Mi azonban új eget és új földet várunk

Várunk

„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári Főtemplom közösségének lapja

2011. Szent Kereszt felmagasztalása

Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérete zengjen a szentek közösségében! Izrael örüljön Teremtőjének, Sion gyermekei Királyuknak! Dicsőítsétek nevét körtánccal, játsszatok előtte dobon és hárfán! Mert az Úr kedvét leli népében, győzelemmel koszorúzza a megalázottakat. Akik hűek, vigadjanak dicsőségükben, ujjongjanak nyugvóhelyükön! Ajkukon legyen az Isten dicsérete.

Zsolt 149,1-6

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

2011. szeptember 18.

NYÁRI VISSZAPILLANTÁS! Rendhagyó Plébánosi Gondolattal kezdjük ezt a számot. Az első együtt töltött nyár sok élménye jelenik meg plébánosunk, Laci atya mondataiban. Lehet ennél jobb Veni Sancte-s kívánság a szeptemberi új tanév kezdetén? Mindenben együtt az Úrral és egymással! Ennek öröme sugárzik a következő írásból is. Áldja meg az Úr minden kegyelmével a folytatást! Mi minden is történt velünk? A nyár kezdetén egy szép Úrnapi körmenet, amit nemcsak az idő szépített meg, hanem a templom, a vár, az emberek imája és éneke, mind összekapcsolódott ott és akkor. Emberi hiányainkat az Isten tényleg átváltoztatta, nagyon hálás vagyok érte. Aztán a somlyóvári kulcsos ház következett, ahol a Mingyűl tábort szervezett Bodroghelyi Eszter és Tölgyesi Kinga vezetésével, s ahol megtanítottak fa és földimádatra egy számháború kapcsán. 23 órára érkeztem, és már együtt is imádkoztunk a gyerekekkel. Kinga és Eszter egy sárkányról énekeltek a gyerekeknek, mert mindannyian ezt kérték tőlük. Nagyon nehezen aludtunk, mert nagyon meleg volt, no meg a gyerekek az újdonság miatt poénkodtak. Volt olyan, aki hajnali 3-kor jött le a padlásról, hogy fél. Sem áram, sem fürdő nem volt. Víz és elemlámpa szintjére emelkedtünk a XXI. században. De a gyerekek nagyon élvezték. És azt hiszem, náluk jobban csak egy valaki élvezte, aki a sorokat írja. Látni Kingát és Esztert mennyire jól kezelik őket, és mennyire tudják a határokat. Jó volt velük lenni. A szombat éjszaka a szúnyogok zsongása és Józsi bácsi, a házigazda horkolása mellett telt. Július 16-án 14.30-kor Gál Kingának és Pap-Faller Kristófnak volt az esküvője. A szentmisében többen is szolgáltunk az oltárnál. Az eskető pap Dózsa István enyingi plébános volt, s a korábbi káplánunk, Kosinszky Béla atya is eljött az ünnepre. A Jóisten kegyelméből ez a nászmise mindnyájunk számára hatalmas ajándék volt. Kinga a Pápai áldás mellé egy szép terítőt is kapott azzal a meghagyással, hogy tegyék ezt a terítőt az asztalra, és elevenítsék fel az IGEN-t a jövőben is asztaluknál, majd gyermekeik előtt is. Július 22. pénteken reggel a szentmisét Kránitz Misi atya mondta el. Ezen a napon ünnepeltük 555. évfordulóját Hunyadi János a II. Mehmed szultán vezette török haderő feletti nándorfehérvári győzelmének. Még egy, vagyis kettős jeles ünnep volt e napon: Tardy László karnagy úr 70. születésnapja, s nejének, Magdinak a névnapja. Az esti szentmisét értük ajánlottuk fel.


XI. évfolyam, 65. szám

Július 28. csütörtök volt plébániai családos táborunk kezdő napja. Nagyvisnyó volt a cél állomás. A busz, amivel közel ötvenen utaztak, kicsit késett, de az eső miatt is nagyon nehéz volt a hangulat induláskor, ám a buszon máris sokkal jobban éreztük magunkat. Aztán bementünk az erdőbe, mert a GPS elvitte a sofőrt - még szerencse, hogy Gál Péter résen volt, és időben észrevette a tévedést, így megfordultunk és a helyes irányba indultunk. Végre megérkeztünk a táborba, és ott már nem annyira esett az eső, így kényelmesen felvertük a sátrainkat, majd elkezdődött a szentmise, amelyet Cserkó atya mondott. A szentmise után vacsora, majd 11-ig éneklés. Szegény Bodroghelyi Peti hangja bánta ezt a programot, másnap már beszélni sem tudott. Július 29. pénteken a reggeli mosakodás után kezdődött a reggeli torna, amelyet Bóni, Kertesy Kati vezetett. Az idősebb korosztály vett rajta részt. Nagyon kellemes nyújtózásokat talált ki számunkra. Igazán élvezte mindenki. Majd a zsolozsma következett, amit a reggelre tekintettel inkább csak olvastunk. Reggelre hihetetlen mennyiségű eső esett, mint később megtudtuk Tölgyesi Lacitól, a meteorológustól ez extra mennyiség volt, ugyanis ezen a három napon 90 mm csapadék esett azon a részen, ahol mi táboroztunk – mondja még valaki, hogy nem kaptunk elég áldást onnan felülről. Így a sátraink ronggyá áztak. De amikor indulni kellett a kirándulásra, akkor a nap kisütött, és el tudott indulni mind a három csoport. Mátéffy Zita vezette a babás túrát. Tölgyesi Laci az idősebb korosztály túráját. A fiatalok túráját Botlik Dóri vezette úgy kb. 12 km-t tettek meg 4 óra alatt. A túra után ebéd, majd Schubert Péterrel és feleségével, a délutáni vendég házaspárral beszélgettünk, akik Szekszárdról jöttek és életükről meséltek. Az előadást velük együtt tartotta Farkas Béla atya, aki a szentmisét is bemutatta. Amíg az előadás tartott, a gyerekeknek Gál Kinga kézműves foglalkozást szervezett. A gyerekek a közben tomboló vihar ellenére nagyon élvezték. A szentmise elején Viktor és Alex nyilvánosan bocsánatot kértek a tábortól az éjszakai „beszélgetésük” miatt, amivel szinte az egész sátoros csapatot ébrenlétre késztették. A szentmise végén alkalom nyílt arra, hogy Karnagy urat 70. születésnapja alkalmából köszöntsük mind a plébánia, mind az Ének-Zenekar nevében: feleségével egy hetes püspökszentlászlói pihenéssel leptük meg őket. Vacsora után kezdődött a táncház, amelyet egy egri vendég együttes varázsolt nekünk. Este 11 felé mentünk aludni. Július 30. szombaton a szokásos reggeli tornával és zsolozsmával indult a nap. A zsolozsmát a Káplán atya vezette, ehhez a zsolozsmás füzeteket Bodroghelyi Erzsi készítette. Nagyon szépen és a természet hatása alatt valami különös atmoszférában imádkoztunk. De különösen eső ellen kellett volna. A délelőtti



fantasztikus program a családi vetélkedő volt, amelyet Hock Zsuzsa és Bodroghelyi Laci vezetett. Nagyon hangulatos volt, a kicsiktől a nagymamákig mindenki részt vett benne. A „családok” komolyan együtt dolgoztak, mert a kérdések és a feladatok összehozták a beosztás alapján jócskán kibővült családokat. A vetélkedő az ebéddel ért véget. Délután Blanckenstein Miklós atya volt a vendégünk, mindannyian nagy örömmel hallgattuk. A szentmisét is ő mutatta be. Mise végén Juhász Peti kért szót, és Bálesznek egy ajándékot adott át az ifjúsági közösség nevében, amely a vasárnapi 6-os szentmisére való készülésben segíti munkáját. Este kezdődött az éneklés, és a sok eső áztatta fák ellenére tábortűz is volt, ahol csodálatos dalolás folyt. Bodroghelyi Eszter és Tölgyesi Kinga olyan hangulatot teremtettek, amit még szinte soha nem láttam. Hozzájuk csatlakozott Gál Anna is, aki szintén mestere volt ennek a műfajnak. Öröm volt őket nézni. Hajnali fél kettő körül mentünk lefeküdni – hát ez nem volt annyira könnyű. Július 31. vasárnap a reggeli torna szinte teljes létszámmal történt, akik szoktak, ott voltak, és örömmel követték a mester, Bóni utasításait. Nagyon jó és kellemes mozgásokat talált ki most is. Zsolozsma után reggeli, majd elindult a táborbontás. 11 óra körül kezdődött a szentmise, ahol alkalom nyílt a szervezők segítségét megköszönni: Gál Péternek, Gál Kingának, Eszter Andrásnak, Mátéffy Zitának, Tölgyesi Lacinak, Botlik Dórinak, Bodroghelyi Lacinak, Hock Zsuzsának, Török Ilinek, Tímár Gyulának, Bodroghelyi Erzsinek, Koncz Leventének, Karnagy úrnak és Kertesy Bálintnak, Káplán atyának, hogy hősiesen viselte a sátor beázás következményeit. Ebéd után kis várakozással a busz is megérkezett, s addigra már mindenki elhagyta a tábort, hazaindult. Augusztus 5. pénteken Agárdra mentem, ahol a Mingyűlösök egy másik tábora volt. A megérkezésem után vacsoráztunk, majd a következő évet ültünk le átbeszélni. Bodroghelyi Péter és Tölgyesi Réka Gál Annával vállalta a kicsi ministránsok vezetését. Ezután elkezdtünk pókerezni mintegy hajnali egy óráig. Templombúcsúra Vigassy Mihály atya jött hozzánk, az esperesi kerület papjaival közös misén ő prédikált. És ezen a szentmisén már ott volt Eszter Elemérné Hedri Kati is, aki a hosszú betegség után végre újra közöttünk mosolygott. Legyen áldott az Úr minden ajándékért, amiben a nyáron részesített bennünket, és álljon mellettünk az új iskola évben is szeretetével. László atya



A TÁBOR MARGÓJÁRA Per Cristo Egy barátunk a fordítás nehézségét azon a példán értette meg, hogy az az olasz fordulat, hogy „per Cristo” jelentheti azt, hogy Krisztus által, Krisztus miatt, de azt is, hogy Krisztusnak vagy Krisztusért. Ha a táborra gondolunk, és magyarázatot keresünk a közöttünk jelen lévő csodára, nincs más ésszerű válasz. Hiszen miért lenne ésszerű egy ázott sátorban/dohos szobában aludni, miért lenne ésszerű időutazást tenni az egykori szocializmus közétkeztetésébe (Wellington csirke helyett), miért lenne ésszerű együtt tölteni a vakáció napjait (esetenként a házastársunk édesanyjával). Az egyetlen ok Krisztus. Nem csak azért, mert Nélküle nem lenne Budavári Egyházközség, és nem lenne közünk egymáshoz. De értelmet is Ő ad a fáradozásnak (legyen szó szervezésről vagy akár egymás elviseléséről), jelenléte által pedig nem csak elviselhetővé teszi a körülményeket és az embertársakat, hanem egyenesen olyan hellyé formálja a tábort és a közösséget, ahol arca láthatóvá válik. Schanda Balázs

CSALÁDI VETÉLKEDŐ – VETÉLKEDŐ CSALÁDOK Mindent a két Lacinak köszönhetek: Laci atyának, hogy megemlítette a nevemet Bodroghelyi Lacinak, Juhász Petinek és Török Dávidnak. Bodroghelyi Lacinak, hogy élénken biztatott, szervezett, hogy üljünk le átbeszélni a szombati vetélkedőt. Még el sem kezdődött a tábor, s talán kevesen tudják, mi már családi délutánt tartottunk Dunabogdányban. Ott voltak a feleségek, gyerekek a Duna parton – mi pedig komolyan nekiültünk a tervezésnek. Számoltuk a csapatok maximális létszámát, aztán kitaláltuk miként szervezzük meg a vetélkedő családjait. Ahogy Péter, Dávid sorolta a családos fiatalokat, körvonalazódott bennünk: épp 18 ilyen van a mi közösségünkben! Megvolt hát az „alap”, amire bizton építhettünk! Innentől már könnyen bővítettük nagymamákkal, nagypapákkal, nagybácsikkal és nagynénikkel a családi csapatokat. Minden esetben arra törekedtünk, hogy az épülő családok minél több olyan új taggal bő-



vüljenek, akiket kevésbé ismernek. Talán sikerült, ha nem is tökéletesen. Juhász Péter tisztázta a jegyzeteket és összeállította a csapatokat. Számtalan ötletünk támadt ezen a nyári délutánon. Érveltünk, lelkesedtünk, és persze jót mulattunk, hogyan is oldanánk meg mi ezeket a feladatokat. Bizonyára a játék öröme ragadta ki két fiatal szervezőtársunkat, így aztán Bodroghelyi Lacival ketten maradtunk a konkrét vetélkedő kidolgozására. (Nagy öröm volt látni Dávidot és Petit a két csapatban!) Bodroghelyi Laci számos házas hétvége szervezőjeként inkább a szellemi versengés felé vitte a játékot. Magam a kreativitás, az alkotás, méghozzá az együttalkotás örömét szerettem volna látni ezen a délelőttön. És ez így volt jó! Arányosan váltakoztak a feladatok. Laci gondoskodott a szellemi feladatok, fejtörők példányairól, nekem jutott a címerek elkészítéséhez szükséges anyagok beszerzése. Bercivel kicsit később érkeztünk a táborba, már igen jó hangulat várt bennünket. Azt mindketten érzékeltük, hogy többen aggódnak a feladatok nehézségétől, vagy egyáltalán a vetélkedő tényétől. Mi meg csak mosolyogtunk talányosan… és persze aggódtunk: vajon mindenre gondoltunk-e? Vajon elég lesz az idő? Vajon nem lesz unalmas? Miként fognak működni az „új „családok? Eljött a reggel, borongósan, szorongósan, de mégis izgatott-örömmel telve. Remek volt, ahogy pillanatok alatt kialakult a helyszín, fölkerültek a névsorok. Jó volt látni, ahogy mindenki nekiindult, s kereste a nevét, mi pedig mint forgalomirányítók próbáltunk segíteni. Lacival megosztottuk a feladatok ismertetését, de végig közösen értékeltünk. Természetesen a fejtörőknél a jó válaszok alapján egyértelműen objektív eredményt kaptunk. A két ettől eltérő feladványnál igyekeztünk megadott, közösen megfogalmazott szempontok alapján értékelni. Bizony magunk sem hittük volna, hogy ennyi remek dal, címer fog születni. Az eredményhirdetésre az én igen kreatív társam, Bodroghelyi Laci egész TV showt rendezett – valódi rendezői tehetséggel. Volt aláfestő zene (Szteri, Peti, nektek külön köszönjük), s volt suttogó – talányos bemondó. Egymás sikerének örülő csapatok álltak körül minket, s ez olyan jó érzés a szervezőnek. Azt gondolom, az igazi nyertes mégis (bocsánat érte) én voltam: a nagycsalád részesévé talán itt lettem igazán. Köszönöm! Hock Zsuzsa



A tábori hangulat az eddigi írásokból már biztosan érezhető. De igazán a szombati játék legizgalmasabb feladatai mutatják meg az önfeledt közös örömöt, ami a játékos családokba beköltözött. Lássuk hát, milyen családi himnuszok íródtak – és ott el is hangzottak a családi kiskórusok lelkes előadásában –, meg abba is pillantsunk bele, hogy a vidám összetartozás hogyan fogalmazódott meg a családi címerek ábrázolásaiban. Nem teljes a sor, az utókor számára nem minden alkotás maradt meg. Szabad a himnuszokat a feltüntetett közismert dalok dallamára énekelve követni, igen mókás, vidám perceket adhat.

Dallam: Summáját írom Eger várának Hősi himnusz Dávid korából Summáját írom Török családnak Az aprajának és a nagyjának. Született egykor ezeregyszázban A hős nagy Dávid és famíliája.

Gyermekre vigyázni Répi volt bátor, S megerősödtek a komatáltól, Wellington csirkét Ilditől kaptak, Ettől lett Ildi komatálak nagyja.

Kit Erzsi néni segített világra, S Gyuri tanított Némo kapitányra, Felnőtté válva Kinga lett párja, Négy gyermekének boldog anyukája.

Eljött Nagyvisnyó Július havában Esett az eső, mint Noé korában, Ázott a tábor apraja-nagyja, De jókedvünket Dávid király tartja.

Dallam: Kolozsváros olyan város Budavári Egyházközség Nagyvisnyóra biz eljővén, Nagyvisnyóban sátort vertek, eső ellen énekelnek.

Laci, Cserkó jó atyáink, testi, lelki cimboráink, gátat raknak, misét mondnak, labdát rúgnak, gyalogolnak.

Sok jó ember megszervezte, áldás legyen fejeikre, komoly percek, vidámságok tarisznyánkba beraktátok.



Dallam: Száz forintnak ötven a fele Nagy családunk gyermekserege Orsi, Domi, Kinga, Gergő és Gege, A legkisebb most alszik, ő a Veronka, De jó, hogy nincs tel most a pelenka! Sátraink most áznak, szakad az eső, Nem hiányzik nékünk most a napernyő. Itt ülünk mindnyájan ázott verebek, S játszunk jókedvűen mint a gyerekek.

Dallam: Hej, Dunáról fúj a szél Hej Nagyvisnyón fúj a szél Hej, minket sok eső ér – Visnyóról fúj a szél. Ha az eső nem hullna a kedvünk is jobb volna – családunk vígan él. Reggelenként gyógytorna, utána meg zsolozsma – kávé és reggeli. Kirándulás, hegymászás korosztályonként más-más – gitár és trambulin. Táncház, nóta, kacagás, futkározás, visongás – így él egy nagycsalád. Házak, sátrak beáztak, esőkabátok szakadtak – napsugár gyere már! Zalányi a családunk, tizenkettes csoportunk – annyi mint apostol. Anna, Bóni, Levente, Lujzi, Simon és Vince – Hajni, Csongor és Zsolt. Azért éneklünk most még, mert hiányzik kettő név – Eszter és a Márti. Anna, Bóni, Levente, Lujzi, Simon és Vince – gitár és trambulin.



Dallam: Hollári-lári-lári Elutaztunk Nagyvisnyóra hollári-lárió Budavári nagytáborba hollári-lárió. Felvertük a sátrainkat hollári-lárió Eláztattuk ruháinkat hollári-lárió. Hollári-lári-lári, hollárilárió, hollári-lári-lári, hollárilárió. Laci atya, Cserkó atya hollári-lárió Rajtuk is vizes a gatya hollári-lárió. Reggel zsoli, közben szakadt hollári-lárió Kirándulás el nem maradt hollári-lárió. Hollári-lári-lári, hollárilárió, hollári-lári-lári, hollárilárió. Esti ének és a táncház hollári-lárió Bornak sem láttuk hiányát hollári-lárió. Mi vagyunk a négyes család hollári-lárió Mária néni büszke is ránk hollári-lárió. Erzsi, Péter, Ábel, Viki hollári-lárió Tomi, Nonó, Balázs, Kriszti hollári-lárió Hollári-lári-lári, hollárilárió, hollári-lári-lári, hollárilárió.

Dallam: Tavaszi szél vizet áraszt A sok felhő vizet áraszt Családom, családom,

Zita, Balázs, Hanka, Bori Családom, családom.

Összeállt a mi csapatunk Családom, családom.

Zsiga, Juli, Dénes, Palkó Családom, családom.

Irén, Kinga és Mátéffy Családom, családom,

Tíz szólamú az énekszó Családom, családom.



Dallam: Boci-boci tarka Itt van az új Koncz-család, ki megírta új dalát, többekkel gyarapodott, vetélkedni sokasodott.

Összefogtunk, együtt küzdünk, szinességünk most bevetjük, törekszünk a győzelemre, örülünk a részvételnek.

Boci-boci tarka, itt van a sok marha, napsütésre vártunk beázott a sátrunk.

Dallam: A horgosi csárda ki van festve A nagyvisnyói tábor be van telve. Idejött a Mátyás-templom közössége táborozni három estre. Plébános úr azt hiszi, hogy a nyáját vezeti az esőben. A nagyvisnyói tábor be van telve. Idejött a Lengyel-család gyerekestül, mindenestül reménykedve. De az eső eleredt, s a gyerek meg bentrekedt a szobában. A nagyvisnyói tábor be van telve. Lehet eső, de a család a játékba lelkesedve belekezdett. Dóra, Dóri, Noémi, András, Ili mindegyik befogadva. Gábor-papa azt hiszi, hogy a pálmát elviszi nagy-családja.



Dallam: Érik a szőlő Nagyvisnyón éppen megjöttünk szépen hosszított hétvégre. Nincs túl jó idő, van elég eső, de a kedvünk fényes.

Nagyink az Erzsi, Papink a Béci, Hajni a nagynéni. Berci a bátyja bárki meglátja s megannyi palánta.

Áron és Juli, Viktor és Teki, meg a kicsi Hanna. Kriszti és Peti őket tereli jókedvvel, bőséggel.

Dallam: A csitári hegyek alatt Nagyvisnyói hegyek alatt régen sütött már a nap. Ázik hátunk, fázik lábunk száraz ruhánk nem maradt. Ó, Mária tekints reánk! Szánd meg kicsiny családunk! Kész a menü, de nincs derű, jó meleget aka-akarunk! Vince altat, Ignác alszik, Lőrinc szörnyeket kerget. Kati zsarnok, a többi állja, rettegnek, csak rettegnek. Juli írkál, Piri filóz, Peti nagyon berekedt. Magdi dühöng, Saci almáz. Jaj, de jó kis versünk lett!

Dallam: Hull a szilva a fáról Tivadarok vagyunk mi sehogyan se jövünk ki ej-haj ruca –ruca, kukorica derce. Nagymamánk az Andriska, a fia is Andriska, ej-haj ruca-ruca, kukorica derce. Ciliből is van kettő, hegedül is mindkettő, ej-haj ruca-ruca, kukorica derce. Andi, Ágó, Boglárka, három újabb palánta, ej-haj ruca-ruca, kukorica derce. Atyánk itt a Süllei táborunkat vezeti, ej-haj ruca-ruca, kukorica derce. Bálesz a mi nagybácsink gitárjával jól bánik, ej-haj ruca-ruca, kukorica derce.













Dallam: Kiment a ház az ablakon Esik eső a táborban Ázik Boghy a sátorban, Eszünk finom darás metélt-t, Imádkozunk süss-fel-napért.

Schanda-család a mi nevünk, Ha kell, ha nem mi nevetünk, Kibővültünk néhány taggal, Kristóf és Zsolt barátunkkal.

Erika is itt dalol ma, A hangunk mint egy szép hárfa, Az esőtől ki se látunk, Táncra perdül mégis lábunk.

Dallam: Megismerni a kanászt cifra járásáról Lejöttünk mi Nagyvisnyóra már csütörtök délben, Eső esett, a szél fújt minden reggel, este. Hej, élet, élet, tábor-élet ez aztán az élet, Nem lógatjuk az orrunk, imádkozunk szépen. Táborozni bárki tud gyönyörű időben, De minket a rossz idő nem zavar el innen. Hej, élet, élet, tábor-élet ez aztán az élet, Nem lógatjuk az orrunk, imádkozunk szépen. Vecsernye ma elmarad, nem bánt minket az sem, Kimulatjuk magunkat, szeret minket Isten. Hej, élet, élet, tábor-élet ez aztán az élet, Nem lógatjuk az orrunk, imádkozunk szépen. Laci atya vezet minket a Cserkóval együtt, Besegít a prefektus úr, szervező Gál Péter. Hej, élet, élet, tábor-élet ez aztán az élet, Nem lógatjuk az orrunk, imádkozunk szépen.

Dallam: Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára Szombat reggel összeálltunk egy családnak. Vetélkedünk, rejtvényt fejtünk órák hosszat. Nem romlik el a jókedvünk, akkor se, ha véletlenül nem mi nyerünk. Nem romlik el a jókedvünk, akkor se, ha véletlenül PALACSINTA!



Három kedves fiatal lány közösségünkből képviselt bennünket a nyári madridi ifjúsági világtalálkozón. Bodroghelyi Eszter, Gál Anna és Tölgyesi Kinga már a vasárnapi szentmiséken két alkalommal is meséltek élményeikről. Nagy örömmel adjuk közre a Várunkban is az akkor elhangzottakat.

IFJÚSÁGI VILÁGTALÁLKOZÓ – MADRID 2011 Az ifjúsági világtalálkozó ötletét II. János Pál pápa találta ki, hogy arra ösztönözze a fiatalokat, hogy hitüket egymással megosszák és közösen ünnepeljék. Az első találkozó 26 éve, 1985-ben Rómában volt. Azóta 2-3 évente gyűlik össze több millió fiatal a világ minden tájáról, hogy megosszák egymással gondolataikat, tanúságot tegyenek hitükről és élményekben gazdagon, feltöltekezve térjenek haza és ott folytassák a missziót. Az idén Madridban, Spanyolországban rendezték meg az eseményt. Eszter, Anna és Én mentünk a plébániáról, először Terrassába (Barcelona mellé) az előtalálkozóra, majd Madridba. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy több mint 2 millió fiatal egy közös célért van együtt, jó volt találkozni a pápával és erőt meríteni az élő, fiatal egyház lendületéből, ahol mindenki mosolyog rád és mindenkinek van egy kedves szava a másikhoz. Mindenki megértette a másikat, hiába jöttünk 5 különböző kontinensről, és sokszor nem is beszéltünk azonos nyelvet. Egy közös fotóra és egy lelkes „csatakiáltásra” mindig futotta az időnkből. Az Esztergom-budapesti egyházmegyéből 87 mentünk. 2 hétig éjjelnappal együtt voltunk: együtt voltunk reggel, amikor sorban álltunk a reggeliért, együtt voltunk a katekéziseken, a szentségimádásokon és a szentmiséken. Nekem személy szerint maradandó élményt jelent, hogy az ottlét során többször kerültem igazán közel a Jóistenhez - a szentmisék során, és akkor is, amikor a reptéren 2 millióan imádkoztunk együtt a pápával, meg akkor is, amikor hajnali egykor, két bőrönd tetején tízünknek tartott szentmisét Isi atya. Ezen két hét alatt megismertük egymást, és életre szóló barátságok születtek, amikért én külön hálás vagyok. Maradandó élményt jelentettek számomra a személyes beszélgetések és a katekézisen tett tanúságtételek. Így visszagondolva olyan helyzeteket éltünk meg vidáman és örömmel, amik egy sima hétköznapon a bosszankodásunk és rosszkedvünk okát képezték volna. Én pl. nagyon nehezen viselem, ha zsúfolt a metró, vagy büdös van a villamoson. Ott átértékelődött a tömegről alkotott képem, mert 2 millió ember nem kis tumultus, és mégsem volt egyszer sem bennem rossz érzés, vagy hőzöngés. Vidáman és hatalmas élményként éltem meg a találkozó minden egyes pillanatát, és ha visszagondolok rá, még most is sok erőt ad a hétköznapokhoz az ott kapott rengeteg kegyelem.



Minden találkozónak van egy témája, amit a pápa választ ki, hogy a fiatalok közösen gondolkozzanak róla. Az idei jelmondat Szent Páltól származik: „Verjetek benne

gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben.” (Kol 2,7)

Világtalálkozón vettünk részt. Több száz nép, több száz nyelv. Mégis hogyan valósulhat meg legegyszerűbben, hogy mindenki megérthesse a neki szóló tanítást? Minden nemzetből jöttek püspökök, akik délelőttönként, katekézis keretében a saját népük ifjúságához beszéltek. Minket magyarokat 3 püspökatya kísért el: Bíró László családokért is felelős tábori püspök, Böcskei László nagyváradi püspök és Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög katolikus püspök. Mindhármuk előadása szorosan kapcsolódott a Szentatya gondolatához: „Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben.” (Kol 2,7) Az előadások után kiscsoportos beszélgetésekre, majd a bátrabbaknak tanúságtételre volt lehetősége. Volt szentségimádás, és mindhárom nap katekézise püspöki szentmisével zárult. Így épültek tehát fel a katekézisek. Hármunk közül nekem jutott az a szerep, hogy a sok-sok lelki útravalóból, amit püspökeinktől kaptunk, egyet kiemeljek és megosszak Veletek. Az élő Krisztusról kell tanúságot tennünk! Az, hogy ott voltunk a világ minden tájáról majdnem 2 millióan fiatalok Madridban, csodálatos bizonyítéka annak, hogy az Egyház él, hiszen megvalósult az evangéliumi ige: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Arra buzdítottak minket, hogy amikor Madridból hazamegyünk, akkor is folytassuk ezt a tanúságtételt plébániáinkon, közösségeinkben, iskoláinkban, munkahelyünkön, az utcán, mindenhol. A felszólítás a következő: láthatóvá kell tennünk Istent, érzékelhetővé kell tennünk az ő szeretetét. Feltehetjük a kérdést, hogyan tudjuk ezt a legjobban megvalósítani? Van-e segítségünk, amibe kapaszkodva láthatóvá tudjuk tenni Őt? Két „segédeszközt” emeltek ki püspökeink: Az egyik egy kézzel fogható dolog - a Szentírás. A Szentírás, amelyet olvasva egyre közelebb kerülhetünk Istenhez, egyre jobban megismerhetjük Őt, s amely által olyan mély kapcsolatba kerülhetünk Vele, ami látható lesz rajtunk, ami akkor is látszik, amikor éppen nem is beszélünk róla. A Másik segítség pedig maga a Szentlélek, aki ahogy annak idején a magukra maradt apostolokat bátorította, éppúgy fog minket is támogatni, ha segítségül hívjuk. Ha ezt a két „segédeszközt” mindig szem előtt tartjuk, ill. a szívünkbe zárjuk, akkor biztos, hogy látható lesz rajtunk Isten derűje, szeretete és emberek felé fordulása. Tehát gyakran olvassuk és hallgassuk a Szentírásban Isten nekünk szánt üzenetét, ÉS hagyjuk, hogy a Lélek működjék bennünk. Személyes élményként annyi mindent tudnék mondani, ami különösen nagy élmény volt nekem: a meglepetés U2 koncert Barcelonában, a nem várt találkozások



régi barátokkal, a kalandos buszút Madridba és haza, és még sorolhatnám a végtelenségig, de most egy kicsit másmilyen élményemet szeretném megosztani. Az új barátokat szeretném kiemelni, akikkel azóta is többször találkoztam. Akikkel együtt kitaláltuk, hogy végiglátogatjuk egymás templomait, elmegyünk egymás ifjúsági miséire. Akikkel akárhányszor találkozunk, mindig van honnan folytatni a beszélgetést. Akikkel minden alkalommal el lehet énekelni kedvenc dalunkat. Nagy ajándékok Ők nekem. Augusztus 20-án, Szent István ünnepén volt egy nagy közös mise a magyaroknak. Ez a Cuatro Vientos repülőtérre való indulásunk előtt volt, ahol a közös virrasztás és szentmise volt a Pápával. A szentbeszédet Fábry Kornél atya tartotta, aki tulajdonképpen arra készített fel minket, hogy milyen körülményekre számítsunk a helyszínen. 2 millió ember egy helyen nem kis tömeg. Ne lepődjünk meg azon, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy várjuk, szeretnénk vagy eltervezték. Fogadjuk megértően és türelmes szívvel azt, amit kapunk. Ne bánkódjunk azon, ha nem látjuk szemtől szembe a Szentatyát, mert egy levegőt szívunk vele, együtt imádkozunk, virrasztunk vele és igazából ez a lényeg. (És ahogy aztán alakult, együtt is áztunk vele.) Példának hozta fel Placid atyát, aki a Gulágon is mindenben az örömtelit kereste, kizárta a panaszkodást a napjaiból, és rabtársait is erre buzdította. Ezen fellelkesedve mi magunk is elhatároztuk, hogy ez tök jó, ne panaszkodjunk mi se! És bár nagyon tudatosan kellett rá figyelni, de igyekeztünk, és sikerült. És jó volt! Fújt a szél, esett az eső, elfoglalták a helyünket, és mi vidám szívvel tudtuk mindezt fogadni. Esőben fejünkre húztuk a polifoamot, énekeltünk és imádkoztunk a jó időért. Személy szerint bennem teljes nyugodtság volt a vihar alatt, és azt éreztem, hogy itt semmi baj nem történhet! A szélre kifejezetten azt éreztem, hogy ez csak a Szentlélek lehet, ami körbevesz minket. Ott volt 2 millió ember, de senki nem pánikolt az eső miatt (lehet, hogy csak jó részre kerültünk, de így mi ezt éltük meg). Nem mentek haza, kitartottak. Ami még különösen megmaradt bennem a világtalálkozóról, a Szentlélek jelenléte az életünkben. Nagyon fontos, hogy figyeljünk rá, mert segíteni fog. Hiszen ő mindenhol ott van. És mióta hazajöttünk, többet fordulok hozzá, mint korábban, és jó érzéssel tölt el a jelenléte. Kiemelnék még két személyes élményt, szintén a repülőtéren töltött időnkből: Fantasztikus volt azt megélni, hogy esik az eső, majd arra az időre, amíg szentségimádásra az Oltáriszentséget előhozták, eláll, és amint az oltáriszentség elkerül, ismét rákezd az eső. Másnap a pápai misén olyan fantasztikus zenében volt részünk, ami igazán Isten dicsőségére volt!



HELYREÁLLÍTÁSOK HELYREÁLLÍTÁSA Néhány hete ismét megnyíltak a látogatók előtt a templom múzeumának a rekonstrukció első szakaszában felújított termei - a Királyi lépcsőház, Királyi oratórium, Máltai Lovagterem és a Béla-termek -, amelyekben a „HELYREÁLLÍTÁSOK HELYREÁLLÍTÁSA. Betekintés a budavári Mátyás-templom épületén és Egyházművészeti Gyűjteményében folyó restaurátori munkákba” című időszakos kiállítás tekinthető meg. A kiállítás a templom épületének és a gyűjtemény jelentős műkincseinek elsősorban 2006-tól 2010 végéig befejeződött helyreállítási folyamatát, ill. a felújításhoz kapcsolódó legújabb, legjelentősebb tudományos eredményeket ismerteti. Igyekeztünk minél több és többféle műtárgyat bemutatni, a termek adottságai és a rekonstrukció keretében készült új vitrinek nyújtotta lehetőségeket szem előtt tartva. Ezek a műtárgyak – a vélum és az ötvösművek kivételével – az állandó kiállításnak majd nem lesznek részei. A Mátyás-templom Egyházművészeti Gyűjteményében számos veszélyeztetett állapotú textília található, amelyek közül az elmúlt években sikerült néhányat restauráltatni. Ezek közül most hármat tekinthetnek meg a Királyi oratóriumban. A Béla-termekben a gyűjtemény műtárgyai közül egyrészt festmények és szobrok kerültek elhelyezésre, amelyeket a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő és faszobrász hallgatói a 2009/2010-es tanévben diplomamunkaként restauráltak, másrészt az állandó kiállításra megtisztított, helyreállított ötvösművek. Ezek mellett a Béla-termek fa mennyezetének rekonstrukciójához kapcsolódó, ill. a felújítás során a templom épületéről eltávolított elemeket állítottuk ki. A rekonstrukció során számos faragott követ és fémdíszt cseréltek ki. Közülük a Béla-torony egykori szélkakasa és a huszártorony néhány fémdísze is helyet kapott a kiállításban. A rekonstrukció során törekedtek arra, hogy konzerválással minél több kőelemet megőrizzenek, azonban néhány osztó- és szárkövet a rendkívül rossz állapotuk miatt ki kellett cserélni. Ezek közül – tapintható tárgyként – a Mátyás-toronyról eltávolított ablakosztó követ mutatunk be. A 19. század végi, az 1930-as, ill. az ’50-60-as években végzett felújításokkal kapcsolatos emlékiratok, dokumentumok közül a legérdekesebbek másolatai, fotói kerültek a kiállítás utolsó vitrinjébe. Köszönjük Bakó Zoltán, id. Boros Lajos, Czagány László, Czifrák László, Farkas József, Farkas Márk, Hock Bertalan, Joánovits Árpád, Szuhai István és Török Ilinek a kiállítás megvalósításához nyújtott segítségét. Az időszakos kiállításban nem volt lehetőségünk a templom történetének bővebb bemutatására, de a későbbiekben, az állandó kiállításban mindenképpen szeretnénk részletes ismertetést adni, és ehhez az Önök segítségét is kérjük. Kedves Várunk Olvasók és mindazok, akikhez Önök által eljut felhívásunk! Ha van a tulajdonukban olyan fénykép, amely a templomról az elmúlt 120 évben készült, vagy a



templom történetével, korábbi felújításaival kapcsolatban vannak ismereteik, kérjük, keressék meg Mátéffy Balázst, hogy ezeket az adatokat, információkat is összegyűjthessük. (A fotókat szkennelést követően sértetlenül visszaadjuk.) Segítségüket előre is nagyon köszönjük. Rákossy Anna  Nagy öröm számunkra, amikor arról kapunk visszajelzést, hogy egyházközségünk tagjai Istennek tetsző módon teszik a dolgukat. Mert mi lehetne más, mint ennek jelzése, amikor kitüntetést kap valaki? Tardy László karnagy úr július 22-én 70 éves lett, s ez alkalomból Erdő Péter bíboros úr kérésére a Szentatya kitüntetésben részesítette. Szent István király ünnepén Plébános úr és Schanda Balázs – a Várunkban utóbbi években leginkább a Gólyahírekben jelentkező 4 gyermekes édesapa – is elismerésben részesült. „XVI. Benedek pápa a Nagy Szent Gergely Rend parancsnoki fokozatát adományozta Tardy László karnagy-kántornak 70. születésnapja alkalmából. A kitüntetésről szóló oklevelet Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek adta át a budavári Prímási Palotában 2011. szeptember 2-án.” „XVI. Benedek pápa örvendező lélekkel ismeri el azt az áldozatot, amit az EsztergomBudapesti Főegyházmegyéhez tartozó Tardy László az egyház gyarapodásáért tett, s méltó, hogy őt köszönő jóakaratának bizonyságául örvendező lélekkel a Nagy Szent Gergely Rend civil tagozatának lovag parancsnokává válassza, tegye meg és hirdesse, amely az ezen méltósághoz tartozó minden kiváltságokkal legyen felhasználandó. Kelt Rómában, Szent Péternél 2011. május 25. napján aláírás: Tarcisius Card. Bertone államtitkár” „Az állam és a katolikus egyház közötti kapcsolattartás elősegítéséért, valamint a Mátyás-templom felújításának szervezése kapcsán szerzett elévülhetetlen érdemeiért Süllei László érseki általános helynöknek, a Budavári Nagyboldogaszszony Plébánia plébánosának a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét adományozták.” „Az egyházjog és az alkotmányjog terén végzett kutatásaiért, oktatói, vezetői, valamint szakmai-közéleti tevékenysége elismeréseként dr. Schanda Balázs Tibornak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar dékánjának, egyetemi docensnek a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozták.”

Valamennyi Olvasónk nevében szívből gratulálunk!



GÓLYAHÍR Ezúton is nagy-nagy örömmel adjuk hírül, hogy a legutóbbi lapzártát éppen lekésve, június 24-én megszületett első gyermekünk, Júlia Mária. Az elmúlt hetekben egészséges lendülettel vágott neki az életnek: mind testileg, mind lelkileg komoly fejlődésen ment keresztül – ezt látva plébános atyánk szeptember 10-én meg is keresztelte őt. A testi gyarapodást és a kereszténnyé válást egyaránt döntően befolyásolta az az élménye, ahogy egyházközségünk családjai napról napra újabb és újabb ízekkel bolondították meg számára a tápláló anyatejet. Nagy hálával gondolunk a komatálasokra! Török Bernát és Bora Nagy-nagy örömmel tudatjuk, hogy 2011. augusztus 19-én megszületett harmadik gyermekünk, édes picurka Livják Hanga. Ezúton is köszönjük az összes kedves komatál-résztvevőnek, mindenekelőtt Zalányi Kingának, hogy számos egyéb teendőik mellett hozzájárultak Hanga baba gyarapodásához. Ezer köszönet és hála érte. Livják család: Csaba, Gabi, Benedek, Borka, Hanga 2011. szeptember 8-án megszületett harmadik tökéletes gyermekünk, kicsi fiunk, Vilmos. Testvérkéi és szülei nagy boldogsága pár nap alatt beilleszkedett. Köszönjük a sok aggódást és gratulációt: a nagyon boldog Zalányi család: Eszter, Levente, Simon, Lujzi és Vilmos.

HÍREK  Szeptember 27-én lesz Daróci Bárdos Tamás 80 éves. A Bárdos-család és az egyházi zene közeli művelői templomunkban szeptember 25-én a 10 órai nagymisén emlékeznek meg erről a jubileumról. A Karolina úti Gyümölcsoltó Boldogasszony kápolna kórusa, a Pestlőrinci Szent Margit templom kórusa, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Cantate kórusa és templomunk Ének- és Zenekara együtt szolgálnak a szentmisén, amelyen a zeneszerző művei hangzanak fel. Szentkorona miséjét zenekari kísérettel, motettáit közös előadásban adják elő, majd a szentmise végén a Cantate kórus 3 további művet szólaltat meg. Szeretettel minden érdeklődőt e szép hálaadásra.



 Minden év őszén templomunk Ének- és Zenekara megemlékezik elhunyt tagjairól. Mozart: Requiemjét október 2-án este fél 8-kor adják elő templomunkban ebből az alkalomból. Az egyházzenei hangversenyre a belépés díjtalan, a szent zenével való csendes emlékezésre szeretettel mindenkit.  Liszt Ferenc születésének 200. és halálának 125. évfordulóját ünnepli a világ a Liszt-év keretein belül. Templomunkban is számos alkalommal hangzanak fel művei az év során. Koronázási miséje október 15-én 20 órakor koncerten (belépés díjtalan) és Krisztus Király ünnepén, november 20-án 10 órakor hangzik fel. Október 16-án 10 órakor Janacek-féle átiratban hangzik el B dúr miséje. Születésnapját követő napon, október 23-án 10 órakor Missa choralis csodálatos hangjai kísérik az ünnepi nagymisét. A nagy zeneszerzőre Istenhez felemelő zenéjének hangjaival emlékezhetünk.  A Központi Statisztikai Hivatal 2011. október 1. és 31. között népszámlálást végez Magyarországon. A tízévenkénti felmérés a társadalom mélyebb megismerésén és feltérképezésén túl a gazdasági, az egészségügyi, az oktatási, a szociális és a kulturális fejlesztések tervezésekor is alapul szolgál. Éppen ezért a társadalom jövője szempontjából is fontos, hogy megvalljuk a katolikus egyházhoz való tartozásunkat. Jézus mondja: „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt” (Mt 10,32). Buzdítunk mindenkit, hogy a kérdőíven (38. kérdés) írja be: katolikus.



A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs. Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ Email: [email protected] Plébánia hivatal: 1014 Bp. Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő – csütörtök 10.00-12.00; 15.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.30 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00

Mi azonban új eget és új földet várunk

Recommend Documents