a jócselekedetek testi, lelki és anyagi dolgokban. Különben a böjtölés még jól is jöhet, ha a spórolás vagy fogyókúra lenne a hátsó szándékunk. Ha például nem vásárolok és nem eszem csokit – mert 2

Nagyböjt

Várunk

IX. évfolyam, 3. szám

nagyböjt van – és a pénzt félreteszem, hogy húsvétkor biciklit vegyek magamnak. Ezt „spórolásnak” nevezzük. Ha azért eszem Nagyböjtben naponta csak háromszor (és nem nassolok), hogy beleférjek a ruhámba, illetve csinosabb legyek, az a „fogyókúra”. Ha viszont Jézus kedvéért, az Ő böjtölését követve lemondok valamiről (étel-, ital- vagy kényelemszeretet terén), valami nemes cél érdekében, mások javára (ne csak én járjak jól), – ez már a Katolikus Egyház böjti fegyelmének a lényeges ismertetőjele. Sokszor elfelejtkezünk arról a testrészünkről, amellyel a legtöbb bűnt elkövetjük. Ez a nyelvünk, a beszélőképességünk. A nyelvet is lehet, sőt kell böjtöltetni! Például nem szólóm meg a másikat; nem csattanok fel, ha valami nem tetszik; beszédemmel nem bántok meg senkit; stb. A gondolatvilágunk is fegyelmezhető. Hányszor vétkezünk rossz, netán gonosz gondolatokkal. Vagy például a szemünk, mely drága kincsünk! Azért kaptuk, hogy szellemi munkát tudjunk vele végezni és észrevegyük a teremtett világ annyi szépségét, csodáját. Mégis mennyi szennyet engedünk be gondolatainkba, lelkünkbe egy-egy tv-műsor megnézésével, egy-egy bulvárlap olvasásával, mások kíváncsi megbámulásával. Hányszor szoktunk „fülelni”, vagyis hallásunk adományát, fülünket arra használjuk, hogy a nem ránk tartozó beszélgetésbe belekíváncsiskodunk. Viszont a böjt szellemében használjuk ezeket a képességeinket, ha észrevesszük a rászorulót és segítünk rajta, meghallgatjuk a magányos, elkeseredett embertársunkat. A Magyar Kamilliánus Családok tagjainak egyik fő feladata: ülj le egy beteg, szomorú, magányos ember mellé, és ne adj neki jótanácsokat, hanem csak hallgasd meg. Ha kibeszélheti magát, egy csomó görcsöt is feloldottál a lelkében. Beszélgess el gyakrabban gyermekeiddel, idős szüleiddel… Olvass Nagyböjtben naponta Szentírást és egy-két lelki könyvet… Nagyböjtben szót kell ejtenünk a „bírvágyról”, mert annyi külső inger azt súgja: vegyél, építs, gyűjts, ne elégedj meg a kicsivel, kevéssel… Az evangéliumi tanácsok között ezzel szemben a „szegénységet” ajánlja Jézus. (A szerzeteseknek ez kötelező, a többi keresztény embernek felkínálja.) Elkezdtük a szent negyven napot. Az idén bátrabban fogjunk hozzá, és egy kicsit tágabb értelemben éljük meg a megszokottnál. Húsvétkor visszatekintve majd tegyük fel a kérdést: igaza volt-e Egyházunknak, amikor ilyen választékosan kínálta fel lelki gyümölcseit 2009 Nagyböjtjében. Imre atya

3


Várunk

2009. március 1.

FELELŐSSÉGÜNK A TEREMTETT VILÁGÉRT „MINDEN ÁLTALA ÉS ÉRTE TEREMTETETT!” (Kol 1,16) A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele kapcsán a teremtett világ védelméről Napjainkba számtalan – sokszor megoldhatatlannak látszó – nehézség érinti életünket. Nem megkerülve sok más hasonlóan fontos, az embert és a társadalmunkat közvetlenül érintő jelenséget, most a teremtett világ megóvása felé irányítja a körlevél a figyelmünket. Annál is inkább teszi ezt, hiszen egyéni és társadalmi életünk alapkérdéseiről a korábban kiadott körlevelek máig aktuálisan szólnak. (Igazságosabb és testvériesebb világot!, 1996; A boldogabb családokért, 1999; Az élet kultúrájáért, 2003) Most egy újabb, emberségünket mélyen érintő kérdésről fejti ki Egyházunk tanítását és adja a hívek, a szakemberek, a döntéshozók, és a téma iránt érdeklődő jószándékú ember kezébe a Felelősségünk a teremtett világért című körlevelét és a hozzá kapcsolódó kiadványokat – „Gondozza és őrizze” I-III. – mely a gyakorlati feldolgozást és megvalósítást kívánja elősegíteni. Az általánosan elfogadott tudományos nézet szerint a globális éghajlatváltozás – aminek jelentős részben az ember a kiváltója – visszafordíthatatlannak látszó módon megkezdődött. Bizonyosan az emberi viselkedés és önző magatartás és mulasztás is felelős a teremtett világ ilyen mértékű pusztulásáért. Az ember az okozója, az ember az elszenvedője, de maga az ember, aki képes változtatni ezeken a folyamatokon és következményein. Ezért ezekre a nehézségekre cselekvően kell válaszolnunk. Hisszük, hogy Isten jónak és szépnek teremtette a földet, az embert, a világot: „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.” (Ter 1, 31) Isten a gondjainkra bízta a teremtett világot. Feladatul adta nekünk, embereknek, hogy műveljük és védelmezzük azt (Vö. Ter 2, 15). Azzal, hogy nekünk ajándékozta, egyúttal kötelezett is bennünket, hogy kíméljük és óvjuk a teremtett világot. „Úgy kell tekinteni a teremtésre, mint végtelen ajándékra. Nem mint amit csak fölhasználunk, hanem mint Isten kertjére, sőt, mint az ember kertjére.” (XVI. Benedek, 2006. május 3. Pünkösd vigíliája) A figyelmeztetéseket komolyan kell vennünk, változtatnunk kell szokásainkon, viselkedésmódunkon. Erre kötelez az előrelátás és az evangéliumi felelősség, kiváltképpen, amelyet a leggyengébbek és a következő generációk iránt viselünk. Ezért a teremtett világ védelme az evangéliumi igazságosság az és az alapvető erkölcsi kérdés problémája is. Annak érdekében, hogy az emberiség meg tudjon 4

Nagyböjt

Várunk


felelni e próbatételnek, mindenkinek részt kell vállalnia a teremtett világ megóvásában, és az ember hivatásának megfelelő használatában. Nem mondhatja senki sem: „Rajtam nem múlik semmi, mit számít az, hogy én hogyan élek.”. A feladat, ami előtt állunk nagy, de nem olyan nagy, hogy cselekvésünk és önmérsékletünk által semmi ne legyen helyrehozható. Ellenkezőleg: csak rajtam múlik. Minden embernek személyes feladata, hogy életstílusát ne csak „klímabaráttá” tegye, hanem a teremtett világ végső céljának alárendelje. A természetben megfigyelhető és a társadalom életét egyre jobban veszélyeztető folyamatok megfékezésére tett több évtizedes erőfeszítések eddig nem vezettek eredményre. A jelenleg uralkodó társadalmi, politikai és gazdasági modellek és feltételek nem tették lehetővé az érdemi lépések megtételét. Ennek ellenére a természet védelmében és a további, az élet lehetőségeit veszélyeztető változások megfékezése érdekében minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk. Természetesen a cselekvés éppúgy kötelessége a nemzetközi és helyi politikának, a nemzetközi szervezeteknek, fejlesztési intézményeknek és a gazdasági szemléletnek és a működő szisztémáknak is. „Természetesen az ember, mint érték elsőbbséget élvez az egész teremtett világhoz képest. A környezet tiszteletben tartása nem jelenti azt, hogy a természetet vagy az állatvilágot fontosabbnak tartjuk az embernél. Azt jelenti inkább, hogy az ember nem úgy kezeli a természetet, mint ami csak a saját érdekeit szolgálja, hiszen a jövő nemzedékeknek is joga, hogy a teremtett világ hasznukra legyen, és azzal a felelős magatartással viszonyuljanak hozzá, amit most mi is magunkra vállalunk. A legfontosabb azonban, hogy megérjen az emberek tudatában a meggyőződés, hogy felelősségteljes együttműködésre van szükség. Ahhoz, hogy hatékonyan szembenézzünk a helyzettel, egyetértésben kell cselekednünk. Ezzel egyidejűleg törekedni kell az erőforrások bölcs felhasználására és a javak egyenlő elosztására. Az erkölcsi követelményt is szem előtt kell tartani azért, hogy a gazdasági szerveződés ne csak a közvetlen haszonszerzés kegyetlen törvényeinek feleljen meg, amelyek olykor embertelennek bizonyulnak. Léteznek jogi normák az emberiség családját alkotó nemzetek közötti kapcsolatokra? És ha léteznek, hatékonyak? A válasz: igen, léteznek normák, de ahhoz, hogy valóban hatékonyak legyenek, vissza kell nyúlni a természetes erkölcsi normához, mint a jogi norma alapjához, különben törékeny és ideiglenes megállapodások megbénítják ezeket. Elengedhetetlen visszanyúlni ehhez az alaptörvényhez minden szellemi erőnket ennek keresésére fordítva anélkül, hogy a félreértések elbátortalanítanának bennünket.” (XVI. Benedek pápa Békeüzenete, 2008. január 1.) Már ma is számos politikai, gazdasági, társadalmi és egyéni tevékenység célja a klíma- és környezetvédelem. Az egyházon belül, a plébániai közösségekben és egyesületekben, az intézményekben sok értékes újítás és gyakorlati intézkedés 5


Várunk

2009. március 1.

szolgálja a teremtett világ védelmét. Konkrét céljaink, lehetőségeink-feladataink a közösségeinken belül a teremtett világ védelme terén: Az önkorlátozás képességének növelése. Erre az egész társadalomnak lesz szüksége, de csak a hit tudja megalapozni. Ezért nekünk haladéktalanul el kell kezdeni a vele való foglalkozást. Jó lenne az első komolyabb lépéseket még a kényszerítő helyzet bekövetkezte előtt meglépni, mert a közösséget akkor hozza igazán előnyös helyzetbe pszichésen és reálisan is. A környezettudatosság növelése egyházi köreinkben. Ne mondjon ellent a gyakorlatunk annak, amit állítólag fontosnak tartunk. A közösségépítés tudatosságának terjesztése. Minél több közösség (családközösségek, ifjúsági csoportok, stb.) tudjon és akarjon önállóan, „közösségszerűen” működni, az Egyházon belül önmagát, mint közösséget fenntartani. Ez valójában egybeesik az Egyház eredendő törekvésével, hiszen Jézus is közösséget hozott létre, és apostolait is ezzel bízta meg. Az együttműködés más egyházakkal és szervezetekkel mindenképpen szükségesnek látszik. Ez utóbbiakkal a közös tevékenység nagy körültekintést kíván! A teremtett világ védelmével kapcsolatos egyéni és plébániai gondolkodásunk és törekvéseink koordinálását segítheti a megindított környezetvédelmi honlap is: www.teremtesvedelem.hu. A körlevél megjelenése jó alkalom arra is, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik szakértelmükkel és fáradozásaikkal segítik a teremtett világ megóvását. Takarékoskodnak az energiával, megújuló energiaforrásokat vonnak be, megváltoztatják egyéni és közösségi szokásaikat. Sürgető a további intézkedések, egyéni, családi és közösségi változtatások bevezetése – ezúton is erre szeretnék bátorítani mindenkit. Udvardy György püspök (A körlevél és segédanyagai megvásárolhatók a Szent István Társulat boltjaiban, illetve letölthetők a www.teremtesvedelem.hu honlapról.)

6

Nagyböjt

Várunk


A SZENTMISE ÉNEKELT RÉSZEI – A VÁLASZOS ZSOLTÁR A vasárnapi éneklapokon a kezdőének szövege után a zsoltárválasz versei olvashatók, amelyek az A-B-C évben énekelt zsoltárokhoz tartoznak. A II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformjának egyik alapgondolata volt, hogy a hívek bővebben részesüljenek a Szentírás tanításában. A misekönyv bevezetője így ír erről: „Az olvasmányokban Isten igéjének asztalát terítik meg a hívőknek. Feltárul előttük a Szentírás kincsesháza.” (34. pont) Ehhez a kincsesházhoz tartozik a Zsoltárok könyve, amelyből a liturgia kialakulása kezdeténél a legtöbb énekszöveget válogatták. Az olvasmány után már a legrégebbi időkben (IV-V. sz.) zsoltáréneklés következett, amely kapcsolódott az elhangzó olvasmányokhoz. A zsoltárok imádkozása- éneklése a hívő zsidók és az első keresztények mindennapjaihoz tartozott. Liturgikus alkalmazásuk alapja a zsinagógai szokások mellett az újszövetségi Szentírás gyakorlata volt. Az Evangéliumokban maga Jézus, az Apostolok cselekedeteiben és a többi iratban a tanítványok bizonyításul, okulásul, tanulságul idézik a zsoltárokat. A nagyböjti idő kezdetekor az egyház gyakran idéz a 90. zsoltár soraiból: „Hozzám kiált, és én meghallgatom őt, megmentem, és megdicsőítem őt.” énekeljük az első vasárnap kezdőénekében. A szentíró még a pusztában böjtölő Jézust megkísértő sátán szájába is ennek a zsoltárnak a sorait adja (Mt 4,1-11.): „Ha Isten Fia vagy vesd le magad! Hiszen írva van: / Angyalainak parancsolt felőled: /A tenyerükön hordozzanak téged, / hogy kőbe ne üsd lábadat!” (Zsolt 90, 11-12.) A gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéd után az Úr Jézus így szól a hallgatókhoz: „Sohasem olvastátok az Írásban: / A kő, amit az építők megvetettek, szegletkővé lett, / Az Úr művelte mindezt, csodálatos a szemünk előtt, amit cselekedett.” Az idézett 117. zsoltár sorait (22-23) az egyház pedig Jézus Krisztusra vonatkoztatja: ő a Szegletkő, amelyre hitünk, üdvösségünk épül. Ezért is énekeljük ezt a zsoltárt gyakrabban a húsvéti időben. Az Apostolok cselekedeteiben Péter apostol pünkösdi beszédében Jézus feltámadásáról szólva szintén zsoltárt idéz: (Apcsel 2,24-től) „Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hiszen Dávid így jövendöl vele kapcsolatban: »Szemem előtt az Úr mindenkoron, / nem inoghatok meg, Ő áll jobbomon… / Pokolnak lelkem nem engeded, / Nem hagyod rothadásra szentedet / Az élet útját mutatod meg nékem, / És eltöltesz színed előtt gyönyörűséggel.«” (Zsolt 15,8-11.) A misekönyv bevezetőjében a válaszos zsoltárról ezt olvassuk: „A válaszos zsoltár az igeliturgia szerves része. A zsoltárt az olvasmányok könyvéből kell ven7


Várunk

2009. március 1.

ni, mivel annak minden zsoltárszövege szorosan kapcsolódik az adott olvasmányhoz, mert kiválasztásuk az olvasmány alapján történt.” (36. pont) Az előttünk álló nagyböjt zsoltáraiból álljon itt néhány példa. Az első vasárnap olvasmánya (Ter 9,8-15) a Noéval kötött szövetséget beszéli el. A zsoltárválasz pedig erre így hangzik: „Uram, minden utad irgalom és hűség, / azoknak, kik szövetséged törvényét megtartják” A második vasárnap Ábrahám és Izsák történetét halljuk, amelynek végén az Úr esküvel fogadja Ábrahámnak: „Mivel ezt tetted, és egyetlen fiadat nem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak, utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait…” (Ter 22,15-18) A válaszos zsoltár az Úrban bízó Ábrahám hitéről énekel: „az Úr színe előtt járok az élők földjén… / bilincseimet széjjeltörted, / bemutatom neked a dicséret áldozatát.” (Zsolt 115,10-19). A harmadik vasárnap olvasmányában a Tízparancsolat szavait halljuk: „Én vagyok az Úr a te Istened, ne legyen más istened rajtam kívül… Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj!…” (Kiv 20,1-17.) A zsoltárossal együtt valljuk: „Uram, Istenem, örök életet adó igéid vannak.” Az Úr törvényének megtartása az életet és az örök életet jelenti a hívő ember számára. A zsoltár előénekes által énekelt része így tanít (18. zsoltár, 8-11.): „Tökéletes az Úr törvénye, megújítja a lelket. / Az Úr végzése igaz, megvidámítja a szívet. / Az Úr parancsa világos, fényt gyújt a szemnek…” Nagyböjt a szív töredelmének, megtisztításának ideje. Az ötödik vasárnap olvasmányában ezt ígéri az Úr Jeremiásnak: „Bensejükbe adom törvényemet, szívükbe írom, Istenük leszek, ők meg az én népem.” (Jer 31,31-34.) A zsoltárválasszal mi is így könyörgünk: „Istenem, kérlek téged, teremts bennem tiszta szívet. (Zsolt 50,12)” Az előénekes a zsoltár további verseivel esedezik: „Mosd le bűnömet teljesen, vétkeimtől tisztíts meg engem… / Az üdvösség örömét add meg újra, / a készséges lelkületet erősítsd meg bennem.” A kereszténység első századaiban az olvasmány után egy egész zsoltár hangzott el. A középkor folyamán – miután a zsoltáréneklés dallama egyre díszesebbé, gazdagabbá vált – ez 2-3 zsoltárversre redukálódott. (Graduale volt a neve, mivel a hajót a szentélytől elválasztó lépcsőről – gradus – énekelték.) Az Olvasmányok könyve – a zsinat szándékának megfelelően – gazdagon meríteni a Zsoltárok könyvéből is: általában 6-8, néha ennél is több zsoltárverset imádkozunk. A dallamok annyira egyszerűek, hogy különösebb gyakorlat nélkül, egy kis figyelemmel mindenki bele tud kapcsolódni az éneklésbe. Ha ezt teszi, a zsoltárválasz szavaival megerősíti az olvasmányban hallottakat, és így – már a liturgia keretei között – tanúságtevővé válik. Tardy László 8

Nagyböjt

Várunk


A NAGYBÖJT SZÁMOMRA… A nagyböjt mindannyiunk számára feladat, próbatétel, lehetőség. Mindenki másként próbálja szívét az Úrhoz dédelgetni, hogy minél közelebb kerülhessen a nagy ünnep idejére, Húsvétra. Nem könnyű a mindennapokban ez az elcsendesedés. Nem könnyű, pedig nagyon fontos megfogalmazni kinek-kinek önmagának, hogy mit jelent számára a nagyböjt. Az itt következő írások ebben segíthetnek, amelyeket néhány kedves társunk szeretettel készített. (Az írások között a Szentatya idei nagyböjti üzenetéből olvashatnak részleteket.) Az egész rosszul kezdődik. „Emlékezz ember, hogy por vagy…” Nem. Nem akarok emlékezni, nem akarom tudomásul venni, hogy vége. Vége a mulatozásnak, a sok jó ételnek-italnak, hogy valaki arra figyelmeztet, hogy porrá leszek. Nem akarom tudomásul venni. Élni akarok, élni, élni, élni. (A második évezred embere vagyok… Büszke, felvilágosult, öntudatos.) Az egész rosszul kezdődött. Már az is érthetetlen, miért nem kért József felmentést az utazás alól, hiszen tudta, hogy Mária milyen előrehaladott állapotban van. (Ki kell kerülni minden nehézséget. Nem kell vállalni a küzdelmet.) Vajon hogy gyalogolt így sok-sok kilométert? Vagy felültette egy szamárra? Milyen szörnyű, hogy a világ királya így kezdte életét. A falu szélén az istállóban, ami már senkinek se kellett. (Milyen szerencse, hogy nekem nem így kell élnem…) Lám, hiába jöttek a napkeleti bölcsek, ugyan ki hitte, hogy itt a zsidók királya. Biztos nevetett mindenki, talán gúnyolták is: szép királyság az istállóban! (Csak a gazdagság számít, a pénz, a pénz, a pénz…) De vajon befogadná-e ma a világ, ha selyembe, bársonyba, fényes palotában hajlongó szolgák hada között jön világra? Vajon lehetne-e mindenki Jézusa a kevesek királya? Egyszerű ember volt. Az ács fia. (Félek az egyszerű embertől és nem is értem.) És lám mégis álmélkodtak a tanításán. Micsoda vonzerő lehetett a pillantásában, ha egyetlen szavára követték őt a halászok. Ki mondhatná el ma, hogy egyetlen szavára otthagy mindent és csatlakozik hozzá? Micsoda hihetetlen kisugárzása lehetett, hogy a ruhája szegélyét érintve erőt kapott és meggyógyult a vérző asszony. Nem, senki nem tudta, milyen a megváltás. Nem tudták, mert nem tudhatták, mi fog következni. (Ma sem tudjuk, és nem is törődünk vele. Ma nekünk csak mi magunk vagyunk fontosak…) Hallottak egy emberről, aki nem volt gazdag, nem mulatozott és nem tömte a hasát, nem vásárolt és nem gyűlölködött, csak tanított. És aki a tanítást hallotta, biztos elmesélte a szomszédoknak, rokonoknak, hogy van itt egy ember, aki sugárzik, akit meg kell hallgatni, aki más, mint 9


Várunk

2009. március 1.

a többi próféta, aki más, mint keresztelő János, és elmentek és meghallgatták. (Ki menne el meghallgatni a tanítást? Ki az, aki csak húsz percet szán naponta az Istennel való beszélgetésre?) És megtisztultak és örültek, de vele csak kevesek tartottak. Hiába nézett Jézus az ifjúra, hiába szerette meg őt, az ifjú szomorúan elment. (Tudunk lemondani pénzről, dicsőségről, gazdagságról? Másként: tudunk lemondani önzésről, gőgről, bosszúról, haragról?) És megy Jézus a kereszt felé, de ezt még csak Ő tudja. A tanítványok, és a nép nyugodtan alszik, eszik, beszél. Tudják, hogy itt van, és mennek vele, vagy hozzá, várják, hogy gyógyítson, hogy halottakat támasszon fel, működjön. És még mindig nem értik, hogy beteljesült az idő. (Mi már tudjuk. De tudjuk-e valóban? Jobbak vagyunk-e Krisztus után kétezer évvel?) Olyan szép minden. Ki gondol itt utolsó vacsorára? Hiszen most vonult be ujjongó tömeg között Jeruzsálembe. Most, most lesz helyreállítva Izrael országa. Most jön az igazi csoda! Mindenki tele van várakozással. Hát itt van végre! Eljött a fővárosba! Most történik valami óriási dolog...! (Mindig a csodát várjuk. Az ünnepet. Pedig a példa a szenvedésről szól. De ki akar szenvedni? Elfogadni a szenvedést – ezt kell megtanulni Tőle…) És megtörténik. A vacsora úgy indul, mint mindig. Igaz, valaki elmegy, de ez nem rontja el a kedvüket. (Miért nem fogjuk meg a kezét annak, aki elindul? Miért nem figyelünk jobban egymásra? Miért hagyjuk, hogy rossz utat válasszon?) Aztán hirtelen furcsán ünnepélyes lesz minden. A kenyér és a bor különös jelentőséget kap. Egyáltalán nem értik, miért tűnik úgy, mintha Jézus búcsúzna? Hiszen most minden olyan szép és jó. És akkor elfogják Jézust. Elfogják, mint egy rablógyilkost, mint egy veszélyes bűnözőt. Senki nem érti és menekül. (Mindig menekülni kell? Mindig cserbenhagyni? Mindig kibúvót keresni?) Senki nem vágyik a rómaiak börtönébe, a katonák ütlegeire, rúgásaira. Menekül, és közben nem érti, mi történik itt. A Mestert megkötözték és elvitték. Aki teheti, utána lopódzik. A többiek elszaladnak. Vajon hova? (Lehet menekülni Isten elől, aki mindenütt jelen van?) Jézus megkezdi a küldetés befejezését. Isten vagy? Hát káromollak, szidlak, ütlek, rúglak, leköplek és kinevetlek. (Nem így élünk? Százszor, ezerszer megbántva, káromkodva, gyalázva ma is?) Nem vagy isten, mert nem szállsz le a keresztről, 10

Nagyböjt

Várunk


mert éppúgy szenvedsz, vérzel, mint a két lator, és ha akarom, még a lándzsát is beléd döföm. (És beledöfjük. Naponta sokszor…) Nagypéntek. Mindennek vége. Mit éreztek a tanítványok? Becsapta őket? Hiszen a szeretetről beszélt, a boldogságról, Isten országáról, és ők azt hitték, végre beteljesül az ígéret. Most pedig eltemették. Halott, mint a naimi ifjú vagy Lázár. Igaz, ezeket feltámasztotta, de Ő már nincs, hát ki támasztja fel? (Mindig a kétség, a hitetlenség, a bizalmatlanság…) Mindennek vége, nincs tovább. Már nem tudok hálót fonni, eladtam a vámszedő asztalom, már nem is akarok semmihez érteni, de akkor mi lesz most? És mihez kezdjek nélküle? A teljes megsemmisülés és kétségbeesés lesz úrrá mindnyájukon. És vasárnap reggel arról fecsegnek asszonyok, hogy üres a sír. Nem hiszik. (Nem akarunk hinni soha, semmit. Pedig nekünk már van Evangéliumunk…) Katonák őrizték, és különben is: ki hengeríti el a követ a sír szájából. De a hír egyre valószínűbbnek látszik. Hova lett, mi történt a halottal? Biztos dühösek. Hát még holtában sem hagyják békén? Mi történik itt? És akkor Jézus megjelenik. És mit mond? „Béke veletek, én vagyok, ne féljetek.” Reszketnek. (Hányszor kell még elmondja, üzenje a világnak: NE FÉLJETEK! ??) Boldogok, de ésszel fel nem fogható, ami történt. Látták a halálát. Betették a sírba. Megsiratták, kétségbe estek, szívből szomorkodtak. És most itt van. Beszél, eszik, mutatja sebeit. Persze hogy Tamás az igazi. Nem hisz. (És mi? Hányszor jut eszünkbe ilyenkor: Én Uram, én Istenem?) Hihetetlen, ami történt: itt van újra. Ez a Húsvét, hogy itt van Ő. Fogd meg, beszélj vele, nézd a sebeit, egyél vele, éljél vele. Kétezer éve tudjuk, hogy itt van, pedig öröktől fogva itt volt, de nem hittük. Akkor se, most se. Templomok helyett plázákat építünk, és a pénzt imádjuk. Pedig megmutatta magát az emberiség történetéhez viszonyítva tegnap. És ma újra meg újra elfordulunk tőle. Pedig miattunk kellett barlangban születni. Hogy higygyünk. Miattunk tett mindent, a csodákat, a halottak feltámasztását és mégsem. Ez sem elég. Hát megmutatta, mi a szenvedés. Ez sem elég. Hagyta, hogy megöljék, hogy elhagyják, kigúnyolják. De nem kell a példa. Nem tudunk tanulni, vagy nem akarunk. Pedig olyan egyszerű. „Úgy szeressetek engem, ahogy én szeretlek titeket, és nem haltok meg, hanem élni fogtok.” Mert a Húsvét üzenete a feltámadás! Az egész rosszul kezdődött. Az ember tudásra és halhatatlanságra vágyott. Ezért evett a gyümölcsből, és akkor veszítette el mind a kettőt. Szembehelyezkedett Istennel, mert nem tudta, hogy minden az övé. A szabad akarat tette dölyfössé, és nem jutott messzire. Ma is csak bukdácsol, s ha néha megsejt az elvesztett paradicsomból egy foszlányt, megpróbál megkapaszkodni, hiszen ott van az Isten. Az egész rosszul kezdődött, de lehetőséget kapsz, hogy jól folytasd. Ez a Húsvét üzenete. Dr. Eszter Elemér 11


Várunk

2009. március 1.

² A BÖJTÖLÉS MINDEN BIZONNYAL JAVÍTHATJA A TESTI EGÉSZSÉGET, DE A HÍVŐK SZÁMÁRA ELSŐSORBAN LELKI „ GYÓGYMÓD ” MINDANNAK LEKÜZDÉSÉRE, AMI MEGAKADÁLYOZZA ŐKET, HOGY ÖNMAGUKAT ISTEN AKARATÁHOZ ALAKÍTSÁK .

Marika: A nagyböjt számomra megtérést, az Istennel való kapcsolat mélyítését, elcsendesedést és nagyobb összeszedettséget jelent. A legemlékezetesebb nagyböjti időszak az volt, amikor részt vettem a KÉK (Krisztusi Élet Közössége) által szervezett Hétköznapok Lelkigyakorlatán. Ebben mindennapi 20 perces elmélkedés és esti visszatekintés volt, ami sokat segített a Húsvétra való méltó felkészülésben. A lelkigyakorlat közössége megtartó erő volt az imádságban való kitartásban. Azóta többször is elővettem a régi útmutatókat, imákat, s megpróbáltam egyedül is végezni. A böjt a – kötelező megtartóztatáson kívül – sokszor jelentette számomra az édességről, a számítógépes és mobilos játékról való lemondást. Amit olykor nehéz, a nagyböjtben Jézus szenvedésére gondolva szívesen elhagyom. Segít a felkészülésben a Plébánia által szervezett lelki nap, az Andrissal közös reggeli imádság, a napi szentírási részletek elolvasása, egyéb lelki olvasmányok és végül, de nem utolsósorban a gyónásra való felkészülés és maga a gyónás. Külön öröm számomra, hogy Andrissal közösen megyünk lelkiatyánkhoz. A hittanoviban a nagyböjt kezdetéig a gyermekek az evangélium néhány elbeszélésén keresztül már megismerhették Jézus szeretetét. A böjtben jósággyűjtéssel igyekeznek Jézus fájdalmát enyhíteni. Régebben töviskoszorút díszítettek virággal, most egy szép „mandalás”(apró részekből álló) keresztet színeznek ki részletenként, amikor valami jót tettek otthon. Munkahelyemen, a Mustármag Keresztény Óvodában hetenként keresztutat imádkozunk az óvónőkkel, dadusokkal. A keresztény faliújságra sok szép elmélkedést, imát, képet válogatok össze, remélem, hogy a szülők lelkében visszhangra talál. Az óvodásokkal jóság-lisztet gyűjtünk: ahányszor sikerül örömet szerezni, szót fogadni, vigasztalni, segíteni kibékülni stb., annyi kiskanálnyi lisztet rakhatnak egy tálba. A lisztből készült kalácsot a nagycsütörtökről és a húsvétról való megemlékezéskor közösen esszük meg. 12

Várunk

Nagyböjt


András: A nagy ünnepeinket megelőző várakozási, felkészülési időszakot, az adventet és a nagyböjti 40 napot igyekszem egy kicsit másképpen megélni. Míg a karácsony előtti hetekben inkább az elvilágiasodás, az ünnep anyagiasodása ellen kellett küzdenem és időt teremteni a Megváltó születésnapjára való készülődésre, húsvét előtt ez a veszély nem merül fel. Adventben nekem jó alapot jelentettek a hajnali misék, mintegy elindítva a napomat. Sokáig zavart, ha karácsony előtt is a lemondásról beszéltek, bennem ez óhatatlanul a két ünnep összemosását éreztette. Adventben az aktivitást, a lelki felkészülés cselekvő részét szerettem élni. Azt, hogy a tetteimben is tudatosítsam a szeretet, az örömhír várását. A nagyböjt régebben úgy gondoltam, elsősorban a böjtöt, a lemondást, az aszkétizmust, a világi hívságoktól való tartózkodást jelenti. Sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel: rendben van, étkezési megszorítások, a farsang végeztével a szórakozások visszaszorítása, a tévénézés, játékok kordában tartása. Csakhogy így „szabad” idő keletkezik, és a hiányba óhatatlanul valami igyekszik benyomulni. Sokáig, a mai napig küzdök ezzel, hogy ne engedjem, hanem hagyjam a csöndet működni. A célirányos, elmélyültebb elmélkedéshez szeretnék a lelki napon részt venni, és amikor tehetem, a pénteki keresztúti ájtatosságokon is. A böjt, a lemondás, az ima eszközök az ünnepi belső nyugalom, béke megteremtéséhez. Kertesyné Raffay Mária (Marika néni) és András ² A

NAGYBÖJT KEZDETÉN , AMELY INTENZÍV LELKI GYAKORLÁS IDŐSZAKA , A LI-

TURGIA HÁROM BŰNBÁNATI GYAKORLATOT JAVASOL A BIBLIAI ÉS A KERESZTÉNY HAGYOMÁNYBÓL: AZ IMÁDSÁGOT, AZ ALAMIZSNÁT ÉS A BÖJTÖT. ARRA ,

TENEK

HOGY

JOBBAN

TUDJUK

MEGTAPASZTALJUK ISTEN HATALMÁT, AKI FOGJUK

– „SZÁMŰZI

–

ÜNNEPELNI

A

EZEK

FELKÉSZÍ-

HÚSVÉTOT,

ÉS

AHOGY HÚSVÉT VIGÍLIÁJÁN HALLANI

VÉTKÜNKET, LEMOSSA MINDEN BŰNÜNKET, A BŰNBÁNÓKNAK

ÁRTATLAN SZÍVET AD , A SZOMORKODÓKNAK VIGASZT KÍNÁL.

TÁVOL

ŰZI A GYŰ-

LÖLKÖDÉS ÁTKÁT, ÉS MEGHOZZA A BÉKÉS EGYETÉRTÉST, A ZSARNOK GŐGJÉT IS FÉKEZI.”

(Húsvéti örömének)

Nehéz így farsang vasárnapja előtt a Nagyböjtről írni. Még előttünk az utolsó bál, az utolsó táncok, az utolsó nevetések, az utolsó evilági mulatozás. De szerdán, Hamvazószerdán kezdődik a böjt, a szemlesütött önvizsgálat, a csendes magunkba fordulás, az ételtől-italtól való tartózkodás, az isteni világ felé fordulás.

13


Várunk

2009. március 1.

Sokáig kis félelem töltött el Nagyböjtre készülvén, hogy meg tudok-e felelni a fenti elvárásnak. Ki merek-e tűzni magam elé valami vállalást, amiről aztán számot kell adnom? Nagy sikerek nem maradtak meg bennem. Emlékszem a hamvazószerdai, nagypénteki óralesésekre: mindjárt éjfél és végre jól lakhatok. A nagyszombati asszisztencia próbák egyik fontos témája volt, hogy ki mivel felejtette el a szigorú böjt gyötrelmeit a hajnali órákban. De annak idején keresztútról senki sem hiányozhatott. Nagycsütörtökön a teljes asszisztencia együtt virrasztott, közösen megszabva az imák és a csendes elmélkedések rendjét. Mára minden megváltozott egy kicsit. Már nem lesem az órát Hamvazószerdán éjfélkor, hanem örülök, ha előtte ágyba kerülök. Olyan vállalásokat tűzök ki magam elé, amelyek az erőimet nem nagyon haladják meg, így van esélyem, hogy számot is tudok adni róluk. A keresztutakon igyekszem részt venni, de a nagycsütörtöki virrasztásom már csak egy fél órára rövidült. Nehéz így farsang vasárnapja előtt a Nagyböjtről írni? Az elmúlt évekévtizedek tanításai alapján abban bízom, hogy nincs is olyan nagy különbség Farsang és Nagyböjt között. Az Úr velünk van a bálon, a nevetésben, a táncban és velünk van a csöndes lemondásainkban is. Ennek a szent időszaknak vannak „hivatalos” szünnapjai is. Nem véletlen, hogy a Nagyböjt vasárnapjait nem számolja bele az Egyház a 40 napba. Jézus maga mondta, hogy amíg a násznéppel van a vőlegény, senki sem böjtöl (lásd Mt 9,14-15). Segíts, Uram olyan célt kitűzni magam elé erre a Nagyböjtre, aminek úgy tudok megfelelni, hogy közben mosolyogva tudjak a körülöttem lévők segítségére lenni. (lásd Mt 6,16-18) Gál Péter ² AZ

ÖNKÉNT VÉGZETT BÖJT SEGÍT KÖVETNÜNK AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS

PÉLDÁJÁT, AKI LEHAJOL ÉS A SZENVEDŐ TESTVÉR SEGÍTSÉGÉRE SIET.

HA

SZABA-

DON ÚGY DÖNTÜNK , HOGY MEGFOSZTJUK MAGUNKAT VALAMITŐL AZÉRT, HOGY MÁSOKAT SEGÍTSÜNK , EZZEL KONKRÉTAN MEGMUTATJUK , HOGY A NEHÉZSÉGEKKEL KÜZDŐ FELEBARÁTUNK NEM IDEGEN SZÁMUNKRA .

Amikor az újév első napjaiban a naptárt kezembe veszem, kíváncsian keresem, mikorra esik hamvazószerda, hiszen ez már egy kicsit a tavasz kezdetét is jelenti. Minél közelebb kerülünk ehhez a naphoz, annál többet gondolunk a nagyböjt, a szent negyven nap jelentőségére. Nagyszüleink, de még szüleink is sokkal komolyabban tartották meg ennek a bűnbánati időnek fegyelmét. Szigorúbban tartották a böjti napokat, világért sem tartottak volna zajos mulatságokat, lakodalmat. Manapság már bizony nem 14

Nagyböjt

Várunk


nagyon figyelnek az ilyesmire. Rajtunk múlik, hogy milyen lélekkel éljük meg ezt a szent időt. Ennek a negyven napnak a neve Nagyböjt, de nem a böjt a lényeg, hanem a lelki tartalom. Böjtöt már az ószövetségben is tartottak, a bűnbánat és könyörgés jele volt. A farizeusok böjtje csupán külsőséget és kérkedést jelentett, belső tartalom nélkül, ezt kifogásolta Jézus. Vallásos értelme nem a koplalásban van, hanem az áldozati jellegben. A nagyböjt a magunkba tekintés ideje, számvetés lelki életünk állapotával. Én nagyon komolyan veszem ezt az előkészületi időszakot, ilyenkor igyekszem napi áldozatokkal megélni ezt a bűnbánati időt. Különösen kedves nekem a közösen végzett pénteki keresztúti ájtatosság. Szeretem ezt a régi imádságot és éneket, amellyel beleéljük magunkat Jézus értünk viselt szenvedésébe. Ha erre gondolunk, szégyenkeznünk kell a magunk kicsinyes önsajnálatáért. Ebben segít a nagyböjt átélése. Könnyebb a magunk terheinek viselése, hiszen azokat is viszi a keresztúton. Egy buzgó lélekkel átélt nagyböjt segít manapság bizony nem könnyű életünk elviseléséhez. Gyermekkorom emlékeiből visszacseng ez a kedves ima, amelyet minden stáció végén mondtunk: Szűzanyám kérlek esengve, hathatósan vésd szívembe szent Fiadnak sebeit. L. Klári ²A

BÖJT HŰSÉGES GYAKORLÁSA HOZZÁJÁRUL AHHOZ IS, HOGY MEGERŐSÖDJÖN

AZ EMBERBEN A LÉLEK ÉS A TEST EGYSÉGE, SEGÍT ELKERÜLNI A BŰNT ÉS NÖVEKEDNI AZ

ÚRRAL VALÓ BENSŐSÉGES KAPCSOLATBAN.

15


Várunk

2009. március 1.

Hogy mit jelent számunkra a Nagyböjt? Talán könynyebb onnan kezdeni a választ, hogy elsősorban mit nem jelent. Nem igazán jelenti az Egyházi Törvénykönyv [Codex Iuris Canonici (CIC)] 1249-1253. kánonjaiban megfogalmazott böjtöt (ieiunium) és hústilalmat (abstinentia) – a mai rohanó világban a napi háromszori étkezés általános gyakorlatunkká vált, mint ahogy a családi étlapról is a húsételek hiányoznának a legkevésbé. Néhanapján átböngészve a TV részletes műsorújságját, a felkínált választék meg-nem-tekintése érdemszerző önmegtagadásként aligha volna értékelhető, ellenkezőleg: a TV nézést élnénk meg súlyos penitenciaként. Nálunk tehát – bár természetesen minden szabályt igyekszünk megtartani – nem a „klasszikus” nagyböjti fegyelem adja ennek az időszaknak a tartalmát. Akkor mi? A Szent Három Nap csodájára, annak megélésére, befogadására rá kell készülni testben és lélekben. Tele gyomor nem úgy fogadja az ételszentelésről hazavitt szentelményeket, mint az üres. A nagyszombati Te Deum is akkor igazi, szívből jövő ujjongás, ha megtisztult, világi terhektől kiüresített, bűntől megtisztított lélekből szól. Nagyszombat vigíliájára készülve kiüresíteni magunkat (Fil 2,7) – ennek az időszaka számunkra a nagyböjt. Az idei év valószínűleg mindannyiunknak nehezebben élhető, mint az előzőek. Aki eddig nem volt kereszthordozó (vagy nem annak élte meg), most úgy érzi, hogy belépett a sorba; aki eddig is már a stációk közt botladozott, most nagy valószínűséggel elesik. Kik vagyunk mi embertársaink keresztútján: egyszerű bámészkodók, passzív, lényegében önmagunkért aggódó, siránkozásban kimerülő „Jeruzsálem asszonynépe”, még rosszabb esetben bosszankodó megbotránkozók – például a zöld lámpánál a kéregető hajléktalan miatt bedugult sor miatt? Avagy tudunk fizikai segítséget nyújtó cirenei Simonná, lelki vigaszt közvetítő Veronikává válni? Az idei nagyböjtnek talán ez az igazi tétje. Szebben és tömörebben összefoglalni az előttünk álló bűnbánati időszak tartalmát, mint ahogy azt a nagyböjti I. prefáció teszi, talán nem is lehet: „Kegyesen megadod hívő népednek, hogy évről évre a megtisztult lélek örömével várják Húsvét szent titkának ünnepét: most többet imádkozzanak, buzgóbban

16

Nagyböjt

Várunk


gyakorolják az irgalmasság tetteit, s az újjászületés szentségei által az istengyermekség teljességére jussanak.” És ezután magától értetődően szólhat majd a nagyszombati Húsvéti Örömének, az Exultet: „E szentséges éjszaka száműzi vétkünket, lemossa minden bűnünket, a bűnbánóknak ártatlan szívet ad, a szomorkodóknak vigaszt kínál. Távol űzi a gyűlölködés átkát, és meghozza a békés egyetértést, a zsarnok gőgjét is fékezi”. Székely Zsuzsa és Ákos

² KEDVES TESTVÉREIM! HA JÓL MEGNÉZZÜK, A BÖJT LEGVÉGSŐ CÉLJA – AHOGY ISTEN SZOLGÁJA II. JÁNOS PÁL PÁPA ÍRTA –, HOGY SEGÍTSEN ÖNMAGUNKAT EGÉSZEN ISTENNEK AJÁNDÉKOZNI. TARTSUK FONTOSNAK A NAGYBÖJTÖT MINDEN CSALÁDBAN ÉS MINDEN KERESZTÉNY KÖZÖSSÉGBEN, HOGY ÁLTALA ELTÁVOLÍTSUK MINDAZT, AMI SZÉTSZÓRTTÁ TESZI LELKÜNKET, ÉS MEGERŐSÍTSÜK AZT, AMI TÁPLÁLJA A LELKET, MEGNYITVA SZÍVÜNKET ISTEN ÉS A FELEBARÁT SZERETETÉRE . FORDÍTSUNK TÖBB FIGYELMET AZ IMÁDSÁGRA , A SZENTÍRÁSOLVASÁSRA , A BŰNBÁNAT SZENTSÉGÉHEZ ÉS AZ O LTÁRISZENTSÉGHEZ JÁRULÁSRA , FŐLEG A VASÁRNAPI SZENTMISÉN. EZZEL A BELSŐ KÉSZSÉGGEL LÉPJÜNK BE A NAGYBÖJT BŰNBÁNÓ LÉGKÖRÉBE.

GÓLYAHÍR Egykori szeretett káplánunk, Ambrus Lóránt atya 25-30 évvel ezelőtti szorgalmas kis ministránsai ismét „kispapák” lettek. A szülők (vagyis nagyszülők) boldogan tudatják mindenkivel, hogy Nagypál Csanád és Beretzky Ágnes harmadik gyermeke Domonkos János 2009. január 5-én megszületett (3250 g, 56 cm) és Nagypál Szabolcs és Rozs-Nagy Szilvia második gyermeke Benedek Tas 2009. január 28-án megszületett (3200 g, 57 cm). Természetesen a szülőknél csak Panni nagymama és Gábor nagypapa a boldogabb. Isten áldását kérjük mindnyájukra!

17


Várunk

2009. március 1.

ÉPÍTKEZÜNK, ÉPÍTKEZÜNK… Karácsonyi számunk megjelente óta szerencsésen folytatódnak a templom rekonstrukciójának és a külső pénztárfülkénk építésének munkálatai. A templom északi oldalán, a járda és az úttest alatt elkészült az üzemviteli célokat szolgáló bővítmény. Emlékezhetünk még arra a gödörre, amely másfél éve tátongott a helyén: a szükséges mélységet a történelmi feltöltés (mint kiderült, szinte érintetlen középkori temető) eltávolításával, illetve a mészkő-szikla lefaragásával érték el. Ennek során megerősítették a templom északi falának alapozását is. A február 1-jén használatba vett, kb. 300 m2-es épületrész középfolyosójáról kétoldalt három raktárhelyiség nyílik: egy a templomi, egy a múzeumi tárgyak, egy pedig az összecsukható székek számára. Itt létesült új kukatároló, virágelőkészítő helyiség, szellőzőgépház, hőközpont, elektromos kapcsolóterem és műhely is, továbbá személyzeti öltözők és WC-blokkok. A gépészeti rész természetesen az egész templom kiszolgálására alkalmas, de a templomtérben csak a fokozatos felújítás során épülnek ki a szükséges vezetékek. Így pl. a régi részeken az eddigi villanykályhák, a felújított területeken pedig az új, távhőt felhasználó fűtési rendszer szolgáltatja a meleget. A bővítménybe ma csak a Szent Antal-szobor melletti Virágház kényelmetlen, meredek lépcsőjén lehet lejutni. Az alagsori területek felújítása során a sekrestye alatt is áttörik majd a templom alapfalait, így az üzemviteli terület két irányból is elérhető lesz. Hiányzik még a Virágházban építendő teherfelvonó is: a kukatárolót és a székraktárat csak akkor tudjuk majd rendeltetésszerűen használni, ha e nagy terhek gépi mozgatása lehetővé válik. Addig tehát még el kell viselnünk a templomban itt-ott tárolt székek látványát. Az új földalatti épületrész (belső használatú nevén: a bunker) használatba vételével átadtuk a kivitelezőnek az eddig használt alagsori helyiségeket, az altemplomi kápolna kivételével. Itt a régi hittantermek felújítása és az említett faláttörés mellett egy új diszpécserközpont is létrejön. Ez lesz a templom nagy rendszereinek „agya”: itt futnak össze a biztonsági- és kamerarendszerek, valamint az épületfelügyeleti rendszer információi, innen lesznek ellenőrizhetők és vezérelhetők a fűtő- , hűtő- és szellőztető berendezések. Rövidesen számítanunk kell arra is, hogy rövidebb időre az altemplomi kápolna is munkaterületté válik. A kivitelezőtől azt kértük, hogy erre csak akkor kerüljön sor, ha ezen időre a Gara- vagy a Loretói kápolna használatát lehetővé teszik.

18

Nagyböjt

Várunk


A templom északi oldalán munkába vett múzeumi terek felújítása a festőrestaurátori munkákhoz érkezett. A falnedvesség itt is súlyos gondot okoz, hiszen a restaurátori munka vizes falon nem kezdhető el. Ebből az irányból érkezett a templomba a szokatlan hideg: a karzatfolyosó hiányzó ablakai, az itt-ott még mindig nyitva lévő tető okolhatók azért, hogy az idei télen jóval hidegebb volt a templomban, mint a korábbi években – pedig lényegesen többet fűtöttünk. Megkezdődött a templom nyugati falának szárítása is. Az elmúlt két hétben elkészült furatokba bekerültek az elektromos melegítőpatronok, amelyek a folyamatot jelentősen gyorsítani fogják – amennyiben a külső nedvesség-utánpótlásnak sikerül elejét venni. Harangtornyunkban zajlik annak a tíz kváderkőnek a cseréje, amely révén – a statikai terv szerint – a harangtorony a jelenleg éppen elért „tűrhető” minősítésből a „megfelelő” kategóriába kerül. A templom többi homlokzata voltaképpen készen van, a kivitelező ígérete szerint a torony külső felújítása is rövidesen elkezdődik. Ezt a pillanatot valószínűleg az fogja jelezni a beavatott váriaknak, hogy a két hónapja megfontoltan, emeletenként növekvő állvány eléri a torony keresztrózsáját. A napokban jelenik meg a harangfelújításra kiírt közbeszerzési pályázat. Ennek kiírója a plébánia, hiszen elpusztult harangjaink újraöntése és a tornyot kímélő harangszékek építése kimaradt az állami beruházásból, arra a Norvég Alap pályázatán sikerült pénzt nyernünk. Ha a forint addigra össze nem omlik, júniusban kezdődhetnek el a munkák, és talán 2010 Húsvétján szólalhatnak meg a harangok. Szintén saját beruházásunkban épül a Menyasszony-kapuval szemben a külső pénztárépület. Örömre ad okot, hogy végre látszik valami belőle, hiszen e talpalatnyi helyen először háborús robbanószer-lerakatba ástunk bele, majd a régészek középkori falakat találtak. Az így keletkezett késedelem és sok pluszköltség dacára remélhető, hogy a nyár közepéig használatba vehetjük az új épületet. E beruházáshoz a Budavári Önkormányzat huszonötmillió forinttal járul hozzá, hiszen itt áruljuk majd a Halászbástya belépőjegyeit is. Mátéffy Balázs 19


Várunk

2009. március 1.

Bár az újság fejlécéből ez nem derül ki, a kedves Olvasó

a Várunk 50. számát tartja a kezében.

Ebből az alkalomból arra kértük az újság elindítóit és „dajkáit”, hogy írjanak pár gondolatot a jubileumra emlékezve.

VÁRLAK KEDVES 51. „Várunk” SZÁM! Szinte hihetetlen, hogy már az 50. Várunk számot vehetjük kézbe. Nagy öröm volt olvasni az elsőt és nem kevésbé az, amikor az újabb számokkal lepnek meg a régi barátok. Általános tapasztalat, hogy az ilyen típusú templomi értesítők igen kedveltek katolikus világunkban. Ez teljesen természetes a személyes szféra okán. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a miénk az egyik legigényesebb, ha nem „a” legigényesebb változat. Bámulattal vegyes tisztelettel figyeltem a Szerkesztőség erőfeszítéseit. Meglepetés volt, amikor amúgy zárkózott emberek érdekes írásai jelentek meg az oldalakon. Gazdagodtam a nívós szakmai cikkekből. A humor, a személyi hírek és az aktuális eseményekről szóló híradások rajzolják ki igazán egy élő közösség mindennapjait. Természetesen nem tisztem szakmai értékelést adni. Örömről és a Várunk vitathatatlan sikeréről szeretném a kedves Olvasót tájékoztatni. „Tolle, lege!” (Vedd és olvasd!) Kedves Szerkesztők és közreműködők! Isten éltessen Benneteket! Folytassátok! Szeretettel és a régi barátsággal köszöntök minden „várit”: Miklós atya

20

Nagyböjt

Várunk


Ha a Várunkra és erre a jubileumi kiadásra gondolok, nagy hála és öröm van bennem. A plébániai újság megjelenése a Nagy Jubileum évének végére és a XXI. század kezdetére esett. Az életet visszafelé lehet megérteni, de előre kell élni – szokták mondani. Már az is nagy dolog, ha visszatekintve értjük… Kegyelmi pillanatok, amikor az ember egy picit előre is megértett, illetve amit sikerült megvalósítania, ami az idő múlásával is tartós, visszatekintve is időtálló, értékes… Az egyén és a közösség kölcsönös kiegészítése, egymásra hatása valósult, valósul meg ebben az újságban is, mint az Egyházban. A legnagyobb ajándék, hogy voltak hozzá társak, és hogy van folytatás… Emlékszem hányszor mondogattam ki magamban 2000 novemberében, a közelgő Advent előtti napokban a tervezett újság új címét, ízlelgettem, kóstolgattam, próbálgattam – vajon tetszeni fog-e, elfogadják-e? Aztán sokszor kimondtam ezt a nevet, egy-egy szám készítése kapcsán, vagy kettő között, több százszor. Ettől egy szó „intézményesedik”, lefoglalódik, kisajátítódik, ha mást jelent is, csak másodsorban. A másodlagos jelentés ebben az esetben nagyon hangsúlyos. Azóta is, ha hallom ezt a hat betűt, bármilyen szövegösszefüggésben is – nem is annyira az újság maga, hanem a Vár jut eszembe, és az, ami közös volt, illetve közös maradt. Így már a „távolból”, alapvetően olvasóként kérem az Urat, hogy áldja meg elsősorban a VÁR-unkat, valamint a Várunkat, engedélyezzen további sok sikeres évfolyamot és számot, legyen még sokszor alkalom kerek jubileumot ünnepelni, örömben és szeretetben a készítőknek és az olvasóknak egyaránt, mert így épül a közösség, ami nem csak földi közösség, hiszen „mi új eget és új földet Várunk”! Janó atya

Várunk – Igen, ez a VÁR a miénk. Ebben várunk mindenkit, akit az Úr megszólít. Várunk azért, hogy öröme legyen az összetartozásban. Várunk azért, hogy megoszthassa magányát. Várunk azért, hogy együtt ünnepeljünk – közös nagy ünnepeinket, a kis hétköznapjainkat, örömeinket és bánatainkat egyaránt. Ez a vár befogadásra, megosztásra hivatott, aminek írott eszköze a Várunk. Nagy hála van a szívemben, hogy Janó atya olyan lelkesen indította el ezt az újságot, s megtanította, hogyan lehet igényesen szolgálni ezáltal a közösséget az Úrban. A Várunkért 21


Várunk

2009. március 1.

mindig újra kell indulni egymás felé, annak is, aki szerkeszti, annak is, aki szíve szeretetét önti szavakba és adja át, hogy másokat megajándékozzon vele, sőt még a technikai segítőknek is, hogy mindenkinek jusson szépen formázott példány. Így lesz a Várunk minden lapja finoman bekeretezett szeretetté. Gazdagsága teljességét az olvasók szeretetteljes lelkesedése, köszönete által nyeri el, ami új erőként segíti a további munkát. Ez valóban közös munka, s munkás benne mind, aki kezébe veszi, akárcsak olvasásra is. Váljék Isten dicsőségére bennünk minden gondolata. Ili

Ideje van a visszatekintésnek, legyen az számvetés, vagy csak melegedés a múlt fölött. Nem csak ötven szám van „mögöttünk”: emlékezzünk csak a jubiláló Várunk útját készítő előfutárra, a Vári Varjúra. (Nem sejtettük még, hogy Török Feri címjavaslata később próféciának bizonyul!) Talán tizenöt éve jelent meg belőle egyetlen szám. Jól emlékszem az érzésre: létrehoztunk valamit, ami így, folytatás nélkül is értékes. Azt mutatja, hogy létezik egy közösség a templom körül, amelyben egyáltalán felmerülhetett az effajta kommunikáció vágya. Úgy gondolom, hogy a templomunk és az egész várunk hosszútávú alakulásban van. Mekkorákat változott a Nagyboldogasszony Plébánia közösségének képe mondjuk ’79 és ’89, ’89 és ’99 között, vagy azóta? Milyen egyéniségek jártak közöttünk, milyen állapotú közösség őrzi működésük nyomát? Mai gondolataim gyakran kanyarodnak vissza e témához: hogyan őrizhető meg a megtett út tanulsága, a meghatározó múltbeli értékek kincse egy fejlődő közösségben? Egy bizonyos: a Várunknak köszönhetően közelmúltunk útja jól dokumentált. Olyan újság közvetíti életünket, amely (itt legyen tisztelet a jelenlegi névadónak, Janó atyának is) címével is rámutat a lényegre. Mert mi az –unk? Birtokos személyjel vagy igei személyrag? Közösségünk, váriságunk valaminek a birtoklását jelenti, ami a mienk, vagy közös tevékenységet, amit mi hajtunk végre? Hétfőn, szerdán és pénteken birtokoljuk, kedden, csütörtökön és szombaton cselekedjük. Vasárnap kegyelem. Balázs 22

Nagyböjt

Várunk


Az imént olvasott sok szép gondolat szerzői bábáskodnak immár kilencedik éve a Várunk újabb és újabb számának születésénél. A két alapító atya ugyan már távolabbról szemléli csemetéje növekedését, de – amint azt olvashattuk – imáikkal, szeretetükkel kísérik továbbra is. S hogy hogyan is születik egy Várunk? Hát kérem, nekem fogalmam sincs. Mert mi általában csak várunk. S „valahonnan” jönnek az ötletek, amelyeket „valakik” – egyre növekvő örömmel – hazavisznek és dédelgetnek kicsit, majd egy jókor elhangzó trombitaszóra egyszerre csak apró csodákként térnek vissza. Néhány hét, nap vagy akár óra alatt a tartalomjegyzék-pontokból felemelő vagy éppen megrázó, fájdalmas vagy humoros, meseszerű vagy éppen tudományos, személyes vagy tárgyilagos, önálló vagy közösen írt csodák születnek. Csodák, amelyek nem léteznének e közösség nélkül, s amelyek nélkül nem létezne e közösség. S hogy ez a sok apró varázslat egy éjszaka alatt feketén és fehéren is eggyé válik, ez csupán „masszírozás” kérdése – ahogy Janó atya nevezte. Ehhez kell egy jó trombitás – aki a megfelelő időben és rendszerességgel fújja meg a tülköt, egy maszszőr – aki virtuálisan összedolgozza a már meglelt kincseket, és egy nagyító – aki a végén még az utolsó gondolatjelet is megfelelő hosszúságúra javítja. Ha valaki közben rájött, hogy melyik az a pillanat, amikor a Várunk megszületik, kérem, jelentkezzen! Addig is, mi Várunk … Viki

„Aki nem tudja szétosztani az Isten által szétosztásra rábízott anyagi javakat, az elveszik. Mert minden amit birtokolsz, olyan mint egy nagy csomag, magaddal kell cipelned, nem tudsz szárnyat bontani, lehúz és kimerít. (...) Mi az, amiről lemondhatsz, hogy szabadabb legyél? Szabadítsd fel magadat a szárnyalásra! Szép álmaid felemelnek, csak dobd le, önként vállalt bilincseid. A műremek, a csoda, a márványtömbnek a fogja, lepattintva róla a fölösleges részeket, feltűnnek a szép, nemes vonások. Melyek a te szép arcodat elfedő darabok, amelyektől megszabadulva lennél önmagad, teljes és igaz? Milyen fölösleges dologról, téged zsigerelő, hajkurászó vágyról kellene le‐ mondjál, hogy elérd a nyugalmat adó szent egyszerűséget?” Részlet Böjte Csaba 2008 áprilisában írt leveléből

23


Várunk

2009. március 1.

HÍREK W Március 21-én, szombaton 14 órától nagyböjti lelkinap lesz a plébánia első emeleti nagytermében, amelyet Horváth Zoltán terézvárosi plébános atya tart. A 14 és 16 órakor tartandó előadásokat kis szünet, majd közös ima követi, amely alatt lehetőség lesz szentgyónás elvégzésére. A templomban is lesz lehetőség gyónásra a 18 órai szentmise alatt is, s ekkor hangzik el a lelkinap harmadik elmélkedése is. Mindenkit szeretettel hívunk a közös nagyböjti felkészülésre! W Nagyböjt minden péntekén 17 órakor közösen járjuk és imádkozzuk a keresztutat templomunkban. W A Budavári Beszélgetések sorozat vendége március 27-én, pénteken este 7 órától Dr. Sediánszky János lesz, aki gyermekkoráról, ministráns éveiről, személyes ismerőseiről – Mindszenty bíborosról – beszél az érdeklődőknek. Szeretettel várjuk az érdeklődőket a plébánia I. emeleti nagytermébe. W Virágvasárnap a 10 órai ünnepi barkaszentelési körmenettel kezdődő szentmisén Lassus Márk passiója hangzik el a templom énekkarának és szólistáinak előadásában. W A nagyheti ünnepi szertartások rendje a hirdetőtáblán lesz megtalálható. Kérjük, kísérjék figyelemmel, és minél többen ünnepeljük együtt a Nagyhét misztériumait.

"

24

Várunk

A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Török Viktória, Mátéffy Balázs. A címlaprajzot Török Ferenc készítette. Külön köszönet Sasmadárnak a sokszorosításért, a szorgos lányoknak a tűzésért, hajtogatásért, a sekrestyéseknek a terjesztésért. Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, törődésükkel segítették a közös munkát. A szerkesztőség e-mail címe: [email protected]

MIVEL MINDANNYIUNKRA RÁNEHEZEDIK A BŰN ÉS KÖVET- Részlet XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenetéből. Mi azonban új eget és új földet várunk

Recommend Documents