268 Ft, határon túl: 1 uro. II. évfolyam, 5. szám május. Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

268 Ft, határon túl:

1 €uro

II. évfolyam, 5. szám • 2010. május

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu

Megálmodtuk, felébredtünk, aztán megcsináltuk!

A rock and roll színész

Kőrösi Csaba, a Veszprémi Petőfi Színház művésze igazi rock and roll színész. A szabadság erejével van jelen a színpadon és úgy tud hatni a nézőkre, akár egy zenei forradalom. Mindent elsöprő erővel és időtállóan.

A cikk folytatódik a 3. oldalon

Fekete Péter

A közönség embere. Olyan képességekkel bír, ami ma már nagyon kevés vidékre szerződött színészre jellemző. Együtt tud élni, létezni, lélegezni a vidékkel, az ottani emberekkel. Kőrösi Csaba a Kakukkfészekben, rendező: Bujtor István

Sirkó László

jutalomjátéka

Juta lomjáték na k nevezzük azokat a színielőadásokat, amelyeket vagy a társulat színművészei választhattak maguknak – hogy legnépszerűbb, leghatásosabb szerepükben mutathassák meg tehetségüket a közönségnek –, vagy a direktorok szántak úgymond búcsúajándékként a színészeknek. Most Sirkó László is jutalomjátékra készül Cseke Péter igazgató és Réczei Tamás művészeti vezető jóvoltából, búcsúról azonban szó sincs! A népszerű kecskeméti színművész Arthur Miller „Pillantás a hídról” című művének főszerepét próbálja.

A cikk a 3. oldalon folytatódik

Műfajteremtő színházi előadás cirkuszsátorban

– Új színhá­zi tér, műfajte­rem­tő produkció, ilyen még nem volt Európában – nyilat­kozta Fekete Péter igazgató a Circus Hungaricus be­­mu­­ta­­tó­ja után. Fél éve már fut egy monodráma Hobó előadásban, ugyanerre a témára hangszerelve, de ez most egy nagyszínházi, nagycirkuszi változat. Giga produkció, amolyan Vidnyánszkiattilás „őrület”. Jómagam a Vadászat óta nem hallottam ilyen jó zenei anyagot Hobótól, így rögtön igent mondtam a debreceni igazgató felkérésére. Megálmodtuk, felébredtünk és másnap nekiálltunk. Műfajt teremtettünk! Attila csodát rendezett, a csapat családként dolgozott!

Hoffmann meséi Gyorben A cikk folytatódik az 5. oldalon

A nô és a férfi Offenbach: Hoffmann meséi című operájának Győri Nemzeti Színház beli bemutatójára készülve a látvány megálmodóival Rátkai Erzsébet Ferenczy Noémi-díjas jelmeztervezővel és Jasenko Čonka díszlettervezővel beszélgettünk. Mindkét művészt a készülődés utolsó óráiban kérdeztem. Erzsike az interjú közben épp egy díszes karkötőn dolgozott, Jasenko festéktől fekete kézzel érkezett a beszélgetésre.

– Másfél nappal a premier előtt festékes kézzel, izgatottan jár-kel az épületben. Mire vágyik ilyenkor? Jasenko Čonka: – Ha most egy héttel ezelőtt lenne, akkor nagyon jó lenne. – Nem úgy van ez, hogy „csak még pár nap” mindig kellene? J.Č.: –Volt már ennél rosszabb, de jobb helyzet is… Jobb a hangulat, ha kicsit hamarabb elkészülünk, nem kell reszketni, emberek után szaladgálni. Technikai dolgok megoldása közben, még tegnap is kellett a művészi gondolaton változtatni… A díszlettervezőnek ki kell bírnia, hogy ilyenkor már mindenki fáradt, és türelmetlen. A cikk a 8 oldalon olvasható

Vidnyanszky Attila

Korösi Csaba

Hûvösvölgyi Ildikó – 4. oldal

A debreceni Csokonai és a Békés Megyei Jókai Színház koprodukciójában.

Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május

Győzelem napi a szenvedélyek viharában Teátrumi közgyűlés

Anna Karenina,

Kaszás Attila-díj átadás

Kocsák Tibor és Miklós Tibor Anna Karenina című musicaljét kezdték el próbálni április végén a Veszprémi Petőfi Színházban. Az előadást Szerednyey Béla állítja színpadra és ő is a díszlettervező. A darab nyári előbemutatóként június 10-én már látható a teátrumban, az őszi premier szeptember 24-én lesz. A produkcióban a vendégművészek mellett a veszprémi színház társulatának a fele szerepel. A főbb szerepeket Halas Adelaida, Sasvári Sándor, Szeles József, Varga Miklós és Trokán Anna formálja meg. A női nem erejének, szépségének és kiszolgáltatottságának eposza Tolsztoj regénye. Az Anna Karenina az író egyik legtökéletesebb alkotása, a szerelem, a szenvedély és a házasságtörés legizgalmasabb műve, mely a világirodalom női hősei közül talán a legjelentősebb. Anna szellemes, csodálatos fiatal nő, aki a moszkvai szalonok szokásai szerint idősebb férfi feleségeként él.

Nyári elôbemutató Veszprémben

Sajtótájékoztató keretén belül mutatta be Besenczi Árpád a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója a 2010-2011-es évad műsortervét. Kilenc új darabot mutat be a következő évadban a színház. Láthatjuk többek között Csehov Cseresznyéskertjét, lesz krimi-komédia, bohózat, operett, a Minden jót Elling című darabnak pedig Besenczi Árpád lesz a főszereplője. Az első, szeptemberi bemutató Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok című zenés mesejáték lesz Bal József rendezésében. A darab egy cirkuszi porondon játszódik; he-

A 2010-2011-es zalaegerszegi évad

Szenvedélyes szerelemre lobban egy daliás lovassági tiszt iránt. A kapcsolat botrányt kavar a belterjes és konvencionális társadalmi közegben, s Anna élete tragédiába fordul. – Egy 700 oldalas remekművet kellett közérthető formában besűríteni két-három órába. Mindezt úgy, hogy közben megmaradjon a

könyv szellemisége és örök érvényű üzenete. Fontosnak tartom a valódi irodalmi értékek megjelenését a színházban. Évekkel ezelőtt egy főiskolai vizsgaelőadáshoz készült a darab. Akkor kevés pénzből kellett kihozni a maximumot, ez a magyarázata a különös díszletnek is. Függönyök segítségével varázsoljuk színpadra az orosz arisztokrácia hangulatát. – mondta a rendező. Va-Ró Az Anna Karenina olvasópróbája

Május 9-én, a második világháború befejezését jegyző „győzelem napján” tartja soron következő közgyűlését lapunk alapítója, a Magyar Teátrumi Társaság, a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. A történelmi eseményen túl azonban mást is ünnepelnek azok, akik elmennek a színház este hét órakor kezdődő rendezvényére a Mozaik Színészünnepre. A Színészünnepen harmadik alkalommal kerül átadásra a Budapest XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat Polgármestere Pokorni Zoltán és a MOZAIK Művészegyesület által alapított Kaszás Attila-díj. A díj azon színművészek elismerését tűzi ki célul, akik kiemelkedő művészi teljesítményük mellett a társulaton belül is fontos közösségépítő szerepet vállalnak. Ezzel a díjjal az alapítók a 2007-ben hirtelen elhunyt Kaszás Attila emlékét kívánják őrizni.

lyi középiskolások, tánc- és akrobata csoportok is részt vesznek majd a produkcióban. Ezt követi az első nagyszínpadi előadás, Csehov: Cseresznyéskert című lírai komédiája, amelyben az egyik főszerepet Sztankay István játssza, valamint leánya, Sztankay Orsolya is színpadra lép. A darabot a színház vezető rendezője, Sztarenki Pál állítja színpadra.

A novemberi bemutatóra a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központtal közösen készül a színház. Egy kortárs spanyol krimi-komédiát mutatnak be, melynek címe Mennyből a hulla. A Balaton Színházban bemutatásra kerülő darabot Radó Denise rendezi. A keszthelyi premierrel párhuzamosan a zalaegerszegi kamaraszínházban Axel Hellstenius: Minden jót Elling! című ötszereplős színműve kerül műsorra, amelynek főszereplője a színigazgató Besenczi Árpád lesz. A 2010-es év utolsó bemutatója a Liliomfi című zenés vígjáték. A második félévben kerül műsorra Ken Ludwig: Primadonnák című bohózata és Egressy Zoltán: Portugál című tragikomédiája. A követ ke z ő évadban is helyet ad egy bemutatónak a Keresztury Dezső Általános Művelődési Központban, ahol Moliere: Scapin furfangjai című

Impresszum:

vígjátékát mutatják be. Az évad utolsó premierje egy klasszikus, nagyszínpadi operett lesz. A Mágnás Miskát jövő év áprilisában láthatja a közönség. A direktor elmondta: „a repertoár ígéretes, annál is inkább, mert rangos vendégrendezői gárda: Pinczés István, Bal József, Radó Denise, Naszlady Éva, Méhes László, Lendvai Zoltán dolgozik majd nálunk.” Ami az anyagiakat illeti, a korábbi vendégfoglalkozásnál nem kerülnek többe a színháznak a következő évadban Zalaegerszegen megforduló vendégek, „ráadásul 27 millió forintot magunkénak tudhatunk egy 2005-ös jogos ÁFA-visszaigénylés miatt, ellenben a központi támogatás az új törvény szellemében 57 millióval kevesebb lesz.” Mindezek mellett az igazgató elmondta, hogy az iskolaszínházi előadásokon Shakespeare: Rómeó és Júlia és Salinger: Zabhegyező című darabját mutatják be, melynek projektvezetője és az előadások rendezője Tompagábor Kornél lesz. Az évad produkcióit pedig rendhagyó irodalomórák keretein belül hozzák közelebb a diákokhoz. A zalaegerszegi színház is kapcsolódik az Ádámok és Évák programhoz; az Ember tragédiájának különböző színeit a Magyar Kultúra Napja apropóján más-más iskola tanulói adják majd elő.

Az est fővédnöke Spányi Antal székesfehérvári püspök. A jótékonysági gálaműsoron fellépnek Kaszás Attila művészbarátai, országos és világhírnévre szert tett együttesek és előadók, többek közt: az ExperiDance Tánctársulat, a Ghymes Együttes, a Madách Musical Tánciskola és a KFKI Kamarabalett, Rudolf Péter és a Beugró csapata, Rátóti Zoltán (Neil Young Sétány), Pápai Erika, Szarvas József, Csiba Julcsi (közreműködik: Sára Csobán, Bősze Tamás Jean-Pierre), a Vörösmarty Színház Társulata, és Stohl András. Díszlettervező: Libor Katalin. Az eseményt rendezte: Hargitai Iván. A jótékonysági gálaest bevételét a Közhasznú Alapítvány Kaszás Attila Szellemi Hagyatékának Ápolásáért, a Vakok Batthyány László Gyermekotthon Római Katolikus Óvodája, Iskolája és a Kemence Varázsa Közhasznú Alapítvány támogatására fordítják. (-)

Besenczi Árpád

Az újakat illetően, a következő évadban a közönség színpadon láthatja Sztankay Istvánt, akinek a lánya, Orsolya Zalaegerszegre szerződött, valamint Kálóczy Orsolya, az alapító tag Nádházy Péter, Bellus Attila, Spisák István, Bálint Péter. A távozókról is szó esett a sajtótájékoztatón. Bagó Bertalannak, a színház korábbi művészeti vezetőjének lejárt a szerződése, Tucsni András irodalmi vezető pedig nyugdíjba vonult. Besenczi Árpád elmondta, hogy a társulat valamennyi tagjának szerződést ajánlott, de Ligeti Kovács Judit, Mészáros András, Nagy Péter, Szegezdi Róbert és Kricsár Kamill nem kívánt a társulat tagja maradni. Ferencz András

Szerzőink, munkatársaink:

Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította, és kiadja a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1054 Budapest Aulich u. 8.II/4. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Felelős kiadó az egyesület elnöke. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba Andrássy út 1. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Munkatárs: Mészáros Csilla – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: adat@ magyarteatrum.hu – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

Balogh Tibor

Tompagábor Kornél

Bera Linda

2.

3.

Sirkó László jutalomjátéka

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május

Sirkó László Trokán Nórával a Pillantás a hídról próbáján

– Véleményem szerint minden szerep jutalom, amit egy színész megkap. Sőt, már az is a sors nagy jutalma, hogy színész lehet az ember, s azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret: játszhat éveken keresztül. Ugyanakkor kétségtelen, hogy Arthur Miller „Pillantás a hídról”

(folytatás az 1. oldalról)

Nem csak a közönség, hanem egy közösség embere lett hosszú évek alatt Veszprémben. Megdolgozott a veszprémiségért nagyon. Játékával, tehetségével, emberi tartásával vívta ki azt, hogy ő lett egy település Kőrösi Csabija. Ennél pedig töb-

című darabjának főszerepe, Eddie Carbone valóban jutalom – mondta Sirkó László. – Egyszerre gyönyörű és nehéz ez a szerep, mindenki örülhet, aki a pályája során eljátszhatja. – Hol tart most a próbafolyamat? – A színdarab felénél járunk,

most kezdtük a második részt próbálni. Eddig úgy tűnik, hogy megállja a helyét az a koncepció, amit Béres Attila rendező elképzelt, s amit a k ö z ö s munkával elértünk. De még korai lenne bármit is kinyilatkoztatni. Ari-Nagy Barbara dra­maturg és Béres Attila egyébként kamaraszínházi változatot készített az eredeti műből, hiszen a Kelemen László Kamaraszínházban láthatják majd a nézők az előadást. – Milyennek látod Eddie Carbonet? Eddie egy nagyon egyszerű dokkmunkás, akinek az ősei valamikor kivándoroltak Amerikába. Abból él,

Korösi Csaba

bet nem is kívánhat egy színész. Egy olyan színész, akivel lehet találkozni boltban, főtéren, piacon, aki mindenhová elmegy fellépni, ahová hívják, segíti a helyi tehetségeket, nyáron pedig a nagyvázsonyi várban az általa szerkesztett, rendezett műsorban szórakoztatja a kirándulókat. Olyan természetességgel van jelen egy vá-

Kőrösi Csaba a Csárdáskirálynőben, rendező: Nagy Viktor

ros életében, mint a vár vagy a Tűztorony. Mindenki úgy érzi, ő mindig is itt volt Veszprémben, hiába született Erdélyben. Színpadi jelenléte, kisugárzása, szakmai tudása, mestersége iránti alázata garancia mindig a sikerre. Sokszor mondják a színházban a nézők, „a Kőrösi Csabi mindenben jó”. És tényleg úgy tűnik, Kőrösi mindent tud. Legyen dráma, vígjáték, musical, tragédia, komédia, operett vagy színmű ő, ha benne van, akkor mindig emlékeznek rá a nézők. Még akkor is, ha csak kis szerepben láthatják. Kőrösi Csaba tényleg tud valamit. Tudja, hogy fontos az embereknek a színház, a kultúra, tud örömet, katarzist adni játékával. Nem küzd, hanem rengeteg energiát megmozgatva dolgozik a szerepeivel. Jól rögtönöz, kapcsolatteremtő képessége remek, ezt számtalanszor bizonyította már különböző helyzetekben és a veszprémi Versbusz alapító tagjaként. Ő az a színész, aki ott csinál színházat, ahol épp szükség van rá. Ahogy megy vele előre az idő, úgy foszlanak le róla a sallangok, játéka egyre tisztább, kiforrottabb, erősebb. Persze, ehhez szüksége volt arra is, hogy az elmúlt időszakban Veszprémben olyan rendezőkkel dolgozhasson együtt, mint Bujtor István, Valló Péter, Szinetár Miklós, Bereményi

hogy hajókat rak ki, tisztességes életet biztosítva a feleségének és Catherinenek, a neje 18 éves unokahúgának, aki velük él. Eddie egy kicsit jobban kedveli ezt a fiatal lányt, mint ahogy szabadna, de ezt a vonzalmat magának sem vallja be. Véleményem szerint eleinte nem is tud róla. A család barátja, az ügyvéd hívja fel a figyelmét, hogy hiába ágál a lány sorsa ellen, nem tehet semmit. A családhoz ugyanis két fiatal férfi érkezik, az as�szony rokonai: Marco és Rodolpho. Catherine és Rodolpho között pedig első látásra szerelem szövődik. Eddie ezt nem veszi jó néven, sőt gyűlölet alakul ki benne a fiú iránt. Mint jó apa, ellát mindenkit, szállást, ételt ad a két fiúnak is, de közben figyelmezteti őket az illegális bevándorlókat érintő szigorú törvényekre. Egy biztos, a tragédia felé sodródik a család: Catherine, az ő választott szerelme, Rodolpho és Eddie, akinek korához sem méltó ez a túlgondolt nevelőapai kapcsolat. Eddie el kell, hogy bukjon. A darab tele van színes, mozgalmas, dús érzelmekkel, és rettenetes, fojtó érzelmi hullámokkal, amelyek beborítanak mindenkit: az

is megkapja a méltó büntetését, aki törvénytelenül érkezett ide, és az is, aki szállást adott nekik. A szerelmespár sem happy enddel búcsúzik az előadás végén. Eddie nem tudja kordában tartani az érzéseit, ezért kerül zsákutcába. A történetet vis�szaemlékezésként közreadó ügyvéd is bűnhődik: egy életen át szorong az emlékektől. Hogy mitől igazi ajándék még nekem a remek szerepen kívül ez az előadás? Nagyszerű kollégákkal dolgozhatok együtt, úgy vélem, a legjobb szereposztással próbáljuk a darabot. A súgó a feleségem, Ba Éva, a rendező asszisztense pedig az én édes lányom, Sirkó Anna. Természetesen köszönöm az igazgatóságnak ezt a jutalomjátékot: ilyen szerep nem minden nap jut a színésznek. De nehogy azt higgye a kedves néző, hogy ezzel búcsúzom! Hiszen a „Pillantás a hídról” című előadással párhuzamosan már próbálom a Nyomorultak musical változatát. Ez a pálya nem korfüggő – egy színész, amíg mozogni bír, addig szerepet vár, szerepet játszik, lehetőleg jól. S ha szerencséje van, akkor nézik. Bera Linda

Kőrösi Csaba, Petőfi- és Latinovits-díjas színművész 1983-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. Pályáját Nagyváradon kezdte. 1988-tól 1990-ig a Veszprémi Petőfi Színház, 1990 és 1991 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 1991-től 2003-ig megint a Veszprémi Petőfi Színház, 2003-2004-ben újra a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 2004 óta pedig ismét a Veszprémi Petőfi Színház tagja. Főbb szerepei a Veszprémi Petőfi Színházban: Rideg Sándor: Indul a bakterház (Patás); Carl Sternheim: A bugyogó (Benjamin Mandelstam, borbély); Zágon István-Nóti Károly: Hyppolit, a lakáj (Tóbiás); Mihail Afanaszjevics Bulgakov: Moliere (Igazságos Varga, udvari bolond); Kosztolányi Dezső: Édes Anna (Ficsor, házmester); Dale Wasserman: Kakukkfészek (Scanlon); Nagy Ignác-Parti Nagy Lajos: Tisztújítás (Aranyos, köznemes); Molnár Ferenc: Delila (Csapos); Legyetek jók, ha tudtok! (Fülöp atya); Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert (SzimeonovPiscsik); Vitéz Bátor (Békés Arany Kán); Osztrovszkij: Vihar (Kuligin); Katajev - Aldobolyi - Romhányi: Bolond vasárnap (Portás); Molnár Ferenc: Színház (Dr. Ernő); Dobozy-Korognai: A tizedes meg a többiek (SS hadnagy); Erdős Virág: Merénylet (Nyomozó); Müller Péter Sziámi - Tolcsvay László - Müller Péter: Isten pénze (Marley); Shakespeare: A windsori víg nők (Page, windsori polgár); Vitéz Bátor (Békés Arany Kán); Palásthy Bea: Ők heten (Nemkell); Neil Simon: Pletyka (Ken Gorman); Molnár Ferenc: Üvegcipő (Szeniczey Oszkár); Goldoni: A komédiaszínház (Petronio, szerepe szerint a Doktor); Gogol: A revizor (Artyemij Filippovics Zemljanyika, a közjótékonysági intézmények főgondnoka); Kiss Csaba: Hazatérés Dániába (Komikus, színész)

Géza, Vidnyánszky Attila, vagy Győrben Nagy Viktor, akik mind hozzájárultak ahhoz, hogy soha ne a saját nosztalgiájába fürödve lépjen színpadra. Kerülje a rutint, azt, hogy elég, ha közönség kedvencként csak a nevét viszi fel a világot jelentő deszkákra és mindig sikerüljön számára a megújulás. Kőrösi Csaba a bizalomért bizalmat ad vissza. Benne még nem csalódott rendező és néző sem. Így lett a veszprémi színház elmúlt 20 évének kultikus színésze. Sokszor mondja, régimódi ember ő,

aki még mindig rock and rollt hallgat, főleg Led Zeppelint és Stonest. Együtt voltunk Rolling Stones koncerten pár éve Pesten, a jegyet a mai napig őrzi. Öregesen, a lelátón ültünk már, a küzdőteret meghagytuk a fiataloknak. Akkor úgy nyugtattuk magunkat a múló időben nézve a csápoló tömeget, hogy mi már megküzdöttünk a műfajért, a rock and rollt a lelkünkben érezzük, akár csak a színházat. Múlt századi reneszánsz emberként. Varga Róbert

Szerzőink, munkatársaink:

Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Kozma András

4.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május

Hûvösvölgyi Ildikó

A Madách és Sopron között Egy színész(nő) pályájába betekinteni mindig pillanatfelvétel. Hűvösvölgyi Ildikóval kapcsolatban most az a legfrissebb hír, – mondhatjuk így is – kicsit visszatért a múltjához: április végén, évtizednyi kihagyás után premierje volt a Madách Színházban: Herendi Gábor első színpadi rendezésében, a Diploma előtt-ben lép színpadra. Közben rengeteget utazik, anyaszínházában, Sopronban egymás után kapja a változatos feladatokat. – Több interjúban is használta önmagára vonatkozóan a hűség és a bizalom jelzőket. Igaz ez a MadáchSzacsvay Lászlóval

ra is, ahonnan talán megismerte az ország? – Én már egy másik fajta hűségben élek, hiszen három éve a soproni színház tagja vagyok, és úgy néz ki jövőre is oda fogok tartozni. Valóban hűséges típus vagyok, alapvetően, a családomhoz, a színházamhoz – bár az utóbbi néha megcsal kicsit. Ilyenkor nincs más megoldás, tovább kell lépni, sérülés nélkül. A változásokat nem szabad tragikusan felfogni, hiszen ez hosszú távú pálya, olykor csavarokkal tarkítva. A színházban töltött 35 évemet korszakokra tudom bontani. A főiskola után, a Madáchban töltött első hét évem alatt nem játszottam nagy szerepeket, viszont ren­geteg tévéfilmben szá­ mítottak rám, sorra alakítot­ tam a fiatal lányokat a Zöld dióban, a Bod ná rnéba n, a Beszterce ost­ romában, a Krétarajzokban. Nem volt más dolgom, mint kedvesnek, szépnek és szerelmesnek lenni. 1983-ban történt a változás, nem bennem, hanem a színházban, amikor a prózai, polgári hagyományokat

ápoló Madáchba berobbant a musical a Macskákkal. Seregi László, a koreográfus ránk komponálta a tolvaj macskapárt Gyabronka Józseffel. Hirtelen kiderült: tudok énekelni, táncolni, van humorom. Tizenöt éven keresztül játszottam a nagy musical szerepeket, a Dr. Hertzet már kifejezetten ránk, az akkori társulatra írták. Aztán jött a József, a Mária evangéliuma, az Apácák, végül a Nyári éj mosolya. Kétségtelen, ez volt a leggazdagabb musicalszínészi korszakom, és ebben az időszakban született mindkét lányom is. – Mi változott meg? Miért ért véget ez a széria? – Ma már nem játszhatom ezeket a szerepeket, más a hangom, a testem – a színpadon is beleértem az anyaszerepekbe, a most futó, új musicalekben nem találtak nekem feladatokat. Helyettük jöttek másfajta kihívások. Ekkor kértek fel a Bartók Rádióban, hogy vezessem a Muzsikáló délután című műsort, három színiiskolában tanítottam, a Reményik Sándor-estemmel mai napig járom az országot. Eközben felvettek a színművészeti egyetem doktori iskolájába, ahol Weöres Sándor költészetének zeneiségét vizsgálom. Ennek részeként készítek egy önálló estet is, ahol szavalok, énekelek, zongorázok majd, ez utóbbiban nagy hasznát veszem a konzervatóriumi végzettségemnek. A zenés színházi múltam után tehát megszerettem a lírát is: maszk és paróka nélkül kiállni a közönség elé, a költő gondolatait közvetíteni. – Hogyan került Sopronba? – A színház igazgatója, Darvasi Ilona hívott. Korábban már so-

kezdtem. Már a főiskola előtt is dolgoztam a győri színházban. − A főiskola után jött Pécs… − Nem! A főiskola után jött először a Mikroszkóp, azután a Madách, Miskolc, évadban volt olyan szerepem, amit Pécs, megint Miskolc, Szeged, Bé- igazán szerettem csinálni. Most csak késcsaba, Szolnok… Hamar elteltek az évek! − Nem vagy az a kimondottan otthonülő típus! − Nem vagyok az! − A szolnoki szerepeid közül van-e olyan, ami a számodra is emlékezetes? − Szerencsém van ebből Karczag Ferenc és a szempontból, Molnár Nikolett a mert minden Hippolyt, a lakájban

kat dolgoztunk együtt a Turay Ida Színházban, amit ő alapított, és ami az első hazai magánAz Osztrigás Miciben színház. Ös�szehozott egy nagyon jó csapatot, akik közül sokan vele mentünk Sopronba. Ezek alatt az évek alatt váltam igazán prózai színésszé. Az idei évadom csodálatos, felér egy mesterkurzussal. Négy premieren vagyok túl, a Diploma előtt az ötödik. Kezdődött a Száguldó Orfeum – Ennek a nagy szakmai örömnek nevű társulat Női furcsa pár című természetesen ára is van. Ennyit soha darabjával. Nagy ajándék nekem nem voltam még távol a családomtól. Florence figurája, amibe az összes Hála Istennek a lányaim már nagyok, eddigi színészi tapasztalatomat bele- dolgoznak, és a háztartást is el tudják sűríthetem. Ezt követte a Turayban látni, ha nem vagyok otthon. Mégis a Semmi szexet, angolok vagyunk rossz, hogy nem tudtam mindig ott című vígjáték, amiben egy fanyar lenni, amikor nekik, a férjemnek humorú anyát játszom, aki állandó- vagy az édesanyámnak szüksége lett an a fiatalok nyomában van. Sop- volna rám. Ennyi kilométert életemronban két bemutatóm volt, először ben nem utaztam: sokszor délelőtt novemberben az Édes fiaim. Jó volt Pesten próbáltam, este pedig Sopronebben a darabban is újra találkoz- ban játszottam, másnap kezdődött ni Madáchos kollegákkal, Kerényi mindez elölről. A buszon töltött időt Imrével, Huszti Péterrel, Piros Il- pedig ki lehet tölteni hasznosan is: aldikóval. Decemberben bemutattuk vással, szövegtanulással, filmnézéssel, az Osztrigás Mici című bohózatot, beszélgetéssel a kollegákkal. amiben Petyponnét, Szacsvay László – Mi annak a titka, hogy mindig rondácska feleséget alakítottam. Na- optimista? Szemlátomást sugárzik. gyon termékeny évadom volt, sokat – Boldog vagyok. Erről ugyan játszottam, folyamatosan próbáltam, mostanában nem divatos beszélúj impulzusok értek. ni. Büszke vagyok a családomra, és – Gondolom, mindez sok utazással olyan hivatásom van, amiben a mai jár. Hogyan viseli a „vándorszínészi” napig nagy örömöm találom. életet? Csicsely Zoltán így kapásból: az Isten nem szerencsejátékos, a Zárt tárgyalás, vagy legutóbb a Vízkereszt előadása jut az eszembe. − És a „Rózsa neve” című előadásunk Vilmos testvér szerepe? − Érdekes, mert azt nem szerettem. Abból az időszakból a Nem félünk a farkastól volt a kedvencem. De például a Két úr szolgája előadásból a közös jelenetünket − mutat rám − szintén szerettem csinálni! − Köszönöm, azt én is bírtam! − Mondom. − És a jövőd? Van valamilyen elképzelésed?

Karczag Ferenc

Büszkén fészkelődöm a szófán; olyan szépen elterveztem az első mondatot, alig bírom megállni, hogy rögtön elő ne rukkoljak vele, de egy belső hang figyelmeztet, türelemre int. Már nem vagyok an�nyira biztos a dolgomban. Tudniillik karcagi születésű vagyok… S most, a Jászai-díjas Karczag Ferenc otthonában ülök… Egy karcagi a Karczagnál! Na! Hát ez lenne az a hoppá nagy indítás! De aztán eszembe jut, hogy ezt már egy párszor elsütöttem előtte, és egyszer sem jött be. Le sem reagálta, ami végül is érthető. Ő győri, mögöttem egy tetszetős falikárpiton Velence látképe a Dózse-palota felől; − semmi Karcag. Kerülendő a kozmát, hagyom a csudába a kezdést. − Mennyi ideje is vagy a pályán? − kérdezem. − Ezerkilencszázhetvennégyben

„Nem otthonülô típus”

− Dolgozni szeretnék. − Szeptembertől júniusig színpadon vagy! − Ez most változik, mert a következő évadban csak négy bemutatóm lesz, színészként. Igaz, rendezek is egyet. Ennek azért örülök, mert a fiam, Dávid, nyolcadik osztályos lesz, és így jobban oda tudok figyelni a dolgaira… -osváni-

Szerzőink, munkatársaink:

Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Mészáros Csilla

Darvasi Ferenc

Rideg Zsófia

5.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május

Műfajteremtő színházi előadás cirkuszsátorban (folytatás az 1. oldalról)

Már akkor országosan egyedülálló és európai szinten is egyedi kísérletbe fogott a Békés Megyei Jókai Színház, amikor tavaly egy cirkuszsátor felhasználásával új, mobilizálható játékteret hozott létre Porondszínház néven, ami alkalmas a színház- és cirkuszművészet elemeinek együttes megjelenítésére. Fekete Péter igazgató köztudottan a cirkuszművészet felől érkezett a színház világába, így érthető honnan az ötlet. A tavalyi nagysikerű Aida musical-bemutató után idén k é t zenés darabot állítottak színre, illetve porondra. Április 30-án a Circus Hungaricust, május 12-én a Csínom Palkót mutatják be. Május 29-én a fővárosban a Hősök terén, a műjégpálya betonján vernek tanyát, illetve cirkuszsátrat. Nyáron Kapolcson, ősszel pedig Debrecenben, a Nagyerdei Stadionban is láthatja a közönség az új színházi teret. Az idei első, békéscsabai bemutatón tombolt a közönség. Hobo nagysikerű Circus Hungaricus lemezét Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai Színház igazgatója vitte színre, a játékteret Fekete Péter a Jókai színház igazgatója tervezte, „készítette”. A Magyar Teátrum Tár-

saság két színházának igazi koprodukciója tehát ez a bemutató. Három műfaj: a színház, a cirkuszművészet és a zene ötvöződik e vállalkozásban. Budapestről

tíz artista, a Jókai színházból tizennégy színész és színi hallgató, Oleg Zsukovzszkij orosz mozgásművész, valamint Hobo teljes zenekara dolgozik az előadásban. Hobo emblematikus címet viselő lemezére, amelynek zenéjét elsősorban Madarász Gábor szerezte, sok helyszínen játszódó, több szálon futó cselekményt álmodtak az alkotók, amelyek Hobo monológjaival furcsa feszes előadást eredményeznek. A rock&roll dübörgésétől az érett férfi líráig bezáróan széles skálán játszik a zenekar és a látvány méltó párja zenének. Atomjaira széthulló családot, Cipolla irányításával tv-vel, pénzzel, bankkölcsönnel minket irányító ördögcsapatot és jövőt, belső energiákat mutató artista közösséget látunk

a színpadon. Út a káosztól a rendig, ami eredendően bennünk van csak a megtalálásához ki kell szórni az életünkből a felesleges dolgokat, de vajon mik is azok? Circus Hungaricus – Budapest május 29-30-31., Hősök tere, Porondszínház. Junior Fotó: Martin Gábor Tisztelt Közönség! Szeretettel és érdeklődésükben reménykedve meghívom Önöket egy lecsúszóban lévő vén ripacs kétségbeesett és nevetséges, ám valószínűleg nem utolsó próbálkozására, amelyben a rockzenét ezúttal a cirkusszal szeretné összehozni. Új „Circus Hungaricus”-ában áriázik, spiccel, durrogtat, bű- és művészkedik, lángot okád, valamint pávatollakkal a fenekében mutogatja magát. Földes László „Hobo”

Történetfoszlányokból álló mozaik ez a produkció, amelynek a darabkái rettenetesen precízen kell, hogy érintkezzenek egymással. Nem illusztrálni fogjuk az előadást. A szereplőknek sokszor csak pár másodpercük lesz a tér különböző pontjain, de a szálak az előadás végére összefutnak majd. Ennek a történetnek elsősorban szereplői lesznek, hősei kevésbé, de ha megérint majd bennünket a zene és a tartalom, akkor tudni fogjuk: ez a cirkusz a miénk. Vidnyánszky Attila rendező a debreceni Csokonai Színház igazgatója

Cirkusz az egész világ

Hobo és bandája, ripacsok, bohócok, artisták a porondon A Jókai porondszínháza ideális helyszín a Circus Hungaricus-nak, otthonosan mozognak benne színészek, táncosok, artisták, bohócok. A főszereplő Hobo a dalaival, búgó hangjával és nagyszerű zenészeivel. Elhangzik 15 dal, amiért már önmagában érdemes együtt töltenünk az estét, de a Circus Europa, a Cipolla lovag, a Késő van már meg a többi szerzemény még mélyebb érzelmeket is kavar. A mai Magyarországról ad Hobo kíméletlen helyzetképet, mélyen pesszimista hangulatot tükröz. Aztán elénekli, hogy A rock and roll mindenkié, és attól kicsit felvidulunk, mert a jó zene élvezetében mindenki egyforma. Sétál és mesél az öreg rocker, régi időket idéz, s közben felépítik a porondon A bolondok hajóját, felhúzzák a vitorlákat, hogy kihajózhassanak a nyílt vizekre. Tetszik, hogy Hobo laza és okos egyszerre, közvetlen és távolságtartó, mer vén ripacsként kiállni, keverni a rockzenét a cirkusszal, a blues-t a lírával, a magyar melankóliát az európai életérzéssel, a költőiséget a trágársággal; mindig a lecsúszottak sorsával érez közösséget, és képes összehozni a legtávolabbi társadalmi rétegeket. Bohócnak öltözik, úgy tart önvizsgálatot, számadást az életéről, tükröt egy nemzedéknek. Humor és cinizmus, fájdalom és düh, szellemesség és megbotránkoztatás, meghat és fejbe vág a hobói katarzis. N. K.

A lap tervező grafikusai:

Szerzőink, munkatársaink:

Friss hírek a magyar teátrum ONLINE oldalán!

www.magyarteatrum.hu Köles István Junior

Niedzielsky Katalin

Tarics Péter

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május

Borisz – bűn és bűnbánat

Április 23-án volt Debrecenben, a Csokonai Színházban Muszorgszkij: Borisz Gondunov című operájának bemutatója Vidnyánszky Attila rendezésében. A címszerepet az Amerikában élő, orosz származású Nyikita Sztorozsev énekli. – A legtöbb énekes már egészen fiatal korától tudatosan készül a pályára, az Ön életrajza viszont rendkívül fordulatos előzményekre utal. Honnan indult és hogyan jutott el az operaszínházak és koncerttermek színpadáig? – Az életem és a pályám valóban nem tipikusan egy orosz énekesé, mégis kézzelfoghatóan jellemzi a kort, és a történe-

lem befolyását egy ember sorsában. Nemesi származású családom a bolsevik forradalom után Kínába, az orosz emigráció egyik jelentős diaszpóráját befogadó Harbinba menekült, és én magam is ott születtem. Sztálin halála után a család nehéz dilemma elé került. Az új szovjet kormány igyekezett a külföldön élő oroszokat vis�szacsábítani különböző ígéretekkel, a politikai amnesztia lehetőségével. Családunk egy része nem bízott ebben, és Amerikába települt, az én szüleim viszont elfogadták a lehetőséget, és a Szovjetunióba, az Urál menti Szverdlovszkba költöztünk, amely az 1990-es években visszakapta az eredeti Jekatyerinburg nevet. Gyermek- és ifjúkorom évei intenzív sportolással és tanulással teltek, versenyszerűen jégkorongozta m és foglalkoztam küzdősportokkal is. Aztán a kötelező katonai szol-

Fotó: Máthé András

gálat letöltését követően az egyetem filozófia szakára nyertem felvételt. Már akkor is érdekelt a vallástörténet és vallásfilozófia, és komolyan készültem erre a pályára. A disszertációm témája „Isten létezésének bizonyítékai Kant, Feuerbach és Hegel filozófiájában” lett volna, de egy szerencsétlen eset derékba törte életemnek ezt az irányát. Egy diákok közötti konfliktus során meglöktem egy fiút, aki elesett, és eltört egy vécékagylót. Bármilyen nevetségesen is hangzik ez most, de ennek következményeként a komszomol-bizottság elé citáltak és addig gyötörtek „a népgazdaság vagyonának tönkretételével”, hogy elegem lett, és nyilvánosan széttéptem a komszomol-igazolványomat. Erre persze kizártak az egyetemről, és még szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem börtönöztek be. Mindenesetre egy gyárba mentem segédmunkásnak, és ott bekapcsolódtam egy műkedvelő dalkörbe, ahol többnyire esztrádműsorokban léptem fel. Ekkor figyeltek fel a hangi adottságaimra, és javasolták, hogy jelentkezzek a konzervatóriumba. Egy kiváló, görög származású énektanár irányítása alatt sajátítottam el a belcanto technikáját, és később megnyertem a Csajkovszkij-énekversenyt. Innentől kezdve már nem volt kérdéses, hogy énekes leszek. Be is kerültem a Bolsoj Színházba és a Moszkvai Filharmóniai Társaságba, ahol öt éven át szólistaként foglalkoztattak. – Egy operaénekes számára a Bolsoj szólistájának lenni óriási presztízs. Az Ön művészi útkeresése azonban tovább folytatódott. Hogyan alakult a későbbi pályája? – A Bolsojban ugyan abszolút főszerepeket énekeltem, de pártonkívüliségem és „gyanús” külföldi rokonságom miatt sohasem engem vittek a külföldi vendégszereplésekre. Egy idő után azt éreztem, hogy egyre inkább elszigetelnek a lehetőségektől, ezért 1981-ben egy mexikói származású zenész hölggyel kötött házasságom révén Mexikóba emigráltam, és közel tíz évig ott éltem, de innentől kezdve

Direk tornak ugrot t be az igazgató!

A tervezettnél hamarabb mutatkozott be a zalaegerszegi publikum előtt Besenczi Árpád, a Hevesi Sándor Színház direktora. Az április végén ételmérgezés gyanújával kórházba került zalaegerszegi színész, Urházy Gábor László helyett kellett két alkalommal beugrani az Othello Gyulaházán című előadásba Vermes igazgató szerepében. Urházy Gábor László olyan súlyos ételmérgezést kapott, hogy kórházba kellett szállítani. A váratlan betegsége miatt helyettest kellett találni, így azon a két estén a helyzetre való tekintettel a színház új igazgatója, Besenczi Árpád lépett a közönség elé. Az idő rövidsége miatt a direktor néhány esetben példánnyal a kezében játszott.

„Ez egy Vis Major helyzet” – mondta a második előadás után az igazgató. „Az én ötletem volt a beugrás. Természetesen előtte egyeztettem a darab rendezőjével, Telihay Péterrel és Sztarenki Pál, színházunk vezető rendezője véleményét is kikértem.” Mivel néhány óra alatt történt minden és gyorsan kellett cselekedni, sok idő nem maradt a felkészülésre: „Rendkívül kevés idő állt rendelkezésre! Az érdemi munka mindössze négy óráig tartott. Azonban így is eredményes volt. Meg kell, hogy köszönjem a kollegáknak, akik fantasztikusan viselkedtek. Mindenki igyekezett, akár kint a takarásban, vagy

bent a színpadon szemkontaktus segítségével.” Mint kiderült, volt már hasonló helyzetben a direktor: „Nem volt újdonság számomra, hiszen korábban már többször is megtörtént velem. Egyszer a József Attila Színházban Koltai Robi helyett kellett három nap alatt beugranom a Nebáncsvirágba, de Pécsett is fordult már elő ilyen az Az a szép fényes nap című darab esetén. Tulajdonképpen inspiráló számomra.” Visszatérve a zalaegerszegi esethez: „Szerencsém volt, hiszen nagyon biztos volt a háttér. Egy sikeres, jó előadásba könnyebb a beugrás is. És még a táncokkal sem volt gond…” Ferencz András

megnyílt előttem a világ. A nemzetközi operaélet legnagyobb és legjelentősebb operaházaiban, koncerttermeiben és fesztiváljain léptem fel, többek között Bécsben, Párizsban, Londonban, Milánóban, New Yorkban, San Franciscóban, Firenzében, Münchenben, Tókióban, illetve Berlinben. A repertoárom több mint 50 operaszerepből és 300-at is meghaladó klasszikus dalból áll. Az általam énekelt szerepekből 25 CD és 5 DVD felvétel készült olyan karmesterek irányítása alatt, mint Msztyiszlav Rosztropovics, Vlagyimir Askenazy, Sir John Pritchard, Claudio Abbado, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij, Kent Nagano, Valerij Gergiev, illetve olyan énekes-partnerek közreműködése mellett, mint Plácido Domingo, Luciano Pavarotti, Agnes Baltsa, Edita Gruberová. – Egyik legjelentősebb alakítása Muszorgszkij Borisz Godunov című operájának címszerepe, amelyet a két énekes-legendával, Galina Visnyevszkajával és Nicolai Geddával is előadott. Milyen élmények fűzik ehhez az operához? – Muszorgszkijnak e zseniális operájában már vagy harminc éve énekelek, de első szerepem benne Pimen szerzetes alakja volt. Többek között a párizsi Grand Operában is játszottam ezt a szerepet, ahol Boriszt a legendás bolgár származású basszus, Nikolai Giaurov alakította. Később, persze, számtalanszor énekeltem magát a címszerepet, Boriszt is, gyakorlatilag az opera minden változatában, Rimszkij-Korszakov és Sosztakovics hangszerelésében is. A debreceni színház felkérése azért volt különösen érdekes, mert egy ritkán játszott, de az eredeti műhöz közeli változatot javasolt, ami szakmai szempontból nagyon izgalmas feladat. – Milyennek látja a debreceni Csokonai Színházban Ön által alakított Borisz személyiségét? – Amikor Borisz szerepére készül az énekes, elsősorban azt kell eldöntenie, azt kell tisztáznia az adott előadás rendezőjével, hogy egy velejéig romlott gazembert kell-e alakítania, vagy egy alapjában véve jó embert,

aki bűnének súlya alatt összeroppan, és belehal a lelkiismeretfurdalásba. Borisz Godunov egy rendkívül ös�szetett személyiség. Történetileg nem bizonyított, hogy köze lenne a cárevics halálához, de a gyanú mindenképpen rávetül. Ugyanakkor ő volt Rettegett Iván egyetlen túlélő bizalmasa, ami szintén árulkodó dolog, hiszen a félelmetes cár szörnyű bűneiért ő is felelősséget visel, talán aktív részt is vállalt bennük. Egyszóval nem volt egy angyal, de a librettó alapját képező Puskin-műben a szerző kifejezetten negatív színben tünteti fel, mivel Borisz Godunov már cárként üldözte a Puskin családot. Erre a szövegben is találunk utalást: „Gyűlöletes nékem a Puskinok zendülő nemzetsége.” Puskin gyilkosnak állítja be, ugyanakkor egy lélekben rossz emberről nem tudom elhinni, hogy belehalna a lelkiismeretfurdalásba. Ráadásul ő maga nem törekedett a hatalomra, három napig vívódott, míg a nép nyomására elfogadta a trónt, pedig nem akart uralkodó lenni. A monológjában el is mondja: „Bárhogy is törekednék, megfelelni úgysem bírnék.” Pedig később nagyon sok jót cselekedett, ám ez mégsem mentette meg a tűzvész és az éhínség miatt elkeseredett tömeg haragjától. De még a legnagyobb bűnösök is megtérhetnek, és úgy gondolom, hogy Borisz Godunov a halála előtt megtér Istenhez. Ez egyébként is egy sajátosan orosz dilemma – a bűn és a bűnbánat együttes jelenléte. Vidnyánszky Attilával és a debreceni társulattal remek együttműködés alakult ki, mind szakmai, mind emberi szempontból. Bevallom őszintén, nem is számítottam arra, hogy egy számomra ismeretlen, magyar, vidéki városban ilyen magas szintű szellemi pezsgéssel találkozom. Az alkotói munkának rendkívül fontos része a kreatív, nyitott közeg, és úgy érzem, hogy a debreceni Csokonai Színház egy ilyen légkört tud teremteni az itt dolgozó művészek számára. Az interjút készítette és fordította: Kozma András

6.

7.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május

Vízk er e szt Szék e sfehérvárott A székesfehérvári Vörösmarty Színház április 16-án mutatta be Shakespeare: Vízkereszt, vagy bánom is én című komédiáját Nádasdy Ádám fordításában. Az előadást Keszég László rendezte, Violát Bakonyi Csilla, ikertestvérét Sebastiant pedig Csizmadia Gergely játssza. A következőkben a rendező néhány gondolatát, és a két szereplő rövid portré-interjúját olvashatják.

Keszég László:

Rendezõként ez a hatodik találkozásom Shakespeare darabbal. Már eddigi munkáim során is lenyűgözött meseszerű, fordulatos történeteivel, archetipikus figuráival, a képzeletet folyamatosan működtető szavakba öntött teatralitásával. Művei teli s teli vannak olyan helyzetekkel, melyeket ma is jól ismerünk, és az ábrázolás egyszerűségén keresztül tömegeket szólít meg, ugyanakkor a silányság veszélyét mind-végig szerencsésen elkerüli. A színészektől olyan típusú energiák mozgósítását követeli meg, melyek működtetése közel áll ízlésemhez. Színészként épp a Vízkereszt bolondjaként próbálhattam ki magam így a másik oldalról is megtapasztalhattam, mennyire elengedhetetlen a pontos, plasztikus fogalmazás. A Vízkereszt összetettsége – vígjátéki humora, olykor egészen durva, vérfagyasztó tréfái, melankolikus, a szerelemmel néhol már ironizáló hangvétele miatt is fontos kihívást jelent rendezői pályámon, melynek során remélhetőleg az összes Shakespeare darab megrendezésére alkalmam nyílik majd.

Bakonyi Csilla

Tisz aújvá rosba n nőtt fel. Sporttagozatos volt, és az énekkaron kívül „semmi köze” nem volt a művészetekhez mindaddig, amíg a debreceni Csokonai színházban nem látta a Légy jó mindhalálig című

Megkezdődtek az idei évad utolsó bemutatójának, Arthur Miller drámájának próbái a Katona József Színházban. A Pillantás a hídról a Brooklyn-híd alatti bevándorlók sanyarú életét villantja fel előttünk, és megmutatja egy szenvedélyei által uralt férfi küzdelmét. A darabot Béres Attila rendezi, akit először arról kérdeztünk, dolgozott-e már korábban Arthur Miller darabbal? – Igen, méghozzá a Pillantás a hídról Rodolphoját alakítottam 1995-ben, amikor Metzner János rendezte ezt az előadást Temesváron. Harmadéves voltam akkor a marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolán, és egy fantasztikus színésszel, Hunyadi Lászlóval játszhattam együtt, aki Erdély egyik remek művésze volt. Vegyes érzések maradtak bennem a próbafolyamatot tekintve, hiszen rettegtem Hunyaditól, és sokszor mást

gondoltam a darabról, mint a rendező, de végül nagyon megszerettem az előadást. Nagyon jó érzés volt főiskolásként egy nagy színházban egy komoly szerepet eljátszani. Életem első alakítása volt. – Másképpen valósítod meg most ezt az előadást, így a színpad túloldalán állva? – Igen, másképpen. Az egy nagyszínpadi előadás volt, itt más körülmények között, egy stúdiószínházban láthatja a közönség a darabot. Kis térben játszódik majd a történet, ahol minden nagyon közel van és minden látszik. Más lesz azért is ez az előadás, mert sok idő eltelt azóta, és mást gondolok már én is a világról. Az egyik alapelgondolásom az volt, hogy ez a darab olyan, mint egy dokumentarista film. Az ügyvéd, Alfieri a lelkiismerete megnyugtatására, vagy inkább elfedésére úgy mutatja be a történetet estéről estére, mint egy áldokumentumfilmet, azonban ezen a kereten belül ez egy nyers, kegyetlen, szókimondó és jelen idejű sztorivá válik. Ez az előadás egyrészt egy film, másrészt pedig egy iszonyatos erővel ható lélektani történet viszonyainkról, az idegenség-

darabot. „Onnantól nem volt kérdés, hogy mi leszek.” A gimnáziumban már csatlakozott egy musicalcsoporthoz. „Részt vettem az Új bekezdés Egyesület performance-sorozatában is, amelyet kortárs szerzők verseiből adtunk elő.” A színművészetire nem jutott be, amin ma már ő sem csodálkozik: „én se vettem volna fel magamat, tragikus volt, amit ott produkáltam.” Komolyabban vette a dolgot, később Gór Nagy Mária színitanodájában végzett és diplomát szerzett a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán. Szöszkesége és karcsú alakja ellenére nem skatulyázták a naiva szerepkörébe, egymástól teljesen eltérő karaktereket is alakíthatott. Egyik kedvence Eugénie, a nagyszájú, lusta takarítónő a Bolha a fülben című darabból. „Csöppet sem hasonlított rám, kicsi szerep volt, mégis nagyon szerettem.” A közönség is. Ő kapta a tapsrendnél az egyik legerősebb ovációt. Az idei évadban a Cseresznyéskertben Várját alakítja, az Elektrában Khrysothemist, A kommunizmus története elmebetegeknek című előadásban pedig Kátja nővért. Négyéves kisfia és hároméves kislánya adják a legtöbb erőt munkájához, amely „primér szinten és a legáltalánosabb megfogalmazásban szórakoztatás. Mégis, több ennél, hiszen a darabok az embereket foglalkoztató problémákra, élethelyzetekre próbálnak megoldást kínálni a közönségnek és színészeknek egyaránt. Nagyon hasznos dolog, hogy olyan szituációkat élhetünk át, amelyekre nem mindig van módunk az életben.”

ről, a valahová tartozásról, és arról a vonzódásról, amit Eddie Carbone érez a lánya iránt. – Bár a darab központi figurája Eddie, nemcsak az ő sorsa válik fontossá a darabban. – A hat ember története, úgy kereszteződik, hogy mindegyiküknek van valamiféle célja. Marco dolgozni akar, Beatrice vissza szeretné szerezni a férjét, Eddie-ben valamiféle hihetetlen lélektani betegség indul el, és nem tudja eldönteni, hogy mit érez igazából. Rodolpho itt akar maradni, amerikai akar lenni, normálisan szeretne élni, és szeretni akarja Catherine-t. Amikor elszereti Eddie elől a mostohalányát, akkor az apában fölzúg a szerelem. Ez a hat külön történet, ami egymás mellett, egymást övezve haladt eddig a színpadon, egyszerre csak összecsap. – Miller hősei jellemük súlyos hibáival együtt elkerülhetetlenül gyalogolnak a bukásig. Sokszor azonban úgy érezzük, mintha az író értelmet keresne szenvedéseikben. Eddie-t is fel tudjuk menteni? – Ahogyan az ügyvéd fogalmaz a darab végén: jobban szeretem, ha kiegyezünk fele-fele alapon. Eddie a darab folyamán szerethetővé válik,

Csizmadia Gergely

a szellemiségből, amelyet a régi idők társulatai képviseltek. „A Győri Színházba úgy mentünk dolgozni, mintha haza jártunk volna. Remélem, ezt ebben a színházban is sikerül megteremtenünk. Győrben minden előadás után szívesen töltöttünk hosszú órákat a büfében. Beszélgettünk az aznapi darabról, alakításunkról, vagy éppen egy készülőfélben lévő munkát csiszolgattunk. Színházi barátaimmal gyerektábort szerveztünk, tanítottuk a fiatalokat. Egyszóval olyan volt az egész, mint egy nagy család.” Számára a színház nem csak a közösségi létezésnek ad keretet. Akkor áll a mindennapokban két lábbal a földön, amikor a deszkákon is. M. M.

később megundorodunk tőle, majd megértjük, aztán elutasítjuk. Annyi minden történik Eddie-vel, mint egy golyóval a flipperen. Sok ellentmondásos érzést vált ki belőlünk. – Milyen látvány segíti majd a színészek munkáját a színpadon? – Ennek a darabnak nem lesz egy jól körülhatárolt naturalista díszlete. Egy pallórendszert építünk fel a színpadon, ami olyan hatást kelt majd, mintha egy dokkban lennénk, ami közben szoba is, hiszen annak használjuk. Azt szeretném, ha ez a tér segítené a játékot, és nem mesélne a színészek helyett. Ez az előadás nagyon erősen a színészekre, a játékra, a szerepformálásra épül, amiben a tér segít nekik. Szeretem ezt a díszletet, ezt a fura pallórendszert. Egy pillanatra azt is érezhetjük, hogy a Brooklyn-híd alatt vagyunk, majd egy lakásban, vagy éppen kint ülünk a dokkokban. – Mennyire aktuális ez a darab a mára nézve? Játszódhatna akár itt és most is? – Arthur Miller szerintem olyan, mint Shakespeare, ez a darab csak itt és most játszódik. Azt gondolom, hogy minden embert, aki ott fog ülni, és megnézi ezt az előadást, vala-

melyik szereplő története meg fogja érinteni. Ettől aktuális ez a darab. Nem attól hogy a gazdasági válságról vagy a korrupcióról szól, hanem attól, hogy lélektanilag hogyan tud hatni a ma emberére. – Szerinted mi a titka Millernek, mitől válhatott a huszadik század egyik legnagyobb drámaírójává? – Nehéz megmondani, hogy mi lehetett a titka, de azt gondolom, hogy talán az, hogy hihetetlenül pontos rajzot tudott adni a lélekről, és olyan emberi állapotokra, történetekre és gondolatokra világított rá, melyek mérhetetlenül érvényesek ma is a nézők mindennapjaira. Miller a lélek legmélyebb bugyrait is ismeri, nagyon jó pszichológus vált volna belőle. – Milyen viszonyba kerültél a kecskeméti társulattal? – Nagyon megszerettem azokat, akikkel együtt dolgozom. Remélem, lesz majd lehetőségem jobban megismerni a társulat többi tagját is. Bizonyos szempontból már ismerem őket, hiszen láttam itt több előadást is. Ez egy folyton változó, és egyre jobb társulat, akikkel nagyon jó együtt dolgozni. Gál Orsolya

Eredetileg biológusnak készült, de beválogatták a Cimbora című televíziós ifjúsági műsorba, majd a Múlt-kor című történelmi sorozatba, apránként térítve a színházhoz vezető útra. Nagyon fiatalon kezdett játszani. 16 évesen Földessy Margit drámastúdiójába járt, majd a Nemzeti Színház akadémiájára, ezután vették fel a Színművészeti Főiskolára. A Győri Nemzeti Színházban volt első társulata, ahol Korcsmáros György igazgató keze alatt gyakorlatban is megtanulta a szakmát. Játszott musicaleket, volt operett-bonviván, mégis, magához legközelebb a prózai darabokat érzi; de minden műfajt szívesen játszik: a lényeg, hogy játszhasson. „Televíziózással is foglalkoztam. A TEA című sorozat kapcsán kértek fel műsorvezetésre, de hamar rá kellett jönnöm, ez nem az én világom.” Persze ne gondoljuk, hogy a nap 24 órájában dolgozik, sokat horgászik, lovagol, gitározik, olvas. „Nagy rajongója vagyok Hamvas Bélának. Írásait átlengi a derű. Egyébként valamilyen könyv mindig van nálam.” A szakmával szembeni fiatalkori illúziói szertefoszlottak az évek során. „Megmaradt viszont az a különleges, lebegés-szerű állapot, amelybe a színpadon kerül az ember. Talán az ehhez vezető út és idő rövidült le. Régen a mindennapokban is folyamatos lázban égtem, mostanára lenyugodtam, csak a színházban kerülök ilyen eksztatikus állapotba.” A színházi közösséggel, létezéssel kapcsolatban úgy érzi, sikerült megcsípnie valamit abból

Hoffmann meséi Gyorben

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május

(folytatás az 1. oldalról)

– Nehezen viseli, ha változtatnia kell az elképzelésein? J.Č.: – Igen, mert eléggé pontosan tudom, hogy mit akarok. Néha azonban előfordul, hogy megszületik a művészeti eredmény, és mégsem találom benne azt, amit beleálmodtam, de ez is hozzátartozik ehhez a munkához, és ez is izgalmas benne. Sőt, ha a koncepciónak megvan az alapja, ha mindenki szívből hozzáteszi, amiben hisz, ha egymásba kapcsolódnak a fogaskerekek, akkor a végeredmény több lehet mint az egyes részek összessége. A legszebb pillanatok, amikor az utolsó próbák alatt érzem, hogy minden összeáll. – Az első közös munkájuk óta hogyan alakult Jasenkoval a szakmai kapcsolatuk? Rátkai Erzsébet: - Nagyon szeretem Jasit, mert finom ember, kitűnő, értékes művész, ezért is fontos a barátsága. Eleinte tartózkodó, és csak lassan-lassan enged magához közel, mindig újabb oldalait mutatja. Nagyon érzékeny, lehet rá számítani, jól értjük egymást, jól tudunk egymás ízléséhez igazodni, együtt gondolkodni. Én külföldön, nemzetközi iskolában tanultam és ott nem szoktam meg az egymást hátba szúró, a másik kinyírását célzó, rejtett eszközökkel bár, de egymás ellen dolgozó magatartást. Az a jó, ha a munkabeli verseny határozza meg a szellemet. Azért fontos a Jasenkoval való együttműködés, mert ő európai szellemet hoz magával, amiben sokkal könnyebb eligazodni, mint az acsarkodó, csöndes, gyilkos öldöklésben. – Hogyan hangolódott rá a rendező elképzeléseire? J. Č.: - Nagy Viktor koncepciója nagyon tetszett nekem, húszas évek beli bolondokházába helyeztük a történetet. Ez a helyszín segített korrigálni a kor viszonyrendszerein. Emancipált emberként ugyanis

nem találom elfogadhatónak, hogy a női szerepek elnyomottak, és hogy a gyengébbik nem tagjait minden baj okozójaként állítják be. Az őrültek között ez a probléma veszít jelentőségéből, és lehetőség nyílik egy másik konfliktus kiemelésére, ami a művész- és a menedzser-lét között feszül. Azokról a férfiakról beszélek – és szigorúan férfiakról – akik technikával, pénzzel, irányítással, vagyis hatalommal foglalkoznak. Ők a valósnál fontosabbnak tűnnek, és sok kárt okoznak. A világban jelenlévő krízist ebből a játékból fakadó bajnak látom. Kezükben joysticket tartó férfiak – mint kisfiúk – egész nap monitorok közé zárva játszanak pénzügyi játékokat, mások vagyonával. – Kiemelte a férfi-női szerepek fontosságát. Miben nyilvánul ez meg az operában? J. Č.: – Harc folyik a művész Hoffmann és Lindorf között. Végül a realitások embere győzedelmeskedik, nála a pénz és a hatalom. Stella kezdetben nem tudja, kit válasszon, végül nem Hoffmanné lesz... Pedig a világ zene, festészet, művészet nélkül nem létezhet. – Mit tehet a díszlettervező, hogy ezen változtasson? J. Č.: - Nagyon keveset. A színházi forma segítségével sok ember képes együtt gondolkodni. Szeretem azt, ha embereket elgondolkodtathatok. Nem kell, hogy mindig súlyos drámáról legyen szó, lehet az vicces dolog is, de gondolkodás nélkül engem a színház nem érdekel. R. E.: – A férfi és a nő viszonya örök téma, alapkérdése az életünknek, ezen belül a nő és a művész viszonya különösen bonyolult és érzékeny dolog. Nem hiába tér vissza a világirodalomban örökösen. Nagy Viktor ezt jól fejtette meg és nagyon szép párhuzamokat talált ki. – Szerencsés dolog, hogy a mostani operában férfi a díszlet- és nő a jelmeztervező? J. Č.: -Egyik oldalról igen, mert két nézőpont jelenítődik meg, másrészről ez hagyományosan így van, szinte mondhatjuk, hogy így szokás.

Manapság közkedvelt minden, ami retro. Most a kecskeméti Katona József Színház is egy régi műfaj megújítására törekszik: a méltán népszerű operettet szeretnék modernizálni, huszonegyedik századivá tenni. Ezért többfordulós pályázatot írtak ki, amelyre bárki jelentkezhetett, és amiről Károly Katival, a kecskeméti Katona József Színház zenei vezetőjével beszélgettünk. – Mi ösztönözte a színház vezetését a pályázat kiírására? – Az operett egy kissé elfeledett műfaj mostanában, ami jogtalan,

A díszlet a nagy és látványos ágazat, a kritikák is főként ezt tárgyalják bővebben, ha egyáltalán szólnak róla. A jelmeztervező legtöbbször nő, és a kritikákban csak akkor figyelnek fel rá, ha nagyon kitűnő, vagy ha negatívumot írhatnak róla. Rossz szokás ez, amin még húsz év után is tudok mérgelődni. – Hogyan kezdtek hozzá a munkához? R. E.: – Most is, mint minden kezdetnél az érzékeim dolgoztak először. Lassan-lassan beépítem a gondolataim közé az új feladatot. Ez egy folyamat, beszélgetek, csinálom a dolgom, szaladgálok, és közben a darab a fejemben van. Elmegyek egy kirakat előtt, észreveszem egy ruha letűzését, vagy meglátok valamit az utcán a sárban… Minden lehet lendítő erő, ami közelebb visz a megoldáshoz. Bolyongás ez, ahogy figyelem magamat és lassan jutok el odáig, amikor sok egyeztetés után, egyszer csak már le kell ülni a papírhoz és valamit csinálni kell. Ezt nem lehet meggyorsítani. Végig kell járni

rajzolni. Mostani munkánkban a díszlet és a jelmez egysége együttesen adja a látvány erejét. Ez nagyban köszönhető annak is, hogy nem először dolgozom együtt a Rátkai Erzsébettel. Ez a negyedik közös munkánk Erzsivel és Viktorral is, és úgy érzem, eddig ez a legjobb, legsikeresebb. Büszke vagyok „ránk”, szeretek velük dolgozni. R. E.: – Érdekes, ahogy az alkotói folyamatban a tudatosság és az ösztönösség együtt munkálkodott. A rendező és az én viszonylatomban is értem, de Jasi munkájával is úgy érzem, mintha minden pillanatban egyeztettünk volna, holott nem így történt, csak nagyon erősen ugyanarra gondoltunk. Mindenki létrehozott valamit a maga területén, ami azután hihetetlen összhangba állt össze, tényleg olyan, mint hogyha egy embertől lett volna az egész. Mintha a rendezés és az egész egy nagy gondolat lett volna. Talán soha nem csodálkoztunk még erre rá így együtt, hogy a tudatosság mellett az ösztönösség által sodorva milyen szé-

milyen keretben találkozunk a nézővel. Nekem úgy tűnik, hogy kisebb, szűkebb formán keresztül jobban el lehet érni őket, bár sajnos nem olyan sok nézőt egyszerre. Minél kisebb a távolság a színésszel, énekessel, annál erősebb a hatás. – A színházban köztudott, hogy gyakran részt vesz a jelmezek elkészítésében is. Miért fontos ez Önnek? R. E.: – Ez az egész munka a kézművességre épül. Közel vagyunk az anyaghoz. Nekem nagyon fontos tapintani a dolgokat. Tudni kell, hogy a munkatársaknak akik megvalósítják az elgondolásaimat, mit milyen nehéz, és mennyi idő megcsinálni. Amiben csak lehet, magam is részt veszek, akár az utolsó díszítéseknél, amit lehet, megfogok, megvarrok. Igénylem, hogy az anyagtól ne szakadjak el, inspirál egy szakadt régi textil, hisz benne van az egész múltja. Ha kell, fejdíszeket, vagy épp karkötőt csinálok. Nagyon jó, hogy ezt az utat végigjártam, kipróbáltam, hogy milyen nehéz. Így sokkal nagyobb felelősséget érez az ember a munka-

az utat. J. Č.: – Általában a díszlettervező kezdi a munkát, ehhez csatlakozik a jelmeztervező, és részben közösen dolgoznak. Ha egy festményhez hasonlítjuk a munkafolyamatot, akkor már van keret, elkészültek az alapszínek és egy kisebb, finomabb ecsettel a színeket, jelmezeket be lehet

pen összetalálkozott minden. – A szimbolikus vagy a realisztikus díszlet segíti jobban ezt a fajta közös gondolkodást? J. Č.: – Az mindegy. De lehet hogy ma inkább a realisztikus, talán mert rászoktunk például a filmek által. A fantázia ma más szinten működik. Inkább az az érdekes, hogy

társai iránt. Legyél ott mindig, minden kérdésnél, és próbálj közben választ adni! Amikor valami anyagban valósul meg, akkor azzal sok ember sokáig dolgozik. Ezt tiszteletben kell tartani. Pottyondy Nóra Fotók:Tóth Tibor

hiszen abszolút hungarikum. Méltán lehetünk büszkék arra, hogy a mi nemzetünkben ilyen sok nagyszerű operett született. Ezért azt gondoltuk, hogy felelevenítjük, és egyúttal modernizáljuk az operett fogalmát. Pályázatunkkal arra sarkalljuk a zeneszerzőket és szövegírókat, hogy új, modern operetteket hozzanak létre. – Kik jelentkeztek a pályázatra? – Sok pályamunka érkezett be az első fordulóra, amelyre egy szinopszist és egy zenei tervet kellett leadniuk a nevezőknek. Vannak köztük a szakmában ismert, nagy nevek, és ismeretlenek is. Meglepetésünkre

egyébként még Amerikából is kaptunk szövegkönyvet és zenei anyagot. – Hányan jutottak tovább a következő fordulókra? – Tíz pályázati anyagot engedtünk tovább. A második fordulóra már öt zeneszámot – ha úgy tetszik, öt dalt – kértünk a pályázóktól, valamint négy jelenet kidolgozását. – Az indulók milyen eszközökkel próbálták megújítani a műfajt? – Néhány pályázó teljesen megmaradt a hagyományos stílusnál, de olyan tervet is kaptunk, amelyben megmutatkozik, hogy a meglévő

operett-motívumokat milyen új köntösbe bújtatnák az alkotók. A műfaj modernizációjának számtalan módja lehetséges. Lehet például a hagyományos operett-szituációkat mai társadalmi környezetbe illeszteni, vagy zenei értelemben modern hangszereléssel felfrissíteni, ismert operettmotívumokkal játszani, idézni, vagy fordítva, napjaink zenei stílusaiból – a jazztől a rap-ig – jellegzetes elemeket a melódiák közé csempészni. Egyszóval rengeteg megoldás létezik. Mi azt keressük, aki a legötletesebben tudja megoldani a feladatot. – Mi lesz a nyertes pályázó díja? – A legjobb pályamunkáért pénzjutalom jár, ám ennél sokkal fontosabb, hogy az operettet be is mutatjuk színházunkban. Bera Linda

8.

9.

tra s a d A

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május

A Szigligeti három évadja Balázs Péterrel, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójával beszélgettünk az eddig elért eredményekről, és a jövőről.

– Kérlek, értékeld az elmúlt három szolnoki évadot! – A cél, amit úgy fogalmaztunk meg, hogy ne keressük mindenáron a nagy dolgokat, hanem csak végezzük rendesen a dolgunkat, meghozta a gyümölcsét. Nem azt terveztük el, hogy létrehozunk egy nagyszabású produkciót, amely majd az egész világot megrengeti, hanem megkerestük a legszélesebb rétegeket megérintő színházi formát. Már rögtön az első évben megrázó erejű előadások születtek. Az angyalok nem sírnak, az Oliver, a Feketeszárú cseresznye, és bátorságunkat jellemzően sikerült létrehozni egy szilveszteri gálaműsort, melynek nagy visszhangja volt. Ez folytatódott a következő évadban is. Maga a tény, hogy e három szezon alatt 18 nagyszínházi bemutatónk volt: Liliomfi, Országúton, Bánk bán, Romeo és Júlia, Kakukkfészek, Vízkereszt, és a zenések: A vörös Pimpernel, Leányvásár, Csókos as�szony, meg a stúdiószínházi többiek, a Zárt tárgyalástól, a Szépségszalonon át az Őrült naplójáig, mind azt bizonyítja, érdemes magas színvonalú, de követhető színházat csinálni. Felnevelődött egy fiatal színészcsapat, elláttuk őket szerepekkel, a jövőképük kibontakozott, a lehetőségeik biztosítva vannak. A közönség kíváncsiságát felkeltettük, az összes bérletünket eladtuk. Elegünk lett a stúdióelőadások hányattatott körülményeiből, felépítettük az új stúdiószínházunkat a Szín-Mű-Helyt, mely otthont ad a szolnoki ifjúságnak, illetve a színházi ifjúság kísérletező kedvének, szellemi frissességének. Megszületett az Ádámok és Évák Ünnepe összifjúsági jamboree-ja, melyet idén – Az ember tragédiája után - a Bibliából vett történetek feldolgozásával folytatunk. Már harmadik alkalommal jelentkeztünk a Határok nélkül Gálával szilveszterkor. A világ minden részéről kapjuk a gratuláló

és köszönő üzeneteket. Ezekkel az eredményekkel lépünk a negyedik szezonunkba, melyben jeles szerzők és jeles rendezők lépnek színre. Igazán ütőképes, kicsi, de nyitott társulatunk képes eljutni „sic itur ad astra” – a csillagokig. Ezen kívül immáron szintén harmadik alkalommal szervezzük az Ökumenikus Napokat a megértés, az egymás értékeire való figyelem, a szeretet jegyében. Nem törekszünk arra, hogy a sikert növeljük, tesszük a dolgunkat, és ha ez sikert hoz, örömmel és megnyugvással konstatáljuk. Természetesen, ha nem lenne még kívánni való, akkor ez nem is tölthetne el bennünket örömmel, mert ahhoz, hogy valami igazán jó legyen,

direktorokat 2008-ban, hogy alapítsunk egy új színházi egyesületet, mely végre a „másként gondolkodók”, azaz a mi érdekeinket is képviseli. Mennyire nem tetszett ez az addigi hatalom birtokosainak! Elmondtak bennünket mindennek, az előítélet beszélt belőlük, ám most, hogy rájöttek, nem ellenük van ez az egész, hanem éppen a majdani egység megteremtéséért, megnyugodtak. – A színház politikumára kitérve… – Az a legnagyobb hazugság, hogy egy színház ne politizáljon. Ha egy színház nem beszél olyan dolgokról, melyek életünket meghatározzák – természetesen nem a napi politikára gondolok -, ha elmegy

Apácák - Lugosi Klaudia, Huszárik Kata, Sztárek Andrea, Császár Gyöngyi

ahhoz kell egy kis hiányérzet. Ez az egészséges. Végtelenül büszke vagyok a szolnoki színház társulatára, a színház dolgozóira. Büszke vagyok Szolnok városára is, a megyére is, akik elismervén a rengeteg munkánkat, a színházat kitüntetésben részesítette. Az újból és újból megújuló gondolkodás a biztosítéka a jövő sikereinek, lám, érdemes fáradozni, értéket teremteni. Egy láthatatlan csomagot viszünk magunkkal, aminek meg kell érkeznie valamikor a közönséghez. Ha az egyik ember kidől, akkor átveszi a másik. – És létrejött a Magyar Teátrumi Társaság. – Úgy van. Nagyon büszke vagyok rá, hogy mi trombitáltuk ös�sze először az új, a velünk egy ízlésű

A Szilvi

A nevetés, beszéd szavak nélkül. Legalább is egy kínai mondás szerint, s mindig ez jut eszembe Alföldi Szilviáról, a Veszprémi Petőfi Színház művészeti titkáráról. Ő A SZILVI a színházban. Így csupa nagybetűvel, s olyan jellegzetesen nevet, hogy már attól jókedve lesz bárkinek, aki a közelében van. Mindemellett a munkájában vérprofi, mindig lehet számítani rá, problémamegoldó képessége, szervezőkészsége legendás a színházi berkekben, s olyan szinten látja át az egész intézmény működését, amire a legjobb helyeken is csak csettintenének. Nem kell ezen csodálkozni, A SZILVI belenőtt a színház világába az elmúlt 15 évben. Volt nézőtéri ültető, dolgozott a szervezésen is, s időközben színháztörténész is lett. A SZILVI nagyon ismeri a színészek, színházi dolgozók, rendezők, igazgatók lelkivilágát. Mindenkihez megtalálja a kulcsot, az ajtót, s nem csak nevetésével, csipkelődős humorával, hanem azzal is, hogy azt sugározza: az ember sorsa lelkének vetülete. Ezért aztán sokszor keressük őt a színházban és hiszünk A SZILVINEK. Munkában, magánéletben egyaránt. Mert a bölcsek szerint a hit az, amihez egész szívünkkel ragaszkodunk. A SZILVI ilyen embere a veszprémi színháznak. Motor és fogaskerék egyaránt. Nevetés és szó egy nagy gépezetben, amikor színpadon és azon kívül is a lélek tolmácsa az arc. A SZILVI arca, nevetése a veszprémi színház arca és nevetése is. Beszéd, szavak nélkül. A szerethető időállandóság. Varga Róbert

fontos kérdések mellett, nos, ez is egy politika, hogy nem akar beszélni sorstragédiákról, nemzettragédiákról. Egy színházi előadás nem képes a politikát befolyásolni, de beszélnie kell róla. A tabukról is beszélni kell, fel kell kelteni a közönség érdeklődését irántuk, hogy olvassanak, informálódjanak. Hogy megértsék. Azt a politikumot, mely átszövi az életünket, a színháznak a maga nyelvén meg kell fogalmaznia, kérdéseket kell feltennie, a művészet magas eszközeivel, formáival, értékeivel. – Az írók? – Az írói hozzáállás elég nehezen akar kialakulni. Nincs meg még az az érvényes forma, stílus, mely keretében örökérvényűen tudnának fogalmazni íróink. Keresik, tudom. Eljön majd az idő, amikor

A szolnoki Szigligeti Színház június 13-a és 20-a között, immár harmadszor rendezi meg az Ökumenikus Napokat. Aki igazán komolyan magáénak vallja a manapság oly elkoptatott „másság elfogadásának”, a másik ember megismerésének felelősségét, terhét, gyönyörűségét; a szeretetet, mely az ehhez való bátorságot, nyitottságot adja, az nem lepődik meg azon, hogy egy színház a vallások és a kultúrák sokszínűségének jegyében

ez megszületik. Szakonyi Adáshibája reneszánszát éli. Ez jó forma volt. Én is játszottam valamikor ebben a darabban, azóta sem sikerült – egykét kivételtől eltekintve - hasonló színvonalú darabot írni. Ez egy folyamatos harc, színésznek, írónak, rendezőnek… Meglesz az eredménye, hiszem. – Mit ajánlasz az új kormányzat figyelmébe? – A színházak finanszírozása, gazdálkodásának rendje ebből az agyonszabályzott törvényhalomból törjön ki. Jól átlátható, világos finanszírozás lépjen fel. Ne a kuratóriumok összetételétől függjenek a pályázati eredmények. (Mi három év alatt egymillió forintot nyertünk!) Szűnjön meg a protekcionista rendszer a döntések körül. Értékalapú döntési mechanizmus győzedelmeskedjen a „mi kutyánk kölyke” stílusa felett. A színházi műhelyeknek önállóságot kell adni. Csak arra a színházra jellemző ízlés, stílus születhessen meg sok helyen. És ezt ismerje el a kritika, azaz legyen nyitott valóban. Abban segítsen a kritika, hogy egyensúly legyen a szakmán belül. Helyes arányok. Az ország, a közönség karakterének, elvárásainak megfelelő értékarányok. A színpadra állítás szabadságát kell megőrizni. Szűnjön meg a mai ízlésterror. Az országos színházi találkozóra egy igazán hozzáértő és nyitott grémium válogasson. Ne csak a liberális-millitáns gondolkodásmód érvényesüljön. Sokféle színházi ízlés

színes rendezvénysorozatot indít. Így történt ez Szolnokon a 2007-2008-as évadban, és így lesz ez ebben az esztendőben is, június közepén. A Belvárosi Templomban, a Tisza Moziban, az Jávori Ferenc „Fegya” Aba Novák Kulturális Központban, a Szín-Mű-Helyben, és természetesen a Szigligeti Színház nagyszínpadán értékes és izgalmas programok várják az érdeklődőket. Énekel a Bartók Béla Kamarakórus, filmeket vetít a Tisza P’Art Mozi, Jelenits István és Jaczkó György a vallás nagy kérdéseiről beszélget, Eperjes Károly önálló estjét adja elő, Jávori

létezik. Helyet követelünk nekik! Ma már az alternatív gondolkodásmód az akadémikusan uralkodó nézet. Ez beteg dolog. Hatalmas közönség az, amelyik egy-egy színészi alakításra lenne kíváncsi, horribile dictu egy író írására kíváncsiak, nem arra, amit arról egy rendező gondol. – Meg kellene teremteni az intézményesített biztosítékát annak, hogy a színházi élet egyenlően, és megérdemelten sokszínű legyen. Egy konzervatív, egy szórakoztató, egy finoman lírai színház is ugyanolyan jogokkal rendelkezzen, mint egy külföldön híres alternatív. – A közönség beírásaiból is látszik, hogy igényli a sokszínűséget. – Végezetül: rebesgetik, hogy csúcsminisztérium lesz a kultúra fölött… – A kultúra fogalomkörébe beletartozik az agrikultúra, a testkultúra, a lélek kultúrája, a szellem kultúrája is. És még sok más egyéb. Ideális esetben a centrum közös. Az ember megműveli a világot, a földet, az állatokat, a tárgyakat, és magát is. Megváltja. Ennek az elveit kell a csúcsminiszternek lefektetni. A politika nem kerülheti el, hogy hitet valljon, mit tekint értéknek. -s Jó-

Balázs Péter diák Ádámok és Évák között

Ferenc „Fegya” és Dunai Tamás ősi zsidó dallamokat szólaltat meg, a szolnoki Apácák újra dalra fakadnak, a Szegedi Kortárs Balett a Carmina Burana-t táncolja, s végül a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház a Csíksomlyói Passió örökérvényű jeleneteit hozza el Szolnokra. Érdemes lesz Szolnokra látogatni júniusban, hiszen ismét bebizonyosodik, hogy a vallás, a hit a világ legderűsebb lelki élménye. Erőt ad, vigasztal, megtisztít, a sötétséget bevilágítja, a remény fényével lényünket bearanyozza. (-)

10.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május

Kassa Orfeum

a felvidéki Thália Színházban Érdemes volt tavaly időlegesen megmenteni a kassai Thália Színházat, hiszen a társulat ebben a színházi évadban jobbnál jobb produkciókat vitt és visz színpadra, a még megmaradt felvidéki magyar közönség nagy örömére. A közelmúltban mutatták be a Kassa Orfeum című kabarét, amely mindenekelőtt Zerkovitz Béla, Gábor Andor, Horváth Jenő, Szécsén Mihály, Nóti Károly, Harmath Imre, Gádor Béla, Szabó Sándor, Vécsei Ernő, Nádor Mihály, Majláth Júlia, Weiner István, László Miklós, Reinitz Béla és mások műveiből válogatva tárja elénk a múlt század gazdag budapesti kabaréját. Az előadásból – Korognai Károly rendezésében – olyan könnyed szórakoztatást szolgáló egyveleg kerekedett, amely a teljesség igényével ügyel a művészi színvonal megtartására. Így az előadás nem olcsó haknivá vált, hanem igazi szórakoztató előadássá.

Még akkor is, ha a Budapest Orfeum műfajteremtő cím után kapta az előadás a Kassa Orfeum címet. A kassai produkció nem a múlt századi budapesti kabaré egyenes átvétele vagy szolgalelkű leképezése, hanem sok új, időszerű elem is van benne. Amellett, hogy a darabban szereplő színészek nem rendelik alá magukat az olcsó poénoknak, olyan társadalmi-politikai-közéleti hangulatokat teremtenek a színpadon, amelyek a 2010-es év történéseire (is) jellemzőek, vagy csak azokra jellemzőek. Olyan jelenetek, gondolatok, poénok, kuplék jutnak el tehát a nézőhöz, amelyekben saját maga környezetét ismeri fel. A húszas és a harmincas évekből való budapesti jeleneteket a művészek némi átírással helyezték át kassai környezetbe. Így válik az előadás autentikussá, időszerűvé. Mindemellett jó tapasztalni, hogy a színészek – Cs. Tóth Erzsébet, Nagy Kornélia, Melkvi Bea, Márkus Judit, Kicsa Katalin, Urbán Zizi, Pólos Árpád, Petrik Szilárd, Illés Oszkár, Tóbiusz Titusz, Madarász Máté, Ponty Tamás – lubickolnak a különböző sz erepekben. A darab b emut at á s a a társulat szempontjából is fontos. Tarics Péter

A Békés Megyei Jókai Színház nézői nem akármilyen élményt kaptak április 19-én az Aradi Kamaraszínház és a Pécsi Harmadik Színház közös előadásától. Matei Vişniec: Lovak az ablakban című darabját láthatta az a mintegy ötven ember, akik teljesen megtöltötték a színház stúdiótermét. Kár, hogy a színházszerető közönség csak egy előadásnyi lehetőséget kapott arra, hogy művészetre kiéhezett lelkét megetethesse. Több emberhez kellett volna eljutnia ennek a csodának. A darab 1956-ban született szerzője Franciaországban élő elismert román drámaíró. Ezt a művét, 1987-ben a bukaresti ősbemutató előestéjén betiltották, és csak az 1989-es forradalom után kerülhetett Romániában színpadra. A történet középpontjában a háború áll. Előbb az

„Nekünk itt van dolgunk, itt vannak álmaink.”

A padlás Kézdivásárhelyen

A most alakuló kézdivásárhelyi Városi Színház idén, 2010. március 21-én mutatta be A padlás című „félig mese-félig musical” előadását, mely Presser Gábor – Sztevanovity Dusán – Horváth Péter világhírű szerzők alkotása. A produkció Erdélyben született meg, magyarországi közreműködéssel. A zene, a látvány, és a színészi munka a hétköznapok és a művészet között olyan hidat épített, amely magával ragadja a nézőt, olyan helyet teremt, ahol a vágyak és a remény otthonra találnak. Az előadás rávilágít arra, hogy a rendszer, amelyben élünk, nem működik. Fontos, hogy lássunk magunk előtt egy megoldást, kiutat a hétköznapok rohanásából, feltöltődjünk, kinyíljunk a jóra, a szépre, a lényegesre. A padlás tele van csodákkal, aprókkal és hatal-

masakkal, emberiekkel és emberfölöttiekkel. Hatalmas segítség, hogy kinyíljanak előttünk új ajtók egy vidámsággal, tánccal, dallal telített élet felé, így még az egyszerű szilvásgombóc is ízletesebbé, zamatosabbá válik. Maroknyi színházi és nem színházi ember együttesen szembe megy a körülményekkel és megvalósítják álmukat Kézdivásárhely szívében. Mi már megtettük a döntő lépést. Minden nap egy új kihívás számunkra, minden pillanat bizonyíték a felkészültségünkre, elszántságunkra. Az alkotás vágya a vezérlő csillagunk. Bízunk benne, hogy összefogással, szeretettel, elérjük a célunkat itthon és osztozhatunk az örömben, amely körüllengi A padlást, személyes életünket és K é z d iv á s á rhe ly szín­házi életének jövőjét. Barabás Réka

ANYA elbocsátja FIÁT a háborúba, majd a LÁNY szenved idős, h a d i r ok k a nt A PJÁTÓL . Később a FELESÉG katonatiszt FÉRJE cselekedeteiben mutatkozik meg az őrület. Közben időről időre HÍRNÖK érkezik, aki a hadsereg megbízásából, különböző módon, különböző figurákban – egyszer piros krumpliorral, a bohócdoktorokra emlékeztetve – közli a háború állását és a férfiak halálhírét. Feledhetetlen az összhang, ami a darab, a rendezés és a színészi játék között tapasztalható. Kerek és egész! Az ab-

szurd színház jellegzetességeit hordozza magán, amikor a szereplők folyamatosan elbeszélnek egymás mellett, de játékuk mégis realista, érthető minden, amit mondanak, játszanak. Radu Dinulescu rendezése határozott, feltáró, dinamikusan szerkesztett, egyszerre abszurd és realista, mégis mindvégig egységes. Harsányi Attila (Miskolci Nemzeti Színház) a Férfi szerepében, képről-képre változóan apát, fiút vagy férjet alakít zseniális színészi teljesítménnyel, Tapasztó Ernő, (a Békés Megyei Jókai Színház színiiskolájának egykori diákja, ma az Aradi Kamaraszínház társulatvezetője, és a darab fordítója) mint Hírnök jelenetenként más-más karaktert hoz, kiváló szerepformálással, plasztikus gesztusrendszerrel. Bacskó Tünde, (Pécsi Nemzeti Színház) mint Nő először anya, majd lány, később as�szony, az egész előadás alatt a színen van, más-más szerepben, de végig erős jelenléttel. Alkalmazkodnia kell a Férfihez, akinek a háború eszméje nélkül nincs élhető világ. A Nő a háború igazi vesztese. Az abszurd és az irónia kiteljesedik, amikor világossá válik, hogy a Férfiak nem hősként halnak meg a háborúban, hanem szerencsétlen áldozatként végzik. Komlósi Kata

Mellszobor Holocsy Istvánnak Révkomáromban A közelmúltban a Komáromi Jókai Színház előcsarnokában felavatták Holocsy István felvidéki színművész, színházigazgató mellszobrát, születésének 60. évfordulója tiszteletére. A színész 1996. júliusában tragikus hirtelenséggel – 46 évesen – elhunyt, ekkor már két éve a komáromi teátrum igazgatója volt. A szobrot két leánya – akik szintén a Komáromi Jókai Színház művészei –, Krisztina és Katalin leplezték le. Holocsy István a budapesti Színművészeti Főiskola befejezését követően 1973-ban szerződött a komáromi Magyar Területi Színházhoz. Színészként kezdte pályafutását, majd művészeti vezető, rendező és színidirektor lett.

Jelentősebb szerepei közül néhány: Ádám (Az ember tragédiája), Jago (Othello), Noszty Feri (A Noszty fiú esete Tóth Marival), Hunyadi László (Czillei és a Hunyadiak), Ocskay László (Szeretve mind a vérpadig), Petur bán (Bánk bán), Fadinard (Olasz szalmakalap), Vibra Gyuri (Szent Péter esernyője), Bicska Maxi (Koldusopera), Lopahin (Cseresznyéskert), Zápolya János (Mohács), Calugula (cAliguLó). Három alkalommal – 1980-ban, 1986-ban és 1988-ban – rendezett a színháznál. A Töklámpás, a Bűntény a kecskeszigeten és a Jövőre veled ugyanitt című darabok rendezése dicséri a munkáját. Tarics Péter

11.

Búcsú az alapítótagtól

Május 6-án délelőtt Budapesten, az Újköztemetőben helyezték végső nyugalomra Padur Teréz színművésznőt, a Békés Megyei Jókai Színház egykori alapító tagját.

Padur Teréz (1919. február 24–2010. április 10) Miskolcon született, s ugyanott lépett először színpadra. A későbbiekben Soprontól Nagyváradig és Pécstől Kassáig játszott az ország féltucatnyinál több színházában. Az 1944-ig tartó időszakban talált párjára, színész-rendező kollégájára, Daniss Győzőre. A háború befejezése után mindketten a szolnoki, a debreceni, a kecskemét– szolnoki, a szolnok–békéscsabai, majd – alapító tagként – az 1954-ben önállóvá lett Békés Megyei Jókai Színház tagjai voltak. Padur Teréz ez utóbbi társulatban dolgozott 1975-ig, nyugdíjba vonulásáig. Ebben a két évtizedben a megyeszékhelyen és a megye más településein hetvennél több szerepben több ezerszer lépett színpadra. Ő volt Teréza mama a színháznyitó darabban, a Jókai-regényből írt Az aranyemberben. Játszott Shakespeare Macbeth című tragédiájában és Huszka Jenő habkönnyű operettjében, a Lili bárónőben, Arthur Miller Salemi boszorkányokjában és Szigligeti Liliomfijában,

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május

Goldoni Fogadósnéjában és Sarkadi Imre Ház a város mellett című darabjában, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélküljében és jó néhány mesejátékban. Legendásan jó memóriájának köszönhetően sokszor – néha egyetlen nap alatt – ugrott be megsérült, megbetegedett kolléganője helyébe, hogy ne maradjon el előadás, hogy a közönséget ne érje csalódás. Ehhez a két évtizedhez kötődik két magánéleti tragédiája. Első férje, Daniss Győző, a Jókai Színház alapító igazgatója 1956 tavaszán meghalt. Egy évtizeddel ezután kötött újabb házasságot, de második férje, Szoó Tibor sem élte meg a hatvanadik esztendejét. Nyugdíjazása után fiával, menyével, unokájával Budapestre költözött. A fővárosban és csendes balatoni környezetben, barátai között töltötte el – távol immár a színházi világtól – életének bő emberöltőnyi végső szakaszát. Még örülhetett két dédunokájának. Utolsó másfél esztendeje ágyhoz kötötte. Sorsát – ahogy életében mindig – ekkor is fegyelmezetten viselte. Csendesen aludt el.

Padur Teréz Szerencsi Hugóval, Gyuricza Ottóval, és Széplaky Endrével

A Veszprémi Petőfi Színház ismét műsorra tűzi májusban a Kakukkfészek című sikerprodukciót, melyet Bujtor István rendezett és ő is alakította benne Bromdent, az indián főnököt. Az elhunyt színházigazgató emlékére készülő díszelőadásban újra Eperjes Károly lesz McMurphy, az indián szerepét pedig Szalma Tamás veszi át. – Reméljük, a darab ugyanúgy tud hatni a nézőkre, mint eddig, alapvetően viszont más lesz az egész

Szalma Tamás

előadás, mert Pista (Bujtor István- a szerk) nincs közöttünk. Amikor próbáltuk a darabot felvetődött az, hogy átadja majd Szalma Tamásnak a szerepét és kettőzve játsszák. A fájdalmas tragédia után Pista családjával egyeztetve döntöttünk most arról, hogy az ő emlékére újból játsszuk a Kakukkfészket és Szalma Tomi lesz az indián. Beszéltünk a társulattal, a szereplőkkel erről és mindenki úgy gondolta, mi így tudunk méltó emléket állítani Pistának május 5-én, a születésének a napján. Ezzel az előadással kezdődik majd a Tihanyi Szabadtéri Játékok idei műsora a nyáron. Ott a szabadtéri színpad veszi majd fel Pista nevét – nyilatkozta a Magyar Teátrumnak Eperjes Károly. Szalma Tamás nem először formálja meg az indián szerepét,

az 1980-as évek végén Pécsen, már játszotta ezt a szerepet, amiről a következőket mondta: – A pécsi előadás is tragikus emlékhez köt, ott a próbafolyamat közben a Mc Murphyt alakító Sipos László kollégám halt meg autóbalesetben. Itt Veszprémben valóban szó volt arról, hogy Pistával ketten játsszuk a szerepet, aztán ez végül nem valósult meg. Nekem ebben a szerepátvételben és feladatban a teher az, hogy Pista nincs. Ez a szerep az ő legendája, hozzá tartozik, nekem az a feladatom most, hogy ennek az egyébként is kitűnő előadásnak az egységét és folyamatosságát biztosítsam. Minden szerény telenség nél­kül mondhatom, hogy alkalmas vagyok erre. Olyan ez számomra, mint amikor felújítaEperjes Károly nak egy várat,

Búcsú...

Márciusban távozott közülünk Puter Sándor a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagja. Úgy tudom, Ő volt az első a zenekarból, aki ezt a címet megkapta. Sanyi bácsi – mert mindenki csak így ismerte, szólította – halálával olyasvalakit vesztettünk el, aki maga volt a JÓ EMBER. Élete a történelem egy nehéz szakaszát ívelte át, hiszen fiatalon katona zenész volt a Horthy-hadseregben, és csak 2005-ben, túl a 80-on tette le végleg a „lantot”, ami az Ő esetében a brácsa volt. Derűs, mindenkit megszólítani tudó egyénisége hallatlan erkölcsi tartást és munkaszeretetet sugárzott a zenekarra. Bár életében több csapás is érte (fia és menye tragikus halála, felesége gyógyíthatatlan betegsége), panaszkodni, fáradtságra hivatkozni, másokra rosszat mondani sosem hallottuk. Úgy emlékszem, az Othello című operával szerepeltünk a fertőrákosi Barlangszínházban 2001-ben, ami mindenki számára megpróbál-

tatás volt. Az előkészületek során mondtam Neki: Sanyi bácsi! Fotó: Nehéz, fárasztó út Benda Iván lesz, ha úgy gondolod, itthon maradhatsz. Barátságosan korholt: Pista! Erről ne is beszéljünk többet, majd én szólok, ha itthon akarok maradni! - és magától értetődő módon jött velünk játszani Fertőrákosra. Mindig azt mondta, amit élt, és mint atyai jó barátom állandóan emlékeztetett: Pista! Sose felejtsd, legfontosabb a Család és a Hivatás! Sanyi bácsi! Örökös Tagságot vívtál ki a Zenekar lelkében is, ami ugyan nem hivatalos cím, de annál fontosabb. Így búcsúzom Tőled mindannyiunk nevében, Isten áldjon, nyugodjál békében! Vagyon István zenekarvezető

Búcsú...

Áprilisban is elvesztettünk egy kollégát, Pillbauer Jánost. Furcsa a hivatalos nevét leírni, hiszen mindannyian évtizedeken át Pilbi-nek szólítottuk. Ismert személyiség volt a győri zenész berkekben, miután, saját bevallása szerint, 1969. október 18-án a Bob herceg című operettben debütált megszeppent diákként a régi Kisfaludy Színházban. Amikor a Győri Filharmónikus Zenekar különvált a Színháztól, ott folytatta klarinétos pályafutását. 1998-ban jött vissza hozzánk, és volt növendéke, Mike Zoltán mellett játszott. Bohém, mindent a humor felől megközelítő, ba rátMike Zoltán rajza ságos,

közlékeny természete népszerűvé tette a kollégák között. A ’90-es évek első felében, a zenélés mellett, zenekari titkári pozíciót is betöltött pár évig, valamint egy cikluson keresztül győrzámolyi küldöttként képviselő volt a Győr - Moson - Sopron Megyei Közgyűlésben. 2006-ban villámcsapásszerűen ért minket Pilbi bejelentése: „rosszindulatú elváltozást állapítottak meg nálam”. Humora ekkor sem hagyta el: amikor jótékonysági gálaműsort adott a Színház a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Onkológiai Osztálya megsegítésére, Pilbi csendesen jegyezte meg: sosem gondoltam volna, hogy magamért fogok játszani. Két műtét után érlelődött meg benne a klarinét végleges letétele, a Marica grófnőben játszott utoljára. Pilbi! Az egész zenekar nevében búcsúzom Tőled: Isten áldjon, nyugodjál békében! Vagyon István zenekarvezető

csak más színű téglákból, mint amilyen az eredeti volt. A vár áll továbbra is, a funkciója megmaradt, csak a falak színe jelzi, hol cseréltek a várban téglát. Mindeközben a színpadon a lelkemben biztos felteszem majd azt a kérdést: „Pista, most hol vagy?” V.R.

Bujtor-emléknap

Bujtor István emléke előtt tiszteleg május 5-én az elhunyt színművész, rendező, producer és színházigazgató születésének napján a Veszprémi Petőfi Színház és a Veszprém Megyei Önkormányzat. Ezen a napon a színház előcsarnokában a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány anyagából Bujtor-emlékkiállítás nyílik, melyet B. Müller Magda fotóművész állított össze. A színházban este hét órakor látható lesz a Kakkukfészek. A felújított produkciót Keszthelyen és nyáron Tihanyban is megtekinthetik a nézők. A színház bejárata mellett az 1991-ben elkészült Latinovits Zoltán emléktábla közelébe hamarosan fölkerül a Bujtor Istvánt ábrázoló bronz tábla is. Mindkét alkotás a budapesti Albert András ötvösművész tervei alapján készült. Albert nagyon jól ismeri a színházat, részt vett az 1988-as belső felújítási munkálatokban is és azonnal igent mondott erre a felkérésre is.

12.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május 2010.04.26.

Page 1

Shakespeare

10002

2010. MÁJUS–JÚNIUS • 480 Ft

PREMIER • XI. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM • 2010/2. • MÁJUS–JÚNIUS • 480 Ft

9 771585 765400

15:24

vígjáték Fordította: Nádasdy Ádám

KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ KECSKEMÉT

BOGART CURTIS CSOMÓS DIETRICH EASTWOOD FEDÁK GARAS GASSMAN GERENDÁS GEREVICH HARKÁNYI HITCHCOCK KAMONDI KARDOS G. KASS KEREKES KERTÉSZ KEVEHÁZI KÉZDY KOLTAI KULKA MARGITAI MONROE PAUER TEMESSY URBÁN VALENTINO VÁRKONYI VIZSOLYI WELLES

Rendezte: RUSZNYÁK GÁBOR

BÍRÓ BODNÁR CH. GÁLL FÁY FELEDY GORDON GÖMÖR JELES JOLSVAI JÓKAI JUHÁSZ KARINTHY KELETI KÕ KÕVÁRI LATOR MÁNDY MÁTRAHÁZI MOLNÁR GÁL OROSZ P. SZABÓ PAPP RÉFI SÁNDOR SZABÓ G. L. SZEPESI SZERÉNYI TETTAMANTI TRUFFAUT ZÁVADA

Minta – moziban XVI. Egerszeg Fesztivál bemutatja:

GORAN BREGOVIC ÉS A

WEDDING & FUNERAL BAND

ALKOHOL

Bob herceg

Zalaegerszeg, Városi Sportcsarnok

A SOPRONI PETÔ FI SZÍNHÁZ BEMU TATJA Huszka Jenô – Bakonyi Káro ly – Martos Fere nc

Regényes nagy

TÖRTÉNIK: LONDON

BAN

A királynô

BENCZE ILONA

operett 3 felvo

násban

Jászai

Mari-díjas György herceg, a fia SÖVEGJÁRT Ó ÁRON Annie, Tom apó leánya RÁRÓ SI ANITA Pomponius, a herceg nevelôje

MIKÓ ISTVÁN Jászai Mari-díjas VÁSÁRI MÓNIKA LAKLÓTH ALAD ÁR Hopmester BOZS Ó JÓZSEF Mary Pickwick BORBÉLY KRISZ TINA Tom apó NAGY GÁBOR Plumpudding, borbély GYÔR I PÉTER Gipsy, fûszeres BENKÔ PÉTER Jászai Mari-díja Pickwick, korcsmá s ros ZSOLNAY ANDRÁS Harangozó BESZ TERCZEY ATTIL Elsie, Annie barátnô A je TÉBI MÁRT A Udvarhölgyek MAGYAR TÍMEA, SZABÓ ANIKÓ

Viktória hercegn ô Lord Lancaster, gárdakapitány

Továbbá: GÁRDIST ÁK Közremûködik

A SOPRONI PETÔFI SZÍNHÁZ ZENEKAR A

Zenei vezetô:

FÉLIX GYÖRGYI

Szcenikus: KRSZT OVICS

SÁNDOR

Jelmez: GYARM ATHY ÁGNES Rendezôasszisztens: SIMON ANDRE

A

Ügyelô: SZABÓ ANIKÓ Társrendezô, koreográfus: BOZS

Ó JÓZSEF

Rendezô:

PINCZÉS ISTVÁ

Jászai Mari- és

N

Uchimura-díjas

CÍMŰ KONCERTJÉT

Előzenekar:

KÁLLOY MOLNÁR PÉTER PESTI ÁLOM

LEMEZBEMUTATÓ KONCERT Vendég:

Tompos Kátya, Hrutka Róbert, Fekete-Kovács Kornél

2010. május 13. csüt. 19.00 Jegyek kaphatók:

Hevesi Sándor Színház - Szervezési Osztály

8900 Zalaegerszeg, Kosztolányi D. tér 3. Tel: 92/598-400 • E-mail: szervezé[email protected]

Tourinform Iroda

8900 Zalaegerszeg, Széchenyi tér 4-6. Tel: 92/ 316-160 • E-mail: [email protected] Támogatók: Al|hjƒbo^|p

IpWXWZjƒh_Ip‡d^|pA\j$

Keresztury ÁMK • Városi Tűzoltó Parancsnokság Zalaegerszeg • Városi Rendőrkapitányság Zalaegerszeg

Fk.: Tompa Gábor • Graka: Artonius Studio

cimoldal.qxd

13.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május Szerződtethető színészek, színházi művészek adatbázisa, rendezők, színházigazgatók figyelmébe

Dénes Gergely, színész (31)

Fontosabb korábbi szerep, vagy végzettség megszerzésének helye: 2006 SZKI színész II. Szerepek: 2006 Rómeó és Júlia (Paris) Békés Megyei Jókai Színház r.: Kállóy Molnár Péter, 2007 Lear (Frank, hírnök, szolga) r.: Zsótér Sándor, Film: 2006 56 csepp vér (Dini) r.: Bokor Attila

Győrffy Anikó jelmeztervező

✆ +36 30 9912 725 E-mail: [email protected]

Rövid ajánló leírás: Tomcsa Sándor Színház Székelyudvarhely 2009-2010 évad társulati tag. 2010 tavaszától vállalnék filmezést és szín­házi szerepeket magasfokú énektudással.

Színházi háttérműhelyek, kiszolgáló, szolgáltató cégek adatbázisa

Coppélius

Színházi Jelmez és Tánccipô készítô Kft.

Színpadi és jelmezcipôkészítés • artista cipô • kötél cipô • bohóc cipôk • tánc cipôk az igényeknek megfelelôen méretben készítjük. Tel.: +36-1-331-8347 • fax: +36-1-301-0655 www.coppelius.mlap.hu • e-mail: [email protected]

✆+36 70 415 8582 · [email protected] Honlapom: www.denesgergely.mlap.hu Demo dvd: www.youtube.com/denesgergely

SOPR

Z

NHÁ ZÍ

O

ETÔFI S

P NI

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra! Amennyiben 2000 forintért 10 hó­napra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, és a postaköltséget mi fizetjük. A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 2000 forint. Megéri!

Költ észetbôl színház

14. 12.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. 2009.május augusztus

Költészetből színházat csinálni egy olyan társulat tagjainak, amelynek ideológusai előszeretettel tesznek hitet a költői színház mellett, mondhatni, testhezálló feladat. A költő Tóth Erzsébet régebbi és újabb versszövegei alapján „zenés színpadi játékot” létrehozni a debreceni Csokonai Színház művészei számára ezzel együtt sem lehetett könnyű. A Kőrózsa / Betonszív címmel április 9-én bemutatott produkció mindenesetre arról tanúskodik, hogy a befektetett munka nem hiábavaló (korábban a Borbély Szilárd: Halotti pompájából készült előadás is ezt bizonyította), az átjárás, az összetett minőség létrehozása nem reménytelen. Sokan állítják pedig, hogy a különböző versekből létrehozott drámai jellegű vállalkozás eleve kudarcra ítélt. Az inkább filmes munkáiról ismert Mispál Attila nyilván nem így gondolta, amikor Tóth Erzsébet korábbi verseiből készült egy színházi estét megrendezni, ráadásul időközben kiderülhetett számára, hogy a költőnek van egy olyan, kötetben még meg sem jelent, párhuzamos monológokból, álló éppen készülő ciklusnyi szövegsorozata is, amely természete szerint kínálja magát valamiféle dramatikus megjelenítésre. A játék gerincéül ezt a szövegvilágot, két börtöncellába zárt nő párhuzamos, időnként egymás szavába is vágó, egymás mondatait is folytató, egymásra is reflektáló monológjait választották az előadás létrehozói, ennek egyes részletei közé illesztették a korábbi kötetekből ismert verseket. A többes számot azért használom, mert az együttgondolkodás, a közösségi produktivitás felismerhetően ka-

rakterisztikus meghatározójává a szövegekben, a nyelvben bujkáló válik az előadásnak, miközben iróniát, humort kell valóban játékba a versek is, a monológok is és a mon- hozniuk. S teszik is mindezt rendkídásuk is elvileg szólóműfaj, de talán vüli találékonysággal, felszabadulépp ezért is szükséges a jól szervezett tan, szellemesen, zeneileg is színesen csapatmunka. Kicsit mintha éppen és változatosan, gregorián és népdal erről is szólna az előadás: van-e mód motívumokat éppúgy felhasználva, a magány falainak áttörésére, az egy- mint tangó ritmusokat vagy Cseh szeri lélek társra találására és közös- Tamás-os dallamokat. Mispál Attila ségi létére, társadalmiságának, nem- nagyon ügyesen mozgatja színészeit, beliségének Ráckevei Anna és Újhelyi Kinga megélésére. Fotó: Máthé András Már az előadás első pillanatai is mintha ezt jelképeznék, ahogy bejönnek és elveg y ülnek a színészek (Ráckevei Anna, Oláh Zsuzsa, Újhelyi Kinga, Nagy László Zsolt) a közönség soraiban, ahogy külön-külön, mégis együtt is suttogják, ismétlik a Szívalakúak című vers különleges virág(és személy) az átváltozások ötletesen gyorsak, s neveit, ahogy a közönség egy-egy ezt Libor Katalin praktikus, az átjárátagját próbálják megszólítani, a játék sokat megkönnyítő, többféleképpen részesévé avatni. A játék szó is hang- értelmezhető és alkalmazható díszsúlyosabb ezúttal talán az átlagosnál, letei és jelmezei is elősegítik. Nem mert a színészeknek a versekben, kis bravúr az előadás jó ritmusának monológokban rejlő hangulatokat, és a különböző elemek: versszó, mozköltői képeket, helyzeteket, karak- gás, zene, képi világ (időnként filmes tereket és történeteket kell valóban gondolkodású látványvilág) összeljátszaniuk, eltáncolniuk (koreográ- hangjának megteremtése, miközben fus: Laczó Zsuzsa), elénekelniük (ze- főként az egyes versek önállósága és ne: Szentai Cecília, Újhelyi Kinga), saját világa következtében folyton a

szétesés veszélye fenyeget. Az összetartást szolgálja a két nő párhuzamos monológjainak vezérfonálként alkalmazása, jóllehet annak elemei maguk is inkább széttartó fragmentek. Nagyon kell figyelnie a nézőnek ahhoz, hogy a felidézett, megjelenített emlék- és vágyképekből, a múltidéző és jelenbeli mozaikokból össze tudja rakni a két nő,

hazáját, felelősséget érez a közvagyon iránt, áldozatkész és szorgalmas, aki adni akar és nem kapni, az az ember ezerszer különb gazdaságot képes alkotni, mint egy hitvány, fehérgalléros kalandor.

Sok-sok generáció érdeke győzedelmeskedik, vagy a pillanatnyi haszon.

a kábítószerező fiatalabb és a (talán egykori erőszaktevőjén) gyilkosságot elkövető idősebb nő sorsát, portréját, kettejük egymáshoz és a külvilághoz való viszonyának alakulását. Nem könnyíti ezt meg, viszont mozgalmasabbá és szórakoztatóbbá teszi, hogy három színésznő adja elő és játssza el, a zárt térben fölerősödő lelki és testi történésekre végtelenül érzékenyen, a finom rezdülésekre is figyelemmel a monológokat. A helyzeteket, sze-

repeket és mondatokat cserélgetik is akár, sőt még Nagy László Zsolt is be-bekapcsolódik a férfiakra vonatkozó, illetve tőlük idézett mondatokkal, mint ahogy az önálló versek előadásába is. Nagy László Zsoltnak nincs alárendelt szerepe ebben a hangsúlyozottan női univerzumban, jóllehet csak akkor van jelen, amikor szükség van rá (például a férfira), amikor előhívják, mert olyankor viszont hatásos a jelenléte, másrészt ő játssza el a legtöbb szerepet, a kisöcstől, a pszichiáteren át, a cigarettázó macskáig. Az előadás – a kétféle irodalmi alapanyag különbözőségéből származó – egyetlen problematikus pontja Tóth Erzsébet korábbi, önálló múlttal és súllyal rendelkező nagy verseinek (például a Homlokod fényében, A rossz környék, Szégyen nélkül és rongyaiban, Egy végtelen vers közepe stb.) és a börtönmonológoknak az egymáshoz való viszonya. Az előadás létrehozói (szerzői közreműködésben) a sorrenddel, különböző kapcsolóelemekkel igyekeztek szervesíteni vagy legalább közelíteni a kettőt egymáshoz, de óhatatlan, hogy ez mindig nem sikerül, hogy nem mindig világos az összefüggés (talán nincs is mindig), nem mindig értjük, hogy mi, miért is úgy következik, hangzik el. Ez azonban ezúttal elfogadható, egyrészt mert nyilvánvaló, hogy ugyanannak a költői érzékenységnek (részben hasonló szellemiségű) terméke mindkét szövegvilág, másrészt mert az előadás egésze mégiscsak úgy működik, mint az igazi költészet, és mint az igazi színház, a szeméthalmok mögül előbújó kisvirág csodáját, a szóban (és még sok minden másban) remegő szív üzenetét úgy képes hatásosan közvetíteni, hogy még hosszú ideig marad min gondolkodnia a befogadójának. Elek Tibor

A magyar kultúra és a magyar mûvé­ szet válaszút elôtt A Válság csak látszólag gazdasági. Valójában lelki, tudati eredetű. Elsősorban morális válságot élünk. Hogyan függ össze a morális szilárdság a fejlődő gazdasággal? Csak egyetlen példa. A korrupció erkölcstelenség. Aki erkölcsös, nem

Téboly Thébában

Stúdió K Színház, Budapest – Békés Megyei Jókai Színház Rendező: Fodor Tamás Letisztult, sallangoktól mentes előadás. Fodor Tamás rendezése azáltal mutat túl önmagán, hogy egyrészt eleve nem akar mindenáron több lenni, mint ami, másrészt pedig eleve megkérdőjelezi önmagát. Szüntelen kérdez, és a választ nem adja a néző szájába. Szegő György díszlete és Németh Ilona jelmezei egyszerűségükben időtlenek, melyekbe eleve kódolva van a jelentések többrétű lehetségessége. Az istenség uralta káoszban az identitáson, gyökereken, hiten túl megkérdőjeleződik a hatalom: az istenség maga is. Téboly nem csak Thébában van. Mészáros Csilla

korrupt. Ha úgy tetszik, aki „kultúrált”, nem lop. Mi tehát a feladat? A korrupciót erőszakkal, törvényekkel, rendeletekkel, adóhatósággal, ellenőrzésekkel, razziákkal, feljelentésekkel, bíróságok évekig tartó tárgyalásain, irdatlan összegből, sziszifuszi küzdelemben visszaszorítani? Vagy az erkölcsök tiszteletben tartására nevelni az ifjúságot? Ez alig kerül pénzbe. Csak felelősségérzet és akarat kérdése. S ez utóbbi már kulturális kérdés. Az oktatás, a művészetek és a politika összefogásának, egy nemzetnyi közös álomnak az érvényre juttatása. A gazdaság a kulturális, így a tudati, lelkiállapot függvénye. Nem fordítva. Nem a gazdaság determinálja a kultúrát. Nem. A kultúra határozza meg a gazdaság minőségét. És a kultúrán belül a művészet az, mely a kormánykereket a követendő irányba fordíthatja. „A világ minden esetben azzá lesz, amivé a művészet teszi” Ezt a gondolatot Hamvas Béla, a legnagyobb magyar gondolkodó hagyta ránk. Egy olyan ember, aki szereti a

Művészeink, szellemi embereink előtt két út áll. Élnek a történelem adta eséllyel és valami nagyot hoznak létre, vagy elszalasztják ezt a lehetőséget. Kősziklát keresnek alapnak, vagy megelégszenek a globális, szellemtelen futóhomokkal, mely mindent elnyel. Világalkotó művészetet csinálnak, vagy világrombolót. Mobilizálni tudják egymást, vagy megmaradnak bénult állapotukban. Lesznek-e erős és sugárzó köztestületek, vagy maradnak a szelíd és különösebb hatás nélküli egyesületek. Marad-e a hazugság, vagy lesz igazi demokrácia és szakmai érdekvédelem. Lesz-e dinamikus köztestület a majdani (Színházi) Kamara, vagy marad a megosztottság, a két Társaság, a Törvény, a Tanács, az Iroda, meg a sok egyéb, központi anyagi források rövid pórázán szorongó, identitászavaros civil szerveződés. Lesz bátorság, és tett, vagy marad a panaszkodás, a tehetetlenség. Kőszikla, vagy homok.

Látható volt, hogy a most megbukott hatalom zsákutcában vergődött, s már nem találhatta meg a kivezető utat. Nem volt eszközük, lelki erejük, szellemi muníciójuk a megújuláshoz. Mint ahogy III. Richárd a mindent eldöntő csata estéjén azon tépelődik, hol ronthatta el. Az alap volt a hibás. A fundamentum. Az „úgy döntöttem…”. A gondolat. Az imagináció. A minap levitézlett hatalom nem kősziklára épített, hanem homokra. Innen aztán kitalálhattak, „megcsinálhattak” bármit, a talaj kicsúszott a „csinálmány” alól. A most felálló hatalomnak az a feladata, hogy kősziklára építsen. Olyan törvényeket kell alkotnia, olyan intézményeket kell felépítenie, melyek nem pár esztendeig, de évtizedekre, évszázadokra meghatározzák a művészeti élet kereteit, hangulatát, függetlenségét. Mint a Tudományos Akadémia, mely Széchenyi kősziklás gondolataira, akaratára épült fel. A művészet nem bohémság. A művészet nem kísérletezgetés. A

művészet nem a különböző lelki és genetikai eredetű torzulások kivetítésének terepe. A Művészet az ember megváltásának, felemelésének eszköze. Azok a kiválasztottak, akik megkapták az úgynevezett „tehetség” adományát, nem játékszert nyertek, hanem hivatást, küldetést. Éles fegyvert, mellyel bánni mérhetetlen felelősség. A Művész lát. Látja a múltat, látja a jövőt. Ő van fent az árbóckosárban. A művésznek példát kell mutatnia az élet minden területén, a művészeknek elől kell járniuk. Az új hatalomnak szembe kell néznie az idő s a történelem elvárásaival. Meg kell teremtenie a művészet függetlenségét. Ha nem teszi, olyan mértékű mulasztást követ el, mely aláássa helyzetét. Kiss József Szolnok, 2010. április

15.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május Olekszandr Bilozubot – ahogy a színházakban szólítják: Szását – Magyarországon úgy ismerjük, mint Vidnyánszky Attila előadásainak díszlet- és jelmeztervezőjét. Pedig ő rendező szakot is végzett, díjakkal elismert előadásokat rendezett Kijevben, valamikor még játszott is saját előadásában. Legutóbbi debreceni munkája az orosz operairodalom remekműve, a Borisz Godunov színreállítása a Csokonai Színházban. Az operát júliusban a Szabad Tér Színház is műsorára tűzte a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

A színek és formák dramaturgiája színek, formák, anyagok segítségével fogalmazzam meg. Borisz Godunov drámáját régebben többnyire valamiféle patetikus, elnagyolt történelmi tablóként ábrázolták, ami leginkább

a grandiózus díszletekben és a drága, látványos jelmezekben, arannyal és gyönggyel teli pompában nyilvánult meg. Nagyon sok ilyen jellegű előadást láttam, de gyakran éreztem,

hogy a túlzásba vitt, külsődleges vizualitás elnyomja a valódi, személyes drámát. Engem személy szerint nagyon izgatott az a feladat, hogy mai emberként és képzőművészként

OLEKSZANDR BILOZUB: Közismert, hogy Muszorgszkij operájának számos változata létezik. De engem, mint díszlet- és jelmeztervezőt, elsősorban Borisz Godunov témája, mint megrázó emberi dráma érdekelt, függetlenül a különféle hangszerelésektől, a librettó verzióitól és egyéb zene- vagy irodalomtörténeti vonatkozásoktól. Hiszen a közönség mindig egy adott előadást néz a maga teljességében, és ezen belül az én feladatom az volt, hogy a rendező és a zenei vezető által értelmezett, megálmodott darab világát, atmoszféráját vizuális eszközök,

Sztárgála és díjkiosztó a kecskeméti Katona József Színházban A Kecskeméti EST Szerkesztősége, valamint a kecskeméti Katona József Színház 2009-ben rendezte meg az első „ESTem Gálát”, melyen a nézők szavazatai alapján díjazták az évad legjobbjait. A nagy sikerű kezdeményezést idén is folytatják a szervezők. A teátrum három játszóhelyén, valamint a városközpont forgalmas bevásárlóközpontjában már hónapok óta megtalálhatóak a szavazócédulák, amelyre várják a színházlátogatók voksait. A szavazatokat május 15-éig lehet leadni a következő kategóriákra: a Legjobb Előadás (Kecskemét Megyei Jogú Város támogatásával), a Legjobb Kisszínházi Előadás (Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés támogatásával), a Legjobb Színész (P & P Pékáru Kft. támogatásával) és a Legjobb Színésznő (Phoenix Mecano támogatásával), a Legjobb Férfi epizodista (Kecskeméti Likőripari Zrt. támogatásával) Legjobb Női epizodista (Malom Központ), a Legjobb Díszlettervező (Fókusz Takarék), a Legjobb Jelmeztervező (Autó Univerzál Kft. támogatásával). Amint azt Seres Sárától, a Kecskeméti EST főszerkesztőjétől megtudtuk, az „ESTem Gálát” május 26-án 19 órai kezdettel rendezik meg a Nagyszínházban. – Folyamatosan érkeznek be szavazatok, bár ezt csak úgy látjuk, hogy belekukucskálunk a lezárt szavazóládákba. A szavazás ugyanis ebben az évben is egyfordulós: csak az idei évad utolsó bemutatóját követően, május 15-e után számoljuk meg a beérkezett voksokat, addig nem nyitjuk fel a szavazóládákat– hangsúlyozta Seres Sára. – Tavaly azt tapasztaltuk, hogy a nézők tudatosan szavaznak, vagyis megnéznek minden előadást,

s csak azután döntik el, hogy melyik tetszett nekik a legjobban. Ezért arra számítunk, hogy most is az évad utolsó heteiben dobják majd be a legtöbb szavazólapot. Az estet még érdekesebbé teszi, hogy az Oscar-díjátadóhoz hasonlóan itt is csak a gálapublikum előtt derül ki, kik a nyertesek. Seres Sára hozzátette: a kategóriák győztesei idén is egy egyedi, értékes kisplasztikát vehetnek majd át, a díjakat a Nemzetközi Kerámiastúdióban készítik. Újdonság lesz, hogy a díj mellett a díjazottak meglepetésben is részesülnek. De nem csupán azért érdemes részt venni a rendezvényen, hogy megtudjuk, mely előadásokra és színművészekre szavaztak a legtöbben, hanem a színvonalas, szórakoztató gálaműsor miatt is. – A gálaesten bepillantunk majd az évad produkcióinak emlékeibe, meghallgathatjuk háttér-történeteiket, sőt paródiát is láthatunk majd. Felidézzük Hírszínház sorozatunk legemlékezetesebb pillanatait, a készülő Nyomorultak musicalből bemutatunk részleteket, és mesélünk mindenről, ami az elmúlt egy évben megtörtént, de eddig nem derült ki – nyilatkozta a Teátrumnak Réczei Tamás, a kecskeméti színház művészeti vezetője. – A műsorban társulatunk tagjai, Csombor Teréz, Sirkó László, Pál Attila, Danyi Judit, Hegedűs Zoltán, Kéner Gabriella, Magyar Éva, Horváth Erika, Szokolai Péter, Csémy Balázs, Hajdú Melinda, Kiss Jenő, Réti Erika, Jablonkay Mária és Ferencz Bálint lépnek majd fel. A Kecskeméti EST és a kecskeméti Katona József Színház munkatársai remélik, hogy a korábbinál is több néző vesz részt a szavazáson, és a gálaműsorra is sokan kíváncsiak lesznek. Bera Linda

hogyan ábrázolnám Borisz Godunov történelmi hátterét. Hiszen ennek az operának az alaptémája, a nép és az uralkodó, az egyén és a hatalom konfliktusa rendkívül izgalmas, örökké aktuális kérdés, kimeríthetetlen tárháza a gondolatoknak. Én, mint az előadás tervezője, a tér és a jelmezek nyelvén beszélek. Tehát a rendezői és a zenei gondolatot a térszerkezet, a színek és formák dramaturgiáján keresztül erősítem fel. Nem törekszem az erőltetett történelmi hűségre, szándékom szerint nem egy muzeális panoptikumot hozok létre, hanem a történet egyetemes üzenetét próbálom megfogalmazni, felhasználva, természetesen, a korra és az orosz kultúrára jellemző utalásokat is. A néző sokféle „oroszos” motívumot ismerhet fel, de az előadás díszletének egyik legfontosabb eleme a széttört „Cár-harang”, amelyet e formájában ugyan egy későbbi korból kölcsönöztem, de a leírások szerint Godunov idejében is öntöttek ekkora harangot, amely szétrepedt. Ez egy rendkívül erőteljes szimbólum, amely egyszerre jeleníti meg a „kizökkent időt”, a széthasadt történelmet, illetve az emberi lélekben lejátszódó tragédiát. Kozma András

Paradicsomtól a pokolig Veszprémben Megtartották a Paradicsomtól a pokolig – Diákszemmel Az ember tragédiája című színházi vetélkedés sajtótájékoztatóval egybekötött sorsolását április végén a Veszprémi Petőfi Színházban. A nagyszabású eseményen 13 iskola vesz részt. A Veszprémi Petőfi Színház hag y om á ny t e r e mt ő szándékkal hívta meg a város és a megye középiskoláit egy évenkénti nemes versengésre. A Paradicsomtól a pokolig című játékra jelentkező iskolák csoportjai első alkalommal Madách Imre Az ember tragédiája című művének egy-egy „szín”ét adják elő, javasolt példány segítségével, maximált időtartamban, maguk által alkotott díszlet-, és jelmez-jelzések igénybevételével. A különböző iskolák által színpadra állított színekből aztán egy teljes előadás születik, amelynek a bemutatója a Veszprémi Petőfi Színházban lesz 2011. január 22-én. Az ötletgazda a szolnoki színház volt, ott valósult meg először ilyen jellegű előadás idén és most a veszprémi teátrum is csatlakozott a kezdeményezéshez. Oberfrank Pál a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója köszöntőjében többek között arról beszélt: fontosnak tartja azt, hogy a diákság ilyen módon testközelből is

találkozzon a magyar irodalom egyik legfontosabb alapművével, úgy, ahogy azt Madách Imre megírta. Eperjes Károly művészeti tanácsadó úgy gondolja: remek alkalmat jelent ez a közös munka arra, hogy a diákság közelebb kerüljön a színház világához, az irodalomhoz, azokhoz a magyar és egyetemes értékekhez, melyek segítik őket eligazodni a világban, az életben. A Veszprémi Petőfi Színház a próbafolyamathoz Kőrösi Csaba színművész személyében biztosít egy konzultánst, aki segít az osztályoknak a munkafolyamat során, illetve tanácsadóként a színház művészei, (Módri Györgyi, Dominek Anna, Máté P. Gábor, Tóth Loon, Szeles József, Gere Dénes Ákos és Péti Krisztina dramaturg) és műszaki dolgozói is a készülő produkciók rendelkezésére állnak. – Az a lényeg, hogy a gyerekek fejtsék meg a mű üzenetét, azt, hogy nekik mit jelent ma Az ember tragédiája, ők dolgozzanak vele, a felkészítő tanárok és színészek pedig segítsék őket abban, hogy ezt az utat végig tudják járni – mondta Kőrösi Csaba. (-)

Finisben a Szín-Mű-Hely!

Szalay Ferenc Szolnok polgármestere jelenlétében a Szigligeti Színház vezetősége (képünkön: Bor Zoltán produkciós igazgató) „bejárta” az átadás előtt álló Szín-

Mű-Hely épületegyüttesét, megtekintették a célegyenesbe fordult építkezés utolsó simításait. (-)

16.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. május

Helyijárat on is szavalt Oberfrank Pál

A költészet napja alkalmából több rendezvényen léptek fel a Veszprémi Petőfi Színház művészei áprilisban. Különösen élen járt ebben Oberfrank Pál igazgató, aki Veszprémben, Budapesten és Balatonfüreden is mondott verseket különböző programokon, sőt egy rendhagyó és sikeres vállalkozás keretében még helyijáraton is szavalt. Az idei már a negyedik év volt, hogy a Városi Művelődési Központ a Veszprémi Petőfi Színházzal közösen Versbuszt indított. A népszerű, élénk médiaérdeklődést kiváltó kezdeményezést az elejétől kezdve támogatja Bencze Ilona és Hűvösvölgyi Ildikó, a Petőfi Színházból Kőrösi Csaba, Módri Györgyi és Máté P. Gábor csatlakozott a csapathoz. Idén pedig a színház igazgatója, Oberfrank Pál és a

Madách musical stúdióban végzett énekes, gitáros, színész, Szabó Gyula is beült a Versbuszba. A színészek reggel Oberfrank Pál vezetésével a 4-es és a 6-os helyijáratú buszon szavaltak, majd a gyulafirátóti óvodában, a Dózsa György Általános Iskolában, a Dózsavárosi klubkönyvtár nyugdíjasainál, a veszprémi Cserép

családnál és a megyei kórház szülészeti osztályán is mondtak verset. Ez a vállalkozás már bizonyította, hogy a Petőfi Színház művészei jó barátságban vannak a versekkel. Így nem is csoda, ha több helyre is hívják a teátrum színészeit verset mondani. Oberfrank Pál a színház igazgatója a megyeszékhelyen a Laczkó Dezső Múzeumban Nagy László tiszteletére tartott költészet napi rendezvényen mondott verset, majd Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott Versfesztiválon sikeresen lépett fel Szűcs Krisztinával és Kuna Károl�lyal. Majd ezután a direktor Balatonfüreden vett részt költészet napi ünnepségen, ahol Határ Győző verseit tolmácsolta nagy vastaps közepette. (-)

Játék színházlátogatási nyereménnyel

Nyerjen egy éjszakát partnerével a Rába Hotelben, Győrben, és nézzen meg egy fergeteges színházi előadást a Győri Nemzeti Színházban! Hotel Rába, 9021 Győr, Árpád u.34. tel: 96/889-400 e-mail: [email protected] Akciós szállásajánlatinkért látogasson el a www.danubiushotels.hu/raba oldalra.

Kérdések: 1. Ki rendezte a Kék,kék,kék című előadást Győrben? a) Dörner György b) Forgács Péter

c) Egressy Zoltán

2. Hol található a Győri Nemzeti Színház új játszóhelye? a) Zichy – palota b) Vaskakas bábszính. c) Bartók Béla Megyei Műv. Központ 3. Ki a díszlettervezője a Győri N. Színházban bemutatott Hoffmann meséi c. operának? a) Menczel Róbert b) Götz Béla c) Jasenko Čonka

Küldje be a válaszokat a www.magyarteatrum.hu online-on található űrlap segítségével, az adott hónap utolsó napján 24 óráig! Előző játékunk nyertese: Hatvani Éva, Budapest

A Színitanház

„Tavaszi Hadjárata” A békéscsabai Fiatal Színházművészetért Alapítvány által működtetett Színitanház egyedülálló hazai és külföldi vendégjátékokat bonyolított le tavasszal. Kezdődött március végén a horvátországi Eszéken a Dyonűszosz fesztivállal, amely tizenöt főleg délszláv, (de török, angol, osztrák is) felsőoktatási színházi iskolák találkozója volt és az első évesek Goldoni vizsgájukkal – rendező: Tege Antal – a nyelvi nehézségek ellenére is átütő sikert arattak. Április 11-én a Költészet napja jegyében a harmadéveseket meghívták Nagyváradra a Meleg Réka által szerkesztett József Attila mű-

sorral, amelyet a város négy középiskolájában adtak elő. Április 18-án egyszerre két irányba is k i r a j z o ttak a diákjaink a határon túlra. A harmadé vesek az Újvidéki Egyetem meghívására egy hetet töltenek a Színházművészeti Tanszék

magyar tagozatának óráin, miközben vizsgaelőadásukat (Peer Gynt, rendező: Dézsy Szilárd) bemutatják az Újvidéki Színház színpadán. A másodévesek vizsgaelőadásukkal (rendező: Merő Béla) Kijevbe utaztak a Kijevi Televízió- Film- és Színházművészeti Egyetem meghívásos rendszerű fesztiváljára, melyen tíz ország színházi egyetemei-, főiskolái vettek részt. Merő Béla osztálya és Zalán Tibor az Igor ének inspirálta műve osztatlan sikert aratott a fesztivál negyedik napján. Telt ház előtt mutatták be a magyarok darabjukat, a fényt és hangot is a Színitanház színház technikus hallgatói készítették-üzemeltették. Az előadást követően mintegy tizenöt percig ünnepelte a közönség az alkotókat. Az író és a rendező mellett a zeneszerző Alexandr Gonobolinnak és a színházi iskola igazgatójának, Fekete Péternek is kijutott a gratulációkból. A

darab nézői elmondták, nem számítottak rá, hogy a szovjet időkben játszódó történet, még úgy is érthető lesz számukra, hogy a nyelvéből szinte semmit nem értenek.

Jó évadot zár Az Aranytíz Kultúrház A Balogh Erika színművésznő igazgatta Aranytíz Kultúrház a közelmúltban lett a Magyar Teátrumi Társaság tagja, így a továbbiakban róluk is gyakrabban olvashatnak majd lapunkban. Tolnay Klári Színpadukon, mely önálló estek és kamaradarabok játszására tökéletes, az előző évadban az alábbi előadásukat láthatta a közönség. Egyszemélyes estet adott Koltay János, Szentpéteri Eszter – akit Lőte Enikő kísért zongorán. Pregitzer Fruzsinával emlékeztek a kultúra napján, Berecz András állandó estjét pedig havonta látogathatják. A Pankreátorok – pantomimsorozat sikerének záloga Andrássy Máté, Horváth Zoltán és Szabó Máté színvonalas és szellemes játéka. Vaszilij Szigarjev: Guppi című előadásán Pokorny Lia, Balikó Tamás és Vidákovics Szláven sziporkázott, a darabot Szikora János rendezte. Szegedi és erdélyi vendégszereplésre hívták Visky András: Tirami Su (Megöltem anyámat) című identitásjátékát. Szereplők: Gidró Katalin és Horváth Illés, rendező Bodolay. Helyet adtak a III. Szakrális Művészetek Hetének, valamint a Függetlenek Éjszakájának, a Nézőpont Színház és a Bukaresti Színművészeti Egyetem közös produkciójának, gyermekszínházi előadásoknak. Wass Albert művei alapján íródott színpadi játékot hozott, Üzenet az otthoni hegyeknek címmel a Magyar Örökség- díjas nagyváradi Kiss Stúdió Színház. Tolnay Klári Színpadunkon a Csík Zenekartól Varga Miklósig számtalan zenekar szórakoztatta a nagyérdeműt. (-)

Gyôri Nemzeti Színház Hoffmann meséi Búcsú

1-8. oldal 11. oldal

Hûvösvölgyi Ildikó Szín-játék

4. oldal 16. oldal

Kôrösi Csaba Anna Karenina A Szilvi Bujtor István emlékére Paradicsomtól a pokolig Helyijáraton is szavalt

1-3. oldal 2. oldal 9. oldal 11. oldal 15. oldal 16. oldal

Vörösmarty Színház Székesfehérvár

Gyôzelem napi teátrumi közgyûlés 2. old. Vízkereszt Fehérvárott 7. oldal

Veszprémi Petôfi Színház

1-3. oldal 7. oldal 8. oldal 15. oldal

Katona József Színház Kecskemét

Sirkó László Béres Attila rendezésérôl Operett újratöltve Sztárgála és díjkiosztó

Soproni Petôfi Színház

Mûfajteremtô színházi elôadás 1-5. old. Borisz – bûn és bûnbánat 6. oldal Költészetbôl színház 14. oldal A színek és formák… 15. oldal

Szigligeti Színház Szolnok

4. oldal 9. oldal 9. oldal 14. oldal 15. oldal

Csokonai Színház Debrecen

Karczag Ferenc A Szigligeti három évadja Ökumenikus napjaink Kôszikla vagy homok Finisben a Szín-Mû-Hely!