Mi azonban új eget és új földet várunk

Várunk

„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári F templom közösségének lapja

2013. Krisztus Király

„Úgy vegyünk részt ezentúl mindig a szentmisében itt, az oltár körül, hogy véges földi életünk találkozzék és egybekapcsolódjon Isten örök szeretetével.” Erd Péter bíboros

A Budavári F templom közösségének lapja

Várunk

2013. november 24.

Kedves Várunk-Olvasó! Krisztus Király ünnepére méltó, hogy nagy kincsünk – a Mátyástemplom – felújításának lezárása után ez a szám az elmúlt 7-8 évr l és az átadási ünnepségr l szóljon. Els ként az október 13-i templommegáldás és oltárszentelés alkalmával elhangzott beszédeket olvashatják elhangzásuk sorrendjében. Mátéffy Balázs köszönt beszéde a szentmise kezdetén Eminenciás és F tisztelend Bíboros, Prímás, Érsek Úr! Tizenöt évvel ezel tt indult el készítési, hét és fél éve kezd dött kivitelezési munkák után elérkezett az az örömteli nap, amelyen a Budavári Nagyboldogasszony F plébánia közössége a megújult Mátyás-templom megáldására érkez f pásztorát köszöntheti. Bíboros úr el dei kiemelt és megtisztel jóindulattal viseltettek a budavári f templom iránt. A harangtorony felújítása során a keresztrózsát záró kupola alatt megtaláltuk a Vaszary Kolos bíboroshercegprímás által is aláírt 1894-ben kelt emlékiratot, és az állványbontás el tti napon örömmel helyeztük el a régi okmány mellett Bíboros úr új emlékiratát is. A rekonstrukciós munkák okozta kényelmetlenségek sokszor próbára tették a templom híveinek t képességét akkor, amikor a mai örömünnep még elérhetetlenül távolinak t nt. Most mégis azt jelenthetem, hogy az elmúlt évekre visszatekintve feledteti a megpróbáltatásokat a hívek h ségének és templomunkhoz való ragaszkodásának megtapasztalt ereje. Ezt bíboros úr is érezhette, hiszen nem egyszer járt köztünk ebben az id szakban, például a harangszentelés emlékezetes ünnepén. Köszönjük, hogy mai jelenlétével teljessé teszi a templom elkészültének örömünnepét. Mély tisztelettel köszöntöm ünnepl közösségünkben Áder János köztársasági elnök urat. Hazánk els emberei a kezdetekt l fogva rendre tanújelét adták e templom szeretetének: I. Ulászló király, aki a Hosszú hadjárat balkáni csatamez il nyíl ütötte sebbel, mezítláb, egyenesen ebbe a szentélybe jött, vagy az ifjú Hunyadi Mátyás, akinek els útja – prágai fogságából mindjárt a trón magasába visszatérve – szintén ebbe a templomba vezetett. Az, hogy Elnök urat ma körünkben tudhatjuk, meger sítés számunkra: bármekkorát is változtak e példák óta hazánk közjogi viszonyai, templomunkat ma is ott tudhatjuk, ahol a korábbi századok folyamán volt: a nemzet szívében. Tisztelettel köszöntöm Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes urat. Jelenléte er síti bennünk annak tudatát, hogy ma is érvényes az eleink által a Halászbástya lépcs jén k be vésett intelem: „Ez a lépcs vezet a magyar hit szentelt csarnokához és a magyar dics ség emlékeihez. Magyar, ki e lépcs kre lépsz, ne feledd: Nemzetünket er ssé a hit és hazaszeretet egysége tette”. Isten hozta közöttünk. 2


Várunk

XIV. évfolyam, 78. szám

Különös örömmel köszöntöm Alberto Bottari de Castello érsek, apostoli nuncius urat, hiszen a budavári f templom kapcsolata Péter utódával korábbi, mint maga az épület. IV. Béla király ugyanis 760 évvel ezel tt annak a lyoni katedrálisnak mintájára építtette templomunkat, amelyben néhány évvel korábban IV. Ince pápa egyetemes zsinatot tartott, többek között azért, hogy a tatárok dúlta Magyarország megsegítését és újjáépítését el segítse. E pápai gondoskodás emléke tehát ez a templom. Kés bb a pápa követeként járt itt Gentilis bíboros, hogy küldetésének sikereként, itt kerüljön a korona kimagasló uralkodónk, Károly Róbert fejére. Egy másik pápai követ, Carvajal bíboros a pápa megbízásából itt adta át Hunyadi Jánosnak a keresztes hadjárat zászlaját, amellyel az élete utolsó hadjáratára, Nándorfehérvár alá indult. Pápai követként imádkozott itt a megválasztása el tti évben a kés bbi XII. Piusz pápa, és 1991-ben már az egyetemes Egyház pásztoraként látogatott ide II. János Pál pápa. Templomunk tornyából ma nap mint nap az tiszteletükre szentelt két harang hívja imádságra a híveket. Nem üres jelkép tehát a felszentelend oltár lapján látható két barázda, amelyek egyike Jeruzsálem, másika Róma felé mutat. Valóban különös hát az öröm, hogy nem csak mi tekintünk ragaszkodással Rómára, hanem Nuncius úr jelenléte által Róma is mireánk. Szeretettel köszöntöm Tarlós István f polgármester urat, aki sok jelét adta már, hogy számon tartja a F város és templomunk közötti, szintén történelmi kapcsolatot. Örömmel üdvözlöm Nagy Gábor Tamás polgármester urat, aki e miségében másfél évtizede kísérte gondos figyelemmel templomunk megújulását. Szeretettel köszöntöm a templom felújításának közrem köd it, valamennyi meghívottat és minden kedves jelenlév t a templom falain belül és kívül, valamint a televízió képerny je el tt. Megtisztel feladatom, hogy átadjam a szót a felújítási munkákat elvégeztet magyar kormány nevében szólásra emelked Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak, utolsó szavammal pedig ünnepl közösségünk nevében arra kérjem Bíboros urat, hogy áldja meg a felújított budavári Nagyboldogasszony-templomot, szentelje fel új oltárát, és ezzel sokéves munkánkat emelje az Úristen színe elé, akinek dics ségére készült.

3


Várunk

2013. november 24.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr beszéde Eminenciás Bíboros Atya! Elnök Úr! Ez a mai ünnep jelképe annak, hogy a történelem vihara és megpróbáltatásai után mégis csak helyreáll a dolgok normális rendje. A dolgok normális rendje, hogy együtt van az Egyház, együtt vannak az állami hatóságok, együtt van a magyar nemzet. Hiszen a magyar történelem egésze a példa arra, hogy nem választható el egymástól a magyar történelemben a kereszténység és a nemzetnek a története. A Nagyboldogasszony-templom önmagában szimbolizálja a kett egységét. Két epizódot szeretnék egy-egy mondatban felidézni annak bizonyítására, hogy hogyan áll helyre a dolgok normális rendje. 1999. május 24-én hozta meg a Kormány azt a döntést, hogy az Egyház tulajdonába visszaadja a Nagyboldogasszony-templomot. Mert az a helyes, és az a normális, hogy ha egy templom az Egyház tulajdonában van. Nem pedig államosítva, nem pedig elrabolva, nem pedig más méltatlan célokra használva. Az a helyes, hogyha a szakrális épületek, különösen a templom, különösen a Mátyás-templom az Egyház tulajdonában van. A másik epizód pedig az, hogy kormányokon keresztül, hangsúlyozom: kormányokon keresztül zajlott az épületnek a felújítása, mert az a méltó és az a normális, hogy ha az ország egyik els temploma teljes fényében ragyog nem pedig omladozó vakolattal. És sok éven keresztül, miközben az építkezés zajlott, állami, f városi, kerületi adminisztrációk, egyházi hatóságok és világi hatóságok együtt dolgoztak azért, hogy ez az épület, ez a templom újra régi fényében ragyoghasson. És íme most itt vagyunk, együtt ünneplünk. És ez a templom ma olyan, amilyen a magyar történelemben volt, és amilyennek lennie kell. Itt Szent István királyunk ereklyéje el tt érdemes felidézni azt a gondolatot, hogy Szent István országépít ként vonult be a történelembe. És azt gondolom, hogy akkor vagyunk ek a Szent István-i örökséghez, hogyha mindenki megteszi a maga helyén azt, ami az dolga. Az Egyház, ami az dolga, az állam, a f város, a kerület, mindenki. Ki úgy, mint ennek a templomnak a plébánosa, ki úgy, mint aki éppen most miniszter, ki úgy, mint aki k vesként dolgozott az épületen vagy mérnökként, ki tanárként, mindenki ott, ahova a Gondviselés állította. És ez a templom szimbóluma annak, hogy a magyar nemzet meg akar maradni, a magyar nemzet büszke a történelmére, és ez az épület teljes pompájában szimbolizálja a magyar történelem dics ségét és azt, hogy ez megtartó er ma is. Ezekkel a gondolatokkal köszönöm meg mindenkinek a munkáját és a szolgálatát, aki ebben segítségre volt. Isten fizesse meg a munkájukat! 4


Várunk


Erd Péter bíboros úr szentbeszéde Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Mélyen tisztelt Miniszterelnök Urak, Miniszterelnök-helyettes Úr! A Kúria mélyen tisztelt Elnöke! Tisztelt Legf bb Ügyész Úr! A Magyar Országgy lés igen tisztelt Alelnöke! Állami, társadalmi és kulturális életünk nagyrabecsült képvisel i! A diplomáciai testület megjelent tagjai, élükön Alberto Bottari de Castello Apostoli Nuncius Úrral! Tisztelt F polgármester Úr, Polgármester Úr! Excellenciás F hercegek! Krisztusban kedves Testvérek! Ünnepi örömmel áldottuk meg ezt a teljesen felújított, gyönyör templomot. Vallásos tisztelettel szenteljük fel az új oltárt, mely igazán méltó a mai Egyház liturgikus életéhez. Hálás köszönet illeti mindazokat, akik lehet vé tették, hogy mindez megvalósuljon. Els helyen említem hazánk kormányát, hiszen több éven át tartó áldozatvállalása nélkül nem újulhatott volna meg hazánknak ez a jeles temploma. Elismerés illeti a szakemberek kiváló munkáját, akik hozzáértésükkel, vészetükkel a szépség nyelvén szólaltatták meg azt a krisztusi örömhírt, amit ez a templom kifejez. A mai evangéliumban ott érezzük a feszültséget a kegyelem és az emberi cselekvés, az Isten által ajándékozott ország, vagyis az üdvösség nagy értéke és a mi mindennapi teljesítményeink között. Ez az a feszültség, ami megmutatkozik az anyagi javakhoz, az evilági élet dolgaihoz való viszonyunkban is. Err l szól a mai evangélium. Jézusnak ezt a példabeszédét nem az egyes részletek jelentését kutatva érthetjük meg igazán. Üzenete akkor tárul fel el ttünk, ha egyetlen központi gondolatát keressük. Mert nem abban kell példát vennünk a h tlen intéz l, hogy meghamisítja az okiratokat, vagy gazdája rovására engedményeket tesz a saját érdekében, hanem abban, hogy ez az ember id nyomás alatt van. Ennek az embernek kevés az ideje, mert tudja, hogy hamarosan elvész a pozíciója, és mi lesz a megélhetésével? És ennek az embernek, ebben a rövid id ben még van egy kis lehet sége arra, hogy anyagi javakról rendelkezzék. Emberi kapcsolataiban tegyen valamit, és megpróbálja biztosítani magát a távolabbi jöv re. Ilyen a mi helyzetünk is. Ilyen minden ember helyzete. Mert ez a földi élet rövid és nyomás alatt zajlik. Nyomás alatt, hiszen meghatároznak bennünket a körülmények, meghatároz az egészségi állapotunk, meghatároz az a korszak, 5


Várunk

2013. november 24.

amelyben élünk, szóval nagyon sok minden. És ennek az életnek néhány évtized után mégiscsak vége szokott lenni. De ez az élet nem önmagáért van, mert nekünk kötelességünk, hogy arra gondoljunk, ami utána következik. Tehát gyorsan, sietve, a pillanatnak és a kezünkön átmen értékeknek, helyzeteknek és anyagi javaknak a nagyon szenvedélyes megragadásával kell élni az életünket, hogy az utána valókat – ha tetszik – ne bebiztosítsuk, de kikönyörögjük a magunk számára. Kikönyörögjük az Istent l. Mit is kérünk t le? Kérjük t le az irgalmat, kérjük t le azt, amit Jézus a Menynyek Országának nevez. És ebben az összefüggésben felel sek vagyunk azért, hogy hogyan bánunk az id nkkel, mire fordítjuk. Mire fordítjuk a javainkat? Kinek adjuk? Észrevesszük-e ha körülöttünk valaki emberi szükséget szenved? Anyagi segítségben, jó szóban, fizikai segítségben akár, hiszen mindenkinek van, amit oda tud adni másoknak. Kinek a pénze, kinek az ideje, kinek a munkaereje, kinek a kedvessége, kinek a szenvedése, betegsége, öregségének fájdalmai, amit fel tud ajánlani a többiekért. És mindannyiunknak, katolikus keresztényeknek lehet ségünk van arra, hogy a legértékesebbet is megszerezzük az életünkben, s a legértékesebbet is felajánljuk másokért. Ez a legértékesebb pedig maga az Eucharisztia, amelyben Jézus Krisztus áldozata válik jelenvalóvá. Ez az az áldozat, amely megszerezte az emberiség számára az örök üdvösség lehet ségét. Ez az az áldozat, amelyet az oltáron újít meg újra és újra a pap átváltoztató szava. Ez az az áldozat, amelyben Krisztus testéb l és véréb l részesedhetünk. Lelkiéletünknek, de sokszor még a kedélyállapotunknak és a testi életünknek is eledele és orvossága Krisztus teste és vére. De tudjuk azt is, hogy a szentmise kegyelmeit felajánlhatjuk magunkért és másokért. Imakönyvekben olvashattuk gyakran, hogy hány szentmisehallgatást, hány szentmisén való részvételt ajánlhatunk fel másokért. Vallásos emberek ezeket még le is írhatják, lelki csokrot is készíthetnek bel lük. Magam is nagyon megrendültem, amikor ilyenféle ajándékot kaptam valakit l. Igen, Krisztus áldozata az a kincs, amely a halálon túl is segít. Segít bennünket magunkat, hiszen az örök élet kenyerér l van szó, arról a kenyérl, amelyr l Jézus azt mondta: „aki ebb l a kenyérb l eszik, örökké él”. De segíthetünk vele másokat is, hiszen a szentmise kegyelmeit felajánlhatjuk él kért és holtakért. Az Eucharisztia áldozata közösséget teremt azok között, akik jelen vannak, akik együtt ünnepelnek. Milyen gyönyör en tanítja a II. Vatikáni Zsinat, hogy mindannyian cselekv módon, ne csak néz ként, hanem szívvel-lélekkel vegyünk részt a szentmise ünneplésében. De közösségbe kapcsol bennünket a szentmise az egész Világegyházzal is, mindazokkal, akik bárhol a világon ünneplik Jézus Krisztus áldozatát. És végül közösségbe kapcsol bennünket a szentmise az összes 6


Várunk


elhunytakkal is, azokkal, akik még a szenvedés állapotában vannak, de a megdics ült szentekkel is. Az oltár, mint külön berendezési tárgy már a leg sibb keresztény id kben is használatban volt. A k l készült, nagy menzájú oltár emlékeztessen bennünket a régi katakombákra, ahol a vértanúk sírja felett mutatták be a szentmisét. Erre emlékezve helyezi az Egyház szentek ereklyéjét az oltárba. Erre is gondolnunk kell, amikor egy felszentelt oltáron szentmisét végzünk. Közösségben vagyunk a szentekkel, egymással, kedves halottainkkal. F ként pedig közösségben vagyunk magával Jézus Krisztussal, aki magához hív bennünket, hogy elvezessen az örök boldogságba, a teljes Szentháromság közösségébe. Úgy vegyünk részt ezentúl mindig a szentmisében itt, az oltár körül, hogy véges földi életünk találkozzék és egybekapcsolódjon Isten örök szeretetével. Boldogságos Sz z Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! Minden magyar szentek és boldogok, könyörögjetek érettünk! Ámen.

Süllei László plébános úr beszéde az ünnepi szentmise végén (…) Szeretném megköszönni Áder János köztársasági elnök úrnak és kedves feleségének, hogy ma velünk ünnepelnek és imádkoznak abban a templomban, amelynek története szorosan összekapcsolódik nemzetünk ezeréves történetével. Isten áldása kísérje ket munkájukban, amit nemzetünkért és annak minden polgáráért végeznek. „A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári Koronázó templom, az alkotmányos aera meggyökerezése folytán kivívta magának azon jogot, hogy a már most teljesen restaurált Szentegyházban, a magyar állam életére vonatkozó jelent ségteljes események egyházi megülésének színhelyévé legyen.” Ezt írta Nemes Antal, a templom egykori plébánosa 1898-ban a plébánia historia domusában. „Jelent ségteljes események színhelyévé legyen” – mondja, és mi több mint egy évszázaddal kés bb elmondhatjuk, hogy szeretett templomunkban valóban nagy események történtek, hiszen a sekrestye bejárata fölötti felírás ma is arra emlékeztet bennünket, hogy ebben a templomban még koronázás is történt. De itt szoktunk megemlékezni a Doni áttörés áldozatairól január 12-én, majd március 15-én a ’48-as szabadságharcunkról, július 22-én a nándorfehérvári diadalról és a déli harangszóról, Buda visszafoglalásáról szeptember 2-án, valamint az ’56-os eseményekr l is, amelynek külön álló emlékköve a Szent László kápolnában ma is megtalálható. Ezek a kövek, dátumok, ünnepek nemcsak 7


Várunk

2013. november 24.

emlékeztetnek, hanem egybe is kapcsolnak bennünket magyarokat, s ennek az összetartozásnak jelképe a Halászbástya mögött a gyönyör en felújított Mátyástemplom. Mintha egy mesébe csöppennénk, amikor finomságát, szépségét és varázslatos épületét megpillantjuk. De a közösségi, történelmi emlékezeten túl a személyes hitvallásoknak, imádságnak is tere, helye templomunk. A keresztelések és esküv k, de a gyászmisék is az igazi szegletk re, Krisztusra mutatnak. Így itt éljük meg a szentmiséken, a liturgiákon az egy közös családba tartozásunkat, Isten népe vagyunk. XVI. Benedek pápa szavaival élve: „a szellem építi a köveket, nem megfordítva. Ahol a szellem nem eleven, ott a templomok múzeummá válnak. Csak a hit tudja elevenen tartani a templomokat.” A napokban emlékeztünk Magyarok Nagyasszonyára. Sz zanyánk, mindanynyiunk Édesanyja ránk, magyarokra megkülönböztetett szeretettel tekint, közbenjárása végigkíséri népünk történetét. XIII. Leó pápa 1896-ban, a millenniumra levelet küldött Vaszary Kolos bíborosnak. Egy XV. századi levélb l idézett, amelyet Mátyás királyunk írt II. Pál pápának. Igen, az egyház meg rzi ezeket a dokumentumokat. Ezt szeretném idézni. A magyar hit és virtus er s lábakon állt. „Én – mármint Mátyás – a római szent Egyháznak és szentségednek országommal együtt magamat teljesen odaadtam. Isten helytartója a földön, s t maga az Isten sem parancsolhat oly nehezet, oly veszedelmeset, amit teljesíteni kegyeletes és üdvös cselekedetnek ne tartanék, amibe rettenthetetlenül belefogni ne akarnék, kivált mikor a katolikus hit meger sítésér l s az istentelenek h tlenségének összezúzásáról van szó… A vallásnak bármely ellenségével kell szembeszállni, íme itt van együtt Mátyás és Magyarország (…) kik az apostoli székhez és szentségedhez mindig h ek lesznek és h ek maradnak”. Bár mosolyoghatunk ezen az idézeten, de mégis mutatja azt az elszántságot, azt az er t, amely ma is híressé tesz bennünket Európa népei között. Büszkék lehetünk múltunkra. „Az arató már most megkapja bérét, s termést gy jt az örök életre, hogy együtt örüljön aki vet azzal, aki arat. Mert igaza van a szólásmondásnak: más vet és más arat. Nos azért küldelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az munkájukba álltok bele.”(Jn 4,36) Arról beszél Jézus, hogy más a vet és az arató. A vet az, aki a fáradságos, felel sségteljes és jövend t megalapozó munkát elvégzi. Nap mint nap megtapasztaltuk azt, hogy az elmúlt évek alatt sokak munkája, odaadása vetés volt templomunk történetében, a közösség életében. Nem most kezd dött minden, hanem tegnap és tegnapel tt is voltak, akik sokat tettek azért, hogy ma itt lehessünk. Ha csak a Mátyás-templom, Koronázó F templom, Nagyboldogasszony-templom elmúlt 100 éves történelmét nézzük, akkor láthatjuk, hogy az 1960-as években egy hasonló felújítás már történt, amelyet szintén állami forrásokból biztosítottak. A Magyar Állam látva a hulló köveket, a templom megrendült állapotát, odaállt a templom mellé, mint Szent Ferenc, aki a roskadozó templomot elkezdte építeni. Most pedig elmond8


Várunk


hatjuk, hogy a rengeteg munka után, a 2006-tól 2013-ig tartó hét és fél éves id szak után, a mai nappal egy fontos állomáshoz érkeztünk. Itt van ma az eredmény, a gyümölcs, amit mások vetettek. Mindezt a termést most itt, együtt arathatjuk le, együtt ünnepelhetünk. Ezért szeretnék most köszönetet mondani a magyar államnak, amely a templom felújításának megrendel je és költségeinek visel je volt, a miniszterelnök és miniszter uraknak, akik a templom megújulásának ügyét el mozdították. Köszönetet kell mondanom Fábián János kanonok úrnak, aki 1998-ban a templom állapotfelmérésének megindításával megtette az els lépést az épület megújulása felé. Aztán Blanckenstein Miklós kanonok úrnak, aki e vizsgálatokat lezárta és kezdeményezte a tervezési munka megindítását, majd Varjú Imre kanonok úrnak is, aki a tervezés id szakában és a kivitelezés els négy évében állt a plébánia élén, és akinek döntése alapján a most felszentelt oltár is megépült, elhunyt Kada Lajos érsek úr támogatásával. Bánóczky El d helyettes plébános atyáról sem szabad elfelejtkeznem, aki 22 éves itteni m ködésének hatalmas tapasztalatával támogatta a tervez k és kivitelez k munkáját. Más a vet és más az arató, amint hallottuk János evangélista szavait, Sedlmayr János építészmérnök úr, a magyar m emlékvédelem kimagasló alakja is a vet k között volt, aki sajnos már nem érhette meg a mai örömünnepet. Köszönetet kell mondanunk a koordináló munkát átvev és az els koncepciót megalkotó Szövényi István építészmérnök úrnak. A tervezés munkáját 2004-t l irányító Deák Zoltán építészmérnök úrnak, aki a hivatali átszervezések sora ellenére is mindig séggel szolgálta a templom ügyét, valamint valamennyi munkatársának és a szaktervez jének. Köszönet a kivitelezési munkákat lebonyolító szervezetnek, a F ber Zrt. és az Épber Zrt. által alkotott konzorciumnak, Kemény Péter vezérigazgató úrnak és Kiss István igazgató úrnak, valamint munkatársaiknak, akik a munkák koordinálását és ellen rzését végezték. Köszönet a generálkivitelez konzorcium, a Reneszánsz Zrt. és a Magyar Épít Zrt. vezet inek, Balog Miklós, Páljános András és Tolnay Tibor vezérigazgató uraknak és valamennyi munkatársuknak, különös tekintettel a számtalan szakágban párhuzamosan folyó munka összehangolását és operatív irányítását végz mérnöki iroda vezet inek, Bánhidai Csillának és Szilágyi Antalnak. Köszönöm mindazok munkáját is, akik az alvállalkozó cégek munkatársaiként, restaurátorként vagy szakért ként adták tudásuk legjavát a templom megújulásához. Köszönöm a külön beruházásként megvalósuló orgonafelújítás kivitelez jének, a Pécsi Orgonaépít Manufaktúrának és vezet jének, Végh Antal úrnak a világszínvonalú munkát. 9


Várunk

2013. november 24.

Hálával tartozom a beruházás folyamán többször átszervezett m emlékvédelmi hatóságok képvisel inek szakértelméért és odaadó munkájáért, külön szeretném kiemelni Dr. Janotti Juditot, aki m emléki felügyel ként végigkísérte és segítette templomunk megújulásának másfél évtizedes eseménysorát. Köszönöm azok munkáját, akik ebben az állami beruházásban a plébániát, mint tulajdonost képviselték és igyekeztek a munkák során sajátos szempontjainkat megfogalmazni és érvényesíteni: Mátéffy Balázs gy jteményvezet , Rébay Lajos, majd Boros Lajos mérnök urak és Rákossy Anna m vészettörténész fáradozásait. Köszönöm azoknak a híveknek a kitartását, akik napról napra, vasárnapról vasárnapra h ek maradtak a Budavári Nagyboldogasszony-templomhoz abban az id szakban is, amikor az állványerd k vagy a munkagödrök között, a munkák porának ködében gy ltünk össze a szentmisére. Köszönet mindenkinek, aki akkor is eljött, akkor is elhozta gyermekeit, akkor is a szeretet és ragaszkodás jeleivel halmozott el minket. Kérem Istent, hogy nagylelk ségüket és elkötelezettségüket áldásával viszonozza! Hiszem, hogy ez a felújított templom mindig olyan hely marad, ahol az emberek lélekben és igazságban tudnak megjelenni Isten el tt. Kívánom, hogy Isten áldása legyen mindazok életén, akik az évek során nem mulasztották el a segítségnyújtást, hanem cselekedeteik által mindig készek voltak megmutatni azt. Kívánom, hogy akár örömmel, akár bánattal, akár boldog mosollyal, akár szomorúsággal, de mindig készek legyünk megnyitni e templom kapuját, hogy e hajlékot ne csak gyönyör harangjaink hangja töltse be, hanem Anyaszentegyházunk hív népének éneke és imája. És most szeretném Bíboros atyának is megköszönni a megáldás és oltárszentelés mai ünnepét, köszönöm, hogy velünk imádkozott, er sített minket. Köszönöm, hogy fogékonnyá teszi szívünket Istenre, aki hívogatja az embert, hogy az igazságot és a boldogságot megtaláljuk benne és az általa teremtett világban. Szeretettel kérem Bíboros Urat, hogy mint a templomok igazi donátora és gazdája fogadja el ezt a kelyhet, és ajándékozza annak a közösségnek, amely saját templomának alapjait most kezdte el lerakni. Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök templomába küldjük ezt a kelyhet innen, ahol ereklyéjét tisztelettel illetjük. Kérem, a szentmise végén adja ránk f pásztori áldását.

10


Várunk


BUDAVÁRI BESZÉLGETÉS A MÁTYÁS-TEMPLOM FELÚJÍTÁSÁRÓL Mátéffy Balázs október 25-ei vetítésére a Vár szinte minden lakóházából eljöttek. Utoljára 2006 decemberében fordult el , hogy kicsi volt a nagyterem, kevés volt a 130 szék. Akkor Böjte Csaba testvér jött el „beszélgetni”. Váratlanul ért minket a nagy tömeg, hisz két héttel korábban, a szenteléskor szinte minden újság fotókkal, a TV-csatornák pedig filmekkel, m sorokkal számoltak be templomunk felújításának nyolc évér l és ennek legf bb munkafolyamatairól. Balázs is oly sok érdekességet írt már szaklapokban, de a Várunkban is. Néhány héttel korábban a Szalonban száz képpel és színes magyarázatokkal szórakoztatott el bennünket. Kíváncsian vártuk, hogy mi újat tud mondani a felújításról, mivel lep meg minket. Gyorsan kiderült, hogy Balázs a vári lakosok, vári tervez k, szakemberek számára „különösen” elegánsan testre-szabott el adással készült. Nemcsak a munkálatokat mutatta be, hanem az azokat végz embereket, hitüket is. A beszélgetés kezdetekor felelevenítettük a 2006-os felújítási szerz dés el tti reményeket. Akkori plébánosunk a freskóázások komoly okait megismerve sokféle felújítási terven törte a fejét. Mindezek mellett hétr l hétre lottózott, tervezte a milliárdokra növekv nyereményalap elköltését. A 3-as számot mindig bejelölve a Szentháromságra utalt. Az akkori, hétvégi sorsoláson átérezhettük a felújítás kezdetének azóta sokszor ismétl elhalasztását. Végül valaki más vitte el az 5 milliárdra halmozódott nyereményalapot, plébánosunk pedig Esztergomba távozott. A Jóisten úgy döntött, nem neki lesz dolga a templom felújításával – most közösséget és hidat épít a Mennyei Atya és közöttünk. Mátéffy Balázs el adása széles kitekintést adott a Mátyás-templom történelmi szerepér l, a majd 800 év legküzdelmesebb id szakairól is. A tiszteletet parancsoló szakralitás mögött megjelentek az emberi sorsok, küzdelmek, eleink temetkezési kultúráján keresztül pedig a túlvilági létr l alkotott hitük, amellyel folytonosságot fedezhettünk fel a történelemben, sorsközösséget érezhettünk velük. Hogy egy templomban mindennek jelent sége, üzenete van, azt korábbi el adóktól már megtudtuk, de hogy a szimbólumok milyen mélyen gyökereznek, mennyire életünk részei, az Balázs el adásán keresztül válhatott bizonyossá. A körülbelül 100 kivetített kép nemcsak a régi és a megújhodott tárgyi környezetet mutatta be, hanem szinte minden lehet séget megragadva az akkor és most itt dolgozó, itt él embereket is. Felhívta a figyelmünket romos templomunk régi képe el tt sétáló kisgyermekekre, akik közül az egyik talán épp Pannika, a macijával játszó ma már nyugdíjas Kalocsai Évike, édesapja pedig az 1954-56-os felújítás bádogosa volt. 11


Várunk

2013. november 24.

Balázs a Mátyás-templomban talált emlékiratok bemutatása kapcsán egy szokatlan történelemórát is tartott. Számtalan (ma már) „utcanevet” említve mutatta be, vetítette ki a réztokokban, kapszulákban, üveghengerekben, a korábbi felújításokról rzött dokumentumokat. A Mátyás-torony befejezésér l szóló 1894-es emlékiratnál sokkal érdekesebbek a dokumentum margóin olvasható aláírások. Balázs a fantáziánkra bízta, hogy miért is dr.-ként tartotta fontosnak magát Jókai Mór a dokumentumra felírni. Az „utcanevek” Balázs el adásában megelevenedtek: Székely Bertalan, Lotz Károly, Scholtz Róbert, Trefort Ágoston, Eötvös Loránd („a legnagyobb geofizikus”), gr. Festetics Andor földm velésügyi miniszter, ifj. Andrássy Gyula, br. Bánffy Dezs , Wekerle Sándor miniszterelnök, gr. Széchenyi Gyula, gr. Szapáry Géza, H gyes Endre, Schulek Frigyes, Vaszary Kolos bíboroshercegprímás, Császka György kalocsai érsek, báró Orczy Béla, Ráth Károly. Elgondolkodtató volt Balázs felvetése, hogy a (száz név közt) miért csak ketten (Jókai és Steindl) nem tüntették fel titulusukat. A templomunk felújításának sorozatát bemutató képeket sokan sokféleképpen értékelhették. Balázs gyakran csak sejteni engedte magánvéleményét, azt hogy neki melyik restaurálási korszak t nt értékesebbnek, hitelesebbnek, mi a véleménye a zászlókról. Ránk bízta, hogy melyik padlótégla, melyik mozaik minta tetszik, melyik kor, milyen világítása látványosabb, hatékonyabb. Balázs el adásában számtalan olyan, bravúros m szaki megoldásokat tartalmazó m szaki részlet volt, aminek pontos értelmezését gépészmérnök hallgató Miklós fiamat kellett megkérdeznem. A harangöntés, a f tés, az akusztika, világítástechnika, a harangtorony ellensúlyai, a falnedvesedések csökkenésének technológiája mind-mind egy külön el adás témája lehetett volna. Balázs ezeket a témákat 2-3 képpel érzékeltette, amiket az el adása után, a szakemberek egyéni kérdései során az érdekl knek kiegészített. A beszélgetést egy optimista gondolatsorral zárta, miszerint a 9,4 milliárd forintos, most lezárt felújítás nem fejez dött be, hanem a kormány a kimaradt problémák kezelésére is nyitott. Számomra Balázs el adásának legmeglep bb részei azok voltak, amelyek a templomunk kapcsán egy ipartörténeti, nemzetgazdasági folyamatot írtak le. A Zsolnay gyár fénykorát, lehet ségeit örömmel mutatta be, hogy még belefértünk a gyár m ködési idejébe. A 400 éve harangöntéssel foglakozó Perner család vállalkozásának bezárása kapcsán bemutatott képek azonban kissé szomorúbb kitekintésre is ösztönözték a hallgatóságot. Az érdekl k többsége az el adást követ en még egy órán keresztül beszélgetett, nézte a Balázs által hozott felújítási dokumentációkat. Volt, aki egy szomszédunk által küldött 1:1700 arányú, 1749-ben készült vári alaprajzot, benne 12


Várunk


templomunk rangos helyét, a várat díszít kertek változatosságát csodálta, francia nyelv magyarázatait értelmezte a körülötte állóknak. A Budavári Beszélgetések 14 éves történetében számomra az el adások utáni utóélet a megható, amint a hallgatóság beleéli magát a történésekbe, továbbéli a hallottakat, amint egy 19 éves fiatal hallgató summázva mondta „Közelebb hozta hozzánk a templomot”. Balázs el adását követ en sokféle társasági beszélgetés indult el. Legtöbben Balázs tömör el adásának egyes témáit saját élményeikkel egészítették ki. Voltak, akik a korábbi felújítás idején éltek itt, mások a világháború kapcsán a templomban átélt borzalmaikat idézték fel. Egy Zsolnay-leszármazott köré is kis hallgatóság gy lt. A hölgy a Mátyástemplom kerámiái, díszítései kapcsán párhuzamokat vont a világ különleges helyeire készített szakrális tereket gazdagító Zsolnay kerámiákkal. Sajnálkozott a 132 ezer tet cserép és f leg a régi, Zsolnay padlótéglák kapcsán. Két héttel a felújításról szóló el adás után Bíró László püspök atya a hit évének visszatekintésekor szólt a házasság szentségér l, arról, hogy Isten szeretetének, a hitnek egyik legmarkánsabb megjelenítése maga a szentségi házasság. „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”, szól a parancs, és ez a házastársi szeretetben tud legjobban kifejez dni. Nehéz újat mondani, Püspök Atyának mégis sikerült új fényben megvilágítani ezt a kérdést. Önfeláldozás, lemondás, a hangsúlyok áthelyez dése magamról a szeretett lényre, ugyanaz, mint amit Krisztus urunk példájával mutatott. A vérz szívet a fákba vésni, vajon elgondolkodtunk-e már ezen a szimbólumon. A mennyei Atya szíve vérezhetett így, amikor egyszülött fiát adta értünk. Lemondás, olykor fájdalom, de magasztos örömteli szövetség ez ember és ember, valamint ember és Isten között. Pálffy László

13


Várunk

2013. november 24.

FELSZENTELTETETT! Hosszú id telt el – olykor azt is hittük, hogy vég nélküli –, mire elérkezett október 13-a. Hogyan jutottunk el idáig? Hogy éltük át azt a 7,5-8 évet, amíg a rekonstrukció különböz fázisai zajlottak? Erre kerestük a választ közösségeinkben, híveink között. Most egy csokorral átnyújtunk a kedves olvasóknak a beérkezett emlékezésekb l. Köszönjük mindazoknak, akik megosztották velünk gondolataikat. Szerkesztette: TI „Most, hogy már véget ért, nem t nik olyan hosszúnak…… Csak a szépre emlékezem… Rácsodálkozás: milyen gyönyör a rózsaablak! Ugyan a nagyorgona korábbi felújítása idején is részben látható volt, de a kóruson maradván nem tekintgettünk a hátunk mögé! A szentélyben ülve hónapokig csodálhattuk, délel tti és esti átvilágításban. Számomra különös hasonlóságot mutatott egy id ben az Esztergomi srégi Papnevel Intézet szemináriumi kápolnájának modern, feltámadt Jézus képével. Ez a különös hasonlóság este volt látható. A felállványozott kóruson, a fóliával bevont ablakon átsz fények nekem ezt üzenték, a fény-árnyék különös játéka volt. Sohase láttam volna, csak a szentélyb l volt látható. Szentmise a Szentek Szentjében! A stallumok, padsorok elt ntek, a használható terület egyre kisebb lett. A hív k így beléphettek oda, ahová csak felszentelt pap: a szentélybe. A kórus ült legközelebb a tabernákulumhoz. Átélhettük az skeresztények liturgiáját, amikor házaknál jöttek össze, megünnepelni az eucharisztiát. k lehettek ilyen sz kösen, de mégis nagy örömmel voltak együtt. Szorosan az oltár körül. Húsvét a legnagyobb romok között. Aggodalommal töltött el, hogy ilyen rémes padlózattal, lebeg fóliatakarással csak nagyon nehezen tudunk a legszentebbre figyelni! Por, piszok mindenütt! És a varázslat! Nagycsütörtökre az ezer sebb l vérz padlózatot halványkék padlósz nyeg fedi, a fóliákon fehér vászonborítás, elérhet magasságig. Hálás köszönet a kitalálóknak, megvalósítóknak. Oltárszentelés: öröme, hogy az új felszentelésénél ott lehettem, de ajándék, hogy az el oltárnál bemutatott utolsó szentmisénél is ott voltam, egészen közel. Deo grátias!” O.I. „Nekem nagyon jó volt, amikor a szentmisék a szentélyben voltak, mert azok egészen bens ségessé tették számomra az együttléteket. Akkor én közelebb éreztem magam Istenhez, hiszen tényleg karnyújtásnyira volt t lem is és az oltár is. Ez nekem akkor nagyon fontos volt. Nagyon jó volt, hogy a menyasszonykapun lehetett bejárni a templomba, mert a babakocsit nem kellett megemelni, hogy a 14


Várunk


templomba jussunk. Kifejezetten tetszettek azok a szentségimádások, amik a Gara kápolnában voltak éppen a megközelíthet sége miatt. (Tudom, kicsit egyoldalúan, kisgyermekes anyukaként közelítem meg a felújítást.)” L.H.B. „Büszke voltam és jó volt látni, ahogy szépül minden, bármekkora felfordulással is járt! Örömmel és megelégedéssel töltött el, hogy végül is „lett rá” pénz! Feler sítve éreztem, hogy otthon vagyok a templomban, ez a miénk: a közösségünké!” V.E. „Nekem voltak csodás pillanataim. Az egyik ilyen, amikor karácsony estére padlósz nyeget terítettek végig a templomon. Számomra melegséget és bens séges hangulatot jelentett, még az állványok közepette is. A következ élményem az, amikor megnyitották a templom jobb oldalát, és megpillanthattuk azt a csodálatosan szép felújítást - számomra óriási élmény volt az élénk, szép, tiszta színeket megpillantani mind a padlón, mind az oszlopokon és a falon -, amit mindaddig állványok takartak. A harmadik élményem, amikor hosszú évek nélkülözése után el ször mehettünk fel a kórusra. Ami nekem nagyon rossz volt, az üres Mária szobor tartó az oltár fölött. Iszonyúan hiányzott, amikor elvitték bel le a Sz zanya szobrát. Rossz volt ránéznem. A templommal kapcsolatban számomra meghatározó volt a majdnem teljes elkerítés, amikor csak a szentély és a kereszthajó volt használható. Én akkor éreztem el ször azt, hogy tagja vagyok egy közösségnek. Addig csak hallottam, olvastam a vári közösségr l, de akkor kézzel fogható közelségbe kerültek ezek az emberek.” T.T.K. „Ami fontos élményem, hogy a szentélyben éneklést külön kiváltságként éltem meg. Ezt már csak az múlta felül, amikor közvetlenül az oltár el tt álltunk, s én altosként épp a tabernákulum el tt dics íthettem Istent. Ezt sosem fogom elfelejteni! A másik élményem is a szentélyhez köt dik. A roráte során, amikor Erd Péter celebrálta a misét, olyan közösséget éltem meg, ami az egyház els évtizedeire emlékeztetett, amikor katakombákban imádták az Urat.” D.B.Cs. „Én még a rekonstrukció el tti id re mennék vissza: akkor szinte fizikai fájdalmat jelentett a templom siralmas állapotának látványa, a pusztuló freskók… Mivel a munkásokat úgyszólván nem is láttuk, az egész rekonstrukció olyan volt, mint egy titkos kéz munkája, ami hol láthatóan, hol láthatatlanul haladt el re, és a változó állványzattal a templom is mindig más arcát mutatta. Mindeközben 15


Várunk

2013. november 24.

olyan valószer tlennek t nt, hogy a nagyobb ünnepekre, az egész szinte láthatatlanná vált, és mindig az oltárra fókuszálódhatott minden, mintha mi se történt volna. Bár rossz volt a f oltár hiánya, de jó volt megismerni a „Szentháromság oltárt”, kicsit visszamenve az id ben. Szép meglepetés volt, az orgona lebontásával egyszerre láthatóvá váló csillagos rózsaablak, ami ha nem is olyan, mint a Notre Dame-é, de a mienk. Az orgona visszaállításával majd folytatódik rejtett léte az újabb rekonstrukcióig. Nem tudom, tévedek-e, de talán a legtöbb alkalmazkodást a karnagytól követelte meg a rekonstrukció: mindig kitalálni, hol leszünk, azt berendezni mindenki igényére való tekintettel, s hogy a liturgiát se zavarjuk. Mi csak átfáradtunk a készre. Tréfásan úgy fogalmaztam, hogy talán egyedül a csilláron lógva nem énekeltünk még, különben pedig úgyszólván minden elhelyezkedési lehet séget kipróbáltunk. Kórus szempontjából a mélypont a máltai lovagterem volt, ahol az orgona mögött a miséb l se nem láttunk, se nem hallottunk semmit. Ezt valóban csak a szolgálat tényének tudatosításával lehetett elfogadni. A misehallgatás érvényessége még ma is kérdéses számomra. Feledhetetlen órákat jelentett a harangok felhúzása, s odalenn a hív s hitetlen bámészkodók egyre jobban összekovácsolódó közössége. Egy ideig ugyanannak drukkoltunk. Megtehetnénk máskor is.” Sz.O. „Én tényleg csak egy gondolatot tudok küldeni, de számomra nagyon szépséges volt az a nap. Tölgyesi Kinga és Er s Csongor esküv jét tettétek és tették papjaink felejthetetlenné. Csak a templom szépségét, megszenteltségét lehetett érezni, a feldúlásból semmit nem éreztünk.” S.K. „Nem is volt olyan szörny az elmúlt 7 év… Jó volt szolgálni a szentélyben, oltár közelben, összeszedettebbek voltunk mindnyájan, ez nagyszer volt. Karnagyunk végtelen türelme, gondoskodó szeretete – mindig volt helyünk, leporolt székünk – alkalmazkodása az éppen adott helyzethez, átsegített bennünket a nehézségeken. Hála és köszönet érte!” P.M. „Évente egyszer, január második hetében templomunkban a valaha volt (sor) katonák többségben vannak. A leghitelesebb emlékezés a Don-kanyarban elhunyt magyarokra valószín leg a 2013. január 12. szombaton, a Mátyás-templomban volt. A megszokottnál is nagyobb hideg, csendes szomorúság, a veterán katonatisztek keménysége sokunkban a visszaemlékezést mélyítették el. A templomfelújítás munkálatait, szerszámait, kellékeit és magát a templomfalakat, szentélyt, orgonát eltakaró hatalmas m anyag fóliák egy lövészárok-szer folyosót 16


Várunk


alkotva díszletként szolgáltak az emlékez knek. A kis helyre összeszorult sok emlékez között voltak a Don-kanyarból visszatért (ma már több mint 90 éves) katonák, akik a részletes történelmi elemzéseket is tartalmazó miniszteri (dr. Hende Csaba) és püspöki (Bíró László) megemlékezést katonai vigyázzállás feszességével tisztelték meg. Miközben a magam másfél éves köteles sorkatonai szolgálatának értelmetlenségei villantak az agyamba, örömmel tapasztalhattuk 10 éves Kristófunk elmélyült figyelmét. A Budai Barátok körében a legszebb katolikus ünnepeinket egyéni történeteink bemutatásával szélesítjük. A templomunk felújítási folyamatának fázisai újabb és újabb területekre sodorták kis színdarabunk próbáit. A gyakori helyszínés szerepl váltások miatt az esti mise után kezdve gyakran este 10-ig próbáltunk. A forgatókönyv újabb és újabb átírása során a szerepl k többségének egyre többször kínált hosszú pihen ket. Ilyenkor a lazítás közben Fitosékkal az otthonmaradt családtagokról, Boghyval a fényképezésr l és sportról, spanyol, argentin fociról is beszélgethettünk. Benedek pápa február 11-ei lemondását követ hetekben azonban gyakran került szóba, hogy miként változna az életünk, ha egy nagyon fiatal vagy egy nagyon öreg, egy afrikai vagy ázsiai, vagy a média által feltupírozott, „esélyes”-nek harsogott valamelyik európai bíboros lenne az új pápa. A március 13-ai próbára gyülekezve a megszólaló harangok sokféle érdekl t is a templomunkhoz vonzott. Vártuk a tényt követ hírt, hogy ki is lett a pápa. A majd egy órás felfokozott találgatás végén közölt argentin név, Bergoglio elhangzása utáni emlékezet-frissít hallgatásban valaki segített értelmezni a helyzetet: „Lionel Messi örülhet”. (Mi még jobban).” P.L. „Számomra az utóbbi 3 év, amióta nem a karzaton énekelt a kórus, az volt a közösségbe tartozás. Mondom ezt akkor is, ha tudom: az a hagyomány, hogy a kórus helye a karzaton van.” H.Á. Naplótöredék: „Hamvazószerdán az esti misét egészen különös körülmények között szolgáltuk végig. A felújítás intenzív fázisba fordult: a padokat felszedték, a hajó legnagyobb részét elkerítették, a szentélyb l is kiszedték a stallumokat, és mindenütt por és piszok terjeng. A misét az altemplomban tartottuk, amelynek területe kb. tizede-huszada a temploménak. Ide 50-100 hív t sikerült valahogyan bezsúfolni, a kórus pedig három részre szétszakítva végezte feladatát. Egyébként is össze-vissza kóválygunk a templomon belül a körülményekt l függ en (javasolni fogom, hogy vegyük fel mi is a Vándorkórus nevet). … A 10 órás vasárnapi miséken szó nem lehet zenekari kíséretr l és egész nagyböjtben, beleértve a húsvéti és (majd) a pünkösdi id szakot a Lassus – Palestrina – Hassler háromszögben mozognak a programjaink. Hogy a zenekar mégse essen szét atomjaira, néhány 17


Várunk

2013. november 24.

hangversenyt rendeztünk vasárnap esténként, amelyeken eddig Mozart és Haydn veit adtuk el , és lesz még júniusban is egy koncert Schubert zenéjéb l. …A kórus ismét a karzaton énekelhetett viszonylag konszolidált körülmények között. Nagyon örültem, hogy visszajuthattunk a helyünkre, egy kissé talán el is érzékenyültem és megsimogattam a karzat mellvédjének egy darabját, mint egy rég nem látott, szeretett ismer st. A karzaton kívüli éneklésnek is voltak (vannak) el nyei: a karzat alatt sokkal tágasabb a tér és jobban elhelyezhet k nagyobb zenekarok és vendégkórusok. Talán akusztikai el nyei is vannak ennek a helynek. A szentélyben, f ként a stallumokban való éneklésnek számomra az a varázsa, hogy sokkal közelebb érzem magamat a liturgiához, jobban átélem, hogy szolgálunk. Az altemplomban tartott „keresztút” engem is megérintett, és egész életemben emlékezni fogok rá.” J.Gy. „A felújítással járó legnagyobb felfordulás közepette is megmaradt néhány nagyszer dolog, ami nekem er t adott, és segített, hogy ne veszítsem el a reményt: - ahogy Zoltán atya felemelte az Úr szent Testét, - Balázs objektív, mégis szeretetteljes hangja (szentlecke, hirdetés felolvasása)… - az énekesek és zenészek többségének kitartása, megbízhatósága. Összefoglalva: az igazán elkötelezett emberek h sége, ami lehet vé tette, hogy a kegyelem megérintse a templomunkba betér ket.” G.K.M. „Szakmai múltamból fakadóan számomra egy építkezés során adódó a m ködést kényszer en korlátozó körülmények nem sokkoló hatásúak. Egyébként pedig Akiért és amiért nemzeti szentélyünket a rekonstrukció ideje alatt is rendre felkerestem, az mind végig ott volt, és fényesen ragyogott a tabernákulumban, és minden mást elhomályosított.” K.E. „Most ennek a nyomorgatott id szaknak egy számomra fontos hozadékát hoznám elétek, aminek az elmúlásán máris kesergek - noha a felújítás befejezése nyilván örömmel tölt el. Ha egy szóval akarnám összefoglalni, azt mondanám: közelség. A templom méreteib l adódóan – sajnos – hozzászoktunk ahhoz, hogy a miséz atyával aligha akadhat össze a tekintetünk; hogy a 6-os miséken a távolból búgnak a hangszerek, hogy az ének-zenekar tagjainak arcát szinte sosem látjuk, azt pedig legfeljebb az alakok mozgásából próbáljuk megtippelni, hogy éppen kik ministrálnak. A templomtér ideiglenes besz külése ezt a távolságot csodálatos módon oldotta, „rá voltunk kényszerítve”, hogy fizikai értelemben is egymás közelségében éljük meg Istenhez tartozásunkat. Nagy er rejlett abban, amikor 18


Várunk


összemosolyoghattunk a ministránsokkal; amikor a gitárt nemcsak a hangszóróból, hanem annak valódi hangján hallhattuk; amikor olyanok mellé ültünk le hétr l hétre, akikhez egyébként talán sosem csatlakoztunk volna; amikor nem kellett métereket megtennünk, hogy találjunk valakit, akinek békét adhatunk… Jó lenne ezt a közelséget meg rizni és továbbvinni az ismét nagyra (és egyébként szépségesre) nyílt új térben is.” J.P. „Ismert a régi mondás: a szépségért szenvedni kell. Hát a szép új templomért is meg kellett szenvedni. Amikor igazán belegondolok ebbe az elmúlt 7-8 évbe, nem emlékszem szenvedésre. Igen, voltak elkerítések, lezárások, kosz meg minden, ami egy felújítással jár. De emlékként inkább azt rzöm, hogy öröm volt elmenni a templomba, mert mindig valami új fogadott. Jó volt látni hétr l hétre, hogyan halad a munka. Hol itt, hol ott volt elkerítve valami, jelezvén, hogy éppen hol szépül a templom. Láthattuk a gépészetet, amit most már elfed a gyönyör új burkolat, nézhettük az állványzatot, amir l a falakat javították. Izgalmas volt, amikor egy-egy rész elkészült és megláthattuk a munka eredményét. Jó volt rácsodálkozni, hogy mennyi szék elfér a szentélyben, ha üres. … Kevesebb hív volt a munkák idején. Aki igazán ide tartozónak érzi magát, az eljött és itt volt az állványerd ben is. k megtapasztalhatták, lehetett így is imádkozni, megélni a közösséget a Jóistennel. Emlékszem 2012 Nagyhetére, amikor aggódtunk, hogy lesz itt húsvéti nagymise. És a csoda megtörtént: az állványok eltakarva, a padozat lefedve várt és az ünnep igazán ünnep volt, s t kegyelem. Megélhettük, hogy nem a küls számít, mert „ahol ketten vagy hárman összegy lnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. … Azt hiszem, inkább ajándék volt, hogy mindennek a részesei lehettünk, és hétr l hétre együtt örülhettünk az újnak.” T.P.M. „15 éve feszítem a húrt és a b rt a „Mátyásban”. Egyszer fenn, egyszer lenn. Minden túlzás és szentimentalizmus nélkül történelmi id kben és (zene)történelmi személyiségek mellett (mögött). Éppen ezért másra nemigen tudtam figyelni (még a felújítás alatt sem), csak az engem ért csodálatos élményekre – no persze fél szemmel a kottára is. (Mentségemre szolgáljon az is, hogy szeretem, ha muzsikálás közben látnak is.) Apropó rekonstrukció: határozatlan ideig tartó „bels felújításaim”-hoz sokat segít minden itt eltöltött id . Minden eddigi és jövend innen kapott élményt köszönök! Summa summarum: meggy désem, hogy elfogultságom oka, hogy Tardy László karnagy úr karmesteri pálcája – minden kétséget kizáróan – min ségi varázspálca-rostokat tartalmaz… nem csak nyomokban…!” K.L. 19


Várunk

2013. november 24.

„Kórustagként éltem át a Mátyás-templom hosszú évekig tartó felújítási munkálatait. Sok társammal együtt szívesen vállaltuk a rekonstrukció során adódó kisebb nagyobb kényelmetlenségeket. … Én hálát érzek karnagyunk – és számos segít je – iránt, hogy a véget nem ér nek t rekonstrukció alatt is összetartotta a kórust lelki er t öntve belénk, és sok szép közös élményt nyújtott. A nehéz évekre ma már büszkén gondolok vissza, hogy testközelb l követhettem ezt a fantasztikus munkát.” J.T.K. „Sokszor éljük meg, hogy a nehézségek összekovácsolnak. A templomfelújítás „megpróbáltatásai” közelebb hozták egymáshoz a híveket – nem csak fizikailag. Az állandóan változó környezet, hely kizökkent a megszokottból. Nincs meg a „megszokott helyed” a templomban, így más mellett ülhetsz a misén, mint szoktál. Vagy pakolod valakivel a székeket, mert mindjárt kezd dik a szertartás. Együtt lehetett örülni egy-egy kész szakasznak, és várni, hogy milyen lesz az a rész, amit éppen csinálnak. A közösség 7 évig tartó közös kalandja, amib l igazán kalandosak a bels felújítás évei voltak. És a félig elkerített, néha poros templomban, kényelmetlen (sokszor lejt s) székeken kuporogva talán még méltóbbak is voltak az imáink a 2000 éve Galilea, Judea, Szamária útjait gyalogosan koptató Ácsmesterhez.” B.L. „Boldogok vagyunk és ünnepelünk! A legnagyobb ajándék az a sok élmény és összetartás, amit a 7 nehéz évt l kaptunk. Emlékeztek? Azt gondoltuk, egy-két év és kész. Képtelenség volt el re elgondolni a nehézségeket, s vártuk nagyon, hogy elkezd djön a felújítás. A harangok megérkezésekor és megáldásakor, a küls állványok felállításakor már megéreztünk valamit egy renováláson túli jelent ségéb l az eseményeknek. Megnézhettük Mátéffy Balázs jóvoltából a múlt üzeneteit felkutató expedícióról készült mozit, és kéz-közelb l a megel felújítások ereklyéit, történelmi aláírásokat bet zgetve. Emlékeztek? Az egyre kisebb helyre szoruló térben, olykor beszállingózó hóban, maradj-talpon-pallókon egyensúlyoztunk a sebtében leporolt szentélyben. Mosolyogtunk a szélt l lengedez misekönyvjelz n, és hálásak voltunk Cserkó atyának, aki mindig felmelegítette szívünket a jéghideg templomban! Vagy amikor a gidres-gödrös aljzaton meghatottan lépdeltünk a Húsvétra leterített szép tiszta padlósz nyegen! Vagy ahogy a székeket a szentmise végén összekapkodtuk, nehogy „akadályozzuk” a munkásokat, hiszen reményekkel eltelten alkalmazkodtunk! Gyermeki örömmel fogadtuk azt is, hogy Laci atya ajándékaként beleshettünk a restaurálás szédít részleteibe Képmutatás lenne azt állítanunk, hogy nem sóvárogtunk f tött és tiszta, kivilágított, szép templombels re titkon. És most itt van, hála érte! A mi részünkr l semmiség volt, alig-áldozat.” K.E. 20


Várunk


Felfokozott izgalommal készültünk a nagy ünnepre, október 13-ára, s t már 12-ére is. Nemcsak azért, mert a szentelési ünnep vasárnapra esett és a vasárnapoknak vigíliája van, hanem mert születésnapra, újjászületésnapra készül dtünk. Ezért szombaton délután megszálltuk a templom melletti parkoló területét, megszólítva és befogadva az arrajárókat, este bent a templomban „százlábú” ministráns karral ünnepélyes szentmisén vettünk részt, azután pedig az Isten Szegénykéje c. színdarab bemutatása emelte tovább a lelkünket.

EGY RENDHAGYÓ LAKÁSSZENTEL

L

Október 12-ére lezárultak a templom felújítási munkálatai. Hét évnyi lakásfelújítás ért véget. Akinek már volt része ilyenben a saját otthonában, az tudhatja, hogy egy egyszer tisztasági festés is igencsak megviseli a családot. A mi plébániai családunk ennél jóval komolyabb dologba vágott. Azaz dehogy vágott, legalábbis önszántából biztosan nem! Igaz mások határozták el helyettünk, de nélkülünk értelmét veszítette volna ez a rettent munka. Mert hogyan néz ki az, ha kész a pincét l a padlásig megújult otthon, de a lakók id közben elmenekültek bel le? Mi viszont összeszorítottuk a fogunkat, összehúztuk magunkat, mindent kibírtunk, mert tudtuk, hogy egyszer úgyis vége lesz. És igazunk lett! Végre letehettük minden kicsit vagy nagyon félresikerült dolog fölötti bosszúságunkat. Vége lett a mesterekkel, a f nökeikkel és azok f nökeivel való huzavonának, mert elmentek. Mi pedig átadhattuk magunkat a felszabadult jókedvnek és örömnek. Ahogy az a vallásos családoknál már szokás, a templomhoz gy ltünk, mert ünnepelnivalónk akadt. Azon a szombat délutánon a valóságban is ott voltunk körülötte kicsik, nagyok és még nagyobbak. Asztaloknál, padoknál, süteménnyel és teával ellátva, templomos színez -kirakóssal, templomos mézeskalács-díszítéssel, templomos papírhímzéssel, templomi „ki mit tud”-dal, templomi üvegablakok üvegmatricává festésével és még néhány, szintén a Mátyás-templomhoz köt játékkal, gitározással kiáltottuk világgá a szó szoros értelmében, hogy minden a helyén, ünnep van, lakásszentel t tart a Budavári Nagyboldogasszony Plébánia közössége. Aztán a hangos jókedv után csöndet teremtve magunkban, közösen álltunk az Isten és a Sz zanya színe elé, hogy köszönetet mondhassunk nekik. A legkisebbek csattogva-zajongva, a következ korosztály az oltár körül szolgálva, az utánuk következ k pedig a padban ücsörögve hallhattuk Szent Pál szavait: „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Azt pedig, aki Isten templomát lerombolja, azt lerombolja az Isten. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az.” Nem kis feladatot ad nekünk ez a néhány mondat. Megvalósításában segíthet, hogy templomunk már méltó a Szenthez. Október 12-én ezt ünnepeltük meg. Segítsen mindannyiunkat az Úr, hogy mi is szentként léphessünk be kapuján! M. Gál Zita 21


Várunk

2013. november 24.

ELREJT ZVE… Minden emberben jelen van az Isten. S néha egy-egy különleges, ritka alkalommal meg is mutatja magát. Akkor, amikor legkevésbé számítunk rá, amikor talán a legalkalmatlanabbnak t nik a pillanat. Olcsika hagyta, hogy a Jóisten megmutassa magát rajta keresztül. Megmutassa és magával ragadja! A váratlanul rátör betegségben a benne rejt zköd Jóisten elkezdte felfedni magát. Megmutatta Olcsikának, hogy mit jelent, ha egy közösség imádságban öszszefog érte; ha a barátok nap mint nap megkérdezik, hogy van; ha annyian ajánlják fel segítségüket, hogy körbeérnék a várfalat. Ett l most el ször érezte úgy, hogy igazán tagja közösségünknek. S bár fizikai ereje hétr l hétre fogyatkozott, lélekben egyre er sebb, egyre nyitottabb lett, míg végül kitárta kezét a Jóistennek. Minden értelemben! A gyógyszerek okozta homályból egyszercsak el lépett, széttárta a karját és megfogva kezünket együtt imádkozott velünk. Megengedte, hogy részesei legyünk egy csodának: a megtérés csodájának! Egy pillanat, amely örökre itt marad velünk. Mert ahogy a Jóisten el bújt Olcsikából, úgy rejtette el t el lünk… „Mert Isten próbára tette, és magához méltónak találta…” (Bölcs 3,5) V

Immár második alkalommal láthattuk templomunkban a Budai Barátok el adásában az Isten Szegénykéje el adását, amely Assisi Szent Ferenc életének csodálatos megfogalmazása. A darabot Farkass Péter most is kiváló érzékkel állította „színpadra”, vagyis a másnap felszentelésre kerül új oltár elé és a megáldásra váró templomtérbe. Az el adás mindenkire hatással volt, ünnepi emelkedettséget érzett, aki jelen volt. Szeretettel közöljük ennek egyik megfogalmazását, amelyet a darabban Masseo szerepét alakító Fitos Gábor vetett papírra.

ISTEN SZEGÉNYKÉI VAGYUNK? „KUTASS A LELKEDBEN!” A templomavató ünnepség el tti estén Assisi Szent Ferenc életét láthatták, amelyre mindenki nagy várakozással tekintett. A szent élete, példamutatása a jelen kor emberére ugyanúgy vonatkozik, mint a középkor emberére is vonatkozott. A 26. évközi vasárnap evangéliumának lényege (a szegény Lázár története) és Szent Ferenc élettörténete között párhuzam figyelhet meg. Mi is ez a párhuzam? A szegénység. A szent meghallotta Isten int szavát: „Kutass a Lelkedben!” Ezt 22


Várunk


kellett volna meghallania a gazdag embernek is, amikor Lázár kért t le. Szent Ferenc adott a szegénynek, a gazdag úr nem. A következ vasárnap evangéliumának mondanivalója (irgalmas szamaritánus) lényegében megegyezik az el ével, igaz itt történik már testi-lelki segítés. Három emberb l egy segít csak a bajba jutott szegényen. Mi emberek hányszor ismerjük fel a másik bajbajutott, szegény vagy boldogtalan emberben a szenved Krisztust? Mennyi önvizsgálatot tartunk? A hitnek jó földbe kell hullania azért, hogy valóban szeretettel tudjunk odafordulni a másik embertársunk felé. Mi kell ehhez? „Kutass a lelkedben!” Mi kiválasztottak vagyunk. Zakeus meghallotta a fügefán Jézus parancsát, hogy „ma a te házadban kell megszállnom.” Különösen nemsokára aktuális lesz ez a mondat, hiszen közeleg az adventi id szak. Én hogyan várom a Szent Családot? Milyen lelkülettel? Nekünk mindennap meg kell hallanunk ezt a mondatot, hiszen az Úr a kiválasztottai lelkében szeretne megszállni. Mindazok lelkében, akik meghallják az Igét és teljesítik azt. Kutass a Lelkedben! Amikor Jézust tanítványai elmélyülten imádkozni látják, kérik, hogy tanítsa meg ket is imádkozni. Erre a kérésre hangzik el a Miatyánk. Az Úr imádságát Szent Ferenc minden imádság mintájának tekintette, és gyakran átelmélkedte szavait. Saját tanítványai számára is ez az els ima, amit megtanít, velük imádkozza naponta többször. Ennek gyümölcse a Miatyánk kifejtése. Ha nem is származik minden sorában Assisi Szent Ferenct l ez az imádság, mégis az övé, hiszen állította össze, és gyakran imádkozta. Farkass Péter „Ó Szentséges Atyánk, teremt nk, megváltónk, vigasztalónk és Üdvözít nk. Aki a mennyekben vagy: az angyalokban és a szentekben; te világosítod meg ket tudásukban, mert te vagy, Uram, a fényesség; te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet; te töltöd el ket bentlakásod által boldogsággal, mert te vagy, Uram, a legf bb jó, az örök, akit l minden jó ered s aki nélkül semmi jó nincsen. Szenteltessék meg a te neved: 23


Várunk

2013. november 24.

ragyogjon föl bennünk a te ismereted, hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége, ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága és ítéleteid mélysége, Jöjjön el a te országod: hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel és vezess bennünket a te országodba, ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes, barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökké tartó. Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is: hogy teljes szívünkb l szeressünk téged és szüntelenül reád gondoljunk, hogy teljes lelkünkb l mindig utánad sóvárogjunk, hogy teljes elménkb l minden szándékunkat feléd irányozzuk és mindenben a te tiszteletedet keressük, s hogy végül minden er nkb l minden képességünket, lelkünk és testünk minden rezdülését a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra; felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat, er nkhöz képest iparkodjunk mindenkit szeretetedre gyullasztani, mások szerencséjén nem kevésbé örülni, mint a magunkén, szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk, és senkit meg nem bántani. Mindennapi kenyerünket: a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust, add meg nekünk ma: annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett. És bocsásd meg vétkeinket: a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért, szerelmes Fiad szenvedésének erejéb l, s a Boldogságos Sz z és minden választottak érdeméért és közbenjárására. Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkez knek: 24


Várunk


és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram, hogy teljesen megbocsássunk; add, hogy az ellenséget igazán szeressük, s érettük nálad buzgón közbenjárjunk, senkinek rosszért rosszal ne fizessünk, s azon legyünk, hogy benned mindenkinek hasznára legyünk. És ne vígy minket kísértésbe: se burkoltba, se nyilvánvalóba, se váratlanba, se tartósba. De szabadíts meg a gonosztól: a múlttól, a jelent l és a jövend l. Ámen A Budai Barátok az Isten szegénykéje darab el adásának örömére hálaadó szentmisén vettek részt november 16-án. Akkor már közösségünk kitartó ima-kíséretében találkozott az Úrral Olcsika. Ahogy a sok kisgyermek, család, hív rendületlenül mondta a Loretoi litániát estér l estére, bizonyos volt, hogy a kegyelem odaér, ahol épp a legnagyobb szükség van rá. A Budai Barátok szentmiséjén egy verssel emlékeztek Olcsikára. Minden bizonnyal a kegyelem odaért. Ha figyelsz, a zúgásból kihallod a sóhajt, zvészb l szikrát lophatsz, az éj vak szemeit kezeddel kitapinthatod; ha figyelsz, szakadék felett megleled a pallót, madarak röptében az eget; Isten is eljön, ha nagyon figyelsz, ha lefizetted mind az éveket, s eldobva már a súlyukat arra figyelsz, ami elvégeztetett – hajszálra függesztve a sziklatömböket, alája fekszel bátran, nem figyelve az id re, megadod magad, figyelve már valami másra. Somkuti Gabriella: Végül csak figyelni kell 25


Várunk

2013. november 24.

GÓLYAHÍREK Kéthetes Zita kislányunkkal a rendel ben egy beszélgetésre lettem figyelmes. Egy anyuka ecsetelte, mekkora boldogság lenne ötéves „nagylányának” és az egész családnak egy kistestvér. Egyetlen akadály, hogy 34 évesen öregnek érzi magát a gyerekvállaláshoz. Ekkor közbeszóltam. Elmeséltem Zita születésének körülményeit: 40 éves lettem, 2 óra alatt, 4,5 kilósan, 60 cm-rel világra jött. A nagy sietség után karunkban azonnal megnyugodott és b bájos félmosolyaival biztat bennünket azóta is. A babavárás kilenc boldogságos hónapja nem m ködött volna a sokat ismételt, mégis id nként elhanyagolt hármasság nélkül: Hit, remény, szeretet. Hit a Jóistenben, remény az egészséges megszületésben, és szeretet egymásban. Kívánom minden babavárónak, higgyen, reméljen és szeressen. És legyen egyre több édes, örökmozgó és cserfes kislány és kisfiú a szüleik és mindannyiunk boldogságára. Szántó-Tamási Zita Mária megszületett 2013. szeptember 26-án. Szeret szülei és Julcsi testvére Még magunk is alig hisszük, pedig látjuk, fogjuk, öleljük, hogy a Jóisten ismét ránk bízott egy kis életet. Október 1-jén este megszületett 4. kisfiunk, Dániel. Örömünket szeretettel osztjuk meg mindenkivel. Galántai Bea és Pribenszky Csaba Október 10-én megszületett ötödik fiunk: Tibor. Családunk örömteli b vülése jó alkalmat kínált nekünk, szül knek arra, hogy újraolvassuk Gyökössy Endre: Így szeresd gyermekedet! cím írását. Ebb l idézünk: „…ha gyermekedért imádkozol, ne felejtkezz el azért könyörögni hogy adjon Isten elég id t gyermekedhez, s te ezt az id t ne használd másra.(…) hogy tudj várni! Várni és újra várni: a megfelel pillanatra a nevelésben.(…) hogy ne mondj, cselekedj se többet, se kevesebbet, mint kell. Nem kés bb és nem el bb, mint amikor kell.(…) hogy megismervén a gyermeket, örömmondó, evangéliumhirdet szül je legyél.(…) Szeretettel: a Módos család: Péter, Nóra és a fiúk: Vili, Misi, Ferkó, Zsiga és Tibi Örömmel tudatjuk Veletek, hogy szép Júliánk ez év október 24én megszületett. Már a falakon kívülre érkezett, de azért vári lakosnak érzi magát. Hálásan köszöni a komatálat (igen szereti a finom falatokat), a sok jókívánságot és érdekl dést. Liszkay Jutka, Gábor, Bella, Simon és – Júlia 26


Várunk


Megszületett Havadt i Vill ! Boldogan tudatjuk az olvasókkal, hogy november 10-én este megszületett 4. lányunokánk, Vill , Niki lányunk és Havadt i Szabolcs 3. gyermeke. Vill nek (54 cm és 3450 gr) eddig az anyukájánál nagyon jó helye volt, s könnyen, gyorsan, épségben, egészségben bújt el édesanyja szíve alól. Reméljük, is örül, hogy megszületett, s a jó Isten segítségével e világon is boldog lesz! Tóth család, Sziszi és Laci

HÍREK Krisztus Király vasárnapján „év-búcsúztató” operadélután lesz a plébánia I. emeleti nagytermében. November 24-én délután 3 órára Puccini: Turandot felvételének vetítésére (magyar felirattal) hívjuk a kedves érdekl ket. A Budavári Beszélgetések keretei között a Mátyás-templom felújításának történetei folytatódnak. November 29-én, pénteken este 7-kor többek között a Mátyás-templom és az egy évtizede elkészült Szent István Bazilika és újabb templomaink felújításának gazdasági hátterét is megismerhetjük. Egyházközségünk adventi lelkinapja november 30-án, szombaton 10 órától lesz a plébánia nagytermében. Az elmélkedéseket Blanckenstein György atya, szentendrei plébános, egykori budavári lakótársunk tartja. Kérjük a résztvev ket, hozzanak magukkal egy tálca édes vagy sós süteményt, amit a közös ebéd után együtt fogunk elfogyasztani. Sok éves hagyomány Advent idején, hogy minden este egy-egy család felkerekedik, és a Szent Család képével meglátogat egy másik otthont. Ott együtt énekelnek, imádkoznak, így készülve az Úr eljövetelére. A Szent Család útját a lelkinap során fogjuk összeállítani. Bátran jelentkezhet mindenki, aki szívesen ad szállást egy éjszakára a Szent Családnak. 27


Várunk

2013. november 24.

A Budavári Xavéri Szent Ferenc karitászunk szervezésében december 1-jén plébániánk idén els alkalommal kapcsolódik be az Egymillió csillag a szegényekért programba. Ez egy nemzetközi szolidaritási akció, amely 1998-ban Franciaországból indult, azóta évr l évre egyre több helyszínen szervezik meg. Az akció célja világszerte közös: az összetartozás szellemének, az emberi szolidaritás érzésének er sítése, figyelemfelhívás a társadalom peremére szorultak érdekében. Az akció keretében az önkéntesek tetsz leges összeg adományért gyertyákat adnak a járókel knek. Minden egyes mécses egy rászorulót jelképez. A gyertyákért kapott adományokat a Karitász minden országban a hátrányos helyzet ek megsegítésére fordítja. Szent Miklós idén is jelezte, hogy december 6-án ellátogat templomunkba. Az esti 6 órai szentmiséhez kapcsolódóan érkezik, így aki találkozni szeretne vele, igyekezzen addigra a templomba érkezni. Már tavaly is megcsodálhattuk, s most újra: karácsonyfa-kiállítás lesz a Hilton szálló Dominikánus udvarában, amely december 6-án délután nyílik meg és év végéig ingyen megtekinthet . A kiállítás f szervez je a Hilton virágbolt vezet je, Molnár Judit. (Jó ha tudjuk: k készítik templomunk csodálatos virágdíszítését.) Karitász csoportunk december 8-án jótékonysági vásárt rendez, amelynek bevételéb l rászoruló családoknak, egyedülállóknak állít össze ajándékcsomagokat. A vásárban plébániánk közösségei által készített apró ajándéktárgyakat szeretnék árusítani adományokért. Ehhez örömmel fogadnak saját készítés tárgyakat (horgolt angyalka, termésekb l vagy papírból készített karácsonyfadíszek, ujjbábok, filc- és anyagvirágok, stb.) Az elkészült tárgyakat december 1-7-ig lehet leadni a plébánián vagy a sekrestyében. A készül déshez jó munkát kívánunk!

Várunk

A Budavári F templom közösségének lapja Szerkeszt k: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc. A bels illusztrációk a templomról Vajda József és Gy rfi Ilona által készített fotogrammetriai felmérési dokumentáció részletei. Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és tör désükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony F plébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. Honlap: www.matyas-templom.hu Templom: 355 5657 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 E-mail: [email protected] Plébánia hivatal: 1014 Bp. Országház utca 14. Irodai órák: hétf – csütörtök 10.00-12.00; 15.00-17.00 Sürg sségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap els szombatján 17.00

28

Mi azonban új eget és új földet várunk

Recommend Documents