Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Nemzetközi Kommunikáció Szak Levelező Tagozat Európai Üzleti tanulmányok
A SZEMÉLYEK SZABAD MOZGÁSÁNAK SZABÁLYOZÁSA EGY KÉSŐBB CSATLAKOZOTT TAGÁLLAM, SPANYOLORSZÁG, ÉS EGY, A KÖZELJÖVŐBEN CSATLAKOZÓ ÁLLAM, MAGYARORSZÁG, ESETÉBEN
Konzulens tanár:
Készítette:
Káldyné Dr. Esze Magdolna
Tóth Erzsébet
Főiskolai tanár
Budapest, 2003.
Tartalomjegyzék Bevezetés
4. o.
I. Fejezet A munkavállalók szabad mozgása az Európai Unióban I. l. A szabad mozgás jelentősége Európában
6. o.
I. 2. A szabad mozgás szabályozása a közösségi jogban
10. o.
I. 3. A tartózkodás joga
17. o.
I. 4. A munkavállalók szabad mozgásának korlátozásai
24. o.
I. 5. A munkaerő áramlás hatásai
27. o.
II. Fejezet A személyek szabad mozgásának szabályozása egy később csatlakozott tagállam, Spanyolország esetében II. 1. Spanyolország, az Európai Unió 1986-ban csatlakozott tagállama
32. o.
II. 2. Spanyol vándorlási tendenciák 1988-i
35. o.
II. 3. A Spanyol Királyság – Portugál Köztársaság Csatlakozási Szerződése A személyek szabad mozgása
40. o.
II. 4. A spanyol munkaerőpiac korlátozásai
44. o.
II. 5. A migráció hatása az Európai országok szociális rendszerére
55. o.
III. Fejezet A személyek szabad mozgásának szabályozása, egy a közeljövőben csatlakozó állam, Magyarország esetében III. 1. Magyarország az Európai Unió 2004-es év csatlakozási várományosa
58. o.
III. 2. Magyarországi migrációs tendenciák
61. o.
III. 3. A Magyar Csatlakozási Szerződés Tervezete A személyek szabad mozgása III. 4. A demográfiai és migrációs folyamatok hatása Magyarországon
63. o. 67. o.
III. 5. A magyarok külföldi foglalkoztatásának (legális) lehetőségei Keretegyezmények
79. o.
Befejezés
84. o.
Felhasznált irodalom
87. o.
3
Bevezetés
„ A vendégekben és jövevényekben olyan nagy haszon van, hogy a királyi méltóságnak hatodik helyén méltán tarthatók … Mert miként különféle részekből és tartományokból jönnek vendégek, azonképpen különféle nyelveket és szokásokat, különféle tanulságokat és fegyvereket hoznak magukkal, … mert egy egynyelvű ország gyenge és romlandó.” (Szent István: Intelmek)
Európai Uniós csatlakozásunk küszöbén, sokakat foglalkoztat a gondolat, vajon hogyan érvényesíthetjük jogainkat a szabad munkaerő áramlás tekintetében az Unión belül. Dolgozatomban a „négy fő szabadságelv” egyikét, a „személyek szabad mozgását” dolgoztam fel, párhuzamot vonva statisztikai adatok, elemzések segítségével két ország Spanyol- és Magyarország között. Mivel Spanyolország elemzésénél elsősorban a magyarul is publikált tanulmányokra támaszkodhattam, ezért csak körvonalaiban tudtam felvázolni egy olyan ország migrációs tendenciáját, amely sokban hasonlít a magyarországi sajátosságokhoz. Spanyolország közel 20 éve került az európai integráció tagjai közé, mint a közösség egyik legelmaradottabb tagállama. Spanyolország - Magyarországhoz hasonlóan- a felvételt megelőző rövid időszakban építette ki demokratikus intézményrendszerét. Hasonló politikai múltja, gazdasági elmaradottsága, kedvező „centrális” fekvése Európa – Afrika, ill. Közép – és DélAmerika /Spanyolország esetében /, Kelet – és Nyugat – Európa között /Magyarország esetében / arra ösztönzött, hogy Spanyolország példáját megvizsgálva következtetéseket vonjak le a csatlakozási folyamat várható hatásaira a munkaerő szabad áramlása terén, melyek Magyarországra nézve is tanulságosak lehetnek. Kutatási módszerként a leíró-bemutató, prognosztizáló elemzést választottam, amelyet statisztikai és demográfiai adatok elemzésével, felhasználásával támasztottam alá, bár mint tudjuk ezek az adatok inkább csak tájékoztató jellegűek. Célom elsősorban az volt, hogy megvizsgáljam vajon kell-e az Európai Unió tagállamainak, egy jelentősebb kivándorlási hullámtól tartaniuk a K- Közép- Európai országok, jelen esetben Magyarország,
csatlakozása
után.
Munkámat
kimutatásokkal,
adatsorokkal,
táblázatokkal igyekeztem szemléletesebbé tenni.
4
Dolgozatom 3 jól elkülöníthető részre tagolódik: 1. A munkavállalók szabad mozgása az Európai Unióban 2. A személyek szabad mozgásának szabályozása egy később csatlakozott tagállam, Spanyolország esetében 3. A személyek szabad mozgásának szabályozása, egy a közeljövőben csatlakozó állam, Magyarország, esetében Mind három fő fejezet további öt fejezetre tagolódik, amelyekben az ötödik egyfajta átvezetés a következő fő fejezethez. Magyarország még az EU csatlakozás előtt áll, így fontosnak tartottam mindkét ország esetében a csatlakozás előtti migrációs mérleg vizsgálatát is. Majd a csatlakozási szerződésekben konkretizálódik / fogalmazódik meg a migráció szabályozottsága. Ezt követően a migrációs mérlegeket vizsgálva próbáltam a korlátozásokat illetve a migráció hatásait elemezve következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy milyen módon valósult meg Spanyolország illetve valósulhat meg Magyarország esetében a szabad munkaerő áramlása az Európai Unión belül. Mivel hazánk még nem teljes jogú tagja az Európai Uniónak úgy hazánk esetében a foglalkoztatáspolitikáról is szóltam néhány szót, amely szorosan kapcsolódik a témához, csakúgy, mint a szociálpolitika, azonban kifejtése akár egy további dolgozat témája is lehetne. Azért tartottam fontosnak ennek a dolgozatnak az elkészítését, hogy végigkövetve Spanyolország migrációs mutatóinak alakulását az elmúlt közel húsz évben, igazoljam, hogy Spanyolországon sokat segített az Európai Uniós csatlakozás, ami egy érezhető pozitív javulási tendenciát eredményezett, bármely mutatót is vizsgáljuk, hogy rámutassak arra, hogy Magyarországnak milyen elvárásokkal, gazdasági és politikai folyamatokkal kell számolnia a Csatlakozást követően, illetve hogyan képes saját érdekeit hatékonyan érvényesíteni az Unióval szemben. Spanyolország esete igazolta, hogy a „szegényebb” európai országok munkaerő mérlege nem billent ki jelentős mértékben a csatlakozást követően sem, nem okozott problémát az Európai Unió munkaerőpiacán. Szeretném megköszönni mindazok munkáját, akik a dolgozat elkészítéséhez hasznos információkkal szolgáltak számomra, különös tekintettel Káldyné Dr. Esze Magdolna tanárnőnek, Biermann Margit a Veszprém Megyei Munkaügyi Központ Igazgatónőjének, dolgozatom elbírálójának, és Pomázy Szilárdnak, a Veszprém Megyei Európai Információs Pont munkatársának, külső konzulensemnek. 5
I. Fejezet A munkavállalók szabad mozgása az Európai Unióban „ A migráció világszerte öngerjesztő folyamat. Ha egyszer valaki idegen földön munkát talált és megszokta a jólétet, előbb-utóbb szeretne véglegesen ott maradni. S ha véglegesen ott marad, szeretteit is maga mellé akarja venni… De követik barátai is, akik mintát vesznek a régi ismerős új életformájáról és az ő kapcsolati tőkéjére építve kezdik el saját egzisztenciájuk megalapozását az új világban. Ennek legfeljebb a hatósági intézkedések képesek gátat szabni, de ezek sem mindig érik el céljukat.”1
I. l. A szabad mozgás jelentősége Európában Eredetileg azért tűzték ki célul a munkavállalók szabad mozgásának biztosítását az Európai Közösségen belül, hogy így is támogassák a Közös Piac liberális gazdasági célkitűzéseinek megvalósítását, vagyis Európa államainak gazdasági erejét a közös piac megteremtésével
növeljék,
ahol
többletköltség
nélkül
áramolhatnak
a
nemzetgazdaságok működtetéséhez elengedhetetlen tényezők: az áru, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő. A munkaerő szabad mozgásának gazdasági megközelítésében jelentős változás következett be a 80-90-es években. Fontosabb szerephez jutottak a szociális aspektusok és a gazdaságilag nem jelentős csoportok – pl. diákok, nyugdíjasok- szabad mozgása. A folyamat a Maastrichti Szerződés (1999. Február 07.) 8. a. cikkelyében csúcsosodott ki, amely kimondta: „minden EU tagállami állampolgár az Unió polgára is egyben, és az Unió polgárának alapjoga a szabad mozgás.” Ezen kedvező szabályok ellenére mégsem beszélhetünk kiugró nagyságú munkaerő mozgásról az Európai Unión belül. Különösen a hetvenes évek gazdasági válsága óta csökkent a munkavállalók mobilitása. 1984-ben a migráns munkavállalók száma az 1958-as szintre esett vissza. Ez azt jelenti, hogy a 80-as évek elején 2 millió, családtagokkal együtt 5 millió ember „vándorolt” a Közösségen belül a tagállamok között.
1
Ódor Bálint-Szesztay Ádám A demográfiai és migrációs folyamatok hatása Magyarország fejlődési pályájára Európai Tükör 2001.VI.évfolyam 5.szám 35.o. 6
A belső migráció egyenletesen növekedett az elmúlt 15 évben, a külföldi munkavállalók aránya az Európai Unió globális munkaerőpiacán az 1986-ban mért 6, 1 %- ról 1996-ra 6,5-7 %- ra emelkedett.. „Az EUROSTAT által végzett reprezentatív felmérés szerint a közel 380 millió lakosú Európai Unióban a külföldiek aránya 4,5-4,8 % körül mozog, vagyis 16-18 millió embert jelent, de ezeknek csupán 35%-a (5-6 millió ember) valamely tagállam állampolgára. Az Európai Unió megközelítőleg 200 milliós munkaerőpiacán kb. 7 millió külföldi munkavállalót tartanak számon, akiknek azonban csak 40 %- a (3-4 millió) Uniós polgár, a többiek a harmadik államok polgárai. Nagyságrendileg elfogadhatók a fent említett adatok, azzal a kitétellel, hogy a legális 7 millió munkavállaló mellett 5-15 millióig terjedő illegális munkavállalót is jelenthet az Európai Unión belül. (Ezek a számok csak irányadó jellegűek)”2 A 2000-es közlések szerint az EU jelenlegi tagállamaiban a világháború óta 1999-ben születtek a legkevesebben. Ennek ellenére az EU lakossága közel 1 millió fővel gyarapodott. Mindössze 266 ezerrel születtek többen az elhalálozóknál, míg a népesség növekedés nagyobb részét a 711 400 főt, a bevándorlás tette ki. Az ENSZ előrejelzései szerint a mai 15 EU – tagállam népessége 2005-ben éri el a csúcspontot 376 millióval, majd 2050-ig több mint 10 %-kal (45 millió fővel) 331 millióra csökken, ha csak ennek ellensúlyozására a tagállamok nem fogadnak be ugyanennyi bevándorlót. Ha a csökkenés bekövetkezne, a „tizenötök”, amelyek 1950-ben a világ lakosságának 12 %át adták, ma 6,2 %- át teszik ki, 2050-ig 4 %- ra esnek vissza. Az EU demográfiai pozíciói ettől eltérően alakulnak majd, mivel a bővítések megnövelik az Unió népességét, amely csak átmeneti ellensúlyt képez majd, hiszen a jelenlegi tagjelöltek is magukkal hozzák demográfiai problémáikat az EU- ba. Előrejelzések szerint a jelenlegi 15 tagállamban a 65 éven felüliek aránya 2050-ben elérheti az aktív népesség 40-50 %- át. A leggyorsabban öregedő ország Olaszország, ahol a 65 éven felüliek aránya már 10 év múlva meghaladja a 30 %- ot, míg Németországban ez 27,7 % körüli érték lesz. Az elöregedés Európa szinte összes országában azzal jár, hogy egyre kevesebb kereső – adófizető tart el egyre több idős embert. Mindamellett Európában nemcsak az öregedés rontja a keresők és az eltartottak arányát. Hasonlóan súlyos probléma a tartósan inaktív helyzetűek magas aránya is. Ez az EU2
Gyulavári Tamás Az Európai Unió Szociális dimenziója Szociális és Családügyi Minisztérium 2000. Budapest 55.o. 7
ban 10 %- kal magasabb, mint az Egyesült Államokban (igaz 10%-kal alacsonyabb, mint Magyarországon). A tömeges bevándorlás Európa számára sem idegen jelenség. A legális bevándorlás az 1980-as évek folyamán tetőzött, majd némi stagnálás után 1993-ban látványosan visszaesett. A fordulat óta a betelepedés jelentős részét a korábbi migrációs hullámokat követő családegyesítések teszik ki. A bevándorlók leginkább Németországot kedvelték. A 11 millió regisztrált idegenből mintegy 5 millióan élnek itt, míg Franciaországra 2,25 millió, az Egyesült Királyságra több mint 1 millió, Hollandiára – Olaszországra mintegy 500 ezer, Belgiumra pedig majdnem 400 ezer külföldi jut, Spanyolország esetében ez a szám nem számottevő. A bevándorlók nagyobb része a hetvenes – nyolcvanas években a Mediterrán országokból
érkezett
Nyugat-Európába:
leginkább
Algériából,
Marokkóból,
Törökországból és a volt Jugoszláviából. Az 1993-as változás kikényszerítője az európai gazdasági recesszió volt, melynek hatására a bevándoroltak körében felszökött a munkanélküliség. Másrészt az európai gazdaság transzformáción esett át: megkezdte térhódítását a tudás alapú, információs társadalom. Ennek gazdasága olyan iparágakban szalasztotta meg a GDP növekedését, amelyek kevésbé munkaerő, inkább képzettség igényesek. Még a demográfiai válságról hallani sem lehetett, amikor a hatvanas években a háború után újra „szárba szökkenő” európai gazdaság már szembesült azzal a problémával, hogy sok elvégzendő munkához hiányzott a „dolgos kéz.” (pl. nehézipar). Erre a problémára szinte kézenfekvő volt a megoldás: akinek a munkaerejére szükség volt, az, ha akarta, munkát vállalhatott, huzamosan tartózkodhatott, sőt akár állampolgárságot is szerezhetett. Így alakult ki az 1993-ig tartó történelmi méretű bevándorlási korszak. „Az európai országok különböző módszerekkel szelektálták a betelepedő munkaerőt annak érdekében, hogy csökkentsék a velejáró költségeket és nem kívánatos társadalmi hatásokat: • Előnyben részesítették az ideiglenes bevándorlást. • Államközi megállapodásokkal megkönnyítették a határ menti ingázást.
8
• Arra törekedtek, hogy kulturálisan minél kevésbé idegen társadalomból érkezzenek a bevándorlók. • Az engedélyek kiadásánál figyelembe vették a vallási és etnikai közösségek növekedését, és törekedtek annak egyensúlyban tatására.”3 A munkaerő szükséglet és a bevándorlás közötti egyensúlyozást bonyolulttá teszi, hogy a munkaerőpiaccal kapcsolatos problémák kezelése az EU- ban a közösségi politika feladata, a migrációs kérdések viszont jelentős részt a nemzeti hatáskörbe ill. a kormányközi együttműködés szférájába tartoznak. Az utóbbi időben a közösségi intézmények, ill. egyes tagországok többször kezdeményezték, hogy a bevándorlásról is közösségi szinten döntsenek, de eddig ez a legtöbb tagállam ellenállásába ütközött. Az idő mégis a közösségi bevándorlási politikának dolgozik, hiszen nem logikus, hogy nemzeti szinten dőljön el, ki telepedhet le egy országban és ki nem, amikor az egyik államban letelepedő és állampolgárságot szerző idegen az EU polgára lesz, vagyis szabadon választhat új hazát az EU bármely részén. Lényeges tényező a munka fogalmának átértékelődése. Európa jóléti államaiban jellemző, hogy a munkavállalás nem pusztán az anyagi források biztosítására való, hanem az önkifejezés az önmegvalósítás egyik formája is egyben. Az országhatáron átnyúló önkéntes munkahely – változtatás egyik ösztönzője éppen a változatosság keresése. Ez az egyik oka annak, hogy terjednek a munka „alkotó tevékenység” jellegét is hangsúlyozó atipikus munkavállalási (részmunkaidős) szerződések. A másik ok a kényszerű munkahely-változtatás. Egyre több és szélesebb körű ismeretre van szükség a legtöbb munkakör ellátásához. Sokan nem tudnak megfelelni a növekvő elvárásoknak, nem elég rugalmasak, nem képezik magukat tovább. A munkaerő szabad áramlása megteremtésének tehát másik fontos indoka az állampolgárokhoz kötődik ez az ún. emberi oldala. Noha a szabad mozgás univerzális jog, mégis vannak különbségek bizonyos jogosultságokhoz kapcsolódó feltételekben. Ilyen pl. a társadalombiztosítási rendszerek koordinációjában való részvétel ill. az abból való kizártság. Akinek munkája van, annak nem kell a tartózkodási engedély megszerzéséhez a megélhetést biztosító anyagi forrást igazolnia, még akkor sem, ha keresete nem éri el a létminimumot. A létminimum a 3
Ódor Bálint-Szesztay Ádám, A demográfiai és migrációs folyamatok hatása Magyarország fejlődési pályájára, Európai Tükör, 2001. VI. évfolyam 5. Szám 40-43.o. 9
magukat önerőből eltartók esetében pedig általában a megélhetést biztosító anyagi forrás
minimuma,
ami
mindenképpen
szükséges
a
tartózkodási
engedély
megszerzéséhez. Fontos tehát, hogy valamely EU- állampolgár milyen státust kap, azaz minek minősül.
I. 2. A szabad mozgás szabályozása a közösségi jogban A munkaerő szabad mozgására vonatkozó szabályok egyrészt az elsődleges jogban, másrészt a másodlagos jogban találhatók. Jelentős még az Európai Bíróság esetjoga, amely egyrészt irányítja a másodlagos jogalkotó szervek működését, másrészt pedig a tagállamok hatóságainak ad iránymutatásokat arra nézve, hogyan alkalmazzák az európai közösségi jogot. „A szabad mozgásra vonatkozó elsődleges jogi szabályok a Római Szerződés (1957. Március 25.) 39-42 [ 48-51] cikkelyeiben találhatóak. Ezek a cikkelyek sorolják fel konkrétan, hogy melyek azok a jogok, amelyek egy másik tagállamban
munkát
vállaló
tagállami
állampolgárt
megilletnek.
Az
ilyen
munkavállalókat hívjuk közösségi munkavállalóknak. A vizsgálódás második szintjét a másodlagos jog szabályai jelentik. A Tanács 1612/68/EGK rendelete a Közösségen belül lakóhelyet változtató munkavállalókról a közösségi munkavállalók „bibliája”. Ez a rendelet fekteti le a tagállamok számára, hogy milyen jogokat kell biztosítani a más tagállamokból érkező munkavállalók részére.” 4 Az elsődleges és másodlagos jog, az esetjog együttesen biztosítja a közösségi munkavállalók korlátozástól mentes mozgását a tagállami határokon keresztül. Ezen kívül fontos megemlítenünk az Európai Unió Közösségi politikáját a szociálpolitikára és foglalkoztatásra vonatkozóan. Mindkettő összetett területnek számít az EU-ban. Legfontosabb témakörei: a munkajog, a szociális párbeszéd, a nők és férfiak esélyegyenlősége, a rasszizmus elleni küzdelem, a foglalkoztatáspolitika, az Európai Szociális Alap, a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem, a fogyatékkal élő személyekről való gondoskodás, a népegészségügy illetve a munkahelyi egészség és biztonság.
4
Gyulavári Tamás Az Európai Unió szociális dimenziója Szociális és Családügyi Min.2000 Bud.56.-57.o 10
Maga a szociálpolitika az EU-n belül a tagállamok hatáskörébe tartozik megőrizve szuveneritását. Az Unió bizonyos területeket azonban erőteljesebben szabályoz, ilyen a munkahelyi egészség és biztonság, a munkajog, az esélyegyenlőség és az Európai Szociális Alap. A többi területre nem kötelező ajánlásokkal igyekszik hatást gyakorolni; szociális biztonság, társadalmi kirekesztettség elleni fellépés, szociális párbeszéd, fogyatékosok ügye, idősek támogatása. Bérekre, jövedelmekre, nyugdíjakra, szociális juttatásokra nincs EU-szabályozás, ezek a gazdasági teljesítmény növekedésével változnak.
I. 2. l. A szabad mozgásra vonatkozó közösségi szabályozás célja „Az 1612/68/EGK rendelet preambuluma fogalmazza meg azokat a célokat, amelyek az Európai Közösség szerveit vezérelték a jogi szabályozás megalkotásakor: A Tanács rendeletet bocsát ki: …mert a szabad mozgáshoz való jog… megkívánja, hogy ténylegesen és jogszabályban biztosítsák a foglalkoztatás és tartózkodás terén az egyenlő bánásmódot valamennyi ügy vonatkozásában. A közösségi munkavállalók közötti megkülönböztetés tilalmának elve maga után vonja, hogy a tagállamok valamennyi állampolgára a foglalkoztatás tekintetében ugyanolyan jogokat élvezzen, mint a hazai munkavállalók, Szükséges, hogy a tagállamok az információcsere fokozásával és koordinálásával tisztább képet nyújtsanak egymásnak munkaerőpiacaikról…”5
I. 2. 2. A személyi hatály, azaz kiket illet meg a szabad mozgás joga A Tanács 1612/68 EGK rendeletének 1. cikkelye definiálja a közösségi munkavállaló fogalmát: „egy tagállam bármely állampolgárának, az állandó lakóhelyére tekintet nélkül, joga van arra, hogy egy másik tagállam területén munkát vállaljon és munkavégzést
folytasson
a
tagállam
állampolgárának
foglalkoztatását
szabályozó törvényi, rendeleti v. igazgatási intézkedéseknek megfelelően.” Az állampolgársági kitételt a Bíróság több jogesetben is értelmezte; mint például a kettős állampolgárokra vonatkozó szabályozást. § 5
A Micheletti esetben (369/90 [1992] ECR-l-4239)
Gyulavári Tamás, Az EU szociális dimenziói, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2000. Bp.57.o. 11
Egy argentin-olasz kettős állampolgár akart szájsebészként dolgozni Spanyolországban, olasz állampolgárságára hivatkozva. A munkavállalás engedélyezése szempontjából fontos tagállami állampolgársági kitételt a spanyol jog szerint kettős állampolgárok esetében úgy kellett megállapítani, hogy az utolsó tartózkodási helyet kellett figyelembe venni. Mivel Micheletti Argentínából jött, őt argentin állampolgárnak tekintették, és megtagadták tőle a munkavállalás lehetőségét. A Bíróság megállapította, hogy az állampolgárság és az attól való megfosztás feltételeinek megadása a tagállam hatáskörébe tartozik, de egy másik tagállam által megadott állampolgárság elismerését nem kötheti olyan megszorító feltételhez, amely az egyén alapjogait korlátozza. Ezért a kettős állampolgárság esetén az utolsó lakóhely általi meghatározottságot a közösségi joggal ellentétesnek mondta ki. Az Európai Közösségek Bírósága értelmezte a közösségi munkavállaló fogalmának másik pontját is, hogy akkor tekinthető valaki közösségi munkavállalónak, ha egy másik tagállamba megy dolgozni. Ezt nevezik a „közösségi elem” meglétének. Ennek hiányában a közösségi jogra nem lehet hivatkozni. §
A Petit esetben (153/9 [1992] ECR I-4973)
Egy belga állampolgár, aki csak Belgiumban dolgozott, egy nyomtatványt az anyanyelvének tartott francia nyelven töltött ki. A belga hatóságok azt semmisnek nyilvánították a bírósági eljárásban használatos nyelvre vonatkozó rendelet értelmében. A rendelet alapján a flamand nyelvet kellett volna használnia, és ha más nyelven tölti ki valaki a nyomtatványt, mint a rendeletben előírtak, akkor a nyomtatványt a bíróságnak semmisnek kell nyilvánítania. Petit urat a francia nyelv használata miatt nyugdíja kifizetésével kapcsolatosan hátrány érte. A Bíróság azt emelte ki, hogy az eset nem tartalmazott közösségi elemet, mert egy belga állampolgárnak a belga hatósággal kapcsolatos problémájáról szólt. Amennyiben Petit úr bármely más országban dolgozott volna hivatkozhatott volna a közösségi jogra, ebben az esetben viszont nem. A rendelet azt is meghatározza, hogy a közösségi munkavállalókon kívül még kikre terjed ki a szabad mozgás joga: „Az egy másik tagállam területén alkalmazásban álló közösségi munkavállalóval együtt jogosultak letelepedni és munkát vállalni állampolgárságuktól függetlenül a következő személyek: a munkavállaló házastársa és azon leszármazottai, akik 21 évnél fiatalabbak vagy eltartottak.”
12
Így például egy Magyarországon dolgozó olasz mérnök, orvos, zenész nem Uniós polgár férje a csatlakozás után ugyanúgy munkavállalási engedély nélkül vállalhat majd munkát, mint ő maga. Viszont csak azok a tagállami állampolgársággal rendelkező személyek lehetnek közösségi munkavállalók, akik nem saját országukban, hanem egy másik tagállamban vállalnak munkát. Az EU-n belül a személyek szabad mozgása univerzális jog, amely majdnem minden EU állampolgár és családtagja részére biztosított a gyakorlatban. A nem EU tagállamok állampolgárait ilyen jogosultságok nem illetik meg. Nem meglepő, hogy a „személyek szabad mozgásá”-val kapcsolatba hozható Emberi Jogi Bírósági jogesetek zöme éppen ezért a nem EU- tagállamok állampolgárai kezdeményezésével indult az EU szervei vagy a tagállamok ellen. „Maga az Emberi Jogi Konvenció nem tartalmaz a szabad mozgásra nézve rendelkezést, de a csatolt 4. Jegyzőkönyv igen.”6A jegyzőkönyv 2. Cikke a következőt mondja ki: „1. Aki jogszerűen tartózkodik egy állam területén, annak joga van arra, hogy az államon belül szabadon mozogjon és szabadon válassza meg lakóhelyét.” Vagyis csak az államon belüli szabad mozgás védhető, de az is csak akkor, ha a kérelmező jogszerűen tartózkodik az adott tagállamban. A jogszerűséget pedig az adott állam nemzeti joga szerint kell vizsgálni. Így tehát az EU- tagállamok állampolgárait kedvezőbben lehet elbírálni, mint a nem EU – tagállami állampolgárokat, hiszen az EU – tagállamok nemzeti jogának már integráns részét képezik a szűkebb értelemben vett európai jognak az univerzális szabad mozgásra vonatkozó rendelkezései, ami nem hívható elő nem Uniós állampolgárokkal szemben.
I. 2. 3. A területi hatály, azaz hol érvényesül a szabad mozgás joga. A Római Szerződés 3. cikkének c. pontja szerint a Közösség tennivalói közé tartozik „a tagállamok között a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlását gátló akadályok megszűntetése.” A Közösségben mindennél fontosabb a rendelkezésre álló munkaerő lehető legjobb kihasználása. Így a személyek szabad mozgását azért kell biztosítani, hogy
6
Lukács Éva,”Morzsák” a személyek szabad mozgása témaköréből,Esély,1999.2.sz./Különszám 99100.o. 13
eljuthassanak oda, ahol munkájukra a legnagyobb szükség van, s ezáltal hosszú távon kiegyenlítődjenek a versenyfeltételek. A szociális biztonsági rendszerek koordinációja ui. a szabad mozgás érvényesülésének egyik legfontosabb előfeltétele. „A Római Szerződés a szociális vonatkozású rendelkezéseket „Szociálpolitika” címszó alatt a 136-151[117-128] cikkekben, míg a személyek szabad mozgásának elvét a 39-42 [48-51] cikkekben a „személyek szabad mozgása, a szolgáltatások és a tőkemozgás szabadsága” cím alatt tartalmazza. ” A szabad mozgás magában foglalja a tagállamok munkavállalói között az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés eltörlését a foglalkoztatás, a bérezés, valamint minden más munka-és foglalkoztatási feltétel tekintetében.” Ezen kívül kiemelt szerepe van még a 12.[6] cikkben megfogalmazott diszkrimináció ellenes klauzulának, amely elrendeli, hogy „tilos bármiféle megkülönböztetés a nemzeti hovatartozás alapján”. A diszkrimináció valamennyi formája, így a közvetlen és közvetett diszkrimináció is jogellenes, ha a külföldi munkavállalókat az adott tagállam munkavállalóival összehasonlítva hátrányosan érinti (152/73[1974]ECR153).”7 A Római Szerződés 39. cikkelyében csak a tagállamok munkavállalói, önfoglalkoztatói és szolgáltatói számára garantálja a szabad mozgást. Érdekes megemlíteni a görögországi Athos-hegy helyzetét: Athos-hegye Görögország északi részén található, egy kis félszigeten, és évszázadok óta szerzetesek lakóhelye. Csak férfiak mehetnek be a félszigetre, szamárháton, és csak azok lakhatnak a kolostori cellákban, akik vállalják a vallásos közösség szigorú szabályinak betartását. A görög csatlakozási szerződéshez csatolt Függelékekben ezért a felek közös nyilatkozatban rögzítették, hogy a közösségi jog alkalmazásakor tekintetbe veszik Athos hegyének speciális helyzetét, amelyet a spirituális és vallási múlt indokol.
I. 2. 4. A tárgyi hatály, azaz milyen jogok erednek a szabad mozgás jogából „Tárgyi hatály alatt azt értjük, hogy milyen jogokkal élhet az a munkavállaló és munkavállalásra feljogosított családtagja, aki a szabad mozgás lehetőségét ki kívánja használni. Ugyan ide sorolhatók a munkaadók jogai is. 7
Gyulavári Tamás- Konczei György, Európai szociális jog, Osiris Kiadó, 2000.Bp.86-87.o. 14
A tárgyi hatályról a Római szerződés 39.[48] cikkelye szól. Eszerint a munkavállaló-a közrend, a közbiztonság és a közegészségügy által igazolt korlátozások fenntartásával: •
A ténylegesen fennálló állásajánlatokra jelentkezhet,
•
Ebből a célból a tagállamok területére szabadon beléphet,
•
Valamely tagállam területén tartózkodhat azért, hogy alkalmazottként munkát végezzen,
•
A foglalkoztatás megszűnése után annak a tagállamnak a területén maradhat, ahol foglalkoztatása fennállt.”8
Ezeknél jóval részletesebb jogokat határoz meg az 1612/68/EGK rendelet, mely szerint: A közösségi munkavállaló egy másik tagállam területén munkát vállalhat és végezhet a tagállam állampolgárainak foglalkoztatását szabályozó előírásoknak megfelelően. Adott tagállam állampolgáraival azonos feltételek mellett vállalhat munkát. Mi a munka? Erre vonatkozóan az Európai Bíróság esetjoga állapított meg kritériumokat. A Bíróság a § Levin esetben (58ú/81[1982]ECR1035) kimondta, hogy” minden hatékony és eredeti- tevékenység munka, amelyet ellenértékéért fejtenek ki valakinek az irányítása alatt”. § A Kempf esetben 139ú/85[1987]ECR 1741para.14) hozott ítélet szerint, akkor is munkavégzésről van szó ”ha a tevékenységet részmunkaidőben látják el, továbbá, ha a fizetség nem éri el a létminimumot, és az illető állami kiegészítéshez folyamodik”. Egy tagállam állampolgárának, aki egy másik tagállamban keres állást, ugyan az a támogatás nyújtandó a cél-tagállamban, mint amelyet az adott tagállam állást kereső állampolgárai vehetnek igénybe. Ennek a jogosultságnak az a gyökere, hogy a közösségi jog nemcsak azoknak juttat privilégiumokat, akik már találtak munkát, hanem azoknak a tagállami állampolgároknak is, akik éppen munkát keresnek. Rájuk is vonatkozik, hogy- amennyiben reális esélyük van arra, hogy találnak munkát-, egy másik tagállamban maradjanak munkakeresési célzattal. § Az Antonissen esetben (295ú/89[1991]ECR I-745) a Bíróság kimondta, hogy nem lehet valakit még hat hónap munkakeresés után sem kiutasítani, mert nem talált munkát, ha van rá esélye, hogy előbb-utóbb talál..
8
Gyulavári Tamás, Az EU szociális dimenziója, Szociális és Családügyi Minisztérium,2000.Bp.59-61.o. 15
A szabad mozgást szabályozó rendeletek közül kiemelkedik a munkavállalók Közösségen belüli szabad költözéséről szóló 1612/68/EGK rendelet, amely az egyenlő bánásmód elvének érvényesülését biztosítja a foglalkoztatás során. A munkáltatóknak és munkaügyi hivataloknak más tagország munkavállalóit pontosan ugyanolyan elbánásban kell részesíteniük, mint saját állampolgáraikat (1612/68/EGK rendelet 2. és 5. cikk). Mindazok az egészségügyi, szakmai és egyéb kritériumok jogellenesek, amelyek csupán az állampolgárság alapján tesznek különbséget. Így egy másik tagállam munkavállalója nem kötelezhető olyan egészségügyi vizsgálatokra, mely egy helyi munkavállaló számára sem kötelezőek. Valamely tagállam állampolgára, aki közösségi munkavállaló, ugyanazon szociális és adókedvezményeket élvezi, mint a hazai munkavállalók (1612/68/EGK rendelet 7. cikk). „Az egyenlő bánásmód kiterjed az oktatásra, szakképzésre és az átképzésre is. § A Lair vs. University of Hannover esetben (39/86[1988]ECR 3161) a Bíróság különbséget tett egyfelől az akaratlanul munka nélkül lévő, de az adott államban jogszerűen tartózkodó munkavállaló, másfelől azon munkavállaló között, aki azért hagyott fel munkájával, hogy a befogadó államban tanulmányokat folytasson. Az utóbbi személy csak akkor válik jogosulttá a hazai polgárokkal azonos ellátásokra és oktatási támogatásokra, ha tanulmányai szervesen kapcsolódnak munkájához.
Ezzel
azt
kívánták
megakadályozni,
a
hogy
korábban egy
végzett
rövid
idejű
munkavállalással egyesek az egyenlő bánásmód elvével visszaéljenek, és így szerezzenek meg számos jogosultságot egy másik tagállamban.”9 A közösségi munkavállalók ugyanolyan feltételekkel lehetnek szakszervezeti tagok vagy tisztségviselők, mint a hazai munkavállalók (1612/68 EGK rendelet 8. cikk), különösen nem lehet megtagadni tőlük a szakszervezeti választásokon való részvétel jogát. A közjog által irányított testületek vezetésében való részvételéből és hivatal viseléséből azonban kizárhatók. „A munkavállalóknak minden területen joga van az egyenlő bánásmódhoz: •
Valamely tagállam állampolgárát egy másik tagállam területén a foglalkoztatási- és munkafeltételek tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól eltérő módon, különösen a díjazást, elbocsátást és munkanélkülisége esetén az újra elhelyezkedést illetően.
9
Gyulavári Tamás- Konczei György, Európai szociális jog, Osiris Kiadó, 2000. Bp. 91-92.o. 16
•
Ugyanazokat a szociális jogokat és adókedvezményeket élvezi, mint a hazai munkavállalók.
•
Ugyanazon jog alapján és a nemzeti munkavállalókkal azonos feltételek szerint kell hozzájutnia a szakképzéshez és átképzéshez.
•
Érvénytelen a kollektív szerződés vagy munkaszerződés olyan kitétele, ami a foglalkoztathatóságról, a foglalkoztatásról, a díjazásról és más munka-vagy elbocsátási feltételekről a másik tagállam állampolgáraira a hazai munkavállalókra vonatkozó szabályoktól eltérő szabályokat állapít meg.
•
Az a közösségi munkavállaló, aki egy másik tagállam területén áll alkalmazásban, a lakhatással kapcsolatos ügyekben is a hazai állampolgárokkal azonos jogokat élvez.
•
Ha a közösségi munkavállaló családtagjai egy másik országban vannak, őket úgy kell tekinteni, mintha a közösségi munkavállalóval laknának, ha az együttélés-közös háztartás-feltételezése jogosultságokat eredményez.”10
Pl. A magyar szabályozásban a családi pótlék szabályai előírják, hogy a szülő és gyermek egy háztartásban éljenek. A csatlakozás után ez a magyar jogi kitétel érvényét veszti a közösségi munkavállalók vonatkozásában. Egy itt dolgozó német állampolgárnak akkor is meg kell majd adni a családi pótlékot, ha gyermeke Németországban van.
I. 3. A tartózkodás joga A Tanács 68/360/EGK irányelve a munkavállaló kiutazásával, másik tagállamba való belépésével, valamint tartózkodásával kapcsolatos alapvető normákkal segíti elő a Római Szerződés 39.{48} cikk (3) bekezdése b, és c, pontjának érvényesülését. A szabad mozgás gyakorlásának előfeltétele, hogy a munkavállaló el tudja hagyni azt az államot, ahol családjával eddig élt. Ehhez elegendő egy általánosan elfogadott utiokmány felmutatása, s nem követelhető vízum vagy vele egyenértékű irat.”11 Ugyan ezen szabályok érvényesülnek a másik tagállamba történő beutazáskor. A tagállamok kötelesek biztosítani a munkavállalóknak és családtagjainak a tartózkodás jogát, ha
10 11
Gyulavári Tamás Az EU szociális dimenziója, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2000.Bp.61.o. Gyulavári Tamás- Konczei György, Európai szociális jog, Osiris Kiadó,2000.Bp.90.o. 17
rendelkeznek
az
előírt
dokumentumokkal,
különösen
az
állampolgárságot,
személyazonosságot igazoló okmánnyal. A közösségi jog szabályai szerint a közösségi polgárok és meghatározott családtagjaik szabadon
beutazhatnak
más
tagállamokba
és
munkavállalási
célból
ott
tartózkodhatnak. A családtagok közül általában a házastárs, valamint a felmenő és lemenő eltartottak kísérhetik el a közösségi munkavállalót. „A rendelet szerint a 3 hónapot meghaladó tartózkodás esetén a tartózkodási jog igazolására a céltagállam illetékes hatóságai tartózkodási engedélyt állítanak ki a közösségi polgárok számára. Az Uniós polgár családtagnak a tartózkodási engedéllyel egyformán érvényes dokumentumot kell kiadni. A tartózkodási engedély 5 évre érvényes, és automatikusan meghosszabbítható. A tartózkodási engedély megszerzése érdekében a közösségi polgár munkavállalónak csak érvényes személyi igazolványukat vagy útlevelüket, illetve azt a munkaigazolást kell bemutatniuk, amely munkába állásuk alapjául szolgál.”12 A tartózkodási engedély, tehát nem lehet a munkavégzés feltétele, mert a tartózkodási engedély az Uniós polgár jogának csak bizonyítéka, nem pedig a jog keletkeztetője.
Ha
valaki
érvényes
okmánnyal,
megfelelő
munkaszerződéssel
rendelkezik, akkor a tartózkodási engedély késedelmes kiadása nem akadályozhatja meg munkába állását. Az egyik tagállam állampolgárának alkalmazása és toborzása egy másik tagállambeli állásra nem tehető függővé olyan orvosi, szakképzési vagy más kritériumtól, amelyet az anyaország saját állampolgáraitól nem kíván meg. Ez ugyanis állampolgársági alapú megkülönböztetést testesítene meg. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy annak a munkavállalónak, aki az állampolgársága szerinti államtól eltérő tagállambeli munkáltatótól rendelkezik névre szóló ajánlattal, szakmai vizsgát kell tennie, ha az állásajánlat megtételekor a munkáltató ezt kifejezetten megkívánja. Ennek ellenére sajnos a munkaadók néha visszaélnek a tartózkodási engedéllyel, mivel csak akkor kötnek munkaszerződést, ha van a pályázónak tartózkodási engedélye. Ez persze nem jogszerű, hiszen a tartózkodási engedélyt a hatóságok az előzetes munkaszerződésre adják ki. A potenciális munkavállaló először más jogalappal is szerezhet tartózkodási engedélyt a célállamban, és válthat arról munkavállalásra, majd kérheti a tartózkodási engedély jogcímének módosítását. Így megszűnik annak a
12
Gyulavári Tamás, Az EU szociális dimenziója, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2000. Bp. 62. o. 18
kockázata, hogy valamilyen betegsége vagy priusza miatt esetleg az előzetes munkaszerződés ellenére sem kap tartózkodási engedélyt. Ezeket a feltételeket ugyanis már előzetesen megvizsgálták nála a más jogcímű tartózkodási engedély kiadásánál. Az éppen
munkába
álló
tagállami
állampolgárok
és
családtagjaik
mellett
a
tevékenységüket beszüntetett munkavállalók is jogosultak tartózkodásra. „A Bizottság 1251/70/EGK rendelete a szerződés 39. {48.} cikk (3) d, pontjában foglalat jogot tölti meg tartalommal, s rendelkezik arról, hogy milyen feltételek esetén maradhat egy munkavállaló, illetve családtagja a befogadó államban azt követően, hogy különböző okok miatt gazdaságilag inaktívvá vált.” 13 A rendelet szerint azok a munkavállalók jogosultak valamely tagállam területén maradni, akik: - nyugdíjasok: a foglalkoztatás befejezésekor a nyugdíjkorhatárt elérte, ott legalább 3 éve tartózkodik, és 12 hónapig foglalkoztatták. -
munkaképesek:
munkáját
tartós
munkaképtelenség
miatt
vesztette
el,
és
legalább 2 éve lakik a befogadó államban. -
munkahelyi balesetek sérültjei vagy foglalkozási betegségben szenvedők,
-
azok a munkavállalók, akik egy másik tagállamban dolgoznak, de fenntartják
korábbi lakóhelyüket és ide rendszeresen visszatérnek, -
a fenti csoportok valamelyikébe sorolható személyek családtagjai, azok halála után is.
Így tehát a munkavállalók és családtagjaik igen kedvező helyzetben vannak, hiszen mind a munkavégzés ideje alatt, mind pedig azt követően a létállam területén maradhatnak.
I. 3. 1. A fiatal munkavállalók különleges jogai Mobilitásukból adódóan a fiatalok megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Az egyik legfontosabb feladat, hogy a vándorlásra leginkább ösztönözhető fiatal munkavállalói rétegekhez is eljussanak más tagállamok állásajánlatai, illetve konkrét intézkedések is szülessenek. Az 1964- ben e tárgyban elfogadott un. Első Közös Program célként jelölte meg, hogy azoknak a 18-30 év közötti közösségi állampolgárságú diákoknak, akik már részesültek alapfokú szakképzésben, lehetőséget kell biztosítani, hogy egy másik tagállamba 13
Gyulavári Tamás- Konczei György, Európai szociális jog, Osiris Kiadó, 2000. Bp.92. o. 19
menjenek dolgozni szakképzettségük és kulturális, nyelvi ismereteik tökéletesítése érdekében. Erre a fiatal munkavállalók cseréje bizonyult a legjobb megoldásnak. Már akkor előírta a Program, hogy a tagállamok és a Bizottság képviselői évente egyszer találkozzanak, hogy együtt elemezzék a fiatal munkavállalók cseréjének elősegítését célzó közös intézkedéseket; együtt tanulmányozván az eredményeket, statisztikákat, felmerült problémákat, hogy ezekre közös megoldásokat is találjanak. A Program konkrétan meghatározza a tagállamok kötelezettségét. Tagállamok képviselőinek információt kell adniuk azon állások számáról, amelyek a más országokból jövő diákok számára is elérhetőek, továbbá azokról az elérhető ösztöndíjakról, vagy a maximális összegről, amelyet a diákok támogatására szánnak a befogadó országokban. Erre a célra Nemzeti Tanácsadó Bizottságot is létre kell hozni, amely rendszeresen konzultál a Kormánnyal és a fiatalok szervezeteivel. A tagállamoknak ki kellett alakítaniuk egy speciális pályázati rendszert, amelyben a fiatal munkavállalók más tagállami állásajánlatokra, képzésekre jelentkezhetnek. A képzési időszak általában 6-18 hónap, és a sikeres pályázóknak ugyanazokat a jogokat kell élvezniük a fogadó államban, mint a tagállami munkavállalóknak. A képzésre csak akkor lehet felhatalmazást adni, ha a munkaadó ugyanolyan fizetési feltételeket vállal a képzésben résztvevő diák számára, mint amilyet a hasonló munkát végző saját állampolgárok élveznek. A „Harmadik Közös Program”(1984) új szabályokkal egészítette ki az 1964-est. A 6 hónapnál rövidebb
gyakorlatokat is lehetővé kell
tenni,
amelyek
a
fiatal
munkavállalóknak mélyebb betekintést engednek a fogadó ország viszonyaiba. Ehhez hasonlóan Magyarországnak is ki kell majd alakítani a megfelelő intézményi hátteret, illetve tájékoztatnia kell a fiatalokat erről a jól hasznosítható jövőbeli lehetőségről.
I. 3. 2. A munkavállalással összefüggő szociális jogok A szabad mozgás jogával élő munkavállalónak sajátos szociális jogai is vannak, melyek csak őt és családtagjait illetik meg a többi határokon át mozgó csoportot - önálló vállalkozó, nyugdíjas, magukat önerőből eltartókat- nem. A munkavállalóknak joga van az un. szociális előny igénybevételére is, ami ugyanazokat a szociális juttatásokat biztosítja számára, amelyeket a célállam saját
20
állampolgárai vehetnek igénybe. A többi csoport - diákok, nyugdíjasok, vállalkozókjogai korlátozottabbak, ezen csoportok csak bizonyos jogokat élvezhetnek. A szociális előny biztosításának kötelezettsége a hátrányos megkülönböztetés tilalmából következik. A hátrányos megkülönböztetés tilalma azt jelenti, hogy a jogalkotó a hasonló helyzetben lévő személyeket azonos módon kezelje, az eltérő helyzeteket pedig különbözőképpen szabályozza, pl. tilos megkülönböztetést alkalmazni a nemzeti hovatartozás (állampolgárság) alapján az Uniós polgárok között. Ezt írja elő az 1612/68/ EGK rendelet 7. cikkelye is, tiltva mind a közvetlen mind pedig a közvetett megkülönböztetést. A teljes egyenlőség pedig nem csak magának az anyagi jogoknak az egyenlőségét jelenti az Európa Unió polgárok számára, hanem a jog megszerzésének feltételei közti megkülönböztetés tilalmát is. A megkülönböztetést tiltó közösségi jogszabályok célja, hogy biztosítsák hogy a tagállamok
a jogszabályokban és a gyakorlatban is ténylegesen egyenlő
bánásmódban részesítsék valamennyi tagállam polgárait. A megkülönböztetés tilalmából széleskörű jogosultságok következnek a közösségi munkavállalók és családtagjaik számára. „A Bizottság v. Spanyolországi eset (375/92[1994]ECR 923) szerint a tagállamoknak és a tagállamok munkaadóinak általánosan tilos állampolgársági feltételt szabniuk az állásajánlataiknál, még ott is, ahol az állampolgársággal kapcsolatos ismeretekre szükség lehet, mint például az idegenvezetőknél vagy tolmácsoknál. Ez alól csak a közszolgálattal (public service) összefüggő állások képeznek kivételt. Az anyanyelv ismerete sem lehet teljesen kizáró ok. Csak akkor lehet a nyelvi ismereteket megkövetelni, ha az a nemzeti nyelv megóvását célozza, és nem képez aránytalan felvételi követelményt, azaz nem kívánnak többet az elvégezni kívánt munka által megkövetelt minimális nyelvtudásnál. Az Európai Bíróság szerint az alábbi három feltétel szükséges a nem diszkriminatív jelleg bizonyításához: I.
A követelmény alóli kivételt egyformán kell mindenkire alkalmazni.
II.
Nem lehet megkövetelni a nyelvtudásnak az adott államban történő megszerzését.
21
III.
A pályázónak lehetőséget kell biztosítani, hogy új pályázat esetén újra nyelvvizsgát tegyen.”14
A munkavállalás feltételei tekintetében további alapfeltételeket is megfogalmazott az Európai Bíróság abban a tekintetben, hogy a „munkavállalási feltételek” közé milyen elemeket sorolunk. Az esetjog szerint ez a kör igen széles, átfogja az egészségügyiellátásokat, a munkahelyi biztonság és egészség, a bérezés, az elbocsátás, a szociális biztonság, a foglalkoztatási rehabilitáció és a munkaképtelenség eseteit is.
I. 3. 4. A szociális előny jelentősége A közösségi jogban a megkülönböztetés tilalmának a munkavállaló és családtagja szociális integrációját ösztönző intézkedésekre és gyakorlatra is ki kell terjednie. A szociális előny fogalmát az Európai Bíróság nagyon szélesen értelmezi: Szociális előnynek minősül minden juttatás, kedvezmény, előny stb., amely a munkavállaló és családtagja szociális integrációját segíti. Mivel ez a kör tagállamról tagállamra változik, egységes vagy taxatív felsorolás nem adható. A Lebon esetben (316/85{1987}ECR 2811 para.25.) kihangsúlyozták, hogy a szociális előnyök csak a munkavállalót és családtagját illetik meg. A munkát keresők megkülönböztetésének tilalma a munkavállalás szabadságában, a munkához jutás egyenlőségében mutatkozik meg („access to employment”), szociális előnyöket nem von maga után. A szociális előnyök terén a megkülönböztetés legnyilvánvalóbban tiltott formája megint az állampolgársági alapon nyújtott előnyök csoportja, amely megszorítás a közvetlen megkülönböztetés legegyszerűbb formája. Rejtett megkülönböztetést valósíthat meg azonban az állandó lakóhely feltételéhez kötött szociális juttatás is, hiszen előnytelen helyzetbe hozhatja az állandó lakóhellyel nem rendelkező közösségi munkavállalót a hazai munkavállalóval szemben. „(I.) Minden olyan juttatást meg kell ítélni a közösségi munkavállalóknak, amelyek azért járnak a nemzeti munkavállalóknak, mert (a) munkavállalói státusszal rendelkeznek, és mert ezek az előnyök (b) a mobilitásukat segítik elő egy másik tagállamba vándorlás céljával, ld. Even eset (207/78{1979} ECR 2019), 14
Gyulavári Tamás, Az EU szociális dimenziója, Szociális és Családügyi Minisztérium,2000.Bp.63-67.o. 22
(II.) a nagy családoknak nyújtott kedvezményes vasúti menetjegy jár a munkavállaló családjának, ld. Cristini v SNCF (32/75{1975} ECR 1585). A Hoeckx eset (249/83{1985}ECR973) tanúsága szerint azok a juttatások, amelyek a munkavállaló anyagi eszközeit egészítik ki a minimális szociális források szintjére, a szociális előnynek tekintendőek, (III.) a fogyatékos felnőtteknek járó pótlék is szociális előny, ha az a munkavállaló által eltartottnak jár, ld. Inzirillo eset (63/76{1976}ECR2057), (IV.) alacsony jövedelemmel rendelkező családok számára a gyermekszületéssel összefüggésben nyújtott kedvezményes kölcsön, ld. Reina eset (65/81{1982}ECR 33), (V.) az élettárssal való együttélés engedélyezése a befogadó országban is szociális előnynek tekintendő, (VI.) a közösségi munkavállaló saját anyanyelvét használhatja a bírósági eljárásban, (VII.) a munkavállaló továbbképzésének biztosítása, és ehhez különféle ösztöndíjak megpályázásának és igénybevételének lehetősége, ld. Lair eset (39/86{1988} ECR 316) és Matteucci eset (235/87 {1988} ECR 5589), (VIII.) a munkavállaló által eltartott időskorúaknak járó juttatások, ld. Castelli eset, (261/83 {1984} ECR 3199). A közösségi munkavállalónak juttatandó szociális előny azt is magában foglalja, hogy családtagjai minden ellátásra jogosultak legyenek: például gyermekei kapjanak fiatal pályakezdőként támogatást, még akkor is, ha nem az Európai Unió polgárai. A Deák esetben (94/84{1985} ECR 1873) az Európai Bíróság kimondta, hogy egy közösségi munkavállaló magyar állampolgárságú gyermekének jár a fiatal-munkát keresőket megillető támogatás, mint a közösségi munkavállaló integrációját segítő szociális előny. Ha nem járna ez a juttatás a gyermekének, esetleg elhagyná a befogadó országot, ami a szabad mozgás akadályoztatását jelentené.”15 A szociális előny tartalma ezeken az eseteken jóval túlmutat: magába foglal minden előnyt, kedvezményt és juttatást, amelynek címzettje a munkavállaló vagy családtagja.
15
Gyulavári Tamás, Az EU szociális dimenziója, Szociális és Családügyi Minisztérium,2000. Bp.66-67.o 23
I. 4. A munkavállalók szabad mozgásának korlátozásai A legszélesebb értelmű korlátozás az, hogy a szabad mozgás joga csak a közösségi tagállamok polgárait illeti meg. Az a korlátozás, hogy ezen polgárok közül is csak a munkavállalókat, illetve az önfoglalkoztatókat illeti meg, a 90-es évek elejétől visszaszorulni látszik. A tagállamok még mindig idegenkednek egy mindenkit megillető, „generális jogosultság” bevezetésétől. Attól tartanak ugyanis, hogy önmaguk eltartására nem képes személyek tömegei áramlanak majd a Közösség szegény államaiból a gazdagabbakba a jobb ellátás és életszínvonal reményébe, akiknek teljes körű egészségügyi és szociális ellátást a gazdag befogadó államok adófizetőinek pénzéből kell majd fedezni. A Szerződés célja pedig nem egy „szociális népvándorlás” gerjesztése.
A
korlátlan
szabad
mozgás
vagy
a
szociális
ellátórendszerek
harmonizációjával, vagy pedig a gazdasági különbségek jelentős csökkenésével együtt valósulhat meg. „A Római Szerződés lehetőséget nyújt a tagállamoknak, hogy bizonyos esetekben megtiltsák a más tagállamokból érkező munkavállalók belépését vagy letelepedését, megadja azokat a feltételeket, amikor az egyén szabad mozgáshoz és munkavállaláshoz fűződő joga korlátozható. Két esetben tilthatja meg egy tagállam a munkavállalók belépését vagy munkavállalását: • amikor a munkavállaló belépése, illetve a tartózkodása a közrend, közbiztonság vagy a közegészségügy érdekeit sérti, • amikor bizonyos foglalkozások tekintetében a tagállamok megszorító intézkedéseket vezethetnek be, mégpedig a foglalkoztatottak körét saját állampolgáraikra korlátozzák, valamely állami funkció betöltésével kapcsolatos foglalkozásoknál”16.
1. 4. 1. A közrend, a közbiztonság és a közegészség védelme „Az irányelv szerint a közrend, közbiztonság és közegészségügy alapján hozott intézkedések nem szolgálhatnak gazdasági célokat (Tanács 64/221/EGK irányelve 2. Cikk). Az egyes személyekre vonatkozó döntések csak és kizárólag „az illető egyén személyes magatartása” alapján hozhatók meg.
24
Kiutasítást csak akkor lehet alkalmazni más tagállam polgáraival szemben, ha az súlyos bűncselekményt követett el, csekély jelentőségű bűncselekményt erre nem teremt alapot (118/75 {1976} ECR 2057). Korábbi büntetőügyben hozott ítéletet pedig csak akkor lehet figyelembe venni, ha az eset körülményei bizonyítják, hogy az egyén viselkedése jelenleg is fenyegetést jelent a közérdekre nézve (30/77 {1977} ECR 1999.). A szabad mozgás korlátozásának okát közölni kell az illető személlyel, „kivéve, ha ez az adott állam biztonságának érdekével ellentétes” (Tanács 64/221/EGK irányelv 6. Cikk). Az állami intézkedések ellen meg kell adni az illető személynek a fellebbezés lehetőségét, illetve biztosítani kell számára „ugyanazokat a jogorvoslati eszközöket, amelyekkel az adott állam polgárai élhetnek a közigazgatási szervek intézkedéseivel szemben” (Tanács 64/221/EGK irányelv 8. Cikk). Nem lehet más tagállam polgárával szemben olyan intézkedést alkalmazni, amelyet hasonló esetben a hazai polgárokkal szemben nem alkalmaznának (36/74 Rutili {1975} ECR 1219).”17 A közrend, közbiztonság és közegészség védelme megalapozhatja a más tagállamból érkező munkavállaló be nem engedését, illetve kiutasítását. Előfordulhat tehát, hogy az egyik tagállam esetében megalapozott egy adott tényre való hivatkozás, míg egy másik esetén nem. Az általános feltételek közül az egyik legfontosabb, hogy az elutasító döntés nem szolgálhat gazdasági érdekeket, vagyis az egyént kell önállóan vizsgálni. Korábbi bűnügyi előélete nem feltétlenül szolgálhat az elutasító határozat alapjául. A személyi igazolvány vagy útlevél lejárta önmagában nem alapozza meg a kiutasítást. A konkrét szabályok a következők: az első tartózkodási engedély megadása iránti kérelmet legkésőbb 6 hónappal a kérelem benyújtása után el kell bírálni, a döntésig az illetőnek joga van a tagállam területén maradni. Amennyiben kérelmét elutasítják, közölni kell vele a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségügyre vonatkozó okot. Hivatalosan kell őt értesíteni, és elég időt kell számára hagyni az ország elhagyására, amely nem lehet 15 napnál kevesebb, ha elő tartózkodása engedélyéért folyamodik, illetve 30 napnál kevesebb minden más esetben. A közegészségügy területén az elutasítás alapjául szolgáló betegségeket külön megnevezi az európai közösségi jog. Az első tartózkodási engedély kiadását követően megjelent betegségek nem képezhetik a tartózkodási engedély meghosszabbítása 16
Gyulavári Tamás, Az EU szociális dimenziója, Szociális és Családügyi minisztérium, 2000.Bp.67.o. Gyulavári Tamás- Konczei György, Európai szociális jog, Osiris Kiadó, 2000.Bp.95.o.
17
25
elutasításának vagy a kiutasítás alapját. Csak az a betegség lehet a kizárás alapja, amely külön nevesítve van: tbc, szifilisz, drogfüggőség, elmeállapot kóros elváltozása, a WHO ajánlásában felsorolt, karantén alkalmazását igénylő betegségek, egyéb fertőző betegségek, ha erre vonatkozóan a tagállam saját polgárai érdekében védelmi rendelkezéseket hozott. A tagállamok szervei és hatóságai nem alkalmazhatnak enyhébb büntetést, mint a kiutasítást. Ennek az a következménye, hogy különbség van a más tagállambéli állampolgárok és harmadik államok állampolgárainak megítélése között. Az utóbbiak ugyanis kisebb súlyú szabálysértési, illetve büntetőjogi felelősséget maguk után vonó cselekmények esetén is kiutasíthatóak, míg a más tagállambéli állampolgárok csak szigorúan meghatározott feltételeik fennállása esetén vethetőek kiutasítási eljárás alá.
1. 4. 2. A közszolgálattal kapcsolatos korlátozás A Római Szerződés 39. {48} cikkének (4.) bekezdése fogalmazza meg azt az elvet, miszerint a munkavállalók szabad áramlását biztosító rendelkezések nem vonatkoznak a közszolgálatban (public service) történő alkalmazása. §.
A bizottság v. Belgium eset (149/79.{1980} ECR 3881. Para.10.) szerint azok a beosztások
minősülnek közszolgálatnak, amelyek magukban foglalják a
közhatalom gyakorlásában való közvetett vagy közvetlen részvételt és az állam vagy más hivatalos szervek általános érdekeinek védelmét. „A Bíróság a közszolgálat definiálásánál az intézményi, organikus szemlélettel szemben funkcionalista megközelítést alkalmazott. Az intézményi szemlélet a személyzetet az intézménnyel egy egységhez tartozónak tekinti, függetlenül az egyén tényleges szerepétől. A funkcionalista megközelítés mindenekelőtt az egyén funkcióját és a szervezetben betöltött szerepét vizsgálja. Az állami munkahelyek döntő többsége, így a pedagógusok, ápolók, önkormányzati előadók, tengerészek, kutatók stb. kívül esnek a 39. Cikk (4) bekezdésének hatókörén. Ezekben a munkakörökben tehát nem kell egyenlő bánásmódot biztosítani a többi tagállam polgárainak. Mivel a Közösség munkavállalóinak jelentős része dolgozik a közszolgálatban, ez jelentősen csökkenti a szabad mozgás jogát élvező munkavállalók körét.”18 18
Gyulavári Tamás-Konczei György, Európai szociális jog, Osiris Kiadó, 2000. Bp. 94.o. 26
Itt is érvényesül az Európai Bíróság általános gyakorlata, miszerint a szabadságjogokata szabad mozgás jogát – kiterjesztőleg, míg a szabadság jogok korlátozását szűkítőleg értelmezi.
Csak
a
közszolgálatban
történő
felvétel
során
alkalmazható
megkülönböztetés. Ha valakit már felvettek a közszolgálatba, vele szemben többé az állampolgárságon alapuló megkülönböztetést nem lehet érvényesíteni. §
Az Európai Bíróság kimondta, hogy minden állást önmagában kell megítélni abból a szempontból, hogy a beosztással párosuló hatáskörök alátámasztják-e az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés alkalmazását. Nem lehet mindenkit, aki egy állami vagy önkormányzati szervnél dolgozik, a kivétel alá tartozónak tekinteni. A fizikai dolgozók – takarítók, szerelők, stb. – tekintetében nem lehet a
közszolgálatra
hivatkozni,
tehát
az
állampolgárságon
alapuló
megkülönböztetés indokolatlan. Az Európai Bíróság megállapította, hogy nem vonhatóak a közszolgálat kivétele alá az önkormányzatok által alkalmazott festők és kertészek, a közkórházakban dolgozó nővérek, a nyelvtanárok, a középiskolai tanárok és vasutasok sem. Ugyanakkor a Bíróság elfogadta, hogy az önkormányzatok által alkalmazott éjjeliőrök és felügyelők a vizsgálat kivétel hatálya alá tartoznak, azaz velük szemben érvényesíthető az állampolgársági előírás, ld. Bizottság v. Belgium eset (149/79{1982} ECR 1845).
1. 5. A munkaerő áramlás hatásai 1. 5. 1. A diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése A megkülönböztetéstől való mentesség biztosítása érdekében erőfeszítések történtek a diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerésére is. Ez azért történt, hogy a munkavállalók és az önálló vállalkozók gazdasági aktivitását ne akadályozhassa a diplomák honosításának hosszú és bonyolult eljárása. A szakképesítések kölcsönös elismerésére születtek ún. ágazati irányelvek, amelyek alapján a szakképesítéseket automatikusan elismerik az egyes tagállamok. Ide tartoznak az orvosokra, a tagorvosokra, a gyógyszerészekre, az állatorvosokra, az általános ápolókra, a szülésznőkre és az építészekre vonatkozó irányelvek. Az ügyvédekről szóló jogszabályok is az ágazati irányelvek között szerepelnek, de ezek az
27
ügyvédi tevékenység folytatásának megkönnyítését célozzák és nem terjednek ki az ügyvédi képesítés megszerzésére. Az elismerés első és második általános rendszerének nevezzük azokat az irányelveket, amelyek általánosan rögzítik az egyes tagállamokban oklevélhez és bizonyítványhoz kötött szakképesítések elismerésének szabályait. Az első általános rendszer irányelvének hatálya alá tartoznak azok a szakképesítések, amelyeket az arra jogosult intézmények legalább hároméves felsőfokú tanulmányok alapján adnak ki. A tagállamok nem utasíthatják vissza azokat a munkavállalókat, akik egy adott foglalkozásra nézve diplomát szereztek egy másik tagállamban. A második általános rendszer irányelve a középfokú tanulmányok befejezése után legalább egyéves időtartamú képzés során megszerezhető felsőfokú szakképzettség elismerésének szabályait rögzíti. Már feltételezett, hogy a diploma birtokosának van érettségije vagy szakmája, és a kiegészítő kurzus révén szerzett foglalkozást gyakorolhatja. A szakképesítések elismerése csak a tagállami állampolgároknak bármely tagállamban megszerzett képesítésére vonatkozhat. Nem alkalmazható, a világ bármely más országában szerzett diplomákra, képesítésekre. Ha egy nem tagállamból származó külföldi diplomát egy tagállam elismer, akkor azt – a kölcsönös elismerés elve alapján – az összes többi tagállamnak is el kell ismernie.
1. 5. 2. A szabad munkavállalás érvényesítése a gyakorlatban A liberális szabályozás ellenére Európát nem lepte el a migráns munkások hada sem az alapításkor, sem a későbbi csatlakozások után. A munkaerő szabad mozgása csak 1968tól élő jog és gyakorlat az Európai Gazdasági Közösségben. 1972-ig a közösségi jog szerint csak a munkaerő vándorolhatott szabadon, semmilyen egyéb kategóriába tartozó gazdaságilag aktív csoportnak, nem volt ilyen jogosultsága. „Az Európai Gazdasági Közösség megalapításával tehát nem indulhatott meg rögtön a mukavállalók szabad mozgása, ennél fontosabbnak bizonyult a vámunió megteremtése.
A 12 éves
átmeneti periódus hozzásegítette
a tagállamokat
életszínvonaluk egymáshoz való közelítéséhez. Mire eljött 1969. A „szabad vándorlás” éve (az integráció ún. első szakaszának vége), a közösségi polgárok már többé-kevésbé
28
tisztában voltak a más tagállamban történő munkavállalás előnyeivel és hátrányaival. Ezért is nem vált jelentőssé a belső migráció. Az új csatlakozásokkor sem mondott le az Európai Közösség a jól bevált gyakorlatról, így átmeneti idő bevezetéséhez kötötte a szabad munkaerő mozgás bevezetését. Mind Görögország, mind Spanyolország, mind pedig Portugália csatlakozása esetében hét évig fennmaradtak még bizonyos, a munkaerőmozgást érintő korlátozások. A korlátozás feloldása után sem nőtt lényegesen a térségből kiinduló migráció.”19 1994. január 01-én lépett hatályba az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló egyezmény, amelyet az akkori EFTA országokkal – Ausztria, Svédország, Finnország, Liechtenstein, Norvégia, Izland – kötött az Európai Unió. Célja, az volt hogy az EFTA országok teljesen átvegyék az európai közösségi joganyagot, azáltal részeseivé váljanak a gazdasági együttműködésnek egyenlőre anélkül, hogy az Európai Unió tagállamaivá válnának. Az EGT egyezmény kapcsán Liechtensteinnel szemben az Európai Unió négyéves átmeneti időszakot biztosított a személyek szabad mozgására vonatkozó közösségi szabályozás átvételére. „Másrészt az EGT egyezmény 112. Cikkelye lehetőséget biztosított a szerződő feleknek, hogy egyoldalú, arányos védelmi lépéseket tegyenek, amennyiben komoly gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi nehézségek lépnének fel egyes szektorokban vagy régiókban. Liechtenstein és Izland tekintetében konkrétan meg is határozták, hogy mikor élhetnek ezzel az
egyoldalú munkaerő
kizárással.
Izland
gazdasága
„egyoldalúságára” és ritkán lakott területére hivatkozott. Izland akkor fordulhat védelmi intézkedésekhez, ha nagyszámú munkaerő bevándorlás következtében egyes területeken vagy szektorokban a munkaerőpiacon zavar keletkezik. Liechtenstein pedig akkor veheti igénybe ezeket a védelmi lehetőségeket, ha az ország összlakosságához viszonyítva nagyszámú munkaerő áramlik be az Európai Unió vagy az EGT országokból. Az EGT egyezménynek tehát az a következménye, hogy a munkaerő szabad áramlása nem 15 államot érint, hanem valójában 18-at.”20 1995-ben csatlakozó Ausztria, Svédország és Finnország esetében nem volt szükség a személyek szabad mozgása területén átmenti időre. Liechtenstein, Izland, és 19
Gyulavári Tamás, Az EU szociális dimenziója, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2000. BP.71.o. Gyulavári Tamás, Az EU szociális dimenziója, Szociális és Családügyi Minisztérium,2000. Bp.7273.o.
20
29
Norvégia az EGT szervezetrendszerén keresztül „kommunikált” az Európai Unióval, folyamatosan követve a joganyagot.
1. 5. 3. A munkavállalók jogainak kiterjesztése más csoportokra „A Schengeni Egyezményt 1985-ben írta alá az öt alapító tagállam: Belgium, Franciaország, Németország, Luxemburg és Hollandia. 1990-ben Olaszország, 1991ben Spanyolország és Portugália, 1992-ben Görögország, 1995-ben Ausztria is csatlakozott Végül 1996. December 19-én Dánia, Svédország, és Finnország is elfogadta az Egyezményt. Az Egyezmény csak 1995. Március 26-án lépett hatályba. Nagy Britannia és Írország még mindig nem tagja a Schengeni „rendszernek”. A Schengeni Egyezmény célja a kooperáció megteremtése négy területen: - személyek szabad mozgása, - a közrend és közbiztonság védelme, - a drog – kereskedelem és - az illegális belépések megakadályozása.”21 A tagállamok azonban megtartották az ellenőrzést azokon a határátkelőhelyeken, amelyek az utazóközönség számára általában nyitva állnak. A repülőtereken, határkikötőkben, vasútállomásokon, a közúti határátkelőhelyeken. Minden államnak jogában áll a területén bekövetkező migrációs változások figyelemmel kísérése azaz rendelkezéseket lehet bevezetni az ellenőrzés foganatosítására. A Schengeni térségben a belső határok gyakorlatilag már nem akadályozzák a szabad mozgást. A külső határátlépésnél ellenben szigorú az ellenőrzés, különös tekintettel a vízumköteles ország polgáraira. A letelepedés tekintetében azonban általánosan szigorúbbak a szabályok, hiszen itt rövid távú (l évnél nem hosszabb), vagy inkább hosszú távú (l évnél hosszabb) migrációról van szó. Ideiglenes és huzamos tartózkodási engedély kiadásának feltételei: - a letelepedni kívánónak valamilyen célt kell igazolnia, hogy miért akar az adott országban letelepedni, - igazolnia kell az ehhez szükséges anyagi fedezetet, illetve - igazolnia kell, hogy minden kockázat ellen rendelkezik megfelelő biztosítással.
21
Gyulavári Tamás, Az EU szociális dimenziója, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2000. Bp. 73-74. 30
A „magukat önerőből eltartók”-nak semmilyen különös célt nem kell felmutatniuk, csak a maradásukhoz szükséges anyagi hátteret kell igazolniuk. A személyek szabad mozgásának megvalósulása a tagállami állampolgárok számára azt jelenti, hogy a belső határokon keresztül gyakorlatilag ellenőrzés nélkül mozoghatnak, továbbá a másik tagállamban történő letelepedésükhöz szükséges anyagi fedezet igazolását követően automatikusan letelepedhetnek – a közrend, a közbiztonság és a közegészségügy védelmének tiszteletben tartásával.
1. 5. 4. Az EURES rendszer A Bizottság először létrehozta a SEDOC rendszert, ami a munkaerő-közvetítést próbálta segíteni. Nyilvántartotta a megüresedett álláshelyeket, és lebonyolította az álláshelyekre történő jelentkezéseket. A SEDOC rendszer azonban lassan alkalmatlanná vált a növekvő
számú
információ
tárolására
Főigazgatóságának iránymutatásai
szerint
és
közvetítésére.
megalakult
az
A
Bizottság
EURES
V.
(EURopean
Employment Services) számítógépes munkaerő közvetítési rendszer, amelyhez kötelező csatlakozni. Az EURES rendszer egyrészt a speciális tanácsadásra szakosodott, az erre a célra létrehozott központokban elérhető, de az Interneten is megtalálható. Két adatbázist tartalmaz. Az első adatbázis a megüresedett álláshelyeket rögzíti, a másik adatbázis a célállam bemutatására vállalkozik gazdasági, társadalmi, szociális és politikai szempontból. Az utóbbi adatbázis fontos eleme, hogy a közösségi munkavállaló által igénybe vehető szociális biztonsági – egészségügyi, szociális stb. – ellátásokról és oktatási lehetőségekről is pontos képet ad. Az EURES rendszer célja, hogy gyakorlati síkon is elősegítse a munkavállalók mozgását. Az Európai Unióhoz való csatlakozás természetszerűleg meg fogja teremteni Magyarország számára is az EURES adatbázishoz való csatlakozás lehetőségét.
31
II. Fejezet A személyek szabad mozgásának szabályozása egy később csatlakozott tagállam, Spanyolország, esetében II. l. Spanyolország, az Európai Unió 1986-ban csatlakozott tagállama Spanyolország az Uniós támogatások legnagyobb haszonélvezője. Az EU regionális és agrártámogatásainak nagy részét a spanyol költségvetés kapja, ennek köszönhetően az elmúlt másfél évtizedben az ország az EU történetének legnagyobb térnövekedését érte el, illetve néhány kérdésben az Unió mintaállamai közé került, mégis az EU tagállamok közül Spanyolországban a legmagasabb a munkanélküliség. Spanyolország az EU egyik legnagyobb pénzügyi nyertese. Az ország gazdasága 1986os csatlakozása előtt jócskán más európai országok mögött volt, azonban az uniós támogatásoknak köszönhetően elindult felzárkózása, egyes kérdésekben pedig az EU mintaállama is lett: a spanyol gazdaság 1986-92 között látványos fejlődésen ment keresztül, átlagon felüli növekedést, munkahelyteremtést és külföldi működő-tőke befektetést produkálva. A gazdasági mutatók látványosan közelítettek az EK átlagos mutatóihoz. Sokan „spanyol gazdasági csodát” emlegettek. Ez a konvergencia folyamat 1992-re megállt, sőt több tekintetben visszafordult. A külföldi tőkebeáramlás megtorpant, s romlottak más általános mutatószámok is. Spanyolország az EU legnagyobb kedvezményezettje, 6,7 milliárd Euróval; az uniós agrártámogatások 13 %-át, a regionális és strukturális támogatások 27,8 %-át a spanyol költségvetés kapja. A spanyolhoz hasonlóan gyors jövedelemnövekedést az EU-hoz csatlakozó egyetlen ország sem tudott elérni. Az EU költségvetési politikájának mintaállama is Spanyolország, ahol az elmúlt években szinte eurócentre pontosan kiegyensúlyozott államháztartási tervet sikerült végrehajtania a kormánynak. Az egy főre jutó GDP 19100 Euró, ami az uniós átlag 82 %-a. Az infláció 3,8 %. A munkanélküliség 13 %, itt a legmagasabb, ennek ellenére a spanyol kormány már
32
csatlakozásuk időpontjától megnyitja munkaerőpiacát teljes egészében az új EU-tagok előtt. A hivatalos fizetőeszköz 1999. Január 01. óta az Euro. A közös európai valuta a Pesetát váltotta. Az EU soros elnöki posztját 2002. első felében Spanyolország töltötte be. A spanyol kormányt több bírálat érte, mert elnöki ideje alatt nem történt jelentős előrelépés a bővítés területén. A tagfelvételt a spanyol kormány csak visszafogottan támogatta, mivel attól tartott, hogy bizonyos támogatásokból kiszorul a gyenge gazdasággal rendelkező tagjelöltek felvétele miatt. Támogatási rendszereket érintő kérdésekben vannak Spanyolországnak nagyobb vitái az EU- val. Bár az agrárreform vitája csak 2005-2006-ra várható, az átalakítást leginkább jellemző spanyol és francia kormánynak várhatóan kemény csatákat kell majd megvívnia, ha továbbra sem lesz hajlandó az EU aránytalanul drága agrárköltségvetésének átalakítására.
Spanyolországot
több
uniós
figyelmeztetés
érte
bizonyos
jogharmonizációs kötelezettségek elmulasztása miatt, de vitája volt az Unióval halászati kérdésekben is, ami 1994. őszén látványosan „tonhal háborúban” manifesztálódott a francia és spanyol halászok között. A problémák oka az eltérő halászati szokásokban, illetve törvényekben rejlik: -A spanyolok (illetve Baszkok) csak hagyományos módszerekkel halászhatnak a Vizcayai- öbölben, míg a franciák, illetve egyes ír és angol hajók vonóhálót alkalmazhatnak. Ennek hosszúságát az EU szabályozza 2,5 kmben szabva meg. Gyakori azonban, hogy a franciák 5-10 km-es hálókat használnak, mindenféle szankció nélkül, ami jogtalan versenyelőnyhöz juttatja a francia halászokat, másrészt kárt tesz a halállományban-. Ezért az EU legnagyobb halászflottájával rendelkező Spanyolország nem fogadta szívesen a tengeri halászat mértékének csökkentéséről szóló Uniós javaslatot, ami még tovább növelheti a munkanélküliséget. Csatlakozott viszont a spanyol kormány az EU többi nagy tagállamához az Uniós kormányzati rendszer átalakításának kérdésében. A nagy EU- tagok azt szeretnék elérni, hogy az EU- nak legyen elnöke és egységes alkotmánya, ami így az ő erőfölényüket növelné. Spanyolország területe 504.000 m2, mely 19 autonóm régióból, a Földközi- tengeren lévő Baleári – szigetekből, az Atlanti – Óceánon fekvő Kanári – szigetekből, továbbá marokkói területen lévő városokból – Ceutábál és Melillából – áll. Spanyolországban a nemzeti kisebbségi területek és a történelmi régiók önkormányzattal rendelkeznek. 33
Spanyolország szeretné visszakapni az ellenőrzést Gibraltár felett, mely 1717. óta brit fennhatóság alá tartozik. A brit euklávé lakosainak 99 %-a azonban 2002-ben népszavazáson a brit fennhatóság mellett állt ki, és nemcsak Spanyolország, de London és Madrid közös irányítását is elutasították. Spanyolország ugyanakkor nem hajlandó lemondani Ceutáról és Melilláról. A spanyol kormányzat a nyílt konfliktusoktól sem hátrált meg 2002-ben, amikor különleges alakulatokkal foglalta vissza a marokkói hadsereg által megszállt Petrezselyem –szigeteket, a marokkói partok közelében lévő lakatlan sziklákat. Az incidens során az EU teljes támogatásáról biztosította Spanyolországot. Állandó vitája van a spanyol és a marokkói kormányzatnak az illegális arab bevándorlók miatt is. A spanyol kormány ezért soros elnöksége idején igyekezett az uniós bevándorlás politikai szigorítását elérni. Lakossága 40.077.000 fő. Az ország hivatalos nyelve a spanyol, amelyet csak a lakosság 74 %-a beszél. Jelentős ezen kívül a katalán nyelvű közösség, mely a lakosság 17 %-át teszi ki, a baszkot pedig a lakosság 2 %-a beszéli. Spanyolország parlamentális királyság, az uralkodó I. János Károly király 1975 óta.
1985. március 29-30.
A Brüsszeli Európai Tanács ülése megállapodik az integrált Mediterrán programról, ami eltávolítja a fennmaradó akadályokat a spanyol és a portugál csatlakozás elől.
1985. június 12.
Aláírják Spanyolország és Portugália csatlakozási okmányait.
1986. január 01.
Spanyolország és Portugália belép a Közösségbe, 12-re emelve tagjainak számát.
1989. június 29.
Spanyolország belép az EMS-be
1991. június 25.
Spanyolország és Portugália csatlakozik a Schengeni Egyezményhez.
1995. március 26.
A Schengeni Egyezmény hatályba lép. A Benelux-országok, Franciaország, Németország, Portugália és Spanyolország között nincs többé útlevélellenőrzés.
34
II. 2. Spanyol vándorlási tendenciák 1988-ig Spanyolország vidéki népességének nyomora a lakosság jelentős vándorlását eredményezte, amikor is spanyolok százezrei hagyták el a déli – nyugati szegény részeket, hogy munkát és jobb életkörülményeket keressenek. 1951 és 1981 között, több mint 5 millió spanyol hagyta el „az elszegényedett” országot, kezdetben Franciaország és az NSZK kedvező mezőgazdasága miatt, majd a megnövekedett spanyol iparrégiók miatt. „Közel 40%-a, vagyis 1,7 millió ember, hagyta el csak Andalúziát, a következő egy millió ember Castillát és Leont és némileg kevesebb, mint egy millióan hagyták el Castilla La Mancha-t. 1970-ben Madrid lakosságának 26 %-át, Barcelóna 23 %-át és a hirtelen megnövekedett Baszk tartomány, Alava lakosságának több mint 30 %-át tartották kivándorlóként nyílván. A Franco halála (1975) utáni években, amikor néhány ipari övezetben a gazdaság kezdett elkeserítővé válni, különösen a Baszk tartományban, néhány tízezren közülük visszafordultak Spanyolországba. Az 1960-as, 70-es évek kivándorlóinak nagy része mégis férjek és feleségek voltak, akik hosszabb távoltartózkodás gondolatával, hacsak nem örökre, hagyták el családjukat. Így a migránsok jelentős része új otthonában meghatározta a kultúrát és a politikát. Hosszú távon ez lehet a „spanyol gazdasági csoda” legjelentősebb hatása az ország változatlan területi egyenetlenségeire. A Franco korszak utolsó évtizedén keresztül és a demokrácia első tíz évében a lakosság jobban városiasodott, ámbár Spanyolország már a 60-as években is elég urbanizált ország volt. 1965 és 85 között az összlakosság 61-77 %-a városokban élt, ez kicsivel magasabb mint a fejlett ipari országok átlaga. Az 1960-as, 70-es években a városiasodás erősödött, amikor a városok népessége 2,4 %-kal növekedett évente, de a 80-as évek első felében 1,6 %-ra esett vissza. Az ötéves népszámlálás 1986. Április 01-én kimutatta, hogy Madrid és környéke, mely a teljes lakosság 12,5 %-át alkotta, továbbra is az ország meghatározója volt. A hat, félmilliónál nagyobb lakosú város – Barcelona, Madrid, Malaga, Sevilla, Valencia, Zaragoza – együtt kb. a lakosság 19%-át tette ki.
35
A tartományok népsűrűségének összehasonlítása igazán jól illusztrálja a vidéki lakosság elvándorlását a nagyvárosokban. 1981-ben Spanyolország népsűrűsége 79 fő /km2 volt, kb. annyi mint Görögországban vagy Törökországban, de messze az oly jelentős mértékben városiasodott országok, mint az NSZK, átlaga alatt. A népsűrűség azonban a tulajdonképpen lakatlan, felső Castíliai tartományok, mint Soria (9 fő/km2 népesség) és Guadalajara (népesség: 12 fő/km2), és egész Európa legsűrűbben lakott területéig, mint Madrid (607 fő/km2) Barcelona (592 fő/km2) és Vizcaya (527 fő/km2) között mozgott. Az autonóm területeket vizsgálva 4 régió: Madrid (4,9 millió fő), Catalonia (6 millió fő), Valencia (3,8 millió fő) és Andalusia (6,9 millió fő) tette ki az összlakosság 50 %át. A megmaradt 13 független régióból egyiknek sem volt több mint 2,8 millió lakosa. A régiók népességeloszlásának 1962 és ’82 közötti változásainak összehasonítása mutatja meg legjobban az urbanizáció hatásait és a munkaerő változását. Ez alatt a 20 év alatt 3 régióban emelkedett a lakosság száma 3 vagy több %-kal; Catalóniában 13,6 ~ 16,6, Madridban 8,7 ~ 12,5 és Valenciában 7 ~ 10. Számos más régió, mint pl. Kanári – szigetek és Baszk föld a mért számadatok szerint 1 %-kal gyarapodott. Ezzel szemben nagy vesztes volt, 3%-os csökkenéssel Andalúzia (19,3~16,2), Castilla y Leon (9,1 ~6,1). Az ország más régiói is veszítettek eredeti nagyságukból, mint pl.: Castilla La Mancha, Galícia, és Extramadura.”
22
Világos, hogy ezalatt a 20 év alatt Spanyolország népessége meglehetősen drámai mértékben a vidéki és szegény tartományokból a sokkal fejlettebb és városiasodottabb régiók irányába mozdult el. Mivel az ország legfejlettebb és legvárosiasabb részein a születési arány alacsonyabb volt, mint a nemzeti átlag (a spanyol születési arány átlagosan 14-15 / 1000 fő volt 1980 és 1985 között, míg Baszk földön átlagosan 12) egyértelmű, hogy ez a népesedési egyensúlyváltozás leginkább a belső vándorlás és nem a születési arányváltozás miatt következett be.
22
http://www.lupinfo.com/country-guide-study/spain/spain52html Data as of December 1988, 2003.02.18. felhasználásával 36
A belső vándorlás az 1960-as, 70-es években a hatalmas városokra, mint Madrid és Barcelona koncentrálódott, de az 1980-as évekre jelentős változás mutatkozott a migrációs adatokban. Az 1983 és 84-es évek, - amikor is 363.000 illetve 387.000 ember változtatott lakóhelyet Spanyolországban – adatainak vizsgálata számos tendenciát mutatott meg. Először is: a legtöbb embert a 2000 lakosúnál kisebb városok és az 500.000 lakosúnál nagyobb városok veszítettek. Előbbiek évenként kb. 1.000 embert, míg utóbbiak évente összesen több mint 20.000 embert. Másodszor: a legnagyobb nettó népességnövekedés a 100 és 500 ezer közötti lakosú városokban ment végbe, ahol évenként több mint nettó 20.000 fővel lettek többen. Harmadszor: az összes többi népességi kategóriába tartozó városban vagy nem változott, vagy csak kis mértékben nőtt vagy csökkent a népesség. Így, míg az olyan területek, mint Barcelona, ahol egy nagyváros a domináns, tulajdonképpen népességet veszítettek. (1983-ban és 84-ben is több mint 15.000 fő) az olyan területek, mint Sevilla vagy Las Palmas, ahol a nagyvárosok még nem népesedtek túl, jelentős betelepülést tapasztaltak. Ez a népességmozgás érettebb formáját mutatta annál a kétségbeesett költözködési hullámnál, mikor is a farmokról költöztek be az emberek Madridba vagy Barcelonába. Ez utóbbi jellemezte a spanyol gazdasági fejlődés korábbi évtizedeit. A vándorlás nemcsak országon belül, a régiók között volt jelentős, hanem külföldre is. (1.sz. táblázat) A spanyol lakosság külföldi mozgása hasonlított a 3. Világ országaiban végbementekre, amelyek nagy hullámokban bocsátották ki a kivándorlókat Nyugat – Európába és Észak – Amerikába a késői ’60-as és korai ’70-es években; jobb munkát, magasabb életszínvonalat keresve, válaszként az iparilag fejlettebb országok munkaerőhiányára. 1960 és ’85 között közel 1,3 millió Spanyol emigrált más Nyugat – Európai országokba. Több mint 500.000 mentek Svájcba, több mint 400.000 NSZK-ba, kb. 277.000 Franciaországba.1969 és ’73 közötti periódusban érte el a kivándorlás a tetőfokát, amikor is 512.000 spanyol állampolgár (az egész 25 év összegének 40%-a, átlagosan több mint 102.000 fő minden évben) hagyta el az országot. 70-es évek közepén bekövetkezett gazdasági hanyatlás Európában visszavetette a spanyol kivándorlást évi 10-20.000 főre, habár kis mértékben növekedett a korai 80években, válaszolva a spanyol gazdasági feltételek rosszabbodására. Ezzel ellentétben, a
37
l. sz. táblázat
NETTÓ MIGRÁCIÓ A DÉL-EURÓPAI ORSZÁGOKBAN (1960-1988) (ezer fő) Év
Olaszország
Görögország
Portugália
1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988
-94 -139 -82 -80 -84 -90 -104 -93 -104 -125 -116 -165 10 11 10 10 9 5 3 0 -7 -29 109 138 89 82 71 84 65
-30,5 -23,9 -48,2 -56 -47,5 -40 -4,8 -29 -38,5 -66,5 -46,2 -15,5 -0,6 -42,5 -19,3 58,5 55,9 62,1 65,8 41,5 50,1 7,0 10,0 9,0 10,1 6,0 10,5 8,7 16,0
-226,2 -21,6 -55,1 -58,7 -93,9 -128,8 -133,3 -91,4 -91,0 -133,7 n.a. -121,6 -72,1 -83,9 174,4 347,0 -10,0 -19,8 30,4 37,0 41,9 16,6 18,1 32,9 33,4 22,9 13,7 11,9 11,0
Spanyolország -142 -73 -60 -64 -97 -70 -58 -61 -41 -17 -28 19 -68 -67 -24 14 54 67 41 -35 112 1 -22 -5 -7 20 36 n.a. -39
Forrás: EUROSTAT (1990) Demographic Statistics.
késő 70-es években a spanyolok nagyobb számban tértek haza, különösen Európából, mivel ott a spanyolok gazdasági lehetőségei csökkentek, illetve a demokrácia visszatért Spanyolországba. A visszatérés csúcsa 1975-ben volt, amikor is több mint 110.000 spanyol tért vissza Európából, így a spanyol nettó emigrációs egyenleg mínusz 67,500 fő volt. Ezt követően mint látható a nettó migráció néhány évtől eltekintve pozitív maradt. 1987-ben a kormány Emigrációs Intézménye szerint több mint 1,7 millió spanyol állampolgár telepedett le az országon kívül. kb. 947.000 éltek a nyugati féltekén, főként Argentínában 374.000, Brazíliában 118.000, Venezuelában 144.000, és az USA-ban 74.000. Több mint 750.000 spanyol állampolgár élt más Nyugat – Európai országban, elsősorban Franciaországban 321.000, NSZK-ban 154.000, Svájcban 108.000.
38
Leszámítva ezt a két spanyol közösséget, további spanyolok által lakott jelentős területek még Marokkó 10.000 fő és Ausztrália 22.500 fő.
2. sz. táblázat
IDEGEN ÁLLAMPOLGÁROK AZ EK ORSZÁGOKBAN Év
B
DK
D
94
4090
GR
E
F
Idegen
1975
Polgá-
1980 879
100
4453
70
183
Rok
1985 898
108
4379
98
242
Össz:
1988 859
136
4489 155
335
(e.fő)
1992 898
163
5877 214
358
3597
Ebből
1975
1595
92
1859
EK. O.
1980 598
25
1514
19
108
Polgá-
1985 584
26
1357
30
143
Rai:
1988 541
27
1257
47
194
(e. fő)
1992 557
28
1469
62
158
1295
Ebből
1975
56
54
EK.o.
1980
68
25
34
27
59
Polgá-
1985
65
24
31
31
59
Rai:
1988
63
20
28
30
58
(%)
1992
62
17
25
29
44
165
39
IRL
I
L
NL
P
UK
211
96
473
79
99
559
80
84
98
592
94
537
124
732
114
1997
78
89
170
0
706
93
173
21
731
154
25 30
3442 4061
1584
82
65 66
39
73
113
114
176
37
93
36
94
31
26
26
27
24
26
82 79
36
89
1682
21
92
1700
799
42 43 40
Forrás: 1975-1988: EUROSTAT: Employment and unemployment válogatás alapján, Published by Wemer,H.(1974) 42.o.; 1992: EUROSTAT információ
A nyolcvanas évek végére jelentősen megváltozott az idegen munkaerő iránti kereslet és a migráció forrása, iránya is. (2. számú táblázat) 1992-ben a Közösség országaiban mintegy 14,7 millió idegen állampolgár élt, nagy részük Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban. Az Európai Unió országaiban élő külföldiek kisebb része, közel egyharmada volt valamelyik másik Közösségi ország polgára. Ahogy azt Spanyolország esetében is megfigyelhetjük a 90-es évek elejére megfordult az arány és a nem Közösségi bevándorlók jelentek meg nagyobb számban az országban. Tehát a Közösségen belüli migráció elmaradt a tagállamokba kívülről érkező bevándorlás mögött.
39
II. 3. A Spanyol Királyság –Portugál Köztársaság Csatlakozási Szerződése A személyek szabad mozgása23 55. cikk Az EGK - Szerződés 48. cikkét a munkavállalóknak Spanyolország és a többi tagállam közötti szabad mozgásával kapcsolatban csak az ezen okmány 56-59. cikkében megállapított átmeneti intézkedésekre is figyelemmel lehet alkalmazni. 56. cikk (1)
A munkavállalók Közösségen belül szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK
rendelet 1-6. Cikkét Spanyolországban a többi tagállam állampolgárai tekintetében, a többi tagállam pedig a spanyol állampolgárok tekintetében csak 1993. Január 1-jétől kell alkalmazni. A Spanyol Királyság és a többi tagállam 1992. December 31-ig hatályban tarthatja a többi tagállam állampolgárai, illetve a spanyol állampolgárok tekintetében azokat a nemzeti rendelkezéseket vagy kétoldalú megállapodásból eredő rendelkezéseket, amelyek a munkavállalóként végzendő tevékenység és/vagy ellenérték fejébe történő munkavégzés céljából való bevándorlás esetén előzetes engedélyt írnak elő. A Spanyol Királyság, illetőleg a Luxemburgi Nagyhercegség azonban 1995. December 31-ig tarthatja hatályban az előző albekezdésben említett nemzeti rendelkezéseket a luxemburgi állampolgárok, illetőleg a spanyol állampolgárok tekintetében. (2)
1991. Január 1-jétől a Tanács, a Bizottság jelentésének kézhezvételét követően megvizsgálja az (1) bekezdésben említett eltérés alkalmazásának eredményeit.
23
http://www.im.hujogharmonizáció fordítás,celex szám 11986I 40
E vizsgálat befejezésekor a Tanács, a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag eljárva, az új adatokra támaszkodva elfogadhat olyan rendelkezéseket, amelyek célja az említett intézkedések kiigazítása. 57. cikk (1)
Az 1612/68/EGK rendelet 11. cikkét kell alkalmazni 1990. December 31-ig
Spanyolországban a többi tagállam állampolgárai tekintetében, a többi tagállamokban pedig a spanyol állampolgárok tekintetében, az alábbiakban jelezett feltételek mellett: a)
A munkavállalóknak az említett rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett családtagjai, akik ezen okmány aláírásának időpontjában valamely tagállam területén az előírásoknak megfelelően a munkavállalóval együtt laknak, a csatlakozást követően jogosultak ezen tagállam teljes területén munkaviszonyt létesíteni. A fent említett jogosultság azonban korlátozható a spanyol munkavállalók azon családtagjaira, akik az ezen okmány aláírásának napját megelőzően megkötött, a spanyol munkavállalók családtagjai foglalkoztatásának a csatlakozást követő lehetőségére vonatkozó feltétekről szóló, különleges kétoldalú megállapodások alapján meghatározott korábbi időpontban valamely másik tagállamban laknak.
b)
A munkavállalóknak az említett rendelet 10. cikke (l) bekezdésének a) pontjában említett családtagjai, akik ezen okmány aláírásának napját követően valamely tagállam területén az előírásoknak megfelelően a munkavállalóval együtt laknak, jogosultak munkaviszonyt létesíteni, ha legalább három éve az adott tagállamban laknak. 1989. Január 1-jétől ez a tartózkodási idő 18 hónapra csökken. Ez a bekezdés nem sérti a kedvezőbb nemzeti rendelkezéseket, illetve a kétoldalú megállapodásokból eredő kedvezőbb rendelkezéseket.
(2)
Az (l) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni továbbá a
valamely tagállamban az önálló vállalkozókkal együtt lakó családtagokra. 58. cikk Amennyiben a tagállami munkavállalók és családtagjaik Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló 68/360/EGK irányelv 41
bizonyos rendelkezéseit nem lehet elválasztani az 1612/68/EGK rendeletnek azon rendelkezéseitől, amelyek alkalmazását az 56. cikk alapján elhalasztják, a Spanyol Királyság és a többi tagállam e rendelkezésektől az említett rendelettel összefüggésben az 56. cikkben megállapított eltérésre vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükséges mértékben eltérhet. 59. cikk A Spanyol Királyság és a többi tagállam, a Bizottság segítségével, megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy az 1612/68/EGK tanácsi rendelet 15. cikke alapján létrehozott egységes, „SEDOC” néven ismert rendszerről szóló, 1972. december 8-i bizottsági határozat és az 1612/68/EGK rendelet 14. cikket (3) bekezdésében meghatározott információk gyűjtésére és terjesztésére vonatkozó „közösségi terv”-ről szóló, 1972. december 14-i bizottsági határozat alkalmazását legkésőbb 1993. január 1-jére ki lehessen terjeszteni Spanyolországra. 60 cikk (1)
A
szociális
biztonsági
rendszereknek
a
Közösségen
belül
mozgó
munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet 99. Cikkében említett egységes megoldás összes tagállamban történő hatálybalépéséig, de legkésőbb 1988. december 3l-ig, az 1408/71/EGK rendelet 73. cikkének (l) és (3) bekezdése, 74. cikkének (l) bekezdése és 75. Cikkének (l) bekezdése, valamint az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72/EGK rendelet 86. és 88. cikke nem alkalmazható olyan spanyol munkavállalókra, akik Spanyolországon kívül valamely más tagállamban állnak munkaviszonyban, és akiknek családtagjai Spanyolországban laknak. Az 1408/71/EGK rendelet 73. cikkének (2) bekezdését, 74. cikkének (2) bekezdését, 75. cikkének (2) bekezdését és 94. cikkének (9) bekezdését, valamint az 574/72/EGK rendelet 87., 89., 98., és 120. cikkét e munkavállalókra analógia útján kell alkalmazni. A fentiek azonban nem sértik valamely tagállam olyan jogszabályi rendelkezéseit, amelyek szerint a családtagok tekintetében, a lakóhelyük szerinti országtól függetlenül, családi ellátást kell fizetni.
42
(2)
Az 1408/71/EGK rendelet 6. cikkétől eltérően, az (1) bekezdésben említett
időszak folyamán a spanyol munkavállalókra továbbra is alkalmazni kell a szociális biztonsági egyezmények következő rendelkezéseit: a)
Spanyolország – Belgium - az 1956. november 28-i általános egyezmény 20. cikkének (2) és (3) bekezdése, - az 1969. június 30-i igazgatási megállapodás 59., 60., és 61. cikke.
b)
Spanyolország – Németország Az 1975. december 17-i módosító megállapodás 2. cikkével módosított, 1973. december 4-i egyezmény 40. cikke (l) bekezdésének 1-4. pontja.
c)
Spanyolország - Olaszország - Az 1979. október 30-i egyezmény 25. és 26. cikke - Az 1979. október 30-i igazgatási megállapodás 31. és 32. cikke.
d)
Spanyolország – Luxemburg - Az 1978. március 29-i második kiegészítő megállapodás 3 cikkével módosított, 1969. május 8-i egyezmény 29. cikke. - Az 1971. május 25-i igazgatási megállapodás 30 cikke.
e)
Spanyolország – Hollandia - Az 1974. február 5-i egyezmény 37. cikkének (2) és (5) bekezdése, -
f)
Az 1974. Február 5-i igazgatási megállapodás 46. és 47. cikke.
Spanyolország - Portugália - Az 1969. Június 11-i általános egyezmény 23. és 24. cikke, - Az 1970. Május 22-i igazgatási megállapodás 45. és 46. cikke.
g)
Spanyolország – Egyesült Királyság - Az 1974. Szeptember 13-i egyezmény 22. cikke, - Az 1974. Október 30-i megállapodás 17. cikke.
43
II. 4. A spanyol munkaerőpiac szabályozása II. 4. 1. A bevándorlás és a személyek szabad mozgása A spanyol vezetők mindig is támogatták az emberek EK-n belüli szabad mozgását, de képtelenek voltak megbirkózni külső határaik átjárhatóságával a 90-es évek elején. A Közösség úgy döntött, hogy a tagországok állampolgárainak EK-n belüli mozgását korlátozó akadályok eltávolítása együtt kellett, hogy járjon a közösség külső határainak fokozott ellenőrzésével. Ennek érdekében az EK új szabályozást vezetett be, Spanyolországnak azonban segítségre volt szüksége ahhoz, hogy ezt érvényesítse. Spanyolország két problémával nézett szembe: Először is: Nehezen tudták érvényesíteni a Schengeni Egyezmény elvét, hogy lezárják a határokat azon országok polgárai előtt, amelyekkel hagyományosan jó a kapcsolata (Latin – Amerika, arab világ). Ahhoz viszont, hogy Spanyolország az EK – országok, Schengen- csoportjának tagja lehessen, el kellett fogadnia a külföldi állampolgárokra nézve ugyanazokat a letelepedési követelményeket, amelyeknek a többi tagország eleget tett. Ez magában foglalta a vízumkényszert a legtöbb harmadik világbeli országból érkező látogató esetében, ami politikai nehézséget okozott, hiszen például a latinamerikaiak beutazását korábban semmi nem korlátozta. A spanyolok korábbi közép- és dél-amerikai gyarmataikkal szemben fennálló „speciális viszonya”, és a belső ellenállás ellenére a spanyol kormány mégis bevezette a Schengen szabályozásának megfelelő új vízumkorlátozásokat. Másodszor: Spanyolország nehezen tudott megbirkózni azon bevándorlók tízezreivel, akik Európába úgy próbálnak bejutni, hogy kihasználják a spanyol partoknál tapasztalható, viszonylag könnyű belépés lehetőségét.(3. számú táblázat) A spanyol kormánynak nem sikerült megfékeznie a dél tengeri határait elárasztó illegális afrikai bevándorlókat. Noha a bűnözés a nagyobb spanyol városok bevándorlók lakta részeiben a 90-es évek elején növekedett, és a bevándorlóknak vannak lakásproblémáik, de Spanyolországban viszonylag csekély számban maradnak, s így ez nem vált ki más országokéhoz hasonló rasszista reakciókat. Vagyis a spanyol bevándorlási politika inkább a többi EK-ország prioritását tükrözi. Németország 1993ban megszigorította menekülttörvényeit, amelyek lépésekre kényszerítették a többi
44
3. számú táblázat A BEVÁNDORLÓK ARÁNYA EGYES FEJLETT ORSZÁGOK MUNKAERŐ PIACÁN, 1996 20
18
16
14
12
10
8
6
4
2
la k o s s á g % -a
Japán
USA
Svédország
Spanyolország
Svájc
Portugália
Olaszország
Norvégia
Németország
Nagy-Britanna
Írország
Hollandia
Franciaország
Finnország
Dánia
Beligum
Ausztria
0
m u n k a e rő % -a
Forrás: Trends in International Migration, Annual Report, 1996
tagállamot is, máskülönben úgy tekinthették őket, mint akik nyitott hátsó bejáratot kínálnak a bevándorlóknak. Ez különösen igaz Spanyolországra, ahol mindaddig nem voltak bevándorlást korlátozó törvények. Az EK – kötelezettségnek megfelelően, Spanyolország szigorú ellenőrzést vezetett be, hogy gátat vessen az észak – afrikai bevándorlók áradatának, s most már vízumot követel a marokkóiaktól, algériaiaktól és tunéziaiaktól is. A bevándorlásért felelős miniszterek találkozója elfogadott egy olyan javaslatot, amely az EK országaiban engedély nélkül tartózkodó vagy dolgozó idegenek szigorúbb ellenőrzésére és kiutasítására hív fel. Az EK-határok ellenőrzése az illegális bevándorlás mellett más okok miatt is fontossá vált Spanyolország számára. A dél-amerikai kokain szinte kizárólag Spanyolországon keresztül ömlik nagy tételekben a nyugat- és észak – európai piacokra.
45
II. 4. 2. Versenyhátrányban a spanyol gazdaság Spanyolország számára az Egyesült Európa eszméje egyet jelentett az ország modernizációjával. Az Európai Közösséghez való csatlakozásra úgy tekintettek, mintha az „varázsütésre” véget vethetne az évszázados elszigeteltségnek. Az Európához csatlakozás eufórikus hangulatát hamar lehűtötte a csatlakozási tárgyalások során tapasztalt kemény gazdasági alku, vagyis be kellett látniuk, hogy a csatlakozás komoly áldozatokkal jár, de ettől függetlenül még is úgy gondolták, hogy ez az egyetlen járható út az ország modernizációjához. A spanyol kormány az EK- tagságot a spanyol gazdaság átalakítására használta fel. A GDP az 1986 és 1990 közötti időszakban átlagosan 4,5 %-kal nőtt. A kedvező gazdasági folyamatokból általánosan arra következtettek, hogy a gazdaság fellendülése a Közösséghez való csatlakozás egyenes következménye. A spanyol gazdaság versenyképessége a ’90-es évek elejére meggyengült. Ennek több összetevője is volt: magas külkereskedelmi deficit, alacsony termelékenység, a termelési költségek növekvő szintje. „A versenyképesség fogalma összefügg a specializációval is. Európán belül a hagyományos „munkamegosztás” úgy alakult ki, hogy a déli országok általában az erőforrás, illetve munkaerő – intenzív, az északiak általában a skála – és tőkeintenzív javak előállítására specializálódtak. Spanyolország már az EK csatlakozás előtt is egyedi esetnek számított, külkereskedelmének szerkezetét tekintve közelebb állt Franciaországhoz, mint Portugáliához. Nemcsak munkaerő-, de tőke- és skálaintenzív javak előállítására is szakosodott. Ezen a csatlakozás keveset változtatott, ugyanakkor fontos
szerepet
játszott
a
külföldi
tőkebeáramlás
(éves
átlagban
38%-os)
24
megnövekedésében.” Az 1990-es évek elejére tehát a gazdaság versenyképessége meggyengült, amit a recesszió csak súlyosbított. 1993 elejétől azonban a spanyol termékek kivitele fellendült, és az export a gazdaság húzóerejévé vált. A megnövekedett export iránya 1993-ban nem elsősorban az Európai Közösség, hanem például a latinamerikai országok, amelyek részesedése Spanyolország exportjában lendületesen nőtt. A spanyol vállalatok jellemző tulajdonsága az európai átlaghoz viszonyított kis méretük; mind a foglalkoztatottak számát, mind tőkéjüket tekintve, így inkább a belső piacra termeltek, nem rendelkeztek külföldön kiépített terjesztési hálózattal, és kevésbé kockázatvállalók. 1989-ben kiszámolták, ha a Közösség tagállamai folyamatosan évente 24
Éltető Andrea, Spanyolország és az EU, Európa Fórum V. évf. 3. Szám, 1995. Okt.44-45.o. 46
csak 1,5 százalékos mértékű GDP növekedést produkálnának, akkor Spanyolországnak 4,5 százalékos növekedést kellene elérnie ugyanezen időszakban ahhoz, hogy 2000-re utolérje a nagyobb tagállamok fejlettségi szintjét. Ezt a
fejlődési
ütemet
elképzelhetetlennek tartották külső gazdasági segítség nélkül. Spanyolország, mint a „Szegény Négyek” leggazdagabbika- s egyúttal a „Gazdag Tizenegyekhez” legközelebb álló szegény állam- vezető pozíciót vívott ki a kevésbé fejlett országok között.
II. 4. 3. A munkaerőpiac szabályozása A spanyol jogrendszer a munkaerő szabad áramlásának biztosításával kapcsolatban már a csatlakozási tárgyalások előtt összhangban volt a legtöbb közösségi jogszabállyal, ennek oka, hogy a Spanyolországra jellemző migrációs mozgalmak már jóval korábban szükségessé tették a bilaterális egyezményeket, pl. a társadalombiztosítási rendszerek harmonizációjával kapcsolatban. Míg 1960-ban több mint egy millióan hagyták el szülőföldjüket, addig 1990-es évekre inkább a külföldi munkavállalók beáramlása indult meg, elsősorban az idegenforgalom terén. Vagyis a spanyol munkavállalók kis hányada profitált a Közösség szabad mozgás politikájából. Spanyolország 1986 előtt több mint húsz állammal-európai, amerikai- kötött kétoldalú egyezményeket, amelyek azok számára is biztosították a társadalombiztosítási ellátásokat, akik több országban dolgoztak. Ezek a megállapodások leegyszerűsítették a jogharmonizációt ezen a területen. A spanyol jogharmonizáció a hatályos jog kiegészítését jelentette ezen kívül a nemek közötti megkülönböztetés tilalma a munkavállalással
vagy
a
társadalombiztosítással
összefüggésben,
illetve
a
munkavédelem a zajártalmakkal és a vegyi anyagokkal szemben. Megfelelő volt a spanyol jogalkotás a tömeges elbocsátásoknál alkalmazott eljárásoknál, a dolgozók jogairól a munkáltató fizetésképtelensége esetén is.A jogharmonizáció negatív következménye, hogy sokkal bonyolultabbá vált az adminisztráció (idegennyelv- tudás hiánya). A spanyol fél a minél hosszabb átmeneti időszakban volt érdekelt, hogy felkészülhessen a személyek szabad mozgását biztosító szabályok következményeire. A spanyol munkavállalók számára a szabad mozgást elősegítő szabályok bevezetése nem sok előnnyel kecsegtetett, mert a spanyol munkaerő viszonylagos képzetlensége és versenyképtelensége miatt ma már csak nagyon kevesen találnak munkát Nyugat-
47
Európában, erre nekünk magyaroknak is érdemes odafigyelnünk, hiszen a nyelvismeret hiánya számunkra is korlátozó tényező lehet. A közösség tagállamainak polgáraiban viszont annál nagyobb a hajlandóság a spanyolországi munkavállalásra, ami elől az átmeneti periódus vége elhárította az utolsó akadályokat is, további problémákat okozva a spanyol gazdaságnak. A Csatlakozási Egyezményben foglalt hétéves átmeneti időszak sikeresnek és indokoltnak bizonyult Spanyolország számára. 1986 és 1989 között 1,861 millió ECU támogatásban részesült az Európai Szociális Alapból, melynek hangsúlyozni kell pozitív hatását, hiszen ez idő alatt több mint kétmillió spanyol polgár vett részt az Alapból támogatást élvező programokban. A spanyol gazdaság versenyképességére ható másik strukturális sajátosság a munkaerőpiac szabályozása. Ezek a részben ma is érvényben levő jellemzők röviden a következők: -
A spanyol vállalatok számára az EU más tagállamaihoz képest szigorúbb feltételek vannak érvényben a munkaerő leépítésénél, az elbocsátás költsége magasabb.
-
A munkanélküliség kiemelkedően magas (1994-ben 24.4 %), az állásközvetítők és ösztönzők nem hatékonyak, magas az illegális foglalkoztatottság aránya.
-
A munkaerő földrajzi és szakmák közötti mobilitása kisebb, mint az EU más tagállamaiban, aminek fő oka a szakmákhoz kötött szigorú szabályozási rendszer (ordenanzas laborales). Elégtelenek a betanításra és átképzésre létrehozott ösztönzők.
-
A bérek, munkaerőköltségek gyorsabban nőnek, mint más EU - tagállamban és meghaladják a termelékenység növekedési ütemét is.
Mindezek hozzájárultak a magas munkanélküliségi szinthez is. Így a González kormány már a 80-as évek közepétől lépéseket tett a munkaerőpiac reformjára, rugalmasságának növelésére. A legfontosabb reform: a határozott időre szóló szerződések (szezonális munkán kívül is) engedélyezése volt 1984-ben. Így 1986 és 1990 között kötött szerződések túlnyomó többsége ilyen jellegű volt (1991-ben már az összes szerződés 31 %), ami az EK-átlag több mint kétszerese. Ez az 1990-es évek elejére erőteljes kettősséget okozott a spanyol munkaerőpiacon, ami a stabil, határozatlan idejű szerződéssel rendelkező, szociális szempontból védett dolgozók és az időleges szerződéssel felvett, ezért gyakori munkahelyváltásra kényszerülő, kevéssé szervezett munkások elkülönülésében jelentkezett.
48
A recesszió az EU-n belül általában felvetette a versenyképesség kérdését, de különösen élesen jelentkezett ez az előző időszakhoz képest látványosan gyenge eredményeket felmutató
Spanyolországban.
Ezzel
párhuzamosan
a
Maastrichti
Szerződés
konvergencia céljai is nyomást gyakoroltak a spanyol kormányra. Mindennek következményei voltak a munkaerőpiacra nézve; a kormány ugyanis a versenyképesség gyengülésének és a viszonylag magas infláció egyik fő okának, a bér-, illetve a munkaerőköltségek növekedését tartotta. A vállalatok ezen kívül a magas szociális terheket és a szigorú munkaerő piaci szabályozást is sérelmezték. 1994 elején átfogó munkaerő - piaci reformcsomagot vezetett be a kormány, amit a szakszervezetek támadásai, tüntetések és sztrájkok ellenére is keresztülvitt. A reformtörvény újfajta átmeneti időre szóló szerződés típusokat (gyakornoki, részmunkaidős és tanoncszerződés) vezetett be. „A tanoncrendszer (contrato de aprendizaje) a 16-25 év közöttiekre vonatkozik, az ilyen foglalkoztatás 6 hónaptól 3 évig terjedhet. A fizetés az első évben a minimumbér 70, a második évben 80, a harmadik évben 90 százaléknál nem lehet kevesebb. Az így foglalkoztatható tanoncok száma a vállalatok nagysága szerint limitált, (az 5 főt foglalkoztatók csak egy, a több mint 500 főt foglalkoztatók 30 tanoncot alkalmazhatnak). A munkaidő 15 %-át képzésre kell fordítani és a tanoncok után nem kell munkanélküliségi járadékot fizetni. Ezen kívül jelentősen megkönnyíti a vállaltok számára az elbocsátásokat. A törvény a lehetséges elbocsátási okokat kibővíti „szervezési és termelésracionalizálási” okokkal. 300 főnél kevesebbet foglalkoztató cégeknél csak a teljes dolgozói létszám 10%-a fölött tekinthető tömegesnek az elbocsátás, s mivel a spanyol vállaltok többsége még 100 főnél is kevesebbet foglalkoztat, ez gyakorlatilag a tömeges elbocsátások szabaddá tételét jelenti.”25 Engedélyezi a magán – állásközvetítő cégek tevékenységét és fokozatosan megszünteti a szakmákhoz kötött merev szabályzás rendszerét, az ilyen munkaszerződéseket kollektív szerződéssel váltva fel. A részmunkaidős alkalmazás népszerűségét növelte, hogy az új rendelkezés eltörölte az eddig érvényben levő minimális munkaidő meghatározást, ami a munkanap 2/3 része volt. Az új típusú szerződések tehát az 1994es reform nyomán ismét fokozzák a munkaerőpiac dualitását és lazítják a szociális védelem rendszerét. A munkaerő-piaci reform bevezetésénél legtöbbet hangoztatott érv az Európai Unió többi tagállamához való felzárkózás volt. Jó hátteret adott az is, hogy a Közösség
49
Gazdasági fejlesztési programját tartalmazó 1993 decemberében napvilágot látott úgynevezett Fehér Könyvben a munkaerőpiac rugalmassá tétele (külön említve Spanyolországot) fontos eszközként definiálódott a munkanélküliség elleni harcban. A spanyol bérek az EU-országok között még mindig a legalacsonyabbak közé tartozik, a termelékenység növelését a képzés javításával lehetne elérni. Az ő felfogásuk szerint Európához való felzárkózás a fejlett tagállamok életszínvonalának és jóléti rendszerének (bérszínvonal, nyugdíjrendszer, infrastruktúra stb.) elérését jelenti. A spanyol gazdaság alapvető problémája, hogy hagyományos (alacsony illetve közepes technológiaigényű) ágazatokban kezdi elveszíteni korábbi előnyeit (pl: alacsony munkaerőköltségek) versenytársaival szemben, a „jövő iparágai” (technológia intenzív termékek gyártása) felé nem történt kellő mértékű elmozdulás. Utóbbiak fellendítését a külföldi tőkebeáramlás ösztönzésével kívánta elérni, így a spanyol ipar a külföldi tőke ellenőrzése alá került. „Mára az iparban foglalkoztatottak 50 %-a multinacionálisvállalatoknál dolgozik, ez az arány 1985-ben még 28 % volt. E folyamat pozitív hatásai mára már elhomályosítják a külföldi tőkéhez kapcsolódó negatív tendenciák: az egyik a külföldi részesedésű vállalatok igen magas importigénye, ami jelentősen hozzájárult a spanyol külkereskedelmi deficit kialakulásához, a másik 1994-ben törvényessé vált tendencia a dezinvesztíció, vagyis a külföldi multinacionális cégek részleges vagy teljes kivonulása a spanyol gazdaságból (Phillips, Golgate, Palmolive, Gilette, Szuziku, Samsung stb:)) ami csökkentette a foglalkoztatottságot.”26Ennek oka a spanyol
telephely
előnyök
(energiaárak,
munkaerőköltségek
stb)
illetve
a
versenyképesség csökkenése. A jövőben nagyobb súlyt kellene helyezni a belső források, a kutatás –fejlesztés kihasználására és a munkaerőképzésre.
II. 4. 4. A regisztrált és nem regisztrált foglalkoztatottak A foglalkoztatottak arányának alakulásában két tartós tendencia figyelhető meg. Az egyik: a nemzeti jövedelem meghatározó szerepe. A másik: a foglalkoztatás egyre táguló fogalma; a hagyományostól eltérő (regisztrált és nem regisztrált) foglalkoztatási formák elterjedése. Minél gazdagabb, jómódúbb egy ország, annál több a (regisztrált) foglalkoztatott. Foglalkoztatottnak minősülnek az ún. atipikus munkát (részmunkaidős, alkalmi munka, önfoglalkoztatás, bedolgozás stb.) végzők is. A „tipikus” jellemző munkaviszony 25
Éltető Andrea, Spanyolország és az EU, Európa Fórum, V. évf. 3. szám 1995 okt. 49.o.
50
általában meghatározatlan időről (és felmondás, elbocsátás esetén a dolgozót felmondási időre járó bér és végkielégítés illeti meg) A „törvényes munkaidőt” törvény vagy országos megállapodáson alapuló kollektív szerződések rögzítik. A munkanélküliség állandósulásának és a foglalkoztatási költségek leszorításának kettős hatásának köszönhetően kezdtek meghonosodni a foglalkoztatást növelő, de a hagyományos munkaviszonyoktól eltérő formák. E foglalkoztatási formák országonként eltérő súlyúak, összességükben azonban gyorsan terjednek. „Az Európai Unió országaiban évente 1-2 %-kal többen kerülnek át az így dolgozók táborába. Három forma – a részmunkaidő, az összfoglalkoztatás és a meghatározott időre kötött szerződések arányát már külön is megfigyelik. Az ilyen munkahelyek nagy többségét már nem önkéntesen, hanem a teljes munkaidős, hagyományos állások hiányában fogadják el az érintettek: s az éves beszámolók szerint az európai munkaerőpiac már csak ilyen munkahelyeket kínál.”27 4. számú táblázat Az EU- tagállamok foglalkoztatási rátája, 1991-2000 Tagállamok
Foglakoztatási arány %-ban 1991.
1996.
1998.
2000
Ausztria
69,7
67,7
67,8
68,3
Belgium
55,9
56,3
57,5
60,5
74
74,8
75,1
76,3
Egyesült Királyság
69,5
69,3
70,8
71,2
Finnország
70,7
62,8
64,8
67,5
Franciaország
60,4
59,6
60,1
62,2
Görögország
53,4
55
55,5
55,6
Hollandia
62,5
65,9
69,8
73,2
Írország
51,4
55,4
60,5
65,1
Luxembourg
60,8
59,2
60,5
62,9
Németország
67,7
64,1
63,9
65,4
Olaszország
53,6
50,9
51,7
53,5
Portugália
68,1
60,8
66,6
68,3
Spanyolország
49,6
47,1
50,2
55
Svédország
79,5
70,3
70,3
73
EU átlag
62,2
60,1
61,3
63,3
Dánia
Forrás: Employment in Europe 2001, European Comission, 2001, Brussels 26
Éltető Andrea, Spanyolország és az EU, Európa Fórum, V. évf. 3. szám 1995 okt. 50.o. Laky Teréz, Változó fogalmak a munka változó világában, Közgazdasági Szemle, XLV., évf. 1998. Február, 127. O.
27
51
A kereső korú népesség kisebb – nagyobb hányada a nem szervezett (informális) gazdaságban dolgozik. Ennek fő jellemzője az adó- és járulékfizetés elkerülése. Az EU déli országaiban, (Spanyolország, Görögország, Dél-Olaszország és Portugália) a munkaerőforrás több mint 20 %- a vesz részt az informális tevékenységekben; miközben Dániában, Hollandiában, Luxemburgban nem éri el a 10%-ot. (4. számú táblázat) Az EU foglalkoztatási teljesítménye összességében javult az 1996os év 60%-ról 2000-ben 63,5% volt, ami közel 4%-os emelkedést mutat négy év alatt. Mivel egyenletes ütemű fejlődésről van szó, így évi 15%-os növekedésről beszélhetünk. 2000-ben csaknem 10 millióval több munkahely volt az Európai Unióban, mint a 90-es évek közepén. Számos állam jelentős előrelépéseket tett az álláskeresési, munkavállalási szándék elősegítésére tett reformlépések megvalósítása terén. Spanyolországnak 2000re sem sikerült elérnie az EU átlagot, közel 10%-os lemaradásával Olaszország után a második leggyengébben teljesítő ország az EU többi államához viszonyítva, bár a tíz éves viszonyítási időtartam alatt, csaknem 10%-os emelkedést produkált, ami ötszöröse az EU átlag azonos idő alatti növekedésének. Egyre nagyobb szerepet kap az oktatás, szakképzés továbbfejlesztése, az „egész életen át” tartó tanulás jelentősége. II. 4. 4. 1. A munkanélküliek A munkanélküliség az 1970-es évek vége óta Spanyolország legégetőbb társadalmi problémája, amely a hatvanas években gyökerezik, amikor több mint egy millióan hagyták el az országot a jobb megélhetés reményében. Majd a hetvenes években nagy tömegekben tértek haza. Mindez egybeesett a Franco rendszer összeomlásával illetve az elavult gazdasági struktúra alkalmatlan volt új munkahelyek teremtésére. Ezen okok idézték elő a munkanélküliség ugrásszerű növekedését. Míg 1975-ben 3,5% volt a munkanélküliség, addig 1985-ben 21,1%. Az európai integrációs folyamattal együtt járó gazdasági
átalakulás
folytán
jelentős
mértékben
megnövekedett
a
gazdaság
munkahelyteremtő képessége, s így 1991-ig folyamatosan csökkent a munkanélküliek száma /16,4%/.1996-ban 2,2 millió ember volt regisztrált munkanélküli és részesült rendszeres munkanélküli segélyben. (5. számú táblázat) A munkanélküliség okait részben a munka világának spanyol sajátosságaiban kell keresni. Komoly problémát jelent hogy csak alacsony számú képzett dolgozóra támaszkodhat a gazdaság, mivel a munkások jelentős része az alacsonyabb jövedelmet biztosító munkaigényes iparágakban dolgozik, illetve, hogy egyes népességi csoportok
52
még
mindig
hátrányos
helyzetben
vannak.
Továbbra
is
alacsony
a
női
foglalkoztatottsági ráta, magas a pályakezdő munkanélküliek száma, és folyamatosan nő a tartósan munkanélküliek száma. 1994-ben az akkori szocialista kormányfő, Gonzalez, átfogó reformot vezetett be, amely engedélyezte a fiatal munkavállalók alkalmazását rövid időre szóló munkaszerződéssel, / lásd 45. o. / ami lehetővé tette a munkáltatónak, hogy szükség esetén végkielégítés nélkül váljanak meg ezektől a munkásoktól. A munkanélküli programok azonban elsősorban a munkanélküliek segélyezésére összpontosították a rendelkezésre álló forrásokat, és elhanyagolták a munkanélküliség elleni küzdelem aktív eszközeit. 1995-ben Spanyolország fordított az EU-tagállamok közül a legkevesebbet aktív programokra, képzésekre. A kilencvenes évek végére megfigyelhető volt egy olyan tendencia, amely szerint a munkanélkülieket fokozottabban ösztönözték az elhelyezkedésre és az álláskeresésben való aktív részvételre. 5.számú táblázat
Az EU-tagállamok munkanélküliségi rátája, 1991-2000 Tagállam Ausztria Belgium Dánia Egyesült Királyság Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxembourg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország EU átlag
1991. 3,2 6,6 8,4 8,8 6,6 9,5 7,0 5,8 14,7 1,7 4,8 8,6 4,2 16,4 3,1 7,7
Munkanélküliségi ráta (%) 1996. 1998. 2000. 6,2 6,4 5,2 9,7 9,5 7,0 7,1 5,2 4,7 8,2 6,3 5,5 14,6 12,4 9,6 6,3 11,7 3,0 8,9 11,7 7,3 22,2 9,6 10,8
11,4 11,8 10,9 4,0 7,5 2,7 9,3 11,8 5,2 18,8 8,3 9,9
9,8 9,5 11,1 2,7 4,2 2,4 7,9 10,5 4,2 14,1 5,9 8,2
Forrás: Employment in Europe 2001, European Commission, 2001. Brussels.
A munkanélküliségi ráta fontos mutató. Hogy egy országban kik minősülnek munkanélkülieknek, azt az adott ország határozza meg. Az Európai Unió országaiban a munkanélküliek csaknem fele tartósan munkanélküli. 53
A munkanélküliség a kihasználatlan emberi tőkét jelenti, s a cél ennek minél teljesebb értékesítése. Számos kezdeményezés elsősorban a helyi közösségek, sőt
a
„munkaerőpiac fő áramán” kívüli világ, benne a háztartások, mint foglalkoztatók munkahelyteremtő szerepét próbálja erősíteni. A legmagasabb munkanélküliségi mutatóval Spanyolország rendelkezik, amely a 24%-os 1986-os évhez viszonyítva tíz év elteltével a felére csökkent köszönhetően (új munkahelyteremtés, részmunkaidős foglalkoztatás, továbbképzések stb.) a foglalkoztatáspolitika fejlesztésének. 2000-re még mindig majdnem duplája az EU átlagnak, de már az 1991-es évi mutató alatt van. Ez alatt az időszak alatt egy közel 30%-os emelkedésről, majd 40%-os csökkenésről is beszélhetünk. A 2002-es év adatai alapján elmondhatjuk, hogy még mindig Spanyolországban a legmagasabb a munkanélküliség, mintegy 11,7%-os, a legalacsonyabb Luxemburgban 2,65, és az EU átlaga pedig 7,7%-os értéket mutat. Magyarországon ez a mutató 5,9%os volt 2002. októberében.
II. 4. 4. 2. A spanyol család, mint „jóléti szolgáltató” Itt szeretném megragadni az alkalmat, és néhány szót szólni a spanyol családok jelentőségéről, ami számunkra is hasznos és tanulságos lehet. Spanyolországban a családok támogatottsága a legalacsonyabb egész Európában/1990 előtt minden gyerek után 250 peseta családi pótlék járt, / ugyanakkor az állam elvárásai rendkívül magasak a családokkal szemben. A 18-29 év közötti fiatalok 77%-a a családjával él, amely szükség esetén el is tartja. Jelentős a nagycsaládi intézmények továbbélése, vagyis több generáció él együtt. A család TRADICIONÁLIS-an erős köteléke segíti a spanyol társadalmat abban, hogy jelentősebb társadalmi konfliktusok nélkül viselje el például a munkanélküliség terhét. A spanyol családok akár évtizedeken keresztül is eltartják a jövedelem nélküli családtagot, ez más európai uniós tagállamban nem igazán jellemző. Az időskorúak közül az európai átlagnál jóval többen maradnak a családjukkal /30%/, ezenkívül a mozgássérültek és az értelmi fogyatékosok ellátásában is fontos szerepet játszik a család /értelmi fogyatékosok 84%-át gondozzák családtagok, míg Írországban ez az adat 62%/. Ezek a családok emiatt nem egyszer igen rossz körülmények között kénytelenek élni, és joggal sérelmezik, hogy nem kapnak állami támogatást.
54
A család páratlanul erős szerepének oka az erős paraszti családi hagyományokban rejlik, ami Spanyolország esetében még az urbanizációs forradalmat is túlélni látszik. 1990-es reformok után az ellátások összege jelentős mértékben növekedett. A reform célja az volt, hogy ösztönözzék a nők munkavállalását, illetve a férfiak számára is lehetővé tették a gyermeknevelést anélkül, hogy megszűnne a biztosított jogviszonyuk. A családtámogatási rendszer új elemei: a családi adókedvezmények, utazási, oktatási, lakástámogatási és hitelkedvezmények bevezetése. Ezen kívül kedvezően átalakították az anyasági támogatások rendszerét is. Az utóbbi évtizedben számos változás figyelhető meg a család szerepét illetően. Jelentősen csökkent a nagycsaládosok száma, míg ezzel párhuzamosan nőtt az egyszülős családoké. A nők kevésbé hajlandóak feláldozni karrierjüket a család érdekében, illetve csökkent a családok jövedelme is, ami megkérdőjelezi a továbbiakban a család szociális terhelhetőségét, vagyis nem biztos, hogy minden esetben képes lesz a felmerült gazdasági problémák részleges „orvoslására”.
II. 5. A migráció hatása az Európai országok szociális rendszerére A nyolcvanas évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a munkaerő telepítése magától értetődően javítja az adófizetők arányát az eltartottakhoz képest. A bevándorlók nagyobb arányban jelentek meg a munkaerőpiacon, mint az őslakosság. A korosztályok aránya is javult, mivel a bevándorlók első nemzedékében a gyermekvállalási kedv nagyobb volt, mint az európaiak körében. A 90-es években viszont minden a visszájára fordult. A külföldiek sokkal kisebb arányban részesedtek a munkaerőpiacból, mint amekkora részét a társadalomnak képezték. „A bevándorlók között a legtöbb országban jóval több a munkanélküli, mint azt a társadalomhoz viszonyított arányuk indokolná. Kivételt csak Spanyolország és Olaszország képez, ahol a legálisan letelepedett bevándorlók között az országos átlaggal nagyjából megegyezik a munkanélküliség. Ez két olyan ország, amelyben az összlakossághoz képest viszonylag alacsony az idegenek aránya.”28 28
Ódór Bálint-Szesztay Ádám, A demográfiai és migrációs folyamatok hatása Magyarország fejlődési pályájára, Európai Tükör, 2001. VI. évf. 5. szám 43.o. 55
Írországban, Görögországban és Luxemburgban a bevándorló és a helyben született munkanélküliek aránya nagyjából megfelel az amerikai helyzetnek. Luxemburg kivételével ezek is olyan országok, ahol viszonylag kevés bevándorló él. Az összes többi EU- tagállamban viszont nagyon magas a bevándorló munkanélküliek aránya a helyben születettekhez képest. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy azok a bevándorlók, akik eredetileg a munkalehetőség reményében költöztek egy országba, hamarabb váltak munkanélkülivé, és nehezebben találtak új munkahelyet, mint az eredeti népesség. (6.számú táblázat) Ennek az lehet az oka, hogy a munkaerőt vonzó munkahelyek nagyrészt konjunkturális jelleggel létesültek. A munkahelyek megszűnése után a bevándorlók nem tértek haza szülőföldjükre, sőt sokan közülük családtagjaikat is áthozták az „új világba”. A rövid távú, kedvező hatások után a bevándorlás kedvezőtlenül hatott a gazdasági életre. A bevándorlás már ma is az egyik legégetőbb politikai kérdés Nyugat-Európában. A 80-as évek első felében végzett felmérések szerint az Európai Közösséghez tartozó országok összlakosságának egyötöde olyan régiókban él, ahol az átlagjövedelmek több mint 25 %-kal a közösségi átlagjövedelmek alatt vannak. 6.számú táblázat
A bevándorlók részesedése a munkanélküliségből, a munkaerőből való részesedés arányában egyes OECD országokban (%-ban)
20 18 16 14 12 10 8 6 4
lakosság %-a
Japán
USA
Svédország
Spanyolország
Svájc
Portugália
Norvégia
Olaszország
Németország
Nagy-Britanna
Írország
Hollandia
Franciaország
Finnország
Dánia
Beligum
0
Ausztria
2
munkaerő %-a
Forrás: Trends in International Migration, Annual Report, 1999.
56
Ezek a régiók a déli-délnyugati és északnyugati perifériákon helyezkednek el. Ide sorolható Görögország, Olaszország déli része, Spanyolország nagy része, Portugália és Írország. Spanyolország, Olaszország és Írország vezet a munkanélküliek arányát tartalmazó listákon is. Elmondhatjuk tehát, hogy ugyan Spanyolország jelentős gazdasági hátránnyal indulva lett az Európai Unió tagja, de ezt a jelentős eltérést, az elmúlt közel húsz évben, ha lassan is, de látványos fejlődési mutatókat produkálva igyekezett csökkenteni. Sokan úgy gondolták éppen ezért, hogy majd jelentős számú lakos fogja ideiglenesen „felcserélni” hazáját a kedvezőbb mutatókkal, magasabb életszínvonallal rendelkező országokra. Ez a várakozás azonban nem igazolódott be, hiszen még így is, hogy a munkanélküliségi mutatószám itt a legmagasabb 14,1%, az EU átlagához 8,2% képest, de a migrációs arányszám az összlakosság 1%-ka körül mozog, ami a csatlakozás előtti időszakra is jellemző volt, vagyis nem meghatározó mértékben változott.
57
III. Fejezet A személyek szabad mozgásának szabályozása egy, a közeljövőben csatlakozó állam, Magyarország, esetében III. 1. Magyarország az Európai Unió 2004-es év csatlakozási várományosa III. 1. 1. Következtetések Kelet- Közép-Európa számára Spanyolország és Portugália Európai Gazdasági Közösségéhez való csatlakozásával lezárult a szervezet fejlődésének első szakasza. Az integráció második periódusa 1985ben az Egységes Európai Okmány elfogadásával kezdődött. Újabb minőségi változást az 1992. február 7-én aláírt Maastrichti Szerződés jelentett, amely az Európai Unió létrehozásáról döntött. Az európai egység mozgatója mindig is a gazdasági integráció volt. A szerződő felek a folyamatosság, az integráció elmélyítése és fokozatos kiszélesítésének elvét követték. Így került sor Ausztria, Finnország és Svédország 1995. január 1. csatlakozására. Mindezek ellenére, amikor napirendre került egyes kelet- közép- európai államok bebocsáttatásának kérdése, felbukkantak az integrációval kapcsolatos ún. „európesszimista” nézetek. Az Uniónak nem állt érdekében a szervezet további gyors mennyiségi bővítése, a gazdasági és esetenként politikai válsággal súlytotta államok integrálása. „A kelet- közép- európai új demokráciáknak ezért a spanyol Európacsatlakozásnál várhatóan hosszabb illeszkedési, tárgyalási és felzárkózási periódusra kell felkészülniük. Amint Spanyolország példája is mutatja a régió latinamerikanizálódásának elkerülésének, félperifériális helyzetéből való kitörésének egyedüli útját számunkra is az Európai Unió tagsága jelenti.”29
29
Szilágyi István, A spanyol külpolitika és az európaizálódás folyamata, Európa Fórum, V. évf. 3. szám. 1995. okt. 111. o. 58
III. 1. 2. Magyarország, az Unióhoz a közeljövőben csatlakozó állam Magyarországot a legfelkészültebb csatlakozók között tartja számon az EU, bár komoly problémát jelent a korrupció és a romák kilátástalan helyzete. A magyarok elsősorban a termőföld szabad adásvétele miatt félnek az Uniótól. Magyarország egyike volt annak a hat államnak, amelyekkel először kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat az EU a mostani bővítési kör előtt. Az országban valamivel magasabb a csatlakozás támogatottsága, mint a legtöbb belépésre váró országban, és itt már 2003 áprilisában megtartották a népszavazást a belépésről, amely a várakozásokkal ellentétben kevesebb szavazóval, ca.50%-os részvétellel, de 80%-os támogatottsággal a csatlakozás mellett döntött. Az összes magyar parlamenti párt egyértelműen támogatja a csatlakozást, de komoly belpolitikai vitákhoz vezetett a kedvezmények kiharcolása. A legtöbb vita a mezőgazdasági támogatások körül folyt. Magyarország szerette volna elérni, hogy ne csak az uniós támogatások negyede járjon az első években. Végül annyi engedményt sikerült kiharcolni, hogy ezt a magyar költségvetésből további 20 %-nyi összeggel ki lehessen egészíteni. A kompromisszum értelmében hét évig magyar földet külföldi személyek nem vásárolhatnak kivéve, ha letelepednek és meg is művelik tulajdonukat. Az Unió ország jelentéseiben többször kritizálta a szervezett bűnözés megerősödését és a korrupció burjánzását. Sok kritika érte a kormányok tétovaságát a cigánysággal kapcsolatban is. Az unió szerint nem készült átfogó program a szegregáció sújtotta kisebbség segítésére. Brüsszel ugyanakkor nagyon elégedett volt az uniós jogrend átvételének ütemével és a magyar gazdaság erősödésével. Az uniós várakozások szerint a magyar gazdaság tartani fogja a 4% feletti éves gazdasági növekedést. Az infláció 2002-ben 5.3%-os volt, a munkanélküliség 8% körüli. A stabilan erősödő magyar gazdaság mutatói 2002-ben romlottak, az államháztartási hiány jóval magasabb volt, mint a korábbi években. Magyarországnak különleges szempontja volt az EU- Csatlakozáskor a szomszédos országokban élő magyar kisebbség érdekeinek érvényesítése. Az EU- hoz egyenlőre nem csatlakozó szomszédos államokból csak vízummal utazhatnának be a Schengeni Egyezmény életbelépésétől magyarok, amit Budapest igyekszik mindenképpen elkerülni. Romániát, részben magyar nyomásra, az EU már levette a vízumköteles országok listájáról, de Ukrajna és Jugoszlávia továbbra is problémát jelenthet. Nagy
59
nemzetközi érdeklődést kapott az úgynevezett Státustörvény is, mely a határon túl élő magyar nemzetiségűeknek biztosít különleges kedvezményeket. Ez ellen nemcsak a szomszédos országok tiltakoztak, de az EU is finomításokat követelt az eredeti törvény szövegén. 1989-ig a keleti blokkon belül viszonylag engedékeny típusú kommunista diktatúra folytatódott. Magyarország köztársaság, 1990 óta polgári demokratikus állam. 1999-ben az első posztkommunista országok között csatlakozhatott a NATO-hoz. Területe: 93 000 km2 Lakossága: 10,2 millió Hivatalos nyelv: magyar 1988. szeptember 26.
Magyarország és az EK aláírja a kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodást
1991. december 16.
Brüsszelben az EK, Lengyelország, Magyarország és Csehország Európai megállapodást írnak alá
1994. április 1.
Magyarország kéri felvételét az EU-ba
1998. március
Az EU bővítését célzó tárgyalások megkezdése a közép-és kelet európai országokkal és Ciprussal
2002. április 16.
Magyarország és az EU Athénban aláírják a Csatlakozási Szerződést
60
III. 2. Magyarországi migrációs tendenciák A közép- és kelet-európai térséghez a kilencvenes évek elején fűzött migrációs várakozások nem igazolódtak, mivel a rendszerváltás után a Kelet-Európából Nyugat – Európa felé irányuló, állandó letelepedést célzó migráció 1989 és 1993 között folyamatos csökkenést mutatott, és az ellenkező irányú mozgás jelentősége megnőtt. Németországból
Lengyelországba
például
több
százezren
települtek
haza
a
rendszerváltozás előtt elvándoroltak közül. Emelkedett viszont a nyugaton legálisan ideiglenes munkát vállalók száma. Ennek ellenére még mindig komoly politikai aggodalmakat vált ki az a feltételezés, hogy a bővítés után jelentős munkavállalói migrációs hullám alakulhat ki. Fontos szerepet töltenek be ugyanakkor a kelet- és közép-európai térségen belül maradó migrációs folyamatok, amelyekben a nemzeti kisebbségeké volt a vezető szerep, akik elsősorban „anyaországukba” tértek vissza. Az ezredfordulóra meghatározó migrációs problémává vált a cigányság nyugati és északi irányú vándorlása. „Mind Magyarország, mind a határon túli magyarság fogy és öregszik. Magyarország gazdaságilag ma már a világ fejlett részéhez az OECD-térséghez tartozik, s ezek a jelenségek az egész OECD-térségre jellemzőek. OECD-n belül hazánk gazdaságilag a középfejlett országokhoz legközelebbi, alsó fejlettségi szintet éri el. A magyar politikai rendszer és értékrend, iskolarendszer s a fogyasztási szokások hasonlóak és egyre hasonlóbbak a legfejlettebb társadalmak jellegzetességeihez. Számos gazdasági és szociális tényező: életszínvonal, a környezeti állapotok és az életminőség, valamint az ország infrastrukturális állapota viszont még ma is a középfejlett országokéra emlékeztet.”30 A magyarországi demográfiai és migrációs folyamatokat csak hozzávetőleges pontossággal lehet kimutatni. Az illegális migráció, a kivándorlás és hazatérés statisztikailag nem követhető része miatt. A határon túli magyarság fogyása még nehezebben követhető figyelemmel, hiszen nem egyértelmű, hogy ki tekinthető magyarnak, másrészt olyan folyamatokkal is számolni kell, mint a kettős identitás kialakulása vagy az asszimiláció.
30
Ódor Bálint-Szesztay Ádám, A demográfiai és migrációs folyamatok hatása Magyarország fejlődési pályájára, Európai Tükör, 2001. VI. évf.5.szám. 46.o. 61
Magyarországon a fogyás és az öregedés oka az alacsony születési arányszám. A millenniumi év meglepetéseként: 2000-ben több gyermek jött a világra, mint 1999-ben. A születő gyermekek száma a hatvanas évektől folyamatosan csökken, ekkor egy nő „nem egész” két gyermeket szült, ami a nyolcvanas évekre a népesség számszerű fogyásához vezetett. Ezekkel a jellemzőkkel a nyolcvanas években hazánk egyedül állt környezetében. Az 1990-es változás a születések száma szerte a térségben az utánpótlásához szükséges szint alá zuhant. 1990-ben még több mint 110 ezren születtek hazánkba, 1998-ban viszont már kevesebb, mint 100 ezren. A családok átlagosan évről évre kevesebb gyermeket nevelnek. 2001-ben áltagosan 1, 28 gyermek nevelkedett egy családban, ami negatív történelmi rekord. A népességfogyás ugyan lassulhat, de még sokáig nem torpan meg. Hazánkban nemcsak kevés a gyermek, hanem a várható életkor is rövid. A magyar ember életesélye a hetvenes évektől 1996-ig kitartóan csökkent, s így az egyik legalacsonyabb Európában. A következő évtized a szakemberek szerint kedvező változást hozhat. A legoptimistább esetben 50 év múlva a magyar férfiak 18 évvel hosszabb életkort érhetnek el, mint ma. Egyenlőre azonban összevetve a hasonló országok adatait hazánkéval, nálunk kevesebb a gyermek, rövid a várható élettartam és idős a népesség. A születések száma hasonló a világ legfejlettebb országaiban születőkéhez, viszont hazánk társadalma kevésbé elöregedett, mint a fejlett országoké. Hazánk lakossága 2010-ben 9,6-9,7 millió lesz, 2030-ben már csak 9,2 és 9,5 millió körül alakul. Ahhoz, hogy a 10 milliós népesség megmaradjon, a születések mai száma mellett két lehetőség kínálkozik: vagy egyszeri alkalommal 1,8 millió embert kell betelepíteni, vagy minden évben 20.000 embert kellene befogadni. Az, hogy kevesebben születnek, de aki megszületett, hosszabb életben reménykedhet, a társadalom
elöregedéséhez
vezet.
A
demográfiai-válság
súlyos
gazdasági
következményekkel jár.
62
III. 3. A Magyar Csatlakozási Szerződés Tervezete A személyek szabad mozgása31 A személyek szabad mozgását illetően alapvető kérdés: a csatlakozás után mennyivel könnyebben léphetjük át az ország nyugati határait, és mennyivel könnyebben élhetünk az EU -tagállamokban – akár turistaként rövid időre, akár munkavállalóként, egyéni vállalkozóként, tanulóként vagy nyugdíjasként hosszabb időre?
III. 3. 1. Mit nyújt az Európai Unió? A személyek szabad mozgásának köszönhetően bármelyikünk hivatalos formaságok nélkül átlépheti az unió belső határait. Ha például turistaként látogatunk valamelyik EUtagországba,
nem
érdeklődhetnek
utazásunk
célja
és
időtartama
vagy
a
rendelkezésünkre álló pénz mennyisége felől. Bizonyos feltételekkel szabadon telepedhetünk le minden tagállamban, azaz hosszabb időre is elmehetünk egy másik országba tanulni, dolgozni, vagy szerencsét próbálhatunk egyéni vállalkozóként.
III. 3. 1. 1. Kinek biztosítja az EU - szabályozás ezeket a jogokat? Minden uniós polgárnak joga van szabadon mozogni, utazni és letelepedni a többi tagállamban. Csupán a határok hivatalos formaságok nélküli átlépése jár mindenkinek. A letelepedés aszerint biztosított az EU – állampolgároknak (családtagjaiknak), hogy ki milyen céllal utazik a másik tagországba: dolgozni, tanulni, vállalkozni vagy nyugdíjasként élni. A munkakeresésében az EURES - rendszer (Európai Foglalkoztatási Szolgáltatás) nyújthat segítséget. A rendszer hatékonyabb működését segítik az EURES - tanácsadók is, akik az EURES - irodákban munkaközvetítőként, pályaorientációs tanácsadóként segítik a munkát keresőket. Ha a munkakeresés sikerrel járt, akkor következhet az engedélyek beszerzése. A jelenlegi EU – szabályok szerint egy EU – polgár munkavállalási engedély nélkül dolgozhat, de ha három hónapnál hosszabb időre szeretne elhelyezkedni, akkor tartózkodási engedélyt kell kérnie. A tartózkodási engedélyt automatikusan megkapja, kiadását csupán két esetben tagadhatja meg a tagország:
31
www.kum.hu, Magyarország Csatlakozási Szerződésének Tervezete, 17-22.o,75-76.o.felhasználásával 63
1. Ha a családfő belépése és ott – tartózkodása az ország közrendjét, közbiztonságát vagy közegészségügyi szabályait sérti (pl.: az engedélykérő meghatározott fertőző betegségben szenved). 2. Ha olyan munkahelyre pályázik, amelyet csak az adott ország állampolgárai tölthetnek be. (Ezek kizárólag olyan foglalkozások lehetnek, amelyek az állami közhatalom gyakorlásához kapcsolódnak, pl. bírók, ügyészek, minisztériumokban dolgozó nem fizikai alkalmazottak.). A munkavállaláshoz hasonló az egyéni vállalkozóként igényelt tartózkodási engedély. A tagállamnak biztosítania kell, hogy az oda érkező uniós állampolgár ugyanolyan feltételekkel válthassa ki a vállalkozói igazolványát, mint saját állampolgárai. A munkavállalókat tilos megkülönböztetni: nem kaphat kevesebb fizetést, és nem lehetnek mások a munkavégzés feltételei, mint az ugyanolyan munkakörben foglalkoztatott tagországbeli állampolgárnak. A házastárs minden további nélkül vállalhat munkát, ha a munkakeresés során igazolja, hogy egy EU – állampolgár családtagja. A házastárson kívül ez a „kiváltság” jár még a 21 év alatti közös gyermekeknek is.
III. 3. 1. 2. Igénybe lehet – e venni a szociális ellátásokat? Az egészségügyi ellátórendszert, a különféle szociális juttatásokat ugyanakkor mindig az adott ország alakítja ki. Egységes európai szociális biztonsági rendszer nem jött létre, az egyes tagállamok rendszereinek máig fennmaradt különbözősége tükrözi az eltérő hagyományokat és az eltérő gazdasági fejlettségi színvonalat is. Egységes rendszer helyett inkább olyan módszert kerestek, amellyel biztosíthatják, hogy például belga állampolgárként a családtagokkal együtt igénybe lehessen venni az olasz kórházi ellátást, ha a családfő éppen Olaszországban dolgozik. Ám ezeket a jogokat nemcsak a munkavállalóknak, vállalkozóknak és családtagjaiknak, hanem a diákoknak és a nyugdíjasoknak is biztosítják az EU – szabályok. Ha turistaként járunk egy másik országban, sürgősségi ellátást anélkül is igényelhetünk, hogy fizetnénk érte – ha a megfelelő formanyomtatványt bemutatjuk. Pl.: egy német házaspár – németországi munkahely után – néhány évet Belgiumban dolgozik, majd nyugdíjba vonul, és nyugdíjas éveit Dél – Olaszországba tölti. A nyugdíjukat folyósítják Olaszországba, mindkét államból (Németország, Belgium). Ám
64
orvoshoz mégsem mehetnek vissza a korábbi munkahelyük szerinti országba. Az egészségügyi ellátást lakóhelyükön, Olaszországban vehetik igénybe, amit azután az olasz társadalombiztosítónak megtérít majd annak az országnak a betegbiztosítója, amelyikben tovább dolgozott a házaspár. (Az EU – ban a nyugdíjasok lakóhelyváltoztatását elsősorban az indokolhatja, hogy a saját hazájuknál olcsóbb – és esetleg jobb éghajlatú – országba költözzenek. Magyarország csatlakozása után várható, hogy Nyugat-Európából települnek hozzánk nyugdíjasok, és nálunk költik el nyugdíjukat, ami az országnak és a magyar állampolgároknak is bevételt jelent.) Az európai szabályozás egy munkavállalónak, vállalkozónak, nyugdíjasnak, diáknak, ezek családtagjainak vagy egyébként biztosított személyeknek lehetővé teszi a nemzeti juttatás
igénybevételét
egy
másik
tagállamban.
Mikor?
Betegség,
anyaság,
munkanélküliség, üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés esetén, továbbá az öregségi, rokkantsági, családi és a hátramaradottaknak járó juttatások körében. A munkavállaló jogosult az úgynevezett szociális előnyökre is, mint például a nagycsaládosoknak biztosított vasúti kedvezmény, a gyermekszületéskor nyújtott kedvezményes kölcsön vagy a munkahelyi továbbképzésben való részvétel.
III. 3. 2. Elismerik - e a diplomákat? Az európai szabályozás a diplomák kölcsönös elismerésének rendszerével próbál segíteni. Az uniós szabályok szerint a tagországoknak a saját állami képesítéssel egyenértékűnek kell elismerniük a másik tagországban szerzett képesítést. Ez a rendszer csak akkor működik, ha valaki azért akarja elismertetni a diplomáját, mert a tevékenységet, amelynek gyakorlására a diploma feljogosítja, egy másik tagországban gyakorolni szeretné. Ha tehát „csak” továbbtanulni szeretne, akkor továbbra is az adott ország belső előírásait kell követnie. Az elismerés automatikus a következő szakmák esetében: orvos, fogorvos, állatorvos, ápolónő, gyógyszerész, szülésznő, építész és ügyvéd. A többi, legalább hároméves képzésben megszerzett felsőoktatási képesítést is el kell ismerni az EU szabályozása alapján, ám ezeknél az okleveleknél a tagállamok a munkavállalót alkalmassági tesztnek vagy meghatározott kiegészítő képzésnek vethetik alá, ha a bemutatott diploma alapján a tanultakban nagy eltérés mutatkozik. Hasonló kiegyenlítő szabályok léteznek a
65
középiskolai képzés, a szakképzés és az egy évnél rövidebb felsőfokú képzést adó tanfolyamok esetében is.
III. 3. 3. Korlátozzák -e a magyar munkavállalók mozgását? Az egyes tagállamok a szabad munkavállalást legfeljebb hét évre korlátozhatják. Ebben az átmeneti időszakban a tagországok továbbra is előírhatják, hogy a magyar munkavállalóknak munkavállalási engedélyt kell beszerezniük, de egy-egy tagállam úgy is dönthet, hogy egyáltalán nem korlátozza a szabad munkavállalást. A csatlakozás utáni ötödik év végétől pedig már csak akkor lehet fenntartani esetleges korlátozó szabályokat, ha igazolják, hogy a magyar munkavállalók komolyan veszélyeztetik a munkaerőpiacot. Svédország, Dánia, Írország, Nagy-Britannia és Spanyolország máris úgy nyilatkozott, hogy a csatlakozás pillanatában megnyitja munkaerőpiacát a magyar munkavállalók előtt, vagyis a képzeletbeli csatlakozás után, egy regisztrációt követően, várhatóan szabadon dolgozhatunk majd ezekben az országokban. Az átmeneti időszak alkalmazását Magyarország csak bizonyos feltételekkel fogadta el. Ezek közül a legfontosabb, hogy a korlátozás ellenére a magyar állampolgárok munkavállalási lehetőségeinek javulnia kell. További feltétel, hogy a korlátozást választó tagországokban is előnyben kell részesíteni a magyar munkavállalókat a nem EU- tagállambeli munkakeresőkkel szemben, vagyis ha valamely munkahelyre jelentkezik egy magyar és egy horvát munkavállaló, akkor a magyar igénylőnek kell előbb kiadnia a munkavállalási engedélyt. Végül Magyarország egyenértékű korlátozásokat alkalmazhat azon tagállamok munkavállalóival szemben, amelyek hazánkat illetően korlátozásokat tartanak fenn. A velük együtt csatlakozó országok tekintetében alaphelyzet, hogy kölcsönösen beengedjük egymás munkavállalóit, de ha egy esetleges nagyobb mértékű beáramlás veszélyeztetné a munkaerőpiacunkat valamelyik országból, akkor átmenetileg visszaállíthatjuk a korlátozó szabályokat, vagyis újból bevezethetjük az engedélyezési eljárást. Az Európai Unió által kért átmenet összefoglalva csak azt jelenti, hogy a jelenlegi tagországok még legfeljebb hét évig eldönthetik, hogy munkavállalási engedéllyel vagy anélkül engedik – e be a magyar munkavállalókat, minden más esetben nem lesz, és nem is lehet különbség egy magyar állampolgárságú munkavállaló és egy jelenlegi
66
tagállam munkavállalója között. Az egyéni vállalkozókat illetően pedig semmi különbség nem lehet.
III. 3. 4. Foglalkoztatáspolitika A munkanélküliség leküzdése az 1990-es évek közepétől az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzése. Az 1997-ben kialakított uniós eljárás, a „nyitott koordináció” segítségével az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) célkitűzéseit a tagállamok önállóságuk megtartásával, saját hatáskörben hajtják végre. Évente közös, lehetőleg számszerű célokat határoznak meg, amelyek végrehajtása érdekében nemzeti akcióterveket készítenek. A tervek teljesítését az Európai Bizottsággal és egymással közösen értékelik, és ezután új célokat, ajánlásokat fogalmaznak meg a foglalkoztatási helyzet javítására. A csatlakozás után Magyarországnak is alkalmaznia kell az EFS eljárásait, és eleget kell tennie
a
közös
célkitűzéseknek.
Ez
bizonyára
kedvező
hatással
lesz
a
munkanélküliségre, miként az unióban is számottevő javuláshoz vezetett: 1997-től napjainkig megközelítőleg tízmillió új állást hoztak létre, és a 11%-os munkanélküliség 8% alá csökkent.
III. 4. A demográfiai és migrációs folyamatok hatása Magyarországon III. 4. 1. Migrációs hatások Magyarországon a migrációs mérleg évek óta jelentős pozitívummal zár: 10 év átlagában megközelíti az évi 16 ezer főt. A legálisan betelepülők nagy arányban találnak maguknak munkahelyet, bár az értelmiségi szakmájú emberek képzettsége nem mindig felel meg az elvárásoknak, számuk különösen az EU-csatlakozás után növekedhet meg. Jelenleg 100 és 150 ezer közötti a hazánkban élő, de nem a mai Magyarország terültén született lakosok száma. A nehezen figyelemmel követhető illegális vándorlás is jelentős, bár jobbára csak áthalad az országon, és kevesen érkezek a végleges letelepedés céljával. A hazánkat tranzit országként használó illegális vándorlók célja szinte kizárólag az EU valamelyik tagállama.
67
1997-ben az ország népességének 1,37 %-a tervezte, hogy végleg elmegy és kb. 4,5% hogy hosszabb rövidebb ideig külföldön munkát vállal, így arányuk a lakosság 6 %-ára rúg. Az útnak indulók száma az EU csatlakozást követően a 6 %-on belül megugorhat. A reálbérek emelkedése gyengíti az elvándorlási szándékot. Magyarország egyik sajátossága, hogy a kilencvenes évek folyamán az összes migráns csoport legnagyobb része Romániából érkezett, és magyar nemzetiségű volt. A román állampolgárok vezetnek a legálisan Magyarországon tartózkodó külföldiek, az állampolgárságért folyamodók és az illegális munkavállalás miatt kiutasítottak körében egyaránt. Az elmúlt évtizedben legálisan bevándorlók 38 %-a érkezett Romániából. A második helyre az ukrán állampolgárok kerültek. A szomszédos országok magyarlakta régióiból, különösen az Erdélyből érkezők számát jelentősen gyarapítják azok, akik a hivatalos adatok szerint nem számítanak bevándorlónak, mint az állandó tartózkodási és munkavállalási engedéllyel rendelkezők, a pénzüket magyarországi ingatlanba fektetők, az állandó jelleggel illegális munkát vállalók, illetve a magyarországi közép- és felsőfokú oktatási intézmények határon túli diákjai. A kárpátaljai áttelepülők száma a jelenleginél is jelentősebb lenne, ha anyagi helyzetük lehetővé tenné áttelepedési szándékukat. A bevándorlásért folyamodó ukrán állampolgárok száma is rohamosan nő. Ukrajna gazdasági helyzetének javulása, illetve az ukrán –magyar határ menti együttműködés kínálta kedvező lehetőségek valószínűleg dinamizálni fogják a kárpátaljai migrációt. Egy kis mértékű gazdasági és életszínvonalbeli növekedés a szomszéd országok felől inkább növeli, mint csökkenti az áttelepülők számát. A határon túli magyarokat egyrészt hazánk anyaország jellege és sikeresség vonzza, másrészt a szomszéd országok kisebbségpolitikája s főként nehéz gazdasági helyzete taszítja. A státustörvény mérsékelheti az áttelepülési hullámot, azaz szabályozza
a
munkaerő-piaci
helyzet
megőrzését.
Az
áttelepülések
során
Magyarországon nő a népesség, a határon túli magyar közösségekben pedig csökken, ami újabb és újabb áttelepüléseket indukál, amit sok esetben a családegyesítés is követ. A határon túli magyarok áttelepülése adminisztratív eszközökkel feltartóztathatatlan. A nagyon erős korlátozás egyrészt növelné az illegális vándorlást, másrészt sokakat arra késztetne, hogy Magyarország helyett, a világ valamely másik részét válasszák új hazául. Magyarország az illegális migráció számára tranzitország, a határon túli magyarok legális átköltözése, illetve egzisztencia-áthelyezése számára cél ország. Ezt a jelenséget 68
azonban különböző tényezők befolyásolhatják: az életszínvonal emelkedése, a reálbérek emelkedése, ami tovább növeli hazánk vonzerejét. Az EU- csatlakozás után Magyarországon, az illegális migráció belép az EU területére. Ez különleges terheket hárít az országra, mint az EU határán fekvő ország. Számos menekült számára is hazánk lesz az elsőként elért tagállam, amely menekültekről a Dublini Szerződés értelmében nekünk kell gondoskodnunk. Az életszínvonal-emelkedés hatására növekszik a magyarországi lakosság igénye a lakókörnyezet minőségi javulása iránt. Ez a folyamat jelentős árcsökkenést okozhat egyes városnegyedek ingatlanpiacán, ami szintén kedvező lehetőséget biztosít a bevándorlás számára. „Mivel Magyarország hamarosan az EU tagja lesz, számolni kell a közösségi migrációs politika kialakulásával, amelyhez hazánknak is alkalmazkodnia kell. Magyarország jövendő bevándorlási politikáját három szempont határozza meg: -
Szüksége van-e az országnak bevándorlókra?
-
Tudja-e őket tartósan foglalkoztatni?
-
A bevándorlástól remélt haszon meghaladja-e
a bevándorlók társadalmi
integrációjával járó költségeket?”32 A migrációs politika kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a magyar bérszínvonal és a hazai általános életkörülmények alkalmasak-e arra, hogy Magyarország versenyre keljen a legfejlettebb országokkal a csúcstechnológiák kiszolgálására alkalmas munkaerő elhódításában, amely nem áll korlátlanul rendelkezésre a világban. A népesség fogyása (amely szomszédainkat is sújtja) nem fenyeget azzal, hogy az erőviszonyok felborulnának. Egy tömeges betelepülési hullám viszont valószínűleg gyengítené az ország társadalmi stabilitását, amely jelenleg számos nyugat-európai országhoz képest is erős. Egy ország nemzetközi pozíciói szempontjából az is fontos, hogy az adott ország mekkora piacot jelent, hiszen ha kevesebb az ember, akkor kevesebb a fogyasztó is. Az sem mindegy, hogy a fogyasztók mekkora fogyasztást engedhetnek meg maguknak: ez a gazdaság termelékenységétől függ. Hazánkban az európai átlagot meghaladó mértékben nő a nemzeti össztermék és ez a munkanélküliség csökkenésében, illetve kismértékben a bérek növekedésében is megmutatkozik.
32
Ódor Bálint-Szesztay Ádám, A demográfiai és migrációs folymatok hatása Magyarország fejlődési pályájára, Európai Tükör, 2001. VI. évf. 5. Szám, 51.o. 69
III. 4. 2. Munkaerő piaci hatások A következő évtizedekben az aktív korosztályok csökkenésével kell számolnia az országnak. Ennek ellenére Magyarország számára a közeljövő mégis az aktív népesség növekedését hozza. Hazánkban a 90-es évek elején mintegy másfélmillió munkahely szűnt meg, több százezren vesztették el a megélhetésüket. A munkalehetőségek különösen a nyugdíjkorhatárhoz közeledő 50 év felettiek számára zárultak be végérvényesen. A fiatalabbakat kevésbé bocsátották el, illetve ők könnyebben találtak munkát. Akik 2000-ben 55. és 64. életévük között tartottak, csak 33 % -uk volt jelen a munkaerőpiacon. Az ekkor 50 és 55 éves közötti korosztálynak a 86 %-a talált, vagy remélt munkalehetőséget. A mai modern munkaerőpiacon egyre nagyobb szerepet kap a képzettség. A pályakezdők sokkal nagyobb számban végeztek közép és felsőfokú iskolákat, mint az idősebbek, s ez a különbség csak még tovább mélyül a következő években. Az aktív korú népességen belül a ténylegesen aktív helyzetű emberek aránya annál nagyobb, minél több fiatal kerül munkaképes korba és a jelenleg 55 évnél idősebbek minél jobban közelítenek a nyugdíjkorhatárhoz. A gazdasági fellendülés hatására növekszik azok aránya az aktív korú népességen belül, akik tényleg ki tudják használni munkaerejüket. Statisztikai adatok szerint a következő 20 év folyamán ugyan csökken majd a munkaerőpiacon megjelenők száma, de arányuk a társadalom egészéhez képest tovább növekszik. ”Ezzel együtt is a tartósan inaktív helyzetűek aránya hazánkban 10 %-kal magasabb, mint átlagosan az EU-ban, s ez nem kedvez sem a versenyképességünknek,
sem
az
egy
magyar
adófizetőre
jutó
eltartottak
arányának.”33Különösen magas a tartósan inaktívak száma a roma és a cigány lakosság körében, ahol jóval több gyermek születik, mint egy általános magyar családban, mellyel a demográfiai folyamatokat kedvezően befolyásolják, bár nagyon magas körükben a fiatalkori elhalálozás. Egy eredményes szociális és kisebbségpolitika visszasegítheti a roma fiatalokat a munkaerőpiacra, így is csökkentve az inaktív fiatalok arányát. Amennyiben ez sikerülne, kedvezően befolyásolná a munkaerő alakulását. Ezenkívül a romák, hagyományaiknak köszönhetően, könnyebben változtatják lakhelyüket, mint az átlagember, így jobban ki tudnák használni a regionális munkaerőhiányt, ha az lakhatási lehetősséggel is párosulna.
33
Ódor Bálint- Szesztay Ádám, A demográfiai és migrációs folyamatok hatása Magyarország fejlődési pályájára, Európai Tükör, 2001.VI.évf.5.szám, 53.o. 70
Ugyan a termelés bővülése munkahelyeket teremt, ami attól függ, hogy mi idézi elő a nemzeti össztermék növekedését. A fellendülés hátterében új munkaalkalmak keletkezése illetve a hatékonyabb munkahelyek létrehozása állhat. A munkanélküliség jelenlegi csökkenése annak köszönhető, hogy az alacsony bérszínvonalú reálgazdaságba befektetett tőke viszonylag kis arányban hozott be modern szaktudást igénylő, jelentős hozzáadott értéket termelő csúcstechnológiát. Vagyis a befektetések bőven teremtettek munkalehetőséget, bár a magyar munkaerő jelentős részét képzettségi szintje alatti munkával és ennek megfelelő javadalmazással alkalmazták. Ahhoz, hogy az EU fejlett magjához Magyarország felzárkózhasson, s ennek következtében az életszínvonal emelkedhessen a magyar gazdaságnak szerkezetében a tudásalapú csúcstechnológiát kell megcéloznia. Aminek előfeltétele, a magyar bérszínvonalak emelkedése, aminek egyáltalán nem kedvez a külföldi, olcsó munkaerő beáramlása. Középtávon érdekünk az újabb, fokozatos gazdasági szerkezetváltás, ami előre megjósolhatatlan nehézségeket okozhat a munkaerőpiacon: akár a munkaerő-kereslet visszaesését is eredményezheti. Magyarországon 2001-ben mintegy 90.000 betöltetlen munkahely volt, amely vagy a legjobban fizetett, magas szakképzést igénylő munkakörökből, vagy pedig a legalacsonyabb sátussal járó munkakörökből került ki. Évente mintegy 20.000 külföldi állampolgár jut hazánkban legális munkavállalási lehetőséghez. Eközben a munkanélküliek száma 300.000 körül mozog, s évente határon túli magyarok tízezreit utasítják ki az országból illegális munkavállalás miatt. A feketemunkások kiutasítása azokon a területeken jellemző, ahol bőséges kínálat van a szabad munkalehetőségekből, mint például: Budapesten, valamint Pest, Fejér és Veszprém megyében. Érdekes, hogy a szintén sok munkalehetőséget kínáló GyőrSopron megye területén nem jellemző a kutasítás. Ami talán azzal magyarázható, hogy Győr megye a földrajzi közelségnek és a jól működő államközi szabályozásnak köszönhetően megfelelő számban köt le ingázó szlovákiai munkaerőt. Ezen kívül a kiutasított illegális munkavállalók száma azokon a területeken magas, ahol a munkanélküliség is jelentősebb: Szabolcs – Szatmár - Bereg, Hajdú – Bihar, Békés, Tolna és Nógrád megyében. Ezek közül a keleti országhatár mentén fekvő három megyében (Szabolcs - Szatmárban, Hajdú –Biharban, Békésben), valamint Budapesten jelentős még a bevándorlók aránya is. Elmondhatjuk, hogy a munkaerő vagy éppen ott hiányzik, vagy ott lekötetlen, ahol jelentős külföldi – elsősorban határon túli magyar – munkaerő jelenik meg mind legálisan, mind illegálisan.
71
A betöltetlen munkahelyek túlnyomó része azonban azért áll kihasználatlanul, mert akkora bér fejében, amekkorát az adott munka elvégzése ellenében a munkaadó kínál (kínálni tud), Magyarországon senki nem vállalja el. A határon túli magyarok viszont kaphatók erre az alacsony javadalmazásra, ami nekik még mindig megéri az otthoni viszonyokhoz képest, amely legtöbb esetben a minimálbér alá való ígérés, illetve a szociális- és adóterhek megspórolása érdekében többnyire illegális marad. Ez a külföldről behozott, képzetlen munkaerő alacsonyan tartja a bérszínvonalat. Viszont a státusztörvény mindezt módosíthatja azáltal, hogy nemcsak legalizálja, de törvényes keretek közé is tereli a határon túli magyarok munkavállalását. Vagyis aki elfogadja a magyar minimálbér alatti bérezést az a határon túli magyar státus elvesztését kockáztatja. Ez a státustörvény nemcsak a határon túli magyarokat, hanem az anyaország otthoni, képzetlen munkaerő-túlkínálatát is kedvezőbben befolyásolja. A legalacsonyabb bérkategóriák emelkedésének elvileg ki kell kényszerítenie a magasabb presztízsű
munkahelyek
emelkedő
javadalmazását
is.
Ezt
az
elméletet
a
minimálbéremelés (amely csak a legális szférát érintette) 2001-ben hazánkban is beigazolta. A képzett munkaerőt igénylő munkahelyeknél fontos, hogy a bérszínvonal alulról kiinduló emelkedése milyen messze jut előre. Ha csak kevéssé, akkor számítani lehet a magasan képzett hazai munkaerő jelentős elvándorlására, hiszen tudását a fejlettebb gazdaságokban jobban tudja kamatoztatni. Helyébe alacsonyabb vagy kevésbé minőségi képzettségű értelmiségiek vándorolhatnak be. Ez az „elitcsere” jelentős társadalmi konfliktusokat indukálna. Egy idegen etnikumú új elit esetén pedig etnikai alapú súrlódások alakulhatnak ki. Az elitcserét csak a jövedelmek radikális emelkedése esetén küszöbölheti ki az ország. A migrációt a jövedelmi viszonyok mellett, jelentősen befolyásolja még az egzisztenciális biztonság, amihez a jövedelmeken kívül a stabilitás, a lakókörnyezet minősége, a társadalmi kapcsolatok harmonikussága, a közszolgáltatások minősége és választéka, az életminőség – is hozzájárul. Ha a jövedelmi különbségek jelentősek vagy a közállapotok romlanak, akkor a migráció okozta problémákkal egyre nagyobb mértékben kell számolnunk. A munkaerő európai szabad mozgása mindenképpen hatni fog a magyar gazdaságra akár pozitív, akár negatív értelemben. A negatív hatás elitcsere keretében végbemenő „agyelszívás”. Hazánkban tartósan munkát vállaló nyugat-európaiak (akik együttesen a kilencvenes években a harmadik legnagyobb hazai migráns csoportot képezték), szintén 72
hozzájárulnak a minőségi elit cserélődéséhez. A Nyugat-Európában és Észak – Amerikában átmeneti jelleggel munkát vállaló magyarok szintén a fejlett társadalmak elitjétől kapott impulzusokkal térnek haza – amennyiben megfelelő a motivációjuk a visszatérésre. Ők is, illetve a még tartósan kint maradók is kapcsolati tőkét teremtenek a magyar
gazdaság
számára,
amely
hozzájárulhat
a
magasabb
technológiák
behozatalához. Annak ellenére, hogy hazánkban a demográfiai hanyatlással számolnunk kell a következő évtizedben, mégis javulni fog a keresők és az eltartottak aránya, ami az évtized végétől nálunk is megváltozhat. Amennyiben nem sikerül jelentős reformokat létrehozni a nyugdíjkorhatár liberalizációján, a közegészségügyi állapotok javításán és a hatékonyabb gazdasági ágazatok megjelenésén kívül, akkor további nehézségekkel kell szembenéznünk, ami fokozza az ország szociális eltartó képességének romlását. A tömeges betelepítés sem oldaná meg ezt a problémát, hiszen kérdés, hogy a betelepítetteknek tudunk –e munkahelyet biztosítani, s ha igen, akkor mennyire tartósan. Nem lenne azonban túl erkölcsös az sem, ha a hazai munkaerő rovására külföldről hoznánk be munkaerőt. Ezért a gyermekvállalást segítő családpolitika fejlesztése mellett szembe kell néznünk azzal a problémával, hogy az eltartottak aránya hosszú távon megnövekszik a keresőkhöz képest.
III. 4. 3. Idegen népesség, migráns munkaerő –bevándorlás, tartózkodási engedélyek Magyarországon a legális bevándorlás egyre jelentősebbé vált, a nyolcvanas évek végére pedig robbanásszerűen megugrott. „1980 előtt összesen mintegy 40-50 ezer tartózkodási engedélyt kértek külföldi állampolgárok hazánkban, a nyolcvanas években pedig további több mint 60 ezret. Az összes közel 110 ezer egy évnél hosszabb időre szóló tartózkodási engedély kicsit több mint 40%-át még 1980 előtt adták meg a hazánkban élni kívánó külföldieknek, a lassú beáramlás a nyolcvanas években folytatódott, majd az évtized végére ugrásszerűen megemelkedett; az egy évnél hosszabb időre szóló tartózkodási engedélyek iránti igény közel 45%-a alig három év alatt, 1988-1990-ben érkezett.”34
34
Hárs Ágnes, Idegen népesség, migráns munkaerő, Európa Fórum,V. évf.1.szám, 1995. Március, 46. o. 73
A tartósan Magyarországon tartózkodó, bevándorló jórészt Romániából érkezett. Fontos azonban megemlíteni, hogy a tömeges bevándorlók, menekültek jelentős hányadát képviselték a magyar nemzetiségűek. 7. számú táblázat NETTÓ BEVÁNDORLÁS MAGYARORSZÁGRA (1988-1993) A bevándorlások megoszlása a kibocsátó ország és a migráció éve szerint 1988 Összesen
1989
1990
1991
1992
1993
1988-93
18
22
26
7
9
7
100
21
26
32
11
7
3
100
16
14
20
25
16
9
100
2
2
0
37
29
30
100
(%) Ebből Románia Volt Szu. (%) Volt Jugo. (%) Forrás: KSH; közli Transit…(1994), Erratum No.2. adatai alapján
A bevándorlók munkaerő-piaci helyzete a legtöbb esetben a belföldi lakossággal azonos jogokat (munkavállalást) biztosítja számukra. Jelentős változást mutatott a nyolcvanas évek vége óta a legális bevándorlás. (7. számú táblázat). A be- és kiáramlók egyenlege – nettó immigráció1988 és 1993 között közel 100 ezer fő volt. Döntő többségük Romániából, a volt Jugoszlávia illetve a volt Szovjetunió területéről érkezett hazánkba. A nettó bevándorlás eloszlása a fent említett időintervallum alatt: 75%-ban román állampolgárok, 11%-ban volt Jugoszlávia utódállamainak polgárai és 6%-ban pedig a valahai Szovjetunió polgárai tették ki. Elmondhatjuk, hogy míg a nyolcvanas évek végén Romániából érkeztek nagyobb számban /30%-körül/ a bevándorlók addig ez az arány a kilencvenes évek elejére a volt Jugoszláv utódállamokra volt jellemző. 1991ben a kínaiak kiugróan nagy létszámban kértek tartózkodási engedélyt, de ezt a rákövetkező években rohamos csökkenés követte. Az arab országok polgárai pedig inkább elhagyják Magyarországot, mintsem hogy bevándorolnának, migrációs egyenlegük évek óta negatív. A hosszú évtizedekig emigráns kibocsátó Magyarországon a legális migráció iránya megváltozott a legutóbbi években. A legális bevándorlás hirtelen felgyorsulásában a Romániából érkezett magyar kisebbségnek meghatározó jelentősége volt.
74
Magyarország jelentékeny befogadó ország. A migrálók indítéka, célja is elsődlegesen a munkavállalás. A Magyarországra érkező Uniós polgárok száma 20-30.000 főre tehető majd, mivel nálunk a bérszínvonal nem olyan magas. „Hónapról – hónapra nő az érdeklődés a magyar munkahelyek iránt külföldön. Deák Andrea, a Take it Személyzeti Tanácsadó Kft ügyvezető igazgatójának tapasztalata szerint, egy – egy nagyobb projektre 2-3, Európai Uniós országból származó jelentkező is akad ma már. Elsősorban a műszaki, informatikai szakemberek, a kereskedelemben, marketingben dolgozók érdeklődnek a magyarországi munkavállalási lehetőségek iránt. A magyar cégek 90 %-a azonban még nem nyitott a külföldi munkavállalók befogadására, illetve a legtöbb helyen ragaszkodnak a magyar nyelvtudáshoz.’35
III. 4. 3. 1. Vendégmunkások – munkavállalási engedélyek Azok a külföldiek jelennek meg munkavégzési céllal a magyar munkaerőpiacon, akik munkavállalási engedéllyel dolgoznak, tehát vendégmunkások. Kontrolláltan, államközi szerződések keretében érkeztek korábban is külföldi munkások. 1974 –1980 között mintegy 1000 NDK-beli dolgozott Magyarországon. 1985 és 1987 között éves átlagban 2-3 ezer főnyi volt a foglalkoztatott kubaiak száma. Magyar-csehszlovák (kis) határ menti kölcsönös szerződés keretében évente átlagosan 1000-1000 fő dolgozott kölcsönösen a két országban, amit évente a vállalati igényeknek megfelelően határoztak meg. Lengyelországgal külkereskedelmi szerződések alapján történt a munkások foglalkoztatása. 1985-ben 8000fő körüli volt az itt dolgozó lengyelek száma, 1992-ben a munkavállalási engedélyek alapján mintegy 3000 lengyel dolgozott Magyarországon. A kormányzat a hazai munkaerőpiac védelme érdekében korlátozta a külföldi munkások foglalkoztatását. A Foglalkoztatási Törvény 1991 elején már arról intézkedik, hogy külföldi személy csak engedéllyel végezhet munkát, valamint hogy a kivételeket és az engedélyezés részletes szabályait a Munkaügyi Miniszter rendeletben állapítja meg. A munkavállalási engedélyek eloszlása az országban földrajzilag is igen aránytalan, az engedélyek közel kétharmadát Budapesten intézik. Az ázsiai - kínai, vietnami munkások zömükben Budapesten dolgoznak. Csakúgy, mint a nagyrészt fejlett országokból érkezett külföldiek is.
35
Munkakereső külföldiek, Az Üzlet, Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Kiadványa-Napló Veszprém Megyei Napilap melléklete, LIX. Évf. 2003. Február3. 6. o. 75
Meglepő, hogy a munkavállalási engedéllyel rendelkező román állampolgárok kétharmada 1992-ben szintén Budapestre koncentrálódott. Kezdetben az engedélyeket a legkülönfélébb munkákra megadták, majd a szakmunkák és a szellemi munkák súlya a csökkenő számú munkavállalási engedélyeken belül határozottan növekedett. A munkavállalási engedélyek egy része igazából nem a munkavállalást, hanem az állandó tartózkodáshoz szükséges jogi eljárás hátterét biztosítja. •
Az engedélyek jelentős részét román állampolgárok kapták.
•
A munkavállalási engedélyek mintegy háromnegyed részét a már valamilyen jogcímen Magyarországon tartózkodóknak a létét érintő nyomásra, ittlétének utólagos legalizálására adták.
A keretengedéllyel hazánkban dolgozók, a valódi értelemben vett vendégmunkások, akik hazánk és a kibocsátó (partner) ország között előzetesen megszabott munkavállalási szerződés keretében dolgoznak. A keretengedélyek száma jelentősen csökkent, sőt meg is szűnt 1994-ben például a volt Szovjetunió, a Cseh és a Szlovák Köztársaság esetében. /1999-es évtől viszont kölcsönös foglalkoztatási egyezmény működik ismét Szlovákiával (400 fő egyéni és 400 fő szezonális) a Cseh Köztársasággal pedig gyakornokcsere-egyezmény (300 fő/év)./ A lengyel vendégmunkások előzetes szerződés szerinti foglalkoztatása létszámban szintén csökkent, mégis 1994-ben a munkavállalások több mint 60-75%-át tette ki, majd megszűnt. A kisszámú keretengedély területileg is erőteljesen koncentrálódott; döntően Budapesten, kisebb súllyal néhány alföldi megyében illetve a fejlettebb Dunántúlon van még jelentősebb keretengedélyes foglalkoztatás. Az Egyesült Királysághoz, Franciaországhoz hasonlóan Magyarországon is szerény a kiadott engedélyek súlya (a népesség fél-egy ezrelékét tette ki 1992-ben), míg Ausztriában engedéllyel dolgozók a népesség 22 ezrelékét, Németországban pedig a 16 ezrelékét is elérte. Van kiáramlás is Magyarországról, de a statisztikák csak a legális munkavállalók számát adják meg. /1998-ban Spanyolországban 360 jogszerűen letelepedett magyar állampolgárt tartottak nyilván, amelyből az egyharmada valamely Uniós polgár családtagjaként tartózkodott ott, a kétharmada pedig önállóan szerezte meg a tartózkodási jogosultságot munkavállalásával. Köztudott azonban, hogy különösen a Kanári – szigeteken találkozunk szép számban illegálisan ott tartózkodó magyarokkal. /
76
III. 4. 3. 2. Nem legális munkavégzés-ingázó migráció- határforgalom Az eddigiekben számba vett külföldiek legálisan tartózkodnak és tevékenykednek az országban. Mellettük az immigránsok egy másik jelentős csoportját képezik azok, akik nem legalizált módon élnek és tartózkodnak az országban.
A nem regisztrált
munkavállalási migráción a valamely országba illegális módon beutazó és ott tartózkodó munkát kereső és vállaló külföldiek csoportját értjük. Ide tartoznak a zöld határon érkezők mellett mindazok, akik (turisták, látogatók, diákok stb.), rendszeresen vagy ismétlődően, erre jogosító engedély nélkül, munkát vállalnak, akár ez volt utazásuk célja, akár melléktevékenységként végzik; illetve azok is, akik tartózkodási vagy munkavégzési engedélyük lejárta után maradnak, és ezzel tartózkodásuk illegálissá válik. 1993. első félévében mintegy 7000 esetben vontak meg külföldiektől tartózkodási engedélyt, amely 80%- át román állampolgárok tették ki. 1994. Első félévében pedig 5220 esetben vontak meg tartózkodási engedélyt külföldiektől. Az esetek 75 százalékában
román
állampolgároktól,
9-10
százalékban
a
volt
Jugoszlávia
utódállamainak polgáraitól, 5 százalékban ukránoktól és további 10 százalékot a világ 50 különböző országaiból érkezettektől. De ne feledkezzünk meg: az ingázó migrációról, azaz a határon munkavállalás céljából történő, rendszeresen ismétlődő átlépés, függetlenül az itt- vagy ott – tartózkodás időtartamától sem. A Magyarországra beutazók döntő többsége – 98-99 százaléka – Európából érkezik, növekvő mértékben a környező országokból. Míg 1989-ben a beutazók 60 százaléka, 1991-ben 70 százaléka, 1993-ban már 80 százaléka érkezett a szomszédos országok valamelyikéből, miközben más volt „baráti” országokból érkezők aránya visszaesett. A nem regisztrált migráció egy sajátos formája az ingázó migráció. A munkaerőpiac szándékolt védelme a legális foglalkoztatást korlátozza a migráns foglalkoztatás helyett, ez
tűnik
ki
a
munkavállalási
engedélyek
elemzéséből.
Ezzel
növeli
a
feketefoglalkoztatást, azáltal, hogy legalizálható tevékenységeket is a nem regisztrált migráció felé terel.
77
8.számú tábla KÜLFÖLDIEK MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZÉSE ÉS MAGYAROK KIUTAZÁSA /Ezer határátlépés / ______________________________________________________________________ Érkező külföldiek
Kiutazó magyarok
változása (N)
változása 1988=100
(N)
1988=100___
1988
17965,3
100
10797
100
1989
24919,3
139
14476
134
1990
37632,2
209
13253
123
1991
33265,1
185
13922
129
1992
33490,8
186
12803
119
1993
40598,6
226
12115
112________
Forrás: Havi Közlemények (1994) alapján, a szerző számításai /lásd 34. Lábjegyzet/
Az Európán kívüli országokból hazánkba érkezettek több mint fele az Egyesült Államokból az összes többi nem európai országból pedig összesen 200-300 ezer ember érkezett 1988 óta.(8 számú táblázat) A Romániából érkezők száma 1990 óta – azaz a határok szigorú zártságának feloldása óta – jelentősen meghaladja az ebbe az irányba kilépőkét. Más országokkal lényegesen kiegyensúlyozottabb a határforgalom rátája, így tehát az ingázásos migráció fő árama Románia felől érkezik hazánkba.
78
III. 5. A magyarok külföldi foglalkoztatásának (legális) lehetőségei - keretegyezmények Kormányközi egyezmények alapján egyéni, illetve csoportos módon vállalhatnak munkát magyar állampolgárok Európa különböző országaiban.
III. 5. 1. Az egyéni munkavállalás lehetőségei A munkavállalási lehetőségek eltérőek lehetnek a kint tartózkodás időtartamában és formális céljukban is. Egyrészt a hosszabb – egy-másfél éves- időre szóló vendégmunkás, illetve gyakornoki szerződések keretében szakmai és nyelvtudásuk fejlesztése érdekében vállalhatnak munkát fiatal szakmunkások, másrészt három – hat hónapos szezonális munkavállalásra van egyes országokban lehetőség.
III. 5. 1. 1. Vendégmunkás, illetve gyakornoki szerződések A legrégebbi egyezmény az 1990-es évek elejére nyúlik vissza, amit a német és a magyar kormány kötött (1990), vendégmunka végzésére, majd a kilencvenes évek dereka óta gyakornoki egyezmények születtek további országokkal – Svájc(1996), Luxemburg(1996),
Ausztria(1998),
Hollandia
(1997;20
fő/év)–
is.
Emellett
Szlovákiával (1999) áll fenn gyakornokcsere-egyezmény, amely 1600 fő egyéni és 200 fő szezonális foglalkoztatását teszi lehetővé. A Cseh Köztársasággal 300 fő/ év gyakornokcsere-egyezményünk van. Írországban kölcsönös együttműködési egyezmény keretében 12 fő/év vállalhat munkát. A 2002-es évtől már Franciaországra is vonatkozik gyakornokcsere egyezményünk, amely 300 fő/év személynek biztosítja a munkavállalását. Említést kell még tennünk Romániáról, ahol a gyakornokcsere-egyezmény 700 fő/év, a szezonális foglalkoztatás pedig 8000 fő/év foglalkoztatását engedélyezi. Hollandiával kötött gyakornokcsereegyezményben, amely max.24 hét lehet, nincs rögzítve a foglalkoztathatók száma. A szerződések szakmunkások számára kínálnak lehetőségeket, országonként eltérő életkori korlátokkal (Luxemburgban és Svájcban 18-30, Ausztriában 18-35, Németországban 18-40 év közöttiek pályázhatnak), de rendszerint fiatalok számára. A munkavállaláshoz szakképesítésre és/vagy szakmai gyakorlatra van szükség. Luxemburgban és Svájcban közép- vagy felsőfokú szakképesítéssel végezhető csak
79
gyakornoki munka. Ausztriában szakképesítésre vagy legalább két éves igazolt jártasságra van szükség egy adott szakmában. Németországban szakképesítést várnak el a jelentkezőktől, kivéve a vendéglátóipart, ahol a minimum három éves igazolt szakmai gyakorlat kiválthatja a szakképesítést. A gyakornoki programokban továbbá feltétel a nyelvtudás ( amit egy speciális, a célt szolgáló nyelvi ellenőrzés – vizsga – igazol, állami nyelvvizsga sehol nem szükséges). A holland gyakornoki program speciális, a szerződésnek nincsen felső életkori korláta, s egyéb megszorító feltétele, a szerződés szövege elsősorban ösztöndíjasokra, és nem munkavállalókra vonatkozik, s inkább a magasan, mint középszinten kvalifikált szakemberek számára tervezett programot valószínűsít.(9. számú táblázat) 9. számú táblázat A kormányközi egyezmények munkavállalási feltételei Program fajtája Luxemburg Gyakornok Svájc Gyakornok Ausztria Gyakornok Németország Vendégmunkás
Életkori korlát 30 év
Kell
Kell vizsga
Hány fő Mozgását engedélyezi 20 fő/év
30 év
Kell
Kell vizsga
100 fő/év
35 év
Kell, de Kell vizsga gyakorlat is elég Kell, kivétel a Kell vizsga vendéglátóipar, itt gyakorlat is elég Nem kell Kell, de nem kell vizsga Nem kell ?
Nincs megadva Kb.4500-5000 Nincs megadva
Nem kell
Nincs megadva
40 év
Németország Nincs Szezonmunka Ausztria Nincs Szezonmunka Svájc Nincs Szezonmunka Német Nincs csoportos (szerződéses munkavállalás) Forrás: OMK kiadványai alapján
Szükséges Kvalifikáció
Szükséges Nyelvtudás
?
Kell, (erre a Nem kell célra szükséges szakmai vizsga van)
900 fő/év 2000 fő/év
6600 fő/év
A gyakornoki szerződések, mivel a jelentkezők szakmai ismereteinek és nyelvtudásának fejlesztését szolgálják, így abban csak egy alkalommal lehet részt venni. Mind a svájci,
80
mind a luxemburgi, mind az osztrák gyakornoki program kizárja a későbbi részvételéből azokat, akik az adott országban korábban már részt vettek gyakornoki munkavállalási programban, s ez akkor is így van, ha a pályázó nem használta ki maximálisan lehetséges időtartamot. Németországban pedig nem kaphat munkavállalási engedélyt vendégmunkára az, aki 1990 óta 11 hónapot dolgozott Németországban. A programok létszámkerete országonként igen különböző. A legkevesebb a luxemburgi gyakornoki egyezmény, ahol mindössze 20 fő vehet részt évente. A Svájccal kötött egyezmény 100 főről szól, de nem-hivatalosan 150 fő is részt vehet benne. Ausztriában 300 fővel indult és 400 főre bővült a keret, s a folyamatos érdeklődésre való tekintettel további bővítés remélhető. A német vendégmunkásokat fogadó keret 1000 fővel indult, de már évek óta 2000 fő is utazhat vendégmunkásként, ha a feltételeket teljesíti. A programok egy részében a kiutazót terheli a leendő munkahely megkeresése, pontosabban akkor kaphatják meg a szükséges engedélyeket, hogy ha maguk sikeresen megtalálták a leendő munkáltatót. Így az ausztriai gyakornoki foglalkoztatásról a pályázónak reális esélye akkor van a gyakornoki engedély megszerzésére, ha már a kérelem beadásakor csatolni tudja a munkaszerződést, ill. foglalkoztatási ígérvényt. A luxemburgi lehetőségekről szóló tájékoztató: „Munkahely keresése egyénileg történik.” A svájci tájékoztató kiadvány kicsit segítőkészebb: „Munkahely keresése egyénileg történik. Amennyiben igénylik, irodánk megküldi Önnek a Svájcban működő munkaerő-közvetítő irodánk címjegyzékét”. Más esetekben a magyar munkaügyi szervezet segítséget is nyújt az érdeklődőknek. Így a svájci gyakornoki foglalkoztatás egy speciális esetében, ha „Ön vendéglátó ipari területen
szeretne
dolgozni,
kérje
irodánk
segítségét”.
Hasonlóképpen
a
Németországban dolgozni vágyók számára is. Amennyiben a pályázó még nem rendelkezik német munkaadóval, tehát közvetítési kérelmet ad be, úgy az átfutási idő több hónap is lehet.
III. 5. 1. 2. Szezonális munkavállalók Szezonális munkavállalási egyezménye Magyarországnak Németországgal, Svájccal, Ausztriával, és Romániával van. A szezonális munkavállalók számát a befogadó ország igényei szabályozzák. A szezonális munkavállalási engedély Németországba 3 hónapra szól, kivéve a speciális vásári mutatványosi ágazatban végzett munkát, erre 1-9 hónapra
81
lehet engedélyt kapni, a 9 hónapnyi munkavégzés azonban kizárja az illetőt a következő évi pályázatból. Az osztrák és a svájci idénymunka fél évre érvényes. Németországban a kilencvenes évek közepe óta foglalkoztatnak magyar szezonális munkásokat, de írásos megállapodás csak 1999. óta van. A viszonylag nagyszámú németországi szezon munkapályázat ügyintézése a munkaügyi központokon keresztül történik. Az osztrák és a svájci szezon munkavállalásnak, mind jellegéről, mind létszámáról keveset lehet tudni, azokat az érintettek egyénileg intézik.
III. 5. 1. 3. Határ menti ingázók Az államközi szerződések mellett a magyar és az osztrák kormány regionális kapcsolatainak fejlesztése keretében az osztrák és a magyar határ mentén élők munkavállalásáról külön egyezményben állapodott meg. Az 1998-ban megkötött egyezmény alapján három határ menti megye (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala) lakói vállalhatnak munkát Ausztria határ közeli régiójában, Burgenlandban. A legalább egy éve a nyugat-magyarországi megyék valamelyikében élő magyar állampolgár jogosult ilyenfajta munkavállalásra, meghatározott szakmákra korlátozottan, hat hónap időtartamra. Az eredetileg 550 főre vonatkozó keretet 1999 végén 900 főre emelték, az összesen 2500 főnyi érdeklődőből 2000 elején 860-an dolgoztak Burgenlandban. 2002es év adatai szerint 1400 fő volt a határ menti ingázó Ausztriába.
III. 5. 1. 4. A csoportos munkavállalás lehetőségei Magyar vállalkozók Németországban végzendő munkájukhoz saját munkásaikat vihetik magukkal, a szerződésben vállalt feladat elvégzéséhez. A magyar vállalkozó külföldön a saját munkásaival végzi el a szerződésben vállalt feladatait, a munkások pedig kizárólag a magyar munkaadóval vannak szerződéses kapcsolatban. Szerződéses munkavállaló legfeljebb két évre kaphat munkavállalási engedélyt, ezt követően legalább annyi ideig kell Magyarországon dolgoznia, amennyi időt Németországban töltött, hogy ismét kaphasson munkavállalási engedélyt szerződéses munkavállalás keretében végzendő munkára. Amennyiben a munkás nem a magyar cég alkalmazottja, hazatérte után a cég elbocsátja, ám egy későbbi munkavállalásra a várólistáról ismét sorra kerülhet.
82
III. 5. 2. A munkavállalási keretek kihasználtsága A szerződések tartalma, a munkavállalás lehetséges időtartama, a betölthető keret nagysága, a munkalehetőségek megszerzésében remélhető segítség és egyéb feltételek befolyásolhatják azt, hogy milyen érdeklődést válthat ki egy-egy lehetséges szerződés, kik jelentkeznek. Azt egyértelműen mutatja, hogy a gyakornoki foglalkoztatás szak- és nyelvtudást is igényel a jelentkezőktől, s a programokra bizonyos életkor felett nem is lehet pályázni. A pályázót továbbá kizárja a korábbi részvétel ugyanazon ország ismételt gyakornoki programjából. A szezonmunka ezzel szemben kevés feltételt támaszt a jelentkezőkkel szemben. A szerződéses munkavállalásnak feltétele a megfelelő kvalifikáció, a nyelvtudás ugyanakkor csak tanácsos, de nem szükséges. A munkát keresők pedig csupán
Németországban
remélhetnek
segítséget
a
megfelelő
munkahelyek
felkutatásában Összesen mintegy 12 ezer fő dolgozik ily módon évente külföldön (a nem ismert osztrák és svájci szezonális munkavállalói létszámot néhány százfőnyire becsülve).A foglalkoztatottak száma egy időpontra vonatkozik, így a programokban résztvevők tényleges létszáma attól is függ, mennyi az átlagosan kinn töltött idő. Így a néhány hónapra, fél évre szóló programok keretében a keretlétszámnak többszöröse is lehet a tényleges részt vevők száma, míg más tevékenységeket az éves keret terhére egy évnél hosszabb ideig gyakorolnak. Még a megadott szerény keretet sem érte el azoknak a száma, akik Luxemburgban munkát vállaltak. A legjelentősebb munkavállalási cél ország kimagaslóan Németország. A magyarok keresnek Ausztriában és Svájcban is legális munkalehetőségeket. Amennyiben a keretek nem tölthetők ki, annak az a magyarázata, hogy a munkavállalás feltételeit nehéz teljesíteni. Európa legjelentősebb vendégmunkásokat fogadó országa Svájc, Ausztria és Németország, Magyarország szempontjából pedig Ausztria és Németország.
83
Befejezés Napjainkban mindennapos téma az Európai Uniós csatlakozás jelentősége, mindenkit foglalkoztat egyaránt, hiszen az ország és az emberek jövőjéről van szó. Szakdolgozatom témaválasztásával is megpróbáltam közelebb kerülni az Uniós jogszabályok, elvárások megismeréséhez. Spanyolország példája
egyértelműen
bizonyítja, hogy tudunk tőlük tanulni, van esélyünk a fejlődésre, hiszen a lehetőség adott lesz, csak megfelelően kell majd azt saját előnyünkre kihasználni. Különösen az első tíz évben várható látványosabb változás, ami átfogóan kihat az egész gazdaságra, politikára, gondolkodásmódra, szociálpolitikára. Attól azonban, hogy Magyarországról jelentős kivándorlás indulna meg, a szakemberek szerint az EU- országainak nem kell tartaniuk. Esetünkben kb.(100- 120.000 fő) azaz 6 %-os ideiglenes kivándorlásról beszélnek, ami már régóta tapasztalható, ugyan úgy, mint Spanyolország esetében, ahol ez a mutató l % körüli érték, ami nem változott a csatlakozást követően sem jelentős mértékben. / Az Európai Unió tagállamai között nem jelentős mértékű a polgárok áttelepülése. A közel 380 millió lakosú Unióban 200 millió főnyi munkavállalóból- 3-4 millió dolgozik más tagországban, azaz a dolgozók mintegy 1,2-2%-a./ Elsősorban azzal magyarázható mindez, hogy hazánkban is adottak lesznek a feltételek egy magasabb életszínvonal elérésére, ami jelentősebb foglalkoztatást von majd maga után, ugyanakkor a nyelvismeret, a megfelelő szakismeret hiánya, a mobilitási készség alacsony foka, a kivándorlást jelentős mértékben visszafoghatja. Ráadásul, ha a kiáramlás elér egy kritikus pontot, akkor másoknak megéri visszajönni. Mindezen okok miatt nem valószínű, hogy bármiféle zavar keletkezik a magyar munkaerőpiacon. Az Európai Unió tapasztalatai szerint a munkaerő mozgását lehetett a legkevésbé, tisztán jogi, igazgatási eszközökkel befolyásolni. A népesség mobilitását ugyanis még a gazdasági, földrajzi, kulturális és pszichológiai tényezők is befolyásolják. Elmondhatjuk, hogy továbbra is jelentős szakképzetlen munkaerő áramlik ki a déli tagállamokból, bár Spanyolország és Portugália esetében már visszaáramlás is tapasztalható. A szakképzett speciális munkaerő vándorlása, ha lassan is de növekszik. Jelentősen emelkedett a harmadik országokból jövő munkavállalók száma, illetve hangsúlyosabb szerepet kapott a határ menti ingázás is.
84
Ezeket a mutatókat érdemes lesz majd hazánkban is a csatlakozást követően figyelemmel kísérni. Spanyolországban a munkaerő-piaci szabályozásának átalakulásával rugalmasabbá vált a munka világának „jogi környezete”, ami megkönnyítette a dolgozók alkalmazását. Talán a munkaképes korúak védelme az a terület, ahol a spanyol rendszer elmarad az európai normáktól. Vagyis az országban jelentős reformokat kellett végrehajtani ahhoz, hogy hatékonyan fenn tudják tartani mind a gazdaság, mind pedig a szociálpolitika elveinek érvényesülését. Spanyolország EU-tagsága mindenképpen pozitívan értékelendő szociális szempontból, még ha magasabb munkanélküliségi adatokkal illetve a munkaviszonyban egyfajta bizonytalanság megjelenésével kellett is számolniuk. A legkedvezőbb hatást az Európai Szociális Alap által támogatott programok hozták, amelyekre saját keretükből nem tellett volna, és így több millió spanyolhoz eljutottak, segítve őket életpályájuk alakulásában, ilyenek voltak például a női egyenjogúság biztosítására tett törekvések is. A spanyol társadalom fejlődésére tehát az európai integrációt tartották az egyedüli lehetséges megoldásnak, amely minden területen - gazdasági, politikai, szociáliséreztette pozitív hatását. A fejlesztési alapokból való spanyol részesedés jó példa arra, hogyan tudja egy tagállam saját
érdekeit
képviselni,
s
a
közösség
egészét
is
érdekeltté
tenni
a
reformfolyamatokban. A magyar szakszervezetek is szeretnék, ha a munkavállalók „megnyernék” a szabad munkavállalás jogát, így javulnának a karrierkilátások, a szakmai ismeretek továbbfejlesztésének lehetőségei. Szerintük még a csatlakozás előtt egy olyan munkaerő-piaci és szociális felkészítő programot kell kidolgozni, amely lehetővé teszi a csatlakozással
egy időben
a
szabad
munkaerőmozgást,
Pl:
bérek
emelése,
munkahelyteremtés, szociális ellátás fejlesztése, amelyekkel itthon lehetne tartani az amúgy migrációra hajlamos munkaerőt. A nyugati szakszervezetek szerint a mezőgazdaságban, textiliparban, nyomdaiparban várható jelentős elmozdulás a diplomás és szakképzett versenyképes munkaerő terén. A hazai vállalkozóknak az EU- piacon való próbálkozás esélye kisebb lesz, hiszen minden erejüket felemésztheti a fennmaradásukért folytatott küzdelem. A szomszédos, EU- tagságra a közeljövőben nem esélyes államokból jelentősebb bevándorlás várható a növekvő hazai béreknek köszönhetően. 85
A migráció kapcsán a munkaadók a viszonosság elvét hangsúlyozzák, amit „a harmadik országokkal” kialakítandó magyar kapcsolatokra is kiterjesztenek – kétoldalú államközi szerződések formájában. Magyarországon a legmobilabb munkavállalók a nyugati határ mentén élnek. Beszélik az idegen nyelvet, illetve tudnak ingázni is, ebből a térségből várható bizonyos emelkedés a „kivándorlás” terén. A keleti országrészből viszont valószínűtlenebb a munkavállalási céllal külföldre utazás, mivel messzebb vannak az EU országaitól, illetve a csatlakozással csökkenhet a szomszédos országokból érkezők munkavállalása, akik helyét a magyar munkavállalók töltik be, ugyanis elsőbbséget élveznek a 3. ország munkavállalóival szemben. Magyarország a csatlakozás után nem korlátozza a szabad munkaerő áramlást mindaddig, amíg az munkaerőpiacára károsan nem hat (2+3+2 éves korlátozási időszakokra felbontva).Illetve azokkal szemben érvényesít bármiféle korlátozást, akik Magyarországgal szemben is alkalmazzák azt. /Nagy- Britannia, Dánia, Hollandia, Svédország, Spanyolország, Írország készek megnyitni munkaerő piacukat a csatlakozás pillanatában. /
Azért tartottam fontosnak ezt a dolgozatot elkészíteni, hogy egy már csatlakozott ország, mely sokban hasonlít hazánkhoz, Spanyolország példáján keresztül bizonyítsam, hogy az Európai Uniós átlaghoz viszonyítva jelentősen eltérő mutatókkal rendelkező országok nem okoznak zavart az Európai Unió munkaerőpiacán. A statisztikai adatok mind azt bizonyították, hogy „a váltás” Spanyolország esetében zökkenőmentes, sőt kedvező volt, csak meg kellett találni azt az elvet, melyet érvényesítve saját érdekeiknek nagyobb hangsúlyt tudtak adni. Kívánom, hogy hazánknak is hasonló kedvező változásokat hozzon az Európai Uniós Csatlakozás.
86
Felhasznált irodalom 1. Boda Dorottya – Neumann László: Az EU- csatlakozás munkaügyi vonatkozásai a szociális partnerek szemszögéből Európai Tükör 2000. V. évf. 2. Szám 17.-18. o. 2. Borbély Szilvia: A spanyol érdekegyeztetési etalon Európa Fórum IV. évfolyam 4. Szám 1994. December 92-103. o. 3. Éltető Andrea: Spanyolország és az Európai Unió Európa Fórum: V. évfolyam 3. Szám 1995. Október 33-51. o. 4. Fóris György: Áttörés munkaerő áramlás- ügyben Világgazdaság XXXIII. évfolyam 108. (8123) szám 2001. Június 08. 1. és 11. o. 5. Gyulavári Tamás: Az Európai Közösséghez való csatlakozás hatása a spanyol szociális védelem rendszerére Esély 1997. 3. szám 3-31. o. 6. Gyulavári Tamás: Az Európai Unió szociális dimenziója Szociális és Családügyi Minisztérium 2000. Bp. 53.-82. o. 7. Gyulavári Tamás – Konczei György: Európai szociális jog Osiris Kiadó 2000. Bp. 86.-97. o. 8. Hárs Ágnes: A magyarok külföldi foglalkoztatásának legális lehetőségei Európai Tükör 2000. V. évfolyam 6. Szám 60-86. o. 9. Hárs Ágnes: A munkaerő szabad áramlásának korlátai Európa Fórum VI. évfolyam 1. Szám 1996. Március 47-64. o. 10. Hárs Ágnes: A nemzetközi migráció: kihívás a nemzetközi emberiség számára Nemzetközi szeminárium, Salzburg 1991. Ápr. 14-26. 87
Európa Fórum 1991. október I. évfolyam 3. Szám 139-148. o. 11. Hárs Ágnes: Idegen népesség migráns munkaerő Európa Fórum V. évfolyam 1. Szám 1995. Március 45-59. o. 12. Laky Teréz: Változó fogalmak a munka változó világában Közgazdasági Szemle XLV. évfolyam 1998. Február 123-136. o. 13. Dr. Lukács Éva: „Menni, vagy nem menni” – a magyar munkavállalók és vállalkozók esélyei az Európai Közösség munkaerőpiacán 14. Lukács Éva: „Morzsák” a személyek szabad mozgása témaköréből Esély 1999. 2. Sz. Különszám 91.-102. o. Külföldi Jogi Szemle 1999. 3. Szám 169-177. o. 15. Matus János: Peremhelyzetek Európában Európa Fórum I. évfolyam 1. Szám 1991. Augusztus 32-42. o. 16. Michael P. Marks: A spanyol politika érdekérvényesítésének határai az EU- ban Európai Tükör V. évfolyam 1 szám. 1995. Március 60-74. o. 17. Ódos Bálint – Szentay Ádám: A demográfiai és migrációs folyamatok hatása Magyarország fejlődési pályájára Európai Tükör 2001. VI. évfolyam 5. Szám 35.-64. o. 18. Szilágyi István: A spanyol külpolitika és az európaizálódás folyamata Európa Fórum V. évfolyam 3. Szám 1995. Október 97-113. o. 19. Tóth Judit: Gondolatok a nemzetközei migrációról Európa Fórum III. évfolyam 3. Szám 1993. Október 110-119. o. 20. Munkakereső külföldiek Az Üzlet, Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara folyóirata, Napló Veszprém Megyei Napilap Melléklete, 2003. Február 3. 6. o. 88
Internetes címek 1. Spanyol csatlakozási szerződés www.im.hu=jogharmonizáció fordítás/celexszám119851. 2003. 02. 15.
53-57. o.
2. Magyar csatlakozási szerződés tervezete www. kum. hu 2003. 03. 10.
18-22. o. és 75-76. o.
3. http://origo.hu/print/eu/ 2003. 01. 20. Spanyolország htm készült: 2003. 01. 20. nyomtatva: 2003. 01. 23. 10. 44 4. http://www.lupinfo.com/country-guide-study/spain//spain53htm/ készült: Data as of December 1988. nyomtatva:2003. 02 18. 20:20 5. http://www origo.hu/print/eu/20030115 magyarország.htm/ készült: 2003. 01. 15. 17: 52. nyomtatva:2003. 01. 23.
89
90