2004. Ádvent – Karácsony
33. szám
Egyetemes A Budapesti Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség lapja
mottó: „O Emmanuel…, veni ad salvandum nos” (Dec. 23i Óantifóna)
AKTUALITÁS Az Eucharisztia éve Az egyház minden pillanatban három fogalomból él, amelyek az átváltoztatáskor hangoznak el: kezébe vette, megtörte, odaadta. E három szóban fedezzük fel krisztusi hivatásunkat, amelyet az Eucharisztia ünneplése táplál. Jézus először is kezébe vette a kenyeret, amint a Szent Szűztől testet öltött. E kézbevétel által kivétel nélkül minden embert elfogadott. Mindegyikünk elmondhatja: az Úr engem is vállalt, engem is elfogadott, ezért én is elfogadom saját magamat olyannak, amilyen vagyok. Aki nem fogadja el magát, az nem is adhatja oda önmagát. Lehetetlen tíz dollárt adni, ha üres a zsebem. Az odaadás előtt szükséges az elfogadás. Mint az egyház tagjai csak akkor tudunk felebarátainkért felelősséget vállalni, ha előbb elfogad minket az Isten. Amit, akit Isten elfogadott, azt többé nem ereszti ki a kezéből, az már nem magához tartozik, hanem az Úrhoz. Az egyház jó kezekbe adja az Úr Jézus testét a szentáldozáskor. Ez a kenyér nem egy tárgy, hanem egy személy. Ez nem egy valami, hanem az Úr maga. Amikor pedig vele lépünk
kapcsolatba, akkor eszünkbe kell, hogy jusson, amit a papszenteléskor mond az egyház: „Gondoljátok meg, amit tesztek, és kövessétek is azt!” Jézus kezébe vette a kenyeret, elfogadott minket és ezzel adakozóvá, mások kenyerévé tett bennünket. Hol is a mi életterünk? – Jézus adakozó tenyerében, ott vagyunk igazán jó helyen embertársainkkal együtt. Akkor is, ha netán a kezére lépnénk, ő soha ki nem ejt onnan
minket. E három szó: vétel, megtörés, odaadás előzménye az árulás. A legnagyobb szeretet gyakorlását előzi meg a legaljasabb tett, az árulás. Isten hűsége akkor is tartós, ha mi felbontanánk vele a szövetséget. Az ő hűsége nem törik meg az ember árulásával. Ez lerombolhatatlan bizalmunk alapja a jövőre nézve. Kezébe vette a kenyeret és vele együtt minket és jövőnket.
Másodszor megtörte a kenyeret. A szeretet ajándékozni akarja magát. Isten a megtört kenyérben, akárcsak az emmauszi tanítványok lángoló szívében a felismerés, általunk akarja magát az éhezőknek nyújtani. Legyen ezért mindig kenyér a tarsolyunkban, amit szétoszthatunk, s nyíljon ki a szemünk a lelki és a fizikai nyomor felismerésére! A kenyér, amelyet a szentáldozásban megosztunk, a megtört kenyér, Krisztus valóságos teste embertársaink javára. Aki ujjaival aranyport érint, annak ujjai aranyozottá válnak. Aki Krisztus testét érinti, annak élete is osztogathatóvá kell, hogy váljon. A szeretet eloszthatóvá akar válni, ezért mondom, hogy legyen mindig egy kis kenyér a zsebünkben és egy kis szeretet a szívünkben, hogy osztogatni tudjuk, megtörhessük és ajándékozhassuk azt felebarátainknak! A keresztények korai ismertető jele, amikor még személyi igazolvány nem létezett, ez a folyamatos szeretetgyakorlás volt. Ha két barát elvált egymástól, azért, hogy később majd újra találkozzanak, kettétörtek egy tányérkát. Mindegyikük elvett belőle egy darabot, s amikor újra találkoztak, összeillesztették a darabokat. Kinyílt a szemük, mert tudták,
2
Egyetemes
hogy összetartoznak. A keresztény lét szétosztó egzisztencia, mert Isten a megtört kenyérben van jelen. Harmadszor: Jézus odaadta a kenyeret. Aki odaad, az szegény lesz. Jézus kiüresítette önmagát. Isten abból él, amit odaad, mint a koldus abból, amit elfogad. Az evangéliumban szerepel a boldogság és a szegénység összefüggése. Ha Isten megszűnne adni, akkor nem lenne Isten. Aki a szentáldozásban megízlelte Isten stílusát, annak kezei egyre inkább adakozóbbá válnak, Jézus kiüresítettségében és
boldogságában részesül. Az egyik legszebb ismertetőjele: boldog szegény. Az egyház abból él, amint Isten is, amit odaad. Szentáldozáskor ezt az Istent utánozzuk. Egyháza akkor a leggazdagabb, amikor áldoztatói teli cibóriummal lépnek a hívek elé, a megáldozottak tömegei pedig kilépnek a templom kapuján, hogy megnyissák zsákjaikat, hogy a mindennapi kenyerüket megosszák az éhezőkkel. Ha betiltanák az egyház adakozását, nem lenne Krisztus egyháza többé. Ha egy Krisztushívő nem nyitná kezeit adakozásra, nem lenne keresztény többé. Mi válna egy papból, ha a rábízott férfiak és nők nem folytatnák az adakozást? – Önmaga karikatúrája lenne…A
bolsevista időkben egy útszéli keresztről levágta valaki Krisztus karjait. A jámbor plébános hazavitte a torzót, és kihelyezte a templomába. Felírta alája: Mostantól már csak a ti kezeitek vannak nekem! Joachim Meisner bíboros, kölni érsek beszéde a mexikói Guadalajaraban tartott Eucharisztikus kogresszuson, 2004. október 15én. Fordította: Ifi Géza balatonfenyvesi plébános
IMA A KERESZTÉNY EURÓ PÁÉRT Urunk, Atyánk, ki mindannyiunk élete vagy, alázatos szívvel adunk hálát neked nagy jóságodért, amit naponta tapasztalunk e földi élet során. Köszönjük Néked, hogy Szent Fiad útján áldásban és békességben egységesíted Európát. Add meg nekünk, hogy Szent Fiad által erősödjenek meg vezetőink. Képviseljenek abban, hogy szívünk és történelmünk összetartó szavát a közös európai alkotmányunkban is képviseljék, ott is kereszténnyé válhassunk. Add meg a kegyelmet, hogy az ifjúság megismerje a békét, a szabadságot, és ne kerüljenek az életet eltipró zsarnokság és háború martalékaivá. Legyen minél több halandó, nő és férfi, akik megtisztult lélekkel járják a béke és a szeretet útját, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. (Bakk István, a Bakk Endre Kanonok Alapítvány elnöke)
ŐSZI GONDOLATOK Ha meghal egy közeli ismerősöd, sokszor kérdések merülnek föl benned: Mi mindent kellett volna még megbeszélned vele? Jobban el kellett volna őt fogadnod? Megbántottad valamivel? Nem mindig vettél róla tudomást? Mit mulasztottál el? Miért nem mentél még egyszer oda hozzá? Az ilyen kínzó kérdésekkel ne is szomorítsd magad, arra viszont vigyázz, hogy ne is mentegetőzz. Aki mentegetőzik, mindig talál okokat, hogy miért nem hibás és miért csinált mindent jól. Mondj le arról is, hogy magadat korhold, vádold és hogy furdaljon a lelkiismeret. Vidd Isten elé bűneid, és hidd el, hogy mindent megbocsát. Mondd el gyónásban is, ami a lelked nyomja, hogy mi mindent mulasztottál el az elhunyttal szemben. Ha a pap feloldoz, bocsáss meg Te is magadnak. Ne vádold magad, hogy mit kellett volna másképp csinálni. Ne is törődj ezzel, biztos lehetsz benne, hogy Istennél bocsánatot nyertél. Abban sem kell kételkedned, hogy az elhunyt is már régen mindent megbocsátott. Ő most Istennél van és ott nagy a békesség. Nincs benne már fájdalom, se sérelem, amit talán te okoztál. Aki meghal, Istennél talál igazán magára. Onnan látja a te életed is, és érti, hogy mi miért történt, és miért tetted, amit tettél. (…) Korábbi generációk a gyász idején szertartásokat végeztek, ami segített a fájdalmukat kifejezni és újabb erőt meríteni az élethez. Ma nehezünkre esik az ilyen rituálé, de talán ki tudsz magadnak egyet találni, ami a bánatodban segít. Ez szólhat a búcsúzásról, a
3
Egyetemes bocsánatkérésről vagy az emlékekről. Felírhatod külön kis papírokra, hogy mely találkozásokra és élményekre emlékszel szívesen, mitől furdal a lelkiismeret, mi tett feszültté benne, amíg élt, mi bántott téged, mivel bántottad meg őt és ma mit mondanál neki. Felírhatod, hogy mely közös élményekért mondasz Istennek köszönetet. Aztán eldöntheted, mit kezdesz ezekkel a papírokkal. Megőrizheted és odateheted meghitt imasarkodhoz, ahol imádkozni szoktál. Meglátod, az imában minden, amit leírtál más megvilágításba kerül. El is égetheted a cetliket és így jelképesen el is búcsúzhatsz minden emlékedtől. Végül mondhatsz egy imát, melyben azt kéred Istentől, hogy a múltat magad mögött hagyhasd és nyílt lehess arra, amit Isten a megboldogulton keresztül mondani akar neked. Köszönj meg mindent, amivel Isten rajta keresztül megajándékozott Téged. (…) P. Anselm Grün: Míg a mennyben újra találkozunk (részlet) Halmy Imre fordítása
LEVÉL Kedves Testvérek! Népünket, csak is a szeretet, az önzetlen jóság, s a tiszta erkölcs teheti jobbá, értékesebbé. Az elutasítás, a kizárás, az elzárkózás, se egy pártot, se egy nemzetet nem tud, nem tehet erősebbé, gazdagabbá tenni. Az az ember, az a párt, az a nép, melyik nem akar integrálni, befogadni, nagyobb lenni, szeretni, az el fog tűnni a történelem színpadáról. Jézus Krisztus, minden népet és minden embert
meghív a maga országába, integrál győzedelmesen. Árpád vezér, a vérszerződésben testvérként befogad idegen törzseket, és megszüli a magyar népet. A történelem azoknak a nagyjainknak a nevét őrzi, akik befogadtak, otthont adtak, szeretettel integrálták az ajtónkon kopogtatókat. A bezárkózó, testvéreket elutasító, a nemzetet szétamputáló politikusok, pártok felett nem kell ítéletet mondani, nem kell őket kirekeszteni, hanem imádkoznunk kell értük, hogy ok is az egyszerű emberben értéket, gazdagságot lássanak. Hogy érezzék az erőt, az áldást az Isten adta nagycsaládban, a gyermekben, hogy ők is vágyjanak a testvérben testvérre találni. Ha nem győz a referendumon a jobbik ész, nem kell elszomorodnunk. Az idő így isúgy is nekünk dolgozik. Ezelőtt pár évvel még a magyar igazolvány is szinte égbekiáltó bűnnek tetszett, határon innen és túl nagyon sokaknak. Ma már úgy érezzük, hogy ennél töbre a kettős állampolgárságra is joga van az akarata ellenére a határokon kívül, születet magyarságnak. Hiszem, ahogy nem lehetett leállítani a francia forradalom eszméit, vagy a német újraegyesítés utáni vágyat, úgy nem lehet megalítani azt a folyamatot, hogy a "határon túli magyarok" otthonra találjanak a magyar testvéreik között. Hiszem,hogy a közel jövőben mindenképpen megvalósul ez a tiszta, szíveinkbe írott vágy. Hiszem, hogy megvalósul, mert a falak, a határok, nem Istentől vannak. Fontos, hogy kimondjuk, az összetartozás utáni vágy nem valaki ellen irányul. Az egység utáni vágyat Isten oltotta a
szívünkbe. Hiszem, hogy bölcs alázattal, meglehet kapni azt a jogi formulát, mely a Kárpát medence minden lakója számára elfogadható, mely mindenkit gazdagabbá tesz. Hiszem, hogy Isten olyan világot teremtett, melyben mindenki otthon érezheti magát. Én Erdélyben születtem, és Erdélyben akarok meghalni, gyermekeinket a szülőföld iránti szeretetre nevelem, arra, hogy becsülettel dolgozzanak és mindenkivel éljenek jószomszédi viszonyban. És meg vagyok győződve arról, hogy nekem, mint magyar embernek, Isten erre reális lehetőséget adott Erdély földjén. Arra kérlek, nagynagy alázattal, hogy mondj Igent az Életre! Igent a gyermekzsivajtól hangos családra. Igent a népedre, s annak közös vagyonára. Igent a testvérre, még ha határok választanak is el egymástól. Igent egy Isten akarata szerinti, erőszakmentes testvéri világra. Kisebb testvéri szeretettel
Böjte Csaba ofm Déváról
EMINENCIÁSOK DISPUTÁJA König és Ratzinger bíborosok beszélgetés közben – legendás dokumentum a „Zeit” archívumából Franz König bíboros nyugalmazott bécsi érsek és Joseph Ratzinger kardinális, aki a római kongregáció prefektusa, néhány éve vitát folytattak, amelyet a hamburgi „Zeit” hetilap római tudósítója, Hansjakob Stehle 1991. november 28án jelentetett meg. A
4 szöveg egyházi berkeken kívül is feltűnést keltett, mert két olyan rendkívüli egyéniség találkozását dokumentálta, akik egyben az egyház sokszínűségét és határait is megmutatják. Az írás König bíboros halála után is figyelemre méltó. A püspökök kollegialitása König: Az egyháznak végig kell mennie egy tanulási folyamaton! El kell kerülni azt az újra és újra feléledő benyomást, hogy a római kúria mindent irányítani és uralni akar. A püspököknek a zsinat óta fontos funkcióval bíró kollegialitása nem működik megfelelően. Ezért a püspöki szinódus inkább csak tartalékmegoldás… Ratzinger: Bizonyos, hogy a jelenlegi helyzetben a kollegialitást újra el kell sajátítani. Számomra természetesnek tűnik, hogy alkalmanként az egyházival egybevetve a helyi bürokrácia inkább hátráltató tényezőként jelenik meg, s mégis az egyházi hivatal befolyását és hatékonyságát messze túlbecsülik. Itt még valamit megfontolás tárgyává kell tenni: a katolikusok alapöntudata napjainkra messzemenően felbomlott. A papi szemináriumokban megfigyelhető például, hogy a teológusok egymástól teljesen eltérő spirituális „szigeteken” élnek és nehezen sikerül a közös alapot megtalálni. Ahol az egység e belső alapjai felbomlanak, ott az egység minden konkrét működési mechanizmusa is egyre nehezebbé válik. König: A zsinat óta sok minden megváltozott. Az egyház számos maradiságtól megszabadult, ám ezt gyakran elfelejtik. A világ azonban érthető módon türelmetlen.
Egyetemes A pápa és a tanítói hivatal Ratzinger: A pápa nem abszolút módon dönt, ő csupán az adott hit védelmezője, amely akárcsak mindenki mást, őt magát is köti. Természetesen egyre nehezebbé válik, egy ilyen típusú feladatot felügyelni. Egyébiránt a pápa nem saját elképzelései szerint cselekszik, hanem tanácsok széles skálájának segítségével: püspöki szinodusok, a püspökök szokásos un. ad limina látogatásai Rómában, stb. König: Így van, magát a pápát is, ahogy mondod, kötik az előírások. Ebből aztán számos konfliktus keletkezik, – a személyi politikától egészen az erkölcstanig, s ezek a feszültségek talán elkerülhetők lennének. Így például a vitatott németországi, ausztriai és svájci püspöki kinevezések esetében. Mindezek következtében az utóbbi időben Rómában gyakran az a vélemény alakult ki, hogy a helyi egyház és pásztoraik véleményét nem veszik eléggé figyelembe. Néha csodálkozom azon, hogy az egyház mindezt kibírja!
meghallgatásából kell kinőnie, – ez az előzetes tájékozódási eljárás értelme. König: Ha áttekintjük az egyház történetét, akkor néhány jelenség történelmileg determináltnak és tévesnek bizonyult a „Galilei esetétől” IX. Pius pápáig, aki a XIX. század folyamán a demokrácia és az emberi jogok ellen is szót emelt. Ő hirdette ki 1870ben a pápai „csalatkozhatatlanságot” mint dogmát. Ratzinger: Kétségtelen, hogy ez a tanítói hivatal nem könnyű dolog, az egyház kortörténeti eseményekbe is belebonyolódik. IX. Pius antiliberális álláspontja, amelynek nem minden állítását lehet védelmezni, nem volt azonban teljes mértékben helytelen. Akkoriban ugyanis a liberalizmus is intoleránsnak, harcosnak, s ha szabad így fogalmaznom, „dogmatikusnak” bizonyult. A liberalizmusnak a szabadságról alkotott sajátos, egyeduralmi törekvésével szemben az egyház létét kellett megvédeni. König: Különbséget kell tennünk, hogy minden kor számára mi Krisztus hite, s küldetése és mi a kortól függő külső máz, járulék. Amennyiben ezen a téren nem tudunk különbséget tenni, akkor az újra meg újra tévutakhoz vezet. Fogamzásgátlás
Ratzinger (mosolyogva): Mindez isteni eredetének egyik bizonyítéka. A püspököt, akinek minden korban az egyházat és a hitet kellett képviselnie, ugyan nem demokratikusan választják, ám kinevezésének a nép megismeréséből és
König: Az a benyomása az embernek, mintha a katolikus erkölcstan kizárólag erre a témakörre összpontosítana. Ezenfelül még mintha irritáló módon megkülönböztetné a „mesterséges” és „természetes” fogamzásgátlást, családtervezést. Ez gyakran sok emberben azt a benyomást kelti, mintha a születésszabályozás azonos lenne a
5
Egyetemes terhességmegszakítással. Így mindannak a hitelességét kockáztatjuk, ahol tulajdonképpen a morális szempontok számítanak… Ratzinger: A „mesterséges természetes” terminológia kétségtelenül félreértésekhez vezet és a kérdést rossz vágányra tereli. A médiák azt a helytelen hatást közvetítik, mintha a pápa a szexualitás problematikájára összpontosítana. Sok lelkésznek gondot okoz ez, s már néhány barátom megjegyezte: nincs más mondanivalótok ott Rómában? A valóságban azonban a pápai megnyilatkozásoknak csupán töredéke érinti ezt a témakört. Elsőbbséget kell élveznie annak, hogy a csupán állatias szexualitást az emberiesség irányába igyekszünk terelni, azon szeretet közösségének irányába, amelyből kibontakozik az emberi jövő. Minden mást ehhez kell mérni. A megfogalmazás problematikus és félreérthető lehet. Ám annak az alapvető készségnek, hogy az új életet, egy ember életét elfogadjuk, ténylegesen léteznie kell. Egy nem kívánt gyermek milyen gyakran válik később áldássá. König: A pápának is számos alkalommal tanácsadói és bizottságai nyelvén kell beszélnie… Ratzinger: A veszély abban rejlik, hogy egyoldalúan vesszük nagyító alá a probléma pszichológiai oldalát, és figyelmen kívül hagyjuk az emberi dimenziót. Minden esetre a „tabletta” címszó alatt nem csupán „módszertani” kérdésről van szó. A tablettához való menekülés például a machizmus egyik formája is lehet. Ekkor megérthetjük azokat a nőket, akik azt mondják: mikor lesz végre tabletta a férfiaknak is…
König: Talán egyszer írhatnál erről bővebben, jó lenne! … A kivonatos fordítást Kocsis András készítette.
BEMUTATJUK HITJELÖ LTJEINKET Ebben a tanévben is sokan készülnek a katekumenátusban felnőtt keresztségükre, bérmálásukra, elsőáldozásukra. Advent 1. vasárnapján kilenc katekument mutatunk be a közösségnek. Hitet tesznek amellett, hogy Krisztushoz és az Anyaszentegyházhoz akarnak tartozni. Balogh Emese budapesti, a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett jogot, a Pénzügyminisztériumban dolgozik, egy testvére van, keresztanyja a tavaly szintén nálunk keresztelkedett Belevsky Zsuzsa lesz. Belevsky Dárkó a boszniai Tuzlában született, animációs rajzfilmrendező, felesége tavaly keresztelkedett meg, három gyermekük van. Keresztanyja Reizinger Réka lesz. Bresztyenszky Éva szintén budapesti, bankban dolgozik, keresztszülője Koltai Dániel lesz. Dr. Csorba János az ELTE Bárczy G. Főiskoláján tanár, gyermekpszichiáter, két gyermeke van, keresztanyja Dr. Héjja Margit domonkos nővér lesz. Ónody Mária a budapesti Baleseti Intézet műtősnője, keresztszülője Somogyi Lászlóné lesz. Kiss Adriána Kazincbarcikán született, a Dekoratőr és Kirakatrendező Iskolát végzi, keresztszülője Fülep Máté lesz. Tapolcai László tanársegéd az ELTE BTK KeletEurópa története
tanszéken, két gyermeke van. Keresztszülei Faykiss István és Marillai Zsuzsanna lesznek. Várhegyi Viktor Dunaharasztiból való, a BME Informatikai Karán végzős hallgató, keresztanyja Tar Tímea lesz. Veres Viktória érdi származású, az ELTE TTK III. éves geológus hallgatója, keresztszülője egy évfolyamtársa lesz: Lázár Márta. A keresztelendők olajával megjelölt hitjelölteknek azt kívánjuk, hogy minél jobban megtalálják helyüket a közöségünkben, legyenek örömteli tagjai az Egyháznak, és a többi tizenegy bérmálásra készülő társukkal együtt továbbra is szorgalmasan járják a húsvéti beavatás ünnepe felé vezető készület útját!
ESEMÉNYEK
„Úton egy európai társadalom felé”
Egy szép szeptemberi reggelen elindultunk Franciaország felé az idén százéves francia Szociális Hetek jubileumi konferenciájára – igaz, útlevél nélkül. Kicsit félve teszteltük az új rendszert, de határőrrel sem oda, sem visszafelé nem találkoztunk. A kétnapos utazás gyorsan elszállt, bár egy rövidítés miatt néhány órával többet utaztunk. A velünk tartó nővérek és kispapok jóvoltából minden reggel alkalmunk volt egy kicsit elcsendesedni, imádkozni a buszon. Megérkezésünk estéjén
6 még részt tudtunk venni a konferencia megnyitójának egy részén, amikor Romano Prodi beszédét hallgattuk meg a huszonötök Európájának jövőjéről. A résztvevők is hozzászólhattak az elhangzottakhoz és feltehették kérdéseiket egy külön erre a célra rendszeresített lapon. Ezt a módszert használták a konferencia további előadásai során is. Az előadók között meghallgathattuk többek között Andrea Riccardit, Jean Vaniert, Chiara Lubichet, Jacques Delorst és JeanClaude Junckert. Nekünk Jean Vanier és Juncker miniszterelnök úr előadása tetszett a legjobban. Szakítottunk időt a programok között a város megismerésére is. Mindenesetre érdekes ízlése van a lilleieknek… Jóllehet a belvárosi épületek szépek, annak ellenére, hogy nem tipikusan franciák, viszont a bambuszból épített utcadíszek jelentésére nem sikerült rájönnünk. A város szélén áll a Napkirály által épített erőd, amelyben még ma is laktanya működik, ezért csak kívülről tudtuk körbejárni, megcsodálni.A szállásunk Lilletől kissé messzebb, egy „franciásabb” hangulatú (kis)városban, Arrasban volt. Sajnos így nem tudtunk részt venni a konferencia keretében szervezett reggeli és esti taizéi imádságokon. Hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk a konferencia során: a franciák szervezni nagyon tudnak, főzni már kevésbé… Az érintett témák (a család, a béke, a lelkiismereti szabadság, a közéletben való részvétel, a kiegyensúlyozott és tartós fejlődés, a szegénység és Európa nyitottsága) általánosak voltak, így a konferencia néhány napja alatt nem igazán volt lehetőségünk elmerülni egyegy részterületen. A
Egyetemes társaság egy része nagyon jól összekovácsolódott, ennek (is) köszönhetően szép utunk volt. Winkler Móni, Tátrai Antal, Kovács Béla *** Krakkóban voltunk Hogyan lehet valakiből VIP vendég egy egyházi rendezvényen? A válasz egyszerű: el kell vinni ötven egyetemistát egy zarándoklatra Krakkóba.
(A krakkói Wavel)
Ez történt október elején az Egyetemi Lelkészség kollégistáival és a „szimpatizánsok” csapatával, akik egy csütörtöki reggel indultak útnak. A legelső megálló Szlovákiában volt. Azt tapasztaltuk, hogy EUcsatlakozás ide, határok légiesedése oda, azért javarészt a jó bevált s bejáratott útlevél került elő a táskákból. A tarisznyából elővett ebédet Rózsahegyen (szlovákul Ruzomberok) fogyasztottuk el, ahol egyben élvezhettük a Szatmári Irgalmas Nővérek (egy meleg teányi) vendégszeretetét. Vojtika nővér magyar kiejtése mosolyt keltő volt, egy áldott, gazdag nővérszívről tett tanúságot előttünk. Ezt követően meglátogattuk az ottani katolikus
egyetemet, megismerkedhettünk az intézmény rektorával, egy ott tanító lengyel professzorral, egy szupermodern számítástechnikai laboratóriummal és a könyvtárral. Igaz, mind a mai napig nem derült ki, hogyan keveredtünk ide, de veszíteni nem veszítettünk semmit (na, talán csak egy kis időt). Még Szlovákiában a buszból legközelebb az Árva vármegyéhez tartozó Váraljában szálltunk ki, ahol egy enyhén hisztérikus és kissé „magyarfób” hölgy kalauzolt minket. A vár alatt elterülő táj viszont mindenkit kárpótolt, ráadásul itt egy régi festményről megismerkedtünk mostani pénzügyminiszterünk (esetleges) távoli rokonával, (nem hiszem, hogy büszke lenne kései leszármazottjára). A várból azután már egyenes út vezetett Krakkóba, ahová esteledés után érkeztünk. Célirányosan a łagiewniki Isteni Irgalmasság bazilikájához futottunk be, itt zarándokleves várt minket, no meg a hatalmas nemzeti esemény fő szervezője, Pawel Cebula minorita atya. Az ő figyelmessége révén nézhettük meg soron kívül a felszentelendő kápolnát, amely a Communio Sanctorum (Szentek közössége) nevet kapta. Puskás László görög katolikus lelkész kétrészes és középső mozaikjai díszítik a kápolnát. A magyar és tágabban, a térség szentjeit (pl. Szent István király), boldogjait (Batthyány Strattmann László) vagy szentéletű személyeit (Mindszenty József bíboros, vagy Márton Áron püspök) ábrázolja. A kápolna egy modern, monumentális templom altemplomában, a Szent Fausztína nővér rendháza közelében épült, és a pápa által felszentelt Isteni Irgalmaság bazilikájában kapott helyet. Felmehettünk lifttel a 42 méter magas a kilátótoronyba, ez
7
Egyetemes a templom tornya, de az éjszakai Krakkó látványa helyett be kellett érnünk az üvegben visszatükröződő saját képmásainkkal. Szállásunk szerencsére a belvárosban volt egy piarista rendházban (aki jó korán kelt, az találkozhatott rendbéli szerzetessel is). Felkelni pedig viszonylag korán kellett, hiszen péntek délelőtt az AuschwitzBirkenauban található haláltáborokat látogattunk meg. Itt szembesülhettünk az emberi gonoszág mélységeivel. Az ember csak értetlenül botorkálhatott a tábor területén; a sok „miért”re pedig nem sikerült választ kapni. Ezért megható volt a birkenaui tábor közvetlen közelében megünnepelt eucharisztia, hiszen a krematóriumok, hátrahagyott használati tárgyak tengerén át láthattuk, hogy a halált egyedül Jézus képes legyőzni. Délután lehetett választani az egyéni/csoportos városnézés és/vagy Misztrálkoncert között (a Jagello Egyetemen), de időben kellett hazaérni, mert a szállás bejáratánál kulcsos emberek várakoztak. Szombat délelőtt volt az az esemény, amiért valójában Krakkóba jöttünk. A łagiewniki bazilikában a szentmisét Erdő Péter magyar és Franciszek Macharski lengyel bíboros celebrálta soksok pürpökkel és pappal, de részt vett a szertartáson a kollégisták régi ismerőse Orbán Viktor volt miniszterelnök és hitvese, egyben a magyar kápolna fővédnöke, Lévai Anikó is, (akik háromszor is hatalmas tapsot kaptak a hívektől). A kápolna felszentelésével egy újabb zarándokhellyel gazdagodhattunk, ahol remélhetőleg szívesen fognak honfitársaink imádkozni, lelkileg feltöltődni.
Egy iskolában elköltött tábori ebéd után újra fel lehetett fedezni a város szépségeit. A többség a királyi várat, a Wawelt választotta, este viszont koncerten vettünk részt. Két „rockzenekar” (az egyik a Testvérek volt) közé „beszorult” a velünk utazó imperfectum együttes, amely inkább a reflektívabb, nyugodtabb zenével ajándékozták meg hallgatóikat. Vasárnap reggel a lengyel Tátra fővárosa, Zakopane vettük utunkat. Itt – igaz rövid időre – valódi hegyi levegőt haraphattunk, majd gyorsan átszeltük Szlovákiát, hogy immáron magyar földön, Diósjenőn fogyasszuk el a kitűnő ebédet (és akinek hiányzott, még kávét is). Hála Istennek, örömmel érkeztünk vissza Budapestre. A Piarista Kápolnában volt utunk lezáró szentmiséje. Köszönjük István atyának, aki fáradalmat és akadályt nem ismerve megszervezte és levezényelte az utat!
volt arra, hogy a „szívagy harmóniáját” élje, vagyis szívével és eszével adott igenlő választ Isten meghívására. (Nem úgy, mint egyesek, akik vagy „agyasok” vagy csak „szívesek”.) Minden napunk lehet adventi készülődés vagy egy „fogyasztói vau”, a döntés bennünk van. Két létezés van, mondja Szamóca, az öntörvényű és az Istentörvényű. Az első az egoista létezés, ami mindig valamilyen izmusba torkollik. A mi hitünk azonban egy nagyon komoly dolog, amely a hét szentségre épül, s ahol a bűnbánat szentsége, a gyónás („wash and go”) egy külön kegyelem Istentől, amellyel bűn nem élni. (Viccre fordítva: olyan ez, mint a mosógép. A református testvéreinknek csak van, de mi be is kapcsoljuk…”).
Lagzi Gábor *** Szamóca a Koliban Eperjes Károly színművész előadása a lelkészség kollégiumi estjén, november 18án Idei közös adventi előkészületünkön Eperjes Károly (Szamóca) osztotta meg velünk átélt, személyes hitvallását, vidám, humoros keretbe foglalva a mély lelki mondanivalót. Ebből emelnék ki néhány értékes gondolatot. „Minden döntésünk advent, ha jó a döntés. Minden rossz döntésünk kárhozat.” Szamóca, mint nagy Mária tisztelő, Mária feltétlen „Igen”jére hívta fel először figyelmünket, aki képes
Kicsit tágítva a kört, Szamóca aktualizálta az identitás kérdését is. Itt a sorrend a fontos: Istencsalád hazaegység, ez a katolikus utunk, szellemi, lelki döntésünk. Így vagyunk az egyetemes emberiség tagjai. Politizálni pedig kötelező, vallja, hiszen az ember társas lény,
8
Egyetemes
egy közösség tagja, melynek legkisebb sejtje a család. Már itt is politizálunk, meséli viccesen, hiszen ha a születésnapjára kedvenc ételét kéri, vadast, akkor az egész családnak ezt kell enni, mese nincs, ez már politika. Kitért az előttünk álló fontos választásra is, „kétigenes” döntésünkre: „igened legyen igen…”. Felelősek vagyunk egymásért, a körülöttünk élőkért, ezért „magunkért vezeklünk, értük engesztelünk”. (Így talán bekerülhetünk majd Szent Péter bebocsáttatásával a kispadra tartalékosnak )Minden napunk lehet Úrjövet várás. Katolikusnak lenni a legnagyobb vállalás és a legnagyobb lehetőség is egyben. Tudatosan kell követni a keresztény értékeket, hitünkért küzdeni kell, kérni kell és megtartani azt. Színes, mély gondolatokat ötvöző előadását Máriával fejezte be, aki tökéletes Krisztuskövetőként példát adhat életünkben. Köszönjük Eperjes Károlynak az első ”gondolatlépéseket” ádventi megtisztulásunk felé, reméljük tékozló fiúként térhetünk mi is „haza”. Gulyásné, Felkai Ágnes
HÁZUNK TÁJA Polgári szolgálatost váltó lelkipásztori munkatárs Nem kis fejtörést jelentett számunkra a kötelező katonai szolgálat megszűnésével a polgári szolgálat egyik napról a másikra történt felfüggesztése, amelynek következtésben el kellett búcsúznunk Gégény István eddigi polgári szolgálatosunktól.
Szolgálati idejében lelkiismeretesen, gyorsan, egyházias gondolkodásmóddal szervezte az egyetemisták szállásügyeit, maga is létrehozott egy lakóközösséget, megszerkesztette a programfüzetet és számítástechnikai ismeretit csillogtatva igen gyorsan és ügyesen az előző Egyetemest. Hálásan köszönjük neki, hogy nemcsak az imperfectum ügyeivel, programjaival, hanem önzetlenül az egész Lelkészség gondjaival is szívesen foglalkozott! Kívánjuk, hogy ne szakadjon el tőlünk, olykorolykor térjen vissza gitározni, énekelni és dalokat szerezni… Kölnbe nem utazhatunk nélküle! Pisti helyét november 1től Tímár Dániel új lelkipásztori munkatársunk vette át, aki a Cseresznye utcai kollégium lakója, a PPKE Teológiai Karának hallgatója. Tapasztalatai, a zalaegerszegi ifjúsági csoportban betöltött sokféle eddigi szolgálata, és türelmes, vidám természete reményt nyújt arra, hogy a Lelkészség kibővült szolgálataiban nem lesz fennakadás. Személyesen a Lelkészség irodájában (iskolaidőben) szerdánként, 1618 óra között található. Az albérlet közvetítés ügyeit emailen keresztül bonyolítjuk. Hirdetni, felajánlani, keresni, kérni a Lelkészség címén lehet:
[email protected]. P. I.
RECEPTEK Babos pogácsa 40 dkg tarka babot sós vízben puhára főzünk, leszűrjük és kihűlés után húsdarálón ledaráljuk. Hozzáadunk 40 dkg zsírt, 5 dkg élesztőt, 2 dl tejfölt, 2 db egész
tojást, 2 dkg sót, kávéskanálnyi frissen őrölt borsot és 5 dkg szójalisztet. Összegyúrjuk, és a lágy kovászt 15 percig pihentetjük langyos helyen. Ezután hozzágyúrunk 1 kg lisztet, majd 15 percig ismét pihentetjük. A megkelt tésztát 2cm vastagságura kinyújtjuk, tetejét késsel keresztirányban megvagdossuk és közepes méretű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk és a pogácsák tetejét egész tojással megkenjük. Középmeleg sütőben 20 – 25 percig sütjük. A legjobb borkorcsolyák egyike ez a Sopron környéki specialitás. Picadillo 40 dkg darált marhahúst meglocsolunk néhány csepp kifacsart citromlével és kevés száraz, nem fanyar vörösborral. Olajban (legjobb a sütésre szánt olivaolaj) puhára pirítunk két fej lila vöröshagymát, majd hozzákeverünk egy kis doboz
sűrített paradicsomot. Amikor jól összeállt, beletesszük a daráthúst, felöntjük 1 dl vörösborral, hozzáadunk 5 dkg mazsolát, 10 – 15 szem kimagozott zöld olajbogyót, csipet sót, csipet chili paprikát és fedő alatt lassú tűzön 15 percig pároljuk. Köretnek rizst illik hozzá, ami apróra vágott snidlinggel díszíthetünk. Jótanács: az a bor, amelyik ivásra nem méltó, azzal főzni sem érdemes! Jó főzőcskét! Dr. Zakar András receptkönyvéből
9
Egyetemes
VIDÁM PERCEK A biztosítá s
mind elsodri előlem a húskát! ***
Hová való, barátom? – kéredezi Pompéry János a jász atyafit, ki biztosítás végett jött be az Első Magyar Általános Biztosító Társaság intézetébe. Jászapátiba. Látom, hogy sűrű égések esnek a maguk városába… Bizony, uram, gyújtogatunk ott.
Üljön le! Forinyák Gyula altábornagy, József főherceg segédje ugyancsak megütötte a katonai mértéket, hat láb magas volt. Egyszer a szinházban az első sorban foglalt helyet. Egyszer csak megszólalt valaki a hátsóbb
padra. E napon azonban minden pad üres volt. Csak a plébános és a püspök sétáltak a néptelen utcákon. Hazafelé menet találkoztak egy asszonnyal. – Mit csinálnak ma délután, hogy egy lelket sem lehet látni az utcán? kérdezte a plébános. Lefeküdtünk egy kicsit aludni. – Ebéd után? – kérdezte meglepve a pap. – Persze, válaszolt kissé elpirulva az asszony: mert ma nem aludtunk a prédikáció alatt a templomban… ***
***
Érseket vern i
Nem csoda
Haynald Lajos kalocsai érsek 1878ban egykori tanárát, Kutserik Sándor kegyesrendi szerzetest, szentszéki ülnökké nevezte ki. A 74 éves agg piarista ezt a kitüntetést éppen akkor ment megköszönni az érseknek, amikor a bécsi nuncius vendégeskedett nála. Íme, bemutatom excellenciádnak – szólt Haynald, egykori tanáromat. Bizony egyszer jól meg is meg is vert engem. Hát, hogy merte az érseket megverni? – kérdezte mosolyogva a nuncius. Azért, hogy érsek legyen belőle – felelte az öreg tanár.
A northamptoni új buszpályaudvaron hatalmas figyelmeztető tábla jelent meg: „Óvakodj a tolvajoktól!” – Ellopták.
***
Ebéd Kunsá gban Fiú: Éd’s apám, mi jaz a avörös a kee szájába? Apa: Haat a nyelvem. Fiú: Hogy a nyila üsse mög,
sorokból: Üljön le! Majd többen is, egyre erősebben ismételték: Üljön le! Forinyák kíváncsian tekintett hátra, s meglepve vette tudomásul, hogy ő az, akit egyre elégedetlenebbül szólítanak. Bizonyítandó, hogy nem áll, hanem ül, fölállt. – No, most meg föláll a székre, hallatlan! – zengték. Még csak ez hiányzott! Egyre fokozódott az elégedetlenség, amíg hátra nem ment az utolsó sorba. ***
Ha a püspök beszél Prohászka Ottokár püspök egy faluban prédikált vasárnap. A község népe nagy tetszéssel hallgatta. Délután az itt lakók ki szoktak ülni a házaik elé a
***
Színek A szegedi Dóm téren zsúfolt nézőtér előtt játszották Az ember tragédiáját. A szinpadon a londoni szín kavargása után már a falanszter szereplői játszottak. Csak a második sor közepén hajol egymáshoz két idősebb hölgy. Mindketten csokoládébarnák, nagyon elegánsak és tele vannak ékszerekkel. Kis akcentussal beszélnek. Nem nehéz megállapítani, hogy idegenbe szakadt hazánkfiai. – Édesem! Ez még a londoni szín? – Mire a másik: áh, dehogy, ezt már Siófokon szereztem! ifj. Pallai Béla peleskei parochus gyűjtése
10
Egyetemes
HIRDETÉSEK 1. Adventi ökumenikus imá dsá got tartunk a LÖK ben december 2án, csütörtökön 19 órakor, amely végén megtekinthető az 1986os Assisi imatalálkozóról készült film (a St. Egidio Közösség bemutatásában).
2. Mikulá sparty lesz a LÖKben december 3án, pénteken 18 órai kezdettel, a vidám ökumenikus estre mindenkit szeretettel várnak a rendezők!
3. December 5én a szokásos vasárnap esti mise végén várható a (katolikus) Mikulás…
4. December 6á n, a hétfő esti hittan közös játékkal fog eltelni.
5. Egyetemi oktatók közös imá dsá ga lesz december 7 én, kedden 19 órakor a MSzTban, utána beszélgetés az alagsori hittanteremben.
keresztelője lesz a Bazilikában december 12 én 16 órakor.
7. Antallrequiemre kerül sor Advent 3. vasárnapján, december 12én 19 órakor a szokásos egyetemi szentmise idejében (a Piarista Diákszövetség rendezésében).
8. Kará csonyi miserend: a karácsony előtti utolsó szentmisénk: december 22én, szerdán 7 órakor lesz a MSzTban. Nem tartunk szentmisét: december 24én, 25én és 26án. Évvégi hálaadó szentmisét mondunk december 31én, pénteken 7 órakor a Piarista Kápolnában, valamint újévi misét tartunk január 1én, szombaton de. 9 órakor ugyanitt! – Ügyeljünk az (új, szokatlan) időpontokra! (Január 2án, vasárnap 19 órakor rendes időben és szokott helyen, a Piarista Kápolnában lesz a vasárnapi szentmise.) 9. Már lehet feliratkozni a kölni Ifjú sá gi Vilá gtalá lkozóra, amely
2005. augusztus 1121. között lesz. A magyar csoportban az Egyetemi Lelkészég 50 fős közössége, bajorországi előtalálkozóval, külön autóbusszal vesz részt. 10.A II. félévet kezdő un. „kisVeni Sancte” 2005. február 6án lesz 19 órakor a Piarista kápolnában. ***
Minden egyetemi oktatónak, diáknak, egyetemistának és főiskolásnak a Lelkészség áldott, békés, kevés tanulással telő, de sok lelki élményt jelentő karácsonyi ünnepeket kíván!
6. Arapovics Anna Rita Az Egyetemes készítői: Felelős kiadó: Dr. Pákozdi István, egyetemi lelkész, szerkesztő: Tímár Dániel Az írások szerzői: Joachim Meisner, Bakk István, P. Anselm Grün, Pákozdi István, Winkler Móni, Tátrai Antal, Kovács Béla, Lagzi Gábor, Gulyásné Felkai Ágnes, Zakar András, Ifi Géza, Halmy Imre, Kocsis András,ifj. Pallai Béla Képek: Szent Miklós in: Das große Handbuch der Heiligen, Mária élőképei in: Magyar Katolikus Lexikon, A lelkészség címe: 1117 Magyar Tudósok körútja 1., tel./fax:2031734,
[email protected], http://www.egylelk.com